UZONI HÍRLAP UZON KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATÁNAK NEGYEDÉVENKÉNT MEGJELENŐ INGYENES TÁJÉKOZTATÓJA
IX. évfolyam, 1. szám, 2013. március
Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia
Húsvét nem egy egyszerű, megszokott ünnep. A keresztyén világ legnagyobb ünnepe. De miért, kedves testvérem? Mi az, ami a legszentebb ünnepeinkké teszi? A kérdést nagyon sokan és nagyon sokszor felteszik. Olyan világban élünk, amikor a sötétség erői akarnak felülemelkedni, olyan világban élsz, amikor látod, hogy a hit nélkül élők a hit bajnokaiként tetszelegnek, amikor a becsület az sokszor bűn, aki vagy. De a húsvét mindenki számára figyelmeztetés. Nagypéntek a sötétség erőinek a győzelmét jelentette látszólag. A Júdások ünnepe, kik 30 ezüst pénzért megtagadják az élő Istennek fiát, ott, aki feltámasztotta Lázárt, aki visszaadta a vak látását. Aztán jött számukra a döbbenet, nem úgy van, ahogy ők gondolták, az élő Isten fia feltámadott. Győzött az igazság, győzött Isten igazsága, a sötétség fölött. És mi lett sorsa? A választ tudja mindenki. Húsvét visszaadja a látást. Lásd meg mit teszel, és főleg miért teszel. Van-e neved vagy névtelen vagy. A feszítsd meg-et kiáltók táborában élsz, avagy a bizonyságot tevők, az igazságot keresők között élsz. Hiszem, hogy eljön az Igazság Napja.
Mi, lisznyóiak az Igazság, a feltámadás napjának szellemében ünnepelünk és készülünk a nagy ünnepre. De lássuk röviden, hogy mi is történt. Március 10-16. között egyetemes imahétre került sor. Hogy miért választottam ezt a hetet? Lehetőséget adni mindenkinek, imádságban, hitben erőt nyerve, megerősödve készülni a minden magyarok ünnepére. Estéről estére vendég lelkipásztorok hirdették az Igét. Március 15 - ünnepi istentisztelet, és a közösség megértette, hogy együtt és csakis együtt lehet igazi ünnepet ünnepelni. Az iskolások műsora, melyet Szávuly Gyöngyvér és Bocskay Judit tanítónők vezettek le, szívet és lelket gyönyörködtettek. A Zöld Nap Egyesület külföldi önkéntesei, Gema Puerma Castillo, Elaine Ivassenko és Emmanuelle Baillet köszöntötték a jelenlévőket és csodálattal beszéltek az ünnepek alatti méltóságteljes és felemelő székely-magyar magatartásról. Dr. Ráduly István beszédében székely-magyar testvérei további szolgálatára kötelezte magát. Székely zászlót adott a lelkipásztor-nak, amit rögtön ki is tűztünk a templomtorony ablakába. Köszönöm mindenkinek ezt a hetet. Köszönöm a bizonyságát annak, hogy mi nem a Júdásokkal, hanem veletek, a Krisztus feltámadásáról bizonyságot tevő hívők közösségében mondhatjuk el: “Te vagy Krisztus az Élő Isten Fia.” DerzsI GyörGy
református lelkIpásztor
Uzon község hivatalos honlapja: www.ozun.ro
Kellemes húsvéti ünnepeket kíván a község minden lakójának Uzon Polgármesteri Hivatalának vezetősége és munkaközössége!
Uzon község tisztelt lakosai!
Azok, akik még nem írták le a gondolataikat, nem fejezték ki önmagukat írásban, még nem is tudják, hogy az emberi elme villámgyorsan cikkcakkozó, nagyszámú gondolatai közül hogyan is lehetséges kiszűrni mindazt, amit az agy és a lélek párosításával szeretnénk kifejezni. Általában utólag szoktunk rájönni, hogy nagyon sokszor nem úgy fejeztük ki önmagunkat, ahogy azt igazából szerettük volna. Esetleg, ha mégis sikerült a jó párosítá, még mindig fenn áll az a veszély, hogy a kommunikációs partnerünk nem biztosan úgy értette, ahogy azt mi szerettük volna. Mindezeket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy igen, az emberi beszéd és a kommunikáció az egyik legfontosabb jelleme és adottsága a homo sapiensnek, kulcs a sikerhez, a boldogsághoz és az emberi faj fennmaradásához. Ezért fontos, hogy mi, emberek folyamatosan kommunikáljunk egymással. Mondjuk el, osszuk meg egymással örömeinket és bánatainkat. Találjuk meg azt az embertársat, azt a családi vagy baráti kört, amelyen belül
Kadencia
érzelmeinket, mondanivalóinkat gátlástalanul, őszintén és tiszta szívből tudjuk kifejezni, és ugyanakkor a magunk módján mi is nyitottak és megértők tudunk lenni. Most, a Húsvéti Ünnepek előtt csakis arra gondolhatunk, hogy volt egy ember, aki az Életét adta azért, hogy mi megbocsátást kapjunk bűneinkért. Akkor is voltak emberek, akik a pénzt, a gazdagságot és a hatalmat mindennél többre becsülték, megvetve Istent és Embert! És mégis Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia, minden emberért vállalta a kereszten való megfeszítetést egy jobb és egy igazságosabb Világért! Ezzel szemben, kétezer év elteltével mi mást találunk, mint zsarnokságot, kapzsiságot, hamis fényeskedést, üres szavakat, képmutatást, álneves áskálódást, nemzetek összeférhetetlenségét talán egy szóba foglalva: KÁOSZT. Vajon ezt várta el tőlünk a Megváltó? Gondolom, hogy NEM. Nem és nem! De akkor miért nem gondolkodunk és cselekszünk úgy, ahogyan KELL? Miért nem teszünk úgy, ahogy
azt sokszor hangoztatjuk? Miért nem hiszünk csak a jóban? Erről jut eszembe az egyik egyetemi tanár kollégám folyamatos baráti intelme, amely szerint „az igaz ember minden nap tesz valami jót az embertársainak” ami lehet egy megértő szó vagy akár cselekedet is. Valójában minden embert ez a gondolat kellene kísérje lépten nyomon, és akkor talán nem lenne testvér testvér ellen, szomszéd szomszéd ellen és nemzet nemzet ellen. Talán még az eddigi üres szavakkal tűzdelt szónoklóknak is tartalommal és jó cselekedetekkel telne meg a lelkük és lényük, hinnének is abban, amit mondanak. Én hiszem és tudom, hogy nem nehéz minden nap valami jót tenni embertársainkért, és azt is tapasztaltam, hogy ezek az emberek hálás és igaz szemcsillogásai adják azt a felmérhetetlen energiát, erőt és kitartást, amely segítségével minden igaz hitű ember át tud hidalni végtelennek tűnő szakadékokat. Ezért vagyunk emberek. Ezt várja el tőlünk Jézus Krisztus! Dr. ráDuly István
„A bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember és emberré a ló!” (Jókai Mór)
Tisztelt olvasó! Új rovatot indítunk, melynek célja, hogy hangsúlyozza és nyomatékosítsa azt a tényt, hogy a lovaglás népszerűségének látványos növekedésével, a lovardák számának emelkedésével, a hobbi lovasok számára is elengedhetetlenné vált, hogy lovagló órát véve bővítse ismereteit. Hadd idézzem ezzel kapcsolatosan Endrődy Ágostont, aki az 1936-os berlini olimpián a military (lovastusa) szakágban 5. lett, és angliai lete-lepedése után az angol válogatott edzőjeként tevékenykedett. Az
1956–os olimpián az angol válogatottal csapat aranyérmet nyert. Endrődy Ágoston így vélekedik a lovaglásról általánosan: “A jó lovaglás nem pusztán azt jelenti, hogy a lovas biztonsággal megül a nyeregben. A jó lovaglás akkor kezdődik, amikor a lovas már helyes módon tudja rávenni a lovát a feladat teljesítésére, akkor, amikor tudja, hogyan küzdje le a ló ellenállását konstruktív módon... A lovaglásban nem létezik trükk, csak tudás, amit odafigyeléssel végzett kemény munka
árán szerezhet meg az ember. Ez vonatkozik a lóra és a lovasra egyaránt. Nincs helye a trükköknek a lovaglás művészetében, mivel a válságos pillanatokban, amikor a legnagyobb szükség van a hatékony beavatkozásra, cserbenhagyják az embert... Az elméleti oktatás megadja a lovasnak azt a bizonyosságot, hogy a lóra helyes eszközökkel hat, kizárja a kísérletezgetést, elkerülhetővé tesz egy jó adag felesleges munkát, mivel a lovas tevékenysége nemcsak feltevéseken, hanem tényleges tudáson is alapul.” (Endrődy Ágoston, A military ló kiképzése) - folytatás a második oldalon -
2.
Uzoni Hírlap
Kadencia
- folytatás az első oldalról -
Tehát sokan azt mondják, hogy egy ló be van lovagolva, de azonban a gazda számára ismeretlen a kiképzési skála, illetve olyan gyakorlatok, amelyeket a ló meg kell tanuljon ahhoz, hogy helyes kiképzésben részesüljön és egyensúlyban mozogjon a lovas alatt. Példaként vehetjük a combra való engedés gyakorlatát, amit a lónak a harmadik kiképzési fázis után (támaszkodás) kell megtanuljon. Ez a gyakorlat hasznos lehet, például akkor, mikor egymás mellé felsorakoznak a hagyományőrző huszárok, ezáltal gyorsabb és gördülékenyebb lesz a sorakozó. Ezeknek a gyakorlatoknak a praktikus haszna mellett ma már arra is oda kell figyelni, hogy a lovas hagyományőrző rendezvényeket televízióban is közvetítik és esztétikai szempontból sem mindegy, hogy a huszár hátasa hogy
van betanítva. Sokkal látványosabb, ha a hátas száron megy, helyes tartásban, hordozva a lovasát, és engedékenyen reagál a lovas minden apró befolyására. Végezetül, ha beletekintünk a lovaglás tudományába, akár szakirodalmat olvasva és ezzel párhuzamosan lovagló órákon való részvétellel, rájövünk arra, hogy komoly szakmai területre érkeztünk. Talán azt is mondhatjuk, hogy nem csak a jó pap, hanem a jó lovas is holtig tanul. Sajnos, Háromszéken még nincs tisztelete ennek a szakmának, és egy ló vásárlásakor nem veszik figyelembe, hogy az adott hátas a betanítás melyik fázisában van, mivelhogy legtöbb esetben sem a vásárló, sem az eladónak nincsenek szakmai tapasztalatai, és szakemberhez sem fordulnak segítségért. (Folytatjuk)
sImon lAjos,
Kedves Polgárok KözéleT
Polgármesterként kötelességemnek érzem, hogy Önöket, úgy mint eddig is, továbbra is folyamatosan és valósan tájékoztassam községünk jövőjéről, fejlesztési stratégiáiról. Ebben az évben tovább folytatjuk a nagy volumenű infrastrukturális beruházásokat, éspedig: Szentivánlaborfalván, Bikfalván és Lisznyóban különkülön egy-egy szennyvízcsatorna és ülepítő, valamint az ivóvízhálózat kiépítését, a munkálat összértéke meghaladja a hatmillió eurót! Sajnos, a lisznyói és a bikfalvi ivóvízrendszerrel akadnak még problémák, de bízok abban, hogy meg fogjuk tudni oldani. A munkálatokat 2014. év májusáig be szeretnénk fejezni mind a három településen. Tisztelettel felkérem az érintett települések lakosait, hogy mindenki fényképezze le az ingatlanja előtti utat (járdát) és az esővíz lefolyására kialakított sáncot annak érdekében, hogy tudjuk kötelezni a kivitelező céget az utca felásása után annak eredeti állapotában való visszaformálására. Ugyanis a kivitelező szerződésben az áll, hogy a kivitelező cég köteles - a hálózat lefektetése után - az utcát eredeti állapotába visszaalakítani. Sajnos, egyelőre rossz hír, hogy Szentivánlaborfalván az ivóvízbekötéseket, Lisznyóban és Bikfalván az ivóvízhálózatra valamint a szennyvízcsatornára való csatlakozások költségeit is a polgárok kell állják. Ezt a jelenlegi gazdasági válságnak köszönhetjük, ugyanis nincs erre pénz. De megtörténhet, hogy a 2014. év folyamán sikerül erre is forrást találnunk. Egy másik nagyméretű beruházás, amit szintén most tavasszal fogunk elkezdeni, arról a három községi útról szól, ahol eddig még soha nem volt aszfaltszőnyeg (DC 26, DC 26B és DC 27B), és most egy sikeres pályázatnak köszönhetően ezeket is aszfaltburkolattal fogjuk ellátni. Ennek köszönhetően Uzonból Sepsimagyarósra is aszfalttal burkolt úton fogunk eljutni. A beruházás értéke szintén meghaladja az egymillió eurót. Kivitelezési határidő egy év. Szintén közel egymillió értékű euró az uzoni trágyalerakó platform beruházás, amelyet ez év folyamán kellene elkezdjünk. A fent említett beruházásokon kívül még több kisebb–nagyobb helyi költségvetésből finanszírozott tervet szeretnénk megvalósítani a költségvetés függvényében. Például, továbbra is folyamatosan várjuk a református egyház temetőjében felépítendő ravatalozó ház területéhez szükséges építkezési hely ingyenes és köte-
lességmentes felajánlását a helyi Református Presbitériumtól. Ugyanis, ha figyelembe vesszük, hogy a Tatrangi Sándor iskola épületének a használatáért 2007. és 2011. februárja között, az Uzoni Önkormányzat, az Uzoni Református Egyháznak összesen 176.752 lejt fizetett (1,76 milliárd régi lej), azaz évente átlag 44.188 lejt (évente 441,8 millió régi lej), valamint azt a tényt is, hogy az építendő ravatalozó ház elsődleges felbecsült építkezési költségei 500 000 lej, azaz régi 5 milliárd lej, akkor ez jelen esetben több mint 11 év előrevetített bérleti díjat jelentene a Református Egyháznak, amelyet 4 év alatt kapna meg beruházási értékként! Ezért a pénzért, beruházásért az uzoni gyerekek legalább 11 évig ingyen, díjmentesen használhatnák az úgyis erre a célra épített Tatrangi Sándor Népiskolát, hisz az Önkormányzatnak a fent említett nagymértékű beruházások miatt nincs elegendő pénze, nem tud ravatalozót is építtetni, meg ugyanakkor bért is fizetni a Református Egyháznak. Pénz hiányában a kettő közül csak az egyiket tudja bevállalni. A döntés a Református Egyház Presbitériuma kezében van. Ha mégis a ravatalozó mellett döntenének, akkor a Polgármesteri Hivatal maximum 4 év alatt fel fogja építtetni, azzal a feltétellel, hogy a ravatalozót minden Uzonban elhantolandó ember hozzátartozói díjmentesen használhatnák, felekezeti és nemzetiségi szempontok tekintetbe vétele nélkül. Maga a ravatalozó, a fenti kitétellel együtt jogilag a Református
2013. március
Egyház tulajdonába szállna. A polgármesteri hivatal pedig vállalná (mint Szentivánlaborfalván is) a halottas ház bebútorozását és működtetését is. Hasonlóképpen helyi költségvetésből szeretnénk elkezdeni Uzonban a főút mentén a járdák kiépítését, egy mini sportpályát építését Lisznyóban, s majd Bikfalván is. De nem feledkeztünk meg a lisznyói, bikfalvi és lisznyópataki kultúrotthonok modernizálásáról sem. Mindezeket csak a költségvetés függvényében. Abban is bízok, hogy a Számvevőszék is be fogja látni, hogy nagyon fontos a lisznyói útra ráhelyezni a második aszfaltréteget, a koptató réteget, ezzel is növelve az úttest ellenálló képességét. tisztelt polgárok, a fent említett beruházásokhoz elő kell teremteni a pénzt, olyan finanszírozási forrásokat kell keresni, illetve pályázni, amelyek nagyon sok esetben bonyodalmas dossziéhalmazokat, hosszú szakmai kommunikációkat igényelnek, esetleg hamis feljelentések nyomán még rendőrségi kivizsgálásokkal járó megaláztatásokat is, de ne feledjük: mInDen nAp teGyÜnk leGAlább eGy jÓt embertársAInkÉrt, és akkor késő este hazatérve, ha fáradtan is, de a tiszta és a szabad lélek boldogságával és szeretetével lehet szeretteink körében nyugtázni a napot. Békés és szeretetteljes Húsvéti Ünnepelést kívánok Uzon község minden igazhitű polgárának. Dr. ráDuly István
Rossz kutya, amelyik a gazdáját ugatja! polGármesterI referens
Ha valaki tudja, hogy mit jelent egy nagy község vezetése – akkor azt én tudom, sajnos. Voltak és vannak viszont székely-magyar emberek (tisztelet a kivételnek), akik a szabadon, demokratikus módon, kétszer is nagy többséggel visszaválasztott polgármestert gyalázzák, jelentgetik, hamis vádakkal illetik, és hamis aláírással feljelentő leveleket küldenek a központi ellenőrző szervekhez. Csak sajnálni tudom, de egyben restelleni is, hogy községünkben van ilyen személy, vannak ilyen személyek. Nem tisztem elemezni Uzon község egész tevékenységét, noha ismerem azt is, de én csupán a falumban történt nagy változásokról próbálok egy kis áttekintést adni, arról a faluról ahol én még élek.
Dr. Ráduly István polgármester és munkatársai az utóbbi 10 évben olyan társadalmi, szociális és gazdasági dolgokat valósított meg, amelyre az utóbbi 60 évben nem volt példa. Sorolom: a falu összes fő- és mellékutcáját rehabilitálása sok köbméter kavics és homok elterítésével. Az éjszakai közvilágítás szinte városi szinten működik (ha kell díszégőkkel is). A falusi hídmérleg felújítása, a Feketeügy fa hídjának a karbantartása, a falusi közkutak rendbetétele és felújítása, a legelőn a kutak és a juhfürösztő medence megépítése. Az utak, sőt a mezei utak gépi elsimítása és rendszeres karbantartása, az iskola és kultúrotthon tatarozása, szépítése, a falunapok évenkénti megszervezése és lebonyolítása. Kulturális és
sportesemények zenével és hagyományőrző huszárok felvonulásával kísérve, gyerekeknek játszótér építése, sportpályák (minifoci) létesítése szakszerűen magas kerítéssel bekerítve. Az egyházi és nemzeti ünnepeken való részvétel, a dalárda egyenruhájának biztosítása, a szeméttelep felszámolása és a hulladékgazdálkodás megoldása. Továbbá, ami hosszú távon a legnagyobb és legfontosabb dolog, az ivóvíz hálózat kiépítése, a szennyvízcsatorna és a vele járó tisztító központ megépítése az egész falu számára (a munkálatok még folynak), a kornak megfelelő ravatalozóház építése és átadása. Nagy horderejű munka (ha megkésve is) a szántó, kaszáló és legelő területek
tisztázása, műholdas térképre való feltevése és a birtoklevelek véglegesítése. A falunak sikerült egy testvértelepülést szerezni az anyaországból és egymás közti látogatást és tapasztalat cserét lebonyolítani. Folyamatban van egy tájház (falumúzeum) létesítése az utókor számára is. Ami még érdekes az, hogy a községháza példájára (ami nem csak belföldi, hanem nemzetközi história lett) ma már Szentivánlaborfalván is több házon ott leng a Székely lobogó. Ezek után, azt hiszem, a falu népének nem lehet sok panasza, sőt, feljelentés és hamis áskálódás ki van zárva! n. - kányáDI mIhály szentIvánlAborfAlvA
Uzoni Hírlap
KözéleT
Munkában az Uzoni Ifjak egyesülete A közös munkánk 2012-ben is folytatódott, hiszen célunk továbbra is a fiatalság összekovácsolása. Az elmúlt évben a közös munkánk legkiemelkedőbb eredménye az Uzoni Ifjak egyesületének a megalapítása volt, amely rengeteg munkát, türelmet és anyagi hátteret igényelt, ezért kénytelenek voltunk olyan ifjúsági rendezvényeket szervezni, ahol egy kis bevételre tehettünk szert.
Ez a jelképes összeg, valamint a tagsági díjak befizetése és a polgármester, dr. Ráduly István támogatása eredményezte az egyesület megalakulását. Az egyesület célja, hogy törvényes úton tudjunk adományokat gyűjteni, valamint jóakaró támogatók jóvoltából tovább fejleszteni közös mun-
kánkat a kitűzött célok megvalósításával. 2012-ben a Községi napok, valamint a Termésnapok alkalmával sikerült egy teljesen új sémára terelni tevékenységi körünket, hiszen szabad kezet kaptunk az Ifjúsági programok megszervezéséhez, amelyet sikeresnek mondhatunk, mert számtalan pozitív viszzajelzést
kaptunk, és a sajtó is dícséretben részesített. Az első megmérettetésünkre a Hétfalusi ifjak meghívásakor került sor, ahol csapatunk a vártnál jobban teljesített, ezáltal megszerezve az első helyet. A lisznyópataki ifjúsági tábor alkalmával sort kerítettünk egy csapatépítő tréningre, amely azért volt szükséges, hogy jobban megismerjünk egymás rejtett képességeit, valamint kidolgoztunk egy olyan projektet, amelyet ebben az évben szeretnénk megvalósítani. A sok munka következtében, februárban ismét együtt ünnepeltük meg a farsangot, ahol fergeteges hangulat közepette érdekesebbnél érdekesebb jelmezekben pompáztunk. A projektünk célja az első
Szi@! - a szentivánlaborfalvi ifjak szervezete
csapatunk 2011. tavaszán alakult. kezdetben 35 taggal indítottunk, de az idő során kiszitálódtak emberek. első lépés a csapatnév kiválasztása volt, ezt követően a pólónk megtervezése, amin a következő áll: szentivánlaborfalva Ifjúsága, és a csapatnevünk: szi@.
Nagy lelkesedéssel állt mindenki az újdonság mellé. Rendszeresen tartottunk megbeszéléseket a falu játszóterén, mivel termünk, ahova összegyűlhettünk volna, még nem volt. A megbeszélések alatt fontolóra vettük, hogy mit tehetnénk falunk közösségéért, mivel tehetnénk magunkat hasznossá. Komoly segítséget nyújtott Márkó László magyar irodalom szakos tanár úr, akinek sok mindent köszönhet a Szi@, többek között jó tanácsait. Első nagyobb tevékenységünkre a 2011-ben megrendezett falunapok alkalmával került sor, aminek szervezéséhez buzgón, elszántan álltunk hozzá. Ebből a lelkesedésből a 2012-es évben sem volt hiány. Próbáltuk a programokat színesebbé, a gyerekek, felnőttek számára egyaránt szórakoztatóbbá tenni.
A fAlunApon vonul A szI@ csApAtA
Az Uzoni Polgármesteri Hivatal 2012. márciusában felajánlott egy termet, aminek minden csapattag nagyon örült, és örvend ma is. A terem felújításával, rendbetételével sok munka volt, amit saját kezűleg végeztünk el, de mindezt a Polgármesteri Hivatal anyagi támogatásának köszönhetően valósíthattuk meg. Kellemes kikapcsolódást és szórakozást nyújt a kapott pingpong asztal, amiért a csapat minden tagja hálás dr. Ráduly
István polgármester úrnak. 2012. decemberében elértük, hogy csapatunk hivatalosan bejegyzett egyesületté váljon, amiben szintén sok segítséget nyújtott községünk polgármestere. A hivatalossá való válásnak köszönhetően pályázatokat tehettünk le, ennek köszönhetően reméljük, hogy tehetünk falunkért, összerázhatjuk a fiatalságot és színesebbé tehetjük a mindennapokat. Gábor lehel, szI@ elnök
Kiérdemelt angyaljárás a labdarúgó csapatnál
Tavaly decemberben számadás volt az Uzoni Vénusz “portáján”. Kiérdemelt dicséretet kaptak dr. Ráduly István polgármestertől és Ábrahám Csaba alpolgármestertől, hiszen hozták az elvárt eredményeket. A csapat új vezetősége az elvártaknak megfelelően uzoni fiatalokra építette a sikereket, és a tisztességes küzdelemnek köszönhetően volt eredmény ,és ezzel arányos jutalom. Iorgu Ganea, a Rom-Asfalt Kft. tulajdonosa 20 ezer lejes szponzor összeget ajánlott fel a polgármesteri hivatalnak. Ebből a felajánlásból az Uzoni Vénusz új mezeket, melegítőket, cipőket és egyéb edzéseszközöket is kapott. Mindezt megelőzte az a második helyezés, melyet egy nemzetközi tornán, Tulceán nyertek el, és ahol az Uzoni Vénusz tiszteletére a házigazda a Székely zászlót is felhúzta a sportszerűség és tolerancia nevében. Februárban Uzon fogadta házigazdaként a Tulceaiakat. A barátságos mérkőzés végeredménye döntetlen, 1-1 lett. Jelenleg az Uzoni Vénusz 2 ponttal van lemaradva az éllovas Maksától. Nem titkolt cél, hogy a Bedőházi Géza által vezetett csapat negyedik ligába való feljutáshoz júniusban első helyen kell végezzen. Ezúton is köszönetet mondunk Vaszi Tibor, Kis József, Zajzon Csaba és Rétyi András önzetlen segítségéért és dr. Ráduly Istvánnak a belénk vetett bizalomért és támogatásért. Egy csapatként győzünk és veszítünk. Hajrá uzoni VÉNUSZ, hajrá fiúk! mAGyArÓsI István, A vÉnusz sport eGyesÜlet elnöke
„Uzoni ifjúsági napok” megszervezése, amelyet június 2223. között szeretnénk lebonyolítani, ahol ügyességi, csapatépítő, logikai játékokkal készülnénk a benevezett csapatok számára, s ezáltal betekintést nyernének Uzon monográfiájába. Ez a rendezvény rengeteg munkát és komoly anyagi hátteret igényel, ezért döntöttünk egy kultúrális műsor (színdarab) betanulása és bemutatása mellett. Az ifjak lelkesedése a színdarabot illetően meglepetésszerűen hatott mindnyájunkra, és máris nekiláttunk a közös próbáknak. A színdarab bemutatása által begyűlt bevétel szolgálna alapul a rendezvény előkészületeihez, az összeg többi részét adományokból, valamint szponzorok által szeretnénk kivitelezni. Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves uzoni lakosnak!!! nyáGuj vIolA – márIA, Az eGyesÜlet elnöke
2013. március
Röviden
3.
Sarichioi delegációja Uzonba
A Tulcea megyei Sarichioi település Uzon község, Uzonfüzes testvértelepülése. A község delegációja február 22-én látogatott Uzonba. Fél órával később, a település bemutatása után nyilvános megbeszélésen vettek részt a meghívottak. Hat órakor nagyszerű kulturális programot adtak elő az uzonfüzesi román tanulók és az uzoni Tatrangi Sándor Általános Iskola magyar tagozatos diákjai a kultúrotthonban. Ezt követően a vendégek megvacsoráztak. Szombaton, reggeli után kiránduláson vettek részt a vendégek a Réty – Kovászna - Tündérvölgy útvonalon. Két órára visszaérkeztek az uzoni kultúrotthonba és megebédeltek. Négy órakor az Uzoni “Vénusz” és a “Pescăruşul” Sarichioi labadrúgó csapatok játékosai barátságos mérkőzést játszottak. Hét órakor a vendégek megtekintették a tűzoltó szertár felszerelését. Vasárnap reggeli után indult haza Sarichioi testvértelepülés delegációja.
Egy régi húsvét fényénél borongott / S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, / Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, / És neki szánok lombot és zenét. / E zene túlzeng majd minden harangot, / S betölt e Húsvét majd minden reményt. / Addig zöld ágban és piros virágban / Hirdesd világ, hogy új föltámadás van! juhász Gyula: húsvétra
élet az iskolában
Ismét tavaszodik, és a természet újjászületése az embert is megújulára készteti. Akárcsak a fák, a növények, amelyek eddig téli álmukat aludták, mi magunk is próbálunk gondolatokban, tettekben újraéledni, akárcsak a természet. Az uzoni iskola és az ide tartozó struktúrák munkaközössége folyamatos odafigyeléssel próbál új módszereket alkalmazni az oktatási-nevelési folyamatban, mégis egyre nagyobb kihívásnak tűnik éberen tartani a tudás iránti vágyat gyermekeinkben.
A pedagógusok célja, hogy tanulóink ne a napi divathoz igazodjanak, hanem legyenek stabil, jól meghatározott értékeik. Ezt az értékrendet követi az Iskola másként elnevezésű program, melynek idei országos témaköre: Tudjál többet, legyél jó… Az április 2-5. közötti időszakban jól megszervezett, tartalmas programokat ajánlunk kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Újdonságnak számít, hogy idén szeretnénk a szülőket, nagyszülőket, a közösséget is bevonni tevékenységeinkbe. Húsvét közeledik. Az újjászületés ünnepe. Fokozott bizalommal és méltó alázattal emlékezzünk a feltámadásról és higgyünk a gyermekeink által megteremthető új és kopjAfA AvAtás Az IskolA uDvArán, jobb világban. A tAvAlyI IskolAnApok AlkAlmávAl Áldott húsvétot kívánok, magam és az uzoni iskola munka-közössége nevében mindannyiuknak.
szAbÓ mArGIt
IskolAIGAzGAtÓ
4.
Uzoni Hírlap
Lelkünknek
Házi patika
A három hónapos pionír karrierem megszűnése, pontosabban a rendszerváltás után, kisvárosunk családi könyvtárainak polcain három „szentkönyv” kapta meg a fő helyet: Biblia, Wass Albert: A funtineli boszorkány és Maria Treben: Egészség Isten patikájából. Utóbbi kettőt, az új világ „ajándékát” gyakran forgatták az emberek, nekiszabadulva a tiltott gyümölcsnek, és öblögették a híres és drága Svédkeserűt – mindent az egészségért. Azóta is nap mint nap tanítanak egészségesen élni. Most leginkább az emésztőrendszerünket féltik. Azt mondják, hogy a védekező képességünk 70 százaléka az emésztőrendszerhez tartozik és már nem is vagy teljes, egészséges ember, ha naponta nem eszel meg egy Aktíviát, nem szedsz a mindennapos vitaminokból, nem iszod azt a kristálytiszta „bóti vizet”, vagy nevezhetjük ásványvíznek is, jó drágán... De nem beszélnek arról, hogy a lélek hogyan, milyen körülmények között és mennyit bír megemészteni abból a sok szennyből, amelyekkel nap mint nap szembe találja magát az ember. S ha a lélek nem bírja, akkor szedhetjük a vitaminokat, és ihatjuk a gleccservizet. Nézzünk hát szét a mi házi patikánk tájékán, és keressük, forgassuk Bibliánkat, a lélek gyógyszerét, amellyel nem kell orvoshoz vagy patikushoz menni, mert nincs mellékhatása… S ráadásul meg van benne minden vitamin, ásványi anyag és nyomelem, ami a léleknek kell, hogy egészséges és friss maradjon. Egészségünkre! buzoGány-csomA István unItárIus lelkÉsz, szentIvánlAborfAlvAkÉzDIvásárhely
levél Uzonba
Habemus …
HITéleT
február 11-én, „ mint derült égből a villámcsapás” (Angelo sodano bíboros dékán megfogalmazása) úgy hangzik el XvI. benedek pápa megrendítő bejelentése, miszerint lemond péteri szolgálatáról, és idős korára s gyenge fizikumára való tekintettel, visszavonul a pápaság szolgálatából, felkérve a bíborosok testületét, hogy üljenek össze és válasszák meg az új szentatyát. e hír hallatára megdöbben a világ. mi lesz most? hogyan tovább? előkerülnek jóslatok, előkerülnek „látnokok”, mindenféle vészes dolgokat, világvégét, utolsó pápát hirdetve, stb. A világ szeme rómán, azon belül is a vatikánon, várja a döntést, latolgatja az esélyeket.
Megvallom őszintén, hogy jó magam is, kihasználva az internet-adta jobb és bővebb információs lehetőségeket, nagy érdeklődéssel figyeltem a katolicizmus szívében zajló eseményeket. Bennem is megfogalmazódtak kérdések, hívek és kívülállók is kérdezgettek: vajon ki lesz a következő pápa? De míg az előző, 2005-ben történt konklávé idején számomra is világos és szinte egyértelmű volt Ratzinger bíboros személye, addig az idei konklávé eredményét nem tudtam „megjósolni”. És ebben a reményteli várakozásban elérkezett március 13-a, amikor a protodiákónus szájából elhangzott az örömhír: Habemus Papam!, azaz „Van Pápánk!”, aki nem más, mint Bergolio bíboros, aki a Ferenc nevet vette fel. Amikor a Szent Péter téren elhangzott az új pápa személye és neve, a feszülten és az öröm morajával zúgó tömeg elcsendesedik: kicsoda ez, mi
történt a konklávén, hogyan tovább? Azonban, amikor a Szentatya egyszerű fehér pápai öltözékében megjelenik az erkélyen, üdvrivalgás, taps és éljenzés fogadja. Mindezt azért tartottam fontosnak feleleveníteni, most Húsvét kapcsán, mert a leírt és megélt eseményekben felfedezhetjük a Húsvét örömét is, párhuzamot vonva a két esemény között. Amint a világ megdöbbent a kiérdemesült pápa, XVI. Benedek lemondásán, ugyanúgy kellene nekünk is megdöbbennünk bűneink, emberi gyarlóságaink okozta „lemondáson”, az Isten szeretetétől való elszakadásunkon, amikor is árvákká, magunkra maradottakká válunk bűneinkkel, melyekkel megbántottuk Istent és embertársainkat. A konklávé periódusát tekintsük a Nagyböjt, a magunkba szállás, a megtérés, a jó elhatározások időszakának, hisz ebben az előkészületi időben számot
2013. március vetve magunkkal, gyarlóságainkkal, megtapasztaljuk azt az űrt, amit magunk okoztunk az Isten szeretetéről való „lemondásunkkal”, akkor, amikor a bűnt, vagy bűnalkalmat választottuk, Isten jóságos parancsolatainak megélése helyett. De amint a konklávé végén elhangzott a „Habemus Papam” felkiáltás, az Anyaszentegyház életében ugyanígy több mint kétezer éve hangzik fel a Habemus Pasquam felkiáltás is, ami annyit jelent „Van Húsvétunk!” van feltámadás, van örök élet! Krisztus testi feltámadása, az Ő fehér, fénylő ruhában történt megjelenése, megdöbbenti az apostolokat, s míg az Úr nem szól hozzájuk, nem mutatja meg sebhelyeit, addig nem tudják elfogadni azt, hogy Krisztus él. De a „Békesség nektek!” köszöntése után, öröm tölti el szívüket, hisz véget ért árvaságuk, és a feltámadott Üdvözítő látványa, tapasztalása, olyan örömmel tölti el őket, hogy ezt az örömöt az apostolok és utódaik, az Anyaszentegyház képviseletében már több mint kétezer év óta rendíthetetlen meggyőződéssel hirdetik! Hála Istennek, nem minden évben van pápaválasztás, azonban minden évben van Húsvét, így minden évben a Húsvétot megelőző időszakban, a Nagyböjtben, átélhetjük a várakozást, a lelki előkészületet, az önmagunkkal való szembenézést, számvetést. És végül - élve a megtisztulást jelentő szentséggel, a szentgyónással, és táplálva lelkünket a szentáldozásban Krisztus valóságos Testével és Vérével -, részesei lehetünk annak az örömnek, amelyben részesültek Jeruzsálemben Krisztus feltámadásának napján az apostolok, amikor viszontlátták a szeretett Mesterüket és így öröm töltötte el lelküket! Ezen gondolatokkal kívánom az Uzoni Hírlap olvasóinak és minden jóakaratú embernek, hogy fedezze fel életében a megtérés, a megbocsátás és bocsánatkérés lehetőségét, és örömmel vegyen részt a Húsvét ünnepében, Jézus Urunk feltámadását ünnepelve. Mindnyájuknak Áldott Húsvétot kívánok! Habemus Papam! Habemus Pasquam! Mindkettőnek örvendjünk! nAGy lászlÓ-eörs szentIvánlAborfAlvI plÉbános
édesapám, Beke György emlékére
Most, hogy most már édesanyám is utánament, egyre többet gondolok apámra. És persze ilyenkor mindig az utolsó beszélgetésünkkel kezdem az emlékezést. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy mikor láttam és öleltem meg őt utoljára, hiszen egy időre messzire elsodort szüleim mellől a sors, de az utolsó telefonbeszélgetésünkre pontosan emlékszem. Engem néhány esztendőre bukaresti szolgálatra rendelt a hivatásom, mint egyébként őt magát is ifjú korában, onnan beszéltem vele, aki azon a szerda délutánon nem magáról beszélni hívott fel Pestről, hanem legjobb barátjáért, hajdani osztálytársáért, falustársáért, Karcsi bátyám egészségéért aggódott. Elcsukló hangon hívott, aggasztó híreket hallott felőle, mit tudnánk segíteni?... Karcsi bátyám szerencsére még egy ideig köztünk maradt, de apám azon hét péntek éjjelén végleg elment… Úgy érzem, apám sorsát, gondolkodását és érzelmeit jól jellemzi ez a mozzanat: sodorhatta a sors a román, majd a
magyar fővárosba, közben egy időre Erdély „fővárosába”, Kolozsvárra akár, Uzon iránti érzelmes szerelme sosem halványult. Nem csupán barátai, gyerekkori emlékei, szülei sírja kötötte őt Uzonhoz – az magát Erdélyt jelentette neki. Bár otthon volt Erdély minden falujában és városában, a fővárosokból haza mindig Uzonba járt nagyapámhoz, majd annak sírjához, Karcsihoz, a barátaihoz. Gyakran hazavitt magával, ilyenkor leplezetlenül büszke volt arra, mennyire számon tartják őt falustársai. Az uzoni díszpolgárságát igazoló díszes okmányt bekeretezve őrizte szobája falán, olyan helyen, ahol íróasztaláról, amelyet ritkán hagyott magára, mindig rálátott. Úgy élt és írt, hogy közben fél szemmel mindig arrafelé sandított: vajon mit szólnak mindehhez falustársai? Rabság és szabadság ez a kötődés. Mint az anya és a gyereke viszonya: előbb a gyerek okoz sok gondot az anyának, majd az anya igényel sok törődést a gyerektől – de mivé lennénk ezen gondok
nélkül? Ezt csak azok értik igazán, akiket, akárcsak engem, nem áldott meg igazi szülőhellyel a sors. Hiszen a román fővárost, ahol történetesen megszülettem, nem tudom igaz lelkemből szülővárosomnak tekinteni; egyetemi tanulmányaim Kolozsvárját szellemi szülővárosomnak gondolom, nem többnek. Apám rajongása engem is „megfertőzött”, szülőhelyemnek Háromszéket, s ha befogad, Uzont érzem. Idekötnek nagyapámnál töltött gyerekkori nyaraim, barátaim, és most már szüleim sírja és édesapám főtéri kopjafája is. Hat éve immár, hogy nincsen kivel megvitatnom a világ és a magyarság dolgait. Apám óriási tudása, ismeretei és tapasztalatai gyakran irányt mutattak a jelen zűrzavarában. Mostanában nagyon hiányzik ez az iránytű… Jó lenne tudni, vajon mit gondolna mindarról, ami mostanság az anyaországban és Erdélyben történik. Tudom, örülne a kettős állampolgárságnak, a székely öntudat föllángolásának, de sok mindenért bizonyára
sziszegve és hevesen csapkodná az asztalt. Bizonyos vagyok abban, hogy ő, az öntudatos székely aggódna, nehogy a nagy zászló-lobogtatásban megfeledkezzünk a nem-székely erdélyi magyarokról. Ugyanakkor azt viszont bizonyosan tudom: nagyon büszke lenne arra, hogy Pesten is sokan tudják: Uzonban az elsők közt került föl a dacos székely zászló a városházára… beke mIhály AnDrás
5.
Uzoni Hírlap
Március 10. - a Székely Szabadság Napja
Az 1848-as forradalom leverése után a magyar táradalomban tovább élt a remény, hogy a szabadságharc külföldi segítséggel újrakezdhető. A szerveződő Habsburg-ellenes felkelés vezetőit azonban egy árulás nyomán leleplezték, és 1854. március 10én a marosvásárhelyi Postaréten végeztette ki az osztrák hatalom az összeesküvés három vezéralakját, Bágyi Török János kollégiumi tanárt, Martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost. Az utókor a székely vértanúk emlékére állította azt az emlékművet, amely körül az idén március 10-én mintegy harminc ezren gyűltek össze, hogy méltóképpen fejet hajtsanak azok előtt, akik 1854-ben életükkel fizettek a székely szabadságért, és hogy kifejezzék akaratukat, hogy nekünk, székelyeknek megmaradásunk érdekében arra van szükségünk, hogy saját magunk rendelkezhessünk önnön sorsunk felett. Egy népnek, egy nemzetnek a történelem során mindig meg
kellett vívnia a maga harcát. Elődeink fegyvert fogva indultak csatákba, ha szólította őket az idők szava, ha a haza érdeke úgy kívánta. A magunk harcát nekünk is meg kell vívnunk. Nem mások ellen, hanem magunkért, gyermekeinkért, jövőnkért. Ez a harc azonban nem a csatatereken folyik, hanem a hit, az akarat, a
Ma, 2013. március 10-én, a marosvásárhelyi Postaréten, a Székely Nemzetgyűlések hagyományainak folytatásaként összegyűlt székelyek, valamint a velük szolidaritást vállaló erdélyi magyar közösségek képviselői kinyilvánítjuk: igényeljük Székelyföld területi autonómiáját! Székelyföld területi autonómiája azt jelenti, hogy történelmi szülőföldjén a székelymagyar többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelősségére és saját érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően. Az autonóm régió az állam és a kollektivitás között elhelyez-kedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, illetve államhatósági jogosítványokkal is bír. Románia, amikor csatlakozott az Európa Tanácshoz, egyoldalú kötelezettséget vállalt a tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, amely 11. cikkében kimondja: „Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek.” Az eltelt közel két évtizedben Románia ezt a
kötelezettségvállalását sem teljesítette, az ezzel kapcsolatos párbeszédet a hatóságai elutasították. Románia kormánya ígéretet tett arra, hogy a tervezett regionális reformot az érintett lakosság megkérdezésével hajtja végre. Ezt javasolja az Európai Unió és ez áll a Romániában hatályos jogszabályokban is. Ennek ellenére most arra készülnek, hogy megszegve Romániának a Kisebbségi Keretegyezményben és a Kisebbségi és Regio-nális Nyelvek Európai Chartájában foglalt kötelezettségeit, Székelyföldet egy román többségű közigazgatási régióba tagolják be, végleg felszámolva a székelység létezésének maradék intézményi kereteit. Felhívjuk az illetékes hatóságok és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy Székelyföld közösségének akarata ellenére végrehajtott regionális reform beláthatatlan következményekkel járna a romániai demokráciára nézve, ugyanakkor ellehetetlenítené a többség, illetve a számbeli kisebbségben élő, de itt helyi többséget alkotó székely közösség közötti viszony normalizálását! Egyben felhívjuk Románia kormányának a figyelmét arra is, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalások megszegése rendkívül rossz következményekkel járna Románia külkapcsolataira nézve. Mi párbeszédet akarunk és együttműködést, abban a reményben, hogy végül Románia
NeMzeT, NeMzeTISéG
kitartás fegyverével kell síkra szállnunk szabadságunkért, a minket is megillető önrendelkezés jogának kivívásáért. De képtelenek leszünk ezt a harcot végigvinni mindaddig, amíg fogva tart bennünket a félelem, a kicsinyhitűség, a közömbösség bilincse. Közös harcunk csak akkor lehet eredményes, ha
egységesek vagyunk. Most szólít minket is az idők szava, mert olyan időket élünk, amikor létünket is tagadni próbálják, amikor gyalázzák szimbólumainkat és azokon keresztül minket is, amikor zászlónkat rongydarabnak nevezik, amikor nem élhetünk egyenrangú állampolgárokként saját
kormánya is belátja, hogy a közigazgatási reformot a helyi közösségek szabad akaratára, az állampolgárok közti szolidaritásra és a konstruktív együttműködésre kell építeni.
kulturális és gazdasági jellegzetességekkel rendelkező Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az Európai Unió forrásainak hatékony felhasználása érdekében!
2013. március
szülőföldünkön, amikor szét akarják darabolni azt, amit Isten is egységesnek teremtett. Meg kell mutatnunk, hogy vagyunk, hogy élünk és élni akarunk. Hogy jövőnket szabadságban és békében képzeljük el szülőföldünkön. Erre nézve pedig egyetlen megoldás létezik: Székelyföld autonómiája. E nélkül sorsunk a biztos pusztulás. Most kell erőt, egységet és elszánt akaratot felmutatnunk, és most kell kiáltanunk a jelszót, amíg még nem késő, hogy meghallják Bukarestben is és szerte a nagyvilágban. Március 10-én, a Székely Szabadság Napján, a Marosvásárhelyen összegyűlt harmincezres tömeg világgá kiáltotta igényét, követelését. Nem kérünk többet, de kevesebbet sem, mint amihez istenadta jogunk van, amiért elődeink képesek voltak életüket is feláldozni: szabadságot a székely népnek! Autonómiát Székelyföldnek!
Bead v án y R om á n ia k o rm á n y á h o z a S zék ely S za b a d s ág N a p j á n
Hangsúlyozzuk: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát. Székelyföld autonómiájának minden előnyét egyformán fogják élvezni az itt élő állampolgárok a demokrácia alapvető értékeinek tiszteletben tartásával. Mindezek szellemében:
Követeljük, hogy a sajátos történelmi, földrajzi, politikai,
Követeljük, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió!
Követeljük Székelyföld autonómiájának törvény általi szavatolását!
Tiltakozunk Székelyföld őshonos közösségének, a Székely Népnek érdekeit sértő, létét fenyegető közigazgatási átalakítás ellen!
Követeljük, hogy a romániai hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zak-
sántA Imre
bIkfAlvI református lelkÉsz
latását és fenyegetését.
Tiltakozunk az ellen, hogy a jogállam intézményeit az itt élő, román állampolgárságú magyarok elnyomására, megfélemlítésére és üldözésére használják!
Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának!
Követeljük, hogy a kormány kezdjen párbeszédet a fentiekről a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal! Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a Székely Népnek! mArosvásárhely, 2013. márcIus 10.
6.
Uzoni Hírlap
MáRcIUS 15. SzeNTIváNlABORFAlváN
Gondolatok egy ünnep margójára
NeMzeT, NeMzeTISéG
1848. március 15-én lángra lobbant a magyar forradalom és szabadságharc fáklyája. A pesti ifjak petőfi sándorral az élen felvállalták az osztrák zsarnokság elleni küzdelmet. Azóta 165 év telt el, és sajnos nekünk még mindig folytatnunk kell a szabadságharcot az auto-nómiáért. ezt a napot minden szabadságot szerető magyar embernek kötelessége megünnepelni, vagy rá emlékezni. A trianoni diktátum után erdélyben nem lehetett vagy nem szabadott megünnepelni ezt a napot, csupán a templomban, titokban!
2013. márciusában faluközösségünk a szentivánlaborfalvi református ima-házban tartotta ünnepi megemlékezését. Az alkalom istentisztelettel kezdődött – az igehirdetés szolgálatát Buzogány István unitárius lelkipásztor végezte – majd ezt követően a Székely István Dalkör, valamint óvodásaink és kisiskolásaink ünnepi műsora következett. Az istentisztelet dr. Ráduly István polgármester úr köszöntőjével és ünnepélyes zászlóátadással végződött, ezt követően az unitárius templom udvarán koszorúzásra, az iskola tornatermében pedig szeretet-vendégségre került sor. áldást Nagy lászló-eörs plébános úr, buzogány István unitárius és Bartos Károly református lelkipásztor mondott.
Amin gondolkodnunk illene
Nemzeti ünnepünk alkalmával mindig eszembe jut Kányádi Sándor híres verse, A kökösi hídon. Témánk érde-kében csak egy sorát idézem: „Béhunytam a szemem, hátha ott meglátnám / Gábor Áron mestert szürke paripáján.” Nagy költőnk kívánságát én is gyakran átélem, legalább pár pillanat erejéig szeretnék belépni egykori nagyjaink életébe. Ott lenni Széchenyi István mellett, amikor íróasztala mellett eldönti, hogy saját pénzéből fogja talpra állítani a magyar gazdaságot… Ott lenni Petőfi Sándor mellett, amikor forradalmi verseit írja, Bem tábornok mellett, amikor „megszüli” a győztes piski csata stratégiai lépéseit, Gábor Áron mellett, amikor megígéri, hogy „lesz ágyú!” Szeretnék egy keveset „elles-
ni” lángoló szívükből, zseniális elméjükből! Mi – mai utódok – elődeinkhez viszonyítva szellemi vagy lelki törpéknek tűnünk. Hogy tudtak ők ennyire mások lenni? Kérdésemet nem költői kérdésnek szántam. Ha választ szeretnénk kapni rá, vegyük elő a Szentírást, és olvassuk el a Bírák könyve 6. részét. (Bír 6: 1-6, 11-12). Témánk szempontjából a történet lényegét egy fontos mondatban össze lehet foglalni: a győzelem igényéhez, a bátor változtatáshoz helyes, egészséges énképre van szükségünk. Ez két részből áll: - egyik a bűnbánat: tudom, hogy vannak hibáim, nem vagyok tökéletes. Nem istenítem magam, másnak is helye van mellettem, kiegé-
Tűzoltók karácsonya
A magyarság szent ünnepe
2013. március
szíthetjük egymást, számíthatunk egymásra, együtt tudunk előre lépni! - a másik a küldetéstudat („Az Úr van veled…” Bír6,12): nem véletlenül vagyok az (egyénként, nemzetként), aki vagyok. Helyem van Isten teremtési tervében, „sajátos színfolt” vagyok Mennyei Atyám gyönyörű festményén. Őseink tudták, hogy magyarságuk, anyanyelvük, kul-túrájuk Istentől kapott aján-dék, amiért felelősek! És még tudtak valamit: nem egyformán élik meg a dolgokat, de erős, lángoló összefogással meg lehet mozdítani a földet! Mi mit tudunk? Járjatok békével!
bArtos károly lp.
Az 1940-es második Bécsi döntés révén, Erdély egy része (ahol mi is lakunk) visszakerült az anyaország ölelésébe. 1940 és 1945 között március 15-ét ismét szabadon lehetett ünnepelni. Szentivánlaborfalván a római katolikus templom és iskola udvarán (közvetlen a főút mellett) az ott felállított országzászló körül gyűlt össze a nép, csupán a 20-40 év közötti férfiemberek hiányoztak. Ők messze a hazától, szovjet földön harcoltak. A zászlórúdra felvont nemzeti zászló ott lengett 10 méteres magasságban, alatta beszédek, mesék hangzottak el (1943-
szabadabban – ünnepeljük március 15-ét. Mily szép és érdekes az, hogy minden évben az ünnepi megemlékezés elméleti részét valamelyik történelmi egyház templomában tartjuk, ahol a nap jelentőségét méltatják az erre hivatott személyek, kulturális – verses és énekes - program keretében. Innen a nép a nemzeti zászlónk alatt felvonul az unitárius templom előtti téren felállított 1848-1849-es kopjafához, amelyre négy szentivánlaborfalvi szabadságharcosnak a neve van felróva: Berde Áron, Bordás Ignác, Opra József és Vásárhelyi János. Itt is az
ban én is elszavaltam ott a Nemzeti dalt, a Talpra magyart, akkor 8 éves voltam). Az úton az országzászló előtt az ifjú LEVENTE alakulat (szakasz) Bocskai sapkát viselve, díszmenetben vonult fel Incze Gábor tanítóparancsnok vezetése alatt. Aztán jött a 45 éves hallgatás ideje. Az 1989-es fordulat után, 1990 óta Szentivánlaborfalván ismét - most már
ünnephez illő beszédek, énekek, szavalatok hangzanak el. Az ünnep és megemlékezés koszorúzással valamint a nemzeti és székely himnuszok eléneklésével ér véget, amelyet a szentivánlaborfalvi dalárda emel méltóságossá. Éljen a magyar nemzet, éljen a haza!
2012 karácsonya az Uzoni Önkéntes Tűzoltóalakulatnak is tartogatott meglepetést. Ez alkalomból ugyanis a huszonkét tűzoltót számláló alakulat új felszerelést, pontosabban fejenként egy pár nadrágot, egy pólót és egy szélkabátot kapott a polgármesteri hivataltól. Annak érdekében, hogy télen is állandó készenlétben lehessen a tűzoltó autó, dr. Ráduly István polgármester és Ábrahám Csaba alpolgármester, Alfonz György, a Megyei Hivatásos Tűzoltó Alakulat ezredese, együtt az Uzoni Önkéntes Tűzoltókkal egy központi fűtési berendezést avatott fel a helyi tűzoltó szertárnál. A szükséges anyagokat a polgármesteri hivatal vásárolta meg, az önkéntes tűzoltók pedig ingyen elvégezték a szerelési és beüzemelési munkálatokat. Ez a berendezés fűti a garázst, amiben a tűzoltóautó áll és a székház irodahelyiségét, így biztosítva az állandó készenlétet. Az Önkéntes Tűzoltó Alakulat tagjai ezúton is meg szeretnék köszönni dr. Ráduly István polgármesternek és Ábrahám Csaba alpolgármesternek, hogy támogatják a tűzoltókat és elismerik fontos szerepüket a közbiztonságban. Nagyon fontos a megelőzés, és szerencsére erre az uzoni lakosok oda is figyelnek, hiszen 2011-ről 2012-re 50%- al csökkent a riasztások száma. sIpos jános, tűzoltÓpArAncsnok
n. kányáDI mIhály
TISzTelT OlvASóINK!
Továbbra is várjuk a község életével, mindennapjaival, ünnepeivel kapcsolatos leveleiket, melyeket lehetőség szerint közlünk az Uzoni Hírlap hasábjain. A leveleket a polgármesteri hivatalban személyesen lehet átadni, vagy elküldhetik e-mailon a
[email protected] címre.
Közreműködésüket köszönjük.
Közvilágítási hibabejelentés:
Hétfő-péntek: 07.30-15.30 Tel.: 0267 351 009
Községem Uzon, Ozun, Usendorf 7.
Uzoni Hírlap
FAlvAINK
dox templomában Jézus feltámadásának ünnepén több nyelven is elhangzik a bibliai szöveg, többek között magyarul is. Polgármesterünk nemcsak a református, katolikus, hanem az ortodox templomban is tiszteletét szokta tenni, sőt, az ünnepre szánt külön kiadású újságot is tesz le a hívek asztalára. Községünk társadalmi berendezkedése a Békesség, és nem is értem miért van helye feljelentésnek különböző hivataloknál a székelyek zászlójának használata miatt. Dan Tanase névre hallgató úr a feljelentő, aki tudomásom szerint soha nem járt községünkben, sőt, országunk határain kívül él. A székelyek zászlaja már öt éve lengedez az Uzoni Polgármesteri Hivatal homlokzatán, illetve egy éve a község igen szépen elrendezett parkjában is. Utóbbi időben e parkbeli zászlónk árbocáról hol levonódik, hol felvonódik! Nem hinném, hogy a
tengeri széljárásokat kellene figyelembe venni, inkább szél ellen még erősítendő két zászlóval, vagyis Hazánk és az unió zászlójával. Hiszem, hogy mindháromnak megvan a maga méltósága egymás mellett is! Mi, székelyek, másfélezer éve itt élünk a Kárpátok között és azon településeken, ahol élünk, megtalálhatóak székely zászlóink és ünnepeink alkalmával használatos népviseletünk. Sem zászlóink, sem Mi nem bántottunk senkit! A székelyek és románok nincs amiért haragudjanak egymásra! Hadd idézzek az “Egy kisebbség kisebbségei” című könyvből (1997, 210-211. oldal). Ferenczes István: Iamandi Adam boldog élete. “…a múltkor a választások előtt megkértek, hogy amikor lesz a találkozó a nagy nemzet-gyűlési képviselő jelölttel, szólaljak fel. Fel is szólaltam. Nem beszéltem sokat, de amikor befejeztem, olyan tapsot kaptam, mint senki sem. Ezen a gyűlésen elmondtam, hogy moldvai vagyok, ott születtem, de már több mint negyven éve itt élek, s nagyon jól megértem magam ezekkel az emberekkel. Azt is elmondtam, hogy ez a történelemben mindig így volt. A moldvaiak és a székelyek sokszor segítettek egymáson. A madéfalvai veszedelem után is - az emlékművet biztosan látta a képviselő elvtárs, ott áll, ahol a Habsburgok négyszáz (400) székelyt lemészároltak mondtam – sok üldözött menekült át Moldvába, lelt otthonra. Vagy itt vannak a Szentdomokosiak, akik száz évig, de még tovább is viselték a pápai átkot, jártak darócruhában, éltek pap nélkül, amiért megölték Mihály vajda ellenfelét, Báthory Andrást. De ott harcoltak a Székelyek Stefan vajda s a többi moldvai fejedelem seregében is, mert jó harcosok voltak. S hányszor fordult elő, hogy az éhező
csíki falvak aratni mentek Moldvába? Vagy nem Szárhegyen szállt-e meg Petru Rares menekülés közben? Én is otthonra leltem és arra kérem a képviselő elvtársat, hogy úgy viselje gondját ennek a Székely népnek, mint apa a gyermekének, mert ezt a népet annyit hányta a történelem viharos tengere, annyiszor töretett meg hajója, hogy megérdemli az emberségesebb életet…” A fent leírt idézetből is kikövetkeztethető, hogy a székelyek úgy Mihai vajda mint Stefan vajda seregében harolva – mint minden nép - magukkal vitték székely zász-lójukat is. A moldvai fejedelmek dicsőségére és nem szégyenére!!! Mi tiszteletben tartjuk a velünk együtt élő más nemzetiségeket, a többségi nemzetet, valamint a többségi nemzet rómaiaktól való leszármazását, akik kultúrnépek voltak. Ugyanígy elvárjuk, hogy minket székelyeket is tiszteletben tartsanak, mint államalkotó népcsoportot, zászlóinkkal, népviseletünkkel együtt. Kérem D.T. urat, hogy jöjjön el községünkbe, látogas-son meg bennünket, győződjön meg, hogy a székelyek ma is léteznek és zászlajuk az övék. Legyen bölcs, mint Nicolae Stoica krónikaíró, aki az ő korában hirdette, hogy “…az alapos felvilágosodás része a jó eszmék, legyen az emberi barátság, a vallások iránti tolerancia, a népművelés…” (Meha-dier Chronic 1980/34. old) Hiszem, hogy országunk, Románia a XXI. században, az Úr évének 2013. esztendejében, a Mastrichti szerződés XX. évében nem a lejtőn lefelé, ha-nem minél inkább felfelé halad. És kívánom, hogy az európai népek sorában elérje az arany középutat. Uzon, Székelyföld – Kovászna megye, Románia 2013. március 17. veres IbolyA
nak az erőszakos toborzások ellen, de azt a hatalom kegyetlenül leverte. Az erőszakos toborzásokat tovább folytatják. Háromszéken Uzonba rendelték 33 falu megfélemlített férfi lakosságát - köztük a Magyarósiakat is - és március 6-án feleskették a határőri szolgálatot. 1802-ben még 12 magyarósi határőrt találunk a nyilvántartásokban. Jelentős volt a falu életében az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc. Háromszék népe, a határőr ezredek székely katonái, a falvak férfiai- így a sepsimagyarósiak is - a forradalom ügye mellé álltak és Háromszék területén győzedelmes csatákat vívtak az osztrák zsarnokság seregeivel, majd az orosz intervencionista hadakkal. 1949. július 2-án a kökösi hídnál Gál Sándor ezredes vezetésével a maroknyi háromszéki népfelkelő
megütközött a Lüders által küldött és Jessauloff tábornok által vezetett cári hadakkal. Ebben a csatában esett el Gábor Áron őrnagy, a székely ágyúöntő, a háromszéki önvédelmi harc kiemelkedő vezetője. A szabadságharc után a magyar népet, a sepsismagyarósiakat is sok megpróbáltatás érte, de a nehéz időket túllépték... 1896-ban Sepsimagyaróson is megünnepelték a honfoglalás ezeréves évfordulóját - miután békés jólétnek lehettünk tanúi egészen az I. világháború kitöréséig. 1914-1918. között a katonaköteleseket a frontokra mozgósították, ahonnan 15-ön sohasem tértek vissza szülőföldjükre. 1918-ban a forradalom szele Sepsimagyarósra is eljutott, de atrocitások nem történtek. 1918. december 1-én a gyulafehérvári román nemzetgyűlésen határozatot hoztak Erdély Romániával való egyesüléséről, amit az 1920-as Trianoni szerződés megerősített. 1940. augusztus 30-án a II.
bécsi döntés következtében Erdély északi része – így Sepsimagyarós is - magyar közigazgatás alá került, de a falu felemelkedését megakadályozta a II. világháborúba való besodródás és az azt követő események. 1944. szeptember második felében a közös hadsereg csapatai harc nélkül birtokba vették a falut. 1949-ben felsőbb nyomásra megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átalakítása, mely romlást, leszegényedést eredményezett a jobb sorsra érdemes faluban. A 80-as években a hatalom tervbe vette a település buldózerekkel való megsemmisítését, aminek nyomait ma is érzékelhetjük. Az 1989-es események új irányt adtak a gazdasági és a szellemi élet ujáteremtésének – melyek reményt keltenek egy jobb jövő kibontakozására aminek eredményét már észlelhetjük a falu életében.
uzon lakósa vagyok, itt is születtem. községem Alsó-háromszék legnagyobb települése, tekintve, hogy még hat (6) kisebb falu tartozik hozzánk. uzon a keleti- kárpátok déli csoportjához tartozó brassói medencében, Alsó-háromszék délkeleti peremén helyezkedik el.
Nevét már az 1332-es pápai tizedlajstromban megtaláljuk Uzun név alatt. Bő ötszáz (500) év múlva a helyiség neve sokat változott, pl. 1750-ben Ozun volt a neve, 1854ben Uzonnak hívták, mi ugyanezeket a megnevezéseket használjuk, előbbit románul, utóbbit magyarul. Uzonnak 2800 (kétezernyolcszáz) lakosa van, a hozzánk tartozó falvakkal együtt lakossága ötezer feletti. Három templomunk van: református, római-katolikus és görög keleti (ortodox). I-VIII. osztályos általános iskolánk van, ahol magyar és román nyelven folyik a tanítás (valamint idegen nyelveket is megismerhetnek a tanulók). Eme iskola Tatrangi Sándor néven ismeretes, aki iskolaépítésre alkalmas telket és tetemes vagyonát adományozta (a XIX. században) a mindenkori uzoni diákok neveltetésére. Községünk lakossági össze-
tételét tekintve többségben vayunk székelyek, illetve székelymagyarok, de velünk együtt élnek más nemzetiségiek is, mint pl. románok, romák és kis lélekszámban zsidók. Saját tapasztalataim szerint a különböző nációk egymás irányába maximális toleranciát nyújtanak. Természetesen ehhez hozzájárul községünk első emberének, dr. Ráduly István polgármesternek széles látókörű, demokratikus gondolkodású magatartása, intelligenciája. Kilenc éve, hogy dr. Ráduly István a falugazdánk, tevékeny-sége során községünk sokat fejlődött. Falugazdánk nem-csak községünk gazdasági életét tartja szem előtt, hanem az itt élő népek közötti békességet is! És ha már békességről szólok, hadd említsem meg ortodox lelkészünket Talnacian Filaretet, aki a fővárosból jött mihozzánk, elhozva magával európai szintű intelligenciáját, toleranciáját. Orto-
Sepsimagyarós
Az 500 éves, háromszéki kis település a bodzai hegyek előterében, a Csere tető (574 m) alatt, festői környezetben fekszik. A falu határában lévő 717 méter magas Mezőtetőről számba vehetjük a szomszédos falvakat: Uzont, Szentivánlaborfalvát, Rétyet, Egerpatakot, Szacsvát és Lisznyót, melyek fűzérszerűen, félhold alakban veszik körbe Sepsimagyaróst. A Mezőtetőről tiszta időben szemlélhetjük a brassói, a persányi, a baróti, a bodoki, a berecki, a vráncsai hegyek és a bodoki havasok égre törő nyúlványait, valamint a háromszéki medencét. Magyarós (ma Sepsimagyarós) a honfoglalás után létrejött erdélyi települések kései kirajzásának egyike. Története megegyezik az erdélyi települések és a háromszéki falvak történetével.
Először 1512-ben MONYIJOROS elnevezéssel említik a korabeli bejegyzések. Az 1567 pápai regisztrumban már MONYO-OS-ként szerepel kilenc kapuval. A feljegyzések azt igazoljak, hogy a falu lakói tanúi voltak a Mátyás király utáni országrombolásnak, a Dózsa György vezette parasztháborúnak, az ország három részre való szakadásának és az erdélyi fejedelemség születésének. Átérték Erdély aranykorát és a kuruc szabadságharcot, mely az 1711es szatmári békével ért véget, mikor Erdély az Osztrák Birodalom részévé válik. 1741. szeptember 11-én a pozsonyi országgyűlést követően Mária Terézia királynő elrendeli Erdély védelmére a székely és román határőr ezredek létrehozását. A székelyek 1764. januárjában Madéfalván tiltakoz-
2013. március
foDor sánDor mArosvásárhely
8.
Uzoni Hírlap
Felhívás
A támogatások igényléséről
Ez évben a területalapú támogatási kéréseket 2013. március 1. és május 16. között fogadja el a gazdáktól a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség. Március 8-án került sor a gazdák tájékoztatására az uzoni kultúrotthonban, ahol a polgármesteri hivatal felkérésére a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) részéről jelen voltak László Margareta és Popica Marius igazgató, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságot (DADR) képviselte Könczei Csaba igazgató. A meghívottak részletesen tájékoztatták a gazdákat a 2013-as évi területalapú támogatással kapcsolatosan, kihangsúlyozva az idénre érvényes követelményeket. Különösképpen kihangsúlyozták, hogy idén Uzon községben a már megszokott ellenőrzés helyett egy különleges műholdas (teledetectie) ellenőrzésre kerül sor. Nagyon fontos, hogy azok a területek, amelyekre a gazda támogatást igényel, nagy pontossággal és a valós területre legyenek berajzolva elektronikus formában, ott ahol a gazda e területeket műveli, ugyanis az idéntől a berajzolt területek esetén a megengedett eltérés csupán 2% az elmúlt évek 20%-os megengedett eltéréséhez viszonyítva. Popica Marius igazgató úr kihangsúlyozta, hogy sem a kifizetési ügynökség, sem pedig a polgármesteri hivatal nem köteles a gazda helyett elvégezni a bejegyzéseket, űrlapkitöltéseket, elektronikus dosszié összeállítást. Tudomásuk van róla, hogy általában a kisgazdák bajban vannak, nem mindenki ért a számítógéphez, internetes hozzáférhetőségük sincs, ők segítségre szorulnak, ezért javasolta, hogy a gazdák szakemberek segítségét vegyék igénybe a parcellák berajzolásánál. Ennek érdekében az Uzoni Polgármesteri Hivatal meghívott két szakembert, akik vállalják az elektronikus dossziék összeállítását azon gazdák számára akik erre a szolgáltatásra igényt tartanak, ezáltal elkerülve az esetleges utólagos kellemetlenségeket. A szolgáltatást a ,,Pünkösti kúria” épületében, munkanapokon 9 -15 óra között lehet igénybe venni, dossziékként 35 lejes díjért, ha nem szükségeltetik terepmérés (ez esetben még rájön parcellánként 15 lej).
Pályázati felhívás uzon község önkormányzata pályázatot hirdet a községben működő civil szervezetek, egyházak, művelődési és oktatási intézmények számára a 2013. évben zajló programokra a következő témakörökben: művelődés, ifjúság, tudomány és szabadidő, valamint a 2013. év egyházközségek támogatására és folyamatos tevékenységű civil szervezetek éves programjának résztámogatására. I. Művelődési, ifjúsági, tudományos, szabadidős programok, illetve rendezvények résztámogatása. II. Folyamatos tevékenységű, intézményes keretben működő civil szerve-
SzíNeS
zetek éves programjának résztámogatása. III. Sport programok és rendezvények résztámogatása IV. Egyházközségek támogatása: a) egyházi épületek építése és javítása b) a kulturális örökség részét képező javak karbantartása és javítása c) egyházak által szervezett szociális programok. V. Települést, térséget bemutató kiadvány támogatása A pályázati űrlap hamarosan letölthető az Uzon Község honlapjáról. A pályázatok leadási határideje: 2013. április 15, a postabélyegző dátuma, vagy személyesen 15 óráig a Polgármesteri Hivatalnál.
általános Településfejlesztési terv (PUG)
Felhívjuk minden mezőgazdasági földterülettel rendelkező tulajdonos figyelmét, akinek nincsen semmiféle pénzügyi elmaradása (adóssága) az Uzoni Polgármesteri Hivatallal szemben, hogy írásos kérésben igényelheti a települések közelében elhelyezkedő mezőgazdasági területek külterületi (teren extravilan) státusából belterületbe (teren intravilan) való átsorolást. E kéréseket bukaresti vegyes bizottság fogja elbírálni. A kérések leadási határideje 2013. május 1.
Az uzoni önkormányzat
A z Uzoni Hagyományőrző Huszáralakulat huszárjai
kellemes húsvéti ünnepeket kíván az uzoni AtlAntIsz művelődési egyesület
2013. március
visszapillantás a múltba
A régmúltra emlékezve naponta merítek a múltból emlékeket, élményeket idézek, amelyek jó hatással vannak nyugdíjas éveimre. A legszebb emlékek, élmények a néptánc oktatásához fűződnek. Éveken át néhai Bedő Ildikó kolléganőmmel a néptáncot oktattam tanulóknak, ifjaknak. Felelősséggel vállaltuk a sok munkát igénylő feladatot, mely kikapcsolódást jelentett, lehetőséget adott, hogy a csoportok hagyományainkat megismerjék, a táncban kiteljesedjenek. Rátermett, tehetséges fiatalokból állt össze a tánccsoport. A késő estig tartó próbákon jó hangulatban, fáradhatatlanul ropták a táncot. Valamennyiüket a győzni akarás vezérelte. Számos kulturális rendezvényen – előadások, versenyek, vendégszereplések stb. – vettünk részt. Ezeken a rendezvényeken a csoportok legjobb tudásuk szerint bizonyítottak. Fellépésük megdöbbentő élményt, heti feltöltődést jelentett. A siker ösztönzőleg hatott, előre vitt, lelkesített, erőt adott az igényes munkához. A néptánc kulturális örökség, mindannyiunk hagyatéka. Ápoljuk, féltő gonddal őrizzük őseink hagyatékát. veres erzsÉbet nyuGAlmAzott tAnítÓnő
Pályázati felhívás az Uzoni Tatrangi Sándor általános Iskola v – vIII. osztályos osztályközösségeihez
Az Uzoni Polgármesteri Hivatal 2013. év nyári vakáció idejére, egyhetes magyarországi osztálykirándulást (táborozást) pályáztat meg az uzoni Tatrangi Sándor Általános Iskola V – VI. osztályos, illetve VII – VIII. osztályos „osztályközösségek diákjainak” az alábbi feltételek mellett: - az osztályközösség együttesen a legjobb tanulmányi eredménye a 2012/2013–as tanév második tanulmányi félévében (80 %), - az osztály tanulóinak igazolatlan órái összességében a legkevesebb, illetve a magaviselet jegyek mértéke a 2012/2013–as tanév második tanulmányi félévében (10 %), - az osztályközösség oktatáson kívüli, pedagógus által felügyelt és irányított szabad tevékenységeinek száma (10 %). A fenti eredményeket, tevékenységeket a polgármesteri hivatal és a Tatrangi Sándor Általános Iskola tanári tanácsából álló közös bizottság fogja elbírálni és kihirdetni a második félév utolsó napján. A fent említett két osztály korcsoport (V- VI., illetve VII – VIII.) közül csak egy-egy osztályközösség lehet nyertes. Tehát a magyarországi osztálykiránduláson (táborban) összesen és egyszerre a két nyertes osztály vehet részt. Az ezzel járó szállítási, elszállásolási, étkezési és táborfelügyeleti-oktatói összes költségek alól a nyertes osztályközösség tanulói és kísérő pedagógusai (osztályfőnökök) mentesülnek, azaz díjmentes. A tanulókat és a kísérő pedagógusokat csakis a határátlépéshez szükséges okiratok költségei (pl. útlevél), valamint a zsebpénz terheli. Jelen pályázati kiírás csakis osztályközösségekre érvényes, függetlenül az osztály létszámától! Dr. ráDuly István
u zonI h írlAp
Az Uzoni vénusz Sportegyesület vezetősége és sportolói
Kellemes húsvéti ünnepet kívánnak az uzoni önkéntes tűzoltók
felelős kIADÓ: DR. RÁDULy ISTVÁN POLGÁRMESTER A szerkesztősÉG címe: UZON, GÁBOR ÁRON úT, 75. SZ. KOVÁSZNA MEGyE lApszerkesztÉs, törDelÉs: BOKOR GÁBOR meGjelenIk 1.500 PÉLDÁNyBAN. nyomDA: t3InfÓ
