VÉGJÁTÉK HANY ISTÓK ÉLETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KÉTÉLTŰVÉ FEJLŐDÉSE Az indulás Hany Istók csecsemőként látta meg a napvilágot, s akár a többi, a kezdetekben legalábbis (még) normálisnak tűnő gyerek, úgy ő is anyaméhből bújt elő, anyatejen cuppogott egyéves koráig. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, hogy belássák, nevezett személy nem békapetéből kelt ki, nem vált ebihallá, később megtermett varanggyá, hanem valamely más okból kifolyólag fejlődött (vissza) tüdős-kopoltyús-úszóhártyás kétéltűvé, majd lépett elő a nádas vizek legértelmesebb lakójává… Hany Istók kora gyermekkora azzal telt, hogy csodagyerekként tartotta nyilván egy száz-százötven fős szűk társaság (a família, a rokonság, a baráti kör alkották ezt), amelyből azért nem emelkedhetett ki, hírnevet szerezvén, mert többen is a zseni-kategóriába tartoztak innen, s aggódó szemekkel lesték a család minden igye279
kezetét, mely arra irányult, hogy az ifjú Hanyt reklámozzák, tudományát országgal-világgal megismertessék. Minduntalan megtették hát a kellő viszontlépéseket a korai hírnévszerzés ellenében, hisz ez árnyékot vetett volna a többi lángelme nagyszerűségére… Géniuszok listája Volt e társaságban asztrológus, aki kiszámította bárki boldogságát és halálát a csillagok bohóckodásaiból; volt ott jós, aki meglátta a jövő végtelenjében a nagy világégések füstjét, vagy a rövid időközöket, mikor a Janus-templom bezáratik; volt közöttük filozófus, aki beleőrült fene sok tudományába, mert áthatolhatatlan falakba ütötte az orrát, és a nagy I-re, mint Igazság, soha életében nem tudta föltenni a pontot; volt író, akinek finom lelkéből kiindulva lelkesen terjeszkedett az idegbaj agya felé, míg a jobb sorsra érdemes poéta ontotta a közepes rangú költemények sorát és a sánta verslábak ezreit; volt ott politikai zseni, aki fél év alatt minisztere lett a kormánynak, hogy aztán két hét alatt megbuktassa ténykedésével az uralkodó pártokat, és diktátorként tündököljön; akadt közöttük mérnök-fenomén, aki föltalálta a száz százalékig áramvonalas autót, ahol 280
nincs légellenállás, se súrlódás, mindössze a Föld légkörének eltávolítását kell még megoldani; s volt egy fizikus is, aki elméletben kidolgozta a gondolati időutazást, és sűrűn hangoztatta: már csak egy icipici lépés szükséges, hogy megvalósíthatóvá váljék az emberiség régi álma, ez a lépés pedig nem más, mint hogy a törtvonal fölső és alsó felét meg kell tölteni ismerős ismeretlenekkel. A „karrier” Hany Istók a zsenik e gyanús forgatagából azzal tűnt volna ki (ha hagyják), hogy egyévesen folyékonyan beszélte anyanyelvét és az angolt, másfél évesen kifogástalanul játszotta zongorán a Schubert-dalok kíséretét, harmadik évében pedig szimfóniát komponált, s hetente két vaskos könyvet olvasott el. Négyévesen magántanárt fogadtak mellé, hogy az fölkészítse az érettségire, amit könnyűszerrel tudott le, mert bár lelke elsősorban a művészetek felé hajlott, azért a reáltudományok gimnáziumi alapjait is magáévá tette egy röpke negyedév alatt. Ötesztendősen már kívülről fújta Ady és József Attila összes költeményeit, kiolvasta a világirodalom klas�szikusait oda-vissza (100 híres regény híján kénytelen volt fáradni ez ügyben), végül hatévesen 281
jelentkezett az egyetem irodalomtörténet–esztétika szakára, ahová tetemes lexikai tudása és kifinomult szépérzéke predesztinálta. A felvételin a megszerezhető pontok kétszeresét kapta, s a külső megfigyelő számára úgy tűnhetett, nem Hany Istókot vizsgáztatják, hanem ő kutakodik az egyetem kiválóságainak szűkös tudás-tárában. Mikor fölvételt nyert, immár tizenkét nyelvből volt felsőfokú nyelvvizsgája. Féléves egyetemi tartózkodása alatt letudta mind a tíz szemesztert, s megírta kétezer oldalas diplomamunkáját, melynek címe: Miért szép Heléna, avagy sarokfájós Akhilleusz a fizikoterápián, s amely soha el nem fogadtatott, egyrészt terjedelme, másrészt tekervényessége miatt… Á(l)mok futása Hany Istók életében eme fejlemények okozták az első törést, minek következtében megesett a második, végső törés, amikor is megragadta székét, s széjjelverte azt az államvizsga-bizottság tagjainak kopaszodó és kemény fején, belátva: a ravaszság- és sunyiságmentes tudás Magyarországon nem hatalom. A hatóság elől menekülvén – mert e regényben, akár a valós világban, mindenki fut valaki vagy valakik, legjobb esetben önmaga elől – Ausztria felé vette az irányt. Csakhogy nem tért 282
le a győri országútra, hanem a kátyúk betoncsíkján egyenest Fehérvárnak száguldott régi, zöld rollerjén, amit a szirénázó rendőrségi Ladák nem bírtak utolérni, mivel a hepehupákon megpenderültek és fölbucskáztak, míg Hany kön�nyedén lavírozott a gödröcskék és puklik között a kétkerekűn… Majd’ elfeledtem megjegyezni: Hany Istók zsenialitása arra is kiterjedt, hogy biológiai működéseit és egyedfejlődését akaratlagosan irányíthassa, így amikor elolvasta egy bádogdobos kisfiú-felnőtt történetét,(48) azt találta ki, ő is pöttöm marad egész életére. Úgy is lett. Egy szép nap megállt a növekedésben, mi több, néhány centit összébb ment. Ezek után aligha csodálható, hogy rollerre pattannia és azt hajtania nem került fáradságába. Igen ám, de egy durrdefekt véget vetett a száguldásnak, s az egyetlen épen maradt rendőrautó vészesen közeledett. Ezt látván Hany úszóhártyát, jelentős hímtagot növesztett − ruháit már elhányta −, s belecsobbant a menedéket kínáló, tíz centi mély Velencei-tóba.
(48) Lásd a névtár Grass-címszavát…
283
A kiteljesedés Ott aztán kemény missziós munkával évek alatt – mert a szaglászok nem találták meg soha többé, és vízbe fúltnak nyilvánították – megtérítette e félvad tócsa teljes egészében vad hal-lakóit, s rábírta a tátogó társaságot a Tao tanításainak követésére. A csigákat és egyéb puhatestűeket, akik imádattal csüngtek rajta, földrajzra okította, fölkészítve őket lélekben a mészkővé, kőolajjá válás tudatának elfogadására. A férgeknek, lárváknak, rovaroknak kémiaórákat tartott, hogy képesek legyenek megkülönböztetni az agyonkemikáliázott vizet a tisztától, így idejekorán odébbállhassanak. A vízi- és más madarakat költészettannal traktálta. El is érte (egyébként ez világraszóló ornitológiai csoda), hogy a sirályok, nádi poszáták és rigók hexametereket(49) vijjogtak, míg a halászsas spondeusokban(50) hallgatott, de nyugodt szemlélődésében gyakran megzavarták a szapora alexandrinusokat(51) csapkodó szertelen füstifecskék…(52) kk (49) Az eposzköltők kedvence: hat verslábból álló sor. (50) Két hosszú végtagból… akarom mondani, szótagból álló versláb. (51) A tizenkét szótagos sorok tudákos neve. (52) A „pergeszökő” pacsirtákról nem is beszélve.
284
Hany Istók tehát kiművelte a tó lakóit, miközben legendák keltek életre, s hirdették: furcsa alak közlekedik a nádsűrűben, furcsa és rémisztő, talán a lidércgyújtogató maga; mindenesetre Hany hamar elhíresült. Viharvert rollerje pedig ma is ott áll a Rendőr Múzeum egyik vitrinjében, mint corpus delicti, mint egy hihetetlen menekülés egyetlen kézzelfogható bizonyítéka…(53) kk Ezek után – Isten óvja az olvasót!
FINITO
(53) Ahogyan e végjáték is kézzelfogható bizonyítéka N. úr kórisméjének. (G. úr megjegyzése.)
285
