V. évfolyam, 7. szám július 20

V. évfolyam, 7. szám

2007. július 20.

Hírek, felhívások BESZÁMOLÓ A 2. SZÓLÁDI KARMA JÓGA HÉTVÉGÉRÕL

• Pályázati anyag véglegesítése a Központ építéséhez szükséges anyagi források megszerzéséhez – folyamatban

A munka egyszerû – lyukakat fúrunk faoszlopoknak, majd a hálót az oszlopokra erõsítjük – mondtuk a Hírlevél elõzõ számában. Aztán a helyszínen kiderült, hogy az elképzelések nem mindig egyeznek teljesen a valósággal. De kezdjük az elején. A reggeli gyülekezésnél örömmel konstatáltuk, hogy igen sokan jöttek el segíteni Budapestrõl, Gyõrbõl és Siófokról is; összesen 24-en voltunk. Kiraktuk a szerszámokat, a bozótvágó gépet, a benzines lyukfúrót és néhány ásót. Aztán nekiláttunk a munkának. Csoportokban dolgoztunk. Hordtuk az oszlopokat, és az elõzetes terveknek megfelelõen elkezdtük fúrni a lyukakat. Eddig a pillanatig minden játszi könnyedséggel ment. De ekkor a talaj „közbeszólt”. Még a géppel sem tudtunk 25 centiméternél mélyebbre jutni. Hiába kértünk kölcsön a szomszédoktól újabb ásókat és csákányokat a lyukak nem mélyültek. Pedig nem adtuk fel könnyen. Telefonon megpróbáltunk odahívni egy környékbeli vállalkozót, aki géppel fúr lyukakat, õ azt mondta, hogy ismeri a területet, és eszében sincs elvállalni a munkát, mert az a talaj annyira kemény, hogy beletörik a fúró. Nos ez volt az a pillanat, amikor beláttuk, jobb, ha abbahagyjuk. Úgy tûnt, senki sem bánja igazán… És minthogy ekkor már dél volt közösen megebédeltünk, aztán lementünk a Balaton-partra strandolni, amit láthatóan mindenki nagyon élvezett. Jó volt így is együtt lenni, beszélgetni, játszani. Az Alapítvány nagyra értékeli és köszöni minden résztvevõnek a jelenlétét, a segítõkészségét. Nagyon inspiráló és a jövõt tekintve biztató, hogy ilyen sokan szentelik a szabadidejüket és energiáikat egy nemes cél megvalósításának. Ami a kerítést illeti, természetesen nem adjuk fel. Egy siófoki cég elvállata, hogy augusztus elején kifúrják az oszlopok beállításához szükséges méter mély lyukakat. Amint ez megtörténik, egy újabb alkalom nyílik a közös munkára. Ennek részleteirõl külön e-mailben adunk majd tájékoztatást.

A legközelebbi tervek, amelyek megvalósulásához segítséget várunk Szomszédos telek megvétele: A terület szomszédságában található 7 hektáros mezõ eladóvá vált 3 M Ft áron. Hosszú távon gondolkodva ez a rét alkalmas volna egy, a központhoz tartozó bio-gazdaság létrehozására. Az ára kifejezetten elõnyös, ezért úgy véljük, most kellene megvásárolni, mert a föld ára csak nõni fog. Ehhez is keressük az anyagi lehetõségeket. Mivel ez a központ mindannyiunké lesz, örülnénk, ha minél többen hozzájárulnánanak a létrejöttéhez lehetõségeik szerint. A munka csak most kezdõdött. Csatlakozz hozzánk, gyere és vegyél részt az ország elsõ bentlakásos jógaközpontjának építésében! A további munkákkal, idõpontokkal kapcsolatban információ: E-mail: [email protected]; telefon: Bhaktananda: 06 30 270 0470, Godavari: 06 70 943 5656 Az adományok az alábbi számlaszámra küldhetõk: Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány: Budapest Bank, 10102244 – 53191500 – 01000001

JÓTÉKONYSÁGI AKCIÓ A Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány folytatja a jótékonysági gyûjtést. Továbbra is szeretnénk megkönnyíteni rászorulók életét azzal, hogy mindenkinek megadjuk, amire szüksége van: étel, ágynemû, gyerekruha, gyermekjátékok, könyvek, tisztítószerek, tisztálkodási szerek, mûködõképes számítógép, monitor, nyomtató. Ebben számítunk Rád is. Kérünk, tegyél valamit azokért, akik nálad nehezebben élnek! A gyûjtés folyamatos. Vegyél benne részt, tegyél valamit másokért! Ebben a hónapban egy budapesti hajléktalanszállóra szállítottunk mintegy 10 nagy zsáknyi jó minõségû ruhát. A gyûjtést az Alapítvány jótékonysági tevékenységekért felelõs koordinátora Sinkó Judit végzi. Kérjük, keresd õt az adományokkal!

Köszönet Az elõzõ Hírlevelekben közzétett felhívások nyomán sokan anyagilag is segítettek, hogy az Alapítvány megvehesse a kerítéshez szükséges anyagokat. Ezért ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket Bogár Ákosnak, Seres Gyöngyinek és György Juditnak. Az Alapítvány nevében: Bhaktananda

Információ: Sinkó Judit; telefon: 06 20 345 7757; e-mail: [email protected]

Ami eddig történt Szóládon • A megvásárolt 5 külterületi telek egyesítése telek-összevonási eljárás során • Víz bekötése • A terület belterületbe vonása – folyamatban • A földvédelmi járulék (512 000 Ft) befizetése • Az építészeti tervdokumentáció elkészítése (építészeti, statikai, geodéziai, villamos, tûzoltó és gépészeti tervek) • Az építészeti tervdokumentáció engedélyeztetése – beadás elõtt • A fõépület területének elõkészítése földmunkával • Zárt szennyvíztároló építészeti tervének elkészítése • Zárt szennyvíztároló építészeti tervének engedélyeztetése – folyamatban

SATYANANDA YOGA NYÁRI TÁBOR – „A prána – az életerõ energia tudatosítása és megértése” 2007. augusztus 5–11. Shaolin Falu – nem kezdõk részére. A program részei: Satkarmák, Ászana, Pránájáma, Mudrák, Bandhák, Prána Nidrá, Pratjáhára, Karma Jóga, Kirtan, Mauna. Vezetik: Sn. Atmatattwa és Achyutananda – Bihar School of Yoga (India) elismert képviselõi. Jelenetkezés és további részletek: E-mail: [email protected]

© SYMA 2006. Minden jog fenntartva. Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány, 1131 Budapest, Pajtás utca 25. Honlap: www.satyananda.hu; e-mail: [email protected]; mobil: 06 30 270 0470. A Hírlevélben megjelenõ fordítások a Bihar School of Yoga kiadványából a Yoga címû magazinból valók. A cikkek egyetlen részlete sem másolható, közölhetõ vagy tárolható adathordozón semmilyen formában és értelemben a jogtulajdonos a Sivananda Math írásos jóváhagyása nélkül.

2

Egy élet az adás és a szolgálat jegyében „Élj igaz, könyörületes, szolgálatnak szentelt és szeretetteljes életet. Ez az Isteni Élet titka.” Szvámi Sivánandán a legszembeszökõbb dolog makulátlan tisztasága és jósága volt. Egész életét az adásnak és a szolgálatnak szentelte: „Odaadom magam bárkinek, aki igényel engem.” Amikor megkérdezték, mikor érzett elõször vágyat az emberiség szolgálatára, õ egy-

szerûen így felelt: „Ez az alapvetõ természetem. Kis kölyökkorom óta megmagyarázhatatlan örömet okozott mások szolgálata.” Áhítatosság és bölcsesség vonult végig egész családján. 1887. szeptember 8-án, Pattamadaiban, Tamil Naduban látta meg a napvilágot Kuppuszwámi néven. Apja, Dzsenu Ijer, Shiva követõje, és a 16. századi tudós szent, Appajja

Szvámi Sivánanda Szaraszvatí

Diksitar leszármazottja volt. Kupput barátai Mahannak vagyis nagy léleknek nevezték. Bael leveleket hozott apja Shivapudzsájához, hallgatta a védikus recitációkat és a szent iratok felolvasásait, és csatlakozott szüleihez az imádságban és kirtanban. Örömét lelte, ha anyját elkísérhette naponta a templomba, koldusokat vitt a házba, hogy megetessék õket, és szokása volt, hogy csak kevés élelemmel vagy teljesen anélkül néhány napra elment kóborolni. Az iskolában kitûnt az atlétikában, és mindenki szerette szerénysége, engedelmessége, szorgalma és lassabb iskolatársai iránti segítõkészsége miatt. De tréfacsináló is volt és szeretett megviccelni másokat, kedvenc hajmeresztõ mutatványa a vízgyûjtõ tartályokba való fejes ugrás volt barátai elképesztésére és szülei rémisztésére.

Orvostudomány Mikor 1905-ben elkezdte a tandzsoréi orvosi iskolát, már voltak spirituális látomásai, és úgy dolgozott, mint egy megszállott, minden szabad idejét és szabadságát a kórházban töltve. Már az elsõ évben megkapta az engedélyt a mûtõbe való belépésre, mely kiváltság rendesen csak az idõsebb hallgatóknak adatott meg. Apja halála miatt ott kellett hagynia az orvosi iskolát, de nem adta fel. Kiadásainak fedezésére elindított egy orvosi folyóiratot „Ambrózia” néven, mely négy éven keresztül ment. Ez volt az az idõszak, mely alatt elkezdett jóga ászanákat, pránájámát és meditációt gyakorolni és a jóga sásztrákban leírt táplálkozásfajtát alkalmazni. 1913-ban Malayába1 ment, ahol várhatóan hét évre egy gumiültetvényen álló 1

Ilyen formában már nem létezõ állam. Részben a mai Malajzia területe.


3

kórház vezetését vette át, mely mikroszkopikus tanulmányokra és trópusi orvoslásra szakosodott. Búcsúztatóján, mielõtt elhagyta volna Indiát, azt mondta: „Az önzetlen szolgálat a leghatékonyabb fegyver az egó fokozatos gyengítésére. Minden nap végre kell hajtanom valamilyen karitatív tettet. Eközben vágyakozó szívvel Istenre kell gondolnom.” Mikor azt kérdezték tõle Malayában, hogy teljes egészében el tudna-e vezetni egy kórházat egymaga, így válaszolt: „Igen, akár három kórházat is elvezetek.” Abban a pillanatban ki is nevezték, és onnantól kezdve megállás nélkül dolgozott, mindig szolgálatban volt, felkutatva a szegényeket és betegeket; sokszor saját zsebébõl adott pénz betegeinek, hogy tehermentesítse õket azonnali költségeik fedezése alól. Miután levezette a péntekenkénti imádságot a kórházban, praszádot szokott osztani, és azoknak, akik olyan betegek voltak, hogy mozogni sem bírtak, õ tette a szájába. A házában volt egy tulszi oltár, ahol napi imádságait ajánlotta fel. A betegeknek, akik eljöttek ide, a gyógyszerrel együtt a szent bazsalikom egy levelét és néhány csepp megszentelt vizet is adott. Mindig túláradó volt az örömtõl és szétosztotta saját magát és javait, mint az indiai fügefa. Ilyen módon nagylelkû kedvessége mindenki szívét megnyerte. Az állomásfõnökök feltartóztatták miatta a vonatokat, és a gõzhajók visszafordultak, hogy felvegyék õt. Kereste a szent emberek társaságát, mint például a hatha jógi Krisnadzsai, és nagy tisztelettel adózott egy tantrikusnak, aki mantrával képessé tette õt arra, hogy távoli történéseket lásson. Mindazonáltal gyorsan felismerte ezen alacsonyabb rendû spirituális erõk haszontalanságát a folyamatos szellemi gyarapodással összevetve. 2

Minden nap küzdött a fájdalommal és a halállal. Malária tombolt, és a tetejébe jött a spanyolnátha. Kétségbeesetten kutatott a fájdalom rejtélyének és halál titokzatosságának megoldása után. Aztán egy napon egy szannjászin érkezett a kórházba. Sivánanda meggyógyította õt, mire a szannjászin hálából neki adta Cuddapah Satchidánanda Szvámi Dzsíva-Brahma Aikja Védánta Rahasjam címû könyvét. Ez inspirálta Sivánandát az anáhata laya jóga és swara szádhana (a pránájáma kiterjesztése) gyakorlásának elkezdésére, és az emberi élet igazi célja nyilvánvalóvá vált számára. Aztán 1923-ban egy napon a szellemi szikra lángokban tört ki. Nem tudott tartós megoldást kínálni a betegségekre, így nekivágott a Halhatatlanság utáni kutatásnak!

Szádhana Miután elhagyta Malayát, és elosztogatta utolsó pénzét Poonában, Isten irgalmába ajánlotta magát. Vadon termõ gyümölcsöket evett, a földön aludt és szolgálta azokat, akik menedéket adtak neki. Rishikésbe ment aszkézist gyakorolni, és 1924. június 1-jén szannjásza beavatást kapott Szvámi Viswánandától, Szvámi Sivánanda Szaraszvatí néven. Másnap Viswánanda elment szülõföldjére, Varanasziba. Onnan írt új tanítványának, csak a legtömörebb instrukciókat megadva. Lakshmandzshulában, egy rozoga viskóban élve Sivánanda minden reggel négy mérföldet sétált négy rótiiból2 és egy csészényi lencselevesbõl álló alamizsnájáért. Az erdõ ösvényein járt, az õ túláradó módján énekelve és az Om mantrát kántálva. 1925-ben kezdte meg karitatív gyógyító szolgálatát a szádhakák és mahátmák számára. Szigorúan betartotta jóga ászanákból és kríjákból álló szokásos napirendjét, rövid, gyors futásokkal és hosszú sétákkal kiegészítve.

A rendszeres pránájámák kimeríthetetlen energiát, rendkívüli memóriát és erõs hangot biztosítottak neki, és segítették abban, hogy a prána saktinak a beteg testrészre történõ átvitelével betegei gyorsan meggyógyuljanak. Szvargasramban Sivánanda 6 évre, 1931-ig elvonult. Az aszkézist gyakorolván, reggeltõl estig a Gangeszben szokott állni a forró napon, és este hattól reggel hatig pedig a leghidegebb hóban. Tovább folytatta a mahátmák gyógyítását, mert úgy vélte: „Az ember csak önzetlen szolgálattal tudja megtisztítani magát a rossz szamszkáráktól; csak az önzetlen szolgálaton keresztül érhetõ el a felébredés” és a mahátmák celláját kitakarította, mikor azok távol voltak. Minden felajánlást nekik adott tovább, és az összes pénzt orvosságokra és spirituális füzetekre fordította. Oly híressé vált, hogy minden tekintély hozzá irányította a látogatókat darshanra, mondván: „Õ az egyetlen nagy mahátma és jógi Szvargasramban.” Amikor túl sok látogató szakította félbe rendszeres szellemi gyakorlatait, eltûnt a Gangesz feletti sziklás szirteken vagy a Manikut-domb bokros erdeinek lejtõin. Elkezdett napi nyolc órát meditálni, ami télen akár tizenhat óra hosszat is tartott. Néha abbahagyta a tanulást és az orvosi szolgálatot, és tisztán csak meditációval foglalkozott.

Úton Az 1930-as években visszatért az elvonulásból, hogy elvegyüljön a tömegben, beutazva teljes Uttar Pradést, Bihart, Pandzsábot, Dzsammut és Kasmírt és Andhra Pradést. 1932-ben ezt írta egyik tanítványának: „Elkezdtem ordítani, mint a Védánta oroszlánja. Középiskolákat és egyetemeket látogatok, és szenvedélyes elõadásokat tartok. Teljes energiámat kiárasztom. Az

Indiai kovásztalan kenyér, lepény. Másik neve: csapáti


4

emberek majd’ felfalnak minden sarokból.” Bárhova is ment, mindenhol bemutatta az ászanákat, a pránájámát; kirtant tartott teherautón, csónakon, tartott Jézus és Allah kirtant, vonaton, sõt még elefánton lovagolva is! Lahoréban a vasútállomás peronján isteni eksztázisban énekelt és táncolt. Késõbb, 1943 decemberében, már a saját ásramjában, elkezdte a Mahá mantra akhanda kirtanját3. Ezt sosem hagyták abba. „A zene – mondta – jóga. A sankirtan jóga fejleszti a bhaktit, a szattvát és a koncentrációt…, és a hívõt szemtõl-szembe állítja Istennel.” Az 1950-es évekbeli útján nagy pompával és ünnepélyességgel fogadták. Gyakran nehéz volt a darshanra váró tömegeket kordában tartani. Ceylonban filmre vették a fogadását, Trivandrumban és Myszóréban pedig a királyi családnál tartózkodott. De egy órával azután, hogy visszaérkezett az ásramba, már az irodájában is volt, mintha mi sem történt volna. Útja során mindig elvarázsolta a hallgatóságot hatalmas személyiségével, ékesszólásának erejével, feltûnõ gesztusaival, mérvadó tudásával és spirituális karizmájával. Ha egyszer elkezdett beszélni, nem bírta megállítani az áradatot. „Amikor felállok, hogy üdvözöljem az egybegyûlteket, mindenkivel azonosulok. Szeretem a hallgatóság minden egyes tagját; úgy érzem, oda kell nekik adnom a teljes szívemet fenntartás nélkül.”

Ásram élet 1934 január 17-én négy tanítványával együtt a Gangesz jobb partjára költözött, és kieszközölt némi földterületet a Tehri Garhwal Mahárádzsájától egy ásram építésére. Idõközben egy régi tehénistállóban létrehozták az Ananda Kutirt4, ahol éjjel-nappal spirituális fü-

zetek elõkészítésén munkálkodtak. A hívõk hamarosan ajánlkozni kezdtek a kutirok felépítésére, és a szerény kezdet hamarosan egy kis világgá nõtte ki magát. Özönölve áramlottak az anyagok és a munkások; a pénz úgy folyt befelé, mint a víz, de Sivánanda soha nem engedélyezett szüntetet a helyzet megszilárdítására. Egyre csak a mind nagyobb és nagyobb szolgálatot erõltette. Ennélfogva az ásram csaknem állandó pénzügyi válságtól szenvedett, amit õ úgy támogatott, hogy a lakóknak még keményebben kellett dolgozniuk. „Dolgozni, dolgozni és dolgozni az emberiség jólétéért”, ez volt az életelve.

legyezni, és adott neki valamilyen frissítõ italt. Vagy oda szokott futni, hogy napernyõt tartson beteg vagy idõs emberek fölé, és sietett megkötni a kövér emberek cipõfûzõjét. Alkalmanként saját maga táplálta az ásram lakókat, mélyen meghajolt mindegyik elõtt és azt mondta: „Róti, Bhagavan, dal5, Bhagavan!” Semmilyen szolgálat nem volt alantas neki. Etette a hangyákat cukorral, a madarakat rizzsel, a halakat kenyérrel, és vizes edényeket tartott a madaraknak. Azt mondta: „Ez fejleszti a könyörületességet és a kozmikus szeretetet… Senki nem tudja elérni az egységet ilyen szolgálat nélkül.”

Irodája olyan volt, mint egy forgalmas piac, ide-oda futkározó, papírokat, teát és gyümölcsöket cipelõ emberekkel. A gépírók megállás nélkül kopogtak, kutyák és majmok civakodtak az ajtó elõtt. Mindezek közepette ült a Mester, nyugodtan, ezer dolgot csinálva egyszerre. Az irodát mindig imádsággal és kirtannal nyitották ki, és az üzleti ügyek kellõs közepén elõfordult, hogy egy hívõt behívott, hogy tanítást adjon neki, vagy énekelt egy dalt. 1952 telén egy súlyos lumbágóroham során, mikor nem volt képes a kutirból az országútra vezetõ lépcsõsoron felmenni, szó szerint úgy mászott fel négykézláb, hogy elérje az irodát.

Sivánanda a szeretet uralkodója volt. Inkább anya, mint mester; soha nem kényszerített, hanem inspirált saját tetteivel és vonzerejével. Egy tanítványának, akinek nézeteltérése támadt vele, a következõt írta: „A szolgád, a jóakaród, a barátod, a fivéred vagyok. Még ha Te el is hagysz, én nem hagyhatlak el Téged.” Szerette az összes vallást. E szeretet kötött össze mindenkit az ásram fedele alatt, hindut és muszlimot, perzsát és buddhistát, keresztényt és zsidót. Mikor megkérdezték, vajon látta-e már Istent, így válaszolt: „Nem látok mást, csak Istent. Az ételben, melyet beveszek, a vízben, melyet megiszom. Az emberekben, akiket köszöntök, az állatokban, melyekkel találkozom.” Tudatában meghajolt a fáknak, a köveknek, a hangyáknak, a holdnak, csakúgy, mint az asztalnak és a széknek, és mindenkinek ugyanezt tanácsolta: „Gyakorold és meglátod. Csináld néhány hónapig, és figyeld meg magadon a változást. Más ember leszel, Istenember isteni jövõbelátással.”

Az ásrambeli élete nyitott könyv volt mindenki számára, aki látni akarta õt szolgálni, imádkozni, énekelni, tréfálkozni, fürödni a Gangeszben és leborulni mindenki elõtt, alázatosan, egyszerûen, gyermeki módon és örökké kedvesen. Hat láb magas volt, széles vállú és hosszú karú, arca ragyogó vörösréz színû. Járása teljesen hangtalan, minden mozdulata könnyed és kiegyensúlyozott volt. Ha valaki odament hozzá a forró napon, elkezdte õt

A tanítványok képzése Egész India történetében egyetlen más szent sem avatott be ennyi szann-

3

Isten nevének (itt: a Mahá mantra) szünet nélküli éneklése Elsõ sorban spirituális célokra szolgáló kunyhó 5 Hüvelyesekbõl készített sûrû indiai leves. 4


5

jászint; még postán keresztül is adott szannjászát. Azoknak, akik világi felelõsséggel tartoztak, nem okker színû díszruhát (geru robe) adott, hanem mentális szannjászát, megkérve õket arra, hogy ahelyett tudatukat színesítsék. Általános szádhanája egyszerû volt – dzsapa, imádság, kirtan és könyörületesség – szolgálni mindenkit, szeretni mindenkit, kedvesnek lenni mindenkihez. Isteni szobrászként rejtélyes módon alakította és csiszolta tanítványait úgy, hogy azok a legjobban tudják szolgálni az emberiséget: „Minden jógahallgató, ha megtisztult és emelkedetté vált, a spiritualitás egy központja lesz. Mágneses auráján keresztül újszülöttek lelkének ezreit vonzza majd magához szellemi átalakulás és megújulás végett.” A guru szerepérõl azt mondta: „A guru magára veszi a tanítványai sorsát (prarabdha) azért, hogy az önvalóra történõ ráébredésük folyamatát meggyorsítsa. Csupán azok szenvedését vállalja át, akiket a kozmikus terv kapcsolatba hoz vele.” Sivánanda különbözõ módszereket alkalmazott erre az átalakításra: páratlan szeretet a szádaka felé, telítve a neki szóló személyes szeretettel, a könyörületesség felemelõ ereje azokkal szemben, akik komoly erõfeszítéseket tesznek, a hibák felfedése és kijavítása humorral, vagy egy röpirat bemutatása a megfelelõ pszichológiai pillanatban. A kétség és az egó képezte akadályok elzárják a szentséget, melyet megkísérelt tanítványaira ruházni. Ezen akadályok leküzdésére a módszere rendkívül fájdalmas volt; úgy hívta: a könyörületesség negatív aspektusa. Az egó kiirtására néha a rúgás módszeréhez folyamodott, mely nagyon finom szinten volt érzékelhetõ. Ha egy tanítvány súlyosan hibázott, közöny volt a bánásmód. Olykor spirituális felébredésbe sokkolta a tanítványt. Ez egy keserves technika volt, mely meg-

korbácsolta a tudatot, és addig hagyta a megpróbáltatások hevében izzani, míg megtisztulva bukkant elõ onnan. Mikor a tanítvány ténylegesen érezte õt a mentális síkon dolgozni, ahogy lépésrõl lépésre ügyesen irányítja tulajdon gondolatait, akkor történt meg fejlõdésében a legfontosabb lépés. Ez volt a Mester legfinomabb módszere. Nem csak szent lelkek alakultak át gondoskodása alatt, hanem õrültek is – betegek, idõsek, gyerekek, zarándokok és gazemberek: „Azt akarom, hogy legyen körülöttem számtalan ember, akik durván bánnak velem, becsmérelnek engem, sõt bántalmaznak is. Õket is szolgálni és felemelni akarom.”

Irodalmi kifejezõdés Sivánanda könyvekben is megjelenítette magát, melyek témái széles skálán mozogtak: bhakti jóga, karma jóga, rádzsa jóga és Védánta. India hatalmas szellemi kincsét felfedezve, napvilágra hozta és népszerûsítette azokat. Feltárta mindazt, amit korábban ezoterikusnak vagy a szellemi életben kivihetetlennek tekintettek, és mindezt a tudományos kor szellemisége szerint értelmezte. A témák mindenre kiterjedõ tárgyalásában kitért a társadalom minden korú és hovatartozású rétegeinek szellemi szükségleteire is. Különbözõ irodalmi kifejezési formákat – levél, esszé, elbeszélés, dal, példabeszéd, vers, sõt még dráma is – használva, vidám optimizmussal és ragyogó tisztasággal írt a fontos társadalmi problémákról. Azt szokta mondogatni tanítványainak: „Vállaljátok, amire születtetek a gépírás, könyvszerkesztés, cikkírás közepette. Jobb ez, mint barlangban élni. Ez a dinamikus, integrál jóga.”

A nyugat elérése A nyugatot illetõen Sivánanda azt írja a „Himalája hangjá”-ban, hogy nyugaton „az ember pusztán fizikai te-

remtmény, melyet elmével ruháztak fel és lélekkel rendelkezik. Míg a hinduk számára az ember lényegileg lélek, mely az elmén keresztül fejezi ki magát; a test pedig az elme megfelelõje, mely a fizikai síkon mûködik.” Noha egészsége nem tette lehetõvé, hogy nyugatra menjen, könyveinek praktikus tanításai nagy hatást gyakoroltak a nyugati elmére szerte a földgolyón. Angol írás- és beszédkészsége, európai modora kedveltté tették õt a nyugatiak körében. Mint dzsagadguru (világtanító) sok dinamikus tanítványa volt szerte a világban. Egyik ilyen, Borisz Szaharov, a II. világháború alatt ténylegesen meggyõzte a náci hatóságokat – melyek betiltottak minden szervezetet, amelyik nem helyeselte az õ politikájukat –, a jóga teljességgel tudományos jellegérõl. Végig a háború alatt jógaleckéket adott, és még jógaközpontja is volt berlini házában. Egy német hívõnek a háború alatt írt levelében Sivánanda ezt mondja: „A legkönyörületesebb Úr csupán rendkívüli kedvességét mutatja meg, mikor a történelem ilyen rettenetes idõszakával ver meg minket. Ha zokognunk kell, az lehetõvé teszi, hogy állatiasságunk könnyebben és hamarabb eltûnjön.” Ugyanebben a levélben ezt írja: „Csak a Krisztusok, Buddhák és Vivekánandák generációja képes a tökéletesség álomvilágát megvalósítani. És rendkívüli képességû emberek által vezetett ilyes fajta tökéletes világ lehetséges; a mostani idõk fájdalmakat okozó borzalmai a vihar elõtti nagy sötétséget jelentik.” 1959-ben kamerák szállták meg az ásramot, és Sivánanda megjelent a francia, a belga és a svájci tv-ben. Mind több nyugati jött, köztük utazó írók és újságírók. Dr. Maryse Choisy, a párizsi „Psyche” címû lap szerkesztõje, azt írta: „Szvámi Sivánandadzsi mindent tud, amit a nyugati egyetemeken meg lehet tanulni, és még több


6

olyasmit, amit nem. Még a legkonokabb materialista is kell, hogy érezze azt az aurát, azt a mágneses erõt, azt a derût… Legyen az pszichológia, orvostudomány, filozófia vagy vallás, õ mindig tud nekünk tanítani valamit.” Dr. Frederick Spiegelberg, akit az USA-beli Stanford egyetem küldött India szellemi kultúrájának kutatására, így szólította meg õt: „Szvámidzsi, sok szentet láttam indiai utam során. De Benned a leghalványabb nyomát sem látom azoknak a komplexusoknak, melyekben a többiek szenvednek. Te olyan nyílt vagy és olyan humoros, hogy foglyul ejted a szívünket.”

Õ ugyanazt tette a teszttel, mint minden más tárggyal, amivel kapcsolatba kerül. A Rorschach-teszt képei csodálatos vonatkozást nyertek.”

Szellemi erõk Sivánanda soha nem tette közszemlére természetfeletti képességeit. Mikor látomásokat és csodákat tulajdonítottak neki, azt mondta: „Egy jóginak, aki a jóga fényében érti meg a dolgokat, egy csoda az semmi.” Vagy máskor, „Sok szent tudatosan nem gyakorolja azt a sok pszichikai és szellemi képességet,

mellyel bír, de híveik, hitük ereje által csodálatos jelenségeket tapasztalnak magukon. Sõt, a szentek megtisztult tudatosság-ereje segítségére siet azon híveknek, akik gondolatban és lélekben segítségükért imádkoznak.” Biharban egy tanítvány, aki egy fegyveres rablókkal teli vidéken ment keresztül egy éjjel, elmesélte, hogyan kísérte õt a Mester három mérföldön keresztül egy bikán lovagolva kocsija valamelyik oldalán, háromágú szigonnyal a kezében. Ilyen látomásokról számoltak be az egész világból. Egyszer magában az

Dr. Frederick Spiegelberg elküldte Szvámi Sívánandának a tíz tintapacából álló standard csomagot, melyek a pszicho-diagnosztikai Rorschachtesztet alkotják. Aztán elvégezte megfigyeléseit Szvámidzsi személyiségére vonatkozóan. Többek között az alábbiakat mondta: „Egy annyira rendkívüli és kimagasló ember, mint Szvámi Sivánanda, nyilván nem lehet egy standard analízis tárgya, és nem lehet egy olyan képletbe foglalni, melyet átlagos emberekre történõ alkalmazásra találtak ki. Éppen ezért számítottunk arra, hogy a teszt szokatlan eredményeket és egy csomó olyan választ hoz majd, melyeket egyszerûen nem lehet normális módon kiszámítani. Igazából Szvámidzsi válaszainak olvasásakor az ember el is felejti, hogy õ most éppen egy tesztnek van alávetve, és kénytelen egyetérteni a tintapacákra vonatkozó értelmezéseivel, melyek több értelmet találnak azokban, mint az én bármikori korábbi magyarázataim. Így az õ tesztje szentséggé válik, melyben a bemutatott anyag szokásos jelentése egy magasabb fény árnyékává alakul át. A tintapacákra vonatkozó kifejtései erõsen szimbolikus jelentõségûek, határozottak és alapvetõk, és ennél fogva nem lehet egyenlõvé tenni a mayatól (illúzió, káprázat) sújtott átlagos vizsgálati személy szabad asszociációival.


7

ásramban Szvámi Krisnánanda feküdt néhány napja epefájdalmakkal és lázasan. A böjtölés és az orvosságok hatástalannak bizonyultak. Hirtelen kitisztult a feje, és energiahullám öntötte el; s mikor kinyitotta a szemét, mesterét látta mindenhol – a falakon, a széken, csakúgy mint a vizes edényen, az ajtóban, az ágyon, sõt, még a testén lévõ tulajdon ruháján is. Röviddel rá felkelt, hogy fürdõt vegyen. Egy 76 éves, Parkinson-kórban szenvedõ dél-afrikai nõ lánya segítségért írt Sívánandának. Pontosan azon a napon, mikor válaszolt, a nõ azt mondta, hogy az anyja „ébredéskor recsegést érzett minden ujjában és mindkét kezében, és nyomorék ujjai kiegyenesedtek.” Az „Akarat fejlesztése” címû dalának záró sorai jutnak az ember eszébe:

„Milliókat tudok meggyógyítani nagy távolságból. Mindez az akaratnak tulajdonítható. Ezért fejlesszük az Akaratot.”

bolygók együttállása, hogy egy távozni készülõ jógi se akarná elmulasztani. Ez volt az a pillanat, amit kiválasztott a Legfelsõbbel való összeolvadásra.

Sírfelirat 1963 áprilisában kedélyállapota súlyosabbra fordult, és a napi teendõk csökkentése vált szükségessé. Magas vérnyomása és részleges bénulása miatt június 23-án utoljára kereste fel irodáját. Július 14-e hidegrázást és lázat hozott, és éjjel 11.15-kor utolsó cselekedetét hajtotta végre: ivott egy fél pohár Gangesz-vizet. Szvámi Venkatésánanda írta Mauritiusról: „…ezt a gyermeki mókamestert, akinek hatalmas pocakja mindig remegett a jókedvtõl, … nem halljuk többé.” Csak aznap reggel mondta egy idõmérõ és asztrológus, hogy éjfél körül olyan páratlan lesz a

Szvámi Sivánanda Szaraszvatít július 16-án, kedden temették el a Viswanath Mandir-dombon. Egyik saját verse szolgál nekünk sírfeliratként: „Hallottam a Belsõ hangot; Siva, ébredj És töltsd meg életed serlegét ezzel a nektárral. Oszd meg mindenkivel. Adok neked erõt, Energiát, hatalmat, bölcsességet. Engedelmeskedtem ennek a parancsnak. És õ tényleg megtöltötte a serleget És én megosztottam mindenkivel.” Forrás: Yoga Magazine, 1981. szept.

Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí Szannyászi Vigjánamurti (Danny Hawley, USA) Szvámi Szatjánanda a mai kor jóga és tantra szaktekintélye és tanítója, a Nemzetközi Jóga Egyesület (International Yoga Fellowship), a Bihari Jóga Iskola (Bihar School of Yoga), a Sivánanda Math (jótékonysági intézmény), a Jóga Kutatási Alapítvány (Yoga Research Foundation) és Paramahamsa Alakh Bara alapítója. Több mint 80 könyv szerzõje a jóga, a tantra és spiritualitás témakörében, Szvámi Sivánanda tanítványa, aki a jóga világszerte való terjesztésének küldetését vállalta magára az emberek számára, tekintet nélkül azok fajára, nemzetiségére, vallására, kasztjára, nemére, korára vagy személyiségtípusára.

Korai évek és a küldetés megalapozása

államban, a Himalája lábainál. Gyermekkorában klasszikus taníttatásban részesült, és tanulmányozta a szanszkrit nyelvet, a Védákat és az Upanisádokat. Több spontán, spirituális élmény után, amelyek 5 éves korában kezdõdtek, 18 éves korában egy tantrikus guru általi beavatás után 1943-ban elhatározta, hogy elhagyja otthonát, hogy egy spirituális mestert keressen. 1943-ban Rishikéshben találkozott jóga gurujával, Szvámi Sivánanda Szaraszvatíval és 12 évig élt vele. Szvámi Sivánanda úgy írta õt le, mint egy „sokoldalú géniusz”, aki „négy ember munkáját végezte”. Szvámi Sivánanda a Szatjánanda nevet adta neki és beavatta õt, mint a Dashnama szannjásza tradíció szannjászinját (lemondó) 1947. szeptember 12-én a Gangesz folyó partjainál.

Szvámi Szatjánanda 1923. július 26-án született Almóra mellett, Uttar Pradésh

Szvámi Sivánanda kettõs küldetést adott számára az életben: váljon eszközzé a

mélyen gyökerezõ problémáktól szenvedõ emberiség felemelésére a jóga terjesztése által, „ajtótól ajtóig, parttól partig” és váljon eggyé a legmagasabb, végsõ valósággal. Szwámi Sivánanda egyik levelében úgy utal Szvámi Szatjánandára, mint „küldetésének oszlopa”-ra. Szvámi Sivánanda elõre látta, hogy Szvámi Szatjánanda élete 20 éves ciklusokat foglal majd magában. Szvámi Szatjánanda 1923-ban született, és 20 évig tanuló és (spirituális) keresõ volt. 1943-ban találkozott Szvámi Sivánandával és 20 évig úgy élt, mint egy tanítvány és kolduló szerzetes. 1963-ban alapította meg a Bihari Jóga Iskolát (Bihar School of Yoga) és 20 évig tanár és ügyvivõ volt. 1983-ban lemondott mint ügyvivõ, hátat fordítva mindennek, amit épített és kozmikus szintre lépett.


8

dott állapot megvalósítása, és a legközvetlenebb ösvény ehhez a jóga és a meditáció. Hangsúlyozta az integrált jógarendszert, amely magában foglalja az összes jóga alkotóelemét, de nagyobb fontosságot tulajdonítva a tantrikus jógának. A tantrát úgy határozta meg, mint a tudatosság kiterjesztésének és az energia felszabadításának a tudománya. Az õ tantrikus jógarendszere magában foglalta a hatha jóga, kundalini jóga, krijá jóga, mantra jóga, laja jóga gyakorlatait és a rádzsa jóga meditációs szakaszait, nevezetesen a pratjáhárát, dháranát, dhjánát és szamádhit.

Szvámi Szatjánanda 1956-ban elhagyta Rishikesht és 8 éven keresztül mint vándor (kolduló) szerzetes (parivradzsaka) élt. Dél-Ázsiát átutazva találkozott szentekkel, jógikkal és tantrikusokkal, és közben formába öntötte a jóga technikákat és átdolgozta õket a modern életmód számára. 1963-ban mialatt a Gangesz folyó partjánál Bihar államban Munger városában tartózkodott, megtapasztalta a kozmikus tudatosság legmagasabb állapotának mindenek fölött való üdv állapotát és látomása támadt arról, hogy létre kell hoznia egy egész világra kiterjedõ jóga társaságot. Felismerte, hogy küldetése az emberi tudatosság emelése a jóga tudományának napvilágra hozásával és széles körben való elterjesztésével.

Szvámi Szatjánanda tanításai Szvámi Szatjánanda azt tanította, hogy az emberi létezés célja a megvilágoso-

Szvámi Szatjánanda az õsi tantrákban felismerte a njásza hatékony technikáit, amelyeket aztán megfejtett, lefordított és átdolgozott a modern ember szükségleteinek megfelelõen. Ez lett a Jóga Nidrá gyakorlata, a Bihari Jóga Iskola egyik lényegét adó tanítása a 60-as évektõl, amely ma könnyedén elérhetõ mindenki számára. A védikus tradícióból átvette a bhakti jóga, karma jóga, gjána jóga alkotóelemeit és kifejlesztett egy átfogó meditációs rendszert azért, hogy azt könnyen megérthetõvé és gyakorolhatóvá tegye mindenféle típusú ember számára. Õ volt az elsõ ember, aki a tantra jógikus oldalát elõtérbe hozta, és elmagyarázta a tantra fogalmát azért, hogy az alkalmassá váljon a modern társadalom szükségletei számára. Szvámi Szatjánanda kétféle jógikus megközelítést gondolt ki azért, hogy segítse az embereket a teljes egészség elérésében és a kiegyensúlyozott, integrált (egységes) személyiség kifejlesztésében. Az elsõ megközelítés magában foglalta az elme, a lélek és a szellem megértését a rádzsa jóga gyakorlatain keresztül, az élet akadályain való átjutást a gjána jógán keresztül és a spirituális gyakorlásban való elmélyedést a krijá jógán, kundalini jógán, náda jógán, swara jógán, mantra jógán és más jógákon keresztül.

A második megközelítés egy olyan életmód kifejlesztése volt, amelyben a jóga segítségével az emberek meg tudják szerezni azt a képességet, hogy az életet megfigyeljék és másképp éljék. Szvámi Szatjánanda felélesztette az ásram és a szannjásza hagyományt is azért, hogy megfelelõ tanítást és képzést biztosítson a jógikus életmód terén, hangsúlyozva, hogy mindenkinek meg van a spirituális joga, hogy szannjászi legyen életének egy bizonyos periódusában. A szannjásza hagyományon keresztül sok embert inspirált arra, hogy a jógát építse be az életmódjába. A jógikus életmódot egyfajta terápiaként fejlesztett ki, és hirdette, mint egy utat az életben való kiegyensúlyozott megnyilvánulás eléréséhez és egy eszközt a belsõ béke megvalósításához. Mivel Szvámi Szatjánanda szerint a jóga mindenki számára alkalmazható, ezt õ gyakorlatias, tudományos módon képviselte azért, hogy mindenki számára hozzáférhetõvé tegye. Azért, hogy saját egyéni szükségleteiknek megfelelõen segítsen az embereknek, hogy azok személyes tapasztalást szerezhessenek a jógikus fejlõdésben, különbözõ embereknek egyéni jóga gyakorlatsorozatokat (szádhana) adott. Azért, hogy segítse az embereknek fejleszteni és egységbe rendezni az emberi test, elme és szellem vonatkozásában történõ megtapasztalásukat és megértésüket, a jógának három dimenzióját tanította: fiziológiai, pszichológiai és spirituális. Egy tanítvány szavai szerint: „Ihletett tanításainak eredményeképpen a jógagyakorlatok ereje és mélysége ismertté vált.”

A Szatjánanda Jóga, a Bihari Jóga mozgalom Szvámi Szatjánanda arra vállalkozott, hogy a jógát elérhetõvé tegye mindenhol, mindenféle ember számára. Megjósolta, hogy: „A jóga egy csodálatos világ kultúrává fog bontakozni. Meg


9

fogja változtatni a világ eseményeinek folyását.” Küldetésének elsõ lépéseként 1956-ban megalapította a Nemzetközi Jóga Egyesület Mozgalmat, 1963-ban a Bihari Jóga Iskolát, és 1964-ben elkezdte megjelentetni a Jóga Magazint angol és a Jóga Vidjá-t hindi nyelven. Mungerben, a Bihari Jóga Iskolában elkezdte szannjászinok és világi emberek szisztematikus jógaképzését, befogadva férfiakat és nõket egyaránt minden életkorból, nemzetiségbõl és hitrendszerbõl. Amint az iskola és programja kinõtte az eredeti helyét, tekintettel a jógikus képzés iránti növekvõ igényekre, 1978-ban vásároltak egy nagyobb, a Gangesz folyóra nézõ helyet egy közeli hegyen. Szvámi Szatjánanda Ganga Darshannak nevezte el ezt a helyet, és egy hatalmas jóga központtá fejlesztette a következõ 10 év alatt, nagy kiterjedésû bentlakásos épületekkel és oktatási felszereléssel azért, hogy a jógát nemzetközi szinten hirdessék. 1963-tól 1983-ig Szvámi Szatjánanda fáradhatatlanul dolgozott. Rendszeresen támogatott és vezetett nemzeti és nemzetközi jógakonferenciákat, beutazta Indiát és a világot, hogy népszerûsítse a jógát. 1968-tól rendszeres jógatanár-képzõ kurzusokat vezetve kiképezte a szannjászinok egy nemzetközi magját, hogy a jóga technikáit fordítsák le és adják tovább a különbözõ kultúráknak. Elküldte õket, hogy jógát oktassanak, szemináriumokat és kongresszusokat tartsanak Indiától kezdve Ausztráliában, Európában, Afrikában, Dél-Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában. Sok Szatjánanda Jógaásramot, iskolát és -központot alapítottak világszerte. 1984-ben Szvámi Szatjánanda megalapította a Sivánanda Math-t, egy jótékonysági szervezetet, hogy fölemelje a társadalmilag hátrányos helyzetben lévõ és elnyomott vidéki körzeteket. 1987-ben a Bihari Jóga Iskola az Oktatási Minisztériumon keresztül elindított egy nagyméretû vállalkozást,

amelynek keretében állami iskolai tanárokat képeztek ki az állami iskolákban történõ jóga tanítására. A következõ években a Bihari Jóga Iskola programokat szervezett az indiai hadsereg katonáinak, az indiai vasúti társaság dolgozóinak és börtönben lévõknek szerte Bihar államban. Szvámi Szatjánanda kereste a jóga integrálásának lehetõségét más tudományágakkal, mint például az orvoslás és a mûvészetek. 1970-ben Mungerben megnyitotta a Nemzetközi Jóga Kutató Könyvtárat és 1973-ban elkezdett orvosokat beavatni a szannjásza rendszerbe. 1984-ben megalapította a Jóga Kutatási Alapítványt, hogy orvosokkal, tudósokkal, kórházakkal, orvosi akadémiákkal dolgozzon azért, hogy világszerte tudományos kutatásokat végezzen, és azokat összehasonlítsa. Ennek a kutatásnak a célja az volt, hogy tudományosan vizsgálódjanak, és hogy dokumentálják a jógatechnikák terápiás és tudattágító jótékony hatásait. A kutatást mindennapos betegségeken tervezték és végezték, mint az asztma, cukorbetegség, emésztési zavarok, elhízás, ízületi gyulladás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri megbetegedések. 1986-ra az orvos szannjászinok jógaterápiás központot nyitottak Ausztráliában. 1994-ben a bihari kormány azért támogatta a Jóga Kutatási Alapítványt, hogy dolgozza ki a jóga módszerek egy tanmenetbe történõ beillesztését az állam minden orvosi akadémiája számára. A Ganga Darshan-ban 1995-ben alapították meg a Bihar Jóga Bharatit, mint a Jógikus Tudomány Haladó Tanulmányainak Intézetét. 2000-ben az indiai kormány a Bihar Jóga Bharatit egyetemként ismerte el és a világ elsõ jógaegyetemévé vált, posztgraduális képzést kínálva jógafilozófiából, jógapszichológiából és alkalmazott jógatudományokból. 2000-re a Bihar Jóga Bharati megalapította az elsõ

Szatjánanda Jóga Akadémiát Ausztráliában, az Európai Szatjánanda Jóga Akadémiát pedig 2004-ben hozták létre.

Új küldetés és üzenet 1983-ban Szvámi Szatjánanda spirituális utódjául és a Bihari Jóga Iskola elnökéül Szvámi Nirandzsanánanda Szaraszvatít nevezte ki, és aztán megkezdte folyamatos visszavonulását a nemzetközi jóga mozgalmában való tanítástól és az ügyvezetéstõl. 1988ban elhagyta a mungeri ásramot, hogy kövesse a küldetéstõl, tanítványoktól, intézményektõl való visszavonulás ösvényét (ksétra szannjásza). Egy gyalogos zarándoklatba kezdett, hogy felkeresse India spirituális erõvel rendelkezõ helyeit (sziddha tirtha), nem vitt magával semmilyen személyes holmit, és nem fogadott el semmilyen segítséget az általa alapított ásramoktól és intézményektõl. 1989-ben Trajambakésvar városnál megbizatást kapott Istentõl egy új küldetésre, hogy haladjon a kozmikus dimenzió felé Isten nevének minden lélegzettel való, megszakítás nélküli emlékezetbentartásával és ismétlésével. 1990-ben arra a helyre vette útját, amelyet az Úr kinyilvánított neki és egy visszavonult, intenzív spirituális gyakorlással töltött életbe kezdett. Erre a célra megalapította a Sri Pancs Dasnam Paramahamsa Alakh Barát Rikhiadham városában, Deogharban, Biharban. 12 éven keresztül elszigeteltségben élt, folyamatos spirituális gyakorlásban. Ez alatt az idõszak alatt bemutatta az õsi védikus hagyomány „öt-tûz” tisztító rítusát (pancsagni tapaszja) is. 1991-ben Szvámi Szatjánanda egy másik isteni megbizatást kapott, amelyre vonatkozólag ezt mondta: „ Hallottam Isten hangját, és õ azt mondta: Szeresd a szomszédaidat. Segítsd õket, ahogyan én is segítettelek téged. Jézus hallotta, én is hallom. Nem vagyok


10

egy második Jézus, sem egy pápa, sem prédikátor. Isten egy szolgája vagyok.” Miközben egyensúlyra törekedett a spirituális felszabadulás személyes jellege és mások segítésének társadalmi jellege között, új feladatot adott Szvámi Nirandzsanánandának és a Sivánanda Mathnak: szolgálják és fejlesszék, javítsák a Rikhia körüli falvak ezreiben élõ törzsi emberek életkörülményeit. Ez magában foglalta a hontalanok részére házak vásárlását és építését, munkaeszközök, tanítás és orvosi kezelés biztosítását, meditáció, jógagyakorlatok, az igazság, erõszakmentesség és egyéb értékek tanítását azért, hogy emeljék az emberek spirituális tudatosságát. 1994-ben Szvámi Szatjánanda egy új üzenetet adott követõinek, Isten szeretetét és az iránta való odaadást (bhakti jóga). Azt tanította, hogy az emberi létezés célja Isten realizálása Isten szeretetén keresztül, és Isten szolgálata az emberiségnek nyújtott segítségen ke-

resztül. E cél elérésének elsõ útja az Isten nevére való emlékezés, mantra ismételgetésével vagy éneklésével (kirtan), a második út a másoknak való segítségnyújtás és támogatás. Azt hangoztatta, hogy a jóga végsõ célja az isten(i)re való ráismerés mindenkiben, másokat látni magunkban és magunkat látni másokban. Az Istennek való szentelõdés természetes kifejezõdése a szegények szolgálata és a szenvedés eltávolítása mások életébõl. Szvámi Szatjánanda jóslata az volt, hogy míg a hatha jóga és a rádzsa jóga a 20. század csodaszere volt, addig az Istennek való szentelõdés és a bhakti jóga a 21. század csodaszere lesz. Kijelentette, hogy a 21. században a jógának túl kell terjednie a személyes gyakorlása határain, hogy az adás és kölcsönös osztozás ösvénye legyen, ami felöleli az emberiség felszabadítása iránti odaadást, elkötelezõdést és részvételt.

(Rádzsaszúja Jagja), amely számításba fogja venni követõinek a jelenlétét és részvételét. Ezt az áldozatot csak egy gyõztes (csakravartin) vezetheti, akinek a hagyomány szerint be kell jelentenie, hogy mit hódított meg. Szvámi Szatjánanda úgy írta le hódítását, mint „a jóga zászlajának kitûzése a világ minden szegletében”. A Rádzsaszúja Jagja sajátossága az adás mûvészetének teljessége mind materiális, mind spirituális szinten. Szvámi Szatjánanda 2002-ben követõinek adott üzenete saját gurujának, Szvámi Sivánandának jelmondatát visszahangozza: ”Adj, adj, adj, amennyit csak tudsz.” Azt tanácsolja: „Ahelyett hogy megpróbálod megtisztítani magad, úgy, hogy ezt vagy azt csinálod, kérdezd azt: „Istenem mit akarsz tõlem, mit tegyek?” És tedd meg azt. Te ráhagyod, és Õ majd megcsinálja. Próbáld ki ezt a trükköt, és minden meg fog változni az életedben.”

2001-ben Szvámi Szatjánanda bevezette a nagy koronázási áldozatot

Forrás: Yoga Magazine, 2005. július

A guru, mint magasabb rendû lélek Szvámi Púrnatatvananda Szaraszvatí Sokan hallottak már a guru kegyelmérõl és sokan megtapasztalták már a guru erejét, de kevesen ismerik a gurut, mint magasabb rendû lelket. Mik is a guru jellemzõi? Bizonyára egyszerûbb volna elmondani, hogy mi nem jellemzõ rá. A guru nem csupán olyasvalaki, aki jógát vagy tantrát tanít, nem csupán olyasvalaki, akinek közvetlen kapcsolata van a szellemvilággal, aki transzba esik, vagy legyõzi a teret. Nem olyasvalaki, aki hatalmat adhat, tûzön jár vagy savat iszik. Nem olyasvalaki, akinek telepatikus képességei vannak vagy bármiféle segédeszköz nélkül látja a múltat, a jövõt vagy távoli dolgokat, sem nem olyasvalaki, aki

ismeri az Upanisádokat. Mégis, képes minderre. Aki birtokában van a guru képességeinek, magában hordozza a szuperlélek kulcsát, nem csupán önmaga, de a következõ generáció számára is. Elvezeti az embereket a létezés legmagasabb síkjára, ahol egyetemes harmónia uralkodik. A guru a béke adományozója, amire az emberiségnek leginkább szüksége van. Az evolúció törvénye szerint a lélek fejlõdése egy rovar szintjérõl indul. Számtalan életen át különbözõ formákat vesz fel, míg végül ember lesz belõle. A szü-

letés néha csupán 2-3 percig tart. Evolúciós mértékkel mérve minden születés egy kicsit magasabb rendû az elõzõhöz képest. Végezetül eljutunk emberi életünkhöz. Az emberi testnek öt kósája (burok v. test) van: annamaja (fizikai), pránamaja (energia), manómaja (elme), vigjánamaja (bölcsesség) és ánandamaja (boldogság, üdvösség). Sajnálatos, hogy nem tudjuk kihasználni a bennünk lévõ öt kósát. Ez leginkább a tudatosság hiányának számlájára írható. Másrészt az is az oka, hogy képtelenek vagyunk felismerni gurunkat vagy vezetõnket, és még ha rá is találunk a gurura, nem vagyunk képesek követni tanításait. Ha szeretnénk tudatában lenni felsõbb


11

kósáinknak, és élvezni a belsõ lelkünk adta szupertudatos élményt, akkor elõször keresnünk kell egy gurut. Ez legyen egyetlen célunk. Miután a guru általi beavatásban részesültünk, fel kell adnunk minden célunkat és vágyunkat, és egész életünket a guru irányítása szerint kell élnünk. Engedelmeskednünk kell neki, akár jónak, akár rossznak ítéljük utasításait. Miután a tanítvány beavatást nyert, a guru számos fizikai és szellemi feladat elé állítja, hogy karmája és szamszkárái kimerüljenek. Néha a tanítvány haraggal válaszol: „Miért kell nekem pont ezt a munkát végeznem? Miért nem dolgozhatok a saját választásom szerint?” Mi

azonban nem tudjuk, milyen munka semmisíti meg a szamszkáráinkat. Ezt egyedül a guru tudja. Képzetlen, tudatlan elménk nyughatatlan és tele van rossz gondolatokkal. Ha az elme pozitív, akkor minden rendben, ha viszont negatív, akkor még a guru is rossznak tûnik. Ilyen az elme trükkös természete. Körbe-körbe jár. Hajszolva dolgokat, egyre nyughatatlanabbá válik, és játszadozni kezd, akár egy majom. Ezért a guru egyre több és több munkával látja el a tanítványt, bármilyen munkával, egész addig, míg a karmák és szamszkárák teljesen ki nem merülnek. Hogy irányítsuk, és végül kontrollálni tudjuk ideges elménket, a gurunak sok mindent kell elõírnia.

Fizikailag mi és a guru egy helyen élünk, de szellemileg egyáltalán nem vagyunk azonos síkon. Túl messze vagyunk, hogy lássuk õt, hogy beszéljünk vele, hogy vele tartsunk ugyanazon a síkon. Ahhoz, hogy a szuperlelket megtapasztaljuk, a guruval kell tartanunk. A guru mindig saját síkjára szeretné eljuttatni a tanítványt, hogy mindketten élvezhessék azt, de nem könnyû elérni a transzcendentális állapotot. Ezért a guru és a tanítvány együtt imádkoznak a tanítványért.

Forrás: Yoga Magazine, 1993. november

Szvámi Nirandzsanánanda Szaraszvatí A fiú, a férfi és a küldetés Gyermekkor Szvámi Nirandzsanánanda Szaraszvatí 1960. február 14.-én született, a geru1 ruha iránti ösztönös ragaszkodással. Már egészen kis gyermekként ellenállhatatlan vonzódást érzett a borotvált fejû szannjászinok felé. Csupán három éves volt, amikor egy kedves ember néhány új ruhát hozott neki, és erõltette, hogy vegye fel azokat, ám õ azonnal levetette, s közben azt kiáltotta: „Csak geru köntöst akarok.” Négy évesen egy belsõ hívást érzett, majd összegyûjtve egy kis csomag ruhát, elindult Munger felé. Az apja nehezen tudta õt visszahozni a vasútállomásról. Paramahamsa Szatjánanda és Paramahamsa Nirandzsanánanda visszavonhatatlanul egymáshoz kapcsolódtak már több életen át. Szvámidzsi (Szatjánanda) még születése elõtt, megjósolta világra jöttét és karmáját. A

gyermeket ’Nirandzsannak’ nevezte: (aki romlatlan vagy aki egyszerû és mentes minden hamisságtól). 1964ben Szvámi Nirandzsan apjával Mungerbe jött, hogy részt vegyen egy konferencián a Sivánanda Ásramban. Egy harmaszalában2 szálltak meg, azonban Szvámidzsi az ásramba hívta õket, és elmondta mindenkinek, hogy ez Nirandzsan igazi otthona. Így Õ beköltözött (az ásramba) és soha többé nem tért vissza Radzsnandgaonba.

A Guru lábainál A legelsõ napon Szvámidzsi felfedte Szvámi Nirandzsan elõtt, hogy õ születésétõl fogva szannjászin. Onnantól kezdve közvetlenül, és mint egy ártatlan gyermek kezdte magába szívni a Guruból sugárzó tanítást, vele aludt és olykor birkóztak is. Mindig, miként ma is, teljes egységben éltek egymással, ahogyan Vasistha és az Úr Ráma tették.

Szokása volt reggel sokáig aludni, így Szvámidzsi kihasználta ezt, hogy a jóga nidra õsi technikáján keresztül további tudást ültessen belé. Így már nagyon fiatalon gazdag tudással bírt. Szvámi Nirandzsan teljes mértékben élvezte a gurukul3 napjait, csintalan Krisna-szerû természete különbözõ váratlan eseményekben nyilvánult meg: egy moszkitóháló hirtelen felemelkedik az ártatlan alvóról egy rejtett kampó segítségével; kis rejtett kezek nyomják a chowkie4 egyik oldalát, egy vödör víz ömlik az alvó vagy vizelõ áldozatra – és ha õ a környéken volt a rendbontások rendszeresek voltak az asramban.

Beavatás Végzete azonban már várt reá, és az õ gurukul napjai a végéhez értek, amikor az 1970-es Basant Pancsami-n, alig

1

Szannjászinok által hordott okkersárga ruha, a Gangesz agyagával festik õket sárgára Épület, terem, hely Guru mellett az ásramban 4 Szúnyoghálót tartó lécek az ágy négy sarkában 2 3


12

szannjászin ezekben az idegen országokban? „Amint egy szituáció felmerült úgy találtam, képes vagyok kezelni a dolgokat bármiféle elõzetes tervezés nélkül.” – magyarázza. Így Szvámi Nirandzsan erõteljes eszközzé vált Guruja azon küldetésében, hogy terjessze a jógát. Ezzel egyidejûleg arra használta külföldi tartózkodását, hogy tökéletesítse képességeit és technikáit, és hogy felbecsülhetetlen tapasztalatokra tegyen szert ahhoz a munkához, hogy megszámlálhatatlan aspiránst vezessen a spirituális ösvényen.

Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí a még gyermek Szvámi Nirandzsanánandával 10 évesen Szvámi Nirandzsanánanda Szaraszvativá vált. Bár abban az idõben tudatosan nem fogta fel a szannjásza teljes horderejét, visszatekintve így kommentálja azt „Valami más szinten volt egy sejtés. Az volt az érzésem, hogy egy olyan helyre és ösvényre érkezem, amelyek természetesek a számomra. Számítottam rá. Akartam ezt.

Képzés külföldön A fiatal szannjászin életének menete gyors fordulatot vett. 1970. március 1én hirtelen hívást kapott a Gurujától, Kalkuttából, aki ’korlátlan célállomású útra’ küldte õt – Amerikába, Írországba, Angliába, Skóciába, Franciaországba, Németországba, Ausztráliába – és sok más országba. Csak 1983 januárjában, 13 évnyi parivrádzsaka5, élet után tért vissza a Bihar School of Yoga-ba. Fiatal kora ellenére, tudatában volt erejének és Guruja kegyelmének, és tudta, hogy jól felkészülve megy ezekbe az országokba. Hogyan tudta megállni a helyét teljesen egyedül ez a gyermek 5 6

A parivrádzsaka életszakasza alatt arra is volt lehetõsége, hogy a sportban kikapcsolódjon. Bármelyik játék felkeltette az érdeklõdését, amely mentális koncentrációt igényelt, nevezetesen: íjászat Svájcban, lövészet Amerikában, lovassportok Kolumbiában és amíg Amerikában tartózkodott kapcsolatba került a számítástechnika korával is.

Spirituális tapasztalatok Kezdetben álom formájában jelentkeztek spirituális tapasztalásai. 6 éves kora körül, bárányhimlõje és magas láza lett, és miután álomba sírta magát a következõ álma volt: „Észrevettem, hogy valaki üldöz engem. Próbáltam elszaladni, de azon a ponton a lábaim leragadtak. Egyre közelebb jött, majd végül megérintett engem. Abban a pillanatban Szvámidzsi megjelent a semmibõl, és én a lábai elé omlottam. Szvámidzsi az ember felé fordult, és azt mondta neki, hogy ne jöjjön vissza többé. Azután soha többé nem szenvedtem semmiféle hétköznapi nehézségtõl, illetve nem lettem beteg többé.” Mialatt Szvámi Nirandzsan külföldön tartózkodott, tudományos tanácskozásokon, szimpóziumokon kellett részt vennie, és elõadásokat kellett tartania miközben õ még mindig csak tizenéves volt, gyakran kellett beszélnie olyan

témákról, amelyek ismeretlenek voltak számára. 1973-tól fogva úgy találta, hogy képes megjeleníteni a teljes folyamatot a tudatosság egy szintjén, amit õ egyszerûen „elme látás”-nak nevez. Meglepetésére azt vette észre, hogy álmaiban a kijelölt témáról beszél. Egy éjjel azon kapta magát, hogy elõadást tart a Jógáról, majd felébredés után leírta a kiemelkedõ pontokat. Amikor átfutotta ezeket a pontokat, felfedezte, hogy õ a ’biofeedback’-rõl beszélt, amely szót még egy nappal azelõtt nem is ismerte. Õ csupán tudatában volt valaminek, ami belülrõl nyilvánult meg. Olyan tekintéllyel beszélt a témáról a szannjászin fiú, hogy felállva, ovációval méltatták. 1977-ben egy teliholdas éjszakán, miközben az ausztráliai, Új-DélWalesben, az erdõben egyedül aludt, hallotta, hogy a nevén szólítják. Felkelt, és elindult abba az irányba ahonnan a hangot hallani vélte. Hirtelen földbegyökerezett a lába egy halálos mérgû tigriskígyó fölött. ’Egy kis ideig’, idézte fel, mereven néztük egymást, mely végtelenségnek tûnt. Úgy éreztem, hogy egy örökkévalóság telt el, aztán elillant. 1983-ban egy elvonuláson Kaliforniában, a Halál Völgyében, ahol mérföldeken belül nem volt senki, õ mégis zenét hallott. Azt érezte, hogy az anahata náda6, volt, amit késõbb képes volt újra lejátszani a harmónium segítségével pontosan úgy, ahogyan azt elõtte hallotta. Azt is megállapította, hogy olyan képessége is van, amivel távoli helyeken beszélgetõ emberek társalgását ugyanúgy hallja, mintha azok ugyanabban a szobában beszélgetnének. Ezek és sok más tapasztalás a spirituális élet számos vetületének sokoldalú, mély megértéséhez vezették, amelyek fizikai létezésünket irányítják és így ez megváltoztatta teljes spirituális szemléletmódját.

vándorszerzetes a szív csakra belsõ pszichikus hangja


13

Küldetés 1983. január 19-én, Szvámi Nirandzsant kinevezték a Bihar School of Yoga elnökévé és amikor a guruja, Szvámi Szatjánanda 1988-ban visszavonult az intézménytõl, õ az utódjává vált. A Bihar School of Yoga jelenleg egy átmeneti perióduson megy keresztül, új fejlesztések mennek végbe mindennap. Azonkívûl, Szvámi Nirandzsan a Paramahamsza rendbe való beavatása idején, 1989. december 31-e éjfélkor, egy hatalmas feladat teljesítésére vállalkozott. Közvetlen küldetése azonban az, hogy olyan jóga tanárokat tudjon felmutatni, akik képesek megérteni és értékelni a modern élet valóságát, és akik életképes megoldásokat tudnak nyújtani a szenvedõknek világszerte minden kultúrában. E célból arra törekszik, hogy felkészítse az emberek egy csoportját, akik majd képesek lesznek megfelelni a jövõbéli filozófiák kihívásainak. Ebben a törekvésében szüksége van minden lelkes szádaka7, részvételére. A kupolával fedett korszakban8, a jóga gyakorlatok vizsgálata nagy fontosságú lesz, sok technikát szükséges felfedni a Tantra és Vedanta rejtett forrásaiból. Ez a Bihar School of Yoga részérõl jelentõs hozzájárulás lesz a jóga átfogó leírásában. Szvámi Nirandzsan fejében sok könyv van megtervezve, amelyek csak kiadásra várnak.

folyó jógával kapcsolatos orvosi és tudományos kutatások alapján konkrét meditációt fog adni a keresõknek a belsõ növekedésük eléréséért kultúrájuknak és a filozófiájuknak megfelelõen. Szvámi Nirandzsan elképzelése, hogy a Ganga Darsan a szannjásza nagyon erõs bázisává válik, hagyományos jellegét tekintve. Az õ küldetése az, hogy új formába öntse a szannjászinok õsrégi, bizonyított rendszerét a modern korban, mind keleten és nyugaton, és alternatív életútként kínálja a szannjászát. Idõvel be akarja vezetni a 7-14 év közötti gyerekeknek a jógát. Ez felveheti a folytonos gurukul formáját, ami a gyermek jövõbeli életére szilárd és stabil személyiséget fog nyújtani. Itt a gyerekek képesek lesznek fejleszteni a saját erejüket, szabadságukat, öntudatukat, tulajdonságaikat és képességeiket szerves és harmonikus módon.

Napjaink Sankaracsárjája Az átlagos keresõ számára nem lehetséges, hogy egy nagy lélek életét és tetteit megértse és értékelje. Mindazonáltal már most, ebben a fiatal korban Szvámi Nirandzsanból egy belsõ fény ragyog, és az együttérzés és az egyszerû kedvesség, mely folyamatosan árad az õ nemes és megbocsátó természetébõl, nyújtja egy

olyan spirituális vezetõ igéretét, aki az õ Param Gurujára, Szvámi Sivanandára emlékeztet, akinek Szvámidzsi a teljes életét és küldetését szentelte. Mivel mint Sivananda, õ is rendelkezik azzal a belsõ örömmel és gyermeki ártatlansággal, amelyek spontán módon nyílnak meg az élet múló jeleneteinek és helyzeteinek mindegyikében. Mivel magával, a természettel és mindazokkal, akik körülveszik összhangban van, képes könnyedén megbirkózni mindennel. Egyedülálló és szikrázó intelligenciájával, játékos dinamizmusával, mély szellemi éleslátásával és azzal a képességével, hogy bármilyen egyénnel az õ saját szintjén találkozzon, Szvámi Nirandzsannak egyetemes vonzereje van. Ugyanakkor mesterként bizonyított az adminisztrációs vonalon is, teljes odaadással Guruja küldetése felé és olyan éles és erõs elmével és intellektussal, mint az acél, mellyel bármilyen akadályt leküzd, amely önmaga és a céljai közé állhat. Minden tekintetben úgy nyilvánult meg mint Gurujának, Szvámi Szatjánanda vonalának egyenes folytatója. Tény, hogy sokan úgy találják, hogy több van mint csupán néhány hasonlatosság Szvámi Nirandzsandzsi és a híres gyermek szannyászin, a bölcs Sankaracsárja között. Forrás: Yoga Magazine, 1992. szept.

A Ganga Darshan másik fontos szemlélete, hogy szintetizálja a kelet és nyugat kultúráit, hogy létrehozza az egyénben belsõ és külsõ fejlõdés szellemét. Szvámi Nirandzsan határozottan érzi, hogy a küldetés szempontjából a legfontosabb dolog a „szellem”, amely véghez viszi azt. A Ganga Darsanban 7 8

spirituális gyakorló eredeti angol: doming era


14

CD- és könyvajánló JÓGA NIDRÁ CD

KÖNYVAJÁNLÓ: EGY IGAZI BESTSELLER – ÁSZANA PRÁNÁJÁMA MUDRÁ BANDHA

Kapható a magyar nyelvû Jóga Nidrá CD, amely a Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí (India) által kifejlesztett különleges mélyrelaxációs módszer alapján, a Bihar School of Yoga engedélyével készült. E rendkívüli gyakorlat az alábbi területeken alkalmazható eredményesen: Stresszoldás, pszichoterápia, alvászavar, oktatás, nyelvoktatás, alkohol- és drogfüggõség, várandósság alatt, szülés után, menstruációs zavarok, asztma, daganatos megbetegedések, gyomorfekély, magas vérnyomás, szívroham, cukorbetegség. A CD egy kezdõ és egy középhaladó gyakorlatot tartalmaz.

Kapható a világhírû Bihar School of Yoga gyakorlati jógakönyve az Ászana Pránájáma Mudrá Bandha. A világ elsõ jóga egyetemének gyakorlati kézikönyve, amely vezeti a jógakönyvek eladási és népszerûségi listáját az egyik legnagyobb európai piacon, Nagy-Britanniában. Az Ászana, Pránájáma, Mudrá, Bandha címû könyvet nemzetközi szinten az egyik legszisztematikusabb munkának tartják a jelenleg elérhetõ jóga tankönyvek között. A Bihar School of Yoga által 1969-ben megjelentetett elsõ kiadás óta tizenhárom alkalommal nyomták újra, és számos nyelvre lefordították. Átfogó mû, amely érthetõ ábrákat mutat be, lépésrõl lépésre vezetõ instrukciókkal lát el, és a csakra tudatosítás részleteit tartalmazza. Iránymutatást ad a gyakorló vagy tanár számára a hatha jóga rendszer legegyszerûbb gyakorlataitól a legbonyolultabbakig. Terápiás függeléket tartalmaz orvosok vagy jógaterapeuták számára, amelyben megjelennek a legújabb jógakutatási eredmények. E kiadvány sikeresen emeli az egyetemi tankönyvek szintjére a jóga gyakorlatainak bemutatását. A könyv ára 5700 forint + postaköltség

Ára: 2400 forint + postaköltség

Megrendelhetõ: www.nagyjogakonyv.hu

A SATYANANDA YOGA HÍRLEVÉL KIADÓJA: A SATYANANDA YOGA MAGYARORSZÁGON KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY CÍM: 1131 Budapest, Pajtás utca 25. KAPCSOLATFELVÉTEL: HONLAP: www.satyananda.hu E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 270 0470 © SYMA 2006. Minden jog fenntartva. Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány, 1131 Budapest, Pajtás utca 25. Honlap: www.satyananda.hu; e-mail: [email protected]; mobil: 06 30 270 0470. A Hírlevélben megjelenõ fordítások a Bihar School of Yoga kiadványából a Yoga címû magazinból valók. A cikkek egyetlen részlete sem másolható, közölhetõ vagy tárolható adathordozón semmilyen formában és értelemben a jogtulajdonos a Sivananda Math írásos jóváhagyása nélkül.

15

V. évfolyam, 7. szám július 20

Recommend Documents