Ivéről (Torda, Bethlen, Felsőilosva) említi az irodalom. 1939 j ú liusában M a t k ó p u s z t á n gyűjtöttem. A fajt Németországból és É s z a k E u r ó p á b ó l ismerik.
HYMENOPTEROLOGISCHE NOTIZEN IV. Von Dr. L. Móczár
(Kolozsvár).
(Zusammen fassung.)
Verf. gibt neue Fundorte von einigen seltenen Hymenopteren in Ungarn bekannt. Die e r w ä h n t e n Fundorte sind die folgenden: G y i l kos tó ( S ü d o s t u n g a r n 950 m über d. M . ) ; M a t k ó p u s z t a oder Bugac (Mittelungarn, zwischen den F l ü s s e n Duna und Tisza, ein zum Teil im U r z u s t ä n d e verbliebene Sandsteppe der grossen Ungarischen Tiefebene); Pécs ( S ü d w e s t u n g a r n , Mecsek-Gebirge) ; Kudsiri ha vasok (Hochgebirge in den S ü d k a r p a t h e n , westlich von dem Durch bruch des O l t ) ; T á t i k a (westlich des Plattensees); kéthalom (in der Grossen Ungarischen Tiefebene jenseits der Tisza).
APRÓ
KÖZLEMÉNYEK.
Vargha György százados rovargyűjtése Oroszországban. V a r g h a G y ö r g y magy. k i i . s z á z a d o s entomológus t á r sunk, a Magyar Rovartani T á r s a s á g tagja (Szentendre) 1942 májustól szeptemberig a frontszolgálat sok nehézsége ellenére törhetetlen lelkesedéssel és k i t a r t á s s a l szolgálta scientia amabilisünket s nagyon szép rovaranyagot gyűjtött D é l o r o s z o r s z á g b a n . Gyűjtéseiről pontos j e g y z ő k ö n y v e t vezetett, amelyben a gyűjtés helyének m e g n e v e z é s é n és időpontjának m e g a d á s á n kívül rövid leírást adott a lelőhely fizikai földrajzi és vegetációs viszonyai ról, feljegyezte a lelőhely tengerszint feletti m a g a s s á g á t , a levegő hőmérsékletét (8, 12, 18, 22 és 24 ó r a k o r ) , az időjárási viszo nyokat. Hat különböző helyen (Chotmysk, Moltschanowo, K u p -
jansk, Szolidarnaja (Bossowo), Tschebotowka, Kamjensk) g y ű j tött Charkow és Millerowo környékén. A több dobozban, p a p í r hüvelyben, üvegben tárolt anyag egy nagy l á d á b a n 1942 novem b e r é b e n érkezett meg Budapestre tábori p o s t á v a l . A gyűjtött fajok első p é l d á n y a i t V a r g h a a Magyar Nemzeti M ú z e u m n a k a j á n d é kozta. Az anyag zömét lepkék, bogarak és h á r t y á s s z á r n y ú a k k é pezik, de vannak benne kisebb s z á m b a n legyek és szitakötők is. A gyűjtésen kívül V a r g h a s z á z a d o s t a n u l m á n y o z t a az útjába kerülő t e r m é s z e t t u d o m á n y i intézeteket is. így eljutott többek k ö zött a nowo-boriszowkai Erdészeti Növényegészségügyi Intézetbe, amelyiknek az igazgatója C a r a f a - C o r b u t GrigorjeV i c s e r d ő m é r n ö k és egyik tisztviselője G r i n f e l d Edward, aki a leningrádi egyetemen entomologiát hallgatott, rendelkezé s é r e b o c s á t o t t á k az intézet rovargyüjteményének duplumait, fő képpen C o l e o p t e r á k a t és H y m e n o p t e r á k a t . Sajnos, a lepkeanyagot a háború m e g i n d u l á s a előtt a kurszki k ö z p o n t b a szállították. Ezt a többnyire pontosan lelőhelyezett anyagot is elküldte V a r g h a s z á z a d o s saját gyűjtött a n y a g á v a l e g y ü t t a Magyar Nemzeti M ú z e u m n a k . Az említett két orosz e n t o m o l ó g u s m e g a j á n d é k o z t a V a r g h á t n é h á n y szakkönyvvel és különlenyomattal is, így t ö b bek között P l a w i l c s i k o w : ,.Rovaraink" című munkájával. Sajnos, ezek a könyvek, egy kis rovaranyag (benne egy kb. 50 darabból álló frissen preparált Euchloris smiaragdaria F-sorozat) és V a r g h a egész gyüjtőfelszerelése b o m b a t á m a d á s m a r t a l é k á v á vált. A rovaranyag feldolgozását a Magyar Nemzeti M ú z e u m entomológusai fogják elvégezni. A Lepidoptera-anyagot jelen sorok írója e g y ü t t szándékozik feldolgozni a gyűjtővel, akit 1943 á p r i lisában n é h á n y hetes s z a b a d s á g o n itthon üdvözölhettünk. Hiva t á s a azonban azóta ismét visszaszólította a k ö t e l e s s é g mezejére lelkes entomológus társunkat. A gyűjtéséről szóló rövid híradást annak a r e m é n y é b e n zárom, hogy V a r g h a G y ö r g y kedves b a r á t o m n é h á n y rövid h ó n a p múlva j ó e g é s z s é g b e n fog hazatérni szeretett családja körébe s azután hamarosan hozzáfoghatunk a nagy gonddal összegyűjtött szép lepkeanyag feldolgozásához. Dr. Szent-Ivány József.
Néhány lepkefaunisztikai adat a Magas Tátrából. 1943 június 15-dikétől július 20-áig T á t r a s z é p l a k o n t a r t ó z k o d tam. Az első két héten sajnos, állandóan esett az eső, azután szépre fordult az idő. Július 5-dikén kezdtem meg a gyűjtést. Sikerült n é hány h a z á n k n a k csak kevés helyéről ismert lepkefajt gyüjtenem, így az Eupithecia abietaria G o e z e és Eupiihecia abiectaria G o e z e egy-egy példányát, a Gnophos ambiguata D u p. két példányát. Az egyik ambiguata-n a jellegzetes határvonalak és a középsejtpont erősen elmosódtak s az állat a normálisnál jóval v i l á g o s a b b színű, miáltal a G ö r ö g o r s z á g b ó l leírt ab. grecaria S t g r. alakra emlékez tet. Gyűjtésem legérdekesebb eredménye a Psychidea helvetica var. hungarica S z e n t - I v á n y egy cT példánya. Ezt a varietast d r. S z e n t - I v á n y J ó z s e f P ó t h a r a s z t p u s z t á n gyűjtött egyetlen állat alapján írta le. Az általam gyűjtött állat valamivel nagyobb a typusnál, mellyel a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében ö s s z e hasonlítottam. A ritka példányt, mely a Psychidea helvetica nevü faj nak eddig ismert második m a g y a r o r s z á g i individuuma, erdei tisz táson fogtam alkonyatkor. Gyűjtöttem m é g a Lasiocampa quercusnak is két példányát, amelyek a Svédországból és Skóciából ismere tes subsp. callunae-ra emlékeztetnek. Úgy látszik a magasabb tenger szintfeletti tájon nálunk ugyanolyan alak jön létre, mint É s z a k - E u r ó p á b a n alacsonyabb régiókban. Abafi-Aigner ugyan Budapestről is említi a callunae-i. Ezt az adatot azonban nem tartom valószínű nek. Fabricius Endre.
Az Anoxia orientális Kryn. érdekes lelőhelye. F a u n á n k b a n nem tartozik a ritkaságok közé a Polyphylla fullo L. legközelebbi és testalkatra hasonló rokona, az Anoxia orientális K r y n . Helyenkint gyakori, de szegedi gyűjtéseim so rán csak 3 év után, 1942 július 23-án került elő az első p é l d á n y igen kalandos úton, — de épségben. Egy este, elsötétítés után a h á l ó s z o b á b a n szokatlan zaj ütötte meg fülemet. Először nem sokat hederítettem rá. Azt gondoltam, hogy valamilyen éjszakai b o g á r vetődött be a nyitott ablakon. M á s n a p megint ismétlődött a zaj. Most már nem hagytam annyiban, villanylámpával kutatni kezd tem a b ú t o r o k alját, ahol a g y a n ú s neszt hallottam. Rövid 2—3
perc múlva m e g t a l á l t a m a hang forrását: egy kicsiny lyuk mögül hallatszott a m o t o s z k á l á s . Pontosan a fal padlófelőli élén volt a
1. ábra.
c s ö p p nyílás, amelyet feszegetni kezdtem. Amikor a nyílást sike rült p á r centivel nagyobbra tágítani, egy teljesen fejlett n ő s t é n y Anoxia orientális m á s z o t t ki rajta sajátságos cirpelő hangját hal latva. Kétségtelenül érdekes előfordulása kedvet adott a további „ f a l b o n t á s h o z " , minek alapján az üregről az 1. sz. ábrán l á t h a t ó képet nyertem. Az x-szel jelölt helyen egy összerágott Anoxia hulláját találtam. Teljesen száraz volt s l e g a l á b b egy éves lehetett. A h á z teljesen száraz, alig termő futóhomokon épült, t é g l a - b e t o n épület. A padozat 160 cm-nyi m a g a s s á g b a n van a föld színe fölött. Ezt a részt az idevaló futóhomokkal töltötték fel. A fal vastag s á g a 80 cm. A padozat festett, az épület 13 e s z t e n d ő s , építésétől fogva k ő m ű v e s k é z nem érintette. Mindkét állat valószínűleg a futóhomok alkotta földtöltésen át kerülhetett a fal l a z á b b , ü r e g e s részébe, ahol az egyik állat a szabadba vezető nyílás kicsisége miatt a falból kimászni nem tudott és így elpusztult. Papp Károly.
Űj araszoló lepkefaj a magyar faunában. A h a z á n k b a n előforduló Eu pithe dáktól n a g y s á g á v a l és feltűnő rajzolatával könnyen megkülönböztethető az Eupithecia sinuosaria E v. Az Eupithecia lanceolatahoz áll a legközelebb. Ez a faj magasabb hegyvidékeinken (Magas T á t r a : T á t r a s z é p l a k ; Eperjes környéke) fordul elő. Az E. sinuosaria az E. lanceolatatól is könnyen m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő . Az előbbi nagyobb az u t ó b binál. Az általam gyűjtött magyar p é l d á n y szárnykiterjedése 22 mm. Az E. sinuosaria felsőszárnyának alapszíne barna. A k ö z é p téren az elülső szegélytől a belső szegélyig gesztenyebarna színű, lefele k e s k e n y e d ő szalag húzódik. A szalag felső szélei sötétek. A felső s z á r n y külső terén végighúzódó hullámvonal fehéres. A csúcs alatt pedig sötét árnyékfolt látható. Az Eupithecia sinuosaria E v. m a g y a r o r s z á g i lelőhelye a Rozsnyó melletti Pozsáló vagy Ökör hegy. Itt 1942. július 7-én kb. 1000 m m a g a s s á g b a n , lámpafény mellett egy p é l d á n y á t gyűjtöttem. Az állat M a g y a r o r s z á g o n kívül Norvégiában, valamint Szentpétervártól keletre egészen K ö z é p ázsiáig terjedt el. A rozsnyói lelőhely eddig ismert legdélibb előfordulása. A legközelebbi rokonai Ázsiában élnek. Balogh Imre.
A rovarok fehérjeképzése a levegő nitrogénjéből. Ujabb vizsgálatok arra engedtek következtetni, hogy azok a rovarok, amelyek fehérje-szegény táplálékon élnek (fa, növényi nedv stb.), de az erős n ö v e k e d é s vagy fokozott s z a p o r o d á s követ keztében sok fehérjét igényelnek, a fehérje előállításához a levegő szabad nitrogénjét fel tudják használni. Ehhez hasonló jelenséget eddig csak a növényvilágban ( L e g u m i n o s á k g y ö k é r g u m ó i ) ismer tünk. Érdekes, hogy a két jelenség mind biológiai, mind vegy tani szempontból rendkívül hasonlít e g y m á s h o z . Legújabb vizsgálatok szerint ( T ó t h , T ó t h és W o 1 s k y, valamint B á t o r i , T ó t h és W o l s k y ) a levéltetvekben és a Homopterákban alacsonyrendű symbionta mikroorganizmusok végzik el ezt a feladatot olykép, hogy a levegő szabad nitrogén ját megkötve hydroxylamint állítanak elő. Ez épül be a z u t á n a rovartáplálékkal felvett ( é s esetleg a rovar testén belül e g y é b szénhydrátból is keletkező) o x á l e c e t s a v b a . Ily módon a s z é n h y d -
rát (az oxálecetsavon és annak oximján keresztül) egy egyszerű és az élővilágban igen elterjedt a m i n o s a v v á : a s p a r a g i n s a v v á ala
kul át. Ez a folyamat így szemléltethető: Rovar.
Symbionta.
táplálék-szénhydrát
oxálecetsav - f hydroxylamin
I
nitrogénje
I
(oxálecetsav^)...H C.CH . 2
levegő
CO.C0 H-r-NH OH(=hydroxylamin)-*-N <-
2
2
2
2
H 0 C . C H . C ( N O H ) . C 0 H = oxim 2
2
2
I
i H 0 C . C H . C H ( N H ) . C 0 = asparaginsav. Valószínű, hogy nemcsak a levéltetvek és H o m o p t e r á k , ha nem m á s fehérjeszegény táplálékon élő és s y m b i o n t á k a t tartó r o varok esetében is előfordul ez a jelenség, az endosymbiosisnak ez az új, rendkívüli érdekes m ó d o z a t a . A m a g y a r k u t a t ó k ne véhez ( k ö z t ü k d r . T ó t h L á s z l ó egyetemi m a g á n t a n á r é h o z , aki a Magyar Rovartani T á r s a s á g n a k is régóta tagja s éveken át lelkes választmányi tagja volt) fűződő új felfedezés m e g l e p ő e n szemlélteti a természet kimeríthetetlenül ötletes s o k o l d a l ú s á g á t , amellyel ugyanazt a feladatot sokszor kerülő úton, de mindig t ö kéletesen tudja megoldani. 2
2
2
2
ür.
Szent-Ivány József.
Ujabb adatok a Tiszántúl Orthopterafaunájához. Mecosthetus grossus L. Elterjedésében az egész vegetációs pe riódus alatt z ö l d növénnyel borított, nedvestalajú biotopokhoz van kötve. így előfordul n é h á n y Magnocaricionbeli asszociációban, to vábbá a Molinion és Agrostidion federációkba tartozó rétlápokon, illetve mocsárréteken. Ilyen helyeket ma is bőven találunk a N y í r s é g buckaközeiben; itt elég gyakori a Mecasthettis (Debrecen-Pac, 1943, V I I I . 6; H a l á p , 1943, V I I . 7; Nagycsere, 1943, V I I I . 12.). A Horto b á g y területén nem találtam meg ezt a fajt; valószínűleg azért h i á nyozhatik innen, mert — b á r a fentiekhez hasonló növényasszociá ciók itt is találhatók — a szikestalaj nyári nagymértékű k i s z á r a d á s a , s ezzel együtt a mocsárrétek eltűnése után hiányzik állatunk s z á m á r a a nedves, p á r á s mikroklimájú biotóp. Parapleurus alliaceus G e r rrt. N a g y r é s z t hasonló ökológiai igényű.
i
mint a Mecosthetus, ezért a Nyírségen ezzel együtt találtam a Parapleurust. Ez a faj a H o r t o b á g y nyugati szélén is előfordul: tavaly Scirpeto-Phragmitetum t ö r e d é k á l l o m á n y á b a n ( á r o k ) és buja bük könyvetésben, ezúttal az Ohaterdő ligetes Quercetum caricetos u m - á b a n találtam (1943, V I I I . 8.). Stenobothrus fischeri E v e r s m. (Nagycsere, Debrecen mel lett, 1943, V I I . 7.) Festucetum sulcataeval borított K — É K - i b u c k á ié j tőn. Gomphocerus antennatus F i e b. ö k o l ó g i a i szükségleteiben, el terjedésében megegyezik az előző fajjal. E g y nemzeti-múzeumi p é l dány Debrecenből jelzett; szintén Debrecen h a t á r á b a n , a Pacerdőn találtam akácosok közötti homokbucka Festuceto-Corynephoretum gyepjében (1943. V I I I . 5 . ) ; megtaláltam azonban N a g y c s e r é n is egy K - i buckaoldal Festucetum sulcatae •— Brome tum tectorum aszszocióciókomplex-szel borított száraz gyepjében (1943, V I I I . .12.). Aeolopus tergestinus C h a r p. ( H o r t o b á g y — K ó n y a , 1943. V I I I . 30.). Csupán egyetlen nőstény példányt találtam a Festucetum pseudovinae artemisiosum gyepjében. 6 p é l d á n y darabjait a Horto b á g y közepén ( H a l a s t ó ) elejtett Phitomachus pugnax (1936. IX. 22., !eg.: S á t o r i J.) g y o m o r t a r t a l m á b a n találtam. Ennek az Ázsiában nagy területen elterjedt s á s k á n a k az előfordulása E u r ó p á b a n csak keskeny, nyugat felé kiékelődő területsávra szorítkozik. Ceies variabilis P a l l . Csupán 1—2 példányban került elő a Hortobágy két részén ( K ó n y a , 1943. V I I . 5.; H a j d ú n á n á s , 1943. V I I . 10.). Csak a Festucetumban fordul elő, ennek is inkább a xerofilebb ökológiájú ü r m ö s szubasszociációjában. Acrydium kraussi S a u 1 c y. Nagycsere, 1943. V I I . 7. Querce tum roboris festucetosum magasfüves tisztásán. Metrioptera viftata C h a r p . H o r t o b á g y — G y ö k é r k ú t , 1942. V I I . 25. Jobbminőségü legelő (Festucetum pseudovinae achilleosum) fü vében. Metrioptera montana K o 11. Hortobágy-—Kónya, 1943. V I I . 5. Leginkább Agrostideto-Beckmannietum állományokban. A Debrecen melletti P á c o n Festuca vaginata-val borított buckatetőn került elő (1943. V I I I . 6.) A M. vittaia C h a r p.-pal együtt az Alföld jelleg zetessége; nagyrészt areájuk is megegyezik, a M. montana K o l l . azonban egy kissé továbbterjedt K ö z é p - E u r ó p a felé. Metrioptera bicolor P h i l . f. sieboldi F i s c h . Az Alföldnek
csak a peremvidékeiről ismeretes ez az inkább középhegységi s z ö c s kénk ( N a g y v á r a d , Beél, Grebenácz, Dombiratos). C s u p á n egyetlen hím példányát találtam Debrecen közelében, Pácon (1943. V I I I . 6.), buckákközti magas, bujanövésü, higrofil növényzetű helyen (Typha, Agrostis, Carex, Juncus növények), szántóföldek illetve akácosok között. A rövidszárnyú törzsalakot mem is találtam. Nem érdektelen megemlíteni, hogy ugyanitt a Metrioptera roeseli H g b-nek a törzsalakján kívül találtam a hosszúszárnyú eltérését (f. diluta C h a r p.) is, amely egyáltalában nem gyakori ezen a vidéken. A Chortippus parallelus Z e t t . s á s k á n a k a hosszúszárnyú alakja (f. montana C h a r p.) szintén megkerült ezen a helyen. Mintha kapcso lat látszanék a rendkívül buja (magasra megnövő Agrostis és Juncus tövek) növényzet és a három hosszúszárnyú varietás előfordulása között. Hololampra punctata M e g . Ennek a kis csótány-fajnak csupán egyetlen nőstény p é l d á n y á t fogtam az Ohaterdő ( H o r t o b á g y N y - i szélén) Quercetum caricetosum-os részében, a gyepszintben. Eddig leginkább középhegységi állatnak ismertük ezt a fajt, annál érdeke sebb az Alföld közepén való előfordulása. vitéz Nagy Barnabás.
Chortippus sáskáink szerepe rétjeink és legelőink egyenesszárnyúi között. Kétségtelen, hogy ezek a nyúlánktestü, zöldes vagy b a r n á s színű, k ö z e p e s n a g y s á g ú sáskáink tömegre, súlyra nézve igen jelen tős szerepet töltenek be rétjeink, kaszálóink és jobbminőségü lege lőink rovarvilágában. A következő t á b l á z a t néhány elemzés a d a t á r a t á m a s z k o d v a azt bizonyítja, hogy az ilyen helyeken található O r t h o p t e r a-együttesnek a legtöbb esetben s z á m r a nézve t ö b b mint a felét teszik ki a Chortippus fajok. 1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
Ch. dorsatus Zett. 76,5 31,5 30,3 — 2,2 0,8 — Ch. longicortiis Latr. 11 ,H 25,2 — — — — — — Ch. paralL tus Zett. 6,3 0,5 3,0 48,6 10,7 0.4 2,1 0,5 Ch elegáns Charp. — 0,5 182 37,9 62,8 39,4 2 1 4,8 Ch. decliüus Fisch. — 2,9 — — 2/í 9.6 14.7 65,5 Összesen;
94,4 60,6
51,5 86,5 78,2 50,2 18,9 70,8
9.
10.
— — — — — 0,6 — 1.2 26,8 1,8 26,8%
A táblázat értékeinek megfelelően kialakul az öt faj között a sorrend, amelyet legjobban a növényzet, illetve a talaj vízellátásá val jellemezhetünk. Az egész vegetációs periódusban nedvestalajú kaszálókra és rétekre a Ch. dorsatus és tongicornis jellemző; a Ch. parallelus és elegáns nagyobb i n g a d o z á s o k a t (nyári k i s z á r a d á s ) is kibír, az utóbbi faj különösen a H o r t o b á g y o n terjedt el. A kevésbbé bolyga tott xerotherm gyepekben a Ch. declivus otthonos. A kolozsvári és tihanyi elemzés adatai feltűnő egyezést mutat nak éppen a Ch. longicornis jelenléte miatt. A tiszántúli részeken ez a faj elő sem került eddig. A hozzá legközelebb álló Ch. parallelus sem általános együttesképző. Nagy területű homogén növényi aszszociációkban ritkán jelentős, inkább kisebb területű, de változato sabb életfeltételeket nyújtó — kultúrától néha bolygatott — biotópokban él nagyobb százalékban. A Ch. declivus fajt csak az Ohaterdő Festucetum pseudovinae artemisiosum gyepjében találtam uralkodó elemként, ez a biotóp ugyanis kevésbbé bolygatott, legelt, mint a H o r t o b á g y hasonló n ö vényzetű helyei. Egyébként a legxerofilebb Chortippus fajunk, mert m é g a nyírségi Festuceto-Chorynephoretumokban és a Kolozsvár szénafűi Festucetum sulcatae gyepekben is jelentős százalékban ta láltam, a tömeget azonban ezeken a helyeken m á s sáskafajok adják. A különböző növényi asszociációkban szereplő Chortippus fa jok százalékösszege azt mutatja, hogy e s á s k á k legnagyobb s z á z a lékban a higrofil és mezofil rétek, kaszálók gyepjében fordulnak elő. Egyedsűrűségi vizsgálatok még jobban megvilágítanák a n ö vényzet és a sáska-szöcske együttes viszonyát; ezek a vizsgálatok azonban leginkább termelésbiológiai szempontból lennének fonto sak. A kvantitatív elemzések m é g a jövőre várnak. vitéz Nagy Barnabás.
Új légycsalád a magyar faunában. S a j . ó K á r o l y nak az Országos Magyar T e r m é s z e t t u d o m á n y i Múzeum Á l l a t t á r á b a került légy gyűjteményében a szárnypikkely nélküli légy-félék (Muscidae acalyptratae) között több feltűnően nagy, első ránézésre bizonyos gyümölcslegyekre hasonlító b a r n á s s á r g a testű, t a r k a s z á r n y ú légy került elő. A pontosabb vizsgálat k i -
derítette, hogy ez a faj az Adapsilia coarctata W a g a, amely a ha z á n k faunájára új Pyrgotidae c s a l á d n a k egyik jellemző képviselője. A Pyrgotidae család fajainak zöme az Óvilág tropikus és szubtrópikus vidékein él. A palaearktikus régióban mindössze 13 fajuk honos. E 13 faj közül is 12 Kelet-Ázsiában és J a p á n b a n él s csu pán egy fajuk, az éppen szóbanlévő Adapsilia coarctata ismeretes E u r ó p á b ó l . Hazai előfordulása nem m o n d h a t ó meglepetésnek, sőt ellenkezőleg, éppen „ v á r h a t ó " volt. Eddig ugyanis a palaearktikus Ázsián kívül E u r ó p á b a n O r o s z o r s z á g b ó l , Galíciából, Ausztriából és É s z a k - O l a s z o r s z á g b ó l ismerjük. Ez a hazánk faunájára új faj ő r szentmiklósról került elő, ahol az etikettek adatai szerint S a j ó K ár o l y május (3 d \ 4 9 ) és szeptember (4 cT , 2 9 ) h ó n a p o k b a n gyűjtötte. A legutóbbi időkben a kalocsai jézustársasági Szent István gimnázium tulajdonában lévő T h a 1 h a m m e r-féle légygyüjteményben szintén találtam az Adapsilia coarctatanak 1 <S és 1 9 p é l d á n y á t Őrszentmiklósról. Az etiketteken a helységnéven kívül semmi m á s adatot nem találtam, de a kézírásból kétségtelenül meg állapítható, hogy ezt a két példányt is S a j ó K á r o l y gyűjtötte s ő küldötte annak idején T h a l h a m m e rnak. Életmódjuk, b á r m é g meglehetősen hézagosan ismeretes, e g é szen s a j á t s á g o s és a szárnypikkelynélküli légy-félék között majd nem egyedülálló. Ugyanis m í g a vele rokon családokba t a r t o z ó fajok lárvái rendesen phytophagok, ritkábban kopro-, vagy saprophagok és ez utóbbi esetben alkalmilag karnivorok is, addig a Pyrgotidák lárvái lemezescsápú bogarak (Scaraboeidae), elsősorban a cserebogár-félék belső élősködői. Ilyen lárva életmód az acalyptrás Muscidák között mégcsak a C a r n i d á k között fordul elő. Petéiket (esetleg már l á r v á i k a t ? ) sajátságos szerkezetű, hosszú tojócsövüket a szárnyfedő széttárása után az intersegmentalis h á r t y á b a szúrva juttatják be a g a z d a b o g á r testébe. A lárvák kb. egy h ó n a p múlva b á b o z ó d n a k be, miközben a lárvák a bogarat halálra kínozzák. A legyek csak a következő évben kelnek k i . H e n d e l , a Pyrgotidae család monográfusa a L in d n e r. m u n k á b a n azt írja az imágók életmódjáról, hogy az afrikai és i n diai fajok, a gyűjteményekben található példányok etikett-adatai szerint „éjjeli" állatok, ami érthető is, ha arra gondolunk, hogy g a z d á i k szürkületi állatok. T r ó p u s o k o n sokszor fogták a P y r g o t i d á kat h á z a k b a n mesterséges fénnyel. Annak ellenére, hogy a lepkészek
gyakran gyűjtenek „ l á m p á z á s s a l " , eddig még egyetlen adat sincs arra, hogy így fogták volna. Egyedülálló adat H a n d 1 i r s c hé, aki Bécsben „legégetőbb n a p s ü t é s b e n " gyűjtötte az Adapsilia coarctatái. A hazánkból is most előkerült egyetlen európai fajuknak, az Adapsilia coarctatúnak a fejlődése és életmódja ezideig m é g tel jesen ismeretlen. Dr. Soós Árpád.
Tribolium destructor Uytt. első magyarországi előfordulása. (Coleopt. Tenebr.) Az erfurti H a g e & S c h m i d t kereskedők üzletében az 1930-as években egy kis b o g á r lárvája teljesen elpusztította a tárolt ibolyamagot. A kártevőt egy holland entomológus Tribolium madensnek h a t á r o z t a meg. Kísérletképen a l á r v á k a t különböző anyagokkal etették és rájöttek arra, hogy a l e g k ü l ö n b ö z ő b b gabona- és v i r á g magvak, liszt, gyapjú, haleleség, száraz rovarok, stb. mind alkalma sak az állat t á p l á l á s á r a . A lárva e g y á l t a l á b a n nem válogatós és így rendkívül veszedelmes kártevő lehet. A kísérletezésbe belekapcso lódott U y t t e n b o o g a r t holland entomológus is, akinek fel tűnt, hogy ez a b o g á r l á r v a olyan sokféle táplálékon nevelhető. K ö .zelebbről megvizsgálva azután kiderült, hogy a kártevő nem a Tribolium madens, hanem egy, a t u d o m á n y r a nézve új faj. Ezekről t u dósít b e n n ü n k e t U y t t e n b o o g a r tnak az „ E n t o m o l o g i s c h e BIätter"-ben 1934-ben megjelent igen érdekes dolgozata. A faj azóta m á r t ö b b helyről is előkerült, igazi hazáját azonban nem ismerjük. A budapesti P á z m á n y Péter T u d o m á n y e g y e t e m Állatrendszer tani Intézetében az aquáriumi halakat rendszeresen etették a „Piseid i n " nevű haleleséggel. A piscidines dobozokban gyakran találtunk lárvákat, melyekről tudtam, hogy a Tribolium nemzetségbe tartoz nak. Egyízben, 1939-ben sikerült végre kifejlett példányt is lelni, melyet első pillanatra Tribolium madens-ntk néztem. Nagy volt a meglepetésem, amikor az állatot megvizsgálva, az az U y t t e n b o o g a r t által leírt Tribolium destructor U y t t.-nak bizonyult. Az egyetlen Budapestről s z á r m a z ó p é l d á n y a Nemzeti Múzeum g y ű j teményében van.
Teratolytta dives Brullé előfordulása Magyarországon. (Coleopt. Meloidae.) 1941. telén G. F r e y m ú z e u m á b a n Münchenben, a hólyagh ú z ó b o g a r a k feldolgozása közben érdekes magyar vonatkozású adatra bukkantam. Ugyanis egy eddig M a g y a r o r s z á g r ó l m é g isme retlen Meloida-ía\í találtam a gyűjteményben, melyet T i p p m a n n főmérnök, Bécsben élő híres magyar entomológus, 1933-ban a Fruska-Gora hegységben szép számmal gyűjtött; ez a faj a Tera tolytta dives B r u l l é . A példányok legnagyobb része a törzsalak hoz tartozik, de akad közöttük, főleg a nőstények között, az ab. phalerata F r i v. is. Így a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye részére megszerzetted a törzsalakhoz tartozik, a 9 pedig az ab. pha lerata F r i v. példánya. Keletmediterrán faj, melynek a Fruska-Gora az eddig ismert legészakibb elterjedési pontja. Dr. Kaszab Zoltán.
Zyras Perezi Uhag. hangyavendég a Dobogókőn. (Coleopt. Staph.) 1934.
augusztus 9-én, a Dobogókőn, a menedékháztól
messze, kőforgatás közben, apró fekete h a n g y á k (Tapinoma
nem errati-
cúm L . ) t á r s a s á g á b a n , két kis kurtaszárnyú bogarat gyűjtöttem'. A példányok mindezideig meghatározatlanul hevertek a gyűjtemény ben, ugyanis a Nemzeti Múzeum gazdag magyar- és palearktikus összehasonlító anyaga segítségével sem sikerült az állat nevét meg tudni. A példányokat végül is á t a d t a m C s i k i
E r n ő ny. múzeumi
i g a z g a t ó úrnak, aki Zyras Perezi U h a g.-nak határozta meg azo kat. Ez a faj Spanyolországból és Északnyugat-Afrikából volt isme retes, de van egy hazai lelőhelye is a Felvidéken, melyet R o u b a 1 mutatott ki (Katalog Coleopter,
1930, p. 4 6 3 ) . A Zyras
Perezi
U h a g . dobogókői és felvidéki előfordulása, messze az é s z a k n y u gati és spanyol lelőhelyektől, különösen állatföldrajzi rendkívül érdekes.
szempontból,
Trox Eversmanni Kryn. Pótharasztpusztán. (Coleopt. Scarab.) 1938 V. 21-én gyűjtöttem. Ez a legritkább Trox-faj Magyar o r s z á g o n . A F a u n a k a t a l ó g u s csak Budapestről és Kalocsáról említi. Dr. Kaszab
Zoltán.
A Smerinthus quer eus a Budai hegyvidéken. Hazai S mer int húsaink közül a Smerinthus quercus keltette fel eddig legkevésbbé a lepidopterológusok érdeklődését. M í g tiliaere, ocellatara, populira vonatkozó megfigyelésekben a szakirodalom b ő velkedik, a quercusra alig találunk utalást. Hazai irodalmunkban A b a f i A i g n e r egy cikkén kívül m á s nyoma nincs. A budai hegyvidék tölgyerdeiben a Smerinthus quercus gya kori. A hatalmas, száraz levélhez hasonló lepke júniustól augusz tusig található, nappal fákon, virágokon pihen, este gyakran jön a lámpához. A felnőtt hernyó augusztus—szeptemberben fiatal tölgy fákon, bokrokon él, főleg nyiltabb helyeken, utak, k ő b á n y á k men tén, tisztások szélén. Mimikrije kitűnő, a r á g á s n y o m o k nem szembeötlőek, így csak zöldes ürüléke vezet nyomára. A peterakó nősté nyekre egyes helyek erős vonzást gyakorolnak, így ugyanazon a fán, sőt ugyanazon a kiálló ágon minden augusztusban megtalálható a m a g á n o s a n élő hernyó. A harmincas években több, szabadban talált hernyó b á b o z ó d o t t nálam és a rákövetkező évben, június közepén kibújtak a lepkék. 1936-ban egy a Jánoshegyen talált 9 200 petét rakott, a 10 nap múlva kibújt hernyók azonban nem fogadtak el táplálékot és elpusz tultak. 1938 június 17-dikén a Svábhegyen fogtam egy 9 - t . M é g aznap este 30 petét rakott, a rákövetkező két napon még 150-et. E z u t á n felboncoltam. Teste még körülbelül száz petét tartalmazott. Az első petékből 28-dikán bújtak ki a feltűnően nagyfejű zöld hernyók. M á s n a p m á r vedlettek, anélkül, hogy a tölgyfalombot meg kóstolták volna. Csak a tojáshéjat ették meg félig. Negyven pete ter méketlen maradt. Táplálékul a Quercus rohur fiatal hajtásait adtam nekik. Július 5-dikén m á s o d s z o r vedlettek. E z u t á n vízbeállított tölgyfaágakon he-
lyeztem el őket. A két első vedlésnél több mint felük elpusztult. A vedlések nem hoztak színváltozást. A harmadik vedlés július 13-dikán, a negyedik 26-dikán kez dődött. Ekkor már fejlettségben feltűnő különbségek mutatkoztak. Az utolsó hernyó tíz nappal később vedlett, mint az első. Ez a k ü lönbség a b á b o z ó d á s n á l 13 napra nőtt. B á b o z ó d á s előtt a hernyók zöld színe rozsdavörös árnyalatot kapott, főleg a háton. Nyugtalanul szaladgáltak. Egyenként laza földdel és homokkal töltött cserepekben helyeztem el őket. A her nyók fele a cserép alján készítette el tojásalakú, meglepően kemény falú kamráját. Más részük csak csekély mélységig á s t a be magát, míg négy hernyó a felszínen maradt és ott minden előkészület nél kül várta meg az átalakulást. Egyébként m á r a természetben is talál tam quercus-bábot a föld felszínén, teljesen szabadon. Két héttel az utolsó b á b o z ó d á s után kiemeltem a bábokat. H í mek és nőstények egyenlő arányban voltak képviselve. A b á b o k télen át mohán feküdtek az üres nyaraló egyik s z o b á jában, fagynak teljesen kitéve. Tavasszal naponként meglocsoltam őket. A kibújás előtt a b á b o k o n látható változás nem volt. 1939. j ú nius 10-én kettő kibújt. Ezután 19-ig b e z á r ó l a g mind elhagyta b á b ját. A legnagyobb arányú kibújást 12-én és 13-án észleltem (hét, illetve ö t ) . Ugyanezen a két napon mutatkozott a h ó n a p legkisebb légnyomás és legmagasabb hőmérsékletértéke. Déli szél fujt. A lepkék mind reggel öt és hét óra közt bújtak k i , kivéve az utolsót, mely 19-én este féltizenegykor hagyta el bábját. A kibújt lepkék negyedrésze korcs volt, hímek és nőstények egyenlő s z á m b a n . A legtöbbön az egyik felső szárny nem fejlődött ki. H á r m o n külső hiba nem volt látható, de nem tudtak repülni. A többi lepke kifogástalan, részben hatalmas példány volt, a legna gyobb nőstény 100 mm fesztávolságú. Kettő a kibújást követő estén kopulált. Détshy János oki. vegyészmérnök.
A bogáncspille tömeges megjelenése s más tavaszi megfigyelések a tihanyi félszigeten. Az idei szokatlanul korán ébredő tavasz a lepkeíaunában is éreztette h a t á s á t . A tihanyi félszigeten t ö b b növény v i r á g z á s a is
iOO
szokatlanul korán indult meg, ami e g y é b k é n t b i z o n y á r a o r s z á g o s jelenség volt 1943. t a v a s z á n . így a Nyereghegy jellegzetes Pru nus spinosa-Crataegus oxyacantha associtiojában március 31-én találtam két virágzó kökénybokrot. Ugyanaznap a C s ú c s h e g y tete jén a déli napsütésben több Papüio podalirius és 3 Papilio machaon kergetődzött. A lavendula-kertben már nem egészen friss példányát fogtam a Hesperia malvae L.-nek. Különösen szokatlan a fecskefarkú pillangók ilyen korai megjelenése. Április 5-én a H á r m a s h e g y e n a Colias chrysoithe mének egy közepes n a g y s á g ú e? példányát észleltem. Ugyanezen a napon már igen sok P. machaon és podalirius repkedett a geyzirit sziklák napsütötte ormai körül. — Május elején általam soha nem látott tömegben figyeltem meg egyik jellegzetes vándorállatunkat, a bogáncspillét (Pyrantels cardui L.) a Magyar Biológiai Kutatóintézet kertjében virító orgo nabokrok körül. Valószínűleg délibb tájakról hozzánk repült álla tokról lehetett szó, amire egyrészt abból következtetek, hogy az összes állatok szárnya kb. egyformán kopott volt, m á s r é s z t pedig abból, hogy a kertben is meg lehetett figyelni azt, hogy a sebesröptű pillék fokozatosan délről észak felé húzódnak. Május 5-én délelőtt nyári időszámítás szerint Váll és V212 között kissé szeles, de n a p s ü t é t e s időben h á r o m e g y m á s u t á n észak-déli irányban sora kozó orgonabokor közelében t a r t ó z k o d v a megfigyeltem, hogy a legtöbb állat a főhercegi park irányából ( t e h á t délről) repült az első bokorra. A harmadik, t e h á t l e g é s z a k a b b r a lévő bokorra észak felől csak nagy ritkán szállt egy-egy példány. Az állatok zöme a legdélibb bokor több v i r á g z a t á t v é g i g n y a l o g a t v a átrepült a k ö zépső bokorra s miután ott is lakmározott n é h á n y virágból, á t szállt a harmadikra. A harmadik bokorról az állatok azután t o vábbrepültek az intézeti c s ó n a k h á z közelében ültetett legköze lebbi orgonabokrok felé, t e h á t ugyancsak dél-északi irányban. N é h á n y esetben m e g s z á m o l t a m , hogy egy-egy orgonabokron h á n y példány ül. Minthogy az állatok g y o r s r e p t ü e k és rendkívül moz gékonyak, ez a számolás természetesen bizonyos százaléknyi hiba forrás nélkül nem mehetett végbe. Egy nagyobb, kb. 3 m magas bokron 75±5-—6 állatot, egy másik kisebb, kb. 2 m magas bok ron 52 ± 4 — 5 állatot s z á m o l t a m meg. Volt olyan virágzat, amelyen 9 — n bogáncspille ült. — Feltűnő, hogy a madarak vonulására vonatkozó megfigyeléseim egyenesen ellentétben állnak a növény-
világ c s o d á l a t o s a n korai fejlődésével és a l e g t ö b b rovarnak a szo kottnál jóval k o r á b b a n való megjelenésével. Így p l . az első fehér gólyát április elsején láttam az Aszófő melletti nedves réten, az első füsti fecskét április 3-án észleltem a tihanyi moló közelében. Az első csil-csal füzikét (Phylloscopus c. collybita V i e i 11.) április 5-én hallottam a Biológiai Intézet Kertjében, az első füle mülét (Luscinia m. megarchyncha B r e h m ) pedig április 16-án észleltem a Cyprian-forrás közelében. A nálunk telelő, de északon k ö l t ő kis bukó (Mergiis albellus L . ) 9—12 d a r a b b ó l álló kis csapatai egészen április 18-ig állandóan láthatók volta a Balatonnak a Biológiai Intézet és a B.-füred—Aszófői ú t e l á g a z á s közötti szaka szán. A nagyon szelíd madarak 25—70 m t á v o l s á g r a úszkáltak a parttól s közeledtemre a legritkább esetben kaptak s z á r n y r a . Á p rilis 17-én m é g hét csapatot ( 9 + 6 + 1 2 - f - 1 5 - j - 1 3 + 9 - f 8 ) olvastam meg az említett helyen. Az utolsó 5 d a r a b b ó l álló kis csapatot H u s v é t v a s á r n a p j á n (április 2 6 - á n ) délben l á t t a m a Biológiai Inté zet közelében. Ugyanakkor már virított az orgona és a p ü n k ö s d i rózsa. Dr. Szent-Ivány József.
Felhívás! A Folia Entomologica Hungarica „ A p r ó k ö z l e m é n y e k " című r o v a t á b a n kisebb entomológiai hírek mellett irodalmi i s m e r t e t é s e ket is közlünk. Felkérem mélyen tiszteit t a g t á r s a i m a t , hogy az iro dalomban t a l á l t é r d e k e s e b b új e r e d m é n y e k n e k , egy-egy helyi rendszertani monográfiának vagy valamely vidék rovarvilágára, entomogeografiájára v o n a t k o z ó dolgozatnak ismertetését n é h á n y sorban összefoglalva küldjék el címemre (Budapest, VIII., Baross utca 13.). Az entomológiai hírek között r i t k á b b fajok új hazai lelő helyének a felfedezése, valamely rovarfaj szokatlanul nagy t ö m e gekben való fellépése, t ú l korai vagy késői megjelenése, feltűnő fajeltérések ( a b e r r a t i ó k ) rövid leírása, biológiai megfigyelések ( p l . valamely lepkefaj hernyójának új t á p n ö v é n y e ) stb. mind é r d e k l ő désre tarthatnak s z á m o t ! T á r s u l a t u n k v á l a s z t m á n y á n a k nevében is kérem összes t a g t á r s a i m a t s a Folia minden olvasóját, ne csak o l v a s s á k folyóiratunkat, hanem írjanak is benne. Küldjenek a szer kesztőnek mennél t ö b b a p r ó közleményt, hogy így lapunk tartalma v á l t o z a t o s a b b , gazdagabb legyen! Dr. Szent-Ivány József
Hydroecia leucographa Bkh. Budán. A Folia Entomologica Hungarica, valaminta Fragmenta Faunistica Hungarica hasábjain az utóbbi években érdekes dolgozatok jelentek meg a Hydroecia leucographa B k h . hazai elterjedéséről, variabilitásáról,* biológiájáról König Frigyes, Nagy L á s z l ó és d r . S z e n t - I v á n y J ó z s e f tollából. Ezen a he lyen egy újabb adattal szolgálok ennek az állatföldrajzi szempontiból érdekes, szép nagy Noctuidának az elterjedéséhez. Ugyanis 1923 októberében (október 24—26-a táján) Budán is gyűjtöttem be lőle egy példányt. A szép nagy nőstény állat a vérmezei s z e g é n y ház falán ült alkonyatkor egy villanylámpa alatt. T u d o m á s o m sze rint azóta senkinek sem sikerült Budapesten leucographa-t gyűjteni. 1
Vitéz Bánó LeheL
Kleine Mitteilungen. (Zusammenfassung.)
V i t é z L. v. B á n ó berichtet über das Erbeuten von Hydroecia leucographa B k h . in Budapest, I . B a l o g h über das Auffinden der für Ungarn neuen Geometride Eupithecia sinuosaria E v. an dem Berg Pozsálló (etwa 1000 m über dem M . ) bei Rozsnyó, j . D é t s h y über seine biologischen Beobachtungen an Smerinthus quercus (Überwinterung in Budapest), E. F a b r i c i u s über seine lepidopterologischen Sammelergebnisse in der Hohen T á t r a (u. a. über das Vorfinden von Psychidea helvetica var. hungarica S z e n t I v á n y in T á t r a s z é p l a k ) , D r. Z. K a s z a b über den ersten Fund von Tribolium destructor U y 11. in Ungarn sowie über das Vorkom men von drei anderen seltenen Koleopteren im Pannonicum bezw. in der Fruska Gora, v i t é z B. N a g y über seine neuerlichen Orthopterenfunde in dem Gebiet zwischen den Flüssen Donau und Teiss sowie über die Chortippus-Arten der ungarischen Wiesen und Weiden, K. P a p p über einen eigentümlichen Fundort von Anoxia orientális K r a y n . , D r . Á. S o ó s über eine für Ungarn neue Flie gen-Familie, D r . J. v o n S z e n t - I v á n y über die Sammelaus beute von Hauptman G y. V a r g h a in Südrussland, über das Her stellen von Eiweiss-Stoff aus dem Stickstoff der Luft durch Aphididen und Homopteren ( T ó t h, W o 1 s k y ) , weiters über seine im F r ü h -
jähr 1943 gemachten lepidopterologischen Beobachtungen an der Halibinsel von Tihany (Erscheinen von Papilio machaon und poda lirius am 3 1 . März, massenhaftes Auftreten und Wanderung von Pyrameis cardui etc.). D r . J. v o n S z e n t - I v á n y bittet ausser dem alle Leser der Folia Entomologica Hungarica und alle Mitglie der der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft um die Einsen dung von möglichst vielen kleinen Mitteilungen.
A M A G Y A R R O V A R T A N I T Á R S A S Á G 1942. É V I MŰKÖDÉSÉRŐL. A Magyar Rovartani T á r s a s á g 32 esztendős történetének lap jait forgatva, megállapíthatjuk, hogy a sors különös rendelése foly tán, amikor T á r s a s á g u n k fája megerősödött, megizmosodott, Ha zánk egén mindig akkor t á m a d t a k hatalmas viharok. — Az elmúlt világháború vihara és Trianon n y o m o r ú s á g a megszaggatta, meg tépázta T á r s a s á g u n k fáját... A gyökerét azonban nem tudta k i t é p n i . . . T á m a d t a k lelkes, önzetlen tagok, akik hosszú évek mun kájával újból felvirágoztatták T á r s a s á g u n k a t . Nemzetünk újjászületése, országrészek h a z a t é r é s e , új erőkkel telített meg bennünket. Boldogok vagyunk, hogy a h a z a t é r t r é szekről ma közöttünk nemcsak régi, hanem új tagokat is ü d v ö zölhetünk. Most, hogy T á r s a s á g u n k a m e g e r ő s ö d é s , a felfelé törés útján van, — nemzetünk újból s o r s d ö n t ő kérdés előtt áll. N é p ü n k ismét harcban áll létéért, s z a b a d s á g á é r t . . . M i , akik most itt vagyunk és itthon a békés h á t o r s z á g b a n teljesítjük kötelességünket, gondoljunk egy pillanatra tisztelettel és csodálattal legjobbjainkra, akik hittel, halált m e g v e t ő b á t o r sággal, fegyverrel a kezükben védik otthonunkat, kultúránkat, ke reszténységünket és m a g y a r s á g u n k a t , tehát mindazt, amiért élni érdemes... T á r s a s á g u n k ebben a pillanatban m é g nem érzi jelentősebben ennek a második véres v i l á g h á b o r ú n a k a nyomait. Gondjaink, k ü lönösen anyagi természetűek a mult h á b o r ú ó t a mindig voltak; fo-
