ÚTIBESZÁMOLÓ Barcelona 2014. november 5. – 9. Magyarországi résztvevők: Hetyéssy Pálné, Hetyéssy Pál, Dévényi Géza, Szabó Zsolt NOVEMBER 5. Indulás: Budapest, Liszt Ferenc repülőtér, Terminal 2B, 6 óra 05 perc. Érkezés: Barcelona, Terminal 2, 8 óra 30 perc. A repülőtérről Barcelona központjába busszal (Aerobus) utaztunk és az egyetem előtti tértől (Plaça University) rövid gyaloglást követően érkeztünk szállásunkra a Carrer de Muntaneren. A korai érkezésnek köszönhetően időnket szabadon tölthettük és 10 órától útnak eredtünk a teljesen ismeretlen városba.
A város geometrikus úthálózata a magasból
A sétát Barcelona nagy útjain tettük meg, mint a Gran Via de Corts Catalanes és a Passeig de Grácia. Így a Gaudi tervezte, 1904-1906 között épült Casa Batlló lakóház teljes és a Carrer de Provanca kereszteződésben épült Casa Milá lakóház homlokzatának rövid szakaszában gyönyörködhettünk (ez utóbbi épület nagy részét ugyanis beállványozták). A Placa de la Sagrada Familia-ra sétáltunk tovább, a templomnál a hosszú sorokban kígyózó tömeg láttán irányt vettünk a Güell park felé. Útközben áthaladtunk egy olyan városi csomóponton, ahol a hatalmas gépjárműforgalom térszint alatt zajlott, a tehermentesült felszínen pedig fák és játszóterek között sétáltunk. A Güell parkhoz az egyre növekvő turista forgalom mellett a meredek Carrer de Larrard-on jutottuk el. Belépőváltást és rövid várakozást követően a parkban mintegy 3 órát töltöttünk. A park az építészet és tájépítészet Gaudí szerinti értelmezésében valósult meg, ettől vált egyedivé és különlegessé. Gyönyörködtünk a környezetben és jót pihentük a kellemes napsütésben. A Sagrada Famíliá–hoz 5 óra körül érkeztünk vissza. A templombelsőt és az alsó szinti múzeumot tekintettük meg. Beesteledett mire visszatértünk a szállodába, majd az épület kapuja előtt katalán vendéglátóinkkal és angol, szlovén társainkkal találkoztunk. Bemutatkozást követően egy közeli étterembe sétáltunk, az elegáns és népszerű helyen állófogadás keretében üdvözöltük egymást és a közös program kezdetét. Késő este Gézával tettünk még egy rövid túrát a La Rambla városi korzón a Kolumbusz emlékműig, majd a tengerparton. A Port de Barcelona-tól, a régi kikötő központi épületétől indultunk vissza a szállásunkra. A nap attól volt rendkívül értékes, hogy a korai érkezés hosszú szabadidős programra adott lehetőséget, amit szépen ki is használtunk. NOVEMBER 6. A hivatalos program első napján 9 óra 30 perckor indultunk. Metróval és városi busszal utaztunk a Montjuïc (katalánul Zsidó Hegyet jelent) oldalára, ahonnan kötélpályás felvonóval jutottunk fel a Castell de Montjuic-hoz. A várhoz 1/2 11-kor értünk. Felkészült idegenvezetéssel jártuk be a történelmi várfalakat, melynek történelméhez kapcsolódó jelentős pontjain meg-megálltunk.
-2Megtudtuk, hogy eredetileg egy őrtorony állt ezen a helyen, majd 1640-ben 30 nap alatt építették fel az első várat, amely drámai színtérül szolgált a katalán aratók lázadásának. A Montjuïci – csatában a katalán védők itt győzték le IV. Fülöp csapatait. 1694-ben a várat tovább bővítették. A Bourbonok 1706-ban felrobbantották, de 1753 és 1779 között újraépítették, ekkor nyerte el mai, csillag alakú formáját. 1779-1799 között tovább fejlesztették és 3000 ember ellátására tették alkalmassá. 1808-ban Napóleon puskadörrenés nélkül hódította meg. A kedves és felkészült előadást hallgatjuk 1842–ben a várból ágyúzták a várost és az elnyomás elleni felkelést sikeresen leverték. Az 1890-es években ide börtönözték be munkásmozgalom vezetőit, majd 1909-ben, a ’’Tragikus Hét’’ eseményeit követően ismét több ezer embert zártak az erődbe. A spanyol hadsereg és a katalán munkásosztály ellentétének következménye az lett, hogy munkások vezetőit itt végezték ki. Mindez hasonlóan borúsan folytatódott a Franco-diktatúra alatt is; tömegeket börtönöztek be és több mint négyezer embert végeztek ki. 1960-ban változott meg a vár sorsa, amikor Franco bezártatta a börtönt. Ma az erőd börtönei látogathatók és vendéglátóink meg is mutatták a nagyméretű, térszint alatti komor termeket. A vár főbástyájának tetejére épített hatalmas árboc jelrendszerével is megismerkedtünk, mely a város irányába az árbocra felhúzott zászlók különböző pozícióival adott jelzéseket, információkat. A várost itt körpanorámában láttuk, de az igen távoli Pireneusok hegyvonulatában és a Földközi tenger végtelen látványában is gyönyörködtünk. Mindezen különleges helyek - a börtön és a főbástya - bemutatásával vendéglátóink kitüntettek bennünket, mivel bejárásuk csak külön vezetéssel történhet.
A vár legmagasabb pontja az árboc
Mára a vár hangulata egyébként teljesen békés, a város panorámája, a környezet gondozottsága, a várárkok parkosítása - zöld pázsit és virágágyás borítja, de a várfalak tetejét is fű borítja – elhomályosítja a viharos történelmi múltját. 1 órakor indultunk vissza a Furnicular de Montjuic–al a város felé. Átszálltunk buszra, amellyel a „Drassanes” étterembe mentünk. Az épület a múltban Barcelona jelentős hajógyára volt, ma a Maritime Museum és az étteremmé alakított részében elegáns környezetben ebédeltünk. Igényes és ízléses, a mai korszellemnek megfelelően kialakított enteriőrben voltunk, amelyhez a történelmi múlt, a gyárépület nagyvonalú térképzése, architektúrája látványos alapot nyújtott. Az étterem előtti parkban a múzeumhoz kapcsolódó eredeti fából készített tengeralattjárót és egy régi hajófedélzetet tekintettünk meg. 1/2 4 kor indultunk a metróhoz, majd villamossal utaztunk a következő úti cél felé. Különösen élvezetes volt megélni a felszíni közlekedést, a helyiekkel együtt utazni és közben nézelődni. Egyébként szinte végig füvesített nyompályán haladtunk.
-3A villamosmegállótól néhány perc távolságra volt az Església de Santa Maria de Cornellà de Llobregat a városrész szépen felújított temploma. Körbesétáltuk a fényes (lakkozott) tégla homlokzatú épületet és azon csodálkoztunk (csodálkoztam); vajon hogyan épülhetett a közvetlen szomszédságában egy nála jóval magasabb toronyház? A Castle of Cornella –t 3/4 5-kor pillantottuk meg. Szívélyes fogadtatásban volt részünk itt is és felkészült idegenvezetés mellett ismertük meg a vár történetét és jártuk kívül-belül körbe az ódon falakat. A vár egyébként szerves része a városrésznek, a környező lakóházakkal városi szövetet alkot, így fenntartása városi középületként biztosított. Ottlétünkkor éppen humorosnak tetsző grafikai kiállításnak adott otthont. A vár XIII-XIV században, a Cornella család Castle of Cornella több funkciós belső udvarán nagybirtoka központjának épült. Történetének első periódusában még kéttornyú (a két főhomlokzati torony) és földszintes volt. A Katalán Polgárháborúban (1462-1472) hadműveletek központja lett, ekkor megerősítették, a homlokzati lőrések erről tanúskodnak. A Polgárháborút követően a Ribes családhoz került vissza, akik várkastéllyá alakították; emeletet és udvari kőlépcsőt építettek. A legrégebbi XVI. századi gótikus ablakok is ekkor épültek a homlokzatokba. A XVII. században Baltasar Oriol az új nemesség képviselője az épületet gazdasági központtá tette meg és bővítette. A földszintet olajmalomnak és magtárnak használták, az emelet termények szárítására szolgált. A vár jellemzői: tipikusan katalán-gót modell, mely négyzet alaprajzú, sarkain toronybástyákkal, a vár középen udvarral. D-i oldalra került a főkapu, a vár sajátossága viszont, hogy a K-i és Ny-i oldalon is megnyitották az épületet egy – egy kapuval. A XX. század elején a várat és vagyonát elárverezték. A környék földjeit a Cornella-i gazdálkodók vették meg, ezután az épület mezőgazdasági célokat szolgált. 1992-ben került városi tulajdonba, azóta középületként működik. A kiállítások mellett az udvart is kihasználják, mely előadásoknak, koncerteknek, konferenciáknak ad teret. A látogatásunk 6 órás befejezésekor már kezdett esteledni. A tartalmas, érdekes programot követően rövid sétával értük el a szépen a felújított városi vasútállomást és visszavonatoztunk Barcelona központjába.
Eredeti kőfalak és modern üveg konstrukció
Este még sétáltunk a Gótikus negyed ódon utcáiban, benéztünk árkádos udvarokba, esti kivilágításban kívül-belül megcsodáltuk gótikus Katedrálist, korzóztunk la Ramblan és a késő este nyüzsgő piacra is betértünk. Megállapítottuk, hogy a gótikus Barcelonában lüktet a 21. század élete.
-4NOVEMBER 7. A 2. napon 9 óra után indultunk el bérelt busszal Barcelonától déli irányba. Utunk ipari övezetek között vezetett el, majd egyre természetesebb környezetben haladtunk és 3/4 óra múlva a Monserat hegy világos színű szikláit pillantottuk meg. Itt tértünk le Gelida irányába. A város szerpentines főutcáján egyre feljebb haladtunk és így jutottunk fel a vár parkolójához. Rövid lépcsőzést követően a Gelida Castle várkapujához értünk. Itt még érzékelni sem tudtuk a vár léptékét, mert viszonylag szűk és nehezen járható területre jutottunk fel. Idegenvezetéssel tett sétánk első állomása a vár részeként épített Sant Pere Del Castell templom, amely a X. századból származó, elő-román stílusban épült és a vár legszebb része. A kis templom gótikus boltozatos oltárával átellenben stúdió szobát rendeztek be. Itt levetítettek számunkra egy dokumentumfilmet, melyben ötletes és látványos 3D-s animációval, zenével és hangeffektekkel mutatták be a vár korszakonkénti változásait. Történetének első írásos említése 945-ből származik. Az animáció szerint 950-ben már a mai várfalakat látjuk és a templom főhajóját, a várfalakon bástyákat, a falakon belül épületeket. 1053-ban épült a K-i végen a jellegzetes íves sarokbástya, amelyet1108-ban a mórok feldúltak.
Ismerkedés a templommal, háttérben a stúdió
A késő középkorban rezidenciája volt Berenguer Bertran-nak, és ez új korszakot jelentett a harcok során romossá vált vár történetében. A vár ekkor érte el a csúcspontját. Itt tartózkodott IV. Péter, Aragónia királya is 1465-ben, igaz, rövid ideig. A tizenhatodik században a vár fokozatosan elvesztette katonai és közigazgatási funkcióját. 1780-ban épült a jellegzetes nyolcszögű harangtorony a templom keleti részéhez. A vár 1968-ban került önkormányzati tulajdonba és felújítás elindult. Napjainkban a vár középső részén alakítottak ki egy turisztikai központot és kiállítást a várhoz és a környékhez kapcsolódó leletekből. A vár bejárása során egyre magasabb és magasabb szintekre jutottunk. Több látogatóbarát megoldással - új lépcsőkkel, járdákkal - tették biztonságosabbá a várban a közlekedést. A legfelső szint a vár legerősebb, legvédettebb része, itt volt a várúr lakórésze, külön saját magának épített kis kápolnával (körvonalát a falmaradványok idézték). Az itt látható várfalak érdekessége, hogy régi hatású falrészleteket építettek csupán azért, hogy az ellenség megtévesztésére a vár bevehetetlenségét és a vár örökkévalóságát hirdessék.
A vár alsó részén a templom előtt
11 óra után léptünk ki a várkapun, majd a következő állomás felé buszoztunk.
-5Vilafranca del Penedès 30 ezer fős város, és a XII. század óta Alt Penedes megye székhelye, mely a legfontosabb és legtradicionálisabb borvidéke Katalóniának. A városban már 1289-ben egyetem létesült, a XVIII. században pedig az intenzív szőlő és bortermelés eredményeként gyors gazdasági fejlődésnek indult. Sétánk a Casa de la Vila / Városháza hangulatos térre néző homlokzata előtt, majd szűk utcákon keresztül vezetett a gyönyörű Santa Maria gótikus templom szomszédságában álló Vinseumhoz / Palau Reial-hoz. A XIII. században épült palotát Villafranca urai azzal a feltétellel kaptak a királytól, hogy benne mindig szállást biztosítsanak számára. Itt halt meg III. (Nagy) Péter király. 1308 és 1835 között a Santes Creuskolostor tulajdonában volt. 1936-ban került városi tulajdonba, azóta múzemként működtetik.
A felújított Vinseum homlokzata
A felújítás után frissen átadott gyönyörű épület a borászati múzeum kategóriájában Európa egyik legjobbja lehet. Az idegenvezetéssel és a stúdió szobában megtekintett dokumentumfilmmel átfogó történeti, kultúrális és mezőgazdasági információkkal, kiállítás pedig vizuális élménnyel gazdagított a szölő és borkultúra témájában. Megtapasztalható volt a környék borkultúrája és minden, ami körülveszi, évszázadokon át összpontosította a környék tevékenységét a szőlőtermesztésre. A bor befolyásolta a történelemet, a kultúrát és a hagyományokat a régióban. A frissen felújított épület kiváló példáját mutatja, hogy a középkori eredethez kíválóan és harmonikusan illeszthető a magas színvonalú kortárs építészet. A program befejezése gasztrónomiai ismerkedéssel, helyi borok elfogyasztásban csúcsosodott. ½ 3 körül indultunk ebédelni és volt szerencsénk megizlelni a környék specialitását, a romesco mártást (paprika, olivaolaj, priorati bor, pörkölt mandula v. mogyoró) az előétel salátáján. ½ 5 kor indultunk Castelldefels felé. 1 órás buszozásunk alatt az autópálya számos alagúton keresztül és hatalmas kőbányák mellett vezetett el. Naplementében álltunk meg Castelldefels Castle vörös színű kőből épített várkapuja előtt, mely a különlegesen erős fényben már-már narancs színűre változott. Ez a különleges kő nem is olyan messziről származik, a hegy amelyből bontották látotávolságra volt. A X. században Castelldefels határos volt Cordoba Arab kalifátussal, ekkor bízta meg Sunyer gróf a Sant Cugat monostort, hogy építsék meg a várat. A váron belül építették fel a Santa Maria templomot, melyről az első írás 967-ből A vörös színű kőfalak előtt származik. 1100 és 1106 között tornyot emeltek és a templomot újjáépítették, a ma is látható latinkereszt alapformáját ekkor nyerte el.
-6A XIV. és XV. században az állandó kalóztámadások vezetettek oda, hogy a várat továbbépítsék, tornyokat és újabb várfalakat húzzanak fel. A XVI. században a templomot két mellékoltárral és oldalkápolnával bővítették. A XVII. században készült el a várban a nemesi terem és a vívóterem is. A gazdasági fellendülés mellett a kalóztámadások továbbra is jelen voltak, ezért a vár falait tovább magasították. Az 1717 évben a Szent Szűz kápolnát jelentősen megnövelték. 1734-ben új épületrészek készültek el, melyeket téglafelületekkel és fehérre meszelt falakkal karakteresen emeltek ki a többi épületrésztől. A 19. században a vár elhagyatott és rossz állapotú volt. 1897-ben a barcelonai bankár, Manuel Girona vásárolta meg, és felújítási munkálatokba kezdett neogótikus stílusban, mely népszerű volt az akkori időkben. Ez a változtatás hozta létre a vár jelenlegi külső képét, a tornyokon és a falakon végigfutó lőréses pártázatot. A belső terek közül ekkor nyerte el a lovagterem is a mai enteriőrt, a gyönyörű gótikus kandalló és kapukeret is ekkor épült.
A vár építési korszakait szemléltető makettek
Az 1936-39 év polgárháborús időszakában a várat és a templomot kifosztották, a barokk oltárt és a sekrestyét felégették. A vár belső tereiben börtönt hoztak létre. Ennek lenyomata a felújíás során megőrzött falrajzok/grafittik a Szent Szűz kápolnában. A vár Castelldefels városi tulajdonába1988-ban került. Történeti és régészeti kutatások kezdődtek, a felújítás elindult. A templom szentélyében egy üvegpadlós konstrucióval láthatóvá tették az altalajban feltárt ősi ibériai és római falmaradványokat. A templom főbejáratát eredeti formájában állították helyre. A teljes várra vonatkozóan pedig egy látógatóbarát és korszerű, igényes koncepcióval végrehajtott felújítást végeztek el. A vár bejárásának befejezéseként szép panorámában gyönyörködtünk a tenger és a Monjuic / Barcelona irányában. Teljesen besőtétedett mire a várséta befejeződött. A vár teljes díszkivilágításában mondtunk köszönet a felkészült idegenvezetésért. Barcelonába 9 körül érkeztünk vissza. Fruzsina és Pál még tett egy esti sétát a belvárosban.
NOVEMBER 8. 10 órakor indultunk vendéglátóink irodája felé (DEMA iroda), ugyanis a mai program első része projekt-értekezletről szólt. (Barcelona négyzethálós útrendszerének egyik csomópontjában a térre néző épület 4. emeleti lakása ad otthont az irodának. Az épület homlokzatát a végigfutó kör alaprajzú, bástyaszerű zárterkélyek és a szép kovácsoltvas korlátok teszik jellegzetessé.) A következő úticél az óváros felé vezetett. Az első épület, amelynél megálltunk a Katalán Zenepalota volt, a Palau de la Música Cataluna. 1908-ban avatták fel, homlokzata gazdagon díszített, olyan erős motívumokkal, mint az épület sarokrészén lévő, a katalán népdalt megszemélyesítő szoborcsoport, a nagy zeneszerzők szobrai, a gazdagon díszített
-7színes mozaikfelületek, vagy a díszes kerámia virágok. A viszonylag szűk utcák kissé korlátozzák homlokzatok érvényesülését, de így is érezhető volt a katalán identitás rendkívül erős művészeti – építészeti kifejezése. Sétánk a Gótikus negyedben folytatódott. A Barri Gótic, ahogyan a helyiek nevezik falakkal körül vett római, majd középkori városrész, ahol a legrégebbi és legértékesebb műemlékek láthatók. Barcelona katedrálisa a Catedral de la Santa Creu i Santa Eulália építése 1298-ban kezdődött és 150 évig tartott. 1892-ben az eredeti főhomlokzatot neogótikus stílusban építették át. Az templom latin kereszt alaprajzú, főhajója mellett oldalhajók és mellettük a támpillérek közé épített oldal kápolnák találhatók. Ezt a megoldás a „katalán gótika”-ként emlegetik.
Katedrális előtt készült csapatkép
Rövid időre megálltunk a Helytartói Palota (Palau del Lloetinent), a Nagy Királyi Palota (Palau Reial Major) és a Szent Ágota kápolna (Capilla de Santa Águeda) határolta Placa del Rei–en, mely egy kicsinyke tér, tömény középkori hangulatban. A palota építése XI. században kezdődött, a kápolna 1310-11-ben épült II. Jakab és felesége számára. A helytartói palota 1557-ben készült el. A tér különös építészettörténeti érdekessége, hogy a palota homlokzatán az építési korszakok vertikálisan, egymásra épülve mutatkoznak. A földszinten a XI. századi kockaablakok felett a román kori hármasosztású ablakok láthatóak, majd felette a XIV. századi gótikus rózsaablakok és legfelül az 5 szintes boltívsoros reneszánsz őrtorony, mely 1555-ben épült. A stílusok egymás fölé épültek és így maradtak meg számunkra az építési korszakok jegyei. Placa del Rei maga a történelem
Szűk utcákon, hangulatos udvarokon, boltíves átjárókon keresztül jutottunk el a római kori Augusztus templom (El Temple D’ Augustus) maradványaihoz. A váratlanul felbukkanó római kori emlék különös hatást keltett a szűk gótikus környezetben. A három korinthoszi oszlop még ilyen formában is megidézi a nagyméretű templomot, melynek alaprajzi mérete 35 x 17,5 méter volt. A három oszlop és a fríz egyébként afféle kultikus emlék, fennmaradása és egyáltalán a létezése a város lakosságának csodálatát váltotta ki. A Placa de Sant Jaumen a római kori város két főutcájának kereszteződésében kialakult tér, amely a város közigazgatásának két legfontosabb épületének ad helyet. A Katalán Kormány Palotájának (Palau de la Generalitat) térre néző főhomlokzata olasz reneszánsz stílusban, a XVI. században készült genovai márványból, 1860-ban készült erkélye pedig arról híres, hogy Barcelona életében a jelentős politikai változásokat innen jelentették be.
-8A szemben álló épület a Városháza (Ajuntament). Homlokzatát 1845-ban építették klasszicista stílusban, melyet 1853-ban márványburkolattal és tetőt lezáró díszes attikával egészítették ki. A választás előtti napon tett látogatásunkkor a tér mozgalmas politikai szintérként mutatkozott, sokat nem is időztünk itt. A Szent Ágota-kápolna (Capilla de Santa Águeda) szigorú erődszerű, gótikus homlokzata mellett ismét elhaladtunk, és a római városfalak mellett is elsétáltunk. A következő úti cél az El Born negyedben található Santa Maria del Mar, a katalán gótika legtisztább alkotású temploma. Építését 1329-ben kezdték és már 1387-ben be is fejezték. Főhomlokzatán két nyolcszögletű magas torony keretezi a csúcsíves, bélletes kapuzatot és a rózsaablakot. A lenyűgöző térhatású belső tér és az éppen zajló mise énekei áhítatossá tették látogatásunkat. Vendéglátóinktól megtudtuk, hogy Barcelona lakosságának a templom visszafogottsága, egyszerűsége népszerűbbé teszi a város más templomainál. A nap utolsó hivatalos látnivalójához sétáltunk az El Born kulturális központhoz. Az El Born három évszázadot ível át; a térszint alatti 1700-as évek Barcelonáét, a régi virágzó városi piac időszakát és napjaink kulturális színterét. A gyönyörű épület 1876-ban nyílt meg, s mint régi piac ez volt az első nagy vasarchitektúrájú épület Barcelonában. Napjainkra megoldották mind három korszak együttes jelenlétét; térszint alatt a középkori város maradványai láthatók, térszinten multifunkcionális terek és végül a korszakunkhoz kapcsolódó tartalom. A jelen kulturális központja látogatásunk idején Katalóniát érintő aktuális politikai események kapcsán Magyarország és Románia közelmúltban vívott szabadságharcairól szóló kiállításnak adott helyet. A korabeli fényképek megtekintésekor felidéződtek bennünk az akkori események. A történelmi belváros megtekintésének programja itt befejeződött. Az esti vacsoráig terjedő időt nézelődéssel A kiállítás plakátjánál töltöttük. Este a záró vacsora helyszínét metróval és rövid sétával közelítettük meg, mely a város hegyekkel övezett területe, a Horta-Guinardó. Itt helyezkedik el a Can Cortada, amely egy történelmi nevezetességű hely. Gyökerei egészen a római időkig nyúlik vissza. Ezt igazolják az épület alagsorában 1987-ben felfedezett római villa maradványai. A terület története a tizenegyedik században folytatódott, amikor a főnemes Horta várat épített az esetleges támadások ellen. A vár bástyájának maradványai az épület belül is láthatóak. A tizenötödik században a toronyszerű várat / kastélyt átalakították mezőgazdasági központtá, majd 1711-ben egy nagybefolyású család tagja Joan Baptista Cortada vásárolta meg és alakította ki a jelenlegi épületet. A terület a XX. század elejéig volt mezőgazdasági központ, a század végétől viszont az épület a város egyik leghangulatosabb éttermeként működik.
-9Középkori környezetben, kellemes légkörben, tradicionális katalán ételek és italok fogyasztásával köszöntük meg vendéglátóinknak és egymásnak a közösen eltöltött időt. Az elmúlt négy napon Barcelonától számtalan követendő mintát kaptunk, melyek közül a legfontosabbak, hogy a történelmi értékek és az épített örökség védelme napjainkban kizárólag ilyen magas színvonalon történhetnek és hogy fenntartásuknál elengedhetetlen feltétel a megfelelő funkció, a megfelelő hasznosítás.
Can Cortada esti kivilágításban
NOVEMBER 9. Indulás: Barcelona, Terminal 2, 09 óra 15 perc. Érkezés: Budapest, Liszt Ferenc repülőtér, Terminal 2B, 11 óra 45 perc.
A beszámolót lejegyezte: Szabó Zsolt 2014. december és 2015. január hónapokban
