Új Szöveges dokumentum Megszólalt a kaposvári Táncsics gimnázium igazgatója Balassa Tamás 2008. június. 02., 13:28
Kaposvár | Tíz nap telt el a kaposvári diákgyilkosság óta. A megdöbbentő dráma után a megtört gyerekek, szülők, tanárok összekapaszkodva segítették egymást. Az élet mára visszatért az iskolába. Reöthy Ferenc igazgató szerint erős közösséget kovácsolt a tragédia, ami szerinte nem tipikus iskolai erőszak volt. Az oktatásügy égető gondjairól azonban párbeszédet indíthat. Kapcsolódó cikkek Elmegyógyintézetbe vitték a gyilkossággal gyanúsított diákokat Erősebb közösség kovácsolódik a Táncsicsban Elbúcsúztatták a meggyilkolt nagyatádi fiút Drogprevenció: fűben járó bűn és bűnhődés Nem zsarolta gyilkosait a nagyatádi fiú Kapcsolódó téma: | Kegyetlen diákgyilkosság – Tele van a média az iskolai erőszak híreivel. Ez a tragédia viszont eltér azokról. – Ez a dráma nem az iskolában megjelenő erőszak körébe tartozik, mert sokkal több összetevője van, mint a közvetlen iskolai összefüggések – mondta Reöthy Ferenc, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója. – Ez egy egyedi eset, amit talán még a kriminológia is másképp értékel majd utólag. – Mi teszi mássá? – Gyilkosság történt. Előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság. Haláleset volt már az iskolai 1. oldal
Új Szöveges dokumentum erőszak összefüggésében, de attól messze vagyunk, hogy a legszélsőségesebb gyilkosság bekerülhessen e kérdéskörbe. – Elkerülhető lett volna? Tetten érhető az iskola felelőssége? – A lelkiismereti felelősségünk felmerül, mert olyasmi történt, amin sem a tanárok, sem a diákok nem tudják túltenni magukat. Mélyen tragikus az esemény, ezért próbálunk gondolkodni azon, mit lehetett volna tenni, vagy inkább mit lehetne tenni. Az OKTV-díjkiosztón igazgató-kollégák mondták – rájuk hivatkozom, így nem tűnik mentegetésnek –, hogy ez bárhol megtörténhetett volna.
– Az iskolai értekezleten kiemelte: ragaszkodni kell a tényekhez. A pletykák most éppen halállistáról szólnak... – Tartom magam a rendőrség által közölt tényekhez. Túlmegy a tényszerűségen, ha félinformációkból, feltételezésekből bárki tovább építi a történeteket. – Az anonim médiafelületek tele voltak oda nem illő, képtelen vádaskodással: már a Táncsics sem a régi, drogelosztó, és a többi. Hogy élte meg ezeket? – Nem volt könnyű, de roszszabbra számítottam. Egy-két szélsőséges véleményt leszámítva megértést és együttérzést kaptunk. Komoly gondolkodású emberek közül senki sem azt kérdezte, hogy jutottatok el ide? Hanem azt, miben tudunk segíteni? Ezt a támogatást éreztük. – Tíz nappal az eset után vannak-e kimondható tanulságok? – A legfontosabbat régóta tudjuk: a kortárs közösség neveli az ifjúságot. És ez a kortárs közösség rendkívül zárt a szülők és a tanárok felé egyaránt. Most is kiderült, a diákok rendelkeztek bizonyos információkkal, amit viszont talán még egy felnőtt sem tudott volna kezelni. Ezért semmilyen szinten nem lehetnek 2. oldal
Új Szöveges dokumentum felelősek a kortárs diákok. Pedagógiai kihívás, hogy a zárt közösség bizalommal legyen felénk. Azért tartottunk értekezletet szülők, diákok, tanárok együtt, mert a probléma, amit meg szeretnénk oldani – meg kell oldanunk, mert így nem lehet élni, – a három szereplő együttműködésével történhet. – Az elmúlt másfél hétnek mi volt a legdrámaibb pillanata? – Az első döbbenetet az okozta, amikor meggyilkolták az eltűnt diákunkat. A másik döbbenet talán pedig még ennél is nagyobb volt, hiszen a rendőrségi tájékoztatásból kiderült, saját osztálytársai, barátai voltak a gyilkosok. Reöthy Ferenc 1956-ban született Siófokon. 1979-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos általános iskolai, 1983-ban az ELTE-n középiskolai történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1982 óta tanít a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban. 2003-ban a pécsi egyetemen pedagógus szakvizsgát tett. 2005-ben Kaposvár közgyűlése a gimnázium igazgatójává nevezte ki. – Meghalt egy diák, meghalt valami az elkövetőkben is. És a diákokban? – A trauma rendkívül erős, diákoké, tanároké, szülőké. A gyerekekben nagy a bizalomvesztés, mindennel szemben. És megfogalmazódik a félelem: nem lehet már normálisan élni, utcára menni? Ez a korosztály még tiszta. A felnőtteket sokszor megtöri az élet, igazságban, erkölcsi értékekben kötnek kényszerű kompromisszumot. De a gyermek nem. Ő vagy bízik valamiben, vagy nem. – A bizalomvesztést fokozta a pszichológusi meghallgatás relatív titkossága... – A gyerekeknek hatalmas törés volt ez. Amit elmondtak, azt úgy tették, hogy annak semmilyen eleme nem kerül nyilvánosságra. 3. oldal
Új Szöveges dokumentum – Meddig lehet a diákok bűnében visszautalni az adott iskolai közösségre? Másképpen: hol szűntek meg ezek a diákok táncsicsosok lenni? – Az én dolgom az, hogy megtaláljuk a megoldásokat. Kirekesztő, elítélő gondolatot nem fogalmaztam meg magamban, de főleg nincs bennem ilyen érzelem. Sokakat talán meglep, hogy miért nincs azokkal szemben, akikkel lehetne. De nincs. – A kollektív felelősség téveszméje jegyében érték támadások a diákokat? – Ha valakit kollektív felelősség miatt inzultus ér, az az egyik legaljasabb cselekedet. Akik ezeket a gyerekeket ilyen szempontból inzultálják, azok a gyilkosokkal vannak azonos szinten. – Akik legyilkosoznak ártatlan, összetört fiatalokat... – Ha történt ilyen, azt mélységesen elítélem.
– Hogyan tovább? – Az életben nagy traumák érik az embert, ez most egy közösséggel történt. Bármennyire fáj, tenni kell a dolgunkat tovább. A trauma feldolgozása is könnyebb így. – Azt mondta az értekezleten: korábban az iskolai fegyelmezés öt lehetőségét vette számba, és azok közül mind az öt jogszabályba ütközik. – A törvény szélsőséges esetekre készült, amikor a tanárnak elfogytak az eszközei, és a múltból örökölt, talán nem is a pedagógiához köthető módon próbálta kezelni a kérdést. A jogszabály értelmetlen porosz katonai fegyelmet fönntartó szervezetként írja le az iskolát, ahol még szünetben is vigyázzba kell állni a folyosó szélén. – Fegyelemre szükség volna. – Ha az iskola nem tud fegyelmet tartani, akkor az nem iskola. Kell 4. oldal
Új Szöveges dokumentum valami kohéziós erő, aminek az értelmes fegyelem a feltétele. De amit ma józan ésszel a tanuló érdekében megtennénk, azt törvény tiltja. – Mondana példát? – Nem értem, hogy ha a tanár tudomást szerez a diákja drogozásáról, miért nem beszélheti meg ezt a szülővel? Éppen arról gondolkodunk, hogy akkor tudunk a gyermekeink javára lenni, ha a három fél együttműködik. Rossz üzenete van annak is, hogy ha a diák kilép az iskola kapuján, a tanár már nem tehet semmit. Persze, még nálunk hatékonyabb szervezetek sem tudnak mit kezdeni a fiatalok éjszakázásával. Ha a háború előtt egy tanár bement a moziba, a diák a fal mellett kúszott kifelé. Mi lenne ma egy tanárral, ha a diszkóban megkérné az ifjúságot, hogy nyomás haza, elmúlt tizenegy! Két hét még a tanév A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban az elmúlt hét nagy része már tanítással telt. A kompetenciamérésről egyedül az érintett 10/b osztály maradt ki, habár a központi hatóság nem adott erre engedélyt. A négyórás megterhelő koncentráció alól a szülők adtak felmentést a fiataloknak. A következő két hétben a közvetlenül érintett diákok esetében toleránsabbak lesznek a tanárok, és bár még nem zárták le a jegyeiket, feleltetés vagy dolgozatírás nemigen vár rájuk. – Egyre több szülő nem érti a gyerekét, és a tanárt kéri, mindegy, mit tesz, csak eredménnyel nevelje... – Ilyen sajnos nemegyszer előfordult a több mint harminc- éves pályámon, és ebben semmi meglepő nincs. A nevelési folyamat legfontosabb szereplője a szülő. Bizonyára mi, tanárok sem vagyunk mindannyian tökéletesen felkészítve minden nevelési szituáció kezelésére, de a szülők még kevésbé. Többségük nem szakember. – Az igazgatói kollégiumnak vannak konkrét javaslatai? – A somogyi igazgatói szövetség már a szélsőséges esetek 5. oldal
Új Szöveges dokumentum kirobbanása előtt megfogalmazta gondolatait a minisztériumnak. Semmitmondó választ kaptunk. – Kulcsszereplő a nevelésben az osztályfőnök. Egyik javaslatuk erre vonatkozik. – Az osztályfőnök felelősségét havi bruttó hatezer forinttal ismerik el. A 22 órára emelt óraszámmal pedig még kevesebb esélye maradt a tanárnak, hogy megismerje, meghallgassa a diákokat. Nem szeretek rébuszokban beszélni: ebben az egzisztenciális helyzetben a tanárok rákényszerülnek a másodállásra. Se elég idejük, se elég energiájuk nem marad a diákokra. – Ismerős szlogen: a pedagógusokat meg kell becsülni... – Nemcsak arra gondolok, hogy a pálya presztízsét vissza kell állítani – mert jó, ha van presztízse –, hanem az időt és a feltételrendszert kell megteremteni. Az óraszámnövelés, a bürokrácia, az előkészítetlen reformok nem ez irányba hatnak. A változás kényszerhelyzetét megértem, de lehetett volna mindezt megfontoltabban kezelni. Az elmúlt évtized iskolára zúdult reformja száz évre is elég lett volna. Az iskola egy tengerjáró teherszállítóhoz hasonlítható, aminek kilométerekkel előbb kell fékeznie és kormányzási manőverbe kezdenie, hogy ne vigye el a szigetet...
– Az iskolai értekezlet összekapaszkodását miként élte meg? – A tantestület merítette ebből a legtöbbet. Hihetetlenül megerősített bennünket. Tanulságos gondolatok az iskolai értekezletről „A gyermekem a tragédia után egyik pillanatról a másikra lett felnőtt. Olyan gondolatokat fogalmaz meg, mint még soha.” „Nem tudom, jó ötlet-e, hogy elmarad a kaposvári pedagógusnap, de mi csináljunk egy önálló pedagógusnapot. Gyermekeink év végi virágja legyen a köszönetünk jele.” 6. oldal
Új Szöveges dokumentum „A fiam egy kollégiumi szobában lakott az egyik fiúval. Borzasztó. Semmi jelét nem láttuk ennek a féktelen és megmagyarázhatatlan erőszaknak...” „Szekszárdról hoztam a gyermekem abba a gimnáziumba, amit a legjobbnak gondoltam. Nem bántam meg.” „Hét gyermek édesanyjának egyebek között azért jó lenni, mert nem akarja a szülő egy gyermekben megvalósítania magát.” „A mai diákok kettős életet élnek. Napközben kiválóan tanulnak, illemtudóan viselkednek, éjszaka viszont szórakozóhelyeken alkoholt fogyasztanak, dohányoznak.” – És kiállt a diáktanács is... – A diákjaink hozzáállását ki kell emelnem! Fegyelmezzük, értékeljük őket, olykor – hiszen mi sem vagyunk tévedhetetlenek – hibázunk is nyilván, de ők pozitívan nyilatkoznak az iskoláról. Gyerekeink magas értelmi és érzelmi intelligenciaszintje ebben nyilvánul meg. Okosan érvelve megvédik az iskolájukat. A gyászszalagra feltették a Táncsics-jelvényt, mutatva, ők akkor is idetartoznak. – Milyen érzéssel megy végig most az iskolán? – Jó ideig más lesz a gimnázium. De sok jel mutat arra, hogy akármekkora traumát éltünk meg, erősödünk általa. És talán eljutottunk oda, hogy széles körű párbeszédet indítsunk el. – Elképesztő hírek érkeznek nap nap után fiatalokról. Hová tarthatunk, ha nem lép valamit tanár-diák-szülő közösen? – Kevés szereplő van, aki nem érzékelné, nagyon tenni kell valamit. Rossz irányba megy az oktatásügy. A 24. óra utolsó perceiben vagyunk, hogy más irányú döntéseket hozzunk, és akkor talán 10-15 év múlva nem kell tartanunk attól, hogy rosszabb helyzetbe kerülünk. – Vannak jó példák. – Az éltanuló finnek a ‘90-es évek elején meghozták a döntést: az oktatás a legfontosabb! Az iskolának azóta az a feladata, hogy boldog, kiegyensúlyozott generációkat neveljen. És még valami: nem köztudott, de a magyar gimnazista korosztály eredményei 7. oldal
Új Szöveges dokumentum jobbak, mint a finneké. – Mikor lesz a Táncsics ismét derűs, mosolygós iskola? – Diákjaink, ha nehezen is, de felfogják dolgozni a történteket. Megvan bennük az erő hozzá...
8. oldal
