ÚJ
UTAK , ESZKÖZÖK
A REHABILITÁCIÓBAN
2008
Budapest, 2008. december 3.
Közösségi Pszichiátria VII. Konferenciája
Szerkesztő: Lechnerné Vadász Judit Szerzők:
Szauer Csilla – Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány 1139 Bp., Papp Károly u. 4–6. www.fszk.hu
Lechnerné Vadász Judit – munkaügyi és rehabilitációs szakértő;
Nagyné Zölde Mónika – Közép-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Tatabányai Kirendeltség és Szolgáltató Központ 2800 Tatabánya, Ságvári Endre u. 20. www.afsz.hu
Horváth Anikó Katalin – Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Szolgáltatási és Rehabilitációs Főosztály 7400 Kaposvár, Fő út37–39. www.afsz.hu
Dr. Harangozó Judit, Bulyáki Tünde – Semmelweis Egyetem, Közösségi Pszichiátriai Centrum – Ébredések Alapítvány 1089 Bp., Kálvária tér 5. www.ebredjesek.hu
Szabó Attila – Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat Mentalhygiénés és Rehabilitációs Intézménye, 2800 Tatabánya-Síkvölgy www.kemo-meri.hu Fehér Miklós – Kézenfogva Alapítvány 1039 Bp., Lónyai u. 19. www.kezenfogva.hu; www.dolgoz6ok.hu Zétényi Ákos – Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Szolgáltatási és Rehabilitációs Főosztály, 7621 Pécs, Zrínyi u. 1. www.afsz.hu
A
KOMPLEX REHABILITÁCIÓ IRÁNTI IGÉNY AZ
EURÓPAI UNIÓ
FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁJÁBAN
Szauer Csilla „Minden emberi lénynek joga, hogy anyagi és szellemi jólétre törekedve szabadon, méltósággal és egyenlő esélyekkel élje az életét.”1
Bevezetés Az ENSZ a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezménye és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv, amelyet Magyarország az elsők között ratifikált, kimondja, hogy a világban élő 600 millió fogyatékos embert ugyanazok az emberi, gazdasági, szociális és kulturális jogok illetik meg, mint társadalmaink bármely más állampolgárát. Az utóbbi évtizedek emberi jogi, ezen belül fogyatékosügyi mozgalmai által hosszú utat tett a szakmapolitikai gondolkodás a fogyatékos emberekkel szembeni paternalista filozófiától a számukra, a saját életük önrendelkező irányításához szükséges jogaik biztosításáig. A régi szemlélet, amely jórészt a szánalomra és a fogyatékos emberek vélt tehetetlenségére épül, ma már elfogadhatatlan. A hangsúly a fogyatékos emberek társadalmi beilleszkedését segítő rehabilitációról áttevődik a társadalom átalakításának globális filozófiájára, amely minden személy – beleértve a fogyatékos embereket is – szükségleteinek befogadására és ellátására irányul. A fogyatékos emberek esélyegyenlőséget, valamint egyenlő hozzáférést követelnek minden társadalmi erőforráshoz, azaz a befogadó oktatáshoz és munkaerőpiachoz, az új technológiákhoz, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, a fogyasztási javakhoz, a termékekhez és a szolgáltatásokhoz. 1
Philadelphia Deklaráció (ILO, 1944)
3
A fogyatékos emberek munkaerőpiaci helyzete Az Európai Unió munkavállalási korú lakosságának 16%-a valamilyen fogyatékossággal él. Ez több mint 45 millió 16 és 64 év közötti embert jelent; minden hatodik európai munkavállalót.2 Az emberi jogi modell a társadalmi befogadás kulcsaként, ahogyan ez korábban említésre került, a foglalkoztatási kérdések megoldását definiálja. „Külön erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy javuljon a fogyatékos emberek hozzáférése a munkahelyekhez, lehetőleg a nyílt munkaerőpiacon. Ez az egyik fontos módja a fogyatékos emberek társadalmi kirekesztettsége elleni harcnak, valamint önálló életvitelük és méltóságuk elősegítésének.”3 A CERMI tanulmánya4 szerint az Európai Unióban élő fogyatékos embereket mégis számos tényező gátolja meg abban, hogy a munkaerőpiac aktív szereplői legyenek. Gyakran kerülnek szembe diszkriminációval a munkavállalás során. Foglalkoztatási rátájuk alacsonyabb, mint a nem fogyatékos munkavállalóknak. Munkanélküli rátájuk pedig kétszer magasabb, mint az átlag népességé. Amennyiben a fogyatékos emberek munkanélkülivé válnak, ez jelentősen hosszabb ideig tart, mint nem fogyatékos társaik esetében. A munka, amit vállalnak, általában alulfizetett és nem igényel szakképesítést. A fogyatékos nők pedig többszörös hátrányban vannak a munkavállalás során a nem fogyatékos férfiakhoz képest is. Ezt a meglehetősen negatív helyzetet az eredményezi, hogy a fogyatékos munkakeresők többsége nem rendelkezik piacképes tudással és végzettséggel, nem motivált a munkavállalásra, és igen kevés a hozzáférhető információ, amely az integrációt támogatja. Sok munkáltató előítéleten alapuló negatív attitűddel fordul a fogyatékos munkavállalók 2
Európai Közösségek, A fogyatékkal élő emberek társadalmi befogadása – Európa esélyegyenlőségi stratégiája, 2007 ONCE (2002): Madridi 4 CERMI (2002): Backgrouns paper for the workshop on employment and training. CERMI 3
4
felé, nem bízik abban, hogy ezek az emberek képesek teljes értékű munkavégzésre. Ráadásul a munkahely hozzáférhetőségének biztosítását felesleges költségnek gondolják.5 Európai megoldások a munkaerő-piaci pozíció erősítésére Az Európai Unió 2000. decemberében elfogadott Alapvető Jogok Chartája mellett a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EC Európai Tanács irányelv adja meg a fogyatékos emberek foglalkoztatásának jogi kereteit a tagállamok számára. Emellett az Európai Unió Fogyatékosügyi Stratégiája6 az az alapdokumentum, amely fogyatékos emberek társadalmi és munkaerő-piaci integrációjának elősegítését célzó konkrét feladatokat határozza meg a 2004–2010 időszakra. A dokumentumok az emberi jogi aspektus mellett komoly gazdasági érdekre is reagálnak a fogyatékos emberek foglalkoztatási kérdéseinek előtérbe helyezésével, mégpedig a jelenleg inaktív csoportok aktivizálására, a jelenleg kihasználatlan gazdasági potenciál mozgósítására. Ezáltal hozzájárulnak a Lisszaboni Stratégiában előirányzott versenyképes, tudásalapú Európa megteremtéséhez. A fogyatékos emberek munkaerő-piaci integrációját támogató preferált eszközök7 az alábbiak: – komplex rehabilitáció – kiemelten a foglalkozási rehabilitáció – hatékonyságának javítása, – munkaerő-piaci programok ráfordításainak növelése, European Commission (2001): The employment situation of people with disablilities in the European Union. European Communities. 6 European Commission (2003): COM(2003) 650 final Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions, Equal opportunities for people with disabilities: A European Action Plan. European Commission, és a European Commission (2005): COM(2005) 604 final Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions, Situation of disabled people in the enlarged European Union: the European Action Plan 2006-2007. European Commission 7 Dr Gere Ilona dokumentumai alapján 5
5
– főáramú aktív programok bővítése, hatékonyságuk, hozzáférhetőségük növelése, – személyre szabott megközelítés erősítése (mainstreaming), – foglalkoztathatóság javítása, – az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szerepének átértékelése, – befogadó munkahelyek számának növelése, – alternatív foglalkoztatási formák bővítése. Az európai trendek alapján a hazai fejlesztés célkitűzései a következők lehetnek :8 – A minősítés rendszerének korszerűsítése; – A komplex rehabilitáció folyamatának, eszközeinek korszerűsítése, mindenki számára hozzáférhetővé tétele; – Partneri együttműködések erősítése (szociális szféra, civil szervezetek stb.); – Foglalkoztatást ösztönző rendszer kiépítése; – Főáramú aktív programok hozzáférhetőségének és hatékonyságának javítása; – Munkahelyek befogadóbbá tétele; – Fogyatékos emberek foglalkoztathatóságának javítása; – Munkaerő-piaci szolgáltatások körének és kapacitásának bővítése, hálózatosodás; – Alternatív foglalkoztatási lehetőségek (szociális gazdaság); – Közép és felsőfokú rehabilitációs szakemberek képzése.
8
Dr. Gere Ilona dokumentumai alapján
6
A
REHABILITÁCIÓS JÁRADÉK - LEHETŐSÉG AZ AKTÍVABB ÉS
INTEGRÁLTABB SZAKMAI KÖZGONDOLKODÁSRA
Lechnerné Vadász Judit Előzmények: Az emberek biztonságérzetének megrendülése, tömeges állásvesztés először szinte minden egészségkárosodott, többnyire ellátásra jogot szerzett embert kisodort a munka világából. A gazdaság szerkezete átalakult, a korábbi nagy foglalkoztatók kis szervezetekre bomlottak, megszűnt 1,5 millió munkahely. Az inaktivitásba kerülés társadalmi és politikai támogatottsággal bírt. A munka világa, az egészségügyi szolgáltatás, a szociális segítség egyaránt az inaktivitást ösztönözte. A 75/1997 OGY határozat a hiányzó feltételek megteremtésének feladatait meghatározza, de a komplex intézkedés sorból a foglalkoztatáspolitika előre menekül: 1997-ben kísérlet, 1998-tól felépülő rendszerbe állított szolgáltatás a foglalkozási rehabilitáció a főáramú munka- erőpiaci szolgáltatást nyújtó munkaerő-piaci szervezetben. A szolgáltatás igényli és generálja maga köré mindazt, amit a szerves fejlődés természetesen biztosított volna: szolgáltatásokat (foglalkozásegészségügyi szolgálattal való közös munka, a mentorszolgáltatás „felfedezése”, országos módszertana, rehabilitációs információs centrumok (RIC) hálózat, kapcsolatépítő konferenciák, civil szervezetek jó gyakorlatainak támogatása, szolgáltatásaik vásárlása) Ami nem sikerült: a rehabilitáció orvosi megalapozását általános gyakorlattá tenni, a gyógyászati segédeszköz ellátásban a rehabilitáció szükségleteit érvényesíteni.. A foglalkoztatás fő színterét azonban továbbra is csoportosan, erre szakosodott vállalkozások kiemelt támogatás ellenében teremtették meg.
7
2005–2007 : átalakuló foglalkoztatás támogatási filozófia – több eleművé váló támogatási rendszer, átmenettel. Elemei: munkaadók akkreditációja; minőségi feltételeket érvényesítő (kvalifikáció arányában emelkedő összegű) támogatás; ezen belül: lehetőség a munkahelyen segítő személy támogatással történő alkalmazására; támogatás kiterjesztése egyéni vállalkozásra, mikro és kisvállalkozásra, nonprofit szervezetre; piaci és szociális foglalkoztatás szétválása; a legegyszerűbb munka rehabilitáció esetén is a munkahelyek minimális feltételeinek megkövetelése, munkabér megállapítása, biztosítási jogviszony; a támogatási rendszerrel összhangban változó – a munkahely korszerűsítést, adaptációt, akadálymentesítést is támogatni képes – rehabilitációs munkahelyteremtés, az egy munkaadónál kevés, nagy valószínűséggel integrált munkahely relatív előnye a versenyszabályok alól mentesített de minimis* támogatás keretében. A változás 2008.január 1-jétől sokelemű paradigma váltás történt: az egészségkárosodás értékelésében, a rehabilitációs szolgáltatás nyújtásában, az ellátáshoz való hozzájutásban és az ellátás melletti munkavégzés szabályozásában. Megjelent a minősítésben a szakmai rokkantság értékelése. A változások célja: megtörni azt a társadalmi felfogást, ami az egészségkárosodást önmagában társadalmi kirekesztést eredményező és ezért passzív ellátásra jogosító jelenségként kezeli, az aktív életben maradást, vagy az oda való visszatérést pedig magán stratégiákra bízza. A rehabilitációs járadék a rokkantsági nyugdíj elé belépő új ellátás, elsőként a rokkantsági nyugdíj kategóriák közül az aktív korúak számára megállapított III. csoportos rokkantsági nyugdíj helyett kerül bevezetésre, azoknak a rokkantsági nyugdíjat igénylő és arra jogosult személyeknek, akiket a komplex minősítés során komplex segítő folyamat eredmé*de minimis (csekély összegű) támogatás: az Európai Unió csoportmentességi intézkedései közé tartozó, a versenyt nem befolyásoló mértékű, 3 év alatt legfeljebb 200 000 Euro összegű támogatás
8
nyeként rehabilitálhatónak ítél a Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet komplex bizottsága. A rehabilitációs járadékos a jogalkotó szándéka szerint egy jó rehabilitációs eséllyel rendelkező, az életkora szerint szükséges szolgálati idővel – egyben munka tapasztalattal – jó személyi adottságokkal rendelkező megváltozott munkaképességű személy, aki munkaerő piaci program résztvevőjeként, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat koordinációjával,szolgáltatás segítségével a szakértői bizottság által meghatározott max.: 3 év alatt eséllyel visszavezethető a munkaerőpiacra. A minősítés új irányelvei alapján fokozatosan, a feltételek megteremtése függvényében valamennyi egészségkárosodás miatt ellátást igénylő esetében a rehabilitációs esélyek mérlegelése meg fog történni. Elsőként a rehabilitálható személyek esetében a rendszeres szociális járadék folyósításának vált feltételévé a munkaügyi központokban álláskeresőként történő nyilvántartásba vétel. A legfeljebb 10 évvel az öregségi nyugdíjkorhatár előtti személyek rehabilitációra nem kötelezhetőek. az ellátások folyósítása mellett munkát vállalók számára csak a kereset összegét korlátozó, rövidebb munkaidővel, vállalkozói jogviszonnyal nem befolyásolható korlátozás került bevezetésre. A korlát 6 hónap átlagában történő túllépése vezet az ellátás szüneteltetéséhez, illetve megszüntetéséhez, de feléledési szabályok alapján a kereső tevékenység megszűnésével az ellátás egy adott időn belül feléled. Az I-II csoportos aktív korú rokkantak számára 2009. január 1-jétől nincs kereseti korlátozás. Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével a kereseti korlátozás megszűnik. Az új feltételek átmeneti szabályokkal 2009-10-ben lépnek hatályba a 2007. december 31-én már ellátásban levők számára. Ahhoz, hogy az új feltételek az érintettek számára új esélyt jelenthessenek, nem csak a minősítésben van orvosoknak, foglalkozási és szociális szakértőknek közös feladata.
9
A jól megválasztott rehabilitációs program mindazok közt élő munkakapcsolatot igényel, aki az érintett egészségi állapotát, szociális helyzetét, személyiségét, fennálló foglalkoztatási viszonyait jól ismerik. A rehabilitációs járadékosok esetében a terv készítésbe való bevonásuk jogilag szabályozott lehetőség. Nagyon fontos lenne – különösen a pszichiátriai problémákkal élők esetében – a biztosan elkerülendő körülmények ismerete, a munka világa számára adott, személyiségi jogokat nem sértő információk ismerete. A rehabilitáció sikerének minősítője a megfelelő, tartós munkahely. Az új minősítésnek el kell érnie, hogy a munkaköri alkalmasság értékelése során a rehabilitált személyek alkalmazásának legyenek meg a feltételei (munkaszervezés, akadály mentesítés speciális munkavédelmi feltételek stb.) és a munkaadók ismét fogadják el a rehabilitált, feladatára alkalmas megváltozott munkaképességű munkavállalót. A komplex rehabilitáció a kapcsolódó szakmák szolgáltatásainak fejlődését kell generálja: aktivitást segítő gyógyító orvosi megoldások (nappali ellátások, egy napos sebészet, orvosi rehabilitáció, fenntartó kezelések, minőségi gyógyászati segédeszköz ellátás) komplex minősítés és a foglalkozások egészségügyi előírásainak összehangolása, szociális rehabilitáció, szociális foglalkoztatás, tranzit foglalkoztatás lehetősége, akadálymentes tömegközlekedés és közszolgáltatás, egyenlő hozzáférésű közoktatás és felnőttképzés, stb. Ha kell, egyetlen ember rehabilitációjáért összefogva. És végül egy bíztató adat: a Befektetések Társadalmi Megtérülését mérni tudó módszer(SROI)segítségével Magyarországon a Támogatott Foglalkoztatás(személyre szabott teljes körű rehabilitáció – tartós foglalkoztatás) modellre végezték el a kísérleti vizsgálatot: ilyen feltétellel 1 Ft rehabilitációba fektetett forrás 5 év alatt 4,77 Ft-ot eredményez. Ezért a célért érdemes összefogni.
10
A
MINŐSÍTÉS ÉS A BIZOTTSÁGI MUNKA ÚJ ELEME
–
A FOGLALKOZTATÁSI SZAKÉRTŐ
Nagyné Zölde Mónika A munkaügyi szervezet 1998 óta végez foglalkozási rehabilitációs tevékenységet a megváltozott munkaképességű ügyfélkör munkaerő-piaci (re)integrációja, a réteg foglalkoztatottságának növelése érdekében. Az egészségkárosodáson alapuló ellátások rendszerének átalakítása előtt a megváltozott munkaképességű személyek kizárólag önkéntes alapon, a valós rehabilitációs esélyek mérlegelése, és meghatározása nélkül jelentek meg regisztrált állományunkban. Ez ugyan feltételezte az erős motiváltságot, de a célcsoport minősítése nem szolgált objektív adatokkal a – tartós, szakmai munkaképességnek megfelelő munkavégzést eredményező – foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokhoz. A rehabilitációs járadékos rendszer jogszabályi háttere nevesíti a folyamatos, támogatás nélküli foglalkoztatást a sikeres rehabilitáció kritériumaként, ami szükségessé tette a rehabilitálandó személy interdiszciplináris megközelítésű vizsgálatát és minősítését, melyben több szakterület értékelési szempontjai egyszerre szerepelnek az egészségkárosodott személy rehabilitálhatóságáról kialakított közös, személyre szóló szakvéleményben. A foglalkoztatási szakértő feladata az új minősítési eljárásban, hogy szakmai javaslatot tegyen a kérelmező személyek foglalkozási rehabilitálhatóságáról, a foglalkozási rehabilitációs szükségletekről, a rehabilitáció lehetséges irányairól, valamint a rehabilitációhoz szükséges időtartamról, így érvényesítve a végleges szakvéleményben a foglalkoztatási szempontokat. A komplex minősítési eljárásban a vizsgált személy foglalkoztatási előzményeit, munkaerő-piaci helyzetét, személyes adottságait, lehetőségeit, foglalkozási rehabilitációs szükségleteit és a rehabilitációt követő munkaerő-piaci esélyeit mérlegeli.
11
Szakmai véleményének kialakítása első lépéseként előzetes profilt állít fel a kérelmezőről,a rendelkezésére álló iratok (nyilatkozat és a felkészülés során beszerezhető egyéb információk,például: életút napló adatai, munkaviszonyban állók esetén foglalkozás-egészségügyi vélemény) alapján. Véleménye kialakítása során nem tekinthet el azonban a kérelmező egészségi állapotából adódó munkavégzést kizáró és korlátozó tényezőktől sem. Az egészségi állapot szükséges mértékű ismeretéhez sok esetben nem elegendő a kérelmező iratanyaga, a szakmai munkaképesség megítélésében az előadó orvos-szakértő véleménye, segítsége is kérhető, ami állandó együttműködést feltételez a bizottság orvos-szakértő tagjaival. Az előzetes profil felállítása során nagy valószínűséggel tisztázódik, hogy az adott kérelmező esetében – szükséges-e rehabilitáció, – a kérelmező eredeti munkakörében, gyakorolt foglalkozásában, illetve képzettségének megfelelő más munkakörben csak rehabilitációval, vagy anélkül is foglalkoztatható, – szükséges-e külön eljárás a rehabilitáció irányának meghatározására, – ha igen, akkor az adott személy egészségi állapota, eddigi munkatapasztalata milyen rehabilitációs irány(ok) megjelölését teszik lehetővé, – szükséges-e új szakképzettség megszerzése a rehabilitáció irányaként megjelölt foglalkozás(ok), foglalkozási alcsoport(ok), illetve csoport(ok) gyakorlásához, és – melyek azok a rehabilitációs szükségletek, amelyek kielégítése szükséges a sikeres rehabilitációhoz? A kérdések megválaszolásában a foglalkoztatási szakértő támaszkodhat a „Foglalkozások egészségi tényezői” szoftver használatára, ami nem csak az egészségi állapot szerint kizáró és korlátozó tényezőket rendeli az egyes FEOR számokhoz, hanem leírja röviden a munkatevékenység jellegét, a szükséges képességeket, készségeket. Továbbá segítséget nyújtanak a Foglalkozási Információs Tanácsadókban meglévő szakmaismertető mappák is, ahol részletesebben megtalálhatók a szakmák leírásai és jellemzői (szükséges iskolai végzettség, ellátandó főbb feladatok, tevékenységek, betölthető munkakörök stb.).
12
Az előzetes profilt a kérelmezővel történt személyes beszélgetés megerősítheti, vagy módosíthatja. A célzott kérdésekre épülő személyes beszélgetés során a foglalkoztatási szakértő a rehabilitálhatóság olyan személyes feltételeit vizsgálja, mint a kérelmező eddigi életpályája, szakmai gyakorlata, végzettsége, szakképesítése, személyes adottságai, motivációja, foglalkoztatására irányuló elképzelései, szűkebb és tágabb társadalmi környezete munkavállalást támogató, vagy éppen gátló tényezői. A rehabilitálhatóság személyes jellemzőinek megítélésénél, a munkaügyi szervezet humán szolgáltatásai során már eddig is alkalmazott módszer- és eszközkészlet áll a foglalkoztatási szakértő rendelkezésére. A foglalkoztatási szakértőnek – szakmai véleménye véglegesítéséhez – szüksége van a térség foglalkoztatási jellemzőinek, tendenciáinak, szakképzési lehetőségeinek, a munkáltatók alkalmazási szokásainak ismeretére, a munkaerő-piaci kereslet és kínálat objektív megítélésére. Ebben a munkaügyi szervezet, azon belül is elsősorban a munkaügyi kirendeltségek közvetítő, munkáltatói kapcsolattartó kollégáinak információira, a munkaerő-piaci prognózisokra, illetve az ÁFSZ adatbázisára, internetalapú programjaira támaszkodhat. A vizsgálódási területek közül nagy jelentősége van a térség várható munkaerő-piaci változásairól, mozgásáról szóló információknak, hiszen a munkaerőpiac negatív tendenciáinak befolyásoló hatására, még rendkívül jó kérelmezői kondíciók mellett is nagyobb kockázatú a sikeres rehabilitáció. A kérelmezőről rendelkezésre álló információk, a különböző szakterületek véleménye, csak együttesen kezelhetők, melynek alapja a szakértők egységes szemléletmódja, a rehabilitáció azonos kritériumok szerinti értelmezése. A vélemények egyeztetésének, ütköztetésének formális színtere a bizottsági ülés, ahol a bizottság tagjai döntenek a végleges szakvélemény tartalmáról. A foglalkoztatási szakértő, ahogy szakmai véleményének kialakítása során, úgy a bizottsági ülésen is az egészségkárosodott személy, és a munkaerő-piac jellemzőinek együttes vizsgálatával, és minősítésével biztosítja a rehabilitálhatóság foglalkoztatási szempontjainak érvényesülését.
13
A Z Á LLAMI F OGLALKOZTATÁSI S ZOLGÁLAT REHABILITÁCIÓS TEVÉKENYSÉGÉRŐL
AZ ÁLLAMI FOGLALKOZTATÁSI SZOLGÁLAT TEVÉKENYSÉGE A REHABILITÁCIÓS JÁRADÉKOS SZEMÉLYEK EREDMÉNYES REHABILITÁCIÓJÁÉRT
Horváth Anikó Katalin Az egészségkárosodott személyek ellátórendszerének, az új szakértői szerv, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet által végzett minősítések átalakulása mellett az Állami Foglalkoztatási Szolgálat rehabilitációval összefüggő feladatai, s azon belül a megváltozott munkaképességű munkavállalókat és munkaadóikat érintő támogatási és szolgáltatási rendszere is módosult. A szervezet már 10 éves foglalkozási rehabilitációs tevékenysége kibővült a rehabilitációs járadékosok komplex rehabilitációjával kapcsolatos feladatokkal, amely más, illetve másként működő, új partnereket beléptető kapcsolatrendszert igényel. A rehabilitációs járadék 2008. január 1-jétől, mint egy új keresetpótló juttatás azzal a céllal került bevezetésre, hogy az egészségkárosodást szenvedett egyént a megmaradt és fejleszthető képességeire épülő rehabilitáció megteremtésével visszavezesse a munkaerőpiacra. A sikeres rehabilitáció komplex módon, a rehabilitáció valamennyi szegmensének (orvosi, foglalkoztatási, szociális, képzési és egyéb tevékenységek) együttműködésével valósulhat meg. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a képző szervezetekkel formalizált, rendszeres kapcsolatot tart fenn, a szociális szolgáltatókkal való együttműködés a munkaerő-piacról tartósan kiszorult személyek (rendszeres szociális segélyes) munkába helyezésre irányult, az egészségügyi szolgáltatókon belül pedig csak a foglalkozás-egészségügyi szakellátó helyekkel állt (szerződéses) kapcsolatban e változásokat megelőzően.
14
E kapcsolati hálóba új partnerként léptek be az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet központi regionális és helyi szervei (I. és II. fokú szakértői bizottságok). A rehabilitációs járadékban részesülő személy együttműködésre köteles a regionális munkaügyi központnak a járadékos személy lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerint illetékes kirendeltségével, amelyből következik, hogy az ellátást megállapító és folyósító (nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek) szervekkel jogszabályban is meghatározott rendszeres kapcsolattartást szükséges kialakítani. Az orvosi rehabilitációt végző szolgáltatók az érintett egyén szükségletei függvényében válik partnerévé a regionális munkaügyi központoknak. Milyen módon valósulhat meg a komplex rehabilitáció? 1. Komplex szakértői minősítéssel (orvosok, foglalkoztatási és szociális szakértők). A szakértői szerv nem rendelkezik foglalkoztatási szakértőkkel, ezért regionális munkaügyi központok foglalkozási rehabilitációs munkatársai – régiónként 7-7 fővel – kapcsolódtak be a bizottságok munkájába. A komplex minősítések nagy száma, illetve a helyettesíthetőség megvalósítása miatt néhol már e létszámot meghaladóan kerültek kijelölésre foglalkoztatási szakértők. 2. Kereső tevékenységet végző igénylők esetében a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás orvosának bevonása a munkavégzés körülményeire, kockázati viszonyaira, az egyén továbbfoglalkoztatására vonatkozó tájékoztatás érdekében. 3. A rehabilitációs szükségleteket (orvosi, szociális foglalkozási) kielégítő szolgáltatók bevonása a kirendeltség által „vezérelt” rehabilitációs folyamatba. 4. Az egészségkárosodott személy munkahelyi környezetének, munkafeltételeinek átalakítása az egészségi állapot fenntartása érdekében. (Az utóbbi három pontra vonatkozó tapasztalatok a beáramló rehabilitációs járadékos személyek alacsony száma miatt nem állnak rendelkezésre.)
15
A rehabilitációs járadékos személyekkel való együttműködés 1. Az együttműködés magában foglalja a kirendeltséggel történő rehabilitációs megállapodás megkötését, a mellékletét képező rehabilitációs tervben foglaltak teljesítését. E kötelezettség teljesítésére a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság hívja fel határozatában a járadékos személyt. 2. A rehabilitációs megállapodás és terv az ügyféllel együttműködve kerül véglegesítésre úgy, hogy az ORSZI szakértői bizottság szakvéleménye alapulvételével meghatározzák a rehabilitáció konkrét irányát, a rehabilitációs szolgáltatások (orvosi, szociális és foglalkoztatási) körét. 3. A tervezés és a megvalósítás időszakban a kirendeltség saját, illetve az általa támogatott szolgáltatók szolgáltatásait is igénybe veheti, továbbá külső szolgáltatókhoz (pl.: foglalkozás-egészségügy), az orvosi rehabilitáció szükségessége esetén egészségügyi intézményhez, házi orvoshoz irányítja a rehabilitációs járadékban részesülőt. Az egészségügyi és szociális szolgáltatásokra az egészségügyi, egészségbiztosítási jogszabályok, illetve a szociális jogszabályokban meghatározottak szerint jogosult az egészségkárosodott személy. 4. A szolgáltatók feltárásában és megkeresésében a munkaügyi központok által megbízott rehabilitációs mentorok is közreműködhetnek. 5. Kereső tevékenységet végző járadékos esetében a munkáltató szerepe a leghangsúlyosabb, hiszen együttműködése esetén a munkahelyen valósulhat meg az ügyfél rehabilitációja. A rehabilitációs terv kialakítása és végrehajtása tehát feltételezi, hogy a szakértői szerv minősítése (jogszabálynak megfelelő) kellő alapot adjon a rehabilitáció konkrét irányának meghatározásához, az érintett személy rehabilitációjához szükséges szolgáltatások még a rehabilitációra nyitva álló (maximum 3 év) időtartam alatt rendelkezésre álljanak, úgy, hogy legfeljebb a járadék időtartamát követően a munkaerő-piacra való visszajutása biztosított legyen, továbbá a munkáltatói érdekeltségi rendszer ösztönözze e munkavállalói kör foglalkoztatását.
16
Szolgáltatások és támogatások a sikeres rehabilitációért 1. Kirendeltség saját, illetve az általa támogatott szolgáltatók munkaerő-piaci szolgáltatásai (pszichológia, mentori, munkatanácsadás stb.) 2. Külső szolgáltatók (foglalkozás-egészségügy), szakértők (orvos, szociális, rehabilitációs mérnök stb.) szolgáltatásainak bevonása, esetenként támogatás nyújtásával. 3. Képzéssel kapcsolatos költségek megtérítése. 4.Vállalkozást indításához, illetve vállalkozáshoz való csatlakozás támogatása. 5. Foglalkoztatóknak nyújtott szakértői szolgáltatások, az új munkahelyek és meglevő munkahelyek korszerűsítését biztosító beruházási jellegű támogatások, illetve bértámogatások és munkagyakorlat szerzést biztosító támogatások. A fentiek finanszírozása az MPA, TÁMOP, TIOP és költségvetési előirányzatok forrásaiból történik. A rehabilitációs járadékosok foglalkozási rehabilitációját a TÁMOP 111 program keretében kell biztosítaniuk a regionális munkaügyi központoknak. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat támogatási rendszere a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkaerőpiacra való bekerülésének szolgálatában A rehabilitációs járadék, az új tartalmú szakértői minősítés bevezetésével egyidejűleg a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.), illetve a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerő-piaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásokról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet olyan tartalmú módosítására került sor, amely megnyitotta meghatározott támogatásokhoz való hozzáférését a rehabilitációs járadékos személyek számára is. E változások eredményeként az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) támogatásainak célcsoportjává az álláskeresők, illetve az őket foglal-
17
koztatni kívánó munkáltatókon túl a rehabilitációs járadékban részesülők, s munkáltatóik váltak. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásáról szóló 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet módosításával a rehabilitációs járadékos személyeket foglalkoztató munkáltatók is jogosulttá váltak a munkába-helyezési támogatásra. Kit tekint az ÁFSZ álláskeresőnek? Álláskereső (az Flt. 58. § (5) bekezdés d) pontja alapján) az a személy, aki 1. a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, és 2. oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, és 3. öregségi nyugdíjra nem jogosult, valamint rehabilitációs járadékban nem részesül és 4. az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő jogviszony kivételével munkaviszonyban nem áll és egyéb kereső tevékenységet sem folytat, és 5. elhelyezkedése érdekében az állami foglalkoztatási szervvel együttműködik, és 6. akit az állami foglalkoztatási szerv álláskeresőként nyilvántart. Az álláskereső együttműködés keretében kéri az álláskeresőként történő nyilvántartásba vételét, vállalja az aktív munkahelykeresést, meghatározott változások bejelentését és a meghatározott időpontban, de legalább háromhavonta való jelentkezést, továbbá a megfelelő munkahelyre szóló állásajánlat elfogadását. A fenti feltételekkel rendelkező valamennyi (egészségkárosodásával összefüggő ellátásban részesülő is, kivéve rehabilitációs járadékban részesülő) megváltozott munkaképességű munkavállaló1 álláskeresőként nyilvántartásba vehető. Flt. 58. §. (5) m) megváltozott munkaképességű személy: aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. Ettől eltérően a 41/A. § alkalmazása szempontjából a megváltozott munkaképességű személy fogalmát külön jogszabály határozza meg,
1
18
A rehabilitációs járadékban részesülő személy speciális együttműködőként tart kapcsolatot a regionális munkaügyi központ illetékes kirendeltségével. Álláskeresők, rehabilitációs járadékos személyek legjelentősebb támogatásai 1. Foglalkoztatást elősegítő képzésben történő részvétel támogatása: Támogatható az álláskereső, a rehabilitációs járadékban részesülő személyeknek felajánlott vagy elfogadott képzése. Képzési támogatásként – keresetkiegészítés vagy keresetpótló juttatás (kivéve rehabilitációs járadékos) állapítható meg, valamint – a képzéssel kapcsolatos költségek részben vagy egészben megtéríthetőek. 2. Az álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatás: a munkaügyi központ által legalább három hónapja álláskeresőként nyilvántartott, vagy aki rehabilitációs járadékban részesül, és aki önmaga foglalkoztatását egyéni vállalkozás keretében, gazdasági társaság személyesen közreműködő tagjaként, illetve mezőgazdasági őstermelőként oldja meg, a következő támogatások nyújthatók: – 3 millió Ft-ig terjedő tőkejuttatás visszatérítendő vagy vissza nem térítendő formában, és – legfeljebb hat hónap időtartamra, havonta a kötelező legkisebb munkabér összegéig terjedő támogatás, – a vállalkozói tevékenység folytatásához és megkezdéséhez szükséges szaktanácsadás költségei. 3. Költségtérítés: az álláskereső részére a munkahelykereséssel kapcsolatos (ideértve a foglalkoztatási szerv által kezdeményezett foglalkozás-egészségügyi szakvélemény beszerzéséhez szükséges utazást is), a tömegközlekedési eszköz igénybevételével felmerült indokolt helyközi utazási költséget megtérítésre kerülnek.
19
Munkáltatóknak nyújtott támogatások 1. Foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatás (bértámogatás): hátrányos helyzetű, továbbá megváltozott munkaképességű személyek munkaviszony keretében történő foglalkoztatásához a munkabér és járuléka legfeljebb ötven százalékának, a megváltozott munkaképességű személy esetében legfeljebb hatvan százalékának megfelelő összegű támogatás nyújtható legfeljebb egyévi időtartamra. Megváltozott munkaképességű személy: – aki rehabilitációs járadékban részesül, továbbá – az álláskereső, akinek az orvosszakértői szerv által megállapított munkaképesség-csökkenése, egészségkárosodása eléri a 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet által meghatározott mértéket. 2. A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása: pályázati eljárás keretében támogatás nyújtható a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását elősegítő beruházáshoz, valamint beruházásnak nem minősülő bővítéshez, egyéb fejlesztési célú kifizetéshez. Pályázat nyújtható be: a) munkahely létesítésére, b) a termelő, szolgáltató létesítmények – a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásával összefüggő – átalakítására, beleértve akadálymentesítést, c) a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásához szükséges eszközök, berendezések beszerzésére, átalakítására, d) a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása érdekében a munkahely és a munkaeszközök korszerűsítésére, e) beruházásra, amely a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása érdekében – beruházással egybekötötten – munkahely létesítésére, korszerűsítésére és fejlesztésére, továbbá létesítmény építésére, szerelésére, bővítésére, illetőleg átalakítására, biztonságosabbá tételére, valamint munkaeszközök beszerzésére, átalakítására és biztonságosabbá tételére irányul. Megváltozott munkaképességű személy: akinek az orvosszakértői szerv által megállapított munkaképesség-csökkenése, egészségkárosodása eléri a 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet által meghatározott mértéket.
20
1-2 pont esetében munkaadó: az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, illetve magánszemély és annak jogi személyiséggel nem rendelkező társasága, aki munkavállalót foglalkoztat vagy foglalkoztatni kíván. 3. A megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatások: A megváltozott munkaképességű munkavállalók munkaviszony keretében történő foglalkoztatásához vissza nem térítendő támogatások nyújthatók. Támogatási formák: a) rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatások (bértámogatás), és b) költségkompenzációs támogatás, illetőleg c) rehabilitációs költségtámogatás. Bértámogatás a munkabér és járuléka meghatározott arányában nyújtható, csak akkreditált munkáltatók részére. Nem nyújtható azonban támogatás a közigazgatási szervek, illetőleg az állami és helyi önkormányzati költségvetési szervek és intézményeik által alkalmazott megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásához, valamint az Szt által szabályozott szociális foglalkoztatáshoz. A támogatás mértéke függ a megváltozott munkaképességű munkavállaló munkaképesség csökkenésének, egészségkárosodásának, illetve fogyatékosságának mértékétől. A támogatás alapjául szolgáló elismert bér összegét a munkakör ellátásához szükséges szakképzettség befolyásolja, a szakképzettségi igénnyel arányosan nő. Melyek a támogatások forrásai? 1. Munkaerő-piaci Alap 2. SZMM fejezeti kezelésében lévő költségvetési előirányzatok 3. TÁMOP Az Európai Bizottság 800/2008/EK rendelete (általános csoportmentességi rendelet) hatályba lépése és az eddigi alkalmazási tapasztalatok nyomán a 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendeletben foglalt támogatási rendszer több ponton módosulni fog 2009-ben. Konkrét ügyekben kérje a regionális munkaügyi központok és kirendeltségek segítségét.
21
M ILYEN
MUNKA - REHABILITÁCIÓS LEHETŐSÉGEKET REJT
A HATÉKONY KÖZÖSSÉGI ELLÁTÁS ?
Dr. Harangozó Judit, Bulyáki Tünde A felépülés alapú közösségi ellátásban a munka-rehabilitáció területén a korábbiaknál nagyobb figyelmet szentelünk a személyes célokra és a lépcsőzetes intézményrendszerben megvalósuló munka-rehabilitációt az integrált, lehetőség szerint a munkaerőpiacon megvalósuló foglalkoztatás váltja fel. Ezt a programot a Drake és munkatársai által az Egyesült Államokban kidolgozott támogatott foglalkoztatásnak hívják, amely bizonyítékokon alapulóan hatékony módszer a krónikus pszichiátriai betegek rehabilitációjában. 18 hónapos követéssel a vizsgálatba bevont betegek 34%-a, míg a hagyományos munka-rehabilitációban részesülők 12%-a dolgozott a munkaerőpiacon. Magyarországon Az Ébredések Alapítvány működtet hasonló programot, amely rövid távon több mint 65%-os sikerrel juttat súlyos, krónikus pszichiátriai és addiktológiai betegeket a munkához, közülük 34% dolgozott 2007-ben a munkaerőpiacon, illetve tanult. Mi a támogatott foglalkoztatás lényege? 1. egészségesek körében végezhető, 2. a beteg egyéni preferenciára és készségeire alapozott, 3. gyors és célzott előképzést ill. készségfejlesztést biztosít, 4. magas szintű menedzsermunkát igényel a munkahelyek felkutatásában, 5. szoros együttműködést alakít ki a munkával kapcsolatos és a pszichoszociális szolgáltatókkal (hasonlóan az asszertív esetkezeléshez), 6. hosszú távú támogatást biztosít a kliens számára. Ezek szerint tehát olyan közösségbe integrált szolgáltatások hatékonyak, amelyek nem lépcsőzetes, fokozatos rehabilitációt tűznek maguk elé, hanem azonnal a legmagasabb lehetséges rehabilitációs szintet célozzák meg, és erre gyorsan és célzottan készítik fel a beteget. A hosszú távú
22
támogatás pedig elsősorban azoknak jár, akiknek erre szükségük van a munka megtartása érdekében. (Tehát a sikeresen elhelyezkedő kliens nem esik ki a szolgálat látóköréből, sőt, még inkább nyomon követik és segítik, ha szükséges.) A versenyképes munkahelyen, egészségesek közt végzett munka általában minimálbérért történik. Egyes, erősebben fogyatékos betegek számára, akik a szokásos körülmények között nem versenyképesek az ilyen munkahelyeken olyan ösztönző programok segítségével lehet állást teremteni, amelyeket az állam, vagy civil, illetve karitatív szervezetek révén lehet biztosítani. A hagyományos, terápiás centrumokban, illetve védett szervezeteknél történő foglalkoztatási formák csak azoknál indikáltak, akik végképp alkalmatlanok a támogatott munkavállalásra, illetve akik megszokásból vagy más okból ilyen körülmények között szeretnének dolgozni. A program lépései: 1. Felmérjük a munkavállaló betegségét, egyéni szükségleteit, képességeit és készségeit, a beteget gondozó szakemberek, a hozzátartozók és munkapszichológus bevonásával, A munkaképesség optimalizálásához gyakran szükséges a kezelés és gondozás optimalizálása, mivel labilis állapotú, rossz complance-t mutató betegeknél a munka-rehabilitáció sikere kétséges. Talán ezzel függ össze, hogy a legjobb munka-rehabilitációs eredmények a jó kezelés, gondozás és rehabilitáció talaján mutatkoznak meg. 2. A személy preferenciáira (az ideális és a „még jó” munkahelyek kiválasztása), készségeire, képzettségére és a munkaerő piaci realitásokra építve, egyénre szabott munka-rehabilitációs tervet dolgozunk ki számára, az őt gondozó szakember és mások bevonásával, amelyben bizonyos munkaköröket is megcélzunk. 3. Ezt készségfejlesztés követi, amelynek során célzottan, az adott munkahelyen szükséges készségeket tanítjuk, minél inkább a reális helyszíneken. Megtanítjuk az internetes munkakeresés, az önéletrajz-írás, az első interjún való viselkedés stb. készségeit a már megismert készségfejlesztési módszerek segítségével.
23
4. Nagy hangsúlyt fektetünk a kliens folyamatos motiválásra, a mindennapos internetes álláskeresés megvalósítására, amelyre intézményünkben lehetőséget kap. 5. A munkahely, illetve továbbképzési lehetőségek feltárásában esetmenedzser, a természetes segítők, hozzátartozók, adatbázisok, a munkaügyi központok segíthetnek. 6. A kiválasztott munkahellyel szükség esetén pozitív kapcsolatot igyekszünk kiépíteni, és„eladjuk” neki a programunkat, illetve bemutatjuk kliensünk erősségeit a munka terén. 7. Követjük a beteg sorsát a munkahelyen, rendszeres kapcsolatot tartunk a munkaadókkal, munkatársakkal, szükségletek szerint. Amennyiben betegünk munkahelyével nem vagyunk kapcsolatban, őt magát követjük nyomon, még akkor is, ha nagyon sikeres és panaszmentes. Összefoglalva tehát a munka-rehabilitáció lépései a gyakorlatban: 1. Célzott, a kliens preferenciáira, szükségleteire, illetve készségeire, képzettségére alapozott munka rehabilitációs terv, 2. amely szakértő által történő, lehetőleg valós helyzetekben való felmérést preferálja (munka minősége, mennyisége, specifikus feladatok ellátása,motiváció, emberi kapcsolatok stb.); 3. „Normál” munkahely biztosítása, ahol egészségesek közt, valós piaci és munkahelyi körülmények közt dolgoznak a kliensek, 4. amelyet célzott és gyors, konkrétan az adott munkahely (és az adott kliens) adottságaira épített felkészítés, 5. valamint folyamatos, az egyén szükségleteire és helyzetére szabott támogatás révén lehet elérni és megtartani. Mindezek bemutatására álljon itt egy esetismertetés. Ágnes 50 éves nőbetegünk 20-as évei óta hebefrénia diagnózissal áll gondozás alatt. Felsőfokú nyelvvizsgával és egyetemi diplomával rendelkezik ugyan, de évtizedek óta nem dolgozott és a krónikus nappali kórházi beteg életét élte, gyakori hospitalizációkkal. Legkirívóbb tünete hosszú távon a viselkedészavar volt. Elviselhetetlen, síránkozó hangon, igen gyermetegen, függő módon visel-
24
kedett, ok nélkül is lépten nyomon bekopogva minden orvoshoz, kezelőbe stb. Önellátása is zavart volt, egyedül él, de körülményei elhanyagoltakká váltak anyja halála után, majd méltatlan partnerkapcsolatba is keveredett, ahol is élettársa meglopta, megverte. Betegünk jelentkezett a „Munkaközvetítő Stúdióba”. A fentebb felsorolt lépéseket követően sikerült egy idegenvezetői tanfolyamra beiskoláznunk. Kliensünk kirívó viselkedészavara szükségessé tette az intenzív egyéni készségfejlesztést, amelyet kezelőorvosa vállalt, valamint a tanfolyamvezető tanár felkészítését is (aki egyik munkatársunk baráti körébe tartozott) és aki társunk lett abban, hogy segítsünk Á.-nak reményt hozni az életébe. Vele azt is meg lehetett beszélni, hogyan érdemes szabályoznia Á. viselkedését. Á. a legmagasabb pontszámmal írta meg a felvételi dolgozatot (ami nem volt nehéz egyetemi diplomája alapján), majd beült az iskolapadba a nagyrészt éppen érettségizett fiatalok közé. Igen meglepő lehetett ezek után, amikor az óra közepén siránkozó hangon kikéredzkedett „pisilni”. A tanárnő azonban fel volt készülve erre a helyzetre, és határozottan képes volt szabályozni Á. viselkedését (amely ezzel a kínos akcióval együtt sokkal konszolidáltabb volt, mint a klinikai körülmények között). Á. időnként komoly tanári segítséggel végezte el a tanfolyamot, egy betegtársához, aki korábban idegenvezető volt, többször elment konzultálni, hosszú oldalakat jegyzetelt. Elméletben jól haladt, de az idegenvezetési gyakorlat, pl. buszon igen nehezen ment számára. Mindazonáltal folyamatosan fejlődött a viselkedése és a problémamegoldó képessége. Nagyon büszke volt magára. A tanárnővel közben megerősítő kapcsolatot tartottunk, őt is nagyon lelkesítette Á. látható fejlődése. Á. végül elméletből remekül levizsgázott, a gyakorlati vizsgán pedig úgy ment át, hogy meg kellett ígérnie, idegenvezetőként nem fog dolgozni. Mindazonáltal betegtársak és az egyik kerületi nyugdíjasklub által szervezett kiránduláson vezetőként vett részt, és meglepően jó eredménnyel (csak egyszer volt kisiklás, amikor az egyik klinikai kolléga is jelen volt, és a nyakába lehetett borulni).
25
Á. elmondása szerint sikerélményt és lendületet kapott, azt a reményt, hogy ő élhet még „rendes” életet is. Később részmunkaidőben saját maga elhelyezkedett egy könyvtárban, ahol támogató közeg veszi körül, és ahol több mint két éve dolgozik, sokkal kevesebbet használja az egészségügyi intézményeket. Munkahelyével nincs kapcsolatunk, de a beteggel rendszeresen. A példa szemlélteti a munka-rehabilitáció egyéni útjait, ezen belül: – a szakemberek asszertív, „menedzseri” működését (a tanfolyamra való bejutás, a tanárnő felkészítése és bevonása), – a laikus segítők (ez esetben a tanárnő és a korábban idegenvezetőként dolgozó betegtárs) bevonását és a velük is történő team-munkát, – az életszerű viszonyok és egészséges környezet stimuláló és fejlesztő hatását, – a tanfolyam hatását a beteg önértékelésére és további munkakereső aktivitására ill. munka képességére, valamint pszichiátriai „karrierjére”. Megítélésünk szerint a munka-rehabilitáció sikerének legfontosabb záloga az önbizalom és a motiváció, amelyet a felépülést segítő attitűddel végzett közösségi gondozás segíthet elő legjobban. A célzottan a munka-rehabilitációt kitűző programokhoz hasonló eredményességet érünk el centrumunkban a családtagok bevonásával végzett közösségi alapú komplex gondozási munka során, amely a kliens és családtagjai személyes céljaira alapozott gondozási tervek keretében a család bevonásával végzett pszichoszociális intervenciókat vonultat fel. A munkaügyi szolgáltatásoknak érdemes ilyen, közösségi alapú, orvosi és pszichoszociális gondozást egyaránt hatékonyan alkalmazó partnereket találniuk munkájuk során. Jó munka-rehabilitáció ott van, ahol jó kezelés és jó rehabilitáció is elérhető.
26
V ÁLTOZÁSOK
AZ INTÉZMÉNYI FOGLALKOZTATÁSBAN
Szabó Attila A Tatabánya-Síkvölgyben található intézményünk integrált intézményként látja el feladatait, amelyek a következők, pszichiátriai betegséggel élők otthona (77 fő) és lakóotthonai (3x10 fő), értelmi fogyatékosok rehabilitációs intézménye (60 fő) és lakóotthona (10 fő). Rehabilitációs feladatunkban kiemelt helyet kap a foglalkoztatás. Szociális foglalkoztatás keretei között 75 lakónk munka-rehabilitációs munkavégzését biztosítjuk, fejlesztő-felkészítő munkaviszonyban 55 lakónk munkához és jövedelemhez juttatását vállalja az ERFO KHT. Az ERFO egyéni munkaszerződéssel alkalmazza ellátottjainkat 4 órás munkaviszonyban. Ebben a két formában csomagolás, szőnyegszövés, portaszolgálat, takarítás, intézményen belüli parkgondozás stb. munkafeladatokat végzik az ellátottak. Mi ezeket tekintjük a hagyományos foglalkoztatási formáknak. Úgy érezzük, vannak sikereink az alternatív, hagyományoktól eltérő alkalmazási lehetőségekben. Ahhoz, hogy az általunk fontosnak tartott munkalehetőségekre felkészítsük szervezetünket, kollégáinkat tréningekre küldtük. Ezek felölelték a közösségi pszichiátriai ellátás eszköztárát, valamint az értelmi fogyatékos embertársaink aktív foglalkoztatásában eredményt hozó módszereket. Ezek a közösségi pszichiátria munkába állító programja, Jobwards, Lantegi-módszer, Intézményi Munkahelyi Gyakorlat Program. Igyekeztünk nyitott szemmel járni szakmai rendezvényeken, mert minden előremutató megoldás érdekel bennünket. Semmit nem vetünk el és semmit nem vezetünk be, csak azért mert „divatos” vagy „divatjamúlt”. Tapasztalatunk szerint olyan módszer bevezetése,
27
aminek nincsenek meg a feltételei, csupán a foglalkoztatás fősodrába beletartozik, rossz eredményeket szülhet. A kollégák kiképzése után kezdődhetett meg a lakók felkészítése. Minden pályázati fórumot figyelemmel kísértünk, hiszen önerőből illetve a fenntartó önkormányzat jelentős hozzájárulásával, nem tudtuk elképzeléseinket megvalósítani. Ez egybeesett a foglalkoztatás egyre erőteljesebb pályázati lehetőségeivel. A szakminisztérium 2005-ben modell kísérleti pályázatot hirdetett meg. Ennek keretén belül olyan tevékenységet szerettünk volna megvalósítani, ami piaci környezetben, valós igényeknek felel meg. Egyszerre gondolkodtunk munkában és piacban is, mert csak olyan munkának látjuk értelmét, ami a támogatás megszűnése után is fenntartható. Mi ezt a parkfenntartásban találtuk meg, és az elmúlt három év igazolta elképzelésünk életképességét. Az első nehézséget a végzettség megszerzése volt, hiszen csak megfelelő végzettség birtokában végezhető legálisan az a tevékenység. Sikerült megállapodni a TIT helyi szervezetével, hogy személyre szabott képzési programot készített, így 14 lakónkat kiképezték motoros fűkasza kezelésére, és levizsgáztatták őket. A piac felkutatása volt a következő, ezzel párhuzamosan elkezdett tevékenység. Sikerült megállapodásokat kötni Környe községgel, területükön végzendő kaszálási munkákra, megyei intézményekkel, vállalkozásokkal. 2007-ben a regionális Munkaügyi Központ pályázatán tehergépkocsi vásárlására sikerült forrást szereznünk, így munkaszervezésünk rugalmasabbá vált. A pályázati önrészt saját bevételből biztosítottuk, „kitermeltük”. Jelenleg 2009. évre tárgyalásokat folytatunk Tatabánya városának parkfenntartási feladatait ellátó vállalkozással, hogy ebben feladatot vállalnánk. Az elmúlt négy évben 13 lakónknak szűnt meg az intézményi jogviszonya, jelenleg 12 főnek van munkaviszonya, jövedelme.
28
Közülük ketten HEFOP keretében bolti eladói végzettséget szereztek, jelenleg egy fiatalasszony most végzi a kereskedelmi iskolát. Tatabányán az ipari parkban is sikerült munkát találni a Grundfos gyárban. Fatelep, Teszt Szövetkezet is megbízható partner lakóink számára. Szeretném megemlíteni a régi programok mellett beindult új lehetőségeket is. Sikeres pályázatot nyújtottunk be a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványhoz, az Intézményi Munkahelyi Gyakorlat Program keretén belül. Ebben a programban 13 ember vesz részt, sikerült négy olyan munkáltatót felkutatni, aki fogékonynak mutatkozott az ilyen típusú együttműködésre. Kertészet, vízinövény nagykereskedés, óvoda, lovarda a programba bekerült munkahelyek, ezeken a munkahelyeken forgószínpad-szerűen mindenki dolgozik két hónapot. Reményeink szerint egy részüket alkalmazni fogják a betanítási időszak után. A résztvevők és segítőik rendkívül motiváltak, ez reményteljes számunkra. Néhány hete három lakónk kiváltotta az alkalmi munkavállalói kiskönyvet, mert néhány vállalkozás jelezte, legálisan szívesen alkalmazná néhány lakónkat. Ezek jellemzően építőipari vállalkozások, ez a típusú munkavállalás is elindult, minden igyekezetünkkel elősegítjük sikerét. Fentiek mellett folyamatosan keressük a bérmunka-lehetőségeket, jelenleg kettő vállalkozásnak dolgozunk. Úgy érezzük ezek a munkalehetőségek beváltották a hozzáfűzött reményeket, mert megmutatják, hogy van kilépési lehetőség az intézményi létből, az autonóm élet felé.
29
M INDENKIT MEGILLET A KÉPESSÉGEINEK MUNKA – A L ANTEGI MÓDSZER
MEGFELELŐ
Mi a Lantegi módszer? A Lantegi- módszer egy spanyol munkaképesség- és munkakör-vizsgáló eszköz, mely a megváltozott munkaképességű munkavállalók ezen belül is elsősorban az értelmi sérült emberek munkába állását segíti elő. A módszer kétféle profilt tartalmaz; egyrészt a személy, másrészről pedig a munkakör profilját. Ezek a profilok egyenként értékelik a személy képességeit és a munkakövetelményeket A profilok a különböző szempontok alapján megszerzett pontok alapján állíthatóak fel. Minden változót 1-től 5-ig értékelünk. Összesen 31 változó adott a személy és 26 a munkakör esetén, ebből 22 változó a két profilnál megegyezik. A módszer egyéb eljárásokat is tartalmaz, mint a kapott eredmények analízisének módját a munkakör kockázati tényezőinek felmérését, a munkavállaló különböző kategóriák szerinti besorolását. A két profil grafikájának egymásra illesztésével láthatóvá válik, mely pontokban van eltérés. Ha a különböző változóknál a személyi pontszám számos területen, vagy nagymértékben kisebb a munkakör adott pontszámától, a munkavállaló nem töltheti be a munkakört. Amenynyiben az eltérés kevés területet érint, vagy az eltérés mértéke nem nagy, a következő lehetőségek adottak: – a munkára jelentkező specifikus, az eltérést mutató területekre irányuló fejlesztése – a munkakörnek a munkavállaló képességeihez történő igazítása A Lantegi módszer előnye, hogy: – Könnyen alkalmazható – Túlnyomórészt azonos szempontrendszer szerint méri fel a munkavállaló képességeit, és a betölteni kívánt munkakör elvárásait. – A felmérések egy része objektív eszközökkel végezhető el.
30
– A kapott eredmények grafikusan ábrázolhatók, – ezáltal könnyen összehasonlíthatóak lesznek, és a további lépéseket rövid időn belül meghatározhatjuk. A Lantegi-módszer nem törekszik kizárólagosságra, az egyéb eljárások, adatgyűjtések lényegesek a teljes kép kialakításához. Össze kell gyűjteni és összegezni a háziorvosi nyilvántartási lapokban szereplő információkat, a védett műhelybeli vizsgálatokat, az ellenőrző adatlapokat, az orvosi és pszichológiai kórtörténetet, a munkahelyi feltételeket elemző adatlapokat, a produktivitásra vonatkozó, illetőleg más, jövőben kiállítandó adatlapokat. A módszer semmi esetre sem tekinthető zártnak, sőt, sokkal inkább a rugalmasság jellemzi. A megváltozott igényekhez igazodó továbbfejlesztés folyamatos, az erre vonatkozó észrevételeket, javaslatokat a jövőbeli használat során szívesen fogadjuk! Az eredeti jogtulajdonos, a spanyol Lantegi Batuak keretein belül jelenleg 2000 megváltozott munkaképességű ember dolgozik a Lantegi módszer segítségével, ebből mintegy 150 fő a nyílt munkapiacon. Az itthoni, 1 éves adaptációs projekt során 396 jelenlegi és jövendőbeli munkavállalót, és 50 munkakört mértünk fel. Ennek eredményeként igazítottuk a spanyol módszertant a magyar viszonyokhoz. A személyek felmérése során kiderült, hogy a különböző foglalkoztatási formákban dolgozó munkavállalók túlnyomó része magasabb kategóriában is foglalkoztatható lenne. Például a jelenleg munkarehabilitációban foglalkoztatott munkavállalók mindössze 7%-a van megfelelő helyen, a Lantegi módszer alapján kijött pontszám szerint, 80%-uk fejlesztő- felkészítő foglalkoztatásra, 13%-uk pedig egyenesen a nyílt munkaerő- piaci foglalkoztatásra javasolható! A többi formában dolgozók többsége is magasabb kategóriában vállalhatna munkát. 2008. december 31-ig az adaptációban részt vevő szervezeteknek lehetőségük nyílt arra, hogy országszerte térítésmentesen mérjenek fel 900 munkavállalót, és 300 munkakört, és végezzék el a szükséges illesztéseket. Akit e lehetőség érdekel, az alábbi címen jelentkezhet, illetve kaphat információt:
[email protected] A Lantegi módszerről a www.dolgoz6ok.hu weboldalon bővebb leírást találhat.
31
Kitöltött Lantegi adatlap, pirossal a munkavállalói (személyi), kékkel a munkáltatói (munkaköri, munkahelyi) profilokkal.
32
A
MUNKAKÖR - ELEMZÉS RENDSZERE
Zétényi Ákos A hatékony munkaerő-közvetítés során elengedhetetlenül fontos, hogy alaposan megismerjük a munkakör sajátosságait: milyen feladatokat kell a dolgozóknak végezni, milyen körülmények között, milyen terheléssel, milyen felelősséggel stb. jár a munkájuk. Ezeknek a jellemzőknek az ismeretében tudjuk meghatározni, milyen tulajdonságokkal, – képességekkel, személyiségvonásokkal, kompetenciákkal stb. – kell a munkavállalónak rendelkezni ahhoz, hogy eredményesek legyenek, megfeleljenek a munkakör követelményeinek, illetve sikeresnek érezhessék magukat a munkájukban. A munkakör-elemzés a munkakör megismerésének az eszköze, általa tudjuk meghatározni azokat a követelményeket, amelyeket a munkaerő-kiválasztás, közvetítés során figyelembe kell vennünk. Többféle munkakör-elemző eljárás ismert, például: a dolgozók megfigyelése, a munkanap fényképezés, vagy a kérdőíves felmérés. A módszer kiválasztása több tényezőtől függ: például a megfigyelés alapján történő elemzés a munkakör mélyebb, részletesebb megismeréséhez vezethet mint a kérdőíves módszer, viszont idő- és szakember igénye nagyobb. A kérdőíves módszer talán ezért is elterjedtebb. Ennek során egy előre megadott szempontrendszer alapján kell értékelni a munkakör jellemzőit. A kérdőívet a munkakör-elemzésben járatos szakértő (tanácsadó) tölti ki, a munkáltatóval, vagy a munkakört közvetlenül ismerő vezetővel együttműködve. Az EQUAL TE IS (Tolerancia Erősítő Innovatív Szövetség) projekt keretében kidolgozott munkakör-elemző kérdőív az alábbi fő területeket veszi figyelembe: – A munkakör alapadatai (a munkakör, a szervezet és a szakterület megnevezése, a munkakör célja)
33
– A munkakör feladatai (az egyes feladatok százalékos aránya a munkaidőben) – Felkészültségi igény (milyen iskolai végzettséget igényel a munkakör, milyen speciális szakmai ismeretekre, tapasztalatra van szükség a munkaköri feladatok ellátásához) – Kapcsolattartás (milyen jellegű kommunikációt, illetve milyen szervezeten belüli, vagy kívüli együttműködést igényel a feladatok ellátása) – Felelősségi kör (a munkakörben dolgozó felelőssége milyen területekre terjed ki: Például: szakmai munkáért, tárgyi eszközökért, anyagiakért, információkért stb. viselt felelősség; illetve a hibázás következményei milyen mértékűek) – Probléma- és feladatmegoldás (milyen bonyolultságú feladatokat kell végezni a dolgozónak, milyen jelegű problémákat kell megoldani, a problémák megoldása mennyire önállóan történik. Ide tartozik az információ kezelésének a kérdése: a munkakörben dolgozó személynek milyen mennyiségű és bonyolultságú információt kell feldolgoznia.) – Terhelés (milyen fizikai és pszichikai terhelést kell a munkakörben dolgozónak elviselnie, milyen baleseti veszélyt jelentenek a munkaköri feladatok, a munkavégzés körülményei) – Vezetés, irányítás (a kérdőívnek ez a része a vezetői munkakörökre vonatkozik, a vezetői döntések, az irányítás jellemzőit elemzi.) Ettől eltérő, részletesebb, vagy egyéb szempontokat is tartalmazó kérdőívek is léteznek, illetve kialakíthatóak. A kérdőív kitöltése alapján meghatározható, hogy milyen képességekkel kell rendelkezni a munkavállalónak ahhoz, hogy munkavégzésében eredményes legyen. Például: ha a feladatvégzés során viszonylag sok emberrel kell beszélni és kapcsolatot tartani – mondjuk egy ügyfélszolgálati dolgozó esetén –, a jó kommunikációs készség fontos szempont lesz a munkaerő-kiválasztás során. Vagy ha a munkavégzés egyszerű mozdulatsémák ismétléséből áll – például egy elektronikai összeszerelő üzemben – a monotóniatűrés válik fontossá.
34
A munkáltatók hajlamosak sokszor olyan követelményeket is meghatározni, amelyek egyébként nem szükségesek a munkaköri feladatok elvégzéséhez. Például felsőfokú végzettséget várnak el egy olyan munkakör esetén, ahol erre valójában nincs szükség. A munkakör-elemzés segítségével feltárható, hogy ténylegesen milyen feltételeknek kell eleget tenni a munkakör betöltésénél. Ezen szolgáltatás – a képességeken, kompetenciákon alapuló munkaerő-kiválasztás – bevezetésénél az egyik szempont az volt, hogy elmozduljunk a munkaerő felvételnél tapasztalható diszkrimináció csökkentésének az irányába: azaz a felvételnél az objektív szempontok, a tényleges rátermettség, a mérhető képességek döntsenek, ne pedig egyéb, sztereotípiákon alapuló szempontok. Sajnos a pszichiátriai betegekkel kapcsolatban sok a tudatlanságon, előítéleteken alapuló hátrányos megkülönböztetés a munkaerőpiacon. Egy, a munkakör és a munkavállaló összeillését vizsgáló eszközrendszer, mint a fent bemutatott munkakörelemző módszer és a hozzá kapcsolható képességvizsgáló eszközök segíthetnek a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci integrációja megvalósításában.
35
JEGYZETEK:
36
