„Vagy ilyen szabályozás lesz, vagy semmilyen” A Rábaszabályozó Társulat első évtizede (1873–1883)
Bevezetés „Ó és új mederben békén Folyjon a bősz Rába, Ártéri birtokosoknak Hagyjon pénzt markába. Ne pöröljünk ő miatta Annyit jövendőre, Rábaszabály’zás ha jönne Áldó kézzel: Ments meg uram tőle!”1 Nehéz kívánságokat foglalt versébe a győri fűzfapoéta. A vízszabályozás, a környezet eme döntő jelentőségű átalakítása2 esetünkben nemcsak az árvizek elleni hatékony védekezést jelentette, hanem a teljes ármentesítést (részben a belvízmentesítést), ezzel pedig új termőföldek művelésbe vonását is. A kiegyezéskor háromszázados intézményes múltra visszatekintő Rába-szabályozás döntő szakaszához ért: a technikai feltételek immár megvoltak a mederrendezéshez, az anyagi és a társadalmi kritériumok pedig éppen ekkor teljesültek. A kortársak által Magyarország első sikeres folyószabályozásának nevezett3 folyamat azonban hiába ért mérföldkőhöz a vidék vízszabályozó társulatának 1873-as megalakításával, az első tíz évben a helyzet mégis összességében romlott – ezt pedig betetőzte az 1883-as győri nagy árvíz. Dolgozatomban levéltári és sajtóforrások segítségével szeretném a Rábaszabályozó Társulat első évtizedét bemutatni. Választ keresek arra, milyen céljai voltak ennek az érdekegyesülésnek, hogy „békén / Folyjon a bősz Rába”, hogyan alakult a munkálatok anyagi vonzata (hogy az „Ártéri birtokosoknak / Hagyjon pénzt markába”), milyen mozgatói
1
Dittrich József: Újévi köszöntő. Győri Hírlap 2 (1887: 1.) 7. (jan. 1.) (a továbbiakban GyH) (Részlet, a tűzoltók Szilveszter-estélyén elszavalta D. J.) 2 Az ember természeti és földrajzi kereteken belüli rögzültségéről: BRAUDEL, Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam. In. Történelemelmélet II. Szerk. GYURGYÁK János – KISANTAL Tamás. Bp., 2006. 1157–1182. 1164. 3 Az új Rábcza-meder megnyitási ünnepélye. GyH 14 (1893: 55.) 3–4. (jún. 29.)
lehettek az érdekeltségen belüli ellentéteknek („Ne pöröljünk ő miatta / Annyit jövendőre”) és miért jelentett kezdetben inkább átkot, mintsem áldást a birtokosokra a szabályozás („Rábaszabály’zás ha jönne /áldó kézzel: / Ments meg uram tőle!”). A szabályozás fő kérdéseit elsősorban történeti nézőpontból világítom meg, így a dolgozatban a vállalkozás társadalmi vonzatai kerülnek előtérbe.
A Rába-szabályozás céljai A Rába, különösen a szabályozás alá vont Alsó-Rába vidéke vízrajzilag egységet képez a Fertő-tóval és a mocsaras Hansággal, a Kis-Rábán és a Rábca folyócskán keresztül. A terület alacsony reliefenergiája, egységnyi területre eső lejtése lehetőséget adott a tavak, mocsarak fennmaradásának, így alakult ki a tőzeges, lápos talajú Hanság és a sztyeppi tavakkal rokon, sekély, szélsőséges vízjárású Fertő – valamint így maradtak meg viszonylag nagy területen a vidék belvizei.4 A Duna és jobb oldali mellékfolyója, a Rába zárta el kettős hordalékkúppal a hany vizeit, s benne a lápszigeteken, gorondokon és környékükön meghúzódó, sajátos élővilágot.5 A Keleti-Alpok gleccservizeit is szállító Rába évi két árvize (jegesár, zöldár) és a vízgyűjtő szeptemberi, mediterrán jellegű másodlagos csapadékmaximuma mellett heves, rövid árhullámokkal szinte bármely évszakban jelentkezhetett. Az 5–10 évente jelentkező jelentősebb kiöntések másik „segítője” a Duna volt, amely a Mosoni-Duna-ágon keresztül duzzasztotta vissza a Rábát és mellékfolyóit akár több tíz kilométerre is.6 Ezek a régen 5-10 évente érkező áradások legtöbbször a termékeny öntésiszapon kialakult, viszonylag jó minőségű réti talajok termését tették tönkre, s ezzel hosszú időre behatárolták a vidék mezőgazdasági lehetőségeit. A magasabban fekvő részeket pedig a Hanságtól a Marcalig terjedő ártér természetes árvízi tározóként védte meg a pusztulástól.7
4
Így fordulhatott elő, hogy a középkorban lacus és fluvius alakban is találkozhatunk a Fertővel. KÁROLYI Zoltán: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története: A Duna-völgy vizeinek szabályozása. In: A magyar vízszabályozás története. Szerk. IHRIG Dénes. Bp., 1973. 151–271. 190.; KISS Andrea: A Fertővel kapcsolatos vitás földrajzi kérdések középkori okleveleinkben. Soproni Szemle 53 (1999: 1.) 53–62. 53., 57.; KISS Andrea: Vízfolyások a hazai nagy tavak rendszerében: Balaton és Fertő folyók? In: A táj változásai a Kárpát-medencében. Víz a tájban. Szerk. FÜLEKY György. Gödöllő, 2004. 373–379. 376.; SZEKENDI Ferenc: A Hanság és a Fertő lecsapolási kísérleteinek története. Magyaróvár, 1938. 8–10. 5 SOMOGYI Sándor: Tavaink. In: Pannon enciklopédia. Magyarország földje. Kitekintéssel a Kárpát-medence egészére. Főszerk. KARÁTSON Dávid. Bp., 20103. 267–269. 268–269.; KÁROLYI Z. 1973, 185–186.; PÁJER Imre: Rábaköz népének védekezése az áradások ellen (1870–1889). Csorna, 1990. 7. 6 Jókai Névtelen várában a Dunából a Fertőbe folyó vizek csak a képzelet talaján léteztek, hiszen a folyószabályozás előtti legnagyobb győri árvíz is csak mindössze 35 cm-rel haladta meg a Fertő fenékszintjét. KÁROLYI Zoltán: A Hanság és a Fertő rendezési kísérleteinek fejlődése. Vízügyi Közlemények (1955) 291–332. 295. 7 PÁJER 1990, 8.
2 / 14
Az Mosontól Eszterházáig, az Illmitztől Csécsényig terjedő ártér rendezésénél az elsődleges cél az árvédekezés, azután pedig a belvízrendezés volt. A töltésépítést különösen nehézzé tették a vízáteresztő kavicsos rétegek, így ugyanis a kitermelt földanyagot gyakran nem lehetett közvetlenül a töltésbe építeni.8 További tennivalóként merült fel a Fertő és a Hanság teljes vagy részleges lecsapolása,9 valamint gazdasági célú öntözőcsatornák építése.10
Társulat alakul Habár az Alsó-Rába és a Fertő–Hanság vidékének átfogó szabályozására már a reformkorban alapos felmérések után készült komoly tervek álltak rendelkezésre,11 megvalósításuk mindig csak a munkálatok megkezdéséig jutott, a szabályozás kapcsán felmerülő helyi érdekellentéteket ugyanis nem sikerült kiiktatni. Ezek leggyakrabban két területre összpontosultak: Marcal és a Rába medrét összekötő, Várkesző mellett található Ásvány-árok (és folytatása, a Bolgat-ér) eltömése és újbóli megnyitása kapcsán,12 valamint a Rába és a Kis-Rába vizét elosztó nicki torokgát miatt merültek fel összeütközések.13 Állandó
8
Pl. a győr–patonai csatorna esetében. SZALACSY Lajos: A Rábaszabályozó Társulat története és műveinek leírása az 1896. évi ezredéves országos kiállítás alkalmából. Bp., 1896. 74. 9 Többek között Keczkés Károly 1838-as tervezetében is találkozhatunk vele: DÓKA Klára: A Rába felmérése a XIX. század első felében. Arrabona 19–20 (1977–78) 345–379. 372.; FEKETE Kálmán: Visszatekintés a Rábaszabályozás történetére a társulat megalakulásának 70 éves évfordulóján. In: Tanulmányok vízrendezési munkálatainkról. A központi bizottság 1943., 1944. és 1947. évben tartott gyakorlati tájékoztató előadásai. Szerk.: PICHLER János. (A Tisza-Dunavölgyi Társulat Központi Bizottságának kiadványa III. évf. 1. szám) Bp. 1947. 145–152. 146.; KÁROLYI Z. 1973, 187.; A Rábaszabályozó Társulat zsebkönyve. A társulati igazgatóság hivatalos adatai alapján. Szerk. nélkül. Győr, 1888. (a továbbiakban ZSEBKÖNYV 1888.) 6–7.; PÁJER 1990, 13.; SZALACSY 1896, 5.; ÚJHÁZY János: A Rába s a vele vízművileg összefüggő Rábcza, Répcze, Kisrábatorok és Marczal szabályozása és csatornázása, továbbá a Hanyság és a Fertő lecsapolása. Bp., 1873. 6. 1865 és 1868 között a Fertő teljesen kiszáradt, fenekén azonban – a helyi birtokosok nagy sajnálatára – vastag sziksóréteget találtak a magyaróvári akadémia tanárai, Moser Ignác és Hecke Vilmos (Vencel). Az 1901. évi október 34-ére hirdetett országgyűlés főrendiházának irományai. XVII. Szerk. nélkül. Bp., 1905. (a továbbiakban FŐRENDIHÁZI 1905.) 37.; KÁROLYI Z. 1955, 302.; SZEKENDI 1938, 6. 10 Megjelenik például Újházy János m. kir. főmérnök 1873-ban kiadott Rába-szabályozási tervezetében. (ÚJHÁZY 1873.) 11 Fritsch András 1759–62 közötti szanyi bizottságáról: DÓKA Klára: A Rába-szabályozás kérdése 1786-ban. Soproni Szemle 30 (1976: 1.) 55–60. 56.; FEKETE K. 1947, 146.; ZSEBKÖNYV 1888, 3.; SÁRKÖZI 1968, 13.; SZEKENDI 1938, 13.; PÁJER 1990, 11.; PÁJER 05. ; Krieger Sámuel 1771-es térképéről: DÓKA 1977–78, 351. Hegedűs János, Kenedits József és Sax Zakariás 1802–1803-as munkálatairól: KÁROLYI Z. 1955, 311.; ZSEBKÖNYV 1888, 3.; PÁJER 1990, 12.; a Király György által 1818 és 1829 között vezetett Rába-mappációról: DÓKA 1977–78, 355–360. Keczkés Károly 1838-as terveiről: DÓKA 1977–78, 372.; FEKETE K. 1947, 146.; KÁROLYI Z. 1973, 187.; ZSEBKÖNYV 1888, 6–7.; PÁJER 1990, 13.; SZALACSY 1896, 5.; ÚJHÁZY 1873, 6. 12 Egy 1699-ben, I. Lipót uralkodó által kiküldött bizottság javasolta az eltömött Ásvány-árok újbóli megnyitását: FEKETE K. 1947, 146.; KÁROLYI Z. 1973, 187.; ZSEBKÖNYV 1888, 2., 24.; PÁJER 1990, 11. 1746-ban Veszprém vármegye küldöttei Pápán megállapítják, hogy az itteni töltések a gyakori árvizek fő okai, ugyanis itt tör át a Rábából a Marcal medrébe az Alpok felől jövő ár: ZSEBKÖNYV 1888, 2–3.; DÓKA 1976, 56.; SZEKENDI 1938, 12. Az 1760-as években többször megnyitották, majd újra elzárták az árkot, az érdekviszonyok alakulása szerint: PÁJER 1990, 11. 1859-ben a tétiek a Bolgat-ér (az Ásvány-árok folytatása) eltöltése ellen tiltakoztak. ZSEBKÖNYV 1888, 8. 13 1801-ben Sopron és Vas vármegyék küldöttsége egyezségre jut, majd 1832 után újra foglalkoznak a kérdéssel, mert Vas vármegye megvádolja a soproniakat, hogy nem tartották meg az egyezséget, 1838-ban pedig újra
3 / 14
polémia állt fenn emellett a sokak megélhetését jelentő vízimalmok kérdésében – amelyek gátjai szűkítették a medret, így feltartották a hordalékot és újabb kiöntéseket idéztek elő, néhol pedig részben el is mocsarasították a medret.14 Később pedig a vízrendezéshez kapcsolódó kisajátítások és a meder vonalvezetése miatt került sor összetűzésekre: 1846-ban például Kapi falu határában a Sopron vármegyebeliek lerombolták a Rábca gátját, ami verekedésbe torkollott a Győr vármegyéhez tartozó Kapi-beliekkel.15 A szabadságharc leverése utáni évtizedben, 1859-ben alakult meg Veszprém, Vas és Zala megye érdekeltjeinek részvételével a Marcalvölgyi Vízitársulat a folyócska Marcaltő feletti szakaszának szabályozására.16 Ez a Győr vármegyei érdekelteket is cselekvésre késztette, nehogy a munkálatokból való kimaradás az eddigieknél rosszabb helyzetbe hozza őket; emellett felismerték, hogy a Marcal-szabályozás sikeréhez elengedhetetlen a Rába mederrendezése, amelynek árvizei a töltésekkel megerősített Marcalba is átfolyhatnak.17 Ezt a gondolatot a Helytartótanács is támogatta,18 így 1864-ben a Rába-völgyi királyi biztos, Batthyány Géza gróf vezetésével választmány kiküldésére került sor, hogy előkészítsék a Rábaszabályozó Társulat megalakulását.19 A kiegyezés helyreállította a vármegyei önkormányzatiságot: Sopron vármegye ezután létrehozott a területéhez tartozó Rábaközben egy védgátpénztárat, holdankénti 1 illetve 2 krajcár befizetésével, az alsó-rábaközi járás főszolgabírájának vezetésével.20 Hasonlóképpen jöttek létre az árvédekezés biztosítására az Alsó-Rába menti megyékben a Rábabizottságok, Győr vármegyében később pedig a Tóközi Védgáttársulat21 – Sopron vármegyében 1870 és 1889 között működött, kezdetben a már említett Batthyány Géza gróf vezetésével, aki több faluban (Egyed, Sobor, Rábaszentandrás) is birtokolt.22 A Rába-kérdés nagyobb volumenű rendezésére Győr vármegye 1868-ban kormánybiztos kiküldését kérte a közmunka- és
megegyeznek, 1863-ban és 1865-ben ismét vitákra kerül sor. KÁROLYI Z. 1973, 187.; SÁRKÖZI 1968, 17.; SZALACSY 1896, 6–10. 14 DÓKA 1977–78, 347.; KÁROLYI Z. 1973, 186. 1786-ban lebontásuk például szóba sem jött a helyi tiltakozás miatt. DÓKA 1976, 57. 15 DÓKA 1977–78, 375. 16 DÓKA Klára: Adalékok a Rábaszabályozó Társulat történetéhez. (1873–1948) I. Soproni Szemle 34 (1980:1.) 17–28. 18.; KÁROLYI Z. 1973, 187.; MEISZNER 1888, 8.; ÚJHÁZY 1873, 231. 17 1863-as és 1864-es tanácskozások, érdekeltségi gyűlések: ZSEBKÖNYV 1888, 8–9.; SZALACSY 1896, 9. 18 KÁROLYI Z. 1973, 186. 19 KÁROLYI Z. 1973, 186.; PÁJER 1990, 46.; SZALACSY 1896, 9. 20 PÁJER 1990, 13–14. 21 Győri Egyházmegyei Levéltár II. (Győri káptalan levéltára) 1. tétel (A győri káptalan magánlevéltára), 1872, számozás nélkül, febr. 22. (a továbbiakban II. 1/1872/sz. n. (febr. 22.); KÁROLYI Z. 1973, 201.; PÁJER 1990, 42.; POGONYI György: A társulatok. In: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége. Szerk. KENESSEY Béla. Bp. 1931. 20–98.; SÁRKÖZI 1968, 28. 22 PÁJER 1990, 15. (PÁJER Imre a soproni Rábabizottság teljes iratanyagát – Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára IX. 219. Rábabizottság iratai – feldolgozta.)
4 / 14
közlekedésügyi minisztertől, amit meg is kaptak, Ürményi József személyében.23 A kormánybiztos egyik első ténykedéseként bizottságot alakított az ártér megállapítására, amelyet először egy vármegyényi területen, 119 ezer hektárban állapítottak meg, az 1853-as árvíz által Nezsidertől Győrig elöntött földeket számítva bele.24 Ürményi kinevezése után nem sokkal, 1870-ben megyénkénti (Győr, Sopron, Moson, Vas) érdekeltségi gyűléseken próbálta egyengetni a szabályozás útját,25 majd 1872-ben egy győri, közös érdekeltségi ülés kimondta, hogy a Fertőt, a Rábcát és a Rábát egyszerre kell szabályozni.26 Az ártéri terület osztályozásának egy részét egy sikertelen pályázat után az érdekeltségből létrejött ideiglenes központi választmány az Esterházy hercegek nagy befolyással bíró zárgondnokságának adta, holdanként 15 krajcárért.27 Miután az érdekeltség 1870-ben Képessy József királyi mérnök és Herrich Károly minisztériumi osztálytanácsos terveit nem fogadta el,28 a minisztérium Szeghő Attilát,29 majd pedig Újházy János királyi főmérnököt küldte ki, aki 1873-ban mutatta be terveit (térképét lásd az 1. mellékletben).30 A nyomtatásban is megjelent tervekben 2 016 791 forint költségre évi 411 491 forint jövedelmet számolt – a Rába egy évi jegesárának önmagában nagyobb károkat okozott, mint a szabályozás összeköltsége. Magában foglalta továbbá a vizek rendezését, gazdasági (öntöző)csatorna építésével együtt. Újházy a fő bajt a tizennyolc, szakszerűtlenül épült malomgátban és „a Rábának ezen mostoha, művelt országokban sehol sem található, vad kezelésében”31 látta, hiszen még két évvel korábban is az árvízkor az Ásvány-árok kijáratát akarták eltömni a helyiek, nem pedig a szomszéd várkeszői malom rőzsegátját lebontani.32 A tervek emellett tartalmazták 27 kanyarulat átvágását, hogy ezáltal a folyó útját megrövidítve csökkenjen a gátakra nehezedő nagy nyomás időtartama.33 1873. november 15-én, 340 385 katasztrális hold területen, 105 581 holddal 13 041-gyel szemben, többségi döntéssel megalakult a Rábaszabályozó Társulat, Magyarország egyik
23
FEKETE 1947, 147.; FŐRENDIHÁZI 1905, 37.; KÁROLYI Z. 1973, 186,; SZALACSY 1896, 10. ; ZSEBKÖNYV 1888, 10–11. 24 FŐRENDIHÁZI 1905, 38.; KÁROLYI Z. 1973, 130.; SZALACSY 1896, 12–13.; ZSEBKÖNYV 1888, 11. 25 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára K 198 1. tétel (A társulat igazgatási ügyei); 1881, számozás nélkül, aug. 4. (a továbbiakban 1/1881/sz. n. (aug. 4.)); DÓKA 1980, 18.; SÁRKÖZI 1968, 29.; ÚJHÁZY 1873, III. 26 FŐRENDIHÁZI 1905, 38.; ZSEBKÖNYV 1888, 11. 27 SZALACSY 1896, 13. Hold = katasztrális hold (kh). 1 kh = 0,5755 ha. 28 FEKETE 1947, 147.; FŐRENDIHÁZI 1905, 37.; KÁROLYI Z. 1973, 188.; POGONYI 1931, 23.; ÚJHÁZY 1873, III–IV. 29 GyEL II. 1/1870/ sz. n. (okt. 1.); FŐRENDIHÁZI 1905, 38.; ZSEBKÖNYV 1888, 11. 30 Az 1881. évi szeptember hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója IV. Szerk. SZATHMÁRY Károly. Bp., 1882. (a továbbiakban KÉPVISELŐHÁZI 1882.) 234.; SZALACSY 1896, 14.; ÚJHÁZY 1873. 31 Idézi KÁROLYI Z. 1973, 188. 32 ÚJHÁZY 1873, 7. 33 SÁRKÖZI 1968, 32.
5 / 14
legnagyobb területre kiterjedő vízitársulata.34 Működési kereteit az egy hónapon belül elfogadott, majd a minisztériumi elfogadáskor némileg visszatartott alapszabály,35 valamint a társulatoknak széles jogkört adó 1871. évi XXXIX. törvén határozta meg.36 Az első megválasztott elnök, Batthyány Géza gróf mellé huszonnégy tagú választmányt rendeltek, akiket részben a birtokosok választottak néhány falunként, részben pedig nagybirtokosok vagy meghatalmazottjaik kerültek be. Így gyakorolt a társulat felett ellenőrzést saját emberein keresztül többek között az Esterházy hercegi zárgondnokság, Albert főherceg, Széchenyi Béla gróf, Lamberg gróf, az Esterházyak grófi ágából Esterházy Pál, a győri káptalan, valamint három szabad királyi város, Győr, Sopron és a Fertő-parti Ruszt polgármestere. Hogy mégse a legnagyobb birtokosok határozzák meg döntő mértékben a társulati életet, az ártérbirtokosok területalapú közgyűlési szavazatszámát szigorúan szabályozták, és birtokonként 20 szavazatban maximálták, a társulat fő fóruma pedig az évente többször is összehívott társulati közgyűlés lett.37 Igazgatónak, az adminisztráció és a végrehajtás vezetőjének Krisztinkovich Ede győri ügyvédet, későbbi függetlenségi párti országgyűlési képviselőt választották meg, a műszaki teendők vezetője, a társulati mérnök Újházy János lett, mindannyian három éves mandátummal.38 Egy évvel később, 1874-ben Batthyány teendőinek ellátására alelnököt választottak Enessey Kálmán birtokos személyében, a társulat pénztárnoka pedig a lemondó Xantus János helyett hosszú időre Lengyel Sándor lett.39 1875 elején a társulati közgyűlés főmérnöknek (vezérmérnöknek) a Tisza-és a Vaskapu-szabályozást megjárt, valamint külföldi tanulmányutat is tett Meiszner Ernőt választotta meg, több pályázó közül.40 Nem minden terület birtokosai álltak kötélnek a szabályozásba eredetileg bevonni szándékozott ártér urai közül az alapításkor: a Vas vármegyebeliek többször – Radó Kálmán répcelaki birtokos, kormánypárti országgyűlési képviselő vezetésével – tiltakoztak a számukra
34
Rábaszabályozási ügy. Győri Közlöny 17 (1873: 92.) (nov. 16.) 1. (a továbbiakban GyK); GyK 17 (1873: 93.) 3. DÓKA 1980, 18–19.; FEKETE K. 1947, 147.; FŐRENDIHÁZI 1905, 38. ; MEISZNER 1888, 12.; SZALACSY 1896, 16–22. 35 DÓKA 1980, 19.; KÁROLYI Z. 1973, 188.; KÉPVISELŐHÁZI 1882, 234.; SZALACSY 1896, 21. 36 KÁROLYI Z. 1973, 155.; VÁRI András: Vízszabályozások, tulajdonjogok és gazdálkodás Magyarországon az 1820-as és az 1870-es évek vége között. In: A felhalmozás míve. Történeti tanulmányok Kövér György tiszteletére. Szerk.: HALMOS Károly – KLEMENT Judit – POGÁNY Ágnes – TOMKA Béla. Bp. 2009. 329–339. 335. 37 SZALACSY 1896, 21.; ZSEBKÖNYV 1888, 12. 38 DÓKA 1980, 19.; SZALACSY 1896, 17–20.; ZSEBKÖNYV 1888, 12. Krisztinkovich Ede igazgató nem azonos személy megegyező nevű unokaöccsével, aki miniszteri fogalmazóként az 1880-as években lett néhány évre megbízott igazgató! 39 SZALACSY 1896, 22–23. 40 SZALACSY 1896, 23.; ZSEBKÖNYV 1888, 20.
6 / 14
előnytelennek mutatkozó társulati egyesülés ellen.41 Végül a Sárvár feletti rész nem, az attól lefelé, északkeletre lévő falvak birtokosai csatlakoztak a megalakuló társulathoz – így a FelsőRába, szerencsésebb természetes helyzetben lévén (okot különösebben tehát nem érezve az anyagi hozzájárulásra a Rába-szabályozáshoz), jobbára ma is szabályozatlan szakasz.42
Kihívások és válaszok Újházy tervei szerint a folyószabályozás során elsőként a további munkálatok legnagyobb gátját képező malmokat kellett eltávolítani. Krisztinkovich igazgató ehhez a minisztériumtól kért hatósági kötelezvényt.43 A jogi út mellett azonban komoly pénzügyi fedezetet is kellett teremteni, hogy a malomtulajdonosokat kárpótolják: a győri káptalan ennek ígéretében bízva szavazta meg a társulat létrejöttét; Vág, Bodonhely, Rábasebes és Rábaszentmihály lakói pedig rögtön biztosítékért siettek a társulathoz, malmaik kisajátítása esetére.44 A közmunkaés közlekedésügyi minisztérium többször átdolgoztatta a társulati mérnökkel a terveket, így azok valóban csak Sárvárig és a rábapatyi révig terjedtek a Rábán, a két fő célnak, az ármentesítést és a belvízlevezetést viszont teljesítették.45 A megalakulás körüli években szerény összegekből, önkéntes adakozásból és a lassan csordogáló kormánypénzekből tartották fenn a társulatot.46 Az állami huzavona azonban sokáig tartott, ezért a társulat vezetői úgy vélték, hogy szervezetüknek önerőből kell intézkednie: ezt szolgálta az ártér veszélyeztetettség (az elöntések gyakorisága és a talaj minősége) szerinti, 6 osztályba való sorolása: ezek közül az I. osztály 100%-ot, a VI. mindössze 10%-ot fizetett.47 1874 novemberétől 1875 decemberéig a társulati közgyűlés, hogy az előmunkálatokat finanszírozni tudja, a legmagasabb osztályú birtokok (s ezzel párhuzamosan az összes többi osztályét) holdankénti járulékát a kezdeti kötelem háromszorosára, 25 krajcárról 75 krajcárra emelte (részletesebb kimutatás a 2. mellékletben).48 A társulati vezetés ezt azért is megtehette, mert a Bécs éléstárának mondott Rábaköz évente félmillió mázsa gabonafelesleget állított elő, a vizek járása miatt kihasználatlan területek pedig a meghódításra csábítottak,49 tehát a tehetősebbeknek általában érdekében állt a vízszabályozással való gazdagodás. Az 41
KÉPVISELŐHÁZI 1882, 234.; SZALACSY 1896, 14–15. KÁROLYI Z. 1973, 297.; 311. 43 SZALACSY 1896, 22. 44 GyEL II. 1/1873/560. (nov. 8.); SZALACSY 1896, 21. 45 ZSEBKÖNYV 1888, 19. 46 KÉPVISELŐHÁZI 1882, 148–149. 47 SZALACSY 1896. 22. 48 SZALACSY 1896, 21. A nagybirtokok akár ezer forintos nagyságrendű tartozást is felhalmozhattak: GyEL II. 1/1875/74. (szept. 26.) 49 SÁRKÖZI 1968, 27. 42
7 / 14
ártérfejlesztésnek nevezett felmérések, amelyek a részletes tervek kidolgozására irányultak, csakhamar megindultak, Nentdvich Sándor és Hölzl Mór főmérnökök 18 szakmérnököt alkalmazó vállalkozásában.50 1876-ban a Duna jegesárja visszaduzzasztotta a Rábát, így az alsó szakaszon több helyütt árvizet idézett elő, Győrött a huszárok segítettek a kármentésben.51 Talán ez is szerepet játszott abban, hogy néhányan sürgetni kezdték a szabályozást: a júliusi, majd a decemberi társulati közgyűlések arról döntöttek, hogy további 60 krajcárral emelik a holdankénti kivetéseket, hogy a törvényes alakiságok mellőzésével, a hosszadalmas tárgyalásokat és pereskedéseket kikerülve, vásárlás útján megszerezhetők legyenek a Rába-parti malmok.52 A kivetésekkel kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy ezek nem a valódi ártér alapján történtek, hanem mivel a társulati igazgatás kezében kényszerítő eszköz nem volt, csak az önként bevallott árterületek alapján zajlottak.53 340 ezer forintot különítettek el a malmok adásvételi szerződés útján való megszerzésére 1876 decemberében – a kormányhatósági utasítás ellenében, amely a malmok fokozatos eltávolítását és a társulat kisebb megterhelését tette volna lehetővé.54 Cziráky Béla gróf már ekkor indítványozta, hogy állítsák meg a szabályozást, ezt azonban elvetették.55 1877 elején megtörtént az első malom kisajátítása,56 az év során pedig a Rábán lévő tizennyolc malomgátból tizenhatot leromboltak, a tizenhetedik, kecskédi malom későbbre maradt, a tizennyolcadikat, a nickit pedig meghagyták a Kis-Rába táplálására.57 Rövid idő alatt történt ez a nagy beavatkozás, amit bizonyít a rábapatonai malom kapcsán kialakult nézeteltérés, amelynek során 1877 nyarán Krisztinkovich igazgató Meisznerrel együtt szóvá tette a győri káptalan képviselőjénél, hogy ne késlekedjen a bontás. Ennek előzménye, hogy a káptalan még februárban a vízállástól függően megígérte, mindent elkövet a munkálatok gyors véghezvitelére, valamint szakmai segítséget kért a társulati főmérnöktől.58 A kisajátítások, az azt követő néhány per költsége, az ártérfejlesztés, és nem utolsó sorban a 50
ZSEBKÖNYV 1888, 20. Áradás Győrött. GyK 20 (1873: 16.) 3. (febr. 24.); BEDY Vince: Gyirmót története. Sajtó alá rendezte: NEMES Gábor. Győr 2013.; SÁRKÖZI 1968, 26. 52 PÁJER Imre: Fejezetek a rábaközi árvízvédelem múltjából. http://www.hontar.hu/hely/pajer05.htm (hozzáférés ideje: 2012. okt. 23.) (a továbbiakban: PÁJER 05) 53 ZSSEBKÖNYV 1888, 24–25. 54 FEKETE 1947, 148.; KÁROLYI Z. 1973, 188.; ZSEBKÖNYV 1888, 22. 55 GyEL II. 1/1877/sz. n. (nov. 2.) 56 DÓKA 1980, 19. 57 K[risztinkovich Ede ifj.]: A győri védművek. Győri Hírlap 1 (1886: 23.) 1. (dec. 16.); DÓKA 1976, 57.; DÓKA 1980, 19.; KÁROLYI Z. 1973, 188.; KÁROLYI Zsigmond: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására. In: A magyar vízszabályozás története. Szerk. IHRIG Dénes. Bp. 1973. 23–147. 130.; PÁJER 1990, 37. 58 GyEL II. 1/1877/122. (febr. 10.); 1/1877/sz. n. (aug. 1.) 51
8 / 14
társulati tisztviselők fizetése egészen kimerítette a társulat pénztárát.59 Ráadásul a decemberi közgyűlésre már a birtokosság egésze számára kiderült, hogy a részletes tervek alapján nem szűk hárommillióba, hanem 8–9 millió forintba fog kerülni az egész szabályozás.60 A decemberben esedékes társulati közgyűlésre a szabályozás ilyen megvalósításának ellenzői segítséget kaptak a tekintélyes Tóth Bálint németi birtokos röplapjával, aki helyesen látta előre a malomgátak eltávolítását követő fizikai problémákat: „…a malmok eltávolítása partszaggatásokat és víztorlásokat fog előidézni, első sorban is a Rába alsó részén fogják azt a napot megemlegetni, melyen az eltávolítást kifundálták épen azok, kik bűnösségük érzetében, és hogy a szemrehányásokat magoktól elháríthassák, az áradások által leginkább fenyegetettek iránt oly tüntetőleg nagy részvétet mutatnak.”61 A Sopron vármegyei birtokos véleménye szerint „a győri juntimista konyhában” főzték ki az egészet, a soproniak közül „még kuktaképen sem szerepelt senki egyéb, mint ellenzéki szellemben”, most pedig a vezetők is „az eshetőleges következésektől magok is megdöbbenve” állnak. Némelyek azt is megpendítették: a malmokat direkt drága áron sajátították ki.62 A decemberi közgyűlés szabályozásellenes hangulatát még megmentette Radó Kálmán kompromisszumos javaslata, miszerint a tartozások kiegyenlítésével (a társulat olyannyira tőkehiányos lett, hogy még 1879-ben is súlyos késedelmi kamatok alatt nyögött!)63 rendezzék a pénztár helyzetét, az ártérfejlesztést pedig bizonytalan ideig függesszék fel.64 A javaslatot nagy arányban elfogadó birtokosok 1878 elején, a következő közgyűlésen értesülhettek az újabb teherről, amely az ártéri kivetéseket I. osztályon holdanként 1 forint 75 krajcárra emelte, de még a VI. osztályon is 17,5 krajcárt jelentett, ami már megközelítette az I. osztály 1874-es, 25 krajcáros kivetését.65 A társulat elleni izgatások miatt a járulékok beszedése még nehezebbé vált, néhány malommal a nem fizetés miatt perek indultak, 1878. júniusra pedig több mint 100 ezer forint lejárt tartozást halmoztak fel: így a választmány megszüntette működését.66 A malomgátak eltávolítása miatt – Tóth Bálint szavai szerint – az árvizek a Szanytól a torkolat felé eső szakaszon súlyosbodtak, Győr vármegye hiába kötelezte a kimerült társulatot
59
POGONYI 1931, 23.; ZSEBKÖNYV 1888, 24. GyEL II. 1/1877/sz. n. (nov. 2.) 61 GyEL II. 1/1877/sz. n. (nov. 2.) (A továbbiak szintén innen vannak.) Paleográfiai megjegyzés: a forrásidézeteknél a hosszú és rövid magánhangzókat a mai helyesírás követelményei szerint alakítottam. S. M. 62 KÉPVISELŐHÁZI 1882, 236–237. 63 GyEL II. 1/1879/sz. n. (ápr. 16.) 64 ZSEBKÖNYV 1888, 22. 65 ZSEBKÖNYV 1888, 22. 66 KÁROLYI Z. 1973, 188. 60
9 / 14
további védművek építésére,67 a Marcal védelmében pedig a Balgat-eret (az Ásvány-árok folytatását) is eltömték, tehát az árvíznek nem volt választása, amikor „területet választott” magának.68 Meiszner Ernő kész tervei közben közszemlére kerültek, amelyekben a Rába Sárvár és Győr közti szakaszát bő háromötödére, 82,31 kilométerre kívánta rövidíteni, Győrnek külön töltéseket tervezett, a Rábaközben felszabaduló mocsaras helyeket pedig öntöző- és belvízcsatornák sokaságával látta volna el.69 Bodoki Lajos országos középítési felügyelő ugyan kiválónak találta a terveket,70 ez azonban nem hatotta meg a közgyűlést (különösen az árvizektől már megmenekült felső szakasz birtokosait),71 amely nem szavazott bizalmat az elnökségnek és a választmánynak; ennek következtében mindenki lemondott.72 A társulati kis-és középbirtokosság, akik anyagilag jobban érintve voltak a társulati kivetések miatt, megmutatta, hogy „hibás véleményben” vannak azok, akik azt gondolják, a hercegi jószágigazgató „azon hatalom-fitogtató kifejezéssel >>vagy ilyen szabályozás lesz, vagy semmilyen<<” tudott „80 ezer holdat a mérlegbe dobni.”73
Árvizek és kormánybiztosok 1879 hóolvadásának súlyos árhullámával74 távozott a következő társulati elnök, Radó Kálmán, a közgyűlésen ugyanis a szabályozás folytatásának vitája „oly izgalmassá fejlett, hogy Radó Kálmán elnök leköszönt s a 22-én folytatott gyűlés rendjének biztosítására karhatalmat kellett igénybe venni.”75 Nedeczky János, a magyaróvári hercegi uradalom képviselője a társulat feloszlatását indítványozta, míg Takács Ignác mihályi esperes kormánybiztos kiküldését javasolta, amit a közgyűlés és Győr vármegye törvényhatósága is pártolt
76
Így a minisztérium Szapáry Istvánt, Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánját
küldte ki kormánybiztosként még 1879-ben.77
67
DÓKA 1980, 19.; KÁROLYI ZS. 1973, 131.; KÁROLYI Z. 1973, 188. PÁJER 1990, 8. 69 DÓKA 1980, 21.; KÉPVISELŐHÁZI 1882, 150. 70 BODOKI Lajos: Műszaki vélemény a Rábaszabályozó-Társulat által eszközölt ártérfejlesztésről és a Rába vízszerkezethez tartozó folyók szabályozásáról. Győr, 1877. 71 KÁROLYI Z. 1973, 188.; POGONYI 1931, 23. 72 ZSEBKÖNYV 1888, 23. 73 GyEL II. 1/1877/sz. n. (nov. 2.) 74 A víz a Marcal-völgyben, a Rábaközben és a Tóközben (a Rábaköz Győr megyei része) is elöntött területeket; különösen Kisbabotot és Mérgest. KÁROLYI Z. 1973, 188–189.; SÁRKÖZI 1968, 28. 75 ZSEBKÖNYV 1888, 23. 76 FEKETE 1947, 148.; FŐRENDI HÁZI 1905, 39.; KÁROLYI Z. 1973, 188–189.; ZSEBKÖNYV 1888, 25. 77 DÓKA 1980, 21. 68
10 / 14
Szapáry a társulatot rendkívül nehéz helyzetben vette át: Újházy és Meiszner eddigre összesen 12 milliósra hízott tervét bemutatta a győri alispánnak, és megkezdődött az engedélyeztetés. Ezt azonban maga a kormány is sokallta, és Szapáryt és a műszaki gárdát csak az árvízvédelem, a legszükségesebb teendők elvégzésére utasította.78 1880-ban az érdekeltség számára tartott egy értekezletet, ahol hasonlóképpen ismertette a kialakult helyzetet, és a Rába Sárvárig, a Rábca Hugot pusztáig, a Fertő–Hanság-csatorna a Rábcatorkolattól Bősárkányig való kiásását vette tervbe. Ebben sikerült megállapodni, a finanszírozás módjában azonban nem: Szapárynak valahonnan pénzt kellett szerezni, az általa amúgy is kényszerűen (és jutányosan) lecsökkentett járulékokat azonban egészében lefoglalták a volt malomtulajdonosok. (Néhányuknak minden bizonnyal komolyan szüksége volt a pénzre, a Győr vármegyei molnárcéh ugyanis az 1870-es években nagyjából a felére csökkent).79 Maradt tehát az állami beavatkozás lehetősége: a szűk 4,5 milliós államkölcsönt azonban az érdekeltség visszautasította. Szapáry ezután lemondott.80 1880. decemberben új kormánybiztos kinevezésére került sor, akit a vidéken jól ismert Radó Kálmán személyében talált meg a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium. Jelezték neki, hogy a Fertő lecsapolásának tervével az érdekeltségnek anyagi okokból egyelőre fel kell hagynia. Radó jó választás volt a kényes pozícióra: a tisztviselők jó részét – így Krisztinkovichot is – leváltotta, 1882-től pedig vasi főispánként személyében is egyszerűsítette az érdekviszonyokat.81 Ebben az évben ráadásul az árvizek is csak kisebb gondokat okoztak.82 Eközben a Rába-szabályozás – majd’ három évszázados hagyományához híven83 – az országgyűlés előtt is felszólalások tárgyává lett: 1881-ben Békássy Gyula, a Vas vármegyei kiscelli kerület képviselője kérte a szabályozás felfüggesztését,84 1882-ben pedig Simonyi Iván ellenzéki képviselő azt találta mondani, hogy a szabályozás igen terhes költségei miatt az ország legkisebb megyéjéből, az általa képviselt Mosonból csaknem kétezren szöktek Amerikába, például csak Bánfaluból (Mosonbánfalva, ma Apetlon, Ausztria része) százötvenen.85 Az időközben Öttevényben az országgyűlésbe választott Krisztinkovich Ede saját javaslatot nyújtott be a Rába-szabályozás megvalósítására, valamint megfelelt Simonyi
78
FŐRENDIHÁZI 1905, 39.; KÁROLYI Z. 1973, 189.; POGONYI 1931, 23.; ZSEBKÖNYV 1888, 25. SÁRKÖZI 1968, 15. 80 KÁROLYI Z. 1973, 189.; ZSEBKÖNYV 1888, 25–27. 81 FEKETE 1947, 148.; FŐRENDIHÁZI 1905, 39.; DÓKA 1980, 21.; ZSEBKÖNYV 1888, 26. 82 SÁRKÖZI 1968, 29. 83 A XVII. században, nem jelentéktelen előzmények után, hét törvény született a Rábáról, az első 1618-ban. 84 KÉPVISELŐHÁZI 1882, 81. 85 KÉPVISELŐHÁZI 1882, 148–150. 79
11 / 14
vádjaira is, arra hivatkozva, hogy a malomkisajátítások még egyezményesen folytak a társulatban.86 1882. május 25-én a társulati közgyűlés ismét elutasította az állami kölcsönfelvételt, az autonómia megvonására hivatkozva (a kormánybiztos hivatalból a választott elnök helyén tevékenykedett), pedig Ordódy Pál miniszter 200 ezer forintot előlegként felajánlott, Győr és a szomszédos Győrsziget árvédelmének kiépítését pedig állami feladatként magára vállalta – így 6,6 millió forintot tett volna ki a hitel. Helyesen ismerte fel Radó és a többi felelős vezető, hogy a megoldást a társulaton kívül kell keresniük; ez tűnt ki abból, ahogyan próbált országgyűlési képviselőkkel és a nagybirtokosokkal tárgyalni.87 Ezt a hajlandóságot a következő évben egy súlyos árvízi katasztrófa „segítette meg.” Tóth Bálint nem számolt azzal 1877-es röplapjában, hogy hogyan lehetne segíteni a kialakult helyzeten, hogy tudniillik az Alsó-Rába-vidék árvízkitettsége megnőtt: pénz híján erre nem kínálkozott esély, így csak idő kérdése volt, mikor következik be egy nagyobb volumenű csapás a folyók részéről. Helytörténeti munkák, historia domusok és cikkek sora88 ír a korai hóolvadás és a több napos esőzés együttes hatásáról, melynek idején „a Duna és a Rába magas vize Győrnél adott egymásnak rendez-voust,”89 legalább egy tucat falu veszélybe került, több mint háromszáz ház vidéken víz alá került, mindez pedig télvíz idején történt. Győr a szó szoros értelmében a „vizek városa” lett, ahol „a lakosság bemenekült a belváros és Nádorkülvárosba, hol a megyeház, az iskolák, a Seminarium, és minden magán épületek és átengedhető helyiségek zsúfolásig tömve voltak annyira, hogy a megyeház termében, a szó szoros értelmében, megfúltak az emberek.”90A Rába-szabályozás sikeres keresztülvitelét ezután sok építkezéssel, alulról kellett kezdeni – a birtokosok nem feledték el, hogyan, milyen előzményekkel történhetett meg ez a nem mindennapi katasztrófa.
Zárszó Egy dologban egészen biztosan nem volt hatalma a társulati autonómiát is felülbíráló kormánybiztosnak: nem vehetett föl kölcsönt a társulati közgyűlés helyett. Ennek orvoslására
86
KÉPVISELŐHÁZI 1882, 148–150. FŐRENDIHÁZI 1905, 40.; ZSEBKÖNYV 1888, 27–31. 88 GyEL V. (Plébániai és espereskerületi levéltárak) Győr-Nádorváros plébánia iratai és anyakönyvei. A Győrnádorvárosi plebánia Naplókönyve. 1848–1894.; K[risztinkovich Ede ifj.]: A győri védművek. Győri Hírlap 1 (1886: 23.) 1. (dec. 16.); Szávay Gyula: A győri veszedelem. Vasárnapi Ujság 30 (1883: 4.) 53–54. (jan. 28.); BEDY 2013. (V. fejezet); VENDE Aladár: Győr vármegye községei. In: Magyarország vármegyéi és városai. Győr vármegye. Szerk. BOROVSZKY Samu. Bp. [1909.] 16–66. 89 K[risztinkovich Ede ifj.]: A győri védművek. Győri Hírlap 1 (1886: 23.) 1. (dec. 16.) 90 GyEL V. Győr-Nádorváros plébánia iratai és anyakönyvei. A Győrnádorvárosi plebánia Naplókönyve. 1848– 1894.; 87
12 / 14
jött létre, Meiszner terveinek végső lecsupaszításával91 az 1885: XV. törvény, amely jogszabályilag kényszerítette sok év igáját a társulati érdekeltségre – ez a teher azonban jóval kisebb és kiszámíthatóbb volt, mint amit a helyiek az 1870-es években tapasztalhattak. A vízszabályozás kérdése a Rába-vidéken éppúgy jelentett évszázados természeti, mint évszázados társadalmi problémát. A vizsgált időszakban, a Rábaszabályozó Társulat első évtizedében az események gyorsulni látszottak, a pozitív előjelű, valóban sikeres befejezés azonban tíz évet még váratott magára. A Rába és a Rábca átellenes partján fekvő vármegyék ellentéteit nem lehetett egyik napról a másikra feloldani. A víz még az iparosodó XIX. század végén is a helyi élettérnek olyan szűken vett immanens részét jelentette, amelyhez a vízimolnárság éppúgy hozzátartozott, mint a pákászat és más hagyományos foglalkozások. A Rába-szabályozás ezen szakaszát alapvetően a helyi elit tevékeny és tehetős tagjai határozták meg, akik azonban – mulasztásból, tudatlanságból, talán nyerészkedésből – rossz döntéseket hoztak a gyors siker reményében. Az egyébként helyes vízrendezési tervek végrehajtására nem kerülhetett sor, cserébe 1883-ra országos közfigyelmet kapott a Rába-szabályozás kérdése. A társulati önrendelkezés súlyos kudarca nemcsak helyi, de országos szinten is rámutatott arra, a hosszú távú infrastrukturális beruházásoknál milyen nagy szerepe van a szoros állami ellenőrzésnek, akár a teljes körű beavatkozásnak – 1883-tól ez kulcspontja lesz mind a Tisza, mind pedig a Rába megregulázásának. Addig pedig Meiszner társulati főmérnök panaszait hallgathatjuk a szinte már évtizedekig formálódott elképzelésekről: ”Azonban e tervrész is, mint közgazdaságunk előmozdítását célzó sok más terv, az eddigi megállapodások szerint csak a papiroson marad; miért? mert számolni nem tudunk. … az okok nem technikaiak, tehát nem részletezzük.”92
91 92
Amit ő zokon is vett: KÁROLYI Z. 1973, 192. Meisznert idézi KÁROLYI Z. 1973, 192.
13 / 14
Mellékletek 1. Újházy János 1873-as térképe. (ÚJHÁZY 1873. melléklete)
2. Társulati kivetések (forintban). SZALACSY 1896. alapján. A színekkel a hat földosztályra kirótt évi járulékok különülnek el. A vízszintes tengely balra eső részén a társulati közgyűlések időpontjai láthatóak.
A társulati kivetések alakulása (forintban, birtokosztályok szerint) 2 1,8 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 1874. nov. 12.
1875. márc. 16.
1875. dec. 20.
1876. dec. 20.
14 / 14
1878. jan. 9.
1880 eleje
1881
