vendéglátó és szálloda gyakorlati (külön) feladat

Az értékelõ tanár tölti ki! Érdemjegy: Kodolányi János Fõiskola Turizmus Tanszék

Beküldõ neve: Dancsó Péter Szak: IFO Évfolyam: IV. Helyszín: Budapest NEPTUN Kód: CGL7L9

Idegenforgalmi / vendéglátó és szálloda gyakorlati (külön) feladat (KF4)

Az értékelõ tanár tölti ki! 1. Formai kivitelezés nyelvezet és stílus: max. 5 pont

2. Elméleti megalapozás: max. 5 pont 3. Tartalmi kivitelezés: max. 20 pont

……... pont

Összes pontszám:

…….. pont …….. pont

Értékelés: 15 pont vagy kevesebb: elégtelen (1), 16-19 pont: elégséges (2), 20-24 pont: közepes (3), 25-27 pont: jó(4), 28-30 pont: jeles (5)

A szuvenír, mint turisztikai termék www.dancsopeter.extra.hu

A szuvenír, mint turisztikai termék

2


„Az út a fontos, nem az út vége. Aki túl gyorsan utazik, az mindent elszalaszt, amiért útra kelt.” Louis L’Amour

Bevezetõ A magyar gazdaság eredményessége nagymértékben függ a turizmus sikerességétõl. Az idegenforgalom egyik húzóágazata a bevásárlóturizmus, amely a magyar államháztartás egy jelentõs bevételét és a gazdaság egy jelentõs munkahelyteremtõ képességét jelenti. A városok, régiók, települések gazdasági életének fellendülésében jelentõs szerepet játszik az idegenforgalom és azon belül a bevásárlóturizmus, amely sok esetben az egyetlen lehetõség más iparág hiányában a gazdasági fejlõdésre. A települési önkormányzatoknak fontos szerepe van ennek a gazdaságélénkítõ iparágnak az elõsegítésében, hiszen az önkormányzatok számára sem elhanyagolhatóak azok az adóbevételek, amelyek a turizmusból származnak. A turizmus a vállalkozások élénkülésében a kiskereskedelemi bolthálózat fejlõdésében a foglalkoztatás növekedésében is fontos szerepet tölt be. A településeken, régiókban, ahol nincs elegendõ vagy egyáltalán nincs más munkalehetõség a bevásárlóturizmus és azon belül az ajándéktárgyak elõállítása és értékesítése adhat megoldást a helyi lakosság foglalkoztatására. A bevásárlóturizmus multiplikátor hatása az iparban, a szállító, valamint a raktározó vállalkozásokban is jelentõs forgalmat és munkahelyteremtést generál és a vállalkozó kedvet is növeli. Az egységnyi költés jövedelemgeneráló hatása mellett figyelembe kell venni az esetleges kiáramlásokat is (Puczkó és Rátz, 2002). Ez akkor fordul elõ, ha egyes importból származó árucikkek felé megnõ a turisták kereslete (Michalkó, 2004). A legnagyobb mértékben a társadalmi, gazdasági és természeti környezeti tényezõk határozzák meg a bevásárlóturizmushoz köthetõ szuvenír vásárlást.

1. Probléma felvetése A turisztikai termék, tourist product az angolszász használatból átkerült kifejezés. Valamely termékbõl akkor lesz turisztikai termék, ha egyértelmûen kapcsolódik valamilyen turisztikai tevékenységhez. Ezt a kritériumot a szuvenír, mint turisztikai termék teljes mértékben kielégíti, hiszen a turizmus megjelenéséhez szorosan köthetõ. „Az idegenforgalomból származó devizabevételeknek a szálloda- és vendéglátóipar, továbbá a kulturális és az egészségügyi szolgáltató szféra által való realizálásán túlmenõen a kiskereskedelmi egységekben észlelt vásárlásokban jelentkezõ költés is olyan számottevõ mértékû, hogy önálló termékfejlesztést igényel.” (Michalkó, 2004 16. o.). A rendszerváltást követõ években az igényes szuvenírek jelentõsége folyamatosan csökkent és az ezeket árusító üzletek hálózata is eltûnt a kereskedelemi üzlethálózatból. Az igényes szuveníreket árusító boltok már csak néhány négy és öt csillagos szállodában találhatóak. Azokon a forgalmas helyeken, amelyeket a tömegturizmus elõszeretettel látogat, az üzletek kirakataiban és polcain megjelentek az igénytelen tömegáruk.

3


A bevásárlóturizmuson belül a szuvenírvásárlás nagymértékben függ az adott ország gazdasági és társadalmi fejlettségétõl, és attól, hogy az adott országot felkeresõ turisták milyen gazdasági és társadalmi kultúrából érkeztek. A bevásárlóturista a saját társadalmi és kulturális szokásait hozza magával, és ezek szerint viselkedik és vásárlásait is ezek alapján intézi. A bevásárlóturizmus helyi szinten ösztönzõleg hat a vállalkozási kedvre, az önkormányzatok részérõl nagyobb mértékû iparûzési és társasági adóbevételek jelennek meg és az üzleti siker reményében a különbözõ turisztikai beruházásokra is kedvezõ hatással van (Michalkó, 2004). Itthon a szuvenírt a giccsel azonosítják, ami a jelenlegi állapotokra igaz. A legkedveltebb szuvenír manapság a hûtõmágnes. Ezen a helyzeten kell változtatni mielõbb az ipar és a kereskedelem oldaláról egyaránt. Az ajándéktárgyak anyagukban, kivitelezésükben és az árusításuk körülményeiben megmutatják egy ország gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetét.

2. A szakirodalom bemutatása A hazai szakirodalom nem bõvelkedik a szuvenírekkel foglalkozó kutatásokkal és publikációkkal. Dr. Michalkó Gábor, akinek „A bevásárlóturizmus” címû könyve a kutatásom elsõdleges szakirodalma, amelyet a nemzetközi szakirodalom és az interneten a kulcsszavas, illetve tematikus keresõprogramok használatával és feldolgozásával egészítettem ki. A Bevásárlóturizmus címû könyv két fejezete foglalkozik a szuvenírrel. Ezekben a fejezetekben a szerzõ saját példái mellett néhány külföldi szakirodalomból vett példával és megállapítással is megismerteti az olvasót. Michalkó szerint a szabadidõs vásárlások központi eleme a szuvenír. A könyvében felteszi azt a kérdést, hogy elõidézhet-e áramlatélményt a vásárlás? (Michalkó, 2004). Természetesen elõ idézhet ilyen élményt, azoknál a vásárlásoknál, amelyek nem rutinszerûek, és valamely termék erõs birtoklási vágyának kielégítésére irányulnak. Csíkszentmihályi (2001) áramlatélménynek azaz „flow”-nak nevezi a nem mindennapi élményeket. A vásárlás is adhat egyfajta áramlatélményt. A „flow” olyan mulandó érzés, amelyet minél sûrûbben szeretne az ember átérezni, ezért keresi azokat a lehetõségeket, ahol az áramlatokhoz könnyen hozzájuthat. Manapság ilyen könnyen és gyorsan megszerezhetõ élmény a vásárlás, ami a különbözõ termékek és ajándéktárgyak birtoklásában manifesztálódik. A szuvenírek turizmusban betöltött, a közvélekedéshez viszonyítva meghatározóbb szerepének megítélését a kérdés számos kapcsolódását is feltáró, széleskörû nemzetközi irodalom segíti. A szuvenírek, mint az utazási tapasztalatok megszerzésének autentikus bizonyítékai sokkal inkább szimbolikus, mintsem valós értékkel bírnak (Anderson és Littrel, 1995). Azonban egyes szuvenírek esetében (ruházat, élelmiszer) használati értékrõl, vagy kincsképzõ funkcióról (antik tárgy, nemesfémbõl készült ékszerek) is beszélhetünk. (Michalkó, 2004) Gordon (1986) a szuveníreket fizikai megjelenésük alapján rendszerbe foglalta és elemezte, amelyeket a késõbbi szuvenír kutatások is megerõsítettek. Egy szuvenírrel kapcsolatos kutatás szerint az amerikai turisták kétharmada vásárol utazásai során különbözõ emléktárgyakat, fõleg képeslapokat, albumokat, a városok nevével ellátott pólókat.

4


„Magyarországon külön fogalmi meghatározást alkalmaznak azokra a termékekre, amelyek mind az elõállítás, mind a minõség tekintetében olyan tradíciókkal bírnak, amelyek évszázadok óta biztosítják a hazai termékek iránti nemzetközi érdeklõdést. Hungarikumok gyûjtõnév alatt ma már számos olyan, az eredeti jelentéstartalmat túllépõ produktummal (tokaji bor, herendi porcelán, gyulai kolbász) találkozhatunk, amelyek a kiskereskedelmi forgalom révén hozzájárulnak a külföldi turisták millióinak tudatában való kedvezõ Magyarország-kép kialakításához.” (Michalkó, internet2).

3. A szuvenír 75 ezer évvel ezelõtti régészeti emlékek arra engednek következtetni, hogy az ember evolúciója során ekkor jelent meg elõször az a csak az emberre jellemzõ tulajdonság, ami megkülönböztette más fajoktól, hogy fontossá vált számára, mit gondolnak róla a többiek és ezt az ékszerek készítésének és viselésének a kialakulása jelentette. Az ékszerkészítést és viselést az ajándékozási vágy kialakulása követte. Az ember több ezer évre visszanyúló gyûjtögetõ életmódja a jelenkorban is megmaradt, ami a különbözõ tárgyak köztük az emléktárgyak gyûjtögetésében manifesztálódik. Az utastipológiában is megjelenik az a két jól elkülöníthetõ egyéniség, a vásárló és a gyûjtögetõ típusú turista. A vásárló mindig és mindenhol az üzleteket keresi a kedvezõ vásárlás reményében, emiatt kimarad a programokból, és mindig elkésik. A gyûjtögetõ típusú utas megnyerõ modorban keresi a mozdítható, hasznos vagy haszontalan tárgyakat, a hamutartótól a mentõövig mindent begyûjt. Az ajándéktárgyak megjelenési formái és diverzitása vásárlásra ösztönzi a turistát. A vásárlás olyan turisztikai attrakció, ahol a turisták szívesen költik a pénzüket miközben azt szórakozásként élik meg. Olyan üzleteket, pavilonokat kell kialakítani, amik kedvezõ és különleges körülményeket és széles áruválasztékot biztosítanak a szuvenír vásárlásra, amit máshol a világon nem találnak meg a turisták. Mostanáig azt lehetett tapasztalni, hogy a szuveníreknél kiiktatták a használati értéket, és ettõl várták a vásárlások mennyiségének emelkedését. Érdemes lenne az ajándéktárgyaknak ezt a tulajdonságát visszaadni, így a szuvenírek a mindennapi életünkben használati tárgyakká is válhatnának, akkor szerepük lenne a mindennapi életünkben és kényelmünk kialakításában és nemcsak emlékeket idéznének fel, hanem funkciót is betölthetnének, amitõl értékesebbé válnának számunkra. A bevásárlóturizmus annyira sokrétû és szerteágazó ága a turizmusnak, hogy nehéz a definiálása. Nem kötõdik társadalmi, politikai rendszerekhez, kultúrákhoz. Megtalálható a gazdaságilag fejlett országok (USA, Kanada) viszonylatában, az Európai Unióban és a gazdaságilag fejletlen országok gazdaságában is (Michalkó, 2004). Ez a megállapítás az ajándéktárgyak megjelenésére is definiálható. Azokban a desztinációkban, amelyek a turizmus szempontjából számottevõ érdeklõdésre tartanak számot azokon a területeken a szuvenír árusítása rövidesen megjelenik, mint a bevásárlóturizmus alapvetõ és elsõdleges eleme. A turistautak máig elengedhetetlen kellékeit képezik azok a szuvenírek, amelyeket a szabadidõ-, és hivatásturizmus keretében szereznek be a vendégek. A souvenir francia eredetû szó, elsõdleges jelentése emlék, emlékezés, amely a késõbbiekben az emléktárgy, ajándéktárgy definícióval egészült ki. A magyar nyelvben az idõk folyamán a szuvenír szóhoz a giccses elnevezés társult, amely elsõsorban a közízléssel szemben álló ajándéktárgyakat minõsíti. „Az ország számos, a turisták által látogatott térségében a helyi lakosság gyakran negatívan szemléli a külföldieknek kínált, hazánkról hamis értéket közvetítõ termékeket. Az idegenvezetõk fokozottabban

5


találkoznak olyan árucikkekkel, amelyek akár önmagukban, akár minõségüknél fogva rontják az országképet.” (Michalkó, internet2). A turisták ízlésének és igényének a változásának következtében fokozatosan szélesedik azoknak az árucikkeknek a köre, amelyeket a turisták szuvenírként értelmeznek. Amelyik tárgyban vagy tárgyakban fel lehet ismerni azt, hogy honnan való, hol készült, vagy a turisták részérõl jelentõs érdeklõdésre tartanak számot, azok a tárgyak hamar szuvenírré válnak. Azokat a turistákat nevezzük bevásárló turistáknak, akiknek a teljes turisztikai költésében az áruvásárlásra kiadott összeg eléri, illetve túlhaladja az 50 százalékot. A bevásárlóturizmuson belül motivációs jellegük szerint megkülönböztetünk üzleti, szolgáltatás, szabadidõs és spontán bevásárlást. A bevásárlóturizmus elsõdleges motivációja a vásárlás útján történõ megtakarítás (Michalkó, 2004). Ezeknél a vásárlásoknál a turisztikai termék maga az áru illetve a szolgáltatás. Az egynapos kirándulástól a luxusutazásig minden turistaúton fellelhetõek azok a vásárlások, amelyeknek az autentikus eleme a szuvenír. Szabadidõs vásárlások elsõsorban az élményszerzést, szórakozást és tapasztalatszerzést szolgálják. Ennél a vásárlási formánál leginkább ajándéktárgyakat, helyi és sajátos nemzeti árukat illetve az aktív vagy az egészségturizmushoz nélkülözhetetlen tárgyakat vásárolnak. Az ajándéktárgyak vásárlásának másodlagos hatásaként érezhetõ a kereskedelemre gyakorolt vállalkozás élénkítõ hatása. A spontán vásárláskor az otthon felejtett, illetve a helyszínen tönkrement használati eszközeiket, ruházatukat pótolják vagy a helyszínen megpillantott, és megkívánt árut, szuvenírt vásárolják meg, ezért ezeket elõre nem tervezett vásárlásoknak is lehet nevezni. Gordon (1986) szerint a szuveníreket fizikai megjelenési alapján öt csoportba lehet sorolni. Kép-típusú (képeslap, album), szikla-típusú (tengerparti homok, a berlini fal egy darabja), logó-típusú (kitûzõ, feliratos ruhadarab), a helyhez kötõdõ termék típusú (olívaolaj, szõttes) és a kicsinyített termékek kategóriájába (piros paprika kulcstartó, piramis-levélnehezék). A szuveníreket a Gordon féle csoportosítás elõtt még két fõ csoportba sorolnám. Az egyik fõ csoportba tartoznak azok a szuvenírek, amelyekért csak „le kell hajolni” és fel kell venni és már is a birtokunkba kerül. Ezek azok, amelyekért nem kell fizetni, tehát ingyenesen hozzá lehet jutni a természeti és épített környezetbõl. Ilyen pl. egy kavics, tengerparti kagyló, tenger víz stb. Ebbe a fõ csoportba tartozna a Gordon szerinti sziklatípusú (tengerparti homok, a berlini fal egy darabja). Ide tartoznának még azok az „emléktárgyak” is, amiket a „kedves” turisták eltulajdonítanak (Eltulajdonítható-típusú) a szállodákból, éttermekbõl, illetve bárhonnan, ahol megfordulnak ezek az elmozdítható-típusú emléktárgyak. A másik fõ csoportba tartoznak azok a szuvenírek, amiért „át kell lépni a küszöböt” vagy is be kell menni egy boltba. Ezek a szuvenírek pénzért cserélnek gazdát és ezeknek az értéke a ”filléres” termékektõl a milliókat érõ vagyontárgyakig terjedhetnek. Ebbe a fõ csoportba lehet sorolni a Gordon szerinti további csoportokat (kép-típusú, logó-típusú, helyhez kötõdõ termék típusú, kicsinyített termékek).

6


Szuvenír

1. Ingyenes („Le kell hajolni érte”)

2. Megvásárolható („Át kell lépni a küszöböt”)

Szikla-típusú (Gordon) Eltulajdonítható-típusú

Kép-típusú (Gordon) Logó-típusú (Goldon) Helyhez kötõdõ termék-típusú (Gordon) Kicsinyített termék-típusú (Gordon)

1. ábra Az utóbbi idõszakban sem veszített jelentõségébõl a turistautakon vásárolt szuvenírek vásárlása. Ezek az emléktárgyak autentikus módon bizonyítják, hogy abban a desztinációban jártunk, mert azokat a termékeket csak azokon a területeken, régiókban tudja beszerezni, megvásárolni a turista. Ettõl a tulajdonságától lesz szimbolikus jelentõsége az ott vásárolt tárgyaknak. Szimbolikus jellege abban is megnyilvánul, hogy a vásárlás személyhez köthetõ. Én vásároltam, azon a helyen, és annak a számára, akinek az ajándékot szánom. Idõt áldoztam, hogy örömet szerezzek vele neki, azaz gondoltam rá az út során. Az ajándéktárgyakat általában nem használjuk, olyan helyre rakjuk, ahol jól látszik, és ezzel nyilvánvalóvá tesszük mások számára, hogy számunkra értékes, kincset ér. Ilyen tárgyak például a festmény a kis alakú perzsaszõnyeg a porcelán tárgy stb. Ha ezeket a nagy értékû szuveníreket mások számára vásárolják, azok számára az esetek többségében csak pénzbeli értéke van. Hazánkban a rendszerváltást követõen nem alakult ki az ajándéktárgyak piacán egy elfogadható ajándéktárgy kultúra. A legautentikusabb emléktárgyak kategóriájába a háziipari és a népi kézmûvesek által készített termékek tartoznak, amelyek egyes régiókhoz, tájegységekhez kapcsolhatóak. A helyi sajátosságokat tükrözõ szuvenírek jelenléte az ajándéktárgyak piacán háttérbe szorult az utóbbi évek során. Érdemes lenne az egyes régióknak, tájegységeknek a rájuk jellemzõ népi tradíciókra, hagyományokra épülõ emléktárgyakat kialakítani és azt a turisták által látogatott helyeken értékesíteni. Az ajándéktárgyakon keresztül is prezentálhatjuk az adott régió gazdasági és kulturális állapotát. A szuvenír vásárlások többségében az emberek elsõsorban saját maguknak vagy családtagjaik számára vásárol szuvenírt. Médium jellegébõl adódóan a szuvenír által az utazásunk testet ölt újra felidézi számunkra az utazásunk felejthetetlen pillanatait az úttal kapcsolatos emlékeket. Emiatt nem mindegy az adott ország számára, hogy milyen emléktárgyakat vásárolhatnak a turisták, és milyen tárgyak közvetítik számukra ezeket az emlékeket. A vizuális megjelenésnek nagyon fontos érzelem alakító funkciója van. Az ajándéktárgyak többségének nincs elfogadható vizuális értéke. Egy termék megvásárlása elõtt az elsõdleges benyomást a termékrõl a külsõ jegyei alapján alakul ki. Ekkor döntjük el, hogy az a terméket meg akarjuk venni. Vannak olyan termékek, amelyek már megjelenésükkel felkeltik a vásárlóban a vágyat a birtoklásukra.

7


A szuvenír megkülönböztetõ értékkel bír. Ilyenek a nagyobb sportesemények alkalmára készült pólók (olimpiai, világbajnokságok, stb). Ezek az emléktárgyak csapattá tesznek, jelzik, hogy én is ott jártam, te is ott voltál azon az eseményen. Reményt és önbizalmat ad, valamint társadalmi alkotó ereje van. A szuvenír, mint turisztikai termék megtalálható azokban az országokban, ahol a turizmus megjelenik, független attól, hogy fejlett vagy elmaradott gazdasági helyzetben lévõ országokról van szó. A különbség csak az, hogy a fejletlen területeken a helyi kézmûvesek által elõállított a területre jellemzõ autentikus termékeket árulnak a kereskedõk, míg az iparilag fejlett országok esetében az ipar által gyártott tömegtermékek kerülnek kiskereskedelmi forgalomba. A szuvenírek esetében is megfigyelhetõ, hogy anyagukban és kialakításuk módjában mennyire tükrözik az adott ország fejlettségét. Bármilyen termék válhat ajándéktárggyá. Az ajándéktárgyak a földön fellelhetõ valamennyi anyagból készülhetnek. Lehet kõbõl, üvegbõl, fémbõl, szövetbõl, fából, mûanyagból és még sokáig lehetne sorolni. Itt csak a kreativitás és a képzelõerõ szabhat határt. Jó példa erre a rendszerváltást követõ euforiás idõszak, amikor a nyugati határmentén felállított „vasfüggönyt” lebontották, egy részét feldarabolták és a kerítés darabjaiból készítettek szuveníreket, valamint a kommunizmus „utolsó leheletét” zárták be konzerves dobozokba ezt értékesítették a turistáknak. A hungarikumok tipikusan magyar élelmiszeripari vagy kézmûves termékek, amelyek olyan sajátos emléktárgyak, amelyek különleges, egyedi és jellegzetesen magyar termékek. A hungarikumok megjelenésükkel, minõségükkel és tartalmukkal reprezentálják Magyarországot és annak jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetét. A sajátosan magyar termékeknek a megvásárlásával a Magyarország iránt érdeklõdõk új ismeretekkel gyarapodnak, új benyomásokat szereznek. A cél, hogy gazdagabb és árnyaltabb kép alakuljon ki hazánkról a turisták részérõl. Glatz Ferenc szerint hungarikumnak kell tekinteni minden olyan terméket vagy iparcikket, amely a világpiacon jól értékesíthetõ, egyediségével a Kárpát-medence éghajlatához, talajviszonyaihoz és az itteni termelési kultúrához vagy hagyományokhoz kötõdik, vagy köthetõ (Glatz, internet1). Nincs az Európai Unión belül Magyarországon kívül másik ország, amelyik a sajátosan hazai termékekre külön gyûjtõnevet alkosson. Nincsenek germanikumok vagy italikumok, de ismerjük az egyes országok sajátos, csak rájuk jellemzõ termékeit. A hungarikumok jelentõs részét külföldön is meg lehet vásárolni. Az általuk képviselt minõség javítja a Magyarországról kialakult képet. Ilyen hungarikumok, amelyeket elõszeretettel vásárolnak szuvenírként a turisták a tokaji aszú, a herendi porcelán a szegedi fûszerpaprika, a különbözõ népi iparmûvészeti termékek stb. A hungarikumok gyártásában, elõállításában érdekelt gyáraknak, gazdaságoknak érdemes lenne olyan látogató központokat létrehozniuk az üzemeik területén, ahol bemutatják a turisták részére a sajátos magyar termékek elõállításának történetét, módjait, fortélyait, és a bemutató után a turisták részére a termékek megvásárlásra is alkalmat adnak. Ezzel a lehetõséggel a gyártók szerepet vállalhatnának a hungarikumok népszerûsítésében, amely a forgalmuk és bevételük növelésére is kedvezõ hatással lehetne. A turisták motivációjának különbözõsége megfigyelhetõ az egyes turizmus ágaknál, mint például az öko-, wellness-, gyógy-turizmus esetében, hogy szorosan hozzájuk köthetõ vagy speciálisan ezekhez készített emléktárgyakat, termékeket vásárolnak. Folyamatosan kerülnek a kiskereskedelmi, vagy a falusi turizmus esetében magán forgalomba olyan termékek, amelyek a különleges turisztikai keresletet próbálják kielégíteni. Leginkább jellemzõek az öko-turizmus vagy a falusi turizmushoz köthetõ

8


vásárlásoknál a házi készítésû élelmiszerek (méz, lekvár, stb.), illetve a fazekas és a kékfestõ termékek vásárlása. A wellness- és gyógy-turizmusnál az egészség megõrzéséhez és helyreállításához szükséges speciális ajándéktárgyak vásárlása a jellemzõ (pl. sárvári termál só). Az ajándéktárgyak megjelenési helyei a repülõterek, pályaudvarok, sétáló utcák, magasabb kategóriájú szállodák, valamint a turizmus szempontjából frekventált helyeken felállított bazárok, stb. A vásárlás körülményei lehetnek rutinszerû helyszínek, ilyenek a bevásárlóközpontok és lehetnek nem rutinszerû helyszínek, ilyen például a bazár vagy pavilon. Az 1. táblázatból megfigyelhetõ, hogy az ajándéktárgyak vásárlásának motivációs tényezõje szempontjából az elsõ helyen a rokonoknak és ismerõsöknek szóló ajándékozás áll, ezt követi az utazás emlékének a felidézése és a harmadik helyen van az élményszerzés szempontjából történõ vásárlás motivációja. Ebbõl is látható, hogy mennyire jelentõs a szuvenír vásárlás motivációja a turisták vásárlásai között és ezért fontos a szuvenír vásárlásoknak a gazdasági jelentõsége. A turisták jelentõs része nem hagyja el az országot ajándéktárgy vásárlása nélkül.

1. táblázat. Forrás: Michalkó: A bevásárlóturizmus (2004) A 2. táblázat szerint a turisták által leginkább keresett árucikkek közül az élelmiszereket vásárolják a legtöbben. A magyar élelmiszerek a rendszerváltozást követõ évtizedben sem veszített népszerûségébõl. A magyar élelmiszerek minõsége világhírû, ezt követõen a kultúrcikkeket és a népmûvészeti, háziipari termékeket vásárolják a legtöbbet a turisták. Érdemes lenne az ajándéktárgyak piacára is figyelemmel lenni és a turizmus marketingjén belül nagyobb hangsúlyt helyezni az ajándéktárgyak marketingjére.

2. táblázat. Forrás: Michalkó: A bevásárlóturizmus (2004)

9


A szakdolgozatomban végeztem egy vizsgálatot, amelyben szerettem volna megtudni, hogy a szakemberek szerint melyik turizmus ág fog a közeljövõben fejlõdést mutatni (3. táblázat). A válaszok közötti korrelációs összefüggések vizsgálata alapján, akik a wellness-, öko-, és a konferencia turizmust jelölték meg, mint a jövõben jelentõs fejlõdést mutató turizmus ágat, azok a negatív korrelációs összefüggés szerint szignifikánsan nem választották a bevásárlóturizmust, mint fejlõdést produkáló turizmus ágat1. Ezek alapján bizonyítható, hogy a turizmus ágakban a turisták motivációjuk alapján különböznek egymástól, illetve az egyes ágak között hasonló motiváció figyelhetõ meg. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a wellness-, öko-, és a konferencia turizmusban nem mutatható ki a bevásárlóturizmus és ezen belül az emléktárgy vásárlás jelenléte.

3. táblázat.

1

www.dancsopeter.extra.hu/publikacio.html

10


4. Konklúzió Az újdonság egy eredeti gondolat, olyan érték, amely versenyelõnyt jelenthet egy vállalkozás számára a versenytársakkal szemben, emellett minden esetben nagyon hatásos jövõt formáló erõ is. Mi magyarok büszkék vagyunk a kreativitásunkra, ennek ellenére a hazai kis és közepes szintû vállalkozások és a turisztikai vállalkozások is nélkülözik az eredeti ötleteket, önálló gondolatokat, amelyeknek az újdonságértéke egy vállalkozás számára komoly versenyelõnyt jelenthet a hazai, illetve a nemzetközi konkurenciával szemben.” (Dancsó, internet4). Érdemes lenne a 70-es 80-as években jól mûködõ iparmûvészeti zsûri mûködését visszaállítani, amelynek a tagjai a piacra kerülésük elõtt bírálták a népmûvészeti és iparmûvészeti termékeket. A rendszerváltás után úgy gondolták, hogy a piac majd a silány árukat ki fogja szûrni, de ennek éppen a fordítottja valósult meg. A minõségi népmûvészeti termékeket már csak elvétve lehet megtalálni az üzletek polcain. A termékek többsége nem azt tükrözi, amit elvárhatunk egy szuvenírtõl, legfõképpen azt, hogy tükrözze a magyar népmûvészeti sajátosságokat, és a tájegységek hagyományait. „A probléma komplex kezelése érdekében célszerû a turizmusmarketing hangsúlyosabb részévé tenni a külföldiek vásárlási élményének elõsegítését; az idegenvezetõknek még körültekintõbben megfogalmazni áruvásárlási ajánlataikat; a fogyasztóvédelemnek gyakoribb ellenõrzések révén a kínálat minõségi normáit biztosítani; az érintett kulturális szervezeteknek a tradícionális értékek védelmében állást foglalni.” (Michalkó, internet2). A jelenlegi „reform”, illetve megszorító intézkedéseknek az árakra gyakorolt hatása jelentõsen befolyásolja majd a bevásárlóturizmus irányának megváltozását. Prognosztizálni lehet azokat a kedvezõtlen változásokat, amelyeket az árak emelkedése a települések kiskereskedelmi életére gyakorolni fog. A gazdasági megszorítások és az ebbõl következtethetõ életszínvonal visszaesés, illetve kedvezõ esetben ennek a stagnálása sem engedi az optimista prognózisok felállítását. Ennek ellenére a hazánkba látogató turisták a továbbiakban is keresni fogják azokat a lehetõségeket a hazai desztinációkban, ahol megvásárolhatják a magyar ipar által gyártott és a kiskereskedelmi bolthálózatában árusított emléktárgyakat. A globális világhoz és az európai környezethez való alkalmazkodás, a kemény nemzetközi versenyhelyzet megköveteli a magyar turizmus versenyképességének erõsítését, amely a nemzetközi turizmus piacán való megmaradásunk alapvetõ feltétele. Az elkövetkezõ hét évben 324 milliárd forintot szán a kormányzat turisztikai fejlesztésekre. A turizmus Magyarország kitörési pontja, ezért tudatos és körültekintõ fejlesztést igényel. Ennek megvalósításához új platformra igyekszik helyezni a fejlesztésekben érintett és érdekelt önkormányzatokkal való kapcsolattartást (Napi Online, internet3).

11


Szakirodalom Anderson, L. F. - Littrel, M. A. (1995): Souvenir-purchase behavior of women tourists. Annals of Tourism Research. Csíkszentmihályi Mihály (2001): Flow. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémia Kiadó, Budapest. Gordon B.(1986): The souvenir: Messenger of the Extraordinary. Journal of Popular Culture. Michalkó Gábor (2004): A bevásárló turizmus. Kodolányi János Fõiskola, Székesfehérvár. Puczkó László és Rátz Tamara (2002): A turizmus hatásai. Aula Kiadó Kft.

Internetes irodalom 1. Glatz Ferenc: A hungarikumok és az Európai Unió. http://kertgazdasag.unicorvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/kerteszettudomanyi_kar/kertgazdasag/file s/16/2005_02_okonomia_es_videkfejlesztes4.pdf 2. Michalkó Gábor: A külföldi turisták szabadidõs vásárlásai a magyarországi idegenvezetõk szemével. http://old.hungarytourism.hu/bulletin/regi/02_03/P22.htm 3. Százmilliárdok turizmusra Napi Online. 2007. március 30. http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=328103 4. Dancsó Péter: Jövõkutatás és jövõképalkotás a turizmusban http://www.dancsopeter.extra.hu/publikacio.html

12

vendéglátó és szálloda gyakorlati (külön) feladat

Recommend Documents