UNIVERSITATEA CREŞTINĂ PARTIUM Facultatea de Arte
LUCRARE DE LICENȚĂ Lumini duble
COORDONATOR:
CANDIDAT:
Dr.Ütő Gusztáv
Kubola Márta
Lector Universitar ORADEA 2015 1
PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEM Művészeti Kar
LUCRARE DE LICENȚĂ Duálfény
TÉMAVEZETŐ:
HALLGATÓ:
Dr.Ütő Gusztáv
Kubola Márta
Egyetemi Adjunktus NAGYVÁRAD 2015 2
Tartalomjegyzék
1. Bevezető ……………………………………………………………. 4.oldal 2. Mi a fény? …………………………………………………………… 5.oldal 3. Fény a művészetben ……………………………………………….… 7.oldal 4. Emberek szemével ………………………………………………….. 19.oldal 5. Installáció és fény …………………………………………………... 36.oldal 6. Munkám leírása …………………………………………………….. 41.oldal 6.1. Munkafolyamat ……………………………………………….… 43.oldal 7. Konklúzió, összefoglalás …………………………………………… 50.oldal 8. Köszönetnyilvánítás ………………………………………………… 52.oldal 9. Könyvészet …………………………………………………………. 53.oldal 10.Képjegyzék …………………………………………………………. 55.oldal 11.Kubola Márta válogatott szakmai életrajz ………………………..… 56.oldal
3
1.Bevezető
Gyerekkorom óta rajongok a fényért és mindenért, ami csillog. Nyíltabb vagy rejtettebb formában, de ha alkotok, a fény mindig jelen van, sőt, a látásom is miatta jöhet létre, illetve sok szellemi töltetet, szimbólumot foglal magába. A vizuális művészetek nem léteznek fény nélkül, s főként ezért éreztem fontosnak, hogy foglalkozzam a témával. A fény alapvetően két síkon értelmezhető, tudományos és szellemi síkon. Tudományos oldaláról mutatják be az iskolában, de szellemi valójában nem foglalkoznak vele. A fényhez okkal kapcsol minden kultúra fontos jelentéseket, mivel a világosság nagymértékű szellemi, fizikailag megfoghatatlan dimenziókkal rendelkezik. Fontosnak érzem, hogy a fényt erről az oldaláról is megismerjem.
Kutatásom fő témája a fény spirituális oldala, melyet a művészet talajáról közelitek meg. Fontosnak tartom felkutatni azokat a jelentéseket, melyeket korunk embere kapcsol a fényhez. Mivel minden ember egyedi véleménnyel rendelkezik, nem egy átlag statisztikai véleményt fogok összeállítani, hanem a legkülönbözőbb és legérdekesebb víziókat, véleményeket bemutatni. Korunk embere alatt pedig értem úgy az óvodás kisgyermeket, mint a nyugdíjas aggastyánt. Kutatásom célja, hogy alapul szolgáljon egy enviromnentális installáció felépítésében, melynek funkciója a fény megtörése által keltett spirituális feltöltődés, kikapcsolódás, lelki regenerálódás. Nevezhetjük e teret oltárnak, meditációs térnek, vagy épp terápiás szobának, elmélkedhetünk az okokról, beszélhetünk az okozatokról a hogyanokról és a miértekről, és ezt mind meg is tesszük. Együtt. Miért mondom ezt? Azért, mert amit létrehoztam nem több mint egy ugródeszka, önmagában semmi, egy kapu, ami elvezethet bárkit az ő saját belső világába. Elvezethet, ha a befogadó hajlandó kinyitni a kaput. Tehát minden, amit itt a résztvevő lát, érez, gondol a sajátja, nem a tér tulajdona. A doboz, amibe bezárkózik az a végtelenül nyitott és korlátlan tér, amit az elméje és képzelete élete során megalkotott, ami végtelenszámú lehetőséget rejt magába, ami csak benne létezik. Tekinthetünk erre úgy akár az emberiség közös tudatára, a kollektív tudattalan egy apró töredékére.
4
2.Mi a fény? A fény elektromágneses sugárzás, ami emberi szemmel is látható. Mi több, a bőrünkkel érezzük, és a hangulatunkon is javít. Sokan mondják, hogy víz és fény nélkül nincs élet. De más fények is vannak, nem csak látható fények, mint az infravörös és ultraibolya fények. Feltevődik a kérdés, mitől fény a fény? Az intenzitástól (amplitúdó), ami az érzékelhető fényerőt jelenti, a frekvenciától (hullámhossz), ami a színeket jelenti, és a polarizációtól, ami az elektromágneses rezgés irányát jelenti, ezt az ember nem érzékeli csak néhány rovar. A fény egyszerre rendelkezik hullám- és részecsketulajdonságokkal is. Tehát hullám e vagy részecske? A részecskéket fotonoknak nevezzük, melyeknek nyugalmi tömege zérus, üres térben pedig fénysebességgel mozognak. A fény duális jellegű, ezért sokszor ösztönöz arra, hogy én is kettős személynek lássam magam, test és lélek, két ellentétes létező keverékének.
„A Nemzetközi Világítástechnikai Szótár a következőket írja a fényről
észlelt fény: jellemző tulajdonsága minden olyan érzékletnek és észleletnek, amely a
látás szerve által jönnek létre 845-2-17 látható sugárzás: Minden olyan optikai sugárzás, amely közvetlenül látási érzékletet kelt 845-1-03” 1
Ellenben tudjuk, hogy a fénynek, sugárzásnak vannak nem látható, fizikailag nem érzékelhető részei is. A fénnyel nem csak a fizika foglalkozik, ugyanúgy jelen van a művészetekben, mint különböző vallásokban, szellemtudományokban. A fénynek van egy intenzív lelki, metafizikai oldala, amit a tudomány soha nem tud majd megragadni. A különböző vallásokban a fény sokféle formában jelenik meg. Gondoljuk meg, miért gyújtunk mécsest, és hány metafora található a Bibliában a fényről. „ Én vagyok a világ világossága…” János 8:12, mondta Jézus. De ott van például Ámon-Ré, az egyiptomi napisten, Amaterasu, a sintoizmus napistene, és mindenki tudja, hogy a tűz a görög istenek használati eszköze volt, amíg el nem került az emberekhez. Nem tudok olyan vallásról, amiben ne szerepelne a fény valamely formája, s ne hordozna magában egy fontos jelentést.
1
5
http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9ny 2015.05.25
Sokat hallhattunk történelem előtti vallásokról, melyek a tüzet, a Napot vagy épp a Holdat imádták istenként. A Nap a legnagyobb égitest, amit az égen láthatunk. Látunk! A látás egyik fő feltétele a fény. A közmondás is azt tartja, hogy valami fontosra úgy kell vigyázni, mint a szemem fényére. Mi a szemem fénye? A látás, mely a legfontosabb észlelési mechanizmusunk. Egyedi, és fölötte áll a többi érzékelési dimenziónknak, mert általa tudhatunk meg a legtöbbet a körülöttünk lévő világról. Nem csak a térben lévő dolgok sokaságát mutatja meg, de egymáshoz való távolsági, milyenségi viszonyukat is (méret, forma, szín, anyagszerűség). Különböző dolgokat egyszerre jelenít meg, hisz nincs időbeli rendje (azt látjuk, ami éppen van, nem azt, ami volt vagy lesz). A látás felfoghatóvá teszi a háromdimenziós teret, így válik a tájékozódás legfontosabb és legjelentősebb eszközévé. A látás egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy független. „A látás nem követeli meg, hogy a szemlélő a látott dologgal kapcsolatba lépjen. Megteheti, hogy a talált tárgyat fölveszi, de a meglátásból nem következik semmilyen közvetlen érintkezés. Ugyanez megfordítva is áll. A látott dolognak semmiféle aktivitást nem kell kifejtenie ahhoz, hogy észrevetessék, illetve hogy lássék. Nem így a hallással. Hangot csak az bocsáthat ki, ami maga valamilyen (pl. rezgő) mozgást végez. A látás szempontjából a mozgás semleges (amennyiben a láthatóságnak a mozgás nem feltétele). Így létrejöhet a látott dolog függetlensége azáltal, hogy különválhat a dolog önmagában, és az, ahogy a látót befolyásolja. A látvány elválasztható a dologtól (például a képzeletben). A kép elválasztható az anyagi létezőtől, amelynek a képe.” 2
2
6
http://www.phil-inst.hu/en/vallasfil/Gereby_teologia/05_A_feny_teologiaja.pdf
3.Fény a művészetben Térjünk tehát rá a fény megjelenésére a művészetekben. Történetünk elején a vallás és a művészet szoros viszonyban volt egymással. Az Egyiptomiak szerint, a kezdetekkor ÁmonRé, a napisten, köpött egyet, és megteremtette a nedvességet és a levegőt, Shu és Tefnut isteneket. A két gyermek elkóborolt a pusztában, ezért Ámon-Ré utánuk küldte a szemét. (Később ezt Hórusz szemének is nevezik, Hóruszt is napistenként tisztelték)
Hórusz szeme – Atum Ré szeme3
Ezt a szemet amulettként használták, gyógyító erőt tulajdonítva neki. Ámon-Ré szeme nagyon egyedi stílussal rendelkezik. A szemöldök valószínűtlenül lecsúszott, s ha ez a vonal a szemhéjat jelenti, akkor meglepően hosszú. Maga az egész szem megnyújtott, számomra nehéz eldönteni, ez a jobb vagy a bal oldali szem lehet. Bár ez nem is fontos, hisz ez mégis egy napisten szeme, akinek az anatómiája minden bizonnyal eltér az emberitől. A szembogár képe lehet a napnak, s a mandulaszerű forma, amibe be van zárva, értelmezhető mandorlaként, a felkelő és lenyugvó nap szimbólumaként. De a mandorlákhoz később még visszatérünk. Ne felejtsük el, hogy ez egy napisten szeme, aminek gyógyító hatása van. Önkéntelenül is arra asszociálok, mikor egy szép meleg napon élvezem a jó időt és sütkérezek. A nap sugarai valóban kedélyjavító hatásúak, illetve D vitamint termelnek az emberi szervezetben megerősítve a csontokat. Néha pedig egyszerűen elég a jó kedélyállapot, hogy a beteg akarjon meggyógyulni. Hisz szervezetünk minden egyes sejtje kapcsolatban áll a tudatunkkal, ha pedig nem akarunk meggyógyulni, miért küldene az agyunk fehérvérsejteket harcolni a betegség ellen? Tehát Ámon-Ré szeméhez okkal kapcsoltak gyógyító erőt. Ellenben meglepő tény, hogy ezzel a szemmel, Ámon-Ré isteni szemével először biológia órán találkoztam, mivel ez a szem tökéletes mása az agy középső részének, a köztiagy keresztmetszetének. A látási ingerek az agy ezen részébe futnak be, dolgozódnak fel és továbbítódnak. A thalamust (ezt a 3
7
http://static.origos.hu/s/img/i/1204/20120425-horusz-szeme.jpg
szembogár jelöli) nevezik még harmadik szemnek is. Természetesen ezek mind asszociációk csupán, mégis rejtenek magukban némi igazságfoszlányt, és sok lehetőséget egy csipet misztikummal vegyítve. Természetesen Egyiptom napszimbólumai nem csak erre az egyre korlátozódnak, hemzseg velük a művészetük, kutatásom szempontjából mégis elég ezt az egyet megemlítenem. A középkorban Istent egyenlőnek tekintették a fénnyel. „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” 4 Úgy tartották, a világ a fényből táplálkozik, hisz Isten a világ teremtője, ő az abszolút szépség. Johannes Scotus Erigena szerint „a látható dolgok anyagi ragyogása képes magán átsugároztatni az isteni transzcendencia teljes gazdagságát”5. Ez annyit tesz, minél drágább anyagokból készítünk el egy ikont az annál értékesebb lesz. Ebben a korban az építészet uralkodott, a festészet a mozaikra és a miniatúrákra korlátozódott, szigorú szabályok közzé szorítva, alárendelve a vallásnak. Tudunk középkori traktatusokról, amik megszabták hogyan kell festeni (pl. Cennino Cennini). Egy ikon csak akkor lehetett érvényes, ha tartalmazta az illető szent iniciáléját. Az alakok arca szinte egyforma, nincsenek arckifejezések, karakterek, minden absztrahálódik a szellemi világ kifejezése érdekében. Fontosak az arányok, szigorú, frontális alakokat láthatunk aranyháttéren. Az aranyháttér szerepe az isteni fény megjelenítése, megkerülve egy konkrét fényforrást, így az árnyékokat jól meghatározott helyre szabályozva. Az aranyháttér így tökéletesen kifejezi azt a gondolkodásmódot, miszerint Isten mindenhol jelen van, ő alkotta a világot önmagába, ő a mindenség, a legfőbb ok, amibe a teremtett dolgok visszatérnek. Fogalmazhatnánk úgy, hogy a folyamatos lét, maga a világ, a fény, a minden amiben létezünk. A szellemi világ felfokozott fontossága miatt hanyagolják el a fény-árnyék hatásokkal visszaadni a tömegszerűséget. Vagyis nem a fény fizikai hatásaival dolgoznak, hanem a fény szellemi jelentésével. Fontos megemlíteni még a fordított perspektíva használatát, mely a néző felé irányítja, kibontja a teret, így közelebb hozva az ikonon megjelenített szellemi világot a nézőhöz. A stílusjegyek azért ennyire pontosak, mert a kor teljesen mellőzte az újítás szellemét, névtelen kézművesek másolták az előző alkotásokat műhelyekben.
4
János 8:12 http://www.luiboy.ingyenweb.hu/M%26%23369%3Bvel%26%23337%3Bd%E9sszervez%E9s/Eszt%E9tika%20a%20k%F6z%E9pk%F3rt%F3l.doc 5
8
Tekintsük meg a Ravennai San Vitale templom egyik mozaikját.
San Vitale templom, Ravenna6
Az egységes aranyszínű háttéren öt alak látható, hasonló arccal, egyikőjük, középen kék kerek trónon ül. Lehetne ez a bolygónk képe, ha tudták volna akkoriban, hogy a Föld kerek. Így inkább a mindenségre, a tökéletességre utal. Alattuk kerthez hasonló tájat láthatunk. Két szárnyas angyal támogat két másik alakot. A két angyalnak, és az egyik szélső alaknak glória van a feje körül, mely egy másik kifejezése a szentségnek. Azt a belső kisugárzást ábrázolja, amivel csak egy szellemében tiszta élet rendelkezik, azt a szellemi pluszt, ami az átlagból hiányzik, ami különlegessé teszi, megszenteli az embert. A fény szimbolikája a vallások talaján a legerőteljesebb, s mivel mindenhol jelen van, joggal használhatják erős fegyverként párhuzamok felvetésekor. „ A keresztény szimbolizmus kollektív, elvileg is szabályozott rendszer szerint működött, főleg kétféle alapelv szerint: kifejezheti a hasonlót a hasonlóval vagy az eltérővel. A szellemi entitások magasztos fogalmakon, s a valóság egyes kivételesen nemes elemein keresztül is kinyilatkoztathatják magukat (Logosz, Fény). Ez azonban veszélyes, mert a befogadó azt hiheti, hogy érzékszerveivel közvetlenül felfogja azt, ami abszolút, illetve az is könnyen megtörténhet, hogy az eredeti helyére a képmást teszi. Ezért a szent szövegek időnként torzítva is megjelenítenek bizonyos kapcsolatokat, ügyelve arra, hogy a megfelelés csak részleges legyen. A szimbólum két komponense közeledik egymáshoz, de – mint mondtuk – a kettő a 6
http://www.robertricefinephoto.com/ItalyNotecards/images/Ravenna--San-Vitale-MosaicDetail.jpg 9
földi perspektívában maradéktalanul nem egyesülhet, csak a végtelenben találkozhat. Az összekeveredésnek ugyanakkor igen nagy volt a veszélye; talán elegendő itt a keleti egyház véget nem érő teológiai-politikai küzdelmeire, a képrombolók és a képtisztelők harcára utalni, vagy Nagy Szent Gergely pápa nagyon óvatos kijelentését idézni: a képek alkalmazásának egyetlen oka, hogy az írástudatlanoknak megtanítsák a Szent Igét.” 7 Firenze elhozta nekünk az újjászületést. A reneszánszhoz pedig Leonardo da Vinci nevét kötjük legelőször. Ő volt a nagy polihisztor, akit személy szerint az emberiség legnagyobb elméjének tartok.
Leonardo da Vinci – Hölgy hermelinnel8
A Hölgy hermelinnel az egyik kedvenc festményem tőle. Feltehetően 1489ben készült, és Ludovico Sfoza kedvesét ábrázolja, Cecilia Galleranit. Eredetileg a háttér kékesszürke volt, később festették át feketére. Fontos megemlíteni, hogy e festmény egyike a világ 7
Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából Pál József, Újvári Edit, Balassi kiadó http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch01s02.html 4. bekezdés 8 http://cultura.hu/wp-content/uploads/2012/03/cultura-leonardo-da-vinci-holgyhermelinnel.jpg 10
első olajfestményeinek. Anatómiai szempontból a kép tökéletes. A hermelin (vagy vadászgörény) dinamikát, rejtélyt hoz az amúgy megszokott kezes portré műfajába. Ez a kép mindenben más, mint a középkori freskók. Nem csak témaválasztásában, nem csak szabadságában, egyediségében. Itt van egy konkrét fényforrásunk, valahol a jobb oldalon, a képen kívülről. A fény itt rajzoló eszköz, a perspektíva és az anyagszerűség visszaadásának eszköze. Ez a fény elvesztette spirituális voltát. Ez itt a konkrét, tudományos elméből sugárzó fény. Az a fény, ami megvilágít testeket, másokat pedig árnyékban hagy. Nem a mindenütt jelenlévő szent fény ez, hanem a gyertya fénye, mely egy pontból megvilágít egy részt a valóságból. Mégis fény, és képes arra, hogy kiemeljen fontos dolgokat, jelentékteleneket pedig árnyékban tartson.
Bernardo Betti Biagi, freskó, Vatikán 9
Bernardo Betti Biagi, más néven Pinturicchio, olasz festő szintén a reneszánsz időszakához kötődik. A Vatikánban található egy műve, mely nagy népszerűségnek örvend az utóbbi időben. A freskót feltehetően 1494ben készítette, és Krisztus feltámadását ábrázolja. Népszerűségét azért köszönheti, mert egy apró részletében amerikai indiánokhoz hasonló alakok láthatóak. Számomra azonban nem e miatt fontos ezen alkotás. E kép teret enged megvitatni a glória és a mandorla problémáját. Glóriának nevezzük azt a dicsfényt 9
http://media.npr.org/assets/img/2013/05/03/vatican-fresco_wide72642e4c30c39783399f4fa332c0cc180634515f-s900-c85.jpg 11
alakok feje körül, mely a keresztény festészetben mutatkozik, és egyes szereplők kiemelésére, szentségének kifejezésére szolgál. Ez leggyakrabban ragyogó sárga korong vagy karika. Istent a Biblia gyakran azonosítja a fénnyel, s a glória tökéletes kifejezési eszköze az ember szoros kapcsolatának Istennel, akár az ember isteni voltának. Ellenben mindig vannak fontos szereplők, és fontosabb szereplők. Csodálatos, magasztos dolog, ha egy ember szenté válhat, de mégis ki kell emelni a főszereplőt a többi közül. Krisztus azért mégis magasabb rendű szentség, dicsőségesebb, tökéletesebb, bűntelenebb, egyedül ő megváltásunk oka. Tehát egy egyszerű glória nem sugallja megfelelően szentségét. Szerencsénkre az egyház nem szenvedett hiány aranyban, így megalkothatták a mandorlát, vagy aureolát, mely az egész testet körülvevő dicsfényt jelenti. Ezzel találkozhatunk Pinturiccio freskóján. A márvány koporsójából feltámadó Krisztust (éljen a Bibliai hűség) méretes aureola veszi körül. Mandula alakú forma látható, melyből napsugarakhoz hasonló hullámos aranyvonalak áradnak szét. Olyan, mint egy megnyújtott nap. Az aureola napszimbólum, és nem csak a keresztény kultúrában ismeretes. Szimbóluma ez a tavaszpont kapuján áthaladó napnak, mely közel esik Húsvét ünnepéhez. Így e dátum nekünk jelenti Krisztus feltámadását, másoknak pedig a Fény születését. A fény és Krisztus születés egybe esik, a Biblia pedig Krisztust a világossággal rokonítja, így tekinthetünk Jézusra, mint napistenre vagy napisten fiúra, az aureolára pedig, mint istenszemre. Ez pedig emlékezni enged AtumRá szemére, melyet a napisten elküldött, hogy vigyázzon gyermekeire. Így végiggondolva, talán mind ugyanazt az Istent imádjuk, a napot, csak más formába öntjük történetét, másképp személyesítjük meg lényét. Mégis, nevezzük most az aureolát egyszerűen a dicsőség fényének. Valóban méltón kiemeli Krisztust, mint egyedüli megváltónkat és hitünk alapkövét. Hordozza azt az üzenetet, hogy hozzá fogható nincs más. Egy idő után az Atyát és a Szentlelket is megtisztelték ezen ábrázolási kegyel, hisz mégiscsak Isten a leghatalmasabb, ugyebár? Majd Mária is megkapta aureoláját, s így Krisztusnak osztoznia kell egyediségén.
12
Jacopo Tintoretto - Utolsó vacsora 10
Jacopo Tintoretto, manierista festő utolsó vacsora című festménye számomra sokkal többet mond az elhíresült Leonardo da Vinci által festett változattól, annak ellenére, hogy ő a kedvenc művészem. Ez a kép elég álomszerű ahhoz, hogy kifejezze a szellemi töltetét az eseményeknek. A sajátos térben csüngő lámpás fénysugarai angyali seregként lepik be a termet, s mégsem ők a legfényesebbek, hanem Jézus alakja. Maga az ember világít, glóriája beragyogja a sötétséget. A 11 apostol is szerény glóriával szerepel a képen. A lámpás megvilágítja az alakokat egy adott szögből, mégis, a szentek fény erősebben ragyog, így a spirituális, isteni fény, és a fizikai, profán fény egyszerre van jelen a képen. Első pedig uralkodik a másodikon. A szellemi fény erőteljesebb, tisztább, az egyszerű profán fénynél. Mit szimbolizál ez a tiszta fény? A tökéletességet, a szentséget, a gondolat erejét? Az eszme fontosságát talán? Mi a vallás, mi a kereszténység? Egy erős eszme, egy szép történet, amely képes megszépíteni, megszentelni az ember életét?
10
http://mno.hu/data/cikk/1/6/85/10/cikk_1068510/Utolso_vacsora_Tintoretto.jpg
13
Theodor Géricault - Medúza tutaja11
Van aki tud reménykedni a legborzasztóbb helyzetekben is, de van, aki túl borúlátó ahhoz, hogy, reménykedni merjen. De mi a remény? A szükséges akaraterőt létrehozó illúzió, mely a lehetséges sikert vetíti elénk, így erőt ad harcolni érte? A medúza tutaja ezen gondolkodtatott el. Theodor Géricault festette a romantika jegye alatt. 1816-ban a Medúza nevű francia hajó zátonyra futott, a kapitány a tisztjeivel és a teljes élelemkészlettel elmenekült a mentőcsónakkal, a legénységet és az utasokat azonban magára hagyta egy tutajon. Tizenkét napig voltak a nyílt tengeren, a százkilencven emberből azonban csak tizenöt élte túl. A festő azt a pillanatot örökítette meg, mikor egy hajó felfedezte a tutajt a tizenkettedik napon. Emberek integetnek, a tenger háborog, a nap lemenőben, élő és holt testek egyaránt hánykolódnak. De az öröm jelen van, hisz megmenekültek, már látják a hajót, mely kihúzza őket poklukból. A fény-árnyék kontraszt hatására a drámaiság megerősödik, így a képen egyszerre van jelen a pokol és a mennyország. A bal alsó sarokban még a halál uralkodik, a pokol, a még élő emberek, akik várják a véget, akik nem reménykednek már. Mégis fényben úszik ez a rész, mintha a túlvilág kapujából szivárogna ki a világosság. A jobb felső részen azonban ott a remény beteljesülése, a mennyország, az öröm, hisz megpillantották megmentőjüket. Ezen a részen a boldog fény uralkodik, nem az az erőteljes 11
http://mek.oszk.hu/01500/01572/html/meduza.jpg
14
fehérség, mely a holtestekre vetül, hanem a lemenő nap boldog fénye, mely nem égeti többé a hajótöröttek bőrét. Valóban fény vetül holtakra és élőkre egyaránt, de két különböző fény ez. Hisz a fény is érez és éreztet, gondol, változik, megenyhül és könyörületessé válik. Lehet a büntető Isten haragja, de a könyörülő Isten ölelése is egyazon időben.
Joseph Mallord William Turner - Gőzhajó a viharban 12
A Gőzhajó a viharban Joseph Mallord William Turner festménye, aki bár romantikus festő volt, nagy hatással volt az impresszionizmus kifejlődésére. Ez a festmény fényében más, mint az eddigiek. Nem műtermi megvilágításban készült, hisz lehetetlen is volna. A festő a szabadban festett, szakított a műteremmel, felfedezte a reflex színeket és a természetes szórt fényt. Ez a plein air stílus, mely a 19. század második felétől divatba jött irányzat. Nézzük meg ezt a dinamikus, lélegzetelállító képet. Ha nem tudnánk a címét, talán nehezen jönnénk rá, mit ábrázol. Mégis, a hideg ellenére, e kép tele van élettel. A természetes szórt fényben való festés élettel, egyszerűséggel ruházza föl a látványt. Olyan, mintha valóban ezt látnánk. Álomképszerű, mégis reális a fényhatás miatt. Mondhatnám, Schrödinger szerű, egyazon időben reális és irreális. A természetes fény ereje itt így nyilvánul meg, a valóság talaján tartja a létezőt.
12
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/30/Joseph_Mallord_William_Turner__Snow_Storm_-_Steam-Boat_off_a_Harbour's_Mouth_-_WGA23178.jpg 15
Edouard Monet – Roueni katedrális13
Mire képes a fény? Valószínűleg erre a kérdésre kereste Edouard Monet a választ, mikor a Roueni katedrálist tanulmányozta. Az impresszionizmus festő a nap különböző szakjaiban ment ki a helyszínre, és festette meg ugyanazt a látványt, különböző fényviszonyokban. A különbségek látványosak. A szög ugyanaz, a kompozíció ugyanaz, a fény változása miatt mégis teljesen más hangulat, érzés uralkodik minden egyes képen. A látvány nem fotografikus, de nem is ez volt a cél, hanem az éppen aktuális hangulat megörökítése. Manet bebizonyította, hogy a fény hangulatokkal, érzésekkel tudja felruházni a látványt annak viszonyában, hogy a fényforrás milyen viszonyban változik a megvilágított tárgyhoz képest. Mit világit meg, mit hagy árnyékban, mennyire erőteljes a fény és mi a fényforrás. E sorozat láttán kezdem azt hinni, a fény személyiséggel rendelkezik, és hangulatát rávetíti a látható világra. Fentről kommunikál az univerzummal, csak mi, emberek, 13
http://3.bp.blogspot.com/dagMLPakSQw/UGqexQLjc0I/AAAAAAAAAyU/nw8Th5lCBdE/s1600/cathedrales-rouenmonet.png 16
vagyunk annyira visszamaradottak, hogy nem értjük azt, amit a növények, kövek és állatok megértenek.
A 19. századdal eljött az az idő, mikor sikerült a fényt a maga látható, fizikai valójában rögzíteni. Nem egy festő ábrázolja a fényt, hanem a valóság rögzül a fotográfia segítségével, így e megjelenítés merőben eltér az eddigiektől. A fotográfia jelentése fény-írás, mely mechanikusan megörökíti a valóság egy szeletét, mégis teret enged a művész önkifejezésének. Személy szerint egyik kedvenc eszközöm az alkotásra, dokumentálásra.
Erwin Olaf – Portré 5 14
Gondolom, mindenki volt már reptéren. Nem? Nos, én sem, de ez a történetünk szempontjából nem okoz problémát. Mindenesetre, akik voltak azt mondják, ott a legészrevehetőbb, hogy a gyerekek mostanában feltűnően több autoritással, hatalommal rendelkeznek, mint a felnőttek vagy a saját szüleik. Gyakorlatilag rájuk telepednek, és irányítják őket. Gondolom ismerős a publikus hiszti-roham, hogy a gyerek parancsol, a szülő meg remegve teljesíti, nehogy megsértse az ő drága egyetlenét. Erwin Olaf legalábbis ezzel 14
http://tyylit.com/wp-content/uploads/2013/10/Erwin-Olaf-Berlin-4.jpg
17
szembesült, amíg a repülőgépére várt. Úgy látszik, nem csak a román vonatok késnek. Mindenesetre egy ilyen jelenet inspirálta, hogy elkezdjen gyerekeket fotózni óriási Amszterdami stúdiójában. És lőn a Berlin sorozat 2012-ben.
Erwin Olaf, Holland sztárfotós és kísérleti filmes, egy szimpatikus, 55 éves fiatalember. A Holland eurót is ő tervezte. Idén találkoztam vele először a Modemben, a Körhinta című kiállításán. Gyönyörű fotókat készít. A szememben inkább színházi rendező, méghozzá a végtelenségig precíz, szőrözős fajtából, aki jól megkínoz, megeszi az idegeidet is munka közben, és addig dirigál, amíg ki nem forr egy hihetetlenül érzékeny alkotás, tökéletes kompozícióval, meglepő designelemekkel, teátrálisan. Talán ezért szeretem annyira a munkáit. Illetve a fényhasználata miatt. Mesterien kezeli a fényt, összetéveszthetetlen érzelmeket, hangulatokat előidézve.
Beszéljünk hát a képről, a Portré 5 címűről. Egy szőke kislány ül egy trónon. Trónon? Dehogy trónon, széken (de nem is ül, inkább trónol, tehát nem tévedtem nagyot…)! Fekete bőrruha van rajta, bőrkesztyű, bőrcsizma, erőteljes, kifejezéstelen arccal néz ránk, és ha akad még valaki, aki nem rémült meg eléggé, annak ott a szék hátánál két piros fej, akik egymásra néznek. Ez két piros dombormű, ami két piros oszlophoz hasonlító, sima felületből domborodik ki. Számomra valamilyen pogány oltár, vagy katedrális ködös emlékét idézik. A bőrruhát hol feketének, hol sötétkéknek látom ezen a misztikus oltáron, az anyagszerűség hátborzongató precizitással tükröződik. Egyrészt egyenruhára emlékeztet, a katonaságot idézi fel bennem, ezért autoritást követel magának. Másrészt ugyanez a ruha egy más anyagból annyira ártatlak, kislányos lenne. Talán ez benne az ijesztő. A semleges háttér, a kislány befont haja és a puha fények együtt azok az elemek, amik még megőrzik a kislány ártatlanságát. Az erő azonban, ami a képből árad, ezt az ártatlanságot teljesen háttérbe szorítja. Megszoktuk már, hogy férfiakat, főként isteneket és vezetőket, tehát politikai hatalommal rendelkező hímnemű személyeket látunk trónon, széken ülni, ezért az az érzésünk, ez a kislány is egy hatalommal rendelkező, uralkodó személy. A felsőbbrendűség folyóként árad belőle, azt érezteti, ő az árja faj maga. Ha Hitlernek lett volna egy lánya, rá hasonlított volna. A vörös szín, és a lány kéztartása Velázquez X. Ince pápáját idézi fel bennem, így a félelmem a kislánytól egyre csak nő. Hogyan összpontosulhat ennyi hatalom egy kislány kezében? Ez a kislány dönthet fontos dolgokról, velem ellentétben. Mindazonáltal, mégis egy kislány marad, egy tapasztalatlan kislány. Talán innen ered a feszültség. A két vörös fej pedig kérdőn néz egymásra. Behódolnak a kislány hatalmának? Erwin Olaf szerint a világon a döntés hatalma már nem a felnőttek kezében van, hanem gyerekekében. Arrogáns, egoista, személyiségükben kiforratlan gyerekek kezében, akiknek szükségük lenne egészséges nevelésre. Egyedül engem rémiszt ez meg? Mindezek az érzések és gondolatok nem fogalmazódnának meg bennem, ha bármilyen más fényhatás lenne a képen. Ha kicsikét is más szögből jönne a fény, vagy erősebb lenne, vagy gyengébb, vagy más színű, azonnal új jelentést kölcsönözne ugyanannak a kompozíciónak. A fény és a művész együtt alkot. A művésznek pedig ismernie kell alkotó társát.
18
4. Emberek szemével Fontosnak tartom megkérdezni a körülöttem lévő embereket, ők hogyan látják a fényt, hogyan vélekednek róla. A megismeréssel folyamatosan változik egy entitásról alkotott képünk. Sajnos arra nincs időbeli lehetőségem, hogy egy személy látásmódjának változását végigkövessem, ezért más módszerhez folyamodtam. Több embert kértem meg arra, hogy rajzolja le nekem hogyan látja a fényt. Ezáltal bepillantást nyerhettem mások gondolatába, belső világába. Először gyerekektől kértem segítséget. A Betlehem Baptista Óvoda közreműködésével egészen fiatal személyek nyújtottak számomra segítséget. Kettő, három és négy éves gyermekek rajzolták le, hogyan látják ők a fényt. Azért éreztem szükségét, hogy ilyen kicsiny teremtések látásmódját is fontosnak tartsam, mert ebben a korban az ember még őszinte, önmagából való egyén, még vár rá a nevelés és a csiszolás, ami révén úgymond embert faragnak belőlük. A mi társadalmunk a mai felállásban pedig hajlamos rettegni attól, hogy az önmagából való egyént segítse önmaga felfedezésében, és a világ olyasfajta megismerésében, melyben szabadon gondolkodhat és alkothat véleményt. Az oktatás arra van kitalálva, hogy mindenkinek ugyanazt az információhalmazt táplálja az elméjébe, megakadályozza az önálló gondolkodás kialakulását, és egy tipikus embermintára próbáljon meg átfaragni. Úgymond nevelni. Egyfajta látásmódot olt a gyermekekbe, nem engedi kifejlődni az egyént, hanem keretek közzé szorítja. Ezért mentem az óvodába, hisz ott a személyek még önmaguk, még ha kiforratlan állapotban is még. Ebben a korban én ismerik és együtt élnek a varázslattal, a misztikával, még kapcsolatban vannak a természet, az univerzum lényegével. Ezért értik a világot. Egy óvó néni segítségét kértem. A gyermekektől nem kérhettem volna egyszerűen azt, hogy rajzolják le, hogyan látják a fényt, hisz nem értették volna, mit szeretnék és miért. Ezért a következő történettel álltunk elő. Volt egy királynő, aki boldogan uralkodott vörös királyságában, amíg a gonosz boszorkány el nem lopta tőle a fényt. A királynő nagyon szomorú lett, mert csak akkor kaphatja vissza a világosságot az országában, ha lerajzolja azt. De sajnos ő nem tud rajzolni. Bánatában világgá ment, s pont ide, ebbe az óvodába tévedt most be. Meglátta milyen ügyesek az itteni gyerekek, és arra kéri őket, rajzolják le neki a fényt, hogy újra világosság lehessen az országában. A gyermekek nagy odaadással kezdtek rajzolni, hihetetlen öröm ült az arcukon, hogy segíthetnek a vörös királynőnek. Senki nem akadékoskodott azzal a kifogással, hogy nem tud rajzolni, mint ahogy felnőtt társaik szokták. Nem aggódtak azon, hogy vajon jó-e a munkájuk, fel sem tették ezt a kérdést magukban. Leültek, és lerajzolták a fényt. A tizenhét rajzot három nagy kategóriába tudom besorolni. A teljesen absztrakt látásmódú, a napszerű alakzatok és a figuratív megjelenítésű munkák, ahol különböző, jól felismerhető alakok jelennek meg. Az első kategóriába tartózó rajzok hasonló módon készültek. A gyerekek elkezdték satírozni a lapot. Előszeretettel használtak pirosat, lilát, rózsaszínt, de megjelenik a kék és a szürke is. Meglepő, hogy a sárgát, egyes egyedül a három éves Rebeka használta. A lap egyik oldalát besatírozta sárgára, a másik oldalára pedig egy napra hasonlító formát rajzolt. Nagy ovális körvonal, belőle kiáradó vonalakkal, mintha szőrös lenne. A satírozásnál egyaránt függőleges, vízszintes és körkörös irányba is halad. Olyan mintha azt mondaná, a fény 19
mindenhol ott van, mindenfelé halad egyszerre. Ha a lapot a fényhez tarjuk, a papír áttetszik, és még érdekesebb kép alakul ki. Rebeka rajza
Barbi, Máté, Zsolt és Juli, mind négy évesek. Ők meleg színeket használtak, pirosat, rózsaszínt, bordót, lilát és barnát. Barbi bordó fénye egészen meglepő, dinamikus vonalaiban erő lakozik, enyhe satírozásában pedig gyengédség. Az ő vonalait nézegetve elmosolyodtam, mert felismertem, hogy az érzést rajzolta le, amit akkor érez, mikor melegíti a nap. Juli a lapja hátára is rajzolt, vonalakat, köröket, egy mosolygós arcocskát kékkel, lilával, rózsaszínnel, feketével. Ha nem tudnám mi volt a téma, nem valószínű, hogy meg tudnám mondani miről rajzolt Juli.
Barbi rajza
20
Máté Rajza
21
Zsolt rajza
Juli rajzai
22
Egy másik érdekes látásmód a hároméves Lídia rajza, amin piros gömb van a baloldalon, a másik oldalt pedig kék felület. Hideg, sötét, szomorkás hangulatú kép. De egy vékony vonal behatol a kék masszába, megtöri az erejét.
Lidia rajza
Evelin és Krisztián rajza a legmeglepőbb. Evelin zöld és szürke vonalai és Krisztián leírhatatlan rajza mély, szívszorító érzelmeket idéznek elő bennem. Magam sem tudom miért, de olyan őszinte és tiszta ez a két rajz, hogy órákat nézegettem őket, és elcsendesültek a gondolatok a fejemben közben.
23
Evelin rajza
Krisztián rajza
24
A következő kategória a nap ábrázolások. A sárga itt is csak egyszer jelenik meg. A szőrös napocskák, papucsállatkák rózsaszínek, pirosak, szúrós kis vonalakkal. Itt már megjelenik a tudás, hogy a Nap fényt áraszt. Ellenben ez a tudás elfeledtette, hogy nem csak a Nap áraszt fényt. Viszont az ábrázolásmód ezekben a munkákban is egyedi és különleges. A többsége csak utal a Napra, és a sárga használatának kerülése is meglepő. Rózsaszín vagy kék napot aligha láthattak a rajzolók.
Emma rajza
25
Emma rajza
Virág rajza
26
Ingrid rajza
Sámuel rajza
27
Rebeka rajza
28
A négy éves Eliza már teljesen másképp ábrázolja a világosságot. A mosolygós napocska az égről küldi a fényt a virágoknak. Színeket nem használ, inkább tudatosan kiemeli a fény egyik tulajdonságát.
Eliza rajza
29
Dominik emberkéket, és furcsa alakokat rajzol. Inkább gömbök lábakkal. Érződik benne a mozgás, a nyüzsgés. Mintha csak azt mondaná, mi emberek vagyunk a világosság. A legszínesebb személyiségek árasztják a legkülönlegesebb fényeket magukból.
Dominik rajza
30
Lea a királynőt rajzolta le, akiből rózsaszín fény árad, mintha mandorla venné körül. Mennyire zsigeri a mandorla, mint a belső fény ábrázolásának eszköze. Egy négyéves kislány aligha tudja, miféle szimbólumot használ, mégis ösztönösen használja. Így igazolja magát a szimbólumot. Lea el is mondta, hogy szerinte az emberekből is árad világosság, csak sokszor nem vesszük észre, mert másra figyelünk.
Lea rajza
Öröm volt nézni, ahogy a gyerekek őszintén papírra vetik gondolataikat, látásmódjukat, gördülékenyen, mintha a világ legtermészetesebb dolgát végeznék. Talán az is, talán a rajz a világ legtermészetesebb dolga. A felnőttek azonban ezt nem mindig akarják felfogni. A gyerekek azonnal a segítségemre voltak, amit megkértem őket, hogy rajzoljanak. Ezzel ellentétben a felnőttek közül sokan visszautasítottak, mondván, hogy ők nem tudnak rajzolni. Hiába kérleltem őket, mondván, hogy nem művészi rajzokra van szükségem, hanem egyszerűen így szeretnék számomra fontos információkhoz jutni, hajthatatlanok maradtak. Csökönyösen azt hajtogatták, hogy nem tudnak rajzolni. Véleményem szerint nem is hallották mit kértem tőlük, mikor meghallották azt a varázsszót, hogy rajz, transzba estek és nem tudtak mást mondani csak azt, hogy nem tudnak rajzolni. Emiatt az idősebb korosztály gondolataiba csekély betekintést nyerhettem. Csupán négy ember volt kész segíteni nekem. A szomszéd bácsi hetvenöt éves, ő volt az egyetlen, aki nem akadékoskodott egyáltalán, nem szabadkozott, hogy, sajnálja, de ennél jobbat nem tud alkotni. Ő volt az, aki az óvodásokhoz hasonlóan működött. Elmondtam mit szeretnék, ő pedig megcsinálta. Azt sem várta meg, hogy hozzak egy A4es méretű papírlapot, amilyenen az előző rajzok voltak. Elvette a vázlatfüzetem és belerajzolt golyóstollal. Azután fogta az égő cigarettáját, és 31
rádolgozott. Élvezet volt nézni, ahogy az öreg bácsi ugyanolyan fesztelenül és jó kedvel alkot, mint a gyermekek. Lyukakat égetett a papíron, a hamuval hagyott foltot, mert ő ezt így szeretné. Ezzel a gesztussal fejezte ki, hogy a fény erőteljes, veszélyes is tud lenni, hisz a tűz ugyanúgy a fényhez tartozik. Ugyanúgy fényforrás ő is. De nem egy fényforrást akart rajzolni, vagy az összes fényforrást, amit eddig látott, nem is a fény terjedési irányát akarta kifejezni a körkörös vonalakkal, hanem az összes fényt fényforrásaival és tulajdonságaival akarta ábrázolni. Fizikai fénynek fizikai fényforrásai vannak, mint a lámpa, a gyertya. De emberek is lehetnek fényforrások, szellemi fényforrások. Némelyek a gondolataikkal hoznak felvilágosodást, mint Albert Einstein. Mások pedig nem az okosságukkal, hanem a lényükkel. Vannak olyan emberek, akik nem okosak, nem többek az átlagembernél, mégis fény árad belőlük, egy mosoly, egy kedves szó kíséretében. Vannak a fénynek gyermekei közöttünk, akik, beragyogják a szobát, ha belépnek. Hogy ezek a jó emberek lennének? Talán… de olyan nehéz meghatározni, mit jelent az, hogy jó. Vajon a világosság jó? Rossz netalán? Hasznosnak mondanám, hisz nem botlunk meg ha fény van, látunk és tudunk tájékozódni. Ez mind haszon, nem jóság. Az, hogy valami hasznos, nem feltételezi azt, hogy jó is, ellenben azt sem mondhatjuk, hogy a fény rossz lenne. Hiszen mi a rossz? Tehát a világosság, úgy fizikai mint szellemi értelemben, nem rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amiktől besorolhatóvá válhatna a két nagy kategória egyikébe. „A fény nem jó, de a fény nem rossz” állította a szomszéd bácsi. Azt állíthatjuk azonban, hogy a fény hasznos, hisz elengedhetetlen az élethez. Fény nélkül nem nőnek növények, nem termelődik oxigén, az emberek idegrendszere megbomlik és egyszerűen megszűnnénk létezni. Ellenben a fény káros is. A gyertya hasznos éjszaka, mikor világít, hogy lássunk. De ha belekap a függönybe és leégeti a házunk, akkor más káros. A fény ugyanaz, ami a gyertyából jött, ami hasznos volt azelőtt. Így a fény nem jó, nem rossz, de hasznos és káros. És ez a példa egy fizikai fényforrásról szólt, de ugyanígy működik a szellemiekkel is.
32
Szomszéd bácsi rajza
Mennyivel tudatosabb, megfontoltabb látásmód ez, mint a gyermekeké. Fizikai ismeretekre, tudásra, tapasztalatra alapozva alkot véleményt, és határozza meg a szellemit is, míg a gyermekek megérzésből alkottak véleményt. Mégis, egy közös van bennük. A kör és a belőle kiálló sugarak. A gyermekek nagy köröket, torz oválisokat rajzoltak kisebb sugarakkal. Némelyik girbegurba, nem is mindig érintkezik az ovális felületével, vagy ellenkezőleg, belehatol, vagy onnan indul ki. Az idős bácsinál egy kicsi kör van, ami spirálisan növekszik a belőle kiálló sugarak pedig hosszúak, sűrűn vannak és tompábbak.
A következő rajzot anyukám készítette. Mélyen vallásos személy lévén a következőt írta rá: Jézus Krisztus mondja, én vagyok a világ világossága, aki engem követ nem jár a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. Sok kicsi emberkét rajzolt, egyesek a fényben, mások a sötétben állnak. A felső részt sárga szín tölti ki, az idézet is ott kapott helyet. A sötétben lévő emberkék szomorúak, a világosságban lévők mosolyognak. Eszerint aki a világosságban jár, az boldog, akinek pedig épp rossz napja van, és nem csillog a szemében a jókedv, biztosan vétkezett és a sötétségben jár.
33
Anyukám rajza
Ezen kívül kaptam még egy rajzot a fényről az alagút végén, melyet egy huszonöt éves lány alkotott. Egy másikat pedig egy fáról és virágokról. Ezekre nem szeretnék részletesen kitérni.
Krisztina rajza
34
Péter rajza
35
5.Installáció és fény A kilencvenes években új médium jelent meg a művészetben, az installáció, amely új dimenziót nyitott meg a művészetben. Lényegében egy hely szellemi kontextusának a művészeti felhasználása. Eltér a művészet azelőtt megszokott teréből, a valóságos tér-idő felé mutatva. Az érzékeket célozz meg, és helyhez kötött. A szakrális tér alakító installáció a ’80as évektől jelenik meg, és jelentheti a galéria terében elhelyezett intim teret, vagy direkt szakrális terek felhasználását.
Jepple Hein - Rotating Labyrinth 15
El lehet tévedni egy szobában? Nos, ha van benn egy forgó labirintus tükrökből, az ember szeme bizony sokszor nem biztos abban mit is lát pontosan. Jepple Hein Rotating Labyrinth című alkotását 2007ben állították ki. Spirálisan lefektetett alapra 2m magas tükörsávok vannak erősítve, egyenlő távolságra egymástól. Ahogy a néző befelé halad a térben, és folyamatosan váltakozik a tükörkép és a direkt látvány, olyan érzést okoz, mintha az ember egyhelyben állna, s az installáció forogna. A néző besétál az alkotásba, így a mű environmentálissá válik. Sokkal ember közelibb, valósabb, zamatosabb ez a tér, mint egy két dimenziós festmény. Nem önmagát hirdeti, hanem kapcsolatát az emberrel, a közösséggel. Magam is tervbe vettem, hogy alkotásom nem önmagáról szóljon, hanem tükör legyen minden ember számára, az emberekről, a közösségről szóljon. Illetve ez s tér azért szürreális, mert annak ellenére, hogy tudjuk, látjuk, hol a tükörfal, mégsem érezzük a falat. A tér megnyílik, tágasabbnak hat, mint amilyen. Ezt a hatást szeretném elérni én is a munkámban.
15
http://www.art-magazin.de/blog/wp-content/uploads/2013/04/20130409_L1460890452x339.jpg 36
Szeretném, hogy a tér, amit létrehozok, szürreális legyen, látszódjon a fal, de ne legyen érezhető.
Allan Kaprow - Rearrangeable Panels16
Itt a doboz, ami fal. Allan Kaprow, Rearrangeable Panels című dobozza, a kifordított kesztyűje Yaoi Kusama Infinite obsession installációjának. A doboznak nem a belső tere a kialakított, hanem a külső falak. Aktív installációnak nevezném, hisz szét lehet nyitni, hozzá lehet nyúlni, meg lehet változtatni. A legkülönbözőbb anyagok élnek ezen a felületen. Ott vannak a rothadó almák és körték, némelyikük festékkel lefestve, a falevelek, melyek mind mulandóak, rövid életűek.
16
https://www.centrepompidou.fr/media/imgcoll/Collection/4N/01/4N01592_normal.jpg, https://www.centrepompidou.fr/media/imgcoll/Collection/4N/51/4N51523_normal.jpg 37
De a tükör és más tartósabb elemek is együtt élnek az előbbiekkel. A látványnak a néző is részévé válhat, hisz viszontláthatja magát az összetört tükör darabokban. És valljuk be, mindenki szereti magát, így magát nézegetni is. Mindenki isteníti magát valahol legbelül, de talán ez így is van rendjén. A kis égők a tetején egységes világítást biztosítanak odafentről. Mintha a világunk ábrázolása lenne ez az installáció, síkokra bontva azt, mint ahogy a gyerekek rajzolnak. Látni benne a várost, a falut, az erdőt. Allan Kaprow alkotott egy világot. Én is ezt szeretném.
Yayoi Kusama - Infinite obsession, Végtelen rögeszme17
Egyik legfőbb inspirációs forrásom Yayoi Kusama, Végtelen rögeszme című enviromentális installációja, mely 2015ben volt kiállítva Amerikában. Ez egy olyan tér, amibe be kell sétálni. Egy belső tér, tükörlapokkal befedve belülről, színes égőkkel. A tükrök így felállítva a végtelenség illúzióját keltik, s a színes égőkkel a világűrhöz hasonló vég nélküli térbe csöppenünk. De még ahhoz is túl szürreális tér ez. Mégis megnyugtató, és nagyon erős hangulatot hordoz magában. A hely dinamikus, az égők váltogatják a színüket és fényerejük intenzitását. Miben ragadott meg engem ez a hely, hisz csak virtuálisan láttam? Egyrészt amiatt, hogy bár nem voltam benne, mégis érzem, az egy olyan misztikus, szakrális tér, ami nyugtatóan hat, és valami módon gyógyítja az ember lelkét. Másrészt a fény mély tisztelete árad a munkából. A művésznő egyedül a fény segítségével alkot meg egy univerzumot. És ha belegondolunk, a mi univerzumunk is a fényről szól. Vizet iszunk, mert a testünkben víz van, és kell az utánpótlás. Valószínűleg fény is van a testünkben, hisz teljes 17
http://arto.mx/wp-content/uploads/Yayoi-Kusama.jpeg
38
sötétségben töltött huzamosabb idő után az emberi elme elszakad, felmondja a szolgálatot, nem termelődnek vitaminok a szervezetben és az ember meghal. Ugyanúgy, ha nem jut elég vízhez, az ember kiszárad és meghal. Talán nem csak a szemünk fényére kell ügyelnünk, a testünk fényére is. Ebben a munkában, Yayoi Kusama tükrök segítségével, melyek visszaverik a fényt, egy optikailag véget nem érő illúziót hozott létre. A végtelent. Matematikában a végtelen azt jelenti, hogy bármilyen számot is vegyünk, ahhoz hozzá tudunk adni még egyet. Tehát a számsornak nincs vége, ez nem egy adott pont, ez egy fogalom, mely megfoghatatlan. Ez nem egy hely, nem egy állapot, ezt nem lehet felfogni. Érteni lehet, hogy nincs vége a számsornak, de a végtelen ennél bonyolultabb. Két párhuzamos egyenes sohasem ér össze, nem metszik egymást, kivéve a végtelenben. A végtelenben keresztezi útját az, ami soha nem találkozhat? Egy hely ez a végtelen? Vegyünk két párhuzamos egyenest. Hosszabbítsuk meg őket a duplájukra. Találkoztak? Nem. Tegyük meg ezt még egyszer. Találkoztak? Nem! Tegyük meg még párszor. Találkoztak? Nem! Tegyük meg mindvégig. Nem tudjuk megtenni, mert soha nincs vége. Nincs olyan, hogy vége. Mi csak szakaszokkal dolgozunk, nem értjük mi az egyenes. Tehát ha végtelenségig hosszabbítjuk a két egyenest, sosem találkoznak. Csak a végtelenben. Tehát ha végtelenségig hosszabbítunk, nem találkoznak, de a végtelenben mégis metszik egymást? Matematika órán ezt tanultam, de sokáig értelmetlennek véltem. Úgy gondoltam, a matematika illúzió, és mi az illúziókat adjuk össze és vonjuk ki egymásból. De látva ezt a munkát, elgondolkodtam a kerek égőkön. Egész eddig rosszul fogtam fel az egyenest. Azt hittem, két dimenziós, lapos, mint ahogy a középkorban a Földről hitték. Ezért kerestem az elejét és a végét. De hiába, hisz a kis gömb alakú égőknek sincs eleje és vége. Három dimenzióban terjednek, és haladnak, egy egységként. Ha leszúrunk egy pontot, elnevezhetjük úgy, hogy nulla, vagy egy, vagy kettő, vagy 3,124, attól függően milyen számrendszerben szeretnénk gondolkodni. És haladunk egy meghatározott irányba. De a gömbön, sok idő után körbe megyünk, és elérkezünk ugyanoda, ahonnan elkezdtük. A számsorral vajon nem ugyanez a helyzet? Végtelen szám után nem ugyanoda kerülünk vissza? A számsorunk a mínusz végtelentől a plusz végtelen felé halad. Középen van a nulla, vagy zéruspont, a mit leszúrtunk. Eddig még senki nem bizonyította be azt, hogy a mínusz és plusz végtelen nem ugyanaz, hisz ahhoz meg kéne határozni hol is van ez a két pont. Illúzió tehát a matematika? Olyan illúzió, mint amit Yayoi Kusama alkotott? Vagy valóságos? A fény hullámként terjed. Van egy forrása, egy nap vagy gyertya, esetleg villanykörte. De meddig terjed? Amíg valami el nem nyeli. Bolygónkon a levegő, és a benne lévő köd, por, és más elemek nyelik el a fényt, ha nem tömbház fala. Illetve a Föld gömbölyű, tehát, ha nem lenne semmi az utunkba, akkor sem láthatnánk az adott fényforrást, hisz egy idő után a görbülettől maga a Föld takarja az el, amin vagyunk. De légüres térben, aminek nincs vége, és nincsenek benne objektumok, melyek elnyelnék a fényt, meddig terjedne a fény? Ebben az installált térben meddig terjed a fény? Meddig terjednek a színes gömbök fényei? A falig? Nem, hisz a falon a tükör visszaveri, amit az előző tükörben visszaver az előző tükör visszavert képe. Amiben ugyancsak visszaverődik, amit visszavert, de azt is visszaveri, és így tovább. Hol a vége? Nincs vége.
39
Istent mindenhatóként ismerik. Mindent ő alkotott, és határtalan az ereje. Mindenütt ott van, és nincs vége hatalmának. Isten a végtelenben van? Isten a végtelen maga? Vagy a végtelen maga Isten? Istent a világossághoz kötik. Ha a világosság a végtelenségig tudna terjedni, ami Isten, ami a végtelen, akkor Isten, a végtelen és a világosság egy és ugyanaz? A három entitás ugyanaz? Ő a Szentháromság, ami három különböző képe ugyanannak az egy valaminek? A matematika, a fény és a transzcendens egyazon entitás?
Ezek a gondolatok alakultak ki bennem Yayoi Kusama ezen munkája hatására. Ez a be nem bizonyított teória magyarázza számomra, mi és hogy köt a fényhez transzcendentális, spirituális jelleget, de matematikai jelleget is. Miért duális jellegű a fény, hiszen egy háromszög tagja. Ez inspirált, hogy foglalkozzak végre a háromszög másik két tagjával, a világossággal és a transzcendentális, misztikus pontokkal, hiszen előző tanulmányaim során, a gimnáziumban mindent a matematika szempontjából mutattak nekünk. Fedezzük fel ezt a másik, két szemszöget is.
40
6. Munkám leírása Yayoi Kusamaval munkásságával azután találkoztam, hogy képzeletben megálmodtam volna saját munkámat. Akkor még csak egy vízió volt, mely a tudatalattimból pattant ki, mint valami isteni sugallat, s a benne rejlő gondolatok kutatásom során folyamatosan tisztázódtak le bennem. Mondhatnám úgy, hogy megálmodtam a teret, és később jöttem rá, miért pont ezt. Munkám valóban nagyon hasonlít a japán művésznőjére, a megfontolás mégis más és nagyon személyes. Ő egy négyzet alakú teret tükrökkel vont be, és színes fényforrásokat helyezett el. Én egy kis szobát, de szeretem inkább nagy doboznak nevezni, építettem, melyet félbevágott CD és DVD darabokkal vontam be, majd fényforrásként fehér fényt helyeztem a földre. Először is, miért kis doboz? Kusama célja a nagy teremmel az volt, hogy minél több látogatót fogadhasson egyszerre, és minél erősebb legyen a végtelen tér illúziója. Én azért választottal kis dobozt, mert konzervatív családból származom, a lehető összes eszközzel elzártak a világ elől, és azt szerették volna, ha csak az otthoni környezetben léteznék, ahol felügyelni tudnak. Ezért otthon, a kicsi szobámban, ahova be voltam zárva, mindig végtelen tereket képzeltem el, szabadságot álmodtam, és elképzeltem a világot, amit alig ismertem. Kiskoromban mindig az asztal alá bújtam, és ott játszottam egymagam. És sokszor most is azt érzem, hogy szeretnék egy kicsit bebújni az asztal alá, ahol senki nem lát. Ezért kerestem egy kicsi, zárt teret, ami nagyon korlátozottan ugyan, de mégis lehetővé teszi a társas életet. Olyan helyet szerettem volna, ami nagyon szem előtt van, mégsem veszik észre az emberek, úgy, mint engem az asztal alatt. Ilyen helyet nem találtam, de találtam olyat, ahol ezt felépíthetem. Így a Nagy Pál oktatási intézmény egy zugában, melyet főlépcső sor fon körül, gipszkartonból építettem egy teret. Egyrészt érdekelt, hogy kihasználatlan területet találjak, olyat, ami igényli azt, hogy kezdjünk valamit vele, olyat, ami üres. Ez a hely teljes mértékben haszontalan volt ez előtt.
41
Másrészt a kicsi tér a megvalósítás szempontjából is fontos volt. Kusama hat tükörlapot állított össze, mint fényvisszaverő eszköz, és térillúzió keltőt. Engem nem így érdekelt a fény megtörése, ezért nem tükröket használtam. A CD-khez való vonzalmam régről ered. Matematika - Informatika intenzív Informatika szakon tanultam a gimnáziumban, és a CD-k szerves részét képezték a mindennapi életünknek. Össze is gyűlt sok belőle, még több adattal. De a CD és a DVD helyét hamar átvették új adathordozó és tároló eszközök. A CD elavult, fölöslegessé vált, szemétté. A szemetet pedig az emberek kidobják a kukába. Nos, én nem. Gyűjtögető típus vagyok. Mint említettem, a szobám kicsi, az ablak sem nagy, az előtte lévő fa pedig azt a kevés fényt is eltakarja, ami bejönne rajta. Én pedig több fényt igényeltem. Elkezdtem gondolkodni azon, hogyan tehetném fényesebbé a szobám. A tükör túl drága, a falat nem lehet kiverni… de van CD-m. Elég sok. Így már több éve 600 lemez világosítja meg a szobámat. Ez a látvány pedig folyamatosan körülvesz, így mélyen beleégett a szemembe, ezért is jelenik meg refrén motívumként a munkáimban. Kedves tárggyá váltak a számomra, ezért igyekszem megmenteni őket a szemétteleptől, és új értelemmel ellátni őket. Azért vágtam ketté a lemezeket, hogy létre tudjak hozni belőlük egy egységes, hullámzó, dekoratív felületet, amely a fal lehető legtöbb részét takarja el. Az egész körök nem azt a hangulatú mintát adják, amire nekem szükségem van e munka során. A kettévágott lemezek jelentik azt a sziszifuszi munkát, amibe szívesen belehajszolom magam, hogy ne maradjon időm túl sokat gondolkodni és szomorkodni. A csillogó lemezek elengedhetetlenek annak a hangulatnak az előidézésében, ami engem foglalkoztat. Kusama tere megnyugtató, elkápráztató, elgondolkodtató. Az én terem ugyancsak megnyugtató, de kevésbé elkápráztató, inkább meditatív jellegű. Ez egy vizuálisan statikusabb jellegű tér. Ugyanúgy külön univerzumot képez, egyfajta kapu egy misztikus, megfoghatatlan, meghatározatlan dimenzióba, amely egyszerre belső és külső világ, ami egyszerre egy lehatárolt doboz és egy végtelen fénymező. Duális jelleggel bíró tér, mely megtöri és megszínezi a fehér fényt, eltorzítja a bent lévő alakját, mégis részleteket tükröz. Egyszerre személyes, és publikus tér. Azért személyes, mert a saját igényeimnek építettem. Három év alatt megszámlálhatatlanszor éreztem azt, hogy jó lenne egy kis zug, ahova elvonulhatok. Valami színes, valami fényes. Ahova leülhetek gondolkodni, vagy egy baráttal beszélgetni. Egy olyan térre vágytam, amely regenerálja az idegeimet, ami megnyugtat, ami inspirál, ami szeret. És azért publikus, mert megcsináltam, és nem csak magamnak. Nyitva áll bárki előtt. Ebben hasonlít az Végtelen rögeszmére, a művész saját magának építette saját igényei után, mégis a nagyközönség élvezte azt végül. Mert akkor is gyógyulunk, ha meg tudjuk osztani a jót. Miért használom ezt a szót oly gyakran, hogy gyógyul? A művészetnek több funkciója van, és mindenkinek más-más funkció az értékesebb. Számomra a terápiás hatás jelentős. A művészet teret enged a feszültség megszűnésének. Sigmund Freud, a pszichoanalitikus iskola megalapítójának teóriáját említeném. A lélek szerinte három részből áll: Id, ego, szuper ego. Az ego a józan állapot, az Id a szenvedélyek forrása, a szuper ego az erkölcsi előírásokat jelenti. Az Id és a szuper ego harcolnak egymással, és az egónak kell kiegyenlítenie a két rész harcát. Az Id-ben összegyűlt feszültséget pedig a művészet segít kitölteni. A művészet, úgy az alkotás folyamata, mint az alkotás befogadása, szublimáció, és 42
enged elvonatkoztatni, foglalkozni azzal, amit magunknak sem merünk bevallani, elfogatható formában jeleníti meg az Id-t. A dekoratív funkció pedig számomra boldogságot okoz. Yayoi Kusama egy elmegyógyintézetben él, onnan alkot szabadon. Én ezt tisztelem benne, és semmi képen nem tekintem betegnek. A munkássága nagyon közel áll hozzám, és én is úgy gondolom, hogy mindannyiunknak szügségünk van a művészet gyógyító erejére. A városi élet egészségtelen a szellemünkre és a lelkünkre nézve inkább, de a testünkre nézve is. Minden nap összeszedünk kisebb-nagyobb lelki sebeket, melyeket sokszor észre sem veszünk, csak hagyunk elgennyesedni. Ezért éreztem szükségét egy gyógyító tér megalkotását.
6.1. Munkafolyamat Munkám során figyelembe kellett vennem olyan korlátokat, amikre nem számítottam a tervezés alatt. Egyik kikötés az volt, hogy nem bonthatok le semmit, a meglévő térhez kell hozzáépítenem. Így a kis szobát egyetlen csavar rögzíti. A négyzetes tér kerületére, a földre
43
és a mennyezetre síneket helyeztünk le, melyeket lécekkel feszítettünk ki. Így hoztuk létre a négy fal vázát. Ezt a vázat kívülről és belülről is gipszkartonnal borítottuk be.
44
Az ajtót ugyancsak gipszkartonból készítettük el. Miután felépítettük a szobát, lefestettük, belül szürkére, kívül fehérre. Így a doboz feltűnésmentes maradt, annak ellenére, hogy fénypont lett a koszos, fehér falak között. Sokan hetekig észre sem vették, hogy felépült egy doboz, és az ajtót sem találták meg, amíg fel nem szereltem rá a kilincset. Következő lépésként 1508 darab lemezt vágtam ketté és ragasztottam fel a falra. A ragasztáshoz szilikont használtam, hogy az emberek nyugodtan nekidűlhessenek a falnak anélkül, hogy a lemezek leesnének vagy elmozdulnának. Az ajtó belső felére a kilincset lemezekből készítettem, melyeket nem vágtam ketté, hanem összeragasztottam. Így belülről is kényelmesen be lehet húzni az ajtót. A földre először hőszigetelő fóliát helyeztem, mert, ahogy utólag kiderült, a lemezek hőszigetelő tulajdonsággal rendelkeznek, ezért a tér hideg lett. Majd hangszigetelő fóliával borítottam be, melynek sztaniolpapírhoz hasonló jellege van, így ez is visszaveri a fényt, megtörve azt még jobban. A padlózat a gyűrődések révén dinamikus lesz, egybeolvad a környezetével. A tér határait, habár látjuk, tudjuk, mégsem érezzük, s az egész munkának szentély jelleget kölcsönöz.
45
46
47
48
49
7. Konklúzió, összefoglalás Miután befejeztem a szentélyt, fontosnak éreztem, hogy leellenőrizzem önmagam. Szerettem volna megtudni, hogyan viszonyulnak az emberek ehhez a térhez. Felkértem egy filozófiatan hallgatót, Tokos Arnoldot a Partiumi Keresztény Egyetemről, hogy írja le élményeit a munkámmal kapcsolatban. „Érdekes gondolatok cikáznak a fejemben, itt üldögélve a sok fény szobájában. Egyfajta határtalanságot érzek mindinkább elcsendesedve és átadva magam a csend és a fények harmóniájának. Ebben a határtalanságban kezdem azt érezni és gondolni, hogy milyen, amikor az ember teljesen szabadjára engedi a fantáziáját, hogy a lélek szabadon szállhasson és ragyogjon. Szabadság tükröződik vissza abban az érzésben, hogy az elmém mintha kitágult volna. Vagy csak a fantázia sokszínűsége játszik velem? Határtalanul megelevenedik előttem a fantázia sokszínűsége, ahogyan a fények megtörnek. A legizgalmasabb az, hogy a tér lassan kezd megszűnni, és ismeretlen érzés kerít hatalmába. A tér és idő játéka elhomályosodik, az ember lelke pedig elkezd ráhangolódni egy spirituális létezőre, leginkább a mindenségre. Azt érzem főként, milyen mértékben alakulok a folyamatban, és a dolgok lényege már nem az, aminek látszanak. Önmagamat is megtörve látom a fények tükrében. Megfigyelem magam. Ebben a fénytörésben, bár tudom, hogy én vagyok és létezem, mégis sok minden illúzióként jelenik meg. Érdekes, hogy milyen érzéseket vált ki, amikor az ember azt észleli, hogy a tér és az idő illúzió csupán, az ember pedig önmaga valóságába van bezárva, bár ebből a zártságból feloldódni szeretne.” Talán ez a feloldási vágy öregíti a testünket, és visz közelebb a halálhoz, az elmúláshoz, nem pedig az idő múlása. „Valahol ez az összetört fény áthangolja és elgondolkoztatja az embert, hogy mi a valóság, mi a tér és az idő? Pedig csak egy CD-kel teli fülkében ül. Elgondolkoztat, hogy a saját, szubjektív lényem hogyan viszonyul a térhez és a fényekhez, de ami a legizgalmasabb, hogy a létem kezd feloldódni benne. Elfeledem, miért vagyok itt, és írok. Csak érzékelem, hogy nagymértékben áthangolódtam a léleknek magasabb rezgéseire. Érzékelem azt, mintha a jövőben volnék, és a létem egzisztenciáját sok formában vagyok képes elképzelni, megragadni, s talán úgy látni önmagamat. A gondolataim a jövőben 50
cikáznak, mi egyszerre a múlt és a jelen is. Válaszok után kutatok, hogy önmagamat úgy érzékeljem, mintha téren belüli térbe lennék bezárva. Ezt a gondolatot mégis sikerült meghaladnom, mert az elmém inkább egy határtalanságot érzékel, ahol az emberi lét kiteljesedik, meghaladva önnön korlátait. A határtalanságban az univerzumot érzékelemi, mint lényeg, szubsztancia. Egyre erősebb bennem a belső harmónia, a végtelen csend és fény egyvelege. Annak ellenére, hogy ilyen színes minden, mégis csendes, nyugtató. A saját káoszom, ami sokszor megjelenik, mint kivetülési forma és irányelv, egyre inkább egy harmonikus, de dinamikus érzetté egyesül. Lehet igaz az az ősi bölcselet, miszerint egy minden, minden egy. Ez nagymértékben tükrözi azt a fajt érzést, hogy az emberi szellem miként képes meghaladni a dolgok önazonosságát, a fogalmi szintet is átlépve be a metafizikai világba. Mélyen érzem azt, hogy itt ülve és elmélkedve, az emberi szellem képes meghaladni a dolgok önazonosságát, de képes ezt értelmezni a metafizikai világban is. A létem nem úgy oldódik fel, ahogyan azt heideggeri szorongás megfogalmazza, hanem még inkább megragadva a lét metafizikai voltát.” 18 Meg vagyok elégedve, hisz ezek a sorok igazolják elvárásaimat, sikerült a térnek olyan hangulatot adnom, amilyet megálmodtam. Egyrészt szentélyszerű, de nem csak az én személyes szentélyem lett, hanem mindenkié, az egyéneké, de főleg a fényé. Benne ülve magam is azt éreztem, hogy ez a nekem felállított templom. Az énnek a szentélye. Másrészt valóban nyugtató, annak ellenére, hogy a színes, kavalkádos, rendszernek álcázott rendszertelen nyüzsgésnek pont az ellenkezőjét kéne előidéznie. Zajos mindennapjaimban most lett ez azzá a hellyé, ahol megpihenhet az elmém és a szívem. Olyan lett számomra, int a nyugalom szigete. Természetesen a tér érzékelése szubjektív, ezért nagyon valószínű, hogy másokra épp ellenkezőleg hat a tér. Nem is óhajtom, hogy mindenkire ugyanúgy hasson. Valóban én alkottam meg ezt a kápolnát, a fénybarlangot, de nem érzek jogot arra, hogy megszabjam a térnek, milyen hatást keltsen más emberekre. Szeretném hagyni, hogy mindenki a maga módján érzékelhesse ezt a barlangot, és a barlang is a maga módján érzékelhesse a benne ülőket. Ez a fénybarlang nem egy egyszerű tér, személyisége van, kommunikál, érez és szeret. A fény a melegével, a szeretetével gyógyítja az embert. Kutatásom és munkám végére még jobban kikristályosodott szemeim előtt, hogy a fény sokkal több annál, mint aminek a fizika leírja. A fénynek személyisége, szelleme van, nem csak egy egyszerű kémiai folyamat eredménye. Talán épp ezért képtelen az ember nélküle élni. Szükségünk van a fényre, hisz ez a mindenség kiindulópontja. A metafizikai zéruspont, ahol a matematikai végtelen befut.
18
Tokos Arnold élmény beszámolója, 2015. május 25.
51
8.Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozom mindenkinek, akik hozzájárultak a munkámhoz: megszámlálhatatlan embernek, akik lemezekkel láttak el, Futó Zsuzsannának, aki lehetővé tette, hogy találkozhassam az óvodásokkal, Antal Gábornak és édesapámnak, Kubola Györgynek, akik segítettek az építkezési munkában, és elsősorban vezető tanáromnak, Ütő Gusztávnak.
52
9.Könyvészet
-
Allan Kaprow, Assemblage, environmentek & happeningek, Artpool Füzetek, Artpool, Budapest, 1996
-
Herbert Read, A modern festészet, Corvina Kiadó, Budapest, 1965
-
Mozaik, Bevezetés: a fény fogalma, https://www.mozaweb.hu/Lecke-MOZ-A_fenyBevezetes_A_feny_fogalma-99533
-
Mozaik, Illúzió a művészetben, https://www.mozaweb.hu/Lecke-MOZ-A_fenyIlluzio_a_muveszetben-99664
-
Nagy Pál, Barangolás a képzőművészetben, Kriterion Könyvkiadó, Budapest, 1979
-
Németh Lajos, Modern magyar művészet, Corvina Kiadó, Budapest, 1968
-
Pál József, Újvári Edit, Szimbólumtár, Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és magyar kultúrából, Balassi Kiadó, 2001 http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm
53
-
Rudolf Steiner, A bennünk lakozó láthatatlan ember, Dornach, 1923. február 11. http://www.camphill.hu/wp-content/uploads/R.-Steiner-A-lathatatlan-ember.pdf
-
Rudolf Steiner, Hogyan lehetünk úrrá korunk lelki ínségén? Az emberek egymás közötti kapcsolatainak megértése – Gondolatszabadság – Szellemi megismerés, Zürich, 1916. október 10. http://www.camphill.hu/wp-content/uploads/RS_Hogyanlehetnk-%C3%BArr%C3%A1-korunk-lelki-%C3%ADns%C3%A9g%C3%A9n.pdf
-
Rudolf Steiner, Karmikus hatások, Az antropozófia, mint az élet gyakorlata, München, 1910. december 11. http://www.camphill.hu/wp-content/uploads/R.S.Elemi-csap%C3%A1sokr%C3%B3l.pdf
-
Szabó Attila, Művészettörténet képekben, A kezdetektől napjainkig, Alternatív Közgazdasági Gimnázium Alapítvány Kiadója, Győr, 1997
-
Szabó Tamás, A fény művészete, 2011, http://magyarmuzeumok.hu/tema/246_
-
Ütő Gusztáv, Adalékok az akcióművészet történetéhez Erdélyben és Székelyföldön, DLA értekezés tézisei, Budapest, 2013
-
Wikipédia, Hellenisztikus filozófia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Hellenisztikus_filoz%C3%B3fia#Neoplatonizmus
-
Wikipédia, Fény http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9ny
-
A tudás forrása: a fény teológiája http://www.phil-inst.hu/en/vallasfil/Gereby_teologia/05_A_feny_teologiaja.pdf
54
10. Képjegyzék
- San Vitale bazilika freskója, 1778, mozaik - Leonardo da Vinci, Hölgy hermelinnel, 1489-1490, olajfestmény, 54cm x 39cm - Bernardo Betti Biagi – Native Americans, benszülött Amerikaiak, Sixtus-kápolna, Vatikán - Jacopo Tintoretto, Utolsó vacsora, 1594, festmény - Theodor Géricault, Medúza tutaja, 1818-1819, vászon, olajfestmény, 491cm x 716cm - Joseph Mallord William Turner, Gőzhajó a viharban, 1842, vászon, olajfestmény, 91cm x 122cm - Eduard Monet, Roueni katedrális, 1892, vászon, olajfestmény, 100cm x 65cm egyenként - Erwin Olaf, Portré 5, 2011, fotográfia - Jepple Hein, Rotating Labyrinth, 2007, installáció - Allan Kaprow, Rearrangeable Panels, 1957, installáció, - Yayoi Kusama, Infinite obsession, Végtelen rögeszme, 2015, installáció
55
11.Kubola Márta válogatott szakmai életrajz
Tanulmányok 2008-2012: Mihai Eminescu Főgimnázium, matematika - intenzív informatika szak, Nagyvárad 2012-2015: Partiumi Keresztény Egyetem, Képzőművészeti tanszék, Nagyvárad
Képsítések 2012.03.01: ECDL ( European Computer Driving Licence Core ) 2010-2011: Money Sense kulzus, a The Royal Bank of Scotland szervezésében
Munkahelyek 2012-2013: S.C. Aelius International S.R.L. – webdesigner 2014-2015: S.C. Gramma Advertising S.R.L. – tervezőgrafikus
Résztvettem 2014: Erasmus Intensive Program, Nyíregyháza
Tehnikai ismeretek -
56
Weboldal szerkesztés: HTML5, CSS3, JavaScript, Wordpress Asztali programozás: C++, Visual C#, SQL Server Microsoft termékek összes (ECDL) Adobe: Photosop, Illustrator, Indesign, After Effects, Premier Pro 3D: 3D Studio Max
