Vasúti Érdekegyeztető Tanács július július 24

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24.

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. Elnök: Szeretettel köszöntöm a mai rendkívüli VÉT ülésen megjelent feleket. A rendkívüli VÉT ülést a VDSZSZ Szolidaritás kezdeményezte. A javasolt napirendi pont a MÁV vállalatcsoportnál tervezett létszámleépítések elfelejtése. Először is szeretném, hogyha időpontra tennénk egy egyeztetést, hogy meddig tartson a mai ülés. VDSZSZ VDSZSZ: Kedves Elnök asszony, az a helyzet, hogy az ügyrend szerint egy óráig van az ülés, egyéb megállapodás híján. De, vitatkozhatunk rajta, csak… Elnök: Ez elfogadható a többieknek is? Munkáltató: Elfogadható, de, hogyha a téma nem tart egy óráig, akkor szerintem, 11 óra körül is bőven befejezhetjük az ülést. VDSZSZ: Majd kitalálunk valamit addig. Munkáltató: Szeretném felhívni, az érdekképviseletek ragaszkodtak ahhoz, hogy a hét utolsó munkanapja rövidebb legyen. Elnök: Még annyi kiegészítés az ülés megkezdése előtt, hogy a MOSZ képviselőjét egyelőre nem látom. Reméljük, hogy majd jönnek. Akkor, konzultáció keretében folytatjuk ezt a mai megbeszélést. Van-e javaslat egyéb napirendi pont megvitatására? Nincs. Akkor, megkérdezem, hogy napirend előtti felszólalással kíván-e valaki élni. Akkor, VDSZSZ VDSZSZ: Nem engedik be a tévéseket. Az a helyzet. Ott tipródnak a portán, és a MÁV kommunikációs hálózata jól zár, mert nem engedik be őket. Azért, mert a VÉT ülések nyilvánosak és… ja, nem tudtam. Hát, mert én meg, szeretném, ha bejönnének. Nem tudom, mi akadálya van, hogy bejöjjenek. Nem akarnak itt lefeküdni, csak azt gondolom, hogy a tájékoztatáshoz joga van a Magyar Köztársaság állampolgárainak. Nem látom az okát, hogy miért csak akkor jelenhetnek meg a tévések, amikor a MÁV gondolja, hogy valami himnikus bejelentést tesz. A Vasúti Érdekegyeztető Tanács ügyrendjéből fakadóan, meg a tárgyból fakadóan, olyan kérdéseket tárgyal, amit akár a közvélemény is nyugodtan megismerhet. De hát, úgy látszik, hogy a MÁV egyes vezetői számára kínos. Nem tudom, hogy lehet-e ebben az ügyben bármit tenni. Igaz, hogy kimegyek, és szólok, hogy jöjjenek be. Kimegyek, és megmondom, hogy jöjjenek be. De akkor kivezetik őket a biztonságiak. Munkáltató: Azt szeretném kérdezni, egyrészt, hogy érdekegyeztetésre jött egy sajátos hangvételű levél, amelynek a tartalma is meglehetősen érdekes. Én nem tudom, hogy az érdekegyeztetést és az együttműködő konzultációhoz miért kell tévés színjátékot szervezni. Tehát, hogyha ti valójában a MÁV-os munkavállalók érdekében kezdeményeztétek ezt a VÉT-et, akkor el nem bírom képzelni, hogy mi keresnivalója

1

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. van itt, most, bármilyen tévének. És, hogyha arról beszéltünk, a MÁV soha nem hívott egyetlenegy médiát se, és semmit az ülésekre. És azt is láthatjátok, hogy az utóbbi időben azt is minimálisra vettem már, hogy a belső újsággal kapcsolatosan is bármilyenfajta ilyen típusú híradás keletkezzen, hiszen érdekegyeztetésről és súlyos problémák egymás közötti megbeszéléséről van szó. VDSZSZ: A következő a helyzet, Mariann, hogy fölhívott a hírTV, hogy van-e lehetőség arra, hogy ezen a VÉT ülésen pár felvételt csináljanak. Hát, mondtam, miért ne lenne, eddig sose volt akadálya. De, így is fölfoghatjuk, hogy a szakszervezet érdekében eljáró, a céggel munkaviszonyban álló személyeknek a belépését a munkahelyre, nem lehet megtagadni. Hát, így is meg lehet ezt közelíteni. Még egyszer mondom. Tehát, hogyha valamely személy, vagy szervezet a szakszervezet érdekében kíván eljárni, és nem áll munkaviszonyban a munkáltatóval, attól még a belépést nem lehet megtagadni tőle. Ez a Munka Törvénykönyvének a 19.§-a, azt hiszem. Ennyi. De hát, nem mindegy? Hát akkor azt mondom, hogy a mi érdekünkben jár el, és akkor be kell engedni. Szóval, kár ezen vitatkozni. Munkáltató: Meg szeretném tudni, hogy mi az érdeketek most abban, hogy bejöjjenek? VDSZSZ: Csak nem értem, hogy ott tipródnak az ajtóban, és akkor… Munkáltató: …sokan tipródnak… az út másik oldalán is tipródnak néhányan, őket is behívjuk? VDSZSZ: És nem tudom, mi a baj a hangvétellel, nem tudom, mi a probléma a hangvétellel. Meg, azt se igazán értem, hogy miért nincs itt mondjuk, a Sipos Sanyi. A hangvétellel az a probléma maximum, hogy megint elkezdődik az, amit minden évben el kell játszani. Van egy foglalkoztatási tervünk, egy megállapodás, és egész egyszerűen nincsen betartva. A MÁV unos-untalan olyan helyzetet teremt, hogy ezt meg lehessen erőszakolnia. És úgy gondolom, hogyha ezek a belső beszélgetések egyszerűen nem lehetségesek arra, eredménytelenek, hogy a MÁV ezeket az embereket ne bocsássa el, akkor, ha valaki ebben segítőkezet nyújt, azt el fogjuk fogadni. Ha ez a tévé, akkor a tévé, ha a jóisten, akkor az övét. Hát, az nem megy, hogy most is el akarna küldeni több tucat embert, Mariann. Több tucat embert. Csak a számvitelről, és akkor sorolhatnánk a többit is. Az a helyzet. És akkor még ti vagytok megsértődve. Nem tudom, miért, persze. Nem tudom, miért. Nem tudom, mi a baj a levél hangvételével. Mi a baj vele? Hm? Mi a baj vele? Munkáltató: Na, először is. Akkor, napirend előtti felszólalás nincsen, igaz? Elnök: De, a VSZ jelentkezett, bocsánat. Munkáltató: Ja, bocsánat. Csak azért, mert akkor, ha én most elkezdek, válaszolni, akkor belecsaptunk a napirendbe, tehát ezt tisztázzuk, ezt a kérdést. Elnök: Bele akartam szólni a válasz előtt, úgyhogy a VSZ-nek megadom a szót.

2

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. VSZ: Tisztelettel köszöntünk mindenkit a mai konzultáción. Hát, egy szokatlan, talán szokatlan tőlünk ez a fajta fölvetés, amit most teszek, de mégis kénytelenek leszünk. Nem bíráltuk még sose a MÁV kommunikációját, legalábbis így, Vasúti Érdekegyeztető Tanácsülésen, és ezt azért teszem, mert a médiában is megjelent, és hallomásból is tudjuk természetesen, hogy egyik ember a Minisztériumban a vasutas munkavállalókat elég durván megsértette, és mi úgy gondoljuk, hogy a MÁV-nak, a MÁV menedzsmentjének… hát, amikor trehánynak nevezték a vasutasokat, hogy a vasutasok felelnek azért, hogy ez a helyzet kialakult. Mi azt gondoljuk, hogy a MÁV vezetésének mindenféleképpen valamilyen kommunikáció elvárható, a munkavállalók elvárják, hogy erről olvassanak, halljanak, hogy az ő menedzsmentjük mondjuk, hogyan reagál ezekre, a sajtóban is megjelent hírekre. Tehát, mi azt kérjük a munkáltatótól, hogy a vasutas munkavállalók érdekében az ilyen és ehhez hasonló megnyilatkoztatásokra időben, megfelelő hangnemben, stílusban reagáljon. A következő ilyen, amit szeretnénk, tudjuk, hogy az épületből, a régi épületből már nagyon kevesen, tehát nagyon kevesen vannak, és itt abban állapodtunk meg, hogy azok a bútorok és egyéb eszközök, azok a külszolgálati helyekre kerülnek. Szeretném megkérdezni, hogy a légkondicionálással kapcsolatban már említettük a külső szolgálati helyeknek az ellátását, hová kerülnek, van-e erre valami program. Ha erről hallhatnánk, akkor ezt megköszönnénk, természetesen. Az elmúlt alkalommal, amikor az Elnök úr is itt volt, és beszéltünk arról, hogy hát, ha valamelyik munkavállaló a hároméves gyerekének arcképes igazolványt szeretne csináltatni, készíttetni, akkor ezt nem teheti meg. Az Apavári úrtól kaptunk egy válaszlevelet, amit voltatok szívesek nagyon gyorsan reagálni rá, és eljutott hozzánk, amivel, itt azt mondtad Igazgatóasszony, hogy ha és amennyiben valakinek olyan olthatatlan vágya van, hogy a hároméves gyerekének, vagy kétéves gyerekének is szeretne készíttetni, akkor ennek nem lesz akadálya. Ehhez képest nem ezt a levelet kaptuk, hanem, egy kioktató levél volt. A szépséghibája ennek a történetnek az, hogy azóta is elmennek az emberek arcképes igazolványt készíttetni, hiszen a nemzetközi jegyhez az arcképes igazolvány szükségeltetik. Olyan galád módon elszedik az 1200 forintot az emberektől, utána közlik velük, hogy ja, egyébként majd, hogyha a gyerek betölti a hat évet, vagy az öt évet, majd akkor, valamikor három év múlva meg fogják neki csinálni az igazolványát, addig meg, tessék itt hagyni az 1200 forintot. Szóval, én azt gondolom, hogy ez elég gusztustalan az Apavári úréktól. Én azt kérem a munkáltatót, hogy ebben a kérdésben is valamit rendezni kellene. És kérdésként szeretném, szintén a szabadjegyekkel kapcsolatban, az arcképes igazolvány, a MÁV Szimfonikusokkal, illetve az Állami Egészségügyi Központban még mindig nem történt meg az arcképes igazolványoknak az érvényesítése. Akadályoztatva van ez a történet is. Szeretném megkérdezni, Igazgatóasszony, hogy a Raktár Kft-vel kapcsolatban született-e döntés, és hát a megbeszélésünk alapján akkor természetesen, szeretném, hogyha ebben valamit konzultálnánk majd. Köszönöm szépen. VSZ: Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm a VÉT résztvevőit. A következő kérdésünk lenne. A TEB központnál vannak olyan munkavállalók, akik több napra mennek kiküldetésbe, és az elmúlt időszakban az hangzott el, feléjük, hogy egyrészt, megszűnik a kiküldetés, a második pedig az, hogy nem finanszírozza előre ezt a dolgot a MÁV, tehát magát a szállást és egyebet, hanem, a vasutas munkavállaló finanszírozza meg, azt majd utólag kifizetik nekik. Azt gondolom, hogy egyrészt, mivel ezek tervezett karbantartások, mérések és egyebek, ezeket előre le lehet rendezni, meg lehet rendelni a

3

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. szállást, és nyilvánvaló, hogy átutalással lehet ezt fizetni, tehát semmi köze nincs ehhez a munkavállalónak. A másik pedig, hogyha egyesek úgy gondolják, hogy megszűnik a kiküldetés, akkor ugye, ezt a Munka Törvénykönyvével is kellene tisztázni, meg a Kollektív Szerződéssel is, mert hát azért mégiscsak így néz ki. De, el tudom képzelni egyébként, hogy egy olyan autóval mennek ki, amire 80 kilométeres sebesség van megengedve, Szombathelyre, még ki se érnek, már fordulhatnak vissza, hogy egyébként beleférjenek abba, hogy ne legyen hatórás kiküldetésük. Tehát, nagyon kérném a munkáltatót, hogy azokat a munkáltatói jogkörgyakorlókat, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mit is jelent a kiküldetés, és mi annak a célja és a feladata, oktassa már ki őket, hogy ne rémisztgessék a munkavállalókat. Ugyanis, nem erről szól a történet, ők dolgozni szeretnének, és nem pedig ilyenekkel idegesíteni saját magukat. Köszönöm. VSZ: És folytatnám. Igazgatóasszonynak körülbelül két, vagy három hete elküldtünk egy levelet a Kollektív Szerződés 10. számú mellékletének a módosításával kapcsolatban. Ezt előzetesen a szakmával egyeztettem, ahol a kiskörösi állomás forgalmi vonalirányító munkakörét kértük felvenni, mint nem egybefüggő munkaközi szünet kiadása kapcsán, a megváltásba, hiszen ott egy új helyzet alakult ki, hiszen bevezették a KÖFI-t, illetve kezelnek egy állomási biztosítóberendezést is. Én a szakmával előzetesen egyeztettem, és ott a szakma a támogatását adta, hogy igen, el tudja fogadni, hogy ez a munkakör, tehát kiskörösi állomás, forgalmi távközlési állomások, vonalirányítói, azt hiszem, 13-as kategóriába kerültek, kerüljön be a 10. számú mellékletbe a munkaközi szünet nem egybefüggő kiadásával kapcsolatban. Hogy ez most hol tart, megjött az a levél, ezzel kapcsolatban. És illetve, hogyha megjött, akkor a következő VÉT-en szeretném, hogyha módosításként megjelenne. Köszönöm. Elnök: Van még napirend előtti felszólalás? Akkor, a munkáltatónak megadom a szót. Munkáltató: Az első felvetése a VSZ-nek, nem tudom, hogy milyen megnyilvánulásnál hangzott el, a Kommunikációs Igazgatóságot megkeressük, hogy pontosan miről van szó. Nem tudom. De, lehet, hogy egyszerűbb így az életem, hogyha nem figyeli az ember a médiát mindennap. A légkondicionálók hova kerülnek. Megkerestük az ingatlant, megkerestük a Pályavasút Üzletágat, részválaszaink vannak még. Kérjük, és amikor megvannak a konkrét javaslatok, vagyis, hogy mi történik, azt átadjuk. A hároméves gyermek és a nemzetközi jegyigénylés és egyéb ilyen problematikát, MÁV Zrt. munkavállalóinak a gyermekei oldaláról tudom megnézni, azt meg fogom nézetni, és leegyeztetem. Azt, hogy egyébként a START mire, mit válaszol, mi azonnal továbbítottuk ezt a kérést, nekem ez racionálisnak tűnt, nekik nem annyira, nem tudom, hogy mi van a… nem én vagyok – szerencsére – illetékes ebben a kérdésben. Tehát, a START felelős érte. Ugyanezt tudom mondani a MÁV Szimfonikusok és az Állami Egészségügyi Központ munkatársainak, és az összes többi kis, nagy és szerzett joggal rendelkező munkavállalóval kapcsolatosan, hogy lehet, hogy jobb lenne, ha lenne rendelet, és akkor teljesen tiszta lenne, hogy kinek, mi jár. A Raktár Kft-vel kapcsolatosan, az Igazgatóság pár héttel ezelőtt tárgyalta, és nem hagyta jóvá a tőkepótlást abból a célból, hogy a Raktár Kft. tovább tudjon működni. Tehát, a tevékenység megszüntetése a következő. Az ezzel kapcsolatos egyeztetést helyben, a Raktár Kft. ügyvezetőjének kell bonyolítani, nem tudok részletekről beszámolni. A TEB központ kiküldetéseivel kapcsolatosan. Tehát, osztogatnak, vagy fosztogatnak. Tehát, a történet, az arról szól, amit megkaptatok véleményezésre, a bankkártyás fizetési utasítás.

4

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. Tehát, hogy a készpénzfizető pénztárak megszűnnek. Gyakorlatilag nagyon egyszerűen lehet egy ilyen helyzetet kezelni, nem készpénz előleget vesz fel a munkavállaló, és készpénz elszámolást csinálnak, hanem, megrendelik a szállást, és átutalással fizetnek. Vagy, igényelni lehet a szervezeti egységnek bankkártyát, és annak is megvan az elszámolási feltétele, azzal lehet fizetni. Tehát, készpénz pénztár nincsen. Egyébként, a kiküldetéssel kapcsolatosan, ha kiküldetés, kiküldetés. Tehát, ezt a törvény, meg a szabályok előírják, hogy mikor az, tehát felhívjuk a figyelmet, hogy legyenek erre tekintettel. De, nem is értem a problémát ilyen mértékben, hogy miért nem tudják helyben megoldani. A Kiskörös állomás, távkezelt állomás vonalirányítójánál lehet, hogy én vagyok a tettes, mert a múltkori módosításnál azt hittem, hogy ez belekerült, és utánanézek – jó? – és akkor pontosítjuk. Köszönöm szépen. Elnök: Akkor, hogyha a napirend előtt még? Balázs VDSZSZ: Az a jó ezekben a napirend előtti hozzászólásokban, hogy végül is semmire nem kapunk választ. Hát, most sem sikerült. Hát, hogyhogy mire nem kaptunk választ? Hát arra, például, hogy a tárca vezetője miért mond ilyeneket. De, miért mondod azt, hogy nincs róla tudomásod? Hát, hogyne lett volna róla tudomásod? Mert, megírták az újságok is, elhangzott a tévében, nyilván, ezek szerint ezeket nem nézed. Meg, elmondtam én is neked. Azt mondták, hogy link és trehány a vasutas. Gyakorlatilag ezt mondta a nagy nyilvánosság előtt, nagy dölyfösen, némi arroganciával is. Hát, hogyne reagáltunk volna? Hát, persze, hogy reagáltunk rá, de elment. Mondtam, hogy jó szelet, erre eltávozott. Hát, persze, hogy reagáltunk rá. Na de hát, utána eltelik két nap, és nagy büszkén kitüntetéseket osztogat a linkeknek és a trehányaknak. Ez, hát. Mert, nem voltam ott. Hol? De hát, én nem fogok oda elmenni, ne haragudjál. Hát, miért menjek már oda, el, ahol egy ilyen legény szórakozik? Hát, azért hülye nem vagyok teljesen még. Nem kellett volna tőle átvenni semmit, egyébként. Meg, azt se igazán értem, sőt, azt ugye, javasoltuk is, hogy hát, hogyha a vasutas link és trehány, akkor föl lehetett volna függeszteni a kitüntetések átadását, míg meg nem javulnak, arra az időre. Egy hét, két hét, ki tudja. Valami átnevelő táborba lehetett volna őket küldeni. Na de hát, a Kommunikációs Igazgatóság, az nyilván ilyenkor meg se mukkan. Nem mukkan meg, hát, közismert, hogy miért. Hát, dehogynem, hát, persze… Munkáltató: Én is vasutasnak érzem magam, de linknek, meg trehánynak, nem. VDSZSZ: …hát, nyilván azért kellett elmennie az egyik embernek már, mert nem bírta, és inkább elment a katolikus rádióhoz. Hát, szóval, nyilván vannak dolgok, amihez nem minden gyomor jó már. A Kommunikációs Igazgatóság csak azzal tud foglalkozni, hogy dicshimnuszokat költsön adott személyekről, meg, adott helyzetekről. Arról nem nagyon beszél, hogy miért áll a tíz Talent, hogy miért esnek szét a személykocsik, ezekről nem ír. Hogy lehet olyan hülyeséget megjelentetni a MÁV-nak a belső hírmondójában, hogy a monitorokat, azt el kell fordítani az ablaktól, hogy az ablakmosó ne olvassa le a rajta lévő tartalmat. Hát, itt tartunk. Ez egy őrültek háza gyakorlatilag. Ja, meg hát a tévé nyilván nem jöhet be, nehogy véletlen valaki megtudja, hogy mi zajlik a falak mögött. Hát, gondolom, a légkondicionálót meg azért nem szerelik le az Andrássy úti épületről, mert még nincs rá, vevő. És egy darabig még nem is lesz. És elképzelhető, hogy vissza kell majd költözni, mert az is számomra roppant érdekes, hogy miből fogja a MÁV finanszírozni ennek a bérleménynek a díját. Ez továbbra is

5

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. érdekes kérdés, hiszen arról volt szó, hogy a székháznak az értékesítése majd bő fedezet nyújt a kiváló létesítménynek az üzemeltetéséhez. Na most, hát még jelentkező sincsen rá, Mariann. Ott áll üresen. Szóval, az a baj ám ebben, tudod, hogy amikor ilyenekkel szembesül a vasutaska, akkor egyáltalán az a csoda, hogy még bejön és dolgozik. Hogy a menedzsment, aki őket irányítja, milyen fantasztikus ügyleteket tud produkálni, hogy úgy bérel egy másik székházat, hogy még a régivel nem tudja, mi lesz. Illetve, amit remélt, az nincsen. Ez csak példa, egy a sok-sok közül. És akkor nem szólunk a többiről. Tehát, az 1200 forintos dolog is. Azt gondoltam, hogy ez már rendben van, és belátta mindenki, hogy ezt az 1200 forintot szükségtelen, bevasalni az utazási kedvezményekért, amely törvény szerint jár, Mariann. A Vasúti Törvény szerint jár az utazási kedvezmény. Ellenszolgáltatás nélkül jár. Ott van benne. Egyelőre még ezt nem változtatták meg. Ha megváltoztatják, akkor talán másképpen fog alakulni ez az ügy, de jelenleg nem kell érte fizetni, szerintem. Csak annyit kell igazolni a vasutasnak, hogy ő a vasút alkalmazottja, és akkor utazik a vonaton. És 1200 forintot ezért bevasalni? Hát, a Raktár Kft, hát az is a világ röheje. Hát, emlékszem, hogy az FB-n arról tárgyalgattunk hosszasan, hogy milyen jó dolog lesz ez a Raktár Kft-nek a létrehozása… majd Záhony térségében, mert ez is része a felvirágozásának, Záhonynak. Ehhez képest tönkretették ezt is. Ez sem sikerült. Hát, mondjatok már olyan dolgot, ami sikerült. Legalább egyet. De, lehet napirend után is, ha így előtte nem fog sikerülni. Addig lehet rajta merengeni. Elmégy, Endre? Jó. Mindenki elmegy, jól van akkor. Elnök: Még a VSZ jelentkezett. VSZ: Annak örülünk Igazgatóasszony, hogy te magad is úgy érzed, hogy nem tartozol a trehány vasutasok közé. Úgy gondoljuk mi is, hogy nagyon sok vasutas nem tartozik közé. És hát pontosan ez az apropója, ami miatt… tessék? Az már jó dolog, ha nem érzed magad annak. Hát, a többi vasutas sem érzi magát annak, tehát nyilván… az azonban elvárható, és el is várjuk, szakszervezetként is, természetes, a szakszervezetek biztos tudják a kötelességüket, hogy jobb helyen egy ilyen kijelentésért, nem ilyenért, másért is szokta szedni a sátorfáját az ilyen székben ülő ember, és gyorsan eltávozik, mert ez a minimum. Gondolom, a szakszervezetek majd hangot is adnak ennek. De hát, a munkáltatótól meg, elvárják a munkavállalók, hogy hasonló módon, mint ahogy a szakszervezetek reagáltak erre, a munkáltató is mondjuk, elhatárolódik, és mondjuk, egy elnézést kér a saját munkavállalóitól mondjuk, a kijelentő személy helyett is. Biztos, jólesne a munkavállalóknak, hogy nem azonosul a MÁV vezetése ezzel a kijelentéssel. Tehát, ezt kérjük, hogyha már ennyi minden… nem szoktunk beleszólni, és ezért mondtam, hogy rendhagyó, hogy mindenki írja a maga újságjába azt, amit szokott, tehát ehhez hozzászoktunk már, mi azért nem is kritizáltuk sose a MÁV-os újságot, mint ahogy reméljük, hogy a mienkét sem, hiszen mindegyiknek van egy stílusa, egy arculata, és azt gondolom, hogy a MÁV-nak is van egy ilyen. Hát, ha ő ilyen újságot szeretne megjeleníteni, akkor legyen ilyen, amiben sok minden szép van leírva, csak tartalmában mondjuk, kevésbé szól azokról a hírekről, problémákról, amik valójában itt a vasútéknál megvannak. De, azt elvárjuk, hogy ebben az esetben a kommunikáció területén valami megjelenjen. Egyébként a székházzal kapcsolatban, ha már említette a Balázs, akkor azért, mondják szakemberek – én nem nagyon értek ehhez, de – nagy valószínűséggel, ha már így befuccsolt ez a történet, és még mindig ott áll, eladatlanul, állítólag azt mondják egyesek, akik hozzáértenek, hogy így üresen sokkal olcsóbb lesz felújítani, ezért azt javasoljuk, hogy ideiglenesen állomásozzon ebben az épületben a

6

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. vasút menedzsmentje, és lásson neki gőzerővel, azt a csodálatos épületet fölújítani, és onnantól kezdve egyszerűbb és gazdaságosabb lesz az élete, hogyha felújítják. Mert hát állítólag az volt a probléma, hogy nem volt olyan jó a WC, nem volt olyan színvonalas. Hát, most akkor föl lehet újítani minden szempontból. Fűtéstechnikailag, vezeték szempontjából, elektromosság szempontjából, a WC-ket csodálatosan ki lehet vikszelni. Tehát, azt gondolom, hogy a hátralévő téli hónapokat belsőépítészetileg meg lehet oldani, és szépen vissza lehet költözni, és nagy valószínűséggel gazdaságosabban is fog működni a társaság. Tehát, ezt a javaslatunkat megszívlelendőként a tulajdonosok felé kérjük, akceptálja, vagy továbbítsa az Igazgatóasszony. Elnök: Kíván még valaki napirend előtti felszólással élni? VDSZSZ: Hát, ez a Raktár Kft. dolog. Hát, miért sikerült tönkretenni ezt is? Mit tudsz róla, Mariann? De, most nem az, hát nyilván nem te tetted tönkre, meg hát… na, de tényleg, hát ez is… hát, ott mondták, hogy milyen jó lesz, meg tényleg, hú, frankó, kész, vége, eddig tartott. És ennek sincs… el szoktam oda is menni. Ott se örülnek, de hát most mit csináljak? Elnök: Munkáltatói oldalról lesz-e reakció a napirend előttiekre még? Munkáltató: Az előző felvetéseket észrevételeknek tekintettem. Elnök: Akkor, javaslom, hogy térjünk át az első és egyetlen napirendi pontunkra. Reméljük, hogy ez nem fog további alpontokat még továbbgenerálni. Úgyhogy, megadom a szót a VDSZSZ-nek, hogy fejtse ki a levélben írtakat részletesebben. VDSZSZ: Ne szórakozz velem. Hogyhogy részletesebben? Hát, elég részletes. Hát, most mi az Úristent lehet ehhez még hozzátenni? Szeretnénk elérni azt, hogy tényleg, a MÁV hagyjon fel a további létszámleépítésekkel. Hát, az, hogy… de, elmondtuk már huszonötezerszer. Az, hogy szerveznek, beruháznak, fejlesztenek, semmi gondom vele. Ez így van. Ezt úgy kell megoldani, hogy a létszámdolog is legyen vele… együttmozogjon vele. És nem pedig az, hogy… de, nem mozog együtt, mert nyilván nem arról szól egy ilyen szervezés, hogy iksz ember az utcára kerül csak úgy, ukmukfukk. Akinek ráadásul határozatlan idejű a munkaszerződésük, amikor elszegődtek a vasúthoz, énszerintem a határozatlan idejű munkaszerződés, az praktikusan azt jelenti, hogy míg el nem megy, nyugdíjba, addig tart. Hát, dehogynem. Ne mondjatok már ilyeneket. Törzsgárda volt régen, és mit tudom én. Most azok, akik ezeket a szerződéseket még ifjú korukban aláírták, bizony, ebben a hitben leledzettek. Ugye? Mariann, ezt szorgalmazták. Hív a vasút, vár a MÁV, meg legyen hű a MÁVhoz, legyen szófogadó a főnökeihez, viselje el a rigolyáit, fogadjon – tényleg – szót nekik, úgy öltözzön, ahogy ők kérik, azt tegye, amit ő szeret, tehát minden. Abszolút. Hát, Mariann, én igazán nem szoktam ezért szólni, tudod jól. Dehogy szólok. És akkor utána kap egy elbocsátó szép üzenetet. 40—50 éves nőkről… na most, ugye, a számvitel inkább a nőkről szól. Ugye, az el van nőiesedve az a pálya. Mit csinál majd magával? Ott van a gyerek, a család, hát… így van. Minden egyéb, ami ehhez rakódik. Hát, nem gondolom, hogy ezt a keveset is el kell tőlük venni. Hát, azért vagyunk, hogy majd találjunk rá, megoldásokat. Biztos, hogy a Hónig nem fog áthúzni a dragonja alatt senkit, hogyha ebben az ügyben olyan megoldást találunk, hogy senki, aki nem akar, ne

7

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. kerüljön el a vasúttól. Hm? Vagy az árbocára nem fog senkit felakasztani. Hát, ez nem megy. Itt van a konzultációra való felhívás, hát egy csomó ember… nem is tudom… rengeteg… hetven ember. Marha sok. És akkor ez még csak a kezdet, hogy ilyeneket is lehessen mondani. Hol lesz a vége ezeknek a dolgoknak? Hát, legalább várjatok már, hát itt még egy pár hónap, aztán akkor úgyis nyilván lesznek változások. Hát, lehet, hogy még több, lehet, hogy még kevesebb. Mit tudom én. Pont erről van szó. Hát, most miért kell előremenni a dolgokkal? Elmondtam már nem egyszer, nem kétszer. Hát, most a vasutasnak az lenne a feladata, hogy zárja a sorokat, aztán felkészüljön, ha rosszabb lesz, akkor a rosszabbra, ha ne adj isten, kedvezőbb szelek fognak fújdogálni, akkor meg azért lesz jó, hogy ez az egység létrejöhet. Nem pedig az, hogy most akkor majd megint ott az osztozkodás, hogy ki maradhat, ki mehet el. Ezernyi tragédia. Hát, ez hetven család, vagy nyolcvan család. Aztán tessék, tegyél köztük igazságot. Nem is lehet. Nem. Ebbe nem lehet beleegyezni, ebbe nem lehet belemenni. Ez embertelenség. Tényleg az. Nem. Találjuk meg azt a módot, hogy hogy… és nagyon rühellem azt, amikor olyan SMS-eket kapok, és tök mindegy, hogy kitől, hogy akik gúnyolódnak ezeken a dolgokon. Nem mondom meg, hogy ki írta, mert nem az a lényeg. De hát… azt mondja, hogy azt a hamis illúziót keltitek egyes emberekben, ha esik, ha fúj, nekik bérelt munkahelyük van. Márpedig bérelt helyek a piacon, meg a temetőben vannak, csak. Szóval, nem kéne így hozzáállni dolgokhoz. Tessék? Hát, mi? Én… hogy azt a hamis illúziót keltjük, hogy itt bérelt helyek vannak, holott az csak a piacon, meg a temetőben van. Nem ezt az illúziót keltjük, mi azt az illúziót próbáljuk fenntartani, ami nem is illúzió, hogyha valaki egy munkaviszonyt létesít, mondjuk egy ilyen cégnél, mint mondjuk, a Magyar Államvasutak is, ott bizony joggal számíthat arra, hogy van egyfajta életpálya, amin ha tisztességgel végigmegy, akkor utána el tud onnan menni mondjuk, nyugdíjba. Hát, ez a helyzet. Bármilyen hülyén is hangzik, és lehet, hogy nem piackomform, mondjuk. Azért is akartam azt, hogy eljöjjön a Sipos Sanyi. Nekem semmi bajom vele, na de hát egyelőre még ő a gazdasági igazgató. Hogy találjunk valami olyan megoldást erre a helyzetre. Mert, ha most ezt elengedjük, akkor utána el kell engedni az összes többit. Jönnek a… a pályavasúttal ugyanez lesz majd a probléma előbb-utóbb. Mielőtt még… hát persze. És hát egy csomó helyen. És, ha ezt a vasutas csak tűri, mint a birka, kivárja, na, a mai nap eltelt, ma nem én vagyok. Hú, de jó, megúsztam. Hát, tönkre fognak menni, betegek lesznek. A pszichológus meggazdagodik, mert annyiszor kilencezer forint, ahányan majd elmennek hozzá. Ez lesz az egy eredménye. Hát, nem lehet ezt csinálni. Most minden viccet félretéve, hát 40—50 éves embereket az utcára akarnak küldeni. Hát, mit csinál magával? Mariann, mondd meg, mi az úristent fog… fölakaszthatja magát. Munkáltató: Első körben lelki válságba kerültem. Sajnos, a… már egyébként a születésnapomon is gondom volt, hogy utoljára kezdődik „ha”-val az én számom, és akkor most még te azt mondod, hogy mint negyvenéves rongyot, ki lehet dobni. Szóval, nem értelek, Balázs. Tehát, most… igen. Tehát, azt gondolom, hogy nagyon sokáig kell még dolgozni, és azt, hogy MÁV-on belül ilyen típusú munkát, amiről az érintetteknél is szó van, tudunk garantálni még 20—25 évig, ezt te is nagyon jól tudod, hogy nem. Tehát, az automatizálással, a fejlesztéssel, ezek az adminisztratív típusú munkakörök folyamatosan szűnnek meg. Amit említesz, az a lista valamennyi, érintett munkavállalót tartalmazza. Azok közül jó néhányan vannak, akik már találtak helyet, tehát más munkakörökben. Azoknak a vizsgálata most folyik. Még semmi személyes elbeszélgetés nem volt, még semmi nem volt arra vonatkozóan, most kezdenénk el ezt a

8

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. folyamatot, hogy kinek, milyen lehetőséget hogyan tudunk felajánlani. Viszont, nekem lenne egy ajánlatom, mert látom, hogy mindnyájan, tehát ti is, meg mi is ugyanabban a cipőben evezünk, ugyanis egy ilyen átszervezésnél, átalakításnál mind a helyi humánpartnereknek, mind a helyi szakszervezeti képviselőknek, üzemi tanácstagoknak folyamatosan konfliktusuk van, hiszen a munkavállalók őket keresik meg, és kérik, hogy segítséget nyújtsanak. Én arra gondoltam egyébként, hogy csinálhatnánk egy olyan programot, ahol a mi kollégáink, most bocsánat, a humánpartner kollégák, meg a szakszervezeti képviselők is együtt lennének ott, hogy egyáltalán, mit mondjanak, miben segíthetnek, hogyan lehet, tehát, hogy tudjanak nyújtani egy olyanfajta támaszt a kollégának, hogy ne ezzel a frusztrációval kelljen szembenézni, hogyha most illúziót keltettetek. Tehát, azt gondolom, hogy ez is egy érdekképviseleti, és a munkavállalókat támogató magatartás, mert nagyon sok munkatárs, kolléga egyáltalán nem is ismeri a lehetőségeit. Tehát, a legtöbb problémánk abból van, most tudok mondani a szegedi KÖFI területen történtek, elbeszélgetések, és mondjuk, egy hét leforgása alatt három konkrét állás, megállapodás jött már létre. Tehát, a hetven emberből most ott tartunk, hogy azt hiszem, tíz körül van, akinek még nincsen olyan megoldása, hogy tudnánk, hogy mi fog vele történni. Na most, itt értelemszerűen nehezebb a helyzet, de tudunk adni olyan programot. Nézzétek, ezeknek a kollégáknak számítógépes ismeretük van, könyvelési ismeretük van, olyan rendszerek ismerete van, amivel azért mondjuk, meg tudnak élni, el tudnak helyezkedni, nem lehetetlen az állapot. Tehát, erre szükség van a piacon. Ha szükséges, csinálunk nekik ráképző tanfolyamot. Sok területen van egyébként olyan, hogy most is volt, hogy a pályás szakaszon, vagy csomóponton az adminisztratív feladatokat ellátó kollega szeretne elmenni nyugdíjba, vagy valamilyen támogatott nyugdíjlehetőségbe, és helyette erről a területről vesznek át, kollégát, aki egyben az adott szervezeti egységnek az eszközgazdálkodási feladatait is meg tudja oldani. A leltárellenőrző csapatból jó néhányan átkerültek már a pályás technológiai központba, onnan mentek el nyugdíjba. Tehát, folyamatosan csináljuk ezeket a cseréket, amiket tudunk, hogy olyan kollégákat engedjünk el a cégtől, akinek valamilyenfajta megoldása, ellátása van, illetve a másik az, hogy nem engedjük a felvételeket, tehát továbbra is csak a nagyon, nagyon sürgős esetben, és olyan esetben, amelyet biztos, hogy nem tudunk belülről pótolni, megoldani, akkor tesszük ezt. Tehát én azt gondolom, hogyha visszagondolsz év elején, a távírdász történetre, gyakorlatilag a lehető leghumánusabban, 88-szor körbejártuk. Most már nagyjából ott tartunk, hogy azoknak kellett csak, felmondással megszüntetni a munkaviszonyt, aki háromnégy állásból is válogatott, hogy hát ezt azért nem, mert ez ilyen, azt azért nem, mert olyan. Most bocsánatot kérek, ahogy te mondod, hogy határozatlan időre szerződött, nincsen ilyen értelmezése a Munka Törvénykönyvének, hogy nyugdíjig, mert akkor határozott idő lenne. Tehát, gyakorlatilag folyamatosan változó időpont. Erre mondtam azt, hogy egy tuti biztos, hogy mire mi jutunk oda, az én korosztályom, hogy nyugdíjba kell menni, addigra már nem kell nyugdíjba menni. Tehát… tessék? Ja. Na jó. Tehát, azt szeretném mondani, hogy ezek mind, mind persze, szubjektív tényezők, de én azt gondolom, hogy az egyénekre kellene fókuszálnunk, és ott egyéneknek megoldást találni. És nem az egyéneket, most bocsánatot kérek, félrevezetni, mert sehol sincsen arra garancia, hogy hosszútávon fognak tudni, kapni munkabért, ellátást. Hiszen, ha nincsen munka, amit el kell végezni, akkor miért is kapnánk, és milyen formában. Tehát én azt gondolom, hogy a felvetésedből és a problémából arra jöttem, és ez most egy teljesen új ötlet, mondjátok azt, hogy most ez jó, vagy felejtsük el az egészet, hogy

9

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. akkor azoknak a kollégáknak csináljunk egy ilyen típusú felkészítést, hogy tudják ott helyben kezelni ezeket a kérdéseket, ahol érintett eset van. Elnök: A VSZ és a PVDSZ is szeretne hozzászólni. Először a VSZ. VSZ: Nagyon szépen elmondtad, Igazgatóasszony, hogy mit kellett volna megcsinálnotok eddig. Nekem egy kicsit furcsa az, hogy először egy csomó pénzt kifizetek arra, kollegáknak, hogy vidékről följárjanak projektekre, mondjuk, mint a számvitelnél ez a debreceni hölgy is csodálatosan, gondolom, hónapokat följárt ide, Pestre, olyan projektre, dolgozni, aminek a következménye az lett, hogy a saját területén is összevonásra kerül, beintegrálásra kerülne, a központba. Majd utána kezditek azt, hogy hát, kellene valamit kezdeni az emberekkel, mert már a döntést meghoztuk, hogy Budapest központban lesz a történet. Hát, pont fordítva kellene szerintem, vagy lehetne párhuzamosan. Elmondtad, hogy ráképzések, majd most fogunk el… meg, majd kellene. Hát, miért nem csináltuk már meg eddig például, ha ilyen nagyütemű változásokat, szervezeti változásokat terveztetek el a társaság életében, hogy mondjuk, áttelepülési programot készítünk, átképzésekkel kapcsolatban programot készítünk. És könnyedebb lenne az élet, mert az emberek látnák azt, hogy van esélyük, lehetőségük arra, hogy valamilyen munkahelyük mindenképpen megmaradjon. Nem látjuk, például a számvitel területén sem látjuk, hogy mi az a műszaki fejlesztés, ami indokolttá, vagy lehetővé teszi, hiszen olyan ósdi dolgokkal dolgoznak, hogy én azt gondolom, hogy erre alapozni a jövőképet, bizony, bizony – a számvitel területén beszélek –, hát eléggé furcsa lenne. Jó lenne, hogyha beszélnétek arról, hogy milyen fejlesztéseket valósítottatok meg annak érdekében, hogy ez a szervezeti változás, ez úgy működjön, mint ahogy ez elvárható lenne. És valóban, szakszervezet, és ti, mint humán, mint humánnak is az az egyik legfontosabb, ha jól értelmezzük mi is, meg hát, ha ti is hittel valljátok, hogy az emberekkel foglalkozni kellene. Az emberi sorsokról. Mi nem nagyon szeretnénk olyanokat megélni, mint az előző időszakban, sajnos, az előző hetekben megnyitottam én is az e-mailt, nemcsak az a tragédia, amit Balázsnak írnak ilyen SMS-ben, hanem mondjuk, amikor megírják azt, hogy az első áldozata megvan ennek a szervezeti intézkedésnek. A hatvani kolleganőről beszélünk, aki öngyilkos lett. Tegnap hallottam a szombathelyi kollegával kapcsolatban. Fiatalemberek, kilátásnak látják az életüket, a helyzetüket. Én azt gondolom, hogy ettől egy kicsit felelősségteljesebben kellene a munkáltatónak is tárgyalni az érdekképviseletekkel. Magunk is azt kérjük, hogy ezeket a folyamatokat átgondoltan, és a humánum oldaláról közelítse meg a munkáltató, és velünk, szakszervezettel e tekintetben tárgyaljon, és folytassa a tárgyalásokat, le úgy, hogy ezeknek az embereknek az emberi sorsukat megnyugtatóan rendezettnek lássuk. VSZ: Én csak folytatnám, és csatlakozva az Alelnök úr mondanivalójához, mi támogatni tudjuk, gondolom, ezt az ötletet, Igazgatóasszony, és ennek a gyakorlati példája is egyértelmű, pontosan a szegedi KÖFI-vel kapcsolatos humánfelmérés. Ugye, amikor a kollegáknak az elhelyezését vizsgáljuk az adott területen, nyilvánvalóan a szakma adott képviselője, vagy adott munkáltatója tudja azt, hogy melyik kollegát, hogy tudja alkalmazni. Számunkra azért az elfogadhatatlan, hogy ő a saját kútfőjéből kipattanva, bizonyos kollegákat el tud helyezni bizonyos munkakörökbe. Esetleg azt a kollegát, mondjuk, aki egyrészt tagunk is, de nyilvánvaló, a szakszervezeteknek az a feladata, hogy a tagjainak megtartsa a munkahelyét, azt meg, az a munkavállaló, aki

10

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. adott munkakörben rendelkezik tudással, tapasztalattal, netán ne adj isten, még elég komoly munkaviszonnyal is, annak a kollegának meg csak egy ilyen kijelentést teszünk, hogy van neked elég pénzed. És akkor aláírat vele a humán egy olyan papírt, hogy számára elfogadható munkahely… Munkáltató: …hogy mi történt, mert például, ennél kifejezett programot kértem arra vonatkozóan, hogy személyre szólóan, mindenkinek, az összes munkakört, begyűjtöttük az összes üres munkakört, ami létezik az országban, hogy felajánlják, megtörténjen. Ha ebben is valami probléma keletkezett, akkor a jövő hét első napján szeretném felelősségre vonni az illetékes kollégát. Tehát, tényekkel akkor. VSZ: Igazgatóasszony, a tényeket tudom prezentálni, csak most annyit engedj meg, hogy elmondjam a sztorit, név nélkül is. Kiskunfélegyháza állomáson tartott a humán, felmérést, ha jól tudom, kiskunfélegyházi KÖFI-vel kapcsolatos, ott lévő munkavállalóknak volt egy felmérése, a múlt héten megkeresett a kollega, hogy volt egy ilyen felmérés, és kétségbe esve keresett meg, hogy ő már itt van, 55 éves, és egy olyan papírt írt alá, mert felháborítónak tartja, hogy egy kollegájának fölajánlanak egy olyan munkahelyet, ahol előzőleg ő ott ledolgozott húsz évet, megfelelő tapasztalatra tett szert, neki mégis egy olyan papírt kellett aláírni, hogy számára a humán nem tudott fölajánlani semmit. Mert ráadásul még, a munkáltatója, a csomóponti főnöke azt mondta, hogy van neked elég pénzed, nem kell neked ezért ugrálni. Nem mondok nevet… vagy Kiskunhalas, bocsánat. Igen. Ezért mondom, Igazgatóasszony, hogy itt akarom díjazni azt az ötletet, hogy mielőtt még bármiféle felmérés kezdődne a humán részéről, akkor legyen ott a szakszervezet képviselője. A munkáltató igenis, adja át azokat a lehetőségeket, amelyek megmondják, hogy melyik munkavállalót, vagy milyen betöltetlen pozíciók vannak. Tehát, azért ez pont itt lenne jó ennek az egyeztetése, itt lenne a szerepe, és itt lenne az egyénnek az érdeke, meg itt lenne a szakszervezet érdekképviselete is. Munkáltató: Na most akkor, Kiskunhalas 55 éves urát megvizsgáljuk, meg a papírt, hogy mit ajánlottak fel neki, és mi történt, mert ez volt az a dolog, amire egy hónapon keresztül készültünk rá, hogy mindent pontosan tegyen. Ha ennek ez a kimenetele, akkor ennek vannak egyéb következményei is. Egy. Kettő. A munkavállalónak, mindenkinek választási lehetősége van, hiszen nem kipécézett, tehát pont ez volt, amit én kértem, hogy az összes munkakört lássa, azt, ami egyáltalán karrierportálra fel lett tetetve, meghirdetve, kilistázva, hogy szabadon tudjon jelentkezni. És éppen ez volt az, tudtommal voltak is Ferencvárosban, hogy az adott szolgálati hely, ahova meg, kerül, az válassza ki azok közül, hogy ki az alkalmas, és kivel akar együttdolgozni. Tehát, ne az legyen, hogy egy az egyben oda van adva. Tehát, ez a mondás. Tehát, ezt a részét már megcsináltuk a felkészítésnek. Ami nekem hiányzik a rendszerből, az, hogy az információ hogyan jut el a munkavállalókhoz arra, hogy milyen álláshelyre lehet jelentkezni, hogy mi jár neki, milyen formában. Tehát, én gyakorlatilag azt szeretném, és azt én nem bánom, hogy szakszervezeti képviselő, vagy humán munkatárs, vagy besegítő asszisztens, hogy legyen olyan ember, akihez bármikor ezekben a témákban, tehát legyenek olyan emberek, akikhez oda lehet fordulni, aki tudja, hogy mit lehet, hogyan lehet neki, nyújtani. Egyet nem szeretnék semmilyen körülmények között. Az, ami a Balázsnak az SMS-ében van, hogy azt ígértétek, hogy… tehát, az, hogy ezeknél a megbeszéléseknél melyik szakszervezet, hogyan van ott, akkor átmegyünk abba

11

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. rivalizációba, és ahhoz én nem asszisztálhatok munkáltatóként, hogy melyik szakszervezetnek a tagjai maradnak meg. Licitáljatok egymásra, oldjátok meg, ahogy tudjátok, a dolgot. Egyet kérek, elfogadni, mint munkáltató, én nem… tessék? Mind a kettő, és a többi, meg semmi, szóval azért hagyjuk ezt a dolgot. Tehát, ez, azt gondolom, hogy bocsánat, ez nem méltó azokhoz a kollégákhoz, akik ilyen helyzetbe kerülnek. Mert őket nem az érdekli, hogy melyik szakszervezetnek a tagja, hanem az, hogy hogyan… tessék? Na. Nem minősítem, mert A és B között nincs összefüggés. Tehát, én azt gondolom, hogy akkor tudunk ezeken a rendszereken javítani, hogyha konkrétumokkal megyünk tovább. Na most, a számviteli szolgáltatásra vonatkozóan, most megszületett az a döntés akkor, hogy a két területen, adott idővel megszűnik a tevékenység. Mert most az nem igaz, hogy egyik napról a másikra el lehet dobálni kaszát, kapát, tehát ennek van egy ütemterve, amit le kell bonyolítani. El kell beszélgetni az összes kollégával, és megnézzük azt, hogy kinek, mit tudunk nyújtani. Illetve nekem, megmondom őszintén, az a láb hiányzik, amit nagyon nehezen tudunk kezelni, és ezzel kapcsolatosan bármilyen előrevivő ötletet is fogadok, hogy gyakorlatilag akkor is felelősen segítettünk egy kollégának, ha nem a MÁV-on belül tudunk neki helyet találni. Tehát, hogyha mi fel tudjuk arra készíteni, hogy azt kéri egy másik munkáltató, hogy még, ha egy ilyen tanfolyamot elvégez, akkor ő felveszi. Például, a START-osokkal beszéltem. Most az egy kérdés, hogy a számviteli szolgáltatóból hány olyan ember van, aki például utazó, vagy pénztáros munkakört vállal. De, azt mondták, hogyha mi vállaljuk, hogy kiképezzük őket, tehát addig a MÁV-os munkaviszonyban van, akkor ő utána tudja foglalkoztatni. Most az egy kérdés, hogy megfelelő, nem megfelelő, hogyan felel meg, de van egy ilyen helyzet is. De, ez csak MÁV-on belül. Na most, nekünk kell az adott térségben, segítség, aki tudja, hogy konkrétan ott milyen foglalkoztató települ oda, hogyan megy, tehát aki tulajdonképpen egy karrierˇtanácsadást tud nyújtani. Ezeket rá kell szervezni, meg kell nézni. Tudom, hogy nagyon kényes, hiszen számos ilyen programot sikerült végigvinni. Egyetlenegy dolog van utána. Abban az órákban, meg azokon a napokon, heteken, nagyon utálnak az emberek. De, néhány évvel később pedig nagyon, nagyon hálásak. Elnök: Akkor, hallgassuk meg a PVDSZ-t is. PVDSZ: A magunk részéről valóban támogatnánk a munkáltatói jogkörgyakorlók valamilyen továbbképzését, velük való foglalkoztatást, a humánproblémák kezelése tárgyában, mert hát, nem ritkán, és nemcsak ilyen komoly ügyekben, mint egy munkaviszony megszüntetés, hanem egy egyszerű munkaszerződés-módosítás esetében is minősíthetetlen az eljárásuk. Ugye, az az általános gyakorlat, főleg, ahol térben a munkáltatói jogkörgyakorló mondjuk, három kilométernél messzebb helyezkedik el a munkavállalójától, hogy egyszerűen, egy munkaszerződés-módosítást postán, vagy futár útján eljuttatnak azzal, hogy írja alá, azt, küldje vissza. Szóval, az a minimális dolog, hogyha egy munkáltatói jogkörgyakorló valamilyen, ilyen típusú akcióra szánja el magát, ami lehet akár egy indokolt lépés is, személyesen elbeszélget az érintett munkavállalóval, megmondja, hogy miért gondolta így, mit szeretne, miért van erre a dologra szükség, és kezdeményezi nála személyesen a munkaszerződés módosítását. Esetleg lefolytatnak egy valós alkut, hogy mondjuk, kétszáz forinttal, akár csak jelképesen is, megemelje a fizetését. Most ezek az ügyek, ezek mindennaposak a MÁVnál, és tömegesek. Tehát, nem megfelelően állnak hozzá, talán idő, talán megfelelő képzettség hiányában, a munkáltatói jogkörgyakorlók a feladatukhoz. Ugye, úgy

12

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. gondolják igen gyakran, hogy ez nem is az ő dolguk, ezt majd a humánpartner valahogy lebonyolítja, aki esetenként a dolog adminisztrációs részével van csak, tisztában, a dolog tartalmi oldalát nem igazán látja át, hogy miért van erre szükség. Tehát, itt egy képzésre szükség van, de ez a mai problémáinkat nem fogja megoldani, ez azon segíthet, hogy mondjuk, három év múlva ezek a folyamatok normálisabban zajlódjanak a MÁV-nál. Én itt a számviteli létszámcsökkentéssel kapcsolatban arra a konkrét dologra kérdeznék rá, hogy ugye, az nyilvánvaló, hogy ennek az akciónak a végkimenetele a negyedik negyedévet érinti, és ezért nincs benne a harmadik negyedéves foglalkoztatási tervben. Benne van viszont, újfelvétel oldaláról, egy 18 fős, szeptember 1-jével megvalósuló létszámfelvétel, amely kifejezetten számviteli szakelőadó, pénzügyi szakelőadó, munkakörökben történik, zömében budapesti területre, ahol egyébként egy 26 fős távozást irányoz elő a terv. Hogy ez mennyiben és hogyan van összhangban, ebben a dologban, erre kérdeznék rá konkrétan. Köszönöm. Elnök: Akkor, megadom az MTSZSZ-nek is a szót. MTSZSZ: Üdvözlök mindenkit. Nekem egy kicsit problémám van ezzel az egész ütemtervvel, és ezt már azt hiszem, a múltkor is, mikor tárgyaltunk róla, akkor is beszéltük. Néhány apró dolgot nézzünk már, tisztán. Az eredeti számviteli szervezeti átalakítási rendszer ugye, arról beszél, hogy mínusz Gépészeti Zrt. A miniszter elvtárs, és népi kisegyüttese meg ugye, azzal fenyegeti itt a népeket, hogy a Gépészeti Zrt-t beolvasztja valahova. Tehát, magyarra lefordítva, ennek a számviteli tevékenysége előbb-utóbb valahol meg fog jelenni. A másik, hogyha én jól emlékszem, ugye, Kunné Porkoláb Andrea nagyasszony azt mondta, hogy szakmailag szét fogja szedni, területekre, hogy mit tudom én, Szombathely, ingatlan, satöbbi, satöbbi. Tehát, szétszedik így a területeket. Azt én kötve hiszem, hogy a Gépészeti Zrt. számviteli szervezete ilyen szinten, területileg föl van osztva. Tehát, magyarra lefordítva, most az fog bekövetkezni majdnem, amit a Robi mondott, hogy ki fogunk rugdalni most egy zsák embert, mit tudom én, Szombathelyről, majd utána januárban, hogyha létrejön ez a csodaszervezet, akkor meg, föl kell venni. Tehát, pénzügyi hatékonyság szempontjából azért én ezt nem látom, hogy így lenne. A másik, hogy akkor ott, a szervezetnél rákérdeztünk, és azt mondták, az egész koncepció egy önálló SSC-re van fölépítve, kvázi, ők el fognak menni egy önálló… ez van bent a jegyzőkönyvben, tehát ezt mondták bele. Innentől kezdve ugye, megint visszatérünk ahhoz az alapkérdéshez, hogy lesznek-e ők önálló SSC, vagy mi fog történni. Tehát, az a probléma, lehet, hogy én rosszul látom, hogy amikor utoljára a Minisztériumban voltunk, és ott kaptunk egy elég szűkszavú tájékoztatást arról, hogy mit szeretne a Minisztérium, meg erről, amiről tárgyalunk, a kettőt én nem látom, hogy teljes mértékben fedné egymást. És akkor próbáltam finoman fogalmazni. Én azért azt javasolnám, hogy legalább valami állásfoglalást ez ügyben be kéne szerezni a Minisztériumtól, hogy akkor most mesélje már el, hogy ténylegesen, akar ebből valamit csinálni, nem akar belőle valamit csinálni, mert lehet, hogy akkor az a hetven, az nem hetven, hanem csak ötven, vagy negyvenkilenc, vagy hatvankettő, vagy akármennyi. Ez az egyik. A másik, arról is beszéltünk akkor, hogy miért kell Budapestre központosítani mindent, amit, hogyha hatékonyságról és költségcsökkentésről beszélünk, azt tudjuk, hogy a budapesti munkaerő a legdrágább, a létező legdrágább. Miért nem lehet elvinni szervezeteket, jobbra, balra. És miért nem lehet elvinni mit tudom én, részeket Debrecenbe, Szegedre, akárhol. Miért kell megszüntetni mindenhol, mindent. Egyébként meg, azt kell, hogy

13

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. mondjam, hogy van erre Magyarországon példa. Ha én jól tudom, a Magyar Postának hasonlóképpen működik a logisztikájának egy része, hogy ilyen szinten vannak szétszedve. Tehát, nem minden Budapestre van központosítva. Azt azért én minden további nélkül javasolnám, hogy legyenek szívesek már megnézni az Andreáék ilyet is. De, ezt elmondtuk nekik a múltkor is. És ne a MOL-hoz, meg a MATÁV-hoz, meg jobbra-balra rohangáljanak, ahol jellemzően SAP rendszereket használnak, aminek, mint tudjuk, egy picit talán a műszaki paraméterei, ha itt már műszaki fejlesztésről beszélünk, egy nagyságrenddel talán jobbak, mint a miáltalunk használt GIR nevezetű csodarendszer, amit szerintem már réges-rég ki kellett volna dobni a büdös francba, mert nem ér az egész egy nagy határ szamócát sem. És ezt tudjuk, mert nem lehet vele egy csomó dolgot megcsinálni. Hiszen, már réges-régen meg lehetett volna csinálni az automatikus anyagmegrendeléstől kezdve a könyvelésen keresztül, mindent. És ebbe az irányba kellene elvinni a dolgot. Egyébként meg, amiről itt beszéltünk, hogy le kellene ülni egy valamilyen közös dologban, igen, le kellene ülni. Ha jellemzően ez az év utolsó negyedévére tevődik, talán itt az előrejelzések alapján lesz néminemű elmozdulás a gazdasági területen is, és jellemzően, azért hogyha én jól látom, vagy jól veszem ki, ezek a hölgyek jellemzően inkább a pénzügyi, számviteli szféra, és ezen belül is inkább a pénzügyi szférához, ami országosan lefedettebb, és azért azt szerintem, mindegyikünk tudja, hogy a pénzügyi szférában a fluktuáció igen nagy tud lenni. Tehát, hogyha akarunk nekik segíteni, akkor valószínűleg abba az irányba kellene elmenni, és abba az irányba kellene őket eltolni, akár még úgy is, hogy az itt létük alatt valami pénzügyi alapképzést próbálunk nekik biztosítani ahhoz, hogy akár egy bankba, vagy akár egy valamilyen pénzintézet irányába el tudjuk őket tolni. Mert szerintem, annyira nagyon sok könyvelő nincs az országban. De, igen, ehhez kellene ismerni a munkaerő összetételét, meg a hozzáállását, meg az életkorát, mert azért ott sem isten igazándiból jó mindenki. A pénztárosnak átképezzük, című vonalról meg csak annyit, hogyha én megint jól tudom, ugye, a START folyamatosan azon küzd, meg azt várja, hogy bekövetkezzen a pezsgődurrogás december 31-én, mert addig van foglalkoztatási garanciája a pénztárosokra. Véleményem szerint azzal csak a problémát elodázzuk, és áttesszük a MÁV-tól a START-ba a leépítés kérdéskörét. Köszönöm. Elnök: Elég sok hozzászólás hangzott el, megadom a munkáltatónak a válaszra a lehetőséget. Munkáltató: Az első a számviteli szakelőadó felvétel kérdése, beállítva szeptemberre, és mellette az elküldés. A leltárellenőrzési – igaz? – az a budapesti és a ruhaellenőrzési tevékenység az, amelyik megszűnik, ahogyan az anyagban benne volt. És szeretnének tapasztalattal rendelkező könyvelőkkel pótolni a szolgáltatás megfelelő minőségére. Na most, értelemszerűen, hogyha többen vállalják, és ezért fontosak a vidéki elbeszélgetések, ha többen vállalják, és tudunk valamilyen, mert gondolkodunk valamilyenfajta olyan programban, hogy felvállalják azt, hogy átmennek a másik városba, dolgozni, akkor értelemszerűen kevesebb embert kell felvenni. Tehát, ezért van jelentősége annak, hogy ezt el tudjuk kezdeni. Tehát, ez a létszámtervnél így alakul. A Gépészeti Zrt. kérdése. Tehát, a Gépészeti Zrt-nél a könyvelési, pénzügyi tevékenység a társaságon belül van. Nem országos szinten van egyébként, legjobb emlékezetem szerint a gépészetnek a back office-a, hanem Szolnokra és Budapestre koncentrál. Nem is kell neki országosan, és nem is óhajt országosan semmilyen körülmények között. Tehát, ott már megtörtént a back office centralizáció. Tehát, gyakorlatilag, ha és amennyiben az a

14

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. döntés születne, hogy a MÁV számviteli szolgáltatásának valamilyen utód szervezetet csináljon, az semmi más, simán oda lehet hozzácsatolni, ott már megtörtént ilyen formában a centralizáció. Tehát, minden ilyen egység, gyakorlatilag azt tudjuk, és a más számolásoknál is az van, hogy lehet, hogy nem a legolcsóbb munkaerő, és megoldást jelenti a budapesti helyzet, csak nekünk most a budapesti területi, szervezeti egységünkben van fizikálisan a legtöbb ember. Tehát, hogyha bármelyiknél úgy döntünk, hogy nem Budapest a központ, akkor kell a legtöbb embert elbocsátani, mert ráadásul Budapestről végképp nem vállalják fel, hogy vidékre menni, más területre. Tehát, ez nekünk is egy ilyenfajta tudathasadásos állapotot okoz, hogy hogyan lehetne ezt dönteni, mert egyébként kommunikáció szempontjából nagyon jól jön ki, láttam én is a Pécs mellett átadott új, mit tudom én milyen központot a Postánál, tehát ezt a döntést kell meghozni akkor, hogy Budapest, vagy nem Budapest, de ha nem Budapest, akkor van a legnagyobb elbocsátás, mert területileg itt foglalkoztatottak vannak legtöbben. A szervezeti átalakítások ezt indukálják. Azt, hogy megkérdezni a Minisztériumot, hogy mit gondol erről, vagy arról, azt gondolom, hogy kérdezzük már meg abban, amiben illetékes, hogy mit gondol a munka alkalmassági vizsgálatról, mit gondol a menetkedvezményről, mit gondol a képzési rendeletről, mit gondol, mit gondol, mit gondol az Üzleti tervünkről, mit gondol… szóval, sok mindenről meg tudnám kérdezni, hogy milyen típusú döntés születik, megkérdezni meg lehet, soha a büdös életben nem fogunk arra választ kapni, hogy akkor a számviteli szolgáltatást most éppen ezen… legfeljebb hülyének néznek, hogy miért kérdezünk ilyet. Hát, hiszen ez a szervezetnek a belső belügye. Ő egy dolgot vár el, hogy minél olcsóbban működjünk. Tehát, a technológiai alapja egyébként ennek az egész számviteli átalakításnak, ott van benne. Az egykapus számlabefogadási és igazolási rendszer. Tehát, tulajdonképpen ma az egyik legnagyobb feladatunk az, hogy az országban a számlák, a számlát igazoló ember, illetve a számlát könyvelők között utazik. Tehát, most a humánnak az eszközeit, ha jól emlékszem, Szegeden könyvelik, és akkor aláírok valamit, majd két hét múlva odakerül a szegedi könyvelőhöz, közben már van egy beszámoló, aminél azt hiszem, hogyha én már aláírtam, az megtörtént, de még a könyvelésbe nem került bele, és akkor jönnek a magyarázatok, meg a kérdések tömkelege. Tehát, tulajdonképpen ebben a formában nem működőképes. Na most, a döntések legtöbbje a gazdasági típusú döntések, alapvetően a közbeszerzéssel, a beszerzés központosításával azért Budapesten történik. Tehát, ez adja a másik oldalról, tehát a létszám mellett is azt, hogy miért Budapest környéki dologban foglalkoznak. Az egyéb felvetéssel kapcsolatosan azt mondom, hogy továbbítjuk a számviteli szolgáltatónak, hiszen számos egyeztetést kell majd még ebben a témában folytatni, hogy azokat gondolják meg, és nézzék meg. És a felvetett kérdés, hogy SSC, nem SSC. Tehát, tulajdonképpen, ha azt a bizonyos alapítói határozat, vagy levél, ami megszületett a MÁV átalakítása témájában, tehát messze nincs szó… kommunikáció van, meg összevissza újsághírek vannak. Tehát, egy idő után, megmondom őszintén, hogy az újsághíreknek a híralapja számomra tart a nullához, mert gyakorlatilag annyi összevisszaságot, amit megjelentettek már ebben a témában, hogyha az egy, vagy másfél hónap alatt megjelent cikkeket egymás mellé tesszük, akkor gyakorlatilag mind egymásnak ellentmondó történet. Hivatalos alapítói döntésünk egyetlenegy dologról van, arról van, hogy vizsgáljuk meg azt, hogy milyen struktúrában, milyen formában tud működni, illetve hogyan tudunk megfelelni annak a feltételnek, hogy a személyszállítás és a pályavasúti tevékenység közvetlen állami tulajdonban lévő társaságban tudjon működni. És egy kumma szó nincs gépészetről, egy kumma szó nincs Trakcióról, annak a dolgairól. Én, amilyen fórumon voltam, ha jól

15

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. emlékszem az ünnepi fórumon, akkor arról beszéltek, hogy privatizációról sincs szó, összeolvadásokról nem hallottam. Tehát, az, hogy a Gépészet, az egy kérdés, hogy az a vagyonkezelő típusú társasághoz tartozik, vagy a START-hoz tartozik. De tulajdonképpen, ha a START leányvállalata, akkor is egy önálló vállalat, önálló könyvelése. Tehát, ez ennek a lába. Na most, ez egy kérdés, hogy és a szolgáltató típusú szervezetek hol működnek. Mert például, én, ha a saját területet vesszük, akkor el nem bírom képzelni, hogy egy önállóvá váló pályavasút egyébként milyen alapon szolgáltat a Cargónak, a START-nak, a Gépészetnek, a Trakciónak, bérszámfejtési szolgáltatást. Tehát, tulajdonképpen a humánszolgáltatónak sem nagyon van meg ilyen formában a helye. Tehát, egy ilyen SSC típusú szervezet, vagy SSC típusú hely kikéri magát. Na, de innentől jönnek azok a kérdések, amit szerintem, amikor elgurítja a Kapitány Szabó Attila a legjobban értesült cikkét, messze át nem gondol, hogy hogyan lehet finanszírozni, milyen a tőkemegfelelése, miből lesz bevétele, hogyan szerződik, honnan van annak informatikai rendszere, hogyan lehet a fejlesztést megvalósítani. Mert hát, ócsárolhatjuk a GIR-t is, de hát bármilyenfajta gazdasági elszámolási rendszerváltoztatás milliárdokba kerül, tehát egy új rendszer bevezetése. Tehát, most akkor mit csinálunk? Tehát, kidobunk mindent, ami eddig volt, és akkor csinálunk újat egyéves programnál, és nem tudjuk, hogy hol tartanak, mi tart, hogyan. Vagy, ezt fejlesztjük tovább, és lehet, hogy tudjuk, hogy nem jó. Szóval, ezeket a döntéseket, azt gondolom, ezeket a döntéseket hozzák meg az illetékesek. Amiért meg, mi felelősek vagyunk, azzal, hogy minél hatékonyabban tudjon működni a szervezet. Tehát, ezt tudom mondani, hiszen, most elnézést kérek, van egy hivatalos programunk, van egy ez évi Üzleti tervünk, van egy tervtervezetünk, amit már kétszer jóváhagyott az Igazgatóság, a Felügyelő Bizottság másfélszer, vagy nem tudom, hogy. Tehát, gyakorlatilag valahol, valamihez kell igazodni, és feladatokat… vagy azt mondjuk, hogy nincs Üzleti terv, nincs semmi, kész, leülünk, nem csinálunk semmit. Nem tudom. Tehát ez nem hozzáállás. Nagyon, nagyon… ezt a dilemmát. Az Igazgatóságunk, mint megfelelő hatáskörrel felruházott testület, elfogadott egy üzleti tervet, a munkaszervezetnek ehhez igazodnia kell. Elnök: Közben láttam a kezeket a munkavállalói oldalon. VDSZSZ először. VDSZSZ: Igen. Hát, a Mariann ilyen fényes szelek típusú… igen. Na. Tehát, volt ilyen film, és ott lobogtak a hajak, meg mit tudom én, minden volt, aztán mi lett belőle. Azt nem értem, hogy… mi épült fel? Ja. Biztos, valamiért ült. Hát, itt az eredménye. De, Mariann, hát a MÁV-nak volt egy nagy stratégiai hada, ugye, a Bella Balázs fémjelezte. Hát… igen, most már nincs, úgy tudom. Most nem tudom, hol vannak ezek a kőbevésett alkotások. Mi hasznosult belőle. Hát, éveken keresztül, a stratégia lázasan ténykedett. De, a MÁV-nak félévente, de évente mindenképpen, született egy hosszú távú koncepciója. Ezek föllelhetőek, bár én nem őrzöm már, mert akkor a… egy darabig őriz… na, azért mondom. Na most akkor, ugye, akkor a mostani, az mennyire tekinthető… hát erről… akkor, nem tudom, miről vitatkozunk. Szóval, ez megint átalakult ilyen üzemi négyszögszerűség, meg termelési tanácskozássá az itteni beszélgetés, hogy most mi lesz majd a számvitellel, hogy lehet ezt jobbá alakítani, mint ahogy most van. Mariann, megmondom neked úgy, ahogy van, a legkevésbé érdekel. Az a helyzet. A legkevésbé érdekel. Ide van írva, a következő konzultáció kezdeményezése csoportos létszámleépítés kapcsán. Itt szó nincsen arról, hogy valamifajta együttgondolkodás, hogy hogyan… arról nem is szólva, ugye, hogy

16

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. meghivatkozza az Mt-t is, itt sorolja, hogy mik az okai. Területi egységek megszűnése, tevékenység megszűnés. Hatékonyság növelése a feladatok központosításával. Mariann, a hatékonyságot, én 85-ben jöttem a vasúthoz, azóta mindig azt olvashattam, meg még talán én is leírogattam, hogy a hatékonyság javul. Na most, hogyha csak 2%-ot javult a hatékonyság, akkor már baromi hatékony a cég. De, minden évben javult a hatékonyság. Komolyan mondom, minden évben javult. Mindig minden jobb volt. De most, figyelj, én még azt is megcsináltam – ugye, nosztalgiázom ezekkel a dolgokkal –, amíg a technika nem tette lehetővé, addig csak a… hát, addig macerásabb volt a dolog, mert újra le kellett írni ugyanazt. Legépeltettem, csak a dátumot cseréltettem ki, rajta. Aztán, sikerült egy fénymásolót szerezni, utána egyszerűbb volt a dolog, mert csak ki kellett festeni a dátumot, és lefénymásoltam ugyanazt. Senkinek nem tűnt fel. De, ez így ment éveken keresztül. De, tényleg nem tűnt fel senkinek, hogy ugyanazt olvassák, de rendben volt minden. Most már másolni se kell, mert ott a gép. Igen, most már jönnek az elektronok, ahogy azt bátorkodtam megírni ott az e-mailen. Tehát, továbbra is az az álláspontunk ebben a dologban, a szép mondatok meghallgatása ellenére is, hogy egyetlenegy embert, aki a MÁV-tól nem akar elmenni, nem lehet a MÁV-nak elküldenie. Az az alapeset. Nyilvánvaló, hogyha rossz fát tesz a tűzre, az megint más. Mondjuk, berúg, mert most az nagy izé… berúg például. Megszondáztatják, vagy nem tudom, mit csinál, csúnyán néz a főnökére, vagy valami. Szatír, például, az más. A szatírt is mondjuk… na jó. A szatírt nem küldték el. A MÁV-nak van egy szatírja is. Az is kell, hogy legyen, mert úgy az igazi, hogyha van egy szatírunk is. Nem baj, jó, ha van. Ne menjen el. Ne menjen el Mariann, senki. Abban persze, hogy segítünk, ha tudunk, felkutatni, ha nem dugdossátok előlünk el az információkat. Mert ez is egy érdekes dolog, hogy a szakszervezet, az a világ gonosza, akire vigyázni kell, nehogy valamit is megtudjon. Bár, nem igazán értem, hogy mi ez a nagy rohadt titkolózás, mert hát, ugye, mint felügyelő bizottsági tagként is bármit megtudhatunk, ugye? Bármilyen nyomorult anyagot meg kell mutatnotok, de még evvel sem élünk. De, például ezek a kivonatok, hogy van egy döntés, annak egy kivonatát velünk közlitek, nagyon finoman, burkoltan, majd utána… VDSZSZ: Előterjesztés az érdekképviseletek számára. VDSZSZ: Igen. Az külön van, az külön, azt át kell írni. Nem tudom, miért kell átírni. Szóval, miért nem jó ugyanaz? Tehát, most mi okosabbak vagyunk, vagy hülyébbek vagyunk szerintetek, mint mondjuk, az Igazgatóság fennkölt tagjai. Hogy gondolod? Okosabbak vagyunk. Helyes. Akkor, azt javaslom, hogy akkor nem kell megfésülni az anyagot. Ha okosabbak vagyunk… Munkáltató: …kevesebb kell, éppen ezért. VDSZSZ: A kevesebb is elég. Jó. A kevesebb is elég. Értem. Jó. Oké. Tehát, akkor azért kapunk kevesebbet, mert mi… ezt majd rögzítjük, hogy a Mariann ilyen jó véleménnyel van rólunk. Ezt jóváírjuk, ez nagyon örvendetes. Legyezgeti a hiúságunkat most ez a dolog. De, mégiscsak ugye, ilyen fésült információk vannak. És megint el akartál bennünket itt altatni szépen, hogy itt gyakorlatilag semmiről nincs szó, majd összeül a nagy csapat, mit tudom én, jön a Porkolábné, meg mit tudom én. Nem, bocsánat. Kunné, mindegy. Jön a Kunné, Tamással, és akkor majd itt erről elbeszélgetünk. És akkor majd mindenkinek nézünk egy helyet, jön a bizottság elé, és

17

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. akkor, mint a sorozásnál, na, te hova szeretnél elmenni, és akkor majd… ugyan már, Mariann, hát szó nincsen erről. Hát itt ezek eldöntött tények. És az a baj, hogy… Munkáltató: Dehogy eldöntött… VDSZSZ: Jaj, dehogynem eldöntött, hát, hogyne lenne eldöntött tény. Itt van. Itt van a végrehajtás időpontja is, itt van benne. Munkáltató: De, Balázs, bocsánatot kérek, de egyetlenegy dolgot. Tehát, biztos mindenki nagyon korrekt, gerinces. De, azt gondolom, hogy azt a munkáltatói jogkörgyakorlót, vagy szervezeti egységvezetőt, aki részt vesz az anyag kidolgozásában, és eljutunk abba a stádiumba, hogy neki segédkezni kell a kollégákat, bocsánat, ha valaki vezetői feladatot vállalt, akkor néha azt is felvállalja, hogy a süllyedő hajón a kapitánynak utolsóként kell elhagyni, de el kell hagyni a fedélzetet. Tehát… na. De, most akkor azt szeretném ezzel kapcsolatosan mondani, hogy abban azért, azt gondolom, egy kicsit el kellene gondolkodni, hogy mennyire korrekt az, hogyha ez a személy közben beáll szakszervezeti érdekképviselőnek, és gyakorlatilag ez útonmódon próbálja megoldani a helyzetet. Tehát én csak hangosan gondolkodtam. Ja, gondolkodni lehet. Jó. Tehát, azt szeretném ezzel kapcsolatosan mondani, hogy én ezért hívom fel, tehát, hogyha már a szervezeti egységvezetőnek tudathasadásos állapota van, és nem tudja eldönteni, hogy vezet, vagy érdeket képvisel, akkor, ha ezt együttesen teszi, akkor csináljuk együtt, és úgy működjön közre. De, ezt nem teljesen tudom abszolválni. Tehát, az elektronok áramlása, az egy kicsit áruló volt, mert az elektronok áramlásánál tudtuk, hogy csak még a vezetői kör, mint véleményezés céljából kapta meg, és ezek után gyorsan eláramlott az elektron, tehát innentől kezdve már biztos, hogy ő akkor… tehát, azt gondolom, egy vezetőnek felelőssége van azzal, hogy mi történik a munkavállalóival. Nemcsak abban vállal felelősséget, ezt szoktam mondani, könnyű felvenni új munkatársat, de bocsánat, az is hozzátartozik, hogy amikor nincsen munka, akkor pedig el kell bocsátani. Na most az azért nem egy korrekt magatartás, amikor, mint vezetőnek, ilyen típusú feladata van, akkor gyorsan átáll érdekképviselőnek. Elnök: Reméljük, hogy a VSZ-hez pozitronok érkeztek, úgyhogy megadom a szót. VSZ: Ja. Mondjuk, megkérdeznénk szívesen, hogy projektpénzt fizettetek-e ennek a hölgynek, akiről az előbb én is beszéltem, mert lehet, hogy egyre gondolunk, aki részt vett ebben a projektmunkában, és aztán, hát most meg megpróbálják helyrehozni a dolgot, ami már nem sikerül, mert ugye, a döntés megszületett ebből a papírból, hogy a számvitel milyen formán lesz átalakítva. Említetted a budapesti létszámot itt a számvitelnél. Nincs jelentősége neki, de azért érdekes lenne, hogyha megnéznétek azt, hogy mennyi budapesti dolgozik a budapesti régióban, és mennyi vidéki ember jár. Szerintem, nagyobb arány az, aki vidékről jár föl, Budapestre. De, nincs jelentősége ennek a kérdésnek, csak ezt tényként állapítom meg, hogy szerintem azért vidéki. A budapesti agglomerációból járnak inkább. Talán még egészen Kálig, vagy Adácsig is el merek menni. Igen?

18

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. Munkáltató: János, igazad van, megnéztük. Ez teljesen igaz. Tehát, nem Budapest város, hanem Pest megye és környéke. Na de bocsánat, a budapesti agglomerációból el fog járni Debrecenbe, dolgozni, vagy Szegedre? VSZ: Világos. Nem is azért mondtam, csak azért említettem, hogy nehogy abban a hitben legyünk, hogy itt Budapesten olyan iszonyatos lelkesedéssel jönnek a budapesti lakosok a vasútra. Mert, még az a pénz is kevés, ami egyébként a vidéki jövedelmekhez képest még mindig magasabb. Mindig bajban vagyunk azzal, amikor ti hatékonyságjavításról beszéltek. Sose szoktuk megérteni, hogy mitől hatékonyságjavítás az, amikor egy fővizsgát kitolnak inkább. Ugye, most az olasz baleset miatt főleg, elég intenzíven kezdenek azzal foglalkozni, hogy valószínűleg a kocsik műszaki állapotát nem hatévente kell fővizsgálatot tartani, különböző vizsga típusokat nem ki kell tolni. Szerintem sokkal nagyobb károkat okoznak egy-egy olyan balesettel, aminél hatékonyságjavítás szempontjából azt mondják, hogy most nem tartunk részlegvizsgálatot egy kocsinál csak azért, mert költségeket meg akarunk spórolni, hanem majd nyolchetes vizsgálatokat tartunk a négyhetes vizsgálat helyett. Hát, annak a műszaki eredményei meg szoktak mindig jelenni különböző vasúti baleseteknél. Most azt gondolom, hogy ebből a szempontból a vasút élen járó, mert majdnem mindenütt, akár a pályánál, akár a Gépészetnél, Trakciónál, mindenütt ilyen típusú hatékonyságjavításról beszéltek. Tehát, ezeknek az eredményei vissza szoktak ütni, vagy eredménytelenségei visszaütnek. Én azt gondolom, hogy amit említettél, az emberekkel való foglalkozás tekintetében kellene olyan típusú, akár megállapodásokat is kötni, már konkrétan a számvitelnél, a humánszervezet átalakításával kapcsolatban, amelyeknél azt az esélyt, lehetőséget megadjuk a vidéki munkavállalóknak, vagy bocsánat, akár a pestieknek is, vagy a pesti régióban lévő munkavállalóknak, hogy más régióban végezzék el a tevékenységüket. Hát ez, egy dolog az, hogy milyen a közlekedés, másik dolog az, hogy mit adunk érte cserébe a munkavállalóknak, mit kínálunk fel azért, hogy ne az adott, megszokott munkahelyén járjon, hanem akár Budapestre, vagy bárhová jön. Mikre gondolok? Hát, ha Zalaegerszegről föl tud jönni valaki, dolgozni ide, mitől különb az, és az esélyegyenlőség jegyében mitől kaphat ő lakbértámogatást Budapesten, netalán tán lakáskiutalás azonnal, de gyorsan van, hát ezt ugyanúgy, különböző munkakörökben miért nem lehet hozzárendelni az ilyen szervezeti változásoknál? Tehát, lehetne kötnünk, vagy kellene kötnünk egy olyan típusú megállapodást, hogyha a MÁV-nál ilyen szervezeti változások történnek, akkor mondjuk – hasamra ütöttem –, fölvállalja, vagy kötelező, aki vállalja a mozgást, kötelező vagy IC jegyet adni neki, vagy megtéríti a munkáltató természetesen, a pótjegyét neki, mert hamar ide kell érni a munkahelyére. Valamivel többletbért kellene neki adni azért, hogy a vidéki és a Budapest közötti különbséget mondjuk, azonos szintre hozzuk. És azt gondolom, hogy meg lehetne nézni azoknak az élethelyzetét, akik ugye, áttelepüléssel próbálják megoldani ezt a saját egzisztenciájukat, vagy adott esetben lakbértámogatással, vagy vállalati lakás kiutalásával lehetne. Hiszen, ezt kértük is, hogy nézzük meg, hogy milyen – nem ebből az összefüggésből kértük, és azt mondtuk, hogy majd erről kell az érdekegyeztetésen beszélnünk a bedőlt hitelekkel kapcsolatban – szerintem, pontosan ugyanez a témánál lehetne kezelni a vállalati lakásokat is, hogy akik vidékről, akár Debrecenből, Miskolcról, vagy bárhonnan, vállalják a budapesti munkába járást, akkor azoknak vagy albérleti támogatásban, vagy pedig vasúti lakás kiutalásával lehetne az élethelyzetét javítani. Én azt gondolom, hogyha egy ilyen típusú megállapodásban hogyha, gondolkodnánk, akkor lehet, hogy

19

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. könnyedebbé tennénk magunk, szakszervezeti oldalon is a munkát, feladatot, illetve a munkáltatónak is könnyebb lenne a helyzete, mert lehet, hogy még ez mindig olcsóbb lenne, mint budapesti munkaerőben gondolkodni. Elnök: Köszönöm. MTSZSZ MTSZSZ: Én most néhány dologra azért hadd reagáljak, mert most minden egyéb hátsó szándék nélkül. Az egyik, igen, Mariann, a Gépészetnél pont erről beszéltem. Tehát, hogy be van centralizálva két helyre, ellenben a tevékenységeket a… bocsánat, én se szóltam bele másnak a dolgába. Tehát, magyarra lefordítva, pont erről van szó, hogyha egy ottani tevékenységet egy összeolvadás után Miskolcon kell elvégezni, akkor Szolnokról, vagy Budapestről Miskolcra fognak az emberek rohangálni, vagy nem. Pont. Kettő, miért kell megkérdezni a Minisztériumot. Mariann, hogyha a Minisztériumnak nincs ráhatása arra, és semmi köze ahhoz, hogy mi történik a MÁVnál, akkor egy miniszteri biztos vezetésével miért készül a Minisztériumban koncepció, aminek a vége egy szervezeti ábra. Ezt nem mi mondtuk, ezt ők mondták. De, semmi gond, mi azt a kérdést föltesszük neki, hogy kérem tisztelettel, ez a koncepció befér-e az őˇirányelvei közé, vagy nem fér be. Ha azt mondja, hogy befér, részünkről a fáklyásmenet, azt mondja, hogy nem, akkor meg majd elbeszélget mindenki a másikkal. Három, számlautazás. Ezt a kérdést föltettük, hogy mi történni a számlával. Egy pécsi SZSZK-ban keletkező számla a START-nál hogyan fog könyvelésre kerülni Budapesten. A mai napig nem kaptunk rá, választ. Áprilisban, vagy mikor volt az utolsó ülés, mikor beszéltünk erről, május elején, azóta nem tudták megmondani. Tehát, a számlautaztatás kérdésköre nem fog megoldódni. Az, hogy most a rendszert ki kell cserélni, vagy nem, az persze, pénzkérdés, csak halkan teszem hozzá, hogy a korábbi munkaügyi rendszert is valaki valamilyen elavultság, fejlesztési probléma és egyéb miatt lecserélte az SAP-ra. És azért nekem van még egy kérdésem a foglalkoztatással kapcsolatban. Véleményem szerint a könyvelés, az klasszikusan az a fajta tevékenység, amit távmunkában el lehet végezni. Ezen miért nem gondolkodik a szervezet? Köszönöm. Elnök: VDSZSZ VDSZSZ: Hogy hivatalosan is szóljak, és ne csak belebeszéljek, és elnézést kérek. Az utolsó megjegyzéseddel egyetértek, a távmunkával. Leírtuk a véleményezésünkben, a szakmai véleményben, de én azt gondolom, hogy azon a fázison túl vagyunk, tehát fölöslegesnek tartom, hogy rágjuk a csontot, amikor alapvetően itt most már úgy tűnik, hogy emberekről és személyekről van szó. Mi a magunk részéről, tekintettel arra, hogy itt ugye, komplett szervezeti egységekről van szó, ez nem egy nagy kunszt, megállapítani, hogy kik a tagjaink. Készült ilyen összeállítás, tehát felkészültek vagyunk akár egy ilyen jellegű, bármilyen konstrukciójú megbeszélésre, felkészítésre, nevezzük akárminek. De ennek azt hiszem, az az előfeltétele, hogy valamilyen módon most ki kéne mondani, hogy valamennyi munkavállaló, és nyilván a szakszervezeti tagok első sorban (ezt csak zárójelben mondtam, a munkáltatói oldal kedvéért), számára megoldás legyen, és megoldást találjunk. Kérem szépen, lényegtelen, hogy hány tagból, mert ez ugye, elvileg titkos információ, titkos adat, kérem, a kétharmaduknak lakástörlesztésük van, vagy MÁV bérlakásban élnek. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalóknak, a kétharmadának, ha elveszti az állását, akkor a lakhatása rövidtávon

20

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. problematikussá válik. Nagyon sokan vannak olyanok, akik egyedül nevelik a gyermeküket, vagy a férjük rokkant, vagy pedig munkanélküli. Én azt gondolom, hogy ezek olyan figyelmeztető tények, nem is jelek, hanem tények, amik mindenképpen fontossá teszik, hogy ezzel a dologgal komolyan foglalkozzunk. Hogy oldjam ezt a kicsit feszült dolgot, visszatérnék a hatékonyságra és az optimumra. Engem még a nagy átkosban képeztek arra, még a voluntarista szemléletben, hogy több vonat, több pénz, és a felső határ a csillagos ég, hogy kérem szépen, különböző optimum kritériumok alapján döntsünk. Sokszor azonban, amikor az ember a képzésből átjött a valóságba, akkor rádöbbent arra, hogy lehet ugyan, itt az optimum kritériumokkal – hát, hogy mondjam? – játszani, csak az ember lépten-nyomon azt tapasztalja, hogy a döntési optimum kritériumok egy adott rendszeren kívül vannak, és olyan szempontok érvényesülnek a döntésekben, amiket a rendszerről, kívülről sugároznak. Ezért aztán rövid, néhányéves tapasztalat után rádöbbentem arra, hogy az optimum és a hatékonyság kritérium, az úgy fogalmazható meg, hogy az az optimális, amit a főnök utoljára mond. És ez ilyen egyszerű. Sajnos, azt gondolom, hogy ebben túl sok változást én nem tapasztalok. Lehet, hogy énbennem van a hiba, lehet, hogy egy picit a rendszerben is. Összefoglalva, lennének, tehát – hogy mondjam? – konkretizáljuk a dolgot. Én a magam részéről, és ebben nem egyeztettem a Balázzsal, én azt gondolom, hogy ez a 4-ei konzultációs időpont, ez nagyon korai. Pontosan amiatt, amit itt többen is hangoztattak, hogy nyilván, itt egy csomó feltételnek kéne, albérleti hozzájárulás, erőforrások, egyebek. Nyilván, a munkáltató oldaláról, ezekről kéne mindenképpen egy összeállítás, hogyha a konkrét tárgyalásokat megkezdjük, akkor nagyjából lássuk, hogy mik azok az erőforrások, amik foghatók. Egy. Kettő, augusztus időszakában, legalábbis a 20-ai időszak, az egy szabadságolásos időszak mindenfelé, Európában. A kulturált Európában ez így van. Én azt gondolom, hogy lehet itt a különböző ilyen – hogy mondjam? – időpontot, meg tervet csinálni, de én azt gondolom, hogy nem elegáns egy olyan időszakban elkezdeni ezt a konzultációt, amikor – hogy mondjam? – a legjobb erők szabadságon vannak. És ezt a munkáltató oldalára mondom, hogy tömegesen kapom az e-maileket a különböző humánpartnerektől, hogy ettől addig, amaddig szabadságon vannak, és hogyha nagyon muszáj, akkor adott, konkrét esetben kihez lehet fordulni. Őszintén bevallom, hogy a szakszervezeti oldalról sincs ez másképpen, de én azt gondolom, hogy nemcsak a humánoldal, hanem adott esetben a pénzügynél a munkáltatói jogkörgyakorlók is szerintem, szabadságon vannak. És arról nem is beszélve, hogy a munkavállaló is adott esetben még az iskola időszak elkezdéséig szeretne szabadságra menni. Tehát, én azt kérem, és azt javaslom, ha lehet, hogy erről akár most meg is lehetne állapodni, ha eltérő vélemények ezzel nincsenek, vagy beszéljük meg, hogy ezt a dolgot legalább augusztus 20-a utánra, vagy szeptember elejére tegyük át azzal, hogyha előtte a munkáltató fontosnak tartja, hogy ilyen felkészítő, egyébként ennek a formájáról is beszélni kéne, hogy mire gondolsz pontosan, vagy hogy legyen ez. Én a magam részéről ez elől nem zárkózom el, hogy együttműködjünk ebben a dologban, de még egyszer, az egy nagyon fontos és alapvető kérdés, hogy tényleg, azzal, amit kezdtem, ezeknek a tényeknek az alapján itt megoldásokat kell találni. Ezzel nem lehet játszani. Tehát, ezek olyan tények, hogy hát, reménytelen helyzetbe kerülnek kollegák, volt vasutasok, tagjaink (a nem kívánt rész törlendő) ezeknek az intézkedéseknek az alapján. Tehát, ezt nem lehet félvállról kezelni, és kipipálandó feladatként ezzel foglalkozni. És még egy megjegyzés, Igazgatóasszony mondtad, talán egy más konzultáción, hogy azoknak lesz jobb, akik itt maradnak. Csak most már kezdem azt érezni, hogy hát egyre kevesebben vagyunk. Tehát, hogyha onnan

21

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. indulok, hogy én akkor is vasutas voltam, amikor itt 132 millió tonnát szállítottunk, és 130 ezer vasutas volt, és hogyha jól tudom, most már a vasutasok száma húszezer alatt van. Most a MÁV Zrt-re gondolok. De, ha a társaságokat is figyelembe veszem, akkor negyvenezer körül vagyunk. Nyilván, a teljesítmények is csökkentek, viszont a hálózat nem csökkent. Tehát, ugyanakkora… stratégiai elképzelések mentén is, a vasút azon görcsöl, hogy a 70-es években megvolt pályakapacitás, illetve pályaminőség színvonalat el tudjuk érni. Hiszen, én még emlékszem, hogy a Nyugatiban volt olyan expressz vonat, ami 110/120-szal közlekedett a ceglédi vonalon. És eljutási időben nem látjuk azt a negyven év elteltével azt, hogy most mi mennyit léptünk előre. Ha csak a svájci vasútról beszélünk, hogy ott mi történt, az idő alatt, nem. Tehát, még egyszer visszatérve, összefoglalnám, hogy komoly a helyzet, komoly a felelősségünk mindkét oldalon, vagy ha több oldalon, több oldalon. Én a határidőket mindenképpen eltolnám, és ebben kérem a partnereknek a támogatását. Készüljön fel mindkét oldal a saját dolgait illetően, és elvileg nem vagyunk ellene ilyen egyeztetéseknek, de azzal a kiindulással, hogy itt mindenképpen megnyugtató megoldásokat kell találni, méghozzá tömegeset. Tehát, az lenne a fontos, hogy itt lehetőleg minél több és lehetőleg mindenki számára elfogadható, kezelhető ellátással való megoldásokat találjunk. Köszönöm szépen. Elnök: Még Balázs kért kiegészítésre. VDSZSZ: Szóval, az a helyzet, hogy nem igazán fogunk itt ötről hatra jutni, úgy látom. De, ez egy félreértés. Nem egyszer elhangzott már ma is, hogy hát, a szakszervezet a tagjaiért ágál elsősorban. Hát, ez már a törvény okán is így van, mert a szakszervezet jogosult a tagjait képviselni a munkáltatónál. Tehát, a tagjait jogosult, képviselni. A nem tagjai számára csak tájékoztatást adhat. A munkavállalók számára csak tájékoztatást adhat, amilyen mélységben gondolja. Ugye, nem tévedek ebben? Tehát, akkor, amikor ezt mondjuk, a VDSZSZ mondja, teljesen jogszerűen teszi, ha a VSZ mondja, ő ugyancsak hasonlóan jár el ebben a dologban. Ezt nem lehet semmiképpen sem terhünkre róni, sőt, ezt nekünk vállalni is kell, mert még egyszer mondom, ezt teszi lehetővé számunkra a jogi környezet. Aztán, vannak foglalkoztatáspolitikai megállapodások, tehát, amikről már kevesen emlékeznek a beltartalmára, magam is, mert régen olvastam, de úgy vélem, hogy ezekre a helyzetekre, mindegyikre van egyegy mondat. Elég alaposan gondoltuk azt akkor át, ugye, több éven keresztül finomítgattuk, míg a mostani formáját magára öltötte, és nem is olyan rossz dolog ez. Aztán, ugye, itt mindenki menti a bőrét. Ez se baj, mert teljesen természetes dolog. A menedzsment is menti a bőrét, egyfajta megfelelő… gondolja, hogy megfelel. Megfelel, kimutat egyfajta létszámmérséklést, hurrá, nyaralunk, megvan a megoldás. Elhangzott több alkalommal is ugye, hogy a MÁV-nál nagy a vízfej, a szokásos újságban itt, ott, amott, itt is ugye, hogy 1800 ember nyüzsög, többen vannak, mint az Operában, alkalmasint. Tehát, azért el lehet rajta merengeni. És akkor jönnek ezek, hogy akkor majd elküldtünk mit tudom én, 100—200 embert, és egyből a szellemi állomány mérséklődik. Hangsúlyozom, én senkinek nem kívánom a baját, tőlem itt lehetnek 56 ezren is, engem az se zavar. De mondjuk, azért mondjuk elgondolkodtató, hogy tegnap, mikor volt ez a pszichológiai cirkusz, előtte… és akkor bementünk egy helyiségbe, ahol lett a tanács… ott 15 ember nyüzsgött, és azon ment a vita, hogy az a railjet, vagy mi a rosseb, ami ugye, járkál Bécs és Budapest között, elég üresen, napi négy vonatpár jön, hogy azon lehet-e jegyet adni valahogy, vagy valamiért, vagy nem lehet. 15 ember ezen

22

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. foglalkozott. De, érted? De, tőlem, legyen. De, ők nem a számvitelesek voltak, bocsánat. Na, hogyne. Tehát, ők nem számvitelesek voltak, nem, ők menedzserek voltak. Na. De, oda olyan előterjesztést még nem láttunk… ilyet még ott nem láttunk, csak azt látjuk, hogy itt konzultáció van csoportos létszámleépítés kapcsán. Tehát, még egyszer, nyugodtan szervezgessetek, tegyétek jobbá ezt a rendszert, de ez a folyamat ne azt eredményezze, hogy embereket az utcára küldtök. Legyen egy kifutási ideje a dolognak. Ha egy rendszert optimalizálok, annak van eredménye, kell, hogy legyen eredménye. Abból az eredményből meg lehet finanszírozni a látszólagos veszteséget, ami abban jelenik meg, hogy esetlegesen embereket úgy kell tartani, hogy érdemi munkát talán, kevesebbet végeznek, mint korábban. Kérdés, hogy korábban mondjuk, végeztek-e érdemi munkát. Ugye, arról is szó van, hogy a vasútnak van társadalmi szerepvállalása, felelőssége is. Mert ez ugye, el szokott hangzani, ez általában elhangzik. Mondjuk, akkor, amikor a MÁV Szimfonikusokról van szó, vagy a sportegyesületekről van szó, ahol évente 300—400 millió forint elugrik. Nem tudom, hol tart az a vizsgálat. Ám, ez is rendben lenne. De, akkor legalább hagyjátok békén ezeket a lényeket. Komolyan mondom. Ezt nem lehet csinálni. Nem tudok rá, mit mondani. Ha tudtok nekik, és nem hiszem, hogy ez a mi feladatunk. Segítünk benne, ha tudunk, de hát nincs hozzá adatbázisunk, apparátusunk, nem vesznek minket komolyan. Ha az ember valakit felhív telefonon, akkor le akar rázni, meg, hogy milyen stílus, meg mit tudom én, meg, játssza az agyát, ha nem veszek vele össze, akkor szóba se áll az emberrel, meg hazudozik jó nagyokat. Tehát… van kivétel, nyilván. De hát, az meg nem veszi magára. Akinek nem inge, nem veszi magára. Tessék? Helyes. Hát, egyformán gondoljuk ezt a dolgot. Hát, nincs ezzel probléma. Hát, olyan nagy vitáink nekünk nincsenek. De viszont azért az sem jó megoldás nyilván, hogy egy olyan cég lesz, ahol vannak a menedzserek, és utána senki több, mert utána minden egyéb ki van adva a különféle cégeknek, akik aztán ott tesznek-vesznek jól, rosszul. Jó, ez is egyfajta modell, egy szemlélet, de hát ez nekünk értelemszerűen nem kecsegtető állapot. Nem kívánatos, és nem is akarjuk, hogy ez így legyen. Tehát, egy szónak is száz a vége, abban meg tudunk egyezni, hogy a munkáltató érdekkörében merült oknál fogva létszámleépítés, vagy munkaviszony megszüntetés nem lesz, akkor a dolog rendben van, akkor tudunk róla tárgyalni, tudunk konzultálgatni is. Ha nem tudunk ebben megegyezni, mondjuk, a mai nap folyamán, akkor ne várjátok azt el, hogy támogatni fogjuk ezt az anyagot is. Ha lesz a konzultáció, ha a Lajos szavát megfogadjátok, és csúsztatjátok, akkor, akkor, amikor, ha nem, akkor ugye, nyilván, 4-én, nem fogunk tudni, mást elmondani. Egyéb iránt arra is nagyon kíváncsi leszek, hiszen avval kell kezdeni az ilyen csoportos létszámleépítésekről folyó konzultációt, hogy lehet elkerülni. Erről egy árva, tetves hang nincs. Egyetlenegy ilyen anyagban én még ilyet nem olvastam. Pedig, a törvény szerint evvel kellene kezdeni. Javítsatok ki, ha tévedek. Mi az ott? Ja, ott a fejünk felett járkálnak. Még jó, hogy nem döntenek. Az sincs kizárva, mi? Te Mariann, fordítsd le a lapokat, mert akkor jön az izé, tudod, a kémelhárító, és majd meg fog róni, hogy kiadsz adatokat az alpinistáknak. Tehát, ezt így kérjük. Ebben meg tudunk egyezni, akkor rendben van a dolog, ha nem, akkor… hát persze, hogy nem támogatjuk, és akkor mondjuk a magunkét, amilyen formában tudjuk. Akkor szidjuk a menedzsmentet, szidjuk a tulajdonost, elmondjuk, hogy milyen álnokok vagytok, milyen gonoszok vagytok. Ez ilyen egyszerű. És tényleg így van. És nem lehet, figyelj, Mariann, nem lehet úgy tenni, mintha ezek nem léteznének, amiket a Lajos itt idézett. Hát, hogy milyen sors jut ezeknek az emberkéknek. Hát, arra kell gondolnod, hogyha az ember a másikon nem segít, akkor azt sem várhatja el, hogyha ő bajban van, rajta valaki

23

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24. segítsen. Hát, dehogynem. Hát, figyelj, így van. Hát, igen, szoktak. Volt már ilyen, persze. Így van, így van. És gyakorlatilag, ha úgy tetszik, el is várom sokszor. Mert azt gondolom, hogy azért én is, ha tudok, akkor segítek a másikon, akkor én is elvárhatom azt, ha én bajban vagyok, akkor rajtam is segítsenek. De, ez igaz kéne lenni, mindenkire. És akkor más lenne a világ egy kicsikét. Nem sokban, de biztos… hát, akkor jól van. Akkor jó. És senki nem tiltja, figyelj, azok is húsvér emberek, akik most kitaláltak valamit. Most idejött ugye, csere történt a tulajdonosi struktúrában, különféle okok miatt, ők most valamit kitalálnak. Lehet, hogy már rég nem foglalkoznak egyébként ezzel az egész üggyel. Mi? Nem. Jó. Úgyhogy, na. Egyezzünk meg abban, hogy izé, jó? Hogy akkor felejtő a dolog, jól van? És akkor kerestek ezeknek az embereknek megfelelő foglalkoztatási lehetőséget. Aki elmegy magától, hát, lelke rajta, menjen el. És akkor… nőkkel… tragédia. Elnök: VSZ-é a szó. VSZ: Egy nagyon rövid kérdés, talán egy igennel lehetne rá, válaszolni, Igazgatóasszony. A szakszervezeti oldalon, a munkavállalói oldalon egyértelműen az a szándék és az az akarat, hogy valamilyen módon, akár egy megállapodás keretében rendeződjön az ilyen típusú átszervezésekkel kapcsolatosan a munkavállalók sorsa, helyzete. Készen lesztek-e a jövő hétre, erre a konzultációra valami olyan előterjesztést hozni, amiről szakszervezeti oldalon meg tudunk állapodni, és akkor a 21-ei, vagy hányadikai, 4-ei találkozóra, hogyha ilyen megállapodás-tervezetet tudtok hozni, akkor van értelme valójában, folytatni. Addig meg, szerintem, el kellene tolni ennek az intézkedésnek az időpontját. Mi a magunk részéről felkészülünk a 4-ei időpontra, hogy egy hasonló tartalmú, mint amit az előbb már én is említettem, és a Lajos is ráerősített ezekre a dolgokra, ilyen típusú szövegkörnyezetben megnyugtató megállapodást tudnánk adott esetben a munkavállalók érdekében, kötni. És hát arra várjuk a választ, Igazgatóasszony, hogy te hogyan látod ezt a kérdést, és partner tudtok-e lenni ebben a szakszervezeti elvárásban. Elnök: Akkor, megkérdezem a munkáltatót, hogy mi a véleménye a javaslatra, és az elhangzottakra. Munkáltató: A véleményem az, hogy én nem megállapodást szeretnék, hanem, megoldást. Tehát, ez így alapból… nem ugyanaz, nem ugyanaz úgy, egyébként. A másik az, hogy a megoldáshoz viszont azokat a tényeket konkrétan ismernünk kell, amit felvázolt itt a VDSZSZ képviselője. Tehát, a 4-ei konzultációt minden körülmények között szeretnénk megtartani, mert egy része a kollégáknak már visszajön szabadságról, a másik része még nem megy el. Tehát, így lett kitűzve a 4-e, ilyen formában. Úgyhogy, ez alkalmas. Tehát, a jövő héten nem találkozunk, mert 4-e nem a jövő héten van még, szerintem, hanem utána következő héten. Azt gondolom, hogy a konzultációt lefolytatjuk, utána szeretnénk beszélni a kollégákkal, és utána pedig valamilyenfajta megoldási javaslatot letenni az asztalra. Ez lesz a menetrend. Nem várom el, hogy támogassátok ezt a programot, mert úgy egyébként az nem is… tehát, az már minden erőn túlmutató lenne, csak azt szeretném, hogy normális megoldást tudjunk találni a kollégáknak. Elnök: VSZ

24

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 24.

VSZ: Én azt gondolom, hogy ne csak a számvitel területén gondolkozzunk, hiszen átadtatok egy másik anyagot, ami hasonlóképpen problémás, és… hát, jó lenne, hogyha itt a nyáron nem ilyeneken törnétek… inkább pihenjetek, minthogy ilyen szörnyű előterjesztésekkel lepnétek meg bennünket a nyáron. Tehát, azt gondolom, hogyha ezen, a humánszolgáltató területén lévő változások hasonló problémákat vetnek fel, mint itt a számvitel területén, és azt gondolom, hogy azokra is hasonló típusú megállapodásokat, vagy megoldásokat kell közösen keresnünk. Tehát, azt gondoljuk, hogy ezekre egy átfogó megállapodást lehetne kötni, és ezért mondjuk azt, hogy a megoldás, az naná, hogy kell megoldást keresni, de, hogy valamilyen megállapodás mentén történjen ez, azért nem lenne hátrányos. Mert azért ez számon kérhető, vagy bekövetelhető, hogy minek mentén történt a végrehajtása, nem úgy, mint ahogy itt a Gyula barátom ugye említette, Kiskunhalas esetében hiába adtad ki a megoldási lehetőséget, a mi információnk szerint mégsem úgy történik. Nem benned vagyunk bizonytalanok. Munkáltató: Amikor a gyerek először krumplit pucol, időnként az ujját vágja el, attól még nem fejezzük be a krumpli pucolást, tehát újra próbálkozunk. Elnök: Én azt gondolom, hogy ebben a témában még nem egy konzultáción fogunk találkozni, és itt a fejünk fölött lévő kollegák mindenkinek eltérítik a figyelmét. Tehát, én szeretném bezárni a mai konzultációt… ülés időpontra? Akkor, jó hétvégét kívánok mindenkinek.

25