ÚTÜGYI MŐSZAKI ELİÍRÁS ÚT

ÚTÜGYI MŐSZAKI ELİÍRÁS G A Z D A S Á G I

É S

K Ö Z L E K E D É S I

ÚT 2-1.222 K Ö Z Ú T I

F İ O S Z T Á L Y A

Módosítás tervezete

Utak és autópályák létesítésének általános geotechnikai szabályai General Geotechnical Rules of Planning and Construction of Roads and Highways

Terjedelem: 137 oldal

ÚT 2-1.222:2006

ÚT 2-1.222

UTAK GEOTECHNIKAI TERVEZÉSÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

Készült az Állami Közúti Mőszaki és Információs Közhasznú Társaság jogutódja a Magyar Közút Közhasznú Társaság megbízásából

Kidolgozta a Magyar Útügyi Társaság szakbizottsága dr. Szepesházi Róbert vezetésével Benák Ferenc, dr. Boromisza Tibor, dr. Farkas József, Lazányi István, Pozsár László, dr. Scharle Péter, Szilvágyi László, Tárczy László, dr. Varga László

Módosította a Magyar Útügyi Társaság szakbizottsága dr. Szepesházi Róbert vezetésével dr. Boromisza Tibor, Fáy Miklós, Fehér Zsuzsanna, Lazányi István, Pozsár László, Subert István, Szilvágyi László, Tárczy László, Trenka Sándor, Vízi E. Zoltánné

Az Állami Közúti Mőszaki és Információs Közhasznú Társaság szakmai konzulense Schulz Margit

Terjeszti a Magyar Útügyi Társaság A kiadással és mindennemő másolással kapcsolatban minden jog fenntartva

2

ÚT 2-1.222

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Közúti Közlekedési Fıosztálya kiadja az Utak geotechnikai tervezésének általános szabályai címő ÚT 2-1.222:2002 számíú útügyi mőszaki elıírás javított és bıvített változataként az Utak és autópályák létesítésének általános geotechnikai szabályai megnevezéső, ÚT 2-1.222:2006 számú útügyi mőszaki elıírást. Az útügyi mőszaki elıírás tárgya: • földmővek anyaga, szerkezete és építése, • természetes lejtık, a bevágási és sziklarézsők, a töltésrézsők és a töltésszélesítések állékonysága, • töltésalapozás kedvezıtlen altalajon, • földet megtámasztó támszerkezetek. Ezen útügyi mőszaki elıírás alkalmazási területe az országos és a helyi közutak, valamint a közforgalom elıl el nem zárt magánutak. Az útügyi mőszaki elıírás alkalmazása az országos közutak kezelıi számára – a közhasznú tevékenység ellátására kötött szerzıdés szerint – mind megrendelıként, mind saját tevékenységükre nézve kötelezı. Az ennek alapján végzett építési, fenntartási és üzemeltetési feladataik ellátása során az útügyi mőszaki elıírásban foglaltakat meg kell tartani. Jelen mőszaki elıírást az országos közutak kezelıi – a tevékenységükre vonatkozó éves szerzıdés szerint – 2006. november 1-jétıl alkalmazzák. Az útügyi mőszaki elıírás alkalmazása a helyi közutak, továbbá a közforgalom elıl el nem zárt magánutak tekintetében ajánlott és indokolt. Az útügyi mőszaki elıírásban foglaltaktól az országos közutak esetében csak az elıírások alóli felmentés alapján szabad eltérni. A felmentést a mőszaki elıírás alkalmazása elıtt Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Közút Közlekedési Fıosztálytól kell kérni. A kérelmet a Magyar Közút Közhasznú Társasághoz kell benyújtani. Ezen útügyi mőszaki elıírás az ÚT 2-3.101:1993 számú Útépítési földmunkák címő és az ÚT 2-3.102:1998 számú Útpályaszerkezetek védelme fagy- és olvadási kár ellen. címő útügyi mőszaki elıírásokat hatálytalanítja.

Budapest, 2006. Gazdasági és KözlekedésiMinisztérium Közúti Közlekedési Fıosztálya

3

ÚT 2-1.222


Tartalomjegyzék 1. ÁLTALÁNOS ELVEK, KÖVETELMÉNYEK, FOGALMAK .............................................................................7 1.1 Az elıírás célja, tartalma........................................................................................................................7 1.2 A tervezési rend alapelvei ......................................................................................................................8 1.3 Kapcsolat más szabályozó anyagokkal .................................................................................................9 1.3.1 Általános elvek ...........................................................................................................................9 1.3.2 Jogszabályok..............................................................................................................................9 1.3.3 Geotechnikai tervezés mőszaki alapszabványai......................................................................10 1.3.4 Geotechnikai vizsgálatok mőszaki szabványai ........................................................................10 1.3.5 Speciális geotechnikai szerkezetek tervezési és vizsgálati szabványai...................................12 1.3.6 Alkalmazandó útügyi mőszaki elıírások ..................................................................................12 1.3.7 Földmővek anyagának tervezési és vizsgálati szabványai ......................................................13 1.3.8 Geomőanyagok tervezésének és vizsgálatainak mőszaki szabványai ....................................15 1.3.9 A geotechnikai szerkezetek tartószerkezeti tervezésének mőszaki szabványai .....................16 1.4 Fogalommeghatározások ....................................................................................................................17 1.4.1 Általános alapfogalmak ............................................................................................................17 1.4.2 Tevékenységek, szolgáltatások, dokumentációk.....................................................................17 1.4.3 A tervezés alapfogalmai ...........................................................................................................18 1.4.4 A megvalósítás alapfogalmai ...................................................................................................19 1.4.5 A szövegben elıforduló fıbb szakkifejezések jegyzéke ..........................................................19 2. A TERVEZÉS ALAPJAI ÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI ..............................................................................24 2.1 Tervezési követelmények ....................................................................................................................24 2.1.1 Funkcionális alkalmasság ........................................................................................................24 2.1.2 Statikai megfelelıség ...............................................................................................................24 2.1.3 Kivitelezhetıség .......................................................................................................................24 2.1.4 Környezetbarát, esztétikai kialakítás ........................................................................................25 2.1.5 Tartósság, fenntarthatóság ......................................................................................................25 2.1.6 Gazdaságosság .......................................................................................................................25 2.1.7 Elfogadhatóság ........................................................................................................................26 2.2 A tervezés során vizsgálandó adottságok............................................................................................26 2.2.1 A tervezett út jellemzıi .............................................................................................................26 2.2.2 Élı környezet............................................................................................................................26 2.2.3 Terepadottságok ......................................................................................................................27 2.2.4 Meteorológiai viszonyok ...........................................................................................................27 2.2.5 Hidrológiai adottságok..............................................................................................................27 2.2.6 Geológiai és talajadottságok ....................................................................................................27 2.2.7 Talajvízviszonyok .....................................................................................................................27 2.2.8 Felszínmozgások és a földrengés veszélye.............................................................................27 2.2.9 Épített környezet ......................................................................................................................28 2.3 A feladat kategóriába sorolása ............................................................................................................28 2.3.1 1. geotechnikai kategória .........................................................................................................28 2.3.2 2. geotechnikai kategória .........................................................................................................29 2.3.3 3. geotechnikai kategória .........................................................................................................29 2.4 A talajadottságok vizsgálata és jellemzése..........................................................................................30 2.4.1 Általános követelmények .........................................................................................................30 2.4.2 A talajvizsgálatok szükséges mértéke .....................................................................................31 2.4.3 A talajvizsgálatok tartalmi követelményei.................................................................................32 2.4.4 A talajkörnyezet jellemzése, bemutatása.................................................................................34 2.4.5 A tervezési állapotok felvétele..................................................................................................36 2.5 Tervezési módszerek ...........................................................................................................................36 2.5.1 A számításon alapuló tervezés ................................................................................................37 2.5.2 Tervezés szokáson alapuló intézkedésekkel ...........................................................................39 2.5.3 Tervezés próbaterhelésekkel és modellvizsgálatokkal ............................................................39 2.5.4 Megfigyeléses módszer............................................................................................................39 2.6 Technológiai és minıségtervek ...........................................................................................................40 3. A TERVEZÉSI REND ÉS A TERVEK TARTALMA .....................................................................................42 3.1 A tervezési rend ...................................................................................................................................42 4

ÚT 2-1.222

3.1.1 A tervezık kompetenciája ........................................................................................................42 3.1.2 A tervezık együttmőködése.....................................................................................................42 3.2 A tervek célja és geotechnikai tervezési követelményei ......................................................................43 3.2.1 Tanulmányterv .........................................................................................................................44 3.2.2 Díszpozíciós terv ......................................................................................................................44 3.2.3 Engedélyezési terv ...................................................................................................................45 3.2.4 Tenderterv................................................................................................................................45 3.2.5 Ajánlat mőszaki terve ...............................................................................................................46 3.2.6 Kiviteli terv ................................................................................................................................46 3.2.7 Megvalósulási dokumentumok.................................................................................................47 3.2.8 Üzemelési-fenntartási utasítások, tervek .................................................................................48 3.2.9 Korszerősítési, helyreállítási terv..............................................................................................48 3.3 A geotechnikai szolgáltatások tartalmi követelményei.........................................................................49 3.3.1 Talajvizsgálati jelentés (TVJ) ...................................................................................................49 3.3.2 Geotechnikai szakvélemény (GSZ)..........................................................................................49 3.3.3 Geotechnikai terv (GT).............................................................................................................50 4. FÖLDMŐVEK ANYAGA, SZERKEZETE ÉS ÉPÍTÉSE...............................................................................51 4.1 Alapvetı elvek, követelmények, eljárási rend ......................................................................................51 4.2 Földmőanyagok osztályozása, minısítése ..........................................................................................53 4.2.1 A minısítések célja és rendje ..................................................................................................53 4.2.2 A földmőanyagok általános osztályozása ................................................................................53 4.2.3 Építéstechnológiai célú minısítések ........................................................................................58 4.2.4 Vízmozgásokkal kapcsolatos minısítések ..............................................................................60 4.2.5 Egyéb földmőanyagok alkalmasságának megítélése ..............................................................62 4.2.6 Geomőanyagok ........................................................................................................................63 4.3 A földmővek szerkezeti kialakítása......................................................................................................66 4.3.1 A töltéstalp kialakítása .............................................................................................................66 4.3.2 A töltéstest kialakítása .............................................................................................................69 4.3.3 Bevágások kialakítása .............................................................................................................71 4.3.4 A felsı földmőrész, a védıréteg tervezése .............................................................................71 4.3.5 Alacsony töltések és sekély bevágások tervezése ..................................................................78 4.3.6 A földmő további részeinek kialakítása....................................................................................78 4.3.7 Meglévı földmővek teherbírásának vizsgálata, javítása..........................................................80 4.4 A földmőépítés egyes technológiai részfeladatai .................................................................................81 4.4.1 Tömörítés .................................................................................................................................81 4.4.2 A talajok kezelése, javítása......................................................................................................82 4.4.3 Próbabeépítés, próbatömörítés................................................................................................84 4.5 A földmővek minıségellenırzése ........................................................................................................86 4.5.1 A tömörség ellenırzése ...........................................................................................................86 4.5.2 A teherbírás ellenırzése ..........................................................................................................89 5. RÉZSŐK ÁLLÉKONYSÁGÁNAK BIZTOSÍTÁSA ........................................................................................91 5.1 Általános követelmények és szempontok ............................................................................................91 5.1.1 Alapkövetelmények ..................................................................................................................91 5.1.2 Általános tervezési elvek..........................................................................................................92 5.1.3 Tervezési rend .........................................................................................................................93 5.2 A rézsőállékonyság vizsgálata .............................................................................................................94 5.2.1 Az állékonyságvizsgálatok célja, a tervezési állapotok felvétele..............................................94 5.2.2 Vizsgálati módszerek ...............................................................................................................94 5.3 A rézsőállékonyság javításának lehetıségei .......................................................................................96 5.3.1 Az állékonyság növelésének tervezési elvei ............................................................................96 5.3.2 Geometriai módszerek .............................................................................................................96 5.3.3 Víztelenítés...............................................................................................................................96 5.3.4 Mérnökbiológiai módszerek ...................................................................................................100 5.3.5 A rézsők földanyagának erısítése georácsokkal, talajszegekkel ..........................................100 5.3.6 Támszerkezetek.....................................................................................................................101 5.3.7 Az állékonyság ellenırzése megfigyelésekkel .......................................................................101 5.4 Rézsőtípusok tervezési sajátosságai.................................................................................................102 5.4.1 Természetes lejtık .................................................................................................................102 5.4.2 Bevágási földrézsők ...............................................................................................................103 5.4.3 Sziklarézsők ...........................................................................................................................104 5.4.4 Töltésrézsők...........................................................................................................................105 5

ÚT 2-1.222


5.4.5 Töltésszélesítések..................................................................................................................107 5.4.6 Anyagnyerı- és célkitermelı, illetve lerakóhelyek rézsőbiztosítása.......................................108 6. TÖLTÉSALAPOZÁS..................................................................................................................................109 6.1 A töltésalapozás tervezési követelményei .........................................................................................109 6.1.1 Alapkövetelmények ................................................................................................................109 6.1.2 Tervezési alapelvek................................................................................................................110 6.1.3 Tervezési rend........................................................................................................................111 6.2 A töltésalapozások tervezése ............................................................................................................112 6.2.1 A talajjellemzık meghatározása ............................................................................................112 6.2.2 Az alaptörés veszélyének vizsgálata......................................................................................113 6.2.3 Süllyedésszámítások..............................................................................................................113 6.2.4 A süllyedések idıbeli alakulásának számítása ......................................................................114 6.2.5 A töltésalapozások megfigyelése és irányítása......................................................................114 6.3 Töltésalapozási megoldások irányelvei..............................................................................................115 6.3.1 Építésszervezési megoldások................................................................................................115 6.3.2 Szerkezeti megoldások ..........................................................................................................116 6.3.3 Talajjavítások .........................................................................................................................117 7. TÁMSZERKEZETEK .................................................................................................................................122 7.1 Általános tervezési követelmények és szempontok...........................................................................122 7.1.1 Alapkövetelmények ................................................................................................................122 7.1.2 A tervezés fıbb szempontjai, irányelvei .................................................................................122 7.1.3 Tervezési rend........................................................................................................................124 7.2 Támfalak típusai és tervezésük alapjai..............................................................................................124 7.2.1 Támfaltípusok ........................................................................................................................124 7.2.2 A támfalak tervezésének általános szempontjai és követelményei .......................................125 7.2.3 A súlytámfalak tervezésének sajátos szempontjai.................................................................126 7.2.4 A szögtámfalak tervezésének sajátos szempontjai ...............................................................126 7.2.5 A máglyafalak tervezésének speciális szempontjai ...............................................................127 7.2.6 A gabionfalak tervezésének sajátos szempontjai ..................................................................127 7.2.7 A erısített talajtámfalak tervezésének sajátos szempontjai ..................................................128 7.2.8 A szegezett falak tervezésének sajátos szempontjai.............................................................129 7.3 Befogott támszerkezetek ...................................................................................................................130 7.3.1 A befogott támszerkezetek kialakításának általános követelményei .....................................130 7.3.2 A befogott szerkezetek tervezése, statikai számítása ...........................................................132 7.4 Horgonyzott szerkezetek....................................................................................................................133 7.4.1 A horgonyzott támszerkezetek alkalmazásának általános szabályai.....................................133 7.4.2 A horgonyzott szerkezetek elemeinek kialakítása .................................................................134 7.4.3 A horgonyzott szerkezetek tervezési követelményei és módszerei .......................................135 7.4.4 Mőszaki felügyelet, megfigyelés.............................................................................................136

6

ÚT 2-1.222

1. ÁLTALÁNOS ELVEK, KÖVETELMÉNYEK, FOGALMAK 1.1

Az elıírás célja, tartalma

Az elıírás azért készült, hogy alkalmazása segítse tartós, biztonságos, jó minıségő, gazdaságos, környezetbarát útépítési földmővek és kapcsolódó geotechnikai szerkezetek létesítését. Ehhez egységes fogalomrendszert, követelményeket, tervezési eljárásokat és korszerő mőszaki megoldásokat ajánl, illetve követel meg. Meghatározza • az utak földmőveinek és kapcsolódó szerkezeteinek tervezésekor követendı eljárásrendet, az elkészítendı tervtípusokat és azok tartalmi elvárásait, a tervezés elfogadható módszereit; • a földmővel és kapcsolódó geotechnikai szerkezeteivel szemben támasztott követelményeket, az alkalmazható anyagokat, szerkezeteket, építési eljárásokat és a minıségszabályozás módszereit. Az elıírás figyelembe veszi, hogy mind gyakrabban kell kedvezıtlen geotechnikai adottságú területeken, illetve speciális tulajdonságú anyagokból földmőveket építeni. Ezen feladatok újszerő megoldásaihoz az elıírás irányelveket fogalmaz meg. A geotechnikai feladatok jellegének megfelelıen számos feladat megoldására az elıírás nem adhat egyértelmő utasítást. Abból indul ki, hogy a geotechnikai adottságok sajátosságai és változékonysága miatt a feladatok többségében csak a konkrét körülmények elemzése alapján lehet helyes döntést hozni és jó megoldást tervezni. Ehhez igyekszik teljeskörően megadni a figyelembe veendı szempontokat és követelményeket, a szerkezeti, technológia és minıségszabályozási megoldásokra azonban az elıírás általában csak ajánlásokat ad. A tervezıi szabadságot nem kívánja korlátozni, ellenkezıleg: a tervezıtıl a konkrét feladatok optimális megoldását várja el. Ez viszont azt is jelenti, hogy az elıírás alkalmazása nem csökkenti a tervezı jogi felelısségét. Az elıírást a hatályba léptetı rendelet által meghatározott körben az útépítés teljes folyamatában minden geotechnikai vonatkozású feladat megoldásához követni kell, így • a pályázati kiírásokban, a munkák megrendelésekor, a szerzıdések megkötésekor, • minden terv, tervfejezet vagy tervjellegő dokumentum elkészítésekor, • a tervek ellenırzésekor, minısítésekor és engedélyezésekor. Az elıírás készítıi abból indultak ki, hogy az útépítés minden eleme tervezett tevékenység, ezért minden szerkezet elkészítéséhez és minden építési technológia alkalmazásához a megvalósítás valamely fázisában valamilyen tervdokumentum készül. E tekintetben geotechnikai tartalmú tervnek, tervfejezeteknek, tervjellegő dokumentumnak tekintendık • a tenderkiírásoknak a földmővekre és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetekre vonatkozó részei, • a geotechnikai (földtani, mérnökgeológiai, talajmechanikai) szakvélemények, talajvizsgálati jelentések, • az útépítési tervek földmővekkel és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetekkel összefüggı részei, • a földmővek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetek önálló tervei, • a vízépítési, humuszgazdálkodási terveknek a földmővekkel és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetekkel összefüggı részei, • a kivitelezést közvetlenül szabályozó ütemtervek, technológiai utasítások, minıségtervek, • az üzemelési-fenntartási utasítások. Az elıírás az elıbbiekben felsorolt tervdokumentumok elkészítését és elfogadását kívánja segíteni. A kivitelezésben közvetlenül nem alkalmazható, ott mindig az elıbbiek szerinti valamely konkrét tervdokumentumot kell követni, illetve annak betartását kell ellenırizni. Az elıírás a következıkben a terv kifejezés alatt általában az elıbbiekben felsoroltakat érti, s csak akkor konkretizálja a felsoroltak valamelyikére, ha az feltétlenül szükséges. Hasonló módon, amikor az elıírás a tervezı kifejezést használja, akkor azon az elıbbi tervek valamelyikének készítıjét ért, aki például a technológiai utasítások esetében lehet a kivitelezı is. Az elıírás nem tárgyalja a közúti hidak, illetve a közúti alagutak és a közúthoz kapcsolódó más földalatti mőtárgyak geotechnikai vonatkozásait, mert azokra külön elıírás vonatkozik. A kapcsolódási pontokban természetesen azok követelményeit is be kell tartani.

7

ÚT 2-1.222

1.2


A tervezési rend alapelvei

A földmővek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetek tervezésének a terv célját, tartalmát és részletezettségét illetıen a projekt aktuális szakaszához, idıbeli üteméhez kell igazodnia, az adott szakaszban esedékes döntésekhez, illetve elvégzendı feladatokhoz szükséges információkat kell szolgáltatnia. Általában az alábbi projektszakaszok, illetve tervtípusok különíthetık el: • az elımunkálatok szakaszában tanulmányterv (megvalósíthatósági tanulmány), díszpozíciós terv, engedélyezési terv; • a vállalatbaadási szakaszban tenderterv (tenderkiírás), illetve az ajánlat mőszaki terve (alternatív terv); • a megvalósítási szakaszban kiviteli terv (részeként vagy kapcsolódóan technológiai terv, minıség terv, ütemterv, organizációs terv) és megvalósulási dokumentumok (megvalósulási terv, építési napló, minıségtanúsítási bizonylatok); • az üzemelési szakaszban üzemeltetési-fenntartási utasítás, korszerősítési-helyreállítási terv. A tervezés során az úttervezınek, mint fıtervezınek, a geotechnikai tervezınek és más szakterületi tervezıknek – általában a fıtervezı irányításával – szorosan együtt kell mőködniük. A tervezési feladatot mindegyik szakaszban a 2.3. szerint geotechnikai kategóriába kell sorolni, s ennek alapján meg kell határozni a tervfázis geotechnikai követelményeit. Gondoskodni kell a tervezés során arról, hogy a geotechnikai tervezés alapját képezı talajadatokat a tervtípusnak megfelelı részletességgel és pontossággal meghatározzák és bemutassák. Ennek formája az átalakuló szabványosításnak megfelelıen (egy átmeneti idıre) kétféle lehet: • talajvizsgálati jelentés, az MSZ EN 1997-1:2006 elıírásának megfelelı dokumentum, mely csak a geotechnikai információkat közli, a feladatok megoldására nem ad javaslatot, s részletessége szerint lehet elıkészítı, tervezési, kiegészítı és ellenırzı jelentés, • geotechnikai (talajmechanikai) szakvélemény, a hazai gyakorlatban hagyományosan készülı dokumentum, mely a geotechnikai információk közlése mellett megállapítja a geotechnikai feladatokat és megoldásukra iránymutatást is ad, s részletessége szerint lehet elıkészítı, részletes, kiegészítı, ellenırzı, összefoglaló és állapot- vagy kárvizsgálati szakvélemény. A jelentés vagy szakvélemény típusa a 3.2. szerint illeszkedjék a tervtípusokhoz. A földmővek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetek terve külön geotechnikai tervdokumentációban, vagy a teljes útépítési tervdokumentáción belül, annak külön fejezeteként jelenhet meg. A terveknek legalább a következıket kell tartalmazniuk: • geotechnikai kiindulási adatok, • helyszínrajzok, hossz- és keresztszelvények, kitőzési adatok, • mintakeresztszelvények, • szerkezetek általános és részlettervei, • technológiai leírás, követelmények, • statikai számítások, • minıségszabályozási követelmények, • fenntartási utasítások. E munkarészek részletezettsége a tervtípushoz és a geotechnikai kategóriához igazodjék, elégítse ki továbbá a következı fejezetekben ismertetendı általános, valamint a feladathoz igazodó sajátos követelményeket. Az elıírás feltételezi, hogy a földmővek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetek tervezését végzı szakemberek megfelelı ismeretekkel és jogosultságokkal rendelkeznek: • az út tervezıje a megfelelı úttervezési jogosultsággal rendelkezik és megvannak az együttmőködéshez szükséges geotechnikai ismeretei is, • a talajadottságokat geotechnikai tervezıi engedéllyel rendelkezı személy tárja fel és ismerteti, • a földmőveket és a kapcsolódó geotechnikai szerkezeteket általában geotechnikai tervezı, vagy egyes, a késıbbiekben meghatározandó esetekben megfelelı jogosultságú út- és/vagy szerkezettervezı tervezi. Az elıírás feltételezi, hogy a földmővek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetek építését és fenntartását irányító szakembereknek mérnöki végzettségük és igazolható talajmechanikai ismereteik vannak, és munkájukat szakszerően végzik.

8

ÚT 2-1.222

1.3

Kapcsolat más szabályozó anyagokkal

1.3.1 Általános elvek A következı felsorolások tartalmazzák azokat a jogszabályokat és mőszaki szabályozó anyagokat, melyekkel az elıírás – készítıinek szándéka szerint – összhangban van. A készítık ugyanakkor feltételezték, hogy az útépítési projekt közremőködıi az elıírásban külön nem említett vonatkozásokban e szabályozó anyagok szerint járnak el. Az új európai szabályozások bevezetése miatt a mőszaki szabályozás állandó változásban van. Ezért bizonyos kérdésekben egyidejőleg léteznek • új, korszerő, de idehaza még kevéssé használt európai szabályozó anyagok és • régi, némely részletükben elavult, de idehaza jól ismert szabályozók is. 2006-ban és 2007-ben nagyszámban kerülnek bevezetésre európai szabályozó anyagok, s ezeket egy éven belül lehetıleg magyar nyelven honosítani fogják. A következı összeállítás ezek közül tartalmazza azokat, melyek angol nyelvő változata már ismert, és a jelen elıírás ezekkel már harmonizáltan készült. Hivatalosan azonban csak akkor kell követni ıket, ha MSZ-ként megjelennek. Elıfordulhat, hogy az európai szabványok olyan követelményeket támasztanak, melyek alkalmazásának feltételei még nincsenek meg. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a régi, még érvényben levı szabályozók gondozása, aktualizálása az elmúlt évtizedben már elmaradt, így azok sok esetben már nincsenek összhangban a korszerő új elıírásokkal. Érvénytelenítésük viszont nem volt lehetséges, mert azzal szabályozási hiányok keletkeztek volna. Mindezek miatt a szabályozó anyagok teljesen következetes alkalmazása nem mindig lehetséges, betartatásuk ésszerő rugalmasságot kíván. Ahol az ugyanazon területre vonatkozó dokumentumok között tartalmi ellentmondás mutatkozik, vagy azok szerint többféle eljárás, megoldás lehetséges, ott az útépítés geotechnikai tervezésében a jelen elıírásban ajánlottakat célszerő követni, vagy ilyen ajánlás híján a módszerek közül szabadon lehet választani. A különbözı típusú szabályozó anyagok betartását illetıen általánosságban a következık érvényesek: • a törvények, kormány- és miniszteri rendeletek betartása kötelezı, • az útügyi mőszaki elıírások betartását a hatályba léptetı miniszteri rendelet szabályozza, • az MSZ vagy MSZ EN jelő magyar mőszaki szabványokat az útépítési projekt kiírása, illetve a szerzıdés szerint kell alkalmazni, amihez a jelen elıírás ajánlásokat ad, • az MSZE CEN ISO/TS jelő magyar mőszaki elıszabványokat célszerő követni, de betartásuk csak akkor kötelezı, ha azt valamilyen külön szabály vagy a projekt kiírása, illetve szerzıdése elrendeli.

1.3.2 Jogszabályok Az útépítési projekt megvalósításának egészét illetıen a következık betartása kötelezı. 1.3.2.1

Törvények

• 1993. évi X. törvény a termékfelelısségrıl. • 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemrıl. • 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról. • 1995. évi XXIX. törvény a környezetvédelmének általános szabályairól. • 1996. évi LIII. törvény a természet védelmérıl. • 2003. évi CXXIX. törvény a közbeszerzésekrıl. • 1996. évi LVIII. törvény a tervezı és szakértı mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról. • 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelmérıl. • 2004. évi XI. törvény a munkavédelemrıl szóló 1993 évi XCIII. törvény módosításáról. • 2004. évi XXIX. törvény az Európai Uniós csatlakozással összefüggı, egyes törvény módosításokról. • 2005. évi LXXVI. törvény az építıipari kivitelezési tevékenységekkel kapcsolatos adatszolgáltatással, öszszefüggı egyes törvények módosításáról. 1.2.2.2

Kormányrendeletek

• 158/1997. (IX.26.) korm. rendelet az építési mőszaki ellenıri tevékenységrıl. 9

ÚT 2-1.222


• 135/2005. (VII.14.) korm. rendelet az építıipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatásról. • 162/2004. (V. 21.) korm. rendelet az építési beruházások közbeszerzésekkel kapcsolatos részletes szabályairól. 1.2.2.3

Miniszteri rendeletek

• 35/1996. (XII.29.) BM rendelet az Országos Tőzvédelmi Szabályzat kiadásáról. • 45/1997. (XII.29.) KTM rendelet az építészeti mőszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeirıl. • 34/2002. (IV.27.) FVM rendelet az építészeti-mőszaki tervezési jogosultság részletei szabályairól. • 3/2003. (I.25.) BMGKM KvVM együttes rendelet az építési termékek mőszaki követelményeinek megfelelıség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának részletes szabályairól. • 45/2004. (VII.26.) BM-KVM együttes rendelet az építési és bontási hulladék részletes kezelési szabályairól.

1.3.3 Geotechnikai tervezés mőszaki alapszabványai A geotechnikai tervezés egészét, alapelveit, követelményeit és elfogadható módszereit illetıen az elıírás a következı szabványokkal összhangban készült, illetve az elıírás által nem szabályozott részletekben e szabványokat kell követni: • MSZ EN 1997-1:2006

Geotechnikai tervezés. 1. rész: Általános szabályok.

• MSZ EN 1997-2:2007

Geotechnikai tervezés. 2. rész: Talajvizsgálatok.

1.3.4 Geotechnikai vizsgálatok mőszaki szabványai A talajok és a kızetek osztályozását, laboratóriumi és terepi vizsgálatait a következık szabványok, elıírások szabályozzák. 1.2.4.1

A talajok és a kızetek osztályozására kötelezıen alkalmazandó szabványok

• MSZ EN 14688-1:2003

Geotechnikai vizsgálatok. Talajok azonosítása és osztályozása. 1. rész: Azonosítás és leírás.

• MSZ EN 14688-2:2005

Geotechnikai vizsgálatok. Talajok azonosítása és osztályozása. 2. rész: Osztályozási alapelvek.

• MSZ EN 14689-1:2004

Geotechnikai vizsgálatok. Szilárd kızetek azonosítása és osztályozása. 1. rész: Azonosítás és leírás.

• MSZ 14043-2:2006

Talajmechanikai vizsgálatok. Talajok megnevezése talajmechanikai szempontból.

• MSZ 14043-11:1983

Talajmechanikai vizsgálatok. Az eredmények összefoglalása.

1.3.4.2

A talajfeltárások irányadó dokumentumai

• MSZE CEN ISO/TS 22475-1:2006

Geotechnikai vizsgálatok. Mintavételi módszerek és talajvízmérések. 1. rész: Mőszaki Alapelvek.


Geotechnikai vizsgálatok. Mintavételi módszerek és talajvízmérések. 2. rész: Minısítési kritériumok.


Geotechnikai vizsgálatok. Mintavételi módszerek és talajvízmérések. 3. rész: Megfelelıségi értékelés.

1.3.4.3

A talajvízmérések irányadó dokumentumai


Geotechnikai vizsgálatok. Mintavételi módszerek és talajvízmérések. 1. rész: Általános elvek.


Geotechnikai vizsgálatok. Mintavételi módszerek és talajvízmérések. 2. rész: Áteresztıképességi vizsgálat pakker nélkül.


Geotechnikai vizsgálatok. Mintavételi módszerek és talajvízmérések. 3. rész: Víznyomásos vizsgálat.


Geotechnikai vizsgálatok. Mintavételi módszerek és talajvízmérések. 4. rész: Próbaszivattyúzás.

10

ÚT 2-1.222


Geotechnikai vizsgálatok. Mintavételi módszerek és talajvízmérések. 5. rész: Nyeletéses vizsgálat.


Geotechnikai vizsgálatok. Mintavételi módszerek és talajvízmérések. 6. rész: Áteresztıképességi vizsgálat pakkerrel.

1.3.4.4

A laboratóriumi talajvizsgálatok irányadó dokumentumai

• MSZ 14043-3:1979

Talajmechanikai vizsgálatok. Szemeloszlás meghatározása.

• MSZ 14043-4:1980

Talajmechanikai vizsgálatok. Konzisztenciahatárok.

• MSZ 14043-5:1980

Talajmechanikai vizsgálatok. A talaj anyagsőrősége.

• MSZ 14043-6:1980

Talajmechanikai vizsgálatok. A talajt alkotó fázisok térfogat és tömegarányai.

• MSZ 14043-7:1981

Talajmechanikai vizsgálatok. A talajok tömöríthetıségének vizsgálata

• MSZ 14043-8:1981

Talajmechanikai vizsgálatok. A talajok alakváltozásnak vizsgálata ödométerrel.

• MSZ 14043-9:1982

Talajmechanikai vizsgálatok. Szervesanyag tartalom meghatározása.

• MSZ 14043-10:1982 Talajmechanikai vizsgálatok. A talaj szulfátiontartalmának és pH-értékének mérése • MSZE CEN ISO/TS 17892-1:2006

Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 1. rész: A víztartalom meghatározása.


Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 2. rész: Finom szemcséjő talajok térfogatsőrőségének meghatározása.


Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 3. rész: A szemcsék sőrőségének meghatározása. Piknométeres módszer.


Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 4. rész: A szemeloszlás meghatározása.


Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 5. rész: Kompressziós vizsgálat lépcsızetes terheléssel.


Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 6. rész: Ejtıkúpos vizsgálat.


Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 7. rész: Finom szemcséjő talajok egyirányú nyomóvizsgálata.


Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 8. rész: Konszolidálatlan, drénezetlen triaxiális vizsgálat.


Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 9. rész: Konszolidált triaxiális nyomóvizsgálat telített talajokon.

• MSZE CEN ISO/TS 17892-10:2007

Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 10.rész: Közvetlen nyíróvizsgálat.

• MSZE CEN ISO/TS 17892-11:2007

Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 11. rész: Áteresztıképességi vizsgálat.

• MSZE CEN ISO/TS 17892-12:2006

Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. 12. rész: Az Atterberg-határok meghatározása.

1.3.4.5

A terepi talajvizsgálatok irányadó dokumentumai


Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 1. rész: Nyomószondázás elektromos mérıberendezéssel.


Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 2. rész: rıszondázás.

Ve-


Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 3. rész: szondázás.

SPT-


Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 4. rész: Pressziométeres vizsgálat Menard-féle berendezéssel.


Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 5. rész: Rugalmas dilatométeres vizsgálat.


Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 6. rész: Pressziométeres vizsgálat önlefúró berendezéssel.

11

ÚT 2-1.222



Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 7. rész: rólyukas terhelés


Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 8. rész: Pressziométeres vizsgálat teljes elmozdulással.


Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 9. rész: Terepi nyírószondázás.

• MSZE CEN ISO/TS 22476-10:2006

Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 10. rész: Lapdilatométeres vizsgálat.

• MSZE CEN ISO/TS 22476-11:2006

Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 11. rész: Nyomószondázás. Mechanikus mérıberendezéssel.

• MSZE CEN ISO/TS 22476-12:2007

Geotechnikai vizsgálatok. Terepi vizsgálat. 12. rész: Tárcsás terhelés.

Fú-

1.3.5 Speciális geotechnikai szerkezetek tervezési és vizsgálati szabványai A geotechnikai szerkezetek kialakítását, anyagát, technológiáját és ellenırzését illetıen be kell tartani a következı szabványokat. 1.3.5.1

Speciális mélyépítési munkák kivitelezésének mőszaki szabványai

• MSZ EN 1536:2001

Speciális mélyépítési munkák. Fúrt cölöpök.

• MSZ EN 1537:2002

Speciális mélyépítési munkák. Talajhorgonyok.

• MSZ EN 1538:2001

Speciális mélyépítési munkák. Résfalak.

• MSZ EN 12063:2001

Speciális mélyépítési munkák. Szádfalak.

• MSZ EN 12699:2001

Speciális mélyépítési munkák. Talajkiszorításos cölöpök.

• MSZ EN 12715:2001

Speciális mélyépítési munkák. Talajszilárdítás.

• MSZ EN 12716:2001

Speciális mélyépítési munkák. Jethabarcsosítás.

• MSZ EN 14199:2006

Speciális mélyépítési munkák. Mikrocölöpök.

• MSZ EN 14490:2007

Speciális mélyépítési munkák. Talajszegezés.

• MSZ EN 14475:2007

Speciális mélyépítési munkák. Talajerısítés.

• MSZ EN 14679:2005

Speciális mélyépítési munkák. Mélykeverés.

• MSZ EN 14731:2005

Speciális mélyépítési munkák. Mélyvibrálás.

• MSZ EN 15237:2007

Speciális mélyépítési munkák. Függıleges drénezés.

1.3.5.2

A mélyépítési szerkezetek ellenırzésének irányadó dokumentumai


Geotechnikai szerkezetek vizsgálata. 1. rész: Cölöppróbaterhelés tengelyirányú statikus nyomóerıvel.


Geotechnikai szerkezetek vizsgálata. 2. rész: Cölöppróbaterhelés tengelyirányú statikus húzóerıvel.


Geotechnikai szerkezetek vizsgálata. 3. rész: Cölöppróbaterhelés keresztirányú statikus húzóerıvel.


Geotechnikai szerkezetek vizsgálata. 4. rész: Cölöppróbaterhelés dinamikus keresztirányú nyomóerıvel.


Geotechnikai szerkezetek vizsgálata. 5. rész: Talajhorgonyok vizsgálata.


Geotechnikai szerkezetek vizsgálata. 6. rész: Talajszegek vizsgálata.


Geotechnikai szerkezetek vizsgálata. 7. rész: Talajerısítés vizsgálata.

1.3.6 Alkalmazandó útügyi mőszaki elıírások Az utak geotechnikai tervezésében, az úttervezıvel való együttmőködésben a következı útügyi szabályozó anyagokra kell figyelemmel lenni. 12

ÚT 2-1.222

1.3.6.1

A geotechnikai tervezést befolyásoló útügyi tervezési elıírások

• ÚT 2-1.201 Közutak tervezési szabályzata (KTSZ). • ÚT 2-1.202 Aszfaltburkolatú útpályaszerkezetek méretezése és megerısítése. • ÚT 2-1.405 Közúti alagutak létesítésének általános feltételei (A KTSZ kiegészítése). • ÚT 2-1.502 Kerékpárutak, gyalogutak és járdák pályaszerkezete. • ÚT 2-1.503 Kisforgalmú utak pályaszerkezetének méretezése. • ÚT 2-3.206 Útpályaszerkezetek kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú alaprétegei. Építési elıírások • ÚT 2-3.207 Útpályaszerkezetek kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú alaprétegei. Tervezési elıírások. • ÚT 2-3.208 Útépítési beton burkolatalapok tervezési elıírásai. • ÚT 2-3.211 A betonburkolatú útpályaszerkezetek méretezése. • ÚT 2-3.212 Betonkı burkolatú pályaszerkezetek tervezése és építése. Követelmények. • ÚT 2-3.215 Közutak víztelenítése (KTSZ kiegészítése). • ÚT 2-3.307 Kohósalakaszfalt útpályaalapok és –burkolatok. • ÚT 2-3.401 Közúti hidak tervezése. Általános elıírások. • ÚT 2-3.418 Közúti hidak építése V. Alapozások. 1.3.6.2

A földmővek vizsgálatát szabályozó útügyi elıírások

• ÚT 2-2.117:1998

Dinamikus teherbírásmérés.

• ÚT 2-2.119:1998

Teherbírásmérés könnyő ejtısúlyos berendezéssel.

• ÚT 2-2.124:2005 Dinamikus tömörség- és teherbírásmérés kistárcsás könnyő ejtısúlyos berendezéssel. • ÚT 2-3.103:1998

Radiometriás tömörségmérés. Földmővek, kötıanyag nélküli alaprétegek, hidraulikus kötıanyagú útalapok térfogatsőrőségének és víztartalmának meghatározása.

• ÚT 2-3.104:2000

Közúti töltéssüllyedések mérése.

1.3.7 Földmővek anyagának tervezési és vizsgálati szabványai A földmővek anyagaira vonatkozóan a jelen elıírás ajánlásainak megfelelıen kell alkalmazni a következı szabványokat és elıírásokat. 1.3.7.1

A földmővek terminológiáját megadó mőszaki szabvány

• MSZ 15032 Földmunkák és földmővek fogalommeghatározásai 1.3.7.2

A kötıanyaggal készülı talajstabilizációk tervezésének irányadó dokumentumai

•

MSZ EN 14227-1:2005

Hidraulikus kötıanyagú keverékek. Elıírások. 1. rész: Cement kötıanyagú szemcsés keverékek.

•

MSZ EN 14227-2:2005

Hidraulikus kötıanyagú keverékek. Elıírások. 2. rész: Salak kötıanyagú keverékek.

•

MSZ EN 14227-3:2005

Hidraulikus kötıanyagú keverékek. Elıírások. 3. rész: Pernye kötıanyagú keverékek.

•

MSZ EN 14227-4:2005

Hidraulikus kötıanyagú keverékek. Elıírások. 4. rész: Pernye a hidraulikus kötıanyagú keverékekhez.

•

MSZ EN 14227-5:2005

Hidraulikus kötıanyagú keverékek. Elıírások. 5. rész: Hidraulikus útépítési kötıanyaggal készített keverékek.

1.3.7.3 Mechanikai vagy kötıanyagos stabilizációk laboratóriumi vizsgálatainak szabványai • MSZ EN 13285:2003 • MSZ EN 13286-1:2003

Kötıanyag nélküli keverékek. Elıírások. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 1. rész: A laboratóriumi viszonyítási térfogatsőrőség és a víztartalom vizsgálati módszerei. Bevezetés, általános követelmények és mintavétel. 13

ÚT 2-1.222


• MSZ EN 13286-2:2005

• MSZ EN 13286-3:2003

• MSZ EN 13286-4:2003

• MSZ EN 13286-5:2003

• MSZ EN 13286-7:2004 • MSZ EN 13286-40:2003

• MSZ EN 13286-41:2003

• MSZ EN 13286-42:2003

• MSZ EN 13286-43:2003

• MSZ EN 13286-44:2003 • MSZ EN 13286-45:2004

• MSZ EN 13286-46:2003 • MSZ EN 13286-47:2004

• MSZ EN 13286-49:2004

• MSZ EN 13286-50:2005

• MSZ EN 13286-51:2005

• MSZ EN 13286-52:2005

• MSZ EN 13286-53:2005

1.3.7.4

Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 2. rész: Vizsgálati módszerek a laboratóriumi viszonyítási térfogatsőrőség és a víztartalom meghatározására. Proctor-tömörítés. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 3. rész: A laboratóriumi viszonyítási térfogatsőrőség és a víztartalom vizsgálati módszerei. Vibrosajtolás szabályozott paraméterekkel. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 4. rész: A laboratóriumi viszonyítási térfogatsőrőség és a víztartalom vizsgálati módszerei. Vibrokalapács. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 5. rész: A laboratóriumi viszonyítási térfogatsőrőség és a víztartalom vizsgálati módszerei. Vibroasztal. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 7. rész: Kötıanyag nélküli keverékek ciklusos terheléses, triaxiális vizsgálata. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 40. rész: Vizsgálati módszer a hidraulikus kötıanyagú keverékek tiszta húzószilárdságának meghatározására. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 41. rész: Vizsgálati módszer a hidraulikus kötıanyagú keverékek nyomószilárdságának meghatározására. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 42. rész: Vizsgálati módszer a hidraulikus kötıanyagú keverékek hasító-húzó szilárdságának meghatározására. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 43. rész: Vizsgálati módszer a hidraulikus kötıanyagú keverékek rugalmassági modulusának meghatározására. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 44. rész. Vizsgálati módszer granulált kohósalak alfa-tényezıjének meghatározására. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 45. rész: Vizsgálati módszerek a hidraulikus kötıanyagú keverékek bedolgozhatósági idıtartamának meghatározására. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 46. rész: Vizsgálati módszer a nedvességállapoti érték meghatározására. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 47. rész: Vizsgálati módszer a kaliforniai teherbírási (CBR-) érték, a közvetlen teherbírási index és a lineáris duzzadás meghatározására. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 49. rész: Mésszel és/vagy hidraulikus kötıanyaggal stabilizált talaj gyorsított duzzadásvizsgálata. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 50. rész: Hidraulikus kötıanyagú keverékek vizsgálati próbatesteinek elıállítási módszere Proctor-berendezéssel vagy vibroasztalos tömörítéssel. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 51. rész: Hidraulikus kötıanyagú keverékek vizsgálati próbatesteinek elıállítási módszere vibrokalapácsos tömörítéssel. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 52. rész: Hidraulikus kötıanyagú keverékek vizsgálati próbatesteinek elıállítási módszere vibrosajtolással. Kötıanyag nélküli és hidraulikus kötıanyagú keverékek. 53. rész: Hidraulikus kötıanyagú keverékek vizsgálati próbatesteinek elıállítási módszere tengelyirányú sajtolással.

A földmővek és az útpályaszerkezetek ellenırzı terepi vizsgálatainak szabványai

• MSZ 2509-2:1989

Útpályaszerkezetek teherbíró képességének vizsgálata. CBR-vizsgálat.

• MSZ 2509-3:1989

Útpályaszerkezetek teherbíró képességének vizsgálata. Tárcsás vizsgálat.

• MSZ 2509-4:1989

Útpályaszerkezetek teherbíró képességének vizsgálata. A behajlás mérése.

14

ÚT 2-1.222

1.3.8 Geomőanyagok tervezésének és vizsgálatainak mőszaki szabványai A földmővekben és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetekben gyakran alkalmazott geomőanyagok alkalmazási köreire, tervezési szabályaira és különbözı jellemzıinek laboratóriumi és terepi vizsgálatára vonatkozóan be kell tartani a következı szabványokat. 1.3.8.1. Geomőanyagok kiválasztását szabályozó dokumentumok • MSZ EN 13249:2001

Geotextíliák és rokon termékeik. Az utak és más közlekedési területek (vasutak és aszfaltbeépítések kivételével) szerkezetében való alkalmazás elıírt jellemzıi.

• MSZ EN 13250:2001

Geotextíliák és rokon termékeik. A földmunkák és az alapozások során, valamint a győjtıszerkezetekben való alkalmazás elıírt jellemzıi.

• MSZ EN 13252:2001

Geotextíliák és rokon termékeik. A vízelvezetı rendszerekben való alkalmazás elıírt jellemzıi.

• MSZ EN 13253:2001

Geotextíliák és rokon termékeik. Az eróziót szabályozó munkákban (partvédelem, partvédı mővek) való alkalmazás elıírt jellemzıi.

• MSZ EN 13254:2000

Geotextíliák és rokon termékeik. A víztározók és gátak szerkezetében való alkalmazás elıírt jellemzıi.

• MSZ EN 13255:2000

Geotextíliák és rokon termékeik. A csatornák szerkezetében való alkalmazás elıírt jellemzıi.

• MSZ EN 13255:2000

Geotextíliák és rokon termékeik. Az alagutak és föld alatti mőtárgyak szerkezetében való alkalmazás elıírt jellemzıi.

1.3.8.2. A geomőanyagok vizsgálatának dokumentumai • MSZ EN 918:1998

Geotextíliák és rokon termékeik. Dinamikus átszakításvizsgálat. (Kúpos ejtıvizsgálat).

• MSZ EN 964-1:1999

Geotextíliák és rokon termékeik. A vastagság maghatározása elıírt terhelésekkel. 1. rész: Egyes rétegek.

• MSZ EN 965:1999

Geotextíliák és rokon termékeik. A területi sőrőség meghatározása.

• MSZ ENV 1897:2001

Geotextíliák és rokon termékeik. Nyomás alatti kúszási tulajdonságok meghatározása.

• MSZ EN 9862:2005

Geomőanyagok. Mintavétel és a próbadarabok készítése.

• MSZ EN 9863-1:2005

Geomőanyagok. A vastagság maghatározása elıírt terhelésekkel. 1. rész: Egyrétegőek.

• MSZ EN 9863-2:1998

Geotextíliák és rokon termékeik. Vastagságmeghatározás elıírt terhekkel. 2. rész: Többrétegő termékek egyes rétegeinek vastagságmeghatározása.

• MSZ EN 9864:2005

Geomőanyagok. Geotextíliák és rokon termékeik. Vizsgálati módszer geotextiliák és rokon termékeik területi sőrőségének meghatározására.

• MSZ EN 10318:2005

Geomőanyagok. Szakkifejezések és meghatározásuk.

• MSZ EN 10319:1998

Geotextíliák. Szélessávú szakítóvizsgálat.

• MSZ EN 10320:2000

Geotextíliák. Helyszíni azonosítás.

• MSZ EN 10321:1998

Geotextíliák. Kötések/varratok szakítóvizsgálata széles sávú módszerrel.

• MSZ EN 10722-1:1999

Geotextíliák és rokon termékeik. Eljárás telepítéskor bekövetkezı sérülések szimulálására. 1.rész: Telepítés szemcsés anyagokon.

• MSZ EN 11058:1999

Geotextíliák és rokon termékeik. A síkra merıleges, terhelés nélküli vízáteresztı képességi jellemzık meghatározása.

• MSZ EN 12224:2001

Geotextíliák és rokon termékeik. Az idıjárással szembeni ellenállás meghatározása.

• MSZ EN 12225:2001

Geotextíliák és rokon termékeik. Módszer a mikrobiológiai ellenállás meghatározására elásási próbával.

• MSZ EN 12226:2001

Geotextíliák és rokon termékeik. Általános vizsgálatok a tartóssági vizsgálatot követı kiértékeléshez.

• MSZ EN 12236:1998

Geotextíliák és rokon termékeik. Statikus átszakításvizsgálat (CBR-vizsgálat). 15

ÚT 2-1.222


• MSZ EN 12447:2002

Geotextíliák és rokon termékeik. Vizsgálati módszer a hidrolízissel szembeni ellenállás meghatározására.

• MSZ EN 12956:1999

Geotextíliák és rokon termékeik. A jellemzı szőrınyílás meghatározása.

• MSZ EN 12957-1: 2005

Geomőanyagok. A nyírási jellemzık meghatározása. 1. rész: Közvetlen nyíróvizsgálat.

• MSZ EN 12957-2:2005

Geomőanyagok. A nyírási jellemzık meghatározása. 2. rész: Ferde síkú vizsgálat.

• MSZ EN 12958:1999

Geotextíliák és rokon termékeik. A vízáramlás meghatározása a termék síkjában.

• MSZ EN 13426-1:2003

Geotextíliák és rokon termékeik. A belsı szerkezeti kapcsolatok szilárdsága. 1. rész: Geosejtek.

• MSZ EN 13426-2:2005

Geotextíliák és rokon termékeik. A belsı kapcsolatok szilárdsága. 2. rész: Geokompozitok.

• MSZ EN 13427:1999

Geotextíliák és rokon termékeik. A dörzsölés utáni sérülések utánzása (csúszótömbös vizsgálat).

• MSZ EN 13428:2005

Geomőanyagok. Az ütéskárosodással szembeni védıteljesítmény meghatározása.

• MSZ EN 13431:2000

Geotextíliák és rokon termékeik. A húzó- kúszási és a szakítási viselkedés meghatározása.

• MSZ CR ISO 13434:2000

Irányelvek a geotextíliák és rokon termékeik tartósságáról.

• MSZ EN ISO 13437:1999

Geotextíliák és rokon termékeik. A minták talajban való elhelyezése és kivétele, valamint a próbatestek laboratóriumi vizsgálata.

• MSZ EN ISO 13438:2005

Geotextíliák és rokon termékeik. Átvilágításos vizsgálat az oxidációval szembeni ellenállás meghatározásához.

• MSZ EN 13562:2000

Geotextíliák és rokon termékeik. A vízbehatolással szembeni ellenállás meghatározása (a hidrosztatikai nyomás vizsgálata).

• MSZ EN 13719:2002

Geotextíliák és rokon termékeik. A szigetelésvédı geotextíliák tartós hatékonyságának meghatározása.

• MSZ EN 13738:2004

Geotextíliák és rokon termékeik. A talajból való kihúzódással szembeni ellenállás.

• MSZ EN 14030:2002

Geotextíliák és rokon termékeik. Vizsgálati módszer a savakkal és lúgokkal szembeni ellenállás meghatározására.

• MSZ EN 14196:2004

Geomőanyagok. Vizsgálati módszerek az agyag geoszintetikus gátak egységnyi területre esı tömegének mérésére.

• MSZ EN 14414:2004

Geomőanyagok. Vizsgálati módszer a vegyi ellenállás meghatározására feltöltések építése esetén.

• MSZ EN 14415:2004

Geoszintetikus szigetelık. Vizsgálati módszer a kilúgozódási ellenállás meghatározására.

• MSZ EN 14574:2005

Geomőanyagok. Az alátámasztott geomőanyagok gúlaátütési ellenállásának meghatározása.

• MSZ EN 14575:2005

Geoszintetikus szigetelık. Az oxidációval szembeni ellenállás meghatározásának módszere.

• MSZ EN 14576:2005

Geomőanyagok. A polimer geoszintetikus szigetelık feszültségkorrózióval szembeni ellenállásának meghatározása.

1.3.9 A geotechnikai szerkezetek tartószerkezeti tervezésének mőszaki szabványai A geotechnikai szerkezeteket az anyaguktól függıen a következı szabványok betartásával kell megtervezni • MSZ EN 1990:2006

A tartószerkezetek tervezésének alapjai.

• MSZ EN 1991:2005

A tartószerkezeteket érı hatások.

• MSZ EN 1992:2005

Betonszerkezetek tervezése.

• MSZ EN 1993:2000

Acélszerkezetek tervezése.

• MSZ EN 1994:2005

Acél és beton kompozitszerkezetek tervezése.

• MSZ EN 1995:2005

Faszerkezetek tervezése.

16

ÚT 2-1.222

• MSZ EN 1996:2000

Falazott szerkezetek tervezése.

• MSZ EN 1998:2006

Tartószerkezetek tervezése földrengésre.

1.4

Fogalommeghatározások

Az elıírás a földmővek és a kapcsolódó szerkezetek esetében használt, hagyományos fogalmakat általában az MSZ 15 032 szabvány szerint értelmezi, s ezek definícióját az elıírásban csak a szükséges mértékig ismétli meg. Az elıírásban gyakran elıforduló általános fogalmak értelmezését a következıkben ismertetjük. A további újszerő fogalmakat mindenkor az ıket tárgyaló fejezet tartalmazza.

1.4.1 Általános alapfogalmak • Geotechnika Azon építımérnöki tudományok és módszerek összessége, melyek az építmények és/vagy az építési tevékenységek, illetve a talajkörnyezet közötti kölcsönhatások elemzésével, ezek, illetve az ezekbıl eredı problémák értékelésével és megoldásával foglalkozik. Kiterjed az ezekhez szükséges talajvizsgálatokra, a szükséges kölcsönhatásokat biztosító, illetve az új építményt és/vagy a természeti, valamint az épített környezetet e kölcsönhatásokkal veszélyeztetı jelenségekkel szemben alkalmazandó megoldások és szerkezetek tervezésére, kivitelezésére, mőszaki felügyeletére, megfigyelésére és fenntartására. • Geotechnikai szolgáltatás Az elıbbiekben értelmezett kölcsönhatás következtében felmerülı geotechnikai feladatok megoldásához, a vélelmezhetı veszélyek elhárításához szükséges szakszerő geotechnikai tevékenységek (talajvizsgálatok, tervezés, kivitelezés, ellenırzés stb.) eredményeképpen készített és a megrendelınek átadott geotechnikai dokumentumok (jelentések, szakvélemények, tervek stb.). • Talajkörnyezet Az építmény, illetve az építési tevékenység által közvetlenül vagy közvetve befolyásolt, már a beavatkozás elıtt a helyszínen lévı talajvagy kızetzóna (földkéregtartomány), függetlenül annak az építményhez viszonyított geometriai helyzetétıl, valamint természetes vagy mesterséges eredetétıl. A fogalom magába foglalja e zóna felépítését és anyagát, továbbá a talajvizet is, s mindezek tulajdonságainak összességét. • Geotechnikai szerkezet Általában az építmények, illetve jelen esetben az utak és a talajkörnyezet kölcsönhatásait biztosító, illetve az ezen kölcsönhatások következtében felmerülı problémák kiküszöbölését biztosító szerkezetek, melyek közé soroljuk az alapokat, a támszerkezeteket, a földmőveket, a víztelenítı berendezéseket és a speciális építési eljárásokkal, technológiákkal létrehozott javított talajzónákat. • Geotechnikai kategória A geotechnikai feladat nehézségét minısítı besorolás, melynek megállapításakor figyelembe kell venni a talajkörnyezetet, a természeti és épített környezetet, a feladat, a létesítendı szerkezet jellegét, az alkalmazandó geotechnikai megoldásokat és az esetleges károsodások következményeit.

1.4.2 Tevékenységek, szolgáltatások, dokumentációk • Geotechnikai vizsgálatok A geotechnikai feladatok felismerése és megoldása végett a talaj- és talajvízadottságok megismerése és modellezése céljából végzendı tevékenység, mely a felszíni és aknás feltárásokból, fúrásokból, az ezekbıl vett minták laboratóriumi vizsgálataiból, vagy közvetett módszerekbıl, elsısorban szondázásokból áll. • Geotechnikai megfigyelés Épülı vagy meglévı építmény, valamint a talaj és a talajvíz építés közbeni és utáni vizsgálata szemrevételezéssel és mérésekkel annak megállapítására, hogy azok a tervezéskor vártnak megfelelıen viselkednek-e. • Geotechnikai mőszaki felügyelet Az építés szemrevételezéssel és mérésekkel történı vizsgálata, annak megállapítására, hogy a tervezett geotechnikai szerkezet a tervezett anyagokból, méretekkel, módszerekkel és minıséggel épül-e meg. • Talajvizsgálati jelentés Valamely projekt talajkörnyezetének megismerésére végzett feltárások és vizsgálatok eredményeinek a felhasználás céljának megfelelıen rendszerezett ismertetése az adott tervfázisban szükséges részletességgel. 17

ÚT 2-1.222


• Geotechnikai szakvélemény Egy projekt talajadottságainak megismerésére végzett talajvizsgálatok eredményeinek, valamint a felmerülı geotechnikai problémák és megoldásuk ismertetése az adott tervfázisban szükséges részletességgel. • Geotechnikai terv Valamely projekt geotechnikai feladatainak megoldására alkalmazott szerkezetek és eljárások rajzi és szöveges bemutatása az adott tervfázisban szükséges részletességgel és az alkalmasságuk igazolásával.

1.4.3 A tervezés alapfogalmai • Teherbírási határállapot A tervezett szerkezet, a talaj vagy a környezı építmények valamely részének törés jellegő tönkremenetele, mely a szerkezet rendeltetésszerő használatát lehetetlenné teszi, s általában a szerkezetet használókat, illetve a környezetben lévıket is veszélyezteti. • Használhatósági határállapot A tervezett szerkezet, a talaj vagy a környezı építmények olyan mértékő elmozdulása, deformációja, mely annak rendeltetésszerő használatát megnehezíti vagy korlátozza. • Tervezési állapot A tervezett építmény környezeti körülményeinek, saját méreteinek és anyagjellemzıinek az építés vagy az üzemelés közben kialakuló olyan együttese, melyben a létesítmény vagy környezetének valamely teherbírási vagy használhatósági határállapota bekövetkezhet, ezért a jellemzık ezen együttesével leírható állapotot vizsgálni kell. • Hatás A talajra vagy a tartószerkezetre ható erık (terhek), illetve kényszer-alakváltozások vagy kényszergyorsulások, melyeket például önsúly, hasznos terhelés, hımérséklet-változás, nedvességtartalom-változás, egyenlıtlen támaszmozgás vagy földrengés okoz. • Igénybevétel A hatás következménye a talajon vagy a tartószerkezeti elemeken (például belsı erı, nyomaték, feszültség, alakváltozás) vagy a teljes szerkezeten (például lehajlás, elfordulás). • Szilárdság Egy anyag, pl. a talaj, a beton, külsı hatásokkal szembeni ellenállását kifejezı mechanikai jellemzı, rendszerint feszültség mértékegységben. • Ellenállás Talajzóna, tartószerkezet, tartószerkezeti elem, vagy ezek egy keresztmetszetének a külsı hatásokkal szembeni, mechanikai tönkremenetel nélkül elérhetı teherbírása, például nyírási, nyomási vagy hajlítási igénybevételkor. • Karakterisztikus érték A talaj vagy a tervezett szerkezet valamely jellemzıjének a tervezı által a vizsgálandó tervezési állapotra vonatkozóan jellemzınek tartott értéke, melyet vizsgálatok alapján az átlagos értéktıl a biztonság irányába eltérve kell az adatok változékonyságát, a vizsgálandó jelenség sajátosságait és a határállapot bekövetkezésének körülményeit is mérlegelve, óvatosan felvenni. • Parciális tényezı Az anyagszilárdság vagy az ellenállás, illetve a hatások vagy az igénybevétel karakterisztikus értékéhez rendelt, ezek megbízhatóságától függı tényezık, melyekkel elérhetı a szerkezetek biztonsága. • Tervezési érték A talaj vagy a tervezett szerkezet valamely teherbírási vagy igénybevételi (terhelési) jellemzıjének az az értéke, melyet a tervezı szerint valamely tervezési állapotban számításba lehet venni, s amelyet a karakterisztikus értékbıl és a parciális tényezıbıl kell számítani. • Modelltényezı A tervezéskor a szokásosnál bizonytalanabbnak ítélt számítási módszerek alkalmazásakor a bizonytalanság ellensúlyozására bevezetett tényezı, mellyel az ellenállások tervezési értékét kell csökkenteni. 18

ÚT 2-1.222

• Módosító tényezı (KFI) A határállapot következményeit figyelembe vevı tényezı, mellyel az ellenállások tervezési értékét lehet módosítani, ha a tervezı szerint a következmények a szokásosnál enyhébbek vagy súlyosabbak. • Korrelációs tényezı Geotechnikai szerkezet ellenállásának próbaterheléssel vagy számítással meghatározott átlagos vagy minimális értékéhez rendelt tényezı, mellyel az ellenállás karakterisztikus értéke számítható. • Összehasonlítható tapasztalat Dokumentált vagy más módon egyértelmően megállapított információ, mely a tervezés során figyelembe veendıvel azonos típusú talajra vagy szilárd kızetre vonatkozik, s amelytıl hasonló szerkezetek esetén hasonló geotechnikai viselkedés várható. Kiemelt jelentıségő az építési helyszínre vonatkozó információkat.

1.4.4 A megvalósítás alapfogalmai • Minıségszabályozás Egy szerkezet tervezett teljesítıképességét biztosító anyagok, termékek jellemzıinek, valamint készítési technológiáinak meghatározása, továbbá az ezek minıségellenırzésére és -tanúsítására szolgáló, illetve az ellenırzések nyomán bevezetendı minıségbiztosítási eljárások megállapítása és megvalósítása. • Minıségszabályozási dokumentumok Egy projekt megvalósításához alkalmazott termékek mőszaki specifikációi és megfelelıségi nyilatkozatai, az egyes szerkezetekre készített technológiai utasítások és minıségtervek, illetve a vállalkozó általános érvényő minıségügyi kézikönyve. • Mőszaki specifikáció Anyagra, termékre, mőszaki megoldásra vonatkozó mőszaki követelményeket, azok alkalmazási feltételeit és a megfelelıség igazolásának módját tartalmazó jóváhagyott és közzétett dokumentum, mely nemzeti szabványok, európai vagy magyar építıipari mőszaki engedélyek alapján készülhet. • Megfelelıségi igazolás A gyártó vagy egy tanúsító intézet által kiadott, típus- (alkalmassági) és gyártásközi vizsgálatokon alapuló dokumentum, amely igazolja, hogy a termék vagy a mőszaki megoldás megfelel a mőszaki specifikációban foglalt követelményeknek. • Technológiai utasítás A kivitelezı által egy projekthez a tervek, a mőszaki specifikációk, nemzeti szabványok és mőszaki engedélyek alapján készített és közétett dokumentum, amely egy szerkezet készítéséhez felhasználandó anyagokat és termékeket, az alkalmazandó eszközöket és eljárásokat, továbbá a minıségellenırzés és a minıségbiztosítás módszereit tartalmazza. • Minıségterv A kivitelezı által valamely projekthez tervek, mőszaki specifikációk, nemzeti szabványok és mőszaki engedélyek alapján kiadott dokumentum, amely egy szerkezet minıségellenırzésének rendjét és módszereit: a mintavételi tervet, a vizsgáló eszközöket és eljárásokat, valamint az értékelési kritériumokat tartalmazza.

1.4.5 A szövegben elıforduló fıbb szakkifejezések jegyzéke A következıkben az elıírás fontosabb szakkifejezéseit adjuk meg, elıfordulásaik oldalszámával. Agyag, Állapotvizsgálati geotechnikai szakvélemény, 43, 48 16, 54-63, 90, 104, 106, 118-120 Állékonyságvizsgálat, 92, 94-96, 107, 113, 116, 126 Ajánlat mőszaki terve, 8, 43, 6, 67 Általános állékonyság, 37, 91, 94, 96, 122-125, 135 Akna (feltárásra), 33, 80 Anyagnyerıhely, 26, 31, 53, 69, 108 Akna (víztelenítésre), 99 Aprítás, 62, 83, 84 Aktív földnyomás, 95, 112, 113, 127, 129, 130 Árok, 67, 68, 72, 80, 81, 97-100 Alaptörés, 106, 109, 110, 113, 117 Árvédelmi gát, 91, 110 Alkalmassági vizsgálat, 19, 41, 52, 69, 72, 85 Altalaj, 35, 106-122, 127, 128, 130 Bányameddı, 62, 63 Állandó hatás, 37, 38 Befogott szerkezet, 32, 101, 122-123, 130, 132-137 Állapotromlás, 69, 73, 74, 76, 78, 81, 90, 93, 108 Beépíthetıség, 27, 62, 82, 84, 91, 19

ÚT 2-1.222

Beépítési károsodás (geomőanyagé), 64, 65 Belvíz, 27, 28, 36, 49, 66, 67, 91-94, 106, 109, 112 Bevágás, 24, 25, 29-32, 40, 52, 53, 69-73, 77-82, 91, 98, 100-108, 123-133 Biztonság, 18, 35-40, 46, 93-96, 101, 108, 110-113 116-126, 128-129 Blokkos állékonyságvizsgálati eljárás, 95, 113, 132 Burkoló, 100, 101, 129, 135, 137 CBR, 14, 15, 64, 65, 74 Célkitermelıhely, 26, 31, 53, 69, 108 Cementes talajstabilizálás, 83 Cölöpfal, 130, 131, 133 Csapadék, 27, 70, 74, 79, 92, 100 Csökkentı tényezı (geomőanyaghoz), 38, 101, 117, Csúszásveszély, 29, 40, 103, 130 Csúszólap, 94-97, 101-106, 113, 117, 125, 129-135 Dinamikus átszakítás, 64, 65 Dinamikus (verı) szondázás, 11, 33 Dinamikus talajcsere, 117, 120, 121 Dinamikus tömörségmérés, 13, 87, 88 Dinamikus tárcsás terhelés, 13, 87, 88, 90 Díszpozíciós terv, 8, 44, 45, 93, 109, 111 Dréncsı, 98, 99, 127 Drénezetlen nyírószilárdság, 33, 38, 59, 112, 119 Drénezés, 12, 34, 63, 65, 105, 114, 119, 120, 121 Durva szemcséjő talajok, 54-60, 64, 69, 83, 90, 101, 117, 131 Egyenértékő teherbírási modulus, 76 Egyirányú nyomószilárdság, 38 Elcsúszás, 38, 108, 123-126, 128, 129, 133, Elfogadhatóság, 26 Ellenırzı vizsgálat, 15, 41, 47, 86, 89, 136 Ellenırzı talajvizsgálati jelentés, 8, 43, 47, 48 Elıkészítı talajvizsgálati jelentés, 8, 43, 44 Elıkészítı geotechnikai szakvélemény, 8, 43, 44, 45 Elıkészítı vizsgálatok, 30-32, 83 Élı környezet, 26, 97, 103, 124 Elıterhelés, 115, 116 Elıtöltés, 52, 79, 87 Élıvíz, 29, 49, 67, 77, 106, 130, 131 Elválasztás (geotextíliával), 63, 65, 68, 99, 107, 119 Elválasztósáv, 52, 73, 74, 82, 87 Engedélyezési talajvizsgálati jelentés, 43, 45 Engedélyezési geotechnikai szakvélemény, 43, 45 Engedélyezési terv, 8, 31, 43, 45, 52, 69, 79, 93, 94, 111, 124 Építési engedély, 45 Építési törmelék, 59, 62, 83 Építés közbeni víztelenítés, 70, 71, 106 Épített környezet, 9, 26, 28, 93, 124 Erózió, 15, 53, 60, 63, 69-71, 78-79, 91, 94, 99-108 Erısítés, 63-70, 100, 101, 108, 117, 120-124, 129 Erısített talajtámfal, 124, 128 Esetleges hatás, 37, 38 20


Esztétikai megfelelıség, 25, 71, 105, 126, 130, 135 Fagyhatár, 125, 128 Fagyvédelem 28-29, 39, 71, 72, 74, 76-78, 83 Fagyveszélyesség, 53, 60, 61, 76-79, 82, 83 Fejtési osztályok, 58, 71 Felborulás, 125, 126 Felsı földmőrész, 28, 29, 39, 52, 62, 71, 74, 77-79, 89, 90 Felszín alatti víztelenítés, 28-31, 40, 66, 79, 92, 97-101, 104, 111 Felszíni víztelenítés, 28, 30, 53, 97, 99, 100, 104 Felszínmozgások, 26, 27 Feltalaj, 52, 53, 58, 66, 67, 69, 83, 84, 103, 112 Feltárás, 10, 17, 18, 28, 30-34, 42-48, 80, 81, 97, 112, 121 Fémbevonat, 137 Fenntartás, 7, 8, 17, 24,26, 42, 43, 47, 48, 51, 74, 78-80, 89-94, 97, 105, 106, 111, 122, 124 Feszültségtörténet, 34,112 Finom szemcséjő talajok, 11, 54-60, 63, 68, 82-88, 120, 128, Folyás, 104 Földellenállás, 38, 123, 133 Földmőanyag, 29, 53, 54, 57, 60, 62, 70, 73, 77, 85 Földmővek minıségellenırzése, 86 Földmőteherbírás, 65, 73, 81 Földmőfelszín, 70, 83, 85, 89 Földnyomás, 79, 95, 113, 122-125, 128, 130, 132-134 Földrengés, 17, 17, 18, 26-29, 91 Fıtervezı, 8, 24, 28, 43 Funkcionális alkalmasság, 24, 53 Funkció (geomőanyagé), 63-65, 68, Fúrás építési célra, 99, 129-131, 137 Fúrás talajfeltárásra, 17, 30, 33, 34, 49, 80 Fúrásszelvény, 34 Függıleges drénezés, 114, 117-120 Gabionfal, 101, 107, 124, 128 Gazdaságosság, 25, 39, 44, 53, 118, 119, 122, 128 Geocella, 63, 79, 101, 117 Geocsı, 63 Geodrénlemez, 63, 131 Geodrén-szalag, 63, 119 Geofizikai szondázás, 30, 33 Geoháló, 63 Geológiai formáció, 27, 35 Geológiai történet, 27, 34, 35 Geomembrán, 63, 78 Geometriai adatok, 36, 39, 86, 94 Geometriai állékonyságnövelı módszerek, 96 Geomőanyag, 15, 16, 38, 52, 63-65, 68, 85, 98, 100, 101, 105, 116, 128 Georács, 64, 67, 68, 78, 100, 101, 107, 108, 117, 120-121, 124, 128 Geoszalag, 63, 118-119, 128

ÚT 2-1.222

Geoszınyeg, 63 Geotechnikai ajánlati terv, 43, 46 Geotechnikai elıtanulmányok, 32 Geotechnikai engedélyezési terv, 43, 46 Geotechnikai fenntartási utasítás, 43, 48 Geotechnikai helyreállítási terv, 43, 48 Geotechnikai kategória, 17, 28-30, 31, 4-9, 51 Geotechnikai kiviteli terv, 43, 47 Geotechnikai megvalósíthatósági tanulmány, 43, 44 Geotechnikai megvalósulási dokumentum, 43, 47 Geotechnikai szakértı, 41, 48, 89, 91, 94 Geotechnikai szakvélemény, 18, 35, 42-44, 49-51, 91 Geotechnikai tanulmányterv, 51 Geotechnikai tenderterv, 43, 46 Geotechnkai terv, 35, 42-44, 49-51, 63, 80, 94 Geotechnikai tervezı, 8, 24-28, 41-44, 48, 91 Geotechnikai vizsgálatok, 10-12, 17, 28 Geotextília, 15, 16, 63, 64, 66-68, 99-101, 107, 117-121, 126, 128 Geotextília robusztussági kategória, 66, 68 Hámlás, 70, 78, 102, 106, 108 Használhatósági határállapot, 18, 24, 36-38, 94, 109, 122, 126, 136 Hatékony feszültségek analízise, 95, 113 Hatékony kohézió, 38 Hatékony súrlódási szög, 38 Háttöltés, 79, 80, 90, 123, 126, 127, 131 Helyszíni szemle, 30, 112 Hidrológiai adottságok, 26, 27, 74, 112 Homok, 54, 57-61, 70, 77, 83, 84, 88, 98, 104-107, 113, 118, 119, Horgony, 12, 37-39, 130, 132-137 Horgonyerı, 130, 137 Horgonyfej, 134, 135 Horgonyszár, 134-136 Horgonyzott szerkezet, 134-137 Hulladékanyagok, 10, 62, 63 Humusz, 7, 56, 64, 66, 67, 71, 79, 93, 100 Húzókúszás, 64, 65 Idıjárás, 16, 36, 52, 58, 64-66, 69, 70, 78-83, 89, 92, 109 Injektálás, 134, 135, 137 Inklinométeres mérés, 102 Ipari melléktermék, 52, 62 Iszap, 54-57, 59-62, 82, 106, 107, 119 Izotópos (radiometriás) tömörségmérés, 13, 87, 88 Járhatóság, 27, 58, 66-68, 83, 84, 111, 117 Jellemzı szőrınyílás, 16, 64, 65, 99, 119 Jethabarcsosítás, 12, 130 Kárvizsgálati geotechnikai szakvélemény, 8, 48 Kavics, 54-55, 59-61, 77, 82, 83, 107, 108, 113-121 Kavicscölöpözés, 108, 113-116, 121

Kémiai ellenállóképesség, 64, 65 Kezdeti feszültségi állapot, 34, 112 Kiegészítı geotechnikai szakvélemény, 8, 43, 46-48 Kiegészítı talajvizsgálati jelentés, 8, 43, 46-47 Kiegészítı vizsgálatok, 33, 46-49 Kihúzódási ellenállás, 16, 38, 132, 133, 136 Kiszárítás, 83 Kiszúróhengeres tömörségmérés, 87, 88 Kiviteli terv, 8, 31, 40, 43, 46-48, 52, 69, 74, 78, 79, 85, 86, 89, 94, 110, 111, 115-116 Kivitelezhetıség, 24 Keverés, 13, 71, 72, 83, 84, 86 Kockázatvállalás, 25, 46, 92 Kohósalak, 62, 79 Konszolidáció, töltés alatt, 109, 110-116, 118-121 Konszolidációs tényezı, 38 Kontrollvizsgálatok, 41, 65 Konzisztenciahatárok, 11, 85 Konzisztenciaindex, 54, 56, 58 Korrózió, 16, 101, 124, 128, 129, 131-135, 137 Korszerősítési-helyreállítási terv, 43, 48 Korszerősítési-helyreállítási geotechnikai terv, 43, 48 Környezetbarát, 7, 24-26, 52, 131, 132 Környezeti hatásvizsgálat, 26, 26 Kıtömzs, 113, 114, 116, 118, 120, 121 Kúszás, 15, 16, 29, 38, 64-65, 94, 101-105, 110-114, 117, 118, 126, 128, 129, 133-136 Kutak víztelenítéshez, 97, 99, 100, 102 Laboratóriumi vizsgálatok, 10, 11, 14, 16, 17, 29-31, 34, 35, 41, 44-49, 53, 62, 73, 74, 92, 105, 107, 112-114, 116, 137 Lamellás rézsővizsgálati eljárás, 95, 113, 125, 132 Lerakóhely, 26 Lefolyás, 27, 70, 93, 112 Le-, ill. szétcsúszás, 106, 109, 110 113, 117 Lépcsıs töltésépítés, 115, 116 Locsolás, 83 Magminta, 30, 33, 87, 88 Máglyafal, 124, 127 Másodlagos összenyomódás, 112, 113, 114 Megfigyelés, 17, 18, 25, 28-30, 47-51, 92, 93, 97, 102, 105, 109-111, 115, 118, 134, 135, 137 Megütött vízszint, 33 Megvalósulási dokumentum, 8, 41, 43, 47, 48, 85, 94, 111, 124 Mélykeverés, 12, 130 Mélytömörítés, 117, 118 Mélyvibrálás, 12, 118 Méretezési teherbírási modulus, 73, 74, 76, 90 Mérnökbiológiai módszerek, 71, 92, 94, 100, 103, 105, 107 Mérnökgeológiai adatok, 30 Mérnökgeológiai szakvélemény, 7, 103 Meszes talajkezelés, 83 Meteorológiai adottságok, 26, 27 21

ÚT 2-1.222

Mikrobiológiai ellenállóképesség, 64, 65 Mintavétel, 7, 10-11, 14-15, 19, 30, 33, 40-41, 87 Mőszaki felügyelet, 17, 18, 28, 29, 40, 41, 45-48, 50, 51, 87, 110, 134, 137 Negatív tőrés, 89, 90 Növénytelepítés, 71, 78, 79, 93, 102, 129, 131, 132 Nyírószilárdság, 33, 34, 38, 69, 91-97, 100, 104-107, 110, 112-115, 119, 123, 125, 126 Nyírószondázás, 12, 33, 112, 115 Nyomókúszás, 64, 65 Nyugalmi nyomás, 119, 123 Omlás, 29, 133 Összefoglaló geotechnikai szakvélemény, 7, 43 Padka, 52, 72, 79, 82, 106 Pályaszerkezet, 13, 15, 24, 25, 51, 53, 71-73, 76-84, 89-91, 94, 98, 109, 111, 116 Passzív földnyomás, 95, 112, 123, 133 Penetrométeres tömörségvizsgálat, 87 Pernye, 13, 62, 83, 116 Plaszticitási index, 54, 56, 60, 61 Polimerfajta, 64, 65 Pórusvíznyomás, 33, 95, 106, 112, 113, 115, 119 Presszióméter, 11, 33, 121 Próbabeépítés, 40, 41, 52, 62, 63, 67, 68,70, 73, 80, 83-89, 121 Próbaterhelés, 19, 30, 37, 39-41, 52, 53, 101, 114, 120, 122, 127, 129, 134-136 Próbatömörítés, 52, 60, 82, 84, 86 Projektszakasz, 8, 30, 42-44, 47 Rátöltés, 52, 79, 80, 87, 89, 90 Rekultivációs terv, 108 Rendkívüli tervezési állapot, 36 Részletes geotechnikai szakvélemény, 43, 46 Rétegcsúszás, 104, 113 Rétegszelvény, 34 Rézső, 37, 39, 40, 50, 52, 63, 65, 69-71, 78, 79, 91-108, 122, 125, 126, 130, 131, 133 Rézsőállékonyság, 31, 39, 52, 94-96, 105, 107, 125 Rézsősáv, 52, 78, 94 Rogyás, 104 Rövid idejő tervezési állapot, 36 SPT-vizsgálat, 11, 33 Statikai követelmények, 94, 122, 125, 129, 132 Statikai megfelelıség, 24, 46, 47, 67, 71, 136 Statikai számítás, 8, 48, 80, 92, 105, 123, 132, 137 Statikus átszakítás, 65, 67 Statikus (nyomó) szondázás (CPT), 11, 33, 87, 115 Súlytámfal, 124, 126 Súrlódási jellemzık (geomőanyagé), 64, 65 Suvadás, 70, 104, 106 Süllyedésmérés, 13, 1408-119, 121, 126, 132, 133 22


Szádfal, 12, 130-132 Szakadó nyúlás, 64, 65, 119 Szakítószilárdság, 64-66, 101, 117 Szárítóborda, -táró, 97, 99 Származékanyag, 52, 62, 83 Szegezett fal, 124, 129, 137 Szemcsecsoport, 54 Szemcsefrakció, 54 Szemcseméret, 54, 57, 64, 80, 88, 128, 129 Szemeloszlás, 11, 54-58, 60-64, 69, 70, 83, 85, 98, 112, 120 Szemrevételezés, 18, 28, 41, 48, 81, 83, 85, 86, 90, 102, 137 Szerves talaj, 11, 35, 54, 56, 57, 106, 121 Szigetelés, 16, 63 Szikla, 71, 105, 133 Szivárgó, 68, 71, 79, 81, 97-99, 110, 123, 126, 128, 129, 131 Szondázások, 11-12, 17, 30-34, 88, 112, 115, 120 Szögtámfal, 124, 126 Szőrés, 63, 65, 68, 98, 107 Talajadottságok, 8, 17-19, 26-30, 31, 34-36, 39 47, 50, 78, 80, 91-94, 104, 109, 111, 115, 123, 124 Talajcsere, 66, 78, 118-121 Talajjavítás, 39, 47, 83, 109, 112-120 Talajkezelés, 79, 82-86, 118 Talajkörnyezet, 17, 28-30, 34-36, 48-51, 92, 99, 134 Talajosztályozás, 10, 53, 55, 56, 59 Talajszegezés, 12, 100, 101, 124, 126, 129 Talajtörési ellenállás, 38 Talajvíz-észlelı kutak, 32, 102 Talajvízszint, 27, 32, 67, 74, 97, 99, 104 Talajvízviszonyok, 24, 26-30, 49, 51, 66, 93-97 Talajvizsgálatok, 10, 11, 17, 18, 29, 31, 32, 35, 42, 43, 47, 51, 102, 110 Talajvizsgálati jelentés, 7, 8, 18, 35, 42-44, 49-51 Talperısítés, 116, 117 Támfal, 32, 101, 122-130 Támszerkezet, 17, 24, 25, 28, 29, 32, 37-39, 42, 48, 79, 92, 100-10, 104, 122-126, 130-133, 137 Tanulmányterv, 8, 43-44, 51, 93, 103, 110-111, 124 Tartósság, 16, 25, 36, 64, 65, 72, 94, 99, 101, 107, 116, 117, 126, 127, 134 Tartós tervezési állapot, 36 Teherbírás-ellenırzés (földmőé), 84, 86, 89, Teherbírási határállapot, 18, 24, 37, 94, 109, 122, 126 Teherbírási modulus, 58, 67, 74, 81, 88, 90 Teljes felülető tömörségellenırzés, 87, 88 Teljes feszültségek analízise, 95, 113 Tenderterv, 8, 43, 45, 48, 52, 67, 69, 78, 79, 93, 111, 124 Terepadottságok, 26, 27, 96, 99, 103, 133 Terephajlás, 28, 29, 67, 106 Terepi vizsgálatok, 10, 12, 15, 30, 31, 34, 35, 44-48, 53, 62, 112

ÚT 2-1.222

Temékfelelısség, 25 Természetes lejtı, 92, 102, 103, 130, 133 Területi sőrőség, 15, 64, 65 Területfoglalás, 26, 91-93 Tervezés megfigyeléses módszerrel, 37, 40, 92, 119, 110, 116, 122, 123 Tervezési állapot, 18, 19, 35, 36, 39, 51, 74, 94, 96, 126 Tervezési módszerek, 34-39, 95, 115, 117, 122, 136 Tervezés számítások alapján, 37, 92, 109 Tervezés próbaterhelés alapján, 37, 53, 102, 115, 123, 136 Tervezés szokáson alapuló intézkedésekkel, 37, 39, 40, 52, 92, 93, 122 Tervezési teherbírási modulus, 73, 74, 76 Tervezési talajvizsgálati jelentés, 43, 45 Tervezési vizsgálatok, 30-33, 90 Tervtípusok, 7, 8, 43 Térfogatsúly, 38 Térfogatváltozás, 33, 53, 61, 69, 74, 82, 83 Többlettöltés, 115, 116 Töltésalapozás, 25, 31, 37-39, 50, 66-68, 109-116 Töltésépítés, 40, 53, 58, 67, 68, 70, 86, 94, 106-117 Töltéstömeg csökkentése, 116 Töltésszélesítés, 100, 107, 110 Töltésszerkezet, 109 Töltéstalp, 52, 66-68, 78, 84, 86, 106, 117 Töltéstest, 25, 52, 66, 73, 78, 87, 108, 116, 117 Tömörítési technológia, 70, 72, 79, 82, 87 Tömöríthetıség, 11, 53, 54, 58-60, 62, 67, 69, 72, 78, 80, 82, 83, 118, 127-129 Tömörítıeszköz, 79-81, 85-87, 89 Tömörségellenırzés, 84, 87-89 Tömörségi fok, 60, 67, 69, 72, 82, 87, 88, 89, 129 Tömörségi index, 54, 56 Tömörségi követelmények, 69, 72, 73 Tönkremenetel, 18, 24, 35, 36, 92, 94, 96, 104, 106, 110, 123, 128, 129 Túltöltés, 107

93, 97, 102, 106-108, 123, 126-131, 137 Vízvezetıképesség (talajé), 60, 79, 118 Vízvezetıképesség (geotextíliáé), 64, 65 Vonalvezetés, 26, 43, 44, 92, 98, 99, 116

Újrahasznosítható építtıanyagok, 62 Útkategória, 26, 111 Úttervezı, 8, 13, 25, 42, 44 Üzemelési-fenntartási utasítás, 7, 8, 43, 48, 51 Őrszelvény, 24 Vágat, feltárásra, 33, 81, 86 Varrat- és kötésszilárdság, 15, 64, 65 Vastagság, geomőanyagterméké, 15, 64, 65 Vegyes szemcséjő talaj, 54, 57-60, 68, 83, 90 Védelem geomőanyaggal, 63, 65 Védıhatékonyság (geomőanyagé), 63, 65 Viszkózus talaj, 104, 112 Visszatöltés, 52, 71, 80, 87-89 Vízfolyás, 27 Vízhozam, 27, 97 Víztelenítés, 13, 17, 25, 39, 40, 50, 67-71, 74-79, 23

ÚT 2-1.222


2. A TERVEZÉS ALAPJAI ÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI 2.1

Tervezési követelmények

A földmő és a kapcsolódó geotechnikai szerkezet legyen az adott környezeti, terep-, talaj- és talajvízviszonyok között • funkcionálisan alkalmas, • statikailag megfelelı, • kivitelezhetı, • környezetbarát és esztétikus, • tartós, illetve fenntartható, • gazdaságos, • általánosan elfogadható. A földmő helyzetének, méreteinek, elrendezésének, anyagainak és a kapcsolódó vagy beépített szerkezeteknek a megválasztásakor törekedni kell arra, hogy e követelmények optimálisan teljesüljenek. E követelmények a következık szerint értelmezendık.

2.1.1 Funkcionális alkalmasság A földmőveknek biztosítaniuk kell az út forgalmi követelményeibıl adódó • vízszintes és magassági vonalvezetést, • keresztmetszeti kialakítást és őrszelvényt, • a pályaszerkezet terhelhetıségét, • a folyamatos biztonságos üzemelést. A funkcionális követelményeket a fıtervezı az úttervben határozza meg. Ezek a többi követelménnyel szemben általában elsıbbséget élveznek, de ha a további követelmények teljesítését rendkívüli módon megnehezítik, akkor felül kell vizsgálni, s ha lehet, módosítani kell ıket. A geotechnikai tervezı feladata az ilyen geotechnikai körülmények bemutatása.

2.1.2 Statikai megfelelıség A földmőre kerülı pályaszerkezetben, a töltéstestekben, a töltések alatti talajban, a bevágási rézsőkben, a kapcsolódó támszerkezetekben, illetve a földmő közelében levı építményekben nem következhet be • teherbírási határállapot, azaz olyan törés vagy állékonyságvesztés jellegő tönkremenetel, mely az út vagy a környezet rendeltetésszerő használatát ellehetetleníti, s az ott levıket veszélyezteti; • használhatósági határállapot, azaz olyan mértékő elmozdulás vagy alakváltozás, mely az út vagy a környezet rendeltetésszerő használatát megnehezíti, illetve korlátozza. A határállapotok elkerülése céljából a tervezınek megfelelı mérető, elrendezéső és anyagú szerkezeteket kell alkalmaznia és azok megfelelıségét a tervben számítással vagy más módon igazolnia kell.

2.1.3 Kivitelezhetıség A terv legyen megvalósítható • az adott helyen és környezetben, • a kivitelezés valószínő idıpontjában és tervezett határidejével, • a valószínően rendelkezésre álló anyagokkal, termékekkel, eszközökkel és technológiákkal, • a figyelembe veendı és reálisan figyelembe vehetı további körülmények közepette. Ha geotechnikai tervezési és kivitelezési feladatok megoldását a projekt a várható idıbeli ütemezése befolyásolja, akkor azt a tervek megrendelésekor vagy az elkészítésük közben tisztázni (rögzíteni) kell, hogy milyen változatokra és milyen ütemezésre kell kidolgozni a terveket.

24

ÚT 2-1.222

Általában a jelen elıírásban, más útügyi szabályozó anyagokban megnevezett, a magyar szabványoknak megfelelı vagy építıipari mőszaki engedélyekkel rendelkezı, megfelelıségi igazolással bíró anyagok, termékek, szerkezetek és eljárások, továbbá ezek kombinációja tervezhetı. A gyártó által kiadott megfelelıségi nyilatkozatokat vagy külsı szerv által készített megfelelıségi tanúsítványokat mindaddig hitelesnek kell elfogadni, míg az ellenkezıje be nem bizonyosodik, de ajánlatos mérlegelni a referenciákat is.

2.1.4 Környezetbarát, esztétikai kialakítás Olyan földmőveket és kapcsolódó szerkezeteket kell tervezni, melyek • a környezetet csak a megengedett és feltétlenül szükséges mértékig alakítják át, • a környezetet az építés és az üzemelés közben csak megengedett mértékig terhelik (szennyezik), • a környezetbe geometriailag és megjelenésükben is jól illeszkednek, • jó geometriai arányaikkal, esztétikus anyagaikkal és színeikkel kellemes, tájbaillı képet mutatnak. A környezeti követelmények megfogalmazását és teljesülését a jogszabályokban meghatározott módon környezeti hatásvizsgálat alapján készített környezeti hatástanulmányban kell kimutatni és a környezetvédelmi szakhatósággal elfogadtatni. E követelmény teljesítéséhez az úttervezı, a tájtervezı a környezetvizsgáló és a geotechnikai tervezı együttmőködése szükséges.

2.1.5 Tartósság, fenntarthatóság A földmőveknek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezeteknek annyira tartósaknak kell lenniük, hogy tervezett teljesítıképességük teljes élettartamuk során a szokásosan elfogadott fenntartási tevékenységekkel biztosítható legyen. Általában szavatolni kell, hogy az út tervezett élettartama alatt • az eltakart (a töltések és a pályaszerkezetek alatti) talajzónák és más teherhordó szerkezetek állapota a tervezettnél rosszabb ne legyen, javító beavatkozást ne kívánjon, • a szabad felszínő talajzónák (a bevágások és a töltések rézsői) és más geotechnikai szerkezetek esetleges kisebb károsodásai könnyen javíthatók legyenek, • a támszerkezetek a hidakhoz hasonló módon fenntarthatók legyenek, • a víztelenítı berendezéseket csak tisztítani kelljen és lehessen. Ha külön elıírás nincs, akkor a földmőveket és a kapcsolódó szerkezeteket legalább 100 éves élettartamra kell tervezni, aminek teljesülése – feltéve, hogy az elıírt és elvárható fenntartás megvalósul – a tervezı felelıssége. A vállalkozót (kivitelezıt) 10 éves termékfelelısség terheli, amit azzal teljesít, hogy a tervezett anyagokat, szerkezeteket és építési eljárásokat alkalmazza, s átadáskor a minıségi követelmények teljesülését igazolja és elfogadtatja.

2.1.6 Gazdaságosság Az elıbbi követelményeket úgy kell teljesíteni, hogy az út az adott idıben és körülmények között elfogadható kockázatvállalással, illetve költségráfordítással legyen megépíthetı, majd üzemeltethetı és fenntartható. A tervezınek a gazdaságosság általános követelményét a tervezési munka megrendelıjének szempontjából kell megítélnie és teljesítenie, de még a megrendelı által megfogalmazott költségcsökkentési igény sem sértheti az általános szakszerőség követelményét. Figyelembe kell azonban venni, hogy a kockázat- és a költségvállalás összege és aránya konkrét esetben nehezen pontosítható, s egy projekt különbözı szakaszaiban is változhat. A döntésekhez az esetleges károsodások bekövetkezésének valószínőségét, következményeit és költségkihatásait, illetve a bekövetkezésük valószínőségének csökkentéséhez szükséges többletköltségeket kell a tervezınek mérlegelnie. Gazdaságossági számításokat a tervekben csak külön megrendelésre kell dokumentálni. A földmővek egyes bizonytalanul megítélhetı feladatainál (pl. rézsőcsúszás, töltésalapozás) gyakran elfogadható a nagyobb kockázatvállalással járó, de lényeges költségmegtakarítást ígérı megoldás, ha az esetleges károsodás nem veszélyeztet emberéletet és más jelentıs értéket, és megfelelı megfigyelési módszerekkel idıben felismerhetı, és elıre tervezhetı módon megfékezhetı.

25

ÚT 2-1.222


2.1.7 Elfogadhatóság A terv olyan legyen, hogy megvalósítását az építtetı, a megrendelı, az üzemeltetı, a kezelı és a hatóságok, illetve más ügyfelek és érintettek is nagy valószínőséggel elfogadják. Ennek elérése céljából a tervezı a munka elején mérje fel a mérlegelendı szempontokat és érdekeket, és már a munka közben folytassa le a szükséges egyeztetéseket. Figyelembe veendı, hogy – bár az elızıekben tárgyalt követelmények kielégítése az alkalmasságot elvileg biztosítja – a felsoroltak akár szubjektív, szakmailag indokolatlan hozzáállása a megvalósítást ellehetetlenítheti. A tervezınek törekednie kell az ilyen körülmények, közrehatások elhárítására (is), és az ilyen vonatkozásban felmerülı kockázatokról (is) tájékoztatnia kell a megbízóját.

2.2

A tervezés során vizsgálandó adottságok

A geotechnikai tervezınek az MSZ EN 1997-1:2006 elıírásainak megfelelıen a következı adottságok építés elıtti és jövıben várható jellemzıit kell gondosan vizsgálnia és figyelembe vennie: • a tervezendı út jellemzıi. • az élı környezet általános jellemzıi, • az épített környezet általános jellemzıi, • terepadottságok, • a terület meteorológiai adottságai, • hidrológiai adottságok, • geológiai és talajadottságok, • talajvízviszonyok, • a felszínmozgások és a földrengés veszélye, A vizsgálatok terjedjenek ki a munkához igénybe veendı anyagnyerı- és célkitermelı helyek, ideiglenes utak és a lerakóhelyek területére is, miután azok kijelölésérıl döntöttek. A következıkben felsorolandó szempontok figyelembe vétele elengedhetetlen, de vizsgálatuk mértéke a feladattól és a körülményektıl függıen változhat, egyeseké esetleg el is maradhat. A vizsgálatokról készülı dokumentumokban vagy a tervekben azonban nyilatkozni kell arról, hogy valamely szempont vizsgálatának elmaradása elfogadható-e, illetve, hogy melyik elmaradt vizsgálatot kell pótolni, s az miként lehetséges. A felsoroltak vizsgálatához és értékeléséhez szükség lehet környezetmérnöki, építésföldtani, meteorológiai, hidrológiai, hidrogeológiai, vízépítési és statikai szakvéleményekre, ilyen szakértık bevonására, illetve a geotechnikai tervezésben szabad és kell támaszkodni ilyen, akár más célból készült szakértıi munkákra is.

2.2.1 A tervezett út jellemzıi A geotechnikai feladatok megoldása szempontjából elsısorban a következıket kell értékelni: • útkategória, forgalmi terhelés, • helyszínrajzi és magassági vonalvezetés, mintakeresztszelvények, • mőtárgyak, • fenntartási, üzemeltetési követelmények, • területfoglalási lehetıségek, korlátok.

2.2.2 Élı környezet A geotechnikai feladatok megoldásához szükséges mértékig a környezeti hatásvizsgálatokra támaszkodva a következıket kell értékelni: • a terület növényzete, különös tekintettel a védendı fajokra, • a növényzet megóvásának, át- vagy újratelepítésének és más felhasználásának lehetıségei, • a terület állatvilága, különös tekintettel a védendı fajokra, a szegregáció veszélyére, • az állatok építés és üzemelés közbeni megzavarásának veszélye, megóvásuk lehetıségei.

26

ÚT 2-1.222

2.2.3 Terepadottságok Felmérésük a következıkbıl álljon: • domborzati viszonyok, • a felszín különleges formációi, • a terület járhatósága.

2.2.4 Meteorológiai viszonyok Be kell mutatni és értékelni kell a beszerezhetı adatokat, vagy – gondolva az építés utáni esetleges változásokra is – legalább minısítı jellemzést kell adni az alábbiakról: • általános éghajlati adottságok és mikroklimatikus sajátosságok, • hımérsékleti adatok és fagyviszonyok, • széljárás.

2.2.5 Hidrológiai adottságok Be kell mutatni és értékelni kell a beszerezhetı adatokat, vagy – gondolva az építés utáni esetleges változásokra is – legalább minısítı jellemzést kell adni az alábbiakról,: • csapadékviszonyok, • a lefolyási viszonyok, a párolgás és a belvizek jellemzıi, • a vízfolyások és az állóvizek a jellemzı vízhozamokkal, vízszintekkel, • a tervezett létesítmény várható hatásai a hidrológiai viszonyokra.

2.2.6 Geológiai és talajadottságok Alapvetı követelemény az alábbi információk megszerzése és rendszerezett bemutatása: • a terület geológiai története, keletkezése és felépítése, • a geológiai formációk, rétegek felépítése, egymásutánisága, általános tulajdonságai, • a talajok és szilárd kızetek fizikai és kémiai jellemzıi, osztályozásuk, • a talajok és szilárd kızetek hidraulikai jellemzıi, • a talajok és szilárd kızetek mechanikai jellemzıi, • a tervezést befolyásoló sajátos földtani tulajdonságok, különleges veszélyek, nehézségek, • a földanyagok és a szilárd kızetek felhasználhatósága, beépíthetısége.

2.2.7 Talajvízviszonyok Be kell mutatni és értékelni kell a beszerezhetı adatokat, vagy legalább közvetett adatok alapján becsléseket kell adni az alábbiakról, gondolva az esetleges építés utáni változásokra is: • a talajvízviszonyok általános jellemzıi, az elıforduló felszín alatti víztípusok, a befolyásoló hatások, • a talajvíz mozgásai, a különbözı talajvízszintek és idıbeli ingadozásaik, • a talajvíz vegyi jellemzıi, • a felszín alatti vizek hatásai a tervezett építésre és építményre, • a tervezett építkezés és építmény várható hatásai a felszín alatti vizekre.

2.2.8 Felszínmozgások és a földrengés veszélye Elemzésükkor foglakozni kell a következıkkel: • a terület besorolása a felszínmozgások és földrengésveszély szempontjából, • a felszínmozgásra utaló jelek, a felszínmozgások potenciális veszélye, • a felszínmozgások és a tervezett út lehetséges összefüggései, • a földrengések és a tervezett út lehetséges összefüggései.

27

ÚT 2-1.222


2.2.9 Épített környezet A geotechnikai feladat megoldásához szükséges mértékig vizsgálni kell következıket: • az építési terület története, korábbi beépítettsége, illetve más mesterséges alakítása, • a meglévı közlekedési pályák, közmővek, épületek és más mérnöki létesítmények számbavétele, jellemzıik megállapítása, • az építést akadályozó, veszélyeztetı létesítmények kiválasztása, a velük kapcsolatos megoldási lehetıségek feltárása, • az építés által érintett vagy veszélyeztetett létesítmények kiválasztása, megóvásuk lehetıségei.

2.3

A feladat kategóriába sorolása

A feladatot az MSZ EN 1997-1:2006 elıírásainak megfelelıen a várható geotechnikai nehézségek és kockázatok, illetve az alkalmazandó eszközök, eljárások szempontjából értékelni kell, és a következık együttes értékelése alapján három kategória valamelyikébe kell besorolni: • az útépítési feladat jellege, • terep-, talaj- és talajvízviszonyok (beleértve a belvizeket is), • alkalmazandó geotechnikai megoldások és eljárások, valamint • környezeti kölcsönhatások. A besorolásra a geotechnikai vizsgálatokat végzı személynek vagy a geotechnikai tervezınek kell javaslatot tennie, s azt a megrendelıvel és a fıtervezıvel közösen fogadják el. A nagyobb kiterjedéső építmények a kategorizáláshoz kisebb egységekre bonthatók. A besorolást idırıl idıre felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani kell. A magasabb kategóriák terjedelemben (vizsgálatok, munkaidı) és szakmai mélységben (speciális vizsgálatok, szaktudás) nagyobb ráfordítást igényelnek.

2.3.1 1. geotechnikai kategória Az egyszerő, kevés kockázattal járó feladatok sorolhatók ide, ha egyidejőleg fennáll, hogy • a terephajlás 10% alatti, • az építési helyszín nem esik ár- vagy belvizes területre, • nem kedvezıtlen a talajkörnyezet, • a talajkörnyezet egyszerő módszerekkel vizsgálható, • a szerkezetek az azonosító és állapotjellemzık alapján felvett talajparaméterekkel (is) méretezhetık, • jól ismert, régóta alkalmazott mérnöki szerkezeteket terveznek, • szokványos vagy helyileg már alkalmazott töltésanyagot alkalmaznak, • a geotechnikai szerkezetek rutinszerő, szabványokban adott számításokkal méretezhetık, • különleges geotechnikai technológiák nem szükségesek, • az építmény, illetve az építés, valamint a természetes és/vagy az épített környezet közötti kölcsönhatás bizonyosan veszélytelen, • a mőszaki felügyelet és a megfigyelés szemrevételezéssel teljesíthetı. Ide sorolható építmények, szerkezetek és tevékenységek: • sík- és dombvidéki kül- vagy belterületi utak, hacsak más ok miatt nem sorolandók magasabb kategóriába, • 3 m-nél nem mélyebb bevágás, 3 m-nél alacsonyabb töltés, ha nem kedvezıtlen a talajkörnyezet, • kiváló vagy jó földmőanyagból építhetı töltések, • a felsı földmőrész, ha teherbírása és fagyvédelme tapasztalati alapon megtervezhetı, • a támszerkezet 2 m-nél nem magasabb és a jelen elıírásban elfogadott kialakítású, 2 • felszíni víztelenítés kb. 1 km vízgyőjtı területig, ha a szokványos elemek megfelelnek, • felszín alatti víztelenítést nem igénylı feladatok, • 2 m-nél nem mélyebb munkagödrök, • szokványos, 2 m-nél kisebb átmérıjő közmővek és kismőtárgyak.

28

ÚT 2-1.222

2.3.2 2. geotechnikai kategória Az átlagos nehézségő, szokásos kockázatú feladatok sorolandók ide, ha • 10 és 25% közötti a terephajlás és nem csúszásveszélyes a terület, • nem omlásveszélyes (alábányászott, pincés, karsztos) a terület, • nem épül élıvízben vagy erısen áramló talajvízben vagy állandóan belvizes területen szerkezet, • nem különösen kedvezıtlen és nem különleges a talajkörnyezet, • a talajkörnyezet a szokásos módszerekkel megismerhetı, • a talajparamétereket rutinszerő labor- vagy terepi vizsgálattal lehet meghatározni, • nem terveznek különleges és/vagy újszerő mérnöki szerkezeteket, • már kipróbált töltésanyagokat használnak, még ha azok speciálisnak tekintendık is, • speciális, de szabványosított geotechnikai technológiákat alkalmaznak, • a mőszaki felügyelet és megfigyelés csak szokványos mérési eljárásokat igényel, • az új építmény, illetve az építési tevékenység, valamint a természetes és/vagy az épített környezet közötti kölcsönhatások veszélyességét vizsgálni kell, • új feladatként az 1. kategóriába tartozó építmény átalakítását vagy helyreállítását kell tervezni. Ide sorolhatók a következık: • autópályák, autóutak sík- és dombvidéki szakasza, hegyvidéki utak, hacsak más okok miatt nem soroltatnak a 3. kategóriába, • 10 m-nél nem magasabb töltések és nem mélyebb bevágások, • legalább megfelelı földmőanyagból építhetı töltések, • a felsı földmőrész, ha teherbírása és fagyvédelme részletes talajvizsgálatok alapján tervezendı, • 6 m-nél nem magasabb támszerkezetek, 2 • felszíni víztelenítés 1 km feletti vízgyőjtı terület esetén, • felszín alatti víztelenítés 1 m-nél kisebb vízszintcsökkenés esetén, • 6 m-nél nem mélyebb munkagödrök beépített területen, 2 • 10 m -nél kisebb hasznos keresztmetszető kapcsolódó föld alatti mőtárgyak.

2.3.3 3. geotechnikai kategória A speciális szakértelmet kívánó, nagy kockázatú munkák sorolandók ide, ha a következık bármelyike fennáll: • 25% feletti a terephajlás és/vagy csúszásveszélyes a terület, • földrengéses területek, • omlásveszélyes (alábányászott, pincés, karsztos) a terület, • élıvízben vagy erısen áramló talajvízben vagy állandóan belvizes területen épülnek szerkezetek, • különösen kedvezıtlen és különleges a talajkörnyezet (pl. kúszásra hajlamos talajok) • különleges labororatóriumi és/vagy terepi vizsgálatok szükségesek a talajok jellemzésére, • különleges és/vagy újszerő mérnöki szerkezeteket terveznek, • újszerő és különleges töltésanyagokat használnak, • újszerő és különleges geotechnikai technológiákat alkalmaznak, • különleges szakértelmet kívánó geotechnikai számítások szükségesek a tervezéshez, • az új létesítmény, illetve az építési munka, valamint a természetes és/vagy az épített környezet kölcsönhatásának veszélyességét külön intézkedésekkel kell elhárítani, • a geotechnikai mőszaki felügyelet és megfigyelés különleges méréseket kíván, • újként a 2. vagy 3. kategóriába sorolandó építmény átalakítását vagy helyreállítását kell tervezni. Ide sorolhatók a következık: • autópályák, autóutak hegyvidéki szakaszai, • lápos, mocsaras, területen, tızeges talajon épülı töltések, • 10 m-nél magasabb töltések és mélyebb bevágások, • kezeléssel alkalmassá tett földanyagból épülı töltés, • 6 m-nél magasabb támszerkezetek, • felszíni víztelenítés kiterjedt vízrendezési munkálatokkal, 29

ÚT 2-1.222

• • • • •


földmővek felszín alatti víztelenítése 1 m-nél nagyobb vízszintcsökkenésnél, 2 10 m -nél nagyobb hasznos keresztmetszető föld alatti mőtárgyak, talajszilárdítások, talajerısítések, 6 m-nél mélyebb munkagödrök beépített területen, kapcsolódó kikötık, partfalak, vízépítési nagymőtárgyak.

2.4

A talajadottságok vizsgálata és jellemzése

2.4.1 Általános követelmények Az útépítés által érintett, befolyásolt, valamint az elkészült út viselkedésére kiható, továbbá az építési tevékenységet befolyásoló talajkörnyezet felépítését és tulajdonságait olyan mértékig kell megismerni, hogy az építmény, illetve az építkezés, valamint a környezet geotechnikai jellegő kölcsönhatásai megítélhetık, a geotechnikai feladatok megoldhatók legyenek. Az ehhez szükséges felderítés mértékének megállapításakor figyelembe kell venni • a becsült geotechnikai kategóriát, • a projektszakaszt, illetve a tervfázist, • a talajadottságok várható bonyolultságát, • az út jellemzıit, kategóriáját, • a körülményekbıl eredı kockázatokat. A talajadottságok megismeréséhez szükséges és elégséges tevékenységeket (a feltárások és szondázások, ill. az egyéb terepi és laboratóriumi vizsgálatok módját, számát és mélységét) a geotechnikai adatszolgáltatásra, szakvéleményezésre vagy tervezésre vállalkozó szakembernek kell megállapítania. A munkára általában geotechnikai vizsgálati tervet kell készíteni, rögzítve a következıket: • a korábbi vizsgálatokból nyert adatok és felhasználási lehetıségük, • a vizsgálatok módszerei, • a feltárások és szondázások távolsága és mélysége. A talajadottságok megismerése céljából végzett vizsgálatok az MSZ EN 1997-1:2006 szerint lehetnek • elıkészítı vizsgálatok és • tervezési vizsgálatok. 2.4.1.1

Elıkészítı vizsgálatok

Céljuk a talajadottságok olyan részletességő feltérképezése, hogy az érintett talajkörnyezet, a geotechnikai veszélyek és nehézségek azonosíthatók és értékelhetık, a geotechnikai feladatok felmérhetık, a megoldások felvázolhatók legyenek. Fı módszerei: • helyszíni szemle, • mérnökgeológiai adatok győjtése, • korábbi talajadatok feldolgozása, • geofizikai szondázások, • kiegészítı, egyszerő feltárások, • egyszerő laboratóriumi (azonosító-, állapot- és szilárdsági index-) vizsgálatok. 2.4.1.2

Tervezési vizsgálatok

Biztosítaniuk kell a talajadottságok teljes körő megismerését, a tervek kidolgozásához szükséges számszerő paraméterek megállapítását. Fı módszerei az elıkészítı vizsgálatok körében említetteken túl: • felszíni és aknás feltárások, vágatnyitások magmintavétellel, • fúrások zavart és zavartalan (mag-) mintavétellel, • részletes laboratóriumi (hidraulikai és mechanikai) vizsgálatok, • a talajjellemzık megállapítására is alkalmas szondázások, • terepi vizsgálatok, próbaterhelések, kísérletek, • a talajvíz szintjének és mozgásának tartós megfigyelése. A földmővek tervezésekor adódhatnak olyan körülmények (terep- és talajadottságok, vízrajzi viszonyok, tulajdonviszonyok), melyek miatt az építés megkezdése elıtt nem lehetségesek a szükséges mértékő talajvizsgá30

ÚT 2-1.222

latok, illetve azokat csak aránytalanul nagy költségek árán lehetne megoldani. Ilyenkor a tanulmány-, az engedélyezési- és a tender tervek esetében (kivételesen a kiviteli tervek alapváltozatát illetıen is) még elfogadható, hogy a földmővek egyes részeit a geotechnikai tervezésben megszokottnál bizonytalanabb adatokra támaszkodva, a szokásosnál több feltételezéssel élve tervezik. Ilyenkor a kivitelezési munka kezdetén, amint lehetıség nyílik rá, pótolni kell a hiányzó információkat, s ennek megfelelıen kell véglegesíteni a terveket. Ilyen esetekben a geotechnikai dokumentumokban egyértelmő tájékoztatást kell adni a hiányzó információkról, a hiányok okairól, ezek következményeirıl, illetve pótlásukról és az azt követı teendıkrıl. A földmővek és a kapcsolódó szerkezetek tervezéséhez végzendı geotechnikai elımunkálatokat általában úgy kell végrehajtani, hogy azok eredményei az úton épülı hidak és esetleg alagutak tervezéséhez is felhasználhatók legyenek, illetve ez fordítva is betartandó. Ezt a követelményt különösen a terepi és a laboratóriumi vizsgálatok esetében kell érvényesíteni, viszont e követelmény teljesítése nem csorbíthatja sem a földmő, sem a híd egyedi szempontjainak figyelembevételét. A földmőre és a hídra azonban általában külön jelentés, szakvélemény, illetve terv készítendı.

2.4.2 A talajvizsgálatok szükséges mértéke A vizsgálatok mértékét mindenkor a 2.4.1 szerinti alapkövetelményekhez igazodóan kell a tervezınek megállapítania. Ennek megfelelıen a következıkben megfogalmazott ajánlások, konkrét adatok csak irányelveket jelentenek. Betartásuk azonban nem feltétlenül biztosítja a talajadottságok elégséges megismerését: sok esetben a megadottaknál több vizsgálatra lehet szükség, kevesebb viszont ritkán elegendı. 2.4.2.1

A talajfeltárások és terepi vizsgálatok távolsága

Az úttengely mentén végzett talajfelderítı vizsgálatok távolságára a 2.1. táblázat ad irányelveket. A javasolt értékek szükség esetén csökkentendık, de a javasoltak felénél kisebb távolság ritkán lehet indokolt. A vonal menti felderítés csak akkor elégséges, ha közvetett adatokból biztonsággal megállapítható, hogy keresztirányban nincsenek lényegesnek ítélhetı változások, s nem kell külön tervet készíteni a rézsőállékonyság, a töltésalapozás, a földmegtámasztás vagy a felszín alatti víztelenítés megoldására. Ahol a rézsőállékonyság, a töltésalapozás és a földmegtámasztás külön vizsgálandó, ott a keresztirányú talajadottságokat • az elıkészítı vizsgálatok keretében a tengelybeli felderítés szelvényeiben a két oldalon legalább további 11 feltárással vagy szondázással kell tisztázni, • a tervezési vizsgálatok keretében legfeljebb 50 m távolságban levı feltárásokkal vagy szondázásokkal kell megállapítani. 2.1. táblázat – Talajfelderítı vizsgálatok ajánlott távolsága (m) az úttervekhez Vizsgálattípus elıkészítı

Geotechnikai kategória

egyenletes I. II. III.

tervezési Talajrétegzıdés

1200 900 600

változó

egyenletes

változó

600 450 300

400 300 200

200 150 100

A számértékek a táblázatot követı szöveg szerint alkalmazhatók.

Amennyiben az ilyen távolságú tengely menti és keresztirányú feltárások vagy szondázások alapján a földtani képzıdmények térbeli helyzete (a rétegzıdése, az esetleges vetıdések stb.) nem állapítható meg, további feltárások, szondázások szükségesek. Az anyagnyerı- és célkitermelı helyeket és azokat a bevágásokat, melyek anyagát felhasználják, olyan részletességgel kell felderíteni, hogy a 4. fejezetben ismertetett minısítésekre lehetıséget adjanak. Ehhez • az elıkészítı vizsgálatok keretében a felhasználandó földtestet térbelileg, legalább három, egymástól legfeljebb 300 m távolságban levı fúrással kell feltárni, • a tervezési vizsgálatok keretében raszterszerően, legfeljebb 100 m távolságban legyenek a feltárások. Változatos rétegzıdés esetén a feltárásokat e munkálatok esetében is sőríteni kell. 2.4.2.2

A feltárások és szondázások mélysége

A feltárások és a szondázások olyan mélyek legyenek, hogy 31

ÚT 2-1.222


• a földmő és a kapcsolódó szerkezet teherbírása, állékonysága vizsgálható legyen, • a töltések és támszerkezetek süllyedése és annak idıbeli alakulása meghatározható legyen, • a földmő és a kapcsolódó szerkezet körüli felszín alatti vízmozgások felmérhetık legyenek. A töltések esetén a felderítés terepszinttıl számított mélysége általában ne legyen kevesebb a töltésmagasságnál és 6 m-nél. A bevágások esetén a felderítésnek pályaszinttıl számított mélysége ne legyen kevesebb a bevágás mélységének felénél és 3 m-nél. A töltés magasságát és a bevágás mélységét mindkét esetben a pályaszinthez viszonyítva kell értelmezni, s keresztirányban lejtıs terep esetében azon koronaél függélyét vizsgálva kell megállapítani, amelyikbıl nagyobb felderítési mélység adódik. A támszerkezetekre vonatkozóan az elıbbiek mellett még a következıket is be kell tartani: • támfalak esetén a tereplépcsı alsó szintje alatt az alapszélesség kétszeresét kell felderíteni, • befogott szerkezetek esetében legalább a szerkezet magasságának megfelelı mélységet kell megismerni a tereplépcsı alsó szintje alatt. E felderítési mélységek • növelendık, ha alattuk még kedvezıtlen talaj várható, • csökkenthetık, ha már kisebb mélységben különösen kedvezı talajok, szilárd kızetek jelentkeznek, s tudható, hogy alattuk is hasonlóan kedvezı összletek vannak.

2.4.3 A talajvizsgálatok tartalmi követelményei 2.4.3.1

Geotechnikai elıtanulmányok

A tervezınek a következı korábbi munkákat, adatforrásokat kell áttanulmányoznia és hasznosítania: • meteorológiai, földtani és vízföldtani térképek, leírások, szakkönyvek, • a Magyar Meteorológiai Szolgálat, a Magyar Geológiai és az Építési Geotechnikai Adattár anyagai, • talajvízszint-észlelı kutak adatai, • a létesítményhez korábban készített geotechnikai, hidrogeológiai szakvélemények, • a létesítmény környezetében levı (vagy oda tervezett) létesítményekhez korábban készített geotechnikai, hidrogeológiai szakvélemények. 2.4.3.2

A talajvizsgálatok céljai, módszerei

Az elıkészítı vizsgálatok keretében elegendıek azok az egyszerő feltárások, melyek lehetıvé teszik • a rétegzıdés és a talajvízszintek megállapítását, • a talajok azonosító és állapotminısítı jellemzıinek meghatározását, • az elıtervezéshez közvetlenül felhasználható talajparamétereket nyújtanak. A tervezési vizsgálatokhoz végzendı felderítés módjára a következı irányelvek adhatók: • az 1. geotechnikai kategória esetén általában elegendıek az elıkészítı vizsgálatok módszerei, • a 2. geotechnikai kategória esetén az elıbbiek mellett a talajok hidraulikai és/vagy mechanikai jellemzıinek méréssel történı meghatározására is alkalmas minták vételét biztosító közvetlen feltárás vagy az adatok közvetlen mérésére alkalmas szondázás végzendı, • a 3. geotechnikai kategória esetén az elıbbiek mellett a szükség szerinti speciális vizsgálatokat is lehetıvé tevı feltárási módszereket alkalmazzanak. 2.4.3.3

A feltárások módszerei

A talaj- és talajvízadottságok feltárásakor a következı szabványok iránymutatásait célszerő követni • MSZ EN 1997-1:2006 és MSZ EN 1997-2:2007 • MSZE CEN ISO/TS 22475-1…3 • MSZE CEN ISO/TS 22282-1…6

Az aknák, a vágatok és a fúrások képezzék a felderítés alapját a következı célokkal • a rétegzıdés megállapítása, • a zavart és zavartalan minták vétele, 32

ÚT 2-1.222

• a talajvíz jellemzıinek megállapítása. A fúrások átmérıjére vonatkozóan a következıket kell betartani: • a furatátmérı ne legyen kisebb 55 mm-nél, • a magminták minimális átmérıje 38 mm, • a tervezési vizsgálatokhoz vett minták átmérıje legalább 89 mm legyen. A fúrásokat úgy kell lemélyíteni, hogy a réteghatárok egyértelmően megállapíthatók legyenek, és valamennyi rétegbıl lehessen mintát venni. A magmintavételi eljárások olyanok legyenek, hogy a minták állapota és szerkezete a mintavevı falától 10 mm-nyire már a fekvésbenivel azonos legyen. A mintákat úgy kell szállítani és tárolni, hogy minıségük ne változzon. A talajvízre vonatkozó adatokat a feltárások keretében általában a következık szerint kell meghatározni: • meg kell állapítani a megütött vízszinteket, • elegendı idıt kivárva meg kell állapítani a nyugalmi vízszinteket, • több, független talajvíz esetén mindegyik nyomásszintjét meg kell határozni, • a vegyvizsgálat céljából vízmintát kell venni. Ha jelentıs vízmozgás valószínősíthetı, akkor arra vonatkozóan speciális vizsgálatokat kell végezni. A feltárásokról jegyzıkönyvet kell készíteni. 2.4.3.4

Szondázások

A feladat jellegéhez igazodóan alkalmazható • statikus szondázás, • dinamikus szondázás, • nyírószondázás, • SPT-vizsgálat, • presszióméter, • geofizikai szondázás. A szondázások során a következı szabványok iránymutatásait célszerő követni: • MSZ EN 1997-1:2006 és MSZ EN 1997-2:2007 • MSZE CEN ISO/TS 22476-1…13 Szondázás általában kiegészítı vizsgálatként alkalmazandó, mellette mindig szükség van feltárásokra is. A vizsgálati eszközök és eljárások feleljenek meg az MSZ ENV 1997-2:2007 követelményeinek. A statikus szondázás alkalmas a rétegzıdés, a talajfajta, a talajállapot és a mechanikai jellemzık megállapítására is, ezért széles körben, gyakorlatilag bármely talaj esetén, egyes feltáró fúrások helyett is alkalmazható. Eredményeként a csúcsellenállás, a köpenysúrlódás és az ezek hányadosaként számított súrlódási arány mélység szerinti változását kell megadni. Elınyben részesítendık azok a szondák, melyek képesek még a pórusvíznyomás behatolás közbeni növekedésének, illetve a növekmény lecsengésének mérésére is. A dinamikus szondák a rétegzıdés közelítı feltérképezésére, illetve a szemcsés talajok állapotának minısítésére, belsı súrlódási szögük és összenyomódási modulusuk becslésére használhatók. Vizsgálati eredményként valamely kitüntetett nagyságú behatoláshoz (10 vagy 20 cm-hez) szükséges ütésszám mélység szerinti változását kell megadni. A nyírószondázás a puha kötött talajok és a tızegek drénezetlen nyírószilárdságának (cu) megállapítására alkalmas módszer. Eredményét megfelelı módosításokkal szabad állékonyságvizsgálatokhoz felhasználni. Az SPT-szondázás (Standard Penetrometer Test) mintavételre és a talaj ellenállásának közvetett jellemzésére alkalmas, a fúrásokhoz csatlakozóan, a fúrólyukakban végzett, a verıszondázáshoz hasonló vizsgálat, melynek eredménye a 30 cm behatoláshoz tartozó ütésszám. A presszióméteres vizsgálat is fúrólyukakban végezhetı vízszintes nyomóvizsgálat, és a mérések alapján nyert nyomás-térfogatváltozás elsısorban a talaj merevségérıl és nyírószilárdságáról tájékoztat. A geofizikai szondázások a rétegzıdés közelítı megállapítására használhatók geofizikus bevonásával. 2.4.3.5

Laboratóriumi vizsgálatok

A vizsgálatokat a következı elıírásokat követve kell végrehajtani: • MSZ EN 1997-1:2006 és MSZ EN 1997-2:2007, 33

ÚT 2-1.222


• MSZ EN 14688-1 és MSZ EN 14688-2 és MSZ EN 14689-1, • MSZ 14 043-2…10 szabványsorozat, • MSZE CEN ISO/TS 17892-1…12 szabványsorozat. A mechanikai jellemzık meghatározását célzó laboratóriumi vizsgálatokat általában külön program alapján kell végezni. Ennek tervezésekor törekedni kell a valós terhelési körülmények modellezésére, illetve a vizsgálatokkal nyert eredményeket a vizsgált talajra vonatkoztatható ismeretek alapján úgy kell módosítani, hogy azok a valós körülményekre érvényesek legyenek. Figyelembe kell venni • a kezdeti feszültségi állapotokat és a feszültségtörténetet, • a várható feszültségváltozásokat, • a várható alakváltozások mértékét és sebességét, • a drénezési körülményeket, • a vizsgálandó talajok esetleges anizotrópiáját. A vizsgálatok eredményeként megadott mechanikai paraméterekre vonatkozóan mindenkor egyértelmően ismertetni kell, hogy azok milyen anyagtörvény paramétereiként értelmezendık. A nyírószilárdsági paraméterek esetében azt is egyértelmővé kell tenni, hogy azok – összhangban a vizsgálattal – a teljes vagy a hatékony feszültségekhez tartoznak-e. A feltárásokat, valamint a laboratóriumi és terepi vizsgálatokat elsıként felhasználó geotechnikai dokumentációban kellı részletességgel és egyértelmően kell ismertetni az alkalmazott eszközöket és eljárásokat. Be kell mutatni továbbá azokat a diagramokat, táblázatokat, összefüggéseket, melyekkel a mért eredményeket értelmezték és értékelték. A laboratóriumi vizsgálatok jegyzıkönyveit a tervezınek kell megıriznie, a tervdokumentációkhoz csak akkor kell csatolnia, ha azt a szerzıdés elıírja.

2.4.4 A talajkörnyezet jellemzése, bemutatása 2.4.4.1

Általános elvek

A talajjellemzés módja és részletessége igazodjon a megismert talajadottságokhoz és a felhasználási célhoz. A talajkörnyezet olyan modelljét kell megfogalmazni, mely • összhangban van a terület geológiai történetével, • ellentmondásmentesen értelmezi a feltárási és vizsgálati eredményeket, • alkalmas a konkrét geotechnikai tervezésre kielégítve a választott tervezési módszer adatigényeit. Nem elegendı az információk puszta közlése, hanem azokat egymással és a tapasztalatokkal összevetve, az összefüggéseket és a változásokat értelmezve és értékelve kell bemutatni. Rá kell mutatni a még bizonytalannak látszó részletekre, a hibásnak tőnı adatokra, és jelezni kell a talajadottságokban esetleg késıbb, az építés és a használat alatt várható változások lehetıségét is. 2.4.4.2

Az információk közlési formája

Az elızetes adatgyőjtés, a feltárások, a laboratóriumi és terepi vizsgálatok révén megismert adottságokat rajzokkal, szöveges leírással és számszerő paraméterekkel kell bemutatni legalább az MSZ 14043-11 szerint. Általában ezek egyike sem hagyható el, s a háromféle közlési formának összhangban kell lennie. A megrendelı elvárhatja, hogy minden adatot elızetesen egyeztetett formátumban és/vagy digitális formában is szolgáltassák. A rajzi ábrázolások közül elengedhetetlen a feltárási helyeket tartalmazó helyszínrajz, a fúrásszelvények és a rétegszelvények megadása. Kritikus helyek felszíni viszonyait indokolt fényképfelvételekkel is bemutatni. Sok esetben elvárható, hogy szintvonalakkal ábrázolják azoknak a rétegeknek a felszínét vagy feküjét, amelyek a talajrétegzıdés és/vagy a tervezendı megoldás szempontjából meghatározóak. A fúrásszelvények mutassák be az alapvetı talajjellemzık mélység szerinti változását. A rétegszelvények érzékeltessék a geológiai adottságokat, s jól tájékoztathat a talajviszonyok térbeli ábrázolása is. Általában meg kell adni a szondázási diagramokat is. A szöveges ismertetésben a feladathoz illeszkedı részletességgel, rendszerezetten és hasznosítható módon be kell mutatni azokat az információkat, amelyeket a 2.2-ben felsorolt vizsgálatokkal szereztek. Elengedhetetlen a következık ismertetése • a terület geológiai története, a földtani képzıdmények (rétegek) keletkezése, • a rétegzıdés jellegzetességei, a réteghatárok és az átmenetek sajátosságai,

34

ÚT 2-1.222

• az egyes rétegek felépítése és térbeli változásai, • az egyes rétegeket alkotó talajok színe, összetétele, szerkezete, változékonysága, jellemzı tulajdonságai és paraméterei, • a talajvíz szintjei, mozgásai, vegyi jellemzıi. Különös gondossággal kell megmutatni a szokatlan és veszélyes geológiai formációkat (pl. vetıdések), illetve képzıdményeket (pl. szerves talajok), valamint a tervezett építmény, illetve technológia szempontjából lényeges jellegzetességeket (pl. ferde rétegfelszínek, a fejtést megnehezítı kızetek). A számszerő jellemzık megadásakor mindig egyértelmően közölni kell azok eredetét. A mért (laboratóriumi vagy terepi vizsgálatokkal nyert) adatok esetében röviden meg kell adni a vizsgálat módját, s e tekintetben elégséges hivatkozni a mőszaki szabályozó anyagokra. A mérési jegyzıkönyveket külön egyeztetés alapján kell csatolni. Felvett adat esetében is jelezni kell, hogy az honnan származik, milyen megfontolások támasztják alá. (E tekintetben az is elfogadható, ha a tervezı-szakértı saját tapasztalataira támaszkodik, de ezt is egyértelmően jeleznie kell.) A számszerő jellemzık esetében statisztikai szemlélető értékelésre kell törekedni, még ha az adatok mennyisége szabatos statisztikai elemzést nem is tesz lehetıvé. 2.4.4.3

A talajkörnyezet modellezése

Már az információközlés során törekedni kell az ésszerő egyszerősítésekre. Szem elıtt tartandó, hogy a geotechnikai tervezést úgyis csak valamilyen egyszerősített modell alapján lehet végrehajtani, de a különbözı tervezési (pl. hidraulikai és mechanikai) feladatokhoz alkalmazandó modellek különbözhetnek is. Ügyelni kell viszont arra, hogy az egyszerősítés következtében ne maradjanak figyelmen kívül meghatározó részletek, illetve változások. A rendelkezésre álló adatok alapján minden egyes geotechnikai számításhoz fel kell állítani a talajkörnyezet (altalaj) modelljét, vagyis olyan egyszerősített rétegzıdést és rétegenként jellemzı talajparamétereket (karakterisztikus értékeket) kell felvenni, amelyek a vizsgálandó szempontból jól jellemzik az adottságokat, reális eredményeket szolgáltatnak, és lehetıvé teszik a tervezési állapotok felismerését és értékelését. A talajvizsgálati jelentésnek nem feladata a modellezés, mert készítésekor a geotechnikai szerkezet típusa általában még nincs pontosan tisztázva, továbbá ezek készítıje (még) nem ismer(het)i mindazokat a körülményeket, amelyeket a modellezésnél figyelembe kell venni. Már a tervezési talajvizsgálatok és értékelésük során is szem elıtt kell azonban tartani a tervezett létesítmény jellemzıit, s úgy kell bemutatni a talajadottságokat, hogy annak alapján a geotechnikai terv készítıje a talajkörnyezet modelljét megalkothassa. A geotechnikai szakvéleménynek sem feladata a végleges modell megadása, de ajánlásokat kell megfogalmazni az egyszerősítésekre, összevonásokra, a mindenképpen figyelembe veendı elemekre. A talajparaméterek karakterisztikus értékeinek végleges megadása sem kötelezı, de javaslatot kell tenni rájuk, elemezve a statisztikai jellemzıket, összefüggéseket, a trendeket és az idıbeli változások lehetıségét és hatásait is. A geotechnikai tervdokumentációkban a talajkörnyezet számításokhoz felvett modelljét már egyértelmően be kell mutatni. A modellért a végsı felelısséget mindenképpen a geotechnikai terv készítıje viseli, ezért jogában áll a korábbi munkákban ajánlott modellek módosítása is. A tervezéshez a talajt olyan karakterisztikus értékekkel kell jellemezni, mely a mért adatok átlagától a biztonság javára tér el. Az eltérés mértékét az adatok szórását, a szerkezet és az építési tevékenység által érintett talajtartomány kiterjedését, a szerkezet merevségét és a méretezési módszer bizonytalanságát, illetve a vizsgált kérdés jelentıségét is figyelembe véve kell megállapítani. Például: minél kisebb a szórás, minél nagyobb csúszófelületen következhet be törési állapot, s minél inkább biztosítja a merev szerkezet a lokális különbségek áthidalását, végül minél kisebb a tönkremenetellel okozott kár, annál inkább közelíthetünk a számtani átlaghoz. Ha nincs más adat, akkor az Xk karakterisztikus érték az X átlagnak az sx szórás felével csökkentett értékére vehetı: Xk = X – 0,5 ⋅ sx

A különbözı geotechnikai dokumentációkban nyilatkozni kell arról, hogy a talajkörnyezet ismertsége elégséges-e, vagy szükségesek-e további vizsgálatok. Ilyenkor azt is tisztáznia kell, hogy • az információhiány miként korlátozza a dokumentáció érvényességét, • az adathiány miként pótolandó, • a dokumentációt milyen új adatok, eredmények esetében tekinti érvényesnek, • az információhiányból származó kockázatot milyen más módon kell/lehet a továbbiakban kezelni. 35

ÚT 2-1.222


2.4.5 A tervezési állapotok felvétele A tervezınek a követelmények, a körülmények, különösen a talajadottságok, valamint az építési technológia és az üzemelés ismeretében meg kell állapítania mindazokat a tervezési állapotokat, amelyekben felmerülhet, hogy valamely követelmény nem teljesül, valamely nem kívánatos teherbírási vagy használhatósági határállapot bekövetkezik. Az ilyen állapotok felismerése a tervezı felelıssége, az egyes földmőtervezési feladatokra a jelen elıírás 4-7. fejezete ad irányelveket. Vizsgálni kell mind az építés közben, mind az üzemeltetés során lehetséges • tartósan jelentkezı állapotokat, • rövid ideig fellépı állapotokat, és • rendkívüli állapotokat. Fel kell mérni és a geotechnikai tervben egyértelmően ismertetni kell a tervezési állapotokat, rögzítve • a vizsgálatuk célját, azt a feltételezett mechanizmust, mely tönkremenetelhez vagy a használhatóság elvesztéséhez vezethet, • a határállapot elérésének kritériumait, illetve a kimutatandó biztonságot, • a tervezési állapot jellegét (tartósságát), • a geometriai adatokat, • a földmő és a kapcsolódó szerkezet anyagjellemzıit, • a tervezési állapotot befolyásoló talajadatokat, • a talajvízviszonyokat, a belvíz és a felszíni vizek hatásait, • a terhelési viszonyokat, • minden egyéb, a teherbírást és/vagy a használhatóságot befolyásoló hatást (pl. idıjárás, technológia). A tervezési állapotokat, a határállapot bekövetkezésének folyamatát a tervezınek modelleznie kell. A modell egyszerősítheti a valós viszonyokat, de a vizsgált határállapot bekövetkezése szempontjából meghatározó részleteknek megfelelı hangsúlyt kell kapniuk. A tervezınek ismertetnie kell, hogy • az egyes tervezési állapotokat miként modellezte, • milyen körülményeket hanyagolt el, • mindezek miként befolyásolhatják az eredményeket. A felvett tervezési állapotokra vonatkozóan ki kell mutatni, hogy a határállapot bekövetkezése megbízhatóan kizárható. Ennek többnyire az a legkritikusabb eleme, hogy a számításba vehetı talajparaméterek mennyire megbízhatóak, ezért általában vizsgálni kell, hogy ezek változása miként befolyásolhatja az eredményeket.

2.5

Tervezési módszerek

A tervezést általában a következık szerint kell végrehajtani • a kötelezıen alkalmazandó nemzeti szabványok és mőszaki elıírások betartásával, • az ajánlott nemzeti szabványokhoz igazodóan, • a szakma általánosan ismert és elfogadott szabályait, módszereit alkalmazva. Az egyes tervezési feladatokban alkalmazott módszereket olyan részletességgel kell ismertetni, hogy alkalmasságuk megítélhetı legyen. Általában elegendı a forrás megadása, ha az könnyen elérhetı, ellenkezı esetben a használt módszert a forrás megjelölése mellett be kell mutatni, vagy leírását mellékelni kell. Ha a tervezı ezen elvárásokat nem teljesítı, kevéssé ismert módszereket alkalmaz, akkor azt köteles elızetesen egyeztetni a megrendelıvel, vagy megbízottjával, s (pl. szakértıvel) igazol(tat)nia kell, hogy helyesen járt el. A geotechnikai tervezésben az MSZ EN 1997-1:2006 szerint az alábbi módszerek alkalmazhatók: • tervezés számítások alapján, • tervezés szokáson alapuló intézkedésekkel, • tervezés próbaterhelés alapján, • tervezés megfigyeléses módszerrel. A számításos eljárást kell követni, ha • van megfelelı elméleti vagy tapasztalati eredető számítási módszer a felmerülı kérdés vizsgálatára, 36

ÚT 2-1.222

• nem igazolható, hogy valamely más tervezési módszer az adott esetben elınyösebb megoldást nyújt. A további módszerek akkor alkalmazandók, ha • számításokkal nem követhetı a megoldandó feladatban felmerülı jelenség, • számítással nem igazolható megbízhatóan a választott megoldás alkalmassága. A módszerek kombináltan is alkalmazhatók.

2.5.1 A számításon alapuló tervezés A számításos eljárással • a teherbírási határállapotokra számszerően ki kell mutatni azok biztonságos elkerülését, • a használhatósági határállapotokra az alakváltozások, elmozdulások megengedhetıségét kell igazolni. A számításokkal azt kell kimutatni, hogy az F hatásokból származó bármely igénybevétel Ed tervezési értéke egyetlen tervezési állapotban sem nagyobb az ellenállások Rd tervezési értékénél: Ed ≤ Rd

A teherbírási határállapotokra vonatkozó számításokat az MSZ EN 1997-1:2006 elıírásaihoz igazodóan a következı elvek, illetve részleteiben a jelen elıírás megfelelı fejezetei szerint kell elvégezni. Az MSZ EN 1997-1:2006 Nemzeti Mellékletében megadottak szerint Magyarországon • a töltésalapozások, a támszerkezetek, a horgonyok esetében a talajban és a szerkezeti elemekben lehetséges teherbírási határállapotok vizsgálatakor a 2. tervezési módszer szerint kell eljárni, • rézsők és bármely geotechnikai szerkezet általános állékonyságának vizsgálatakor a 3. tervezési módszert kell alkalmazni. A 2. tervezési módszer alkalmazásakor a szerkezeteket érı hatások Fk karakterisztikus értékeibıl meg kell határozni az igénybevételek Ek karakterisztikus értékeit, és azokat a 2.2. táblázat A1 értékcsoportja szerinti γE parciális tényezıkkel szorozva kell az igénybevételek Ed tervezési értékeit számítani. Ha az igénybevételek karakterisztikus értékeinek számítása után az állandó és az esetleges hatásokból származó rész nem választható szét, akkor az állandó és az esetleges hatások arányának mérlegelésével kell a γG és a γQ értékek alapján felvenni a γE összevont parciális tényezıt. Ha valamely hatást illetıen nem állapítható meg egyértelmően, hogy az a vizsgált tervezési állapotban kedvezı- vagy kedvezıtlen-e, akkor a megfelelı parciális tényezık számításba vételével mindkét lehetıséget vizsgálni kell. A geotechnikai eredető hatásokat a talajparaméterek Xk karakterisztikus értékébıl kell meghatározni. Az ellenállások meghatározásakor a 2. tervezési módszer esetében a talajparaméterek Xk karakterisztikus értékével számolva kell megállapítani a talajellenállások Rk karakterisztikus értékét, majd ezeket a 2.3. táblázat megfelelı γR parciális tényezıjével osztva kell számítani a talajellenállások Rd tervezési értékét. A szerkezeti elemek ellenállásának tervezési értékét az elem anyagára vonatkozó az 1.2.9-ben felsorolt MSZ EN (Eurocode) szerint kell megállapítani. A 3. tervezési módszert a rézsők és bármely geotechnikai szerkezet általános állékonyságának vizsgálatára a következık szerint kell alkalmazni. A hatások karakterisztikus értékéhez a parciális tényezıket a 2.2. táblázat A2 értékcsoportjából kell kiválasztani. A talajellenállások tervezési értékét a talajparaméterek Xd tervezési értékeibıl kell számítani, melyeket a talajparaméterek Xk karakterisztikus értékeinek a 2.4. táblázatból vehetı γM parciális tényezıkkel való osztásával kell megállapítani. A talajerısítésre szolgáló geomőanyagok esetében az ellenállás, illetve a szilárdság karakterisztikus értékét a terméknek az 1.2.8.2 szerinti vizsgálati eredményeibıl az idı- (kúszás), a beépítési, a környezeti és a speciális egyéb hatásokat figyelembe vevı csökkentı tényezıkkel való osztással kell megállapítani. Ebbıl az ellenállás, illetve a szilárdság tervezési értéket általában γR;g=γM;g=1,4 parciális tényezıvel kell számítani, s ez vehetı számításba mind a 2. mind a 3. tervezési módszer alkalmazásakor. 2.2. táblázat – Az igénybevételek (γE) parciális tényezıi

A hatás Állandó Esetleges

Értékcsoport

Jel kedvezıtlen kedvezı kedvezıtlen

γG

A1

A2

1,35

1,0

1,0

1,0

1,5

1,3

37

ÚT 2-1.222


kedvezı

γQ

0

0

2.3. táblázat – Az ellenállások (γR) parciális tényezıi

Szerkezettípus

Jel

Érték

Talajtörési ellenállás

γR;v

1,4

Elcsúszási ellenállás

γR;h

1,1

Talajtörési ellenállás

γR;v

1,4

Elcsúszási ellenállás

γR;h

1,1

Földellenállás

γR;e

1,4

Kihúzódási ellenállás

γR;h

1,1

Talajparaméter

Jel

Érték

Hatékony súrlódási szög (a tg ϕ−re vonatkoztatva)

γϕ’

1,35

Hatékony kohézió

γc’

1,35

Drénezetlen nyírószilárdság

γcu

1,5

Egyirányú nyomószilárdság

γqu

1,5

Térfogatsúly

γγ

1,0

Töltésalapozás

Támszerkezetek

Talajhorgonyok

Az ellenállás típusa

2.4. táblázat – A talajparaméterek (γM) parciális tényezıi

A használhatósági határállapotokat általában a talajparaméterek karakterisztikus értékeivel kell vizsgálni. A talajok szivárgással kapcsolatos jellemzıinek (áteresztıképesség, konszolidációs tényezı) tervezési értékét, ha ezek a teherbírási vagy a használhatósági állapotokat befolyásolják, általában a karakterisztikus értékekkel kell számításba venni. Ezt annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy az átlagtól való eltérés iránya miként hat ki a vizsgált határállapotra. Az MSZ EN 1990:2006-nak megfelelıen az emberéletet nem veszélyeztetı és csekély gazdasági, társadalmi és környezeti kárral fenyegetı állapotokra, s ide sorolhatók általában az építés közbeni állapotok, elfogadható, hogy az ellenálláshoz vagy a talajparaméterekhez rendelt parciális tényezıket KFI=0,9 módosító tényezıvel csökkentsük. Az emberéletet veszélyeztetı és nagy gazdasági, társadalmi és környezeti kárral fenyegetı tervezési állapotokra vonatkozóan viszont alkalmazható a biztonságot növelı KFI=1,1 tényezı. Az olyan számítások alkalmazásakor, melyek megbízhatósága a szokásosnál kisebb, bevezethetı még egy, a biztonságot növelı, további modelltényezı is. A geometriai adatokat általában a tervezett, névleges értékkel kell a számításokban figyelembe venni, de ha feltételezhetı, hogy valamely méret a kivitelezés során kedvezıtlen irányban módosul, akkor ennek mértékét és hatását vizsgálni kell. A számításokat az érthetıség és a reprodukálhatóság szintjéig a következık megadásával ismertetni kell: • a számítási modell, • a bemenı adatok, • a számítási eljárás, • a követelmények, • a végeredmények. A földmővek és a kapcsolódó szerkezetek tervezése esetében e tervezési módszert kell alkalmazni • minden, a 2. és 3. geotechnikai kategóriába sorolt feladat esetében, • a támszerkezetek és rézsőállékonyság tervezésében, • töltésalapozás esetében, ha jól modellezhetık a talajadottságok.

38

ÚT 2-1.222

2.5.2 Tervezés szokáson alapuló intézkedésekkel Ezen a tapasztalat szerint bevált szerkezeti megoldások, anyagok alkalmazása értendı, melyekkel kizárható a vélelmezhetı határállapot bekövetkezése. Általában e módszerrel vállalják az érdekeltek a legkisebb kockázatot, viszont ennek a költségei lehetnek a legnagyobbak. E módszer alkalmazásakor a választott megoldás alkalmasságát szabványokra, szakirodalmi adatokra, tapasztalatokra, referenciákra való, ellenırizhetı hivatkozásokkal kell tanúsítani. A földmővek tervezése esetében ez alkalmazható • az 1. geotechnikai kategóriában, • a felsı földmőrész (védıréteg) teherbírási és fagyvédelmi tervezésében, • szerkezeti részletek megoldásában, • víztelenítési részfeladatok tervezésében, • töltésanyagok kiválasztásában.

2.5.3 Tervezés próbaterhelésekkel és modellvizsgálatokkal E módszerrel egyes szerkezeti elemek vagy talajzónák viselkedését lehet elızetesen felmérni, vagy az alkalmasságát utólag igazolni. Akkor célszerő, ha a gazdaságosság növelését és a kockázat csökkentését azonos mértékben várják el. A hatásokat ekkor is a 2.5.1 szerinti számítással kell megállapítani. A próbaterheléssel meghatározott adatokból parciális és korrelációs tényezık figyelembevételével kell az ellenállások tervezési értékét megállapítani. A korrelációs tényezıket a vizsgálatok számától függıen kell felvenni 1,0 és 1,4 között a szerkezet típusára vonatkozó fejezet szerint. A módszer úgy is alkalmazható, hogy közvetlenül a mért ellenállásokból számított statisztikai jellemzıkre adunk meg határértékekekt, melyek ekként az ellenállás tervezési értékének tekintendık. E módszer alkalmazásakor a tervben meg kell adni • a próbaterhelés és modellvizsgálat alkalmazásának indoklását, • a próbaterheléssel és modellvizsgálattal a vizsgált tervezési állapotra vonatkozóan megállapítandó ellenállásokat vagy más adatokat • a próbaterhelés és modellvizsgálat módszerét, eszközeit, végrehajtását és feldolgozását, • a nem kielégítı eredmény esetén követendı eljárást. A földmővek tervezése esetében ez a módszer lehet indokolt • a 3. geotechnikai kategóriában, • a felsı földmőrész teherbírásának tervezésében, • a talajhorgonyok tervezésében, • a víztelenítési feladatok tervezésében, • újszerő megoldások, szerkezetek tervezésekor, • talajjavítási eljárások alkalmazásakor. Ezen eljárás alkalmazásakor nagy figyelmet kell fordítani a vizsgálati helyek kijelölésére. Törekedni kell arra, hogy • ha egyetlen vizsgálatra van mód, akkor az a legkedvezıtlenebbnek ítélt helyen legyen, • ha több készül, akkor azok a legkedvezıtlenebbnek és az átlagosnak vélelmezhetı helyekre jellemzı ellenállásokat mérjék fel.

2.5.4 Megfigyeléses módszer E módszer alkalmazásakor az elızetes tervek alapján kezdik a kivitelezést, és folyamatos, igényes mérésekre támsazkodó megfigyelésekkel vizsgálják, hogy a szerkezet és a talaj viselkedése a tervezettnek megfelel-e, illetve szükséges- vagy lehetséges-e valamilyen módosítás. Ez lehet a leggazdaságosabb eljárás, de a kockázata csak megfelelı szakértelemmel, jó méréstechnikai felszereltséggel és folyamatos figyeléssel tartható elfogadható szinten. Célszerő oly módon alkalmazni, illetve a kivitelezést úgy indítani, hogy a kedvezı mérési

39

ÚT 2-1.222


eredményeknek köszönhetıen csökkenteni lehessen a szerkezet ellenállásait, s ne kelljen kedvezıtlen eredmények után erısítésekre kényszerülni. Az elızetes számításokat e módszer alkalmazásakor a talajadatok karakterisztikus értékeire kell elvégezni, de ha a nagyobb szórás miatt az nagyon eltér az átlagtól, akkor érdemes a számításokat az átlagos értékekkel is elvégezni. Az így kiadódó eredményeket kell mérésekkel ellenırizni, s a számításokat ezek alapján lehet pontosítani, s a késıbbi állapotokat, szerkezeteket ezek alapján lehet javítani. A tervezéskor azonban ez esetben is ki kell mutatni a 2.5.1 szerinti parciális tényezıknek megfelelı biztonságot. E módszer esetén a tervben meg kell adni • az elızetes számítások alapján leginkább várható viselkedést, • a szükséges mőszaki felügyelet és megfigyelés programját, • az elfogadható, illetve a már beavatkozást igénylı állapotok kritériumait, • a lehetséges beavatkozásokat, módosításokat. A földmővek esetében ez a módszer alkalmazható • a 2. és 3. kategóriában, • puha talajon történı töltésépítés esetén, • a felszín alatti víztelenítések esetében, • horgonyzott szerkezetek esetében, • csúszásveszélyes területen épülı bevágási rézsők esetében.

2.6

Technológiai és minıségtervek

A földmővek és a kapcsolódó szerkezetek esetében különösen nagy jelentısége van az alkalmazható technológiák és a minıség szabályozásának (tervezésének és ellenırzésének), mert • különösen a földanyagok, de más felhasznált anyagok tulajdonságai is, viszonylag változékonyak, • az építési körülmények sok esetben nehezen szabályozhatók, • a technológia nagyban befolyásolhatja az eredményt. A felhasználható anyagok, eljárások és építési körülmények a tervezés korai fázisában gyakran nem vagy nem kellıen ismertek, mert azok nagyban függhetnek a kivitelezıtıl, illetve a kivitelezés konkrét módszereitıl és körülményeitıl. Mindezek miatt a korai tervfázisokban általában csak a követelményeket kell/lehet megfogalmazni, illetve a leghelyesebbnek ítélhetı megoldásokat kell az összehasonlítható tapasztalatok, a szokáson alapuló intézkedések és számítások alapján bemutatni. A végsı tervezési döntéseket sok esetben csak a kiviteli tervekben vagy csak az azokhoz kapcsolódóan készülı technológiai utasításokban és minıségtervekben (eddig szokásos fogalommal mintavételi és minıségellenırzési tervekben) lehet a kivitelezéshez szükséges részletességgel kidolgozni. E dokumentumok a már kiválasztott anyagokra, technológiákra és a tényleges körülményekre vonatkozzanak, és lehetıleg próbabeépítéseken, illetve próbaterheléseken alapuljanak. Legalább e technológiai utasításokban és a minıségtervekben harmonizálni kell a korábbi tervekben, elıírásokban, engedélyekben és ajánlatokban megjelent, egymásnak esetleg ellentmondó követelményeket. Ha valamely kérdésrıl ezek az elızmény-dokumetumok nem intézkednek, akkor a jelen elıírás megfelelı fejezeteit kell alkalmazni. A technológiai utasításnak összhangban kell lennie a minıségtervvel. A technológiai terveket és/vagy utasításokat a megrendelı vagy megbízottja hagyja jóvá, s a munkát csak elfogadott technológiai utasítás alapján szabad megkezdeni. A technológiai tervek, utasítások általában a következıket tartalmazzák: • a technológiai utasítás célja, érvényessége, a vonatkozó tervdokumentáció, • a felhasználandó anyagok és minıségük, • az alkalmazandó gépek, eszközök adatai, követelményei, • a munkát végzı személyek adatai, követelményei, • elıkészítı munkák, a munkaterület elrendezése, • a fımunkák rendje, idıbeli ütemezése, • mőszaki felügyelet, ellenırzések, jegyzıkönyvek, • munkavédelem, 40

ÚT 2-1.222

• környezetvédelem. A minıségtervekben rögzíteni kell • az alkalmas mintavételi és mérési módszereket és ezek gyakoriságát, • vizsgálati eredmények értékelésének módját és elfogadási kritériumait, • a minıség összefoglaló értékelésének rendjét. Minıségvizsgálat típusai a következık: • alkalmassági vizsgálatok a beépítésre tervezett anyagok és eljárások megfelelıségének bemutatására, igazolására, a vállalkozó, illetve beszállítója részérıl, • ellenırzı vizsgálatok az elkészült földmő megfelelıségének igazolására a vállalkozó részérıl, • kontrollvizsgálatok a megbízó részérıl a megfelelıség ellenırzésére. Az alkalmassági vizsgálatok lehetnek: • aktuálisan végzendı laboratóriumi vagy terepi anyagvizsgálatok, • korábbi (általában 2 évnél nem régebbi), érvényesnek tekinthetı vizsgálatok, • terepi próbabeépítések és próbaterhelések. Gyártott anyagok és termékek esetében a megfelelıségi nyilatkozattal együtt kiadott mőszaki specifikációban szereplı termékjellemzıket általában nem kell külön, újra megvizsgálni. Az ellenırzı- és kontrollvizsgálatok lehetnek: • laboratóriumi vagy terepi anyagvizsgálatok, • próbaterhelések, • egyéb speciális vizsgálatok. A minıség biztosítása, ellenırzése és tanúsítása elsısorban a vállalkozó és a beszállítók kompetenciája, a megfelelıség legfıbb biztosítéka az ı jótállási kötelezettségük, technológiai szaktudásuk és belsı minıségirányítási rendszerük, illetve az abban rögzített személyes felelısség. Minıségszabályozási tevékenységüket a megrendelı vagy képviselıje fıként az ajánlatukban e tekintetben megadott, majd a technológiai- és minıségtervekben részletezett eljárásaik követésével ellenırizze. A kontrollvizsgálatok csak ennek kiegészítését szolgálják, fıként a kritikusnak vélelmezhetı kérdésekben. Ha mindezek nyomán vita keletkezik a minıségellenırzést illetıen, akkor a szerzıdéses partnerek közös vizsgálattal vagy külsı szakértı bevonásával jussanak kölcsönösen elfogadható álláspontra. A földmővek és a geotechnikai szerkezetek minıségének értékelésekor egyidejőleg törekedni kell arra, hogy • kellı számú vizsgálati adat statisztikus szemléletmóddal való értékelése alapján alkossanak ítéletet, • a gyenge egyedi talajparaméterek és más kedvezıtlen geotechnikai információk esetleges lokális következményeit egyedileg ítéljék meg, • a minısítéskor elemezzék a talaj beépítés után lehetséges állapotváltozásainak következményeit is, • a számszerő ellenırzı adatok értékelése mellett helyezzenek nagy súlyt a szemrevételezéssel megítélhetı minıségi jellemzıkre is. Mindezek miatt a földmővek és a geotechnikai szerkezetek minıségének értékelése nem tekinthetı rutin feladatnak, azt alapos geotechnikai ismeretekkel rendelkezı szakembereknek, a 2. és 3. geotechnikai kategóriában már általában geotechnikai tervezınek vagy szakértınek kell végeznie. A minıségellenırzı vizsgálatok jegyzıkönyvei, ezek egyedi és összefoglaló értékelései a geotechnikai megvalósulási dokumentum részei legyenek.

41

ÚT 2-1.222


3. A TERVEZÉSI REND ÉS A TERVEK TARTALMA 3.1

A tervezési rend

3.1.1 A tervezık kompetenciája Az utak tervezése során, így a geotechnikai feladatok megoldásakor is, az útprojekt egészének optimális és komplex megoldására kell törekedni, beleértve az elıkészítés, a tervezés, az építés és az üzemelésfenntartás költségeit is. A tervezés során elsısorban az ÚT 2-1.201 elıírásait kell követni, és a terv egészéért az útépítési szaktervezı (generáltervezı) a felelıs, az ı kötelessége: • az alapkoncepció kidolgozása, • a szaktervezık bevonása, • a szaktervezık közötti együttmőködés koordinálása, • a megfelelı adatszolgáltatás biztosítása, • a tervezık és más illetékesek közötti kapcsolatok irányítása, • a megbízói igények képviselete és érvényesítése, • a több szakterületet is érintı tervezıi döntések harmonizálása. Az utak földmőveit közvetlenül érintı, vagy az út és a környezet geotechnikai kapcsolatát befolyásoló tervek készítésébe geotechnikus közremőködıt kell bevonni. Az út egészének, illetve a földmővek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetek tervezéséhez végzett talajvizsgálatok, mint a tervezést közvetlenül szolgáló adatszerzési tevékenység, a tervezés részét képezik. A geotechnikai tervezés csak az adott projektszakaszhoz elıírt, dokumentált vizsgálatok elkészülte után végezhetı el. A geotechnikai adottságok feltárását, vizsgálatát, szakszerő ismertetését minden esetben geotechnikai tervezınek kell vezetnie, s talajvizsgálati jelentés vagy geotechnikai szakvélemény formájában dokumentálnia. A földmővek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetek tervezésében a következı jogosultságok irányadóak. Az 1. geotechnikai kategóriába tartozó projektek geotechnikai részeit tervezheti: • talajvizsgálati jelentés vagy geotechnikai szakvélemény alapján geotechnikai tervezı, • geotechnikai szakvélemény alapján úttervezı és/vagy vízépítési tervezı, tartószerkezeti tervezı. A 2. geotechnikai kategóriába tartozó projekteket tervezheti: • általában talajvizsgálati jelentés vagy geotechnikai szakvélemény alapján geotechnikai tervezı, • kivételes esetekben geotechnikai szakvélemény alapján útépítési vezetı tervezı és/vagy vízépítési vezetı tervezı, tartószerkezeti vezetı tervezı. A 3. geotechnikai kategóriába tartozó projekteket tervezheti: • talajvizsgálati jelentés vagy geotechnikai szakvélemény alapján geotechnikai vezetı tervezı, illetve támszerkezetek esetében tartószerkezeti vezetı tervezı.

3.1.2 A tervezık együttmőködése A tervezésekor a tervezık együttmőködése megvalósulhat • kölcsönös bizalmon és felelısségvállaláson alapuló folyamatos tervegyeztetéssel vagy • a megbízáskor írásban rögzített adatszolgáltatással és felelısségelhatárolással, valamint • ezek kombinációjával. Egy tervezési feladat szerzıdésében az elıbbiekhez mindenkor meg kell állapítani • a geotechnikai kategóriát, és • az együttmőködés és felelısségvállalás módját. A tervezési feladatok részeként készítendı talajvizsgálati jelentésekhez vagy szakvéleményekhez, illetve geotechnikai tervekhez általában a következı adatokat kell a generáltervezınek az elıbbi formákban, a terv típusához igazodó pontossággal szolgáltatnia: • a projekt tárgya, meghatározó körülményei, közremőködıi, • a megbízó igényei, követelményei, • a terv célja, fajtája,

42

ÚT 2-1.222

• a terv elızményei, az elızı tervfázisok dokumentumai, • a meglévı hatósági, szakhatósági állásfoglalások, engedélyek, • az útterv alapvetı adatai, dokumentumai (vonalvezetés, mintakeresztszelvény, mőtárgyak), • a már rendelkezésre álló talajadatok. A talajvizsgálatokat végzı, illetve a földmőveket és a kapcsolódó geotechnikai szerkezeteket tervezı geotechnikai tervezınek a tervezés közben kötelessége haladéktalanul tájékoztatni a fıtervezıt mindazokról a saját tevékenysége során nyert információkról, tervezési eredményekrıl, amelyek a projekt egészét jelentısen befolyásolhatják, illetve az addigi terveket, koncepciókat módosíthatják. Külön figyelmet kell fordítani azokra a kérdésekre, amelyek a területigényekre és az építés engedélyezésére is kihathatnak. Az ilyen kérdésekben szükséges hatósági egyeztetés a fıtervezı feladata, de abba szükség szerint (másokkal együtt) be kell vonni a geotechnikai tervezıt. A tervezık között és a szakhatóságokkal egyeztetések elmaradása miatt esetleg szükségessé váló többletmunkálatok, többletköltségek vagy határidı-túllépés következményei a fıtervezıt terhelik, amennyiben a geotechnikai tervezı tájékoztatási kötelezettségének eleget tett.

3.2

A tervek célja és geotechnikai tervezési követelményei

Mindegyik tervtípussal szemben alapvetı követelmény, hogy szolgáltassák az esedékes projektszakaszhoz, a követı tevékenységhez, ill. az aktuális döntéshez szükséges információkat, terveket, illetve megoldásokat. Az utak tervezéséhez háromféle, az 1.3 szerint definiált geotechnikai tervszolgáltatás készülhet: • talajvizsgálati jelentés, • geotechnikai szakvélemény, • geotechnikai terv. A szokásos és újszerő tervfázisokat, illetve az ezekhez ajánlható geotechnikai szolgáltatásokat, dokumentációkat a 3.1. táblázat foglalja össze. A szolgáltatástípusoknak a projektszakaszokhoz kapcsolódó jellegzetességeit a 3.2, a szolgáltatástípusok tartalmi követelményeit a 3.3 részletezi. 3.1. táblázat mőszaki tervfázis

a geotechnikai szolgáltatás talajvizsgálati jelentés

szakvélemény

terv

tanulmányterv

elıkészítı talajvizsgálati jelentés

elıkészítı geotechnikai szakvélemény

geotechnikai megvalósíthatósági tanulmány

diszpozíciós terv

elıkészítı talajvizsgálati jelentés

elıkészítı geotechnikai szakvélemény

geotechnikai megvalósíthatósági tanulmány

engedélyezési terv

engedélyezési talajvizsgálati jelentés

engedélyezési geotechnikai szakvélemény

geotechnikai engedélyezési terv

tenderterv

tervezési talajvizsgálati jelentés

részletes geotechnikai szakvélemény

geotechnikai tenderterv

ajánlat mőszaki terve

kiegészítı talajvizsgálati jelentés

kiegészítı geotechnikai szakvélemény

geotechnikai ajánlati terv

kiviteli terv

tervezési (kiegészített) talajvizsgálati jelentés

részletes (kiegészített) geotechnikai szakvélemény

geotechnikai kiviteli terv

megvalósulási dokumentum

ellenırzı talajvizsgálati jelentés

összefoglaló geotechnikai szakvélemény

geotechnikai megvalósulási dokumentum

üzemelési-fenntartási utasítás


állapotvizsgálati geotechnikai szakvélemény

geotechnikai fenntartási utasítás

korszerősítési-helyreállítási terv


állapot- (kár-) vizsgálati korszerősítési-helyreállítási geotechnikai szakvélemény geotechnikai terv

Az egyes geotechnikai szolgáltatások tartalma és viszonyuk a csatlakozó szövegek szerint értelmezendık.

A geotechnikai szolgáltatásokra kötött szerzıdésben, illetve a dokumentáció címében – a 3.1. táblázatban megadott és a következıkben értelmezett terminológiát használva – meg kell jelölni, hogy az melyik projektszakaszhoz készült. A táblázatban összefoglalt és a következıkben részletezendı tartalmi követelmények a leggyakrabban szokásos projektszervezésre vonatkoznak, de elképzelhetık olyan lebonyolítási formák is, melyek másféle követelményeket indokolhatnak. A táblázatbeli szolgáltatástípusok kapcsolatára projektszakasztól függetlenül igaz, hogy 43

ÚT 2-1.222


• vagy talajvizsgálati jelentést vagy geotechnikai szakvéleményt minden projekthez kell készíteni, kivéve, ha az úttervezı szerint bizonyos, hogy semmilyen geotechnikai probléma nem merülhet fel, • talajvizsgálati jelentéssel és geotechnikai tervvel (geotechnikai szakvélemény nélkül) bármilyen, a 2. és 3. geotechnikai kategóriájú feladat is megoldható, • ha geotechnikai szakvélemény készül, akkor külön talajvizsgálati jelentés szükségtelen, illetve azt a szakvéleménynek magába kell foglalnia, • geotechnikai szakvéleményre akkor van feltétlenül szükség, ha a geotechnikai tervet nem geotechnikai tervezı készíti, vagy ha sokféle típusú geotechnikai feladat van, és azokat több szakaszban oldják meg, • geotechnikai tervnek mindig kell készülnie, s az lehet önálló dokumentum, vagy lehet az útterv része, a 3. kategóriájú feladatok esetében feltétlenül az elıbbi célszerő, • a geotechnikai tervbe beépülhet a talajvizsgálati jelentés vagy a geotechnikai szakvélemény is, • a geotechnikai terv eltérhet a geotechnikai szakvélemény javaslataitól, de ennek tényét és okát egyértelmően közölni kell, elfogadását pedig célszerő a geotechnikai szakvélemény készítıjével igazoltatni, • egyes esetekben geotechnikai tervként az is elfogadható, ha a geotechnikai vonatkozású problémáknak az úttervben ismertetett megoldásának alkalmasságát a geotechnikai szakvélemény igazolja.

3.2.1 Tanulmányterv Elsısorban az építésrıl szóló döntés meghozatalát kell szolgálnia, s gyakran – a létesítmény jellegéhez és a döntéshozatal módjához igazodóan – önmagukban is több szakaszban, többféle néven és tartalommal (program-, koncepció-, vázlatterv, megvalósíthatósági tanulmány) készülnek a Megbízóval egyeztetett módon. E tervek a különbözı vonalvezetési lehetıségeket, azok elınyeit, hátrányait, a kapcsolódó térségi feladatokat tárják fel. Ehhez a geotechnikus mérnök a megrendelı kívánsága szerint a következı elıkészítı jellegő geotechnikai szolgáltatásokat nyújthatja. • Elıkészítı talajvizsgálati jelentés Az építésföldtani adatgyőjtés révén és szükség esetén néhány új feltárással, laboratóriumi és/vagy terepi vizsgálattal szerzett geotechnikai adatok rendszerezett ismertetése a szóbajövı tervváltozatokhoz. • Elıkészítı geotechnikai szakvélemény Az elıbbiek mellett rá kell világítania a különbözı tervváltozatok esetében felmerülı lényeges geotechnikai feladatokra, és elvi javaslatot kell tennie megoldásuk lehetséges módozataira, ill. a továbbiakban szükséges geotechnikai szolgáltatások tartalmára. • Geotechnikai megvalósíthatósági tanulmány Az egyes vonalváltozatok esetében felmerülı fı geotechnikai feladatok szóbajövı megoldási változatait kell bemutatnia a szerkezeti megoldások fı méreteivel, technológiájával, elemezve az elınyöket és hátrányokat, mérlegelve a gazdaságosság és a környezetvédelem követelményeit, javaslatot adva a szükséges további geotechnikai szolgáltatások tartalmára.

3.2.2 Díszpozíciós terv A tanulmánytervek alapján hozott építtetıi döntést fogalmazza meg tervdokumentum formájában. Vázlattervi szinten rögzíti az elfogadott vonalváltozat alapvetı jellemzıit, a kapcsolódó területrendezési, környezetvédelmi, közlekedési, vízrendezési stb. feladatok körét. A különbözı célú további tervek kiindulási alapját szolgáltatja, egyben meghatározza, hogy azokat milyen részletességgel, milyen szabadságfokkal kell kidolgozni. Ehhez a következı geotechnikai szolgáltatások tartozzanak. • Elıkészítı talajvizsgálati jelentés A kiválasztott vonalváltozat geotechnikai adottságainak bemutatása a tanulmánytervekhez készített elıkészítı talajvizsgálati jelentés alapján. Megadja a további tervfázisok geotechnikai vizsgálatainak programját is. • Elıkészítı geotechnikai szakvélemény Az elıbbiek mellett ismertetnie kell a kiválasztott változat esetében felmerülı kritikus geotechnikai tervezési és kivitelezési feladatokat, azok megoldásának ajánlott módszereit, illetve a további tervfázisokban szükséges geotechnikai szolgáltatások formáját és tartalmát.

44

ÚT 2-1.222

• Geotechnikai megvalósíthatósági tanulmány Az elfogadott vonalváltozat geotechnikai feladatainak elfogadható megoldási lehetıségeit ismerteti különös tekintettel a kritikus részletekre. Ismerteti a lehetséges szerkezeti megoldások ajánlható fı méreteit, technológiáját és a további tervezésük során különös figyelemmel kezelendı részleteket. Rögzíti a további tervfázisok geotechnikai szolgáltatásainak tartalmát és formáját.

3.2.3 Engedélyezési terv Az engedélyezési terv a díszpozíciós terv alapján készül, célja az építési engedély megszerzése, aminek a földmővek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetek tekintetében két feltétele van. Egyrészt a tervnek érzékeltetnie kell, hogy az ezek megvalósítása és üzemeltetése által okozott környezetterhelés semmilyen vonatkozásban sem lesz megengedhetetlen mértékő. Másrészt igazolni kell, hogy ezek terv szerinti megvalósítás esetén mechanikailag megfelelıek, s kritikus részeik és azok környezetének állékonysága kielégítıek lesznek. A geotechnikai dokumentációk olyan részletezettségőek legyenek, hogy ezek a kérdések az engedélyezéskor elbírálhatók legyenek. • Engedélyezési talajvizsgálati jelentés Az építmény területének és környezetének egészérıl olyan részletességő, a korábbi geotechnikai adatgyőjtésbıl nyerhetı információk mellett feltáráson, laboratóriumi és terepi vizsgálatokon alapuló adatszolgáltatást kell nyújtania, mely elégséges annak elbírálásához, hogy az építmény és környezetének geotechnikai kölcsönhatásai megengedhetıek-e. Ez az elıkészítı talajvizsgálati jelentés kiegészítésével általában teljesíthetı. Teljes körő geotechnikai informáltságra van viszont szükség azokhoz a kritikus földmő-szakaszokhoz és kapcsolódó geotechnikai szerkezetekhez, melyek mechanikai megfelelıségét és állékonyságát külön igazolni kell. Ez a tervezési talajvizsgálati jelentés szerinti részletezettséggel általában teljesíthetı. • Engedélyezési geotechnikai szakvélemény E dokumentációnak – amellett, hogy az elıbbihez hasonló geotechnikai adatszolgáltatást kell nyújtania – részletesen ismertetnie kell az összes felmerülı geotechnikai problémát, feladatot, meg kell fogalmaznia a földmővek és kapcsolódó geotechnikai szerkezetek geotechnikai követelményeit, tervezésük és kivitelezésük során figyelembe veendı szempontokat, és az alkalmazható módszereket. Ezek elsısorban az engedélyezésre benyújtott megoldásokra vonatkozzanak, de ha elıre látható, hogy a megvalósulás során más változatok is szóba jöhetnek, akkor azokra vonatkozó kitételeket is tartalmazhatnak. • Geotechnikai engedélyezési terv Be kell mutatnia a földmőveket és a kapcsolódó geotechnikai szerkezeteket és/vagy az építési technológiákat, melyekkel a tervezı a geotechnikai feladatokat megoldotta, továbbá azokat a minıségszabályozási eljárásokat, a mőszaki felügyeletre vonatkozó utasításokat, melyek biztosítják a feltételezett körülmények és elıírt követelmények teljesülését. Ellenırizhetı módon kell ismertetnie a terv megfelelıségét igazoló számításokat vagy más bizonyító tényeket (pl. összehasonlítható tapasztalatokat). Mindezekkel a tervezı azt mutatja be, hogy a geotechnikai feladatok legalább egyféle módon bizonyosan megoldhatók, tehát a projekt engedélyezhetı. A terv esetleg több változatot is tartalmazhat, ha többre is engedélyt kívánnak kapni, illetve körvonalazhatók alternatív megoldások is, melyekre ezek alapján feltételes engedélyek nyerhetık.

3.2.4 Tenderterv Az ehhez készülı mőszaki dokumentáció célja a projektet megvalósító vállalkozó (vagy a legjobb megoldás) kiválasztása. Tartalmát a közbeszerzési törvény hatálya alá esı munkákra jogszabály rögzíti, részletessége az építtetı szándékától függ. Ehhez olyan geotechnikai szolgáltatást kell nyújtani, mely az építtetı célját és a megvalósíthatóságot a legjobban szolgálja. A lehetı legteljesebben közölje a geotechnikai információkat, hogy az ajánlatadók biztonságos és gazdaságos megoldásokat javasolhassanak, és hogy a szerzıdéskötések geotechnikai kockázatait minimalizálják. Nem mindig célszerő a geotechnikai megoldások teljes részletességő kidolgozása, hogy esetleg az ajánlatadóknak az elıkészítés során tervezettnél elınyösebb megoldásai is teret kaphassanak. Geotechnikai szempontból a tenderkiírás mőszaki elıírásai tervjellegő dokumentumoknak tekintendık, s tartalmuknak a tendertervvel összhangban kell lenniük. A tendertervek geotechnikai részei a következık lehetnek. • Tervezési talajvizsgálati jelentés A létesítmény és környezetének egész területére teljes körő geotechnikai adatszolgáltatást adó dokumentáció, melynek elégséges feltáráson, laboratóriumi és terepi vizsgálaton kell alapulnia, és tartalmaznia kell a geotechnikai feladatok megoldásához szükséges talajparamétereket és más adatokat.

45

ÚT 2-1.222


• Részletes geotechnikai szakvélemény E dokumentációnak amellett, hogy az elıbbihez hasonló teljes körő geotechnikai adatszolgáltatást nyújt, részletesen ismertetnie kell a felmerülı összes geotechnikai problémát, feladatot, meg kell fogalmaznia a földmővek és kapcsolódó geotechnikai szerkezetek geotechnikai követelményeit, tervezésük és kivitelezésük során figyelembe veendı szempontokat, és az alkalmazható módszereket. Elemzı-javaslattevı része világosan mutassa be a kivitelezés geotechnikai kockázatait, különösen az építésütemezést befolyásoló tényezık megbízhatóságát, s érzékeltesse, mely vonatkozásokban lehet indokolt alternatíva felkínálása. • Geotechnikai tenderterv E tervdokumentáció az építtetı szándékától függıen kétféle lehet. Egyik lehetıségként lehet a kiviteli tervvel azonos, ha az építtetı kevesebb szabadságot kíván adni az ajánlattevıknek, s csak a már megtervezett megoldások megvalósítását várja. Másik megoldásként a geotechnikai feladatok megoldását illetıen csak a követelményeket (biztonság, teherbírás, megengedhetı mozgások, kivitelezési idı, kivitelezés közben elfogadható kockázatvállalás, stb.) fogalmazza meg, ha az építtetı az ajánlattevıktıl várja a legjobb geotechnikai megoldásokat, amihez a geotechnikai engedélyezési tervet viszonyítási alapként csatolja. E lehetıségek közül a második több kockázatot rejthet, viszont gazdaságosabb megoldást eredményezhet.

3.2.5 Ajánlat mőszaki terve Az ajánlatadó készíti, s ezekben saját javaslatait mutatja be. Részletezettségére általában a kiírás ad követelményeket, többnyire azonban célszerő a legteljesebb kidolgozásra törekedni, hogy kedvezıbb elbírálást hozzon, s elkerülhetıvé tegye a késıbbi vitákat. A geotechnikai szolgáltatások formája a következı lehet. • Kiegészítı talajvizsgálati jelentés Az ajánlattevı által az ajánlatkészítés idején elvégeztetett, a saját megoldásához szükségesnek ítélt kiegészítı feltárások, laboratóriumi és terepi vizsgálatok eredményeit kell bemutatnia. • Kiegészítı geotechnikai szakvélemény E dokumentáció a kiegészítı vizsgálatok eredményeinek bemutatása mellett tartalmazza ezeknek, valamint a korábbi adatoknak, javaslatoknak az ajánlatban adott alternatív megoldás szempontjából való értékelését. Készíthetı esetleg új vizsgálat nélkül, illetve alternatív ajánlat nélkül is, ha az ajánlatadó a tenderdokumentáció részeként kiadott Talajvizsgálati jelentés vagy Részletes geotechnikai szakvélemény értékelı-javaslattevı részével nem ért egyet, s annak megváltoztatását ajánlatának elfogadtatásához szükségesnek ítéli. • Geotechnikai ajánlati terv E tervdokumentációnak a kiírásban elıírt részletességgel kell bemutatnia az ajánlott geotechnikai megoldásokat, de elınyös lehet a kiviteli terv szintjét megközelítı részletezettség. Rajzos és szöveges tervezési beszámolóban kell ismertetni a választott megoldásokat (méreteket, anyagokat és technológiákat) és általában az engedélyezési terv szintjén kell igazolni a létesítmény környezetbe illeszthetıségét és a kritikus megoldások statikai megfelelıségét. Jeleznie kell az építés közbeni kockázatokat, és be kell mutatnia a javaslat helyességének ellenırizhetıségét.

3.2.6 Kiviteli terv A kiviteli tervnek a megépítendı szerkezeteket teljes részletességgel kell bemutatnia, megadva a méreteket, az elrendezést, az anyagminıségeket, a technológiákat, a minıségszabályozást. Amennyiben a kiviteli tervekben eltérnek az engedélyezési terv engedélyezett megoldásaitól, akkor a kiviteli terv ezekre vonatkozó fejezeteinek az engedélyezési terv követelményeit is maradéktalanul teljesítenie kell. Ha az építtetı dolgoztatja ki, akkor alapvetıen az adott idıszakban szokásos megoldásokat, eljárásokat tartalmazza. Ha a vállalkozó készítteti, akkor az általa alkalmazni kívánt, de természetesen az építtetı igényeinek megfelelı eredményt nyújtó megoldásokat alkalmazhatja. A tervet több csatlakozó terv vagy tervjellegő dokumentum (technológiai utasítás, ütemterv, organizációs terv, méret- és mennyiség-kimutatás, költségvetés, minıségellenırzési terv) egészíti ki a részletek rögzítése céljából, melyeket már mindenképpen a vállalkozó készít(tet)i. A kiviteli terv geotechnikai tartalmait illetıen lehet teljeskörő, összefoglalóan tartalmazva minden olyan korábbi geotechnikai információt, ami a kivitelezendı megoldás szempontjából hasznos. Ha azonban kevés a változás a korábbi geotechnikai dokumentumokhoz képest, akkor ésszerő lehet, hogy csak kiegészítı dokumentumok készülnek. A következıkben ez utóbbiak tartalmi követelményeit adjuk meg.

46

ÚT 2-1.222

• Kiegészítı talajvizsgálati jelentés Ha az elızı projekt-szakaszokban az elıbbiekben vázolt geotechnikai szolgáltatások elkészülnek, akkor a kiviteli tervekhez legfeljebb csak olyan kiegészítı vizsgálatok lehetnek szükségesek, melyek elsısorban a kivitelezéshez szükségesnek ítélt vagy bizonyos részletek pontosítását szolgáló, kiegészítı jellegő feltárások, laboratóriumi és terepi vizsgálatok eredményeit kell bemutatnia, illesztve mindezeket a korábbi információkhoz. • Kiegészítı geotechnikai szakvélemény E dokumentációnak az elıbbi kiegészítı vizsgálatok eredményei és azok értékelése mellett elsısorban azt kell elemeznie, hogy az új adatok miként befolyásolják a kivitelezést, esetleg a szerkezetek terveit mennyiben kell megváltoztatni. • Geotechnikai kiviteli terv E dokumentációnak a kivitelezéshez szükséges részletességgel rajzban és szöveges tervezési beszámolóban kell bemutatnia a kivitelezendı megoldást. A geotechnikai szerkezetek esetében a kész mő ismertetése mellett elengedhetetlen az alkalmazandó technológiák, az azokkal összhangban levı ütemtervek rögzítése, a minıségszabályozási tervfejezet, a geotechnikai mőszaki felügyelet és megfigyelés terve különös tekintettel az építés közbeni állapotokra és kockázatokra. A terv tartalmazza a végleges szerkezetek statikai megfelelıségét igazoló számításokat vagy más igazolásokat. E tekintetben elég lehet az engedélyezési terv megfelelı részének csatolása, esetleg csak az arra való hivatkozás, ha attól lényegileg nem térnek el. A tervnek tartalmaznia kell azokat a számításokat, becsléseket is, melyek a kivitelezés ütemezését befolyásoló folyamatokra (pl. konszolidáció, talajjavítás) vonatkoznak. A kritikus geotechnikai feladatok megoldását tartalmazó terveket (pl. töltésalapozási terv) célszerő külön tervfejezetként készíteni, mert ez az építés ütemezését nagyban segíti.

3.2.7 Megvalósulási dokumentumok A megvalósulás végén, az átadás-átvétel keretében a vállalkozó által szolgáltatandó tervjellegő dokumentáció (megvalósult állapot rajzai, minıségtanúsítási dokumentumok, mőszaki ellenırzési dokumentumok stb.) célja az elkészült építmény jellemzıinek rögzítése, hogy az esetleg felmerülı vitás helyzetek megítéléséhez, az építmények megfigyeléséhez, üzemeléséhez, fenntartásához, eladásához, esetleges átalakításához és a közvetlen környezetben történı építéshez az építmény adatai rendelkezésre álljanak. • Ellenırzı talajvizsgálati jelentés A korábban készült talajvizsgálati jelentések, valamint a talajviszonyokra vonatkozóan a kivitelezés közben tett, szakszerően feljegyzett észlelések, továbbá az építés közben végzett ellenırzı talajvizsgálatok és geotechnikai mérések eredményeinek összeállítását kell tartalmaznia külön elemzés nélkül. Indokolt esetben elfogadható az is, hogy a különbözı ilyen tartalmú, más összeállításokban levı dokumentumokat csak jegyzékbe veszik. • Összefoglaló geotechnikai szakvélemény E dokumentációnak az elıbbi összegzı adatközlés mellett röviden értékelnie is kell az információkat, különös tekintettel az elızetesen feltételezett és a kivitelezés során nyert adatok összevetésére. Ki kell emelnie azokat az új geotechnikai adatokat, jelenségeket, amelyeknek az építménnyel kapcsolatos további tevékenységekben jelentıségük lehet. Véleményeznie kell e lehetséges tevékenységek terveit a változások tükrében. (E dokumentum helyett inkább az elızı és követı két dokumentumot célszerő összeállítani.) • Geotechnikai megvalósulási dokumentum Ez tartalmazza a megvalósított geotechnikai szerkezetek rajzát, célszerően új dokumentáció formájában. Egyszerőbb esetekben és a tervtıl kevéssé eltérı kivitelezés esetén elégséges lehet a kiviteli terv csatolása a végrehajtott változtatások bemutatásával. Az új dokumentáció esetében is valamiféle formában (pl. eltérı színekkel) jelezni kell a változásokat. Csatolni kell a megvalósításhoz készített összes (technológiai, organizációs, minıségellenırzési stb.) tervet, valamint a geotechnikai vonatkozású minıségtanúsító dokumentumokat, a geotechnikai szerkezetek építési naplóit, a mőszaki felügyelet egyéb iratait és az átadás-átvétel jegyzıkönyveit. Célszerő ezekhez kiegészítı tervezıi jelentést csatolni, melyben a tervezı értékeli az észlelt talajadottságokat, a tervtıl való eltéréseket, nyilatkozik a tervezett további tevékenységekre korábban készített tervek alkalmasságáról vagy az esetleg szükséges változtatásokról.

47

ÚT 2-1.222


3.2.8 Üzemelési-fenntartási utasítások, tervek Általában a kiviteli terv részeként megfogalmazandó üzemelési-fenntartási igényeknek, javaslatoknak a megvalósulási dokumentációval együtt véglegesítendı utasításjellegő változata. Fokozott jelentısége akkor van, ha szükséges a létesítmény tervszerő megfigyelése, illetve, ha a rutinszerő fenntartási munkálatokat meghaladó rendszeres fenntartási feladatok vannak. Ha az üzemelés során felmerülnek kisebb átalakítási igények, akkor azokhoz állapotvizsgálat és átalakítási terv kell. Állapotvizsgálat szükséges lehet azért is, mert az építményt értékesíteni kívánják, vagy mert a környezetében változás várható. E munkálatoknak is lehet geotechnikai része, sıt gyakran – fıleg a geotechnikai jellegő építmények (pl. földmővek, támszerkezetek stb.) esetében – ez kifejezetten geotechnikai tervezıi-szakértıi feladat. A geotechnikai szolgáltatásokkal szemben ilyenkor a következı általános igények támasztandók. • Ellenırzı talajvizsgálati jelentés A megfigyelés alapján szükségesnek ítélt feltárások, laboratóriumi és terepi vizsgálatok eredményeit kell bemutatnia. Ide sorolhatók a szemrevételezés nyomán készült jegyzıkönyvek, a talajkörnyezet és az építmény viselkedésérıl közvetve tájékoztató mozgás- és erımérések, valamint a vízmozgásokat jellemzı adatok ismertetése is. • Állapotvizsgálati geotechnikai szakvélemény Az elıbbi adatokat általában nem elegendı jelentésben ismertetni, hanem célszerő az értékelésüket is tartalmazó szakvéleményt készít(tet)ni. A szakvéleményezınek a kiviteli tervek és a megvalósulási dokumentumok geotechnikai feltételezéseihez, adataihoz, követelményeihez illetve a megelızı mérések eredményeihez viszonyítva kell értékelést adnia, de esetenként új (föld)statikai számítások alapján kell ítéletet alkotnia. • Geotechnikai fenntartási-átalakítási terv Ha a kiviteli tervben kidolgozott fenntartási terv módosításra szorul, vagy az építményt úgy alakítják át, hogy az befolyásolja a geotechnikai szerkezetek viselkedését is, akkor kell ilyen kiviteli szintő tervet készíteni. Nagyobb, a tartószerkezeteket és a talaj igénybevételeit jelentıs mértékben módosító átalakítás esetén természetesen új projektként kell kezelni a feladatot és az elızıek szerint kell eljárni.

3.2.9 Korszerősítési, helyreállítási terv A földmővek és kapcsolódó szerkezeteik korszerősítése, esetleg károsodás utáni helyreállítása is szükségessé válhat, mert az anyagok kopása, fáradása stb. miatt még szabályszerő üzemelés esetén is károsodhatnak. Sokszor a körülmények elıre nem látható változása, máskor tervezési, kivitelezési, fenntartási hiba okoz károsodást. Értékelésükhöz és a helyreállítás tervezéséhez a következı geotechnikai munkák kellenek. • Ellenırzı talajvizsgálati jelentés A megfigyelés keretében elızetesen tervezett, vagy a jelzett feladatok kapcsán utólag szükségesnek ítélt feltárások, laboratóriumi és terepi vizsgálatok eredményeinek bemutatása. Ide kell sorolni a szemrevételezéssel nyert információkat tartalmazó jegyzıkönyveket, illetve a talajkörnyezet és az építmény viselkedésérıl közvetve tájékoztató mozgás- és erıméréseket, valamint az esetleges vízmozgásokat jellemzı adatok ismertetése is. • Állapot- (kár-) vizsgálati geotechnikai szakvélemény A rendelkezésre álló korábbi, illetve a kárvizsgálat során meghatározott további adatok bemutatása után meg kell állapítania a károsodás okát, s javaslatot kell tennie a helyreállításra. • Geotechnikai korszerősítési vagy helyreállítási terv A károsodás utáni helyreállításra kell adnia a megvalósulási dokumentum és az elıbbi jelentés vagy szakvélemény alapján kidolgozott megoldást. Általában ki kell elégítenie az engedélyezési, a kiviteli és a tenderterv követelményeit. Tartalmaznia kell a megvalósult, a károsodott, az esetleg ideiglenesen, illetve a véglegesen helyreállított állapot ismertetését, a változások bemutatását és a végleges szerkezet elkészítéséhez alkalmazandó technológiákat, ütemterveket, mőszaki felügyeleti és megfigyelési módszereket, valamint a statikai számításokat is.

48

ÚT 2-1.222

3.3

A geotechnikai szolgáltatások tartalmi követelményei

3.3.1 Talajvizsgálati jelentés (TVJ) Különösen akkor célszerő a geotechnikai szolgáltatás formájaként a talajvizsgálati jelentést választani, ha • a geotechnikai problémák viszonylag szők körőek és egyszerőek, • a tervezendı építmény pontosabb adatai még nem ismertek, • a megrendelı csak a geotechnikai terv készítıjétıl vagy a megvalósításra vállalkozótól várja el a geotechnikai feladatok megoldását. Ha csak talajvizsgálati jelentés készül, akkor vagy külön geotechnikai tervnek, vagy az útterv megfelelı fejezeteinek kell tartalmaznia a talajkörnyezet és a létesítmények kölcsönhatásainak elemzését, valamint a geotechnikai feladatok megoldását igazoló számításokat, továbbá a földmővek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetek alapvetı technológiai és minıségi követelményeit, beleértve ezek ellenırzését is. A talajvizsgálati jelentés elvárt tartalmát a 3.2. táblázat foglalja össze. A talajvizsgálati jelentés készítıjétıl elvárható, hogy • az általa közölt vizsgálatokkal és adatokkal kapcsolatban felmerülı kérdésekre választ adjon, • az esetleg szükségessé váló kiegészítı vizsgálatokban külön díjazás fejében közremőködjön. 3.2. táblázat A Talajvizsgálati jelentés (TVJ) elvárt tartalma

I. Az információk bemutatása

1.

A vizsgálatok tárgya és célja

2.

A hely, a létesítmény (méretek, szerkezetek, hatások) ismertetése

3.

Geodéziai információk (adatok, térképek, esetleg légi felvételek)

4.

A feltételezett (egyeztetett) geotechnikai kategória

5.

A terepi és laboratóriumi vizsgálatok ideje, módja, helye és eszközei

6.

A közremőködık adatai

7.

A helyszín bejárásakor szerzett adatok (talajvíz, szomszédos építmények, növényzet, stb.)

8.

A helyszín története, korábbi építési tapasztalatok

9.

Geológiai adottságok, szeizmicitás

10. A terepi és laboratóriumi mérések eredményei 11. Talajvíz-, belvíz- és élıvízadatok 12. Fúrásnaplók a fúrás közbeni megfigyelésekkel együtt 13. Az eredmények közlése grafikusan, táblázatokban, jegyzıkönyvekben

II. Az információk értékelése

1.

A terepi és labormunka és egyéb információgyőjtés értékelése

2.

A hibásnak vélt, vagy hiányos adatok ismertetése

3.

Javaslat további (kiegészítı) vizsgálatokra - indoklással, programmal

4.

A geológiai adottságok és a szeizmicitás értékelése a további teendık tekintetében

5.

Az eredmények célszerő grafikus és táblázatos ábrázolása

6.

A változó adatok statisztikai értékelése a geotechnikai kategóriához igazodóan

7.

Talajszelvények bemutatása a különbözı formációk megkülönböztetésével

8.

A talajrétegek szöveges ismertetése (osztályozó, hidraulikai és mechanikai jellemzıik)

9.

A talajvízviszonyok bemutatása (mélység, ingadozás, áramlások, kémiai jellemzık

10. A tervezési paraméterek felvételére alkalmas adatbemutatás

3.3.2 Geotechnikai szakvélemény (GSZ) A geotechnikai szakvélemények a talajvizsgálati jelentésektıl abban különböznek, hogy a szakvéleményeknek a 3.3.1 elıírásain túl tartalmazniuk kell • a talajkörnyezet és az építmény(ek) kölcsönhatásainak elemzését, • a terület építés elıtti, alatti és utáni állékonyságának értékelését, • a geotechnikai feladatok megoldására vonatkozó javaslatokat. Geotechnikai szakvéleményt kötelezı készíteni, ha a következık bármelyike fennáll: 49

ÚT 2-1.222


• nem készül talajvizsgálati jelentés; • az 1. és 2. geotechnikai kategóriába sorolt feladat további tervezési fázisaiban nem geotechnikus (szak) tervezı oldja meg a geotechnikai vonatkozású feladatokat; • a 2. geotechnikai kategóriába sorolt feladatban sokféle típusú geotechnikai probléma merül fel, s az azok megoldásához készülı geotechnikai tervet több részletben készítik. • a 3. geotechnikai kategóriába sorolt feladatnál, ha nem készül külön geotechnikai terv, hanem csak az útterv egyes fejezetei tartalmazzák a geotechnikai feladatok megoldását. Geotechnikai szakvéleményt célszerő készíttetni, ha az Építtetı a geotechnikai feladatok megoldásában nem egyedül a geotechnikai terv készítıjére kíván támaszkodni. A geotechnikai szakvélemény tartalma részben megegyezik a talajvizsgálati jelentésével, az értékelıjavaslatadó részének tartalmát illetıen pedig a következıket lehet elvárni: • a talajadottságok és a környezeti feltételek általános értékelése geotechnikai szempontból, • a felmerülı geotechnikai veszélyek, kockázatok és feladatok ismertetése, • javaslat a geotechnikai kategóriára (indoklással együtt), • a geotechnikai feladatok lehetséges megoldásának bemutatása, utalva a várható méretekre, az alkalmazható anyagokra, technológiákra, különös tekintettel a töltésalapozás, rézsőstabilizálás, tám-szerkezetek, földanyagok felhasználása és víztelenítések tervezése és kivitelezése tárgyában, • a megoldások elınyeinek és hátrányainak elemzése, javaslat a legcélszerőbb megoldásra, • javaslat a geotechnikai tervezéskor alkalmazandó tervezési eljárásokra, • javaslat a tervezésnél alkalmazandó modellekre, beleértve a talajparamétereket is, • javaslat a geotechnikai mőszaki felügyelet és megfigyelés tartalmára, módjára. Azokban a (kivételes) esetekben, amikor a geotechnikai szakvélemény tartalmazza a földmővek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetek megfelelıségének az igazolását, a geotechnikai szakvélemény e fejezeteinek az útterv megfelelı részeivel együtt ki kell elégíteni a geotechnikai tervekkel szemben támasztott tartalmi követelményeket. Ilyen esetben a két dokumentumnak minden adatot illetıen teljes összhangban kell lennie. A geotechnikai szakvélemény készítıjétıl elvárható, hogy • az általa közölt vizsgálatokkal, adatokkal, javaslatokkal kapcsolatban késıbb felmerülı kérdésekre válaszoljon, • a tervezés és a megvalósítás során felmerülı geotechnikai kérdésekkel kapcsolatban, külön díjazás fejében, állást foglaljon.

3.3.3 Geotechnikai terv (GT) A geotechnikai terv tartalma, kidolgozottsága, részletezettsége, dokumentáltsága függ • a feladat jellegétıl, a geotechnikai feladatok bonyolultságától, • a terv céljától, funkciójától, a projekt aktuális fázisától, • a megrendelı elvárásaitól. A tervezı mindenkor egyértelmően ismertesse • az építés helyszínérıl és a tervezett építményrıl kapott és felhasznált adatokat és forrásukat, • a többi szerkezethez való kapcsolódást, s az ezekrıl folytatott egyeztetéseket, • a felhasznált geotechnikai dokumentációkat és az ezekkel kapcsolatos állásfoglalását, • az alkalmazott geotechnikai megoldásokkal kapcsolatban (pl. a potenciális kivitelezıvel) lefolytatott egyeztetéseket. A geotechnikai terv részletezettsége, hangsúlyai a terv céljához és a projekt aktuális szakaszához igazodjanak, összhangban a 3.3 elveivel. A geotechnikai tervnek a létesítménnyel kapcsolatos mindennemő elıre látható geotechnikai feladatra ki kell térnie, beleértve az építés közbeni állapotok, a segédszerkezetek, a környezı építmények, a természetes terepalakulatok, hidrogeológiai viszonyok stb. vonatkozásában vélelmezhetı geotechnikai kérdéseket és kockázatokat is. A tervezınek meg kell terveznie a szerzıdésben rögzített geotechnikai szerkezeteket és tevékenységeket, és eközben figyelembe kell vennie minden körülményt és követelményt. Azon feladatokra, melyek tervezésére nem szól a megbízása, nem kell megoldást adnia, de 50

ÚT 2-1.222

• jeleznie kell ezek tervezésének szükségességét, • az általa tervezett megoldásokban ezek legcélszerőbb megoldását kell feltételezni, • közölni kell azokat a követelményeket, amelyeket ezek tervezésénél az általa tervezett megoldások védelme érdekében teljesíteni kell. Nem vállalható viszont a geotechnikai tervezési részfeladat, míg nem készült • megfelelı talajvizsgálati jelentés vagy geotechnikai szakvélemény, vagy • legalább geotechnikai tanulmányterv vagy megvalósíthatósági tanulmány, a létesítmény vagy az érintett terület alapvetı geotechnikai feladatainak megoldására. A geotechnikai terv a 3.3. táblázat szerinti tartalommal és fejezetrenddel készüljön. A tervdokumentáció hagyományosan mőszaki leírásból, tervrajzokból és erıtani számításból áll. Célszerő azonban, fıként az elkülönülten készülı geotechnikai tervek esetében az MSZ EN 1997-1:2006 elıírásainak megfelelve a tervrajzok mellett a mőszaki leírást és az erıtani számítást összevonva (kb. az elıbbi tartalommal és sorrendben), geotechnikai tervezési beszámolót készíteni. A geotechnikai terv külön vagy a többi szerkezet terveivel együtt is dokumentálható: • az 1. geotechnikai kategóriában általában nem szükséges külön geotechnikai tervdokumentációt készíteni, hanem a geotechnikai szerkezeteket is a többivel együtt érdemes ábrázolni, s a geotechnikai vonatkozású szöveges információk, utasítások az általános mőszaki leírás egy fejezetét képezhetik; • a 2. geotechnikai kategóriában a szokványos geotechnikai feladatok megoldását az útterv tervfejezetei mutassák be, de bizonyos feladatrészekre célszerő külön geotechnikai tervet készíteni, s csak kivételes esetekben fogadható el, ha a geotechnikai terv egybeolvad az úttervvel. • a 3. geotechnikai kategóriában általában külön geotechnikai terv készítendı, s csak kivételes esetben és a rutinszerően megoldható részletek vonatkozóan fogadható el, hogy azok csak az útterv külön fejezeteiként vannak bemutatva. 3.3. táblázat

A geotechnikai terv (GT) tartalma 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

A feladat ismertetése (a terv tárgya, célja, funkciója) A projekt közremőködıi, a tervelızmények, a megrendelı díszpozíciók, egyeztetett tartalmak Az építési helyszín és a környezete bemutatása A tervezett építmény bemutatása (méretek, szerkezet, hatások, geodéziai adatok) A talaj- és talajvízviszonyok ismertetése a korábbi geotechnikai szolgáltatások alapján A geotechnikai kategória a körülmények, a kockázatok és nehézségek vázolásával indokolva A geotechnikai szerkezetek szöveges ismertetése, rajzai az anyagminıségekkel, A tervezéshez alkalmazott talajkörnyezeti modellek, tervezési állapotok vázolása A tervezési követelmények rögzítése A geotechnikai számítások ismertetése A technológiai, organizációs, ütemezési követelmények bemutatása A biztonságtechnikai és környezetvédelmi követelmények ismertetése Minıségszabályozási (minıségi és minıségellenırzési) követelmények és módszerek ismertetése A mőszaki felügyelet terve Az építmény viselkedésének megfigyelési terve Fenntartási és üzemelési utasítások A tervezéshez használt szabályozási anyagok, specifikációk, számítógépes programok, szakirodalom

4. FÖLDMŐVEK ANYAGA, SZERKEZETE ÉS ÉPÍTÉSE 4.1

Alapvetı elvek, követelmények, eljárási rend

A töltések és a bevágások anyagát, szerkezetét és építési technológiáját úgy kell megtervezni, hogy

51

ÚT 2-1.222


• teljesüljenek a földmő egészével és egyes részeivel szemben támasztott általános, geometriai, mechanikai, technológiai és hidraulikai követelmények, • a földmő az építés térségében rendelkezésre álló anyagokból, a szokásos technológiákkal, az elıírt ütemezéssel, gazdaságosan és környezetbarát módon megépíthetı legyen. Teljesíteni kell a 2.1 szerinti általános, valamint a rézsőállékonyság 5. fejezet, a töltésalapozás 6. fejezet, a földmegtámasztás 7. fejezet szerinti követelményeit. A tervnek biztosítania kell továbbá, hogy • a terület a várható idıjárás mellett járható, a földmunka elvégezhetı legyen, • a kész földmő valamennyi részének tömörsége akadályozza meg a káros utótömörödést, fellazulást és más szemcsemozgásokat, • a felsı földmő-rész teherbírása feleljen meg a pályaszerkezet igényeinek. A követelményeket és az azok teljesítését szolgáló megoldásokat illetıen meg kell különböztetni a földmő következı részeit: • töltéstalp (az eredeti terep, illetve az alatta levı 0,5…1,0 m feltalaj körüli zónában épített földszerkezet), • töltéstest (a töltéstalp és a védıréteg közötti földmő-rész) • védıréteg (a pályaszerkezet, a tükörszint alatti, a töltéstest feletti földmő-rész), • egyéb földmő-részek (rézsősáv, padka, elválasztó-sáv, hát- és elıtöltés, visszatöltés, rátöltés). E földmő-részekre vonatkozóan az elıbbiekben megfogalmazott követelmények teljesíthetık a következıkben részletezett rendszert alkalmazva • a megfelelı anyagok kiválasztásával, mely a 4.2 szerinti különbözı célú minısítéseken alapuljon, • az egyes földmő-részek 4.3 és 4.4 szerinti szerkezetével, minıségi követelményeivel és építési technológiájával, • a minıség 4.5 szerinti ellenırzésével. Ezek a következı módszerekkel és kombinációikkal valósítható meg: • összehasonlítható tapasztalatok és szokáson alapuló intézkedések révén, különösen az anyagválasztás, a méretek és a minıségi követelmények elıírását illetıen a típus-pályaszerkezetek esetében, • próbaterhelések (próbabeépítések) alapján, különösen a földmő felsı zónájának végsı tervezésekor, • számítás alapján, különösen teherbírás elızetes tervezésekor és az újszerő pályaszerkezetek mechanikai méretezése esetén. A földmővekben alkalmazható anyagok: • földanyagok, beleértve a tört kıanyagokat is, • geomőanyagok, • származékanyagok, ipari melléktermékek, kezelıanyagok, kiegészítı anyagok. Az anyagok kiválasztásának és minısítésének alapelveit a 4.2 tárgyalja. Az alkalmas anyagokat, beépítési technológiákat és az elvárt minıségét az engedélyezési és a tendertervekben meg kell fogalmazni. Rögzíteni kell azokat az alapvetı technológiai követelményeket és minıségi paramétereket, melyek teljesítése a tervezett viselkedéshez elengedhetetlenek. Ezeket minısítési kritériumnak és továbbépítési feltételnek kell tekinteni. E tervek célszerően adják meg a tervezett megoldás további minıségi paramétereit is, de ez utóbbiak tekintetében alternatívák is megengedhetık. A végsı tervezési döntéseket általában csak a vállalkozó által készít(tet)ett kiviteli tervekben vagy csak az azokhoz kapcsolódó technológiai utasításokban és minıségtervekben lehet kidolgozni. Ezekben rögzíteni kell a már kiválasztott anyagok és technológiák alkalmassági és ellenırzési vizsgálatainak módszereit, és az elfogadás kritériumait. E minıségterveket minden lényeges kérdésben célszerő a tényleges körülmények között végzett próbabeépítésekre és a próbaterhelésekre alapozva kidolgozni. A technológiai és minıségterveket a kitőzési és geodéziai ellenırzési tervekkel össze kell hangolni. A földmunka során gondoskodni kell a geodéziai pontok megóvásáról és a földmő tervszerő helyzetének és alakjának folyamatos geodéziai ellenırzésérıl. A földmővek minıségi követelményeire vonatkozó elıírásokat általában olyan küszöbértékként kell értelmezni, melyeknél kisebbet legfeljebb az esetek (a mérések) 10 %-ában lehet elfogadni, de ezt és a tőrés mértékét a tervben meg kell adni. A földmővek tervezésekor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a földmő szerkezete összhangban legyen a felszíni víztelenítéssel, melyet az ÚT 2-1.215 szerint kell kialakítani.

52

ÚT 2-1.222

A földmővekhez kapcsolódó szerkezetekben alkalmazandó szerkezeti anyagokat (beton, betonacél, fa, stb.) csak a rájuk vonatkozó fejezet tárgyalja. A meglévı utak korszerősítése keretében végzendı, a teherbírás növelését és/vagy a pályaszerkezet szélesítését célzó munkálatok esetében is értékelni kell a földmő állapotát, és meg kell tervezni a földmővel kapcsolatos teendıket. Ezek sajátos szempontjait és eljárásait a 4.3.7 tárgyalja. A minıségszabályozás és -ellenırzés a földmővek sajátosságai miatt megfelelı geotechnikai ismeretekkel rendelkezı szakemberek közremőködését kívánja meg, mind a tervezı, mind a vállalkozó, mind a megrendelı (vagy megbízottja) részérıl.

4.2

Földmőanyagok osztályozása, minısítése

4.2.1 A minısítések célja és rendje Az osztályozás és minısítés legáltalánosabban a következı összekapcsolódó kettıs célt szolgálja: • a korai tervfázisokban értékelhetık velük a már ismert körülmények, és megadható, hogy a földmő különbözı részeinek tervezett funkcióit milyen anyagokkal lehet/kell teljesíteni, • a tervezés végsı fázisaiban, a technológiai utasítások és a minıségtervek kidolgozásakor kiválaszthatók, illetve minısíthetık velük az anyagok és eljárások, melyekkel az elıbbi követelmények teljesíthetık. A földmővek tervezésekor ennek megfelelıen vizsgálni és minısíteni kell, illetve elı kell írni • a töltésszakaszok terepjellemzıit és feltalaját, • a különbözı földmő-részekbe beépíthetı (elıirányzott) anyagok típusát, alapjellemzıit, • a bevágásokból kitermelendı talajtömegeket, • a tervezett bányákból, célkitermelı (anyagnyerı) helyekrıl (a töltések mellıl) kitermelhetı talajokat, • a beépítésre szánt geomőanyagokat és egyéb anyagokat, • a bevágások esetén a pályaszerkezet alatti 2,0 m-es zónában elıforduló talajokat, • a töltések esetén földmő-tükör alatti 1,0 m zónába tervezett talajokat. Az elemzés célja annak megállapítása, hogy • a különbözı földmő-részek funkcionális követelményeit milyen talajok elégíthetik ki, • az építés helyén és térségében szóbajövı talajok általánosságban alkalmasak-e a földmő építésére, • milyen beavatkozásokra van szükség a töltésépítés megkezdéséhez, • a szóbajövı talajok a földmő mely részébe építhetık be, illetve a felsı 1,0 m zónába is beépíthetık-e, • miként minısíthetık a fejtés szempontjából, milyen technológiával kell kitermelni ıket, • miként minısíthetık a tömörítés szempontjából, s milyen technológiával tömöríthetık, • speciális kezelésük szükséges-e, s ha igen, milyen technológiával kezelendık, • beépített állapotukra milyen minıségi követelményeket kell elıírni, s azokat miként kell ellenırizni. A földmőépítés szempontjából végzendı minısítés az MSZ EN 14688-1, MSZ EN 14688-2 és MSZ EN 14689-1 és MSZ 14 043-2…10 szabványsorozatra támaszkodva elvégezhetı • általában az azonosító és állapotjellemzık alapján az összehasonlítható tapasztalatokra támaszkodva, • kritikus esetben és gazdaságossági célból a korai tervfázisokban laboratóriumi célvizsgálatok alapján, • a tervek véglegesítéséhez próbaterhelések, próbatömörítés és egyéb terepi vizsgálatok alapján. A föld- és egyéb anyagok az elıbbiekhez igazodóan a következık szerint osztályozhatók: • alapminısítés (talajosztályozás, általános földmő-építési alkalmasság) • technológiai célú minısítések (a terep és a feltalaj minısítése, fejthetıség, tömöríthetıség) , • vízmozgással kapcsolatos minısítések (vízvezetés, erózióveszély, térfogatváltozás, fagyveszély).

4.2.2 A földmőanyagok általános osztályozása 4.2.2.1

A talajok szabványos osztályozása

A talajokat és a szilárd kızeteket építési szempontokból a következık szerint kell osztályozni: • a talajok az MSZ EN 14688-1, MSZ EN 14688-2 és az MSZ 14 043-2 szerint kell megnevezni, • a talajok általános leírásában, terepi felismerésében az MSZ EN 14688-2 szerint kell eljárni, 53

ÚT 2-1.222


• a szilárd kızetek mérnöki célú besorolásában az MSZ EN 14689-1 szerint kell eljárni. A talajszemcséket a méretük alapján a 4.1. táblázat szerint kell megnevezni és jelölni. A talajokat az MSZ 14043/2 szerint a következı módon kell osztályozni megadva a besorolás alapját • a durva szemcséjő (szemcsés) talajokat a szemeloszlás alapján, ha az iszap+agyagtartalmuk S0,063≤40 % és a plaszticitási indexük IP≤10 %, • a finom szemcséjő (kötött) talajokat a plaszticitási jellemzık alapján, ha az iszap+agyagtartalmuk S0,063≥40 % és a plaszticitási indexük IP≥10 %, • a vegyes szemcséjő talajok esetében a szemeloszlás és a plaszticitási jellemzık egyidejő figyelembevételével, ha az elıbbi két szempont szerint nem egyértelmő a besorolás, A szemeloszlás alapján a 4.1. ábra szerint kell a talajokat megnevezni. (Az iszap vagy agyag megnevezés csak sajátos esetekben alkalmazandó, pl. amikor alapvetıen durva szemcséjő, nagyobb talaj-összleteket a szemeloszlás alapján különítenek le, vagy pl. amikor a durva szemcsék miatt a plaszticitási jellemzık nem határozhatók meg.) A plaszticitási index alapján a 4.2. táblázat szerint kell a talajokat megnevezni. A durva és a vegyes szemcséjő talajok viselkedését (fıleg a tömöríthetıségét) nagyban befolyásolja a 2 CU=d60/d10 egyenlıtlenségi mutató, s jellemzi a CC=(d30) /(d60⋅d10) görbeségi mutató. A szemeloszlás ezek alapján történı minısítését a 4.3. táblázat mutatja. Az állapotot a durva szemcséjő talajok esetében tömörségi index alapján a 4.4. táblázat, a finom szemcséjő talajok esetében a konzisztenciai index alapján a 4.5. táblázat szerint kell minısíteni. A talajok szervességét a 4.6. táblázat szerint kell minısíteni, a szerves talajok megnevezésére a 4.7. táblázat használandó. A közelítı osztályozásra (talajfelismerésre) az MSZ 14688-1 szerint a következı módszerek használhatók: • a durva szemcséjő talajok szemcseméreteit szabad szemmel vagy nagyítóval lehet megítélni, és így a szemeloszlást felbecsülni, • a finom szemcséjő talajok esetében a száraz rögök szilárdságát vagy a rázogatás-gyúrás hatására bekövetkezı vízleadást vizsgálva lehet a plaszticitás szerint minısíteni, s így különíthetık el az iszapok és a különbözı agyagok, illetve megítélhetı a konzisztencia is, • a meszesség sósavcsepp hatásra bekövetkezı pezsgés idıtartama és intenzitása alapján minısíthetı. 4.1. táblázat – A szemcsék méretének megnevezése Szemcsecsoport Nagyon durva

Durva

Finom

54

Szemcsefrakció

Jelölés

Szemcseméret mm

Kıtömb

LBo

> 630

Görgeteg Macskakı

Bo Co

200 – 630 63 – 200

Kavicsok Durva kavics Közepes kavics Apró kavics

Gr CGr MGr FGr

2,0 – 63 20 – 63 6,3 – 20 2,0 – 6,3

Homokok Durva homok Közepes homok Finom homok

Sa CSa MSa FSa

0,063 – 2,0 0,63 – 2,0 0,20 – 0,63 0,063 – 0,20

Iszapok Durva iszap Közepes iszap Finom iszap

Si CSi MSi FSi

0,002 – 0,063 0,020 – 0,063 0,0063 – 0,020 0,0020 – 0,0063

Agyag

CI

≤ 0,002

ÚT 2-1.222

4.1. ábra – A talajok osztályozása a szemeloszlás alapján

55


ÚT 2-1.222


4.2. tábláza – A finom szemcséjő talajok osztályozása Plaszticitási index

IP

csoportnév

megnevezés

10 % alatt

nem plasztikus

(szemeloszlás alapján)

10% és 15 % között

kissé plasztikus

15% és 20 % között

iszap sovány agyag

közepesen plasztikus

20% és 30 % között nagyobb 30 %-nál

közepes agyag

nagyon plasztikus

kövér agyag

CU

CC

> 15

1–3

6 – 15

<1

4.3. táblázat – A szemeloszlás jellemzése A szemeloszlási görbe alakja SZ-1

lapos

SZ-2

elnyúló

SZ-3

meredek

SZ-4

hiányos szemeloszlású

<6

<1

rendszerint nagy

akármennyi (rendszerint < 0,5)

4.4. táblázat – A durva szemcséjő talajok állapotának minısítése Megnevezés

Tömörségi index

L-1

nagyon laza

L-2

laza

15 – 35

L-3

közepesen tömör

35 – 65

L-4

tömör

65 – 85

L-5

nagyon tömör

85 – 100

ID %

0 – 15

4.5. táblázat – A finom szemcséjő talajok állapotának minısítése A konzisztencia

Konzisztenciaindex IC

K-1

nagyon puha

K-2

puha

0,25 – 0,50

< 0,25

K-3

gyúrható

0,50 – 0,75

K-4

merev

0,75 – 1,00

K-5

kemény

> 1,00

4.6. táblázat – A talajok szervességének minısítése Jellemzés

A szervesanyag-tartalom (≤ ≤ 2 mm) tömegszázalékban

S-1

kissé szerves

2–6

S-2

közepesen szerves

6 – 20

S-3

nagyon szerves

> 20

4.7. táblázat – A szerves talajok megnevezése Megnevezés

Jellemzés

H-1

Rostos tızeg

H-2

Rostos megjelenéső tızeg Felismerhetı növényi szerkezet; de annak már nincs szilárdsága

H-3

Amorf tızeg

Növényi szerkezet nem látható, pépszerő konzisztencia

H-4

Mocsári üledék (gyttja)

Lebomlott növényi és állati maradványok; lehetnek szervetlen összetevıi is

H-5

Humusz

Növényi maradványok, élılények és váladékaik szervetlen összetevıkkel vegyesen

56

Rostos szerkezet, könnyen felismerhetı növényi szerkezet, csekély szilárdság

ÚT 2-1.222

4.2.2.2

A talajok minısítése a fölmőanyagként való általános alkalmasság szerint

Az általános alkalmasság minısítése azt jelenti, hogy az anyag • felhasználható-e a szokványos technológiák és minıségi követelmények alkalmazásával a földmő valamely részében, illetve ez csak speciális kezeléssel lehetséges-e, • Trρ≈90 % tömörségő beépítéssel tartósan biztosítja-e a szokásosan elvárt mechanikai és hidraulikai paramétereket. A földmőanyagként való felhasználás szempontjából a következı minısítések adhatók. M-1 Kiváló földmőanyagok • a durva szemcséjő, S0,063≤5 % jellemzıjő talajok (kavicsok, homokos kavicsok, kavicsos homokok és homokok), ha Cu≥6 és szemeloszlásuk folytonos. M-2 Jó földmőanyagok • a durva szemcséjő, S0,063≤5 % jellemzıjő talajok (kavicsok, homokos kavicsok, kavicsos homokok és homokok), ha Cu≥6 és szemeloszlásuk hiányos, illetve ha 3≤ Cu<6 és szemeloszlásuk folytonos, • a vegyes szemcséjő, 5≤S0,063≤15% jellemzıjő talajok (iszapos és/vagy agyagos kavicsok és/vagy homokok), ha szemeloszlásuk folytonos, • a mállásra nem hajlamos, folytonos szemeloszlású kızettörmelékek, ha legnagyobb szemcseméretük nem nagyobb 200 mm-nél. M-3 Megfelelı földmőanyagnak minısítendık • a durva szemcséjő, S0,063≤5 % jellemzıjő talajok, ha 3≤Cu<6 és szemeloszlásuk hiányos, • a vegyes szemcséjő, 5≤S0,063≤15% jellemzıjő talajok (iszapos és/vagy agyagos kavicsok és/vagy homokok), ha szemeloszlásuk hiányos, • a vegyes szemcséjő, 15≤S0,063≤40 % (és IP≤10 %) jellemzıjő talajok (erısen iszapos és/vagy agyagos kavicsok és/vagy homokok), ha 8≤w≤18 %, • a finom szemcséjő talajok, 103, • finom szemcséjő a 2518 % • a finom szemcséjő, 1040% jellemzıjő talajok, • a közepesen és nagyon szerves talajok, • a szikes talajok, • a mállásra hajlamos talajok vagy kızetek, • azok a talajok, melyeknek a módosított Proctor-vizsgálattal meghatározott legnagyobb száraz térfogatső3 rősége kisebb ρdmax<1,65 g/cm . A talajok besorolásakor a kitermelési és a beépítési viszonyokat is mérlegelni kell. Egy talaj besorolása javítható, ha azt a tervezı speciális vizsgálatokkal meggyızıen igazolja.

57

ÚT 2-1.222


4.2.3 Építéstechnológiai célú minısítések 4.2.3.1

A terep és a feltalaj minısítése

A munkagépekkel való járhatóság és a töltésépítés megkezdésének lehetısége szempontjából a terep és a feltalaj a következı módon minısíthetı. A-1 Kedvezı minısítés adható, ha • nagytömegő gumikerekes földmunkagépekkel (vélhetıen vagy megtapasztaltan) jól járható a terület, • a terep becsült vagy mért teherbírási modulusa E2>15 MPa, • durva szemcséjő talajok alkotják a felsı 50 cm-t, • olyan finom szemcséjő talajok alkotják a felsı 50 cm-t, melyek konzisztenciaindexe IC>0,9. A-2 Bizonytalan minısítés adható, ha • a terület (vélhetıen vagy megtapasztaltan) csak néhány napos szárazság után járható gumikerekes nagy munkagépekkel, de terepjárók és lánctalpas eszközök nedves idıben is közlekedhetnek, • a terep becsült vagy mért teherbírási modulusa 7,5<E2≤15 MPa, • olyan finom szemcséjő talajok alkotják a felsı 50 cm-t, melyek konzisztenciaindexe 0,75< IC≤0,9. A-3 Kedvezıtlen minısítés adható, ha • magas talajvíz van, • csak kisebb munkagépekkel, terepjárókkal járható a terület, • becsült vagy mért teherbírási modulusa 2,5<E2≤7,5 MPa, • olyan finom szemcséjő talajok alkotják a felsı 50 cm-t, melyek konzisztenciaindexe 0,5
A földanyagok fejthetıségének minısítése

A kitermelendı talajokat fejtésük nehézsége szempontjából a 4.8. táblázat szerint kell osztályozni az alábbiak figyelembevételével: • elızetesen a talajok azonosító és állapotjellemzıi alapján kell a fejtési osztályt megállapítani, • a fejtési osztály a kivitelezésig elnedvesedés vagy kiszáradás miatt esetleg megváltozhat, • változó talajviszonyok, illetve valamely fejtési osztályba határozottan nem sorolható földanyagok esetében két vagy több fejtési osztály százalékos megoszlása veendı alapul, • a végleges osztályozást a helyszíni próbafejtés alapján kell meghatározni. 4.2.3.3

A földanyagok tömöríthetıségének minısítése

A földanyagokat a tömöríthetıség szempontjából a következık szerint kell minısíteni. T-1 Jól tömöríthetı talajok közé sorolandók • a durva szemcséjő talajok, ha CU≥15, illetve ha 6≤ CU<15 és a szemeloszlás folytonos, • a vegyes szemcséjő talajok, ha S0,063≤40 % és a víztartalom is kedvezı. T-2 Közepesen tömöríthetı talajok közé sorolhatók • a durva szemcséjő talajok, ha egyenlıtlenségi mutatójuk 6≤CU<15, • a vegyes szemcséjő talajok, ha S0,063≤40 % és a víztartalom még elfogadható, • a finom szemcséjő talajok, ha IP≤25% és a víztartalom kedvezı.

58

ÚT 2-1.222

T-3 Nehezen tömöríthetı talajok közé sorolandók • a durva szemcséjő talajok, ha 3
A talaj megnevezése

Átlagos természetes térfogatsőrőség ρn kg/m3

Drénezetlen nyírószilárdság 2 cu kN/m

A kitermelés módja, eszközei

F-I.

Laza homok Laza iszapos homok Laza termıtalaj Tızeg stb.

1500 1600 1200 800

< 2,5

Lapáttal és ásóval könnyen fejthetı

F-II.

Nedves homok Homokos kavics Könnyő homokos agyag Nedves, laza lösz, meszes vagy egyéb sókkal kötött nedves homok Apró- és közepes kavics 15 mm-ig Tömör termıföld, főgyökérzettel Tızeg és termıföld, 30 mm átmérıig terjedı gyökérzettel Homok és termıföld, kaviccsal és zúzalékkal keverve Leülepedett feltöltés kavics- és zúzalékkeverékkel stb.

1900 1800 1600 1600 1700 1400 1100 1650 1750

2,6–50

Ásóval, lapáttal, kevés csákányozással

F-III. Összetömörödött meszes vagy egyéb sókkal kötött homok Kövér, lágy agyag, kavicszárványokkal Nehéz homokos agyag Durva kavics, nagyszemcséjő folyami kavics és zúzalék, 15–40 mm-ig Száraz lösz, természetes nedvességő lösz kaviccsal keverve Termıföld vagy tızeg, 30 mm-nél nagyobb átmérıjő gyökérzettel Homokos agyag kızúzalékkal vagy kaviccsal és épülettörmelékkel keverve

2000 1800 1750

51–70

Lapáttal, állandó csákányozással, csákány lapos végével, kavicsos, köves talajok a csákány hegyes végével

F-IV. Tömör agyag, kavicszárványokkal Kövér agyag és nehéz homokos agyag, benne kızúzalék, kavics, épülettörmelék legfeljebb 25 kg-ig terjedı nagy kövekkel, legfeljebb 10 %-os nagykı tartalommal Csákány lapos végével fejthetı kemény szikes agyag Agyaggal kötött konglomerátum, legfeljebb 10% 50 kg-os kıtömbbel Palás anyag Nagyszemő kavics 90 mm átmérıig, legfeljebb 10 kg-os kövekkel keverve

1950

71–90

Lapáttal, csákány hegyes végével és bontórúd esetleges alkalmazásával

F-V. Tömör, megkeményedett lösz és megkeményedett, sókkal kötött talaj Cementesedett építési törmelék Nem mállott kohászati salak Lágy márga és kovaföldes tömör agyag Kıgörgeteg, legfeljebb 30% 50 kg-os kıtömbtartalommal (ha kıtömbtartalma 30 %-nál nagyobb, a VI. kategóriába tartozik) Barnaszén Lágy kıszén Lágy mész- vagy homokkı Száraz, kemény agyag Gyengén cementesedett konglomerátum Különféle nem kemény pala Gipsz stb.

1800 1850 1500 1900 2100

91–1000

Részben kézi erıvel, bontórúddal, bontókalapáccsal és ékkel helyenkénti robbantások alkalmazásával

1100 1200 1500 2700 2300 1900 2200

1001–5000

Fejtı-kalapáccsal, ékkel, bontórúddal, robbantással

2000–2800

> 5000

Csak robbantással

F-VI. Tufa és habkı Lyukacsos, hasadékos mészkı Antracit Közepes keménységő pala Közepes keménységő márga Repedéses puha homokkı Mészcementtel kötött kavicsos konglomerátum, üledék kızetbıl stb. F-VII. Tömör mészkı, dolomit, gránit, bazalt, andezit stb.

1750 1800 1400 1900

1950 2000 2000 1950

1200 1300 1550 1950 1900–2200 2000 2200

59

ÚT 2-1.222


Külön vizsgálattal kell megítélni a tömöríthetıséget a következı esetekben: • a kezelt talajok, • az egyéb földmőanyagok, • téli munkavégzéskor. A tömöríthetıség megítéléséhez legtöbb esetben szükséges a 4.5 szerinti próbatömörítés, különösen, ha a szóbajövı talajok paraméterei a megadott határértékek közelében vannak. A próbatömörítés alapján egy-egy talaj az elıbbiek szerinti besorolásnál gyakran kedvezıbb minısítést kaphat.

4.2.4 Vízmozgásokkal kapcsolatos minısítések 4.2.4.1

A talajok vízvezetı-képességének minısítése földmővekhez

A vízmozgások szabályozására beépítendı talajok a következık szerint minısítendık: V-1 Vízszállító a talaj, ha -3 • Vízáteresztı-képességi együtthatója k≥5⋅10 m/s, • durva szemcséjő és kavicstartalma S2,0≥80 %. V-2 Jó vízvezetı a talaj, ha -5 -3 • vízáteresztı-képességi együtthatója 5⋅10
A talajok erózióérzékenységének minısítése földmővekhez

A vízmozgások okozta szemcsemozgások veszélyessége szempontjából a következı minısítés lehetséges: E-1 Erózióérzékenynek minısítendı a talaj, ha egyidejőleg teljesülnek a következık: • CU<15 és S0,063>5, • S0,125–S0,02>50 % (a szemcsék felének átmérıje 0,02 mm és 0,125 mm között van), • IP<15 % esetén S0,063–S0,002>2⋅S0,002 (az agyagtartalom az iszaptartalom felénél kevesebb) E-2 Nem erózióérzékeny a talaj, ha • durvább szemcsékbıl áll, kevesebb benne a homok és iszap, mint amit az elıbbi definíció megad, • finomabb szemcsékbıl áll a talaj, több benne az agyag, mint amit az elıbbi definíció megad. 4.2.4.3

A fagyveszélyesség minısítése

Az azonosító jellemzık alapján, a 4.9. táblázatban közölt kritériumok szerint lehet minısíteni a talajokat, így • a szemcsés talajokat a szemeloszlásuk alapján, • a kötött talajokat a plaszticitási indexük alapján. Kedvezıbb minısítést nyerhetnek egyes talajok, és ezzel gazdaságosabb lehet a terv, ha kimutatható, hogy a fagyás szempontjából kritikus finom szemcsék olyan ásványokból állnak, melyeknek a talajfagyás alatti víztartalom és térfogat növekedése nem vagy kevéssé veszélyes. Ehhez az ásványi összetétel DTA- vagy röntgenvizsgálattal határozható meg, az ásványok fagyveszélyességét pedig a szakirodalomban fellelhetı tapasztalati adatok alapján lehet megítélni. 60

ÚT 2-1.222

Még pontosabb eredmények várhatók a közvetlen talajfagyasztási vizsgálatoktól, ezért indokolt lehet ilyeneket végezni, ha fontos érdek főzıdik a fagyveszélyesség megítéléséhez. A talaj fagyás közbeni víztartalom- és térfogat-növekedését olyan berendezésekben kell megállapítani, melyekben a valóságosnak megfelelı módon fedett talajból csak felülrıl vonják el a hıt miközben az alulról vizet szívhat fel. A fagyveszélyességnek az ásványi összetétel vagy a kísérleti adatok alapján történı megítéléséhez szakértıt kell bevonni. 4.9. táblázat – A talajok minısítése fagyveszélyesség szempontjából A szemeloszlás jellemzıi A fagyveszélyesség minısítése

Megnevezés

0,02 mm-nél

0,1 mm-nél

Plaszticitási index IP, %

kisebb szemcsék tömegszázaléka homokos kavics X-1

fagyálló

kavicsos homok

< 10

< 25

–

25 – 40

–

homok

X-2

X-3

fagyérzékeny

fagyveszélyes

iszapos kavics

10 – 20

iszapos homok

10 – 15

sovány agyag

15 – 20

közepes agyag

20 – 30

kövér agyag

> 30

iszapos kavics

> 20

iszapos homok

> 15

finom homok

< 10

iszapos finom homok

> 10

> 40

> 50

iszap

– – 5 – 10 10 – 15

Ha egy talaj kétféle besorolást is kaphatna, akkor a kedvezıtlenebbet kell mértékadónak tekinteni.

4.2.4.4

A talajok térfogat-változási hajlamának minısítése

A vízfelvétel hatására bekövetkezı duzzadás és a vízleadás miatti zsugorodás szempontjából a talajok a következık szerint minısítendık. D-1 Nem térfogatváltozó a talaj, ha • plaszticitási indexe IP<15 %, • iszap+agyag-tartalma S0,063<40 %. D-2 Kissé térfogatváltozó a talaj, ha • plaszticitási indexe 15≤IP<20 %, • lineáris zsugorodása εℓ<3 %. D-3 Közepesen térfogatváltozó a talaj, ha • plaszticitási indexe 20≤IP<30 %, • lineáris zsugorodása 3≤εℓ<6 % D-4 Nagyon térfogatváltozó a talaj, ha • plaszticitási indexe 30≤IP<40 % • lineáris zsugorodása 6≤εℓ<9 %. D-5 Különösen térfogatváltozó a talaj, ha • plaszticitási indexe IP≥40 %, • lineáris zsugorodása εℓ ≥9 %. Ha a kétféle kritérium különbözı minısítést eredményez, a lineáris zsugorodást kell meghatározónak venni. A minısítés duzzadási célvizsgálatok alapján és a konkrét körülmények figyelembevételével módosítható.

61

ÚT 2-1.222


4.2.5 Egyéb földmőanyagok alkalmasságának megítélése A földmővekbe beépíthetık egyéb anyagok is, ha alkalmasságukat laboratóriumi és/vagy terepi vizsgálatokkal igazolják, s megfelelnek a velük kapcsolatban alább megfogalmazott sajátos követelményeknek is. Az ilyen speciális anyagok tulajdonságairól, elıkészítésükrıl, beépítési technológiájukról és minıségellenırzésükrıl a tervekben a talajok esetében elvártnál részletesebb leírást kell adni. Külön kell vizsgálni a környezetvédelmi szempontokat. Ilyen tekintetben minden anyagot egyedileg kell vizsgálni, a hasonló, de máshonnan származó anyagok vizsgálati adatai nem fogadhatók el. E körbe sorolható anyagok lehetnek: • kohósalakok, • újrahasznosítandó építési anyagok, • származék (másodlagos, hulladék) anyagok. 4.2.5.1

Kohósalakok

A kohósalakok általában akkor építhetık be, ha • környezetvédelmi szempontból elfogadhatóak, • szemeloszlásuk a talajokéhoz hasonló mértékben állandó, • szemcséik szilárdak, nem aprózódnak, a 0,125 mm alatti frakció a módosított Proctor-vizsgálat után nem lesz nagyobb, mint a döngölés elıtti érték 150 %-a, • az izzítási veszteségük legfeljebb 10%, • vízfelvétel és -leadás után csak annyira változnak meg, hogy beépíthetıségük még nem lehetetlenül el. Elınyös lehet osztályozó berendezésekkel stabilizálni az összetételüket. Az ilyen osztályozott kohósalakok kiváló töltésképzı anyagoknak minısíthetık, melyeket a felsı földmő-részekbe célszerő beépíteni. A kohósalakok beépíthetısége, tömöríthetısége hasonló a talajokéhoz, ennek megfelelıen lehet beépítési technológiáikat és minısítésüket megtervezni, de ezeket mindig próbabeépítéssel kell véglegesíteni. Minıségellenırzésük tervezésekor gondolni kell arra, hogy teherbírásuk az idıvel a hidraulikus kötés révén javul. 4.2.5.2

Újrahasznosítandó építıanyagok

Közéjük tartoznak a következık: • útbontásból származó vegyes anyagok, • betontörmelékek épületek, mérnöki szerkezetek bontásából, • vegyes építési törmelékanyagok, • építési tevékenység melléktermékei. Ezeket az anyagokat általában talajként kell vizsgálni, és ennek megfelelıen a 4.2.2 - 4.2.5 szerint besorolni. Külön figyelmet kell fordítani összetételük és szemeloszlásuk változékonyságára, a beépítés közbeni aprózódásukra, valamint a nagyon nagy törmelékdarabokra. Célszerő akár ismételt törıgépes kezelésük, amivel stabilizálható a szemszerkezetük, a további aprózódás korlátozható, és a különleges mérető darabok kérdése is megoldható (kivétellel vagy aprítással). 4.2.5.3

Származékanyagok

Ezen anyagok közé soroljuk a következı ipari melléktermékeket, hulladékanyagokat, égési termékeket, melyek alkalmazásra már van tapasztalat: • erımővi pernyék, • bányameddık, • egyéb hulladékanyagok. Az erımővi pernyék szemeloszlása általában az iszapokéhoz hasonló. A kıszén elégetésébıl származók puccolán-reakciókat is mutatnak. A tömöríthetıségük különbözik a talajokétól, azt elsısorban eredetük, öszszetételük, kémiai tulajdonságaik és koruk határozzák meg. Ezért a beépítési technológiáikat és követelményeiket mindig próbabeépítések alapján kell megállapítani. Más pernyék, például hulladékégetık hamuja is alkalmazható lehet, de ezek változékony összetétele különösen gondos elızetes vizsgálatokat kíván.

62

ÚT 2-1.222

A bányameddık általában a szénbányászat és -feldolgozás melléktermékeiként keletkeznek. Többnyire nagyon vegyes összetételőek, az agyagkı törmelékeitıl a kimosott finom szemcsékig sokféle anyagot tartalmazhatnak. Nagy tömörítési energiával magas tömörséget (Trρ>95 %) elérve lehet megfelelı töltést készíteni belılük. E körben szóba jöhetnek másfajta, korábban még nem használt hulladékanyagok is, ha • szemeloszlásúk viszonylag állandó, • beépítésüket jogszabály vagy mőszaki szabályozó anyag nem tiltja, • nem tartalmaznak 200 mm-nél nagyobb átmérıjő darabokat, • kémiai tulajdonságaik is megfelelıek, környezetkárosító hatásuk nincs, • utólagos roskadásuk, aprózódásuk, mállásuk megfelelı beépítéssel szabályozható. Az ilyen anyagok alkalmazásáról csak a felhasználási cél és az anyag sajátosságai alapján megtervezett, speciális vizsgálatok és próbabeépítés alapján szabad dönteni.

4.2.6 Geomőanyagok 4.2.6.1

Az alkalmazható geomőanyagok funkciói és fajtái

A földmővekben és a kapcsolódó szerkezetekben geomőanyagokat a következı funkciókra alkalmazhatnak: • elválasztás (különbözı szemcse-összetételő talajok összekeveredésének megakadályozása), • szőrés (vízmozgás okozta szemcsemozgások megakadályozása), • drénezés (víz elvezetése a talajból), • erısítés (talajok teherbíró-képességének növelése, húzószilárdság kölcsönzése), • erózióvédelem (rézsők felületének megóvása a lefolyó víz okozta szemcsemozgásokkal szemben), • szigetelés (fıként szennyezett víz mozgásának megakadályozása), • védelem (szigetelı geomőanyagok vagy elemek védelme az érintkezı talajszemcsékkel szemben). E funkciók a következı geomőanyag-termékekkel teljesíthetık: • geotextília (szıtt vagy nem szıtt hajlékony lemez mindegyik funkcióra a szigetelés kivételével), • georács (extrudált, szıtt, hegesztett kapcsolatú szerkezet egy- vagy kétirányú erısítési funkcióra), • geoszalag, -rúd (hosszúkás elemek erısítési funkcióra), • geocella (méhsejtszerő, nyitott szınyeg szalagokból erózióvédelmi célokra), • geoszınyeg (vékony rácsokból vagy kócolt szálakból álló hajlékony lemez erózióvédelmi funkcióra), • geoháló (távtartó lemez általában nemszıtt geotextíliák közötti drénezési funkcióra), • geodrénszalagok- és lemezek (geotextíliával bevont félmerev távtartó elemek drénezési funkcióra), • geocsı (simafalú vagy bordázott, zárt vagy perforált csı drénezési célra), • geomembrán (sima vagy érdesített felülető félmerev lemez szigetelési funkcióra), • geoszintetikus agyagszigetelı (nemszıtt geotextíliák között ırölt bentonit szigetelési funkcióra). 4.2.6.2

Geomőanyagok elıírandó jellemzıi az útépítési alkalmazások esetén

A geomőanyagok minıségi követelményeit a megadott funkciókból a geotechnikai tervekben kell megállapítani. (Ezeket a különbözı alkalmazási körökre vonatkozóan a következı fejezetek tartalmazzák.) Útépítés körében gyakran felmerülı feladatokra az MSZ EN 13249…13252 szabványok elıírásait lehet/kell alkalmazni, ezeket mutatja 4.10. táblázat. Az elsısorban a vízépítés igényeire készült MSZ EN 13253 erózióvédelmi szabvány követelményei magasabbak annál, mint ami az útépítésben szükséges, mert itt általában csak ideiglenesen kell az erózióvédelem. E szabvány azonban szükség esetén alkalmazható, de ezen elıírás részletesebben nem tér ki rá. Az elsısorban a hulladéklerakás és víztározás igényeire készült MSZ EN 13254 szigetelési szabvány követelményei szintén meghaladják az útépítésben betartandó ilyen jellegő igényeket. Ezek egyébként is viszonylag ritkán merülnek fel, ezért ezeket sem tárgyalja a jelen elıírás, de szükség esetén specialisták bevonásával az MSZ EN 13254 alkalmazható. Az egyes termékfajták konkrét típusainak jellemzıit a gyártó által kiadott megfelelıségi nyilatkozat tartalmazza, melyen a 4.10. táblázatban megjelölt adatoknak kell szerepelniük. Ezek értelmezése a következı: 2 a. területi sőrőség (g/m ): a termék egységnyi felületének tömege, 63

ÚT 2-1.222


b. vastagság (mm): a termék vastagsága 20…200 kPa nyomás alatt, c. szakítószilárdság (kN/m): 20 cm széles minta szakadását okozó húzóerı egységnyi hosszra vonatkoztatva, mely a termék típusától függıen egy vagy két egymásra merıleges irányra értelmezhetı; d. szakadónyúlás (%): az elıbbi húzóterhelés végén a szakadást okozó erı hatására bekövetkezett fajlagos nyúlás szintén egy vagy két irányra vonatkoztatva. e. varratok és kötések szilárdsága (kN/m): a kapcsolatok szilárdságát jellemzı, az elıbbihez hasonló húzóterheléssel meghatározott szakító erı. f. statikus átszakítás (kN): a talajok esetében is használatos CBR-vizsgálattal a 150 mm átmérıjő hengerre feszített termék átszakadását okozó, az 51 mm átmérıjő dugattyúval kifejtett erı. g. dinamikus átszakítási ellenállás (mm): a talajok esetében is használatos ejtısúlyos vizsgálattal határozzák meg a CBR-edényre feszített termékre esı kúp behatolását, h. súrlódási jellemzık: a termék és a talaj közti nyírási ellenállást jellemzı súrlódási tényezı, melyet 30⋅30 cm-es mintán dobozos nyíróvizsgálattal a 10…200 kPa normálfeszültségek mellett szükséges nyíróerıbıl vagy hasonló módon két talajréteg közül való kihúzási vizsgálattal határozzák meg. i. húzókúszási jellemzık: a szakítószilárdság 20-40-60-80 %-ának megfelelı húzó-igénybevétel hatására bekövetkezı nyúlás idıbeli változása, vagy különbözı alakváltozási sebességő húzóvizsgálattal megállapított húzószilárdságok viszonya, j. nyomókúszási jellemzık: tartós nyomó-igénybevétel hatására bekövetkezı összenyomódás növekedésének idıbeli változása, k. beépítési károsodás (%): a geomőanyagból a beépítést követı kibontás után vett minta szakítószilárdsága az eredeti (beépítés elıtti) szakítószilárdság %-ában, l. védıhatékonyság: geotextíliák védıhatásának hatékonyságát kisebb fémelemek (pl. csavarok) és durva szemcséjő anyagok terhelése által okozott sérülések számával minısítik, m. jellemzı szőrınyílás (O90 mm): egy definiált szemeloszlású vizsgálótalajból a geotextílián átmosás során átjutó talajrész 90 %-hoz tartozó szemcsemérete, n. síkra merıleges vízáteresztıképesség (m/s): 2…200 kPa nyomással terhelt geomőanyag egységnyi felületén, egységnyi hidraulikus gradiens esetén, egységnyi idı alatt átáramló víztérfogat nyomás függvényében, o. síkbeli vízvezetıképesség (m/s): 2…200 kPa nyomással terhelt geomőanyag egységnyi hosszán, egységnyi hidraulikus gradiens esetén, egységnyi idı alatt átáramló víztérfogat a nyomás függvényében, p. tartósság (év): az az élettartam, amely alatt mechanikai paraméterek csökkenése csak megengedett (általában 50 %) mértékő az adott vegyi (pH), a hımérsékleti (t) körülmények között a polimerfajtától és a tervezett funkciótól függıen, q. kémiai ellenállóképesség: poliészter esetén a hidrolízis, polipropilén és polietilén esetén az oxidáció, poliamid esetén a mindezek hatására bekövetkezı szilárdságcsökkenés, r. mikrobiológiai ellenállóképesség (%): a geomőanyag szakítószilárdságának értéke humusztalajjal való lefedés hatására az eredeti érték %-ában kifejezve. s. idıjárásállóság (%): elızetesen áztatás után tartós fény- és hıhatásnak kitett geomőanyag szakítószilárdságának és szakadó nyúlásának értéke az eredeti értékek százalékában. A geomőanyagok tartósságának megítélését illetıen még a következık irányadóak: • 5 éves élettartamra a poliészter, polietilén, polipropilén, poliamid termékek külön vizsgálat nélkül is alkalmazhatók, ha nem erısítésre szolgálnak, és a hımérsékletet t<25°, a vegyi környezetet 4
64

ÚT 2-1.222

Jel

Vizsgálati eljárás szabványa

Jellemzı

a Területi sőrőség b Vastagság c Szakítószilárdság

1)

d Szakadónyúlás e Varratok és kötések szil. f Statikus átszakítás

1)

g Dinamikus átszakítás

2)

h Súrlódási jellemzık

Funkció elválasztás

szőrés

drénezés

erısítés

védelem

MSZ EN ISO 10722

I

I

I

I

I

MSZ EN ISO 9863-2

–

I

I

–

MSZ EN ISO 10319

H

H

H

H

H

MSZ EN ISO 10319

A

A

A

H

H

MSZ EN ISO 10321

S

S

S

S

S

MSZ EN ISO 12236

M

S

–

M

H

EN 918

A

H

–

H

H

MSZ EN ISO 12957-1-2

S

S

S

A

i Húzókúszási jellemzık

MSZ EN ISO 13431

–

–

–

A

j Nyomókúszási jellemzık

MSZ EN ISO 1897

–

–

A

–

S 3)

– 4)

k Beépítési károsodás

MSZ EN ISO 10722-1

A

A

A

l Védıhatékonyság

MSZ EN ISO 13719

–

–

–

–

H

m Jellemzı szőrınyílás

MSZ EN ISO 12596

A

H

–

–

–

n Síkra mer. áteresztıképesség

MSZ EN ISO 11058

A

H

A

A

o Síkbeli áteresztıképesség

MSZ EN ISO 12958

–

–

H

–

–

p Tartósság

MSZ EN ISO 13249

H

H

H

H

H

S

S

S

S

S

5)

A

–

A

q Kémiai ellenállóképesség

MSZ EN ISO 13438

r Mikrobiol. ellenállóképesség

MSZ EN 12225

S

S

S

S

S

s Idıjárásállóság

MSZ EN ISO 12224

A

A

S

A

A

Fontosság:

H harmonizációs (kötelezı) A az összes felhasználás esetén szükséges – nem lényeges a jellemzı S sajátos felhasználások esetén szükséges

Megjegyzések:

1)

2) 3) 4) 5)

ha a szakítószilárdság és a statikus átszakítás H-val van jelölve, akkor a gyártónak mindkettı adatait meg kell adni, de projekt a mőszaki elıírásokban elég az egyik megadása ez a vizsgálat nem alkalmazható minden termékre rézső erısítésére érvényes, földmő teherbírásának javítására S erısítés esetén építéshelyi szimulációval vagy MSZ EN 12447 vagy MSZ EN 14030

A geomőanyagokra elıírt paraméterek 5 % tőrési küszöbértékekkel állapítandók meg. Általában csak olyan geomőanyag termék alkalmazható, mely CE-jelzéssel vagy építıipari mőszaki engedélylyel rendelkezik. A mőszaki specifikációban megadott paramétereket a gyártó megfelelıségi nyilatkozata is tanúsíthatja, de elınyben kell részesíteni azokat a termékeket, melyeknek független tanúsító szerv által kiadott megfelelıségi tanúsítványuk is van, különösen ha a környezeti hatások kritikusak, az elvárt élettartam 25 évnél több, és a terméket tartós erısítésre tervezték. A gyártónak az általa megadott paramétereket a gyártás közben a megfelelıségi nyilatkozatban kiadott rend szerint folyamatosan ellenıriznie kell. Ezt a tevékenységet a megrendelı (vagy megbízottja) vagy a vállalkozó is ellenırizheti. Ha kétség merül fel az adatok hitelességét illetıen, akkor saját kontrollvizsgálatokkal is indokolt ellenırizni a terv szempontjából meghatározó paramétereket. Az épülı földmő vagy kapcsolódó szerkezet ideiglenes vagy végleges teljesítıképességét meghatározó geomőanyagok azon jellemzıit, melyek a beépítési körülményektıl is függenek, a vállalkozónak vizsgálnia és a tervben feltételezett paramétereket tanúsítania kell. Ezekrıl a tervben intézkedni kell. Ha a geomőanyag terméket a vállalkozó csak kivitelezés végrehajthatósága céljából alkalmazza, akkor az ellenırzés csak a vállalkozó érdekkörébe tartozik, s arról maga dönt. A megrendelıre ez csak annyiban tartozik, hogy a termék esetleges alkalmatlansága ne befolyásolja a teljesítési határidıket.

65

ÚT 2-1.222

4.2.6.3


Geotextíliák erısségének osztályozása

A geotextíliákban beépítéskor a föléjük kerülı szemcsés anyagtól és az építési forgalomtól függıen károsodások keletkezhetnek. Az ezekkel szembeni ellenállóképességet célszerő minısíteni, amire a GRK (geotextília robusztussági kategória) szolgálnak. Ezt a termék jellegétıl, területi sőrőségétıl és a szakítószilárdságától vagy a statikus átszakítási ellenállásától függıen a 4.11. táblázat szerint lehet megállapítani. 4.11. táblázat – A geotextíliák GRK-minısítése Geotextília típus nem5) 6) szıtt

szıtt

szerkezet bármely típus

1) 4) 5) 6)

anyag bármely polimer

átszakítási ellenállás területi sőrőség

2)

szakítószilárdság

1) 4)

területi sőrőség

1)

kN

GRK3

GRK4

GRK5

0,5

1,0

1,5

2,5

3,5

2

80

100

150

250

300

kN/m

20

30

35

45

50

100

160

180

220

250

60

90

150

180

250

280

320

400

550

g/m

fóliaszalag, polipropilén szakítószilárdság hasított szál polietilén 1) területi sőrőség általában poliészter

GRK2

ha a paraméter nagyobb, mint

1) 3)

multifilamens szálak

GRK1

Jellemzı paraméter

g/m

1)

2

kN/m g/m

2

2)

230 3)

az átlag egyszeres szórással csökkentett értéke átlagérték a gyengébbik irányra vonatkozik az erısebb irányra vonatkozik, míg a gyengébbikben min. 50 kN/m szakítószilárdság min. 25 kN/m szilárdságú georáccsal erısített termékek esetében egy kategóriával javítható a minısítés szıtt geotextíliás erısítés esetén a területi sőrőség növekedése vehetı figyelembe

4.3

A földmővek szerkezeti kialakítása

4.3.1 A töltéstalp kialakítása 4.3.1.1

Célok, szempontok

A töltések talpát a terület növényzetének, feltalajának, valamint az idıjárási-, hidrológiai- és talajvízviszonyok, valamint a terep lejtésének figyelembevételével úgy kell kialakítani, hogy • a terület járhatósága és a töltéstest megépíthetısége a tervezett építési idıszakban lehetséges legyen, • a töltéstalp anyaga és szerkezete összhangban legyen a 6. fejezet szerint tervezett töltésalapozási megoldásokkal, ha azok valamelyike szükséges, • a töltéstestet tartósan óvja meg a felszíni és a felszín alatti vizek kedvezıtlen hatásaitól, • a töltés ne csúszhasson le a terepen. Azon területek felszínét, ahol töltések épülnek, már a tendertevekben olyan részletességgel kell bemutatni, hogy az ajánlatadók elviselhetı kockázattal megítélhessék a töltéstalp megfelelı kialakításához szükséges szerkezeteket és teendıket. A tervezı megfelelı szakaszolással adjon részletekbe menıen tájékoztatást • a növényzetrıl, letermelésének vagy meghagyásának lehetıségeirıl, • a talajvízrıl és a belvízrıl, ezek változékonyságáról és gyakoriságáról, • a terep lejtésérıl, egyenetlenségeirıl, a mélyedések, kiemelkedések rendezésének szükségességérıl, • a felszín közeli talajok állapotáról, teherbírásról ezek változékonyságáról. A tervezınek az összehasonlítható tapasztalatok alapján értékelnie kell ezeket az adottságokat, és figyelembe véve az idıjárás és az építési idı összefüggéseit, a 4.2.3.1 szerint minısítenie kell a terep és a feltalajok állapotát. Meg kell adnia továbbá, hogy az egyes területeken • milyen területszerzési, bontási, régészeti, fém- és robbanószer-mentesítési, illetve közmővesítési munkákat kell elvégezni, • miként kell a humuszgazdálkodási tervvel összhangban letermelni a növényzetet és a humusztakarót, • milyen tereprendezés, felületképzés és talajcsere kívánatos, • miként kell biztosítani a terület elızetes, illetve építés közbeni felszíni-, esetleg felszín alatti víztelenítését, • a szokásos munkagépekkel lehet-e közlekedni, illetve mely megoldások ajánlhatók a járhatóság biztosítására, ha ilyenek szükségesek,

66

ÚT 2-1.222

• lehetséges-e a töltés elsı rétegének kívánt minıségő megépítése, illetve milyen speciális intézkedések ajánlhatók, ha nélkülük a töltésépítés nem lehetséges, • van-e szükség különleges megoldásokra, s melyek azok. 4.3.1.2

Alkalmazható megoldások

A töltéstalpat a terep és a feltalaj minısítésétıl függıen a következık szerint kell kialakítani: • a kedvezı minısítés esetén a szokásos módszerekkel tömöríthetı a felszín olyan mértékig, hogy rajta a töltés elsı rétege megépíthetı, • a bizonytalan terep járhatóságáról és a tömöríthetıségrıl célszerő próbajáratok és próbabeépítés nyomán döntést hozni vagy talajerısítést, esetleg részleges talajcserét kell alkalmazni, • kedvezıtlen terepen csak georácsos (esetleg szıtt geotextíliás) talajerısítéssel biztosítható a járhatóság és a töltés tömöríthetısége, • gyenge terepen speciális intézkedések szükségesek, melyeket az ilyen esetekben már bizonyosan felmerülı töltésalapozási megoldásokkal együtt kell megtervezni. A tendertervekben a pusztán csak a járhatóságot biztosító megoldásokat nem kell kötelezıen elıírni. Elfogadható, hogy a vállalkozó az ajánlat mőszaki tervében határozza meg, hogy • viszonylag kevés erısítést elıirányozva kedvezıbb árral nagyobb eséllyel pályázik, viszont ezzel vállalja annak kockázatát, hogy néha nem tud dolgozni, vagy saját költségére mégis több erısítést alkalmaz, • viszonylag sok talajerısítést elıirányozva biztosítja a folyamatos járhatóságot, ám ezzel magasabb árat kínálva kockáztatja a munka elnyerését. A töltéstalp kialakítását illetı végsı döntéseket a kivitelezés kezdetén a terület bejárása és próbabeépítések alapján kell meghozni. Ha a felszín teherbírása nem igényel speciális megoldást, a talajvíz a lehumuszolt terepszintet 2,0 m-nél jobban nem közelíti meg, a töltés talpához élıvíz vagy belvíz nem juthat, akkor a töltés talpa ugyanazon anyagokból megépíthetı, amibıl a töltéstest készül. Ha a talajvíz annyira megközelíti a terepszintet, hogy onnan kapilláris emelkedéssel a töltés talpáig juthatna, akkor a továbbemelkedés megakadályozása céljából a töltéstalpon 0,5 m vastagságban kapilláris megszakító réteget kell építeni. Ez a 4.2.4.1 szerinti vízvezetı vagy jó vízvezetı-képességő szemcsés anyag legyen. Belvízes vagy idıszakosan vízzel elöntött területen, illetve hullámzó élıvízzel érintkezı töltések esetében a töltés alsó zónájának 6.3 szerinti kialakítása egyben a töltéstalp megfelelıségét is biztosítja. A georácsos (esetleg szıtt geotextíliás) talajerısítést a 4.3.1.3 szerint kell megtervezni és kialakítani. A töltés alatti felületen (a terepen vagy a föléje épített szemcsés talajerısítésen) célszerő • Trρ≥85% tömörségi fokot és • E2≥20 MPa teherbírási modulust elérni, de ezeket a paramétereket általában nem kell minısítési, illetve továbbépítési feltételként elıírni. Ilyen feltételként elegendı azt megszabni, hogy a tömörített felszínen vagy az erısített rétegen a töltés elsı rétege a kívánt tömörségre beépíthetı legyen. Ha viszont kritikus esetben el akarják kerülni, hogy a töltésépítést a tömörítés nehézkessége és/vagy az elsı töltésréteg minıségének elégtelensége miatt sok helyen újra kelljen kezdeni, akkor az elıbbi követelmények rendszeres ellenırzése célszerő lehet. Ha a terephajlás 5 %-nál nagyobb, akkor gondoskodni kell arról, hogy töltés a terepen ne csúszhasson le. Ez megakadályozható a terep, illetve a töltéstalp megfelelı kialakításával: • 5%-10% terephajlás esetén a lehumuszolt felszín érdesítése (barázdálása) elegendı, s ennek statikai megfelelıségét külön igazolni nem kell, • 10.25% hajlású terep esetén 0,2...0,5 m magas, 5% oldaleséső lépcsızés alkalmazandó, s ennek statikai megfelelıségét kedvezı minısítéső terep esetén nem kell igazolni, más esetekben viszont igen, • 25% hajlás felett általában lejtıirányban esı, megfelelıen víztelenített fogazás tervezendı, melynek statikai megfelelıségét igazolni kell. Az utóbbi az 5.3 szerint valósuljon meg. A töltéstalp készítése elıtt és közben nagy gondot kell fordítani a víztelenítésre. Célszerő már ekkor elkészíteni a talpárkot, hogy már az építés közben se jusson víz a töltéstalphoz. Ha ez nem lehetséges, akkor ennek vonalán kívül ideiglenes árkot kell nyitni. Magas talajvízszint vagy belvíz esetén célszerő további árkokat vagy építési szivárgókat is nyitni. Az árkok és szivárgók távolsága és mélysége célszerően olyan legyen, hogy ezek 67

ÚT 2-1.222


révén a talajvíz szintje is a terepszint alá csökkenjen. Az ideiglenes víztelenítés tervét a vállalkozó készít(te)ti, de azt a megrendelıvel (vagy megbízottjával) és a fırvezıvel jóvá kell hagyatni. Az árkok esésének, keresztmetszeti kialakításának, burkolásának tervezésekor is az ÚT 2-1.215 szerint kell eljárni. 4.3.1.3

Geomőanyagok tervezése a töltéstalp kialakításához

A töltéstalpba az elıbbi okok valamelyike miatt beépítendı szemcsés anyagok alá és fölé, célszerő geotextíliát beépíteni, melyeket legalább elválasztásra kell méretezni. Ez georács alkalmazása esetén akkor szükséges, ha a georácsnak vagy a föléje kerülı szemcsés anyagnak a funkciója is tartós. Az elválasztási funkció teljesítéséhez olyan geotextíliát kell választani, melynek GRK-minısége (geotextília robusztussági kategórája) megfelel az építési forgalom és a geotextíliára kerülı szemcsés anyag alapján megállapítható GRK-igénynek. Az elıbbit a 4.2.6.3 alapján lehet a szóbajövı geotextíliákra megállapítani, míg az utóbbi a 4.12. táblázat alapján vehetı fel. E méretezési eljárás alkalmazása kellı tapasztalatot igényel, s természetesen nem garantálja, hogy a geotextíliában semmilyen sérülés sem következik be. Ha a geotextília keményebb finom- vagy vegyes szemcséjő talajra kerül, akkor célszerő a kategória felsı határát közelítı vagy esetleg már a magasabb kategóriába sorolható geotextília alkalmazása. 4.12. táblázat Finomszemcséjő puha talajra fektetett geotextília fölé kerülı talaj jellemzıje

AB3

AB1

AB2

AB4

kézi beépítés

gépi beépítés

gépi beépítés

gépi beépítés

jelentéktelen építési forgalom

kis nyommélységő építési forgalom

5-15 cm nyommélységő építési forgalom

>15 cm nyommélységő építési forgalom

AS1

kedvezı, nem okozhat sérülést

GRK1

AS2

durva v. vegyes szemcsékbıl álló talaj

GRK2

GRK2

GRK3

GRK4

AS3

élesszélő, durva v. vegyes szemcsékbıl álló talaj < 40 % görgeteggel

GRK3

GRK3

GRK4

GRK5

AS4

élesszélő, durva v. vegyes szemcsékbıl álló talaj > 40 % görgeteggel

GRK4

GRK4

GRK5

P

AS5

durva vagy vegyes szemcsékbıl álló talaj > 40 % éles görgeteggel

GRK5

GRK5

P

P

P póbabeépítés szükséges a geotextília kiválasztásához a sérülések mennyiségének kibontás utáni felmérése alapján

A töltéstalpba kerülı geotextíliát indokolt szőrésre is méretezni, ha a talajvíz a geotextília fölé emelkedhet, s így bemosná a finom szemcséket a geotextília feletti szemcsés rétegbe. Ezt az 5.4.3.2 szerint kell elvégezni. Ha ilyen tartós szőrési igény van, akkor érdemes megfontolni a GRK-osztály emelését, nehogy az elıbbiek szerint nem kizárható sérülések miatt a szőrés meghiúsuljon. E döntés az esetleges lokális sérülések miatti szemcsemozgások következményeinek mértéktartó elbírálását igényli. A töltéstalp georácsos talajerısítését elızetesen összehasonlítható tapasztalatok alapján, általában a gyártók ajánlásai szerint kell betervezni. A végleges megoldást próbabeépítés, tényleges jármőterhelés és/vagy tárcsás terhelés alapján kell kialakítani. Meg kell határozni a georács (esetleg szıtt geotextília) minıségét és a föléje kerülı szemcsés anyag összetételét és vastagságát. Általában célszerő szemcsés anyagot beépíteni, de nem indokolt jobb minıségő anyagot (pl. zúzott követ) alkalmazni, mint amilyen minimálisan elegendı a járhatóság és a töltésépítés biztosításra. Mivel a talajerısítés ilyenkor csak ideiglenes funkciójú, a beépítést segítı szerkezetnek minısül, a geomőanyag és a föléje kerülı anyag kiválasztása a kivitelezı kompetenciája. Ha azonban a georácsos erısítés a töltés állékonyságának biztosításához is szükséges, illetve a szemcsés anyag a 4.3.1.2 szerinti vízmozgások miatt is kell, akkor az ezekbıl adódó magasabb tervezési követelményeket is ki kell elégíteni. Ha a járhatóságot georácsos talajerısítéssel kell biztosítani, s egyidejőleg elválasztási és szőrési funkciót is kell teljesíteni, akkor célszerő nem-szıtt geotextíliát és georácsot együtt alkalmazni. Ha viszont az elválasztás és szőrés mellett a töltésalapozás miatt kell a 6.3.2.4 szerint erısítı hatású geomőanyag, akkor a szıtt geotextília lehet az optimális megoldás.

68

ÚT 2-1.222

4.3.2 A töltéstest kialakítása 4.3.2.1

A töltéstest szerkezeti kialakításának általános követelményei

A töltéstest építésekor az idıjárásra és a feltalaj adottságaira ügyelve a következıket kell teljesíteni: • a töltés anyaga az 5.4 követelményeivel összhangban biztosítsa az állékonyságot, • elsısorban a közeli bevágásokból kikerülı, másodsorban a területgazdálkodás szempontjaival összhangban és gazdaságosan beszerezhetı anyagokat kell felhasználni, • az építés a tervezett idıszakban végrehajtható legyen és a már megépült töltészónák az építés közben ne károsodjanak, • a töltéstest felsı része tegye lehetıvé a védıréteg megfelelı minıségő építését és teljesítıképességének tartós megırzését. A beépíthetı anyagokat az engedélyezési-, a tendertervekben, vagy a kivitelei tervek alapváltozatában • pontosan elıírhatják, ha már ismert, hogy milyen anyagok állnak rendelkezésre a bevágásokból, ismert bányákból vagy kijelölt anyagnyerı- és célkitermelıhelyekrıl, • követelményként fogalmazhatják meg, ha az anyagok beszerezhetısége még nem ismert. Az anyagok pontosítása a végleges kiviteli tervekben és a kapcsolódó technológiai utasításokban és minıségtervekben valósuljon meg. Ha a töltéssel szemben támasztott követelmények indokolják, a tervek adják meg, hogy a töltéstest egyes részeibe milyen anyag kerülhet. Ilyenek híján is törekedni kell arra, hogy • a nagyon magas (~8 m feletti) és a nagyon alacsony (~2,0 m alatti) töltés kiváló vagy jó anyagból épüljön, • a töltéstest felsı zónájába (a felsı 1,0 m-be) lehetıleg kiváló vagy jó minıségő anyag kerüljön, • a felsı zónában azonos szinteken (rétegekben) célszerően azonos anyagok legyenek, • a töltéstest szélébe lehetıleg ne kerüljön erózió-érzékeny anyag, • a hiányos szemeloszlású, a nagyon durva szemcséjő talajok és kıtörmelékek a töltés aljába kerüljenek, • a kezelendı anyagokat olyan helyekre és úgy kell beépíteni, hogy az az építés ütemezésével is összhangban legyen, • a nagyon térfogatváltozó talajok a magas töltés alsó zónájába kerüljenek, • a töltéstestbe, a pályaszint alatti 2,5 m-ig nagy mértékben térfogatváltozó talaj, csak akkor kerülhet, ha igazolható, hogy a lehetséges víztartalom-változás miatti térfogatváltozása nem okozhat károsodást. A beépítésre szánt anyagokat a 4.2 szerint kell minısíteni. Ehhez az anyag változékonyságához igazodó számban kell olyan alkalmassági vizsgálatokat végezni, melyek alapján a minısítés elvégezhetı. A talajtípus, az általános alkalmasság, a fejthetıség és a tömöríthetıség mindig minısítendı, a geohidraulikai minısítés akkor szükséges, ha a terv a töltéstest egyes részeire vonatkozóan ilyen követelményt tartalmaz. 4.3.2.2

A töltéstest tömörségi követelményei

A töltéstestek elıírt tömörségét a Trρ=100⋅ρd/ρdmax tömörségi fokkal (%) kell jellemezni, ahol ρd az elérendı száraz térfogatsőrőség, míg ρdmax pedig az MSZ EN 13286-2 szerinti módosított Proctor-vizsgálattal meghatározott legnagyobb száraz térfogatsőrőség. A viszonyítási száraz térfogatsőrőség meghatározható az MSZ EN 13286-3, MSZ EN 13286-4, MSZ EN 13286-5 szerint más módon is, ha valamely ok miatt azt a tervezı elıírja, de ilyen esetben a követelményeket is külön vizsgálat alapján kell megállapítani. A tömörségi követelményekre a földmő tervezıje • általában az összehasonlítható tapasztalatok alapján egyezményesen elfogadott, pl. az ezen elıírásban ajánlott értékeket írjon elı, s a mechanikai jellemzıket ezek feltételezésével állapítsa meg, vagy • egyedi elıírást is adhat, ha így kívánja a töltéstest szükséges mechanikai jellemzıit elérni. Egyedi tömörségi elıírásokat akkor indokolt adni, ha • a szokásosnál meredekebb, magas töltésrézső állékonyságát csak nagyobb nyírószilárdság biztosíthatja, • a magas töltés saját összenyomódásának csökkentésére kedvezıbb alakváltozási modulus kell, • a földmő felsı zónájának teherbírása csak így biztosítható, • a késıbbi állapotromlás csak nagyobb kezdeti tömörséggel korlátozható, • a talajállapot az utólagos állapotromlás után csak nagyobb kezdeti tömörség esetén lesz elfogadható.

69

ÚT 2-1.222


Az egyedi elıírásoknak (is) olyan reális követelményeket kell tartalmazniuk, melyek a szokásos építési eljárásokkal teljesíthetık. E tekintetben irányadónak tekintendık a következıkben ismertetendı szokásos követelmények, sokkal szigorúbb elıírások esetén igazolni kell azok teljesíthetıségét. Egyéb követelmény híján – a töltéstestekre a következı tömörségi értékeket kell elıírni: • autópályák, autóutak és fıutak esetében Trρ≥90 %, • egyéb utak esetében Trρ≥88 %, • alárendelt jelentıségő utak esetében Trρ≥86 %, 3 • a megadott értékek 2 %-os növelése szükséges, ha homok talaj esetén 1,75<ρdmax<1,85 g/cm , vagy ha a 20
A töltéstest építésének általános technológiai kérdései

A töltésépítés technológiáját a kivitelei tervek alapján a technológiai utasításában kell megadni. Ebben az egyes anyagokra és származási helyekre vonatkozóan külön rögzíteni kell • a fejtés eszközeit és módját, • a szállítás eszközeit, útvonalát, • a tömörítés módját (eszközeit, a rétegvastagságot és a járatszámot), • a rézsőképzés módját, • az építés közbeni víztelenítést szolgáló intézkedéseket és módszereket, • a kedvezıtlen (erısen csapadékos, nagyon száraz) idıjárás esetében foganatosítandó intézkedéseket, • a munkamegszakítás esetén szükséges intézkedéseket, • a speciális kezelési módszereket, ha alkalmaznak ilyeneket. A fejtés és a szállítás tervezése elsısorban logisztikai feladat, geotechnikai megfontolásokat csak a következı szempontok igényelnek: • a fejtendı talajok elkülönített réteges kitermelés kívánatos-e, vagy a fejtéssel egyben a keveredésüket is el kell-e érni, • mennyiben mozgathatók a szállítójármővek az építés alatt levı vagy kész földmővön. A tömörítést a 4.4.1, a rézsőképzést a 4.3.6.1 szerint kell megtervezni és végrehajtani. A töltésépítés közben a víztelenítést folyamatosan meg kell oldani, hogy • a földmő felszínérıl a víz oldalra lefolyjon, • a rézsőkön a víz nehezen javítható, esetleg hámlással, suvadással fenyegetı eróziót ne okozzon. A töltéskoronát a vízlefolyás biztosítására a következık szerint kell kiképezni: • legalább 2,5 % oldalesés szükséges még a szemcsés talajok esetén is, • 4 % oldalesés kötelezı vegyes összetételő és kötött talajok esetében, • 5,5 % oldalesés indokolt erózió-érzékeny talaj vagy különösen csapadékos idıjárás esetén. A téliesítéskor, valamint csapadékos (viharos) idıjárás esetén az esı közeledtekor és/vagy a napi munkavégzés befejezéseként a koronát simítóhengerléssel kell zárni, hogy a víz könnyen lefolyjon. Kritikus helyeken indokolt esetben fóliatakarás is elıírható. Ha a töltés felszíne mégis úgy ázik el, hogy a víz nem tud lefolyni, s ezért felpuhítja a felszínt, akkor a folytatás elıtt ki kell várni a kiszáradást, és újra kell tömöríteni a koronát, vagy ki kell cserélni a leromlott állapotú talajt, vagy a 4.4.2 szerinti kezelést kell alkalmazni. A rézsőfelületek munka közbeni erózióvédelmét az 5.3.4, a talajok vagy más földmőanyagok kezelésével kapcsolatos technológiai kérdéseket 4.4.2, a töltések erısítését az 5.4.5 szerint kell megtervezni.

70

ÚT 2-1.222

4.3.3 Bevágások kialakítása A bevágások kialakításának módját technológiai utasításban kell rögzíteni, intézkedve a következıkrıl: • a fejtés és a szállítás eszközei s módszerei, figyelembe véve a fejtési osztályt s a kitermelendı talaj sorsát, • az elıírt fejtési profil, figyelembe véve rézsőtakarás igényeit is, • a profil elvárt pontossága és folyamatos geodéziai ellenırzésének módja, • az építés közbeni víztelenítés megoldása összhangban a végleges víztelenítéssel, • az erózióvédelem megvalósítása és más célú mérnökbiológiai tevékenységek az 5.4.4 szerint, • a speciális fejtési feladatok megoldása, • az esetleges túlfejtések helyreállításnak módszere. Ezek tervezésekor célszerő betartani a következıket: • különbözı minıségő és felhasználású anyagokat nyesıládával célszerő fejteni és (általában 2 km-ig) szállítani, keverés igénye esetén kotrógépekkel célszerő dolgozni, • az alávágás a fejtés során megengedhetetlen, a leomlasztás megengedett magassága 1,2 m, • nem aprítható sziklatömbök bennhagyásáról vagy teljes kiemelésrıl egyedi vizsgálat és a helyi tapasztalat alapján kell dönteni, kiemelés esetén a helyét a környezı anyaggal tömörítve vissza kell tölteni, • robbantásos fejtésre külön tervet kell készíteni megnevezett specialista bevonásával és külön hatósági engedélyt szerezve, mely tartalmazza a robbantási furatok elrendezését és méreteit, a robbantóanyagok típusait és mennyiségét, a robbantás lefolytatásának rendjét, • csak olyan robbantás alkalmazható, mely a helyben maradó sziklatömeget megkíméli, nem okoz benne repedéseket és nem lazítja fel, • a bevágás utolsó 50 cm-ét csak akkor szabad kiemelni, ha azt rögtön követi a következı munkafázis, a rézső erózióvédelmének kialakítása vagy a tükörre kerülı szemcsés vagy stabilizált réteg beépítése, • a rézső profil pontossága ±5 cm legyen, • a bevágás feletti övárkot a bevágásnyitás elıtt legalább ideiglenes kialakítással kötelezı elkészíteni, • fejtés közben minden felület esése kifelé irányuljon, s az esés a töltésre elıírt mértékő legyen, • a talajvíz alá mélyítendı bevágás víztelenítését szolgáló szivárgók elkészítését úgy kell idızíteni, hogy legalább az utolsó 1,0 m-nyi fejtés már víztelenített talajban valósulhasson meg, • az erózióvédelem, különösen az erózióérzékeny talajok esetén, a lehetı leggyorsabban készüljön el, • a rézsőfelületet barázdálva kell elıkészíteni a humusztakaró megfogására, • a túlfejtések esetében kerülni kell a visszatöltést, inkább a rézsőprofil módosításával vagy növénytelepítéssel kell statikailag és esztétikailag is megfelelı megoldást keresni.

4.3.4 A felsı földmőrész, a védıréteg tervezése 4.3.4.1

Általános szabályok

A pályaszerkezet alatt, a bevágások alján és a töltések tetején készülı 50-100 cm vastag zónát, az ún védıréteget külön meg kell tervezni, s a tervezett pályaszerkezetre érvényes, az 1.2.6 szerinti útügyi elıírásokkal összhangban úgy kell kialakítani, hogy teljesüljenek a következı követelmények: • a pályaszerkezet számára tartósan (a tavaszi olvadások után is) mind a nagysága, mind az egyenletessége tekintetében megfelelı alátámasztást, kellı teherbírást biztosítson, • anyaga és tömörsége olyan legyen, hogy a forgalom alatti utántömörödés, a vízfelvétel okozta duzzadás és a fagyhatások ne okozzanak olyan deformációkat, melyek károsíthatják a pályaszerkezetet, • a beépítéskori kedvezı állapot és teherbírás az eltakarásig csak minimális mértékig romolhasson le. E földmő-rész tervezésekor általában a pályaszerkezet alsó felülete, a tükörszint alatti 1,0 m vastag zónát kell teherbírási, illetve fagyvédelmi és térfogatváltozási szempontból vizsgálni. Törekedni kell viszont arra, hogy csak a tükörszint alatti felsı 50 cm-t kelljen magasabb követelmények (jobb anyagok és magasabb tömörség) teljesítésével kialakítani. Indokolt még, hogy ezen 50 cm-es rész és a bevágás termett talaja, illetve a töltéstest között egy átmeneti tulajdonságú zóna jöjjön létre úgy, hogy a pályaszerkezet alatti -50 cm szinten hatékony tömörítéssel magasabb tömörség és teherbírás legyen, mint amilyen a töltéstest egészét és a bevágás anyagát jellemzi. Ha töltés esetén ez nem volna elegendı, akkor a töltéstest legfelsı 50 cm-es zónáját is (a tükörszint alatti -50 és -100 cm közötti részt) eleve kedvezıbb anyagból ajánlatos építeni. Ha bevágás esetén nem lehet a tükörszint elvárt teherbírását kizárólag csak tömörítéssel biztosítani, akkor itt 20…25 cm-es réteget valamilyen stabilizáló kezeléssel indokolt feljavítani. (Ugyanez alkalmazható esetleg töltéstest tetején is, 71

ÚT 2-1.222


ha az a felszín elkészülte után leromlik.) Ha viszont a bevágás tükörszintjén és alatta eleve kedvezı talajok vannak, vagy a töltéstest felsı zónája eleve kedvezı anyagból készül, akkor a felsı földmő-rész tervezése csak a magasabb tömörségi követelmények megfogalmazását, valamint a szükséges teherbírás teljesülésének és a fagyvédelmi megfelelıségnek az ellenırzését jelenti. Közbensı esetként elég lehet, hogy csak a legfelsı (20…30 cm vastag) réteget kell magasabb követelmények szerint kialakítatni. A felsı földmő-rész 50, esetleg csak 20…30 cm-es, de néha 50 cm-nél is vastagabb, a töltéstesttıl elkülöníthetı, szemcsés anyagból vagy stabilizálással külön szabályok szerint elıállított zónát szokás védırétegnek nevezni, melynek neve lehet (teherbírás)javító- vagy fagyvédıréteg is. Ennek teteje a földmőtükör. A védıréteg, illetve a felsı földmő-rész tervezése a következıkbıl áll: • a megengedett anyagfajták meghatározása, • a tömörség elıírása, • a teherbírás tervezése, elıírása, • a fagyvédelmi követelmények teljesülésének ellenırzése • a beépítési technológia meghatározása, • a minıségszabályozás tervezése. A tükörszint alatti felsı földmő-rész, illetve a védıréteg anyagát illetıen be kell tartani a következıket: • a pályaszerkezet, a tükörszint alatti, legfelsı 20…30 cm vastag réteg kiváló és jól tömöríthetı anyagból készüljön, • a második 20…30 cm vastag réteg anyaga is lehetıleg kiváló anyagból vagy különös gondossággal tervezett, beépített és ellenırzött jó anyagból készüljön, s jól vagy legalább közepesen tömöríthetı legyen, • ha az elıbbi anyagokat csak ésszerőtlenül magas költségekkel lehet beszerezni, akkor a felsı 50 cm is készülhet más anyagból is, de csak ha egyedileg tervezett stabilizálással javítják fel a minıségét, s a javulás tartósságát elızetes alkalmassági vizsgálattal igazolják, • a felsı 1,0 m-ben nagyon térfogatváltozó talaj még akkor sem lehet, ha kezeléssel javítják, • a felsı 1,0 m-ben közepesen térfogatváltozó talaj csak akkor lehet, ha kezeléssel csökkentik a térfogatváltozási hajlamukat, s igazolják, hogy az a kezelés után már nem okozhat károsodást. A földmőtükör oldalesése egyezzen meg a pályaszerkezet, illetve a padka oldalesésével, alsó felületének oldalesése 2,5…4,0 % lehet. A kettı közötti különbséget a védıréteg építésekor, annak anyagából kell kiegyenlíteni. A túlemelések átmeneti szakaszain is gondoskodni kell arról, hogy a földmő tetejének esése mindenütt legalább 0,5 % legyen. Külön figyelmet kell fordítani arra is, hogy a szemcsés réteget az oldalárokig kivezessék, s magassága itt is legalább 20 cm-rel legyen az árokban várható vízszint felett. A technológiai terveket a töltéstestéhez hasonlóan kell kidolgozni. Részletezni a felhasznált anyagokat és a tömörítési technológiát kell az elıbbiek, illetve a 4.4.1 szerint. Kiemelten kell kezelni a következı kérdéseket: • miként biztosítják a felsı rész homogenitását, az alkalmatlan anyagok kiszőrését és a bedolgozás egyenletességét, valamint a gyenge pontok kizárását, • milyen intézkedésekkel biztosítják, hogy az építési forgalom ne károsítsa a már kész földmőtükröt, • miként védik meg a tükröt az elázás okozta leromlásoktól. Az utóbbit az építés ütemezésétıl függıen meg lehet oldani úgy, hogy • az elsı pályaszerkezeti réteg építése gyorsan követi a földmőépítést, • kevés kötıanyag hozzákeverésével stabilizálják a tartósan nyitva maradó földmőtükröt, • ideiglenes földtakarást alkalmaznak legalább 50 cm vastagsággal. A felsı földmő-rész tömörségi követelményeit a 4.3.4.2, a teherbírás tervezését a 4.3.4.3, a fagyvédelmi követelmények teljesülésének ellenırzése a 4.3.4.4 tartalmazza. 4.3.4.2

A felsı földmő-rész tömörségi követelményei

E földmő-rész tömörségét is a Trρ tömörségi fokkal kell elıírni, s érvényesek a 4.3.2.2 szerinti kiegészítések. A tömörségi követelményekre a földmő tervezıjének olyan elıírásokat kell adnia, mely biztosíthatja, hogy • a felsı földmő-rész utótömörödése nem lesz veszélyes mértékő, • a tömörség lehetıvé teszi a 4.3.4.3 szerinti teherbírás teljesítését. A tervezı a tömörségre

72

ÚT 2-1.222

• általában az összehasonlítható tapasztalatok alapján egyezményesen elfogadott, pl. az ezen elıírásban ajánlott értékeket írjon elı, • egyedi elıírást is adhat, ha így kívánja a töltéstest szükséges mechanikai jellemzıit elérni. Egyedi tömörségi elıírások akkor indokoltak, ha • az alkalmazott speciális anyagok és technológiák azt megkívánják, • a földmő felsı részének, illetve a tükörszintnek a teherbírása csak így biztosítható, • a pályaszerkezet különleges követelményeket támaszt. Az egyedi elıírásoknak (is) olyanoknak kell lenniük, hogy a szokásos építési eljárásokkal teljesíthetık legyenek, figyelembe véve a tömörítendı réteg alatti felület teherbírását is. Irányadónak tekintendık a következıkben megadandó elvárások, sokkal szigorúbbak esetén igazolni kell azok teljesíthetıségét. Trρ>98 % nem írható elı, és két egymás utáni réteg tömörségi követelménye között nem lehet 5 %-nál nagyobb különbség. Ha a legfelsı, legalább 15 cm vastag réteg valamilyen stabilizált anyag, akkor annak tervezésekor az ÚT 22.306 elıírást lehet követni, de annak elıírásait nem kell minden tekintetben betartani. Egyéb követelmény híján a felsı földmő-részre a következı tömörségi értékeket kell elıírni: • a töltést tetején és a bevágás termett talaján (a védıréteg alatt) Trρ≥93 %, • a tükörszinten (felsı földmő-rész, a védıréteg tetején) Trρ≥96 % 3

• a megadott értékek 2 %-os növelése szükséges, ha a szemcsés talaj esetén 1,75<ρdmax<1,85 g/cm , vagy ha a 20 < IP < 30% jellemzıjő kötött talaj esetén a levegıtérfogat (ℓ) a tömörítés után ℓ<12% Az alkalmasság végsı megítéléséhez és a tömörítés tervezéséhez legyen próbabeépítés a 4.4.3 szerint. 4.3.4.3

A teherbírás tervezése

A felsı földmő-részt úgy kell kialakítani, hogy tetején, a tükörszinten tartósan meglegyen a tervezett pályaszerkezet által megkíván teherbírás. Ezt az E2 teherbírási modulussal kell értelmezni, mely az MSZ 2509-3 szerinti statikus tárcsás terhelés során a második terheléskor mutatkozó rugalmassági modulusnak felel meg. A pályaszerkezet tervezésében ennek E2m méretezési értékét szabad figyelembe venni, melyet a földmő felsı 1,0 m-es zónájába kerülı talajok tartósan várható állapotának figyelembevételével kell megállapítani, gondolva arra, hogy a beépítés után a talajok állapota valamennyire leromlik. E teherbírási követelmény többféle módon teljesíthetı: • a pályaszerkezet tervezıje egyedi elıírást ad E2m értékére, s a földmő tervezésekor, illetve kivitelezésekor azt kell biztosítani, • típus-pályaszerkezet alkalmazásakor E2m≥40 MPa méretezési teherbírási modulust kell a földmő tervezésekor illetve kivitelezésekor teljesíteni, • a pályaszerkezetet azon E2m földmő-teherbíráshoz igazodva véglegesítik, amelyet a kivitelezés elején a már ismert földmőanyagokkal végzett próbabeépítés alapján állapítanak meg. A teherbírás tervezésekor és ellenırzésekor különbséget kell tenni a következık között: • egy talaj egy bizonyos állapotára jellemzı E2 érték, melyet laboratóriumi vagy terepi méréssel lehet megállapítani, vagy tapasztalati adatok alapján fel lehet venni, • egy talajt a várható kritikus állapotában jellemzı E2d tervezési teherbírási modulus, melyet az elıbbibıl az állapotváltozások és hatásaik mérlegelése alapján lehet felvenni, vagy a várható változásokat szimulálva lehet a terepen közvetlenül megmérni, vagy értékét tapasztalati adatok alapján (esetleg) közvetlenül fel lehet venni, • egy (rétegzett) földmő tetejét, a tükröt jellemzı, a pályaszerkezet tervezésének alapját képezı E2m méretezési teherbírási modulus, melyet az E2d értékekbıl a rétegzıdés figyelembevételével lehet számítani, vagy a tényleges rétegzıdéső földmővön végzett mérésbıl az állapotromlások hatásának számításba vételével vagy szimulálásával megállapítani, vagy tapasztalati adatok alapján közvetlenül felvenni. A teherbírás tehát a következık segítségével állapítható meg: • helyszíni és laboratóriumi mérési adatok és elemzésük, • összehasonlítható tapasztalatok, • a jelen szabályzat ajánlásai.

A teherbírás felvételéhez mindig szükséges mérlegelni • az éghajlati és hidrológiai adottságokat, a talajvízszintet és az út víztelenítését, valamint

73

ÚT 2-1.222


• a talajfajtát, a beépítéskor elérhetı állapotot, s a leromlás lehetséges mértékét. Az éghajlati és hidrológiai adottságokat elsısorban az éves átlagos csapadékmennyiség alapján kell megítélni, de figyelembe kell venni a mikroklimatikus adottságokat is. A 600 mm feletti átlagos évi csapadékmennyiséget már kedvezıtlennek kell ítélni. Mértékadó talajvízszintként a tervezést megelızı 30 évben észlelt legmagasabb talajvízszintet lehet elfogadni, de figyelembe kell venni az építés és az esetleges más hatások miatt a jövıben várható változásokat, különös tekintettel a víztelenítési tervben foglaltakra. Kedvezıtlennek kell tekinteni, ha a mértékadó talajvízszint a pályaszintet 2,0 m-nél jobban megközelítheti. A víztelenítés tartós megfelelıségét a víztelenítési terv, helyi adottságok és a szokásos fenntartási színvonal mérlegelésével kell megítélni. Általában azt lehet feltételezni, hogy jó állapotban tartott burkolaton keresztül nem jut víz a talajba, viszont a padkáról, az elválasztó-sávról és az oldalárkokból beszivároghat. A talajok állapotát illetıen feltételezhetı, hogy a beépítéskor a tervezett tömörséget elérik, s az a felsı zónát általában alkotó szemcsés talajok esetében az késıbb sem csökken. (A jelen elıírás szerint térfogatváltozó agyagtalajok a felsı 1,0 m-ben egyáltalán nem lehetnek, vagy a térfogatváltozást megfelelı mértékben és bizonyítottan korlátozó kezelés után maradhatnak csak benn. A fagyvédelmi tervezés pedig azt zárja ki, hogy a fagyhatás lazulást okozzon.) A felsı földmő-rész állapota lényegében csak a víztartalom növekedése miatt romolhat, aminek hatása az itt általános szemcsés talajokban csekélyebb, a vegyes összetételő és kötött talajokban nagyobb. A várható tervezési állapot víztartalmát illetıen általában feltételezhetı, hogy az állapotromlás után w = wopt + ∆w áll elı, ahol a wopt a módosított Proctor-vizsgálattal megállapított optimális víztartalom (∆w) az út helyétıl és a talaj fajtájától függı, egyéb adat híján a 4.13. táblázatból felvehetı víztartalomnövekmény. E víztartalmat illetıen azonban fıként a kötött talajok esetében célszerő a helyi tapasztalatokra, mért adatokra is támaszkodni, ha ilyenek vannak. Ezeknél azzal is lehet számolni, hogy a víztartalom a sodrási határ közelébe, illetve nedves környezetben 2...3 %-kal a fölött áll be. Egy talaj esetében a teherbírás nagyságát és a víztartalom teherbírásra gyakorolt hatását a következı módszerekkel lehet állapítani: 2

• CBR-vizsgálattal az MSZ 2509-3 szerint, s egy meghatározott CBR (%) értékbıl az E2 (MN/m ) teherbírási 2/3 modulus modulus az E2=10·CBR képlettel számítható, • terepi tárcsás terheléssel az MSZ 2509-3 szerint próbatöltésen az E2 teherbírási modulus mérhetı, • az építés helyén (környezetében) azonos talajokkal korábban épült utak földmővein végzett, dokumentált és elemzett mérések tapasztalataira is alapozható a teherbírás tervezése, • a jellegzetes talajok tervezési teherbírási modulusára ad értékeket a 4.13. táblázat is figyelembe véve az út éghajlati és hidrológiai adottságait, talajvízszintjét és víztelenítését is. A felsorolt módszerek közül az alábbiak szerint kell választani: • elızetes tervezéshez a 4.13. táblázat, vagy összehasonlítható tapasztalatok alapján vehetı fel a tervezési teherbírási modulus, • az A, B és C terhelési osztály esetén a kiviteli tervhez is használható a 4.13. táblázat, ha nem lehetséges vagy gazdaságilag nem indokolt a további módszerek alkalmazása, • a D, K és E terhelési osztályok esetén az építési tervhez laboratóriumi vizsgálatok alapján kell a teherbírási modulust meghatározni és azt össze kell vetni a 4.13. táblázat adataival, illetve az összehasonlítható tapasztalatokkal, • a K terhelési osztály esetén, illetve 3. geotechnikai osztályba sorolt projekteknél (így pl. kezelt talajokból épülı földmő esetén) célszerő az építési tervek véglegesítéséhez a helyszíni vizsgálat is. Az E2m méretezési teherbírási modulus megállapításához vizsgálandó a felsı zóna rétegzıdése is. Ha a felsı, 1,0 m-es zóna homogén (vagy annak tekinthetı), akkor a tervezett anyagára megállapított E2d tervezési teherbírási modulus tekinthetı a kialakítandó földmőtükörre jellemzı E2m méretezési teherbírási modulusnak. Ha a felsı, 1,0 m vastag zónája teherbírási szempontból nem homogén: az E2d tervezési teherbírási modulus rétegenként (esetleg a mélységgel folyamatosan) változik, akkor a talajfelszínre jellemzı E2m méretezési teherbírási modulus külön vizsgálattal állapítandó meg. Ha a tervezı pontosabb vizsgálatot nem végez, akkor a 4.2. ábra segítségével határozhatja meg a E2m méretezési teherbírási modulusát. Ha a tervezés alapja a ténylegesen készülı rétegeken korábban vagy az aktuális munkához végzett statikus tárcsás terhelés, akkor az azok felszínén mért teherbírási modulust már csak a várható állapotromlás figyelembevételével kell módosítani, s ennek alapján lehet megállapítani az E2m méretezési teherbírási modulust. 4.13. táblázat Talajcsoport 74

Tájékoztató tervezési teherbírási modulus

Víztartalomnövekmény wopt-hoz képest

Teherbíráscsökkenés

ÚT 2-1.222

∆w %

E2 MPa

mértéke ∆E2 / ∆w MPa / %

jel

név

jellemzés

NK

K

NK

K

I

homokos kavics

40 < S2,0 < 70 % 20 < dmax < 63 mm S0,063 < 5 % 6 < Cu

65

65

2

1

3

II

homokos kavics, kavicsos homok

60 < S2,0 < 80 % 6,3 < dmax < 20 mm 5 < S0,063 < 15 % 6 < Cu

50

55

1

0

2

III

kavics, homok

az I-II és a IV-VI csoportba nem sorolható szemcsés talajok

40

45

2

1

6

IV

iszapos homok

80 % < S2,0 0,63 < dmax < 6,3 mm 15 < S0,063 < 40 % 3 < Cu

35

40

2

1

9

V

iszapos finom homok

80 % < S0,2 0,20 < dmax < 0,63 mm 15 < S0,063 < 40 % IP < 5 %

30

35

3

2

12

VI

homokos iszap

80 % < S0,2 0,20 < dmax < 0,63 mm 40 < S0,063 < 70 % 5 < IP < 10 %

25

30

3

2

15

VII

iszap

10 < IP < 15 %

20

25

4

3

18

VIII

sovány agyag

15 < IP < 20 %

25

30

5

4

15

IX

közepes agyag

20 < IP < 30 %

20

25

6

5

12

X

kövér agyag

30 < IP < 40 %

20

25

7

6

9

NK: kedvezıtlen éghajlatú területeken, nedves vidéken, 600 mm feletti átlagos évi csapadékú területeken, kedvezıtlen víztelenítéső útszakaszokon (bevágás, alacsony töltés-sekély bevágás), a III-X. talajok esetében a pályaszint alatti 2,0 m-nél magasabb talajvízszint esetén K: kedvezı éghajlatú területeken, száraz vidéken, 600 mm alatti átlagos évi csapadékú területeken, kedvezı víztelenítéső útszakaszokon (magas töltés), a III-X. talajok esetében a pályaszint alatti 2,0 m-nél mélyebb talajvízszint esetén

Lehet az állapotromlást a helyszínen szimulálni is, például esıs idı után mérni, mert feltételezhetı, hogy a pályaszerkezettel lezárt földmő állapota késıbb kevésbé romlik le, mint a fedetlené.

75

ÚT 2-1.222


Az elıbbi eljárásokkal a tényleges helyi körülményekhez és a pályaszerkezethez gazdaságosan igazodó teherbírású földmő tervezhetı. A tervezés eredményeképpen rögzíteni kell, hogy • a terv a földmő felsı 1,0 m-es zónáját illetıen milyen, a 4.2 szerinti anyagokat tételezett fel, • milyen várható tömörségi és víztartalmi állapotot tételez fel ezekre vonatkozóan, s ezek alapján milyen tervezési teherbírási modulusokat vár, • mely szinten és milyen módon mért, illetve miként értékelt tömörségi és teherbírási követelményekkel kell igazolni a terv alkalmasságát. A tervezés egyszerősíthetı oly módon, hogy a földmő felsı részét is típusmegoldásokat és általános szabályokat alkalmazva alakítják ki. Ez az eljárás azonban általában gazdaságtalan megoldásokhoz vezet. A típus-pályaszerkezetek esetében elvárt E2m≥40 MPa méretezési teherbírási modulus például a szokásos víztelenítési megoldások és a jelen elıírás szerinti földanyagok alkalmazása esetén biztosítható a következı követelmények eltakarás elıtti igazolásával: • a pályaszerkezet alatti -0,5 m-en Trρ≥92 % tömörség és E2>30 MPa teherbírás, • a földmő tetején, a pályaszerkezet alatti szinten Trρ≥96 % tömörség és E2>65 MPa teherbírás. 2,0

h

E2

E 2 / E 2f h

1,5

cm

E 2f E 2a

10

20

30

40

50

60

1,0

0,5

0,0 0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

3,5

4,0

4,5

5,0

E 2f / E 2a 4.2. ábra – Az egyenértékő teherbírási modulus meghatározása két talajréteg esetén

4.3.4.4

Az útpályaszerkezet fagyvédelmének tervezése

A teherbírási követelmények teljesítésére tervezett pályaszerkezetet és földmővet fagyvédelmi szempontból ellenırizni kell. Ha a földmő felsı, 1,0 m vastag zónájában nincs fagyérzékeny vagy fagyveszélyes talaj, akkor a földmővet fagyvédelmi szempontból megfelelınek szabad minısíteni. Ha a földmő felsı, 1,0 m vastag zónájában fagyérzékeny vagy fagyveszélyes talaj van, akkor biztosítani kell, hogy a pályaszerkezet, illetve a hidraulikus kötıanyagú javítóréteg alatt legalább az alábbiak szerint meghatározható fagyvédelmi vastagságban (hv, cm) a 4.2.4.3 szerint fagyállónak minısülı anyag legyen. A hv vastagságot a

hv = F −

∑ hi ⋅ fi i

képletbıl kell 5 cm-es kerekítéssel kiszámítani, ahol • F az éghajlati övezettıl, a forgalmi terheléstıl és a vizsgált zónában levı talaj fagyveszélyességétıl függı, a 4.14. táblázatból kiveendı vastagsági irányérték cm-ben, • hi a pályaszerkezeti rétegek és a hidraulikus kötıanyagú javítórétegek vastagsága cm-ben, 76

ÚT 2-1.222

• fi a pályaszerkezeti rétegek és a kezelt rétegek komplex fagyvédelmi jellemzıje, mely figyelembe veszi annak hıszigetelı képességét, hajlítószilárdságát és vízzáróságát, s a 4.15. táblázatból vehetı. 4.14. táblázat Forgalmi osztály A, B

Éghajlati övezet

C, D

E, K, R

talaj fagyérzékeny

fagyveszélyes

fagyérzékeny

fagyveszélyes

fagyérzékeny

fagyveszélyes

I.

40

50

50

60

60

70

II.

45

55

55

65

65

75

III.

50

60

60

70

70

80

I. övezet: Dunántúl II.övezet: Duna-Tisza köze az M3 autópályától D-re terjedı területe III. övezet: Északi Középhegység és Tiszántúl

4.15. táblázat A pályaszerkezeti réteg

f

Zúzottkı, mechanikai stabilizáció

1,0

Cementtel stabilizált talaj

1,1

Aszfaltmakadám, cementtel stabilizált homokos kavics

1,2

Beton burkolatalap C12 minıségig

1,3

Beton burkolat C12 minıség felett

1,4

Hengereltaszfalt öntöttaszfalt

1,5

Az F-érték kb. 5 cm-nyi növelése indokolt, ha fennáll az alábbi körülmények többsége: • 2,0 m-nél alacsonyabb töltésben vagy bevágásban halad az út, • az övezeten belül közismerten hidegebb területrıl van szó, • kedvezıtlenek a mikroklimatikus adottságok (pl. árnyék, széljárás, élıvíz közelsége), • a talajvíz szintje a pályaszerkezetet télen 2,0 m-nél jobban megközelíti. Az F-érték kb. 5 cm-nyi csökkentése indokolt, ha teljesül az alábbi körülmények többsége: • 8,0 m-nél magasabb töltésben vagy bevágásban halad az út, • az övezeten belül közismerten melegebb területrıl van szó, • a kedvezıek a mikroklimatikus adottságok (település belterülete, napsütés, széljárás). A kiadódó hv-érték és az ott várható földmőanyagok értékelése alapján kell a fagyvédelmet megtervezni: • ha hv zónában, közvetlenül a pályaszerkezet alatt fagyveszélyes vagy fagyérzékeny talaj van, akkor azt legalább hv vastagságban ki kell cserélni fagyálló talajra, de ennek vastagsága legalább 20 cm legyen; • ha a szükséges vastagság ennél sokkal kevesebb (kb. hv<10 cm), akkor célszerő vizsgálni a pályaszerkezet olyan megváltoztatásának lehetıségét is, mely hv=0 értéket eredményez; • ha a pályaszerkezet alatti hv zónában kötıanyag nélküli szemcsés anyag van, akkor annak a hv vastagságára esı felsı részében fagyálló anyagnak kell lennie; • ha a felsı földmő-rész nem fagyálló anyagból lenne, akkor annak felsı, fagyálló részét legalább 20 cm vastagságban külön kell építeni; • ha hidraulikus kötıanyagú réteg van, s alatta még fagyálló anyag szükséges, akkor az a hidraulikus kötıanyagú réteg vastagításával is megoldható, de alá külön szemcsés fagyálló anyagú réteg is tervezhetı, azt azonban legalább 20 cm vastagságban kell építeni. A fagyvédelmi célból módosított felépítéső felsı földmő-rész teherbírása újra értékelendı.

77

ÚT 2-1.222


4.3.5 Alacsony töltések és sekély bevágások tervezése Alacsony töltések, illetve tereprendezés jellegő földmunkával elıállítható földmővek, átmeneti szakaszok esetében a földmő szerkezeti részei gyakran nem különíthetık el. Különösen kritikus helyzet adódhat abból, hogy a felszínközeli talajzónák általában nehezen vízteleníthetık, gyenge és változékony teherbírásúak, és gyakran szervesek is. Az ilyen körülmények külön vizsgálatokat és tervezést tesznek szükségessé, illetve az ilyen adottságú szakaszokra vonatkozó követelményeket és elıírásokat külön meg kell adni. Ilyennek tekintendık azok a töltésszakaszok, amelyek esetében a tervezett pályaszint és az eredeti terepszint közötti magasságkülönbség 2,0 m-nél kevesebb. Hasonlóan külön kell vizsgálni az ugyanilyen magasságkülönbségő (sekély) bevágású szakaszokat, melyeken a felszínközeli talajok gyenge teherbírása miatt nem elégséges a pályaszerkezet alatti 1,0 m talajzóna vizsgálata, azt legalább 2,0 m-re ki kell terjeszteni. Az ilyen szakaszokat a talajadottságok és a méretek gondos összevetésével egyedileg úgy kell megtervezni, hogy minden pontjukban egyszerre teljesüljön minden olyan követelmény, mely a pontra, annak helyzete szerint vonatkozhat. Ezt gyakran úgy lehet/kell elérni, hogy a felsı földmő-részre vonatkozó legmagasabb 4.3.4 szerinti követelményeket a földmő egészére érvényesítve, mind a töltéstalp, mind a töltéstest (mind természetesen a felsı rész) kiváló és jól tömöríthetı anyagból készül, s a 4.3.4 szerinti tömörségi, teherbírási és fagyvédelmi követelményeket teljesítik rájuk. Ilyen esetekben a töltéstalpat, illetve a bevágás fenekét is szigorúbb szabályok szerint kell megtervezni. Indokolt lehet vastagabb talajcsere, akár úgy, hogy a kiemelt laza, de egyébként alkalmas talajt tömörítve visszaépítik. Célszerő lehet továbbá a georácsos talajerısítés kiterjedtebb alkalmazása vagy a talajstabilizálás. E szakaszokon különös figyelmet kell fordítani a víztelenítés és a földmő-szerkezet összehangolására. Kedvezıtlen és gyenge minısítéső terepen gyakran lehetetlen megfelelı megoldást találni, ezért ilyen helyeken ilyen alacsony töltés lehetıség szerint ne épüljön, a töltést célszerő magasítani.

4.3.6 A földmő további részeinek kialakítása 4.3.6.1

Rézsősáv

A töltések és a bevágások rézsősávját (a végleges rézsőfelület alatti ~0,5 m vastag zóna) elsısorban a terület idıjárási viszonyaihoz igazodóan az 5. fejezet követelményeivel összhangban úgy kell kialakítani, hogy • a rézsőfelület építés közben és utána a lehetı legkevésbé erodálódjon, • az esetleges állapotromlások miatt hámlás ne következzen be, • a rézsősáv segítse a növényzet tartós megtelepedését, hacsak nem kap burkolatot, • szokásos fenntartással az elıbbieket tartósan biztosítani lehessen. A rézsősáv tömörségének a töltéstestével azonosnak kell lennie. Ez a következı módszerekkel érhetı el: • a töltés kb. 1,5 m-rel szélesebben építik, így a töltés tömörítésére használt eszközök a rézsősávban is járhatnak, s azt kellıen tömörítik, majd utána a rézsőt visszaszedik a tervezett geometriára, • a töltés kb. 0,75 m-rel szélesebben, a szélsı 2,0 m-ben feleakkora rétegvastagságokkal és kisebb tömörítı-eszközökkel építik, majd ezután is visszaszedik a rézsőt a terv szerinti geometriára, • a töltés a tervezett geometriához képest 10…20 cm-rel szélesebbre építik, és a rézsőt a ferde felületen haladó rézsőhengerekkel tömörítik megfelelı egyengetés mellett. Legkésıbb a technológiai utasításban kell errıl dönteni. A választáskor figyelembe kell venni a töltésanyagot, különösen annak tömöríthetıségét és erózióérzékenységét. A rézsőfelület pontossága ±15 cm legyen. A rézső visszaszedését kímélı módon kell végrehajtani, nehogy túlfejtés álljon elı, ezért csak az erre a célra alkalmas munkagépeket szabad alkalmazni. A felület kialakítása után kézi munkával vagy a kotrógép fogazatával az esésvonallal kb. 45 º-os szögben, keresztezıdéssel barázdálni kell a felületetet. A visszaszedés után azonnal el kell készíteni az 5.4.4 szerinti végleges erózióvédelmet biztosító takarást és növénytelepítést. Erre vonatkozóan a talaj erózióérzékenységét figyelembe véve a tendertervben kell követelményeket megfogalmazni, és a kiviteli tervben kell végleges megoldásokat adni. Ha a burkolat szélén vízvezetı szegély mentén győjtik össze és a rézsőfelületen surrantón vezetik le a vizet, akkor azokat akkorra ki kell építeni, mikor a burkolatról ezek helyén már koncentráltan folyik ki a víz. Ha ez nem lehetséges, akkor geomembrán (fólia) alkalmazásával ideiglenes surrantókat célszerő építeni.

78

ÚT 2-1.222

4.3.6.2

Padka, elválasztósáv

A pályaszerkezet melletti padkát, elválasztósávot a terület idıjárási viszonyait és az út forgalmi terhelését figyelembe véve úgy kell kialakítani, hogy • a pályaszerkezet alatti felsı földmő-rész tervezett teljesítıképességét ne rontsák, • a padka és az elválasztósáv elkorlátozatlan sávjának tömörsége és teherbírása a nehézgépjármővek balesetmentes megállását biztosítsák, • a csapadék gyors lefolyását lehetséges legyen, • a növényzet megtelepedését tegyék lehetıvé, hacsak nincsenek stabilizálva, • szokásos fenntartással az elıbbiek tartósan biztosíthatók legyenek. A következı szabályok betartása célszerő: • a pályaszerkezet alatti felsı, szemcsés anyagú földmő-részt legalább 20 cm vastagságban tovább kell vezetni a felszín alatti víztelenítı szerkezethez vagy a szabad kifolyási felülethez, • az elıbbi fölé kiváló vagy jó anyagú, nem erózió-érzékeny, nem fagyveszélyes és lehetıleg közepes, de legfeljebb jó vízvezetıképességő anyagból kell elkészíteni felsı réteget, pl. lehet folytonos szemeloszlású szemcsés anyag és humusz 1:1 arányú keverékét használni, • a tömörség Trρ≥96 % legyen, ami az itt alkalmazható kisebb tömörítı eszközökhöz igazodóan keskenyebb a 4.4.1 szerinti tömörítési rétegvastagságot kíván, • a teherbírás átadáskor elvárható irányértéke E2>40 MPa, • a felszín oldalesése 4…5 % legyen és legyen füvesítve, • az elkorlátozott sávok felszínét a vízelvezetés és a növénytelepítés igényei szerint kell kialakítani, • stabilizációs talajkezelést a 4.4.2 szerint vagy más, pl. geocellás burkolást csak kivételesen indokolt alkalmazni, ha az intenzív forgalom miatt a füvesítés úgysem lenne tartós, illetve másként nem lehetne a fenntartás keretében biztosítani a megfelelı állapotot. A padka szerkezeti kialakítását, elıírt anyagait és követelményeit már az engedélyezési- és a tendertervnek tartalmaznia kell, véglegesítése a kiviteli terv és a technológiai utasítás, valamint a minıségterv feladata. Fenntartási követelményeirıl a kiviteli terv alapján a fenntartási utasításban kell rendelkezni. 4.3.6.3

Hát-, elı- és rátöltések

Hát-, elı- és rátöltéseket a földmővekhez kapcsolódó vagy a földmő által körülvett hidak, átereszek, alaptestek, támszerkezetek mentén kell építeni. Ezek anyagát és építési technológiáját a tervekben, illetve legkésıbb a technológiai utasításokban és a minıségtervekben külön kell szabályozni. Háttöltésnek azt a földmőzónát kell tekinteni, mely magasságilag a csatlakozó szerkezet háttöltés felıli alsó és felsı éle között van, s azzal a rézsővel határolódik le, mely alul a szerkezetnek a háttöltéshez legközelebb levı pontjától 1,0-m-re levı vonaltól indul, hajlása pedig 1:2, ha a háttöltés utólag csatlakozik a már kész töltéshez, illetve 1:1, ha bevágáshoz csatlakozik vagy együtt készül a csatlakozó töltéssel. (Íves szerkezet esetén a legalacsonyabban és legmagasabban levı pontok a meghatározóak.) A háttöltés részeként a szerkezethez közvetlenül csatlakozva legalább 50 cm széles szivárgótestet kell építeni. Az elıtöltés a földmő azon része, mely a csatlakozó szerkezet elé kerül, s a szerkezet felsı élétıl induló sík rézsőfelülettel és rézsőkúppal határolódik. Rátöltésnek a szerkezet elıbbiek szerinti felsı vonala fölé 1,0 m vastagságban építendı zóna tekintendı. Az alkalmazható anyagokra vonatkozóan a következıket kell elıírni: • a háttöltések legalsó, nem vízteleníthetı zónáját lehetıleg közepes vagy kis vízáteresztıképességő talajból kell készíteni, de a helyi talajok általában megfelelnek, míg tömörítési nehézségek esetén kötıanyaggal stabilizált anyagot kell itt alkalmazni, • a háttöltés és a rátöltés kiváló vagy jó minıségő szemcsés talajból készülhet, vagy tervezhetı ide osztályozott nem málló kıtörmelék, újrafelhasználandó építési anyag és kohósalak, esetleg szők helyen lehet itt is kötıanyaggal kezelt talajt alkalmazni • a szivárgó-test mindig vízvezetı talajból készüljön, • aprózódó, mállásra hajlamos, térfogatváltozó és agresszív talajok sehol sem alkalmazhatók. A technológiai terv rögzítse és konkretizálja a következıket: • a tömörítési technológiai ne okozzon kárt a csatlakozó szerkezetben, s feleljen meg a tervben feltételezett földnyomásoknak, • legfeljebb 30 cm-es rétegekben teljes szélességben készüljön el minden hát- és visszatöltés,

79

ÚT 2-1.222


• a hajlékony szerkezetek két oldalán a háttöltés magassága lehetıleg azonos legyen, illetve a különbség legfeljebb 50 cm lehet, hacsak statikai számítás alapján nem engednek meg nagyobb értéket, • a háttöltés vége lépcsızetesen csatlakozzon a töltéshez vagy a bevágáshoz, • iszapolásos feltöltés nem engedhetı meg. A hát- és rátöltések tömörsége általában Trρ≥96 % legyen, de ha a körülmények indokolják (pl. nagyon magas a töltés) 98 % is elıírható. Figyelembe kell venni azonban a tömörítéshez rendelkezésre álló tér méretét és az alkalmazható gépeket is, ezért esetleg 93 %-ra indokolt csökkenteni a tömörséget. Ennek esetleges hátrányos következményeit azonban vizsgálni kell. Ha a tömörség csökkentése technológiailag indokolt lenne, de a következmények miatt nem engedhetı meg, akkor helyesebb kötıanyaggal kezelt talajt alkalmazni. 4.3.6.4

Visszatöltések

A pályaszerkezetek alatti földmővekben fektetendı csatornákat úgy kell tervezni, hogy • fölöttük legalább 1,0 m földanyagú visszatöltés legyen, • a földmő a lehetı legteljesebb mértékben hasonlítson a környezetéhez A visszatöltés zónájának a csatorna legalsó pontja alatti 0,1 m vastag ágyazat, a mellette az árokfaláig tartó legalább 0,5 m széles tér és a csatorna legmagasabb pontja feletti 0,3 m-ig terjedı tartomány tekintendı. A visszatöltés szabályai a következık: • a földmő legfelsı részét képezı, általában 0,5 m vastag, 4.3.3 szerinti védıréteget mindenképpen változatlan módon, azonos anyagminıségekkel és azonos tömörségi és teherbírási követelmények teljesítésével át kell vezetni a csatorna felett, • az elıbbi alatt és a csatorna fölött legalább 20 cm vastag réteg készüljön a földmő e zónájának anyagából, s lehetıleg azonos tömörséggel is, de ide a teherbírási követelményt érvényesíteni nem kell, • a csatorna körüli visszatöltés kiváló és jól tömöríthetı, de legfeljebb dmax=20 mm szemcsemérető anyagból, Trρ≥93 % tömörséggel készüljön (hogy a nehéz tömörítési feltételek ellenére is csekély utántömörödés következzen be, illetve hogy a csatorna megfelelı ágyazást kapjon). A beépítési technológiát illetıen a következıket kell betartani: • a tömörítési technológiát úgy kell megválasztani, hogy a csatornát kár ne érje, ezért a csatorna 1,0 m-nyi takarásáig csak könnyő tömörítıeszközöket szabad használni, s e felett is csak akkor alkalmazhatók nehéz eszközök, ha próbabeépítés során annak megengedhetıségét igazolták, • a hatékony tömörítést a rétegvastagság csökkentésével kell biztosítani, amihez a 4.4.1 ad támpontot, • a csatorna ágyazatát 120 ° felfekvést biztosítva elızetesen kézi munkával kell kialakítani, • ha a tömörítési nehézségek miatt az elıbbiek nem lehetségesek, akkor a visszatöltési zónában kötıanyaggal stabilizált anyagokat lehet, illetve kell alkalmazni.

4.3.7 Meglévı földmővek teherbírásának vizsgálata, javítása A pályaszerkezet erısítését, szélesítését szolgáló útkorszerősítési munkákhoz is talajvizsgálatokat kell végezni, illetve a korszerősítési munkára geotechnikai tervet (tervrészt) kell készíteni. Ehhez • a korábbi építési tervdokumentációk, minıségtanúsítási dokumentumok, • a behajlásmérések, • a helyszíni bejárások, • az útszakasz fenntartását végzı szakemberek információi, • a burkolaton végzett tárcsás terhelések (esetleg különbözı átmérıjő tárcsákkal is), • nyílt feltárások (aknák), • fúrások alapján lehet a talajadottságokról tájékozódni. A burkolatmegerısítési munkák esetében a vizsgálatok alapvetı célja annak megállapítása, hogy hol vannak olyan helyek, ahol a burkolatromlások nem a rendeltetésszerő használat következményei, hanem a földmő felsı részének különösen alacsony teherbírásából adódnak.

Az ilyen helyekre hívják fel a figyelmet

80

ÚT 2-1.222

• a korábbi dokumentációkban fellelhetı kedvezıtlen talajadatok, • a kiugróan nagy behajlási értékek, • a burkolatkár helyszíni bejáráson felismerhetı, a földmő teherbíráshiányára utaló jellegzetes típusa, • a korábbi gyakori burkolatjavítási igények. Elsısorban az ilyen helyeken van szükség a további vizsgálati módszerek bevetésére, melyek révén pontosan meg kell ismerni az adottságokat. A vizsgálatok alapján meg kell határozni, hogy • a földmő javítását szolgáló beavatkozást igényel-e a vizsgált hely, vagy • új pályaszerkezeti rétegek építése elegendı-e. Célszerő a földmővet is érintı beavatkozás • az átlagos állapotokhoz képest nagyon erısen összetöredezett, deformálódott burkolattal bíró, viszonylag rövid szakaszokon, • különösen elnedvesedett, felpuhult, kisteherbírású földmő-szakaszokon, • a burkolat alatti vízgyőjtı helyeken, • a pályaszerkezet addigi értékéhez képest jelentıs mértékő erısítési munkák esetében. A döntéskor mérlegelni kell, hogy a burkolaterısítés milyen változásokat okozhat a földmő vízháztartásában. A földmő javítható: • a burkolat teljes elbontásával és a földmő kicserélésével, ill. kezelésével, • a felszín alatti vízelvezetés oldalszivárgóval való javításával, • a kiszáradásra lehetıségét biztosító vágatokkal, • esetleg feltárás nélküli kezeléssel. Burkolatszélesítés tervezésekor az elıbbiek mellett arra kell törekedni, hogy az új földmő-rész felsı zónája feleljen meg a következı követelményeknek • teherbírási modulusa a meglévı burkolat alatti földmő-tükörével hozzávetıleg azonos legyen, • vízelvezetése óvja a régi földmővet is. Ilyen esetekben a tervezéskor kb. 50 m-enként fel kell tárni a leendı szélesítés alatt a padkát, legalább a meglévı burkolat alatti földmő szintjéig. Különös figyelmet kell fordítani azokra a helyekre, ahol a szélesítés a korábbi árok helyére kerül. A földmővet is érintı ezen útkorszerősítési munkák esetében ügyelni kell arra, hogy építés közben, a földmő feltárásakor ne következhessen be állapotromlás. A munkákat különös gondossággal, gyakori szemrevételezéssel kell ellenırizni.

4.4

A földmőépítés egyes technológiai részfeladatai

4.4.1 Tömörítés A tömörítés tervezése a következık meghatározását jelenti: • tömörítési mód, hatás (statikus vagy dinamikus), • a tömörítı-eszköz jellemzıi (tömeg, terhelés, tömörítı felület kiképzése, amplitudó, frekvencia, sebesség), • járatszám, • rétegvastagság, • víztartalom. A tömörítés tervezésekor figyelembe kell venni • a tömörítendı talajfajtát, annak változékonyságát, • az elérendı tömörség 4.3 szerint meghatározott értékeit, • a tömörítés körülményeit (az idıjárást, a rendelkezésre álló helyet, stb.). Ezek alapján az elıbbiekben felsoroltakat kiindulásként a 4.16. táblázat segítségével lehet meghatározni. A tömörítési víztartalom hatása a talajfajtától nagyban, a tapasztalat szerint a következı módon függ:

81

ÚT 2-1.222


• a finom szemcséjő talajok esetében a víztartalom korábbiakban megadott határai között kb. 90 % tömörségi fok elérhetı, • az iszapok csak szők víztartalmi határok közt tömöríthetık, víztartalmuk néhány nap alatt módosulhat, • az agyagok valamelyest tágabb víztartalmi határok közt tömöríthetık, de víztartalmuk alig módosítható, • a kavics- és homoktalajok tág víztartalmi határok között jól tömöríthetık, illetve víztartalmuk viszonylag gyorsan módosítható. A tömörítési víztartalom függ a tömörítés módjától és a tömörítési munkától is, ezért a víztartalom hatásáról a módosított Proctor-vizsgálat csak áttételesen tájékoztathat. A módosított Proctor-vizsgálattal megállapított optimális víztartalomnál 3…5 %-kal nagyobb a terepi tömörítés optimális víztartalma. A gazdaságos és hatékony tömörítés tervezéséhez célszerő próbatömörítést végezni a 4.4.3 szerint. 4.16. táblázat – Ajánlások a tömörítési technológia tervezéséhez

tömörítıeszköz típus és tömeg

statikus

dinamikus

1) 3) 5) 7) 9)

simahenger <12 t gumihenger 20...30 t ejtısúly 6) 2,0 m – 2,5 t döngölı 50...80 kg …7 t vibro7...12 t henger 12...20 t 7,8) 20 t... tandem- <12 t henger >12 t vibro- <400 kg lap >400 kg

alkalmasság (A) – rétegvastagság (H cm) 1) – járatszám (J) 2) talajfajta szerint szemcsés talajok 3)

vegyes talajok 4)

kötött talajok 4)

A

H

J

A

H

J

A

H

J

x

10...20

4...8

x

10...20

4...8

x

10...20

4...8

x

10...20 6...10

+

10...20 6...10

+

10...20 6...10

kızettörmelékek 4,5) A

20...30

3...7

x

20 – 30 3...7

x

10...20

2...4

+ + + x + + + +

20...30 30...50 30...60 40...80 20...30 30...40 20...30 30...40

4...8 4...8 4...8 4...8 4...6 4...6 4...6 4...6

+ + + +

20...30 30...40 40...50 40...80

4...8 4...8 4...8 4...8

x x + x

20...30 20...30 20...40 30...60

4...8 4...8 4...8 4...8

x x x

20...40 10...20 20...40

5...8 4...6 4...6

tömörített rétegvastagság az optimális haladási sebesség 2,0...3,5 km/h a max. szemnagyság a rétegvastagság 2/3-a lehet a szemcsés talajok kivételével célszerően juhlábhenger a hatékonyságot minden esetben vizsgálni kell

x 2) 4) 6) 8)

20...30

H

J

hát- vissza- vonatöltés töltés las A A A + +

+ x

földmőtípus

50...80

3...5

+ +

+

+ + + +

20...50 30...60 40...80

6...8

4...6 4...6 6...8

+ + + +

9) 9) 9)

+ + + +

+ + + +

1 járat = 1...1 áthaladás oda- és visszmenetben az optimális haladási sebesség 1,5...2,5 km/h a járatszám itt pontonkénti ütésszámot jelent az ejtısúly kötött talajok esetén a nagyobb amplitudó hatékony, szemcsés talajoknál az optimális amplitudó vizsgálandó

Az ajánlások akkor érvényesek, ha a víztartalom kevéssé tér el az egyszerő Proctor-vizsgálattal kapott optimális víztartalomtól, mely kb. 3-6 %-kal nagyobb a módosított Proctor-vizsgálattal megállapítható optimális víztartalomnál.

+ ajánlott x általában megfelel

4.4.2 A talajok kezelése, javítása 4.4.2.1

A kezelés célja, módszerének megválasztása

A talajkezelés célja a 4.2.2.2 és a 4.3 szerint a következı lehet: • a kezelés nélkül alkalmatlan talajok tulajdonságainak javítása, hogy a beépítésre alkalmassá váljanak, • az elfogadható (esetleg a megfelelı) talajok beépíthetıségének megkönnyítése, • a bevágás (vagy a töltés) tükörszintjén levı jó minısítésőnél gyengébb anyagok teherbírásának javítása, • a fagyveszélyes talajok stabilizálása a fagyemelkedés megakadályozására, • a térfogatváltozó talajok térfogat-változási hajlamának csökkentése, • a padka és az elválasztósáv teherbírásának javítása, • a mindenkori földmőfelszín, de különösen a földmőtükör munkaközi védelme az idıjárás és az építési forgalom káros hatásaival szemben, • a feltalaj javítása a terep járhatóságának és végleges teherbírásnak javítására. A talajkezelés módszerei a következık és kombinációik lehetnek: 82

ÚT 2-1.222

• • • • • • • •

kiszárítás, nedvesítés locsolással, keverés szemcsés anyaggal, aprítás törıgéppel, meszes kezelés, cementes stabilizálás, pernyés stabilizálás, speciális (pl. szintetikus) anyagokkal való kezelés.

A kiszárítás csak durva szemcséjő és S0,063<15 % (esetleg S0,063<40 %) jellemzıjő vegyes szemcseösszetételő anyagok esetében lehetséges. Célja a tömöríthetıség elérése. Hatékonysága természetesen a víztartalomtöbblettıl és az idıjárástól nagyban függ, a talaj fellazításával és elterítésével és idınkénti átkeverésével lehet segíteni. A locsolás is az elıbbi talajok esetében és hasonló okból lehet célszerő, de még IP<20 % esetén is lehet próbálkozni vele. Hatékonysága is hasonlóan növelhetı, illetve fontos a rögök aprítása, s kellı idı kell a víz mozgására. A locsolás indokolt kötıanyagos talajkezelés esetén is, illetve a egyszemcsés finom homokból épülı töltés felszínének védelmére is, ha azt kiszáradás után a szél és a forgalom is károsíthatja. Durva szemcséjő anyagok (kavics vagy építési törmelék) hozzákeverésével, tulajdonképpen szemeloszlásának módosításával beépítésre alkalmassá tehetık a Cu<3 jellemzıjő durva szemcséjő talajok. Hasonlóképpen célszerő lehet durva és vegyes szemcséjő talajok összekeverése, amivel elıállíthatók akár kiváló minıségő földanyagok is a földmő felsı részének megépítéshez. Mindkét esetben meg kell tervezni a keverés technológiáját a következıkben ismertetendı elvek szerint. Nagyon durva és durva szemcséjő anyagok bedolgozásával javíthatók a nem nagy víztartalmú vegyes szemcséjő és az IP<20 % jellemzıjő, legfeljebb kissé szerves feltalajok is. Ennek célja a járhatóság javítása, az elsı töltésréteg tömöríthetıségének biztosítása. Bizonyos víztartalom fölött azonban ez már nem hatékony, mert a durva szemcsék úsznak a puha talajban. Ez tapasztalatok és szemrevételezés alapján alkalmazható. A törıgépes aprítás kızettörmelékek és származékanyagok javítására alkalmazható. A túlzottan nagy szemcsék aprítása és a szemeloszlás stabilizálása a tömöríthetıséget javítja. Tervezésének alapja aprítási és tömörítési próba lehet. A meszes kezelés elsısorban a finom, másodsorban a vegyes szemcséjő talajok esetében hatékony. Használható hozzá ırölt, égetett, por alakú mészhidrát vagy oltott mész. Célja lehet a tömöríthetıség biztosítása, a teherbírás növelése, a fagyvédelem, a térfogatváltozás csökkentése és az építés közbeni felületvédelem. 2…6 %-os mészadagolás többnyire elegendı, de ezt vizsgálatokkal kell pontosítani. A kezelés technológiáját és minıségellenırzését is pontosan ki kell dolgozni a következıkben vázolandó elvek szerint. A cementes stabilizálás elsısorban durva és vegyes szemcséjő talajok kezelésére alkalmas, de finomszemcséjő talajokat is lehet vele javítani. Célja a teherbírás végleges növelése, a fagyvédelem és a munkaközi felületvédelem lehet. A cementadagolást elızetes vizsgálatok alapján, a kezelés technológiáját és a minıségellenırzését a következık szerint kell meghatározni. A pernyés és az egyéb kötıanyagos stabilizálás bármely talaj esetében szóba jöhet, ha elızetes vizsgálat az alkalmasságot igazolja. Céljuk, tervezésük és építésük a meszes stabilizáláshoz hasonló lehet, de figyelembe kell venni az alkalmazandó kötıanyag sajátosságait, s tisztázni kell a környezetre gyakorolt hatásukat. A szemeloszlás javítását célzó talajkeveréses vagy a kötıanyagos talajjavítások tervezésében az ÚT 2-3.206 és ÚT 2-3.207 elıírásait lehet irányadónak tekinteni, de nem szükséges azokat maradéktalanul betartani. Ezen elıírásoknak a pályaszerkezeti alaprétegekre vonatkozó követelményeit felsı kritériumnak lehet tekinteni, a földmő javítása ezeknél egyszerőbb szabályozással és technológiákkal is megoldható. Elegendı, ha az adagolást az összehasonlítható tapasztalatok alapján veszik fel, s próbabeépítéssel igazolják, hogy ezekkel teljesülnek azok a követelmények, melyek arra földmő-részre vonatkoznak, ahová a javított anyag kerül. Az elızetes vizsgálatok során általában megfelelınek lehet tekinteni az olyan keverékeket, melyek 28 napos hengerszilárdsága legalább 6 MPa, fagyhatásra bekövetkezı emelkedése nem több mint 0,1 %. Mindezeket az elıkészítı vizsgálatok és a próbabeépítések alapján a minıségtervekben kell konkretizálni. A minıségellenırzéskor figyelembe kell venni a kötési folyamatot. 4.4.2.2

A kezelési technológia tervezése

A kezelés végezhetı • a helyszínen (a földmőben), 83

ÚT 2-1.222


• keverıtelepen és • az anyagnyerés helyén. Az elsı megoldás a célszerő, de talajkeveréskor a harmadik is elınyös lehet. A legfontosabb követelmény mindegyik esetben az, hogy homogén legyen a kezelés után képzıdı anyag. Ezt a talaj megfelelı elıkészítése (aprítás, fellazítás), a hozzákeverendı anyag egyenletes elosztása és az egyenletes elkeverés biztosítja. Mindezek csak célgéppel végezhetık. A beépítés legfontosabb követelményei • fagyveszélyes vagy -érzékeny talajok kötıanyagos kezelését 2 hónappal a fagy beállta elıtt el kell végezni, • a kezelés homogén anyagot eredményezzen, amihez célgépekkel kell a kezelendı talajt aprítani és lazítani, a kezelıanyagot elosztani, s a keverést elvégezni, • a kezelt réteg vastagsága legalább 15 cm legyen, és a kezelt felületen legfeljebb ±3 cm-es egyenetlenségek maradhatnak, • a helyszíni talajkezelés esetén a szomszédos sávokat átlapolással kell elkészíteni, a különbözı idıpontokban kezelt felületeket pedig lehetıleg függıleges felületekkel kell csatlakoztatni, • cementes kezelés esetén a külsı hımérséklettıl is függı kötésidıhöz kell igazítani a beépítés idıtartamát, többrétegő kezelés esetén pedig a két réteg összekötıdését is biztosítani kell, • kötıanyaggal kezelt felületet legalább 3 napig nedvesen kell tartani, vagy bitumenemulzióval kell bevonni, ha pedig a tél beállta elıtt nem kerül rá pályaszerkezet, akkor ideiglenesen földdel le kell takarni, vagy más módon kell a hıszigetelést biztosítani, • az építési forgalmat a kezelt felületekre csak gondos vizsgálat (próbajárat) alapján szabad ráengedni. Mindezeket próbabeépítés alapján a technológiai utasításokban kell rögzíteni.

4.4.3 Próbabeépítés, próbatömörítés 4.4.3.1

Célok, elvek

A cél annak megállapítása, hogy a földmő egészét vagy egy részét az adott körülmények között, a tervezett anyagokból, a tervezett technológiával és eszközökkel, az elvárt minıségben el lehet-e készíteni, illetve a tervezett minıséget a tervezett mérési eljárásokkal lehet-e ellenırizni és igazolni. Több változat esetén a próbabeépítés célja a legalkalmasabb változat kiválasztása is lehet, illetve a próbabeépítés keretében megoldást lehet keresni olyan részletekre is, melyekrıl elızetesen csak bizonytalan elképzelések lehettek. A próbabeépítés célja lehet • a beépítésre tervezett anyagok bármely minısítésének pontosítása, • a töltéses szakaszokon a terep és a feltalaj járhatóságának megítélése, • a töltéstalp kialakítására tervezett technológiák alkalmasságának megítélése, • a beépítésre tervezett földanyagok optimális tömörítési technológiájának meghatározása, • a földmő felsı részének kialakítására készített terv(ek) alkalmasságának ellenırzése, • a speciális anyagok beépíthetıségének elbírálása, illetve a megfelelı technológia megállapítása, • a tervezett talajkezelési technológiák alkalmasságának ellenırzése, a technológiák véglegesítése, • a tömörség és a teherbírás ellenırzésére tervezett módszerek ellenırzése, kalibrálása, • bármely speciális részfeladat optimális megoldásának megtalálása. A próbabeépítésre tervet kell készíteni. Meg kell fogalmazni a munka céljait, s törekedni kell arra, ennek eredményeképpen több kérdést meg lehessen válaszolni. Egyszerőbb esetekben egyetlen próbabeépítés elegendı lehet valamennyi probléma megoldására. A próbatömörítés – a vázoltak szerint – a próbabeépítés egy szőkebb változata, melynek célja a beépítésre tervezett földanyagok optimális tömörítési technológiájának és a tömörségellenırzés alkalmas módszerének meghatározása. Egyszerőbb esetekben, ahol a kedvezı adottságok miatt vagy a rendelkezésre álló összehasonlítható tapasztalatoknak köszönhetıen más kérdések nem merülnek fel, elegendı lehet ilyen célú próbabeépítést végezni a következık változtatásával: • tömörítıeszköz, • az eszköz paraméterei, ha érdemben változtathatók, • rétegvastagság, • járatszám, • víztartalom, ha ténylegesen módosítható. 84

ÚT 2-1.222

A próbabeépítést a vállalkozó tervezi, azon vegyen részt a megrendelı (vagy megbízottja), s minden olyan fél, aki a munka minısítésében részt vesz. A próbabeépítésekrıl jelentést kell készíteni, melyben a tényadatok közlése mellett értékelést is kell adni. E jelentés alapján kell véglegesíteni a technológiai utasításokat és a minıségterveket, esetleg még a kiviteli tervet is. A próbabeépítések jegyzıkönyveit a megvalósulási dokumentumhoz csatolni kell. 4.4.3.2

Elıkészítés

A próbabeépítések elıtt minden szóbajövı földmőanyag alkalmassági vizsgálatát el kell végezni. Ez foglalja magába legalább • az azonosító jellemzık (szemeloszlás és konzisztenciahatárok) vizsgálatát, a természetes víztartalmak megállapítását, a Proctor-vizsgálatot, • kıanyagok esetében még az aprózódási, mállási és fagyállósági vizsgálatokat, • a felsı földmő-részre irányuló munka esetén a laboratóriumi teherbírási vizsgálatokat. Amennyiben a próbabeépítés keretében speciális anyagokat, illetve talajkezelési technológiákat is vizsgálnak, akkor azok valamennyi olyan elızetes vizsgálatát el kell végezni, amely a beépítés feltétele lehet, illetve a szóbajövı anyagok tulajdonságait jellemzi. Ha a próbabeépítés keretében geomőanyagokkal kialakítandó szerkezeteket is vizsgálni kell, akkor be kell szerezni a beszállítótól a tervezett termékeknek mindazon, a gyártó által hitelesen kiadott paramétereit, amelyek az adott alkalmazás szempontjából lényegesek. A próbabeépítés helyszínét úgy kell megválasztani, hogy az reprezentálja a várható beépítési körülményeket, szükség esetén mind az átlagos, mind a legkedvezıtlenebb állapotokat. A helyszín mindig úgy legyen elıkészítve, ahogy az a munka során is várható, legyen szó akár az eredeti tereprıl, akár épített földmő-felszínrıl. A helyszínt munkagépekkel és mérıkocsikkal nehézség nélkül meg lehessen közelíteni, és biztosítson elegendı teret a munkavégzésre, beleértve a mérések igényeit is. A körülmények legyenek biztonságosak, a résztvevık ismerjék és tartsák be az építésre elıírt biztonsági- és óvó rendszabályokat. 4.4.3.3

A próbabeépítés rendje, programja

Egy-egy technológiai sorozatra (általában egyfajta talajra) elkülönített vizsgálati területet kell kialakítani. Az legyen kellıen nagy, hogy minden tervezett technológiai megoldás kellıen nagy felületen legyen kipróbálható. Egy ilyen terület szélessége haladja meg az alkalmazott tömörítıeszköz szélességének háromszorosát, hoszsza pedig legalább 20-25 m legyen. A különbözı technológiai változatokhoz (pl. a rétegvastagság változtatása) egy-egy ilyen vizsgálati területet kell kiépíteni. Legyenek továbbá tartalékterületek is az esetleges ismétlések és a nem tervezett, de menet közben célszerőnek mutatkozó változatok vizsgálatára. A próbabeépítés helyén elızetesen, egyenletesen elosztva ki kell jelölni a mérési helyeket. Egy technológiai megoldást (réteget) legalább két helyen kell vizsgálni. A próbabeépítés minden mérési helyén az ott beépített talajtípusokból mintát kell venni, hogy az alkalmassági vizsgálatokkal megállapított paramétereket ellenırizni lehessen, illetve, hogy a tömörségi és teherbírási eredmények jól értelmezhetık legyenek. Az egyes technológiák értékeléséhez tömörségmérést kell végezni, olyan módszerrel, hogy az azonnali eredményeket szolgáltasson, hogy a próbabeépítést irányítani lehessen. Teherbírásmérésre akkor van feltétlenül szükség, ha a cél a megfelelı teherbírás elérése, de a teherbírás a tömörség változásáról is gyorsan jó tájékoztatást adhat. A mérési eljárások feleljenek meg a 4.5 követelményeinek. Egy-egy mérési helyen mindegyik tömörségés/vagy teherbírásmérési eljárással indokolt legalább két mérést kell végezni. Az egymást követı rétegeken ugyanott kell mérni. E kijelölt helyen végzett mérések jelentik az értékelés alapadatait, de menet közben – ha szemrevételezés alapján indokoltnak látszik – más helyeken is szükségessé válhatnak kiegészítı mérések. Ha az ellenırzés kidolgozásához egyidejőleg többféle mérést is végeznek, akkor azok közel legyenek egymáshoz, de egymás eredményeit ne befolyásolják. Ha egy próbabeépítés keretében teljes technológiai sort kívánnak vizsgálni, akkor az egyes vizsgálandó szerkezetek (rétegek) elıtt a megelızı szerkezetet (fogadó réteget) úgy kell kialakítani, ahogy azt tervezik, vagy ahogy az annak próbabeépítése szerint megoldható, természetesen kielégítve a követelményeket. Ha a próbabeépítés elsı fázisaként meghatározták pl. a töltéstalp alkalmas kialakítását, akkor a fölött folytatható a munka a töltésépítés próbájaként is, majd ezen elvégezhetı a felsı földmő-rész próbabeépítése is. Az elsı és alsó rétegeken olyan technológiákat érdemes kipróbálni, melyek biztosabban megfelelı eredményt hoznak, majd felfelé haladva lehet keresni a még éppen megfelelı (gazdaságosabb) eljárásokat. Az egymást követı technológiákat célszerő egy nap alatt lebonyolítható próbabeépítéssel vizsgálni. Ha ez nem lehetséges, vagy a próbabeépítés megszakad, akkor az csak akkor folytatható, ha a terület konzerválásáról gondoskodnak, vagy a folytathatóságot megelızı mérésekkel igazolják.

85

ÚT 2-1.222


A próbatömörítés tervezésekor a tömörítıeszköz, a járatszám és a rétegvastagságok megválasztásban a 4.16. táblázatra és a területen szerzett korábbi tapasztalatokra kell támaszkodni. A vastagságot illetıen észszerő három-négy mérettel próbálkozni. Mérni kell a laza és a tömörített vastagságokat, az utóbbit tömörítése után nyitott vágatban kell az egyes mérési helyeken megállapítani. A tömörítıeszköz paramétereit a tapasztalatok alapján kell beállítani és változtatni, illetve ésszerő lehet még különbözı eszközök kombinációja is. A szükséges járatszámot úgy lehet megállapítani, hogy a minimálisan szükségesnek vélt járat után, majd azt követıen minden újabb (vagy esetleg csak minden második) járat után ellenırzı vizsgálatot végeznek. Ha a próbabeépítés geomőanyagok alkalmazására (is) irányul, akkor a földanyagok minısége mellett szükséges lehet a geomőanyag beépítés utáni állapotát, esetleges sérüléseit is, vagy a geomőanyag és a talaj közötti nyírási ellenállást is vizsgálni. A speciális anyagok és talajkezelési technológiák alkalmasságának vagy más speciális kérdések megítélésére végzett próbabeépítések esetén utólagos célvizsgálatok is szükségesek lehetnek. Ilyenek lehetnek például az anyagok beépítéskori aprózódása, a talajkeverés egyenletessége, a kötési folyamatok, a felületek egyenletessége, az utólagos elázás következményei, a forgalmi terhelés hatásai, stb. A próbabeépítés menetét, minden kipróbált technológiát és a hozzá kapcsolódó minden mérési vagy szemrevételezéssel nyert eredményt jegyzıkönyvezni kell. 4.4.3.4

A próbabeépítés értékelése

A próbabeépítési jelentés tartalmazza • a próbabeépítés tervének rövid áttekintését, különösen a célok megismétlését, • a próbabeépítés körülményeinek és lefolytatásának ismertetését, • a mérési eredmények jegyzıkönyveit, • a különbözı technológiai megoldások és a hozzájuk kapcsolódó eredmények összefüggéseit mutató táblázatokat, diagramokat és ezek elemzését, • a különbözı módon végzett mérések eredményeinek összefüggéseit, • a próbabeépítés általános értékelését, a belılük levonható következtetéseket, • az alkalmazandó technológiákra és ellenırzési módszerekre vonatkozó javaslatokat. A próbabeépítések eredményei összevontan, összefüggéseikben értékelendık. Ennek megfelelıen a próbabeépítés nyomán elfogadható olyan technológiai megoldás is, amelynek minden részletét külön arra vonatkozóan mérésekkel nem vizsgáltak, de amelynek alkalmassága a mérési eredményekbıl egyértelmően következik. Az alkalmazandó technológiát össze kell vetni a tender- és a kiviteli tervben ezekre elıírt követelményekkel, s ha azok között ellentmondás van, akkor azt a tervezıvel is egyeztetni kell. A próbabeépítés alapján meg kell adni az ellenırzı vizsgálatok alkalmazható módszereit is, továbbá az azokkal mérendı paraméterek elfogadásának rendjét, számszerő kritériumait is. Erre vonatkozóan a 4.5 szabályait kell követni, s e tekintetben is szükség lehet a tervezıvel való egyeztetésre.

4.5

A földmővek minıségellenırzése

A minıségellenırzés a 2.7 szerinti minıségterv elvei alapján végzendı el. Általában a tömörség és a teherbírás ellenırzése a fı feladat, ezek szabályait a következık részletezik. A munka része a geometriai adatok (szintek és méretek) ellenırzése is, ezt azonban a jelen elıírás nem részletezi, mert az nem speciálisan geotechnikai, hanem az út egészének terv szerinti megvalósulását ellenırzı tevékenység részeként valósul meg. A földmő egyes részleteit tárgyaló fejezetekben vannak ajánlható tőrések a kritikus méretekre, de azokat a tervekben kell rögzíteni, s a munka során folyamatosan, majd az átadás-átvétel keretében geodéziai mérésekkel kell ellenırizni, illetve tanúsítani.

4.5.1 A tömörség ellenırzése 4.5.1.1

A tömörségellenırzés terve

A tömörség ellenırzésére a tervek és a próbabeépítés alapján tervet kell készíteni, melynek tartalmaznia kell • a tömörségellenırzés szempontjából egyben kezelt szakaszokat, illetve földmő-részeket, • a tömörségellenırzések számát, • a tömörség megállapításának mérési módszereit, • a tömörség értékelését. Egyben kell kezelni azokat a földmőrészeket, amelyek • anyaga többé-kevésbé azonosnak tekinthetı, még akkor is, ha az összetétel véletlenszerően változik, 86

ÚT 2-1.222

• azonos beépítési technológiával készültek, • azonos tömörségi elıírás vonatkozik rájuk, • minısítési okokból egyben kezelendık. A tömörségmérés gyakoriságára az autópályák, autóutak és fıutak esetében a következı ajánlható: 3

• a töltéstest ellenırzésére 1 mérés 100 m hosszra és 0,5 m rétegvastagságra, ill. legfeljebb 1000 m -re, 2

• a felsı zóna ellenırzésére 1 mérés 50 m hosszra és 0,5 m rétegvastagságra, ill. legfeljebb 1000 m -re, 3

• hát- és elıtöltések ellenırzésére 1 mérés 250 m -re, 2

• rátöltések ellenırzésére 1 mérés 500 m -re, 2

• padkák és elválasztósávok ellenırzésére 1 mérés oldalanként 500 m hosszra, ill. legfeljebb 1000 m -re, • visszatöltések ellenırzésére 1 mérés 100 m hosszra és 1,0 m mélységenként. Egyéb közutak esetében e vizsgálatszám fele, az alárendelt utak, kerékpárutak, járdák esetében a negyede indokolt. Általában azonban bármely földmőrész esetében legalább 3 mérés szükséges akkor is, ha az elıbbiek szerint kevesebb adódna. Az ellenırzések száma növelendı, ha • a talaj összetétele és/vagy a beépítési körülmények nagyon változóak, • vitatott a követelmények teljesítése, • különösen érzékeny, nagy kockázatú létesítményrıl van szó. 4.5.1.2

Tömörségmérési módszerek

A 4.3 szerint elıírt tömörség teljesítése ellenırizhetı • a tömörített anyagból vett minta tömeg- és térfogatméréseivel (kiszúróhengeres magmintavétellel vagy zavart minta vételével és a minta helyének valamilyen anyagkitöltéses térfogatmérésével), • izotópos (radiometriás) tömörségméréssel (az elnyelt vagy visszavert sugárzásokat mérı kalibrált eszközzel, mely a nedves térfogatsőrőségrıl és a víztartalomról ad információt, vagy utóbbit másként kell mérni), • könnyő ejtısúlyos berendezéssel végzett dinamikus tömörségméréssel (az ejtısúly okozta tömörödés gyorsulásmérıvel való mérése alapján a kapcsolódó víztartalomméréssel) • penetrométeres vizsgálattal (dinamikus vagy statikus szondával a velük mért ellenállás és a tömörségi fok közötti elızetesen megállapított összefüggés alapján) • statikus tárcsás terheléssel (a mért deformációs paraméterek és a tömörség közötti a vizsgált talajra vonatkozó összefüggése alapján) • dinamikus tárcsás terheléssel bármely ejtısúlyos berendezéssel (a mért deformációs modulus és a tömörség közötti a vizsgált talajra vonatkozó összefüggése alapján) • a teljes felülető tömörségellenırzés módszerével (a tömörítés végén a tömörítıeszközre szerelt gyorsulásmérıvel mérve a tömörítıeszköznek a próbabeépítés szerint megengedhetı benyomódását), • a tömörítési technológia betartásának ellenırzésével (az elıírt tömörséget a próbabeépítés szerint biztosító eljárás mőszaki felügyeletével) E módszerek közül a következık szerint lehet választani. Kiszúróhengeres magmintavétel minden vegyes és finom szemcséjő talaj, valamint a közepes és finom homok esetében megbízható eljárás lehet. Célszerő minél nagyobb hengert alkalmazni, ajánlatos, hogy átmérıje a vizsgált anyag legnagyobb szemcseméretének százszorosa legyen. A henger benyomását munkagéppel lehet segíteni, viszont a dinamikus hatásokat kerülni kell. A kitöltéses térfogatmérés elvén mőködı eljárás során gumimembrános folyadékkitöltést, homokszórásos eszközt vagy ritkábban gipszkitöltést szokás alkalmazni. Fıleg durva szemcséjő talajban indokolt, mert ott más közvetlen mérés nem alkalmazható. Gondos munka esetén megbízható, ha legalább 200 mm átmérıjő és 300 mm mélységő üreget emelnek ki. Az izotópos tömörségmérés elsısorban durva szemcséjő, valamint Ip<15% és w<15% jellemzıjő finom szemcséjő talajok esetében használható az ÚT 2-3.103 szerint. Megbízhatósága csak akkor elégséges, ha a vizsgált talajra érvényes kalibráció alapján alkalmazzák. 10 % feletti víztartalom esetén azt már indokolt kiegészítıleg vett mintával mérni.

87

ÚT 2-1.222


A dinamikus tömörségmérés elsısorban a durva szemcséjő anyagok és a 0,85-nél kisebb telítettségő más talajok gyors vizsgálatára használható eljárás, melyet a próbabeépítés során kalibrálni kell. A módszert az ÚT2-2.124 részletezi. Megbízható Proctor-vizsgálat és helyszíni víztartalommérés szükséges hozzá. A szondázások inkább kivételesen, másként nehezen mérhetı helyek, pl. visszatöltések és mélyebben levı zónák utólagos ellenırzésére használható fıleg szemcsés anyag esetén. A statikus tárcsás terhelés az MSZ 2509-3 szerint végzendı, idıigényes, de megbízható mérés bármely talaj esetén. Fıleg akkor indokolt, ha a teherbírást úgyis kell mérni. A teherbírási modulus és a tömörség talajfüggı kapcsolatát szakirodalmi adatok alapján kell felállítani és a próbabeépítés keretében kell pontosítani. A tömörségrıl gondos vizsgálat esetén tájékoztat a vele megállapítható tömörödési tényezı is (a második és az elsı terhelés alapján megállapított rugalmassági modulus hányadosa). A dinamikus tárcsás terhelés a dinamikus tömörségméréssel azonos talajokban alkalmazható, a statikus méréshez hasonló módon, de sokkal gyorsabban. Az ÚT 2-2.117 és ÚT 2-2.124 szerint kell végrehajtani. A teljes felülető tömörségellenırzés (FDVK) a nemzetközi gyakorlatban elsınek ajánlott, Magyarországon még nem alkalmazott módszer. A próbabeépítés során kalibrálni kell, utána viszont külön ráfordítás nélkül ad a teljes földmőrıl képet. Finom szemcséjő, 0,85-nál nagyobb telítettségő talaj esetén bizonytalanná válik. A tömörítési technológia ellenırzése a nemzetközi gyakorlatban szintén elfogadott, idehaza csak ritkán alkalmazott eljárás. A próbabeépítés alapján szigorúan szabályozva, kevés ráfordítással fıleg az egyébként is nehezen mérhetı helyek és anyagok esetében célszerő alkalmazni. A tömörségméréshez gyakran kapcsolódó víztartalommérés a következı módszerekkel oldható meg: • szárítószekrényes szárítással, • az elektromos ellenállásmérés elvén mőködı helyszíni méréssel, • izotópos helyszíni méréssel. 4.5.1.3

A tömörségi fok megállapítása és minısítése

A tömörségi fok megállapításához meg kell határozni, hogy egy ρd-értékhez milyen ρdmax-értéket rendeljünk. A következık valamelyike szerint kell eljárni: • mindegyik ρd-hez ρdmax is egyedi vizsgálattal határozandó meg, ha nagyon változékony a talaj, illetve ha vita van a minısítést illetıen; • valamely ρd-hoz ρdmax azonosító vizsgálat, illetve az azonosító paraméterek és ρdmax elızetesen megállapított kapcsolata alapján vehetı fel, ha trendjelleggel viszonylag jelentıs mértékben változik a talaj; • valamely ρd-hoz ρdmax közelítı azonosítás, illetve ρdmax elızetesen közelítıleg felmért változásai alapján vehetı fel, ha trendjelleggel kissé változó a talaj, és kevésbé jelentıs a kérdés; • a ρd és a ρdmax-halmazok hasonlítandók össze, ha véletlenszerően és nem elhanyagolható mértékben változik ρdmax is, s ekkor a tömörségi fok átlaga és szórása:

Trρ =

ρd ρdmax

és sT = T r ρ

 sρ ⋅  d  ρd

2

  s  +  ρ dmax  ρ   dmax

   

2

paraméterő normális eloszlás elemzésével értékelhetı; • valamennyi ρd-hez azonos ρ dmax veendı fel az elızetes Proctor-vizsgálatok átlageredményeként, ha gyakorlatilag homogén a talaj és azonos a tömörítési technológia. Az értékeléskor – az utolsó elıtti módszert kivéve – mérésenként kell a tömörségi fokokat kiszámítani, majd azok átlagát és szórását számítani. A 4.5.1.2 szerinti mérési módszerek egy része az elızetes kalibráció alapján közvetlenül a tömörségi fokot adja, s azok átlagát és szórását kell számítani. A tömörség a tömörségi fok átlagából és szórásából statisztikai értékeléssel a következıképpen minısíthetı: az elıírt T tömörségi fok ∆ tőréssel teljesül, ha az elért tömörség n mintaszámmal megállapított átlagos T értékével és sT szórásával teljesül a következı egyenlıtlenség T – ∆ ≤ T – 1,28 ⋅

1 + 1 ⋅ sT n

A ∆ negatív tőrés értéke 3% lehet, vagy a tervezı ennél szigorúbb elıírást is adhat. Egyszerősített eljárást alkalmazva akkor lehet elfogadni a tömörséget, ha a megállapított értékek legfeljebb 10 %-a kisebb az elıírtnál, ám azok is a ∆ tőrésen belül vannak. 88

ÚT 2-1.222

4.5.2 A teherbírás ellenırzése 4.5.2.1

A teherbírásellenırzés terve

A földmőtükrön a pályaszerkezet építése elıtt statikus tárcsás terheléssel kell ellenırizni a teherbírást, hogy meggyızıdjenek a tervezett teherbírás teljesítésérıl. Általában célszerő mérni a földmő felszínén már a legfelsı, jobb minıségő, általában 50 cm vastag réteg építése elıtt. A vállalkozónak önellenırzı vizsgálatként bizonyos arányban mindenképpen célszerő megállapítania a teherbírást, hogy még idıben módosíthasson a felsı földmő-rész kialakításán, ne annak elkészülte után derüljön ki az elégtelen teherbírás. Az itteni eredményeket azonban általában nem kell minısítı paraméternek, a továbbépítés feltételének tekinteni, de a tervezı, sıt a megrendelı (vagy képviselıje) – akár menet közben is – intézkedhet ennek ellenkezıjérıl is. Ez elsısorban akkor indokolt, ha • autópályáról, autóútról van szó, • a felsı földmő-rész egészének teherbírását illetıen bizonytalanság van, • az idıjárás kedvezıtlen. A pályaszerkezet alatt, a tükrön mindenképpen kell mérni, s a kielégítı eredmény általában legyen feltétele a pályaszerkezet építésének. A földmő felszínének teherbírásáról mindenképpen reális képet kell a vállalkozónak bemutatnia, hogy a várható élettartam, a kritikus helyek, az üzemelés és a fenntartás szokásos és speciális feladatai egyértelmően tisztázhatók és megfogalmazhatók legyenek. Ezért a teherbírást e szinten kellı számban kell mérni, s az eredményeket geotechnikai szakértıi vagy tervezıi jogosultsággal rendelkezı szakembernek kell értékelnie vagy legalább az értékelést elfogadnia. Ez utóbbi alól akkor adhat a megrendelı (vagy megbízottja) felmentést, ha alárendelt útról, kerékpárútról, járdáról van szó, vagy olyan kedvezıek a mérési eredmények, hogy a speciális szakértelem nélkül is megítélhetı a teherbírás megfelelısége. A teherbírás ellenırzésére az elıbbi elvek, valamint a tender- és a kiviteli tervek, továbbá a próbabeépítés alapján tervet kell készíteni, melynek tartalmaznia kell • a teherbírás-ellenırzés szempontjából egyben kezelt szakaszokat, illetve felületeket, • a teherbírás-ellenırzések számát, • a teherbírás mérésének módszerét, különösen ha nem statikus tárcsás terhelésrıl van szó, • a teherbírás értékelésének módját. A szakaszolás általában ugyanaz legyen, mint a tömörségellenırzés esetében. A gyakoriságra vonatkozóan autópályák, autóutak és fıutak esetében általában szintén irányadónak tekinthetı, hogy a felsı zónában a tömörségméréssel együtt kerüljön erre sor. Ennek alapján ajánlatosak a következık: 2

• a -50 cm-en – ha elı van írva – 1 mérés 100 m hosszra, illetve legfeljebb 1000 m -re, 2

• a pályaszerkezet alatti felszínen 1 mérés 50 m hosszra, illetve legfeljebb 1000 m -re, • háttöltés ellenırzésére az úszólemez alatt 2 mérés, 2

• rátöltések ellenırzésére a pályaszerkezet alatti felszínen 1 mérés 500 m -re, 2

• visszatöltések ellenırzésére a pályaszerkezet alatti felszínen 1 mérés 500 m -re. Ezen túl minden olyan helyen ellenırizni kell a teherbírást, ahol annak elégtelensége a szemrevételezés alapján vélelmezhetı (mély nyomok a forgalom hatására, átnedvesedett felszín). Az elsı két tételt illetıen legalább 3 mérés szükséges, akkor is, ha az ajánlás alapján kevesebb is elég lenne. Az utolsó kettı tétel csak akkor szükséges, ha a rátöltés összvastagsága kevesebb 1,0 m-nél. Egyéb közutak esetében az elsı két tétel esetében az elıbbi vizsgálatszám megfelezése indokolt. Alárendelt út, kerékpárút, járda esetében csak akkor kell teherbírást mérni, ha a tömörségmérés alapján azt szükségesnek ítélik. A tárcsás terhelés helyén • azonosítani kell a talajt, • meg kell állapítani a tömörségét és a víztartalmát. A statikus terhelés helyett végezhetı dinamikus tárcsás mérés is, ha teljesülnek a következı feltételek: • durva vagy vegyes szemcséjő talajt kell minısíteni, • autópálya, autóút és fıút esetében ugyanezen a talajon statikus terheléssel kalibrálták a dinamikus mérést, egyéb közút esetében pedig hasonló talaj máshol készült kalibrációját alkalmazzák) • a tömörség meghaladja az elıírt értéket. 89

ÚT 2-1.222

4.5.2.1


A teherbírás értékelése

A statikus tárcsás terheléssel meghatározott E2 teherbírási modulusokat a következık szerint kell értékelni. Valamennyi mérési helyre vonatkozóan a mért E2-értéket a felsı zóna rétegzıdését, a lejjebb mért teherbírást, a zóna talajtípusait, tömörségeit és víztartalmait együtt értékelve meg kell állapítani, hogy a tervben (legkésıbb a minıségtervben) elıírt méretezési teherbírási modulus feltételezhetıen megvan-e. Ehhez a tervezési vizsgálatok és az összehasonlítható tapasztalatok alapján a 4.3.4 iránymutatása szerint mérlegelni kell a talaj várható állapotromlását és a romlás teherbírás-csökkentı hatását. Egy egyedi E2-értéket külön elemzés nélkül akkor szabad megfelelınek tekinteni, ha egyszerre teljesül, hogy 2 • az legalább 10 MN/m értékkel nagyobb az elıírt méretezési teherbírási modulusnál, • a vizsgált helyen a felsı 0,5 m anyagait illetıen maradéktalanul teljesültek a 4.3.4.1 ajánlásai, • a tömörség eléri, de legfeljebb csak 4 %-kal haladja meg a 4.3.4.2 ajánlott követelményeit. A földmőnek mindenütt biztosítania kell a méretezési teherbírási modulust. Ha az elıbbiek szerint végzett ellenırzés során mindegyik mérési helyen megfelelınek bizonyul az eredmény, akkor teherbírási szempontból megfelelınek tekinthetı az egész földmő. Ha azonban homogénnek tekinthetı talajokból, azonos módon felépülı felsı földmőzónára azonos körülmények mellett is jelentıs szórást mutatnak az adatok, és viszonylag sok adat van kevéssel a méretezési teherbírási modulus felett, akkor statisztikai értékelés is szükséges. Ki kell mutatni, hogy a tervben elıírt E2 méretezési teherbírási modulus ∆=5 MPa negatív tőréssel úgy teljesül, hogy a mért teherbírási modulusok átlagos E 2 értékére és sE szórására igaz, hogy E2 – ∆ ≤ E 2 – 1,28 ⋅

1 + 1 ⋅ sE n

Ha a teherbírás nem felel meg, akkor a leggyengébb eredmények helyétıl indulva kell elemezni ennek okát. Különösen vékonyabb (kb. 20 cm-es) durva szemcséjő felsı réteg és agyag földmő esetén indokolt feltárni a felszínt, s vizsgálni az alsó réteget. A teherbírás feljavítását általában szakértık bevonásával kell megoldani.

90

ÚT 2-1.222

5. RÉZSŐK ÁLLÉKONYSÁGÁNAK BIZTOSÍTÁSA 5.1

Általános követelmények és szempontok

5.1.1 Alapkövetelmények Az utak földmőveit – ha valamilyen sajátos szempont mást nem indokol – rézsőkkel kell határolni. A rézsőket az MSZ EN 1997-1:2006 elıírásai szerint kell tervezni, ami a jelen elıírás betartásával teljesül. Nagy töltések és bevágások esetében, és ha azok elmozdulásai súlyos következményekkel járnak, vizsgálni kell a földrengések hatásait is. Ezt az MSZ EN 1998 szerint szakértı bevonásával kell elvégezni. A rézsőket úgy kell kialakítani, hogy sem építés közben, sem az út üzemelése során • általános állékonyságukat ne veszítsék el, • mozgásuk, alakváltozásuk az útpályaszerkezet vagy a környezı építmények károsodását ne okozza, • mozgásuk, alakváltozásuk az út és környezı építmények használatát ne veszélyeztesse, • felületük az eróziós hatásokra elfogadhatatlan mértékben ne károsodjon. A rézsők tervezésekor törekedni kell arra, hogy • a környezetbe jól illeszkedjenek, azt lehetı legkevésbé és a tájhoz illıen alakítsák át, • a területfoglalás, az anyagfelhasználás és a földmunka gazdaságos legyen, • a kivitelezés és a fenntartás szokásos eszközökkel megoldható legyen. Ha az út földmőve egyben árvédelmi gát is, akkor az azokra érvényes követelményeket is teljesíteni kell. A rézsőhajlás felvételére irányadóak az ÚT 2-1.201 elıírásban ajánlott, itt az 5.1. táblázatban megadott értékek. A táblázat értékeit a következık szerint kell alkalmazni: • általában ne legyen meredekebb a rézsőhajlás a táblázatban megadottaknál, s ezek megfelelıségérıl elegendı a talajadottságok ismeretében a geotechnikai szakvéleményben vagy tervben nyilatkozni, szükség esetén külön megfogalmazva az alkalmazás feltételeit, • tervezhetı laposabb hajlás is, ha valamely ok indokolja, s ennek alkalmasságáról is elegendı hasonló geotechnikai tervezıi (szakértıi) állásfoglalást adni, • meredekebb hajlás is kialakítható, ha valamely ok szükségessé teszi, de ennek megfelelıségét a geotechnikai szakvéleményben vagy tervben a következıkben ismertetendı módszerek valamelyikével kell biztosítani, illetve igazolni, • 10 m-nél magasabb, illetve mélyebb rézső hajlását minden esetben egyedileg kell megtervezni a következıkben ismertetendı módszerek valamelyikével biztosítva, illetve igazolva az alkalmasságot, • kedvezıtlen geotechnikai adottságok esetén (pl. kedvezıtlen rétegdılés, csekély nyírószilárdság, talajvagy rétegvíz a rézsőben, illetve élı- vagy belvíz a rézsőn) kisebb magassági méretek esetén is szükséges a táblázatbeli hajlások alkalmasságának külön igazolása. 5.1 táblázat – Az ÚT 2-1.201 által ajánlott legmeredekebb rézsőhajlások

Útosztály Külterületi autópályák, autóutak Belterületi autópályák és autóutak I. és II. rendő fıutak Mellékutak

Környezet A, B, C

Töltésmagasság vagy bevágásmélység 0–3m

3–6m

1:2,5

1:2

A, B C

6 – 10 m 1:2 1:1,5

1:1,5

A, B, C

1) „A” síkvidéki, „B” dombvidéki, „C” hegyvidéki viszonyokat jelent. 2) A méret a koronaél függélyére vonatkozóan értelmezendı. 3) A megadott értékek a csatlakozó szöveg szerint alkalmazhatók. 10 m-nél magasabb töltés és mélyebb bevágás esetén osztópadkás rézső tervezendı. A rézsőhajlások megállapításakor figyelembe kell venni a földanyagok 4. fejezet szerinti beépíthetıségét is. A rézsők stabilitását a körülményekhez igazodóan biztosítani lehet

91

ÚT 2-1.222

• • • • •


megfelelı geometriai kialakítással, megfelelı felszíni és a felszín alatti víztelenítéssel, mérnökbiológiai módszerekkel, talajerısítéssel, támszerkezetekkel.

Ezeket célszerő kombináltan alkalmazni, hogy a követelmények optimálisan teljesüljenek. A rézsők tervezhetık a következı módszerekkel és ezek kombinácójával: • elméleti, földstatikai számítások alapján, fıként magasabb rézsők esetében, • összehasonlítható tapasztalatok alapján egy térség geológiai és építési ismereteire támaszkodva, • szokáson alapuló intézkedésekkel, fıleg alacsonyabb töltésrézsők esetében, • a megfigyeléses módszerrel, fıleg, ha nem eléggé ismert a talajkörnyezet és természetes lejtırıl van szó. Ha elméleti számításokra épül a tervezés, akkor a stabilitási és alakváltozási követelmények teljesülését is állékonyságvizsgálatokkal kell igazolni. Az alakváltozási követelmények teljesülésének igazolására alkalmasak a feszültség- és alakváltozási mezık változását elemzı, megfelelı talajmodellekkel dolgozó, véges elemes analízisek is. A két módszer kombináltan is alkalmazható. A számítások kulcseleme a talajok nyírószilárdságának megállapítása, mely bonyolult földtani viszonyok és magas rézsők esetében laboratóriumi vizsgálaton és a körülmények hatásainak elemzésén alapuljon. A rézsők tervezésekor a vonalvezetés mellett figyelembe kell venni a földmővek sajátos szempontjait is: • a természetes lejtı és a beépítendı földtömegek sajátos tulajdonságait, • az esetleges korábbi és az építés alatt s után folytatódó mozgásokat, • a megközelíthetıség esetleges nehézségeit, • a növényzetet vagy eltávolításának hatásait, • a kivitelezés és a földmővek állapotának az idıjárástól való függıségét, a nagy esık, a tartós szárazság, valamint a fagy és olvadás változásának hatásait, • az építési idıtartamot és a tervezett határidıket, valamint az építés ütemezését, • a kivitelezés helyén és idején reálisan várható technikai felkészültséget, • az építés közben lehetséges állapotokat, különösen a rézsőfelszínét.

5.1.2 Általános tervezési elvek A rézsőgeometria és a rézső stabilitását biztosító kiegészítı megoldások tervezésekor – bármelyik tervezési módszert is alkalmazzák – támaszkodni kell a helyi, illetve a hasonló anyagú rézsőkkel más helyeken szerzett összehasonlítható tapasztalatokra. Elfogadható az is, ha csak e tapasztalatokon nyugszik a tervezés, ha igazolják azok alkalmazásának megalapozottságát. Különös figyelmet kell szentelni • az elıforduló talajok és kızetek helyi jellegzetességeire, • a talajvízre, a rétegvizekre és más felszín alatti vizekre, • a belvizekre és az élıvizekre, s különösen a hullámverés hatásaira, • a hely csapadék és idıjárási adottságaira, • a helyi élıvilágra, • az esetleges romlások speciális következményeire. A rézsők tervezésekor a területfoglalás, a földmunka és a fenntartási feladatok csökkentése céljából általában nagyobb tönkremeneteli valószínőséget szabad elfogadni, mint más geotechnikai szerkezetek (pl. alapozások, támszerkezetek stb.) esetében. Ez akkor vállalható, ha • a stabilitásvesztés csak a mindennapi életben még elfogadott mértékben veszélyeztethet emberéletet, • a rézső életveszélyt okozó tönkremenetelének elıjeleit a szokásos felügyeleti rendszer biztosan érzékelheti, • az esetleges veszélyt jelentı károsodásokat kellı idıben észlelhetik, • speciális megfigyelési (monitoring) rendszert építenek ki a rézső megfigyelésére, s kidolgozzák az annak jelzéseit követıen teendı intézkedéseket, • az esetleges tönkremenetelt követı helyreállítás költségei nem aránytalanul magasak az elérhetı megtakarításokhoz képest. Mindezekre tekintettel olyan megoldásokat kell tervezni, melyek megfelelı biztonságot nyújtanak a rézső általános állékonyságvesztésével szemben. A jelen szabályzat alapján a nyírószilárdsági, geometriai, a terhelési 92

ÚT 2-1.222

és talajvízadatok karakterisztikus értékének óvatos felvételével és a nyírószilárdsághoz (valamint az esetleges terhekhez) a 2.5.1 szerint rendelt parciális tényezıkkel kb. 1,5 globális biztonság adódik. A biztonságot az MSZ EN 1990:2006 szerint KFI=1,1 szorzóval lehet/kell növelni, kell, ha az elıbbiekben felsorolt feltételek teljesülése kétséges. Helyesebb azonban, ha ehelyett a kritikus talajadottságok pontosabb felmérésével, megfelelı megfigyelési és fenntartási rendszerrel érik el a kielégítı biztonságot. Az építés közbeni állapotokra az MSZ EN 1990:2006 elıírásaival összhangban KFI=0,9 szorzóval csökkenthetı a biztonság, ha az építés közben az elıbbiekben felsorolt feltételek teljesülnek. A tervezéskor külön figyelmet kell fordítani a földanyagok lehetséges állapot- és szerkezetváltozásaira, így • a földkiemelések okozta tehermentesülések következtében fellépı fellazulásokra, térfogatnövekedésre, mozaikosodásra, stb., • a felszínre került talajzónáknak az atmoszferíliák hatására bekövetkezı fellazulására, elnedvesedésére, elhumuszosodására, • a csúszási felületeken lehetséges szilárdságcsökkenésre, • a felszínen beszivárgó és lefolyó vizek, a belvíz és az élıvizek miatt bekövetkezı állapotromlásokra, • a talajfagy és -olvadás következményeire, • a várható emberi vagy állati ténykedés hatásaira; • a közlekedés hatásai, fıként a rezgések miatt bekövetkezı állapotromlásokra. Hasonlóképpen elemezni kell a talajvízviszonyoknak az építés hatására bekövetkezı változásait, például • a kialakuló vízszintkülönbségek miatt fellépı áramlásokat, • a megváltozó lefolyási, beszivárgási és párolgási feltételeket, • a rétegvizek nyomásváltozásának lehetıségeit. E hatásokat figyelembe kell venni a tervezési paraméterek, különösen a nyírószilárdság karakterisztikus értékének felvételekor. Általában nem szabad az átlagos körülményekre tervezni, de nem indokolt az állapot teljes leromlása után lehetséges legkedvezıtlenebb talajjellemzıkre méretezni, hanem • szokáson alapuló intézkedésekkel (burkolatokkal, növénytelepítéssel, kiegészítı szerkezetekkel, víztelenítéssel stb.) ki kell zárni a különösen kedvezıtlen hatásokkal járó állapotromlások bekövetkezését, • olyan fenntartást kell tervezni, mely biztosítja a tervezésnél figyelembe vett állapotot.

5.1.3 Tervezési rend A rézsők esetében a 3. fejezet általános követelményein túl a következı irányelveket kell követni. A tanulmánytervekben és az azok alapján hozott döntéseket rögzítı díszpozíciós tervekben – elsısorban az összehasonlító tapasztalatokra építve – meg kell határozni az alapmegoldásokat: • a rézső geometriájának jellemzıit olyan részletességgel, hogy a területfoglalások, a földmunkamennyiségek, a rézsőfelületek számíthatók legyenek, • a rézsőstabilitás biztosításához szükséges kiegészítı szerkezetek, megoldások, eljárások jellemzıit, • a további tervezési fázisokra vonatkozó irányelveket. Az engedélyezési tervben meg kell adni • a rézsők pontos geometriáját, hogy az engedélyezı és az érintettek számára felmérhetık legyenek a területfoglalások, az élı és épített környezetre gyakorolt hatások, • a stabilitási követelmények teljesítéséhez szükséges geotechnikai megoldások meghatározó jellemzıit olyan részletességgel, hogy azok alkalmassága elbírálható legyen, • a rézsők stabilitásának igazolását az alkalmazott tervezési eljárás kellı részletességő bemutatásával, • a vonatkozó szabványok, elıírások betartásáról szóló nyilatkozatot, vagy az esetleges eltérések indoklását és elfogadhatóságának igazolását. A tendertervekben – ha nem végleges tervek megváltoztathatatlan megvalósításáról van szó – meg kell adni • a végleges rézsők mindazon geometriai és szerkezeti jellemzıit, melyek nem változtathatók meg, • a végleges rézsők mindazon jellemzıit, amelyekre alternatív megoldás adható, • az alternatív megoldások biztonsági követelményeit, • az anyagjellemzıkre, a geometriára és technológiai vonatkozó kivitelezési követelményeket. A kiviteli tervekben, illetve az azokhoz kapcsolódó utasításokban, meg kell adni az engedélyezési terv kapcsán említettek mellett a következıket: • a töltésépítéshez használandó anyagokat, s az állékonyság szempontjából megfelelı talajjellemzıket, 93

ÚT 2-1.222


• a rézsők kialakításának technológiáját, különös tekintettel a rézsősáv tömörítésére és a tervezett geometria biztosítására, • a rézsők építés közbeni és tartós erózióvédelmére alkalmazandó módszereket és anyagokat, • az építés olyan ütemezését, mely kizárja az építés közbeni veszélyes mozgásokat, • a rézsők stabilizálására alkalmazott támszerkezetek, víztelenítı berendezések és mérnökbiológiai módszerek terveire való utalásokat. A megvalósulási dokumentumokhoz – az általában elvárt dokumentumok mellett – csatolni kell • az építés közben megismert talajadottságokat bemutató dokumentációs anyagokat, • az építés közben esetleg észlelt rézsőmozgásokról és azok helyreállításáról szóló jelentéseket. A fenntartási utasításban rögzíteni kell • a rutinszerő fenntartás követelményeit, módszereit, • a megfigyelés tárgyait, szempontjait, eljárásait, • a megfigyelt jelenségek nyomán teendı intézkedéseket.

5.2

A rézsőállékonyság vizsgálata

5.2.1 Az állékonyságvizsgálatok célja, a tervezési állapotok felvétele A rézsők tervezésének legkritikusabb eleme a statikai követelmények teljesítése. A teherbírási és használhatósági határállapotok bekövetkezésének elkerülését is állékonyságvizsgálatokkal lehet igazolni. Az állékonyságvizsgálat elsısorban az általános állékonyságvesztés, mint teherbírási határállapot bekövetkezésével szembeni biztonság kimutatására szolgál. Általában olyan tervezési állapotokat kell ellenırizni, melyek az egyidejőleg reálisan lehetséges legkedvezıtlenebb körülményeket tételezik fel. Állékonyságvizsgálattal lehet általában igazolni azt is, hogy a rézsők mozgása, alakváltozása miatt nem következnek be az útpályaszerkezetekben vagy a környezı építményekben a szerkezeti károsodást jelentı teherbírási, vagy a tervezett üzemelést korlátozását jelentı használhatósági határállapotok. Az általános állékonyságvesztéssel szemben kimutatott elıbbi biztonság többnyire egyben e követelmények teljesülését is szavatolja. Nagymértékben elıterhelt vagy kúszásra hajlamos talajok esetében azonban külön vizsgálatra van szükség, amelynek során a tartósan jelentkezı tervezési állapotokat kell vizsgálni, s a nyírószilárdsági paramétereket kell úgy megválasztani, hogy azok a mozgások, alakváltozások korlátozását biztosítsák. Az ilyen vizsgálatokkal kimutatandó biztonságot a tervezınek az állapot tartósságát, a figyelembe vett nyírószilárdság mobilizálódásának jellegzetességeit és az alakváltozások következményeit mérlegelve esetileg kell megállapítania. Az ilyen feladatok a 3. geotechnikai kategóriába sorolandók, s megoldásukra geotechnikai szakértıt kell bevonni. A tervezınek meg kell állapítania mindazokat a tervezési állapotokat, amelyekben szerinte az adott körülmények között felmerülhet az általános állékonyság elvesztése, illetve amelyekben az alakváltozásokat korlátozni kell. A geotechnikai tervben egyértelmően ismertetni kell ezeket a tervezési állapotokat, rögzítve • a vizsgálat célját, a feltételezett állékonyságvesztési vagy alakváltozási mechanizmust, • a határállapot elérésének kritériumait, illetve a kimutatandó biztonságot, • a geometriai adatokat, • a talajadatokat, különös tekintettel a nyírószilárdságra, • a talajvízviszonyokat, beleértve a rétegvizeket, az áramlási és a nyomásviszonyokat is, • a felszíni vizek hatásait, beleértve a belvizeket is, • a terhelési viszonyokat, • minden egyéb, az állékonyságot befolyásoló hatást.

5.2.2 Vizsgálati módszerek Az állékonyságvizsgálatnak a várható tönkremeneteli mechanizmusok mindegyikére ki kell terjednie. Ezeket • a rétegzettség, illetve a nyírószilárdság változásai, • a rézső hajlása, illetve a rézső más geometriai jellemzıi, • a rézsőben, illetve a rézső közelében levı építmények 94

ÚT 2-1.222

figyelembevételével kell az alábbiakat követve megállapítani: • többé-kevésbé homogén anyag, egyszerő geometria esetén hengeres (kör) csúszólap tételezhetı fel, • ha kis szilárdságú zónák és/vagy réteghatárok vannak a rézsőben, akkor arra kell számítani, hogy a csúszólap számottevı része azokon halad, • lapos (kb. 1:2-nél laposabb) hajlású rézső esetén a rézsőláb elıtt kifutó, ún. alámetszı csúszólap, meredek hajlású rézső esetén a rézsőláb fölött haladó, ún. talppontú csúszólap valószínő, • az építmények merevségüktıl és terhelésüktıl függıen lényegesen befolyásolják a csúszólap helyét. Az állékonyságvizsgálatot • a hatékony feszültségek vagy • a teljes feszültségek analízisével lehet elvégezni, s a nyírószilárdsági paramétereket ettıl függıen kell meghatározni. Ha mód van a rézsőbeli pórusvíznyomások megállapítására, akkor a hatékony feszültségek analízisét kell választani. Így lehet általában eljárni a szemcsés talajok esetén és kötött talajok konszolidált állapotának vizsgálatakor. A teljes feszültségek analízisével kell az állékonyságot vizsgálni kötött talajok esetén az építés közben, illetve az építés végén elıálló állapotok vizsgálatakor. Az állékonyságvizsgálatokban figyelembe vett nyírószilárdsági paramétereket a 2.4.3.5 szerint a valós körülményeket modellezı vizsgálatokkal kell meghatározni, illetve a vizsgálatokkal nyert eredményeket a vizsgált talajra vonatkoztatható ismeretek alapján úgy kell módosítani, hogy azok a valós körülményekre érvényesek legyenek. Ha a rézsőt alkotó talajok nyírószilárdságának, a nyírószilárdság mobilizálódásának, vagy a nyírószilárdság súrlódási és kohéziós részeinek változékonysága (bizonytalansága) különbözı mértékő, akkor e körülményeket a karakterisztikus értékek megállapításakor kell figyelembe venni. Az állékonyságvizsgálatokra alkalmazhatók azok a módszerek, melyek a lecsúszó földtömeg egyensúlyát – sík menti, forgó vagy más összetett, kinematikailag lehetséges mozgást feltételezve – a földtömeget • egyetlen merev testként • blokkokra bontva, • lamellákra osztva vizsgálják. Mindegyik módszer esetén különbözı csúszólapok felvételével addig kell folytatni, míg a vizsgált rézsőhajlásra érvényes legkisebb biztonság meg nem állapítható. Egyetlen merev testként általában csak a többé-kevésbé homogén anyagú, egyszerő geometriájú rézsők vizsgálhatók, mert e vizsgálatokban a csúszólapokon csak az átlagos ellenállásokat lehet figyelembe venni. A blokkos eljárás akkor alkalmazható, ha a csúszólap kritikus része a geológiai vagy más körülmények miatt egy sík felülető kényszerpályán (kis szilárdságú síkon vagy zónában, nagy szilárdságú réteg felszínén, stb.) halad. E sík csúszólapon való elmozdulással fenyegetett, függıleges oldalfelületekkel lehatárolt közbensı blokk egyensúlyát kell/lehet vizsgálni, s a szomszédos blokkok nyomását az oldalfelületeken ható aktív vagy passzív földnyomásként lehet számításba venni. (Ez utóbbiakat is a parciális tényezıkkel kell számítani.) A lamellás eljárás – a ma már könnyen hozzáférhetı számítógépes programok segítségével – általánosan alkalmazható bonyolult geometriai, terhelési és talajviszonyok esetén. Olyan eljárásokat indokolt használni, melyek figyelembe veszik a lamellák közötti erıhatásokat is. Ajánlatos ezeket alkalmazni, mert megbízhatóbb eredményt adnak, s így gazdaságosabb tervet eredményeznek. Az állékonyság vizsgálható véges elemes számításokkal dolgozó számítógépes programokkal is. Ezek különösen elınyösek lehetnek a rézsők mozgásainak vizsgálatára, ehhez azonban a talajok feszültségalakváltozási kapcsolatát jól leíró anyagmodelleket és paramétereket kell alkalmazni. Az állékonyság a 2.5.1 szerint a 3. tervezési módszerrel igazolható. Ez úgy oldható meg, hogy a nyírószilárdsági paramétereket a 2.3. táblázat szerinti parciális tényezıket alkalmazva tervezési értékeikkel vesszük számításba, s azt mutatjuk ki, hogy az ellenállások belılük számítható tervezési értékei nem kisebbek, mint az igénybevételek tervezési értékei, melyeket a hatásoknak a 2.1. táblázat A2 értékcsoportja szerinti parciális tényezıkkel számított tervezési értékeibıl kell meghatározni. (A mozgást elıidézı igénybevételek, illetve a mozgást akadályozó ellenállások lehetnek erık vagy nyomatékok.) Alkalmazhatók azok a módszerek is, melyek a rézső csúszással szembeni biztonságát a csúszólapon meglevı és az egyensúlyhoz ott szükséges nyírószilárdsági paraméterek hányadosaként mutatják ki. Ez esetben – mivel a nyírószilárdság a bevitt parciális tényezıkkel már tartalmazza az elıírt biztonságot – elegendı azt igazolni, hogy e biztonsági tényezı nem kisebb 1,0-nél.

95

ÚT 2-1.222


Úgy is szabad eljárni, hogy a nyírószilárdsági paramétereket a karakterisztikus értékeikkel vesszük számításba, s igazoljuk, hogy a rézső szokásos, a nyírószilárdsági paraméterekben az elıbbiek szerint értelmezett biztonsága nagyobb annál, mint amit a 2.3. táblázat tartalmaz. (A hatások esetében ez esetben is az A2 értékcsoport szerinti parciális tényezıket kell alkalmazni.) Ha az általános állékonyság vizsgálatakor valamely esetleges hatást illetıen nem állapítható meg egyértelmően, hogy az a vizsgált tervezési állapotban kedvezı- vagy kedvezıtlen-e, akkor a megfelelı parciális tényezıkkel mindkét lehetıséget vizsgálni kell.

5.3

A rézsőállékonyság javításának lehetıségei

5.3.1 Az állékonyság növelésének tervezési elvei Ha a szokványos (pl. 5.1. táblázat szerinti) rézsők állékonysága az 5.2.2 alapján végzett vizsgálatok szerint nem kielégítı, akkor valamilyen módon meg kell növelni az állékonyságot. Ennek módját a következık alapján kell meghatározni • a kritikus határ- és tervezési állapotok elemzése, • a körülményekbıl fakadó lehetıségek vizsgálata, • rézsőtípus sajátosságainak mérlegelése. A tapasztalatok, a mérnöki megfontolások és az állékonyságvizsgálatok részadatai megmutathatják, hogy mely tényezık veszélyeztetik a leginkább az állékonyságot. Vizsgálni kell, hogy • hol haladnak a kritikus csúszólapok, • a csúszólap mely szakaszain mutatkozik a legnagyobb ellenálláshiány, • mennyiben csökkenti a talajvíz az állékonyságot, • miként befolyásolják a terhelések az állékonyságot, • miként befolyásolja ezeket a rézső alakja. A körülmények elemzése a következıkre terjedjen ki: • mennyi hely van a rézső alakjának változtatására, • van-e lehetıség a talajvízviszonyok megváltoztatására, • mennyiben befolyásolják a terepadottságok a szóba jövı megoldások, technológiák közötti választást. A rézsőtípustól nagyban függ, hogy melyik megoldás adja az optimumot. Ezeket az 5.5 részletezi. Az állékonyságnövelés elvi lehetıségeit az 5.1 már felsorolta, a rézső típusa szerint az 5.4 ad iránymutatást. Tervezésükre a következı szabályok vonatkoznak.

5.3.2 Geometriai módszerek A rézső alakjának célszerő módosítását kell általában elsıként megvizsgálni, ami lehetséges • az egész rézső hajlásának csökkentésével, • padkás rézső kialakításával, • célszerően változó rézsőhajlással, Olyan alakra kell törekedni, amely kedvezıen alakítja a potenciális csúszólapon fellépı a csúsztató- és normálfeszültségek aránya, ami általában a rézsőtalp körüli földtömegek növelésével és a rézső felsı zónáiban levı földtömegek csökkentésével érhetı el. Alkalmasságukat az 5.2.2 szerinti állékonyságvizsgálatokkal kell igazolni.

5.3.3 Víztelenítés 5.3.3.1

A víztelenítés tervezésének alapjai

A leghatékonyabb eszköz olyan esetekben, ahol az állékonyság azért csökken, mert • az áramlási nyomások (erık) a csúszólapon mőködı csúsztatófeszültségeket megnövelik, • a víznyomások a mélyebben levı csúszólapokon mőködı nyírószilárdságot csökkentik, • a felszínközeli talajzónákat a pangó vagy beszivárgó vizek felpuhítják, • a felszínre kifutó repedésekben víznyomás alakulhat ki. 96

ÚT 2-1.222

A víztelenítés célszerő módja e jelenségek szerepétıl függıen lehet • megelızı felszíni vízrendezés, lecsapolás árkokkal, szivattyúzással, • felszíni víztelenítés árkokkal, surrantókkal, csıátereszekkel, • felszín alatti víztelenítés szivárgókkal, kutakkal, drénezı furatokkal, szárító bordákkal és tárókkal. Felszíni vízeltelenítésre mindig szükség van, s azt az ÚT 2-1.215 elıírás szerint kell tervezni. Területi kiterjesztésével, elemeinek ésszerő alakításával a rézsők állékonysága is kedvezı befolyásolható. Külön figyelmet érdemel az árkok helyzete, esése és burkolása, mely kihat az állékonyságot befolyásoló beszivárgásra is. Szükség lehet külön ideiglenes (építés közbeni) és külön végleges (építés utáni, üzemi) állapotban mőködı víztelenítési megoldásokra, s elınyös, ha a kettı egybeesik. A felszín alatti víztelenítés tervében ismertetni kell a talajvízviszonyok megváltozását, így • a talajvízfelszín várható helyzetét, illetve a zárt rétegben fellépı várható víznyomásokat, • a víztelenítés kihatását, • az áramlás miatt a víztelenítı berendezésekbe jutó vízhozamokat. Ezeket általában geohidraulikai (szivárgási) számítások alapján kell megbecsülni, de összehasonlítható tapasztalatokra is lehet támaszkodni, ám a tervben azok alapjait is be kell mutatni. A tervezéskor ügyelni kell a következıkre: • a talajvízszint-süllyedésnek kedvezıtlen hatása lehet az élı környezetre, • a víztelenítés viszonylag távoli területeken is megindíthatja a talajvíz és vele az esetleges felszín alatti szennyezıdés megengedhetetlen áramlását, • a feltárások során gyakran lehetetlen a talajvízviszonyok pontos megismerése, a kivitelezéskor és a víztelenítı rendszerek mőködésekor mutatkozhatnak váratlan jelenségek, • a talajok áteresztıképességét, különösen, ha repedezettek vagy finoman rétegzettek, gyakran nem lehet elég pontosan meghatározni, • a kivitelezési munka és a felszíni víztelenítés megváltoztathatja a terület hidrológiai viszonyait, • a víztelenítés megvalósítása közben elkövetett, akár jelentéktelennek látszó szerkezeti hibák is meghiúsíthatják a rendszer tervezett mőködését. • a nehezen fenntartható vagy elhanyagolt víztelenítı berendezések akár több kárt is okozhatnak, mint ha nem is épülnének ki. Ezek miatt a tervezés feladatait, céljait és módszereit a következıket szem elıtt tartva kell megválasztani: • a víztelenítési megoldásokat átfogóan, rendszerükben, az összefüggéseket és a kihatásokat gondosan elemezve kell a tervezési munka közben folyamatosan felülvizsgálni, • csak a feltétlenül szükséges mértékig kell csökkenteni a talajvíz szintjét, • törekedni kell a kihatási távolságok csökkentésére, s szükség esetén meg kell oldani a környezı terület talajvízszintjének rekonstrukcióját is, • kellı rátartással kell tervezni a vízelvezetı elemek szállítókapacitását, hogy képesek legyenek a becsültnél nagyobb mennyiségek elvezetésére is, • vizsgálni kell a bizonytalanságok következményeit, s ha szükséges, pontosítani kell az alapadatokat, • nagy figyelmet kell fordítani minıségellenırzés megtervezésére, • ki kell dolgozni a megfigyelések tervét, • nélkülözhetetlen a fenntartás megtervezése. A tervezéskor különös figyelmet kell fordítani • a felszíni és felszín alatti vízbázisok és védıterületük megóvására, szennyezıdésük megakadályozására, • a vízfüggı élıhelyek megóvására, vízellátásuk biztosítására. 5.3.3.2

Szivárgók tervezése

A felszín alatti víztelenítés leggyakrabban alkalmazható és leghatékonyabb eszközei a szivárgók, melyek a talajban áramló víz elfogását szolgáló szemcsés anyagú szivárgótestbıl és az összegyülekezett vizet elvezetı dréncsıbıl, esetleg folyókából állnak. Tervezésük a helyzetük (mélységük, vonalvezetésük) valamint a szerkezetük (anyaguk, méretük, elrendezésük) meghatározásából áll. A szivárgók helyzetük és funkcióik szerint lehetnek • oldalszivárgók, • megszakító szivárgók, • rézsőszivárgók. 97

ÚT 2-1.222


Az oldalszivárgókat az úttengellyel párhuzamosan, a bevágási rézsők lábánál, általában az útpálya két oldalán, az oldalárkok alatt, olyan mélységben kell vezetni, hogy elérhetı legyen a rézsőben, illetve a pályaszerkezet alatt az állékonyság és teherbírás növeléséhez szükséges vízszintcsökkentés. E szivárgók funkciója lehet a pályaszerkezet alatti szemcsés rétegekbıl kifolyó vizek elvezetése is, s ha csak ez a feladatuk, akkor elég, ha mélységük olyan, hogy az aljukban vezetett dréncsı teteje 20 cm-rel van a szivárgó alsó síkja alatt. A megszakító övszivárgókat általában az úttengellyel párhuzamosan, a bevágások (és esetleg a töltések) hegy felıli oldalán, az úttengelytıl olyan távolságban kell vezetni, hogy a rézsők állékonyságát veszélyeztetı talajzónákat megóvják a feléjük áramló víztıl. Általában addig a vízzáró rétegig kell lemélyíteni ıket, amely alatt már nincsenek a védendı földmő állékonyságát veszélyeztetı, s ezért víztelenítendı talajok. Szükséges esetekben, ha a pályaszerkezet alatti hossz-szivárgásokat kell megállítani, akkor e célból megszakító keresztszivárgók építhetık az útpálya alá is. A rézsőszivárgókat általában az úttengelyre merılegesen vagy ahhoz szögben hajolva, a víztelenítendı bevágási rézsőkben, olyan mélységben és olyan távolságokban kell vezetni, hogy az állékonyság növeléséhez szükséges vízszintcsökkentés elérhetı legyen. Akkor indokolt az alkalmazásuk, ha csak nagyon mély oldalszivárgóval lehetne ekkora vízszintcsökkenést biztosítani. Célszerő a veszélyes csúszólapok alá mélyíteni ıket. A rézsőszivárgókat célszerő durva kıanyagból építeni, mert így a vízszintcsökkentésen kívül szárító és lejtıstabilizáló hatásuk is érvényesülhet. A szivárgók helyzetét, elrendezését és mélységét geohidraulikai számítások és összehasonlítható tapasztalatok alapján kell meghatározni, melyek végezhetık • áramkép-vizsgálatok alapján, • egyszerősített modellekkel (Darcy, Dupuit, Sichardt stb. számítási képleteivel), • a rétegzıdés pontosabb figyelembevételét lehetıvé tevı véges elemes számításokkal. A víztelenítı berendezések szerkezetét, szerkezeti elemeit úgy kell kialakítani, hogy • a méretek biztosítsák az elıbbiekben megállapított vízhozamok elvezetését, • a vízáramlás ne okozhasson szemcsemozgásokat, • a rájuk háruló hatásokat, igénybevételeket elbírják. A szivárgóknak a következı szerkezeti elemekbıl kell állnia: • szemcsés anyagú szivárgótest, • dréncsı, • a szivárgótest és a környezı talaj, illetve a szivárgótest és a dréncsı közti szőrést biztosító geotextília. A szivárgó-test feladata a feléje áramló víz elfogása és levezetése. Ehhez anyaga fagyálló, legalább jó vízvezetı, dmax<32 mm és U<8 szemeloszlási jellemzıjő homokos kavics vagy tört kıanyag legyen. A dréncsı feladata a beléjutó víz hosszirányú elvezetése. Perforált (esetleg kellı porozitású fallal bíró) mőanyag vagy betoncsövek alkalmazhatók, hidraulikai számítással igazolt, de legalább 100 mm átmérıvel, 0,6 2 mm nyílásmérettel és 50 cm /m vízbelépési felülettel. A dréncsı alá közepesen vízvezetı talajt vagy geomőanyag membránt kell fektetni. A víztelenítendı talaj és a szivárgótest közé beépítendı geotextíliának azt kell biztosítania, hogy • a környezı talaj nem erodálódik, s így stabil marad, • sem a szivárgótest, sem a geotextília nem kolmatálódik, s így megfelelı marad az áteresztıképessége. A szivárgó-test és a dréncsı közé fektetendı geotextíliának azt kell biztosítania, hogy • a szivárgótest nem erodálódik, s így stabil marad, • a dréncsı és a geotextília nem kolmatálódik, s így megfelelı marad az áteresztıképességük. Ezeket megfelelı mechanikai és hidraulikai szőrıképességő geotextíliával lehet elérni, amit a tervezınek az MSZ EN 13252:2001 alapján kell ellenıriznie. Általában elegendı a következık betartása: • a geotextília O90 jellemzı szőrınyílása és a szőrendı talaj D90 szemcseátmérıjének viszonyára teljesüljön a 0,2⋅D90≤O90≤D90 egyenlıtlenség, de a nem szıtt geotextíliák esetében a legtöbb esetben elegendı 0,06≤O90≤0,2 mm egyenlıtlenség teljesülése, míg a szıttek esetében a felsı határ 0,4 mm, • a geotextília síkjára merıleges áramlásra vonatkozó kv áteresztıképessége és a szőrendı talaj kt áteresztıképességére teljesüljön a kv>η ⋅kt egyenlıtlenség, ahol legalább η=1,0 legyen, de célszerő η=10 értéket –4 biztosítani, illetve általában kv>1·10 m/s teljesítendı. A geotextíliát a 4.2.6.2 és a 4.3.1.3 szerint méretezni kell elválasztásra is, s vizsgálni kell a tartóssági követelmények teljesülését is.

98

ÚT 2-1.222

Szivárgó kialakítható geotextília nélkül is, de akkor a szivárgótest anyagát kell úgy megtervezni, hogy az elıbbi eróziós és kolmatációs jelenségek ne következhessenek be. A szivárgók geometriai jellemzıi általában legalább a következık legyenek: • a hosszesés: 0,3 %, • a szélesség: 60 cm, • a dréncsı melletti méretek: 20…20 cm, • a csıtakarás: 60 cm. Tervezhetık olyan szivárgók is, melyek szivárgó-testét geotextíliával burkolt mőanyag hullámlemezek alkotják. Ezek alkalmasságát kísérletileg igazolni kell. A szivárgók ellenırzésére és tisztítására, illetve a szivárgónak árokba vagy csatornába való bevezetésénél aknákat kell építeni. 5.3.3.3

Egyéb víztelenítı berendezések tervezése

A felszín alatti víztelenítés további eszközei lehetnek: • víztelenítı/szárító tárók, • vízszintes furatok, • kutak/aknák, • árkok. A víztelenítı/szárító tárók a rézsőszivárgókhoz, illetve megszakító szivárgókhoz hasonló helyekre és feladatokra tervezhetık. Akkor célszerőbbek azoknál, ha a víztelenítendı réteg mélysége 10…12 m és a felsı rétegek víztelenítése szükségtelen. Ekkor a rézsőket veszélyeztetı, nehezen kivitelezhetı mély árok nyitása helyett elınyösebb bányászati módszerekkel tárót hajtani. A tárók vonalvezetését a hidrogeológiai viszonyok alapján kell megállapítani. A tárók falát dúcolattal, vagy falazattal kell megtámasztani, s szárazon rakott kıanyaggal lehet kitölteni ıket, vagy üresen is maradhatnak. Kitöltés esetén legalább 50 m-enként ellenırzı és levegıztetı aknát kell csatlakoztatni hozzájuk. A táró aljában folyókát kell elhelyezni. Tervezésük 3. geotechnikai kategóriába tartozik, ezért bányászati vagy alagútépítı szakértıt kell bevonni. A vízszintes furatok a rétegvizek elfogására lehetnek alkalmasak. Ha többé-kevésbé ismert a vízszállító rétegek helyzete, akkor azok elegendı számú fúrási próbálkozással elérhetık, s így viszonylag olcsó lehet a víztelenítés. A furatokba mőanyag dréncsöveket kell bevezetni, és célszerő azokat geotextíliával védett kaviccsal kitölteni. Kivezetésüket úgy kell kialakítani, hogy télen is biztosítsák a víz kifolyását. Készítésük során ügyelni kell arra, hogy a fúrószerszám ne hozzon ki annyi talajt, amennyi a talajkörnyezet káros mozgását okozhatná. A furatok hatékonyságát és mőködését – különösen kezdetben – figyelni kell. A víztelenítı kutakat/aknákat szivárgók helyett, egy sorban bizonyos közökkel kiosztva, a vízszállító rétegekbe lemélyítve, s annak szintjében perforált oldalfallal (ablakkal) kialakítva készítik a talajvíz szintjének vagy nyomásának csökkentése végett. Hatékonyságuk a fenék alá mélyített csıkutakkal vagy oldalirányba kihajtott csápokkal fokozható, illetve ezekkel csökkenthetı a kutak/aknák száma. Az átmérıjük a szükséges vízemésztı képesség és a bennük végzendı munkák helyigényének figyelembevételével határozandó meg, de legalább 1,0 m legyen. A kutakból/aknákból a terepadottságokhoz igazodó mélységben kivezetett csıvel gravitációsan kell kivezetni a vizet, ügyelve arra, hogy az télen is lehetséges legyen. Az árkok a felszíni víztelenítés céljából készülnek, de – kellıen lemélyítve és így a talajvízszint alá érve – a felszín alatti víztelenítésre is alkalmasak lehetnek. Ez akkor fogadható el, ha a talajvízszint-süllyesztés szükséges mélysége ∼0,5 m-nél kisebb, vagy igazolható, hogy az árokba belépı víz bizonyosan nem okoz kimosódást vagy megfolyósodást a víztelenítendı talajkörnyezetben. A felszín alatti víztelenítést is szolgáló árkok vízszállító képességének elégséges voltát nem szükséges külön igazolni, ha egyben a felszíni víztelenítést is szolgálják, és arra méretezték ıket, illetve legalább 0,4 m fenékmélységgel és fenékszélességgel, valamint 1:1,5 rézsőhajlással és 0,3 % hosszeséssel rendelkeznek. Esésüknek, keresztmetszeti kialakításuknak, burkolásuknak tervezésekor is az ÚT 2-1.215 szerint kell eljárni. Külön figyelmet kell azonban fordítani arra, hogy az árokban kialakuló vízszint a felszín alatti víztelenítés számára is elégséges-e. A burkolat alatti javító rétegek és a szélesítések esetében különösen fontos, hogy az árokban várható vízszint legalább 20 cm-rel legyen e rétegek alsó síkja alatt. A felszín alatti víztelenítést is szolgáló árkok oldalhajlását úgy kell megtervezni, hogy a talajból kiáramló és az árokba belépı víz ne okozhasson kimosódásokat. Ehhez igazolni kell, hogy az áramlási erık nem növelik meg annyira a rézsőben egyébként is mőködı csúsztató erıket, hogy rézsős földtömeg stabilitása megszőnjön. Az ellenálló erık meghatározásakor a talaj nyírószilárdságát nagyon óvatosan kell felvenni, figyelembe véve a talajállapot lehetséges romlásait, melyeket a víz, a bevágásnyitás és a földmunka okozhat.

99

ÚT 2-1.222


5.3.4 Mérnökbiológiai módszerek Elsısorban kiegészítı beavatkozásként járulhatnak hozzá az állékonyság növeléséhez, szolgálva • a rézsőfelszín erózióvédelmét, • a felszínen mozgó talajok, kızetdarabok megfogását, • a felszín közeli talajzónák erısítését, • a vízháztartás kedvezı befolyásolását. Módszerei lehetnek: • gyeptégla, gyepszınyeg, • humuszterítés, • főmagos rézsőpaplan, lebomló vagy tartós anyagból, • füvesítés, száraz vagy nedves eljárással, • rızsemővek, • dugványozás, • bokortelepítés, • faültetés. Elınybe kell részesíteni a lebomló anyagokból készülı, azonnali erózióvédelmet biztosító rézsőpaplanok alkalmazását. A füvesítés, de a további növénytelepítések esetében is alapvetı a gyors végrehajtás és a gyorsan kifejlıdı növények telepítése, hogy megelızhetık legyenek a rézsőfelületek romlásai, s egyben az ezek által elindított súlyosabb károsodások. A növénytelepítés segítse elı az út tájba illesztését, esztétikus megjelenítését és a környezet óvását is. Elınyösen kombinálható betonból, fából vagy mőanyagból készült burkoló-, illetve támszerkezetekkel. A növények kiválasztására és gondozására nagy gondot kell fordítani, s ebbe célszerő tájtervezıt és/vagy biológus szakértıt bevonni. Figyelembe kell venni a következıket: • a rézsőfelszín hajlása és anyagának erózióérzékenysége, • a terület hımérséklet- és csapadékviszonyai, jellemzı élıvilága, • a felszín alatti vizek, a rézsős földtömegek vízháztartása.

5.3.5 A rézsők földanyagának erısítése georácsokkal, talajszegekkel Töltések rézsőjének stabilizálása céljából célszerő lehet georácsok réteges beépítését tervezni • meredek töltésrézső biztosítására, • a töltés terepfelszínen való elmozdulásának megakadályozására, • töltésszélesítés esetében. Erısítés céljára elsısorban egyirányú georácsok alkalmazhatók, de szıtt geotextíliák is szóba jöhetnek. Az erısítések tervezésekor követni kell az MSZ EN 14475 és a MSZ EN 13250, a geomőanyagok vizsgálataihoz pedig az 1.2.8.2-ban felsorolt szabványokat. A jelen elıírás betartásával ez alapvetıen teljesül, de egyegy részletkérdés megoldásában szükség van a vonatkozó szabvány alkalmazására is. A tervezés során azt kell igazolni kell, hogy a georácsok bármely lehetséges törési mechanizmus esetében a számítások szerint rájuk ható, a rézső állékonyságát biztosító erıket • szilárdságuk révén húzott elemként az adott körülmények között fellépı degradáló hatások ellenére is a szükséges ideig fel tudják venni, • az érintkezı talaj és a geomőanyag közötti teherátadási mechanizmus révén a geomőanyag fölötti csúszólap mentén elmozduló földtömegrıl az azzal érintkezı szakaszon át tudják venni, • az érintkezı talajok és a geomőanyag közötti teherátadási mechanizmus révén a vizsgált csúszólap mögött a nyugalomba maradó földtömegekre át tudják hárítani. A georácsok tartósságát, szilárdságát, illetve a köztük és a talajok között mőködı súrlódási ellenállást jellemzı paramétereket a termékek gyártói szolgáltatják a 4.2.6 szerint. A tervezéskor figyelembe kell venni, hogy a szilárdság a beépítéskor bekövetkezı sérülések, valamint a tervezett élettartam alatt várható vegyi, biológiai hatások és a geomőanyag anyagától függı kúszás miatt csökken. Ezeket a gyártó által megadott, szükség (kétely, bizonytalanság, speciális körülmények) esetén ellenırzött csökkentı tényezıkkel kell számításba venni.

100

ÚT 2-1.222

A georácsok és a talaj közötti súrlódásban lényeges a georács szerkezeti jellemzıi mellett az érintkezı talaj típusa is. Általában elınyösebbek a durva szemcsés talajok, de elfogadhatók más talajfajták is. A beépítési hatásokat és a helyi talajhoz való kapcsolódást célszerő helyszíni kísérlettel megállapítani. A gyártó által megadott állandó jellemzık közül a jelen alkalmazásban meghatározó szakítószilárdságot célszerő még szúrópróbaszerően vizsgálattal ellenırizni. A töltések erısítését illetıen igazolni kell továbbá, hogy elegendı a biztonság bármely olyan csúszólapon bekövetkezı csúszással szemben is, mely • az erısített földtömeg körül, a rácsok alatt és mögött fut, • részben az erısített földtömegen belül, a georácsok között halad. Bevágások stabilizálására alkalmasak az acél talajszegek, melyeket a megnyitott, közel függıleges felületen • veréssel, vibrálással lehet behajtani a termett talajba, • fúrt lyukba beöntött cementhabarcsba helyezhetnek. Tervezésükkor a georácsokra vonatkozóan az elıbb elıírtakat kell igazolni, amihez célszerő lehet a szegek próbaterhelése is. Külön megfontolásokat kíván a tartósság biztosítása, s általában az a célszerő, hogy az élettartam alatt várható korróziós méretcsökkenés mértékével vastagabb szegeket alkalmaznak. Külön figyelmet kell fordítani az erısített töltés vagy bevágási rézsők felületére, melyek védelme a következık módszerekkel és kombinációikkal oldható meg: • a georácsok sőrítése vagy visszahajtása, • főmagos rézsőpaplan, geotextília alkalmazása, • humusszal kitöltött geocellás takarás, • gabionkosarak alkalmazása, • merev burkolóelemek vagy borítófal építése.

5.3.6 Támszerkezetek Akkor indokolt ezeket tervezni, ha az elıbbi módszerek nem nyújtanak kielégítı megoldást az állékonyság biztosítására, vagy hely hiányában csak ez a megoldás lehetséges. A támszerkezetek • a rézsős határolást teljes egészében helyettesíthetik, • a rézsők állékonyságát biztosító belsı ellenállásokat kiegészíthetik, • a rézsők egy részének lokális stabilitását biztosíthatják. A rézsők állékonyságát általában csak a rézsőláb táján épülı támszerkezettel lehet hatékonyan növelni. Szóba jöhetnek • támfalak, • befogott szerkezetek, • horgonyzott szerkezetek. Tervezésüket a 7. fejezet szerint kell végrehajtani.

5.3.7 Az állékonyság ellenırzése megfigyelésekkel Amennyiben a tervezés idıszakában győjtött tapasztalatok, valamint a tervezési számítások alapján felmerül a természetes lejtı vagy a tervezett rézső csúszásának a veszélye, akkor az építés közben, illetve az üzemelés idején célszerő megfigyelésekkel ellenırizni, hogy nem fenyeget-e rézsőmozgás. Az állékonyság ellenırzésére megfigyelési tervet kell kidolgozni, melynek általában a következıket kell tartalmaznia: • a megfigyelés tárgya, módszerei, eszközei, gyakorisága, • a megfigyelés végrehajtása, jegyzıkönyvezése, értékelése, • a megfigyelés során tapasztalt jelenségek után megteendı intézkedések, beavatkozások. A megfigyelés végrehajtható • szemrevételezéssel, 101

ÚT 2-1.222


• geodéziai és más mőszeres mérésekkel, • talajvízészlelésekkel, • talajvizsgálatokkal. Általában arra kell törekedni, hogy a speciális, költségesebb, különleges szakértelmet kívánó megfigyelésekre csak egy rövidebb idıszakban, hosszabb távon pedig csak a rutinszerő útellenırzések keretében végrehajtható tevékenységre legyen szükség. 5.3.7.1

Szemrevételezés

Általában a következıkre terjedjen ki: • a felszín geometriai változásai (deformációk, elmozdulások), • a felszín épsége (hámlások, repedések, kipergések, eróziós árkok, fagykárok), • a vízelvezetı rendszerek állapota (deformációk, kimosódás, feliszapolódás), • a növényzet jellemzıi (vízkedvelı növények megjelenése, fák alakja). A szemrevételezés keretében célszerő fénykép- és videofelvételeket készíteni, hogy a változások könnyebben felismerhetık legyenek. 5.3.7.2

Geodéziai és más mőszeres geometriai mérések

Nagykiterjedéső mozgásveszély esetén indokoltak. Megvalósíthatók • felszínen, illetve kis mélységben rögzített pontok helyzetének bemérésével, • szelvényfelvétellel, • fotogrammetriai módszerekkel, légi felvételekkel, • függélyek nagy mélységő inklinométeres bemérésével. A mozgás mélységi lehatárolását, a csúszólap helyzetének megállapítását illetıen a legmegbízhatóbb eredmények az inklinométeres mérésektıl várhatók A mérıpontok számának megállapításakor, kialakításakor, illetve a mérések értékelésekor – bármelyik eljárásról legyen is szó – számítani kell a mérések bizonytalanságára és a pontok károsodására. A mérések tervezésébe és végrehajtásába indokolt földmérı szakértıt bevonni. 5.3.7.3

Talajvíz-észlelések

Akkor szükségesek, ha az elızetes vizsgálatok szerint az állékonyságvesztést döntıen a talajvíz mozgása vagy emelkedése, illetve az ezek miatt bekövetkezı nyomásnövekedés okozhatja, vagy az állékonyságot víztelenítéssel kívánták javítani, s ezek megfelelı mőködésének ellenırzése a cél. Lehet észlelni • vízszintészlelı kutakban végzendı mérésekkel és • víznyomásmérık (piezométerek) segítségével. A mérések tervezésébe és értékelésébe indokolt hidrogeológus szakértıt bevonni.

5.4

Rézsőtípusok tervezési sajátosságai

5.4.1 Természetes lejtık Meg kell vizsgálni azokat a természetes lejtıket, melyek a létesítendı út közelében vannak, még abban az esetben is, ha az út építése e lejtık geometriáját nem változtatja meg. A vizsgálatot a tanulmányterv keretében az alábbiak szerint kell elvégezni: • meg kell határozni azt a területsávot, melyre a vizsgálatnak ki kell terjednie, • meg kell ítélni az e területen levı természetes lejtık állékonyságát, • meg kell állapítani azokat a helyeket, amelyek állékonyságát az útépítés befolyásolhatja, • meg kell vizsgálni, hogy az esetleg bekövetkezı lejtımozgások milyen következményekkel járnak, • meg kell határozni azokat a megoldásokat, amelyekkel ezek káros hatásai elháríthatók. Általában elegendı, ha az útkörnyezet terepadottságait és földtani viszonyait földtani térképek és helyszíni bejárások során szerezhetı információk alapján értékelik. Az ennek alapján csúszásveszélyesnek ítélt terüle102

ÚT 2-1.222

teken indokolt már az elıkészítés fázisában közvetlen feltárásokat végezni. A lejtık stabilitásvesztésének lehetıségét általában a következı földtani adottságok alapján lehet valószínősíteni: • a lejtık keletkezésének, kialakulásának módja, • a lejtı rétegzettsége, a rétegek dılése, • a lejtı anyagainak tulajdonságai, • a lejtı vízviszonyai. A csúszásveszélyre az alábbi külsı jelek utalhatnak: • a lejtı felszínének geometriája, • a fák alakja, dılése. Indokolt a munkákba földtani szakértıt bevonni, illetve földtani-mérnökgeológiai szakvéleményt készíttetni., Ha a természetes lejtı stabilitásvesztésének valószínősége felmerül, akkor mérlegelni kell, hogy • a lejtı stabilizálását az aktuális útépítési munka keretében fel kell-e, illetve fel lehet-e vállalni, vagy • el kell kerülni a csúszásveszélyes területet. Ha a természetes lejtı állékonyságát az elıbbiek alapján csak bizonytalanul lehet megítélni, ugyanakkor nyomós érvek szólnak az út e területen való vezetése mellett, akkor a lejtı állékonyságát részletesebben meg kell vizsgálni. Ha a természetes lejtık nem kellıen stabilak és nem kerülhetık el, akkor az állékonyságot általában a felszíni és felszín alatti vizek szabályozásával, kisebb mélységő mozgások esetén mérnökbiológiai eljárásokkal kell javítani. A természetes lejtık nagy területre kiterjedı csúszásainak stabilizálására a geometriai módszerek és megtámasztások ritkán lehetnek hatékonyak. Csúszásveszélyes természetes lejtı esetében gyakran az útpálya megfelelıen alapozott hídon való vezetése lehet a legcélszerőbb megoldás. A természetes lejtık állékonyságának tervezésekor törekedni kell a táji adottságok és az élı környezet védelmére, sajátosságaik megırzésére.

5.4.2 Bevágási földrézsők A bevágási földrézsők tervezéséhez különös gondossággal kell feltárni • a földtani formációkat (talajrétegzıdést), • a talajok szilárdsági paramétereit, • a felszín alatti vízmozgásokat. A földtani formációkat illetıen nagy figyelmet kell fordítani • a vetıdésekre, • a kis szilárdságú felületekre, • a vízszállító és a vízzáró rétegek határaira, • a rétegdılések irányára.

A talajok szilárdsági vizsgálata – ahol szükséges – a szokásos követelményeken túl terjedjen ki • a kötött talajok kúszási jellemzıire, • az elıterhelt talajok nagy elmozdulások után maradó, ún. reziduális nyírószilárdságára, • a tehermentesítések nyomán bekövetkezı változások hatásainak mérlegelésére, különös tekintettel a mozaikosodásra és a felpuhulásra, • a vegyes összetételő lejtıtörmelékek szilárdságának megállapítására. A felszín alatti vízmozgások feltérképezése szolgáltasson információkat • a beszivárgások helyérıl, • a talajvízszint ingadozásairól, • a rétegvizekrıl, • a felszín alatti vizek nyomásviszonyairól. A bevágási rézsők jellegzetes tönkremeneteli típusait az 5.2. táblázat foglalja össze. A tervezınek az elıbbi vizsgálatok alapján kell megállapítania, hogy a tervezett bevágási rézső állékonyságát melyik tönkremeneteli típus veszélyezteti. 103

ÚT 2-1.222


5.2. táblázat – A bevágási földrézsők jellegzetes mozgástípusai Típus

Képe

Suvadás

Rétegcsúszás

Rogyás

Kúszás

Folyás

Jelenség

Talajfajta

Legvalószínőbb ok

csúszás görbe csúszólapon néhány nap alatt

többé-kevésbé homogén kövér agyagtalaj

hibás rézsőhajlás, szilárdságcsökkenés

viszonylag lassú csúszás réteghatáron

jellemzıen agyagréteg felszínén

hibás rézsőhajlás, rétegvíznyomás növekedése

gyors leszakadás meredek, körhöz közeli alakú csúszólapon

homoklencsékkel rétegzett talaj a rézsőlábnál

víznyomásnövekedés

nagyon lassú, általában idıszakos lejtımozgás

puha, sokszor túkonszolidált agyag

viszkózus anyagjellemzık

lassú, de néha felgyorsuló mozgás felszínközeli csúszólapon

puha agyag, folyós homok, kıanyag

felpuhulás, gyors telítıdés, dinamikus hatás

A bevágási rézsők stabilitását elsısorban a rézsőgeometria helyes megválasztásával és a felszíni víztelenítés megoldásával kell biztosítani. Ha ezekbıl elfogadhatatlan mérető rézsők adódnának ki, akkor kell a felszín alatti víztelenítés és a támszerkezetek alkalmazásának lehetıségét vizsgálni. A rézsőhajlás a talajadottságoktól függıen változhat is, de alul meredekebb rézsőket csak igazoló számítással szabad tervezni. Összehasonlítható tapasztalati adatok alapján vehetı fel a rézsőhajlás, ha • 10 m-nél nem magasabb a rézső, • homogénnek, kedvezı szilárdságúnak ítélhetık a talajok, • mozgó vizek sem gyengítik a rézsőt, • más különleges ok sem veszélyezteti az állékonyságot, • a rézső felett, a kritikusnak ítélhetı zónában nincsenek építmények. Más esetekben rézsőállékonysági vizsgálatokkal kell igazolni a tervezett rézsőhajlást. A számításokat a korábbiakban említettek figyelembevételével végzett laboratóriumi vizsgálatokkal meghatározott nyírószilárdsági paraméterekkel kell végrehajtani. Ha a bevágási rézső állékonyságát illetıen kételyek merülnek fel, meg kell tervezni a rézső megfigyelését. 6 m-nél mélyebb bevágás esetén általában célszerő közbensı padkát tervezni a fenntartás biztosítása céljából. Ennek szélessége általában 3,0 m, illetve a fenntartási igényekhez igazodóan esetleg szélesebb legyen, legalább 4% kereszteséssel rendelkezzen, és – általában burkolt folyókával – meg kell oldani az ezen összegyülekezı víz elvezetését. Vizsgálni kell az erózió veszélyét is. Ezt általában a 5.4.4-ben tárgyalt mérnökbiológiai módszerekkel kell elhárítani. Kivételes esetekben tervezhetık rézsőburkolatok is, melyeknek meg kell felelniük a helyhez illı esztétikai követelményeknek is. Hatékony lehetnek a geomőanyagokból készülı erózióvédelmi termékek alkalmazása is, melyeket az MSZ EN 13253 irányelvei szerint lehet megtervezni.

5.4.3 Sziklarézsők Vizsgálatuknak ki kell terjednie • a szilárd kızet anyagának és szilárdságának meghatározására, 104

ÚT 2-1.222

• a repedezettség mértékének, jellemzı irányainak és kitöltöttségének megállapítására, • a kitermelés (különösen robbantás) nyomán várható fellazulások megítélésére, • a szabaddá vált felületek várható mállásának felmérésére, • a kızetek repedéseiben mozgó vizek feltérképezésére, • az esetleges sajátos képzıdményekre (üregek, vetıdések, stb.), • a korábbi lejtımozgásokra utaló jelekre, • a lehulló kızettestek, kıtörmelék lehetséges pályájának elemzésére. Vizsgálni kell a következı veszélyek és kombinációik bekövetkezésének valószínőségét: • nagyobb kızettömbök összefüggı csúszólap mentén bekövetkezı eltolódása, elfordulásos mozgása, omlása, • elkülönülı sziklatömbök lebillenése, leomlása, kiszakadása, • málló szikla, lejtıtörmelék lezuhanása, kipergése, lefolyása. A vizsgálatok alapjai lehetnek • a helyi adottságok megfigyelése, • a hasonló sziklarézsőkkel szerzett összehasonlítható tapasztalatok, • földstatikai számítások. A számításokkal kapcsolatban figyelembe veendı, hogy megbízható eredmény • a nagyobb földtömeg viselkedésére vonatkozóan csak a tagoltságot statisztikai jelleggel számításba vevı eljárásoktól várható, • a kisebb-nagyobb kızettömbök esetében csak a törésekkel és repedésekkel határolt térbeli testek pontos feltérképezésén alapuló egyensúlyvizsgálattól remélhetı. A sziklarézsők mozgásával szemben általában a következıkkel lehet védekezni: • a rézső térbeli helyzetének olyan felvétele, mely kinematikailag gátolja a kızettömbök mozgását, • megfelelı hajlás kialakítása, illetve padkák beiktatása, • horgonyzás, kızetcsavarok alkalmazása, • a tagoltsági rések, repedések drénezése, • hálós, esetleg lıttbetonos felületvédelem, • a leomló, kipergı szikladarabok megfogása gátakkal, • megfelelı távolság tartásával lehet védekezni. Kritikus esetekben a sziklarézsők tervezésébe indokolt bevonni mérnökgeológust és/vagy kızetmechanikai szakértıt.

5.4.4 Töltésrézsők A töltésrézsők állékonyságát veszélyeztetheti • a kedvezıtlen altalaj, • a magas talajvíz, belvíz és élıvíz, • a meredek terephajlás, • a kedvezıtlen töltésanyag, különösen annak utólagos állapotváltozásai, • a hibás kivitelezés, • a töltésben vagy a töltésen végzett munkák, • a hibásan megválasztott rézsőhajlás, • a figyelmen kívül hagyott hatások. A jellegzetes tönkremeneteli típusokat az 5.3. táblázat foglalja össze. A kedvezıtlen altalaj esetén fenyegetı alaptörés, valamint a le- ill. szétcsúszás elleni védelmet, illetve a töltések alapozásának komplex megoldását a 6. fejezet szerint kell megtervezni. 5.3. táblázat – A töltésrézsők jellegzetes mozgástípusai 105

ÚT 2-1.222

Típus


Képe

Jelenség

Kızetfajta

Legvalószínőbb ok

építés közbeni csúszás az altalajba lehatoló csúszólapon

puha agyag, szerves talaj, tızeg

építés közbeni csúszás a talpon v. kevéssel alatta kialakuló sík csúszólapon

kisszilárdságú felszín, hibás töltéstalp, zárt, telített réteg pórusvíznyomás túlzott a talp alatt növekedése

suvadás

csúszás a töltésben mélyebben futó görbe csúszólapon

jellemzıen agyagos talaj

hibás rézsőhajlás, tömörítetlen, felpuhuló töltésanyag

hámlás

csúszás a rézsőfelület közelében haladó csúszólapon

jellemzıen átmeneti talajok

tömörítetlen, füvesítetlen meredek rézső

eróziós kimosódás

építés közbeni és utáni árkos kimosódás

tömörítetlen, iszapok, finom homokok

tömörítetlen, füvesítetlen meredek rézső, záporhatás

alaptörés

le- ill. szétcsúszás

túlzottan gyors töltésépítés

A suvadások, a hámlások és az eróziós kimosódások elkerülésére a következık tervezendık: • alkalmas töltésanyag, • ehhez illeszkedı rézsőhajlás, illetve padka közbeiktatása, • a rézsőláb védelme, • megfelelı kivitelezési módszerek, • hatékony építés közbeni víztelenítés, • megfelelı rézsővédelem. Ha e módszerek gazdaságtalan megoldást eredményeznek, vizsgálni kell a talajerısítés lehetıségét is. A töltésrézsők lefelé laposodó hajlással is tervezhetık. 6 m-nél magasabb töltést általában közbensı padkával célszerő kialakítani a fenntartási munkák megkönnyítése céljából. Ennek szélessége általában 3,0 m, illetve a fenntartási igényekhez igazodóan esetleg szélesebb legyen, legalább 4% kereszteséssel rendelkezzen, és – általában burkolt folyókával – meg kell oldani az ezen összegyülekezı víz elvezetését,. Tapasztalati adatok alapján vehetı fel a rézsőhajlás, ha a töltés • 10 m-nél nem magasabb, • közel sík terepen épül, • kedvezı altalajra kerül, • megfelelı töltésanyagból készül, • állékonyságát más, különleges ok sem veszélyezteti. Más esetekben rézsőállékonysági vizsgálatokkal kell igazolni a rézsőhajlást. E számításokhoz laboratóriumi vizsgálatokkal kell meghatározni a töltés tervezett anyagának nyírószilárdsági paramétereit a tömörítés és az utólagos állapotváltozások figyelembevételével. A tervezés azon fázisaiban, amikor az alkalmazandó töltésanyag még nem ismert, valószínősített talajparaméterekkel végezhetı el az állékonyságvizsgálat. Ez esetben a terv adjon elıírásokat a feltételek teljesülésének építés közbeni igazolására. Elıírható, hogy • a töltés anyagának legalább mekkora nyírószilárdsági paraméterekkel kell rendelkeznie, • milyen fajta és milyen állapottal beépített talajokból álljon a töltés. Külön figyelmet kell fordítani a töltésben, alatta és körötte lehetséges vízszintekre és vízmozgásokra, a töltés két oldalán levı vízszintek különbözıségére, a hirtelen vízszintcsökkenések hatásaira, a töltés alatti altalajban lehetséges vízáramlásokra. Ha indokolt, a töltések szerkezét, különbözı zónáinak anyagát is külön meg kell tervezni, és azokat az állékonyságvizsgálatban figyelembe kell venni.

106

ÚT 2-1.222

Az ilyen vizek állékonyságot veszélyeztetı hatásai általában megelızhetık, ha a töltések alsó zónáját és különösen a rézsők lábát a következı bevált intézkedések szerint alakítják ki: • ha a talajvíz annyira megközelíti a terepszintet, hogy onnan a víz kapilláris emelkedéssel a töltés talpáig juthatna, a továbbemelkedés megakadályozása céljából legalább 0,5 m vastagságban szemcsés anyagból kapilláris megszakító réteg készüljön, • belvizes vagy idıszakosan vízzel elöntött területen, ha a víznek a töltésen való átáramlását meg kell engedni, a várható legmagasabb vízszint fölötti 0,5 m magasságig megfelelı áteresztıképességő (homokos) durva kavics (esetleg zúzott kıanyag) építendı be, s a rézsőlábaknál ugyanilyen magasságig külön rézsővédelem (pl. kb. 2,0 m széles kırakat) készüljön, • hullámzó élıvízzel érintkezı töltéseket, ha nem kívánják megengedni az átszivárgást, a hullámzás magasságáig érı burkolattal (pl. 1,0 m széles kıszórással, gabionmatraccal) kell védeni a rézsőt. Tervezhetık más megoldások is, ha azok alkalmasságát külön igazolják. A töltések aljába kerülı szemcsés anyagok alá és fölé, illetve a kırakatok és a csatlakozó anyag közé célszerő geotextíliát beépíteni, elválasztásra a 4.3.1.3, szőrésre az 5.4.3.2 szerint méretezve ıket. A töltésrézsők állékonysága hatékonyan növelhetı kellı sőrőséggel és hosszúsággal beépített, megfelelı erısségő és tartósságú georácsokkal vagy szıtt geotextíliákkal. Tervezésük során igazolni kell az 5.4.5 szerinti követelmények teljesülését. A töltések eróziós károsodást elsısorban az 5.4.4 szerinti mérnökbiológiai módszerekkel kell elhárítani, burkolatokat ilyen célra csak kivételesen szabad alkalmazni. Külön figyelmet kell fordítani a töltésépítésben a hazai földtani adottságok miatt gyakran beépülı vízérzékeny (finom homok és iszap) talajokra. Az erózióvédelmet a töltésépítés technológiájával és ütemezésével össze kell hangolni különösen a (szélességi) túltöltéses technológia alkalmazásakor. A túltöltés visszaszedését azonnali erózióvédelem kövesse, melyre a bevágási rézsőkre vonatkozóan az 5.5.2-ben ajánlottak alkalmazhatók.

5.4.5 Töltésszélesítések A töltésszélesítések tervezésekor meg kell vizsgálni és értékelni kell a meglévı töltés • méreteit, alakját, állapotát, víztelenítését, • anyagának és altalajának tulajdonságait. Meg kell határozni a szélesítés • szükséges méreteit és terhelését, • szóba jöhetı anyagait és építéstechnológiáját. A tervezés során megoldandó feladatok: • a meglévı töltészóna károsodásának elkerülése, • a szélesített töltésrész alapozása, • a meglévı töltés és a szélesített zóna kapcsolata, • a szélesített töltészóna saját stabilitása, • a kialakuló új töltés víztelenítése. A szélesítést úgy kell megtervezni, hogy a meglévı töltészóna állapota, teherbírása sem az építés közben, sem utána ne romoljon le. Ezért külön figyelmet kell fordítani a következıkre: • az építési technológia ne okozzon az építés közben állapotromlásokat, • hámlások, eróziós kimosódások a megbontott rézsőn ne következhessenek be, • az esetleg éppen elnedvesedett töltésrézsők kiszáradását, víztelenítését a szélesítéssel történı bezárás ne akadályozza meg, • a szélesítés nyomán ne következhessenek be olyan vízmozgások, melyek a régi töltészónát káros mértékben elnedvesíthetik. A szélesítést úgy kell alapozni, hogy • az alapsíkon ne következhessen be elcsúszás, • a szélesített zóna süllyedése minimális legyen. Ez a felszíni talajzóna letermelése mellett, fıként kedvezıtlen altalaj esetén, megkívánhatja az új töltésrész alatti talaj javítását, ami a legcélszerőbben kavicscölöpök lemélyítésével oldható meg.

107

ÚT 2-1.222


A szélesítést a meglévı töltéshez hasonló tulajdonságú anyagból kell megépíteni, s olyan technológiát kell tervezni, hogy a tömörítés eredményeként a szélesítés anyagának állapota is legalább olyan jó minıségő legyen, mint a meglévı töltésé. A meglévı töltés és a szélesítés közötti kapcsolatot lépcsısen kell kialakítani. A lépcsık magassága 0,5…1,0 m, a tömörített rétegvastagságok többszöröse legyen. A lépcsık felszíne lejtsen 3…4 %-kal kifelé. A szélesített töltészóna saját stabilitása az 5.4 szerint biztosítandó. A szélesítés építés közbeni és tartós víztelenítésére külön gondot kell fordítani. Legalább az ÚT 2-1.202 számú elıírásban foglaltaknak megfelelı kialakítással el kell érni, hogy • régi töltéstestbıl a víz kijuthasson, • az új töltés felületére jutó víz a felszínen lefolyjon, a beszivárgás csekély legyen. A tervezınek elsısorban a szélesítés anyagainak és geometriai jellemzıinek célszerő megválasztásával, valamint a csatlakozó oldalárok megfelelı kialakításával kell e követelményeket teljesítenie. A töltés szélesítésének hely- és anyagtakarékos megoldása lehet a szélesített töltéssáv georácsos erısítése, melyet az 5.4.5 szerint kell tervezni.

5.4.6 Anyagnyerı- és célkitermelı, illetve lerakóhelyek rézsőbiztosítása A töltésépítéshez nyitott anyagnyerı/célkitermelı helyek, illetve a töltésképzésre alkalmatlan anyagok lerakóhelyeinek rézsőit is meg kell tervezni. Az építés közben e rézsőket az alkalmazott technológiákkal összhangban úgy kell kialakítani, hogy • esetleges mozgásuk a munkát végzıket ne veszélyeztesse, • a munkát ne akadályozza, • a környezetben kárt ne tehessen. E rézsők a mővelés közbeni kialakítására az 5.1.2-ben az építés közbeni állapotokra vonatkozóan megengedett, a KFI=0,9 módosító tényezıvel csökkentett biztonság alkalmazható. Amennyiben a rézsők közelében tartózkodás veszélyes, megközelítését meg kell gátolni. A végleges állapotokra rekultivációs, illetve hasznosítási tervet kell készíteni. Ezek részeként meg kell tervezni a rézsők állékonyságának biztosítását is. A tervezésnél a bevágásokra és a rézsőkre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni, a biztonságot azonban a KFI=1,1 módosító tényezı alkalmazásával indokolt lehet növelni, mivel az ilyen rézsők esetleges mozgásai elızetesen kevésbé érzékelhetık. A rekultivációs terveket a környezetvédelmi követelmények betartásával kell tervezni, különös figyelemmel a talajvíz védelmére. Ezeket az úttervezés keretében el kell készíteni, és az út tervdokumentációjának részeként vagy önálló tervdokumentációban kell kiadni.

108

ÚT 2-1.222


6. TÖLTÉSALAPOZÁS 6.1

A töltésalapozás tervezési követelményei

6.1.1 Alapkövetelmények A töltésalapozást úgy kell megoldani, hogy teherbírási és használhatósági határállapot ne következzen be: • az altalajban vagy a felszínen talajtörés ne következhessen be, • a töltés süllyedései és alakváltozásai és azok idıbeli alakulása (konszolidációja) ne okozzanak szerkezeti károsodást magában a töltésben, a pályaszerkezetben, vagy bármely egyéb szerkezetben, • a süllyedések és az alakváltozások az út használhatóságát, komfortosságát ne korlátozzák, • a töltésalapozási munka a környezetet ne károsítsa, s csak a szükséges mértékben alakítsa át, • a töltésépítés további munkálatait tegye lehetıvé. A töltések tervezésekor az elıbbiekkel összhangban az altalajt kedvezıtlennek kell nyilvánítani, ha az elıbbi veszélyek valamelyikének bekövetkeztével a talajadottságok és a töltés mérete miatt számolni kell. (Ez jellemzıen 0,5 m-nél vastagabb, puha, szerves kötött talajok és tızegek esetében indokolt.) A töltésalapozási munkák tervezésekor nagy figyelmet kell fordítani • a növényzetre, letermelésének vagy meghagyásának elınyeire és hátrányaira, • a talajvízre és belvízre, ezek változásaira, a technológiát befolyásoló hatásukra, • a talajparaméterek meghatározására, tekintettel ennek nehézségeire és bizonytalanságaira, • a munkagépeknek építéshelyi mozgatásának lehetıségeire, az ezt biztosító megoldásokra, • a kivitelezés idıjárástól való függıségére, az építésre alkalmas idıszakokra, • a talajtörés veszélyének, valamint a süllyedések idıbeli alakulásának és az építés idıbeli ütemezésének szoros összefüggéseire, • a kivitelezés helyén és idején reálisan várható technikai felkészültségre, • a gyenge altalaj miatt a nagy munkagépek mozgatásának nehézségeire és a munkájuk során fenyegetı balesetveszélyre, • az építés közbeni és utáni megfigyelésre, tekintettel az elméleti kezelés bizonytalanságára. A töltésalapozás terveiben a díszpozíciós terv alapján vagy a terv megrendelıjének elvárásaihoz igazodóan meg kell adni, hogy • milyen építési idıtartam és határidı feltételezésével készül a terv, • az építés közben, illetve az üzemi állapotban fenyegetı alaptörés és szétcsúszás veszélyét illetıen mekkora kockázat fogadható el, • mekkorák lehetnek az átadáskor (forgalomba helyezéskor) és miként növekedhetnek azután (az üzemelés alatt) a süllyedések és a süllyedéskülönbségek. A töltésalapozás tervezhetı • elméleti számítások alapján, ha a talajadottságok jól modellezhetık és a követelmények a közelítı számítások szerint is könnyen teljesíthetık, • megfigyeléses módszerrel, ha a számításokkal nehéz követni az építési folyamatot az altalaj rétegzettsége és/vagy hidraulikai, illetve mechanikai tulajdonságai miatt, • próbatöltések vizsgálata alapján, ha már a megfigyeléses módszer alkalmazása is túlzott kockázatokkal járna, vagy az építés lebonyolításához pontosabb szerkezeti tervek és ütemezés szükséges. A töltésalapozás tervezhetı módszerei: • alkalmas építésszervezés, • megfelelı töltésszerkezet, • elızetes talajjavítás, beleértve a talajcserét is. Ezeket a lehetıségeket – célszerően kombináltan – úgy kell alkalmazni, hogy a követelmények optimálisan teljesüljenek. Általában szükség lehet a szóbajövı megoldások költségeinek, idıigényeinek, bizonytalanságainak és kockázatának számszerősítésére és az összehasonlító elemzésre. (Ezt az igényt a tervezésre kötött szerzıdésben rögzíteni kell.)

109

ÚT 2-1.222


Különösen kritikus esetekben indokolt lehet a töltésalapozási probléma megkerülése, ami a különösen kedvezıtlen altalajú terület elkerülésével vagy az út mélyalapozású mőtárgyon való vezetésével oldható meg. Ezt a lehetıséget a tanulmánytervekben kell elemezni. Különös gondot kell fordítani a kedvezıtlen talajon épülı alacsony töltések alapozására, melyeknél a jármővek okozta dinamikus terhelés az alapozási szerkezetben és az altalajban is jelentıs többletterhelést kelt. Ezeket az alapozást és a földmő felsı zónáját együtt vizsgálva kell megtervezni, betartva a jelen és a 4. fejezet elıírásait is. Hasonlóképpen különös gondossággal kell eljárni kedvezıtlen talajon történı töltésszélesítések alapozásakor is. Ezek esetében a jelen, valamint a 4. és az 5. fejezet elıírásait egyidejőleg betartva kell a szélesítést megtervezni. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a meglévı töltés altalaja a lezajlott összenyomódások miatt sokkal kedvezıbb állapotú, mint a leendı szélesítés altalaja. Ha az útépítési földmő egyben árvédelmi gátként is szolgál, akkor az azok alapozására érvényes követelményeket is teljesíteni kell.

6.1.2 Tervezési alapelvek A töltésalapozási feladatok esetében az elméleti számítások megbízhatósága a talajparaméterek, különösen a konszolidációs jellemzık meghatározási nehézségei miatt – még a legrészletesebb és legigényesebb talajvizsgálatok mellett is – korlátozott. Ezért a legcélszerőbbnek ítélt megoldások meghatározása mellett még a legutolsó tervfázisokban (a kiviteli tervben) is ismertetni kell azokat a további lehetıségeket is, melyeket a tervezett megoldások elégtelensége esetén lehet alkalmazni. A tervekben mindig meg kell adni azt is, hogy milyen méréseket kell az építés közben végezni, és miként kell azok eredményei alapján az építést irányítani. Egyértelmő kritériumokat kell adni arra, hogy mikor kell a tervezett megoldásokról másokra áttérni, a kiegészítı eljárásokat elindítani, és/vagy a kiegészítı szerkezeteket megépíteni. Gyakran célszerő idejekorán (akár a végleges töltés részét képezı) próbatöltést építeni, s az ennek során észleltek alapján lehet a végleges megoldásokat kialakítani. Általában azonban ilyenkor is szükség van az építés közbeni mérésekre, a megfigyeléses módszer alkalmazására. A töltésalapozás tervezéséhez fel kell használni a hasonló altalajon lefolytatott korábbi építések tapasztalatait mind az altalaj viselkedését, mind az alkalmazott megoldások alkalmasságát és költségeit illetıen. Kedvezıtlen altalajon épülı töltések esetében általában az építés közbeni állapotban a legnagyobb a töltés alatti talajtörés és a szétcsúszás veszélye. Ha ilyenkor • az emberélet veszélyeztetése kizárható, • meglévı építményeket a talajtörés nem veszélyeztet, • megfelelı méréseket végeznek a folyamatok kézbentartására, • folyamatos geotechnikai irányítás és mőszaki felügyelet van, akkor a töltésépítés közbeni állapotokra vonatkozóan a szokásosnál nagyobb tönkremeneteli valószínőség fogadható el, mivel a nagy talajelmozdulások következményei még viszonylag könnyen javíthatók. Ilyenkor a 2.5.1 elıírásaival összhangban megengedhetı az ellenállásokhoz vagy a talajparaméterekhez rendelt parciális tényezınek a KFI=0,9 tényezıvel való csökkentése. A tartós állapotban bekövetkezı alaptörés és el- vagy szétcsúszással szembeni biztonság vizsgálatakor viszont a nyírószilárdság karakterisztikus értékét különös óvatossággal kell megállapítani tekintettel a hatások és ellenállások fokozott bizonytalanságára. Mérlegelni kell a következıket: • a gyenge altalaj nyírószilárdságának és a konszolidációval bekövetkezı javulásának bizonytalanságai, • az alkalmazott töltésalapozási megoldás hatásai, megbízhatósága, • a megfigyelés terjedelme, megbízhatósága, • a veszélyeztetett értékek és a károsodás egyéb következményei, • az esetleg szükségessé váló helyreállítás lehetıségei, költségei. A süllyedések, illetve a süllyedéskülönbségek és a süllyedések idıbeli alakulásának számításakor elemezni kell a talajparaméterek (a talajmerevség, valamint a konszolidációs és kúszási jellemzık) változásainak kihatásait, valamint az alkalmazott megoldások ezekre gyakorolt hatásait. Ezek alapján meg kell állapítani a legvalószínőbb és a reálisan várható legkedvezıtlenebb és legkedvezıbb eredményeket mindegyik betervezett megoldásra vonatkozóan.

A számítások értékelésekor mérlegelni kell a mozgások következményeit figyelembe véve 110

ÚT 2-1.222

• létesítmény jellegét, az útkategóriát, a tervezett szolgáltatási színvonalat, • a töltésre épülı pályaszerkezet deformáció tőrését, • a töltéshez csatlakozó szerkezeteknél (hídfı, áteresz, stb.) felmerülı problémákat, • a felszíni és a felszín alatti víztelenítésre gyakorolt hatásokat. Az alkalmazható számítások, különösen a bemenı paramétereik bizonytalansága miatt, a konszolidációs idık tekintetében a 2…5-szörös eltérést sem kell tervezési hibának tekinteni. Az építés ütemezését ennek megfelelı tartalékokkal kell megtervezni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor megfelelı beavatkozásokkal kell a sülylyedés idejét és/vagy mértékét annyira csökkenteni, hogy az elıírt határidık teljesíthetık legyenek.

6.1.3 Tervezési rend A töltésalapozások tervezési rendjét a 3. fejezet általános követelményei mellett a 6.1.2 szerinti sajátosságok figyelembevételével kell kialakítani. Az elıkészítési és megvalósítási folyamatot úgy kell szervezni, hogy mód legyen az elıbbiek szerint indokolt változtatásokra. A tanulmánytervekben (megvalósíthatósági tanulmányokban) beleértve az ezek alapján készülı díszpozíciós terveket is – elsısorban az összehasonlítható tapasztalatokra építve – meg kell határozni: • a töltésalapozás szempontjából kritikus szakaszokat, • e szakaszok kedvezıtlen altalajainak jellemzı vastagságait és kedvezıtlen tulajdonságait, • a lehetséges töltésalapozási megoldásokat, • a töltésalapozás és az építés ütemezésének összefüggéseit, • a további tervezési fázisokra vonatkozó irányelveket. Az engedélyezési tervben meg kell adni • a töltésalapozási követelmények teljesítéséhez szükségesek geotechnikai megoldások meghatározó jellemzıit olyan részletességgel, hogy azok alkalmassága elbírálható legyen, • a töltésalapozás megfelelıségének igazolását és/vagy az igazoláshoz az építés közben végzendı méréseket, illetve az azok alapján hozandó döntések rendjét, • a vonatkozó szabványok, elıírások betartásáról szóló nyilatkozatot, vagy az esetleges eltérések indoklását és elfogadhatóságának igazolását. A tendertervben a díszpozíciós terv alapján egyértelmően megadandók • a terv mindazon geometriai és szerkezeti jellemzıi, melyek nem változtathatók meg, • a töltésalapozás mindazon jellemzıi, amelyekre alternatív megoldás adható, • az alternatív megoldások biztonsági és deformációs követelményei, • a kivitelezés során betartandó követelmények. A kiviteli tervben és a csatlakozó tervjellegő kivitelezési dokumentumokban kell rögzíteni • azon szerkezetek, anyagok és eljárások részletes terveit, követelményeit, melyeket a munka megkezdésekor az elıbbi tervfázisok nyomán a legjobb megoldásként megvalósítandónak tartanak, • a megfigyelést szolgáló mérések módszereit és eszközeit, illetve a mérési eredmények értékelését, s a követı eljárási rendet, az esetleg végrehajtandó változtatásokat, • a terület járhatóságával és az ebbıl eredı veszélyekkel kapcsolatos megoldásokat. A megvalósulási dokumentumhoz – a szokásos dokumentáció mellett – csatolni kell • az építés közben megismert (és visszaszámított) talajadottságokat bemutató anyagokat, • az építés közben végzett mérések módszereit és eredményeit, illetve az azok alapján hozott döntéseket, kialakított megoldásokat, • az építés közben esetleg észlelt rendellenességekrıl és azok megszüntetésérıl szóló jelentéseket. A fenntartási utasításban rögzíteni kell az üzemeltetés és fenntartás számára • az építés befejezése után esetleg várható mozgásokat, s értékelésük módját, kritériumait, • a folytatandó megfigyelés tárgyait, szempontjait, eljárásait, • a megfigyelt jelenségek nyomán teendı intézkedéseket.

111

ÚT 2-1.222

6.2


A töltésalapozások tervezése

6.2.1 A talajjellemzık meghatározása A talajfeltárások során – a szokásos követelmények mellett – külön figyelmet kell szentelni • a növényzetre, • a felszíni lefolyási viszonyok, esetleges belvizek felmérésére, • a felszíni és a felszín közeli talajzónákra, illetve ezek állapotának idıszakos változásaira, • a puha, szerves rétegek kimutatására és tulajdonságaik pontos leírására, • az altalaj vízáteresztı képességének változásaira. A talajfeltárási munkában nagy szerepet kell kapnia • a hidrológiai adatok feldolgozásának, • a helyszíni szemléknek, • az áteresztıképesség helyszíni meghatározásra szolgáló méréseknek, • a nyírószondáknak, • a pórusvíznyomás behatolás közbeni növekményének mérésére is alkalmas nyomószondáknak. A talajtörés vizsgálatához a nyírószilárdságot • nyírószondázással és/vagy • laboratóriumi vizsgálatokkal kell meghatározni, de a mért eredményekbıl a karakterisztikus értékeket csak a szakirodalmi tapasztalatokkal való összevetés után szabad megállapítani. A puha kötött talajok esetében általában a cu drénezetlen nyírószilárdságot kell meghatározni, annak (esetleges) mélységbeli változásait is megállapítva. Ennek során figyelembe kell venni • a puha kötött talajok viszkózus tulajdonságait, • a cu-értékek esetleges anizotrópiáját, • a kezdeti feszültségek és a feszültségtörténet hatását, • a cu-értékek és a konszolidáló feszültség kapcsolatát. A nyírószondázással nyert cu-értékek esetében az utóbbi kettı a mért adatban önmagától érvényesül, az elsı két hatást módosító tényezı alkalmazásával kell figyelembe venni. A laboratóriumi vizsgálatok során az elıbbi hatásokat modellezı és azok szerepét felmérı vizsgálatokkal kell a tervezésnél számításba vehetı cu-értékeket megadni. Ehhez figyelembe vehetı, hogy cu-értékek • a talaj plaszticitásával egyenes arányban növekednek, • a terhelési sebesség logaritmusával arányosan növekednek, • az anizotrópia miatt aktív állapotban a legnagyobbak és passzív állapotban a legkisebbek, • a konszolidáló feszültség logaritmusával arányosan nınek, • a konszolidáló feszültséggel egyenesen arányban nınek. A töltések és a talajjavító megoldások keretében beépülı szemcsés talajok nyírószilárdságát jellemzı ϕ belsı súrlódási szöget az elıbbiekben megjelölt vizsgálatok mellett általában elegendı tapasztalati (korrelációs) adatok alapján felvenni, figyelembe véve az adott szemcsés talaj szemeloszlását és tömörségét. A süllyedésszámításokhoz a talajok összenyomódási és konszolidációs jellemzıit laboratóriumi vizsgálattal lehet meghatározni. E jellemzık szondázásokkal meghatározott értékeit csak becslésnek szabad tekinteni, kivéve a terepi vizsgálatokból nyert vízáteresztı képességbıl származtatott konszolidációs jellemzıket. Az alakváltozási jellemzık vizsgálatakor gondosan kell megállapítani a terhelés módját és idıtartamát, hogy szükség esetén a talajok azonnali, konszolidációs és kúszási alakváltozásai megállapíthatók legyenek. A térfogatállandóság mellett, a talajok harántkontrakciója miatt jelentkezı azonnali alakváltozások számításához szükséges talajjellemzık drénezetlen triaxiális vizsgálatokkal határozhatók meg. A talajok tömörödése révén fellépı konszolidációs és kúszási alakváltozásokat jellemzı paramétereket a gátolt oldalkitérés mellett végzett ödométeres vizsgálattal célszerő meghatározni, de mérhetık ezek triaxiális vizsgálattal is. A vizsgálatokat a kezdeti, illetve a töltésépítés nyomán fellépı feszültségek tartományában kell végezni. A 24…48 óra terhelési idıket kell a konszolidáció kivárására biztosítani, a kúszás jellegő másodlagos összenyomódás vizsgálatára pedig legalább ötnapos terhelési idı szükséges. A töltésalapozás tervezéséhez végzett alakváltozási vizsgálatok mérési eredményeit közölni kell, hogy a tervezı s más közremőködık maguk választhassák meg az alkalmazandó anyagtörvényeket. Az eredmények 112

ÚT 2-1.222

feldolgozásakor a következı anyagmodelleket lehet/kell figyelembe venni, s a következı bennük szereplı talajparamétereket kell megadni: • a feszültségek és az alakváltozások lineáris összefüggésének feltételezésén alapuló, a terhelési tartományra jellemzı alakváltozási (rugalmassági vagy összenyomódási) modulusokat, vagy a feszültség logaritmusa és az alakváltozás közötti lineáris kapcsolat feltételezésén alapuló alakváltozási indexeket, • a konszolidáció törvényére a Terzaghi-modellt elfogadva, a benne szereplı konszolidációs tényezıt, • a másodlagos összenyomódás (kúszás) törvényére az idı logaritmusa és az alakváltozás közötti lineáris kapcsolat feltételezésén alapuló kúszási indexet.

6.2.2 Az alaptörés veszélyének vizsgálata Töltésépítéskor a következı talajtörési mechanizmusokkal kell számolni: • a többé-kevésbé homogén altalajban viszonylag nagy mélységig lehatoló, többnyire a rézsőláb elıtt kimetszı, hengeres csúszólapon bekövetkezı, rotációs jellegő elmozdulás, • a felszín alatti elsı kedvezı szilárdságú réteg felszínén haladó csúszólapon bekövetkezı, rétegcsúszás jellegő elmozdulás, • a felszínen vagy a felszín alatt a legkedvezıtlenebb szilárdságú rétegben haladó csúszólapon bekövetkezı el-, le- vagy szétcsúszás jellegő elmozdulás. Az állékonyságvizsgálatokat a 2.5.1 szerinti 3. tervezési módszert alkalmazva a 6.2 szerinti módszerekkel lehet elvégezni. A kötött talajok esetében a teljes feszültségekkel és a drénezetlen cu nyírószilárdsággal kell számolni. Ha az építés módot ad a kötött altalaj építés közbeni (legalább részleges) konszolidációjára, akkor a cu nyírószilárdság növekedésére szabad számítani. A kötött talajokkal körbezárt homoklencsékben bekövetkezı csúszás a hatékony feszültségekkel vizsgálandó. Ehhez számítani kell a töltés terhelésébıl a homoklencsében fellépı pórusvíznyomás-növekményeket. Pontosabb elemzés híján arra lehet számítani, hogy pórusvíznyomás építés közbeni növekménye a függıleges teljes feszültség növekményével lesz azonos. Az állékonyságvizsgálat módszere a csúszólap alakjától függıen választandó meg: • az alaptörés vizsgálatára általában a lamellás eljárás alkalmazandó, • a lejtıs terepen való lecsúszás, illetve a felszínen vagy s közvetlenül alatta kialakuló csúszólapon való szétcsúszás akár a blokkos, akár az e mechanizmusokra kidolgozott lamellás eljárásokkal vizsgálható. Vizsgálható az állékonyság véges elemes programokkal is, ami különösen akkor indokolt, ha azzal a teljes építési folyamatot modellezik. Közelítésként a 2.5.1 szerinti 2. tervezési módszert alkalmazva vizsgálható • az alaptörés a töltés okozta függıleges nyomás és az altalaj törıfeszültségének összehasonlításával is, mely utóbbi a drénezetlen nyírószilárdság ötszörösére vehetı, • a szétcsúszás a töltés valamely függıleges metszetében mőködı aktív földnyomás, valamint a rézsőtalpon e metszet és a rézsőláb közötti szakasz hossza és az azon figyelembe vehetı drénezetlen nyírószilárdság szorzataként számítható nyírási ellenállás összehasonlításával. A töltésépítést megelızıen végzett altalajjavító beavatkozások, illetve az építéstechnológiai megoldások hatását az alaptörés elleni biztonság számításakor figyelembe kell/lehet venni. Összehasonlítható tapasztalatok és elızetes laboratóriumi vizsgálatok alapján óvatos mérlegeléssel kell a szilárdságnövelı hatásokat a geometriai arányokkal együtt számításba venni. A szemcsés anyagokból készülı függıleges talajjavító elemeket (kavicscölöpöket, kıtömzsöket) úgy lehet számításba venni, hogy a potenciális csúszólapokon ezek és az altalaj felületi arányainak megfelelı nyírószilárdságot tételezünk fel, vagy a potenciális csúszólap ezen elemeket metszı szakaszán az elemek anyagának a nyírószilárdságát vesszük számításba.

6.2.3 Süllyedésszámítások Általában elkülönítve kell meghatározni • az azonnali süllyedéseket, • a konszolidációs süllyedéseket, • a másodlagos összenyomódásokból származó süllyedéseket. A számításokhoz a 6.2.1-ben ismertetett anyagmodellek és anyagjellemzık használhatók. Az azonnali süllyedéseket okozó, térfogat-állandóság melletti függıleges összenyomódásokat – hacsak pontosabb módszert nem alkalmaznak – a Hooke-törvény alapján, valamennyi feszültségkomponens figyelembevételével kell számítani. A konszolidációs és a másodlagos összenyomódásból származó süllyedések általá113

ÚT 2-1.222


ban lineáris alakváltozási modell feltételezésével, csak a függıleges feszültségek figyelembevételével is számíthatók, de ezekre is alkalmazható a Hooke-törvény. Ezeket az összenyomódásokat rétegenként kell számítani, hogy eltérı sebességő idıbeli változásuk is számítható és értékelhetı legyen. Erre jól használhatók a különbözı hagyományos elméleteken alapuló, valamint a véges elemes analízissel dolgozó számítógépes programok. A határmélység általában az a mélység legyen, ahol a töltésbıl származó, mélységgel csökkenı függıleges feszültségek az építés elıtti állapotban mőködı, a mélységgel növekvı hatékony függıleges feszültségek 20 %-ával azonosak. Ha az altalaj viszonylag kevéssé különbözı gyenge rétegekbıl áll, akkor azok a számításokban összevontan is jól kezelhetık. Ha a kifejezetten gyenge réteg(ek)hez képest az altalaj mélyebben fekvı zónáit legalább egy nagyságrenddel nagyobb összenyomódási és áteresztıképességi paraméterek jellemzik, akkor az azokból származó süllyedés gyakran elhanyagolható. Ilyenkor a süllyedés olyan egyszerő modellel is becsülhetı, mely elhanyagolja a feszültségek mélység szerinti csökkenését is. A számított süllyedések és süllyedéskülönbségek nagysága önmagában általában nem meghatározó a töltés viselkedését illetıen, ha a süllyedések idıbeli alakulása és az építés ütemezése összehangolható. A számított süllyedés nagysága mégis önmagában utal a süllyedésekbıl származó veszélyekre, ezért ha értéke a 20 cm-t meghaladja, akkor már feltétlenül szükséges az idıbeli alakulás részletes elemzése. A töltésépítést megelızı altalajjavító beavatkozások süllyedéscsökkentı hatása elméleti számítások, összehasonlítható tapasztalatok, esetleg elızetes próbaterhelések alapján a kezelt és kezeletlen zónák geometriai és merevségi viszonyának figyelembevételével vehetı számításba.

6.2.4 A süllyedések idıbeli alakulásának számítása A számítások során elkülönítve kell vizsgálni • a konszolidációt és • a kúszás, a másodlagos összenyomódás alakulását. A konszolidáció a rétegzıdés egyszerősített modelljével, a Terzaghi-féle elmélet segítségével számítható: • többnyire elegendı a legnagyobb összenyomódásokat szenvedı és/vagy a legkisebb áteresztıképességő rétegek konszolidációját elemezni, • a feszültségek, illetve az alakváltozások mélységbeli változásait figyelmen kívül lehet hagyni, • általában megengedhetı egydimenziós (függıleges) konszolidációval (összenyomódással és vízáramlással) számolni, • a számításokban a talajokat kísérletileg meghatározott, egy rétegen és a terhelési tartományon belül állandó értékő konszolidációs tényezıvel lehet jellemezni, • az építés idıtartamát, a teherfelhordás elhúzódását elsı közelítésben nem kell figyelembe venni. Ha e feltevések valamelyikének teljesülése nem feltételezhetı, s az eltérés feltehetıen lényeges befolyást gyakorol a konszolidáció sebességére, akkor olyan számítást kell végezni, mely azt figyelembe veszi. Ilyen lehet a teherfelhordás sebessége, az alakváltozások mélység szerinti változása. Ha egyidejőleg több feltétel tér el az elıbbiektıl, akkor csak a bonyolultabb peremfeltételek figyelembevételére is képes hagyományos elméletekkel dolgozó vagy véges elemes számításoktól várható reális eredmény. A konszolidációszámítások során mindig vizsgálni kell a bemenı adatok, elsısorban a vízáteresztı képesség, vagy az azt is magába foglaló konszolidációs tényezı bizonytalanságainak hatását. A konszolidációszámítás eredményeit tájékoztató jellegőnek kell tekinteni, s ezek alapján csak annyi döntést szabad meghozni, amenynyi a munkák elindításához feltétlenül szükséges. A konszolidáció gyorsítható szalagdrénekkel, kavicscölöpökkel vagy kıtömzsökkel elérhetı függıleges drénezéssel, az ezek felé tartó, vízszintes irányú vízáramlásnak köszönhetı radiális konszolidáció által. Ennek hatása Barron-elmélete alapján az egydimenziós konszolidációval azonos elvek szerint számítható, figyelembe véve a drének tényleges- (névleges-) és hatásátmérıjét. Ha van adat arra, hogy az altalaj vízszintes irányú vízátereszıképessége különbözik a függıleges irányútól, akkor azt is helyénvaló figyelembe venni. Az elıbbiek szerint számított kétféle konszolidáció eredménye szuperponálható. A másodlagos összenyomódás idıbeli alakulása az alakváltozás és az idı logaritmusa közötti lineáris kapcsolat feltételezésével, és laboratóriumi vizsgálattal meghatározott talajparaméterekkel számítható. Általában úgy lehet számolni, mintha a másodlagos összenyomódás a 95…98 %-os konszolidáció után indulna.

6.2.5 A töltésalapozások megfigyelése és irányítása A töltésalapozási módszerek mindegyike megköveteli, hogy helyszíni mérésekkel ellenırizzük a tervezett építést, a talaj feltételezett változásait. Erre a következı módszerek alkalmasak:

114

ÚT 2-1.222

• a konszolidáció folyamatát süllyedésméréssel lehet a legegyszerőbben ellenırizni, • a teherfelhordások alatti talajtörés elkerüléséhez a pórusvíznyomások növekményének mérése ad alkalmas információt, ami a konszolidáció lezajlásáról is tájékoztat, • a szilárdságnövekedésrıl (esetleg) szondázással lehet képet kapni. Célszerő több helyen, többféle méréssel figyelni a folyamatot, mert a méréseket sok bizonytalanság terhelheti. Legalább a kiviteli tervben meg kell adni • a mérések helyeit, gyakoriságát, eszközeit, pontosságát, • a végrehajtás, a feldolgozás és az értékelés módszereit. Indokolt minden olyan szakaszon legalább egy mérés, ahol a számítások szerint a süllyedés 20 cm-nél, a 90 %-os konszolidációs idı 3 hónapnál több. A süllyedésmérés legjobb eszköze a töltés alá beépített süllyedésmérı csı lehajlásának hidrosztatikus mőszerrel való bemérése. A pórusvíznyomás változását a töltés alá telepített elektromos piezométerrel, a nyírószilárdság növekedését nyírószondázással célszerő mérni, de mindkettırıl lehet tájékozódni a prórusvíznyomás mérésére is alkalmas (CPTu) statikus szondával. A mérések megkezdéséig minden mérési helyre össze kell állítani egy olyan adatlapot, mely tartalmazza • mérési hely talajadottságait, • a tervezett töltés méreteit, szerkezetét, • a töltésalapozás technológiáját, • a mérendı adatok számított értékeit. A mérési eredmények alapján kell/lehet az ütemezést irányítani. Ehhez elızetesen meg kell határozni, hogy valamely idıben milyen mérési eredményeket kell kapni a tervezett megoldás elfogadásához és az ütemezés szabályozásához. Ilyenek lehetnek: • süllyedésmérés esetén az a konszolidációs fok, süllyedési sebesség, bekövetkezett vagy hátralevı süllyedésnagyság, amelynél a konszolidáció ütemét megfelelınek lehet ítélni, s ezért a terv szerinti építési ütemezést lehet követni, vagy amelynél a megoldás módosítását kell kezdeményezni, • pórusvíznyomás-mérés esetén a pórusvíznyomás azon (általában a töltésteher arányában megadott) küszöbértéke (kb. 70 %), melynél a töltésépítést le kell állítani, vagy folytatni lehet, illetve amelynél esetleg már tervmódosítás szükséges, • szondázás esetén az altalaj javulásának azon (%-os) mértékét, amely igazolja a talajjavítás vagy konszolidáció várt szilárdságnövelı hatását, illetve amelynél tervmódosítás szükséges. A süllyedésmérések alapján elırejelzést kell adni a süllyedések várható alakulásáról. Erre közelítésként használható az idı-süllyedés görbe hiperbolikus közelítése, de pontosabb eredmény várható a mért eredmények alapján végzett visszaszámolással pontosított elméleti konszolidációszámítástól. Minden mérést értékelni kell nyilatkozva a következıkrıl: • a mért eredmény mennyire illeszkedik a számított, ill. az addigi mérések alapján várt értékekhez, • mi várható a következı idıszakban, szükséges-e esetleg valamilyen építésjellegő beavatkozás, • mikor kerüljön sor a következı mérésre.

6.3

Töltésalapozási megoldások irányelvei

6.3.1 Építésszervezési megoldások A töltésalapozási feladatok legegyszerőbb és legkisebb többletköltségeket igénylı megoldását célszerő építésszervezési megoldásokkal • lépcsıs építéssel vagy • többlettöltéssel (elıterheléssel) elérni, ha ezek a számítások szerint elégségesek. A két eljárás ésszerően kombinálható egymással és a következıkben ismertetendı szerkezeti megoldásokkal vagy altalajjavító beavatkozásokkal. 6.3.1.1

Lépcsıs építés

Ott lehet alkalmazni, ahol nagy a talajtörés veszélye, viszont bıséges az építési idı. Olyan lépcsıkben kell építeni, s az egyes lépcsık között annyi konszolidációs idıt kell kivárni, hogy a lépcsık terhelése talajtörést

115

ÚT 2-1.222


ne okozzon. E módszer a süllyedési problémák megoldására nem alkalmas, vele a süllyedések nagysága nem befolyásolható, a konszolidációs idı pedig megnı. A lépcsıs építés tervezésekor meg kell állapítani az altalaj töltés okozta konszolidációja révén várható szilárdságnövekedést, s ezt kihasználva a 6.2.2 szerinti állékonyságvizsgálattal lehet a terhelési lépcsık nagyságát és idıtartamát megállapítani. A szilárdságnövekedés és a konszolidáció felmérésére laboratóriumi vizsgálatok és összehasonlítható tapasztalati adatok adhatnak kiindulási adatokat. Alkalmazásához azonban általában a megfigyeléses módszer elvei szerint eljárva a 6.2.5 szerinti terepi mérésekre kell támaszkodni. 6.3.1.2

Többlettöltés (elıterhelés)

Az olyan esetekben hatékony, ahol a süllyedések lezajlását kell gyorsítani, a talajtörés veszélye viszont – akár valamely más, egyidejőleg alkalmazott töltésalapozási megoldásnak köszönhetıen – kicsi. A többlettöltés a töltések tetején deponált földtömegekkel célszerő létrehozni. Annyi ideig kell mőködtetni, míg az általa keltett konszolidáció révén a süllyedések a végleges mérető töltés alatt várt süllyedéseket, vagy azok elızetesen meghatározott részét elérik. (Ha a földmő tetejére még beépítendı szemcsés réteg és pályaszerkezet által okozott süllyedés is veszélyesnek ítélhetı, akkor legalább ezek vastagságával azonos többlettöltést azért érdemes építeni, hogy az ezek által okozott süllyedést a pályaszerkezetnek ne kelljen elszenvednie.) A többlettöltés megnöveli a talajtörés veszélyét, ezért azt különös gondossággal kell vizsgálni. A többlettöltés elızetesen a 6.2.2 és 6.2.3 szerinti számításokkal tervezendı, de alkalmazásakor a megfigyeléses módszer elveit kell követni a 6.2.5 szerinti mérések segítségével.

6.3.2 Szerkezeti megoldások Ha az elıbbi építésszervezési megoldások önmagukban nem elégségesek, akkor a veszélyek csökkenthetık: • a töltésmagasság ésszerő megválasztásával, • töltésrézső laposabb kialakításával, • a töltés tömegének csökkentésével, • a terepfelület megfelelı kialakításával, • talperısítés geomőanyagok alkalmazásával. Ezek alkalmasságát számítással kell igazolni, s mérésekkel ellenırizni. Elınyös lehet a kombinációjuk is. 6.3.2.1

A töltésmagasság optimalizálása

A különösen gyenge altalajon való építés esetében helyénvaló a töltés magasságát 3…4 m-ben megválasztani. Ezzel a talajtörés veszélye és a várható süllyedés még viszonylag kicsi, ugyanakkor a jármővek dinamikus hatásai már nem hatnak a gyenge altalajra. E magasság elınyös a kavicscölöpös és kıtömzsös talajjavítás esetén is, mert ezek felett ekkora magasság esetén már ki tud alakulni megfelelı átboltozódás. Az ilyen töltésmagasságot a diszpozíciós tervben a magassági vonalvezetés rögzítésekor kell elérni. A különösen (10…15 m) magas töltéseket, melyekre általában mőtárgyak közelében lehet szükség, még kevésbé rossz altalaj esetén is kerülni kell. Ezt általában a mőtárgyak hosszának növelésével el lehet érni. 6.3.2.2

A rézsőhajlás csökkentése

Ez a megoldás a talajtöréssel szembeni biztonságot növeli, a süllyedések alakulását gyakorlatilag nem befolyásolja. Megoldható oly módon is, hogy a rézsőt közbensı padkával képezik ki. Ezt a lehetıséget bizonyos korlátozásokkal általában még az utolsó tervfázisokban is ki lehet dolgozni. A megfelelı rézsőhajlást a 6.2.2 szerinti állékonyságvizsgálatok valamelyikével kell megkeresni. 6.3.2.3

A töltéstömeg csökkentése

A talajtörési és süllyedési gondokat egyaránt csökkenti. Megoldható könnyő töltésanyagok, pl. kohósalakok, pernyék, habszerő anyagok alkalmazásával, vagy a töltéstestbe vízszintesen beépített üres győrőkkel. A tervezett csökkentés alkalmasságát a 6.2 szerinti számításokkal kell megtervezni, s elegendı lehet ezt a kiviteli tervben pontosítani. A tervben vizsgálni kell a speciális anyagok tartósságát. 6.3.2.4

Talperısítés geomőanyagokkal

A töltéstalpba beépített geomőanyagok a töltés alatti talajtörés és a szétcsúszás elleni védelem hatékony eszközei, mivel az általuk felvett húzóerı akadályozza a töltéstest elmozdulását. A süllyedéseket membránszerő hatásuk révén csekély mértékben csökkentik, de ez számítással általában nem mutatható ki. Erısítés céljára alkalmazhatók 116

ÚT 2-1.222

• georácsok, • szıtt geotextíliák. Szükséges esetekben a talajtörés elleni védelem fokozható több georácsréteg beépítésével, illetve georácsokból készülı geocellák elhelyezésével is. Az erısítések tervezésekor követni kell az MSZ EN 14475:2007 és a MSZ EN 13250:2001, a geomőanyagok vizsgálataihoz pedig az 1.2.8.2-ban felsorolt szabványokat. A jelen elıírás betartásával ez alapvetıen teljesül, de egy-egy részletkérdés megoldásához szükség van az arra vonatkozó szabvány alkalmazására is. A tervezés során a 2.5.1 szerint a 2. tervezési módszert alkalmazva a töltés szétcsúszásának, alaptörésének vizsgálatából kell megállapítani a georácsok vagy szıtt geotextíliák által felveendı húzóerıt, majd ki kell mutatni, hogy a geomőanyagok ezeket az erıket • szilárdságuk révén húzott elemként az adott körülmények között fellépı degradáló hatások ellenére is tartósan fel tudják venni, • a töltésanyag és a georács közötti teherátadási mechanizmus révén a geomőanyag fölött a vizsgált csúszólap esetében elmozduló töltéstömegrıl az azzal érintkezı szakaszon át tudják venni, • a töltésanyag illetve az eredeti talajfelszín és a georács közötti teherátadási mechanizmus révén a vizsgált csúszólap mögött a nyugalomba maradó töltés-, illetve eredeti talajzónára át tudják adni. A geomőanyagok tartósságát, szilárdságát, illetve a köztük és a talajok közötti súrlódási ellenállást jellemzı paramétereket a termékek gyártói szolgáltatják a 4.2.6 szerint. A tervezéskor figyelembe kell venni, hogy a szilárdság a beépítéskor bekövetkezı sérülések, valamint a tervezett élettartam alatt várható vegyi, biológiai hatások és a geomőanyag anyagától függı kúszás miatt csökken. Ezeket a 2.5.1 szerinti csökkentı tényezıkkel kell számításba venni. A geomőanyagok és a talaj közötti súrlódásban a geomőanyag szerkezeti jellemzıi mellett lényeges az érintkezı talaj típusa is. A geomőanyagokra kerülı töltésanyag a már korábban ismertetett okok miatt 0,5 m vastagságban általában eleve durva szemcséjő anyag, mely jól együttdolgozhat a geomőanyaggal, amit azonban célszerő kísérlettel mérni. A georácsok esetében az együttdolgozás általában nagyobb erık felvételét teszi lehetıvé, mint amennyit a szilárdságuk megenged, míg a szıtt geotextíliák esetében fordított is lehet a helyzet. A beépítési hatásokat és a helyi talajhoz való kapcsolódást célszerő helyszíni kísérlettel megállapítani. A gyártó által megadott állandó jellemzık közül a jelen alkalmazásban meghatározó szakítószilárdságot kételyek esetén célszerő szúrópróbaszerő vizsgálattal ellenırizni. A georácsok alá célszerő geotextíliát is beépíteni, a szemcsés anyag alulról történı elszennyezıdésének megakadályozásra. A georácsok az erısítés mellett nagyban javíthatják a terület járhatóságát is. Ez utóbbiak tervezését a 4.3.1 tartalmazza.

6.3.3 Talajjavítások Amennyiben az elıbbi megoldások a számítások szerint nem nyújtanak kielégítı megoldást, a töltésépítés elıtt célszerő az altalajt a következı eljárások valamelyikével megjavítani: • talajcsere, • mélytömörítés, • függıleges drénezés, • kavicscölöpözés, • dinamikus talajcsere. Ezek az eljárások elınyösen kombinálhatók az elıbbiekben ismertetett eljárásokkal. 6.3.3.1

Talajcsere

Akkor alkalmazható, ha • a cserélendı talaj vastagsága és mennyisége a töltés méreteihez képest nem nagy, • megfelelı durva szemcséjő, tömörítés nélkül is jó teherbírású talaj áll rendelkezésre, • a földkiemelés megbízhatóan és ellenırizhetıen végrehajtható, • a cseretalaj kellı tömörséggel beépíthetı, • a kiemelt föld elhelyezése megoldható. Mindezen részletek tervezésekor nagy figyelmet kell fordítani a gazdaságossági, a környezetvédelmi és a 2 minıségellenırzési szempontokra. Sőrő mérési hálózattal (kb. 100 m -enként), megbízható módon (például dinamikus szondázással) kell igazolni, hogy a teljes talajcsere megvalósult. Talajvíz alatti talajcsere csak különleges indokkal tervezhetı. Részleges talajcsere tervezhetı, ha önmagában azzal, vagy azzal és esetleg a 6.3.1 és 6.3.2 szerinti eljárások valamelyikének kombinációjával biztosítható a 117

ÚT 2-1.222


töltés adott esetben elvárt viselkedése. Ilyenkor a talajcsere utáni állapotot a 6.2 szerint megtervezni és az építést a 6.2.5 szerinti gondos megfigyelés mellett szabad csak végrehajtani. 6.3.3.2

Talajjavítás mélytömörítéssel

Az altalaj nagyobb vastagságban tömöríthetı • mélyvibrálással, • dinamikus konszolidációval (a felszín döngölésével). Ezek az eljárások elsısorban laza szemcsés talajok esetén tervezhetık, fıként összehasonlítható tapasztalatok felhasználásával. Más tömörítést kívánó talajok (pl. vegyes anyagú meddıhányók) esetén elızetes próbákkal kell igazolni a hatékonyságukat. (Hasonló technológiákkal kötött talajokban a talaj kiszorításával képzıdı üreg helyén kavicscölöpök vagy kıtömzsök állíthatók elı, melyeket a 6.3.3.4 és 6.3.3.5 tárgyal.) A mélyvibrálás végrehajtható az altalajba lehajtott speciális szárnyas vibrátorok segítségével vagy más célszerően kialakított fémelemek vibrációs (esetleg döngöléses) lehajtásával. Az elérhetı legnagyobb mélység kb. 20 m lehet, 3,0 m-nél kisebb mélység esetén viszont nem célszerő. A dinamikus konszolidáció 8…20 tonnás tömegek 10…20 m magasságból való ejtegetésével valósul meg. A hatásmélység nagyban függ a talajtól és ejtési energiától, kb. 5…10 m tételezhetı fel. Mindkét eljárás esetén a kezelés nyomán a felszínen kialakuló kráterszerő bemélyedéseket a környezı helyi anyaggal vagy behordott szemcsés anyaggal lehet kitölteni. Az alkalmazandó mélytömörítési eljárások terve térjen ki • a talajkezelési helyek kiosztására és sorrendjére, • a talajkezelés mélységére, • az elvárt tömörségnövekedésre, • a tömörségnövekedés igazolásának módjára. Az utóbbi legcélszerőbb módszere a kezelés elıtt és után végzett verıszondázás. A mélytömörítéssel csökkenthetı a talajtörés veszélye és a süllyedés, ami a 6.2 szerinti számításokban az altalaj javított mechanikai paramétereivel vehetı számításba. A tervezés és alkalmazás során vizsgálni kell a környezetet érı hatások megengedhetıségét. A kivitelezés során minden talajkezelési pontról jegyzıkönyvet kell készíteni. 6.3.3.3

Függıleges drénezés

A konszolidáció gyorsítását szolgálja, s ezzel a talajtörés elleni biztonságot is növeli. Jól kombinálható a 6.3.1 szerinti építésszervezési megoldásokkal. Különösen akkor célszerő tervezni, ha elsısorban a konszolidáció elhúzódása és nem a süllyedések nagysága, illetve a teherbírás a kritikus, ha • a konszolidálódó réteg vastag és/vagy mélyen van, • a kritikus réteg különösen kis áteresztıképességő kövér agyag, • a mechanikai jellemzıket közvetlenül javító megoldások szükségtelenek vagy nehezen valósíthatók meg. Elsısorban geotextília szőrıréteggel körülvett, mőanyag geoszalagdréneket célszerő tervezni, melyek szalagjainak felületképzése biztosítja a vízvezetıképességet és a mechanikai ellenállást. (Körkeresztmetszető homokdrének alkalmazása különleges esetben lehet indokolt.) Tervezésük az MSZ EN 15237 és az MSZ EN 13252 szerint, vizsgálataik az 1.2.8-ban ismertetett szabványok szerint végzendı el, de általában elegendı az itt megfogalmazottak szerint eljárni. A téglalap keresztmetszető geoszalag-drén szélessége általában b=100 mm, vastagsága t=5…10 mm legyen. Ezt a számításokban kerületazonosságából adódó d=2⋅(b+t)/π névleges átmérıjő körkeresztmet-szettel szokás helyettesíteni. A szalagdrének hossza 25 m is lehet, s elınyös, ha alul is vízvezetı rétegbe kötik be ıket. Gondolni kell arra is, hogy a drének letőzését az altalajban elıforduló akadályok meggátolhatják. A letőzéshez csak statikus nyomás alkalmazandó, bármely dinamikus hatás a környezı talaj megzavarásával csökkenti a hatékonyságot. Ugyanezen okból a letőzéshez a szükséges legkisebb keresztmetszető, vízzel feltöltött csövet kell használni. A dréntávolságot gazdaságossági és építésütemezési megfontolások alapján kell megtervezni a 6.2.4 szerinti konszolidációszámítások alapján, biztosítva a konszolidáció elvárt sebességét, idıtartamát. 1,0…2,5 m oldalhosszúságú, szabályos háromszög szerinti kiosztás a célszerő.

118

ÚT 2-1.222

A szalagdrének mechanikai tulajdonságaira vonatkozóan a következıket kell elvárni: • bármely minta szakadónyúlása legyen nagyobb 2 %-nál, • 0,5 kN erı a tervezett élettartam alatt ne okozzon 10 %-nál nagyobb nyúlást, • a leggyengébb minta szakítóereje is legyen nagyobb 1,5 kN-nál, • a külsı szőrıréteg átlagos szakítószilárdsága érje el a 3 kN/m-t. A geodrénszalag és a geotextília anyaga olyan legyen, hogy az adott vegyi jellemzıkkel bíró környezetben a tervezett élettartam alatt mőködıképes maradjon. 5 éves élettartam elvárható. A dréneknek megfelelı vízszállítóképességgel kell rendelkeznie. Ez függ a drén hosszától, kiosztásától, névleges- és hatásátmérıjétıl, a környezı talaj áteresztıképességétıl, és nyugalmi nyomásától, valamint a beépítés okozta zavaroktól. Az elıbbiekben ajánlott méretek és technológia mellett agyagtalajokban a szokványos szalagdrének megfelelnek, kritikus esetekben azonban ezt elızetesen igazolni kell. A drén geotextília köpenyének szőrıképessége legyen megfelelı. Ez az 5.4.3.2 szerint ellenırízhetı, de a 0,08 mm-nél kisebb jellemzı szőrınyílás általában megfelel. A szalagdrének fölé jó vízvezetı homokos kavicsból vagy tört kıanyagból 50 cm vastag szivárgópaplan tervezendı. A szaladrének ebbe legalább 25 cm-nyit érjenek bele. A szivárgópaplant az altalajtól függıen, de általában célszerő geotextíliával megvédeni az alulról való elszennyezıdéstıl. Ehhez a geotextíliát a 4.3.1 szerint kell elválasztásra méretezni. A szalagdrént körülvevı talaj különösen nagymértékő összenyomódása esetében a szalagdrének kihajlásától is tartani kell. Ezt az összehasonlító tapasztalat alapján kiválasztott erısebb elemmel kell elhárítani. A szalagdréneket helyszínrajzilag és a mélységet illetıen 15 cm tőréssel kell letőzni, a függılegestıl való eltérése legfeljebb 2 % lehet. A lefőzésrıl jegyzıkönyvet kell vezetni. A szalagdrének konszolidációgyorsító hatása javítható vákuumos technológiával. Ennek tervezése és kivitelezése speciális szakértelmet kívánó feladat. A függıleges drénezés hatékonyságát a 6.2.5 szerint elsısorban süllyedésméréssel, esetleg pórusvíznyomás-méréssel kell ellenırizni. 6.3.3.4

Kavicscölöpözés

Ez az eljárás a töltés alatti altalaj komplex javítási módszere, mert készítésük, illetve a kész kavicscölöpök • talajtömörítésként • részleges talajcsereként • függıleges drénként is mőködnek, s így • csökkentik a süllyedések mértékét, • növelik a talajtöréssel szembeni biztonságot, • gyorsítják a konszolidációt. Kis áteresztıképességő, nagyon kompresszibilis és kis szilárdságú, szerves iszap és agyagtalajokban célszerő alkalmazni, ahol mindegyik hatásra szükség van, és azok érvényesülhetnek is. A hatásmechanizmus a talajtípustól nagyban függ, az agyagokban inkább a konszolidációgyorsítás lényeges, az iszapokban, tızegekben inkább a talajjavítás és a teherátvállalás. Nagyon gyenge (kb. 15 kPa-nál kisebb drénezetlen nyírószilárdságú) talajokban fennáll a kavicscölöpök kihajlásának, szétnyomódásának a veszélye, ezért csak külön óvintézkedésekkel alkalmazható. A kavicscölöpöket – ha nincs kizáró ok – talajkiszorításos eljárással kell készíteni, melyhez elsısorban vibrációs célszerszámot célszerő alkalmazni. Elıállíthatók alul elveszı saruval vagy betondugóval lezárt csövek lejuttatásával, illetve csavarással lehajtható, talajkiszorításos cölöpök készítésére alkalmas berendezéssel is. Az ezek által kialakított üreget szemcsés anyaggal kitölteni, lehetıleg a szerszám felhúzása közben bejuttatva és egyben tömörítve azt. Az az eljárás is alkalmazható, hogy üregbıl kiemelik a célszerszámot, betöltik a szemcsés anyagot, majd azt a visszajuttatott szerszámmal tömörítik, s ezt többször ismételve készítik el a kavicscölöpöt. Ennél azonban igazolni kell a kavicscölöp folytonosságát, ha arra a terv (leginkább drénezést elvárva) számított, illetve azt, hogy a kiemelés közben megtámasztatlan üreg esetleges beomlása, összefolyása nem okoz zavart. E berendezések munkaeszközének átmérıje általában 40 cm, s a velük elérhetı cölöpátmérı 50…100 cm lehet, az elıbbi a kövér agyagokra, az utóbbi a tızegekre jellemzı. A kavicscölöpök anyaga 35…40º súrlódási szögő anyag (homokos kavics vagy tört kıanyag) legyen. Ha a drénezés különösen fontos és a célszerszám zavartalan mőködtetése megkívánja, akkor pontosan elıírt szemeloszlású (kevés finom szemcsét tartalmazó, de legfeljebb 32 mm átmérıjő szemcsékbıl álló) anyagot 119

ÚT 2-1.222


kell alkalmazni. Gyenge talajokban a kavicsot cementhabarccsal lehet szilárdítani, esetleg száraz vagy folyós betonból is lehet készíteni, vagy georácsból és geotextíliából készülı hengerpalásttal lehet körülfogni. A kavicscölöpöket célszerő a töltés alatt egyenletes távolságokban kiosztani, a tengelytávolság függ az elérhetı, illetve elıirányzott átmérıtıl. 1,5…3,0 m rasztertávolság a célszerő, s törekedni kell arra, hogy a cölöpök keresztmetszeti felülete haladja meg az egy cölöpre esı talajfelület 10 %-át. A kavicscölöpök érjék el a javítandó talaj alatti teherbírónak minısíthetı réteget. Az elérhetı mélység a lehajtó berendezéstıl és harántolandó talaj tulajdonságaitól függ. Kb. 15 m teljesíthetı, de 10 m-nél nagyobb hossz esetén már vizsgálandók az összehasonlítható tapasztalatok vagy a tervezés elıtt próbacölöpözés szükséges. 3,0 m-nél rövidebb cölöpöket nem célszerő tervezni. A kavicscölöpök fölé legalább 0,5 m vastag szemcsés réteg tervezendı a vízelvezetés és a teherelosztás biztosításra. Általában számítással vagy összehasonlítható tapasztalatok bemutatásával kell igazolni, hogy a kavicscölöpök fölötti átboltozódás révén a földmő koronáján már csak megengedhetı mozgáskülönbségek lesznek. A kavicscölöpök teteje és a tükörszint közötti távolság legalább a kavicscölöpök palástjai közötti távolság kétharmada legyen. Indokolt lehet a kavicscölöpök fölött a georácsos erısítés, ha a cölöpkiosztás sőrősége, a töltés magassága és anyaga nem biztosítja az átboltozódást. A tervben meg kell adni a kavicscölöpök kiosztását, mélységét, anyagát, átmérıjét és építési sorrendjét. A terv elsısorban az elıbbi és más összehasonlítható tapasztalatokra támaszkodhat, de célszerő a 6.2 szerinti számításokkal is igazolni a terv alkalmasságát. Ehhez alkalmazhatók olyan modellek, melyek • a kavicscölöpöket és a kezelt talajzónát a cölöpök kiosztásától és anyagától, valamint a kezelés módjától és mértékétıl függı paraméterekkel jellemzett homogén közegként veszik számításba, • a kavicscölöpöket és a kezelt altalajt külön-külön, saját méretükkel és anyagjellemzıikkel veszik figyelembe, de vizsgálják a határfelületükön ható erık egyensúlyát is, • csak a kavicscölöpöket tekintik teherviselı elemeknek. A konszolidációgyorsító hatás a függıleges drénekhez hasonló módon tervezendı. Kritikus esetben és nagy volumenő alkalmazás esetén a terv véglegesítéséhez próbatöltés is tervezhetı. A technológiai utasítás kidolgozásához próbacölöpözés végzendı, s szükség esetén a cölöp próbaterhelése is elvégezhetı, vagy vizsgálni lehet a cölöpöt és környezetét. A tervezınek ki kell dolgoznia a minıség-ellenırzésnek a tervben figyelembe vett hatásoknak megfelelı módszereit és a minısítés céljából végzendı mérések eredményeinek értékelését is. Elvárható, hogy a kavicscölöpök készítésekor legalább az elért mélységet, a gép által leadott teljesítmény mélység szerinti változását és a bejutatott anyagmennyisége(ke)t mérjék. Kétséges esetekben a cölöptest minıségének és a talajjavítás mértékének ellenırzésére a cölöpök és a köztük levı talajzónák szondázása is elıírható, A tervezés és alkalmazás során vizsgálni kell a környezetet érı hatások megengedhetıségét, köztük például a meglévı cölöpökben lehetséges erık következményeit is. 6.3.3.5

Dinamikus talajcsere

Célszerő alakú, mérető és tömegő acéltestet ésszerően változtatott magasságokból (10…20 m-rıl) ejtegetnek a felszínre behordott szemcsés anyagra, mely ennek hatására a gyenge talajba hatol. Az utóbbi a kezelés helyérıl kiszorul, a környezet így tömörödik. A képzıdı üregbe szemcsés anyagot tolnak, s ezt is ledöngölik. E folyamatot ismételgetve érik el a kívánt, illetve lehetséges mélységben a teherbíró talajt, s állítanak elı kellı tömörségő és mérető kıtömzsöt. Így a kavicscölöpökhöz hasonlóan a kıtömzsök révén • részleges talajcsere jön létre, • függıleges drénezést nyerünk, • a környezı talaj mechanikai tulajdonságai feljavulnak. E szerkezet, illetve technológia tehát többféle mechanizmussal • csökkenti a süllyedéseket, • növeli a talajtöréssel szembeni biztonságot • gyorsítja a konszolidációt. A dinamikus konszolidációnak is nevezett módszer tervezésében meghatározó szerepe van az összehasonlítható tapasztalatoknak, a próbabeépítésnek, de számítással is leírhatók a folyamatok. Elsısorban néhány méter vastag, különösen gyenge, szerves talaj, tızeg javítására alkalmas. Elérhetı vele 10 m mélység is, de a 3…6 m mélységő, lefelé javuló talajok javításában igazán hatékony. Ilyenkor kialakul egy egyenletes teherbírású kıtömzs.

120

ÚT 2-1.222

Az ejtegetett test célszerően 1,5...2,5 m átmérıjő, gömbszerő alakzat. Egy-egy kıtömzsöt 3…6 fázisban, fázisonként 5…6 döngöléssel érdemes elıállítani 8…12 m ejtési magasságot és 8…10 t tömeggel alkalmazva. A kıtömzsöket célszerő két ütemben lehajtani, az elsıben kb. 5…7 m oldalhosszú négyzetes kiosztásban haladni, majd a második ütemben ezt a kiosztást lehet beközepelni. Törekedni kell arra, hogy a kıtömzsök területe a teljes terület 20 %-át közelítse. A kıtömzsök tört szemcsés anyagból készüljenek. Elınyös, ha nagy (35…40°) a belsı súrlódási szöge, ked-5 vezı az összenyomódási modulusa (25…50 MPa) és elég nagy (10 m/s) az áteresztıképessége, de összetételét nem kell túlzottan szigorúan és igényesen megállapítani. A kavicscölöpök készítése elıtt ebbıl olyan vastagságban kell feltölteni a területet, hogy az anyag nagy része bekerüljön a kıtömzsökbe, de legalább 1,0 m legyen, hogy biztosítsa a döngölést biztosító gépek mozgását. E feltöltés alatt már bekövetkezhet egy viszonylag nagy süllyedés. A feltöltés alá – ha nincs főtakaró – célszerő vékony geotextíliát fektetni. A kıtömzsök elkészülte után föléjük újra el kell készíteni a szemcsés feltöltést, melynek vastagsága legalább 0,5 m legyen. E szemcsés réteg elosztja a terhelést és biztosítja a vízelvezetést. Indokolt lehet, hogy mindkét szemcsés réteg alá geotextília kerüljön, illetve a második szemcsés réteg fölé georácsos erısítés is kerülhet. Az erısítés elısegíti a töltésben az átboltozódással kialakuló teherelosztást, ha a kötömzsök kiosztásának sőrősége, a töltés magassága és anyaga nem biztosítja A tervekben meg kell határozni a kıtömzsök kiosztását, mélységét, anyagát és tervezett átmérıjét és építési sorrendjét. A tervezés elsısorban az elıbbiekben ismertetett és más összehasonlítható tapasztalatokra kell támaszkodni, de célszerő a 6.2 szerinti számításokkal is igazolni a terv alkalmasságát. Ehhez alkalmazhatók olyan modellek, melyek • a kıtömzsöket és a kezelt talajzónát a kıtömzsök kiosztásától és anyagától, valamint a kezelés módjától és mértékétıl függı paraméterekkel jellemzett homogén közegként veszik számításba, • a kıtömzsöket és a kezelt altalajt külön-külön, saját méretükkel és anyagjellemzıikkel veszik figyelembe, de vizsgálják a határfelületükön ható erık egyensúlyát is, • csak a kıtömzsöket tekintik teherviselı elemeknek. A konszolidációgyorsító hatás a függıleges drénekhez hasonló módon számítható. Számítással vagy összehasonlítható tapasztalatok bemutatásával igazolni kell, hogy a kıtömzsök fölött olyan teherátadódási mechanizmus (átboltozódás) alakul ki, hogy a földmő koronáján már csak megengedhetı mozgáskülönbségek lesznek. Kritikus esetben és nagy volumenő alkalmazás esetén a terv véglegesítéséhez próbatöltés is tervezhetı. A technológiai utasítás kidolgozásához próbabeépítés végzendı, melynek keretében feltárással is igazolni kell a kıtömzsök elért méretét, állapotát és a környezetre gyakorolt hatását. A tervezınek ki kell dolgoznia a minıség-ellenırzésnek a tervezett hatásoknak megfelelı módszereit és a minısítés céljából végzendı mérések eredményeinek értékelését is. Elvárható, hogy a kıtömzsök készítésekor az elért mélységet, a bejutatott anyagmennyisége(ke)t 100 kıtömzsre átlagosan közvetve igazolják, s a kıtömzsök 1 %-ban pedig verıszondázással vagy presszióméterrel mutassák be a kıtömzsök méretét és állapotát. Ha a tervezéskor figyelembe vették, igazolni kell a kıtömzsök és közötti talajzónák javulását is. A tervezés és alkalmazás során vizsgálni kell a környezetet érı hatások megengedhetıségét.

121

ÚT 2-1.222


7. TÁMSZERKEZETEK 7.1

Általános tervezési követelmények és szempontok

7.1.1 Alapkövetelmények Az utak földmőveit támszerkezetekkel kell megtámasztani, ha • rézsős határolásra nincs hely, • a rézsős határolás biztonságos kialakítása, védelme és fenntartása túlzottan nagy költségekkel járna, • tájvédelmi vagy gazdaságossági okokból nem kívánatosak a nagyobb földmunkák. A támszerkezetek feladata a mögöttük levı földtömeg súlyából és a térszíni terhelésekbıl származó nyomások felvétele. Tervezhetık erre • támfalak, melyek megtámasztó hatását elsısorban a szerkezet és/vagy a szerkezethez kapcsolt föld tömege biztosítja, • befogott támszerkezetek, melyek megtámasztó hatásukat elsısorban a szerkezet altalajba való befogásából nyerik, • horgonyzott támszerkezetek, melyek megtámasztó hatása elsısorban a megtámasztandó földtömeg mögötti talajzónákba való hátrahorgonyzásból származik. E szerkezetek kombináltan is alkalmazhatók. Úgy kell kialakítani ıket, hogy teherbírási és használhatósági határállapot ne következzen be: • a támszerkezet és a fal körüli földtömeg ne veszítse el általános állékonyságát, • a támszerkezetrıl a talajra jutó hatásokat a talaj teherbírási határállapot bekövetkezése nélkül viselje, • a támszerkezetek elemei és a határoló talaj között szükséges kapcsolatok teherbírása ne merüljön ki, • a támszerkezet valamennyi eleme viselje el a rá ható igénybevételeket, • a támszerkezet és a környezı talaj alakváltozásai, elmozdulásai az út használatát, a támszerkezetet és környezı építményeket ne veszélyeztessék, • veszélyes lokális szemcsemozgások a támszerkezetben és határoló felületein ne következzenek be, • a támszerkezetek felülete esztétikus legyen és a környezethez jól illeszkedjék, • a támszerkezetek kivitelezési technológiája feleljen meg a körülményeknek, • a támszerkezete fenntartása ne követeljen különleges teendıket. Ha a támszerkezet egy híd része is, akkor tervezésekor a közúti hídszabályzat, ha élıvizet is határol, akkor a partfalakra vonatkozó vízépítési szabályzatok követelményeit is be kell tartani. A támszerkezetek tervezési módszereit illetıen a következık irányadók: • általában elméleti számításokkal kell igazolni a statikai követelmények teljesülését, • különleges körülmények esetén a megfigyeléses módszer is alkalmazható, • egyszerő esetekben, kisebb szintkülönbségnél az összehasonlítható tapasztalatokra is lehet támaszkodni, • egyes részletek szokáson alapuló intézkedésekkel is megoldhatók, • egyes szerkezeti részletek próbaterhelésekkel vizsgálhatók. A támszerkezeteket általában százéves élettartamra úgy kell megtervezni, anyagaikat úgy kell megválasztani, hogy élettartamuk alatt legfeljebb felületjavítási és tisztítási munkákat kelljen végezni. Kedvezıtlen talajon támszerkezettel épülı töltések tervezésekor az 5. fejezet elıírásait is be kell tartani.

7.1.2 A tervezés fıbb szempontjai, irányelvei A tervezés során a teherbírási határállapotok vizsgálatára általában a határanalízis elvén alapuló, a talajban és a földtömegekben is törési állapotokat feltételezı módszereket lehet alkalmazni. Ellenırizni kell azonban, hogy a különbözı szerkezeti elemek és a talajok elmozdulásai összeférhetık-e, illetve a feltételezett törési ellenállások képesek-e egyidejőleg mobilizálódni. Ennek megfelelıen figyelembe vehetık a számításokban a nem teljes mobilizálódás esetén mőködı földnyomások, illetve a földnyomások és az elmozdulások összefüggései alkalmazhatók az alakváltozási követelmények teljesülésének vizsgálatára is.

122

ÚT 2-1.222

A teljes építési folyamat és a használathatósági határállapot vizsgálatára alkalmasabbak a feszültség és alakváltozási mezık változását elemzı, megfelelı talajmodellekkel dolgozó véges elemes eljárások. A befogott támszerkezetek a szerkezet és a talaj kölcsönhatását egyszerőbb (pl. a rugalmas ágyazású tartókra alkalmazott) modellekkel is méretezhetık. A támszerkezetek tervezésekor a jelen elıírás mellett be kell tartani: • az MSZ EN 1997-1:2006 szabványt, s alkalmazhatók ennek C és D mellékletei is, • a szerkezeti elemek méretezésére vonatkozóan az annak anyagára vonatkozó, az 1.2.9-ben felsorolt MSZ EN szabványokat. A támszerkezetek általános állékonyságát a 2.5.1 és az 5. fejezet szerint, a 3. tervezési módszerrel kell vizsgálni. A biztonságot a parciális tényezıkkel a hatásokhoz és talajok nyírószilárdságához kell rendelni. A szerkezeteket terhelı földnyomásokat az MSZ EN 1997-1:2006 szerinti 2. tervezési módszert alkalmazva a hatások és a talajparaméterek karakterisztikus értékeivel kell kiszámítani. Az így nyert értékekbıl kell a talajban és a támszerkezetekben keletkezı igénybevételek karakterisztikus értékeit a megfelelı statikai számításokkal meghatározni. Ezen értékeket a 2.5.1 szerint az igénybevételekhez rendelt parciális tényezıkkel szorozva kell az igénybevételek tervezési értékét számítani. A támszerkezetek alatti talajtöréssel szembeni ellenállást, a talaj és kapcsolódó szerkezet határfelületén bekövetkezı elcsúszással szembeni ellenállásokat, illetve a szerkezetekrıl a talajra átadódó földnyomásokat ellensúlyozó földellenállásokat (passzív földnyomásokat) is a talajok nyírószilárdságának karakterisztikus értékeivel számolva kell meghatározni. Ezeket kell a 2.5.1 szerint az ellenállásokhoz rendelt parciális tényezıkkel csökkenteni. A földellenállások esetében még vizsgálni kell, hogy • az azt biztosító földtömeg mindenkor helyben maradhat-e, • mobilizálódáshoz szükséges elmozdulás megengedhetı-e, illetve a megengedhetı elmozdulások mekkora hányadát mobilizálják. A támszerkezetek más (beton, vasbeton, acél, mőanyag, fa, stb.) elemeit az igénybevételek elıbbiekben megállapított tervezési értékeire kell a vonatkozó tartószerkezeti szabvány által megkövetelt, az anyag szilárdságában figyelembe vett biztonsággal méretezni. Ha egy támszerkezet esetleges tönkremenetele súlyos következményekkel, az emberi élet elvesztésével járhat, illetve helyreállításának nehézségei és költségei aránytalanul nagyok, akkor az ellenállásokhoz vagy a talajok nyírószilárdságához rendeltt parciális tényezıket indokolt a KFI=1,1 tényezıvel növelni. Helyesebb azonban a kritikus esetekben is, ha a támfalak viselkedésére megfigyelési rendszert terveznek, s ki kell dolgozni az annak jelzéseit követıen teendı intézkedéseket. A támszerkezetek esetében a parciális tényezıket legfeljebb akkor szabad csökkenteni KFI=0,9 tényezıvel, ha a támszerkezet 2,0 m-nél alacsonyabb földfalat támaszt meg. A hosszabb támszerkezeteket a tervezés szempontjából szakaszokra kell bontani, figyelembe véve a szükséges méretváltozásokat és a talajadottságok esetleges változásait is. A támszerkezetek tervezésekor fokozott figyelmet kell szentelni a következı szempontoknak: • a bevágásban épülı támszerkezetek esetében az építés közbeni állékonyság biztosítása okozhatja a legnagyobb nehézséget, • a töltést megtámasztó támszerkezetek esetében vizsgálni kell a tömörítés hatását is, • a szerkezettípus megválasztásakor az építés idıtartama, továbbá a helyszínének méretei, megközelíthetısége is mérlegelendı, • a támszerkezetek mögötti földtömegeket (háttöltéseket) vízteleníteni kell, csak kivételes esetekben szabad a szerkezeteket – a földnyomás mellett – víznyomásra is méretezni, • a háttöltés feletti felszíni víz beszivárgását és a homlokfalon való lefolyását is meg kell akadályozni, • az elıterhelt talajok kezdeti (nyugalmi) nyomása jelentıs lehet, nem helyes erre méretezni. A támszerkezetek terveiben meg kell adni, hogy • mikor és milyen módon kell a szerkezetek mozgásait mérni, • milyen mozgások fogadhatók el, • milyen óvintézkedéseket kell tenni bizonyos értékek elérése esetén.

123

ÚT 2-1.222


7.1.3 Tervezési rend A 3. fejezet általános követelményei mellett a következı irányelveket kell követni. A tanulmánytervekben – elsısorban az összehasonlító tapasztalatokra építve – meg kell határozni: • hol célszerő támszerkezeteket építeni, • mely szerkezettípusokat és milyen fı méretekkel célszerő alkalmazni, • a további tervezési fázisokra vonatkozó irányelveket. Az engedélyezési tervben meg kell adni • a támszerkezetek pontos geometriáját, hogy az engedélyezı és az érintettek számára felmérhetık legyenek az élı és épített környezetre gyakorolt hatások, • a támszerkezetek megfelelıségének igazolását az alkalmazott tervezési eljárás kellı részletességő bemutatásával. A tendertervekben az engedélyezési terv alapján (általában annak csatolásával együtt) meg kell adni • mindazon geometriai és szerkezeti jellemzıket, melyek nem változtathatók meg, • a megtámasztás mindazon jellemzıit, amelyekre alternatív megoldás adható, • az alternatív megoldások biztonsági követelményeit, • a kivitelezés során betartandó követelményeket. A megvalósulási dokumentumokhoz – egyebek mellett – csatolni kell • az építés közben megismert talajadottságokat bemutató dokumentumokat, • az építés közben esetleg észlelt mozgásokról és azok helyreállításáról szóló jelentéseket. A fenntartási utasításokban a szokásos szempontokon túl meg kell adni a következıket: • a szerkezetek mozgásmérésének szükségessége, rendje és értékelése, • a földdel érintkezı szerkezetek korróziójának ellenırzési feladatait, • a víztelenítı szerkezetek tisztításának és ellenırzésének rendjét és módszereit, • a horgonyszerkezetek ellenırzésének és esetleges utófeszítésének szabályait.

7.2

Támfalak típusai és tervezésük alapjai

7.2.1 Támfaltípusok Az utak földmőveinek megtámasztására a következı típusú támfalak tervezhetık. A súlytámfalak betonból, kıbıl épülı, trapézszerő keresztmetszettel bíró szerkezetek, melyek kizárólag súlyukkal biztosítják a megtámasztott földtömeg állékonyságát. A szögtámfalak vasbetonból épülı, L alakú keresztmetszettel bíró szerkezetek, melyek saját súlyuk mellett a szerkezet fekvı lemezén nyugvó földtömeg súlyerejével biztosítják a megtámasztott föld állékonyságát. A máglyafalak elıre gyártott vasbeton (esetleg faanyagú) elemek máglyaszerő összeállításával elıálló cellákból és az azokat kitöltı földanyagból álló szerkezetek, melyek a vasbeton elemek által együttdolgoztatott tömegükkel biztosítják a megtámasztó hatást. A gabionfalak acél- vagy mőanyaghálóból és kıanyagból készült, dobozszerő elemekbıl általában lépcsısen összerakott falak, melyek saját tömegükkel állnak ellen a megtámasztandó földtömeg nyomásának. Az erısített talajtámfalak vízszintes fém- vagy mőanyag szalagokkal, illetve georáccsal erısített, szemcsés anyagú, védett homlokfelülető földtöltések, melyek megtámasztó hatását az erısítés által együttdolgoztatott tömeg biztosítja. A szegezett falak, amelyek úgy jönnek létre, hogy a bevágás termett talaját tartós talajszegekkel együttdolgoztatják, megfelelı homlokfelülettel védik, s így az együttdolgozó földtömeg megtámasztja a mögötte levı talajt. E támfaltípusok kombináltan is alkalmazhatók. Különösen elınyös lehet a töltés megtámasztása esetén a georácsos talajerısítés és a szögtámfalak, máglyafalak, gabionfalak együttes alkalmazása.

124

ÚT 2-1.222

7.2.2 A támfalak tervezésének általános szempontjai és követelményei Támfalakat akkor célszerő tervezni, ha • töltést kell megtámasztani, • a megtámasztandó bevágás az építés idejére, megfelelı hosszúságú szakaszon kellıen állékony, • a kialakítandó tereplépcsı alsó szintje alatt kedvezı teherbírású a talaj, • elegendı hely van a fal építésére. A támfalak tervezésekor elınyben kell részesíteni • a növényzettel betelepíthetı, esztétikus megjelenéső faltípusokat, • a nyitott felülető, könnyen vízteleníthetı megoldásokat. A tervezés – a szokásos mérnöki követelmények teljesítése mellett – terjedjen ki • a fal látványának vizsgálatára és képszerő bemutatására, • a homlokfal esztétikus külsı megjelenésének tervezésére és annak bemutatására, • a növényfajták szakszerő kiválasztására és ennek indoklására. A támszerkezetek általános statikai követelményei a támfalak esetében a következık szerint teljesítendık. A fal körüli földtömegben bekövetkezı csúszás miatti általános állékonyságvesztés veszélye akkor nagy, ha • a csúszással szemben amúgy is kevés biztonsági tartalékkal rendelkezı lejtıben épül a támfal, • a támfal magassága a kialakított tereplépcsıhöz viszonyítva kicsi (nem nagyobb a tereplépcsı magasságának kétharmadánál), • a fal alatt alacsony nyírószilárdságú talajzónák vannak. Az általános állékonyságvesztéssel szembeni biztonságot általában a lamellás rézsőállékonysági vizsgálattal kell az 5. fejezet szerint meghatározni. Elsıként célszerő megállapítani egy olyan csúszólap esetére a biztonságot, mely a támfalnak a megtámasztott földfal felé esı alsó sarokpontján megy keresztül, s a fal alatt (beleértve a fal alapsíkját) halad. A támfalak helyzete, geometriai kialakítása és méretei az általános állékonyság szempontjából akkor elınyösek, ha erre megfelelı biztonság mutatható ki, s a faltól ennél távolabb futó csúszólapokon bekövetkezı csúszással szemben nagyobb a biztonság. Ha ettıl lényegesen különbözı állékonysági viszonyokat mutat ki a vizsgálat, akkor célszerő • megváltoztatni a támfal kialakítását, vagy • más támszerkezetre kell áttérni. A támfalakra a megtámasztott földfalról ható nyomást általában az aktív állapot feltételezésével szabad számítani. A támfalak alapsíkjukon a megtámasztott földtömeg nyomásából és önsúlyukból származó, ferde külpontos erıt hárítanak az alattuk levı talajra. Erre nézve igazolni kell, hogy • a mőködı erı külpontossága a tartós és rövid idejő tervezési állapotokban kisebb a falszélesség hatodánál, s rendkívüli tervezési állapotokban sem nagyobb a falszélesség harmadánál, • az altalaj ferde külpontos erı okozta töréssel szembeni teherbírási biztonsága megfelelı, • a támfal az alapsíkon történı elcsúszásával szemben elegendıen biztonságos. A talajtöréssel szembeni ellenállás az MSZ EN 1997-1:2006 E melléklete szerint számítandó. Az elcsúszás vizsgálatakor a fal elıtti talajzóna támasztó hatását általában nem szabad számításba venni. A támfalakat általában a fagyhatár alá kell alapozni, hacsak nem igazolható, hogy a fagyemelkedések nem okozhatnak kárt a falszerkezetben. Vizsgálni kell a támfal felborulásának veszélyét is, a felborulást keltı és gátló nyomatékok összevetésével. Ehhez a 7.1.2 szerint számított földnyomásokat és önsúlyokat támadáspontjukban függıleges és vízszintes komponensekre kell bontani, s e komponensekbıl származó nyomatékokat kell összevetni. Amennyiben a támfal az elıbbi követelményeknek nem felel meg, akkor olyan módon kell megváltoztatni a támfal alakját, hogy az alapsíkra ható eredı ferdesége és külpontossága csökkenjen. Elsısorban a fal alakjának ésszerő módosítására kell törekedni, s csak másodsorban a falméret növelésére. A támfalak szerkezeti elemeinek és a talajjal való kapcsolatának megfelelıségét a faltípus sajátosságainak figyelembevételével a 7.2.3 szerint kell igazolni.

125

ÚT 2-1.222


A támfalak esetében a teherbírási határállapotokkal szemben az elıbbiek szerint szavatolt biztonság általában biztosítja az alakváltozási követelmények teljesítését is. Nagymértékben elıterhelt vagy kúszásra hajlamos talajok esetében azonban külön vizsgálatokra van szükség, amelynek során a tartósan jelentkezı tervezési állapotokat kell vizsgálni, s a nyírószilárdsági paramétereket kell úgy megválasztani, hogy azok az alakváltozás korlátozását biztosítsák. Az ilyen vizsgálatokkal kimutatandó biztonságot a tervezınek az állapot tartósságát, a figyelembe vett nyírószilárdság mobilizálódásának jellegzetességeit és az alakváltozások következményeit mérlegelve esetileg kell megállapítania. Az utóbbi feladatok általában a 3. geotechnikai kategóriába sorolandók, s megoldásukra általában célszerő szakértıt bevonni. A falakat úgy kell kialakítani, hogy ne legyenek süllyedésérzékenyek, ezért süllyedésüket általában nem kell ellenırizni, a talajtöréssel szembeni biztonság kimutatása elegendı. Szakaszolással, illetıleg az elemekbıl készülı támfalak kapcsolatának megfelelı kialakításával kell lehetıvé tenni a kisebb mozgáskülönbségeket. El kell kerülni, hogy a különbözı anyagú közegek határfelületén a vízmozgások, a gravitáció, a dinamikus vagy más hatások lokális szemcsemozgásokat okozhassanak. Ahol ilyen veszélye fennáll, indokolt a felületeket geotextíliával takarni, illetve elválasztani. A bevágást megtámasztó támfalak esetében gondosan vizsgálni kell a kivitelezés lehetıségeit. Arra kell törekedni, hogy a termett talaj megbontásának mértéke a lehetı legkisebb legyen, ezért olyan rövid szakaszokban kell építeni, hogy a földfal az átboltozódások révén meredek falban is megálljon. Az építés közbeni rézsőket az 5. fejezet szerint kell tervezni, de • a nyírószilárdság karakterisztikus értékét az építés rövidebb idejére nagyobbra lehet feltételezni, • a parciális tényezıket szabad KFI=0,9 szorzóval csökkenteni, ha az esetleges rézsőcsúszás emberéletet nem veszélyeztet, • ideiglenes támszerkezetek (talajszegezés, lövellt betonnal való takarás) is alkalmazhatók. Vizsgálni kell, hogy az építés közbeni állapot mennyiben befolyásolja a végleges állapotokat.

7.2.3 A súlytámfalak tervezésének sajátos szempontjai Geometriai kialakításukat illetıen a következıket kell figyelembe venni: • 4 méternél magasabb súlytámfal csak különleges indokkal tervezhetı, • alsó szélességük ne legyen kevesebb a falmagasság 25 %-nál, • felfelé keskenyedhetnek, de legfelsı szélességük se legyen kevesebb 40 cm-nél, • dıljenek hátrafelé, de építés közben önmagukban állékonyak legyenek, • elcsúszásuk megakadályozása végett az alapsíkjuk ferdén vagy lépcsısen, esetleg fogazással alakítható ki, • felborulásuk veszélyének csökkentése végett elıre szélesítendık. Szerkezetüket és anyagukat illetıen különös gondot kell fordítani arra, hogy • a háttöltésük a fal mögé épített szivárgóval megfelelıen víztelenítve legyen, • a betonminıség és a felületvédelem az esztétikai követelmények, a körülmények és a tartóssági igények figyelembevételével határozandó meg. A méretezésre vonatkozóan külön figyelmet kíván, hogy • a támfalak hátlapján mőködı földnyomás irányát a hátlap, a szivárgó és a háttöltés anyagának elemzése alapján kell megállapítani, • a külpontosan terhelt vízszintes keresztmetszetekben csak az alkalmazott anyagfajtára megengedhetı húzófeszültség lépjen fel.

7.2.4 A szögtámfalak tervezésének sajátos szempontjai Általában csak töltések megtámasztására tervezendık. Geometriai kialakításukat illetıen a következıket kell figyelembe venni: • 6 m-nél magasabb szögtámfal csak kivételesen tervezhetı, • alaplemezük szélessége nem lehet kevesebb a falmagasság 40 %-nál, • a lemezvastagságuk nem lehetnek kisebbek 20 cm-nél, • a függıleges és a vízszintes falrészeket legalább 3,0 m-enként merevítı bordákkal kell összekötni, • elcsúszásuk megakadályozása céljából az alaplemez fogazással látható el, • felborulásuk veszélyének csökkentése céljából az alaplemez elıre is szélesíthetı. A szerkezeti kialakítás során a következıket kell teljesíteni: 126

ÚT 2-1.222

• • • •

a töltésanyag jól tömöríthetı, nem korrozív, szemcsés talaj legyen, meg kell akadályozni a felszíni vizek beszivárgását és homlokfalon való lefolyását, a felszín alá esetleg mégis bejutó vizeket dréncsıvel kell összegyőjteni, és szakaszosan ki kell vezetni, a felületvédelmet és a betonminıséget az esztétikai követelményekhez, a körülményekhez és a tartóssági igényekhez igazodóan kell megtervezni.

A tervezéskor • a földnyomást kifejtı és a stabilizáló földtömeg határvonala felvehetı az alaplemez hátsó szélének függılegesében, vagy az alaplemez hátsó szélét és a függıleges elem tetejét összekötı egyenessel, • a függıleges falelemet a ráható földnyomásra – a merevítı bordák figyelembevételével – lemezszerkezetként kell méretezni, • az alaplemez általában lineáris talpfeszültség-eloszlás feltételezésével méretezhetı.

7.2.5 A máglyafalak tervezésének speciális szempontjai Geometriai kialakításukra a következıket kell betartani: • az alsó szélességük legalább a falmagasság 50 %-a legyen, (s ez igazoló számítás esetén sem csökkenthetı 25 % alá), így szükség esetén a fal alsó része több, egymás mellé épített cellából is állhat, • a fal felfelé keskenyedhet, ami cellák elhagyásával vagy keskenyebb elemek alkalmazásával oldható meg, de az elıbbi szélességi követelmény a felsı, gyengített részeken is betartandó, • általában kb. 5:1 hajlású ferde homlokfelülettel hátradöntve, vagy (közel) függıleges síkokkal lépcsısen építendı, hogy az elemek közeibe növényzetet lehessen telepíteni, • a falelemek leghosszabb mérete általában 2,0 m-nél nagyobb, legkisebb mérete pedig 10 cm-nél kisebb ne legyen. A falelemek kialakítására a következıket kell szem elıtt tartani: • a falak elıre gyártott vasbeton hossz- és keresztgerendákból (futó- és kötıelemekbıl) vagy sarok-merev keretelemekbıl állhatnak, fa- és egyéb más anyagú elemek csak tartósságuk és teherbírásuk külön igazolása esetén alkalmazhatók, • a csomópontjaikat úgy kell kiképezni, hogy a hosszgerendák keresztirányban ne mozdulhassanak el (a falszélesség ne változhasson), • a csomópontokba az elemek közé ágyazóhabarcs (esetleg csak homok) vagy rugalmas alátét kerüljön, • általában monolit sávalapra kell alapozni ıket, de 4 m falmagasságig kedvezı altalaj esetén az alapozás elhagyható, • a fal háttöltését nem kell vízteleníteni, viszont az alap környezetének víztelenítését meg kell oldani, • a cellákat kitöltı földanyag jól tömöríthetı, jó vízvezetı, szemcsés anyag legyen, legalább 25° belsı súrlódási szöggel, • az anyagok minısége és a felületük védelme a hely klimatikus adottságainak és a várható vegyi hatásoknak is feleljen meg. A méretezés során a szerkezet megfelelıségének igazolására ki kell mutatni, hogy • a csomóponti kapcsolatok a vízszintes erıkkel szemben kellı ellenállást mutatnak, • a falelemek elviselik a rájuk ható húzó és hajlító igénybevételeket, • a falelemek alakváltozásai nem lépik túl a megengedhetı mértéket, • a hátfal felé esı csomópontokban nem emelkedhetnek fel a falelemek. Ezek számításánál a következık vehetık figyelembe: • a falelemek terheit a fal hátoldalán az arra ható aktív földnyomásból, a belsı oldalakon a cellák anyagának silónyomásából kell meghatározni, • a falelemek és kapcsolataik terhelhetıségét célszerő próbaterheléssel is megállapítani, • a felemelkedés veszélyének elkerülése igazolható annak kimutatásával, hogy a földnyomásból és a fal önsúlyából ható eredı a fal egyetlen keresztmetszetében sem lép ki a belsı magból, • faelemek esetében különös gondossággal kell vizsgálni a nedvességtartalom változásának és a faanyag kúszásának hatásait is.

7.2.6 A gabionfalak tervezésének sajátos szempontjai A gabionfalak geometriai kialakítására a következı szabályok irányadók: 127

ÚT 2-1.222


• az alsó falszélességük a falmagasság 40 %-nál nagyobb legyen, • a falszélességük az elemek méretének csökkentésével és lépcsıs összeállításával felfelé csökkenhet, de az elıbbi szélességi követelményt minden szinten teljesíteni kell, • a gabionelemek legkisebb alaprajzi mérete 1,0 m, minimális magassága 0,5 m legyen, • a gabionfal lépcsısen is kialakítható, • az elemeket kötésben kell elhelyezni. A szerkezeti kialakítás és anyagválasztás során a következıket kell betartani: • az acél- vagy mőanyag háló korrózióálló legyen, a kapcsolatokat pedig úgy kell kialakítani, hogy a hálószemek méretei a várható földnyomások hatására ne növekedhessenek, • a kitöltı kıanyag ne legyen hajlamos mállásra, jó vízvezetı legyen, és szemcseméretei feleljenek meg az alkalmazott háló szemméretének, • a gabionfal mögé nem kell szivárgó, de célszerő a finom szemcsés talajoktól geotextíliával elválasztani, • célszerő a falat a fagyhatár alá, kb. 25 cm vastag vasalt betonlemezre fektetni, • az alaplemez környezetének víztelenítését nagyon gondosan kell megtervezni. A gabionfalak tervezésekor a támfalakra vonatkozó általános követelmények teljesülése mellett még a következıkre kell kitérni: • a háló megfelelıségét kísérletileg kell igazolni, • a vízszintes csatlakozási felületek mentén bekövetkezı elcsúszás elleni biztonságot külön igazolni kell, • vizsgálni kell, hogy a feltételezhetı mértékő (esetleg akár szándékos) rongálás elindíthat-e súlyos károkhoz vezetı tönkremeneteli folyamatokat. E követelmények teljesülését általában a gabionkosarak gyártója igazolhatja, illetve összehasonlítható tapasztalatokra (megépült szerkezetek dokumentált alkalmasságára) lehet támaszkodni.

7.2.7 A erısített talajtámfalak tervezésének sajátos szempontjai Célszerően töltések megtámasztására tervezhetık, de – ha kivitelezésük megoldható és a szerkezet gazdaságossága indokolja – szóba jöhetnek bevágások megtámasztására is. Geometriai kialakításukat illetıen a következıket kell betartani: • az erısített talajtömeg szélessége legalább a falmagasság 60 %-a legyen, • az erısítı elemek hossza általában a fal teljes magasságában azonos legyen, • az erısítı elemeket egyenletesen kell kiosztani, s távolságuk ne legyen nagyobb 1,0 m-nél. A szerkezeti kialakítást illetıen megkülönböztetendık • a merev elemekkel burkolt homlokfalak, • a rugalmas geomőanyagokkal kialakított homlokfalak. A merev homlokfalak esetében a következıket kell betartani: • a falelem legalább 15 cm vastag vasbetonból (esetleg fémbıl) készülhet, alakja zárt, a négyzethez közeli legyen, konzolszerő részei rövidek legyenek, • a falelemeket a fagyhatár alá, egyenletes felfekvést biztosítva az erısített földtöltéssel lényegileg azonos altalajra kell alapozni, hogy mozgásuk a töltésével közel azonos legyen, • a falelemek kapcsolata biztosítsa a fal síkjában és arra merılegesen mőködı erık átadását, de tegyen lehetıvé 1/300 nagyságú szögelfordulásokat, • a falelemek és a talajerısítı elemek kapcsolata minden irányban tegye lehetıvé a szögforgásokat és teherbírása ne legyen gyengébb az erısítı elemekénél, • az erısítı elem korrózióálló acélszalag vagy geoszalag, illetve georács lehet, • a földanyag jól tömöríthetı, jó vízvezetı szemcsés anyag legyen, legalább 25º belsı súrlódási szöggel.

A rugalmas homlokfelülető falak esetében a következıket kell betartani: • az erısítı elem egyenletes kiosztású, korrózióálló acél- vagy mőanyag háló lehet, • a homlokfelület lokális állékonyságát visszahajtott hálóval és sőrített erısítéssel kell biztosítani, 128

ÚT 2-1.222

• a kipergéssel szemben ideiglenesen geotextíliával, véglegesen füvesítéssel kell a homlokfelületet védeni, • a földanyag jól tömöríthetı, jó vízvezetı szemcsés anyag legyen, legalább 25º belsı súrlódási szöggel, s szemcsemérete illeszkedjen az alkalmazott hálóhoz. E szerkezetek méretezésekor a támfalakra vonatkozó általános szabályok betartásán kívül igazolni kell, hogy • a falelemek a rájuk ható igénybevételeket elviselik, • az erısítı elem a fellépı húzóerıt elviseli, • az erısítı elem és a talaj közötti kapcsolat megakadályozza az erısítı elem kihúzódását, • a földtömegben, az erısítı elemek között haladó csúszólap mentén bekövetkezı csúszással szemben is kellı biztonság van, • a rugalmas homlokfelülető falak szándékos rongálása sem indíthat el súlyos károkhoz vezetı tönkremeneteli folyamatokat. A számítások során általában szabad azt feltételezni, hogy a homloklapra a térszíni terhelésbıl és a talaj önsúlyából aktív földnyomás hat, melynek értékét az erısítı elem figyelembe vétele nélkül szabad számítani. A pontosabb számítások a tapasztalat szerint sokkal gazdaságosabb méretezést eredményeznek. Az erısítı elem kihúzódásának vizsgálatakor – pontosabb számítás híján – azt szabad feltételezni, hogy az elem az aktív állapotnak megfelelı csúszólap mögötti talajzónában kétoldali súrlódással horgonyzódik le. Az erısítı elemek szilárdságának tervezési értékét úgy kell felvenni, hogy csak eltőrhetı mértékő kúszás következhessen be. A falelemekre és az erısítı elemekre vonatkozó statikai követelmények teljesítését célszerő próbaterhelésekkel igazolni. A falon belüli, az erısítı elemeket „kikerülı” csúszásokat úgy kell vizsgálni, mint az alapsíkon való elcsúszást. A falelemeket – beleértve a szomszédos elemekkel való kapcsolatukat is – úgy kell méretezni, hogy akkor is megfeleljenek, ha egy falelemhez kapcsolódó valamennyi erısítı elem elveszíti a teherbírását, s csak a szomszédos elemekre támaszkodik. A technológiai és minıségtervek készítésekor be kell tartani az MSZ EN 14475:2007 elıírásait. A földanyag egészét legalább 90% tömörségi fokra kell tömöríteni, a homlokfelület melletti 0,5 m sávban 85 % elegendı.

7.2.8 A szegezett falak tervezésének sajátos szempontjai Bevágások megtámasztására való szerkezet, melyet felülrıl lefelé haladva lépcsıkben lehet megépíteni, legalább a következı méretek betartásával: • a szegek hossza, s ezzel az együttdolgozó földtömeg szélessége legalább a falmagasság 50 %-a legyen, • a szegek egyenletesen legyenek kiosztva, és távolságuk ne legyen nagyobb, mint 1,5 m, • a földkiemeléskor megtámasztatlanul maradó földfal magassága ne legyen nagyobb, mint 1,5 m, • a homlokfal függılegesen vagy meredek hajlással, egyetlen síkban vagy lépcsısen is kiképezhetı. A szerkezeti kialakításra vonatkozóan a következıket kell betartani: • a talajszegeknek korrózióállónak kell lenniük, • a homlokfalat általában teljes felületén burkolni kell, s a burkolófal önsúlyát a fal alatti talajra kell hárítani, • a talajszegek és a burkolófal kapcsolatát úgy kell kialakítani, hogy az a szegek irányába ható erık átadására képes legyen, • a homlokfal mögötti földtömeget vízteleníteni kell. A talajszegek acélból vagy mőanyagból készülhetnek, és fúrással, veréssel vagy vibrálással juttathatók be. Korrózióvédelmüket úgy kell megoldani, hogy az a készítési móddal is összhangban legyen. A homlokfal vasbeton legyen, s készülhet lövellt betonként vagy külsı zsaluzattal. Gondoskodni kell az esztétikus megjelenésrıl, ami valamilyen burkolattal vagy növénytelepítéssel érhetı el. A víztelenítést a bevágásbeli vízmozgás jellegétıl és mennyiségétıl függıen kell kialakítani: • célszerő a rétegvizeket vízszintes fúrásokkal, jóval a fal mögött elfogni, • kevés víz esetén a fal mögé geotextília fektetendı, • nagyobb vízmennyiség esetén a fal mögé geotextíliából és mőanyag hullámlemezbıl szivárgó építendı. A szegezett falakat a támfalakra vonatkozó 7.1 általános szabályai mellett az erısített földtámfalakra, a 7.2.7 által elıírtakat követve kell méretezni a következı sajátosságok figyelembevételével: • a szegek teherbírását a homlokfal aljától a térszínhez futó aktív, illetve ugyanonnan a legalsó szeg végéhez indított csúszólap között lehetséges valamennyi csúszólapra ki kell mutatni, • a szegek teherbírását kísérletileg igazolni kell, 129

ÚT 2-1.222


• ellenırizni kell az építés közbeni állapotok megfelelıségét is. A technológiai és minıségtervek készítésekor be kell tartani az MSZ EN 14475:2007 és az MSZ EN 14490:2007 elıírásait.

7.3

Befogott támszerkezetek

7.3.1 A befogott támszerkezetek kialakításának általános követelményei A bevágások kialakítására befogott támszerkezetet indokolt tervezni, ha nem lehet sem rézsővel, sem támfallal, sem horgonyszerkezettel a követelményeket kielégítı módon megoldani a feladatot, ugyanakkor a befogott szerkezet számára elınyösek az adottságok. Ilyennek tekintendık a következı körülmények: • nincs elegendı hely rézsők vagy támfalak kialakítására, • a lehetı legkisebb földmunkára kell törekedni, • a tereplépcsı alsó szintjén nincs olyan talaj, melyre egy támfal alapozható volna, • támfal építése közben nagy volna a csúszásveszély, • a természetes lejtıben mélyen haladó csúszólapon bekövetkezı csúszás fenyeget, • a támszerkezet mögötti terület beépítettsége miatt a mozgásokat erısen korlátozni kell, • a megtámasztás alsó szintjét élıvíz határolja és tartani kell a kimosódástól. Elınyös lehet a befogott támszerkezetek és a támfalak kombinálása is, amikor a támfalra háruló földnyomásokat az alattuk levı befogott szerkezet hárítja az altalajra, illetve ezek akadályozzák meg a mélyen futó csúszólapon bekövetkezı csúszást. Befogott támszerkezetek tervezhetık rézsők stabilizálására olyankor is, ha tereplépcsıt valójában nem vagy csak kis szintkülönbséggel alakítanak ki, viszont mély csúszólapon bekövetkezı csúszást kell elhárítani. A befogott támszerkezetek a megtámasztott földtömegrıl rájuk háruló földnyomásokat elsısorban a tereplépcsı alsó szintje alatti talajra hárítják. Általában azonban szükséges, illetve célszerő a falakat a megtámasztott földtömeg mögötti talajzónákba hátrahorgonyozni. Az ilyen szerkezetek építését ezért nagyban elısegíti, ha a horgonyerık felvételére alkalmas talajok, illetve szilárd kızetek vannak a fal mögötti zónákban. A jelen fejezet a horgonyzás kérdését csak a befogott és kihorgonyzott falak egészének szempontjából érinti, a horgonyok kialakítására vonatkozó szabályokat a 7.4. tartalmazza. Az utak földmőveinek megtámasztására befogott szerkezetként elsısorban a következık tervezendık: • cölöpfalak, • szádfalak. Építhetık befogott támszerkezetek résfalazási, esetleg kútsüllyesztési, jethabarcsosításai vagy mélykeverési eljárásokkal is, ha azt a körülmények lehetıvé, illetve szükségessé teszik. Ezek a cölöp- vagy szádfalakhoz hasonlóan tervezhetık, de a szerkezeti kialakítás, az építési technológia és minıségszabályozás tekintetében be kell tartani a vonatkozó MSZ EN 1538: 2001 (résfalazás), MSZ 12716:2001 (jethabarcsosítás) és MSZ EN 14679:2007 (mélykeverés) elıírásait is. 7.3.1.1

Cölöpfalak

Általában olyan helyekre tervezendık, ahol • bevágást kell megtámasztani, • legfeljebb csak rétegvizek vannak a megtámasztandó földtömegben, s azok kifolyását biztosítani kell, • változó összetételő, biztonságosan csak fúrással harántolható talajok vannak, • az esztétikai követelmények kisebbek, • nagy földnyomásokat kell felvenni. A cölöpfalak a következı alapelvek szerint tervezendık: • általában talajhelyettesítı eljárásokkal készülı cölöpök alkalmazandók, • a cölöpök átmérıje legalább 40 cm legyen, • a cölöpök anyaga lágyvas vagy merevbetétes vasbeton legyen. A cölöpfalak építhetık 130

ÚT 2-1.222

• egyetlen sorban elhelyezkedı cölöpökkel, • több sorban épített cölöpökkel, • cellaszerően épített cölöpökkel. A cölöpsorok tervezhetık • egymást érintı cölöpökkel, • hézagosan sorakozó cölöpökkel, • egymást átmetszı cölöpökkel. A hézagos cölöpök közei a talajfajtától és a cölöptávolságtól függıen • szabadon hagyhatók, • lıtt betonból készülı boltívvel hidalhatók át, • a cölöphöz kívülrıl rögzített vasbeton fallal zárhatók. A cölöpöket általában fejgerendával kell falszerően összefogni, s ezek szolgálhatnak a horgonyerık átadására is. A cölöpfalak esetében is gondot kell fordítani a környezetbarát és esztétikus kialakításra, amihez • a cölöpsor pontos helyzetét (pl. fúrási sablonnal) biztosítani kell, • olyan cölöpözési technológiát kell választani, mely kedvezı megjelenéső cölöppalástot eredményez, • a hézagos cölöpök közötti zárást is esztétikusan kell kiképezni, • szükség esetén a cölöpfalat külön burkolattal kell ellátni, • a cölöpfalat lehetıleg növénytelepítéssel kell legalább részlegesen takarni. A cölöpfalak esetében is biztosítani kell a háttöltés víztelenítését. Talajvíz, illetve rétegvíz esetén hézagos cölöpfalat kell tervezni, hogy a víz kiszivároghasson a fal mögül, ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy a cölöpök közötti talajt a kiáramló víz ne moshassa ki. Ezért célszerő • kevés víz esetén a fal mögé textíliát fektetni, • nagyobb vízmennyiség esetén a fal mögé geotextíliából és geodrénlemezbıl szivárgót építeni. • a rétegvizeket vízszintes fúrásokkal jóval a fal mögött elfogni, A cölöpök technológiai és minıségbiztosítási terveinek készítésekor az MSZ EN 1536:2001 szabvány követelményeit kell irányadónak tekinteni. 7.3.1.2

Szádfalak

Az általában acél anyagú szádfalakat elsısorban ott célszerő építeni, ahol • a fal élıvízzel érintkezik, • vízzárási követelmények vannak, • durva szemcséjő, omlékony talajt kell megtámasztani, • az út utólagos szélesítése, vagy rézsőjének elbontása miatt kell falat építeni, • az építéshez nagyon kis hely áll rendelkezésre, • nagyon gyorsan kell elkészíteni a szerkezetet, • a lehajtásukkal járó zaj és rezgés megengedhetı. Az acél szádlemezek • rendelkezzenek megfelelı keresztmetszeti modulussal, • legyenek könnyen lehajthatók, • kapcsolata akadályozza meg a szétnyílásukat, • korrózióvédelme legyen megoldható. A szádfalak tetején célszerő monolit vasbeton gerendát építeni, s annak segítségével hátrahorgonyozhatók is. A falak korrózióvédelmét meg lehet oldani • festékbevonattal, • galvanizálással vagy • a várható korróziós veszteség mértékével megnövelt falvastagsággal. A szádfalak környezetbarát és esztétikus kialakítása biztosítható 131

ÚT 2-1.222


• a szádfalak festésével, illetve az elınyös színezés tervezésével, • megfelelı növénytelepítéssel. A szádfalak technológiai és minıségbiztosítási terveinek készítésekor a vonatkozó MSZ EN 12063:2001 szabvány követelményeit kell irányadónak tekinteni.

7.3.2 A befogott szerkezetek tervezése, statikai számítása A támszerkezetek általános statikai követelményei a befogott támszerkezetek esetében a következık szerint teljesítendık. Vizsgálni kell, hogy • a befogott (és hátrahorgonyzott) támszerkezetek és a körülöttük levı földtömeg általános állékonysága biztosítva van-e, • a befogott támszerkezetrıl a tereplépcsı elıtti talajzónákra háruló földnyomásokat az ottani talaj képes-e felvenni, • a befogott támszerkezet elbírja-e a rá háruló hajlító és nyíró igénybevételeket, • a horgonyok (ha vannak) elbírják-e a rájuk háruló húzóigénybevételeket, • a horgonyok és a talaj közti kapcsolat elegendı ellenállást biztosít-e a horgonyok kihúzódásával szemben, • az együttdolgoztatást biztosító gerendák elbírják-e a bennük fellépı igénybevételeket, • a talaj és a befogott támszerkezet között fellépı palást- és talpellenállások elegendıek-e a szerkezet függıleges egyensúlyához, • a fal és a mögötte levı talajtömeg vízszintes elmozdulásai és süllyedései megengedhetık-e. Az általános állékonyság lamellás vagy blokkos módszerrel az 5. fejezet szerint vizsgálandó. A csúszólapok helyzetét a rétegzıdés mellett a befogott támszerkezet alja és a horgonyok vége határozza meg. A befogott és hátrahorgonyzott szerkezet statikai számításából • a vízszintes erık vetületi és nyomatéki egyensúlyából, illetve • a szerkezettel érintkezı és azáltal megtámasztott földtömeg és a szerkezet vízszintes elmozdulásainak kompatibilitásából határozható meg: • a fal szükséges befogási mélysége, • a fal elıtti talajra ható nyomások, • a fal igénybevételei, • a horgonyokra ható erık. A statikai számítás elvégezhetı • a szerkezet elızetesen feltételezett elmozdulásai alapján, a Rankine nyomán felvett földnyomások figyelembevételével, • a szerkezet rugalmas ágyazású tartóként való számításával, s a fal elıtti földnyomások ellenırzésével, • az épített szerkezetek és a talaj véges elemes modellezésével. A fal minimális befogási mélysége legalább akkora legyen, amekkora a fal egyensúlyát támaszként biztosítja. Ennél nagyobb – részleges vagy teljes befogást nyújtó – mélységek is tervezhetık, hogy így elınyösen alakuljon a szerkezet viselkedése, csökkenjenek • az általános állékonyságvesztés veszélye, • a szerkezet elıtti talajra ható nyomások, • a befogott szerkezet igénybevételei, • a horgonyerık, • a szerkezet mögötti talajtömeg mozgásai. A szerkezet elıtti talajra ható nyomásokra vonatkozóan ki kell mutatni, hogy azok tervezési értéke kisebb földellenállás tervezési értékénél, mindkettıt a 2.5.1 szerinti parciális tényezık figyelembe vételével számolva. A nem folytonos cölöpfalak esetében a passzív földnyomások meghatározásakor szabad számolni azzal, hogy az egyedi cölöpök befogott szakasza elıtt egy, a vízszintes irányban ékszerően kiszélesedı földtest elcsúszása a síkbeli állapotból számíthatónál nagyobb földellenállásokat ébreszt. A befogott szerkezetet az elıbbiek szerint számított igénybevételekre kell az anyagára vonatkozó szabályozásnak megfelelıen méretezni. A horgonyokra ható erık felvételét és a talajra való áthárítását a 7.4 szerint 132

ÚT 2-1.222

kell vizsgálni. A befogott szerkezet függıleges elemeinek és a horgonyoknak az együttdolgozását biztosító összefogó- és/vagy hevedergerendákat az anyagukra vonatkozó szabályozás alapján kell vizsgálni. Ezeket általában arra kell méretezni, hogy ha az egymás után sorakozó cölöpök vagy horgonyok valamelyike kiesik a teherviselésbıl, az összefogó elemek biztosítsák a terhek áthárítását a szomszédos elemekre. A szerkezetek függıleges egyensúlyát akkor kell ellenırizni, ha • a szerkezet mögött lejtıs felszín van, ezért a földnyomás függıleges komponense is számottevı, • a horgonyt nagy hajlásszöggel kell építeni, s ennek függıleges komponense is terheli a szerkezetet, • a szerkezet talpán csak kisebb erıket lehet átadni, mivel kedvezıtlen az alatta levı talaj, vagy mert a talp alatt technológiai okok miatt puha anyag marad. A függıleges egyensúlyvizsgálatkor számítani lehet a fal és a talaj közötti súrlódásra is. A szerkezet és a mögötte levı földtömeg mozgásának meghatározásakor figyelembe kell venni • a szerkezet függıleges elemeinek deformációit, • a horgonyok nyúlását és kihúzódását, • a szerkezet elıtti talaj összenyomódását, • a szerkezet mögötti horgonyokkal összefogott talaj deformációit. Ezek nagyságát • elméleti számítással kell megbecsülni, de • az összehasonlítható tapasztalatokkal ellenırizni is kell. Különös gondossággal kell eljárni, ha • a tereplépcsı felett építmények vannak, • kúszásra hajlamos a lejtı, • a tereplépcsı szintkülönbsége nagyobb 10 m-nél. Ha a szerkezet mögött építmények vannak, akkor a földtest függıleges mozgásait, a felszín süllyedését is vizsgálni kell. Ezek általában csak • a véges elemes számításokkal vagy • összehasonlítható tapasztalatok alapján állapíthatók meg. Ha e mozgások veszélyeztetik a mögöttük levı szerkezeteket, feltétlenül elı kell írni – de egyszerőbb esetekre is célszerő betervezni – a mozgások mérését.

7.4

Horgonyzott szerkezetek

7.4.1 A horgonyzott támszerkezetek alkalmazásának általános szabályai A horgonyzott szerkezetek elsısorban • természetes lejtık, • sziklafalak, • bevágások megtámasztására jönnek szóba. Alkalmazásuk ott célszerő, ahol • blokkszerő omlásokat, repedezett, málló sziklarézsők mozgásait kell megállítani, • más támszerkezetek – elsısorban az egyenetlen terepadottságok és a sziklás talajok miatt – erre kevéssé lehetnek alkalmasak, • a horgonyzásra jó lehetıséget adnak az elérhetı távolságban fekvı jó teherbírású talajok, kızetek. A horgonyok a 7.3 szerinti befogott szerkezetek megtámasztására is alkalmazhatók. A horgonyzott szerkezeteket a következı szabványok betartásával kell tervezni és kivitelezni: • MSZ EN 1997-1:2006 Geotechnikai tervezés. 1. rész: Általános szabályok. • MSZ EN 1537:2002 Speciális mélyépítési munkák. Talajhorgonyok. • MSZE CEN ISO/TS 22477-5:2007 Geotechnikai szerkezetek vizsgálata. 5. rész: Talajhorgonyok vizsgálata. • MSZ EN 1992…1994 tartószerkezeti szabványok a szerkezeti elemek anyaga szerint.

133

ÚT 2-1.222


A horgonyzott szerkezetek esetében nagy figyelmet kell fordítani arra a talajzónára is, amelybe a horgonyok kerülnek, beleértve e terület geotechnikai adottságainak és tulajdonjogi viszonyainak ismeretét is, illetve a horgonykészítés esetleges kedvezıtlen hatásait. A horgonyzott szerkezetek részei: • teherviselı horgonyok, melyek feladata a földnyomásokat kiegyensúlyozó, a fenyegetı lejtımozgásokat megállító erık áthárítása a potenciális csúszólap mögötti talajvagy kızetzónákra. • teherátadó és kitöltı elemek, melyek feladata a horgonyerık és lejtıfelszín közötti teherátadás, a lejtı közvetlen megtámasztása, illetve a teherhordó elemek közti felületek zárása. A tervezéskor a lejtı, illetve a megtámasztás stabilitását kell vizsgálni, s ennek alapján kell meghatározni • a horgonyok típusát, kiosztását, hosszát és a horgonyokra háruló erıket, • a teherátadó elemek típusát, méreteit. A horgonyszerkezetek építésének mőszaki felügyeletét és megfigyelését a szerkezet jellege miatt a tervekben szigorúan szabályozni kell.

7.4.2 A horgonyzott szerkezetek elemeinek kialakítása 7.4.2.1 Horgonyok Elsısorban fúrt, injektált, elıfeszített horgonyokat célszerő alkalmazni, megoldva a tervezett élettartamra az acélelemeknek az MSZ EN 1537:2002 szabványban elıírt korrózióvédelmét, figyelembe véve a talajkörnyezet agresszivitását. A horgonyszár az MSZ EN 1992 elıírásainak megfelelı profilozott vagy bordás acélrúd, kötélpászma vagy nyomott acélcsı lehet. A horgonyban alkalmazott habarcsok tervezésekor figyelembe kell venni a talaj agresszivitását, s nem szabad a feszítıacéllal érintkezı nagy szulfidtartalmú cementet használni. Adalékszereket szabad használni a bedolgozhatóság és a tartósság javítása, a vízkiválás és a zsugorodás csökkentése és a szilárdulás gyorsítása végett. Mőgyantát és mőgyantahabarcsot is szabad használni a talajhorgony készítésekor cementhabarcs helyett, ha használhatóságukat igazolják. Ahol a talaj- és kızetjellemzık miatt a habarcskitöltéskor nagymértékő veszteség várható, elızetes kitöltést indokolt alkalmazni. A horgonyszárak habarcstakarása legalább 10 mm legyen, s ezt távolságtartókkal kell biztosítani. Az állandó horgony szárán a következı védelmek valamelyikét kell alkalmazni: • kétszeres korrózióvédelem, melynek, ha egyike megsérül, a másik még ép marad, • egyszeres korrózióvédelem, melynek épségét mindegyik horgony helyszíni vizsgálatával kell igazolni, • acél védıcsöves, mandzsettás típusú korrózióvédelmi rendszer, • bordás mőanyag védıcsöves, mandzsettás típusú korrózióvédelmi rendszer, • acél védıcsöves, nyomócsöves korrózióvédelmi rendszer. A védıcsövekre és az azokon belül vagy kívül levı cementhabarcsokra vonatkozóan be kell tartani a MSZ EN 1537:2002 vastagsági elıírásait. A korrózióvédelem olyan legyen továbbá, hogy ne akadályozza a szabad horgonyszakaszon az acélrudak, vagy pászmák mozgását. Az elıfeszített horgonyok esetén a horgonyfejek kialakítása tegye lehetıvé a horgonyszár vagy rúd megfeszítését, próbaterhelését és zárását, valamint – ha szükséges – a kioldását, tehermentesítését majd újrafeszítését. Minden horgonytípus esetében olyan horgonyfejet kell tervezni, mely elviseli a horgonyerı irányának az MSZ EN 1537:2002 szerint elfogadható szögeltérését, és képes alkalmazkodni azokhoz az alakváltozásokhoz, amelyek a tartószerkezet tervezett élettartama alatt elıfordulhatnak. A horgonyfejek korrózióvédelmét is meg kell oldani, amire külsı védısapkák, hüvelyek és belsı kitöltés alkalmazható. Nagy figyelmet kell fordítani a három horgonyelem csatlakoztatásának tömítésére. Becsavart vagy befeszülı mechanikus horgonyok is alkalmazhatók elsısorban kızetek esetében. Tervezhetık olyan horgonyszerkezetek is, melyek külön elkészített horgonycölöp, -tömb vagy -fal segítségével hárítják át a terhet a talajra. 7.4.2.2 Teherátadó elemek Feladatuk a horgonyerık és lejtıfelszín közötti teherátadás, a lejtı közvetlen megtámasztása, illetve a közbensı felületek zárása. Lehetnek 134

ÚT 2-1.222

• függıleges bordák, • vízszintes gerendák, • pontszerően vagy zártan elhelyezett blokkok, • összefüggı falak. Anyaguk vasbeton, s készülhetnek • elıre gyártva, • a helyszínen zsaluzva, • lıtt betonként. Az alkalmazandó típus kiválasztásakor elsısorban • a beépítendı horgonyok számát, • a kızetek repedezettségének jellegzetességeit, mállási hajlamukat, • az esztétikai követelményeket kell figyelembe venni. A betonminıséget a környezeti hatásoknak megfelelıen kell felvenni. Esztétikai célból indokolt lehet burkolófalak tervezése is.

7.4.3 A horgonyzott szerkezetek tervezési követelményei és módszerei A horgonyok esetében a következı határállapotokat kell vizsgálni, mind egyenként, mind kombinációikban: • a megtámasztott talaj, kızetzóna és a megtámasztó szerkezet általános állékonyságának elvesztése, • injektált horgonyok esetében törés az injektált test és a talaj érintkezési felületén, illetve az acél horgonyszár és a habarcs között, • horgonytömb esetében törés a lehorgonyzó tömb elégtelen ellenállása miatt, • a horgonyszár vagy horgonyfej szerkezeti törése, torzulása vagy korróziója, • a horgonyerı elvesztése a horgonyfej nagymérvő elmozdulása vagy kúszás és ernyedés miatt, • a horgonyszerkezet más elemeinek törése vagy nagymérvő elmozdulása az alkalmazott horgonyerı miatt. A tervezés során – mivel az ilyen típusú lejtık állékonysági viszonyai és a horgonyok teherbírása elméleti úton csak bizonytalanul számíthatók – célszerő • a tervezést összehasonlítható tapasztalatokra alapozni, • próbaterhelések alapján véglegesíteni, • a megfigyeléses módszer szerint eljárva szükség esetén módosítani. Ennek megfelelıen a horgonyzott szerkezeteket célszerő úgy megtervezni, hogy új horgonyok beépítésével könnyen és gyorsan fejleszthetık, erısíthetık legyenek. Az általános állékonyságot az 5. fejezet szerint kell vizsgálni. A veszélyes csúszólapokat a horgonyok helyzetének figyelembevételével kell felvenni. A csúszólapok valamennyi szakaszán alkalmazni kell a 2.5.1 szerinti parciális tényezıket. Az általános állékonyság elsısorban a horgonyszárak szabad hosszától függ, melyet ezért úgy kell megállapítani, hogy • a horgonyerı olyan talajvagy kızetzónára háruljon, amely elég távol van a megtámasztott talajtömegtıl ahhoz, hogy annak stabilitására kedvezıtlenül már ne hasson, • a horgonyerı olyan talajzónára terheljen, mely elég távol van a környezı építményektıl ahhoz, hogy rájuk semmilyen káros hatást ne gyakorolhasson; • az egymáshoz közeli horgonyok befogott szakaszai között kedvezıtlen kölcsönhatások ne lépjenek fel, ami általában legalább 1,5 m távolságot kíván. A horgonyok befogási hosszának tervezett nagyságát az elvárt horgonyerık és a felvételükre tervezett talajvagy kızetzónák állapot- és szilárdsági jellemzıinek ismeretében próbaterhelések eredményeibıl összeállított tapasztalati adatok alapján kell megállapítani. A horgonyok készítésének kezdetén indokolt minden különbözı talaj- és szerkezetkombinációra legalább 3 megfelelıségi vizsgálattal megállapítani, hogy az adott körülmények közt a beépíteni tervezett horgonytípus • alkalmas-e, • elkészíthetı-e, • képes-e a tervezett teherbírásra.

135

ÚT 2-1.222


A megfelelıségi vizsgálat alapján kell/szabad a tervet véglegesíteni. A kivitelezés során a horgonyok elıfeszítése egyben ellenırzı jellegő elfogadási vizsgálat, de ez a tervezés befejezı fázisának is tekinthetı. Ennek céljai a következık • igazolni, hogy a horgony képes megtartani a vizsgálati terhet, • meghatározni a horgonyszár szabadon elmozduló hosszának elméleti értékét, • biztosítani, hogy a záróteher a tervezési teher legyen, kizárva a súrlódást, • meghatározni a kúszási vagy az ernyedési jellemzıket a használhatósági határállapotban, ha szükséges. A maximális záróteher a horgonyellenállás karakterisztikus értékének 60 %-a legyen, ha a kúszási vagy ernyedési határt ezzel nem lépik túl. Ha a kúszási vagy az ernyedési határt túllépik, akkor a záróterhet olyan szintre kell csökkenteni, amely kielégíti a kúszási és az ernyedési kritériumokat. A horgonyok kihúzódással szembeni megfelelıségét a 2. tervezési módszert követve az elıbbiek szerint a Pd ≤ Ra;d

egyenlıtlenség teljesülésével kell igazolni. A horgonyerı, mint igénybevétel Pd tervezési értékét a lejtıállékonyság, vagy a horgonyzott szerkezet egyensúlyi vizsgálatából kell megállapítani, melyben a kızetek és a talajok szilárdságának karakterisztikus értékével kell számolni. Az e számításokból kiadódó szükséges horgonyerıt Pk karakterisztkus értéknek kell tekinteni, melybıl a Pd tervezési értéket a 2.5.1 szerint a 2.1. táblázatból vehetı γE parciális tényezıvel valós szorzással kell meghatározni. Mivel a jelen elıírásban tárgyalt horgonyzott szerkezetek esetében az esetleges terhek általában elhanyagolhatóak, szabad a γE=γG feltételezéssel számolni. A kihúzódási (külsı) ellenállás Ra;d tervezési értéke a horgonyokkal végzett próbaterhelésekbıl megállapított Ra;k karakterisztikus értékbıl a számíthatóa a 2.2. táblázat szerinti γa=1,1 parciális tényezıvel való osztással. Ha az Ra;k karakterisztikus értéket a megfelelıségi vizsgálatok eredményeibıl számítják, és elfogadási vizsgálattal nem ellenıriznek minden horgonyt, akkor a megfelelıségi vizsgálatok eredményeinek (Ra;m)mean átlagából, illetve (Ra;m)min minimumából a ξ1, illetve ξ2 korrelációs tényezıkkel való osztással kell az Ra;k karakterisztikus értéket számítani: Ra;k= Min{(Ra;m)mean/ξ1 ; (Ra;m)min/ξ2}

A korrelációs tényezık az MSZ EN 1997-1:2006 nemzeti melléklete alapján a 7.1. táblázatból vehetı a megfelelıségi próbaterhelések számától függıen. 7.1. táblázat – A ξ1 és ξ2 korrelációs tényezık a próbaterheléssel vizsgált horgonyok n számától függıen.

ξ ha n =

1

2

3

4

≥5

ξ1

1,40

1,30

1,20

1,10

1,00

ξ2

1,40

1,20

1,05

1,00

1,00

A horgonyok szerkezetét úgy kell megtervezni, hogy a szerkezeti (belsı) ellenállás tervezési értéke nagyobb legyen a kihúzódási ellenállásnál. A horgonyszárak statikai megfelelıségét az MSZ EN 1993:2000 szerint kell igazolni, de a horgonyok próbaterhelése e szerkezeti ellenállás ellenırzésére és pontosítására is szolgál. A horgonyszerkezetek teherátadó elemeit a vasbeton szerkezetekre vonatkozó MSZ EN 1992 szerint kell méretezni. Elıre gyártott elemek teherbírását célszerő próbaterheléssel megállapítani. A horgonytömbökkel való lehorgonyzás esetében az ellenállásokat statikai számításokkal, a befogott támszerkezetek 7.3 szerinti tervezési szabályait követve kell megállapítani. Az ilyen szerkezeteket általában elegendı az elfogadási vizsgálattal ellenırizni. A zárt horgony- és a burkolófalak kialakításakor a víztelenítést is meg kell oldani. Irányadóak a szegezett falakra a 7.2.8-ban adott megoldások.

7.4.4 Mőszaki felügyelet, megfigyelés A technológiai és minıségbiztosítási terveik készítésekor a vonatkozó MSZ EN 1537:2004 szabvány követelményeit kell irányadónak tekinteni, s azok a megfelelıségi vizsgálaton alapuljanak. 136

ÚT 2-1.222

A technológiai utasításoknak tartalmazniuk kell a horgonykészítés valamennyi mőveletének pontos szabályozását, fıként a következıket: • a horgonyzáshoz végzendı terep elıkészítés, • a fúrási technológia, különösen tekintettel a furat állékonyságának biztosítására, • a horgonyszerkezet készítése, szállítása, tárolása, beépítése, • korrózióvédelem elkészítése, • a habarcskitöltés, beleértve az alapanyagok beszállításával kapcsolatos adatokat és az injektálás módját, • feszítés, blokkolás. Meg kell határozni a mőveletek idıbeliségét és a horgonyok készítésének sorrendjét is. A minıség-ellenırzés legfontosabb eleme a feszítés elfogadási vizsgálatként való értékelése. Valamennyi horgony valamennyi készítési mőveletérıl és elıfeszítésérıl jegyzıkönyvet kell kiállítani. A korrózióvédelmi rendszer megfelelıségét elızetes rendszervizsgálattal kell igazolni, melynek minden vizsgálati eredményét szintén dokumentálni kell. A vizsgálandó horgonyokat a terepen vagy a laboratóriumban a valóságos viszonyokat modellezı terhelés után ki kell bontani, s meg kell szemlélni a feszített állapotnak a korrózióvédelmi rendszerre gyakorolt hatását. A korrózióvédelmi rendszer következı tulajdonságait kell értékelni szemrevételezés vagy mérés alapján: • a mőanyag vagy acél védıcsı vastagsága és épsége, • a csatlakozások és tömítések épsége, • a habarcstakarás, a távtartók és központosítók helyzete, • a repedések helye és távolsága a cementhabarcsban, ahol annak korrózióvédelmi szerepe van, • a habarccsal, mőgyantával és korrózióvédı kenıccsel való kitöltöttség foka a védıcsövekben és a befoglaló elemek terében, • a fémbevonatok sérülése, • a bekötés vagy a kilazulás mértéke az érintkezési felületeken, • az elemek kimozdulása az elhelyezés és a terhelés során. A horgonyok korrózióvédelme ellenırizhetı elektromos mérésekkel is. A horgonyok, illetve a teljes horgonyzott szerkezetek megfigyelésének módszere lehet • szemrevételezés, • a horgonyerı mérése, • a lejtı vagy a szerkezetek mozgásmérése. Amennyiben e vizsgálatok szerint a kivitelezés közben vagy a késıbbi megfigyelés során a horgonyok teherbírását elégtelennek ítélik, a horgonyszerkezeteket meg kell erısíteni. Ha a tartós megfigyelés tapasztalatai szerint szükségesnek ítélik, a horgonyok újrafeszítése is elrendelhetı, illetve ennek szükségessége és/vagy lehetısége már a tervekben is rögzíthetı.

137

ÚTÜGYI MŐSZAKI ELİÍRÁS ÚT

Recommend Documents