Vadon terem – ehető, iható Akác „A magyarság történetével ugyan a kocsányos tölgy van a legszorosabb kapcsolatban, érdekes dolog, hogy magyar fának mégis a szil-, a dió- és az akácfát nevezik. Kanadában a múlt században kivándorolt elődeink mindenképpen akác-, meg eperfát akartak ültetni, hogy hazai környezetet teremtsenek maguknak. Herman Ottó, az első magyar természetvédő is magyar fának nevezte. Igaz, hogy ez a szép jövevényfa, a magyar Alföldet új szépséggel, a virágzó erdővel tette gazdagabbá” - méltatja a Magyar erdők című könyvében Keresztesi Béla erdőmérnök, erdőesztéta. Május– júniusban az alföldi pusztaság akácerdőit fehér virágáradat borítja. Ahogy Ady Endre mondja: „Méhecskék dongnak, zsongnak a sugárszőtte levegőben; repülnek azután a bódító, édes illat után.” Aminek meg is van az eredménye, egy hektár akácerdő évi fahozamát még további – feleannyi – értékkel növelheti a mézhozama. Az akácvirág sűrű palacsintatésztában kisüthető, tea is készíthető belőle. A gyógyászatban is használják. A frissen kinyílt virágokat szárítják. A kérgét kora tavasszal gyűjtik a fiatalabb ágakról. Hatóanyagai: a virág flavonoidfelhalmozó; kevés illóolajat is tartalmaz, a kéreg viszont mérgező fehérjéket (robin, fuzin). A virág teakeverékek íz javítója, enyhe hashajtó, és gyomorsav-túltengésben is segít. A kéreg hasonló felhasználású, de fokozott óvatosságot igényel. Citromfű Évelő növény. Fokozatosan vastagodó gyökértörzséből a talajfelszínnel vízszintesen futó tarackok erednek, segítségükkel mind nagyobb területet fut be. Sárgásbarna gyökerei hosszúak, vékonyak, a föld alatti hajtások csomóiból (nóduszokból) erednek. Az 50-80 cm-es föld feletti hajtások a talajban futó tarackok folytatásai. Az első éves fiatal növények hajtásai többnyire a földön fekszenek, nyár közepétől fokozatosan emelkednek fel. Idősebb növényeknek már csak felálló hajtásai vannak. Levelei durván csipkés fűrészes szélűek, tojásdad alakúak, fénylő sötétzöldek, rövid nyéllel kapcsolódnak a szárhoz. A levéllemez a mélyen benyomódott erektől apró hólyagosnak tűnik. Az egész növény rányomottan pelyhes és kissé bozontos. Felhasználása: A görögökön, rómaiakon kívül az arabok is ismerték. Európában az 1500-as évektől kezdtek vele foglalkozni. A citromra emlékeztető illatú levelében 0,05-0,3% között ingadozik az illóolaj mennyisége. Ezenkívül tartalmaz még cserzőanyagot (rozmarinsav), fahéjsavszármazékokat, triterpéneket (kávé-, urzol-, oleánolsav). Illóolajának fő alkotórészei a titrál, citronellál, geraniol. Ezek az illóolaj-komponensek az illatszeriparban játszanak fontos szerepet. Gyakran hamisítják is macskamenta-, illetve erdeicsomborlevéllel. A gyógyászatban íz javítónak, étvágygerjesztőnek és enyhe nyugtatónak alkalmazzák. A népi gyógyászatban kellemes illata miatt számos teakeverék alkotórésze, ezenkívül reuma elleni bedörzsölő szerekben is szerepel. A 17-18. században igen népszerű volt. Az ún. karmelita cseppek egyik fő
alkotórészét képezte, emiatt Franciaországban nagy becsben tartották. Zöld állapotban fűszerként is használják. Saláták, gyümölcslevesek, szárnyas- és vadételek, sőt sütemények ízesítésére kiválóan alkalmas, szükség esetén jól helyettesítheti a citromot. Nemcsak mint fűszer- és gyógynövény állja meg a helyét, hanem nagy nektártartalma folytán kiváló méhlegelő is. A citromfüvet télen a lakásban cserépben, ládában tovább tarthatjuk. Többéves tövekről kisebb gyökeres hajtásokat szedhetünk, és ezeket szaporíthatjuk tovább. Természetesen magvetéssel is termeszthetjük, miután apró magról van szó (ezermagtömege 0,5-0,7 g) csak 2-3 évig tartja meg csírázóképességét. Meleg lakásban nevelt növényekről folyamatosan szedhetünk leveleket. Óvatosan szedjük, mert a nyomásnak kitett helyeken könnyen megbámul. Újabban a gyógyászatban néhány vírusellenes készítmény alkotóeleme, ugyanis egyes vélemények szerint lassítja, illetve gátolja a vírusok szaporodását. Gyümölcsleves 50 dkg alma vagy vegyes gyümölcs, 10 dkg cukor, 5 dkg mazsola, tejföl, fahéj, citromfű, só. Meghámozott és nyolcadokra vágott almára öntsünk annyi vizet, hogy ellepje, tegyük bele a fahéjat, 2 evőkanál friss citromfűlevelet, pici sót és főzzük 10-15 percig, ameddig az alma meg nem puhul. Turmixoljuk át és adjunk hozzá cukrot, mazsolát. Melegen vagy hidegen tálaljuk. Töltött alma 8-10 alma, 15 dkg juhtúró, 10 dkg tehéntúró, 10 dkg Ráma margarin, 2-3 gerezd fokhagyma, metélőpetrezselyem, citromfű, metélőhagyma, só. A meghámozott és a magházától megtisztított almákat vízben citromfűvel együtt megfőzzük, majd lecsurgatjuk. Összekeverjük a juhtúrót, a tehéntúrót, a Ráma margarint a fűszerekkel (fokhagyma, metélőhagyma és petrezselyem) és a sóval. Néhány óra állás után az almákba töltjük és hűtőszekrénybe tesszük tálalásig. Citromfüves csirke 1-1,5 kg-os csirke, só, vaj, méz, citromfű, szegfűszeg, fahéj, alma, paradicsom, paprika. A csirkét kívül-belül alaposan bedörzsöljük sóval, megkenjük vajjal és sütőben 50 percig sütjük. Közben 3 dkg olvasztott vajat összekeverünk 2 evőkanál mézzel, apróra vágott citromfűvel, törött szegfűszeggel és fahéjporral. A sütés vége felé ezzel kenjük meg a csirkét, hogy szép piros és pikáns ízű legyen. A sütés félidejében helyezzünk a csirke mellé alufóliába almát, paradicsomot és zöldpaprikát, a sütés után köretként is szolgálnak. Almapuding 50 dkg alma, 10 dkg cukor, 5 db tojás, 8 dkg vaj, 10 dkg pirított olajtökmag, citromfű, fahéj, szegfűszeg. A megtisztított almából kivájjuk a magházat és durván lereszeljük. Hozzáadjuk a kissé felaprított citromfüvet, majd cukros, fahéjas, szegfűszeges vízben főzzük. A cukrot a vajjal és a tojássárgával együtt jól összekeverjük. Ezt is ízesíthetjük apróra vágott citromfűvel vagy fahéjporral. A lecsepegtetett almát és a darált olajtökmagot is hozzáadjuk a tojások keményre felvert fehérjéivel együtt. Pohárba töltve hagyjuk kihűlni. Tetejét porcukorral, reszelt csokoládéval díszíthetjük. Csipkerózsa Népies nevei: Bicskafa, csipkebogyó, csipkebokor, ebcsipke, gyepűrózsa, kutyarózsa; bogyóra emlékeztető termését csipkebogyónak, csipkének, hecsedlinek, bicskének, csitkenyének stb. nevezik. Leírása: Évelő, 2-3 m magas cserje. Ágai ívesen hajlók, tüskések. Levelei 5 levélkéből tevődnek össze. Virágai fehérek vagy halványpirosak. Termése tojás, körte vagy gömb, esetleg orsó alakú, 1,5-3 cm hosszú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos, majd meggypiros színű, savanykás, aromás ízű. Belsejében búzaszem nagyságú magok vannak, amit szúrós hegyű szőrök vesznek körül.
Felhasználása: Rendkívül magas C-vitamin-tartalma miatt széleskörűen használják a konyhaművészetben és a népi gyógyászatban, teának, lekvárnak, szörpnek, levesnek, mártásnak, ecetnek, likőrnek, bornak stb. Fontos, hogy felhasználás előtt magozzuk ki a bogyókat és távolítsuk el a szőröket, mivel a szőrök kellemetlen viszketést idéznek elő. Ebből készül a kiváló viszketőpor. Ezért nem árt, ha elővigyázatosan, gumikesztyűben végezzük ezt a műveletet. Gyűjtési ideje: Gyűjtése rendszerint augusztus vége felé kezdődhet, mert ekkor már sok bokron egyöntetűen világos piros bogyó található. A bogyók ilyenkor még félérettek, de ekkor tartalmazzák a legtöbb C-vitamint, ilyenkor a legkönnyebb a kimagozás. Később, amikor a termések teljesen beértek, ez a művelet nem, vagy csak nagyon nehezen végezhető el, és a bogyó csak szárítmányként hasznosítható. Csipkebogyólekvár A piros csipkebogyókat megmossuk, kettéhasítjuk, kimagozzuk, szitán folyó vízben átmossuk, hogy a magokat takaró apró tüskés rész ne kerüljön bele. Zománcos edénybe tesszük (a vas- és a rézedényekben magas hőmérsékleten a C-vitamin-tartalom hamar lebomlik), annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Lassú tűzön 3 óráig főzzük. Áttörjük és literenként 1/2 kg cukrot téve hozzá ismét addig főzzük, míg kellő sűrűségű nem lesz. Az üvegeket lezárjuk, száraz gőzbe tesszük. Csipkebogyószósz 5 dkg vajban 1 evőkanálnyi zsemlemorzsát megpirítunk. 3 dl vörösborral felöntjük, és felforraljuk. 2-3 evőkanálnyi csipkebogyólekvárt teszünk hozzá, hogy besűrűsödjön. Fél citrom levével ízesítjük. Vadhúsok mellé javasoljuk. Csipkebogyóvelő A bogyókat megfelezzük, kimagozzuk, bő vízben megmossuk. Fazékba töltjük, felöntjük némi hideg vízzel vagy száraz fehérborral. 3-4 napig, míg meg nem puhul, száraz, hűvös helyen tartjuk, gyakran kevergetjük. Ezután áttörjük (a fémszűrőt lehetőleg kerüljük). Minden kiló velőhöz 1 kg cukorból szirupot készítünk, ezt a forrásban lévő szirupot összekeverjük a csipkebogyóval. Azonnal kis lekvárosüvegekbe tesszük, és ujjnyi rummal vagy borpárlattal csordultig töltjük, pergamennel vagy celofánnal lezárjuk, hidegen tároljuk. Vitaminforrásként, erősítőszer gyanánt fogyasztjuk. Csipkebogyóbor 3 kg csipkebogyót szétvágunk, megtisztítjuk, 2 l hideg vízzel felöntjük, 2-3 napig állni hagyjuk. Ezután 6 l vízben 3 kg cukrot oldunk fel, felforraljuk. Lehűtjük, kézmelegen a csipkebogyóra öntjük, és a meleg konyhában tartjuk 1 hónapig. Utána lefejtjük, vásznon átszűrjük, palackokba töltjük. A palackokat ledugaszolva, lefektetve, hűvös helyre téve érleljük. Csipkebogyólikőr 500 g bogyót megfelezünk, alaposan megtisztítunk, 1 db vaníliarúddal befőttesüvegbe tesszük. 3/4 l 50%os alkohollal felöntjük, 2-3 hétre napra állítjuk. Ezután gyümölcscentrifugán keresztülengedjük, 150 g cukorból és 3 dl vízből készült sziruppal összekeverjük. A likőrt üvegbe töltjük és legalább fél évig érleljük. Rózsaszörp 1 kg rózsaszirmot gyűjtünk, folyó vízzel megmossuk. Leforrázzuk, levét kinyomjuk. A szirmokat apróra vágjuk, majd lemérjük. Háromnegyedannyi cukrot lemérünk, szirupot főzünk belőle, beletesszük az összevágott rózsaszirmot és negyedóráig főzzük. Meggylével, vagy alkörmössel színezzük, átszűrjük, üvegekbe töltve, fogyasztásig hűvös helyen tároljuk. Üdítőként, erősítőszerként, hígítva kerül asztalunkra. Rózsasziromlekvár Hagyományos ínyencség volt évszázadokon át. Számos receptváltozatával találkozhatunk a szakácskönyvekben. Az alaprecepthez 90 dkg erős illatú rózsaszirom, 450 g cukor, 1/2 citrom leve, és a végső ízesítéshez maréknyi friss rózsaszirom szükséges. Forraljunk fel 1/2 liter vizet, vegyük le a tűzről, és tegyük bele a rózsaszirom felét, 45 dkg-ot. Kb. 2 órán át hagyjuk ázni, aztán szűrjük le. A szűrletet öntsük rozsdamentes lábosba, adjunk hozzá 450 g cukrot. Lassú tűzön kevergessük, amíg a cukor teljesen feloldódik. Facsarjuk bele 1 citrom levét, és adjuk hozzá a
maradék rózsaszirmot. Forraljuk fel és főzzük addig, míg a lekvár összeáll. Vegyük le a tűzről, és szórjunk bele még kis maréknyi friss rózsaszirmot. Robotgéppel pépesítsük, és hagyjuk állni 5 percig. Forró üvegekbe töltjük, lekötjük és száraz gőzbe tesszük. Rózsaszirombólé A frissen szedett rózsaszirmokat (200 g) gondosan megtisztítjuk, 150 g cukorral meghintjük, 1/4 óra múlva 1 l fehérbort öntünk rá, és jégre tesszük. Egy óra múlva kivesszük a rózsaleveleket hozzáteszünk 1 l vörösbort, 1 üveg pezsgőt, 200 g cukrot. Gyorsan kell felszolgálni mert a rózsaillat nem tartós. Minden pohárba tehetünk egy friss rózsaszirmot. Csipkebogyólikőr-fagylalt Egy liter zsír dús tejet 6 evőkanál porcukorral felforralunk, 8 kikevert tojássárgájára öntjük, szitán áttörjük, majd egy kávéscsészényi csipkebogyólikőr hozzáadása mellett addig keverjük, amíg ki nem hűl. Formákba öntve mélyhűtőbe állítjuk. Csipkeecet A csipkebogyó tojás, körte, ovális vagy gömb alakú, húsos falú, kevés nedvű, sok magvú, éréskor kezdetben világos, majd később meggypiros színű, jellemzően savanykás ízű. A bogyó aprított, zúzott húsos gyümölcséből erjesztéssel nyerjük a csipkeecetet, ezért a bogyóban meglévő vitaminok, ásványi anyagok egyaránt megtalálhatók az ecetben. (Bioboltokban készen is kapható) A csipkebogyó fajtától függően 200-1700 mg/100 g C-vitamint, 14 g/100 g cukrot, 3,5 g/100 g pektint, 5 g/100 g alma- és citromsavat, 4 g/100 g fehérjét, karotinoidokat, B1-, B2-, E-vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnézium) tartalmaz. Gyógyhatásai: íze frissítő, felüdít; magas a C-, B1-, B2-, K- és P-vitamin tartalma, valamint ásványi és nyomelem tartalma; immunerősítő és roboráló hatású; ajánlott influenzajárványok megelőzésére és náthás, lázas megbetegedésekre; erősíti a legyengült szervezetet; továbbá vesekő, vesehomok kezelésére is ajánlják; gyümölcssav tartalma miatt enyhe hashajtó. Ajánlatunk: Csipkeecet (6%-os savtartalom) saláták készítéséhez; ivó csipkeecet (1%-os savtartalom) közvetlen fogyasztására alkalmas étkezés előtt reggelenként 0,5 dl mennyiségben. Fogyni vágyók, érdemes felfigyelni! Csipkeital Szeptember végén érik a csipkebogyó. Nem kell megvárni, amíg a dér megcsípi. Nagyon jó italt lehet belőle készíteni. Hozzávalók: 1 kg csipkebogyó, 1 kg cukor, 2 liter víz. Elkészítése: A csipkebogyót nem kell kimagozni, ráöntjük a cukrot és a vizet, hagyjuk 2-3 hónapig (hogy megforrjon), időnként meg kell keverni. Miután megtisztul, leszűrjük. Minél tovább áll, annál erősebb ital lesz belőle. Ugyanazt a csipkealjat mégegyszer fel lehet tölteni vízzel, cukorral (másodszor kevesebb víz és cukor kell hozzá). Kis mennyiségben (kispohárral) fogyasztható. Csipkebogyóbefőtt I. A dércsípte piros, de kemény, egészséges csipkebogyót kettévágjuk, magját kiszedjük, és 1 kg gyümölcshöz 4 dl vizet adva, félpuhára főzzük. Leszűrjük a gyümölcsöt, levéhez literenként fél kg cukrot téve átforraljuk, és a forró cukros oldatba tesszük a csipkebogyót, és puhára főzzük. A tűzről levéve állni hagyjuk egy napig. Majd ismét felforraljuk 1 citrom levét és apró darabokra vágott héját, 1/2 dl rumot téve hozzá, és forrón előmelegített üvegekbe öntjük. Tartósítószert adva hozzá lezárjuk, és meleg ruhaneműbe helyezve hagyjuk kihűlni. Száraz, hűvös helyen tároljuk. Csipkebogyóbefőtt II. A dércsípte piros, de kemény csipkebogyót félbevágjuk, magját kiszedjük, hideg vízben megmossuk, és lecsurgatjuk. 1 kg gyümölcshöz 1/2 liter vizet és 1/2 kg cukrot véve alapul szörpöt készítünk, és hozzáadjuk a csipkebogyót, majd néhány percig főzzük. Egy napig a cukorszörpben hagyjuk a gyümölcsöt. Másnap a leszűrt gyümölcsöt üvegekbe rakjuk, és levét újra forraljuk, majd kihűlve a csipkebogyóra öntjük. Az
üvegeket lezárás előtt tartósítószerrel kezeljük, utána fazékba tesszük, 80 °C-on 20 percig hőkezeljük. A lehűlés után hűvös helyen tároljuk. Vitamindús téli csemege. Csipkebogyóíz I. Az érett bogyókat a kocsánytól és levéltől megtisztítva kg-onként 3 dl vízzel puhára főzzük, majd finom szőrszitán áttörjük. A szitán történő átnyomással a magokat ne zúzzuk széjjel, mert a bennük levő pehelyszerű anyag élvezhetetlenné teszi a készítményünket. Az áttört híg, pépszerű anyaghoz kg-onként 75 dkg cukrot adunk, és közepes tűzön folytonos keveréssel fél órai forralás után előkészített forró üvegekbe töltjük, tetejét tartósítószerrel kezeljük, s amikor kihűlt, légmentesen lezárjuk, és hűvös helyen tároljuk. Csipkebogyóiz II. Az érett csipkebogyót megtisztítjuk, kettévágjuk, magházát kiszedjük, megmossuk, lábasba tesszük, ráöntünk egy kevés vizet, puhára főzzük, és szőrszitán áttörjük. Ugyanannyi almát meghámozunk, negyedekre vágunk, a magházat kivágjuk, puhára pároljuk, és szőrszitán áttörjük. A csipkebogyó és az alma áttört levét összeöntjük, literenként 70 dkg cukrot adunk hozzá. Amikor a cukor elolvadt, közepes tűzön folytonos kevergetés közben péppé főzzük. Üvegekbe töltjük, tetejét tartósítószerrel kezeljük, és kihűlés után lekötve hűvös helyen tároljuk. Csipkebogyólekvár A csipkebogyót akkor szedjük le, amikor az első dér megcsípte. A megmosott csipkebogyót kettéhasítjuk, és a közepéből eltávolítjuk a magokat. Még egyszer átmossuk, hogy a magokat takaró apró tüskés rész ne kerüljön bele. Zománcos edénybe téve leöntjük vízzel, úgy hogy ellepje. Utána lassú tűzön 3 óráig főzzük. Áttörjük, és literenként fél kg cukrot téve hozzá ismét főzzük, míg a kellő sűrűséget el nem éri. Üvegekbe téve, tartósítószert adva hozzá, hőkezeljük, és hűvös helyen tároljuk. Csipkebogyólikőr Egy üvegedénybe 1 liter tiszta szeszt öntünk. 60 dkg csipkebogyót megtisztítunk, szúrós, magvas közepét eltávolítjuk, és húsát egy apró lyukú húsdarálón három-négyszer átdaráljuk, majd hozzátesszük a szeszhez, s langyos helyen 2 hétig állni hagyjuk, naponta felrázzuk. Két hét múlva leszűrjük, és a szeszhez hozzáadunk 25 dkg cukorból és 2 dl vízből főzött és lehűtött szirupot, és ugyancsak gyakran rázogatva 2 hétig állni hagyjuk. Ekkor szűrőpapíron vagy dupla sűrű vászondarabon átszűrjük, palackokba öntjük, és ledugaszoljuk. Csipkebogyómártás Egy kis lábasban 5 dkg vajat olvasztunk, és 1 evőkanálnyi zsemlemorzsát pirítunk benne. Amikor megpirult felöntjük 3 dl vörös borral, és felforraljuk. Forrás után annyi csipkebogyólekvárt keverünk bele, hogy kellően besűrűsödjön, s belenyomjuk egy fél citrom levét is. Vadhúsok mellé az egyik legkiválóbb mártás. Aszalt csipkebogyó A dércsípte, érett, de még kemény csipkebogyót megtisztítjuk. Alufóliával kibélelt tepsibe téve enyhe tűzön lassú hevítéssel megszárítjuk. Amikor víztartalmát elveszítette, befejezzük az aszalást. A száraz csipkebogyót vászonzacskóba vagy légmentesen zárt befőttesüvegbe tesszük, és száraz, levegős helyre akasztjuk. Az így készített csipkebogyó őrzi ízét, vitamintartalmát és kitűnő téli csemege. Mártások készítésére, vadhúsok mellé kiválóan alkalmas. Fehér libaparéj Népies nevei: Fehér libatalp, lágyparéj, libaparéj, lisztes laboda, östörparéj, burján, libatop. Leírása: Egyéves, vastag karógyökerű növény. Szára felálló, tompa élekkel barázdált, általában az aljától dúsan ágas, 20-200 cm magas, zöld. Levelei hosszú nyelűek, tojásdad vagy tojásdad lándzsa alakúak. Szélük egyenlőtlenül fogas. Fonákukon erősen lisztes bevonatúak. Az alsó levelek többnyire nem hosszabbak a szélességüknél, a középsők kb. kétszer olyan hosszúak, mint szélesek. Mind a levélalakra, mind nagyságra rendkívül változó növény. Virágzata piramis alakú,
tömött. Virágcsomói szintén lisztesek. Június közepétől késő őszig virít. Virágszíne zöld. Összetéveszthetősége: Számos libaparéj- és labodafajjal összetéveszthető. Ezek általában ugyanúgy alkalmasak étkezési célra, mint a fehér libaparéj. Rendkívül eltérő azonban íz- és aromatartalmuk. A viszonylag semleges ízűek és illatúak mellett egyesek a finom lelkű szerzők szerint „romlott heringre" emlékeztető illatúak. Ilyen a büdös libaparéj, a Chenopodium vulvaria. Ennek ellenére ez a faj sem hiányzik a francia konyha ínyenc falatai közül. Leszögezhetjük, tévedésünket csak orrunk és ízlelőbimbóink bánhatják. Előfordulása: Egyik leggyakoribb egyéves gyomnövényünk, amely nemcsak a szántóföldeken, hanem minden tápanyagban gazdag, megbolygatott, művelésben álló helyen nagy mennyiségben él. Felhasználása: A kertekben és a nem művelt területeken való tömeges előfordulása és a magas kalcium-, fehérje- és vastartalma miatt fontos „vadon termő zöldségnövénynek" számít. Saláta, leves és ivólé készítésére egyaránt felhasználható. Ha a háziasszonyok által ismert spenót elkészítési idejét vesszük alapul, akkor elmondhatjuk, hogy a libaparéjt kissé hosszabb ideig kell főzni, viszont elmaradhat az előzetes leforrázás. Íze is a spenóthoz hasonlít. Aki az erősebb ízeket kedveli, annak javasoljuk a mezei sóskával, a kerek repkénnyel való keverését. Magja is felhasználható. Ezt úgy gyűjthetjük, hogy a terméses ágakat a kezünkkel végighúzva egyszerűen egy zacskóba vagy edénybe szórjuk a magvakat. Természetesen ezt levegős helyen szárítanunk kell, majd gondosan kiszitálni. A magvakat megőrölve a pohánkalisztre emlékeztető anyagot kapunk, amelyet ahhoz hasonlóan készítünk el. Gyűjtési ideje: Tavasszal az egész növény, később csak a hajtáscsúcsok, illetve a kb. 20-30 cm magas növény ehető. A magvakat az első fagyok beköszönte után, a már elszáradt hajtásokon gyűjthetjük. Libaparéjleves A libaparéj, mályva, tyúkhúr, mezei sóska, útifű, bakszakáll és laboda leveleit durvára vágjuk (arányuk: libaparéj 1/2 kg, a többi növény 1-1 dkg), és fél óráig kevés vízben főzzük, leszűrjük, szitán áttörjük. Világos rántást készítünk, a főzővízzel felöntjük és a pépet hozzáadjuk, felforraljuk, fűszerezzük, majd levesszük a tűzről. Tálalás előtt tojássárgát keverünk a levesbe, grízgaluskával tálaljuk. Libaparéj-főzelék A libaparéj (az arányok az előző recept szerint), a mezei sóska, a bakszakáll, az útifű leveleit megmossuk, sós vízben 30 percig főzzük, leszűrjük, apróra vágjuk. Hagymát párolunk, lisztet szórunk rá és aranysárgára pirítjuk. A növényeket a főzővízzel felöntjük, fűszerezzük és 5 percig lassú tűzön felfőzzük. Tálalás előtt tejföllel dúsítjuk. Főtt libaparéj szójamártással A fiatal libaparéj-hajtásokat (1/2 kg) lobogó sós vízben 8-10 percig főzzük, leszűrjük, lecsepegtetjük és félretesszük. Elkészítjük a hozzá való szójamártást. Salátástálba 1 evőkanál cukrot, késhegynyi sót, 1-2 gerezdnyi fokhagymapépet, fél citrom levét, és végül 2-3 kanál szójaszószt teszünk. Homogén állagúvá keverjük. Ügyeljünk az íz harmóniájára, mártásunk egyszerre legyen édes és savanykás! Köretnek natúr főtt rizst készíthetünk hozzá. A három ételt külön tálkában tálaljuk. A libaparéjt fogyasztás közben a szójamártásba mártjuk és időnként csipegetünk a rizsből is. Ez az eledel a szegény vietnami parasztok egyik zöldségforrása, amely olcsó és egészséges is egyben. Libaparéjos tészta csirkemájjal 1/2 kg lisztet 3 egész tojással, 1/2 kávéskanál sóval, és kevés vízzel kezdve tésztát gyúrunk, és időnként hozzáadunk 2 dl-nyi párolt libaparéjt. Ezt addig ismételjük, míg kemény és szép zöld színű tésztát nem nyerünk. Ezután kb. 1/2 óráig pihentetjük, majd liszttel behintett deszkán egész vékonyra nyújtjuk. Éles késsel 8-10 mm szélességűre metéljük. Sok időt takaríthatunk meg, ha a vágás előtt a tésztát párszor összehajtogatjuk, vagy először a tésztát 10-15 cm-es csíkokra vágva, azokat egymásra rakjuk és így metéljük össze. Vigyázzunk a körmünkre! A tésztát lobogó, sós vízben azonnal főzzük ki. Amíg ez megvan, elkészítjük a csirkemáj mártását. Egy maréknyi medvehagymát, 1 db vöröshagymát finomra vágunk, olajban megpirítunk, némi vörösborral 5 percig párolunk. Paradicsompürét, kakukkfüvet, szurokfüvet,
bazsalikomot, borsfüvet, sót és végül pirított csirkemájat adunk hozzá. A zöld főtt tésztával fogyasztjuk. Ízlés szerint reszelt sajttal tehetjük felejthetetlenné. Libaparéj-pogácsa Tejbe áztatott, kinyomott zsemlét (2 db) kevés vajon kissé megpirítunk, melybe néhány repkénylevelet is teszünk. Összevegyítjük 2 egész tojással, 100 g darabokra vagdalt, vajban megpárolt gombával, 200 g megmosott, megtisztított, összevágott libaparéjlevéllel és 30 g liszttel. Megsózzuk, gyengén megborsozzuk, kerek pogácsaalakokat formálunk belőle, és forró zsírban mindkét oldalukon szép barnapirosra sütjük. Friss, ropogós salátaegyveleggel tálaljuk. Libaparéj-galuska 500 g nyersen megdarált libaparéjlevelet és 20 g lisztet 30 g vajban megpárolunk. 5 dl tejbe áztatott, áttört zsemlét kevés apróra vágott pásztortáska- és kerekrepkény-levéllel együtt szintén megpárolunk 50 g vajon, megsózzuk, megborsozzuk és összekeverjük a libaparéjjal. Evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle, amit sós vízben kifőzünk. Forró vajban megforgatjuk, reszelt sajttal és vajon pirított morzsával meghintve tálaljuk. Fekete bodza Népies nevei: Bocfa, bodzabokor, bodzafa, csete, gyepűbodza. Leírása: Bokorrá vagy kis fává növő, évelő növény. Őshonos. Szára és hajtása belül üreges. Az üreget fehér bél tölti ki (szárából a gyerekek kócpuskát készítenek). A fiatal hajtások kérge zöld, később szürkésbarna, papírszerű, alatta zöld, rostos réteg található. Levelei 5-7 páratlan számú levélkéből állnak. Virágzata sárgásfehér, 10-20 cm átmérőjű, lapos tányérra emlékeztet. Május végétől júliusig virágzik. Termése feketeibolya színű, vörös levű. Előfordulása: Kertekben, utak mentén, szemétlerakó-, törmelékes helyeken, réteken, bozótosokban, nitrogénben gazdag akácosokban, rontott erdőkben. Felhasználása: Szörp, alkoholos ital, méz, leves, színezőanyag, savanyúság, ecet készíthető belőle. Virágja sütve is fogyasztható. A hagyományos angol ketchup egyik fő alkotórésze. Az idős bodzahajtásokon néha egy gombafaj él (Hirneola auriculajudae), ami Kínában, Japánban kedvelt élelmiszer. Szörp készítéséhez csak teljesen érett, kocsány nélküli bogyókat használjunk fel. Jól keverhetők almával, birsalmával, és szilvával. Fontos, hogy a bogyókat felhasználás előtt magtalanítsuk, mivel a magvak gyengén mérgezőek. Vigyázat, nemcsak a magvak, hanem a levelek, az éretlen bogyók, a friss kéreg sambunigrin glikozidatartalma miatt mérgező. Görcsöket, hányingert okoz. Gyűjtési ideje: Június-július a virággyűjtés ideje. Száraz időt válasszunk. Augusztus-szeptemberben a teljes érésben lévő bogyókat gyűjtsük. Nyári bodzaleves A bozdabogyókat (1/2 l) szitán áttörjük, 1/2 l vízzel, 4-5 evőkanálnyi cukorral felfőzzük. 2 dl fehérborral, kávéskanál citromlével ízesítjük. Jéghidegen tálaljuk. Bodzás omlett. Simára keverünk 120 g lisztet, 3 tojást, csipet sót, 1 evőkanál olvasztott vajat, 1 evőkanál sört, 2 evőkanál tejet (vagy tej nélkül 3 evőkanál sört-, ha van barna sörünk, az jobb). 20-25 teljes virágzásban lévő virágzatot a tésztába merítünk és forró zsiradékkal teli serpenyőbe tesszük úgy, hogy a virágzat legyen lefelé. A még kiálló virágzati tengelyt levágjuk, majd megfordítva a másik oldalát is aranysárgára sütjük. Cukorral beszórva melegen tálaljuk. Bodzalekvár I Túlérésben lévő bozdabogyókat (1/2 l) lecsumázzuk, megmossuk, kevés vízzel, ízlés szerinti cukorral, néhány kimagozatlan érett szilvával kb. 2 óra hosszat főzzük. Zsemlemorzsát vajban megpirítunk, majd a már elkészült alaphoz keverjük a keveréket, majd szitán áttörjük. Hidegen tálaljuk. Frissen fogyasztjuk. Bodzalekvár II
Bodzabogyókat, (1/2 l) felezett, kimagozott szilvát (3-4 db), alma- és körteszeleteket (2-3 egész gyümölcs) ecetes vízben puhára párolunk, szitán áttörjük, cukorral, kis darab fahéjjal ízesítjük, keményítővel megkötjük. Frissen fogyasztjuk. Bodzalekvár szilvával Azonos mennyiségű bodzabogyót (500 g) és szilvát (500 g) puhára főzünk. Szitán áttörjük. Lábasban 50 g vajat olvasztunk, hozzáadjuk a lekvárt, majd felfőzzük. Literenként egy evőkanál keményítőlisztet számolva, tejjel híg tésztát készítünk, majd a lekvárhoz öntjük. A keményítő sűrűvé és lággyá teszi lekvárunkat. Frissen, hidegen és melegen egyaránt fogyasztjuk. Bodzalekvár almával A leszemezett bodzabogyót (600 g) megmossuk, 4 evőkanál vízzel főzzük. Szitán vagy szűrőn áttörjük. 1 kg almát megmosunk, negyedeljük, megtisztítjuk, 1/4 l vízben felfőzzük, áttörjük. A két masszát összekeverjük, félannyi cukorral ízesítjük. Felfőzzük, forrón üvegekbe töltjük. Ha tárolni akarjuk, száraz gőzbe tesszük. Bodzalekvár körtével A leszemezett bodzabogyókat (250 g) megmossuk, 2 evőkanál vízben 3 percig főzzük, áttörjük. 1/2 kilónyi körtét megmosunk, negyedelve 1/4 liter vízben megfőzzük, áttörjük. A lekvárokat összekeverjük, félannyi cukorral édesítjük. Felfőzve, forrón üvegbe töltjük. Ha tárolni akarjuk, száraz gőzbe tesszük. Bodzalekvár csipkebogyóval 750 g szemezett bodzabogyót, 1/4 l vízben, forrás után 3 percig főzünk, majd áttörünk. 1 kg csipkebogyót megmosunk, kimagozunk, 1/8 l vízben, forrás után 3 percig főzzük, áttörjük. A kétféle lekváralapot összekeverjük, megmérjük, félannyi cukorral édesítjük. Felfőzve, forrón üvegekbe töltjük. Száraz gőzben tartósítjuk. Bodzalekvár sárgarépával 350 g szemezett bodzabogyót megmossuk, 1/8 l lobogó vízben 3 percig főzzük, áttörjük. 400 g sárgarépát megmosunk, megtisztítjuk, darabokra vágjuk, 1/8 l vízben megfőzzük, áttörjük. A lekváralapot összekeverjük, megmérjük, félannyi cukrot adunk hozzá. Felfőzzük, forrón üvegbe töltjük. Száraz gőzben tartósítjuk. Bodzalekvár birsalmával Egyenlő mennyiségű szemezett bodzabogyót (250-250 g) és szeletelt birsalmát 3 percig lobogó vízben főzünk, szitán át. A lekváralapot félannyi cukorral édesítjük, felfőzzük, forrón üvegbe töltjük, száraz gőzben tartósítjuk. Bodzalekvár galagonyával és sóskaborbolyával 750 g szemezett bodzabogyót forró vízben 3 percig főzünk, majd ha kész, szitán áttörjük. 125 g galagonyabogyót megmosunk. 125 g sóskaborbolya-bogyót leszemezünk, mindkettőt összeöntve, 1/4 l vízben, forrás után 5 percig főzünk, majd áttörjük. A lekváralapokat összekeverjük, félannyi cukrot hozzáadunk, felfőzve, forrón üvegbe töltjük. Száraz gőzbe tesszük. Bodzalekvár szederrel - Stefanovits módra Egyenlő mennyiségű bodzabogyót és szedertermést 3 percig lobogó vízben főzünk, szitán áttörjük, félannyi cukorral édesítjük, ismételt felfőzés után, forrón üvegbe töltjük, légmentesen lezárjuk. Bodzakocsonya A bodzabogyókat megtisztítjuk. Vízzel (1/4 l) leöntve addig főzzük, amíg a szemek szétfőnek. Ekkor szitán áttörjük, 1 kg bogyóra 800 g cukrot számítva, a keveréket addig főzzük, míg a tányérra cseppentett lé meg nem kocsonyásodik. Üvegbe töltjük, és lekötve száraz gőzbe tesszük. Bodzakocsonya almával. A szemezett, tiszta bodzabogyókat (1 kg-ot 3/4 l vízben) megfőzzük, vászonzacskóba rakva levét lecsöpögtetjük. Közben almát (1 kg-ot 3/4 l vízben) főzünk. Ha kész, éppen úgy átszűrjük. Az alma- és a bodzaszűrletet egyenlő arányban elegyítjük. 1/2 kg cukrot adunk hozzá a szűrlet minden literjéhez. Az így nyert keveréket kocsonyává főzzük. Az előbbi módon tartósítjuk. Bodzavirágszörp
8-10 szép, rovaroktól mentes bodzavirágot gyűjtünk. Csap alatt megmossuk. 10 l-es rozsdamentes fazékba 7 liter vizet öntünk, 1 citromot szeletekre vágunk, hozzáadjuk. 800 g cukorral édesítjük, 1 dl borecettel savanyítjuk, majd feltesszük melegedni. Közben 200 g cukrot szép barnára pirítunk, felengedjük 1 l vízzel, és simára forralva beöntjük a fazékba. Felforraljuk, beletesszük a bodzát, majd a tűzről levéve 1 napig állni hagyjuk. Másnap leszűrjük, üvegbe töltjük, és jól bedugaszolva hűvös helyen (lehetőleg hűtőgépben) 6 hétig állni hagyjuk. Az érlelés után hígítva fogyasztjuk. Bodzavirágszörp Zsófi módra. 6 db, szép nagy bodzavirágot megmosunk, rovaroktól megtisztítunk, 5 l vízbe tesszük, 3/4 kg cukrot, 1 doboz citrompótlót, 1 egész szeletelt citromot adunk hozzá. 3-4 napig állni hagyjuk, utána leszűrjük és hűtőgépben egy hónapig érleljük. Hűtve, hígítva fogyasztjuk. Bodzabogyószörp 3 kg szemezett bodzabogyót porcelán vagy kőedénybe téve néhány napig állni hagyunk. Utána megtörjük, és a levét átszűrjük. Minden literhez 1 kg cukrot adunk, addig főzzük, míg sűrűsödni nem kezd. Forrón üvegbe töltjük, és lekötve száraz gőzbe tesszük. Vízzel hígítva kiváló üdítőital, de a fél liter tejjel összemixelt 1 dl bodzaszörp is kitűnő italnak számít. Bodzavirágbor 1 l lemorzsolt bodzavirágot rozsdamentes fazékba tesszük, 1 kg cukrot és 1 karikára vágott citromot rászórunk, majd 3 liter lobogó vízzel leforrázzuk. Ha kihűlt, 50 g élesztőt adunk hozzá, egy éjszakán át állni hagyjuk, majd másnap leszűrve üvegekbe töltjük, gyengén ledugaszolva hűvös helyre tesszük. Ne aggódjunk, ha az érlelés alatt lövöldözést hallunk, mindig dugaszoljuk vissza az üvegeket. Bodzabogyóbor 13 kg leszemezett, érett bodzabogyót, 30 g szegfűborsot és 60 g gyömbért 1 óra hosszat 50 l vízben főzünk. Fakádba 22 kg cukrot öntünk, majd erre szűrjük át a főzetet, miközben a bogyókat megtörve szitán átnyomkodjuk. 125 g borélesztőt adunk hozzá és 2 napig állni hagyjuk. Átfejtjük hordóba, kotyogóval lezárjuk, két-három naponként megkeverjük a készülő bort a hordó mozgatásával. Ha kiforrott, 2-3 liter borpárlattal feljavítva véglegesen lezárjuk és 4 hónapig érleljük. Ha kész, palackokba fejtjük. Kiváló forralt bor készíthető belőle a következő módon: bodzabort és bodzaszörpöt egyenlő mennyiségben összekeverünk, fahéjjal, szegfűszeggel, citromszeletekkel ízesítve felforraljuk, melegen kínáljuk. Bodzavirágpezsgő Rozsdamentes fazékban 5 liter vízhez 750 g cukrot adunk 1/4 liter borecet társaságában. Kb. 5, karikára vágott citromot, 12-15 db jól fejlett, szárak nélküli bodzavirágzatot, kis csomóba kötött, még nem virágzó szagos mügét adunk hozzá. Az egészet jól összekeverjük. Kb. fél óra után a szagos mügét kivesszük a folyadékból. Ezután a pezsgőalapanyagot 8 napig állni hagyjuk, de minden nap egyszer megkeverjük. Ha az előírt idő eltelt, leszűrjük, és tisztára mosott pezsgőspalackokba töltjük a folyadékot. Ledugaszoljuk, és a dugót drótkosárral lekötjük. 14 napi hűvös helyen való érlelés után fogyasztható az ital. Bodzabogyópezsgő 3 kg szemezett bodzabogyót megtörünk, rozsdamentes edényben, 8 l vízzel, 1,5 kg cukorral, 3 db szeletelt citrommal, 1-1 db kálmos- és gyömbérgyökérrel és néhány szem szegfűborssal összekeverjük. Néhány napig állni hagyjuk, de közben legalább egyszer jól megkeverjük. A folyadékot gondosan leszűrjük, pezsgősüvegekbe töltjük, gondosan ledugaszoljuk, a dugót drótkosárral lekötjük. 14 napi hűvös helyen való tárolás után fogyasztható. Bodzapezsgő ananásszal 1/2 kg-os ananászkonzerv tartalmát jénai tálba öntjük. Ízlés szerint cukorral ízesítjük, fél órát hűtőgépben állni hagyjuk. Tálalás előtt koktélospoharakba osztjuk szét az ananászt, félannyi ginnel meglocsoljuk, jégkockákkal hűsítjük, bodzapezsgővel felöntjük. Szívószállal és kiskanállal kínáljuk vendégeinknek. Bodzapálinka 1,5 kg szemezett bodzabogyót 1/4 l vízzel, 1/2 kg cukorral, 1 db vaníliarúddal 1 óra hosszat közepes lángon főzünk. Ha kész, szitán fazékba szűrjük. Kb. 1 napig csepegtetjük. Következő nap a szűrletet felfőzzük, majd
lehűtjük. 1/2 l 96%-os alkohollal összekeverjük, palackokba töltjük, lezárjuk. 1-2 hónapig érleljük. Nemcsak koccintásra jó, a szakácsművészetben flambírozásra, ecetek ízesítésére, esetleg mártás készítésére is használhatjuk. Bodzaecet Befőttesüveget megtisztított, frissen szedett bodzavirággal megtöltjük, majd borecettel színig töltjük. Kb. 2 hétre napra vagy meleg helyre tesszük. Leszűrjük, kis üvegekbe öntjük szét. Halételek ízesítésére használjuk fel. Bodzabogyó kapribogyó módra Még éretlen, tehát zöld bodzabogyókat egy éjszakára sós vízben áztatunk. Másnap lecsöpögtetjük, üvegbe rakjuk néhány tárkonyhajtással együtt. Előzőleg felforralt, majd lehűtött borecettel felöntjük, az üveget lezárjuk. Hogy az ételeknek csak az ízét kölcsönözze, tálalás előtt távolítsuk el. Bodzamártás (ételízesítő). 1/2 kg szemezett, érett bodzabogyót megmosunk, porcelán vagy kőedénybe rakjuk, 1/2 l borecetben egy éjszakán át állni hagyjuk. Másnap szitán leszűrjük, jól lecsöpögtetjük. A bogyókat durvára darált borssal, gyömbérgyökérrel vagy szegfűszeggel, fahéjjal, néhány apró fej vöröshagymával és reszelt citromhéjjal ízesítjük. A masszát 6-8 percig állandó keverés közben főzzük. Lehűlés után szitán áttörjük, üvegbe töltjük. Halételek pikáns mártásaihoz nélkülözhetetlen. Bodzaszörp Hozzávalók: 2 l víz, 15-20 db fekete bodza virágzata, 3-4 db mentalevél, 2 db felszeletelt citrom, 2 kg cukor, 40 g citromsav. Tegyük egy nagyobb lábosba a fekete bodzát, a mentát, a citromot és öntsük fel a vízzel. Tegyük hűvös helyre és hagyjuk két napig állni. Ha letelt a két nap, főzzük össze a cukorral és a citromsavval. Végül szűrjük át egy sűrű szitán, majd töltsük üvegekbe. Tároljuk hűvös, sötét helyen! Vízzel, ásványvízzel hígítva fogyasszuk! Bodzalekvár csipkebogyóval 750 g szemezett bodzabogyót 1/4 l vízben forrás után 3 percig főzünk, majd áttörünk. 1 kg csipkebogyót megmosunk, kimagozunk, 1/8 l vízben forrás után 3 percig főzzük, áttörjük. A kétféle lekváralapot összekeverjük, megmérjük, félannyi cukorral édesítjük. Felfőzve, forrón üvegekbe töltjük. Száraz gőzben tartósítjuk. Az olyan anyagcserezavarokat, mint a reuma vagy a köszvény, bodzateával kezelték, a bodzavirágból készült tea aktivizálja a szervezet védekező erőit, és bőrproblémák kezelésére is alkalmas. A virágot akkor kezdik el begyűjteni, amikor a virágzat külső virágai már kinyíltak, de a belsők még bimbósak. Hogyan fogyasszuk a bodzát? A legismertebb felhasználási módja a bodzalimonádé és a bodzaszörp. A virágból nemcsak ital, hanem palacsintatésztába mártva és forró zsiradékban kisütve különleges édesség is készülhet. Ha a virágokat nem szedték le, kék, fényes kis bogyókká érik nyár végére. Más gyümölcsökkel, például szilva- vagy körtedarabokkal együtt elkészítve kellemes ízű, gyógyhatású kompótot, lekvárt főzhetünk, szörpöt készíthetünk belőle, egyes vidékeken bor és pálinka is készül belőle. Szárítva teának használják. A magból nyert olaj igazi kincs Kozmetikai szempontból a bodza termése a magas (egy százalék körüli) AHA sav-, azaz gyümölcssav tartalma miatt kerül előtérbe, ezért remek kémiai hámlasztó. A kiemelkedően magas C-vitamin tartalom szintén élénkíti a bőrt, míg az ásványi anyagok, a mangán, a szilícium és a cink gondoskodnak az erősítéséről. A termés begyűjtését általában szeptemberben kezdik, ekkor a leglédúsabb a bogyó. Mindig szárral együtt kell levágni a bokorról. Az élelmiszeriparban a bogyók tömegének közel ötödét kitevő mag melléktermék, a szépségipar számára azonban valóságos kincs. A belőlük sajtolt olajban található esszenciális zsírsavak hidratáló „erőműként” vethetők be a krémekben. Mielőtt azonban erre sor kerülne, „meg kell szabadulni” az átható – nem éppen finom – illatanyagától. A vízháztartást optimalizáló hatása mellett a magból nyert olaj is tartalmaz antioxidáns összetevőket.
Húsos som Manapság a kertekben és a közparkokban főként díszcserjének ültetik, tél végi sárga virágdísze miatt. Pedig a som igen értékes gyümölcsöt is terem, amelyből - különösen vadas húsok mellé való - kiváló lekvár készíthető. Korábban a házi kertekben gyakori növény volt, ma már háttérbe szorult. A szokványos sombokrokon kívül igen sok, nagy gyümölcsű típusa is van. Piros héjú, tojásdad, hosszúkás, csonthéjas maggal bélelt gyümölcse éretten kellemes ízű és szépen díszítő. Aki talál egy kiemelkedően nagy gyümölcsű sombokrot, az tősarjról szaporíthatja. Magról is felnevelhető, de a magját egy évig rétegezni kell, mert igen nehezen csírázik. A sombokor alig igényel gondozást, legfeljebb idősebb korában ritkítást. A som a középhegységek növénye, nálunk mindenütt az erdőszéleken lelhető fel, mert a napos helyet kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt. Őshonos, régi kultúrnövény amit a helység és családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Som, Somos). Cvitamin tartalma 200 mg/100g körül van, karotinban gazdag. Lekvár, szörp, dzsem, kompót készíthető belőle. Az éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják. Gömb alakú virágrügyeiről télen is könnyen felismerhető bokor. Kora tavasszal nyílik, virágai aprók, sárgák, ernyőkben állnak. Termése savanykás, kellemes ízű. Hosszúkás, ellipszis alakú, sötétpiros. Frissen is fogyasztható, de alkalmas dzsem, szörp, befőtt és bor készítésére is. Sok C-vitamint, glükózt és fruktózt is tartalmaz. Gyümölcsét az első erősebb dércsípés után lehet szedni. A szedés után friss felhasználás kevésbé népszerű, inkább a tartósított formában történő fogyasztás szokásos. Somszörp A dércsípett, érett, megmosott 3 kg somot szétnyomkodjuk, és felöntjük 3 l vízzel, hozzáadjuk a 2 dkg citromsavat, összekeverjük. A pépet sűrű szitán átpréseljük, hozzáadunk 2 kg cukrot, összekeverjük, és gyenge tűzön melegítjük, néhány percig tartósítószer hozzáadásával forraljuk. Üvegekbe töltjük, légmentesen lezárjuk, és hűvös helyen tároljuk. Somlekvár Akkor szedjük le a somot, amikor a dér már megcsípte. Jól megtisztítjuk és kimagozzuk. Egy főzőedénybe tesszük, felöntjük vízzel, és addig főzzük, míg puha nem lesz. Amikor megpuhult, passzírozógépen átnyomjuk, és annyi cukrot teszünk hozzá, ahány kg az átpasszírozott som. A cukor hozzákeverése után kívánt sűrűségűre főzzük, majd üvegekbe rakva tetejére tartósítószert rakunk, légmentesen lekötjük, és kidunsztoljuk, majd hűvös helyen tároljuk. Sombefőtt I. Dércsípett 3 kg kemény, de érett somot megmosunk, és 1 kg cukorral rétegezve dunsztosüvegekbe rakjuk. Felöntjük hideg vízzel az üvegeket, tetejét tartósítószerrel látjuk el, és lezárjuk. Fazékba tesszük, 80°C-on 30 percig hőkezeljük. Kihűlésig a fazékban hagyjuk, majd kiemelve hűvös helyen tároljuk.
Sombefőtt II. 3 kg dércsípte nagyobb, érett, de még kemény húsú somot megmosunk, és dunsztosüvegekbe rakunk. Az 1 liter vizet az 1 kg cukorral felforraljuk, 2 dl rumot adva hozzá, és amikor kihűlt, a szörpöt a somra öntjük. Az üvegeket lezárás előtt tartósítószerrel kezeljük, fazékba rakjuk, és 80°C-on 30 percig hőkezeljük. Kihűlésig a fazékban hagyjuk, majd kiszedjük, és hűvös helyen tároljuk. Somkocsonya A somot fazékba tesszük, és lassú melegítéssel addig hevítjük, míg a som minden levét kiadja. Sűrű szitán a levet átszűrjük, és minden literre 80 dkg cukrot számítva a gyümölcslevet felfőzzük. A főzés addig tartson, míg a lé kocsonyaszerűen nem viselkedik. Ha ezt elértük, üvegekbe öntjük, amikor kihűlt, tartósítószert adva a tetejére légmentesen lezárjuk. Lekvár módjára kigőzöljük. Kamilla: Manapság a kamilla az egyik legkelendőbb gyógynövény. Sokak kedvenc teája, magában vagy keverék formájában egyaránt használják. A herbalisták külsőleg, sebek gyógyulásának segítésére és különböző gyulladások megelőzésére javasolják. Belsőleg láz, emésztési zavarok, idegesség és álmatlanság ellen ajánlják. A magyar kamilla magas hatóanyag-tartalmával az egész világon hírnevet szerzett. Az Alföld szikes pusztáin tömegesen, vadon terem, de nagy területeken termesztik is. A kamilla a hasfájós babákat megnyugtatja, görcseiket elmulasztja. Tejjel hígítva vagy tejben főve is ajánlott a kicsiknek. A székrekedést megszünteti anélkül, hogy hasmenést okozna. A puffadást, a szélgörcsöket csillapítja. Ha árpa van a szemen, borogassuk kamillával. A szájban lévő sebek, afták esetén kamillás öblögetés legyen az első. Főzettörténelem A kamilla százszorszéphez hasonló virágai az óegyiptomiakat a Napra emlékeztették. Lázcsillapításra és a malárialáz kezelésére használták. Dioszkoridész, görög orvos és Plinius, római természettudós a kamillát fejfájás, vese-, máj- és hólyagpanaszok gyógyítására ajánlotta, ahogyan az indiai ajurvédikusok is. A germánok is jól ismerték a kamilla gyógyító hatásait. Nicolas Culpeper XVII. századi herbalista emésztőszervi zavarok, menstruációs görcsök orvoslására, továbbá a menstruáció előbbre hozatalára javallotta. Az angol és német bevándorlók a római/angol, illetve a német/magyar kamillát bevitték ÉszakAmerikába. Napjainkban inkább a német/magyar változatát termesztik. A XIX. században elterjedt a kamillás dunsztkötés sebek kezelésére és az üszkösödés megelőzésére. Főzetet írtak fel emésztőrendszeri zavarokban szenvedőknek, a maláriás és a tífuszos betegeknek, valamint menstruációs görcsökkel küszködőknek is. Használták még a szüléssel kapcsolatos nehézség orvoslására: a korai magzatrúgás, a mell és a mellbimbó fájdalmai ellen, a tejtermelés csökkentésére, illetve a csecsemőkori kólika enyhítésére. Az ókori egyiptomiak Ré napistennek ajánlották föl a kamillát, bőrüket gyakran dörzsölték be vele, mert csillapította a fájdalmat, a lázat és oldotta az izomfájdalmat és görcsöket. Az ókori görög orvosok fürdővízbe és a lenmaglisztes pakolások kiegészítésére javasolták, hogy a fejfájást, a vesebetegségeket, a májat és a húgyhólyagot gyógyítsák vele. A régi gyógyfüvesek évszázadokon át ajánlották a kamillát hasfájás, fejfájás, gyomorégés, gyomorrontás, hasmenés, vizelési zavarok ellen. Lenmaglisztes kamillás pakolást tettek a tályogokra, kelésekre, ízületi gyulladásokra, sajgó testrészekre. Nemcsak a gyermekágyas anyák, hanem minden nő legnagyobb támasza az alhasi bántalmak leküzdésében. Gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, görcsoldó, lazító, nyugtató hatású. A petefészek, a méh, a
hüvely és a hólyag betegségeit is kezelhetjük kamillával. Külsőleg és belsőleg egyaránt használhatjuk. Emésztésserkentő hatását elsődlegesen a növény biszabolol vegyülete biztosítja. A biszabolol görcsoldó is, s ezért nyugtatóan hat az emésztőrendszeri simaizmokra. A görcsoldók nemcsak az emésztőszerveket, hanem a méhizmokat is nyugtatják. A kamilla görcsoldó hatását mutatja, hogy ősidők óta a menstruációs görcsök enyhítésére és a vajúdás idejének lerövidítésére használják. Tudományos kutatások igazolták a kamilla központi idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatását. Ha idegesek vagyunk, fogyasszunk frissítő kamillafőzetet vagy a forró fürdővízbe szórjunk egy marék kamillát! Dagadó holdnál gyűjtsük! Június vége és a július a kamillagyűjtés időszaka. Hazánkban a kamillagyűjtésnek hagyománya van. Az igazi gyűjtők teliholdas éjszakát követően nem szednek gyógynövényt. A gyógynövényeknek sok napfényre, és kevés holdfényre van szükségük. Kizárólag azokon a napokon gyűjtsünk, amikor éjjel kicsi a holdsarló. A nedvek a növényekben dagadó, növekvő holdnál felszállnak a föld feletti részekbe: szárba, levélbe, virágba, termésbe. A fogyó holdnál pedig lefelé igyekeznek a gyökérbe. Tehát a föld feletti részeket dagadó holdnál kell gyűjteni. Telihold idején pedig semmit se gyűjtsünk! A biokertészek megfigyelték, hogy a kamilla mellett szebben, jobban fejlődnek a növények. Közönséges cickafark Népies nevei: Cickafarkkóró, cicfark, cickóró, csontvirág, egérfarkkóró, egérfarkúfű, kakastejvirág, pézsmatő, pulykafű. Leírása: Évelő, 20-80 cm magas, fűszeres illatú növény. Gyökere vízszintesen kúszik, lefelé bojtos gyökereket, felfelé levélrózsát, hajtásokat növeszt. Szára felálló, többnyire egyszerű, csak a felső részében ágas, dúsan leveles, gyengén gyapjas szőrű, sokszor kopaszodó. Levelei fiatal korukban kevésbé gyapjasodók. Levelei igen szépek, áttört csipkeszerűek, körvonalában hosszú lándzsás kerületűek. 2-4 cm szélesek. A levél gerince 1 mm széles. Virágai apró fészkekbe egyesültek, az egész sátor alakban foglal helyet a szár csúcsán. Virágszíne fehér. Előfordulása: Minden füves helyen megtalálható többféle változatban, több alfajban. Mint gyomnövény homokon, szikes pusztákon, réteken, legelőkön gyakori és közönséges, de utak mentén, parlagokon, töltéseken, kertekben, udvarokban, utcákon, szőlőkben, parkokban stb. tömeges lehet. Felhasználása: Főzeléknek való felhasználása esetén leggyakoribb társnövénye a mezei sóska és az útifű. Salátának is alkalmas, természetesen lédús növényekkel keverve. Szóba jöhető kombinációk: pongyola pitypang, csalán, salátaboglárka, kerek repkény. Az idős levelek íze kesernyés lehet. A fiatal leveleket nyersen is felhasználhatjuk. Nemcsak salátába, hanem pl. vajas kenyér díszítésére, vagy sajtokba keverve, ízesítés céljából. Széles körű gyógyászati hasznosítása is. Gyűjtési ideje: Korán tavasszal, a vegetáció megindulásakor az egész fiatal, világoszöld hajtásokat gyűjthetjük. Ezek képezik a legjobb minőségű alapanyagot. Jó még a virágzást közvetlenül megelőző levelek minősége is. Néha késő ősszel, napos időjárásban az ismételten fejlődésnek indult levelek alkalmasak felhasználásra.
Vegyeszöldség-leves cickafarkkal Cickafark, bakszakáll, mezei sóska, pongyola pitypang (összesen 200 g-nyi), esetleg 2-3 db repkény levelét megtisztítjuk, megmossuk, nagy darabokra vágjuk. A keveréket kevés zsiradékon, apróra vágott hagymával
megpároljuk, majd kevés lisztet szórunk rá. Vízzel vagy húslével felöntjük, felfőzzük. Tálalás előtt szitán átszűrjük, pirított zsemlekockával tálaljuk. Tormás cickafarkkocsonya Fél evőkanál frissen reszelt tormát és néhány apróra vágott cickafarklevelet negyedliter tejjel összekeverünk, ecettel, sóval, cukorral fűszerezzük. Két evőkanál zselatint 4 evőkanál langyos vízben csomómentesen feloldunk. A zselatint hozzáadjuk a tormás cickafarkhoz, tojástartókba, vagy hasonló formákba töltjük. Megszilárdulás után a formából kiütve tálaljuk. Hideg húsokhoz adjuk. Cickafarkkrém Néhány késhegynyi finomra vágott fiatal levelet vajjal, apróra vágott hagymával, ízlés szerinti köménnyel, tehéntúróval összekeverünk. Friss, ropogós kenyérre kenve, paradicsommal, paprikával fogyasztjuk. Májpástétom cickafarkkal. 50 dkg sertésmájat lekaparunk, 1 1/2 áztatott zsemlét, 2 egész tojást, zsírban pirított hagymát, sót, 2 csipetnyi apróra vágott cickafarklevelet keverünk hozzá. Befőttesüvegbe tesszük, szorosan lekötve 2 órán át gőzöljük. Hidegen tálaljuk. Cickafarkas rizssaláta 25 dkg főtt rizshez hozzákeverünk 1 apróra vágott almát, 2-3 db apróra vágott kemény tojást és csemegeuborkát, 3 csipetnyi cickafarklevéllel, olajjal és citromlével ízesítjük. Tavaszi erőleves gyomász módra Tavaszi kirándulásunk során összegyűjtünk megfelelő mennyiségű szagosmüge-, fiatal százszorszép-, pimpóleveleket, szederhajtásokat, ibolyavirágokat, szamóca-, cickafarkleveleket, fekete ribizli fiatal hajtásait. Mindezt meglocsoljuk jóféle asztali pecsenyeborral. 4-5 órát állni hagyjuk. Szűrletéből ki-ki vérmérsékletének megfelelő mennyiség elfogyasztása után erőre kaphat tavaszi fáradtságából. Nagy útifű Népies neve: Útilapu, farkasnyelv, forrásfű, kutyanyelvfű, szerelemlapu. Leírása: Évelő, rövid gyökerű, 10-15 cm magas növény. Minden levele a talaj közelében levélrózsában található. Levelei széles tojás alakúak, többnyire 7 erűek, gyakran 10 cm hosszúak. Virágai sárgásfehér színűek, hosszú száron ülnek. A virágzat olyan hosszú vagy kissé hosszabb, mint a szár. Virágzat nélkül leveléről könnyen felismerhető. Ha a levelet az alján és hegyén megfogva kettétépjük, akkor a levélerek az egyik félben maradnak és abból hosszan kilógnak. A kettétépett levél sérüléseinél nem találunk tejnedvet. Előfordulása: Közönséges és tömeges az egész országban. Nagyon gyakori réteken, legelőkön, kaszálókon, pázsitokban, utakon, kertekben, árkokban, házak körül, különösen nedvesebb helyeken. A talajmunkát általában nem tűri, ezért jól ápolt kertekben elsősorban az utak mentén találhatjuk meg. Felhasználása: Salátának, főzeléknek, vegetáriánus ételek készítéséhez használható. Palacsintatésztában kisütve, más növényekkel keverve levesbe, salátába ajánlható. Lehetséges partnerei ebben az esetben a tyúkhúr, a fehér árvacsalán stb. A növény baktériumölő anyagokat tartalmaz. A köhögés elleni gyógycukorka alapanyaga. Gyűjtési ideje: A fiatal leveleket áprilistól júniusig gyűjthetjük. Útifűfőzelék Fiatal leveleit megmossuk, finom szeletekre vágjuk, ízlés szerint pásztortáskával, mezei sóskával összekeverjük, zsiradékon megpároljuk, sózzuk, vízzel felöntve kb. 20 percig főzzük. Berántjuk. Tálalás előtt pirított hagymával meghintjük, tejföllel ízesítjük. Útifűgombóc
4-5 személy részére 6-8 száraz zsemlét számolunk. A zsemléket tejben áztatjuk, amíg megpuhulnak, néhány marék útifűlevelet összeaprítunk, apróra vágott (1 kis fej) hagymával együtt kb. 10 percig vajon pároljuk, ha kész összekeverjük az időközben megpuhult zsemlékkel. 10 g lisztet, 3-4 tojást, fél pohár tejfölt, sót, szerecsendiót adunk hozzá. Alaposan összedolgozzuk, fél órán át pihentetjük. Ha túl lágy a tésztánk, szükség szerint zsemlemorzsával megkötjük. A tésztát jól átgyúrjuk, gyengén rotyogó, sós vízben főzzük 10-15 percig. Útifűsaláta Gyújtsunk 500 g egészséges útifű-, 100 g kertilaboda-, 100 g kövérporcsinlevelet, tisztítsuk meg, mossuk meg, szitán csepegtessük le, vágjuk vékony szeletekre. Tegyünk hozzá marinált paprika- és csemegeuborkadarabokat (100-100 g), öntsük nyakon 200 ml majonézes öntettel. Útifűcsíra-saláta. 250 g útifűmagot gyűjtünk. Egy növény magtermése 20 000 darab is lehet. Égetett cserép csíráztatóágyon csíráztatjuk. A csírákat a sziklevelek megjelenése után összegyűjtjük, tárkonyos-olajos ecettel meglocsoljuk. Frissen fogyasztjuk. Útifűrétes 1/4 l kézmeleg vízzel, 1 tojással, 3 tojássárgájával, vajjal, sóval, szükség szerinti rétesliszttel kemény, rugalmas tésztát gyúrunk. Belisztezett abroszon vékonyra nyújtjuk. Amíg a tésztát pihentetjük, vajon 200 g zsemlemorzsát pirítunk, ehhez apróra vágott útifűlevelet (100 g), kis fej hagymát, kis csomónyi petrezselymet és metélőhagymát, sót, borsot adunk és együtt 5-10 percig pároljuk. Kihűlése után a rétestésztán egyenletesen elterítjük, a tésztát óvatosan összetekerjük, tepsibe tesszük, húslével meglocsoljuk és középmeleg sütőben aranysárgára sütjük. Útifű-palacsinta Megmosott fiatal útifűlevelekből lehetőség szerint eltávolítjuk az ereket. Kikent, forró palacsintasütőbe rakjuk őket, leöntjük palacsintatésztával (adagonként 4-5 levelet használunk fel) és mindkét oldalát kisütjük. Cukrozva finom csemege.
Lándzsás útifű Élőhelye: rétek, füves, törmelékes helyek Felhasználása: zsenge (virágzás előtti) levelei (alapos lemosás, és a leveleken végigfutó erek lehúzása után) salátaként, főzelékekbe, levesekbe, túróhoz keverve vagy nyersen (kesernyés) Előfordulása: A lándzsás útifűvel (Plantago lanceolata) leggyakrabban árokparton, rétek és legelők szélén találkozhatunk. Gyógyhatása: Szélesebb körben köptetőként ismert, mivel erős gyulladáscsökkentő és nyákoldó hatása miatt hatékony segítséget nyújt az influenza és megfázást követően kialakuló köhögés, és torokfájás megszüntetésében. További hatásai: Erős gyulladáscsökkentő, baktériumölő, sebgyógyító (égési sebek, sérülések és rovarcsípések esetén is alkalmazható), torok, légúti- és garatproblémák esetén kiváló (köhögés, légcsőhurut, torokgyulladás). Szabályozza az emésztési zavarokat (székrekedés, hasmenés), csökkenti a gyomorégést, kiválóan használható gargarizálásra, vérzéscsillapító (külsőleg gennyes sebeken és fekélyeken is!). Fej-, fül és fogfájás csillapító (külsőleg). Várandósoknak és szoptatós kismamáknak a szedése csak mértékkel javasolt! Szirup
Két összmarék friss útifűlevelet ledarálunk vagy összeturmixolunk. Ezt a pépet összefőzzük 30 dkg nádcukorral és 25 dkg valódi mézzel. Kevés vizet adunk hozzá, hogy oda ne égjen. Folyamatos kevergetés közben gyenge tűzön összefőzzük, amíg sűrű barna massza keletkezik belőle, amit még melegen üvegekbe töltünk. Hűtőszekrényben tárolandó. A szárított formából ugyanígy készítetjük, csak az elején a szárított útifüvet leöntötjük annyi vízzel, hogy épp ellepje, és ezt turmixoljuk össze. Szirup 2 marék nyers, friss útifüvet és 2-3 szál kakukkfüvet leforrázzuk annyi vízzel, hogy épp ellepje, majd hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, pépesítjük vagy összeturmixoljuk, majd nagyon lassú tűzön visszamelegítjük, és 15-20 dkg kakukkfű mézzel kell besűríteni. Még melegen palackozni. Az első felbontás után dúsítsuk 2 csepp eukaliptusz illóolajjal, majd jól rázzuk össze az üveget. A klasszikus gyógynövénykönyvi recept 1 kis maréknyi (szárított) útifüvet forrázzunk le 3 dl vízzel, hagyjuk kihűlni, szűrjük le, majd takaréklángon forraljuk fel, adjunk hozzá 200 g mézet, ismét hűtsük le. Gyerekeknek napi 1-2 teáskanálnyi adag fogyasztása javasolt. Nagy csalán Népies nevei: Csalány, csanál, csollán, csóvány. Leírása: 30-50-100 cm magas, tarackos növény. A tarackok csomóin felfelé hajtásokat, lefelé gyökereket fejleszt. Felálló, belül üres, négyszögletes szárai rendesen csoportosan nőnek. Az egész növény minden föld feletti része apró szőrös vagy kopaszodó, ritkább vagy sűrűbb fullánkszőrökkel. Szinte haragoszöld. Levelei szív alakúak, szélük fűrészes. Kétlaki növény, tehát külön növényen találjuk meg a hím-, külön növényen a nővirágot. Előfordulása: Az egész országban gyakori, tápanyagban gazdag, üde, humuszos talajon mindenütt az emberi lakások közelében telepszik meg, és onnan terjed tovább. Kertekben, gyümölcsösökben, árnyas vagy félárnyas, üde vagy nedves helyeken, parkokban, csemetekertekben terhes gyom. A nitrogénbőség jelzője. Felhasználása: Fiatal hajtásait más növényekkel (pongyola pitypang, mezei sóska, fehér libatop) keverve, főzelékként készíthetjük el. Friss, fiatal leveleit összevágva túróhoz keverhetjük. Fogyasztás előtt azonban tanácsos alaposan átdolgozni, azért, hogy a csalánméreg mind kilövelljen a méregtartókból. A középkor óta gyógyszerként is használják. Szárából szövetet is szőttek. Gyűjtési ideje: Márciustól júniusig a fiatal leveleket és hajtásokat gyűjthetjük. Akinek a keze nem szokta meg a csalánmérget, annak ajánljuk, hogy kesztyűben gyűjtsön. Csalán-csontleves Marha- és sertéscsontból sós vízben jó erős csontlét (kb. 2,5 l) főzünk. Apróra vágott hagymát (1 közepes fej) zsíron halványsárgára pirítunk. Mielőtt kész, kevés lisztet szórunk rá, tovább keverjük. Ha már egyforma színű a hagymával, felöntjük egy kevés csontlével és az egészhez keverjük. Személyenként 100 gnyi apróra vágott csalánlevelet adunk a leveshez, és 5 percig tovább főzzük. Tálalás előtt hideg csontlével összekevert tojást csurgatunk a fazékba. Tejszínnel dúsíthatjuk. A tányérba vajon pirított kenyérkockákat készítünk, erre merjük a levest. Csaláncsúcsleves Apróra vágott vöröshagymát (1 db közepes nagyságú) forró vajon megpárolunk, majd kb. 200 g megmosott csaláncsúcsot egészben ráöntünk, folyamatosan keverjük, míg össze nem esik. 3/4 l húslével felöntjük, 3 db közepes méretű, lisztes, hasábra vágott burgonyát adunk hozzá. 20 percig főzzük, ha kész, robotgéppel pépesítjük. Ízlés szerint fokhagymát passzírozunk bele. Frissen reszelt szerecsendióval és sóval ízesítjük.
Tejföllel gazdagítjuk, ismét felmelegítjük, de úgy, hogy ne jusson el a forrásig. Tálaláskor a levest apróra vágott medvehagymával és pirított kenyérkockával szórjuk meg. Csalánleves szurokfűvel 2 fej vöröshagymát apróra vágunk, vastag falú lábasban, forró vajban megpároljuk, 500 g-nyi fiatal csalánlevelet öntünk rá. Addig keverjük, míg össze nem esik. Forró húslével felöntve 20 percig főzzük. Ha kész, robotgéppel pépesítjük, sóval, borssal ízesítjük. A 3-5 db paradicsomot lobogó vízben leforrázzuk, meghámozzuk, felezzük és a magvakat eltávolítjuk belőle. Finom szeletekre vágjuk és a leveshez adjuk. 1 dl fehérborral megöntözzük. 1 nagy maréknyi friss szurokfüvet finomra vágunk és a levesbe keverjük. Az egészet még egyszer felfőzzük. Tálalás előtt még tejfellel ízesíthetjük. Csalánleves Lucullus módra 1/4 kg marhahúst és 1/2 kg sonkát 3 l vízben leveszöldséggel (300 g) és fűszerekkel együtt megfőzünk, levét leszűrjük. Körülbelül 1 kg fiatal csalánlevelet megmosunk, lobogó vízzel leforrázunk, durván összevágjuk. 1 kanál lisztet 70 g vajon megpirítunk, a csalánt hozzáadva rövid ideig pároljuk. A húslét hozzáöntve felfőzzük. Petrezselyemzöldet és kaprot összevágva a tetejére hintünk, 2 pohár tejföllel, néhány kemény tojással, kolbász- vagy sonkaszeletekkel és a főtt leveszöldséggel gazdagítjuk. A főtt marhahúst és a sonkát tormás szósszal fogyasztjuk. Német csalánleves Fiatal csalánleveleket (200 g) sós vízben puhára főzünk, durván összevágjuk, 80 g vajban megpároljuk és 5 dl húslével felöntjük. Finomra vágott főtt burgonyaszeletekkel a levest besűrítjük, kaporral, sóval és borssal ízesítjük. Csalán spenót módra Kissé húsos szalonnát (150 g) finom szeletekre vágunk, ugyancsak finomra vágott (1 nagy fej) vöröshagymával együtt megpirítjuk. 500 g-nyi durvára vágott fiatal csalánhajtást adunk hozzá, sóval és szerecsendióval ízesítjük, 2 dl vízzel vagy fehérborral felöntjük. Kb. 20 percig kis lángon pároljuk. Tálalás előtt esetleg még zab-, búza-, vagy árpapehellyel sűríthetjük. Csalánfőzelék Arasznyi csalánhajtásokat (200 g) 10 percig forró vízben főzünk, leszűrjük, összeaprítjuk és 100 g vajban hagymaszeletekkel együtt pároljuk. Tejjel vagy húslével felöntjük, felfőzzük. A tej a szavanykás ízét lágyabbá teszi. A főzeléket liszttel besűrítjük, sóval, borssal, szerecsendióval és kevés cukorral ízesítjük. Sült csalánlevél-levesbetét Már nagyobb, de még fiatal csalánleveleket (személyenként 5-6 levél) deszkára fektetünk, mind a két oldalát finoman kiverjük, megsózzuk, megvárjuk, míg levet ereszt. Palacsintatésztát keverünk, a levelet belemártjuk és forró palacsintasütőben mindkét oldalát kisütjük. Megtehetjük azt is, hogy a csalánleveleket durván összevágjuk a palacsintatésztához keverjük, kisütjük, felgöngyöljük és így vékony szeletekre vágva adjuk a forró húslevesbe. Csalánfelfújt A csalánleveleket (500 g) sós vízben puhára főzzük, leszűrjük és összevágjuk. Személyenként egy zsemlét összevágunk, tejjel meglocsoljuk, megvárjuk, míg megpuhul, finomra vágott hagymával, lestyánnal, sóval, ízlés szerint kaporral ízesítjük. Hozzáadjuk a csalánfőzeléket és személyenként egy tojással behabarjuk. A masszát kizsírozott, lapos formába öntve kb. fél órára forró sütőbe tesszük. Húsos csalánfelfújt A csalánt (500 g) az előző recept szerint előkészítjük, 4-5 tojással behabarjuk, de a zsemle helyett az előző napi sülthús-maradékot adjuk hozzá, esetleg füstölt szalonnát is. Jól kikent sütőformába öntjük és forró sütőbe téve, tetejét esetleg füstöltszalonna- vagy sonkadarabokkal díszítve kisütjük. Csalánfasírt A csalánleveleket (200 g) lobogó vízben néhány percig forrázzuk, majd szitán, csap alatt lehűtjük. Így zöld színét megtartja. Lecsöpögtetjük, finomra vágjuk és egy tálban 1 apróra vágott kemény tojással, sóval,
borssal, frissen reszelt szerecsendióval jól összekeverjük, kicsit pihentetjük. A masszából pogácsákat formálunk, lisztben megforgatjuk, és forró zsiradékban kisütjük. Húsételekhez körítésként tálalhatjuk. Csaláncsipetke Egy teáskanálnyi vajat zsemlemorzsával összekeverünk, hozzáadunk személyenként fél tojást. A finomra vágott (50 g) csalánleveleket a tésztához keverjük, sóval, borsfűvel és bazsalikommal ízesítjük. A masszából csipetkéket formálunk és a levesben kifőzzük. Tojásos csalánsaláta 8 db kemény tojást apróra vágunk, sóval, kevés mustárral, olajjal, citromlével (esetleg ecettel) és 500 g apróra vágott csalánlevéllel összekeverjük. Pásztortáska Népies nevei: Békalencse, békatarsoly, büdös szaporafű, csapka, cigánysóska, élek-halok, Isten táskája, kanálka, kanállopó borsika, koldustarisznyácska, poczogófű, Szent György-virág, szívkésfű, véraltató fű. Leírása: Egyik legközönségesebb és legismertebb növényünk. Mindenféle bolygatott területen nagyon gyakori. 10-70 cm magas, egyéves, erős orsó alakú gyökérrel rendelkező növény. Levelei a talaj színén levélrózsát alkotnak, csak ritkán épek, nagyon változatos alakúak és szélűek. A szár levelei nyél nélküliek, a szárat két fülcimpával veszik körül. A növény lehet kopasz vagy szőrös. Virágai fehérek, termése jellegzetes, táska alakú. Előfordulása: Gyakori az egész országban. Nedves talajon egész évben mindig vannak fiatal csíranövényei. Legnagyobb mennyiségben szeptember-októberben kel. Enyhe télen már az első fagymentes napokon fejlődésnek indul és virágzik. Tehát mindenkor, mindenhol előfordulhat. Felhasználása: Fiatal leveleit felhasználhatjuk salátának, főzeléknek, levesnek vagy vegyes fűszernek más növényekkel. Gyűjtési ideje: Egész évben folyamatosan. Pásztortáska-főzelék mezei sóskával. Azonos mennyiségű pásztortáskát (leveleket) és mezei sóskát kevés zsíron, fedő alatt puhára párolunk, liszttel megszórva, húslével felöntjük. 1 pohár tejfölt és néhány szétnyomott, főtt burgonyát adunk hozzá. Pásztortáska-saláta A fiatal növényeket gyökerestől gyűjtjük. Otthon gondosan megtisztítjuk, megmossuk. A gyökereket levágjuk. A levélrózsákat apróra vágott hagymával, ecettel, olajjal ízesítjük. Ha a levelek már öregebbek a kelleténél, akkor tanácsos azokat apró szeletekre vágni és úgy fogyasztani. Pásztortáskavagdalt Csirkét sós vízben, gyökérzöldségekkel puhára főzünk, kicsontozunk. Apróra vágott hagymát zsírban megpárolunk, 2 nagy marék pásztortáskát összevagdalunk, együtt a hagymával, tovább pároljuk. Ha puha, 1-2 evőkanál liszttel megszórjuk, a húslével felöntjük. Kapribogyóval, tejfellel, szerecsendióval, sóval, pohárnyi savanykás fehérborral, borssal ízesítjük, tálalás előtt 1 tojássárgájával és a csirkevagdalttal gazdagítjuk. Pipacs Magja ehető, süteményeknek, kenyereknek, gyümölcssalátáknak finom dióízt adhat. Bár a magjai kicsik, gubója elég nagy, meglehetősen sok maggal, nem túl nehéz betakarítani. Kiváló salátaolaj is készíthető a magjából. Levelei is fogyaszhatók, nyersen vagy főzve, mint a spenót, de csak
a virágbimbók kifejlődése előtt! Piros virágszirmaiból szirup vagy vörös ételszínezék készíthető, levesekhez, más fogásokhoz is, régebben bort színeztek vele. * Virágzási időszaka május közepétől októberig terjedhet. A virágkocsányok a levelek hónaljából erednek, különböző hosszúságúak. A 2 zöld, serteszőröktől borzas csészelevél virágnyíláskor lehull. A 4 nagy. lángvörös sziromlevél 2-5 cm átmérőjű tövén fekete folt van. Toktermése sokmagvú, éréskor a bibekorona alatt körben elhelyezkedő lyukakkal nyílik fel. Magvai több éven át megőrizhetik csírázóképességüket, kedvező körüilmények között gyorsan, jól csíráznak. Valamennyi része (főként a levelek és az éretlen toktermés) rocadin alkaloidot, roeadinsavat tartalmaz. Zölden és szárítva egyaránt mérgező. A mérgező anyag a tejjel kiválasztódik – a mérgezetlt tejitől a borjak, csikók, bárányok megbetegedhetnek (tompultak, elesettek, nem tudnak lábra állni, esetleg el is hullhatnak - ugyanakkor az anyaállatok látszólag tünetmentesek maradhatnak). Virágszirmainak kivonata élelmiszer-színezésre használható. Régen kesernyés ízű szirmaiból nyugtató szirupot készítettek. Pipacs szirup Amennyi térfogatnyi szirmot szedtünk annyi vízbe áztassuk be a szirmokat és karikázzuk bele a citromot. Hideg helyen – hűtőben – hagyjuk ázni 2-3 napot. Az áztatás után szűrjük le és vegyük ki belőle a citromkarikákat. A víz gyönyörű piros színű lesz és enyhén érezhetővé válik a pipacs illata is. Egy edényben készítsünk cukorszirupot, majd adjuk hozzá a pipacslevet és kb. 5 percig főzzük de ne várjuk meg, hogy elkezdjen forrni! Ezután csírátlanított, meleg vízbe állított üvegekbe töltsük be, adjunk hozzá egy késhegynyi citromsavat ha gondoljuk, zárjuk jól le az üvegeket, fordítsuk fejjel lefelé, hogy kimenjen belőlük a levegő, majd dunsztoljuk be.
