Recenzió65
Velkey Gábor
Változások és alkalmazkodások – a szakképzési rendszer átalakításának néhány aspektusa A hazai oktatási (nevelési), szakképzési, felnőttképzési rendszerrel foglalkozó, azt átfogóan elemző elmúlt években született szakkönyvek (Benedek, 2003; Forray-Kozma, 2011; Polónyi, 2008; Velkey, 2013) sorába illeszkedik Vámosi Tamás Tanoncból mesterember című munkája. A könyvek és tanulmányok sora az oktatási-nevelési-képzési rendszer fontossága mellett már önmagában is annak problémáira, működési zavaraira, diszfunkcióira hívják fel a figyelmet. Vámosi munkája is a kritikai tradíciót követő munkák nyomvonalán halad, elemzéseiben a szakképzési és a felnőttképzési rendszer működési zavarait, annak okait és a megoldás lehetséges irányait igyekszik körbejárni. A könyv a szerző elmúlt bő évtizedben született kutatásait, ismereteit, tapasztalatait foglalja össze és rendszerezi koherens egésszé, amiben tehát túllép a megszokott tanulmányokat logikus rendbe szerkesztett köteteken, ugyanakkor mentes a szakmonográfiákra jellemző eltúlzott komplexitásra törekvéstől, nyelvezetében pedig a pontos fogalmazás mellett is gördülékeny, olvasmányos. Miután a szerző vizsgálódásai jellemzően a szakképzés és felnőttképzés problematikus kérdéseire koncentrálnak, konkrétabban e „rendszerek gazdasági és munkaerő-piaci szférával való kapcsolatrendszerének, problematikájának és belső hatékonyságának” (Vámosi, 2015: 5) kérdéseire, a kötet szerkezetét is a kritikusnak tekintett elemek, az azok közötti összefüggések, illetve az azokat befolyásoló tényezők, körülmények megismerését célzó kutatásai tematizálják. A szerző a képzések munkaerő-piaci illeszkedésével foglalkozó kutatásaiban a felnőttképzésnél főképp a képzések tervezésére, az iskolarendszerű szakképzés esetében pedig a szakiskolák vizsgálatára helyezi a hangsúlyt. Ez utóbbi témakörön belül az elemzések a kihelyezett gyakorlati képzések (tanulószerződés, megállapodás alapján végzett gyakorlati képzés) megszervezésére, a gazdasági kamaráknak a szakképzés szervezésében, irányításában betöltött szerepére, a gazdasági szereplők gyakorlati képzésbe történő bevonásának, aktivitásának kérdéseire, valamint elvárásaik, céljaik érvényesülésére fókuszálnak. E témakörökhöz szorosan, szinte elválaszthatatlanul kapcsolódnak a szakiskolai képzésbe bekerülő tanulók kiválasztódásának, rekrutációjának, vagyis a széles értelemben vett pályaválasztásnak és a pályaválasztás megalapozottságának vizsgálata, a korai iskolaelhagyás, a szakiskolai lemorzsolódás, a hátrányos helyzetű tanulók, cigány tanulók képzésének problémája. Nem véletlen tehát, hogy a hazai folyamatokat elemző VII. és a saját kutatásokat bemutató VIII. fejezet – amelyek megítélésem szerint a könyv legtöbb önálló kutatási eredményt felvonultató részei – is e kérdésekre, problémákra koncentrál. E fő fejezetekben
66
Szakképzési Szemle XXXI. évfolyam 2015/4
elemzett problémakörök részletes megalapozását szolgálják a jogszabályi (II. és VI. fejezet), a társadalmi-gazdasági (III. fejezet), a hazai és nemzetközi fejlesztéspolitikai környezetet (IV: fejezet) részletesen bemutató, önmagukban is jól áttekinthető, rendszerezett ismereteket közlő, továbbá a szakképzési rendszer jellemzőinek és változásainak időbeli és térbeli alakulását elemző felvezető fejezetek. A könyv fontos erénye – ami általában nem jellemző a nagy ellátórendszereket elemző munkák többségére –, hogy kiemelt figyelmet fordít a területi folyamatokra, közöttük a foglalkoztatás, munkanélküliség térbeli jellemzőire és a demográfiai változások térben eltérően jelentkező hatásaira, következményeire. 2015-ben szakkönyvet írni bármelyik nagy hazai ellátórendszerről nemcsak önmagában a témakör, hanem a folyamatos változások miatt is kimondottan nehéz feladat! Vámosi Tamás munkája e tekintetben a jól vállalható középutat célozza meg. A felvezető fejezetekben a kézikönyvektől, szakkönyvektől elvárható időtálló tudást, ismeretet közvetít, a tartalmi kutatási eredmények bemutatásakor pedig tudomásul veszi az időbeni korlátokat. Miután kutatásai, elemzései jellemzően 2012 előttiek, ezért a fentebb hivatkozott kritikai megközelítés a hazai szakképzési, felnőttképzési rendszert alapjaiban megváltoztató 2011-es törvénymódosításokat megelőző időszakra vonatkoznak, és az ezen időszakra elemzései alapján megfogalmazott szükséges átalakítások mibenlétét járják körül. A 2011 végén jogszabályokban megjelenő és felmenő rendszerben kiépülő, ám azóta is több elemében megváltoztatott új rendszerek működését, hatékonyságát tehát nem elemzi (ilyen rövid időtáv esetén nem is elemezheti) tudományos alapossággal a könyv. A szerző viszonya a 2010-es kormányváltást követő változtatásokhoz szintén kritikus. A Gazdasági Kamara szekértőjeként megfogalmazott javaslatai összhangban vannak a szakiskolai képzés átalakításának alapvető irányaival, egyes részletszabályok tekintetében azonban több problémára is felhívja a figyelmet. A szerző fontosnak tartja a rendszer hatékonyságának, működésének folyamatos nyomon követését és a szükséges korrekciók, kiigazítások rendszeres elvégzését. E szellemben fogalmazza meg a könyv IX., összefoglaló fejezetében az új szakképzési, felnőttképzési rendszer finomhangolására vonatkozó konkrét elképzeléseit, javaslatait. A javaslatok (és értelemszerűen a mögöttük meghúzódó problémák) követve a tartalmi elemzés legfontosabb állításait hangsúlyosan foglalkoznak: – a pályaválasztás kérdésével; – az iskolarendszer térbeli elhelyezkedésével, a területi egyenlőtlenségek kérdésével; – a duális képzés hatékonyságának várható alakulásával, és – a beiskolázási keretszámok, hiányszakmák kérdéskörével. Azért emelem ki a mindösszesen tizennyolc pontot tartalmazó, alaposan átgondolt és a végrehajthatóság szempontjából is jól hasznosítható javaslatsorból e négy kérdéskört, mert egyrészt ezekkel foglalkozik legmélyrehatóbban az elemző rész, másrészt pedig az új rendszer eredményességének, hatékonyságának megértéséhez, vagyis a közeljövő szakképzéssel kapcsolatos legfontosabb kutatási irányainak meghatározásához is e témakörökön keresztül juthatunk el.
Velkey Gábor: Vámosi Tamás Tanoncból mesterember című könyvéről
67
Pályaválasztás A szerző a szakiskolai képzés 2011 előtti egyre súlyosbodó problémáinak (lemorzsolódás, beiskolázás, munkapiaci illeszkedés) értelmezésekor a hazai elemzések többségéhez hasonlóan fontos szerepet tulajdonít az általánosan képző és a szakképzési szakasz merev szétválasztásának, továbbá a gyakorlati képzés és a tanulószerződés időbeni kitolódásának. Ezzel összhangban egyetértett az ún. „előrehozott gyakorlati képzés” majd az egységes szakiskolai képzés (párhuzamosan szervezett szak- és közismereti képzés) bevezetésével. Ezek az intézkedések voltak azonban azok, amelyek eredményeként a korábbi rendszerben elvileg lehetséges két lépcsős pályaválasztás – intézményválasztás az általános iskola elvégzése után, majd a pályaválasztást megalapozó képzések, és végül a konkrét szakképzés választása a szakképzési szakasz megkezdésekor (Velkey, 2013) – lehetetlenné vált. A pályaválasztás megalapozásának minden részeleme és összetevője így az általános iskolai képzés időszakára szorul vis�sza, vagyis – a középiskolába történő jelentkezés időpontját figyelembe véve – a tanulók 13-14 éves korára. A szerző nemcsak látja, hanem a problémák listázásakor külön ki is emeli a pályaválasztás megalapozottságával kapcsolatos problémákat (hogy sem a tanulók kora, sem az általános iskolai képzés tartalma, sem a pályaválasztást segítő szervezeti keretek nem alkalmasak erre), amelyeknek a megoldása a közeljövő egyik kulcsfeladata.
Az iskolarendszer térbeli elhelyezkedése A szerző alapos szakirodalmi tájékozottsággal elemzi a hazánkban létrejött TISZK-ek működését, felépítését és a szervezeti átalakítás következményeit, amit összhangban a szakirodalom jelentős részével (Garai, 2007; Mártonfi, 2009 és 2010; Velkey, 2011) pozitív irányú elmozdulásként értékel, és összeilleszthetőnek tart az új szakképzési rendszerrel. A TISZK-ek rendszere és a szakképzés irányításának, fenntartásának új modellje azonban a képzés térbeli szerkezetében is érdemi centralizációs folyamatokat indított el. Ez a fejlesztési források hatékony felhasználása és a szétaprózódott képzési szerkezet kedvezőtlen költségmutatói miatt kimondott célja is volt a TISZK-ek létrehozásának. E folyamatok azonban a szakiskolai képzés esetében a külső gyakorlóhelyek térbeli centralizációját is magával hozzák, ami a szakiskolai központoktól távolabb lévő vállalkozások bekapcsolódását korlátozhatja, és tovább nehezítheti a hátrányos helyzetű térségekben nagyobb arányban élő szegényebb sorsú családok gyermekeinek, közöttük a cigány tanulók nagy részének bekapcsolódását a szakképzésbe. A szakiskolai képzés térbeli centralizációja így a célokkal ellentétes hatást kiváltva növelheti a korai iskolaelhagyók és a szakiskolákból a szakmai végzettség megszerzése előtt kimaradók arányát.
A duális képzés erősítésének eredményei A duális képzés erősítésének hangsúlyozása – összhangban a szakirodalommal – a könyv egyik kiemelt üzenete. A modell igazolását szolgáló empirikus kutatások –közöttük a szerző
68
Szakképzési Szemle XXXI. évfolyam 2015/4
saját kutatásai is –többnyire a széles beszállítói kapcsolatrendszerrel jellemezhető, hálózatos gazdaságszervezési logika szerint felépülő gépjárműipari, szerszámgépipari példákra hivatkoznak, miközben a tanulószerződéses képzéseket a vendéglátás, szolgáltatások, autószerelés (fényezés, karosszériajavítás, villamosság), faipar, bútoripar ágazataiban (és részben a kereskedelem, gépészet, nyomdaipar, építőipar ágazataiban) a kis- és mikrovállalkozások uralják. A duális képzés erősítését szolgáló változtatások eredményessége és hatékonysága tehát megalapozottan csupán a gyakorlati képzésben részt vevő vállalkozások arányos merítésén alapuló elemzések alapján értelmezhető, vagyis a szervezeti jellemzők, a méret (árbevétel, foglalkoztatotti létszám) és az ágazati megoszlás figyelembevételével.
A beiskolázás tervezése, hiányszakmák A regionális, majd megyei fejlesztési és képzési bizottságok már a TISZK-modell bevezetésétől kezdve fontos szerepet kaptak a szakképzési irányok és arányok meghatározásában és a munkaerőpiac igényeihez illeszkedő fejlesztések támogatásában. A képzési kapacitások meghatározásában a szerző – összhangban a nemzetközi tapasztalatokkal és a hazai elemzésekkel (Gács-Bíró 2013, Horn-Szőke 2013, Köllő és mások 2013) is – a gazdaság szereplőitől érkező közvetlen jelzéseknek és a munkaerőpiac változásait elemző megalapozott prognózisoknak az együttes figyelembevételét hangsúlyozza. A duális képzési modell közvetlen keresletszabályozása mellett tehát a szak- és felnőttképzés irányításában kiemelt szerep jut a gazdasági folyamatok adatokon alapuló elemzésének és az erre épülő tervezésnek. A szerző javaslatai joggal vetik fel az MFKB-k döntéseinek jól érzékelhető hiányszakmaorientáltságát, miközben a hiányszakmákban egyrészt összekeveredik a tanulók iránti kielégítetlen kereslet a valódi munkaerőpiaci kereslettel, másrészt pedig a munkaerőpiaci kereslet nagysága szorosan függ a – komoly hazai (nemzetközi összevetésben még nagyobb) területi különbségeket mutató – kimondottan alacsony bérszínvonallal. Összefoglalóan elmondható tehát, hogy Vámosi Tamás Tanoncból mesterember című könyve az aktualitásokon túlmutató, ám a jelen problémaira is reflektáló, nemcsak megalapozott, hanem jól rendszerezett és időtálló tudástartalmat közvetítő, színvonalas szakkönyv, részletes szakirodalmi háttérrel és széleskörű társadalomtudományi (tértudományok, hátrányos társadalmi csoportok problémái) beágyazottsággal. Mindezek alapján jó szívvel ajánlom a könyvet a szakképzés, felnőttképzés szakembereinek, a széles témakörben, vagy valamely részterületén tanulmányokat folytató hallgatóknak, és a tájékozódni vágyó, érdeklődő széles közvéleménynek egyaránt.
Hivatkozott irodalom Benedek A. (2003): Változó szakképzés. A magyar szakképzés szerkezetének változásai a XX. század utolsó negyedében. Budapest: Okker Kiadó. Forray K.–Kozma T. (2011): Társadalmi tér és oktatási rendszer. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Velkey Gábor: Vámosi Tamás Tanoncból mesterember című könyvéről
69
Garai P. (2007): A szakképzés munkaerő-piaci szemléletű fejlesztése. Szakképzési Szemle 23. 1. szám. 48–62. Gács J.–Bíró A. (2013): A munkaerő-piaci előrejelzések nemzetközi gyakorlata. In: Trendek és Előrejelzések. Munkaerő-piaci prognózisok készítése, szerkezetváltás a munkaerőpiacon. Szerk. Fazekas K.–Varga J. Budapest: MTA KRTK Közgazdasági Tudományi Intézet. 37–70. Horn D.–Szőke B. (2013): Az aggregált foglalkoztatás becslésének modelljei és a magyar előrejelzések. In: Trendek és Előrejelzések. Munkaerő-piaci prognózisok készítése, szerkezetváltás a munkaerőpiacon. Szerk.: Fazekas K.–Varga J. Budapest: MTA KRTK Közgazdasági Tudományi Intézet. 113–132. Küllő J.–Bajnai B.–Komáromy D.–Lovász A.–Márk L.–Simonovits G. (2013): Foglalkoztatási csodák Európában. In: Trendek és Előrejelzések. Munkaerő-piaci prognózisok készítése, szerkezetváltás a munkaerőpiacon. Szerk.: Fazekas K.–Varga J. Budapest: MTA KRTK Közgazdasági Tudományi Intézet. 71–112. Mártonfi Gy. (2010): Egy modernizációs folyamat kérdőjelei: a TISZK-ek. Educatio 19. 4. szám. 549–561. Polónyi I. (2008): Oktatás, oktatáspolitika, oktatás-gazdaságtan. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Vámosi T (2010): A Térségi Integrált Szakképző Központok szerepe és funkciója a magyar középfokú iskolarendszerű szakképzésben. Tudásmenedzsment 11. 1. szám. 24–29. Velkey G. (2011): A középfokú képzés területi rendszerének változása és továbbfejlesztése. Tér és Társadalom 25. 3. szám. 60–78. Velkey G. (2013): Dinamikus egyensúlytalanság (A hazai közoktatási rendszer szétesése, felforgatása és a konszolidáció esélye). Budapest-Pécs-Békéscsaba: MTA KRTK RKI. (Vámosi Tamás, Tanoncból mesterember. Pécs: Új Mandátum Kiadó, 2015. 275 oldal. ISBN 978-963-12-4090-0. Online megtalálható: http://mek.oszk.hu/14800/14888/).
