53949
Szerkesztőség és kiadóhivatal S z e g e d , K á l v á r i a - u t c a 14. T e l e f o n 1 0 — 8 4.
Á r a
3 0
f i l l é r
E = E
Megjelenik minden s z o m b a t o n E l s ő é v f o l y a m 7. s z á m . 1934. d e c e m b e r 15.
illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll
A veréb. Elfogja szivem csendes szender, Álom, vágyódás, minden együtt, Mikor megjön veled: december. Harangszó kondul kora reggel S az ájtatosan érző lélek A Rórátéra elsiet, Ott lelki mannát szív magába Azután a pártirodába Leszedi rólad még a mázt is, Leginkább a keresztvizet.
Városatya-Tantalusok -VANVn*
Oh, december, a pasztellszíned De ragyogó, mikor fonnyadtán Minden levél lehull a farul, Legfeljebb ottan van hiba, Hogy ehhez verébdana folytán Némi kabáttisztítás járul. A verebekre haragudni Egyébiráni nem érdemes. Zokon szegénytől ki vehetné, Hogy éhezik és a piszokban Szemet keres? A munkát mindig másra bízza, Azért időben ő arat S szemet amíg szed, örök átka, Hogy mégis szem-telen marad. A Korzó fáin hogyha gubbaszt, Szegény, szerencsétlen kis barmot Ne kergessétek hát odébb, Sokféle nációk sorában, „Ez" még a rendesebb veréb. Van más fajta is, mely rád piszkol, De hujjants csak rá S odébb iszkol, Majd visszatér, csupa derű, Barátságosan vigyorog, Megsérteni sose vagy képes, Neki még ez is flott dolog. Azért mégis csak torkon fogja Valamelyik erösebb kánya, Utóbb-eíébb, De másik száz jön a nyomába, — Azért veréb!
De keserves, de utálat ..Nézni" csak a teli tálat, Ám várjatok elsejéig, Akkor ti maradtok kivül S mi esszük a menüt végig.
2
TÜSÖK
1934. december 15.
Mennyivel járultak hozzá a legtehetősebb szegesfii polgárok a kiüldözött magyarok felsegélyezési akciójához ? FELELET: Hatalmas cigánykaraván áll meg az urasági kastély előtt. A tréfás földesúr kimegy közéjük. — No, morék, éhesek vagytok-é? — Szörnyen! — zúgja a tömeg. — Ki enr.e malacpecsenyét? — Én, én, — ordítják egymást lökdösve ötvenen. — Hát a selyemcipóra ki inna finom szilvóriumot? Életveszélyes lesz a tolongás, ugy
tolakodnak egymás hegyén-hátáii, a gyerekeket letapossák. — Én, én! A földesúr megvárja, hogy egy kis csend legyen s akkor azt kérdezi: — Van itt egy kis kukoricaföldem, ki vállalkoznék a mcgkapálására? Halálos csend lesz egyszerre, végül a vajda oldalbalöki a Nótári nevü igen hangos legényt. — Besílj má té is, té bibás!
MMMMMMMMIÍIMMMMIIIIMIIMMIIIIMMIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMMIIIMMIIMIIMIIMMMMIIMMIIIIIIIIMMI
r w i i i E i i
Dániában bírónak neveztek ki egy asszonyt. Sajnálom azt a szegény delikvenst, aki elébe kerül, mert térdig ér a szakállti, mire kivárja az ítélet indokolását. A modern a r k a n g y a l o k nem tudj á k kiűzni az ellenséget a p a r a d i csomból. A paradicsomot is csak szósz f o r m á j á b a n ismerik, amivel szeretik elborítani. A .41 Kecskés Pistám, hát tégöd hun fúrtak mög? Remélőm, nem írják át most másra a nevedrül a telepet!
GONDOLATOK. P a j t á s , a k á r m e r r e fordul az ember. m i n d e n ü t t azt m o n d j á k neki, gyors intézkedés helyett, hogy éljen türelemmel. Ugy látszik, ez a legolcsóbb élelmezési cikk. Aztán új városatyák, ne utánozzátok a garasos kifőzöket, mikor majd elkezditek a működést. Hogy milyenek azok? Hát a lényeg-hús parányi, nagyító üveg kell hozzá. Annál bőségesebb körülötte a szógarnirung, annak is legolcsóbb fajtája, a paraj. Egy vidéki polgármester panaszkodott a n a p o k b a n , hogy az urasági g u l y á s n a k több jövedelme van, mint neki. H á t a gulyás 1200 marh á v a l foglalkozik, meg kék előbb tudni, mennyivel van dolga a polgármesternek?
S a j n á l l a k , Rúzsa Bélám, hogy kimaradtál. De az Istenért, azért ián csak szóba állnak veled ezután is a görlicék! Aszoiulom én, hogy szögény munkanélküli jól, ha majd a vízórák
a célszörű akkó lakik ütik a delet.
In memóriám. Kikötő a házasélet Vén legények csólnakának, — Azok. akik lépre csaltak, Valahogy így bíztatónak... Meypróbálfam. S hogy barátim Jól beszéltek, nem tagadom. Hites társam — soká éljen! — Kiköt velem minden napon. IMIMIIIIIIMIMIIIIIMIilMMIMIMIMMilMMMIIIMIIIM
Mit várunk az uj köz* gyűléstől. Felelet: A kis vendéglő népszerű törzsvendége n a g y előadást tart, összehord hetet-havat, aztán nagykép ű e n kijelenti: — Voltaképpen ellensége vagyok az alkoholnak, magatok t u d j á t o k a legjobban, hogy sosem iszom le m a g a m . Megszoktam azonban a napi féllitert, hozzátartozik az egészségemhez. Sőt tudok p é l d á t arra, hogy az alkohol egyenesen áldás az emberiségre. Például egy operációm után a n n y i r a elgyengültem, hogy csak egy p a l a c k pezsgő hozott ú j életre. Nélküle meghaltam volna. Az asztal túlsó oldalán valaki könyökére diilve h a l l g a t j a a szónoklatot, a végén azt m o n d j a : — Nos, és ez áldás volt az emberiségre?
SZEGEDI* ATOK.
— Legyél te minden hájjal megkent ember, nyáron fürösszenek tejbevajba s szeressenek a legyek. — Ugy szeressen mindenki, mint Minél komolyabban gondolkodik egymást a szegedi pártok. az ember, annál több mindent ta— Különvonaton érkezzél meg lál. a m i t nem érdemes komolyan Horgosról. venni. — Elmúlásodban az legyen a viII lllll llll IIIIIIIIIIIII llll II lllll lllll lllll MII IMIIM IMI gasztaló, hogy előkelő szanatóriumban haltál meg. — Ne örökölj mást, mint a különEgy könyvárjegyzékből. féle adókról szóló gyűjteményeket, Kosztolányi: Bolondok. (Kötve.) — Szabad ég alatt aludj, de csak Elliot: A vízi malom. (Merített pa- addig, míg felépül az OTI új palotája. — .Éhségedben azzal bíztasd mapíron.) gad, hogy hazudik a közmondás, miStanley: A legsötétebb Afrikában. kor azt regéli, hogy kutyából nem lesz (Fényes díszkiadás.) szalonna. Dóczy: A csók. (Bolti ára 5 pengő.) — Vigasztald 'magad, hogy tesak Egy helyi szerző: Jaj, a feleségem. azért nem szavaztak rád a választók, (Negyedik kiadás.) mert pillanatnyira nem jutott eszükbe Móricz: Hét krajcár. (Uj nyomás a neved. alatt.) — Olyan sikerrel folytasd minden ellenségeskedésedet, mint Gábor ArBékefi Antal: Egy kis batisztruha. nold. (Ritka.)
TÜSÖK
1934. december 13.
A Tüsök
nyilvánossága.
A legkellemesebb ajándék.
karácsonyi
Kedves Tüsök! Még egy lietünk van Karácsonyig, közöld, kérlek, nyomban a levelemet, hogy megakadályoztassák az a merénylet, amely esztendők óta taglóként zuhan szegény fejemre és a legpocsékabbul tönkreteszi az ünnepeimet. A kereskedők hirdetéséről van szó, amelyek ellepik az újságok hasábjait. Rendben van, hirdessenek, ezt mondja (minden józan eszű ember. Nemcsak nekik van belőle hasznuk, hanem a közönségnek is, amely megismeri a bevásárlási forrásokat. Azonban embertársaim nevében határozottan tiltakozom az ellen, hogy káros ötleteket adjanak és félrevezessék a naiv, tájékozatlan hiszékenyeket. Mert mi történik évek óta? Azt mondja az egyik hirdetés, hogy legalkalmasabb karácsonyi ajándék egy fogkefe. Másnap rácáfol a másik és olcsó nadrágtarlókra esküszik. Erre mit csinál a feleségem, aki vakon hisz a betűnek? Elmegy és vesz nekem egy fogkefét, meg egy nadrágtartót, holott a régi kefe is használatlan még, a nadrágom felszínen tartását pedig zsebredugott kezeimmel biztosítom. Hát azért várom én a meglepetések ünnepét olyan izgatottan, hogy például egy cserépedénnyel nullázzanak ki, esetleg duplán? Mért ordítja a reklám-kórus, hogy a ,Legalkalmasabb karácsonyi ajándék" négy zongoraláb? Nincs abból nekem otthon már kettő? Bár igaz, hogy hé Nőm magával viszi, mikor kirándul, hogy felmérje a korzót. Mért nem olvasom soha, hogy a legalkalmasabb ajándék egy hízott disznó, vagy két öl fa? Miért maradnak el a reklámozás modern művészététől a bort hektóliter számra árusítók, a takarékpénztárak, mint ahogy joggal kérdem, felér-e egy passzivitásra kárhoztatott fogkefével egy finom, tartalmas és előkelő irályu hetétkönyv? Gondoljanak arra, hogy nem csak bó Nőm szeret meglepni néhány aprósággal, de itt van a Málcsi néni, aki szintén az újsághirdetések átkos egyoldalúsága felé hajlik, továbbá ott van Guszti bácsi, aki tavaly is a könyvkereskedőknek dőlt be s „csak épp, hogy érezd a szívem melegét" jelszóval a .,Diétás kis konyha a mellényzsebben" című antikvár-mü örvén nyálazta be az arcomat. Mert azt verték a fejébe, hogy a legalkalmasabb aján-
3
dék a könyv s ezzel kapcsolatban ő ,,tanulságos" eljárásban (is akart (részesíteni. Csak annyit mondok, kedves Tüsök, hogy ha nem lesz soraimnak foganatja s az idén is engediiek hozzáintartozóim a közismert reklám-terrornak, én az ünnepek után megtanítom a kereskedőket — hirdetni. (Aláírás)
Ködvágó Illés
mint ideaenforgalom.
1
. Y'Yr) _ V
/fi 4
-
f
t
r
^
Mondok oszt Röggel, hogy elmék és mögtapasztalom a várost, mert ha itt Vagyok ne tölcsem héjjába a züdőt azzal möiitem a paloták közt és kérdőm egy cifra jánytúl mik ezök szentöm aszongya, hogy a Linikák a betegöknek, tán a bácsi is maródi? Mondok, világéletömben nem vót i semmi bajom csak a Tandari sógor lékölte mög éccő a kopo Nyámat mégis engöm hajkurásztak érte a röndérök de nem tanáltak mög a jég Verőmben, aki hideg vót pedig a nevöm Napján esött a történelem oszt igaz is, vótam még beteg másodszor is, amikor a Killésök gyűltek a nyakamon de elmúltak mögén mer hogy mér, azé, hogy a Zaszszony finom jó istállótrágyával borogatta. Hát nem költ neköm a Linika, minek koncoluának, tudok én annyit hogy a Zoperáció mindig sikerül, csak a beteg hal mög, úgy költ neki ha vállalta Nálunk is möghót a Túdós Verka jánya (mer szerelmi szempontbúi időszakra lépött, héjjába nem javalta a Zannyja, a bába kötőtűje rozsdás vót s így a hevültség, mög a Zálláspont irányította a mottót. Mongyák is jjgóta a másik jánynak, hogy szigorúság alatt fogsz lönui, ide hallgass hé, Mm hiszöm úg5rsé, hogy fülhiányos vagy Szűvem szeréntibi) vót az a kis duttyán a sarkon, hogy kérdem a tén-
fcrgőktől mi ez. hát aszongya hogy a Zónázóné kocsmája. Tán biz nincs itthon hogy zónázik? De éppenséggel nincs, csak az ű nevin megy a bót most más a gazdája, bort mémekó azér?, hát hogy Ne mérnének, akkor mögkóstolom, csak vigyázzon, hogy a földhöz ne vágja kendet, nonó. mondok a birkózásban szörnyen tudományos vagyok, termett mán neköm is félgyertyás borom. Hogy ü azt nem érti. Nem hát, ész költ ahhon. mer hogy míg a gyertya félig leég elkészül a vendég. Ez az igazi, nem a másik, a melyik mellett hajnalig is jár a Zembör szája, hát mán is ben vótam, agyanak féllitert égy kutyaijjesztővel, meg vane Kishús, hogyne véna, hozik is mán. Szörnyen jó vót, csak a bort kevesellöttem mer hogy othun sem enged szórakozni az asszony, Elég mán hajja kend részögös disznó, de most nincs itt, hujjá a világnak, hozzók neköm égy egész litert. Egy nagyon violaszál Krisasszony is ült a sarokban, mondok hogy egésségére, emelőm feléje a pohorat, arra kérdi szabad-é, mi véna szabad, hát hogy a zén asztalomhon gyűjjön, mondok nem vagyok én püspök hogy magamban ögyek, gyere hát, aztán hogy ű éhös. aki éhös mondok, az ögyék, mer így vagyon mögírva, hát övött is halat s hogy nem akadt a torkán a szálka, meg csirkét, tortát is hoztak neki, akkor aszonta pardony égy percre és az életben sosé láttam többet. Tán nem vótam ölég finom mit tudhassa azt a magamfajtájú, de kóvájgott velem a világ, mikor aszongya a kernyel hogy mi vót? hát a Krisasszony ét is én fizessem mög, nem mönt el a jó dógom, azt kérdözte, öhetik-é, mondok amíg beléd fér lelköm de nem montam szóval sé, hogy én fizetők. Akkó gyerünk a röndérség vén lélökrontó, kijabálta a kernyel, én is kijabáltam ebben a szörnyűségben de most álmos vagyok, máskor mondom el, mire möntünk. Ködvágó Illés Idegöu és Forgalom. liiimiiiimiEiiiiiiimiimiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiii!
A kúra.
Van a színháznak egy nyughatatlan tagja, aki egyetlen éjszaka négyöt kávéházban, vendéglőben is megfordul s lehetőleg fogyaszt is. A héteu borostás állal, gyűrötten jelent meg a próbán. — Mi bajod? — kérdezik. — Beteg vagyok, kúrát tartok. Az orvos azt mondta, ne boroválkozzam, ne terheljem az agyamat tanulással, ne igyak. — És te? — Azóta nem borotválkozom és nem tanulok szerepet.
TÜSÖK
4
1934. december 15.
Hagy titkos, vagy nem! Hogy jutott be az egyik külvárosi polgár a szekrénybe. — Na, öreg, menjen hátra, ahol a A városatya választások alkalmával sok humoros jelenet játszódott le szekrény van s válassza ki magának a szavazó helyiségekben. Azok közül azt a cédulát, amelyikkel szavazni való ez a három is, amelynek szem- akar. füles munkatársunk — fültanúja volt. A magyar neki feszíti az ujját a Egyik hörcsögképű külvárosi pol- szeki-éiiy ajtajának, hogy kinyissa. gárt a sokadalomban megszólítja :a Nem megy. Az ajtó be van zárva. A magyar megcsóválja a fejét, de aztán szavazatszedő bizottság egyik tagja. — Na, bácsikám, maga is szavazni gyorsan felderül az arca. A kulcs benne van az ajtóban.' Gyorsan megforakar? dítja a kulcsot, hirtelen beugrik a — Hát azé gyüttem. szekrénybe, aztán a nagy bütykös uj— Akkor mondja meg, hogy hívjával magára húzza az ajtót. ják s hol lakik. Tíz percig vitatkozott vele a tisztA magyar bemondja a szükséges viselő, míg a szeka-ényből ki tudta adatokat, aztán sarkon fordul. csalni. — Megálljon tatám, a szavazócéduA legérdekesebb Alsóvároson folyt lát tegye bele a ládába, tudja azon a le. Az öa-eg magyart megszólítja a kis nyíláson. ,,hivatalos közeg." — Mán bele töttem. — Szavazni akaa-, ugye bácsikám? — Ilyent ne mondjon. — Azé gyüttem. — Mondom én, me' tényleg bele — Na akkor mondja meg, hogy hívtöttem. ják s hol lakik. — Ennye, ennye öregem, hogy — Én? tette volna, mikor nem tette! — Maga, maga. — Hijnye azt a szomorú... —Né fáradjon, engöm nem vezet — Ne káromkodjon, hanem tegye fére. bele. — Micsoda beszéd ez? Ezt meg kell — Mondom, hogy bele töttem! mondania! — Ide! (rámutat az urnára). — Hát tuggya mit. Ne forcérozza, — Nem!! me' amit tudok, azt tudom. — Hanem?! A tisztviselő egyik áaaiulatból a — Amoda! A kis ládába! másikba esik. Szájtátva hallgatja a A magyar a sarokba mutat, ahol a magyart. szemetesláda tetején két összeborított — Meg van keiül bolondulva? sámli volt. Ezt nézte kis ládának. A —• Nem én. sámli közepén kivágott lyukon dobta — Akkor miért titkolódzik? be a szavazó cédulát. — Azé' me' vagy titkos a választás, vagy nem. Én belülem nem vösz Egy másik magyarra rámutat a ki az úr égy bötűt sé'! szavazatszedő bizottság elnöke. Illllilllil iiiii iII lll llllllliiiiII Iliilllllllllillllliiiillllllllllllllllllllll liill llll lll IIIIII ll llll li llll in iii IIII
A jövö.
Pontosság.
—Mi volt ön
—• Csak beszéljenek még a férfiak a nők pontatlanságáról. Hat óra óta várom az uramat, már fél hét és most sincs itt. — Mikorára adtatok találkozót? — Fél ötre.
Az uj c s e l é d .
— A bizonyítványai nem a legjobbak! — Azt hiszi a nagysága, hogy magát valami nagyon ajáulotlúk nekem?
Distingválás. Tanár: Te vagy a negyedikes, vagy maga az ötödikes Szabó?
Kedves Tüsök! A közeledő tél alkalmából, mielőtt megírom divatlevelemet a ruhák tekintetében, tájékoztatlak egy fontos apróságról: rendkívül divatos lett a medaillon. Ez valamikor apró filiga-án tárgy volt, arra való, liogy az ember a nyakában hordja annak az arcképét, aki az életéi-e nehezedik. A férj soha nem viselt medaillont, mert annak már az eskövője pillanatában nyakába akasztották a nőt. Ma valamivel nagyobb a medaillon a réginél, általában az alakhoz van szabva. Hazafias hölgyek a „Petőfi búcsúzása" című képet szeretik viselni 38X45 centiméternyi terjedelemben. Ehhez jön még, persze, a kei-et. Igen elterjedtek a katonai jelképek. Igazi úri hölgy csak repülőgépet hord, már négy és fél kilós finom modellek előnyös árban kaphatók. Szokásos a foglalkozási ágak és a kereseti források feltüntetése is. Disznókei-eskedelini női függelékek lefotografáltathatják a családi akoltelepet. Napok óta titkozatos szenzációról tárgyalnak a toroaay alatt. Egy szörnyen előkelő dáma, aki eddig naég minden szezonban lefőzte a barátnőit, meg akarja venni a várostól a Vágó-féle árvízképet, esetleg Csók István Báthory Ea-zsébetijét, úgy is, mint a büszke Csejthe várnak hatalmas asszonyát s azt köti a nyakába. A polgármester még nem döntött. Többen az árlejtés mellett vannak.
Az első. Fiatal festő: Maga az első rnodellem, akit megcsókoltam. Modell: Eddig milyen modelljei voltak? — Egy alma, egy fél dinnye, meg egy fürt szőlő.
Sokszorosítást, másolást leggyorsabban
Wirl és Rcngci nél
TÜSÖK
1934. december 13.
Különféle
napok.
Van madárnap, anya-nap, Gyermeknap is van manap, Van napja a fának, Emlegetem eleget Mélyen tisztelt nejemet, Napja ha feltámad. Egész hosszú esztendőn Bámulatos rend ez, Ilét napon a szakácsném Hét hústalant rendez. Nem is volna panaszom, Könnyen belenyugszom, Szórakoztam már különb, Sokkal cifrább juxon. Ünnepeknek sorában Úgyis rém hiány van, Embereknek kívánságát Megpróbálom versbe szedni, Hogyha nem is élethíven, Hát csak haloványan. Átlag minden elsején Tönkre szoktam menni, A szabómnak azt dalolom: Semmi, babám, semmi, Nyomoránál nincs különb Mely szívemig hasson, Föltisztelem hál a pápát, Hogy jövőre a naptárba Tönk-napot iktasson. Ez a kalendárium, Amely most szokásos, Nem ér egy rossz f agarast, Tanúm rá a város, Ideje, hogy elérkezzék Végre az új éra: Tűzzenek ki egy napot Ma jomparádéra. Akinek az agya fáj, Vagy az esze véres Tudjon bár csak egy napot, Amely az övé lesz. Külön napot tervezek (El ne mondják másnak,) A nyomornak, a tyúkszemnek, V akbélgyuUadásnak, S mily fönséges, mily magasztos, Ha az ember az ilyen hírt Elsőkézből kapja: Azért durrog ezer ágyú, Mert ma van a vándorvese Pirosbetűs napja!
5 sejpít mada? Etem a tisz szívectéjét. Azt mondja, hogy osztjákok? Méj nem mondja, hod madajot? Osztját-madajot? — Osztjákok? Nincs füle? Azért is osztjákok! — Tán ők is lettek? (...megjelennek a mentők.) — Urak, a fogat előállott, gyertek. — Hová? — Ne keressétek, majd kaptok szép ruhát. — Hallja maga, nem kaptok, hanem Koptok! — Jól van, odabenn kaptok is, koptok is. Előre, előre, még más kávéházba is el kell néznünk! Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll
f öij his népisme.
Még mindig két úr a kávéházban. — Mit szól a lettek alkotmányához? — Ha egyszer lettek, nekik is dukál. — Az oroszok előtt épp az volt a bajuk, hogy önállóságra törő lettek voltak. — Mi-mit mond? Lettek is, meg voltak is? — No igen. A lettek nem egy befejezett mult, hanem egy jelen. Ök lettek voltak és lettek lesznek. — Tudnék magának egy olcsó alapítványi helyet Stift tanár úrnál. Mért nem mondja mindjárt, hogy lettek vannak? Merje ezt mondani. — Lettek vannak, lettek vannak százszor is. Hányszor parancsolja? Az én nyelvérzésem tiszta. — Az ám, úgy beszél, mint a Koptok. — Tessék? — Hallotta, azt mondtam: Koptok. — Vagy úgy? Persze, az idegekre érti, azok kopnak a legjobban. Hanem azért még nem muszáj magának konfidensül tegeződnie. — Én nem tegeződöm akárkivel. Koptok! ök is önállóak lettek, nemcsak a lettek. — Ez egy őrültség! A lettek kopin un iiiiii iii ni ni mi III llll III in III mi mi in iiiiiii tok. — Avas fenét! Kikérnék maguknak. Sajtóhiba. — A lettek? — Nem. A koptok. A dalárda mulatságán a város leg— Nézze kérem, már magyon fáj a feelittabb társasága vett részt. jem s mindent nem tudok bevenni. Állapodjunk meg valamiben. Mióta a lettek... Hasonló munkakör. — Nem „a" lettek, csak lettek. — Ne vadítson meg, az istenit ma— Mivel foglalkozol mostanában? — Az apám irodájában vagyok al- gának. Ha a lettek nem lennének lettek ,hanem teszem azt osztjákok . . . kalmazva. — Babuci, ajanyosz babuci, mióta — Én se csinálok semmit.
Zsur-$zabáluoh. Annyira benne vagyunk a szezonban, hogy december sem akadályod za meg a várost a zsurozás szenvedélyében. Ennek a társaságnak készült az alábbi szabáb'zat. 1. A HÁZIAKNAK: Zsúr előtt feltétlenül rendezz nagytakarítást, mert hátha fel kell szedni a táncosok kedvéért a szőnyegeket és akkor megrónak a barátnőid. Szivargyűrű gyűjtők sokan vannak. A gyűjteményeket kölcsönkérheted a portorikókra. A tavaly használt papírszalvétákat ne rakd fel újra. 2. A VENDÉGEKNEK. Jól teszed, ha zsúr előtt megvacsorálsz valamerre. Ami biztos, az biztos. Ha megcsipkeded a szobalány arcát, (jövet épp ugy, mint menet), már is megtakarítottad a borravalót. Egyébként is immorális dolog, hogy szobalány bort igyék. Nincs csúnyább az italos nőnél. Ahol sokan vannak, oda felmehetsz ismeretlenül is. A háziasszonynak említsd fel, hogy amióta utoljára láttad, tiz évet fiatalodott. Egyszerre jóismerősöd lesz. A ludat ne dicsérd túlságosan, mert azt gondolhatja a háziasszony, hogy a talpára teszel célzást. Lányos háznál le ne idd magad, mert másnap rád fogják, hogy megkérted a házikisasszony kezét. Ellenben a derű kedvéért, megkérdezheted a háziasszonyt, hogy eljönne-e hozzád feleségül? Vigyázz, nehogy négyszemközt történjék ez, mert amilyen szerencséd van, még rááll. A háziasszonyt ne hívd édesanyámnak, akkor sem, ha száz éves. Legkevésbbé, ha husz. Annyi szivart úgyse lophatsz^ hogy trafikengedélyt kapj. Inkább ne lopj.
6
TÜSÖK
DizlosifóH versengése. Ujabban nem múlik el nap, hogy biztosító ügynökök ne keresnék fel az embert, kötésre ingerelvén. Hát valahogy így történik:
A tízes, meg a tízenegyes. A kitűnő futballistát, akiről itt szó lesz, olyan népszerűség övezte, a milyenre kevés példa van. De amilyen nagy volt a futbal'ban, olyan nagy volt az adósságcsinálásterén is. Ezen a téren szinte utólérhetetlen volt. Pedig sokat keresett. Sportszakértők szerint remek beadásaivaló bőven fedezhette kiadásait. A nagy fútba lista mégis mindig tele volt adóssággal. Sportél!enfeleit leszámítva, állandóan anyagi bajokkal küzdött. Egyik legnagyobb rajongójának is ezzel szerzett komoly és mély csalódást. Ugy kezdődött, hogy tiz pengőt kért tőle kölcsön. Egy napra. (Ezt betartotta, mert a pénzt tényleg el költötte egy nap alatt.) Az illető persze hiába várta vissza a tizpengősét. Egy nagy meccs után, amelyen a kitűnő futballista egymásután három tizenegyest rúgott, megkérdezte az illető rajongót: — Mit szóltál a tizenegyeseimhez? — Nem lepett meg, — mondta a rajongó. — tizenegyest láttam már tőled sokat, de én azt a tízest szeretném végre látni, amellyel tartozol . . .
Bolúog-c inára választás után a magyar? Felelet: Még a h á b o r ú i d e j é n t ö r t é n t , h o g y t a l á l k o z i k két t a n y a i a s s z o n y a h e t i p i a c o n , ü r e g néni m i n d a kettő, az e g y i k n e k k i volt s í r v a a szeme; tábori lapot szorongatott a markában. — Hát ikend? T á n b a j a v a n a gyeröknek? — K ó r h á z b ó l írt, t í f u s z t k a p o t t . -T- Azért né r í j j o n k e n d . m i n d e n ü t t m e g v a n a b a j . Az én L a j o s o m szignum laudiszt kapott, szögény, de m a j d csak mögsegíti a z Isten, oszt ű is k i l á b o l beliile.
Csekélységem: Na most tárgyalhatunk kérem. A szovjetklauzufát bevette? Grünstein: Lehetetlen, az vis major. Csekélységem: Nagyon helyes, hofjy gondol .rá A víz csakugyan elviheti a majort . Grünstein: Meg lesz térítve. Csekélységem: Jó. Az éjszaka sokat gondolkoztam a baleseti lehetőségeken. Nincsen ípreciziroz)va, hogy n lábszáram milyen fokban fordulhat ki a helyéről. Grünstein: Ahogy parancsolja. Csekélységem: Lássa, ezt már szeretem. No és például — könyökben lehet? Grünstein: Egészen a vállperecig, a hónalj felé két centiméterrel. Csekélységem (aggódva): És ha — két és fél? Grünstein: Pótdíj. Csekélységem: Mi történik akkor, ha az orvosi vizsgálatnál elhallgatom azt, hogy az ükanyámnak a szépanyja rákban halt meg. Grünstein (fölényesen): Ez is egy kérdés? — Exhumálják... Mondja, Máli nénit gondolja? Csekélységem (rámered): M a g a . . . maga tudja —?! Grünstein: Szerencséje van kis bitang. Akkor egyszerűen azt mondhatja. hogy el van málva. De mondhatja azt is, hogy mályva. Mindegy. Másik ügynök (az asztalhoz jön): Csak nem akarja ön magát annál a vacak társaságnál biztosítani? Nekem sokai különb feltételeim vannak! Első ügynök: Menjen a fenébe, mi már megegyeztünk. Csekélységem: Pardon! (a másik ügynökhöz): Mondja, maguknál repülőgépről is lezuhanhatok? Másik ügynök: Ahonnan önnek jól esik. Még ejtőernyőből is. Csekélységem: No nem, hát ha már ejtőernyőm van, akkor remélem, hogy már meg is menekülök. Másik ügynök: De miért? Egészen nyugodtan. Nálunk lehet. Első ügynök: Tetszhalálra fizetnek maguk? Csekélységem: Kérem, ha én egyszer már meghalok . . . Második ügynök (elsőhöz): Hallja, maga marha! (Hozzám) Látom, hogy ön komoly ember. Ml vagyunk az egyetlen intézet, ahol legkomolyabban
1934. december 15. meg lehet halni. Méltóztassék csak bármikor. Első ügynök: Ne higyjen neki kérem. Nincs az a baleset, amit nem anstandolnak. Másik ügynök: Hazudik. (Hozzám). Nálam kérem eltörheti a lábát, kirázhatja a frász, fene megeheti, felfordulhat éhen, dögrovásra juthat... Csekélységem: De kérem, u r a i m . . . Első ügynök: Kitörheti magát a nyavalya?... Másik ügynök: Igenis, mit szól hozzá, kitörheti! Csekélységem: No de uraim . . . (felállók és távozom). Másik ügynök (utánam kiált): Sőt nálanálam fel is akaszthatja magáit... Halló, u r a m . . . ! Akár, azonnal.
Minden bukott jelölt azzal tudja magát vigasztalni, hogy azért elég szép menynyiségü szavazatot kapott ö is. Mert hogy aszongya a mese: J o h n G i x e r angol h o n p o l g á r a tizedik emelet a b l a k á b ó l k a c é r k o dik v a l a k i v e l , a m i k o r h i r t e l e n megszédül. k i f o r d u l a z a b l a k o n és a p ró p o r c i ó k r a d a r a b o l ó d i k az u t c a kövezetén. üsszeseprik, m e g p r ó b á l j á k , hogy ú j b ó l összeállítsák, de m i k o r ez nem sikerül, eltemetik. D é l u t á n a fia f o g a d j a a részvétlátogatókat s élénken magyarázza: — A h á z u n k előtt j a v í t j á k a j á r dát s a munkások egy hegyes hársfát vertek a földbe, a r r a jön esténként a figyelmeztető lámpa. C s u p a szerencse, h o g y az a b l a k u n k o d é b b v a n két méterrel, k ü l ö n b e n szegény öregem e b b e a n y á r s b a zuh a n t volna.
Elszólás. Vendéglős: Nagy ribillió volt ma nálunk, a vadászkutyám összeveszett a macskával és széttépte. — Csak nem! — De, éppen négy porcióba.
Alsóvároson. Tecn néni: Ha mán ilyen beteg, Mari néni, ha én magáuuk vónék, elhivatnám azt a fiatal uj doktort. Mari néni: Fenét! Hiszen még pápaszeme sincs neki!
1934. december 13.
TÜSÖK
Házastársak. Feleség: Mennyire vagy már a stenografiában? írsz olyan gyorsan, mint ahogy én beszélek? Férj: Olyan gyorsan igen, csak nem olyan sokáig.
Z&RKSSITÖi
*
Magas ember (a színházban a liáta mögött ülő alacsony emberhez): Lát valamit? Alacsony ember: Nem, semmit sem látok. Magas ember: Akkor csak figyeljen jól rám. Ha én nevetek, maga is nyugodtan nevethet!
—Nem, kedves uram, kiált dühösen az apa, az én lányom sohasem lesz a magáé. . — Nem is azt akarom, hogy a lányom legyen, kiáltja vissza ugyancsak dühösen a kérő, hanem a feleségem!
Muzeumban. — Miért tartják üvegszekrényben a kígyót? — Ez csak a szemüveges kígyónál szokásos, mert így elhiszi, hogy üvegen át néz és nem kell pápaszem az orrára.
Biró előtt. — mából, — — —
A vádlott előtt távózott vagy utána? Vele egyszerre. De hiszen őt kidobták! Engem is.
a kocs-
A sárcipö. — Nézze, kérem, az a sárcipő, a mit két hét előtt magánál vettem, szétment. — Tán sáros időben tetszett használni. Görlök k ö a t . — Rosszul érzem magam, megcsuklott a bokám. — Istenem, ha annyit emlegetik!
D. Kurtítsa meg annyira, hogy semmi se maradjon belőle, aztán küldje be újból.
A hódítás titka Dudás kozmetika!
Min n e v e t A m e r i k a . A nem, túlságosan finomkodó amerikai humornak néhány jellemző példája az amerikai újságok humorrovatából: — Ez a fénykép egyáltalán nem tetszik nekem, mondja a megrendelő a fényképésznek. Olyan vagyok, mint egy majom. — Erre már azelőtt is gondolhatott volna, mielőtt idejött, válaszolja a fényképész.
7
A társaságbeli hölgyek és kozmetikai szalonja.
urak
uri és hölgyfodrász terem
T i s z a L a j o s K ö r ú t 19 s z .
S. Kár most ilyen problémán törni a fejét. Még ha legalább valami ellenség feje volna. Naiv. Németország csinálta meg a háborúban, hogy az elesett hős menyasszonya asszonynak i-únezhettfe Imagát. Nálunk nem volt ilyen intézkedés, a titulus egyébként sem járna magának öt vőlegény után. Hős. Dobja sorsjegyét a postaszekrénybe, onnan biztosan kihúzzák. Özvegy. 1. A kérdést az egy-társasághoz tartozók szabályai szerint intézik el. Hivja egyszerűen a keresztnevén. Azaz sehogyse hivja, mert még elijeszti. — 2. Az egész közönséges orosz humbug, mert a komoly orvostudomány tisztában (van velej. hogy emberi tudomány :,em támaszthatja fel a halottakat. Ne legyen hát megijedve nagyságod sem, szegény jó lélek maga tiltakoznék a reaktiváltatása ellen. Költő. A vers legszebb része az, ahol „Hosszan rikolt a légyölő és kikel a galóca". Ez a rész inár bent is van a megfigyelő osztályon. U—n. Hogyne volna jó. Csakhogy ezeket a tréfákat már bizonyos Dávid nevű ókori szólista is hegedülte. M. S. Nemcsak a festőkre lehet mondani, hogy nagy vásznuk van, mondhatja bátran a vászonkereskedőre is. Azoknak több jutott. írókra nem alkalmazható a frázis. Nagy tolla, nagy kutyanyelve van, — ez rosszul hangzik. Kutya nagy nyelve, azaz más sorrendben már egészen magyaros. A''emjólvan. Biz az nem jól van, de most nincs rá terünk, hogy annyi nemjólvant felsorakoztassunk. Ha a legtöbb nemjólvan elmúlik, jönnek az apróbb nemjólvanok. Bakfis. De nagyra van vele, hogy hallban teázik! Kénytelenek vagyunk szíves figyelmét bizonyos históriai adatokra felhívni. A legrégibb ötórás teázó Jónás volt, mert ő szórakozott először a cet-hallban. Még hozzá egyedül.
Hétfő: Parasztbecsület. (Klebelsberg-telepi választási történet.) Kedd: Traviata. (Azaz a tévedt műsor.) Szerda: Van-e babája? (Karácsonyi játék kislányoknak.) Csütörtök: Szembeköpősdi. (Az elmúlt hetek miisorából.) Péntek: A pénz beszél. (Színhely a VI. választókerület.) Szombat: Oh, te ló! (Barátságos kortes-párbeszédek.) Vasárnap: Szabadtéri játék a Kigyó-utca sarkán Pásztor és a kis bojtár erélyes fellépésével. Utána balett: Maga nevetni fog. IIIII iiii iiiiiiii ii III IIIII III IIIII ii IIIII IIHI IIIII HUHU
Pazarlás. Az Óceán közepén sülyedni kezd a hajó, rémült futkosás össze-vissza, csak Májer Krausz áll egy helyben, töprengve. Valaki fájdalmas hangon szól rá: — Végünk van, mi lesz velünk? Tudom, a maga gondolatai is ott járnak most a szülőföldön . . . — Oh, kérem, feleli M. K., azon gondolkozom éppen, hogy milyen malörös ember vagyok. Most mingyárt be unt leszek a vizben s épp az elutazásom előtt adtam ki két pengőt fürdőre.
Az előnév. — Van önnek ur? Igen.
Eckfeld.
előneve
is,
Endre
TÜSÖK
8
1934. december 15.
és a legújabb szabadt éri j á í é h o h ! . . . mm Ripacséknál. — Milyen rendezői példányuk van maguknak, igazg-ató ur? Stuart Máriát nem ölték meg az este. — Tudja, a címszerepet a feleségem játsza és vele veszedelmes kikezdeni. Rémes történet. — Hallottátok-e, mi történt a Tónival? Rémes! — Mondd már! — Képzeljétek, az este még nyugodtan vacsorált, reggel semmi baja nem volt, délben pedig megnősült.
Meghatározás. A gulyásbojtár hazajön a katonaságtól s mulatja a, pasztán a számadónak az amatőrfényképéiamelyiken rajta van a lovával. Tandari számadó sokáig nézi a képet, aztán megszólal: — Bizonyosan az, aki balul van, az a ló. Te meg ez leszel, akinek sapka van a fején.
A faj kutya. — Van-e vadászkutyája? — Van ám, még hozzá milyen pedigrés! — Tán családfája is van? — Nincs annak, nem olyan válogatós. Egyszer ezt a fát kedveli, máskor meg amazt.
Vendéglőben. Vendég: Mi lesz ebédre? Pincér: Finom nyulat ajánlok. Vendég: Nyulat? Mutassa meg azt a nyulat, nem veszek zsákban macskát. iiiiiiimiiiiimiiiiiiiiimiiiiiMiiiimmmimiiiiii
Kner Izidor aforizmáiból. A l e g t ö b b e m b e r a vételenséget csak u g y t u d j a elképezlni, h o g y a végét mégis csak h o z z á k é p z e l i . Az e l m ú l á s a természet rend je s olyan természetesnek is találjuk: mással s z e m b e n .
Bölcs m e g n y u g v á s n a k nevezik, h a az e m b e r s i v á r s o r s á b a b u t á n beletörődik. Scott b a r m o t ő r z ö t t s író lett és ettől a b a r m o k ö n é r z e t e h o g y megnövekedett. Azok az e m b e r e k v a n n a k legink á b b t e r h i i n k r e , a k i k n e k szívességével é l t ü n k s t ö b b é n i n c s e n r á j u k szükségünk. F é l i g h i g y j a n n a k , ki c s a k s a j á t m a g á t és téged t a r t o k o s n a k . J ó b o r n a k nem kell cégér. megissza m a g a a k o r c s m á r o s .
Azt
A szerelmi viszony o l y a n , m i n t a váltó; annál jobb, minél rövidebb lejáratú.
Felelős szerkesztő: KOVÁCS ÁRPAD. Kiadja: ABLAKA GYÖRGY könyvnyomdája Szeged, Kálvária-u. 14.
