V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
MUNKÁSPÁRT
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
200 FORINT
1
AZ IDEÁLIS MUNKAVÁLLALÓ
2
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
BALSZEMMEL Thürmer Gyula
A PROGRAM Na, most már ismerjük a Programot. Úgy értem, a Fidesz-KDNP-kormány programját. Nagybetűvel írom, mert maga a program szerzői is kedvelik a nagybetűs szavakat. Ki gondolta volna például, hogy nagybetűvel kell írni azt, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Új miniszterelnökünk láthatóan szereti az ünnepélyes, magasztos kijelentéseket. Persze, mindenki szeret az örökkévalóságnak beszélni. Miért lenne kivétel új miniszterelnökünk? Nem is a magasztossággal van gond. Én azzal vitatkozom, nem is először, miszerint „a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalakításáról döntöttek”. Szerintem kis népünk zömének nagyon elege volt a szocialistákból, és leváltották őket. Ez sem ment ilyen egyszerűen, s ha a magyar nagytőke nem áll egyértelműen a Fidesz mellé, ha a magyar média nem sugározza hónapokon át, hogy ki lesz a győztes, talán nem lett volna ilyen egyszerű népünk döntése. A program a későbbiekben még tovább bonyolódik, főleg, amikor bevezeti a társadalmi szerződés fogalmát. „Az új társadalmi szerződést forradalmi erejű nemzeti egység alkotta meg, amely a magyar nemzet közakaratát fejezi ki.” Van egy kis gond ezzel. A társadalom jobban akar élni. Jobban élni csak akkor fog, ha elveszünk azoktól a milliárdosoktól, akik az elmúlt húsz év egyértelmű nyertesei.
BALSZEMMEL
MI
A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVE-
SZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. JUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL.
EZUTÁ
MÁSKÉNT IS LÁT-
N MINDEN SZÁMUNK-
BAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Legyenek azok magyarok vagy külföldiek, vagy történetesen kettős állampolgárok. Ha ez nem történik meg, ha a gazdag csak még gazdagabb lesz, akkor a magyar nemzet egy jelentős része nem fogja sajátjának érezni. Na, de menjünk tovább! 85 oldal, már első látásra is tekintélyes. Ha tovább olvassuk, olyan szavakat találunk, amelyek minden embernek kedvesek: „munka, otthon, család, egészség, rend”. Ez is nagyon szép, helyes is. Nem kételkednék abban sem, hogy lehet 10 év alatt egymillió munkahelyet teremteni. Lehet, feltéve, hogy Magyarországon újra lesz termelés. Feltéve, hogy az új kormány nemet parancsol a multiknak, ha lesz bátorság visszautasítani az IMF és az EU zsarolását. S, ennek csak most jön a java, amikor Merkel kancellár teljesen komolyan beszél az euró összeomlásáról, és mindenki más csak azt figyeli, hogy Görögország után ki lesz a következő. Lehet a fejlődést az építőiparra alapozni, feltéve, ha az állam belekezd olcsó lakások építésébe. Feltéve, hogy a lakásépítkezés nem kínos teher az önkormányzatoknak, hanem kedvező, államilag is támogatott program. Nagyon helyes az a szándék, hogy újra legyen magyar mezőgazdaság. Igaz, ehhez is meg kellene fékezni a multikat és magyarországi kiszolgálóikat. Nem csak azzal követtek el bűnt a szocialisták, hogy loptak. Még nagyobb bűnt követtek el azzal, hogy a multiknak kedvező törvények
és rendelkezések egész sorát fogadták el. Kívánom, hogy az új kormánynak legyen lelki ereje nemet mondani majd az idelátogató államférfiaknak, nagyköveteknek. Mert, hogy jönni fognak, az biztos. De hagyjunk valamit a jövő hétre is! MINISZTERELNÖK-HELYETTES Nem aprózta el a Fidesz. Ahogy összeült a parlament, máris benyomtak egy sor törvénytervezetet. Alig telt el húsz év a rendszerváltás óta, és újra van miniszterelnök-helyettesünk. Mindjárt kettő is. Antall József most foroghat a sírjában. Annak idején pont ő volt az, aki a szocialista rendszer maradványának nevezte a miniszterelnök-helyettesi posztot, és mint ilyet, el is törölték. Még a miniszterhelyettesi elnevezést is megszüntették, mondván, hogy a minisztert nem lehet helyettesíteni. A világ számos tőkés országában mindig is voltak ezek az elnevezések, senkit sem zavartak. LEHET MÁS A POLITIKA? Schiffer András úr sem töltötte az elmúlt napokat munka nélkül. Mindjárt beterjesztett egy törvényjavaslatot. A lényege az, hogy a parlament nemzetbiztonsági bizottságának tagjai egy képviselő ellen folytatott eljárásról ne kaphassanak tájékoztatást, ha ugyanazon párt tagjai. Magyarán, a szocik csak a Fideszről kaphatnának tájékoztatást, a Fidesz meg a szocikról. Bár ez így butaság, hiszen a nemzetbiztonsági szolgálatokat a mindenkori kormány irányítja. Innen tovább, akinek tudnia kell valamit, az tudni is fogja. Persze Schiffer urat is meg lehet érteni. Az ügyvédi irodákon kívül aligha ismer sok másik munkahelyet, mondjuk gyárakat, üzemeket. Akkor pedig marad a szócséplés, a mondvacsinált ügyek sokasága. Kis országunknak pont erre nincs szüksége. Az LMP-vel a politika bizonyára nem lesz más. Nem lehet más. THÜRMER GYULA
INTERJÚ
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
3
SZIMPATIZÁNSOK – ÚJ PÁRTTAGOK: EZ A PÁRTÉPÍTÉS ALAPJA! BESZÉLGETÉS KOHL ANTAL ÚJSÁGÍRÓVAL, PEST MEGYE 2-ES SZÁMÚ RÉGIÓ ELNÖKÉVEL Kohl Antal maga is munkás volt: maltert hordott, vasúti pályán irtotta a gyomot. Az életből ismeri a munkássorsot. Volt konzervgyári dolgozó, szállítási előadó és cipőgyári adminisztrátor is. Tudatosságának köszönhetően lett újságíró, művelődési otthon-vezető. A rendszerváltást szomorú döbbenettel élte meg: alapszervezeti párttársai közül csak ő nem állt át az MSZP „dicső” soraiba. Mindmáig aktívan dolgozik a pártért, s tudja, mi a jövő, a pártszervezés kulcsa: „minden lehetséges módon ismertessük meg a pártot, a mondanivalónkat az emberekkel!” – Hogyan kerültél kapcsolatba az újságírással? – 1958-ig a Kecskeméti Konzervgyárban dolgoztam. Ebben az időszakban történt a fordulat az életemben, ami még akkor sem számított szokványosnak. Nem az iskolapadból kerültem újságírói székbe... Kecskeméten, a szomszédos utcában láttam egy táblát, amelyen az állt, hogy „szemét lerakása hatóságilag tilos”. Különös ellentmondásként tapasztaltam, hogy a tiltás ellenére sokan mégis odahordják a szemetet. Sajnos ma sincs ez másként. Erről írtam egy olvasói levelet a Petőfi Népének. Közölték, és ezt követően több hasonló beszámolót írtam a város életéről, üzemeiről, kertészetéről, szociális otthonáról és egyéb eseményekről. Körülbelül félszáz beszámolót küldtem, amit érdekesnek találtak. Behívtak a szerkesztőségbe, megismerkedtünk, és alkalmaztak külső munkatársként. Később főállású újságíró lettem a lapnál, 1962-ig. Akkor a Kerekegyházi Művelődési Otthonba kerültem vezetőnek. Az írással ekkor sem szakítottam. Külsősként rengeteg cikket írtam a Petőfi Népének. 1980-ban visszamentem a laphoz, és ott dolgoztam a rendszerváltásig. A Kecskeméti Lapoknak a mai napig dolgozom. – Milyen tapasztalataid vannak a rendszerváltásról? – Máig is szomorú és megdöbbentő emlékként őrzöm annak a napnak a sötétségét, amikor az MSZMP kettéválása után a párttitkár összehívta a tagságot, és bejelentette, hogy aki akar, kilép az MSZMP-ből, és belép a Magyar Szocialista Pártba. Ekkor láttam, hogy micsoda fűrészpor-alapszervezetnek voltam a tagja. A 42 párttagból 41 azonnal jelezte, hogy átlép. Egyedül én voltam, aki nem ezt az utat választottam, hanem bejelentettem: maradok! Pár évig a kecskeméti szervezetben dolgoztam. 1995-ben költöztem át Nagykőrösre, és ott természetesen folytattam a pártmunkát. Ez már nem fűrészpor-alapszervezet.
– Mi volt a különbség? – Elvhű és rokonszenves emberekkel dolgoztam, olyan kiváló kommunistákkal, mint Locskai Lajos, Székely Gyula, Ács József és mások. Az elhalálozások miatt sajnos a létszám csökkent, de örömmel tölt el, hogy a pártban és a párt körül megjelentek a fiatalok. Ennek érdekében is teszünk Szűcs Attilával, akivel remekül tudunk dolgozni. A lakásom ajtajára évek óta kiragasztom A Szabadság címlapjait és cikkeit, amit még soha nem bántottak. Itt van egyfajta arcképcsarnok is a Munkáspárt mai vezetőiről. A földszinten lakom, így az anyagokat többen láthatják. 1991-1995 között szerkesztettem a Munkás című lapot, amit árultam és osztogattam is. Írásaimmal mutattam meg és mutatom meg ma is a pártot. Igyekszem felrázni az embereket abból a kábulatból, amit ez az aljas rendszer, a kapitalizmus okoz. Nagykőrösön a Kék nefelejcs című újság igen tisztességes módon minden politikai erőnek teret biztosít. Nem különbözteti meg egyik pártot a másiktól. Minden eseményről és kulturális témáról közlik a cikkeimet. Fontos, hogy minden lehetséges módon megismertessük a pártot, a mondanivalónkat az emberekkel. – Hogyan látod a jövőt? – A jövőnek egyetlen útja van: a párt újjáépítése. Ehhez a szakaszhoz érkeztünk, de ez a munka új embereket, friss erőt igényel. Szűcs Attila nagy lendülettel kezdte meg a párt szervezését Pilisen. Jómagam a Nagykőrös környéki településeket járom (Nyársapáti, Kocsér, Kőröstetétlen), és igyekszem szimpatizánsokat szerezni. Ez nagyon nehéz munka, de csinálni kell. A szimpatizánsokból egy idő után tagok lehetnek – és ez a pártépítés alapja. Az újságos napokon mindig bemegyek a központba, ahol feltöltődöm, és információkat kapok. Megosztom tapasztalataimat az elvtársakkal.
Kohl Antal 1941. július 26-án született Kecskeméten. Édesapja a háborúban halt meg – egyik magyar áldozata annak a gyilkos háborúnak, amelybe Magyarország is beszállt a Szovjetunió ellen. Ifjúkori barátai munkások és földművelők, napszámosok voltak. Szorgalmas, öntudatos fiatalként kapcsolatba került az újságírással, amit a mai napig gyakorol. 1984-ig nem volt sem KISZ, sem pedig párttag. Belépése óta a párt lelkes aktivistája, minden munkát elvégez, amire a pártnak szüksége van. Hónapokon át minden szombaton kint volt asztalkájával a helyi piacon. Ma sem lép ki a lakása ajtaján szórólap és újság nélkül. – Miket szoktál olvasni? – Jelenleg a Párizsi Kommün napjai című művet olvasom, amely részletes beszámolókban és képekben taglalja a munkások harcait az ellenforradalmi erőkkel szemben. Többször olvastam Kállai Gyula Két világ határán című könyvét, és mindenkinek ajánlom. Pótolhatatlan élményt nyújt az olvasónak. A Tanácsköztársaságról szóló műveket is gyakran forgatom. Rendkívül fontos a történelmet tanulmányozni, mert ebből sokat tanulhatunk és alkalmazhatjuk jelenlegi harcainkban. A Párizsi Kommün, Kádár János 1957-es beszéde nagy létszámú munkás érdeklődését váltotta ki. El kell jutnunk abba a helyzetbe, hogy újra így legyen, de itt – rosszul hangzik, tudom – a népnek is megvan a saját felelőssége a sorsáért. A munkásosztály állandó átalakulásban van – rengeteg a kispolgári mentalitású ember köztük. A média, a mindennapi életet alakító tőke is rossz irányba viszi az emberek gondolkodását. Ennek a megváltoztatása viszont a mi felelősségünk. Ezért kell tennünk minden nap.
4
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
MAGYARORSZÁG
OLIGARCHÁK DÖNTENEK A MU „Elkötelezettek vagyunk a munka becsületének visszaadására, célunk, hogy a tisztességesen elvégzett munka legyen a boldogulás és az előrejutás alapja” – hivatalosan a Fidesz ezzel a lózunggal – is – lát neki a kormányzásnak. Lesz-e a hangzatos jelszóból valóság? Egyelőre úgy tűnik, hogy a jobboldali párt gazdasági programja is a magyar nagytőke és a multik elvárásaihoz idomul: a kormánnyal való Nemzeti Konzultáción ezt az irányt szabták meg a korábban az MSZP oldalán álló és az ősjobboldali hazai oligarchák. A szép nevű tanácskozásra a munkások képviselőit nem hívták meg, amire a legnagyobb szakszervezeti szövetség csak egy kuncsorgó levéllel volt képes reagálni. A Fidesz-kormány gazdaságpolitikáját három ember irányítja. Már a nyolcvanas évek spontán privatizációjának ő az egyik szervezője. Antall Józsefnek is ad tanácsokat, Orbán Viktor első kormányában már miniszterként bizonyított: ugyan biztosított némi támogatást a magyar középvállalkozói szektornak, azonban ennek mindig határt szabott a nagytőke, illetve a külföldi multinacionális cégek érdeke. Ennek jegyében módosították a Munka Törvénykönyvét is, csonkították a munkavállalók jogait. Fellegi Tamás médiamágnás a másik meghatározó figura, az ő feladata a szájából enyhén szólva is komikusan ható oligarchák elleni harc, illetve az uniós pénzek szétosztása. Ezt a két embert a miniszterelnökséget vezető egykori pénzügyminiszter, Varga Mihály ellenőrzi. A VALUTAALAP GRÓFJA A csapat „külsős” tagja Szapáry György, a miniszterelnökség főtanácsadója, ő fog tárgyalni Orbán nevében külön is az IMF-el. Kit fog képviselni? Magyarországot a Valutaalapnál, vagy a Valutaalapot Magyarországon? Nos, erre is természetesen a jövő ad választ, azonban némi sejtésünk lehet róla, ha felidézzük Szapáry eddigi életpályáját. Az valószínűleg csak érdekesség, hogy hősünk – teljes nevén Szapáry György Béla Mária József István – a Szapári, széchy-szigethi és muraszombati gróf Szapáry Gyula és futaki gróf Hadik Adél Etelka második gyermeke, akiben ‘56-ban a nyugati arisztokrata életforma diadalmaskodik a hazafiasság fölött,
A MINDENHATÓ EMBER: MAGYARORSZÁG LEGGAZDAGABBJA, DEMJÁN SÁNDOR. ORBÁN NEKI KÖSZÖNHETI A SZOCIALISTA-BARÁT TŐKÉSEK ÁTÁLLÁSÁT. MOST BENYÚJTJA A SZÁMLÁT. elhagyja Magyarországot. 1967-től aztán már Washingtonban a Nemzetközi Valutaalapnál tűnik fel, ahol afrikai, ázsiai és európai országok ügyeivel foglalkozik. 1987 és 1990 között az ázsiai ügyek főosztályának vezetője, azaz ismeri a „gyarmati létet”. Antall József alatt a Nemzeti Bank mindenható alelnöke, aki közreműködik a Nyugat által elvárt forintgyengülésben, növeli az inflációt. Ez lesz a posztja az első Orbán kormány idején is. Megbíznak benne Nyugaton, 2004 és 2007 között az Európai Bizottság Pénzügyi és Gazdasági Bizottságának tagja, illetve az Európai Központi Bank Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának tagja. Nem véletlen, hogy ő az, aki Brüsszelben feldobja a szocialista kormányt is, hogy az autópálya-építési pénzeket szabálytalanul számolják el. Természetesen igaza van, az azonban figyelemre méltó, hogy elsősorban kinek az érdekeit nézi... Nos, ezeknek az embereknek kellene visszaállítania a munka becsületét és megvédeniük a dolgozók jogait. Ugye milyen életszerű? Első lépésük mindenesetre a nagytőkével való nyilvános frigy megkötése volt – nyilvános, mert hát a Fidesz már korábban megalkudott a korábban az MSZP-t támogató Demján
Sándorral, Csányi Sándorral, s a jelek szerint kiharcolta a politikai védettséget az Újbudát Molnár Gyula szocialista polgármester segítségével privatizáló Leisztinger Tamás is. A hangzatos Nemzeti Konzultáció keretében aztán a leendő Fidesz-miniszterek és Orbán Viktor is mindenben a kedvükben járt, szólniuk sem kell, ők teljesítik kívánságaikat. TEHETETLEN MSZOSZ Egyezhet-e a nagytőke és a munkavállaló érdeke? A munkahelyteremtés lehet közös érdek, de a dolgozó jogai esetében már aligha beszélhetünk ilyesmiről. Mint ahogy nem feltétlenül egyezik a nagytőke, s pláne a multi érdeke a kis- és középvállalkozó, s általában a nemzetgazdaság elvárásaival. A Fidesz-kabinet azonban a jelek szerint csak az egyik oldalra hallgat. A Nemzeti Konzultációra nem is hívták meg a munkavállalókat, a véleményükre nem voltak kíváncsiak. Miért is lettek volna? A jelenlegi magyar szakszervezeti mozgalom nem képvisel ütőképes erőt, ágazatilag és politikailag megosztott. A legnagyobb, az MSZP-t húsz éven keresztül fenntartások nélkül kiszolgáló
MAGYARORSZÁG
UNKÁSJOGOKRÓL MSZOSZ most is a megalkuvás taktikáját választotta: mindössze egy Orbánnak írt levélre futotta az erejéből, amelyben jelezte, hogy nem esett nekik jól, hogy nem konzultáltak velük is. Ennyi... De természetesen, ha majd a miniszterelnök úr jónak látja, ők rohannak hozzá „egyeztetni”. Erre az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kerülhet majd sor, ahol – minő véletlen – éppen a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége adja a soros elnökséget. Márpedig ők a sztrájkjog megnyirbálásáról és a korkedvezményes
és korengedményes nyugdíj szabályainak „megfelelő” változtatásairól akarnak egyezséget. S hát, mint az előző Orbán kormány idején is: átfogóan akarnak változtatni a Munka Törvénykönyvén is. Ezzel kellene szembeszállnia a szakszervezeteknek. Az említett sóhivatalban a munkavállalói oldalt képviselő Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés elnöke, Kuti László keményen ki is állt: sajnálkozott, hogy a Fidesz nem tárgyalt eddig velük, s reményét fejezte ki, hogy majd fog, s talán meg is hallgatja őket.
MAGYAR POSTA: JOGTALAN KIRÚGÁSOK, ALAPTALAN LÉTSZÁMLEÉPÍTÉS
A Kézbesítők Szakszervezete múlt kedd délutáni demonstrációján újra arra szólította fel a Magyar Postát, hogy a munkaügyi bírósági ítéletek után vegyék viszsza az elbocsátott dolgozókat. Azoknak pedig, akik nem mennek vissza a társasághoz, fizessék ki az első fokon megítélt kártérítést. Sajtótájékoztatóval egybekötött felvonulásukon a postások azt követelték, hogy a január 7-én elbocsátott dolgozókat azonnali hatállyal vegyék vissza, akiket azért küldött el a posta, mert részt vettek egy tavalyi munkabeszüntetésben. Tusz Ferenc elmondta, hogy a kirúgásokkal kapcsolatban már három város munkaügyi bírósága is a kézbesítőknek adott igazat. Első fokon Veszprémben kettő, Gyulán négy, Szegeden pedig tíz kézbesítő ügyében hoztak döntést. Ezek értelmében újra alkalmazni kell őket, és ha nem akarnak visszamenni, akkor kártérítést kell kapniuk. A szakszervezeti vezető szerint az elküldött 29 dolgozó közül
négyen jelezték, hogy nem szeretnének visszatérni a társasághoz. Azoknak azonban, akik visszamennének, minél hamarabb munkába kellene állniuk, mert családokat tartanak el, és a megélhetésükről van szó. A Munkáspárt a sajtótájékoztató megszervezésében és lebonyolításában is aktív segítséget nyújtott. A demonstrációval egy időben a Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége (Pofész), és a Postások Független Szakszervezete (Pofüsz) a munkáltató foglalkoztatási tervei ellen szólaltak fel. Ádám István, a Pofész elnöke szerint a Magyar Posta a foglalkoztatási terven felül hajtja végre a létszámleépítést. A szakszervezetek már korábban levélben kérték a vezérigazgatótól, hogy a nyugdíj mellett foglalkoztatottak, a korengedményes nyugdíjazások miatt megszűnő munkaviszony megszüntetésén kívül a további létszámleépítési intézkedéseket függessze fel, beleértve a kis települések postáinak vállalkozásba adását is.
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
5
Munkáspárt a Strázsahegyi Pincék Fesztiválján A monori vasútállomáson kezdődött a munka, kora délelőtt. A Szabadság bemutató példányait és szórólapokat osztogattak a Pest megyei aktivisták. A jövőben ez kell, hogy képezze munkánk alapját – mondta Kohl Antal régióelnök, aki rendszeresen megszólítja az embereket piacon, buszmegállóban, vasúton. Délután az ezer pince falujában folyik a munka. Az emberek ráérősek, jókedvűek, bár még csak befele tartanak. Többségük örömmel veszi a munkáspárti propagandaanyagot. Többször megjelennek a sötét felhők az égen, néha csepereg az eső, de mégis egyre többen érkeznek a helyi termelők által készített finom falatok és borok csábító illatára. Rengeteg méz, mangalicaszalonna és magvak sorakoznak az asztalokon. Csupa egészséges magyar termék. Kajli Béla Nagy-Budapesti-elnököt sokan ismerik, hiszen monori, ma is gyakran megfordul szülőhelyén. Borral, pogácsával kínálják őt és barátait, elvtársait. Szakszerűen épített és kezelt pincéket látunk, legalább tíz fokkal hidegebb a levegő odalent. Érdekes helytörténeti gyűjtemény is található a pincék között. Bárki bemehet, szíves fogadtatásban részesül. A Strázsán eltöltött délután kellemes és hasznos volt. Megerősítette azt az elhatározást, hogy minden hasonló rendezvényen részt kell venni, hiszen ezeken az eseményeken rendkívül sok ember megfordul, és van ideje – kedve is – mindenkinek a beszélgetésre. Nem, a sikertelen választás nem keseríthet el, ellenkezőleg! Sokkal nagyobb lendülettel kell magunkat a munkába vetnünk! Tudjuk, hogy igazunk van, és látjuk, hogy a tőkés pártok csak egymást váltogatják, de a lényeg, az emberhez méltatlan körülmények maradnak. Nekünk kell tenni ellene! Láthatjuk ebből a példából is: az emberek szívesen fogadnak minket, csak oda kell mennünk, ahol ők is járnak.
6
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
MOZGALOM
A TŐKE NE VELÜNK FIZETTESSE MEG VÁLSÁGÁT! “Európa népei, keljetek fel!” – május elején az Akropoliszon ezzel a jelszóval hívták harcba a görög kommunisták az öreg kontinens dolgozóit. S ma Európa-szerte sztrájkolnak, tüntetnek. Spanyolországtól Romániáig követelik a munkások tízezrei: a tőke ne velük fizettesse meg saját válságát! Múlt csütörtökön Görögországban ismét megállt az élet, a görög dolgozók újabb országos sztrájkba léptek. A sztrájk miatt bezártak az iskolák, leálltak a kompok és a vonatok, a kórházakban csak sürgősségi eseteket láttak el. Az Akropolisz és más ókori nevezetességek is zárva tartottak. Az elmúlt öt hónapban ez már a kilencedik sikeres országos munkabeszüntetés volt. A megszorító intézkedések – jelentős nyugdíj- és bércsökkentések, valamint a meredek adóemelés – elleni küzdelmet most már vitathatatlanul a kommunisták vezette Összgörög Harci Front (Pame) vezeti. A szociáldemokrata kormányzattal megalkuvó állami dolgozók szakszervezetének gyűlésén csak lézengtek. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a turizmusban dolgozók mára felismerték, ők sem kívülállók, az osztályharc erre az ágazatra is kiterjed, a munkavállalókat itt is ugyanúgy kihasználják és rabszolgamunkára kényszerítik, mint bárhol máshol. Görögországban minden ötödik ember a turizmusból él. Munkások, diákok és kisvállalkozók egyesültek most a kommunista Pame zászlói alatt.
Csütörtök reggel Athénban a Pame aktivistái elfoglalták a munkaügyi minisztériumot, az épületen óriástranszparens hirdette: „Utasítsátok vissza a megszorításokat!” A görög fővárosban több mint húszezren vonultak a parlament elé. „Tolvajok! Tolvajok!” – skandálta a törvényhozás épülete előtt a fazekakat és serpenyőket kongató tömeg. A rohamrendőrök természetesen ezúttal is “határozottan” léptek fel, nem számított, hogy a szemben álló diák, vagy terhes aszszony, senkit sem engedtek a „demokrácia szentélyéhez”. Az elrettentés jegyében 36 embert még a demonstráció elején őrizetbe vettek. TÍZEZREK BUKAREST UTCÁIN Egy nappal korábban, szerdán mintegy 40 ezren tüntettek Bukarestben a kormánypalota előtti téren, a román kormány megszorító intézkedései ellen tiltakozva. Románia legnagyobb szakszervezeti szövetségei azért hirdették meg közösen a nagyszabású megmozdulást, hogy tiltakozzanak Emil Boc kormányának bejelentett drákói jövedelemcsökkentő intézkedései ellen. A kabinet egyebek között 25 százalékkal tervezi csökkenteni a közalkalmazotti béreket, valamint 15 százalékkal a nyugdíjakat és a munkanélküli segélyt. A mostani tüntetés Romániában az elmúlt évek egyik legnagyobb szakszervezeti
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
MOZGALOM
Ötnapos sztrájkba kezdenek hétfőn a British Airways (BA) légi utaskísérői, miután nem született megállapodás szombaton a szakszervezet és a vállalatvezetés között. A brit légitársaság 13 ezer légi utaskísérőjéből 12 ezret képviselő Unite szakszervezet már korábban jelezte, ha a vitás kérdésekben nem sikerül dűlőre jutni a vállalat irányítóival, további sztrájknapokat is tart: május 30-tól június 3-ig és június 5-től június 9-ig. A BA utaskísérői márciusban is sztrájkoltak, először három, majd négy napig. A hónapok óta húzódó munkajogi viszály előzményeként a súlyos anyagi gondokkal küszködő British Airways vezetése - drasztikus takarékossági program keretében - tavaly novemberben két évre befagyasztotta az utaskísérők bérét, háromezret közülük részmunkaidős foglalkoztatásra helyezte át, és csökkentette a hosszú távú járatok légi kiszolgáló személyzetének létszámát. A szakszervezet szerint a cég ezzel munkaszerződéseket sértő módosításokat kényszerített a személyzetre, előzetes konzultáció nélkül. tiltakozó akciója. A kelet-romániai Vrancea megyéből érkezett egyik dolgozó úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy szerinte az elmúlt húsz évben valamennyi kormányon lévő pártot felelősség terhel a most kialakult gazdasági helyzetért. A tüntetők Traian Basescu államfő, valamint Emil Boc miniszterelnök és kormányának lemondását követelték. Az óriás tüntetés előtt hétfőn gyermekeiket babakocsiban toló kismamák tiltakoztak a bukaresti munkaügyi minisztérium előtt a gyermekgondozási segély tervezett csökkentése miatt. A szakszervezetek május 31-én meghatározatlan időre általános sztrájkot kezdenek.
7
NEM REPÜLNEK
egyszerű alkalmazottak esetében 7 százalék lesz, és már júniustól életbe léptetik. A közalkalmazotti fizetéseket 2011-re teljesen befagyasztják. Egy másik népszerűtlen döntés a nyugdíjak értékállóságának szüneteltetését jelenti 2011-ben. NÉMET ORVOSSZTRÁJK Németországban magasabb béreket követelve több mint 15 ezer orvos lépett sztrájkba a múlt héten. A sztrájk 200nál is több kórházat érint szerte az országban, a munkabeszüntetés az egyes
tartományokban különböző intenzitású. A kórházi orvosok ígéretet tettek arra, hogy a sürgős, illetve rendkívüli műtéteket, valamint kezeléseket végrehajtják, a többit azonban elhalasztják. Az orvosok szakszervezete mintegy 700 állami kórház 55 ezer orvosa számára 5 százalékos béremelést követelt, és sürgette az ügyeleti pótlék megemelését is. A munkaadók ezt azonban elutasították, és 2,9 százalékos béremelést ajánlottak. A szakszervezet ezt követően szavaztatta meg a tagságot, amelynek 93 százaléka a munkabeszüntetés mellett voksolt.
SPANYOL ORSZÁGOS SZTRÁJK
Egydolláros ház
Általános sztrájkra szólíthat fel a legnagyobb spanyol szakszervezet is a kormány megszorító intézkedései ellen tiltakozva. A június 8-i akcióhoz a többi jelentős munkavállalói szervezet is csatlakozott. A spanyol vasutasok már korábban felfüggesztik a munkát, tiltakozásul amiatt, hogy az állami vasúttársaság (Renfe) változtatni akar a munkafeltételeken. A spanyol kormány múlt csütörtökön jelentette be, hogy csökkentik a közalkalmazottak bérét. Ez a magasabb beosztásúak esetében 8-10 százalékos, az
Új otthonnal lepte meg a texasi kormányzót a legnagyobb amerikai szakszervezeti szövetség: egy mobilházzal, mert megelégelte, hogy a tisztségviselő rengeteg közpénzt herdál el lakhelyére. Rick Perry 600 ezer dollárt – bő 100 millió forintot – költött az utóbbi két évben a házra, amely ráadásul csupán ideiglenes lakhelyként szolgál számára. Ezen felül havi 10 ezer dollárjába kerül Texas államnak az ingatlan bérleti díja. Az AFL-CIO szövetség texasi részlegének elege lett mindebből, és alternatívaként megvett, majd pedig felajánlott a kormányzónak egy könnyűszerkezetes, költöztethető házat, amelyhez ugyan nem tartozik úszómedence, viszont szép zöld – mondták a szakszervezet képviselői a ház szerdai bemutatóján. Az épület legnagyobb előnye, hogy évente potom 1 dollárba kerülne az adófizetőknek, mivel ennyiért adja bérbe a szakszervezet.
8
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
MOZGALOM
INTERNACIONALISTA MEGEMLÉKEZÉS BESZTERCEBÁNYÁN Szlovákia Kommunista Pártjának szervezésében közös megemlékezést tartottak a szlovák, a cseh és a magyar kommunisták a fasizmus felett aratott győzelem 65. évfordulója alkalmából. A rendezvénysorozatot a fasizmusról tartott szeminárium nyitotta meg, mely a besztercebányai Szakszervezetek Házában került megrendezésre. A szeminárium végén a résztvevők felvonulással emlékeztek a fasizmus felett aratott győzelemre, a magyar delegáció a Munkáspárt zászlajával vonult Besztercebánya utcáin. A menet elvonult a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékművénél, majd a jelenlévő szervezetek és pártok koszorút helyeztek el a téren található szovjet hősi emlékműnél. A hősi emlékműnél tartott megemlékezésen, a cseh és szlovák kommunisták mellett a Munkáspárt képviseletében Gilicze Attila beszélt. A Munkáspárt elnökségi tagja hangsúlyozta: nekünk, kommunistáknak ma az a feladatunk, hogy következetesen és
kíméletlenül leleplezzük a tőkés rendszer szociális és nacionalista demagógiáját, nemet mondjunk a sovinizmusra, a rasszizmusra, fellépjünk a szlovák-magyar viszály mesterséges szítása ellen, és bátran hirdessük az internacionalizmus eszméjét. A mi dolgunk, hogy megmutassuk az embereknek, hogy a munkás,
KOMMUNISTA TALÁLKOZÓ BRÜSSZELBEN
Május 14-16-a között immár 19. alkalommal szervezett nemzetközi szemináriumot Brüsszelben a Belga Munkáspárt. A találkozón a világ 37 országából 41 kommunista párt – így a Magyar Kommunista Munkáspárt is – képviseltette magát. A belgák nem titkolták, csak azon szervezetek képviselőit hívták meg, akik következetesen képviselik a marxizmus-leninizmust, a proletár internacionalizmust és határozottan fellépnek a mozgalomban jelentkező revizionizmus ellen. A szeminárium témája a gazdasági világválság és annak következményei voltak, az, hogy mit kell tenniük ebben a helyzetben a kommunista pártoknak. A közös nyilatkozat leszögezi, hogy a kapitalizmus legsúlyosabb válságát éli át 1929 óta. Nem időszakos gazdasági visszaesésről, hanem a tőkés rendszer általános kríziséről van szó. Ennek szellemében kell Magyarországon is dolgozni. A Munkáspárt feladata világos: az embereknek folyamatosan magyarázni kell a válság valódi okait. Magyarországon például a tőke most azt a látszatot kelti, hogy egy új kormány, ráadásul egy nagy parlamenti többséggel rendelkező kormány, képes megoldani a válságot. El kell mondanunk, hogy a globális gazdasági válság nem csak a felelőtlen, profitéhes bankszektor, a finánctőke tevékenységének következménye. A mostani válság a kapitalizmus rendszeréből, természetéből fakadó válság, ezért ezt a válságot lehet enyhíteni, de nem lehet megoldani. A megoldás a szocializmus.
a dolgozó számára nem az a megoldás, hogy az egyik vagy a másik tőkés pártot választja, hanem a kapitalizmus teljes elutasítása. Ma ebben a harcban ugyanúgy össze kell fognunk, ahogy elődeink tették 65 évvel ezelőtt. Mi azt valljuk, és arra is kérjük a Szlovákiában élő magyarokat, ne üljenek fel a szlovák szélsőjobb nacionalista uszításának és szociális demagógiájának. Arra kérjük a szlovákiai munkásokat és dolgozókat, nemzetiségüktől függetlenül támogassák Szlovákia Kommunista Pártjának igaz küzdelmét júniusban az urnáknál csakúgy, mint az év többi napján. A szlovák társadalom gondjainak megoldásában, a munkanélküliség, az áremelkedés, a kiszolgáltatottság leküzdésében nem az a kérdés, hogy magyar vagy-e vagy szlovák. A kérdés az, hogy tőkés vagy-e vagy munkás, szegény vagy gazdag, kizsákmányoló vagy kizsákmányolt. Szlovákia dolgozói, magyarok és szlovákok akkor járnak jól, ha Szlovákia Kommunista Pártjára szavaznak. IN MEMORIAM SZABÓ MIHÁLY Életének 77. évében, hosszú betegség után elhunyt Szabó Mihály. 54 évig volt párttag, a rendőrségtől vonult nyugállományba. A csepeli szervezet minden feladatából kivette részét, az utolsó percig érdeklődött a pártügyek iránt. Rokonai, barátai és elvtársai 2010. június 1-én, 09.00 órakor vesznek tőle végső búcsút az Újköztemetőben. Emlékét megőrizzük!
VÉLEMÉNY
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
9
KÖZSZOLGÁLATOT! Van új miniszterelnök. Van új parlament. Vannak hamarra lecsukott ex-politikusok. S ez utóbbiakból hányan lesznek még..? Félelmetes ezt nézni. Na nem azért, mert nem így lenne helyes. Azért, mert eddig kellett várni arra, hogy az országot vezetők kezére rácsaphasson a törvény ereje. A törvény, melyet a mentelmi jog semmissé tehet. Ptk? Btk? Hát ezek – talán – most kiderülhetnek. Ezek az emberek eddig olyan dolgokról, pénzekről dönthettek, büntetlenül, saját zsebre, amit mi, egyszerű állampolgárok elképzelni sem tudunk. S most van néhány ember, akit kiemeltek, úgymond, példát statuálni. De mindannyian tudjuk: ez csak a jéghegy csúcsa! Igen, odavetettek néhány bűnbakot, hadd’ vigyék el a balhét, mindenki helyett. De tényleg elhisszük, hogy tényleg csak ők a bűnösök? Demszky Gábor semmiről sem tudott? Gyurcsány Ferenc semmire nem adta áldását? Ugyan már! Mégis, van valami, ami még ennél is félelmetesebb. A Fidesz ezerrel sulykolja a képviselői állomány csökkentését, a kettős állampolgárság kérdését, mindent, ami látszat-intézkedésként valamikorra majd meghozza gyümölcsét. De eszükbe sem jut elvenni a képviselők mentelmi jogát, a bármire elszámolható költségtérítés intézményét. Mire vezet ez? Arra, ami eddig volt. A képviselő lophat, csalhat, hazudhat: megteheti. A világon senki nem vonhatja felelősségre, mert védi a mentelmi joga. Nincs felelőssége! Sőt, nem csak képviselői, de emberi felelőssége sincs! Hát micsoda öszvére ez a demokráciának?! Nem hívható vissza a képviselő, ha nem jól képviseli választói érdekeit. De akkor sem, ha bűncselekményt követ el, pusztán emberi gyarlóságból. Miért jár ez nekik? Csak. Mert megszavazták. Mert jár a „magukfajtának”. Vona menetelhet talpig gárdistában, akkor is csak propagandát csinál magának – a rendőr nem viheti el.
A többiek még nem próbálgatják határaikat, de ne féljünk, nem késik soká! Közel vannak a tűzhöz, a húsos bödönhöz. Egyik sem fogja azt mondani: ugyan, ne hozzunk létre új bizottságot, inkább fejlesszük a lehetséges pénzből Borsod infrastruktúráját… Szóval nem jött el a szép, új világ. A világ az, aminek látszik: szűk pátriánkban kapitalista. Jogod van szabadnak lenni, oda menni, ahová akarsz, azt mondani, amit akarsz. Úgysem érdekel senkit. S persze jogod van gyűlölni az otthonodat elvevő bankot, a kilakoltatót, a törvényt, ami ezt lehetővé teszi. Mert neki erre van joga. Nekünk viszont továbbra is jogunk
van felemelni a szavunkat: ebben az országban tízmillió ember él, aki nem akarja továbbra is kiszolgálni a közszolgákat! A közszolgálat hivatás: a köz szolgálata. Ők legyenek értünk, s ne fordítva! CSEH KATALIN
ÚJABB PUSZTÍTÁS: BEZÁR A BÁNYA, BEZÁR AZ ERŐMŰ Az eddig bezárt magyar üzemek közül sok olyan volt, amelyről kiderült, hogy nem is voltak veszteségesek, hogy nem is kellett volna őket elkótyavetyélni, bezárni és ezzel munkások tömegét a szakadék szélére sodorni. Kormányváltás előtt nagyot akar szakítani valaki – valakik? A tőke útjai nagyon is kiszámíthatóak, de a tőkés gondolkodása kacskaringós. A Márkushegyi Bányaüzem mélyművelésű, Európában is egyedülálló módon a teljes szénfeldolgozási technológia a föld alatt zajlik, amely csökkenti a káros környezeti hatásokat. Nem beszélve az Oroszlányi Erőműről, amelynek szállítja az alapanyagot. Az uniós előírások értelmében az erőművet füstgáz-kéntelenítővel látták el. Négy kazánból kettő alkalmas biomassza felhasználására, amelynek aránya kb. 30 százalék. Az EU, amire mindig előszeretettel hivatkoznak, miért vonná össze ritkás szemöldökét? A megújuló energiahordozók alkalmazása, a bányászat tekintettel van a környezetre, a vállalat 1500 embert foglalkoztat. Az MVM igazgatóságának „bölcsessége” mégis azt mondja, hogy év végén be kell zárni a bányát, majd három év múlva az oroszlányi erőműnek is harangoznak, mert folyamatosan veszteséges. Az erőmű jelenleg Oroszlány és Bokod távhő-ellátását biztosítja, tehát az önkormányzatok máris törhetik a fejüket. Szóba jöhet a geotermikus fűtés? Néhány esetben már ez elé is akadályt gördítettek, mert nem a megfelelő haverokhoz került volna a pénz. „Én már soha nem leszek igazi bányász!” – mondja egy huszonéves férfi, és szomorúan néz a sötét szénbe. Nehéz szakmát választott. Kilátástalan életét kémleli, pedig a biztonsági mérnök szerint van jövője a bányászatnak. Kétszáz román bányászt már hazaküldtek, most a hazaiakon a sor. Minden munkásra egyforma sorsot mér a tőke, mert csak saját hasznát nézi. Vagy kizsákmányol, vagy pedig utcára tesz. A tőke nem emberbarát, a tőke pénzbarát. Fenyőfőn bauxitot, Úrkúton mangánt bányásznak. Velük mi lesz? Vajon számukra is öntik már a halálharangot? FOGARASI ZSUZSANNA
10
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
TÖRTÉNELEM
„A múltba csak azért tekintünk vissza, hogy ezzel is a jövőt készítsük elő.”
A KMP ELSŐ KONGRESSZUSA 1925. augusztus 19-21 között Bécsben, egy munkáskönyvtár olvasótermében 22 magyar kommunista, 21 férfi és egy nő ült össze, hogy döntsenek a magyar kommunista mozgalom feladatairól. A találkozó az 1919 után újjászervezett KMP I. kongresszusa. Csupa fiatal ember. Heten még 20-as éveikben járnak, 40 évnél idősebbek csak négyen vannak. A küldöttek több mint fele munkás. EGYSÉGET A STRATÉGIAI KÉRDÉSEKBEN A kongresszus feladata, hogy a párt egységes álláspontot alakítson ki a legfontosabb kérdésekről. A nemzetközi helyzetről Alpári Gyula tart ismertetőt. Ő az idősebbek egyike, már elmúlt negyven. Teológiai pályára akart lépni, és eleinte a rabbiság elnyerésére törekedett, de csakhamar félbeszakította tanulmányait és hírlapíró lett. Alpári valaha az MSZDP tagja volt, de 1919-től már a KMP tagja. A Tanácsköztársaság idején Kun Béla
MEGHÍVÓ XXI. évforduló 2010. július 4. A Magyar Kommunista Munkáspárt 2010. július 4-én, vasárnap 10 órai kezdettel a Fiumei úti sírkertben emlékezik meg a XX. század legnagyobb magyar államférfijának, Kádár János halálának évfordulójáról.
MOZGALMI KIRÁNDULÁS HŰVÖSVÖLGYBE helyettese a külügyi népbiztosságon. 1944ben a fasiszták ölik meg Sachsenhausenben. A kongresszus dönt arról, hogy kapcsolatokat kell kiépíteni a térség más kommunista pártjaival, és követelni kell, hogy Magyarország ismerje el a Szovjetuniót. A belpolitikai helyzetről többen is szólnak. Kun Béla a KMP feladatairól beszél. Váradi László az MSZMP jelentőségét ismerteti. Váradi később eltávolodik a mozgalomtól. A kongreszszus megállapítja, hogy a pártnak törekednie kell a legális lehetőségek megtartására, beleértve az MSZMP működtetését, de nem szabad feladni az illegális munkát sem. A MUNKÁSOK KÖZÖTT KELL DOLGOZNI A kongresszusi tézisek utalnak arra, hogy a magyar proletáriátus létszáma erőteljesen megnőtt, de szervezettsége alacsony. Ebben szerepe van annak is, hogy az MSZDP elárulta a munkásság ügyét. A kongresszus kimondja, hogy a kommunisták is küzdhetnek az általános választójogért, a köztársaságért, függetlenül attól, hogy ezek a polgári pártok jelszavai.
A szakszervezeti téma és a gazdaságpolitikai kérdés előadója Landler Jenő. Landler közismert személyiség, ekkoriban 50 éves, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg parancsnoka. A kongresszus sikerként könyveli el, hogy a párt vezető tisztségekhez jutott a ruházati ipari munkások és a bőripari munkások között. A párt ugyanakkor nem lehet elégedett a szakszervezetekben végzett munkával, mondja ki Landler. Túl sok a szervezetlenség, az átgondolatlanság. A földkérdésről ugyancsak Kun Béla szól. A kongresszus megfogalmazza a párt új agrárpolitikáját: a nagybirtok megváltás nélküli kisajátítását és a parasztság közötti ingyenes szétosztását. ÚJ SZERVEZETI SZABÁLYZAT, ÚJ VEZETÉS A párt szervezeti szabályzatának előadója Rákosi Mátyás. Nagy figyelmet szentel az üzemi pártmunka szervezésének, az üzemi pártsejtek erősítésének. Kimondja: aki belép a KMP-be, annak nemcsak a párt politikájával kell tisztában lennie, de tudnia kell, hogy a pártba való belépése munkát, harcot, aktivitást jelent. A
TÖRTÉNELEM
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
11
A FORRADALMÁR KÖLTŐNŐ Százhúsz éve, 1890. május 25-én született Várnai Zseni, József Attila-díjas költő, író.
LANDLER JENŐ (BALRA) BÉCSBEN „párt nem baráti testület, hanem egy közös célért, közös eszközökkel, közös terv szerint harcoló forradalmároknak a szervezete” – olvasható a tézisekben. A kongresszuson megválasztott Központi Bizottság megválasztja a KMP új vezetőit. A Központi Titkárságban helyet kap Rákosi Mátyás, továbbá Komor Imre 23 éves újságíró, Mitterer József 28 éves könyvkötő és Őry Károly 27 éves famunkás. Őt hamarosan letartóztatják, majd 3 és fél év börtön után a Szovjetunióba ment. A Külföldi Bizottságba került Alpári Gyula, Kun Béla és Landler Jenő.
KUN BÉLA
TANULSÁGOK A KMP TÖRTÉNETÉBŐL: 1. A kommunista pártnak az üzemekben, a munkások között kell dolgoznia. 2. A párt tagjainak tisztában kell lenniük azzal, hogy egy harcoló szervezet tagjai. 3. A kommunisták is küzdhetnek az általános választójogért, a köztársaságért, függetlenül attól, hogy ezek a polgári pártok jelszavai.
Sokgyermekes szabó édesapja Nagyvázsonyból költözött családjával Pestre a jobb élet reményében. Zseni a Dohány utcai polgári iskolában tanult, majd gép- és gyorsíró iskolát végzett. Közben a színház is csábította, 1908-ban oklevelet szerzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, de színpadra végül soha nem lépett. 1909-ben feleségül ment Peterdi Andor íróhoz, az ő révén került kapcsolatba a munkásmozgalommal, és a Népszava körével. Itt jelent meg első költeménye is, az Anyaság. Igazi hírnevet a Katonafiamnak! című versével szerzett, amelyet az 1912 májusában Budapesten és környékén tartott nagy munkásmegmozdulások eseményei ihlettek. A vers refrénjét – Ne lőj fiam, mert én is ott leszek! – később, a világháborús időkben is gyakran idézték. A Népszavában megjelent vers miatt a budapesti és kolozsvári ügyészség is vádat emelt ellene, amit aztán később ejtettek. Első köteteiről a Nyugat költői is elismeréssel szóltak, Kosztolányi az olasz költőnő Ada Negri anyaságot megéneklő verseihez hasonlította Várnai műveit, Kaffka Margit „őszinte és igaz lelkünkből örvendetes” dokumentumnak nevezte második kötetét. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja volt. A fehérterror alatt a legsúlyosabb anyagi gondok közepette élt és alkotott, férjét éppen lányuk születésekor hurcolta el egy tiszti különítmény. Alkotóereje ennek ellenére töretlen maradt, hangja azonban mind elégikusabbá vált. 1928 és 1942 között a lipótvárosi zsidó nőegylet kulturális tevékenységét szervezte. A második világháború idején egy antifasiszta csoport tagja volt, illegális röpiratokon terjesztett verseivel (Lázadj, magyar!, Kopogtatok) az ellenállásra buzdított. A háború után egy ideig a Kossuth Népe és az Új Idők című lap munkatársa volt. Költészete egyre népszerűbbé vált, témái, az asszonyiság, az aszszonyi sors, a békevágy, a társadalmi változások, az épülő szocializmus iránti öröme bensőséges emberi hangon szólaltak meg, verselésének egyszerűsége, hétköznapi nyelvezete szinte minden olvasóhoz közel hozta műveit. Prózaíróként is szép sikereket mondhatott magáénak, önéletrajzi regénytrilógiájában (Egy asszony a milliók közül) költői pályájának kibontakozását, a történelmi viharok, változások keretezte életét rajzolta meg. Igen népszerűek voltak gyerekeknek szóló művei, meséket, gyermekverseket tartalmazó kötetei (A mesélő erdő, Furulyaszó, Tündérkert, Az igazlátó király) is. Verseit számos nyelvre, többek között japánra, kínaira, lengyelre, eszperantóra fordították le. Hosszú és termékeny élet adatott számára, 1981. október 16-án 91 éves korában hunyt el Budapesten.
12
V. (XXI.) ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 2010. MÁJUS 28.
AKTUÁLIS
A SZŐKE NYOMÁBAN El Rubio „A Szőke” igazi neve Jézus Suarez Gayole. Tagja volt annak a gerillacsapatnak, amely az argentin születésű marxista forradalmár, Che parancsnoksága alatt harcolt Bolíviában. 1967. április 10-én esett el. Felkutatásának szándékáról a Cubadebate című hivatalos weboldal számolt be Jorge Gonzalez törvényszéki orvost idézve, aki 1997-ben egy tömegsírban rátalált Che maradványaira a bolíviai Vallegrandéban. A gerillavezér hamvait Havannába szállították, majd a forradalmi mauzóleumban helyezték végső nyugalomra Santa Clara városban. „Felvettük a kapcsolatot Evo Morales elnök kormányával, hogy megtaláljuk azt a helyet, ahol A Szőkét eltemették. Biztosak vagyunk benne, hogy meg fogjuk találni, még akkor is, ha nem lesz könynyű feladat – jelentette ki az orvos. Az utóbbi években több történészi tanulmány foglalkozott Che bolíviai missziójával. Azok szerint El Rubio feltehetően a Nacahuasu és a Tacuarali A MEGGYILKOLT FORRADALMÁR ÉS GYILKOSA, GARY PRADO SALMÓN összefolyásánál lelte halálát. Ezen a területen korábban végeztek már ásatásokat az argentin-kubai gerillavezér harcostársainak maradványi után kutatva. Az 1936-ban Havannában született Jézus Suarez Gayole a Fulgencio Battista diktátor ellen harcoló Sierra Maestra-i gerillahadsereg veteránja volt. Családját és ipari miniszterhelyettesi állását hátrahagyva követte Guevarát a bolíviai őserdőbe. Híres Bolíviai naplójában Che így számolt be kubai társának haláláról: „Reggel figyelmeztettek minket, hogy 15 katona jön felfelé a folyón... A Szőke már halálos sebet kapott. Valójában már holtan hozták a táborunkba, egy golyóval a fejében. A lövöldözés néhány másodpercig tartott... haldokolva találtak rá, nála volt a Garandja (automata karabélya – a szerk.), és egy kibiztosított, de fel nem robbant gránát”. HÁZI ŐRIZETBEN CHE GYILKOSA
CHE ÉS A SZŐKE
Házi őrizetbe helyeztek Bolíviában egy nyugállományú tábornokot, akit azzal vádolnak, hogy részt vett abban a csoportban, amely tavaly a bolíviai elnök megölésére készült. A gyanú szerint ezt a csoportot vezette a 2009 áprilisában megölt Rózsa-Flores Eduardo. Gary Prado Salmónt azzal gyanúsítják, hogy rejtjelezett üzeneteket váltott tavaly a Santa Cruzban tartózkodó Rózsa-Flores Eduardóval. A tábornok vallomása szerint Rózsa-Flores Euardóval csak mint újságíróval beszélgetett. Áprilisban a Rózsa-ügyben fiát, Gary Prado Arauzt őrizetbe vették, és a tábornok már akkor úgy vélte: fia letartóztatásával igyekeznek lejáratni őt, mert „kavics vagyok a kormány cipőjében”. Gary Prado Salmón a hadsereg századosaként 1967-ben annak a járőrnek volt a parancsnoka, amely a délkelet-bolíviai őserdőben elfogta Ernesto Che Guevarát. A forradalmárt még az őserdőben kivégezték, de Prado tagadja, hogy ehhez neki köze lett volna.
A Magyar Kommunista Munkáspárt központi politikai lapja. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Szerkesztõség: 1082 Budapest, Baross utca 61.; Telefon: 334-1509; Telefax: 313-5423; A Szabadság e-mail címe:
[email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató; ISSN 0865-5146 A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu