Vadászati állattan és etológia 2. Ragadozómadarak
Dr. Katona Krisztián Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet Frissítve: 2014. 03.11
1
Ragadozómadarak röpképe
Ragadozómadarak röpképe Ölyvek • Széles szárny és farok, farok vége lekerekített. Magasban kering, oszlopokon, póznákon gubbaszt. Fán és sziklán fészkel. Sasok • Erőteljes fej és csőr, hosszú széles szárny. Fán és sziklán fészkel. Rétihéják • Karcsú test, hosszú kissé szögletesen hajló szárny, hosszú farok. Alacsonyan, enyhe “V” alakú szárnytartással repül. Földön vagy nádban fészkel. Kányák • Hosszú, szögletesen hajló szárny, villás farok. Könnyen repül, kifeszített szárnnyal kering. Fán fészkel. Héják és karvalyok • Rövid, lekerekített szárny, hosszú farok. Alacsonyan - fák és bokrok között - vadászik, meglepetésszerű gyors rávágással. Fán fészkel. Sólymok és vércsék • Hosszú, hegyes szárny, hosszú farok. Gyors erőteljes szárnycsapások. Fákon, sziklákon, épületeken fészkel.
2
Csőrfog
• •
Sólyomfélék: felső káva csőrhegy felőli, elülső felében van a csőrfog, szemben az alsó káván mélyedés található Vágómadár-félék:lehet vágóél a felső csőrkáván, de a csőrtő felőli hátulsó félben, és szemben lent nincsen mélyedés az alsó káván
Héja (Accipiter gentilis)
3
Héja
Rend: Sólyomalakúak Család: Vágómadár-félék Faj: Héja (Accipiter gentilis) Vadászhatóság: védett Felismerés • 48-60 cm, sötétszürke hátoldal, mellük hasuk szürkésfehér sűrű hullámos sötétbarna keresztsávokkal; • szem felett széles fehéres szemöldök sáv, csőr rövid, csőrtő és szem sárga; • tojó jóval nagyobb a hímnél; • nagy termetű tojó karvallyal összetéveszthető!
4
Elterjedés - állományhelyzet • Brit szigetek kivételével Európában mindenhol, de É-Amerikában és É-Afrikában is; • Mo.-on rendszeresen költ, télen is csak kóborol, északi területekről telelni is ide húzódik; • hazai fészkelő állományát 3000 párra becsülik, de OVA becslés 2013-ban: 21404 db
Élőhely - fészkelőhely • alföldi, domb és hegyvidéki lehetőleg összefüggő, nagy erdőkben, bükkösöket, fenyveseket, ártéri nyárasokat kedveli; • táplálkozás: bokros, csenderes, mg-i területen; • fészkelése erdőhöz kötött, fészkét magasan főágak elágazásához rakja; Költés • fészket mindkét nem építi, gyakran több éven át használják; • költés március végétől - júniusig, de egy évben csak egyszer; • 3-4 füstszínű tojás, mindkét nem kotlik, 35-41 nap után fészeklakó fiókák; • 40. naptól repülnek, két és fél hónap után önállóak; Táplálkozás • galamb, rigó, szajkó, fácán, fogoly, kisemlős, nyúlfióka
5
Karvaly (Accipiter nisus)
Fotó: Szerencsi Gábor
Karvaly
6
Rend: Sólyomalakúak Család: Vágómadár-félék Faj: Karvaly (Accipiter nisus) Vadászhatóság: védett Felismerés • 27-37 cm (a tojó a nagyobb); • rövid kerek szárny, hosszú farok, mell és has hullámos vonalakkal sűrű keresztsávos, szem és láb sárga; • hím: hátoldal és fejtető sötétszürke, "arca" rozsdaszínű, tarkón világos folt, farkán szürke és barna keresztszalagok; • tojó: hátoldala feketésbarna, szemöldöksávja fehéres; • Karvalytojó-héja elkülönítés: • - héja alsó farkfedői fehérek; • - karvaly csüdje héjáénál sokkal vékonyabb • fák és bokrok között alacsonyan, gyors irányváltásokkal siklik; • zsákmányát elsősorban verebek alkotják
Elterjedés • Skandinávia északi részét kivéve egész Európában; • Mo.-on rendszeresen költ, állandó, 1000-2000 pár; • erdők (fenyvesekben vagy vegyes erdőkben fészkel), mg-i területek, kertek; • télen lakott területekre is behúzódik
7
Egerészölyv (Buteo buteo)
Fotó: Maros Sándor
Egerészölyv
8
Rend: Sólyomalakúak Család: Vágómadár-félék Faj: Egerészölyv (Buteo buteo) Vadászhatóság: védett Felismerés • 50-55 cm, széles szárnyú, lekerekített farkú, rövid nyakú; • farka sűrűn (feketén keresztsávozott), szárnyalján és testalján fehéres színeződés
9
Elterjedés - állományhelyzet • Skandinávia északi részét és a Brit-szigetek egyrészét kivéve egész Európában; • Mo.-on állandó, fészkelő faj, de télen északi állományokból telelők is vannak; • fészkelő állományát 10-20 ezer párra becsülik, • de OVA becslés 2013-ban: 96737 db
10
Élőhely - fészkelőhely • minden fás vegetációjú területen előfordul (erdősáv, fasor is); • táplálékát fészkelőhelye környékén, főleg mg-i területeken szerzi, • középkorú vagy idősebb erdőállományokban (szélhez közel), törzs mellé ágak tövéhez építi fészkét; Költés • fészkelőhelyeket februártól foglalják; • költési időszak március közepétől júniusig tart; • 2-3 fehéres tojás, 33-35 nap kotlás, ritkán a hím is kotlik; • 1 hónaposan tollasok, másfél hónaposan repülnek; Táplálkozás • pocok, vakond, hörcsög, egér, patkány, kevés madár, kétéltű és hüllő
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)
Fotó: Balogh Marcell
11
Barna rétihéja
Rend: Sólyomalakúak Család: Vágómadár-félék Faj: Barna rétihéja (Circus aeruginosus) Vadászhatóság: védett Felismerés • 48-55 cm, nagyobb termetű, szélesebb szárnyú mint a többi rétihéja; • hím: háta sötétbarna, szárnyfedők az evező tollak egyrésze és a farok hamvasszürke, feje tarkója és melle sárgásbarnán sávozott; • tojó: teste sötétbarna fejük és válluk világosabb; • alacsonyan imbolyogva vadászik, a zsákmányra csavarvonalba ejti rá magát, sikláskor szárnya enyhe “V” alakban
12
Bal oldali a tojó, jobb oldali a hím!!!!
Elterjedés - állományhelyzet • Európában Skandinávia déli partvonalától, a Brit-szigeteket kivéve mindenhol; • Mo.-on rendszeres és gyakori költőfaj, vonuló de enyhe teleken áttelel; • jelenleg kb. 5000-6000 fészkelő pár, de OVA becslés 2013-ban: 29555 db
13
Élőhely - fészkelőhely • kisebb-nagyobb nádasok mellett közönséges (tavak, lápok, mocsarak mellett), de ma már egyre jobban kötődik a mg-i területekhez fészkelés és táplálkozás miatt is; • fészkét többnyire vízzel körülvett nádasba rakja; Költés • nászrepülés és fészeképítés - mindkét nem építi - április elején kezdődik; • 3-6 kékesfehér tojás, csak a tojó kotlik, eközben a hím táplálja; • a fiókák 1 hónaposan tollasodnak és kb. 40 nap után repülnek; Táplálkozás • rágcsálók, madárfiókák, tojás, szárcsa, de dögre is rájár
14
Kékes rétihéja (Circus cyaneus)
Rend: Sólyomalakúak Család: Vágómadár-félék Faj: Kékes rétihéja (Circus cyaneus) Vadászhatóság: védett Felismerés • 43-50 cm; • hím: hamuszürke, fehér farkcsík, sávozatlan has, karevezők sötéten szegettek; • tojó (és tollváltó juvenilis): hátoldala szürkésbarna, alul hosszanti foltokkal mintázott sárgásbarna; • siklás közben szárnyát enyhe “V” alakban tartja; • hamvas rétihéjával (fokozottan védett és Mo-n költ) keverhető, de teste erősebb, szárnya és farka szélesebb és farkon feltűnő fehér csík; Elterjedés - állományhelyzet • Európában hiányzik az Atlanti-óceán partjáról a mediterrán területekről és a Kárpát medencéből; • Mo.-on téli vendég (október és április között), több ezer pld. is lehet, négy alkalommal költött
15
Élőhely - fészkelőhely • nagy alkalmazkodó képességű, elsősorban az alacsony növényzetű, nyílt vidéket kedveli; • földön fészkel; Költés • fészket a tojó építi, időnként laza telepek is kialakulnak; • évente egyszer (április végétől - május végéig) 4-6 szürkésfehér tojás; • 29-30 nap kotlás, ezalatt a tojót is a hím táplálja; • egy hónap után röpképesek a fiatalok; Táplálkozás • elsősorban kisemlősök, de fogoly, pacsirta és veréb is
Vörös vércse (Falco tinnunculus)
Fotó: Porcsin Béla
16
Vörös vércse
Rend: Sólyomalakúak Család: Sólyomfélék Faj: Vörös vércse (Falco tinnunculus) Vadászhatóság: védett Felismerés • hegyes szárnyú, hosszú farkú, kb. 30 cm; • hím: hátoldala gesztenyevörös, sötét csepp alakú foltokkal, hasoldala sárgás fekete pettyekkel, feje farkcsíkja és farka hamuszürke, farka végén széles fekete szalag fehér szegéllyel; • tojó: hátoldala és farka rozsdabarna, sötét keresztsávokkal, farka végén széles keresztszalag; • gyakran szitál, merőlegesen ejti magát zsákmányára; • táplálékát földről veszi fel: elsősorban egerek, pockok de sok rovar is
17
Elterjedés - állományhelyzet • Egész Európában elterjedt, Mo.-on gyakori költőfaj, enyhe teleken áttelel; • 3500-5000 fészkelőpár • lápok, tengerpartok, mg-i területek, ligetes erdők, városok jelentik élő- és fészkelőhelyét is; • fészkét üres varjú és szarkafészkekbe, sziklákra, épületekbe, fák odvába építi
Kék vércse (Falco vespertinus)
Fotók: Papirnyik Norbert
18
Kék vércse
Rend: Sólyomalakúak Család: Sólyomfélék Faj: Kék vércse (Falco vespertinus) Vadászhatóság: fokozottan védett Felismerés • kistermetű (30 cm), telepesen fészkelő sólyomfaj; • szárnya hosszú, csőre, szemgyűrűje és lába narancsvörös; • hím: tollazat sötétszürke, alsó farkfedői és gatyája gesztenyevörös; • tojó: fejtető rozsdavörös, melle és hasa rozsdasárga; • repülő rovarokra vadászik, de sáskákat és kisebb rágcsálókat a földről is felvesz
19
Elterjedés - állományhelyzet • Közép-Európában csak Mo.-on és Szlovákiában, egyébként csak Kelet-Európában; • Vonuló, Mo.-on (elsősorban az Alföldön) április és szeptember között, 800-900 fészkelő pár; • bokrokkal, facsoportokkal tarkított síkságok, erdőszélek;
20
Kékvércse mészárlás Cipruson
21
Sasok
Parlagi sas LIFE Jelenleg három olyan jelentős apróvad kibocsátó telepet ismerünk az országban, amelynek környékén november és március között minimálisan 5–10 parlagi sas figyelhető meg. Ezek a területek ilyenkor „ökológiai csapdaként” működnek. A sas egyedek elsősorban a sebzés miatt sérült, legyengült, vagy elpusztult apróvad (tőkés réce, fácán, fogoly) egyedeket fogyasztják Így az ólommérgezés gyakorisága magasabb lehet az apróvad-kibocsátó telepek környékén, ahol intenzív vadászatok folynak.
A vadkibocsátó telep tulajdonosa az emberi fogyasztásra már alkalmatlan apróvad tetemeket jó szándékúan, kifejezetten a sasok etetése céljából kihelyezi. Ezzel a sasokat egy adott területre vonzza, potenciálisan növelve az ólommérgezés veszélyét.
22
Mérgezések
Hazai sasállományok Sasszinkron 2010 január • Réti sas 443-451 példány, • Parlagi sas 125-127 példány, • Szirti sas 2 példány, • Fekete sas 1 példány Fészkelő állomány: • 200 réti sas pár, • 100 parlagi sas pár, • 30-40 békászó sas pár (vonul) • 5 szirti sas pár költ. • Törpe sas 1-2 költőpár (?)
Ritkán megjelenik: • Fekete sas • Pusztai sas
23
Parlagi sasok hazánkban
24
1960-as években még rendszeres volt a három fiókás fészekalj Az első újabb adat 1996-ból származik. Azóta egyre gyakoribb a három tojásos illetve -fiókás költések száma. 2002-ben és 2003-ban is öt fészekből repült ki sikeresen három fióka.
Háromfiókás fészek magasfeszültségű vezeték tartóoszlopán
25
Egerészölyvek rétisas fészekben
Parlagi sas táplálékösszetétele középhegységi mintákból
26
Köszönet a felhasznált képek készítőinek! - A fotók készítőit ld. az aktuális fotón - A határozó rajzok eredete: Peterson R.T., Mountfort G. és Hollom, P.A.D. 1986. Európa madarai. Budapest, Gondolat. - Az elterjedési térképek eredete: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: www.mme.hu - Országos Vadgazdálkodási Adattár
27
