V. A Kánon kezdetétõl az átváltoztatásig 66. Amikor elmondta a Hosanna in excelsis szavakat, jobb kezét az oltárra helyezi (korporálén kívül!), bal kezével pedig a Kánonhoz lapoz a Misekönyvben. Egyenes fej- és testtartással az oltár közepén áll, széttárja és a vállai magasságáig felemeli a kezeit, közben egy pillanatra feltekint a Keresztre (7. alkalom), majd összezárja a kezeit, és a szokásos módon az oltárra helyezi azokat (J), miközben mélyen meghajol (A). Így, mélyen meghajolva (és nem elõbb! – S.R.C. n. 2572) elkezdi csendben (I) a Kánont a Te igitur szavakkal. 67. A petimus szó után kezeit szétnyitva az oltárra helyezi, a korporálé két oldalára, megcsókolja az oltárt (L), felegyenesedik, kezeit összeteszi a melle elõtt (D), és közben folytatja: uti accepta habeas et benedicas. Ezen szavak után, bal kezét az oltárra helyezi, majd jobb kezével háromszor keresztet vet az ostya és a kehely fölött (P) a haec + dona, haec + munera, haec + sancta sacrificia illibata szavakra.[30] A keresztvetések után nem teszi össze a kezeit, hanem kitárt karral (M) folytatja: in primis quae tibi… Természetesen az egész Kánont halkan végzi (I), kivéve azokat a részeket, amelyek esetében más van elõírva. 68. A pápa nevére meghajtja a fejét (H) a Misekönyv felé. Amikor a pápai trón megüresedett, elhagyja az una cum famulo tuo Papa nostro szavakat. Az Antistite nostro szavak után a helyi püspök nevét mondja, de fejhajtás nélkül.[31] Természetesen ha a püspöki szék megüresedett, elhagyja a fenti szavakat.[32] 69. A Memento szóra elkezdi lassan felemelni a kezeit (vö. nn. 28, 58) úgy, hogy a tuarum szóra zárja õket össze. Az összezárt ujjak vége ez alkalommal az álla alatt legyen (de ne érjen hozzá!). Fejét kissé meghajtja, és kb. egy Pater noster-nyi ideig magában imádkozik azokért az élõkért, akikért a szentmisét bemutatja. Az N.N. betûk arra szolgálnak, hogy ott a pap felidézze azok nevét, akikrõl különösképpen is meg akar emlékezni. De a neveket nem ejti ki, hanem csak magában idézi fel azokat. 70. Az imádság után újra széttárja kezeit, és folytatja a Kánont: et omnium circumstantium… A Communicantes alatt Mária nevére fejet hajt a Misekönyv felé (az E és a H közötti fejhajtás), Jézus Krisztus nevére (E) pedig a Kereszt felé. Ha a szent neve, akinek éppen az ünnepe (napja vagy oktávája) van, elõfordul a Kánonban, a pap fejet hajt (H) a Misekönyv felé.[33] Az imádság befejezõ szavai alatt – Per eumdem Christum Dominum nostrum – kezeit összeteszi (D), de fejét nem hajtja meg. 71. A Hanc igitur szavak elõtt szétnyitja a tenyereit úgy, hogy azok lefelé nézzenek (a két tenyér párhuzamosan egymás mellett van, a jobb hüvelykujj pedig a bal hüvelykujj felett kereszt alakban). Az így szétnyitott tenyereit az ostya és a kehely fölött tartja (a felkar a testhez szorítva), az ujjak vége kb. a palla felénél van, kicsivel fölötte (nem érintve azt!). Ekkor elkezdi a Hanc igitur imádságot. Kezeit egészen a Per Christum szavakig így tartja, amikor is melle elõtt (D) összezárja azokat. 72. Összetett kezekkel elkezdi a Quam oblationem imádságot. A quaesumus szó után bal kezét az oltárra helyezi, jobbjával pedig háromszor keresztet vet az ostya és a kehely fölött (vö. n. 58.) a következõ szavakra: bene+dictam, adscri+ptam, ra+tam. Se a szavakat ne hadarja, se a keresztvetéseket ne kapkodja el! A rationabilem acceptabilemque facere digneris, ut nobis szava alatt jobb kezét lassan vigye az ostya fölé (de keze maradjon ugyanabban a magasságban), és a Cor+pus szóra csak az ostya, a San+guis szóra pedig csak a kehely fölött keresztet vet. Majd, folytatva az imádságot, kezeit összeteszi a melle elõtt (D). Jézus Krisztus nevére mélyen fejet hajt (E). VI. Az átváltoztatás 73. A Domini nostri Iesu Christi szavak után, ha a korporálén ostyákat tartalmazó szent edény is van (cibórium, második nagyostyát tartalmazó kis edény, stb.), leveszi annak tetejét (vö. n. 49), és a korporálé mellé teszi. 74. A Qui pridie quam pateretur szavak alatt mindkét keze hüvelyk- és mutatóujja végét
(amelyekkel az ostyát fogja majd) kétszer-háromszor megtörli a korporálé szélébe. Majd bal mutatóujjával gyengéden megnyomja az ostya szélét, hogy az így megemelkedett ostyát könnyen jobb kezének hüvelyk- és mutatóujja közé tudja venni (éppen csak az ostyának a szélét fogja meg!), majd megfogja az ostyát a bal kezének hüvelyk- és mutatóujjával is. Mindeközben elmondja az accepit panem in sanctas ac venerabiles manus suas szavakat. A többi három-három ujját az ostya alatt kinyújtva összezárja. 75. Az ostyát ujjaival egyenesen tartja (az ostya az oltár lapjára többé-kevésbé merõlegesen legyen), egy kissé a korporálé fölött. Az elevatis oculis in caelum szavak alatt egy pillanatra feltekint a Keresztre (8. alkalom). A tibi gratias agens szavak alatt fejét mélyen meghajtja (E és H között), abene+dixit alatt pedig jobbjával keresztet rajzol az ostya fölé (az ostyát eközben a bal kezében tarja). Majd újra mindkét kezével megfogja az ostyát, és egyenes testtartással folytatja: fregit deditque discipulis suis dicens: accipite et manducate ex hoc omnes. 76. Az ex hoc omnes szavak után megáll, az oltár fölé hajolva könyökeit az oltárra helyezi, a kezeiben lévõ ostyát az oltár közepe fölött, kissé megemelve tartja. Közepesen meghajlik (a lábak összezárva, egymás mellett), és halkan (I), a legnagyobb figyelemmel kiejti az átváltoztatás szavait – minden szót tagolva, teljesen kiejtve. 77. Az ostya és a bor átváltoztatásakor is a pap figyeljen arra, hogy ne mozgassa a fejét vagy ne csücsörítsen a szájával, amikor kiejti a szavakat, nehogy az ostyára vagy a kehelyre leheljen, vagy azokhoz szájával hozzáérjen. A szavakat mindenféle mesterkéltség, affektálás nélkül ejtse ki, ne szívja a szavakat a fogai között, hanem természetesen, az értelmet megtörõ szünetek nélkül mondja ki azokat – olyan csendben, hogy még a ministráns se hallja. A szavakat a nagyostya fölött ejti ki, de az átváltoztatás szándékát terjessze ki az összes ostyára, amely a korporálén van (vö. n. 73).[34] 78. Miután elmondta az átváltoztatás szavait, felegyenesedik, könyökeit az oltáron kívülre helyezi úgy, hogy csak a két kézfeje maradjon az oltáron, a korporálé felett, és miközben ujjai között tartja az átváltoztatott Ostyát, térdet hajtva (jobb térd!) imádja a Szentséget. 79. A térdhajtás után feláll, még mindig a Legszentebbre szegezett tekintettel, 3-3 ujját egyenesen és összezárva tartja, felemeli[35]az Ostyát olyan magasra, hogy a hívek láthassák és imádhassák Azt. Nem tartja sokáig felemelve, hanem miután a magasba emelte, azonnal (lassan és áhítatosan) leengedi közvetlenül a korporálé fölé. Bal kezével elengedi az Ostyát, bal kezét a korporáléra helyezi (a korporálé szélén, de még azon belül), jobb kezével az Ostyát tisztelettel oda teszi, ahol az átváltoztatás elõtt is volt. Ezután jobb kezét is a korporálé szélére (de még azon belül) helyezi, és újra térdet hajt. 80. Az ostya átváltoztatásától az ujjak purifikálásáig: a) A hüvelyk- és mutatóujjait a pap nem választja szét, csak akkor, ha az Ostyát kell megérintenie. A többi ujját mindig egyenesen és összezárva tartja. Így pl. a Misekönyv lapozásánál a lapokat a mutató- és középsõujja, vagy a középsõ- és gyûrûsujja közé fogja. b) Minden egyes alkalommal, amikor meg kell fognia az Ostyát, a többi 3-3 ujját mindig egyenesen tartja, nehogy véletlenül megérintse azokkal is az Ostyát. c) Amikor jobb kezével le kell vennie vagy fel kell tennie a kehelyre a pallát, bal kezének három szabad ujját a kehely talpazatára helyezi. d) Amikor jobb vagy bal kezébe kell vennie a kelyhet, a két összezárt ujj elölrõl, a három szabad ujj hátulról fogja meg a kehely szárát. e) Amikor két összezárt kezét az oltárra kell helyeznie (J) – pl. az áldozás elõtti 3 imádságnál –, be kell tartani a rubrikák elõírásait (J), és ujjait nem a korporáléra, hanem az oltárra helyezi. f) Minden egyes alkalommal, amikor térdet kell hajtania, vagy meg kell csókolnia az
oltárt, kezeit a korporálé szélére, de még a korporálén belül helyezi el. 81. Miután az Ostyát a korporáléra helyezte, és térdet hajtott, befedi a többi ostyát tartalmazó szent edényeket, ha vannak. 82. Jobb kezével (mutató- és középsõujj, vagy a középsõ- és gyûrûs ujj közé fogva) leveszi a pallát a kehelyrõl (vö. n. 80/c), és az összehajtogatott vélumra teszi, úgy hogy arról lelógjon egy kicsit, és így könnyebb legyen majd újra megfognia. Ekkor mindkét kezének hüvelyk- és mutatóujját megtisztítja a kehely fölött (lásd Q). Q. Az ujjak megtisztítása a kehely fölött – A hüvelyk- és mutatóujjait a pap úgy tisztítja meg, hogy gyengéden egymáshoz dörzsöli azokat a kehely közepe fölött, hogy ha azokhoz bármilyen apró morzsája a Szent Ostyának hozzá is tapadt volna, az a kehelybe essen. A nagyobb óvatosság miatt ezt tegye meg minden alkalommal, amikor megérintette az Ostyát, és utána a kehellyel kapcsolatos cselekmény következik. 83. Miután levette a kehelyrõl a pallát, és megtisztította a kehely fölött az ujjait, egyenes testtartással mondja: Simili modo postquam coenatum est; amikor az accipiens szóhoz ér, mindkét kezébe veszi a kelyhet, egy kicsit felemeli (max. 4 ujjnyira) néhány pillanatra, és közben ezt mondja: hunc praeclarum calicem. E szavak után azonnal visszateszi a kelyhet a korporáléra, és közben folytatja: in sanctas ac venerabiles manus suas. A tibi gratias agens szavakra mélyen meghajtja a fejét (E). A bene+dixit szónál bal kezével a kehely szárát fogja, jobb kezével pedig keresztet vet a kehely fölött (az ujjak egymás mellé zárva, kiegyenesítve – kivéve a hüvelyk- és mutatóujjat, amelyek összezárva maradnak). A kereszt jele után jobb kezével is megfogja a kehely szárát, és folytatja: deditque discipulis… 84. Amikor befejezte az Accipite et bibite ex eo omnes szavakat, könyökeit az oltárra helyezi (vö. n. 76), bal kezének utolsó három ujját pedig a kehely talpa alá, és magát a kelyhet egy kissé a korporálé fölött megemelve, egyenesen (nem megdöntve!) tartja. Közepesen meghajlik (a lábak összezárva, egymás mellett), és halkan (I), a legnagyobb figyelemmel kiejti az átváltoztatás szavait – minden szót tagolva, teljesen kiejtve. 85. Amikor befejezte az átváltoztatást, a kelyhet visszateszi a korporáléra, oda, ahol elõtte volt, térdet hajt (N), imádja a Legszentebb Vért, és mindeközben csendben mondja: Haec quotiescumque… Felemelkedik, jobb kezébe veszi a kelyhet (vö. n. 80 d), bal kezét a kehely alá helyezi, és felemeli azt a magasba, hogy a nép imádhassa. Szemeit mindeközben végig a kehelyre szegezi, amit a korporálé fölött emel fel egyenes vonalban. Majd visszahelyezi a kelyhet a korporáléra, befedi a pallával (n. 80 c!), és térdet hajt. VII. Az átváltoztatástól a Miatyánkig 86. Az utolsó térdhajtás után egyenes test- és fejtartással, széttárt kezekkel (M), halk hangon (I) folytatja a Kánont: Unde et memores. Amikor a de tuis donis szavakhoz ér, összeteszi a kezeit egy pillanatra, majd bal kezét a korporáléra helyezi, jobb kezével pedig háromszor keresztet vet az Ostya és a Kehely fölött (P), miközben mondja: Hostiam + puram, hostiam + sanctam, hostiam + immaculatam. A harmadik keresztvetés után jobb kezét – anélkül hogy lejjebb engedné azt – az Ostya fölé viszi, és a panem + sanctum szavakra keresztet vet az Ostya fölött, majd pedig a et Calicem + salutis perpetuae szavakra a Kehely fölött (vö. n. 72). Majd újra széttárja a kezeit (M) – anélkül, hogy elõbb összetenné õket –, és folytatja a Kánont: Supra quae propitio… 87. A Supplices te rogamus szavaknál mélyen meghajol (A), összetett kezeit pedig az oltárra helyezi (J). Amikor az ex hac altaris participatione szavakat mondja, továbbra is mélyen meghajolva, kezeit az oltárra helyezi (2-2 ujj összezárva!) a korporálén belül, és megcsókolja az oltárt (K), nagyon figyelve arra, hogy ne érjen hozzá az Ostyához. Az oltárcsók után fölegyenesedik, kezeit összeteszi, és így mondja: sacrosanctum Filii tui. E szavak után bal kezét az oltárra helyezi a korporálén belül, jobb kezével keresztet vet az Ostya fölött a Cor+pus szóra, majd a Kehely fölött is aSangui+nem szóra (vö. n. 86). 88. Ekkor bal kezét mélyen a mellére helyezi, figyelve arra, hogy hüvelyk- és mutatóujjával
ne érjen hozzá a miseruhához, és jobb kezével keresztet vet (F) a következõ szavakra: omni (1) – benedictione (2) – caelesti (3) – et gratia (4) – repleamur. Majd pedig a Per eumdem Christum…szavakat már összetett kézzel (fejhajtás nélkül!) mondja. 89. Amikor elkezdi a Memento imádságot, kezeit lassan elkezdi széttárni, majd újra összezárni, úgy, hogy az in somno pacis szavaknál záródjanak össze teljesen a kezek (se elõbb, se késõbb). Összetett kezeit az ajkai felé közelíti, fejét kissé meghajtja (de a kezei ne érjenek hozzá se az állához, se az ajkaihoz), szemét a Legszentebbre szegezi, és röviden imádkozik azokért (kb. egy Miatyánk hossznyi ideig), akikrõl meg akar emlékezni.[36] (vö. n. 69) Amikor befejezte a megemlékezést a holtakról, felemeli a fejét, kezeit széttárja (M), és a szokásos módon folytatja a Kánont: Ipsis, Domine. A Per eumdem szavaknál összeteszi a kezeit, és mélyen meghajtja a fejét (E), még akkor is, ha itt nem szerepel Jézus neve. 90. A Nobis quoque peccatoribus szavakat kissé hangosabban ejti ki,[37]és közben bal kezét a korporáléra helyezi, jobb kezével pedig egyszer megüti a mellét (a hüvelyk- és mutatóujjaival ne érjen a miseruhához). Majd széttárt kezekkel folytatja: famulis tuis. A Per Christum szavaknál összeteszi a kezeit, és így folytatja a Kánon szövegét. Amikor a creas szóhoz ér, bal kezét a korporáléra helyezi, majd jobb kezével háromszor keresztet vet az Ostya és a Kehely fölött (P) a következõ szavakra: sancti+ficas, vivi+ficas, bene+dicis et praestas nobis. Majd anélkül, hogy kezeit újra összetenné, jobb kezével leveszi a Kehelyrõl a pallát (n. 80 c!), és a vélumra teszi, majd térdet hajt.[38] 91. Amikor felegyenesedett, bal kezének mutatóujjával kissé megnyomja az Ostya bal szélét, hogy így a jobb széle megemelkedjen, és ekkor az Ostyát jobb kezének hüvelyk- és mutatóujja közé veszi (a másik három ujj a szokásos módon: egymáshoz zárva és kiegyenesítve). Ekkor bal kezével megfogja a Kehely szárát (de nem emeli azt fel a korporáléról!), és a jobb kezében lévõ Ostyával háromszor keresztet vet a Kehely kupája fölött (a kereszt jeleit a kupa egyik szélétõl a másikig végzi, nem menve a kupán kívülre, és figyelve arra, hogy az Ostya ne érjen hozzá a Kehelyhez). Közben mondja: Per + ipsum – et cum + ipso – et in + ipso. 92. Ezután bal kezével még mindig a Kelyhet fogja, az Ostyával pedig ugyanabban a magasságban két keresztet rajzol a korporálé fölött (úgy, ahogyan arról a következõ pontban szó lesz), miközben folytatja az imádság szövegét: est tibi Deo Patri + omnipotenti – in unitate Spiritus + Sancti. Ekkor ugyanabban a magasságban tartva az Ostyát, Azt újra a Kehely fölé viszi, és jobb kezének három szabad ujját kívülrõl a kehely kupájának támasztja, és így egy kissé megemeli a Kelyhet és az Ostyát (3-4 ujjnyira), miközben befejezi az imádságot: omnis honor et gloria.[39] 93. Az Ostyával a következõ módon kell keresztet vetni a korporálé fölött: a kereszt elsõ szárát a Kehely kupájának alsó (a celebráns felé esõ) szélétõl kezdi, és egészen a korporálé széléig tart (figyelve arra, hogy ne menjen túl a korporálén). Ezután az Ostyát visszaviszi egyenes vonalban az elõbb megrajzolt vonal közepéig, és arányos módon megrajzolja a kereszt másik szárát is az Ostyával (a második szár befejezése után az Ostyát újra visszaviszi a kereszt jelének közepére). Közben ügyeljen arra, hogy az Ostyával ne érjen hozzá a bal kezéhez. 94. A kis úrfelmutatás után a Kelyhet és az Ostyát is visszateszi a korporáléra (oda, ahol eddig is voltak), majd megtisztítja ujjait a kehely fölött (Q), befedi a Kelyhet a pallával (n. 80 c), és térdet hajt (N). VIII. A Miatyánktól a szentáldozásig 95. A térhajtás után kezeit a korporálén hagyja, és világos, érthetõ hangon (G) mondja: Per omnia saecula saeculorum. A ministráns válasza után kezeit fölemeli, összezárja, és közben mélyen meghajtja a fejét, közben pedig ezt mondja: Oremus. Egyenes test- és fejtartással, összetett kezekkel folytatja: Praeceptis salutaribus… Ezen imádság után széttárt kezekkel (M) elimádkozza a Miatyánkot, [40] közben pedig végig a Legszentebbre szegezi a szemeit. Az et ne nos inducas in tentationem szavak után csendben, széttárt kezekkel megvárja, hogy a ministráns feleletként elmondja a Sed libera nos a malo szavakat.
96. A ministráns válasza után csendben mondja: Amen, majd kezeit nem teszi össze, hanem jobb kezével kiveszi a paténát a korporálé alól, gyengéden megtörli az a kehelytörlõvel, majd a kehelytörlõt visszahelyezi a korporálé mellé. Bal kezét eközben vagy az oltáron, a korporálén belül tartja, vagy pedig bal kezével segít kivenni és megtörölni a paténát, ill. visszahelyezni a kehelytörlõt a korporálé mellé. 97. Bal kezét a korporáléra teszi, jobb kezével megfogja a paténát (a mutató- és középsõujja közé), és éllel a kehelytörlõre helyezi úgy, hogy a paténa homorú oldala az Ostya és a Kehely felé nézzen, mutató- és középsõujja pedig a paténa felsõ élét fogja. Így mondja el a Libera nos imádságot csendben (I). Mária nevére fejet hajt (vö. n. 32). Az omnibus sanctis szavak után bal kezét a mellére helyezi (úgy, mint a keresztvetéskor), és a jobb kezében lévõ paténa szélével keresztet vet magára (F), a következõ szavakra: da(1) – propitius (2) – pacem (3) – in diebus (4) nostris. Majd azonnal megcsókolja a paténa felsõ szélét. 98. Miközben folytatja az imádságot (ut ope…), jobb kezével az Ostya alá csúsztatja a paténát (bal mutatóujjával oldalról megtámasztja az Ostyát, hogy el ne csússzon, és a bal szélét kissé benyomja, hogy a paténa jobbról könnyen az Ostya alá csússzon), majd bal kezének mutató- és hüvelykujjával a paténán lévõ Ostyát középre igazítja. Ezután a paténa felsõ szélét a Kehely talpára helyezi, és jobb kezével leveszi a pallát a Kehelyrõl (n. 80 c), a vélumra helyezi azt, és térdet hajt. 99. A térdhajtás után bal mutatóujjával a paténa jobb széléig csúsztatja az Ostyát, megfogja Azt a jobb mutató- és hüvelykujjával, és a Kehely fölé viszi. Az Ostyát a Kehely fölött mindkét kezének mutató- és hüvelykujjával figyelmesen és tisztelettel két egyenlõ részre töri (felülrõl kezdve), [41] miközben mondja: Per eumdem Dominum nostrum Iesum (itt mélyen fejet hajt - A) Christum Filium tuum. 100. Miután kettétörte az Ostyát, a jobb kezében lévõ részt a paténára helyezi. Ezután jobb kezével a Kehely fölött letör egy apró darabkát a bal kezében lévõ rész alsó sarkából, és mondja: qui tecum vivit et regnat. Ezt a letört darabkát jobb kezével a Kehely fölött tartja, a bal kezében lévõ darabot pedig a paténára helyezi, miközben ezt mondja: in unitate Spiritus Sancti. A paténán lévõ két darabot úgy helyezi el, hogy azok szorosan egymás mellett legyenek, mintha még mindig egy darabot alkotnának. 101. Ezután bal kezével megfogja a Kehely szárát, jobb kezével továbbra is a Kehely fölött tartja az Ostya kis darabkáját, és világos, érthetõ hangon (G) mondja: Per omnia saecula saeculorum. A ministráns válasza után az Ostya kis darabkájával háromszor keresztet vet a Kehely fölött (a kupa egyik szárától a másikig – a három szabad ujj a szokásos módon: összezárva és kinyújtva), és közben hangosan (G) mondja: Pax + Domini sit + semper vobis+cum. A ministráns válasza után (nem közben, nem elõtte!) beleejti az Ostya kis darabkáját a Kehelybe, és halkan elmondja a Haec commixtio imádságot (mélyen fejet hajtva Jézus nevére). Az imádság után mindkét ujját megtisztítja a Kehely fölött (Q), jobb kezével befedi a Kelyhet a pallával (n. 80 c), és térdet hajt (N). 102. A térdhajtás után közepesen meghajol (A), kezét összeteszi, és az oltárhoz közelíti (de nem érinti az oltárt!), és hangosan (G) mondja: Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, ekkor bal kezét a korporáléra helyezi, és miközben kiejti a miserere nobis szavakat, jobb kezével egyszer megüti a mellét (a hüvelyk- és mutatóujjak ne érjenek a miseruhához). Ugyanúgy elmondja a második és harmadik verset is, de ezek alatt bal kezét már végig a korporálén tartja. Jobb kezét a versek elsõ része alatt lassan elviszi a mellétõl, majd a miserere nobis (ill. harmadszor a dona nobis pacem) szavakra újra megüti a mellét. Ha akarja, jobb kezét a versek elsõ része alatt egy pillanatra a korporáléra helyezheti. 103. A dona nobis pacem szavak után kezeit összeteszi az oltáron (J + n. 80 e), közepesen meghajol (A), szemeit a Legszentebbre szegezi, és nagy összeszedettséggel és ájtatossággal elmondja a Misekönyvben található három imádságot (az imák alatt nem hajt fejet Jézus nevére). XI. A szentáldozástól a szentmise végéig 104. Amikor befejezte a három imádságot, térdet hajt, és miközben felegyenesedik a
térdhajtásból, mondja: Panem caelestem… Ekkor a bal kezének hüvelyk- és/vagy mutatóujjával az Ostya két részét a paténa jobb felsõ szélére csúsztatja (figyelve arra, hogy a két rész lehetõleg együtt maradjon, és ne essen a kehely talpára semmilyen kis darabkája az Ostyának), jobb kezével megfogja az Ostya két részét azok felsõ részénél, majd bal kezének mutató- és hüvelykujjai közé fogja az Ostya két részét azok alsó részénél úgy, hogy a két rész együtt maradjon, és megõrizze a köralakot (mintha még nem lenne kettétörve – ha szükséges, ebben segít a jobb kezének mutató- és hüvelykujjával is). 105. Ezután jobb kezével megfogja a paténát (a két ujj összezárva marad), és bal kezének mutató- és középsõujja közé teszi, az Ostya alá. Közepesen meghajlik (E), a bal kezében lévõ Ostyát és alatta a paténát saját maga és a kehely között félúton, 3-4 ujjnyira a korporálé fölött tartja (egyik kezét vagy könyökét sem teszi az oltárra!), és háromszor mondja:[42] Domine, non sum dignus, minden egyes alkalommal egyszer megütve a mellét[43] jobb kezével (vö. n. 102), majd minden egyes alkalommal csendben (I) folytatja: ut intres… 106. Ezután felegyenesedik, jobb kezébe veszi az Ostya két darabját úgy, hogy azok egymás fölött legyenek (amelyikbõl egy kis darabot letört, az legyen felül). Bal kezével továbbra is az Ostya alatt tartja a paténát. Ekkor az Ostyával keresztet vet magára a paténa fölött. A kereszt jelét szemmagasságban kezdi el rajzolni egy függõleges vonallal a paténa fölött, és közben ezt mondja: Corpus Domini nostri Iesu Christi, és közben mélyen meghajtja a fejét (E) Jézus nevére. A kereszt második szárának megrajzolásához az Ostyát az elõbb megrajzolt vonal közepéig emeli, és ekkor megrajzolja a kereszt másik szárát is, ügyelve arra, hogy az Ostya ne menjen túl a paténa szélein, és közben ezt mondja: custodiat animam meam… (NB – mindeközben a paténa egy helyen marad, nem mozgatja azt az Ostytával). 107. Ezután közepesen meghajlik (A), könyökeit az oltár szélére helyezi, és ebben a testtartásban tisztelettel magához veszi az Ostyát (közben a paténát az Ostya alatt tartja végig, hogy az esetleg lehulló részecskék a paténára essenek).[44] Miután megáldozott, felegyenesedik, a paténát a korporáléra helyezi úgy, hogy annak felsõ része a Kehely talpán legyen, és egy kis ideig imádságba merül lehajtott fõvel (az összetett kezek az állához közel vannak, de nem érnek hozzá). 108. Ezután jobb kezével leveszi a pallát a kehelyrõl, és térdet hajt (n. 80 c, f !). Térdhajtás közben elmondja az imádság elsõ részét: Quid retribuam Domino pro omnibus quae retribuit mihi. Mindkét kezével a Kehely fölé viszi a paténát, azt kissé megdönti úgy, hogy a paténa alsó széle közvetlenül a Kehely fölött legyen, és miközben bal kezével fogja a paténát (2 ujj összezárva), jobb kezének hüvelyk- és mutatóujjával (amelyik kényelmesebb) az apró részecskéket figyelmesen a Kehelybe söpri, majd újra összezárja a két ujját. 109. Ezután bal kezét a korporáléra helyezi, jobb kezének mutató- és középsõujja közé veszi a paténát, és ott, ahol az Ostya volt, a kissé megdöntött paténát 3-4-szer finoman végighúzza (gyakorlatilag: tolja) a korporálén, hogy az esetleg ottmaradt kis részecskéket a paténára gyûjtse. Ezután ismét letisztítja a paténát a Kehely fölött a fent leírt módon. Miután letisztította a paténát, jobb kezének hüvelyk- és mutatóujját egymáshoz dörzsöli a Kehely fölött. 110. Ezután bal kezét, benne a paténával, a korporálé közepére teszi, kb. oda, ahol az Ostya volt, de úgy, hogy inkább a vízszintesen tartott paténa, ne pedig a keze legyen középen. Jobb kezével megfogja a Kelyhet (n. 80 d), de nem emeli azt fel, és mondja: Calicem salutaris…, végig elmondva az egész imádságot. Az imádság után bal kezét a paténával ott hagyja a korporálén, és a jobb kezében lévõ Kehellyel keresztet vet magára (úgy, ahogyan azt fentebb leírtuk az Ostyával kapcsolatban – de a kereszt elsõ szárát kezdje a Kehely kupájának karimájával homlokának magasságában), közben pedig mondja: Sanguis Domini nostri… (mélyen fejet hajtva – A – Jézus nevére). 111. A kereszt jele után a paténát az álla alá emeli, és vízszintesen ott tartja addig, amíg magához nem vette a Szent Vért. A Szent Vért egyenes testtartással vegye magához, mély tisztelettel,[45] egy vagy két korttyal. Mindaddig ne vegye el szájától a Kelyhet, amíg a Szent Vért teljesen magához nem vette.[46] Miután magához vette a Szent Vért, ne (!) törölje még meg a száját!
Ha a kehelyben maradt volna az Ostya letört kis darabkája, majd magához veszi azt a borral, ami az ablutio-hoz kell. 112. Ha a korporálén kis tékában a szentségimádásokhoz átváltoztatott Nagyostya is van, vagy egy cibórium kisostyákkal egy késõbbi áldoztatáshoz (vö. nn. 49, 73, 81), a pap, miután magához vette a Szent Vért, a kelyhet a korporáléra helyezi (kissé az evangéliumoldal felé), befedi a pallával, kinyitja a tabernákulumot (ujjak még mindig összezárva), térdet hajt, behelyezi a tékát és/vagy cibóriumot a tabernákulumba, újra térdet hajt, és bezárja a tabernákulumot. Ha a korporálén olyan kisostyák vannak, amelyekkel most a híveket fogja megáldoztatni, mielõtt a paténára tenné õket, térdet hajt. * Közben a hívek, ha ez szokásban van, elmondják a közgyónást. A pap térdet hajt, kifordul félig a hívek felé (a leckeoldal felé fordulva), és bal kezét az oltáron tartva, elmondja a Misereatur vestri… imádságot, majd rögtön a hívek válasza után az Indulgentiam, absolutionem… imádságot is, miközben keresztet vet a hívekre (bal kezét továbbra is az oltáron tartja). Ezután visszafordul az oltárhoz, térdet hajt, * bal kezébe veszi a paténát (cibóriumot) a kisostyákkal, egyet a paténa (cibórium) fölött tartva a hívek felé fordul (kissé az evangéliumoldal felé állva), és így mondja: Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccata mundi. A hívek háromszor válaszolnak, majd a pap megáldoztatja a térdelõ híveket. Miközben a kis ostyával keresztet vet rájuk a paténa (cibórium) fölött, ezt mondja: Corpus Domini nostri Iesu Christi custodia animam tuam in vitam aeternam. Amen.[47] Ha a korporálén átváltoztatott ostyák vannak, amelyeket egy késõbbi áldozatáshoz meg kell õrizni a tabernákulumban: a) Ha az átváltoztatott ostyákat egy, a tabernákulumban lévõ cibóriumba kell tenni: A pap, miután magához vette a Szent Vért, visszateszi a kelyhet a korporáléra (kissé az evangéliumoldal felé), befedi azt a pallával, kinyitja a tabernákulumot, térdet hajt, kiveszi a cibóriumot, és a korporálé közepére helyezi. – Ha a tabernákulumban maradt még Szentostya, akkor becsukja a tabernákulum ajtaját. Ha ellenben a tabernákulum üres, az ajtaja nyitva marad. – A kis ostyákat a cibóriumba helyezi, [48] befedi azt újra a vélummal, térdet hajt, és visszahelyezi a cibóriumot a tabernákulumba, majd újra térdet hajt, és bezárja a tabernákulumot.[49] b) Ha az átváltoztatott ostyákat egy üres cibóriumba kell tenni (és így nem a tabernákulumban van): A pap, miután magához vette az Ostyát, térdet hajt, és a kisostyákat a cibóriumba helyezi, befedi azt, és betakarja a vélummal, majd az elõírt módon magához veszi a Szent Vért is. Csak ezután helyezi a cibórimot a kisostyákkal a tabernákulumba, a fent leírt módon. 113. Ha vannak olyan szent edények, amelyeket purifikálni kell: a paténát csak az ujjaival purifikálja a kehely fölött (n. 109). A cibóriumokat és más szent edényeket: elõször mutató- és hüvelykujjaival összegyûjti és a kehelybe söpri a kis morzsákat, majd borral purifikálja a szent edényt, ezt a bort pedig a kehelybe önti, és magához veszi. Utána bort és vizet öntet az ujjaira a szent edény fölött, ha szükséges, mutató- és hüvelykujjaival megtisztítja a szent edény belsejét, és a bort és vizet a kehelybe önti, és magához veszi. Ezután a cibóriumot (más szent edényt) és a kelyhet is szárazra törli a kehelytörlõvel, a cibóriumot befedi, és kehellyel együtt a korporálén kívülre teszi. [50] 114. Miután magához vette a Szent Vért, bal kezét a paténával együtt a korporálé közepére helyezi, a kelyhet pedig a ministráns (leckeoldal) felé nyújtja (a kehely maradjon a korporálé fölött), aki bort önt bele (a pap annyi bort öntessen a kehelybe, amennyit elõtte konszekrált). Közben a pap mondja: Quod ore sumpsimus… Ezután óvatosan megmozgatja a bort a kehelyben, hogy összegyûjtse a Szent Vér cseppjeit, majd magához veszi a bort a kehelynek ugyanazon részénél, ahol a Szent Vért is magához vette, újra az álla alá helyezve a paténát. 115. Ezután a paténát és a kelyhet is a korporáléra teszi, mindkettõt egymás mellé (a kehely a leckeoldalon legyen). Mindkét kezének mutató- és hüvelykujját a kehely kupája fölé teszi, a többi
ujjával megfogja a kehely kupáját, és a leckeoldalra megy (a kehely mindvégig maradjon az oltár fölött!). Ott a ministráns elõbb egy kis bort, majd vizet (ennek kell nagyobb mennyiségben lennie) önt a pap ujjaira, közben a pap mondja: Corpus tuum… 116. Ezután a pap ujjait lerázza a kehely fölött, és a kelyhet a korporálé közelében az oltárra teszi. Kezébe veszi a kehelytörlõt, és miközben elindul az oltár közepére, megtörli az ujjait. Az oltár közepére érve (az oltár felé fordulva), jobb kezével megfogja a kelyhet, és a szájához emeli, bal kezével pedig a szája alá tartja a kehelytörlõt, és így magához veszi a kehely tartalmát (ugyanonnan, ahonnan a Szent Vért és az ablutio-t is). 117. Leteszi a kelyhet a korporáléra, és megtöri a száját a kehelytörlõvel. Ezután a kehelytörlõt a kehelyre teszi, bal kezébe veszi a kelyhet, és jobb kezének négy ujjával (a hüvelykujjal nem) szárazra törli a kehelytörlõvel a kelyhet (mozdulatai legyenek összeszedettek). Ne törölje túl durván a kelyhet, mert tönkreteszi az aranyozást. 118. Ezután a kelyhet a korporáléra helyezi, ráteszi a kehelytörlõt (két vége egyenlõ hosszan lógjon le) és a paténát, ill. a pallát. Majd bal kezével a korporálén kívülre helyezi a kelyhet (az evangéliumoldalra), és összehajtogatja a korporálét (elõször bal kezével behajtja az alsó részt, majd jobb kezével a felsõt, végül jobb kezével a jobb, majd bal kezével a bal oldali részt). 119. Jobb kezébe veszi a korporálét, bal kezével pedig megfogja a burzát, és nyílásával a leckeoldal felé az oltárra állítja, és egy kissé benyomja, hogy könnyen beletehesse a korporálét. Jobb kezével megfogja a vélumot, majd mindkét kezével ráteríti a kehelyre, és végül ráteszi a burzát. Ekkor bal kezével megfogja a kelyhet, jobb kezét ráteszi a kehely tetejére, és visszateszi a kelyhet oda, ahol a szentmise elején volt (az oltár közepére, elég helyet hagyva az oltárcsóknak). A kehely elülsõ oldalát a vélumnak teljesen takarnia kell (n. 15; S.R.C. n. 1379). 120. Ezután összetett kézzel a leckeoldalra megy, ahová a ministráns közben már átvitte a Misekönyvet.[51] Világos, érthetõ hangon (G) elolvassa az áldozási antifónát (Communio), visszamegy az oltár közepére, megcsókolja az oltárt, és a nép felé fordulva (kitárva és rögtön összezárva kezeit) mondja: Dominus vobiscum (n. 30). Ezután a Misekönyvhöz megy, és a szokásos módon elvégzi a könyörgés(eke)t (vö. nn. 31-33). 121. Az utolsó könyörgés után becsukja a Misekönyvet (a lapok szélei, mint a mise elején is, az oltár közepe felé nézzenek). Visszamegy az oltár közepére, megcsókolja az oltárt, és a nép felé fordulva (kitárva és rögtön összezárva kezeit) mondja: Dominus vobiscum (n. 30). A ministráns válasza után ugyanabban a testtartásban, összetett kezekkel mondja: Ite, missa est.[52] A ministráns válasza után (olvasott misében nem elõbb!) visszafordul az oltárhoz, közepesen meghajol (A), kezeit az oltárra helyezi (J), és csendben (I) elmondja a Placeat tibi… imádságot. 122. A Placeat után megcsókolja az oltárt, felegyenesedik, feltekint a keresztre (9. és egyben az utolsó alkalommal), kezeit kitárja, felemeli egy kissé, majd összezárja (mint a Gloria-nál), és közben hangosan (G) mondja: Benedicat vos omnipotens Deus. A Deus szóra mélyen meghajtja a fejét (E). Ezután összetett kezekkel, földre szegezett tekintettel, de egyenes fej- és testtartással a nép felé fordul, és megáldja õket a kereszt jelével: bal kezét a mellér helyezi, jobb kezét (összezárt, kinyújtott ujjak) a Pater szóra szemmagasságig emeli, a Filius szóra leengedi a melléig, majd függõlegesen a vállai magasságáig emeli, és a Spiritus szóra a bal válláig viszi, majd a Sanctus szóra a jobb válláig, végül összezárja a kezeit. 123. A ministráns válasza után visszafordul az evangéliumoldalhoz (természetesen ebben az esetben az evangéliumoldal felé végezve magát a fordulást is). Itt az Evangéliumnál szokásos bevezetõvel együtt (Dominus vobiscum) elolvassa az Evangéliumot (nn. 37-39). Mivel a Misekönyv a leckeoldalon van, a pap itt a kánontáblát jelöli meg a kereszt jelével a Misekönyv helyett (O), ill. ha az távol van, akkor magát az oltárt (bal kezét az oltárra téve). Az Et Verbum caro… szavakra térdet hajt az evangéliumoldal felé (kezeit az oltárra teszi), majd felegyenesedve befejezi az Evangéliumot. Az Evangélium után nem csókolja meg sem az oltárt, sem a kánontáblát, sem az esetleg ott lévõ Misekönyvet.[53]
124. Az utolsó Evangélium után vagy közvetlenül lemegy az oltár közepére, a legalsó lépcsõfok elé (ill. oda, ahol a lépcsõimát végezte), vagy az oltár közepére megy elõbb, mélyen fejet hajt, és a leckeoldal felé fordulva középütt lemegy a legalsó lépcsõfok elé (ill. oda, ahol a lépcsõimát végezte). Ott letérdel a legalsó lépcsõfokra, és a néppel felváltva elmondja a XIII. Leó és Szent X. Pius pápák által elõírt imákat. Ezeket az imákat minden szentmise után el kell mondani, kivéve: énekelt mise (kivéve a konventmiséket); gyászmise, ha utána az Absolutio super tumulum következik; valamelyest ünnepélyesen végzett szentmise (pl. elsõáldozás, bérmálkozás, házasság, szentelés, stb.); ha a szentmisében volt prédikáció; vasárnapi és ünnepi szentmisék (ha dialogizált volt); ha a szentmise után azonnal valamilyen ájtatosság következik, anélkül, hogy a pap elõbb a sekrestyébe menne (vö. S.R.C. 1960. március 9.). 125. A Leó-ima után újra felmegy az oltárhoz, a vélumot visszahajtja a burza nyílására (a másik oldalon viszont a vélumnak teljesen takarnia kell a kelyhet), megfogja a kelyhet a bal kezével, jobb kezét rátesz a kehely tetejére, és lemegy a legalsó lépcsõfok elé. Majd mélyen meghajol az oltár felé (A), ill. térdet hajt, ha ott õrzik a Legméltóságosabb Oltáriszentséget (ez esetben a mély meghajlás elmarad), felteszi a birétumot, és visszatér a sekrestyébe úgy, ahogyan onnan az oltárhoz jött (nn. 7-10). Miközben a sekrestyébe megy, csendben elmondja a Benedicite kantikumot a Trium puerorum antifónával.[54] 126. A sekrestyébe érve, mélyen meghajol (A) a kereszt felé (fedett fõvel, kezében a kehellyel). Leteszi a kelyhet, majd a birétumot, majd leveti a szent liturgikus ruhákat (fordított sorrendben, mint ahogyan felvette azokat, tehát: miseruha, stóla, manipulus, cingulus, alba, vállkendõ). 127. Ezután elrendezi még a kelyhet (a kehelytörlõt terítse a kehely tetejére, hogy megszáradjon), és legalább egy negyed órát szentel arra, hogy hálát adjon Istennek a felbecsülhetetlen kegyelmekért, amelyben a szentmiseáldozat során részesült. UTÓSZÓ Borromeo Szent Károly és Liguori Szent Alfonz figyelmeztetik az idõs és fiatal papokat egyaránt, hogy legalább évente egyszer olvassák el figyelmesen a rubrikákat, és valamilyen jó kézikönyvet is arról, hogyan kell a szentmisét végezni. Ugyanis mindegyik pap könnyen kialakít valamilyen apró sajátosságot, rá jellemzõ mozdulatot, tartást a szentmise bemutatása során, és ezeket ki kell igazítani, le kell metszeni.
[30] Az, hogy a Misekönyvben a kereszt jele két szó között található, hogy azt jelenti, hogy ezeket a szavakat egymástól szét kell választani (egyiket a kereszt jele elõtt, a másikat utána ejtve ki), hanem folyamatosan, mint az élõ beszédben – a kereszt jelét pedig a két szó kiejtésével egyidejûleg kell az adományok fölé rajzolni. [31] A püspök nevére csak annak püspökszentelése vagy/és a helyi egyházmegye élére történt kinevezése évfordulóján akkor hajt fejet (H). [32] Rómában minden esetben elmaradnak az et Antistite nostro szavak. [33] Ha egy szent ünnepén a rubrikák miatt nem lehet misét vagy még csak megemlékezést (commemoratio) sem venni az illetõ szentrõl, a fejhajtás akkor sem marad el (S.R.C. 1903.06.19.). A fejhajtás csak a gyászmisében marad el. [34] Ha a pap véletlenül elfelejtette levenni az ostyákat tartalmazó szent edény tetejét a felajánláskor és az átváltoztatáskor, az átváltoztatást akkor is érvényesnek kell tekinteni ezen ostyák esetében is, ha elõtte (a szentmise elõtt) felindította azt a szándékot, hogy minden a korporálén található ostyát fel akar ajánlani és át akar változtatni. Az átváltoztatás akkor is érvényes, ha a papszentelés után egyszer felindította ezt a szándékot, és azóta soha nem vonta azt vissza. [35] Függõlegesen, vagyis egyenes vonalban fölfelé, a fölött a pont fölött, ahol az átváltoztatás
történt. Nem viszi az Ostyát sem a kehely fölé, sem a másik irányba. Olyan magasságba emeli, hogy a hívek láthassák és imádhassák a Szentséget. [36] Az N.N. betûknél nem ejti ki az elhunytak neveit, hanem egyszerûen csak felidézi azokat magában az in somno pacis szavak után. [37] Ez nem az a világos és érthetõ hang (G), amit a rubrikák máshol elõírnak, hanem annál valamivel halkabb, hogy csak a ministráns hallja (vö. Orate fratres). [38] A szentek nevénél érvényes mindaz, amit a 70. pontnál mondtunk. [39] Mindezt a legnagyobb méltósággal, sietség és kapkodás nélkül végezze! [40] A Miatyánkot a pap egyedül mondja, hangosan, utánozva ezzel az Úr Jézust, aki imádkozni tanította apostolait. [41] Nehogy az Ostya kis darabkái a kelyhen kívül essenek, az Ostyát tartsa vízszintesen, lefelé törje meg (a Kehely kupája felé), és 2-3 kisebb töréssel, ne pedig egyszerre. [42] A Domine non sum dignus szavakat nem csendben mondja (I), de nem világos, érthetõ hangon (G), hanem csak olyan hangosan, hogy azt a ministráns hallja (vö. Orate fratres; Nobis quoque peccatoribus). [43] Figyeljen arra, hogy nem a Domine, hanem a non sum dignus szavakra üsse meg a mellét. [44] Igyekezzen az Ostyát a nyelvével kettétörni a szájpadláson, és ne a fogaival kettéharapni. Ügyeljen arra, hogy a fogai ne érjenek az Ostyához. De ha az Ostya a szájpadlására tapad, vagy túlságosan vastag, akkor inkább használja a fogait, de soha ne a kezeit! [45] Ne emelje túl magasra a Kehely talpát, ne döntse hátra a fejét, ne „hangosan” vegye magához a Szent Vért [46] Miután magához vette a Szent Vért, még ha a kehelyben maradt is volna pár cseppje, akkor is azonnal el kell végezni az ablutio-t (hacsak nincsenek áldozók), vö. S.R.C. 1901. júl. 12. [47] Ha nem szokás elmondani a közgyónást az áldozás elõtt, akkor a * közötti rész természetesen elmarad. [48] Az ostyákat az egyházi rendelkezések értelmében nyolcnaponként meg kell újítani (1917-es CIC 815, 1265, 1272), ezért mielõtt az új ostyákat a cibóriumba tenné a pap, a régebbieket tisztelettel vegye magához. [49] Ha a tabernákulum nem az oltáron van, akkor a cibóriumot vagy egy másik pap viszi a tabernákulumba, vagy az oltáron maradnak a szentmise végéig, és a pap mindent úgy végez, mintha kitett Oltáriszentség elõtt folyna a szentmise. [50] Ha az átváltoztatott kisostyák a korporálén voltak, azon a helyen 3-4-szer végighúzza a paténát, és az összeszedett kis részecskéket a kehelybe szórja még a purifikálás elõtt. [51] Ha a papnak magának kell átvinnie a Misekönyvet, akkor az oltár közepénél a keresztnek mélyen fejet hajt. [52] Ill. bizonyos alkalmakkor: Benedicamus Domino. [53] Elõfordul, hogy az utolsó Evangélium nem a János-prológus. Ebben az esetben a pap az utolsó könyörgés után nyitva hagyja a Misekönyvet a leckeoldalon, és a ministráns azt átviszi az evangéliumoldalra. Ott a pap ugyanúgy elvégzi az utolsó Evangéliumot, mintha a János-prológus lenne, ebben az esetben viszont a Misekönyvet jelölve meg a kereszt jelével (O). De ebben az esetben sem csókolja meg a Misekönyvet az Evangélium végén, hanem egyszerûen becsukja a Misekönyvet úgy, hogy a lapok szélei az oltár közepe felé nézzenek. [54] Ha nem tudná még fejbõl, akkor csendben tér vissza a sekrestyébe, és miután levette a szent ruhákat, elmondja azt a Misekönyvbõl.
