Rózsa és Tulipán 1
łvát| g•Åxt
Rózsa és Tulipán - Cindy és Kizzy története – Női sorsok sorozat
Magánkiadás Ez a könyv nem árusítható!
Hunor Könyvek
Nyírbogdány, 2015.
Rózsa és Tulipán Előszó helyett
Ez a könyv kizárólag kitaláció, a szerző fantáziájának szüleménye. A benne szereplő személyek is pusztán kitaláltak, nem léteznek. Ha valaki mégis hasonlóságot vél felfedezni közte és a könyvben szereplő karakterek között, az kizárólag a VÉLETLEN műve…
A szerző
2
Rózsa és Tulipán 3
„Amit vet az ember, azt aratja is.” (Galata 6: 7.)
Rózsa és Tulipán I.
A mobilja csörgésére ébredt fel. Félálomban turkált az éjjeliszekrényén, mire megtalálta azt a zörgő vacakot. - Tessék! Mi az? – morogta bele álmos hangon. - Cindy, anya vagyok. Még mindig alszol?! Kislányom, már 11 óra! Nem sokára zárok és megyek haza. Kelj fel addig és kezdj neki az ebéd készítésének. - Jól van már! – mérgelődött Cindy. Ezzel bosszúsan letette a telefont. Az embert már aludni sem hagyják! Szünet van. Miért ne alhatnák addig, ameddig akarok?! Morogva ment a konyhába. Bekapcsolta a kávéfőzőt, ő maga pedig kiült az erkélyre cigizni. A mellettük lévő szomszédék éppen akkor kanyarodtak autójukkal a kapujukhoz. Biztos, bevásárolni voltak. Gondolta. Utálta a szomszédnőt. És valahol irigyelte is. Nem igaz, hogy a férje még mindig vele van és szereti. Jól beleszívott a cigijébe, majd elnyomta és még morcosabban ment vissza a konyhába. Éppen a kávéját szürcsölte, amikor lecaplatott az emeletről húga is, Kizzy. Szőkére festett haja szénaboglya stílust vett fel. Húga még álmosabb képet vágott, mint ő.
4
Rózsa és Tulipán - Anya hívott. Azt mondta, hamarosan zárja a boltot és haza 5 jön ebédelni. Ebédet kell készíteni, mire jön. Kizzy töltött magának egy kávét, és ő is készült az erkélyre cigizni. - Nem hallod? – kiáltott rá nővére. - Jól van már! – vágott vissza húga, és felment a szobájának erkélyére cigizni. Cindy az előre kikészített húst kezdte klopfolni, közben főtt a tésztának való víz. Már megint nem segít! Mérgelődött tovább. Állandóan húzza az időt és tötyög! Minél többet gondolt húga lustaságára, annál jobban verte a hússzeleteket. - Kizzzzzzzyyyyyyyyyy! Gyere már le segíteni! Nem hallod?! – ordította fel az emeletre. A húga válasza az volt, hogy bekapcsolta a magnóját és jó nagy hangerőre vette. - Hogy a fene enne meg, te szemét kurva! Mire Kizzy lejött az emeletről, nővére már elkészült az ebéddel és anyjuk is éppen megérkezett. - Szia, anya! – üdvözölte Kizzy Andree-t. - Szia, Kizzy! Cindyke – tette le a konyhaasztalra a két megpakolt szatyrot. – Látom, ügyesen elkészítettétek az ebédet.
Rózsa és Tulipán - Csak én készítettem az ebédet, mert ez a hülye kurva nem 6 segített! – vágta oda bosszúsan Cindy. - Nem vagyok hülye kurva! Az vagy te! – fröcsögte vissza Kizzy. - Na, fejezzétek be! Kizzy miért nem segítettél Cindykének? Nem igaz, hogy nem tudsz neki segíteni! Ennyire lusta vagy?! Egy óra múlva megyek vissza a boltba dolgozni. Délután segítesz a nővérednek kitakarítani – adta ki az utasítást anyjuk. - Ne már, anya! Adammal találkozom a városban! – sipította Kizzy. - Sehova nem mész! Először segítesz Cindykének takarítani, majd utána mész! Már vagy egy hete nincs takarítva a lakásban. Én nem érek rá, mert minden nap dolgozom a boltban, hogy nektek meglegyen mindenetek! Úgyhogy befogod a szád és azt teszed, amit mondok! – zárta le a vitát Andree és leült ebédelni. Kizzy durcásan ült le enni. Cindy pedig magában kárörvendve jót mulatott húgán. Hát most vár a pasid! Gondolta magában. Irigyelte a húgát. Egy év volt köztük, de húgának Adam már a második pasija volt. Neki meg még nem volt senkije. Örült, hogy húga aktuális barátja nem idevalósi, hanem a másik városba való. Az első fiúja, Rob idevalósi volt. Szinte
Rózsa és Tulipán minden nap náluk aludt. És Cindynek majd minden éjjel húga nyögdécseléseit kellett hallgatnia. Természetesen a takarítás nagy részét Cindy csinálta. Kizzy a mosást vállalta, mert csak be kellett a gépbe tenni a ruhákat, és kivenni onnan. Plusz még a porszívózást, de a portörlést, fürdőszoba takarítást, mosogatást a nővérére hagyta. Közben felhívta Adam-et. - Halló, Adam? Itt Kizzy. Sajnos nem tudok kettőre ott lenni, ahogy megbeszéltük, mert segítenem kell itthon takarítani. Kb. két órát kések. Nem baj? - Nem baj, kicsim, jó lesz úgy is. Már alig várom, hogy láthassalak! Nagyon hiányzol! Nálunk alszol, igaz? – kérdezte Adam mohón. - Hát persze – kacérkodott vissza Kizzy. - Nagyon várlak – búcsúzott Adam. - Én is – csókolt bele a telefonba a lány. Máris jobb hangulatba folytatta a takarítást. Közben dübörgött a zene. Így gyorsabban ment az idő.
7
Rózsa és Tulipán II.
Az erkélyen ült cigivel a kezében, amikor húga kifordult Fordjukkal a kapun. Megint nyitva hagyta a kaput, mérgelődött. Majd meglátta a szomszéd nőt a férjével és a fiával. A kutyájukat vitték sétálni hármasban. Cindy elhúzta a száját. De szerencsés az a gyerek, hogy a szülei együtt vannak és időt töltenek egymással! Bezzeg az ő szülei! Elváltak. Már vagy tíz éve. Apja csalta az anyjukat a munkahelyén. Jól emlékezett arra a napra, amikor nagyitól jöttek éppen haza Kizzyvel és az ajtóban meghallották, hogy veszekednek. - Meddig fogod még ezt csinálni?! Miért kell neked az a kurva?! – kiabálta az anyja sírva. - Azért, mert szeretem! Érted? – vágott vissza apja idegesen. A lányok csendesen osontak fel az emeletre. Mindketten leültek a legfelső lépcsőfokra és hallgatták szüleiket. - Te sosem törődtél velem! Neked csak kellett valaki! Ha olyanod volt, lefeküdtél velem, ha nem, hetekig hozzád sem lehetett nyúlni! – ordította az apja. Andree keservesen sírt a nappali pamlagján. - Neked állandóan azon jár az eszed?! Neked mindig csak az kell?! – vágott vissza az asszony.
8
Rózsa és Tulipán - Ki mondta, hogy mindig? Nálad a három hétben egyszer az mindig? És nem csak erről van szó! Egy jó szavad nincs hoz- 9 zám! Állandóan az anyádéknál lógsz! Ha hazajövök, üres a lakás, és te biztosan az anyádéknál vagy a gyerekekkel! Úgyhogy elegem volt ebből! Elválok tőled és Agnese-hez költözöm – ezzel Zane bevágta maga mögött az ajtót és elviharzott. A gyerekek csendesen sírdogáltak a lépcső tetején. És igen, a szülei elváltak. Csúnya válás volt. Apjuk pedig a másik városba költözött Agnese-hez. Cindynek és Kizzynek a hétvégeket ott kellett tölteniük. Utálták Agneset. Utálták nagy kapa fogát és mézesmázos vigyorát. Undorító nő volt! Mondta ki hangosan Cindy. Ám apjuk és Agnese „boldogsága” nem tartott sokáig. Agnese nehezen viselte, hogy Zane sokat dolgozik, hogy igazi otthon teremtsen maguknak, így megcsalta. Apjuknak azóta nem volt komoly kapcsolata, csak futó románcai. Cindy gyűlölte az apját! Haragudott rá, hogy egy mocskos kurváért elhagyta őket. Még reménykedett, hogy Agnese után visszatér hozzájuk, de sajnos ez nem valósult meg. Nagyot sóhajtva ment vissza a szobájába. Ám otthon nem találta a helyét, így felöltözött és lement anyjához a boltba. Andree-nak saját boltja volt. Még akkor annak idején Zanenel együtt vették a kis üzlethelységet. Andree nagyon örült, hogy megmaradt neki a válás után, mert nem tudta volna mi-
Rózsa és Tulipán ből eltartani magát és a lányokat. Igaz a férje fizetett a lányok 10 után, de az nem sok volt. - Szia, anya. - Szia, mi újság van? Bement Kizzy a városba? - Igen. - Lemész mamáékhoz? – kérdezte Andree. - Lehet, lemegyek. Segítsek neked? – kérdezte Cindy. - Nem kell, már úgysincs nagy forgalom. Bár amióta megnyílt ez a másik bolt, elég gyér a forgalom – bosszankodott az asszony. Három hónappal ezelőtt új bolt nyílt Cindyék boltjától nem messze. Mivel új volt és sok volt az akciós termék, a vásárlók nagy része oda ment. Ezt az ő üzletük nagyon megsínylette. - Na, jól van akkor, lemegyek mamáékhoz. Jössz utánam, ha bezársz? – kérdezte reménykedve. - Nem. Peternél fogok aludni, úgyhogy ne várj haza - válaszolta az anyja. Cindy elhúzta a száját. Peter anyja pasija volt. Már két éve együtt voltak. Nem éltek együtt. Általában az anyja aludt a férfinél, ha az otthon volt. Ha üzleti útra ment, akkor aludt csak otthon.
Rózsa és Tulipán Az anyja is nagy csalódást okozott Cindynek. A válás után anyjának nem volt senkije. Ezért tudta minden gyűlöletét az 11 apjára vetíteni. Zane volt minden baj okozója, csakis ő tehetett mindenről. Ám, amióta az anyjának is barátja lett, a lány már nem volt biztos semmiben. Azt hitte, Andree hűséges lesz hozzájuk és nem hagyja őket cserben. Ehelyett állandóan ezzel a kis kerti törpével töltötte szinte minden lehetséges idejét. Peter egy kis alacsony, kopaszodó ötvenes férfi volt. Anyja egy kicsivel volt magasabb a férfitől. Tudta, hogy a férfi főleg luxus autójával és házával fogta meg magának az asszonyt. Kellett a pénz! Cindy utálta a pasast! Látta, hogy bámulja őt és a húgát. Ez sem szereti anyát! Dohogott magában. Peter néha megjelent náluk ezt-azt megcsinálni, megbarkácsolni, a füvet lenyírni. Mindig akkor jött, amikor tudta, hogy a lányok otthon vannak. Cindy ilyenkor igyekezett a szobájában maradni. Kizzy viszont nem volt ennyire „szégyellős”. Ő vitt Peternek kávét, vagy kiült vele cigizni a kertbe és ilyenkor beszélgetett vele. Cindy látta, hogy Peter majd felfalja szemével húgát. Undorító disznó! - Mit akarsz attól a vén kéjenctől? – kérte számon húgát, amikor egy-egy ilyen alkalomkor bejött a kertből. - Semmit! – vágott vissza húga. – Csak vittem neki kávét és beszélgettünk. - Nem igaz, hogy nem veszed észre, hogyan bámul rád! - kiabált vele a nővére.
Rózsa és Tulipán - Dehogy bámul! Peter anya barátja! Jó fej pasi, ennyi – zárta 12 le a témát húga és bevonult a szobájába. Még hogy jó fej pasi! Dohogott magában a lány. Félt, hogy ez a férfi még bonyodalmat okozhat az életükben. Cindy kilépett a bolt ajtaján és rágyújtott egy cigire. Elindult a másik utcán lakó nagyszüleihez. Ahogy befordult az utcába, már látta nagybátyja, Bob kombiját a feljárón. Kicsit mindig görcsbe rándult a gyomra a nagybátyjától. Az okát eddig még nem tudta önmagának megmagyarázni. A ház elé érve eldobta a csikket és belépett az ajtón. - Sziasztok! – köszöntötte nagyszüleit. - Szervusz, Cindykém! – kiáltotta nagyanyja a konyhából. – Itt vagyok a konyhában, éppen vacsorát készítek. Nagyapa a nappaliban tévézik Bobbyval, menjél be hozzájuk. Cindy mosolyt erőltetett az arcára és bement a nappaliba. - Sziasztok! Mit néztek? – kérdezte tettettet vidámsággal. - A Helyszínelőket nézzük – vetette oda nagyapja, aki a nagy karosszékben terpeszkedett csöppet sem kicsi testsúlyával. Mint egy nagy bálna terült el a székben. - Szevasz, Cindyke! – csapott a fenekére Bob. – Hogy vagy, kislány?
Rózsa és Tulipán Cindy úgy ugrott el, mintha darázs csípte volna meg. Elfelejtette, hogy megfelelő távolságba kellett volna állnia nagy- 13 bátyjától, ugyanis az mindig a fenekére csapott. Bob egy kis alacsony, vézna, erősen kopaszodó harmincas férfi volt. Utolsó, késői gyermek. A mama szeme fénye. - Kösz, jól vagyok – dadogta a lány. - Hol van Kizzy? Tán nem megint fickózik? A kis szajha! – nyerített fel Bob. - Te, hogy beszélsz! – mordult rá apja a fotelből. - Igen, Kizzy a barátjánál van – mondta mereven Cindy, majd kimenekült nagyanyjához a konyhába. - Mi baj van, Cindykém? – kérdezte nagyanyja, ahogy megpillantotta. - Nincsen semmi. Segítsek valamit? - Á, már nem kell, készen vagyok. Te ettél már? Kérsz enni? - Nem, még nem vacsoráztam. Szívesen eszek nálad. - Akkor tegyél még egy terítéket az asztalra. Kizzy merre van? - A barátjánál- jött a válasz. - Anya? – érdeklődött nagyanyja.
Rózsa és Tulipán - Peternél lesz, nem fog haza jönni – válaszolta egy kis ne14 hezteléssel a hangjában a lány. - Csak nem egy kis haragot érzékelek a hangodban? – csapott le rá nagyanyja. – Ugyan már, Cindyke! Ti már nagyok vagytok! Te 21 vagy, Kizzy meg már 20. Anyátok megérdemli, hogy legyen neki valakije! Ne legyél már olyan önző! - korholta a vénasszony. - Jaj, nagyi, nem vagyok önző! Most miért kell nekem jönnöd? – csattant fel azonnal vörös fejjel Cindy. - Jól van már! Nyugodjál már le! Haza mész vacsora után, vagy itt alszol? – terelte másra a beszélgetést a nagyanyja. - Á, nem vagyok éhes, inkább haza is megyek! – fordult ki Cindy a konyhából, és elviharozott. Ez a mai nap nem az ő napja. Egész nap csak mindenki boszszantja! Mindenki magával van elfoglalva, őt meg mindenki egyedül hagyja! Majdnem a házukhoz ért, amikor meglátta a szomszédékat. A nő meg a férje kézen fogva fordultak ki a házuk kapuján és indultak el tőle ellentétes irányba. Nem messze tőlük volt egy park. Biztos, oda mennek sétálni! A fene egye meg azt a hülye kurva szomszédnőt is! Azt nagy pofájú ribancot! Az is itt enyeleg ő előtte boldogan a férjével! Reszkető kézzel gyújtott rá még egy cigire. Az öngyújtót majdnem kiejtette a kezéből
Rózsa és Tulipán annyira ideges volt. Ma mindenki a pasijával alszik, csak ő lesz egyedül ebben a rohadt nagy házban! Járt még egyet a 15 kertben, míg elszívta a cigijét, majd bement a házba. Mérgesen behajigálta ruháit a gyűjtőbe és lezuhanyozott. Pizsamába bújt és lefeküdt. De nem jött álom a szemére. A cigiért nyúlt és kiment az erkélyre. A szomszédék jöttek vissza kézen fogva, beszélgetve a parkból. Gyorsan elszívta a cigit és visszament a szobájába. Leült a tükör elé. Belenézett. Hosszú barna haja volt. Kerek arca. Átlagos. Semmi különös. Talán neki is kellene magán valami „átlag felettit” csinálni, mint Kizzynek. Ő befestette szőkére sötét barna haját. Talán akkor ő is kitűnne a tömegből és valaki felfigyelne rá. De akarja ő egyáltalán, hogy felfigyeljenek rá? Igaz, ott volt Shaun. Pár éve nagy barátok voltak. De Shaun alacsonyabb volt nála és nem voltak igazán jó módúak. Ő maga egyáltalán nem vonzódott hozzá. Persze, Shaun igen, próbálkozott, nagyon is. Ő csak barátot látott benne, semmi többet. Intim közeledéseit mindig elutasította. Azóta Shaun feladta. Munka miatt elköltözött. Így még barátja sem nagyon maradt. Ott volt még Susan, de neki meg gyereke született és azzal volt elfoglalva. Mindenkinek volt valakije. Nagyon sóhajtott. Visszabújt az ágyba, és nagy nehezen álomba merült.
Rózsa és Tulipán III.
Másnap Kizzy dalolva, vidáman érkezett haza. Bekapcsolta a kávéfőzőt és felment a szobájába lepakolni. Bekukkantott nővére szobájába, de azt már nem találta ott. Biztos, lement anyához a boltba, gondolta. A konyhában megitta a kávéját és ő is lement a boltba. - Szia, anya! Megjöttem – köszönt be mosolyogva a boltba. - Nagyszerű! Ideje volt már, hogy haza gyere! Álljál be és segítsél egy kicsit pakolni az árut, mert nekem leszakad a lábam – szólt rá köszönés helyett Adree. - Mi az, hogy ideje volt, hogy haza jöjjek?! Elvégre nyári szünet van. Miért ne tölthetném úgy az időmet, ahogy akarom? – mérgelődött és neki látott, hogy anyjának segítsen. – Különben is, hol van Cindy? Ő miért nem segít? Azt hittem, itt van nálad. - Cindyke nagyiéknál van, ott segít – védte nagyobbik lányát az asszony. - Na, persze! – prüszkölte Kizzy. - Na, most már dugulj el! – förmedt rá az anyja. - Nem vagyok én lefolyó, hogy elduguljak! – sértődött meg a lány.
16
Rózsa és Tulipán Veszekedésüket egy vásárló szakította meg. - Szervusztok – köszöntötte őket Mrs. Latimer. – Látom, nagy munkában vagytok. - Jó napot, Mrs. Latimer – váltott barátságos hangra Andree. – Mit adhatok? - Csak egy kis csirke comb kellene. Tudod, Andree-kám, jönnek a gyerekek a hétvégére, úgyhogy valami finomat akarok nekik készíteni – csacsogott az idős asszony. - Na, jönnek a gyerekek? - Igen – válaszolta vidáman az asszony. - Adhatok-e még valamit? - Nem, semmi más nem lesz. Minden más megvan a hétvégi ebédhez. Mennyi lesz? Andree megmondta az összeget. - Milyen szép a kislányod, Andree-kám! Hogy megnőnek ezek a gyerekek! És milyen ügyesen segít itt neked a boltban – dicsérte Kizzyt Mrs. Latimer. - Hát ez a sorjuk – válaszolta Andree. Mrs. Latimer már nem folytatta, mert újabb vevő lépett a boltba. Az öreg iszákos Laurence volt az. Már az ötödik nővel élt együtt. Mrs. Boyd-dal. Sosem vetette meg a szebbik
17
Rózsa és Tulipán nemet. Ez a bolt volt a kedvence, mert itt mindig Andree szolgált ki és volt, hogy a lányai is besegítettek. Mr. Oltman 18 kereskedését nem szerette, mert ott mindig Mr. Oltman szolgált ki, és csak nagyon ritkán a felesége. Most is, hogy belépett és köszönt, azonnal ugrott és segített Kizzynek. Keze súrolta a lány hátát. Kizzy-t mintha áramütés érte volna, úgy ugrott félre. - Megijedtél? – nevetett fel az öreg. - I…igen…. – mosolyodott el kényszeredetten Kizzy. - Csak segíteni akarok. Ne cipeld azt a nehéz ládát hátra, majd én segítek – szorgoskodott az öreg Laurence. - Nem kell, köszönöm, nem nehéz – próbálta udvariasan viszszautasítani a lány. - Adhatok valamit Mr. Field? -–szólt közbe Andree. - Igen, kérnék egy kis kolbászt, egy kis kenyeret…. meg…. – vakarta a fejét Mr. Field. – Tojás van? - Igen, van. Mennyit tetszik kérni? – készítette össze a kért árut az asszony. - Tízet elviszek. Közben Kizzy bemenekült a pult mögött lévő raktárba. Ez a vén kéjenc fogdossa itt őt! Mit képzel ez itt magáról?! Dohogta. Úgy döntött, addig nem jön ki a raktárból, amíg a vén
Rózsa és Tulipán hülye el nem megy. Amikor Mr. Field távozott, mérgesen jött 19 elő. - Úgy utálom ezt a vén hülyét! - Na, hogy beszélsz Mr. Fieldről? – dorgálta az anyja. - De hát itt tapiz engem! – vágott vissza a lány. - Dehogy tapiz! Csak segíteni akart! Jaj, kislányom, ne gondold már, hogy mindenki téged akar letapizni! Egyébként is Mrs. Boyd-dal él együtt. - De igenis tapizta a hátamat! – hajtotta tovább Kizzy. - Ha most ezt azért találtad ki, hogy ne kelljen legközelebb segítened, akkor rossz lóra tettél! Mert igenis kell segítened! Ha meg minden csip-csup dolog miatt problémát csinálnék, akkor bezárhatnám a boltot, mert nem jönne ide senki. A vevőhöz kedvesnek kell lenni. - Hát én nem leszek! – vágta oda Kizzy. - Neked nem is kell. Belőled ezért nem lesz soha jó eladó. Persze, ha tanultál volna és jól leérettségiztél volna fiúzás helyett, most ott tanulhatnál tovább, ahol akarsz! De nem, te nem! Te inkább fiúztál! Az érettségi bizonyítványod meg milyen lett! Ha nincs apád, meg az ismeretsége a főiskolán, most nem tudom, mit csinálnánk! Bezzeg Cindyke!
Rózsa és Tulipán - Jaj, anya, ne kezd már megint! Én nem vagyok „Cindyke”! Érted? – ezzel dühösen bevágta maga után a bolt ajtaját és 20 elviharzott. Útközben találkozott a nővérével. - Hol voltál? – kérdezte tőle. – Azt hittem, nagyiéknál vagy. - Ott is vagyok. Nagyi küldött át Mrs. Rose-hoz. Tudod, nagyon öreg már, és anya boltjából kellett neki pár dolog, így nagyi vette meg neki, én meg átvittem hozzá. De neked meg mi bajod van? Összevesztél anyával? - Igen. Mert ez a hülye öreg Laurence fogdos engem a boltban, amíg pakolászok! – még most is viszolygott az öregtől. - Az én a vén hülyét én is utálom! – értett egyet húgával. - Anya meg még őt védi, és szerinte én csak felfújom a dolgot – dohogott tovább Kizzy. – Van cigid? Az enyém úgy látszik, elfogyott, mert nem találok már a táskámban. Cindy adott neki. Mindketten rágyújtottak és úgy mentek együtt a nagyszüleik házához. Alig léptek be, Bob jött velük szembe. - Na, mi van, te kis ribanc, már megint fickóztál? – kérte számon nagybátyja. - Ribanc a kurva anyád! – ütött vissza Kizzy.
Rózsa és Tulipán Bob szájba vágta. - Hogy beszélsz te az anyámról?! Mit képzelsz magadról! - Na, mi folyik odakint? – jött ki a konyhából nagyanyjuk. – Mit veszekedtek? - Ez a kis hülye itt kurvaanyáz engem! – mondta felháborodottan Bob. - Ő meg leribancoz – mondta remegő hangon Kizzy. Majdnem elsírta magát. - Na, fejezzétek be! Gyertek ebédelni – vetett véget az egésznek nagyi. Kizzy éppen azon gondolkodott, hogy haza menjen-e, de nővére betuszkolta a konyhába. Csendben megebédelt. Utálta Bob-ban, hogy mindig piszkálta. Úgy bánt vele, mint egy szajhával. Nem értette, hogy miért. Ez a mai nap nem az övé. Pedig tegnap olyan jó volt, amikor Adam-mel találkoztak. Elmentek a Plázába, megnéztek egy filmet, megvacsoráztak és felmentek Adam-ékhoz. Vele töltötte az éjszakát. Igazából nem szerette Adam-et annyira, mint Robot, az első szerelmét. Az szerelem volt. Ő tanította meg mindenre. 17 éves volt ekkor. Két évig jártak együtt, és a végén már szinte minden este jött Rob és korán reggel ment el. Rob öt évvel volt idősebb tőle. A kapcsolatuknak egy má-
21
Rózsa és Tulipán sik nő vetett véget. Rob elhagyta őt egy másikért. Nagyon fájt neki. Fél évig sírt utána, aztán úgy döntött, nem fogja élete 22 végéig siratni. Ekkor jött össze Adam-mel. Vele fél éve járt. Nem volt annyira jó, mint Rob, de jó volt vele lenni. Jobb, mint itthon! Gondolta magában. Úgy döntött, nem fogja az egész nyarat ezek között tölteni! Elege volt belőlük! Megpróbál valahogy munkát szerezni az egyik üdülőtelepen. Keres egy kis pénzt, és jól fogja magát érezni! Döntötte el.
Rózsa és Tulipán IV.
Vasárnap kora reggel fűnyírás zajára ébredtek. Biztos, Peter van itt levágni a füvet, gondolta magában Cindy. Akkor én még alszok és nem kelek fel, döntötte el. Hallotta, hogy húga lemegy a lépcsőn. Biztos, kávét készít és visz ki Peternek. Később a nyitott ablakon át hallotta őket beszélgetni. - Köszönöm a kávét – ült le a kerti asztalhoz Peter. - Nincs mit – foglalt helyet vele szembe Kizzy és rágyújtott egy cigire. – Kérsz egyet? - Igen, köszi, elfogadnom – nyúlt a férfi a doboz felé. – Hogy telik a nyarad? - Hát, elég jól – jött a bizonytalan válasz. – Azon gondolkodom, hogy nyári munkát kellene vállalni az egyik üdülőtelepen. - Na, akkor abban tudok neked segíteni. Két hónapra felmegyek X városba. Ott akadt munkám. Tudok ott neked munkát szerezni az egyik hotelben. Lenne kedved hozzá? – ajánlotta Peter. - Remek lenne! – csillant fel Kizzy szeme. Hát, ez gyorsabban megy, mint ahogy gondolta. Felvette a mobilját és tárcsázott.
23
Rózsa és Tulipán - Szevasz, Barney, itt Peter. Hogy s mint? Csak azért hívtalak, mert tudom, hogy segítségre lenne szükséged a hotelod- 24 ban. Lenne itt egy jelentkező – kacsintott rá Kizzyre. – Neked is rendben? Nagyon jó. Majd visszahívlak, hogy mikor megy. Rendben, Barney. Kösz, öreg cimbora. Kizzyn az izgatottság lett úrrá. - És mi lenne ott a feladatom? – kérdezte. - Szobákat kellene takarítani. Annyira nem nehéz és megterhelő, ráadásul az öreg Barney jól is fizet. Szabad napot is kapnál. - Tetszik – lelkesült fel Kizzy. Alig várta, hogy indulhasson és kiszakadhasson ebből a környezetből. - Azért szóljál majd anyának is – javasolta Peter. - Persze – biztosította őt a lány. Nem sokkal később be is futott Andree. Peter éppen befejezte a fűnyírást. - Add ide a szatyrot, segítek bevinni – ajánlkozott a férfi. - Úh, kösz! Együtt léptek be a házba. A lányok a konyhában reggeliztek. - Ti még csak most keltetek fel? Hány óra van már, lányok?! – torkolta le őket anyjuk.
Rózsa és Tulipán - Neked is szia, anya – válaszolta Cindy nyugodtan. Andree lerogyott az egyik székre. Cindy készített neki egy kávét. - Elintéztem Kizzy lányodnak egy állást X városban. A barátomnál, Barney-nál dolgozna – kezdett bele Peter. - Micsoda? Kizzynek? Hol dolgozna? – lepődött meg Andree. - Barney hoteljében. Nyári szezonban kell a munkaerő, sok a dolog. Kizzy pedig ma reggel mondta nekem, hogy szívesen elmenne dolgozni. Andree ránézett Kizzyre. Az ő lánya hotelben? Takarítani? Mikor itthon sem akar semmit sem csinálni? - Én már eldöntöttem, hogy megyek – vágott a dolgok elébe Kizzy. - Jól van, nem bánom. Rád fér a munka. Keressél is csak egy kis pénzt, jól jön tanévkezdésre. Hogy fogsz oda eljutni? – kérdezte anyja. - Majd én felviszem – mondta Peter. – Tudod, említettem, hogy két hónapos munkám van arrafele. Holnap indulok, és akkor viszem őt is. Andree nem örült a dolognak. Így is nagyon bántotta, hogy Peter nem lesz itthon két hónapig és még Kizzyt is elviszi. Az utóbbi időben észrevette, hogy Peter és Kizzy elég jól megér-
25
Rózsa és Tulipán tik egymást. Mintha egy parányi féltékenység gyúlt volna a szívében. Kisebbik lánya fiatal és csinos volt. Peter pedig fér- 26 fi volt. A mai világban a korkülönbség annyira nem számított! Persze, annyi esze volt, hogy ne mondja ki, mit gondol. - Jól van, rendben van. Ha már eldöntötted, akkor készüljél! – egyezett bele végül. – Akkor én meg megyek veled, és segítek neked holnapra készülni – fordult Peter felé. Peter felállt és együtt mentek el. Cindy egy kicsit bánta, hogy húga nem lesz itthon a következő két hónapban. Igaz, hogy sokat veszekedtek, mint testvérek, de ebben a kusza világban ők maradtak csak egymásnak. Támaszai voltak egymásnak. Megint egyedül maradok, sóhajtotta. De anyát sem akarom egyedül hagyni most, hogy Peter sem lesz itt. Talán anya egy kicsit többet fog velem foglalkozni, talán lesz időnk újra elmélyíteni a kapcsolatunkat. Bizakodva nézett az előtte lévő napokra. Anyával fogom tölteni ezt a kevés időt. Döntötte el. Felment az emeletre. Húgát szobájának erkélyén találta cigizve. Ő is rágyújtott. - Segítsek összepakolni? – kérdezte, miközben kifújta a füstöt. - Az jó lenne, köszi – válaszolta hálásan húga. - Mi lesz Adam-mel? – kérdezte Cindy.
Rózsa és Tulipán - Már beszéltem neki róla, hogy szeretnék nyári munkát vállalni. Persze, nem örül neki. Majd később felhívom és elmon- 27 dom neki. Két hónapot csak kibírunk. - Te tudod – vonta meg a vállát nővére. Együtt csomagoltak össze. Aztán Kizzy felhívta a barátját és elmondta neki terveit. Volt belőle veszekedés, de kibékülés is. Abban maradtak, hogy minden nap beszélnek telefonon. - Na, ez is megvan – tette le a mobilját Kizzy. – Nem tudom, mit féltékenykedik! Még el sem mentem! - Gyere, készítek valami harapnivalót – mondta nővére. Miután elrámoltak maguk után, kiültek még a kertbe cigizni és beszélgettek egy kicsit. Anyjuk már nem jött haza. Ketten maradtak éjszakára a házban.
Rózsa és Tulipán V.
Cindy terve az anyjával töltött két hónapról teljesen romba dőlt. Az anyja nem töltötte vele itthon azt az időt. Nagyiéknál aludt. Cindy csalódott volt. Nem értette, miért nem jön haza. Ő viszont nem akart nagyszüleinél aludni. Ragaszkodott a házukhoz. Igaz, napközben hol a boltban volt, hol a nagyszüleinél, de éjszakára mindig hazajött. A saját ágyában akart aludni. Kizzyvel beszéltek telefonon vagy a neten. Jól érezte magát és a munka sem volt annyira rémes. Viszont kiderült, hogy összemelegedett egy sráccal, aki ugyanúgy a hotelben dolgozott. Krisnek hívták. - Adam tud már róla? – kérdezte az egyik beszélgetésük alkalmával Cindy. - Nem, és nem is fogja megtudni, ha te nem mondod meg neki – válaszolta húga. - Te hülye vagy? Azt hiszed, nem jön rá? Különben is minek szédíted mindkettőt? Kris tudja, hogy van valakid? – korholta Kizzyt nővére. - Igen, tudja, de nem zavarja – felelte húga.
28
Rózsa és Tulipán - Hát, ti tiszta hülyék vagytok! – hüledezett Cindy. – Azt csi29 náltok, amit akartok – ezzel letette a telefont. Bement a szobájába és pakolászni kezdte a beszáradt ruháit. Ahogy tett-vett, lesodort egy könyvet a polcról. Mikor vissza akarta tenni a helyére, egy kis kártya esett ki belőle. Egy nagy kéz volt rajta, benne egy kisebb kéz. A kártyára pedig ez volt írva: „Én az Úr vagyok, a te Istened” (Móz. 5: 6.). Még a szomszédnőtől kapta, amikor kisebb volt. Nem is emlékezett rá, hogy megtartotta. Nem voltak vallásosak. A szomszédék azok voltak. Eggyel több ok, hogy utálja őket. Arra emlékezett, hogy még régebben, egyszer az anyja kint beszélgetett velük. Akkor a szomszédnő férje mondta, hogy ő soha nem válna el, az ő szótárában nem létezik a válás, és hogy ő nagyon szereti a feleségét. Szerencsés asszony! Bár találna ő is valaki ilyet, aki feltétel nélkül szereti és soha nem hagyja el őt… *** Eltelt a nyár. Kizzy és Peter is haza jöttek. Andree annyira örült, hogy barátja ismét itthon van, hogy két hétig haza sem ment, hanem Peterrel volt. - Mi van Kris-szel? – kérdezte egyik nap Cindy, amikor a konyhában kávéztak. - Semmi – válaszolta hanyagul Kizzy.
Rózsa és Tulipán - Szakítottál vele? – faggatta tovább nővére. - Persze. Tudod, milyen messze lakik?! Több száz kilométerre. Távkapcsolat nem működik. Ráadásul kiderült, hogy neki is van otthon barátnője – húzta el a száját Kizzy. - Adammel mi van? - Nem mondom el neki. Te is tartsd a szád! Nyári kaland volt. Jó volt. Vége van. Ennyi – válaszolta durcásan Kizzy. Ám látszott rajta, hogy megviseli a dolog. Cindy nem forszírozta tovább a dolgot. Még két hét volt a fősuli kezdéséig. Addig megvettek mindent, amit szükséges volt. Cindy másik város főiskolájára járt. Nem bánta, hogy elkezdődött a tanév, és kiszakadhatott az otthoni miliőből. Persze Adam rájött, hogy Kizzy megcsalta. Húga nem tudta sokáig leplezni a dolgot. Kapcsolatuk már nem olyan volt, mint a nyári munka előtt. Hónapokig őrlődtek, veszekedtek, majd Adam szakított Kizzyvel. Cindy szánakozva nézte, hogy megy össze húga. Nem evett, csak kávézott és cigarettázott. Két szék közé esett. Ő mondta neki, hogy mondja el Adamnak. Hát most tessék, itt van az eredmény! Valahol úgy gondolta, húga megérdemelte, de mint testvért, nagyon szánta is. Ennyiből nem bánta, hogy nincs senkije. Nem kéri számon senki, nem tartozik számadással senkinek.
30
Rózsa és Tulipán VI.
Évek teltek el. A lányok külön váltak és élték életüket. Ki hogy. Anyjuk temetésén találkoztak újra. Akkor jöttek haza mindketten. A temetés után együtt mentek a házba, hogy öszszecsomagolják anyjuk holmiját. Közösen egyeztek meg, hogy a házat eladják. - Iszol egy kávét? -–kérdezte Cindy. - Igen, kösz – válaszolta csendesen Kizzy. Mindkettőjüknek még vörös volt a szemük a sírástól. Anyjuk halála nagyon megviselte őket. Andreet a rák vitte el. Nem szenvedett sokat, a kór hamar végzett vele. Peter, a barátja már jóval hamarabb meghalt. Szívinfarktust kapott. - Meghirdeted majd te a házat? – kérdezte Kizzy. - Persze, majd elintézem – válaszolta nővére. - Nem haragszik Andrew, hogy nem jöhetted ide veled? - Nem, nem haragszik. Addig ellesz nagyiéknál. - A kicsivel is minden rendben lesz? - Persze, Samanthával minden rendben lesz. Andrew meg tudja etetni és el tudja látni.
31
Rózsa és Tulipán - Te hogy vagy? Nem rég halt meg Shaun, most meg anyu…. 32 Hogy bírod? - Elvagyok… - próbált meggyőző lenni Cindy. Igazából dehogyis volt el! Annyira szerencsétlennek érezte magát! Évekig nem volt senkije. Már volt, aki azt gondolta róla, hogy homoszexuális, csak titkolja. Nem, nem volt az. Csak egyszerűen rettegett attól, hogy elhagyják, megcsalják. A főiskola elvégzése után az anyja mellett maradt, és segített neki a boltot vezetni, a papírdolgokat rendezni. Ő volt anyja könyvelője. Egyik nap éppen ő helyettesítette anyját, mert az beteg lett. Egy vásárló toppant a boltba. Shaun volt az. Az a Shaun, aki fiatalkorában annyit ostromolta, de ő csak barátot látott benne. Cindyt meglepte a férfi váratlan látogatása. - Szia, Cindy, megismersz még? – kérdezte vidáman Shaun. - Szia, Shaun, hát persze – válaszolta vissza mosolyogva. Shaun nem sokat változott. Ugyanúgy alacsony maradt, csak kicsit megférfiasodott. Haja már kezdett ritkulni. - Itt dolgozol anyukádnál? - Igen, itt maradtam. Ma besegítek neki, mert beteg, influenzás lett. Te mit keresel erre? Ha jól tudom, elköltöztél. - Igen, ez igaz, de apu lerobbant, így visszajöttem segíteni a szüleimnek. Férjnél vagy? – kérdezte Shaun.
Rózsa és Tulipán - Á, nem! – nevetett fel Cindy. – Miért te megnősültél? - Nem – komolyodott el Shaun. – Van estére valami programod? Cindy ránézett. Shaun egyenesen az ő szemébe nézett. Nem változott semmit. Az érzelmei sem. Cindy ezt pontosan tudta. Hirtelen nem is tudta, mit válaszoljon. - Nem, igazából estére nincs semmilyen programom – kezdte. - Akkor gyere velem vacsorázni, vagy csak sétálni, vagy amit akarsz. - Jól van, nem bánom. Ha este nyolcra értem jössz, szívesen elmegyek veled valahová – adta meg magát Cindy. - Remek! Pontban 8-kor érted megyek – vidult fel Shaun. - De adhatok neked valami? – tért át más témára a lány. - Jaj, tényleg! Igen! A következő kellene nekem – vette elő a listát a zsebéből és felsorolta, mire lenne szüksége. Cindy kiszolgálta. Shaun fizetett. - Akkor este 8-kor – búcsúzott Shaun. - Rendben, várlak – felelte Cindy. ***
33
Rózsa és Tulipán - Anya, estére nem leszek itthon. Nem lesz baj? Elleszel 34 egyedül? – kérdezte Cindy anyja szobájába lépve. - Miért, hová mész? - Emlékszel Shaunra? Ma találkoztam vele a boltban, és elhívott vacsorázni – felelte. - Igen, emlékszem rá. Annyira szeretett volna veled összejönni. Örülök, hogy elmész egy kicsit kikapcsolódni. Velem minden rendben lesz itthon. A boltban nem volt semmi baj? - Nem, semmi baj nem történt. Akkor megyek és készülök – ezzel a szobájába ment. Pontban 8-kor megjelent Shaun. - Ezt anyukádnak hoztam – nyújtott át egy szatyrot Cindynek. - Köszi szépen – vette át tőle és belenézett. Egy kis gyümölcs volt benne. – Nagyon rendes vagy. Bement a konyhába, Shaun utána ment. - Kérsz valamit inni? – kérdezte Shaun. - Nem, köszi. Ha gondolod, akkor menjünk. Eldöntötted, hogy mit szeretnél? - A vacsorát nem bánom – felelte Cindy. - Rendben.
Rózsa és Tulipán A belváros egyik kis étteremében kaptak helyet. Miután ren35 deltek, volt idejük egy kicsit beszélgetni. - Hogyhogy nem mentél még mindig férjhez? – szögezte neki Shaun a kérdést. - Hogyhogy nem nősültél meg? – dobta vissza mosolyogva a labdát Cindy. - Tudod, te azt – kacsintott a férfi. Cindy elpirult. - Én egyszerűen nem találtam még meg a megfelelő férfit – mondta kitérően. - Hát akkor már nem kell tovább keresned, itt vagyok – nézett mélyen a szemébe Shaun. Cindy idegesen felnevetett. Válaszolnia nem kellett, mert meghozták az ételt. A vacsora után még sétáltak egyet a városban. Cindy összébb húzta magán a kabátot. - Fázol? – kérdezte tőle Shaun. - Hát, elég hideg van – felelte a lány zavartan. Shaun megpróbálta átölelni. Cindy teljesen lemerevedett. Egy darabig így mentek, és nem szóltak semmit.
Rózsa és Tulipán - Jobb lesz, ha haza viszlek, mielőtt teljesen meg nem fagysz 36 – próbálta tréfásra venni a helyzetet a férfi. Cindy megkönnyebbülten ült be az autóba. Alig értek a kapujukhoz, ő már készülődött a kiszálláshoz. - Cindy – állította meg Shaun éles hangja. – Én még mindig szeretlek. A lány nyelt egyet. Most mit válaszoljon? Azt, hogy ő nem szereti, számára ő csak egy barát? Ha ezt őszintén megmondja, az fájni fog Shaunnak. - Nem kell azonnal reagálnod rá. Azért a boltba bemehetek még? – kérdezte Shaun. Cindy elmosolyodott. - Hát, persze. Megpuszilta Shaunt, majd kiszállt és bement a házba. A férfi kitartóan járt hozzá a boltba, és néha-néha elmentek valahová szórakozni. Végül Cindy beadta a derekát. Odaadta magát Shaunnak. 28 éves volt ekkor. Kicsi polgári esküvőjük volt. Shaun jó ember volt. Jól bánt Cindyvel is. Már négy éve voltak házasok, de gyermekük még mindig nem született. Ez mindkettőjüket kicsit elkeserítette. Aztán egy nap csöngettek. Shaun egyik munkatársa volt a gyárból. A férje munkahelyi balesetet szenvedett és meghalt. Megint egyedül maradt.
Rózsa és Tulipán VII.
- Sajnálom, ami Shaunnal történt – törte meg a csöndet a konyhában Kizzy. Cindy felpillantott. Észre sem vette, hogy gondolatai elkalandoztak egy pillanatra. - Az már két éve volt. - Hogyhogy nem költöztél vissza anyához? – kérdezte húga. - Nem akartam. Szeretem a házunkat, amiben Shaunnal laktunk – válaszolta Cindy és kortyolt a kávéjából. - Kimegyünk az erkélyre cigizne? – kérdezte Kizzy. - Menjünk. Kint az erkélyen mindketten rágyújtottak. - Neked milyen Andrew-val? Nem bánt? – kérdezte Cindy Kizzytől. - Nem, ő nem olyan, mint John – válaszolta húga. John Kizzy sokadik barátja volt. A lány miután elvégezte a főiskolát, nem tudott elhelyezkedni. Egy ideig itthon tengettlengett, majd összejött egy gazdag ötvenes pasassal, Martinnal és elköltözött hozzá. Mellette nem kellett dolgoznia, pénz
37
Rózsa és Tulipán pedig volt bőven. Minden évben valami drága, puccos helyen nyaraltak. A telet is mindig valami kellemes, meleg helyen 38 töltötték. Ám Kizzy nem bírt a vérével és megcsalta Martint egy jóképű, fiatal férfival, Johnnal. Természetesen ez hamar Martin tudomására jutott, és kidobta Kizzyt. Johnnak viszont nem volt pénze. De Kizzy szerette. Ám John nagyon féltékeny típus volt, és nem egyszer megverte a húgát. Sokszor zokogott a telefonba Kizzy, amikor felhívta nővérét. - De hát miért nem hagyod el? Miért hagyod, hogy verjen? – mondta az egyik ilyen beszélgetésük alkalmával Cindy. - Azt mondta, hogy ha el merem hagyni, megöl – szipogta Kizzy. - Dehogyis öl meg! Ezzel csak fenyegetőzik! Ne hagyd, hogy verjen! – dohogott nővére. – Költözz haza! - Persze! Miből élek meg otthon? Ki tart el? Amúgy is utánam jönne John. - De itthon már megvédenénk, és nem merne bántani - unszolta Cindy. - Nem, itt maradok. Itt van állásom is. Majd felhívlak még – ezzel válaszra sem várva bontotta a vonalat. Még szenvedtek együtt egy ideig, majd nagy nehezen Kizzy elhagyta Johnt. Ugyanis kiderült, John mellette tartott magának egy másik barátnőt is. Aztán összejött Andrew-val, hozzá
Rózsa és Tulipán költözött, és egy évvel ezelőtt született meg a kislánya, 39 Samantha. Azóta együtt voltak. - Jó, hogy van családod – sóhajtott Cindy. - Nagyon sajnálom – mondta együtt érzően Kizzy. - Szegény Bob, hogy ki volt borulva anya temetésén. Nagyon szerette anyát – révedt el Cindy. - Igen – válaszolt Kizzy. – Nem tudom, ő miért nem nősült meg soha. Szerinted homokos? - Jaj, Kizzy! – mordult rá húgára a lány. Egy pillanatig mindketten hallgattak. Felidézték a múltat. - Engem mindig letapizott – törte meg a csendet Kizzy. Cindy ránézett. Egy ideig egymást figyelték. Egyikük sem mert megszólalni. - Engem is… - mondta csendesen Cindy. Újra a csendbe burkolóztak. - Na, gyere, dobozoljuk be anya cuccait – mondta húga és átmentek anyjuk szobájába. Amikor fényképek kerültek elő, jókat nevettek önmagukon, amikor kicsik voltak. Sok-sok régi emlék került elő, volt miről beszélniük, nevetniük és emlékezniük.
Rózsa és Tulipán VIII.
A házat viszonylag hamar el tudták adni, az árát pedig megfelezték egymás között. Aztán mindenki újra visszatért régi életéhez. Kizzy hazament Andrew-val és kislányával, Cindy pedig vitte tovább anyja boltját. Egy évvel később egy hétvégi napon csöngött Cindy telefonja. - Halló! – szólt bele. Éppen a bolthoz szükséges papírmunkát végezte. - Cindy? Kizzy vagyok – szólt bele egy csendes hang. - Kizzy! – örült meg húga hangjának. – Mi újság van veled? Valami baj van? - Beteg vagyok – jött az alig hallható válasz. - Kizzy! Mi baj van? – rémült meg Cindy. - Rákos vagyok – csuklott el Kizzy hangja. - Hogy micsoda? Kizzy nem válaszolt, csak hevesen zokogott. Erre Cindynek is megeredtek a könnyei. - De hát hogy? Miért?
40
Rózsa és Tulipán - Mellrákom van. Áttétes – mondta Kizzy, amikor már vala41 mennyire lecsillapodott. - Istenem! – kiáltott fel Cindy. Meghalt Shaun, anya és most Kizzy. Mi van még? Mi jöhet még? Miért? - De hát hogy nem ismerték fel hamarabb?! Hiszen mindig jársz szűrésre! - Nem tudom. Mindig negatív volt a szűrés eredménye. Cindy, úgy félek! – kiáltott bele a telefonba Kizzy kétségbeesetten. - Ma elmegyek hozzád – mondta határozottan Cindy. - Nagyon jó! Gyere, várlak! – sírta el újra magát Kizzy. Miközben pakolt, felhívta Bobot, és elmondta neki mi a helyzet. Megkérte, amíg távol van, nyissa ki a boltot és szolgáljon ki. Nem tudott mást megkérni a helyettesítésre. Húga elég messze lakott. Bárhogy próbált autójával sietni, számára úgy tűnt, minden csak lassítja. Késő délután ért húga házához. Becsöngetett. Andrew nyitott ajtót. - De jó, hogy jöttél! – mondta elgyötört arccal. Látszott, hogy az utóbbi időben nem aludt, és nem evett rendesen. - Hol van Kizzy? – kérdezte. - A szobájában – felelte a férfi.
Rózsa és Tulipán Amikor húga meglátta Kizzyt, zokogásba tört ki. - Cindy! – kiáltott fel. - Jaj, Kizzy! – ölelte át testvérét sírva Cindy. Így ültek egy darabig egymásba kapaszkodva. - Kizzy, ne hagyj el te is! – zokogta Cindy. - Lányok, hoztam nektek egy kis kávét – lépett be a szobába Andrew. Látszott rajta, hogy ő is sírt, mert vörösek voltak a szemei. - Köszönjük – vette el tőle a tálcát Cindy. – Hol van Sammy? - Anyáméknál van – válaszolta Andrew. – Kizzyvel úgy döntöttünk, hogy most pár napig hadd legyen náluk. Mi addig megbeszéljük, hogy lesz ezután. De most magatokra hagylak. Amikor kiment a szobából, Cindy átnyújtott egy csészével Kizzynek. - Köszi – vette el tőle hálásan a lány. - Mennyi időd van? Mit mondanak az orvosok? Kemoterápiát fogsz kapni? – faggatta kétségbeesve Cindy. - Nem tudják pontosan, mennyi időm van. Talán egy fél év. Eldönthetem, hogy szeretnék-e kemoterápiát vagy sem. De felesleges. Nem fogok meggyógyulni. Ez teljesen biztos. A
42
Rózsa és Tulipán kemoterápia csak pár hónappal hosszabbítaná meg az élete43 met. - De hát az több, mint a semmi! – kiáltott fel Cindy. - Cindy, nincs értelme. Akkor is meghalok! – csuklott el Kizzy hangja. – Itthon akarok lenni, és még ezt a kevés időt Andrew-val és Sammy-vel tölteni. - Megértelek – higgadt le Cindy. – Én mit tehetek érted? - Már azzal sokat tettél, hogy azonnal jöttél. Örülök, hogy itt vagy. Így van időm veled is egy kicsit lenni. Akármennyit is veszekedtünk, azért testvérek vagyunk. Cindy elérzékenyült. - Azt mondtam Andrew-nak, hogy keressen új asszonyt és egy jó anyukát Sammynak - mondta Kizzy. - És ő hogyan reagált? - Tiltakozik. Azt mondja, ő egyedül is fel tudja nevelni Sammyt. Újra hallgatásba merültek. - Meddig maradsz? – törte meg a csendet Kizzy. - Ameddig akarod – válaszolta Cindy.
Rózsa és Tulipán - Nem akarlak feltartani. Tudom, hogy neked ott a bolt. Tény44 leg, holnap ki fog helyettesíteni? - Bob. Mindketten összenéztek. Nem szóltak semmit. - Megyek, készítek valami vacsorát. Te addig pihenj – mondta Cindy. Kiment a konyhába. - Hogy van? – kérdezte Andrew, aki az asztalnál ült egy pohár ital társaságában. - A körülményekhez képest jól. Készítek valami vacsorát. Rendben? - Köszi – mondta hálásan Andrew. Cindy nekiállt az étel készítéséhez. - Kizzy azt mondta, a halála után szerezzek egy új anyukát Sammynak. Mintha az csak úgy menne! – nevetett fel keserűen. – Te mit mondasz? – fordult a nő felé. - Én nem szólok bele. A ti dolgotok – hárította el a kérdést Cindy. - Milyen volt a férjed halála után? – kérdezte Andrew. - Rossz.
Rózsa és Tulipán - Hogyhogy nem mentél újra férjhez? Nem is akarsz? - fag45 gatta tovább a férfi. - Nem akarok senkit sem már magamnak. Nekem jó így – jött a higgadt válasz. Persze, hogy aztán azt az újat is elveszítse! Andrew tűnődve ült tovább az asztalnál és nem szólt semmit. Amikor Cindy elkészült, lehívták Kizzyt is. Együtt fogyasztották el csendesen a vacsorát. A következő napot együtt töltötte Kizzyvel. Elmentek együtt bevásárolni, együtt megebédeltek és sokat beszélgettek. Késő délután készült haza Cindy. - De jó, hogy itt voltál – sóhajtott fel Kizzy. – Eljössz még? - Persze – ölelte át húgát Cindy. – Majd felhívlak. - Rendben. Könnyes szemmel ült be az autójába. Kizzy sokáig integetett utána.
Rózsa és Tulipán IX.
Kizzy halálhíre villámcsapásként érte. Hamarabb halt meg, mint gondolták. Három hónappal azután aludt el örökre, hogy nála járt. Sokkal jobban megviselte, mint férje halála. Húga alig múlt 34 éves. Andrew egyedül maradt a kis Sammyvel. Sokszor meglátogatták őt. A kislány nagyon hasonlított az édesanyjára. Legalább megmaradt egy kis Kizzy, gondolta. Az egyik ilyen látogatásukkor mondta Andrew: - Van valakim…. Cindy nem szólt semmit. - Remélem, nem haragszol – feszengett a helyén Andrew. - Nincs jogom beleszólni. Húgom kívánsága egyébként is azt volt, hogy legyen egy új anyukája Sammynek – válaszolta Cindy. - Köszönöm. Azt hittem, meg fogsz vetni érte – könnyebbült meg a férfi. - A te dolgod, te tudod a legjobban. Persze, magában azért viaskodott. Túl korainak tartotta, hogy Andrewnak már barátnője legyen. Húga másféle éve halt meg. Hát ennyire szerette csak? Már talál is helyette valaki
46
Rózsa és Tulipán mást? És vajon milyen az a nő? Fogja szeretni a kis Sammyt? De a kérdéseket nem tette fel Andrew-nak. Tudta, hogy akkor 47 most már nem fogják annyit meglátogatni. A kis Sammyt is elveszítette. Ő is elhagyja…. Hát az élet csak ebből áll? Állandóan el kell veszíteni azokat, akiket szeretnünk? Azok mindig, de mindig itt hagynak bennünket? Nagyon magányosnak érezte magát. *** Este lefekvéskor eszébe jutott a kis kártya. Amit még régen, kislány korában kapott a szomszédnőtől. „Én vagyok az Úr, a te Istened”, emlékezett rá, hogy ez volt a kártyára írva. Hát hol van Isten? Ha Ő egyáltalán létezik, akkor miért nem menti meg az embereket? Miért engedi, hogy meghaljanak? Mindig csak elvesz, de semmit sem ad? Dühösen felpattant a székről, és addig keresett a polcon, amíg meg nem találta a kártyát. Mérgesen összetépte, és beledobta a kukába. Majd zokogva vetetette magát az ágyára. Álomba sírta magát. *** Két évvel később sokat volt rosszul és úgy érezte, megfullad. Orvoshoz fordult. Akkor derült ki, hogy tüdőrákja van. 14 éves korától erősen dohányzott. Hiába járt kemoterápiára, a rák áttéteket képzett a tüdején és egyre jobban terjedt át más
Rózsa és Tulipán szerveire is. Az orvosok nem tudták megmondani, hogy pontosan mennyi ideje van hátra, de tudta, hogy már csak kevés. 48 Éppen haza érkezett az egyik kórházi kezelésről, amikor egy könyvet talált a posta ládájában. Az volt a címe, hogy „A halál árnyékának völgyében”. Kicsit értetlenkedve állt a dolog előtt, mert az egyedüli vallásosak, akiket ismert, azok a szomszédnőék voltak, de ők már négy éve elköltöztek mellőle. Fogalma sem volt arról, hogy ki tehette neki oda a könyvet. Viszont a cím megragadta a figyelmét. Az első oldalon a következő igét találta: „Az Úr az én Pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” (23. Zsoltár) Bement a házba, leült a konyha asztalhoz és azonnal a könyv olvasásába mélyedt. Addig nem állt fel, amíg ki nem olvasta. A könyv olvasása után valahogy nyugalom szállta meg. Már bánta, hogy a kis kártyát annak idején széttépte. Szeretett volna még többet tudni, de nem tudta, hogyan lenne ez lehetséges. Úgy döntött, hogy ahogy ez a könyv ilyen titokzatos módon hozzá került, akkor valahogy ugyanígy jön még majd segítség. Hosszú idő óta ez volt az első nyugalmas éjszakája.
Rózsa és Tulipán X.
Pár héttel később az állapota annyira leromlott, hogy kórházba került. Tudta, innen már nem jut ki élve. Várta, várta, hogy Isten küld hozzá valakit, de eddig nem jelentkezett senki. Megint csalódott. Hát Isten ilyen? Elhagyja őt? Nem törődik vele? Pedig ő szerette volna! Ahogy a betegágyon feküdt testileg, lelkileg összetörve bejött egy ápolónő. Még sosem látta azelőtt. Hosszú szőke haját fonatba hordta. Magas, karcsú alakja volt. Nagyon szép arca volt. Cindy éppen azon gondolkodott, hogy még sosem látott ennyire szép arcú embert. - Szervusz, Cindy – szólította meg őt kellemes, lágy hangján. - Szi…szia – nyögte ki Cindy. – Honnan tudod a nevemet? – ámult el. - Minden betegnek tudom a nevét- nevetett fel kedvesen az idegen. – Hogy érzed magad? - Elég vacakul – fintorodott el a lány. Az idegen megsimogatta a kezét. Cindyt megnyugtatta. - Szükséged van valamire? – kérdezte az idegen ápolónő, és mélyen a szemébe nézett.
49
Rózsa és Tulipán Cindy úgy érezte, azokban a gyönyörű szemekben látja a világmindenséget! Egyszerre borzolta és megnyugtatta a jósá- 50 gos tekintet. - Hát…vártam valakire, de nem jött – nyögte ki akaratlanul. - Kit vártál? - Néhány hete kapta egy könyvet bibliai idézettel. Arra gondoltam, hátha jön valaki majd és beszélget még velem Istenről. De nem jött senki… - mondta csalódottan. - Hát…lehet, hogy én vagyok az…. – kacsintott az idegen ápolónő. - Lehet – mosolyodott el Cindy. - Majd bejövök még hozzád. Most pedig pihenj. Sok pihenésre van szükséged – mondta, majd távozott. Cindy sokáig nézett utána. Az idegen ápolónő többször meglátogatta. Főleg késő este, amikor már a legtöbben aludtak. Sokat beszélgettek. Elmondta, hogy több halált látott már. Cindynek nem kell félnie. Olyan, mint a mély alvás. Csak aludni fog. A lányt mindig megnyugtatták ezek a beszélgetések. - Szerinted van Isten? – kérdezte az egyik ilyen alkalommal Cindy. - Persze, hogy van – mondta határozottan az idegen.
Rózsa és Tulipán - Honnan vagy benne ilyen biztos? - Tudom és hiszem. Ennyi elég is hozzá. - Jaj, én nem tudom – keseredett el Cindy. – Legalább egy jelet adna! - Milyen jelet szeretnél? – kérdezte az ápolónő. - Nem tudom, akármilyet – mondta kicsit durcásan a lány. - De hát kaptál! Én itt vagyok neked – paskolta meg a kezét. - Ez igaz – enyhült meg Cindy. – De még a nevedet sem tudom… - Szólíts csak Angie-nak. - Angie… Illik hozzád – sóhajtott egy nagyot. – Angie, meg fogok halni hamarosan és téged is, mint legjobb barátomat elveszítelek – szomorodott el Cindy. - Én itt leszek veled – mondta Angie megnyugtatóan. - Amikor meghalok, a mennyországba vagy a pokolba jutok? – kérdezte merengve a lány. - Egyik helyre sem. Cindy, el fogsz aludni. Aztán, amikor ott lesz az idő, Jézus fog felébreszteni téged ebből a mély álomból – magyarázta türelmesen Angie. Cindy csendben emésztette a hallottakat.
51
Rózsa és Tulipán - Most mennem kell, de majd még visszajövök – búcsúzott 52 tőle. Másnap kora reggel egy súlyos roham végzett Cindyvel. Angie mellette volt. Fogta a kezét. Nem hagyta el. *** Ha bárki utánakérdezne Angienek a kórházban, valószínűleg azt a választ kapná, hogy ilyen nevű ápolónőjük nincs. Angie kifejezetten Cindyhez volt küldve. Az ő őrzőangyala volt. Isten nem hagyta őt magára. Akkor volt mellette, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.
Rózsa és Tulipán 53
