Versenyképesség Pécs, 2007

Versenyképesség

Versenyképesség

Pécs, 2007

Készült a ROP-3.3.1.-2004-10-0006/33 Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás keretében. A projektről bővebb információ a http://www.versenykepesseg.com Internet címen érhető el.

A projekt az Európai Unió társfinanszírozásában, az Európa Terv keretében valósul meg. Szerkesztők: Duczon Árpád, Németh Norbert, Schmuck Roland Szerzők: Bodó Borbála, Duczon Árpád, Erdős Katalin, Knőbl Anikó, Márkus Gábor, Pótó Zsuzsanna, Schmuck Roland, Soós János, Szabó Tamás, Zsibók Zsuzsanna Lektor: Dr. László Gyula, Vajkai András Projektmenedzser: Németh Norbert Kutatásvezető: Dr. László Gyula Kutatásvezető helyettes: Duczon Árpád ISBN 978-963-06-3893-7

Köszönet illeti a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának azon oktatóit és hallgatóit, akik munkájukkal segítették a Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás megvalósulását: Oktatók: Dr. Czink Irma, Dr. Csébfalvi György, Dr. Herman Sándor, Dr. Kiss Tibor, Dr. Orosdy Béla, Dr. Sipos Béláné, Szücs Tamás, Dr. Ulbert József Hallgatók: Bach Andrea, Belső Bianka, Bojcsev András, Böröcz Anita, Budai István, Csegzi Dalma, Demjén Szilvia, Desztics Katalin, Fekete András, Gerner Adrienn, Gilincsek Szabolcs, Gyurics Tamás, Hauszknecht Imre, Horváth Márton, Kerner István, Kilár Zsófia, Király Ágnes, Kisida Kata, Klesch Gábor, Kovács Attila, Patocskai Helga, Pál Tibor, Ruzsics Nikola, Schaller Balázs, Tóth Bence, Tóth Marianna, Uderszky Zsolt, Vezér Boglárka, Vidók Szilvia

Kiadó: Környezetünkért Közalapítvány, 7621 Pécs, Király u. 21. www.pecsikornyezet.hu Nyomdai előkészítés: Edenscript Kft, 7625 Pécs, Vilmos u. 39/a. www.edenscript.hu Nyomda: Duplex-Rota Kft, 7623 Pécs, Jakabhegyi u. 38/b.

Tartalom Előszó

9

1. Elméleti áttekintés

11

2. Versenyképességi elméletek

33

3. Korábbi versenyképességi kutatások

51

4. Az Európai Unió és a versenyképesség

69

5. Versenyképesség Magyarországon

101

6. A Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás 165 7. A gazdasági szervezetek versenyképessége

193

8. A közigazgatás versenyképessége

221

9. A nonprofit szervezetek hatása a versenyképességre

247

Fogalomtár

275

Ábrajegyzék

291

Táblázatjegyzék

295

Előszó

Előszó Az európai uniós integrációnkkal hazánk gazdasági szereplőinek új jogi és gazdasági környezetben kell megállniuk a helyüket, ami eddig ismeretlen kihívásokat jelent az itt élő emberek és itt működő vállalkozások számára; versenyt, amelyben nem csak a részvétel a fontos, hanem az eredmény is. Nincs ez másképpen a három dél-dunántúli megye: Baranya, Somogy, Tolna esetében sem, amelyek az uniós közigazgatási felosztás alapján önálló régiót alkotnak. Könyvünkben kísérletet teszünk arra, hogy a versenyképesség iránt érdeklődőket megismertessük a téma alapvető fogalmaival, annak különböző aspektusaival, valamint bemutassuk a versenyképesség mérésének egy lehetséges módját. Napjainkban sajnos még a vállalkozások egy jó része is feleslegesnek, esetleg szükséges rossznak tekinti a versenyt. Pedig – különösen az országos átlagtól is egyre inkább elmaradó Dél-Dunántúli Régióban – a versenyképesség megértése és megteremtése létkérdés a vállalkozások, önkormányzatok és non-profit szervezetek, valamint ezáltal a társadalom számára is. Csak ez garantálhatja hosszabb távon a felzárkózást és kitörést, az életminőség javítását és a fenntartható fejlődést az itt élő emberek és közösségek számára. A Komplex Dél-Dunántúli Versenyképességi Kutatás célja a régió gazdasági potenciáljának, versenyképességének felmérése volt. A kutatás mind mikro-, mind makro-szinten vizsgálja a régió versenyképességének komponenseit. A kutatás a gazdasági szereplők, a közigazgatási szféra, a civil szféra és a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara között eddig is meglévő szoros együttműködés eredményeként jött létre, ugyanakkor folyamatosan törekedett ezen együttműködés további elmélyítésére is.

10

Előszó

A projekt célja ezen kapcsolatok olyan szintre hozása volt, ahol a vállalati, önkormányzati vezetők bizalommal fordulnak az egyetemhez gazdasági kérdésekben, oktatókat, hallgatókat vonnak be problémáik orvoslására, a hallgatók pedig otthonosan képesek mozogni a gyakorlati életben. E tankönyv ezeknek a fejlett együttműködéseknek az első eredményeként jött létre. A szerzők célja, hogy ez kiemelt szerepet töltsön be a hallgatók ismereteinek elmélyítésében. A tankönyvet a magyar nyelvű mester-szintű gazdálkodási képzésben részt vevő hallgatóknak szánjuk. A tananyag alapvetően interdiszciplináris elemekből épül fel, ezért hozzásegíti a hallgatókat, hogy már a diploma megszerzése előtt komplex tudással rendelkezzenek a versenyképességgel kapcsolatos kérdésekben. Ezek az ismeretek egyaránt jelentik a gazdaság működési mechanizmusait leíró és alakító alapfogalmakat és tényezőket, valamint azt a készséget, ami képessé tesz beazonosítani adott szervezeten belül a versenyképesség lehetséges forrásait.

A szerzők

Elméleti áttekintés

11

1. Elméleti áttekintés 1. A versenyképesség napjainkig Ebben a fejezetben bemutatjuk, hogyan alakult a versenyképesség az ókortól napjainkig. Melyek voltak azok a meghatározó tényezők a múltban, és melyek ma, amelyek meghatározták egy nemzet, vagy vállalat versenyképességét. Foglalkozunk továbbá a napjainkban egyre nagyobb teret nyerő globalizáció kérdésével, és hogy ennek következtében melyek azok a trendek, amelyek meghatározzák a gazdasági életben való boldogulást. 1.1. A versenyképesség története A versenyképességnek, mint fogalomnak nincs egységes, mindenki által elfogadott definíciója. Egyesek úgy vélik, ez egy adottság, ami vagy megvan, vagy nincs, és ezért nem is mérhető. Megint mások szerint a versenyképesség igen is mérhető, sőt növelhető is. A legáltalánosabb megközelítésben azt mondhatjuk, hogy a versenyképesség a nemzetgazdaságok, vállalatok azon képessége, hogy bizonyos javakat, szolgáltatásokat másoknál kedvezőbb feltételekkel tudnak előállítani, nyújtani. Ezáltal pedig a hasznuk is növekszik. Természetesen koronként más és más tényezőt tekintettek a versenyképesség alapjának, minden korban más tényezők birtoklása jelentett előnyt. 1.1.1. Mezopotámia és Egyiptom A kora ókori birodalmak esetében a versenyképességet főként a természeti erőforrások birtoklása jelentette. A gazdasági fejlettség birodalmi szinten jelent meg, irányítója pedig a despotikus hatalom volt. Itt az egyes birodalmakon belüli csere, illetve gazdaság nem játszott akkora szerepet,

12


mivel az egyes gazdaságok hasonló körülmények között, hasonló termékeket állítottak elő. [Orosdy 1995] Látható tehát, hogy versenyképességről elsősorban a „külkereskedelem” kapcsán beszélhettünk. Azok a társadalmak, melyek a többiek számára értékes természeti erőforrásokkal, valamint cserére felajánlható többletekkel rendelkeztek, előnyt élveztek, és komoly bevételre tehettek szert. (Bevételt képezhetett abban az időben a csereáru, illetve a nemesfémek) A természeti erőforrások puszta birtoklása mellett, megjelentek más versenyelőnyt kínáló tényezők is. A távolsági kereskedelem állami monopóliumának bérbeadásával megjelentek az első vállalkozók, a merkátorok. Ezzel nemcsak a nemzetgazdaságok szintjén, hanem az egyéni kereskedők, iparosok szintjén is feltűnt a haszonszerzés lehetősége. A merkátorok szempontjából meghatározó, hogy milyen gyorsan, milyen biztonságosan, illetve milyen áron sikerül lebonyolítaniuk a szállítást és a kereskedelmet. (Különféle szerveződések jönnek létre a biztonság garantálására, például karavánok.) 1.1.2.Kína Kína az ókori birodalmak között különösen fejlett volt. Ismerték a papírt, a puskaport, jelentős volt a textil és selyemipar. Az Indiába vezető tengeri út felfedezése előtt a keletet a nyugattal összekötő kereskedelmi út is Kína legfőbb exportcikkéről, a selyemről kapta nevét. A Selyemút egészen Rómáig vezetett, és mind a kínai, mind az európai gazdaság szempontjából kiemelkedően fontos szerepet játszott, hiszen ezen az úton áramlottak Európába a luxuscikkek. Bár folytatott kereskedelmet más népekkel, elszigeteltsége megmaradt, és kultúrájára sem volt meghatározó hatással egyik más kultúra sem. A barbár törzsektől való védelem érdekében megépítették a Nagy Falat, amely még elszigeteltebbé tette őket.


13

1.1.3. Az ókori görögök és rómaiak Az ókori görög városállamokban is kezdetben a földművelés volt a meghatározó, melyet a kiskereskedelem egészített ki. Itt két részre volt bontható a kereskedelem: állami és magánkereskedelemre. Az állami kereskedelem célja a poliszok ellátása volt, ezért a versenyképesség elsősorban a magánkereskedők esetén volt értelmezhető, hiszen ebben az esetben a cél a haszonszerzés volt. [Orosdy 1995] (Emellett természetesen a poliszok versenyképessége is igen meghatározó volt a görög társadalomra nézve.) Az időszámításunk előtti 5. században élte a görög kultúra az aranykorát. Megjelent a tömegfogyasztási cikkek nagy tételben való gyártása. E tevékenység főként rabszolgamunkára épült. Ez nagyban hozzájárult a görög (főleg athéni) áruk versenyképességéhez. Ez az előny a tengeri hajózás fejlődésével még inkább szembetűnővé vált. A versenyképesség másik fontos tényezője az erős, korszerű katonaság. Ennek segítségével volt biztosítható a tengerek felügyelete, és az akaratuk érvényesítése más népekkel szemben. A Római Birodalom fellendülése az i. e. 3. században indult meg a katonai sikerek és az árucsere-kapcsolatok kibontakozása során. Az addig önellátásra berendezkedett gazdaságok elkezdtek piacra termelni, fő céljuk a haszonszerzés volt. Ebben az esetben is nagyban növelte a versenyképességet a nagy számú rabszolga-állomány, mely a katonai sikerek következtében rendelkezésre állt. A rabszolgák ára, mivel nagy számban álltak rendelkezésre, igen alacsony volt, és a foglalkoztatásuk is a fizetett dolgozók bérének töredékébe került. Másik nagy előnye ezeknek a gazdaságoknak, hogy mindinkább a specializáció irányába mozdultak el. Külön szakosodott műhelyek, birtokok jöttek létre, melyek kizárólag egy tevékenységet végeztek (például kézművesek, kovácsok stb.). A specializáció hatására a termelékenység megnőtt a rövidebb megmunkálási idő és a mélyebb „szakértelem” miatt.

14


1.1.4. A feudalizmus A Római Birodalom bukása után annak vívmányai is szinte teljes egészében eltűntek. Európa nagy részén az egyetlen értéket a föld képezte. Kezdetben nem is beszélhettünk versenyképességről, hiszen ezek a birtokok nagyrészt önellátók voltak, nem termeltek piacra. A korra az elszigetelődés és a bizalmatlanság volt jellemző. Köznapi szóhasználatban is megjelenik a „sötét középkor” kifejezés, mely az újításoktól, fejlődéstől való elzárkózásra utal. Körülbelül a 11. századtól (amikor stabilitás állt be Nyugat- Európában) felélénkült a kereskedelem, és ennek kapcsán már beszélhetünk olyan tényezőkről, melyek befolyásolták egyes birtokok, térségek versenyképességét. Minél nagyobb hozamok elérése érdekében a korszerű technikák alkalmazása ilyen tényező volt. Megjelent a szügyhám, elterjedt a háromnyomásos gazdálkodás. Kialakulnak az első kezdetleges pénzek, mint például a gabona egyenértékként való használata. A kor vállalkozói igyekeztek szövetségeket alkotni saját védelmük érdekében. Így jöttek létre a céhek, és a különféle kereskedelmi szövetségek (például Hanza-szövetség). Ezek a tömörülések mintegy érdekképviseletekként működtek, és igyekeztek minden, nem a szövetséghez tartozó kereskedőt, iparost kizárni a versenyből. Az áruforgalom mellett volt egy másik igen fontos tényező is, mégpedig a pénz. A középkorban a pénzügyi élet fő színterét az észak-itáliai városállamok alkották. A 12. században a kor bankárai főleg a zsidók voltak, mivel a katolikus vallás tiltotta a kamatszedést. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy a vallás versenyelőnyt jelentett. A 13-14. a században zsidó bankárokat felváltották a lombardok, akik a kamat átértelmezésével (mint önkéntes hozzájárulás) szintén banki tevékenységet folytattak. Ezekből a pénzváltókból egész dinasztiák nőttek ki Európa szerte (Fuggerek, Mediciek), akik királyoknak is kölcsönöztek.


15

1.1. ábra: Károly Róbert aranyforintja Forrás: Numismatics (2007)

A 14. században megjelent a modern pénz, a váltó, mely mögött már nem álltak tényleges anyagi javak. Ezekre a mögöttes tartalmakra már nem volt szükség, hiszen az új pénzek széles körben elfogadottak voltak. A kereskedelmi és bankári tevékenység elterjedésével megjelent az igény egy magasabb szintű oktatásra. Ez idő tájt jelentek meg az első egyetemek (Bolognában és Párizsban), melyeken teológiát, orvostudományt és jogot tanítottak. Az előbbi esetekben az egyes személyek, vállalkozók szemszögéből vizsgáltuk a versenyképességet. Azonban a korabeli európai városok esetében is beszélhettünk versenyképességről. Egyes városok különleges jogokat kaphattak az uralkodóktól, és így előnyösebb helyzetbe kerültek a többihez képest. A legegyszerűbb példa erre a szabad királyi városok illetve mezővárosok esete. A mezővárosok a földesuruk alá tartoztak, ezáltal neki is adóval tartoztak, illetve kevesebb joggal rendelkeztek, mint a szabad királyi városok. Emellett megemlíthetjük még az árumegállítás jogát, az átrakodási kényszert vagy az útkényszert. Ezek mind az egyes városok, és ezáltal polgáraik előnyéhez járultak hozzá. 1.1.5. Az ipari forradalom A 18. század végén Angliában indul el a technika robbanásszerű fejlődése, mely máig sem hagyott alább. Az új technikai vívmányok megjelenésével megindult a gépesítés, és a bérmunka. Megjelenik egy újfajta munkamegosztás, mely a technikai haladáshoz kapcsolódó specializációra épül. A céhes ipar helyett megjelennek a manufaktúrák. A fő hang-

16


súly a munkamegosztáson van, hiszen ebben a termelési formában nem egyetlen ember végzi a termelési folyamatot. A gyártást részfolyamatokból építik fel, és ezeket a folyamatokat más- más ember végzi el. Ezzel igen nagymértékben nő a termelékenység. A 19. század elején a versenyképesség alapja a technikai vívmányok használata és az olcsó bérmunka kiaknázása volt. Emellett természetesen nagy szerepe volt a gyarmatoknak is, hiszen ezek olcsó nyersanyagforrást jelentettek az anyaországnak. A 20. század elején a tömegtermelés megjelenésével új lehetőségek nyílnak az előnyszerzésben. 1.1.6. A 20. század Az 1900-as évek elejére is a felgyorsult technikai fejlődés jellemző, és új találmányok egész sora jelenik meg. A vasút és a gőzmeghajtású gépek után a következő „robbanás” a belső égésű motorok megjelenésével történt. Ettől kezdve az új húzóágazat az autóipar és a hozzá kapcsolódó kiegészítő iparok lettek. A Ford T-modell piacra kerülésével Henry Ford óriási haszonra, és versenyelőnyre tett szert. Elsőként alkalmazta a tömeggyártást, a futószalagot, mely sokkal olcsóbbá tette a termelést. Ezáltal ezek az autók olcsóbbak voltak versenytársaiknál, így többet tudtak értékesíteni. Természetesen ez az előnye csak addig maradt meg, amíg azok nem kezdték el szintén ezt a gyártási technikát alkalmazni. Miután pedig a General Motors több színben is elkezdett autókat gyártani, a T-modell előnye elveszett, mivel nem tudott az egyéni igényekhez alkalmazkodni (csak fekete autókat gyár1.2. ábra: A korszakalkotó T-modell tott)


17

Erre az időszakra jellemző a villamosság gyors fejlődése is. Edison feltalálta a szénszálas izzólámpát, ezzel a gazdaság felgyorsulhatott, immár az éjszakában is világosságot lehetett „varázsolni”. A telefon megalkotásával az információáramlás gyorsult fel hallatlan mértékben. A két világháború hatására a harcászat indult óriási fejlődésnek, és az itt alkalmazott eljárásokat a polgári szféra is alkalmazni tudta. Az élet az információtechnika segítségével egyre gyorsabb lett, a gazdasági kapcsolatok pedig mindinkább a Földet behálózó kapcsolatrendszert alkottak. Mindennek persze voltak előnyei, és hátrányai is. 1.1.7. A szállítás fejlődésének hatása a versenyképességre Az ókori népeknél általában a tengeri hajózás játszotta a főszerepet. Történhetett ez azért, mert a szárazföldi úthálózat, ahol létezett, még igen fejletlen és veszélyes volt. A hajóépítés hajnalán a kereskedelem és a szállítás a part menti vizeken zajlott, majd a hajók fejlődésével már a távolsági tengeri kereskedelem is megjelent. A Földközi-tenger keleti partján fekvő államszövetség, Fönícia hajósai képviselték a „csúcstechnikát” az ókorban. Mindamellett, hogy igen fejlett hajózási technikával rendelkeztek, ők alkalmazták először a kereskedelmi telepeket is. Hajóútjaik mentén telepeket hoztak létre, ezzel kön�nyítve a kereskedelmet. E két tényező pedig óriási versenyelőnyt jelentett számukra az i. e. 12-8. században. A hajózásban a perzsák is remekeltek. Ez a nép azonban nem csak kereskedelmi, hanem hadászati tevékenységét is a tengeren folytatta. Az i.e. 6. században a perzsa flotta uralta a tengereket. A két hajós nemzet, a görögök és perzsák közötti ellentét a tengeri kereskedelem miatt bontakozott ki. A görög-perzsa háborúkban, kezdetben a perzsák nagy fölényben voltak fejlett hadihajóik révén, ez az előny azonban a görögök erőteljes fejlesztése révén elenyészett. Ettől kezdve a hajózás már nemcsak a kereskedelem, de a harcászat eszköze is. A hajózás mind a Római Birodalomban, mind a középkori európai államok életében meghatározó


18

volt. Az ok, hasonlóan az ókori körülményekhez a szárazföldi utak megbízhatatlansága. Amelyik népnek több, gyorsabb, megbízhatóbb hajója volt, óriási versenyelőnyre tett szert, hiszen „uralhatta a tengereket”, és ezáltal a kereskedelmet is. A Földközi-tenger kereskedelmét egyértelműen az itáliai városállamok uralták. Gyakran egymással is háborúztak a tengeri uralom megszerzéséért (például Velence és Genova). A 13. századtól a fejlődés az iránytű megjelenésével új irányt vett. A másik újítás a caravella megjelenése volt, mely már kormánylapáttal rendelkezett, így hosszabb utak megtételére is lehetőséget biztosított. A 15. század végén Amerika felfedezése hallatlan előnyhöz juttatta a spanyol, és portugál népet. A fő kereskedelmi útvonalak áttevődtek az

1.3. ábra: Triemes (háromsoros görög evezős hajó) Forrás: MEK (2007)

1.4. ábra: Fregatt típusú hajó Forrás: Nelson (2007)

1.5. ábra: A Stephenson- féle gőzmozdony Forrás: Sulinet (2001)


19

Atlanti-óceán partvidékére, ennek következtében a levantei és Hanzakereskedelem elvesztette monopóliumát. Bőséges nyersanyag és nemesfém beáramlás vette kezdetét elsősorban a spanyol és portugál területekre. A 16. század elején Spanyolország volt a tengerek ura a Nagy Armadának köszönhetően. Ez a flotta szinte elpusztíthatatlannak tűnt egészen 1588-ig, amikor is az angol flotta legyőzte. Ettől kezdve az angol flotta játszott meghatározó szerepet a tengereken. Ezt a tengeri fölényt jól mutatja, hogy a vizeken a királynő (I. Erzsébet) megbízásából tevékenykedő kalózok portyáztak (Az egyik leghíresebb kalóz Sir Francis Drake volt). Természetesen az angolok, kihasználva lehetőségeiket szintén távoli gyarmatokat szereztek (India, Észak-Amerika), és ezáltal hatalmas előnyre tettek szert. Az Indiában működő gyarmati társaságok (például a Kelet-Indiai Társaság), telepeket, kolóniákat hoztak létre, és megjelentek a ma outsourcingnak nevezett tevékenység kezdeti elemei is. Az angolok szerepe továbbra is meghatározó maradt a kereskedelem és szállítás területén. Az első ipari forradalom idején, 1825-ben Stephenson megalkotta az első gőzmozdonyt, valamint Mac Adam tervei nyomán hozzákezdtek a műutak építéséhez is. Ezzel a szállításnak új lehetőségei kerültek felszínre. A szárazföldi szállítás új irányt vett. A vasúton nagyobb tömegeket lehetett szállítani. Ezáltal legfőbb előnye az volt, hogy ebben az időszakban a szárazföldi szállítás legolcsóbb módja volt. Fontos még megemlíteni, hogy a vasút üzemeltetéséhez, a pályák kiépítéséhez sok más iparág együttműködésére van szükség. A vasutak megjelenése húzta magával a szénbányászatot, és a kohászatot. Természetesen a szükséges beruházások igen sok pénzt emésztettek fel, így ezek a vasúttársaságok részvénytársasági formában működtek, és elmondhatjuk, hogy ezek voltak az első multinacionális vállalatok. Minél olcsóbbá vált a szállítás, annál nagyobb lett a piac, és minél nagyobb volt a piac, annál olcsóbban lehetett szállítani. Anglia után Amerikában is elkezdődtek a vasútépítések, és ennek nyomán felfedezhetjük a globalizáció első jegyeit is. Ezek a vasúttársaságok, és a vasút

20


által húzott bányászati, nehézipari vállalatok voltak az első nagy cégek, melyek az eddigiektől eltérő új vezetési módszereket is igényeltek. A kor meghatározó alakja volt Frederick Taylor, a tudományos menedzsment megalkotója, aki új alapokra helyezte a vezetést. Kísérleteivel igyekezett optimális munkamódszereket kidolgozni a nagyobb hatékonyság elérése érdekében. Taylor feltételezte, hogy a munka elemzésével megalkotható minden egyes tevékenységre és szervezeti struktúrára egy optimális megoldás, egy működtetési forma. A 20. század elején megépítették első léghajót illetve repülőgépet is. A generátor feltalálásával lehetővé vált ez elektromos áram ipari alkalmazása, és Angliában 1881-ben üzembe helyezték az első villamos erőművet. A villamos gépek, és elektronikai eszközök gyártása is húzóágazattá vált, és rohamos fejlődésnek indult. 1.1.8. Németország Bár az ipari fellendülés, az új találmányok többnyire Angliában születtek meg, nagyon hamar elterjedtek a világon. A németek az ország egységessé válása után szembetűnő gyorsasággal alkalmazták az új vívmányokat. A második ipari forradalom húzóágazataiban, mint például a vasútépítés, kohászat, gépgyártás, vegyipar és optikai ipar már az élen jártak. Jelentős ipari centrumok jöttek létre (például Ruhr-vidék, Essen, Felső-Szilézia), melyekben ezek az ipari üzemek szorosan egymás mellett működtek. Ez igen előnyös volt, mivel többnyire a nyersanyagforrások mellé települtek, és a szállítás költségeit alacsonyan tudták tartani. A vállalkozási láz gyors tőkekoncentrációhoz vezetett, és nagyon gyorsan kialakultak a monopóliumok. Ezek a tőkeerős óriások felosztották egymás között a világpiacot, így elkerülték a versenyt, egyes területek „egyeduralkodóivá váltak”. A koncentráció a bankszférában is végbement. A 19. század végére kilenc nagybank uralta a banktőke 80%-át.


21

A sikerességet, és versenyképességet mutatja, hogy a századfordulóra a német gazdaság a világ második legerősebbje volt. 1.1.9. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1868 után a Monarchiában is elindult a rohamos fejlődés. Ausztria és a cseh vidék már korábban is iparosodottabb képet mutatott, de Magyarország alapvetően agrár jellegű ország volt. Éppen ezért a fejlődés főként a magyar területeken volt szembeötlő. A kiegyezés után a magyar gazdaság rohamos fejlődését segítette elő a tőkebeáramlás. A fejlődés első jelei a közlekedésben, hírközlésben, oktatásban és hitelrendszerben jelentkeztek. [Horváth 1999] Az ipari forradalom húzóágazata hazánkban az élelmiszer-ipar volt. (A textilipar az osztrák és cseh konkurencia miatt nem lehetett húzóágazat) Azonban hatalmas fejlődésnek indult még a malom-, a cukoripar, illetve a szeszgyártás. A nehézipar és építőipar szintén fejlődésnek indult, és nagy vállalatok jöttek létre (például téglagyárak). Szintén jelentős volt a vegyipar és a gépipar, illetve a világszínvonalú elektromos ipar. Természetesen itt is jelentős volt a tőkekoncentráció. Olyan nagyvállalatok jöttek létre, mint a Láng Gépgyár, vagy a Ganz Gyár. 1.2. Globális trendek Annak a jele, hogy a globalizáció már létező jelenség a 20. században, először 1929-ben mutatkozott meg. A „fekete csütörtök” néven elhíresült napon a New York-i tőzsde összeomlott, és ez gazdasági válságba sodorta az Egyesült Államokat. Azonban a tőzsdekrach hatásai nemcsak az USA-ban éreztették hatásukat, hanem Európában is. Ennek oka, hogy az amerikai tőke behálózta az egész világot. A globalizáció általánosan fogalmazva egy világszintű egységesedési (univerzálódási folyamat), mely az élet számos területén megjelenik. Ilyen területek a gazdaság, a pénzügy, a kultúra, de akár a nyelv is.

22


A 20. századra általában jellemző a gyors technikai haladás, az információk kiemelkedő fontossága, az innovatív megoldások alkalmazása. Ebben az alfejezetben megvizsgáljuk milyen irányai voltak a mai globális rendszer kialakulásának. Kitérünk a Szovjetunió felbomlásának hatásaira, az Európai Unió szerepére, valamint a feltörekvő Távol-Keleti országok gazdasági fejlődésére. 1.2.1. Kétpólusú világ A második világháború után a világ két meghatározó nagyhatalma az Egyesült Államok és a Szovjetunió volt. Két egymástól teljesen különböző nézetű világ állt szemben egymással. A hidegháború időszaka főként e két hatalom versengéséről szólt. Versenyeztek a fegyverkezésben, az űrkutatásban, a gazdaság területén, a korszakban a húzóágazatok a hadiipar, az űrtechnika voltak. Azonban míg a szovjet oldalon a nehézipar és a harcászat minden mást háttérbe szorított, a nyugati oldalon az életszínvonal gyors fejlődésnek indult. A globalizáció jegyében nemzetközi szerveződések jöttek létre, részint az újabb háborúk megelőzésére (ENSZ), részint az országok versenyképességének erősítésére. Kölcsönös szerződések, egyezmények jöttek létre, melyek mind szorosabbra fűzték a kapcsolatot a nyugati világ országai között. Azonban az együttműködés és a globalizáció kiterjedése nem csupán előnyöket hordoz magában, hanem hátrányokat is. Mint már az 1929-es válságnál láttuk, a szoros összefonódások miatt egy ország gazdaságának megingása lavinák sorát indíthatja el. A globalizáció során egyre inkább specializálódó nemzeti gazdaságok kiszolgáltatottá válnak egyrészt a nyersanyag és erőforrások beszerzését illetően, másrészt a hozzájuk beáramló külföldi tőke révén. Erre mutatott rá az 1972-es olajválság is, amikor a közel-keleti háborúk miatt az olaj ára hirtelen négyszeresére nőtt. A megnövekedett energia költségek inflációhoz vezettek, a fejlődés megrekedt. Ennek következtében a tőkés országokban új utakat kerestek. A kevésbé energia-igényes ágazatok, így a szolgáltatások, a kutatás-fej-


23

lesztés, informatika támogatásával meghonosodott a csúcstechnológia. Kialakult egy újfajta kapitalizmus, a jóléti poszt-indusztriális gazdaság a fejlett országokban, míg a szocialista országok megrekednek a fejlődésben, és a két világ közötti különbség óriásira nőtt. 1.2.2. Európai Unió A nyugat-európai országok is igyekeztek kialakítani saját szövetségeiket, és biztosítani egy harmadik szereplőt a világgazdasági rendben. Ennek elsősorban a Szovjetunió katonai fölényétől való félelem volt az oka, de a gazdasági fejlődés és versenyképesség fejlesztése is fontos szempont volt. Az első szövetség 1952-ben jött létre Montánunió néven (Európai Szén- és Acélközösség) az NSZK, Franciaország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia között. Az egységbe szerveződés lényege, hogy a tagállamok közösen ellenőrizzék a szén- és acéltermelést. Ezzel összehangolták tevékenységüket, és biztosították egymás számára a nyersanyaggal való ellátottságot. A kapcsolatok folyamatos erősítése után (Euratom, stb.) a hat előbb felsorolt állam 1957. március 25-én a Római Szerződés aláírásával létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), melynek fő célkitűzése a tagországok közötti vámunió megteremtése volt. Ezzel megteremtődhet a „négy nagy szabadság”: a munka, a tőke, az áru és a szolgáltatás szabad áramlása. Ennek elérésével a tagországok közötti kereskedelem egyszerűbbé válik, valamint a külső országokkal egységesen fellépve kedvezőbb pozíciót érhettek el. Az együttműködés sikeresnek bizonyult, és az integráció kiszélesítésével 1968-ban az EGK Európai Közösséggé (EK) alakult át. Emellett a tagok létszáma is folyamatosan növekedett. A hidegháború végén felmerült a kérdés, mi lesz az európai integráció jövője, hiszen léte alapvetően a szovjet kihívásra adott válasz volt. [Dupcsik-Repárszky 2003] A Közösség egyértelműen a továbbfejlesztés mellett döntött, és ennek irányvonalait az 1991-ben tartott Maastricht-i csúcson fogadták el. Célként szerepelt a közös valuta bevezetése, a közös kül- és biztonságpolitika kialakítása, egy egységes

24


intézményrendszer kialakítása, és az új név az Európai Unió használata. Mára az Uniónak 27 tagállama van, köztük Magyarország. Bár időről időre felmerülnek nehézségek, az Európai Unió igen fontos szerepet tölt be a világgazdaságban és intézkedéseivel igyekszik fenntartani az európai gazdaság versenyképességét, megvédeni belső piacát a külső erőkkel szemben. 1.2.3. Egy új világrend kialakulása A Szovjetunió felbomlása után, és a volt szocialista országokban lezajlott rendszerváltás után új korszak kezdődött a gazdasági életben. Az USA maradt az egyetlen szuperhatalom mind gazdasági, mind katonai értelemben. Egyesek szerint a 21. században kialakul majd egy világméretű öthatalmi egyensúly, melynek résztvevői az USA, az Európai Unió, Oroszország, Japán és Kína. [Dupcsik-Repárszky 2003] Ez a tendencia látszik kialakulni a jelen helyzetben Japán és Kína gazdaságának bámulatos előretörésével. Az új világrend kialakulásával a gazdasági, katonai szövetségek egyre meghatározóbb szerepet játszanak. Azok a nemzetek, amelyek kívül rekednek ezeken a szerveződéseken versenyhátrányba kerülnek a többi országgal szemben. Ennek oka, hogy a gazdasági, érdekvédelmi szervezetek (például az Európai Unió is) saját piacukat, helyzetüket védik, és az „idegenekkel” szemben szigorú protekcionista gazdaságpolitikát folytatnak. Egyre gyakoribb, hogy nem az egyes nemzetgazdaságok versenyeznek a piacokért, hanem az őket tömörítő szerveződések lépnek fel egységesen saját érdekeik védelmében. 1.2.4. A volt szocialista országok Az európai volt szocialista országok a rendszerváltás után komoly nehézségekkel néztek szembe. A munkanélküliség és az infláció mindenütt komoly problémát jelentett. Az orosz (volt szovjet) piac elveszett ezen országok számára (vagy ezek az országok fordítottak hátat neki), a nyugati piacok pedig nem fogadták be a sokszor igen silány minőségű áru-


25

kat. (Ekkor már létezett az EK). Természetesen az olcsó munkaerő és a szabaddá váló piac vonzott nyugati tőkét ezekbe az országokba, de ez nem oldotta meg a problémákat. Szinte valamennyi ország gazdasági válsággal küzdött. A privatizáció során sokszor azzal kellett szembesülniük a gazdasági szereplőknek, hogy a nyugati vállalatok csak piacokat vásárolnak. Ez azt jelenti, hogy a megvásárolt gyárakat, üzemeket bezárták, áruikat máshol termelték meg. Égető szükség mutatkozott tehát, hogy ezek a volt szocialista országok mielőbb tagjaivá válhassanak a már létező, de eddig számukra zárva lévő szerveződéseknek. 1.2.5. Kína és az ASEAN A kínai piac 1979-ben nyitotta meg kapuit a külföldi beruházók előtt. Ma Kína a Föld legnépesebb országa és a világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága. A 2001-es csatlakozás Világkereskedelmi Szövetséghez (WTO) sokat lendített az ország amúgy is kedvező helyzetén. A WTO tagság nagyban bővítette a gazdasági-kereskedelmi lehetőségeket, segítette a fokozottabb világ-gazdasági integrációt, a vállalati reformok gyorsítását, a piacgazdasági jogrendszer kialakítását. Az olcsó munkaerő vonzza a külföldi befektetőket. A világ textiliparának jelentős részét Kína adja, emellett a kínai gazdaság élen jár a legmodernebb technikák kutatása és gyártása terén is. A hi-tech iparágak, mint a mikroelektronika, űrkutatás, géntechnológia a kínai gazdaság jelentős részét teszik ki. Mivel ebben az országban a potenciális fogyasztók száma igen magas, a külföldi vállalatoknak versenyelőnyt jelent a kínai piacon való jelenlét. Ezért a banki, pénzügyi és egyéb szolgáltatók is nagy számban vannak jelen. Azonban az ország gazdasági sikereit látva más ázsiai országok sem szeretnének lemaradni. Ennek következtében Ázsiában is szerveződött, egy az Európai Unióhoz igen hasonló gazdasági együttműködés, melynek neve ASEAN (Association of Southeast Asian Nations). A Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége 1967-ben jött létre és mára 10 tagállama

26


van: Brunei, Kambodzsa, Indonézia, Laosz, Malajzia, Myanmar, Fülöpszigetek, Tajvan, Szingapúr és Vietnám. Ez a regionális együttműködés, bár a kínai előretörés ellensúlyozására jött létre nem Kína- ellenes. Amennyiben a Kína és az ASEAN-országok között 2010-re tervezett szabadkereskedelmi zóna létrejön, úgy ez a világ legnépesebb ilyen térsége lenne (Ez pedig India bekapcsolódásával tovább bővülhetne). [Kishonti 2004] 1.2.6. Japán A második világháborúban romba döntött ország villámgyors gazdasági fejlődését csak „japán csodaként” emlegetik. Az országot megadásra kényszerítő Egyesült Államok érdekét egy teljesen demilitarizált, demokratikus, közepesen fejlett Japán szolgálta leginkább. Azonban Kína és a Szovjetunió erősödése következtében, már az USA-nak is érdeke volt egy gazdaságilag erős szövetséges a Távol-Keleten. A pusztulás után az ipar újjáélesztésében fontos szerepe volt az állami ellenőrzésnek. Exporttámogatással, hitelkihelyezéssel és adókedvezményekkel ösztönözték az acél-, és hajógyártást, a vegyipart, valamint a szénbányászatot. Nagy szerepet játszott a Japán gazdaság előretörésében a foglalkoztatási politika. A vállalatok és dolgozóik harmonikus együttműködést célzó intézkedések hatására a dolgozók különösen elkötelezettek foglalkoztatóik iránt, így pedig nagyobb hatékonysággal képesek munkájukat ellátni. A japán áruk versenyképessége a minőség javulásával egyre erősödött a világpiacon. Az exportösztönző politikának és a jen még mindig stabil, alacsony árfolyamának köszönhetően a japán termékek elárasztották a világot. A hatvanas években indult meg a nagytömegű gépkocsigyártás, és az elektronikai cikkek gyártása. Ma Japánt, mint a hi-tech termékek hazáját ismerik. Gazdasági szerepe megkérdőjelezhetetlen. Elmondható, hogy a világ mindinkább nemzetközi szervezetek hálózatából áll. A szervezetekből való kimaradás egyértelmű hátrányt jelent. A globalizálódó világban már nem csak az előnyök érződnek, hanem a


27

hátrányok is. A környezetszennyezés, a járványok, tömegpusztító fegyverek világszintű elterjedésével és a terrorizmus globalizálódásával is számolni kell. A szoros egymásrautaltság miatt pedig egy esetleges válság vagy érdekellentét, világméretű következményekkel járhat. 1.3. Vállalati trendek Miután áttekintettük a világméretű összefüggéseket és tendenciákat, megvizsgáljuk az újonnan elindult folyamatokat a vállalatok szintjén. Természetesen ez a folyamat illetve szint nem választható el a globális világtól, annak szerves része. 1.3.1. Multinacionális vállalatok A „multik” megjelenése, mint már utaltunk rá, a vasúttársaságok megalakulásával kezdődött. A globalizáció révén azonban megjelentek a modern értelemben vett multinacionális vállalatok, melyeknek fő jellemzőik a következők: − tulajdonosi körük több (legalább kettő) állam természetes vagy jogi személyeiből áll össze; − a vállalat irányítása nemzeti hovatartozástól független, egységes. Nagy előnye ezeknek a vállalatoknak, hogy vagyoni eszközeik átcsoportosításával ki tudnak kerülni bizonyos nemzeti szabályokat. Előretörésük a világháló fejlődésével, az információ-áramlás egyszerűsödésével indult meg erőteljesen. A multinacionális vállalatot gyakran szinonimaként említik a transznacionális vállalattal, azonban jelentésük részben eltér egymástól. 1.3.2. Transznacionális vállalatok A transznacionális vállalatok olyan cégek, melyek több országban leányvállalatokat, vagy más egységet hoznak létre. Itt tehát nem a tulajdonosok

28


nemzetisége a meghatározó (akár egyetlen tulajdonos is lehet). A külföldre irányuló befektetésnek két formája lehet: a portfolió- befektetések, illetve a közvetlen beruházás. Az előbbi többnyire részvények, kötvények vásárlását jelenti forgatási céllal, míg az utóbbi esetben a külföldi vállalatban való érdekeltség megszerzése és fenntartása a cél. A közvetlen beruházások révén a vállalatok olyan előnyökre tehetnek szert, melyekre saját hazájuk határain belül nem lenne lehetőségük. Ilyenek például : − új piacok szerzése; − méretgazdaságosság; − erőforrásokhoz való hozzájutás; − költséghatékonyság elérése (pl. az olcsóbb bérű országokban való termeltetés révén). Ezek a transznacionális vállalatok méretük, és tőkeerejük révén képesek igen kedvező pozíciókat, addicionális előnyöket szerezni a fogadó országtól, hiszen egyre inkább az egyes országok versenyeznek a tőkéért. A transznacionális vállalatok világszintű versenyképességük érdekében kívánják hatékonyságukat javítani, és a helyi piacokra való rugalmas reagálás a nemzetközi működés rugalmasságát szolgálja. Az innovációt a szervezeti tanulás eredményének tekintik, amelyben a vállalat mindent tagja részt vesz. [Czakó 2000] Kulcsfontosságú tehát a tanulás (például az egyes kultúrák kedvező, jól hasznosítható tényezőinek elsajátítása, ötvözése és alkalmazása), mely a globális világban működő vállalatok fennmaradásának alapvető meghatározója. A multinacionális vagy transznacionális vállalatoknak méretükből fakadó előnyükön kívül van egy másik igen nagy előnyük, melyet már részben említettünk. Vagyoni eszközeik átcsoportosításával, az egyes gazda-országok közötti „manőverezéssel” nem csak költségeket, de adót is megtakarítanak. Egy másik igen kedvező hatása a globalizálódó világnak, és az információk szabad áramlásának, hogy az egyes vállalatok megkereshetik számukra a költség és adó szempontjából legkedvezőbb


29

területeket. Az olyan adóparadicsomokban, mint Svájc, vagy a Kajmánszigetek vállalatok sorát alapítják, majd kiterjesztik tevékenységüket más országokra is. Továbbá ezekben az országokban helyezik el a „megtakarítások” egy jelentős részét is, ami ezen országok számára előny, hiszen így tőke áramlik az országba, és a bankrendszerük fejlődhet. 1.3.3. Outsourcing Az outsourcing lényege, hogy a vállalat bizonyos tevékenységeit, más, jogilag különálló egységekhez helyezi ki a nagyobb hatékonyság elérése érdekében. Tehát az outsourcing ismétlődő tevékenységek bérmunkába történő kiszervezése harmadik fél részére (amely harmadik félnek e tevékenység kulcskompetenciájába tartozik). Ezt a megoldást először azokon a területeken alkalmazták, melyek nem tartoztak a vállalat fő profiljához, majd bővítették ezen területek körét.

1.6. ábra: Az outsoucing

Kiszervezhető területek például: − pénzügy, számvitel; − ügyfélkapcsolatok; − emberi erőforrás menedzsment; − logisztika;


30

− gyártás; − informatika; − marketing; − kutatás- fejlesztés. Kiszervezés esetén nagyon fontos a „core competence”, a kulcskompetencia védelme, melyet sosem szabad kiengedni a vállalat ellenőrzéséből. A kiszervezés hatására a vállalat nagyobb költséghatékonyságra, alacsonyabb gyártási és szállítási költségekre tehet szert. Az egyszeri szolgáltatásvásárlás, a visszabérlés illetve az egyszeri értékesítés nem tartozik a kiszervezés fogalmához. A fejezetből kitűnik, hogy a versenyképesség nem új keletű fogalom, már az ókorban is beszélhetünk versenyképességről. Bár minden egyes korban más határozta meg a versenyképességet, annak elérésére való törekvés végig meghatározó volt gazdaság fejlődése során. Napjainkban, a globalizáció nyomán, új értelmet nyer a versenyképesség. A gazdaság egyre inkább szövetségek hálózatává alakul, és az egyes nemzeteknek és vállalatoknak ebben a hálózatban kell megtalálniuk és kiaknázniuk saját lehetőségeiket. A vállalatok hosszú távú stratégiai szövetségeket, hálózatokat hoznak létre. Azok a vállalatok, amelyek kimaradnak ezekből a hálózatokból, versenyhátrányba kerülnek, hiszen nem jutnak megrendelésekhez (vagy csak csekélyebb mértékben) és a rohamosan fejlődő világ által megkövetelt fejlesztéseket sem közösen, hanem saját erejükből kell végrehajtaniuk.


31

Forrásjegyzék Chikán Attila, Dr. (2006): A gazdasági növekedés, a versenyképesség, a vállalatok és a gazdaságpolitika kapcsolata; Heller Farkas Szakkollégium, Budapest, 2006. október 17-i előadása Czakó Erzsébet (2000): Versenyképesség iparágak szintjén; Ph.D. dis�szertáció, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Gazdálkodástani PhD program, Budapest, 2000. szeptember Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó (2003): Történelem IV.; Műszaki Könyvkiadó; Budapest Horváth Csaba, Dr. (1999): Az újkor és a huszadik század; Prezident Bt, Pécs Kishonti Alex (2004): Kínai kereskedelem Magyarországon; Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar szakdolgozat, Pécs MEK Magyar Elektronikus Könyvtár (2007): Ókori Lexikon: PR.J.: Hajózás; http://www.mek.oszk.hu Nelson, Axel (2007): Axels Fartygshistoria (Axel’s History of Ships); http://www.axelnelson.com Numismatics Hungary (2007), http://www.numismatics.hu Orosdy Béla, Dr. (1995): Koordináció, piac, marketing; Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar. Pécs Sulinet (2001): Az ipari forradalom és következményei; http://www. sulinet.hu

Versenyképességi elméletek

33

2. Versenyképességi elméletek A következőkben a versenyképesség fogalmával, szintjeivel, illetve a versenyképességi modellekkel foglalkozunk. Bemutatásra kerülnek azok a modellek, melyek a versenyképesség különböző aspektusaival foglalkoznak. Látható lesz, hogy eltérő szinteken eltérő tényezők lesznek azok, melyek jelentős hatással vannak a versenyképességre. Sőt merőben eltérő megközelítéseket kell alkalmazni, hiszen magának a versenyképességnek is eltérőek a definíciói az egyes szinteken. 2.1. Definíciók, szintek A versenyképesség számos szinten értelmezhető. Chikán a nemzetgazdaság versenyképességével kapcsolatban négy szintet különböztetett meg: – makrogazdasági; – iparági/szektorális; – vállalati; – vállalaton belüli. [Chikán 2002] Ezenkívül a következő felosztás is lehetséges: – nemzetgazdaság; – ágazat; – vállalat; – termék. Látható, hogy a két nézőpont hasonlít egymásra. Mindössze az utolsó kategóriában mutatkozik eltérés. Területi alapon érdemes a következő megközelítéssel élni: – globális; – nemzetközi;


34

– országos; – regionális. A szervezet jellegéből kiindulva az alábbi felosztás is elképzelhető: – profit orientált szervezetek versenyképessége; – nonprofit szervezetek versenyképessége; – és a közigazgatás versenyképessége. A következőkben a versenyképesség néhány definíciója kerül bemutatásra. Chikán a nemzetgazdaság versenyképességét a következőképpen értelmezi: „egy nemzetgazdaság versenyképessége a nemzetgazdaság azon képességét jelenti, hogy a nemzetközi kereskedelem támasztotta követelményeknek megfelelően úgy képes létrehozni, termelni, elosztani és/vagy szolgáltatni termékeket, hogy közben saját termelési tényezőinek hozadéka növekszik.” [Chikán 2002] A régió versenyképességével kapcsolatban a Lengyel (2003) által használt definícióval élnénk. Így a régió versenyképessége nem más, mint „nyitott gazdaságban a régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint létrehozására.” Chikán, a vállalati versenyképességgel kapcsolatban a következő definícióval szolgál: „Egy nemzetgazdaságban azokat a vállalatokat tekintjük versenyképesnek, amelyek a társadalmilag elfogadható normák betartása mellett a számura elérhető erőforrásokat minél nagyobb nyereségfolyammá képesek transzformálni, képesek a működésüket befolyásoló környezeti és a vállalatukon belüli változások észlelésére és az ezekhez való alkalmazkodásra annak érdekében, hogy a nyereségfolyam lehetővé tegye tartós működőképességüket.” A termék és szolgáltatás versenyképességének definíciója ettől kicsit eltérő: „Valamely termék illetve szolgáltatás akkor versenyképes, […] ha eladója számára a költségek fedezetén túl nyereséget (profitot) is tartal-


35

mazó áron eladható, „csereértékként” realizálható és másfelől a megfelelő vásárlóerővel bíró vevője számára elfogyasztható, illetve felhasználható termékként vagy szolgáltatásként fizikai minőségében hasznosnak, „használati értékkel bíró” és elfogadható áron megszerezhető jószágnak minősül.” [Szentes 2005] Mint látható a versenyképesség számos szinten értelmezhető. Mindegyik esetében a definíciók eltérnek egymástól, hiszen minden felosztás eltérő célrendszert tartalmaz. Mások egy adott régiónak és egy vállalatnak a céljai. 2.2. Modellek Az alfejezetben különböző versenyképességi szinteken alkalmazható modellek kerülnek bemutatásra. Így szó lesz a versenyképesség nemzetgazdasági szintjén alkalmazható modellről. Leírásra kerül a regionális versenyképesség piramis modellje. Bemutatatjuk a manapság népszerű klaszter szemléletű megközelítést, illetve a vállalatok versenyképességére is kitérünk. 2.2.1. A nemzetgazdaság versenyképessége Porter (1990) a nemzetgazdaságok versenyképességének tekintetében négy eltérő típusú, eltérő kompetencián alapuló, nemzetgazdasági versenyképesség típust különböztetett meg. Mindegyik típus eltérő képességeket és kompetenciákat feltételez. – Az erőforrás alapú versenyképesség: Ebben az esetben a nemzetgazdaság teljesítőképessége attól függ, hogy milyen mértékben, mekkora hatékonysággal képes a rendelkezésre álló erőforrások kiaknázására. Ebben a fejlettségi szakaszban a technológia-átvétel jellemző. – A befektetés alapú versenyképesség: Ebben az esetben a kormányzat és a vállalati szféra is hatalmas beruházásokat eszközöl. Ekkor a technológia átvétel és fejlesztés egyaránt jellemző.

36


– Az innováció alapú versenyképesség: Ebben az esetben a versenyképesség alapjává a különböző erőforrások folyamatos megújítása válik. Az innováció az, amely ekkor előre hajtja a gazdaságot. – A jólét alapú versenyképesség: Ebben az esetben a jólét az, amely a versenyképesség alapvető hajtóerejévé válik. Chikán (2002) a következőképpen foglalta össze a versenyképességet meghatározó tényezőket.

2.1. ábra: A versenyképességet meghatározó tényezők Forrás: Chikán (2002)

A fenti 2.1. ábrán látható modell feltételezése szerint öt tényező hat közvetlenül a nemzetgazdasági versenyképességre. A kormányzat fő szerepe a fejlődési irányok kijelölésében, a fejlesztési programok összeállításában rejlik. A kormányzat szándékainak a különböző nemzetközi intézmények keretet szabhatnak. A vállalati szféra és a globális verseny aktuális helyzete rövid távon befolyásolja a versenyképességet. A technológiai tényezőket a fenti modell tágan értelmezi. Ide tartoznak egyaránt


37

a termelési eljárások, a különböző műszaki megoldások és a vállalatirányítási módszerek is. Kulturális tényezők közé sorolja a tudás és az ismeretek szerepét és a motiváltságra ható tényezőket. A társadalmi tényezők közé tartoznak olyan elemek, mint például a piacgazdaságból következő egyenlőtlenségekhez való viszony és a munkaerőpiac sajátosságai. 2.2.2. A régió versenyképessége Regionális szinten az előző részfejezetben taglaltaknak megfelelően a versenyképesség eltérő definíciójával találkozhatunk. Ennek megfelelően más modellekkel is írható le az. A területi egységek versenyképességével kapcsolatban Lengyel (2003) kiterjedt kutatást végzett. A versenyképességgel kapcsolatban három kategóriát különböztetett meg. Az első a versenyképesség méréshez köthető tényezőit tartalmazza. Ez az úgynevezett alapkategória, amely a megvalósult versenyképességet tükrözi. Az alapkategória eredményei a múltbéli tényezők teljesítményének következményei. A következő két kategória aszerint alakul, hogy az egyes faktorok milyen kapcsolatban álnak a gazdaságpolitikával, gazdaságfejlesztéssel. A második kategória a főleg gazdasági tényezőket tartalmazó alaptényező elnevezést kapta. Ide a rövidtávon ható, gazdaságpolitikai intézkedésekkel jól befolyásolható faktorok tartoznak. Ezen tényezőkben bekövetkező változás közvetlenül javíthatja az adott régió vállalatainak versenyképességét. A harmadik kategória (sikerességi faktorok) a második ellentétes pólusának feleltethető meg. Ide olyan jellemzően nem gazdasági jellegű elemek tartoznak, melyek hosszútávon hatnak a versenyképességre és gazdaságpolitikai döntésekkel közvetlenül nem befolyásolhatók. Lengyel szerint ezen három tényezőcsoport szorosan egymásra épül: – Sikerességi faktorok: a képzeletbeli piramis legalján találhatók. Ezek az alaptényezőket és alapkategóriákat közvetve befolyásoló faktorok és csak hosszabb időtáv során módosulnak.

38


– Alaptényezők: a képzeletbeli piramis második fokán állnak. Az ide tartozó tényezők a versenyképességre közvetlenül hatnak, gazdaságpolitikai intézkedésekkel jól befolyásolhatók. – Alapkategóriák: a képzeletbeli piramis harmadik fokán állnak. Ide tartozó tényezők pl.: jövedelem, foglalkoztatottság, munkatermelékenység. Így összeállítható a versenyképesség piramis modellje (2.2. ábra). A modell alapját a sikerességi faktorok, második szintjét az alaptényezők, a csúcsát pedig a végső cél képezi. A modell fontos alapfeltevése, hogy az adott térség, régió pontosan lehatárolható intézményi térrel rendelkezik.

2.2. ábra: A területi egységek versenyképességének piramis modellje Forrás: Lengyel (2003)


39

Lengyel összesen öt alaptényezőt különböztetett meg: – kutatás-fejlesztés; – innovációstruktúra és humán tőke; – kívülről jövő befektetések; – kis- és középvállalkozások; – intézmények és társadalmi tőke. Nézzük mit is értünk az egyes tényezők alatt. Kutatás-fejlesztésen mind a régión kívülről érkező, mind a régióban kifejlesztett innovációt értjük. Lengyel megemlíti, hogy elsősorban ez az a faktor amelyik a régió versenyképességének növekedését elősegíti. A versenyképesség szempontjából elengedhetetlen a fejlett innovációs kultúra. A támogatásoknak egyszerre meg kell jelenniük a kutatás, az innováció, az oktatás és a szakképzés terén. Lengyel kiemeli a kis- és középvállalkozások (továbbiakban: KKV-k) szerepét. Jelentőségük óriási, hiszen az Európai Unióban működő vállalatok elsöprő többsége a KKV szektorba tartozik. Kiemeli még, hogy a KKV-k, döntően a helyi, regionális piacon működnek. Mivel a globális vállalatok tárgyalópartnerei általában minisztériumok, ezért a regionális gazdaságpolitika elsősorban az első vállalati csoportra tud hatni. A kívülről érkező befektetésekkel kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy egy régió termelési tevékenységeket vonzó képessége erősen hozzájárul a versenyképességhez. Az utolsó alaptényező alatt a fizikai infrastruktúrát (közlekedési és telekommunikációs hálózatok) és a humán tőke színvonalát (annak képzettségét, illetve az oktatás, szakképzés hatékonyságát) értjük. Ezenkívül ide tartoznak még a nem tárgyi javak, melyek szintén fontos szerepet játszanak egy régió fejlődésében. Lengyel szerint a versenyképességet hosszabb távon társadalmi és környezeti hatások is befolyásolják. Az ezekre közvetve ható tényezőket nevezte el sikerességi faktoroknak. A sikeresség, mint fogalom a versenyképességnél szélesebb fogalomkör, mivel nem csak gazdasági tényezőket tartalmaz. Mint a modell is mutatja a sikerességi faktorok két tényező-

40


csoportra oszthatók. Az első csoportba következő sorolhatók (Lengyel, 2003 alapján): – Gazdasági szerkezet: Az adott térségben a foglalkoztatottak iparág szerinti megoszlása összefüggésben áll a sikerességgel. – Innovációs kultúra: Az adott régióban születő szabadalmak száma és az innovációs tevékenységek jellemzői szorosan összefüggnek a sikerességgel. – Regionális elérhetőség: Ebbe a kategóriába olyan tényezők tartoznak, mint a régió megközelíthetősége, a közlekedési kapcsolatok és a földrajzi fekvés. – A munkaerő felkészültsége: Ez a kategória nagyon összetett, egyszerre tartalmaz képzettségi, oktatási és a munkaerővel kapcsolatos jellemzőket. A második csoport, a sikerességi faktorok inkább gazdaságon kívüli tényezőit foglalja össze. Köztük a következő tényezők szerepelnek (Lengyel, 2003): – Társadalmi szerkezet: Ez egyszerre indikátor és befolyásoló tényező is. A sikeresebb térségekben jellemzőbb a tudás alapú ágazatok meghonosodása. Ez a középosztály megerősödéséhez, illetve a polarizáció kiszélesedéséhez vezet azáltal, hogy a munkaerőpiacról kiszorulnak a szakképzetlenek. – Döntési központok: Egy adott régió sikerességét nagy mértékben elősegíti az, ha önálló döntési kompetenciával rendelkező vállalati központok találhatók a térségben. Azok keresletükkel több területen igényt képesek támasztani. Ezáltal például javul a szakképzés és az oktatás színvonala, ezzel pedig erősödik a tudásbázis. – A környezet minősége: A sikeres térségekben a lakosság nemcsak igényeket támaszt a környezet minőségével szemben, hanem nonprofit szervezeteken keresztül aktív alakítója is annak.


41

– A régió társadalmi kohéziója: A sikeres régiók képesek arra, hogy kezeljék a gazdasági szerkezetváltások, a régión belüli területi ellentétek, illetve a gyors fejlődés okozta konfliktusokat. A modellben a sikerességi tényezők két szintje egymásra épül. A társadalmi szerkezet hatással van a gazdasági szerkezetre, az innovációs kultúra függ a döntési központokat tartalmazó városok méretétől, a regionális elérhetőség negatív hatással van a környezet minőségére, a társadalmi kohézió pedig befolyásolja a munkaerő felkészültségét, illetve motivációját. 2.2.3. A klaszter szemlélet Napjainkban a versenyképességgel kapcsolatban nagy teret hódít a klaszter alapú szemlélet. A klaszterek olyan egységként kezelhető csoportok, melyek a következőket foglalják magukban (lásd 2.3. ábra): – kapcsolódó iparágak; – kormányzat; – kutató közösség; – pénzintézetek; – az együttműködést elősegítő szervezetek. [Sölvell, Lindqvist, Ketels 2003] Sölvell, Linquist és Ketels (2003) szerint megalapozott tény, hogy azon vállalatok, melyek erős klaszter-környezetben működnek, illetve azon régiók melyek képesek ilyen klasztereket fenntartani sikeresebbek társaiknál. Ezen csoportok segítik az innovációt és a versenyelőnyök kifejlesztését, karbantartását. A gyengébb klaszterek mindössze a lokális piacok szintjén képesek versenyképes vállalatokat létrehozni, míg az erősebb klaszterekben nemzetközi szinten versenyképes vállalatok is találhatók. Ez utóbbiakat szokás úgynevezett dinamikus klasztereknek hívni. Ezekre az alábbiak jellemzők:


42

– Intenzív helyi rivalizálás. – Kiterjedtebb és diverzifikáltabb beszállítói bázis. – Az új belépők okozta dinamikus verseny. – Intenzív kooperáció, melyhez az együttműködésre ösztönző szervezetek nyújtanak alapot. Ilyenek lehetnek szakmai szervezetek, kereskedelmi kamarák és klaszter szervezetek. – Lehetőség nyílik az egyre specializáltabb és jobb termelési tényezőkhöz (humán tőke, pénzügyi tőke és infrastruktúra) való hozzáférésre. – Együttműködés a kapcsolódó iparágak között. Lehetőség nyílik az új technológiák és képességek megosztására. – Kifinomult vevőkör közelsége. [Sölvell, Lindqvist, Ketels 2003]

2.3. ábra: A klasztert alkotó öt csoport Forrás: Sölvell, Lindqvist, Ketels (2003)


43

Sok szó esett arról, hogy az erős klaszterek pozitív hatással vannak a benne működő vállalatok sikerességére. Azonban eddig nem mutattuk be azon tényezőket, melyek befolyásolják ezen tulajdonságot. A klaszterek erősségét befolyásoló tényezők tehát a következők: – A klaszter múltja – A verseny színvonala – A vevők és szállítók ereje – A versenyképesség szintje – A technológiai színvonal – A klaszterekek tulajdonított fontosság regionális, illetve országos szinten [Sölvell, Lindqvist, Ketels 2003] 2.2.4. Vállalatok versenyképessége Gelei (2006) a versenyképességet alapvetően két tényező függvényeként határozta meg. Az első a vevőérték, melyhez a vállalatnak azonosítania kell a vevő számára fontos értékdimenziókat, azok beszállítókra vonatkozó aspektusait. Ez utóbbiak fontosak, mivel a beszállítók ezekkel tudnak hozzáadott értéket biztosítani vevőik számára. Gelei megemlíti, hogy a lényeges értékdimenziók azonosítása a versenyképesség szükséges, de nem elégséges feltétele. A másik versenyképességet meghatározó tényező az alapvető képességeket biztosító tényezők köre. Nézzük meg a két fő tényezőt részletesebben. Vevőérték akkor keletkezik, ha a termék, szolgáltatás tulajdonlásához fűződő, a vevőnél felmerülő összes költséget meghaladja a vevő tranzakcióból származó haszna. [Chikán – Demeter 2003] A vevőérték egyszerre tartalmaz szubjektív és objektív elemeket. Szubjektív elem például az érzékelt hasznosság, illetve a termékhez való hozzájutás közvetlenül pénzben nem mérhető költségei. Objektív tényezőkként olyan elemek jelennek meg, mint például a termék, szolgáltatás ára. A vevőérték dimenziói alatt azon elemeket értjük, amelyek alapvetően meghatározzák a vevőértéket. Az értékdimenziókat befolyásoló tényezőket pedig értékvezérlőknek hívják. Ez utób-

44


2.4. ábra: A vállalati versenyképesség két összetevője Forrás: Gelei (2006)

bi kategórián belül megkülönböztethetőek azon értékvezérlők, melyek pusztán egy dimenzió alakulását befolyásolják, és azok, melyek egyszerre több értékdimenzióra hatással vannak. A vevő által észlelt hasznosságot például befolyásolhatja a vásárló hangulata, amely az árészlelésre is jelentős hatással lehet. Az alapkompetenciákat szervesen meghatározzák a vállalati erőforrások és képességek. Az erőforrások és kompetenciák piramis jelleggel szervesen egymáshoz kapcsolódnak (lásd 2.5. ábra). A piramis alján az egyéni képességek és erőforrások találhatók. Ezek speciális munkahelyi gyakorlatot alakítanak ki. Az erőforrások, a specifikus egyéni képességek és a részben általuk indukált munkahelyi gyakorlat, már átfogóbb tevékenységeket felölelő működési rutinokat alakítanak ki. A működési rutinok összekapcsolódásával együtt már a vállalatra jellemző képességek keletkeznek. Ezen képességek végül az alapvető kompetenciákban realizálódnak, melyek a versenyképesség alapvető meghatározó tényezői. Fontos még megemlíteni, hogy a kompetenciák és a vevőérték nem egymástól elkülönülő faktorok. Azok folyamatos interakcióban kell, hogy álljanak egymással. Hiszen a vevőértéket meghatározó vevői érték-


45

2.5. ábra: Az erőforrások és képességek egymásra épülése, a versenyképesség kompetencia alapú struktúrája Forrás: Gelei-Schubert (2006)

dimenziók feltárása során olyan értékvezérlők merülhetnek fel, melyek a kompetenciák alakítását igénylik. Ezzel a változással újabb és fejlettebb kompetenciák alakulnak ki. Ez természetesen egy elméleti modell, a versenyképesség gyakorlati elemzése során a vevőérték, az erőforrások és képességek tovább bontandók, illetve valamilyen módon a kompetenciákat is „megfoghatóvá” kell tenni. A továbbiakban Chikán (2002) vállalati versenyképesség vizsgálati modelljéről esik pár szó. Chikán négy fő dimenziót határozott meg, melyek alapján gyakorlati vizsgálódások során feltárható a vállalati versenyképesség (lásd 2.6. ábra): – környezeti tényezők; – vállalati stratégiai magatartás; – menedzsment; – vállalati kompetenciák.

46


2.6. ábra: A vállalati versenyképesség vizsgálati modellje Forrás: Chikán (2002)

Az alsó három tényezőcsoport interakcióban van egymással, azaz a Vállalati stratégiai magatartás hatással van a menedzsmentre, a menedzsment a kompetenciákra, ugyanakkor a kompetenciák hatnak a menedzsmentre, a menedzsment pedig befolyásoló erővel bír a vállalati stratégiai magatartásra. A vállalati versenyképesség alábbi vizsgálati modelljében, a környezeti tényező az előbbi három tényezőcsoporttól eltérően viselkedik, hiszen egyirányú kapcsolatban áll a vállalati stratégiai magatartással. Ez látszólag ellentmondásos, mivel a vállalat is alakíthatja környezetét.


47

2.3. Versenyképesség és fenntartható fejlődés A versenyképesség általános értelmezése szerint egy régió akkor versenyképes, ha a növekedése nagy, fizikai javakból mind többet képes előállítani, magas egy főre jutó GDP-t biztosít, és ennek érdekében a lakosság minél nagyobb részét foglalkoztatni tudja (Budai-Sántha 2004). Van, aki már a humán és természeti tényezőket is figyelembe veszi a versenyképesség értékelése során, hogy az értéknövekmény jelentős része a régión belül maradjon. Ezzel mintegy finomítja a definíciót, de meg nem változtatja annak lényegét. A fenntartható növekedés fogalmát is használják, de csak olyan értelemben hogy a növekedés tartósan egy bizonyos szinten maradjon. A versenyképesség eléréséhez hozzátartozik a nem megújuló energiaforrások mind hatékonyabb felhasználása. Ez azért fontos, mert ezekből a természeti forrásokból egyre kevesebb van, és a pazarlás következtében a jövő generáció számára már elérhetetlenek lehetnek ezek az erőforrások. Már 1987-ben megfogalmazódott a fenntartható fejlődés szükségessége (Brundtland-jelentés). Ez azt jelenti, hogy a jelen generáció igényeit (az erőforrások, nyersanyag, energia iránt) úgy kell kielégíteni, hogy ez ne csökkentse a jövő generáció lehetőségeit saját igényeik kielégítésére. E jelentés után a környezetgazdálkodás fejlődésnek indult. A természeti erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás fontosságának hangsúlyozása fő témája lett az elméleteknek. Ennek tükrében a versenyképességnek alternatív definíciója alkotható: „A versenyképesség a természeti folyamatokhoz történő alkalmazkodás minél tökéletesebb megvalósítása.” [Kiss 2005] Felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet egy ilyen definíciót komolyan venni, amikor a világ jelen állapotában a metropoliszaival, fogyasztói társadalmával, a pénz mindenhatóságával igen kevéssé tűnik kompatibilisnek a fenti definíciónak még a gondolatával is.

48


Szerencsére vannak a természetvezérelt gazdaság koncepciójának olyan elemei, amelyek érthetőek és meggyőzőek a hagyományos gondolkodás számára is. Két ilyen elem: az alrendszer-főrendszer viszonya (ahol a természet a fő rendszer, az emberi társadalmak csak az alrendszer), illetve az a tény, hogy a természet önmagában tökéletes, és hatékonyságban, tervezésben, gazdaságosságban messze felette van az ember által alkotta rendszereknek.


49

Forrásjegyzék Budai-Sántha Attila (2004): A természeti tőke és az agrárgazdaság szerepe a területi versenyképességben; Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Chikán Attila (2002): Vállalati versenyképesség a globalizálódó magyar gazdaságban; Akadémia Kiadó, Budapest Chikán Attila – Demeter Krisztina (2003): Értékteremtő folyamatok menedzsmentje; Aula Kiadó Budapest Gelei Andrea (2006): Beszállítói típusok és azok alapvető képességei a hazai autóipari ellátás láncban; Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar, Vállalatgazdaságtan Intézet, Logisztikai és Ellátási Lánc Menedzsment Tanszék, Ph.D. disszertáció tervezet Gelei Andrea – Schubert Anikó (2006): Kompetencia alapú versenyképesség egy vezető FMCG vállalat példáján; 72. sz. Műhelytanulmány, Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar, Vállalatgazdaságtan Intézet, Logisztikai és Ellátási Lánc Menedzsment Tanszék Kiss Tibor (2005): Competitiveness According to Sustainable Development; Pécs Lengyel Imre (2003): Verseny és területi fejlődés; JATEpress, Szeged Sölvell, Örjan – Lindqvist, Göran – Ketels, Christian H. (2003): The Cluster Initiative Green Book; Bromma tryck AB, Stokholm Szentes Tamás (2005): Fejlődés, versenyképesség, globalizáció; Akadémia Kiadó Rt, Budapest

Korábbi versenyképességi kutatások

51

3. Korábbi versenyképességi kutatások Az embereket, a gazdaság szereplőit mindig is érdekelte, hogyan érhetnek el több hasznot, hogyan lehetnek sikeresek, körözhetik le versenytársaikat. Az utóbbi időkben a gazdasági verseny kiéleződésével, az üzleti élet felgyorsulásával, a természeti erőforrások kimerülésének határán egyre több kutatás foglalkozik a versenyképességgel. Ezen kutatásokban vannak bizonyos meghatározó aspektusok, melyek közösek. Ezek mellett vannak kiemelkedő irányvonalak, melyek mentén más-más területet vizsgálnak. A fő irányvonalak: – versenyképesség a vállalatok és a nemzetgazdaságok szintjén; – területi versenyképességi kutatások (globális, regionális, lokális); – ágazati kutatások (primer, szekunder, tercier szektor); – tevékenység alapú kutatások (profit orientált és nem profit orientált szervezetekre vonatkozó kutatások). 3.1. Területi versenyképességi kutatások A területi versenyképességi kutatások arra a kérdésre keresik a választ, miért lesz az egyik kontinens, ország csoport, ország, régió, város versenyképesebb. Amennyiben pedig nem az, mi módon lehetne változtatni helyzetén. 3.1.1. Lokális versenyképességi kutatások A legtöbb esetben városok, kistérségek végeztetnek kutatásokat, kezdeményeznek vizsgálatokat, hogy növeljék saját lokális versenyképességüket. Készültek ilyen kutatások többek között Kaposvárról és Szekszárdról is. Ezek többnyire specifikusan adott város szemszögéből vizsgálják a versenyképesség tényezőit, és a lehetséges megoldásokat. Azonban nem csak efféle kutatások történtek. Az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a versenyképesség megteremtésében a városok-

52


nak, és a kistérségeknek kiemelt szerepet kell kapniuk (nem lehet kizárólag a régiókra koncentrálni). A versenyképesség szempontjából is fontos a város és vidékének együtt kezelése. A szolgáltatások természete miatt a kisvállalkozások jelentős részének saját kistérsége az elsődlegeses piaca és munkaerő-vonzáskörzete. A város nem környékével rivalizál, és a falvaknak sem ellensége a központi hely (mint azt a rendszerváltást követően sok kistérségi társulás gondolta). Együtt tagolódnak be a különböző szintű hálózatokba, a magasabb szintű város a környékét is magasabb szintre emeli, a hanyatló város rontja környékének az esélyeit is. [Faragó 2006] A Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program keretein belül 2001-ben zajlott egy kutatás a magyar régiók és települések versenyképességéről az Európai Gazdasági Térben. A kutatás abból indult ki, hogy az Unióhoz való csatlakozás időpontjára rendelkezésre álljanak azok az információk, melyek az egyes támogatások felhasználásával fokozhatják az egyes területek, települések versenyképességét. A versenyképesség mérésére kidolgozott módszerek próbájaként végzett vizsgálatok a komplex versenyelőnyöket és hátrányokat elemezték a magyar kistérségekben. Komplex versenyelőnyről beszélhetünk abban az esetben, amikor mind az egy lakosra jutó jövedelem, mind az élőmunka-termelékenység, mind pedig a foglalkoztatottság és a korszerkezet használt mérőszáma az átlagnál magasabb értéket mutat. (Magyarország kistérségeinek egyharmada rendelkezik csak versenyelőnnyel, komplex versenyelőnye azonban csak hat kistérségnek van. [RKK 2007]) Vizsgálták továbbá a magyar városállomány hierarchiáját, és ennek hatását a versenyképességre. Ebben a kutatásban a város funkciójú településeket hat hierarchia- csoportba osztották: – regionális központok; – megyeközpontok; – középvárosok (nem lélekszámhoz kötött);


53

– kisvárosok (nem lélekszámhoz kötött); – kisközpontok. A városok versenyképességére vonatkozó kutatás 2004-ben folytatódott. Ekkor került sor a városok fejlettségének és dinamikájának meghatározására, a városok funkcionális szerkezetének, a lakóhely-munkahely kapcsolatoknak és ezek települési következményeinek (ingázási övezetek, agglomerálódás, szuburbanizáció stb.) vizsgálatára is. 3.1.2. Regionális versenyképességi kutatások Az Európai Unióhoz való csatlakozással felértékelődött a régiók szerepe. Ezzel együtt megszaporodtak a régiók versenyképességét célzó kutatások. Egyes kutatások kizárólag egy-egy régiót vizsgálnak, mások általában a régiók versenyképességét tartják szem előtt. A már korábban említett „A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben” című kutatás nagy figyelmet szentel a regionális versenyképességnek, azt többféle aspektusból vizsgálja. A kutatásban részfeladatként szerepelt a versenyképességi szempontok megjelenési formáinak vizsgálata a régiók fejlesztési stratégiáiban. A régiók gazdasági teljesítményére a makroökonómiai tényezőkön túl a regionális gazdaságpolitika is jelentősen hat. Azonban a gazdaságpolitika is „részpolitikák” sokaságából áll össze. A gazdaságpolitika szűkebben értelmezett definíciója is a szakpolitikák széles körét öleli fel, többek között a fejlődő vagy hanyatló ágazatok közvetlen támogatását, az innovációhoz, az új technológiák vagy kutatás-fejlesztési eredmények átvételéhez nyújtott segítséget, tőketámogatást, ágazati stratégiákat, közvetlen állami megrendelést. A termelés és a verseny megváltozott jellege miatt nagyobb súlya lett a politikai reagálások rugalmasságának, a stratégiai jellemzőknek. Emiatt a szubszidiaritás elvének nemcsak gyakorlati előnyei vannak a regionális gazdaságpolitikában, hanem az is valószínű,

54


hogy ennek figyelembevételével a helyi igényeket jobban fel lehet mérni, és azokat jobban ki lehet elégíteni. [RKK 2007] A vizsgálatok egyik részét képezte az infrastruktúra és szolgáltatások hatásának vizsgálata a régiók versenyképességére. A vizsgálat főbb megállapításai: – Az infrastruktúra általános jellemzői (például: autópálya, hírközlési rendszer, magasan képzett munkaerő) fontos alapot teremtenek a régió versenyképességéhez, de ezek csak alacsony szintű előnyt jelentenek. Inkább azt mondhatjuk, ezek fejlesztése csökkenti a versenyhátrányt. A magasabb szintű versenyelőnyhöz már specializált tényezők szükségesek. (például: speciális ismeretekkel bíró kutatás-fejlesztési intézetek, egyedi infrastrukturális létesítmények) – A magasrendű versenyelőnyök döntő része tehát a specializált tényezőkön alapszik. Ezek létrehozása és fenntartása folyamatos befektetéseket, meg-megújuló programokat igényel. Nincs olyan ország (még kevésbé régió), amelyik a tényezők széles körét egyidejűleg képes lenne fejleszteni. Ezért is specializált fejlesztésekre van szükség (a helyi húzóágazat támogatása). [RKK 2007] Általában elmondható, hogy a regionális kutatásoknak is elsősorban egy területfejlesztési koncepció kifejlesztése a cél. Gőbl Edina (1994) a Dél-Dunántúlon működő vállalkozásokat vizsgálta, a régió mikrogazdasági fejlesztési nézőpontját vázolta fel. Az empirikus felmérés eredményei négy alapvető jellemző köré csoportosíthatók: – a Dél-Dunántúl fejlődését elsősorban saját erőforrásra alapozva kell megoldani; – a források nagyobb arányú helyben tartásához a reálszférában is szükség van a belső integráció, a helyi illetve térségi gazdasági, szállítási, szolgáltatási kapcsolatok intenzitásának növelésére; A kutatás vezetője Dr. Ehrlich Éva volt.


55

– a gazdaság fejlődése céljából létfontosságú az exportorientáció (a belföldi felhasználás korlátozottsága miatt); – az infrastruktúra (közlekedés, hírközlés) jelenti a régió szűk keresztmetszetét. Az ICEG Európai Központ berkein belül 2005-ben megjelent egy munkafüzet, „A versenyképesség regionális vetülete” címmel. Elsőként a jelenlegi helyzetet értékeli egyrészt a növekedési tényezők regionális bontása alapján, másrészt régiók alapján. Ebben a részben az egyes tényezők ERŐSSÉGEK

GYENGESÉGEK

Kedvező közlekedési helyzet (Helsinki folyosók)

Gazdasági aktivitás alacsony szintje, magas, tartós és strukturális munanélküliség

Kedvező természeti adottságok: aproökológiai potenciál, minőségi szőlő- és borkultúra, gyógyforrás és termálvízkincs Országos átlagnál 18-20%-kal olcsóbb munkaerő Erős oktatási és kutatási háttérrel rendelkező nagyváros (Pécs), versenyképes tudományos kutatási bázis Hulladékgazdálkodás fejlettsége LEHETŐSÉGEK Egészség-turizmus fejlődése Felsőfokú oktatáshoz kötődő innovatív ágazatok, K+F Közlekedési kapcsolat a Balkán felé, határátmeneti együttműködés fejlesztése Környezeti technológiák további terjedése

Kutatás-fejlesztés kevés gyakorlati eredménnyel Elaprózott településszervezet, zsákfalvak Kevés külföldi tökebefektetés, különösen a tudásiparban Közlekedési hálózat rossz állapota Logisztikai és informatikai rendszerek gyengesége VESZÉLYEK Közlekedési szempontból periférikus helyzet konzeválódása Munkaerő elvándorlása Rossz infrastruktúra, munkaerő hiánya miatt elmaradó beruházások

Forrás: Gáspár (2005)

56


SWOT analízise található. A kutatás szerint a Dél-Dunántúli Régió erősségei, gyengeségei, lehetőségei és veszélyei a következőképp alakulnak: A régió versenyképességének erősítése érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a közlekedési és informatikai infrastruktúra fejlesztésére, a foglalkoztatás növelésére. A közlekedési helyzet javításával bővülhetnek a hazai és külföldi tőke befektetései, és hatékonyabban lehetne kiaknázni a szellemi potenciált. A munkanélküliség felszámolására részben az inaktív munkaerő (át)képzése jelenthet megoldást. A GKI és a Microsoft által megjelentetett Versenyképességi Évkönyv (2006) a magyar gazdaságot hasonlítja össze a hasonló fejlettségi szinttel, adottságokkal, szerkezettel és örökséggel rendelkező országokkal. Így a magyar gazdaság versenyképességét nemzetközi összehasonlításban mutatja be. Eszerint Magyarország nemzetközi összevetésben versenyképes gazdaság, de keveset fordít kutatás-fejlesztésre és innovációra. Az új tudás hasznosulása elmarad a nemzetközi átlagtól. Az évkönyvben alkalmazott indexek segítségével hazánk a régió négy másik országával (Csehország, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia) is összehasonlításra kerül. GKI Gazdaságkutató Zrt. által a jövőben negyedévente publikálandó VEX (versenyképességi index) egy összetett mutató, amely a vizsgált országok nemzetközi versenyképességét kiemelkedő mértékben alakító tényezők hatását egyetlen számba sűrítve mutatja be. A versenyképességi index három részindexből áll. Az első a makrogazdasági teljesítmény, a második a munkatermelékenység, a harmadik pedig a relatív költség-versenyképesség alakulását írja le. 3.1.3. Globális versenyképességi kutatások A versenyképesség globális szintű elemzése is egyre nagyobb teret kap. Mind az Európai Unió, mind más szervezetek kitüntetett figyelmet fordítanak a témára. Az EU által végzett vizsgálat eredményeit tartalmazza a Zöld Könyv. [Sölvell-Lindqvist-Ketels 2003] Ez az úgynevezett CI-ket (cluster ini-


57

tiatives) vizsgálja. Ezek olyan szervezett, csoportos törekvések, melyek a klaszter versenyképességének növekedését célozzák meg. Ezek a projektek a vállalatok, a kormány és a kutatóközpontok, egyetemek együttműködésén alapulnak. A Zöld Könyv az első olyan globális kutatás mely ezeket a CI-ket vizsgálja, mivel az eddigi kutatások mind valamely földrajzi régióra, gazdasági szektorra irányultak. A klaszterek dinamikája, a bennük lévő vállalatok versenyképessége nagyban meghatározza a klaszterek versenyképességét. A statikus klaszterek jellemzői: – Izolált vállalatok, a verseny hiánya – Fejlett beszállítók hiánya – Átlagos emberi erőforrás ellátottság – Kapcsolatok és bizalom hiánya – Kevés támogató intézmény A dinamikus klaszterek jellemzői: – Helyi és nemzetközi verseny – Specializált, helyi ellátók – Fejlett képzési és tudományos infrastruktúra – Fejlett társadalmi tőke – Fejlett intézmények az együttműködésre és a CI-khez A CI-k mára elfogadott részei a gazdaságfejlesztési politikáknak, és nem létük, hanem működésük mikéntje a kérdés. Egy másik globális méretű versenyképességi kutatás a Globális Versenyképességi Jelentés (Global Competitiveness Report), mely 2004 és 2005 között zajlott, vezetője Michael Porter professzor volt. Ebben az üzleti versenyképességi index (Business Competitiveness Index – BCI) alapján sorolták be az országokat. A BCI az egyes nemzetek jólétének (GDP/fő) azt a szintjét méri, melyet a nemzetek fenn tudnak tartani. Ez

58


a fenntartható jólétnek az alapja a gazdaság versenyképessége, melyet az elérhető termelékenység határoz meg. A versenyképesség meghatározói: – A vállalati stratégia és a verseny összefüggése (helyi szabályok, melyek elősegítik a befektetéseket, szabad és élénk verseny a helyi szereplők között) – Input feltételek: magas minőségű, specializált inputok jelenléte (emberi erőforrás, tőke, természeti erőforrások, infrastruktúra) – Kereslet (szofisztikált, igényes helyi fogyasztók, speciális kereslet kifejtése) – Kapcsolódó és támogató iparágak (hozzáértő, helyi beszállítók, klaszterek jelenléte, szemben az izolált vállalatokkal) A versenyképességi index meghatározásakor a következő tényezőket mérték: – Vállalati műveletek és stratégia: – a vállalatok versenyelőnyének jellege – innováció foka – termelés, marketing, szervezeti struktúra kifinomultsága – nemzetközi kapcsolatok kiterjedtsége – Nemzeti üzleti környezet: – Infrastruktúra, tőkepiacok, humán erőforrás helyzete – Gazdaságösztönzők, versenyre ösztönző politikák – Keresleti kondíciók – Támogató iparok jelenléte A kutatás során fény derült még olyan tényezők fontosságára is, mint a szomszédos országok jóléti szintje, tengeri kapcsolat (tengerpart), természeti erőforrásokkal való ellátottság.


59

3.2. Ágazati kutatások Az ágazati kutatások a gazdaság szektorainak versenyképességét vizsgálja, illetve azt, hogy mi módon válhatnak versenyképessé, versenyképesebbé egyes ágazatok. 3.2.1. A primer szektorra vonatkozó kutatások A hazai agrár-felsőoktatás tudományos műhelyeiben dolgozó szakemberek a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi kara vezetésével a magyar mezőgazdaság nemzetközi versenyképességének összetevőit (piaci, szervezési, regionális és környezeti) tárták fel (2003). A termelői-vállalati szinten a mezőgazdasági termelők és az élelmiszeripari vállalatok versenyképességét elemezték, makrogazdasági szinten az export-import statisztikákat vették alapul, és vizsgálták a magyar agrártermékek ár-versenyképességét. Termelői szinten egyértelműen meghatározó a méretgazdaságosság. „A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben” című Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Program 8. részfeladataként az agrárágazat területi versenyképességét vizsgálták. A magyar agrárágazat nemzetgazdasági súlya a rendszerváltás után állandóan csökkent. Ez lényegében a fejlődésképtelenség következménye. Az ágazat irányítását elsősorban nem a hatékonyság és versenyképesség megteremtésének igénye vezérli, hanem szervezeti viták. A legtöbb gondot: – az ágazat jövedelemhiánya; – a fejlesztési források elégtelensége; – a piaci szabályozás hiánya; – a termékvertikumok kapcsolatainak rendezetlensége jelenti. Lényegében ez az oka a folyamatos külföldi piacvesztésnek. A tartós versenyképesség nem oldható meg pusztán a természeti adottságokra

60


és a munkaerőre alapozva. Ha a politika közvetlen hatásától eltekintünk, akkor a válságot a termelők szakmai színvonalának javításával, a pici alkalmazkodással, a tőkeellátottság fokozásával, a nagygazdaságok arányának növelésével lehet megoldani. A korszerű agrártermelésnek a világon két ágazata alakult ki, a biotermesztés és az integrált termesztés. A kutatásban szó van még a környezet- és természetvédelem versenyt befolyásoló hatásáról. [RKK] Az Agrárgazdasági Kutató Intézet „A főbb mezőgazdasági ágazatok élet- és versenyképességének követelményei” címmel végzett kutatást. [Agrárgazdasági Kutató Intézet 2004]. Az életképességre a nemzetközi szakirodalomban nincs általánosan elfogadott és alkalmazott definíció. Lin és Guofu (1999) szerint az a vállalkozás életképes, amely nyílt, kompetitív piacon állami támogatások, vagy versenykorlátozás nélkül a szokványostól nem különböző profitra képes szert tenni. A vizsgálatban azokat a vállalatokat tekintik életképesnek, melyek komparatív előnyöket élvező ágazatban működnek, illetve az aktuális jogszabályi gazdasági környezetben a rendelkezésre álló erőforrások hatékony allokálásával szokványos haszonra tesznek szert. A kutatásban a mezőgazdaság egyes ágait (búzatermelés, kukoricatermelés, alma- és tejtermelés, sertéshízlalás stb.) külön vizsgálták. – A búza-, kukorica-, napraforgó-termesztés a kutatás szerint versenyképes mind multilaterális, mind bilaterális szempontból. A búza és a kukorica esetén azonban a komparatív versenyelőny fokozatosan csökkent, míg a napraforgó esetében nőtt. – A paradicsomtermelés mind az üzemméret, mind a technológiai színvonal tekintetében változatosságot mutat, csakúgy mint az értékesítés terén. – Az almatermelés versenyképes, és az Unióval szembeni versenypozíciója folyamatosan javult.


61

– A tejtermelés versenyképessége romlott. Ennek oka elsősorban a hozamban, a takarmányköltségekben, az értékesítési átlagárban keresendő. – A sertéshizlalás versenyképessége is folyamatosan csökkent multilaterális viszonylatban, ugyanakkor bilaterális viszonylatban nőtt. – A csirkehizlalás a kutatás időszakában multilaterális viszonylatban erősen ingadozott, ugyanakkor bilaterális viszonylatban egyértelmű versenyelőnyt élvezett. A feldolgozóknak versenyelőnyt jelentett a hazai alapanyag felvásárlása és a közvetlen támogatás. 3.2.2. A szekunder szektorra vonatkozó kutatások A szekunder szektor alapvetően a feldolgozóipart jelenti. Súlya a fejlett országokban egyre csökken, helyét a szolgáltatás veszi át. „Az ipar regionális versenyképessége című kutatást” a Regionális Kutatások Központja végezte 2002 és 2003 között. A kutatásban azt vizsgálták, hogy kialakult-e a térségekben a kollektív tanulás folyamata, melynek során az ipar innovatív miliőt hoz létre. A vizsgálat rávilágított arra, hogy az ipari koncentrációnak négy típusa különíthető el hazánkban: – Észak-Dunántúl dinamikus ipari térsége; – Budapesti agglomeráció; – E térségeken kívüli nagyvárosi központok; – Örökölt iparvárosok egy része. Mivel a feldolgozóipar nagyrészt városokba települt, így a vizsgálatokat az említett térségeket reprezentáló városokra vonatkozóan végezték (Győr, Székesfehérvár, budapesti agglomerációs gyűrű, Miskolc, Szeged, Dunaújváros, Tiszaújváros). A versenyképesség kialakulásának előfeltételei vannak, és az innovatív miliő kialakulása egy folyamat eredménye. E fejlődési folyamatnak négy állomása van:


62

– A korszerű ipar kiépülésének feltételei: elérhetőség, minőségi munkakínálat, a helyi gazdaságpolitika nyitottsága; – nagy volumenű, általános és speciális ipari tevékenység kialakulása: iparvállalatok helyzete és innovativitása, húzóágazatok jelenléte, külföldi működőtőke érdeklődése, exportkapacitás; – tudásbázis felhalmozódása: felsőoktatási intézmények, technológiai transzfer, kutatás-fejlesztés költségek, termék- és folyamatinnováció, új termékek megjelenése; – innovatív környezet kialakulása: iparon belüli együttműködés. [RKK 2007] A „Versenyben a világgal” kutatási program keretein belül is foglalkoztak egyes iparágak versenyképességével. A kutatás által vizsgált időszakban jelentősen átalakult a vizsgált iparágak gazdasági struktúrája, azaz jelentősen megváltoztak a vállalatok magatartását befolyásoló iparági tényezők. A gyógyszeripar, a gépjármű- és gépjárműalkatrész-gyártás, az alumíniumipar, a vas- és acélipar, a műanyag-alapanyag- és műanyag-feldolgozóipar, valamint a textil- és textilruházati ipar mindegyike globális iparág és export-orientált is. Ezek a globális iparágak adják a magyar export termékek 1/3-át. [Czakó 2000] 3.2.3. A Tercier szektorra vonatkozó kutatások A fejlett országok gazdaságának nagy részét a szolgáltatások adják. Ide tartoznak többek között a pénzügyi, kommunikációs, információs szolgáltatások, de a turizmus és az oktatás is. A szolgáltatási szektor versenyképessége meghatározó a nemzetek jóléte szempontjából is. Mivel egyes szolgáltatások inputként az ipari termelésben is megjelennek, kihatással vannak az ipar versenyképességére is.


63

A szolgáltatások közül a turizmus kap mind nagyobb szerepet napjainkban. Dr. Tasnádi József (2000) azt vizsgálta, melyek a versenyképesség tényezői a turizmusban. Ezek a tényezők a következők: – a küldőpiacok potenciális turisztikai keresletének magas színvonalú ismerete; – a fogadóhely turisztikai kínálatának nagysága, szerkezete, színvonala, vonzerőtényezői, és az ezek alapján kialakított turisztikai szolgáltatás; – turisztikai kínálat vonzerőtényezőinek, szolgáltatásainak ismertsége a célpiacokon; – megközelíthetőség, elérhetőség. Ezek a tényezők összefüggő, állandóan mozgásban lévő rendszert alkotnak. Korom Erik (2006) a magyar gazdaság tekintetében elemezte a tercier szektor versenyképességét. Az elemzés alapját egy kérdőíves felmérés adta, melyben a válaszadók különféle szolgáltatásokat nyújtó vállalatok voltak (kereskedelem, vendéglátás, gazdasági szolgáltatás, oktatás, egészségügy stb.) Az elemzés során az egyes vállalati kategóriákba tartozók versenyképességének alakulása került górcső alá. Három hipotézis alátámasztására kerül sor, melyek a következők: – A termelékenységi mutatók nem tükrözik objektíven a magyar kisvállalatok versenyképességének alakulását (mivel igen erőteljes a számviteli értékelési eljárás- kombináció kialakításának hazai gyakorlatában a vállalkozás közgazdasági értékének befolyásolására irányuló törekvés) – A magyar kis- és középvállalatok versenyképességének alakulása jobban közelíthető az értékesítés nettó árbevételének és a bruttó hozzáadott érték változásából, mint a termelékenység mutatójával.

64


(Egy vállalatot akkor tekintenek versenyképesnek, ha a bruttó hozzáadott érték legalább szinten tartása mellett az értékesítés nettó árbevétele növekszik vizsgált időszakban. Így két időszak mutatóit összehasonlítva láthatjuk, hogy javult-e vagy romlott a versenyképesség.) – A szolgáltató szektorban működő kis- és középvállalatok versenyképességének javulását a rendelkezésre álló emberi erőforrás minősége nagyban meghatározza (empirikus tapasztalat alapján) 3.3. Tevékenység alapú versenyképességi kutatások Ebben a részben a profitorientált és a nonprofit szervezetek versenyképességére vonatkozó kutatásokról ejtünk szót. 3.3.1. A Profitorientált szervezetek versenyképességét célzó kutatások A már említett, „Versenyben a világgal” című kutatás elsősorban a magyar vállalati szféra nemzetközi versenyképességét vizsgálta. A kutatás összefoglaló következtetései a következők: – A magyar gazdaság vállalati szférájában véget ért az átmenet, a vállalatok magatartása a piacgazdaságra vonatkozó jegyeket mutatja. – Ennek következtében nagymértékben javult a vállalati szféra versenyképessége. – A kialakult piacgazdaság társadalmi legitimitása igen alacsony mértékű, és ez nagymértékben akadályozza a magyar gazdaság versenyképességét. – A versenyképesség kibontakozásának két legfőbb közvetlen akadálya az innováció hiányában és az oktatási- képzési rendszer problémáiban rejlik. – Jelentős különbségek alakultak ki felkészültség szempontjából a vállalatvezetők között. Így ők a versenyképességbeli differenciálódás egyik legfontosabb összetevői lesznek.


65

„A vállalatok, régiók és ágazatok versenyképessége a tudásalapú gazdaságban: milyen lehetőségei vannak a foglalkoztatás központú növekedésnek?” című kutatás a növekedés, foglalkoztatás és versenyképesség vizsgálatát tűzi ki célul, mikroökonómiai megközelítésben, vállalati adatok alapján. A vállalatok viselkedését, stratégiáját összegzi magasabb szintre, mivel e magasabb szintű (ágazati, területi, gazdasági) teljesítmény és a stratégiák közötti kapcsolat csak a vállalati hatásmechanizmuson keresztül érthető meg. 3.3.2. Nonprofit szervezetek versenyképességét célzó kutatások A nem profitorientált szervezetek versenyképességének értelmezése a forrásteremtésben, illetve a profitorientált és a közigazgatási szféra versenyképességének megteremtésében játszik szerepet. A nonprofit szervezeteknek nyújtott vállalati támogatásokról végzett kutatásokat Kuti Éva (2004). A kutatás egyik alapfeltevése (hipotézise) az volt, hogy a vállalatok mérlegelik a kérelmezők jóhírét, az ajánlott program minőségét, és a sikeres megvalósítás valószínűségét. Tehát a forrásokért folytatott versenyben előnyt élveznek a jó hírű, korábban is sikereket elérő nonprofit szervezetek. Kiderül az is, hogy a még nem adományozó, de a jövőben adományozni szándékozó vállalatok a következő célokat támogatnák: – a gyerekek jóléte (étkeztetés stb.); – az egészségügy, szociális cél; – oktatás, kutatás; – sport, szabadidő. A fenti sorrend a leggyakrabban említett céltól a legritkább felé halad. Természetesen vannak olyan (leendő) adományozók, akik más területeket kívánnak támogatni, illetve nincsenek konkrét céljaik. Összességé-

66


ben elmondható azonban, hogy azok a nonprofit szervezetek, melyek a fenti területek valamelyikében tevékenykednek, forrásszerzés szempontjából előnyösebb helyzetben vannak. Sok potenciális adományozó kifogásolja, hogy a támogatást kérő szervezetek pénzáramlásai átláthatatlanok, ellenőrizhetetlen a befizetett adományok sorsa, valamint a támogatások nagy része egyéb (fenntartás stb.) célra megy el. Azok a szervezetek, amelyek elszámoltathatósága jónak mondható, és költséghatékonyan tudnak működni, szintén „versenyelőnyt” élveznek. Kuti Éva nevéhez fűződik egy, az „Állampolgári szavazás közpénzekről és civil szervezetekről” című tanulmány is, melyet Vajda Ágnessel készített. A kutatásban az adó 1%-ának nonprofit szervezetek részére történő felajánlásának kérdését vizsgálják (2000). A kutatás szerint ezek a felajánlások fontos legitimációs forrást jelentenek. Ez a támogatás ugyanis pontosan jelzi valamely szervezet sikeres működését, mivel az érdekérvényesítő képesség és a működőképesség bizonyítéka a minél nagyobb állampolgári támogatottság. Az 1%-os felajánlások nagysága tehát egy sikermutató, és nagyban hozzájárulhat a későbbi adományok megszerzéséhez is.


67

Forrásjegyzék Agrárgazdasági Kutató Intézet (2004): A főbb mezőgazdasági ágazatok élet- és versenyképességének követelményei; Agrárgazdasági tanulmányok 2004. 8. szám, Budapest Chikán Attila (1997): Jelentés a magyar vállalati szféra nemzetközi versenyképességéről; Budapest Közgazdaságtudományi Egyetem Vállalatgazdaságtan Tanszék, Budapest, 1997. október Czakó Erzsébet (2000): Versenyképesség iparágak szintjén; Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Gazdálkodástani Ph.D. program, Ph.D. disszertáció; Budapest, 2000. szeptember Faragó László (2006): A városokra alapozott területpolitika koncepcionális megalapozása; Tér és Társadalom XX. évf. 2006. 2. szám 83102pp Gáspár Pál (2005): A hazai régiók versenyképességi lehetőségei: a versenyképességi koncepció regionális vetülete; ICEG Európai Központ 12. munkafüzet; 2005. december Gőbl Edina (1996): A Dél-Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják; Tér és Társadalom, 1996. 2-3. szám 189-200pp Korom Erik (2007): A magyar kis- és középvállalkozások az Európai Unióban. A tercier szektor versenyképességének alakulása az ágazati adatok alapján 2001-2004 között; Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Ph.D. értekezés, Budapest

68


Kuti Éva (2004): Vállalati adományok, nonprofit szervezeteknek nyújtott vállalati támogatások; Nonprofit Kutatócsoport Egyesület, kutatási zárójelentés, Budapest, 2004. május Kuti Éva – Vajda Ágnes (2000): Állampolgári szavazás közpénzekről és civil szervezetekről; „Forintszavazatok” civil szervezetekre, tanulmányok, Nonprofit Kutatócsoport, Budapest Pellényi Gábor (2005): A magyar gazdaság versenyképessége nemzetközi versenyképességi jelentések tükrében; ICEG Európai Központ 23. vélemény; 2005. december RKK Regionális Kutatások Központja: Részjelentés „A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben” c. Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Program 8. részfeladatáról: „Az agrárágazat területi versenyképessége” keretében végzett munkáról; http://www. rkk.hu RKK Regionális Kutatások Központja (2007): A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben; http://www. rkk.hu Sölvell, Örjan – Lindqvist, Göran – Ketels, Christian (2003): The Cluster Initiative Greenbook; Ivory Tower AB Tasnádi József, Dr. (2000): Kistérségek, települések turisztika-marketing tevékenységének elméleti és módszertani kérdései; http://old.hungarytourism.hu

Az Európai Unió és a versenyképesség

69

4. Az Európai Unió és a versenyképesség Az EU helye a világgazdasági versenyben A versenyképesség az 1990-es évektől egyre inkább kulcsfogalommá vált az Európai Unió politikájában. Mindez nem meglepő annak ismeretében, hogy az elmúlt évtizedekben a világ „hagyományos” gazdasági blokkjai közötti verseny jelentősen megerősödött, és mindemellett új gazdasági hatalmak (Kína, India) is helyet követelnek maguknak a világpiacon. Az alábbiakban főként az Eurostat adatai alapján kerül bemutatásra az EU helye a világgazdasági rendben. Célunk nem egy mély összehasonlító elemzés elvégzése, csupán a főbb mutatók ismertetése.

4.1 ábra: EU25, EU15, Japán és USA GDP növekedési rátája 1997 és 2006 között Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján (2006-os adatok előrejelzések)

70


Mint a 4.1. ábrán látható, 2000-től Japán, az USA és az Unió GDP növekedési rátájának mozgása nagyjából megegyezett. A „nagy közös zuhanás” 2001-ben indult mindhárom gazdasági hatalomnál. Ebből leggyorsabban az Egyesült Államok állt talpra, így 2002-ben már növekedési üteme újra meghaladta a többiekét. A legmélyebb és leghosszabb visszaesés Japánban volt, azonban 2003-ban – még ha csak igen kevéssel is – de növekedési üteme meghaladta az uniós országokét. Az Unióban 2000-ben még osztatlan volt a világgazdaság változatlan fejlődésébe vetett hit. Magas volt a fogyasztói bizalom és a vállalatok rendelés állománya, valamint kedvezőek voltak a munkaerőpiaci, fogyasztási és ipari termelési adatok. [Marján 2005] Ennek fényében alakították ki az EU döntéshozói a lisszaboni stratégiát, melynek keretében azt az ambiciózus célt fogalmazták meg, hogy 2010-re az EU váljon a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává. A következő évben komoly visszaesés következett be, így az Unió vezetői is belátták, hogy a gazdasági növekedés egy ideig megvalósíthatatlan, sőt 2005-ben újabb, bár sokkal kisebb mértékű visszaesés is bekövetkezett. Az EU25 most tart nagyjából azon a GDP növekedési rátán, mint amin az EU15 volt 1997-ben. A 4.2. ábra az EU15, EU25, Japán és USA egymáshoz viszonyított arányát mutatja be az átlagos munkatermelékenység terén (ami nem más, mint az egy alkalmazottra eső GDP). Ezen a területen az USA kiegyensúlyozott vezetése figyelhető meg, második az Unió, mögötte csekélyebb különbséggel áll Japán. Mint látható, a gazdaságok egymáshoz viszonyított értékei lényegesen nem változtak, a fent említett rangsor változatlan maradt. Tendenciaként megemlíthető, hogy Japán egyre inkább zárkózik fel az EU25-ökhöz, míg az Egyesült Államok egyre inkább növeli az Unióval szembeni előnyét a munkatermelékenység terén. A probléma az, hogy az Unión belül Luxemburg kivételével egyetlen ország értékei sem haladják meg EU25-ök átlagát olyan mértékben, mint az USA, vagyis az


71

összes tagország munkatermelékenysége – Luxemburg kivételével – alulmúlja az Egyesült Államokét.

4.2. ábra: Egy alkalmazottra jutó átlagos munkatermelékenység (EU25=100%) alakulása 1997 és 2006 között Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján (2006-os adatok előrejelzések)

Az Unió a foglalkoztatottság szempontjából is alatta teljesít az Egyesült Államoknak, de ezen a téren még Japán is megelőzi mind az EU15-öt, mind az EU25-öt, ami meglehetősen szomorú egy ilyen fontos versenykésességet befolyásoló tényezőnél. Ezt szemlélteti a 4.3. ábra. Azonban pozitív tendencia, hogy amíg az USA foglalkoztatási rátája 2000-től kezdődően folyamatosan csökken, Japáné egy kisebb visszaeséstől eltekintve nagyjából stabil, addig az Unió 1997-től kezdődően – bár csekély mértékben – képes volt folyamatosan növelni a foglalkoztatottsági rátáját.

72


4.3. ábra: Foglalkoztatottsági ráta (%) alakulása 1997 és 2005 között Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján

Az Unió meghatározó szerepet tölt be a világkereskedelemben is. Az Amerikai Egyesült Államokkal együtt a világ importjának 41,8%-át adják (4.4. ábra), míg a világ exportjának 33,6%-át (4.5. ábra). A két gazdasági hatalom közötti kapcsolatot jellemzi, hogy amellett, hogy versenytársak, ők jelentik egymásnak a legfontosabb export- és importpartnert, vagyis mindkettő számára kereskedelmi szempontból nélkülözhetetlen a másik. Annak ellenére, hogy 2002 és 2006 között az EU25 exportjában az USA súlya folyamatosan csökkent (27,3%-ról 22,7%-ra) mindvégig ő volt az Unió legfontosabb exportpartnere, nagyságrendekkel megelőzve a második legfontosabbat, Svájcot, mely felé az EU25 exportjának 7,6%a irányul. Import tekintetében azonban a helyzet 2006-ra megváltozott. 2002 és 2006 között fokozatosan csökkent az Egyesült Államok részesedése az Unió importjából, (19,3%-ról 13%-ra) míg ezzel egyidőben Kína részesedése 9,5%-ról 14,5%-ra növekedett, vagyis 2006-ban már Kína volt az EU25 legnagyobb importőre, az USA a második helyre szorult.


4.4. ábra: A világ importjának országonkénti megoszlása (%) 2004-ben Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján

4.5. ábra: A világ exportjának országonkénti megoszlása (%) 2004-ben Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján

73

74


Az EU25 legmeghatározóbb tagállama az Unión kívüli országokkal folytatott kereskedelemben Németország, akinek is az Unió harmadik országgal történő exportjából 28%, az importjából pedig 19,79% volt a részesedése 2005-ben. Export tekintetében őt követte Franciaország (11,75%) és Olaszország (11,58%), import tekintetében pedig az Egyesült Királyság (15,07%) és Hollandia (12,38%). A tagországok közötti kereskedelemben szintén Németország volt a legjelentősebb 2005-ben, aki is az Unión belüli termék kivitel 22,86%-át, a termék behozatalnak pedig 19,43%-át tudhatta magáénak. A szolgáltatások terén az Unió továbbra is a legnagyobb exportőr és importőr a világkereskedelemben. A szolgáltatások kivitelének és behozatalának mérlege pozitív előjelű, folyamatosan emelkedett az utóbbi években, és 2005-ben meghaladta az 56,9 billió eurót. Az USA ezen a területen is az EU legnagyobb kereskedelmi partnere.

A versenyképesség megjelenése az Európai Unió politikájában Az alábbiakban azok a fontosabb dokumentumok kerülnek bemutatásra, melyek meghatározó jelentőségűek voltak az EU versenyképességgel kapcsolatos iránymutatásainak kialakításában. Ez a rész Lengyel Imre: Verseny és területi fejlődés 7. fejezete alapján került kidolgozásra. Lengyel (2003) ebből a szempontból három dokumentumot emel ki: a Delor’s jelentést, az ötödik periodikus jelentést és az Amszterdami szerződést. A Delor’s jelentés (1993) a növekedés, foglalkoztatottság és versenyképesség alapkérdéseit áttekintő Fehér Könyv. A dokumentum szerint az EU, a Távol-Kelet és az Egyesült Államok közötti versenyt hosszútávon a gazdasági versenyképességük fogja eldönteni. Azonban a jelentés hangsúlyozza – s ez máig visszaköszön az Unió versenyképességgel foglalkozó dokumentumaiban –, hogy a gazdasági versenyképesség növelése nem


75

önmagáért való törekvés, hanem a társadalom jólétének és életszínvonalának a javítását kell, hogy célozza. Vagyis a feladat a magas növekedési ráta elérése magas foglalkoztatottság és relatív alacsony jövedelmi különbségek mellett. A Delor’s jelentés ennek elérése érdekében négy célt határoz meg, melyek szintén alapját képzik az Unió későbbi versenyképességgel kapcsolatos célkitűzéseinek: – Vállalatok támogatása a globalizáció által teremtett új versenyhelyzethez való alkalmazkodásban. – Tudásalapú gazdasághoz kötődő versenyelőnyök kiaknázása. – Iparágak fenntartható fejlődésének elősegítése. – Kínálat gyorsabb reagálása a keresleti oldalon felmerülő igényekhez. A dokumentum ezenkívül kihangsúlyozza a kompetitív előnyöknek, vagyis a mobil minőségi tényezők elsődlegességét a versenyképesség javításában, a komparatív előnyökkel, azaz a tényezőellátottsággal szemben. Az ötödik periodikus regionális jelentés (1994) négy kritikus alaptényezőt emel ki, melyek meghatározóak egy régió versenyképességénél mindamellett, hogy külön hangsúlyozza a kutatás-fejlesztés és az ahhoz kapcsolódó ismeretek jelentőségét: – Infrastruktúra és emberi erőforrás. – Régióba kívülről érkező működő tőke. – Kutatási és technikai fejlesztés. – Perifériális helyzet. A dokumentummal kapcsolatban megfogalmazott kritika kiemeli, hogy bár a fenti első három tényező valóban szorosan kötődik a versenyképességhez, de kihagyott egy fontos tényezőt: a vállalkozói kört, valamint a vállalkozókészséget. Másrészt a kompetitív előnyök helyett a

76


komparatív előnyökre koncentrál, ezen belül is az egyes termelési tényezőket csupán önmagukban vizsgálja, leíró jelleggel. [Lengyel 2003] A versenyképesség az 1997-ben elfogadott Amszterdami Szerződéssel vált kulcsfogalommá, ahol is a gazdasági versenyképességet az Unió alapcéljai között rögzítik csakúgy, mint a társadalmi, gazdasági kohéziót és szolidaritást (2. cikkely). Az Unió e kettős célkitűzéssel egyszerre kívánja biztosítani a hatékonyság és a méltányosság megvalósulását. A dokumentum elsősorban a közösségi ipar versenyképességének javításával kapcsolatban fogalmaz meg fejlesztési koncepciókat: – ipari szerkezetváltás, strukturális változásokhoz való alkalmazkodás felgyorsítása – vállalkozókészség és vállalkozóbarát környezet kialakítása – vállalkozások közötti együttműködések, klaszterek kialakulásának elősegítése – innovációk és K+F gyakorlati alkalmazásainak elősegítése. Ezek a fejlesztési törekvések megtalálhatóak mind az egyes közösségi politikák, mind a regionális politika prioritásaiban. Mint a fenti dokumentumokból látható, az EU a versenyképesség fogalmát nem szűkíti le csupán a termelékenység növekedésére, vagy a gazdasági sikerekre, de olyan társadalmi célokat is megjelenít benne a foglalkoztatottság növelésén keresztül, mint az életszínvonal javítása. Vagyis az Unióban a versenyképesség jelentése „az életszínvonal tartós javulását szolgáló olyan fenntartható gazdasági növekedés, amely magas foglalkoztatottság mellett valósul meg” [Lengyel 2003, 255p]


77

4.1. Lisszaboni stratégia A lisszaboni stratégia az Európai Tanács 2000. március 23-24-én tartott csúcstalálkozóján elfogadott és útjára indított, átfogó fejlesztési stratégia, mely a foglalkoztatást, a gazdasági reformot és a szociális kohézió megerősítését célozza, egyidejűleg a tudásalapú társadalom kiépítésével. Ez a stratégia máig formálódik, a Tanács többször kiegészítette, átformálta (Santa Maria de Feira (2000), Nizza (2000), Stockholm (2001), Göteborg (2001), Barcelona (2002) Sevilla (2002), stb.). Az eredeti központi célkitűzése a koncepciónak az volt, hogy az EU 2010-re: „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú társadalmává váljon, amely fenntartható gazdasági növekedésre képes, több és jobb minőségű munkahellyel, és nagyobb társadalmi kohézióval” [Európai Tanács 2000]. Mindezt a 2001-es göteborgi csúcson még kiegészítették azzal az elvárással, hogy az előbbi célokat fenntartható környezeti fejlődés mellett kell megvalósítani, vagyis a gazdasági és társadalmi dimenzió mellett megjelenítették a környezetvédelmit is. A másik lényeges kiegészítés Barcelonában született, ahol többek között a Tanács kijelentette, hogy az innovációs és kutatás-fejlesztés jellegű kiadásoknak 2010-re el kell érnie a GDP 3%-át. A Tanács ezt a stratégiát három nagyobb részstratégiára bontotta le [Iván 2005]: 1. Egy gazdasági stratégiára, melynek célja az áttérés biztosítása a versenyképes, dinamikus tudásalapú gazdaságba. Ez a pont olyan alpontokat foglal magába, mint az információs társadalom fejlesztése, az Európai Kutatási és Innovációs Térség megteremtése, vállalkozóbarát környezet kialakítása, a belső piacot érintő gazdasági

78


reformok, hatékony és integrált pénzügyi piacok kialakítása, valamint az egyes gazdaságpolitikák koordinációja. 2. Egy társadalmi stratégiára, mely az európai modell modernizációját célozza az emberi erőforrásba való befektetéssel, és a jóléti állam megteremtése révén. Ide sorolták a tudásalapú társadalom munkafeltételeinek megteremtését szolgáló oktatást és képzést, az aktív foglalkoztatás-politika kialakítását, a társadalmi befogadás erősítését, valamint a szociális védelem korszerűsítését. 3. Egy megvalósítási stratégiára, melynek célja a döntések gyakorlatba való átvitelekor a lisszaboni stratégia érvényesülése. Ide tartozik a már meglévő eszköztár javítása, és az új koordinációs mechanizmusok alkalmazása. De miért is volt és van a lisszaboni stratégiára szükség? Ennek külső indokaként említhető a nemzetközi verseny jelentős erősödése. Európának egyszerre kell szembenéznie, az Egyesült Államok, valamint az Ázsiai régióban már nem csak Japán, de Kína jelentette kihívásokkal is. A kínai gazdasággal versenyeznie kell mind az Unió határain belül, mind külföldön, elsősorban a stabil technológiákkal gyártott nagy bérértékű termékek esetén, és be kell látni, ezek minősége és az EU-ban gyártott termékek minősége között gyakorlatilag nincs különbség. Indiában szintén olcsó a munkaerő, tetézve azzal, hogy ezek angolul jól beszélő képzett munkavállalók, az általuk jelentett verseny elsősorban a szolgáltató szektorban szembeötlő. Jelentős az EU gazdasági és technológiai lemaradása az USA-val szemben, valamint az, hogy az Uniónak nem sikerült a tudományokban való erősségét technológiai és gazdasági teljesítménnyé konvertálnia. A lemaradás elsősorban az információs társadalom, az innováció és K+F, valamint a vállalati környezet területein figyelhető meg. Épp ezért a lisszaboni


79

stratégián belül az innováció és K+F területén az EU növelni kívánta az Internet hozzáférést az iskolákban, háztartásokban, közszolgáltatásban; segíteni akarta az új technológiák elterjedését; célul tűzte ki az egységes szabadalmi eljárás megvalósítását 2001-ig; és végül azt kívánta elérni, hogy 2010-ig a kutatásra és fejlesztésre történő kiadások és beruházások elérjék a GDP 3%-át. [Novotny 2005] Mára már sajnos kiderült, hogy 2010-re igen csekély annak a valószínűsége, hogy az EU versenyképességben le fogja körözni az Amerikai Egyesült Államokat, sőt az utóbbi években még inkább erősödött a kettejük közötti különbség, elsősorban az innováció és az információs társadalom területén. A lisszaboni stratégiát még szükségessé teszik bizonyos Unión belüli, belső kihívások, amiket a Wim Kok, volt holland miniszterelnök vezette munkabizottság 2004-es elemzésében Európa elöregedésében, és az EU bővítésével azonosítottak. Európa elöregedő társadalma több szempontból is kihívást jelent. Előrejelzések szerint, a csökkenő születési arányszámnak, és a növekvő várható élettartamnak köszönhetően 2050-re a dolgozó korú népesség aránya 18%-kal csökken, míg a nyugdíjas korúak száma 60%-kal nő. Ennek következtében jelentősen meg fog nőni a nyugdíj és az egészségbiztosítás iránti igény, természetszerűleg megnövelve az ilyen jellegű kiadásokat, amivel párhuzamosan viszont csökkeni fog a dolgozó korú népesség, akik az ehhez szükséges jólétet „megtermelnék”. Az elöregedés hatásai között szerepel, hogy az EU növekedési rátája jelentősen lecsökken, ami 20%-kal alacsonyabb GDP/fő-t jelent, mint a potenciálisan elérhető. Az alacsony növekedési ráta és a szociális kiadások az államháztartást is igen kedvezőtlenül fogják érinteni. [Kok 2004] A 2004-es bővítés tovább növelte az egyenlőtlenségeket az EU-n belül. Elmondható, hogy az új tagállamok, és az EU15-ök között legalább akkora szakadék van, mint az Egyesült Államok és a tizenötök között, vagyis – a mutatók szempontjából feltétlenül – tovább mélyítik az EU és


80

az USA közti különbséget. Azonban a bővítéssel kapcsolatos pozitívum az, hogy az új tagállamok felzárkózása együtt jár a termelékenység és az előállítás növekedésével, ezáltal egy gazdaságilag dinamikus térséggé alakulnak. Észtország Litvánia, Lettország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Csehország termelékenységének növekedése meghaladta az USA-ét. [Kok 2004]

A lisszaboni stratégia eredményeinek értékelése, felülvizsgálata A Világgazdasági Fórum által végzett elemzés a következőket (4.1. táblázat) állapította meg a 2004-es évben lisszaboni stratégia szerinti mérési rendszerben az Egyesült Államokról, és az EU15-ök átlagáról: USA pontértékei Információs társadalom 5,86 Innováció, K+F 6,8 Liberalizálás 5,11 Hálózatos iparágak 5,85 Hatékony és egységes 5,82 pénzügyi szolgáltatások Vállalkozási környezet 5,71 Inkluzív társadalom 5,04 Fenntartható fejlődés 4,96 Lisszaboni pontrend5,55 szer szerinti átlag

EU15 átlaga 4,61 4,41 4,69 5,81

EU15 eltérése az USA pontjaitól -1,25 -1,67 -0,42 -0,04

5,52

-0,29

4,74 4,81 5,16

-0,97 -023 0,20

4,97

-0,58

4.1. táblázat: Az EU és az USA összehasonlítása a lisszaboni pontrendszer alapján Forrás: saját szerkesztés World Economic Forum (2004) alapján

A 4.1. táblázat alapján elmondható, hogy az EU15-ök átlagos versenyképessége bizony alatta marad az USA-énak, az akkor újonnan csatlakozók nélkül is. A lisszaboni pontrendszer szerint csak három ország előzi


81

meg az Egyesült Államokat az EU tagországok közül: Dánia, Svédország és Finnország. Tulajdonképpen az ő kimagasló teljesítményük húzza fel az EU átlagát. Az USA minden területen magasabb pontszámot ért el, mint az EU átlaga, de a legszembetűnőbb hiányosságok (legnagyobb pontbeli eltérés) az információs társadalom és az innováció, K+F mutatóban figyelhető meg. Igaz, a fenntartható fejlődésben az EU15-ök átlaga meghaladja az USA mutatóit, azonban szomorú, hogy ez az egyetlen, amiben meghaladja, és ebben sem markáns a kettejük közötti különbség. Vagyis, összességében: amennyiben el akarják érni a Lisszaboni stratégiában meghatározott célt, hogy az EU 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú társadalmává váljon, úgy igen komoly erőfeszítéseket kell tennie, tekintetbe véve, hogy az EU25-ök átlaga még az EU15-ét is alulmúlja. A Kok által vezetett munkabizottság a lisszaboni stratégia félidei értékelésekor eredményeként kiemeli: – Előrelépés a foglalkoztatás terén, melynek következtében a foglalkoztatási ráta az 1999-es 62,5%-os szintről 64,3%-ra nőtt 2003‑ban, az EU hét tagállama tervezte, hogy 2005-ben eléri a 67%-os célzott félidős eredményt, a női foglalkoztatási ráta 2003-ban 56%-ra nőtt. – A tagállamok fejlődését az IT (információs és kommunikációs technológiák) terén. Az Internet használat elterjesztését az iskolákban, egyetemeken, közigazgatásban és kereskedelemben. A háztartások Internet használatában 12 tagország elérte a célzott szintet. A munkabizottság által kiemelt lemaradások: – A nettó munkahelyteremtés lelassult, és nem valószínű, hogy 2010‑re sikerül az előirányzott 70%-os foglalkoztatási rátát elérni.

82


– A K+F kiadások csak két országban haladják meg a célként kitűzött GDP 3%-át, és csupán ugyanezen két országban haladják meg a GDP 2%-át az üzleti szférában történt K+F kiadások. – Csak öt tagállamnak sikerült a belső piacra vonatkozó irányelvek előirányzott mértékét átvennie. – Nem sikerült a gazdaságot sem függetleníteni a káros környezeti hatásoktól. A közlekedés forgalma gyorsabban nő, mint a GDP, ennek következményeként tovább emelkedik a zajszint, a környezetszennyezés, valamint a forgalmi torlódások száma. A tagállamok többsége nem érte el a Kiotói egyezmény által meghatározott célkitűzéseket. A Kok jelentés a lisszaboni stratégiáról kijelentette: „az átfogó kép igencsak vegyes, és nagyon sokat kell még tenni ahhoz, hogy Lisszabon ne váljon az elhibázott célkitűzések és teljesítetlen ígéretek szinonimájává” [Kok, 2004, 9p], azonban azt is hogy a kitűzött cél helyes és szükséges. Ennek érdekében az alábbi ajánlásokat adja [Kok, 2004]: – A tudás társadalma: a K+F elsődleges prioritássá tétele, a kutatók és tudósok számára Európa vonzóvá tétele, IT használatának serkentése. – Belső piac: belső piac kiteljesedése, szolgáltatások egységes piacának kialakítása. – Üzleti légkör: az adminisztrációs terhek csökkentése, a jogalkotás minőségének javítása, vállalkozó barát környezet kialakítása, új vállalkozás indításához szükséges idő csökkentése. – Munkaerő piac: az Európai Foglalkoztatási Munkacsoport javaslatainak gyors kivitelezése, az aktív időskor és élethosszig tartó tanulás stratégiájának kidolgozása a tagállamok által, növekedési és foglalkoztatási együttműködések megerősítése, de mindenekelőtt munkahelyteremtés és a termelékenység növelése. – Környezeti fenntarthatóság: öko-hatékony innovációk támogatása és a vezető pozíció megszerzése az öko-iparban, olyan politi-


83

kák megvalósítása, melyek hosszú távon a fenntartható fejlődést és termelékenységet szolgálják. Ezenkívül a jelentés hangsúlyt helyez a tagállamok elkötelezettségének javítására, az országok saját problémáival foglalkozó saját nemzeti politikák kidolgozására és javaslatot tesz a lisszaboni stratégiát támogató szervezeti szerepek megváltoztatására, – vagyis az Európai Tanács vezető szerepet töltsön be, a tagállamok alkossanak nemzeti programokat, amiket a Bizottság értékeljen, az Európai Parlament pedig ellenőrizzen. A Bizottság 2005 februárjában – a Kok jelentésre támaszkodva – kiadta a lisszaboni stratégia félidei felülvizsgálatáról szóló közleményét. Ebben három nagy célt határoz meg, amihez 10 kulcsterületet rendel [Tóth 2005]: 1. Ahhoz, hogy az Európai térség az üzleti tevékenység szempontjából vonzóvá váljon az alábbiak szükségesek: – Az infrastruktúra fejlesztése és kiterjesztése – A belső piac kiteljesítése és mélyítése – A nemzeti és az uniós szabályozás fejlesztése – Nyitott gazdaság, kompetitív feltételeket biztosító piacok 2. Tudás és innováció a növekedésért című célhoz elengedhetetlen: – K+F kiadások növelése azok minőségének növelése mellett – Innováció és információs technológia alkalmazásának támogatása – Létrehozni és fenntartani egy szilárd ipari bázist 3. Több és jobb munkahely, amihez szükséges: – Több embert vonzani a munkaerő piacra a szociális védelmi rendszerek modernizációja mellett – Beruházás az emberi erőforrásba az oktatáson és képességfejlesztésen keresztül – Munkavállalók és vállalatok alkalmazkodóképességének javítása

84


Mint látható a kutatás-fejlesztés és az innováció kiemelt szerepet kapott a lisszaboni stratégia újraindításában. Sőt, ezen túlmenően a Bizottság még azt is megállapítja, hogy „a nem megfelelő innováció lényeges oka Európa csalódást keltő növekedési teljesítményének” [idézi: Csáki 2005] ebből adódóan az innovációt és a K+F-et kulcs területként kezelik a lisszaboni célok eléréséhez, a versenyképesség növeléséhez. (Ezzel a két területtel a 4.2. és a 4.3. fejezet fog foglalkozni.) A fentieken kívül a Bizottság javasolja a nemzeti szintű akcióprogramok kidolgozását, valamint a nemzeti és a közösségi politikák koordinálásáért felelős személy kijelölését, annak érdekében, hogy a közösség és a tagállam felelőssége elkülöníthető legyen. A tagállamoknak 2005 őszén kellett benyújtaniuk ezeket a nemzeti lisszaboni akcióprogramokat, az ezek végrehajtásáról szóló jelentés 2007-ben készül el. [Iván 2005] 4.2. K+F, a 6. és a 7. Keretprogram Már az 1980-as évektől megmutatkozott az USA és Japán kutatások területén lévő dominanciája Európával szemben. Egyértelművé vált, hogy a kis európai országok saját, elkülönült nemzeti kutatási programjaikkal, melyek sok párhuzamosságot is rejtenek, nem képesek felvenni a versenyt a vetélytársakkal, nem képesek egy stabil technikai bázist nyújtani az iparnak. Ezért a veszélyt felismerve az 1980-as években elkezdődött a közösségi K+F politika kialakítása, melynek megvalósítása céljából 1983. óta kutatási keretprogramokat fogad el a Tanács (bár ennek jogi alapjait csak az Egységes Európai Okmány teremtette meg). A keretprogramok időtartama általában négy év. Ez alól csak a 7. keretprogram kivétel, ami a 2007-2013 közötti időszakra szól. Összesen eddig hét keretprogram született. Több kutatási keretprogram után azonban újabb igények, szükségletek merültek fel, melyekre a közösen kialakított kutatási programok már nem bizonyultak elegendőnek. Szükségessé vált, hogy a tagországok a lehető legnagyobb mértékben összehangolják kutatási politikájukat, így


85

felvetődött a közös tudomány- és technológiapolitika kialakításának kérdése. Ezen szándék megvalósításának első lépése volt 2000-ben az Európai Kutatási Térség (European Research Area – ERA) létrehozása, mely egyben a lisszaboni célok elérésének eszköze is. Az Európai Kutatási Térség megvalósításának a 6. keretprogram egy fontos eszköze. Az ERA koncepciójának kialakításához három ok vezetett: – Az európai kutatás széttöredezettsége. (A K+F tevékenység 80%-a nemzeti keretek között történt.) – Az unió nem kínált kedvező környezetet sem a kutatásoknak, sem azok üzleti életben való megjelenésének. – A kutatások alacsony pénzügyi támogatottsága. Mindezt tovább súlyosbította annak felismerése, hogy az Unió egyre inkább lemarad riválisaitól (USA, Japán) a kutatás-fejlesztés és az innováció terén.

4.6. ábra: K+F kiadások alakulása Japánban, az Egyesült Államokban és az EU25-ben (millió euró) Forrás: saját szerkesztés Eurostat adatai alapján

A 4.6. ábra Japán, USA és az EU25-ök K+F kiadásait prezentálja 1995‑ben, 2000-ben és 2003-ban. Mint látható az Egyesült Államok K+F jellegű kiadásai messze meghaladják az uniós értékeket. Ezen a táb-

86


lán Japán értékei alatta maradnak a másik két gazdaságilag fejlett térségnek, azonban egészen más a kép, ha a kutatás-fejlesztési kiadásokat a GDP százalékában mérjük. Ekkor ugyanis – 2001-es adatok szerint – Japán kerül az első helyre 3,06%-kal. Második az Egyesült Államok 2,8%-kal, és beszédes, hogy az Unió értéke ebben a „kategóriában” csupán 1,97%. Az elmaradás döntően azzal magyarázható, hogy az Unión belül az üzleti szféra K+F ráfordításai lényegesen alacsonyabbak, mint a másik két országé. A teljes K+F kiadásokból az Unión belül 56%-ot, az USA-ban 67%-ot és Japánban 72%-ot a vállalkozói szféra indít. [Gerzsó 2005] A fentiekkel összhangban, az ERA „az Európai Unión belül kiépítés alatt álló kutatási és innovációs struktúra, azaz az ismeretek, a kutatók és a technológia szabad mozgását biztosító térség, amely elősegíti az együttműködés összehangolását és elmélyítését, a verseny ösztönzését, a források jobb elosztását. Az Európa Tanács lisszaboni ülése által elhatározott és útjára indított struktúra kulcsszerepet játszik az Európai Unió azon stratégiai célkitűzésének elérésében, hogy az unió 2010-re a világ legversenyképesebb tudásalapú társadalma legyen és a kutatás-fejlesztés az EU tevékenységeinek központi pillérévé váljon.” [Gerzsó 2005]

Keretprogramok Az EU kutatási politikájának megvalósításához, valamint a közösségi szintű kutatás-fejlesztési együttműködésre 1983 óta 4 évet átölelő kutatási keretprogramokat használ. Ezek célja, hogy erősítse a tagállamok kutatási együttműködéseit, így növelje a hatékonyabb forrásfelhasználást, és olyan kutatási célok elérését segítsék, mely által erősödik az Unió versenyképessége, stabil technológiai bázisra tesz szert az ipar, vagyis közelebb visz a lisszaboni célhoz, mely szerint az EU-nak 2010-re a legdinamikusabb, legversenyképesebb tudásalapú gazdasággá kell válnia. A keretprogramok szerkezete az évek folyamán jelentősen megváltozott, költségvetésük pedig egyre növekedett. A kutatás és technoló-


87

giai fejlesztés támogatása ma már a harmadik helyet foglalja el az Unió költségvetésében a mezőgazdasági kiadások, és a strukturális és kohéziós kiadások mögött. A keretprogramok költségvetésének növekedését prezentálja a 4.7. ábra.

4.7. ábra: Az európai kutatási keretprogramok költségvetése (milliárd euró) Forrás: Szendrői László, Széll Éva (2005)

4.3. Az Európai Unió és az innováció – Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (2007-2013)

Az Európai Unió innovációs helyzete. Mielőtt bemutatnánk az Unió innovációs helyzetét a 2006-os innovációs eredménytábla (European Innovation Scoreboard 2006) alapján, úgy gondoljuk, nem árt tisztázni az innováció fogalmát. Az innováció meghatározásának igen sokféle megközelítése létezik. A legáltalánosabban elfogadott definíció az OECD által kimunkált, mely szerint az innováció „egy ötlet átalakulása vagy a piacon bevezetett új, illetve korszerűsített termékké, vagy az iparban és kereskedelemben felhasznált új, illetve továbbfejlesztett műveletté, vagy valamely társadalmi szolgáltatás újfajta megközelítése.” [Pakucs 2002]


88

Az innovációk között különbséget teszünk a szerint, hogy mire irányulnak és milyen mértékű változásokat eredményeznek. Irányultságuk szerint beszélhetünk termék-, eljárás-, szervezeti-vezetési és piaci innovációkról, az általuk okozott változás mélysége szerint különbséget teszünk módosító innováció, radikális innováció, műszaki technikai rendszerek és műszaki technikai paradigmák között. [Havas 1998] Az Unió nemzetközi innovációs helyzetéről elmondható, hogy a két nagy vetélytárs (USA és Japán) megelőzi ezen a területen. Azonban ez csak az EU átlagára és nem az összes tagállamra igaz. Így az összesített innovációs index alapján (SII) 2006-ban három Uniós ország is (Svédország, Finnország, Dánia) megelőzi Japánt, az USA-t pedig négy, Németországgal együtt. Szlovénia, Észtország és Csehország volt az újonnan belépettek közül a „legeredményesebb”. Magyarország teljesítménye nem túl fényes, mélyen alatta maradt az EU25-ök átlagának. Ezen pontok alapján, az országokat négy csoportba lehet sorolni, amit a 4.2. táblázat szemléltet. Innovátorok Svédország Svájc Finnország Japán Németország

Követők USA Egyesült Királyság Izland Franciaország Hollandia Belgium Ausztria Írország

Felkapaszkodók Szlovénia Csehország Litvánia Portugália Lengyelország Lettország Görögország Bulgária

Utazók Észtország Spanyolország Olaszország Málta Magyarország Horvátország Szlovákia

4.2. táblázat: Országok csoportosítása az összesített innovációs index alapján Forrás: Maastricht Economic Research Institute on Innovation and Technology (MERIT) and the Joint Research Centre of the European Commission: European Innovation Scoreboard (2006)


89

4.8. ábra: A 2006-os összesített innovációs index Forrás: Maastricht Economic Research Institute on Innovation and Technology (MERIT) and the Joint Research Centre of the European Commission: European Innovation Scoreboard (2006)

A 4.8. ábra az EU25-ök és az USA valamint Japán közötti különbséget mutatja. Látható, hogy bár USA és Japán, még továbbra is meglehetősen magabiztosan vezet az innovációs tevékenység terén, azonban a köztük és az EU25-ök közötti rés csökkent. Az Unió javította pozícióját a műszaki és természettudományokat végzettek arányában, a felsőfokú végzettségűek arányában, az üzleti K+F/GDP és a kockázati tőke terén, a közepes/csúcstechnológiában foglalkoztatottak arányában, valamint az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatal (USPTO) és az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) nyilvántartott szabadalmak arányában, és végül a védjegyek terén.

90


4.9. ábra: Innovációs rés alakulása EU25 és USA valamint EU25 és Japán között Forrás: Maastricht Economic Research Institute on Innovation and Technology (MERIT) and the Joint Research Centre of the European Commission: European Innovation Scoreboard (2006)

Az Unió innovációs politikája – Versenyképességi és innovációs keretprogram (2007-2013) Klasszikus értelembe véve a mai napig sincs közösségi innovációs politika. Az Unió által indított innovációs akciók, programok elsősorban a nemzeti politikák kiegészítését és koordinációját jelentik. Sokáig az innováció ösztönzése nem is jelent meg önálló programként, csupán a kutatási keretprogramok részeként. (Esőként a 4. kutatási keretprogram harmadik speciális programjaként tűnt fel) 1996-ban született meg az első innovációs program, mely három területen javasolja az európai szintű összehangolt cselekvést, mégpedig az innovációs kultúra fejlesztésében, az innovációt ösztönző környezet megteremtésében, és a kutatások innováció irányába való orientálásának területén. [Csáki 2005] 2000-ben a lisszaboni csúcs, majd később 2005-ben lisszaboni stratégia új kezdetéről szóló bizottsági közlemény az innováció megítélésében is komoly változást hozott. Kihangsúlyozta meghatározó szerepét a versenyképességben, valamint a tudásalapú gazdaság megteremtésében. Ezek után az innováció szerepe jelentősen felértékelődött, kulcsfogalommá vált. 2000-ben a Bizottság kiadta az „Innováció a tudás alapú gazdaságban” című közleményét, amely egyrészt meghatározta azokat


91

a területeket, melyek fejlesztése a leginkább serkentheti az innovációs folyamatot, másrészt az innováció terén elért eredmények nyomon követésére, elemzésére javaslatot tett az „innovációs eredménytáblák” (European Innovation Scoreboard - EIS) készítésére. Ez meg is valósult, és azóta már hatodik alkalommal készítették el ezt az európai országok innovációs tevékenységét összehasonlító kiadványt. 2003-ban aztán a Bizottság javaslatot készített, az új európai innovációs politikára vonatkozóan. Ennek a dokumentumnak alapvetően két fontos meglátása volt az innovációval kapcsolatban. Egyrészt, az hogy az innovációra, úgy kell tekinteni, mint az élet minden területén megjelenő (vállalati marketingtől kezdve az új technológiákon keresztül szinte mindenben értelmezhető) hajtóerőre, másrészt az innováció középpontjába már nem a tudást, hanem a vállalatokat helyezte, attól függetlenül, hogy természetesen nem tagadja a tudomány fontosságát sem.[Csáki, 2005] A Bizottság 2004-ben már javaslatot tett arra, hogy a következő költségvetési időszakban (2007-2013) hozzanak létre a versenyképességre és az innovációra vonatkozó keretprogramot, mely egyben nagyobb szinergiát biztosítana más közösségi programok között, másrészt meghatározná a kibővített EU számára a politikai programot. Ebből alakult ki a Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (CIP). A Versenyképességi és Innovációs Keretprogram az egyedi közösségi támogatási programokat valamint olyan más közösségi programokat foglal össze egy keretprogrammá, melyek az európai termelékenység, az innovációs kapacitás és fenntartható gazdasági növekedés témaköréhez kapcsolódnak. A CIP időtartama 2007-től 2013-ig terjed. Négy célkitűzést határoz meg: 1. Vállalkozások, de elsősorban a KKV-k versenyképességének támogatása. 2. Innováció – mely magába foglalja az ökoinnovációt is – támogatása.

92


3. Információs társadalom fejlődésének felgyorsítása. 4. Energiahatékonyság, megújuló erőforrások használata minden ágazatban (közlekedésben is) A fenti célok megvalósítása három olyan egyedi alapprogramon keresztül történik, melyek több már meglévő, más közösségi politikához tartozó programot foglalnak össze. A CIP három alapprogramja: – a vállalkozási és innovációs program, – az Információs és Kommunikációs Technológiák támogatásának programja, valamint – az „Intelligens Energia Program”. A vállalkozási és innovációs program a vállaltok, elsősorban a kis és közepes vállalkozások, az innováció valamint az ipar versenyképességének növelésére kialakított program. (Célok közül az 1. és a 2.) Ezzel a programmal az Unió a finanszírozás problémában kíván a vállalatok segítségére lenni, egyúttal ösztönözni kívánja őket az innovációba történő befektetésekre, valamint az innovációs tevékenységre. Felmérve azt, hogy innováció a legtöbb esetben csak más szervezetekkel együttműködve valósulhat meg, ki kívánja alakítani a KKV-k együttműködésének kedvező feltételeit. Fejleszteni kívánja az innovációs kultúrát, valamint előmozdítani a vállalkozásokat és az innovációt érintő gazdasági és igazgatási reformot. Mindezek eléréséhez kapcsolódóan a CIP még nagyon sok alpontot, alcélt meghatároz. Az eszközöknél a CIP meghatározza, hogy a közösségi pénzügyi eszközök célja, hogy a vállalatoknak az adott életciklusuk által igényelt finanszírozási forráshoz való hozzáférést lehetővé tegyék. Eszközként van felsorolva: – A gyorsan növekvő és innovatív KKV-k támogatási mechanizmusa (GIF). A GIF feladata a fiatal innovatív, vagy bővítés előtt álló


93

vállalatok finanszírozási forráshoz való hozzáférését biztosítani, amennyiben hiányos a pénzpiaci kínálat. Megosztja a kockázatot és a nyereséget a magántőke befektetőkkel, így javítja a vállalat kockázati tőkével való ellátottságát. – KKV-garanciakeret. Ennek az eszköznek a feladata egyrészt a viszont- és társgaranciák vállalása más országokban működő garanciaprogramok felé másrészt közvetlen garanciák vállalása pénzintézetek felé. Így – szintén a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférést segíti a hitelekhez, mikrohitelekhez, a kvázi vagy sajáttőkéhez való hozzáférés estében. – A kapacitás kiépítési rendszer. Ez az eszköz úgy segíti a kezdő innovatív, vagy növekedési potenciállal rendelkező kis- és középvállalkozások tőkéhez jutását, hogy olyan pénzintézeteket támogat, mint a kezdőtőke-alapok és az indulófinanszírozási alapok. Ezen kívül igyekszik megkönnyíteni az olyan vállalkozások hitelhez jutását, melyek olyan országban vannak, ahol a banki közvetítés az EU átlagnál alacsonyabb. A nem forráshoz jutást támogató további eszközök: – Olyan hálózati partnerek pénzügyi támogatása, akik a vállalkozást és innovációt támogató szolgáltatást nyújtanak. – Vállalkozási innovációs támogatási rendszer. Ezen eszköz célja a vállalati innovációt támogató programok közötti nemzetközi együttműködés kialakítása. Együttműködik a tagállamokkal, vagy harmadik országgal, a vállalkozások szabályozási és igazgatási feltételeinek javítása érdekében. Információs és Kommunikációs Technológiák támogatásának programjának három célja van: – Törekszik rá, hogy megvalósítsa az egységes európai információs teret, erősítse az információs termékek és szolgáltatások piacát.

94


Ezen cél eléréséhez szükséges cselekvéseket elsősorban az eEurope kezdeményezés keretén belül valósítják meg. (Az eEurope a tagállamok cselekvéseinek koordinálására létrejött kezdeményezés.) Ez magába foglalja az eTEN rendszert, ami a transzeurópai távközlési hálózatok számára nyújt támogatást, az eContent programot, ami a digitális tartalom fejlesztését célozza, végül pedig a MODINIS-t, ami az információs társadalom monitoringjával, tanulmányokkal és fórumokkal segítik az eEurope végrehajtásának nyomon követését. – Ösztönözni kívánja az innovációt az IT széles körű elterjesztésén, valamint az abba való beruházáson keresztül. Ugyanis az IT meghatározó jelentőségű, katalizátor minőségű az innováció és a versenyképesség fejlesztésében, ezen kívül minden termék és szolgáltatás hozzáadott értékének egyre nagyobb hányadát teszi ki. – Az integrált információs társadalom megvalósításán keresztül az életminőség, valamint a közérdekű területeken a hatékonyság javítása. Vagyis az IT segítségével hatékonyabbá válhat az egészségügyi ellátás, az oktatás és a közszolgáltatás, valamint segítséget jelent az élethosszig tartó tanulás céljának elérésében is. A végrehajtás eszközeként az IT támogatásának programja négy eszközt nevez meg. Az első a „Projektek, a legjobb gyakorlatra vonatkozó cselekvések és tematikus hálózatok”, aminek lényege az innovatív IT-k, valamint használatuk leghatékonyabb módjának elterjesztése. A második a „Politikaelemzés, fejlesztés és koordináció a résztvevő országokkal” mely olyan tevékenységeket foglal magába, mint például a tanulmányok, felmérések készítése, konferenciák szervezése, tudatosság növelése, hálózat kiépítése, nemzeti teljesítmények kiértékelése. A harmadik a „Népszerűsítés, kommunikáció, információcsere és terjesztés”, ami magába foglalja természetszerűleg a népszerűsítési, információs,


95

terjesztési és kommunikációs tevékenységeket, valamint olyan találkozók szervezését (workshop, konferencia, szeminárium) amelyen információcsere valósul meg. A negyedik eszköz a „Közös érdekű projektek: a tagállamokkal összehangoltan kidolgozott műszaki előírásokon alapuló beszerzés”, ami abban az esetben alkalmazható, amennyiben egyértelműen megállapítható, hogy egy szolgáltatás vagy termék Európa-szerte történő telepítése közös érdek az IT politika megvalósításában. A harmadik nagy alapprogram az Intelligens Energia Program. A program egyrészt környezetvédelmi okokból indokolt (az üvegházhatást okozó gázok 90%-a miatt az energiafogyasztás okolható), másrészt be kell tartani a Kiotói egyezményt, harmadrészt az Unió csökkenteni kívánja a külső energiaimporttól való függőségét, végül az EU célként tűzte ki az, hogy 2010-re az energiafogyasztásának 12%-ka megújuló forrásból fog történni. Épp ezért ez a programban hármas célt tűzött ki maga elé: – Az energiahatékonyság és az energiaforrások ésszerű használata. (SAVE) – Az új és megújuló energiaforrások támogatása, elsősorban a villamos energia és a fűtés előállításában, majd ezek helyi energiarendszerekbe történő bekötése. (ALTENER) – Megújuló tüzelőanyag támogatása és az energiahatékonyság növelése a közlekedésben. (STEER) A program végrehajtási szakaszában támogatott két fő projekt típus a népszerűsítési és terjesztési projektek valamint a replikálási projektek. A népszerűsítési és terjesztési projektek közé tartozik például a stratégiai tanulmányok az energiaágazat fejlődési irányáról, jogszabályok kidolgozása vagy felülbírálata, önkéntes kötelezettségvállalások, szab-

96


ványok, fenntartható energiafejlesztés eszközeinek létrehozása, oktatás, képzés. A replikálási projektek pedig a fenntartható energiákhoz szükséges új technológiák alkalmazását segítik. A Versenyképességi és Innovációs Kertprogram, mint látható, ellentétben a 7. Kutatási-, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogrammal az innováció későbbi, piacközeli szakaszaira irányul, célja a közösségi politikák programjai közötti összhangot és szinergiát megteremteni az innováció terén.


97

Forrásjegyzék Csáki Mónika (2005): Az Európai Unió ipar-, KKV- és innovációs politikája. In: Marján A. (szerk.) Az Európai Unió gazdasága. Minden, amit az EU gazdasági és pénzügyi politikáiról tudni kell; HVG Kiadó Rt., Budapest, 461-477p. Európai Parlament és a Tanács 1639/2006/EK Határozata (2006. október 24.) a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról; http://eur-lex.europa.eu Európai Parlament és a Tanács 1982/2006/EK Határozata (2006. december 18.) az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013); http://www.nkth.gov.hu Európai Tanács (2000. március), Lisszabon: Elnökségi következtetések Eurostat; http://ec.europa.eu/eurostat Gerzsó Géza (2005): Az Európai Kutatási Térség koncepciója; In: Az Európai Kutatási Térség. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár; Budapest, 8-18p. Havas Attila (1998): Innovációs elméletek és modellek; In: Inzelt Annamária (szerk.) Bevezetés az innováció menedzsmentbe Iván Gábor (2005): A lisszaboni stratégia; In: Marján A. (szerk.) Az Európai Unió gazdasága. Minden, amit az EU gazdasági és pénzügyi politikáiról tudni kell. HVG Kiadó Rt., Budapest 80-92 p.

98


Kok, Wim (2004): Facing the Challenge, The Lisbon strategy for growth and employment. Report from the High Level Group chaired by Wim Kok; 2004. november, http://ec.europa.eu Lengyel Imre (2003): Verseny és területi fejlődés; JATEPress, Szeged. 222-253 p. Maastricht Economic Research Institute on Innovation and Technology (MERIT) and the Joint Research Centre of the European Commission (2006): European Innovation Scoreboard, Comparative Analysis of Innovation Performance; http://www.proinno-europe.eu Magyar Innovációs Szövetség; http://www.innovacio.hu Marján Attila (2005): A világgazdasági verseny és az EU helye a globális gazdasági rendben; In: Marján A. (szerk.) Az Európai Unió gazdasága. Minden, amit az EU gazdasági és pénzügyi politikáiról tudni kell. HVG Kiadó Rt., Budapest, 19-40p. Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (2004): A 6. Keretprogram pályázati rendszere, a projektjavaslatok elkészítése, benyújtása, elbírálása; Budapest, http://www.nkth.gov.hu Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (2007); http://www.nkth. gov.hu Novotny Ádám (2005): Tudás Európa-elérhető? In: Buzás, N. (szerk) Tudásmenedzsment és tudásalapú gazdaságfejlesztés; JATEPress Szeged. 34.p


99

Pakucs János (2002): A magyar kis-közepes vállalatok innovációs képességének fejlesztése Szendrődi László - Széll Éva (2005): K+F politika; In: Marján Attila (szerk.) Az Európai Unió gazdasága. Minden, amit az EU gazdasági és pénzügyi politikáiról tudni kell. HVG Kiadó Rt., Budapest 725741p. Tóth Tibor (2005): A lisszaboni stratégia újraindítása; http://www.pointernet. pds.hu World Economic Forum (2004): The Lisbon Review 2004: An Assessment of Policies and Reforms in Europe; http://www.weforum.org

Versenyképesség Magyarországon

101

5. Versenyképesség Magyarországon Jelen fejezet célja a versenyképesség hazai alakulását befolyásoló stratégiák vizsgálata. Ennek keretében áttekintjük a kormányzati gazdaság- és innovációspolitikákat, a versenyképességhez, az innovációhoz és K+Fhez kapcsolódó legfontosabb programozási és fejlesztési dokumentumokat – a nemzeti, szubnacionális és lokális szinteken egyaránt. Tekintve, hogy a versenyképességet számos tényező befolyásolja, a gazdasági versenyképesség mellett érdemes röviden megvizsgálni egyéb területeket is, amelyek közvetve hatást gyakorolnak az ország versenyképességére. Ilyen például a képzési struktúra, hiszen a 21. században a tudásalapú gazdaság, az innovatív iparágak és a K+F a versenyképesség letéteményesei, sikeres működésükhöz azonban képzett munkaerő szükséges. Ugyancsak megkerülhetetlen az egészségügy kérdése, hiszen a munkából való hiányzás, a gyógyulásra költött összegek (a megelőzés helyett), szintén hátráltatják a gazdaság fejlődését, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon közepes munkanélküliség mellett az aktivitás szintje alacsony. Az infrastrukturális beruházások szintén lényegesek, hiszen a helyi gazdaság endogén erőforrásokra alapozott fejlődése csak akkor valósulhat meg, ha jelentős mértékű működő tőke áramlik a gazdaságba. A telepítési tényezők között pedig a megközelíthetőség igen rangos helyen szerepel. 5.1. Nemzeti szint Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogy az ezredfordulót követően a kormányprogramokban hol és milyen vonatkozásban jelent meg a versenyképesség.

102


5.1.1. Cselekedni most és mindenkiért! A 2002–2006 közötti kormányprogram, a „Cselekedni most és mindenkiért!”, VII., gazdaságpolitikai fejezete helyzetleírásában lassuló gazdasági és ipari növekedésről, alacsony felhalmozási rátáról, csökkenő exportról, enyhén csökkenő foglalkoztatásról, csökkent tőkevonzó-képességről és növekvő államháztartási hiányról és államadósságról tesz említést, amely jelenségek a külső okok által indokolhatónál erősebbek. Ennek megfelelően a kormányzati gazdaságpolitika középpontjában a gazdaság növekedési pályára történő visszaterelése áll. Nemkülönben fontos célként jelenik az Európai Unióhoz való csatlakozás, aminek az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai vetülete az euró bevezetéséhez szükséges körülmények megteremtése. A kormányzati gazdaságpolitika kialakításánál az átláthatóság és a stabilitás mellett fontos cél az ország versenyképességének javítása, amelyhez kapcsolódóan a legfontosabb teendők: – az oktatás, szakképzés, továbbképzés fejlesztésén keresztül a tudásalapú társadalom kialakítása, a munkaerő-források mennyiségi növelése, minőségi javítása; – beruházás- és befektetőbarát politika segítségével a modernizációnak és az innovációnak a gazdaság minél szélesebb körére történő kiterjesztése, ezáltal a magas termelékenység-növekedés alapjainak megteremtése; – az adórendszer átalakítása során a versenyképesség szempontjainak érvényesítése; – a tulajdonosok és befektetők érdekeinek védelme; – a magas növekedési pálya finanszírozási hátterének biztosítása belföldi megtakarításokat és külföldi tőkevonzást eredményező feltételek kialakításával. A kormány ezen és egyéb intézkedései vonatkozásában is a verseny tiszteletben tartására törekszik. Az esélyegyenlőség is hangsúlyos terület; a kormányprogram stabil, kiszámítható környezet megteremtését, az


103

állami újraelosztás mértékének csökkentését, a kormányzati beavatkozások minimalizálását, valamint magas szintű foglalkoztatást, a leszakadó régiók – fejlesztések és az innováció feltételeinek javítása által történő – felzárkóztatását ígéri. [Magyar Köztársaság Kormánya 2002] 5.1.2. Nemzeti Fejlesztési Terv 2004–2006 Az első Nemzeti Fejlesztési Terv (2004–2006) ugyancsak foglalkozik a versenyképesség kérdésével. Az NFT hosszú távú célja a lakosság életminőségének javítása. Ezen cél elérése hosszabb időt vesz igénybe, az intézkedések rendkívül széleskörűek, és csak több lépcsőben valósíthatók meg. A 2004–2006-os tervezési időszak – a fenntarthatósági szempontok figyelembe vételével – a gazdasági felzárkóztatásra koncentrál. Első specifikus célkitűzése ennek megfelelően a versenyképes gazdaság megteremtése, második célja pedig – részben az első erősítése végett – a humán erőforrások jobb kihasználása. A harmadik cél a jobb környezet és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés előmozdítása. Az 5.1. ábra az NFT céljait, prioritásait és a kapcsolódó operatív programok elnevezését tartalmazza. Hossú távú cél

Az életminőség javítása

NFT 2004-2006

Az EU átlaghoz viszonyított jövedelmi különbségek mérséklése

Specifikus célok

Versenyképesebb gazdaság

Humán erőforrások jobb kihasználása

Jobb minőségű környezet, kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés

Prioritások

Foglalkoztatás Jobb infrastrukTermelőszektor Regionális és növelése, embe- túra, tisztább Technikai segítversenyképesséhelyi potenciál ri erőforrások környezet biztoségnyújtás gének javítása erősítése fejlesztés sítása

Operatív Program

Gazdasági Agrár- és Humán ErőKörnyezetvéVersenyképesség Vidékfejlesztési forrás Fejlesztési delmi és Infra- Regionális OP OP OP OP struktúra OP

5.1. ábra: Az NFT I. céljai, prioritásai és operatív programjai Forrás: Nemzeti Fejlesztési Hivatal (2004) alapján saját szerkesztés


104

Mint az ábrából is kitűnik, a termelőszektor versenyképességének javításához legszorosabban a Gazdasági Versenyképesség, valamint az Agrárés Vidékfejlesztési Operatív Program kapcsolódik. Vizsgáljuk meg, hogyan is áll jelenleg hazánk a nemzetközi versenyképesség tekintetében, majd a helyzetkép után tekintsük át röviden a következő évek legfontosabb fejlesztéssel kapcsolatos dokumentumait! A globális versenyképesség tekintetében Magyarország helyzete romlott, a 2005–2006-os 35. helyről a 41. helyre esett vissza 2006–2007re 117, illetve 125 országra vonatkozó összehasonlításban. Az alapvető követelmények tekintetében átlagban az 52., különösen rossz a makrogazdaság helyzete, 98. [World Economic Forum 2007] A versenyképesség elemzésére a KSH témával foglalkozó kiadványa szerint többféle mutató is alkalmazható, ilyenek: – Bruttó hazai termék, gazdaságszerkezet; – Foglalkoztatás, munkatermelékenység; – Vállalkozási környezet, külföldi tőke; – Beruházások, infrastrukturális jellemzők; – Humán erőforrás, kutatás-fejlesztés. [Központi Statisztikai Hivatal 2005] GPD/fő PPS Foglalkoztatási ráta Humán erőforrás- költés Üzleti beruházás/GDP IT-költés/GDP K-F kiadás/GDP Munkatermelékenység/fő

CZ 63,4 64,7 4,2 21,5 3,8 1,2 61,1

EE 47,0 62,9 5,5 24,6 3,4 0,8 48,1

HU 55,0 57,0 5,1 19,8 2,9 0,9 62,7

PL 42,5 51,2 5,5 15,5 2,2 0,6 50,3

SK 48,3 57,7 4,0 23,2 2,8 0,5 56,3

SI EU-25 EU-25 IE P E 70,8 100,0 51,7 132,5 74,4 98,8 62,6 64,4 62,9 65,4 67,2 59,7 n.a. 5,1 5,1 4,5 5,9 4,4 23,8 17,2 18,0 18,7 18,4 22,1 2,1 3,0 n.a. 1,8 1,9 1,6 1,6 2,0 1,9 n.a. n.a n.a 70,7 100,0 53,0 127,2 66,4 103,9

5.2. ábra: Magyarország relatív pozíciója a főbb lisszaboni indikátorok szerint (2003) Forrás: Eurostat (2004) alapján International Center for Economic Growth (2005) 7p


105

Az 5.2. ábrából is látható, hogy hazánk versenyképességi helyzetét befolyásoló tényezők alakulása vegyes. A legkritikusabb a foglalkoztatási ráta, amely lényegesen elmarad az EU átlagtól, és idősoros kimutatásban sem kedvezőbb a helyzet. A humán erőforrás-költés nagysága relatíve megfelelő, szerkezetével azonban gondok vannak. Munkatermelékenységünk a versenytársakhoz viszonyítva kedvező. [International Center for Economic Growth 2005] A fenti egzakt mutatók mellett a versenyképességre egyéb tényezők is hatással lehetnek; ilyen például a munkakultúra, a pénzügyi környezet, a jogi-politikai stabilitás stb. 5.1.3. Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (2005) által felvázolt jövőkép – miszerint hazánk Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országa lesz, nő az életszínvonal és javul az életminőség; több lesz a munkahely, magasabbak a jövedelmek, biztonságos, tiszta és jó minőségű a környezet – eléréséhez társuló átfogó cél, hogy Magyarország versenyképes, igazságos és biztonságos legyen. A 2020-ig érvényes stratégiai célok: 1. Versenyképesség tartós növekedése 2. Foglalkoztatás bővülése 3. Versenyképes tudás és műveltség növekedése 4. Népesség egészségi állapotának javulása 5. Társadalmi összetartozás erősödése 6. Fizikai elérhetőség javulása 7. Információs társadalom kiteljesedése 8. Természeti erőforrások és környezeti értékek fennmaradása és fenntartható hasznosulása 9. Kiegyensúlyozott területi fejlődés [Magyar Köztársaság Kormánya 2005/1]

106


A koncepció a gazdaság versenyképességének tartós növelését több tényező összehangolt fejlesztésén keresztül kívánja megvalósítani. Felismerve a kis- és középvállalkozásokban rejlő jelentős növekedési potenciált és foglalkoztatásban valamint jövedelemtermelésben betöltött szerepüket, a koncepció célul tűzi ki az ezen gazdasági társaságok növekedéséhez, együttműködéséhez szükséges gazdasági környezet megteremtését. Nem kevésbé fontos a hozzáadott érték növelése, az emberi és szervezeti erőforrás-fejlesztés, a K+F fejlesztése, az innovációs együttműködés, mindez a gazdasági térszerkezet javításával párhuzamosan. Az OFK gazdasági versenyképességhez kapcsolódó céljának prioritásai: – technológiai modernizáció előmozdítása – működési és üzleti környezet javítása, hálózatosodás elősegítése – innováció és K+F ösztönzése, infrastrukturális hátterének megerősítése – nemzetközi és térségi-regionális elérhetőség biztosítása – információs társadalom kiteljesítése – emberi erőforrások minősége – preventív környezetvédelem és energiahatékonyság – közigazgatás, állami szolgáltatások korszerűsítése [Magyar Köztársaság Kormánya 2005/2] Az OFK-val párhuzamosan készült az OTK [Országos Területfejlesztési Hivatal 2005], vagyis az Országos Területfejlesztési Koncepció, amely főként „a területi jelenségekre és folyamatokra vonatkoztatva értelmezi az OFK fejlesztési elveit, ahol szükséges, ott speciális területi elveket is bevezet.” [Magyar Köztársaság Kormánya 2005/1 5p] A 2006–2010-re szóló kormányprogram „A sikeres, modern és igazságos Magyarországért” címet viseli [Magyar Köztársaság Kormánya 2006/1]. A programban javasolt néhány reform kétharmados többséget igényel, ezért csak többpárti konszenzussal hajtható végre.


107

Az államreform keretében a hatékonyság és minőség növelését, ugyanakkor a költségek csökkentését tervezik, amelynek eszköze a létszámcsökkentés és a racionalizálás, amely a jelenlegi rendszer átvilágítását követően valósulhat meg. Egységes eljárásrenddel szeretnék könnyíteni az ügyintézést, biztosítani az azonos jogokat. Az önkormányzati reform középpontjában a szubnacionális szintek, tehát a kistérségek valamint a régiók állnak. Tervbe vették a kistérségek megerősítését, a jegyzői feladatok egy részének kistérségi szintre emelését, valamint kistérségi közigazgatási szolgáltatási központok kialakítását. A régiókat illetően a legfontosabb terv a választott, önkormányzatokkal rendelkező régiók létrehozása. Az önkormányzatok hatékonyabb működésének érdekében törlik az állam által az önkormányzatokra ruházott értelmetlen feladatokat, az ágazati törvények szükségtelen előírásait. A gazdasági reform gazdaságpolitikai célja a gyors növekedés, az állampolgárok életkörülményeinek, biztonságának javítása, az Unió fejlettségi színvonalának elérése, sőt meghaladása. A reform rövid távon gyors intézkedéseket irányoz elő a költségvetési egyensúly helyreállítására, közép- és hosszú távon pedig szerkezet-átalakító reformokkal biztosítja, hogy az állam takarékos és felelős gazdálkodást folytasson. Tervezik az euró bevezetését és az ahhoz szükséges reformok véghezvitelét, amelyek érintik a közszolgáltatást, az egészségügyet, az oktatást. A Kormány folytatni kívánja a privatizációt. A 2007–2008 közötti időszakban a gazdasági növekedés mérséklődésére számít (3–4% körüli értéken), majd ismét annak erőteljesebb emelkedésére, 4–5% körül vagy afölötti szintre. Az egészségügyi reform keretében növelnék az állampolgárok egyéni felelősségét a rendszerben, tehát csak a tényleges járulékfizetők (valamint azok, akik helyett a törvényben meghatározott esetekben az állam fizet; például gyermekek, nyugdíjasok, szociális ellátásban részesülők, regisztrált álláskeresők) lesznek jogosultak az eddig megszokott szolgáltatásokra. A közegészség- és járványügyi szolgáltatásokat, valamint a közvetlen életvédelemmel, az anya- és csecsemővédelemmel kapcsolatos


108

ellátásokat azonban minden Magyarországon tartózkodó személy jogosult igénybe venni, az ehhez szükséges forrásokat a központi költségvetés biztosítja. Lesznek szolgáltatások, amelyekre nem terjed ki a kötelező egészségbiztosítás, ezeket díjfizetéssel vagy külön biztosítás megkötésével lehet igénybe venni. Ilyenek például az esztétikai beavatkozások, a nem indokolt ellátások, a hotelszolgáltatások, de ide tartozik az orvos által javasolttól eltérő szolgáltató igénybevétele is. A díjfizetés ellenőrzésére a 2008-tól bevezetésre kerülő EU-konform egészségbiztosítási kártya szolgál. 5.1.4. Konvergencia Program A 2006 utáni gazdaságpolitikára leginkább a korábbi időszakokban keletkezett költségvetési hiány és államadósság mérséklésének célja nyomja rá bélyegét. Ennek egyik legmarkánsabb megnyilvánulása az ún. Konvergencia Program. [Magyar Köztársaság Kormánya 2006/2] Konvergencia Programot minden, az eurót még be nem vezetett tagállamnak kell benyújtania a Tanács és a Bizottság részére évente, december 1-jéig. Az országgyűlési választásokra tekintettel a 2006 júniusában beiktatott kormány szeptemberben Konvergencia Programban ismertette középtávú gazdaságpolitikai elképzeléseit, különös tekintettel a magas költségvetési hiány csökkentésének módjára. A Konvergencia Programban foglaltak jelentős része a kormányprogram reformelképzeléseit tükrözi vissza. A Konvergencia Program alapján a kormány legfontosabb célja a gazdasági teljesítmény és az életkörülmények tartós és gyors ütemű közelítése az EU átlagához. A fejlesztés- és növekedésorientált gazdaságpolitika alapja a tartós külső és belső (államháztartási) egyensúly. Tekintve, hogy jelenleg az államháztartási és folyó fizetési mérleg hiánya – akárcsak az államadósság – igen jelentős, valamint, hogy a népesség elöregedése

A Konvergencia Program mellett Az Új Egyensúly Programja 2006–2008 is foglalkozik az államháztartás egyensúlyának kérdésével.


109

– csökkenő számú adó- és járulékfizető mellett – jelentősen megnöveli az államháztartás kiadásait, az egyensúly helyreállítására irányuló intézkedések nem halogathatók tovább. Ennek megfelelően az elkövetkező évek gazdasági stratégiája a rövid távú hatásokat kiváltó fiskális intézkedések mellett az állami működés egészét érintő reformokat, valamint az állam és az egyén szerepének újragondolását célozza. Természetesen az egyensúlyjavulás érdekében tett intézkedések átmeneti visszaesést eredményeznek a gazdaság eddigi növekedési, valamint az infláció csökkenési ütemében. A várakozások szerint a 2007–2008-ban megteremtődhetnek a tartós egyensúly feltételei (államháztartási hiány csökkenése, államadósság növekedésének megállítása, külső egyensúly javítása), ugyanakkor a gazdasági növekedés 2–3%-ra mérséklődik, a lakossági reáljövedelmek 2007-ben csökkennek, 2008-ban pedig mérsékelten emelkednek. 2009-től azonban már erőteljesebb reáljövedelemnövekedést prognosztizálnak, valamint a gazdasági növekedés 4–5%-ra történő emelkedését, az egyensúly megszilárdítását, valamint a fejlesztési források gazdaságélénkítő hatásának erősödését. A program várható hatásainak előrejelzését az 5.2. táblázat tartalmazza. Kiigazítás egyensúly Bruttó hazai termék (GDP)

változás az előző évhez %-ban 2007 2008 2009 2010 2,2 2,6 4,2 4,3

2011 kb. 4,5

Belföldi felhasználás ebből: Háztartások fogyasztása Bruttó állóeszköz-felhalmozás

0,3

0,7

3,3

3,7

kb. 4

-0,8 2,4

0 4

1,8 7,5

2,7 6,8

kb. 3 6-8

Külkereskedelmi forgalom Export (áruk és szolgáltatások) Import (áruk és szolgáltatások)

10,6 8,1

9,7 7,5

9,4 8,6

9,3 8,9

8-10 8-10


110

Kiigazítás egyensúly

változás az előző évhez %-ban

Egy főre jutó reáljövedelem Foglalkoztatottak száma Fogyasztás árszínvonal

-1,3 0 6,2

Folyó fizetési mérleg hiánya Külső finanszirozási igény

5 3,6

0,4 2,4 3,1 0,3 0,7 0,7 3,3 3 2,8 a GDP %-ban 3,3 2,3 1,5 1,7 0,1 0,6

kb. 3,5 0,7-1 2,5-3

Államháztastás egyenlege

-6,8

-4,3

-3,2

-2,7

Elsődleges egyenleg Elsődleges kiadások EU-transzfer nélkül Adó és járulékbevétel Bruttó államadósság

-2,4 43,7 38,1 70,1

0 40,5 37,8 71,3

0,9 39,7 37,3 69,3

1,1 kb. 1,5 38,5 kb. 38 37 36,5 -37 67,5 65-66

kb. 1 kb. -1,5 -2,2

5.2. táblázat: A Konvergencia Program hatásainak előrejelzése Forrás: Magyar Köztársaság Kormánya (2006/2)

A fiskális konszolidáció keretében párhuzamosan zajlik a bevételek növelése és a kiadások csökkentése. Noha tartós egyensúly leginkább az utóbbitól várható, a helyzet tarthatatlanságára való tekintettel a kezdeti időszakban szükséges volt a bevételek növelése is, amit leginkább az adó- és járulékalapok szélesítésén, valamint az adóelkerülés lehetőségeinek szűkítésén keresztül kívánnak elérni. A kiadási oldalon a közszféra foglalkoztatotti létszámának csökkentésével, a bértömeg – létszámcsökkentéssel korrigált 2006-os értéken történő – befagyasztásával, valamint kiadások szinten tartásával (kivéve néhány területet, ahol mód van a növekedésre, mint például a családtámogatás, a nyugdíj, a szociális segélyek, az uniós társfinanszírozás) kívánnak eredményeket elérni. A fiskális kiigazítás mellett strukturális reformlépések sorozatát tervezik több területen is, amitől egyrészt az államháztartási hiány csökkenését várják, másrészt pedig a közösségi és egyéni felelősség újragondolását,


111

a közszolgáltatást igénybe vevő és az állam közti viszony megváltozását; vagyis a gazdasági mellett társadalompolitikai fordulatot. A reformelképzelések érintik az egészségügyet (biztosítási elv erőteljesebb érvényesítése, egyéni felelősség egyértelművé tétele, indokolatlan kereslet korlátozása, a rendszer működésének hatékonysága), a nyugdíjrendszert (1998-ban megkezdett reform továbbfolytatása, korhatár alatti nyugdíjazás, egyes munkakörökben eltöltött időhöz kapcsolódó korhatár alatti ellátástípusok), az oktatást (alapkészségek erősítése, esélyegyenlőség biztosítása, felsőoktatás színvonalának javítása, munkaerőkereslethez való alkalmazkodás), az önkormányzatokat (olcsóbb és jobb minőségű, racionálisabb közszolgáltatás, önkormányzati autonómia finanszírozási kereteinek erősítése) és a közigazgatást (költséghatékonyság, teljesítményelv). A fentiek mellett a gazdaságpolitika továbbra is kiemelten kezeli a versenyképesség ügyét, valamint a technológiai korszerűsítést, mint a gyors reálkonvergencia letéteményeseit. Ennek érdekében a kormány a termelékenység és foglalkoztatás növelésére törekszik, amelyeket – többek között – a következő intézkedésekkel kíván elősegíteni: hazai vállalkozás-fejlesztési kezdeményezések és működőtőke-beáramlás támogatása, egyablakos ügyintézés, úthálózat-fejlesztés, privatizáció, dereguláció, hatósági eljárások egyszerűsítése, nyugdíjrendszer-átalakítás, képzési struktúra átalakítása, munkába-állást és munkavállalást segítő támogatások. A fentieken túl a Konvergencia Program részletesen tartalmazza az elérendő makrogazdasági célokat, valamint az intézkedések nyomán kialakuló helyzet prognózisát, az államháztartás helyzetének alakulására vonatkozó elképzeléseket (különböző költségvetési pályák melletti forgatókönyvek esetén), valamint az államháztartás hosszú- és középtávú fenntarthatóságáról alkotott vélekedéseket, és az államháztartás intézményi jellemzőit.

112


Ahogy az a Konvergencia Programban is szerepel, a 2007–2013 közötti időszak fejlesztési elképzeléseit az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv (ÚMVFT) ös�szegzi. 5.1.5. Új Magyarország Fejlesztési Terv Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) átfogó céljai a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése. Előbbi érdekében az egyén foglalkoztathatóságának növelésén keresztül bővíteni kell a munkaerő-kínálatot, munkahelyteremtés által növelni kell a munkaerő-keresletet, és szükség van a kettő összhangját biztosító környezet megteremtésére is. A tartós növekedéshez elengedhetetlen a versenyképesség növelése, a gazdaság bázisának szélesítése, valamint az üzleti környezet fejlesztése (elérhetőség javítása, szabályozási környezet javítása, az állami szolgáltatások hatékonyságának növelése). Látható tehát, hogy a versenyképesség ezen fejlesztési dokumentumban is igen előkelő helyen szerepel. A horizontális politikáknak (környezeti, társadalmi és makrogazdasági fenntarthatóság, területi és társadalmi kohézió biztosítása) minden ágazati és regionális operatív programot át kell hatniuk, hiszen csak így biztosítható hosszú távon az eredmények fenntarthatósága, valamint az egyenletes fejlődés. A célok elérését hat területen keresztül kívánják megvalósítani, ezek a prioritások a következők: gazdaságfejlesztés, közlekedésfejlesztés, társadalom megújulása, környezeti és energetikai fejlesztés, területfejlesztés, államreform. Az ÚMFT társadalmi-gazdasági helyzetértékelésében szerkezeti kockázatokat magában rejtő gazdasági fejlődési pályát ír le. A magyar gazdaság a rendszerváltást követően piacgazdasággá, a világgazdaság részévé vált. A növekedési ütem eddig 4,2% körül mozgott, amely érték meghaladja az EU-15-ök átlagát, és elsődlegesen a munkaerő termelékenységének javulásán alapult, ugyanis a foglalkoztatás bővülése nem követte a gazdasági növekedést. A kibocsátási rés pozitívvá válásával azonban


113

a gazdaság sebezhetővé, a reformok pedig elodázhatatlanokká váltak. A gazdaság nyitottságából fakadóan a nemzetközi trendek jelentős hatást gyakorolnak a hazai gazdasági eredményekre, további kockázatokat rejt az energiafüggőség is, amely azonban nem csak Magyarországra, hanem az egész Európai Unióra jellemző. [Magyar Köztársaság Kormánya 2007] Az ÚMFT részletesen bemutatja a Magyarországon jelenleg megfigyelhető duális gazdasági szerkezetet. A dokumentum szerint a rendszerváltást követő mély strukturális változás lezárult, számos gazdasági ágazat immáron növekedési pályára állt. Kedvezőnek mondható, hogy a feldolgozóipar (főként a gép- és műszergyártás) sikeresen kapcsolódott be a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe – többnyire részegység-gyártóként, összeszerelőként vagy beszállítóként. Ennek oka olcsósága mellett relatíve jó minősége. A pénzügyi és távközlési szektor kiépülése jelentősen hozzájárult a folyamat sikeréhez. A gazdasági szerkezetváltás vesztesei a mezőgazdaság és a könnyűipar, amelyek részaránya csökkent, nyertesei pedig a növekedést realizáló gépipar, vegyipar, építőipar, valamint a szolgáltató ágazatok, így például a turizmus is. A növekedés hátterében részben az erős magyar vállalkozói kultúra, a kreativitás, valamint a nyugat-európai munkastílushoz alkalmazkodott, mindazonáltal relatíve olcsó menedzserek állnak. A gazdaság területi megoszlása azonban nagyon egyenlőtlen képet mutat; a regionális különbségek igen nagyok, és még ezeket is túlszárnyalják a kistérségek gazdasági teljesítőképességében, tőkevonzásában tapasztalható eltérések. A gazdaságban meghatározó szerepet töltenek be a nemzetközi nagyvállalatok, amelyek közül néhányan a gyártás mellett egyéb funkciókat (kutatás-fejlesztés, kiszolgáló részleg) is telepítenek Magyarországra. Jelentőségüket főként az adja, hogy ők realizálják az export és a gazdasági növekedés jelentős részét.

114


Nem szabad azonban megfeledkezni a hazai kis- és középvállalkozásokról sem, amelyek a foglalkoztatásban igen jelentős szerepet töltenek be; a munkaerő mintegy 60%-a dolgozik náluk. Ennek ellenére tőkeszegénységük és a részben ebből fakadó alacsony szintű műszaki felszereltségük miatt a nemzetközi nagyvállalatoknál kisebb termelékenységgel dolgoznak, exportból való részesedésük lényegesen kisebb. Többségük bolygó- vagy beszállító-vállalat, de nagyon nagy számban találunk köztük kényszervállalkozásokat is. További hátrányuk a menedzsment-ismeretek alacsony fokából, az informatikai és vezetéstámogatási eszközök mellőzéséből ered. Tőkeszegénységük konzerválódása várható, amennyiben továbbra sem járnak sikerrel a forrásokhoz való hozzájutásukat segítő kormányzati politikák, amelyek eddig meglehetősen alacsony hatásfokkal működtek. A gazdaság versenyképességét jelentősen rontja a kutatás-fejlesztésre fordított összegek GDP-hez viszonyított alacsony részesedése, ami alatta marad az Európai Unió átlagának is. További problémát okoz az amúgy is alacsony kutatási aktivitással elért eredmények gyakorlati hasznosulásának nehézkessége, sok esetben hiánya, ami javarészt a kutatói és az üzleti szektor közti kapcsolatok gyengeségére, valamint a szétaprózott innovációs és kutatás-fejlesztési folyamatokra vezethető vissza, de szükség lenne a területen működő tanácsadó cégek számának növelésére, akárcsak a hídképző intézmények számának gyarapítására. Mindazonáltal a vállalati célkitűzések is sokkal inkább az adaptív innovációs stratégiára irányulnak, semmint a meglévő technikák módosítására, fejlesztésére. Az információs gazdaság területén is sok felszámolandó hiányosság van, egyrészt a szektorban működő vállalkozások számának, másrészt viszont térbeli megoszlásának tekintetében, nem is szólva az együttműködés hiányáról. A dokumentum átfogó stratégiai, valamint specifikus célokat és azok mérésére szolgáló indikátorokat fogalmaz meg az ország számára a 2007–2013-as időszakra vonatkozóan, melyeket az 5.3. táblázat mutat be. [Magyar Köztársaság Kormánya 2007]


Tartós növekedés

Foglalkoztatás bővítése

Stratégiai cél Specifikus cél

SC-on belül

115

Indikátorok A használható tudáshoz való hozzáférés feltételeinek javulása az iskolarendszerben és az egész életen át tartó tanulás rendszerében; születéskor várható egészségben eltöltött Egyén foglalkoztathatóságának javítása, életévek száma átlagának (HALE-index) a munkaerő-piaci aktivitás növelése növekedése; aktív korú (15–64 éves) népesség aktivitási rátájának növekedése; munkaerőpiacot elhagyók átlagos életkora A létrejövő és megszűnő munkahelyek számáMunkaerő-kereslet bővítése nak különbségében tapasztalható pozitív változás Az iskola befejezése és a munkábaállás között eltelő idő rövidülése; nemek közötti foglalkoztatási különbségek Munkaerő-piaci környezet fejlesztése csökkenése a kritikus korcsoportokban; a 45 perc alatt közúton és tömegközlekedéssel elérhető munkahelyek átlagos számának növekedése Innováció és tudásgaz- Az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott daság erősítése érték növekedése; VersenyképesGERD/GDP és BERD/GDP (a kutatás-fejTermelékenység-növe- lesztésre fordított kiadások -BERD esetén ség javítása lés csak az üzleti szférára vonatkozóan- aránya a GDP-ben) Területfejlesztés Tőkebevonási képessé- Vállalati hozzáadott érték növekedése az Gazdaság bázi- gek fejlesztése elmaradott kistérségekben; Piacbővítés sának szélesíkis- és középvállalkozások hozzáadott értékéMagasabb piaci integ- nek növekedése tése ráltsági szinthez való kapcsolódás Üzleti környe- Elérhetőség megkön�zet fejlesztése nyítése Egységnyi hozzáadott értékre eső admiSzabályozási környezet nisztrációs terhek, illetve a szállítási költség javítása, állami szolcsökkenése gáltatások és működés hatékonyabbá tétele

5.4. táblázat: Az ÚMFT operatív programjai Forrás: Magyar Köztársaság Kormánya (2007)


116

A célokhoz kapcsolódó prioritások megvalósítását az alábbi operatív programok hivatottak elősegíteni: Prioritás Gazdaságifejlesztés Közlekedésfejlesztés Társadalmi megújulás Környezeti és Energetikai Fejlesztés Területfejlesztés

ÚMFT koordinációja és kommunikációja

Operatív program Gazdaságfejlesztési Operatív program Közlekedés Operatív Program Társadalmi Megújulás Operatív Program Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program Környezet és Energia Operatív Program Dél-alföldi Operatív Program Dél-dunántúli Operatív Program Észak-alföldi Operatív Program Észak-magyarországi Operatív Program Közép-dunántúli Operatív Program Közép-magyarországi Operatív Program Nyugat-dunántúli Operatív Program Államreform Operatív Program Elektronikus Közigazgatás Operatív Program Végrehajtás Operatív Program

Az egyes operatív programok közti forrásmegoszlást mutatja az 5.5. táblázat. Összesen (milliárd Operatív programok

forint, 2004-es árak, 265 Ft/euró árfolyamon számolva)

Gazdaságfejlesztés OP Közlekedés OP Társadalmi Megújulás OP Társadalmi Infrastruktúra OP Környezet és Energia OP Nyugat-dunántúli OP Közép-dunántúli OP Dél-dunántúli OP

674,06 1721,47 933,29 538,95 1053,56 128,25 140,46 194,99


117

Összesen (milliárd Operatív programok

forint, 2004-es árak, 265 Ft/euró árfolyamon számolva)

Dél-alföldi OP Észak-alföldi OP Észak-magyarországi OP Közép-magyarországi OP Államreform OP Elektronikus Közigazgatás OP Végrehajtás OP Nemzeti Teljesítmény Tartalék ÚMFT összesen Európai Területi Együttműködés

207,05 269,64 249,91 430,29 40,61 99,49 94,88 98,38 6875,27 106,81

5.5. táblázat: Az ÚMFT operatív programjainak forrásmegoszlása Forrás: Magyar Köztársaság Kormánya (2007)

Az alábbiakban röviden ismertetjük az Új Magyarország Fejlesztési Tervhez kapcsolódó ágazati operatív programok prioritástengelyeit és prioritásait, majd rámutatunk a versenyképességhez való kapcsolódási pontokra.

Gazdaságfejlesztési Operatív Program A Gazdaságfejlesztés prioritáshoz kapcsolódó Gazdaságfejlesztési Operatív Program (2007) helyzetelemzése rávilágít hazánk utóbbi időben romló relatív versenyképességi helyzetére, bár megállapítja, hogy a komplex versenyképességi ranglistákon még mindig a kelet-közép-európai átlagnak megfelelően teljesít (lényegesen elmaradva az EU-15-ök mögött). Bár a külföldi működőtőke-beruházásoknak köszönhetően

GOP

118


a high-tech ágazatok aránya a termelőszektorban magas, a beszállítói kapcsolatok hiánya miatt a technológia-átadás a hazai vállalkozói kör felé korlátozott. A gazdaságpolitika egyik legfontosabb feladata ezért a tudásintenzív tevékenységek térnyerésének támogatása, azaz a második gazdasági szerkezetváltás elősegítése. [GOP 2007] A K+F és innováció tekintetében vegyes kép tárul elénk. Bár vannak nemzetközi viszonylatban is szép eredményeink, azonban így is elmaradunk az EU-átlagtól, és még ennél is nagyobb mértékben a lisszaboni céloktól. Problémát okoz a hazai innovációs szakpolitika kiforratlansága és az innovatív termékek iránti gyenge kereslet. Az 5.3. ábra a fontosabb K+F és innovációs számokat mutatja az EU-15 átlagához viszonyítva.

5.3. ábra: Fontosabb K+F és innováció számok az EU-15 átlagához viszonyítva Forrás: GOP (2007) 7p

Látható, hogy a legtöbb területen kirívó az elmaradásunk, pusztán a high-tech iparágban foglalkoztatottak aránya és az IT és távközlési kiadások GDP-hez mért részarányában haladjuk meg az EU-15-ök átlagát, az állami K+F GDP arányos mutatója pedig közelít az EU átlagához. Hazánkban azonban a K+F-re és innovációra fordított kiadások terén nem is annyira a köz-, mint a magánráfordítások alacsony összege és aránya a fő probléma; jól látható, hogy utóbbi nem éri el az EU-15-ök átlagának 40%-át sem.


119

Érdekes a kutatási kiadások megoszlása, amelyet az 5.4. ábra mutat.

5.4. ábra: K+F költség szektor és tevékenység szerint (2005) Forrás: GOP (2007) 19p

Jól látható, hogy a közpénzekből finanszírozott kutatások többsége a legkockázatosabb alapkutatási tevékenységbe áramlik, azonban az elért kutatási eredmények gyakorlati hasznosulási hányada rendkívül alacsony, ami főként a gyenge hálózati együttműködési készségnek, a közés magánszféra közti együttműködés alacsony fokának, az alacsony üzleti kultúrának tudható be. A foglalkoztatásban fontos szerepet betöltő kis- és középvállalkozások helyzete sok szempontból kedvezőtlen. Külső forráshoz jutásuk meglehetősen korlátozott, aminek eredményeként fejlesztéseket, kutatásokat csak elenyésző hányaduk tud finanszírozni. Részben forráshiányos helyzetüknek köszönhetően az üzleti szolgáltatások iránt is csak korlátozott mértékben támasztanak keresletet. A fenti hiányosságok kiküszöbölésére, az esetleges gyenge pontok fejlesztésére hivatott a GOP, amelynek célkitűzései és prioritásai is ezt tükrözik. A GOP fő célkitűzése a gazdaság tartós növekedésének elősegítése, amely célkitűzés teljesítése érdekében elsősorban a fizikai tőke minősé-


120

gének javításához kíván hozzájárulni. Ezt az alábbi négy specifikus célterületen keresztül kívánja megvalósítani: 1. K+F és innovációs kapacitás, aktivitás és együttműködés növelése 2. Vállalati kapacitások komplex fejlesztése 3. Üzleti környezet fejlesztése 4. KKV-k finanszírozási forrásokhoz való hozzáférésének elősegítése. [GOP 2007] Átfogó cél A gazdaság tartós növekedésének elősegítése Specifikus célok K+F és innovációs KKV-k finanszíVállalati kapacitákapacitás, aktivitás és Üzleti környe- rozási forrásokhoz sok komplex fejegyüttműködés növezet fejlesztése való hozzáférésélesztése lése nek elősegítése Prioritástengelyek és prioritások Vállalkozások K+F és inno(kiemelten a váció a versenyKKV-k) kompképességért lex fejlesztése (227,4 Mrd Ft) (194,9 Mrd Ft)

Modern üzleti környezet erősítése (78 Mrd Ft)

JEREMIE Technikai segít-típusú pénzségnyújtás ügyi eszközök (24,3 Mrd Ft) (149,4 Mrd Ft)

5.6. táblázat: A GOP cél- és prioritásrendszere Forrás: GOP (2007) alapján saját szerkesztés

A GOP ERFA finanszírozással kerül megvalósításra. A program exante értékelése kedvezően nyilatkozik az OP fejlesztéspolitikai összhangjával kapcsolatban, megjegyzi ugyanakkor, hogy nagyobb teret kaphatna a célcsoportok igényeinek, problémáinak alaposabb feltérképezése, amelyek alapján pontosíthatóak lennének a beavatkozások és specifikus akciók is indulhatnának. Az 1. prioritástengely kapcsán félő, hogy a piaci igényekkel nem harmonizáló felsőoktatási és K+F kutatóhelyek kerülnek finanszírozásra. A 2. prioritástengellyel kapcsolatosan felmerülhet a szűkös források nem megfelelő koncentrációja, míg a 3. prioritástengely

Európai Regionális Fejlesztési Alap


121

vonatkozásában a kínálatoldali megközelítéssel kapcsolatos aggályok olvashatók, nevezetesen, hogy a kínálat-orientált beavatkozások és a valós igények esetleg nem minden esetben találkoznak, továbbá kérdéses az áttételes hatások gazdaságélénkítő szerepe is. Folyamatosan érkeztek értékelői észrevételek a forráselosztás célorientáltságával kapcsolatban is. A versenyképességi célok elérése tekintetében a GOP a legfontosabb ÚMFT operatív program. A legjobb hatás elérése érdekében azonban a tervezők szerint szükség van a többi releváns programmal való szinergia alaposabb megtervezésére, különös figyelmet szentelve a Közép-Magyarországi Régió programjára, ahol a kiegészítő jelleg másképp érvényesül. [GOP 2007]

Közlekedés Operatív Program Magyarországon a közlekedés és szállítás a GDP 6%-át állítja elő. Az ország versenyképessége, a lakosság életszínvonala hazánk földrajzi, geopolitikai helyzete és gazdasági nyitottsága következtében erősen függ a közlekedéstől. A kedvező közlekedési helyzet elősegítheti az elmaradott térségek felzárkózását, tekintve, hogy a megközelíthetőség fontos telephely-választási szempont, és a működőtőke beruházások terjedése is erőteljesen köthető az adott térség közlekedési viszonyaihoz. A lakosság életminősége szempontjából nem elhanyagolható szempont a munkába járás megkönnyítése és a kistérségi központok elérhetősége. A Közlekedés prioritáshoz kapcsolódó Közlekedés Operatív Program (2007) átfogó célja – a versenyképesség növelése és a társadalmi-területi kohézió erősítése érdekében – az elérhetőség javítása. Ennek érdekében négy specifikus célt fogalmaz meg:

Terjedési sebessége az 1990-es évek adatai alapján 30km/év volt az autópályák mentén, nyugat-kelet irányban. KÖZOP


122

1. A közlekedési infrastruktúra fejlesztésével az ország jobb bekapcsolása az európai gazdasági vérkeringésbe és a fejlődő piacok adta lehetőségek jobb kihasználása 2. A társadalmi és területi kohézió erősítése érdekében a régiók (belső és egymás közti) elérhetőségének javítása 3. A vállalkozások versenyképességének és a régiók alternatív megközelíthetőségének javítása céljából a közlekedés intermodalitásának fejlesztése 4. A közösségi közlekedés környezetbarát fejlesztése [KÖZOP 2007] Átfogó cél Az elérhetőség javítása a versenyképesség növelése és a társadalmi-területi kohézió erősítése érdekében. Specifikus célok A közlekedési infraA társadalmi és A vállalkozások versenystruktúra fejlesztésével az területi kohézió erő- képességének és a régiók ország jobb bekapcsolása A közösségi közlesítése érdekében a alternatív megközelítheaz európai gazdasági vérkedés környezetbarégiók (belső és egy- tőségének javítása céljákeringésbe és a fejlődő rát fejlesztése más közti) elérhető- ból a közlekedés intermopiacok adta lehetőségek ségének javítása dalitásának fejlesztése jobb kihasználása Prioritástengelyek és prioritások Az ország és a régió-

Térségi elérhetőség Közlekedési módok ös�-

Városi és előváro- Technikai

központok nemzetközi elérhetőségének javítása (968,1 Mrd Ft, 56,3%) (Forrás: KA)

javítása (263,4 Mrd szekapcsolása, gazdasági Ft, 15,3%) központok intermodalitá(Forrás: SA) sának és közlekedési infrastruktúrájának fejlesztése (42,1 Mrd Ft, 2,4%) (Forrás: SA)

si közösségi köz- segítségnyújtás lekedés fejlesztése (25,7 Mrd Ft, (422,2 Mrd Ft, 1,5%)) 24,5%) (Forrás:KA)

5.7. táblázat: A KÖZOP cél- és prioritásrendszere Forrás: KÖZOP (2007) alapján saját szerkesztés

A közlekedési infrastruktúra fejlesztése több szempontból is fontos az ország versenyképessége szempontjából. Egyrészt fontos telepítési tényező, a kedvező infrastruktúrájú területek működőtőke-vonzása lényegesen jobb, mint a nehezen megközelíthető térségeké, másrészt a foglal-


123

koztatás növelését is előmozdíthatja, hiszen gyakran a munkába járás feltételeinek hiánya gyakran szab gátat a munkavállalásnak az amúgy is hátrányos helyzetű kistérségekben, régiókban. A közösségi közlekedés fejlesztése és az intermodalitás biztosítása környezetvédelmi szempontból sem elhanyagolhatók, de nem hagyhatók figyelmen kívül a balesetek okozta halálesetek és sérülések, a sérültek ápolásának költségei okozta nemzetgazdasági károk, a keresőképtelenség miatti bevételkiesés szempontjai sem.

Társadalmi Megújulás Operatív Program és Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program Magyarország versenyképessége szempontjából nem elhanyagolható szempont a munkaerő kérdésköre. Hazánkra átlagos munkanélküliségi és iskolázottsági ráta mellett alacsony munkaerő-piaci aktivitás jellemző. A munkaerőpiacon egyszerre van jelen a túlkereslet és a túlkínálat; míg egyes szakmákban a társadalomtudományi végzettségű frissdiplomások is nehezen helyezkednek el, addig a műszaki és természettudományos végzettségűekre számos betöltetlen álláshely vár. A kereslet-kínálat disszonanciája nem kizárólag a felsőoktatás sajátja; megfelelő képzettségű szakmunkások és szakemberek hiánya figyelhető meg több területen is (pl. fémmegmunkálás), ugyanakkor számos munkanélkülieknek nyújtott átképző program még mindig a telített szakmákra koncentrál (pl. bolti eladó, virágkötő). A képzési, oktatási rendszer több ponton is korrekcióra, átalakításra szorul. [TÁMOP 2007] A munkaügyi szervezetek jelenlegi formájukban nem képesek mindenki számára hatékony szolgáltatást nyújtani, egyes csoportok tartósan kiszorulnak az elsődleges munkaerőpiacról. További, feltétlenül kezelendő probléma a munkaerőpiacon megfigyelhető negatív diszkrimináció (nők, romák, középkorúak stb. hátrányos megkülönböztetése), amelynek számos formája bukkan fel; az alkalmazás elutasításától a bérekben

124


történő – szakmailag nem indokolható – differenciálásig. A nehezen kezelhető és hátrányos helyzetű gyermekekre már az általános iskola alsó tagozatától kezdve figyelmet kell fordítani, megfelelő felzárkóztatásuk, fejlesztésük lehet a kulcsa a magasabb szintű oktatásba, majd később a munka világába történő sikeres belépésüknek, integrációjuknak. A valódi esélyegyenlőség megteremtésére van szükség, a szegregációt megvalósító iskolák elleni komoly fellépésre, nem pusztán ezt hangoztató programokra. Fontos lenne az egyenlőtlenségek újratermelődésének megakadályozása, hogy az iskolarendszer a jelenleg fennálló társadalmi különbségeknek ne konzerválója, hanem mérséklője, megszüntetője legyen. Az egészségügyi, kulturális és szociális ellátórendszerek és intézmények is fontosak a munkaerő-piaci kérdés kapcsán. A szociális rendszer olyan átalakítása szükséges, amely munkavállalásra ösztönzi a munkát vállalni nem kívánókat is. Az egészségügy hatékonyabbá tétele a munkavállalók egészségi állapotában bekövetkezett javulás, a betegszabadság miatti keresőképtelenség csökkentése szempontjából is lényeges. A magyar lakosság általános egészségi állapota rossz, az ellátórendszerben a gyógyításon és nem a megelőzésen van a hangsúly. A szolgáltatásokhoz való hozzáférés koránt sem azonos a társadalom különböző csoportjai számára, helyenként pedig még az egészségügyi infrastruktúra is hiányos, felújításra szorul. Megfontolandó lenne egyes állami szolgáltatások kiszerződéses formában történő ellátása, vagyis nonprofit szervezetek bevonása az adott területekre. Ehhez azonban szükség van harmadik szektor, a szociális gazdaság megerősítésére, amely jelenleg számos gonddal küzd (állandó forráshiány, magas fluktuáció az alkalmazottak körében, esetenként a szakértelem hiánya). Fontos megemlíteni a szociális és egészségügyi ellátórendszer kapcsán a hazánkban is érvényesülő, nyugat-európai demográfia trendet, nevezetesen a népesség öregedését („őszülő kontinens”), aminek eredményeként ezen rendszerekre jelentős nyomás fog nehezedni, amelyet reform nélkül képtelenek lesznek elviselni.


125

A Társadalmi megújuláshoz kapcsolódó első operatív program, a Társadalmi Megújulás Operatív Program (2007) átfogó célja a munkaerőpiaci részvétel növelése a humánerőforrás minőségének javítása által. Ehhez hat specifikus cél társul: 1. Munkaerő-piaci kereslet és kínálat összhangjának javítása 2. Aktivitás területi különbségeinek csökkentése 3. Változásokhoz való alkalmazkodás segítése 4. Egész életen át tartó tanulás elősegítése 5. Egészségi állapot és munkavégző-képesség javítása 6. Társadalmi összetartozás erősítése, esélyegyenlőség támogatása [TÁMOP 2007] Átfogó cél A munkaerő-piaci részvétel növelése a humánerőforrás minőségének javítása által Specifikus célok MunkaerőAktiviEgészségi Társadalmi piaci kerestás területi Változások- Egész életen át állapot és összetartozás hoz való let és kínálat különbsé- alkalmazkotartó tanulás munkavég- erősítése, esélyösszhangjának geinek csök- dás segítése; elősegítése ző-képesség egyenlőség javítása kentése javítása támogatása Prioritástengelyek és prioritások Foglalkoztathatóság Alkalmazko- Minőségi oktatás és Emberi erőforrások fejleszfejlesztése, munkadóképesség hozzáférés biztosítása tése a minőségi képzés, a erőpiacra való beléjavítása mindenkinek kutatás és innováció pés ösztönzése (184 Mrd Ft) (184 Mrd Ft) területén (150 Mrd Ft) (105 Mrd Ft) 5.8. táblázat: A TÁMOP cél- és prioritásrendszere Forrás: TÁMOP (2007) alapján saját szerkesztés

A TÁMOP tehát a munkaerőpiac kínálati oldalára koncentrál, a munkaerő minőségét kívánja javítani. A Társadalmi megújulás prioritáshoz kapcsolódó második operatív program, a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (2007) célja gyakorlatilag megegyezik a TÁMOP-éval, vagyis az aktivitás növelését kívánja elérni a humánerőforrás megfelelő minőségéhez szükséges infrastrukturális feltételek javítása által. Specifikus céljai:

TÁMOP


126

1. Humán infrastruktúra területi egyenlőtlenségének mérséklése, hozzáférés javítása 2. Humán közszolgáltatások hatékonyságának növelése, átfogó reformjuk elősegítése 3. Társadalmi megújulást szolgáló tartalmi fejlesztések infrastrukturális hátterének biztosítása [TIOP 2007] A TÁMOP megvalósítása ESZA , míg a TIOP-é ERFA finanszírozással történik. [Magyar Köztársaság Kormánya 2007] Átfogó cél Az aktivitás növelése a humánerőforrás minőségének javítása által Specifikus célok Humán infrastruktúra Humán közszolgáltatások haté- Társadalmi megújulást szolterületi egyenlőtlenségégáló tartalmi fejlesztések konyságának növelése, átfogó nek mérséklése, hozzáféinfrastrukturális hátterének reformjuk elősegítése; rés javítása; biztosítása. Prioritástengelyek és prioritások

Oktatási infra- Egészségügyi A munkaerő-piaci A kulturális Technikai struktúra fej- infrastruktúra részvételt és a tárinfrastruktúsegítségnyújtás lesztése fejlesztése sadalmi befogadást ra fejlesztése a (19,4 Mrd Ft) (118,9 Mrd Ft) (269,9 Mrd Ft) támogató infrastruk- közösségfejlesztés túra fejlesztése szolgálatában (99,5 Mrd Ft) (31,2 Mrd Ft) 5.9. táblázat: A TIOP cél- és prioritásrendszere Forrás: TIOP (2007) alapján saját szerkesztés

A TÁMOP ex-ante értékelése általában körültekintőnek ítéli meg a helyzetelemzést, hiányolja ugyanakkor a nemzetközi összehasonlítást, helyenként nagyobb szókimondást várna az anyagtól, és problémásnak találta a prioritások közti súlyozást, valamint a prioritások elnevezése és tartalma közti néhol előforduló eltérést. A TIOP ex-ante értékelése – a TÁMOP-éhoz hasonlóan – hiányolja a nemzetközi összehasonlítást, a létező best practice-ek bemutatását. Hiányosságként fogalmazza

TIOP Európai Szociális Alap


127

meg továbbá, hogy a dokumentumban nem kap kellő hangsúlyt a rendszer fenntartása, működtetése, annak ellenére, hogy a reform jelenleg is aktuális kérdés, és a rendszerek működési költségei hatalmas összegeket emésztenek fel a köz pénzéből. Ugyancsak hiányolták az értékelők a prevencióval kapcsolatos beavatkozásokat, bár – mint megállapítják – lehetséges, hogy ennek hátterében a forráskoncentráció áll.

Környezet és Energia Operatív Program A Környezeti és energetikai prioritáshoz kapcsolódó Környezet és Energia Operatív Program (2007) átfogó célja az ország környezeti problémáinak mérséklése által a társadalom életminőségének és a gazdaság környezeti folyamatokhoz való alkalmazkodásának javítása. Mindezek érdekében három specifikus célt fogalmaz meg: 1. Élhető környezet megteremtése és fenntartása 2. Értékvédelem és megőrzés 3. Megelőzés, takarékosság, hatékonyság [KEFOP 2007] Átfogó cél Az ország környezeti problémáinak mérséklése által a társadalom életminőségének és a gazdaság környezeti folyamatokhoz való alkalmazkodásának javítása Specifikus célok Élhető környezet megteremtése és fenntartása;

Értékvédelem és megőrzés;

Megelőzés, takarékosság, hatékonyság.

Prioritástengelyek Egészséges, tiszta települések (513,6 Mrd Ft)

Vizeink jó kezelése (338,7 Mrd Ft)

Természeti értékeink jó kezelése (31,8 Mrd Ft)

A megújuló energiaforrás-felhasználás növelése (45,1 Mrd Ft)

Hatékony energiafelhasználás

Fenntarthatótermelési és fogyasztási szokások ösztönzése (32,6 Mrd Ft)

5.10. táblázat: A KEOP cél- és prioritásrendszere Forrás: KEOP (2007) alapján saját szerkesztés

KEOP

Technikai Projekt segítségelőkészítés nyújtás (45,5 Mrd (15,8 Mrd Ft) Ft)

128


A KEOP finanszírozása Kohéziós Alapból és ERFA forrásból történik. [Magyar Köztársaság Kormánya 2007] A közigazgatással kapcsolatban jelenleg Magyarországon az egyik legnagyobb nyitott kérdés a régiók ügyéhez kapcsolódik. Számos szakértő véleménye szerint a decentralizált, regionalizált közigazgatás kialakítása kínálja az egyik legkedvezőbb lehetőséget Magyarország számára. Jelenleg azonban a regionális szint gyenge, funkciói, hatáskörei sok tekintetben tisztázatlanok. „A regionális kutatások kereteként definiált régió kompetenciák, intézmények és eszközök híján nem alkalmas a 21. század térformáló erőinek szervezésére”. [Horváth 2006 ] A regionalizáció nem pusztán az EU-tagság miatt fontos, hanem a gazdasági növekedés, a régiók versenyképessége szempontjából is. Az operatív mellett stratégiai feladatok regionális szintre telepítése is kívánatos, hiszen uniós tapasztalatok bizonyítják, hogy a változatos regionális pályákon fejlődő tagállamok igazán sikeresek. Ugyancsak lényeges a területfejlesztési intézményrendszer modernizációja, amely hozzájárulhat a strukturális és kohéziós célok eléréséhez. A régiók gazdasági teljesítőképességének fokozásában és a jólét növelésében nagy szerepe van a hatalommegosztásnak és a többszintű kormányzás intézményeinek. [Horváth 2006]

Államreform Operatív Program Az Államreform prioritás – valamint Nemzeti Akcióprogram és Konvergencia Program – keretében megfogalmazott beavatkozások a jobb minőségű és hozzáférésű, fenntartható finanszírozású szolgáltatások kialakítását célozzák, és a köz által finanszírozott tevékenységek teljes spektrumára kiterjednek. [Magyar Köztársaság Kormánya 2007]


129

Az Államreform Operatív Program 10 (2007) átfogó célja a közigazgatás teljesítményének növelése, és ezáltal az ország társadalmi és gazdasági versenyképességének javítása. A stratégiai célok a következők: 1. Növekvő társadalmi eredmény (eredményesség) 2. Társadalmi erőforrások takarékos felhasználása (optimalizált hatékonyság) 3. Javuló közszolgálatiság [ÁROP 2007] Átfogó cél A közigazgatás teljesítményének növelése, és ezáltal az ország társadalmi és gazdasági versenyképességének javítása Specifikus célok Növekvő társadalmi eredmény (eredményesség);

Társadalmi erőforrások Javuló közszolgálatakarékos felhasználása tiság. (optimalizált hatékonyság);

Prioritástengelyek és prioritások Folyamatok megújítása és szervezetfejlesztés (22,1 Mrd Ft)

Emberi erőforrás Kormányzási és megTechnikai segítségminőségének javí- újulási képesség javítányújtás (0,6 Mrd Ft) tása (5,6 Mrd Ft) sa (11,9 Mrd Ft) 5.11. táblázat: Az ÁROP cél- és prioritásrendszere Forrás: ÁROP (2007) alapján saját szerkesztés

Az ÁROP tehát elsősorban a hatékonyságnövelésre törekszik a közigazgatásban, amely az eljárásrendek egyszerűsítésével párhuzamosan képes a vállalkozók költségeinek csökkentésére, a gyorsabb ügyintézés lehetőségének biztosítására, ezáltal a gazdasági szereplők versenyképességének növelésére.

10 ÁROP


130

Átfogó cél A közigazgatás teljesítményének javítása Specifikus célok Közigazgatási szolgáltatások eredméMűködési hatékonyság növekedését. nyességének javulását; Prioritástengelyek és prioritások Közigazgatás és köz- Közigazgatási szolgáligazgatási szolgáltatá- tatásokhoz történő Központi, orszáTechnikai sok belső folyamatai- hozzáférést támogató gos fejlesztések segítségnyújtás nak és szervezeteinek infrastrukturális fej(21 Mrd Ft) (1,5 Mrd Ft) megújítása lesztések (30,4 Mrd Ft) (46,6 Mrd Ft) 5.12. táblázat: Az EKOP cél- és prioritásrendszere Forrás: ÁROP (2007) alapján saját szerkesztés

Elektronikus Közigazgatás Operatív Program Az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program11 (2007) átfogó célja a közigazgatás teljesítményének javítása, amelyhez két specifikus célt rendel: 1. Közigazgatási szolgáltatások eredményességének javulását 2. Működési hatékonyság növekedését [EKOP 2007] A fenti két operatív program hivatott tehát segíteni az államreform prioritás célkitűzéseinek megvalósulását. Az ÁROP finanszírozása ESZA, míg az EKOP-é ERFA forrásból történik.

Végrehajtás Operatív Program A Végrehajtás Operatív Program12 (2007) átfogó célja az ÚMFT hatékony és eredményes megvalósításának, valamint a 2007–2013-as programozási időszakban felhasználható források teljes abszorpciójának elősegítése13 . A specifikus célok a következők: 11 EKOP 12 VOP 13 A technikai segítségnyújtási források tehát itt és az egyes operatív programokban is megjelennek, a köztük lévő elhatárolás szempontjai megtalálhatók a VOP-ban.


131

1. A strukturális eszközök lebonyolításában résztvevő intézményrendszer magas színvonalú működése 2. A támogatások lebonyolításához szükséges hatékony monitoring és értékelő rendszerek 3. Tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos követelmények teljesítése és minőségi projektek biztosítása [VOP 2007] Átfogó cél Az ÚMFT hatékony és eredményes megvalósításának, valamint a 2007–2013-as programozási időszakban felhasználható források teljes abszorpciójának elősegítése Specifikus célok A strukturális eszkö- A támogatások lebonyolíTájékoztatással és nyilvánosságzök lebonyolításában tásához szükséges hatékony gal kapcsolatos követelmények résztvevő intézmény- monitoring és értékelő teljesítése és minőségi projektek rendszer magas szín- rendszerek;nyességének biztosítása. vonalú működése; javulását; Prioritástengelyek és prioritások A támogatások felhasználásáért felelős közpon- A támogatások minőségi felhasználáti és horizontális intézmények működtetése és sához szükséges eszközrendszer (29,5 fejlesztése (65,3 Mrd Ft, 68,9%) Mrd Ft, 31,1%) 5.13. táblázat: A VOP cél- és prioritásrendszere Forrás: VOP (2007) alapján saját szerkesztés

A vidék versenyképességéhez kapcsolódik az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv, amelynek célja az ÚMVP sikeres lebonyolításához szükséges keretek megteremtése, míg az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program a stratégia végrehajtását célozza. 5.1.6. Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégia Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégia átfogó célja a – nemzeti sajátosságokra alapozva – a vidék fenntartható fejlődéséhez való hozzá-

132


járulás az Európai Vidékfejlesztési Politika Keretei Között. A stratégia intézkedéscsoportjai a következők: 1. A mezőgazdaság és az erdészet versenyképességének javítása a szerkezetátalakítás, a fejlesztés és az innováció támogatásával 2. A környezet állapotának javítása 3. Az életminőség javítása a vidéki területeken és a gazdasági diverzifikáció elősegítése A versenyképesség kérdéskörét számos más stratégia is érinti. 5.1.7. Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2005–2013 a kedvező adottságok és előnyök mellett a hátrányokra (az egy turistára eső költés Európa középmezőnyének megfelelő, erős a területi koncentráltság és a szezonalitás) is rámutat, továbbá arra, hogy a közeljövőben a szektorban a verseny további erősödése várható. Ennek megfelelően a stratégia első pillére a versenyképességgel és az életminőséggel foglalkozik. Itt is megemlíti, hogy a verseny egyre fokozódott a turisták számának csökkenésével, megnyilvánulási formája az árverseny volt. Az árcsökkenés presztízsveszteséget és jövedelmezőség-csökkenést okozhat. [Magyar Turisztikai Hivatal 2005] A turisztikai ágazatban a verseny kapcsán fontos az ár-érték vagy az ár-szolgáltatás arányának vizsgálata. Magyarországra sajnos sok esetben igaz volt, hogy gyenge szolgáltatásokért magas árat kértek, ami a vendégek visszatérésének valószínűségét csökkenti, holott a jó minőségű szolgáltatások iránt – az ország olcsóbbnak tekintett árszínvonala ellenére – lenne fizetőképes kereslet. Problémát okozhat, hogy az ágazat hazai szereplőinek döntő többsége kis- és középvállalkozás, amelyek adó- és járulékterhei nemzetközi összehasonlításban magasak, így romlik versenyképességük. A turizmus versenyképességének kérdése azért is fontos, mert mint az 5.5. és 5.6. ábrákból is látható, a turizmus makrogazdasági szerepe foko-


133

zatosan növekszik, 2004-ben már a GDP-hez való – közvetett – hozzájárulása elérte a 9,8%-ot, a – közvetve – foglalkoztatottak száma pedig meghaladta a 385 ezer főt. [Magyar Turisztikai Hivatal 2005]

5.5. ábra: A turizmus részesedése a nemzetgazdaság által megtermelt bruttó hozzáadott értékből (2002, %-ban megadva) Forrás: Adler-Akar-Petz (2004) 65p

2002 Európa Észak-Európa Nyugat-Európa Közép és Kelet-Európa

397 46 138 66

2003 millió fő 399 47 136 68

2004

Dél-Európa/Mediterrán térség

148

148

152

3

20

Amerika Ázsia és Óceánia Afrika Közel-Kelet Világ összesen

117 131 30 28 703

113 119 31 29 691

124 153 33 35 760

10 29 7 20 10

16,3 20,2 4,3 4,6 100

414 51 139 73

2004/2003 2004 % Részesedés (%) 4 54,6 7 6,7 2 18,3 8 9,6

5.6. ábra: A turizmus gazdasági jelentősége Forrás: Itthon.hu (2004)

134


5.1.8. Fejlesztési pólusok A versenyképesség tekintetében fontos előrelépést jelenthet a pólus városok hálózata. „A fejlesztési (versenyképességi, növekedési) pólus egy körülhatárolt földrajzi területen, egy innovatív jellegű közös projekt köré csoportosuló azon vállalatok, köz- és magán képzési- és kutató-központok összességét jelenti, amelyek hatástöbblet elérése érdekében partnerségi kapcsolatban való részvételre kötelezik el magukat. A partnerség egy technikai-tudományos terület és az ahhoz kapcsolódó piac mentén szerveződik. A partnerség révén érhető el a pólusnak az a kritikus tömege, ami a versenyképesség és a nemzetközi láthatóság eléréséhez szükséges.” [Nemzeti Fejlesztési Hivatal 2006] A pólusok elsősorban tágabb környezetükre, régiójukra gyakorolnak kedvező hatást, mindazonáltal az ország nemzetközi versenyképességét is növelik. Magyarországon 2004-ben kezdett a kormányzati gazdaságpolitika behatóan foglalkozni a versenyképességi, később növekedési, majd legvégül fejlesztési pólusoknak nevezett koncepcióval. A pólus kezdeményezés francia mintára, ám a nemzeti adottságoknak megfelelően módosítva került kidolgozásra. A magyar pólusokban az innovációs és gazdaságfejlesztési funkciók14 kapnak főszerepet. A pólusok fő célja az innováció elősegítése és a versenyképesség javítása: Az Országgyűlés az innováció elősegítése, valamint a versenyképesség javítása érdekében, a tudomány, a felsőoktatás, a kutatás-fejlesztés, a gazdaság és infrastruktúra térbeni koncentrációjára alapozva, kölcsönhatásuk és regionális szervező funkciójuk erősítésével az európai versenyképességi pólusok hálózatába illeszkedő fejlesztési pólusok kialakítását kezdeményezi és – Budapestet és agglomerációját kiemelt fejlesztési pólussá,

14 A lehetséges funkciók (egymásra épülési, prioritási sorrendben): innovációs, gazdaságfejlesztési-gazdaságszervezési, regionális központi szerephez kapcsolódó, valamint városfejlesztési funkciók.


135

– Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged városokat fejlesztési pólussá, továbbá – Székesfehérvár, illetve Veszprém városát fejlesztési társközponttá jelöli ki. – továbbá szükségesnek tartja a pólusokkal együttműködő fejlesztési tengelyek, valamint a vonzáskörzetük dinamizálására képes nagyvárosok gazdasági térszervező szerepének megerősítését [OGY 2005]. Szeged (biopolisz) póluskoncepciójának magját a biotechnológia adja. Az anyagtudomány és a szoftveripar részben önálló fejlesztési irányt alkot. További fejlesztések szükségesek az infrastruktúra, a gazdaságfejlesztési feltételek, a képzés-szakképzés, valamint a környezet teherbíró-képességének kiegyensúlyozottsága terén. Győr (autopolisz) a járműgyártásra kíván koncentrálni, de nagy hangsúlyt fektet a megújuló energiaforrásokra is. A Székesfehérvár-Veszprém kétvárosú pólustengely 10 nagyprojektet tartalmaz, főként a mechatronika, az informatika, a bioenergetika és a környezetvédelem területéről. Debrecen (high-tech) pólus az agrárium, a környezettudomány, a gyógyszerészet, a biotechnológia és az informatika területire koncentrálva kívánja elérni célját, az ország második infokommunikációs pólusává szeretne válni. Pécs (életminőség) pólusa a környezeti, a kulturális és az egészségipar területén kíván versenyképes pozícióra szert tenni, ami segítheti a város 2010-es Európa Kulturális Fővárosa projektjének sikerét is. Miskolc (technopolisz) pólusának négy kiemelt iparága a járműgyártás, a vegyipar, a környezeti és a szabadidő ipar. Céljainak eléréséhez a nanotechnológiára, a vegyiparra, a mechatronikára és az alternatív, megújuló energiákra támaszkodik. Budapest az ország első számú fejlesztési pólusaként három kulcsprojektet irányzott elő a megújuló energiaforrások, az egészségipar-biotechnológia és az informatika-logisztika-távközlés területén.

136


5.2. Regionális szint Az alábbi fejezetrészben röviden bemutatjuk a regionális szintű tervezés hazai történetét, a legfontosabb tapasztalatokat, valamint a következő, 2007–2013-as programozási időszak operatív programjainak cél- és prioritásrendszerét. 5.2.1. Magyarország régióinak kialakulása Magyarországon tradicionálisan a megyerendszer honosodott meg, egyidős a magyar államisággal. „A magyar királyi vármegye a maga korában az egyik legszervezettebb közigazgatási intézmény volt, tisztán közjogi jellegű, országos kiterjedésű, a közigazgatási ügyek minden ágára kiterjedő hatáskörű, kizárólagos középhatóság volt. A vármegye kormányhatósági jellege nálunk századokon át annyira előtérben állt, hogy a sokszor idegen központi hatóságokkal szemben a megye volt a törvénynek az egyetlen magyar állami szervezete.” [Agg 2007] Valószínűleg ez az oka annak, hogy sok helyen megyei azonosságtudat is kialakult a megye lakói körében. 1871-től azonban a megyéknek kizárólag közigazgatási funkciói maradtak meg, hatalmas politikai jelentősége leveszett. A megyék ma is egy közigazgatási középszintet képviseltek a települések és az ország között. A hagyományai ellenére azonban e közigazgatási egységek nem képesek arra, hogy tevékenyen részt vegyenek egy-egy megye komplex fejlesztésében. Ehhez a feladathoz a megyék túlságosan kis méretűek, mind területüket mind forrásaikat illetően. Egy másik oka annak, hogy a megyék nem képesek a komplex fejlesztésre az, hogy a megyei önkormányzatok intézményfenntartó szervezetek. Azonban a megyék önkormányzatai többet szeretnének tenni, a megye egészét szolgálni. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény lágy feladatokat határoz meg a megyei önkormányzatok számára. Néhány fontosabb ezek közül:


137

– területrendezési terv készítése, – a megye települési önkormányzatai felkérése alapján a települések fejlesztési tevékenységének koordinálása, – együttműködés a megye gazdasági szereplőivel, a megyei jogú város önkormányzatával és az érintett települések önkormányzataival a területrendezési tervek városkörnyéki összehangolása érdekében – közszolgálati feladatok összhangjának biztosítása a megyei gazdaságfejlesztési és foglalkoztatáspolitikai koncepciókkal Ezek magas és emelkedő színvonalú – szolgáltató - módon történő ellátása lehet a megyei önkormányzatok jövője. A megyei területfejlesztési tanácsokkal történő, valamint a munkaszervezeteik közötti együttműködés bővítése is segíti az önkormányzat szerepének erősítését. [Tótsimon 2007] Az ötvenes évek népgazdasági tervezésében Magyarországon az ágazati jelleg dominált, az esetlegesen megjelenő területiség leginkább néhány ágazat terveinek területi szintű bontását jelentette. A hatvanas évektől ismét megjelent a területi tervezés, és bár többnyire továbbra is a népgazdasági tervek területi szintű bontását jelentette, azért az ekkortájt született tervek már tartalmaztak a területek közti gazdasági-társadalmi fejlettségbeli különbségek mérséklésére irányuló célokat, törekvéseket. A tervek középpontjában az erőforrások elosztása és az optimális területi munkamegosztás állt. A rendszerváltást követően a megyei és a strukturális átalakulás kapcsán fellépő válságok kezelésére irányuló tervek kerültek előtérbe. Ezek a tervek többnyire parciális strukturális válságkezeléssel foglalkozó, „tankönyv ízű” anyagok voltak. Erre az időszakra tehető a programkészítés társadalmasításának megindulása is. Új fejezetet beköszöntét jelentette a Területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény [OGY 1996], amely – több más vívmánya mellett – kialakította a tervek hierarchikus rendszerét. A programok mennyiségi növekedése azonban nem járt karöltve a minőség javulásával is; az időszak számtalan programjának tervei közül csak elenyésző

138


hányad valósult meg, ami a politikai okok mellett kvalitatív hiányosságokra vezethető vissza. A törvény 2004. évi módosítása [OGY 2004] következtében a tervhierarchiát öt szintűvé alakította (ország, régió, megye, kistérség, település), újabb lendületet adva ezzel a tervkészítési hullámnak. A kilencvenes évek közepétől a tervek középpontjában már nem a válságkezelés, hanem a felzárkóztatás, kiegyenlítés, az indokolatlan területi gazdasági és infrastrukturális különbségek felszámolása, valamint a gazdasági szerkezetváltás, a foglalkoztatási helyzet javítása és a tőkebevonási törekvés került. A versenyképességi elemek megjelenése a tervekben az évtized végéig váratott magára15 , ám 1998 után egyre gyakrabban fordul elő a különböző dokumentumokban a versenyképesség és az innováció erősítése. [Kocziszky in: Horváth 2006] Az Eurostat 1970-ben hozta létre a statisztikai területi egységek osztályozási rendszerét (NUTS – Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques), hogy egyetlen egységes terület-beosztási rendszer álljon rendelkezésre az Európai Unió területi, statisztikai adatainak az előállításához. A NUTS szintjei a következők: – NUTS-I: ország – NUTS-II: régió – NUTS-III: megye – NUTS-IV: kistérség – NUTS-V: települések Az Európai Unió területfejlesztési politikája és forráselosztása szempontjából kiemelt jelentőségű a NUTS-II szint, azaz a régió. Az Unió regionális politikájának célkitűzései: 1. az alulfejlett régiók támogatása 2. az ipari szerkezetváltás, a rurális térségek, a problémás halászati övezetek és a problémás városi térségek támogatása 15 Kivétel a Dél-Dunántúli Régió Területfejlesztési programja 1994-ből [Horváth 2006]


139

3. képzési rendszerek modernizálása, munkahelyek létesítése A Magyarországon kialakított régiók szinte mindegyike az egyes célkitűzés hatálya alá esik, vagyis a régiók fejlesztése a cél. Mivel a szolidaritás európai uniós elvén nyugvó területfejlesztési, felzárkóztatási támogatások a régiós szinteken jelennek meg, a tagországok, így Magyarország is igyekezett a rendszerhez igazítani közigazgatási rendszerét. Van olyan ország, ahol a NUTS-II szintű régiók gyakorlatilag csak mint tervezési egységek léteznek, más országokban a jelentős hagyományokkal rendelkező megyék párhuzamosan működnek a közigazgatás mellett a politikai szintjén is létező régiókkal. Megint más tagországok – alapvetően kisebb méretükből adódóan – önmaguk alkotnak egy NUTSII szintű régiót, s így az EU regionális politikájával harmonizáló területfejlesztési-tervezési egységet. A területfejlesztési-tervezési egységeket úgy kell kialakítani, hogy a lehető legjobban érvényesülhessen a létrejövő rendszerben a szubszidiaritás, a decentralizáció és a kooperáció hármas elvárása, mely központi helyen szerepel Európai Unió regionális politikájában. E három szempont együttes érvényesülése az egyik alapvető kulcsa annak, hogy egy ország és annak térségei hatékonyan és hatásosan legyenek képesek használni a területfejlesztés eszközrendszerét. [Nagy 2004] A szubszidiaritás nyomán a döntéshozók az állampolgárok és a települések valós igényeiről, szükségleteiről, céljairól és elképzeléseiről a lehető legpontosabb információkkal rendelkeznek. A decentralizáció, a szubszidiaritásra építve, lehetővé teszi, hogy a területfejlesztési forrásokról az emberekhez és a településekhez a legközelebb, a legtöbb és a legpontosabb információk ismeretében hozzák meg a döntéseket az arra illetékesek. „A szubszidiaritásnak és a decentralizációnak ugyanakkor olyan mértékűnek, és mélységűnek kell lennie, hogy az adott területfejlesztési-közigazgatási egység szintjén a lehető leghatékonyabban tudjanak kooperálni a fejlesztésekben érdekelt partnerek, s az adott egység szintjén a lehető legszélesebb társadalmi bázison nyugvó és szinergiát teremtő

140


együttműködések jöjjenek létre. Olyan mélységű rendszer kialakítására van szükség, amelynél az egyes egységek képesek világosan látni és összehangoltan megfogalmazni a fejlesztési céljaikat. Ehhez viszont az kell, hogy az adott térség lehetőleg földrajzi, történelmi, kulturális és gazdasági egységet is képezzen, annak érdekében, hogy a lehetséges együttműködő partnereket e közös érdek, a természetes összetartozás is késztesse a kooperációra.” [Nagy 2004] Magyarországon hét régiót alakítottak ki, melyek azonban nem felelnek meg maradéktalanul az elvárt feladatoknak. Ennek több oka is van. Egyrészt Magyarországon hiányoztak a régióépítés gyökerei. Meg kell azonban említeni, hogy a magyar történelem során is találunk példát regionális elvű felosztásra. Gondolhatunk itt a dukátusokra, melyek ugyan nem régiók voltak, de területileg jól elhatárolhatók voltak, relatíve önálló irányítás alatt. Egy másik példa Dalmácia és Horvátország esete, melyek Könyves Kálmán ideje alatt régiókként tagozódtak be a magyar közigazgatásba. Az Európai Unióhoz való csatlakozás során véghezvitt regionalizáció felülről irányított volt, nem volt meg az „alulról felfelé” építkezés. A régiók kialakítása egyszerűen több megye régióvá alakítását jelentette. A kialakított területfejlesztési régiók nem metszenek át megyehatárokat, tehát nem változott meg ezzel a megyék közötti aránytalanság és a határvonalak merev hagyománya. A felosztásnál ugyanis két elv dominált. Egyrészt a régiók határai megegyeznek a megyék (NUTS-III szint) határaival, másrészt a kialakítandó régiók lakónépessége közel azonos (kivéve Közép-Magyarország). Az így kialakított területi egységek a következők: – Nyugat-Dunántúl: Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye, Zala megye – Közép-Dunántúl: Veszprém megye, Fejér megye, Komárom-Esztergom megye – Dél-Dunántúl: Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye


141

– Közép-Magyarország: Budapest, Pest megye – Észak-Magyarország: Heves megye, Nógrád megye, Borsod-AbaújZemplén megye – Észak- Alföld: Jász-Nagykun-Szolnok megye, Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár- Bereg megye – Dél- Alföld: Bács-Kiskun megye, Békés megye, Csongrád megye. Ezen felül nem ritka a régiókon belüli, megyék közti rivalizálás, ami akadályozza a feladatok hatékony ellátását, illetve az ehhez szükséges források megszerzését. „A folyamatos vetélkedés az elmúlt években megmutatkozott a regionális fejlesztési tanácsoknál szétosztott támogatásokban is: ahelyett, hogy a megyék néha a saját érdekeiken túltekintve régiós szintű prioritást szabtak volna egy-egy fejlesztési célnak és iránynak, általában patikamérlegen mérték ki azt, hogy egyik megye se kaphasson több támogatást a másiknál. A másik nagy probléma a hatalom decentralizációjának kérdése.” [Nagy 2004] A döntésre jogosult régiós területfejlesztési tanácsok delegációs eleven épülnek föl, elsősorban a központi kormányzat és az önkormányzatok képviselőiből. A testületek, a hozzájuk kapcsolódó intézményrendszerrel képesek ellátni az Európai Unió regionális politikájának közvetítésével kapcsolatos feladatokat, valamint költségvetési elosztás szempontjából tervezési-statisztikai egységként is elfogadottak. Azonban a területi intézményrendszerrel szemben támasztott elvárásoknak csak minimum szinten felelnek meg, és igen távol állnak az autonómia-elv érvényesítésének képességétől. Szükséges tehát a központi hatalom ésszerű decentralizációja ahhoz, hogy a régiós szint életképes legyen. A hálózati infrastruktúra fejlesztésében, amiben a kormányzat bizonyos mértékben mindig szerepet vállal, a funkciók egy része nagyrégiós léptékében célszerűbben szervezhető. A környezetgazdálkodás, a hálózatos szolgáltatások szervezésének egyes közfeladatai racionálisan idetelepíthetők a túlságosan távoli országos szervektől. Országrészeket ellátó közszolgáltató


142

intézmények (regionális kórházak, közgyűjtemények stb.) működtetése ugyancsak decentralizálható. Természetesen ehhez szükség van a decentralizált működés anyagi feltételeinek megteremtésére is. Erre megoldás lehet, hogy a régiókban „mini pénzügyminisztériumok” döntenének a helyi adókról és az egyéb bevételekről, illetve ezek felhasználásáról. Ebben a formában a régiók mint közigazgatási egységek sokkal többet tehetnének a saját területük és az ott működő vállalkozások versenyképességéért. Ezzel az elrendezéssel a térség gazdasági ügyei helyi szinten szerveződnek, a folyamatok egyszerűbbé válnak. Az ügyintézés felgyorsulása várható. Ez a felgyorsulás tovább erősíthető az e-ügyintézés erősítésével a kommunikációs infrastruktúra fejlesztésével. Az így létrejövő vállalkoERŐSSÉGEK – Jóváhagyott területfejlesztési tervek minden régióban és megyében – Területfejlesztési ismeretekkel bíró szakembergárda – Hazai versenyképességi kutatások eredményeinek ismertsége, hozzáférhetősége LEHETŐSÉGEK

– Ágazati versenyképességi prioritások kidolgozása – Hatástanulmányok készítése – KKV-k versenyképességi prioritásainak nevesítése – Vonatkozó kutatási eredmények felsőoktatási képzésbe történő beépítése

GYENGESÉGEK – Versenyképességi értelmezésbeli különbségek a szakemberek között – K+F alulreprezentáltsága a programokban – Súlyozatlan fejlesztési prioritások – Ex ante elemzések hiánya – Kialakulatlan hálózati együttműködések – Programkoordináció hiánya VESZÉLYEK – Hátrányos helyzetű térségek leszakadásának növekedése az állami pénzalapok versenyképességi prioritáshoz rendelésével – Társadalmi, politikai feszültség

5.7. ábra: A magyar tervezési rendszer SWOT-táblázata Forrás: Kocziszky in: Horváth (2006) alapján saját szerkesztés


143

zóbarát környezet kedvező hatással lehet a térség megítélésére, és megindulhat a tőkebeáramlás.

5.8. ábra: Egy főre jutó GDP (2003, folyó áron, ezer Ft) Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2005)

A5.9. ábra: Aktivitási ráta (2004, %) Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2005)

144


5.10. ábra: Munkanélküliségi ráta (2004, %) Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2005)

5.11. ábra: Az export aránya az ipari értékesítésből (2004, %) Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2005)


5.12. ábra: 1000 lakosra jutó vállalkozásszám (2004) Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2005) 33p

5.13. ábra: Külföldi érdekeltségű vállalkozások külföldi tőkéje (2003, milliárd Ft) Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2005)

145

146


5.14. ábra: Ezer lakosra jutó beruházások (2004, ezer Ft) Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2005)

5.15. ábra: Kutatás-fejlesztési ráfordítások (2003, millió Ft) Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2005)


147

5.2.2. Magyarország régióinak gazdasági jellemzői

Az 1998 és 2004 között készült területfejlesztési dokumentumok vizsgálata meglehetősen vegyes képet tárt fel. Az 5.7. ábra néhány fontosabb megállapítást tartalmaz a hazai tervezési helyzetről. Tekintsük át a régiók helyzetét szempontonkénti bontásban, majd régiónkénti csoportosításban, utóbbi esetében felvázolva az egyes régiók operatív programjainak cél- és prioritásrendszerét is. [Központi Statisztikai Hivatal 2005] A regionális versenyképességre vonatkozó elképzelések tetten érhetők a regionális operatív programokban is. A 2004–2006-os programozási időszakkal ellentétben, ahol egy regionális operatív program volt, a 2007–2013-as időszakra Magyarország minden tervezési-statisztikai régiójára külön operatív program készül. A Közép-Magyarországi Régió kivételével az összes magyarországi régió16 a konvergencia célkitűzés keretében támogatható a következő programozási időszakban. A KözépMagyarországi Régió a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés keretén belül részesíthető támogatásban a következő időszakban, így erre vonatkozóan is készült operatív program17. A regionális operatív programok prioritástengelyei – eltérő súllyal, néhol kissé eltérő bontásban és megnevezéssel – alapvetően a versenyképes regionális gazdaság megteremtése, a turisztikai potenciál erősítése, a közszolgáltatás és közösségi településfejlesztés, valamint a megközelíthetőség javítása témaköröket ölelik fel, kiegészítve a technikai segítségnyújtással, azaz a lebonyolítás finanszírozásának kérdésével. Az alábbiakban először röviden ismertetjük az egyes régiók versenyképességi helyzetét, majd vázlatosan bemutatjuk az adott régió operatív programjának cél- és

16 Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl. 17 A versenyképességi mutatók alakulásának tükrében érdekes a regionális operatív programok forrásmegoszlása, hiszen a fejlett Közép-magyarországi régió csaknem annyi forrást kap (430,29 Mrd Ft-ot), mint a 3 dunántúli régió (463,7 Mrd Ft) vagy a két alföldi régió (476,69 Mrd Ft) együtt.

148


prioritásrendszerét, kiemelt figyelmet szentelve a versenyképességi kapcsolódásoknak. 5.2.3. Dél-Alföldi Régió A Dél-Alföldi Régióról az alábbi jellemzés olvasható a Központi Statisztikai Hivatal versenyképességgel kapcsolatos gyorsjelentésében: – „Az ország ötödik legfejlettebb régiója. Földrajzi adottsága kedvez a mezőgazdasági termelésnek, ezáltal tevékenysége a bruttó hozzáadott értékben az átlagosnál nagyobb hányadot képvisel. Az ipari termelésben is számottevően magasabb az élelmiszeripar aránya. Ipara elsősorban belpiacra termel, az értékesítésben az export aránya itt a legalacsonyabb a régiók körében. – Kedvezőtlen a beruházások szintje, az elmúlt években ide áramlott a legkevesebb tőke az országban. Ennek ellenére a külföldi érdekeltségű vállalkozások száma jelentős. – A beruházások alacsony értékét hátrányos infrastrukturális ellátottsága is okozza. – A mezőgazdasági tevékenység nagyobb súlya a foglalkoztatottak összetételében is megfigyelhető. – A felsőoktatásban és a kutatás-fejlesztésben jelentős szerepet tölt be, a kutató-fejlesztő helyek száma és az általuk felhasznált források nagysága a központi régiót követően a második legmagasabb az országban.” [Központi Statisztikai Hivatal 2005] A Dél-Alföldi Operatív Program18 (2007) átfogó célja – a nemzeti és uniós stratégiákkal összhangban – a fenntartható növekedés biztosítása, a foglalkoztatás bővítése és a területi különbségek kiegyenlítése. A specifikus célkitűzések: 18 DAOP


149

1. A regionális gazdaság erősítése, versenyképességének növelése, az innováción alapuló gazdasági szerkezetváltás elősegítése; 2. A lakosság életkörülményeit meghatározó települési, környezeti állapot javítása a régió belső kohéziójának erősítése érdekében.

Átfogó cél A fenntartható növekedés biztosítása, a foglalkoztatás bővítése és a területi különbségek kiegyenlítése. Specifikus célok A regionális gazdaság erősítése, versenyké- A lakosság életkörülményeit meghatározó telepességének növelése, az innováción alapuló pülési, környezeti állapot javítása a régió belső gazdasági szerkezetváltás elősegítése. kohéziójának erősítése érdekében. Prioritástengelyek és prioritások Közlekedési TelepülésTechnikai Regionális gaz- Turisztikai Humán-infinfrastruktúfejlesztési segítségdaságfejlesztés célú fejlesztérastruktúra rafejlesztés akciók (50,9 nyújtás (35,9 Mrd Ft, sek (40 Mrd fejlesztése (36,9 (35,9 Mrd Ft, Mrd Ft, (7,5Mrd Ft, 17,3%) Ft, 19,3%) Mrd Ft, 17,9%) 17,3%) 24,6%) 3,6%) 5.14. táblázat: A DAOP cél- és prioritásrendszere Forrás: DAOP (2007) alapján saját szerkesztés

5.2.4. Dél-Dunántúli Régió A Dél-Dunántúli Régió a Központi Statisztikai Hivatal jellemzése szerint: – „Az ország közepesen fejlett térsége, az egy főre jutó bruttó hazai termék alapján a régiók rangsorában a negyedik helyen áll. A hozzáadott érték összetételében – az országos átlaghoz hasonlóan – a szolgáltatások jelentős hányadot képviselnek, a mezőgazdaság szerepe viszont magasabb, mint az előbb említett területeken.


150

– Természetföldrajzi adottságai kedvező feltételeket teremtenek a mezőgazdasági termeléshez, ezen belül is a szőlő- és bortermeléshez. – Az elmúlt másfél évtizedben a bányászat tevékenysége számottevően visszaesett, miközben a feldolgozóipar növekedést produkált. Az ipar fejlődése azonban elmaradt az országos átlagtól. Az ágazatok közül kiemelkedő a villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás teljesítménye, elsősorban a villamosenergia ellátásban meghatározó paksi atomerőmű miatt. A nagyobb mezőgazdasági aktivitás az átlagosnál nagyobb élelmiszeripari tevékenységgel párosul. – Alacsony a beruházási kedv, a külföldi érdekeltségű vállalkozások száma és az általuk megvalósított befektetések szintje egyaránt elmarad az átlagostól. Átfogó cél Az ország fejlettebb térségeihez való felzárkózás, stratégiai célja pedig a régió leszakadásának megállítása. Specifikus célok A régión belüli társadalmi Magas környezeti Helyi adottságokra épülő különbségek növekedéséminőségű modell régió versenyképes gazdaság. nek megállítása. kialakítása. Prioritástengelyek és prioritások A városi térségek fejlesztésére alapozott versenyképes gazdaság megteremtése (27,46 Mrd Ft)

A turisztikai potenciál erősítése a régióban (38,37 Mrd Ft)

Humán közszolgáltatások- és közösségi településfejlesztés (72,85 Mrd Ft)

Elérhetőség javítása és környezetfejlesztés (49,29 Mrd Ft)

5.15. táblázat: A DDOP cél- és prioritásrendszere Forrás: DDOP (2007) alapján saját szerkesztés

Technikai segítségnyújtás(7,02 Mrd Ft)


151

– Az ország e területe vasúton és közúton nehezen megközelíthető, amely hátrányt jelent a beruházók számára, annak ellenére, hogy a térség számos ipari parkot hozott létre, valamint az oktatásban és a kutatás-fejlesztésben jelentős szerepet tölt be. – Az idegenforgalom fejlett, legjelentősebb vonzerővel a Balaton bír.” [Központi Statisztikai Hivatal 2005 27-28] A Dél-Dunántúli Operatív Program19 (2007) átfogó célja az ország fejlettebb térségeihez való felzárkózás, stratégiai célja pedig a régió leszakadásának megállítása, amelynek érdekében három specifikus célt fogalmaz meg: 1. Magas környezeti minőségű modell régió kialakítása; 2. Helyi adottságokra épülő versenyképes gazdaság; 3. A régión belüli társadalmi különbségek növekedésének megállítása. 5.2.5. Észak-Alföldi Régió Az Észak-Alföldi Régió: – „Az ország északkeleti részén fekszik, hazánk második legnagyobb kiterjedésű régiója, amely egyben egyike a leghátrányosabb helyzetűeknek is. – Természeti adottságaiból következően a mezőgazdasági tevékenység hányada magasabb az országos átlagnál. – Az ipar szerkezete némileg eltér az országostól. A termelésben az élelmiszeripar szerepe a legnagyobb az ágazatok közül, a gépipar az átlagosnál kisebb, a villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás nagyobb súllyal szerepel. Az ipar teljesítőképessége kedvezőtlen, az egy lakosra jutó termelés értéke az egyik legalacsonyabb a régiók körében. 19 DDOP


152

– Az egy lakosra jutó beruházások értéke a második legkisebb az országban. – A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma magas, azonban tőkeerejük alacsony. – A munkanélküliségi ráta magas, a foglalkoztatási arány pedig itt a legkisebb. – A népesség iskolázottsága alacsony, az alapfokú végzettségűek, vagy az azzal sem rendelkezők hányada itt a legmagasabb az országban. Ez utóbbiak aránya a regisztrált munkanélküliek körében is nagyobb az átlagosnál. – Felsőoktatása kiemelkedő az országban, az egyetemi, főiskolai hallgatók száma Közép-Magyarországot követően itt a legnagyobb. – A kutató-fejlesztő helyek száma, valamint a kutatásokra fordított összegek nagysága országos viszonylatban jelentős a térségben.” [Központi Statisztikai Hivatal 2005] Átfogó cél A régió természeti és társadalmi értékeire, településhálózati sajátosságaira építve a regionális versenyképesség erősítése és a régión belüli területi különbségek mérséklése. Specifikus célok Magas környezeti minőségű modell régió kialakítása.

A helyi szintű köz- A turizmus jövedelekedési kapcsola- lemtermelő képességének javítása; tok javítása;

Az épített és társadalmi környezet által kínált életminőség javítása

Prioritástengelyek és prioritások A gazdaság műköRegionális és helyi Város- és Technikai Turisztikai dési feltételeinek jelentőségű közlekedési térségfejlesz- segítségpotenciál javítása (38,99 infrastruktúra fejlesztése tés (114,37 nyújtás (9,7 erősítése Mrd Ft, 14,46%) (49,39 Mrd Ft, 18,32%) Mrd Ft, Mrd 3,6%) 5.16. táblázat: Az ÉAOP cél- és prioritásrendszere Forrás: ÉAOP (2007) alapján saját szerkesztés


153

Az Észak-Alföldi Operatív Program20 (2007) átfogó célja a régió természeti és társadalmi értékeire, településhálózati sajátosságaira építve a regionális versenyképesség erősítése és a régión belüli területi különbségek mérséklése.

5.2.6. Észak-Magyarországi Régió Az Észak-Magyarországi Régió: – „Hazánk leghátrányosabb helyzetű régiója. Az egy főre jutó bruttó hazai termék alapján az utolsó helyen áll. – Gazdaságszerkezetében az ipar jelentősége átlag feletti. Az ipari termelés legnagyobb hányadát a vegyipar, valamint a gépipar adja, azonban ez utóbbi termelésének aránya alacsonyabb a többi régióhoz viszonyítva. – A beruházások országos átlagnál nagyobb hányada az iparban történt. – Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma itt a legalacsonyabb. A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma szintén itt a legkisebb, az egy vállalkozásra jutó külföldi tőke ellenben itt a legnagyobb. – Kedvezőtlen a foglalkoztatási helyzet, kiugróan magas a munkanélküliségi ráta. – Itt a legnagyobb a vándorlási veszteség, az elvándorlók aránya a 2029 évesek körében kimagasló. – A lakosság képzettsége alacsony, a szakképesítéssel nem rendelkezők hányada nagyobb az átlagosnál. A hátrányos képzettségi ös�szetétel a regisztrált munkanélküliek esetében is megfigyelhető.” [Központi Statisztikai Hivatal 2005]

20 ÉOP


154

Átfogó cél A régió gazdasági versenyképességének javítása, a régión belüli területi, társadalmi-gazdasági különbségek mérséklődésével párhuzamosan. Specifikus célok A gazdaság helyi erőforA turizmus jövedelem- A társadalmi kohézió erősítése rásokat együttműködésetermelő képességének és vonzó gazdasági-, lakókörket kihasználó versenykéjavítása; nyezet kialakítása. pességének javítása; Prioritástengelyek és prioritások A gazdaság Regionális és helyi Város- és Technikai működési felté- jelentőségű közlekedé- Turisztikai térségsegítségteleinek javítása si infrastruktúra fejpotenciál fejlesztés nyújtás (38,99 Mrd Ft, lesztése(49,39 Mrd Ft, erősítése (114,37 (9,7 Mrd 14,46%) 18,32%) Mrd Ft, 3,6%) 5.17. táblázat: Az ÉMOP cél- és prioritásrendszere Forrás: ÉMOP (2007) alapján saját szerkesztés

Az Észak-Magyarországi Operatív Program21 (2007) átfogó célja a régió gazdasági versenyképességének javítása, a régión belüli területi, társadalmi-gazdasági különbségek mérséklődésével párhuzamosan. 5.2.7. Közép-Dunántúli Régió A Közép-Dunántúli Régió: – „Az ország harmadik legfejlettebb területe. Gazdaságában az Nyugat-Dunántúlhoz hasonlóan az iparnak is jelentős szerepe van, sőt a bruttó hozzáadott értékben a régiók közül az ágazat itt képviseli a legnagyobb hányadot. Az iparban a fejlődést a gépipar növekedése indukálja, ezen belül is a közúti járműgyártás, valamint a híradástechnikai ipar, ahol kiemelkedő szerepe van a külföldi tőkebefektetésekkel működő vállalkozásoknak. Az ipar jelentőségét mutatja az is, hogy az egy lakosra jutó termelési érték a Közép-Dunántúlon a legmagasabb, valamint az országos ipari export legnagyobb hányadát az itt működő vállalkozások teljesítik. 21 ÉMOP


155

– Az 1000 lakosra jutó vállalkozások magas száma alapján a harmadik a régiók között. A vállalkozások letelepedését számos ipari park is ösztönzi. – A beruházások értéke átlag feletti, a befektetések legnagyobb hányada az iparba áramlik. – Jó az infrastrukturális ellátottsága. – Kedvezőek a turisztikai adottságai.” [Központi Statisztikai Hivatal 2005] A Közép-Dunántúli Operatív Program22 (2007) átfogó célja, hogy a régió a gazdasági-társadalmi innováció és az állandó megújulás elemeinek hatékony alkalmazásával a magyar régiók közötti kiváló gazdasági helyzetét és jövedelem-termelő képességét megőrizze. Ennek érdekében négy specifikus célt jelöl meg: 1. Innovatív és versenyképes gazdasági környezet kialakítása; 2. A régió turisztikai potenciáljának gazdagítása; 3. A régió városhálózatának fenntartható fejlesztése; 4. A regionális kohézió erősítése települési, környezeti és közlekedési infrastrukturális beruházásokon keresztül. Átfogó cél A régió a gazdasági-társadalmi innováció és az állandó megújulás elemeinek hatékony alkalmazásával a magyar régiók közötti kiváló gazdasági helyzetét és jövedelem-termelő képességét megőrizze. Specifikus célok A regionális kohézió erősíInnovatív és verA régió városA régió turisztitése települési, környezeti senyképes gazhálózatának kai potenciáljáés közlekedési infrastrukdasági környezet fenntartható nak gazdagítása; turális beruházásokon kialakítása; fejlesztése; keresztül. Prioritástengelyek és prioritások Regionális Regionális Kohéziót segítő Technikai Integrált gazdaságfej- turizmusfejleszinfrastrukturá- segítségnyújvárosfejlesztés lesztés (21,08 tés (33,71 Mrd lis fejlesztések tás (9,7 Mrd (19,67 Mrd Ft) Mrd Ft) Ft) (60,98 Mrd Ft) ,06%)

22 KDOP

5.18. táblázat: A KDOP cél- és prioritásrendszere Forrás: KDOP (2007) alapján saját szerkesztés

156


5.2.8. Közép-Magyarországi Régió A Közép-Magyarországi Régió: – „Hazánk legfejlettebb területe, melynek jellemzőit jelentős mértékben a főváros határozza meg. – Az ország GDP-jéhez kiemelkedő mértékben járul hozzá, ahol a hozzáadott értékben a szolgáltatások képviselik a legnagyobb hányadot. – Vállalkozássűrűsége számottevően meghaladja az átlagot, a külföldi érdekeltségű vállalkozások száma is itt a legmagasabb. – Az országban megvalósuló beruházások mintegy fele ide irányul. – A vállalkozások átlagosnál magasabb száma nagy foglalkoztatottsággal párosul. Nagyobb a magasabban képzettek aránya, valamint kisebb az általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezők hányada. – Jó a földrajzi fekvése, a megközelíthetősége, a turisztikai adottságai. – Az útsűrűség magasabb az országos átlagnál, az autópályák mindegyike érinti a fővárost, valamint a vasúthálózat központja is itt található. A Ferihegyi repülőtér az ország legnagyobb légikikötője, mely jelentős nemzetközi forgalmat bonyolít. – A felsőoktatás, valamint a kutatás-fejlesztés legnagyobb hányada itt összpontosul.” [Központi Statisztikai Hivatal 2005] A Közép-Magyarországi Operatív Program23 (2007) átfogó célja a régió nemzetközi versenyképességének növelése a fenntartható fejlődés elvének érvényesítése mellett.

23 KMOP


157

Átfogó cél Specifikus célok A régió versenyképességét meghatáro- A régió belső kohéziójának és harmonizó tényezők fejlesztése; kus térszerkezetének fejlesztése. Prioritástengelyek és prioritások VersenykéA régió Humán közTelepülési pesség keret- vonzerejének szolgáltatások Technikai A tudásterületek feltételeinek fenntartható intézménysegítség alapú megújítása fejlesztése fejlesztése rendszerének nyújtás gazdaság (61,4 Mrd (107,2 Mrd (49,8 Mrd fejlesztése (15,1 Mrd Ft) Ft) Ft) Ft) (80,2 Mrd Ft) Forrás: KMOP (2007) alapján saját szerkesztés 5.19. táblázat: A KMOP cél- és prioritásrendszere

5.2.9. Nyugat-Dunántúli Régió A Nyugat-Dunántúli Régió: – „A régiók fejlettségi rangsorában a második helyet foglalja el. – Földrajzi elhelyezkedése rendkívül kedvező – a nyugati határszélen fekszik, négy országgal is határos –, amely hosszabb időszakra vis�szatekintve is pozitívan befolyásolta fejlődését. – Gazdaságának szerkezetében a szolgáltatási ágazatokon kívül az ipar, azon belül is a feldolgozóipar tevékenysége jelentős. A térség hagyományosan fejlett gépiparral és élelmiszeriparral, valamint textiliparral rendelkezett, melyek a rendszerváltást követő gazdasági átalakulás nyomán számottevően hozzájárultak a fejlődéshez. Az iparba áramlott befektetések révén a feldolgozóipar jelentős mértékben befolyásolja az exportot is. – A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma, valamint azok saját tőkéjéből a külföldi részesedés a központi régió után itt a legmagasabb az országban. – Kimagasló a vállalkozási kedv, az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma csak Közép-Magyarországon nagyobb.

158


– A foglalkoztatási helyzet kedvezőbb az áltagosnál, a munkanélküliségi ráta az egyik legalacsonyabb az országban, a foglalkoztatási aránya pedig a legmagasabb a régiók között. A kedvezőbb munkaerőpiaci helyzet az ipar fejlődésének köszönhető, mely a legnagyobb foglalkoztató a térségben. Számos turisztikai vonzereje révén jelentős idegenforgalmat bonyolít, a külföldi vendégek aránya kiemelkedő. Mivel négy országgal is határos, határátkelőin élénk a forgalom, a Magyarországra ki- és beutazók kimagasló hányada itt lépi át a határt.” [Központi Statisztikai Hivatal 2005] A Nyugat-Dunántúli Operatív Program24 (2007) átfogó célja – a növekedés és foglalkoztatás elősegítése érdekében – környezetileg tudatosan tervezett fejlesztésekkel a regionális adottságokhoz illeszkedő gazdasági és közszolgáltatási infrastruktúra megteremtése. Átfogó cél A környezetileg tudatosan tervezett fejlesztésekkel a regionális adottságokhoz illeszkedő gazdasági és közszolgáltatási infrastruktúra megteremtése a növekedés és foglalkoztatás elősegítése érdekében. Specifikus célok TérségközHelyi innoMagas minőJó környezeti ponti funkciHelyi sajátosvatív erőségű állapot, térségi ókat hatékoságokra épülő forrásokra és szolgáltatásokra központok és nyan ellátó, közszolgáltatávállalati háló- és örökséghaszalközpontok élhető városokat támogató zatokra épülő nosításra alapobiztonságok sok alkotta infrastruktúra. gazdaság; zott turizmus; elérhetősége; városhálózat; Prioritástengelyek és prioritások Helyi és térségi TurizmusfejKörnyezetTechnikai Regionális Városfejközszolgáltalesztés – Panvédelmi és segítséggazdaságfejlesztés tások infranon Örökség közlekedési nyújtás lesztés (24,4 Mrd strukturális megújítása infrastruktúra (4,6 Mrd (19,7 Mrd Ft) Ft) fejlesztése (31,9 Mrd Ft) (25,1 Mrd Ft) Ft) (22,5 Mrd Ft)

24 NYDOP

5.20. táblázat: A NYDOP Forrás: NYDOP (2007) alapján saját szerkesztés- és prioritásrendszere


159

5.2.10. Regionális Innovációs Stratégiák A regionális szintű versenyképesség kapcsán fontos még szót ejteni a regionális innovációs stratégiákról is, ezen belül példaként25 foglalkozunk a Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Stratégiával (2004), amelynek egyik legfőbb célja a vállalkozói versenyképesség javítása. A stratégia célrendszerét a 5.16. ábra mutatja.

5.16. ábra: A DDRIS célrendszere Forrás: Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség (2004) 25 A kiválasztás alapját a könyv és a kutatás témájához való területi illeszkedés adta, nem jelenti azt, hogy best practice-ként ismernénk el az adott stratégiát.

160


Látható, hogy ez a stratégia is nagy hangsúlyt fektet az együttműködésre úgy a vállalatok között, mint a vállalatok és a kutatóhelyek, tudásbázisok viszonylatában. Utóbbi azért is különösen fontos, mert Magyarországon a kutatás-fejlesztés vonatkozásában nem csak az ilyen jellegű – vállalati – kiadások alacsony szintje okoz problémát, hanem a kutatások hasznosulásának aránya is meglehetősen alacsony. Akárcsak a nemzeti szintű stratégiákban, itt is célként jelenik meg az üzleti környezet fejlesztése, ami egyrészt a szolgáltatások nyújtásában, másrészt a forrásokhoz való jobb hozzáférés segítésének szándékában ölt testet. A szektorális célok között a Pécs Pólus stratégiai iparágainak fejlesztése szerepel, tehát a környezeti, a kulturális és az egészségipar. Külön célkitűzés a meghatározó ipari ágazatok versenyképes működése; az egészséges élelmiszerek piaca, a szőlő-borkultúra, a textil-, ruházati és bőrfeldolgozó ipar, valamint a gépipar, fémfeldolgozás, elektronika területeket.


161

Forrásjegyzék Adler Judit – Akar László – Petz Rajmund (2004): A turizmus makrogazdasági szerepe; Tanulmány, GKI Gazdaságkutató Rt., Budapest Agg Zoltán, Dr.: A megyerendszer szerepe a magyar közigazgatásban ÁROP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Államreform Operatív Program DAOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Dél-Alföldi Operatív Program DDOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Dél- Dunántúli Operatív Program EKOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Elektronikus Közigazgatás Operatív Program Eurostat (2004); http://ec.europa.eu/eurostat ÉAOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Észak-Alföldi Operatív Program ÉMOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Észak-Magyarországi Operatív Program GOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Gazdaságfejlesztési Operatív Program Horváth Gyula (2006): Régiók és települések versenyképessége; Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, G&G Kft. Pécs

162


International Center for Economic Growth Európai Központ (2005): Vélemény Nr. 17. Versenyképesség és államháztartás; http://www.icegec.hu Itthon.hu (2004): Itthon otthon van: Turizmus Magyarországon; http://www.itthon.hu KDOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Közép-Dunántúli Operatív Program Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség (2004): A Dél-Dunántúli Régió Regionális Innovációs Stratégiája, http://www.ddriu.hu KEOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Környezet és Energia Operatív Program KMOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Közép-Magyarországi Operatív Program KÖZOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Közlekedés Operatív Program Központi Statisztikai Hivatal (2005): A gazdasági versenyképesség területi különbségei Magyarországon; http://www.ksh.hu Magyar Köztársaság Kormánya (2002): Cselekedni most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja 2002-2006 Magyar Köztársaság Kormánya (2005/1): Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció I. rész: Kiindulópontok Magyarország fejlesztéspolitikájához


163

Magyar Köztársaság Kormánya (2005/2): Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció II. rész: Magyarország fejlesztéspolitikai teendői Magyar Köztársaság Kormánya (2006): Új Magyarország, Szabadság és szolidaritás, A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010 Magyar Köztársaság Kormánya (2006/2): Magyarország aktualizált konvergencia programja 2006-2010 Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Új Magyarország Fejlesztési Terv: Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013 Magyar Turisztikai Hivatal (2005): Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2005-2013 Nagy Gábor Miklós (2004): Közigazgatási reform és regionális politika, Az Európai Unió támogatási rendszerének fogadására képes régiók kialakításának dilemmái Magyarországon Nemzeti Fejlesztési Hivatal (2004): Nemzeti Fejlesztési Terv 2004-2006; http://www.nfh.hu Nemzeti Fejlesztési Hivatal (2006): Fejlesztési pólusok Magyarországon, Fejlesztési pólusok konferenciája, 2006. március 16.; http://www.nfh.hu NYDOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Nyugat-Dunántúli Operatív Program OGY Magyar Köztársaság Országgyűlése (1996): 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről

164


OGY Magyar Köztársaság Országgyűlése (2004): 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről, 2004. szeptember 1től hatályos változat OGY Magyar Köztársaság Országgyűlése (2005): 96/2005. (XII.25.) OGY határozat az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról Országos Területfejlesztési Hivatal (2005): Országos Területfejlesztési Koncepció, http://www.otm.gov.hu TÁMOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Társadalmi Megújulás Operatív Program TIOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program Tótsimon Péter, Dr. (2007): Fejlesztéspolitika, kistérség, megye, régió; kézirat VOP Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Végrehajtás Operatív Program World Economic Forum (2007): The Global Competitiveness Report 2006–2007

A Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

165

6. A Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás 6.1. A kutatás háttere A Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás (továbbiakban VK) az Európai Unió Regionális Operatív Programjának keretében zajlott le 2005. június 2. és 2007. május 31. között. Egyik fő eredményeként jelölhetők meg a térség számára megfogalmazott ajánlások, melyek segítségével a versenyképesség fejlesztése valósulhat meg. A kutatás lefolytatásának szükségességét elsősorban az Európai Uniós csatlakozás következtében erősödő nemzetközi verseny indokolta. A fokozott versenyhelyzetben való helytálláshoz hozzájárul a VK is.

Egy lépés a megoldáshoz: a VK A Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás az Európai Unió által támogatott Európa Terv keretében valósult meg. A pályázatot a ROP 3.3 „A felsőoktatási intézmények és a helyi szereplők együttműködésének erősítése” című kiírásra került benyújtásra. Végrehajtásán keresztül a cél érdekében a négy támogatásban részesülő partner, vagyis a konzorcium folyamatos, szoros együttműködésére volt szükség. A Pécsi Tudományegyetem, a Környezetünkért Közalapítvány és partnerei segítségével a Dél-Dunántúli Régió egészét felölelő versenyképességi kutatás valósulhatott meg. A partnerek a projektben résztvevő hallgatókat az egyes kutatási lépések során hasznos tanácsokkal látták el, feladatuk volt továbbá az egyes szakterületeken elmélyülő munka irányítása. Mind a partnereket, mind a kutatási minta gazdálkodó szervezeteit, mind a kutatásban résztvevő más egyéneket, szervezeteket a legfrissebb eredményekről a projekt koordinátorai igyekeztek informálni a kutatás

166


összes szakaszában. Ez azért lényeges, mert az adott gazdasági helyzetben az idő kulcskérdés, így a kutatásban részt vevő gazdálkodó szervezetek hamar hasznosítani tudták a kutatás frissen fellelhető eredményeit. A projekt teljes ideje alatt komoly figyelem fordult tehát a régió gazdálkodóinak, lakosságának széleskörű tájékoztatására. A kutatás eredménye a helyi, gazdasági jellegű felsőoktatás fejlődése is, hiszen – az immáron elindult bolognai folyamat részeként – a foglalkoztatói igényeket sokkal inkább kielégítő tudást kaphatnak a felsőoktatási hallgatók. A kutatásban nemcsak ők, hanem mentoraik, a PTE Közgazdaságtudományi Karának professzorai is részt vettek, a hallgatók munkáját segítették. Amennyiben szükséges volt, tevékenységüket is irányították és a megalkotott részfeladatokat áttekintették, javaslatokat tettek a módosításra. A projekt során a résztvevők ajánlásokat fogalmaztak meg a kutatott szervezetek számára, többek között arról, hogy hogyan működhetnek szervesen együtt a Pécsi Tudományegyetemmel. A kutatási eredmények alapján az egyetem bővíti tananyagát két versenyképességi tantárggyal. A javaslatok, ajánlások pedig olyan elemeket fognak tartalmazni, melyek a képzés gyakorlati hasznát növelik – tehát közvetlenül javítják a végzett hallgatók, közvetve a jövendőbeli foglalkoztatók versenyképességét. Biztosak vagyunk benne, hogy a kutatás lebonyolításával olyan többletérték keletkezett a régió számára, mely a versenyképesség növelésén keresztül nemcsak megalapozza a további fejlődést, de elősegíti a felsőoktatás hasznosságának növelését, mely így hosszú távon fenntartható fejlődést biztosíthat a Dél-Dunántúli Régió egésze számára.


167

6.2. A kutatás célja és tevékenységei

Célok A Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás fő célja „A felsőoktatási intézmények és a helyi szereplők együttműködésének erősítése”. Mint már említésre került, ezt az elsőrendű célt részint a partnerek fokozott együttműködésén, valamint a projekt résztvevői, így a hallgatók a régiós gazdasági vállalkozásokkal kialakult kapcsolatain keresztül valósult meg. A két szféra egymáshoz közelítéséhez tartozik a projekt oldaláról a gazdálkodók ill. a lakosság folyamatos tájékoztatása. A kutatás további célja – mely a fenti, legfelső prioritást képező cél megvalósulásának mintegy mellékterméke – a helyi, gazdasági jellegű felsőoktatás fejlődése is. A két cél úgy volt összeköthető, hogy a megvalósító team azt remélte, hogy a gazdasági szervezetek foglalkoztatói igényei sokkal markánsabban felmérhetők egy ilyen együttműködés megvalósulása által. További – ezen cél teljesítésének a valószínűségét növelő – tényező, hogy a kutatócsapat munkáját a PTE-KTK oktatói folyamatosan koordinálták, így első kézből értesülhettek a friss eredményekről, foglalkoztatók által felmerült igényről. A cél megvalósulásának van még egy kiemelendő következménye: a hallgatók és a helyi gazdasági szervezetek között kiépült kapcsolat egyben nagyobb megtartó erőt eredményez a régió számára a friss diplomások felé; vagyis remélhetőleg több hallgató fog a szférában maradni, itt elhelyezkedni. Az érem másik oldala pedig, hogy több gazdasági szervezet fog gyakornokokat, friss diplomásokat alkalmazni, ha pozitív benyomásokra tesz szert velük kapcsolatosan. További fontos cél a VK primer kutatásának eredményei alapján kidolgozott ajánlások hasznosítása, vagyis egy komplex fejlesztési terv kidolgozása, amely egy olyan, a projekt hatáskörén már túlnyúló feladat, mely a projekt létrejötte és sikeres lefolytatása nélkül nem valósulhatna meg.


168

Tevékenységek A VK a fentiekben említett okok következtében egy versenyképességi felmérésre helyezte a hangsúlyt. A primer kutatásban a versenyképességet a régió szervezeteinél (cégek, nonprofit szervezetek és önkormányzati szféra) vizsgálták a projekt résztvevői. Meghatározták, hogy milyen versenyképességet befolyásoló tényezők vannak, valamint hogy a régió adottságai milyen (pozitív vagy negatív) formában alakítják az ott működő szervezetek versenyképességét. A primer kutatás komplex feladathalmaza (adatok felvétele, összegyűjtése, rögzítése és elemzése) természetesen csak a szekunder előkutatás szakaszának lebonyolítása utána vehette kezdetét. Így tehát a két fő részfolyamat a szekunder előkutatás, illetve a primer adatfelvétel, és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek. A minta tervezett elemszáma 200, melynek 50%-a gazdasági társaság, 25%-a önkormányzat, 25%-a pedig nonprofit szervezet. A minta lekérdezése kérdőíves felméréssel történt. A primer kutatás kérdőívét a kutatásban résztvevő egyetemi oktatók és hallgatók állították össze, tesztelték, és töltették ki a régió szervezeteivel. A kérdőív-blokkokat az egyes szekció-tagok külön-külön szerkesztették meg, majd azt a kutatási team egésze egy közös kérdőívvé formálta. Ezután következhetett tesztelés, mind a kérdőívek, mind a kérdező személyzet tekintetében. A team a partnerekkel együtt is véleményezte a kérdőív tesztelésének tapasztalatait, melynek alapján módosította a kérdőív kérdéseit, egyes esetekben a szerkezetét is, valamint kis mértékben változtatta a lekérdezés formáját. E szakasz fő feladata az volt tehát, hogy biztosítsa a legmagasabb szintű minőséget a primer adatfelvételhez. Miután megtörtént a kérdőív véglegesítése, következett az adatfelvétel és az adatfelvitel. A papíron kitöltött kérdőívek egy adatbázisba kerültek, melyet egy statisztikus csoport Microsoft Excel és SPSS szoftver segítségével elemzett.

Az adatbázis a http://www.versenykepesseg.com Internet címen érhető el.


169

A kutatás kérdőívének blokkjai a gazdaság fő témái köré épültek. A kutatás során felmérésre kerültek a régió gazdálkodóinak jellemzői, alkalmazott gazdasági módszerei (számvitel, kontrolling, pénzügyek, menedzsment, stratégia, marketing, információtechnológia, környezetvédelem, kommunikáció), valamint górcső alá kerültek a vizsgálódás során felismert, a régió egészére vonatkozó speciális jellemzők is. 6.3. A kutatás statisztikai háttere 6.3.1. A minta meghatározása A minta meghatározása esetében az első feladat a primer kutatás során megkérdezendő gazdasági társaságok, illetve önkormányzatok és nonprofit szervezetek számának és arányának rögzítése volt. A két rész egymástól, a nonprofit szféra (nonprofit szervezetek és önkormányzatok) a gazdaságitól markánsan elkülöníthető. A reprezentativitást garantálandó, a KSH által kibocsátott adatok legfrissebb verzióján alapszik a kalkuláció. A Központi Statisztikai Hivatal 2005-től megváltoztatta a gazdasági szervezetek számáról szóló tájékoztatás rendjét. Erre elsősorban a működő vállalkozások számának, vagyis a vállalkozások gazdasági aktivitásának meghatározásában az egységes európai módszertanra való áttérés miatt volt szükség. Ennek figyelembevétele eredményezte a következőkben bemutatásra kerülő, a mintakiválasztás során szem előtt tartott „céges” arányokat. A gazdasági társaságok aránya meghatározó ismérvek szerint A gazdasági társaságok arányát először megyénként (Baranya, Somogy és Tolna megye), majd a régiót (a Dél-Dunántúli Régió – Baranya megyével súlyozva) tekintve határozták meg a projekt résztvevői településtípus szerint. Településtípus szempontjából megkülönbözettük a megyeszék-

170


hely, a többi város és a község kategóriáját. Az elemzés során több ismérvet különböztettek meg. Forma (jogi állás) szerinti megoszlás A KSH szerint „gazdasági társaság” kategóriába tartozó vállalkozások köre a jelen kutatáshoz túlságosan tág volt, így ez a kategória leszűkítetésre került. A KSH 2004-es adatai képezték az alapot. Ebben a kutatás szempontjából érdekes kategóriák a jogi, illetve nem jogi személyiséggel rendelkező társas vállalkozások. Kimaradnak tehát ebből a részből az egyéni vállalkozók és a nonprofit szektor. A jogi személyiségű gazdasági vállalkozások köre: – a jogi személyiségű gazdasági társaságok (Kv, Kft, Rt); – a különböző típusú szövetkezetek; és az – egyéb jogi személyiségű gazdasági vállalkozások. A jogi személyiség nélküli gazdasági vállalkozások: – a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok (Kkt, Bt); és – az egyéb jogi személyiség nélküli társas gazdasági vállalkozások (tehát kivéve ebből a kategóriából az egyéni vállalkozókat). A ténylegesen működő szervezetek száma ill. aránya jelentette az alapot, mivel a mintába csupán működő vállalatok kerülhettek. Először a megyei arányokat elemezték a projekt résztvevői, mert ezek képezték a mintaválasztás során a reprezentativitás alapját, és erre épülhet a speciálisan súlyozott régiós arányszámok csoportja. Baranya megyében a legjellemzőbb a „nem jogi személyiségű társas vállalkozások megyeszékhelyen” kategória, ez teszi ki a működő gazdasági szervezetek 36%-át. A legalacsonyabb nagyságrendben pedig a jogi személyiségű társas vállalkozások a „többi város” kategóriában képviseltették magukat, mindössze 8%-ot tudhatnak magukénak. A megyében a működő gazdasági társaságok túlnyomó többsége Pécsen, tehát a megye-


171

székhelyen található (60%-ot meghaladó arányszám), a „többi város” és a „község” kategória nagyságrendileg egyformán osztozik a maradék majdnem 40%-on. A nem jogi személyiségű és jogi személyiségű vállalkozások között az előbbiek 10%-kal haladják meg az utóbbiak mértékét; vagyis körülbelül egyforma nagyságrendet képviselnek. Somogy megyében is a „nem jogi személyiségű társas vállalkozások megyeszékhelyen” kategória a leginkább mérvadó, de ebben a megyében az osztályrészük sokkal alacsonyabb, mindössze 20%. A homogenitás (ami Baranya megyében nem volt jellemző) jól látható abból, hogy a legkevésbé „népszerű” kategória a „nem jogi személyiségű társas vállalkozások községekben” a maga 14%-ával. Egyenletesen oszlanak meg továbbá a megyében a jogi és nem jogi személyiségű ill. a településtípusok szerinti társas vállalkozások is. A Tolna megyei arányok a következő táblában találhatók: Vállalkozás típusa

Jogi személyiségű Nem jogi személyiségű társas Összesen

Megyeszékhely 13,6

Többi város 18,5

12,2

Összesen 44,3

18,5

24,6

12,6

55,7

32,1

43,1

24,8

100,0

Község

6.1. táblázat: A működő gazdasági szervezetek forma és településkategória szerint Tolna megyében (%) Forrás: Saját szerkesztés a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján [KSH 2005 12p]

Ezt tehát azt jelenti, hogy az eddig kiemelt értékek szerint Tolna megyéből a maximumot a nem jogi személyiségű társas vállalkozások és a „többi város” kategória metszete képezi majd egynegyedes részesedéssel, míg a másik végletet a jogi személyiségű községekben található jogi gazdasági vállalkozások jelentik, tizenkét százalékkal. Azt mondhatjuk tehát, hogy a társas vállalkozások eloszlása Baranya megyéhez képest


172

egyenletesebb, míg Somogy megyéhez képest kevésbé egyenletes. A jogi és nem jogi személyiség közti megoszlás a Baranya megyeivel szinte tökéletesen megegyezik. A településtípusok között a Somogy megyeihez hasonló a megoszlás, bár láthatólag Tolna megyében kiemelkedő a „többi város” kategóriába eső társas vállalkozások száma. A régiós elvárt arányokat speciálisan képeztük a bemutatott megyei arányokból. A régiós értékek képzésénél Baranya megye 0,7-es, Somogy, illetve Tolna megye pedig 0,15-0,15-ös súlyt kapott. Ez a súlyozás végig érvényes minden egyes régiós arányképzésnél. Ezen súlyokból és a fenti arányokból eredményül a következő táblába összefoglalható adatok keletkeztek: Vállalkozás típusa

Jogi személyiségű Nem jogi személyiségű társas Összesen

Megyeszékhely 24,2

Többi város 9,8

33,1

13,1

10,1

56,3

57,3

22,9

19,8

100,0

Község 9,7

Összesen 44,3

6.2. táblázat: A működő gazdasági szervezetek forma és településkategória szerint Dél-Dunántúli Régióban Baranya megyével súlyozva (%) Forrás: Saját szerkesztés a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján [KSH 2005 12p]

Érdemes megjegyezni, hogy a jogi személyiségű gazdasági vállalkozások több mint 90%-a a korlátolt felelősségű társaság kategóriába tartozik, míg a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági vállalkozások esetében hasonló arányban képviseltetnek a betéti társaságok.

Vállalatméret szerinti megoszlás A KSH vállalatméret szempontjából képzett kategóriái alapján megkülönböztethetők mikro- (1-9 fő), kis- (10-49 fős csoportja két részre


173

bontva: 10-19 és 20-49 fő), közép- (50-249 fő), és nagyvállalatok (250 fő felett). Az ezeken kívül létező „ismeretlen létszámú”, valamint a „0 fős” szervezeti kategóriák nem jelentettek a minta számára hasznos információt. Itt is a működő vállalkozások aránya képezte az alapot a már fent említett okokból. A mikrovállalkozások Baranya megye esetén 95%-os arányban képviseltetik magukat, ami következtetni enged arra, hogy a további négy kategóriában nagyon alacsonyak az arányok, és persze ahogy nő a vállalatméret, úgy csökken a társas vállalkozások aránya. Az eredeti táblázatból kiemelendő érték még az a már fent is említett, megyeszékhelyközpontúságra utaló tény, hogy Pécs a vállalkozások több mint 50%-át tömöríti. Somogy megyében a mikrovállalkozások aránya egy kicsivel még a Baranyai megyében jellemző arányt is meghaladja, bár nem éri el a 96%ot. Itt még egyenetlenebb az eloszlás, a kisvállalatok aránya 2,5%, míg a nagyvállalati kategóriába 0% tartozott. Tolna megyében a társas vállalkozások méret szerinti megoszlása tökéletesen követi a Somogy megyei arányokat. A súlyozott régiós adatok a következő táblázatban találhatók: Vállalkozás MegyeszékTöbbi város méret hely 1-9 fő 10-19 fő 20-49 fő 50-249 fő 250 főÖsszesen

43,9 1,4 0,7 0,3 0,0 46,3

26,6 0,7 0,4 0,3 0,0 28,0

Község

Összesen

24,7 0,5 0,3 0,2 0,0 25,7

95,2 2,6 1,4 0,8 0,0 100,0

6.3. táblázat: A működő gazdasági szervezetek település- és létszám-kategória szerint a Dél-Dunántúli Régióban Baranya megyével súlyozva (%) Forrás: Saját szerkesztés a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján [KSH 2005 15p]

174


A régiós adatokban is megjelenik tehát, hogy a nagyvállalatok kategóriája alacsony létszámú, a mikrovállalkozások minden megyében 95% feletti részaránnyal bírnak.

Szektor szerinti megoszlás A versenyképesség szempontjából a településkategórián, a vállalati formán és a vállalatméreten kívül további fontos tényező a vállalkozás gazdasági szektorbeli hovatartozása. A KSH-s ágazati besorolás túlságosan szétaprózta volna a kutatási adatbázist. Kézenfekvő kompromisszum volt az elemzők szerint az ágazatok helyett a vállalatokat az alapvető gazdasági szektorokba sorolni. A szokásos hármas bontás: a primer vagy kitermelő, szekunder vagy feldolgozó, és tercier vagy szolgáltató szektor elkülönítése tűnt célszerűnek. A Baranya megyei adatok láthatók a következő táblában:

Vállalkozás MegyeszékTöbbi város szektor hely Primer 0,7 1,3 Szekunder 8,2 4,5 Tercier 45,2 17,3 Összesen 54,1 23,1

Község

Összesen

3,5 5,1 14,2 22,8

5,5 17,8 76,7 100,0

6.4. táblázat: A működő gazdasági szervezetek gazdasági szektor és településkategória szerint Baranya megyében (%) Forrás: Saját szerkesztés a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján [KSH 2005 17p]

Kiemelendő a primer szektor igen alacsony, kevesebb, mint 6%-os aránya, emellett az, hogy a szekunder szektorban tevékenykedő vállalkozá-


175

sok aránya nem éri el az ötödrészt. Így tehát a tercier szektor a legjellemzőbb a maga majdnem 77%-ával. A településtípus szerinti bontást is figyelembe véve ismét Baranya megyeszékhely-központúsága ötlik szembe; a tercier szektorban Pécsen az összes vállalkozás majdnem fele e kategóriák metszetében található. A legkevésbé pedig a primer szektorban tevékenykedő vállalkozások jelenléte jellemző a megyeszékhelyen. Somogy megyében a primer szektor magasabb aránya jellemző, de itt sem éri el az említett érték az egytizedet. A szekunder szektor 17%-ot képvisel, így a tercier szektor éppen hogy 74%-ot tesz ki. Itt a legjellemzőbb kategória-metszet a „többi város”-tercier szektor (majdnem 30%kal), a legkisebb arányszámot pedig itt is a primer szektor-megyeszékhely metszés adja. Tolna megyében a primer szektor aránya a Somogy megyeivel egyezik, de itt lényegesen nagyobb a szekunder szektor aránya, meghaladja az egyötöd részt. Így a tercier szektor aránya alig haladja meg a 70%-ot, ami a fejlett országok nemzetközi arányát messze alulmúlja. A legjellemzőbb kategória-találkozás Tolna megye esetén is a tercier szektor-„többi város”, majdnem megközelíti az egyharmad részt. A továbbra is ugyanolyan módon súlyozott régiós értékek találhatók a következő táblázatban: Vállalkozás MegyeszékTöbbi város szektor hely Primer 0,8 1,5 Szekunder 7,4 5,2 Tercier 40,3 20,0 Összesen 48,5 26,7

Község

Összesen

4,0 5,4 15,4 24,8

6,3 18,0 75,7 100,0

6.5. táblázat: A működő gazdasági szervezetek gazdasági szektor és településkategória szerint a Dél-Dunántúlon Baranya megyével súlyozva (%) Forrás: Saját szerkesztés a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján [KSH 2005 17p]

176


Ismét láthatóak bizonyos egyértelmű, és cseppet sem meglepő tendenciák. A primer szektor aránya nő, ahogy haladunk a nagyobb településkategóriáktól a kisebbek felé. Ezen kívül minden megyében – így a régióban is – látható a tercier szektor komoly (min. 70%-os) túlsúlya.

A nonprofit szektor és szervezeteinek aránya az ismérvek szerint A kutatás másik fő köréről, a nonprofit szervezetekről jóval kevesebb információt, adatot lehetett találni a vállalati szférában. Ennek a jelenségnek az az oka, hogy ennek mélyebb vizsgálatával a KSH nem foglalkozik. Elsődleges ismérv lett a forma, vagyis annak vizsgálata, hogy hogyan aránylik egymáshoz a költségvetési és a nonprofit szervezetek száma bizonyos egyéb ismérvek függvényében. A „költségvetési szervek” KSH kategóriájába tartoznak: – központi költségvetési szervek és intézményeik, – helyi, helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szervek és intézményeik, – társadalombiztosítási költségvetési szervek, – köztestületi költségvetési szervek, – országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szervek, – területfejlesztési tanácsok és társulások. A nonprofit szervezetek három nagy kategóriát tömörítenek: – alapítványok, közalapítványok, – egyesületek, érdekképviseleti szervezetek, – közhasznú társaságok, intézmények.


177

Ide sorolhatók még a köztestületek, az egyházak és a magánbiztosítók is, ezek részaránya azonban igen alacsony, együtt is csak 1-2%.

Szervezeti méret szerint A kategóriák a fentiekkel azonosak, itt is a működő vállalkozások arányát vettük alapul a már korábban említett okokból. A fent vázolt finom tagolású kategóriákra vonatkozó adatokat működő szervezetekre nem találtunk. Ezen kívül a KSH-tól származó adatok szerint a költségvetési szervezetek majdnem egyötöde ismeretlen, illetve 0 fős létszámú. A nonprofit szervezetek esetében sajnos az ismeretlen és 0 fős létszám dominál (átlagosan 95%). Ezt a két kategóriát ismét kivettük a minta által betartandó arányszámolásból. De azt fontos megjegyezni, hogy ez torzulást okoz, amellett, hogy mintavételi szempontból ez a probléma kezelhetetlen. Baranya megyében a működő nonprofit szervezetek és önkormányzatok együttes arányának megoszlása teljesen eltér a gazdasági jellegű szervezetekétől. Még a szervezetek felét sem éri el a mikroszint aránya. Egyötödös nagyságrendet tudhat magáénak a kisvállalkozások mindkét kategóriája (10-19; 20-49), így a közép és nagyvállalkozások együttesen 15%-kal jellemezhetők. A költségvetési szervek képezik a vizsgált szervezettípusok 80%-át, a nonprofit szervezetek pedig a 20%-át. Somogy megyében is jellemző a szervezettípusok Baranya megyével megegyező megoszlása, mint a következő táblázat is mutatja: Vállalkozás méret

Költségvetési szervek

Nonprofit szervezetek

Összesen

1-9 fő 10-19 fő 20-49 fő 50-249 fő

26,0 16,1 21,9 14,9

16,9 1,6 0,6 0,5

42,9 17,7 22,5 15,4


178

Vállalkozás mérete



Összesen

250 főÖsszesen

1,1 80,0

0,4 20,0

1,5 100,0

6.6. táblázat: A működő nonprofit szervezetek és az önkormányzatok aránya létszám-kategória alapján Somogy megyében (%) Forrás: Saját szerkesztés a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján [KSH 2005 12p]

Kiemelendő Somogy megye esetén a 20-49 fő közötti létszámmal bíró szervezetek majd egynegyednyi aránya, melyből azonban a nonprofit szervezetek ismét csak minimális értéket képviselnek. Ebben a megyében magasabb a nonprofit szektorban tevékenykedő nagyméretű vállalatok aránya. Tolna megyében a mikroméretű nonprofit szervezetek aránya nem éri el a 40%-ot, itt is kiemelkedő ezt kompenzálandó a 20-49 fős szervetek aránya; több mint negyedrészt képviselnek. A régiós adatok a következők: Vállalkozás méret



Összesen

1-9 fő 10-19 fő 20-49 fő 50-249 fő 250 főÖsszesen

33,8 15,9 18,6 13,4 1,0 82,7

12,7 2,3 1,2 0,9 0,2 17,3

46,5 18,2 19,8 14,3 1,2 100,0

6.7. táblázat: A működő nonprofit szervezetek és az önkormányzatok aránya létszám-kategória alapján a Dél-Dunántúli Régióban, Baranya megyével súlyozva (%) Forrás: Saját szerkesztés a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján [KSH 2004 61p, 67p, 69p]


179

A „költségvetési szervek” csoport átlagosan 96-97%-át a „Helyi, helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv és intézménye” alkategória teszi ki, ezért közelíthetjük ezzel az önkormányzatok csoportját. Gyakorlatilag öthatod-egyhatod arányban viszonyulnak egymáshoz a költségvetési szervek és a nonprofit szervezetek, ezen arányok betartása a cél tehát.

Településtípus szerint A településtípus mindenképpen meghatározó a versenyképesség szempontjából. Sajnos azonban ilyen kategória szerinti adatok nem álltak rendelkezésre. Ahol megvolt a finom felosztás, amiben szerepelt a költségvetési szervezet és a nonprofit kategória is, ott nem volt településtípusonkénti bontás. Ezért a valós helyzetnek csak a közelítésére volt mód úgy, hogy az összes működő gazdasági szervezetből kivontuk az összes vállalkozás és a nonprofit szervezetek összegét, és így megkaptuk a költségvetési szervezetek és az MRP (Munkavállalói Résztulajdonosi Program) szervezetek összességét. Az MRP szervezetek körülbelül 0,2%-kal növelik a következőkben látható, költségvetési szervezetekre vonatkozó számokat. Baranya megye esetében település-típus szerinti bontásban elmondható, hogy a megyeszékhely és a község kategória egyaránt 40%-ot tudhat magáénak, így egyötödös a „többi város”-ban fellelhető költségvetési és nonprofit szervezetek aránya. A költségvetési szervek településtípustól függetlenül a szervezetek ötödét képezik, így majd 80% a nonprofit szervezetek aránya. A sorban következő Somogy megyénél jellemző az abszolút községi túlsúly. Ez valószínűleg egyenes következménye a térség aprófalvas jellegének. A másik két településkategória a maradék 50%-on körülbelül egyformán osztozik. A költségvetési és a nonprofit szervezetek a Baranya megyei megoszlást követik.


180

Tolna megyével kapcsolatban elmondható, hogy mint az eddigi esetekben, így itt is a két előbb ismertetett megyei arányok arany-középútját jelenti. A megyeszékhely majdnem egynegyedes arányt képvisel, a „többi város” 34%-ot, míg a községek jelentik a szervezetek 43%-át. A 80-20 arány a nonprofit szervezetek javára itt is megjelenik.

A régiós adatok illusztrálására a következő táblázat hivatott: Településtípus



Összesen

Megyeszékhely Többi város Község Összesen

3,1 4,0 15,7 22,8

35,0 17,4 24,8 77,2

38,1 21,4 40,5 100,0

6.8. táblázat: A működő nonprofit szervezetek és az önkormányzatok aránya településtípus alapján a Dél-Dunántúli Régióban, Baranya megyével súlyozva (%) Forrás: Saját szerkesztés a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján [KSH 2005 12p]

Leolvasható a táblázatból, hogy a Dél-Dunántúli Régió igencsak aprófalvas térség.

Összefoglalás A felvázolt arányok betartásával a régió vállalkozásaiból településtípus, gazdálkodási forma, szektorok és vállalatméret szerint reprezentatív minta jött létre. Kisebb torzítások sajnos jelen voltak, de ezek – remélhetőleg – nem okoznak érdemi eltérést a valóságtól. A meglévő céglistából ténylegesen, véletlen módon történt az itt felsorolt arányok betartásával a mintavétel.


181

6.3.2. Elemzés A fent bemutatott mintavételnek megfelelően kitöltetett kérdőívek adatbázisba történő konvertálása következhetett. Egy statisztikai elemző csoport kezdte meg a nyers adatok feldolgozását. Először MS Excel alapú adatbázist hoztak létre, mely lehetővé tette néhány egyszerűbb adatfelvitelből eredő hiba kiszűrését, valamint néhány főbb törvényszerűség felvázolását. Ezután adatok szűrése és szükség esetén átkonvertálása következhetett, az így létrejött már használható adattáblát lehetett az SPSS nevű szoftver rendelkezésére bocsátani. Az elemző team által felhasznált statisztikai módszerek a következők voltak: – átkódolások, bizonyos változók különböző skálákról más skálákra való konvertálása; – leíró statisztika, mely az adatokat középértékeik szóródási jellemzőik segítségével írja le; – kereszttáblák, melyek a leíró jellegükön túl asszociációs kapcsolat szorosságának tesztelésére is alkalmasak; – többváltozós regresszió, mely a különböző folytonos változók közötti ok-okozati kapcsolatok feltérképezésére hivatott; – sokváltozós statisztikai módszerek, melyek egyszerűsítések, pl. csoportképzések, dimenziócsökkentések segítségével átláthatóbbá, értékelhetőbbé teszik a kapott eredményeket (ilyenek pl. a klaszteranalízis, faktoranalízis). Mindehhez szükség volt egy úgynevezett versenyképességi indexre, melynek a különböző vállalati jellegű tulajdonságokkal alkotott kapcsolata jelenti a végső elemzés fő vonalát.

182


6.3.3. Versenyképességi Index (Iv) A versenyképességi index a gazdasági szervezetek versenyképességének mérésére szolgáló index a VK kérdőíve alapján. A kutatásban résztvevő módszertanosok egyik célja a rendelkezésre álló válaszokból olyan index megalkotása volt, amely segítségével elemezni lehet a megkérdezett szervezetek versenyképességét. Ezt a munkát a módszertanos team statisztikai támogatással végezte el, amelynek leglényegesebb lépései az alábbiakban kerülnek bemutatásra. Az 1. fejezetben leírt versenyképesség-történetből is látható, hogy többen, különféle szempontok és felfogások szerint közelítettek ehhez a fogalomhoz. Egyik sem fedi le tökéletesen a versenyképesség fogalmát, mindegyiknek megvannak az előnyei, hátrányai; támogatói, ellenzői. A Dél-Dunántúli Régió gazdasági szervezetei versenyképességének felméréséhez többfajta elmélet egyes elemeit kellett felhasználni. Ha a versenyképesség van fókuszban, valamilyen szinten a bevett szemléletre kell hagyatkozni, de a projekt résztvevői átalakították ezt úgy, hogy alkalmas legyen a versenyképességnek „egy, vagy abszolút fókuszú” (az adott cég van a fókuszban) megközelítésére. Így Török Ádám meghatározása [Török 1999 27p] alapján figyelembe vették a célpiac(ok) alakulását és a definícióban említett helytállási képességet a változásokhoz való alkalmazkodással közelítették. Hoványi Gábor a porteri versenymodell alapján szerkesztett mérőszámainak [Hoványi 1998p] fényében bevonták a tényezőváltozók körébe a kutatás-fejlesztést és a marketing-költségvetés arányát. A rovaniemi „Versenyképes régiók: a helyes gyakorlatok meghatározása” című szemináriumot 2004. október 13. és 15. között rendezték meg, három témájából az egyik az „Együttműködés és versenyképesség” volt, mely fontos építőköve a versenyképes, fenntartható és munkahelyteremtő európai gazdaságnak. [Daman 2004] Az üléseken hangsúlyozták, hogy a mikroszintű szövetségek nagymértékben hozzájárulhatnak


183

az interregionális, az idő előrehaladtával pedig az internacionális együttműködéshez, melyek a hosszú távú versenyképesség elengedhetetlen feltételei. Ezen kívül a Dél-Dunántúli Régió speciális, aprófalvas szerkezetéből következik az együttműködés fontossága. Ezek alapján adódott a vállalati versenyképesség egyik alappilléreként a stratégiai szövetségek kialakítása és fenntartása. Szintén Daman leírása alapján vették a projekt résztvevői tekintetbe a fluktuációt, mint a versenyképességet akadályozó fontos tényezőt, mivel a beszámoló másik fontos pontja volt az egymás megértésén és a bizalmi együttműködésen alapuló munka. Ezt a munkát pedig nehezíti, ha az alkalmazotti gárda összetétele folyamatosan módosul. További ezt alátámasztó tényező az Európai Unió honlapján található versenyképességi felfogás: „A hazai és nemzetközi szintű piaci versenyképesség érdekében munkáltatói szempontból szükség van a rendelkezésre álló munkaerőállomány stabilizálására, a fluktuáció minimalizálására.” [Európai Unió 2006] Így tehát utolsó, a versenyképességet meghatározó tényezőként a fluktuációt jelölték meg az index alkotói. A kiválasztott változók tehát: – a kutatás-fejlesztés (K), – a célpiac(ok) alakulása (C), – a változásokhoz való viszony (V), – a marketing-költségvetés aránya (M), – stratégiai szövetségben való részvétel (S) és – a munkaerő-fluktuáció (F). A versenyképesség és a fenti változók között additív kapcsolat állítottak fel. Az egyes változók mérése a kérdőív válasz-struktúrájából adódóan különböző skálákon történt. Célszerű volt emiatt az eltérő eloszlással rendelkező változók mindegyikét 1 várható értékű, 0 szórású normális

184


eloszlásra konvertálni (standardizálni) . A hat változóból az aggregálás műveletének segítségével egy jött létre. Ennek az aggregátumnak az értékei a [-2,5;2,5] intervallumba esnek, és gyakorisági megoszlását a következő ábra mutatja:

6.1. ábra: A hat standardizált változó aggregátumának hisztogramja Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

X −X , ahol X st ≈ N (1 ; 0) [Pintér-Rappai 2007 61p] X 

i A matematika nyelvén: X i = X st =  s 


185

A tényezők súlyrendszerének meghatározása érdekében az aggregált versenyképességi indexet eredményváltozónak kellett tekinteni, és így hét (a hat eredeti magyarázó- és az egy eredmény- (aggregátum)) változóra lefuttatott lineáris regresszió eredményeként kapott paraméterek képezték a változók versenyképességi indexbeli súlyértékeit: Iv

0,31 u K 0,42 u V 0,349 u M 0,289 u F 0,325 u S 0,295 u C

Az egyes standardizált változók értékei adekvát módon e súlyokkal lettek megszorozva, így jött létre a fenti regressziós modell. Az ezáltal létrejött végső, folytonos index normális eloszlást követ. A kérdőívben nagy arányban szereplő kategorikus változók miatt azonban az elemzés adekvát volta igényelte az eredeti, folytonos versenyképességi index csoportokra történő bontását (vagyis szintén diszkrét változóvá történő konvertálását). A csoportbontásra kézenfekvő sokváltozós statisztikai módszer a klaszteranalízis, a konkrét adatok esetében azonban ez nem vezetett eredményre. Normális eloszlású változók esetén a Likert-skálára történő konvertálás a teljes intervallum egyenlő részekre történő felosztásával [Kehl-Rappai 2006] történik. Döntést igényelt továbbá ennél a lépésnél, hogy hány csoportba célszerű tömöríteni a mintát versenyképességi szempontból. A mintaelem-szám öt illetve három csoport kialakítását tette célszerűvé. Az eredeti index normális eloszlásának kétségtelenül sok jó matematikai tulajdonsága van, vékony szélű eloszlásként azonban az öt versenyképességi csoport esetén a két szélső csoport tíz alatti elemszámmal bír, így csak a hármas csoportbontás (lemaradó, átlagos versenyképességű, élenjáró) teszi lehetővé a statisztikailag korrekt elemzést.

A többváltozós alap-regressziós modell alapján: Y = b 0 + b1 X 1 + b 2 X 2 +  + b k X k + e , ahol k a változók száma. [Pintér-Rappai 2007 431p]

Ahol a változók a fenti jelöléssel azonosítottak; K – kutatás-fejlesztés, V – változásokhoz való viszony, M – a marketing-költségvetés aránya, F – munkaerő-fluktuáció, S – stratégiai szövetségekben való részvétel, C – a célpiacok alakulása,


186

6.2. ábra: A diszkrét versenyképességi index egyes kategóriáinak gyakoriságai (lemaradó (1), átlagos versenyképességű (2), élenjáró (3)) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A következő kategóriák jöttek létre a csoportosítás eredményeként: Csoport jele

Versenyképességi kategória

Gazdasági szervezetek (%)

1 2 3

Lemaradó Átlagos versenyképességű Élenjáró

24,2 60,6 15,2

6.9. táblázat: Versenyképességi kategóriák Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Az eredeti, folytonos versenyképességi index a régió vállalatainak versenyképességét mérő mutató lett. A kategorizált indexből, vagyis a versenyképességi csoportokból kiindulva következtethetünk a gazdasági szervezetek versenyképességi megoszlására régiós szinten. Ebből az derül


187

ki, hogy a lemaradó kategória az élenjáró csoport méretének mintegy másfélszerese. Az index létrehozásának szükségességét alátámasztja, hogy a korábban létrehozott versenyképességet közelítő mutatók elsősorban makro- (országos) szintet vizsgálnak. A másik ok az, hogy a vállalati szintű versenyképességet mérő mutatók a nagyvállalati szektorra fókuszálnak. Így tehát a VK statisztikai csoportja által meghatározott versenyképességi index annyival több az ismert indexeknél, hogy segítségével fel lehet mérni a kis- és középvállalatok versenyképességét is, így erre épülhetett a DélDunántúli Régió megkérdezett gazdasági szervezeteinek versenyképességi elemzése. 6.4. A kutatás kiinduló hipotézisei (gazdasági szervezetek) A kutatás lefolytatását, így a kérdőív megszerkesztését megelőző lépés volt a kezdeti hipotézisek felvázolása. A résztvevők igyekeztek a különböző vállalati funkciók és a versenyképesség kapcsolatát leíró kiinduló feltevéseket kidolgozni. Az első állítás a számviteli vezetői rendszerrel kapcsolatos; azon vállalatok, melyek rendelkeznek saját számviteli és kontrolling rendszerrel, nagyobb arányban versenyképesek, mint társaik. Ez a modernizációt próbálja megfogni, hiszen általános a köztudatban az, hogy minél inkább lépést tart egy adott gazdasági szervezet a kor vívmányaival, a nemzetközi fejlesztésekkel, annál versenyképesebb. A projekt résztvevői a szervezés-vezetéssel kapcsolatos hipotézisben azt fogalmazták meg, hogy minél inkább jellemző a humán erőforrás megbecsülése – vagyis például javadalmazási rendszer megléte és más ösztönzők –, annál valószínűbb a magasabb versenyképesség. Ezen kívül kiemelkedő jelentőségűnek minősítették az alacsony fluktuációt és a stratégia letisztult mivoltát is, mint a versenyképességre ható tényezőket. A marketingtevékenység sikeressége is egy, a versenyképességet meghatározó tényező. A marketing alatt elsősorban a kialakult és artikulált

188


arculatra, ill. a finomra hangolt stratégiára és akciótervre kell jelen esetben gondolni. Ezen kívüli, de ezzel szoros kapcsolatban álló vizsgálati szempont volt a vállalatok versenyképessége és a hosszú távú gondolkodásmód kapcsolata. Az ehhez kapcsolódó hipotézis tehát; a versenyképesebb vállalatok nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a hosszú távú gondolkodásmódnak. A környezetvédelem tudatossága, az ezzel kapcsolatos beruházások mértéke is pozitív hatással van a versenyképességi helyzetre a következő hipotézis szerint. Ez részint a modernizáció, részint pedig a felvilágosult, tudatos, etikus üzleti magatartást követő mentalitás feltételezésének eredménye. További hipotézist fogalmazott meg az alkotó csapat az export-import túlsúly milyensége és a versenyképesség szempontjából elfoglalt pozíció köré. Amely cég tevékenységében az export dominál, az végez előrébb a fent említett versenyhelyzetben. 6.5. A kérdőív váza, szerkezete A 36 oldalas kérdőív egyes blokkjai a gazdaság fő témáira épültek. Az egyes témákhoz 5-20 kérdés kapcsolódott, fontosságuk függvényében. Bontást alkalmazott a kérdőívet megalkotó team a szervezettípusok függvényében: bizonyos kérdésekre minden szervezettípus válaszolt, de voltak speciálisan gazdasági szervezetekre, nonprofit szervezetekre és önkormányzatokra vonatkozó kérdések. Az első blokk az általános kérdéseket tömörítette, ilyenek voltak például a létszámra, székhelyre, szervezeti hovatartozásra és működési formára vonatkozó kérdések. Ezek lettek az elemzés szükséges fő kategóriás ismérvek. Az ezt követő blokk tartalmazta a kérdőívet kitöltő személy pozícióján túl, a vezetői ügyvitellel kapcsolatos kérdéseket, fókuszban a számvitel, a fő gazdálkodási irányelvek, az EU-s pályázatok figyelemmel kísérése, az adórendszerrel kapcsolatos szubjektív vélemény, az internettel való ellá-


189

tottság, a kommunikáció, és a PR. Az ebben a részben szereplő kérdésekre adott válaszok már közelebb vitték az elemző csoportot a cél eléréséhez, vagyis a hipotézisek teszteléséhez. Környezetvédelemhez kapcsolódó kérdések következtek a harmadik részben. Itt a hangsúly a környezettudatosságon, a különböző környezetvédelmi beruházásokon, az ezzel kapcsolatos kommunikáción és a környezetvédelem versenyképességgel felírható viszonyán volt. A környezetvédelemmel kapcsolatos rész különösen fontos volt, hiszen a projekt konzorciumvezetőjének – a Környezetünkért Közalapítványnak – is ez a fő tevékenységi területe. A következő kérdésblokk a kutatás-fejlesztés és az innováció köré épült. Itt leginkább az volt kritikus, hogy egyáltalán zajlanak-e ilyen jellegű tevékenységek az adott szervezetnél, valamint az, hogy milyen ezzel kapcsolatos fő akadályozó tényezőket látnak a régióban a kitöltők. Az önkormányzattal való együttműködés került a következő kérdőívrész fókuszába. Itt az együttműködés létére, intenzitására, szükségességére vonatkoztak a feltett kérdések, valamint azt is megpróbálta felmérni a projekt team, hogy van-e az önkormányzatokkal történő együttműködés és a versenyképesség között a szervezetek szerint kapcsolat. Ez után következett az egyik legnagyobb blokk, a marketing és menedzsment témakörök kérdőívrésze. Ennek fókuszában szerepelt pl. a külső tanácsadó, a piac, a költségvetés szerkezete, a marketingfilozófia, az internetes kereskedelem, a versenytársakhoz való viszony, a marketingeszközök alkalmazása, a marketingkutatás alkalmazása, a külföldi kapcsolat ill. a teljesítményértékelési rendszer kérdése. Ennek a blokknak részét képezi az emberi erőforrás menedzsmentet felmérni hivatott kérdéscsoport is; a jó vezető ismérvei, a döntésmeghozatal alapja, az alkalmazottak megoszlása nemek, munkába járás, fogyatékkal élés, foglalkozatás módja (teljes, rész- vagy rugalmas munkaidő) szerint, a fluktuáció mértéke, gyakornokok alkalmazása, cafetéria rendszer, az alkalmazotti érdekképviselet milyensége.

190


A kérdőív további részei az önkormányzatoknak szólnak, illetve a nonprofit szervezeteknek. Az önkormányzatok esetén a bevételi forrásokra, a környezetvédelemmel való kapcsolatra, a kamarákkal való együttműködés szorosságára, a regionális tervekről alkotott véleményre vonatkoztak a kérdések. A nonprofit szféra esetén a saját iroda kérdése, az önkormányzatokkal való együttműködés szintje, a bevételek forrása és megoszlása volt fókuszban.


191

Forrásjegyzék Daman, Thierry (2004): Európai Unió, Regionális Politika; Inforegio News, 128. sz., ec.europa.eu/regional_policy Európai Unió (2006): EQUAL REGINET – Regionális Munkahelymegtartó Hálózat – Magyarország Hoványi Gábor (1998): Menedzsmentkoncepciók, menedzsmentmódszerek; Janus Pannonius Tudomány Egyetem, Pécs, 271. p. Kehl Dániel - Rappai Gábor (2006): Mintaelemszám tervezése Likertskálát alkalmazó lekérdezésekben; Statisztikai Szemle, 85. évf. 9. sz. / 2006. 848-875 p. KSH Központi Statisztikai Hivatal Pécsi Igazgatósága (2004): Somogy megyei statisztikai tájékoztató KSH Központi Statisztikai Hivatal Pécsi Igazgatósága (2005): A gazdasági szervezetek számának alakulása a Dél-Dunántúlon Pintér József – Rappai Gábor (1999): Statisztika; Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs Török Ádám (1999): Verseny a versenyképességért? MEH, Budapest

A gazdasági szervezetek versenyképessége

193

7. A gazdasági szervezetek versenyképessége A Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás (VK) elemzésének egyik hangsúlyos pontja a gazdasági szervezetek jellemzése. A gazdasági szervezetek versenyképessége számos módon megragadható. A VK két szempontból közelített. Egyrészt a versenyképességi index segítségével megpróbálta jellemezni a régió vállalatait teljesítményük szempontjából. Másrészt rávilágított arra, hogy a régió versenyképes vállalatai milyen gyakorlatot követnek. A következőkben a VK gazdasági szervezetekre vonatkozó elemzését mutatjuk be. Szó lesz a hosszú távú gondolkodásmód és a versenyképesség kapcsolatáról, az ellenőrzési és kontrolling gyakorlatról, a környezeti tudatosságról, a K+F beruházásokról és a fontosabb emberi erőforrás menedzsment szempontokról. 7.1. A hosszú távú gondolkodásmód és a versenyképesség Az elemzés egyik sarkalatos pontja volt a versenyképesség és a hosszú távú gondolkodásmód között meghúzódó kapcsolat felderítése. Másképpen fogalmazva, kijelenthető-e, hogy a versenyképesebb vállalatok szükségképpen jobban integrálják a hosszú távú gondolkodásmódot a vállalati működésbe, illetve nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak. A kérdőívben szereplő négy attitűd jellegű kérdés került faktoranalízis alá. Ebből az elemzésből képzett faktor feleltethető meg a hosszú távú gondolkodásmódot jellemző értéknek. Faktorba kerülő kérdések a következők voltak: Mennyire tartja ön fontosnak (1-től 6-ig értékelve): – a hosszú távú beszállítói kapcsolatokat; – a hosszú távú értékesítési kapcsolatokat;

194


– a kiszervezést; – a stratégiai szövetséget, közös vállalatot. Ezzel a hosszú távú gondolkodásmód faktorral és a versenyképességi indexszel k-közepű klaszteranalízis segítségével előállíthatóak csoportok, melyek aztán jellemzik a régió vállalatait ezen két szempontból. Az eredményt szemlélteti a 7.1. ábra.

7.1. ábra: A versenyképesség és a hosszú távú gondolkodás kapcsolata Forrás: Komplex Dél-Dunánvtúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Az elemzés során öt eltérő csoportot tudunk definiálni a megkérdezett cégekből: – Gondolkodó élenjárók – Szerencsések – Próbálkozók – Árral úszók – Gondolkodók A köztük levő sorrendet elsősorban a piaci körülmények, a piaci potenciál határozzák meg. A felmérés során minden vállalat értékelte piacát, annak megfelelően, hogy azt bővülőnek, változatlannak, lassan zsugorodónak, vagy erősen zsugorodónak tartja. Ezekből a válaszokból könnyen


195

számolható egy, az adott klaszter piacát jellemző érték. A bővülő kategóriához hozzárendelhető a négyes érték, a változatlanhoz egy hármas, a lassan zsugorodóhoz egy kettes, az erősen zsugorodóhoz egy egyes. Súlyozott átlagolással ezután már kapható egy piaci potenciál érték (lásd 7.1. táblázat). Klaszter

Bővül Változatlan Lassan zsugorodik Erősen zsugorodik Súlyozott átlag

Százalékos megoszlás

Érték

60

4

20

3

10

2

10

1 3,3

7.1. táblázat: A piaci potenciál számolása Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A piaci potenciál értékek a következők: – „Gondolkodó élenjárok” 3,92; – -„Szerencsések” 3,55; – „Próbálkozók” 3,04; – „Árral úszók” 2,87; – „Gondolkodók” 2, 62. Látható, hogy ez a sorrend megegyezik az egyes csoportok versenyképességi sorrendjével. Amennyiben a hosszú távú gondolkodásmód egyértelműen pozitív kapcsolatban állna a régió vállalatainak versenyképességével, akkor 7.1. ábrán a klasztereknek egy lineárisan növekvő vonal mentén kellene elhelyezkedniük. Ez jól láthatóan nem áll fenn. Nézzük, hogyan alakul az egyes vállalatok rangsora a versenyképesség,


196

a hosszú távú gondolkodásmód és a piaci potenciál alapján (7.2. táblázat). Látható, hogy a piaci potenciál alapján képzett sorrend megegyezik a versenyképesség sorrendjével. A hosszú távú gondolkodásmód alapján képzett rangsor ettől lényegesen eltér. Ebből is látszik, hogy a régió vállalatainál nem minden esetben kap megfelelő hangsúlyt ezen gondolkodásmód. Vannak olyan vállalatok melyek hajlamosak a piac adta lehetőségek következtében elkényelmesedni, és vannak olyanok, mint például a „gondolkodó élenjárók”, melyek hosszú időre megalapozták piaci pozíciójukat. Helyezés Gondolkodó Szerencsé- Próbálkoélenjárók sek zók

Árral úszók 4

Gondolkodók

Versenyképesség

1

2

3

5

Hosszú távú gondolkodásmód

1

5

2

4

3

Piaci potenciál

1

2

3

4

5

Összesen:

3

9

8

12

13

7.2. táblázat: A csoportok rangsora Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Ha hosszabb időhorizontra tekintünk, és a hosszú távú gondolkodásmódnak kiemelkedő szerepet tulajdonítunk, akkor a jövő erőviszonyai módosulni látszanak. Ezt mutatja a fenti táblázat összegző sora. A „próbálkozók” csoportja megközelítheti, vagy akár felül is múlhatja a „szerencsésekét”. A „gondolkodók” pedig fenyegetést jelenthetnek az „árral úszók” számra. Hasonló következtetésekre juthatunk, ha megnézzük az egyes csoportok jellemzőit (7.3 táblázat). A gondolkodó élenjárók versenyelőnye meg sem kérdőjelezhető. Ha azonban a többi adatot nézzük


197

akkor a fenti gondolatmenet helytállónak látszik, azaz a „próbálkozók” és a „gondolkodók” relatíve jobb felkészültséget, tudatosabb piaci jelenlétet mutatnak. Jellemző még, hogy e két csoportban a náluk versenyképesebb klasztereket nézve kisebb arányban rendelkeznek saját, vagy vásárolt számviteli, kontrolling rendszerrel. Erre két tényező nyújthat magyarázatot. Egyfelől meglehet, hogy ezen vállalatok kisebb fontosságot tulajdonítanak a területnek. Másrészt – és ez a valószínűbb – kiszervezték ezen funkcióikat és így szükségtelen, hogy saját, vagy vásárolt számviteli rendszert tartsanak fönn. Gondolkodó élenjárók

Szeren csések

Próbál kozók

Árral úszók

Rendelkezik kialakult arculattal

100

78

89

Működtet teljesítményértékelési rendszert

92

33

64

26

38

Van saját, vagy vásárolt számviteli, kontrolling rendszere

69

66

42

26

5

Külföldi célpiac

54

22

29

13

14

39

Gondolkodók 62

7.3. táblázat: A csoportok jellemzői százalékban Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A régió vállalatai tehát vegyes képet mutatnak. Egyrészt megtalálhatók az élenjáró vállalatok, melyek magas versenyképességgel bírnak, bővülő piacon működnek, magas fokon integrálják a hosszú távú gondolkodás-

198


módot, mindegyikük rendelkezik kialakult arculattal, jelentős export piaccal bírnak. Másrészt ott vannak azok a vállalatok („szerencsések”, „árral úszók”), melyek társaikhoz képest jó piacon működnek, azonban a piaci körülmények kedvezősége mellett hajlamosak az elkényelmesedésre. Kevesebb hangsúlyt fektetnek a jövőre, hiszen a jelen kedvező tendenciái is megfelelő nyereséget, hasznot biztosítanak számukra. Harmadrészt jelen vannak azon cégek („próbálkozók”, gondolkodók”), melyek a kedvezőtlen piaci körülmények ellenére – vagy meglehet, hogy éppen ezek hatására – tudatosabb vállalatirányítást, vállalati működést honosítottak meg. A piac alakulása eltérően hathat az utóbbi két vállalatcsoportra. Egy esetleges negatív tendenciával a „szerencsések” és az „árral úszók” sokat veszthetnek, míg egy pozitív tendencia esetén a „próbálkozók” és a „gondolkodók” képesek lehetnek azok jobb kiaknázására. 7.2. Elemzések a Cramer-mutató segítségével A gazdasági szervezetekre vonatkozó elemzés egy része a Cramer mutató segítségével próbál rávilágítani a régió vállalatainak bizonyos jellegzetességeire. A Cramer mutató egy kapcsolatszorossági mérőszám, amely értéke 0, ha két ismérv egymástól független, és 1, ha a köztük meghúzódó kapcsolat determinisztikus. A mutató értéke mindig pozitív, így a kapcsolat iránynak bemutatására nem alkalmas. Azonban jól jellemezhető vele, hogy az adott tényező (így például a versenyképesség) milyen szoros kapcsolatban áll egy ismérvvel. 7.2.1. Ellenőrzés, kontrolling, versenyképesség A kontrolling célja nem más, mint az, hogy egy komplex szemléletű irányítási rendszert megalapozva és szolgálva segítse a vállalkozási célok megvalósítását, elsősorban a vezetés döntésképességének fenntartása révén. A kontrolling koncepció további fontos eleme az, hogy tisztázzuk az értékelési folyamat horizontját, nevezetesen annak kezdő és végpont-


199

jait. Az értékelési folyamat következésképpen a kontrolling egyik kezdőpontja az értékelési piac, amelyet tágabban értelmezve a potenciális vevők oldaláról közelítünk, hozzárendelve a kapcsolódó szervezeti egységeket és tevékenységeket. Másik kezdőpontunk a beszerzési piac, amelyet a potenciális szállítók és a hozzájuk kapcsolódó vállalkozási szervezetek, tevékenységek képviselnek. A kontrollingot a vezetés eszközeként tartjuk számon, mégpedig olyan eszközként, amely elősegíti azt, hogy a vezetés alkalmazkodni tudjon a környezet dinamikus változásaihoz. Következő közelítésben a kontrolling rendszer komplexitását emeljük ki, amikor úgy fogalmazunk, hogy a kontrolling a vállalkozás egésze szempontjából fontos folyamatok, tevékenységek, állapotok együttes komplex rendszerszemléletű szemmel tartása, értékelése. Az értékelésnél kiemelendő – mint követelmény –, hogy bár vizsgálódásaink jórészt visszatekintők, a múltra vonatkoznak, ennek ellenére mindig előretekintőknek is kell lennünk. Más megközelítés szerint – amely a kontrolling alkalmazását a divízionális szervezeti formák kialakításával, elterjedésével hozza összefüggésbe – a kontrolling egy felelősségi elven felépített tervezési, elszámolási, információszolgáltatási, ellenőrzési és érdekeltségi rendszer. Sajátos szemléletet tükröz, amikor azt emeljük ki, hogy a kontrolling a vállalkozásokban a gazdasági szemlélet, érvényesülését segítő rendszer. A kontrollingot vezető filozófiaként is definiálhatjuk, amely alapvetően a diverzifikált szervezetek koordinálásának eszköze. A kontrolling a vállalkozások belső irányítási rendszerének (alrendszerének) egyik kiemelt költség-centrikus eleme, amely az irányítás (vezetés) funkciói közül a tervezést (stratégiai és operatív), a terv-tényadatok összevetését, az eltérések elemzését, ellenőrzését végzi. Ezen feladatok koordinálását saját szervezettel és információs rendszerrel látja el. Ebből fakadóan megfelelő segédeszközt ad a vezetés számára a környezeti változások dinamikus követésére. A tervezés mellett a kontrolling másik fő funkciója az, hogy a működés tényadatainak „online” számbavételével (ellenőrzés) elősegítse a gaz-


200

dasági folyamatok eltérésének elemzési, időbeni beavatkozási, visszacsatolási teendőit (ellentétben a pénzügyi számvitel utólagosan elszámolt tényadataival). A következőkben azt fogjuk vizsgálni, hogy a válaszadók milyen rendszerességgel végeznek belső auditot vagy egyéb más ellenőrzési tevékenységet, és ez mennyiben befolyásolja versenyképességüket. A menedzsment kontroll vagy kontrolling olyan tevékenységet takar, amelynek tárgya a szervezet aktuális működése, célja pedig az erőforrások eredményes és hatékony felhasználásának biztosítása. [BKE VKK 2007] A kontrolling rendszer működtetése – bár ágazatonként némileg eltér – általánosságban elengedhetetlen feltétele a piacon maradásnak. Ez természetesen nem feltétlenül jelenti formális szervezeti egység működtetését, bár ilyennek a megléte nagyban segíti a hatékony munkát. [Lukács 2004] Ha a versenyképesség szempontjából vizsgáljuk a helyzetet, akkor az alábbi összefüggéshez jutunk: Van

Nincs

Összesen

4 16,67

20 83,33

24 100

23

37

60

Százalék

38,33

61,67

100

Darab Százalék

9 60

6 40

15 100

Darab Százalék

36 36,36

63 63,64

99 100

Lemaradó Darab Százalék Átlagos Darab Élenjáró

Összesen

7.4. táblázat: A versenyképesség és a vásárolt, vagy saját kontrolling rendszer meglétének összefüggése Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás


201

A Cramer-mutató 5%-os szignifikancia szinten gyenge-közepes erősségű (0,28) összefüggést jelez, amelyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a versenyképesebb vállalkozásoknál inkább megtalálható a kontrolling rendszer. Hasonló következtetésre juthatunk a szervezetek méretét vizsgálva is. Heti

Havi

Negyedéves

Éves

Összesen

10 18,87

5 9,43

10 18,87

28 52,83

53 100

9 26,47

6 17,65

7 20,59

12 35,29

34 100

6 42,86

0 0,00

1 7,14

7 50,00

14 100

3 23,08

4 30,77

4 30,77

2 15,38

13 100

28 24,56

15 13,16

22 19,30

49 42,98

114 100

0-9 Darab Százalék 10-49 Darab Százalék 50-249 Darab Százalék 250Darab Százalék Összesen Darab Százalék

7.5. táblázat: A belső ellenőrzés gyakorisága a különböző méretű szervezeteknél Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Itt a Cramer-mutatóra gyenge (0,208) kapcsolatot kapunk 10%-os szignifikancia szint mellett, amely azt mutatja, hogy a kisebb szervezetek a ritkább, míg a nagyobbak gyakoribb ellenőrzést preferálják. Ennek fő oka az átláthatóság csökkenésében, illetve a szervezet összetettségében keresendő. A kisebb vállalkozások esetében a tulajdonos képes átlátni a


202

szervezet egészét, így az évi audit feltehetően sok esetben a kötelező leltározást takarja. Azonban mi a helyzet a versenyképességgel? A megkérdezettek teljes körét vizsgálva igen biztató eredményeket kapunk.

Lemaradó Átlagos versenyképességű Élenjáró Összesen

Heti 2 15 5 22

Havi 3 10 0 13

Negyedéves 3 4 6 13

Éves 2 8 1 11

Összesen 10 37 12 59

7.6. táblázat: A belső ellenőrzés gyakorisága (db) és a versenyképesség kapcsolata Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A Cramer-mutató ebben az esetben közepes (0,317) kapcsolati szorosságot jelez, tehát a táblázatot vizuálisan vizsgálva – hiszen a Cramermutató csak azt mutatja, hogy az értékek nem véletlenszerűen oszlanak el a táblázaton belül – levonható az a következtetés, hogy a jobb versenyképességgel rendelkező válaszadók a gyakoribb ellenőrzést tartják kívánatosabbnak. Elemzésünk következő szakasza arra keresi a választ, hogy mely vizsgált kérdések mutatnak szignifikáns kapcsolatot a versenyképesség alakulásával. Elsőként a „Van-e vásárolt vagy saját fejlesztésű számviteli, kontrolling rendszerük?” kérdésre adott válaszokat vizsgáljuk.

Van (db) Lemaradó 4 Átlagos versenyképességű 23

% 16,67 38,33

Nincs (db) 20 23

%

Összesen

%

83,33 38,33

24 60

100 100


203

Van (db) 9 36

Élenjáró Összesen

% 60 36,36

Nincs (db) 6 63

%

Összesen

%

40,00 63,64

15 99

100 100

7.7. táblázat: Vásárolt vagy saját számviteli, kontrolling rendszer megléte és a versenyképesség kapcsolata Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A kapcsolat alapján mért szorossága 5%-os szignifikancia szinten gyenge (0,28). Az eredmények alapján azt állíthatjuk, hogy a jobb versenyképességgel rendelkezők inkább rendelkeznek saját kontrolling rendszerrel. Tekintettel arra, hogy a szervezetek működésében az egyik legfontosabb probléma az alkalmazottak kellő motiválása – amiben a többek között a teljesítménymérés, ellenőrzés és a teljesítményértékelés is kiemelt szerepet játszik – véleményünk szerint a kérdőívben az elvárt eredményeket kaptuk. A második vizsgált szempont a rövidlejáratú likviditási hitel felvétele.

Lemaradó Átlagos versenyképességű Élenjáró Összesen

Felvett (db)

%

Nem vett fel (db)

%

Összesen

%

4

16,67

20

83,33

24

100

24

40,00

36

60,00

60

100

7

46,67

8

53,33

15

100

35

35,35

64

64,65

99

100

7.8. táblázat: Azonnali vagy rövid lejáratú hitel, kölcsön felvétele és a versenyképesség kapcsolata Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás


204

A Cramer-mutató alapján 10%-os szignifikancia szint mellett gyenge (0,226) asszociációs kapcsolat mutatható ki. Ez alapján azt vélelmezhetjük, hogy a lemaradó megkérdezettek inkább vonakodnak az ilyen típusú finanszírozástól, mint a jobb versenyképességűek. Ez egyrészről meglepő eredmény, hiszen joggal feltételezhető, hogy a rosszabb versenyképességű vállalkozások inkább küzdhetnek likviditási problémákkal, azonban az is valószínűbb, hogy a bankok számára is nagyobb kockázatot jelentenek, így ők is vonakodnak a kölcsön nyújtásától. [Nemessályi 2001] Másik részről a versenyképesség növeléséhez elengedhetetlen beruházások és fejlesztések elindításához tőkére van szükség. 7.2.2. Környezetvédelem, K+F, versenyképesség A következő vizsgált kérdésünk a környezetvédelmi beruházásokkal kapcsolatos. Volt beruházás

Nem volt beruházás

Összesen

Darab Százalék

7 29,17

17 70,83

24 100

Darab Százalék

15 25,42

44 74,58

59 100

Darab Százalék

9 60

6 40

15 100

Darab Százalék

31 31,63

67 68,37

98 100

Lemaradó

Átlagos

Élenjáró

Összesen

7.9. táblázat: Környezetvédelmi beruházás az elmúlt 5 évben és a versenyképesség kapcsolata Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás


205

Ez a kereszttábla 5%-os szignifikancia szinten gyenge (0,261) kapcsolatot mutat. Ez alapján állíthatjuk, hogy kapcsolat van a versenyképesség és a megkérdezett által eszközölt környezetvédelmi beruházások között, és a versenyképesebb vállalkozások inkább végeznek környezetvédelmi beruházásokat. A következő elemzett kérdéskör a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos. Végzett

Nem végzett

Összesen

Darab Százalék

1 4,17

23 95,83

24 100

Darab Százalék

16 26,67

44 73,33

60 100

Darab Százalék

12 80,00

3 20,00

15 100

Darab Százalék

29 29,29

70 70,71

99 100

Lemaradó

Átlagos

Élenjáró

Összesen

7.10. táblázat: K+F tevékenység végzése az elmúlt 5 évben és a versenyképesség kapcsolata Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A kereszttábla 1%-os szignifikancia szinten is szignifikáns közepes (0,514) asszociációs kapcsolatot jelez. Ez alapján azt állíthatjuk, hogy a versenyképesebb vállalkozások inkább végeznek kutatás-fejlesztési tevékenységet, mint a kevésbé versenyképesek. Ez a pozitív megállapítás az általános várakozásoknak megfelel.


206

Érdemes megvizsgálni azonban, hogy a K+F tevékenység végzése ös�szefüggésben áll-e a vállalkozás méretével. [Pataki-Tóth 1999]

0-9 10-49

Végzett (db) 14 4

%

Összesen

22,95 21,05

Nem végzett (db) 47 15

77,05 78,95

61 19

50-249

4

40,44

5

55,56

9

250Összesen

7 29

70,00 29,29

3 90

30,00 70,71

10 99

%

7.11. táblázat:K+F tevékenység végzése az elmúlt 5 évben és a vállalatméret kapcsolata Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A táblázat 5%-os szignifikancia szinten szignifikáns, és azt állíthatjuk, hogy gyenge közepes (0,33) kapcsolat van a vállalat mérete és a K+F tevékenység között. Ez alapján a kisebb méretű vállalkozások viszonylagosan kevesebbet foglalkoznak a K+F tevékenységgel. Ez egyrészről érthető, hiszen a kisebb méretből általában alacsonyabb tőkeellátottság is következik, azonban meg kell azt is jegyezni, hogy pontosan ezen vállalkozási körnek a kitörési lehetőséget is ezen a területen kellene keresni. 7.2.3. Gazdasági szervezetek célpiacának alakulása Vizsgáljuk meg, hogy a piaci kilátások mennyiben mutatnak kapcsolatot a versenyképességgel.

Lemaradó Bővül Változatlan Lassan zsugorodik Erősen zsugorodik

7 8 6 3

Átlagos versenyképességű 22 22 11 4

Élenjáró

Összesen

14 1 0 0

43 31 17 7


Lemaradó Nem tudja Összesen

0 24

207

Átlagos versenyképességű 1 60

Élenjáró

Összesen

0 15

1 99

7.12. táblázat: A célpiaci kilátások és a versenyképesség kapcsolata (db) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

1%-os szignifikancia szinten a kereszttábla szignifikáns és a Cramermutató közepes erősségű (0,381) kapcsolatot jelez. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a magasabb versenyképességű vállalkozások a jobb kilátásokkal rendelkező piacokon helyezkednek el. 7.2.4. A szervezetek környezettudatos tevékenysége és a versenyképesség A vizsgálatok eredményei szerint a szelektív hulladékgyűjtés és a szervezetek versenyképessége között, valamint az energiatakarékos működtetés és a versenyképesség között nem mutatható ki szignifikáns kapcsolat. Az energiatakarékos működtetés és a versenyképesség kapcsolatának vizsgálatakor az tapasztalható, hogy a szignifikancia szint viszonylag közel esik az elfogadható tartományhoz (0,198). Ennek oka az lehet, hogy az energiaköltségek általában a szervezetek működési költségeinek jelentős részét teszik ki, így arra törekednek, hogy azokat csökkentsék. Az energiaköltségeket meghatározó tényezők között azonban a szervezetek csak a felhasználás mennyiségét tudják befolyásolni (viszonylag szűk határok között), a beszerzési árat nem – az energiaárak azonban folyamatosan emelkednek. A szelektív hulladékgyűjtés szervezeti szinten nem képes mérhető versenyelőnyt biztosítani, mert annak hatásai csak mezo- (tehát regionális) vagy makroszinten jelentkeznek. A vizsgálat eredményei is azt támasztják alá, hogy a szelektív hulladékgyűjtés és a versenyképesség között nincsen szignifikáns kapcsolat.


208

A vizsgálat szignifikáns kapcsolatot mutatott ki az újrahasznosított vagy újrahasznosítható termékek felhasználása és a mintában szereplő szervezetek versenyképessége között. A kapcsolat erősségét kifejező együttható alapján megállapíthatjuk, hogy a kapcsolat közepes (0,293). Ne feledjük azonban, hogy az újrahasznosított vagy újrahasznosítható termékek felhasználása a szervezetekre viszonylag csekély mértékben jellemző.

7.2. ábra: A környezetvédelmi előírások, normák és hivatalok hatása a szervezetek versenyképességére: elősegítik-e a vállalatok versenyképességét? Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Az Európai Unióhoz való csatlakozással jelentősen kibővült a környezetvédelemmel kapcsolatos szabályok köre, melyet sok szervezet teherként érzékelhet. A válaszadók között jelentősen nagyobb azok száma, akik úgy gondolják, hogy a környezetvédelmi előírások, normák és hivatalok nem segítik elő a szervezet versenyképességének növekedését (74%), mint azok száma, akik úgy gondolják, hogy elősegítik (26%). [Chikán-Czakó-Zoltayné 2002] Lemaradó

Átlagos

Élenjáró

Termékhez csatolt tájékoztatóban

1

6

1

Szórólapokon

1

2

1

Plakátokon

0

1

2

TV-ben

0

1

2


209

Lemaradó

Átlagos

Élenjáró

Program keretében

1

1

3

Egyéb

1

5

5

Nincs

20

50

9

7.13. táblázat: A környezettudatosság kommunikálásának módja és a versenyképesség összefüggése (db) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Az elemzés eredményei azt mutatják, hogy a környezettudatos működés közvetetten kapcsolatban van a szervezetek versenyképességével, a környezettudatos működés kommunikálásán keresztül. Sőt, az utóbbival sokkal szorosabb és pozitív a kapcsolat. (0 érték csak a lemaradó szervezetek tekintetében jelenik meg.) 7.2.5. Arculat, célpiac, export A kutatásból látszik, hogy manapság a versenyképes működés alapvető feltétele az, hogy a vállalat rendelkezzen kialakult arculattal. Érdemes megnézni azt, hogy függ-e a kialakult arculat megléte a vállalat méretétől (7.3. ábra).

7.3. ábra: Van-e kialakult arculata (válaszadók megítélése)? (%) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

210


Egyértelműen kiderült, hogy minél több embert foglalkoztat egy vállalat annál nagyobb valószínűséggel van kialakult arculata. A legalább 50 főt foglalkoztató vállalatok 100%-ának van kialakult arculata a válaszadó érintettek szerint.

7.4. ábra: Exportálók, importálók megoszlása a versenyképességi csoport szerint Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A versenyképességet alapvetően meghatározza az, hogy a vállalat milyen piacon működik, azaz, hogy milyen környezetben kell versenyeznie. A kérdőívben szerepelt egy olyan kérdés, melyben a válaszadókat arra kérték, hogy osztályozzák célpiacukat aszerint, hogy az bővülő, változatlan, lassan zsugorodó, vagy erősen szűkülő. Ez alapján vizsgáltuk meg az egyes versenyképességi csoportokba sorolt vállalatok piaci körülményeit. Ha egy vállalat bővülő piacon működik, akkor a piac 4-es értéket kapott, ha változatlanon, akkor 3-ast, ha zsugorodón, akkor 2-est, ha erősen zsugorodón, akkor egyest (lásd 7.12. táblázat). Így jól látható (7.4. ábra), hogy minél jobb piaci körülmények közepette működik, – a piac méretének alakulását tekintve – annál versenyképesebb a vállalat.


211

7.4. ábra: A célpiac alakulása Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Érdekes lehet megvizsgálni azt, hogy attól, hogy egy vállalat importál, vagy exportál versenyképesebb lesz-e (7.4. ábra). Meglepő módon arra a következtetésre lehet jutni, hogy a versenyképesebb vállalatok magasabb arányban élnek az importtal, mint a kevésbé versenyképesek. Ez több mindenre engedhet következtetni. Például arra, hogy e vállalatok olyan terméket, szolgáltatást állítanak elő, melyhez Magyarországon nincs megfelelő alapanyag. Esetleg azt, hogy a külföldi beszállító jobb minőségű, vagy olcsóbb termékkel tud szolgálni. Ez a különbség fakadhat a vállalkozás speciális tevékenységi körének jellegéből is. Egy kereskedelmi vállalkozás nyílván nagyobb valószínűséggel tart fenn ilyen irányú kapcsolatot külföldi vállalatokkal. A másik eredmény, amely nyilvánvalóan szemünkbe ötlik az, hogy az exportáló vállalatok között kimagasló arányban jelennek meg a legmagasabb versenyképességgel bíró vállalatok és a legalacsonyabb versenyképességűek. Tehát megfogalmazható az, hogy maga az exportálás ténye még nem bizonyítéka a magasabb versenyképességnek.

212


7.2.6. Emberi erőforrás menedzsment és a versenyképesség Vezetői képességekkel kapcsolatosan elemezhető, hogy a Dél-Dunántúli Régió gazdasági szervezetei mely vezetői képességeket tartják fontosnak. A vizsgálat tárgya, hogy a kiemelt, fontosnak tartott vezetői képességek a vállalakozások versenyképességével kapcsolatban vannak-e, és ha igen, milyenben. Tizenhárom vezetői képesség közül kellett a kitöltő gazdasági szervezetnek kiválasztania és osztályoznia az általa legfontosabbnak tartott öt jellemzőt. Természetesen rendelkezésre állt még az egyéb kategória is, de ezzel a válaszlehetőséggel nem sokan éltek (az említések 0,4%‑át mondhatja magáénak). Első körben vizsgálat alá került, hogy mely képességek haladták, vagy közelítették meg a 10%-os említési arányt.

7.5. ábra: A 10%-os említési arányt meghaladó vezetői képességek Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A döntéshozó képesség, a kommunikációs készség, a szakmai ismeretek és a szervezési készség után kissé lemaradva végzett az ötödik helyen

kockázatvállalási hajlandóság, kreativitás, kommunikációs képesség, szervezési készség, vezetési ismeretek, döntéshozó képesség, tervezőkészség, információgyűjtés és elemzés, üzleti érzék, problémamegoldó képesség, szakmai ismeretek, számítástechnikai ismeretek, ötletek képviselete


213

9,9%-kal a problémamegoldó képesség. A döntéshozó képesség, amely 14%-ot meghaladó arányban került említésre, szerencsére tanulható. Tréningek, tanfolyamok állnak rendelkezésre, melyeken a döntéshozás szintjeiről, a döntések delegálásáról, a hatékony értekezletről (üléstervezés, napirend felállítása, ülésvezetés, facilitálás) tanulhatnak a résztvevők. A kommunikációs készség már egy olyan kategória, ami inkább személyes adottságként könyvelhető el, ezért nehezebb dolguk van az olyan vezetőknek, akiknek ez nem adatott meg. A szakmai ismereteket (harmadik legfontosabb) talán a legkönnyebb megszerezni, ez az a tudás, amit bárki elsajátíthat közgazdaságtudományi profilú felsőoktatási intézményben, vagy vezetés-szervezéssel, menedzsmenttel foglalkozó tanfolyamon. A szervezési készség nem is tartozik klasszikusan a vezetői képességek közé, de az is a vezető feladata, hogy megszervezze szervezete, munkatársai munkáját. Több tanácsadó cég tapasztalata alapján a kis- és középvállalkozások létezésének legproblémásabb pontja a szervezés. Annak, hogy a cég mennyire jól megszervezett, egyszerű a próbája: milyen mértékben igényli az ügyvezető személyes közreműködését és beavatkozását? Ha a vezető elég időt tölt cégével, és mégis úgy érzi, az események irányítják őt és a céget is, akkor különböző tréningek rendelkezésre állnak ennek megváltoztatására is. Legtöbbször az illető a szervezési ismeretek miatt nem elég hatékony. Az említések aránya a fentiek szerint alakult, érdekes lehet még azonban az, hogy a legjobbnak jelöltek aránya az összes legjobb jelölésből melyik szempontnál miként alakult.

214


7.6. ábra: Az elsőnek jelölt vezetői képességek aránya Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Itt is megjelennek a komolyabb említést elnyerő tulajdonságok, az üzleti érzék jelenti az egyetlen újdonságot, ami az informális úton történő kiválasztás esetén mindenképpen szóba jön. Ezt azonban a képzettségen túl a származás is jelentős mértékben befolyásolja. [Lengyel 1994] Nem csak az említési gyakoriság, a sorrend, hanem az egyes vezetői képességeken belüli rangsorértékek aránya is jelentős szereppel bír. Ezért

7.7. ábra: A legfontosabb vezetői képességek (az öt legnagyobb átlag) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás


215

választottuk a vizsgálat tárgyának az ezek alapjávn képezhető átlagok sorrendjét. Ez meglepő abból a szempontból, hogy első helyre került, vagyis a legjobb átlagot eredményezte a „vezetési ismeretek”, mint vezetői képesség. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy bár az említési aránya nem volt túl magas, sőt, elsőnek sem jelölték túl sokan, akik megjelölték, általában a rangsor elejére pozícionálták. (Az átlagokat úgy képeztük, hogy az eredeti rangsort átkódoltuk osztályzattá, így pl. az egyesnek (vagyis legfontosabbnak) jelölt szempont 5-ös értéket kapott.) A vezetői ismeretek, mivel nagyrészt elméleti jellegűek, tanulhatók, a nehézséget a gyakorlati, operatív életben való alkalmazás okozhatja. A döntéshozatal és az üzleti érzék mellett a problémamegoldás színesíti még az eddig felvázolt képet. Létezik csoportos és egyéni problémamegoldás is. Szerencsés az a vezető, akinek megadatik akár egy olyan munkatárs, akivel együttműködve sikeresen veszik a problémamegoldás folyamatának nehézségeit. Ennek a folyamatnak több szintje is van, létezik mélyebb és tágabb tárháza – a túlélés és az alkotás motorja, energia-forrásaként kamatoztatható. A soktényezős, gyors világ a problémamegoldáson keresztül egyszerűvé válhat. A rend kialakításához, megőrzéséhez vezethet a káoszon át. [Cséffalvay 2003] Szorosan kapcsolódik ehhez a kérdéskörhöz a változásmenedzsment és válságkommunikáció, melyek elsajátítása nagyban hozzájárulhat vezetői sikereinkhez. A versenyképesség és az értékelt vezetői képességek összefüggésének vizsgálata során közepes erősségű összefüggés mutatható ki a problémamegoldás és a versenyképesség három csoportja között, méghozzá negatív irányú, tehát minél kevésbé versenyképes egy adott szervezet, annál több a megoldandó probléma, vagyis annál nagyobb problémamegoldás fontossága. További vizsgálati szempont a fő csoportosító ismérvek és a fontosnak ítélt vezetői készségek összefüggése. Legfeljebb 10%-os szignifikancia szinten jelentősnek minősített kapcsolat kimutatható ki:

216


– a szervezeti forma és a kreativitás; – a szervezeti forma és a döntéshozó képesség; – az információgyűjtés fontossága és a szervezet típusa; – az üzleti érzék fontossága és a szervezet típusa; – a vezetési ismeretek és a szervezet típusa között. Ezekből az első három nem állt rendelkezésünkre elegendő adat az értékeléshez. Az információgyűjtés, elemzés és működési forma között pozitív irányú kapcsolat fedezhető fel, a gazdasági szervezetek általában fontosnak tartják, az önkormányzatok közömbösnek, míg a civil vagy non-profit szervezetek nem tarják fontosnak ezt a vezetői képességet. Az üzleti érzék természetesen szintén a gazdasági szervezetek számára prioritás, emellett a non-profit szervezetek is fontosnak tartják. A kérdőív következő kérdése arra irányul, hogy milyen információk, kimutatások alapján hoz döntéseket általában egy vállalat. A válaszlehetőségek: – kontrolling rendszer; – külső tanácsadók; – intuíció; vagy – belső információk alapján. A következő vizsgálat tehát arra irányult, hogy van-e szignifikáns kapcsolat a döntések alapja és a gazdasági szervezetek versenyképessége között. Ismét a finomabb, öt kategóriában szóródó versenyképességi indexszel próbálkoztunk először, melynek eredménye, hogy a cellák 72%-ában az esetszám a szükséges 5 alatt maradt.


217

7.14. táblázat: Khi négyzet teszt a döntéshozás alapja és a versenyképesség kereszttáblájához Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Még van egy lehetőség a kérdés elemzésére, ez pedig a fent említett kapcsolat, de nem az ötkategóriás versenyképességi indexszel, hanem az eredeti, háromkategóriással. Sajnos azonban ez az eredmény sem lett szignifikáns. Így ez alapján a két próbálkozás alapján azt mondhatjuk, hogy nincs szignifikáns kapcsolat a döntéshozás alapja és a versenyképesség között. Tett

Nem tett

Összesen

Jelentős versenyhátránnyal rendelkezik

3

5

8

Versenyhátránnyal rendelkezők

5

25

30

Átlagos versenyképességűek

4

32

36

Versenyelőnnyel rendelkezők

6

7

13

Jelentős versenyelőnnyel rendelkezők

3

3

6

Összesen

21

72

99

7.15. táblázat: Versenyképesség szerinti 5 csoport (Iv5) és a fluktuáció csökkentésére tett intézkedések – Kereszttábla (db) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A Pearson-féle Khi-négyzet teszt a legszélesebb körben használt típus a Khi-négyzet szignifikancia tesztek közül. Ez a statisztika a kereszttáblák sorai és oszlopai közötti potenciális asszociációs kapcsolat nem létezésének hipotézisét vizsgálja. Észre kell venni, hogy ez a mutató inkább szignifikáns azon esetekben, mikor (1) a kapcsolat szoros, (2) nagy a minta, és/vagy (3) az egyes csomópontokban az értékek relatíve magasak. Ha a Khi-négyzet valószínűsége 0.05 vagy az alatti, akkor az a társadalomtudományokban általában azt eredményezi, hogy elvetjük a null-hipotézist; vagyis a sorváltozó és az oszlopváltozó nem csak véletlenszerűen kapcsolódnak egymáshoz – tehát nem függetlenek. [Levin 1999]

218


3%-on szignifikáns, közepes szorosságú asszociációs kapcsolatot találtunk azonban az ötkategóriás versenyképességi index és a fluktuációra tett intézkedések között. Érdekes módon a két legjobb versenyképességi kategória produkált magasabb tényleges, mért gyakoriságot a függetlenség esetére vártnál.


219

Forrásjegyzék BKE VKK, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Versenyképesség Kutató Központ (2006): Versenyben a világgal; http://www.bke.hu Chikán Attila, Dr. - Czakó Erzsébet - Zoltayné Paprika Zita (2002): Vállalati versenyképesség a globalizálódó magyar gazdaságban; Akadémiai Kiadó, Budapest Cséffalvay Gábor (2003): Belülről vezetés; HR Magazin Lengyel György (1994) A magyar gazdasági vezetés professzionalizációjának két hulláma; Szociológiai Szemle 1994/3. 3-14. Levin Irwin P.: Relating statistics and experimental design; Thousand Oaks, CA: Sage Publications. 1999. p 125. Lukács Gyula (2004): Controlling a projekt-gazdálkodású szervezeteknél Nemessályi Ákos (2001): Mezőgazdasági vállalkozások eredményének pénzügyi elemzése; http://www.date.hu Pataki György - Tóth Gergely (1999): A GEMS-HU (nemzetközi felmérés a környezettudatos vállalatirányítás helyzetéről Magyarországon) eredményeinek összefoglalója; KÖVET-INEM Hungária, Budapest; http://www.kovet.hu

A közigazgatás versenyképessége

221

8. A közigazgatás versenyképessége 8.1. Egy lehetséges alternatíva: a regionális intézményrendszer kiépítése A regionalizmus az államszervezésben a területi elv érvényesítését jelenti úgy, hogy az ezen az alapon megalapított intézményeket az autonómia bizonyos foka illeti meg. Európában nagy hagyományai vannak a régiós struktúrának. Az integrációval összefüggésben a legutóbbi időkig hangsúlyos volt „a régiók Európája” gondolat. Ennek lényege, hogy az állami kereteket különös módon lazítani képes területi egységek a nemzetek fölötti szint sajátos partnerei lennének. Az elvet az Unió intézményrendszere számos ponton megjeleníti és érvényesíti a képviselet, a költségvetési elosztás vagy akár a lobbizás működésében. Manapság az „egyesült Európa”, illetve a „nemzetek Európája” koncepciók közötti vita hevében talán kevésbé hangsúlyos a területi autonómiák szempontja, ez azonban nem jelenti azt, hogy e fejlődési fázist egyszerűen ki lehetne hagyni. Magyarországon a megyerendszer hagyománya meghatározó. Sok évszázados, számos változást megélt intézményről van szó. Az ország egyes területein a lakosság körében megyei azonosságtudat is kialakult. A régiós rendszer még viszonylag fiatal hazánkban. 1996-ban, majd 1998-ban területfejlesztési funkcióra jöttek létre több megyét átfogó, korlátozott feladatokat ellátó térszervezeti formák. Saját képviselettel, önkormányzati jogokkal nem rendelkeztek. Az így kialakított területfejlesztési régiók nem metszenek át megyehatárokat. Nem változott meg tehát ezzel a megyék közötti aránytalanság és a határvonalak merev hagyománya. A térségi fejlesztési célú erőforrások egy részének felhasználására jogosultak, elsősorban a települések közötti különbségek enyhítése céljából. A döntésre jogosult területfejlesztési tanácsok delegációs eleven épülnek

222


föl, elsősorban a központi kormányzat és az önkormányzatok képviselőiből. A testületek, a hozzájuk kapcsolódó intézményrendszerrel képesek ellátni az Európai Unió regionális politikájának közvetítésével kapcsolatos feladatokat. A területi intézményrendszerrel szemben támasztott elvárásoknak csak minimum szinten felelnek meg, míg a költségvetési elosztás szempontjából tervezési-statisztikai egységként elfogadást nyertek. Az új önkormányzatok létrehozásának együtt kell járnia a közfeladatok, a források, az igazgatási megoldások és gyakorlatok alapvető megújításával, aminek hatása az egész helyi és központi közigazgatásra kiterjed. Az Európai Unió integrációs aktivitásának a mezőgazdaságon kívüli másik fontos iránya a területi politika, amelyiknek alapvető célja a strukturális, azaz a társadalmi és gazdasági szerkezeti okokra visszavezethető különbségek csökkentése. Ennek egységei a hazai értelmezés szerinti megyéknél nagyobb egységet átfogó régiók. E politika címzettjeként jobb, ha önkormányzati jogokkal és ehhez mért megfelelő intézményrendszerrel állhatunk fel. Az érdekérvényesítés, a forráselosztásban való részvétel esélyei minden bizonnyal kedvezőbbek ott, ahol választott intézményrendszert építenek ki. A célszerűen integrált középszinttől remélhető a kis kapacitású községi önkormányzatok szolgáltatásszervezési pozíciójának javítása. (Ebben a kistérségi formációk gazdagításának szintén nagy szerepe lehet.) Ugyanakkor a nagytérség egésze versenyképesebb lehet, ha létrehozunk a strukturális problémák és esélyek megfogalmazására, kezelésére már alkalmas nagyságrendű szerkezeteket. A központi hatalom ésszerű decentralizációja tovább erősíthető. A közösségi feladatok közül különösen a következő területek jönnek szóba. A hálózati infrastruktúra fejlesztésében, amiben a kormányzat bizonyos mértékben mindig szerepet vállal, a funkciók egy része nagyrégiós léptékében célszerűbben szervezhető. A környezetgazdálkodás, a hálózatos szolgáltatások szervezésének egyes közfeladatai racionálisan idetelepít-


223

hetők a túlságosan távoli országos szervektől. Országrészeket ellátó közszolgáltató intézmények (regionális kórházak, közgyűjtemények stb.) működtetése ugyancsak decentralizálható. Ezzel az elrendezéssel a térség gazdasági ügyei helyi szinten szerveződnek, a folyamatok egyszerűbbé válnak, az ügyintézés felgyorsulása várható. Ez a felgyorsulás tovább erősíthető az e-ügyintézés fejlesztésével a kommunikációs infrastruktúra javításával. Az így létrejövő vállalkozóbarát környezet kedvező hatással lehet a térség megítélésére, és megindulhat a tőkebeáramlás. A helyi önkormányzati rendszer hiányzó erős középszintje hozható létre. A mai megyerendszerből „kilógnak” legnagyobb városaink, amelyek intézményesen nem részei a körülöttük lévő megyének; megyei joggal felruházva közigazgatásilag mesterségesen ki vannak szakítva környezetüktől, Budapest pedig hagyományosan külön test közigazgatási szempontból, holott a valóságban ezernyi szállal kötődik a megyehatárokat minden tekintetben átlépő tág környezetéhez. Nagy méretű, kiterjedt önkormányzati jogosítványokkal rendelkező régiókkal helyreállítható a területi struktúra célszerűen koordinált integrációja úgy, hogy a települések eddig elért önállósága sem csorbul. [ÖTM 2007] 8.1.1. A regionális önkormányzat feladatai A regionális önkormányzat feladatai több korábbi egység feladataiból állnak össze. Átveszi a megszűnő megyei önkormányzatok területpolitikai feladatait, valamint a megyei és regionális területfejlesztési tanácsok jelenlegi szerepkörét. Ezen túlmenően a regionális politika döntéshozatali centruma, azaz az Európai Unió területfejlesztési politikájának érvényesítésében közvetlen – központi áttételek nélküli – partnere lesz. Átadásra kerülnek továbbá a központi kormányzati szintről olyan funkciók, amiket a megyei lépték kicsinysége miatt eddig nem lehetett decentralizálni. Végül, a települési önkormányzatok finanszírozási rendszerében idáig központi kormányzati szinten kezelt feladatok egy részé-

224


re nézve a megfelelő méretgazdaságossági egység a régió lehet, például a kiegyenlítési politika alkalmazásának legalább bizonyos elemeit illetően. Külön kell szólni az EU strukturális politikájában való szerepről. Sokan túlértékelik az ebben rejlő döntési szabadságfokot. Tekintettel a szabályozás szigorúságára a regionális önkormányzatnak alapvetően a programozásban, valamint a programfinanszírozásban lesz nélkülözhetetlen addicionális szerepe. A programok megvalósítása, az azzal kapcsolatos döntések meghozatala azonban más mechanizmuson keresztül történik. A mi fogalmaink szerint cél- és címzett támogatásokról van szó, ahol önkormányzati mérlegelésre és átcsoportosításra nincs lehetőség. A szabályozottság magas foka miatt pedig a „lazaságból eredő” döntési mozgástérre sem lehet komolyan számítani. A regionális önkormányzat funkcióinak meghatározásával lehet forrásokkal és hatáskörökkel feltölteni a kialakítani kívánt struktúrákat. Az új területi szint szerepköre meghatározott, nem olvasztja magába a települések önkormányzati felelősségét, ugyanakkor rendeletalkotási joggal rendelkezik. A regionális önkormányzat hatáskörében alkotott rendeletével nem lehetnek ellentétesek a települési önkormányzat rendeletei. Tartalmi szempontból három fő szerepkört különíthető el: a térségszervezői, a közszolgáltatás-szervezési, valamint az önkormányzat-politikai és –stratégiai szerepkör. [Horváth 2007]

Térségszervezői szerepkör Területi politikát alkot és valósít meg, összhangban az európai uniós és nemzeti területpolitikai célkitűzésekkel; – területfejlesztési tervet készít és fogad el, beleértve a megvalósítás forrás- és eszközrendszerének tervezését; – a régión belül meghatározott szintig települések közötti kiegyenlítő és fölzárkóztató funkciót lát el, az elmaradott térségeket norma-


225

tív mechanizmusokon keresztül támogatja, illeszkedve az országos szabályozás keretei közé; – területfejlesztési támogatási rendszert működtet az országos szabályozórendszerrel összhangban, az abban meghatározott keretek között (a területfejlesztési tanácsok által ma gyakorolt körben); – az európai uniós támogatások fölhasználásával kapcsolatban mindenekelőtt programoz, társfinanszírozást folytat, elősegíti az addicionális források feltárását és bevonását a térségi fejlődés elősegítése érdekében, továbbá részt vesz a felhasználás ellenőrzésében; – helyi gazdaságfejlesztési stratégiákat alakít ki és támogat, elsősorban a mikro-, a kis- és középvállalkozásokat megcélozva; – részt vesz a kormányzati foglalkoztatáspolitika megvalósításában a regionális kezelést igénylő területeken; – humánszolgáltatási ágazatokban fejlesztési koncepciót és tervet készít a régióra (jelenleg a közoktatási fejlesztési terv vonatkozásában van ilyen jogszabályi alap a megyékre nézve). [Horváth 2007]

Közszolgáltatások szervezése A közszolgáltatások térségi szervezése körében olyan feladatokat szervez a régió önkormányzata, amik méretüknél fogva nagyobb lakossági kör ellátását biztosítják. Mindenekelőtt idetartoznak az olyan létesítmények, amiknek kihatásai a városok, illetve a kistérségek határait (sok tekintetben a mai megyékét is) átlépik (például hulladékgazdálkodás).

Stratégiai szerep a közfeladatok ellátásában, megszervezésének fejlesztésében Ezeket az irányokat a magasabb szintű politikai legitimáció hátterével érvényesíti, valamint a szabályozórendszeri eszközöknek is szerepe lesz ezek érvényre juttatásában. A központi szabályozók, az EU prioritásai ezeket a célokat ismerik el és ösztönzik mindenek előtt. Másrészt, saját


226

pótlólagos szabályozási kapacitásaival a régiós intézmények maguk is ezeket közvetítik tovább a települési önkormányzatok irányába. Ilyen, nem kizárólag a fejlesztéssel kapcsolatos stratégiai irányok a következők: – a városi térségek és a kistérségek kohéziójának elősegítése; – a közszolgáltatások szervezése modernizációjának ösztönzése; – a támogatási és ösztönzési rendszerek átláthatóságáért való küzdelem. [Horváth 2007] 8.1.2. Együttműködési lehetőségek Az előbbi áttekintés után felmerül a kérdés, hogy egyáltalán tehet-e valamit a helyi közigazgatás azért, hogy a régió versenyképes maradjon, illetve versenyképessé váljon. A válasz egyértelműen igen, mégpedig a szoros együttműködés révén. Elsősorban ne anyagi támogatásra gondoljunk, hanem éppen ellenkezőleg olyan a helyi közigazgatás hatáskörébe tartozó területeken való együttműködésre van szükség, ami nem kerül közvetlenül pénzbe. Természetesen a helyi közigazgatási szerveknek nem csak a helyi magánszférával, de az állami szervekkel is kooperálniuk kell, oly módon, hogy a lehetőségeiket a leghatékonyabban kihasználhassák.

A közigazgatás korszerűsítése A régió érdeke részt venni a közigazgatás korszerűsítési, fejlesztési feladatainak kialakításában azért, hogy a kialakuló területi rendszerbe nagyobb ellentmondások nélkül bekapcsolódhassanak. Ezek a következők: – az új típusú intézményi irányítási formák kialakítása; – az új területi közigazgatás kapcsolati formáinak kialakítása (regionális, kistérségi, települési);


227

– az átalakult területfejlesztési rendszer kialakítása, figyelembe véve a regionális funkciók és ezek ellátására hivatott intézmények területileg arányos elhelyezésére; – a kistérségi közigazgatási szisztéma formálása; – a régiós információs társadalom kiépítése, erősítése, az elektronikus közigazgatás megteremtése.

Professzionális hivatali munka erősítése Fontos feladat a hivatalok korszerű működésének modell értékű továbbfejlesztése, a hivatali munka professzionalitásának javítása, a vezetői információs rendszer továbbfejlesztése, a hivatali szakembergárda részvétele a közigazgatás korszerűsítésében, az önkormányzati reformfolyamatokban, szemben a privatizációval. A hivatalok legyenek hasonlóak egy korszerű vállalathoz, de mindemellett ne legyenek versenyorientáltak.

Regionális együttműködés A régióépítés jegyében, a regionális együttműködés szervezésében meghatározó szerepet kell vállalniuk a megyei önkormányzatoknak. Támogatniuk kell a régiók közötti együttműködés új formáit, illetve a megyéket kiszolgáló új típusú intézményrendszerek kialakítását. Fontos, hogy a régiót alkotó megyék egyenrangú szereplővé váljanak, s a jövőben létrejövő régiós testületek pedig, valós érdekek mentén bővítsék az itt élő emberek társadalmi, gazdasági lehetőségeinek körét. Elengedhetetlen továbbá az EU által támogatott, határokon átnyúló – a régiók sajátos érdekét figyelembe vevő – regionális együttműködés. [Somogy Megyei Önkormányzat 2003]

228


Települési kapcsolatok Az önkormányzatok egyenjogúsága alapján kialakított új térségi kapcsolatrendszert tovább kell gazdagítani. A települési önkormányzatok érdekérvényesítéséhez, pályázati munkájához a megyei önkormányzatoknak és a régióknak hatékony segítséget kell nyújtaniuk. A kistérségi együttműködés egyik legfontosabb intézményét, a polgármesteri gyűlések munkáját mindenképp támogatni kell, és rendszeres párbeszédet kell folytatni a kistérségi vezetőkkel. Segíteni kell a közigazgatási reformból eredő feladatok megoldását, különös tekintettel a kistérségek szakmai működésére, integráló szerepükre. Célszerű aktívan részt venni a kistérségi és a térségen belüli együttműködésben, kiemelt figyelmet fordítani a térségmenedzselésre. Kiemelt fontosságú, hogy a régió integrálja a benne lévő kistérségeket, ne legyen a régiókon belül harc, érdekellentét.

Kormányzati és képviselői kapcsolatok A jövőben is szükséges, hogy a kormányzati szervek a régiók véleményét megfelelő súllyal vegyék figyelembe az állami döntéshozatali mechanizmusban. Ezért a megyék és régiók céljainak elérése, az érdekek hatékonyabb megjelenítése, érdekében közvetlen és rendszeres kommunikációt kell folytatni a megyék országgyűlési képviselőivel. Törekedni kell a megyékben, régiókban működő állami, államigazgatási szervekkel jó szakmai együttműködésre, kölcsönös információcserére. Fontos az együttműködés azokon a területeken, amelyek a megyék és régiók gazdasági fejlesztését szolgáló pénzügyi források összehangolt felhasználását teszik lehetővé. A parlamenti képviselők azok, akik a régióért érdemben tudnak tenni. A parlamenti munkájuk során támogatni tudják a régiós rendszer kialakítását, illetve erős lobby tevékenységet folytathatnak a régió érdekében.


229

Segíthetnek a kormányzati, állami források és támogatások megszerzésében, és a legfőbb szervnél, a Parlamentben képviselik a régiós érdekeket.

Sajtókapcsolatok Kommunikációs stratégia alapja a nyitottság kell, hogy legyen. A közszolgálati tevékenységet a megyék és a régió társadalmának széles nyilvánossága előtt kell végezni. A társadalmi nyilvánosság megteremtésében aktív és pozitív szerepet tölt be a média. Sokszínű médiakapcsolatokat tovább kell gazdagítani új információs formák bevezetésével. A jövőben célszerű kiemelt szerepet szánni az elektronikus tájékoztatási lehetőségek (megyei önkormányzat, régiós honlap, saját elektronikus média) szélesítésének. A sajtókapcsolatokat és a kommunikációt is a professzionalitásnak kell jellemeznie. Annak ellenére, hogy a régiós szervek nem profitorientált egységek szakszerű PR tevékenységet kell folytatniuk, akár egy nagy multinacionális vállalatnak.

Közszolgáltatási feladatok A közszolgáltatási feladatok ellátása során már közvetlen kapcsolatot is lehet teremteni a privátszférával, és megjelennek a támogatási lehetőségek különféle formái is.

Közoktatás A középfokú oktatási intézményeket ösztönözni kell, hogy alakítsanak ki aktív, együttműködést az Európai Unióban lévő közoktatási intézményekkel. Ez lefektetheti a későbbi versenyképesség alapjait, melyben az új generáció már szélesebb látókörrel, európai tudással rendelkezik majd. Az információs társadalom kihívásaira tekintettel az oktatás minden területén nagy hangsúlyt kell helyezni az informatikai infrastruktúra,

230


az informatikai oktatás, az idegen nyelvi képzés fejlesztésére, a szakmai nyelv elsajátítására. Ezek az ismeretek segítenek a fiatal generáció elhelyezkedésében, boldogulásában, ezek teremtik meg a versenyképességet, hiszen e tudás nélkül az itt élő népesség, és vele a régió is háttérbe szorul, versenyhátrányban lesz. Ezeken a területeken tehát a régiók és a megyék sokat tehetnek a versenyképesség érdekében. A másik fontos tényező, hogy a szakképzési rendszer struktúráját lassan és fokozatosan, de át kell alakítani. A szakképzést a kereslethez kell igazítani, tekintettel kell lenni arra, hogy milyen képzettségű embereket keresnek leginkább a piacon, és ennek megfelelően átalakítani a rendszert. Természetesen ehhez szükség van a szélesebb körű együttműködésre a kamarákkal, érdekképviseletekkel is. Ez a kooperáció végbemehet foglalkoztatási paktumok segítségével. Ameddig ez a struktúraváltás végbemegy, szükség van a már képzett szakemberek esetleges átképzésére, hogy a munkapiaci igényeket ki lehessen elégíteni, és a munkavállalók, és ezen keresztül a régiók megőrizzék versenyképességüket.

Gazdaságfejlesztés, vállalkozásélénkítés A régiók társadalmi és gazdasági versenyképességének növelése érdekében szakmai és pénzügyi vállalkozástámogatási eszközökkel segíteni lehet a tőkeerős nagyvállalati, a kis- és középvállalkozói kör működési feltételeinek javítását, hazai és nemzetközi piacra jutásukat, illetve közreműködni a külföldi beruházások számára kedvező piaci és telephelyi feltételek megteremtésében. Ez megvalósulhat olyan tudatos ingatlanpolitika segítségével, amely az érdeklődő cégek számára gyorsan, hatékonyan biztosítja a belépés, a területszerzés lehetőségét. Az infrastruktúra fejlesztése is kiemelt feladat. A megközelíthetőség javítása vagy az információs hálózat kiépítése kulcsfontosságú tényező a


231

versenyképesség megtartásában és erősítésében. Megoldás lehet egy kellemes, élhető környezet kialakítása, mely vonzza a szolgáltatási szektorban tevékenykedőket. Ezzel a régió versenyképessége, és az itt élő lakosság helyzete is javulna. A gazdaságfejlesztés és a vállalkozóbarát környezet kialakítása kapcsán szélesíteni kell az együttműködést a gazdasági kamarákkal, a régióba települő vállalkozásokkal, valamint célszerű a szakmai kiállítások és vásárok szervezésének segítése is. Szükséges továbbá a településrendszer kiegyensúlyozatlan, feszültségekkel terhelt, ellentmondásos fejlődésének, az aprófalvak leszakadásának mérséklése, valamint az infrastrukturális ellátottság támogatásával az elvándorlás egyik oka is megszűntethető lenne. Az utazási feltételek javítása és a hírközlés fejlesztése (például vezeték nélküli internet hálózat kiépítése) képes nagyban csökkenteni az elvándorlást.

Területfejlesztés A területfejlesztésnek igen nagy szerepe van a régió versenyképességének megőrzésében és további erősítésében. Alapvetően a területfejlesztési irányvonalaknak kétféle formája létezik. Ezek gondolkodásmódjukban és mentalitásukban is különböznek egymástól. Az amerikai és brit felfogásban, ha egy területen megszűnnek a munkalehetőségek, a megélhetés biztonsága, abban kell segíteni az ott élőket, hogy máshol találjanak munkát. Ezekben az országokban átköltözési segélyt adnak az iparilag elhagyott térségek lakóinak. Az angolszász modellben tehát a hatékonyságon van a hangsúly. Ezzel szemben az európai modellben a fő hangsúly a társadalmi szolidaritáson van. A már letelepedett népesség értéket jelent. A cél az, hogy a rurális vidékek ne szűnjenek meg. Nem a népességet kell más területekre vinni, hanem a munkalehetőségeket kell adott területen teremteni.

232


A magyarországi gyakorlat is a második modellt követi: fő cél, hogy az egyes területek, régiók minél több befektetést, munkalehetőséget csábítsanak a területre, tovább erősítve és fenntartva a versenyképességüket. A területfejlesztési munkában a koordinációs, összehangoló tevékenységet kell mindenekelőtt fejleszteni. A területfejlesztés résztvevőit – az önkormányzatokat, a kistérségeket – a megyei önkormányzatok és a régió szakemberei pályázatfigyelő rendszer üzemeltetésével, az információs bázis hozzáférhetőségének javításával, forráskoordinációs információk adásával, a pályázók szakmai instruálásával, a területfejlesztés szereplői közötti együttműködés hatékonyabbá tételével segítik. Célszerű lenne megteremteni a lehetőséget az uniós, az országos, a regionális és megyei pályázati rendszerek összehangolására. Ennek segítségével a pályázatok hatékonysága sokkal nagyobb lenne, valamint a pályázati rendszer átláthatósága is számottevően növekedne. Emellett az EU-források elnyerésére irányuló pályázati munkát tisztviselők folyamatos továbbképzésével is segíteni kell. Az így továbbképzett, naprakész információkkal rendelkező tisztviselők hatékony segítséget tudnak nyújtani a pályázati munkában. Mindezek mellett célszerű lenne egy együttműködési rendszert kialakítani a magán és közszféra között a pályázati tevékenység támogatására. Az új pályázati lehetőségek feltérképezése és a megfelelő pályázatok kiválasztása, a pályázati tanácsadás is hatékonyabb, gördülékenyebb, gyorsabb lehetne ezáltal. [Somogy Megyei Önkormányzat 2003] 8.2. A VK önkormányzati vonatkozásai 8.2.1. A Dél-Dunántúli Régió helyzete a versenyképesség szempontjából A magánszféra versenyképességét erősen meghatározza a földrajzi elhelyezkedés, és ebből adódóan az, hogy alapvetően a térség gazdasági centrumában, a fél-periférián, vagy a periférián helyezkedik-e el. Magyarország az Európai Uniós csatlakozással a centrumtérséghez, csatlakozott,


233

de ennek a „perifériáján” helyezkedik el. A gazdaság fő tengelyétől (BeNeLux államok-Berlin-Varsó) mintegy háromszáz kilométernyire, délre található. A centrum, a modern világgazdaság középpontjában álló gazdag országok, és a periféria, alapvetően szegényebb országok, már a 16. századtól összekapcsolódó rendszert alkottak. A perifériák hagyományosan agrár- és nyersanyagtermelő országok voltak, amelyek termékeiket a gazdag és iparosodott centrum-országok piacain helyezték el, és alárendelt szerepet játszottak a kapcsolatban. A századok során azonban számos perifériális ország indult meg a felzárkózás útján és csatlakozott a centrumhoz. A centrum és a periféria viszonyában az alábbi tényezők a meghatározóak: – a periféria függő helyzete a centrum döntéseitől; – a centrum periféria feletti hatalmát a polarizációs vagy visszacsatolási mechanizmusok erősítik (ilyenek a hatalmi, információs, pszichológiai, modernizációs, szinergia, termelési hatások); – az innovációk perifériára áramlása változásokat okoz a perifériális területeken; – a centrum hatalmi döntésein múlik, hogy a periféria változásait esetleg a decentralizáció megvalósítására használják-e fel. Létezik egy úgynevezett „másodlagos vonal”, vagy tengely, amely már áthalad hazánkon. Ez a Berlin-Záhony-Kijev-Moszkva vonal. A multinacionális cégek főként e tengely mentén telepednek le, és a gazdasági fejlődés ezen a vonalon a legélénkebb. Körülbelül négy millió ember lakik ennek a tengelynek a mentén, akiknek a szerepe a magyar gazdaság szempontjából óriási. Annak ellenére, hogy ez a korridor már Magyarországon átvezet, a Dél-Dunántúli Régió szempontjából ez még nem elegendő, hiszen ettől a tengelytől is mintegy száz kilométerre fekszik. A Budapest-Pécs vonal, ami ezt a régiót érinti talán, ha negyedik a fő útvonalak között. A Budapest-Szeged vonal, és a Budapest-Balaton vonal

234


áll a második, harmadik helyen. A régió jövője és versenyképessége nagyban függ Horvátország felemelkedésétől, ugyanis észak felől egy rekreációs korridor vezet Horvátország felé, és az ország felemelkedésével ez a korridor egyre fontosabb szerepet játszhat. Ezáltal pedig a Dél-Dunántúli Régió szerepe is felértékelődhet. Jelenleg tehát a régió versenyhátrányban van. A Dél-Dunántúli Régió gazdasági teljesítőképességének országos átlagtól való elmaradása elsősorban a nehéz megközelíthetőségből, a déli határ menti perifériás fekvésből, valamint az elaprózott településszerkezetből adódik. Ezáltal a befektetések nagy része nem a régióban valósul meg, és az itt már megtelepedett vállalkozások, cégek is hátrányos helyzetbe kerülnek. Fontos feladat ezért a gazdasági, társadalmi fejlettség területi különbségeinek csökkentése, az elérhetőségi viszonyok javítása, a kistérségek fejlesztése. Problémát jelent továbbá, hogy a régióban a turizmus szerepe leértékelődött. Korábban a Balaton déli partja bel-, és külföldi turisták tömegeit vonzotta, azonban ez a tendencia mára megszűnt. A piacok megnyílása után a turizmus fő iránya a Balaton helyett az egyre olcsóbbá váló, szezonalítástól mentes, jól megközelíthető Adriára mutat. A Balaton menti ingatlanok elértéktelenednek, és a pangó szezon miatt egyre kevesebb a munkahely is. Mivel egyre több hazai turista látogat Horvátországra, és ezt többnyire a régión keresztül teszik, a Dél-Dunántúli Régió felemelkedése szorosan összefügghet a horvát kapcsolatok erősödésével. A szoros partnerség és együttműködés segítségével a régió kihasználhatná közelségét az Adriához. Azonban módot kell találni arra, is, hogy a régió északi területe, a Balaton déli partja ne veszítse el teljesen vonzóerejét. Ennek egyik módja lehet a partszakasz kisgyermekbarát voltát hangsúlyozni, mivel sekély, meleg és homokos. Nagy súlyt kellene fektetni ezen célközönség minél szélesebb körű kiszolgálására, üdülők kiépítésére, illetve elmozdulni a minőségi turizmus irányába, például a vitorlázás szerepét


235

erősítve. Több, színvonalas, turistacsalogató programot kellene ajánlani, amellyel a külföldi tőkét és vásárlóerőt is a térségbe lehet csábítani. 8.2.2. A VK önkormányzatokra vonatkozó részének célja és témakörei A közigazgatási szféra hazánkban tradicionálisan fontos, sőt, sokszor meghatározó szerepét a gazdaság versenyképességének alakításában nemcsak a nyers-piaci folyamatokat nagymértékben befolyásoló, jelentős elvonási aránnyal bíró adórendszeren-, hanem a közbeszerzésekkel (melyeken keresztül nemcsak a régió legnagyobb beruházási volumene valósul meg, hanem multiplikatív beruházási hatásokon keresztül a gazdaság szinte egészét befolyásolni képes) a piacon megjelenve is kifejti. Ezen jelentős gazdasági szereplő számára szükség van a régió vállalkozásainak, azok működésének, igényeinek részletes, mikro-szintű ismeretére. Ezen keresztül jobban megalapozott döntésekkel, hatékonyabban avatkozhat a gazdaságba, még inkább élénkítve azt. A közigazgatási szféra azonban – nemcsak közvetlenül, hanem az általa működtetett intézményeken keresztül is – mint munkáltató is megjelenik, melynek ugyanúgy alapvető szüksége van a jól képzett, versenyképes tudással rendelkező munkaerőre, hiszen csak így biztosíthatja a szolgáltató önkormányzati koncepció megvalósulását, mellyel orvosolhatja a befektetői felmérések hosszú ideje elsőszámú problémáját, a helyi-, regionális-, valamint országos szintű közigazgatási szervek működésének hiányosságait. A kutatás megvalósulásával a közigazgatási szféra számos stratégiai és napi szintű döntéseit megalapozó vagy azokat jobban előkészítő információval gazdagodhat. A kutatás makro-szintű részének jelentős része elsősorban a közigazgatás, mint gazdasági tényező szemszögéből jött


236

létre, így azok igen fontos szerepet játszhatnak a régió gazdaságpolitikai döntéshozói számára. A közigazgatás a projektben mint foglalkoztató is részt vett, így oktatási igényeinek meghatározásán keresztül a közigazgatás szakemberigényei is a projektbe épülnek. Így a gazdaság szereplői mellett a közigazgatási szféra szakember-utánpótlásának minősége is javulhat, mely áttételesen kihat az egész régió hosszú távú versenyképességére. Az önkormányzatok által kitöltött kérdőívnek volt egy speciális, csak rájuk vonatkozó része. Ezen rész legfontosabb pontja az általuk kiépített és működtetett kapcsolatrendszer feltárására volt. A kutatás további részei – hasonlóan a gazdasági és nonprofit szférához tartozó kérdőívhez – az alábbi kategóriákra vonatkoztak: – Emberi erőforrás menedzsment; – Vezetői/ügyviteli rész; – Környezetvédelem; – Marketing és menedzsment. 8.2.3. A kérdőíves kutatás eredményei

Az önkormányzati minta A Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás közigazgatási mintájába 52 önkormányzat került be Baranya, Somogy és Tolna megyékből. A 8.1. ábrából látható, hogy a Baranya megyei önkormányzatok túlreprezentáltak a mintában. A Dél-Dunántúli Régió jellemzően aprófalvas térség. Ennek megfelelően került az 52 elemszámú mintába 45 község, 6 város, és 1 megyei önkormányzat. (8.1. táblázat) Baranya megye önkormányzatainak nagy mintán belüli száma miatt a


237

továbbiakban közölt kutatási eredmények elsősorban erre a térségre értelmezhetők.

8.1. ábra: A mintába került önkormányzatok megyék szerint (db) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Településtípus Város Község Megyei önkormányzat Összesen

(db) 6 45 1 52

8.1. táblázat: Az önkormányzatok településtípus szerint megoszlása Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A kutatás kizárólag az önkormányzatokra vonatkozó része Egy különálló kérdéscsoport csak az önkormányzatokra vonatkozott. Ebben a részben több fontos tényezőre is kitértek a kérdések. Elsőként az önkormányzatok bevételi forrásaira, illetve azok megoszlására voltunk kíváncsiak. A 8.2. táblázatból jól látható, hogy a helyi adók, mint elsődleges bevételi források után közvetlenül, szintén nagyon magas arányban a pályázati források szerepelnek. Sokan többféle bevételt is megjelöltek, 23-an kétfélét, de 9-en legalább négyfélét. Az egyéb kategóriában a normatíva szerepelt legtöbbször.


238

Válaszlehetőségek Helyi adó Pályázat Bérleti díj Büntetési beszedés Egyéb Válaszadók száma

Említések száma (db)* 43 41 18 7 17 51

*Egy válaszadó több válaszlehetőséget is megjelölhetett 8.2. táblázat: Az önkormányzat várható bevételei több éves távlatban Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A pályázati források igen magas aránya miatt nem meglepő, hogy amikor megkérdeztük az önkormányzatokat, hogy figyelemmel kísérik-e az Európai Uniós, illetve hazai pályázati lehetőségeket, az 52 megkérdezettből 50-en igennel válaszoltak. Közülük mindössze egy válaszadó mondta azt, hogy még nem pályázott, és a 8.2. ábrából azt is láthatjuk, hogy a pályázatok legnagyobb részt sikeresek is voltak.

8.2. ábra: Sikeres pályázatok (db) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás


239

Fontosnak kérdés, hogy az önkormányzatok mennyire tartják a kapcsolatot a térségben működő nonprofit szervezetekkel, illetve kamarákkal, és ezek a kapcsolatok pontosan milyen irányúak. Nonprofit szervezetekkel majdnem minden önkormányzat kapcsolatban áll. (Erről a kapcsolatról bővebben a 9. fejezetben, a nonprofit szervezeteknél lesz szó.) A kamarák közül a gazdaságfejlesztési, illetve az oktatási célú kapcsolatok tartása a legmeghatározóbb – bár nem mondható jelentősnek. Előzetes feltevéseink szerint gazdasági és társadalmi előnnyel járhat, ha egy városnak/községnek van külföldön testvérvárosa. Az erre vonatkozó kérdésre adott válaszok azt mutatják, hogy ez nem feltétlenül igaz. A megkérdezettek közül 19-nek van testvérvárosa, de közülük mindös�sze 8-nak jelent ez a kapcsolat konkrét gazdasági vagy társadalmi előnyt is. A válaszadók az újonnan kialakított közigazgatási tervekről többségben pozitívan nyilatkoztak. (8.3. táblázat) Válaszlehetőségek Egyáltalán nem szolgálja Inkább nem szolgálja Inkább szolgálja Teljes mértékben szolgálja Nem válaszolt Összesen

Említések száma (db) 6 10 25 9 2 52

8.3. táblázat: Az újonnan kialakított közigazgatási (regionális-kistérségi) tervek szolgálata az aktuális célok elérése érdekében Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Emberi erőforrás menedzsment Az önkormányzatok kettős szerepet töltenek be a munkaerő-piaci problémák megoldásában, hiszen maguk is foglalkoztatóként tarthatók számon, illetve egyik legfontosabb feladatuk a térség munkaerő-problé-


240

máinak megoldása. A mintába került önkormányzatok méretét alkalmazotti létszám szerint a 8.4. táblázatban láthatjuk.

1-9 fő 10-49 fő 50-249 fő 250- fő Összesen

Említések száma (db) 29 16 4 3 52

8.4. táblázat: Az önkormányzatok mérete alkalmazotti létszám alapján Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Kutatásunk szerint a régió önkormányzataiban nagyon magas a női alkalmazottak száma, viszont fogyatékkal élő, vagy megváltozott munkaképességű embereket kevesen alkalmaznak. Az egészségmegőrző szolgáltatások fenntartása sem jellemző a régió önkormányzataira. A dolgozói kört legtöbben hirdetés alapján, illetve a munkaügyi központokon keresztül bővítik. Szakmai gyakorlatra igen sokan (52-ből 36an) vesznek fel egyetemista, illetve pályakezdő fiatalokat, ami a jövőbeli képzett munkaerő iránti igények kielégítése céljából igen előnyös lehet. Az önkormányzatok viszonylag stabil munkahelynek számítanak, hiszen a munkaerő fluktuációjának mértéke nem haladja meg a 10 %-ot. IT-ellátottság Örvendetes, hogy a mintába került önkormányzatok közül mindegyiknél van legalább egy személyi számítógép, vagy notebook. Az internet elérés meglétére vonatkozó kérdésre is igen bíztató válaszokat kaptunk. (8.5. táblázat) 35 önkormányzatnak van honlapja, ami nagyon fontos lehet a közérdekű és egyéb területeken történő információszolgáltatás szempontjából. (8.6. táblázat)


241

Válaszlehetőségek Van, mégpedig Szélessávú (kábelnet/DSL) Modemes (analóg/ISDN) Vezeték nélküli (GPRS, stb.) Nincs, de a közeljövőben tervezzük bevezetni Nincs és nem is tervezzük bevezetni Összesen


8.5. táblázat: Internet elérés megléte Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Válaszlehetőségek Igen, mégpedig tájékoztató jellegű interaktív jellegű Nincs, de a közeljövőben tervezzük bevezetni Nincs és nem is tervezzük bevezetni Összesen


8.6. táblázat: Internetes megjelenés Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás


242

Kontrolling tevékenység A 8.3. ábra adataiból látható, hogy az 52 megkérdezett önkormányzatból 42-en végeznek belső ellenőrzést, auditot, vagy egyéb kontrolling jellegű tevékenységet. Azok között, akik nem végeznek ilyen jelegű tevékenységet, nincsenek városi, illetve megyei önkormányzatok. Saját fejlesztésű kontrolling rendszerrel viszont mindössze 29-en rendelkeznek (köztük az összes városi önkormányzat). Az önkormányzatok többsége évente végzi ezt a tevékenységet.

8.3. ábra: Belső ellenőrzés, audit, vagy egyéb kontrolling jellegű tevékenység végzése (db) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Környezettudatosság A magyarországi szervezetek társadalmi felelősségvállalásáról az önkormányzatoknak is lehangoló a véleményük. Szerintük igen kevés szervezetre jellemző a tudatosság e téren. Magukra az önkormányzatokra sem mondhatjuk el, hogy példát mutatnának ezen a területen Az energiatakarékos működés, a szelektív hulladékgyűjtés, illetve az újrahasznosítható vagy újrahasznosított anyagok használata nem igazán jellemző az önkormányzatokra. Ennek ellenére környezetvédelmi beruházást a


243

megkérdezettek többsége eszközölt az elmúlt 5 évben. (8.7. táblázat) A környezetvédelmi beruházás a nagyobb települések önkormányzataira volt inkább jellemző. Válaszlehetőségek Igen Nem Összesen

Említések száma (db) 32 20 52

8.7. táblázat: Környezetvédelmi beruházás az elmúlt 5 évben Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Marketing és menedzsment Ebben a témakörben a teljesítményértékelési rendszerrel kapcsolatos kérdésekre kapott válaszokra helyezzük a hangsúlyt. A 8.4. ábrából látható, hogy a mintába került önkormányzatok többsége működtet ilyen rendszert. A teljesítményértékelési rendszer alapja majdnem az összes

8.4. ábra: Teljesítményértékelési rendszer működtetése Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

244


önkormányzatnál az elvégzett munka, célja pedig a legtöbb esetben az előléptetés, illetve a belső kommunikáció. 8.2.4. Összegzés A Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás közigazgatási szférára vonatkozó részének az volt a célja, hogy felmérje a régió önkormányzatainak szerepét és jelentőségét a régió versenyképességének alakításában, valamint kísérletet tett arra, hogy a közszféra jellemzésével maghatározza annak jövőbeli igényeit (kapcsolatok, gazdasági, munkaerő stb. igények), a későbbi versenyképességet pozitívan befolyásolni tudó működéshez. A kutatás első részéből kiderült, hogy az Európai Uniós, illetve hazai pályázati pénzek mennyire fontos szerepet játszanak a régió önkormányzatainak gazdálkodásában, és hogy a régió önkormányzatai ezekre nagy hatékonysággal pályáznak. A gazdasági, illetve nonprofit szervezetekkel kialakított és fenntartott kapcsolatok terén még javulhatna a régió önkormányzatainak aktivitása, továbbá a létező külföldi (testvérvárosi) kapcsolataikat is megpróbálhatnák jobban a kölcsönös gazdasági és társadalmi előnyök szerzésének irányába terelni. A régió önkormányzatainak alkalmazottai között meghatározó a nők aránya, viszont fogyatékkal élő, illetve megváltozott munkaképességű munkaerőt alig alkalmaznak. Az egyetemista illetve pályakezdő fiatalok tapasztalatszerzését viszonylag sokan segítik szakmai gyakorlati lehetőség nyújtásával. Az önkormányzatok IT-ellátottsága jónak mondható, viszont az internetes megjelenés néhány községben még várat magára. A környezettudatosság gyakorlása és kommunikálása nem igazán jellemző a régió önkormányzataira, viszont – saját bevallásuk szerint – az elmúlt 5 évben sokaknál történt környezetvédelmi célú beruházás. Kontrolling és teljesítményértékelési rendszert is elég sokan


245

működtetnek, a községek önkormányzatainak egy részéből azonban még ezek is hiányoznak.


246

Forrásjegyzék Horváth M. Tamás, Dr. (2007): A regionális intézményrendszer kiépítése Magyarországon: Szervezeti rend és működés; www.bm.hu ÖTM Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (2007): A regionális intézményrendszer kialakítása (vitaanyag); www.bm.hu Somogy Megyei Önkormányzat (2003): Somogy Megyei Önkormányzat négyéves ciklusprogramja 2003-2006; www.som-onkorm.hu Tótsimon Péter, Dr. (2006): szakértői vélemény; Baranya Megyei Önkormányzat

A nonprofit szervezetek hatása a versenyképességre

247

9. A nonprofit szervezetek hatása a versenyképességre 9.1. Elméleti megközelítések A non-profit szervezeteket nemzetközi szinten is különféle elnevezésekkel illetik. A britek önkéntes (voluntary) szervezetekként említik, de elterjedt a karitatív, jótékonysági szervezet elnevezés is. Mi az amerikai terminológiát követve nonprofit szervezeteknek, szektornak hívjuk a továbbiakban. De mi is az a nonprofit szervezet? Ezt a gyűjtőfogalmat nem definiálja a magyar jog, ezért a szó szerinti jelentésből kell kiindulnunk, ami azt jelenti, hogy ezek a szervezetek nem nyereségorientált módon működnek, tehát elsődlegesen nem vállalkozási tevékenység végzésére jönnek létre. (Sőt, esetükben a jog tiltja is a vállalkozási tevékenység előtérbe helyezését.) Azonban alaptevékenységük veszélyeztetése nélkül, annak elősegítése érdekében, egyes szervezetek jelentős profitra tesznek szert. Többnyire valamilyen közhasznú feladat, közérdekű cél ellátásán munkálkodnak. Pontos definíció híján sokféle szempontból lehet jellemezni a nonprofit szervezeteket. A teljesség igénye nélkül ezek a következők lehetnek: – Szervezeti megközelítésben: a nonprofit szektort az alapítványok és egyesületek, illetve közhasznú társaságok, köztestületek, és közalapítványok összessége alkotja. – Jogi szempontból: a nonprofit szektor a személyegyesülésekből (társadalmi szervezetek), célvagyont működtető személyegyesülésekből (önkéntes kölcsönös biztosító pénztár), célvagyont működtető szervezetekből (alapítványok, közalapítványok), valamint közcélú vállalkozó nonprofit szervezetekből (közhasznú társaság) áll.

248


– Funkcionális oldalról: egyes jól meghatározható funkciókban a nonprofit szektor átfedésben működik az állammal (újraelosztás, humán szolgáltatás), bizonyos funkciókat pedig önállóan (érdekképviselet, és érdekvédelem), más funkciókat pedig az üzleti szektorral, vagy a háztartásokkal és a magánélet területeivel közösen lát el (önszabályozás, csoportos kielégítetlen szükségletek). A nemzetközi szakirodalomban a legelfogadottabb nonprofit szervezetekre adott definíció a Baltimore-i John Hopkins Egyetem nemzetközi összehasonlító projektje által kidolgozott leírás. Ez létező statisztikai osztályozások mentén egy tevékenységi és alanyi főcsoportokra rendszerezett meghatározást ad. A kutatás szerint az alábbi ismérvekkel bíró szervezet tekinthető nonprofit szervezetnek: – Intézményesültség (nem háztartás szintű szervezet); – kormányzattól való függetlenség; – gazdálkodása eredményét a szervezethez tartózók között nem osztja fel (nem gazdasági társaság); – nem tűzi ki célul közvetlen politikai hatalom megszerzését és gyakorlását (nem párt). A nonprofit szervezeteknek hagyományosan két funkciójuk volt és van: a szolgáltatásnyújtás és az érdekképviselet. E két szerepnek nem minden szervezet tud egyformán megfelelni: vannak, amelyek működésük során a szolgáltatásra helyezik a nagyobb hangsúlyt, és vannak szervezetek, amelyek az érdekképviseleti funkciónak tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. 9.1.1. A nonprofit versenyképesség értelmezése A nonprofit szervezetek versenyképességét nehéz értelmezni. A szektorba tartozó szervezetek formai és tevékenységbeli sokfélesége miatt nincs igazán olyan összefogó jellemző kialakítására lehetőség, amivel jól lehetne jellemezni a szektor tagjainak versenyképességét. A szektor tagjainak


249

a gazdaság versenyképességére való hatása azonban megkérdőjelezhetetlen. A továbbiakban nem konkrétan a nonprofit szervezetek versenyképességéről, hanem működésüknek hatásáról a gazdasági szféra versenyképességére lesz szó. A versenyképesség szempontjából a gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek játsszák a főszerepet. Ezek többnyire a szolgáltatást nyújtó szervezetek körébe tartoznak, és több különböző tevékenység révén próbálják felgyorsítani, támogatni a gazdaság fejlődési folyamatait. Az alábbiakban néhány példával illusztráljuk fontosabb tevékenységeiket: – Könyvek, tájékoztató füzetek, újságok, hírlevelek kiadásával, valamint honlapok, CD-k és egyéb elektronikus információ hordozók előállításával segítik elő a vállalatok tájékozódását; – a vállalkozók és munkanélküliek számára konzultációs lehetőséget biztosítanak; – a gazdasági információcsere javítása és az idegenforgalom fellendítése érdekében vásárokat, fesztiválokat, konferenciákat, kiállításokat rendeznek; – szakmai tovább- és átképzések szervezésével, az álláskeresők adatainak rendszerbe foglalásával sokakat segítenek munkához; – kedvezményes hitelekkel segítik a vállalkozásokat; – rehabilitációs, védett foglalkoztatást biztosítanak megváltozott munkaképességű emberek számára; – saját foglalkoztatás keretében maguk is munkahelyet teremtenek. [Kuti 2003] Bár váltakozó súllyal és sikerrel, a gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek igen fontos civil kezdeményezések számára biztosítanak intézményes kereteket. Komoly és innovatív szerepre tesznek szert a munkanélküliség kezelésében, az idegenforgalom fejlesztésében, valamint a továbbképzés, átképzés és a gazdasági információáramlás javításában, a vállalkozások fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges ismeretek

250


átadásában, a tanácsadó és konzultációs szolgálatok működtetésében. Munkájuk – ha sokszor láthatatlanul is – hozzájárul a gazdasági folyamatok fejlődésének elősegítéséhez és számos ígéretes folyamat beindulásához. [Kuti 2003] 9.2. A VK nonprofit vonatkozásai A gazdaságfejlesztő nonprofit szervezetek százezer lakosra jutó száma mutat bizonyos, ha nem is túl szoros összefüggést az egyes régiók gazdasági helyzetével, illetve a megoldásra váró problémák súlyosságával. A nem profitorientált szféra szerepvállalása az ország fejletlenebb, magasabb munkanélküliséggel, súlyosabb gazdasági nehézségekkel küszködő régióiban intenzívebb. A területi különbségek kialakulását többnyire nemcsak az befolyásolja, hogy mennyire égetőek a megoldásra váró gazdaságfejlesztési kérdések. Közrejátszik egy másik tényező is, a környék idegenforgalmi potenciálja. A turizmus (azon belül is különösen a falusi és a borturizmus) fejlesztése az utóbbi években a nonprofit szervezetek egyik fontos tevékenységi területévé vált, ezért az ilyen célú egyesületek a nagyobb turisztikai vonzerővel bíró térségekben természetesen sokkal nagyobb számban jönnek létre. [Kuti 1996] A Dél-Dunántúli Régió több szempontból is hátrányban van Magyarország többi régiójához, illetve a szomszédos országokhoz képest. Az országon belüli elhelyezkedés sem a legkedvezőbb, hiszen az abszolút Budapest gazdasági központú országban a főbb központi tengelyek a Budapest-Szeged a és Budapest-Balaton, a Budapest-Pécs csak ezek után következhet. A korábban versenyelőnyt jelentő turisztikai vonzerők (például a Balaton) népszerűsége is csökkent. A nonprofit szervezetek az alábbi tevékenységek végzésével tudják elsősorban javítani a régió versenyképességét: – A szakmai és gazdasági érdekképviseletek jelenléte vonzóvá teheti a régiót, és képes lehet a külső tőke beáramoltatására;


251

– információ-gyűjtő és információ-szolgáltató tevékenység; – rendezvények szervezésével elősegíteni és hatékonyabbá tenni a különböző gazdasági szereplők/szférák közötti kommunikációt; – a falusi turizmus pályázati pénzekből történő fejlesztése során fellendülhet a vidéki gazdaság, ami a falvak népességmegtartó képességének növekedéséhez, összességében pedig a rurális területek elmaradottságának csökkenéséhez vezethet; – rövid távon a (főleg pénzbeli) támogatások nyújtására szakosodott nonprofit szervezetek is elő tudják segíteni a régió versenyképességének javulását; – a megváltozott munkaképességűek védett munkahelyeinek fenntartása és bővítése, a közmunkaprogramok megszervezése vagy a rehabilitációs és tranzitfoglalkoztatás, a munkaerőpiacra való vis�szajutás segítése, mind olyan feladatok, melyek az ezekre szakosodott nonprofit szervezetek hatékony tevékenysége által, javíthatják a régió versenyképességét. 9.2.1. A VK nonprofit szervezetekre vonatkozó részének célja és témakörei A Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás (VK) célja a régió gazdasági szervezetei, önkormányzatai és nonprofit szervezetei versenyképességének felmérésén túl az volt, hogy a gazdasági élet valamint a közigazgatás szereplőinek a felsőoktatás folyamataiban való aktívabb részvételét valamint a felek közti minél intenzívebb kommunikáció megvalósítását mozdítsa elő. Ezzel a kommunikációval a vállalkozások és a közigazgatás is kifejezésre juttathatja a felsőoktatással és egymással szembeni elvárásait, igényeit, mely hosszú távon nagymértékben segítheti nem csak foglalkoztatáspolitikai, hanem más problémáik megoldását, illetve működési feltételeik javítását. A kutatás nonprofit szektorra vonatkozó része részletesen próbálja megismerni a régió nonprofit szervezeteinek kapcsolatát a versenyszféra, illetve a közigazgatás szervezeteivel, melyen keresztül megpróbál fényt

252


deríteni arra, hogy a szektor milyen szerepet vállalhat a régió versenyképességének javításában. A nonprofit szervezetek által kitöltött kérdőívnek volt egy speciális, csak rájuk vonatkozó része. Ezen rész legfontosabb pontjai a nonprofit szervezetek kapcsolatrendszerének feltárására, valamint a szektor esetében mindig felmerülő, kulcsfontosságú kérdésre, a bevételszerző tevékenységeikre, illetve bevételi forrásaik megoszlására vonatkoztak. A kutatás további részei – hasonlóan a gazdasági és közigazgatási szférához tartozó kérdőívhez – az alábbi kategóriákra vonatkoztak: – Emberi erőforrás menedzsment; – Vezetői/ügyviteli rész; – Kapcsolat az önkormányzatokkal; – Környezetvédelem; – Marketing és menedzsment. 9.2.2. A kérdőíves kutatás eredményei 9.2.2.1. A nonprofit minta Felmérésünkben Baranya, Somogy és Tolna megyéből 48 nonprofit szervezet került a mintába. Ezek elsősorban a földrajzi közelség miatt nagyrészt Baranya megyei szervezetek. A 48 nonprofit szervezet között a pécsi székhelyűek erősen túlreprezentáltak a másik két megyéhez illetve megyeszékhelyhez képest, ezért a továbbiakban vizsgált adatok elsősorban Baranya megyére, ezen belül is Pécsre értelmezhetők. A mintába került nonprofit szervezetek működési formájuk és tevékenységük szerinti megoszlását a 9.1. ábra és a 9.1. táblázat tartalmazzák:


253

9.1. ábra: A kitöltő szervezet működési formája (db) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Válaszlehetőségek Szolgáltatásokat nyújtó szervezet Adománygyűjtő szervezet Korábbi állami, államigazgatási tevékenységet átvállaló szervezet Érdekvédelmi szervezet Adományosztó szervezet Felhalmozási célú, önsegélyező jellegű szervezet Társadalmi érintkezést szolgáló, klubjellegű szervezet Egyéb Összesen

Említések száma (db) 18 6 5 4 3 2 1 9 48

9.1. táblázat: A kitöltő nonprofit szervezetek besorolása tevékenységük szerint Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

254


9.2.2.2. A kutatás kizárólag nonprofit szervezetekre vonatkozó része Egy különálló kérdéscsoport csak a nonprofit szervezetekre vonatkozott. A legfontosabb megállapítások ebből a részből a szervezetek egymással való együttműködésére és a bevételszerző tevékenységekre, valamint azok megoszlására vonatkoztak. Örvendetes, hogy a régió nonprofit szervezetei saját bevallásuk szerint kiterjedt kapcsolati hálózattal rendelkeznek. A válaszadók több, mint 60%-a a felsoroltak közül legalább három szervezettípussal működik együtt. A 48 megkérdezett közül 37-en működnek együtt más nonprofit szervezettel is, ami a szektor erős összetartását, illetve a szervezetek egymástól való bizonyos mértékű függését is jelentheti. Nagy súllyal szerepelnek a kapcsolatok között a megyei, illetve helyi önkormányzatok is (ezzel a kapcsolattal nagy jelentősége miatt a 8. fejezetben külön foglalkoztunk). Előzetes feltevéseink szerint az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal erőteljesen megnőtt a nonprofit szervezetek pályázási kedve, hiszen kiszélesedtek a pályázati lehetőségek is. Feltevésünk szerint a pályázati forrásokat (például a bankhitellel szemben) preferáló szervezetek versenyképesebbek. Ez a hitel és pályázati pénzek közötti alapvető különbségekből adódik. Érdekes lenne megvizsgálni ezt a kapcsolatot fordítva is, hiszen úgy is értelmezhető, hogy a versenyképesebb szervezetek jobb feltételekkel jutnak bankhitelhez, ehhez azonban szükség van előzetesen is források bevonására, amit viszont nagyobb mennyiségben pályázatokon tudnak megszerezni, amihez viszont gyakran saját forrás, illetve önerő szükséges. Néhány kérdésben arra próbáltunk választ találni, hogy mekkora szerepet játszanak ezek a források a régió nonprofit szektorának bevételeiben. A bevételi források megoszlásának kérdésénél arra mutattak rá az eredmények, hogy a saját bevételek a legkevésbé jelentősek, a pályázati források pedig igen nagy jelentőséggel bírnak. A saját bevételek aránya mindössze 4, a pályázati forrásoké ezzel szemben 17 szervezetnél volt 50%-nál magasabb arányú az összes bevételből. Érdekes eredmény


255

volt az is, hogy az adományozás, mint bevételt jelentő forrás 31 szervezetnél jelent meg valamilyen mértékben, holott a szervezetek besorolásánál mindössze 6 nevezte magát kifejezetten adománygyűjtőnek. A mintába került 48 nonprofit szervezet közül anyagi szempontból csak három függ teljes mértékben a tulajdonosi vagy önkormányzati hozzájárulástól. A pontos eredményeket a 9.2. táblázatban láthatjuk. 0-25% 26-50% 51-75% 76-100% Tulajdonosi önkormányzati hozzájárulás 11 4 3 3 Adományozás 16 7 2 6 Saját bevételek 15 8 0 4 Pályázati források 8 9 7 10 9.2. táblázat: A szervezetek főbb bevételi forrásai (db)* *A kérdésre 4 megkérdezett nem válaszolt. Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mekkora hatékonysággal pályáznak a régió nonprofit szervezetei az Európai Uniós, illetve a hazai pályázati lehetőségekre. A mintába került szervezetek kétharmada élt már valamilyen pályázati lehetőséggel, és a pályázók majdnem 85%-a sikeres is volt. (9.2. ábra)

256


9.2. ábra: Az Európai Uniós/hazai pályázati eredmények (db) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

9.2.2.3. A nonprofit szervezetek és az önkormányzatok kapcsolata A nonprofit szervezetek döntő része helyi érdekek mentén szerveződik, még akkor is, ha tevékenységük kapcsolódik országos érdektörekvésekhez, vagy országos szintű szerveződésekhez. Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy ezek a szervezetek az önkormányzatokat tekintik elsődleges partnerüknek céljaik eléréséhez. Ők maguk is megpróbálják az önkormányzati politikát alakítani, valamint az önkormányzatok támogatják a területükön működő nonprofit szervezeteket és bíznak abban is, hogy azok révén további erőforrások jutnak az adott településre, térségbe állami, központi pénzalapokból, sőt magánadományokból is. [Kameniczky 2000] Az egyik legfontosabb kérdésnek azt tartottuk, hogy ítéljék meg a megkérdezettek saját maguk, hogy milyen mértékben függnek az önkormányzattól. A válaszok megoszlását a 9.3. ábra szemlélteti.


257

9.3. ábra: Az önkormányzatok befolyása a nonprofit szervezetekre (db) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A válaszadók majdnem kétharmadára valamilyen hatással van az önkormányzat (11 szervezetre alapvető hatással van), és mint a korábbiakban láttuk, ez egyáltalán nem csak az anyagi támogatásokat jelenti, így következő kérdésünk arra vonatkozott, hogy pontosan miben nyilvánul meg ez a kapcsolat. Az adatok alapján beigazolódni látszott az előzetes feltevésünk, miszerint a nonprofit szervezetek és az önkormányzatok kapcsolata igen sokrétű és intenzív. Az érdekérvényesítés, és a kapcsolatteremtés elősegítése (expók, fórumok, engedélyek beszerzése, természetbeni juttatások, stb.) terén különösen jelentős ez a kapcsolat. Azonban, amikor arra kértük a válaszadókat, hogy írják le, mennyiben és mivel segíti az önkormányzat a versenyképességüket, 16-an válaszolták azt, hogy semmiben sem segít az önkormányzat. Ez a szám az előzőeket látván meglepően magas, és arra enged következtetni, hogy ha van is kapcsolat, az nem feltétlenül kielégítő mindkét fél számára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy arra a kérdésre, ami az önkormányzatokkal kapcsolatos esetleges hiányosságokat firtatja (Milyen területen tapasztalt hiányosságokat az önkormányzatokkal kapcsolatban?), 37-en válaszoltak.


258

A nonprofit szervezetek bevételeiben nagy szerepet játszanak a pályázati források. A feltett kérdésekre adott válaszok alapján megtudtuk, hogy a pályázó szervezetek kétharmada külső segítséggel pályázik, és itt, az önkormányzati hiányosságoknál láthattuk, hogy ezt a külső segítséget tőlük várják. A 37 válaszadóból 19 panaszkodott az önkormányzatok Európai Uniós pályázati felkészültségére, 13-13 szervezet pedig megemlítette a jogszabályi ismeretekkel, illetve gazdasági/pénzügyi tanácsadással kapcsolatos hiányosságokat (9.3. táblázat), ami mind-mind kapcsolatba hozható azzal, hogy a régió nonprofit szervezetei jelentős, nem anyagi támogatást is elvárnak az önkormányzatoktól, sokszor olyanokat is, ami nem feladatuk (például segítségnyújtást a pályázatírásban). Az előzőek alapján elmondhatjuk, hogyha a jól működő (gazdasági és más szempontból is versenyképességet javító) nonprofit szektor elősegíti a régió versenyképességét, akkor azok a régiók versenyképesebbek, melyekben az önkormányzatok több információval (és más nem anyagi segítséggel) látják el a nonprofit szervezeteket. Válaszlehetőségek EU-s pályázati felkészültség Jogszabályi ismeretek Gazdasági/pénzügyi tanácsadás Környezetvédelmi tanácsadás Marketing/menedzsment tanácsadás Egyéb Válaszadók száma

Említések száma (db)* 19 13 13 11 10 11 37

9.3. ábra: Az önkormányzatokkal kapcsolatban tapasztalt hiányosságok *Egy válaszadó több válaszlehetőséget is megjelölhetett. Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás


259

Feltevésünk szerint a régió nonprofit szervezetei már puszta létezésükkel is segítik, javítják a régió versenyképességét, hiszen ezek a szervezetek szolgáltató tevékenysége egyre nagyobb kihívást jelent a versenyszféra számára. Például egy kutatási céllal létrejött nonprofit szervezet tevékenységének eredményeit a régió minden gazdasági szervezete ingyen felhasználhatja, míg ha ugyanezt a kutatást egy profitorientált cég saját felhasználásra végzi el, akkor az eredményeket vagy megtartja magának, vagy pénzért értékesíti, illetve levédeti. Továbbá ezek a szervezetek olyan területeken töltenek be fontos szerepet, melyben a versenyszféra vállalatai nem tudnának érvényesülni. Ez a kihívás – a közhiedelmekkel ellentétben – nem feltétlenül abban jelenik meg, hogy a nonprofit szervezetek ugyanazt a tevékenységet kisebb ráfordítással tudják ellátni. Annak ellenére, hogy a szektorra jellemző az önkéntes, ellenszolgáltatás nélkül végzett munka, a társadalmi munka a szervezet működtetésére, és nem a szolgáltatás, a gazdasági tevékenység területére jellemző. A szervezetek attól hatékonyabbak, hogy sajátos szakértelmük és kapcsolataik révén – melyek a kutatás tanulságai szerint nagyon is sokrétűek – közvetlenebb módon, az érintettek számára hozzáférhetőbben nyújtják szolgáltatásaikat. [Kameniczky 2000] A jellemzően kisebb szervezeti létszám és áttekinthetőbb struktúra, gyorsabb és rugalmasabb döntéshozatalt és működést eredményez. Bár a kutatás konkrétan nem tért ki rá, a nonprofit szervezetek hatékonyságával kapcsolatban sokszor felmerül a Nyugaton egyre jobban elterjedő önkormányzati szerepek átvállalásának kérdése. A versenyképesség kapcsán egy már működő példával illusztráljuk, hogy ez a folyamat Magyarországon is elkezdődött: Egy terület biztonsága igen fontos tényező a terület folyamatos fejlődésének biztosításához. Gondoljunk csak bele, hogy egy-egy kisebb község közbiztonságát hogyan lehetne hatékonyan megoldani ma az önkéntes alapon szerveződő polgárőrségek, vagy tűzvédelmét az önkéntes tűzoltóság nélkül.


260

9.2.2.4. A nonprofit szervezetek versenyképessége és kapcsolatuk a versenyszférával A nonprofit szervezetek tevékenysége sem nélkülözheti az üzleti tevékenység szervezésében szokásos stratégiákat és technikákat, az üzletpolitikai tervezést, a marketinget, az emberi erőforrások menedzselését. A hazai nonprofit szervezeti körben tapasztalni lehet a szakmai fejlődést, a működés stabilizálódását, mindenekelőtt a szolgáltatásokat nyújtó szervezeti körben. [Kameniczky 2000] Kutatásunkban meghatározó szerepet játszott ennek a fejlődésnek a vizsgálata.

Emberi erőforrás menedzsment A munkaerőpiac helyzetét nemcsak a foglalkoztatási problémák megoldására specializálódott szervezetek képesek közvetve javítani, hanem maga a nonprofit szektor is foglalkoztatóként tartható számon. A mintába bekerült 48 szervezet közül nyolcnak több, mint 50 alkalmazottja van, ami már jelentős munkaerő-mennyiséget köt le, habár a régió nonprofit szervezeteinek mérete általában kicsi (több, mint felük 10 főnél kevesebb alkalmazottal végzi tevékenységét). A mintába került nonprofit szervezetek alkalmazotti létszám szerinti megoszlását a 9.4. táblázatban láthatjuk.

1-9 fő 10-49 fő 50-249 fő Nwm válaszolt Összesen


9.4. táblázat: A nonprofit szervezetek mérete Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás


261

A nonprofit szervezeteknek nagy szerepük van a foglalkoztatás esélyegyenlőségének javításában, illetve megteremtésében, hiszen kihasználnak olyan kapacitásokat is, melyekre a versenyszféra nem támaszkodik, (így az nélkülük kihasználatlan maradna). A minta alapján a foglalkoztatottjaik fele teljes munkaidős dolgozó, és több mint fele nő. 8 szervezet alkalmazott vagy alkalmaz jelenleg is megváltozott munkaképességű, vagy fogyatékkal élő dolgozót. A mintába került nonprofit szervezetek a dolgozói kört a 9.5. táblázatban foglaltak alapján bővítik. Válaszlehetőségek

Említések száma (db)* Ajánlás alapján (informálisan) 20 Egyéni jelentkezés alapján 12 Munkaügyi központon keresztül 9 Meglevő munkaerő- piaci kapcsolat 6 révén Hirdetés alapján (újság, internet, stb.) 6 Személyzeti tanácsadó cégen keresztül 1 Válaszadók száma 33 *Egy válaszadó több válaszlehetőséget is megjelölhetett. 9.5. táblázat: A dolgozói kör bővítésének módjai Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Szekunder kutatásaink eredményei szerint a versenyképesebb vállalkozásoknál több a béren kívüli juttatás. Ezeket 15 megkérdezett szervezet alkalmazza, melyek legtöbbször meleg/hideg étel utalvány, illetve utazási vagy egyéb támogatások formájában valósul meg. Néhányan egészségmegőrző szolgáltatásokat is biztosítanak tagjaik, dolgozóik számára, de nekik ez általában az alaptevékenységükhöz szorosan kapcsolódik. A nonprofit szervezetek is hozzájárulhatnak a régió hosszú távú versenyképességének javításához azáltal, hogy alkalmaznak szakmai gyakorlatra

262


pályakezdő vagy egyetemista fiatalokat. Ezt a megkérdezettek fele meg is teszi, másik fele viszont nem, válaszukat pedig furcsa módon legtöbben azzal indokolták (9.6. táblázat), hogy nincs a jelentkezőknek munkatapasztalatuk és elegendő ismeretük (pedig a szakmai gyakorlatnak éppen a tapasztalatszerzés a legfőbb célja). Válaszlehetőségek Nem megfelelő a képzés során szerzett ismeretanyag Nem akart időt, pénzt, energiát szánni a betanításra Szakmai tapasztalat hiánya Egyéb Nem válaszolt Összesen


9.6. táblázat: Miért nem alkalmaz szakmai gyakorlatra pályakezdő vagy egyetemista fiatalokat? Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Javaslatunk a versenyképesség javítására az emberi erőforrások menedzselésének tekintetében az, hogy nagyobb gondot kellene fordítani az önkéntesek toborzására, munkavégzésük és ösztönzésük szabályozási rendszerének kiépítésére. [Priksz 2000] A tudatos, tervezhető erőforráskezelés csökkentheti a fluktuációt is (a kellő motiváltsággal rendelkező munkatársak elkötelezettebbek a szervezet iránt is), melyre a régió nonprofit szervezetei közül egyelőre nagyon kevesen alkalmaznak tudatos megoldásokat. A szervezetek külső megítélését is negatív irányban befolyásolja, ha magas a fluktuáció. A megfelelő belső információáramoltatási csatornák kiépítésével és működtetésével elkerülhetőek lehetnek a konfliktusok, hiszen így tisztázottá válnak a hatalmi viszonyok, feladatkörök, kötelezettségek. Ha a dolgozók, tagok és a többi érintett is úgy


263

érzi, hogy törődnek velük, fontos a véleményük, ők is tevékeny részesei a célok elérésére irányuló folyamatoknak, motiváltabbak a nagyobb teljesítményre és lojálisabbak lesznek a szervezethez. A belső PR eszközei igen szerteágazóak. Legfontosabb területei a közösen elkészített stratégia és a pontosan megfogalmazott küldetés. Ezeknek legfőbb célja, hogy a társaság tagjai tisztázzák, hogy miért is vannak együtt, miért és milyen eszközökkel kívánnak dolgozni a jövőben. A stratégiaalkotásnak mindenképpen közös, szervezett folyamatnak kell lennie. A szervezethez való tartozás élményét és a jó munkahelyi közérzet kialakulását legjobban a közös tapasztalatok adják meg. Ez nem csak a munkavégzés során valósulhat meg, hanem a közösen eltöltött szabadidős rendezvényeken (kirándulás, rendezvények stb.) is. [Priksz 2000]

IT-ellátottság Az előzőekből is kiderül, hogy mennyire fontos a belső és külső kommunikációs tevékenységek folyamatos végzése. A megkérdezett nonprofit szervezetek ugyan nem tartották a legfontosabbnak az internetet, mint kifelé és befelé irányuló kommunikációs lehetőséget (ez adódhat a mintába került szervezetek kis átlagméretéből is), mégis fontosnak tartottuk megkérdezni, hogy milyen a válaszadók IT-ellátottsága, mert azt feltételeztük, hogy a kommunikáció IT-val való támogatása pozitív hatással van a szervezetek versenyképességére. A régió nonprofit szervezeteinek kétharmada a kutatás adatai alapján rendelkezik személyi számítógéppel, vagy notebookkal. Mivel a civil szervezetek számára nagyon lényeges az interaktivitás, a társadalmi interakciók minél szélesebb körben való kiterjesztése, a különböző, sok esetben egymástól távol lévő társadalmi szereplők bevonása, az internet használata az egyik legjobb eszköz lehet erre. [Molnár 2005] A mintába került szervezetek közül 11 szervezetnek nincs interneteléré-


264

se, 28 válaszadónak viszont honlapja is van, ami ha nagyrészt csak tájékoztató jellegű is (nem interaktív), nagyban hozzájárulhat a szervezet ismertségéhez. (9.7. és 9.8. táblázatok) Válaszlehetőségek Van, mégpedig

Modemes (analóg/ISDN) Szélessávú (kábelnet/DSL) Bérelt vonal Vezeték nélküli (GPRS, stb.) Egyéb Nincs, de a közeljövőben tervezzük bevezetni Nincs és nem is tervezzük bevezetni Összesen

Említések száma (db) 7 28 1 0 1 5 6 48

9.7. táblázat: Internet elérés megléte Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Válaszlehetőségek Igen, mégpedig tájékoztató jellegű interaktív jellegű Nincs, de a közeljövőben tervezzük bevezetni Nincs és nem is tervezzük bevezetni Összesen


9.8. táblázat: Internetes megjelenés Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás


265

Kontrolling tevékenység Bár a kontrolling rendszerek a mai modern vállalatvezetésben kiemelkedően fontos szerepet játszanak, inkább a piaci orientáltságú szervezeteknél, a gazdasági társaságoknál kulcsfontosságú a meglétük, a nonprofit szektorban nem jellemző. A kontrolling rendszerre a válaszadó szervezetek nagy részénél valószínűleg nincs is szükség, hiszen a kérdésre adott válaszból adódóan nem is végez ilyen jellegű tevékenységet. Azoknak a szervezeteknek, akiknek van saját fejlesztésű, vagy vásárolt kontrolling rendszerük, több mint 80 %-a végez rendszeresen belső ellenőrzést vagy auditot. (9.9. és 9.10. táblázatok) Válaszlehetőségek Igen Nem Összesen


9.9. táblázat: Belső ellenőrzés, audit, vagy egyéb kontrolling jellegű tevékenység végzése Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Válaszlehetőségek Igen Nem Összesen


9.10. táblázat: Vásárolt vagy saját fejlesztésű számviteli, kontrolling rendszerrel való rendelkezés Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Környezettudatosság Bár feltevéseink szerint közvetlenül nem javítja nagymértékben az egyes szervezetek versenyképességét, ha környezettudatosan működnek, mégis, ha az emberekben pozitív kép él a szervezet környezettudatos magatartásáról (még akkor is, ha nincs mögötte valós tartalom), az pozitív hatással lehet a szervezet megítélésére, ami közvetve javíthatja a versenyképességet. A kutatásban részt vevő összes szervezettől – így a nonprofitoktól is


266

– megkérdeztük, hogy mi a véleményük a magyar vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról. A nonprofit szervezetek lehangoló véleményét a 9.11. táblázatban láthatjuk. Válaszlehetőségek Egyáltalán nem tudatos Részben tudatos Inkább nem tudatos Inkább tudatos Részben tudatos Teljes mértékben tudatos Összesen

Említések száma (db) 9 24 13 2 0 0 48

9.11. táblázat: A társadalmi felelősségvállalás Magyarországon Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

Az energiatakarékos működés, a szelektív hulladékgyűjtés, illetve az újrahasznosítható vagy újrahasznosított anyagok használata nem jellemző a nonprofit szektorra, annak ellenére, hogy ezeket a szavakat, kifejezéseket többen is megemlítették, mikor a környezetvédelemről elsőként eszükbe jutó szavakról kérdeztük őket. Úgy tűnik, hogy a környezettudatosság a nonprofit szektorra sem jellemző még Magyarországon. Az a kevés mintába bekerült szervezet, akiket valamilyen mértékben környezettudatos magatartás jellemez, csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem kommunikálja azt a társadalom számára, amit pedig megítélésünk szerint a versenyképesség javítása szempontjából mindenképpen ki kellene használniuk.


267

Marketing és PR A kisebb méretű szervezetekre Magyarországon különböző okoknál fogva kevésbé jellemző a marketing tudatos alkalmazása. Ennek ellenére a nonprofit szektor mintába bekerült szervezeteit – legalábbis saját bevallásuk szerint – viszonylag komoly marketingtervezés jellemzi. Kezdjük talán azzal, hogy mennyire tudatos a nonprofit szervezeteknél a jól beazonosítható imázs (logó, szlogen, stb.) kifejlesztése és alkalmazása. Az erre vonatkozó kérdés eredményeit a 9.4. ábra szemlélteti.

9.4. ábra: A nonprofit szervezetek kialakult imázsának (Corporate Identity) megléte (db) Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

A minta adataiból következően a régió nonprofit szervezetei közül – saját megítélésük szerint – tízből hétnek van kialakult imázsa. A 48 megkérdezett szervezetből 20-an ezt fontosnak, vagy nagyon fontosnak tartják. Nem is lehet kérdés, hogy a kialakított imázs milyen nagymértékben hozzájárul a szervezetek ismertségéhez. A tudatos PR-tervezés és alkalmazás célja, hogy felépített, a többi szervezettől jól megkülönböz-

268


tethető, hiteles arculatot alakítson ki. A szervezet külső képét a szervezeti személyiség határozza meg. Ez magába foglalja a szervezet kifelé és befelé irányuló önábrázolását, valamint a szervezet magatartását és a szervezeti kultúrát. A vizuális elemek hatásos, szakember által történő megtervezése a nonprofit szervezetek számára is kulcsfontosságú. Ha rendelkezik a szervezet logóval, ak kor azt a lehető leggyakrabban használnia is kell, hogy elültessék azt a jelképet a köztudatban. A rendszeres használattal megkönnyíthetjük a kiadványok, rendezvények, tagok stb. felismerhetőségét. A szervezethez tartozik az a kép is, ami a betérőt fogadja. Bár a mintába került nonprofit szervezetek kétharmadának van csak irodahelyisége, fontosnak tartjuk megemlíteni a szervezet fizikai képének tudatos alakításának fontosságát. A nonprofit szektor sajátossága az is, hogy a szervezetek képviselőit akár munkaidőn túl is azonosíthatják magával a szervezettel. Fontos tehát odafigyelni a viselkedésre, megjelenésre is. [Priksz 2000] A hatékony kommunikáció – vagy közönség-kapcsolat – megerősíti a szervezetről kialakult pozitív képet. A profitorientált szervezetekkel szemben, itt nem elsődlegesen az anyagi előnyök elérése miatt fontos ez a terület. A (köz)célok elérésének sok esetben az egyik legfontosabb eszköze a tudatformálás, egy szemléletmód elterjesztése. A nonprofit szervezetek esetében a jól kialakított közönségkapcsolat jóval többet jelenthet, mint csupán anyagi támogatások elnyerését. Azon nonprofit szervezetek munkájának, melyek közcélok elérése érdekében dolgoznak, csak úgy van értelme, ha mások is tudnak ezekről a tevékenységekről. Az embereket a tömegkommunikáció eszközeivel lehet a legkönnyebben elérni. A kutatás eredményei szerint azok a szervezetek, melyeknek van kialakult imázsa többféle promóciós eszközt használnak. Saját bevallásuk szerint a régió nonprofit szervezetei egyébként is sokszor alkalmaznak promóciós eszközöket, melyek közül a szórólapok, plakátok és az újsághirdetések a legnépszerűbbek. Rendezvényeket igen kevesen szerveznek,


269

pedig az ilyen eseményeket is külön-külön, vagy összevontan, több cél elérésére is használhatnák. A belső PR feladatkörébe tartozó rendezvények szerepét már korábban tárgyaltuk. A szervezet célcsoportjainak elérése irányába szervezett rendezvények az alábbi célokat szolgálhatják: segíthet a szervezet céljainak elérésében, ápolhatja, alakíthatja a szervezet hírnevét és ismertségét, de közvetlenül anyagi haszon elérésére is szolgálhat. A nonprofit szektor szervezeteinek körében igen nagy népszerűségnek örvend a szórólap, valamint az újsághirdetés, mint promóciós eszköz (48-ból 33-an, illetve 26-an jelölték meg). A „papír alapú” promóciós eszközökön kívül a nonprofit szervezetek a TV- és rádióreklámot is előszeretettel alkalmazzák. Az egyéb válaszok között legtöbbször a rendezvényekkel, a logóval, a saját újság/hírlevél kiadásával, újságcikkek megjelentetésével, saját honlappal találkozhattunk (9.12. táblázat). Kérdésünk kiterjedt arra is, hogy a régió nonprofit szervezeteire mennyire jellemző a PR alkalmazása. 12-en válaszolták, hogy alkalmaznak PR-t. Válaszlehetőségek Szórólapok, plakátok Újsághírdetés Rádióreklám Tv reklám Online hirdetés Egyéb Válaszok száma

Említések száma (db) 33 26 12 11 7 12 42

*Egy válaszadó több válaszlehetőséget is megjelölhetett. 9.12. táblázat: A felsorolt promóciós eszközök alkalmazása Forrás: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás

270


9.2.2.5. Összegzés A Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatásban kísérletet tettünk arra, hogy meghatározzunk egy követendő irányt a nonprofit szféra számára, mellyel elő tudja segíteni a régió versenyképességének javulását. Több területen is megvizsgáltuk a kutatási mintába bekerült 48 nonprofit szervezetet. A szektor összetartása és az önkormányzatok, illetve egyéb szervezetek felé irányuló kapcsolatrendszere igen sokrétűnek és jól kiépítettnek bizonyult, márpedig egy stabil és jól kiépített kapcsolatrendszerrel rendelkező nonprofit szektor mindenképpen javára válik a régiónak a versenyképesség szemszögéből is. A kutatás során fény derült arra is, hogy a régió nonprofit szervezetei az önkormányzatokat tartják elsődleges partnerüknek céljaik elérésének elősegítésében. Ez a kapcsolat – ha nem is mindkét fél számára teljes mértékben kielégítő módon – létrejön és működik. Sokat javulhatna még a régió nonprofit szervezeteinek versenyképességet elősegítő szerepe, ha növelnék IT-ellátottságukat, illetve jobban kivennék a részüket olyan területeken történő aktivitással és példamutatással, mint a megváltozott munkaképességűek vagy fogyatékkal élők foglalkoztatása, vagy a környezettudatosság gyakorlati alkalmazása, illetve annak kommunikálása. A marketing és PR területén a kutatás eredményei bíztatóak. Úgy tűnik, hogy lassan elindul egy folyamat, mely révén erősödni fog a régió nonprofit szervezeteinek aktivitása, ismertsége, elismertsége, és talán ezzel hosszú távon még erőteljesebben hozzájárulhat a régió versenyképességének javításáh


271

Kameniczky István, Dr. (2000): „A nonprofit szektor szerepe a magyar gazdaságban” A Regionális Érdekvédelem Alapítvány Tanulmánya; http://www.nosza.hu Kuti Éva (1996): „A nonprofit szervezetek szerepe a kilencvenes évek magyar társadalmában és gazdaságában”; Közgazdasági Szemle, XLIII/október, pp. 905-919 Kuti Éva (2003):„Gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek”; KSH, Budapest Molnár Szilárd (2005): „Civil aktivitás az Interneten Kihalt tánctermek, pezsgő életű chat-szobák?”, Tanulmányok a részvételi demokrácia gyakorlatáról; http://www.nosza.hu Priksz Gábor (2000): „Szervezeti kommunikáció és PR”, A Regionális Érdekvédelem Alapítvány Tanulmánya; http://www.nosza.hu Suhajda Éva Virág (2002): „”Civil” marketing”; http://www.nonprofit.hu

Mellékletek

Fogalomtár

275

Fogalomtár Adaptív innovációs stratégia: már meglévő innovációk átvételére törekvő stratégia. Additív kapcsolat: A különböző tényezők összegszerűen kapcsolódnak össze. Összeadódnak az összetevők. ηt = Yt + st+ vt Yt = alapirányzat st = szezonhatás vt = véletlenhatás Agglomeráció: Az agglomeráció a nagyvárosok térbeli „előrenyomulása”, maga a város, és az azt körülölelő, vele összefüggő (de közigazgatásilag önálló) településegyüttes. Azon túl, hogy felszippantja a városba érkező, ott munkát kereső tömegek egy részét, magába olvaszthatja azokat a létesítményeket is, melyeket a városban – anyagi vagy várospolitikai okokból – nincs lehetőség létrehozni. Aktivitási ráta: a gazdaságilag aktív népesség aránya a munkaképes korú lakossághoz viszonyítva. Alapkutatás: konkrét felhasználási vagy alkalmazási célkitűzés nélküli kísérleti és elméleti munka. Ennek megfelelően fő célja új ismeretek szerzése a megfigyelhető tényekről és a jelenségek lényegéről.

276

Fogalomtár

Alkalmazott kutatás: konkrét gyakorlati cél érdekében végzett vizsgálat, amely új ismeretek megszerzésére irányul. Asszociációs kapcsolat: A sztochasztikus kapcsolat típusa. Nem mennyiségi ismérvek közötti kapcsolatot mutatja. ALTENER: Az Intelligens Energiát Európának Keretprogram része. Az ALTENER program célkitűzése, hogy a tagállamokban megfelelő jogi, társadalmi és adminisztratív környezetet teremtsen a Közösségi Megújuló Energia Cselekvési Programok végrehajtására, ösztönzési lehetőségeket biztosítson a privát- és a közberuházások számára e területen. ASEAN: A Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN – Association of Southeast Asian Nations) egy regionális nemzetközi szervezet, amely a Délkelet-Ázsiában található országok politikai, gazdasági és kulturális együttműködését segíti elő. Caravella: A hajótípus 1255-ben, Portugáliában jelent meg. Hossza: 20-25m. Kezdetben csak latin vitorlái voltak. Majd a későbbiekben az ún. keresztvitorlás karavella az orrárboc alatt is keresztvitorlát kapott. CIP: A Versenyképességi és Innovációs Keretprogram az egyedi közösségi támogatási programokat valamint olyan más közösségi programokat foglal össze egy keretprogrammá, melyek az európai termelékenység, az innovációs kapacitás és fenntartható gazdasági növekedés témaköréhez kapcsolódnak. A CIP időtartama 2007től 2013-ig terjed. Cramer-mutató: A Cramer mutató egy kapcsolatszorossági mérőszám, amely értéke 0, ha két ismérv egymástól független és 1, ha a

Fogalomtár

277

köztük meghúzódó kapcsolat determinisztikus. A mutató értéke mindig pozitív, így a kapcsolat iránynak bemutatására nem alkalmas. Decentralizáció: a különböző feladatok- és hatáskörök alacsonyabb szintre helyezése. Divízionális szervezeti forma: Az összvállalati szintű célok érvényesítése és feladatok ellátása érdekében az irányítási, koordinációs és ellenőrzési tevékenységet központi egységek látják el. A központ feladata elsősorban a források elosztása, a különböző vállalati tevékenységek pontos elhatárolása (a divíziók egymástól független működési feltételeinek megteremtése), divíziók létrehozása és megszűntetése. Dukátus: Az ország egyharmadára kiterjedő különkormányzat a 11. században, melyet 1048 táján hozott létre I. András király öccse, Béla herceg számára. Mivel Nyitra és Bihar bizonyosan hozzá tartozott, ezért feltehető, hogy egyébként ismeretlen kiterjedésű területe két nagyobb tömbben feküdt. A 11. századi trónharcok folyamán a dukátust birtokló hercegek rendszerint a királyi hatalom riválisaiként léptek fel, ezért a 12. század elején Kálmán király felszámolta. II. László uralkodása idején rövid időre újjászervezték, majd végleg megszűnt. eContent: Az eEurope része az eContent program, ami a digitális tartalom fejlesztését célozza. eEurope: Az eEurope a tagállamok cselekvéseinek koordinálására létrejött kezdeményezés. Törekszik rá, hogy megvalósítsa az egységes európai információs teret, erősítse az információs termékek és szolgáltatások piacát.

278

Fogalomtár

eMODINIS: Az eEurope része a MODINIS, ami az információs társadalom monitoringjával, tanulmányokkal és fórumokkal segíti az eEurope végrehajtásának nyomon követését. eTen: Az eEurope része az eTEN rendszer, ami a transzeurópai távközlési hálózatok számára nyújt támogatást. „Együttműködés” program: Az „Együttműködés” program célja: az egészségügy, élelmiszeripar biotechnológia, információs és kommunikációs technológiák, nanotudomány és új gyártástechnológiák, energia, környezetvédelem, közlekedés, űrkutatás, biztonság valamint a társadalom-gazdaságtana és a humán tudományok területén megjelenő nemzetközi együttműködésben megvalósuló kutatási tevékenységek támogatása. EGK: 1957. március 25-én alapították a római szerződés aláírásával Az Európai Gazdasági Közösség egy szervezet, amelyet Belgium, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, és az NSZK hozott létre, közismert neve Közös Piac. Az EGK célja a tagállamok gazdasági uniója volt, amely végül politikai unióhoz vezetett. Egységes Európai Okmány: Az Egységes európai Okmány az Európai Unió gazdasági egységét kimondó dokumentum, amely egyúttal előírja a tagállamok fejlettségének folyamatos közelítését és az EU szociális együttműködő jellegének szociális kidomborítását. 1986. február 17-én írták alá. EIS: (European Innovation Scoreboard): Innovációs eredménytáblák. A (EIS) kiadvány célja az, hogy az EU tagállamainak innovációs teljesítményét minden évben bemutassa.

Fogalomtár

279

EK: Az Európai Közösséget, a három európai közösség legfontosabbikát 1957. március 25-én alapították a római szerződés aláírásával Európai Gazdasági Közösség néven. A „gazdasági” jelzőt 1992-ben a maastrichti szerződés kivette a nevéből, egyidejűleg az Európai Közösséget az Európai Unió első, közösségi pilléreként meghatározva. Elsődleges munkaerőpiac: piaci viszonyok dominálta munkaerőpiaci szegmens. „Emberek” program: Az „Emberek” programban a kutatók kerülnek a fókuszba. A program célja, hogy a kutatói pályát vonzóvá tegye, valamint a külföldieket idevonzza. Nagy hangsúlyt fektet a kutatói mobilitásra, mivel – többek között – általa növelhető a tudás áramlása mind az országok, mind az ágazatok között. ERA: Európai Kutatási Térség: Az Európai Unión belül kiépítés alatt álló kutatási és innovációs struktúra, azaz az ismeretek, a kutatók és a technológia szabad mozgását biztosító térség, amely elősegíti az együttműködés összehangolását és elmélyítését, a verseny ösztönzését, a források jobb elosztását. Kulcsszerepet játszik az Európai Unió azon stratégiai célkitűzésének elérésében, hogy az Unió 2010-re a világ legversenyképesebb tudásalapú társadalma legyen és a kutatás-fejlesztés az EU tevékenységeinek központi pillérévé váljon. ERFA: Európai Regionális Fejlesztési Alap. Főként infrastrukturális fejlesztéseket szolgál. ESZA: Európai Szociális Alap. Humán-jellegű projektek finanszírozására irányul.

280

Fogalomtár

EU15: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Luxemburg, Portugália, Spanyolország, Svédország. EU25: Ausztria, Belgium, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország. Európai Szabadalmi Hivatal (EPO): Az Európai Szabadalmi Hivatal az EPC (Európai Szabadalmi Egyezmény) keretein belül jött létre, és az Európai Szabadalmi Szervezet tagállamai az EPC alapelveit saját nemzeti jogrendszerükbe integrálták. Európai Tanács: Az Európai Tanács, vagy Csúcstalálkozó az Európai Unió legmagasabb szintű politikai döntéshozó fóruma, az EU csúcsszerve. Feladata a közösség működését és fejlődését meghatározó döntések meghozatala. A szervezet 1974 óta létezik, de csak az 1986-os Egységes Európai Okmány ruházta fel jogi státusszal. Faktoranalízis: A faktoranalízis a megfigyelt változók számának „csökkentésére” használatos. E fogalom alatt a változók dimenziószámának csökkentését értjük, holott a „változók összevonása” kifejezés a lenne a helyesebb. A változók számát a csökkenteni úgy kívánjuk, hogy a műveletvégzés a lehető legkevesebb információveszteséggel járjon, vagyis a transzformált sokaságról az eredeti sokaságéval azonos következtetéseket lehessen levonni. Foglalkoztatási ráta: a foglalkoztatottak aránya a munkaképes korú lakosságon belül.

Fogalomtár

281

Genomika: A genomika vagy genomtan a genomot és a gének kölcsönhatásait vizsgáló multidiszciplináris tudomány. Az élőlények genomjában rejlő információkat elsősorban számítógépes biológia alkalmazásával dolgozza fel, és érvényesül a biológia, orvostudomány és az ipar egyre több területén. A genomika új diagnosztizálási és gyógyítási módszereket kínálhat némely betegségek kezelésében illetve megelőzésében. Hanza-szövetség: Eleinte a Hanza fogalom a külföldön élő kereskedők szövetségét jelentette. A 13. század végére a városok Hansái kereskedővárosok komoly szövetségévé erősödtek, melyek közös politikai alapelvet vallottak. Hanza-városok a mai Németország, Lengyelország, Hollandia, Oroszország, Belgium, Svédország, Norvégia, Lettország és Észtország területén voltak. Központi városa Lübeck. Hatodik Keretprogram: A Hatodik Keretprogram az EU egyik fő eszköze az ERA (European Research Area) megvalósítására. Három fő tevékenységet foglal magába (specifikus programok): az európai kutatás integrálása, az ERA felépítése, és az ERA alapjainak megerősítése. Továbbá ösztönzi a kutatók képzését és mobilitását, és támogatja a tudományos és technológiai infrastruktúrák fejlesztését. Hetedik Keretprogram: A Hetedik Keretprogram a 2007-2013-as időszakot öleli fel, és a jelenleg futó Hatodik Keretprogram szerves folytatásaként szolgál. A program célja, hogy hozzájáruljon az Európai Kutatási Térség létrehozásához, valamint a tudásalapú gazdaság és társadalom fejlődéséhez Európában. A tervezett hetedik keretprogram szerkezete négy programon alapul az európai kutatások négy fő tényezőjének megfelelően. Ezek közül a Coo-

Fogalomtár

282

peration elsősorban tematikus prioritásokat fogalmaz meg, míg az Idea, People és Capacities horizontális, minden tudományterületet átfogó jellegű célkitűzéseket tartalmaz. Intelligens Energia Program: „Az Intelligens Energiát Európának Keretprogram” az energetika témakörébe eső közép- és hosszútávú fejlesztéseket támogatja. A program az Unió energiafüggőségének enyhítésére és a fenntartható fejlődés megvalósítására való törekvésből ered. A meglévő energetika rendszerek ésszerűbb, hatékonyabb felhasználására és a megújuló energiaforrások elterjesztésére törekszik. Intermodalitás: a különböző közlekedési módok összehangolása, zökkenőmentes kapcsolódása. „Kapacitások” program: A „Kapacitások” program feladata a kutatási és innovációs kapacitások fokozása, valamint optimális felhasználásának elősegítése. Ezen belül támogatja például: a kutatási infrastruktúrák fejlesztésének és használatának optimalizálását; a KKV-k innovációs kapacitásának valamint abszorpciós képességének fejlesztését; a kutatás-orientált regionális klaszterek fejlődését; a tudomány és a társadalom egymáshoz való közelítését; a konvergencia régiókban a kutatási potenciál kibontakozását akadályozó tényezők megszüntetését. Khi-négyzet: A Pearson-féle Khi-négyzet teszt a legszélesebb körben használt típus a Khi-négyzet szignifikancia tesztek közül. Ez a statisztika a kereszttáblák sorai és oszlopai közötti potenciális as�szociációs kapcsolat nem létezésének hipotézisét vizsgálja. KKV szektor: Kis- és középvállalkozások.

Fogalomtár

283

Klaszter: A klaszterek olyan alapvetően földrajzi közelségen alapuló szövetségek, amelyek a külső versennyel szemben egységesek, belső viszonyaikat azonban jellemzi a konkurencia, valamint a közös érdekek. A klaszter jogilag független vállalatait informális kapcsolatok kötik össze, így a klasztert alkotó kis- és középvállalkozások együtt nagyvállalathoz hasonló erővel rendelkező piaci szereplőként tudnak megjelenni, ezért jelenlétük és sikerességük így hatékonyabb. Klaszteranalízis: Az eljárás feladata egyedek, termékek vagy azok jellemzőinek, stb. olyan csoportosítása, hogy az egyes csoportok között lehetőleg ne legyen átfedés. Az analízis során ismeretlen számú csoport képződik, és az egyes csoportokhoz hozzárendeli a megkülönböztetésül szolgáló típusjegyeket. Kohéziós Alap: környezetvédelmi és közlekedési infrastrukturális projektek finanszírozására szolgál. Likert-skála: Rensis Likert által kidolgozott összetett mérőeszközfajta, standardizált válaszkategóriákat ad meg a kérdőíves vizsgálat kérdőíveiben, hogy ezáltal emelni lehessen a mérési szintet a társadalomtudományi kutatásokban. A Likert-skálákon ilyenféle válaszkategóriákkal találkozunk: határozottan egyetért, egyetért, nem ért egyet, határozottan nem ért egyet. Lineáris regresszió: A Lineáris regresszió a statisztikai előrebecslés egyik legrégebbi és legjobban ismert módszere: a térben egy lineáris görbét kreálunk úgy, hogy a pontok és a görbe távolságának a négyzetösszegei minimálisak legyenek. Ez a legtöbb jelenségre, amely valóban lineáris, kiváló modellt szolgáltat. Ha viszont a

Fogalomtár

284

modellezett kapcsolat nem lineáris, akkor is készít becslést, ami jól illeszkedik a pontokra, de előrebecslésre nem alkalmas. Lisszaboni stratégia: A lisszaboni stratégia az Európai Tanács 2000. március 23-24-én tartott csúcstalálkozóján elfogadott és útjára indított, átfogó fejlesztési stratégia, mely a foglalkoztatást, a gazdasági reformot és a szociális kohézió megerősítését célozza, egyidejűleg a tudásalapú társadalom kiépítésével. Ez a stratégia máig formálódik, a Tanács többször kiegészítette, átformálta. Marie Curie akciók: Az Európai Unió Hetedik Keretprogramjában a Marie Curie pályázatok a “People” – Emberi erőforrások nevet viselő alprogramban találhatók meg. A People program 7 éves időszakára (2007-2013) tervezett költségvetése 4,7 milliárd euró. A program a kutatói mobilitás és a kutatók továbbképzésének középpontba állításával négy főbb területre összpontosít: kezdő kutatók továbbképzése; élethosszig tartó tanulás (LLL) és karrierfejlesztés; ipari szféra hatékonyabb bevonása; nemzetközi dimenzió megerősítése. MRP: Munkavállalói Résztulajdonosi Program. Munkanélküliségi ráta: a gazdaságilag aktívak és a munkanélküliek aránya. Nanotechnológia: A nanotechnológia alapvető célkitűzése olyan parányi szerkezetek előállítása, amelyek rendelkeznek az önszerveződés képességével, s az anyag tulajdonságainak molekuláris szintű szabályozásán nyugszanak.

Fogalomtár

285

Outsourcing: Az outsourcing lényege, hogy a vállalat bizonyos tevékenységeit más, jogilag különálló egységekhez helyezi ki a nagyobb hatékonyság elérése érdekében. Tehát az outsourcing ismétlődő tevékenységek bérmunkába történő kiszervezése harmadik fél részére. „Ötletek” program: Az „Ötletek” program feladata az egymással versenyben álló kutatócsoportok által javasolt kutatások támogatása. Ebben az esetben nincs lehatárolva a kutatási terület – bármi lehet – s a kutatócsoportok versenyén keresztül hatékonyabbá válhat az alapkutatás. Az ehhez kapcsolódó feladatokat az Európai Kutatási Tanácsnak (EKT) kell végrehajtania. Polisz: A polisz ókori városállam. A modern fogalmak közül legjobban a kistérség közelíti meg területi értelemben a poliszt. Poszt-indusztriális gazdaság: A poszt-indusztriális gazdaság húzóágai a tudásigényes ágazatok, a számítógépipar, a robottechnika, a tudományos kutatás-fejlesztés és az üzleti-információs szolgáltatások. PPP: Vásárlóerő-paritás (angolul „purchasing power parity”, rövidítve PPP). Azt méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat. PR: A Public Relations menedzsmenti, irányítási tevékenység. A public relations célja elérni az egyének, a szervezetek és környezetük közötti kölcsönös megértést és létrehozni a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat, a kétirányú kommunikáció útján.

286

Fogalomtár

SAVE: Az Intelligens Energiát Európának Keretprogram része. Az energiahatékonyság és az energiahasznosítás fejlesztésére szolgáló program, leginkább az építőipar és más gyáripari szektorokban beleértve a törvény-előkészítési és alkalmazási folyamatokat is. SPSS szoftver: A világ egyik vezető adatelemző- és statisztikai szoftvere. Statisztikai értelemben vett turizmus szektor: szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat, munkahelyi és közétkeztetés nélkül STEER: Az Intelligens Energiát Európának Keretprogram része. A közlekedés minden energetikai aspektusára irányuló kezdeményezés ösztönzése, üzemanyagok diverzifikálása újonnan kifejlesztett és megújuló energia alapú üzemanyagok alkalmazásával, a megújuló (bio) üzemanyagok és energiahatékonyság ösztönzése a közlekedés területén. Szociális gazdaság, harmadik szektor: olyan vállalkozások alkotják, amelyek nem a befektetett tőke haszonmaximalizálására törekszenek, sokkal inkább a szociális célok dominálta szekor. SWOT analízis: A SWOT analízis a szervezetfejlesztésben helyzetértékelésre és problémamegoldásra használt módszer. Erősségeket, gyengeségeket (fejlesztendő területet), lehetőségeket, veszélyeket (fenyegetéseket) vizsgálja. A módszer lehetővé teszi, hogy az adott szervezet megvizsgálja a működésében érdekeltek, érintettek véleményét, értékelje jelenlegi helyzetét, megállapítsa, milyen lehetőségek állnak előtte. Szignifikancia-szint: Valamely statisztikai próbához előre megadott valószínűségérték, az ennél kisebb valószínűséggel bekövetkező

Fogalomtár

287

eseményeket a véletlennek (és nem a vizsgált szisztematikus hatásnak) tulajdonítjuk. Sztochasztikus kapcsolat: A sztochasztikus kapcsolat valószínű érvényű, más szóval tendenciaszerű, amelyre az jellemző, hogy az egyik ismérvhez való tartozás nem dönti el egyértelműen a másikhoz való tartozást, hatással van rá, de rajta kívül más tényezők is befolyásolást gyakorolnak a hovatartozásra. A sztochasztikus ös�szefüggés tehát átmenet a kapcsolat hiánya és a függvényszerű kapcsolat között. Szubnacionális szint: a nemzeti és a helyi/lokális szint közti szint, középszint. Szubszidiaritás: az EU-s programozás egyik alapelve. Kezdetben a tagállamok önállóságának védelmét szolgálta, manapság inkább a tagállamokon belüli szubszidiaritás kerül előtérbe. Ennek lényege, hogy a döntések mindig az érintettekhez lehető legközelebb szülessenek, a lehető legalacsonyabb közigazgatási szinten. Szuburbanizáció: A szuburbanizáció a módosabb középrétegek kiköltözésének a folyamata, amely egy nagyobb város külső területeire vagy a város környéki agglomeráció felé irányul. Tágabb értelmezésben: az a folyamat, amikor először a népesség, később az ipari termelés és a szolgáltatások kiáramlanak a szuburbán térbe (a város környékére). Teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor: teljes közvetlen turizmus szektor, kiegészülve az azzal kapcsolatban lévő, ahhoz beszállító tevékenységgel hozzájáruló teljesítményt is.

288

Fogalomtár

Teljes közvetlen turizmus szektor: statisztikai értelemben vett turizmus szektor, kiegészülve a turistákkal „közvetlen” kapcsolatba kerülő más vállalkozások teljesítményével. Többváltozós regresszió: A regressziós egyenletben a magyarázandó vagy függő változót (Y) a magyarázó változók vagy regresszorok (X) segítségével magyarázzuk. A regressziós egyenletek fontos eleme a maradék (reziduum) vagy hibaváltozó (e, u, vagy gyakran ε), vagyis a modellünk által nem magyarázott rész. Többváltozós regresszió esetén, különböző folytonos változók közötti ok-okozati kapcsolatok feltérképezését vizsgálják. Vállalati kompetenciák: A vállalati kompetenciák vizsgálata annak megállapítását tűzi ki céljául, hogy mik azok a viselkedési, illetve személyiségbeli modalitások, melyek megléte, illetve melyeknek hiánya az adott cégnél elkülönítik a sikeres, és a nem sikeres dolgozókat. Lényeges, hogy a kompetencia-modell az adott céget, vagy közösséget jellemezze, szemben az előre leadott, elképzelt, sablonos modellekkel, amik inkább egy elképzelt ideált jellemeznek, sokszor a valós szükségletek nélkül. Világgazdasági Fórum: A Világgazdasági Fórum egy non-profit nem kormányzati nemzetközi szervezet. A Világgazdasági Fórum célja, hogy a világ állapotát a befolyásos vezetők globális, regionális és iparági vitáin keresztül javítsa. A Fórum egyes régiókat, illetve az egész világot felölelő tanulmányai sok gazdaságpolitikai vitában és elemzésben szolgálnak viszonyítási pontként VK: Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás, Pécsi Tudományegyetem, 2005-2007.

Fogalomtár

289

WTO: A Kereskedelemi Világszervezet, rövidítve WTO (World Trade Organization) egy multilaterális kereskedelmi szervezet, melynek célja a nemzetközi kereskedelem liberalizációja. A WTO 1995. január 1-jén jött létre az 1947-ben megkötött GATT (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) utódaként.

Ábrajegyzék

291

Ábrajegyzék 1.1. ábra: Károly Róbert aranyforintja 1.2. ábra: A korszakalkotó T-modell 1.3. ábra: Triemes (háromsoros görög evezős hajó) 1.4. ábra: Fregatt típusú hajó 1.5. ábra: A Stephenson- féle gőzmozdony 1.6. ábra: Az outsoucing 2.1. ábra: A versenyképességet meghatározó tényezők 2.2. ábra: A területi egységek versenyképességének piramis modellje 2.3. ábra: A klasztert alkotó öt csoport 2.4. ábra: A vállalati versenyképesség két összetevője 2.5. ábra: Az erőforrások és képességek egymásra épülése, a verseny képesség kompetencia 2.6. ábra: A vállalati versenyképesség vizsgálati modellje 4.1 ábra: EU25, EU15, Japán és USA GDP növekedési rátája 1997 és 2006 között 4.2. ábra: Egy alkalmazottra jutó átlagos munkatermelékenység (EU25=100%) alakulása 1997 és 2006 között 4.3. ábra: Foglalkoztatottsági ráta (%) alakulása 1997 és 2005 között 4.4. ábra: A világ importjának országonkénti megoszlása (%) 2004-ben 4.5. ábra: A világ exportjának országonkénti megoszlása (%) 2004-ben 4.6. ábra: K+F kiadások alakulása Japánban, az Egyesült Államokban és az EU25-ben (millió euró)

292

Ábrajegyzék

4.7. ábra: Az európai kutatási keretprogramok költségvetése (milliárd euró) 4.8. ábra: A 2006-os összesített innovációs index 4.9. ábra: Innovációs rés alakulása EU25 és USA valamint EU25 és Japán között 5.1. ábra: Az NFT I. céljai, prioritásai és operatív programjai 5.2. ábra: Magyarország relatív pozíciója a főbb lisszaboni indikátorok szerint (2003) 5.3. ábra: Fontosabb K+F és innováció számok az EU-15 átlagához viszonyítva 5.4. ábra: K+F költség szektor és tevékenység szerint (2005) 5.5. ábra: A turizmus részesedése a nemzetgazdaság által megtermelt bruttó hozzáadott értékből (2002, %-ban megadva) 5.6. ábra: A turizmus gazdasági jelentősége 5.7. ábra: A magyar tervezési rendszer SWOT-táblázata 5.8. ábra: Egy főre jutó GDP (2003, folyó áron, ezer Ft) 5.9. ábra: Aktivitási ráta (2004, %) 5.10. ábra: Munkanélküliségi ráta (2004, %) 5.11. ábra: Az export aránya az ipari értékesítésből (2004, %) 5.12. ábra: 1000 lakosra jutó vállalkozásszám (2004) 5.13. ábra: Külföldi érdekeltségű vállalkozások külföldi tőkéje (2003, milliárd Ft) 5.14. ábra: Ezer lakosra jutó beruházások (2004, ezer Ft) 5.15. ábra: Kutatás-fejlesztési ráfordítások (2003, millió Ft) 5.16. ábra: A DDRIS célrendszere 6.1. ábra: A hat standardizált változó aggregátumának hisztogramja

Ábrajegyzék

293

6.2. ábra: A diszkrét versenyképességi index egyes kategóriáinak gyakoriságai (lemaradó (1), átlagos versenyképességű (2), élenjáró (3)) 7.1. ábra: A versenyképesség és a hosszú távú gondolkodás kapcsolata 7.2. ábra: A környezetvédelmi előírások, normák és hivatalok hatása a szervezetek versenyképességére: elősegítik-e a vállalatok versenyképességét? 7.3. ábra: Van-e kialakult arculata (válaszadók megítélése)? (%) 7.4. ábra: A célpiac alakulása 7.4. ábra: Exportálók, importálók megoszlása a versenyképességi csoport szerint 7.5. ábra: A 10%-os említési arányt meghaladó vezetői képességek 7.6. ábra: Az elsőnek jelölt vezetői képességek aránya 7.7. ábra: A legfontosabb vezetői képességek (az öt legnagyobb átlag) 8.1. ábra: A mintába került önkormányzatok megyék szerint (db) 8.2. ábra: Sikeres pályázatok (db) 8.3. ábra: Belső ellenőrzés, audit, vagy egyéb kontrolling jellegű tevékenység végzése (db) 8.4. ábra: Teljesítményértékelési rendszer működtetése 9.1. ábra: A kitöltő szervezet működési formája (db) 9.2. ábra: Az Európai Uniós/hazai pályázati eredmények (db) 9.3. ábra: Az önkormányzatok befolyása a nonprofit szervezetekre (db) 9.4. ábra: A nonprofit szervezetek kialakult imázsának (Corporate Identity) megléte (db)

Táblajegyzék

295

Táblázatjegyzék 3.1 táblázat: A Dél-Dunántúli Régió SWOT analízise 4.1. táblázat: Az EU és az USA összehasonlítása a lisszaboni pontrendszer alapján 4.2. táblázat: Országok csoportosítása az összesített innovációs index alapján 5.1. táblázat: Magyarország relatív pozíciója a főbb lisszaboni indikátorok szerint (2003) 5.2. táblázat: A Konvergencia Program hatásainak előrejelzése 5.3. táblázat: Az ÚMFT céljai és indikátorai 5.4. táblázat: Az ÚMFT operatív programjai 5.5. táblázat: Az ÚMFT operatív programjainak forrásmegoszlása 5.6. táblázat: A GOP cél- és prioritásrendszere 5.7. táblázat: A KÖZOP cél- és prioritásrendszere 5.8. táblázat: A TÁMOP cél- és prioritásrendszere 5.9. táblázat: A TIOP cél- és prioritásrendszere 5.10. táblázat: A KEOP cél- és prioritásrendszere 5.11. táblázat: Az ÁROP cél- és prioritásrendszere 5.12. táblázat: Az EKOP cél- és prioritásrendszere 5.13. táblázat: A VOP cél- és prioritásrendszere 5.14. táblázat: A DAOP cél- és prioritásrendszere 5.15. táblázat: A DDOP cél- és prioritásrendszere 5.16. táblázat: Az ÉAOP cél- és prioritásrendszere

Táblajegyzék

296

5.17. táblázat: Az ÉMOP cél- és prioritásrendszere 5.18. táblázat: A KDOP cél- és prioritásrendszere 5.19. táblázat: A KMOP cél- és prioritásrendszere 5.20. táblázat: A NYDOP cél- és prioritásrendszere 6.1. táblázat: A működő gazdasági szervezetek forma és településkategória szerint Tolna megyében (%) 6.2. táblázat: A működő gazdasági szervezetek forma és településkategória szerint Dél-Dunántúli Régióban Baranya megyével súlyozva (%) 6.3. táblázat: A működő gazdasági szervezetek település- és létszámkategória szerint a Dél-Dunántúli Régióban Baranya megyével súlyozva (%) 6.4. táblázat: A működő gazdasági szervezetek gazdasági szektor és településkategória szerint Baranya megyében (%) 6.5. táblázat: A működő gazdasági szervezetek gazdasági szektor és településkategória szerint a Dél-Dunántúlon Baranya megyével súlyozva (%) 6.6. táblázat: A működő nonprofit szervezetek és az önkormányzatok aránya létszám-kategória alapján Somogy megyében (%) 6.7. táblázat: A működő nonprofit szervezetek és az önkormányzatok aránya létszám-kategória alapján a Dél-Dunántúli Régióban, Baranya megyével súlyozva (%) 6.8. táblázat: A működő nonprofit szervezetek és az önkormányzatok aránya településtípus alapján a Dél-Dunántúli Régióban, Baranya megyével súlyozva (%)

Táblajegyzék

297

6.9. táblázat: Versenyképességi kategóriák 7.1. táblázat: A piaci potenciál számolása 7.2. táblázat: A csoportok rangsora 7.3. táblázat: A csoportok jellemzői százalékban 7.4. táblázat: A versenyképesség és a vásárolt, vagy saját kontrolling rendszer meglétének összefüggése 7.5. táblázat: A belső ellenőrzés gyakorisága a különböző méretű szervezeteknél 7.6. táblázat: A belső ellenőrzés gyakorisága (db) és a versenyképesség kapcsolata 7.7. táblázat: Vásárolt vagy saját számviteli, kontrolling rendszer megléte és a versenyképesség kapcsolata 7.8. táblázat: Azonnali vagy rövid lejáratú hitel, kölcsön felvétele és a versenyképesség kapcsolata 7.9. táblázat: Környezetvédelmi beruházás az elmúlt 5 évben és a versenyképesség kapcsolata 7.10. táblázat: K+F tevékenység végzése az elmúlt 5 évben és a versenyképesség kapcsolata 7.11. táblázat: K+F tevékenység végzése az elmúlt 5 évben és a vállalatméret kapcsolata 7.12. táblázat: A célpiaci kilátások és a versenyképesség kapcsolata (db) 7.13. táblázat: A környezettudatosság kommunikálásának módja és a versenyképesség összefüggése (db)

298

Táblajegyzék

7.14. táblázat: Khi négyzet teszt a döntéshozás alapja és a versenyképesség kereszttáblájához 7.15. táblázat: Versenyképesség szerinti 5 csoport (Iv5) és a fluktuáció csökkentésére tett intézkedések – Kereszttábla (db) 8.1. táblázat: Az önkormányzatok településtípus szerint megoszlása 8.2. táblázat: Az önkormányzat várható bevételei több éves távlatban 8.3. táblázat: Az újonnan kialakított közigazgatási (regionális-kistérségi) tervek szolgálata az aktuális célok elérése érdekében 8.4. táblázat: Az önkormányzatok mérete alkalmazotti létszám alapján 8.5. táblázat: Internet elérés megléte 8.6. táblázat: Internetes megjelenés 8.7. táblázat: Környezetvédelmi beruházás az elmúlt 5 évben 9.1. táblázat: A kitöltő nonprofit szervezetek besorolása tevékenységük szerint 9.2. táblázat: A szervezetek főbb bevételi forrásai (db) 9.3. ábra: Az önkormányzatokkal kapcsolatban tapasztalt hiányosságok 9.4. táblázat: A nonprofit szervezetek mérete 9.5. táblázat: A dolgozói kör bővítésének módjai 9.6. táblázat: Miért nem alkalmaz szakmai gyakorlatra pályakezdő vagy egyetemista fiatalokat? 9.7. táblázat: Internet elérés megléte 9.8. táblázat: Internetes megjelenés

Táblajegyzék

299

9.9. táblázat: Belső ellenőrzés, audit, vagy egyéb kontrolling jellegű tevékenység végzése 9.10. táblázat: Vásárolt vagy saját fejlesztésű számviteli, kontrolling rendszerrel való rendelkezés 9.11. táblázat: A társadalmi felelősségvállalás Magyarországon 9.12. táblázat: A felsorolt promóciós eszközök alkalmazása

Versenyképesség Készült a ROP-3.3.1.-2004-10-0006/33 Komplex Dél-Dunántúli Regionális Versenyképességi Kutatás keretében. www.versenykepesseg.com Kiadja a Környezetünkért Közalapítvány, 7621 Pécs, Király u. 21. Felelős kiadó: Környezetünkért Közalapítvány, www.pecsikornyezet.hu Nyomdai előkészítés: Edenscript Kft, 7625 Pécs, Vilmos u. 39/a., www.edenscript.hu Nyomdai munkálatok: Duplex-Rota Kft, 7623 Pécs, Jakabhegyi u. 38/b. ISBN 978-963-06-3893-7

Versenyképesség Pécs, 2007

Recommend Documents