„VALÓSÁG ÉS IDEOLÓGIA” – EGY ÚJ MÉRŐESZKÖZ KIOLGOZÁSA A POLITIKAI IDEOLÓGIÁK MÉRÉSÉRE
1
TARTALOMJEGYZÉK
1. Elméleti háttér áttekintése ............................................................................................ 4.o. 1.1. Mi az ideológia? ...................................................................................................... 4.o. 1.2. Az ideológiák: korábbi eredmények......................................................................... 6.o. 1.3. Az ideológiák Magyarországon................................................................................ 8.o. 2. A bal-jobb dimenzió operacionalizálásának módszerei ........................................... 14.o. 2.1. A bal-jobb dimenzió vizsgálatára eddig létező mérőeszközök .............................. 14.o. 2.2. A bal-jobb mérésére használt eszközök és kritikájuk ............................................ 15.o. 3. A kutatás fókusza és vizsgálati kérdései .................................................................... 19.o. 4. Skálaszerkesztés ........................................................................................................... 20.o. 4.1. Kezdet: deduktív logika.......................................................................................... 20.o. 4.2. Első elővizsgálat ..................................................................................................... 21.o. 4.2.1. Vizsgálati eszközök/vizsgálat menete ......................................................... 21.o. 4.2.2. Vizsgálati személyek ................................................................................... 21.o. 4.2.3. Eredmények ................................................................................................. 22.o. 4.2.3.1. Eloszlásvizsgálat ................................................................................... 22.o. 4.2.3.2. Kritériumok a tételek szűkítéséhez ....................................................... 22.o. 4.2.3.3. Itemanalízis/reliabilitásvizsgálat .......................................................... 23.o. 4.2.3.4. Főkomponens- és faktorelemzés .......................................................... 23.o. 4.2.4. Eredmények értelmezése ............................................................................. 24.o. 4.3. Induktív logikai úton - Tartalomelemzés ............................................................... 25.o. 4.3.1. Asszociációk tartalomelemzése ................................................................... 25.o. 4.3.2. Minta és adatok ............................................................................................ 26.o. 4.3.2.1. Minta..................................................................................................... 26.o. 4.3.2.2. Adatfeldolgozás .................................................................................... 27.o. 4.3.3. Eredmények és felhasználásuk .................................................................... 28.o. 4.3.3.1. A skálánk szempontjából releváns eredmények ................................... 29.o. 4.3.4. Összefoglalás és kitekintés .......................................................................... 30.o. 4.4. Második elővizsgálat .............................................................................................. 30.o. 4.4.1. Vizsgálati eszközök/vizsgálat menete ......................................................... 30.o. 4.4.2. Minta demográfiai jellemzői ....................................................................... 31.o. 4.4.3. A minta jellemzése a politikai-pszichológiai változók tekintetében ........... 32.o.
2
4.4.3.1. Életkor kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal ..................... 32.o. 4.4.3.2. A nem kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal ...................... 33.o. 4.4.3.3. Végzettség kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal ............... 33.o. 4.4.3.4. Lakóhely kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal .................. 33.o. 4.4.4. A politikai-pszichológiai változók általános jellemzése ............................. 33.o. 4.5. Eredmények ............................................................................................................ 35.o. 4.5.1. Reliabilitásvizsgálat/Itemanalízis ............................................................... 35.o. 4.5.2. Faktorelemzés ............................................................................................. 36.o. 4.5.2.1. Kétfaktoros struktúra ............................................................................ 36.o. 4.5.2.2. Háromfaktoros struktúra ....................................................................... 37.o. 4.5.2.3. Faktorelemzés összegzése .................................................................... 39.o. 4.5.3. A skálák kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal ......................... 39.o. 4.5.3.1. Ideológiai önbesorolás .......................................................................... 39.o. 4.5.3.2. Pártidentifikáció.................................................................................... 41.o. 4.5.4. Klaszterelemzés .......................................................................................... 42.o. 4.5.5. Klaszterek demográfiai jellemzői és kapcsolatai politikai-pszichológiai változókkal ...................................................................................................... 43.o. 4.5.5.1. Demográfiai jellemzők ......................................................................... 43.o. 4.5.5.2. Politikai-pszichológiai jellemzők ......................................................... 43.o. 5. Eredmények értelmezése ............................................................................................. 45.o. 5.1. A tételszelekció és a faktorelemzés értékelése ....................................................... 45.o. 5.2. Főbb eredmények a politikai-pszichológiai változók és a faktorok tekintetében .. 46.o. 6. Korlátok ........................................................................................................................ 48.o. 7. Diszkusszió és kitekintés ............................................................................................. 48.o. 8. Irodalomjegyzék .......................................................................................................... 50.o. 9. Tábla- és ábrajegyzék .................................................................................................. 56.o. 10. Mellékletek ................................................................................................................... 57.o.
3
1. ELMÉLETI HÁTTÉR ÁTTEKINTÉSE
A politikai pszichológia talán leggyakrabban használt szava az ideológia. E fogalom képezi az alapját a legtöbb kutatásnak, kiindulópontja a két tudományt – politológiát és pszichológiát – összekötő vizsgálódásoknak. Régóta gyűlnek az eredmények, melyek egyik vagy másik ideológia pszichológiai mozgatórugóit, korrelátumait tárják fel számunkra, mégis számos kérdés vár még megválaszolásra. Ahogy változik a történelem, ahogy a tudományok fejlődnek, úgy kerülnek más megvilágításba az ideológiák. Jelen kutatás egy olyan eszközt kíván létrehozni, mellyel a mai politikai pszichológiai vizsgálódásokat folytatni lehet, mely alkalmas arra, hogy a XXI. század eleji Magyarország politikai gondolkodását megmutassa, és azt további kutatás tárgyává tegye. Ennek érdekében röviden áttekintjük a legfontosabb pontokat, melyek kutatásunk során iránymutatást adtak számunkra. 1.1 MI AZ IDEOLÓGIA? Az első kérdés, mely évtizedek óta elgondolkodtatja és ma is megosztja a politikai pszichológia
művelőit,
hogy
beszélhetünk-e
egyáltalán
ideológiáról
mint
létező
konstruktumról, vagy ez a fogalom már a múlté, a II. világháború után elvesztette a jelentőségét (Freeden, 2006). E kérdésben az ideológiát mint társadalmi-politikai-erkölcsi nézetek affektív-kognitív-motivációs szerveződését definiáljuk, amelyek a politikai magatartás mozgatórugóját adják (Tedin, 1987). Az egyik alapvető kritika az ideológiák létezésével kapcsolatban az, hogy az emberek nem
rendezik
konzisztens
ellentmondásmentesen
rendszerbe
megfogalmazni
a
nézeteiket
(Converse,
és
1964;
nem Freeden,
képesek
azokat
2006).
Ennek
ellentmondanak azok az eredmények, melyek szerint az emberek többsége el tudja helyezni magát a konzervatív-liberális vagy más, ideológiai jellegű dimenzión akkor is, ha lehetőségük van kikerülni a válasz (Jost, 2006). Ha el is ismerjük, hogy az ideológiai nézetek nem mindenki esetében konzisztensek, az látható, hogy a legtöbben képesek absztrakt fogalmakban gondolkodni és állást foglalni politikai kérdésekben. Az ideológiákra tekinthetünk úgy is mint reprezentációs fogalmakra. Ezzel elfogadjuk, hogy az emberek alapvetően nem absztrakt fogalmakban gondolkodnak és talán viselkedésüket sem elvont nézetek irányítják, ugyanakkor az ideológiák segíthetnek explicitté tenni a bennünk lévő implicit vélekedéseket, egyfajta szervezőelvet adhatnak saját és mások attitűdjeinek megértéséhez. Ily módon az ideológia funkcionálhat szociális reprezentációként
4
(Corbetta, Cavazza és Roccato, 2009), és lehetőséget nyújthat arra, hogy a politikatudomány és a pszichológia közötti kapcsolatot biztosítsa, alkalmas tudományos vizsgálódásra, az egyéni különbségek és a viselkedés befolyásolóinak mérésre, összehasonlítására. A következő állítás, mely megkérdőjelezi az ideológia fogalmának létjogosultságát, arra hivatkozik, hogy nincs motivációs bázisa és valódi hatása az emberi viselkedésre, vagyis tudományos értelemben nem termékeny fogalom (Bell, 1960). Ez a gondolat abból fakadhat, hogy a II. világháború után az akkori ideológiák, mint a marxizmus vagy a fasizmus egyre inkább elvesztették társadalmi mobilizáló funkciójukat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberek egyéni vagy akár tömeges viselkedése mögött ne fedezhetnénk fel a nézetek ideológiai szerveződését mint mozgatórugót. Számtalan ellentmondó példára találhatunk az utóbbi évtizedekből vagy akár napjainkból is, gondoljunk akár az 1990 körüli közép- és keleteurópai változásokra, vagy akár a jelenleg Nyugat-Európában gyakori bevándorlás-ellenes megmozdulásokra. Az ideológia választási viselkedésre gyakorolt hatását pedig olyan eredmények is alátámasztják, mint az USA polgárainak ideológiai hovatartozása és választási döntése közötti 0,90-es korreláció (Jost, 2006). A kételkedők szerint az ideológiák azért sem tekinthetők értelmes, létező konstruktumoknak, mert valójában nincs jelentős különbség a tartalmukban egyik és másik között, vagy ha régen volt is, ezek már nem formálnak értelmezhető megkülönböztetéseket. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban, hogy a történelem előre haladtával együtt változnak azok a körülmények, amelyekben egy adott korszak ideológiái állást foglalnak. Természetes tehát, hogy a valaha fontos választóvonalat jelképező kérdések egyszerre elvesztik értelmüket. Elhamarkodott lenne azonban mindebből azt a következtetést levonni, hogy az ideológia mint konstruktum nem létezik többé, elvesztette a jelentését. Csupán a konkrét megjelenési formái változnak meg térben és időben (Hellwig, 2008). Müller (2009) szerint az ideológiák a történelem során mindig egy adott probléma megoldására jöttek létre, arra kínáltak különböző megoldási javaslatokat. Könnyen megérthetjük ezen állítás relevanciáját, ha az I. világháború utáni két nagy nézetrendszerre, a kommunizmusra és a fasizmusra gondolunk. Az ideológiakutatás egyik fontos aspektusa tehát a történetitársadalmi-idői-kontextus. További kritika az ideológiákkal szemben, hogy nem különböznek jelentősen egymástól pszichológiai háttértényezőikben sem (Shils, 1954), vagyis nem azonosítható olyan személyiségvonás, képesség, egyéb pszichológiai konstruktum, amely csak az egyik vagy a másik ideológia követésére hajlamosít. Ennek ellenére számos eredmény és metaanalízis
5
támasztja alá, hogy nagy eltérés van a liberálisok és a konzervatívok között (Jost, Glaser, Kruglanski és Sulloway, 2003). Mindezek alapján azt az álláspontot képviseljük, hogy hiba lenne az ideológiák létezését kétségbe vonni, elismerjük azonban, hogy más megközelítésből érdemes vizsgálni a jelentésüket és funkciójukat. Az ideológiák legújabb megközelítése alkalmas lehet arra, hogy túllépjen a fogalommal szembeni kritikákon. A társadalmi-politikai nézetek motivációs keretbe helyezése az ember mélyen rejlő belső motivációiból indul ki (Jost, Nosek és Gosling, 2008). Az emberek közötti egyéni motivációs különbségek adják alapját az ideológiák melletti elköteleződésnek, tehát az ideológiák közötti különbségek az eltérő motivációk megjelenítői. Így alkalmasak arra is, hogy konkrét társadalmi problémákra reagáljanak és egyszerre tartós személyiségbeli különbségeket tükrözzenek. Amikor tehát politikai ideológiákat vizsgálunk, egyszerre kell figyelnünk a pszichológiai-motivációs és a történeti-társadalmi tényezőkre is. Feladatunk tulajdonképpen a kettő összehangolása: az aktuális kontextusban megkeresni az ideológiai tartalmakat, hogy azután ezek alkalmasak legyenek a pszichológiai különbségek kimutatására.
1.2. AZ IDEOLÓGIÁK: KORÁBBI EREDMÉNYEK A politikai ideológiák kutatásának fókuszában legtöbbször a konzervativizmus állt. Vele szemben jelenik meg a liberalizmus, mint ugyanazon dimenzió másik végpontja. Ezen korai elméleteken azonban már túllépnek azok a kutatók, akik a konzervativizmusról és a liberalizmusról mint két külön dimenzióról beszélnek (Kerlinger, 1998). A következőkben röviden áttekintjük a két ideológiával kapcsoltba hozott pszichológiai tényezőket. Jost és mtsai (2003) metaanalízise alapján a konzervativizmus két fő eleme a változásokkal
szembeni
ellenállás
és
az
egyenlőtlenség
elfogadása.
Emellett
a
konzervatívokra jellemző a dogmatizmus, a kétértelműséggel szembeni intolerancia, a rend és a struktúra iránti igény, ugyanakkor kevésbé nyitottak az újdonságokra, és az integratív komplexitásuk is alacsonyabb (Jost, 2006; Amass, 2004; Hirsch, DeYoung, Xu és Peterson, 2010). A konzervatívok jellemzőbben tartják a világot veszélyes helynek, és jobban félnek a bűnözéstől a haláltól és a terrorizmustól, hajlamosabbak a belső attribúcióra a körülmények figyelmen kívül hagyása mellett (Skitka, Mullen, Griffin, Hutchinson és Chamberlin, 2002), és az előítéletességre (Altemeyer, 1988). Kemmelmeier (2008) eredményei alapján a kognitív
6
képességek negatívan korrelálnak a konzervativizmussal, míg Rock és Janoff-Bulman (2010) az elkerülő, gátló-jellegű motivációt és a kognitív merevséget kapcsolta a konzervatívakhoz. A liberalizmus pszichológiai szempontból általában a konzervativizmussal szemben határozódik meg. Ez abból a ma már kevésbé elfogadott nézetből fakad (ld. fent), mely a liberalizmust és a konzervativizmust egy dimenzió két végpontjának tekintette. Eszerint a liberálisok a fenti jellemzők tekintetében a konzervatívok ellentettjei. Néhány vizsgálat emellett kitér kifejezetten a liberalizmus pszichológiai korrelátumaira, ezek között említhetjük Carney, Jost, Gosling és Potter (2008) vizsgálatát, mely a liberalizmusra jellemzőnek találta az új tapasztalatok iránti nyitottságot (úgy is mint Big Five személyiségvonást). A változások iránti nyitottság tűnik szerintük a legjobb bejósoló tényezőnek a liberálisok és a konzervatívok megkülönböztetésében. A liberalizmus az ő kutatásuk alapján jellemzően együtt jár a toleranciával, kreativitással, kíváncsisággal, expresszivitással és lelkesedéssel. Kanazawa (2010) szerint a magasabb intelligenciával rendelkezők jellemzőbben tesznek magukévá liberális nézeteket. A konzervativizmus és a liberalizmus közötti különbségek hátterében a korai kötődési mintázatok eltéréseit is felfedezte Koleva és Rip (2009): a biztonságos kötődés a liberalizmussal jár együtt, a bizonytalan kötődés pedig jellemzően a konzervatív ideológiákra hajlamosít, míg az elkerülő kötődési stílus liberális és konzervatív ideológiai elköteleződést is előrevetíthet. A konzervativizmus és a liberalizmus korrelátumainak rövid áttekintése mellett azonban meg kell jegyezni, hogy a két fogalom strukturális elkülönítése még nem valósult meg teljesen. Továbbra sem tisztázott, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz, két dimenziót alkotnak-e, és ha igen, milyen viszonyban vannak egymással. Nem világos az sem, hogy e két ideológia hogyan kapcsolódik a politikai jobb- és baloldal megkülönböztetéshez. A legtöbb itt felsorolt vizsgálat egyszerűen azonosítja a jobboldalt a konzervativizmussal, a baloldalt pedig némileg a liberalizmussal, bár a kettő közötti azonosság kevésbé artikulált. A korábbi eredmények éppen ezért korlátozottan általánosíthatóak, ennek ellenére hasznos kiindulási alapot jelentenek, amikor az ideológiák és azok elkötelezettjei között háttérváltozókat szeretnénk feltárni. Jost (2009) már nem a konzervativizmus és a liberalizmus, hanem a politikai jobb- és baloldal pszichológiai jellemzőit vizsgálta, bár a jobboldal és a konzervativizmus közötti átfedés még itt is megfigyelhető, a jobboldal két fő jellemzője (a változásokkal szembeni ellenállás és az egyenlőtlenség elfogadása) megegyezik a konzervativizmus fő jellemzőivel.
7
Fontos megállapítása azonban, hogy a konzervatív-jobb és liberális-bal párosítás a történelmi gyökereknek köszönhető, és így tulajdonképpen helyzeti tényezőből fakadó együttjárás. Corbetta és mtsai (2009) a baloldal – jobboldal mint politikai ideológiai dimenzió hasznossága mellett érvelnek. Az egyik elmélet a bal-jobb dimenziónak egy stabil és intrinzik jelentést tulajdonít, mely szerint a legfőbb különbség az emberek egyenlőségének vagy egyenlőtlenségének kérdésében áll (Bobbio, 1996). Más elméletek bár elismerik a baloldal és jobboldal stabilitását és egyetértenek a dimenzió alapvető létezésében, nem vetik el a lassú változás lehetőségét az egyes tartalmakban (Fuchs és Klingemann, 1990). Egy következő nézőpont szerint a baloldal és a jobboldal csak címkék, nem alulról szerveződő konstruktumokról beszélhetünk, hanem a létező, intrinzik nézetrendszerek elnevezéséről, felcímkézéséről (Butler és Stokes, 1969). Inglehart és Klingemann (1976) szerint az emberek ezen címkék alapján sorolják be magukat a bal-jobb skálán, figyelembe véve, hogy az általuk preferált párt melyik oldalhoz tartozónak tekinthető. Egy szélsőséges negyedik elképzelés szerint a baloldal és jobboldal önmagukért létező kategóriát jelentenek, melyek azonban tetszőleges tartalommal töltődhetnek fel az adott társadalmi kontextusnak megfelelően (Sani, 1974). Corbetta és mtsai (2009) eredményei alapján a politikai baloldalnak és jobboldalnak vannak konkrét, stabil elemei, az ún. mag; emellett periférikus elemek is kapcsolódhatnak hozzá, melyek alkalmazkodni képesek a társadalmi változásokhoz. 1.3. AZ IDEOLÓGIÁK MAGYARORSZÁGON Kutatásunk célja annak feltárása, hogy a politikai gondolkodás milyen ideológiai tartalmak mentén alakul, a politikai baloldal és jobboldal mely társadalmi kérdésekben, attitűdökben ragadható meg. Vizsgálatuknak alapját képezik a „hagyományos” ideológiai tartalmak, azonban egyetértünk az ideológiák kontextuális beágyazottságával, mely szerint nem hagyható figyelmen kívül a történeti idő és helyszín sem. A baloldal és a jobboldal közötti különbség két alapjának (részben a konzervatívliberális dimenzióval való azonosítás miatt) a legtöbb kutatás a változásokkal szembeni ellenállást és az egyenlőtlenség elfogadását tekinti. Greenberg és Jonas (2003) azonban kritikájában felhívja a figyelmet arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a jobboldali politikusok sokszor éppen a változást támogatják. Kruglanski (2005) ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy „ezek a változások gyakran a status quo fenntartására vagy valamilyen korábbi idealizált állapot helyreállítására irányulnak” (227. old). További kritikaként Greenberg és Jonas (2003) azt állítja, hogy a lezárás iránti igény, a bizonytalanság csökkentése nem csak a jobboldali elköteleződést támogatja, hanem bármely, aktuálisan
8
jelenlévő társadalmi-politikai rendszerhez való ragaszkodást. Ezt az elképzelést támogatja Kruglanski elmélete a nemspecifikus lezárás iránti igény és a „megragadás” és befagyasztás” mechanizmusainak leírásában (Kruglanski, 2005). Ez a gondolat azonban megjelenik Jost és mtsai (2003) munkájában is: elismerik, hogy a liberálisok is lehetnek a status quo védelmezői, valamint a konzervatívok is lehetnek a változás hívei, továbbá hogy „politikai rendszerek különböző korokban és kultúrákban feltűnő változatainak megfelelően a konzervativizmus jelentése és az általunk vizsgált pszichológiai és ideológiai változók összefüggésének erőssége is eltérő lehet” (537. old). Ők is arra hívják fel a figyelmet, hogy a politikai konzervativizmus kutatásában végre meg kellene jelennie az eddig elhanyagolt kontextuális tényezők vizsgálatának is. Ez az elképzelés tehát összecseng azzal a javaslattal, mely szerint külön érdemes kezelnünk a bal-jobb dimenziót a liberalizmustól és a konzervativizmustól, valamint hogy a szituációs jellemzők hatásait nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A korábbi kutatásokat az USA-ban vagy Nyugat-Európában, demokratikus hagyományú országokban végezték, ennek alapján nem meglepő, hogy a kutatások későn figyeltek fel az ideológiák rugalmasságára,
alkalmazkodóképességére.
Hasonló
társadalmi
berendezkedésben
konzisztens eredményeket találtak, amelyek az ideológiák változatlanságát mutatták. Nem fordítottak azonban kellő figyelmet a kelet-európai posztkommunista országokra, pl. Lengyelországra vagy Magyarországra, ahol a status quo az egyenlőség-elvű kommunizmus vagy szocializmus volt, s így az ehhez való ragaszkodás (a változással szembeni ellenállás) és ugyanakkor
az
egyenlőtlenség
elfogadása
kevésbé
egyeztethető
össze
ugyanazon
ideológiában. Néhány vizsgálat alátámasztja e felvetés jogosságát. Golec (2001) kutatása szerint Lengyelországban a gazdasági konzervativizmust nem a jobb-, hanem a baloldal támogatja (Golec, 2001, idézi Jost és mtsai, 2003). Lengyelországban, akárcsak a többi volt kommunista országban, a kommunista időszakban nagyrészt hiányzott a politikai palettáról a jobboldal, így a változással szembeni ellenállás itt csak a baloldali eszmékhez való ragaszkodást jelentheti (Duriez, Van Hiel és Kossowska, 2005). A konzervativizmus politikai kifejeződési formáinak Enyedi és Todosijeviċ (2002) szerint is változniuk kell az adott kontextus függvényében. Magyarországi vizsgálatukban kimutatták, hogy hazánkban a szocializmus és a konzervativizmus együtt jelenik meg. Érdekes eredmény a hazai kutatások közül az is, melyben a megkérdezettek véleménye szerint a konzervativizmus szempontjából kritikus értéknek, a szociális biztonságnak és az egyenlőségnek Magyarországon sem a kormánypárti, sem az ellenzéki politikusok értékhierarchiájában nincs jelentős szerepe (Hunyady, 2008). Továbbá a korábbi ideológiához 9
való visszatérés mint radikális, változás iránti igényt tükröző, de ugyanakkor konzervatív gondolat paradoxona –
Kruglanskihoz hasonló érveléssel – a magyar politikai
pszichológiában is megjelenik (Kiss, 1999). Úgy tűnik, Magyarország is ideális terep a posztszocialista konzervativizmus vizsgálatára: feltételezhető, hogy Lengyelországhoz hasonlóan a konzervatív ideológia bizonyos összetevői nem a politikai jobboldalhoz kapcsolódnak, megjelenik az ideológiák kontextusfüggősége. Ehhez kapcsolódó további bizonyítékokkal szolgál Thorisdottir, Jost, Liviatan és Shrout (2007) tanulmánya, melyben a jobboldal-baloldal dimenzió mögött megbúvó értékeket nyugat-európai és kelet-európai mintán is vizsgálták. Az összefüggések feltárásához a European Social Survey 2002-es, 19 országra kiterjedő adatait használták fel, köztük a magyarországi mintáét is, másik 3 posztkommunista ország mellett (Cseh Köztársaság, Lengyelország
és
Szlovénia).
Feltételezték,
hogy
kelet-európai
kontextusban
a
hagyománytisztelet, a szabálykövetés és a biztonságszükséglet nem egyértelműen a jobboldallal van pozitív kapcsolatban – szemben a nyugat-európai összefüggésekkel. Hipotéziseik szerint Nyugat-Európában szorosabb együttjárást vártak a jobboldal és olyan tényezők között, mint a hagyomány, egyenlőtlenség, konformitás, biztonság, és negatívabb korrelációt a jobboldal és a nyitottság között, mint Kelet-Európában. Eredményeik pontosan igazolták hipotéziseiket: sikerült kimutatniuk a fenti tényezők főhatását a politikai jobboldal iránti elköteleződésben, ugyanakkor szignifikáns interakciót is találtak a nyugat-kelet megkülönböztetéssel. Eredményeik tehát alátámasztják, hogy a posztkommunista keleteurópai országokban gyengébb, ha egyáltalán létezik, a kapcsolat a politikai jobboldal és az egyenlőtlenség elfogadása, a szabálykövetés között, valamint a nyitottság Kelet-Európában a jobboldalhoz kötődik erősebben. Úgy tűnik tehát, hogy a politikai rendszer, a „környezet” jelentősen befolyásolja, hogy milyen a kapcsolat az ideológiai tartalmak és a politikai jobboldal között. A fent összefoglalt eredmények
új
képet
festenek
a
korábban
egyetemesnek
tekintett
jobboldali
konzervativizmusról és alátámasztják az ideológiák természetére vonatkozó azon elméleteket, melyek szerint azok csupán a kontextus ismeretében értelmezhetően, annak alapján variábilisak. Az eredmények magyarázata valószínűleg a különböző országokban élő emberek eltérő
politikai
szocializációja:
míg
a
jelenlegi
nyugat-európai
társadalmak
a
többpártrendszerben alakultak ki, ismerik a jobb-bal dimenzió mindkét oldalát, a demokráciát, a kapitalizmust, addig Kelet-Európában két évtizeddel ezelőttig csak kommunizmus vagy szocializmus volt. Míg Nyugaton ismerték a meritokrácia fogalmát és a szabad választást, sokan hittek is bennük, Keleten ez kevésbé lehetett a mindennapi gondolkodás része (Kiss, 10
1999). Az eltérő politikai rendszerben való szocializáció tehát könnyen felelőssé tehető a két régió közötti eltérésekért, különösen, mivel konzisztensnek tűnik a politikai rendszerek és ideológiák közötti eltérésekkel. Jelen kutatásunkban arra vállalkoztunk tehát, hogy a mai Magyarország politikai balés jobboldalának tartalmát tárjuk fel, egy olyan mérőeszközt szerkesszünk, amely alkalmas arra, hogy a hazai viszonyok között megragadja a baloldali és a jobboldali gondolkodást. Az ideológiák pszichológiai korrelátumainak vizsgálatához is első lépésként azt kell megtudnunk, mi alapján tekinthetőek az emberek baloldalinak vagy jobboldalinak. A történelmi háttér miatt homályos fogalmak csak korlátozott megállapításokat engednek meg a politikai pszichológia számára. Célunk az, hogy amikor a jobboldali és a baloldali ideológiai elköteleződés motivációs-kognitív-diszpozicionális meghatározóit vizsgáljuk, mindehhez jól definiált és megfelelően operacionalizált konstruktumokat tudjunk használni. Ennek érdekében olyan feltáró kutatásra van szükség, amely nem csak a korábbi hagyományokra épít. Amikor a magyar bal- és jobboldalt vizsgáljuk, akkor nem a konzervativizmusból és a liberalizmusból indulunk ki, ahogyan számos korábbi kutatás (Mannetti, Pierro, Kruglanski, Taris és Bezinovic, 2002; Van Hiel és Kossowska 2007; Müller 2006; Cornelis, Van Hiel, Roets és Kossowska, 2009), hanem a mai társadalmi valóságban, az emberek gondolkodásában jelenlévő, választásaikban releváns szempontokat vesszük figyelembe, és ezek alapján teszünk kísérletet a baloldal és a jobboldal megkülönböztetésére. Néhány kiindulópontot a magyar bal-jobb dimenzió illetve konzervativizmus vizsgálatát célzó kutatás is nyújt számunkra. Enyedi és Todosijevic (2002) a konzervativizmus fontos aspektusait és speciális, magyarországi formáját vizsgálva állapította meg, hogy „a liberális és szocialista értékek és attitűdök elutasítása, a gyarló ember képe, a lustaság elitélése, a kockázathoz való viszony, a szabad verseny pozitív értékelése és a változás elutasítása tehát nem része a magyar konzervativizmusnak” (13. old). Faktorelemzéssel pedig a következő négy faktort azonosítottak a konzervativizmus mögött: keresztény-nemzeti, tekintélyelvű-szocialista, régimódi konzervatív és szociáldemokrata. Kutatásunk szempontjából jelentős és elméleti kiindulásunkkal konzisztens eredményük, hogy az állami gondoskodás és az egyenlőség a konzervativizmushoz kapcsolódik, a tekintélyelvűség és a tradicionalizmus pedig a szocializmushoz. Számunkra továbbra is az a kérdés, hogy ez a különös, „hagyományos” ideológiákkal nem egyező jelenség hogyan mutatkozik meg a baloldal-jobboldal vizsgálatában, segíti-e a megértést, ha a vizsgálatot függetlenítjük
a
konzervatív-liberális
konnotációtól.
Egy
későbbi
tanulmányukban
Todosijevic és Enyedi (2008) a tekintélyelvűség összefüggéseit vizsgálták Magyarországon. 11
Eredményeik alapján a tekintélyelvűség mindkét oldalra jellemző: a jobboldalon a mérsékeltekre, míg a baloldalon a szélsőségesekre, ellenpólusán pedig a balközép áll. Ezek az eredmények tovább árnyalják a magyar bal- és jobboldalt, amely szintén további feltáró jellegű vizsgálatokat tesz indokolttá. Egedy
(2009)
szerint
a
poszt-szocialista
országok,
köztük
Magyarország
konzervativizmusát jelentősen meghatározza a szocialista rendszerhez való viszony, legnagyobb harcuk a megmaradt baloldallal való küzdelem, az attól való elhatárolódás, a szocialista maradványokon való felülkerekedés. Nem meglepő, hogy egy olyan országban, ahol az emberek megszokták, hogy az állam gondoskodik róluk, nehéz ettől eltérő ideológiával győzelmet aratni. Emellett kiemeli, hogy a magyar jobboldal mobilizálókarizmatikus szerepe hasonló a többi poszt-szocialista ország jobboldali politikai erőihez. Enyedi (2004) felhívja a figyelmünket a pártok szerepére is, mint a társadalmon belüli politikai törésvonalak meghatározóira. A magyarországi baloldal és jobboldal jelentésének és tartalmának alakulását nagyban befolyásolja az elmúlt két évtized meghatározó pártjainak (elsősorban a Fidesznek és az MSZP-nek) a helyzete, a társadalmi problémák megoldására adott (vagy nem adott) válaszaik változása, az értékek és ideológiai tartalmak mentén való elmozdulása. Érdemes kiemelni a Fidesz politikájának változásait, ahogyan az aktuális kérdéseket megragadva próbált utat törni magának a politikai erőtérben: a kezdetben liberálisnak induló párt az utóbbi évek ellenzékiségében folyamatosan elköteleződött a „hagyományos” konzervatív értékek mellett. Ezek a változások valószínűleg szintén meghatározóak az átlagemberek politikai önbesorolásában, s így abban, is, hogy mi és ki tekinthető baloldalinak vagy jobboldalinak a jelenlegi Magyarországon. Angelusz és Tardos (2001b) a rendszerváltás utáni magyar politikai viszonyok vizsgálatakor két meghatározó törésvonalat azonosított: a volt MSZMP-tagságot és a vallásosságot. A leginkább megosztó dimenzióként a rendszer (volt szocialista rendszerhez való viszony) azonosítható, a történeti előzménynek és az ahhoz való viszonynak van tehát kiemelkedő szerepe a politikai tömbök kialakulásában. Emellett a bal-jobb tengely fokozatos megerősödését állapították meg; úgyis, mint amelynek határozottabb hatása van a választásokra, ami ismét e dimenzió hasznosságát támasztja alá. Megjegyzik azonban, hogy a baloldal és a jobboldal kapcsán tapasztalható konfúzió is jelen van, amely köszönhető a rendszerváltást követő ciklikus kormányváltásoknak is. Mégis, a liberális-konzervatív dimenzió, annak gyengébb történeti beágyazottsága és nem 180 fokos ellentétessége miatt kevésbé alkalmas a politikai viszonyok, a gondolkodás megragadására, mint a bal-jobb, bár
12
természetesen hatása nem hagyható figyelmen kívül. A bal-jobb dimenzió kidolgozottabb, és a szocializáció révén jobban rögzült (Angelusz és Tardos, 2001b). Angelusz és Tardos kapcsolódó tanulmányában (2001a) szintén e dimenzió létjogosultsága mellett érvel. A baloldalhoz olyan értékek kapcsolódását tárta fel, mint az EUintegráció támogatása, a társadalmi igazságosság, a hagyománytisztelet, valamint a jobboldaliak szerint a baloldaliakra jellemző még többek között az államosítás, az autoritarianizmus és a kozmopolitizmus. A jobboldalra önmaga szerint jellemző a tekintélytisztelet, a határon túli magyarok védelme, az egyenlőség, az autoritarianizmus és a vallás, a baloldaliak a jobboldalhoz a nemzeti érdekek védelmét, a hazaszeretetet és Magyarország EU-integrációját is kapcsolták. Érdekes, hogy néhány saját érték tükröződve megjelenik a másik oldal percepciójában is. Angelusz és Tardos (2001) a magyarországi bal-jobb önbesorolás eredményeit összegezte, melyek segítségével megállapítható, hogy az összefügg az életkorral, a foglalkozással; ugyanakkor az iskolázottsággal és a lakóhellyel nem. A bal-jobb önbesorolás alkalmas a pártpreferenciák bejóslására, és az emberek nem csak saját magukat, hanem a pártokat is képesek elhelyezni a bal-jobb dimenzión. A magyar eredmények alapján tehát tovább erősödik az a feltevésünk, hogy a politikai ideológiák vizsgálatában a bal-jobb dimenziót érdemes kiindulási alapnak tekinteni. Keveset tudunk ugyanakkor a dimenzió tartalmáról, az oldalak, illetve a közép értékeiről, esetleg definitív elemeiről, ezért tarjuk mindenképpen indokoltnak mélyebben feltárni a politikai gondolkodás ezen dimenzió mentén való elhelyezését, a tartalmak feltárását. Bár így is sokat tudunk arról, hogy mire alkalmas a bal-jobb önbesorolás, nélkülözhetetlennek tartjuk ugyanakkor egy mélyebb és differenciáltabb kép megalkotását.
13
2. A BAL-JOBB DIMENZIÓ OPERACIONALIZÁLÁSÁNAK EDDIGI MÓDSZEREI
2.1. A BAL-JOBB DIMENZIÓ VIZSGÁLATÁRA EDDIG LÉTEZŐ MÉRŐESZKÖZÖK A politikai ideológiák mérésére számos mérőeszköz alakult ki az ilyen irányú kutatások hosszú évtizedei során. A következőkben – dolgozatunk fókuszát továbbra is fenntartva, illetve a fentiekhez kapcsolódóan – ezek közül mutatunk be néhányat a szakirodalomban jelen levő hiány illusztrálásaképpen, ezt követően pedig rátérünk a bal-jobb dimenzió mérésében mutatkozó egyoldalúság tárgyalására. A szakirodalomban számos példát találhatunk a politikai ideológiák legnépszerűbb mérőeszközeinek használatára és azok kritikájára. Ezek közül a mindenképp ki kell emelnünk az Adorno által bevezetett F-skálát (Samelson és Yates, 1967), valamint a Wilson-Patterson féle konzervativizmus skálát (Wilson és Patterson, 1968), amely igen széles körben elterjedt és valóságos kritikai hullámot indított el (lásd. pl.: Ray, 1972, 1974, 1980). A leggyakrabban használt és legnépszerűbb eszközök közé tartozik a Robert (Bob) Altemeyer által kifejlesztett Right-Wing Authoritarianism Scale, azaz Jobboldali autoritarianizmus skála, ismert rövidítésével RWA skála (Altemeyer, 1981). A skála az ilyen irányú kutatások fontos sarokkövévé, így számos későbbi kutatás magjává is vált (pl. Zakrisson, 2005; Dunbar és Simonova, 2003; Mavor, Louis és Sibley, 2010; Rattazzi, Bobbio és Canova, 2007). Továbblépések számos irányba történtek, ami a mérőeszközök továbbfejlesztését, újak alkotását is jelentette, mint például a szociális konzervativizmus-skála (Henningham, 1996), vagy a Left-wing Authoritarianism Scale (LWA), azaz Baloldali autoritarianizmus skála (Altemeyer, 1996; Van Hiel, Duriez és Kossowska, 2006). A politikai ideológiák kutatása Magyarországon is kiforrott hagyománnyal rendelkezik. Enyedi és Todosijevic (2002) a konzervativizmus és a szocializmus összefüggését vizsgálták, míg Hunyady (2008) a szociális biztonság és a bal- illetve jobboldal kapcsolatát. A téma kiemelkedően fontos hazai kutatói Angelusz Róbert és Tardos Róbert, akik számos tanulmányt szenteltek a politikai ideológiáknak (pl.: Angelusz és Tardos, 2001a, 2001b, 2005). Elemzésükbe a bal-és jobboldal dimenziója mellett bevonták a konzervatív-liberális, majd a mérsékelt-radikális különbségtételt is; ezen túlmenően igyekeztek értékeket kapcsolni a – még mindig csak egyetlen tétellel mért - bal-jobb dimenzióhoz. Több kutatóhoz hasonlóan (Körösényi, 1989) szakdolgozatában Krekó Péter (2005) is alkalmazta az ideológiai háromszöget, mely a konzervatív-liberális dimenziót egészíti ki a szociáldemokráciával.
14
Az áttekintett irodalmakat a vizsgált dimenziók választásának, illetve azok mérésének szemszögéből összegezve az alábbi következésekre jutottunk: ahogyan a politikatudomány és a politikai szociológia és pszichológia tekintetében általában is; az ideológiák kutatásában is megfigyelhető a súlyponteltolódás az Amerikai Egyesült Államok javára: a kutatások zöme onnan származik. Minden bizonnyal ez az egyik fő oka másik észrevételünknek, mely szerint: a kutatások túlnyomó többségében a konzervatív-liberális dimenzió „túlsúlya” figyelhető meg a bal-jobb javára. Ezen belül is kiemelkedik a konzervativizmus kutatása, mely önmagában is jelentős irodalmat mondhat magáénak (lásd fent). A liberalizmus szinte kivétel nélkül csak a konzervativizmussal együtt, azzal kapcsolatban lesz kutatás tárgya. A bal-jobb dimenzió vizsgálatának is mély hagyományai vannak, sőt a legtöbb Közép-Kelet Európában végzett kutatás (lásd. pl.: Angelusz és Tardos, 2001a, 2001b; Markowski, 1997) kiemeli, hogy a térségben nagyobb relevanciával bír, mint az említett konzervativizmus-liberalizmus megkülönböztetés. 2.2. A BAL-JOBB MÉRÉSÉRE HASZNÁLT ESZKÖZÖK ÉS KRITIKÁJUK A kutatásunk legfontosabb alapját képező, a fentiekből következő felismerés a következőképpen foglalható össze: az eddigi kutatások oroszlánrésze a bal-jobb dimenzió fontosságának hangsúlyozása mellett annak mérésére egyetlen tételt, a bal-jobb önbesorolást használta fel! A továbbiakban ennek megfelelően áttekintjük a bal-jobb dimenzió mérésének eddigi gyakorlatát. A dimenzió mérésére nem az említett önbesorolást használó kutatások szinte kizárólag a politikatudomány területéről származnak és a pártokkal, pátrendszerrel való összefüggések feltárására vállalkoznak (pl. Neumayer, 2004; Hellwig, 2008). Ezekkel rokoníthatók a szakértői ítéletekre alapozó kutatások (Castles és Mair, 1984; Bakker, 2009), amelyek szintén a pártokat és politikai szereplőket, valamint azok bal-jobb pozícióját helyezték a fókuszba. Jelen munka szerzőinek álláspontjához hasonlóan, a fentiekkel ellentétben az ideológia vizsgálatának pszichológiai szellemű folytatása mellett érvelt cikkében Jost (2009). Zechmeister (2006) pedig – a témában egyedülállóan – a dimenzió tartalmának mérésére egy új módszert, a Q-szortírozást használt. Ezzel azonban elsősorban nem a dimenzió mögött rejlő értéktartalmak általános feltárása volt a célja, hanem egy Argentína és Mexikó közötti
15
összehasonlítás, kiegészítve a kommunikáció és a közvélemény kapcsolatára vonatkozó hipotézisek tesztelésével. A fentiekkel összhangban tehát kijelenthető, hogy a bal-jobb önbesorolás a dimenzió mérésének máig messze a leggyakrabban használt, legelterjedtebb eszköze. Felmérések százai alkalmazzák (pl. Eurobarometer Survey, European Social Survey). Használata és különböző dimenziókkal való összevetése (Middendorp, 1992; Markowski, 1997; Langford, 1991; Freire, 2006; Freire, Lobo és Magalhaes, 2009; Jou, 2010a, 2010b; Todosijevic, 2004; Angelusz és Tardos, 2001b) a témán belül meghatározó jelentőségű. A
vonatkozó,
láthatóan
igen
terjedelmes
szakirodalom
feldolgozása
során
kutatócsoportunk azonban felfigyelt arra a jelenségre, hogy a bal-jobb dimenzió a legtöbb esetben független változóként szerepel az elemzésekben. Bár számos esetben van kísérlet a különböző törésvonalakkal, értékekkel, illetve pártokkal való kapcsolat keresésére, mégis közös bennük, hogy legnagyobb részük egyetlen tétellel, az önbesorolással méri a bal-jobb skálán való elhelyezkedést. Egy „tipikus” kérdés konkrét megfogalmazása (ESS, 2008): 2.1. ábra: A bal-jobb önelhelyezésre használatos kérdés A politikában az emberek gyakran beszélnek „bal-” és „jobboldalról”. Hol helyezné el önmagát ezen a skálán, ahol a „0” a baloldalt, a „10” a jobboldalt jelenti? baloldali jobboldali 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10
A következőkben be fogjuk mutatni, hogy ez a gyakorlat több módszertani és elméleti szempontból is megkérdőjelezhető. Martin Kroh 2007-ben megjelent tanulmányában a bal-jobb önbevallás különböző, a szakirodalomban létező formáit veszi szemügyre, német reprezentatív mintás felmérések segítségével. Két kiemelkedően fontos pontot különböztet meg velük kapcsolatban: a válaszlehetőségek számának megválasztását (ez 3-tól egészen 101-ig terjedhet); valamint a skála középpontjának meglétét illetve hiányát. Részletes összehasonlító elemzésének – mely dolgozatunk kiemelten fontos forrását szolgáltatta – konklúziójaként leszűri, hogy a válaszformátum vezethet ugyan eltérésekhez, de ezek legtöbbször nem markánsak. A további elemzésekhez az általa legjobbnak talált 11-tételes, azaz középponttal rendelkező önbesorolást ajánlja. Kroh (2007) tehát kutatótársaihoz hasonlóan és igen figyelemreméltó módon a skála védelmében lép fel. Ez így nem is pontos kifejezés, hiszen azt eddig valójában nem érte megalapozott kritika. Ennek oka, hogy első látásra úgy tűnik, az eddigi elemzések tanulsága alapján, hogy megfelelő formájának kiválasztása értékes, és a mi még fontosabb, valid eredményeket szolgáltat. 16
Ha azonban mélyebben a kérdés mögé nézünk, láthatjuk, hogy ez korántsem ilyen egyértelmű! A legfontosabb kérdés, amelyet itt fel kell tennünk, az, hogy valójában mit is mérünk? Converse logikáját (1964) követve Sánchez-Cuenca (2000) felhívja a figyelmet az ideológia nélküli szavazók fontosságára. Szempontunkból ez különösen a nem válaszolók miatt lényeges, mivel ezek alkotják a skála egyik legfőbb hiányosságát. Az European Social Survey 2008-as felvételében például ezek aránya 14,6%-ot tett ki, ami igen jelentős számot jelent. A legfontosabb, az eddigi vizsgálatokban jórészt figyelmen kívül hagyott probléma ezzel kapcsolatban az, hogy a „nem tudom” válaszokról a kutatóknak semmilyen információ nem áll rendelkezésükre. Azok oka a kedvetlenségtől az apolitikusságon át a figyelmetlenségig terjedhet. Ezen kívül további torzító tényezők is lehetségesek, például az addigi kérdések, vagy a kérdezőbiztos agilis volta, illetve annak hiánya. Szintén igen fontos, már Kroh (2007) által is érintett kérdés a középpont kezelése. A fent említett ESS 2008-as adatfelvételében 26,7% volt azon válaszadók aránya akik ide helyezték el magukat; amely kiemelkedően a legmagasabb az összes kategóriát tekintve. Ezen válaszok értelmezése egyáltalán nem egyértelmű és igen sok problémát vet fel. Mi lehet az oka a középre helyezkedésnek? „Nem tudom”-al egyenértékű válaszok-e ezek? Azt jelentik, hogy a válaszadó nem tartja relevánsnak a skálát? Vagy annak tartja, csak nem tudja elhelyezni magát rajta? Esetleg úgy gondolja, hogy ő a két oldal között helyezkedik el? Ehhez kapcsolódó kérdés a többi válasz értelmezése is. Hogyan teszünk különbséget például a 2-es és 3-as értékek között egy a fent bemutatotthoz hasonló 11-es skálán? Újabb problémát vet fel a szélsőséges értékek értelmezése. Mit jelent például az, ha valaki a jobb végpontra helyezi el magát? Azt, hogy ő a legteljesebb mértékben a jobboldali értékek mellett áll; vagy azt, hogy a szélsőjobb álláspontját fogadja el? Ezekkel kapcsolatban valószínűsíthető a régió- vagy országspecifikus tényezők hatása. Enyedi 2004-ben írott tanulmányában kiterjedt elemzést végez a pártok politikai ideológiára és közvéleményre gyakorolt hatásáról. Logikáját követve valószínűsíthető, hogy az adott válaszadó politikai terében jelen levő politikai erők aktuális, illetve ideológiai kérdésekkel kapcsolatos
álláspontja
erőteljesen
befolyásolja
a
skálán
való
önelhelyezést.
Ez
szempontunkból azért lényeges, mert egyfelől a jellemzés viszonylagos változékonyságára utal, másfelől viszont olyan újabb háttértényezőket hoz be az elemzésbe, melyek nem tisztázható módon torzíthatják az önelhelyezéssel kapott eredményeket és azok értelmezését. Ezen következtetés egyfajta továbbvitele a gyakran elhangzó kritika, amely szerint Magyarországon a bal-jobb önbesorolás egyszerűen a pártpreferenciát méri. Enyedi (2004) 17
tanulmánya alapján nyilvánvaló az erős összefüggés; hozzá kell tennünk azonban, hogy ez a fentiek értelmében korántsem biztos, hogy ilyen markánsan létezik! Még ha létét elfogadjuk is azonban, tekintettel kell lennünk arra, hogy a kapcsolat iránya egyáltalán nem egyértelmű. Ennek eldöntésére (azaz hogy a pártpreferencia határozza meg a bal-jobb skálán való önelhelyezést, vagy fordítva) nincs megnyugtató módszer. Yuce (2004) tanulmányában számos egyéb kritikát is említ az önelhelyezéssel kapcsolatban. Konklúzióként mégis – a korábbi szerzőkhöz hasonlóan - azt szögezi le, hogy az önelhelyezés robosztus és nemzetközi összehasonlításokra is alkalmas! Ennek némiképp ellentmondóan azt is kimutatta azonban, hogy az eloszlásokban nagy különbség van a fejlődő és a fejlett országok lakói között: a fejlődő országok lakói jóval hajlamosabbak „darabokra bontani” a skálát, míg a fejlettebb országok lakói azt képesek egy folytonos kontinuumként kezelni. Az ő gondolatait továbbfejlesztve adódik a kérdés: vajon mi jár egy közép-kelet európai válaszadó fejében, amikor a skálával találkozik? Egy folytonos 10/11-es vonalat lát-e, vagy esetleg néhány darabból választ (egy lehetséges felosztás: szélsőbal, balközép, jobbközép, szélsőjobb)? A kérdés magában hordozza az általunk proponált kritika lényegét, mivel semmilyen segédlettel nem adható rá megnyugtató válasz. Ide kapcsolódik kritikánk utolsó kulcseleme, amely a dimenzió végletes voltával kapcsolatos. Vajon biztos-e, hogy a bal és a jobb egy kétpólusú skálán helyezkednek el? Nem lehet-e ferde, vagy más jellegű kapcsolat a kettő között? Összefoglalva kijelenthető tehát, hogy a szakirodalmat tanulmányozva számos érdekes és furcsa jelenség ötlik az érdeklődő kutató szemébe. A felmerülő nagy számú kritika úgy tűnik, mintha „pusztába kiáltott szó”-ként semmilyen hatást sem gyakorolna a bal-jobb önbesorolás használatára. Pedig láthattuk, hogy egyáltalán nem egyértelmű, mi fut át az emberek agyán, amikor elhelyezik magukat a skálán. A válaszformátumok, valamint a háttértényezők ismeretlen volta igen nehézzé teszi a kapott adatok értelmezését. Végezetül felmerül egy lényegbe vágó, mégis mellőzött kérdés: miért vennénk egyértelműnek azt, hogy egy összetett és a politikai, társadalmi környezettel kölcsönhatásban állandóan változó, de magjában mégis feltehetően állandó konstruktumot lehetséges egyetlen tétellel kielégítően mérni? Ezek alapján azt állítjuk tehát, hogy az eddigi kutatások elsöprő hányadában alkalmazott bal-jobb önbesorolás nem alkalmas mérőeszköz a bal-jobb dimenzió spektrumának megragadására. Ez természetesen nem jelenti az önbesorolás használatának teljes felfüggesztésének javaslatát. Amint a későbbiekben látni fogjuk azonban, ez a dimenzió jóval 18
cizelláltabb ennél, társadalmi reprezentációja pedig igen érdekes vonásokat mutat. Így jelen munkában az alkalmasabb mérőeszköz kidolgozására tett lépéseinket fogjuk tárgyalni, melyek a továbblépés irányába vezethetnek.
3. A KUTATÁS FÓKUSZA ÉS VIZSGÁLATI KÉRDÉSEI
A Politikai Ideológia Kutatócsoport 2010 februárjában jött létre, alulról jövő kezdeményezésként, hosszú távú célok elérésére. Ezek szervesen kapcsolódnak egymáshoz, így a jövőre vonatkozó részükről a dolgozat végén ejtünk majd néhány szót. Jelen munka a Kutatócsoport eddigi tevékenységének nagy részét összefoglalja. Középtávon legfontosabb célunk egy jól működő, reprezentatív mintán is használható, megbízható és érvényes, a baljobb dimenzió lehető legteljesebb lefedésére alkalmas mérőeszköz kidolgozása. A fentiekből látható, hogy a szakirodalomban komoly hiány mutatkozik ezen a téren. Az e hiány pótlására tett kísérletünket kezdtük meg akkor, amikor saját mérőeszközünk fejlesztéséhez hozzáláttunk. Célunk tehát az, hogy a későbbiekben a tudományos közösség, de a kutatócsoport maga is felhasználhassa a kialakult mérőeszközt, a Bal-Jobb Skálát az eredmények további finomítása, illetve pszichológiai háttérváltozókkal való kapcsolatok vizsgálata céljára.
A kutatás legfőbb kérdései és fókuszpontjai: •
Mi a mai magyar társadalom szociális reprezentációja a bal- és jobboldali ideológiáról? Hogyan és milyen főbb dimenziók mentén képeződik le?
•
Operacionalizálható-e és ha igen, hogyan a politikai bal- és jobboldal ideológiai tartalma?
•
Milyen konstruktumot mér a bal-jobb szemantikus differencálon való önbesorolás? Mit takarnak valójában a középponti és a „nem tudom” válaszok?
19
4. SKÁLASZERKESZTÉS 4.1. KEZDET: DEDUKTÍV LOGIKA: A bal- és jobboldali ideológiai tartalom felmérésére szolgáló mérőeszközünk kidolgozását a deduktív logika alapjaira fektettük le. Három fő forrásból indítottuk a kutatásunkat; (1) a politikatudomány, (2) a politikai pszichológia, valamint (3) az ideológiák mérésére alkalmazott eddigi mérőeszközök. Majd ezeket kiegészítettük további két dimenzióval; (4) aktuálpolitikai tartalmakkal, valamint (5) a Züll, Scholz és Schmitt (2010) által készített, induktív kutatáson alapuló tanulmány eredményeivel, amely asszociációs módszerrel tárta fel a német társadalom bal- és jobboldalról kialakított szociális reprezentációját. A három forráscsoport szakirodalmát átolvasva feltérképeztük és kigyűjtöttük, hogy az adott tudományág és a terület képviselői mit mondanak a bal- és jobboldal ideológiai tartalmáról, miként ragadják meg azt, mely más konstruktumokkal, ideológiákkal találtak empirikus kutatásokban kapcsolatokat, és ami talán a legfontosabb, hogyan próbálják mérni azt. Ezt követően tételekké fogalmaztuk az általunk kiszűrt, az ideológia szempontjából központinak és jellegzetesnek tartott attribútumokat és értékeket. Mindezeket kiegészítettük aktuálpolitikai elemekkel, ugyanis álláspontunk szerint a baljobb ideológiai tartalom egy része, amelyet nevezhetünk akár a perifériás gyűrűjének is, mindig csak az adott térben és időben értelmezhető, amely a politikai, gazdasági és társadalmi változások következtében átalakulhat. Végezetül pedig Züll és mtsai (2010) eredményei alapján balanszíroztuk a tételsorunkat. Megnéztük, hogy a német társadalom reprezentatív mintáján felvett asszociációk mely főbb kategóriákba sorolódtak, milyen nagyobb dimenziók mentén képeződtek le. Ezen klaszterek egy része nem átfordítható attribútummá vagy értékké, mint például a politikai aktorok, amelyek azonban az asszociációk magas arányát tették ki. Ezeket nem tudtuk beleépíteni a kérdőívünkbe, ám azon elemek alapján – amelyek az asszociációk ugyancsak jelentős hányadát (több mint 1%) alkották, és attribútummá, értékkifejező állításokká alakíthatóak – revízionáltuk a tételeinket. Az alulreprezentált témaköröket felduzzasztottuk, míg a felülreprezentáltakat csökkentettük, illetve az előzetesen a mi kérdéssorunkban nem megjelenő, ám a német asszociációk alapján hangsúlyosnak ítélt konstruktumokkal kiegészítettük a mérőeszközt. Ezt követően pedig kiegyenlítettük a bal- és jobboldalhoz
20
kapcsolódó tételek számát. Így összesen 164 – 82 bal- és 82 jobboldali ideológiai tartalmat megragadó – tételt alkottunk (2. számú melléklet). 4.2. ELŐVIZSGÁLAT 1. 4.2.1. Vizsgálati eszközök/vizsgálat menete: Deduktív logikai úton a fentebb részletezett három forráscsoport alapján létrehozott 164 tételből kialakítottunk egy kérdőívet. Minden item egy a szakirodalom alapján jellegzetesen bal- vagy jobboldali ideológiai tartalmat fogalmazott meg (pl.: „Folyamatos fejlődésre van szükség, a radikális, gyors változások kerülendők.” – jobboldali ideológiai tartalom, „A nyugdíjasokról való gondoskodás az állam feladata.” – baloldali ideológiai tartalom). A kitöltőknek minden tétel esetén meg kellett ítélniük, hogy az adott tétel a) a bal oldalt jellemzi inkább, b) a jobb oldalt jellemzi inkább, c) mind a jobb-, mind a baloldalra egyaránt jellemző, d) egyik politikai oldalra sem jellemző. A tételsort kiegészítettük demográfiai adatokra vonatkozó kérdésekkel (nem, életkor, lakóhely és iskolai végzettség), valamint a politikában való részvétellel (szavazás az országgyűlési és önkormányzati választásokon) és a politikai érdeklődéssel (mennyi időt tölt naponta a politikával, mennyire tartja magát tájékozottnak, mennyire érdekli és fontos számára a politika) kapcsolatos kérdésekkel. Az utóbbi kérdéscsokrot a European Social Survey által alkalmazott kérdőív magyar változatából vettük át. (A teljes kérdőív és az instrukció megtalálható az 1. számú mellékletben.) A kérdőíveket papír-ceruza és elektronikus fájl formájában is terjesztettük. A mintavétel során kényelmi és hozzáférés alapú módszert alkalmaztunk. Az elővizsgálat célja az volt, hogy kezelhetőbb elemszámmá csökkentsük a tétellistánkat, és kiszűrjük azokat a tételeket, amelyeket a magyar emberek egyértelműen a bal- vagy a jobboldali ideológiához tudják kötni. 4.2.2. Vizsgálati személyek: Összesen kilencvennyolc személy vett részt az első elővizsgálatban. Két különböző korcsoportban alkalmaztuk a mérőeszközünket; 18-30 év és 40-60 év közöttieket vontunk be a kutatás első lépésébe. A korcsoport szerinti megosztás célja az volt, hogy elkülönítsük a társadalomnak azt az igen nagy hányadát, akik politikai identitásukat az előző rendszerben alakították ki azoktól, akiknek politikai identitása már a rendszerváltást követően stabilizálódott. Az idősebb korcsoportból 41 vizsgálati személyünk volt, míg a fiatalabbak közül 57-en töltötték ki a kérdőívet. A résztvevők 58%-át alkották nők, míg 42%-át férfiak. 21
Igyekeztünk településtípusra (9,2% falu, 31,6% város/kisváros, 28,6% megyeszékhely, 30,6% főváros)
és
végzettségre
(2%
8
osztály,
4,1%
szakmunkásképző
iskola,
6,1%
szakközépiskola, 34,7% gimnázium, 29,6% főiskola, 23,5% egyetem) is reprezentálni a mintát, amely adatok azonban eltérnek az országos szinttől. A minta részletes leíró adatai az 4.1. számú táblázatban láthatóak. 4.1. számú táblázat: Első elővizsgálatban résztvevő személyek leíró adatai korcsoportos bontásban
18 és 30 év közöttiek Elemszám Nemi arány N Végzettség* N Lakóhely N
40 és 60 év közöttiek
57
41
Férfi 29
Nő 28
Férfi 12
I II III 3 Falu Város 6 13
IV V VI 26 14 14 Megyeszékhely Főváros 12 26
I II III 2 4 3 Falu Város 3 18
Nő 29 IV V 8 14 Megyeszékhely 15
VI 9 Főváros 4
* I: 8 osztály, II: szakmunkásképző, III: szakközépiskola, IV: gimnázium, V: főiskola, VI: egyetem
4.2.3. Eredmények: 4.2.3.1. Eloszlásvizsgálat: Első lépésben a válaszokat eloszlásvizsgálatnak (khi2) vetettük alá, hogy kiszűrjük azokat a tételeket, amelyek esetén a négy lehetőségre adott válaszok aránya szignifikánsan nem különbözik egymástól. Az eloszlásvizsgálat segítségével tizenkét tételt tudtunk kizárni (35, 52, 60, 63, 83, 97, 102, 111, 114, 134, 140, 146). Ezen itemek tehát nem differenciáltak a válaszadók között (4.2. számú táblázat). 4.2. számú táblázat: Nem differenciáló tételek az eloszlásvizsgálat alapján
Khi2 Szabadságfok (df) Szignifikancia (p)
35 52 4,08 7,58 3 3 0,25 0,055
60 4,33 3 0,23
63 5,32 3 0,15
83 97 7,21 7,70 3 3 0,07 0,053
102 1,67 3 0,64
111 3,74 3 0,29
114 5,25 3 0,15
134 7,12 3 0,07
140 1,43 3 0,70
146 5,97 3 0,11
4.2.3.2. Kritériumok a tételek szűkítéséhez: A tételek további redukálásának érdekében öt kritériumot határoztunk meg, amelyeknek együttesen kellett teljesülniük ahhoz, hogy az adott kérdés bennmaradjon a további vizsgálatok alapját képező szűkített elemszámú kérdéssorban. 1. kritérium: Adott tétel esetén legalább a válaszadók 50%-a válassza vagy a bal- vagy a jobboldalt! 2. kritérium: Adott tétel esetén az „Egyik sem” válaszok aránya ne érje el a 25%-ot! 3. kritérium: Adott tétel esetén a „Mindkettő” válaszok aránya ne érje el a 25%-ot!
22
4. kritérium: Adott tétel esetén az egyik oldalra adott válaszok aránya legyen legalább kétszerese a másik oldalra adott válaszok arányának! 5. kritérium: Adott tétel esetén ne legyen szignifikáns különbség a korcsoportok között! Kizárólag olyan tétel maradhatott tehát bent, amelyet az emberek legalább fele el tudott helyezni a bal-jobb ideológia dimenziójának egyik végpontján, és ők legalább kétszer annyian vannak, mint azok, akik az adott kijelentést a másik oldalhoz kötik. Például ha egy kérdés esetén a válaszadók 62%-a a baloldalt jelölte, akkor a jobboldalt jelölők aránya nem haladhatta meg a 31%-ot. Mindemellett kritérium volt, hogy alacsony legyen a „Mindkettő” és „Egyik sem” válaszok aránya, mivel ezek tartalma nehezen értelmezhető, és elfedhetik a szociális kívánatosságból fakadó válaszmegtagadást. Végezetül pedig khi2 próbával teszteltük, hogy az első négy kritériumnak megfelelő tételek esetén van-e szignifikáns különbség a két korcsoportban a bal- vagy jobboldal válaszai között. Amennyiben szignifikánsnak bizonyult a próba, az adott tételt kizártuk, mivel végső skálánkba kizárólag olyan tételeket fogunk bevenni, amelyeket nem befolyásol a politikai identitás kialakulásának időszaka, azaz őket mindkét korcsoport ugyanarra az ideológiai oldalra helyezi. Az öt kritériumnak 17 általunk előzetesen tipikus baloldali ideológiai tartalmat megragadó, és 31 jobboldalinak tulajdonított tétel felelt meg. (A tételsor az 2. számú mellékletben tekinthető meg.) 4.2.3.3. Itemanalízis/reliabilitásvizsgálat: Az eloszlásvizsgálat és a kritériumok alapján bennmaradt 48 tételt együttesen, majd külön-külön a bal- és jobboldali tételeket reliabilitásvizsgálatnak vetettük alá, hogy megnézzük, megfelelően korrelálnak-e az itemek, és esetleg tovább szűkíthetjük-e a nem jól illeszkedő kérdések kiemelésével a kérdőívünket. A tételek együttesen és szétválasztva is megbízhatónak bizonyultak, a Cronbach Alfa értékei kielégítőek (tételek együttesen: Crα=0,887, baloldali tételek: Crα=0,788, jobboldali tételek: Crα=0,84), és minden tétel megfelelően illeszkedett mindhárom elemzés során (A részletes eredmények az 3. számú mellékletben találhatóak). 4.2.3.4. Főkomponens- és faktorelemzés: Főkomponens- és faktorelemzést is végeztünk az adatainkon, hogy feltárjuk a tételek mögött megbújó esetleges látens struktúrát. Az elemzések nem mutattak egyértelműen értelmezhető dimenziókat, a KMO-mutató pedig igen alacsony maradt, értéke 0,5 körül mozgott. A hüvelykujj-szabály alapján a változó-szett akkor alkalmas látens struktúra 23
keresésére, ha a KMO-mutató értéke meghaladja a 0,5-öt, ám a 0,7-0,8 feletti érték kívánatos. Bár a KMO értéke elérte az alsó határt, a feltárt faktorok a tételszelekciót és a forgatást követően sem voltak értelmezhetőek. 4.2.4. Eredmények értelmezése: A végső tételeinket mind a bal-, mind a jobboldal esetén bekategorizáltuk az Angelusz és Tardos (1992) által képzett ötös felosztás (vallás, gazdaság- és társadalompolitika, nemzet, régi rendszer, rend) alapján (4.3. számú táblázat). Egy tétel több kategóriába is tartozhatott, amennyiben az egyszerre ragadott meg pl. gazdaság- és társadalompolitikai, valamint ideológiai tartalmat. Az állami beavatkozás a gazdaságba például egyaránt kifejez gazdaságpolitikát, ám egyben a baloldali ideológia fontos tartalmi eleme is. A kategorizációt követően tisztán körvonalazódott, hogy míg a baloldal főként gazdaság- és társadalompolitikai konstruktumok mentén képeződött le, addig a jobboldalon a hangsúly a vallási és nemzeti tartalmakra tevődött át. Bár a baloldalnál is megjelent a nemzet mint kategória, az mindig csak a jobboldal ellentéteként szerepelt, azaz a bennmaradt baloldali tételek nem egy egyedi nemzetfelfogást, nemzetértelmezést ragadtak meg, hanem csak a jobboldal viszonylatában voltak értelmezhetők. Mindemellett a jobboldalon hangsúlyosan maradtak bent a rend dimenziójához köthető elemek, amely konstruktum a baloldalhoz asszociált itemek között nem volt megtalálható. Érdekes eredmény még, hogy bár mindkét oldalon megmaradt néhány gazdaságpolitikai tétel, a témakör igen alulreprezentáltnak bizonyult. A legtöbb gazdasággal kapcsolatos kijelentést nagyon hamar ki kellett zárnunk vagy az eloszlásvizsgálat, vagy a kritériumrendszer alapján, ugyanis a válaszadók nagyon kevés esetben tudtak gazdasági kérdésekben egyértelműen differenciálni a bal- és jobboldal között. Amennyiben ez meg is valósult, viszonylag magas értéket mutattak a „Mindkettő” és/vagy „Egyik sem” válaszok. Összességében már a kutatás kezdeti lépésében megállapíthattuk, hogy a mai Magyarországon a jobboldalhoz köthető ideológiai tartalom differenciáltabb és részletesebb képet mutat, valamint konkrét attribútumok és értékek szintjén is megragadhatóbb, mint a baloldalhoz kapcsolódó reprezentáció. Az itemredukció végére kétszer annyi tétel maradt a jobboldal esetén, mint egyértelműen a baloldalhoz társítható kérdés. Mindemellett kiemelten fontos eredménynek találjuk, hogy a gazdasági dimenzió gyengén kapcsolódott az ideológia valamely végpontjához, és általában megosztotta a válaszadókat. Ezt magyarázhatja, hogy a gazdasági és a kulturális-ideológiai bal-jobb
24
dimenzió ortogonális kapcsolatban állnak egymással (Körösényi, Tóth és Török, 2005) és lehetséges, hogy míg a kulturális-ideológiai dimenzió reprezentációja kiforrottabb és stabilabb, addig a gazdasági faktor sokkal képlékenyebb, változékonyabb, és emiatt a gazdasági kérdések konkrét leképeződései nem asszociálódnak egyértelműen egyik ideológiai oldalhoz sem. 4.3. számú táblázat: Bal- és jobboldali tételek megoszlása az ideológia ötös felosztása alapján
Baloldali tételek
Jobboldali tételek
Vallás (3) Pl. Az ember nem Isten teremtménye, hanem az evolúció során fejlődött ki. Gazdaságpolitika (4) Pl. Több állami juttatásra van szükség, amit több adóval lehet elérni. Társadalompolitika (7) Pl. A melegek és leszbikusok jogainak támogatása. Nemzet (3) Pl. A nemzeti jelképeket nem szabad a politikába belekeverni. Régi rendszer (1) Pl. A szocializmusban jobb volt az élet.
Vallás (7) Pl. Vallás nélkül az ember élete nem teljes. Gazdaságpolitika (4) Pl. A bankok hatalmát csökkenteni kell. Társadalompolitika (5) Pl. A cigánybűnözés igen komoly probléma a mai Magyarországon. Nemzet (12) Pl. Nem igazi magyar, aki nem tűz ki kokárdát március 15-én. Régi rendszer (1) Pl. A volt MSZMP tagok nem szabad, hogy fontos pozíciókba kerüljenek. Rend (4) Pl. A magántulajdon elleni vétségeket szigorúbban kell büntetni.
4.3. INDUKTÍV LOGIKAI ÚTON – TARTALOMELEMZÉS: 4.3.1. Asszociációk tartalomelemzése A fent részletezett logikát követve első elővizsgálatunk eredményeinek értékelését követően skálánk megfelelő működésének biztosítása érdekében az induktív logika bevonása mellett döntöttünk. Ehhez bal- és jobboldalra adott asszociációkat használtunk fel. Az asszociációs eredmények felhasználásának fő oka legfontosabb célunkhoz kapcsolódik, amit legjobban talán a „bal-jobb dimenziónak az emberek gondolkodásában létező funkciók alapján való lehető legjobb reprezentálása” kifejezéssel ragadhatunk meg. Kutatásunk egyik legfontosabb, tartalomelemzésünk szempontjából centrális forrása volt Züll és mtsai (2010) munkája. Ők német reprezentatív mintán vizsgálták a választópolgárok bal- és jobboldalra adott asszociációit, egyben lefektették azon fontos módszertani alapokat, melyekre kutatásunkban mi is építettünk. Meglátásunk
szerint
Magyarország,
illetve
általában
Közép-Kelet
Európa
posztkommunista országai különösen jó terepet kínálnak ezen elemzések további
25
folytatásához. A szocialista egypártrendszer, majd a rendszerváltás különleges körülményei és az azok hatására létrejövő többpárti demokrácia önmagában is ígéretes lehetőségeket rejtett magában. Az azóta lezajlott változások (mind a pártrendszert, mind az ideológiai szférát tekintve) pedig még inkább rámutatnak, milyen hasznos tapasztalatokhoz vezethetnek az e régióban végzett kutatások. Joggal tehetjük fel, hogy mindezek hatására Közép-Kelet Európa posztkommunista országaiban a bal-jobb dimenzió reprezentációja és tartalma jelentős eltéréseket mutat a nyugaton talált eredményektől. 4.3.2. Minta és adatok 4.3.2.1. Minta A kutatásunkhoz felhasznált asszociációkhoz a DKMKA Magyar Választáskutatás Program Részvétel és Képviselet Projektjének keretében felvett kérdőív segítségével jutottunk hozzá. Az adatfelvételt két nagy presztízsű közvélemény-kutató szervezet, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, illetve az Ipsos Média-, Reklám-, Piac- és Véleménykutató Zrt. végezte. Mindkettő szervezet 750-750 fős reprezentatív mintát bocsátott rendelkezésünkre.1 A felvétel időpontja 2010 márciusa volt. Mint minden politikával kapcsolatos kutatás esetén, ez itt is fontos tényező, amely bizonyos mértékben befolyásolja a kapott adatokat. A megadott időpont az esedékes parlamenti választásokat közvetlenül megelőző időszakba esett. Ennek szempontunkból fontos meghatározói: a kormányon levő, magát baloldaliként aposztrofáló MSZP hatalmas népszerűség-vesztése, a vele szembeni erők megerősödése és retorikája. A fentiekkel összhangban láthattuk (Enyedi, 2004), hogy az aktuálpolitika hatást gyakorol még általános ideológiai kérdésekben alkotott véleményekre is. Mindazonáltal feltehető, hogy a reprezentativitás és a nagy minta-elemszám ennek ellenére hozzásegített minket a bal-és jobboldal reprezentációjának jó közelítéssel való megragadásához. A mintában szereplő személyek a következő, hosszabb kérdőíven belül feltett kérdésekre adtak választ: „Amikor arról a kérdésről van szó, hogy inkább baloldali vagy jobboldali valaki, hogyan látja, manapság mit jelentenek ezek a kifejezések? Tehát saját szavaival hogyan fogalmazná meg, ma mit jelent az, hogy baloldali?”. Ha a személy csak egyet említett, a biztosok hozzátették a következőt: „És még mit tudna említeni ezzel
1
A mintához való hozzájutásban kulcsszerepe volt konzulensünknek, Tardos Róbertnek, akinek ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni!
26
kapcsolatban?” Ezt követően pedig az „És az, hogy jobboldali?”-félmondattal kérdeztek a másik oldalra. Ezek alapján tehát a személyek hozzáállásától, válaszadói kedvétől, valamint egyéb faktoroktól, (pl. a kérdezőbiztos állhatatossága, a szituáció, stb.) függött az adott asszociációk száma és kidolgozottsága. Ennek megfelelően jelentős eltéréseket tapasztaltunk e tekintetben: a számos kihagyott válasszal szemben voltak, akik 6-7 tagból álló, bekezdésnyi hosszúságú szövegeket asszociáltak. Összesen tehát 4031 választ dolgoztunk fel, ebből 1986-ot tettek ki a baloldalra adott asszociációk, 2045-öt pedig a jobboldalra adottak. A baloldal esetén ebből 643 volt az értékelhetetlen, illetve tartalmatlan válaszok (például „nem tudom”, „nincs értelme”) száma, ami az összes válasznak 32,38%-át tette ki; ugyanez a jobboldalra 721, ami 35,26%. Így a feldolgozásra kerülő válaszok száma a baloldalra 1343, a jobboldalra 1324, összesen 2667. 4.3.2.2. Adatfeldolgozás A kapott adatok feldolgozásához a Züll és mtsai (2010) által használt módszert használtuk. Ezt annak beválása mellett az adatok felhasználásának szándéka is indokolta: a skálánk fejlesztésén túl kutatócsoportunk célja a tartalomelemzés eredményeinek önálló publikálása, illetve a német eredményekkel való összevetése. Ennek alapján először minden választ elhelyeztünk a Züll és mtsai (2010) által használt 9 fő kategória egyikébe, melyek: 1. ideológia 2. általános (társadalmi) értékek 3. specifikus társadalmi értékek 4. a társadalmi változás (üteme, módja) 5. társadalmi csoportok 6. politikai aktorok 7. konkrét aspektusok 8. affektív értékelés 9. nem besorolható/új kategóriák A 9. kategóriában kaptak helyet a német rendszerben nem szereplő, tehát ország- illetve régióspecifikus eredmények; az egyéb új kategóriák, és a nem besorolható válaszok. A fő kategóriába sorolást minden válasz alkategóriákba való osztása követte. A szubjektivitás kiszűrése érdekében minden válasz esetén mind a fő-, mind az alkategóriába való sorolásnál kettős kódolást alkalmaztunk. Azaz: mindegyiket két kutató külön-külön
27
kódolta, ezt követően a kódolás felülvizsgálata során került sor a harmadik kutató esetleges bevonására, az első kettő kódolás közötti nézetkülönbség esetén. 4.3.3. Eredmények és felhasználásuk Az ekként létrejött, a fő- és alkategóriákat %-os összehasonlításban is tartalmazó, igen érdekes összefoglaló táblázat megtalálható a 4. számú mellékletben. Jelen munka során nem feladatunk ezen eredmények részletes ismertetése, így a továbbiakban azokat skálánk szerkesztésének szempontjából fogjuk bemutatni, kiemelve az ahhoz, illetve a fentiekhez kapcsolódókat. Az ismertetett százalékok az értékelhető válaszokra vetített arányt mutatják. A baloldalon elsőre is szembetűnő az új kategóriákon belül 3 kiemelkedése: a külföldhöz való viszony 0,67%-al, az általában múltra utalás 2,38%-al, a régi rendszerre való asszociáció pedig 4,91%-al szerepel. A jobboldalon megjelenő új kategóriák tartalmazták a nyugathoz (0,60%) és a múlthoz való viszonyulást (0,76%), a régi rendszerrel szembeni hozzáállást (0,83%), a tradicionalizmust (1,13%); valamint a magyar érdekek képviseletét (2,34 %), a vallásosságot (2,49%) és a nemzeti érzést (5,14%). Ezek az elemek nem, vagy csak elenyésző mértékben voltak jelen a német mintában, így ország- (illetve régió-) specifikusnak tekinthetők. Szintén az ország, illetve a helyzet speciális voltát jelzi néhány kategória megjelenése, például a baloldalon a korrupcióé (1,64%) és a konzervativizmusé (1,34%). Az utóbbi igen érdekes eredmény, mivel a gyakorlati tapasztalat túlsúlyát mutatja az ideológiai meggyőződéssel (amely szerint a konzervativizmus semmiképp sem a baloldal része) szemben. A mellékletben látható táblázatban számos más érdekesség is felfedezhető, főleg, ha a bal- és a jobboldal eredményeit összevetjük egymással. A fentiekre való visszautalásként fontos itt kiemelnünk a felvétel időpontjának és körülményeinek feltételezhető hatását. A baloldal hitelvesztésére utal a korrupció magas megjelenése (1,64%), illetve az affektív viszonyulások között a negatívak nagy aránya (89,58%) a pozitívakkal (8,33%) szemben. A negatív érzelmi viszonyulást tükröző asszociációk az összes értékelhetőnek 9,61%-át teszik ki, ami a szocializmus (11,32%) és az MSZP (10,65%) után a harmadik legmagasabb érték! A jobboldal esetén az összes affektív viszonyulás 43,16%-a volt pozitív, míg 54,74%-a negatív töltetű; elmondható továbbá, hogy az érzelmi tartalmak az összes asszociációnak jóval kisebb hányadát (7,18%) tették ki, mint a baloldalnál. Ezek az eredmények egy bizonyítékát szolgáltatják a körülmények hatásának, melynek pontosabb kontrollálására azok elmúltával (és az új választás, majd az új kormány 28
tevékenysége eredményeképpen előálló új aktuálpolitikai helyzettel) nincs lehetőség. A többi kategóriát figyelve azonban jól látható, hogy az asszociációk döntő többségét nem érintette közvetlenül ez a hatás, azok általános tartalmakat, illetve a magyar politikai helyzetre általában jellemző tényezőket tartalmaznak. 4.3.3.1. A skálánk szempontjából releváns eredmények Az asszociációk elemzésével tehát a fentiekkel összhangban egyik fontos célunk volt az eredmények skálánk szerkesztésébe való bevonása. Ezzel kapcsolatban azonban felmerül néhány fontos körülmény! Mindenekelőtt említenünk kell az asszociációs és a kérdőíves módszertan közötti alapvető különbséget. Nem nehéz belátni, hogy egy konstruktum reprezentációjának számos olyan eleme lehet, amely egy hirtelen asszociációs helyzetben nem merül fel, konkrét rákérdezés esetén azonban nagy pontossággal azonosítható a kitöltők számára. Esetünkben ilyen példa lehet a vallási kérdéseké: nagyon is könnyen elképzelhető, hogy az asszociációkban nem szerepel a jobb oldalon a vallás támogatása, illetve a baloldalon a vallás-ellenesség, konkrét rákérdezés esetén azonban okkal feltehető, hogy a személyek képesek ezeket a fogalmakat elhelyezni a bal-illetve jobboldal által kifeszített ideológiai térben. Számos egyéb olyan kérdés is szóba kerülhet, ami elsőre nem jut a válaszadók eszébe, de rákérdezve következetes és pontos elhelyezéshez vezet. Ide kapcsolódik az asszociációk felvételének körülményeiből adódó, fent már említett megfontolás. Az általunk elemzett mintákban az asszociáció konkrét módja (szavak, illetve mondatok) és mennyisége sem volt kontrollálva. Ez szintén óvatosságra int az adatok felhasználásában. Utolsó, egyben legfontosabb körülményként a két módszer célkitűzéseiből adódó eltéréseket kell említenünk. A mi célunk egy, a bal-jobb dimenziót a lehető legteljesebben lefedő skála megalkotása, amelyen a válaszadók saját véleményüket helyezik majd el az egyes tételek mentén. Így nyilvánvaló, hogy az asszociációs eredmények jelentős részét nem tudtuk felhasználni a skála továbbfejlesztéséhez, például: ideológia, politikai aktorok, affektív viszonyulás. Az adott kontextusban nem lenne sok értelme megkérdezni a válaszadókat, mennyire tartják magukat „rossz”-nak, vagy „MSZMP-snek”. Ezek alapján tehát az asszociációk tartalomelemzésének eredményeit saját skálánk fejlesztéséhez csak a megfelelő korlátok figyelembe vételével alkalmazhattuk. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a szerepeltethető és releváns alkategóriákat használtuk fel az első elővizsgálat után megmaradt tételeink balanszírozására. Ez alapján kerültek vissza tételek, valamint néhányat kivettünk az aránytalanság elkerülése végett. Különös tekintettel voltunk a magyar specifikumokra és új kategóriákra. 29
4.3.4. Összefoglalás és kitekintés A magyar reprezentatív mintákból szerzett adatokon végzett tartalomelemzésünk eredményei önmagukban is igen érdekesek és újszerűek, melyek a nemzetköziekkel összevetve tartalmasan járulhatnak hozzá a politikai ideológiákról alkotott felfogáshoz. Terjedelmük és fontosságuk miatt külön munka anyagát is képezhetnék2, de jelen dolgozat szempontjából is fontos relevanciával bírnak. A legfontosabb, hogy a tartalomelemzés által kínált lehetőséggel élve, az eddigi kutatásokban jórészt egyedülálló módon esélyünk nyílt arra, hogy induktív módszerrel támogassuk, illetve fejlesszük tovább addigi eredményeinket; amelyek így egy extra pillérrel gazdagodtak. A jövőre nézve fontos következtetés, hogy az asszociációk igen nagy mértékben képesek hozzájárulni a kérdőív szerkesztéséhez a politikai ideológiák területén is. A módszer további alkalmazása messzemenően indokolt tehát a skála fejlesztésének további lépéseit tekintve, de önmagában is. Ez alapján igen hasznos lenne az asszociációkat megismételni, lehetőleg a fent bemutatottnál kontrolláltabb formában (például a gyakran alkalmazott „5-szó” módszer használatával). 4.4. ELŐVIZSGÁLAT 2 4.4.1. Vizsgálati eszközök/vizsgálat menete: Az első elővizsgálat során 48 tételre szűkített kérdőívünket a fentiek alapján revízionáltuk, ismételten besúlyoztuk a tartalomelemzéssel nyert adatok alapján és, majd ezt követően átfogalmaztuk azon tételeinket, amelyek túl bonyolultak vagy összetettek voltak, illetve felmerült velük szemben az a kritika, hogy nem csak egy konstruktumra kérdeznek rá. A bal-jobb ideológiai tartalmat így ebben a vizsgálati lépésben 49 tétellel mértük fel, amelyek egyaránt alapultak mind deduktív, mind induktív úton nyert kutatási eredményeken. A kutatás ezen lépésében azonban már nem arra kértük a vizsgálatban résztvevő személyeket, hogy döntsék el, inkább a bal- vagy a jobboldalhoz tudják kapcsolni az adott tételeket, hanem attitűdskálát képeztünk, és a résztvevőknek egy 6-fokú Likert skálán kellett megítélniük, mennyire értenek egyet az egyes tételekkel. A páros fokozatú skála választásának oka azt volt, hogy elkerüljük a kibúvó és rejtőzködő válaszokat. Az előzetes vizsgálatok során ugyanis kiderült, hogy a politika jelenleg nagyon szenzitív terület a magyar
2
A jelzett munka megírása valóban folyamatban van.
30
társadalomban, amellyel kapcsolatban a választópolgárok nem szívesen mondják el véleményüket. Az így nyert attitűdskála mellett kérdőívünket kiegészítettük további kérdéstípusokkal. A skála validálása érdekében alkalmaztunk a fent tárgyalthoz hasonló 7-fokozatú bal-jobb, liberális-konzervatív és mérsékelt-radikális szemantikus differenciál skálákat (önbesorolás). A bal-jobb önelhelyezés kapcsán a válaszadónak írásban is indokolnia kellett választását. Célunk az volt, hogy a kutatás ezen szakasza is szolgáljon további kvalitatív adattal arról, mit is jelent a kitöltők számára a bal- és jobboldal, hogyan gondolkodnak arról, valamint hogy az önbesorolás pontosan mit is takar (lásd: fent). A kérdőív kiegészült ezen kívül a pártidentifikáció, a választási magatartás, valamint a politikai érdeklődés és aktivitás felmérésével. (A teljes kérdőív megtekinthető az 5. számú mellékletben). Az összeállított teljes kérdőívcsomag kitöltése körülbelül 15 percet vett igénybe, amelyet elektronikus úton, egy online kérdőívszerkesztő segítségével terjesztettünk. Az adatfelvétel egy hétig tartott. 4.4.2. A minta demográfiai jellemzői: Összesen 118 személy vett részt a kutatásnak ebben a lépésében. A minta 65%-át alkották nők, 35%-át pedig férfiak. A legfiatalabb kitöltő 19 éves volt, míg a legidősebb 70. A kitöltők átlagéletkora M=30 év. A kitöltők között jelentős többségben voltak a fiatalabb korosztály képviselői; a 30 év alattiak tették ki a minta 69,5%-át, ezzel szemben a 30 és 40 év közöttiek 5,9%-át, a 40 év felettiek pedig 24,5%-át alkották. A korosztály szerint tehát nem kiegyenlített a minta. A korosztályokon belüli nemi megoszlás a 30 és 40 (Nférfi=3, Nnő=4), valamint a 40 év felettiek (Nférfi=13, Nnő=16) esetén közel egyenlő. A 30 év alattiak csoportjában több mint kétszer annyi a női kitöltő (Nférfi=25, Nnő=7) Az iskolai végzettséget tekintve sem kiegyenlített a minta. Nincs reprezentálva a 8 vagy annál kevesebb osztályt végzett populáció, és „szakmunkásképző” legmagasabb végzettsége is mindössze egy személynek (0,8%) volt a résztvevők közül. A középfokú végzettséggel rendelkezők (szakközépiskola és gimnázium) aránya közelít az országos reprezentatív szinthez (a minta 39%-át teszik ki), azonban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők (főiskola és egyetem) jelentősen felülreprezentáltak a vizsgálatban (60,2%) (4.4. számú táblázat). A településtípust tekintve a minta már valamelyest kiegyenlítettebb, bár e változó mentén is az elvártnál több a fővárosi lakhellyel rendelkező (42,4%). A városi lakosság részvétele (47,4%) megközelíti a reprezentatív értéket, ám a falusi/közégi populáció
31
képviselete csak harmada (10,2%) az országos szintnek (4.4. számú táblázat). Ahogy azt a későbbiekben részletezzük, a demográfiai változók azonban nem befolyásolják a statisztikai eredményeket. 4.4. számú táblázat: A minta jellemzőinek összevetése az országos reprezentatív értékekkel
LAKÓHELY Településtípus
Minta 10,2% 47,4% 42,4%
Falu/község Város Főváros
KSH 2010. január 1. 30,57% 52,24% 17,19%
VÉGZETTSÉG Végzettség típusa 8 osztály vagy annál kevesebb Szakmai oklevél Érettségi (szakközépiskola, gimnázium) Főiskola Egyetem
Minta 0% 0,8% 39% 22% 38,1%
KSH, mikrocenzus 2005 41,8% 17% 23,5% 6,6% 4,3%
KORCSOPORT Korosztályok
Minta 71,2 % 8,5 % 15,3 % 5,1 %
20-30 év 30-40 év 40-60 év 60 év felettiek
KSH, mikrocenzus 2005 15% 14,3% 27,4% 21,4%
4.4.3. A minta jellemzése a politikai-pszichológiai változók tekintetében: 4.4.3.1. Életkor kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal: Az életkor szignifikáns, ám gyenge negatív kapcsolatban áll a bal-jobb önbesorolás (r=0,32) skálával. Minél idősebb tehát valaki, annál közelebb helyezi magát a skála baloldali végéhez. Ugyancsak negatív kapcsolat áll fenn a konzervatív-liberális önbesorolás (r=-0,194) skálával, azonban ez esetben a korrelációs együttható értéke nagyon alacsony, még a gyenge szintet sem éri el (4.5. számú táblázat). Az egyes politikai pártokkal való azonosulást tekintve az MSzP-vel és az SzDsz-szel van szignifikáns összefüggés. A korreláció mindkét esetben pozitív irányú, az MSZP-vel közepes erősségű (r=0,457), míg az SzDSz-szel gyenge a kapcsolat (r=0,219). A politikai érdeklődéssel kapcsolatos változók nem mutatnak lineáris összefüggést az életkorral. 4.5. számú táblázat: Az életkor összefüggése a politikai változókkal BalJobb LibKonz MérsRad FIDESZ JOBBIK LMP
Kor
MDF MSZP SZDSZ Érdeklődés Fontosság Tájékozottság
r*
-0,320
-0,194
0,057
-0,180
-0,125
-0,068 0,170
0,457
0,219
-0,071
-0,072
0,138
p
0,000
0,035
0,537
0,051
0,179
0,467
0,066
0,000
0,017
0,447
0,437
0,137
N
118
118
118
118
118
118
118
118
118
118
118
118
*Pearson korreláció
32
4.4.3.2. A nem kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal: A válaszadó nemének szempontjából szignifikáns különbség mutatkozik a mérsékeltradikális önbesorolás skála, a politikai érdeklődés és a politikai tájékozottság tekintetében. A férfiak szignifikánsan inkább a radikális pólushoz közelebb helyezték el magukat, mint a nők (4.6. számú táblázat). A politikai érdeklődés és tájékozottság változók esetén pedig a nők szignifikánsan
alacsonyabbra
értékelték
magukat;
azaz
kevésbé
tájékozottnak
és
érdeklődőnek (4.6. számú táblázat). 4.6. számú táblázat: Nemi különbségek a politikai-pszichológiai változók mentén Nem
N
Átlag
t
df
P
Cohen d
Mérsékelt-Radikális önbesorolás
férfi
41
3,88
2,713
116
0,008
nő
77
3,12
0,53 (közepes hatás)
Politikai érdeklődés
férfi
41
3,85
2,859
116
0,005
nő
77
3,26
0,56 (közepes hatás)
férfi
41
3,73
3,819
116
0,000
nő
77
3,03
0,74 (közepes hatás)
Politikai tájékozottság
4.4.3.3. Végzettség kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal: A végzettség függetlennek bizonyult az általunk alkalmazott politikai-pszichológiai változóktól. Három esetben mutatkozott szignifikáns korreláció, ám az együtthatók értéke nem érte el a gyenge szintet sem (MSZP-vel való azonosulás ρ=0,192, p=0,037, SzDSz-szel való azonosulás ρ =0,187, p=0,043, politikai tájékozottság ρ =0,182, p=0,047). 4.4.3.4. Lakóhely kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal: A lakóhely szignifikáns pozitív, de gyenge szintű asszociációt mutatott az LMP-vel való azonosulás tekintetében (ρ=0,202, p=0,028), valamint szignifikáns, ám a gyenge szint alatt maradó korrelációt találtunk a politikai tájékozottság kapcsán (ρ=0,185, p=0,045). 4.4.4. A politikai-pszichológiai változók általános jellemzése: A bal-jobb 7-fokozatú önbesorolás skálán a résztvevők általában középen helyezték el magukat (M=4), a skálán való önelhelyezés szórása SD=1,33. A liberális-konzervatív és mérsékelt-radikális skálákon az átlageredmény szignifikánsan a konzervatív és a mérsékelt irány felé tolódik (liberális-konzervatív: t=-3,467, df=117, p=0,001, tesztérték=4; mérsékeltradikális: t=-4,509, df=117, p=0,000, tesztérték=4).
33
A kitöltők legerősebben az LMP-vel tudnak azonosulni (M=3,9), legkevésbé pedig a Jobbik-kal (M=2,15). A válaszok leginkább a Fidesz (SD=1,79) és a Jobbik (SD=1,65), legkevésbé pedig az MDF (SD=1,19) kapcsán szóródtak (4.7. számú táblázat). 4.7. számú táblázat: Politikai-pszichológiai változók jellemzői N
Minimum
Maximum
Átlag
SD
Bal-Jobb önbesorolás Liberális-Konzervatív önbesorolás Mérsékelt-Radikális önbesorolás
118 118 118
1 1 1
7 7 7
4,02 3,51 3,38
1,33 1,54 1,49
Azonosulás: FIDESZ Azonosulás: JOBBIK Azonosulás: LMP Azonosulás: MDF Azonosulás: MSZP Azonosulás: SZDSZ
118 118 118 118 118 118
1 1 1 1 1 1
7 7 7 7 6 6
3,03 2,15 3,93 2,43 2,53 2,35
1,79 1,65 1,51 1,19 1,39 1,34
A politikai érdeklődés, tájékozottság és fontosság kapcsán az átlagok meghaladják a skála középértékét, tehát a résztvevőkre általában jellemző, hogy érdekli őket a politika (M=3,47), fontos számukra (M=3,24) és tájékozottnak érzik magukat (M=3,27). A bal-jobb önbesorolás a liberális-konzervatív (r=0,658) és mérsékelt-radikális (r=0,410) önelhelyezéssel szignifikáns pozitív kapcsolatot mutat. A liberális-konzervatív skála ugyancsak pozitívan összefügg a radikalizmussal, ám a kapcsolat gyenge erősségű (r=0,228). A három skála közötti kölcsönös pozitív asszociáció azonban eltűnik, illetve a baljobb liberális-konzervatív összefüggés esetén legyengül, ha kiparciáljuk a politikai aktorokkal (pártok) való azonosulás mértékét (4.8. számú táblázat). 4.8. számú táblázat: Az ideológiai önbesorolás skálák kapcsolata a pártidentifikáció parciálását követően
Bal-Jobb
LiberálisKonzervatív
r p N
1 118
r p N
-,658** ,000 118
-,658** ,000 118
,410** ,000 118
1
,228* ,013 118
118
Kiparciált változók Politikai pártokkal való azonosulás : Fidesz, Jobbik, MDF, LMP, SzDSz, MSzP
Liberális- MérsékeltBal-Jobb Konzervatív Radikális
Liberális- MérsékeltBal-Jobb Konzervatív Radikális 1 118 ,415** ,000 110
,415** ,000 110
,022 ,814 110
1
-,159 ,094 110
118
A résztvevők 84%-a állítja, hogy részt vett a 2010-es országgyűlési választásokon, és 60%-uk meg tud nevezni olyan pártot, amelyhez közelebb állnak; harmincháromszor említették az LMP-t, huszonegyszer a Fidesz-KDNP-t, tizenkétszer a Jobbik-ot, hétszer az
34
MSZP-t, háromszor a Magyar Kétfarkú Kutya Párt-ot és egyszer-egyszer az MDF-et, SzDSz-t és önmagában a KDNP-t. 4.5. Eredmények 4.5.1. Reliabilitásvizsgálat/Itemanalízis: Első lépésben megvizsgáltuk, hogy működik-e tételsorunk egydimenziós skálaként, ha pedig igen, megállapítsuk a fordított tételeket. A reliabilitásvizsgálat eredménye alapján tizenöt, kizárólag előzetesen a baloldalhoz tulajdonított tétel bizonyult fordítottnak. A tételek átkódolása után az alacsony item-total korrelációval rendelkező itemek folyamatos szelekciójával négy kérdést tudtunk kizárni (6. számú melléklet) Az így előállt 45 tételes skála reliabilitás mutatója Crα=0,936, a tételek item-totál korrelációi r=0,232 és r=0,758 között mozogtak3. A megmaradt 45 tétel jól illeszkedett egymáshoz, és egyetlen dimenzióként értelmezhető volt. A baloldali tételek többsége fordítottnak bizonyult, illetve hármat ki kellett zárnunk az item-totál korrelációik alapján. Hét olyan baloldali tételt találtunk, amelyet nem kellett megfordítanunk, mert azok a jobboldali tételekkel jártak együtt (4.9. számú táblázat). Tartalmukat tekintve ezek a kérdések jórészt az állam gazdasági folyamatokban történő szerepvállalásáról, állami beavatkozásról szólnak. A skála iránya tehát a jobboldali tartalom felé mutat. 4.9. számú táblázat: Baloldali itemek, amelyek a jobboldali tételekkel jártak együtt
Jobboldali tételekkel asszociálódó (eredetileg) baloldali tételek 30. Több állami juttatásra van szükség, még ha több adóval is jár. 36. Az ország problémáit állami beavatkozással kell megoldani. 39. A gazdaság stabilitását állami beavatkozással kell biztosítani. 45. A trianoni kérdés nem kell, hogy napirenden legyen az aktuálpolitikában. 46. A munkahelyteremtés az állam feladata. 48. Az egyénnél fontosabb a közösség. 49. Nem lehet senkit elítélni azért, ha nem vállal gyereket.
Bár a reliabilitásvizsgálat eredménye alapján a tételek konzisztensek és jól korrelálnak egymással, a Cronbach-alfa mértéke túl magas, meghaladja a Crα=0,9-es értéket. A túl magas reliabilitást egyrészt a magas tételszám okozhatja. Minél több tétel alkot ugyanis egy skálát, szabályszerűen annál magasabb lesz a mutató értéke (Steiner és Norman, 2003). Másrészt a magas érték forrását képezheti a tételekben rejlő redundancia is, azaz hogy az itemek kicsit másképpen ugyan, de hasonló konstruktumra kérdeznek rá (Steiner és Norman, 2003). A mi
3
A reliabilitásvizsgálat bővebb eredményei a 6. számú mellékletben találhatóak.
35
esetünkben mindkét lehetőség fennállhat, mivel a kérdőív eredetileg 49, majd a tételszelekciót követően 45 itemet tartalmaz, amely viszonylag nagy szám egyetlen skálaként való alkalmazáshoz.
Mindemellett
lehetségesnek
tartjuk
a
tételekben
rejlő
valamennyi
redundanciát is, amely azonban nem lehet számottevő, ugyanis az első elővizsgálat és a tartalomelemzésben körvonalazódó kategóriák alapján is kiegyensúlyoztuk a tételsort külön figyelve arra, hogy egy dimenzió se legyen túlreprezentálva. A redundancia és az itemszám csökkentése érdekében további elemzésnek vetettük alá a tételeinket. 4.5.2. Faktorelemzés: Második lépésben a további adatredukció és az esetleges látens struktúra feltárása érdekében faktorelemzést hajtottunk végre. A lejtődiagram alapján kettő, maximum három látens dimenzió húzódik meg a tételeink mögött. A faktorelemzés során Maximum Likelihood módszert alkalmaztunk Varimax forgatással. Egyaránt lefuttattuk az elemzést két- és a háromfaktoros struktúrára is. 4.5.2.1. Kétfaktoros struktúra: Az elemzést lefuttatva a Kaiser-Meyer-Olkin adekvációs mutató kezdeti értéke KMO=0,801, a Bartlett-féle szfericitás pedig szignifikánsnak bizonyult (khi2=3156,83, df=990, p=0,000). A megmagyarázott variancia 33,2% volt. A 0,25 alatti kommunalitással rendelkező itemeket lépésenként kizártuk (a legalacsonyabb értékkel rendelkezővel kezdve). Így összesen kilenc tétellel tudtuk redukálni a kérdés-szettet (7. számú melléklet). Az itemszelekció végére a KMO-mutató értéke 0,836-ra, a megmagyarázott variancia pedig 41,5%-ra emelkedett. A forgatást követően a faktorok egyenként a variancia 22,7% és 11,8%-ot magyaráztak. Ezt követően azon tételeket, amelyek esetén az egyik faktoron felvett faktorsúly nem volt legalább kétszerese a másik faktoron felvett értéknek, kizártuk az elemzésből, hiszen nem egyértelműen illeszkednek egy faktorhoz. A következő lépésben már a szigorúbb, háromszoros szabály alapján vizsgáltuk meg a faktorsúly mátrixot. Egészen addig szűkítettük a szettet, amíg a bennmaradó tételek egyetlen faktoron jól súlyozódtak. Az így kapott struktúra adekvációs mutatója KMO=0,78, amely érték megfelelő. A Bartlett-féle szfericitás is teljesül (khi2=910,217, df=171, p=0,000). A megmagyarázott variancia 45%, a fakorok a forgatást követően 25,3% és 19,7%-ot magyaráznak. Az első faktor tartalmilag összetettebb; elsősorban a renddel, rendfenntartással, erős állami szerepvállalással kapcsolatos, valamint a kisebbségekhez való viszonyt kifejező 36
elemeket tartalmaz, ezért „Rend és intolerancia”-nak neveztük el. A második faktor tisztább képet mutat, vallással, vallásossággal és az egyház szerepével kapcsolatos elemeket tartalmaz. Egyedül az utolsó, és egyben legkisebb súllyal rendelkező tétel tér el valamelyest tartalmilag a faktortól (4.10. számú táblázat). 4.10. számú táblázat: Faktorsúlymátrix a forgatást követően Faktorok Rend és intolerancia K4 A cigánybűnözés komoly probléma Magyarországon K19 A lopásért több börtön kéne, hogy járjon. K21 A kisebbségnek kötelessége alkalmazkodni a többséghez. K8 A gazdasági problémákban nagy a zsidóság szerepe. K46 A munkahelyteremtés az állam feladata. (B) K5 Az államnak támogatnia kell a bevándorlók letelepülését. (B) K11 Egy szülőnek alapvető feladata az engedelmességre és fegyelemre nevelés. K18 Aki munkára alkalmas, de nem dolgozik, az ne kapjon segélyt. K16 Mindenki nyerhet azzal, ha különböző kultúrák együtt élnek. (B) K44 Szigorú jogrendre van szükség. K36 Az ország problémáit állami beavatkozással kell megoldani. (B) K22 Fontosabb a jövő, mint a hagyományokhoz való ragaszkodás. (B) K28 Vallás nélkül az ember élete nem teljes. K37 Az ember nem Isten teremtménye, hanem az evolúció során fejlődött ki. (B) K47 Társadalmi kérdésekben fontos az egyház szerepvállalása. K7 Az abortusz elfogadható megoldás a nem kívánt terhesség megszüntetésére. (B) K35 Az egyháznak nincs keresnivalója a politikában. (B) K20 Az államnak támogatnia kell a nagycsaládokat. K10 A nemzeti jelképeket nem szabad a politikába belekeverni. (B)
,730 ,733 ,707 ,701 ,662 -,538 ,645 ,614 -,556 ,551 ,543 -,504 ,175
-,138 ,108
Vallás
-,219 ,146 -,181 ,188 -,174 ,172 -,848 ,804 -,726 ,735 ,637 -,615 ,543
Az így létrejött faktorokat reliabilitásvizsgálatnak vetettük alá, hogy megnézzük, mennyire megbízhatóan mérnek. Az első faktor reliabilitásmutatója Crα=0,836. A skála megbízhatóan mér, és minden item megfelelően illeszkedik. Az item-totál korrelációk r=0,435 és r=0,644 közötti tartományban mozognak. A második faktor értékei is kiválóak, a Crα=0,837, az item-total korreláció r=0,412 és r=0,786 között változnak. 4.5.2.2. Háromfaktoros struktúra: A 45 itemből álló változó-szettel lefuttatva a statisztikai próbát az adekvációs és a szfericitás mutató értéke megegyezett a kétfaktoros elemzés eredményeivel (KMO=0,801, (khi2=3156,83, df=990, p=0,000). A megmagyarázott variancia kezdeti értéke 42%. A kommunalitás értékei alapján (0,25-öt el nem érő itemek) hat lépésben tudtuk redukálni a tételeket (7. számú melléklet).
37
Az alacsony kommunalitással rendelkező tételek eltávolítását követően az adekvációs mutató KMO=0,827-re emelkedett, a megmagyarázott variancia értéke 46,2%. A kétfaktoros struktúra létrehozása esetén alkalmazott eljárással kivettük azokat a tételeket, amelyek nem súlyozódtak egyértelműen egy faktoron. Összesen tizenkét item maradt benn a végső struktúrába. A faktorstruktúra adekvátnak bizonyult (KMO=0,707). A három faktor együttesen a variancia 58%-át magyarázza meg, a forgatást követően egyenként 22%, 21% és 15%-ot. Az első faktor tartalma a már kétfaktoros megoldásban is önálló faktorként megjelenő vallás. A harmadik faktor ugyancsak az előbbi struktúrában is megjelenő tolerancia elemeit foglalja magába, mint a bevándorlók letelepedésének segítése, vagy a kulturális keveredés előnyei. A második faktor egy új tartalmat ragad meg; a gazdaságot, valamint az állami szerepvállalást, ami azonban már az előző elemzésben is előkerült. A három faktort a következőképpen neveztük el: Vallás (negatív faktor), Gazdaság, Tolerancia (4.11. számú táblázat). 4.11. számú táblázat: Faktorsúlymátrix a forgatást követően Faktorok Vallás K37 Az ember nem Isten teremtménye, hanem az evolúció során fejlődött ki. (B) K28 Vallás nélkül az ember élete nem teljes. K7 Az abortusz elfogadható megoldás a nem kívánt terhesség megszüntetésére. (B) K35 Az egyháznak nincs keresnivalója a politikában. (B) K36 Az ország problémáit állami beavatkozással kell megoldani. (B) K39 A gazdaság stabilitását állami beavatkozással kell biztosítani. (B) K24 A vidéki kistelepüléseket, falvakat, tanyákat támogatni kell. K30 Több állami juttatásra van szükség, még ha több adóval is jár. (B) K6 A társadalmi változtatásoknál figyelembe kell venni a hagyományokat és a tradíciókat. K5 Az államnak támogatnia kell a bevándorlók letelepülését. (B) K16 Mindenki nyerhet azzal, ha különböző kultúrák együtt élnek. (B) K18 Aki munkára alkalmas, de nem dolgozik, az ne kapjon segélyt.
Gazdaság
Tolerancia
-,861 ,811
,149
-,180 ,174
,628
-,131
-,232 ,767 ,757 ,665 ,654 ,623
,137
-,113
,879
-,168
-,252 -,231 ,149 ,129 -,169 ,817 ,782 -,523
A Vallás faktor fordított tartalmú, a „nem vallásosságot” jeleníti meg, tehát klasszikusan baloldali értéktartalmú. A Gazdaság és a Tolerancia faktorok is ugyancsak baloldali tartalmat ragad meg, tehát minél magasabb pontszámot ér el valaki a faktoron, annál inkább támogatja az állami beavatkozást és annál inkább toleráns. Ismételten megvizsgáltuk, hogyan működnek skálákként a faktorok. A Vallás faktor esetén a Crα=0,823, tehát megbízható a skála. Az item-totál korrelációkat tekintve is
38
elfogadható értékeket kaptunk (r=0,452 – r=0,773). A Gazdaság faktor alá csoportosuló tételek is megbízhatóan mérnek (Crα=0,744), az itemek mind jól illeszkednek, az item-totál korreláció értékei r=0,418 és r=0,628 között ingadoznak. A Tolerancia faktor esetén a reliabilitásmutató értéke valamivel alacsonyabb (Crα=0,58). A 18. tétel item-totál korrelációja r=0,278, amely érték bár alacsony, elfogadható. Ha eltávolítanánk a skálából, a Cronbach Alfa értéke 0,66-ra emelkedne, azonban két tételre csökkenne a skála. A legmagasabb itemtotál korrelációval rendelkező tétel értéke sem kimagasló r=0,487. 4.5.2.3. Faktorelemzés összegzése: Megvizsgálva mind a két-, mind a háromfaktoros struktúrát, az eredmények és a faktorok értelmezhetősége miatt a háromfaktoros megoldást találjuk alkalmazhatóbbnak. A faktorok jobban értelmezhetőek, tisztán elkülönülnek, és egyértelmű konstruktumot ragadnak meg. Mindemellett a megmagyarázott variancia hányada is számottevően magasabb. Bár a harmadik faktor reliabilitása valamivel alacsonyabbnak bizonyult, a Crα=0,58 még mindig elfogadható. Az alacsony reliabilitást ugyanis valószínűleg az alacsony tételszám okozza. Az alfaktorok és a skála összefüggését megvizsgálva kiderül, hogy a Vallás alfaktor függetlennek bizonyul a teljes skálától (r=-0,085), míg a Gazdaság faktorral erős pozitív asszociációt mutat (r=0,659), a Tolerancia faktorral pedig negatív, de gyenge korrelációban áll (r=-0,279). A további elemzések során – tekintettel arra, hogy a skála egyetlen dimenzióként is működik –, a teljes tétel-szettet mint skálát is alkalmazzuk, illetve külön-külön a három faktorral is megvizsgáljuk az összefüggéseket. 4.5.3. A skálák kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal 4.5.3.1. Ideológiai önbesorolás: Vallás alfaktor: A vallásosság szignifikáns kapcsolatot mutat mind a bal-jobb (r=0,299), mind a liberális-konzervatív (r=-0,38) önbesorolás skálával. Az utóbbival erősebb asszociációban áll. Az eredmény alapján minél kevésbé vallásos valaki, annál valószínűbb, hogy a bal- és a liberális oldalra helyezi magát. Amennyiben azonban kiparciáljuk az egyes pártokkal való azonosulás mértékét, a bal-jobb önbesorolással eltűnik a korreláció, a liberáliskonzervatív skálával azonban megmarad, de egy tizedet lecsökken (4.12. számú táblázat).
39
Gazdaság alfaktor: Az állami beavatkozás támogatása közepes erősségű kapcsolatban áll ugyancsak a bal-jobb (r=0,433) és a liberális-konzervatív (r=0,367) önbesorolással. A pártazonosulás kiszűrését követően a korrelációs együttható érétke gyengére csökken a baljobb skála (r=0,211) és eltűnik a liberális-konzervatív esetén (4.12. számú táblázat). Tolerancia alfaktor: A tolerancia mindhárom önbesorolással negatív asszociációban áll. Minél toleránsabb tehát valaki, annál valószínűbb, hogy baloldalinak (r=-0,347), liberálisnak (r=-0,347) és mérsékeltnek (r=-0,201) tartja magát. A politikai pártokkal való parciális korreláció elvégzése után a kapcsolat mindhárom skála esetén eltűnik (4.12. számú táblázat). Össz-skála: A teljes skála erős kapcsolatban áll a bal-jobb önelhelyezéssel (r=0,677), és közepes asszociációt mutat a liberális-konzervatív (r=0,536), valamint gyengét a mérsékeltradikális (r=0,372) skálákkal. A parciálást követően a liberális-konzervatív és a mérsékeltradikális elhelyezéstől függetlenné válik, és a bal-jobb önbesorolással is gyengére csökken a korrelációs együttható értéke (4.12. számú táblázat). A bal-jobb szemantikus differenciálon való önelhelyezés és az alfaktoraink, valamint a teljes skála csak a pártidentifikáció moderáló hatása révén mutatnak kapcsolatot. A politikai pártokkal való azonosulás kiszűrését követően a kapcsolat eltűnik, vagy gyengére redukálódik. Ugyanez érvényes a liberális-konzervatív és a mérsékelt-radikális skálákra is, kivéve a vallás tekintetében, ahol a parciálást követően is megmaradt a konzervativizmussal való összefüggés. 4.12. számú táblázat: Az alfaktorok és a teljes skála kapcsolata az ideológiai dimenziókon való önbesorolással LiberálisKonzervatív
Mérsékelt- Kiparciált Liberális- MérsékeltRadikális változók Bal-Jobb Konzervatív Radikális
Vallás
r p N
-,299** ,001 118
-,380** ,000 118
-,032 ,735 118
Gazdaság
r p N
,433** ,000 118
,367** ,000 118
,131 ,157 118
r Tolerancia p N
-,347** ,000 118
-,347** ,000 118
-,201* ,029 118
r Össz-skála p N
,677** ,000 118
,536** ,000 118
,372** ,000 118
Politikai pártokkal való azonosulás mértéke: Fidesz-KDNP, Jobbik, MDF, LMP, SzDSz, MSzP
Bal-Jobb
-,078 ,413 110
-,282* ,003 110
,070 ,464 110
,211* ,025 110
,124 ,192 110
-,090 ,348 110
-,123 ,197 110
-,131 ,170 110
,064 ,503 110
,343** ,000 110
,184 ,053 110
,025 ,796 110
40
A többváltozós regresszióelemzés alapján (F(7,110)=31,5, p=0,000) a különböző pártokkal való identifikáció mértéke együttese a bal-jobb önbesorolás varianciájának 63%-át jósolja be. Ezen felül a Gazdaság faktor a hozzá további 1%-ot, amelynek beta értéke (beta=0,143, t=2,26, p=0,025) pozitív. 4.5.3.2. Pártidentifikáció: Vallás alfaktor: A vallásosság kapcsolatban áll a Fidesz-szel (r=-0,332), LMP-vel (r=0,26), MSzP-vel (r=0,24) és SzDSz-szel (r=0,211) való azonosulás mértékével. Minél vallásosabb valaki, annál valószínűbb, hogy egyetért és azonosul a Fidesz-szel, ám annál kevésbé az LMP-vel, MSzP-vel és SzDSz-szel. Mind a négy esetben a korreláció mértéke azonban gyenge (4.13. számú táblázat). Gazdaság alfaktor: A gazdaság faktor az MDF-et kivéve minden párttal mutat kapcsolatot. A korrelációs együttható mértéke egyik esetben sem éri el a közepes szintet. A Fidesz és a Jobbik esetén pozitív a kapcsolat, tehát az állami beavatkozás támogatásával függ össze. Az LMP, az MszP és az SzDSz esetén az asszociáció ellentétes (4.13. számú táblázat). Tolerancia alfaktor: A tolerancia esetén sem érik el az együtthatók a közepes erősséget. A Jobbikkal negatív, míg az LMP-vel, MDF-fel, MSzP-vel és SzDSz-szel pozitív a kapcsolat iránya (4.13. számú táblázat). Össz-skála: A teljes skála minden párttal mutat asszociációt. A Fidesz és a Jobbik esetén pozitív és közepes mértékű a korreláció, míg az SzDSz-szel ugyancsak közepes, de negatív irányú. Az LMP, MDF és MSzP negatív és gyenge erősségű kapcsolatban áll a skálával (4.13. számú táblázat). 4.13. számú táblázat: Az alfaktorok és a teljes skála kapcsolata az ideológiai dimenziókon való önbesorolással FIDESZ
MDF
MSZP
-,116 ,211 118
**
,260 ,004 118
-,039 ,675 118
**
,240 ,009 118
,211* ,022 118
,386** ,000 118
,263** ,004 118
-,262** ,004 118
-,147 ,113 118
-,229* ,013 118
-,380** ,000 118
Tolerancia
r p N
-,152 ,101 118
-,380** ,000 118
,283** ,002 118
,187* ,043 118
,174 ,059 118
,304** ,001 118
Össz-skála
r p N
,554** ,000 118
,535** ,000 118
-,345** ,000 118
-,261** ,004 118
-,380** ,000 118
-,521** ,000 118
Vallás
r p N
**
-,332 ,000 118
Gazdaság
r p N
JOBBIK
LMP
SZDSZ
41
4.5.4. Klaszterelemzés Klaszterelemzéssel megvizsgáltuk, hogy a három alfaktoron felvett faktorszkórok alapján milyen klaszterekbe, csoportokba sorolódnak a vizsgálatban résztvevő személyek. KMeans módszerrel négy klasztert különítettünk el. A végső klaszter középpontok a következőképpen alakultak (4.1. számú ábra): 1) Az első klaszterbe olyanok tartoztak, akik átlagosan vallásosak, nem támogatják az állami beavatkozást és intoleránsak (26 személy). 2) A második csoportot azok a személyek alkották, akik nagyon vallásosak, átlagosan támogatják az állami beavatkozást és nagyon toleránsak (20 személy). 3) A harmadik kategóriába olyan személyek kerültek, akik átlagosan vallásosak, nagyon támogatják az állami beavatkozást és erősen intoleránsak (35 személy). 4) A negyedik klasztert a nem vallásosság, a tolerancia és az állami beavatkozás elutasítása jellemezi (37 személy). 4.1. számú ábra: Végső klaszter-középpontok
A Vallás faktoron felvett érték alapján az 1. és a 3. klaszter nem különbözik egymástól szignifikánsan. (p=0,757). A Gazdaság tekintetében a 2. és 4. klaszterbe tartozók vesznek fel hasonló, átlag közeli értéket (p=0,316). A Tolerancia mértéke egyértelműen differenciál a csoportok között, mindegyik klaszter szignifikánsan eltér a többitől a Tolerancia skála értéke alapján. (A klaszterelemzés részletes adatait az 8. számú melléklet tartalmazza).
42
4.5.5. Klaszterek demográfiai jellemzői és kapcsolatai politikai-pszichológiai változókkal 4.5.5.1. Demográfiai jellemzők Nem: Minden klaszterben több a női kitöltő, mint a férfi. A arányaiban a legtöbb férfi a 4. klaszterben található, ahol a klaszter 40%-át teszik ki, míg a 2. klaszterben csak a résztvevők 25% férfi. Az 1. és 3. klaszterekben 35% körül vannak jelen. A khi2-próba azonban nem mutat szignifikáns különbséget a csoportok nemi aránya között. Életkor: Az egyszempontos varianciaanalízis alapján a klaszterek nem térnek el szignifikánsan az életkor alapján. Végzettség: A középfokú végzettséggel rendelkezők legnagyobb hányada (39%) a 3. klaszterbe tartozik. 26%-uk a negyedik klaszterbe sorolódik be, míg 17-17% az 1. és 2. klaszterbe került. A felsőfokú végzettségűek 35%-a a 4. klaszterben található. Körülbelül 2525%-uk az 1. és 3. klaszterekbe tagozódik, a maradék 15% pedig a 2. klaszterbe. Az egyetlen alsófokú végzettséggel rendelkező résztvevő a klaszterhez tartozik. A khi2-próba itt sem mutat szignifikáns különbséget. Lakóhely: A falusiak 42%-a a 3. klaszterben található meg. 25-25% a 2. és 4. klaszterekben van, és csak 8%-uk került az 1. klaszterbe. A városiak és a fővárosiak is elsősorban a 3. és 4. klasztert alkotják. Szignifikáns különbség nincs a klaszterek között a lakóhely alapján. 4.5.5.2. Politikai-pszichológiai jellemzők Jobb-bal önbesorolás: Szignifikáns különbség van a klaszterek között a skálán való önelhelyezés tekintetében (F(3,114)=8,883, p=0,000). A Tukey-féle utóelemzés alapján a 4. klaszterbe tartozó személyek szignifikánsan közelebb helyezik el magukat a dimenzió baloldali végpontjához. Liberális-konzervatív önbesorolás: Szignifikáns különbség van a klaszterek között a skálán (F(3,114)=8,2, p=0,000). A Tukey-féle utóelemzés alapján a 4. klaszterbe tartozó személyek szignifikánsan közelebb helyezik el magukat a dimenzió liberális végpontjához. Mérsékelt-radikális önbesorolás: Tendenciaszintű különbség mutatható ki a klaszterek között (F(3,114)=2,5, p=0,064). A 2. és a 3. klaszterek különböznek egymástól a radikalizmus alapján (p=0,059). A 2. klaszterbe tartozók a legkevésbé radikálisak (M=2,7), míg a 3. klaszter képviselői a leginkább (M=3,7). Azonosulás a politikai pártokkal: Az MDF kivételével minden párt esetén szignifikáns különbség mutatkozik az identifikáció tekintetében a csoportok között (4.14.
43
számú táblázat). A Fidesz és a Jobbik esetén nem teljesült a szóráshomogenitás, így robusztus próbát alkalmaztunk. 4.14. számú táblázat: ANOVA eredménye (klaszterek különbsége a pártkötődés alapján) Szóráshomogenitás Levene-teszt
df1 df2
Egyszempontos VA p
df1
df2
F
P
FIDESZ JOBBIK LMP
4,41 8,07 ,760
3 3 3
114 ,006 114 ,000 114 ,519
3 3 3
55,54 54,5 114
7,2 4,39 3,94
,000 ,008 ,010
MDF MSZP SZDSZ
1,44 ,10 1,10
3 3 3
114 ,236 114 ,961 114 ,353
3 3 3
114 114 114
1,44 2,94 6,89
,234 ,036 ,000
Az utóelemzések alapján a 4. klaszterbe tartozó személyek szignifikánsan kevésbé azonosulnak a Fidesszel, mint a 2. és 3. klaszter tagjai. A Jobbik esetén ugyancsak a 4. klaszter mutatja a legalacsonyabb kötődést, míg a legmagasabbat ez esetben is a 3. klaszter, ám a 2. klaszterhez képest is szignifikáns a különbség. A 1. klasztertől tendenciaszinten tér el a 4. klaszter a Jobbik kapcsán. Az LMP, MSzP és SzDSz esetén ugyancsak a 4. és a 3. klaszterek térnek el szignifikánsan, az esetben azonban fordított irányú a különbség, vagyis a 4. klaszter mutatja az identifikáció legnagyobb mértékét. Az SzDSz esetén az 1. klasztertől is szignifikáns eltérést mutat (4.2. számú ábra). (Az utóelemzések részletes adatai a 9. számú mellékletben találhatóak.) 4.2. számú ábra: A klaszterek pártokkal való azonosulásának átlagértékei
44
A politikával való foglalkozás mértékében nem volt szignifikáns különbség az egyszempontos varianciaanalízis alapján a klaszterek között.
5. EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE
5.1. A TÉTELSZELEKCIÓ ÉS A FAKTORELEMZÉS ÉRTÉKELÉSE: A második elővizsgálat elsődleges célja az volt, hogy az első elővizsgálat és a tartalomelemzés eredményeiből kiindulva létrehozzunk egy jól működő skálát, amely alkalmas a bal-jobb ideológia tartalmának felmérésére. A faktorelemzés három egyértelmű dimenziót különített el, amelyek együttesen tizenkét tételt tartalmaztak. A három alfaktor egyenként a bal-jobb ideológia klasszikus tartalmi elemeit ragadják meg; 1) vallásosság valamint az egyház szerepvállalása a politikában, illetve ezek elutasítása, 2) az állami beavatkozás a társadalmi- és gazdasági folyamatokba, 3) kisebbségekkel, a társadalom elesett tagjaival szembeni tolerancia, illetve annak hiánya. Az itemanalízis alapján az összes tételből képzett skála is jól mér, konzisztensek a tételek, ám a megbízhatóság mutatójának értéke túl magas, amelyért elsősorban feltehetően a tételszám a felelős (kisebb mértékben lehetséges a redundancia hatása is). A faktorok és a skála kapcsolatának feltérképezése azonban meglepő eredményeket hozott. A Vallás független a teljes skálától, pedig az eddigi empirikus kutatások alapján a klasszikus jobboldali ideológia részét képezi a vallás. Mivel a Vallás fordított tartalmú faktor, erős negatív korrelációt vártunk, amely azonban nulla körüli, tehát nem találtunk lineáris kapcsolatot. Fontos észrevennünk, hogy a faktort tartalmazó összes tétel szerepel a teljes skálában is, amelynek Cronbach Alfa mutatója kiugróan magas. Itt ismét a tételszám problémája merül fel, ugyanis előfordulhat a próba jellegéből adódóan, hogy a valójában részben független konstruktumot mérő skálák együttesen jól és konzisztensen mérnek pusztán a magas kérdésszám miatt (Steiner és Norman, 2003). Ezzel szemben az állami beavatkozást megtestesítő Gazdaság faktor erős asszociációban állt a jobboldal irányába mutató teljes skálánkkal. Azaz a klasszikusan baloldalinak tartott konstruktum a mi esetünkben a jobboldali tételekkel mutat kapcsolatot. Több kutatás (Golec, 2001) is igazolta ezt az eredményt, miszerint a posztkommunista országokban a gazdasági bal-jobb dimenzió ellentétesen működik.
45
A Tolerancia faktor esetén az elvárásoknak megfelelő eredményt kaptunk, tehát az összskálával ellentétes irányú kapcsolatot mutat, azaz minél inkább elfogadó a személy a kisebbségekkel,
bevándorlókkal
szemben,
annál
valószínűbb,
hogy
alacsonyabb
összpontszámot ér el a teljes skálán. A faktorok és az összskála eredményei és összefüggései alapján a kutatás jelenlegi állásában a faktorok alkalmazását tartjuk megalapozottnak. Több faktorszámú struktúrát is kipróbálva a Vallás és Tolerancia alfaktorok robusztusan megjelentek, ahogyan a Gazdaság faktor jellemző elemei is. Mindemellett fontosnak tartjuk, hogy továbbra is kiterjesszük a kutatást és a tételek bemérését, ugyanis bár a minta-elemszám alkalmas faktorstruktúra feltárására, teljesen megbízható adatokat egy nagyobb mintán való elemzés révén kaphatnánk. 5.2. FŐBB EREDMÉNYEK A POLITIKAI-PSZICHOLÓGIAI VÁLTOZÓK ÉS A FAKTOROK TEKINTETÉBEN A bal-jobb önbesorolás skálán a válaszadók átlagosan a középponton helyezik el magukat. Ez az eredmény önmagában érdekesnek bizonyul, mindamellett, hogy az általunk a skálával szemben felvetett legfontosabb kritikára hívja fel a figyelmet. A kérdőívben kvalitatív adatokat is lekérdeztünk, ugyanis minden résztvevőnek meg kellett indokolnia az önelhelyezését. Egyelőre ezen kvalitatív adatok feldolgozása még folyamatban van, így a dolgozat keretein belül erről még nem tudunk beszámolni. A másik két önelhelyezést tekintve a minta szignifikánsan a liberális és a mérsékelt oldal felé tolódik. Ennek oka lehet a megfelelési hatás (például a „radikális” szó még mindig hordoz negatív konnotációkat), de a mintából adódó torzítás is. A jelenséggel kapcsolatban állhat az a megfigyelés, hogy a kitöltők leginkább az LMP-vel tudnak azonosulni, és őket említik a legtöbben, mint közel álló pártot is. A politikai ideológiák mentén való önelhelyezések összefüggései kapcsán is fontos eredményeket kaptunk, ugyanis a pozitív asszociációk eltűnnek – illetve legyengülnek a baljobb, liberális konzervatív skála esetén –, amint kiszűrjük a pártidentifikációt. Az eredmények azt mutatják, hogy a skálákon való önelhelyezés elsősorban nem az ideológiával való egyetértés mértékét fejezi ki, hanem az adott politikai kontextusban és történeti időben értelmezhető politikai pártokkal való azonosulást méri. A kapcsolatok a skálák között pedig csak látszatkorrelációk vannak, amelyeket a pártidentifikáció mint harmadik változó mediál. A faktorok és ugyanezen politikai változók kapcsolatát tekintve megegyező eredményeket kaptunk, tehát az önbesorolás és a faktorok kapcsolata adott pártokkal való egyetértés és szimpátia bekapcsolódása révén mutatható ki. Kivételt képez azonban a Vallás
46
faktor, amely a pártazonosulás kiparicálását követően is asszociációban marad a liberáliskonzervatív dimenzióval. Azaz akik a skála liberális pontjához közelebb helyezték magukat, kevésbé vallásosak. Felmerül, hogy a vallás egy olyan esszenciális dimenzió a konzervativizmus tekintetében, amely nem jelenik meg a bal-jobb ideológia lényegi tartalmában. Ezen eredmény rámutathat arra, hogy miért kell óvatosan bánnunk a bal-jobb, liberális-konzervatív dimenzió egymásnak való közvetlen megfeleltetésével. Egyetlen eredményből természetesen nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, viszont világosan látható belőle kutatási kérdésünk relevanciája, Kutatásunk egyik legfontosabb elemének a klaszterelemzésből kialakuló képet tartjuk. Az elemzés alapján kibontakozó válaszadói mintázatok, csoportok rámutatnak arra, hogy az emberek vélekedései nem konzisztensek a tudomány által klasszikusan megállapított ideológiai jellemzőkkel. A klaszterek egyes faktorok mentén való elhelyezkedése rávilágít arra, hogy az emberek ellentmondás-mentesen képesek az élet bizonyos területein jobb-, míg más területein baloldali módon gondolkodni, értékeket képviselni. A 3. klasztert kimagaslóan jellemzi a nem vallásosság és az erős intolerancia, valamint inkább támogatják az állami beavatkozást a gazdaságba. Ez alátámasztja az irodalomban a gazdasági és a kulturálisideológiai bal- és jobboldal eltéréseiről kialakult képet (Golec, 2001). E klaszter tagjai szignifikánsan a jobboldali végpont felé tolódnak az önelhelyezés során. Ez az adat is ismét azt az eredményt látszik igazolni, hogy a vallás nem fontos eleme jelenleg Magyarországon a jobboldali ideológiának. Ezzel szemben a 2. klaszter képviselőit egyszerre jellemzi a nagyon erős vallásosság az egyik póluson, míg a tolerancia és elfogadás magas szintje a másik oldalon, és végül a gazdasági kérdésekben átlagos szinten támogatják az állami beavatkozást. A bal-jobb önbesorolás esetén ezt a klasztert a középpont jellemzi, azaz nem tolódnak el egyik pólus felé sem. Ezen vegyes klaszterek ismeretének fényében felmerül ismét a kérdés; mit jelent a középpont? Hogyan kell értelmeznünk a vizsgálatok során azokat a személyeket és adataikat, akik középre helyezik magukat a skálán? Vajon arról van szó, hogy ezek a személyek nem képesek elhelyezni magukat e dimenzión, mivel az ideológiával vagy talán az ideológiai oldalakat képviselő pártokkal nem összeegyeztethető módon gondolkodnak? Ezen eredmények ismeretében és erősítése érdekében idézzük az egyik kitöltő visszajelzését, amely jól szemléltetheti a 2. klasztert reprezentáló személyek gondolkodását „Nem tudom, mennyire fogjátok tudni elkülöníteni, hogy valaki a magánéleti kérdésekben konzervatív, vagy azt rá akarná kényszeríteni másokra is (mondjuk a politikán keresztül). Én pl. nagyon konzervatívan és mereven gondolkozom több dologról, pl. abortusz stb., de azt
47
alapvetőnek tartom, hogy el legyen választva pl. az egyház és az állam, és attól, hogy én élek valahogy, nem kell másoknak is így tennie.”
Legfontosabb eredményeink bemutatását követően a kutatásunk fő konklúziója, hogy egyetlen tétellel mérve egy teljes konstruktumot könnyen félrevezethető eredményeket kaphatunk. Az ideológiák szerveződését, az emberek szociális reprezentációját különböző főbb tartalmakat (mint pl. vallás, tolerancia, gazdaság vagy akár a rend) megragadó, attribútumokat és értékeket tartalmazó kérdéssorral mérhetjük csak fel, ugyanis az emberek nem egységesen képviselik az élet különböző területein a bal- és jobboldali ideológiát. Mindemellett a tudományos közösség előszeretettel alkalmazza a bal-jobb önbesorolást mint eszközt, amely nyilvánvalóan megbízhatóan és érvényesen mér egy konstruktumot, amelyről nem tudjuk biztosan, hogy mi is valójában a tartalma (valószínűleg pártidentifikáció).
Ám
mivel
ennyire
elterjedten
használják
e
mérőeszközt,
elengedhetetlennek tartjuk, hogy tisztázódjon, mit és hogyan mér, valamint hogy egyes emberek számára mit jelent az, hogy a végpontra helyezik magukat, és még inkább, ha középre.
6. KORLÁTOK A kutatás legjelentősebb korlátját a második elővizsgálatban felhasznált minta elemszáma és demográfia jellemzői határozzák meg, melyek hatására a minta nem teljesíti a reprezentativitás elvárásait. Ezt tehát mindenképpen figyelembe kell vennünk az adatok értékelésénél és a belőlük való következtetések levonásánál. Mindemellett fontos kiemelnünk, hogy az asszociáció-elemzés során, amely a második elővizsgálatban alkalmazott mérőeszköz fontos alapjául szolgált, kettő országos reprezentatív mintával dolgoztunk. Az elővizsgálatok során azonban szembesültünk a pszichológus hallgatók esetében oly gyakran jellemző erőforrás-hiánnyal, amely következtében nem tudtunk reprezentatív mintát felhasználni. A skálafejlesztés későbbi lépései során legfontosabbnak az iskolai végzettség tekintetében felmerülő korlátok leküzdését tartjuk, amelyet a közeljövőre érvényes célunknak tekintünk.
7. DISZKUSSZIÓ ÉS KITEKINTÉS
Bár a második elővizsgálat bíztató eredményekkel zárult a faktorstruktúrát és a skála működését illetően, a skálaszerkesztés folyamatát egyáltalán nem tekintjük lezártnak. A 48
következő lépésben a tételek újabb bemérésére és csökkentésére, valamint a skála ismételt validálására fogjuk helyezni a hangsúlyt. Igen fontosnak tartjuk, hogy a lehetőségek fényében esetleg reprezentatív mintán is felvegyük tételsorunkat, illetve bevonjunk speciális csoportokat a felvételbe, mint például politológusok, politikai szereplők. Az utóbbi csoport tagjai a korábbi kutatások (Castles és Mair, 1984; Bakker, 2009) felhasználásának előnyein túl a validálást is igen nagy mértékben mozdíthatnák elő, egyúttal feltehetően igen érdekes eredményeket is szolgáltatva. Mint már fent említettük, a Politikai Ideológia Kutatócsoport fontos, de nem egyetlen célkitűzése egy hatékony és jól működő mérőeszköz kifejlesztése. A kutatássorozat további tervének részét képezi az ideológiák témakörének minél mélyebb és alaposabb körüljárása számos különböző (mind kvantitatív, mind kvalitatív) technika és módszer felhasználásával. Kiemelten fontos célunknak tekintjük a politikai ideológiák kialakulásának, változásának és fennmaradásának, valamint a kapcsolódó ok-okozati összefüggéseknek a feltárását; elsősorban a – mint láthattuk, térségünkben leginkább releváns – bal-jobb dimenzióra koncentrálva. Ennek keretében igen fontos célunk az újonnan fejlesztett skála pszichológiai korrelátumokkal való összevetése; összefüggések feltárása a bal-jobb dimenzió és a szociális dominancia orientáció, a lezárás iránti igény, a nyitottság vagy a változásokkal szembeni ellenállás között. Nem utolsó sorban pedig – ahogy azt már korábban is hangsúlyoztuk – célunk a különböző kontextuális, történelmi és idői tényezők szerepének feltárása, mint a család és szocializáció, a pártidentifikáció, az aktuális politikai rendszer és kultúra, a múlt, valamint egyénit tényezők, amelyek elidegeníthetetlen részét képezik az ideológiák lecsapódásának. Végül pedig szeretnénk a fent jelzett kutatási céljainkat – természetesen a mérőeszközök megfelelő adaptációját követően – nemzetközi, elsősorban Közép-Kelet Európán belüli összehasonlításokra kiterjeszteni. Meggyőződésünk, hogy a térség és az időpont rendkívül izgalmas körülményeket kínál ehhez, amelyek kiaknázását fontos feladatnak és egyben izgalmas kihívásnak tekintjük. Az eddigieket összegezve tehát kutatócsoportunk tevékenységének legfontosabb relevanciáját abban látjuk, hogy egy átfogó és hosszú távú kutatási perspektívával rendelkező vizsgálatsorozatot kezdtünk meg, amely sikere esetén hozzájárulhat a politikatudomány és a politikai/szociálpszichológia vonatkozó területén mutatkozó hiány betöltéséhez; valamint új, módszertani és elméleti szempontból érdekes és hasznos eredmények eléréséhez.
49
8. FELHASZNÁLT IRODALOM Altemeyer, B. (1981). Right-wing authoritarianism. Winnipeg, Canada: University of Manitoba Press. Altemeyer, B. (1988). Enemies of freedom: Understanding right-wing authoritarianism. San Francisco: Jossey-Bass. Altemeyer, B. (1996). The authoritarian specter. Harvard University Press. Amass, T. (2004). Empirical evaluation of political ideology as motivated social cognition. Honors Thesis, Politics Department, New York University, 2004 April. Angelusz R., Tardos R. (1992). Hitek, pártok, politikák: Ideológiai átrendeződések Magyarországon. Világosság 33(3), 161-174. Angelusz R., Tardos R. (2001a). A bal-jobb és a liberális-konzervatív tengely. In Simon J. (szerk.), Ezredvégi értelmezések a demokráciáról, politikai kultúráról - a bal- és jobboldalról (pp. 291-309). Budapest: VUK. Angelusz R., Tardos R. (2001b). A bal-job és a liberális-konzervatív változások a két tengely jelentésében és jelentőségében Magyarországon. In Simon J. (szerk.), Ezredvégi értelmezések a demokráciáról, politikai kultúráról - a bal- és jobboldalról (pp. 391409). Budapest: VUK. Angelusz R., Tardos R. (2005): Ideológiai pluralizmus és politikai tagolódás. In Sándor P., Vass L. (szerk.), Magyarország politikai évkönyve 2004-ről (pp. 143-173). Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány. Bakker, R. (2009): Re-measuring left–right: A comparison of SEM and Bayesian measurement models for extracting left–right party placements. Electoral Studies, 28, 413–421. Bell, D. (1960). The end of ideology. Glencoe, IL: Free Press. Bobbio, N. (1996). Left and right: The significance of a political distinction. Chicago, IL: University of Chicago Press. Butler, D., Stokes, D. (1969). Political change in Britain: Forces shaping electoral choice. London: Macmillan. Carney, D. R., Jost, J. T., Gosling, S. D., Potter, J. (2008). The secret lives of liberals and conservatives: Personality profiles, interaction styles, and the things they leave behind. Political Psychology, 29(6), 807-840. Castles, F. G., Mair, P. (1984). Left-right political scales: Some ‘expert’ judgements. European Journal of Political Research 12, 73–88.
50
Cochrane, C. (2010). Left/Right ideology and canadian politics. Comparative Manifesto Research Project. Canadian Journal of Political Science, 43(3), 583-605. Converse, P. E. (1964). The nature of belief systems in mass publics. In D. E. Apter (Ed.), Ideology and discontent (pp. 206–261). New York: Free Press. Corbetta, P., Cavazza, N., Roccato, M. (2009). Between ideology and social representations: Four theses plus (a new) one on the relevance and the meaning of the political left and right. European Journal of Political Research, 48, 622–641. Cornelis, I., Van Hiel, A., Roets, A., Kossowska, M., (2009). Age differences in conservatism: Evidence on the mediating effects of personality and cognitive style. Journal of Personality, 77, pp. 51-87. Dunbar, E., Simonova, B. (2003). Individual difference and social status predictors of antiSemitism and racism US and Czech findings with the prejudice/tolerance and right wing authoritarianism scales. International Journal of Intercultural Relations, 27, 507–523. Duriez, B., Van Hiel, A., Kossowska, M. (2005). Authoritarianism and social dominance in Western and Eastern Europe: The importance of the sociopolitical context and of political interest and involvement. Political Psychology, 26(2), 299-320. Egedy, G. (2009). Political conservatism in post-communist Hungary. Problems of PostCommunism, 56(3), 42–53. Enyedi, Zs., Todosijeviċ, B. (2002). Konzervativizmus alulnézetben. Századvég, 21, 1-35. Enyedi, Zs. (2004). A voluntarizmus tere. A pártok szerepe a törésvonalak kialakulásában . Századvég, 9(3), 3-27. Freeden, M. (2006). Ideology and political theory. Journal of Political Ideologies, 11(1), 3– 22. Freire, A. (2006). Bringing social identities back in: The social anchors of left-right orientation in Western Europe. International Political Science Review / Revue internationale de science politique, 27(4), 359-378. Freire, A., Lobo, M. A., Magalhaes, P. (2009). The clarity of policy alternatives, left–right and the European Parliament vote in 2004. European Integration, 31(5), 665–683. Fuchs, D., Klingemann, H.-D. (1990). The left-right schema. In M. K. Jennings, J. van Deth (Eds.), Continuities in political action: A longitudinal study of political orientations in three Western democracies. Berlin: de Gruyter, pp. 203-238. Golec, A. (2001, July). Need for cognitive closure and political conservatism:Studies on the nature of the relationship. Paper presented at the annual meeting of the International Society of Political Psychology Cuernavaca, Mexico. Greenberg, J., Jonas, E. (2003). Psychological motives and political orientation - the Left, the Right, and the Rigid: Comment on Jost et al. Psychological Bulletin, 129(3), 376–382.
51
Hellwig, T. (2008). Explaining the salience of left–right ideology in postindustrial democracies: The role of structural economic change. European Journal of Political Research, 47, 687–709. Henningham, J. P. (1996). A 12 item scale of social conservatism. Personality and Individual Differences, 20(4), 517-519. Hirsch, J. B., DeYoung, C. G., Xu, X., Peterson, J. B. (2010). Compassionate liberals and polite conservatives: Associations of agreeableness with political ideology and moral values. Personality and Social Psychology Bulletin, 36, 655-664. Hunyady, Gy. (2008). A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás. MTA Székfoglaló előadás, Budapest, 2008. március 6. Inglehart, R., Klingemann, H. D. (1976). Party identification, ideological preference and the left-right dimension among Western publics. In I. Budge, I. Crewe, D. Farlie (Eds.), Party identification and beyond. London: Wiley, pp. 243-273 Jost, J. T. (2006). The end of the end of ideology. American Psychologist, 61(7), 651–670. Jost, J. T. (2009). “Elective affinities”: On the psychological bases of left–right differences. Psychological Inquiry, 20, 129–141. Jost, J. T., Glaser, J., Kruglanski, A. W., Sulloway, F. J. (2003). A politikai konzervativizmus mint motivált társas megismerés. In J. T. Jost (szerk.) Önalávetés a társadalomban: a rendszerigazolás pszichológiája (pp. 525-615). Budapest: Osiris. Jost, J. T., Nosek, B. A., Gosling, S. (2008). Ideology: Its resurgence in Social, Personality, and Political Psychology. Perspectives on Psychological Science, 3, 126-136. Jou, W. (2010a). Political cleavages in Serbia: Changes and continuities in structuring leftright orientations. Journal of Southeast European & Black Sea Studies, 10(2), 187-206. Jou, W. (2010b). Continuities and changes in left–right orientations in new democracies: The cases of Croatia and Slovenia. Communist and Post-Communist Studies, 43, 97–113. Kanazawa, S. (2010). Why liberals and atheists are more intelligent. Social Psychology Quarterly, 73(1), 33-57. Kemmelmeier, M. (2008). Is there a relationship between political orientation and cognitive ability? A test of three hypotheses in two studies. Personality and Individual Differences, 45, 767–772. Kerlinger, F. N. (1998). A liberalizmus és a konzervativizmus mérése: áttekintés. In Hunyady, Gy. (szerk.), Történeti és politikai pszichológia (pp. 563-571). Budapest: Osiris. Kiss P. (1999). A konzervativizmus pszichológiai és társadalmi kontextusban. Alkalmazott pszichológia, 1(2), 75-87.
52
Koleva, S. P., Rip, B. (2009). Attachment style and political ideology: A review of contradictory findings. Social Justice Research, 22(2-3), 241–258. Körösényi, A. (1989). Ideologikum és pragmatizmus. Újjáéledő politikai tradíciók a nyolcvanas évek Magyarországán. In: Szoboszlai Gy. (szerk.), Pártok és pártrendszerek. Budapest: Magyar Politikatudományi Társaság. Körösényi, A., Tóth, Cs., Török, G. (2005). A magyar politikai rendszer. Budapest: Osiris Kiadó. Krekó, P. (2005). Politikai ideológiák a közgondolkodásban. Szakdolgozat, ELTE – PPK pszichológia szak, témavezető: Hunyady György. Kroh, M. (2007). Measuring left-right political orientation: The choice of response format. Public Opinion Quarterly, 71(2), 204–220. Kruglanski, A. W. (2005). A zárt gondolkodás pszichológiája. Budapest: Osiris Kiadó. Langford, T. (1991). Left/Right orientation and political attitudes: A reappraisal and class comparison. Canadian Journal of Political Science / Revue canadienne de science politique, 24(3), 475-498. Mannetti, L., Pierro, A., Kruglanski, A., Taris, T., Bezinovic, P. (2002). A cross-cultural study of the Need for Cognitive Closure Scale: Comparing its structure in Croatia, Italy, USA and The Netherlands. British Journal of Social Psychology, 41, 139–156. Markowski, R. (1997). Political parties and ideological spaces in East Central Europe. Communist and Post-Communist Studies, 30(3), 221-254. Mavor, K. I., Louis, W. R., Sibley, C. G. (2010). A bias-corrected exploratory and confirmatory factor analysis of right-wing authoritarianism: Support for a three-factor structure. Personality and Individual Differences, 48, 28–33. Middendorp, C. P. (1992). Left-Right self-identification and (post)materialism in the ideological space; their effect on the vote in the Netherlands. Electoral Studies, 11(3), 249-260. Müller, J. (2006) Comprehending conservatism: A new framework for analysis. Journal of Political Ideologies, 11(3), 359–365. Müller, J. (2009). The triumph of what (if anything)? Rethinking political ideologies and political institutions in twentieth-century Europe. Journal of Political Ideologies, 14(2), 211–226. Neumayer, E. (2004). The environment, left-wing political orientation. Ecological Economics, 51(3-4), 167– 175. Rattazzi, A. M. M., Bobbio, A., Canova, L. (2007). A short version of the Right-Wing Authoritarianism (RWA) Scale. Personality and Individual Differences, 43, 1223–1234.
53
Ray, J. J. (1971). A new measure of conservatism: its limitations. British Journal of Social & Clinical Psychology, 10, 79-80. Ray, J. J. (1972). Are conservatism scales irreversible? British Journal of Social & Clinical Psychology, 11, 346-352. Ray, J. J. (1974). How good is the Wilson-Patterson conservatism scale? New Zealand Psychologist, 3(1), 21-26. Ray, J. J. (1980). Acquiescence and the Wilson conservatism scale. Personality & Individual Differences, 1, 303-305. Ray, J. J. (1985). Authoritarianism of the left revisited. Personality & Individual Differences, 6(2), 271-272. Rock, M. S., Janoff-Bulman, R. (2010). Where do we draw our lines? Politics, rigidity, and the role of self-regulation. Social Psychological and Personality Science, 1(1), 26-33. Samelson, F., Yates, J. F. (1967). Acquiescence and the F scale. Psychological Bulletin, 68(2), 91-103. Sánchez-Cuenca, I. (2000). A non-strategic explanation of second preference voting: The case of Spain. Madrid: Instituto Juan March de Estudios e Investigaciones. Sani, G. (1974). A test for the least-distance model of voting choice: Italy, 1972. Comparative Political Studies, 7(2), 193–208. Shils, E. A. (1954). Authoritarianism: “Right” and “left.” In R. Christie, M. Jahoda (Eds.), Studies in the scope and method of “The Authoritarian Personality” (pp. 24–49). Glencoe, IL: Free Press. Skitka, L. J., Mullen, E., Griffin, T., Hutchinson, S., Chamberlin, B. (2002). Dispositions, ideological scripts, or motivated correction? Understanding ideological differences in attributions for social problems. Journal of Personality and Social Psychology, 83, 470– 487. Steiner, L. D., Norman, G. R. (2003). Health measurement scales: A practical guide to their development and use. Oxford Medical Publication. Tedin, K. L. (1987). Political ideology and the vote. Research in Micropolitics, 2, 63–94. Thorisdottir, H., Jost, J. T., Liviatan, I., Shrout, P. E. (2007). Psychological needs and values underlying left-right political orientation: Cross-national evidence from Eastern and Western Europe. Public Opinion Quarterly, 71(2), 175-203. Todosijevic, B. (2004): The Hungarian voter: Left-right dimension as a clue to policy preferences. International Political Science Review / Revue internationale de science politique, 25(4), 411-433.
54
Todosijevic, B., Enyedi, Zs. (2008). Authoritarianism without dominant ideology: Political manifestations of authoritarian attitudes in Hungary. Political Psychology, 29(5), 767787. Van Hiel, A. W., Kossowska, M. (2007). Contemporary attitudes and their ideological representation in Flanders (Belgium), Poland, and the Ukraine. International Journal of Psychology, 42(1), 16–26. Van Hiel, A., Duriez, B., Kossowska, M. (2006). The presence of Left-Wing Authoritarianism in Western Europe and its relationship with conservative ideology. Political Psychology, 27(5), 769-793. Wilson, G. D., Patterson, J. R. (1968). A new measure of conservatism. British Journal of Social and Clinical Psychology, 7, 264-269. Yuce, E. (2004). Testing the robustness of the ten-point left-right self-placement scale across advanced and developing countries. Letöltve: http://www.allacademic.com//meta/p_mla_apa_research_citation/0/8/3/1/1/pages83111/ p83111-1.php. Zakrisson, I. (2005). Construction of a short version of the Right-Wing Authoritarianism (RWA) scale. Personality and Individual Differences, 39, 863–872. Zechmeister, E. (2006). What’s left and who’s right? A Q-method study of individual and contextual influences on the meaning of ideological labels. Political Behavior, 28(2), 151–173. Züll, C., Scholz, E., Schmitt, H. (2010, kézirat). Kategorienschema für die Vercodung von Assoziationen mit den politischen Richtungsbegriffen „links“ und „rechts“.
55
9. TÁBLA- ÉS ÁBRAJEGYZÉK
9.1. TÁBLÁZATOK ___________________________________________________________________________ 4.1. táblázat: Első elővizsgálatban résztvevő személyek leíró adatai korcsoportos bontásban………………22.o. 4.2. táblázat: Nem differenciáló tételek az eloszlásvizsgálat alapján………………………………………...22.o. 4.3. táblázat: Bal- és jobboldali tételek aránya az első elővizsgálatot követően az ideológia ötös felosztása alapján………………………………………………………………………………………………………...25.o. 4.4. táblázat: A minta jellemzőinek összevetése az országos reprezentatív értékekkel (második elővizsgálat)…………………………………………………………………………………………………..32.o. 4.5. táblázat: Az életkor összefüggése a politikai változókkal……………………………………………….32.o. 4.6. táblázat: Nemi különbségek a politikai-pszichológiai változók mentén (független mintás T-próba).…..33.o. 4.7. táblázat: Politikai-pszichológiai változók jellemzői……………………………………………………..34.o. 4.8. táblázat: Az ideológiai önbesorolás skálák kapcsolata a pártidentifikáció parciálását követően………..34.o. 4.9. táblázat: Baloldali itemek, amelyek a jobboldali tételekkel jártak együtt……………………………….35.o. 4.10. táblázat: Faktorsúlymátrix a forgatást követően (2 faktor)……………………………………………..37.o. 4.11. táblázat: Faktorsúlymátrix a forgatást követően (3 faktor)……………………………………………..38.o. 4.12. táblázat: Az alfaktorok és a teljes skála kapcsolata az ideológiai dimenziókon való önbesorolással….40.o. 4.13. táblázat: Az alfaktorok és a teljes skála kapcsolata a pártazonosulással ………………………………41.o. 4.14. táblázat: ANOVA eredménye (klaszterek különbsége a pártkötődés alapján)…………………………44.o.
9.2. ÁBRÁK ___________________________________________________________________________ 2.1 ábra: A bal-jobb önelhelyezésre használatos kérdés…………………………………………………….16.o. 4.1. ábra: Végső klaszter-középpontok.…………………………………………………………..................42.o. 4.2. ábra: A klaszterek pártokkal való azonosulásának átlagértékei………………………………………...43.o.
56
10. MELLÉKLETEK ___________________________________________________________________________
10.1. Első elővizsgálatban alkalmazott kérdőív 10.2. Első elővizsgálat reliabilitásvizsgálatának eredményei 10.3. Az első elővizsgálatot követően megmaradt bal- és jobboldali tételek 10.4. Tartalomelemzés részletes eredményei 10.5. Második elővizsgálatban alkalmazott kérdőív 10.6. Második elővizsgálat reliabilitásvizsgálatának eredményei 10.7. Faktorelemzés részletes eredményei 10.8. Klaszterelemzés részletes eredményei 10.9. Klaszterek különbségei a pártazonosulás alapján - utóelemzések
57
10.1. SZÁMÚ MELLÉKLET AZ ELSŐ ELŐVIZSGÁLATBAN ALKALMAZOTT KÉRDŐÍV ___________________________________________________________________________
TISZTELT KITÖLTŐ!
Szeretnénk felkérni Önt politikai pszichológiai kutatásukban való részvételre. Kutatásunk átfogó célja, hogy feltárjuk, milyen értékek kapcsolódnak a politikai jobb- és baloldalhoz. Arra kérjük Önt, hogy az alábbiakban felsorolt rövid mondatok és kifejezések esetén döntse el, hogy Ön szerint az adott tétel 1) a jobb oldalt jellemzi inkább, 2) a bal oldalt jellemzi inkább, 3) mind a jobb-, mind a baloldalra egyaránt jellemző, 4) egyik politikai oldalra sem jellemző. Fontos, hogy a kérdőív kitöltése során nincsenek jó vagy rossz válaszok. A kérdőív kitöltése körülbelül 35 percet vesz igénybe. Akármikor a vizsgálat közben, ha úgy érzi, nem akarja vagy nem képes azt folytatni, szabadon abbahagyhatja, majd újra elkezdheti akármilyen negatív következmény nélkül. A vizsgálatban való részvétele teljes mértékben önkéntes, neve pedig nem kapcsolódik a kutatás anyagához, mivel kutatásunkban általában véve vizsgáljuk a jobb- és baloldalhoz kapcsolódó értékeket, nem pedig konkrét emberek személyes véleményét. Akármilyen általános vagy etikai jellegű kérdése merül fel a kutatásról, ha kérdése van, vagy visszajelzést
szeretne
a
kutatás
eredményéről,
kérjük,
keressen
fel
minket
az
[email protected] e-mail címen!
Az alábbiakban felsorolva látja azokat a tételeket, amelyek esetén meg kell ítélnie, hogy az adott kijelentést inkább egy jobb- vagy inkább egy baloldali személyhez kötné.
Ha nem tudja esetleg egyértelműen eldönteni, hogy a tétel mely politikai oldalt jellemzi jobban, akkor is próbáljon meg dönteni, és lehetőleg kerülje az „Egyik sem” válaszlehetőséget. A tapasztalatok szerint nem érdemes túl sokáig gondolkodni a válaszokon. Általában az első megérzésekre érdemes hagyatkozni.
Bal 1. 2.
Jobb
Mindkettő
Egyik sem
Természetes, hogy a társadalomban vannak fölé- és alárendelt csoportok. Szolidaritás az állam minden polgárával szemben
58
3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37.
A környezet védelme az állam és a társadalom kiemelten fontos feladata. Mindenkinek jobb, ha a férfi dolgozik, és a nő törődik a házzal, családdal. Elsősorban az iskola feladata, hogy a gyermekek számára keresztény értékeket közvetítsen. Az abortusz ellenzése A gazdasági problémák jórészt a zsidóknak köszönhetőek. Az állami intézményeket nem szabad magánkézbe adni. Helyes felhasználni a nemzeti szimbólumokat a politikában. A tekintély tisztelete A társadalom fejlődését hagyni kell a maga útján haladni. Bizonyos esetekben a diktatúra megoldást jelenthet egy ország problémáira. Az ember eredendően gyarló. Minden ember egyenlő bánásmódban és lehetőségekben kell, hogy részesüljön. Az egészséges életmód az egyik legfontosabb tényező a boldogság eléréséhez. Sokgyermekes családok támogatása Az ember nem Isten teremtménye, hanem az evolúció során fejlődött ki. A születésszabályozás elfogadása és támogatása A romákkal kapcsolatos problémákat szociális támogató és felzárkóztató intézkedésekkel lehet megoldani. A munkanélküliség elleni küzdelem elsősorban az állam felelőssége. Tradíciók kiemelt fontossága Igény az erős vezetőre Modernizáció támogatása Szolidaritást kell vállalni a sztrájkolókkal. Jó kapcsolatokat kell ápolnunk a szomszédos országok lakóival. Az államnak szerepet kell vállalnia a lakosság morális tisztaságának megőrzésében. A rend érdekében elengedhetetlen a médiában megjelenő üzenetek központi, hivatali ellenőrzése (cenzúra). Minden magyarnak szívügye, kell, hogy legyen a trianoni határok visszaállítása. A vidéki kistelepülések, falvak, tanyák támogatása A cigánybűnözés igen komoly probléma a mai Magyarországon. A kötelességek előbbre valók a jogoknál. A család feje a férfi kell, hogy legyen. A honvédség jelentős erősítése felesleges pénzkidobás. Teljesítménytől függetlenül mindenkinek egyenlő lehetőségeket kell kapnia. Minden ember a saját szerencséjének kovácsa. Származási alapú szegregáció támogatása az iskolában Az embereknek törődniük kell a természettel és értékeinek
59
38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71.
megőrzésével. A hittan legyen kötelező minden általános iskolában. A melegek és leszbikusok jogainak támogatása A kultúrák keveredése jobbá teszi a társadalmat. A gazdaság központosítása A népi hagyományok tiszteletét és őrzése minden magyar feladata. A társadalom működésének elsődleges feltétele a rend. A társadalmi reformoknál mindig fontos a hagyományok és tradíciók figyelembe vétele. Sztrájk megengedhető formája a munkavállalók érdekképviseletének. Folyamatos fejlődésre van szükség, a radikális, gyors változások kerülendők. A deviáns csoportokra és a bajkeverőkre keményen le kell sújtani. A volt MSZMP tagok nem szabad, hogy fontos pozíciókba kerüljenek. Nem helyes megbüntetni valakit azért, mert egy másik országot preferál a sajátjával szemben. A városok támogatása fontosabb, mint a kistelepüléseké. A multinacionális cégek támogatása A társadalom biztonsága érdekében a személyes szabadság bizonyos mértékű feladása szükséges. Fontos, hogy az állam tulajdonosként is jelen legyen a gazdaságban. Vallás nélkül az ember élete nem teljes. Szabad piaci verseny A gyerekekről való gondoskodásban mindkét szülőnek egyenlő mértékben kell részt vállalnia. A házasság előtti szexuális életben nincs semmi kivetnivaló. Ahogy a természetben, úgy a társadalomban is szükséges az egyének közötti hierarchia. Az ember mindenkor meg kell, hogy feleljen a társadalom által felé támasztott követelményeknek és normáknak. A praktikus tudás elsőbbséget élvez az elméleti tudással szemben. A család a házasság intézményén alapul. A nem keresztény vallásoknak nem szabad teret engedni. A személyes adatok védelmének alapvető jogát semmi nem írhatja felül. A bevándorlók letelepülésének támogatása A gazdasági verseny elfogadása és támogatása Az állam feladata, hogy munkát biztosítson mindenkinek, aki dolgozni akar. Nem igazi magyar, aki nem tűz ki kokárdát március 15-én. A halálbüntetés bevezetésének támogatása A társadalomban elsődleges cél a nyugalom fenntartása. Erősíteni kell a szakszervezeteket. Közép-Európa népeiben sokkal több a hasonlóság, mint a
60
72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106.
különbség. A melegek és leszbikusok betegek. A pofon a nevelés egy elfogadható eszköze. A hagyományoknál fontosabb az előre tekintés. Nagyobb beleszólást kell biztosítani a szakszervezeteknek a munkavállalókat érintő kérdésekbe. Az állam feladata a társadalomban hátrányos helyzetű csoportok felkarolása és támogatása. Az Európai Unióhoz való csatlakozás rossz döntés volt. A királyság elfogadható alternatívát kínálna a demokrácia problémáira. Vissza kell állítani a sorkatonaságot. Állatvédelem támogatása Az egyháznak nincs keresnivalója a politikában. A társadalom minden tagja egyenlő. A kisebbségeknek szerepet kell vállalniuk és kapniuk a parlamentben. A legtöbb gazdasági problémát az állam túlzott beavatkozása okozza. A magántőke bevonása az egészségügybe alapvetően káros. A kettős állampolgárság minden határon túli magyarnak jár. A magántulajdon elleni vétségeket szigorúbban kell büntetni. Egy társadalom értékeinek védelme csak a pillanatnyi állapot fenntartásával lehetséges. A munkaadók előnyben részesítése. Az európai összefogás megvalósulása felé való törekvés. Szigorú jogrendre van szükség. A trianoni kérdés nem kell, hogy napirenden legyen az aktuálpolitikában. Minden rászoruló egyformán részesüljön a segélyezési rendszerből. A gazdag emberek jelenleg túl magas adót fizetnek. Az országnak nem a nyugat elvárásaival kell törődnie, hanem a saját útját járnia. A nyugdíjasokról való gondoskodás az állam feladata. A nemzetbiztonság nem lehet fontosabb, mint a személyes adatok védelme. A nagycsaládok támogatása Engedélyezni kellene a homoszexuálisok gyermekvállalását. Világbéke Az önmegtartóztatás az egyik legfontosabb erény. A társadalom feladata hogy megadja az embernek a lehetőséget a benne rejlő jó kibontakozására. A másik (politikai) oldal meghallgatása és véleményének figyelembe vétele. A mentálisan vagy testileg sérültek hátráltatják az ország haladását. Az emberek közötti egyenlőtlenség ellen nem kell küzdeni. A több TB járulékot fizetőknek joga van a magasabb színvonalú ellátáshoz.
61
107.
108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. 120. 121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137. 138. 139.
Minden embernek magának kell gondoskodnia nyugdíjas évei anyagi biztonságáról, és nem az államtól kell segítséget várnia. Büszkének kell lennünk arra, hogy magyarok vagyunk. A rend érdekében keményebb rendőri fellépésre van szükség. A társadalom életében az államnak tudatos tervezőként kell részt vennie Megélhetési bűnözés Az állam felelőssége, hogy az embereket megvédje a kapitalizmus káros hatásaitól. A felnőtteknek szóló filmek vetítése megfelelő szabályozás mellett elfogadható. A társadalomtudományok eredményeinek felhasználása nagyban segíthetné az ország problémáinak megoldását. A szabályok az emberi ösztönök kordában tartását szolgálják. A Horthy-korszak a XX. századi magyar történelem legfényesebb időszaka volt. Általános és mindenki számára egyenlő egészségügyi ellátás Az infláció leszorítása az egyik legfontosabb gazdasági cél. A bevándorlók számának korlátozása A kereskedelemben szükséges a nemzeti ipar termékeinek védelme az importtal szemben. A marihuána-fogyasztás legalizálása A társadalom alapvető egysége nem az egyén, hanem a család. Korlátozásoktól mentes szabad piac Az absztrakt művészet nem tekinthető igazi művészetnek. A társadalmi harmóniára és békés egymás mellett élésre való törekvés A legfontosabb döntéseket az állampolgároknak kell meghozniuk. Alapvetően minden ember jó. Ennek kibontakoztatása az állam segítségével valósulhat meg. Bizonyos esetekben engedélyezni kellene a súlyos betegek számára az eutanáziát („kegyes halált”). Az állam feladatainak ellátása érdekében szükség van magasabb adókra. A magyar termékek előnyben részesítése a külföldiekkel szemben. A pornográf videók nézése elítélendő. A feministák azért harcolnak, hogy a nőknek a férfiaknál is több joguk legyen. „Elsősorban ember vagyok, és csak másodsorban magyar”. Egy demokratikus társadalomban a cenzúra elfogadhatatlan. A tisztelet a nép összetartó ereje. A nemzeti jelképeket nem szabad a politikába belekeverni. A munkára alkalmas, de nem dolgozó személyek ne részesüljenek segélyben, szociális juttatásban. A demokrácia a kormányzási formák közül a lehető legjobb. Az életben általában azok jutnak előre, akik nem érdemlik meg.
62
140. 141. 142. 143. 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150. 151. 152. 153. 154. 155. 156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164.
Céljaink elérése érdekében néha muszáj erőszakot alkalmaznunk más csoportokkal szemben. Fontos teret adni az enyémmel ellentétes véleményeknek is. A bankok hatalmát csökkenteni kell. A határokon túl élő nemzettársak támogatása kiemelt állami feladat. Egy szülőnek alapvető feladata engedelmességre és fegyelemre nevelni gyerekét. A rendszerváltás előtt könnyebben boldogultak az emberek. A lázadás a fiatalság természetes velejárója. A nőkkel szembeni megkülönböztetés manapság már nem jelent problémát Magyarországon. A prostitúció megfelelő szabályozás mellett elfogadható. A vagyon alapján történő adózás támogatandó. A nemzet alapvető értéke a saját történelmi múlt. Nem lehet senkit elítélni azért, ha nem vállal gyereket. Az előrejutás elsősorban a szerencsén és a kapcsolatokon múlik. A családon belüli erőszak elleni törvények támogatása. Társadalmi kérdésekben fontos az egyház szerepvállalása. A szocializmusban jobb volt az élet. A személyes szabadságjogok (oktatás, egészségügy, lakhatás) kielégítése az állam feladata. Több állami juttatásra van szükség, amit több adóval lehet elérni. Az egyéni teljesítmény határozza meg az ember sikerességét. A Kádár-korszak egy jobb időszak volt az emberek számára. Stabil és erős kormányra van szükség, amely fenntartja a rendet. A gyermekvállalás kötelesség a nemzettel szemben. A születésszabályozás elfogadása és támogatása. A munkavállalók előnyben részesítése A hajléktalanok maguknak köszönhetik sorsukat.
Kérem, ellenőrizze, hogy minden kérdésre válaszolt-e! A kérdőív lezárása előtt még kérjük, válaszoljon az alábbi néhány kérdésre! Manapság különböző okokból sokan nem mennek el szavazni. Ön szavazott a legutóbbi országgyűlési választásokon?
Igen
Nem
Ön szavazott a legutóbbi önkormányzati választásokon?
Igen
Nem
Az alábbiakban kéjük, jelölje egy ötfokozatú skálán, amelyen az 1= egyáltalán nem, 5=teljes mértékben igen, hogy mennyire tartja önmagára nézve jellemzőnek az adott kérdést! Mennyire érdekli önt a politika? 1
2
3
4
5 63
Mennyire fontos az ön számára a politika? 1
2
3
4
5
Mennyire tartja magát tájékozottnak a politikával kapcsolatban? 1
2
3
4
5
Egy átlagos napon mennyi időt fordít politikai és aktuális ügyekkel kapcsolatos tájékozódásra? semennyit
kevesebbet, mint fél órát
maximum 1 órát
maximum 1 és fél órát
maximum 2 órát
maximum 2 és fél órát
maximum 3 órát Neme:
nő
férfi
Életkora: év Lakhelye: falu/község
város
megyei jogú város
főváros
Legmagasabb iskolai végzettsége: Általános iskola
Szakmunkásképző
Szakközépiskola
Gimnázium
Főiskola
Egyetem
Kutatásunkat nagyon sokban segítené, ha leírná bármilyen, a kitöltés közben felvetődött megjegyzését, véleményét. Kérjük, tegye azt meg itt:
Köszönjük az együttműködését!
64
10.2. SZÁMÚ MELLÉKLET AZ ELSŐ ELŐVIZSGÁLAT RELIABAILITÁSVIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI ___________________________________________________________________________ 10.2.1. BALOLDALI TÉTELEK Reliabilitás Cronbach Alfa
Tételek száma ,788
17
Tételek leíró statisztikái
K17 K18 K39 K40 K64 K70 K74 K81 K82 K93 K133 K136 K151 K155 K157 K51 K92
Átlag 1,78 2,07 1,77 1,98 1,90 1,68 1,79 1,53 2,08 1,72 1,84 1,54 1,80 1,70 1,87 1,71 1,20
Standard szórás 1,243 1,243 1,218 1,281 1,181 1,058 1,156 1,041 1,229 1,028 1,244 1,072 1,114 1,258 1,124 1,030 ,603
Item-totál statisztika eredménye
Skála átlaga a tétel elhagyása után 28,18 27,89 28,19 27,98 28,06 28,28 28,17 28,42 27,88 28,23 28,11 28,41 28,16 28,26 28,09 28,24 28,76
N 90 90 90 90 90 90 90 90 90 90 90 90 90 90 90 90 90
Skála varianciája a tétel elhagyása után 73,586 72,032 74,222 71,730 74,413 76,270 72,522 74,831 74,288 76,878 75,066 81,121 76,829 79,968 78,037 80,749 82,164
Item-totál korreláció ,456 ,534 ,436 ,529 ,444 ,404 ,558 ,496 ,427 ,384 ,382 ,134 ,347 ,147 ,280 ,164 ,212
Cronbach Alfa értéke a tétel elhagyása után ,771 ,765 ,773 ,765 ,772 ,776 ,764 ,770 ,774 ,777 ,777 ,793 ,779 ,795 ,784 ,791 ,787
Skála leíró statisztikái Átlag Variancia 29,96
84,852
Standard szórás 9,212
Itemek száma 17
65
10.2.2. JOBBOLDALI TÉTELEK Reliabilitás Cronbach Alfa
Tételek száma , 841
31
Tételek leíró statisztikái
K5 K6 K7 K9 K21 K26 K28 K29 K30 K38 K44 K48 K54 K61 K67 K85 K86 K87 K91 K98 K120 K122 K137 K142 K143 K144 K150 K154 K160 K161 K95
Átlag 2,41 2,38 2,55 2,16 2,05 2,25 2,26 2,14 2,25 2,25 2,22 2,19 2,23 2,16 2,34 2,36 2,02 2,19 2,25 2,09 2,24 2,16 2,34 2,14 2,07 2,35 2,10 2,19 2,29 2,33 2,12
Standard szórás ,843 ,711 ,958 ,454 ,502 ,797 ,712 ,783 ,660 ,676 ,680 ,536 ,668 ,563 ,718 ,925 ,257 ,576 ,589 ,551 ,689 ,582 ,792 ,692 ,389 ,808 ,473 ,665 ,583 ,761 ,728
N 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91 91
Item-totál statisztika eredménye
Skála átlaga a tétel elhagyása után K5 K6 K7 K9 K21 K26 K28 K29 K30 K38 K44 K48 K54 K61 K67 K85 K86 K87 K91 K98 K120 K122 K137 K142 K143 K144 K150 K154 K160 K161 K95
Skála varianciája a tétel elhagyása után 66,70 66,73 66,56 66,95 67,05 66,86 66,85 66,97 66,86 66,86 66,89 66,92 66,88 66,95 66,77 66,75 67,09 66,92 66,86 67,02 66,87 66,95 66,77 66,97 67,04 66,76 67,01 66,92 66,82 66,78 66,99
Item-totál korreláció 72,389 70,268 70,227 74,675 73,230 70,479 73,287 70,899 71,679 70,746 69,166 73,383 69,819 70,053 70,024 69,747 74,348 70,872 71,390 71,333 68,538 71,808 69,468 68,454 74,354 69,408 73,167 69,872 71,702 67,684 69,722
Cronbach Alfa értéke a tétel elhagyása után ,164 ,392 ,269 ,073 ,229 ,324 ,136 ,299 ,299 ,374 ,515 ,194 ,465 ,540 ,409 ,314 ,235 ,439 ,374 ,410 ,565 ,335 ,406 ,569 ,142 ,401 ,255 ,462 ,346 ,574 ,428
Skála leíró statisztikái Átlag 69,11
Variancia
SD
N
75,454 8,686 31
66
10.3. SZÁMÚ MELLÉKLET AZ ELSŐ ELŐVIZSGÁLATOT KÖVETŐEN MEGMARADT BAL- ÉS JOBBOLDALI TÉTELEK ___________________________________________________________________________
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25
BALOLDALI TÉTELEK Az ember nem Isten teremtménye, hanem az evolúció során fejlődött ki. (K17) A születésszabályozás elfogadása és támogatása (K18) A melegek és leszbikusok jogainak támogatása. (K39) A kultúrák keveredése jobbá teszi a társadalmat. (K40) A bevándorlók letelepülésének támogatása. (K64) Erősíteni kell a szakszervezeteket. (K70) A hagyományoknál fontosabb az előre tekintés. (K74) Az egyháznak nincs keresnivalója a politikában. (K81) A társadalom minden tagja egyenlő. (K82) A trianoni kérdés nem kell, hogy napirenden legyen az aktuálpolitikában. (K92) Minden rászoruló egyformán részesüljön a segélyezési rendszerből. (K93) „Elsősorban ember vagyok, és csak másodsorban magyar”. (K133) A nemzeti jelképeket nem szabad a politikába belekeverni. (K136) Nem lehet senkit elítélni azért, ha nem vállal gyereket. (K151) A szocializmusban jobb volt az élet. (K155) Több állami juttatásra van szükség, amit több adóval lehet elérni. (K157) A születésszabályozás elfogadása és támogatása. (K162) JOBBOLDALI TÉTELEK Elsősorban az iskola feladata, hogy a gyermekek számára keresztény értékeket közvetítsen. (K5) Az abortusz ellenzése. (K6) A gazdasági problémák jórészt a zsidóknak köszönhetőek. (K7) Helyes felhasználni a nemzeti szimbólumokat a politikában. (K9) Tradíciók kiemelt fontossága. (K21) Az államnak szerepet kell vállalnia a lakosság morális tisztaságának megőrzésében. (K26) Minden magyarnak szívügye, kell, hogy legyen a trianoni határok visszaállítása. (K28) A vidéki kistelepülések, falvak, tanyák támogatása. (K29) A cigánybűnözés igen komoly probléma a mai Magyarországon. (K30) A hittan legyen kötelező minden általános iskolában. (K38) A társadalmi reformoknál mindig fontos a hagyományok és tradíciók figyelembe vétele. (K44) A volt MSZMP tagok nem szabad, hogy fontos pozíciókba kerüljenek. (K48) Vallás nélkül az ember élete nem teljes. (K54) A család a házasság intézményén alapul. (K61) Nem igazi magyar, aki nem tűz ki kokárdát március 15-én. (K67) A magántőke bevonása az egészségügybe alapvetően káros. (K85) A kettős állampolgárság minden határon túli magyarnak jár. (K86) A magántulajdon elleni vétségeket szigorúbban kell büntetni. (K87) Szigorú jogrendre van szükség. (K91) Az országnak nem a nyugat elvárásaival kell törődnie, hanem a saját útját járnia. (K95) A nagycsaládok támogatása. (K98) A kereskedelemben szükséges a nemzeti ipar termékeinek védelme az importtal szemben. (K120) A társadalom alapvető egysége nem az egyén, hanem a család. (K122) A munkára alkalmas, de nem dolgozó személyek ne részesüljenek segélyben, szociális juttatásban. (K137) A bankok hatalmát csökkenteni kell. (K142)
67
26 27 28 29 30 31
JOBBOLDALI TÉTELEK (FOLYTATÁS) A határokon túl élő nemzettársak támogatása kiemelt állami feladat. (K143) Egy szülőnek alapvető feladata engedelmességre és fegyelemre nevelni gyerekét. (K144) A nemzet alapvető értéke a saját történelmi múlt. (K150) Társadalmi kérdésekben fontos az egyház szerepvállalása. (K154) Stabil és erős kormányra van szükség, amely fenntartja a rendet. (K160) A gyermekvállalás kötelesség a nemzettel szemben. (K161)
68
10.4. SZÁMÚ MELLÉKLET ASSZOCIÁCIÓK RÉSZLETES EREDMÉNYEI ___________________________________________________________________________
Asszociációk a baloldalra Kategória Általános társadalmi értékek Igazságosság Esélyegyenlőség Testvériség Tolerancia Emberközpontúság Szolidaritás Kollektivizmus Egyenlőség Szociális érzékenység Egyéb általános értékek Speficikus társadalmi értékek Egypártrendszer Emberekről való gondoskodás Anyagi egyensúly Szociális intézkedések Szociális háló Állami támogatás Állami tulajdonlás Javak elosztása Demokrácia Jóléti állam Munkalehetőségek Segítségnyújtás Állami beavatkozás Egyéb specifikus értékek Társadalmi változás Hataloméhes Nyomásgyakorló Belenyugvó Haladásellenes Mérsékelt Szélsőséges Haladó Régimódi gondolkodású Radikális Újító Egyéb társadalmi változás Konkrét aspektusok Adók
N (előfordulási gyakoriság)
% Összesre
% Értelmezhető válaszokra
144
7,25
10,72
2 2 4 5 6 11 17 28 64 5
0,10 0,10 0,20 0,25 0,30 0,55 0,86 1,41 3,22 0,25
0,15 0,15 0,30 0,37 0,45 0,82 1,27 2,08 4,77 0,37
94
4,73
7,00
2
0,10
0,15
2
0,10
0,15
3 3 4 4 5 6 7 8 10 15 19 6 63 2 2 4 5 5 6 8 8 8 10 5 40 2
0,15 0,15 0,20 0,20 0,25 0,30 0,35 0,40 0,50 0,76 0,96 0,30 3,17 0,10 0,10 0,20 0,25 0,25 0,30 0,40 0,40 0,40 0,50 0,25 2,01 0,10
0,22 0,22 0,30 0,30 0,37 0,45 0,52 0,60 0,74 1,12 1,41 0,45 4,69 0,15 0,15 0,30 0,37 0,37 0,45 0,60 0,60 0,60 0,74 0,37 2,98 0,15
69
Segélyek Nyugdíj Megélhetés Korrupció Egyéb konkrét aspektusok Új kategóriák Globalista Fordított (a jobb ellentéte) Magyar érdekek Vallás ellen Nyugati Őszödi beszéd Külföld Nem létezik Múlt Régi rendszer Egyéb új kategória
2 2 5 22 7 149 2 3 3 3 4 5 9 17 32 66 5
0,10 0,10 0,25 1,11 0,35 7,50 0,10 0,15 0,15 0,15 0,20 0,25 0,45 0,86 1,61 3,32 0,25
0,15 0,15 0,37 1,64 0,52 11,09 0,15 0,22 0,22 0,22 0,30 0,37 0,67 1,27 2,38 4,91 0,37
70
Asszociációk a jobboldalra Kategória Általános társadalmi értékek Egyenlőség ellen Egyenlőség Szociális érzékenység ellen Szociális érzékenység Tolerancia Igazságosság Autoritás Emberközpontúság Rend Individualizmus Tolerancia ellen Szabadásg Egyéb általános értékek Speficikus társadalmi értékek Állami beavatkozás ellen Tőke ellen Tőke Javak elosztása Munka értéke Jóléti állam Szabad piac Öngondoskodás Munkalehetőségek Magántulajdon Demokrácia Egyéb specifikus értékek Társadalmi változás Konstruktív Drasztikus Haladás ellen Félelemkeltő Emberséges Régimódi gondolkodású Modern Rugalmas Vállalkozó szellemű Versengő Erős Hosszú távra tervező Nem radikális Törekvő Széles látókörű Erőszakos Realista Fiatalos Mérsékelt
N (előfordulási gyakoriság)
% Összesre
% Értelmezhető válaszokra
85
4,16
6,42
2 2 2 2 4 5 6 9 10 11 11 11 10
0,10 0,10 0,10 0,10 0,20 0,24 0,29 0,44 0,49 0,54 0,54 0,54 0,49
0,15 0,15 0,15 0,15 0,30 0,38 0,45 0,68 0,76 0,83 0,83 0,83 0,76
96
4,69
7,25
2 2 3 4 4 7 9 9 9 10 29 8 232 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 3 3 3 3 3 4 4 6 6
0,10 0,10 0,15 0,20 0,20 0,34 0,44 0,44 0,44 0,49 1,42 0,39 11,34 0,10 0,10 0,10 0,10 0,10 0,10 0,10 0,10 0,10 0,10 0,15 0,15 0,15 0,15 0,15 0,20 0,20 0,29 0,29
0,15 0,15 0,23 0,30 0,30 0,53 0,68 0,68 0,68 0,76 2,19 0,60 17,52 0,15 0,15 0,15 0,15 0,15 0,15 0,15 0,15 0,15 0,15 0,23 0,23 0,23 0,23 0,23 0,30 0,30 0,45 0,45
71
Nyitott Hataloméhes Lázadó Szélsőséges Innovatív Változást akaró Radikális Haladó Egyéb társadalmi változás Konkrét aspektusok Korrupció Megélhetés Társadalompolitika Gazdasági fejlődés Pénz Családpolitika Egyéb konkrét aspektusok Új kategóriák Határon túli magyarok Nemzetállam Nyugat ellen Háború előtti rendszer Élhető ország Önálló gondolkodás Értékteremtés Jövő Nyugati Múlt Régi rendszer ellen Tradicionalista Magyar érdekek Vallás Nemzeti érzés Egyéb új kategória
6 7 10 18 26 26 29 32 23 36 2 2 2 3 8 13 6 207 2 2 2 3 4 4 5 5 8 10 11 15 31 33 68 4
0,29 0,34 0,49 0,88 1,27 1,27 1,42 1,56 1,12 1,76 0,10 0,10 0,10 0,15 0,39 0,64 0,29 10,12 0,10 0,10 0,10 0,15 0,20 0,20 0,24 0,24 0,39 0,49 0,54 0,73 1,52 1,61 3,33 0,20
0,45 0,53 0,76 1,36 1,96 1,96 2,19 2,42 1,74 2,72 0,15 0,15 0,15 0,23 0,60 0,98 0,45 15,63 0,15 0,15 0,15 0,23 0,30 0,30 0,38 0,38 0,60 0,76 0,83 1,13 2,34 2,49 5,14 0,30
72
10.5. SZÁMÚ MELLÉKLET
A MÁSODIK ELŐVIZSGÁLATBAN ALKALMAZOTT KÉRDŐÍV VÁZLATA (A KÉRDŐÍV ONLINE KÉRDŐÍVSZERKESZTŐVEL KÉSZÜLT EL) ________________________________________________________________________
TISZTELT KITÖLTŐ! Szeretnénk felkérni Önt kutatásunkban való részvételre. A kutatás tárgyát a politikai ideológiák és az ezekhez kapcsolódó értékek képezik, a többi adat a tájékozódáshoz és az eredmények értékeléséhez szükséges. A vizsgálat jelen szakaszában tehát elővizsgálatunkhoz kérjük segítségét, melynek célja, hogy az említett értékek és ideológiák kutatását új, érvényes és hatékony mérőeszközzel végezhessük. Kutatásunkban általában véve vizsgáljuk a politikával is kapcsolatba hozható értékeket, nem pedig konkrét emberek személyes véleményét. Adatait így név nélkül, szigorúan bizalmasan fogjuk kezelni és elemezni, őket csak csoportos statisztika és összehasonlítások céljából használjuk majd fel és senkinek sem adjuk ki. A kérdőív kitöltése körülbelül 15 percet vesz igénybe. A kitöltést bármikor szabadon abbahagyhatja, majd újra elkezdheti akármilyen negatív következmény nélkül. Amennyiben bármilyen általános vagy etikai jellegű kérdése merül fel a kutatásról, ha kérdése van, vagy visszajelzést szeretne a kutatás eredményéről, kérjük, feltétlenül keressen fel minket a
[email protected] e-mail címen! Kutatásunk értékelhetőségéhez rendkívül fontos, hogy lehetőleg minden mezőt kitöltsön. Kérjük, segítsen nekünk azzal, hogy ezt megteszi, majd a végén ellenőrzi! Nagyon szépen köszönjük segítségét!
73
1. Az alábbiakban felsorolva látja azokat a tételeket, amelyeket meg kell ítélnie egy 1-től 6-ig tartó az alapján, hogy mennyire ért egyet a bennük foglaltakkal. A tapasztalatok szerint nem érdemes túl sokáig gondolkodni a válaszokon. Általában az első megérzésekre érdemes hagyatkozni. 1=Egyáltalán nem értek vele egyet 2=Nem értek vele egyet 3=Inkább nem értek vele egyet 4=Inkább egyetértek vele 5=Egyetértek vele 6=Teljes mértékben egyetértek vele 1 2
A kettős állampolgárság minden határon túli magyarnak jár. „Elsősorban ember vagyok, és csak másodsorban magyar”.
1 2 3 4 5 6 1 2 3 4 5 6
3 4 5 6
Erősíteni kell a szakszervezeteket. A cigánybűnözés komoly probléma Magyarországon. Az államnak támogatnia kell a bevándorlók letelepülését. A társadalmi változtatásoknál figyelembe kell venni a hagyományokat és a tradíciókat. Az abortusz elfogadható megoldás a nem kívánt terhesség megszüntetésére. A gazdasági problémákban nagy a zsidóság szerepe. A társadalom alapvető egysége az egyén, nem pedig a család. A nemzeti jelképeket nem szabad a politikába belekeverni. Egy szülőnek alapvető feladata az engedelmességre és fegyelemre nevelés A szocializmusban jobb volt az élet. A család a házasság intézményén alapul. A társadalom minden tagja egyenlő. A gazdaságban a szabad piaci versenynek kell érvényesülnie. Mindenki nyerhet azzal, ha különböző kultúrák együtt élnek. Egyenlő jogokat kell biztosítani a melegeknek és leszbikusoknak. Aki munkára alkalmas, de nem dolgozik, az ne kapjon segélyt. A lopásért több börtön kéne, hogy járjon. Az államnak támogatnia kell a nagycsaládokat. A kisebbségnek kötelessége alkalmazkodni a többséghez. Fontosabb a jövő, mint a hagyományokhoz való ragaszkodás. A fejlődés érdekében radikális változásokra van szükség. A vidéki kistelepüléseket, falvakat, tanyákat támogatni kell. Minden magyarnak szívügye kell, hogy legyen a trianoni határok visszaállítása. Jövőnket a fejlett nyugati országokhoz kell igazítanunk. Az országnak nem a nyugat elvárásaival kell törődnie, hanem a saját útját járnia.
1 1 1 1
7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27
2 2 2 2
3 3 3 3
4 4 4 4
5 5 5 5
6 6 6 6
1 2 3 4 5 6 1 1 1 1
2 2 2 2
3 3 3 3
4 4 4 4
5 5 5 5
6 6 6 6
1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4
5 5 5 5 5 5
6 6 6 6 6 6
1 1 1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4 4 4
5 5 5 5 5 5 5 5
6 6 6 6 6 6 6 6
1 2 3 4 5 6 1 2 3 4 5 6
74
28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49
Vallás nélkül az ember élete nem teljes. Az országnak támogatnia kell a bevándorlók letelepülését. Több állami juttatásra van szükség, még ha több adóval is jár. A gyermekvállalás kötelesség a társadalommal szemben. Ahhoz, hogy az ország fejlődjön, el kell szakadnunk a múlttól. Nem igazi magyar, aki nem tűz ki kokárdát március 15-én. Olyan kormányra van szükség, amely fenntartja a rendet. Az egyháznak nincs keresnivalója a politikában. Az ország problémáit állami beavatkozással kell megoldani. Az ember nem Isten teremtménye, hanem az evolúció során fejlődött ki. A volt MSZMP tagok ne tölthessenek be fontos pozíciókat. A gazdaság stabilitását állami beavatkozással kell biztosítani. Minden rászorulót megfelelő segélyben kell részesíteni. A tradíciók és hagyományok megőrzése kiemelten fontos. A hazai ipar termékeit védeni kell. Az iskolának fontos feladata a keresztény értékekre nevelés. Szigorú jogrendre van szükség. A trianoni kérdés nem kell, hogy napirenden legyen az aktuálpolitikában. A munkahelyteremtés az állam feladata. Társadalmi kérdésekben fontos az egyház szerepvállalása. Az egyénnél fontosabb a közösség. Nem lehet senkit elítélni azért, ha nem vállal gyereket.
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4 4 4 4 4
5 5 5 5 5 5 5 5 5 5
6 6 6 6 6 6 6 6 6 6
1 1 1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4 4 4
5 5 5 5 5 5 5 5
6 6 6 6 6 6 6 6
1 1 1 1
2 2 2 2
3 3 3 3
4 4 4 4
5 5 5 5
6 6 6 6
2. A politikában az emberek gyakran beszélnek „bal-” és „jobboldalról”. Hol helyezné el önmagát ezen a skálán, ahol az „1” a baloldalt, a „7” a jobboldalt jelenti? Baloldal 1 2 3 4 5 6 7 Jobboldal Kérem, néhány szóban indokolja meg a választását! 3. A politikai nézeteket gyakran jellemzik úgy, hogy „liberális” vagy „konzervatív”. Hol helyezné el önmagát ezen a skálán, ahol az „1” a liberálist, a „7” a konzervatívat jelenti? Liberális 1 2 3 4 5 6 7 Konzervatív 4. Az emberek politikai nézeteik alapján gyakran tartják magukat „mérsékeltnek” vagy „radikálisnak”. Hol helyezné el önmagát ezen a skálán, ahol az „1” a mérsékeltet, a „7” a radikálist jelenti? Mérsékelt 1 2 3 4 5 6 7 Radikális 5. Az alábbiakban néhány párt nevét láthatja felsorolva. Kérem, jelölje 1-től 7-ig terjedő skálán, hogy mennyire szimpatizál az egyes pártok elképzeléseivel, ahol az 1 azt jelenti, hogy „egyáltalán nem”, a 7 pedig azt jelenti, hogy „teljes mértékben”. Fidesz-KDNP
1
2
3
4
5
6
7
Jobbik
1
2
3
4
5
6
7
75
LMP
1
2
3
4
5
6
7
MDF
1
2
3
4
5
6
7
SzDSz
1
2
3
4
5
6
7
MSzP
1
2
3
4
5
6
7
6. Van-e olyan párt, amelyik közelebb áll Önhöz, mint a többi? Igen Nem 7. Ha igen, melyik ez a párt? 8. Kérem, értékelje az alábbi három kérdést egy 1-től 7-ig terjedő skálán, ahol az 1 azt jelenti, hogy „egyáltalán nem”, a 7 pedig azt jelenti, hogy „teljes mértékben”. Mennyire szimpatizál ezzel a párttal? 1 2 3 4 5 6 7 Mennyire érzi magát elkötelezettnek ezzel a párttal kapcsolatban? 1 2 3 4 5 6 7 Mennyire ért egyet Ön ennek a pártnak az elképzeléseivel? 1 2 3 4 5 6 7 9. Szavazott-e a legutóbbi, 2010-es áprilisi országgyűlési választásokon? Igen Nem 10. Ha igen, melyik párt listájára szavazott? Kérem, röviden indokolja meg a választását! 11. Ha most vasárnap lennének az országgyűlési választások, melyik pártra szavazna? Kérem, röviden indokolja meg a választását! A kérdőív lezárása előtt még kérjük, válaszoljon az alábbi néhány kérdésre! 12. Az alábbiakban kéjük, jelölje egy ötfokozatú skálán, amelyen az 1= egyáltalán nem, 5=teljes mértékben igen, hogy mennyire tartja önmagára nézve jellemzőnek az adott kérdést! Mennyire érdekli önt a politika? 1
2
3
4
5
Mennyire fontos az ön számára a politika? 1
2
3
4
5
Mennyire tartja magát tájékozottnak a politikával kapcsolatban? 1
2
3
4
5
13. Egy átlagos napon mennyi időt fordít politikai és aktuális ügyekkel kapcsolatos tájékozódásra? … óra. 14. Neme:
nő
férfi
76
15. Életkora:
év
16. Lakhelye: falu/község
város
megyei jogú város
főváros
17. Legmagasabb iskolai végzettsége: Általános iskola
Szakmunkásképző
Szakközépiskola
Gimnázium
Főiskola
Egyetem
Kutatásunkat nagyon sokban segítené, ha leírná bármilyen, a kitöltés közben felvetődött megjegyzését, véleményét. Kérjük, tegye azt meg itt:
Nagyon szépen köszönjük az együttműködését!
77
10.6. SZÁMÚ MELLÉKLET A MÁSODIK ELŐVIZSGÁLAT RELIABILITÁSVIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI ___________________________________________________________________________
Fordított tételek 2 „Elsősorban ember vagyok, és csak másodsorban magyar”. B 5 Az államnak támogatnia kell a bevándorlók letelepülését. B 7 Az abortusz elfogadható megoldás a nem kívánt terhesség megszüntetésére. B 9 A társadalom alapvető egysége az egyén, nem pedig a család. B 10 A nemzeti jelképeket nem szabad a politikába belekeverni. B 14 A társadalom minden tagja egyenlő. B 15 A gazdaságban a szabad piaci versenynek kell érvényesülnie. 16 Mindenki nyerhet azzal, ha különböző kultúrák együtt élnek. B 17 Egyenlő jogokat kell biztosítani a melegeknek és leszbikusoknak. B 22 Fontosabb a jövő, mint a hagyományokhoz való ragaszkodás. B 26 Jövőnket a fejlett nyugati országokhoz kell igazítanunk. B 29 Az országnak támogatnia kell a bevándorlók letelepülését. B 32 Ahhoz, hogy az ország fejlődjön, el kell szakadnunk a múlttól. B 35 Az egyháznak nincs keresnivalója a politikában. B 37 Az ember nem Isten teremtménye, hanem az evolúció során fejlődött ki. B Nem megfelelő item-totál korrelációval rendelkező tételek: Lépés 1 2
Kód 3 40
3 4
12 15
Tétel Erősíteni kell a szakszervezeteket. (B) Minden rászorulót megfelelő segélyben kell részesíteni. (B) A szocializmusban jobb volt az élet. (B) A gazdaságban a szabad piaci versenynek kell érvényesülnie.
Item-totál korreláció (r) -0,006 -0,007 0,108 0,110
Reliabilitásvizsgálat végső adatai: Reliabilitás Cronbach alfa
N
,936
45 Item-totál statisztikák
Skála átlaga a tétel elhagyása után K1 K2 K4 K5 K6 K7 K8
151,53 153,30 151,13 151,64 150,77 152,73 153,04
Skála varianciája a tétel elhagyása után 994,081 1021,202 995,531 1023,669 1018,998 1009,362 983,614
Item-totál korreláció ,559 ,349 ,536 ,375 ,551 ,412 ,682
Cronbach Alfa értéke a tétel elhagyása után ,934 ,936 ,934 ,935 ,934 ,935 ,933
78
Skála átlaga a tétel elhagyása után K9 K10 K11 K13 K14 K16 K17 K18 K19 K20 K21 K22 K23 K24 K25 K26 K27 K28 K29 K30 K31 K32 K33 K34 K35 K36 K37 K38 K39 K41 K42 K43 K44 K45 K46 K47 K48 K49
151,86 152,94 151,90 152,07 153,16 153,00 152,82 151,03 151,55 150,77 151,49 152,53 151,17 150,67 153,23 152,54 151,88 152,64 151,80 152,61 152,59 152,05 153,14 151,03 153,03 151,45 152,68 151,71 151,53 151,28 150,43 152,63 150,90 153,20 151,33 152,02 151,84 153,39
Skála varianciája a tétel elhagyása után 1003,765 1019,697 994,161 986,542 1019,025 1011,350 993,344 1019,991 994,181 1016,075 1008,594 1014,816 1034,313 1028,445 978,212 1032,507 1010,071 988,815 1024,317 1029,026 1003,149 1021,194 992,979 1010,221 1004,914 1020,215 1008,767 995,899 1010,935 1006,272 1018,213 973,569 1016,024 990,215 1022,651 1006,786 1014,478 1024,872
Item-totál korreláció ,487 ,349 ,551 ,600 ,331 ,491 ,574 ,344 ,568 ,465 ,494 ,494 ,232 ,389 ,708 ,282 ,509 ,585 ,367 ,298 ,513 ,326 ,574 ,552 ,450 ,451 ,384 ,533 ,505 ,596 ,636 ,758 ,486 ,646 ,380 ,431 ,439 ,347
Cronbach Alfa értéke a tétel elhagyása után ,935 ,936 ,934 ,934 ,936 ,934 ,934 ,936 ,934 ,935 ,934 ,935 ,936 ,935 ,933 ,936 ,934 ,934 ,935 ,936 ,934 ,936 ,934 ,934 ,935 ,935 ,936 ,934 ,934 ,934 ,934 ,932 ,935 ,933 ,935 ,935 ,935 ,935
79
10.7. SZÁMÚ MELLÉKLET FAKTORELEMZÉS RÉSZLETES EREDMÉNYEI ___________________________________________________________________________
10.7.1. Kétfaktoros struktúra: 10.7.1.1. Kezdeti értékek: KMO és Bartlett teszt Kaiser-Meyer-Olkin afekvációs mutató értéke Bartlett-féle szfericitás teszt
khi2
0,801 3156,838
df
990
Szignifikancia
,000
Megmagyarázott variancia
36%
80
10.7.1.2. Kommunalitás alapján kiemelt tételek: Lépés 1 2 3 4 5 6 7 8 9
Tétel 23. A fejlődés érdekében radikális változásokra van szükség. 28. Vallás nélkül az ember élete nem teljes. 32. Ahhoz, hogy az ország fejlődjön, el kell szakadnunk a múlttól. (B) 2. „Elsősorban ember vagyok, és csak másodsorban magyar”. (B) 30. Több állami juttatásra van szükség, még ha több adóval is jár. (B) 14. A társadalom minden tagja egyenlő. (B) 24. A vidéki kistelepüléseket, falvakat, tanyákat támogatni kell. 49. Nem lehet senkit elítélni azért, ha nem vállal gyereket. (B) 48. Az egyénnél fontosabb a közösség. (B)
Kommunalitás 0,063 0,108 0,134 0,150 0,150 0,159 0,191 0,237 0,248
10.7.1.3. A struktúra mutatói az alacsony kommunalitású tételek kiemelése után: KMO és Bartlett teszt Kaiser-Meyer-Olkin afekvációs mutató értéke Bartlett-féle szfericitás teszt
khi2
0,836 2519,382
df
630
Szignifikancia
,000
Megmagyarázott variancia
41,5%
10.7.1.4. Faktorsúly-mátrix az alacsony kommunalitású tételek kiemelése után: Forgatott komponens-mátrix Komponens 1
2
K19
,705
,106
K8
,697
,269
K4
,675
,103
K46
,661
-,111
K21
,661
K25
,655
,356
K42
,615
,319
K11
,596
,214
K29
,595
K5
,571
K36
,554
,135
K39
,540
,238
K16
,538
,178
K22
,533
,219
81
K44
,530
,207
K18
,528
K34
,521
,323
K45
,507
,436
K27
,495
,236
K6
,491
,355
K41
,488
,428
K28
,810
K37
,729
K47
,729
K7
,699
K43
,459
,667
K20
,103
,644
K13
,285
,636
K35
,629
K10
,542
K1
,347
,513
K9
,252
,489
K38
,317
,480
K33
,399
,475
K31
,299
,467
K17
,407
,426
10.7.1.5. A struktúra mutatói és a faktorsúly-mátrix a nem illeszkedő tételek kihagyását követően: KMO és Bartlett teszt Kaiser-Meyer-Olkin afekvációs mutató értéke Bartlett-féle szfericitás teszt
khi2
0,78 910,217
df
171
Szignifikancia
,000
Megmagyarázott variancia
45%
82
Forgatott komponen-mátrix Komponens Rend és tolerancia
Vallás
K4 A cigánybűnözés komoly probléma Magyarországon
,730
K19 A lopásért több börtön kéne, hogy járjon.
,733
K21 A kisebbségnek kötelessége alkalmazkodni a többséghez.
,707
K8 A gazdasági problémákban nagy a zsidóság szerepe.
,701
-,219
K46 A munkahelyteremtés az állam feladata. B
,662
,146
K5 Az államnak támogatnia kell a bevándorlók letelepülését. B
-,538
K11 Egy szülőnek alapvető feladata az engedelmességre és fegyelemre nevelés
,645
K18 Aki munkára alkalmas, de nem dolgozik, az ne kapjon segélyt. K16 Mindenki nyerhet azzal, ha különböző kultúrák együtt élnek. B
,614
-,181
-,556
,188
K44 Szigorú jogrendre van szükség.
,551
-,174
K36 Az ország problémáit állami beavatkozással kell megoldani. B K22 Fontosabb a jövő, mint a hagyományokhoz való ragaszkodás. B
,543
K28 Vallás nélkül az ember élete nem teljes.
-,504
,172
,175
-,848
K37 Az ember nem Isten teremtménye, hanem az evolúció során fejlődött ki. B K47 Társadalmi kérdésekben fontos az egyház szerepvállalása. K7 Az abortusz elfogadható megoldás a nem kívánt terhesség megszüntetésére. B K35 Az egyháznak nincs keresnivalója a politikában. B
,804 -,726 ,735
K20 Az államnak támogatnia kell a nagycsaládokat. K10 A nemzeti jelképeket nem szabad a politikába belekeverni. B
-,138
,637
,108
-,615 ,543
10.7.2. Háromfaktoros struktúra: 10.7.2.1. Kezdeti értékek: KMO és Bartlett teszt Kaiser-Meyer-Olkin afekvációs mutató értéke Bartlett-féle szfericitás teszt
khi2
0,801 3156,838
df
990
Szignifikancia
,000
Megmagyarázott variancia
42%
83
10.7.2.2. Kommunalitás alapján kiemelt tételek: Lépés 1 2 3 4 5 6
Tétel 23. A fejlődés érdekében radikális változásokra van szükség. 28. Vallás nélkül az ember élete nem teljes. 32. Ahhoz, hogy az ország fejlődjön, el kell szakadnunk a múlttól. (B) 2. „Elsősorban ember vagyok, és csak másodsorban magyar”. (B) 48. Az egyénnél fontosabb a közösség. (B) 14. A társadalom minden tagja egyenlő. (B)
Kommunalitás 0,081 0,129 0,139 0,211 0,242 0,249
10.7.2.3. A struktúra mutatói az alacsony kommunalitású tételek kiemelése után: KMO és Bartlett teszt Kaiser-Meyer-Olkin afekvációs mutató értéke Bartlett-féle szfericitás teszt
khi2
0,827 2747,979
df
271
Szignifikancia
,000
Megmagyarázott variancia
46,2%
10.7.2.4. Faktorsúly-mátrix az alacsony kommunalitású tételek kiemelése után: Forgatott komponens-mátrix Komponens 1
2
3
K6
,683
,210
K42
,654
,194
K24
,645
,128
K41
,643
,302
,131
K39
,628
,112
,198
K1
,588
,393
K30
,576
K36
,563
K46
,529
-,217
,412
K34
,527
,234
,260
K22
,523
,126
,273
K19
,513
K44
,495
,123
,292
K27
,464
,156
,280
K38
,434
,405
K28
,290
,258
,499
,808
,152
84
K7
,744
K37
,726
,115
K47
,280
,650
-,156
K13
,155
,634
,321
K43
,375
,619
,358
K35
,249
,593
K20
,353
,580
K49
-,132
,540
K10
,161
,525
K31
,271
,516
,373 ,297
K33
,310
,456
K9
,357
,414
K5
,748
K29
,720
K16
,110
,213
K4
,350
,613
K18
,113
,593
K8
,451
,223
,553
K25
,410
,325
,546
,468
,510
K17
,629
K21
,419
,510
K11
,381
,171
,485
K45
,274
,449
,466
10.7.1.5. A struktúra mutatói és a faktorsúly-mátrix a nem illeszkedő tételek kihagyását követően: KMO és Bartlett teszt Kaiser-Meyer-Olkin afekvációs mutató értéke Bartlett-féle szfericitás teszt
khi2 df Szignifikancia
Megmagyarázott variancia
0,707 434,233 66 ,000 58%
85
Forgatott komponens-mátrix Komponens Vallás K37 Az ember nem Isten teremtménye, hanem az evolúció során fejlődött ki. B K28 Vallás nélkül az ember élete nem teljes. K7 Az abortusz elfogadható megoldás a nem kívánt terhesség megszüntetésére. B K35 Az egyháznak nincs keresnivalója a politikában. B
Gazdaság Tolerancia
,879 -,861
,149
,174
,811 ,628
-,180
-,232
K36 Az ország problémáit állami beavatkozással kell megoldani. B
,767
-,252
K39 A gazdaság stabilitását állami beavatkozással kell biztosítani. B
,757
-,231
,665
,149
,654
,129
,623
-,169
K24 A vidéki kistelepüléseket, falvakat, tanyákat támogatni kell.
-,168
K30 Több állami juttatásra van szükség, még ha több adóval is jár. B K6 A társadalmi változtatásoknál figyelembe kell venni a hagyományokat és a tradíciókat. K5 Az államnak támogatnia kell a bevándorlók letelepülését. B K16 Mindenki nyerhet azzal, ha különböző kultúrák együtt élnek. B K18 Aki munkára alkalmas, de nem dolgozik, az ne kapjon segélyt.
-,131
,817 ,137
-,113
,782 -,523
86
10.8. SZÁMÚ MELLKÉLET KLASZTERELEMZÉS RÉSZLETES EREDMÉNYEI ___________________________________________________________________________ Kezdeti klaszterközéppontok Klaszterek 1 Vallás Gazdaság Tolerancia
2
,00000 -1,00000 -1,00000
3
-1,00000 ,00000 1,00000
4
,00000 1,00000 -1,00000
1,00000 -1,00000 1,00000
Iterációs történet Klaszterközéppontokban végbemenő változás Iteráció
1
1 2 3 4
2 ,286 ,037 ,000 ,000
3
4
,240 ,280 ,127 ,000
,528 ,064 ,044 ,000
,676 ,093 ,055 ,000
Végső klaszterközéppontok Klaszter 1 Vallás Gazdaság Tolerancia
2
-,08814 -,79752 -,84814
3
-1,29942 -,04501 ,64066
4
,08339 ,97391 -,41781
,68544 -,33652 ,64491
ANOVA Klaszter Mean Square Vallás Gazdaság Tolerancia
Hiba df
17,200 17,988 16,137
Mean Square 3 3 3
df
,450 ,371 ,394
F 114 114 114
38,212 48,448 41,001
p ,000 ,000 ,000
Esetek száma klaszterenként Klaszter
1 2 3 4 Érvényes Hiányzó
26 20 35 37 118 0
87
10.9. SZÁMÚ MELLÉKLET KLASZTEREK KÜLÖNBSÉGEI A PÁRTAZONOSULÁS ALAPJÁN – UTÓELEMZÉSEK
Páros összehasonlítás Függő változó
(I) (J) Klaszterek Klaszterek
FIDESZ
Games-Howell-féle utóelemzés
1
2
3
4
Standard hiba
p
Alsó határ
Felső határ
2
-,488
,500
,764
-1,84
,86
3
-,867
,437
,206
-2,02
,29
4
,880
,373
,098
-,11
1,87
1
,488
,500
,764
-,86
1,84
3
-,379
,522
,886
-1,77
1,02
,469
,031
,10
2,64
1,369
1
,867
,437
,206
-,29
2,02
2
,379
,522
,886
-1,02
1,77
,402
,000
,69
2,81
Games-Howell-féle utóelemzés
JOBBIK
3
4
LMP
Tukey-féle utóelemzés
1
2
3
4
*
4
1,747
1
-,880
3
2
*
4
2 1
95% -os konfidenia intervallum
I-J átlagok különbsége
,373
,098
-1,87
,11
-1,369
*
,469
,031
-2,64
-,10
-1,747
*
,402
,000
-2,81
-,69
2
,927
,478
,228
-,35
2,20
3
-,137
,497
,993
-1,46
1,18
4
,982
,425
,114
-,16
2,13
1
-,927
,478
,228
-2,20
,35
3
-1,064
,423
,069
-2,19
,06
4
,055
,336
,998
-,85
,96
1
,137
,497
,993
-1,18
1,46
2
1,064
,423
,069
-,06
2,19
4
1,120
*
,361
,016
,16
2,08
1
-,982
,425
,114
-2,13
,16
2
-,055
,336
,998
-,96
,85
*
3
-1,120
,361
,016
-2,08
-,16
2
,200
,434
,967
-,93
1,33
3
,657
,377
,308
-,33
1,64
4
-,514
,373
,517
-1,49
,46
1
-,200
,434
,967
-1,33
,93
3
,457
,409
,679
-,61
1,52
4
-,714
,405
,296
-1,77
,34
1
-,657
,377
,308
-1,64
,33
2
-,457
,409
,679
-1,52
,61
,344
,005
-2,07
-,27
*
4
-1,171
1
,514
,373
,517
-,46
1,49
2
,714
,405
,296
-,34
1,77
3
1,171*
,344
,005
,27
2,07
88
Páros összehasonlítás Függő változó
(I) (J) Klaszterek Klaszterek
MDF
Tukey-féle utóelemzés
1
2
3
4
MSZP
Tukey-féle utóelemzés
1
2
3
4
SZDSZ
Tukey-féle utóelemzés
1
2
3
4
I-J átlagok különbsége
Standard hiba
2
-,469
3
,031
4
95%-os konfidencia intervallum p
Alsó határ
Felső határ
,353
,547
-1,39
,45
,308
1,000
-,77
,83
-,418
,304
,518
-1,21
,37
1
,469
,353
,547
-,45
1,39
3
,500
,333
,440
-,37
1,37
4
,051
,330
,999
-,81
,91
1
-,031
,308
1,000
-,83
,77
2
-,500
,333
,440
-1,37
,37
4
-,449
,280
,382
-1,18
,28
1
,418
,304
,518
-,37
1,21
2
-,051
,330
,999
-,91
,81
3
,449
,280
,382
-,28
1,18
2
,212
,405
,953
-,84
1,27
3
,290
,352
,843
-,63
1,21
4
-,593
,348
,328
-1,50
,32
1
-,212
,405
,953
-1,27
,84
3
,079
,381
,997
-,92
1,07
4
-,804
,378
,150
-1,79
,18
1
-,290
,352
,843
-1,21
,63
2
-,079
,381
,997
-1,07
,92
4
-,883
*
,321
,034
-1,72
-,05
1
,593
,348
,328
-,32
1,50
2
,804
,378
,150
-,18
1,79
3
,883*
,321
,034
,05
1,72
2
-,323
,370
,819
-1,29
,64
3
,305
,322
,779
-,53
1,15
,319
,014
-1,81
-,15
*
4
-,977
1
,323
,370
,819
-,64
1,29
3
,629
,349
,278
-,28
1,54
4
-,654
,346
,237
-1,55
,25
1
-,305
,322
,779
-1,15
,53
2
-,629
,349
,278
-1,54
,28
*
4
-1,283
,294
,000
-2,05
-,52
1
*
,319
,014
,15
1,81
2
,654
,346
,237
-,25
1,55
3
1,283*
,294
,000
,52
2,05
,977
89
