Varga Anikó - szakdolgozat
Sámán és jógi
avagy a tudás útja két nézõpontból
„A tudatban számos erõ rejlik. Ha alkalmazzuk ezeket az erõforrásokat, bármiféle sikert elérhetünk a világban. Ha tudatunkat megeddzük, egyetlen tárgyra összpontosítjuk, és befelé irányítjuk, olyan erõvel ruházhatjuk fel, melynek segítségével lényünk mélyebb szintjeire juthatunk. A tudat a legnagyszerûbb eszköz amit az ember valaha birtokolt.” (Szvámi Ráma)
1
Szakdolgozatom témája a sámán -mint törzsi közösségekben és a tágabb társadalomban szerepet vállaló pap, gyógyító- és a jógi sajátos vonásainak, útjainak összehasonlítását és különbözõségek megláttatását tûztem ki célul. Egyfajta pro, és kontra érvelés mindkét oldalról egy-egy vizsgált területen belül. Ilyenek mint a tudat kérdésköre, az ego, az önvaló és a valóság fogalmain át való vizsgálódás, amivel szeretnék rámutatni a saját belsõ világomban tett utazásaim eredményeként és a rendelkezésemre álló irodalmi anyag tanulmányozása közben tett felismerésekre.
Elõzmények Elsõéves rajz szakos hallgatóként a fõiskolán 1997-ben lenyûgözött a távoli népek motívumkincse és lényembõl adódóan is folyton kutattam, majd megszállotjává váltam a formák, rajzok, alakzatok, szimbólumok õsi gyökereinek elemzésében, kutatásában, gyûjtésében. Egy alkalommal a népmûvészet tárgykörében, évfolyamdolgozatom írása (témája a mesék rituáléján keresztül megfogható õsi motívumok keresése, szimbólumrendszerek értelmezése) alatt forrtak ki bennem olyan “ahaélménnyel” párosuló felismerések, mint például a minden egy - azonosságélmény, vagy a világok közti átjárhatóság nem más mint a saját test energiaköreinek - csakrák - világa a hozzá rendelt tudatszintekkel és hasonló egységes világképpel kapcsolatos gondolatok jelentek meg a fejemben. Ekkoriban volt alkalmam találkozni Hoppál Mihály és Sántha István sámánkutatókkal. Sántha István a szibériai burjátok, kirgizek, karagaszok életérõl szóló filmje aztán olyan meghatározó élmény lett számomra, és az elõtte olvasott Diószegi-könyv, hogy a szakdolgozatom gerincét is a sámánhagyományokra építettem anno, igaz pszichológiai aspektusból... Miután késõbb komolyabban elkezdtem foglalkozni a jógával eszméltem rá, hogy valójában mindig ezt kutattam csak más formában. Sámán = jógi. Jógi = sámán. Ez még korábbi felismerés volt mint hogy elkezdtem volna ezt megfigyelni, vagy hogy egyáltalán ebbe az irányba fókuszáltam volna. Nosza felbuzdulva az évek alatt összegyûjtött, összekutatott anyag birtokában, nekiálltam, hogy leporoljam emlékezetem ezen ismeretekrõl. Hazalátogattam és teljes biztonsággal felnyitva az iratokat rejtõ szekrényt, döbbenten vettem észre, hogy az összes könyv és jegyzet eltûnt! A felismerés rámrogyasztotta a valóságot: nincs mibõl dolgoznom és nem sok idõm maradt az újabb kutatásra. Próbáltam összeszedni magam és kirángatni tudatom a döbbenetbõl, mely addigra széles áradattá változtatta eddig csak erecskeként patakzó aggodalmamat, s ez az áradat most valósággal átzúdult rajtam bénult-fagyottan hagyva hátra a tehetetlenség érzését. Ültem a szõnyegen és megpróbáltam kitapogatni mit jelenethet ez. Talán körvonalaztam magamban- már rég meghaladtam az akkori önmagam és most tiszta lappal és másfajta tudatossággal nyithatok a téma felé. Itt már semit sem ér a könyvek, lexikonok okoskodása. Na most légy nagyokos, te kos!- gondoltam magamban. Hogyan kelt lábuk az iratoknak ma sem értem...évek óta ott voltak, és édesanyám se látta õket. Valami misztkus lehet a dologban ami arra ösztönöz: „Hagyd már ezt a sok kuszaságot amit összeírtak a századok alatt! Tudod amit tudsz, tessék nekilátni!”
„A tudás megszerzésének minden módja közül a közvetlen tapasztalás a legamagasabb szintû. Minden más tapasztalat csak töredékeket jelent. Az önmegvalósításhoz vezetõ úton alapvetõ fontosságú az egyértelmûség, a tudat feletti hatalom megszerzése és a tudat egyetlen tárgyra való összpontosítása. A tisztátalan tudat hallucinál, és akadályokat szül, a fegyelmezett tudat azonban már eszközként szolgál a közvetlen tapasztalatok számára.”
(Szvámi Ráma)
2
Egyedül a tapasztalatokkal vizsgálhatjuk meg az azonosságot v. különbözõséget a két megnyilvánulási forma között. A vizsgálódás több területet ölel fel és mindegyiknél kiemelten az egyezõségre de a különbözõségre is rávilágítok.
Sámánizmus Azért tudományos keretet mégiscsak szeretnék adni a dolgozatnak; van egy feltételezés Michael Harner tollából, miszerint a jóga a sámánizmusból nõtt ki a Kelet korai városállamainak kialakulása idején -erõszakos hatásra -, de Harner felvetése érdekes, -mert kétségtelen, hogy tartalmaz sámánisztikus elemeket - inkább magyarázható a társadalmi létformák átalakulásával és a törzsi közösségek felbomlásával amely az egyénibb öntudatossággal függ össze, az egyéni útkereséssel, szemben a vezetõ pap, jós, gyógyító varászslóemberek piedesztálra állításával. Itt már a sámán kétféleképpen él tovább a társadalomban: -Jógi lesz (saját maga, belsõ jógi), és a karma-jóga elve alapján tevékenykedõ védikus pap (bramana), -illetve a mahájána-buddhizmus ösvényén megvilágosodást kutató bódhiszattva. Nem értek egyet Micrea Eliade-val aki kizárólagosan a sámánizmust szibériai eredetûnek véli, hiszen a különbözõ kultúrákban a világon mindenütt fellelhetõ a sámántevékenység, legfeljebb kis idõbeli különbséggel. Georg Feuerstein szerint az i.e. 25.000 évvel ezel ttre nyúlik vissza e hagyomány. A Mohendzsodáróban talált pecsét, -fõleg a figura koronájára utalok- egyértelmûen sámánisztikus jellegre utal az agancsos (életfa) koronával, ami a két világban, felsõ és alsó világ - vagy világok közötti utazást jelképezi. A „szarvasság” máshol is egyértelmû leleteken szépen lekövethetõ amit megerõsítenek a történelmi vonatkozások is és a mondakör. Különös, hogy az ábrázolásban az egyetemes elemeken túl, mint nap, hold, nõ, férfi, stb. mennyire hasonló jelleggel bírnak a korszakra utaló felségjelek is, - király, szellemi vezetõ, pap, netán jógi - koronás, napos, agancsos, szarvas ábrázolások. A tárgyi leleteket, régészeti, mûvészettörténeti szemmel vizsgálva, a Szibériától kezdve a mezopotámiaiakon át a szkíta hagyományokig, nagyon sok hasonló vonás fedezhetõ fel a az õsmagyar (ha lehet így nevezni mert annyira szerteágazó és sok hatáson keresztül átvergõdött hagyományról van szó ami számtalan hatással összemosódott, vagyis nem is tudjuk honnan származtatják a meghatározást, hogy „õsmagyar” de ez egy más kérdés) a sumer és ind kutúrkör történeti leletei között, például az istenek elõképeinél melyeket a teljesen azonos attribútumaik alapján lehet összevetni ami szinte teljesen egyértelmûvé teszi a hasonlóságot, és feltételez egyfajta „õs” közös kozmikus tudást.
sámánkorona ábrázolások
A sámánizmus több mint ötszáz évre visszatekintõ kutatása során megállapíthatjuk, hogy eltérõen attól, hogy a sámánnak nevezett - kezdetben tévesen gyógyítóembereknek hitt csaló vajákosok - a föld különbözõ részein, egymástól távol esõ helyeken éltek, a kutatók hasonló beszámolóik alapján egybehangzó a vélemény, miszerint szinte ugyanazon szerepeket töltött be a sámán: -a közösség érdekében jósolt -pl. a termésért, áldozatot mutatott be a szellemeknek - Isteneknek, -rontástól szabadította meg a lelkeket, -befolyásolta az idõjárást, -sebeket gyógyított, gyógyszereket készített, -utazott a világok között, hogy az istenek szándékát megsejtse, és kinyilvánítsa rajta keresztül a közösségnek, -különféle csodás képességekkel rendelkeztek, mint pl. hasbeszélés, láthatatlanná válás, -de a sámán nem csak a jó ügyet szolgálta, idõnként bajt is okozhatott.
3
A SÁMÁN szót a föld különbözõ helyein különbözõ névvel illették, de mindegyik a szibériai tunguz sámán szó szinonimájának felel meg. De bõ vagy kám néven is emlegetik, attól függõen, hogy a mongolokhoz, vagy törökökhöz tartoznak-e. Például az Amazonas menti gyógyítóemberekre Alfred Métraux a piai elnevezést használja, máshol pl. Mexikóban curanderoknak, vagy varázslóknak nevezik õket ahogyan Carlos Castaneda is elõszeretettel használta könyveiben. A guayanai makuszi indiánoknál peaiman, a Baffin-szigeti inuitoknál angakok elnevezéssel bír a sámán. De Szibériában „égbõl jött emberként” is nevezik. A magyar sámánhagyomány táltosoknak vagy tátosnak nevezik, a mesék garabonciásnak. A sámán szó jelentése: „az ember aki tud”. Itt párhuzamba is állítható rögtön a jóga útját járó keresõvel: ahogyan a védék mondják: acarya vam purusu védam, azaz a gurus ember tud. Szebben: akinek van tanítómestere- guruja - az a tudás útjára léphet. A guru az aki lámásával oszlatja szét a tudatlanság sötétségét. Kezdetben az utazók, misszionáriusok csak homályos és visszataszító képet festettek a korai beszámolókban a varázslóemberek tevékenységeirõl. Késõbb aztán a 20. század utolsó három évtizedében több tanulmány született mint az egész történelem folyamán összesen. Az utóbbi években kezdenek csak úgy tekinteni a sámánizmusra mint „a tudás technikájának összességére”. (María Sabina maszaték sámán - akinek szóban elõadott önéletrajzát például számos nyelvre lefordítoták.) Érdekes megközelítés az is, hogy kezdenek úgy tekinteni a sámánokra mint a korai lélek fölfedezõire, pszichológiai módszerüket azonban eddig alig tanulmányozták. Ma már hála a holisztikus megközelítési módoknak, tudatában a lélek/test gyógyászatának, egyértelmûen nem nevezhetjük õket csaló sarlatánoknak, -ha csak az énekre mint pl. mantrákra gondolounk és annak hatására. Csak egy momentum a sok közül amit kiragadtam. A sámánizmus mai formáira gondolva elég sok helyen találkozhatunk kóklerséggel és anyagi haszonvágyból elkövetett „gyorstalpaló sámánképzéssel”, ám nem kizárt, hogy így is valamicske tudást közvetítenek mégis csak a sámánná válni szándékozók felé, bár inkább ellenérzést váltanak ki a témához valamicskét is értõ emberekbõl. Tudván, hogy a tudást „titkos” volta ellenére kiszolgáltatják olyanoknak is akik esetleg maguknak vagy másnak okoznak ezzel kárt önkéntelenül - hiszen ennek pszichológiai kutatása csak nemrég indult meg - és komoly visszaélések táptalaja lehet. Ugyanilyen okból nem hallhatják például egyes hindu beavatási szertartásokon a mantrákat a jelenlévõk közül mások csak a beavatandók. (Nemrég Szentpéterváron nekünk hölgyeknek be kellett fognunk a fülünket amikor a brahmanák avatásakor a pap egy bizonyos mantrát vibrált.) Az viszont tény, hogy az Amazonas vidékén a gyakorlat él és virágzik, a sámánok a városokban is élnek nem csak az erdõkben, portugálul és spanyolul ugyanúgy beszélnek mint bennszülött nyelveken és szabadon közlekednek a törzsi és városi létformák között. Rugalmas és kaméleonszerû a jelenség ma. Összegezve a tényeket, ma sok kutató komolyan veszi a sámánokat és a közösség életébe való legkevesebb beavatkozás nélkül figyelik meg õket, ám hiába csökkent a megfigyelõk és a sámánok közti szakadék, továbbra is létezik egyfajta erõtér mely diszkrét távolságot tart és ahogy Edith Turner amerikai antropológus fogalmazott: „ A valóságfelfogás alapvetõ természetébõl következik ez. Számos kutató filozófiailag materialista állásponton áll. Ôk úgy vélik, minden ami létezik anyagi természetû, vagy létezése az anyagi világtól függ. A sámánok nem így gondolkodnak. Ôk hisznek a szellemekben.” (Jeremy Narby - Francis Huxley: Sámánok) Egyfajta természetelvû „vallás” alapjaira enged következtetni ami nem is jár olyan messze a hindu lélekfelfogástól - pl. a vaisnavizmus,Visnu hit ahol a lélek mindenben benne foglaltatik, a léleknek nincs kezdete, sem vége, korábbi tetteink eredményeképpen vándorol testbõl testbe, mely lehet az ásványi léttõl kezdve a növényi, állati léten át az emberin keresztül a félisteni létformákig. (Bár itt megjegyzem azért a vaisnavizmus persze teljes mértékig perszonalizált, de ez most a mi vizsgálódásunk szempontjából egy más téma.) Életük szervesen kötõdött a természethez, így a transzcendensrõl is a természeten keresztül gondolkodtak. A tudományos megfogalmazás szerinti „animizmust” - az az elképzelés amely szerint minden tárgynak megvan a maga lelke, szelleme, természeti erõk megszemélyesítése- tévesen, félreértelmezték sámánvallásként. Sámánvallás nincs, csak sajátos, karakterisztikus hit, mely a gyakorlatban teljesedik ki. Pogány bélyeggel illették ezt a „vallást”, - tévesen tehát vallásnak nevezve hiszen nem kötõdött a nyugati értelemben vett civilizált Istenhez. Egy nem perszonalizát hitrõl lévén szó, rengeteg üldöztetés táptalajává vált az évszázadok alatt, mert egyetlen „civilizáltnak” mondott vallásba sem tudták beskatulyázni. Alapvetõen a nyitottság hiányából eredõen a korok nem kedveztek a sámántevékenység valódi megismerésének egészen a 18. század közepéig-végéig. Ahogyan aztán az orvostudomány és a pszichológia soha nem látott tényeket tárt fel az ember természetérõl, - legalábbis nekünk, nyugatiak számára, holott ha nem is tudományosan de pár évezrede a Távol-keleten, Kínában, Indiában, Tibetben, Dél-Amerikában de akár Egyiptomban is már mindenrõl tudtak -kinyíltak a kapuk más népek gyógyítási módszerei és hitvilága iránt. Kérdés bennem továbbra is az, hogy ha ez az õsi, kozmikus, fejlett tudás már létezett, miért merült feledésbe a századok alatt? A válaszra, hogy visszatérhetünk az „aranykorba” pedig a jóga mutathatja meg az utat a keresõ számára, talán ebben látom a két forma szintézisét -sámán és jógi - útkeresésében.
4
1: A vizsgálódás elsõ pontja a magány. „Az igazi bölcsesség csak az emberektõl távol található meg, kint, a nagy magányban, és szórakozással nem lehet megszerezni, csak szenvedés által. Magány és szenvedés nyitja meg a lelket, ezért a sámánnak ott kell keresnie a bölcsességet.” (Knud Rasmussen dán antropológus 1920)
Magány Jógi
Sámán Bhagavad-gíta 6/9.:
Ereje sértetlenségének érdekében a sámánnak nagy elvonultságban kell élnie, mert erejét mely a szellemekkel való veszélyes és fáradságos érintkezésbõl ered hasznos dolgokra kell fordítania máskülönben varázsló lesz belõle, ereje pedig fekete mágiává változik.Vannak ugyan trükkjei a jó sámánnak de jó híre gyógyító hatásán alapul, ezért erejét nem tarthatja meg magának. Például ha valaki visszaél vele könnyen halállal lakol Dél-Amerikában.Viszont erejének megszerzésére még a sámánná válás elõtt magányba kell vonulnia, -ami a próbák részét képezi sokszor évekig, beavatás elõtt- de aztán késõbb is sokszor a sámán magányosan él az erdõben, vagy kint a pusztában. A sámánjelölt - aki vagy önszántából szeretne azzá válni, vagy családi tradítció alapján, vagy a szellemek választják ki mert eleve fölös csonttal születik például - annak szinte minden esetben el kell vonulnia egy magányos helyre. Ott - rejtezik - a szellemek által elõírt próbáknak kell megfelelnie. Három hétig nem eszik, jeges folyón kell átkelnie, állatokkal küzd. Mindez összecseng a jógi meditációjában átéltekkel, hiszen -majd lesz szó például a szidhikrõl- az õ utazásuk nem tér el semmiben a sámán utazásától, csak másképp definiálják. A próbák része a magány. De sokszor a sámán a falun, törzsön kívül is él a gyakorlatban, mert - hadd idézzek most egy kedves barátom levelébõl:
„yogé yuïéta satatam ätmänaà rahasi sthitaù ekäké yata-cittätmä niräçér aparigrahaù”
„A transzcendentalistának testét, elméjét és lelkét a Legfelsõbbel kapcsolatban kell használnia. Egyedül, magányos helyen kell élnie, mindig figyelmesen szabályozva elméjét. Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklásérzettõl.” Bhagavad-gíta 18/51-53.: „buddhyä viçuddhayä yukto çabdädén viñayäàs tyaktvä
dhètyätmänaà niyamya ca räga-dveñau vyudasya ca
vivikta-sevé laghv-äçé yata-väk-käya-mänasaù dhyäna-yoga-paro nityaà vairägyaà samupäçritaù ahaìkäraà balaà darpaà vimucya nirmamaù çänto
kämaà krodhaà parigraham brahma-bhüyäya kalpate”
„Aki az értelme által megtisztult, elméjét eltökéltséggel fegyelmezi, eltávolodott az érzékkielégítés tárgyaitól, megszabadult a ragaszkodástól és a gyûlölettõl, magányos helyen él, keveset eszik, testét, elméjét és beszédét fegyelmezi, mindig transzba merül, lemondást gyakorol, mentes a hamis egótól, az alaptalan büszkeségtõl, és nem vágyik testi erõre, megszabadult a kéjtõl, a dühtõl, nem fogad el anyagi dolgokat, mentes a hamis birtoklásérzettõl, valamint békés, az kétségtelenül elérte az önmegvalósítást.”
„ A tündérek néha magányosan róják útjukat, és nem azért kell így legyen, hogy ez fájjon, hanem azért, mert szükségük van az erdõ illatát zavartalanul, a madarak csicsergését ez a rovarok zümmögését szavak zavaró visszhangja nélkül befogadniuk; és persze azért, hogy amikor megérkeznek es elkezdõdik az Igazi Tánc, akkor még nagyobb extázisban örülhessenek társaiknak, akiktõl való elszakítottságuk oly fájdalmasnak tûnt, de most ez az elmúlt elválasztottság csak tovább fokozza az örömöt...”
A jógi magánya NEM MAGÁNY, nem a társadalom által definiált negatív tartalmú élethelyzet és nem sajnálkozásra ad okot, sokkal inkább: - eljutott oda, hogy nem függ külsõ dolgoktól - felismeri valódi Önvalóját - a kapcsolatoktól sem függ amit a világ elõszeretettel szeret ráaggatni az emberre - egyedül is boldog mert sosincs egyedül: a Végsõ Valóság állandó tudatát élvezi. - Önmagában teljes és tökéletes.
Tehát a magány ÁLDÁS a sámánnak. Annak aki komolyan veszi a jeleket és az inuícióira hagyatkozik. Következtetés: A sámán magánya sem társadalmilag vett negatív „magány” hanem a kötelességét végzi a közösség érdekében, mert hiszen így nyílik ki figyelme az érzetek, jelenségek iránt, és válik fogékonnyá ezek tapasztalására, zavaró körülmények nélkül.
A magány ÁLDÁS a jóginak, mert a megvilágosodás belül zajlik, ekkor ismerhetjük fel valódi Önvalónkat.
5
2: A vizsgálódás második része a beavatás mely kutatásaim és tapasztalataim alapján abban erõsít meg, hogy a beavatás egy magasabb energiaszint és egyben magasabb rezgésû tudás tradícióiba történõ „jóváhagyás”.
Beavatás Sámán
Jógi
Kibõl válik sámán?
Ha a sámán oldaláról áttérünk a jógi „elhivatására”akkor szembetûnik rögtön a párhuzam: Amikor a külvilág folyamatosan jelzéseket ad, segítségét kéri és nem figyel eléggé ezekre a jelekre drasztikusabb módon tárja elé a „feladatot”, akár életellenes szituációkba hozva ezzel az embert, akinek talán így esik le a tantusz. Amikor nem figyel belsõ hangjaira, a külvilág élesen figyelmeztet.
-eleve predestináció(fölösleges csont), -hosszú betegség, -különös tehetség, -elkötelezettség kell hozzá, -családi tradíció, vagy Elhivatás: Belsõ hang szólítja meg az adott személyt, hogy lépjen kapcsolatban a szellemekel. Ha a megszólított személy tétovázik, a szellem rögvest valamilyen külsõdleges formában jelenik meg és határozottabb módon ismétli meg hívását. Az elhivatás jelei hamar megmutatkoznak rendkívüli élmények, álmok, víziók formájában. Sokszor a jelöltön megmutatkoznak a töprengés, magányra való hajlam jelei, de akár kataleptikus rohamok is (merevkór). Ha felsõbb hatalom által irányítottak ezek akkor spontán módon nyilválulnak meg. De ezek lehetnek öröklöttek is, és mesterségesen vagy tudatosan gerjesztett megnyilvánulások.
Elhivatás: a valóság felismerésének képességére tett szándék, önmagunkon keresztül, és hogy ezt megláttassuk másokkal is, erre való felhívás, azokon keresztül akik minket választanak, segítségül tutajként. A tanítványaink hívnak el minket, a keresõk akiknek pillanatnyilag abban az élethelyzetben ránk van szükségük egy szituáció, betegség vagy probléma megoldásában. Elhivatás a saját élmény motivációja az önismeret útján. Beavatás: „Halj meg, hogy élhess! Add föl a testi életfelfogást!” (Jézus)
Beavatáson megy keresztül: 1: (ön)pokolra szállás 2: jelképes halál 3: öreg mester avatja be
A beavatás jógairányzatonként és tradíciónként eltérõ. A bhakti jóga oldaláról: Bhagavad-gíta 2/7:
„ Aki piajé akar lenni, annak elõször be kell költözni egy agg mester házába. Hosszú ideig szolgálja mesterét. Az figyeli hogy megvannak-e benne a képességek.” (Jeremy Narby - Francis Huxley: Sámánok)
„kärpaëya-doñopahata-svabhävaù påcchämi tväà dharma-sammuòùa-cetäù yac chreyaù syän niçcitaà brˇhi tan me çiñyas te 'haà çädhi mäà tväà prapannam”
A magánykeresésben révül és „meghal, hogy élhessen”. Különféle próbáknak vetik alá a szellemek, vagy a sámánõs, vagy az agg mester:
„Most zavarban vagyok a kötelességemet illetõen, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Elõtted. Kérlek, oktass engem!”-Arjuna Krsnához intézett szavai. Magyarázat a vershez: A természet elrendezése folytán az anyagi cselekedetek szövevénye zavarodottságot szül minden élõlényben. Minden lépésnél megzavar bennünket valami, ezért mindenkinek kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, - mondja a Gita- aki képes megmutatni a helyes utat, azt, hogy hogyan teljesítheti be az élet értelmét.Valamennyi védikus írás azt tanácsolja, forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, hogy megszabadulhassunk az élet bonyodalmaitól, amelyekben akaratunk ellenére részünk van. A védikus bölcsesség ezért azt tanácsolja: ha megoldást akarunk találni az élet bonyodalmaira, s ha meg akarjuk érteni ennek tudományát, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Az az ember, akinek igaz lelki tanítómestere van, mindent megtudhat.
Egyfelõl, fizikai szinten: - korbácsolás - dohányléivás - hánytatás - erõszakos kezelések Jelképesen: - feldarabolás Ekkor vizsgálják meg, hogy valóban meg van-e a fölös csontja, például több borda, vagy a lyukas lapockacsont. Innen ered a lapockacsontból való jóslás is. Kizlan, szagáj faluban történtekrõl mesél Diószegi Vilmosnak egy sámán: „Beteg voltam. Álmokat láttam. Álmomban elvittek az õshöz és egy fekete asztalon vagdaltak. Fölaprítottak, beledobáltak egy katlanba és fõztek...Amikor engem darabokra aprítva fõztek, a borda körül találtak egy csontot, lyuk volt a közepén. Ez volt a fölös számú csont. Emiatt lettem sámán.
6
„Acarya vam purusu védam”, azaz a „gurus” ember tud. Mondják az írások.
Mert az emberek nem válnak csak úgy sámánná, ha találnak bennük egy ilyen csontot. Amikor keresztülnéz ezen a csonton, s mindent látni, tudni kezd, akkor válik sámánná... Ezután megszabadultam ebbõl az állpotból, felébredtem. Ez azt jelenti, a lelkem hazaért. A sámánok most már közölték velem: »Olyan ember vagy, aki sámánná lehet. Sámánná kell válnod, hozzá kell kezdened.« “ (Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén)
1: elsõ avatás Csak a tapasztalataimra hagyatkozhatok: a Visnuhoz kötõdõ tanítványi láncolatban (paramparában, melynek 4 nagy ága van és mindnek különböznek a hagyományai) a Hari Náma - beavatás mellyel, a tanítvány jelzi, hogy szeretne a Guru szolgálatába állni és tõle szeretne tanulni, oltalmába kerülni. Ekkor „újjászületik” a tanítvány, új, lelki nevet kap. A mantrának kiemelt szerepe van: ekkor adja át a Guru a mantrát és kapja meg az energiát, hogy útja sikeres legyen a folyamatban. A tulaszifából készült háromsoros lánc jelzi a tanítvány orientációját. A szertartás híven tükrözi az évezredes hagyományokat, hiszen a tanítványi láncolat és a tanítás eredeti, tiszta formáját kívánják ezzel megõrizni. Sokszor hasonlítják a tanítványi láncolatot a mangószedéshez, amelyet kézbõl kézbe adogatnak, hogy meg ne sérüljön.
- víz alatt élés hosszú ideig - hetekig a pusztában vagy erdõben egyedül él élelem nélkül. Hosszú böjt. Az elhívásra való felkészülés másik eszköze a zsíros nehéz ételek kerülése és az étkezéseknél tanúsított önmegtartóztatás. A szertartások elõtt a sámán böjtöl. A sámánjelöltnek szinte minden égtájon át kell esnie egy visszavonulási idõszakon, önmegtartóztatásában különösen tartózkodnia kell a húsfogyasztástól, és a szexualitástól. Például a mesztic sámánoknál Északkelet-Peruban ez idõ alatt adják át a varázsos növények a sámánnak a tanítást.
2: második avatás - brahmana avatás Sokszor csak sok év múlva, a tanítvány szolgálatának ismeretében dönthet úgy a Guru, hogy elfogadja a tanítványt. Az „igazi” avatás ez. Ám vannak kivételek, amikor már az elsõ felavatással együtt a Guru elfogadja a tanítványt annak elõzetes hosszú ideig tartó szolgálata fejében. Bráhmanává hölgyeket is avatnak szerte a világon. A férfiak bráhmana-avatása védikus tûzszertartás keretében történik ahol négy pap recitálja a védikus mantrákat, és itt kapják meg a szent zsinórt is. Bizonyos titkos mantrákat hölgyek nem hallhatnak azok energiája és töltése végett. A tantra oldaláról: „A tantrikus saktipáta kifejezés mely szó szerint azt jelenti „az erõ alászállása”, kapszulában adja át a felavatás központi kérdését. A saktipáta, a testbe áramló erõteljes energia leszállásának eseményét és élményét jelenti mely rendszerint a fejtetõtõl vagy a felsõtesttõl indul, és lefelé halad a medencei területig.” „ A beavatottat a létezés titkos dimenziójába vezetik be: rájön, hogy a megjelenõ anyagi kozmosz, saját testével együtt a pszichospirituális energia határtalan tengere. Kezdi megérezni a valóságot. (Georg Feuerstein:Yoga tradíció 1.) A Himalájai Tradícióban: A Mester személyesen adja a mantrát. Külsõségek nélkül, négyszemközt zajlik az avatás: beviszik egy szobába a leendõ tanítványt ahol a Mester meditatív állapotban van, és leültetik merõlegesen elé úgy, hogy a jobb füle közel legyen a szájához. A tanítás szerint ilyenkor a Mester saját érzékenységét használva, „meghallja" a benne levõ mantrát, és azt tolmácsolja felé, a fülébe suttogva. Mindenki más mantrában részesül, mégpedig bija-mantrában, (szótagok ezek) vagy azok sorozatában. Összegzésként a beavatásról annyi, hogy a módszerekbe és a misztikus lényegbe való beavatás ez, egy tanítómester áldásával. Ezzel kapja meg a kegyet a jógi - legyen szó Síva, vagy Visnu paramparáról - hogy útkeresése sikeres lehet, akár az tiszta önvaló megismerése, akár a személyes istenség odaadó szolgálatának útján. A beavatás lényege, hogy mind a jógiknál mind a sámánhagyományokban, az ember anyagi ego-személyiségét fokozatosan lelkivé átlényegítsék.
Karagasz-tofa sámánnõ (Diószegi)
7
3: A kutatás harmadik része „Test és lélek” kérdése. A test definíciója mindkét szemszögbõl. Mi történik a testtel a sámán révülése közben és a test hogyan szolgál tutajként a jógi számára. A cselekedetek, gyakorlatok hogyan edzik önfegyelemmel és tudatossággal a lelket. A „lélekvezetés” tudománya.
Test és lélek Sámán
Jógi
A test legyengítése
A test megerõsítése
Az elhivatás elõtt megnyilvánuló testi jelek közt a betegség talán a legszembetûnõbb amikor úgy jelzik a sámánjelölt felé hogy sámánkodnia kell, hogy a szellemek megbetegítik. Itt két választása van, vagy elfogdja és meggyógyul, majd sámánná válik, vagy ha nem ismeri fel a jeleket, akár meg is halhat. Az összes beszámoló amit különbözõ területekrõl olvastam, abban megegyezik, hogy a testet különösen kemény kínnak teszik ki már az elhivatás fázisában, - legyen az felsõbb erõtõl származó, saját maga okozta vagy az agg mesterek által elszenvedett.
Az ember titkának megfejtésére sokan sokféle módszerrel vállalkoztak már, és a sok ezer keresõ közül csak néhányan jutottak el oda, hogy felismerték: önmagunk megismerése a legnagyobb feladat, és ehhez a legkézenfekvõbb ha magunkból indulunk ki és a saját testen keresztül, a durvától a finomabb megismerésekig finomítjuk a megfigyelhetõ jelenségeket, következtetéseket vonunk le, majd tudatosan alkalmazuk õket egy bizonyos (testi vagy/majd szellemi) cél érdekében. Mivel a test az elsõ és leginkább kéznél való eszköz a saját tapasztalásban ezért hát a jógi a saját testbõl indul ki. (ha hatha jógiról beszélünk, mert más rendszerek kiindulási alapjaiban különböznek.) Bár több úton haladhat az ember, és testi és lelki képességei szerint választhat a mesterek által kidolgozott rendszerek tárházából. Ezek a rendszerek lerövidítik az utat saját magunk belsõ megismeréséhez, mert -pl. a hatha jóga - a tökéletes önfegyelemmel és tökéletes egészséget tartva szem elõtt, a saját testbõl indul ki. (Más rendszerek az értelem fegyelmezésébõl, megint mások az érzelmek útján indulnak el. ) Alkalmassá téve a testet, ezáltal a lélek hordozójává lehet. Az ászanákat ezért is nevezik sok helyen tutajként, mert elvisznek bennünket egy bizonyos felfogható és érzékelhetõ tapasztalásig, amit aztán mint egy csónakot, ezek tudatosításával a folyóparton hagyunk és folytatjuk utunkat más tapasztalások felé. Tehát mint ahogyan a Bibliában is olvashatjuk, „a test a lélek temploma” definíció itt is igaz ebben a formában, mert a test megóvása a betegségektõl erejének megismerésével, életenergiáinak egyensúlyban tartásával alaklmassá válik az öntudat fejlesztésére és a magasabb szellemi jóga elõszobájának tekinthetõ.
A következõ pontnál is nagyjából hasonló kutatási adatok állnak rendelkezésre: Általános nézet az, hogy a testet le kell gyengyíteni, meg kell fosztani akaratától, majd meg kell tisztítani, hogy megfelelõ edényül szolgáljon a szellemek számára akikkel kommunikálni fog. Csaknem teljesen elfogadott, hogy a koplalással és a magánnyal fokozható a képzelet stimulálása és a láthatatlan világgal való kapcsolat. (Itt megjegyzésképpen: a jógikkal ismét párhuzamot vonhatunk, gondolva itt az aszkétákra pl. a Himalája barlangjaiban.) Ezt kiegészíti a már említett tisztító eljárás, melyet gyakorta távoli folyóknál, tavaknál végeznek sok helyen, fõleg az Észak-amerikai sámánoknál (pl. mohavéknál) ezt követi a gõzkunyhó-szertartás, izzasztókúrákkal, amit gyógynövényes-gyökeres ledörzsöléssel fejeznek be. De a külsõ tisztítás kapcsán ugyanígy belsõ tisztító gyakorlat is él, pl. hánytató eljárások. (Ismét megemlíthetjük ezen a ponton is a jógit, mert a satkarmák - tisztító technikák szintén alapját képezik a test egészségének fenntartásában.) Ennek alapja az a nézet a sámánoknál, hogy a szellemek haragszanak a test tisztátalansága miatt, míg a jógi a test tisztántartását a tudat tisztasága érdekében tartja fenn. Japánban például két formáját különböztetik meg a sámánnak, az egyik a médium, aki csak közvetítõként szolgál és a szellem beköltözik a testébe, és az õ hangján szól, míg a másik sokkal aszketikusabb, aki a gyógyító. Neki a szükséges erõhöz számos aszketikus gyakorlatot kell végrehajtania, a böjtöléstõl kezdve a vízesés alatt álláson át a szent szövegek recitálásáig, majd utazik a túlvilágra. Õ átmenetileg elhagyja testét, lelke egyedül utazik egy test nélküli állapotban, míg a médiumba más lélek költözik idõlegesen, aki a testet használja. A médium estében viszont sokkal több fizikai tünet mutatkozik: erõteljes remegés, üvöltés, test lebegése keresztbe tett lábakkal (jógiknál sidhikkel vonhatunk párhuzamot).
Egy beteg test energiája zavaros, hol többlet, hol hiány jelentkezik bizonyos részeken és ez megzavarja az elme mûködését, folyamatosan betegségekkel tartja sakkban a tudatot, kvázi egy egoerõsítõ tréning amelyben nagyon nehéz a tiszta lelki szubsztanciák meglátása, megélése, és az abban való fejlõdés. Ám nem szabad összetéveszteni a célt az eszközzel. Egy ideig a jóginak is lehet célja bizonyos testi fejlõdés, de a cél a moksa azaz a felszabadulás az anyagi világ szenvedései alól...Yesudian mester azt írja a Sport és Jóga címû könyvében, hogy „ A test a lélek legkisebb rezdülésére is reagál, és a test állapotát erõsen megérzi a lélek. Ezt a kölcsönhatást aknázza ki a hatha jóga, és egészségessé teszi mindkettõt: a lelket és a testet. Ennek eléréséhez meg kell tanulni, hogyan tehetjük testünket és és annak minden mûködését tudatossá.”
8
A rituális fürdés, és szertartásokhoz és napszakokhoz kötött tisztálkodások a jógiknál hétköznapi elfoglaltság. Különösen Indiában. A belsõ tûz, vagy Kundalini shakti csak úgy tud áramolni, ha a tesben tisztátalanságok nem akadályozzák haladását a szusumnán keresztül fel a szahaszrárába, ellenkezõ estben megrekedhet az energia és betegségeket idéz elõ. A tisztítókúrák - kriják, és satkarmák - ezt hivatottak elõsegíteni. A test megerõsítése fontos, mert lyukas teknõvel nem lehet átkelni a tudatlanság óceánján...
Az önkívület másik formája a teljesen eszméletlen állapot, amikor az aszkéta testének el kell esnie, amikor a lélek a kozmosz birodalmába látogat. A test kiürült porhüvelyként marad hátra, miközben a lélek olyan akadályokat hág át ahová a test nem követheti õt. E gyakorlatok jelentõsége az idõk folyamán csökkent, mostanság inkább csak a jelképes utazás maradt meg, teljesen tiszta öntudattal. (ismét párhuzam a jógival!) A sámánról így fogalmaz Carmen Blaker amerikai sámánkutató aki a japán hagyományokat vizsgálta: „ A sámán sajátos tehetséggel megáldott személy. Egyszerre tekinthetõ kozmikus utazónak, gyógyítónak, a szellemek urának, a lélek mesterének, csalhatatlan szócsõnek*. Ezek a különbözõ képességek azonban keverednek, és a transz képessége körül összpontosulnak, tudati állapotát akarata szerint** úgy képes módosítani, hogy a természetfölötti világgal közvetlen kapcsolatba léphessen.”
Tehát a testrõl való tudatosság segít a jóginak, az önismereten keresztül megérti a legvésõ okot a végsõ valóságot... Itt a testtudaton kerszetül a jógi saját céljait tartja szem elõtt. De ez a kijelentés is a kijelentés pillatanában megcáfolja önmagát mert visszatérve Yesudian mester szavaihoz: „A valódi hatha jógi egyetlen esetben használja képességeit: ha másokon segíthet.” Tehát ismét megerõsíteni látszik az egyezés a sámánnal aki testi és lelki képességeit a közösség érdekében fejleszti és használja, ergo igazolást nyer a dolgozat elején tett megállapítás ebbõl a szempontból, hogy a jógi sámán, a sámán pedig jógi. De akkor mitõl sámán a sámán és mitõl jógi a jógi? Jó kérdés. Testi szinten - a hallucinogének használatára gondolok- egyes tantrikus irányzatokat figyelembe véve nem különbözik a sámántól, a cél tekintetében viszont igen, mert míg a jógi ilyenkor a saját határait, tapasztalatait egyfajta megváltozott tudatállapotban éli meg a saját üdvözülése érdekében addig a sámán ugyanezt a megváltozott tudatállapotot még kontrollálja is, de már a közösség érdekében az egot mélységesen hátrahagyva. A teste csak edényül szolgál a szellemeknek akik belé költöznek útmutatást adva. Akkor itt újra felmerül egy kérdés: vajon ebbõl a szemszögbõl nem nagyobb jógi-e a sámán?
* itt párhuzam a jógival aki segítõ státusában szintén csak csatorna amin keresztül megnyilvánul egy tanítás. ** újra felmerül a kérdés: vajon ebbõl a szemszögbõl nem nagyobb jógi-e a sámán, ha tudatát a transzban is akartlagosan irányítja? A guyanani és amazonasi sámán jelölteknek a visszavonulás alatt kéregteát kell inniuk aminek nagy jelentõsége van mert hatóanyagaival tudnak fokról fokra, akár egy létrán kapcsolatba kerülni a szellemekkel. A sámán lelke ennek segítségével hagyja el testét, vagy ezen keresztül szállnak alá a szellemek és veszik birtokba. A dohánylének amely segíti a sámán lelkét messzire repíteni nagy szerepe van, de itt, - égtájonként változó - sok növényt használnak a gyógyítás, révülés folyamatában. Itt vonhatunk párhuzamot a jóga egyes balos tantrikus irányzataival ahol a tudatmódosító szerek kifejezetten hozzásegítenek a legkatarktikusabb állapotokhoz, ezen keresztül pedig az ebben megélt tapasztalatokhoz. Más kérdés, hogy itt már nem beszélhetünk tiszta tudatosságról. A sámánnál ez a folyamat akármennyire is úgy tûnik a kívülálló számára, hogy nem tudatos, tökéletesen uralt állapot. Hiszen ahogyan Adolphus Peter Elkin ausztrál antropológus írja Bennszülött férfiak magas színvonalon c. munkájában: „ A gyógyítóember élete az önfegyelem, a folyamatos tréning, a társadalmi felelõsség, és a felsõbb hatalmakkal vagy szellemi lényekkel való kontaktus jegyében zajlik. Józanul és megfontoltan kell végeznie munkáját,...nem valamiféle mentális zavar alatt. A szükséges tudást vagy erõt nem drogokkal vagy tébolyult tánccal próbálja megszerezni sokkal inkább higgadtsággal, fogékonysággal, meditációval és öszeszedettséggel, megfigyeléssel, következtetéssel, koncentrációval és határozottsággal.”
A testrõl így nyilatkozik a bhakti-jóga: Bhagavad-gita 2/13: dehino 'smin yathä dehe kaumäraà yauvanaà jarä tathä dehäntara-präptir dhiras tatra na muhyati „Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülõkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” Minden élõlény egyéni lélek, ezért minden pillanatban változtatja testét, s néha mint gyermek, néha mint fiatal, néha pedig mint öreg nyilvánul meg. Ám minden esetben ugyanarról a szellemi lélekrõl van szó, amely semmilyen változáson nem megy keresztül. Ez az egyéni lélek végül a halál beálltával elhagyja a testet, s egy másikba vándorol. Kiegészítésképpen: a vágyaink szerint kapunk új testet, - a három guna, - jellemzõ tulajonságaink eredményekképen, de akár félisteni kegyben is részesülhet a lélek, vagy eljuthat a felsõbb bolygók valamelyikére.
Ez nagy mértékben összecseng a jógiról alkotott képünkkel bár itt annyi különbség mégis csak van, hogy a szerek ugyan hozzásegítik egy befogadó állapot eléréséhez, de tartósan nem cél ezek használata. A jógi - ha nem balos tantrikus irányzatról van szó - kerüli ezek használatát, tiszta tudatra törekszik. A sámánnak pedig csak egy ideig kísérõi, segítõi ezek, melyek inkább a képességek elõhívására való spontán hajlamot csiszolják. Intuitív módon képességeinek birtokában gyógyít. (A korábbi, - 1700-as évek - beszámolói pedig még pont az ellenkezõjét állították, hogy a varázslóemberek nem urai önmagukank a valóban ön-kívületi állapotban.)
Bhagavad-gita 2/22: väsäàsi jirëäni yathä vihäya naväni gåhëäti naro ‘paräëi tathä çariräëi vihäya jirëäny anyäni saàyäti naväni dehi „Ahogy az ember leveti elnyûtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.”
9
4: A kutatás nyegyedik része „Test és lélek” kérdésén belül a siddhik, vagy csodás képességek amelyek mindig nagy port kavarnak és sokan sokféle nézetet vallanak ezen jelenségekrõl. Illetve a lélek vezetése, vagy lélekvezetés, pránaáramoltatás hogyan és milyen formában van jelen a két tevékenységben.
Test és lélek: siddhik és a lélekvezetés Az én-érzet egy körülhatárolt részét, melyet ebben az általunk elhitt tér-idõ kontinuumban a “tested” kifejezéssel határozunk meg, te át tudod mozgatni az anyag körülhatároltságának azon az illúzióján amit „falnak” nevezel. (Richard Bach)
Sámán
Jógi
Csodás képességek
Siddhik
Micrea Eliade így foglalja össze a sámán csodás képességeit: „...extatikus utazásokat tegyen (elmegy megkeresni a démonok által elrabolt beteg ember szellemét, elfogja, és visszahelyezi a testbe; a pokolban kapcsolatba lép a halott ember szellemével, stb.) ; a tûz fölötti uralom - a sámán képes megérinteni a vörösre izzított vasat, izzó szénen jár, stb; anélkül, hogy megsérülne-, képes állatok alakját magára ölteni - úgy repül akár a madár - és láthatatlanná válni.”
A jógik csodás képességei párhuzamba állíthatók a sámánokéval, - pl- láthatatlanná válás - ha abból a szemszögbõl vizsgáljuk a kérdést miszerint a jóga a sámánizmusból nõtt volna ki. De itt Fuerstein hívja fel a figyelmet legjobba a hasonlóságra csak szerintem átfordítva a nyelvet, miszerint: A sámán tûz feletti uralma külsõ, valós tûz feletti uralom, míg a jóginál a Kundalini - belsõ tûz tudatos irányítása a célja ezzel a képességgel.Vagy a tibeti jógagyakorlók hõfejlesztõ „tumó” gyakorlatai is ide sorolhatók, mellyel a Himalájában a hidegben életben tudnak maradni. Feuerstein a siddhiket kiegészítõnek nevezi, mert a siddhik a jógát komolyan gyakorló embernél akár spontán is megnyilvánulhatnak, tehát sokan félreértelmezik és nem cél a siddhik elsajátítása, csak természetes velejárója e folyamatnak amelyet szintén meg kell tanulni uralni, és bánni vele. (Vajon hogyan lehet értelmezni azt, hogy például egy mester egyszerre van jelen két helyen?) A testhelyzeteket vizsgálták többen is hasonlóságot keresve a sámán és jógi által gyakoroltak között és arra jöttek rá, hogy az egyes ászanák, -mivel az elmére minden ászanának hatása van - különösen érdekes extatikus állapotot tud elõidézni, így teljesen más tudatállapotba is kerültek. Ám a jógi célja nem ez, hanem hogy felülemelkedjen a sámán által bejárt finom-fizikai síkon és megismerje a transzcendentális valóságot, az igazi Önvalót, mely belsõ utazással érhetõ csak el.
Joseph Francois Lafitau francia jezsuita misszionárius az irokézeknél tett látogatásai nyomán így ír: „ Őrülten felaljzott állapotba kerülnek, és a szibillák minden görcsös mozdulata lesz úrrá rajtuk. A szellem a mellkasuk mélyérõl szólal meg, és a jövendõmondók hasbeszélõkre emlékeztetnek. Olykor a levegõbe emelkednek, vagy valós testméreteikhez képest megnagyobbodnak.” Sok helyen olvasni, hogy az extatikus állapotban semmit nem éreznek a sámánok- bizonyos feltevés szerint -és ekkor akár nyelõcsövükön hosszú fapálcákat dugnak le, élõ kígyót göngyölítenek mellkasukra, ezer trükköt tudnak, mely a csodák határát súrolják. Ám akkoriban az ilyen megnyilvánulások miatt kezdett elharapózni a csaló vajákosság gyakorlata, mely nem hatott kedvezõen a valódi sámánkodásra és az üldöztetések kiindulópontjává váltak a hiteles gyógyítók is. A sámánnak a más világokban tett utazás a létezés finomabb síkjaiban történik, ekkor szelik át a teret, és alsó vagy felsõ világokban keresik az elkóborolt lelket, vagy szellemet aki seígtségül hív. Ekkor valóban elutazik onnan, tehát láthatatlanná válik, mijközben teste valószínûleg ott hever, de tudata nincs jelen, lelke másol van.Vagy amikor a testet birtokba veszi egy szellem, akkor is mehgszûnik õ maga lenni a külvilág számára, talán így értelmezhetõ a láthatatlanná válás fogalma.* Eközben - ha tegyük fel az extázisban teljes tudatosságánál van a sámán akkor a testet ért hatásokat érzékelvén különös tapasztalásokat figyelhet meg: például megnyagobbodott. Ez a jóginál is ugyanígy mûködik a meditációban, de akár relaxációnál is ezek az érzetek megváltoznak. A sámán célja az utazással a finomabb külsõ síkokon történõ utazással, hogy az anyagi világban változásokat hozzanak létre.
10
Találkozhatunk ilyen kifejezésekkel is a kutatásokat vizsgálva, hogy „...eközben a varázslók magukról mit sem tudnak.” Felmerül bennem a kérdés, hogy akkor ellentmondás látszik azzal a kijelentéssel, hogy tudatosan uralják az állapotot. Igen ám, de a külvilág számára a sámán tudata valóban nincs jelen, így nem is tudhat magáról, míg ebben a fajta önkívületi állapotban a lélek viszont pontosan tisztában van helyzetével és akkor és ott épp megoldást keres egy problémára, vagy utazik... Csak a szemlélõ számára tûnik úgy mintha a sámán lelke nem lenne jelen, valójában nincs is, ezt csak õ maga tudhatja és kontrollálja. Egyes esetekben - amikor egy médiumról van szó- valóban nincs jelen hiszen testét más szellemek szállják meg. (csak az én kérdésem: hová lesz a valódi lélek ekkor? Ha nem önmaga, akkor ki?)
„A beavatott testelméje és az univerzum, a szupertudatossággal átitatott fény és energia meghatározhatatlan mintázatban tárul fel.” (G. Feuerstein) A jógi problémamegoldása annyiban más, hogy csendben, a meditációjában -miközben tökéletesen önmaga- érti meg a tanítást, vagy nyilvánul meg az útmutatás. A valódi önvalóból jön át a megoldás. A tökéletes aszkézissel, önmegtartóztatással, vezekléssel a test egyre befogadóbá válik a tapasztalatok megfigyelésére, ezeknek tudatosítására, miközben a problémára koncentrál és tökéletes ékagrában irányítja figyelmét az adott dologra. A jógi a mindennapokat is uralja. Reflektálva a láthatatlanná válásra Szvámi Ráma ezt a következõképpen világítja meg: „ ...minden sziddhi csupán jelzés az út mentén. Ezeknek az erõknek semmi közük a spiritualitáshoz... e csodás erõk csekély értékkel bírnak, viszont komoly akadályokat jelentenek a megvilágosodáshoz vezetõ úton. Ezek csak a figyelmünket vonják el. Túl sok ember pazarolta már idejét és energiáját effajta szórakozásra. Bárki képes sziddhiket kefejleszteni magában, és bizonyos természetfeletti mutatványokkal elõállni, a megvilágosodás azonban másról szól.” Valójában - és ez is csak az általam feltételezett vagy kikövetkeztetett gondolat mely részben az olvasottak és a részben saját tapasztalaton is alapul - a fizikai „ittlétezés” a LÉTEZÉSNEK csupán egyik jellege. A test egy finom és durvafizikai energia- és atomhalmaz ami pl. vargaanikó-alakúvá állt össze. Ezen kívül számunkra nem megfogható és nem fizikai formájában még a létezésnek más síkjai is vannak. Ezek között a síkok között - sokan ezt szeretik élet és halál dimenzióval illetni - van átjárhatóság, a jógi a tudatszintekkel utazik, a sámán szintén, csak más formában, vagy inkább csak másképp hívják. De sziddhik mindkét esetben velejárói a folyamatnak. A sámán azért van ebbõl a szempntból kiszolgáltatottabb helyzetben mert a tevékyenysége alapvetõen 80%-ban a gyógyításra van predestinálva és ez a társadalmat közvetlenebb formában érinti, míg a jógi fõleg a maga felszabadulásást keresi... (nagyrészt, nem kifejezetten társadalmi...) Szvámi Ráma: „ Életünk ismert szakasza egy olyan vonal, ami két pont, a születés és a halál között húzódik. Az emberi lét nagyobbik hányada kívül esik e két ismert ponton, számunkra láthatatlan. Aki ismeri az élet ismeretlen részét, az tudja, hogy itteni életünk olyan, mint a vesszõ egy hosszú mondatban, aminek nincs pont a végén.”
Ezzel a gondolatmenettel rögtön felidézhetõ a jógában a Patanjali által említett Ísvara Pranidhána, mely egy önfeledt állapot. Ám azért a különbség érzékelhetõ. Ez a hétköznapi cselekedetben végzett teljes odaadás, míg a sámán „ísvara pranidhánája” egy más tudatállapot eredménye.Vajon mindekét esetben tudatosan kontrollált ez, vagy mindkét esetben totális elmerülés a tiszta odadadásban? Valószínûleg,- tovább boncolgatva a kérdést - a jógi mindig önmaga, még a teljes odadadásban is, hiszen ekkor a héjaktól megtisztított lélek önvalójában ragyog. Ellenben a sámán nem önmaga... Akkor mégis ki? Rákapcsolódik valamire, a szellemre amibõl inspirációt merít. Ez a sámánnak idegileg egy túlfeszített állapot, egész lelke, teste különös és fájdalmas átalakuláson megy keresztül. Érdekes, hogy az elhivatottságot megelõzõ idõszakban a sámán fokozatosan elveszíti minden érdeklõdését a külvilág iránt. A jóginál is megjelenik mindez, vagy pontosabban ha jobban megvizsgáljuk, úgy alakul át, hogy a figyelme kinyílik és egyre több részletet vesz észre a világ jeleibõl, mivel fejlõdik az érzékelés. Ez csak látszólagos ellentmondás, mert a sámán csak a hétköznapi tevékenységeit minõsíti át, valójában belsõ figyelme szintén élesedik és kitárul. Azonkívül nagyfokú jártasságra tesz szert a sámán, hogy az önkívületi állapotból vissza tudjon jönni a normális tudati szintre. Míg a jógi a tökéletes mentális egészségre törekszik és tudatában van elméjének minden egyes rezdülésérõl, addig a sámán „égbe emelkedése”, vagy „alvilágba szállása”EXTÁZIS, - mely Eliade szerint nem tartozik a samanizmushoz szükségszerûen - ám ha képesek saját önkívületi állapotukat uralni is az nem más mint JÓGA.
A hétköznapi emberek számára a csodáknak van némi értéke ebben az életben de ez csak a nemtudással magyarázható és semmit sem ér anélkül, hogy a fátyol mögé tekintenénk. Az illúzió elfedi a valódi tudást, az abszolút valóság meglátásának képességét, ám erre a sámán és a jógi szert tehet, míg mások számára ez nem nyilvánul meg fizikai valójában. A sámán viszont a saját lelkének kutakodásából is kitekint, mert szerepe kifelé irányul és megismerése, magából indulva már inkább a szellemvilág, a betegségek és a betegek felé orientálódik, tudása nem csak a saját lélekben való kutakodás, hanem egy kiterjesztett tudatosság. És mire ezt leírtam rögtön eszembe jut, hogy ez nem mond ellent a jógiról kialakított véleménynek sem. Sõt, tulajdonképp ugyanaz, attól függ honnan nézzük.
* A láthatalanná válás, vagy más helyen létezés, vagy egyszerre több helyen létezés, szerintem nem létezik a fizikai valóságban.Valószínüleg itt a tudattal végzett munkáról lehet szó, és itt bekapcsolódik a történetbe a mások tudata is, hiszen mások számára nem látható, vagy mások látták itt is, meg amott is ugyanabban az idõben.Talán az energiáit érzékelik szinte valós formában. Sajnos, -azért mondom, hogy sajnos, mert a dolgozat szempontjából ez most nem segít - vagy nem sajnos a materiális nem megfogható jelenségeket kézzelfoghatóvá tenni, vagy legalábbis megkísérelni, mindig hagy maga után némi kívánnivalót, és a lényeg pont láthatatlan marad...mint ahogyan a samadhiról sem lehet pontosan leírható meghatározást írni.
11
Lélek és pránajáma
Sámán
Jógi
Világfa
Kundalini shakti
A gyógyítás metódusában lényeges momentum a világok közti átjárás melyen a sámán képességeinek birtokában könnyedén közlekedik. Ezek a kozmikus területek a tudat különbözõ dimenziói, melyet az irodalmi anyagban kutatva három szinttel jellemeznek, míg a jógikus hegyományok hetet különböztetnek meg (csakrák). E három világ, - alsó, középsõ, és a felsõ ami egy központi tengellyel a világfával van összekötve. Ez az ábrázolásban is sok helyen megmutatkozik, a dobon keresztül - melynek fáját a világfából faragják - a jurta elõtt lévõ fáig mely szintén ezt a fát szimbolizája egészen a koronán lévõ agancsig ahol a fa ágai közt megbújó Napot is sok helyen látni. E fa kivágásával úgy tartják a sámán is meghal, ez a fa a sámán életének is jelképe. A dob melynek hagja, -ütemes mantra- repíti õt a világok között tulajdonképpen a hátasa. A hangzás melyet a dobbal ér el ugyanúgy működik mint a mantra a jógi esetében, ám itt is meg vannak az énekek, imák amit a szellemekhez intéznek. A „hívás” folyamatában attól függõen hány szellem jelent meg, hol halkabb hol hangosabb a dobolás és az ének, míg végül, ha már minden készen áll, átlép egy másik dimenzióba, ahonnan visszahozhatja a beteg lelkét, vagy ahol olyan segítõkkel találkozik akik útmutatást adnak. A sámán utazása e tengely mentén a gyógyításhoz köthetõ fõleg. „A jó sámán olyan magasan és olyan gyorsan repült, mint a „ repülõgép”, mindent látott...Egy elhunyt sámán fia árulta el, hogy a sámán repüléskor lovagol, csakhogy a levegõben és a dobon.” (Diószegi) A dob a sámán hátasállata, mely olyan állat amelyiknek bõrébõl a dob készült. A hátul lévõ keresztpánt amelyik összefogja a dobot, pedig a szügyhám, vagy farmatring, ebbe kapaszkodik a sámán az utazáskor.
„Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknõsbéka húzza be páncéljába végtagjait, az rendíthetetlenül megállapodott a tökéletes tudatban.” (Bhagavad-gíta 2/57.) A Kundalini shakti vagy más néven a kígyó a teknõsbéka hátán pihen amely - Patandzsalinál olvasva - a prána szívközpont közelében lévõ „teknõscsatornáján” - kúrma-nádin - való koncentrációval érhetõ el a nyugalom és tökéletesség szintje. Ekkor elindulhat felfelé a kundalini. Szvámi Véda Bhárati eképpen definiálja ezt az erõt: „...a feltekeredett energiát -mely a tudatosság egy alacsonyabb központjában fekszik - ébresztik fel. Legtöbbünkben a kundalininek egy nagyon kicsi hányada, egy nagyon csekély áramlása mûködik, keresztülvezetve bennünket életünk összes cselekedetén és tapasztalatán. A tudatosság összes funkciója - az agy, az érzékek, a mozgások, az idegek, a vágyak, a szenvedélyek, a komplexusok - minden amik vagyunk vagy amit teszünk, mindaz aminek tudatában vagyunk...a kundalini erõ mûködései. A jógi végsõ célja a kundalini teljes felébresztése, és amikor ez végbemegy, a jógi tudatossága azonos lesz azzal a teljes életerõvel, amely az egész univerzumot kitölti. A jógi ráébred, hogy õ is a tudatosság része, és ebben a tudatosságban közlekedik. Ez az amibõl a jógi azokat a csodálatos erõket szerzi.” Ez az a belsõ erõ ami mások számára láthatatlan. A kundalini jóga gyakorlásával feltárulnak a finomabban szervezõdött világ tapasztalatai, akárha az érzékszervek százezerszer jobban kiélesedtek vagy megtöbbszörözõdtek volna. Itt ismét párhuzamot vonhatunk a sámánnal: Lásd: bal oldal! A kundalini csak akkor tud kiegyenesedni összetekert állapotából és felfelé haladni, és alátámasztani a bennünk lévõ életerõt, amikor az érzékeket -akár a teknõs fejét a páncéljába-, visszavontuk. A gerinc mentén található finomfizikai „csatornák” az idá, pingalá, és a középen elhelyezkedõ szusumná teszi lehetõvé az energia áramlását. A kundalini a szusumnán halad felfelé, ám ehhez valóban tiszta testre és tudatra van szükég, elengedhetetlenek a tisztító gyakorlatok- mert e finom energiafolyam áramlása ha akadályba ütközik (szennyezõdések) bizonyos helyeken energiatolulást, többletet idéznek elõ, vagy sok esetben hosszabb idõre megrekedhet. Ezt a felfelé áramlást segítik elõ a testhelyzet tökéletesítésével amikor is a gerincnek egy teljesen egyenes, szilárd támaszt kell adnia a testnek. Az elme koncentrálásával a testhelyzet is megnyugszik és e relaxált állapot spontán kialakítja majd azt az egyenes helyzetet amiben ez a felfelé haladás könnyedén megtörténhet. Ám az összes ászanában - melyek önmagukban is tökéletes testhelyzetek- létrejöhet a kundalini shakti áramlása, ha megfelelõ tudatban végezzük.
sámándob (saját fotó)
12
A dobnak sok helyütt, karagaszoknál és a szojotoknál is van tüdeje, van szíve, teljesen élõ. Ezért a dob bõrét is jókora körültekintéssel választották meg. Itt láthatjuk, hogy a jógival ellentétben ez sokban külsõdleges attribúmumokhoz kapcsolódik lés az egész szertartás, vagyis a sámánszerep sokban tartalmaz színpadias jegyeket, míg a jóginál teljesen eszköztelen belsõ folyamatról van szó. Persze az utazás és átalakulás itt is a tudatban játszódik le, mégis a szemlélõk számára látványos elemekkel tarkított. A testhelyzeteket vizsgálva például voltak olyan kutatások melyekkel a jógik által gyakorlott ászanákat hasonlították össze a samanisztikus ábrázolásokon látottakkal melynek végkövetkeztetése az, hogy elemeiben nagyon sok a hasonlóság és hatásukat tekintve is a gyakorlók ugyanazt érték el mindkét esetben. Egy klasszikus póz amelyben az egyik láb érinti a földet, másik pedig felhúzott helyzetben van ez hivatott az szimbolizálni, hogy képes a világok, - alsó és felsõ dimenziók - között közlekedni. A korabeli pecséthengereken, billogokon találunk hasonló ábrázolást amely szintén megfeleltethetõ a samanisztikus hagyományoknak.
Daksinamurti (James Rhea)
Kundalini shakti, vagy kígyóenergia ábrázolása (Georg Feuerstein)
A kundalini jóga folyamatát tekintve amit a jógi az energiákkal végez nem más mint a fizikai folyamatok finomítása a pszichoenergetikai központokon keresztül. Átlényegítése, vagyis az én-azonosság meglátása (vagy más néven az átman). Ám ez a folyamat valóbvan csak a jógi saját belsõ világán belül létezik, kívülrõl ez nem érzéklehetõ és nem is nyilvánul meg, hacsak nem pont az a cél, -pl. a gyógyítás, amikor képességeit valamilyen probléma felismerésére, megoldására hívja segítségül. Inkább egyéni mint társadalmi szerepvállalás. A kundalni shaktit a belsõ tûzzel lehetne azonosítani, enek uralása és helyes irányba terelése a cél a jóginál, míg a sámánnál ez a tûz a fizikai valós tûz fölötti uralom. A tibeti tumó gyakorlatnál például ténylegesen hõt fejlesztenek a Himalájában élõ jógik ennek az erõnek a tudatos alkalmazásával, vagy forró hátukon képesek például egy nedves törülközõt is megszárítani 20 fokos hidegben. Itt érzek egy kis ellentmondást az elõbb leírt „kívülrõl ez nem érzékelhetõ” kjelentéssel mert valóban megnyivánulhat külsõleg is, de alapjában véve nem ez a cél a jóginál.
Anu sumer istenség, Bika hátán állva, a késõbbi óind Síva elõképe.
Az eszközöket tekintve pedig érdekes tényekre figyelhetünk fel, például a sumér Enki Isten varázsdobja fekete bika bõrével volt bevonva, utalva az akkor uralkodó bika világkorszakra, és e dobot Anunak nevezték, õ a vándorló égi napút megszemélyesítõje. A sámánizmusban a dob elõdje az íj és a nyíl volt. Gilgames megöli a szarvasmarhákat pusztító oroszlánt, megbirkózik a szarvassal, és egy hatalmas bölénnyel. Két ökröt fürdet két folyó között (Indus -Szaraszvati?), és megöli a sárkányt (anarthák, májá). Napnyugta hegyében pedig felkutatja a halhatatlanság füvét. Barátja Enkidu korán meghal, s Gilgames fájdalmában elindul, átkelve a halál vizein, hogy legyõzze a halált és végül diadalmasan visszatér.(jóga, diadalmaskodik az anyag felett) Gyakran ábrázolják õt a nap szimbólumaként oroszlánfejjel. (utalás a bhakti-jógában pl. egyik Krsna inkarnáció Nrsimha déva, aki félig ember félig oroszlán és elûzi a karmikus visszahatásokat a szívbõl, vagy párhuzamba állítható Rudra Sívával aki az anyagi világ felett táncol és pusztítja el azt. Számtalan párhuzam fedezhetõ fel az ábrázolásokban, pl. Sárkányölõ Szent György, de errõl lapokat lehetne megtölteni.)
Feuerstein említi még azt, hogy egyes szexuális erõt szabályozó és azt életenergiává alakító (ódzsasz) gyakorlatok, vagy a légzés visszatartásával járó technikák szintén képesek olyan belsõ nyomást létrehozni amely belsõ hõvé alakul.
13
Itt ismét csak a dimenzók közti átjárhatóságot vélhetjük felfedezni a mítoszok hátterében, és sokszor az ábrázolások és attribútumok is arra engednek közvetkeztetni, hogy a két terület összekapcsolódik, (sámán és jógi) vagy egyik a másikból nõtt ki, vagy természetesen keresztezték egymást, vagy csak ma vált el élesen a két fogalom és korábban nem is volt ekkora különbség. A világfára utaló Ak Sztyepán szojot sámán énekének részlete: „ Öbügeler öbügeler Derij öble Vadrécés tó lakottam-föld szülöttem-föld a Nagy-havas a Szív-havas fölmegyek rá fölhágok rá szellemtanya szellemtanya zúg a botom zsenge fenyõ Alan kámunk õs-elejit nem láttad-e õs-anyáit kuk-kuk-kuk-ku...”
Fához hasonlatos finom test, számtalan vezetékével (Feuerstein)
A sámán világfa megfeleltethetõ a jógikus finomfizikai pránaáramlás fa mintázatát mutató jelenséggel. Ám ha kozmológiai szemlélettel közelítünk a fa motívum az egyik korai Upanishadban is megtalálható amelyet Jágjavalkjának tulajdonítanak. Itt a fa miként az erdõ ura az ember (purusha), mi gyökérbõl való abból n , halandó, ha gyökerestül pusztul el, nem éled újra. Az ember az Örökkévaló tudatos és boldog Abszolútból (brahmanból), a kegyelem lényegébõl születik, ám újra élhet ebbõl adódóan.
Bakos Attila A Duna evangéliuma címû könyvében Michale Harnerrel azonos álláspontot alakított ki, miszerint a jóga a sámánizmusból nõtt ki. Azt írja, hogy a sámánizmus szellemi hagyományát a szabír szkíták is menekülõ sumér õseiktõl kapták. Az indiai ábira sámánok, akik a jógát kifejlesztették,(?) valójában Szamas azaz Szemes, vagy Szemõs Sumer Napisten, Mezopotámiából indiai õsnépünkhöz menekült misztikus, tantrikus papok voltak, innen ered a saman (szanszkrit nyelven samana) elnevezés, melynek olvasata visszafelé rejti a különleges emberre - namas, azaz nemes - utaló magyar szót. A jóga tartalmaz samanisztikus elemeket, de sok más tanítást olvasztott magába így nem könnyû egyikmásik állítást sem bizonyítani. Harner azt írja, hogy a hivatalossá váló patriarchális vallás képviselõi a Bráhmanák a sámánokat elhallgattatták. A leleplezés elkerülése érdekében abba kellett hagyniuk a hangos dobolást és helyette csendes módszereket dolgoztak ki a tudatállapot megváltoztatására. Az õsi történelem harneri rekonstrukciója szerint ebbõl bontakozott ki a jógahagyomány. Ám valószínüleg a társadalom átalakulásáról lehetett szó. A jógi eksztatikus átváltozása és misztikus felemelkedése megegyezik a sámán repülésével, tanítói mûködése pedig a sámán lelkének kalauza szerepének feletethetõ meg. A megvilágosodás a jóginak az ami a sámánnak a más birodalmakba való utazás. Mindkét élmény a hétköznapi valóságból és tuadtosságból indul. Bakos Attilánál azt érzem, hogy a jógit piedesztálra állítja a sámán felé, mert hogy szerinte a jógi felfedezi minden utazás haszontalanságát, hiszen a jógi a végsõ valóságot magán kívül nem találhatja meg, csak belül. Ha pedig minden belõlünk indul ki, és én vagyok a saját teremtett világom központja, ha mindent én teremtek akkor a sámán még nagyobb jógi mert õ már ezen is túl van! Mindennek alapja az önismeret, és a sámán eleve ebbõl indul ki és megy tovább, míg a jógi célja az hogy „túljusson a sámán által felfedezett finom-fizikai létsíkokon, és megismerje a transzcendentális létezõt, mely az anyagi világon túli és minõségeken túli legbelsõbb önazonosság” (Bakos A.) A jógi szempontjából a sámán által elért képességek lényegtelenek a megvalósításban. Ez a kijelentés feltételez egyfajta alá-fölé rendeltséget, pedig a sámán nem tudna utazni a jógi által célnak titulált állapot a belsõ önazonosságának tudata nélkül. Hiszen ahhoz
Síva kezében dobot és a pusztítás lángját tartva. A dob a teremtés ritmusa, a tûz az anyagi világ megsemmisülésének szimbóluma. (Bakos Attila)
Prána Szintén összefonódik a sámánok erejével. Tudjuk, hogy a már tárgyalt nádikon keresztül történik a pránaáramlás a jógi megfogalmazásában, de a sámánoknál is találunk hasonló definíciót az energiák áramlására. Ám itt például a sámán testében lévõ tárgyak is az erõ megnyilvánulásai. Különös jelentõsége van a gyógyító vagy pszichotróp növények erejének használatának a sámán esetében, míg a jóginál mindez eszköztelen, kivéve néhány szélsõséges irányzatot.
14
a sámánnak utazásai alatt -még ha kívül nem is ez látszik - tökéletesen uralnia kell a helyzetet, különben nem tudna visszatérni abból az eksztatikus állapotból. Ha pedig nem tud visszatérni vár rá az elmeosztály. Azt gondolom, hogy tudatosságát tekintve a sámán már eleve rendelkezik azzal, vagy a sámánná válás során sajátítja el azokat a „csendes” technikákat is amit a jógi meditációnak hív. E rejtezés allatt míg lelke keresi az elkóborolt lelket például, nagyfokú önuralomra van szükség amit alá is támaszt az a tény, hogy a sámánok aszkézise volt (tapaszvinok, tapasz=aszkézis) a késõbbi jóga elõhírnöke. Itt említhetjük meg újra a sziddhiket, tûzön járás, hõ létrehozása, stb. Ezt támasztja alá az ausztrál õslakosok körében végzett sámánkutatás is, ahol is a gyógyítók a férfiakat bevezették a szemlélõdés tudományába ami náluk a férfiasság jele, tehát a kontempláció itt is jelen van, hiszen a figyelem így tud majd összpontosulni egy magasabb lépcsõfokon.
Szvátmáráma a következõképpen fejezi be szútráiban a hatha jógára tett magyarázatait, mely csak elõszobája a rádzsa jógának, és mindennek alapja a prána: „ Ameddig a prána be nem lép a középsõ ösvénybe (a szusumna áramba), Ameddig a (koncentráció) pontja szilárddá nem válik a prána uralása révén, Ameddig az életerõ természetesen és egyenletesen nem áramlik a meditációban, Addig minden tudásod (a hatháról) csak mítosz, képmutatás és üres szavak. (IV. 114.)
Az az alapvetõ különbség a sámán és jógi életerejének mibenléte és irányítása között, hogy a jógi a hétköznapokban is a lehetőségekhez mérten mindig próbál tudatos maradni a pránáról, azaz például ha stresszhelyzet éri tudatosan lelassíthatja légzését, befolyásolva ezzel bizonyos testi folyamatokat és ezzel persze lelkieket is. Mert a jógi ismeretei magából indulnak ki, testének minden rezdüléséne figyelésével az adott helyzetre próbál meg a lehetõ legjobb választ adni. Míg a sámán a hétköznapokban „csak” hétköznapi ember, úgy értem tudása inkább korlátozódik a konkrét gyógyító, jósló, szellemidézõ tevékenységhez, mint hogy a saját testének jeleit folyamatosan kontroll alatt tartsa. persze egyik nem zárja ki a másikat, attól még a sámán nagyon nagy érzékenységre tesz szert a megfigyeléssel szintén, akár a jógi, de mlgis a beszámolókból ítélve, az a tapasztalatom, hogy lekorlátozódik a konkrét segítõtevékenység idejére. A jógi még ennél is tovább megy, hiszen a pránájáma, légzés szabályozás a jóga tizenegy gyakorlatából csak egy, õ viszont mindegyiket -optimális esetben - egyszerre végzi.
Prána vagy sámánerõ „ A sámánerõt egyes szerzõk misztikus szubsztancaként írják le, melyet a varázsló a testében hordoz. A mágikus mûveletek közben végzett sámángesztusok azt sugallják, hogy valamiféle láthatatlan anyaggal dolgozik, melyet a beteg testébõl távolítottak el, vagy éppenséggel amelyet az adott személyeknek vagy dolgoknak továbbítanak, hogy növeljék kiválóságukat. Az apapocuva-guaraní sámánok a szellemktõl kapnak egy szubsztanciát, melyet aztán más emberek felé közvetítenek, hogy növeljék életerejüket.” (Alfred Métraux) A sámánnál az erõt sokszor a lélegzetvétellel azonosítják -és ebben a pránájámát tekintve nem áll messze a jógitól - vagy a dohányfüsttel amely materializálja a lélegzetet plusz ez ki is egészül a dohány erejével, mivel a mágikus növényeknek is nagy szerepet tulajdonítanak. Csak míg a jóginál a prána-ajáma a lélek vezetése, szabályozása a levegõ által, tisztán a testben történik, egészen finom energiákkal dolgoznak, addig a sámánnál ez a finomságból kiindulva sokszor egészen látható és durva megnyilvánulásokat mutat, mármint a kívülállók számára. „ Nincs alapvetõ különbség a mágikus szubsztanciák egy láthatatlan de kézelfogható anyag - és a nyílvesszõk, kristályok és tüskék között, melyek olykor a sámán testében találhatók. Ezek a tárgyak valóban a sámánerõ megtestesülései, mely erõ olykor a mágikus szugsztancia elgelvontabb és leghagyományosabb formáiban fogan meg.” (Francis Huxley) A segítõszellem ugyanannak az erõnek a megszemélyesítõjeként fogható fel mely együtt létezik a szubsztanciával. Hitük szerint - úgy magyarázzák a beszámolók - a láthatatlan tüskéket és dárdákat ez az energia szintén átjárja, de ide tartoznak például olyan kristályok, melyeket a sámán fejébe és szemébe ültetnek, majd miután „elemésztette” a szerveket a kristály, azon keresztül lát és érez mindent, hiszen ezek a kristályok is mágikus erõvel bírnak a kubeo indiánoknál. De a kariboknál is megfigyelhetõ ugyanez csak kövekkel melyet az újonc sámán kiköp magából, hogy helyet adjon egy mágikus lövedéknek, mely szinén az erõ megtestesítõje. Itt nagy eltérés van sámán és jógi között, mert a sámánok sok „külsõ” eszközt használnak energia címszó alatt. Ezt az erõt a sámán nem mindig jó cél érdekében használja, sok esetben pl. a csikito sámán gyomrában lévõ fekete anyagot büntetõ szándékkal bocsájtja ki ellenségeire.
Sõt Szvámi Véda Bhárati említi a következõket a pránával kapcsolatban: „...a gyakorló testét személyiségének finomabb esszenciái feltöltik halhatatlan energiával, amely nem más mint az amrita.” (A Hatha jóga filozófiája) (bár csak zárójelben megjegyzem az „amrta” szó nem tudom pontosan itt ebben a formában mit jelenthet, általában az istenek itala, „isteni nektárként” említik. Vagyis kérdés: a pránájámával olyan csodálatos finom-áramlás veszi kezdetét a testben ami ezzel az amrta szóval jellemezhetõ? Akkor már mondhatnánk inkább - ha tovább megyünk - a szat csit ánanda hármasából az ánandát, a boldogságot is, ami isteni eredetû boldogságra utal.)
15
5: A kutatás ötödik része a gyógyítás. A saját „üdvözülését” keresõ jógi és a közösségi célokért élõ sámán tevékenysége miben különbözik és milyen hasonlóságokat mutat. Orvosságos emberek kontra babadzsik, neosamanizmus és a jóga tudománya milyen jelentõséggel bír ma a társadalomban és az egyéni útkeresés szemszögébõl.
Gyógyítás Sámán
Jógi
A sámánnak elsõdleges feladatként társadalmi helyzetébõl adódóan a gyógyítást tartják ami lehet fizikai, testi bajok gyógyítása, de ugyanakkor a lélek orvosaként is köztiszteletnek örvend. Minthogy korábbi soraimban már említettem az animizmust, ezért, õk úgy tartják, hogy a betegségeknek is van szellemük, vagyis szertartásaikon a betegségekért felelõs szellemeket idézik meg, vagy épp ellenkezõleg az a szellemet amelyik segíthet a betegség elûzésében. A sámán gyógyító tevékenysége külsõdleges fomájában elég sokrétû, ha kell kúrákat alkalmaznak masszázsokkal, füstöléses fertõtlenítéssel, de általánoan bevett gyakorlat a beteg testébõl való betegség „ kiszívása” is, azaz eltávolítja az oda nem illõ objektumokat. A gyógyítóember egyben mágikus hatalmának köszönhetõen varázsló, aki kutatja a közösség életére hatással lévõ baljós vagy szerencsés jeleket, ezzel egyben jövendmondó képességgel is rendelkezik. Dél-Amerikában elég ambivalens a tevékenység, mert a gyógyítóember egyben rontást is okozhat, hiszen csodás képességekkel rendelkezik. A guaraniknál és még néhány más amazonas-menti törzsnél megfigyelhetõ az is, hogy a gyógyító szerep mellett politikai hatalommal is rendelkeznek, és vallási szerepük is jelentõs. Most nem bocsátkoznék a különbözõ területek, különbözõ sámánjainak gyógyítási gyakorlatainak ismertetésével mert ezzel oldalalakat lehetne megtölteni, hanem sokkal fontosabbnak tartom összegezni azt, hogy: 1: orvos, pap, vezetõ, jós, közvetítõ a finomfizikai és e világ között 2: eszközei a szellemgyógyászattól kezdve a fõzetekig rengeteg gyakorlatot foglal magába ami égtájanként, földrészenként eltérõ sajátságokat mutat, tehát külsõdleges jegyeiben gazdagabb mint a jógikus hagyomány, ám ha az ayurvédára gondolunk, nem biztos. Sõt, talán egy és ugyanaz, hiszen ugyanabból indulnak ki. 3: természettel összhangban, a természet eszközeivel gyógyít 4: gyakorlatában meghatározó a hang, a rezgés ugyanúgy mint a mantrák a jógiknál: dob ütemes verésével és énekléssel kerül közelebb ahhoz az állapothoz amiben elég nyitottá tud válni a tanítás, üzenet befogadására. Erre egy példa: „Fejét mélyen lehajtva, a dob belsejébe dugva a sámán csendesen elkezd énekelni. Lassan és fájdalmasan dünnyög. Különbözõ helyeken veri a dobját, csendesen, az ütések között szüneteket tartva. Az embernek az az érzése, hogy hív valakit, összegyûjti segítõit, nagy távolból megidézi õket. Néha megüti dobját és néhány szót mormol. Ez azt jelenti, hogy megérkezett egyik segítõje. Lassanként az ének hangosabb lesz és a dobverõ hangosabban sújt le. Ez azt jelenti, hogy minden szellem meghallotta
A jógi szerepe a gyógyításban nagyon szerteágazó és nem is olyan pontosan definiálható, - vagy csak számomra nem - mint a sámánnál, mert a jógában, a gyógyítás, segítõ szerep meghatározása mindig attól függ milyen jógit vizsgálunk.Vagy pontosabban melyik irányzat követõje, hol él, jilyen eszközök adottak számára. Most nem a tradicionális indiai ayurvédéra gondolok és nem is szeretnék errõl beszélkni mert az nyilvánvaló, hanem a társadalomban betöltött szerep ami érdekes, egyfelõl, másfelõl pedig a mai gyakorlat hogyan hogyan váltoott meg az évezredek alatt, ha például csak a betegségekre és a csak fizikai gyógyításra gondolok. Ez olyan nagy terület, hogy nem szívesen bocsátkozom részletezésbe, de talán onnan lehetne elindulni, hogy ha a kezdetekbõl indulunk ki, az Aranykornak nevezett idõszakból, akkor ott természetes összhang lévén az egyén saját maga megtalálta a gyógyulás útját, mivel az élettér sem szakadt el nagyon a természettõl, sõt szerves része volt. Ma a felborult harmóniák áldozatakétnt éli meg sok ember a saját harmónájának felborulását, betegségeket produkálva. A Himalája barlangkolostoraiban élõ jógik, szerzetesek, gyógyító történeteirõl tetemes mennyiségû irodalom áll rendelkezésünkre, hogy egyszerû földi halandók, jógik, babadzsik segítségét kérik gyötrelmeik orvoslására. A jógi saját maga kísérletez saját magán, és mivel már „látta az iagzságot”, az egytemes érvényû törvények és az ember mûködésének ismeretében tud tanácsot adni. A mesterek mellett sokszor egészen pici koruktól fogva a tanítványok bekapcso-lódnak a misztikus lényegbe, ami eszközeit tekintve nem sokban különbözik a sámán megvalósításától, hiszen mindig az adott eszközzel gyógyít adott problémát. Ha kell mantrával, ha kell diétát javasol az egyszerû embernek, aki hazamegy és végzi a gyakorlatokat. Például. Ez szerintem a mai gyakorlatban sincs másképp, csak az orvostudomány technikai újításaival már gondolhatnánk azt, hogy elõbbre léptünk de sok esetben elfelejtettük azt a holisztikus szemléletet ami régen természetes volt. Ma ennek ötvözésében rejlik talán a leghatékonyabb fizikai-szellemi és valójában az egész emberi lény mint EGYSÉG gyógyítása. A fejlõdést én személy szerint abban látom, hogy a kapuk kinyíltak boldog-boldogtalan elõtt, Kaliforniától Európán át Ausztráliáig nyílnak sorra az ashramok, stúdiók, spirituális körök szervezõdnek, mert meg akarunk érteni valamit abból ami valaha természetes volt, egyfajta visszatérés lehetõsége adódik meg ma az arra nyitott szív, lélek számára. Ez persze szükségszerûen magával hozta a tradíciókat félremagyarázó, kifrogató, vagy épp teljesen átlényegítõ tévutakat is, de amíg nincs kellõ nyitottság bennünk addig nem is láthatjuk meg azt a világot amirõl zengedeznek az életmód magazinok.
16
a mester hívását és csapatosan közelednek. Végül aztán már olyan erõsen veri a dobot, hogy az majdnem szétesik. A sámán már nem a dobba néz, hanem magas hangon énekel. Most már minden szellem összegyûlt. Anélkül, hogy abbahagyná az éneklést, a sámán felveszi a mellét borító fémtükröt. Egy helyben áll és lassan elõrehajol, miközben dobbangat lábával.” (Piers Vitebsky: A sámán. Kertész Ágnes munkájából)
Ma bárki bepillanthat ezen az ajtón, de hogy rálép-e valamelyik útra -jobb esteben ha nem utasítja el kellõ tapasztalás híján rögtön- az már rajta áll. Úgy gondolom a tradíciók, még ha szerencsére híven is õrzik a titkos tanításokat, elég sokat kiszivárogtattak a misztikus tudásból számunkra, - onnantól kezdve nem titkos, de ezt a „titkos” szót is jól körbe lehetne járni -és bárki mondhatja fûnek-fának kedve szerint attól függetlenül, hogy a befogadó megérett-e erre a tudásra vagy sem.Talán ebben látom a negatívumait, ellenben sajnos ez a nyugati fajta, -azaz mi- nem hiszünk ha nem látjuk a szemünkkel, és kellenek a tanítások, mert titok ide vagy oda, csak így elégíthetjük ki a kíváncsiságunkat és után a még mindig eldönthetjük maradunk-e ezen az úton vagy sem. Itt ezen a ponton a jóginak, - a tanítómesterrõl beszélek most , de beszélhetnék egy hétköznapi jógaoktatóról isóriási felelõssége van.
A sámánt dobja hátán a hang, az ütemes dobolás segíti, repíti magasabb vagy épp alacsonyabb dimenziókba attól függõen mit keres. Sokszor a konkrét testi betegségek mellett a haldoklónál is segítkezik, ha például nem akarja a halott lelke elhagyni az élõk világát, eszközeivel képes õt végigvezetni, hogy lelke végleg megnyugodjon és ezzel helyreállhat a béke az otthagyott család és a távozó lelke közt. A szellemek látomásokban és álmokban is megjelennek és utasítják a sámánt, vagy megmutatják bizonyos betegségek okát, és a növényeket, hogy hogyan lehet használni egy adott betegség kezelésében, vagy a dohányfüstöt alaklmazni, illetve pl. Észak-Peruban az iquitosi mesztic sámánoknál megmutatják hogyan és milyen varázsdalokat, „icarókat” kell kántálni. Ez ismét párhuzamba állítható a jógik mantráival. Mivel minden hang mantra ezért ha kozmikusan is, de felfoghatjuk mantraként itt a sámánoknál szerintem pedig valójában akár mantraként is értelmezhetjük az énekeket, mert például Diószegi Vilmos gyûjtésébõl amit karagaszoknál, szojotoknál és burjátoknál végzett szépen látszik, hogy bizonyos sorok ismétlõdnek, ritmikusan betoldott felkiáltásokkal, kérésekkel, mint például az „óroj” szócska ami a magyar „hej!” megfelelõje lehet talán. Kétségtelen hogy az órákig tartó kántálás nem csak a sámán utazásában volt fontos, hanem a beteg lelkének gyógyításánál maga a beteg is más állapotba került, így a hallgatóság is. Valószínûleg a kívülállók felkészületlensége és értetlensége volt sok üldöztetés melegágya, hiszen õk ezzel az „élménnyel” nem tudtak mit kezdeni. Az icarók azaz mágikus dalok mennyisége és színvonala a sámán tudásának fokmérõje. A beavatáskor az elsõ feldat dél-amerikában ez icarók elsajátítása, melyek a szellemek ajándékai, de akár a mester is átörökítheti tanítványára. A icarók számtalan funkciót töltenek be: a hallucinációk erõsségét növelik, vagy csökkentik, vannak melyek oltalmaznak, vagy felerõsítik bizopnyos gyógynövények hatását, de szerelmet is ébreszthetnek, megidéznek természeti jelenségeket, de akár kígyómarást is gyógyítanak.
Mantrák Egy jógikus szemlélettel rendelkezõ ember életében ha eldöntötte, hogy a fejlõdés útjára akar lépni, elõször felül kell vizsgálnia azokat a megkötõ akadályokat melyek útjában állnak akár testi, lelki, vagy elmebeli akadályról legyen szó, vagy akár a külsõ körülményekrõl. A békenélküliség, békétlen állapot, amikor valamilyen viszály vagy szenvedés akadályoz abban, hogy a fejlõdés útjára lépjünk. Mit értünk szenvedés alatt? Mivel az anyagi világban élünk jelenleg, ezért „ Ez a világ ideiglenes és szenvedésekkel teli.” (Bhagavad-Gíta). Szenvedés: -Saját magunk okozta testi szenvedések betegségek, fájdalmak formájában -Istenek, félistenek okozta szenvedések- természeti csapások -Mások által okozott szenvedések, család, munkatársak, stb… Patanjali olyan akadályokat említ mint: betegség, homályosság, zavar, kétely, gondterheltség, tunyaság, eszme hiánya, szilárdság hiánya. Teista megközelítésben azt mondja a hagyomány, hogy a világ nem mûködik felsõbb irányítás nélkül. Mivel vágyaink és törekvéseink ide kötnek bennünket az anyagi világba (prakriti-anyagi energia, Mayashakti, melyet Mayadévi irányít), ezért vágyainkhoz elõbbutóbb ragaszkodni fogunk a ragaszkodás pedig kötõdéssel jár amely magával hozza a szenvedést. (Nem tudjuk mindig minden igényünket akkor és ott kielégíteni ahol és amikor szeretnénk-toporzélkol és szenved az ego.) Három kötõerõ: Tamasz, Radzsasz, Szattva Ezek mindegyike vágyat szül, - ragaszkodást, kötõdést, - szenvedést. Mindezek ellenére az Istenek, - vagy a Legfelsõbbmegadják nekünk a segítséget a fejlõdéshez, a mantrák által. A mantra rezgés, hang. A mantra -kis kerék ami nagy energiákat mozgathat. A mantrázás célja az elménk felszabadítása, megszabadít a szenvedéstõl és kapcsolatba hoz a Legfelsõbbel. Eredetileg a mantrákkal elhárítottak bizonyos eseményeket, erõket, mágikus eszközként használták õket bizonyos dolgok elõidézésében. De a hagyományok szerint mindig a jelölt tudati érettsége határozza meg, hogy egy mantrát milyen céllal recitálnak. Ezen a ponton kap jelentõséget
Ugyanígy a jógikus, évezredes hagyomány szintén nagy hangsúlyt fektet a mantrákra, és ezeknek is külön-külön funkciójuk van, ám ezt nagyban befolyásolja -ha vallásról is beszélünk akkor fõleg- a tanítványi láncolatban való hovatartozás is. A piaroa sámánok közt (menyeruák) mindennapos a rituális esti ének, az elnevezés a menye arra utal, hogy a menye azaz az ének=orvosság, ebbõl következik, hogy a sámán menyerua, azaz orvosságok-énekek embere. De a gyógyítás mellet például náluk a vadészatban az állat leölése utáni rituális tisztító éneknek is nagy szerepe van, úgymond „tisztára éneklik” a húst, azaz eltávoznak belõle a mérgek és ehetõvé válik.
17
az, hogy „mantrikus erõre csak a beavatás által tesz szert a tanítvány"(Georg Feuerstein), csak akkor hat igazi mantraként. A mantrának megtisztulás nélkül nincs értelme. Ám vannak olyan „velünk született" kapott mantrák is amelyek a létezésünkre mutatnak, ilyen a születésünk pillanatában az elsõ bélegzéssel felszakadó SZÓ-HAM. Ez a hang simán áramlik a belégzéssel-kilégzéssel, jeletése: én vagyok „AZ". A szakrális társadalmakban a beszéd mindig magasabb rend volt, tudatformáló eszköz. (Ma a média - mint megmondó, hangadó- a szakralitás hiányát mutatja, leejti a tudatot.) Az áldozati szertartásoknál a füst mint közvetítõ eszköz vitte tovább a mantrát az ég felé. A mantrák tehát tanítványi láncolattól függõen hihetetlen gazdagsággal tárulkoznak fel az arra érdemesek számára. A jógi, ugyanúgy ahogyan a sámán, bizonyos céllal recitálja: tanítás kezdete elõtt, intellingenciáért, sikerért, megvilágosodásért, egészség megõrzése érdekében, és megelõzésre, gyógyításra, gyermek születésekor, és az Istenek dicsõítésére. Ennél a pontnál is szinte teljesen egyezik a sámán varázsénekével, amit szintén meghatározott céllal énekel. Csak az elõadásmód és a forma különbözik. Míg a jógik szinte teljesen dallamtalan, csak a szavak csengése és ritmusa adja a vibrációt, addig a sámán éneke dallamot õriz. Ám ne felejtsük el, hogy attól függ milyen mantráról van szó, mert lehetnek személyre szóló bidzsa (szótag) mantrák, tradicionális, a tanítványi láncolattól függõ mantrák, (pl. bhakti-jógában az Úr Nrsmhedévához intézett szép bhajanok*) * Valamely Isten, és annak bizonyos formáját dicsõítõ énekek -bár ez a megfogalmazás sem pontos. Ezek a tradíciónak megfelelõ dallammal és hangzással, hangszerrel kísért formái az imádatnak, mely paramparától függ teljes mértékben. Hiszen más a hagyomány a Visnu és más egy Síva láncolatot követõ megnyilvánulási forma esetében. Visnu számtalan nevét és az õ inkarnációit dicsõítõ énekek a századok folyamán sok híres tanítót ihlettek meg akik aztán napjainkra is nagy hatással voltak, pl. Bhaktivinod Thákur.
Piaroa törzs orvosságos embere a mágikus szivarral. (Bolgár Lajos 1951,Venezuela)
A navahó társadalom legmegkülönböztetettebb tagjai a hatálik azaz énekesek, (az angol, tévesen medicine man-nek nevezi néhol, orvosságos emberként, pedig találóbb elnevezésük a sámán) õk a szertartások vezetõi és orvoslási gyakorlatukban a racionális, azaz anatómiai ismeretek összekapcsolódnak a gyógynövények ismeretével és az élettani hatásokról alkotott tudásukkal, ez az egész pedig kiegészül az úgynevezett szimbolikus gyógyítással, amikor már más dimenziókat érint a gyógyítás, vagy finom-fizikai síkon megy végbe. A hanggal való gyógyításnak minden sámánkultúrában nagy szerepe van. Az orvos-beteg kapcsolatban mindenhol nagyon fontos a hit, a gyógyulásba vetett hit amivel dolgozik akár a jógi akár a sámán: „ Ha a beteg bízik bennem, akkor meggyógyul. Ha nem bízik, akkor az az õ baja. Ha például egy személyt kígyó mar meg, meghatározott énekeket és imákat lehet alkalmazni, de ha a betegnek nincs elég bizalma, a kezelésnek sincsen eredménye.” - mondja egy navahó hatáli. (Sandner, 1979) Az énekeseknek hosszú és kitartó munkával kell megtanulniuk a szertartások levezetését. „Következõ nyáron a tanuló újra végigcsinálja az elõzõ évi gyakorlatot, majd télen folytatja a tanulást. Körülbelül öt éven át kell így tennie. Ennyi idõ alatt két-három szertartás részletes megtanulása lehetséges. A hatálik az így megszerett tudást aztán továbbadják a fiataloknak generációról generációra. Az énekest a szertartást igénylõ közösség kéri fel a kijelölt rítus levezetésére, s a szertartások idõtartamától (2-9 nap) függõen, avalmint aszerint, hogy milyen rokonsági kapcsolatban áll a beteggel, 20-50, ma már néha 1000 dollár vagy ennek megfelelõ értékű természetbeli fizetség illeti meg.” (BabulkaBorsányi-Grynaeus) A szertartások vezetõi sikeresen távolítanak el gyennyes keléseket, tályogokat, és kezelnek csonttöréseket, ám a navahó gyógyítóembert más lelki és életviteli problémákkal is megkeresik, ugyanúgy mint a barlangkolostorokban élõ jógit, vagy akár ma egy jógatanárt... Az énekes egyben pszichoterapeuta is, legalább olyan fontos feladata az analízis és az újranevelés, mint a fizikai orvoslás. A gyógyító gyakorlatban sok helyen említik a kutatások az álmokat és az álmok által közvetített megoldási javaslatokat a sámán számára, például ilyen amikor egy ogala sziú indián álmában meglát egy növényt, majd késõbb odalovagol és meg is találja a szurdokban az álmában látott ritka gyógynövényt, amirõl még sohasem hallott.
A mantra átadása a beavatással, Govinda Maharádzsnál, Szentpéterváron fotó: Szepesi Endre
18
A szertartások, -árati- alatt nem egyszer egy nagyobb ünnepen akár többezer résztvevõ is lehet, és együtt végzik a murtiimádatot. (murti- az istenség formája, szobor, kép, vagy bármilyen ábrázolás, mely nem különbözik a megszemélyesítettõl)
Erre ugyanilyen szép példa Govinda Maharádzs esete amikor mestere Srídhar Maharádzs nagyon beteg lett, álmában pedig õ kapott egy utasítást felsõbb hatalmaktól, hogy milyen növényekbõl kell fõzetet készítenie. Elkészítete ezt a fõzetet és Srídar maharádzs meggyógyult. Az ayurvédikus indiai orvoslással rengeteg egyezõség mutatkozik a sámánhagyományokkal, mert hiszen mindkettõ az elemekkel és a természettel szoros összhangban az embert harmonikus egységnek véve keresi meg a felborult egyensúlyra utaló jeleket, legyen az pangó nyirokáramlás, vagy az elkóborolt lélek. A technika talán formailag más, de lényegében ugyanarról van szó. Városi sámánok - az õsi módszerek új arca Az utóbbi évtizedekben indult csak meg, úgy a ‘60-as évek óta az a fajta nyitotan érdeklõdõ kutatás az õsi technikák iránt ami ma is zajlik és ad sok támpontot a jelenleg gyakorló „városi sámánok” számára. Mivel a népesség ma már jelentõs hányada él metropoliszokban a sámánhagyomány sajnos kiveszõfélben van egyértelmûen az akadémikus orvoslás és a technikai fejõdés térhódítása miatt, ám amiben mégiscsak hasznunkra lehet e gyakorlat az a holisztikus szemléletmód. Illetve, ahogyan százezer ember százezer megoldási javaslattal jelentkezik egy problémára, ugyanúgy a sámánhagyomány is lehet bizonyos embereknek ösvény a gyógyuláshoz, vagy a tudáshoz. De mondhatnánk önismeretet is, attól függõ en mi a célunk, így a jógát éppúgy említhetjük egyenértékûnek bármelyik önismereti módszerrel, maximum a kiindulási alapjaiban különböznek egymástól, de egyik sem jobb, vagy alacsonyabb rendû a másiknál. Mindegyik módszert ugyanolyan jogunk van kipróbálni ha az segít a megismerésben, vagy válaszokat ad a kérdéseinkre.
Bhajan brahmana avatás szertartása után fotó: Szepesi Endre
Nem teista vonatkozásban pedig amikor a megismerés kiindulópontja a test - például a hatha jógában - akkor az abban a gyakorlatban felelhetõ tudást próbáljuk meg tanáraink és a saját gyakorlásunk által a tapasztaláson keresztül magunkévá tenni, következtetéseket levonni, majd megoldást találni egy helyzetre, problémára. Nem elhanyagolható ebben az esetben sem a jóga - a technikákon, ászanákon túl - közösségformáló ereje, mint ahogyan a sámánkurzusok rítustechnikája is egyfajta közösségélmény. Az együttlét, az együttes cselekvés az ami rendkívül jó hatással van a résztvevõkre és terápiás hatást gyakorol a városi stresszhatásoktól gyötört emberre, azonkívül egy jó alapot ad az éntudat megerõsítéséhez és a lelki bajok felfedezésén túl azok megoldásához is. Ez mind a jóga-workshopok és sámánkurzusok esetében így van, és még ha taljességében nem is lehet átadni azt amit a régi korok tanítói és istenei kinyilatkoztattak, akkor is már a betekintéssel adhat egy utat, és elindíthat a valós megismerés felé ebben a közegben. Talán ebben látom a két út jelentõségét, hogy igaz, formailag különbségek vannak, ám a gyakorlat végeredményben ugyanaz, csak másképp hívjuk õket.
Sokan vitatkoznak azon, hogy a kulturális körébõl kiszakított sámán mennyire tekinthetõ autentikusnak, ám ami a legérdekesebb, hogy a megváltozott életfeltételek hatására átlakuló sámánizmus számos konferencia és kutatás alapjává vált a nyugati társadalom körében, mert a megváltozott tudatállapotok, a transz- és extázistechnikák kuatásában fontos támponként szolgálnak. Arról nem is beszélve, hogy az egyéni útke-resés nem csak a jóga oldalán hozott populárisabb kitárulkozást, hanem a sámánhagyomány terén is: naponta indulnak gyorstalpaló sámánképzõ kurzusok, melynek egyik éllovasa pont Michael Harner antropológus volt, és négy hét alatt ígért sámánbeavatást az érdeklõdõknek. (Ez az a pont ahol a jógát én személy szerint ezen a hivatkozási ponton kaliforniai gyorstalpaló szamádhiworkshopnak hívom.) Itt a hallgatók megismerkedtek az utazás technikájával és az ebben az állapotban fellelhetõ tapasztalatokal, melynek lényege az volt, hogy mindezen technikák ismeretében, hogyan alkalmazható ez az egyén öngyógyításában, tudásának és erejének kiteljesítésében. Amivel szerintem nem is lenne gond, de eleve az elménk nincs felkészülve ilyen élményekre, vagy ha mégis, azt nem elõzi meg évekig kitartó tanulás, aszkézis magány, és mindaz amit egyáltalán hagyományak nevezünk, és itt én azon az állásponton vagyok, hogy ez ilyen formában akár káros is lehet. Ám a jóga oldaláról is lehetnek hasonló érveket hozni ugyanígy. Magyar vonatkozásban például az egyik legjelentõsebb neosámán Sólyomfi Nagy Zoltán aki hanggal gyógyít.
A megoldás mindig feltárulkozik ilyen vagy olyan formában csak észre kell vennünk ezeket, és mivel nem vagyunk egyformák ezért más-más utakat járunk be. Ezért a gondolatok legelején kijelentett „ a sámán jógi, és a jógi sámán” csupán csak helyrajzi és formai kérdés, a lényeg ugyanaz: végül eljutunk önmagunkhoz.
19
Felhasznált és inspirációt adó irodalom
Dr. Georg Feuerstein: Yoga tradíció I-II. Jeremy Narby-Francis Huxley: Sámánok 108 egyetemi folyóirat:(Kertész Ágnes munkájából Piers Vitebsky: A sámán.) Babulka-Borsányi-Grynaeus: Síppal dobbal...(Hagyományos orvoslás Európán kívüli népek körében) Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén Bhagavad-Gíta: (B.R.Srídhara Deva Goswami: Az édes abszolút rejtett kincse) Bhagavad-Gíta: (Lakatos-Vekerdy) B.R.Srídhara Deva Goswami: A kutatás Bakos Attila: A Duna evangéliuma A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada: Srímad Bhagavatam egyes részei, és Krsna az Istenség Legfelsõbb személyisége Szvámi Ráma: Élet a Himalája mestereivel Szvámi Véda Bhárati: A hatha jóga filozófiája Beinsa Douno: Intés a tanítványhoz Yesudian: Sport és Jóga National Geographic 2006. szeptember, Rítusok népe Carlos Castaneda: Egy másik világ kapujában (Az indián varázsló beavat a látás rejtelmeibe) Kagylókürt folyóirat Gangesz folyóirat
Továbbá tiszteletemet fejezem ki tanáraimnak, és mindazoknak akik szép gondolatokkal inspiráltak és segítettek összezavarni, hogy kérdezni tudjak :-) Bálint János, Rácz Géza, Bakos Attila, Lucza Tamás, Szepesi Endre, Hidasi Tamás, Papp József, Kenderesi Ilona, Govinda szvámi, Krisnánanda Prabhu, Govardhana Sríla Dévi Dasi, Bhakti Abhay Narayana Maharaja tanítványai, Sríla Govinda Maharaja követõi, és a kormoránok a Duna parton...
