V. A katonai kórházak összesítő jelentései 1. Központi Katonai Kórház Mell: 0384/[1]957. Kiegészítő adatok a Központi Katonai Kórház 1956. október–novemberi történetéhez A Htpszf. [hadtápszolgálat főnökség] Eü. Osztály 1957. január 15-én szóban utasította a kórházparancsnokságot, hogy a 03/1957. sz. alatt felterjesztett naplószerű jelentést egyes konkrét területekre vonatkozóan egészítse ki. 1. A Forradalmi Tanács ténykedése […]1 2. HM elöljáró, szovjet és egyéb katonai szervekkel való kapcsolat A Központi Katonai Kórház október 23. és november 3. között állandó telefonösszeköttetésben állott az Eü. Csf.-séggel [egészségügyi csoportfőnökség] és az MNHF különböző osztályaival. A HM részéről érezhető volt a feszes vezetés és irányítás hiánya. A kórház parancsnoka sok esetben bonyolult viszonyok között öntevékenyen intézkedett. Intézkedéseit elöljáró szerveknek – tudomásunk szerint – utólag mindig bejelentette. Az Eü. Csf.-ség október 27-én jóváhagyta a vérellátó intézet újrafelállítását és hozzájárult a MNETKI régi helyén való beindításához. A kórház parancsnok október 26-án hajnalban az Eü. Csf.-séggel egyetértésben hozta elhatározását a kisegítő kórház felállítására. Az Eü. Csf.ség rendeletére a HM-ben működő segélyhely számára több ízben eü. anyagot szállított a kórház, és élelmiszert is a sebesültek részére. Bár érezte a kórház, hogy az Eü. Csf.-ség vezető szerepe a nehéz időkben elmosódott, mindig meg kellett látnia azt, hogy a csf.-ség [csoportfőnökség] megértést tanúsított a kórház munkájával, illetve a parancsnok rendelkezéseivel kapcsolatban. Számos esetben kapott a kórház felhívást a HM-ből a város különböző részeiben lévő sebesültek beszállítására. Sajnos, sokszor ezek a hívások már idejüket múlták, mert a HM értesülései nem voltak új keletűek. Az Eü. Csf.-ség vezető beosztott tisztjei október utolsó napjaiban a Központi Kórházban helyszínen is megtárgyalták az okt. 23. óta eltelt eseményeket és véleményeiket kicserélték, illetve egyeztették. Az MNHF [Magyar Néphadsereg Hadtáp Főnök] ruházati és élelmezési osztályával állandó kapcsolatunk volt november 3-ig, és általában gyors intézkedéseikkel komoly segítséget nyújtottak a kórház működéséhez (élm. anyagok, tüzelőanyag biztosítás, ágykiutalás a kisegítő kórház részére, bennrekedt eü. személyzet részére téli védőruha kiadásának engedélyezése stb.) Az élm. [élelmezési] osztályról Lajtai alez.-t és Nagy szds.-t, a ruh. [ruházati] osztályról Boros őrgy.-t és Lantos szds.-t kell kiemelnünk, többszöri konkrét segítségükért. A gk. csf.-ség teherautókat, seb. szállító gk.-kat bocsájtott azonnal a kórház rendelkezésére és 1
A kórház a Honvédelmi Minisztériumtól kapott parancs értelmében titkos szavazással megválasztotta a forradalmi katonai tanácsot, majd intézkedéseket hozott a kórház elhárító tisztjének kezelésében lévő iratok átvizsgálására, lemondatta a régi szakszervezeti vezetőséget, elrendelte az új vezetőség megválasztását, megszüntette a kórház politikai osztályát, személyi kérdésekben döntött (eltanácsolás, más munkakörbe helyezés, elbocsátás). Kiosztatta a dolgozók káderanyagát, felülvizsgálta a kórház 123 dolgozójának panaszát (illetményügyekben) és szociális kérdésekkel (lakáskárok) foglalkozott. A forradalmi katonai tanács a szovjet csapatok bevonulása után fegyveres erők minisztere rendeletére november 7-ével megszüntette működését.
gk.-ink üzemanyag-ellátását folyamatosan biztosította a Mohács u. gk. javítóban. Bosnyák fhdgy. és Lehel hdgy. konkrét segítségét kell kiemelni. Ugyancsak a gk. csf.-ség biztosított okt. 29-től a dolgozók be- és kiszállítására 2 autóbuszt, amikor – közlekedés hiányában – a dolgozók nem, vagy csak nagy késéssel juthattak volna be gyalog a kórházba. Pénzügyi vonatkozásban az első héten sokat segített kórházunkon a HM-ben dolgozó Kövesdi szds., voltak azonban napok, midőn a Pü. Csf.-séggel minden kapcsolatunk megszűnt. Nem kétséges, hogy sokszor öntevékenyen kellett a kórház pü. szolgálatának is a problémákat megoldani. Ki kell emelni Beregi őrgy. gyors intézkedését, amelynek eredményeképpen 83 önkéntes eü. dolgozót vehettünk fel kisegítő munkára, amikor a saját dolgozóink zöme nem tudta megközelíteni a kórházat. A szovjet eü. vezetéssel, elsősorban a pestújhelyi szovjet katonai kórház parancsnokával okt. 24-től kezdve úgyszólván folyamatosan meg volt a kapcsolatunk, ez csupán nov. 4. és 7. között szakadt meg. Lebegyev ezds. és több más magas rangú szovjet katonaorvos több ízben is személyesen megjelent kórházunkban. Lebegyev o[rvos] ezds. nov. 10-én a kórházunkban is és a Teve u. karhatalmi parancsnokságon is kifejezésre juttatta köszönetét és megelégedését a szovjet sebesültek kifogástalan ellátásáért. Október 27-én a pestújhelyi kórházzal történt előzetes megbeszélés alapján megkezdtük a szovjet sebesülteknek odavaló ürítését. Tekintettel arra, hogy fegyveres polgári személyek a seb[esült] szállító gk.-kat is megállították és átnézték, valamennyi szovjet sebesültet kórházi fehérneműben, takaróval és ágyneművel ellátva szállítottuk át. A szállítással kapcsolatban semmi rendkívüli esemény sem történt. Novem[ber] 3-ig állandó kapcsolatot tartottunk a Mátyás-laktanyában elhelyezett légvédelmi hadosztály pk.-jával [parancsnok], Környei ezds.-el. Okt. 24–25-én tiszti őrséget is adott a kórház biztosítására. Ezután kölcsönös megállapodás alapján az őrséget megszüntettük, nehogy a kórház területén lövöldözés keletkezzék. November 4-én a Mátyás laktanyában elhelyezett honvédség szétoszlott, pár napig néhány fegyveres polgári személy lézengett a laktanyában, majd nov. 8-án szovjet páncélos alakulat foglalta el, harc nélkül. 1956. november 5-én a Honvéd Mosoda a Központi Kórház patronálását kérte, tekintettel arra, hogy csak a katonakórházak részére mos, szeretné magát a genfi vöröskeresztes zászló védelme alá helyezni. Ehhez a kórházparancsnok hozzájárult. A kórházparancsnok dr. Lajtavári László o[rvos] alez.-t bízta meg összekötő tiszti feladattal a mosoda felé. A mosoda a legnehezebb időkben is zavartalanul biztosította a kórház fokozott fehérnemű-szükségletét, míg 8-án szovjet alakulatok nem jelentek meg, hogy legénységi fehérneműt mosassanak. A városban fennállott sztrájk miatt a mosoda munkástanácsa nem akart más munkát vállalni, csak a kórház kiszolgálását. Miután ezt nem tudták megértetni a szovjet küldöttséggel, sztrájkba léptek. Ezt a kórházparancsnoknak is bejelentették azzal, hogy a kórháznak nem mosnak. Mindösszes[en] 2-3 napig tartott ez az állapot, utána felvették a munkát és a hangulat megnyugvásával a szovjet alakulatok számára is megkezdték a mosást, amire a htpszf.-ségtől utasítást is kaptak. Egyéb katonai szervek közül az élm. raktárral, a ruh. anyagraktárral és a gk. szertárral volt állandó kapcsolatunk. 3. Városban működő segélyhelyek ellátása Okt. 24-én a városban szétszórt gócokban folytak a harcok, ekkor a sebesültek beszállítására hívásra mentünk ki vagy pedig sebesülteket hozó polgári gépkocsik figyelmeztetésére szálltunk ki további sebesültekért. 15-én már néhány meghatározott segélyhelyről tudtunk, ahonnan folyamatosan ürítettünk. Az eü. felderítés alapján megállapítható volt, hogy az eü. pontokon és segélyhelyeken magasabb éves orvostanhallgatók, szigorló orvosok és orvosok voltak az eü. ellátás vezetői. A VIII. és IX. kerületben egy-egy olyan segélyhellyel is volt kapcsolatunk, ahol műtétet és vérátömlesztést is végeztek. A sebesülteket nem közvetlenül a
segélyhelyről, hanem azok közelében lévő lakásokban elhelyezett fektetőkből hoztuk ki. A genfi szellem arra kötelezte kórházunkat, hogy ne csak a kórházi kezelésre szoruló sebesülteket szállítsuk el, hanem elsősegélyanyagban (kötszer, gyógyszer, injectio) is segítséget nyújtsunk a működő segélyhelyeknek. Gyalogos vagy gépkocsin hozott hívás vagy telefonhívás útján szállt ki seb[esült] szállító részlegünk, amelyet a segélyhely közelében a kocsit igazoltató polgári fegyveres emberek irányítottak a segélyhelyhez. November 4. és 7. között a VIII. és IX. kerület már napok óta működő nagy segélyhelyeit nem lehetett megközelíteni, csak gyalogszerrel, ezért a gépkocsikísérő sebesülthordozók számát 4-re emeltük. A nagyobbrészt önként jelentkező sebesülthordozók között voltak olyanok, akik a fegyveres polgári alakulatok között lévő ellenforradalmi csoportokkal is kapcsolatban lehettek. A sebesültek ellátása, ill. kihordása érdekében ezt a körülményt elhanyagoltuk. Számos kisebb eü. pont és segélyhely a polgári eü. intézetek közelében települt, így velük csak ritkán kerültünk eü. összeköttetésbe. Ezek valószínűleg eü. anyagi szükségletüket polgári gyógyszertárakból vagy kórházakból szerezték be. A XIII. kerületi pártbizottság által létesített polgári segélyhelyhez is adtunk eü. anyagi segítséget. 4. Politikai hangulat jellemzése A személyi állomány október 23-án a déli rádióhírekből értesült a készülő tüntetésről, ekkor tiltotta be ugyanis a belügyminiszter a diákság tüntetését. Többen készültek az aznapi Petőfiköri vitára. Ily módon, 23-án bizonyos feszültség volt érezhető a kórház politikai hangulatában. 23-án este, 22 órától kezdve érkeztek sebesültek. A kórházügyeletes a sebészeket behozatta, így az éjszaka folyamán már zökkenőmentesen folyt a sebesültellátás. Október 24-től a városban uralkodó hangulatnak megfelelően nagyszámú sebesült és az önkéntes eü. munkára jelentkező személyek között jobboldali hangadók is voltak, ami a kórház hangulatára is hatást gyakorolt. A kórház dolgozói szimpatizáltak a forradalom szocialista célkitűzéseivel, szocialista demokráciát akartak, de voltak hangok a polgári demokrácia mellett is. Az önkéntes dolgozók és sebesültek között voltak olyanok, akik demokratikus jelszavak mögött becsmérelték a népi demokrácia vívmányait. A kórház dolgozói igyekeztek ezeket leszerelni. A sebesültek körében szovjetellenes hangulat elég éles volt, úgy, hogy a kórház dolgozóinak nem volt könnyű 24-én a szovjet sebesültek épségének megvédése, de így is szidalmak és egy esetben beteg részéről köpködés mutatkozott. 25-től kezdve ilyen jelenségeket nem láttunk. Az orvosi ellátás és betegápolás tekintetében a szovjet sebesültek semmivel sem szenvedtek hiányt. Október 27-én és 28-án a szovjetellenes hangulat kiéleződésének elkerülése végett a szovjet sebesülteket a pestújhelyi kórházukba szállítottuk, kivéve a szállíthatatlan sérülteket. Ebben az időben az intézet felsőbb szerveitől, főleg a Pol. Fcsfségtől [Főcsoportfőnökség] semmi intézkedés nem érkezett. Az intézet teljes egészében magára volt hagyatva, az eseményekkel sodródott. Az intézet politikai apparátusa okt. 24-én felvette a kapcsolatot a XIII. ker. pártbizottsággal, amely nagy segítséget nyújtott a véradók toborzásában. Kb. 150 fő önkéntes véradót toboroztak, amivel intézetünk gyógyító munkáját nagymértékben elősegítette a pártbizottság. A Corvin kórház napokon keresztül nem tudott élelem és eü. anyagokhoz jutni a raktárakból, kórházunk nagymennyiségű eü. anyaggal és élelemmel segítette ki több napon át a Corvin kórházat. A Központi Katonai Kórház a hadsereg eü. intézményeinek, elsősorban budapesti vonatkozásban, szinte központja és irányítója volt, ahol nemcsak a helybeli, de többször a vidéki parancsnokok is megjelentek megbeszéléseken. Ilyen megbeszélésen állapodtak meg abban, hogy az eü. intézetek politikamentes, pártnélküli, csak gyógyító munkával foglalkozó szervek legyenek. Az októberi események bizonyos nyomott politikai hangulatot hagytak a dolgozókban. A
politikai bizonytalanság mellett is meg kell állapítani, hogy a kórház területén a dolgozók részéről ellenforradalmi megnyilvánulások, ávósok, szovjetek és kommunisták bántalmazása nem történt, sőt védelmezték őket, és több ávós hozzátartozó zavartalanul végezte kórházunkban eddigi eü. munkáját. A kórház politikai hangulata még ma sem kiegyensúlyozott. Felgyógyult ávósokat polgári és honvéd ruhába öltöztetve bocsájtottuk ki. A kórház állományából november közepétől kezdve a következők disszidáltak: dr. Dévai György o[rvos] szds., dr. Ugrai Imre o. őrgy., dr. Kincses Antal o. őrgy., dr. Lazarovits István o. őrgy., dr. Katona Gábor o. fhdgy., dr. Hajdu István o. alez., dr. Kovács Sándor o. szds., dr. Bonta Iván o. szds. és legújabb értesülésünk szerint dr. Angi István o. őrgy. A polgáriak közül: dr. Berényi Kálmánné, dr. Tallán Zoltán, dr. Prehál Gyula polgári orvosok, Csicsovszki Erzsébet óvónő, Darvas Imréné, Erdélyi Katalin, Fiedor Katalin, Gulyás Julianna ápolónők, Hidvéghi Istvánné rtg. asszisztensnő, Kramerovics Károly gk. vez., Kürti György fogtechnikus, Lebovics Józsefné varrónő, Nemes Istvánné rtg. asszisztensnő, Rákosi Margit s. ápolónő, Szolcsányi Jánosné ápolónő, dr. Tallán Zoltánné asszisztensnő, Tóth Istvánné, Veres Mártonné ápolónők, Zelei Gábor gyógysz. műszerész, Viszkocsil Miklósné s. ápolónő. 5.) Szociális juttatások, jutalmazások Október folyamán a nehéz beszerzési viszonyok miatt, az MNHF engedélyével, térítés nélkül burgonya, hús, cukor és zsírjuttatást kaptak a dolgozók a Vöröskereszt adományból. November 1-től kezdve térítés ellenében a kórházparancsnokság rendszeresen biztosított a dolgozóknak különböző élelmiszereket. A nehéz ellátási viszonyokkal küzdő Margit kórház, II. sz. Gyermekklinika, Róbert Károly krt.-i Állami Kórház, Szabadság-hegyi Gyermekszanatórium részére többször adtunk gyógyszereket, gyermektápszert, élelmiszert és szállítóeszközt. A koraszülött gyermekkórház betegeit a Bakáts térről a kórház szállító eszközeivel szállítottuk át a Rendelőintézetbe. Kórházban fekvő honvéd személyek illetményének kifizetése folyamatosan megtörtént. A hiányos öltözettel beszállított katonai és polgári sebesülteket, kibocsátásukkor raktári készletünkből, ill. Vöröskereszt adományból ruhákkal láttuk el, valamint lábbelivel. Október 29-én 2 honvédségi autóbuszt kaptunk a Ribakov-szertártól a dolgozók be- és hazaszállítására. A közlekedés teljesen meg volt bénulva, így ez az intézkedés nemcsak akkor, hanem még hosszú heteken keresztül komoly segítséget jelentett a kórház számára. November 26-án az Eü. Csf.-ség magas beosztású tisztjeiből és az intézet parancsnokokból összeállított bizottság döntött a fegyveres erők minisztere által adott egymillió Frt jutalom elosztásáról. Ezt a tervezetet az MNHF bajtársnak is bemutatták, aki némi módosítást eszközölt rajta. A bizottság meghatározta a jutalmazás elveit és ezt minden eü. intézetben egyöntetűen hajtották végre, szem előtt tartva, hogy elsősorban azok kapjanak nagyobb összegű jutalmat, akik a sebesültek kihordásában életüket veszélyeztették, továbbá, akik a sebesült ellátásban fontos szerepet töltöttek be. Egyes személyeknél a parancsnok közvetlenül állapította meg a jutalmazás összegét. Az osztályok közötti szétosztást az osztályvezetők és főszakorvosok bevonásával végeztük. Az egyes osztályokon szétosztásra kerülő összegek további felosztását az osztályvezetők a dolgozók bevonásával végezték. Jutalmazásban nem részesültek azok a dolgozók (tisztek sem), akik a betegellátás szempontjából legnehezebb időszakban, okt. 23. és nov. 10. között nem vagy csak ritkán tartózkodtak a kórházban. A jutalmak kiosztása után jutott a kórházparancsnokság tudomására, hogy a mosoda nem részesült jutalomban. A kórházparancsnok ezt annyival is inkább sajnálatosnak találta, mivel a mosoda – rövid, párnapos megszakítástól eltekintve – végig kifogástalanul ellátta a kórházat tiszta fehérneművel. A parancsnoki tartalékban fennmaradt 10 000,- Frt-t azonnal átadta a pk. a mosodának és tudomásunk szerint közbenjárt elöljáró szerveknél, hogy a központilag tartalékolt összegből is kapjon a mosoda.
Az időrendileg és feljegyzésileg is pontosítható adatok röviden már a napló szerint felterjesztett 03/1957. számú jelentésben is bent foglaltattak. A mostani anyagot egyes személyek hiányos feljegyzései, ill. emlékezései alapján állítottuk össze, így időbeli, esetleg kisebb ténybeli tévedések is bekerülhettek. A bizottság igyekezett a tényeknek megfelelő és megbízható adatokat összegyűjteni és összeállítani. Budapest, 1957. január 18. (dr. Sántha András o. őrgy. szakorvos
(Háros Ervin szds.) pol. h.
(Marosi László alez.) p.a.) htp.[hadtáp] főnök
(Wittinger Gáspár p.a.) pü. alo. vez.
(dr. Havasi László o. alez.) tanulmányi o. v. (Horváth
György
ruh. sz. vez., MSZMP szervező
(dr. Takács László o. alez.) m. b. pk. [megbízott parancsnok] (dr. Takács László o. alez.) m. b. pk. * A Központi Katonai Kórház és Rendelőintézet működése az 1956. október 23. utáni események alatt Bevezetés Túl rövid idő telt el az 1956. okt. 23-án kirobbant tragikus események óta ahhoz, hogy a Központi Katonai Kórház és Rendelőintézet ez idő alatt végzett munkáját a szükséges történelmi távlatból szemlélhessük. Nem is feladatunk e munka objektív értékelése, csupán krónikás hűséggel és szárazsággal igyekszünk rögzíteni az eseményeket. A történelmi perspektíva és a részletek alapos felderítése, mérlegelése, egybevetése szükséges ahhoz, hogy a kórház munkájáról időtálló véleményt lehessen mondani. Amikor időrendi sorrendben, röviden ismertetjük intézetünk történetének ezt a szakaszát, abban a reményben tesszük, hogy ezek a valóságnak mindenben megfelelő adatok nem értéktelen adalékai lesznek az októbernovemberi események hadtörténelmének. Annyit azonban elöljáróban is megállapíthatunk, hogy harci tapasztalatokkal nem rendelkező fiatal néphadseregünk egészségügyi szolgálatának ez a legnagyobb intézménye váratlanul olyan nagyságrendű feladatot volt kénytelen megoldani, amilyet a szokványos harci körülmények között is csak a megfelelő előkészület után szokott egy katonakórház kapni. Az alább részletezendő okokból kórházunk sem személyi, sem anyagi téren nem volt felkészülve a harcok kezdetén a háborús helyzethez hasonló sebesültáramlásra. Hogy ennek ellenére sikerrel küzdött meg a nehézségekkel és már az első percektől kezdve kifogástalan ellátást tudott nyújtani a mind nagyobb számban érkező súlyos sebesülteknek is, ez hadrafoghatóságának és egészséges harci szellemének nem előnytelen tanújele. Célszerűnek látszik az eseményeket két szakaszra osztani: I. Az 1956. okt. 23. – nov. 4. közötti és
II. Az 1956. nov. 4. utáni eseményekre. I. 1956. okt. 23. – nov. 4. a.) Okt. 23. A déli órákban ismeretessé vált, hogy délután az egyetemi ifjúság tüntetni fog. Ez természetesen egyáltalán nem érintette a kórház ügyeleti szolgálatának beosztását, s ezért a szokásos keddi ügyelet lépett szolgálatba, amikor kórházunk sebészeti osztályai a fővárosi mentő ügyeletet adják, azaz a Baleseti osztályon 3 orvos, 3 műtős és 3 délutános ápolónő teljesít szolgálatot. Ez a megerősített szolgálat még tovább bővült, amikor 20 óra után a sebészeti ügyeletes dr. Kurimai őrgy. saját kezdeményezésére visszatartotta a 3 lelépő ápolónőt, és a kórházügyeletes dr. Hermann alez. öntevékenyen megkezdte a sebészek riasztását. Ennek eredményeképpen éjfélre 14 sebész és 2 belgyógyász érkezett az osztályra. A sebesültek áramlása 21.30 h-kor indult meg. Mivel rajtunk kívül álló okokból nem volt szabad az évek óta begyakorolt riadók mintájára a kórház egész személyi állományát riasztani, a többi osztályok orvosai, középkáderei, valamint az adminisztratív személyzet, beleértve a törzset is, csak elenyésző létszámban jelentkeztek az első éjjel. Ezért nem lehetett a riadó tervben szereplő részlegeket (átvevő-osztályozó, kiürítő stb.) azonnal felállítani, és éjfélig minden tennivalót a Baleseti osztály végzett, ahol 1 átvevő-osztályozó, 2 socktalanító, 1 kötöző–gipszelő–röntgenező és 2 műtőbrigád dolgozott. Éjfél után megkezdte munkáját az Általános Sebészeti és az Idegsebészeti osztály is, ami tehermentesítette a Baleseti osztályt bizonyos mértékben. Még az éjszaka folyamán belső kiürítést hajtottak végre a sebészeti osztályokról a belgyógyászati és a bőrgyógyászati osztályokra. A járóképes betegekből pedig megszervezték a beteghordó, irányító és adminisztrációs brigádokat. Ez utóbbiak sok jóakarattal, de kevés hozzáértéssel segítettek és ezért kezdetben zavarok adódtak a nyilvántartás körül. A kórházügyeletes megszervezte a működő manuális osztályok profilját: Baleseti sebészet – súlyos végtagsérültek, Plasztikai sebészet – könnyebb végtagsérültek, Nőgyógyászat, Gégészet és Szemészet – könnyebb végtagsérültek, Agysebészet – koponya- és idegsérültek, Ált. sebészet – üregi sérültek. A sebészeti osztályok ekkor belső osztályozást végeztek. Az időközben beérkező belgyógyászok konziliáriusi tevékenységet végeztek, és a socktalanításban működtek közre. Éjfél felé beérkezett a röntgen–telefonügyeletes orvos is, aki a sürgős vizsgálatokat azonnal elvégezte. Gólyavárban tartózkodott az ifjúsági ülésen kórházunk több tagja. A Rádiótól odahozott sebesültek beszállítására a Központi Kórházból seb. szállító gk.-t rendeltek ki. Egészségügyi anyagban az első napon nem mutatkozott hiány, ellenben nagy hiány volt a transzfúziókhoz szükséges vérben és plazmában. Ennek oka, hogy kevéssel előbb, az új átszervezés következtében, megszüntette működését a kórház területén elhelyezett Honvéd Vérellátó Állomás. Az osztályokon tárolt csekély mennyiségű vér természetesen nem fedezhette a hirtelen megnövekedett szükségletet. Ez annál is inkább fontos szempont, mert a sebesültek nagy része súlyosan kivérzett állapotban került ellátásra. Már ekkor megmutatkozott a Vérellátó újra felállításának szükségessége, ami a következő napon meg is történt. Összefoglalva az első nap eseményeit: A váratlan meginduló sebesültáramlás ellenére a sebészeti osztályok öntevékeny riasztás következtében el tudták látni a segédszemélyzet és a transzfúzióhoz szükséges vér hiánya ellenére is a sebesülteket. A riadó hiánya főleg a gyakorlott adminisztratív személyzet távollétében mutatkozott hátrányosan, minek következtében a beérkezők szabályos nyilvántartása, holmijuk, értéktárgyaik áttekinthető megőrzése nem volt helyesen megoldható. b.) Okt. 24.
Erre a napra esett a sebesültek beáramlásának zöme, de még a következő napon is magas volt, amint a grafikonból kitűnik. Míg az előző napon úgyszólván csak a gyógyító részleg tevékenykedett, most már szóhoz jutottak a többi, főleg hadtáprészlegek is, ezért a nap eseményeit részlegek szerint csoportosítjuk. 1. Gyógyítás Legfontosabb esemény pk. rendeletére a Vérellátó újraszervezése. A meglévő felszereléssel, csökkent létszámmal ugyan, ezen a napon kb. 9 liter vért termelt. Ez nem lévén elegendő, az Orsz[ágos] Vérellátó Szolgálattól is kellett vért szerezni. Megindul a véradók toborzása, a környék lakossága önzetlenül jelentkezik véradónak. Így a Vérellátó a következő napokon növelhette termelését: pl. 25-én 24 liter, 27-én pedig már 35 liternél több volt a termelése. Nemcsak citrátos vért termelt, amire 26-án a HM-ből parancsot kapott, hanem konzerv-vért is. Megemlítendő a XIII. ker. pártbizottság segítsége a véradók toborzásában. A véradók egy része nem fogadta el a felajánlott ellenszolgáltatást. Itt említjük meg, hogy az így megindult munka annyira eredményes volt, hogy a Vérellátó nov. végéig 551 főtől összesen 167 liter vért termelt. Ennek egy részét polgári kórházaknak juttatta (I. sz. Seb. Klinika, Róbert krt. Kórház, Nőgyógy[ászati] Klinika stb.), mert a polgári vérellátás ezeket nem tudta ellátni. A Vérellátó eredményes munkájának köszönhető jelentős részben, hogy a halálozási arányszám a sérültek kivérzett állapota ellenére is alacsony volt kórházunkban (5.9%). Vérellátó újraszervezését dr. Bernáth Iván alez. és dr. Kovács Máté szds. végezték. A gyógyító részlegek, de az egész kórház munkájára is rányomta bélyegét az ezen a napon mutatkozó közlekedési nehézség, mely részben az elrendelt kijárási tilalom, részben pedig a főváros szerte tomboló lövöldözések miatt állt elő. Ebből adódott, hogy a kórház dolgozóinak többsége még ma sem tudott megjelenni munkahelyén. Kiegészült a manuális osztályok létszáma, működőképessé vált a laboratórium, megjelent minden belosztályon 2–3 orvos, azonban hiány volt továbbra is adminisztratív személyzetben és középkáderekben. Akik jelentkeztek, a közlekedési nehézségek miatt kénytelenek voltak bent aludni a kórházban, ez pedig még csak növelte a helyszűkét, mivel aznap beteg kibocsátás lehetetlen volt, az újonnan beérkezett 141 sebesültet pedig el kellett helyezni. További osztályok közötti átcsoportosítással próbálkoztunk, azonban a Baleseti sebészet így is tűrhetetlenül zsúfolttá vált. Reggeltől a Baleseti-, az Általános- és az Idegsebészeti osztályokon már 3–3 sebészbrigád működött, a Szájsebészeti-, a Szemészeti- és a Gégészeti osztályokon pedig 1–1 brigád. A műtéti sorrendet ugyancsak a műtők közelében berendezett kórtermekben végrehajtott helyi osztályozással állapították meg. A nagyszámú műtét miatt a sebészek pihentetése nem volt megoldható, azt csak a következő napon sikerült megvalósítani. A sebészeti osztályok állandó belgyógyász konziliáriusokat kaptak, ami a gyógyító munka további javulását jelentette. Szovjet sebesültek is nagy számban érkeztek. A betegek között az első sebesültek érkezésekor izgalom lépett fel, megjegyzéseket tettek. A pságnak [parancsnokságnak] sikerült levezetni, senkit fizikai bántódás nem ért. 2. Ellátó részleg A hadtápszolgálat feladata is hirtelenül megnövekedett. Okt. 23-án a felfokozott követelmények kielégítésére csak a 10 napi tartalékkészlet állott rendelkezésre. Ezért már 24én hajnalban megkezdte készletei kiegészítését részben az 1. sz. Élm. raktártól, részben a szállító vállalatok és a vágóhidak raktáraiból. Ez a szállítás megszakítás nélkül, 25-én estig folyt. A fogyó élelmiszer későbbi pótlása ugyanezekről a helyekről történt, kiegészítve a svájci Vöröskereszt két autórakományból álló szállítmányával és a Budapest-környéki, sőt távolabbi községek tanácsainak, termelőszövetkezeteinek jelentős mennyiségű adományaival. Élelmezési vonalon az egész idő alatt fennakadás nem volt. Ez főleg annak a következménye,
hogy a kórházparancsnokság minden anyagpocsékolást meggátolt, és az ellátás alapját a szigorú normagazdálkodás képezte. A ruházat- és ágyneműellátás és a mosatás zavartalan volt. Fontos szerepet töltött be a gépjárműszolgálat mind a sebesültszállítás, mind az anyagszállítás terén. Mivel a kórház csak két gépkocsival rendelkezik, a gépkocsi szertár és a Mohács utcai gépkocsijavító sebesültszállító és tehergépkocsikkal sietett segítségünkre. A harcok folyamán polgári személy- és tehergépkocsik is részt vettek a sebesültek beszállításában. Az eü. anyagi szolgálat sem rendelkezett nagyobb készletekkel, de az eü. anyagszertár szomszédsága szerencsére megoldotta ezt a problémát. Később kórházunkon keresztül történt az egyes harci gócokban létesült 3-4 nagy polgári segélyhely eü. anyaggal való ellátása is. A pénzügyi szolgálat öntevékenyen látta el feladatát, mert sem 24-én, sem a következő napokon nem tudott kapcsolatot találni felettes pénzügyi szervével. A pénztárban mindössze 100 ezer Ft volt, ebből tudta a véradáshoz szükséges összeget folyósítani, azonban az illetményfizetéshez szükséges összeg megszerzése még bizonytalan volt. c.) Okt. 25. Tovább folyt a sebesültáramlás. A kissé csendesedő harcok lehetővé tették a személyi állomány nagyobb számban való megjelenését. Ezt elősegítette az is, hogy a távol lakókat a kórház gépkocsijai szállították be. A megnövekedett személyi állomány részére szükséges fekvőhelyek még inkább apasztották a rendelkezésre álló ágylétszámot. A sebészeti osztályok 25-től kezdve szervezettebb munkát végezhettek, mert a fürdőhelyiségben átvevő-elosztópont kezdett működni, amely az adminisztrációs és a statisztikai munka lényeges részét is elvégezte. Orvos vezetés[e] alatt működött, a következő szempontok szerint osztályozván a sebesülteket: Csont-izületi sérültek Baleseti sebészet Üregi sérültek Ált[alános] sebészet Idegrendszeri sérültek Idegsebészet Állkapocssérültek Szájsebészet Szemsérültek Szemészet Fül–orr–gége sérültek Gégészet Könnyű lágyrész sérültek Plasztikai sebészet, majd a gégészeti kötöző brigádhoz. A helyhiányt ezen a napon a következő módon igyekezett a parancsnokság megoldani: Minden olyan beteget ki kellett bocsátani, aki nem szorult feltétlenül kórházi kezelésre. Aki jármű hiányában nem mehetett haza, azt a lehetőséghez képest a kórház kocsijai szállították lakásáig. A szomszédos Mátyás-laktanyában lábadozó részleg létesült 50 ággyal a még fel nem gyógyult, elsősorban vidéki katonák részére. Ezt a kiürítést a kórház mozi helyiségében létesített kiürítő részleg bonyolította le. A lábadozó részleghez 25-én 18, 27-én pedig, amikor az ágylétszámot 100-ra emeltük, összesen 80 beteget ürített. Az ott elhelyezett betegek felügyeletét a laktanya eü. szolg. vezetője vállalta, élelmezésükről az alakulat gondoskodott. A közlekedés megjavulása után legtöbben hazamentek, 12 beteget további kezelésre visszavettü[n]k, a részleg okt. 31-vel megszűnt. A fenti rendszabályok sem enyhítették számottevően a férőhelyhiányt, ezért 25-én éjjel a parancsnok arra az elhatározta jutott, hogy a közelben egy nagyobb ágylétszámú kisegítő kórházat fog létesíteni. Hadtápvonalon tovább folyt az előző nap megkezdett beszerzés. d.) Okt. 26. A Gömb utcai kisegítő kórház felállítása. A meghozott parancsnoki elhatározás alapján a
délelőtt folyamán eü. felderítés folyt le a kisegítő kórház elhelyezésére. A XIII. ker. Gömb utcai iskola erre alkalmasnak látszott a kórházhoz való közelsége miatt is. Itt rendeztük be a környék lakosságának segítségével, a soron kívül rendelkezésünkre bocsátott elhelyezési anyaggal, még 25-én estig a 200 ágyas kisegítő kórházat. Aznap 56 sebesültet helyeztünk át, a továbbiakban is a kisegítő kórház vezette le a sebészeti osztályok, elsősorban a Baleseti sebészet túlzsúfoltságát. A XIII. ker. lakossága nagy szeretettel karolta fel ezt a kórházat, a betegeket ajándékokkal, könyvekkel látta el, ezen felül a kisegítő személyzet is jórészt közülük került ki. Ezen a napon már csökkent a sebesültek beszállítása. Az előző napon már néhány határozott gócban tömörültek a kezdetben teljesen szétszórt utcai harcok. Eü. felderítés alapján megállapítható volt, hogy az eü. pontokon és segélyhelyeken magasabb éves orvostanhallgatók, szigorló orvosok és orvosok voltak az eü. ellátás vezetői. Volt olyan polgári segélyhely is, ahol komoly sebészeti munka is folyt, sebészek végeztek műtéteket és vérátömlesztést. Amíg a szétszórt harcok idején, főleg hívásra vagy pedig sebesülteket beszállító polgári gépkocsi figyelmeztetésére szálltunk ki olyan helyre, ahol több sebesült vár[t] szállításra, később rendszeres kapcsolatot létesítettünk azok segélyhelyeivel vagy eü. pontokkal. Gyalog, motorkerékpárral vagy gépkocsin közlekedő hírvivők, részben pedig saját seb[esült] szállító részlegeink eü. felderítése alapján tiszta képet tudtunk nyerni arról, hol van szükség sebesültkihordásra. A sebesültkihordás városi harcokban annyiban sajátos probléma, hogy a segélyhelyet gyakran nem lehet gépkocsival megközelíteni, azért a sebesülteket hosszabb-rövidebb úton kézi erővel kell szállítani. Ezért szükségesnek mutatkozott önként jelentkezőkből, részben gyógyult vagy lábadozó betegekből gépkocsinként 2-3 főnyi sebesültvivő kísérőt beállítani. A nagyobb segélyhelyeket elláttuk a szükséges eü. anyaggal (gyógyszer, kötszer, vér stb.). Egyéb hadtápvonatkozásban nem történt említésre méltó esemény. A pénzügyi szolgálat a kisegítő kórház személyzetének biztosítására és a megnövekedett teendők ellátására 83 főnyi ideiglenes személyzet felvételére tudott engedélyt kapni a HM-től. E létszám alkalmaztatása nov. 11-én szűnt meg. e.) – f.) Okt. 27-28. A sebesültek beszállítása szórványos. Harcok még folynak elszigetelten, az osztályok készenlétre rendezkednek be. A kórház statisztikai részlege 26-án estig elkészítette a felvett sebesültek pontos nyilvántartását, a felvételi osztályon az érdeklődőknek felvilágosítást nyújtott, sőt 27-én a sajtóban is megjelent elsőnek a kórházunkba került sérültek névsora. Megkezdődött a vidék ajándékainak özönlése, amint fentebb már említés történt róla. g.) Okt. 29. Mindössze 7 sebesült érkezett. Az osztályokon zavartalanul folyt a munka. A környék lakossága részéről okt. 25-26-án mind gyakrabban érkező háziorvosi kihívások arra késztettek bennünket, hogy felderítsük a polgári lakosság eü. helyzetét. Megállapítottuk, hogy a rendelőintézetek bezárták kapuikat, polgári orvosokat pedig a veszélyes közlekedés miatt nehezen lehetett betegekhez kihívni. Orvosaink több ízben mentek ki fekvőbetegekhez, sőt szülést is vezettek le. Egész sor súlyos beteg nem tudott tehát orvosi ellátáshoz és gyógyszerhez jutni. Erre való tekintettel a parancsnok elhatározta, hogy okt. 29-én megnyitja a kórházat polgári járó betegek számára is. A különböző szakrendelések együttes napi beteglétszáma 100–170 között ingadozott. A betegek a rendelt gyógyszert a honvédkórház gyógyszertárában díjmentesen kapták meg. A közelünkben lévő két SZTK körzeti rendelő ajtajára tájékoztatót függesztettünk ki arról, hogy a betegek részére a honvédkórház rendelkezésre áll. Az ambulanciának igen nagy sikere volt a polgári betegek körében, mert még november végén is felkeresték, amikor pedig a körzeti
rendelők már régen működtek. h.) Okt. 30. Több helyen ismét fellángoltak az utcai harcok, zavargásokról érkeztek hírek. A betegosztályok működésében a kissé megszaporodott sebesült szállítás nem okozott fennakadást. A szovjet eü. vezetéssel megbeszélve megkezdték a szovjet sebesültek átszállítását a pestújhelyi katonakórházunkba. A kiürítést rendben végrehajtottuk, a szovjet katonák magukkal vitték az ágyneműt is. Helyénvalónak tartjuk megállapítani, hogy kórházunkban az egész idő alatt sem a szovjet, sem az ÁVH-s vagy más sebesültek nem szenvedtek semmiféle megkülönböztetést. A harcoló felek is tiszteletben tartották kórházunkat, és ebben az időszakban semmiféle támadásnak vagy zaklatásnak nem voltunk kitéve. Délután felsőbb rendelkezés értelmében a kórház összes dolgozóinak gyűlése titkos szavazással megválasztotta a Forradalmi Katonatanácsot. i.) Okt. 31. A közlekedés megjavulása lehetővé tette a Mátyás-laktanyai lábadozó részleg felszámolását. Az ápoltak többsége hazatért, 12 beteget további kezelésre visszahelyeztünk a kórházba. Minden osztályon volt üres férőhely. A sebesültek mellett betegek is felvételt nyertek, többen közvetlenül az ambulanciáról. Dél felé hírt kaptunk arról, hogy többfelé, pl. a Köztársaság téren ismét lövöldözés folyik. Onnan származó sebesült is érkezett, aki elmondta a nagy-budapesti pártbizottság elleni támadást, melynek során a járókelők közül is sokan megsebesültek. A Forradalmi Katonatanács megszüntette a kórház politikai osztályát, beosztottait adminisztratív munkakörökbe osztotta. Kórházunkban nem fordultak elő atrocitások, politikai nézetei miatt senki hátrányt nem szenvedett. Egy szakszervezeti funkcionáriust (Mészárosné), egy politikai munkást (Benedek Margit) és a polg. sz[emély]ü[gyi] ea.-ot (Hercegné) a dolgozók összességének gyűlésén kinyilvánított egyöntetű vélemény alapján a katonai tanács elbocsátásra javasolt, mert beosztásukban nem a dolgozók érdekei szerint működtek. A Pság teljesítette a dolgozók kérését. Mészárosné ügyében később (dec. 10.) a kollektíva úgy döntött, hogy vissza kell venni a kórház dolgozói közé, de szakszervezeti vezetőségben ne legyen. Mészárosné visszavétele meg is történt. (Néhány dolgozót nov. 1-vel azért bocsátottunk el, mert az új szervezéssel beosztási helyük megszűnt.) j.)–k.)–l.) Nov. 1-3. E napokat a belosztályok szinte békés munkája jellemezte. Sebesültek szórványosan érkeztek, műtétre alig szorultak. A kórház személyzete akadálytalanul hazatérhetett munkaideje végeztével, csupán megerősített ügyelet volt köteles bent tartózkodni. November 3-án szombaton óvatosságból a beosztottak 40 %-a maradt vissza az esetleges újabb harci cselekmények lehetősége miatt. II. 1956. nov[ember] 4. utáni események Az előző napon tanúsított elővigyázat igen jogosnak bizonyult, mert november 4-én hajnalban szovjet páncélosok érkeztek Budapestre és a harcok az eddiginél sokkal erősebb mértékben lángoltak fel. Ezúttal a kórház személyi állománya jóval nagyobb létszámban jelentkezett munkahelyén, úgyhogy a második időszakot már nem jellemzi az első szakaszban mutatkozott munkaerőhiány. A harcok gócpontja kórházunktól aránylag távol esett, az ürítés a közelfekvő kórházakba történt elsősorban, ez magyarázza meg azt a feltűnő különbséget az első szakasz első napjaihoz képest, hogy az akkori napi 100-on felüli sebesült beszállítással
szemben most alig tizenegynéhány sebesültet kaptunk az első napokban. Legnagyobb számban 8-án érkeztek sérültek, amikor az újabb gócpontok segélyhelyeivel már kapcsolatot tudtunk teremteni, de ekkor is csupán 26 volt a napi növedék. A további napokon is általában 10 alatt maradt a beérkező sebesültek száma, kivéve 11-ét, amikor 14, és 16-át, amikor 12 beteget vettünk át más kórházból. Ezek a betegek sérülésük után közvetlenül polgári kórházba kerültek, és csak a szállítási lehetőségek megjavulásakor tudták őket hozzánk kiüríteni. A harcoknak ebben a szakaszában köztudomásúlag igen nagy épületkárok keletkeztek. Kórházunk személyi állománya tekintélyes részének a lakása is belövést szenvedett, néhány dolgozó lakása pedig teljesen tönkrement. Személyi veszteségünk ezzel kapcsolatban nem volt, azonban a hajléktalanok elhelyezése súlyos problémát jelentett. Átmenetileg, más megoldás híján, hajléktalanná vált dolgozóinkat kénytelenek voltunk a kórházi osztályokon elhelyezni. Emiatt előnyösnek nevezhető az a helyzet, hogy a csekély sebesültáramlás miatt aránylag nagyszámú felesleges férőhellyel rendelkeztünk. A sebesültek és a dolgozók hozzátartozóinak beszállítása ebben a szakaszban sokkal könnyebben megoldható volt, mint előzőleg. Ugyanis a harcok kiújulása napjaiban felbomlott budapesti alakulatok és intézetek gépkocsijai, sőt polgári gépkocsik is ideiglenesen jelentős számban vonultak be kórházunkba szolgálattételre. Sokkal könnyebb volt az egyéb kisegítő szolgálatok ellátása is, mivel egyrészt a beköltözött családtagok, másrészt a környéken lakó önkéntes jelentkezők közül kikerült a szükséges személyzet. Ilyen körülmények között, a közlekedés teljes szünetelése ellenére is kielégítő módon sikerült a kórház működését megszervezni. Átmenetig nehézségek adódtak a kenyérellátásban, valamint egyes élelmiszerek utánpótlásában, ennek ellenére az élelmezés nem különbözött lényegesen a megszokottól. Az utcai harcok november első és második hetében tovább folytatódtak, váltakozó erősséggel. A szovjet csapatok egymásután fésülték át a kerületeket. November 5-én délután 3 óra tájban harcok kezdődtek a kórház közvetlen közelében. Az I. sz. Belosztály 97. szobájában egy eltévedt golyó szíven találta Szabó honvédet, aki perceken belül meghalt. Még néhány kézi fegyver lövedékből származó belövés történt akkor, de csupán jelentéktelen ablakkárt okoztak. November 5-én az esti órákban a kórház mögötti utcában páncélgépkocsik is beavatkoztak a harcokba, később két páncélos is tüzelni kezdett. A kórház néhány aknatalálatot kapott, a tetőcserepek megrongálódásán kívül más baj nem származott ebből. Miután a betegek közvetlen életveszedelembe kerültek, el kellett rendelni az óvóhelyre való levonulást, illetve leszállítást. A fennjáró betegek önzetlenül segítettek a fekvő betegek lehordásában. Hiányosság mutatkozott az óvóhelyek számában és készenlétében. Például kiderült, hogy a Baleseti sebészet óvóhelyét nem célszerű a gégészet pavillonjában [!] kijelölni, mert a közeli harcok miatt a betegek és sebesültek levonulása életveszélyes. Szükséges a VI. épületnek sürgősen saját óvóhelyet építeni. Éppen a leszállítás nehézségei miatt rendelte el másnap a főbelgyógyász, hogy a súlyos belbetegeket, néhány napra a gégészeti osztály erre kijelölt földszinti kórtermeiben helyezzék el. Amikor néhány nap múlva a harcok lecsendesedtek, a betegek visszakerültek osztályaikra. A Gömb utcai szükségkórház nov. 11-ig működött, megszűnése után az iskolát tanítás céljaira adtuk át. Továbbra is fenntartottuk a polgári járó betegrendelést, amely kb. csak a hónap végén szűnt meg. Nov. 9-én és 16-án a kórház területén karhatalmi razzia volt, amely semmi rendellenességet nem talált. A továbbiak folyamán a kórház munkája lassanként teljesen normalizálódott. A közlekedés megjavulása lehetővé tette a bentlakó családtagok kiköltöztetését. Összefoglalás
Amint a bevezetőben már említettük, egy ilyen bonyolult és eseménydús időszak történelmileg hű rögzítése igen nehéz feladat. Kórházunk a gyógyító és a betegellátó munka számos területén sok és igen értékes tapasztalatot gyűjtött, ezeket a jövőben gyümölcsöztetni akarjuk. A felsorolt események bizonyítják, hogy kórházunk az október-novemberi nehéz napokban is hivatása magaslatán állott, ténykedését mély emberi szolidaritás és forró hazaszeretet jellemezte. Melléklet: 5 drb grafikon csak a címzettnek.2 (dr. Sántha András) o. őrgy.
(Háros Ervin) szd.s
(dr. Takács László) o. alez. *
Honvéd központi kórház Róbert Károly krt. [Kézírással] Eü. harcászati és szervezési tapasztalatok 1956. okt. – nov.-i eseményekben Fiatal néphadseregünk egészségügyi szolgálata háborús tapasztalatokkal nem rendelkezik. Túlzás lenne az 1956. október-novemberi eseményeket háborús cselekményeknek nyilvánítani, mégis volt azokban sok olyan vonatkozás, amelyből háborúban is értékesíthető tapasztalatokat vonhat le egy katonai egészségügyi intézet. Riadó kérdése Békekiképzésünk alapján úgy gondoltuk, hogy az intézet komoly alkalmazását egy szabályszerű riadó fogja bevezetni, nyugodtan riadóztatjuk a személyi állományt, felkészülünk és végezzük a munkát. Elöljáró szervek részéről riadót senki sem rendelt el. A sebész ügyeletes öntevékenyen hajtotta végre az általános sebészet és a baleseti sebészet riasztását október 23-án este, látva a beérkező sebesültek nagy számát. A sebészeti osztály riadója eredményezte azt, hogy október 23-tól kezdve folyamatosan biztosítható volt a sebesültellátás. Eü. személyi problémák Az utcai harcok és nehéz közlekedési viszonyok miatt a kórház dolgozói nem tudtak többségükben bejönni munkahelyükre. A környék lakossága és polgári orvosai önkéntesen jelentkeztek munkára, amely sok segítséget jelentett kórházunk számára, de természetesen teljes mértékben nem pótolhatta az eü. szakkádereket. A lakosság együttérzésének sok jelét észleltük október 24. és november 10. között. Nem akarom itt említeni azt a sok szeretetcsomagot, ruhát, fehérneműt, cipőt, amit a sebesültek részére már október 27-én behoztak, de kell hangsúlyoznom azt a hatalmas áldozatkészséget, amelyet a véradás terén tanúsítottak. Vérellátás megszervezése Nagy feladatot rótt a kórházra a vérellátó állomás újraszervezése. Ismeretlen elgondolás alapján, a mi 100 ágyas kórházunkban október folyamán megszüntették a Vérellátó Intézetet. A felszerelése már jórészt le volt bontva, így köszöntött ránk október 23. Az akutan felmerülő vérszükséglet biztosítására azonnal elhatároztuk a vérellátó intézetünk újra felállítását és egyben vért szereztünk az Országos Vérellátó Szolgálattól is. Az első napon kb. 9 liter, 25-én 2
A melléklet tartalmazza a Központi Katonai Kórház szervezetét, sebesültellátó alegységeit, a műtétre kerültek és véradók, valamint a sebesültek növekedésének és fogyásának grafikonját.
24 liter és 27-én már 35 liter vérnél többet termelt a Vérellátó Intézet. Itt két hatalmas dolgot kellett meglátni, az egyik az intézet újraszervezése és eredményes munkájának megindítása, ami komoly egészségügyi szervezési feladatot, nagy erélyt és sok fáradságot igényelt. A másik körülmény, amiről ez hatalmas vérmennyiség beszél az, hogy a környék lakossága nem ismert határt az áldozatkészségben a sebesültek irányában. Azt kellett látnunk, hogy valóságos tömegmozgalom alakult ki a sebesülteknek vérrel való megmentése érdekében. Október 25-én még aktíve működött a XIII. ker. pártbizottság is, amely több mint 100 véradót toborzott kórházunk részére. A vérellátó intézet kiváló munkája nagyban hozzájárult az eredményes sebészi gyógykezeléshez, a november 30-ig kitermelt több mint 167 liter vérrel tudta biztosítani, hogy ilyen alacsony legyen a halálozási arányszám, amint azt kórházunkban láthattuk (5,9%). A halálozási arányszám értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nagyon sok sebesült súlyosan kivérzett állapotban és meglehetősen későn tudott a kórházba jutni. Kisegítő kórház felállítása Hatalmas sebesültáramlás és az egyidejűleg lehetetlenné vált utcai közlekedés október 25-ére már kritikus férőhelyhiányt okozott kórházunkban. 24-én még belső átcsoportosítással igyekeztünk megoldani a túlzsúfolt sebészeti osztályok teher-mentesítését, 25-én már elég nagyszámú kibocsátást is tudtunk végezni, mégsem enyhült a helyzet a sok új sebesült miatt. 25-én éjszaka arra az elhatározása jutott a parancsnokság, hogy a férőhelyhiányt egy kisegítő kórház felállításával oldja meg. Az októbert 26-án végrehajtott egészségügyi felderítés a közeli Gömb utcai iskolát alkalmasnak találta erre a célra. Az elhatározást tett követte, és a környező lakosság segítségével ugyanaznap este 200 befogadóképességű ággyal és 56 sebesülttel megkezdte működését. A kisegítő kórház a továbbiakban is levezette a sebészeti osztályok, elsősorban pedig a baleseti sebészet túlzsúfoltságát. Külön meg kell emlékeznem arról, hogy a XIII. kerület lakossága nemcsak a kórház felállításában vett önzetlenül részt, hanem a kisegítő személyzet is jórészt közülük került ki és a betegeket ajándékokkal, könyvekkel bőségesen ellátták. Eü. harcászati és szervezési szempontból egy hátországi kórháznak mindig számolnia kell azzal, hogy esetleges tömegsérülések vagy katasztrófák esetén rövid idő alatt, hasonlóképpen oldja meg férőhely problémáját. Sebesültszállítás eü. szervezési és harcászati problémái Különösen október 24-én még az egész városban teljesen szétszórt gócokban folytak utcai harcok, így a sebesültek beszállítására vagy hívásra mentünk ki, vagy pedig sebesülteket beszállító polgári személy vagy tehergépkocsi figyelmeztetésére szálltunk ki olyan helyre, ahol több sebesült várt elszállításra. Október 25-én már néhány meghatározott góc alakult ki a IX. kerületben és Óbudán. 26-án szaporodott a gócoknak a száma a Móricz Zsigmond körtéri és Széna téri pontokkal, és ezeken kívül még néhány kisebb eü. ponttal. eü. felderítés alapján megállapítható volt, hogy az ü. ponton és segélyhelyeken magasabb éves orvostanhallgatók, szigorló orvosok és orvosok voltak az eü. ellátás vezetői. Volt két olyan segélyhely a IX. kerületben, ahol komoly sebészi munka is folyt, sebészek végeztek műtéteket és vérátömlesztést. Nyilvánvalóan egy honvéd kórháznak nem lehetett csak az a feladata, hogy a kórházi kezelésre szoruló sebesülteket elszállítsa a különböző segélyhelyekről, hanem többkevesebb mértékben eü. anyagi segítséget is kellett nyújtani a nagyobb segélyhelyeknek (gyógyszer, kötszer, vér). Gyalog, motorkerékpáron és gépkocsin közlekedő hírvivők, részben pedig saját seb. szállító részlegeink eü. felderítése alapján folyamatosan tiszta képet tudtunk nyerni arról, hol van szükség sebesült kihordásra. Nem kis problémát jelentett az a körülmény, hogy november 4–7. között a IX. kerület harci gócpontjában elhelyezett segélyhelyeket nehezen tudtuk megközelíteni, egy darabig gyalog kellett szállítani a
segélyhelyről a gk.-hoz a sebesülteket. Ez tette szükségessé, hogy a gk. kísérők létszámát 4-re emeljük Polgári járó betegrendelés megszervezés A környezetből október 25. és 26-án mind gyakrabban érkező háziorvosi kihívások arra késztettek bennünket, hogy felderítsük a polgári lakosság eü. ellátásának helyzetét. Azt kellett megállapítanunk, hogy a rendelőintézetek bezárták kapuikat, polgári orvosokat pedig nehezen lehetett a veszélyes közlekedés miatt beteghez kihívni. Több ízben mentek ki orvosaink fekvőbetegekhez, sőt szülés levezetéséhez is hívtak ki orvost kórházunkból. Egész sor súlyos beteg nem tudott tehát orvosi ellátáshoz és gyógyszerhez jutni. Erre való tekintettel október 28-án elhatároztuk, hogy a kórházat megnyitjuk polgári járó betegek számára is. A napi beteglétszám 100-170 között ingadozott a különböző szakrendelésünkön. A honvédkórház gyógyszertárában minden esetben díjmentesen megkapták a szakrendelés által előírt gyógyszert. A kerületünkben és közelünkben lévő 2 SZTK rendelő ajtajára kifüggesztettük azt a felírást, hogy betegek részére a honvéd kórház rendelkezésre áll. Az ambulancia megindítását életrevaló kezdeményezésnek látjuk, amellyel a jövőben is számolni kell katasztrófáknál és célszerű lesz bedolgozni az új riadó-tervbe is. Azt kell mondanom, hogy elég későn indították meg munkájukat a körzeti rendelők, de a betegek is nagyon megszerethettek bennünket, mert november végéig nem tudtuk a polgári járóbeteg-forgalmat teljesen megszüntetni. Lábadozó részleg felállítása A férőhelyhiány a gyógyult vagy már nem életbevágóan kórházi kezelést igénylő betegek kiírását tette szükségessé. A polgári betegekkel és a b[uda]pesti helyőrségben szolgáló katonaszemélyzettel kisebb probléma volt, meg kellett azonban akadályozni, hogy a vidéki katonák B[uda]pesten hányódjanak kibocsájtásuk után. A vasúti közlekedés ugyanis országosan meg volt bénulva. A közelünkben lévő Mátyás-laktanya parancsnoka megértően fogadta problémánkat és október 25-én a laktanyában egy 100 ágyas részleget bocsájtott rendelkezésünkre, amelynek eü. ellátását a laktanya eü. szolg. főnöke biztosította. Itt, 25-én már 18 lábadozót helyeztünk el, a következő 2 nap alatt a létszámuk 80-ra emelkedett. A közlekedés megjavulása után legtöbbet haza bocsátották, néhányat pedig október 31-én visszavettek a kórházba, amikor már különösebb helyproblémával nem küzdöttünk. Így a lábadozó részlegünk okt. 31-vel felszámolt. Légoltalom kérdése Tudomásunk szerint légitámadás nem érte Budapestet. Sorozatlövő fegyverekből és aknaszilánkokból a kórház területére is jutott. Egy betegünk a belgyógyászati osztályon belövés következtében halt meg. Szükségessé vált tehát november 7-én, hogy a betegeket a légoltalmi pincébe helyezzük el. Ekkor kellett tapasztalnunk, hogy ilyen nagy kórház hiányos légoltalmi berendezéssel bír és az önálló világítás problémája megoldatlan. Nem kis feladat volt a betegeket és sebesülteket éjszakára az óvóhelyekre leszállítani akkor, midőn a könnyű betegeket már előzőleg igen nagy számban bocsátottuk ki a kórházból. November 7-8 körül sok lövöldözés volt a kórház környékén. Valószínű, ekkor kezdte meg a szovjet hadsereg a XIII. ker. átfésülését. A kórház területét vagy a kórház személyi állományát közvetlenül semmilyen fegyveres támadás nem érte. Sajnos, november 9-én kb. 301 főnyi karhatalmi csoport, szovjetekkel megerősítve behatolt a kórház területére és 5 órás razziájával nagy izgalmat keltett a betegek körében. A razzia szükségességét nem igazolta a kórház eddigi magatartása, még kevésbé annak teljes eredménytelensége. A szovjetekkel történt megbeszélés alapján úgy láttuk, hogy maguk is sajnálták ezt a kellemetlen incidenst, és kinyilvánították, hogy ilyesmi ellenkezik a szovjet
katonai és eü. állásponttal egyaránt. Nyilvánvalóan valami feljelentés alapján jöttek ki a razziázók. Egy héttel később hasonló körülmények között volt egy újabb razzia, ugyancsak minden eredmény nélkül. Összefoglalás Nagyon nehéz egy ilyen bonyolult és eseménydús időszakban történelmileg hűen rögzíteni, amidőn nincs még meg a szükséges távlat hozzá. A gyógyító és a betegellátó munka számos területén sok és igen értékes tapasztalatokat gyűjtött a kórház, melyeket további munkánkban gyümölcsöztetni akarunk. A felsorolt kiemelkedő cselekmények azonban olyanok, melyek időt állóak, és bizonyítják, hogy a kórház hazánknak október–novemberi nehéz napjaiban is hivatása magaslatán állott, benne fennkölt szellem és humánum uralkodott. [Kézírással] Sebesültszállításra a kórháznak 4 sebesültszállító gk. állt rendelkezésre. A szervezetszerű (polg.) gk. vezetők az egész idő alatt nem tudtak bejönni munkahelyükre, önkéntesekkel voltak pótolva. Legmagasabb napi sebesültlétszám a kórházban X. 23. – XI. 10 között 400 sebesült volt. Jelzet: HL MN Kgy–F 7/7. ő. e. 409., 445–449., 467–471. fólió (Hadtörténelmi Levéltár, Magyar Néphadsereg, Külön gyűjtemény).
