újság VIII. évfolyam, 12. szám

újság

VIII. évfolyam, 12. szám

tartalom

hírek, felhívások A gururól és a tanítványról Swami Sivananda Saraswati Az igazi guru Swami Sivananda Saraswati Az igazi tanítvány Swami Sivananda Saraswati Guru-tanítvány kapcsolat Swami Satyananda Saraswati A Guru szerepe Rikhia website blog bejegyzések, Satyananda Yoga Ásram Samarpan, avagy lemondás a guru-tanítvány viszonyban Swami Satsangi beszéde

3 5 6 7 10

13 15

Yoga magazin 2010. januárfebruár: Sri Swami Satyananda 17 szatszangja Jóga Púrnima 2009 18 Sri Swami Satyananda Saraswati utolsó darshanja Tiszteletadás 20 A rikhiai kanják Sri Swami Satyananda 22 mahaszamádhija kapcsán Swami Satyasangananda Saraswati Sri Satyananda mahaszamádhija 24 alkalmából Swami Niranjanananda Saraswati

Sri Satyananda mahaszamádhija 26 alkalmából Swami Suryaprakash Saraswati Sri Digvijay Singh 27 Sri Nitish Kumar beszéde 28 Swami Satyasangananda Saraswati 29 beszéde A Shraddhanjali Saptah befejezõ napján 31 Swami Niranjanananda Saraswati Mese: A három vándorló Kirtan, recept CD– és könyvajánló Blogajánló

35 37 38 39

jótékonysági felhívás Sokan járnak jógaórákra. Vannak, akik már hosszú évek óta gyakorolják a jóga különbözõ technikáit. Noha ezek a jóga alacsonyabb szintjéhez tartoznak, mindazonáltal lényeges gyakorlatok. Ám az is fontos, hogy a jóga ne maradjon a jógatermek falai között. Ki kell vinnünk magunkkal, és az életben kell alkalmaznunk az órákon tanult módszereket, hogy minden helyzetben meg tudjuk õrizni a belsõ egyen súlyt. Egy idõ után elengedhetetlen a fejlõdéshez beépíteni a gyakorlásba a jóga magasabb szintû ágait is. Ehhez nem kell elutazni Indiába vagy speciális kurzusokon részt venni. Ha meg akarjuk tapasztalni a jóga tudományának legmagasabb szintû módszereit, gyakorolnunk kell a karma jógát és a szévát. Ezek olyan tevékenységeket jelentenek, amelyeket mások érdekében végzünk anélkül, hogy ellenszolgáltatást vagy elismerést várnánk. A széva olyan tevékenység, amelyben a fókusz nem önmagunkon vagy a családunkon van, hanem másokat segítünk, rászorulókat támogatunk önzetlenül. Ezt bárhol megtehetjük, csak nyitott szemmel kell járni a környezetünkben, és észre kell venni mások szükségleteit. A jótékonysági tevékenységek fontos helyen állnak a Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány értékrendjében, mivel itt kiemelt helyen szerepelnek az alapvetõ emberi értékek, mint a szeretet, az együttérzés és a szolgálat. Az Alapítvány ezeket követve rendszeresen támogat rászorulókat. Csatlakozz hozzánk, vegyél részt tevékenységeinkben, indulj el a legbiztosabb úton a magas szintû jóga felé! Tedd meg az elsõ lépést ma!

Szeretnénk felhívni a figyelmedet az alapítványunk néhány projektjére, amelyeket anyagilag is támogathatsz, hozzájárulva ezek sikeréhez. Faültetés. A Magyar Jóga Tár sulás Központban Szóládon gyü mölcs- és díszfákat, valamint bokro kat ültetünk, amelyek megvásárlásá hoz kérjük a segítségedet. Az összes költség 120.000 forint. könyvkiadás. Az Alapítvány még ebben az évben kiadja a „Tovább haladva…” címû kiadványt, ami a tradíciónk spirituális mesterének, Swami Niranjananandának életérõl szól. A füzetet ingyenesen fogjuk terjeszteni; a központunkba és a programjainkra látogatók kapják ajándékba. 1000 példányt nyomtatunk, az összköltség 300.000 forint. rászolulók támogatása. Szóládon sok szegény család él, ezért kará csonyra szeretnénk ajándékcsomagot adni azoknak a gyerekeknek, akik a Magyar Jóga Társulás Központ szomszédságában élnek. Ehhez is szívesen fogadjuk az anya gi hozzájárulásodat.

Az adományodat a Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány számlájára várjuk. Kérjük, a közleményben nevezd meg a támogatott projektet!

Budapest Bank, 10102244-53191500-01000001

© SYMA 2006. Minden jog fenntartva. Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány, 1131 Budapest, Pajtás utca 25. Honlap: www.satyananda.hu; e-mail: [email protected]; mobil: 06 30 270 0470. A Hírlevélben megjelenô fordítások a Bihar School of Yoga kiadványából a Yoga címû magazinból valók. A cikkek egyetlen részlete sem másolható, közölhetô vagy tárolható adathordozón semmilyen formában és értelemben a jogtulajdonos, a Sivananda Math írásos jóváhagyása nélkül.

2

A cikkekben elõforduló szanszkrit szavak jelentésének szószedete megtalálható a honlapon: www.satyananda.hu/ujsag/szanszkrit_szoszedet.pdf

A gururól és a tanítványról Swami Sivananda Saraswati tanításaiból a szádhanájukról, és hasznos útbaigazí tásokat adtam a meditáció során felme rült nehézségek és akadályok eltávolítá sára. Mikor szolgálataikat ajánlották fel nekem, megkértem õket, hogy menje nek kutirról kutirra, keressék meg az öreg és beteg mahátmákat, szolgálják õket bhaktival és shraddhával, vigyenek nekik ételt, masszírozzák meg a lábu kat, és mossák ki a ruháikat.

Nem éreztem vágyat arra, hogy valami lyen nagy körutazással vagy pódiumról tartott szenzációs elõadásokkal világ hírre tegyek szert. Soha nem kíséreltem meg, hogy bárki guruja is legyek. Még a szamarak vagy más állatok elõtt is földre borulok gondolatban. Tanítvá nyaim és híveim elõtt elsõként én vég zek namaszkárát. Felismerem a lényeget minden név és forma mögött. Ez az igazi Védánta a mindennapokban. Soha nem gondoltam ásram alapítá sára. 1930-tól kezdve azonban sok, nagyon komoly tanítvány érkezett hoz zám égõ vággyal, hogy életüket spiritu ális célnak szenteljék, és útmutatásért fordultak hozzám. Bennem is égett a vágy, hogy szolgálhassam a világot. Mikor aztán tanítványok és hívõk nagy

számban kezdtek özönleni hozzám szel lemi vezetésért, akkor azzal a szándék kal, hogy segítsem õket, és hasznossá tegyem õket a világ számára, fejlõ désükhöz és a közjó számára is terem tettem nekik néhány tevékenységi terü letet, és sokat bátorítottam õket tanul mányaikban és szádhanájukban. Az igazság õszinte keresõi nagy számban jöttek hozzám segítségért és útmutatásért. Mindnyájan beavatást kaptak tõlem, a dharmashálához közeli szobákban laktak, és éjjel- nappal dol goztak. Elintéztem az étkezésüket, és beavatást adtam nekik. Minden kénye lemrõl és komfortról gondoskodtam számukra. Bátorítottam õket, és beléjük oltottam a vairagját. Külön törõdtem az egészségükkel. Gyakran érdeklõdtem

Minden fajta embert szívesen látok. Az idõs emberek fürödhetnek a szent Gangeszban, imádsággal, bhajannal tölthetik az idejüket, és élvezhetik a szatszang jótéteményeit. A fiatalok gyorsan fejlõdnek dinamikus szádha nájukon keresztül, és spirituális jót hoz nak a világnak. Ha emberek akárcsak mutatják a vairagya néhány jelét, mely a jóga útja iránti hajlammal párosul, rög tön szannjászát adok nekik, megosztom velük, amim csak van, és nagymérték ben bátorítom õket. Sokak számára nagy meglepetés azt látni, hogy postán keresztül is adok beavatást. Sok tanítvány, aki nincsen abban a helyzetben, hogy a Himalájába jöjjön, úgy kapta meg a szannjászát, hogy postán keresztül küldtem el neki a megszentelt ruhát és az útmutatásokat. Nem tudom tökéletesen leírni az örö müket. Csodálatos fejlõdést értek el. Gondosan megfigyeltem õket. Néhány ortodox ember és szannjászin azt mondja, hogy a nõk nem alkalma sak a lemondás útjára lépni. Az én nézõpontom más. Õk ugyanúgy alkal masak a jóga és a lemondás útjára lépni.


3

Az õsi idõkben a nõk között sok sziddha, brahma gjáni, vairagi, bhakta és elõrehaladott jógi volt. Tisztaságuk és tökéletességük folytán csodálatos dolgokat tudtak véghezvinni, mikor alkalom nyílott spirituális erejük alkal mazására. Mai nap is sok nõt találunk Rishikesben, Haridwarban, Brinda vanban, Benáreszben és India más szent helyein, akik lemondtak a világról, és a jóga útját választották. Nõket is avatok be a szannjásza rendbe; sokan közülük idegen országokból jöttek. Ásrambeli képzésük után visszamennek a külön bözõ központokba, folytatják szádha nájukat, és szolgálják a világot.

Széva Megkérem a tanítványaimat és a szannjászinokat, hogy néhány hónapra vagy évre teljes erõvel vessék magukat az aktív szolgálatba. Ez lehetõvé teszi, hogy teljesen elfelejtsék a múltat, és energiájukat, idejüket spirituális célok nak szenteljék. Eközben elfelejtik a tes tüket és környezetüket. Képzik az elméjüket, hogy minden név és forma mögött automatikusan meglássák a rej tett lényeget. Megtanulják, miként tud ják megõrizni elméjük kiegyensúlyo zott állapotát az élet minden kellemes és fájdalmas körülménye között. A kép zés hossza a tanuló fejlõdésétõl és minõségétõl függ. Az én módszerem szerint minden tanítványnak meg kell tanulnia fõzni, mosni, ápolni, és minden lehetséges módon szolgálni a szádhukat, a mahátmákat és a betegeket. Órákat kell eltölteniük alapos tanulmányok kal, meditációval, dzsapával és imádsá gokkal. Még munka közben is mentá lis dzsapát kell végezniük. Meg kell tanulniuk igazodni és alkalmazkodni a különbözõ körülményekhez és embe rekhez. Mindannyiuknak meg kell tanulniuk gépelni, és elsõ segélyt nyúj tani. Meg kell tanulniuk a bhadzsanokat

és kirtanokat, és igényes tanulmányo kat és cikkeket írni a jógáról és a Védántáról. A fiatal aspiránsoknak régi szoká suk, hogy a téli hidegben napkeltéig, vagy akár reggel 6, sõt 7 óráig is alsza nak. Pedig nem szabad elvesztegetniük értékes életüket azzal, hogy alszanak a brahmamuhurtában, azaz kora reggel 4 és 6 között. Ez az idõszak rendkívül alkalmas mély meditációra. A levegõt is szattvikus rezgések töltik meg. Nagyobb erõfeszítés nélkül is csodálatos koncent rációt lehet elérni ebben az idõben. A kunyhómból szoktam hangosan kántálni többször az „Óm, Óm, Óm, Shyam, Shyam, Shyam, Radeshyam, Radeshyam, Radeshyam” mantrát, és ez kelti a tanítványaimat a kora reggeli szádhanára és meditációra. Néhány tanítvány a Brahmananda Ásramban élt, egy furlong (=220 yard=201,16 m) távolságra az én kunyhómtól. Számos alkalommal megleptésszerûen meglátogattam õket, néhányszor elis mételtem az Óm mantrát, és így kel tettem õket a szádhanára. Sokszor humoros vagyok, hogy fel emeljem a lehangoltakat, felvidítsam az egykedvûeket. Tréfálkozom, és ját szom a tanítványaimmal és a látoga tókkal, és megnevettetem õket, akár a gyerekeket. De minden tréfa, öröm és humor mögött van egy cél. Minden tettnek és szónak megvan a maga pon tos célja a környezetemben lévõ embe rek fejlõdését illetõen. A viccen és a humoron keresztül, sütemények, gyü mölcsök és ruhák felajánlásával megis merem a tanítványaim ízlését, vérmér sékletét és gyengeségeit, és megtaní tom nekik, miként küzdhetik le nehézségeiket és hiányosságaikat.

A guru útmutatása A szellemi út akadályokkal teli. A

guru, aki már végigjárta az utat, biz tonsággal vezeti a törekvõket, és eltá volít minden akadályt és nehézséget. Ezért szükséges a személyes guru. Nincs más hatékony módja a korláto zott természet és a törekvõkben lévõ szamszkárák legyõzésére, mint a guru szolgálata. Az a tanítvány, aki nagy odaadással szolgálja a gurut, és sze mélyes szolgálatokat nyújt neki, gyor san megtisztítja a szívét. Ez az önmegtisztítás legbiztosabb és legkön� nyebb módja. Mikor a guru társaságában élsz, készségesen el kell végezned minden munkát, amit õ jelölt ki neked. Ilyen módon bizonyo san tudod fejleszteni az akaraterõdet. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tanítványnak tétlenül kell üldögélnie. Az egyéni ént, az elõre megalkotott elképzeléseket, a kedvenc gondolatokat és az önzõ érdekeket fel kell az ember nek adnia. Mindezek a guru tanításai nak és utasításainak végrehajtása útjá ban állnak. Ha nem irtjuk ki az egoiz must és a makacs, önzõ természetet, nehéz lesz a guru közelségébõl és útmutatásaiból profitálni. A guru kegyelme csak akkor kezd el hatni, mikor megtanulsz uralkodni magadon, mikor alárendeled minden önzõségedet és teljesen átadod magad neki. Figyeld az elmédet gondosan. Végezz rendszeres önelemzést, és tekints mélyen magadba. A guru tisz tázni tudja az aspiránsok kételyeit, meg tudja mutatni a legalkalmasabb szellemi utat, és inspirálni tudja õket. De a munka többi részét a törekvõnek magának kell elvégeznie. A szellemi út nem olyan, mint szakdolgozatot írni a „Master of Arts” fokozathoz. Ez egy teljesen más szak ma. Egy tanító segítsége minden pil lanatban szükséges. Fiatal aspiránsok önteltek, arrogánsak és tolakodóak lesznek. Nem hajtják végre a guru


4

útmutatásait. Kezdettõl fogva függet lenséget akarnak. Azt hiszik, hogy a legmagasabb szellemi állapotban van nak, mikor még a spiritualitás vagy az igazság ABC-jét sem ismerik. Összetévesztik a szabadságot azzal, hogy azt teszik, amit akarnak. Ez súlyos hiba. Ez az oka annak, hogy nem fejlõdnek. Így elvesztik hitüket a szádhana hatékonyságában és Isten létezésében. Vidáman vándorolnak össze-vissza mindenféle cél nélkül.

Mély és feltétlen odaadás a tanító iránt, és tanításainak pontos követése az igazi tanítvány leglényegesebb jellemzõi. A hit és a guru bhakti hozza meg a gyors fejlõdést és a szádhana eredményét. A hit az az erõ, ami megtartja a tanítványt a tökéletesség felé vezetõ úton. Támogatja õt a próbatételek, kísértések és csapda helyzetek során, és a látszólag leküzdhe tetlen akadályok elhárításában. A guru bhakti váltja ki a tanító kegyelmét, és üdvösséget és megvilágosodást hoz a

tanítványnak. Ezért mindig legyen élõ a hited és odaadásod a guru iránt. Az élet igazi céljának elérésére tett erõfeszítéseidet így siker koronázza majd. Ha csak egyetlen tanítványom is kiemeli a fejét a szamszára mocsarából, már igazolva látom létezésemet. A törek võk képzése és formálása a legnagyobb szolgálat, amit tehetek az emberiségnek. Forrás: Yoga magazin, 2005. július

Az igazi guru Swami Sivananda Saraswati Íme az igazi guru jellemzõi. Ha ezeket a tulajdonságokat megleled valakiben, fogadd el õt azonnal gurudnak. Az igazi guru tökéletesen ismeri az Önvalót és a Védákat. Látásmódja hig gadt, elméje kiegyensúlyozott. Mentes a vonzódástól, a taszítástól, az egoiz mustól, a dühtõl, az érzéki vágytól, a kapzsiságtól, a ragaszkodástól és a büszkeségtõl. Õ a könyörületesség óce ánja, és a szeretet megtestesülése. Tökéletesen félelemmentes. Nem vár el senkitõl semmit. Jelleme példamutató. A guru Brahman. A guru Ishwara. A guru Isten. Az õ szava Isten szava. Kedves mosolya fényt, üdvösséget, örö met, tudást és békességet sugároz. Keresi az igazi törekvõket. Társaságában élni szellemi tanulást jelent. Már a puszta jelenléte is felemelõ, inspiráló és lelkesítõ. Maga a társasága eszköz a megvilágosodáshoz. Egy igazi guru áldás a szenvedõ emberiségnek. Üdvözlés a guru lótusz lábainak. Én teljes mértékben hiszek az igazi guru

Swami Sivananda Saraswati ban. Legmélyebb tiszteletem a gurumé. Szívem arra vágyik, hogy az õ lótusz lábait szolgálja mindörökre. Hiszek abban, hogy nincs semmi, ami az elme szennyezõdéseinek eltávolításával erõsebben tisztítana, mint guru szolgá

lata. Tökéletesen hiszek abban, hogy a guru állandó társasága az egyetlen biz tonságos csónak, ami átvisz minket a halhatatlanság túlpartjára. Forrás: Yoga magazin, 2006. július


5

Az igazi tanítvány Swami Sivananda Saraswati Az igazi tanítvány az, aki pontosan betû szerint és annak szellemiségé ben követi guruja utasításait, és ter jeszti tanításait az úton járó, kevésbé fejlett lelkek számára egészen élete végéig. Az igazi tanítvány csak a guru isteni természetével foglalko zik. Nem érdekli a guru, mint ember cselekedetei. Számára a guru a guru, még akkor is, ha szokatlan módon cselekszik. Mindig emlékezzünk arra, hogy egy szent természete Swami Niranjanananda Saraswati kifürkészhetetlen. Ne ítéljük õt meg. Ne mérjük isteni természetét tudat nyes tulajdonságokkal bír, mint a lanságunk alkalmatlan mércéjével. Ne könyörületesség, egyetemes szeretet, kritizáljuk gurunk tetteit, melyek egye türelem, alázatosság, kitartás, béketûrés temes látásmódon alapulnak. és becsületesség. Brahman misztériu A guru személyes példájával tanít. mába való beavatás csak akkor hozza Napi életvitele élõ ideál a megfigyelõ meg gyümölcsét, ha a tanítvány elméje tanítvány számára. Élete élõ prédikáció tisztává és vágymentessé válik. a komoly tanítványnak. A folyamatos kapcsolattal a tanítvány magába szívja a Az egyéni ént, az elõre megalkotott guru erényeit, és fokozatosan formáló elképzeléseket, a kedvenc gondolatokat dik. A tanítvány, szó szerint követve a és az önzõ érdekeket fel kell az ember guru utasításait, egy idõ után ahhoz nek adnia. Mindezek a guru tanításai hasonlatossá válik. nak és utasításainak végrehajtása útjá ban állnak. A gurukripa (a guru áldása) A guru iránti rajongó tiszteletünk csak akkor kezd el hatni, ha teljesen kifejezésének legjobb módja, ha követ átadod magad a gurunak. A guru irán jük nemes példáját. Éljünk az általa ti nagyon mély tisztelet és odaadás, megadott irányelvek szerint. Legyen õ tanításainak kitartó követése, ezek az az eszményképünk. Törekedjünk az õ igazi tanítvány leglényegibb tulajdonsá mintájára felépíteni magunkat. Ez lesz gai. A guru kegyelme azokra száll, akik a leghatékonyabb púdzsa gurudévád tökéletesen alázatosak és hûségesek számára, és a legkedvesebb guru hozzá. Az a tanítvány, aki hisz a guru daksina. ban, nem vitatkozik, nem spekulál, és nem okoskodik. Egyszerûen csak enge A guru csak olyan törekvõt részesít delmeskedik, engedelmeskedik, és szellemi útmutatásban, aki vágyik a engedelmeskedik. megszabadulásra, aki megfelelõ módon engedelmeskedik a sasztrák (szent Az alacsony rendû természetet telje könyvek) rendelkezéseinek, aki megfé sen meg kell újítani. A tanítvány azt kezi az érzékeit és a szenvedélyeit, aki mondja tanítójának: „Jógázni szeret nek nyugodt a tudata, és aki olyan eré

nék. El akarom érni a nirvikalpa szamádhit. A lábadnál akarok ülni. Teljesen átadtam magam Neked.” Nem akarja viszont megváltoztatni alacsonyabb természetét és szokásait, korábbi jellemét, viselkedését és magatartását. Az egyéni ént, az elõre megalkotott elképzeléseket, a ked venc gondolatokat, az elõítéleteket és az önzõ érdekeket fel kell az ember nek adnia. Mindezek a guru tanításai és utasításai végrehajtásának útjában állnak. Tárd fel szíved titkait a gurudnak. Minél inkább így teszel, annál nagyobb a guru együttérzése, ami azt jelenti, hogy annál nagyobb erõvel rendelkezel a kísértések elleni harcban. Az isteni kegyelem csak akkor jelenik meg, mikor igazi a vágy a tanítványban, mikor kész a kegyelmet befogadni. Még távolból is reagál a guru spirituális tanácsának szikrájára. A tanítvány önátadása és a guru kegyelme kölcsönös függõségben van nak egymással. Az önátadás következ ménye a guru kegyelme, és a guru kegyelme teszi teljessé az ön-átadást. A guru kegyelme a szádhana formájában mûködik a tanítványban. Ha egy tanít vány állhatatosan ragaszkodik az úthoz, az a guru kegyelme. Ha ellenáll, mikor kísértés támadja meg, az a guru kegyel me. Ha az emberek szeretettel és tiszte lettel fogadják, az a guru kegyelme. Ha bátorítást és erõt nyer, mikor kétség beesett és reményvesztett, az a guru kegyelme. Ha túljut a testtudatosságon, és saját üdvözült Önvalójában nyug szik, az a guru kegyelme. Érezd min den lépésnél ezt a kegyet, és légy õszinte és igaz hozzá.


6

Az igazi tanítványság kitágítja a látásmódot, és felgyújtja a spirituális tüzet. Felébreszti a szunnyadó képes ségeket. Az ember számára ez a leg szükségesebb a szellemi úton, melynek végén a guru és a tanítvány eggyé válik. A guru megáldja, kíséri és inspi rálja a tanítványt. Átviszi belé saját

szellemi erejét. Átalakítja, és átszelle míti õt. Ha a tanítvány még él, miután a guru elhagyta halandó testét, hátra lévõ életét guruja útmutatásainak szi gorúan megfelelve kell leélnie, és oly módon, hogy saját személyes példáján

keresztül hirdesse másoknak ezeket. Akinek önuralma és spirituális látás módja van, és az atmabháva szellemé ben szolgálja guruját, az az igazi tanít vány. Az igazi tanítvány az, aki élete végéig szolgálja guruját. Forrás: Yoga magazin, 2006. július

Guru-tanítvány kapcsolat Swami Satyananda Saraswati M ilyen

kapcsolat van guru és

tanítványa között és milyen

feladataik vannak egymással?

A guru és a tanítvány kapcsolata mélyebb minden emberi viszonynál, mint a amilyen a férfi-nõ, a barátok, vagy az apa-fia közötti kapcsolat. A feleség képes a férje nélkül élni, és a férj a felesége nélkül, de a guru és a tanít vány tiszta szeretettel van egymás iránt, kapcsolatukban a kettõség tudatát felülírja az egység. A guru legfõbb feladata, hogy elûzze a tudatlanság (avidya) sötétségét azál tal, hogy vezeti a tanítványt spirituális fejlõdésében. Ennek érdekében szádhanákat ad fizikai, pszichikai és spirituális szinteken, és segíti a tanít ványt a helyes út követésében. A tanít vány feladata hogy szolgálja a guruját és engedelmeskedjen neki, tanuljon a tanításaiból, merítsen a guru tudásá ból, és ily módon megtisztuljon. A guru szükséges mindazok számára, akik egy spirituális ösvényt szeretnének követni. Fontos, hogy ez a kapcsolat helyesen szülessen meg. Azoknak, akik meditációt szeretnének gyakorolni, egy rádzsa jóga gurura van szükségük. Akik a karma jógán keresztül szeretnének fejlõdni, karma jóga gurujuk kell, hogy

legyen, és ugyanez érvényes a bhakti, és a jnana jóga követõire is.

Mi

a különbség a guru-tanít-

vány és férj és feleség kapcsolata között?

A guru és a tanítvány kapcsolata telje sen más, mint férj és feleség viszonya. Szeretet, kötõdés jellemzi, mely segíti a tanítványt túllépni az egója okozta korlátokon. Elõfordul, hogy a Guru és tanítványa férj és feleség. Így volt ez Ramakrishna Paramahamsa - Swami Vivekananda guruja - és Sharadadevi esetében is. Ramakrishna és Sharadadevi férj és feleség voltak, de ez csak egy a társada lomban elfogadott kapcsolatformát jelentett. Miután Ramakrishna megvi lágosodott és guruvá vált, úgy tekintett Sharadára, mint egy magasabb szintû tudatosságra. Számára Sharada Kálivá, Durgává, az Istenanyává, isteni lélekké vált. Ettõl kezdve teljesen új megvilágí tásban látta a felesége személyét. Habár a guru és tanítványa a társa dalom részeiként élnek, a guru szemé lyes fejlõdése jóval túlmutat a társadal mi kapcsolatok szintjein. Véleményem szerint a guru és tanítvány kapcsolata tisztán spirituális szintû, függetlenül

attól, hogy milyen társadalmi kapcso latban vannak. Még ha férj és feleség ként is élnek, ez kizárólag a fizikai szintre vonatkozik, és nem ez teljesíti be céljukat az életben. Az ilyen kapcso latot, vagy bármilyen szociális, fizikai, szellemi vagy érzelmi kapcsolatot guru és tanítványa között át kell alakítani. A megvilágosodást kell elõsegítenie; a karma és a tamasz felszámolásával, ill. az egó legyõzésével.

Hogyan

segít bennünket

a guru útmutatása?

Amikor a guru útmutatása tiszta for rásból ered, a tanítvány sosem fog elbukni, hacsak nem hagyja ott a gurut érdeklõdésének elvesztése okán. Elõ fordulhat, hogy elcsüggedve elhagyja a gurut, mert nem érti a segítségének igazi természetét. Olyankor fordul ez elõ, amikor a tanítvány nem tapasztalja meg elég hamar az eredményeket, vagy amikor megbetegszik. A guru számos módon tartja szem mel, utasítja és figyelmezteti tanítvá nyait a tudatosság különbözõ szintjein. Tiszta szeretettel és folyamatos éber séggel van tanítványai felé, ezzel min dig segítve õket. Az sem számít, ha távol van. Az anya is gondoskodik gyermekérõl, még akkor is, ha az a


7

világ másik oldalán tartózkodik. Ugyanígy, a guru iránymutatása is mindig jelen van, mert mindig szükség van rá.

M it

jelent a guru iránti

szeretet?

Ahhoz, hogy megismerd, gyakorolnod kell. Ez nem olyan fajta szeretet, ami a családtagok között van, annál sokkal nagyobb és hosszan tartóbb. Ez a kap csolat nem racionális vagy érzelmi természetû, sokkal inkább lelki. A guru és a tanítványa közti spirituális köl csönhatás anélkül történik meg, hogy megzavarná az elmét, és a guru jelen létét mindig érezni lehet. Amikor a tanítvány a gurura gondol, lecsendese dik az elméje, és létrejön egy belsõ összeköttetés. Amikor egy kapcsolat érzelmi természetû akkor nincs béke, csak nyugtalanság. De a guru és tanít ványa közötti kapcsolat teljes, bármi lyen érzelmi vagy negatív hatás nélkül. Ez azért van, mert a lelki kölcsönhatás magasabb szintjein az érzelmek sokkal visszafogottabbak, így nem is játsza nak jelentõs szerepet. E kapcsolat

fejlõdése során pár év után tapasztalha tod hogyan tud az elme másként gon dolkodni és mûködni. Ezután már képes leszel megtapasztalni ezt a szere tet is.

Hogyan

válasszunk gurut?

A gurut hittel kell választani; akinek van hite meg fogja találni a guruját. Akik õszintén keresik a spiritualitást az életben, azok felismerik és kiábrándul nak a „csodatevõkbõl” és azokból a gurukból, akik önös érdekibõl tárják fel a sziddhijeiket. Az Önvalójára ébredt guru magasan spirituális szinten van, túl a pszichikus szinten, ahonnan ezek az erõk származnak. Nincs szüksége arra, hogy a tanítványainak feltárja ezeket a sziddhiket. Ha gurut keresel, akkor önzetlen szívvel és tiszta hittel kell neki látnod. Ily módon biztosan meg fogod találni az igazi gurudat. A tiszta hit sosem fog félrevezetni. De a keresés a tudatosságod szintjén is múlik. Ha pénzre van szükséged, tudod, hogyan szerezz; ha almákat keresel, meg fogod találni az almákat. Ha önös célból keresel gurut és tudat

lan vagy, akkor azok fognak feltûnni, akik erõiket fitogtatják.

A

guru keresi a tanítványát,

vagy a tanítvány a guruját?

Bizonyos esetekben a guru beteljesítendõ küldetést kap egy spirituális szintû „megbízás” vagy üzenet formájában, melyben a tanítványok jelennek meg elõtte. Ebben az esetben tudatosan keresni fogja õket. Ezek a megnyilatko zások nem mindig világosak; néha csak a kép látható, és a név nem ismert, vagy fordítva. Az is elõfordulhat, hogy a tanítvány látja a guruját álmában, még azelõtt, hogy fizikai valójában látná. Ekkor a tanítvány kezdi el keresni az álmában látott víziót. Ha a spirituális élet valakinek az életcéljává válik, akkor elindul felkeresni a leendõ guruját. Majd mikor eljön az idõ, a guru el fog jönni hozzá, vagy õ talál majd rá a gurujára.

K apjon-e

olyan személytõl

mantrát a tanítvány, akit nem tekint gurujának?

A mantra mindig a tanítvány gurujá tól kell, hogy származzon, csak így


8

lesz hatásos. Ez a kapcsolat vagy beava tás elsõ formája guru és tanítványa közt. Sem a mantrát, sem a gurut nem szabad megváltoztatni a késõbbiekben. Mielõtt a guru átadja a mantra erõit, éreznie kell, hogy a tanítvány elég erõs, és készen áll a mantra fogadásá ra. Sok guru képes kifejezett mágneses erõket közvetíteni a tanítványoknak, de ha a tanítvány nem áll készen, ez megzavarhatja a mentális és idegi egyensúlyát. A beavatás olyan, mintha egy elektromos sokkhatás lépne be az ember mentális terébe. Egyes esetek ben az érzelmes embereknél akár elme bajt is okozhat. Miután megkaptad a mantrát, tanít vánnyá válsz. Amikor gyakorlod a mantrát, erõsíted a guru-tanítvány kapcsolatot, és miután ez megalapozó dott, egy közvetítõ csatornává válasz, ami vezeti a guru gondolatait. A tanít ványnak muszáj rendszeresnek lennie a meditációban. Ha van rendszeres kap csolat a guruval, lehetséges a guru tudattalan szintjérõl segítséget és útmutatást kapni. Így lehet a legtöbb elõnyt nyerni egy szádhanából. A guru tudattalan elméje az, ami mûködésbe lép, nem a tudatos elméje. Ezen a szinten mindannyian összeköt tetésben vagyunk egymással, lehetõvé téve ezzel a gondolatok és érzelmek bensõséges kapcsolatát. Ebbõl a kölcsö nös kapcsolatból adódóan a guru tudja, mikor a tanítvány elméje elbizonytala nodik, vagy amikor valamilyen szeren csétlen helyzetbe kerül. Ha a guru valóban alkalmas rá, még a tanítvány sorsába is képes beavatkozni. A guru egyetlen dologban érdekelt, hogy megszüntesse a kettõsséget és távolságot, ami a guru és a tanítvány elméje között áll fenn. A tanítványnak valószínûleg vannak világi tulajdonsá gai is: szíve, elméje és intellektuális képessége a gondolkodásra, de a guru

ezekben nem igazán érintett. Tudja, hogy a tanítványának el kell õt hagynia egy szintet elérve. Ezért biztosnak kell lennie abban, ahogy a tanítvány men tes az egótól, és teljes az egység kap csolatukban.

M ibõl

áll egy beavatás, és mi

teszi alkalmassá a tanítványt a beavatásra?

A beavatás szanszkrit megfelelõje a diksha, melynek jelentése: vágyni az adásra. A mantra diksha a mantra adá sát jelenti. Vannak még magasabb szintû beavatások is. Jóllehet, ezeket nem adják, csak akkor, ha a tanítvány teljesen szilárd fizikailag, érzelmileg és mentálisan. Például, elõfordul, hogy mielõtt a guru elhagyja világi szerepét és testét, kifejezett spirituális erõket szeretne átadni bizonyos embereknek. Ezt nagy odafigyeléssel teszi. Az elsõ dolog, amirõl a guru megbizonyoso dik, hogy a tanítvány elméje semmi kor sem fog meginogni, nem fogja elveszíteni a kontrollt. Levághatod az orrát, lelõheted, kilyukaszthatod az orrát, vagy a Gangeszba dobhatod, de õ mindig szilárd marad, nem lehet befolyásolni. Amikor az elme elveszti minden világi és alacsonyabb szintû érzékenységét, tökéletesen fogékonnyá válik a magasabb szintû rezgésekre, és érzéketlenné az alacsonyabbakra. Az elme alacsonyabb szférája megbénul, de a magasabb szintjei aktívvá és érzé kennyé válnak. Így tehát magasabb beavatást adnak: egy õsi tudás pszichi kus, spirituális erõit közvetítik. Ez az, amire mindenki törekszik. Beavatást bárhol lehet adni: folyó patron, templomban, egy fa alatt, egy magányos erdõben, ásramban, vagy egy kis szobában. A nagy jógik, mint Swami Sivananda még levélben is képes volt beavatást adni. Bárhogyan is történik, a beavatás elfogadásánál mindennek csendesnek kell lennie. A test mozdulattan legyen, nem szabad

rázkódnia, vagy mozognia. Az elmé nek nyugodtnak és befogadónak kell lennie.

Mi

történik a tanítvánnyal a

beavatás után?

A gurutól kapott isteni szikra után a tanítványnak különbözõ megtapasztalá sai lesznek jellemétõl, természetétõl függõen. Ha intellektuális beállítottsá gú, az intellektusa élesebbé válik, így meg fogja érteni a nehezen megfogható témákat, és kielégítõ válaszokat fog kapni a kérdéseire. Ha odaadó termé szetû, nagyfokú szeretetet fog érezni. Az erõs vágyak felerõsödhetnek egy idõre, de ezután fokozatosan eltûnnek. A krónikus vagy szunnyadó betegsé gek kitörhetnek, de végül teljesen kike rülnek a szervezetbõl. Így a felébresztett shakti megszilárdultan irányítja a tanítványt a spirituális teljesség felé vezetõ útra. A guru iránti odaadás alapvetõ. Az isteni erõ mindent átható, mégis a guru az, aki révén szertefoszlik a tudatlanság fátyla. Ahogyan egy keresõ fejlõdik, a saját gurujává kell válnia, megfigyelõként megmaradnia a saját belsõ folyamatait szemlélve, s közben átadni magát a belsõ shaktinak. Az igazi guru nem arra készteti a tanítványt, hogy tagadja meg az õt körülvevõ világot, hanem hogy saját korlátolt énjét hagyja el. Nem a korlátolt bõséget vagy jómódot szünteti meg, hanem a bûnöket és az aggodalmat. Minél nagyszerûbbnek tartja guruját a tanítvány, annál nagyszerûbbé válik õ maga. A guru Brahma, mert egy új és csodálatos világot teremt a tanítványai nak, õ Vishnu, mert fenntartja és meg védi õket, és õ Siva, mert megsemmisí ti az individualitás világát. Forrás: Yoga magazin, 1977. július


9

A Guru szerepe Rikhia website blog bejegyzések, Satyananda Yoga Ásram 1. rész Bejegyzés: 2010. július 19.

válik, bár nem szükségszerûen könnyû tapasztalássá.

A samarpan egy nem megfogható tapasztalás, amely az egyén lényének legmélyebb részébõl tör fel a spirituális fejlõdés egy bizonyos pontján, amikor az ember el akarja veszíteni önmagát azáltal, hogy beleengedni magát valami nagyobb dologba. Sokan, hogy megra gadják ezt a tünékeny tapasztalást meg próbálnak belemerülni a természetbe, költészetbe vagy Istenbe, de ez többnyi re így is kicsúszik a kezeik közül. Ez egy kritikus pont és fontos megérteni, hogy az ebbe az állapotba való megérkezés egy utazás végét jelenti és egy új út meg kezdését. Bepillantást nyertek, de a teljes megtapasztalás még várat magára.

A guru az, aki a tanítvány életét szisz tematikusan irányítja, az, aki a hajót kormányozza. Ahhoz, hogy megtanul juk az Istennek való önátadást, elõbb gurunk kell, hogy legyen. Az önátadást elõbb a guruval szükséges gyakorolni, mivel a guru áldása nélkül az önátadás ösvényét nem könnyû felfedezni. Az embernek szüksége van arra a kapcso lódásra, amelyen keresztül a kegyelem áramlani tud. Egy élõ kapcsolat nélkül, egy guru nélkül nagyon nehéz kapcso lódni a szubtilis Legfelsõbb Valósághoz és megkapni a kegyelmét. A tanítvány guruval való kapcsolata a tesztje a tanítvány õszinteségének és odaadásá nak. Az alázatban azonban a tanítvány nem dobja el a személyiségét, hanem inkább felajánlja korlátozott énjét vala kinek, aki határtalan Önvalóvá fogja azt átalakítani. Onnantól pedig Isten veszi át az ügyet.

Itt a guru fontos szerepet játszik. Õ a törekvõ veleszületett vágyakozásának megfogható megtestesülése, egy maga sabb valóságnak való önátadás. Az aspi ránst érzéseinek intenzitása viszi el a gurujához, az önátadás teljessége ritkán érhetõ el egy magasabban álló lény vezetõ fénye nélkül. A legtöbb törekvõ, aki eljön a guru hoz, ezért a samarpan egy szikráját hordja a szívében. Azonban, ahogyan a guruval való kapcsolat fejlõdik, erõsödik, ahogy a guru szakértõ keze faragja a személyiséget, az ember felis meri, hogy mennyire törékeny volt önátadásának minõsége, mennyire merev az elméje, mennyire ármányko dó az egója és hogy milyen létfontossá gú a guru. Az Istennek való odaadás a legjobb esetben is csak egy elképzelés az új spirituális tanuló számára, de a guru jelenlétében élõ tapasztalássá

Ki a guru?

A guru és a tanítvány kezdetben idegenek egymás számára, de a tanít vány megtalálja a hitet a guruban. Elõször az önátadást és a hitet a guru ban gyakorolja és végül Istenben. Elkezdi megtanulni az önátadás abc-jét a gurun keresztül és fejleszti azt a folya matos gyakorlással. Ebben a hitben látja Isten árnyékát, visszatükrözõdését és fényét. Amikor a gyakorláson keresz tül a hite erõssé, tisztává és istenivé válik, amikor az a tiszta elmén és szíven keresztül jön létre, akkor meglátja Istent. Akkor Isten – akit más emberek különbözõ módon határoztak meg – nyilvánvalóvá válik. A Guru Stotram ezt mondja:

Gururbrahma gururvishnu gururdevo mahesvarah. A Guru az Brahma, a Guru az Visnu és a Guru az Siva. A guru Brahma, mert a tanítvány számára egy új és hihetetlen világot teremt; Visnu, mert táplálja és védi a tanítványt; Siva, mert megsemmisíti az egyéniség világát. Minden nagy szent hangsúlyozta a guru szükségességét. Ezt mondták a Rámacsaritamanaszban is, hogy senki sem tud átkelni a szamszára óceánján a guru segítsége nélkül, még akkor sem, ha Brahmáról vagy Síváról lenne szó. A guru két valóságot képvisel: a tanítót és a mindent átható Lényeget. A guru a tanító is és az a lény is, aki a tanítvány szívében lakik. Tanítóként tanítani tud, és a szív lakójaként vezeti a tanítvány fejlõdésének és spirituális beteljesedésének útját. Az igazi gurutanítvány kapcsolat, az a belsõ lélekkel (szellemmel) való egységnek a megta pasztalása, amely képessé teszi a tanít ványt arra, hogy mélyebbre hatoljon önmagában és közelebb viszi õt Istenhez. Ez egy tapasztalás, amely tel jesen megdöbbenti õt. Gyakorlati szempontból nézve a guru képes arra, hogy elmondja a tanít ványnak hogyan gyakorolja az önát adást, mert õ maga is átment az egész folyamaton. Kellett lennie egy olyan idõszaknak, amikor a mentális zavaro dottság hatott rá, konfliktusokkal nézett szembe és az élet szenvedélyei vonzották. Az alapján, ahogy õ kezelte ezeket a helyzeteket és túljutott azokon, vezetni tudja a tanítványokat mentális és érzelmi tapasztalásaikban. Nyilván


10

valóan biztonságos annak a személynek a segítségét kérni, aki maga is átment hasonló tapasztalásokon, és mesterévé vált azoknak.

2. rész Bejegyzés: 2010. július 20. Hogy tudja a guru kihozni (a tanítványból) a samarpant? Az embernek nincs tudomása saját tudatosságának szintjérõl vagy, hogy milyen hiányosságai vannak. Lehet, hogy megpróbálja kijavítani szociális és mentális hibáit, de vannak hiányossá gok, amelyek mélyen beágyazódtak a személyiségbe. Ezért a guru gyakran egy mûtétet végez a tanítványon, ame lyet az egó levágásának, az egó eltávolí tásának neveznek. Ez az operáció olyan nehéz, hogy sok tanítvány nem bírja ki. Azonban, ha sikeres, akkor elérik a célt. Az egó-mûtét az Istennek való önát adással valósítható meg, de Isten túlsá gosan is kedves. A guru nagyon szigorú ember, tudja a kötelességét, tudja, hogy minden egyes lénynek hogyan kellene élnie, gondolkodnia és cselekednie. Mindent tud ahhoz, hogy a tanítvány egóját szétmállassza. Lehetséges, hogy az ember nem érti mindezt, amíg tanít vánnyá nem válik. Az egó az akadály az egyén és az isteni között, a tanítvány és a guru között. Nagyon kemény dió megtörni, az „én-t”, amely néha nagyon szubtilis tud lenni. Az egó miatt válik nehézzé a teljes önátadás. Minél nagyobb az egó, annál kisebb a befoga dóképesség. Ahogyan az egó kifino multabbá válik, a befogadóképesség nagyobb lesz. A guru megszakítás nélküli szolgála ta a tanítvány egóját eltörli. Nem gon dolja többé: „Az Önvaló megismerése miatt jöttem a gurumhoz, és õ csak a vécépucolást bízta rám! Ingyen szolgája vagyok.” A guru megteremti a körül ményeket, hogy a tanítvány tisztíthassa

önmagát. Szádhanát is ad, hogy segítse a folyamatot. Idõvel a tanítvány egója fokozatosan visszaszorul és az önátadás spontán módon megtörténik, az egyén világi megközelítései és abnormalitása véget ér, a külsõ áramellátás kikapcsol és bekapcsol a belsõ fény.

kapcsolódnak vele. Ott tartózkodásuk ideje alatt egy bizonyos alkalommal teszteli õket. Az a tanítvány megy át, jár sikerrel, akinek a hite nem törik meg. A guru jutalom formájában ad neki valamit. Ezt guru kripának neve zik, a guru áldásának.

Van egy ébredés, amely csak akkor történik meg, ha valaki teljesen megad ja magát. A tanítvány önátadása a gurunak nem olyan, mint a szolgáló vagy a hadifoglyok megadása, mert ha egyszer a tanítvány átadja magát, akkor tudja ezt és azt mondja: „Vedd az élete met és tégy, amit tenni akarsz.” Az igazi guru nem a világi dolgok feladá sára készteti a tanítványát, hanem a korlátolt énjének a feladására, a tudat lanság fátylának a feladására, amely az egója és a mindent átható valóság között lebeg.

Egy tanító, egy ácsárja az ászana, pránájáma tanulásában és egyszerû meditációs gyakorlatokban tud segíte ni, de egy ilyen mesternek meg vannak a korlátai. Csak a guru tudja korlátozá sok nélkül, hogy hogyan vezesse a tudatlant és vakot az Önvaló felismeré sének ösvényéhez a harmadik szemet megnyitva. Egy tanítvány elméleti síkon lehetséges, hogy intelligens, lehetnek a legmagasabb képességei és mérhetetlen vagyona, de a spirituális szeme még nincs nyitva az illúzió vagy tudatlanság, a mája vagy avidjá fátyla miatt. Csak a guru tud segíteni a belsõ látás kifejlesztésében. Az önmegtisztu lás és a karma feloldása a guru szolgá latával kezdõdik. A tanítvány csak a tudatos birodalmakban tudja gyakorol ni a szádhanáját, míg a guru a tudatta lanban segíti õt. Kinyitja a zárt ajtókat a tanítvány elõtt és az Önvaló ébredését lehetõvé teszi. Ahogyan a tanítvány fejleszti a kapcsolatát a guruval, a bhaktin és sraddhán, az odaadáson és hiten alapulva, egy ébredés kezd létre jönni benne. A külsõ guru segít felébreszteni a belsõ gurut, úgy mûködik, mint a gyújtószerkezet, hogy kirobbantsa a guru tattvát belül.

A guru folyamatosan teszteli is a tanítvány õszinteségét és odaadását, mivel biztosnak kell lennie afelõl, hogy a tanítvány elméje nem fog megrendül ni egy pillanatra sem. Nagyon fontos, hogy a guru bármilyen nehézség nélkül képes legyen kezelni a tanítványt. Ha a tanítvány nem reagál a guru utasításai ra, javaslataira vagy inspirációjára az egyszerû intellektuális szinten, akkor hogyan tudná a guru vezetni õt a magasabb birodalmakban? A gurunak képesnek kell lennie arra, hogy befolyá solja és vezesse a tanítvány elméjét, tudatos gondolkodását, bármilyen irányban: jobbra, balra, le a csatornába, fel a hegyre, a tûzbe, vagy a vízbe. Ezért a guru különbözõ feladatokat ad a tanítványnak, hogy ellenõrizze a tudata reagál-e és hogy milyen messzire jutott az önátadás ösvényén. A tanítvá nyokban csak akkor tudatosodik hitük minõsége, amikor a guru szembesíti õket bizonyos nehéz tesztekkel. Ez különösen igaz a szannjászin tanítvá nyokra, akik vele élnek, akik teljesen

Amikor az ébredés megkezdõdik, az elme és a tudatosság szerkezetében egy átalakulás jön létre. Ez nem csak egy változás, hanem egy teljes átalakulás, hasonló ahhoz, mintha egy kutyából ló válna. Az elme teljesen mássá válik, a gondolkodás szerkezete egy teljes átala kuláson megy át minõségében, formá jában, értékelésében és értékeiben. Ugyanakkor az észlelés vagy belsõ megismerés nagyon kifinomulttá válik,


11

az egyén képes arra, hogy érzékelje a szubtilis lényeget. A létezésnek ebben a megvilágosodott állapotában jönnek a kinyilatkoztatások, sugallatok és vilá gos, egyértelmû ösvény nyílik meg elõtte. Az ember rájön arra, hogy mit kell tennie. Ha a Természet valakit kiválaszt arra, hogy egy Krisztus legyen, ezreket vezessen, százakat gyógyítson, akkor ez a valaki meg fogja ezt tenni. Ez az, amikor a tanítvány eszközzé válik, egy közvetítõvé, a kozmikus folyamatok hangszerévé.

3. rész Bejegyzés: 2010. július 21. Mit kell tennie a tanítványnak? A tanítványnak háromféle típusa van és a guru különféle célokat határoz meg számukra. Vannak a világi tanítványok vagy családfenntartók, a szannjászin tanítványok vagy szerzetesrend és a belsõ tanítványok. Mindegyik típusban más dimenzióban történik meg az önátadás. Ha a világi tanítvány az oda adásán keresztül adja át magát, az megfelelõ. Nem kell odaadnia a guru nak az üzletét, a családját, a gyermeke it, de fel kell ajánlania a valódi oda adást, hogy a guru segíthesse, hogy az elme békéjére és a helyes megértésre rátaláljon. A szannjászin tanítványnak oda kell adnia a vágyait és világi ambícióit, hogy mire elhagyja az ásram életet, az egész személyisége átváltozzon. Így a guru tanításainak nagyon jó közve títõjévé válik. A harmadik típusú tanít vány a közvetlen tanítvány, neki min dent oda kell adnia. Az ilyen tanítvány nagyon ritka, soha sincs belõle sok, és a guru maga választja ki. Elõször tesz teli ezt a tanítványt, és csak azok, akik kiérdemlik, válnak ilyen tanítvánnyá. Ezek a tanítványok mindent felajánla nak.

Mindenfajta tanítvány számára az odaadáshoz egy kötelezõ képesség van jelen, az hogy a guru utasításait azon nal és spontán módon beteljesítse. A hozzáállásának olyannak kell lennie, mintha egy ismeretlen, láthatatlan erõ késztetné õt arra, hogy elvégezze a dol got. Nem a tanítvány dolga eldönteni, hogy képes-e vagy alkalmas-e a feladat végrehajtására. Az a tanítvány, aki meg próbálja megbecsülni az alkalmasságát a feladat végrehajtása elõtt, az elveszíti a lehetõséget arra, hogy rejtett erõit kiak názza. Ezért a tanítványnak az utasítá sokat fontolgatás nélkül kell végrehajta nia. Ki fog derülni, hogy ez nagy ado mány, mert lehetséges, hogy a tudatosság finom szintjeibe léphet be. Ha ezen a síkon ezt a jó minõséget tudja elérni, akkor a következõ szférá ban ugyanez fog megtörténni. Ha a tanítvány hétköznapi tudatosságát a guru utasításaival való ellenkezés színe zi be, akkor nehéz lesz számára a hét köznapi tudatosság síkján túllépni. Az odaadáshoz két feltétel szükséges. Az elsõ a hit, amit az ember képes lesz odaszentelni, a másik a tudatosság: „A gurum bennem van.” Ennek az elérésé hez lehetséges, hogy az elme meglévõ mintáinak áttörése szükséges. Ez az elsõ lépés a samarpan felé. Az ember nek képesnek kell lennie arra, hogy fel hagyjon a képzelt problémákba való belemerüléssel, amit az elme magára vesz, legyen az neurózis, pszichózis, skizofrénia, frusztrációk vagy csalódá sok. A hit lehetõvé teszi azt, hogy ez megtörténjen, az elme sok problémáját megoldja, és így az ember továbbhalad hat a benne rejlõ igazság megtapaszta lásában. Azonban ahhoz, hogy ide eljusson, az embernek el kell fogadnia önmagát. El kell jutnia arra a pontra, ahol azt tudja mondani: „Nem tudok mit tenni. Nem tudok lemondani. Nem tudom irányítani az elmét. Az elmém tele van borzasztó gondolatokkal, rossz szokásaim vannak!”. Az ilyen elfogadás

Swami Satyasangananda Saraswati alázat, és ezzel kezdõdik önmagunk kiürítésének a folyamata. Egy guru tanítványának vagy Isten hívõjének olyan alázatosnak kell lennie, mint egy fûszál, egó nélkülinek és töké letesen engedelmesnek, mintha nem is létezne, mintha egy furulya lenne. Egy üres bambuszból furulya készülhet, de csak akkor tud édes melódiát kiadni, ha nincsenek benne göcsörtök. Mindaddig, amíg az egyéni létezik, a guru nem tud benne létezni. Ahhoz, hogy a guru rajta keresztül tudjon mûködni, a tanít ványnak ki kell ürítenie önmagát. Önmaga kiürítésének a folyamata az egyetlen gyakorlat vagy szádhana, amit a tanítványnak fel kell vállalnia. „Elõtted én nem létezem. Nem tudok gondol kodni. Te gondolkodsz rajtam keresz tül. Életem minden választását rád bízom.” – az elmének ezt az állapotát kell gyakorolnia. Végül is meddig tud valaki emelt fõvel járni, ha tele van arroganciával és tudatlansággal, konf liktusokkal és a dualitással? Ennek a dualitásnak a megszakítása lehet, hogy életeket vesz igénybe. Lehet, hogy vala kinek a guruja nem egy nagy ember. Lehetséges, hogy egy egyszerû ember, de amikor a tanítvány kiüríti magát, teljes alázattal és engedelmességgel tel


12

jesen átadja magát, a dolgok megtör ténnek. Amikor az ember az egóját másoknak áldozza a világban, akkor kiteszi magát annak, hogy kihasználják és tönkretegyék. De amikor valaki fel adja az egóját egy személynek, aki együtt érzõ és a jóakarója, az élet meg változik. Ez a személy a guruja, az, akiben teljesen és tökéletesen meg lehet bízni.

A szannjásza önátadása A szannjásza felvételéhez a legfontosabb elõkészület az a hajlandóság, hogy a jelölt önmagát teljesen a szolgálatra ajánlja. Egy szannjászin, aki erre szente li az életét, aki átadja magát, aki min dent felad, amije van, és nem használja saját hasznára. Azon a napon, amikor

szannjásza fogadalmat tesz, a bizalom fogadalmát teszi. A szannjásza nem csak azt jelenti, hogy lemondás, hanem azt is, hogy bizalom. A szannjászin egyszerûen csak gondnoka testének, elméjének, képességének, tudásának és pénzének. Ezek nem az övéi, felajánlja a gurunak, hogy az teljesítse küldetését. Ekkor a szannjászin a guru eszközévé válik. Mindaddig, amíg a szannjászinnak meg van az a hozzáállása, hogy: „Én vagyok a cselekvõ”, „Én cselekszem”, vagy „Meg kell tennem”, addig a dualitás síkján, az egó (ahamkára) síkján mûködik. Korlátozott bölcsességgel és korlátozott elképzelések mentén mûködik. Sok szannjászin bukik el az önátadáson, mert a kezdeti szannjásza képzésük nem volt teljes.

A szannjásza felvételének oka a saját felismerés kell, hogy legyen saját végte lenségünk megtapasztalásáról és el kell dobnunk a korlátok tapasztalását és gondolatát. Minden forrást, mentális erõt, érzelmi kapacitást ennek a célnak a teljesítésére kell felhasználni. A szann ászinnak mindent oda kell adnia, amije van, azért, hogy teljesítse ezt a foga dalmat. Nincs más célja az életben. Ha egyszer a szannjászin eléri ezt a bizo nyos célt, akkor történik egy felisme rés arról, hogy mit kell tennie az emberiség javát szolgáló küldetésében. Ezt a küldetést nem lehet elsõre kita lálnia a szannjászinnak, és az aspiráns nak sem szabad szem elõl tévesztenie ezt a pontot. Forrás: http://www.rikhiapeeth.net

Samarpan, avagy lemondás a guru-tanítvány viszonyban Swami Satyananda Saraswati Két fontos típusú lemondás létezik az emberi életben. Az egyik az, amikor az egyén lemond az alacsonyabb szintû ösztönökrõl, az emberi kísértésekrõl és elmebeli szeszélyekrõl. Ez a lemondá sok gyakoribb típusa, a legtöbb ember ezt teszi. Vannak, akik félnek lemon dani az egóról, mert attól tartanak, hogy elveszítik az egyéniségüket. Õk nyilván nem is tudnak róla, hogy az élet mennyi egyéb területén monda nak le az egójukról mindeközben. A másik indíték a guruért, a belsõ lénye gért való lemondás. Ha valaki igazi tanítvány, lemond mindenrõl a guru számára: érzelmekrõl, agyról, értelem rõl, jó és rossz cselekedetekrõl, egóról, hiúságról, múltról, jelenrõl, jövõrõl, biztonságról, félelmekrõl és szenve délyekrõl. Semmi sem tartozik ekkor a

tanítványhoz, mindent átad magából gurujának. Az elsõ típusú lemondás eredménye fájdalom, szenvedés és frusztráció. A második típusú lemondásé ánanda, boldogság. A hívõ érezni kezdi, hogy immár nincs egyedül. Van valaki, aki áhítattal szereti, nem ideiglenes jelleg gel, hanem az örökkévalóságra szóló an. És a hívõ kezdi érezni, hogy ketten valahogyan eggyé válnak. Ez az egy ség-élmény az eredménye annak, ha a tanítvány lemond önmagáról a guru számára. Önmagának elvesztése nem olyan, mint a halál, hanem magasabb élmény küszöbéhez való érkezés. Hol egyesül guru és tanítvány? Nem fizikai, érzelmi vagy mentális síkon,


13

hanem a teljes sötétségben, amikor már minden elkészült, a legbelsõ szobában, ahol minden halott. Ott nincsenek han gok, nincs semmilyen forma vagy láto más. Tudatában már nincs más, csak a guru, magasztos fényként ragyogva. Ez az az út, ahogyan guru és tanítvány közösséget vállal, és ehhez kell a tanít vány egóját megsemmisíteni. Ha sót vagy cukrot keverünk vízbe, az feloldódik benne, a dualitás megszûnik, nincs többé külön identitás. Ilyennek kell lennie a kapcsolatnak Isten és hívõ, valamint guru és tanítvány között. Ez csak akkor lehetséges, ha spirituális síkon tökéletes közösségben vannak. A test, az elme és az érzelmek ideiglene sek, míg a szellem örök és a guruval való kapcsolatnak a szellemen kellene alapulnia. Ha van valami tanítvány és guru között, az szellemük között van, nem testükben, vagy elméjükben. Ez nem fizikai, mentális vagy érzelmi kap csolat. Kezdetben a viszony érzelmi alapokon nyugszik, hiszen emberként az érzelmi síkon élünk. Ugyanakkor, a tanítványnak ki kell lépnie ebbõl az érzelmi kapcsolatból, különben elvész a józanság, a nyugalom, a stabilitás és az elme homogenitása. A tanítvány egyéni tudatának és a guru egyéni tudatának össze kell mosódniuk. Ez azt jelenti, hogy a tanítvány képes elfelejteni mindent, amit csinál, gondol vagy érez, képes elfelejteni az egész világot, kivéve a gurut, aki mindig vele van. Ez a spiri tuális közösség. Ha a tanítvány behunyja szemét, a gurut látja. Ha WC-t pucol, ott érzi õt magában. Ha bármilyen munkát tervez, ott van a gondolataiban. Meg kell lennie benne az advaita bhava, az egység-érzése a guruval. A guru-tanítvány kapcsolat célja, hogy képesek legyünk egymáshoz kapcso lódni egy univerzális területen. Ehhez

a tanítványnak a guru mentális frek venciájára kell hangolódnia. Az egyéni elme csak egy fogalom, semmi más. Egyéni elme nem létezik, ez csak egy fogalom. Olyan nincs, hogy egyéni elme, csakis egyetemes elme létezik. Az egyetemes elme képes egyesülni minden elmével bárhol, bármikor. Nem valamiféle átvitelrõl van szó, hanem egyesülésrõl, közösségrõl. A guruk kifejlesztették az egyetemes elmét magukban, így bárhol mûködhetnek. Minden ember része az egyetemes elmének, és ha valaki képes eltávolítani az egóját – a közte és a guru közötti, a közte és az Isten közötti, a közte és belsõ lényege közöt ti korlátot – akkor a guru képes kom munikálni vele a világ bármely pontjá ról, hiszen a két elme immár azonos. Ezt helyesen kell érteni. Ez végtelen türelmet igényel a guru részérõl és végtelen türelmet a tanítvány részérõl. Amíg nincs hatalmas hit és megértés és egyfajta megvilágosodás önma gunkban, addig ez a közösség nem jöhet létre. A guru és tanítvány közti kapcsolatot a hit teremti meg. Ha nincs hit, nincs kapcsolat. A guru a tanítvány hitének tükre. Ha a tanítvány hite csökken, látni fogja azt visszatükrözõdni guru ján. Ezért azt mondhatjuk, az átlagos tanítvány számára a guru a kedves anya szerepét játssza, de azon tanítvá nyoknak, kiknek van hite, a guru meg mutatja igazi természetét, hiszen õket más fából faragták, és állják az éles vésõt, hogy belõlük, mint nyers fából gyönyörû mintadarab lehessen. Az emberben eredendõen létezõ hit megerõsítése az, amire a hangsúly kerül a guru-tanítvány kapcsolatban. Ez a viszony kell, hogy beteljesítse az élet fenséges jellegét, s mégis oly nehéz fenntartani. A legtöbb tanítvány addig tölt el pár évet a guruja mellett, míg nem talál valami hibát benne, és akkor

kimondhatja magának, hogy nem is õ volt a guruja. Ez a válság akkor követ kezik be egy tanítvány életében, ami kor nincs hite. Ha a tanítvány hite erõs, a guru tükrözõdése is nagyon erõs lesz. A guru személyisége a tanít vány hitének képe. Ezért mondta Mirabai is: Belészerettem a guru lábába. Az õ szent lábának menedékét akarom, semmi mást. Ez a megtévesztõ világ álommá vált. Számomra a világ óceánja kiszáradt. Már nem szorongok, hogy át kell kelnem rajta. Mira nem más, mint a leleményes Krisna, S az õ reménye egyedül a guru hajlékában van. Ha a tanítvány hite megingathatat lan, mély és erõs, a guru személyisége elkápráztatja. E hitet a guruval való következetes, intim, oszthatatlan kap csolat fenntartásával lehet védeni és fejleszteni. Ennek során nagyon hos� szú ideig egymáshoz közel élnek, mindaddig, amíg a tanítvány megha ladja a test és a lélek korlátait, míg végül túllép az anyagi természeten, és képessé válik a guruval való belsõ kommunikációra. Szellemi síkon kifejleszti elmélyült, teljes tudatossá gát, a nem kettõs tudatosságát a guru val. A samarpan élménye a guru-ta nítvány viszonyban az, mikor az elme alsóbb rétegei megbénulnak, hogy a magasabb szférák érzékennyé válhas sanak. Amikor ez megtörténik, a guru egynek érzi magát a tanítván� nyal, s már nem lát különbséget. A spirituális életben a transzcenden tális tudást csak az a tanítvány nyeri el, akinek az elméje elvesztette világi, alacsonyabb érzékenységét, mely már nem reagál az alsóbb reflexekre, ugyanakkor nyitottá lesz a magasab bakra. Mély meditációban a tanítvány


14

hallani kezdi guruja utasításait a tudattalanjában. Így a guru kivezeti õt a zsákutcából, amiben bennragadt, és megmutatja neki az örök fényt. A guru át és áthatja a tanítvány tudatát, még ha az nem is akarja. A guru is szereti a tanítványt. Amikor egy guru

szereti tanítványát, mindig tisztában van vele, mindig gondol rá, õ is szen ved a tanítvány neurózisától. Ha a tanítvány szereti annyira a guruját, hogy nem tud másra gondolni, guruneurózisa lesz. Ez a samarpan elérésé nek elsõ és utolsó követelménye. Ez a

shakti legerõsebb formája. Ez a tuda tosság a szeretet maga, egy nagyon erõteljes kapcsolat. Forrás: http://www.rikhiapeeth.net/ 2010_07_26_archive.html

Swami Satsangi beszéde Guru Púrnima 2010. július Teljes szívembõl, a szívem mélyébõl, köszöntelek mindnyájatokat. Örömmel tölt el, hogy ti mind eljöttetek ide. Ez mutatja az odaadásotokat, az érzelmei teket, az érzéseiteket Swamiji iránt, Swami Satyananda iránt. És ez az, ami ért mi ma ide jöttünk. Azért, hogy egyesülhessünk vele, emlékezhessünk rá, kapcsolódhassunk vele, hogy mély szeretetet érezzünk iránta és az elvesz tése miatt. Nem véletlen, hogy itt vagy tok. Nem véletlen, nem a vakszerencse hozott ide titeket. Egyfajta áldás az, ami idehozott benneteket, Swami Satyananda isteni áldása. És nagyon-nagy örömmel üdvözlöm vendégünket, Swami Niranjant, akit Swamiji, mint egy isteni ajándékot adott nekünk, egy isteni ajándékot adott nekünk a guru tradícióban. Szerencsések vagyunk, hogy nem csak úgy itt hagyott minket. Adott nekünk valakit, aki tud vezetni, irányítani min ket. Nagy szeretettel köszöntöm Swami Niranjant. Ma egy nagyon speciális jógáról aka rok nektek beszélni. Tudjátok, hogy sokféle jógáról van ismeretetek, hatha jóga, bhakti jóga, rádzsa jóga, de van egy másik jóga, amely túlszárnyalja mindezeket a jógaágakat, és hacsak nem ismered ezt a jógát, az összes többi

jóga elérhetetlen. Ez az a jóga, amirõl Swami Sivananda olyan sokat mesélt, és ez az a jóga, amit Swami Satyananda végzett egész életében, és amelyet töké letességre fejlesztett. Mi látjuk ennek a jógának az eredményét, ennek a jógá nak a gyümölcseit, amelybe Swami Sivananda beavatta Swami Satyanandát. Látjuk a gyümölcseit ennek a jógának, a betetõzését ennek a jógának, az ered ményét ennek a jógának: Swami Satyananda személyében. Ez az a jóga, amit õ gyakorolt. Amit tanított az valami más volt, de õ mit gyakorolt? Tanított nekünk pránajámákat, adzsapa dzsapát, jóga nidrát, mindenfélét tanított, ami a nap alatt megtalálható, és néhány nagyon értékes tanítást adott a világnak. De mit gyakorolt Swami Satyananda? Milyen jógába kapott beavatást? Ez az a jóga, amirõl ma beszélni akarok nektek, mert ma ez a legmegfelelõbb.

Magába foglal minden más jógát, végezz akár karma jógát, gyakorolj akár bhakti jógát. Bármilyen jógát is válassz, krija jóga, kundalini jóga, ha nem vég zed a guru bhakti jógát, akkor a tanul mányaid nem járnak sikerrel. Ez a leg fontosabb dolog. A guru bhakti.

Ismerned kell, ha komoly törekvõ vagy, ha mélyebbre akarsz jutni a spiri tuális életben, ha meg akarod ismerni az Önvalót, ha közelebb akarsz jutni Istenhez, ha spirituálissá akarsz válni, akkor ismerned kell ezt a jógát. Gyakorolnod kell ezt. Ezt a jógát guru bhakti jógának hívják. Ez a legmaga sabb jóga. Ezen túl nincs más jóga.

Te vagy az, aki elveszítette a minden zárat nyitó kulcsot. E fõ kulcs nélkül nem jutsz be, nem tudod felismerni az Önvalót. Ha ismered a szeretet tapasz talását vagy meg van a szenvedély tapasztalása, vagy a gyûlölet tapasztalá sa, bármilyen érzésed is van, szükséged van egy külsõ tényezõre, hogy kifejezd azt. Ha érzed a szeretetet, szükséged


15

van egy gyermekre, hogy kifejezhesd azt. Ha nincs gyermeked, akkor fruszt rált leszel, amikor mi kifejezzük azt a szeretetet. Amikor szerelmes vagy vala kibe a másik nembõl, akkor van benned egy vonzódás, amelyhez szükséged van egy partnerre, hogy kifejezhesd azt. Ha ez nincs meg, akkor frusztrált nak érzed magad. Csalódott leszel. Depressziós leszel. Meg tudod tapasz talni a szenvedélyt és szerelmet partner nélkül? Nem. Külsõ közremûködésre van szükséged, hogy kifejezd ezt a fizi kai szükségletet, ezt az érzelmi szük ségletet. Egy gyermek szeretete, egy feleség szeretete, egy férj szeretete, egy apa szeretete, egy anya szeretete, az anyai szeretet. A szereteted az anya iránt. Ha nem lenne édesanyád, ki felé fejeznéd ki? Szükséged van rá. Nem tudsz megelégedni pusztán azzal, hogy azt mondod, nincs anyám. Szükséged van egy pontra, szükséged van egy külsõ pontra, hogy kifejezd az érzelme id sokaságát. Még a gyûlölethez is szükséged van valakire, hogy kifejezd a gyûlöletedet. Szükséged van egy ellen ségre. Szükséged van valakire, akit nem kedvelsz. Másképpen csak ott marad az érzés és nem leszel képes kifejezni azt.

szerencsések vagytok, amit mondok, az nem új számotokra. Tudjátok ezt, és szerencsések vagytok, mert ebben az életben vagy egy gurutok. De aztán hogyan tovább? Önmagában az, hogy van egy gurud, az nem elég. Vannak tulajdonságok, amiket fejlesz tened kell a továbbhaladáshoz. Tanít vánnyá váltál, felvettek az osztályba, de mi legyen most? Lehet, hogy meg buksz. Talán nem kellene megbuknod, hanem át kellene menned. Mik azok a tulajdonságok, amelyeket fejlesztened kell, hogy átmenj a vizsgán? Fejlesztened kell az engedelmességet, fejlesztened kell a hitet, fejlesztened kell az odaadást és fejlesztened kell az õszinteséget. Komolyan, nem elengedve a célt, amely elõtted lebeg. Ahhoz, hogy elérd a tel jességet az életedben a célnak maradék talanul meg kell valósulnia. Annak a célnak, ami kitûzésre került. Valójában ez az õszinteség, és a hit a guruban. Nincs kétség, csak engedelmesség. Az engedelmesség a kulcsszó a tanítvány életében. Engedelmesség nélkül nincs élet a tanítvány számára. Nem kérdõjelezheted meg azt, amit a Guru mond. Megkérdõjelezed, amit a

guru mond, és azt gondolod, hogy intelligensebb vagy, mint a guru. A guruk mindent tudnak. A guru tanítá sa a csendben kerül átadásra. Nem kell beszélned. Nem szükséges, hogy túl sokat beszélj. Nem kell a Guruval beszélned. Egyrészrõl látod a gurut, másrészrõl pedig mindent el akarsz neki mondani. Ha nem mondom el neki, nem tudja. Akkor hogyan lehet õ guru? Õ egy Guru. Tudja, mit akar. Tudja, hogyan érzel. Tudja, milyen nehézsége id vannak és segíteni fog. De ennek a segítségnek más módon kell érkeznie. Ez a segítség egy isteni segítség, amely felõle áramlik hozzád és ezért csendben kell lenned. Várnod kell. Ki kell tarta nod. Alkalmassá kell válnod arra, hogy megkapd ezt az áldást. Képesnek kell lenned rá, hogy befogadd az áldást. A guru lehet, hogy segíteni akar neked, de ha nem vagy alkalmas erre, akkor alkalmassá kell tenned magad erre a segítségre. Õszintének kell lenned. Ez minden, amit mondani akartam nektek a Guru Púrnima elõestéjén és még egyszer köszönöm mindnyájatok nak, hogy eljöttetek.

Mindenhez kifejezésre van szüksé ged. Ehhez hasonlóan az odaadásod kifejezésére, a hited kifejezésére, az önát adásod kifejezésére, a magasabb isteni minõségek kifejezésére, amelyek jelen vannak benned, szükséged van valami külsõre és ez a guru. Egy ember, akinek nincs guruja, az nincstelen. Lehetséges, hogy a világ minden gazdagságával, kényelmével rendelkezik, lehet, hogy a világon mindene megvan, de ha nincs guruja, akkor nincstelen. Az élete olyan, mint a terméketlen nõ élete. Semmije sincs. Nincstelen. Egy guru a legmegfi zethetetlenebb kincs egy emberi lény számára. Guru nélkül nem jutunk elõre és a guru bhakti jóga az, amit fejleszte nünk kell. Természetesen ti mind nagyon © SYMA 2006. Minden jog fenntartva. Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány, 1131 Budapest, Pajtás utca 25. Honlap: www.satyananda.hu; e-mail: [email protected]; mobil: 06 30 270 0470. A Hírlevélben megjelenô fordítások a Bihar School of Yoga kiadványából a Yoga címû magazinból valók. A cikkek egyetlen részlete sem másolható, közölhetô vagy tárolható adathordozón semmilyen formában és értelemben a jogtulajdonos, a Sivananda Math írásos jóváhagyása nélkül.

16

2009. december 5-én éjfélkor Rikhiában Paramahamsa Satyananda Saraswati, Maha Szamádhi állapotában elhagyta testét. Tiszteletadásként közöljük a Yoga magazin 2010. január-februári számát.

Sri Swami Satyananda szatszangja 2009. november 21-én

Namo Narayana Mindannyian nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk ezen a kelle mes reggelen. A jagja a tetõpontjához közeledik. A jagja legfontosabb jellege, hogy isteníti a kanját. A kanja fogalma nem idegen a kereszténységtõl. Valójában annak lénye ges része. Szûz Mária kanja volt. Kanja az, aki az Isteni Anya közvetítõjévé válik. Épp úgy, mint a rézdrót, ami az elektromos energia vezetõjévé válik, hasonlóképpen a kozmikus energiát, az isteni energiát, az Anyát egy médiumon keresztül lehet érzékelni. A médium a kanja, a szûz. A Sakti tantrában a végsõ valóságot az Anyaként értelmezik, és bizony a végsõ valóság az anya. A végsõ valóság az Anya, mivel az utódok az anyától származnak. Ezért, ezen a reggelen azért vagyunk itt, hogy szemtanúi legyünk ennek a púdzsának. Ezek a kanják mind Rikhiából származnak. Vannak kanják,

ex-kanják, meghívott kanják és rangidõs kanják. Az elmúlt húsz évben kanja púdzsát végeztünk itt. A kanják közül mára már nagyon sok elhagyta Rikhiát. Idõvel azok a gyermekek is el fognak menni, akiket most itt láttok. Mindegyik gyermek valójában az ásramhoz tarto zik. Csak éjszakára térnek vissza a saját házaikba vagy lakóhelyükre. Egész délelõtt az ásram melletti iskolában van nak. Azután pedig az ásramban. Csak este mennek haza, hat vagy hét órakor, és amint beköszönt a reggel eljönnek onnan. Mindig az ásrammal és az ásramban vannak. Szóval azt mondjuk, hogy õk ásram kanják. És az ásram érzi, megérti ezt, és reagál erre.

éves kor után a szülõknek kellene gon doskodni róluk; tizenhat vagy tizen nyolc éves koruk után a férj feladata, hogy gondoskodjon róluk; ötven vagy hatvan éves koruk után a gyermekeik nek kellene ellátniuk õket. De tizenkét éves korukig a társadalom feladata, hogy biztosítsa az oktatásukat, egészségügyi ellátásukat és minden más egyebet. 1989. szeptember 23-án érkeztem ide. Most 2009. van, tehát húsz éve vagyok Rikhiában. Azóta az ásram sike resen gondoskodott a rikhiai pancsajat gyermekekrõl. Namo Narayana Forrás: Yoga magazin, 2010. január–február

Már létrehoztuk az Annapoorna Kshetram-ot, azért hogy etetni tudjuk az összes kanját és batukot. Egy indiai állami cég, a Bokaro Acélmûvek adomá nyozta nekünk. Saját költségén felújítat ta, és most elkészült. Az elkövetkezõ években a gyerekeknek nem kell az édesanyuktól élelmet kérniük; az ásram fogja biztosítani nekik. Az ásram fogja adni nekik, mivel a társadalom feladata, hogy a gyermekekrõl gondoskodjon. Ez a társadalom felada ta, nem a kormányé, vagy civil szerveze teké. Ez az egész társadalom feladata. És én a társadalom vagyok. A társadalom feladata, hogy gondos kodjon a gyermekekrõl 12 éves korukig, dwadash varshe bhavet Gauri. Tizenkét

Swami Satyananda Saraswati


17

Jóga Púrnima 2009 Sri Swami Satyananda Saraswati utolsó darshanja: szatszang 2009. december 2-án

Namo Narayana Valamit el kell mondanom mindannyi toknak a jagjáról! Mindannyian messzi országokból jöttetek ide, távoli helyekrõl és meg kell értenetek, hogy egy nagyon fontos eseményen vesztek részt. Ez az esemény nem csak törté nelmi, nem csak spirituális, hanem ökológiai is. Sok dimenziója van. Mind a nyugatról érkezetteknek, mind pedig a Kalkuttából, Chennaiból, Bangaloré bõl, Delhibõl, vagy Patnából érkezett embereknek emlékezniük kell arra, hogy egy nagyon fontos eseményre jöttek el ide, amit jagjának neveznek. Ennek során meghívjuk és felébresszük a spirituális erõket, azokat a spirituális erõket, amelyeket nem láthatsz, ame lyeket nem érinthetsz, éppúgy, ahogy nem láthatod, és nem is érintheted a saját gondolataidat. De érezheted õket, ha készen állsz rájuk. Azért jöttetek ide, hogy kapcsolatba kerüljetek és kommunikáljatok azokkal a spirituális erõkkel, amelyek az egész univerzumban, az egész teremtésben jelen vannak. Éppúgy, mint a levegõ mindenhova szétterjednek, csakúgy mint az elektromágneses erõk, min dent áthatnak, és ahogy az oxigén és a nitrogén mindenhová eljut, hasonló képpen terjednek szét a spirituális, az isteni erõk, a dévaták. Itt vannak. Állandóan körötted vannak – mindig. Ott vannak veled Franciaországban, ott vannak veled Olaszországban, ott vannak veled Bulgáriában, ott vannak veled Görögországban, ott vannak veled Delhiben, ott vannak veled Bangaloréban, ott vannak veled, bár hol is vagy. De nem érzed õket. Miért

nem érzed õket? Mert nincs jelen a szükséges atmoszféra sem a tudatod ban, sem a környezetedben. Ha most mindenki elkezd kiabálni, akkor nem hallasz engem. Tudsz-e figyelni rám, ha mindenki ezen az összejövetelen elkezd sírni, kiabálni és jajveszékelni? Nem. Csak akkor tudsz figyelni rám, ha mindenki csendben van. Hasonlóképpen az isteni erõk, a spirituális erõk, a dévaták és az istensé gek csak akkor érezhetõk, ha a környe zet békés, ha minden csendes. Csend belül, nem kívül. Csendnek kell lennie, nyugodtságnak, nyugalomnak, béké nek, ellazulásnak, shantinak. Az ilyen környezet megteremtésében a jagja segít neked; már segített is. Innen ezen spirituális erõk áldásával fogsz haza menni.

A jövõben, bárhol ahol jagja van, ott mindenképpen el kell töltened egy kis idõt. Bármiféle jógaprogramod lesz ezentúl, akár Indiában, vagy Bulgá riában, Kínában, Japánban, Franciaor szágban, Dél-Koreában vagy bárhol másutt, a jóga mellett jagja programot is kell tartani. A jagja az emberiség legõsibb hagyo mánya. Az ember fedezte fel a tüzet és annak hasznosságát, nem az elefántok, nem a tigrisek, nem az oroszlánok, és nem a madarak. Csak az ember volt az, aki felismerte a tûz hasznosságát és fel tudta használni azt. Õ volt az, aki felfe dezte a tüzet, az agnit. Amikor az embe riség felfedezte az agnit, akkor egy nagy lépést tett az evolúcióban. Egy új kor kezdetét jelentette ez az emberiség törté netében. Ezért Indiában a Rig Véda elsõ


18

mantrája úgy kezdõdik, hogy Agnimide purohitam yajnasya devam ritvijam; hotaram ratna dhatamam. Az elsõ szava az agni, és nem az Óm. A tûz után, a következõ dolog, amit az ember felfedezett a gabona volt. És olyan örömteli, hálás, és lekötelezett volt, hogy az elsõ gabonát a tûznek ajánlotta fel. Ez a jagja története, már ami az emberiséget illeti. Szóval mind annyitok nagyon szerencsés, hogy jelen lehet ezen a jagján. Érezned kell. Minden alkalommal, amikor jagját tar tunk, el kellene jönnöd ide. Minden évben megrendezzük.

Üzenet a rikhiai Panchayatnak A rikhiai kanyák sikeresen szerveztek két jagját. – Az elsõ a Szat Csandi jagja volt, a második a Mahamrityunjaya jagja. Mindkét jagját a rikhiai kanyák és batukok szervezték sikeresen meg. Mindannyian tanúi lehettek ennek. Rikhia nem olyan mind Chennai, Mumbai, Kalkutta, vagy Delhi. Ez egy nagyon kicsi falu, ahova 20 évvel ezelõtt jöttem. Ezek a gyerekek akkor még meg sem születtek. Húsz évvel ezelõtt szep tember 23-án délben felállítottam a sátramat a szomszédos birtokon. Az akkori idõs emberekbõl senki sincs élet ben ma már, vagy mindössze egy maroknyi élhet még közülük. Az egyik, ami ezekben a gyermekek ben kifejlõdött, a szádhana és a jóga érzése és hozzáállása. Ha nem látod, és nem értékeled azt az ügyességet, azt a kitartást, és azt az önzetlenséget, amel� lyel ezek a gyermekek levezették a két vajnát, akkor én mit tehetek? Minden szannjászink ott ül. Egyetlen egynek sem kell felállnia. Én sem jöttem ide. Swami Niranjan csak itt álldogál. És Swami Satsangi csak beszélget vele tek, emberek. Az ételt több tízezer

ember számára megfõzték, felszolgálása folyamatos, a praszád szétosztása folya matos, a kirtan-bhadzsan folyamatos. És ezek a gyerekek nem csak egyszerû iskolai imákat énekelnek. A klasszikus imákat éneklik, amiket a szannjániszok kolostoraiban és a jagadgurus ásramokban énekeltek. Olyan imákat, mantrákat és himnuszokat kántálnak, amelyeket tanult panditok és szentek összejövetelein énekeltek. Ez azt jelenti, hogy valódi lehetõség rejlik ezekben a gyerekekben. Több százezer ilyen falu van egész Indiában hasonló gyerekekkel. Õk jelentik ennek az országnak a jövõjét, de senki sincs aki vigyázna rájuk. Az apjuk iszik, dohányzik, hazárdjátékot játszik, lop és csajozik. Nem törõdik a gyermekeikkel. Ezek a gyerekek véletlenül fogantak. Ma itt összegyûltetek, így nem fogok szé pítgetni a szavakon. A szülõk feladata, hogy úgy éljenek, mint a szannjászinok, és gyermekeiket rendesen neveljék fel. Ezek a gyerekek jelentik a ti jövõtöket. A házasság után, ezek a leánygyermekek egy másik házba fognak költözni. Nem, mint egyszerû menyasszonyok, hanem mint nagyköve tek. A kifinomult kultúra nagykövetei. Bármi jót és rosszat tanultak itt az ásramban, azt magukkal fogják vinni új otthonaikba. Tudom, hogy milyen nemtörõdömök és felelõtlenek vagytok ti szülõk. Likõrt isztok az éjszaka közepén. Ha csak az ivászat és a hazárdjáték volna mindaz, amivel foglalkozni akartatok, akkor miért házasodtatok meg és nemzettetek gyerekeket? Inkább azokkal a prostitu áltakkal kellett volna maradnotok, aki ket látogattatok. Tönkretettetek egy asszonyt, egy gyermek életét, ezt a tár sadalmat, és ezt a nemzetet. A gyere keknek a megfelelõ szamszkárákat kell adni. Addig, amíg képesek a saját lehetõségeiket felismerni, addig, amíg a

saját élelmezésüket, ruházkodásukat, pihenésüket és tanulmányaikat el nem tudják rendezni, addig a ti jövõtök nem lehet boldog. Soha nem fogod megkap ni Laksmi, a gazdagság istennõjének a kegyét. Minden esetre, mit fog Laksmi csinálni a házadban? Még egy rendes WC-éd vagy ágyad sincsen, amit fel ajánlhatnál neki! Ma hozd rendbe az életed! Ma van a Margasheersha Púrnima. Margasheersha a legjobb a hónapok közül és ma a legjobb Púrnima van. Gyermekeitek nevében engedjétek el minden bûnötöket és rossz szokáso tokat. Ünnepélyesen fogadjátok meg, hogy nem fogjátok átadni magatokat újra ama bûnöknek. És hogy nem fog játok többet megverni a feleségeteket. Pár nappal korábban egy tehetõs család lánya ment férjhez itt. Egy kanja meg kérdezte tõle, „Mit fogsz csinálni akkor, ha a férjed megver?” Azt válaszolta, „Megver? Van mersze hozzá?!” Ma, amikor hazamentek, gondolkod jatok el azon, amit mondtam. Nem teszel Isten kedvére, ha templomba mész és rögtön azután likõrt iszol. Az ilyen üres rituálékkal nem teszel Isten kedvé re. Az egész életfelfogásodat kell meg változtatnod. Ma egész Rikhia összegyûlt itt, és ez az oka annak, hogy mindezt elmondom. Nem a vallásról tartok elõadást, hanem a ti érdeketek ben beszélek. Ez volt az elsõ téma. A második pedig az, hogy jógát fogunk tanítani ezeknek a gyerekeknek. A szük séges elõkészületeket hamarosan meg tesszük. Egy nagy terem áll rendelke zésre itt Rikhiában, ahol jógát fogunk tanítani. A jóga alatt ászánákat és pránájámát értek. Az ászánák és a pránájáma gyakorlásán keresztül a gye rekek egészségesek és edzettek marad nak, a tudatuk éber és éles lesz, és képesek lesznek gondolkodni illetve a jövõjükrõl dönteni. Nem beszélve a szép és csillogó arcocskájukról! Azok a kanyák, akik csak táncoltak szépek vol tak, nemde?


19

megmondtam az ásramban, hogy ne merészeljék bántani õket. Ha egy gyer mek rosszalkodik, gondoljatok arra, hogy Kanhaiya testesült meg a házad ban. Ha már a gyerekek sem lehetnek csintalanok, akkor kik? Ti? Ha ti valami rossz dolgot követtek el, akkor a rendõrség elkap benneteket és egyene sen a börtönbe mentek. Engedjétek a gyerekeket csintalankodni. Végül is milyen kárt tehetnek?

Jógát fogunk tanítani a gyerekeknek. Aztán majd ne panaszkodjatok, hogy Szvámidzsí, a jóga a gyerekekbõl szann jászinokat nevel. Ami azt illeti, ha meg tudnám ezt tenni, az lenne a legjobb dolog számotokra. Nem kellene aggód notok a leányotok házassága, hozomá nya miatt. Ingyen tartozódhatnának az ásramban. Mindannyiukat én etetném. Miért? Mert õk az én leányaim. Ti csak véletlenül nemzettétek õket. A valóság ban hozzám tartoznak. Mondjátok meg nekem, ki ad nektek évente öt-hat alka lommal ruhát, apáitok vagy én?

Kanyák-batukok: Te! Ki etet titeket naponta itt az ásram ban, apáitok vagy én? Kanyák-batukok: Te! És ki adta nektek az összes könyvet és jegyzetfüzetet az iskoláztatásotok hoz? Apáitok vagy én? Kanyák-batukok: Te! Hallottátok a gyermekeitek válaszát? Ezért mostantól fogva bánjatok velük megfelelõen. Ne üssétek meg õket. Ezek a gyerekek megeszik az összes guavát és mangót a fáinkról. De mindenkinek

Engedjétek meg, hogy Swami Niran janról beszéljek. Amikor 6 éves volt szétszedte a magnetofonomat. Akkori ban egy magnetofon luxusnak számí tott. Amikor megkérdeztem tõle, hogy miért szedte szét, azt felelte, hogy meg akarta érteni a magnetofon mûködését! Akkor mit kellett volna tennem? Meg kellett volna pofoznom? A pofon meg javította volna a magnetofonomat? Nem, de az biztos, hogy az õ készülékét elrontotta volna. Sohase üsd meg ezeket a gyerekeket, ne bántalmazd õket, mert akkor elron tod az õ készüléküket, és megrendül az egész család harmóniája. Szóval hagyd abba a gyermekeid verését, és mindig emlékezz arra, hogy õk a szeretet meg testesülései. Namo Narayana Forrás: Yoga magazin, 2010. január-február

Tiszteletadás A rikhiai kanják Mi kanják és batukok (kislányok és kis fiúk) megtisztelve érezzük magunkat, hogy felajánlhatjuk elismerésünket a nagy jóginak, aki szeretetünk által öve zett Swami Satyanandaként élt közöt tünk. Amikor december hatodikán korán reggel azt hallottuk, hogy a

Bhagavad Gítát éneklik az ásramban, tudtuk, hogy valami nagy dolog tör tént az éjszaka folyamán. Így tudtuk meg, hogy Sri Swamiji Szamádhiba lépett, és néhányan nem tudtuk megállni könnyek nélkül, mert

ez azt jelentette, hogy soha többet nem láthatjuk sugárzó mosolyát, szeretõ tekintetét, csillogó szemeit, és soha többet nem halljuk majd kedves szavait. Ám azután Swami Satsangi és Swami Niranjan megjelentek közöttünk, és elmondták, hogy Sri Swamiji mindig is


20

lista végtelen. Soha nem álmodtuk, hogy mindezt megtehetjük, de õ meg bízott bennünk, és mi is hittünk õbenne, így mindez természetesen és könnyedén történt. Láthatjátok, hogy az egész életünk megváltozott. Valójá ban mi kanják és batukok a guru kegyelmének hatalmát tükrözzük a világ felé.

a szívünkben volt, és ez erõt adott, hogy újra mosolyogni tudjunk. Végül is, Sri Swamiji is ilyennek akart volna látni bennünket. Erõsnek, bátornak, önbizalommal teltnek. Ahogy terjedt a hír, emberek jöttek az ásramba a világ minden tájáról. Azt hiszem, hogy aznap az egész világ az ásram kapuja elõtt állt. Mi kanják és batukok is elbúcsúztunk a mi szeretett Swami jinktõl. Részt vettünk az abisékán, és még egyszer utoljára darshanban része sültünk több ezred magunkkal. Sri Swamiji ragyogott, mint mindig, békés, nyugodt és derült volt. Még abban a pillanatban is, amikor elhagyta testét, olyan elõkelõ volt, mint egy uralkodó, méltóságteljes és gyönyörû. Mindig emlékezni fogunk rá a szívünkben, mert neki örök helye van ott. Ahogy megkezdõdött a tizenhat napos púdzsa, mi is csatlakoztunk a szertartáshoz. Nem is ajánlhattunk volna fel ennél jobb tiszteletadást! Az õ kegyelmébõl tudunk ma itt állni elõttetek, önbizalommal telve, méltó ságteljesen, tartással, és szólni hozzá tok. Neki köszönhetõ az is, hogy annyi hasznos dolgot tanultunk, mint a modern és klasszikus tánc, az angol, a szépirodalom, a szanszkrit szövegek éneklése, a számítógépes ismeretek. A

Mielõtt Sri Swamiji belépett volna az életünkbe, nem volt semmink, nem voltunk semmik. Tartalmat adott az életünknek, és felébresztette a bennünk rejlõ és igazi lehetõségeinket. Önbizal mat adott, önértékelést, és célt, irányt az életünknek. Felemelt a semmibõl, és Devivé tett bennünket - ez a guru igazi hatalma, amelynek tanúi voltunk éle tünkben. Mi kanják és batukok, mind azután jöttünk világra, hogy Sri Swamiji Rikhia Panchayatba jött, hogy itt éljen, és valóban áldottak vagyunk, mert örökbe fogadott bennünket. Büszkék vagyunk, hogy a gyermekei lehetünk. Rikhia egykor egy távoli, elhagya tott pancsajat volt. Szüleink meséltek nekünk azokról az idõkrõl, amikor nem volt étel, nem volt ruha, és nem volt munka sem. Amióta Sri Swamiji idejött, látványos változások történtek itt: Rikhia India legszegényebb államá nak legszegényebb pancsajatjából azzá lett, amit ma látunk – egy dinamikus és vibráló pancsajat, amely békében, bõségben és jólétben dúskál. A guru kegyelmébõl van mit ennünk, van isko la, ahol tanulhatunk, és egy gyönyörû ásram, ahol fejlõdhetünk és növekedhe tünk békés szannjászinok befolyása által, és mindenek fölött, egy jobb és szebb jövõ reményében. Sri Swamiji mindig nagyon közel áll a szívünkhöz és az elménkhez. De tud játok mit? Még nekünk, kanjáknak és a batukoknak is, akik itt élünk, ritka és

becses pillanat volt, amikor láthattuk a mi szeretett Sri Swamijinket. 2009. december másodikán, amikor Sri Swamiji 87. születésnapját ünnepeltük, szerencsések voltunk, mert részt vehet tünk utolsó darshanján. Tudjátok, azon a napon Sri Swamiji egyedül hozzánk kanjákhoz, és batukokhoz illetve a szü leinkhez szólt. Megkérdezte tõlünk, hogy ki a mi apánk, erre mi kanják és batukok mind azt válaszoltuk szeretettõl túlcsorduló szívvel: „Te, Te, Te vagy az apánk, és mindig is az maradsz.” Swamiji, hogyan köszönhetnénk meg neked, hogy értelmet adtál az életünk nek? Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ismerhettük Swami Satyanandát, és megtisztelve érezzük magunkat, hogy egy ilyen nagyszerû ember pont a mi ismeretlen és távoli falunkba jött élni. Mostatntól Rikhia halhatatlanná vált, mivel Sri Swamiji Szamádhi szentélyét itt állították fel. Swami Satyananda az egész életét az emberiség felemelésének szentelte. Az õ guruja, Swami Sivananda maga is a Nacsékátához hasonlította Swami Satyanandát, amikor azt mondta: „Csak nagyon kevesek rendelkeznek ilyen vairagjával ilyen fiatalon. Swami Satyananda tele van a Nacsikéta elem mel. Mégis, bármiylen munkát vállal fel, tökéletes módszerrel alkotja meg. Négy ember helyett dolgozik, mégsem panaszkodik soha. Egy sokoldalú zseni õ, mégis alázatos és egyszerû.” Azt mondják, hogy amikor a nagy jógik, mint amilyen Paramahamsa Satyananada is, elhagyják testüket, még hatalmasabbakká válnak, és spirituális lehetõségeik megnövekszenek, mert attól kezdve már nem tartják vissza õket testük korlátai. A mi szeretett Sri Swamijink már megszabadult teste fog ságából, és isteni jelenléte átjárja a teljes teremtést. Most már mindenható és


21

mindenütt jelen lévõ. Mi kanják és batukok még mindig érezzük, hogy Sri Swamiji itt van közöttünk, hogy meg áldjon mindannyiunkat, mivel a szí vünkben él. Mindenütt érezzük jelenlét ét, a finom szellõben, a forró napsütés ben, a madarak csiripelésében, és az elúszó felhõkben, bármerre nézünk, õt látjuk. Swamiji, bármikor, ha érezni szeret nénk a jelenlétedet, felnézünk majd az égre, és tudni fogjuk, hogy ott leszel, lemosolyogsz ránk, és szóród szereteted és áldásod mindannyiunkra. Swamiji, nincs olyan dolog, amit ne érhetnénk el áldásod birtokában, semmi, amin ne

tudnánk túljutni. Kérünk Szvamiji add ránk áldásodat örökké. Tudjuk, hogy Sri Swami Satyananda igen nagyon szerette Rikhiát, és min dig örült, ha látott bennünket, mert ilyenkor mindig gyönyörû mosoly nyu godott az arcán. 2007-ben a szent Szat Csandi Púdzsán Swami Satyananda kijelentette, hogy Rikhiát az emberek Rikhiapeethként fogják ismerni, és kinevezte Swami Satyasanganandát Rikhiapeeth elsõ píthadisvarijává, és adott neki egy szankalpát, amely bizto sítja, hogy Swami Sivananda három alaptanítását, - „szolgálj, szeress, adj” - , minden nap megéljék és gyakorolják itt

Rikhiapeethben. Ezt mondta még: „Rikhiapeeth elõtt nagyon fényes jövõ áll, mert én vagyok az alapja”. Ma a guruval, mint szaksival, mi kanják és batukok, akik Rikhia pancsajat igen szerencsés gyermekei vagyunk, megtesszük szankalpánkat, miszerint beteljesítünk minden álmot, amelyet Sri Swamiji adott nekünk, és megfo gadjuk, hogy mindig méltók leszünk a guru kegyelmére, és megbecsüljük azt a két virágot, akit nekünk itt hagyott: Swami Niranjanjit, és Swami Satsangit. Namo Narayana Forrás: Yoga magazin, 2010. január–február

Sri Swami Satyananda mahászamádhija kapcsán Swami Satyasangananda Saraswati 2009. december 22. Namo Narayana Azért gyûltünk itt össze a Shódashi vagy tizenhat napos púdzsa tetõpontján, hogy tisztelegjünk a nagy jógi, Sri Swami Satyananda elõtt, aki mahászamádhiba távozott december 5-én éjfélkor. Ne gyászoljunk, inkább ismerjük el a tényt, hogy bár Swamiji elhagyta testét, még mindig él és közöt tünk van, inspirál és felemel bennün ket, hogy megtapasztalhassuk a spiritu ális áldást és elragadtatást, ekképpen alakítva át spirituális tapasztalattá még e földi síkról való távozását is. Igen, valóban, a kérdés, amely tisztán hallhatóan merül fel szamádhijának mélyérõl a következõ: „Vajon hozhat-e a halál boldogságot, áldást, örömet és elragadtatást?” Soha sem tudtam elkép zelni, és nem hallottam még, hogy a

halál végeredménye elragadtatás is lehet. A halál mindannyiunk számára a legfé lelmetesebb valóság. Senki sem akar meghalni. Mindannyian félünk a halál tól, és el akarjuk kerülni, hogy gondol nunk kelljen rá vagy beszélnünk kelljen róla. Bár a halál az egyetlen bizonyosság az életben, mi mégis elfordítjuk tõle az arcunkat, mintha valami szörnyeteg lenne, amellyel nem akarunk találkozni.

nem láttam a saját szememmel Sri Swami Satyananda szamádhiját. Õ maga választotta a halálát. Elmondom nektek, ha esetleg még nem tudnátok, hogy az én gurumnak az iccha mritju, avagy választott halál adományában volt része. Szintén birtokában volt a kaya kalpa, avagy a test teljes megfiata lítása és átalakítása ismeretének.

Nem számít, hogy gazdag vagy sze gény vagy, hatalmas, tanult, bölcs, vagy akár egy lemondásban élõ és kiforrott szannjászin, a halál gondolata félelemmel vagy aggodalommal teli remegésre kész tet. Még a legnagyobb embereknek is engedelmesen meg kell hajolniuk a halál elõtt. Egyszerûen senki sem kerülheti el.

Más szavakkal, neki nem kellett volna meghalnia. Õ választotta a halált. Ha akart volna, élhetett volna még húsz évet ugyanebben a testben, meg volt rá a lehetõsége. Természetesen, hamisítatlan Swami Satyananda stílusban õ a nehe zebb utat választotta, mert, ahogy azt mi mind láttuk és tudtuk róla, semmit sem tett utasítás vagy isteni cél nélkül.

Ezt láttam és hallottam a halállal kapcsolatban. Egészen addig, amíg meg

Ha még emlékeztek, Sri Swami Satyananda Rikhiába jött, hogy elhagy


22

Nos, úgy tûnik, hogy kívánsága egy retúr jegy iránt végül meghallgatásra talált. Mivel december 5-én, csupán három nappal azután, hogy mindan� nyitokhoz szólt a Margasírsa Púrnimán, amikor az õ legsikeresebb születését ünnepeltük, este tíz órakor magához hívatott a Tulszi Kutirba, és azt mond ta: „Eljött az idõ, hogy elinduljak, elhagyom e földi síkot. Bármit is tettem életemben, az irányított volt, és célja volt, csakúgy, ahogy a halálomnak is célja van.”

ja testét. Ez az úti cél, amely Szati temetkezõhelye, ez volt kijelölve neki, hogy elhagyja ezt a bolygót. Egy utasí tással érkezett ide. Ez az utasítás az volt, hogy emlékezzen Istenre minden lélegzetével, utolsó leheletéig. Gyakran mondta: „Azért jöttem Deogharba, hogy elhagyjam a testemet. Már sok jelentkezést beadtam, de mind et visszaküldték, mert én retúrjegyet kértem, és soha nem volt egy sem elérhetõ. Azon a napon, amikor biztosí tanak számomra egy retúrjegyet, rögtön elmegyek. Ne ragaszkodjatok fizikai tes temhez. Lássatok meg azon túl.” Ironikusan – véletlenül vagy szándé kosan – az üzenet, amelyet a kanják (indiai kislányok) médiumán keresztül küldött, amikor kihirdették Nacsikéta utazását Katopanisádból Jamalokába az idei Szat Csandi Mahájagján és Jóga Púrnimán, a következõ volt: „Én nem ez a test vagyok, én nem ez az elme vagyok, én nem az érzékek vagyok, hanem halhatatlan lélek, ez vagyok én.” Visszatekintve úgy érzem, saját magá ról beszélt nekünk.

Úgy ment el, mint egy jógi, padmászanában ülve, meditációban. Amit láttam, az valami elképzelhetet len volt, csak könyvekben találkozha tunk ilyesmivel. Egész biztosan még soha senki sem távozott ilyen nagy szerûen, ennyire illõen nagyszerû éle téhez. Egyszerûen csak vett egy mély lélegzetet, és azzal visszavonta pránáit a testétõl. Azt mondta nekem: „Egy másodperccel azelõtt, hogy megha lok, az összes vidjában és az univer zum minden tudásában részesülök, és az lesz életem beteljesedése”. Hadd mondjam el, hogy örülnünk kell, és büszkének kell lennünk, mert szere tett Gurudevünk sikerrel járt, mivel megkapta azt, aminek egész életét szentelte. Éjfél körül járt az adzseja muhurta alatt, amikor nagyszerûen eltávozott, és az univerzum kész volt befogadni õt. Az a pillanat is, amit választott, meg mutatja mélységes tudását a kozmikus teremtésrõl, mivel abban az idõben az univerzum hálója vagy hálózata úgy nyílt meg, hogy azon keresztül hétköz napi teste szabadon távozhatott a lokákhoz. Más szóval tökéletes repülése volt! Sri Swamiji maga mondta a szatszangjakor Rikhiapeethben, amely a Yoga Vidjában is megjelent 2000 májusában: „Amikor elhagyom a tes

tem, nem az állami buszon fogok utaz ni. Elsõ osztályú gépen fogok repülni, egyenesen fölfelé. Megállók nélkül, egyetlen egyenes repülés lesz arra a helyre, ahová el kell jutnom. Brihaspati lokától Shukra lokába, Yamalokába, Bhairava lokába, és azon túl is, kön� nyen haladok majd át, nem állok meg sehol sem. Teljes gõzzel haladok elõre az úti célom felé, és a visszaútra is van jegyem. Azért mondom ezt el nektek, mert újra vissza kell térnem ide. Nem akarok királyságot, nem akarok örömet és kényelmet. Még csak megszabadulni sem akarok a születés és a halál körfor gásából. Egyszerûen csak vissza akarok térni újra és újra, hogy segíthessek a szenvedõkön.” Jegyezzétek meg, hogy az idõpont, amit választott, nem volt ideális idõpont, mivel a fontos bolygók mind olyan formában helyezkedtek el, hogy bár volt egy nyílás, kockázatos volt az utazás. De a tisztasága, mérhetetlen hite és bhaktija, valamint az önzetlen sége átsegítette, az univerzum pedig tárt karokkal fogadta õt, és isteni erõk gondoskodtak a biztonságáról és jólétérõl. Én ott voltam. Nem tudom, milyen jó karmám lehetett, hogy kiérdemel hettem ezt. Spirituális tapasztalat volt, amely olyan meditatív állapotokkal ajándékozott meg, amelyet az ember csak fáradságos munkával érhet el. A teljes látomás, érzékelés, megértés és tapasztalat, amelyet tálcán nyújtott nekem, maga volt a drahsta, egy olyan esemény szemtanúsága, amely fennma rad a történelemben. Amikor minden összeolvad a szel lemben, az olyan állapot, amelyet nem lehet leírni. De meg lehet tapasztalni. Az ember hatalmas áldást érez, örökké tartó kiteljesedését az örömnek, tudás nak és szeretetnek. Olyan, mintha egy hatalmas erõ kihúzna téged saját magad


23

Nem csak én éreztem ezt, hanem – gondolom – azon az éjszakán, és azóta is mindig, Swami Satyanandát a világon bárhol érezni lehet. Nem érzem szüksé gét annak, hogy szavaim erejét bizonyít sam. Rengeteg üzenetet kaptunk ismerõsöktõl és ismeretlenektõl, és mind csak egy dologról szóltak: „Örömet érzünk, áldást, elragadtatást. Érezzük Swami Satyananda jelenlétét mindenütt. Bármerre nézünk, õt látjuk.” ból, hogy tanúja lehess és megtapasz talhasd a lét örömét. Ez a tapasztalat uralkodott el rajtam. Gondolj csak bele, hogy a halál legrettegettebb eseménye, ahelyett, hogy nyomasztó lett volna, elragadtatást hozott, áldást és teljes egyesülést a gurummal. Csodálatos és elsöprõ volt.

Más szóval, Sri Swami Satyananda mindenütt jelenlévõ lett. Átjárta az univerzumot egészen az elemek atomi szintjéig. Ha most el akarod érni õt, csak annyit kell tenned, hogy emléke zel rá, ahogyan ismerted õt, megbabo názó mosolyával és csillogó szemével, szellemességével és humorával, böl

csességével és együttérzésével, és bájos viselkedésével. Tehát amellett, hogy megtanította nekünk az élet leckéjét, szeretett gurunk azt is megtanította, hogyan kell meghal ni, és a hatalmas igazság az, hogy a halál tól nem kell félnünk, mivel boldogságot is hozhat, ha megfelelõen éltük az életün ket, csakúgy, ahogy õ tette. Most itt az ideje, hogy tegyünk egy szankalpát (elha tározást), és folytassuk az utat, amelyet õ mutatott nekünk, és igyekezzünk felül múlni tanításait, hogy amikor mi is elme gyünk, akkor egy jobb világot hagyjunk magunk mögött. Ez lenne a leginkább illõ tiszteletadás Swami Satyanandának. Namo Narayana Forrás: Yoga magazin, 2010. január–február

Swami Niranjananda Saraswati

Sri Satyananda mahaszamádhija alkalmából 2009. december 22-én

Namo Narayana Ma fejezzük be gurunk, Sri Swami Satyananda Mahaszamádhija után tartott tizenhat napos Shodashi Anusthanát. Sri Swamiji 1989-ben jött Rikhiába és húsz évvel késõbb, 2009-ben hagyta el testét. Sri Swamiji saját maga mond ta: „Az életem húsz éves ciklusokból áll.” Születésétõl húsz éves koráig ott hon élt. Huszonegy éves korától negy ven éves koráig guruját, Sri Swami Sivanandát szolgálta a rishikeshi Siva nanda Ásramban. Negyvenegy éves és hatvan éves kora között a gurujától kapott útmutatásnak megfelelõen Mun

gerben létrehozta a jóga emlékmûvét és ezt gurujának ajánlotta. A következõ húsz éves ciklusa 1989-ben kezdõdött, amikor Rikhiába jött. Itt az életét Swami Sivananda tanítása szerint élte és tanítása népszerûsítésének szentelte. Ezáltal Rikhiapeeth a második olyan emlékmû, amelyet õ hozott létre és a gurujának ajánlott fel. Az általa létreho zott két örökkévaló emlékmû, Munger és Rikhia – melyek közül az egyiket a guru felhatalmazásának, a másikat a guru tanításának szentelt – tisztelettel adóznak a nagy látnok, Sri Swami Satyananda elõtt, aki szadgurunk, Sri Swami Sivananda tanítványainak ékkö ve volt.

Rikhiapeeth Miután Sri Swamiji létrehozta Rikhia peethet és felajánlotta Sri Swami Sivanandának Swami Satsangit kine vezte ennek a helynek a peethadish varijává vagy ácsárjává. Meglátta benne azt a lehetõséget, hogy még nagyobb magasságokba emelje az általa elkez dett munkát. Látva elkötelezettségét, odaadását és eltökéltségét, Parama hamszává avatta õt, és ma Swami Satyasangananda mint Paramahamsa Satyasangananda ül elõttetek. Õ fogja továbbvinni gurunk, Sri Swami Satyananda vízióját. Õ gondoz


24

za, terjeszti és megéli Sri Swami Sivananda tanítását a szolgálatról, szeretetrõl és az adásról. Ezért a Rikhia Panchayat embereinek soha nem kell tartaniuk attól, hogy mi fog történni velük. Sri Swamiji mindent teljesen elrendezett. Nemcsak az emberekrõl gondoskodott, hanem egy olyan embert is idehelyezett, aki teljesíteni tudja a kívánságait és a jövõbeni elképzeléseit. Rikhiapeeth ezért nem lett árva, hanem megerõsödött Swami Satsangival. Swami Satsangi hamarosan az ország és a világkülönbözõ részeire utazik el, hogy a spirituális élet üzene tét elvigye a jelölteknek és a keresõknek. Lehetõségetek van arra, hogy találkoz zatok vele, hogy meghívjátok õt a városotokba, az országotokba, az ott honotokba, a falutokba, akárhova ahova meg akarjátok hívni. El fog menni oda és elviszi magával a guru áldását arra a vidékre.

A következõ idõszak Az emberek fejében megfordul a kér dés, hogy mit fog tenni most Swami Niranjan. Sri Swamiji nagyon világossá tette számomra, hogy ebben az évben, 2009-ben, az életem egy fejezete lezá rul, és egy új kezdõdik. Azt mondta nekem, hogy negyven évig utaztál és egy parivadzsaka életét élted. Beutaztad az országot és a világot. Elvitted a jóga üzenetét és paramparánk áldását. A parivadzsaka életednek most véget kell vetni. Így az életem következõ szaka szára egy világos irányt határozott meg. Az õ kívánságának megfelelõen ala kult ki a helyzet. 2008-ban Swami Suryaprakasht neveztük ki a Bihar School of Yoga elnökének és én meg szabadultam az intézményi kötele zettségeimtõl. A jógával kapcsolatos teendõket a jövõben Swami Suryapra kash fogja irányítani Swami Satsangi

áldásával, támogatásával és inspiráció jával. Én a saját utamat fogom járni figyelembe véve Sri Swamijitõl kapott irányt és útmutatást. Amikor Sri Swamiji az utódjának nevezett meg, nem egy szervezet veze tését bízta rám, nem egy állást, nem a jóga világában betöltött pozíciót, hatal mat bízta rám, nem a névvel és a hír névvel járó virágfüzéreket és elismeré seket hagyományozta rám. Egy szerve zetben a tisztviselõk változnak, és bárki lehet tisztviselõ. Amit örökül kaptam a gurumtól, az a szannjásza. A szannjásza iránti elkö telezettsége az, amit örökségül kap tam. Az õ szannjásza élete teljes mér tékben maga volt a lemondás, a hit, az önfeladás és a józan mértékletesség. Amikor az utódjának nevezett meg, a szándéka az volt, hogy kövessem a szannjászában, a szankalpájában, az elkötelezettségében, a meggyõzõdésé ben és a hitében. Annak érdekében, hogy ezt gyakorolhassam, megszabadí tott a társadalmi és szervezeti kötele zettségeimtõl. Én nem Munger vagy Rikhia szannjászinja vagyok, hanem Swami Satyananda szannjászinja vagyok. Nem

tartozom Mungerhez és nem tartozom Rikhiához sem. Ezek sokkal késõbb jöttek létre, miután én az életemet a gurumnak szenteltem. Amikor meg születtem, õ tartott a karjaiban. Három éves koromban kinyilvánította, hogy én vagyok az õ szannjászájának, a spiritu ális szádhanáinak és a szellemi öröksé gének az utódja. Van egy szankalpám – az életben megvalósítani azt az örök séget, amit a gurumtól kaptam. Ma nem ácsárjaként vagy tanárként, egy szervezet tagjaként vagy alkalma zottjaként ülök elõttetek, hanem szannjászinként, kérve hogy imádkoz zatok azért, hogy a gurum szann jászájának méltó követõje lehessek. Imádkozom Sri Swamijihez bölcses ségért, megértésért és erõért, hogy azt az életet éljem és azt az utat járjam, amit õ járt szannjászinként. Biztos vagyok benne, hogy minden imátok segíteni fog célom elérésében és a törekvéseim beteljesítésében. Hari Óm Tat Sat Namo Narayana Hari Óm Tat Sat Namo Narayana Forrás: Yoga magazin, 2010. január–február


25

Swami Suryaprakash Saraswati

Sri Satyananda Mahaszamádhija alkalmából 2009. december 22-én és a Shraddhanjali Saptah alkalmából 2009. december 30-án

Hari Óm Param Gurudevünk, Swami Satyananda december 5-én az ajeya muhurta (éjfél) idején a Mahaszamádhi állapotába lépett Rikhiapeethben. December 6-án este bhu szamádhiban (szent temetési szertartás) részesült. Ezután a rikhiapeethi tapo bhoomijában (hely, ahol imádkozikott) a szannjásza tradíciónak megfelelõen tizen hat napos Shodashi Anushthanát végez tünk. Végül december 24. és 30. között Shraddhanjali Saptaht szerveztünk a Ganga Darshanban Sri Swamijinek ajánl va tiszteletünket. Guruja, Bhumandaleshwar Sri Swami Sivananda Saraswati megbízta, hogy ter jessze a jógát és így Sri Swamiji 1963-ban megalapította a Bihar School of Yoga-t Mungerben, az északi irányba folyó Gangesz partján, amivel Munger kiérde melte a „jóga városa” nevet. Munger volt Sri Swamiji karmabhoomija (hely, ahol dolgozott). Sri Swamiji Rikhia falujában megala pította Rikhiapeethet, hogy gyakorlatban alkalmazza guruja tanításának lényegét a szolgálatról, szeretetrõl és adásról. Rikhia peeth Sri Swamiji tapobhoomija, és most egyben szamádhi sthalja (emlékhelye) is. Most, hogy mindannyian tisztelettel adózunk Sri Swamijinek, szeretnék felol vasni egy verset, melyet õ írt: Minden vágyam beteljesült, Megírtam a teljes éneket. Ma, a világ minden tájáról Felhangzanak énekeim.

A hold és a csillagok Szikrázó fényében Áramlik pránátok fénye. Minden Védát megénekeltek már És minden shastrát megírtak már. Mára átadtam a gjnánám pránáját mindannyiótoknak. És két gyönyörû virágként Átadtam így nektek mindent. Habár Sri Swamiji elhagyta fizikai testét, mindannyiunk szívében élni fog, bármi történjen is, egészen addig, amíg egyszerûek és ártatlanok tudunk marad ni. Ez az a gondolat, érzés ami közös bennünk, hogy együtt õrizzük meg, tartsuk életben az inspirációt, amit Sri Swamiji gyújtott lángra bennünk. Sri Swamijitõl kapott felelõsségem és kötelességem, hogy a jóga érdeképben tevékenykedjek és terjesszem a jógát a Bihar School of Yoga-n keresztül. Abban a ritka lehetõségben és kivált ságban van részem, hogy három gene ráció – a nagyszüleim, szüleim és jóma gam – részesült Sri Swamiji áldásában. Megtisztelõ kötelességem, hogy a Satyananda jóga hagyomány színvona lát ápoljam, fenntartsam, ahogy azt Sri Swamiji megalapította és Swami Niran jananda megõrizte. Teljes szívembõl Sadgurudevünk, Sri Swami Sivananda, Paramgurudevünk Sri Swami Satyananda Saraswati, Peethadishwari Swami Satyasangananda Saraswati és gurum, Swami Niranjananda Saraswati alá vetem magamat, hogy ennek a kötelességnek megfeleljek.

Felvállalom megtisztelõ kötelessége met, és örömmel fogadom rendíthetet len, kifogyhatatlan támogatásotokat, barátságotokat és nagylelkûségeteket. Kérem tradíciónk szellemi nagyságai nak áldását, hogy adjanak nekem böl csességet, bátorságot, hitet, meggyõ zõdést és elkötelezettséget, hogy úgy járjam az utat, ahogy az a tanításukban és sasztrákban van. Imádkozom, hogy az út minden lépésénél vezessenek, hogy úgy éljek és cselekedjek, mint a mesterek tanítása, példamutatása. Habár az utazás hosszú lehet és még csak most kezdtem el, bízom benne, hogy az áldásukkal és a ti támogatásotokkal és jókívánságaitok kal, Sri Swamiji küldetése méltóképpen fog folytatódni. És az úton eközben néhány értékes pillanatot oszthatunk meg egymással. Hari Óm Forrás: Yoga magazin, 2010. január–február


26

Sri Digvijay Singh

parlamenti képviselõ Shraddhanjali Saptah zárónapján tartott beszéde, Ganga Darshan, 2009. december 30.

Hari Óm Számomra Sri Swamiji tiszteletére ren dezett esemény valahogy zavarba ejtõ. Tiszteletadás valakinek, akinek a hiá nyát mindannyian érezzük. De mégis hogyan adózzunk tisztelettel valaki nek, aki mindig bennünk van? Mivel meg kell tartanunk a hagyományokat és a rituálékat, ezért ma összegyûltünk, hogy kifejezzük tiszteletünket. Hogyan fejezem ki a tiszteletemet Sri Swamiji, a jóga guru, a szannjászin, az emberi lény iránt? Ez az a három tulajdonság, amit nagyon közelrõl

megfigyeltem benne. Úgy érzem, megvolt benne ugyanaz a guru sakti, ami az ötezer évvel ezelõtti civilizációk szentjeiben és bölcseiben is megvolt. Õk barlangokban és erdõkben éltek, de olyan erejük és hatalmuk volt, hogy királyok fiai mentek hozzájuk tanulni. Mind a Rámájana, mind pedig a Mahábhárata idõszakában kastélyban született hercegek mentek a barlan gokba és az erdõkbe, hogy részesülje nek a guru tanításában. Talán ehhez a hagyományhoz való hûségnek köszönhetõ az, hogy emberi lénynek is láttam, amellett hogy a gurum is volt. Boldog vagyok, hogy Munger az a hely, ahol a jóga és a szannjásza magját egyesítette. Ennek a magnak akkora a hatalma, hogy a jövõben jelentõs for mát alakít ki, és a gyümölcsei táplálé kot, az ágai pedig árnyékot nyújtanak mindenki számára. Hiszem, hogy Sri Swamiji ezt az üzenetet közvetítette felénk azzal, hogy megmutatta innen a Rikhiába vezetõ utat és az eljövendõ idõkben látni fogjuk ennek kiteljesedé sét. Ezzel a néhány szóval ajánlom tisz teletemet Sri Swami Satyanandának. Hittel és magabiztossággal állíthatom, hogy a mag, amellyel magához von zott minda nnyiunkat, és ami segített nekünk a fejlõdésben, lehetõvé teszi a világ emberei számára, hogy sokkal békésebben éljenek. Hari Óm Forrás: Yoga magazin, 2010. január–február


27

Sri Nitish Kumar, Bihar megye miniszterelnökének beszéde A legnagyobb dolog, amelyet szent jeink tanítottak nekünk: a szeretet és testvériség. Swami Niranjananandaji kegyelmének köszönhetem, hogy naponta néhány perc erejéig jógázom, és mindig megragadom az alkalmat, hogy beszélhessek errõl a társadalom plénumain. Érzem, hogy valaki, ha akár csak rövid ideig is, de rendszeresen gyakorol néhány ászanát, annak elméje nagyon békés marad, és a megnövekedett energiával munkáját is hosszabb ideig tudja végezni.

Hari Óm Nagyra becsült Swami Niranjananan daji, Swami Satyasanganandaji, Swami Suryaprakashji, tiszteletreméltó szvámik és testvérek, Swami Satyanandaji követõi, és akik a Bihar Jóga Iskolához, Mungerhez, valamint Rikhiapeethhez kötõdnek! Ma ért véget a Swami Satyanandaji emlékére megrendezett egy hetes prog ram a Ganga Darshan ásramban. Õszintén hiszem, hogy az az élet, ame lyet Swami Satyanandaji élt, és az az üzenet, amelyet cselekedetein és mér tékletes életformáján keresztül megfo galmazott, tovább fog terjedni. Meggyõzõdésem, hogy Swami Niran jananandaji teljes sikerre viszi munká ját, és az ahogy guruja útját járja, az emberek elméjét és szívét szeretettel fogja eltölteni.

Így, habár tudásom korlátozott, egy ben biztos vagyok: a szeretet üzenete a legfontosabb. Mindannyian szükségtelen feszültségben élünk. Azonban a feszült élet nem élet. Káros az egészségünkre, önmagunkra és a társadalomra. Így a társadalomban betöltött szerepem hatá rainak tudatában, megpróbálom meglát ni azt, hogy létezik a béke, a jóakarat és a testvériség közege a társadalomban. Boldog vagyok, hogy az Önök áldásával ez a közeg fokozatosan épül. Azért jöttem ide, hogy tiszteletem virágait Swami Satyanandaji lábai elé helyezzem. Egyetlen érdekem van ebben, mégpedig az õ tanításai. Tanítványai, Swami Satsangiji, a rikhiapeethi Peethadhishwari, Swami Niranjananandaji, szannjásza küldeté sének örököse és Swami Suryaprakashji, a mungeri Bihar Jóga Iskola elnöke mind itt vannak ma. Biztos vagyok benne, hogy a jógával kapcsolatosan kifejtett munka a jövõben is folytatódni fog, és befolyással lesz a társadalomra. A társadalom fejlõdése nem nekünk lesz köszönhetõ, hanem mindannak a befolyásnak és erõfeszítésnek, amelyet a szentek és szannjászák fejtenek ki.

Amikor elindultunk Munger felé, helikopterünk pilótája mutatott néhány képet, amelyet Bihar nevezetes helyein készített. Egy kivételével mindet felis mertem. Ahogy a helikopter elrepült az ismeretlen hely felett, a titkárunk, Chanchalji felkiáltott: Ez a Munger Jóga Ásram képe! Valóban, a jóga ásram Bihar megye büszkesége. Szeretnénk, ha befolyása egyre nõne, hogy az új generációnak legyen egy olyan környezete és kampusza, ahol megtanulhat jól gondolkodni, és jót cselekedni, amely a legnagyobb dolog, amit ember el tud érni. Sri Swami Satyanandaji befolyása az egész világra kiterjed. Visszaadta a jógát a világnak, és új életre keltette. A jóga õsi tudását por lepte el. Sri Swamiji leporolta a megtelepedett piszkot guru ja, Pujya Swami Sivanandaji útmutatá sával, így ma a jógát az egész világ ismeri. Néhány éve az a szerencse ért, hogy Rikhiába látogattam, s találkozhattam Swami Satsangiji-vel. Ezekben az idõkben Swami Satyanandaji nem adott darshant (engl.: vision itt: találkozás lehetõsége). Láttam a helyet, ahol a Panchagni szádhanát (öt tûz szertartás spirituális gyakorlata) gyakorolta. Egy világi ember, mint amilyen én is vagyok, nem foghatta fel a fáradtságos és lemon dó életforma mértékét és intenzitását, amelyet választott. Ezek után még job ban vágytam darshant kapni Sri Swamijitõl, találkozni vele. Tavaly Swami Niranjananandaji kül dött nekem egy jóga tanító mestert, hogy helyesen tudjam végezni a gya korlataimat. Megkaptam tõle a rikhia


28

peethi programot, és arra gondoltam, egyszer majd elmegyek oda. Amikor végül eljutottam Rikhiapeethbe, abban a szerencsében részesültem, hogy dar sant kaptam Sri Swamijitõl. Lehetõ ségem volt, hogy meghallgassam rend kívül inspiráló szavait. Amikor hallottam az Õ mahasza mádhijáról, rögtön azt gondoltam, mivel világi ember vagyok, hogy milyen jó lenne idén ismét Rikhiába menni. A dolgok irányítása azonban nem mindig a mi kezünkben van. Tavaly szerencsém volt, hogy eljuthattam, de idén nem került sor az utamra. Késõbb aztán felkerestem, hogy kifejezzem tisztelete met és nagyrabecsülésemet, ma pedig lehetõségem nyílt arra, hogy itt lehes sek Mungerben. Minden napunkat másképpen töltjük el. Ha jógát gyakorolunk, energiát gyûjtünk a keményebb munkához, és elménk is lecsendesül. Mindig láthatók ezek a jótékony hatások. Isten megadta a lehetõséget, hogy keményen dolgozzunk. Így hát menetelünk a karmánk útján. Ma azt mondom, hogy odaadással fogok

dolgozni azon, hogy egy olyan környe zetet teremtsek, amely elhozza a szerete tet és a testvériséget közösségeinkbe. Ez a legfontosabb tanítás számunkra. Tiszteletemet és megbecsülésemet fejezem ki Swami Satyanandaji emléké nek. Ahogy hallottuk, õ maga döntött testének elhagyásáról. Swami Satsangiji elmondta nekünk Rikhiában, hogy a mahaszámadhiba lépésre az ajeya muhurtát választotta. Ha akart volna, még évekig élhetett volna, de úgy dön tött, hogy elmegy. Egy költeménye azt mondja: „Már minden elvégeztem”. Most, hogy már mindent áthatóvá és mindenütt jelenlévõvé vált, szemét raj tunk tartja, látja, hogy ki mint cselek szik. Mi magunk nem vagyunk szentek vagy szvámik, nem gyakoroltunk szádhanát, és nem élünk önmegtartóz tató életet. Így testünk saját akaratból való elhagyása nem lehetséges. De a testét mindenkinek el kell hagynia egy szer, ez a világ rendje. S amikor ezt megtesszük, el kell számolnunk valaki nek mindazzal, amit életünk folyamán tettünk. Ha valaki adta nekünk ezt a

testet, akkor van valaki, akinek végsõ elszámolással is tartozunk. Úgy érzem, hogy Swami Satyanandaji azon embe rek közé lépett, akik meg fogják tenni eme végsõ elszámolását. Vigyünk véghez jó dolgokat, hirdes sük a szeretetet, viselkedjünk szeretet reméltóan, és szenteljünk az idõnket és energiáinkat társadalmunk egyesítésére és felépítésére ezeknek az értékeknek a mentén. Ez lesz a legnagyobb tisztes ségadás Swami Satyanandaji felé. Ezek kel a szavakkal fejezem ki legtisztelettel jesebb hódolatomat Pujya Swami Satya nandajinek. Hagy fejezzem ki nagyrabecsülése met Swami Niranjananadaji és Swami Satsangiji irányában is. A Ganga Darshan óhatatlanul növekszik, és egyre tovább fejlõdik. Munkájának és missziójának hatása és befolyása el fog terjedni Biharban, Indiában és az egész világon, minden eddiginél nagyobb hatást gya korolva. Hari Óm Forrás: Yoga magazin, 2010. január–február

Swami Satyasangananda Saraswati beszéde a Ganga Darshanban tartott Shraddhanjali Saptah zárónapján, 2009. december 30-án

Hari Óm Swami Niranjanji, Nagyrabecsült Miniszterelnök úr, Munger lakosai – szeretetteljes üdvözletem mindannyi uknak! Áldott vagyok, hogy itt lehetek ma. Munger nem ismeretlen hely szá momra. Igen, Rikhiában élek, de Mungerben születtem, itt történt meg spirituális születésem. Huszonnyolc

évvel ezelõtt kaptam szannjásza beava tást Gurudevtõl, itt a mungeri Ganga Darshanban. Éppen azon a napon fek tette le Sri Swamiji a Ganga Darshan alapkövét. Azóta ismerem Mungert. Sok-sok év eltelt azóta, amely éveket Gurudev mellett töltöttem. Hadd mondjak el néhány dolgot azokból a tanításokból, amelyekbõl ez idõ alatt részesültem.

Két alappillére van az életnek. A sikeres életnek a két alappillére a gjána, vagyis a bölcsesség, és a karma, azaz a cselekvés. Ha cselekedeteinkben a böl csesség nem tükrözõdik, ugyan mi hasznunk van belõle. S ha csak arra törekszünk, hogy bölcsességet szerez zünk, de nem hagyjuk, hogy ez a böl csesség áthassa cselekedeteinket, akkor haszontalan a bölcsesség is. A bölcses


29

December 5-én, Sri Swamiji jógi ként hagyta el a testét, önszántából. Nem kellett volna elhagynia testét, mint ahogy nem kellett volna elhagy nia Mungert sem. Azért hagyta el Mungert saját akaratából, mert nem kötötte õt meg semmi. 1988-ban egyszerûen megfogta jholáját (batyu), és kisétált. Végigment a kerten, majd kilépett onnan. Senki sem sejthette, hogy soha nem fog visszatérni. Ugyanígy, december 2-án még beszélt hozzánk születésnapja ünnepén. Majd december 5-én elhagyta a testét, és magával vitte jó karmáját. Senki sem gondolta, hogy megteszi ezt a lépést, mindenkit lesújtott ez a döntése. Önszántából távozott.

ség fokozódik és gyarapszik azáltal, hogy megosztjuk másokkal. Ez volt Sri Swamiji legfõbb tanítása. Ennek fényé ben élete során két nagyon meghatáro zó központot épített fel: egyik a mungeri Ganga Darshan, amely a gjána megnyilatkozása, a másik pedig Rikhiapeeth, amely a karma tökéletes kifejezõdésének helyszíne. Az egész világon semmi sem hason lítható a bölcsességnek ahhoz a kiáradá sához, amely innen indul el. Bejártam az egész világot, így valóban a megmond hatója vagyok, hogy sehol nem található hasonló. Ezért van az, hogy ez a hely minden országból vonzza az embereket. Itt magasabb szintû tudásra tesznek szert. Lényegében erre vágynak az emberek, ezért húz ide a szívük. A másik alappillér, amelyet Sri Swamiji ránk hagyott – a karma gyakorlásának módja. E a tanítás szemléltetésére alapította meg Rikhiapeethet. Így adott nekünk két pillért – az egyiket, ahol megismer

hetjük és elnyerhetjük a bölcsességet, a másikat, ahol megtanulhatjuk, hogy hogyan gyakoroljuk a karmát. Egy madár sem tud egy szárnnyal repülni; elesett lesz, ha levágjuk az egyik szárnyát. Éppen így, az életünk sem lesz hatékony, ha nem sajátítjuk el ezt a két készséget. Még élete utolsó perceiben is ezt hangsúlyozta Swamiji. Éppen erre a témára hívta fel figyelme met: hogy mindannyian boldogságra vágyunk az életben, és minden erõfeszítésünk a boldogság elérésére irányul. De gondoltunk-e valaha arra, hogy a halálnak is boldognak kell len nie? Õ megadta a választ arra, hogy hogyan lehet a halálunk is boldog a gjána és a karma segítségével. Amikor tetteinket bölcsességgel visszük végbe, amikor bölcsesség hatja át azokat, ami kor másokra gondolunk, és különösen azokra, akik nem is állnak közel hoz zánk, ezt hívjuk jó karmának. Ez ered ményezi a boldog halált.

Este 10 órakor felhívott engem és azt mondta: „Mindennek, amit az éle temben tettem, volt célja, s így a halá lomnak is van. Úgy döntöttem, hogy elmegyek.” Hallottak bárkirõl, aki szívbõl várta a halálát? Csak aki egész életében jó karmát hordozott, az tudja megtenni ezt. Máskülönben félünk a haláltól. Akinek nincsenek aggodal mai, nincsenek kötöttségei, nincs bûne, aki mindent véghezvitt az életben, és minden megtett, amit meg kellett ten nie, csak az tud így elmenni. Teljesen felkészülten távozott, az utolsó pontig mindent elrendezve. Semmi tennivalót vagy mondanivalót nem hagyott maga után. Az élete tökéletes egység volt, és ugyanígy a halála is. Így a Shraddhanjali, amelyen jelen vagyunk, és a Shodhashi púdzsa, amit Rikhiában tartottunk, valójában nem gyászesemények. Swa miji nem akarta volna, hogy siránkoz zunk halála felett. Mindig is mondta, azért jött Rikhiába, hogy elhagyja a testét. Soha nem mondta, hogy az ásram felépítéséért jött volna ide. Azért jött ide, hogy itt hagyja el fizikai testét. Azt is mondogatta, hogy amint kapok egy retúrjegyet, elmegyek. December 5-én, adzseja muhurta idején, megkap ta a retúrjegyet, és távozott.


30

Amikor elindult, azt mondta: „Éppen ahogy lecseréljük az öreg ruhánkat egy újra, ugyanígy a jiva, vagyis egyéni lelkünk elhagyja az öreg testet, és egy újba költözik. Ezt hívják lélekvándorlásnak. Nem végnek hívják. Az élet nem ér véget a testünk elhagyá sával, mert az élet örökkévaló.” Ezt mondta õ, és ebben kell hinnünk, hiszen ez az, amit a Bhagavad Gíta is mond, s amit az Upanishádok és a Védák tanítanak. Ezt hagyta ránk Sri Swami Satyananda. Hari Óm Forrás: Yoga magazin, 2010. január–február

Swami Niranjanananda Saraswati A Shraddhanjali Saptah befejezõ napján, Ganga Darshan, 2009. december 30.

Tudnod kell róla, hogy élete húsz éves ciklusokra van osztva. Az elsõ húsz évben otthon élt. A következõ húsz évben guruja ásramjában, Rishikesben élt, és elmerült a széva gyakorlásában. A harmadik húsz éves ciklusban Mungerbe jött, követve guruja közvet len megbízását, amely a jóga világra szóló mozgalommá alakítása volt. Emléket állított a jógának Mungerben, hogy tiszteletbõl gurujának, Swami Sivanandának ajánlja fel. Így szólt: „Ez volt a megbízásod, amit befejeztem. Most neked ajánlom. Most felszabadul tam a gurum megbízása alól.” És ezzel húsz itt töltött év után kisétált innen. Hari Óm December 5-én éjfélkor Sri Swamiji Mahaszamádhiba lépett. A Mahasza mádhiba lépés idején volt húsz éve, hogy Sri Swamiji Rikhiába érkezett.

Élete utolsó fejezete, Rikhia, szintén egy húsz éves periódus volt. 1989-ben kezdõdött, amikor Rikhiába érkezett, és 2009- re érte el csúcspontját. Az életét Rikhiában a szannjásza életnek és guruja tanításainak szentelte.

Sri Swamiji mindig azt mondta, hogy amikor el kell majd hagynia a testét, nem egy kórházban lesz tanítvá nyokkal körülvéve, csövekkel az orrá ban és a szájában, hanem a meditáció állapotában. Azt mondja egy versben: „Fedetlen testtel, üres kézzel, hadd kóboroljak a Gangesz partján, Siva nevével az ajkamon, Dévi és Durga gondolatával az elmémben. Még azt se tudjam, hogy létezem. És ha meghalok, ne tudjam, hogy meghalok.” Ez pontosan az, amit elért. A sziddha egy tökéletes létezés, szankalpák és elhatározások, nem pedig személyes kívánságok és vágyak szerint. Sri Swamiji életében látjuk szankalpa shaktija erejét, és amit rajta keresztül elért - felvonta a jóga és a Bihar Yoga tradíció zászlaját Mungerbõl a világ számára, és tiszteletet hozott Biharnak. Ezek után Rikhia az Õ „tapobhoomi”-


31

jává vált. Paramahamsa a szannjászinok részére elõírt fáradtságos, magas szintû védikus szádhanákat teljesített. Panch agni szádhanát (az Öt-tûz szertartás spirituális gyakorlata) gyakorolt más szádhanák mellett. Mindannyian tanúi voltatok ezeknek. Egyszerû életet élt, a szannjaszinok életét. A szannjasza egy olyan személy, aki átadja magát a guru nak és akiben Isten jelenléte megtalál ható. Rikhiában Sri Swamiji guruja tanításai szerint formálta és élte életét, és másokat is a „szolgálj, szeress, adj” tanára ösztönzött. Sri Swamiji Rikhiát faluból Rikhiapeeth-é formálta a spiri tuális élet alapvetõ üzenetének népsze rûsítésére. A spirituális élet alapvetõ üzenete: az életminõség fejlesztése. Az élet minõsége akkor javul, ha képesek vagyunk kibújni páncélunkból, és a szolgálat, a szeretet és a megosztás révén kapcsolódunk más emberekhez. Ezek azok az inspirációk, amiket Sri Swamiji maga adott át Rikhiában.

Az utolsó Darshan és tiszteletadás Mahaszamádhija után Sri Swamiji az utolsó darshanját december 6-án adta. Helybéliek, látogatók, küldöttek és tanítványok ezrei gyûltek össze ezen a napon, hogy utolsó pillantást vessenek gurujukra, egy sziddhára, egy szentre. Goldhuli bela-kor, a szürkület órájában púrna abhiséka-t adtak elõ Sri Swamiji tiszteletére a Panchagni Vedi-nél, és utána megkapta a bhu szamádhit-t, eltemették a Parna Kutirban. Ezek után december 7-tõl 22-ig a szannjászinok tradíciója szerint egy tizenhat napos Shodashi Anusthana-t tartottak Rikhiapeethben. Minden nap különbözõ havanokat és Rudrabishe kákat tartottak, a Bhagavad Gitaból és a Ramacharitamanasból énekeltek, kirtanok zajlottak a rikhiai kanyák és

bhatukok példás felvezetésével. A Rikhia Panchayat-i lakosokat minden nap vendégül látták bhandarára, (étkez tetés tömegeknek) és több mint ötszáz család kapott praszádot Sri Swamiji áldásával. Egy speciális púdzsát (tiszte letadást) tartottak Dél-Indiai jóginik vezetésével, amelynek célja a Sri Yantra mandalában a guru elem felidézése volt, valamint Varanasziból érkezõ panditok speciális Rudrabhishekát tar tottak. Egy szannjászin bhoj pedig különbözõ szampradajákat és param parákat, spirituális tradíciókat és elõí rásokat közvetített. Mind a tizenhat nap alatt ezrek sereglettek a világból Rikhiapeethbe. Sokan könnyek közt érkeztek, de ahogy sütkéreztek Sri Swamiji Szamádhi Stahljának békés, csendes, átható suga raiban, látszódott, ahogy megtapasztal ják az elégedettség és beteljesülés mély érzetét, és szívükben érzik Sri Swamiji jelenlétét. December 24-e és 30-a között egy Shraddhanjali Saptaht szerveztek a Ganga Darshanban, Mungerben, ahol ismét ezrek adóztak hódolattal éneklés sel, bhajanokkal, kirtanokkal, sztot rákkal és mantrákkal, havanokkal, púd zsákkal és napi bhandarákkal.

A jövõ Az emberek azt kérdezik, hogy mi lesz Sri Swamiji Mahaszamádhija után. Azt kérdezik, mivel Sri Swamiji nincs jelen, mi lesz a Mungeri és Rikhiai jóga inté zetek jövõje. Ezekre a kérdésekre egy válaszom van: Sri Swamiji elhagyta Mungert és a jóga munkáját 1988-ban befejezte, ezekben az években én vet tem át a megbízást a jóga és a Ganga Darshan fejlesztésére. Aztán 2008-ban átadtam a jóga mozgalom és küldetés feladatát Swami Suryaprakashnak. Az én huszonöt, és Swami Suryaprakash két éve alatt az ásram folytatta növeke

dését, gyarapodását, és hirdette azt az elképzelést és küldetést, amiért Swami Satyananda létrehozta a jóga ezen emlékmûvét, a Ganga Darshant. Azért hozta létre a Ganga Darshant, mert ez volt guruja utasítása és megbí zása: „Terjeszd a jóga üzenetét ajtótól ajtóig és parttól partig”. Mungerben azt mondta: „Azt az utasítást adtad, hogy népszerûsítsem a jógát. A jógáért kell dolgoznom, a jógának kell emléket állítanom, neked címezve, mint megbí zatásod beteljesítése. Én követem a megbízatásodat, követem a parancso dat.” A modern világ nem ismer még egy olyan látnokot, mint Swami Satyananda. Ha bármilyen szent vagy intézmény történetét nézzük, azt találjuk, hogy kifejezetten jó munkát végeztek, de nem készítették elõ a jövõt. Sri Swamiji huszonhét évvel ezelõtt adta át Munger és a Ganga Darshan felelõsségét. Szabaddá vált. Mindenesetre a további teljesítmények és fejlõdések a jógában, melyek a Ganga Darshanban helyet kaptak, az utóbbi huszonöt évben kife jezetten egyediek és különlegesek vol tak, és ez az irány és ütem folytatódni fog. Hasonlóképpen Rikhiapeethet az utóbbi húsz évben Swami Satya sangananda vezette, és minden szinten nagyon eredményesen és hathatósan irányította. Sri Swamiji fizikai jelenléte és inspirációja ott volt, de Rikhia teljes vezetését és fejlesztését Swami Satya sangananda végezte. Mungerben és Rikhiában a munka nem áll meg. Sri Swamiji kegyével és áldásával ez a munka tovább fog halad ni, minden nappal mind több teret fog nyerni. Az áldást, amit gurunk élvezhe tett, ma mi is megtapasztalhatjuk Isteni kegy formájában. Mindkét ásram kül detése tovább fog gyarapodni, és tovább


32

fogják terjeszteni Sri Swami Sivanada és Sri Swami Satyananda spirituális vízióját. Az emberek mostanában a felõl is érdeklõdnek, hogy mit fog Swami Niranjan most tenni. Mostantól szaba don követhetem az irányokat, amit Sri Swamiji ez évben adott nekem. 2009 márciusában arra utasított, hogy fejez zem be parivrajaka életemet (szannjászin életforma), és világos irányokat adott az életem következõ fázisára. Azt mondta, fejezzem be vándorló életemet. Negyven évig utaztál keresztül az országon, a világban. Most egy új fejezetnek kell kezdõdnie az életedben. Azt mondta: ülj csendben egy helyben, és dolgozz a jóga fejlesztésén, a szannjasza tradícióért és az emberek boldogulásáért. Megvilá gította az ösvényemet, megerõsített az akaratomban és tovább irányított azon az úton, amin tovább kell haladnom. Most már nem vagyok Rikhia vagy Munger szannjászinja. Swami Satya nanda szannjászinja vagyok. Az embe rek azt mondják - te vagy a jogutódja Swami Satyanandának. Ez igaz. A jog utódja vagyok, de nem egy intézményé. Egy intézményben az emberek változ nak. A jogutódlás, amit gurumtól kap tam, az a szannjásza. Az én örökségem a szannjásza felé való elkötelezõdés, ami az övé volt életében. Tovább kell sétál nom az õ ösvényén, ami a samarpan (átadás), tjága (lemondás), tapaszja (egyszerûség) ösvénye. Ezért ezt még azelõtt mondom, mielõtt mindenki tudná, hogy nem vagyok Rikhia vagy Munger szannjászinja. Én csak egy egyszerû szannjásza tanítványa vagyok Swami Satyanandának és azt szeretném, hogy így tekintsetek rám. Tovább kell mozognom Rikhia és Munger között, de egyik helyhez sem tartozom. Tehát az imádságaitokba foglaljatok bele még egy imát ezért a szannjászinért, hogy sikeres legyen azon az ösvényen,

ami mellett döntött. Örökébe léphessen Swami Satyanandának az õ szannjá szájában, szándékában, meggyõz õ désében, hitében és szigorúságában, tehát a két tradíció - a jóga és szannjásza kiépítésében Bihar-ban, és a megbecsü lésért az egész társadalomban, az egész országban és az egész világon. Ez a feladat, amit most teljesítenünk kell. Biztos vagyok benne, hogy a jó kíván ságaitokkal képes leszek megtenni azt a távot, amit Sri Swamiji mondott, hogy meg kell tennem. A jókívánságaitok az ásram, Sri Swami Satyananda és az õ munkája felé fenn kell, hogy maradja nak és védelmezve kell, hogy legyenek. Folytassátok hûségetek, hitetek, felaján lásotok és átadásotok fejlesztését. Találkozni fogunk Rikhiában, vagy a Ganga Darshanban, egészen addig, amíg új utasítást nem kapok. Az életünk alapja Sri Swamiji spiri tuális ereje és inspirációja, és ma meg idézzük, hogy elmélyüljön bennünk. Üdvözöljük Sri Swamijit, hogy az éle tünk részévé váljon, és ajánljuk föl neki a trónt, amin ülhet, mint a szív uralko dója, hogy mindig egyek lehessünk jelenlétével és kegyelmével. Hari Óm

Tiszteletadás Trayambakeshwarban és Rishikeshben Hari Óm Január 2-án Swami Satsangi és én Trayambakeshwarba utaztunk. Trayam bakeshwar az a hely, ahol Siva felfedte három arcát, a teremtõt, a fenntartót és a pusztítót. Ezért hívják a helyet Trayam bakeshawarnak, a három-arcú Shivának. A Trayambakeshawar Siva Sri Swamiji „ishta devatája”. Két gyönyörû púdzsán vettünk részt a templomban, nagyon nyugodt, emelkedett és békés ünnepsé gek voltak. A gyönyörû környezetben a hangulat méltóságteljes és emelkedett volt. Az elsõ púdzsát egy külsõ, elkerí tett helyen ültük meg, a második púdzsát a templomban, belül a szent helyen tar tottuk, ahol a lingam is található, és egy teljes Rudrabhisekat teljesítettünk. Érezni lehetett a békét, boldogságot és elégedettséget, ami kiáradt a helybõl. Ezután goshalaba mentünk, amely egy tehénistálló, Neel Parvatban, Juna Akha rában, ahol 1989-ben Sri Swamiji élt a Chatumas alatt és gyakorolta a szádha náját. Ez volt az a hely, ahol Rikhia megjelent elõtte. A tehénistállóban, a


33

Naga szannjászin meggyújtott egy dipát (ghee-vel égõ mécses) és egy gyönyörû képet helyezett el Sri Swamijirõl. Az egész hely úgy maradt, ahogy Sri Swamiji élt ott. Január 5-én Rishikeshbe érkeztünk, és a Sivananda ásramba mentünk. Egy estét Swami Sivanandaji kutirjában töl töttünk. Gyönyörû, intenzív tapasztalat volt. Ahogy Sri Sivananda mindenrõl gondoskodott, semmi miatt nem kellett aggódni. Swami Sivananda végig velünk volt. Reggel 5:30-kor, január 6-án, egy speciális púdzsát tartottak a Sivananda ásramban a Vishwanath Templomban. A Sivalingamot még Swami Sivananda hozta a templomba és õ maga abhisekát

teljesített ott, amely hat hónapig tar tott, ez volt a kötelessége. Swami Satsangi és én Rudrabhishekat teljesí tettünk ott. 9:30-kor Swami Sivananda szamádhi helyéhez mentünk, és guru paduka púdzsant teljesítettünk, Swami Sivananda khadaujának (fa lábbeli) fel szentelését; abhisekjét. Aztán egy bhoj következett, tömegétkeztetés a rishi keshesi ásramban az összes brahmacha rinak, szvámiknak, látogatóknak, hall gatóknak és ott lakóknak. Mindenki ajándékot kapott Sri Swamijitõl. 6-án, Trayambajeshwarban bhojt tartottunk körülbelül ezer szann jászinnak akik tizenhárom akharakból képviseltették magukat, valamint részt vettek még a templomok panditjai és egyéb hívõk, akik Mumbaiból, Nasik

ból, Aurangabadból, Pune-ból és egyéb más helyekrõl érkeztek. Rishikesh és Trayambakeshwar mélyen kapcsolódik Sri Swamiji életé hez. Rishikeshben élt az õ guruja, ahol újjászületett a szannjászin életforma, és Trayambakeshwarban található Siva, aki Sri Swamijit egész életében lépésrõl lépésre kísérte, és megmutatta számára a jövõt. Most Sri Swamiji spirituális jelenléte egységesült Sri Swami Siva nanda spirituális hatalmával és az õ Ishtájával (Isten egyéni víziója). Ezért õ mindenhol jelen lesz, akárhányszor is szükségünk van fényre, vezetésre és felemelkedésre. Namo Narayana Forrás: Yoga magazin, 2010. január–február

A cikkekben elõforduló szanszkrit szavak jelentésének szószedete megtalálható a honlapon: www.satyananda.hu/ujsag/szanszkrit_szoszedet.pdf

saját élmény rovat

Oszd meg velünk élményeidet, tapasztalataidat! Úgy gondoljuk, hogy a Guruk írásai, az ősi jógikus tanítások és a modern tudományos tapasztalatok mellett személyes élményeink megosztása mindenki számára érdekes és hasznos lehet. Ezért, ha úgy érzed, hogy szívesen közzé tennéd gondolataidat, akkor küldd el írásod bármely – a jógával kapcsolatos – témában az [email protected] email címre.


34

mese A három vándorló Egyszer összekerült három jó eszû vándorló mesterlegény. Volt azoknak mindenük a szé les világon, csak pénzük nem. Pedig most nagyon kellett volna, mert az egyiknek az anyja igen nagy betegségbe esett. Már a falu végi kis háza is ráment a patikára meg a doktorra, kocsira, révre. Törték a fejüket: hogyan tehetnének szert egy kis pénzre. Azt mondja végre az egyik: – Tudjátok-e, hogyan lesz? Egertõl Pestig nincs még egy olyan zsugori gazdag, mint itt a révész, akire anyám panaszkodik. Gondoltam egyet. Én kinevezem magam Szent Péternek. Te, komám, légy Szent Pál, te meg Szent János. Én eladom, ha kell, a csizmámat, köpenyemet. Annak az árán kerítünk valahonnan egy szép nagy halat, egy jó magosra sült nagy kenyeret meg egy kupa jó bort. A többit bízzátok rám. Úgy is lett. Útbaejtették egy halász kuny hóját. Vettek tõle egy szép nagy halat. Aztán a sütõ asszonynál egy kenyeret. A kocsmá rosnál egy jó korsó bort. A sekrestyéstõl kölcsönkértek egy nagy selyempalástot s két fehér inget. A palástot Szent Péter vette magára, a legöregebb vándorló, az ingeket meg a két másik; még süveget is nyírtak papírból, azt tették a fejükre. Mentek aztán a révészhez. Bekopogtattak. – Szabad! – mondta a révész. Az asztalon égett egy kis mécses. Péter megállt az asztal

mellett. Pál az ajtóban, János meg a pitvaraj tóban. A zsugori révész meg a még zsugo ribb felesége ámult. – Szent Péter vagyok a legöregebb vándor ló –, ez itt Pál apostol, a harmadik meg, ott kinn a pitvarban, Szent János. Összecsapta a kezét a zsugori öreg. Azt mondja az asszony: – Szent Isten! Honnat érdemeljük mi ezt a nagy tisztességet, hogy a mi hajlékunkba eljön Szent Péter és Szent Pál és még Szent János is?! Aztán az urára förmedt: – Siessen már, hozzon kend valamit! Jaj, lelkem, Szent Péterem, ne haragudjék, hogy nem tudjuk kellõen kiszolgálni! Üljön le! Akkorára visszajött az öreg révész, hozott egy hitvány halat. Azt mondja, miközben odalöki a feleségé nek: – Süsd meg! – Inkább fõzöm – mondja az -, mert úgy nem fogy a zsír. Azt mondja erre Szent Péter: – Adjátok csak ide! Pál szent komám, vidd csak ki ezt a halat Jánosnak, mondjad, hogy áldja meg. Pál kivitte, de visszatérõben már azzal a nagy hallal jött be, amelyet a halásztól sze reztek. Az öregek majd elestek, annyira meg csodálták a halat. Aztán az asszony megfõzte a halat. Jó lett

Forrás: hetvenhét magyar népmese


35

volna így is, s elég mind az ötüknek. Pedig pusztán csak azt ették. – A kenyér itt még nincs kitalálva? – kér dezte Péter. Erre aztán mégis hozott kenyeret az asszony, de olyan szárazat, feketét, mint a föld. – Szent Pál, fiam! Vidd csak ki Jánosnak ezt a kenyeret, áldja meg ezt is! Pál kivitte, de ahelyett is a szép nagy kenyeret hozta be. Az öregek csak nézték egymást. – Ital nincs? – kérdezte Szent Péter. – Halra való? Erre elõvett az öreg révész egy rossz kan csót, abban volt egy kis bicskanyitogató. Azzal kínálta meg Péteréket. Szent Péter épp csak megszagolta. Kiküldte, s azt is megál datta Jánossal. Mikor Pál bejött, volt bor is egy egész kupával, ihattak hasig! No, erre már csakugyan hitték a csodát az öregek. Addig nézegették egymást, mígnem az asszony csak odahajolt az ura fülihez, s azt súgta bele: – Hallja-e kend? Van ott nekünk az a sza kajtó aranyunk. Ne áldatnók meg azt is? Most még itt van Szent Péter. – De – mondta az öreg, már nagy hango san. – Jó volna biza! Az öregasszony be is hozta mindjárt a sza kajtó aranypénzt. Szent Péter mindjárt elér tette, mit akar vele.

– Eredj, Pali öcsém, mondjad Jánosnak, áldja meg ezt a kis pénzt! János volt a legjobb szaladó köztük, ahogy átvette a szakajtó pénzt, megindult vele tüs tént szaladvást Egernek. Bejön egy kis idõ múlva Szent Pál, azt mondja: – Nagyon sikerült az áldás. Megyek, segítek. Azzal, kívül az ajtón, õ is uzsgyi neki, amerre a fû hajlik. Szent Péter vár egy kicsit, aztán felsóhajt: – Megnézem már, aztán megáldom magam is, hátha attól még szaporább lesz! Kiment szép ájtatosan Szent Péter is, de mikor a pitvarajtóba ért, õ is csak azt nézte, merre van a másik kettõ. Akkor aló, vesd el magad. Utánuk, azon mód a palástban, pedig az úgy a lába közé verõdött, hogy mindig hasra akart benne esni. Elsõbb helyeselték, de végül is sokallták már az öregek az áldást, azaz hogy az idejét. Kinézett az ember: ugyan mit csinálhatnak még. De már õ is csak úgy látta õket, akár én! Nem volt ott senkiféle, egy lélek se! Mellesleg már sötétült is. Szaladt be, mondani a feleségének: – Jaj, jaj! Nincs pénz! Elvitte Szent Péter! Elvitte Szent Pál, Szent János! Most már hol keressük? Nagy messzirõl hangzott felelet: – A pokolban!

Forrás: hetvenhét magyar népmese


36

kirtan, receptek

srí ram bol

Édes golyók (laddu) Kb. 30 golyócskához

Hozzávalók: 2 dl liszt 2 dl porcukor 10 dkg vaj

A kirtan szövege:

Srí Ram Jaya Ram Jaya Jaya Ram bol

Másolat a Szankirtan címû kiadványból a Satyananda Yoga Academy Australasia engedélyével.

Olvasszuk fel a vajat egy lábas ban és pirítsuk meg benne bar nára a lisztet. Hagyjuk kihûlni és nagyon alaposan keverjük össze a cukorral. Formáljunk 2-3 cm-es golyócskákat.

Tört padlizsán (padlizsánbharata) 2-4 személyre Hozzávalók: 1 padlizsán 1 erõs zöldpaprika 1/2 dl kókuszreszelék 2 evõkanál vaj egy kis darab gyömbér 1/2 kiskanál õrölt koroander só

Fõzzük meg bõ vízben szárastõl a padlizsánt. Amikor megpuhult, vegyük ki a vízbõl, csavarjuk le a szárát, húzzuk le a héját, és törjük péppé. Melegytsük fel a vajat egy edényben, tegyük bele a padlizsánpépet, az összevagdalt zöld erõs paprikát, a reszelt gyömbért, és a sót. Fõzzük öt percig, majd kevetrjük bele a kókuszt és a koriandert, és vegyük le a tûzrõl.


37

cd– és könyvajánló Kedves Olvasó! Szeretnénk figyelmedbe ajánlani a Bihar Yoga iskola egyik kiváló angol nyelvû könyvét: Swami Satyananda Saraswati

Kundalini Tantra

Megrendelhetõ: Sn. Chitra: 06 20 483 5836 vagy [email protected]

A Kundalini Tantra Swami Satyananda Saraswatinak a kundaliniról, csakrákról és kriya jógáról szóló alapmûve. Miközben meghatározza és megmagyarázza a kundalinit, ez a könyv a kundalini felébresztésének részletes leírását nyújtja, beleértve az ilyen tapasztalatok jeleit és hatásait és ezek napvilágra hozásának és kezelésének módját is. A könyv tartalmazza minden egyes csakrának és azok tantrikus és jógikus gyakorlatban betöltött jelentõségének átfogó leírását. Technikákat ad minden egyes központ egyensúlyba hozására, a nagyobb mentális, testi és szellemi harmóniához és a kundalini sakti emelkedé sének az elõkészítéséhez. Teljesen érthetõvé teszik a 20 kriját és azok elõkészítõ gyakorlatait. A könyv angol nyelven érhetõ el. Emlékezz, hogy gyakorlás megfelelõen nem tanulható meg egy könyvbõl. Minden Satyananda Yoga gyakorlati szövegkönyvet úgy terveznek, hogy az instrukciók egy tapasztalt jógatanár által egészülnek ki.

Jó ga Nidrá CD Kapható a mag yar nyelv û Jóga Nidrá CD, amely a Swami Satyananda Saraswati (India) által kifej lesztett különleges mélyrelaxációs módszer alap ján, a Bihar School of Yoga engedélyével készült. E rendk ív üli gyakorlat az alábbi ter ületeken alkalmazható eredményesen: stresszoldás, pszi choterápia, alvászavar, oktatás, nyelvoktatás, alko hol– és drogf üggõség, várandósság alatt, szülés után, menstr uációs zavarok, asztma, daganatos megbetegedések, gyomorfekély, magas vérnyomás, szívroham, cukorbetegség. A CD egy kezdõ és egy középhaladó gyakorla tot tartalmaz. Ára: 2400 forint + postaköltség

Megrendelhetõ: www. satyananda.hu

Egy iga zi best sel ler Ászana Pránájá ma Mudrá Band ha Kapható a világhír û Bihar School of Yoga gyakor lat i jógakönyve az Ászana Pránájáma Mudrá Bandha. A világ elsõ jógaegyetemének gyakorlati kézikönyve, amely vezeti a jógakönyvek eladási és népszer ûségi listáját az egyik legnag yobb európai piacon, Nagy-Britanniában. Az Ászana, Pránájáma, Mudrá, Bandha címû könyvet nemzetközi szinten az egyik legszisztema tikusabb munkának tartják a jelenleg elérhetõ jóga tankönyvek között. A Bihar School of Yoga által 1969-ben megjelentetett elsõ kiadás óta tizenhá rom alkalommal nyomták újra, és számos nyelvre leford ították. Átfogó mû, amely érthetõ ábrákat mutat be, lépésrõl lépésre vezetõ instr ukciókkal lát el, és a csakra tudatosítás részleteit tartalmazza. Iránymutatást ad a gyakorló vagy tanár számára a hatha jógarendszer legegyszer ûbb gyakorlataitól a legbonyolultabbak ig. Terápiás függelé ket tartalmaz orvosok vagy jógaterapeuták számára, amelyben megje lennek a legújabb jógakutatási eredmények. E kiadvány sikeresen emeli az egyetemi tankönyvek szintjére a jóga gyakorlatainak bemuta tását. A könyv ára 5700 forint + postaköltség Megrendelhetõ: www.nagyjogakonyv.hu


38

blogajánló

Rikiapeeth

blogspot a szatszang szerelmeseinek A Rikhiapeeth blogspot naponta közzétesz egyet Srí Swami Satyananda Saraswati sokféle témát felölelõ, spiritualitással kap csolatos szatszangjaiból. Ezek a szatszangok szerte a világon ismert vagy ismeretlen spirituális keresõk hasznára jönnek létre azért, hogy inspirálja õket, hogy törekedjenek az isteni élet meg élésére. Egy jó mód napod elindítására, hogy belépsz erre a honlapra és ellenõrzöd, hogy Srí Swami Satyananda mit is mond arra a napra. Csakúgy, ahogy az étel táplálja a testet és a jó gon dolatok táplálják az elmét, ezek a szatszangok táplálni fogják a lelkedet. Kattints rá: www.rikhiapeeth.net

A Bihar Yoga weboldalai www.biharyoga.net Tartalom: ··A Satyanada Yoga, a Bihar School of Yoga, a Bihar Yoga Bharati és a Sivananda Math tevékenységei, ··a Sita Kalyanam eseményei, ··a Yoga Publication Trust katalógusa. www.yogamag.net Tartalom: ··Satyananda jógatanárok és -központok linkjei világszerte, ··a Yoga magazin rövid története, ··hírek és egyéb információk, ··keresõvel ellátott, kiterjedt archívum a diákok, jógatanárok, orvosok és szádhakák részére.

A Satyananda Yoga újság kiadója: A Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány Közhasznú szervezet Cím: 1131 Budapest, Pajtás utca 25. Kapcsolatfelvétel: Honlap: www.satyananda.hu E-mail: [email protected] • Mobil: 06 30 270 0470 © SYMA 2006. Minden jog fenntartva. Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány, 1131 Budapest, Pajtás utca 25. Honlap: www.satyananda.hu; e-mail: [email protected]; mobil: 06 30 270 0470. A Hírlevélben megjelenô fordítások a Bihar School of Yoga kiadványából a Yoga címû magazinból valók. A cikkek egyetlen részlete sem másolható, közölhetô vagy tárolható adathordozón semmilyen formában és értelemben a jogtulajdonos, a Sivananda Math írásos jóváhagyása nélkül.

39

újság VIII. évfolyam, 12. szám

Recommend Documents