38 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Könyvismertetô Nádas Pál szerkesztésében, a Magyar Paralimpiai Bizottság kiadásában megjelent a Paralimpiai történetek címû könyv, 75 esztendô (1929-2004) hazai és nemzetközi történései alcímmel. A könyv értékeit hûen jellemzik dr. Ábrahám Attila, a Nemzeti Sporthivatal elnökének köszöntô sorai: „Az elsô szó amely ennek a csodálatos kötetnek a kapcsán az eszembe jutott, így hangzik: ÉRTÉK! És – elnézést a szerzôktôl, szerkesztôktôl – ezúttal nem elsôsorban a könyv kézzel fogható értékére, a képekre, táblázatokra, tudósításokra gondolok, hanem mindarra a gazdag tartalomra, amely a sorok, illusztrációk mögött meghúzódik. 75 év küzdelmes, sikerekben és néha bizony kudarcokban gazdag történetére. Jól tudom, hogy a kudarcokat elsôsorban nem a sportversenyeken kellett elszenvedni. Ezek a hétköznapok legyôzni való megpróbáltatásai voltak. Harc a teljesítmény elismeréséért, a megfelelô feltételek biztosításáért. A paralimpia sportolóinak versenysportja a magyar sport szerves része. Gondolom, nem kell hangsúlyozni, hogy mekkora hiányt pótol ez a kötet, amely immár a magyar sportirodalom része is. Garanciát nyújt. A halhatatlanság garanciáját. Lehetôséget arra, hogy mindazok, akik tettek valamit a fogyatékos emberek sportjáért, örök szereplôi legyenek a magyar sport történetének.” A könyv megvásárolható a Libri könyvesboltokban, illetve a Magyar Paralimpiai Bizottság irodájában (1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3.) 4900,- Ft-os egységáron.
HIRDESSEN A MAGYAR EDZÔBEN! Folyóiratunkat 2005-ben négy alkalommal 1000 példányban tervezzük megjelentetni. Eljuttatjuk az országos sportági szakszövetségek szakembereihez, az olimpiai felkészítést végzô edzôkhöz, az olimpiai mozgalom szakértôihez, a megyei és megyei jogú városok sportszakigazgatási szervezeteihez, sporttudományi társaságokhoz, intézetekhez, valamennyi magyar egyetem és fôiskola testnevelési tanszékére, testnevelô tanárokhoz, sportorvosokhoz, a sportági és más sportszakmai folyóiratok szerkesztôségeihez. Hirdetési feltételek 2005-ben: 1. Hátsó-külsô, belsô és elsô-belsô teljes borítólapon színes anyag egyszeri megjelentetése 60.000,- Ft 2. A lap közepén befûzve: 4 oldalas színes anyag egyszeri megjelentetése 100.000,- Ft 3. 4 oldalas fekete-fehér anyag egyszeri megjelentetése 40.000,- Ft 4. Egyoldalnyi fekete-fehér anyag, a lapban a mûszaki szerkesztô által meghatározott helyen elhelyezve egyszeri megjelenéssel 20.000,- Ft 5. Egyoldalas A/4-es méretû szórólap egyszeri elhelyezése, terjesztése a folyóirattal 10.000,- Ft 6. Az egy oldálnál kisebb terjedelmû hirdetések, reklámok költsége, terjedelmükkel arányos. 7. Folyamatos, legalább négy alkalomra történô lekötés esetén árainkból 25% kedvezményt adunk. Egyéb feltételek külön megállapodás szerint! 8. A fenti árak ÁFÁ-t nem tartalmaznak!! Fizetés: a megrendelést követôen számla ellenében átutalással! 9. A hirdetések szövegeit, grafikáit, fényképeit az igényelt hirdetési területnek és a lap tükrének megfelelô méretben kérjük megküldeni a szerkesztôség címére. További felvilágosítás: a (1) 460-6981 vagy a 06-30-991-0203 telefonon! A szerkesztôség
Tartalom Dr. Ormai László Az edzô felelôssége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 Gallov Rezsô Richard Pound a doppingellenes küzdelemrôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Könyvismertetô: A. Sieron (szerk.): Mágneses terek alkalmazása az orvostudományban . . . . . . . .6 Dr. Kis Gergô László „Dopping-kérdés” jogi szempontból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7 Benczenleitner Ottó A koordinációs képességek jelentôsége a forgással történô atlétikai dobásokban, különös tekintettel az egyensúlyérzékelésre . . . . . . . . . . . . . . . . .10 Hamar Pál, Kalmár Zsuzsa A magyar nôi torna helyzete a 2004. évi Amszterdami Európa-bajnokság eredményeinek tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 Sayin Metin, Karácsony István A szertorna fejlôdési tendenciája kápáslovon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 Kacsándi Anna, Tolnay Pál, Szabó S. András Testtömegoptimálás és pulzuskontroll . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20 Szabó S. András Ásványianyag-szükséglet sportolóknál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22 Bognár Gábor, Nagykáldi Csaba, Vadas Simóka Nóra Agresszió vagy asszertivitás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24 Ökrös Csaba A korszerû kézilabdajáték jellemzô vonásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28 Gallov Rezsô Elsô az elsôk között - 50 éve hunyt el a felejthetetlen Hajós Alfréd . . . . . . . . . . .30 Jocha Károly Két olimpiai döntôben is fújta a sípot - 80 éves az Oscar-díjas Kassai Ervin . . . . .32 Harsányi László Az edzôi munka összetevôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .34 Szabó S. András Néhány gondolat a súlyemelésrôl Viczay Alajos: „A pécsi súlyemelés” c. könyve alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36
Új közlési feltételek A kéziratokat egy példányban, szimpla sortávolsággal, az A/4-es lap egyik oldalára 12-es betûnagysággal, Times New Roman betûtípussal gépelve kérjük elkészíteni. Emellett kérjük az anyag megküldését számítógépes adathordozón is: 1.44-es floppy-lemezen, vagy e-mail-en. A dokumentumokat “stílus” alkalmazása nélkül Word 6.0-ás formátumban, a táblázatokat szintén Word 6.0-ás formátumban, az illusztrációkat (kép, ábra, grakikon) nyomdai sokszorosításra alkalmas nyomaton vagy formátumban (JPEG, TIFF) elmentve kérjük. A dokumentumok azonosításához kérjük az összes információt megadni (könyvtár-, fájl, munkalapnév stb.). A kézirat gépelt terjedelme az 5, az ábrák, táblázatok a 3 gépelt oldalt lehetôleg ne haladják meg. A táblázatokat és ábrákat a szövegtôl elkülönítetten, táblázatonként és ábránként külön lapokon kérjük 1 példányban mellékelni. A táblázatokat és az ábrákat számozással és címmel kérjük ellátni. Az ezeken esetleg feltüntetett jelek, rövidítések magyarázata is szerepeljen, azaz a táblázatok és ábrák a szövegtôl függetlenül is érthetôk, értelmezhetôk legyenek. A táblázatok, ábrák címét kérjük megadni (Pl. 1. ábra /Térd feszítés, hajlítás). A táblázatok és ábrák helyét kérjük a szövegben megjelölni (pl. 2. ábra). Az elsô oldal a szerzô(k) nevével (“dr” és egyéb cím vagy beosztás megjelölése nélkül) kezdôdjön, alatta az intézet, intézmény nevét kérjük megjelölni. Ez alatt a tanulmány (kifejezô, de minél rövidebb) címe következzen nagy kezdôbetûvel és kis betûkkel folytatva. Maximum 20 soros összefoglalót kérünk, alatta a kulcsszavakkal (maximum 5). Az összefoglaló tartalmazza a kérdésfeltevést, az eredményeket és a következtetést. Az összefoglalókat követô tanulmány szövegét célszerû bevezetésre, a módszerekre, az eredményekre, a megbeszélésre és a következtetések fejezetekre tagolni. Az új bekezdések a sor elején kezdôdjenek, és ezt sorkihagyás (ne behúzás) jelezze. A lábjegyzetek a szöveg végére kerüljenek. Az irodalomjegyzékben folyóiratnál: a szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a mû címe eredeti nyelven, a folyóirat neve, a lapszám, a terjedelem: kezdô és befejezô oldalszám szerepel. Pl.: Friedmann, B. – Bärtsch, P. (1999): Möglichkeiten und Grenzen des Höhentrainings im Ausdauersport. Leistungssport, 3. 43-48. Könyvnél: a Szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a könyv címe (eredeti nyelven), a kiadó neve, városa, esetleg a könyv utolsó számozott oldalszáma. Pl: Carl, K. (1983): Training und Trainingslehre in Deutschland. Verlag Karl Hofmann, Schorndorf. 298 p. A szöveg közben a hivatkozás a szerzô(k) nevével és az évszámmal történjen, pl. Friedmann (1999). Az irodalomjegyzék után kérjük megadni annak a szerzônek a nevét és levelezési címét (e-mail címét), akit az esetleges érdeklôdôk A szerkesztôség további információkért megkereshetnek.
SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR TF TOVÁBBKÉPZÔ INTÉZET 1123 BUDAPEST, ALKOTÁS U. 44. TEL.: 487-9247 FAX: 356-5966 MAGYAR EDZÔ Hungarian Coach 8. évf. 2005. 1. Megjelenik negyedévenként Elôfizethetô a szerkesztôségnél kapható csekken Éves elôfizetési díj: 2000,- Ft Felelôs szerkesztô dr. Mónus András Szerkesztô Gallov Rezsô Olvasószerkesztô Bendiner Nóra Szerkesztô kollégium dr. Harsányi László elnök dr. Bakanek György Haász Sándor Köpf Károly Medvegy Iván dr. Szabó S. András dr. Szabó Tamás dr. Tihanyi József Kiadja a Magyar Edzôk Társasága Elnök dr. Ormai László Fôtitkár dr. Tamás István Titkárság és szerkesztôség 1146 Budapest Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: (36-1) 460-6981 E-mail:
[email protected] Hirdetésfelvétel a szerkesztôség címén Borító, lapterv és tipográfia Somogyi György Nyomdai munkálatok PENTI Nyomda, Budapest ISSN 1418-6764 Támogatók Nemzeti Sporthivatal Magyar Olimpiai Bizottság Nemzeti Sportszövetség Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány
4 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Az edzô felelôssége Bárhogyan, bárhonnan közelítjük meg a dopping-kérdést és keressük a felelôsöket, nem kerülhetjük ki az edzôt, az edzô felelôsségét. A sportélet, a tényleges sporttevékenység két központi figurája: a versenyzô és az edzô. És bár a versenyzô a fôszereplô – ugyanúgy, mint a színházban a színész – ô is a rendezô, jelen esetben az edzô instrukciói, tervei alapján készül, dolgozik. Miután nap mint nap együtt vannak, normális kapcsolatban az edzônek a versenyzôje minden rezdülését ismernie kell, minden nem tervezett eseménynek, amely a versenyzô életében bekövetkezett, az edzésmunkában, a teljesítményben kell tükrözôdnie és ezt az edzônek észrevenni, érzékelnie kell. Ebbôl következik, hogy az edzésmunkából nem származható, indokolatlanul nagy teljesítménynövekedésre – vagy akár csökkenésre – az edzônek fel kellene figyelnie és keresnie kell a miértet. Különösen igaz ez az egyéni sportágakra, ahol az eredmények mérhetôek, és ahol a folyamatos teljesítmény-mérés követelmény, az edzéstervezés alapja. Nem hihetô, nem elfogadható tehát az az esetleges kifogás, hogy az edzô – ha a versenyzô meg nem engedett eszközöket használ – nem tud róla, nem látja. A versenyzô az edzôre van bízva. Az edzô felelôssége – bizonyos határok között természetesen –, hogy a versenyzô mit, hogyan csinál. Mindaddig, amíg vállalja a közös munkát, tart ez a felelôsség. Ha valaki nem akar közösséget vállalni, mert nem tud már hatni a versenyzôre, nem ért egyet a felkészülés, az életmód egyes elemeivel, akkor ezt azzal jelezheti, hogy felbontja az együttmûködést. Amíg azonban ezt nem teszi, addig fennáll a felelôsség. Sôt, úgy vélem, nagyobb a felelôssége, mint versenyzôjének, mert neki jobban tisztában kell lennie a következményekkel, tôle ez nemcsak elvárható, hanem egyenesen meg is követelhetô. Mint ahogyan az is, hogy olyan esetben, amikor dopping vétség vádja éri a versenyzôt, ne hallgasson, ne tegyen úgy, mintha kívülálló lenne, mert nem az, hanem érintett. Az elmúlt években a Magyar Edzôk Társasága jelentôs erôfeszítéseket tett az edzôi tevékenység elismertségének növelése érdekében. Számos fórumon hangoztatta, hogy az edzôi munka presztizse,
■
MAGYAR EDZŐ 37
2005/1
get adna az átgondoltabb és zökkenômentesebb súlycsoportváltásokhoz, több érem megszerzésének lehetôségét nyújtaná, s egyúttal összehasonlíthatóságot adna a korábbi évek eredményeihez is. 4. Számos más sportágra (pl. kajak-kenu, úszás) is jellemzô, hogy az olimpiai versenyprogram és az egyéb versenyek programja nem teljesen azonos, miért ne lehetne ez a súlyemelôsportban is?
Záró gondolatok
Edzô és versenyzô: Vida József, Fazekas Róbert elismertsége indokolatlanul alacsony, sem az anyagi, sem az erkölcsi megbecsülés vonatkozásában nem elegendô. Abból kiindulva érveltünk az elismerések különbözô formáinak kialakítása, bôvítése mellett, hogy az eredményes versenyzôk mögött mindig ott vannak a nagy edzô egyéniségek, hogy a sikerek egyik kovácsa az edzô. Ennek is köszönhetôen nôtt a Mesteredzôi cím presztízse, szélesedett az olimpiai járadékra jogosult edzôk köre, növekedett az edzôk eredményességi pénzjutalma, jöttek létre különbözô kitüntetési formák. Ha a sikerben – azt hiszem jogosan – részt kérünk az edzôknek, akkor ugyanez igaz a kudarc, a botrány esetén is, itt sem mentesülhetünk a felelôsség alól. Méltatlan dolog a siker esetén részt kérni a „fénycsóvából”, baj esetén pedig névtelennek maradni. Athén után ez volt az egyik nagy hiányérzetem, nevezetesen, hogy az érintett edzôk nem álltak oda versenyzôjük mellé vállalni a felelôsséget, vagy legalább magyarázattal szolgálni. Ötven éve edzôsködöm, ebbôl negyven évet töltöttem el az élsportban, elég jól ismerem a magyar sportot, a magyar edzôi kart, a nemzetközi gyakorlatot, nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy a doppingot, a teljesítményfokozó szerek használatát egyik napról a másikra – varázsütésre – meg lehet szüntetni. Ezért nem hiszek abban, hogy a „zéró tolerancia” elvének puszta hangoztatásával, újabb és újabb mozgalmak hirdetésével, bizottságok szervezésével, a tettek propagandával, szavakkal való helyettesíté-
sével eredményt lehet elérni. Persze szükség van a felvilágosításra, meggyôzésre, elrettentésre, de még a fokozott ellenôrzés is kevés, ha utána nem történik semmi. Pusztán felesleges pénzkidobás, ha cinkosok vagyunk, ha az eredmények érdekében hallgatunk arról amit tudunk, remélve, hogy más nem tudja. Ebbôl következik az a hallgatólagos elv, hogy az doppingolt aki lebukott. Ez az álságos légkör – lialakulásában mindannyian hibásak vagyunk – eredményezte Athént. Ennek kell véget vetni, és nem csupán az esélyegyenlôtlenség miatt, mert annak sokkal több oka van, mint a dopping, hanem az esetleges egészségkárosodás miatt. Az alapvetô mérce az egészségkárosodás lehetôségének kizárása kell legyen! Ez az a határvonal, amit semmilyen indokkal nem lehet átlépni. Amikor ennek még csak a halvány lehetôsége is fennáll, akkor és ott drasztikusan kell fellépni, sôt az edzôk vonatkozásában keményebben, szigorúbban, mint a versenyzôk esetében. Azokat az edzôket – ugyanez kell vonatkozzon az orvosokra, sportvezetôkre is –, akik vétenek az érvényes szabályok ellen (akár egyetértenek azokkal, akár nem), segédkezet nyújtanak ahhoz, részt vesznek a csalásban, azokat errôl a pályáról ki kell tessékelni. Még egy Athénhez hasonló szégyent nehezen viselne el a magyar sport, a közvélemény. Tegyünk azért, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elô! Dr. Ormai László
Antidoppinginfo! A doppinggal és a doppingellenes küzdelemmel kapcsolatos aktuális információk a MET honlapján! Kattintson rá: www.met.iif.hu
A bevezetést azzal zártam, hogy sajnos a súlyemelôsport Magyarországon jelenleg igen kritikus idôket él meg. Így pl. alacsony a versenyzôi létszám, dopingbotrányok borzolják az amúgy sem sima vízfelületet, alig van fôállású edzô, éles ellentét feszül az edzôk ill. szakemberek között, vékony az utánpótlásréteg, óriási gond tehetôs szponzorokat találni, sok az olyan ember - korábban sikeres versenyzôk és edzôk - aki megkeseredett, elfordult a sportágtól. Viczay Alajos könyve arra is jó, hogy az általa tartott tükörben megnézzük, mi volt a jó, s mi volt a rossz eddig a magyar súlyemelésben. Persze nem csupán a hibákat, kudarcokat, helytelen lépéseket kell elemeznünk, de arra a kérdésre is választ kellene találni, hogy mi a kivezetô út. Vajon csupán a pártállami rendszer támogatást biztosító sportpolitikájának megszûnése eredményezte-e a szakosztályok megszûnését, a súlyemelés, mint alapsportág népszerûségének hanyatlását, vagy más, nem kevésbé fontos tényezôk is szerepet játszottak? Jó könyv, érdekes, kordokumentációs jellegû kötet Viczay Alajos mûve, egy olyan emberé, aki rengeteget tett azért, hogy a súlyemelés (Pécsett és másutt), ez a sokunk által kedvelt s becsült sportág sikeres legyen. Szerintem a szerzô célja a könyv megírásával nem csupán az volt, hogy elmondja, mi történt 1963 és 2003 között. Úgy vélem, ennél sokkal több. Talán azért is íródott e könyv, hogy a súlyemelésnek, s ezen belül a pécsi súlyemelésnek ne csupán múltja, de jelene és bíztató jövôje is legyen. Hogy azok, akik tehetnek az ügy érdekében, fogjanak végre össze, s tegyék meg mindazt, ami kell ahhoz, hogy ez a sportág ismét régi fényében ragyogjon. Méltóan régi, nagy híréhez, az olimpiai bajnok, világbajnok, Európa-bajnok, világcsúcstartó neves elôdökhöz. S persze kapjon ehhez megfelelô támogatást, anyagit és erkölcsit egyaránt a sportvezetéstôl. A nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor nevéhez fûzôdik a mondás: „Nem lehet mindig megtenni azt, amit meg kellene, de mindig meg kell tenni azt, amit
meg lehet.” Nos, ahhoz, hogy a súlyemelést felemeljük, hogy segítsük a sportág ismételt felemelkedését, ahhoz meg kéne fogadni Bethlen Gábor tanácsát. Egymást segítve és támogatva kellene a súlyemelés szekerét kihúzni a sárból, s erôs, jó lovakat fogni a szekér elé. Olyan lovakat, amelyek egy irányba (jó irányba) húznak, s persze jól felkészült, a lovakat szeretô s ismerô kocsisok is kellenek. Hát efféle gondolatok fogalmazódtak meg bennem a könyv elolvasása közben. Bíztatom a sportágat szeretô sportbarátokat, sporttársakat, edzôket, versenyzôket, sportvezetôket, hogy ôk is olvassák el Viczay kolléga könyvét. Azután pedig azokon a lépéseken gondolkodjanak, amelyeket ahhoz kell megtenni, hogy a súlyemelés ismét népszerû legyen Magyarországon, s a sportág visszataláljon a sikerekhez, eredményekhez vezetô útra. A sikerek persze nem csupán azt jelentik, hogy helyezések, érmek születnek világversenyeken. Nem, sôt elsôsorban nem ezt jelentik. Hanem azt, hogy sokan foglalkoznak majd súlyemeléssel, s erôs, izmos, egészséges nemzedék fog felnôni. S persze könnyen lehet, hogy a sok fiatal emelô közül majd fel-feltûnik néhány olyan is, aki nemzetközi szinten is sikeres lesz, s dicsôséget
szerez egyesületének, városának, megyéjének, országának, nemzetének. Teljesen egyetértek a szerzôvel, amikor azt írja, hogy a súlyemelés is a rendszerváltás vesztesei között találta magát. S azzal is, hogy sajnálatos, a súlyemelés nem vált iskolai sporttá, s alapsportág jellege ellenére nem tananyag a tanárképzésben, s így nem integrálódhatott az iskolai testnevelésbe sem. Ôszintén becsülöm a szerzôt, hogy hittel vallja – a 40 éves jubileumra átadott súlyemelôcsarnok nyilvánvalóan erôsíti ebben – meg kell kísérelni újra felépíteni egy mûködôképes struktúrát, amelyben a sportszakemberek, edzôk elôtt is megnyílik egy életpálya- modell, s a tehetséges sportolók lehetôséget kapnak képességeik kibontakoztatásához.
Hozzáférhetôség: Viczay Alajos, 7623 Pécs, József A. u. 28. X. 40. Tel: 72-323-580 (lakás), 72-254-975 (munkahely), 06-20-556-7231 (mobil) A könyv egyébként a Duplex-Rota nyomdában készült, Pécs, Észak-Megyer dûlô 4., s a Pécsi Súlyemelô Egyesület jelentette meg 2004-ben a Wesselényi Sport Közalapítvány s a Pannonpower Holding Rt támogatásával.
36 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Néhány gondolat a súlyemelésrôl Viczay Alajos: „A pécsi súlyemelés”c. könyve alapján A súlycsoportok kérdése
Szabó S. András Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest
Bevezetés Viczay Alajos igazi kordokumentumként is felfogható könyvet jelentetett meg „A pécsi súlyemelés (1963-2003)” címmel, átfogva az elmúlt 4 évtized fontosabb történéseit. Természetesen pécsi szemüvegen keresztül szemlélve és megélve (elszenvedve és alakítva) a történéseket, de nyilvánvaló, hogy egy-egy szakosztály, klub, egyesület, város történetét, sikereit és kudarcait nem lehet csupán önmagában, mástól, más egyesületektôl, más városoktól, más régióktól függetlenül szemlélni és értékelni. A pécsi súlyemelés születésében, eredményeiben és gondjaiban egyaránt benne vannak azok a jellemzôk is, amelyek az egész sportágra (országosan és talán nemzetközi szinten is) érvényesek. Pozitív és negatív paraméterek egyaránt, a fiatalok erôsödni vágyása és lelkesedése, az edzô kiszolgáltatottsága, s esetleges emberi és szakmai hibái, az anyagi háttér stabilitása ill. bizonytalansága, az erkölcsi támogatás hiánya, illetve szükségessége, a versenyrendezés problémái, a versenyszabályok és súlycsoportok módosulása, továbbá a formaidôzítés és taktika buktatói, az emberi összeférhetetlenségek, az összefogás hiánya, a kiválasztás és toborzás nehézségei, s még sorolhatnám oldalakon keresztül azokat az okokat, gondokat, amelyek együttesen azt eredményezték, hogy ma a hazai súlyemelés – nem csupán a pécsi súlyemelés – kritikus helyzetben van.
A pécsi súlyemelés története A csaknem 300 oldalas, gondosan tagolt, szépen szerkesztett könyv a köszöntôkön, elôszón, a magyar súlyemelôsport fejlôdését bemutató bevezetésen, a könyv végén található rövidítéseken, irodalomjegyzéken, s 32 szép színes fotón kívül 4 részbôl áll. Az elsô fejezet címe: A pécsi súlyemelés története, s ez a 140 oldal képezi a lényeget. Fényképekkel, statisztikákkal kiegészítve bemutatja a pécsi súlyemelôsport kialakulását, fejlôdését, s jelenlegi helyzetét. 40
év küzdelmét nem csupán a súlyzókkal, de gyakran a méltatlan körülményekkel, az anyagi gondokkal, az emberi gyarlóságokkal, a szakmai problémákkal. S megismerjük persze a 4 évtized kiemelkedô képességû versenyzôt is – pl. Kozári Péter, Lénárt István, Lénárt Ferenc, Szabó László, Torma Ibolya, Kazinczi István, Gyurkovics Ferenc – az egyesületek megszûnését és újjáalakulását, a névváltozásokat, a fogyasztás, a menedzselés, a versenyeztetés gondjait és buktatóit, a súlycsoportváltás, a nôi súlyemelés ezernyi problémáját. S persze az utazások élményét, azt a felemelô érzést a történelmi Magyarország területén, például, amit az 1981-es kolozsvári verseny kapcsán érzékeltet a szerzô akkor, amikor leírja, hogy a piros sonkát fehér tálon zöld paprikával tálalták.
Visszaemlékezések, rólunk írták, függelék A könyv második fejezetének címe: Visszaemlékezések. Ez is tartalmas rész, néhány korábbi emelô, sportvezetô, orvos nyilatkozata arról, amit fontosnak, szépnek tart a súlyemelésben, erkölcsi kérdésekkel is megpakoltan. A harmadik rész címe: Rólunk írták. Ez dokumentumgyûjtemény, a sajtóban (fôleg Dunántúli Napló és Népsport) a pécsi súlyemeléssel, ill. pécsi súlyemelôkkel kapcsolatos cikkek, híradások, riportok alkotják. A könyvet 30 oldalnyi statisztika egészíti ki, a szokásos adatok helyezésekrôl, eredményekrôl, versenyzôkrôl és versenyekrôl, minôsítési szintekrôl.
A szerzô a könyvben nem csupán adatokat, versenyeredményeket közöl, történeteket mesél, versenyekrôl számol be, anyagi gondokat, problémákat tárgyal, de számos szakmai, edzéselméleti jellegû kérdést is érint ill. boncolgat. Ilyen pl. a súlycsoportváltás kérdése, ami az 1998 óta bevezetett új súlycsoportokat tekintve jelentôsen megnehezült, hiszen a kevesebb súlycsoport következtében nagyobbak a különbségek az egyes kategóriák között. Pl. korábban a középsúly (82.5 kg) s a félnehézsúly (90 kg) között 7.5 kg volt az eltérés, ma viszont a 85 és a 94 kg-os felsô határú kategóriák között 9 kg. Ezzel a kérdéssel részletesen foglalkoztam korábbi dolgozataimban (1-4), s csupán annyit kívánok itt megjegyezni, hogy messzemenôen osztom a szerzô véleményét. Nem látom ugyanis feltétlenül indokoltnak, hogy abból adódóan, mivel a NOB - a nôi súlyemelést is versenyszámként elfogadva – 15 kategóriában maximálta a súlyemelôsportban (férfi és nôi együtt, de megkötés nélkül) a súlycsoportok számát, ne lehetne a többi versenyen ettôl eltérô kategóriákat alkalmazni. Az okok röviden a következôk: 1. Világversenyeket, kontinentális viadalokat, nemzetközi és nemzeti versenyeket óriási számban rendeztek korábban is a jól bevált 10+9 súlycsoportban. 2. Elég lenne a 8+7 súlycsoportos versenyt (esetleg 9+6 vagy 10+5 kategóriában) csak az olimpiai játékokon, minden negyedik évben egy alkalommal rendezni, hiszen itt a résztvevôk száma egyébként is rendkívül behatárolt. 3. A korábbi (1992-ig érvényes) súlycsoportokhoz való visszatérés lehetôsé-
■
MAGYAR EDZŐ 5
2005/1
Richard Pound a doppingellenes küzdelemrôl ÚJABB FENYEGETÉS: A GÉNDOPPING A génkutatás és az ennek következtében felsejlô forradalmi lehetôségek a gyógyászatban rendkívül ígéretesek. Nyilvánvaló azonban, hogy a kutatások eredményeinek felhasználása a sportteljesítmények fokozására éppen olyan súlyosan elítélendô, mint a hagyományos értelemben vett doppingolás. A WADA (Doppingellenes Világ Ügynökség) elsô embere, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábbi kanadai alelnöke, Richard Pound montreali ügyvéd, helyesen érzékelve a gén-dopping területén várható veszélyeket, úgy határozott, hogy szervezete hivatalos kiadványának – PLAY TRUE (Értelemszerûen: Versenyezz tisztán!) – 2005 évi tavaszi számát teljes egészében ennek a rendkívül érzékeny témának szenteli. Az elôszót ô maga fogalmazta meg. Feltûnt, hogy amint közeledtek az athéni nyári olimpiai játékok befejezô napjai, mind gyakrabban szegezték nekem a kérdést a nemzetközi újságíró társadalom tagjai –írta. Vajon valóságos-e a veszély, hogy már 2008-ban a pekingi ötkarikás játékokon súlyos bonyodalmat okozhat számunkra a géndopping? Nos, az a gondolat, hogy a kínai fôvárosban netán genetikailag manipulált versenyzôk állhatnak rajthoz, kétségkívül zavaró, ugyanakkor ez a lehetôség teljességgel nem zárható ki sajnos. Ami azt illeti, a WADA már huzamos ideje úgy kezeli a géndoppingot, mint a versenysport felett lebegô komoly fenyegetést. Igyekeztünk vezetô szerepet játszani abban, hogy világossá tegyük mind a kutató tudósok, mind a sport nemzetközi közössége vezetôi számára: kísérjék figyelemmel a fejleményeket, legyenek készek az új ilyen jellegû kihívásra, arra a veszélyre, amely a sportra leselkedik. Tudományos kutatóink mindazonáltal úgy vélik, hogy a géndopping jelen pillanatban nem realitás – még nem… De a rohamos fejlôdés ismeretében a helyzet megváltozhat néhány röpke év alatt, nekünk tehát lépést kell tartani a fejlôdéssel, haladék nélkül, semmire sem várva új védekezô fegyvereket kell kifejlesztenünk a fenyegetés miatt. Elsô alkalommal a WADA 2002-ben hívta egybe a nemzetközi sportélet reprezentánsait és a tudomány képviselôit a Banbury Konferencia keretei között New Yorkban, hogy megtárgyaljuk a
géndopping idôszerû kérdéseit. A konferencia pontosan úgy sikerült, ahogyan vártuk, elképzeltük, elérte a kitûzött célt, megfelelt annak az igénynek, hogy felhívja a figyelmet mindazok számára, akik tehetnek, s feltételeztük, akarnak is tenni a géndopping ellen, mégpedig abban a kezdeti stádiumban, amikor bármiféle kárt lenne képes okozni, igyekezvén mindjárt a kezdetben elfojtani a kibontakozás és elterjedés lehetôségét. A sport képviselôi pontos képet kaptak arról, hogy milyen irányba halad a tudomány, s a kutatások a génterápiában mennyire elôrehaladott állapotban folynak. Számos végzetesnek tekinthetô kór gyógyításához szinte karnyújtásnyi közelségbe jutott a tudomány, igazolta a konferencia, ugyanakkor a kutatók rádöbbenhettek, hogy a sportolók mi mindenre képesek elszánni magukat, beleértve a legnagyobb kockázatokat is, csak hogy a legjobbak lehessenek. Errôl éppen olyan tudóskollégák számoltak be, s figyelmeztettek, akiket határozottan igyekeztek máris „beszervezni” a felkészülés menetébe egyes edzôk, sportvezetôk, sôt maguk a versenyzôk, akiket roppant érdekelt, hogyan lehetne hasznosítani a génterápia elônyeit az edzésmunkában a minél kiemelkedôbb eredmények elérése érdekében. Sokunk számára valóságos felvilágosítással ért fel az esemény, amely lényegében ahhoz vezetett, hogy 2003-ban a tiltott doppingszerek és eljárások, módszereket tartalmazó listára nyomban felkerült a génmanipuláció. Azóta jelentôs további lépéseket tettünk azért, hogy a csalásnak ez a formája ne bontakozhasson ki a nemzetközi sportban. Társakra leltünk a kutatásban élenjáró tudósok között annak érdekében, hogy a génmanipuláció kideríthetô, bizonyító erôvel feltárható legyen. A WADA szervezetén belül külön kutató csoportot hoztunk létre, s tagjai idôrôl-idôre nem csak beszámolnak tevékenységükrôl, hanem tanácsokkal is ellátnak bennünket fôként az ellenôrzés technikai jellegû kérdéseiben. A tájékoztatás és felvilágosítás tekintetében ugyancsak számos erôfeszítést tettünk, hogy a sportolók, vezetôik, edzôi pontosan felmérjék: a génekkel kapcsolatos kutatások tulajdonképpen még egyáltalán nem befejezett
folyamat közepette zajlanak, számos kérdés vár tisztázásra, tele vagyunk kérdôjelekkel, távolról sem tudományosan lezárt az ügy, s ennek következtében a sportban mindennemû ezzel kapcsolatos kísérletezés roppant veszélyekkel járhat. Azon túlmenôen, hogy természetesen morálisan sem fogadható el a szándék, éppen úgy nem, mint az immár hagyományosnak tekinthetô doppingolás módszereinek bármelyik fajtája. A mögöttünk hagyott téli idôszakban alkalmam nyílt beszédet tartani az „Amerikai Szövetség a Tudomány Elôrehaladásáért” címet viselô nemzetközi kongresszuson az Egyesült Államokban. Elôadásomban egyebek között felhívtam a figyelmet: a kormányoknak, az egészségügyi hatóságoknak igen szigorú szabályozást szükséges életbe léptetniük a génállomány megváltoztatását célzó tudományos tevékenységben, kutatásokban, kísérletezésben, gyógyításban. Az USA-ban bizonyos mértékben nem csak felismerték ennek fontosságát, de megtették az elsô lépéseket is elsôsorban a génátalakításokat célzó oktatás tekintetében példának okáért. Ez azonban kevés, ennél sokkal többre van szükség ezen a területen. Akadnak, sajnos, olyan háttérben mûködô, eléggé el nem ítélhetô laboratóriumok, ahol jó pénzért hajlandók a kidolgozott terápia és technológia lemásolására, valamint alkalmazására a sportteljesítmények fokozása érdekében. Ismétlem, hallatlanul veszélyes próbálkozásról van szó, amely ráadásul erkölcsileg épp úgy elfogadhatatlan, mint az eddig ismert doppingolás változatos formái. Nehéz elôre látni, megjósolni, mennyire tragikus lehet megváltoztatni bárkinek a gén-állományát, csupán a jobb sporteredmények elérése céljából. Csúszós, kiszámíthatatlan lejtô ez, amelyen soha nem kívánunk lezuhanni. Mindannyiunknak a fejünkbe kell mindenek elôtt alaposan vésnünk egy fontos megállapítást: a génterápia hihetetlen kilátásokat tartogató lehetôség az emberiség számára a gyógyászatban, nagyszerû kifejezôdése és megtestesítôje az emberi képességeknek és zsenialitásnak. Az a tény, hogy a tudomány jelenleg eredményesen mesterkedhet a genetikus kódokkal annak érdekében, hogy az ember egészségesebb és töké-
2005/1
letesebb legyen - csodálatraméltó teljesítmény. Mindazonáltal az út még hosszú, bár meggyôzôdésem, a tudományos haladás eljut idôvel odáig, hogy a génterápia minden tekintetben biztonságos és egyben rendkívül hatékony lesz. Azonban erkölcstelen és káros felhasználása, nevezetesen mesterkélten kialakított szuper sportolók laboratóriumi megalkotása és az ezzel kapcsolatos midennemû kísérletezés ellen a WADA éppen olyan elkötelezett szenvedéllyel és eréllyel lép fel, mint a dopping eddigi minden ismert válfaja ellen. A versenyeken az edzésmunkának kell kifejezôdnie, a lelki, testi, pszichológiai felkészítés minôségének a fair-play szellemében. Gallov Rezsô
MAGYAR EDZŐ 35
2005/1
lati tapasztalatokon, az edzôi szakismereteken és a már felsorolt személyes tulajdonságokon túl, egy negyedik tényezô is hatékonyan elôsegítette az edzôi tevékenység eredményesebb végzését. S ez a sportoló minden – a felkészüléssel összefüggô ügyein túl, pl. hobbyja, tanulmányai, stb. problémájával való törôdés volt. Ez olyan erôs bizalmat keltett az edzô iránt, hogy ebbôl eredôen a felkészülés sokszor kellemetlen kísérô jelenségeit (szenvedés, lemondás, stb.) segített elviselni a sportolónak, továbbá elômozdította azt is, hogy belsô meggyôzôdéssel végezze az edzésmunkát.
Az edzôi munka alapvetô összetevôi
A. Sieron: Mágneses terek alkalmazása az orvostudományban Elôszó a magyar kiadáshoz A világmindenség természetes mágneses terei már az elsô életformák megjelenése elôtt is léteztek. Szerepük az evolúcióban vitathatatlan. Az emberi szervezetben számos olyan folyamat megy végbe, amelynek irányításában elektromos erôk vesznek részt, s ezeket természetes mágneses terek mûködése hozza létre. ... Aleksander Sieron professzor és munkatársai az elsôk között teremtették meg a lüktetô mágneses terek és orvosi alkalmazásuk megfelelôen dokumentált, tudományos alapját. A munkacsoport által megalkotott VIOFOR.JPS mágneses stimulációs készülék világszerte ismert találmány. Az általuk eddig megjelentetett tudományos közlemények, könyvek és monográfiák a mágneses tereknek a klinikai gyakorlatban való alkalmazásáról szólnak. A könyv a téma részletes szakirodalmi feldolgozását is tartalmazza, s a gyakorlati munka eredményeit nemzetközi összehasonlításban is értékeli. Ismerteti a magnetoterápia és a magnetostimuláció alkalmazásának, valamint mellékhatásainak ellenjavallatait. A könyv magyarországi megjelenése, valamint a Viofor magnetostimulációs készülék elterjedése és mûködtetése az eddigi tapasztalatok alapján sikeres lesz, s javítani fogja az emberek életminôségét, hiszen jól kiegészíti a gyógyszeres kezeléseket. Dr. Pucsok József egyetemi tanár
■
A fordító elôszava Az utóbbi években egyre több és színvonalasabb közlemény ad hírt a fôleg a biorezonancia elvét kihasználó ingerek biológiai egységekre gyakorolt hatásáról. Több szaklap (például Journal of Bioelectricity, Bioelectrochemistry and Bioenergeering, Bioelectromagnetics, Biochemistry and Bioenergetics, stb.) valamint tudományos társaság (European Bioelectromagnetics Association) kiemelten foglalkozik e tárgykörrel. Számtalan az orvostudomány egyes ágai tekintélyes szaklapjainak száma, melyekben e témájú közlemények jelentek meg (pl. Journal of Bone and Joint Surgery, JAMA, Radiology, Lancet, Clinical Orthopedics, Teratology, Nature, American Journal of Epidemiology, International Journal of Neuroscience, Journal of Cell Biochemistry, Cell Tissue Research, Archives of Otolaringology, Head and Neck Surgery, Life Sciences, Brain Research, Carcinogenesis, Journal of Foot and Ankle Surgery, European Journal of Ophtalmology, Clinical Rheumatology, stb.) Sajnos igen csekély az e témát érintô magyar nyelvû forrásmunka. Sieron professzor munkája egyrészt ismerteti az alapokat, azaz hasznos lehet azok számára is, akik érdeklôdése mostanában fordul a non-invazív eljárások e területe felé. Ugyanakkor széles irodalmi áttekintést és irodalomjegyzéket nyújt a témában haladónak számítók számára is. Dr. Dobos József
Budapest, 2003. 235 old. 143 x 207 mm, fényes- fóliás keménytábla, Ára 9,900.- Ft + postaköltség Utánvétellel megrendelhetô: a kiadótól: Farkas Jánostól +36 20 450-2886. valmint a Med & Life Kft -nél tel: +36 1 212-0714,
[email protected], megvásárolható Medicina országos könyvesbolt hálózatánál, a Mediprint orvosi könyvesboltban : Budapest, V. Múzeum krt.17. és a MELANIA Orvosi szaküzletben 1088 Budapest Bródy S. utca 23/a Pannon könyvesboltban: Keszthely, Kossuth u 40.. Megrendelhetô: Magyar Sporttudományi Társaság 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax : 460-6980, mobil: 06-30991-0203
Tehát az a véleményünk, hogy az edzôi munka alapvetôen négy összetevôtôl (3. ábra) függ, amelyek egymással kölcsönhatásban is állnak. A gyakorlati tapasztalatokat sportolóként a legkönnyebb megszerezni az ismereteket képzéssel, továbbképzéssel el lehet sajátítani, a szükséges tulajdonságok és a törôdés neveléssel alakítható ki. S egyik fô összetevô sem nélkülözheti a másikat. Lehet, hogy ezek az összetevôk együttesen hozzák létre a Counsilman – féle „x”- tényezôt?
Összefoglalás A gyakorlati tapasztalat és a szakirodalom alapján úgy találtuk, hogy az eredményes edzôi munka nem nélkülözheti sem a gyakorlati tapasztalatokat, sem a sportbeli felkészüléssel összefüggô tudományos kutatás eredmények általánosított rendszerét, az elméleti felkészültséget, a tevékenységhez szükséges személyi tulajdonságokat és a sportolóval való törôdést sem.
Harsányi L.- Sebô A. (1984): Útmutató az atléta utánpótlás kiválasztásához és felkészítéséhez 1985-1988. Sportpropaganda. Budapest. 129 p. MAGYAR EDZÔK TÁRSASÁGA (1998): Az edzôk erkölcsi kódexe. Sportélet melléklet, 2.2. Mezei Gy. (1988): Élvonalbeli labdarúgók felkészítése. Sport. Budapest. 444 p. Mónus A. (1998): Akiért a himnusz szól. Magyar Edzô, 1.3. Zalka A. (1994): Képzettség és edzôi siker. Kispad, 4. 16-17. Zalka A. (1997a): Jegyzet: Egy edzô képzeletbeli vallomása. Kispad, 4. 16-17. Zalka A. (1997b): Képzettség és siker. Kispad, 3. 16-17.
EDZÔI ISMERETEK Általános felkészítési Sportági tudnivalók Egyéb tudnivalók tudnivalók Anatómia Sportági edzésmódszertan Tájékoztatási, hírközlés Antropometria Matematikai statisztika Biokémia Nyelvismeret Biomechanika Mozgástechnika Számítástechnika Környezettan Audiovizuális technika Immunológia Taktika Általános mûveltség Egészségtan Szervezés-vezetéselmélet Edzéstudomány Gazdasági Élettan Humánpolitikai Oktatástan Szállítási Örökléstan FelszerelésGyakorlati tapasztalatok Pedagógia és szerismeret Pszichológia Technikai-taktikai Létesítmény építési Szociológia Terhelésadagolási Tesztelmélet Képesség-és Teljesítménydiagnosztika készségfejlesztési Képességfejlesztés Edzéstervezési Tervezés Regenerációs 2. ábra. Az edzôi ismeretek
Irodalom
AZ EDZÔI MUNKA FÔ ÖSSZETEVÔI
Andersen, R.(1974): Az edzôképzés feladatai. Tudományos Sportélet, 1. 6-8. Beyer, E. (Red.)(1987.) Wörterbuch der Sportwissenschaft, Deutsch, Englisch, Französisch. Verlag Karl Hoffmann, Schorndorf. 770p. Counsilman, J.E. (1970): Az úszás tudománya. Sport. Budapest. 461 p. Counsilman, J: E: (1982): A versenyúszás kézikönyve. Sport. Budapest. 293 p. Douge, B-Hastie, P. (1993): Coach Effectiveness. Sport Science Review, 2. 14-29. Frolova, M. I .-Morzov, A. Sz. (1983): Az eredményes edzô modelljének szociális-pszichológiai összetevôi. Testnevelés- és sporttudomány, 1. 30-31. Gombocz J. (2000): Bajnokok edzôi: mesteredzôk. Magyar edzô, _ . 3-4.
SPORTÁGI GYAKORLATI TAPASZTALATOK
➩
■
SZEMÉLYES TULAJDONSÁGOK
➩
EREDMÉNYES EDZÔI TEVÉKENYSÉG
➩
➩
6 MAGYAR EDZŐ
EDZÔI SZAKISMERETEK 3. ábra. Az eredményes edzôi munka alapvetô összetevôi
TÖRÔDÉS A SPORTOLÓKKAL
34 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Az edzôi munka összetevôi vállalják a sportolók felkészítését. Az így dolgozó „edzôket” nevezik gyakorló edzônek is, s ha tevékenységükért nem kapnak bért, akkor társadalmi vagy önkéntes edzôként tartják ôket számon. Az edzôi munka sokrétû. Megközelítését Mezeyvel (1988, 30-31.o.) egyetértve a sportteljesítményt meghatározó összetevôkbôl (1. ábra), és a sportbeli felkészülés meghatározására támaszkodva célszerû megkísérelni. A sportbeli felkészülés az a kiválasztást is felölelô, tervszerû, tudatos, több éves pedagógiai folyamat, amelynek során a sportoló koordinációs, kondicionális képességeit, akarat–erkölcsi tulajdonságait, társadalmi, tárgyi környezetét úgy formáljuk, hogy egy választott sportágban, versenyszámban (poszton) az
Bevezetô Az edzô az a sportszakmai és pedagógiai stb. ismereteket elsajátított szakember, aki alsó-,közép-vagy felsôfokú edzôi végzettséget szerzett és a sportolók teljesítményének fejlesztése érdekében rendszeres képzési, oktatási, nevelési és gondozási (Beyer, 1987) tevékenységet fejt ki (Magyar Edzôk Társasága, 1988). Természetesen tudjuk, hogy nemcsak az elôbbiekben vázolt edzôi végzettséggel rendelkezôk végzik a sportolók felkészítését. Igen sokszor és még ma is edzôi tanulmányok és az (állam által elismert) végzettség nélkül néhány hetes tanfolyamon történô részvétel után vagy e nélkül – csak a korábbi sportolói gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva – is
1. táblázat. Az edzôi munkához elengedhetetlenül szükséges személyi tulajdonságok Tulajdonság Alkotásvágy Állhatatosság Együttmûködési képesség Fanatizmus Hivatásszeretet Következetesség Lelkesedés Lényeglátás Mozgósítóképesség Munkában való hit Rendszeresség Sportágszeretet Szorgalom Tudásvágy Szervezôkészség
Szerzô ZALKA, 1997 ANDERSEN, 1974 ZALKA, 1997ab ZALKA, 1994 ZALKA, 1994 COUNSILMAN, 1982 ZALKA, 1994 ZALKA, 1997ab COUNSILMAN, 1982
A SPORTTELJESÍTMÉNY ÖSSZETEVÔI BELSÔ ÖSSZETEVÔK Mozgástechnika Kondíció Taktika Erô
Helyzet elemzés Képességek Állóképesség Döntés Gyorsaság Helyzet változtatás Mozgáskészség Hajlékonyság Társak, ellenfelek, Éghajlat Izomlazaság Társadalom Földrajzi tényezôk
➧➧
Koordinációs
KÜLSÔ ÖSSZETEVÔK Társadalmi Tárgyi feltételek feltételek Család, barátok, Felnevelések iskola, Munkahely, edzô, Ruházat Sportvezetô, stb. Létesítmények
KÖZVETLEN TELJESÍTMÉNY-MEGHATÁROZÓK SZERVRENDSZEREK PSZICHIKAI TÉNYEZÔK Idegrendszer Megismerés Izomrendszer Érzelmek Szív-keringési rendszer Késztetések Támasztórendszer Akarat Immunrendszer Erkölcs 1. ábra. A sportteljesítmény összetevôi
adottságai által meghatározott lehetô legnagyobb teljesítményt – egészségének károsodása, személyiségének torzulása nélkül – a csúcsteljesítmény-életkorban elérje (Harsányi-Sebô, 1984). A továbbiakban ezek alapján igyekszünk az edzôi ismereteket felvázolni.
Az edzôi ismeretek Douge – Hastie (1993) a Sportvilágtanács (CIEPSS) megbízásából összefoglalta az edzôi hatékonysággal 1988 – 1992 között megjelent angol nyelvû szakirodalmat. S azt a következtetést vonta le, hogy „A (gyakorlati) tapasztalat önmagában nem jelent biztosítékot az edzô felkészítési tudásához.” Zalka (1994, 1997 b) is kiemeli, hogy tévedés az, hogy csak az lehet jó edzô, aki kiváló sportoló volt, s ezt Adam Karl Nyugat–német, Európa- és olimpiai bajnokokat nevelô evezôsedzô – aki soha életében nem evezett, nem versenyzett-és Széchy Tamás olimpiai-és világbajnokokat felkészítô úszóedzô – aki atléta és súlyemelô volt – példájával szemléltette. Mindez nem jelenti azt, hogy az edzôknek – talán elenyészô kivételtôl eltekintve – nincs szüksége sportágában gyakorlati tapasztalatokra, de azt azonban jelenti, hogy nem szükséges olyan kiemelkedô teljesítményekkel rendelkeznie, mint amilyen kiváló sportolókat szeretne és fog a késôbbiekben felkészíteni. S jelenti azt is, hogy a gyakorlati tapasztalatok mellett sokrétû további ismeretekre is szert kell tennie. (2. ábra). Az itt vázolt gyakorlati tapasztalatokon és szakismereteken túl azonban a hatékony edzôi munkához egy sor ezekkel egyenértékû (Zalka,1994) személyes tulajdonságokra is szükség van. Counsilman (1982) a világ egyik legeredményesebb úszóedzôje azt írta, hogy a sikeres edzôi munkához elengedhetetlen az azonosíthatatlan „x” tényezô: a felkészülésben lényeges tennivaló felismerése és a feladat elvégzése. Ezen túlmenôen a kérdéssel foglalkozó legtöbb szakember (Mónus, 1998; Gombocz, 2000; Andersen,1974; Counsilman, 1970; Frolova-Morozov, 1983) elengedhetetlenül szükségesnek tartja az 1. táblázatban felsorolt személyes tulajdonságokat is. Edzôi munkánk folyamán azt tapasztaltuk, hogy a sportági gyakor-
■
MAGYAR EDZŐ 7
2005/1
„Dopping-kérdés” jogi szempontból Érdekvédelem
Dr. Kiss Gergô László rovata
A 2004-es Atheni olimpia óta eltelt idôben - az ott történt sajnálatos események miatt is - folyamatosan napirenden van az ún. „dopping kérdés”. Ezúttal a témát más aspektusból vizsgálva, a jog világába próbálom elkalauzolni a cikk olvasóit. Maga a „dopping kérdés” az elmúlt évtized alatt az elektronikus médiának köszönhetôen kiemelt figyelemben részesül. A sportba áramló hatalmas összegek és lehetôségek azt eredményezték, hogy sokan az orvosi- és jogi kockázatokat szembeállítva az anyagi haszon ígéretével, a siker érdekében „bevállalták” a tisztességtelen - a Couberteni eszmével összeférhetetlen - utat. Sporttörvényünk (Stv.) a „dopping-kérdés” kapcsán meglehetôsen szûkszavú, mindössze néhány helyen tartalmaz rendelkezéseket, a részletes szabályokat egy kormányrendeletre bízza. Általánosságban elmondható, hogy a jogi szabályozás egységesen kiterjed a versenyzôkre, a versenyszerû sportban részt vevô sportszervezetekre, sportszövetségekre, köztestületekre, valamint a versenyzôk felkészítésében, illetve irányításában közremûködô sportszakemberekre. Az Stv. kimondja, hogy a versenyzô nem használhat, illetve nem alkalmazhat vagy forgalmazhat tiltott teljesítményfokozó szereket, készítményeket és módszereket, továbbá, hogy a versenyzô kö1 Az a versenyzô, aki orvosilag dokumentálható módon olyan krónikus betegségben szenved, amely indokolja a doppinglistán szereplô valamely tiltott szer vagy tiltott módszer használatát, gyógyászati célú mentességért folyamodhat a Testülethez. 2 az Európai Tanács keretében Strasbourgban, 1989. november 16-án létrejött, a tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek használata elleni Egyezmény kihirdetésérôl: A nemzetközi dopping-ellenes szabályozás részét képezô Egyezmény célja a sportbeli dopping csökkentése és felszámolása, amelynek érdekében az aláíró államok vállalják, hogy az alkotmányos kereteiken belül megteszik az Egyezmény végrehajtásához szükséges intézkedéseket, illetve megalkotják azokat a rendelkezéseket, amelyek a tiltott doppingszerek és dopping-módszerek sportban való hozzáférhetôsége és alkalmazása visszaszorítását szolgálják.
teles alávetni magát a doppingvizsgálatnak. Szövetségi feladatként említi az Stv., a megelôzést és a dopping tilalom betartatásának feladatát. Ez utóbbi némiképp elgondolkodtató, hiszen a szövetségekbe néhány kivételtôl eltekintve az adott sportág edzôi is ott ülnek, nélkülük pedig a doppingszerek, és módszerek alkalmazása – ha valaki netán erre adja a fejét – nemigen lehetséges. E körben véleményem szerint felvetôdhet egyfajta kiemelt gondossági kötelezettség, valamint ezzel párhuzamosan a személyi felelôsség kérdése, amelynek levonására eleddig nemigen volt példa. (lásd magyar ügyek 20042005). Jogi értelemben doppingnak minôsül a már hivatkozott kormányrendelet szerint a doppinglista szerinti hatóanyagot tartalmazó teljesítményfokozó - vagy annak elfedését, illetve gyorsabb kiürítését elôsegítô - szer, készítmény vagy élettani vegyület. Tiltottak továbbá, az alábbi módszerek is, azaz ezek is doppingnak minôsülnek: 1.) az oxigén transzfert növelô szerek (a vérdopping, az oxigén felvételét, transzportját vagy felszabadítását növelô termékek); 2.) a farmakológiai, kémiai és fizikai manipulációk (mindazon szerek és módszerek alkalmazása, beleértve a maszkírozó ágenseket is, amelyek megváltoztatják, megkísérlik megváltoztatni, vagy nagy valószínûséggel megváltoztathatják a doppingvizsgálat során levett minta integritását és validitását, pl.: a katéterezés, a vizeletminta cseréje, illetve meghamisítása, a vesén át történô kiürülés gátlása, és a tesztoszteron, valamint az epitesztoszteron koncentrációk megváltoztatása); 3.) a géndopping (mindazon gének, gén-elemek, illetve sejtek nem gyógyászati célú alkalmazása, amelyek a sportteljesítmény növelésére alkalmasak). Fentiekbôl következik, hogy a hatályos jogszabályok alapján doppingvétséget követ el a versenyzô, ha: a) a testébôl származó mintában jelen van a doppinglistán szereplô tiltott szer, annak származéka vagy markerje; b) a doppinglistán szereplô tiltott szert vagy tiltott módszert használ, vagy a használatot megkísérli; c) a mintaszolgáltatási kötelezettséget megtagadja, vagy a mintaszolgáltatás azt követôen, hogy a versenyzô errôl
írásban értesítést kapott - a versenyzô önhibájából elmarad, továbbá, ha a mintavétel rendjét nem tartja be, vagy a mintavételt egyéb módon akadályozza; (néhány magyar versenyzônél ez fordult elô az olimpián) d) a versenyen kívüli rendelkezésre állásra, ezen belül a tartózkodási helyére vonatkozó információk biztosítására és a doppingellenôrzésen való részvételre vonatkozó, a doppingellenes szervezet szabályzatában meghatározott tájékoztatási követelményeket megszegi; e) a doppingellenôrzést manipulálja, vagy azt megkísérli; f) a versenyen kívüli doppingellenôrzés esetén tiltott szert birtokol, vagy azzal rendelkezik, illetve tiltott módszert alkalmaz, kivéve, ha igazolja, hogy gyógyászati célú mentességet élvez1. A sportszakember akkor követ el doppingvétséget ha: a) a versenyen kívüli doppingellenôrzés esetén a versenyzôvel összefüggésben tiltott szert birtokol, vagy azzal rendelkezik, kivéve, ha igazolni tudja, hogy az a versenyzô engedélyezett gyógyászati célú mentességére figyelemmel történik; b) a tiltott szert a versenyzônek beadja vagy a tiltott módszert a versenyzôvel összefüggésben alkalmazza, a tiltott szert a versenyzô részére értékesíti, átadja, tiltott szer vagy módszer felhasználását, alkalmazását egyéb módon lehetôvé teszi, illetve ezeket megkísérli; c) a tiltott szer elôállításához, megszerzéséhez, tiltott módszer alkalmazásához segítséget nyújt, abban közremûködik, illetve ezeket megkísérli; d) a doppingellenôrzést manipulálja vagy azt megkísérli; e) tudomására jut, hogy a versenyzô doppingol, illetve valaki a versenyzônek a doppingoláshoz segítséget nyújt, és ezt nem jelenti be a doppingellenes szervezetnek. Amint az látható, a jogalkotó a kört amely a versenyzôk és sportszakemberek lehetséges doppingvétségének tényállásait taglalja – összhangban az Európai Tanács keretében elfogadott egyezménnyel2 – igen tágan igyekezett meghatározni. A gyakorlat azonban az, hogy a „lebukások” a doppingellenôrzések során következnek be. Az egyéb esetek bizonyítása igen nehéz, hiszen a doppingellenôröknek nincs joga a versenyzô és/vagy
8 MAGYAR EDZŐ lakása átkutatására, kényszer alkalmazására, stb.. Mivel a doppingellenôrök nem hatóságot képviselnek, nincsenek felruházva az állam hatalmi jogosítványaival, így a kényszer alkalmazásának lehetôségével sem. Mûködésük önkéntes alávetésen (versenyrendszerben való részvétel feltétele), illetve szerzôdéses kötelezettségvállaláson alapul (értsd: MOBsportoló, stb.). Tény, hogy munkájukat számos jogszabály, egyezmény és szankció próbálja segíteni, de mûködésük során szigorú eljárási rendet kötelesek alkalmazni. Igaz tehát, hogy semelyik szervezet, így a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) sem kötelezhet senkit semmire, azonban amint azt láthattuk Annus Adrián ügyében is (ausztriai megjelenési és mintaadási kötelezettség) nagyon kemény ultimátumokat adhat, amelyek nem teljesítése önmagában is kimerítheti a doppingvétség tényállását. Konkrét esetben a felelôsség megállapításához, tehát egy sor tényállási elem megléte, fennállása szükséges. Ezek bármelyikének hiánya és/vagy a doppingellenôrzésre vonatkozó eljárási szabályok megszegése esetén a felelôsség megállapítására nincs mód. A doppingellenôrzésre vonatkozó általános jogszabályi rendelkezéseket az egyes szakszövetségek szabályzatának kellene kiegészítenie figyelemmel az egyes sportágak eltérô sajátosságaira. Álláspontom szerint azonban nem elegendô a szakági szövetségnek pusztán megalkotnia szabályzatát, hanem azt az általános jogszabályi rendelkezésekkel együtt megfelelô módon a versenyzôi és sportszakemberei tudomására kellene hozza. Ezt mára nagymértékben megkönnyítheti az internet, ahol az egyes szabályzatok könnyen és széles körben publikálhatók és elolvashatók az érdeklôdôk által. (Itt jegyezném meg, hogy az általam megnézett 15 sportág közül csak a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és a Magyar Atlétikai Szövetség hivatalos honlapján találkoztam a doppingszabályzattal… az igaz, hogy még két helyen - az úszóknál és a vívóknál – legalább a doppinglista megtalálható volt.) A megelôzés és az oktatás keretén belül a sportszakemberek feladatává kellene tenni, hogy tanítványaikat rávegyék a doppingszabályzat elolvasására, amelynek így, kivált az alkalmazandó szankciók ismeretében talán nagyobb visszatartó ereje lehetne. Visszakanyarodva a jogi szabályokhoz, egy doppingellenôrzés lehet elôre bejelentett vagy bejelentés nélküli. Az ellen3
Lásd.: 1. sz. lábjegyzet
■
ôrzés éppúgy tartható verseny-, mint versenyen kívüli idôszakban. Jogos szabály, hogy az ellenôrzést akkor is el lehet végezni, ha a versenyzô a versenytôl visszalép, továbbá ha a verseny elôtt vagy a versenyen megsérül. Nagyon fontos, hogy magát az ellenôrzést, a mintavételt a versenyzô emberi méltósághoz fûzôdô jogainak tiszteletben tartásával kell elvégezni. E szabály az alkotmányból is levezethetô. Alaptörvényünk kimondja, hogy „A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektôl senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak alávetni”. Az ellenôrzés vizelet-mintavétellel történik, ha azonban az adott sportág nemzetközi szövetsége azt elfogadta, vérvétel útján is lehet mintát venni (de csak ebben az esetben). Az eljárási szabályoknak megfelelô dopping mintavételt és követôen pozitív eredmény esetén az elôzetes felülvizsgálati eljárás (tájékozódás, jogi vizsgálat) lefolytatása a szövetség feladata. Ha az elôzetes felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapításra kerül, hogy a versenyzô gyógyászati célú mentességgel3 rendelkezik, vagy nyilvánvalóan eltértek a nemzetközi tesztkövetelményektôl, a pozitív eredménnyel járó hátrányos következmények nem alkalmazhatók a szabályokat megsértô személlyel szemben. Ha a doppingellenôrzés eredménye pozitív, vagy a versenyzô illetve sportszakember a jogszabályokban meghatározott bizonyos jogszabályban meghatározott magatartást tanúsít, illetve a doppingolás tényét elismerte, vele szemben a doppingeljárást kell lefolytatni. A doppingeljárás lefolytatása a sportági szövetség feladata. Ezt elsô fokon a doppingbizottság-, másodfokon az ettôl eltérô személyi összetételû dopping fellebbviteli bizottság folytatja le. Garanciális szabály, hogy doppingeljárás csak a doppingvétség elkövetésétôl számított nyolc éven belül indítható (elévülés). További fontos szabály, hogy a versenyen lefolytatott doppingvizsgálat pozitív eredménye doppingeljárás lefolytatása nélkül az adott versenyen elért eredmény(ek) megsemmisítését vonja maga után, továbbá amennyiben a versenyzô a sporteredmény eléréséért díjazást vagy egyéb juttatást, elismerés kapott, azokat köteles visszaszolgáltatni. Csapatsportágak figyelem! Ha egy célzott vizsgálat eredményeként megállapításra kerül, hogy a csapat tagjai közül legalább két versenyzô doppingvét-
2005/1
séget követett el, a doppingellenes szervezet - doppingeljárás lefolytatása nélkül - a csapatnak a versenyen elért eredményét jogszerûen megsemmisíti. Doppingvétség esetén a büntetések igen szigorúak lehetnek és a pénzbüntetésen túl akár az érintett versenyrendszerben szervezett versenyektôl történô többéves, sôt végleges eltiltását is maga után vonhatja. Elgondolkodtató továbbá a GyISM 9/2004. számu rendelete, amely szerint felfüggeszthetô annak a versenyzônek és sportszakembernek a támogatása, akivel szemben a lefolytatott dopping-, illetve sportfegyelmi eljárás eredményeként a sportszövetség jogerôs büntetést szab ki. A fenti közigazgatási jellegû jogi szabályokon túl a Büntetô törvénykönyv (Btk.) rendelkezései között is találhatunk a doppinghoz kapcsolódó szabályokat. Jelenleg a közegészség elleni bûncselekmények között a visszaélés ártalmas közfogyasztási cikkel bûncselekményt követ el, aki doppingszert forgalomba hozatal céljából készít vagy tart, illetôleg forgalomba hoz. Korábban a Btk. külön nevesítette a „visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel” bûncselekményt, ezt azonban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minôsítette és megsemmisítette. Az alkotmánybírák álláspontja szerint ugyanis a hivatkozott törvényi tényállás egyes elemei nem feleltek meg jogbiztonság alkotmányossági követelményeknek, mert bizonytalan jogfogalmakat tartalmaztak. Jogforrásként hazánkban csak bizonyos feltétellel jelenhet meg nemzetközi egyezmény és nemzetközi szervezet elôírása. Esetünkben e követelményeknek a jogalkotó nem tett eleget, bár a lehetôsége meglett volna rá. Nem derült ki a törvényszövegbôl, hogy milyen szervezetekrôl, milyen tartalmú elôírásokról van szó, a tilalom milyen módon válik megismerhetôvé, miként közlik azt a büntetô jogszabály címzettjeivel. Az ilyen elôírás vagy tilalom önmagában tehát nem lehet kötelezô az állampolgárokra, és nem is tekinthetô jogszabálynak. (A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vagy egyes sportszövetségek tilalmi listái, szabályai nem tekinthetôk jogszabálynak, nem lévén részei a magyar jogrendnek). A hivatkozott és megsemmisített büntetô jogszabály törvényi tényállásának a fenti hiányosságai tehát olyan jogbizonytalanságot eredményeztek, amelyek nem voltak összeegyeztethetôk a jogállamiság követelményeivel. Az Alkotmánybíróság azonban rámutatott arra, hogy a teljesítményfokozó szerek használata, elôállítása, forgalma-
■
MAGYAR EDZŐ 33
2005/1
– 1965-ben Oscar-díjjal tüntettek ki a hidegháború éveiben óriási eseménynek számító, évenként más-más helyszínen lebonyolított USA-Szovjetunió mérkôzések vezetéséért, majd tíz évvel késôbb ezüstsíppal jutalmaztak. 1995-ben pedig a kosárlabdázásban kifejtett kiemelkedô szolgálataimért „Order of Merit” kitüntetésben részesítettek. – 1976-1990 között a FIBA technikai bizottságában dolgozott, ahol igen kényes kérdésekrôl döntenek, mint például a szabályok megváltoztatása, modernizálása. Itthon viszont már 1975 óta nem bíráskodik, az évenkénti két-háromnapos edzôtovábbképzôkre ennek ellenére mind a mai napig elmegy. Milyen a kapcsolata a magyar kosárlabdázással? – Gyakorlatilag semmilyen. Visszavonulásom után egy rövid ideig a Játékvezetô Bizottság titkára voltam, azóta viszont csend vesz körül. Az az igazság, hogy a szövetség - jó magyar szokás szerint - nem kíváncsi rám. Engem pedig változatlanul érdekel a sportág: leggyak-
Kassai Ervin a szovjet Szergej Bjelovval, aki az olimpiák történetében egyetlen kosarasként 1980-ban, Moszkvában meggyújthatta az olimpiai lángot
KASSAI (KRECK) ERVIN Született: Budapest, 1925. március 16. Sportága: kosárlabda Nemzetközi bíróvizsgát tett: 1953ban Játékvezetôként szerepelt: négy olimpián (1960, 1964, 1968, 1972), 1960-ban és 1968-ban olimpiai döntôt vezethetett. Két vb-n és tizenegy Eb-n fújta a sípot – többek között. Kitüntetései: Oscar-díj (1965), FIBA ezüstsíp (1975). „Order of Merit” (1995).
rabban a Városmajorban, a BSE nôi csapatát nézem meg, de barátaim gyakran elvisznek vidékre is. Így többször eljutok Székesfehérvárra és Kecskemétre is. Annak máig is nagyon örülök, hogy olyan kiváló kollegákkal fújhattam együtt a sípot, mint Cziffra Mihály és Szabó I. István. – Nem lehet megkerülni a kérdést: mi a véleménye a jelenlegi élvonalban közremûködô játékvezetôkrôl, illetve az edzôkrôl? – Kollegákról soha nem foglaltam nyilvánosan állást, s ezt a gyakorlatot ezután sem akarom megváltoztatni. Ami pedig az edzôket illeti, lehet, furcsa véleményem van. Szerintem ugyanis az edzô munkája legfeljebb 60 százalékban hat a rábízottak szereplésére, míg az eredményességnek legalább 40 százaléka attól függ, milyen tudásszintû külföldi játékos megvásárlására képes a klub. Ha már
szóbakerültek a külföldiek, akkor azt is el kell mondanom: kétes értékû dolog ez az immár évek óta tartó „bevásárlósdi”. A külföldiek – fôleg a színesbôrûek – vonzzák a közönséget, s az is kétségtelen, hogy az NB I-es találkozók átlagos színvonala egyértelmûen emelkedik a jóvoltukból. A mérleg másik serpenyôjében viszont az van, hogy a sok külföldi mellett minimálisra szorul a hazai fiatalok pályára kerülésének lehetôsége. Legtöbben csak a kispadig jutnak el, ahol elücsörögnek egy-két évet, azután szép lassan elmegy a kedvük a játéktól. Amikor búcsúzóul további éveket, jó egészséget kívántam, a jubiláns örömmel jegyezte meg, hogy amíg a napi ügyintézés és a lift nélküli harmadik emelet 114 lépcsôjének többszöri megmászása nem okoz gondot, addig nincs nagy baj. Kép és szöveg: Jocha Károly
32 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Két olimpiai döntôben is fújta a sípot 80 ÉVES AZ OSCAR-DÍJAS KASSAI ERVIN Kiegyensúlyozott, mondhatni visszafogott úriember Kassai Ervin. Szüksége is volt ezekre a tulajdonságokra, hiszen két évtizeden át a világelit nagyjainak fújta a sípot a legrangosabb kosárlabdatornák sokaságán. Március 16-án mégis megemelte a pezsgôspoharat, ami a ritka kivételek közé tartozott: ez a töltés ugyanis a 80. születésnapjának szólt. Dózsa György úti lakásában – ahol csekélység, 1933 óta megszakítás nélkül él – családja körében ünnepelt a sípmester. Bár nem tartozik a nagy nyilatkozók közé, az idejében bejelentett kérésre szívesen vállalkozott a kiadós beszélgetésre.
– Mint minden hasonló zuglói gyerek, én is rengeteget fociztam a Városligetben, majd a Postásnál, akkor még a mai Népstadion területén volt a pályájuk, ahol azután megpróbáltam magamat leigazoltatni, de ez az esemény végül elmaradt. Ma már elmondhatom, hogy szerencsére, hiszen ezen az úton kötöttem ki a kosárlabdánál – mondta sípmester.1940ben a Gamma játékosa lettem, ahol öt évet húztam le. A világháborút követôen a Budapesti Elôrében folytattam; ott 1945-ben és 1949-ben is tagja lehettem az országos felnôtt bajnoki címet szerzett együttesnek. 1947-ben hét alkalommal is játéklehetôséget kaptam a nemzeti együttesben, amellyel eljutottam az 1947-es, prágai Európa-bajnokságra is. A válogatottbeli szerepléseimet illetôen talán annak örülök a legjobban, ahogyan utódom, a méltán Európa-hírû Greminger János szólt rólam. Ô ugyanis kerek-perec kijelentette: nehéz dolga van, mert a Kassai Ervin posztján kell helyt állnia. – Játékos pályafutása során nyilván több edzô keze alatt is megfordult. Kérem, emlékezzen rájuk is néhány mondattal! – Annak idején Benkô Károly vitt a Vas utcai Felsôkereskedelmibôl a Gammába, de elsô, igazi edzômnek Velkei Ferencet tartom. Utána Királyhidi László, Mátyási Árpád és Körmendi Iván egyengette az utamat. Ha már a múltat idézzük, szeretném néhány, emlékezetes játékostársam nevét is megemlíteni. Így Királyhidi Lászlót és Tibort, Lehoczky Tibort, Benkô Károlyt és Ács Andrást is – többek között. Valamennyiükre szeretettel emlékezem. – Még kosarazgatott, amikor játékvezetôként már komoly próbákon esett át: ott lehetett 1953-ban a moszkvai Eb-n.
■
MAGYAR EDZŐ 9
2005/1
zása, kereskedelme stb. a versenyszerû vagy hivatásszerû sporttevékenység körében, illetve ezekkel összefüggésben olyan társadalomra veszélyes magatartásként jelentkezhet, amely büntetôjogi szankcionálást igényel. Mindez öt éve nem történt meg… Végezetül néhány szót a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) szerepérôl. A WADA támogatja az Alapítói Tanácsa által a Sportolói Dopping Világkonferenciáján (Koppenhága, 2003. március 3-5.) elfogadott Doppingellenes Világkódexben foglaltak megvalósulását, végzi doppingellenes tevékenységét (vizsgálatok, ellenôrzések, stb.), elôsegíti a nemzetközi kormányközi együttmûködés fenntartását és a sportban elfogadott doppingellenes irányelvek és gyakorlat összehangolását. Az ügynökség bár teljes mértékben független, a tagjai által levett minták vizsgálatát a NOB által akkreditált laboratóriumok végzik el.
Az idén ötéves World Anti-Doping Agency-t sokan, „a hozzájárulás a belsô béke fenntartásához és a külsô partnerek kielégítése a Nemzetközi Olimpiai Bizottság részérôl” szlogennel illetik. A WADA évi 18 millió dolláros költségvetése, - amellett, hogy nagyon kevés országban van önálló doppingellenes szervezet - önmagában még nem biztosíték arra, hogy a WADA számottevô erôvé válhat a jövôben. Ehhez álláspontom szerint a pénznél és a jól hangzó jelszavaknál jóval több szükséges! Ilyen például a nemzetek közötti egyenlô elbánás elve. Hagy emlékeztessek mindenkit az amerikai kerékpáros (Hamilton) esetére, akitôl a 2004-es olimpián nyilvánvaló vétkessége ellenére nem vették el az aranyérmet, engedve ezzel az amerikaiak nyomásának… Az egyetlen lehetôség a dopping terjedése kapcsán sokak szerint a prevenció. Ennek jegyében született meg „A tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek
használata elleni Egyezmény”4 is, amely a megelôzésre és az oktatásra helyezi a hangsúlyt. Az egyezményt aláíró felek vállalták, hogy, amennyiben szükséges, az érintett sportszervezetekkel összhangban és a tömegtájékoztatás eszközeivel, oktatási programokat dolgoznak ki és hajtanak végre, hogy felhívják a figyelmet a dopping egészséget fenyegetô veszélyeire és a sport erkölcsi értékeit károsító voltára. A doppingkérdés jogi szempontból izgalmas, a sport berkein belül egyre inkább erôsödô probléma. A fentieken túl számos részletszabály található, cikkemben azonban fôként az anyag áttekintésére, sem mint teljes körû esettanulmányra vállalkoztam éppen a téma kényességére (magyar érintettség) és terjedelmére is tekintettel. 4 Létrehozták: az Európa Tanács tagállamai, az Európai Kulturális Egyezmény tagállamai, valamint az Egyezménynek az egyéb aláíró államai.
Magyar Edzôk Társasága (MET) 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: 460-6980, 06-30-9910-203. Internet: www.met.iif.hu E-mail:
[email protected]; weboldal: www.met.iif.hu
ató BELÉPÉSI NYILATKOZAT h l o s á Fénym A Magyar Edzôk Társaságának tagja kívánok lenni. Az éves tagdíjat befizetem. Név:. …………………………………..................................................................................................................................…..…… Szül.hely:……………………………………….................................… Szül.dátum:….........................….….………………………. Legmagasabb edzôi végzettsége/minôsítése (sportoktató, sportedzô, szakedzô, mesteredzô) sportág és évszám megelölésével: …………………………………….................................................................................................................................................... Levelezési cím (irányítószámmal):……………………………………………………………...………………………….……...…..…
Kassai Ervin kedvenc sípjával
– Miután Tar István fegyelmijét követôen én lettem a Játékvezetô Bizottság (JB) elnöke… Még ebben az évben, a Szófiai Nagydíjon pedig már a nemzetközi mezônyben is bemutatkozhattam. Sokat számított, hogy kosaraztam, éreztem a játék ritmusát, ráadásul bátran igyekeztem bíráskodni. Olyan jól ment a sípolás, hogy még a legszigorúbb kritikusaim is legfeljebb csak egy-egy lépéshiba elnézését rótták fel nekem. – Két évvel késôbb már a kontinens legjelentôsebb eseményén, az Európabajnokságon dirigálhatott… – Az 1955 és 1975 közötti két évtizedre esik pályafutásom legsûrûbb idôszaka. Ez alatt négy olimpián, két férfi Vb-n és tizenegy Eb-n bíráskodtam, 1960-ban (Róma) és 1968-ban (Mexikóváros) olimpiai döntôt vezethettem – többek között.
Utóbbi helyen a nézôtérrôl hívtak le, s addig gyôzködtek, míg rá nem beszéltek: vállaljam el az USA-Brazília elôdöntô vezetését, mert a brazilok megvétózták az amerikai állampolgársággal is rendelkezô, erre a meccsre kijelölt Puerto Rico-i bírót. A dilemmát az okozta, hogy a nemzetközi gyakorlat szerint aki elôdöntôt vezet, azzal a döntôben már nem számolnak. Bennem mégis gyôzött a sportszerûség, bár nagyon sajnáltam volna elveszíteni a döntôbeli lehetôséget. A FIBA vezetôi nyilván értékelték hozzáállásomat, hiszen egyetlenként kivételt tettek velem, ugyanis a beugrásom ellenére a döntôben is bíráskodhattam. – A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) már korábban is megbecsülte Önt, hiszen hatalmas visszhangot kiváltó elismerést kapott.
Telefon:…………………………………………Fax: …………….………..…………….………. E-mail:………………..……………... Munkahely:……………………………………………………………………………………................................................................. Munkahelyi beosztás:………………………………………….………………………….………………………….………………….… Edzôi munkahely:…………………………………………………………………………………………………………………………… Edzôi beosztás:……………………………………………………………………………………………………………………............... Legmagasabb iskolai végzettség:……………………………………………………………….Nyelvismeret: ............................... Sportszakmai érdeklôdési köre:………………………………………………………………………………………………………….. Kelt:….………….............………… aláírás A tagdíjat MET sárga csekken vagy közvetlen átutalással a társaság 11705008-20447601 sz. számlájára kérjük befizetni. A tagdíj diákok és nyugdíjasok részére 1000,- Ft, aktív dolgozók részére 2 000,- Ft évente. Minden esetben kérjük a pontos hivatkozást a befizetô nevére, postai címére és az évszámra, amelyre a tagdíjat befizette.
10 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
A koordinációs képességek jelentôsége a forgással történô atlétikai dobásokban, különös tekintettel az egyensúlyérzékelésre THE IMPORTANCE OF COORDINATION IN ROTATION-TYPE THROWING EVENTS, ESPECIALLY FOCUSING ON BALANCE Benczenleitner Ottó Szent-Györgyi Albert Középiskola, Szombathely
Összefoglaló A szakirodalom kevés említést tesz az egyensúly jelentôségérôl, pedig az eredményes dobások, illetve a tökéletes technika megvalósításának elengedhetetlen feltétele. A dobóatléták kiválasztásának szempontjai ismertek. Mivel a forgásokkal történô dobásokban jelentôs szerepet játszik az egyensúlyérzék, válogatásnál talán nagyobb szerepet kaphat, mint az atlétika más versenyszámaiban. Az egyensúly vizsgálatánál két dolgot kell figyelembe venni: egyrészt, hogy genetikusan determinált az egyensúlyrendszer minôsége, másrészt, hogy az megfelelô edzés során elég jól fejleszthetô. Tanulmányában az ismereteket a következô irányvonalak mentén vizsgáljuk: dobók kiválasztása az egyensúly vizsgálatával, az egyensúly általános és élettani ismeretei, és mindezek alapján a gyakorlati megfontolások, illetve ajánlások. Kulcsszavak: egyensúly, forgással történô atlétikai dobások
Abstract There are very few available publications focusing on balance, however the successful throws and the perfect technique cannot be achieved without it. The selection process is well known for throwing events. Since the rotation-type throws require high level of balance, more attention should be paid for its measures during the selection of athletes. When measuring balance, two factors have to be considered. First, it is genetically determined, and second, it can be also perfected and improved through adequate training. In our study, we summarize and synthesize the information on selection for throwing events, balance as used in real life settings, physiological considerations of balance, and practical importance for throws. Key words: balance, rotation-type throwing events
zlemény Lektorált kö
A szakirodalom részletesen foglalkozik a kondicionális képességek fejlesztésével, de kevesebb szó esik a koordinációs képességek fejlesztésérôl, leginkább ha a technika és ügyesség tökéletesítésérôl van szó. Kevés említést találunk az egyensúly jelentôségérôl és fejleszthetôségeirôl, pedig az eredményes dobások, illetve a tökéletes technika megvalósításának elengedhetetlen feltétele. A dobóatléták kiválasztásának szempontjai ismertek: alkati, kondicionális képességek, koordinációs képességek, pszichikai tényezôk, motiváció, család…stb. Mivel a forgásokkal történô dobásokban jelentôs szerepet játszik az egyensúlyérzék, válogatásnál talán nagyobb szerepet kaphat, mint az atlétika más versenyszámaiban. Két dolgot kell figyelembe venni: egyrészt, hogy genetikusan determinált az egyensúlyrendszer minôsége, másrészt, hogy elég jól fejleszthetô, de az elsô szempont a hangsúlyosabb. Atlétikában a súlylökés, diszkoszvetés, kalapácsvetés haladó-forgómozgás, a mozgás végrehajtása közben a dinamikus egyensúly, és dinamikus helyzetérzetek jellemzik. Ezért fontos már a mozgástanulás kezdetén a fej helyzetével, tudatos „mozgatásával” is foglalkozni.
Az egyensúlytartás általános vonatkozásai Az egyensúlytartás az ember mindennapos mozgástevékenységének nélkülözhetetlen része. Az egyensúly megtartása nélkül sem ülni, sem állni és különbözô mozgásokat, tevékenységeket végezni nem tudnánk. Az egyensúlyérzékelés, az egyensúlytartás szerepe a köznapi tevékenységnél sokkal szembetûnôbben – relatíve – nagyobb fontossággal jelentkezik a testnevelési és sporttevékenységekben. Ezt a hangsúlyozott nagyobb jelentôséget az indokolja, hogy a testnevelési és sportmozgások a köznapi mozgásformáknál sokkal összetettebbek, bonyolultabbak, nehezebb feltételek között valósulnak meg. A testnevelés és sport gyakorlatából tudjuk, hogy
bizonyos mozgásformák tanulása, végrehajtása az egyensúlyozó rendszer magasabb mûködési szintjét igényli. Ez a magasabb mûködési szint tulajdonképpen az egyensúlyérzékelésben szerepet játszó apparátusok abszolút és különbségi (érzékelési) küszöbszintjéhez, valamint az egyensúlytartást szabályozó mechanizmusokhoz kapcsolódik. Az egyensúlyozó rendszer magas fokú adaptációs szintje bonyolult szerkezetû mozgások tanulását, végrehajtását, különbözô statikus helyzetek fenntartását teszi lehetôvé. Az egyensúlyozó rendszer adaptációs szintjét tervszerûen kellene fejleszteni ahhoz, hogy a tanítványok képesek legyenek az egyre bonyolultabb, a jó egyensúlyérzékelést, a jó egyensúlytartást egyre inkább igénylô mozgásformák, testhelyzetek elsajátítására. Konkrét adatokkal alátámasztott tapasztalatok bizonyítják, hogy az atlétika dobószámaira való kiválasztás az általánosnál hosszabb folyamatot igényel és befejezése rendszerint túlnyúlik az ifjúsági korhatáron (Koltai-Szécsényi 1998). Az atlétika mozgásanyagának jelentôs részét képezik a dobások. A dobásokat a lendületszerzési szakasz kézi jellemzôi alapján egyenes vonalú- és pördülettel vagy forgással végzett dobásokra osztjuk. Tapasztalat szerint az elôre felé végzett egyenes vonalú dobások (pl.: lökés két kézzel melltôl elôre, hajítás egy kézzel elôre) tanulhatók a legkönnyebben, valamivel nehezebben tanulhatók az egyenes vonalú hátrafelé végzett dobások (pl.: vetés két kézzel fej fölött hátra), s még nehezebben tanulhatók a pördülettel és a forgással végrehajtott dobások (pl.: vetés két kézzel oldalról elôre kadett forgóugrásból). A fenti dobásformák, dobásmódok nehézségi fokát nem a mozgások szerkezeti bonyolultsága adja, hanem éppen az egyensúlytartás nehézségei. A két kezes alsóval elôre felé végzett dobás lényegében csak a dobás irányban különbözik a két kézzel fej fölött hátra dobástól, mégis a két kezes alsóval elôrefelé végzett dobást szinte egy pillanat alatt elsajátítják a tanítványok, míg a két kézzel fej fölött hátra dobás helyes technikai végrehajtásához hetek kellenek. A különbség oka abban rejlik, hogy
■
MAGYAR EDZŐ 31
2005/1
partján, s visszaemlékezései között írt a sporttörténeti küzdelmekrôl többek között Kemény Ferenc, a NOB magyar tagja (és egyik alapítója) sôt maga Hajós Alfréd, a fôszereplô is. Érdekes és persze ugyanakkor egyáltalában nem rendkívüli, hogy bár élményeik ugyanahhoz az eseményhez kötôdnek, mégis, fôként a részleteket illetôen, egymástól eltérô megállapításokat tesznek, sôt a késôbbi neves szerzôk, elemzôk, kutatók – Mezô Ferenctôl Bárány Istvánon át Takács Ferencig – úgyszintén. ● A jeles nap, április 11. Kemény emlékezete szerint – aki földalattival ment ki a fôvárosból Pireuszba – feltûnôen hûvös, barátságtalan, szeles reggel köszöntött be (mindössze 12 fok volt). A továbbiakat illetôen azonban – aligha szükséges ezt külön indokolni – idézzük elsô nagy úszónk szavait, akit késôbb méltán „Magyar delfinnek” aposztrofált az athéni „Akropolis” nevû lap. „Már egészen korán elkészültem, hogy idejében lent legyek az öbölben. Társaim mélyen aludtak, így hát egyedül mentem, senki nem volt velem, aki masszírozott, vagy bátorítólag biztatott volna – írta Hajós. – Amikor elértem a félkör alakú öblöt, ott már vagy 40 000 nézô gyûlt össze, akik fagyoskodva és türelmetlenül várták a verseny kezdetét. A 100 méteres úszás starthelyét és célját mélyen az öbölben, bójákra kifeszített kötelek jelezték. A pálya tehát meglehetôsen szakszerûtlen, hogy ne mondja, primitív volt. Az öltözôkbôl kis gôzbárkák vittek ki a starthoz, ahol szám szerint tizenhatan a vízbe ereszkedtünk, és egymás mellett megfogtuk a startkötelet. Balra tôlem az amerikai Williams, jobbra az osztrák Herschmann. Egy pisztolylövés: start! Nem éreztem a víz borzalmas, velôig hatoló hidegét, csak a cél lebegett a szemem elôtt, amelyet minden testi és lelki erôm megfeszítésével el akartam érni. Észre sem vettem, hogy a vízben lehorgonyzott kötél lehorzsolta a mellemet, és hogy a nézôk egyre hangosabb lármája jelzi, hogy beúsztunk a célba. A hangzavarból szavak voltak kivehetôk, amelyek azt kiáltották: „Zito I Ungheria!”… A versenybírák hajójának legmagasabb árbocán fenségesen magasba emelkedett a mi zászlónk. A zenekar belekezdett az osztrák nemzeti himnuszba, aztán az elsô taktusok után hirtelen elhallgatott. A rákövetkezô csendben kevesek ajkáról felcsendült a magyar Himnusz. Gyôzelem! Gyôzelem!” Érdekesség, hogy Kertész K. Róbert húsz indulóról tesz említést a tudósításában, meg 12-13 fokos vízrôl. Hajós 16 rajtolóról szól, a vízhômérsékletet nem számszerûsíti. Kemény Ferenc 14 fokot
említ, a „Magyarok az olimpián” címû kiadvány az indulók számát tízben jelöli meg. Mezô Ferenc tizenháromban. Az is figyelemre méltó, hogy amíg Hajós nem említ semmiféle tévesztést, irányváltoztatást a 100 méteres verseny közben, Kertész ezzel szemben pedig ezt írta: „ 30 méterrel a cél elôtt rémülve látjuk, hogy Hajós irányt téveszt és az egyenestôl jobbra eltér. Ha a tévedést észre nem veszi, biztosan elveszti a versenyt. Pár másodperc kínos várakozásban telik el. Végre visszavág az egyenesbe és három méterrel könnyen veri az amerikai Williams-t és a nyomban utána beérkezô osztrák Herschmannt. 1:22.2 másodperc alatt úszta a 100 métert, megközelítve ezzel a világbajnoki rekordot.” (A hivatalos álláspont szerint egyébiránt az osztrák Herschmann lett a második. A Kahlich-Gy.Papp.-Subert kötetben viszont egy görög, Horafaz a második, az amerikai a harmadik. Az osztrák ezen a helyen nem is szerepel. A szerk.). Elég nagy zûrzavar lehetett. Mindazonáltal az osztrák himnusszal kapcsolatos tévedéshez hasonló legalább már nem játszódott le a zászlófelvonásnál. De itt sem hiányzott sok. Merthogy az a magyar lobogó, amelyet a fellelkesült és a magyarokat kedvelô görög trónörökös, György herceg saját kezûleg húzott fel az árboc csúcsára, egyáltalán nem mindennapos körülmények között jutott el Athénba. Két csoportban kezdték olimpikonjaink kiutazásukat Görögországba. A második csoportban kapott helyet hôsünk, Hajós Alfréd is. Szôje a sztorit ô tovább: „ A szolgálatos vasutas már megadta a jelt az indulásra – mesélte visszaemlékezéseiben Hajós – amikor csapzott hajjal, lelkendezve loholt a vonat után Stobbe Ferenc, a Sport Világ szerkesztôje, nemzeti színû zászlót húzott elô a kabátja alól, és felnyújtotta nekünk. Egy épületrôl hozta, ahol bokrétaünnepélyt tartottak. Gondolta, esetleg szükségünk lesz rá, ha történetesen gyôzni talál valamelyikünk.”…A zászló fôszerepet kapott még az 1200 méteres úszás után másodszor is, amelyben, mint ismeretes, Hajós duplázott. ● A dermesztô vízben, az erôs hullámzásban, elvesztvén szeme elôl az ellenfeleit – késôbb bevallotta – eljutott a feladás gondolatáig, ellenben nem talált a láthatáron csónakot, amely felvehette volna. Úgy döntött tehát, elôbb jut ki, s túléli, ha minél gyorsabban a célnak veszi az irányt. A tôle némileg leszakadó, s egyetlen fenyegetô ellenfél, a görcsökkel küszködô osztrák Paul Neumannt szinte az utolsó pillanatokban mentették ki a kísérôk. A 100 és 1200 méteres verseny között programba iktatott 500 mé-
teres számot egyébként ô nyerte, ám a kellô felmelegedésre már nem maradt elég ideje a két szám között. Hajós ugyanakkor kihagyta az 500-at (pontosabban nem várták meg, jóllehet itthon elôzôleg erre is benevezték), s ráadásul ujjnyi faggyúval kente be gondosan minden porcikáját a jéghideg víz elleni védekezés gyanánt. ● A fényes athéni gyôzelmekkel Hajós Alfréd örökre beírta nevét az újkori olimpiai játékok dicsôséges történetébe. Talán ennek tudatában határozott úgy, hogy – immár beteljesítve álmait – sport iránti vonzalmát ezután más pályákon éli ki, hiszen még csupán tizennyolc éves volt. Bárány István – késôbbi nagy úszónk és szakírónk – jegyzi meg „ A magyar úszósport útja” címû munkájában, hogy „olimpiai bajnoksága után nem vett részt úszóversenyeken, hanem elôbb a torna, majd a labdarúgás lett kedvelt sportja. Két ízben tagja volt a válogatott csapatnak is.” Némi apró kiigazítást szükséges itt tennünk, mert éppen az elsô olimpiai játékok esztendejében, augusztusban a lágymányosi uszodában írták ki az elsô medencében lebonyolított országos úszóbajnokság küzdelmeit, méghozzá yardos távokon. Vaskos meglepetéssel zárult a 100 yardos gyorsúszás: Gráfl Ödön legyôzte az olimpiai bajnok Hajós Alfrédot!… Lehet, ez a váratlan epizód is hozzájárult némiképp az athéni gyôztes döntéséhez, de hát ezt már aligha tudhatjuk meg. ● Hajós Alfréd zseniális építészmérnök lett – világhírû tervezô. Az ô tervei alapján épült immár az ô nevét viselô Margitszigeti Nemzeti Sportuszoda, az újpesti stadion, a pápai, miskolci, kaposvári, a MÁV-, a BTC-, a Millenáris sporttelepek, a Császár-uszoda, a miskolci, a gyôri, szegedi, kisvárdai uszodák. Fedett uszoda tervével 1928-ban állami nagy aranyérmet nyert, de elôtte, az 1924-es párizsi ötkarikás játékok szellemi olimpiai versenyén – a kolléga, Lauber Dezsô társaságában – stadion tervével a legjobb lett. Az elsô díjat nem adták ki, övék lett ellenben az ezüstérem. Aranydiplomával 1949-ben tüntették ki. S végül, de egyáltalában nem utolsó sorban: az 1955-ben elhunyt kivételes testi-szellemi- és erkölcsi értékeket megtestesítô rendkívüli emberben remek tollú újságírót is tisztelhettünk: 1903-1904-ben a Sportvilág szerkesztôje volt, majd 1904-tôl 1908-ig a Pesti Napló Sportrovatának vezetôjeként munkálkodott. 2005-ben halálának ötvenéves évfordulójához érkeztünk. Gallov Rezsô
30 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Elsô az elsôk között 50 ÉVE HUNYT EL A FELEJTHETETLEN HAJÓS ALFRÉD A szokásos évi megemlékezéseknél is ünnepélyesebb hangulat uralkodott tavaly októberben a Hajós Alfréd nevét viselô budafoki általános iskolában, amelynek, többek között, tanulója volt Kolonics György többszörös olimpiai bajnok kenusunk is. A Hajós-nap eseményeinek külön jelentôséget kölcsönzött, hogy az Athénban rendezték a nyári olimpia versenyeit, ott, ahol az elsô modernkori ötkarikás játékokat is annak idején, 109 esztendôvel ezelôtt, 1896-ban. Nagy Tímea, köztudott, fényes sikert aratott a görög fôvárosban, nagyszerû vívással védte meg négy évvel korábban Sydneyben szerzett bajnoki címét, s ezzel nevezetes, sporttörténeti diadalt aratott, övé lett a 150-ik magyar olimpiai aranyérem. Athén és a 150-ik aranyunk is idôszerûvé teszi, hogy tisztelettel adózzunk és megemlékezzünk arról a nagyszerû emberrôl és sportolóról - még ha kissé megkésve is - aki annak idején elsô (és második) aranyérmünket szerezte, éppen Athénban - Hajós Alfrédról. ● Hálával kell gondolnunk Ruzich Jánosra. Csakhogy jószerivel sokan azt sem tudják, ki volt. Nem csoda, mert hiszen százhúsz évvel ezelôtti egyszerû, csupán hivatásszerûen végzett mindennapos szolgáltatásról van szó. Ám mégis, nélküle aligha idézhetnénk fel az újkori olimpiai játékok históriájának bennünket illetô athéni kezdeteit, s különösképpen a dicsôséges fôszerepet játszó Hajós (Guttmannn) Alfréd kettôs diadalát az úszó számokban. Gráfl Ödön neve sem felejthetô, ha már itt tartunk, ugyanis ô eszelte, kísérletezte és fejlesztette ki az oldalozó matrózúszásból a sajátos, váltott karú magyar stílusú gyorsúszást anno, amelyet hôsünk késôbb olyan nagyszerûen elsajátított. Ruzich János a Scholz-féle dunai uszodában vezetô úszómesterként dolgozott, s a kis Hajós „Frédit” 1882 nyarán – alig múlt négy éves – édesapja kérésére megtanította úszni. Remek mellúszó cseperedett belôle, rajongott a vízért, minden nyáron szorgalmasan látogatta a dunai uszodákat. Tizenöt évesen csatlakozott a nevezetes Tomcsák-Balogh úszótársasághoz, s elôször indult versenyen – már váltott karú gyorson. A fizikailag és szellemileg is sokoldalú tehetség remek eredménnyel végzett közben a Markó utcai Fôreál Gimnáziumban, s tizenhét évesen kezdhette el építészmérnöki tanulmányait a Budapesti
■
a fej fölött hátra dobás egy a köznapi életben szokatlan irányba, hátrafelé igényel egyensúlytartást, amelyhez az egyensúlyozó apparátus újszerû, vagy magasabb adaptációs szintje szükséges. Méginkább így van ez a pördülettel és a forgással végzett dobások esetében (Eckschmiedt 1988).
Az egyensúlyozás élettani tényezôi
Mûszaki Egyetemen…Ilosvay professzor, az Építészeti Kar dékánja ugyan nem helyeselte a kivételes képességû „gólya” idônkénti hiányzásait, de Hajós eltökélten készült a Rudas-uszodában, ahová a segítôkész és megértô igazgató, Sas István rendszeresen ingyen engedte be edzésre a meglehetôsen szegényes körülmények között élô fiút. Jegyezzük itt meg: édesapját – a sors kegyetlen ellentmondása, hogy a Dunába fulladt – korán elveszítette, édesanyja pedig rajta kívül még öt testvérét nevelte magányosan. ● Az olimpiát megelôzô versenyei várakozáson felül sikerültek: a Sió torkolatánál a Balatonban rendezett „bajnokság” 100 méteres számát megnyerte, a bécsi Diana Badban 1895-ben és 96-ban is versenyzett, legyôzte többek között százon a német óriást, Eugen Wolfot, akit akkoriban messze Európa legjobb sprinterének tartottak. A hazai olimpiai elôkészítô bizottság elnöke, Berzeviczy Albert a
márciusi próbaversenyeket követôen titkos szavazás útján jelölte ki az athéni utazó keretet, s ebben a hét olimpikon között egyetlen úszó – nem lehetett más – Alfréd kapott helyet. Az elsô újkori olimpiai játékok atlétikai versenyei 1896. április 10-én a maratoni versennyel zárultak. Másnap rendezték az úszás küzdelmeit. Az utókor végtére is szerencsés, hogy errôl a nevezetes napról, amelyhez az elsô (két) magyar olimpiai bajnokság fûzôdik, számos részletes beszámolót olvashat. Ezek természetesen mind hitelesnek tûnhetnek, hiszen szemtanuk, sôt a résztvevôk maguk élték át és írták le élményeiket. Kertész K. Róbert (késôbb a Kultuszminisztérium államtitkárának nevezték ki) saját zsebbôl fizette utazási költségeit, s lett tagja a magyar küldöttségnek. A Pesti Hírlapnak küldte tudósításait, s a maratoni versenyt követôen – ahol Kellner Gyula remekelt (óvás után) elért harmadik helyével – másnap már Pireuszban tûnt fel, de ott volt a helyszínen a Zea-öböl
MAGYAR EDZŐ 11
2005/1
A belsô fülben, a labirintusban találhatók az egyensúlyozás receptorai. Nevezetesen az utriculusban és a sacculusban, valamint a félkörös ívjáratokban. Az utriculus és sacculus falának azt a részét, amelyet az érzôhám sejtjei megvastagítanak, maculának nevezzük. Az utriculusban lévô maculát, a statikus egyensúlyérzés receptorszervének tartjuk. Érzôsejtjei szôrsejtek, amelyek felett kálciumkarbonát kristályokat, úgynevezett otholitokat tartalmazó kocsonyás réteg helyezkedik el. A fej térbeli helyzetének megváltozása nyomán az otholit kristályok mechanikus ingert jelentenek a szôrsejtek számára. A dinamikus egyensúlyérzés receptorai a félkörös ívjáratokban vannak. Maguk az érzôsejtek a félkörös ívjáratok ampullának nevezett tágulatában helyezkednek el tarajszerûen. Ezek is szôrsejtek, amelyeket kocsonyás anyag fed. A félkörös ívjáratok receptorai számára az adekvát ingert a fej mozgására fellépô endolympha áramlás jelenti. A három ívjárat pár a tér három síkjában helyezkedik el és mindegyik a síkjára merôleges tengely körüli forgásra érzékeny. Mivel az ingert mindig a változás jelenti, az egyensúlyérzô receptorok a forgó mozgások kezdetekor és megszûnésekor, vagy a mozgás sebességének jelentôs változásakor jönnek ingerületbe (Frenkl 1982). A civilizált életforma egyéb érzékszervi mûködésekhez hasonlóan tovább csökkentette és csökkenti az egyensúlyérzés szerepét. Ugyanakkor a sportban vitathatatlanul nagy a jelentôsége, szépen példázva hogyan veszi igénybe a testedzés az egyébként alig foglalkoztatott szervek mûködéseit. Az embernél elsôsorban a látás, másodsorban a kinesztézis nagymértékben pótolni tudja a vesztibuláris rendszer mûködését. A sportmozgásokban és különösen a forgó mozgásokban a kinesztézisnek nô meg a jelentôsége a látással szemben, hiszen a szemizmok beidegzése nem alkalmas nagy sebességû mozgásokhoz történô adaptálódáshoz. Minden mozgás, különösen a bonyolult sportmozgások végrehajtásában döntô a mélyérzés, a folyamatos tájékozottság, a testrészek helyzetérôl, mozgásáról, az izmok, inak, izületek pillanatnyi
állapotáról, feszülésérôl, stb. A kinesztétikus érzékelés minden, eszközzel végzett sportágnál alapvetô szerepet játszik, melynek fejlesztése az edzés egyik feladata. Az egyensúlyérzés fokozott érzékenysége egyes sportágaknál (torna, ritmikus gimnasztika, mûugrás, korcsolya) magasabb teljesítményt kívánó ok lehet. Az egyensúlyszervben a fej elmozdulásakor létrejövô endolympha-áramlást az egyensúlyszerv szemmozgató magvakkal való kapcsolatán keresztül szemmozgás követi. A szemmozgást az egyensúlyszerv ingerlésével provokálni tudjuk. A különbözô ingerek ismétlôdésekor – más érzékszervek esetében is – az idegrendszeri válaszok fokozatosan csökkenek. A vesztibuláris rendszernél ilyenkor habituációról beszélünk, amely az érzékszervi adaptációnál, illetve a kifáradásnál bonyolultabb folyamat. A habituáció nem valamely sportággal, hanem a sportoló életkorával, azaz a sportolással eltöltött évek számával mutatott párhuzamot. Ebbôl arra következtethetünk, hogy még a látszólag egyszerû gyakorlatokból felépülô sportmozgások is bonyolult ingereket jelentenek a labirintus számára.
Összefoglalva A vestibuláris „receptor-készülék” a testhelyzet és a testmozgás ingereinek felvételére – annak továbbításában játszik fontos szerepet. A félkörös ívjáratokban elhelyezkedô cristák a fej különbözô gyorsuló mozgásait a szöggyorsulást érzékelik. Az ennek megfelelô adekvát inger az ilyen irányú mozgás megkezdésekor, illetve megszûnésekor, vagy a mozgás sebességének gyors változása hatására keletkezik. Az otholit szerv a fej térbeli helyzetét érzékeli. Míg tehát a félkörös ívjáratok a dinamikus, - addig az otholit szerv a statikus egyensúlyérzékelésben vesz részt.
Az egyensúlyozás gyakorlati vonatkozásai Irányt mutat Szécsényi József egyetemi tanárom és edzôm, a fejtartás jelentôségét taglaló véleménye. Meglátásai egyértelmûen felhívják a figyelmünket, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk azokra a momentumokra, amelyek elôfeltételei az eredményes dobásnak, a tökéletes technikának. Például a diszkoszvetésnél az elôlendületek (elôlengetés) alatt a fejet igyekezzünk természetes tartásban tartani. Az elôlendületek befejeztével, amikor a dobószer a holtponton van, akkor a fej vertikális tengelye ne mutasson eltérést, az oldalirányú vízszintes elfordulása pedig olyan mértékû legyen, amilyet a „tor-
ziós” indulási helyzet lehetôvé tesz. Azaz igyekezzünk a dobás irányával ellentétes irányba nézni, és a fejnek annyit kell elfordulni a vertikális tengelye körül, amennyit a válltengely elfordulása okoz. Az indulásnál a fej vezeti a mozgást (a forgás irányába fordul), az elôgyorsítási szakasz további részében pedig együtt mozog a felsôtesttel. Az izomtónus alakulása szempontjából rendkívül fontosak az ebbôl adódó reflexhatások. Ugyanis a fej tudatos forgásirányú vezetése, mozgatása hatására ez a labirintus eredetû szöggyorsulási reflex létrehozza a dobó állandóan változó pillanatnyi „forgási tengelyét”, azaz reflexes úton megteremti a forgásban résztvevô izmok elôfeszítését. A dobás elôgyorsítási szakaszában a fejnek a vertikális iránytól való eltérése, pl. a fej hátra vetése káros, mert ekkor az ún. statikus reflex a lábak extenzióját hozzák létre, így ennek hatására pl. a forgásos súlylökésnél vagy a diszkoszvetésnél magas lesz a forgó ugrás. Így az elôlendületi szakaszban megszerzett mozgásenergia jelentôsen lecsökken, ami azt jelenti, hogy a fô gyorsítási szakaszban kevesebbet tudunk felhasználni ebbôl a meglévô mozgásenergiából. A véggyorsítási szakaszban, a kidobásnál a fej tudatos dobás irányba történô vezetése (forgatása) és hátra vetése történik, ezért itt a dinamikus és statikus egyensúlyérzékelés egyaránt létrejön. Ugyanis a fej dobásirányba történô forgatásos vezetése hatására a szöggyorsulási reflex megteremti a dobó ún. láthatatlan „kidobási tengelyét”. Ez pl. a diszkoszvetésnél a támaszból történô kidobási formánál – jobb kezes dobónál – a bal váll és a bal láb támaszán átmenô egyenest jelenti. Azaz reflexes úton megteremti az említett kidobási tengely kialakításában résztvevô izmok elôfeszítését és a baloldal összefogottságát. A fej tudatos hátravetése ebben a szakaszban már nem káros, és az itt fellépô statikus reflex a kidobás befejezô részében segíti a lábak kinyúlását (Szécsényi 2005). A fej, mint tömeg a forgásokat döntô módon befolyásolja. A fej mozgása által létrejött impulzusok elôsegítik, befolyásolják a forgás sebességét és gyorsulását. Az egyensúlyi - statikus-dinamikus-statikus változások összhangjának kialakítása egyik legfontosabb feladat. E folyamatban döntô szerepe van a tudatosságnak, a technika tökéletes ismeretének, és hogy mit, miért és hogyan kell tanítanunk. Mivel a forgással történô dobásokban különös szerepet játszik az állandóan változó egyensúlyi helyzet, amiben döntô szerepet kap a fej helyzete és mozgása. Éppen ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk ennek oktatására. Bármelyik dobás fajtát megnézzük, a tökéletes
12 MAGYAR EDZŐ technika folyamatában nem történik más, mint az optimális egyensúlyrendszer megteremtése a mozgások belsô dinamikájának megfelelôen, melynek fô célja a legkedvezôbb kidobóhelyzet megteremtése. Az egyensúlyérzékelés szerepét a haladó-forgó mozgással végrehajtott atlétikai dobószámokat a következô szempontok befolyásolják: a) a statikus-dinamikus egyensúly szerepe a dobások egyes fázisaiban b) a fej helyzetének szerepe a sikeres végrehajtásban c) a helyes fejtartás – mozgatás kialakítása – a dobások egyes fázisaiban d) az egyensúlyérzék fejlesztésének szerepe és lehetôségei e) a genetikus determináció – gyerekek megfigyelése f) az iskolai testnevelésben fontos szerepe lenne a vesztibuláris és keringési rendszer fejlesztésének g) nagyobb hangsúlyt kell fordítani az egyensúlyérzék fejlesztésében az általános és speciális képzésre Simon Gyula szombathelyi testnevelôm és edzôm tapasztalata is az, hogy a tanulók egyensúlyi állapotát figyelve óriási eltérések tapasztalhatók, nemcsak a középiskolai, hanem a fôiskolai tanulóknál is. Ezért a tanulás elsô pillanatától fogva a fejtartás-mozgatás szerepét kell hangsúlyozni, egyes izomcsoportok együttes és külön-külön mûködésének összhangját kell megteremteni (Simon 2005). Az egyensúlyérzéken olyan koordinációs képességeket értünk tehát, amely fontos feltétele a mozgásos feladatok célszerû és gyors megoldásának, amikor nagyon kicsi az alátámasztási felület, illetve nagyon bizonytalanok az egyensúly viszonyok. Az egyensúlyérzék a felvett egyensúly fenntartásában, valamint a zavaró tényezôk kiegyenlítésében játszik alapvetô szerepet. Mértékül szolgálnak a következôk: - a megadott feladat koordinációs bonyolultsága - változó feladatokhoz, vagy helyzetekhez alkalmazkodás az átállítódás idôtartama - magas fokú egyensúlyozást követô feladatok megtanulásának idôtartama (Szécsényi Józsefné 1984). Az egyensúlyozás tehát az a képességünk, mellyel testünket a kívánt szükséges helyzetben tudjuk tartani változó testhelyzetek és mozgások közben. Minél tökéletesebb az egyén egyensúlyozó funkciója, annál gyorsabban áll vissza az elveszett egyensúly, annál kisebb az ingadozások amplitúdója. Összefüggés tapasztalható a sportteljesítményi és az egyensúlyi teljesítmények között. Az egyensúlyérzék fejlesztésének 2 fô
■
módszere van, egyik az ún. egyensúlyi gyakorlatok alkalmazása. Ezek olyan mozgások és testhelyzetek, melyekben az egyensúlyt nehezített körülmények között kell megtartani. A gyakorlatok végzésekor ne törekedjünk a lehetô legnehezebb mozgással járó helyzetek felvételére. Hasznosabb, ha szándékosan elveszítjük egyensúly helyzetünket, aztán igyekszünk ismét visszatérni a biztos egyensúlyi helyzetbe. Annak jó az egyensúlya, aki gyorsan vissza tud térni az elveszett eredeti helyzetbe. A gyakorlatoknak éppen az a fô feladata, hogy tökéletesítsék azt a képességünket, amellyel vissza tudunk térni az elvesztett egyensúlyi helyzetbe. A második módszer azoknak az analizátoroknak a külön-külön történô tökéletesítésén alapszik, amelyek az egyensúlyhelyzet meghatározásában fô szerepet játszanak (Ezek az egyensúlyérzékelés és a mozgás-érzékelés). Az egyensúlyérzékelés tökéletesítésére az egyenesvonalú és a szög felgyorsulásával kapcsolatos gyakorlatokat alkalmazzák. Azért van szükség mindkét fajta gyakorlatra, mert a vesztibulum otolithjai a forgómozgásoknál játszanak szerepet. Miután ezek viszonylag függetlenül mûködnek mindkét – egyenes vonalú és forgó – mozgásfajta alapvetô ingert képvisel. A vesztibuláris apparátus sokoldalú alkalmazkodása csak akkor érhetô el, ha egyenes vonalú és forgó helyzetváltoztatásokat is alkalmazunk különbözô irányokban. Olyan egyéneknél, akiknek különösen gyenge az egyensúlyérzékük, a második módszer hatásosabb eljárás (Nádori 1981). Az egyensúlyt könnyebb megtartani, ha a gyakorlatot technikailag helyesen hajtjuk végre. Állásban pl.: az egyensúlyt akkor tudjuk könnyen megtartani, ha egyenesen elôrenézünk valamilyen tárgyra. Az egyensúlyi helyzet megtartását úgy biztosíthatjuk, ha a támaszfelülethez közel esô izületekben végzünk mozgásokat. A koordinációs képességek fogalmi meghatározása a jelenség természetébôl adódóan erôsen általánosított, elvont karakterû. Ezért a képességek értelmezése gyakorlati példákon keresztül közelebb visz bennünket a lényeg megértéséhez. Vizsgáljuk az egyensúlyérzéket. Dobás dobókörben, futás gerendán, leérkezés a tornagyakorlatoknál, az elveszett egyensúly visszanyerése bármely testhelyzetben, még az egyhelyben állás is a mozgás pontosan meghatározott koordinációját követeli meg. A felsorolt példákban egymástól eltérô mozgásfeladatok, helyzetek szerepeltek ugyan, a mozgás sajátos koordinációját illetôen azonban azonos jelenséggel találkozunk,
2005/1
amely koordinációs tekintetben elvileg azonos követelményt támaszt az egyénnel szemben (Nádori 1981). Az említett esetekben a mozgástevékenység koordinációja állandóan, pontosan meghatározott módon fut le, egyúttal ez a folyamat meghatározott tulajdonságot – az egyensúlyérzéket – képviseli. Azonos vagy hasonló feladatok megoldásával megszilárdulnak a koordinációs folyamatok – esetünkben az egyensúlyérzékelésben kifejezésre jutó folyamatok – és specifikus koordinációs képességekben fejezôdnek ki. Az így kialakított kép – az egyensúlyi kép – nem is egyetlen testgyakorlat végrehajtásának feltételét jelenti, hanem valamennyi cselekvést, amelyben az egyensúlyozás fontos tényezô. A tartáshelyzet a készség lényeges részét alkotja, kontrollja ezért fontos. Elsô feltétele az egyensúly, ennek érzékelô szerve a belsô fülben van, a vesztibuláris apparátusokban. Másodsorban az egyensúly kontrolljában az izülettel és az izommal kapcsolatos különbözô receptorok is szerephez jutnak. Amikor a test kezdi elveszíteni az egyensúlyát, ezt a kimozdulást a stabil egyensúlyi helyzetbôl feltételezhetôen az izületi receptorok vagy esetleg az izomorsók megfeszülése jelzi. A tapintási érzékelés tetôtôl-talpig mutathatja az egyensúly elvesztését. E receptorok mindegyike önmagában vagy kombináltan inputot szolgáltathat az egyensúlyvesztésrôl és ennek eredményeként megkezdôdhet a korrekció (Bálint 1968). A forgások helyes mozgástechnikai végrehajtásánál döntô szerepe van a megfelelô idôben a megfelelô testrésszel végrehajtott gyorsításnak, ami a mozgásdinamika lényege. A gyorsítás az izomerô függvénye. A gyorsítási erô az izmok hasznos munkavégzésének eredménye. Szécsényi József izombiológiai vizsgálatai bizonyítják, hogy az izom elôzetes megnyújtásának excentrikus kontrakciója hatással van az izom koncentrikus kontrakciójára, ilyenformán a nagyobb sebességgel összehúzódó izom nagyobb munkavégzésre képes (Szécsényi 1979). Abban az esetben tehát, ha az egyensúlytartás fiziológiai feltételei kialakulnak, a dobómozgást a szükséges helyes mozgásszerkezetben képes végrehajtani a tanítvány. Az oktatásnak az a módja, amikor a mozgásvégrehajtáshoz szükséges egyensúlytartás- adaptációs szintet a célmozgás tanítása közben akarjuk kialakítani nem lehet helyes, mert a mozgásoktatásban, a mozgás elsajátításában csak nagyon lassan tudunk elôre haladni. Sôt elôfordulhat, hogy a tanítvány hibás mozzanatokat épít a mozgásba, s ezek tartósan, vagy nehezen kijavíthatóan rögzülnek (Koltai 1975). A
■
MAGYAR EDZŐ 29
2005/1
véseket megszûrték), hanem ütközéssel-feltartással a gólveszélyes távolságról vagy szögbôl kiszorítva a támadókat. Természetesen a kapus egyéni bravúrteljesítményei jelentôs mértékben emelték produktuma minôségét (tiszta gólhelyzetek-ziccerek és büntetôk hárítása). 4. A korszerû edzésmunkában a támadó és védô elemek tanítása csak elméletileg választhatók el egymástól. Ezért az eredményes védômagatartás kialakítása a támadó játékelemek együtt történô tanítással valósítható meg leginkább. A világ legjobb csapatainak felkészülési munkájában a védekezés gyakorlása a támadással azonos hangsúlyú jelentôséget kap.
A fejlôdést meghatározó tanulságok A nagy világversenyek megfigyelése után különbözô szakmai összesítések készülnek. A résztvevô elemzôk, mind a közremûködök, mind a felkészítô edzôk törekednek arra, hogy megfogalmazzák azokat a jellegzetességeket, eredményes újításokat, célravezetô és tesztelt megoldásokat, melyek a jövô felkészítô munkáját meghatározhatják: • a játék gyorsítására törekvés, • a tökéletes, immár briliáns technikai szint, • és a minél több taktikai variáció begyakorlása és alkalmazása lesz a jellemzô. Mindhárom területen a játékkészség fejlesztése, a felkészítés és szüntelen csapatkialakítás folyamata szükséges. A gyorsaság a játékosok legfontosabb tulajdonsága, amely sokszínû technikai elemek tanításával és alkalmazásra képes tudással párosul, és a játékos kezdeményezô képességével is kiegészül. Ez azt is jelenti, hogy a gyorsaságot csak a védôk ellen alkalmazott támadó játékelem hatékonyságában értékelhetjük és mérhetjük. Ezért fejlesztésének módszerében is ez a legfontosabb alapelv. A három átlövô központi szerepére épülô játék-struktúra változatlanul ma is a legfontosabb képzési probléma, melyet a játék fejlesztése érdekében szükséges megoldani. Nézzünk erre a feladatra néhány lehetséges irányelvet: • Színes, változatos egyéni játékelemek tanítása. • A potenciális labda átvételt olyan elôzetes helyezkedés elôzze meg, amelybôl több új folytatás-megoldás, variáció indítható. • Tökéletes lábmunka kialakítása, ütem- és ritmusváltások, lépés kombinációk alkalmazása az irányváltoztatásban. • A védôk közötti szabad területek és a légtér kihasználására törekvés a hatékony támadás befejezés érdekében. • Átértékelôdik és minôségileg javul a
lövések, lövés-kombinációk hatékonysága, mind a lövôerôben, a pontosságban és a váratlanságban meglévô lehetôségek felhasználásával. A fejlesztés területei így adva vannak, kerülve az egyes tényezôk képzési túlsúlyát. • „Lábbal kezdeményezés”, mint alapelv jelentkezik. Nagy gyorsaság és, a végrehajtáshoz teljes sebesség szükséges, megelôzve a védôk beavatkozását és a támadó szabálytalanságok elkerülését. A labda nélküli cseles lábmunkához idôzítetten alkalmazkodó passzolás- és lövésformák megtanítása kiaknázandó lehetôségeket rejt a játék fejlôdése érdekében. • A játékosok együttmûködési képességének fejlesztésében ugyancsak további lehetôségek vannak, melyeket a mozgás-cselekvés-gondolkodás (döntés) gyorsaság összhangjának megteremtésével lehet sikeresen megoldani. Ma már nem csak a labdás játékelemeket kell az egyénnek tökéletesen adaptálnia az aktuális játékhelyzethez, hanem a labda nélküli játékban is kiválónak kell lennie, hiszen ez a bármelyik pillanatban történô játékba avatkozás igazi feltétele. • A fejlôdés további iránya lehet az is, hogy minôségileg más és új kapcsolatformákat, ezáltal jobb játékelemeket kell elsajátítani a jövô évtizedek klasszisainak. • A labda nélküli helyezkedés alapjaiban felgyorsítja a gólhelyzetteremtés lehetôségeit. (szabadrajátszás, üres be-, átfutások és helycserék, labda nélküli és labdával végzett cselekkel egy idôben jól idôzített elzárások, és az azt követô leválásokba, távolabbi területrôl történô bejátszások érkezése) • Tisztán, csak is a támadó játék szerepe mérséklôdik, inkább az akció és a reá várható reakció együttese és következményének ismerete szükséges az akciót kezdeményezô fél részérôl: tökéletes kontroll a védô felett, vagyis a védôk lehetôségeinek pontos felmérését is ala-
posan meg kell tanítani (a védô távolság becslése, a védôk összhangjának minôsége, védô-kapus összhangjának alapelvei stb.), az anticipációra épülô, hatékonyan kreatív támadó játék kialakítása érdekében. Nagyon fontos lehetôség, hogy a támadó tevékenységet minden pillanatban a hitelesség jellemezze, hiszen a valós szándék leplezésének ez a legkézenfekvôbb módja. • Az egyéni játékelem tanításával a különbséget kell hangsúlyozni (az egyedit, a megismételhetetlent, az utánozhatatlant). A támadó játék felépítésének variálhatóságát növelhetjük így, hiszen ugyanabban a játékhelyzetben alkalmazott megoldás (pl. cselezés) más-más játékos végrehajtásában eltérést fog mutatni. A csapatjáték keretein belül nagy jelentôséget kap a klasszis játékos egyéni megoldása, improvizációja. • A domináns oldal eddigi szerepe mellett, a kétoldalúság fokozott fejlesztése várható. Nagyon fontos tényezô lesz a helyzetteremtés sokszínûsége érdekében (irányváltoztatás, áttörés labdával, átlövés a védô mindkét oldalán illetve felett, mindkét kézzel labdabirtoklás, passzolás, mindkét lábról felugrási képesség stb.), hiszen ezzel is a másik fél számára válik nehezebbé, kiismerhetetlenebbé a szituáció. • A játékos társakkal való együttmûködés építésének nélkülözhetetlen eleme a közös gondolkodás, azonban a kiismerhetetlenséget, a meglepô és váratlan megoldások alkalmazását is sulykolnunk kell a csapat tagjaiban. Ez a látványosság, az eladhatóság szempontjából sem elhanyagolható. Látjuk, elég sok teendôt kell a jövô világversenyeire készülô csapatoknak megoldani, így csöppet sem véletlen, hogy most, az Olimpia után szerte a világon mindenhol a csapatok „mûhelyeibôl” a lázas munkáról, készülôdésrôl hallani.
28 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
A korszerû kézilabdajáték jellemzô vonásai Ökrös Csaba Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest
Bevezetés A kézilabdázás jelenkorunk egyik legnépszerûbb csapatjátéka Európában, s így természetes, hazánkban is jelentôs érdeklôdésnek örvend, köszönhetôen annak, hogy klubcsapataink és válogatottaink távoli és a közelmúltban elért eredményei alapján a kontinens egyik kiemelkedô pozícióját tudhatjuk magunkénak nôi és férfi vonalon egyaránt. Az idei nemzetközi évad legjelentôsebb eseménye a XXVIII. Nyári Olimpiai Játékok voltak, ahol a kézilabdázás beváltotta hozzá fûzött reményeit: látványos, izgalmas küzdelmeket hozott a nézôknek, és elgondolkodtató tanulságokat a szakembereknek. Figyelve a versenysorozatot, a magyar vonatkozású örömteli és bosszantó momentumok mellett, tisztán kirajzolódtak azok a szakmai jellegzetességek, amelyek a világtalálkozót jellemezték. Dolgozatomban egy sajátos, vázlatos összegzést készítettem azokról a markáns vonásokról, amelyek a világ legjobbjainak játékteljesítményében felfedezhetôk. Az athéni olimpia férfi kézilabda mérkôzéseit figyelve gyûjtöttem össze tapasztalataimat, vagyis korszerûségét éppen ez a szemléletmód támasztja alá. Lényegesnek érzem megjegyezni, hogy az alábbiakban taglalt technikai és a taktikai játékelemek többsége nem új keletû, hiszen az eltérô kézilabda iskolák hagyomány ôrzésének bizonyítékai, azonban az egyes részek váratlan és szokatlan összekapcsolásával vagy sorrendiségével napjaink játék stílusainak mégis újszerûséget kölcsönöz. Kulcsszavak: kézilabdázás, Olimpia, szakmai jellegzetességek, játékteljesítmény
A támadás sajátosságaiból 1. Színes, változatos, a játékszituációnak megfelelô labdás technika uralta a mezônyt, mely a labdakezelésben, átadásokban, kapuralövésekben és az egykezes labdabirtoklásban nyilvánult meg. A ritmusváltás és a cselezés sokrétû alkalmazása szinte valamennyi csapat sajátossága volt, s ez a védô elôvételezô képességére építve eredményezett kedvezô helyzetet a támadó számára.
2. A labda megszerzését követôen, a pálya középsô harmadának gyors átjátszására törekvés jellemezte a csapatokat. Ez a szándék nemcsak az elsô hullámú közvetlen gyorsindításokat jelentette, hanem az ellenfél kapuelôteréhez késleltetve érkezô támadótársak játékba avatkozását is. Ha direkt módon nem sikerült a tiszta gólhelyzet kialakítása, a támadó hullámok bevárásával a kezdeményezô csapat nyomást gyakorolhatott a rendezôdô vagy ideiglenesen rendezett védelemre, kihasználva ezzel az ellenfél taktikai cseréinek (szinte minden csapatnál megfigyelhetô a támadó–védô specialisták cseréje a labdaelvesztést követôen!) hiányát, vagy azt a lehetôséget, hogy a támadóval visszafutó, védô gyakran nem a saját pozíciójába volt kénytelen rendezôdni. A gyorsindítás végrehajtásának folyamatában, a játékosok többnyire elôre meghatározott módon építették támadásukat (viszonylag kötött pályán mozogtak), és ha a védelem ellenállása jelentôs volt és megakadályozta a közvetlen gólszerzést, úgy átmeneti támadást kezdeményeztek, mely alapvetôen a felállt védelem ellen alkalmazott játékelemeket tartalmazta. 3. A támadás leggyakrabban rendezett védelem ellen valósult meg: ötletgazdag, vegyes rendszerû támadásépítésre, idôleges és részleges kötöttségek melletti komplex cselekvési modellekre (kombinációkra) volt szükség. Széles vonalú támadásszervezéssel (mely a szélsô átlövôk oldalvonal mellé húzódásával valósult meg), hatásos akciók szervezése vált lehetségessé, ahol elsô lépésként az alapjátékok megindítása történt, valamilyen helytartásos játékelemmel: dugattyú-mozgás, emberfölényt kialakító húzás és kontra-húzás, térnyeréses húzás (sodródás), szabadrajátszás, kontra átadások. Az akció az 1:1, 2:2 vagy 3:3 elleni játékhelyzetekben, létszámfölény kialakítását követô helycserés kombinációkkal folytatódott (labdás és labda nélküli súlypontképzések és súlypontváltások, párhuzamok, labda mögötti és elôtti kerülések, nyolcasok), majd ezt követôen újabb helytartásos játékelemek bekapcsolásával, a védelem helyezkedéséhez igazítva teremtôdtek a gólhelyzetek.
Vezérlô elvnek tekinthetjük • csapatrész és csapattaktikai megközelítésbôl, a védelem állandó nyomás alatt tartását, • a „hármas veszélyeztetés” elvének megteremtését (átlövés, áttörés és bejátszás – társ helyzetbe hozása - lehetôségének egyidejû fenntartása), mint az egyéni taktika alapvetô követelményét. 4. A játékhelyzet körülményeinek figyelembevételével, lehetôleg meglepô, emellett célszerû és dinamikus megoldási módokkal kihasználták az adódó gólhelyzeteket. Ennek elérésében a legfontosabb szempont volt a támadás befejezésére vállalkozó játékos viszony-rendszere a kapuhoz és a kapushoz (védô takarás, lövésszög).
A védekezés sajátosságaiból A korszerû támadójáték megvalósítását akadályozó, felelôs és fegyelmezett védô magatartásra nevelt játékosokat láthattunk, akiknél az alábbi jellemzô tulajdonságokat figyelhettük meg: 1. A védôjátékos az ellenfél támadójátékának minden fázisában erôszakos és határozott fellépésû volt. Aktivitását mélységben és szélességben is úgy végezte, hogy az anticipációs képességére épülô védô elemeket célszerûen, összehangoltan alkalmazta Ezt az elvet, valamennyi védekezési rendszer és alapfelállás esetén követte. 2. Szabályozott agresszivitás és asszertivitás jellemezte védômagatartását, melynek keretében a játékszabályok adta lehetôségen belül sportszerûen, de határozottan, esetenként keményen hiusította meg a támadó szándékát. Eközben kihasználta testtömegét, védekezô kar és láb munkája egyértelmûen a labda hárítására, illetôleg megszerzésére irányult. A jó védô „olvasta” a támadó mozgását, az elôtte zajló eseménysort érzékelte, az emlékezetében raktározott eredményes megoldási módokkal összevetette, ez által növelve az aktuális akció sikerét. 3. A védekezés sajátos esete a kapus munkája, amely magas szintû érzékelést és reagálási képességet igényel. A sikeres védekezés egyik nélkülözhetetlen eleme a kapus átlagon felüli teljesítménye volt. Ez a védôkkel való együttmûködést feltételezte, mely nemcsak a sáncoló munkában fejezôdött ki (sáncoló falon a védôk tudatosan ún. „átlövési folyosót” nyitottak, vagy a visszahúzott lö-
■
MAGYAR EDZŐ 13
2005/1
mozgástanulási folyamat felgyorsítására, a tanulási idô lerövidítésére, s a káros „mellékhatások” megelôzésére célszerûnek látszik az egyensúlytartás magasabb szintjét igénylô dobásgyakorlatok oktatását megelôzôen több héttel, esetleg több hónappal az egyensúlyérzékelést, az egyensúlytartás biztonságát fejlesztô gyakorlatokat végeztetni. A korábban végzett vizsgálataim alapján feltételezhetô, hogy a vesztibuláris rendszer speciális edzés révén a forgással végezhetô atlétikai dobásokhoz szükséges egyensúly-érzékelés fejlesztését a következô tényezôk befolyásolhatják (Benczenleitner 1991): 1. Genetikai adottságok szerepe jelentôs az egyensúlyozást végzô rendszer mûködésében. 2. Az atlétikai dobások (cél, rávezetô és speciális) mozgásával végzett gyakorlás és edzés elôsegíti a vesztibuláris rendszer hatékonyabb mûködését, azaz növeli az egyensúlyi helyzet biztonságát. 3. A test szélességi és hossztengelye körül végzett speciális forgásgyakorlatok a vesztibuláris rendszer erôs ingerlése következtében kedvezôen befolyásolják az egyensúlyi helyzet adekvát érzékelését, s ezáltal könnyebben kiküszöbölhetôvé válik az egyensúlyvesztés hibája.
Megjelent! Sportpedagógia Kézikönyv a testnevelés és sport pedagógiai kérdéseinek tanulmányozásához Szerkesztette: Bíróné dr. Nagy Edit Megvásárolható vagy megrendelhetô: a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Jegyzetboltjában, Christián Kláránál 1123 Budapest, Alkotás u. 44. barakk épület. Ára: 3980,- Ft
Irodalomjegyzék 1. Bálint P. (1968): Az élettan tankönyv. Medicina. Budapest. 2. Benczenleitner O. (1991): Az egyensúlyozó rendszer adaptációs szintjének hatása a forgással végzett dobások alakulására. TF Könyvtár. 3. Eckschmiedt S. (1988): A dobások oktatásának elôkészítése, az elôkészítô dobásgyakorlatok technikája és oktatása. ÁISH TT. Budapest. 4. Frenkl R. (1982): Sportélettan Sport. Budapest. 5. Koltai J. (1975): Az atlétika oktatása. Sport. Budapest. 6. Koltai J. - Szécsényi J. (1998): Az atlétikai versenyszámok technikája. Dobások. TF. Budapest. 7. Nádori L. (1981): Az edzés elmélete és módszertana. Sport. Budapest. 8. Simon Gy. (2005): Személyes közlés 9. Szécsényi J. (2005): Személyes közlés 10. Szécsényi J. L1979): Izommechanikai elvek érvényesülése a sportmozgásokban. Kandidátusi disszertáció MTA Könyvtár. 11. Szécsényi Józsefné (1984): A ritmikus sportgimnasztika alapforgásainak biomechanikai elemzése és oktatásának néhány elvi szempontja. TF doktori értekezés. TF Könyvtár.
A szerzôi kollektíva által írt kötet hangsúlya a sporttevékenység pedagógiai hatásainak és lehetôségeinek elemzése, a versenysportra és a szélesen vett sporttevékenység, az egészség megôrzésében alapvetô szerepet játszó fizikai aktivitás, testedzés folyamatainak területeire is kiterjedôen. Így a szervezett sporttevékenység mellett megjelennek egyéb, egyénileg és csoportosan végzett sport és szabadidôs tevékenységek is. Bíróné dr. Nagy Edit a SOTE Testnevelés- és Sporttudományi Kara (TF) ny. egyetemi tanára, professzor emeritus. Kandidátus, az MTA Pedagógia Bizottság Testnevelési és Sportpedagógiai Szakbizottságának elnöke. A TF-en korábban tanszékvezetô és rektorhelyettesi funkciót is betöltött.
Tisztelettel értesítünk minden kedves tagtársunkat és olvasónkat, hogy elköltöztünk! Új címünk: 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: 460-6981. Tel: 460-6800/6327. Mobil: 06-30/991-0203
14 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
■
A magyar nôi torna helyzete a 2004. évi Amszterdami Európa-bajnokság eredményeinek tükrében
0,39), amely megerôsíti elôbbi adatunkat. Szintén pozitív és szignifikáns a korreláció az asszertivitás és az akcióhatékonysági index között. Megjegyezni kívánjuk, hogy az akcióhatékonysági indexszel (sikeres akciók/sikertelen akciók szorozva 100-al) a pontosabb küzdôsport-teljesítményt mérjük!
POSITION OF THE HUNGARIAN FEMALE GYMNASTICS REFLECTED BY THE RESULTS OF 2004. EUROPEAN CHAMPIONSHIPS IN AMSTERDAM
Összefoglalás
zlemény Lektorált kö
Hamar Pál, Kalmár Zsuzsa
Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Torna Tanszék, Budapest
Összefoglaló A magyar nôi tornasport szép hagyományokkal rendelkezik, amit számos olimpiai- és Európa-bajnoki cím, valamint a kiválóságok korántsem teljes névsora fémjelez: Keleti Ágnes, Korondi Margit, vagy éppen Ónodi Henrietta és Varga Adrienn. A jelen azonban nem túlságosan rózsás, amit eklatánsan bizonyít a 2004. évi Nôi Tornász Európa-bajnokság eredménye, vagy mondjuk inkább eredménytelensége, ahol felnôtt csapatunk a versenyen részt vett huszonnégy csapatból a 22., junior csapatunk pedig a huszonhét indulóból a 18. helyen végzett. Nem került versenyzônk sem az egyéni összetett, sem pedig a szerenkénti döntôk versenyébe. Ez a hír azonban így önmagában még nem igazán sokat mondó. Éppen ezért a számok, pontszámok tükrében igyekszünk objektív képet adni napjaink magyar nôi tornájának nehéz, de talán nem kilátástalan helyzetérôl. Kulcsszavak: nôi torna, Európa-bajnokság, felnôtt és junior verseny
Summary Hungarian female gymnastics have nice traditions indicated by several Olympic and European Championship gold medals, as well as the following list of outstanding individuals, which is not at all complete: Ágnes Keleti, Margit Korondi, Henrietta Ónódi, Adrienn Varga. The present is not so optimistic demonstrated by results or ruther the inefficiency in 2004. In the Female Gymnastics European Championship, our senior team placed 22nd from 24 teams, while our junior team placed 18th from 27 teams. None of our gymnasts got into either the all-around competition or final individual apparatus competition. This statement itself does not tell too much, that’s why in aspect of numbers and points we would like to take an objective look at the difficult, but not futureless
situation of Hungarian female gymnastics nowdays. Key-words: female gymnastics, European Championship, senior and junior competitions
Bevezetés Amszterdam, a holland kikötôváros, a nôi tornasport jelentôs helyszíne, hiszen 1928-ban a Nyári Olimpiai Játékokon itt lett a nôi torna hivatalos versenyág. Amszterdam város – sajnos ellenkezô elôjellel – a magyar nôi torna számára is mérföldkôvé vált. 2004. április 29. és május 02. között rendezték a Felnôtt és Junior Nôi Tornász Európa-bajnokságot. A felnôttek versenyében 24, míg a juniorok mezônyében 27 ország csapata vett részt. Magyarországot három felnôtt és négy junior versenyzô képviselte. A verseny ugyan sok rontással tarkított, de magas színvonalú volt. Egyáltalán nem nyomta rá a bélyegét az Athéni Nyári Olimpiai Játékok közeledte. Vélhetôen felmerül a Tisztelt Olvasó fejében, hogy ebben a cikkben vajon miért nem kerül elemzés tárgyává a magyar nôi tornászok olimpiai szereplése is. Ennek magyarázata, hogy az Athéni Olimpián szabadkártyával, de az EB-n sérülés miatt nem induló magyar tornásznô verseny eredményeibôl átfogó következtetéseket levonni nem lenne szerencsés. (Ezzel a kitétellel még véletlenül sem áll szándékunkban a versenyzô és edzôi munkájának értékét kisebbíteni.) A
véleményalkotás szubjektivitása egy nagyobb létszámú küldöttség eredményeinek vizsgálata során is fennáll, hát még egyetlen tornász esetében.
Néhány gondolat a nôi torna aktuális technikai színvonaláról A nôi torna a kecsesség, az esztétikum és a nôiesség megtestesítôje – tartották elôdeink. Véleményünk szerint ez az állítás a XXI. században is helytálló, de már egy egészen más dimenzióban. A forradalmi változások az 1970-es évek közepén kezdôdtek, amikor az akrobatikus elemek robbanásszerûen kezdtek elterjedni a nôi tornában is. Korbut, Comaneci vagy késôbb Jurcsenko olyan akrobatikus elemek elsô bemutatóivá váltak, amelyek – természetesen az adott kor technikai színvonalának megfelelôen – a férfi tornászok számára is erôt próbáló feladatok. Ennek a folyamatnak lett aztán az eredménye, hogy ma már a nôi tornagyakorlatok külsôre és az értékelés szempontjait figyelembe véve is inkább szólnak az akrobatikáról, az akrobatikus felkészültség színvonaláról, mint a (férfi) szemet gyönyörködtetô mozgásokról. Az igazság azonban – mint az élet minden területén – itt is az arany középútban keresendô. Nem jelenthetjük ki ex cathedra, hogy a mai nôi tornából teljesen kihalt volna az esztétikum, a nôiesség, mivel ezt a szabályok sem teszik lehetôvé. Kötelezô minden gerenda és talaj gyakorlatnak úgynevezett gimnasztikus elemeket is tartalmaznia. Példaként talán elég felidézni Szvetlana Horkina orosz tornásznô klasszikus, baletto-
1. sz. táblázat: A felnôtt versenyzôk kiinduló pontszámainak összesített táblázata (n=110)
Gyakorlat (db) Gyakorlat (db)
A kiinduló pontszámok 10.00 és 9.00 között 10.00 9.90 9.80 9.70 9.60 9.50 9.40 9.30 9.20 9.10 9.00 16 17 18 49 26 28 39 12 22 29 27 A kiinduló pontszámok 8.90 és 7.00 között 8.90 8.80 8.70 8.60 8.50 8.40 8.30 8.20 8.10 8.00 7.00 19 15 8 8 3 1 1
MAGYAR EDZŐ 27
2005/1
A küzdelem során a versenyzô dominanciára törekszik, ami a személyiség alapszerkezetéhez tartozó vonás és az ember azon felülkerekedés iránti törekvése, amely testi vagy verbális úton jut kifejezésre. A versenyek során a sporttevékenységen keresztül egyértelmûen domináns viselkedés nyilvánul meg. Ennek röviden fogalmazva két útja van: a negatív út az agresszió és a pozitív út az asszertivitás. Az agresszív viselkedés néhány jellemzôje: önbizalom hiánya, mások elfogadásának hiánya, mások iránti negatív érzések, harag és vádaskodás, felsôbbrendûségi érzés. Aki agresszív azt nem érdeklik mások érzései és szinte minden helyzetet kontrollálni akar. Az asszertivitásra jellemzô a reális önértékelés, az önbizalom, a mások és önmaga elfogadása, a felelôsségvállalás. Aki asszertív viselkedési formát követ, azt érdeklik mások gondolatai, érzései, ôszinte és egyenes, nyíltan kérdez és meghallgat másokat is. A versenyzô a küzdelem alkalmával gyakran frusztrálódik, amelynek oka lehet a gyenge teljesítmény, a rossz játék, de egy esetleges téves bírói döntés vagy fájdalomérzés. A módosított agresszióelmélet (Leonard Berkowitz 1965, 1969) szerint a játékos arousal szintje és dühe ilyenkor emelkedni kezd. Ez még önmagában nem vált ki agressziót, csak akkor, ha addigi tapasztalatai szerint agresszív magatartása eredményre vezetett. Szociális tanulással viszont a frusztráció okozta feszültségen is úrrá lehet lenni, le lehet gyôzni, a felindultságon is uralkodni lehet. A nevelésnek és az önnevelésnek igen nagy szerepe van az agresszió kialakulásában illetve kezelésében. A szabályozás lehetôségeit Nagykáldi (1998) munkája nyomán soroljuk fel: Az elsô lehetôség az egyéni szabályozás. A sportoló kerülje az egyéni konfrontációkat, koncentráljon a gyôzelemre és az elôtte álló feladatra, törekedjen önuralomra. A szabályozó tényezôk közül a második az edzô személye, magatartása, példamutatása. Az edzô pedagógus is. Ha helyes útmutatást nyújt, megfelelô instrukciókat ad, az ellenfél legyôzését és nem a megalázását tûzi ki tanítványa céljául, akkor
Az athéni olimpia maratoni versenyének emlékezetes botránya nagymértékben hozzájárult az agresszió elkerüléséhez. A pozitív társas attitûd szintén az agresszív tendenciák ellen hat és sportszerû viselkedésre ösztönöz. A nézôk agressziója is hatást gyakorol a sportolóra. Így a harmadik szabályozási lehetôség az intézmények (sportclubok, sportegyesületek, szövetségek) kezében vannak, akik a sporteseményeket rendezik. Tervezést és bonyolult koordinálást igényel, aminek hátterében jogi szabályozás is áll. Tehát az agresszió megelôzésében egyaránt alkalmazni kell a nevelést, a pszichológiai ráhatást és a rendészeti megoldásokat. Az agresszió alternatívája tehát az asszertivitás! Az asszertív sportoló céltudatos, határozott, meggyôzô, elszánt és következetes. Mindig dominanciára törekszik, habozás nélkül, határozottan dönt, nehéz ôt meglepni. A küzdelem a sport meghatározó tényezôje, mindenféle sporttevékenység fô jellemzôje, hozzátartozik a sport lényegéhez. Csak magas szintû küzdôképességgel lehet a gyôzelmet megszerezni. Ez a tulajdonság feltétlenül szükséges a jó teljesítményhez, hiánya következtében a versenyzô nem tudja kellôképpen mozgósítani fizikai és szellemi energiáit. A gyôzelem érdekében legyen a sportoló kemény, rámenôs, támadóan kezdeményezô, ugyanakkor tartsa tiszteletben a szabályokat, tiszta eszközökkel és sportszerûen küzdjön, tartsa be az írott és íratlan szabályokat. Az asszertivitás nem velünk született tulajdonság, hanem meg kell tanulnunk. Az asszertivitás nem csoda, de csodálatos hatása lehet, ha indulatainkat legyôzve az ellenfél személyét és teljesítményét tiszteletben tartva sportszerûen
tudjuk a gyôzelmet megszerezni. Egy bizonyos önérvényesítési készség, a saját akarat érvényesítésére, célok elérésére, a teljesítmény növelésére irányuló törekvés.
Irodalom Baron, R.A. (1977): Human aggression. New York, Plenum. Benczik András (2003): Az agresszió alakulása a harcmûvészetekben. In: IV. Sporttudományi Kongresszus, Szombathely. In: Sporttudományi Szemle, 3. 5. Berkowitz, L. (1965): The concept of aggressive drive. Some additional consideration. In: L. Berkowitz (Ed.) Advances in experimental social psychology (Vol. 2. 301-329). New York: Academik Press. Berkowitz, L. (1969): Roots of aggression. New York: Alberton Press. Cavanaugh, B.M., Silva, J.M. (1980): Spectacor perctions of fan misbehavor: An additional inquiry. In: C.H. Nadean, W.R. Halliwell, K.M. Newell, C.G. Roberts (Eds.) Psychology of motor behavior and sport. Eysenck, H.J., Eysenck, S.B.G. (1975): Manual of eycenck Personality Questionnaire. London. Husman,B.F., Silva, J.M. (1984): Aggression in sport: Definitional and theoretical consideration. IN: J.M. Silva, R.S. Weinberg (Eds.) Psychological function of sport (pp. 246-260) Campaign, IL: Human Kiesetics. Kocsis Tünde (2001): Agresszivitás a kick-boxban. Szakdolgozat, TF Könyvtár. Nagykáldi Csaba (1998): A sport és a testnevelés pszichológiai alapjai. Budapest. Computer Arts. (pp. 189-190).
26 MAGYAR EDZŐ Az egyértelmû válasz tehát, hogy a versenysportolók és a nem sportolók között nincs szignifikáns eltérés egyetlen, az agresszivitásra utaló paraméterben sem. A még olyan kemény és harcos lányok, mint a kickbokszolók sem agresszívabbak a nem sportoló társaiknál! 2. Mi az agresszivitás alternatívája? Az agresszivitás alternatívája a már említett amerikai szerzôk (Husman és Silva, 1984) javaslatára az asszertivitás. Addig azonban nem tudtunk többet és meggyôzôbbet mondani, amíg nem állt rendelkezésünkre e jelenség mérésére megfelelô módszer. Így került a programunkba egy asszertivitást mérô eljárás kidolgozása. A munkát elvégeztük és errôl több helyen is beszámoltunk (Országos Sporttudományi Kongresszus Budapest 1999, a Magyar Pszichológiai Társaság XV. Nagygyûlése Szeged 2002, IV. Országos Sporttudományi Kongresszus, Szombathely 2003, stb.), továbbá más hazai és nemzetközi konferenciákon és folyóiratokban. Tanszékünk elkészített egy 30 itemû tesztlapot, amely offenzív és defenzív állításokat tartalmaz. Minden állításhoz egy 5 fokozatú Likert skála tartozik. A vizsgált személy az egyes állításokhoz bizonyos attitûdöt vesz fel, amelyet a számára megfelelô szám megjelölésével jelez. Az értékelés automatikusan, pontozással történik. Az offenzív tételeknél az egyértelmû, szándékos támadások vannak a középpontban (egyirányú értékpontokkal), míg a defenzív állításoknál a kivárás, a védekezô magatartás és a második szándék van elôtérben (fordított irányú értékpontokkal). A tételek aránya a kérdôívben: 15:15. A teszt objektivitását az egyértelmû kitöltés és az automatikus értékelés biztosítja. A megbízhatósága a teszt-reteszt módszerrel: R = 0,94 (N = 21 fônél, három napos ismétléssel). A küzdôképességet (asszertivitást) mérô módszert objektívnak, megbízhatónak és érvényesnek fogadjuk el. Kutatómunkánkat más sportágakra is ki kívánjuk terjeszteni. Ennek megfelelôen egy asszertivitást mérô teszt-csoport van kialakulóban. a.) A hagyományos (birkózás, ökölvívás, vívás) és a keleti (judo, karate, kickboksz) páros küzdelmû sportágakban az ellenfél leküzdése a cél. b.) A súly mozgatásával kapcsolatos sportágakban (súlyemelés) a súlyleküzdô képesség a döntô. c.) A nagy távolságot áthidaló sportágakban (50 km gyaloglás, maratoni futás) a távolságot kell leküzdenie a sportolónak.
■
Megbízhatóság Tulajdonság Asszertivitás (ASS)
2005/1
Mérések
Korrelációk
N = 21 Szignifikancia
1-2 között
R = 0,94
P < 0,001
7. táblázat Érvényesség
Asszertivitás
A csapat Átlag 102,8
N = 16 Szórás 9,44
B csapat Átlag 83,48
N=9 Szórás 13,18
T-érték Valószínûség 4,196 P <0,001
8. táblázat Csoportok Birkózó férfi Judo férfiak Vívó férfiak Vívó nôk ASS= asszertivitás
N 25 10 11 10
ASS-P R = -.20 R = -.30 R = -.01 R = -.23 P= pszichoticizmus 9. táblázat
Agresszió alskálái: Tettlegesség fizikailag személy ellen Közvetett tettlegesség (tárgyak ellen, és tréfákkal) Ingerlékenység, bossuankodás Negativizmus, ellenségesség kifejezése Sértôdöttség, hátrány érzése, féltékenység Gyanakvás, feltételezett rosszindulat Verbális agresszió, durva szavak, szidás Bûnösség érzése, szégyen, lelkiismeret-furdalás
ASS-I R = -.18 R = -.24 R = -.16 R = -.21 I= impulzivitás
R-értékek az alskálák és asszertivitás között 0,14 -0,009 -0,13 0,01 -0,06 0,04 0,02 -0,07
10. táblázat d.) Sorozatos akadályokon való átfu- aki a Tanszék kutatásához kapcsolódva tásnál (lovaglás) az akadályleküzdô 105 karate sportolónál (51 nô és 54 férfi) képesség dominál. vizsgálta az agresszió összetevôinek és e.) A célba juttatást tartalmazó sport- az asszertivitásnak a kapcsolatát. Az agágak esetében (lövészet, íjászat) a resszió Buss-Durkee felfogása szerint a célleküzdô képességet kívánjuk személyiség jellemzôi közé tartozik és mérni. vizsgálatára a már elôbb említett tesztet alkalmazták. Benczik kutatásának ered3. Felvetôdött a kérdés, hogy szemé- ményeit a 10. táblázat tartalmazza. lyiségvonás-e az asszertivitás (küzdôké4. Milyen kapcsolatai vannak a küzdôpesség)? A kérdés igazi tartalma az, hogy az képességnek? asszertivitást azonosítsuk, vajon együtt Azt is vizsgáltuk, hogy a küzdôképesjár-e a már jól ismert személyiségvoná- ségnek milyen más kapcsolatai vannak? sokkal, vagy nem? Másfelôl, az asszerti- Veisz Mariann szakdolgozatában judós vitás csupán leágazása-e valamely sze- nôi és férfi rendôröket vizsgált és hasonmélyiségvonásnak, vagy esetleg egy ön- lította össze nem judós rendôrök adataiálló személyiségjellemzô? A válaszlehe- val. Megállapította, hogy a küzdôképestôséget éppen a mérhetôsége adja meg! ség negatív szignifikáns korrelációban Elsô megközelítésben Eynsenck állt a szorongás vonásával (AT): R = -0,48 (1975) impulzivitás és pszichoticizmus a judós rendôr férfiaknál (N = 20), míg a dimenzióival vetettük egybe több sport- judós nôi csoportban a küzdôképesség ág válogatott sportolóinál. Az eredmé- pozitív korrelációban volt az önbizalomnyeket a 9. táblázat mutatja be. mal R = 0,85 értékkel. Csak alacsony, nem jelentôs és inkább Benczik András vizsgálatai alapján kanegatív irányú korrelációkat találtunk. ratésoknál (N = 20) a küzdôképesség poÖsszességében inkább a függetlenséget zitív és szignifikáns kapcsolatokat mutajelezték ezek az értékek. Az asszertivitás tott a California Personality Inventory tehát más, mint az impulzivitás és más, több skálájával, mint például a dominanmint a pszichoticizmus. cia (R = 0,43), astátusképessé (R = A második megközelítésben Benczik 0,32), az önelfogadás (R = 0,45) és negaAndrás (2004) vizsgálatát említjük meg, tívan járt együtt a szorongással (R = -
■
2005/1
sokat is meghazudtoló mozgásmûveltségét. A nôi torna négy szerének mozgásanyagát vizsgálva a lóugrással kapcsolatban a legfontosabb megállapítás, hogy az új ugrószer megjelenése jótékony hatással volt az elemek végrehajtásának technikai színvonalára. A tornászok és edzôik a korábbiaknál nagyobb számban választják az úgynevezett Jurcsenko ugrásokat. Ezek az ugrások mintegy 70 %ban dominálnak, a felnôtteknél körülbelül 60, a junioroknál pedig 80 %-ban. A felemáskorlát tornára továbbra is a férfi torna nyújtó elemeinek adaptációi a jellemzôek. Megjelentek a singes (kifelé fordított) fogással végrehajtott mozgásformák. Elterjedt elemek lettek a Stadler forgások elôre és hátra, illetve zárt lábbal. A gerenda tornára továbbra is az a mondás igaz, miszerint „amit megtanulsz talajon, igyekezz végrehajtani a gerendán is”. Ezt mintegy megerôsítendô, a gerenda gyakorlatokban gyakorivá vált a szuper E értékû szabadátfordulás hátra (hátra szaltó) 360°-os fordulattal elem. Gerendán (és talajon is) látványos elôretörés tapasztalható a gimnasztikus elemösszekötések területén. Ebbôl kifolyólag – ismerve a szabályalkotók gondolatmenetét – ezeket az elemkapcsolatokat nagy valószínûséggel a jövôben leértékelik. A nôk talaj tornájával kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy akrobatikus gyakorlatanyaguk helyenként eléri a férfiak szintjét. Példaként lásd a dupla szabadátfordulás (dupla szaltó) elôre, vagy a dupla szabadátfordulás (dupla szaltó) hátra 720°-os fordulattal akrobatikus ugrásokat.
A versenyeredmények pontszámról-pontszámra haladva Az adatok feldolgozása során külön vizsgáltuk a felnôttek és külön a juniorok pontszámait. Az elemzés menete mindkét esetben a következô volt: • Elôször megszámoltuk, hogy az összes versenyzô „A” zsûri által adott kiinduló pontszámai közül hány gyakorlat került a felnôtteknél a 10.00-tôl 7.00-ig, a junioroknál a 10.00-tôl 7.60-ig esô tartomány 0.10-os sávjaiba. A sávokat azért 0.10-os pontossággal határoztuk meg, mert ez a bíráskodás során is így zajlik. • Ezt követôen a négy szerre külön-külön lebontva elemeztük az egyéni összetett verseny elsô huszonnégy tornászának és a magyar tornásznôknek a pontszámait. Ebben az esetben a kiinduló pontszámok mellé az érvényes pontszámokat is feltûntettük. Torna szakemberek számára evidenciának tûnik, de megjegyezzük, hogy a kiinduló pontszám minden esetben a gya-
MAGYAR EDZŐ 15 2. sz. táblázat: A felnôtt versenyzôk pontszámai szerenként (n=27) Ugrás* Helyezés Nemzetiség Ki.p. 1. ug. Ér.p. 1. ug. Ki.p. 2. ug. Ér.p. 2. ug. 1. RUS 9.80 9.537 9.90 9.512 2. RUS 9.90 9.537 3. RUS 9.80 9.500 9.80 9.400 4. ROM 9.80 9.462 9.90 9.612 5. ROM 9.80 9.375 9.70 9.212 6. ROM 9.70 9.337 7. FRA 9.90 9.312 9.80 8.662 8. UKR 9.80 9.300 9.70 9.187 9. GER 9.70 9.287 9.60 9.125 10. GBR 9.70 9.287 9.60 9.050 11. UKR 9.70 9.275 12. ITA 9.80 9.262 9.70 9.037 13. BLR 9.70 9.237 9.40 8.925 14. SUI 9.80 9.237 9.50 8.762 15. UKR 9.70 9.212 16. NED 9.70 9.200 17. GBR 9.70 9.187 9.50 9.050 18. BEL 9.70 9.187 9.70 9.125 19. SUI 9.60 9.175 20. ITA 9.70 9.175 21. ESP 9.70 9.175 22. ITA 9.70 9.175 23. NED 9.70 9.175 24. GER 9.80 9.175 9.60 8.837 47. HUN 9.40 8.850 48. HUN 9.60 8.850 3. HUN 9.40 8.800 Felemáskorlát Gerenda Talaj Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. 1. RUS 10.00 9.687 1. ROM 10.00 9.700 1. ROM 10.00 9.662 2. UKR 10.00 9.575 2. ROM 9.90 9.562 2. ESP 10.00 9.562 3. GBR 10.00 9.562 3. ROM 9.90 9.562 3. ITA 9.80 9.287 4. UKR 10.00 9.512 4. UKR 10.00 9.512 4. NED 9.80 9.262 5. UKR 10.00 9.500 5. RUS 9.70 9.262 5. UKR 9.90 9.237 6. ROM 10.00 9.475 6. SVK 9.80 9.262 6. FRA 9.80 9.225 7. ESP 10.00 9.412 7. RUS 9.70 9.225 7. UKR 9.90 9.212 8. ESP 10.00 9.400 8. UKR 9.70 9.175 8. RUS 9.70 9.200 9. ESP 10.00 9.375 9. NED 9.60 8.987 9. RUS 9.90 9.200 10. FRA 10.00 9.337 10. BUL 9.50 8.975 10. RUS 9.90 9.175 11. BLR 9.90 9.325 11. ITA 9.50 8.975 11. ROM 9.90 9.125 12. FRA 10.00 9.30 12. RUS 9.80 8.950 12. ROM 9.60 9.112 13. GRE 10.00 9.287 13. GER 9.50 8.937 13. UKR 9.60 9.075 14. ROM 10.00 9.250 14. GBR 9.60 8.925 14. FRA 9.70 9.062 15. ROM 10.00 9.150 15. GRE 9.60 8.900 15. ESP 9.60 8.937 16. GER 9.90 9.150 16. ITA 9.90 8.887 16. GBR 9.60 8.912 17. GBR 9.70 9.075 17. NED 9.40 8.875 17. NED 9.50 8.887 18. SUI 9.70 9.075 18. FRA 9.60 8.850 18. GBR 9.50 8.887 19. NED 9.90 9.062 19. ESP 9.50 8.825 19. GBR 9.50 8.850 20. ITA 9.70 9.000 20. NED 9.70 8.737 20. SVK 9.70 8.850 21. GER 9.80 9.000 21. UKR 9.50 8.662 21. BEL 9.40 8.787 22. BEL 9.70 8.937 22. SWE 9.30 8.637 22. SUI 9.60 8.75 23. RUS 9.70 8.925 23. POL 9.50 8.637 23. GRE 9.70 8.737 24. CRO 9.70 8.912 24. CZE 9.40 8.600 24. ITA 9.20 8.687 48. HUN 9.40 8.275 47. HUN 9.10 8.037 38. HUN 9.30 8.450 61. HUN 8.90 7.887 76. HUN 9.00 7.050 57. HUN 9.20 7.950 71. HUN 9.10 7.375 80. HUN 8.50 6.162 79. HUN 9.00 6.762 *Annak a versenyzônek, aki a szerenkénti verseny döntôjébe szeretett volna kerülni, két ugrást kellett bemutatnia. Ezeknél a tornásznôknél a huszonnégyes összetett fináléba kerüléshez az elsô ugrás érvényes pontszáma számított. Hely. = helyezés; Nemz. = nemzetiség; Ki.p. = kiinduló pontszám; Ér.p. = érvényes pontszám; 1. ug. = elsô ugrás; 2. ug. = második ugrás
16 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
3. sz. táblázat: A junior versenyzôk kiinduló pontszámainak összesített táblázata (n=127)
Gyakorlat (db) Gyakorlat (db)
A kiinduló pontszámok 10.00 és 9.00 között 10.00 9.90 9.80 9.70 9.60 9.50 9.40 9.30 9.20 9.10 9.00 4 2 11 28 14 19 39 16 34 30 59 A kiinduló pontszámok 8.90 és 7.60 között 8.90 8.80 8.70 8.60 8.50 8.40 8.30 8.20 8.10 8.00 7.80 7.60 33 24 21 11 8 5 2 4 1 1 1 1
korlat anyagerôsségének, nehézségi fokának a tükörképe, ezáltal objektív mutatója a tornásznô technikai repertoárjának, gyakorlat összeállítási sokszínûségének. Nagyon sarkítva a kérdést: megmutatja, mekkora „alaptudással” rendelkezik a versenyzô. Ebbôl a pontszámból kerülnek levonásra a technikai és tartáshibák összegei, és kerül aztán a közönség elé az érvényes pontszám. A felnôtt versenyben 110 tornásznô 338 értékelhetô gyakorlatot mutatott be. Azért ez a „töredék” szám, mert nem minden versenyzô indult mind a négy szeren. Az 1. sz. táblázatból kitûnik, hogy a felnôtt versenyzôk által végrehajtott 338 gyakorlat kiinduló pontszámai közül 283 darab (~84%) a tíz és a kilenc egész közötti tartományba esik. A legtöbb gyakorlat (szám szerint 49 darab) 9.70 pontból indul. A 8.90 és 7.00 közötti tartományban 55 darab (~16%) gyakorlat található. Tulajdonképpen a kiinduló pontszámok tekintetében az alsó határt a 8.50 pontnál húzhatjuk meg, mivel az egy-egy 8.30-os és 7.00-es értékek kirívóan alacsonynak mondhatók. A 2. sz. táblázat pontszámait elemezve megállapíthatjuk, hogy ugrásban rendkívül sûrû a mezôny. Ha az elsô ugrásokat vesszük górcsô alá, azt állapíthatjuk meg, hogy a kiinduló pontszámok szûk skálán mozognak, nevezetesen 9.90 és 9.60 között. Tíz pontból induló ugrást egyetlen versenyzô sem mutatott be. A magyar versenyzôk ugrásainak értéke közelít az élmezônyhöz, hiszen azok 9.60 és 9.40. Versenyzôink ugrás gyakorlataik mindegyikét jelentôsebb hibázás nélkül hajtották végre. Felemáskorláton a huszonnégy gyakorlatból tizennégy, azaz a gyakorlatok több mint a fele a maximális 10.00 pontból indul. Az elsô tíz helyen végzett tornásznô mindegyike gyakorlatának kiinduló pontszáma tíz egész. A kiinduló pontszámokat tekintve a legalacsonyabb érték a 9.70. Ettôl jelentôsen elmaradnak a magyar versenyzôk kiinduló pontszámai, mivel ezek „csak” 9.40, 9.10 és 8.90. Ezen a szeren a magyar versenyzôk egy rontott gyakorlatot mutattak be. Az egyik versenyzônk leesett a Jäger szaltó végrehajtásakor.
Gerendán mindössze két tornász mutatott be 10.00 pontból induló gyakorlatot. A legalacsonyabb kiinduló pontszám a 9.30. A magyarok gyakorlatai 9.10, 9.00 és 8.50 pontból indulnak. Ezen a szeren két versenyzônk, összesen ötször rontott (ötször esett le a szerrôl). Az elhibázott elemek között szerepel a szaltó elôre (2x), az oldalszaltó és két gimnasztikus elemkapcsolat. Talajon úgyszintén két gyakorlat indul 10.00 pontból. A legalacsonyabb kiinduló pontszám a 9.20. Ezen a szeren úgy tûnik, hogy a kiinduló pontszámok tekintetében kisebb a lemaradásunk, mivel versenyzôink gyakorlatai 9.30, 9.20 és 9.00 pontból indulnak. A kedvezônek tûnô összképet sajnálatosan rontja, hogy egyik versenyzônk két akrobatikus ugrásából is elesett, egy másik versenyzônk pedig háromszor lépett ki az érvényes talajterületrôl, veszítve ezzel értékes tizedpontokat. A junior versenyben 127 tornásznô 368 értékelhetô gyakorlatot mutatott be. Itt is azért szerepel „töredék” szám, mert nem minden versenyzô indult mind a négy szeren. A 3. sz. táblázatból kitûnik, hogy a junior versenyzôk által végrehajtott 368 gyakorlat kiinduló pontszámai közül 256 (~70%) a tíz és a kilenc egész közötti tartományba esik. A legtöbb gyakorlat (szám szerint 59 ) 9.00 pontból indul. A 8.90 és 7.60 közötti tartományban 112 (~30%) gyakorlat található. A kiinduló pontszámok arányosabban elosztottak, mint a felnôtt versenyzôknél, mert a 10.00 és a legalacsonyabb kiinduló pontszám, a 7.60 között mind a huszonhárom 0.10-os sávban található legalább egy gyakorlat. A 4. sz. táblázat pontszámait elemezve megállapíthatjuk, hogy a juniorok ugrás versenyérôl, pontszámairól gyakorlatilag ugyanaz mondható el, mint a felnôttekérôl. Itt is rendkívül sûrû a mezôny. Az elsô ugrásokat vizsgálva szembetûnô, hogy a kiinduló pontszámok szûk skálán mozognak, nevezetesen 9.80 és 9.40 között. Tíz pontból, de még 9.90-ból se indul egyetlen ugrás sem. A magyar versenyzôk ugrásainak értéke közelít az élmezônyhöz, hiszen azok 9.50, 9.40 és 9.00. Versenyzôink ugrás gyakorlataik
végrehajtása közben egyszer rontottak (az egyik versenyzô a Cukahara ugrásból leült). Felemáskorláton a huszonnégy gyakorlatból három indul a maximális 10.00 pontból. Az elsô három helyen végzett tornásznô mindegyike gyakorlatának kiinduló pontszáma tíz egész. A kiinduló pontszámokat tekintve a legalacsonyabb érték a 8.90. Ettôl az értéktôl ugyan nem, de az élmezônytôl jelentôsen elmaradnak a magyar versenyzôk kiinduló pontszámai, mivel ezek „csak” 9.00, 8.70 és 8.50. Ezen a szeren a magyar versenyzôknek két komolyabb rontása (lendületvesztése, megállása) volt. Gerendán mindössze egy tornász mutatott be 10.00 pontból induló gyakorlatot. A legalacsonyabb kiinduló pontszám a 8.90. A magyarok gyakorlatai 8.90 és 8.70 pontból indulnak. Ezen a szeren az egyik versenyzônk kétszer esett le a szerrôl, egy másiknak pedig egy 0.30-os levonást jelentô megingása volt. Talajon egyetlen egy gyakorlat sem indul 10.00 pontból. A legalacsonyabb kiinduló pontszám a 9.00. Ezen a szeren – a felnôtt versenyzôinkhez hasonlóan - úgy tûnik, hogy a kiinduló pontszámok tekintetében kisebb a lemaradásunk, mivel versenyzôink gyakorlatai 9.30, 9.20 és 9.10 pontból indulnak. A kedvezônek tûnô összképet azonban itt is rontja, hogy két versenyzônk is elhibázta egy-egy akrobatikus ugrássorát.
Összefoglalás, konklúziók A magyar nôi tornásznôk amszterdami szereplésének értékelésekor megállapíthatjuk, hogy gyakorlataik anyagerôssége elmarad az európai él-, és gyakorta még a középmezônytôl is. A felnôtt versenyzôk mezônyében nagy a lemaradásunk a felemáskorláton és gerendán, kisebb talajon és ugrásban. A junior korúaknál ki-
■
MAGYAR EDZŐ 25
2005/1
kossági kísérletek azt mutatják, hogy az agressziót nem csak mások ellen, hanem az egyén saját maga ellen is irányíthatja. Az önagresszió eme formája jelzi az egyén és a társadalom mély konfliktusait. Tehát akik a versenyzôk agresszív magatartása mellett kardoskodnak, jó, ha elôször az agresszió fogalmával vannak tisztában és csak ezután és ezeket átgondolva fejtik ki véleményüket. A sportban a küzdôképességre, küzdeni tudásra igenis szükség van! A versenyzô legfontosabb tulajdonsága. A sport erre is megtanítja a fiatalokat, de a sporton keresztül más fontos személyiségvonások is alakíthatók, megtaníthatók. A nevelés eredménye pedig, hogy a sportolók az agressziót és az agresszív magatartást elvetik. A küzdôképesség pszichológiai azonosítására, mérhetôségére és vizsgálatára évek óta erôfeszítéseket teszünk a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Küzdôsportok Tanszékén. A munkát gyakorlati kérdések indították el. Ezt követôen tértünk át a kérdéssel összefüggô módszertani és elméleti problémákra. Jelen dolgozatunkban rövid áttekintést szeretnénk adni az eddig végzett kutatásokról. A témát négy kérdés köré csoportosítjuk: 1. Agresszívabbak-e a sportolók, mint a nem sportolók és ezen belül vajon agresszívak-e a küzdôsportokat ûzô versenyzôk? 2. Mi az agresszivitás alternatívája? 3. Személyiségvonás-e az asszertivitás, amit mi küzdôképességnek is nevezünk? 4. Milyen kapcsolatai vannak a küzdôképességnek? 1. Agresszívabbak-e a sportolók, mint a nem sportolók és ezen belül vajon agresszívak-e a küzdôsportokat ûzô versenyzôk? Elôször azokat a méréseinket említjük meg, amelyek direkt válaszok megadását tették lehetôvé. Kocsis Tünde (2001) Tanszékünkön írt és sikeresen megvédett szakdolgozatában a Bus-Durkee-féle agresszivitás skálákkal közvetlenül összehasonlította a magas (válogatott) szinten sportoló kickbokszos nôi versenyzôket az egyáltalán nem sportoló azonos korú nôkkel. Az eredmények teljesen eltértek a feltételezésektôl. Úgy gondolta ugyanis, hogy e sportág szereplôinél magasabb lesz több, olyan agresszivitást támogató tényezô, mint például a hostilitás (ellenségeskedés), a tettleges illetve a verbális agresszió. A jellemzôket Edmunds G. és Kendrick A.C. képletével számolta ki.
Nem sportolók Név Átlagok Szórások
Tettl. 4,9 2,92
Agresszió Verb. 8,9 2,18
Hostilitás Agr. 7,42 1,872
6,27 1,562
1. táblázat Válogatott semi-contact versenyzôk Név Átlagok Szórások
Tettl. 4,2 1,93
Agresszió Verb. 9,2 1,14
Hostilitás Agr. 7,21 0,83
4,49 1,28
2. táblázat Válogatott light-contact versenyzôk Név Átlagok Szórások
Tettl. 4,8 2,44
Agresszió Verb. 9,3 2,41
Hostilitás Agr. 7,49 1,35
4,68 1,58
3. táblázat Nem válogatott semi-contact versenyzôk Név Átlagok Szórások
Tettl. 2,9 1,37
Agresszió Verb. 6,6 2,06
Hostilitás Agr. 5,43 1,21
4,69 1,55
4. táblázat Nem válogatott light-contact versenyzôk Név Átlagok Szórások
Tettl. 7 2,21
Agresszió Verb. 10,4 1,71
Hostilitás Agr. 9,05 1,15
5,92 1,43
5. táblázat Nem válogatott full-contact versenyzôk Név Átlagok Szórások
Tettl. 7,6 1,65
Agresszió Verb. 10 1,56
Hostilitás Agr. 8,97 1,42
5,52 1,17
6. táblázat Eredmények az agresszivitási mutatókban:
Eredmények az agresszivitási mutatókban:
Nem sportolók-válogatott semi-contact t = 0,7635 NS
Nem sportolók-nem válogatott semi-c. t = 0,015 NS
Nem sportolók-válogatott light-contact t = 0,9287 NS
Nem sportolók-nem válogatott light-c. t = 0,040 NS
Nem sportolók-válogatott full-contact t = 0,0868 NS
Nem sportolók-nem válogatott full-c. t = 0,060 NS
Eredmények a hostilitási mutatókban:
Eredmények a hostilitási mutatókban:
Nem sportolók–válogatott semi-c. t = 0,0168 NS
Nem sportolók-nem válogatott semi-c. t = 0,041 NS
Nem sportolók-válogatott light-c. t = 0,0255 NS
Nem sportolók-nem válogatott light-c. t = 0,618 NS
Nem sportolók-válogatott full-c. t = 0,2299 NS
Nem sportolók-nem válogatott full-c. t = 0,258 NS
24 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Agresszió vagy asszertivitás? Bognár Gábor, Nagykáldi Csaba, Vadas Simóka Nóra Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Küzdôsportok Tanszék, Budapest
Absztrakt A küzdôképességgel több éve foglalkoznak a Küzdôsportok Tanszéken. Az eddigi vizsgálatok alapján egyfajta személyiség jellemzônek tekintjük, amely határozottan eltér az agresszivitástól. A tanulmányban pszichometriai módszerek alkalmazásának segítségével rámutattunk arra, hogy ez a tulajdonság az agresszivitás alternatívája. A küzdelem folyamán a versenyzô természetesen dominanciára törekszik. Ennek két útja lehetséges. A negatív út az agresszió, a pozitív út pedig az asszertív (küzdôképes) viselkedés. A dominanciára törekvés tehát azt jelenti, hogy a versenyzô céltudatosan, határozottan és elszántan küzd, de az írott és íratlan szabályok ellen szándékosan nem vét és ellenfelének szándékosan nem okoz kárt. Kulcsszavak: agresszió, asszertivitás, küzdelem, küzdôképesség, önbizalom, dominancia Televíziós vagy rádiós sportközvetítések alkalmával, de az írott sajtóban is sokszor hallható illetve olvasható, hogy a riporter és az újságíró gyakran használja az agresszív kifejezést. Sokszor elismerôen méltatja a sportolók agresszív játékát, illetve a gyenge teljesítményt elemezve hiányolja a csapat vagy az egyén agresszív támadásait. Véleményünk szerint ilyenkor a rámenôs, kemény, kezdeményezô fellépést a Husman és Silva (1984) által használt asszertív viselkedési formát, vagy ennek hiányát kellene értékelni! A sportpszichológiában sem új keletû az a felfogás, hogy az agressziót szándékosan kárt okozó magatartásnak tekintsük. Más felfogás szerint (Baron, 1977) az agresszió olyan viselkedésforma, amely egy másik élôlény szándékos károsítására, megsebesítésére irányul, amely (aki) viszont ezt el akarja kerülni. Az agresszió tehát fizikai vagy verbális viselkedés, amelynek két fô jellemzôje az, hogy szándékos és irányított. A játékos már akkor agressziót követ, amikor olyan szabálytalanságot kezdeményez, amelyrôl tudja, hogy az ellenfél sérülésének kockázatával jár. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az agresszió növeli a sportteljesítményt. Elôfordul, hogy egy-egy játékos szándékosan, úgymond „megfenyíti” ellenfe-
lét, azaz szándékos durvasággal megfélemlíti. Ez a „taktika” akár edzôi instrukcióban is szerepelhet. Az agresszív viselkedés és az eredményesség között olykor felfedezhetô pozitív összefüggés, de mások nem találtak eltérést az agresszióban a gyôztes és vesztes csapatok között. Cavanaugh és Silva (1980) felfogása szerint az agresszió nem növeli a teljesítményt, mert erôsen felemeli a sportoló arousal szintjét (a stresszállapotokhoz hasonlóan), ami viszont károsan befolyásolja a sportban elengedhetetlenül szükséges figyelmet. A figyelem ilyenkor nem a feladat pontos végrehajtására irányul, hanem arra az ellenfélre, aki ellen az agresszív cselekmény irányul. Az agresszió tehát nem kifizetôdô, mert a teljesítmény romlásához vezethet, valamint ellenagresszióra ösztönöz és ez szociálisan elfogadhatatlan! Jogosan merül fel a kérdés, hogy hol van a határ az agresszív magatartás, illetve az asszertív viselkedési forma között? Lehet-e, illetve kell-e egyáltalán a határt megszabni? Válaszunk mindkét kérdésre (fôleg a sportban): igen! Minden sportágnak megvannak a maga sajátos szabályai, és ettôl függôen engedik meg a szembenálló küzdô felek test-test elleni küzdelmét, illetve érintkezését. A vívásban például az egyes fegyvernemek is különbözô mértékben engedik meg a keménységet. A szúró fegyvernemekben létezik az ún. közelharc (zárt távolságról), de tôrvívásban a két kosár érintkezésénél a jury elnöke megállítja a küzdelmet, míg párbajtôrvívásban ez még megengedett. Viszont a szándékos ütközést a találat elkerülése miatt (corp’s a corp) szankcionálni kell mindhárom fegyvernemben! A versenyzô tehát, ha a szabályok adta kereteken belül keményen, rámenôsen, támadó szellemben, kezdeményezôen küzd a gyôzelem megszerzése érdekében és nem szegi meg az írott és íratlan szabályokat, viselkedése és magatartása nem agresszív! Ha viszont szándékosan durva, az ellenfél testi épségének veszélyeztetése és ezáltal megfélemlítése, vagy szándékos károkozás az ún. „megbüntetés” a cél, akkor a sportoló átlépte a határt és magatartása agresszívvé vált. A sport, a sporttevékenység a nevelés eszköze is. Többek között ezen belül ala-
kíthatók ki a társas viselkedési forma alapvetô szabályai, mint pl. a társak és az ellenfél tisztelete, az ellenfél teljesítményének elismerése. A szabályok betartása és betartatása valamint a “fair play” elv szintén a sportoláson keresztül érvényesülhet a legjobban. A fent említettek kizárják az agresszív magatartási formát, viselkedést. Különösen a fiatalok nevelésénél kell nagy hangsúlyt fektetni a sportban és ezen túlmenôen a hétköznapi életben kialakítandó és követendô magatartásra. Sajnos napjainkban nagyon sok negatív hatás éri a felnövekvô nemzedéket. A különbözô rajzfilmeket lejátszó televízió csatornák a kicsik számára is olyan filmeket mutatnak be, amelyek hemzsegnek az agresszív cselekedetektôl. A gyermekek, életkori sajátosságai miatt nem képesek ezek káros hatását felmérni. Sokszor példa értékûnek tekintik a képernyôn látottakat, és egymás közötti játékaikba is átviszik ezeket a magatartásformákat. Akik iskoláskorú gyerekekkel foglalkoznak, tapasztalatból tudják, hogy a tanórák közti szünetekben, vagy az otthoni szabadidôben kialakuló gyerekek közötti konfliktusokban az akciófilmekben látott mozdulatokkal, magatartási mintákkal igyekeznek nézeteltéréseiket megoldani. Ezeknél a korosztályoknál a képzelet és valóság közötti határ még meglehetôsen elmosódik. Elhiszik, hogy egy-egy hatalmas ütés vagy rúgás után a szenvedô fél sértetlenül fel tud állni és sikeresen képes folytatni a küzdelmet. Ezt sugallják a videó, illetve számítógépes játékok is. Sajnos a fent említettek káros hatásaival tisztában vagyunk, de a fogyasztói társadalom e negatív hatásait bôvebben kifejteni nem jelen publikáció feladata. Itt és most csak az agresszivitás negatív hatásait kívántuk röviden megvilágítani, valamint szeretnénk a figyelmet felhívni arra, hogy a küzdôképességet, a küzdeni tudást nem helyes az agresszióval, az agresszív fellépéssel összekeverni! Sajnos az agresszivitás nem csak a versenysportban érhetô tetten, hanem az élet szinte minden területén. Gondoljunk csak a politika számos területére, ahol nap, mint nap érzékelhetô, hogy az agresszió agressziót vált ki. Ez mutatkozik meg pl. a közel-keleti konfliktusoknál, az izraeli palesztin viszályban. A palesztin házak buldózerrel történô lebontását követôen öngyilkos merénylôk oltják ki ártatlanok életét és a folyamat láncreakciószerûen folytatódik. A sajnálatos öngyil-
■
MAGYAR EDZŐ 17
2005/1
sebb a különbség a kiinduló pontszámok tekintetében, de a legjobbak itt sem karnyújtásnyira állnak tôlünk. Az anyagerôsség azonban még nem minden. A gyakorlatokat versenyszituációban is hibátlanul kell bemutatni. Ezzel sajnos adósak maradtak tornásznôink, mivel a felnôttek tizenkét gyakorlatuk végrehajtása közben kilencszer vétettek súlyos (legalább 0.30 levonást jelentô) hibát. A junioroknál tizennégy bemutatott gyakorlatra (a felnôttektôl való eltérés az ugrások számából adódik) nyolc rontás esik. A számok önmagukért beszélnek, és már-már sokkolóak: a felnôtt és junior tornásznôink 26 gyakorlata 17 rontást tartalmazott, ami 65%-os hibázási arányt jelent. Az okok részletes feltárása messzire vinne, és a terjedelmi korlátok nem is teszik lehetôvé a teljes kifejtést. A legegyszerûbb lenne a tornásznôkre és edzôikre mutogatni, kiemelve a pillanatnyi diszpozíció hiányát, és a nem kellôen hatékony edzésmunkát. Tegyük azonban még bele a képzeletbeli serpenyôbe a külföldre „vándorolt” edzôkiválóságaink magas számát, az itthon maradt edzôk erkölcsi és anyagi megbecsülésének alacsony szintjét, a tárgyi (edzés) feltételek romlását is, és akkor valamivel tisztább a kép. Sokan a rendszerváltozást okolják a magyar nôi tornasport hanyatlásáért. Ez így túlságosan summás kijelentés lenne, mivel számos rendszerváltó országban (lásd Románia vagy a volt szovjet tagköztársaságok) legalább a korábbi nívón maradt a sportág. Más, hozzánk hasonló gazdasági fejlettségû országban (lásd Csehország, Szlovákia, Horvátország, Lengyelország) viszont új erôre kapott. Arról nem is beszélve, hogy ma már olyan vezetô európai torna nagyhatalmakról beszélhetünk - mint például Nagy-Britannia, Spanyolország vagy éppen Franciaország – ahol korábban nem volt jelentôs tradíciója a nôi tornának. Az Amszterdami Eb után a magyar nôi tornasport átfogó megújítása elodázhatatlan feladattá vált. A megoldás megkeresésében minden érdekeltnek eltökélt szándékkal kell részt vennie. Ha így lesz, akkor és csakis akkor bízhatunk abban, hogy az amszterdami verseny csupán kisiklás, és nem pedig a magyar nôi torna Mohácsa volt!
Irodalom 1. Hamar P. (1996) Hogyan tovább tornasport? Mester-edzô, 3. 7-12. p. 2. Kalmár Zs., Hamar P. (2002) Egy sportpályafutást döntôen befolyásoló tornaelem. Magyar Edzô, 2., 29-32. p. 3. Szabálykönyv - Nôi torna. (2000) Nemzetközi Torna Szövetség. 48 p.
4. sz. táblázat: A junior versenyzôk pontszámai szerenként (n=27) Ugrás* Helyezés Nemzetiség Ki.p. 1. ug. Ér.p. 1. ug. Ki.p. 2. ug. Ér.p. 2. ug. 1. RUS 9.80 9.487 9.70 9.312 2. ITA 9.80 9.450 9.40 9.087 3. ROM 9.70 9.350 9.80 9.450 4. RUS 9.70 9.312 9.40 8.987 5. ROM 9.70 9.287 9.50 9.112 6. GBR 9.70 9.150 9.40 8.900 7. ROM 9.70 9.262 8. RUS 9.70 9.262 9. ITA 9.70 9.225 10. GBR 9.70 9.200 9.50 9.012 11. NED 9.70 9.200 12. FRA 9.70 9.187 9.40 8.937 13. ITA 9.70 9.175 14. ESP 9.80 9.162 9.70 9.150 15. NED 9.60 9.125 16. LUX 9.60 9.075 9.40 8.912 17. CRO 9.70 9.050 9.50 8.912 18. NED 9.40 9.012 19. GRE 9.70 9.012 20. FRA 9.70 9.012 9.50 8.812 21. UKR 9.60 9.000 9.50 8.975 22. FRA 9.40 8.987 23. GBR 9.40 8.937 24. ISR 9.60 8.937 9.40 8.900 27. HUN 9.40 8.925 9.00 7.600 29. HUN 9.50 8.887 9.40 8.800 56. HUN 9.00 8.450 Felemáskorlát Gerenda Talaj Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. 1. RUS 10.00 9.450 1. RUS 10.00 9.575 1. ROM 9.80 9.387 2. GBR 10.00 9.437 2. ITA 9.80 9.212 2. ROM 9.80 9.275 3. UKR 10.00 9.387 3. RUS 9.80 9.050 3. ROM 9.60 9.062 4. NED 9.80 9.075 4. UKR 9.60 8.987 4. ITA 9.60 9.050 5. GBR 9.70 9.050 5. FRA 9.50 8.787 5. FRA 9.60 8.925 6. UKR 9.90 9.025 6. ROM 9.50 8.737 6. RUS 9.40 8.887 7. RUS 9.50 9.012 7. RUS 9.70 8.650 7. GBR 9.50 8.887 8. ITA 9.70 8.962 8. ROM 9.60 8.600 8. ESP 9.90 8.887 9. ITA 9.50 8.95 9. ROM 9.80 8.600 9. ITA 9.50 8.837 10. ITA 9.80 8.737 10. BLR 9.20 8.537 10. GBR 9.50 8.762 11. FRA 9.30 8.712 11. GRE 9.30 8.500 11. GBR 9.50 8.675 12. ROM 9.40 8.687 12. CRO 9.40 8.487 12. FRA 9.40 8.587 13. FRA 9.40 8.625 13. NED 9.10 8.400 13. UKR 9.60 8.587 14. CRO 9.60 8.625 14. BEL 9.30 8.300 14. FRA 9.30 8.575 15. GBR 9.30 8.537 15. GBR 9.20 8.250 15. BLR 9.20 8.550 16. BEL 9.40 8.500 16. NED 9.10 8.237 16. UKR 9.70 8.537 17. UKR 9.40 8.425 17. ITA 9.20 8.200 17. RUS 9.70 8.500 18. ROM 9.60 8.375 18. FRA 8.90 8.150 18. NED 9.30 8.487 19. GER 9.40 8.287 19. NED 9.30 8.112 19. GRE 9.30 8.475 20. FRA 9.00 8.262 20. GER 9.30 8.075 20. ITA 9.30 8.412 21. BLR 9.30 8.262 21. GBR 9.00 8.025 21. CRO 9.20 8.412 22. NED 8.90 8.225 22. GBR 9.30 8.025 22. GER 9.40 8.400 23. NED 9.00 8.200 23. CZE 9.20 8.025 23. RUS 9.30 8.387 24. CZE 9.50 8.175 24. CRO 8.90 8.012 24. NED 9.00 8.362 54. HUN 8.70 7.112 40. HUN 8.90 7.700 27. HUN 9.30 8.300 62. HUN 9.00 6.887 44. HUN 8.70 7.562 64. HUN 9.20 7.575 82. HUN 8.50 6.175 83. HUN 8.70 6.412 76. HUN 9.10 7.400 *Annak a versenyzônek, aki a szerenkénti verseny döntôjébe szeretett volna kerülni két ugrást kellett bemutatnia. Ezeknél a tornásznôknél a huszonnégyes összetett fináléba kerüléshez az elsô ugrás érvényes pontszáma számított. Hely. = helyezés; Nemz. = nemzetiség; Ki.p. = kiinduló pontszám; Ér.p. = érvényes pontszám; 1. ug. = elsô ugrás; 2. ug. = második ugrás
18 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
A SZERTORNA FEJLÔDÉSI TENDENCIÁJA KÁPÁSLOVON
Pároskör Sayin Metin, Karácsony István* Beden Egitimi ve Spor Yüksekokulu Sport, Manisa/Türkei * Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi kar, Budapest
Van-e értelme ma egy olyan torna alapelem elemzésének, mint a pároskör a kápáslovon, hiszen már majd két évszázaddal ezelôtt ismert elem volt. A sportági történet szerint Emil Hafner svájci tornász mutatta be elôször 1868ban. Mindenesetre furcsa mozgásnak számított a krónikások szerint, ami teljesen idegen volt az ember természetes mozgásához képest. A kérdésre a válaszunk igen, hiszen minden, ami a sportág fejlôdését szolgálja, érdeklôdésre tarthat igényt. Nem beszélve arról, hogy a magyar tornasport Pelle István révén e szeren nyerte elsô olimpiai bajnokságát 1932-ben Los Angelesben, majd lettek késôbb világhírû követôi. Hafner párosköre egy csípôben erôsen hajlított, szûk kiterjedésû, tempóját tekintve lassú mozgás volt. E technikát a csípôben erôsen hajlított mellsô és hátsó támasz helyzete jellemezte legjobban. A pároskör útja aránylag kis sugarú kört írt le. A lassú tempójú mozgás eredményeként hosszabb ideig támaszkodott a tornász mindkét karján. Az egyensúlyban maradást gyakran erôvel kompenzálták. A lassú körmozgás miatt - egy-egy megbillenés alkalmával - a tornászok gyakran lepotyogtak a szerrôl. Így vált ez a mozgás gyakran görcsössé és bizonytalanná. A ló testének, a lovon elhelyezett kápáknak a formája, méretei, anyaga sokat változott az elmúlt több mint másfél évszázad év alatt. A szer folyamatos változása – kezdetben még a kápásló formáját, méreteit tekintve hasonlított egy kisebb ló formájára – hatással volt a pároskör technikai kivitelezésére is.
A szertorna esztétikus sportág. A versenyzôk gyakorlataik végrehajtásakor folyamatosan törekednek a harmonikus, koordinált mozgás-kivitelezésre. Ennek a fejlôdésnek az eredménye napjaink új pároskör technikája, ami az athéni olimpián sikert aratott, és aranyérmet jelentett a kínai tornász számára. De ugorjunk vissza néhány gondolat erejéig akár csak néhány évtizedet. Az edzôk gyakran adták azt a tanácsot a tornásznak, hogy „…igyekezz minél hamarabb a biztonságos kétkarú támasz helyzetébe kerülni!” A lógyakorlatok ideje általában 35-40 másodpercig tartott, s ez napjainkban sem változott. Csakhogy a tornászok akkor kevesebb elemet mutattak be ezen idô alatt, mint manapság. Ebbôl következett, hogy a pároskör a mai végrehajtáshoz képest még mindig lassúbb és „erölködôsebb” volt A ’70-es évek új lendületet adtak a szer fejlôdésének. Magyar Zoltán harántvándora felrúgott minden korábbi szabályt, technikát, módszert. A tornász ettôl kezdve a ló mindhárom részét kihasználta, mégpedig gyakran haránt helyzetben. A haránthelyzetben bemutatott különbözô irányú pároskörzések arra késztették a tornászokat, hogy jobban törekedjenek a nyújtott testû pároskör végrehajtására. A sikeres végrehajtásnak ez volt a záloga. Magyar Zoltán vándora csak felhívó jel volt a változásra. Ô maga még két új elemmel gazdagította a szert. Magyart követte Sivadó haránt vándora hátrafelé. E változás több mint egy évtizedig el is döntötte a szer fejlôdésének
1-2. ábra Majdnem száz évvel Emil Hafner elsô párosköre után még mindig jellemzô volt az erôs csípôhajlítás
3. ábra Egy múzeumi darab, amin még tornásztak valamikor irányát, melynek a meghatározója a magyar torna iskola volt. Azóta sokat változott a világ. Új lólengés irányzatok, iskolák, új bajnokok születtek. Napjaink leginkább elfogadott végrehajtási technikája a test hosszúsági tengelye körüli elfordulás. E technikánál a test feszes, testszög nincs. A tornász nem csípôbôl fordítja testét vissza a kör képzeletbeli középpontja felé, hanem az egész testével teszi. A pároskör megindításához nagyobb erôfeszítés szükséges, mint magához a kör (forgás) megtartásához. A test addig „pihen” amíg a centrifugális erô hat rá. Ha valaki megpróbál egy madzaggal ceruzához rögzített golyót pörgetni, akkor könnyen megérti e példát. Tehát minél gyorsabb tempójú a pároskör, annál magasabb lesz a test helyzete a pároskör során. Ennek a technikának különösen mellsô helyzetben van jelentôsége, amikor a tornász áthalad a kápa, vagy kápák felett. A „kritikus helyzet” éppen ezért mellsô támaszban van. Tehát a tornásznak arra kell törekedni, hogy pároskör során e testhelyzetben legyen a legnyújtottabb (csípôszög nélküli), hiszen ez a helyzet határozza meg a test elôrelendülése után a hátsó helyzetet is. (Bár gyakran mondják az edzôk a tornásznak, hogy „.. nyújts, told elôre a csípôd!”- pedig ez a helyzet a mellsô testhelyzet következménye. Helyette a mellsô helyzetre kellene felhívni a figyelmet, pl. „… figyelj mellsô támaszban a nyújtott pároskörre!”). A pároskör során a tornásznak nem szabad domború háttal végrehajtani a kört, hanem ellenkezôleg, nyújtott testtel kell körbe lendülni. A domború háttal történô végrehajtás ismét csípôhajlítással végrehajtott pároskört indukál. Legutóbb a sokszoros magyar válogatott, a Sydney olimpia szerenkénti döntôs tornászának Supola Zoltánnak pároskörét elemeztük számítógépes módszerrel. Supola jeles tornász volt e szeren, de még nem az ú.n. feszes, nyújtott testû ú.n. ázsiai technikát követte. Mégis egy-
■
MAGYAR EDZŐ 23
2005/1
um-klorid) származik, s ez a mennyiség – fôleg un. magyaros konyhán – általában lényegesen meghaladja a szervezet tényleges szükségletét. Csupán megemlítem, hogy a húsipari termékek esetében 2-7 % közötti, kenyerek esetében 1-2 % közötti hozzáadott konyhasó tartalommal kell számolnunk. A nátrium alapvetô szerepet játszik a szervezet vízháztartásának szabályozásában, a víz megkötésében (a fiziológiás sóoldat 0.9 % NaCl tartalmú), továbbá az izom- és idegingerlékenység fenntartásához is szükséges. Döntô szerepe van a sav-bázis egyensúly biztosításában, s a testfolyadékterek térfogatának kialakításában. A szervezet Na-tartalma mintegy 0.10-0.15 %, s ezen mennyiség több, mint fele az extracelluláris folyadékban található. Mivel az élelmiszerek, ételek ízesítéséhez jelentôs mennyiségû konyhasó kerül felhasználásra – a természetes alapanyagok kálium tartalma általában 2 nagyságrenddel nagyobb, mint a nátrium tartalom – nátrium hiány általában nem fordul elô. Az intenzív edzésmunka következtében elôálló nagyfokú izzadás, vagy szaunában történô testtömegcsökkentés esetén azonban elôfordulhat sóhiány, amit külön sóadagolással lehet megszüntetni. Az emberi veríték nátrium tartalma 1.0-1.4 g/l, kálium tartalma 0.2-0.4 g/l. Sóhiány esetén gyengeség, fáradékonyság, fejfájás tapasztalható, esetleg tompultság, rosszullét jelentkezik, s izomgörcsök is felléphetnek. A sportoló napi Na-szükséglete viszonylag tág határok között változhat az izzadás függvényében, a verejtékezéssel ugyanis fôleg nátrium és kálium (és persze klór klorid ion formában) távozik a szervezetbôl. A napi Na-igény 1-5 g közötti értékre becsülhetô. A táplálékkal felvett nátrium szinte teljes egészében felszívódik, ürítése elsôsorban a vizelettel történik. Nátriumban szegény táplálék esetén a vesék visszatartják a nátriumot, nagy mennnyiségû nátriumbevitel viszont nagy renális nátriumürítést (és erôs szomjúságérzetet) okoz. A magas konyhasóbevitel s a hipertónia között elég szoros az összefüggés, így a túlzott konyhasóbevitel (ételek
utósózása) mindenképpen kerülendô. Ismert az a törekvés, hogy bizonyos sópótló szerekkel (kálium és magnéziumsók) ill. fûszerekkel csökkentsük a nátriumklorid bevitelt. Igen nagy koncentrációban a nátrium toxikus hatású, ezért pl. a tengervíz emberi fogyasztásra alkalmatlan. Az egészséges, kiegyensúlyozott, adekvát táplálkozás esetén a (Na és Ca):(K és Mg) arány 1.0 körüli érték, ami az ételek sózásának mérséklésével, bô-
séges zöldség- és gyümölcsfogyasztással, s nem túl magas tejfogyasztással biztosítható. Megemlítendô, hogy a magyarországi étkezési, ételkészítési szokásoknak megfelelôen ez az arány – sajnos – többnyire 2 és 3 közötti érték. A sporttáplálkozás egyes speciális kérdéseit elemzô sorozat folytatódik, a rovat következô része a sportolók ásványi anyag háztartásának témakörén belül a nem fémes makroelemekkel foglalkozik.
MET új tagok – Taglétszám: 1123 Géczi Gábor Kiss Csaba Sápi Tamás Fetzer Róbert Király Endre Marschall Katalin Lénárt István Reisch György Nagy Péter
jégkorong íjász teke mountainbike labdarúgás rekreáció karate birkózás kosárlabda
Budapest Törökbálint Cegléd Budapest Nagykanizsa Mátrafüred Budapest Sopron Vác
Földvári Zoltán Csányi Tamás Endes Zsolt Jenei István Réz Gábor Henter Pál Kneffel Zsuzsanna Pintérné Gazdag Anett Szokoly Eszter
labdarúgás labdarúgás karate kosárlabda harcmûvészet vízi sportok
Pécs Szolnok Dunakeszi Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Miskolc
Ásványianyag-szükséglet sportolóknál
■
Los Angeles A legtöbb pároskör A legkevesebb pároskör
(FOLYTATÁS) Korszerû sporttáplálkozás
Szabó S. András rovata
Az alábbi rész – immár a rovat tizedik tárgyköre – a sportolók nátrium- és káliumszükségletének kérdéseit tárgyalja.
Makroelemek az élelmiszerekben A rovat elôzô részében már említettem, hogy a makroelemek közé 4 fém és 3 nem fémes elem tartozik, a szervezetet alapvetôen felépítô elemeket (H, O, C, N) nem makroelemeknek, hanem biogén elemeknek hívjuk. Az ásványi anyagok egy része makroelem, másik része (tömegben sokkal kisebb, de számban jóval nagyobb hányada) a mikroelemekhez sorolható. Az ásványi anyagok döntô része természetes élelmi anyagokból származik, bár gyakran – élsportolók esetében különösen, s elsôsorban a mikroelemekre vonatkozóan – nem elhanyagolható a különbözô adjuváns készítményekkel, táplálék-kiegészítôkkel felvett mennyiség sem. A 4 fém közül most a nátrium és a kálium (mindkettô alkáli fém) élettani szerepérôl s a sportolók ezen elemekre vonatkozó szükségletérôl lesz szó, a makroelemekhez sorolható nem fémes elemek, így a foszfor, a klór s a kén szerepérôl s szükségleti értékeirôl a rovat következô része fog információt adni. Természetesen a szükségleti értékek a nôknél a kisebb testtömeg, kisebb izomarány, kisebb terhelhetôség következtében általában jelentôsen elmaradnak a férfiakra vonatkozó értékektôl.
csökken. 20 év körüli felnôtt férfiaknál 2.2-2.3 g/kg, hasonló korú nôknél 1.7-1.8 g/kg. A nôi szervezet alacsonyabb káliumkoncentrációja elsôsorban azzal függ össze, hogy a nôknél az izomarány kisebb, mint a férfiaknál, a zsírszövetarány viszont magasabb. A kálium a legnagyobb koncentrációban elôforduló intracelluláris elem (ill. kation), a sejtek nagy káliumkoncentrációját aktív transzport biztosítja. Az edzés hatására az izomzat K-koncentrációja nô, így a sportolóknál az izmokban magasabb K-koncentráció mérhetô. Az izomsejtek káliumtartalma s az izomerô között egyenes összefüggés van, s ha csökken a káliumtartalom, akkor csökken az izomerô is. Ezzel magyarázható az a törekvés, hogy milyen módszerekkel lehetne az intracelluláris káliumtartalmat növelni a jobb sporteredmény elérhetôsége érdekében. A kálium fontos szerepet játszik a szénhidrát anyagcserében, a sav-bázis egyensúly biztosításában, valamint az ideg- és izomrostok ingerlékenységi folyamataiban. A sportolók napi szükséglete 3-5 g-ra tehetô, s kiegyensúlyozott táplálkozás mellett ez a mennyiség többnyire meg is található az elfogyasztott élelmiszerekben és italokban. Káliumban fôleg a zöldség- és fôzelékfélék, gyümölcsök és gombák dúsak, de jelentôs mennyiséget tartalmaz pl. a tej is, sôt a hús és a cereáliák is. A kálium jelenléte ellensúlyozhatja, illetve enyhítheti a nagy nátriumfogyasztás káros hatásait.
A kálium élettani hatása és a kálium szükséglet A kálium a szervezetben viszonylag egyenletesen oszlik meg, s koncentrációja kb. 2 g/kg testtömeg. A kálium koncentráció mintegy 10 éves korban éri el a maximális értéket, majd utána lassan
A gomba jelentôs mennyiségú káliumot tartalamaz
A szervezetben káliumhiány többnyire csak akkor lép fel, ha pl. hasmenés, hányás, diuretikumok alkalmazása következtében, esetleg nagymérvû izzadás vagy izzasztásos testtömegcsökkentés miatt a szervezetbôl viszonylag jelentôs mennyiségû kálium távozik. Ilyenkor izomgyengeség, légszomj, szívgyengeség jelentkezhet. Ennek kiküszöbölésére egyesek a fogyasztás során napi néhány g káliumklorid szervezetbe való bevitelét javasolják. A felvett káliumnak közel 100 %-a felszívódik, így kiválasztása fôleg a veséken át a vizelettel történik. Stressz, sérülés, egyes betegségek esetén – s természetesen éhezéskor, koplaláskor – a bevitel nem biztosítja a káliumegyensúlyt, s a hipokalémia vesemegbetegedés s diétás megszorítások esetén is elôfordulhat. A túl sok kálium bevitel is káros lehet, kb. napi 20 g feletti kálium bevitel esetén lép fel hiperkalémia, s a legveszélyesebb szövôdmény a szívmegállás. Normál táplálkozási viszonyok között, széles spektrumú élelmiszerfogyasztás esetén azonban sem hipokalémiával, sem hiperkalémiával nem kell számolnunk.
A nátrium élettani hatása és a nátrium szükséglet Az emberi szervezet által felvett nátrium mennyiségének nagy része az ételkészítés során a mezôgazdasági nyersanyagokhoz kiegészítô, tartósító, ízesítô anyagként adagolt konyhasóból (nátri-
MAGYAR EDZŐ 19
2005/1
A 8 tornász pároskör átlaga a fináléban
1984 Szöul Suty FRA 23 Li Ning CHN 16 Conner USA 16 18,87
1988 Barcelona Tippelt NDK 27 Geraskov BUL 18
1992 Atlanta Pae Gil KOR 41 Scserbo SZU 22
1996 Sydney Casimir FRA 43 Nemov RUS 25
Poujade FRA 42 Beresh UKR 24
23,20
29,75
35
32
4. ábra A csípôben nyújtott, feszes test nemcsak esztétikus, hanem biztonságos is a tornász számára értelmûen megállapítható volt, hogy a pároskörzés során a mellsô támaszban kisebb a csípôszöge (161°), azaz nyújtottabb a teste, mint hátsó támaszban (153°). Figyelemreméltó elemzést mutatunk be az elmúlt olimpiai bajnokságok a döntôirôl. Célunk volt értékelni, hogy ornászok hány pároskört csinálnak gyakorlataik végrehajtása során? (Pl. egy kétkörös orsónál két kört számítottunk be stb.). Az adatokat értékelve megállapítható, hogy minden olimpiai ciklusban jelentôsen növekedett a gyakorlatok párosköreinek száma, miközben a gyakorlatok idejének az átlaga nem változott. Továbbra is 35-40 másodperc egy-egy gyakorlat ideje. A statisztikai adatok ill. a gyakorlati tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az egy gyakorlaton belüli körök számának növekedése megállt. A világ élvonala elérte a teljesíthetôség felsô határát. A Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) 1993-ban megjelent szabálya jutalmazta azt a tornászt, aki egy kápán folyamato-
san több elemet volt képes végrehajtani. Ez volt az a bizonyos FLOP szabály. Nyilván, hogy a szakemberek figyelme az egy kápán végrehajtható elemek techniDoppingtitkok nyomában
2005/1
■
■
Frenkl–Gallov: Mi történt Athénban?
22 MAGYAR EDZŐ
Frenkl–Gallov
Mi történt Athénban? Doppingtitkok nyomában
2000
kailag tökéletes végrehajtása felé irányult, mert csak e technika birtokában lehetett ezeket az elemeket összekapcsolni. Ez a szabály további lendületet adott általában a pároskör technikai fejlôdésének. Az elôbbiekben a pároskör testhelyzetének változásáról szóltunk, de legalább ilyen izgalmas kérdés a kápán történô egy-, illetve kétkarú támaszkodás ideje, egymáshoz való viszonya. Felméréseink alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a tornász dominánsan a mellsô ill. hátsó támasz pillanatában van csak kétkarú támasz helyzetben. Egy pároskör során a tornász mellsô és hátsó helyzetben két karon történô támaszkodásának az aránya az egy karon történô támaszkodáshoz 28-72 %. A pároskör sebessége miatt ez a különbség idôben alig mérhetô. Az adatokból viszont megállapítható, hogy a pároskör alatt a tornász dominánsan egy karon támaszkodik. Ebbôl arra a következtetésre jutottunk, hogy az egy karon történô támaszkodás csak akkor lehet biztonságos, ha a kör felgyorsul – lásd a gyermekek kedvenc pörgettyûje kellô sebesség mellett, akár az asztalról a földre esve is megtartja az egyensúlyát, – s ez által a test megemelkedik, könnyebben marad egyensúlyban. Ez is indokolja a nyújtott, feszes testû, nagy sebességû pároskör végrehajtását.
20 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
BODYMASS OPTIMATION AND HEART RATE MONITORING tesebb az edzett szív pihenése, amely az alacsony nyugalmi pulzusszámban nyilvánul meg.[Obál, 1986]
Corvinus Egyetem, Élelmiszertudományi kar, Élelmiszerkémiai és Táplálkozástudományi Tanszék, Budapest
Összefoglalás Tanulmányunkban a pulzusszámméréssel történô hatékony testsúlycsökkentés módját ismertetjük. A megfelelô intenzitás a korrekt edzés legfontosabb eleme. A pulzus mérésével céljainkat könnyen elérhetjük anélkül, hogy túledzettség lépne fel. A zsírégetô zónában tartózkodva nem csak súlyt veszíthetünk, hanem növelhetjük aerob állóképességünket is. Kulcsszavak: testtömegoptimálás, pulzus, pulzusmérés, célzóna, pulzusmérô óra
Abstract The essay deals with the effective way of bodyweight-reduction by monitoring heart rate. Intensity is the most important factor in correct training.By measuring heart rate we can hit the target avoiding overtraining At the target level body produces the required energy by burning body fat, and increases aerobic endurance. Key-words: bodymass optimation, heart rate, heart rate monitoring, target zone, heart rate monitor
Bevezetés Az egészséges életmód részét képezi az adekvált táplálkozás és megfelelô fizikai aktivitás. Egyre több kutatást végeznek ebben a témakörben, valamint számos közlemény jelenik meg a médiában és folyóiratokban ennek tükrében. Mindezen erôfeszítések azonban nem találnak kellô fogadtatásra, ha az obesitas egyre növekvô méreteire gondolunk. Az Egészségügyi Világszervezet közgyûlése, a World Health Assembly, 2004. május 22-én Genfben megtartott ülésén határozatot hozott az egészségfejlesztésrôl és az egészséges életmódról: arra ösztönzik a tagállamokat, hogy kiemelt jelentôséget tulajdonítsanak az egészséges életmód propagálásának, s hatékonyabban kezeljék az egészséget veszé-
lyeztetô fô rizikófaktorokat. Az elhízás és a fizikai inaktivitás is a vezetô halálokok között szerepel. Megoldást jelentene mindezekre tehát a rendszeres testmozgás (és helyes táplálkozás is), mivel több vizsgálat kapcsán negatív korrelációt mutattak ki a fizikai aktivitás mértéke és a testsúly között [Jákó, 2000]. Azonban nem mindegy, milyen intenzitású mozgást végzünk, ha súlycsökkenést akarunk elérni, s emellett egészségünket is meg szeretnénk ôrizni.
Edzés és a szív A legtöbb edzésélettani vizsgálatot a szíven illetve szív-vérkeringési rendszeren végezték. Nem véletlen mindez, hiszen régóta felvetôdött már az a kérdés, hogy ezek a szinte hihetetlen teljesítmények milyen változásokat indukálnak ebben a létfontosságú szervben. Az edzett szív a szívizomrostok megnyúlásából és megvastagodásából adódik, mely folyamatok révén a teljesítôképessége nagymértékben megnô. Ezen változásoknak köszönhetôen az edzettek számára nem jelent maximális megterhelést az a tevékenység, amely edzetlenek számára maximális. Azt is kimutatták, hogy nyugalomban azonban tökéle-
A pulzus mérése Ismert tény, hogy a szervezetet ért terhelések hatására növekszik a szív összehúzódásainak a száma, azaz a pulzusszám. A sportolók kapcsán már régóta alkalmazzák az edzés során történô pulzuskontrollt, azonban az elmúlt évtizedben az amatôrök ill. a rekreációs céllal mozgók körében is egyre inkább elterjedté vált. A dolog jelentôsége abban áll, hogy különbözô intenzitás szintek másmás edzéscélok elérésére alkalmasak: más felépítésû edzéseket kell végezni a fogyni vágyóknak, mint azoknak akik izmosodni akarnak vagy az élsportban szeretnének eredményeket elérni.((1. táblázat) Elsôként azonban nézzük meg milyen értékeket kell figyelembe venni az edzés kialakításához: • Nyugalmi pulzus (reggel ébredés után mérhetô) • Terheléses pulzus (az edzés befejezésekor mérhetô 10 másodpercig, szoroznunk kell 6-al) • Maximális pulzus (meghatározható teszt segítségével vagy számítással) • Megnyugvási pulzus (edzés befejezése után mérhetô 10 perccel, ekkor a terheléses pulzusnak: nyugalmi pulzus + ~20 értékre kell csökkennie)
1. táblázat: A különbözô céloknak megfelelô edzésintenzitások Célzónák
Edzésintenzitások
Könnyû intenzitás
50-60%
Könnyû-közepes intenzitás (ideális zsírégetés!)
60-70%
Közepes intenzitás
70-80%
Erôs intenzitás
80-90%
Nagyon erôs intenzitás
90-100%
Fiziológiai hatások regenerálódást segíti a nehezebb edzéseket követôen növeli az anyagcserét, az aerob állóképességet javítja a vérkeringést növeli az aerob állóképességet növeli az anaerob tûréshatárt és a gyorsaságot javítja a neuromuscularis koordinációt, növeli a gyorsaságot
MAGYAR EDZŐ 21
2005/1 2. táblázat: Különbözô korcsoportoknak ajánlott zsírégetô pulzustartomány
Testtömegoptimálás és pulzuskontroll Kacsándi Anna, Tolnay Pál, Szabó S. András
■
Ajánlott idôtartamok 20-40 perc 40-80 perc 10-40 perc 2-10 perc
0-2 perc
Kor (év)
Maximális pulzus (ütés/perc)
203040506070-
200 190 180 170 160 150
A maximális pulzus számítása kapcsán meg kell említenünk, hogy többféle számítási mód ismert. Legelterjedtebb a: Maximális pulzus = 220 – életkor (elméleti) Többféle terheléses pulzusértékhez juthatunk a különféle tanulmányok számításaival, futóedzések kapcsán vizsgálva: Monspart Sarolta kezdô futóknak például az alábbi számítást ajánlja: [Monspart, 2001] Edzéspulzus = 180 – életkor Pl. 23 éves nônél: 180 – 23 = 157 ütés/perc 56 éves nônél: 124 ütés/perc Wildor Hollmann professzor az edzéspulzus meghatározásakor a nyugalmi pulzust is figyelembe veszi: [Monspart, 2001] Edzéspulzus = [(maximális pulzusnyugalmi pulzus)/2] + nyugalmi pulzus Pl. 23 éves nônél, ha 60 ütés/perc a nyugalmi pulzusértéke, 195 ütés/perc a maximális pulzusértéke, akkor: [(19560)/2] + 60 = 128 ütés/perc, 56 éves nônél, ha 70 ütés/perc a nyugalmi pulzusértéke, 182 ütés/perc a maximális pulzusértéke, akkor: [(182-70)/2] + 70 = 126 ütés/perc K. Cooper ún. célpulzust határozott meg, amelyen edzve kedvezô változások mennek végbe a szervezetben: [Monspart, 2001] Férfiak: maximális pulzus = 205 – (életkor/2) Nôk: maximális pulzus = 220 – életkor Célpulzus: maximális pulzus 80%-a Pl. 23 éves nônél: maximális pulzus = 220 – 23 = 197 ütés/perc Célpulzus = 197*0.8 = 158 ütés/perc 56 éves nônél: maximális pulzus = 220 – 56 = 164 ütés/perc Célpulzus = 164*0.8 = 131 ütés/perc Úgy véljük, hogy a Monspart Sarolta által kínált számítás egyszerû és reális. Hollmann professzor elôvigyázatosnak tûnhet, azonban idôsebb korban érdemesebb óvatosnak lennünk. Cooper professzor számítása, ha az 56 éves nô példáját vesszük talán merészebbnek látszik, azonban véleménye szerint ezzel a pulzussal csak 20 percig érdemes edzeni. Azért emeltük ki a futást, mert ez a mozgásforma is nagy szerepet játszhat
Zsírégetô tartomány (ütés/perc) 120-140 115-135 110-125 100-120 95-110 90-105
testtömegoptimálásunkban, valamint az egyéb aerob mozgások is. Most nézzük meg kísérletileg meghatározott átlagos maximális értékekhez az ideális zsírégetés zónáját. (2. táblázat) A tartományt a következôképp számíthatjuk: Alsó határ = maximális pulzus*0.6 Felsô határ = maximális pulzus*0.7 Meg kell azonban említenünk, hogy a pulzust számos tényezô befolyásolhatja: • Stressz (munkahelyi, érzelmi) amely növeli a pulzust • Táplálkozás, ezen belül is különösképpen a hidratáltsági szint – a dehidratáltság például nagyon megemeli a pulzust • Idôjárás – a nagy meleg is megnövelheti a pulzust, ezért várni kell amíg a szervezet alkalmazkodik a környezethez Magasság – szintén emeli a pulzust, ezért hasonlóképpen idôt kell hagyni az adaptációra
Pulzusmérô óra A készülék egy mellkasra rögzíthetô jeladó övbôl és a csuklóra helyezhetô órából áll. Edzés során a pulzus gyorsan emelkedik a tréning intenzitásának függvényében. A jeladó öv a szívbôl eredô elektromos jelet (EKG) észleli, majd egy elektromágneses jelet küld a csuklómonitorra, ami kijelzi az aktuális értéket. A korszerû órák alapfunkciói közé tartoznak a fontosabbakat kiemelve az EKG-pontosságú szívfrekvencia mérés (%; ütés/perc), a manuális célzóna beállítás (%; ütés/perc), az automatikus célzóna meghatározása életkor alapján (%; ütés/perc). Az egyedülálló edzésfunkciók közül figyelmet érdemel a személyes edzésprogram, amely pontos útmutatást ad arra vonatkozóan, hogyan érhetjük el céljainkat; valamit a saját index, amely az aerob fittségrôl nyújt inframációt; ezeken kívül a sajátzóna, amely a bemelegítés során vizsgált állapotot figyelembe véve adja meg az optimális zónát és a sajátkalória funkció, mely az edzés során felhasznált kalóriamennyiséget adja meg. A PC-re letöltött edzésadatok kiértékelését szoftver segítségével oldhatjuk meg.
Összegzés A pulzusmérés objektív információt szolgáltat az edzés hatékonyságát illetôen, így a testsúlycsökkenés megfelelô eszköze lehet. A szervezet megfelelô idejû és intenzitású fizikai aktivitás végzésekor mobilizálja a zsírt a raktárakból. Az ideális zóna kiválasztásán túl tehát nagy figyelmet kell fordítani az idôtartamra is, hiszen a terhelés elsô másodperceiben a foszfátokat használják az izmok, az ezt követô 30-40 percben erôsebb terhelés esetén elsôsorban a szénhidrátkészlethez nyúl a szervezet, s a zsírégetés csak ezután megfelelôen alacsony terhelési szintnél válik meghatározóvá. Nem szabad elfelejtkezni azonban a helyes táplálkozás szerepérôl sem, hiszen a jól kialakított edzésprogram és a megfelelô diéta kombinációja segíthet igazán a testtömegoptimálásban és az eredmény megtartásában, emellett egészségünk megóvásában is.
Irodalomjegyzék [1] Obál Ferenc (1986): Az emberi test II. kötet,Gondolat – Budapest, 1370p [2] Monspart Sarolta (2001): Gyaloglás és futás, Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet [3] Jákó Péter (2000): Az elhízás mozgásterápiája, Hippocrates,II. évfolyam, 3. szám Felhasznált honlapok: www.worldofhealthandleisure.co.uk www.ultrafitness.net www.who.int www.polarorak.hu
20 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
BODYMASS OPTIMATION AND HEART RATE MONITORING tesebb az edzett szív pihenése, amely az alacsony nyugalmi pulzusszámban nyilvánul meg.[Obál, 1986]
Corvinus Egyetem, Élelmiszertudományi kar, Élelmiszerkémiai és Táplálkozástudományi Tanszék, Budapest
Összefoglalás Tanulmányunkban a pulzusszámméréssel történô hatékony testsúlycsökkentés módját ismertetjük. A megfelelô intenzitás a korrekt edzés legfontosabb eleme. A pulzus mérésével céljainkat könnyen elérhetjük anélkül, hogy túledzettség lépne fel. A zsírégetô zónában tartózkodva nem csak súlyt veszíthetünk, hanem növelhetjük aerob állóképességünket is. Kulcsszavak: testtömegoptimálás, pulzus, pulzusmérés, célzóna, pulzusmérô óra
Abstract The essay deals with the effective way of bodyweight-reduction by monitoring heart rate. Intensity is the most important factor in correct training.By measuring heart rate we can hit the target avoiding overtraining At the target level body produces the required energy by burning body fat, and increases aerobic endurance. Key-words: bodymass optimation, heart rate, heart rate monitoring, target zone, heart rate monitor
Bevezetés Az egészséges életmód részét képezi az adekvált táplálkozás és megfelelô fizikai aktivitás. Egyre több kutatást végeznek ebben a témakörben, valamint számos közlemény jelenik meg a médiában és folyóiratokban ennek tükrében. Mindezen erôfeszítések azonban nem találnak kellô fogadtatásra, ha az obesitas egyre növekvô méreteire gondolunk. Az Egészségügyi Világszervezet közgyûlése, a World Health Assembly, 2004. május 22-én Genfben megtartott ülésén határozatot hozott az egészségfejlesztésrôl és az egészséges életmódról: arra ösztönzik a tagállamokat, hogy kiemelt jelentôséget tulajdonítsanak az egészséges életmód propagálásának, s hatékonyabban kezeljék az egészséget veszé-
lyeztetô fô rizikófaktorokat. Az elhízás és a fizikai inaktivitás is a vezetô halálokok között szerepel. Megoldást jelentene mindezekre tehát a rendszeres testmozgás (és helyes táplálkozás is), mivel több vizsgálat kapcsán negatív korrelációt mutattak ki a fizikai aktivitás mértéke és a testsúly között [Jákó, 2000]. Azonban nem mindegy, milyen intenzitású mozgást végzünk, ha súlycsökkenést akarunk elérni, s emellett egészségünket is meg szeretnénk ôrizni.
Edzés és a szív A legtöbb edzésélettani vizsgálatot a szíven illetve szív-vérkeringési rendszeren végezték. Nem véletlen mindez, hiszen régóta felvetôdött már az a kérdés, hogy ezek a szinte hihetetlen teljesítmények milyen változásokat indukálnak ebben a létfontosságú szervben. Az edzett szív a szívizomrostok megnyúlásából és megvastagodásából adódik, mely folyamatok révén a teljesítôképessége nagymértékben megnô. Ezen változásoknak köszönhetôen az edzettek számára nem jelent maximális megterhelést az a tevékenység, amely edzetlenek számára maximális. Azt is kimutatták, hogy nyugalomban azonban tökéle-
A pulzus mérése Ismert tény, hogy a szervezetet ért terhelések hatására növekszik a szív összehúzódásainak a száma, azaz a pulzusszám. A sportolók kapcsán már régóta alkalmazzák az edzés során történô pulzuskontrollt, azonban az elmúlt évtizedben az amatôrök ill. a rekreációs céllal mozgók körében is egyre inkább elterjedté vált. A dolog jelentôsége abban áll, hogy különbözô intenzitás szintek másmás edzéscélok elérésére alkalmasak: más felépítésû edzéseket kell végezni a fogyni vágyóknak, mint azoknak akik izmosodni akarnak vagy az élsportban szeretnének eredményeket elérni.((1. táblázat) Elsôként azonban nézzük meg milyen értékeket kell figyelembe venni az edzés kialakításához: • Nyugalmi pulzus (reggel ébredés után mérhetô) • Terheléses pulzus (az edzés befejezésekor mérhetô 10 másodpercig, szoroznunk kell 6-al) • Maximális pulzus (meghatározható teszt segítségével vagy számítással) • Megnyugvási pulzus (edzés befejezése után mérhetô 10 perccel, ekkor a terheléses pulzusnak: nyugalmi pulzus + ~20 értékre kell csökkennie)
1. táblázat: A különbözô céloknak megfelelô edzésintenzitások Célzónák
Edzésintenzitások
Könnyû intenzitás
50-60%
Könnyû-közepes intenzitás (ideális zsírégetés!)
60-70%
Közepes intenzitás
70-80%
Erôs intenzitás
80-90%
Nagyon erôs intenzitás
90-100%
Fiziológiai hatások regenerálódást segíti a nehezebb edzéseket követôen növeli az anyagcserét, az aerob állóképességet javítja a vérkeringést növeli az aerob állóképességet növeli az anaerob tûréshatárt és a gyorsaságot javítja a neuromuscularis koordinációt, növeli a gyorsaságot
MAGYAR EDZŐ 21
2005/1 2. táblázat: Különbözô korcsoportoknak ajánlott zsírégetô pulzustartomány
Testtömegoptimálás és pulzuskontroll Kacsándi Anna, Tolnay Pál, Szabó S. András
■
Ajánlott idôtartamok 20-40 perc 40-80 perc 10-40 perc 2-10 perc
0-2 perc
Kor (év)
Maximális pulzus (ütés/perc)
203040506070-
200 190 180 170 160 150
A maximális pulzus számítása kapcsán meg kell említenünk, hogy többféle számítási mód ismert. Legelterjedtebb a: Maximális pulzus = 220 – életkor (elméleti) Többféle terheléses pulzusértékhez juthatunk a különféle tanulmányok számításaival, futóedzések kapcsán vizsgálva: Monspart Sarolta kezdô futóknak például az alábbi számítást ajánlja: [Monspart, 2001] Edzéspulzus = 180 – életkor Pl. 23 éves nônél: 180 – 23 = 157 ütés/perc 56 éves nônél: 124 ütés/perc Wildor Hollmann professzor az edzéspulzus meghatározásakor a nyugalmi pulzust is figyelembe veszi: [Monspart, 2001] Edzéspulzus = [(maximális pulzusnyugalmi pulzus)/2] + nyugalmi pulzus Pl. 23 éves nônél, ha 60 ütés/perc a nyugalmi pulzusértéke, 195 ütés/perc a maximális pulzusértéke, akkor: [(19560)/2] + 60 = 128 ütés/perc, 56 éves nônél, ha 70 ütés/perc a nyugalmi pulzusértéke, 182 ütés/perc a maximális pulzusértéke, akkor: [(182-70)/2] + 70 = 126 ütés/perc K. Cooper ún. célpulzust határozott meg, amelyen edzve kedvezô változások mennek végbe a szervezetben: [Monspart, 2001] Férfiak: maximális pulzus = 205 – (életkor/2) Nôk: maximális pulzus = 220 – életkor Célpulzus: maximális pulzus 80%-a Pl. 23 éves nônél: maximális pulzus = 220 – 23 = 197 ütés/perc Célpulzus = 197*0.8 = 158 ütés/perc 56 éves nônél: maximális pulzus = 220 – 56 = 164 ütés/perc Célpulzus = 164*0.8 = 131 ütés/perc Úgy véljük, hogy a Monspart Sarolta által kínált számítás egyszerû és reális. Hollmann professzor elôvigyázatosnak tûnhet, azonban idôsebb korban érdemesebb óvatosnak lennünk. Cooper professzor számítása, ha az 56 éves nô példáját vesszük talán merészebbnek látszik, azonban véleménye szerint ezzel a pulzussal csak 20 percig érdemes edzeni. Azért emeltük ki a futást, mert ez a mozgásforma is nagy szerepet játszhat
Zsírégetô tartomány (ütés/perc) 120-140 115-135 110-125 100-120 95-110 90-105
testtömegoptimálásunkban, valamint az egyéb aerob mozgások is. Most nézzük meg kísérletileg meghatározott átlagos maximális értékekhez az ideális zsírégetés zónáját. (2. táblázat) A tartományt a következôképp számíthatjuk: Alsó határ = maximális pulzus*0.6 Felsô határ = maximális pulzus*0.7 Meg kell azonban említenünk, hogy a pulzust számos tényezô befolyásolhatja: • Stressz (munkahelyi, érzelmi) amely növeli a pulzust • Táplálkozás, ezen belül is különösképpen a hidratáltsági szint – a dehidratáltság például nagyon megemeli a pulzust • Idôjárás – a nagy meleg is megnövelheti a pulzust, ezért várni kell amíg a szervezet alkalmazkodik a környezethez Magasság – szintén emeli a pulzust, ezért hasonlóképpen idôt kell hagyni az adaptációra
Pulzusmérô óra A készülék egy mellkasra rögzíthetô jeladó övbôl és a csuklóra helyezhetô órából áll. Edzés során a pulzus gyorsan emelkedik a tréning intenzitásának függvényében. A jeladó öv a szívbôl eredô elektromos jelet (EKG) észleli, majd egy elektromágneses jelet küld a csuklómonitorra, ami kijelzi az aktuális értéket. A korszerû órák alapfunkciói közé tartoznak a fontosabbakat kiemelve az EKG-pontosságú szívfrekvencia mérés (%; ütés/perc), a manuális célzóna beállítás (%; ütés/perc), az automatikus célzóna meghatározása életkor alapján (%; ütés/perc). Az egyedülálló edzésfunkciók közül figyelmet érdemel a személyes edzésprogram, amely pontos útmutatást ad arra vonatkozóan, hogyan érhetjük el céljainkat; valamit a saját index, amely az aerob fittségrôl nyújt inframációt; ezeken kívül a sajátzóna, amely a bemelegítés során vizsgált állapotot figyelembe véve adja meg az optimális zónát és a sajátkalória funkció, mely az edzés során felhasznált kalóriamennyiséget adja meg. A PC-re letöltött edzésadatok kiértékelését szoftver segítségével oldhatjuk meg.
Összegzés A pulzusmérés objektív információt szolgáltat az edzés hatékonyságát illetôen, így a testsúlycsökkenés megfelelô eszköze lehet. A szervezet megfelelô idejû és intenzitású fizikai aktivitás végzésekor mobilizálja a zsírt a raktárakból. Az ideális zóna kiválasztásán túl tehát nagy figyelmet kell fordítani az idôtartamra is, hiszen a terhelés elsô másodperceiben a foszfátokat használják az izmok, az ezt követô 30-40 percben erôsebb terhelés esetén elsôsorban a szénhidrátkészlethez nyúl a szervezet, s a zsírégetés csak ezután megfelelôen alacsony terhelési szintnél válik meghatározóvá. Nem szabad elfelejtkezni azonban a helyes táplálkozás szerepérôl sem, hiszen a jól kialakított edzésprogram és a megfelelô diéta kombinációja segíthet igazán a testtömegoptimálásban és az eredmény megtartásában, emellett egészségünk megóvásában is.
Irodalomjegyzék [1] Obál Ferenc (1986): Az emberi test II. kötet,Gondolat – Budapest, 1370p [2] Monspart Sarolta (2001): Gyaloglás és futás, Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet [3] Jákó Péter (2000): Az elhízás mozgásterápiája, Hippocrates,II. évfolyam, 3. szám Felhasznált honlapok: www.worldofhealthandleisure.co.uk www.ultrafitness.net www.who.int www.polarorak.hu
Ásványianyag-szükséglet sportolóknál
■
Los Angeles A legtöbb pároskör A legkevesebb pároskör
(FOLYTATÁS) Korszerû sporttáplálkozás
Szabó S. András rovata
Az alábbi rész – immár a rovat tizedik tárgyköre – a sportolók nátrium- és káliumszükségletének kérdéseit tárgyalja.
Makroelemek az élelmiszerekben A rovat elôzô részében már említettem, hogy a makroelemek közé 4 fém és 3 nem fémes elem tartozik, a szervezetet alapvetôen felépítô elemeket (H, O, C, N) nem makroelemeknek, hanem biogén elemeknek hívjuk. Az ásványi anyagok egy része makroelem, másik része (tömegben sokkal kisebb, de számban jóval nagyobb hányada) a mikroelemekhez sorolható. Az ásványi anyagok döntô része természetes élelmi anyagokból származik, bár gyakran – élsportolók esetében különösen, s elsôsorban a mikroelemekre vonatkozóan – nem elhanyagolható a különbözô adjuváns készítményekkel, táplálék-kiegészítôkkel felvett mennyiség sem. A 4 fém közül most a nátrium és a kálium (mindkettô alkáli fém) élettani szerepérôl s a sportolók ezen elemekre vonatkozó szükségletérôl lesz szó, a makroelemekhez sorolható nem fémes elemek, így a foszfor, a klór s a kén szerepérôl s szükségleti értékeirôl a rovat következô része fog információt adni. Természetesen a szükségleti értékek a nôknél a kisebb testtömeg, kisebb izomarány, kisebb terhelhetôség következtében általában jelentôsen elmaradnak a férfiakra vonatkozó értékektôl.
csökken. 20 év körüli felnôtt férfiaknál 2.2-2.3 g/kg, hasonló korú nôknél 1.7-1.8 g/kg. A nôi szervezet alacsonyabb káliumkoncentrációja elsôsorban azzal függ össze, hogy a nôknél az izomarány kisebb, mint a férfiaknál, a zsírszövetarány viszont magasabb. A kálium a legnagyobb koncentrációban elôforduló intracelluláris elem (ill. kation), a sejtek nagy káliumkoncentrációját aktív transzport biztosítja. Az edzés hatására az izomzat K-koncentrációja nô, így a sportolóknál az izmokban magasabb K-koncentráció mérhetô. Az izomsejtek káliumtartalma s az izomerô között egyenes összefüggés van, s ha csökken a káliumtartalom, akkor csökken az izomerô is. Ezzel magyarázható az a törekvés, hogy milyen módszerekkel lehetne az intracelluláris káliumtartalmat növelni a jobb sporteredmény elérhetôsége érdekében. A kálium fontos szerepet játszik a szénhidrát anyagcserében, a sav-bázis egyensúly biztosításában, valamint az ideg- és izomrostok ingerlékenységi folyamataiban. A sportolók napi szükséglete 3-5 g-ra tehetô, s kiegyensúlyozott táplálkozás mellett ez a mennyiség többnyire meg is található az elfogyasztott élelmiszerekben és italokban. Káliumban fôleg a zöldség- és fôzelékfélék, gyümölcsök és gombák dúsak, de jelentôs mennyiséget tartalmaz pl. a tej is, sôt a hús és a cereáliák is. A kálium jelenléte ellensúlyozhatja, illetve enyhítheti a nagy nátriumfogyasztás káros hatásait.
A kálium élettani hatása és a kálium szükséglet A kálium a szervezetben viszonylag egyenletesen oszlik meg, s koncentrációja kb. 2 g/kg testtömeg. A kálium koncentráció mintegy 10 éves korban éri el a maximális értéket, majd utána lassan
A gomba jelentôs mennyiségú káliumot tartalamaz
A szervezetben káliumhiány többnyire csak akkor lép fel, ha pl. hasmenés, hányás, diuretikumok alkalmazása következtében, esetleg nagymérvû izzadás vagy izzasztásos testtömegcsökkentés miatt a szervezetbôl viszonylag jelentôs mennyiségû kálium távozik. Ilyenkor izomgyengeség, légszomj, szívgyengeség jelentkezhet. Ennek kiküszöbölésére egyesek a fogyasztás során napi néhány g káliumklorid szervezetbe való bevitelét javasolják. A felvett káliumnak közel 100 %-a felszívódik, így kiválasztása fôleg a veséken át a vizelettel történik. Stressz, sérülés, egyes betegségek esetén – s természetesen éhezéskor, koplaláskor – a bevitel nem biztosítja a káliumegyensúlyt, s a hipokalémia vesemegbetegedés s diétás megszorítások esetén is elôfordulhat. A túl sok kálium bevitel is káros lehet, kb. napi 20 g feletti kálium bevitel esetén lép fel hiperkalémia, s a legveszélyesebb szövôdmény a szívmegállás. Normál táplálkozási viszonyok között, széles spektrumú élelmiszerfogyasztás esetén azonban sem hipokalémiával, sem hiperkalémiával nem kell számolnunk.
A nátrium élettani hatása és a nátrium szükséglet Az emberi szervezet által felvett nátrium mennyiségének nagy része az ételkészítés során a mezôgazdasági nyersanyagokhoz kiegészítô, tartósító, ízesítô anyagként adagolt konyhasóból (nátri-
MAGYAR EDZŐ 19
2005/1
A 8 tornász pároskör átlaga a fináléban
1984 Szöul Suty FRA 23 Li Ning CHN 16 Conner USA 16 18,87
1988 Barcelona Tippelt NDK 27 Geraskov BUL 18
1992 Atlanta Pae Gil KOR 41 Scserbo SZU 22
1996 Sydney Casimir FRA 43 Nemov RUS 25
Poujade FRA 42 Beresh UKR 24
23,20
29,75
35
32
4. ábra A csípôben nyújtott, feszes test nemcsak esztétikus, hanem biztonságos is a tornász számára értelmûen megállapítható volt, hogy a pároskörzés során a mellsô támaszban kisebb a csípôszöge (161°), azaz nyújtottabb a teste, mint hátsó támaszban (153°). Figyelemreméltó elemzést mutatunk be az elmúlt olimpiai bajnokságok a döntôirôl. Célunk volt értékelni, hogy ornászok hány pároskört csinálnak gyakorlataik végrehajtása során? (Pl. egy kétkörös orsónál két kört számítottunk be stb.). Az adatokat értékelve megállapítható, hogy minden olimpiai ciklusban jelentôsen növekedett a gyakorlatok párosköreinek száma, miközben a gyakorlatok idejének az átlaga nem változott. Továbbra is 35-40 másodperc egy-egy gyakorlat ideje. A statisztikai adatok ill. a gyakorlati tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az egy gyakorlaton belüli körök számának növekedése megállt. A világ élvonala elérte a teljesíthetôség felsô határát. A Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) 1993-ban megjelent szabálya jutalmazta azt a tornászt, aki egy kápán folyamato-
san több elemet volt képes végrehajtani. Ez volt az a bizonyos FLOP szabály. Nyilván, hogy a szakemberek figyelme az egy kápán végrehajtható elemek techniDoppingtitkok nyomában
2005/1
■
■
Frenkl–Gallov: Mi történt Athénban?
22 MAGYAR EDZŐ
Frenkl–Gallov
Mi történt Athénban? Doppingtitkok nyomában
2000
kailag tökéletes végrehajtása felé irányult, mert csak e technika birtokában lehetett ezeket az elemeket összekapcsolni. Ez a szabály további lendületet adott általában a pároskör technikai fejlôdésének. Az elôbbiekben a pároskör testhelyzetének változásáról szóltunk, de legalább ilyen izgalmas kérdés a kápán történô egy-, illetve kétkarú támaszkodás ideje, egymáshoz való viszonya. Felméréseink alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a tornász dominánsan a mellsô ill. hátsó támasz pillanatában van csak kétkarú támasz helyzetben. Egy pároskör során a tornász mellsô és hátsó helyzetben két karon történô támaszkodásának az aránya az egy karon történô támaszkodáshoz 28-72 %. A pároskör sebessége miatt ez a különbség idôben alig mérhetô. Az adatokból viszont megállapítható, hogy a pároskör alatt a tornász dominánsan egy karon támaszkodik. Ebbôl arra a következtetésre jutottunk, hogy az egy karon történô támaszkodás csak akkor lehet biztonságos, ha a kör felgyorsul – lásd a gyermekek kedvenc pörgettyûje kellô sebesség mellett, akár az asztalról a földre esve is megtartja az egyensúlyát, – s ez által a test megemelkedik, könnyebben marad egyensúlyban. Ez is indokolja a nyújtott, feszes testû, nagy sebességû pároskör végrehajtását.
18 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
A SZERTORNA FEJLÔDÉSI TENDENCIÁJA KÁPÁSLOVON
Pároskör Sayin Metin, Karácsony István* Beden Egitimi ve Spor Yüksekokulu Sport, Manisa/Türkei * Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi kar, Budapest
Van-e értelme ma egy olyan torna alapelem elemzésének, mint a pároskör a kápáslovon, hiszen már majd két évszázaddal ezelôtt ismert elem volt. A sportági történet szerint Emil Hafner svájci tornász mutatta be elôször 1868ban. Mindenesetre furcsa mozgásnak számított a krónikások szerint, ami teljesen idegen volt az ember természetes mozgásához képest. A kérdésre a válaszunk igen, hiszen minden, ami a sportág fejlôdését szolgálja, érdeklôdésre tarthat igényt. Nem beszélve arról, hogy a magyar tornasport Pelle István révén e szeren nyerte elsô olimpiai bajnokságát 1932-ben Los Angelesben, majd lettek késôbb világhírû követôi. Hafner párosköre egy csípôben erôsen hajlított, szûk kiterjedésû, tempóját tekintve lassú mozgás volt. E technikát a csípôben erôsen hajlított mellsô és hátsó támasz helyzete jellemezte legjobban. A pároskör útja aránylag kis sugarú kört írt le. A lassú tempójú mozgás eredményeként hosszabb ideig támaszkodott a tornász mindkét karján. Az egyensúlyban maradást gyakran erôvel kompenzálták. A lassú körmozgás miatt - egy-egy megbillenés alkalmával - a tornászok gyakran lepotyogtak a szerrôl. Így vált ez a mozgás gyakran görcsössé és bizonytalanná. A ló testének, a lovon elhelyezett kápáknak a formája, méretei, anyaga sokat változott az elmúlt több mint másfél évszázad év alatt. A szer folyamatos változása – kezdetben még a kápásló formáját, méreteit tekintve hasonlított egy kisebb ló formájára – hatással volt a pároskör technikai kivitelezésére is.
A szertorna esztétikus sportág. A versenyzôk gyakorlataik végrehajtásakor folyamatosan törekednek a harmonikus, koordinált mozgás-kivitelezésre. Ennek a fejlôdésnek az eredménye napjaink új pároskör technikája, ami az athéni olimpián sikert aratott, és aranyérmet jelentett a kínai tornász számára. De ugorjunk vissza néhány gondolat erejéig akár csak néhány évtizedet. Az edzôk gyakran adták azt a tanácsot a tornásznak, hogy „…igyekezz minél hamarabb a biztonságos kétkarú támasz helyzetébe kerülni!” A lógyakorlatok ideje általában 35-40 másodpercig tartott, s ez napjainkban sem változott. Csakhogy a tornászok akkor kevesebb elemet mutattak be ezen idô alatt, mint manapság. Ebbôl következett, hogy a pároskör a mai végrehajtáshoz képest még mindig lassúbb és „erölködôsebb” volt A ’70-es évek új lendületet adtak a szer fejlôdésének. Magyar Zoltán harántvándora felrúgott minden korábbi szabályt, technikát, módszert. A tornász ettôl kezdve a ló mindhárom részét kihasználta, mégpedig gyakran haránt helyzetben. A haránthelyzetben bemutatott különbözô irányú pároskörzések arra késztették a tornászokat, hogy jobban törekedjenek a nyújtott testû pároskör végrehajtására. A sikeres végrehajtásnak ez volt a záloga. Magyar Zoltán vándora csak felhívó jel volt a változásra. Ô maga még két új elemmel gazdagította a szert. Magyart követte Sivadó haránt vándora hátrafelé. E változás több mint egy évtizedig el is döntötte a szer fejlôdésének
1-2. ábra Majdnem száz évvel Emil Hafner elsô párosköre után még mindig jellemzô volt az erôs csípôhajlítás
3. ábra Egy múzeumi darab, amin még tornásztak valamikor irányát, melynek a meghatározója a magyar torna iskola volt. Azóta sokat változott a világ. Új lólengés irányzatok, iskolák, új bajnokok születtek. Napjaink leginkább elfogadott végrehajtási technikája a test hosszúsági tengelye körüli elfordulás. E technikánál a test feszes, testszög nincs. A tornász nem csípôbôl fordítja testét vissza a kör képzeletbeli középpontja felé, hanem az egész testével teszi. A pároskör megindításához nagyobb erôfeszítés szükséges, mint magához a kör (forgás) megtartásához. A test addig „pihen” amíg a centrifugális erô hat rá. Ha valaki megpróbál egy madzaggal ceruzához rögzített golyót pörgetni, akkor könnyen megérti e példát. Tehát minél gyorsabb tempójú a pároskör, annál magasabb lesz a test helyzete a pároskör során. Ennek a technikának különösen mellsô helyzetben van jelentôsége, amikor a tornász áthalad a kápa, vagy kápák felett. A „kritikus helyzet” éppen ezért mellsô támaszban van. Tehát a tornásznak arra kell törekedni, hogy pároskör során e testhelyzetben legyen a legnyújtottabb (csípôszög nélküli), hiszen ez a helyzet határozza meg a test elôrelendülése után a hátsó helyzetet is. (Bár gyakran mondják az edzôk a tornásznak, hogy „.. nyújts, told elôre a csípôd!”- pedig ez a helyzet a mellsô testhelyzet következménye. Helyette a mellsô helyzetre kellene felhívni a figyelmet, pl. „… figyelj mellsô támaszban a nyújtott pároskörre!”). A pároskör során a tornásznak nem szabad domború háttal végrehajtani a kört, hanem ellenkezôleg, nyújtott testtel kell körbe lendülni. A domború háttal történô végrehajtás ismét csípôhajlítással végrehajtott pároskört indukál. Legutóbb a sokszoros magyar válogatott, a Sydney olimpia szerenkénti döntôs tornászának Supola Zoltánnak pároskörét elemeztük számítógépes módszerrel. Supola jeles tornász volt e szeren, de még nem az ú.n. feszes, nyújtott testû ú.n. ázsiai technikát követte. Mégis egy-
■
MAGYAR EDZŐ 23
2005/1
um-klorid) származik, s ez a mennyiség – fôleg un. magyaros konyhán – általában lényegesen meghaladja a szervezet tényleges szükségletét. Csupán megemlítem, hogy a húsipari termékek esetében 2-7 % közötti, kenyerek esetében 1-2 % közötti hozzáadott konyhasó tartalommal kell számolnunk. A nátrium alapvetô szerepet játszik a szervezet vízháztartásának szabályozásában, a víz megkötésében (a fiziológiás sóoldat 0.9 % NaCl tartalmú), továbbá az izom- és idegingerlékenység fenntartásához is szükséges. Döntô szerepe van a sav-bázis egyensúly biztosításában, s a testfolyadékterek térfogatának kialakításában. A szervezet Na-tartalma mintegy 0.10-0.15 %, s ezen mennyiség több, mint fele az extracelluláris folyadékban található. Mivel az élelmiszerek, ételek ízesítéséhez jelentôs mennyiségû konyhasó kerül felhasználásra – a természetes alapanyagok kálium tartalma általában 2 nagyságrenddel nagyobb, mint a nátrium tartalom – nátrium hiány általában nem fordul elô. Az intenzív edzésmunka következtében elôálló nagyfokú izzadás, vagy szaunában történô testtömegcsökkentés esetén azonban elôfordulhat sóhiány, amit külön sóadagolással lehet megszüntetni. Az emberi veríték nátrium tartalma 1.0-1.4 g/l, kálium tartalma 0.2-0.4 g/l. Sóhiány esetén gyengeség, fáradékonyság, fejfájás tapasztalható, esetleg tompultság, rosszullét jelentkezik, s izomgörcsök is felléphetnek. A sportoló napi Na-szükséglete viszonylag tág határok között változhat az izzadás függvényében, a verejtékezéssel ugyanis fôleg nátrium és kálium (és persze klór klorid ion formában) távozik a szervezetbôl. A napi Na-igény 1-5 g közötti értékre becsülhetô. A táplálékkal felvett nátrium szinte teljes egészében felszívódik, ürítése elsôsorban a vizelettel történik. Nátriumban szegény táplálék esetén a vesék visszatartják a nátriumot, nagy mennnyiségû nátriumbevitel viszont nagy renális nátriumürítést (és erôs szomjúságérzetet) okoz. A magas konyhasóbevitel s a hipertónia között elég szoros az összefüggés, így a túlzott konyhasóbevitel (ételek
utósózása) mindenképpen kerülendô. Ismert az a törekvés, hogy bizonyos sópótló szerekkel (kálium és magnéziumsók) ill. fûszerekkel csökkentsük a nátriumklorid bevitelt. Igen nagy koncentrációban a nátrium toxikus hatású, ezért pl. a tengervíz emberi fogyasztásra alkalmatlan. Az egészséges, kiegyensúlyozott, adekvát táplálkozás esetén a (Na és Ca):(K és Mg) arány 1.0 körüli érték, ami az ételek sózásának mérséklésével, bô-
séges zöldség- és gyümölcsfogyasztással, s nem túl magas tejfogyasztással biztosítható. Megemlítendô, hogy a magyarországi étkezési, ételkészítési szokásoknak megfelelôen ez az arány – sajnos – többnyire 2 és 3 közötti érték. A sporttáplálkozás egyes speciális kérdéseit elemzô sorozat folytatódik, a rovat következô része a sportolók ásványi anyag háztartásának témakörén belül a nem fémes makroelemekkel foglalkozik.
MET új tagok – Taglétszám: 1123 Géczi Gábor Kiss Csaba Sápi Tamás Fetzer Róbert Király Endre Marschall Katalin Lénárt István Reisch György Nagy Péter
jégkorong íjász teke mountainbike labdarúgás rekreáció karate birkózás kosárlabda
Budapest Törökbálint Cegléd Budapest Nagykanizsa Mátrafüred Budapest Sopron Vác
Földvári Zoltán Csányi Tamás Endes Zsolt Jenei István Réz Gábor Henter Pál Kneffel Zsuzsanna Pintérné Gazdag Anett Szokoly Eszter
labdarúgás labdarúgás karate kosárlabda harcmûvészet vízi sportok
Pécs Szolnok Dunakeszi Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Miskolc
24 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Agresszió vagy asszertivitás? Bognár Gábor, Nagykáldi Csaba, Vadas Simóka Nóra Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Küzdôsportok Tanszék, Budapest
Absztrakt A küzdôképességgel több éve foglalkoznak a Küzdôsportok Tanszéken. Az eddigi vizsgálatok alapján egyfajta személyiség jellemzônek tekintjük, amely határozottan eltér az agresszivitástól. A tanulmányban pszichometriai módszerek alkalmazásának segítségével rámutattunk arra, hogy ez a tulajdonság az agresszivitás alternatívája. A küzdelem folyamán a versenyzô természetesen dominanciára törekszik. Ennek két útja lehetséges. A negatív út az agresszió, a pozitív út pedig az asszertív (küzdôképes) viselkedés. A dominanciára törekvés tehát azt jelenti, hogy a versenyzô céltudatosan, határozottan és elszántan küzd, de az írott és íratlan szabályok ellen szándékosan nem vét és ellenfelének szándékosan nem okoz kárt. Kulcsszavak: agresszió, asszertivitás, küzdelem, küzdôképesség, önbizalom, dominancia Televíziós vagy rádiós sportközvetítések alkalmával, de az írott sajtóban is sokszor hallható illetve olvasható, hogy a riporter és az újságíró gyakran használja az agresszív kifejezést. Sokszor elismerôen méltatja a sportolók agresszív játékát, illetve a gyenge teljesítményt elemezve hiányolja a csapat vagy az egyén agresszív támadásait. Véleményünk szerint ilyenkor a rámenôs, kemény, kezdeményezô fellépést a Husman és Silva (1984) által használt asszertív viselkedési formát, vagy ennek hiányát kellene értékelni! A sportpszichológiában sem új keletû az a felfogás, hogy az agressziót szándékosan kárt okozó magatartásnak tekintsük. Más felfogás szerint (Baron, 1977) az agresszió olyan viselkedésforma, amely egy másik élôlény szándékos károsítására, megsebesítésére irányul, amely (aki) viszont ezt el akarja kerülni. Az agresszió tehát fizikai vagy verbális viselkedés, amelynek két fô jellemzôje az, hogy szándékos és irányított. A játékos már akkor agressziót követ, amikor olyan szabálytalanságot kezdeményez, amelyrôl tudja, hogy az ellenfél sérülésének kockázatával jár. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az agresszió növeli a sportteljesítményt. Elôfordul, hogy egy-egy játékos szándékosan, úgymond „megfenyíti” ellenfe-
lét, azaz szándékos durvasággal megfélemlíti. Ez a „taktika” akár edzôi instrukcióban is szerepelhet. Az agresszív viselkedés és az eredményesség között olykor felfedezhetô pozitív összefüggés, de mások nem találtak eltérést az agresszióban a gyôztes és vesztes csapatok között. Cavanaugh és Silva (1980) felfogása szerint az agresszió nem növeli a teljesítményt, mert erôsen felemeli a sportoló arousal szintjét (a stresszállapotokhoz hasonlóan), ami viszont károsan befolyásolja a sportban elengedhetetlenül szükséges figyelmet. A figyelem ilyenkor nem a feladat pontos végrehajtására irányul, hanem arra az ellenfélre, aki ellen az agresszív cselekmény irányul. Az agresszió tehát nem kifizetôdô, mert a teljesítmény romlásához vezethet, valamint ellenagresszióra ösztönöz és ez szociálisan elfogadhatatlan! Jogosan merül fel a kérdés, hogy hol van a határ az agresszív magatartás, illetve az asszertív viselkedési forma között? Lehet-e, illetve kell-e egyáltalán a határt megszabni? Válaszunk mindkét kérdésre (fôleg a sportban): igen! Minden sportágnak megvannak a maga sajátos szabályai, és ettôl függôen engedik meg a szembenálló küzdô felek test-test elleni küzdelmét, illetve érintkezését. A vívásban például az egyes fegyvernemek is különbözô mértékben engedik meg a keménységet. A szúró fegyvernemekben létezik az ún. közelharc (zárt távolságról), de tôrvívásban a két kosár érintkezésénél a jury elnöke megállítja a küzdelmet, míg párbajtôrvívásban ez még megengedett. Viszont a szándékos ütközést a találat elkerülése miatt (corp’s a corp) szankcionálni kell mindhárom fegyvernemben! A versenyzô tehát, ha a szabályok adta kereteken belül keményen, rámenôsen, támadó szellemben, kezdeményezôen küzd a gyôzelem megszerzése érdekében és nem szegi meg az írott és íratlan szabályokat, viselkedése és magatartása nem agresszív! Ha viszont szándékosan durva, az ellenfél testi épségének veszélyeztetése és ezáltal megfélemlítése, vagy szándékos károkozás az ún. „megbüntetés” a cél, akkor a sportoló átlépte a határt és magatartása agresszívvé vált. A sport, a sporttevékenység a nevelés eszköze is. Többek között ezen belül ala-
kíthatók ki a társas viselkedési forma alapvetô szabályai, mint pl. a társak és az ellenfél tisztelete, az ellenfél teljesítményének elismerése. A szabályok betartása és betartatása valamint a “fair play” elv szintén a sportoláson keresztül érvényesülhet a legjobban. A fent említettek kizárják az agresszív magatartási formát, viselkedést. Különösen a fiatalok nevelésénél kell nagy hangsúlyt fektetni a sportban és ezen túlmenôen a hétköznapi életben kialakítandó és követendô magatartásra. Sajnos napjainkban nagyon sok negatív hatás éri a felnövekvô nemzedéket. A különbözô rajzfilmeket lejátszó televízió csatornák a kicsik számára is olyan filmeket mutatnak be, amelyek hemzsegnek az agresszív cselekedetektôl. A gyermekek, életkori sajátosságai miatt nem képesek ezek káros hatását felmérni. Sokszor példa értékûnek tekintik a képernyôn látottakat, és egymás közötti játékaikba is átviszik ezeket a magatartásformákat. Akik iskoláskorú gyerekekkel foglalkoznak, tapasztalatból tudják, hogy a tanórák közti szünetekben, vagy az otthoni szabadidôben kialakuló gyerekek közötti konfliktusokban az akciófilmekben látott mozdulatokkal, magatartási mintákkal igyekeznek nézeteltéréseiket megoldani. Ezeknél a korosztályoknál a képzelet és valóság közötti határ még meglehetôsen elmosódik. Elhiszik, hogy egy-egy hatalmas ütés vagy rúgás után a szenvedô fél sértetlenül fel tud állni és sikeresen képes folytatni a küzdelmet. Ezt sugallják a videó, illetve számítógépes játékok is. Sajnos a fent említettek káros hatásaival tisztában vagyunk, de a fogyasztói társadalom e negatív hatásait bôvebben kifejteni nem jelen publikáció feladata. Itt és most csak az agresszivitás negatív hatásait kívántuk röviden megvilágítani, valamint szeretnénk a figyelmet felhívni arra, hogy a küzdôképességet, a küzdeni tudást nem helyes az agresszióval, az agresszív fellépéssel összekeverni! Sajnos az agresszivitás nem csak a versenysportban érhetô tetten, hanem az élet szinte minden területén. Gondoljunk csak a politika számos területére, ahol nap, mint nap érzékelhetô, hogy az agresszió agressziót vált ki. Ez mutatkozik meg pl. a közel-keleti konfliktusoknál, az izraeli palesztin viszályban. A palesztin házak buldózerrel történô lebontását követôen öngyilkos merénylôk oltják ki ártatlanok életét és a folyamat láncreakciószerûen folytatódik. A sajnálatos öngyil-
■
MAGYAR EDZŐ 17
2005/1
sebb a különbség a kiinduló pontszámok tekintetében, de a legjobbak itt sem karnyújtásnyira állnak tôlünk. Az anyagerôsség azonban még nem minden. A gyakorlatokat versenyszituációban is hibátlanul kell bemutatni. Ezzel sajnos adósak maradtak tornásznôink, mivel a felnôttek tizenkét gyakorlatuk végrehajtása közben kilencszer vétettek súlyos (legalább 0.30 levonást jelentô) hibát. A junioroknál tizennégy bemutatott gyakorlatra (a felnôttektôl való eltérés az ugrások számából adódik) nyolc rontás esik. A számok önmagukért beszélnek, és már-már sokkolóak: a felnôtt és junior tornásznôink 26 gyakorlata 17 rontást tartalmazott, ami 65%-os hibázási arányt jelent. Az okok részletes feltárása messzire vinne, és a terjedelmi korlátok nem is teszik lehetôvé a teljes kifejtést. A legegyszerûbb lenne a tornásznôkre és edzôikre mutogatni, kiemelve a pillanatnyi diszpozíció hiányát, és a nem kellôen hatékony edzésmunkát. Tegyük azonban még bele a képzeletbeli serpenyôbe a külföldre „vándorolt” edzôkiválóságaink magas számát, az itthon maradt edzôk erkölcsi és anyagi megbecsülésének alacsony szintjét, a tárgyi (edzés) feltételek romlását is, és akkor valamivel tisztább a kép. Sokan a rendszerváltozást okolják a magyar nôi tornasport hanyatlásáért. Ez így túlságosan summás kijelentés lenne, mivel számos rendszerváltó országban (lásd Románia vagy a volt szovjet tagköztársaságok) legalább a korábbi nívón maradt a sportág. Más, hozzánk hasonló gazdasági fejlettségû országban (lásd Csehország, Szlovákia, Horvátország, Lengyelország) viszont új erôre kapott. Arról nem is beszélve, hogy ma már olyan vezetô európai torna nagyhatalmakról beszélhetünk - mint például Nagy-Britannia, Spanyolország vagy éppen Franciaország – ahol korábban nem volt jelentôs tradíciója a nôi tornának. Az Amszterdami Eb után a magyar nôi tornasport átfogó megújítása elodázhatatlan feladattá vált. A megoldás megkeresésében minden érdekeltnek eltökélt szándékkal kell részt vennie. Ha így lesz, akkor és csakis akkor bízhatunk abban, hogy az amszterdami verseny csupán kisiklás, és nem pedig a magyar nôi torna Mohácsa volt!
Irodalom 1. Hamar P. (1996) Hogyan tovább tornasport? Mester-edzô, 3. 7-12. p. 2. Kalmár Zs., Hamar P. (2002) Egy sportpályafutást döntôen befolyásoló tornaelem. Magyar Edzô, 2., 29-32. p. 3. Szabálykönyv - Nôi torna. (2000) Nemzetközi Torna Szövetség. 48 p.
4. sz. táblázat: A junior versenyzôk pontszámai szerenként (n=27) Ugrás* Helyezés Nemzetiség Ki.p. 1. ug. Ér.p. 1. ug. Ki.p. 2. ug. Ér.p. 2. ug. 1. RUS 9.80 9.487 9.70 9.312 2. ITA 9.80 9.450 9.40 9.087 3. ROM 9.70 9.350 9.80 9.450 4. RUS 9.70 9.312 9.40 8.987 5. ROM 9.70 9.287 9.50 9.112 6. GBR 9.70 9.150 9.40 8.900 7. ROM 9.70 9.262 8. RUS 9.70 9.262 9. ITA 9.70 9.225 10. GBR 9.70 9.200 9.50 9.012 11. NED 9.70 9.200 12. FRA 9.70 9.187 9.40 8.937 13. ITA 9.70 9.175 14. ESP 9.80 9.162 9.70 9.150 15. NED 9.60 9.125 16. LUX 9.60 9.075 9.40 8.912 17. CRO 9.70 9.050 9.50 8.912 18. NED 9.40 9.012 19. GRE 9.70 9.012 20. FRA 9.70 9.012 9.50 8.812 21. UKR 9.60 9.000 9.50 8.975 22. FRA 9.40 8.987 23. GBR 9.40 8.937 24. ISR 9.60 8.937 9.40 8.900 27. HUN 9.40 8.925 9.00 7.600 29. HUN 9.50 8.887 9.40 8.800 56. HUN 9.00 8.450 Felemáskorlát Gerenda Talaj Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. 1. RUS 10.00 9.450 1. RUS 10.00 9.575 1. ROM 9.80 9.387 2. GBR 10.00 9.437 2. ITA 9.80 9.212 2. ROM 9.80 9.275 3. UKR 10.00 9.387 3. RUS 9.80 9.050 3. ROM 9.60 9.062 4. NED 9.80 9.075 4. UKR 9.60 8.987 4. ITA 9.60 9.050 5. GBR 9.70 9.050 5. FRA 9.50 8.787 5. FRA 9.60 8.925 6. UKR 9.90 9.025 6. ROM 9.50 8.737 6. RUS 9.40 8.887 7. RUS 9.50 9.012 7. RUS 9.70 8.650 7. GBR 9.50 8.887 8. ITA 9.70 8.962 8. ROM 9.60 8.600 8. ESP 9.90 8.887 9. ITA 9.50 8.95 9. ROM 9.80 8.600 9. ITA 9.50 8.837 10. ITA 9.80 8.737 10. BLR 9.20 8.537 10. GBR 9.50 8.762 11. FRA 9.30 8.712 11. GRE 9.30 8.500 11. GBR 9.50 8.675 12. ROM 9.40 8.687 12. CRO 9.40 8.487 12. FRA 9.40 8.587 13. FRA 9.40 8.625 13. NED 9.10 8.400 13. UKR 9.60 8.587 14. CRO 9.60 8.625 14. BEL 9.30 8.300 14. FRA 9.30 8.575 15. GBR 9.30 8.537 15. GBR 9.20 8.250 15. BLR 9.20 8.550 16. BEL 9.40 8.500 16. NED 9.10 8.237 16. UKR 9.70 8.537 17. UKR 9.40 8.425 17. ITA 9.20 8.200 17. RUS 9.70 8.500 18. ROM 9.60 8.375 18. FRA 8.90 8.150 18. NED 9.30 8.487 19. GER 9.40 8.287 19. NED 9.30 8.112 19. GRE 9.30 8.475 20. FRA 9.00 8.262 20. GER 9.30 8.075 20. ITA 9.30 8.412 21. BLR 9.30 8.262 21. GBR 9.00 8.025 21. CRO 9.20 8.412 22. NED 8.90 8.225 22. GBR 9.30 8.025 22. GER 9.40 8.400 23. NED 9.00 8.200 23. CZE 9.20 8.025 23. RUS 9.30 8.387 24. CZE 9.50 8.175 24. CRO 8.90 8.012 24. NED 9.00 8.362 54. HUN 8.70 7.112 40. HUN 8.90 7.700 27. HUN 9.30 8.300 62. HUN 9.00 6.887 44. HUN 8.70 7.562 64. HUN 9.20 7.575 82. HUN 8.50 6.175 83. HUN 8.70 6.412 76. HUN 9.10 7.400 *Annak a versenyzônek, aki a szerenkénti verseny döntôjébe szeretett volna kerülni két ugrást kellett bemutatnia. Ezeknél a tornásznôknél a huszonnégyes összetett fináléba kerüléshez az elsô ugrás érvényes pontszáma számított. Hely. = helyezés; Nemz. = nemzetiség; Ki.p. = kiinduló pontszám; Ér.p. = érvényes pontszám; 1. ug. = elsô ugrás; 2. ug. = második ugrás
16 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
3. sz. táblázat: A junior versenyzôk kiinduló pontszámainak összesített táblázata (n=127)
Gyakorlat (db) Gyakorlat (db)
A kiinduló pontszámok 10.00 és 9.00 között 10.00 9.90 9.80 9.70 9.60 9.50 9.40 9.30 9.20 9.10 9.00 4 2 11 28 14 19 39 16 34 30 59 A kiinduló pontszámok 8.90 és 7.60 között 8.90 8.80 8.70 8.60 8.50 8.40 8.30 8.20 8.10 8.00 7.80 7.60 33 24 21 11 8 5 2 4 1 1 1 1
korlat anyagerôsségének, nehézségi fokának a tükörképe, ezáltal objektív mutatója a tornásznô technikai repertoárjának, gyakorlat összeállítási sokszínûségének. Nagyon sarkítva a kérdést: megmutatja, mekkora „alaptudással” rendelkezik a versenyzô. Ebbôl a pontszámból kerülnek levonásra a technikai és tartáshibák összegei, és kerül aztán a közönség elé az érvényes pontszám. A felnôtt versenyben 110 tornásznô 338 értékelhetô gyakorlatot mutatott be. Azért ez a „töredék” szám, mert nem minden versenyzô indult mind a négy szeren. Az 1. sz. táblázatból kitûnik, hogy a felnôtt versenyzôk által végrehajtott 338 gyakorlat kiinduló pontszámai közül 283 darab (~84%) a tíz és a kilenc egész közötti tartományba esik. A legtöbb gyakorlat (szám szerint 49 darab) 9.70 pontból indul. A 8.90 és 7.00 közötti tartományban 55 darab (~16%) gyakorlat található. Tulajdonképpen a kiinduló pontszámok tekintetében az alsó határt a 8.50 pontnál húzhatjuk meg, mivel az egy-egy 8.30-os és 7.00-es értékek kirívóan alacsonynak mondhatók. A 2. sz. táblázat pontszámait elemezve megállapíthatjuk, hogy ugrásban rendkívül sûrû a mezôny. Ha az elsô ugrásokat vesszük górcsô alá, azt állapíthatjuk meg, hogy a kiinduló pontszámok szûk skálán mozognak, nevezetesen 9.90 és 9.60 között. Tíz pontból induló ugrást egyetlen versenyzô sem mutatott be. A magyar versenyzôk ugrásainak értéke közelít az élmezônyhöz, hiszen azok 9.60 és 9.40. Versenyzôink ugrás gyakorlataik mindegyikét jelentôsebb hibázás nélkül hajtották végre. Felemáskorláton a huszonnégy gyakorlatból tizennégy, azaz a gyakorlatok több mint a fele a maximális 10.00 pontból indul. Az elsô tíz helyen végzett tornásznô mindegyike gyakorlatának kiinduló pontszáma tíz egész. A kiinduló pontszámokat tekintve a legalacsonyabb érték a 9.70. Ettôl jelentôsen elmaradnak a magyar versenyzôk kiinduló pontszámai, mivel ezek „csak” 9.40, 9.10 és 8.90. Ezen a szeren a magyar versenyzôk egy rontott gyakorlatot mutattak be. Az egyik versenyzônk leesett a Jäger szaltó végrehajtásakor.
Gerendán mindössze két tornász mutatott be 10.00 pontból induló gyakorlatot. A legalacsonyabb kiinduló pontszám a 9.30. A magyarok gyakorlatai 9.10, 9.00 és 8.50 pontból indulnak. Ezen a szeren két versenyzônk, összesen ötször rontott (ötször esett le a szerrôl). Az elhibázott elemek között szerepel a szaltó elôre (2x), az oldalszaltó és két gimnasztikus elemkapcsolat. Talajon úgyszintén két gyakorlat indul 10.00 pontból. A legalacsonyabb kiinduló pontszám a 9.20. Ezen a szeren úgy tûnik, hogy a kiinduló pontszámok tekintetében kisebb a lemaradásunk, mivel versenyzôink gyakorlatai 9.30, 9.20 és 9.00 pontból indulnak. A kedvezônek tûnô összképet sajnálatosan rontja, hogy egyik versenyzônk két akrobatikus ugrásából is elesett, egy másik versenyzônk pedig háromszor lépett ki az érvényes talajterületrôl, veszítve ezzel értékes tizedpontokat. A junior versenyben 127 tornásznô 368 értékelhetô gyakorlatot mutatott be. Itt is azért szerepel „töredék” szám, mert nem minden versenyzô indult mind a négy szeren. A 3. sz. táblázatból kitûnik, hogy a junior versenyzôk által végrehajtott 368 gyakorlat kiinduló pontszámai közül 256 (~70%) a tíz és a kilenc egész közötti tartományba esik. A legtöbb gyakorlat (szám szerint 59 ) 9.00 pontból indul. A 8.90 és 7.60 közötti tartományban 112 (~30%) gyakorlat található. A kiinduló pontszámok arányosabban elosztottak, mint a felnôtt versenyzôknél, mert a 10.00 és a legalacsonyabb kiinduló pontszám, a 7.60 között mind a huszonhárom 0.10-os sávban található legalább egy gyakorlat. A 4. sz. táblázat pontszámait elemezve megállapíthatjuk, hogy a juniorok ugrás versenyérôl, pontszámairól gyakorlatilag ugyanaz mondható el, mint a felnôttekérôl. Itt is rendkívül sûrû a mezôny. Az elsô ugrásokat vizsgálva szembetûnô, hogy a kiinduló pontszámok szûk skálán mozognak, nevezetesen 9.80 és 9.40 között. Tíz pontból, de még 9.90-ból se indul egyetlen ugrás sem. A magyar versenyzôk ugrásainak értéke közelít az élmezônyhöz, hiszen azok 9.50, 9.40 és 9.00. Versenyzôink ugrás gyakorlataik
végrehajtása közben egyszer rontottak (az egyik versenyzô a Cukahara ugrásból leült). Felemáskorláton a huszonnégy gyakorlatból három indul a maximális 10.00 pontból. Az elsô három helyen végzett tornásznô mindegyike gyakorlatának kiinduló pontszáma tíz egész. A kiinduló pontszámokat tekintve a legalacsonyabb érték a 8.90. Ettôl az értéktôl ugyan nem, de az élmezônytôl jelentôsen elmaradnak a magyar versenyzôk kiinduló pontszámai, mivel ezek „csak” 9.00, 8.70 és 8.50. Ezen a szeren a magyar versenyzôknek két komolyabb rontása (lendületvesztése, megállása) volt. Gerendán mindössze egy tornász mutatott be 10.00 pontból induló gyakorlatot. A legalacsonyabb kiinduló pontszám a 8.90. A magyarok gyakorlatai 8.90 és 8.70 pontból indulnak. Ezen a szeren az egyik versenyzônk kétszer esett le a szerrôl, egy másiknak pedig egy 0.30-os levonást jelentô megingása volt. Talajon egyetlen egy gyakorlat sem indul 10.00 pontból. A legalacsonyabb kiinduló pontszám a 9.00. Ezen a szeren – a felnôtt versenyzôinkhez hasonlóan - úgy tûnik, hogy a kiinduló pontszámok tekintetében kisebb a lemaradásunk, mivel versenyzôink gyakorlatai 9.30, 9.20 és 9.10 pontból indulnak. A kedvezônek tûnô összképet azonban itt is rontja, hogy két versenyzônk is elhibázta egy-egy akrobatikus ugrássorát.
Összefoglalás, konklúziók A magyar nôi tornásznôk amszterdami szereplésének értékelésekor megállapíthatjuk, hogy gyakorlataik anyagerôssége elmarad az európai él-, és gyakorta még a középmezônytôl is. A felnôtt versenyzôk mezônyében nagy a lemaradásunk a felemáskorláton és gerendán, kisebb talajon és ugrásban. A junior korúaknál ki-
■
MAGYAR EDZŐ 25
2005/1
kossági kísérletek azt mutatják, hogy az agressziót nem csak mások ellen, hanem az egyén saját maga ellen is irányíthatja. Az önagresszió eme formája jelzi az egyén és a társadalom mély konfliktusait. Tehát akik a versenyzôk agresszív magatartása mellett kardoskodnak, jó, ha elôször az agresszió fogalmával vannak tisztában és csak ezután és ezeket átgondolva fejtik ki véleményüket. A sportban a küzdôképességre, küzdeni tudásra igenis szükség van! A versenyzô legfontosabb tulajdonsága. A sport erre is megtanítja a fiatalokat, de a sporton keresztül más fontos személyiségvonások is alakíthatók, megtaníthatók. A nevelés eredménye pedig, hogy a sportolók az agressziót és az agresszív magatartást elvetik. A küzdôképesség pszichológiai azonosítására, mérhetôségére és vizsgálatára évek óta erôfeszítéseket teszünk a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Küzdôsportok Tanszékén. A munkát gyakorlati kérdések indították el. Ezt követôen tértünk át a kérdéssel összefüggô módszertani és elméleti problémákra. Jelen dolgozatunkban rövid áttekintést szeretnénk adni az eddig végzett kutatásokról. A témát négy kérdés köré csoportosítjuk: 1. Agresszívabbak-e a sportolók, mint a nem sportolók és ezen belül vajon agresszívak-e a küzdôsportokat ûzô versenyzôk? 2. Mi az agresszivitás alternatívája? 3. Személyiségvonás-e az asszertivitás, amit mi küzdôképességnek is nevezünk? 4. Milyen kapcsolatai vannak a küzdôképességnek? 1. Agresszívabbak-e a sportolók, mint a nem sportolók és ezen belül vajon agresszívak-e a küzdôsportokat ûzô versenyzôk? Elôször azokat a méréseinket említjük meg, amelyek direkt válaszok megadását tették lehetôvé. Kocsis Tünde (2001) Tanszékünkön írt és sikeresen megvédett szakdolgozatában a Bus-Durkee-féle agresszivitás skálákkal közvetlenül összehasonlította a magas (válogatott) szinten sportoló kickbokszos nôi versenyzôket az egyáltalán nem sportoló azonos korú nôkkel. Az eredmények teljesen eltértek a feltételezésektôl. Úgy gondolta ugyanis, hogy e sportág szereplôinél magasabb lesz több, olyan agresszivitást támogató tényezô, mint például a hostilitás (ellenségeskedés), a tettleges illetve a verbális agresszió. A jellemzôket Edmunds G. és Kendrick A.C. képletével számolta ki.
Nem sportolók Név Átlagok Szórások
Tettl. 4,9 2,92
Agresszió Verb. 8,9 2,18
Hostilitás Agr. 7,42 1,872
6,27 1,562
1. táblázat Válogatott semi-contact versenyzôk Név Átlagok Szórások
Tettl. 4,2 1,93
Agresszió Verb. 9,2 1,14
Hostilitás Agr. 7,21 0,83
4,49 1,28
2. táblázat Válogatott light-contact versenyzôk Név Átlagok Szórások
Tettl. 4,8 2,44
Agresszió Verb. 9,3 2,41
Hostilitás Agr. 7,49 1,35
4,68 1,58
3. táblázat Nem válogatott semi-contact versenyzôk Név Átlagok Szórások
Tettl. 2,9 1,37
Agresszió Verb. 6,6 2,06
Hostilitás Agr. 5,43 1,21
4,69 1,55
4. táblázat Nem válogatott light-contact versenyzôk Név Átlagok Szórások
Tettl. 7 2,21
Agresszió Verb. 10,4 1,71
Hostilitás Agr. 9,05 1,15
5,92 1,43
5. táblázat Nem válogatott full-contact versenyzôk Név Átlagok Szórások
Tettl. 7,6 1,65
Agresszió Verb. 10 1,56
Hostilitás Agr. 8,97 1,42
5,52 1,17
6. táblázat Eredmények az agresszivitási mutatókban:
Eredmények az agresszivitási mutatókban:
Nem sportolók-válogatott semi-contact t = 0,7635 NS
Nem sportolók-nem válogatott semi-c. t = 0,015 NS
Nem sportolók-válogatott light-contact t = 0,9287 NS
Nem sportolók-nem válogatott light-c. t = 0,040 NS
Nem sportolók-válogatott full-contact t = 0,0868 NS
Nem sportolók-nem válogatott full-c. t = 0,060 NS
Eredmények a hostilitási mutatókban:
Eredmények a hostilitási mutatókban:
Nem sportolók–válogatott semi-c. t = 0,0168 NS
Nem sportolók-nem válogatott semi-c. t = 0,041 NS
Nem sportolók-válogatott light-c. t = 0,0255 NS
Nem sportolók-nem válogatott light-c. t = 0,618 NS
Nem sportolók-válogatott full-c. t = 0,2299 NS
Nem sportolók-nem válogatott full-c. t = 0,258 NS
26 MAGYAR EDZŐ Az egyértelmû válasz tehát, hogy a versenysportolók és a nem sportolók között nincs szignifikáns eltérés egyetlen, az agresszivitásra utaló paraméterben sem. A még olyan kemény és harcos lányok, mint a kickbokszolók sem agresszívabbak a nem sportoló társaiknál! 2. Mi az agresszivitás alternatívája? Az agresszivitás alternatívája a már említett amerikai szerzôk (Husman és Silva, 1984) javaslatára az asszertivitás. Addig azonban nem tudtunk többet és meggyôzôbbet mondani, amíg nem állt rendelkezésünkre e jelenség mérésére megfelelô módszer. Így került a programunkba egy asszertivitást mérô eljárás kidolgozása. A munkát elvégeztük és errôl több helyen is beszámoltunk (Országos Sporttudományi Kongresszus Budapest 1999, a Magyar Pszichológiai Társaság XV. Nagygyûlése Szeged 2002, IV. Országos Sporttudományi Kongresszus, Szombathely 2003, stb.), továbbá más hazai és nemzetközi konferenciákon és folyóiratokban. Tanszékünk elkészített egy 30 itemû tesztlapot, amely offenzív és defenzív állításokat tartalmaz. Minden állításhoz egy 5 fokozatú Likert skála tartozik. A vizsgált személy az egyes állításokhoz bizonyos attitûdöt vesz fel, amelyet a számára megfelelô szám megjelölésével jelez. Az értékelés automatikusan, pontozással történik. Az offenzív tételeknél az egyértelmû, szándékos támadások vannak a középpontban (egyirányú értékpontokkal), míg a defenzív állításoknál a kivárás, a védekezô magatartás és a második szándék van elôtérben (fordított irányú értékpontokkal). A tételek aránya a kérdôívben: 15:15. A teszt objektivitását az egyértelmû kitöltés és az automatikus értékelés biztosítja. A megbízhatósága a teszt-reteszt módszerrel: R = 0,94 (N = 21 fônél, három napos ismétléssel). A küzdôképességet (asszertivitást) mérô módszert objektívnak, megbízhatónak és érvényesnek fogadjuk el. Kutatómunkánkat más sportágakra is ki kívánjuk terjeszteni. Ennek megfelelôen egy asszertivitást mérô teszt-csoport van kialakulóban. a.) A hagyományos (birkózás, ökölvívás, vívás) és a keleti (judo, karate, kickboksz) páros küzdelmû sportágakban az ellenfél leküzdése a cél. b.) A súly mozgatásával kapcsolatos sportágakban (súlyemelés) a súlyleküzdô képesség a döntô. c.) A nagy távolságot áthidaló sportágakban (50 km gyaloglás, maratoni futás) a távolságot kell leküzdenie a sportolónak.
■
Megbízhatóság Tulajdonság Asszertivitás (ASS)
2005/1
Mérések
Korrelációk
N = 21 Szignifikancia
1-2 között
R = 0,94
P < 0,001
7. táblázat Érvényesség
Asszertivitás
A csapat Átlag 102,8
N = 16 Szórás 9,44
B csapat Átlag 83,48
N=9 Szórás 13,18
T-érték Valószínûség 4,196 P <0,001
8. táblázat Csoportok Birkózó férfi Judo férfiak Vívó férfiak Vívó nôk ASS= asszertivitás
N 25 10 11 10
ASS-P R = -.20 R = -.30 R = -.01 R = -.23 P= pszichoticizmus 9. táblázat
Agresszió alskálái: Tettlegesség fizikailag személy ellen Közvetett tettlegesség (tárgyak ellen, és tréfákkal) Ingerlékenység, bossuankodás Negativizmus, ellenségesség kifejezése Sértôdöttség, hátrány érzése, féltékenység Gyanakvás, feltételezett rosszindulat Verbális agresszió, durva szavak, szidás Bûnösség érzése, szégyen, lelkiismeret-furdalás
ASS-I R = -.18 R = -.24 R = -.16 R = -.21 I= impulzivitás
R-értékek az alskálák és asszertivitás között 0,14 -0,009 -0,13 0,01 -0,06 0,04 0,02 -0,07
10. táblázat d.) Sorozatos akadályokon való átfu- aki a Tanszék kutatásához kapcsolódva tásnál (lovaglás) az akadályleküzdô 105 karate sportolónál (51 nô és 54 férfi) képesség dominál. vizsgálta az agresszió összetevôinek és e.) A célba juttatást tartalmazó sport- az asszertivitásnak a kapcsolatát. Az agágak esetében (lövészet, íjászat) a resszió Buss-Durkee felfogása szerint a célleküzdô képességet kívánjuk személyiség jellemzôi közé tartozik és mérni. vizsgálatára a már elôbb említett tesztet alkalmazták. Benczik kutatásának ered3. Felvetôdött a kérdés, hogy szemé- ményeit a 10. táblázat tartalmazza. lyiségvonás-e az asszertivitás (küzdôké4. Milyen kapcsolatai vannak a küzdôpesség)? A kérdés igazi tartalma az, hogy az képességnek? asszertivitást azonosítsuk, vajon együtt Azt is vizsgáltuk, hogy a küzdôképesjár-e a már jól ismert személyiségvoná- ségnek milyen más kapcsolatai vannak? sokkal, vagy nem? Másfelôl, az asszerti- Veisz Mariann szakdolgozatában judós vitás csupán leágazása-e valamely sze- nôi és férfi rendôröket vizsgált és hasonmélyiségvonásnak, vagy esetleg egy ön- lította össze nem judós rendôrök adataiálló személyiségjellemzô? A válaszlehe- val. Megállapította, hogy a küzdôképestôséget éppen a mérhetôsége adja meg! ség negatív szignifikáns korrelációban Elsô megközelítésben Eynsenck állt a szorongás vonásával (AT): R = -0,48 (1975) impulzivitás és pszichoticizmus a judós rendôr férfiaknál (N = 20), míg a dimenzióival vetettük egybe több sport- judós nôi csoportban a küzdôképesség ág válogatott sportolóinál. Az eredmé- pozitív korrelációban volt az önbizalomnyeket a 9. táblázat mutatja be. mal R = 0,85 értékkel. Csak alacsony, nem jelentôs és inkább Benczik András vizsgálatai alapján kanegatív irányú korrelációkat találtunk. ratésoknál (N = 20) a küzdôképesség poÖsszességében inkább a függetlenséget zitív és szignifikáns kapcsolatokat mutajelezték ezek az értékek. Az asszertivitás tott a California Personality Inventory tehát más, mint az impulzivitás és más, több skálájával, mint például a dominanmint a pszichoticizmus. cia (R = 0,43), astátusképessé (R = A második megközelítésben Benczik 0,32), az önelfogadás (R = 0,45) és negaAndrás (2004) vizsgálatát említjük meg, tívan járt együtt a szorongással (R = -
■
2005/1
sokat is meghazudtoló mozgásmûveltségét. A nôi torna négy szerének mozgásanyagát vizsgálva a lóugrással kapcsolatban a legfontosabb megállapítás, hogy az új ugrószer megjelenése jótékony hatással volt az elemek végrehajtásának technikai színvonalára. A tornászok és edzôik a korábbiaknál nagyobb számban választják az úgynevezett Jurcsenko ugrásokat. Ezek az ugrások mintegy 70 %ban dominálnak, a felnôtteknél körülbelül 60, a junioroknál pedig 80 %-ban. A felemáskorlát tornára továbbra is a férfi torna nyújtó elemeinek adaptációi a jellemzôek. Megjelentek a singes (kifelé fordított) fogással végrehajtott mozgásformák. Elterjedt elemek lettek a Stadler forgások elôre és hátra, illetve zárt lábbal. A gerenda tornára továbbra is az a mondás igaz, miszerint „amit megtanulsz talajon, igyekezz végrehajtani a gerendán is”. Ezt mintegy megerôsítendô, a gerenda gyakorlatokban gyakorivá vált a szuper E értékû szabadátfordulás hátra (hátra szaltó) 360°-os fordulattal elem. Gerendán (és talajon is) látványos elôretörés tapasztalható a gimnasztikus elemösszekötések területén. Ebbôl kifolyólag – ismerve a szabályalkotók gondolatmenetét – ezeket az elemkapcsolatokat nagy valószínûséggel a jövôben leértékelik. A nôk talaj tornájával kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy akrobatikus gyakorlatanyaguk helyenként eléri a férfiak szintjét. Példaként lásd a dupla szabadátfordulás (dupla szaltó) elôre, vagy a dupla szabadátfordulás (dupla szaltó) hátra 720°-os fordulattal akrobatikus ugrásokat.
A versenyeredmények pontszámról-pontszámra haladva Az adatok feldolgozása során külön vizsgáltuk a felnôttek és külön a juniorok pontszámait. Az elemzés menete mindkét esetben a következô volt: • Elôször megszámoltuk, hogy az összes versenyzô „A” zsûri által adott kiinduló pontszámai közül hány gyakorlat került a felnôtteknél a 10.00-tôl 7.00-ig, a junioroknál a 10.00-tôl 7.60-ig esô tartomány 0.10-os sávjaiba. A sávokat azért 0.10-os pontossággal határoztuk meg, mert ez a bíráskodás során is így zajlik. • Ezt követôen a négy szerre külön-külön lebontva elemeztük az egyéni összetett verseny elsô huszonnégy tornászának és a magyar tornásznôknek a pontszámait. Ebben az esetben a kiinduló pontszámok mellé az érvényes pontszámokat is feltûntettük. Torna szakemberek számára evidenciának tûnik, de megjegyezzük, hogy a kiinduló pontszám minden esetben a gya-
MAGYAR EDZŐ 15 2. sz. táblázat: A felnôtt versenyzôk pontszámai szerenként (n=27) Ugrás* Helyezés Nemzetiség Ki.p. 1. ug. Ér.p. 1. ug. Ki.p. 2. ug. Ér.p. 2. ug. 1. RUS 9.80 9.537 9.90 9.512 2. RUS 9.90 9.537 3. RUS 9.80 9.500 9.80 9.400 4. ROM 9.80 9.462 9.90 9.612 5. ROM 9.80 9.375 9.70 9.212 6. ROM 9.70 9.337 7. FRA 9.90 9.312 9.80 8.662 8. UKR 9.80 9.300 9.70 9.187 9. GER 9.70 9.287 9.60 9.125 10. GBR 9.70 9.287 9.60 9.050 11. UKR 9.70 9.275 12. ITA 9.80 9.262 9.70 9.037 13. BLR 9.70 9.237 9.40 8.925 14. SUI 9.80 9.237 9.50 8.762 15. UKR 9.70 9.212 16. NED 9.70 9.200 17. GBR 9.70 9.187 9.50 9.050 18. BEL 9.70 9.187 9.70 9.125 19. SUI 9.60 9.175 20. ITA 9.70 9.175 21. ESP 9.70 9.175 22. ITA 9.70 9.175 23. NED 9.70 9.175 24. GER 9.80 9.175 9.60 8.837 47. HUN 9.40 8.850 48. HUN 9.60 8.850 3. HUN 9.40 8.800 Felemáskorlát Gerenda Talaj Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. Hely. Nemz. Ki.p. Ér.p. 1. RUS 10.00 9.687 1. ROM 10.00 9.700 1. ROM 10.00 9.662 2. UKR 10.00 9.575 2. ROM 9.90 9.562 2. ESP 10.00 9.562 3. GBR 10.00 9.562 3. ROM 9.90 9.562 3. ITA 9.80 9.287 4. UKR 10.00 9.512 4. UKR 10.00 9.512 4. NED 9.80 9.262 5. UKR 10.00 9.500 5. RUS 9.70 9.262 5. UKR 9.90 9.237 6. ROM 10.00 9.475 6. SVK 9.80 9.262 6. FRA 9.80 9.225 7. ESP 10.00 9.412 7. RUS 9.70 9.225 7. UKR 9.90 9.212 8. ESP 10.00 9.400 8. UKR 9.70 9.175 8. RUS 9.70 9.200 9. ESP 10.00 9.375 9. NED 9.60 8.987 9. RUS 9.90 9.200 10. FRA 10.00 9.337 10. BUL 9.50 8.975 10. RUS 9.90 9.175 11. BLR 9.90 9.325 11. ITA 9.50 8.975 11. ROM 9.90 9.125 12. FRA 10.00 9.30 12. RUS 9.80 8.950 12. ROM 9.60 9.112 13. GRE 10.00 9.287 13. GER 9.50 8.937 13. UKR 9.60 9.075 14. ROM 10.00 9.250 14. GBR 9.60 8.925 14. FRA 9.70 9.062 15. ROM 10.00 9.150 15. GRE 9.60 8.900 15. ESP 9.60 8.937 16. GER 9.90 9.150 16. ITA 9.90 8.887 16. GBR 9.60 8.912 17. GBR 9.70 9.075 17. NED 9.40 8.875 17. NED 9.50 8.887 18. SUI 9.70 9.075 18. FRA 9.60 8.850 18. GBR 9.50 8.887 19. NED 9.90 9.062 19. ESP 9.50 8.825 19. GBR 9.50 8.850 20. ITA 9.70 9.000 20. NED 9.70 8.737 20. SVK 9.70 8.850 21. GER 9.80 9.000 21. UKR 9.50 8.662 21. BEL 9.40 8.787 22. BEL 9.70 8.937 22. SWE 9.30 8.637 22. SUI 9.60 8.75 23. RUS 9.70 8.925 23. POL 9.50 8.637 23. GRE 9.70 8.737 24. CRO 9.70 8.912 24. CZE 9.40 8.600 24. ITA 9.20 8.687 48. HUN 9.40 8.275 47. HUN 9.10 8.037 38. HUN 9.30 8.450 61. HUN 8.90 7.887 76. HUN 9.00 7.050 57. HUN 9.20 7.950 71. HUN 9.10 7.375 80. HUN 8.50 6.162 79. HUN 9.00 6.762 *Annak a versenyzônek, aki a szerenkénti verseny döntôjébe szeretett volna kerülni, két ugrást kellett bemutatnia. Ezeknél a tornásznôknél a huszonnégyes összetett fináléba kerüléshez az elsô ugrás érvényes pontszáma számított. Hely. = helyezés; Nemz. = nemzetiség; Ki.p. = kiinduló pontszám; Ér.p. = érvényes pontszám; 1. ug. = elsô ugrás; 2. ug. = második ugrás
14 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
■
A magyar nôi torna helyzete a 2004. évi Amszterdami Európa-bajnokság eredményeinek tükrében
0,39), amely megerôsíti elôbbi adatunkat. Szintén pozitív és szignifikáns a korreláció az asszertivitás és az akcióhatékonysági index között. Megjegyezni kívánjuk, hogy az akcióhatékonysági indexszel (sikeres akciók/sikertelen akciók szorozva 100-al) a pontosabb küzdôsport-teljesítményt mérjük!
POSITION OF THE HUNGARIAN FEMALE GYMNASTICS REFLECTED BY THE RESULTS OF 2004. EUROPEAN CHAMPIONSHIPS IN AMSTERDAM
Összefoglalás
zlemény Lektorált kö
Hamar Pál, Kalmár Zsuzsa
Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Torna Tanszék, Budapest
Összefoglaló A magyar nôi tornasport szép hagyományokkal rendelkezik, amit számos olimpiai- és Európa-bajnoki cím, valamint a kiválóságok korántsem teljes névsora fémjelez: Keleti Ágnes, Korondi Margit, vagy éppen Ónodi Henrietta és Varga Adrienn. A jelen azonban nem túlságosan rózsás, amit eklatánsan bizonyít a 2004. évi Nôi Tornász Európa-bajnokság eredménye, vagy mondjuk inkább eredménytelensége, ahol felnôtt csapatunk a versenyen részt vett huszonnégy csapatból a 22., junior csapatunk pedig a huszonhét indulóból a 18. helyen végzett. Nem került versenyzônk sem az egyéni összetett, sem pedig a szerenkénti döntôk versenyébe. Ez a hír azonban így önmagában még nem igazán sokat mondó. Éppen ezért a számok, pontszámok tükrében igyekszünk objektív képet adni napjaink magyar nôi tornájának nehéz, de talán nem kilátástalan helyzetérôl. Kulcsszavak: nôi torna, Európa-bajnokság, felnôtt és junior verseny
Summary Hungarian female gymnastics have nice traditions indicated by several Olympic and European Championship gold medals, as well as the following list of outstanding individuals, which is not at all complete: Ágnes Keleti, Margit Korondi, Henrietta Ónódi, Adrienn Varga. The present is not so optimistic demonstrated by results or ruther the inefficiency in 2004. In the Female Gymnastics European Championship, our senior team placed 22nd from 24 teams, while our junior team placed 18th from 27 teams. None of our gymnasts got into either the all-around competition or final individual apparatus competition. This statement itself does not tell too much, that’s why in aspect of numbers and points we would like to take an objective look at the difficult, but not futureless
situation of Hungarian female gymnastics nowdays. Key-words: female gymnastics, European Championship, senior and junior competitions
Bevezetés Amszterdam, a holland kikötôváros, a nôi tornasport jelentôs helyszíne, hiszen 1928-ban a Nyári Olimpiai Játékokon itt lett a nôi torna hivatalos versenyág. Amszterdam város – sajnos ellenkezô elôjellel – a magyar nôi torna számára is mérföldkôvé vált. 2004. április 29. és május 02. között rendezték a Felnôtt és Junior Nôi Tornász Európa-bajnokságot. A felnôttek versenyében 24, míg a juniorok mezônyében 27 ország csapata vett részt. Magyarországot három felnôtt és négy junior versenyzô képviselte. A verseny ugyan sok rontással tarkított, de magas színvonalú volt. Egyáltalán nem nyomta rá a bélyegét az Athéni Nyári Olimpiai Játékok közeledte. Vélhetôen felmerül a Tisztelt Olvasó fejében, hogy ebben a cikkben vajon miért nem kerül elemzés tárgyává a magyar nôi tornászok olimpiai szereplése is. Ennek magyarázata, hogy az Athéni Olimpián szabadkártyával, de az EB-n sérülés miatt nem induló magyar tornásznô verseny eredményeibôl átfogó következtetéseket levonni nem lenne szerencsés. (Ezzel a kitétellel még véletlenül sem áll szándékunkban a versenyzô és edzôi munkájának értékét kisebbíteni.) A
véleményalkotás szubjektivitása egy nagyobb létszámú küldöttség eredményeinek vizsgálata során is fennáll, hát még egyetlen tornász esetében.
Néhány gondolat a nôi torna aktuális technikai színvonaláról A nôi torna a kecsesség, az esztétikum és a nôiesség megtestesítôje – tartották elôdeink. Véleményünk szerint ez az állítás a XXI. században is helytálló, de már egy egészen más dimenzióban. A forradalmi változások az 1970-es évek közepén kezdôdtek, amikor az akrobatikus elemek robbanásszerûen kezdtek elterjedni a nôi tornában is. Korbut, Comaneci vagy késôbb Jurcsenko olyan akrobatikus elemek elsô bemutatóivá váltak, amelyek – természetesen az adott kor technikai színvonalának megfelelôen – a férfi tornászok számára is erôt próbáló feladatok. Ennek a folyamatnak lett aztán az eredménye, hogy ma már a nôi tornagyakorlatok külsôre és az értékelés szempontjait figyelembe véve is inkább szólnak az akrobatikáról, az akrobatikus felkészültség színvonaláról, mint a (férfi) szemet gyönyörködtetô mozgásokról. Az igazság azonban – mint az élet minden területén – itt is az arany középútban keresendô. Nem jelenthetjük ki ex cathedra, hogy a mai nôi tornából teljesen kihalt volna az esztétikum, a nôiesség, mivel ezt a szabályok sem teszik lehetôvé. Kötelezô minden gerenda és talaj gyakorlatnak úgynevezett gimnasztikus elemeket is tartalmaznia. Példaként talán elég felidézni Szvetlana Horkina orosz tornásznô klasszikus, baletto-
1. sz. táblázat: A felnôtt versenyzôk kiinduló pontszámainak összesített táblázata (n=110)
Gyakorlat (db) Gyakorlat (db)
A kiinduló pontszámok 10.00 és 9.00 között 10.00 9.90 9.80 9.70 9.60 9.50 9.40 9.30 9.20 9.10 9.00 16 17 18 49 26 28 39 12 22 29 27 A kiinduló pontszámok 8.90 és 7.00 között 8.90 8.80 8.70 8.60 8.50 8.40 8.30 8.20 8.10 8.00 7.00 19 15 8 8 3 1 1
MAGYAR EDZŐ 27
2005/1
A küzdelem során a versenyzô dominanciára törekszik, ami a személyiség alapszerkezetéhez tartozó vonás és az ember azon felülkerekedés iránti törekvése, amely testi vagy verbális úton jut kifejezésre. A versenyek során a sporttevékenységen keresztül egyértelmûen domináns viselkedés nyilvánul meg. Ennek röviden fogalmazva két útja van: a negatív út az agresszió és a pozitív út az asszertivitás. Az agresszív viselkedés néhány jellemzôje: önbizalom hiánya, mások elfogadásának hiánya, mások iránti negatív érzések, harag és vádaskodás, felsôbbrendûségi érzés. Aki agresszív azt nem érdeklik mások érzései és szinte minden helyzetet kontrollálni akar. Az asszertivitásra jellemzô a reális önértékelés, az önbizalom, a mások és önmaga elfogadása, a felelôsségvállalás. Aki asszertív viselkedési formát követ, azt érdeklik mások gondolatai, érzései, ôszinte és egyenes, nyíltan kérdez és meghallgat másokat is. A versenyzô a küzdelem alkalmával gyakran frusztrálódik, amelynek oka lehet a gyenge teljesítmény, a rossz játék, de egy esetleges téves bírói döntés vagy fájdalomérzés. A módosított agresszióelmélet (Leonard Berkowitz 1965, 1969) szerint a játékos arousal szintje és dühe ilyenkor emelkedni kezd. Ez még önmagában nem vált ki agressziót, csak akkor, ha addigi tapasztalatai szerint agresszív magatartása eredményre vezetett. Szociális tanulással viszont a frusztráció okozta feszültségen is úrrá lehet lenni, le lehet gyôzni, a felindultságon is uralkodni lehet. A nevelésnek és az önnevelésnek igen nagy szerepe van az agresszió kialakulásában illetve kezelésében. A szabályozás lehetôségeit Nagykáldi (1998) munkája nyomán soroljuk fel: Az elsô lehetôség az egyéni szabályozás. A sportoló kerülje az egyéni konfrontációkat, koncentráljon a gyôzelemre és az elôtte álló feladatra, törekedjen önuralomra. A szabályozó tényezôk közül a második az edzô személye, magatartása, példamutatása. Az edzô pedagógus is. Ha helyes útmutatást nyújt, megfelelô instrukciókat ad, az ellenfél legyôzését és nem a megalázását tûzi ki tanítványa céljául, akkor
Az athéni olimpia maratoni versenyének emlékezetes botránya nagymértékben hozzájárult az agresszió elkerüléséhez. A pozitív társas attitûd szintén az agresszív tendenciák ellen hat és sportszerû viselkedésre ösztönöz. A nézôk agressziója is hatást gyakorol a sportolóra. Így a harmadik szabályozási lehetôség az intézmények (sportclubok, sportegyesületek, szövetségek) kezében vannak, akik a sporteseményeket rendezik. Tervezést és bonyolult koordinálást igényel, aminek hátterében jogi szabályozás is áll. Tehát az agresszió megelôzésében egyaránt alkalmazni kell a nevelést, a pszichológiai ráhatást és a rendészeti megoldásokat. Az agresszió alternatívája tehát az asszertivitás! Az asszertív sportoló céltudatos, határozott, meggyôzô, elszánt és következetes. Mindig dominanciára törekszik, habozás nélkül, határozottan dönt, nehéz ôt meglepni. A küzdelem a sport meghatározó tényezôje, mindenféle sporttevékenység fô jellemzôje, hozzátartozik a sport lényegéhez. Csak magas szintû küzdôképességgel lehet a gyôzelmet megszerezni. Ez a tulajdonság feltétlenül szükséges a jó teljesítményhez, hiánya következtében a versenyzô nem tudja kellôképpen mozgósítani fizikai és szellemi energiáit. A gyôzelem érdekében legyen a sportoló kemény, rámenôs, támadóan kezdeményezô, ugyanakkor tartsa tiszteletben a szabályokat, tiszta eszközökkel és sportszerûen küzdjön, tartsa be az írott és íratlan szabályokat. Az asszertivitás nem velünk született tulajdonság, hanem meg kell tanulnunk. Az asszertivitás nem csoda, de csodálatos hatása lehet, ha indulatainkat legyôzve az ellenfél személyét és teljesítményét tiszteletben tartva sportszerûen
tudjuk a gyôzelmet megszerezni. Egy bizonyos önérvényesítési készség, a saját akarat érvényesítésére, célok elérésére, a teljesítmény növelésére irányuló törekvés.
Irodalom Baron, R.A. (1977): Human aggression. New York, Plenum. Benczik András (2003): Az agresszió alakulása a harcmûvészetekben. In: IV. Sporttudományi Kongresszus, Szombathely. In: Sporttudományi Szemle, 3. 5. Berkowitz, L. (1965): The concept of aggressive drive. Some additional consideration. In: L. Berkowitz (Ed.) Advances in experimental social psychology (Vol. 2. 301-329). New York: Academik Press. Berkowitz, L. (1969): Roots of aggression. New York: Alberton Press. Cavanaugh, B.M., Silva, J.M. (1980): Spectacor perctions of fan misbehavor: An additional inquiry. In: C.H. Nadean, W.R. Halliwell, K.M. Newell, C.G. Roberts (Eds.) Psychology of motor behavior and sport. Eysenck, H.J., Eysenck, S.B.G. (1975): Manual of eycenck Personality Questionnaire. London. Husman,B.F., Silva, J.M. (1984): Aggression in sport: Definitional and theoretical consideration. IN: J.M. Silva, R.S. Weinberg (Eds.) Psychological function of sport (pp. 246-260) Campaign, IL: Human Kiesetics. Kocsis Tünde (2001): Agresszivitás a kick-boxban. Szakdolgozat, TF Könyvtár. Nagykáldi Csaba (1998): A sport és a testnevelés pszichológiai alapjai. Budapest. Computer Arts. (pp. 189-190).
28 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
A korszerû kézilabdajáték jellemzô vonásai Ökrös Csaba Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest
Bevezetés A kézilabdázás jelenkorunk egyik legnépszerûbb csapatjátéka Európában, s így természetes, hazánkban is jelentôs érdeklôdésnek örvend, köszönhetôen annak, hogy klubcsapataink és válogatottaink távoli és a közelmúltban elért eredményei alapján a kontinens egyik kiemelkedô pozícióját tudhatjuk magunkénak nôi és férfi vonalon egyaránt. Az idei nemzetközi évad legjelentôsebb eseménye a XXVIII. Nyári Olimpiai Játékok voltak, ahol a kézilabdázás beváltotta hozzá fûzött reményeit: látványos, izgalmas küzdelmeket hozott a nézôknek, és elgondolkodtató tanulságokat a szakembereknek. Figyelve a versenysorozatot, a magyar vonatkozású örömteli és bosszantó momentumok mellett, tisztán kirajzolódtak azok a szakmai jellegzetességek, amelyek a világtalálkozót jellemezték. Dolgozatomban egy sajátos, vázlatos összegzést készítettem azokról a markáns vonásokról, amelyek a világ legjobbjainak játékteljesítményében felfedezhetôk. Az athéni olimpia férfi kézilabda mérkôzéseit figyelve gyûjtöttem össze tapasztalataimat, vagyis korszerûségét éppen ez a szemléletmód támasztja alá. Lényegesnek érzem megjegyezni, hogy az alábbiakban taglalt technikai és a taktikai játékelemek többsége nem új keletû, hiszen az eltérô kézilabda iskolák hagyomány ôrzésének bizonyítékai, azonban az egyes részek váratlan és szokatlan összekapcsolásával vagy sorrendiségével napjaink játék stílusainak mégis újszerûséget kölcsönöz. Kulcsszavak: kézilabdázás, Olimpia, szakmai jellegzetességek, játékteljesítmény
A támadás sajátosságaiból 1. Színes, változatos, a játékszituációnak megfelelô labdás technika uralta a mezônyt, mely a labdakezelésben, átadásokban, kapuralövésekben és az egykezes labdabirtoklásban nyilvánult meg. A ritmusváltás és a cselezés sokrétû alkalmazása szinte valamennyi csapat sajátossága volt, s ez a védô elôvételezô képességére építve eredményezett kedvezô helyzetet a támadó számára.
2. A labda megszerzését követôen, a pálya középsô harmadának gyors átjátszására törekvés jellemezte a csapatokat. Ez a szándék nemcsak az elsô hullámú közvetlen gyorsindításokat jelentette, hanem az ellenfél kapuelôteréhez késleltetve érkezô támadótársak játékba avatkozását is. Ha direkt módon nem sikerült a tiszta gólhelyzet kialakítása, a támadó hullámok bevárásával a kezdeményezô csapat nyomást gyakorolhatott a rendezôdô vagy ideiglenesen rendezett védelemre, kihasználva ezzel az ellenfél taktikai cseréinek (szinte minden csapatnál megfigyelhetô a támadó–védô specialisták cseréje a labdaelvesztést követôen!) hiányát, vagy azt a lehetôséget, hogy a támadóval visszafutó, védô gyakran nem a saját pozíciójába volt kénytelen rendezôdni. A gyorsindítás végrehajtásának folyamatában, a játékosok többnyire elôre meghatározott módon építették támadásukat (viszonylag kötött pályán mozogtak), és ha a védelem ellenállása jelentôs volt és megakadályozta a közvetlen gólszerzést, úgy átmeneti támadást kezdeményeztek, mely alapvetôen a felállt védelem ellen alkalmazott játékelemeket tartalmazta. 3. A támadás leggyakrabban rendezett védelem ellen valósult meg: ötletgazdag, vegyes rendszerû támadásépítésre, idôleges és részleges kötöttségek melletti komplex cselekvési modellekre (kombinációkra) volt szükség. Széles vonalú támadásszervezéssel (mely a szélsô átlövôk oldalvonal mellé húzódásával valósult meg), hatásos akciók szervezése vált lehetségessé, ahol elsô lépésként az alapjátékok megindítása történt, valamilyen helytartásos játékelemmel: dugattyú-mozgás, emberfölényt kialakító húzás és kontra-húzás, térnyeréses húzás (sodródás), szabadrajátszás, kontra átadások. Az akció az 1:1, 2:2 vagy 3:3 elleni játékhelyzetekben, létszámfölény kialakítását követô helycserés kombinációkkal folytatódott (labdás és labda nélküli súlypontképzések és súlypontváltások, párhuzamok, labda mögötti és elôtti kerülések, nyolcasok), majd ezt követôen újabb helytartásos játékelemek bekapcsolásával, a védelem helyezkedéséhez igazítva teremtôdtek a gólhelyzetek.
Vezérlô elvnek tekinthetjük • csapatrész és csapattaktikai megközelítésbôl, a védelem állandó nyomás alatt tartását, • a „hármas veszélyeztetés” elvének megteremtését (átlövés, áttörés és bejátszás – társ helyzetbe hozása - lehetôségének egyidejû fenntartása), mint az egyéni taktika alapvetô követelményét. 4. A játékhelyzet körülményeinek figyelembevételével, lehetôleg meglepô, emellett célszerû és dinamikus megoldási módokkal kihasználták az adódó gólhelyzeteket. Ennek elérésében a legfontosabb szempont volt a támadás befejezésére vállalkozó játékos viszony-rendszere a kapuhoz és a kapushoz (védô takarás, lövésszög).
A védekezés sajátosságaiból A korszerû támadójáték megvalósítását akadályozó, felelôs és fegyelmezett védô magatartásra nevelt játékosokat láthattunk, akiknél az alábbi jellemzô tulajdonságokat figyelhettük meg: 1. A védôjátékos az ellenfél támadójátékának minden fázisában erôszakos és határozott fellépésû volt. Aktivitását mélységben és szélességben is úgy végezte, hogy az anticipációs képességére épülô védô elemeket célszerûen, összehangoltan alkalmazta Ezt az elvet, valamennyi védekezési rendszer és alapfelállás esetén követte. 2. Szabályozott agresszivitás és asszertivitás jellemezte védômagatartását, melynek keretében a játékszabályok adta lehetôségen belül sportszerûen, de határozottan, esetenként keményen hiusította meg a támadó szándékát. Eközben kihasználta testtömegét, védekezô kar és láb munkája egyértelmûen a labda hárítására, illetôleg megszerzésére irányult. A jó védô „olvasta” a támadó mozgását, az elôtte zajló eseménysort érzékelte, az emlékezetében raktározott eredményes megoldási módokkal összevetette, ez által növelve az aktuális akció sikerét. 3. A védekezés sajátos esete a kapus munkája, amely magas szintû érzékelést és reagálási képességet igényel. A sikeres védekezés egyik nélkülözhetetlen eleme a kapus átlagon felüli teljesítménye volt. Ez a védôkkel való együttmûködést feltételezte, mely nemcsak a sáncoló munkában fejezôdött ki (sáncoló falon a védôk tudatosan ún. „átlövési folyosót” nyitottak, vagy a visszahúzott lö-
■
MAGYAR EDZŐ 13
2005/1
mozgástanulási folyamat felgyorsítására, a tanulási idô lerövidítésére, s a káros „mellékhatások” megelôzésére célszerûnek látszik az egyensúlytartás magasabb szintjét igénylô dobásgyakorlatok oktatását megelôzôen több héttel, esetleg több hónappal az egyensúlyérzékelést, az egyensúlytartás biztonságát fejlesztô gyakorlatokat végeztetni. A korábban végzett vizsgálataim alapján feltételezhetô, hogy a vesztibuláris rendszer speciális edzés révén a forgással végezhetô atlétikai dobásokhoz szükséges egyensúly-érzékelés fejlesztését a következô tényezôk befolyásolhatják (Benczenleitner 1991): 1. Genetikai adottságok szerepe jelentôs az egyensúlyozást végzô rendszer mûködésében. 2. Az atlétikai dobások (cél, rávezetô és speciális) mozgásával végzett gyakorlás és edzés elôsegíti a vesztibuláris rendszer hatékonyabb mûködését, azaz növeli az egyensúlyi helyzet biztonságát. 3. A test szélességi és hossztengelye körül végzett speciális forgásgyakorlatok a vesztibuláris rendszer erôs ingerlése következtében kedvezôen befolyásolják az egyensúlyi helyzet adekvát érzékelését, s ezáltal könnyebben kiküszöbölhetôvé válik az egyensúlyvesztés hibája.
Megjelent! Sportpedagógia Kézikönyv a testnevelés és sport pedagógiai kérdéseinek tanulmányozásához Szerkesztette: Bíróné dr. Nagy Edit Megvásárolható vagy megrendelhetô: a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Jegyzetboltjában, Christián Kláránál 1123 Budapest, Alkotás u. 44. barakk épület. Ára: 3980,- Ft
Irodalomjegyzék 1. Bálint P. (1968): Az élettan tankönyv. Medicina. Budapest. 2. Benczenleitner O. (1991): Az egyensúlyozó rendszer adaptációs szintjének hatása a forgással végzett dobások alakulására. TF Könyvtár. 3. Eckschmiedt S. (1988): A dobások oktatásának elôkészítése, az elôkészítô dobásgyakorlatok technikája és oktatása. ÁISH TT. Budapest. 4. Frenkl R. (1982): Sportélettan Sport. Budapest. 5. Koltai J. (1975): Az atlétika oktatása. Sport. Budapest. 6. Koltai J. - Szécsényi J. (1998): Az atlétikai versenyszámok technikája. Dobások. TF. Budapest. 7. Nádori L. (1981): Az edzés elmélete és módszertana. Sport. Budapest. 8. Simon Gy. (2005): Személyes közlés 9. Szécsényi J. (2005): Személyes közlés 10. Szécsényi J. L1979): Izommechanikai elvek érvényesülése a sportmozgásokban. Kandidátusi disszertáció MTA Könyvtár. 11. Szécsényi Józsefné (1984): A ritmikus sportgimnasztika alapforgásainak biomechanikai elemzése és oktatásának néhány elvi szempontja. TF doktori értekezés. TF Könyvtár.
A szerzôi kollektíva által írt kötet hangsúlya a sporttevékenység pedagógiai hatásainak és lehetôségeinek elemzése, a versenysportra és a szélesen vett sporttevékenység, az egészség megôrzésében alapvetô szerepet játszó fizikai aktivitás, testedzés folyamatainak területeire is kiterjedôen. Így a szervezett sporttevékenység mellett megjelennek egyéb, egyénileg és csoportosan végzett sport és szabadidôs tevékenységek is. Bíróné dr. Nagy Edit a SOTE Testnevelés- és Sporttudományi Kara (TF) ny. egyetemi tanára, professzor emeritus. Kandidátus, az MTA Pedagógia Bizottság Testnevelési és Sportpedagógiai Szakbizottságának elnöke. A TF-en korábban tanszékvezetô és rektorhelyettesi funkciót is betöltött.
Tisztelettel értesítünk minden kedves tagtársunkat és olvasónkat, hogy elköltöztünk! Új címünk: 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: 460-6981. Tel: 460-6800/6327. Mobil: 06-30/991-0203
12 MAGYAR EDZŐ technika folyamatában nem történik más, mint az optimális egyensúlyrendszer megteremtése a mozgások belsô dinamikájának megfelelôen, melynek fô célja a legkedvezôbb kidobóhelyzet megteremtése. Az egyensúlyérzékelés szerepét a haladó-forgó mozgással végrehajtott atlétikai dobószámokat a következô szempontok befolyásolják: a) a statikus-dinamikus egyensúly szerepe a dobások egyes fázisaiban b) a fej helyzetének szerepe a sikeres végrehajtásban c) a helyes fejtartás – mozgatás kialakítása – a dobások egyes fázisaiban d) az egyensúlyérzék fejlesztésének szerepe és lehetôségei e) a genetikus determináció – gyerekek megfigyelése f) az iskolai testnevelésben fontos szerepe lenne a vesztibuláris és keringési rendszer fejlesztésének g) nagyobb hangsúlyt kell fordítani az egyensúlyérzék fejlesztésében az általános és speciális képzésre Simon Gyula szombathelyi testnevelôm és edzôm tapasztalata is az, hogy a tanulók egyensúlyi állapotát figyelve óriási eltérések tapasztalhatók, nemcsak a középiskolai, hanem a fôiskolai tanulóknál is. Ezért a tanulás elsô pillanatától fogva a fejtartás-mozgatás szerepét kell hangsúlyozni, egyes izomcsoportok együttes és külön-külön mûködésének összhangját kell megteremteni (Simon 2005). Az egyensúlyérzéken olyan koordinációs képességeket értünk tehát, amely fontos feltétele a mozgásos feladatok célszerû és gyors megoldásának, amikor nagyon kicsi az alátámasztási felület, illetve nagyon bizonytalanok az egyensúly viszonyok. Az egyensúlyérzék a felvett egyensúly fenntartásában, valamint a zavaró tényezôk kiegyenlítésében játszik alapvetô szerepet. Mértékül szolgálnak a következôk: - a megadott feladat koordinációs bonyolultsága - változó feladatokhoz, vagy helyzetekhez alkalmazkodás az átállítódás idôtartama - magas fokú egyensúlyozást követô feladatok megtanulásának idôtartama (Szécsényi Józsefné 1984). Az egyensúlyozás tehát az a képességünk, mellyel testünket a kívánt szükséges helyzetben tudjuk tartani változó testhelyzetek és mozgások közben. Minél tökéletesebb az egyén egyensúlyozó funkciója, annál gyorsabban áll vissza az elveszett egyensúly, annál kisebb az ingadozások amplitúdója. Összefüggés tapasztalható a sportteljesítményi és az egyensúlyi teljesítmények között. Az egyensúlyérzék fejlesztésének 2 fô
■
módszere van, egyik az ún. egyensúlyi gyakorlatok alkalmazása. Ezek olyan mozgások és testhelyzetek, melyekben az egyensúlyt nehezített körülmények között kell megtartani. A gyakorlatok végzésekor ne törekedjünk a lehetô legnehezebb mozgással járó helyzetek felvételére. Hasznosabb, ha szándékosan elveszítjük egyensúly helyzetünket, aztán igyekszünk ismét visszatérni a biztos egyensúlyi helyzetbe. Annak jó az egyensúlya, aki gyorsan vissza tud térni az elveszett eredeti helyzetbe. A gyakorlatoknak éppen az a fô feladata, hogy tökéletesítsék azt a képességünket, amellyel vissza tudunk térni az elvesztett egyensúlyi helyzetbe. A második módszer azoknak az analizátoroknak a külön-külön történô tökéletesítésén alapszik, amelyek az egyensúlyhelyzet meghatározásában fô szerepet játszanak (Ezek az egyensúlyérzékelés és a mozgás-érzékelés). Az egyensúlyérzékelés tökéletesítésére az egyenesvonalú és a szög felgyorsulásával kapcsolatos gyakorlatokat alkalmazzák. Azért van szükség mindkét fajta gyakorlatra, mert a vesztibulum otolithjai a forgómozgásoknál játszanak szerepet. Miután ezek viszonylag függetlenül mûködnek mindkét – egyenes vonalú és forgó – mozgásfajta alapvetô ingert képvisel. A vesztibuláris apparátus sokoldalú alkalmazkodása csak akkor érhetô el, ha egyenes vonalú és forgó helyzetváltoztatásokat is alkalmazunk különbözô irányokban. Olyan egyéneknél, akiknek különösen gyenge az egyensúlyérzékük, a második módszer hatásosabb eljárás (Nádori 1981). Az egyensúlyt könnyebb megtartani, ha a gyakorlatot technikailag helyesen hajtjuk végre. Állásban pl.: az egyensúlyt akkor tudjuk könnyen megtartani, ha egyenesen elôrenézünk valamilyen tárgyra. Az egyensúlyi helyzet megtartását úgy biztosíthatjuk, ha a támaszfelülethez közel esô izületekben végzünk mozgásokat. A koordinációs képességek fogalmi meghatározása a jelenség természetébôl adódóan erôsen általánosított, elvont karakterû. Ezért a képességek értelmezése gyakorlati példákon keresztül közelebb visz bennünket a lényeg megértéséhez. Vizsgáljuk az egyensúlyérzéket. Dobás dobókörben, futás gerendán, leérkezés a tornagyakorlatoknál, az elveszett egyensúly visszanyerése bármely testhelyzetben, még az egyhelyben állás is a mozgás pontosan meghatározott koordinációját követeli meg. A felsorolt példákban egymástól eltérô mozgásfeladatok, helyzetek szerepeltek ugyan, a mozgás sajátos koordinációját illetôen azonban azonos jelenséggel találkozunk,
2005/1
amely koordinációs tekintetben elvileg azonos követelményt támaszt az egyénnel szemben (Nádori 1981). Az említett esetekben a mozgástevékenység koordinációja állandóan, pontosan meghatározott módon fut le, egyúttal ez a folyamat meghatározott tulajdonságot – az egyensúlyérzéket – képviseli. Azonos vagy hasonló feladatok megoldásával megszilárdulnak a koordinációs folyamatok – esetünkben az egyensúlyérzékelésben kifejezésre jutó folyamatok – és specifikus koordinációs képességekben fejezôdnek ki. Az így kialakított kép – az egyensúlyi kép – nem is egyetlen testgyakorlat végrehajtásának feltételét jelenti, hanem valamennyi cselekvést, amelyben az egyensúlyozás fontos tényezô. A tartáshelyzet a készség lényeges részét alkotja, kontrollja ezért fontos. Elsô feltétele az egyensúly, ennek érzékelô szerve a belsô fülben van, a vesztibuláris apparátusokban. Másodsorban az egyensúly kontrolljában az izülettel és az izommal kapcsolatos különbözô receptorok is szerephez jutnak. Amikor a test kezdi elveszíteni az egyensúlyát, ezt a kimozdulást a stabil egyensúlyi helyzetbôl feltételezhetôen az izületi receptorok vagy esetleg az izomorsók megfeszülése jelzi. A tapintási érzékelés tetôtôl-talpig mutathatja az egyensúly elvesztését. E receptorok mindegyike önmagában vagy kombináltan inputot szolgáltathat az egyensúlyvesztésrôl és ennek eredményeként megkezdôdhet a korrekció (Bálint 1968). A forgások helyes mozgástechnikai végrehajtásánál döntô szerepe van a megfelelô idôben a megfelelô testrésszel végrehajtott gyorsításnak, ami a mozgásdinamika lényege. A gyorsítás az izomerô függvénye. A gyorsítási erô az izmok hasznos munkavégzésének eredménye. Szécsényi József izombiológiai vizsgálatai bizonyítják, hogy az izom elôzetes megnyújtásának excentrikus kontrakciója hatással van az izom koncentrikus kontrakciójára, ilyenformán a nagyobb sebességgel összehúzódó izom nagyobb munkavégzésre képes (Szécsényi 1979). Abban az esetben tehát, ha az egyensúlytartás fiziológiai feltételei kialakulnak, a dobómozgást a szükséges helyes mozgásszerkezetben képes végrehajtani a tanítvány. Az oktatásnak az a módja, amikor a mozgásvégrehajtáshoz szükséges egyensúlytartás- adaptációs szintet a célmozgás tanítása közben akarjuk kialakítani nem lehet helyes, mert a mozgásoktatásban, a mozgás elsajátításában csak nagyon lassan tudunk elôre haladni. Sôt elôfordulhat, hogy a tanítvány hibás mozzanatokat épít a mozgásba, s ezek tartósan, vagy nehezen kijavíthatóan rögzülnek (Koltai 1975). A
■
MAGYAR EDZŐ 29
2005/1
véseket megszûrték), hanem ütközéssel-feltartással a gólveszélyes távolságról vagy szögbôl kiszorítva a támadókat. Természetesen a kapus egyéni bravúrteljesítményei jelentôs mértékben emelték produktuma minôségét (tiszta gólhelyzetek-ziccerek és büntetôk hárítása). 4. A korszerû edzésmunkában a támadó és védô elemek tanítása csak elméletileg választhatók el egymástól. Ezért az eredményes védômagatartás kialakítása a támadó játékelemek együtt történô tanítással valósítható meg leginkább. A világ legjobb csapatainak felkészülési munkájában a védekezés gyakorlása a támadással azonos hangsúlyú jelentôséget kap.
A fejlôdést meghatározó tanulságok A nagy világversenyek megfigyelése után különbözô szakmai összesítések készülnek. A résztvevô elemzôk, mind a közremûködök, mind a felkészítô edzôk törekednek arra, hogy megfogalmazzák azokat a jellegzetességeket, eredményes újításokat, célravezetô és tesztelt megoldásokat, melyek a jövô felkészítô munkáját meghatározhatják: • a játék gyorsítására törekvés, • a tökéletes, immár briliáns technikai szint, • és a minél több taktikai variáció begyakorlása és alkalmazása lesz a jellemzô. Mindhárom területen a játékkészség fejlesztése, a felkészítés és szüntelen csapatkialakítás folyamata szükséges. A gyorsaság a játékosok legfontosabb tulajdonsága, amely sokszínû technikai elemek tanításával és alkalmazásra képes tudással párosul, és a játékos kezdeményezô képességével is kiegészül. Ez azt is jelenti, hogy a gyorsaságot csak a védôk ellen alkalmazott támadó játékelem hatékonyságában értékelhetjük és mérhetjük. Ezért fejlesztésének módszerében is ez a legfontosabb alapelv. A három átlövô központi szerepére épülô játék-struktúra változatlanul ma is a legfontosabb képzési probléma, melyet a játék fejlesztése érdekében szükséges megoldani. Nézzünk erre a feladatra néhány lehetséges irányelvet: • Színes, változatos egyéni játékelemek tanítása. • A potenciális labda átvételt olyan elôzetes helyezkedés elôzze meg, amelybôl több új folytatás-megoldás, variáció indítható. • Tökéletes lábmunka kialakítása, ütem- és ritmusváltások, lépés kombinációk alkalmazása az irányváltoztatásban. • A védôk közötti szabad területek és a légtér kihasználására törekvés a hatékony támadás befejezés érdekében. • Átértékelôdik és minôségileg javul a
lövések, lövés-kombinációk hatékonysága, mind a lövôerôben, a pontosságban és a váratlanságban meglévô lehetôségek felhasználásával. A fejlesztés területei így adva vannak, kerülve az egyes tényezôk képzési túlsúlyát. • „Lábbal kezdeményezés”, mint alapelv jelentkezik. Nagy gyorsaság és, a végrehajtáshoz teljes sebesség szükséges, megelôzve a védôk beavatkozását és a támadó szabálytalanságok elkerülését. A labda nélküli cseles lábmunkához idôzítetten alkalmazkodó passzolás- és lövésformák megtanítása kiaknázandó lehetôségeket rejt a játék fejlôdése érdekében. • A játékosok együttmûködési képességének fejlesztésében ugyancsak további lehetôségek vannak, melyeket a mozgás-cselekvés-gondolkodás (döntés) gyorsaság összhangjának megteremtésével lehet sikeresen megoldani. Ma már nem csak a labdás játékelemeket kell az egyénnek tökéletesen adaptálnia az aktuális játékhelyzethez, hanem a labda nélküli játékban is kiválónak kell lennie, hiszen ez a bármelyik pillanatban történô játékba avatkozás igazi feltétele. • A fejlôdés további iránya lehet az is, hogy minôségileg más és új kapcsolatformákat, ezáltal jobb játékelemeket kell elsajátítani a jövô évtizedek klasszisainak. • A labda nélküli helyezkedés alapjaiban felgyorsítja a gólhelyzetteremtés lehetôségeit. (szabadrajátszás, üres be-, átfutások és helycserék, labda nélküli és labdával végzett cselekkel egy idôben jól idôzített elzárások, és az azt követô leválásokba, távolabbi területrôl történô bejátszások érkezése) • Tisztán, csak is a támadó játék szerepe mérséklôdik, inkább az akció és a reá várható reakció együttese és következményének ismerete szükséges az akciót kezdeményezô fél részérôl: tökéletes kontroll a védô felett, vagyis a védôk lehetôségeinek pontos felmérését is ala-
posan meg kell tanítani (a védô távolság becslése, a védôk összhangjának minôsége, védô-kapus összhangjának alapelvei stb.), az anticipációra épülô, hatékonyan kreatív támadó játék kialakítása érdekében. Nagyon fontos lehetôség, hogy a támadó tevékenységet minden pillanatban a hitelesség jellemezze, hiszen a valós szándék leplezésének ez a legkézenfekvôbb módja. • Az egyéni játékelem tanításával a különbséget kell hangsúlyozni (az egyedit, a megismételhetetlent, az utánozhatatlant). A támadó játék felépítésének variálhatóságát növelhetjük így, hiszen ugyanabban a játékhelyzetben alkalmazott megoldás (pl. cselezés) más-más játékos végrehajtásában eltérést fog mutatni. A csapatjáték keretein belül nagy jelentôséget kap a klasszis játékos egyéni megoldása, improvizációja. • A domináns oldal eddigi szerepe mellett, a kétoldalúság fokozott fejlesztése várható. Nagyon fontos tényezô lesz a helyzetteremtés sokszínûsége érdekében (irányváltoztatás, áttörés labdával, átlövés a védô mindkét oldalán illetve felett, mindkét kézzel labdabirtoklás, passzolás, mindkét lábról felugrási képesség stb.), hiszen ezzel is a másik fél számára válik nehezebbé, kiismerhetetlenebbé a szituáció. • A játékos társakkal való együttmûködés építésének nélkülözhetetlen eleme a közös gondolkodás, azonban a kiismerhetetlenséget, a meglepô és váratlan megoldások alkalmazását is sulykolnunk kell a csapat tagjaiban. Ez a látványosság, az eladhatóság szempontjából sem elhanyagolható. Látjuk, elég sok teendôt kell a jövô világversenyeire készülô csapatoknak megoldani, így csöppet sem véletlen, hogy most, az Olimpia után szerte a világon mindenhol a csapatok „mûhelyeibôl” a lázas munkáról, készülôdésrôl hallani.
30 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Elsô az elsôk között 50 ÉVE HUNYT EL A FELEJTHETETLEN HAJÓS ALFRÉD A szokásos évi megemlékezéseknél is ünnepélyesebb hangulat uralkodott tavaly októberben a Hajós Alfréd nevét viselô budafoki általános iskolában, amelynek, többek között, tanulója volt Kolonics György többszörös olimpiai bajnok kenusunk is. A Hajós-nap eseményeinek külön jelentôséget kölcsönzött, hogy az Athénban rendezték a nyári olimpia versenyeit, ott, ahol az elsô modernkori ötkarikás játékokat is annak idején, 109 esztendôvel ezelôtt, 1896-ban. Nagy Tímea, köztudott, fényes sikert aratott a görög fôvárosban, nagyszerû vívással védte meg négy évvel korábban Sydneyben szerzett bajnoki címét, s ezzel nevezetes, sporttörténeti diadalt aratott, övé lett a 150-ik magyar olimpiai aranyérem. Athén és a 150-ik aranyunk is idôszerûvé teszi, hogy tisztelettel adózzunk és megemlékezzünk arról a nagyszerû emberrôl és sportolóról - még ha kissé megkésve is - aki annak idején elsô (és második) aranyérmünket szerezte, éppen Athénban - Hajós Alfrédról. ● Hálával kell gondolnunk Ruzich Jánosra. Csakhogy jószerivel sokan azt sem tudják, ki volt. Nem csoda, mert hiszen százhúsz évvel ezelôtti egyszerû, csupán hivatásszerûen végzett mindennapos szolgáltatásról van szó. Ám mégis, nélküle aligha idézhetnénk fel az újkori olimpiai játékok históriájának bennünket illetô athéni kezdeteit, s különösképpen a dicsôséges fôszerepet játszó Hajós (Guttmannn) Alfréd kettôs diadalát az úszó számokban. Gráfl Ödön neve sem felejthetô, ha már itt tartunk, ugyanis ô eszelte, kísérletezte és fejlesztette ki az oldalozó matrózúszásból a sajátos, váltott karú magyar stílusú gyorsúszást anno, amelyet hôsünk késôbb olyan nagyszerûen elsajátított. Ruzich János a Scholz-féle dunai uszodában vezetô úszómesterként dolgozott, s a kis Hajós „Frédit” 1882 nyarán – alig múlt négy éves – édesapja kérésére megtanította úszni. Remek mellúszó cseperedett belôle, rajongott a vízért, minden nyáron szorgalmasan látogatta a dunai uszodákat. Tizenöt évesen csatlakozott a nevezetes Tomcsák-Balogh úszótársasághoz, s elôször indult versenyen – már váltott karú gyorson. A fizikailag és szellemileg is sokoldalú tehetség remek eredménnyel végzett közben a Markó utcai Fôreál Gimnáziumban, s tizenhét évesen kezdhette el építészmérnöki tanulmányait a Budapesti
■
a fej fölött hátra dobás egy a köznapi életben szokatlan irányba, hátrafelé igényel egyensúlytartást, amelyhez az egyensúlyozó apparátus újszerû, vagy magasabb adaptációs szintje szükséges. Méginkább így van ez a pördülettel és a forgással végzett dobások esetében (Eckschmiedt 1988).
Az egyensúlyozás élettani tényezôi
Mûszaki Egyetemen…Ilosvay professzor, az Építészeti Kar dékánja ugyan nem helyeselte a kivételes képességû „gólya” idônkénti hiányzásait, de Hajós eltökélten készült a Rudas-uszodában, ahová a segítôkész és megértô igazgató, Sas István rendszeresen ingyen engedte be edzésre a meglehetôsen szegényes körülmények között élô fiút. Jegyezzük itt meg: édesapját – a sors kegyetlen ellentmondása, hogy a Dunába fulladt – korán elveszítette, édesanyja pedig rajta kívül még öt testvérét nevelte magányosan. ● Az olimpiát megelôzô versenyei várakozáson felül sikerültek: a Sió torkolatánál a Balatonban rendezett „bajnokság” 100 méteres számát megnyerte, a bécsi Diana Badban 1895-ben és 96-ban is versenyzett, legyôzte többek között százon a német óriást, Eugen Wolfot, akit akkoriban messze Európa legjobb sprinterének tartottak. A hazai olimpiai elôkészítô bizottság elnöke, Berzeviczy Albert a
márciusi próbaversenyeket követôen titkos szavazás útján jelölte ki az athéni utazó keretet, s ebben a hét olimpikon között egyetlen úszó – nem lehetett más – Alfréd kapott helyet. Az elsô újkori olimpiai játékok atlétikai versenyei 1896. április 10-én a maratoni versennyel zárultak. Másnap rendezték az úszás küzdelmeit. Az utókor végtére is szerencsés, hogy errôl a nevezetes napról, amelyhez az elsô (két) magyar olimpiai bajnokság fûzôdik, számos részletes beszámolót olvashat. Ezek természetesen mind hitelesnek tûnhetnek, hiszen szemtanuk, sôt a résztvevôk maguk élték át és írták le élményeiket. Kertész K. Róbert (késôbb a Kultuszminisztérium államtitkárának nevezték ki) saját zsebbôl fizette utazási költségeit, s lett tagja a magyar küldöttségnek. A Pesti Hírlapnak küldte tudósításait, s a maratoni versenyt követôen – ahol Kellner Gyula remekelt (óvás után) elért harmadik helyével – másnap már Pireuszban tûnt fel, de ott volt a helyszínen a Zea-öböl
MAGYAR EDZŐ 11
2005/1
A belsô fülben, a labirintusban találhatók az egyensúlyozás receptorai. Nevezetesen az utriculusban és a sacculusban, valamint a félkörös ívjáratokban. Az utriculus és sacculus falának azt a részét, amelyet az érzôhám sejtjei megvastagítanak, maculának nevezzük. Az utriculusban lévô maculát, a statikus egyensúlyérzés receptorszervének tartjuk. Érzôsejtjei szôrsejtek, amelyek felett kálciumkarbonát kristályokat, úgynevezett otholitokat tartalmazó kocsonyás réteg helyezkedik el. A fej térbeli helyzetének megváltozása nyomán az otholit kristályok mechanikus ingert jelentenek a szôrsejtek számára. A dinamikus egyensúlyérzés receptorai a félkörös ívjáratokban vannak. Maguk az érzôsejtek a félkörös ívjáratok ampullának nevezett tágulatában helyezkednek el tarajszerûen. Ezek is szôrsejtek, amelyeket kocsonyás anyag fed. A félkörös ívjáratok receptorai számára az adekvát ingert a fej mozgására fellépô endolympha áramlás jelenti. A három ívjárat pár a tér három síkjában helyezkedik el és mindegyik a síkjára merôleges tengely körüli forgásra érzékeny. Mivel az ingert mindig a változás jelenti, az egyensúlyérzô receptorok a forgó mozgások kezdetekor és megszûnésekor, vagy a mozgás sebességének jelentôs változásakor jönnek ingerületbe (Frenkl 1982). A civilizált életforma egyéb érzékszervi mûködésekhez hasonlóan tovább csökkentette és csökkenti az egyensúlyérzés szerepét. Ugyanakkor a sportban vitathatatlanul nagy a jelentôsége, szépen példázva hogyan veszi igénybe a testedzés az egyébként alig foglalkoztatott szervek mûködéseit. Az embernél elsôsorban a látás, másodsorban a kinesztézis nagymértékben pótolni tudja a vesztibuláris rendszer mûködését. A sportmozgásokban és különösen a forgó mozgásokban a kinesztézisnek nô meg a jelentôsége a látással szemben, hiszen a szemizmok beidegzése nem alkalmas nagy sebességû mozgásokhoz történô adaptálódáshoz. Minden mozgás, különösen a bonyolult sportmozgások végrehajtásában döntô a mélyérzés, a folyamatos tájékozottság, a testrészek helyzetérôl, mozgásáról, az izmok, inak, izületek pillanatnyi
állapotáról, feszülésérôl, stb. A kinesztétikus érzékelés minden, eszközzel végzett sportágnál alapvetô szerepet játszik, melynek fejlesztése az edzés egyik feladata. Az egyensúlyérzés fokozott érzékenysége egyes sportágaknál (torna, ritmikus gimnasztika, mûugrás, korcsolya) magasabb teljesítményt kívánó ok lehet. Az egyensúlyszervben a fej elmozdulásakor létrejövô endolympha-áramlást az egyensúlyszerv szemmozgató magvakkal való kapcsolatán keresztül szemmozgás követi. A szemmozgást az egyensúlyszerv ingerlésével provokálni tudjuk. A különbözô ingerek ismétlôdésekor – más érzékszervek esetében is – az idegrendszeri válaszok fokozatosan csökkenek. A vesztibuláris rendszernél ilyenkor habituációról beszélünk, amely az érzékszervi adaptációnál, illetve a kifáradásnál bonyolultabb folyamat. A habituáció nem valamely sportággal, hanem a sportoló életkorával, azaz a sportolással eltöltött évek számával mutatott párhuzamot. Ebbôl arra következtethetünk, hogy még a látszólag egyszerû gyakorlatokból felépülô sportmozgások is bonyolult ingereket jelentenek a labirintus számára.
Összefoglalva A vestibuláris „receptor-készülék” a testhelyzet és a testmozgás ingereinek felvételére – annak továbbításában játszik fontos szerepet. A félkörös ívjáratokban elhelyezkedô cristák a fej különbözô gyorsuló mozgásait a szöggyorsulást érzékelik. Az ennek megfelelô adekvát inger az ilyen irányú mozgás megkezdésekor, illetve megszûnésekor, vagy a mozgás sebességének gyors változása hatására keletkezik. Az otholit szerv a fej térbeli helyzetét érzékeli. Míg tehát a félkörös ívjáratok a dinamikus, - addig az otholit szerv a statikus egyensúlyérzékelésben vesz részt.
Az egyensúlyozás gyakorlati vonatkozásai Irányt mutat Szécsényi József egyetemi tanárom és edzôm, a fejtartás jelentôségét taglaló véleménye. Meglátásai egyértelmûen felhívják a figyelmünket, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk azokra a momentumokra, amelyek elôfeltételei az eredményes dobásnak, a tökéletes technikának. Például a diszkoszvetésnél az elôlendületek (elôlengetés) alatt a fejet igyekezzünk természetes tartásban tartani. Az elôlendületek befejeztével, amikor a dobószer a holtponton van, akkor a fej vertikális tengelye ne mutasson eltérést, az oldalirányú vízszintes elfordulása pedig olyan mértékû legyen, amilyet a „tor-
ziós” indulási helyzet lehetôvé tesz. Azaz igyekezzünk a dobás irányával ellentétes irányba nézni, és a fejnek annyit kell elfordulni a vertikális tengelye körül, amennyit a válltengely elfordulása okoz. Az indulásnál a fej vezeti a mozgást (a forgás irányába fordul), az elôgyorsítási szakasz további részében pedig együtt mozog a felsôtesttel. Az izomtónus alakulása szempontjából rendkívül fontosak az ebbôl adódó reflexhatások. Ugyanis a fej tudatos forgásirányú vezetése, mozgatása hatására ez a labirintus eredetû szöggyorsulási reflex létrehozza a dobó állandóan változó pillanatnyi „forgási tengelyét”, azaz reflexes úton megteremti a forgásban résztvevô izmok elôfeszítését. A dobás elôgyorsítási szakaszában a fejnek a vertikális iránytól való eltérése, pl. a fej hátra vetése káros, mert ekkor az ún. statikus reflex a lábak extenzióját hozzák létre, így ennek hatására pl. a forgásos súlylökésnél vagy a diszkoszvetésnél magas lesz a forgó ugrás. Így az elôlendületi szakaszban megszerzett mozgásenergia jelentôsen lecsökken, ami azt jelenti, hogy a fô gyorsítási szakaszban kevesebbet tudunk felhasználni ebbôl a meglévô mozgásenergiából. A véggyorsítási szakaszban, a kidobásnál a fej tudatos dobás irányba történô vezetése (forgatása) és hátra vetése történik, ezért itt a dinamikus és statikus egyensúlyérzékelés egyaránt létrejön. Ugyanis a fej dobásirányba történô forgatásos vezetése hatására a szöggyorsulási reflex megteremti a dobó ún. láthatatlan „kidobási tengelyét”. Ez pl. a diszkoszvetésnél a támaszból történô kidobási formánál – jobb kezes dobónál – a bal váll és a bal láb támaszán átmenô egyenest jelenti. Azaz reflexes úton megteremti az említett kidobási tengely kialakításában résztvevô izmok elôfeszítését és a baloldal összefogottságát. A fej tudatos hátravetése ebben a szakaszban már nem káros, és az itt fellépô statikus reflex a kidobás befejezô részében segíti a lábak kinyúlását (Szécsényi 2005). A fej, mint tömeg a forgásokat döntô módon befolyásolja. A fej mozgása által létrejött impulzusok elôsegítik, befolyásolják a forgás sebességét és gyorsulását. Az egyensúlyi - statikus-dinamikus-statikus változások összhangjának kialakítása egyik legfontosabb feladat. E folyamatban döntô szerepe van a tudatosságnak, a technika tökéletes ismeretének, és hogy mit, miért és hogyan kell tanítanunk. Mivel a forgással történô dobásokban különös szerepet játszik az állandóan változó egyensúlyi helyzet, amiben döntô szerepet kap a fej helyzete és mozgása. Éppen ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk ennek oktatására. Bármelyik dobás fajtát megnézzük, a tökéletes
10 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
A koordinációs képességek jelentôsége a forgással történô atlétikai dobásokban, különös tekintettel az egyensúlyérzékelésre THE IMPORTANCE OF COORDINATION IN ROTATION-TYPE THROWING EVENTS, ESPECIALLY FOCUSING ON BALANCE Benczenleitner Ottó Szent-Györgyi Albert Középiskola, Szombathely
Összefoglaló A szakirodalom kevés említést tesz az egyensúly jelentôségérôl, pedig az eredményes dobások, illetve a tökéletes technika megvalósításának elengedhetetlen feltétele. A dobóatléták kiválasztásának szempontjai ismertek. Mivel a forgásokkal történô dobásokban jelentôs szerepet játszik az egyensúlyérzék, válogatásnál talán nagyobb szerepet kaphat, mint az atlétika más versenyszámaiban. Az egyensúly vizsgálatánál két dolgot kell figyelembe venni: egyrészt, hogy genetikusan determinált az egyensúlyrendszer minôsége, másrészt, hogy az megfelelô edzés során elég jól fejleszthetô. Tanulmányában az ismereteket a következô irányvonalak mentén vizsgáljuk: dobók kiválasztása az egyensúly vizsgálatával, az egyensúly általános és élettani ismeretei, és mindezek alapján a gyakorlati megfontolások, illetve ajánlások. Kulcsszavak: egyensúly, forgással történô atlétikai dobások
Abstract There are very few available publications focusing on balance, however the successful throws and the perfect technique cannot be achieved without it. The selection process is well known for throwing events. Since the rotation-type throws require high level of balance, more attention should be paid for its measures during the selection of athletes. When measuring balance, two factors have to be considered. First, it is genetically determined, and second, it can be also perfected and improved through adequate training. In our study, we summarize and synthesize the information on selection for throwing events, balance as used in real life settings, physiological considerations of balance, and practical importance for throws. Key words: balance, rotation-type throwing events
zlemény Lektorált kö
A szakirodalom részletesen foglalkozik a kondicionális képességek fejlesztésével, de kevesebb szó esik a koordinációs képességek fejlesztésérôl, leginkább ha a technika és ügyesség tökéletesítésérôl van szó. Kevés említést találunk az egyensúly jelentôségérôl és fejleszthetôségeirôl, pedig az eredményes dobások, illetve a tökéletes technika megvalósításának elengedhetetlen feltétele. A dobóatléták kiválasztásának szempontjai ismertek: alkati, kondicionális képességek, koordinációs képességek, pszichikai tényezôk, motiváció, család…stb. Mivel a forgásokkal történô dobásokban jelentôs szerepet játszik az egyensúlyérzék, válogatásnál talán nagyobb szerepet kaphat, mint az atlétika más versenyszámaiban. Két dolgot kell figyelembe venni: egyrészt, hogy genetikusan determinált az egyensúlyrendszer minôsége, másrészt, hogy elég jól fejleszthetô, de az elsô szempont a hangsúlyosabb. Atlétikában a súlylökés, diszkoszvetés, kalapácsvetés haladó-forgómozgás, a mozgás végrehajtása közben a dinamikus egyensúly, és dinamikus helyzetérzetek jellemzik. Ezért fontos már a mozgástanulás kezdetén a fej helyzetével, tudatos „mozgatásával” is foglalkozni.
Az egyensúlytartás általános vonatkozásai Az egyensúlytartás az ember mindennapos mozgástevékenységének nélkülözhetetlen része. Az egyensúly megtartása nélkül sem ülni, sem állni és különbözô mozgásokat, tevékenységeket végezni nem tudnánk. Az egyensúlyérzékelés, az egyensúlytartás szerepe a köznapi tevékenységnél sokkal szembetûnôbben – relatíve – nagyobb fontossággal jelentkezik a testnevelési és sporttevékenységekben. Ezt a hangsúlyozott nagyobb jelentôséget az indokolja, hogy a testnevelési és sportmozgások a köznapi mozgásformáknál sokkal összetettebbek, bonyolultabbak, nehezebb feltételek között valósulnak meg. A testnevelés és sport gyakorlatából tudjuk, hogy
bizonyos mozgásformák tanulása, végrehajtása az egyensúlyozó rendszer magasabb mûködési szintjét igényli. Ez a magasabb mûködési szint tulajdonképpen az egyensúlyérzékelésben szerepet játszó apparátusok abszolút és különbségi (érzékelési) küszöbszintjéhez, valamint az egyensúlytartást szabályozó mechanizmusokhoz kapcsolódik. Az egyensúlyozó rendszer magas fokú adaptációs szintje bonyolult szerkezetû mozgások tanulását, végrehajtását, különbözô statikus helyzetek fenntartását teszi lehetôvé. Az egyensúlyozó rendszer adaptációs szintjét tervszerûen kellene fejleszteni ahhoz, hogy a tanítványok képesek legyenek az egyre bonyolultabb, a jó egyensúlyérzékelést, a jó egyensúlytartást egyre inkább igénylô mozgásformák, testhelyzetek elsajátítására. Konkrét adatokkal alátámasztott tapasztalatok bizonyítják, hogy az atlétika dobószámaira való kiválasztás az általánosnál hosszabb folyamatot igényel és befejezése rendszerint túlnyúlik az ifjúsági korhatáron (Koltai-Szécsényi 1998). Az atlétika mozgásanyagának jelentôs részét képezik a dobások. A dobásokat a lendületszerzési szakasz kézi jellemzôi alapján egyenes vonalú- és pördülettel vagy forgással végzett dobásokra osztjuk. Tapasztalat szerint az elôre felé végzett egyenes vonalú dobások (pl.: lökés két kézzel melltôl elôre, hajítás egy kézzel elôre) tanulhatók a legkönnyebben, valamivel nehezebben tanulhatók az egyenes vonalú hátrafelé végzett dobások (pl.: vetés két kézzel fej fölött hátra), s még nehezebben tanulhatók a pördülettel és a forgással végrehajtott dobások (pl.: vetés két kézzel oldalról elôre kadett forgóugrásból). A fenti dobásformák, dobásmódok nehézségi fokát nem a mozgások szerkezeti bonyolultsága adja, hanem éppen az egyensúlytartás nehézségei. A két kezes alsóval elôre felé végzett dobás lényegében csak a dobás irányban különbözik a két kézzel fej fölött hátra dobástól, mégis a két kezes alsóval elôrefelé végzett dobást szinte egy pillanat alatt elsajátítják a tanítványok, míg a két kézzel fej fölött hátra dobás helyes technikai végrehajtásához hetek kellenek. A különbség oka abban rejlik, hogy
■
MAGYAR EDZŐ 31
2005/1
partján, s visszaemlékezései között írt a sporttörténeti küzdelmekrôl többek között Kemény Ferenc, a NOB magyar tagja (és egyik alapítója) sôt maga Hajós Alfréd, a fôszereplô is. Érdekes és persze ugyanakkor egyáltalában nem rendkívüli, hogy bár élményeik ugyanahhoz az eseményhez kötôdnek, mégis, fôként a részleteket illetôen, egymástól eltérô megállapításokat tesznek, sôt a késôbbi neves szerzôk, elemzôk, kutatók – Mezô Ferenctôl Bárány Istvánon át Takács Ferencig – úgyszintén. ● A jeles nap, április 11. Kemény emlékezete szerint – aki földalattival ment ki a fôvárosból Pireuszba – feltûnôen hûvös, barátságtalan, szeles reggel köszöntött be (mindössze 12 fok volt). A továbbiakat illetôen azonban – aligha szükséges ezt külön indokolni – idézzük elsô nagy úszónk szavait, akit késôbb méltán „Magyar delfinnek” aposztrofált az athéni „Akropolis” nevû lap. „Már egészen korán elkészültem, hogy idejében lent legyek az öbölben. Társaim mélyen aludtak, így hát egyedül mentem, senki nem volt velem, aki masszírozott, vagy bátorítólag biztatott volna – írta Hajós. – Amikor elértem a félkör alakú öblöt, ott már vagy 40 000 nézô gyûlt össze, akik fagyoskodva és türelmetlenül várták a verseny kezdetét. A 100 méteres úszás starthelyét és célját mélyen az öbölben, bójákra kifeszített kötelek jelezték. A pálya tehát meglehetôsen szakszerûtlen, hogy ne mondja, primitív volt. Az öltözôkbôl kis gôzbárkák vittek ki a starthoz, ahol szám szerint tizenhatan a vízbe ereszkedtünk, és egymás mellett megfogtuk a startkötelet. Balra tôlem az amerikai Williams, jobbra az osztrák Herschmann. Egy pisztolylövés: start! Nem éreztem a víz borzalmas, velôig hatoló hidegét, csak a cél lebegett a szemem elôtt, amelyet minden testi és lelki erôm megfeszítésével el akartam érni. Észre sem vettem, hogy a vízben lehorgonyzott kötél lehorzsolta a mellemet, és hogy a nézôk egyre hangosabb lármája jelzi, hogy beúsztunk a célba. A hangzavarból szavak voltak kivehetôk, amelyek azt kiáltották: „Zito I Ungheria!”… A versenybírák hajójának legmagasabb árbocán fenségesen magasba emelkedett a mi zászlónk. A zenekar belekezdett az osztrák nemzeti himnuszba, aztán az elsô taktusok után hirtelen elhallgatott. A rákövetkezô csendben kevesek ajkáról felcsendült a magyar Himnusz. Gyôzelem! Gyôzelem!” Érdekesség, hogy Kertész K. Róbert húsz indulóról tesz említést a tudósításában, meg 12-13 fokos vízrôl. Hajós 16 rajtolóról szól, a vízhômérsékletet nem számszerûsíti. Kemény Ferenc 14 fokot
említ, a „Magyarok az olimpián” címû kiadvány az indulók számát tízben jelöli meg. Mezô Ferenc tizenháromban. Az is figyelemre méltó, hogy amíg Hajós nem említ semmiféle tévesztést, irányváltoztatást a 100 méteres verseny közben, Kertész ezzel szemben pedig ezt írta: „ 30 méterrel a cél elôtt rémülve látjuk, hogy Hajós irányt téveszt és az egyenestôl jobbra eltér. Ha a tévedést észre nem veszi, biztosan elveszti a versenyt. Pár másodperc kínos várakozásban telik el. Végre visszavág az egyenesbe és három méterrel könnyen veri az amerikai Williams-t és a nyomban utána beérkezô osztrák Herschmannt. 1:22.2 másodperc alatt úszta a 100 métert, megközelítve ezzel a világbajnoki rekordot.” (A hivatalos álláspont szerint egyébiránt az osztrák Herschmann lett a második. A Kahlich-Gy.Papp.-Subert kötetben viszont egy görög, Horafaz a második, az amerikai a harmadik. Az osztrák ezen a helyen nem is szerepel. A szerk.). Elég nagy zûrzavar lehetett. Mindazonáltal az osztrák himnusszal kapcsolatos tévedéshez hasonló legalább már nem játszódott le a zászlófelvonásnál. De itt sem hiányzott sok. Merthogy az a magyar lobogó, amelyet a fellelkesült és a magyarokat kedvelô görög trónörökös, György herceg saját kezûleg húzott fel az árboc csúcsára, egyáltalán nem mindennapos körülmények között jutott el Athénba. Két csoportban kezdték olimpikonjaink kiutazásukat Görögországba. A második csoportban kapott helyet hôsünk, Hajós Alfréd is. Szôje a sztorit ô tovább: „ A szolgálatos vasutas már megadta a jelt az indulásra – mesélte visszaemlékezéseiben Hajós – amikor csapzott hajjal, lelkendezve loholt a vonat után Stobbe Ferenc, a Sport Világ szerkesztôje, nemzeti színû zászlót húzott elô a kabátja alól, és felnyújtotta nekünk. Egy épületrôl hozta, ahol bokrétaünnepélyt tartottak. Gondolta, esetleg szükségünk lesz rá, ha történetesen gyôzni talál valamelyikünk.”…A zászló fôszerepet kapott még az 1200 méteres úszás után másodszor is, amelyben, mint ismeretes, Hajós duplázott. ● A dermesztô vízben, az erôs hullámzásban, elvesztvén szeme elôl az ellenfeleit – késôbb bevallotta – eljutott a feladás gondolatáig, ellenben nem talált a láthatáron csónakot, amely felvehette volna. Úgy döntött tehát, elôbb jut ki, s túléli, ha minél gyorsabban a célnak veszi az irányt. A tôle némileg leszakadó, s egyetlen fenyegetô ellenfél, a görcsökkel küszködô osztrák Paul Neumannt szinte az utolsó pillanatokban mentették ki a kísérôk. A 100 és 1200 méteres verseny között programba iktatott 500 mé-
teres számot egyébként ô nyerte, ám a kellô felmelegedésre már nem maradt elég ideje a két szám között. Hajós ugyanakkor kihagyta az 500-at (pontosabban nem várták meg, jóllehet itthon elôzôleg erre is benevezték), s ráadásul ujjnyi faggyúval kente be gondosan minden porcikáját a jéghideg víz elleni védekezés gyanánt. ● A fényes athéni gyôzelmekkel Hajós Alfréd örökre beírta nevét az újkori olimpiai játékok dicsôséges történetébe. Talán ennek tudatában határozott úgy, hogy – immár beteljesítve álmait – sport iránti vonzalmát ezután más pályákon éli ki, hiszen még csupán tizennyolc éves volt. Bárány István – késôbbi nagy úszónk és szakírónk – jegyzi meg „ A magyar úszósport útja” címû munkájában, hogy „olimpiai bajnoksága után nem vett részt úszóversenyeken, hanem elôbb a torna, majd a labdarúgás lett kedvelt sportja. Két ízben tagja volt a válogatott csapatnak is.” Némi apró kiigazítást szükséges itt tennünk, mert éppen az elsô olimpiai játékok esztendejében, augusztusban a lágymányosi uszodában írták ki az elsô medencében lebonyolított országos úszóbajnokság küzdelmeit, méghozzá yardos távokon. Vaskos meglepetéssel zárult a 100 yardos gyorsúszás: Gráfl Ödön legyôzte az olimpiai bajnok Hajós Alfrédot!… Lehet, ez a váratlan epizód is hozzájárult némiképp az athéni gyôztes döntéséhez, de hát ezt már aligha tudhatjuk meg. ● Hajós Alfréd zseniális építészmérnök lett – világhírû tervezô. Az ô tervei alapján épült immár az ô nevét viselô Margitszigeti Nemzeti Sportuszoda, az újpesti stadion, a pápai, miskolci, kaposvári, a MÁV-, a BTC-, a Millenáris sporttelepek, a Császár-uszoda, a miskolci, a gyôri, szegedi, kisvárdai uszodák. Fedett uszoda tervével 1928-ban állami nagy aranyérmet nyert, de elôtte, az 1924-es párizsi ötkarikás játékok szellemi olimpiai versenyén – a kolléga, Lauber Dezsô társaságában – stadion tervével a legjobb lett. Az elsô díjat nem adták ki, övék lett ellenben az ezüstérem. Aranydiplomával 1949-ben tüntették ki. S végül, de egyáltalában nem utolsó sorban: az 1955-ben elhunyt kivételes testi-szellemi- és erkölcsi értékeket megtestesítô rendkívüli emberben remek tollú újságírót is tisztelhettünk: 1903-1904-ben a Sportvilág szerkesztôje volt, majd 1904-tôl 1908-ig a Pesti Napló Sportrovatának vezetôjeként munkálkodott. 2005-ben halálának ötvenéves évfordulójához érkeztünk. Gallov Rezsô
32 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Két olimpiai döntôben is fújta a sípot 80 ÉVES AZ OSCAR-DÍJAS KASSAI ERVIN Kiegyensúlyozott, mondhatni visszafogott úriember Kassai Ervin. Szüksége is volt ezekre a tulajdonságokra, hiszen két évtizeden át a világelit nagyjainak fújta a sípot a legrangosabb kosárlabdatornák sokaságán. Március 16-án mégis megemelte a pezsgôspoharat, ami a ritka kivételek közé tartozott: ez a töltés ugyanis a 80. születésnapjának szólt. Dózsa György úti lakásában – ahol csekélység, 1933 óta megszakítás nélkül él – családja körében ünnepelt a sípmester. Bár nem tartozik a nagy nyilatkozók közé, az idejében bejelentett kérésre szívesen vállalkozott a kiadós beszélgetésre.
– Mint minden hasonló zuglói gyerek, én is rengeteget fociztam a Városligetben, majd a Postásnál, akkor még a mai Népstadion területén volt a pályájuk, ahol azután megpróbáltam magamat leigazoltatni, de ez az esemény végül elmaradt. Ma már elmondhatom, hogy szerencsére, hiszen ezen az úton kötöttem ki a kosárlabdánál – mondta sípmester.1940ben a Gamma játékosa lettem, ahol öt évet húztam le. A világháborút követôen a Budapesti Elôrében folytattam; ott 1945-ben és 1949-ben is tagja lehettem az országos felnôtt bajnoki címet szerzett együttesnek. 1947-ben hét alkalommal is játéklehetôséget kaptam a nemzeti együttesben, amellyel eljutottam az 1947-es, prágai Európa-bajnokságra is. A válogatottbeli szerepléseimet illetôen talán annak örülök a legjobban, ahogyan utódom, a méltán Európa-hírû Greminger János szólt rólam. Ô ugyanis kerek-perec kijelentette: nehéz dolga van, mert a Kassai Ervin posztján kell helyt állnia. – Játékos pályafutása során nyilván több edzô keze alatt is megfordult. Kérem, emlékezzen rájuk is néhány mondattal! – Annak idején Benkô Károly vitt a Vas utcai Felsôkereskedelmibôl a Gammába, de elsô, igazi edzômnek Velkei Ferencet tartom. Utána Királyhidi László, Mátyási Árpád és Körmendi Iván egyengette az utamat. Ha már a múltat idézzük, szeretném néhány, emlékezetes játékostársam nevét is megemlíteni. Így Királyhidi Lászlót és Tibort, Lehoczky Tibort, Benkô Károlyt és Ács Andrást is – többek között. Valamennyiükre szeretettel emlékezem. – Még kosarazgatott, amikor játékvezetôként már komoly próbákon esett át: ott lehetett 1953-ban a moszkvai Eb-n.
■
MAGYAR EDZŐ 9
2005/1
zása, kereskedelme stb. a versenyszerû vagy hivatásszerû sporttevékenység körében, illetve ezekkel összefüggésben olyan társadalomra veszélyes magatartásként jelentkezhet, amely büntetôjogi szankcionálást igényel. Mindez öt éve nem történt meg… Végezetül néhány szót a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) szerepérôl. A WADA támogatja az Alapítói Tanácsa által a Sportolói Dopping Világkonferenciáján (Koppenhága, 2003. március 3-5.) elfogadott Doppingellenes Világkódexben foglaltak megvalósulását, végzi doppingellenes tevékenységét (vizsgálatok, ellenôrzések, stb.), elôsegíti a nemzetközi kormányközi együttmûködés fenntartását és a sportban elfogadott doppingellenes irányelvek és gyakorlat összehangolását. Az ügynökség bár teljes mértékben független, a tagjai által levett minták vizsgálatát a NOB által akkreditált laboratóriumok végzik el.
Az idén ötéves World Anti-Doping Agency-t sokan, „a hozzájárulás a belsô béke fenntartásához és a külsô partnerek kielégítése a Nemzetközi Olimpiai Bizottság részérôl” szlogennel illetik. A WADA évi 18 millió dolláros költségvetése, - amellett, hogy nagyon kevés országban van önálló doppingellenes szervezet - önmagában még nem biztosíték arra, hogy a WADA számottevô erôvé válhat a jövôben. Ehhez álláspontom szerint a pénznél és a jól hangzó jelszavaknál jóval több szükséges! Ilyen például a nemzetek közötti egyenlô elbánás elve. Hagy emlékeztessek mindenkit az amerikai kerékpáros (Hamilton) esetére, akitôl a 2004-es olimpián nyilvánvaló vétkessége ellenére nem vették el az aranyérmet, engedve ezzel az amerikaiak nyomásának… Az egyetlen lehetôség a dopping terjedése kapcsán sokak szerint a prevenció. Ennek jegyében született meg „A tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek
használata elleni Egyezmény”4 is, amely a megelôzésre és az oktatásra helyezi a hangsúlyt. Az egyezményt aláíró felek vállalták, hogy, amennyiben szükséges, az érintett sportszervezetekkel összhangban és a tömegtájékoztatás eszközeivel, oktatási programokat dolgoznak ki és hajtanak végre, hogy felhívják a figyelmet a dopping egészséget fenyegetô veszélyeire és a sport erkölcsi értékeit károsító voltára. A doppingkérdés jogi szempontból izgalmas, a sport berkein belül egyre inkább erôsödô probléma. A fentieken túl számos részletszabály található, cikkemben azonban fôként az anyag áttekintésére, sem mint teljes körû esettanulmányra vállalkoztam éppen a téma kényességére (magyar érintettség) és terjedelmére is tekintettel. 4 Létrehozták: az Európa Tanács tagállamai, az Európai Kulturális Egyezmény tagállamai, valamint az Egyezménynek az egyéb aláíró államai.
Magyar Edzôk Társasága (MET) 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: 460-6980, 06-30-9910-203. Internet: www.met.iif.hu E-mail:
[email protected]; weboldal: www.met.iif.hu
ató BELÉPÉSI NYILATKOZAT h l o s á Fénym A Magyar Edzôk Társaságának tagja kívánok lenni. Az éves tagdíjat befizetem. Név:. …………………………………..................................................................................................................................…..…… Szül.hely:……………………………………….................................… Szül.dátum:….........................….….………………………. Legmagasabb edzôi végzettsége/minôsítése (sportoktató, sportedzô, szakedzô, mesteredzô) sportág és évszám megelölésével: …………………………………….................................................................................................................................................... Levelezési cím (irányítószámmal):……………………………………………………………...………………………….……...…..…
Kassai Ervin kedvenc sípjával
– Miután Tar István fegyelmijét követôen én lettem a Játékvezetô Bizottság (JB) elnöke… Még ebben az évben, a Szófiai Nagydíjon pedig már a nemzetközi mezônyben is bemutatkozhattam. Sokat számított, hogy kosaraztam, éreztem a játék ritmusát, ráadásul bátran igyekeztem bíráskodni. Olyan jól ment a sípolás, hogy még a legszigorúbb kritikusaim is legfeljebb csak egy-egy lépéshiba elnézését rótták fel nekem. – Két évvel késôbb már a kontinens legjelentôsebb eseményén, az Európabajnokságon dirigálhatott… – Az 1955 és 1975 közötti két évtizedre esik pályafutásom legsûrûbb idôszaka. Ez alatt négy olimpián, két férfi Vb-n és tizenegy Eb-n bíráskodtam, 1960-ban (Róma) és 1968-ban (Mexikóváros) olimpiai döntôt vezethettem – többek között.
Utóbbi helyen a nézôtérrôl hívtak le, s addig gyôzködtek, míg rá nem beszéltek: vállaljam el az USA-Brazília elôdöntô vezetését, mert a brazilok megvétózták az amerikai állampolgársággal is rendelkezô, erre a meccsre kijelölt Puerto Rico-i bírót. A dilemmát az okozta, hogy a nemzetközi gyakorlat szerint aki elôdöntôt vezet, azzal a döntôben már nem számolnak. Bennem mégis gyôzött a sportszerûség, bár nagyon sajnáltam volna elveszíteni a döntôbeli lehetôséget. A FIBA vezetôi nyilván értékelték hozzáállásomat, hiszen egyetlenként kivételt tettek velem, ugyanis a beugrásom ellenére a döntôben is bíráskodhattam. – A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) már korábban is megbecsülte Önt, hiszen hatalmas visszhangot kiváltó elismerést kapott.
Telefon:…………………………………………Fax: …………….………..…………….………. E-mail:………………..……………... Munkahely:……………………………………………………………………………………................................................................. Munkahelyi beosztás:………………………………………….………………………….………………………….………………….… Edzôi munkahely:…………………………………………………………………………………………………………………………… Edzôi beosztás:……………………………………………………………………………………………………………………............... Legmagasabb iskolai végzettség:……………………………………………………………….Nyelvismeret: ............................... Sportszakmai érdeklôdési köre:………………………………………………………………………………………………………….. Kelt:….………….............………… aláírás A tagdíjat MET sárga csekken vagy közvetlen átutalással a társaság 11705008-20447601 sz. számlájára kérjük befizetni. A tagdíj diákok és nyugdíjasok részére 1000,- Ft, aktív dolgozók részére 2 000,- Ft évente. Minden esetben kérjük a pontos hivatkozást a befizetô nevére, postai címére és az évszámra, amelyre a tagdíjat befizette.
8 MAGYAR EDZŐ lakása átkutatására, kényszer alkalmazására, stb.. Mivel a doppingellenôrök nem hatóságot képviselnek, nincsenek felruházva az állam hatalmi jogosítványaival, így a kényszer alkalmazásának lehetôségével sem. Mûködésük önkéntes alávetésen (versenyrendszerben való részvétel feltétele), illetve szerzôdéses kötelezettségvállaláson alapul (értsd: MOBsportoló, stb.). Tény, hogy munkájukat számos jogszabály, egyezmény és szankció próbálja segíteni, de mûködésük során szigorú eljárási rendet kötelesek alkalmazni. Igaz tehát, hogy semelyik szervezet, így a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) sem kötelezhet senkit semmire, azonban amint azt láthattuk Annus Adrián ügyében is (ausztriai megjelenési és mintaadási kötelezettség) nagyon kemény ultimátumokat adhat, amelyek nem teljesítése önmagában is kimerítheti a doppingvétség tényállását. Konkrét esetben a felelôsség megállapításához, tehát egy sor tényállási elem megléte, fennállása szükséges. Ezek bármelyikének hiánya és/vagy a doppingellenôrzésre vonatkozó eljárási szabályok megszegése esetén a felelôsség megállapítására nincs mód. A doppingellenôrzésre vonatkozó általános jogszabályi rendelkezéseket az egyes szakszövetségek szabályzatának kellene kiegészítenie figyelemmel az egyes sportágak eltérô sajátosságaira. Álláspontom szerint azonban nem elegendô a szakági szövetségnek pusztán megalkotnia szabályzatát, hanem azt az általános jogszabályi rendelkezésekkel együtt megfelelô módon a versenyzôi és sportszakemberei tudomására kellene hozza. Ezt mára nagymértékben megkönnyítheti az internet, ahol az egyes szabályzatok könnyen és széles körben publikálhatók és elolvashatók az érdeklôdôk által. (Itt jegyezném meg, hogy az általam megnézett 15 sportág közül csak a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és a Magyar Atlétikai Szövetség hivatalos honlapján találkoztam a doppingszabályzattal… az igaz, hogy még két helyen - az úszóknál és a vívóknál – legalább a doppinglista megtalálható volt.) A megelôzés és az oktatás keretén belül a sportszakemberek feladatává kellene tenni, hogy tanítványaikat rávegyék a doppingszabályzat elolvasására, amelynek így, kivált az alkalmazandó szankciók ismeretében talán nagyobb visszatartó ereje lehetne. Visszakanyarodva a jogi szabályokhoz, egy doppingellenôrzés lehet elôre bejelentett vagy bejelentés nélküli. Az ellen3
Lásd.: 1. sz. lábjegyzet
■
ôrzés éppúgy tartható verseny-, mint versenyen kívüli idôszakban. Jogos szabály, hogy az ellenôrzést akkor is el lehet végezni, ha a versenyzô a versenytôl visszalép, továbbá ha a verseny elôtt vagy a versenyen megsérül. Nagyon fontos, hogy magát az ellenôrzést, a mintavételt a versenyzô emberi méltósághoz fûzôdô jogainak tiszteletben tartásával kell elvégezni. E szabály az alkotmányból is levezethetô. Alaptörvényünk kimondja, hogy „A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektôl senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak alávetni”. Az ellenôrzés vizelet-mintavétellel történik, ha azonban az adott sportág nemzetközi szövetsége azt elfogadta, vérvétel útján is lehet mintát venni (de csak ebben az esetben). Az eljárási szabályoknak megfelelô dopping mintavételt és követôen pozitív eredmény esetén az elôzetes felülvizsgálati eljárás (tájékozódás, jogi vizsgálat) lefolytatása a szövetség feladata. Ha az elôzetes felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapításra kerül, hogy a versenyzô gyógyászati célú mentességgel3 rendelkezik, vagy nyilvánvalóan eltértek a nemzetközi tesztkövetelményektôl, a pozitív eredménnyel járó hátrányos következmények nem alkalmazhatók a szabályokat megsértô személlyel szemben. Ha a doppingellenôrzés eredménye pozitív, vagy a versenyzô illetve sportszakember a jogszabályokban meghatározott bizonyos jogszabályban meghatározott magatartást tanúsít, illetve a doppingolás tényét elismerte, vele szemben a doppingeljárást kell lefolytatni. A doppingeljárás lefolytatása a sportági szövetség feladata. Ezt elsô fokon a doppingbizottság-, másodfokon az ettôl eltérô személyi összetételû dopping fellebbviteli bizottság folytatja le. Garanciális szabály, hogy doppingeljárás csak a doppingvétség elkövetésétôl számított nyolc éven belül indítható (elévülés). További fontos szabály, hogy a versenyen lefolytatott doppingvizsgálat pozitív eredménye doppingeljárás lefolytatása nélkül az adott versenyen elért eredmény(ek) megsemmisítését vonja maga után, továbbá amennyiben a versenyzô a sporteredmény eléréséért díjazást vagy egyéb juttatást, elismerés kapott, azokat köteles visszaszolgáltatni. Csapatsportágak figyelem! Ha egy célzott vizsgálat eredményeként megállapításra kerül, hogy a csapat tagjai közül legalább két versenyzô doppingvét-
2005/1
séget követett el, a doppingellenes szervezet - doppingeljárás lefolytatása nélkül - a csapatnak a versenyen elért eredményét jogszerûen megsemmisíti. Doppingvétség esetén a büntetések igen szigorúak lehetnek és a pénzbüntetésen túl akár az érintett versenyrendszerben szervezett versenyektôl történô többéves, sôt végleges eltiltását is maga után vonhatja. Elgondolkodtató továbbá a GyISM 9/2004. számu rendelete, amely szerint felfüggeszthetô annak a versenyzônek és sportszakembernek a támogatása, akivel szemben a lefolytatott dopping-, illetve sportfegyelmi eljárás eredményeként a sportszövetség jogerôs büntetést szab ki. A fenti közigazgatási jellegû jogi szabályokon túl a Büntetô törvénykönyv (Btk.) rendelkezései között is találhatunk a doppinghoz kapcsolódó szabályokat. Jelenleg a közegészség elleni bûncselekmények között a visszaélés ártalmas közfogyasztási cikkel bûncselekményt követ el, aki doppingszert forgalomba hozatal céljából készít vagy tart, illetôleg forgalomba hoz. Korábban a Btk. külön nevesítette a „visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel” bûncselekményt, ezt azonban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minôsítette és megsemmisítette. Az alkotmánybírák álláspontja szerint ugyanis a hivatkozott törvényi tényállás egyes elemei nem feleltek meg jogbiztonság alkotmányossági követelményeknek, mert bizonytalan jogfogalmakat tartalmaztak. Jogforrásként hazánkban csak bizonyos feltétellel jelenhet meg nemzetközi egyezmény és nemzetközi szervezet elôírása. Esetünkben e követelményeknek a jogalkotó nem tett eleget, bár a lehetôsége meglett volna rá. Nem derült ki a törvényszövegbôl, hogy milyen szervezetekrôl, milyen tartalmú elôírásokról van szó, a tilalom milyen módon válik megismerhetôvé, miként közlik azt a büntetô jogszabály címzettjeivel. Az ilyen elôírás vagy tilalom önmagában tehát nem lehet kötelezô az állampolgárokra, és nem is tekinthetô jogszabálynak. (A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vagy egyes sportszövetségek tilalmi listái, szabályai nem tekinthetôk jogszabálynak, nem lévén részei a magyar jogrendnek). A hivatkozott és megsemmisített büntetô jogszabály törvényi tényállásának a fenti hiányosságai tehát olyan jogbizonytalanságot eredményeztek, amelyek nem voltak összeegyeztethetôk a jogállamiság követelményeivel. Az Alkotmánybíróság azonban rámutatott arra, hogy a teljesítményfokozó szerek használata, elôállítása, forgalma-
■
MAGYAR EDZŐ 33
2005/1
– 1965-ben Oscar-díjjal tüntettek ki a hidegháború éveiben óriási eseménynek számító, évenként más-más helyszínen lebonyolított USA-Szovjetunió mérkôzések vezetéséért, majd tíz évvel késôbb ezüstsíppal jutalmaztak. 1995-ben pedig a kosárlabdázásban kifejtett kiemelkedô szolgálataimért „Order of Merit” kitüntetésben részesítettek. – 1976-1990 között a FIBA technikai bizottságában dolgozott, ahol igen kényes kérdésekrôl döntenek, mint például a szabályok megváltoztatása, modernizálása. Itthon viszont már 1975 óta nem bíráskodik, az évenkénti két-háromnapos edzôtovábbképzôkre ennek ellenére mind a mai napig elmegy. Milyen a kapcsolata a magyar kosárlabdázással? – Gyakorlatilag semmilyen. Visszavonulásom után egy rövid ideig a Játékvezetô Bizottság titkára voltam, azóta viszont csend vesz körül. Az az igazság, hogy a szövetség - jó magyar szokás szerint - nem kíváncsi rám. Engem pedig változatlanul érdekel a sportág: leggyak-
Kassai Ervin a szovjet Szergej Bjelovval, aki az olimpiák történetében egyetlen kosarasként 1980-ban, Moszkvában meggyújthatta az olimpiai lángot
KASSAI (KRECK) ERVIN Született: Budapest, 1925. március 16. Sportága: kosárlabda Nemzetközi bíróvizsgát tett: 1953ban Játékvezetôként szerepelt: négy olimpián (1960, 1964, 1968, 1972), 1960-ban és 1968-ban olimpiai döntôt vezethetett. Két vb-n és tizenegy Eb-n fújta a sípot – többek között. Kitüntetései: Oscar-díj (1965), FIBA ezüstsíp (1975). „Order of Merit” (1995).
rabban a Városmajorban, a BSE nôi csapatát nézem meg, de barátaim gyakran elvisznek vidékre is. Így többször eljutok Székesfehérvárra és Kecskemétre is. Annak máig is nagyon örülök, hogy olyan kiváló kollegákkal fújhattam együtt a sípot, mint Cziffra Mihály és Szabó I. István. – Nem lehet megkerülni a kérdést: mi a véleménye a jelenlegi élvonalban közremûködô játékvezetôkrôl, illetve az edzôkrôl? – Kollegákról soha nem foglaltam nyilvánosan állást, s ezt a gyakorlatot ezután sem akarom megváltoztatni. Ami pedig az edzôket illeti, lehet, furcsa véleményem van. Szerintem ugyanis az edzô munkája legfeljebb 60 százalékban hat a rábízottak szereplésére, míg az eredményességnek legalább 40 százaléka attól függ, milyen tudásszintû külföldi játékos megvásárlására képes a klub. Ha már
szóbakerültek a külföldiek, akkor azt is el kell mondanom: kétes értékû dolog ez az immár évek óta tartó „bevásárlósdi”. A külföldiek – fôleg a színesbôrûek – vonzzák a közönséget, s az is kétségtelen, hogy az NB I-es találkozók átlagos színvonala egyértelmûen emelkedik a jóvoltukból. A mérleg másik serpenyôjében viszont az van, hogy a sok külföldi mellett minimálisra szorul a hazai fiatalok pályára kerülésének lehetôsége. Legtöbben csak a kispadig jutnak el, ahol elücsörögnek egy-két évet, azután szép lassan elmegy a kedvük a játéktól. Amikor búcsúzóul további éveket, jó egészséget kívántam, a jubiláns örömmel jegyezte meg, hogy amíg a napi ügyintézés és a lift nélküli harmadik emelet 114 lépcsôjének többszöri megmászása nem okoz gondot, addig nincs nagy baj. Kép és szöveg: Jocha Károly
34 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Az edzôi munka összetevôi vállalják a sportolók felkészítését. Az így dolgozó „edzôket” nevezik gyakorló edzônek is, s ha tevékenységükért nem kapnak bért, akkor társadalmi vagy önkéntes edzôként tartják ôket számon. Az edzôi munka sokrétû. Megközelítését Mezeyvel (1988, 30-31.o.) egyetértve a sportteljesítményt meghatározó összetevôkbôl (1. ábra), és a sportbeli felkészülés meghatározására támaszkodva célszerû megkísérelni. A sportbeli felkészülés az a kiválasztást is felölelô, tervszerû, tudatos, több éves pedagógiai folyamat, amelynek során a sportoló koordinációs, kondicionális képességeit, akarat–erkölcsi tulajdonságait, társadalmi, tárgyi környezetét úgy formáljuk, hogy egy választott sportágban, versenyszámban (poszton) az
Bevezetô Az edzô az a sportszakmai és pedagógiai stb. ismereteket elsajátított szakember, aki alsó-,közép-vagy felsôfokú edzôi végzettséget szerzett és a sportolók teljesítményének fejlesztése érdekében rendszeres képzési, oktatási, nevelési és gondozási (Beyer, 1987) tevékenységet fejt ki (Magyar Edzôk Társasága, 1988). Természetesen tudjuk, hogy nemcsak az elôbbiekben vázolt edzôi végzettséggel rendelkezôk végzik a sportolók felkészítését. Igen sokszor és még ma is edzôi tanulmányok és az (állam által elismert) végzettség nélkül néhány hetes tanfolyamon történô részvétel után vagy e nélkül – csak a korábbi sportolói gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva – is
1. táblázat. Az edzôi munkához elengedhetetlenül szükséges személyi tulajdonságok Tulajdonság Alkotásvágy Állhatatosság Együttmûködési képesség Fanatizmus Hivatásszeretet Következetesség Lelkesedés Lényeglátás Mozgósítóképesség Munkában való hit Rendszeresség Sportágszeretet Szorgalom Tudásvágy Szervezôkészség
Szerzô ZALKA, 1997 ANDERSEN, 1974 ZALKA, 1997ab ZALKA, 1994 ZALKA, 1994 COUNSILMAN, 1982 ZALKA, 1994 ZALKA, 1997ab COUNSILMAN, 1982
A SPORTTELJESÍTMÉNY ÖSSZETEVÔI BELSÔ ÖSSZETEVÔK Mozgástechnika Kondíció Taktika Erô
Helyzet elemzés Képességek Állóképesség Döntés Gyorsaság Helyzet változtatás Mozgáskészség Hajlékonyság Társak, ellenfelek, Éghajlat Izomlazaság Társadalom Földrajzi tényezôk
➧➧
Koordinációs
KÜLSÔ ÖSSZETEVÔK Társadalmi Tárgyi feltételek feltételek Család, barátok, Felnevelések iskola, Munkahely, edzô, Ruházat Sportvezetô, stb. Létesítmények
KÖZVETLEN TELJESÍTMÉNY-MEGHATÁROZÓK SZERVRENDSZEREK PSZICHIKAI TÉNYEZÔK Idegrendszer Megismerés Izomrendszer Érzelmek Szív-keringési rendszer Késztetések Támasztórendszer Akarat Immunrendszer Erkölcs 1. ábra. A sportteljesítmény összetevôi
adottságai által meghatározott lehetô legnagyobb teljesítményt – egészségének károsodása, személyiségének torzulása nélkül – a csúcsteljesítmény-életkorban elérje (Harsányi-Sebô, 1984). A továbbiakban ezek alapján igyekszünk az edzôi ismereteket felvázolni.
Az edzôi ismeretek Douge – Hastie (1993) a Sportvilágtanács (CIEPSS) megbízásából összefoglalta az edzôi hatékonysággal 1988 – 1992 között megjelent angol nyelvû szakirodalmat. S azt a következtetést vonta le, hogy „A (gyakorlati) tapasztalat önmagában nem jelent biztosítékot az edzô felkészítési tudásához.” Zalka (1994, 1997 b) is kiemeli, hogy tévedés az, hogy csak az lehet jó edzô, aki kiváló sportoló volt, s ezt Adam Karl Nyugat–német, Európa- és olimpiai bajnokokat nevelô evezôsedzô – aki soha életében nem evezett, nem versenyzett-és Széchy Tamás olimpiai-és világbajnokokat felkészítô úszóedzô – aki atléta és súlyemelô volt – példájával szemléltette. Mindez nem jelenti azt, hogy az edzôknek – talán elenyészô kivételtôl eltekintve – nincs szüksége sportágában gyakorlati tapasztalatokra, de azt azonban jelenti, hogy nem szükséges olyan kiemelkedô teljesítményekkel rendelkeznie, mint amilyen kiváló sportolókat szeretne és fog a késôbbiekben felkészíteni. S jelenti azt is, hogy a gyakorlati tapasztalatok mellett sokrétû további ismeretekre is szert kell tennie. (2. ábra). Az itt vázolt gyakorlati tapasztalatokon és szakismereteken túl azonban a hatékony edzôi munkához egy sor ezekkel egyenértékû (Zalka,1994) személyes tulajdonságokra is szükség van. Counsilman (1982) a világ egyik legeredményesebb úszóedzôje azt írta, hogy a sikeres edzôi munkához elengedhetetlen az azonosíthatatlan „x” tényezô: a felkészülésben lényeges tennivaló felismerése és a feladat elvégzése. Ezen túlmenôen a kérdéssel foglalkozó legtöbb szakember (Mónus, 1998; Gombocz, 2000; Andersen,1974; Counsilman, 1970; Frolova-Morozov, 1983) elengedhetetlenül szükségesnek tartja az 1. táblázatban felsorolt személyes tulajdonságokat is. Edzôi munkánk folyamán azt tapasztaltuk, hogy a sportági gyakor-
■
MAGYAR EDZŐ 7
2005/1
„Dopping-kérdés” jogi szempontból Érdekvédelem
Dr. Kiss Gergô László rovata
A 2004-es Atheni olimpia óta eltelt idôben - az ott történt sajnálatos események miatt is - folyamatosan napirenden van az ún. „dopping kérdés”. Ezúttal a témát más aspektusból vizsgálva, a jog világába próbálom elkalauzolni a cikk olvasóit. Maga a „dopping kérdés” az elmúlt évtized alatt az elektronikus médiának köszönhetôen kiemelt figyelemben részesül. A sportba áramló hatalmas összegek és lehetôségek azt eredményezték, hogy sokan az orvosi- és jogi kockázatokat szembeállítva az anyagi haszon ígéretével, a siker érdekében „bevállalták” a tisztességtelen - a Couberteni eszmével összeférhetetlen - utat. Sporttörvényünk (Stv.) a „dopping-kérdés” kapcsán meglehetôsen szûkszavú, mindössze néhány helyen tartalmaz rendelkezéseket, a részletes szabályokat egy kormányrendeletre bízza. Általánosságban elmondható, hogy a jogi szabályozás egységesen kiterjed a versenyzôkre, a versenyszerû sportban részt vevô sportszervezetekre, sportszövetségekre, köztestületekre, valamint a versenyzôk felkészítésében, illetve irányításában közremûködô sportszakemberekre. Az Stv. kimondja, hogy a versenyzô nem használhat, illetve nem alkalmazhat vagy forgalmazhat tiltott teljesítményfokozó szereket, készítményeket és módszereket, továbbá, hogy a versenyzô kö1 Az a versenyzô, aki orvosilag dokumentálható módon olyan krónikus betegségben szenved, amely indokolja a doppinglistán szereplô valamely tiltott szer vagy tiltott módszer használatát, gyógyászati célú mentességért folyamodhat a Testülethez. 2 az Európai Tanács keretében Strasbourgban, 1989. november 16-án létrejött, a tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek használata elleni Egyezmény kihirdetésérôl: A nemzetközi dopping-ellenes szabályozás részét képezô Egyezmény célja a sportbeli dopping csökkentése és felszámolása, amelynek érdekében az aláíró államok vállalják, hogy az alkotmányos kereteiken belül megteszik az Egyezmény végrehajtásához szükséges intézkedéseket, illetve megalkotják azokat a rendelkezéseket, amelyek a tiltott doppingszerek és dopping-módszerek sportban való hozzáférhetôsége és alkalmazása visszaszorítását szolgálják.
teles alávetni magát a doppingvizsgálatnak. Szövetségi feladatként említi az Stv., a megelôzést és a dopping tilalom betartatásának feladatát. Ez utóbbi némiképp elgondolkodtató, hiszen a szövetségekbe néhány kivételtôl eltekintve az adott sportág edzôi is ott ülnek, nélkülük pedig a doppingszerek, és módszerek alkalmazása – ha valaki netán erre adja a fejét – nemigen lehetséges. E körben véleményem szerint felvetôdhet egyfajta kiemelt gondossági kötelezettség, valamint ezzel párhuzamosan a személyi felelôsség kérdése, amelynek levonására eleddig nemigen volt példa. (lásd magyar ügyek 20042005). Jogi értelemben doppingnak minôsül a már hivatkozott kormányrendelet szerint a doppinglista szerinti hatóanyagot tartalmazó teljesítményfokozó - vagy annak elfedését, illetve gyorsabb kiürítését elôsegítô - szer, készítmény vagy élettani vegyület. Tiltottak továbbá, az alábbi módszerek is, azaz ezek is doppingnak minôsülnek: 1.) az oxigén transzfert növelô szerek (a vérdopping, az oxigén felvételét, transzportját vagy felszabadítását növelô termékek); 2.) a farmakológiai, kémiai és fizikai manipulációk (mindazon szerek és módszerek alkalmazása, beleértve a maszkírozó ágenseket is, amelyek megváltoztatják, megkísérlik megváltoztatni, vagy nagy valószínûséggel megváltoztathatják a doppingvizsgálat során levett minta integritását és validitását, pl.: a katéterezés, a vizeletminta cseréje, illetve meghamisítása, a vesén át történô kiürülés gátlása, és a tesztoszteron, valamint az epitesztoszteron koncentrációk megváltoztatása); 3.) a géndopping (mindazon gének, gén-elemek, illetve sejtek nem gyógyászati célú alkalmazása, amelyek a sportteljesítmény növelésére alkalmasak). Fentiekbôl következik, hogy a hatályos jogszabályok alapján doppingvétséget követ el a versenyzô, ha: a) a testébôl származó mintában jelen van a doppinglistán szereplô tiltott szer, annak származéka vagy markerje; b) a doppinglistán szereplô tiltott szert vagy tiltott módszert használ, vagy a használatot megkísérli; c) a mintaszolgáltatási kötelezettséget megtagadja, vagy a mintaszolgáltatás azt követôen, hogy a versenyzô errôl
írásban értesítést kapott - a versenyzô önhibájából elmarad, továbbá, ha a mintavétel rendjét nem tartja be, vagy a mintavételt egyéb módon akadályozza; (néhány magyar versenyzônél ez fordult elô az olimpián) d) a versenyen kívüli rendelkezésre állásra, ezen belül a tartózkodási helyére vonatkozó információk biztosítására és a doppingellenôrzésen való részvételre vonatkozó, a doppingellenes szervezet szabályzatában meghatározott tájékoztatási követelményeket megszegi; e) a doppingellenôrzést manipulálja, vagy azt megkísérli; f) a versenyen kívüli doppingellenôrzés esetén tiltott szert birtokol, vagy azzal rendelkezik, illetve tiltott módszert alkalmaz, kivéve, ha igazolja, hogy gyógyászati célú mentességet élvez1. A sportszakember akkor követ el doppingvétséget ha: a) a versenyen kívüli doppingellenôrzés esetén a versenyzôvel összefüggésben tiltott szert birtokol, vagy azzal rendelkezik, kivéve, ha igazolni tudja, hogy az a versenyzô engedélyezett gyógyászati célú mentességére figyelemmel történik; b) a tiltott szert a versenyzônek beadja vagy a tiltott módszert a versenyzôvel összefüggésben alkalmazza, a tiltott szert a versenyzô részére értékesíti, átadja, tiltott szer vagy módszer felhasználását, alkalmazását egyéb módon lehetôvé teszi, illetve ezeket megkísérli; c) a tiltott szer elôállításához, megszerzéséhez, tiltott módszer alkalmazásához segítséget nyújt, abban közremûködik, illetve ezeket megkísérli; d) a doppingellenôrzést manipulálja vagy azt megkísérli; e) tudomására jut, hogy a versenyzô doppingol, illetve valaki a versenyzônek a doppingoláshoz segítséget nyújt, és ezt nem jelenti be a doppingellenes szervezetnek. Amint az látható, a jogalkotó a kört amely a versenyzôk és sportszakemberek lehetséges doppingvétségének tényállásait taglalja – összhangban az Európai Tanács keretében elfogadott egyezménnyel2 – igen tágan igyekezett meghatározni. A gyakorlat azonban az, hogy a „lebukások” a doppingellenôrzések során következnek be. Az egyéb esetek bizonyítása igen nehéz, hiszen a doppingellenôröknek nincs joga a versenyzô és/vagy
2005/1
letesebb legyen - csodálatraméltó teljesítmény. Mindazonáltal az út még hosszú, bár meggyôzôdésem, a tudományos haladás eljut idôvel odáig, hogy a génterápia minden tekintetben biztonságos és egyben rendkívül hatékony lesz. Azonban erkölcstelen és káros felhasználása, nevezetesen mesterkélten kialakított szuper sportolók laboratóriumi megalkotása és az ezzel kapcsolatos midennemû kísérletezés ellen a WADA éppen olyan elkötelezett szenvedéllyel és eréllyel lép fel, mint a dopping eddigi minden ismert válfaja ellen. A versenyeken az edzésmunkának kell kifejezôdnie, a lelki, testi, pszichológiai felkészítés minôségének a fair-play szellemében. Gallov Rezsô
MAGYAR EDZŐ 35
2005/1
lati tapasztalatokon, az edzôi szakismereteken és a már felsorolt személyes tulajdonságokon túl, egy negyedik tényezô is hatékonyan elôsegítette az edzôi tevékenység eredményesebb végzését. S ez a sportoló minden – a felkészüléssel összefüggô ügyein túl, pl. hobbyja, tanulmányai, stb. problémájával való törôdés volt. Ez olyan erôs bizalmat keltett az edzô iránt, hogy ebbôl eredôen a felkészülés sokszor kellemetlen kísérô jelenségeit (szenvedés, lemondás, stb.) segített elviselni a sportolónak, továbbá elômozdította azt is, hogy belsô meggyôzôdéssel végezze az edzésmunkát.
Az edzôi munka alapvetô összetevôi
A. Sieron: Mágneses terek alkalmazása az orvostudományban Elôszó a magyar kiadáshoz A világmindenség természetes mágneses terei már az elsô életformák megjelenése elôtt is léteztek. Szerepük az evolúcióban vitathatatlan. Az emberi szervezetben számos olyan folyamat megy végbe, amelynek irányításában elektromos erôk vesznek részt, s ezeket természetes mágneses terek mûködése hozza létre. ... Aleksander Sieron professzor és munkatársai az elsôk között teremtették meg a lüktetô mágneses terek és orvosi alkalmazásuk megfelelôen dokumentált, tudományos alapját. A munkacsoport által megalkotott VIOFOR.JPS mágneses stimulációs készülék világszerte ismert találmány. Az általuk eddig megjelentetett tudományos közlemények, könyvek és monográfiák a mágneses tereknek a klinikai gyakorlatban való alkalmazásáról szólnak. A könyv a téma részletes szakirodalmi feldolgozását is tartalmazza, s a gyakorlati munka eredményeit nemzetközi összehasonlításban is értékeli. Ismerteti a magnetoterápia és a magnetostimuláció alkalmazásának, valamint mellékhatásainak ellenjavallatait. A könyv magyarországi megjelenése, valamint a Viofor magnetostimulációs készülék elterjedése és mûködtetése az eddigi tapasztalatok alapján sikeres lesz, s javítani fogja az emberek életminôségét, hiszen jól kiegészíti a gyógyszeres kezeléseket. Dr. Pucsok József egyetemi tanár
■
A fordító elôszava Az utóbbi években egyre több és színvonalasabb közlemény ad hírt a fôleg a biorezonancia elvét kihasználó ingerek biológiai egységekre gyakorolt hatásáról. Több szaklap (például Journal of Bioelectricity, Bioelectrochemistry and Bioenergeering, Bioelectromagnetics, Biochemistry and Bioenergetics, stb.) valamint tudományos társaság (European Bioelectromagnetics Association) kiemelten foglalkozik e tárgykörrel. Számtalan az orvostudomány egyes ágai tekintélyes szaklapjainak száma, melyekben e témájú közlemények jelentek meg (pl. Journal of Bone and Joint Surgery, JAMA, Radiology, Lancet, Clinical Orthopedics, Teratology, Nature, American Journal of Epidemiology, International Journal of Neuroscience, Journal of Cell Biochemistry, Cell Tissue Research, Archives of Otolaringology, Head and Neck Surgery, Life Sciences, Brain Research, Carcinogenesis, Journal of Foot and Ankle Surgery, European Journal of Ophtalmology, Clinical Rheumatology, stb.) Sajnos igen csekély az e témát érintô magyar nyelvû forrásmunka. Sieron professzor munkája egyrészt ismerteti az alapokat, azaz hasznos lehet azok számára is, akik érdeklôdése mostanában fordul a non-invazív eljárások e területe felé. Ugyanakkor széles irodalmi áttekintést és irodalomjegyzéket nyújt a témában haladónak számítók számára is. Dr. Dobos József
Budapest, 2003. 235 old. 143 x 207 mm, fényes- fóliás keménytábla, Ára 9,900.- Ft + postaköltség Utánvétellel megrendelhetô: a kiadótól: Farkas Jánostól +36 20 450-2886. valmint a Med & Life Kft -nél tel: +36 1 212-0714,
[email protected], megvásárolható Medicina országos könyvesbolt hálózatánál, a Mediprint orvosi könyvesboltban : Budapest, V. Múzeum krt.17. és a MELANIA Orvosi szaküzletben 1088 Budapest Bródy S. utca 23/a Pannon könyvesboltban: Keszthely, Kossuth u 40.. Megrendelhetô: Magyar Sporttudományi Társaság 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax : 460-6980, mobil: 06-30991-0203
Tehát az a véleményünk, hogy az edzôi munka alapvetôen négy összetevôtôl (3. ábra) függ, amelyek egymással kölcsönhatásban is állnak. A gyakorlati tapasztalatokat sportolóként a legkönnyebb megszerezni az ismereteket képzéssel, továbbképzéssel el lehet sajátítani, a szükséges tulajdonságok és a törôdés neveléssel alakítható ki. S egyik fô összetevô sem nélkülözheti a másikat. Lehet, hogy ezek az összetevôk együttesen hozzák létre a Counsilman – féle „x”- tényezôt?
Összefoglalás A gyakorlati tapasztalat és a szakirodalom alapján úgy találtuk, hogy az eredményes edzôi munka nem nélkülözheti sem a gyakorlati tapasztalatokat, sem a sportbeli felkészüléssel összefüggô tudományos kutatás eredmények általánosított rendszerét, az elméleti felkészültséget, a tevékenységhez szükséges személyi tulajdonságokat és a sportolóval való törôdést sem.
Harsányi L.- Sebô A. (1984): Útmutató az atléta utánpótlás kiválasztásához és felkészítéséhez 1985-1988. Sportpropaganda. Budapest. 129 p. MAGYAR EDZÔK TÁRSASÁGA (1998): Az edzôk erkölcsi kódexe. Sportélet melléklet, 2.2. Mezei Gy. (1988): Élvonalbeli labdarúgók felkészítése. Sport. Budapest. 444 p. Mónus A. (1998): Akiért a himnusz szól. Magyar Edzô, 1.3. Zalka A. (1994): Képzettség és edzôi siker. Kispad, 4. 16-17. Zalka A. (1997a): Jegyzet: Egy edzô képzeletbeli vallomása. Kispad, 4. 16-17. Zalka A. (1997b): Képzettség és siker. Kispad, 3. 16-17.
EDZÔI ISMERETEK Általános felkészítési Sportági tudnivalók Egyéb tudnivalók tudnivalók Anatómia Sportági edzésmódszertan Tájékoztatási, hírközlés Antropometria Matematikai statisztika Biokémia Nyelvismeret Biomechanika Mozgástechnika Számítástechnika Környezettan Audiovizuális technika Immunológia Taktika Általános mûveltség Egészségtan Szervezés-vezetéselmélet Edzéstudomány Gazdasági Élettan Humánpolitikai Oktatástan Szállítási Örökléstan FelszerelésGyakorlati tapasztalatok Pedagógia és szerismeret Pszichológia Technikai-taktikai Létesítmény építési Szociológia Terhelésadagolási Tesztelmélet Képesség-és Teljesítménydiagnosztika készségfejlesztési Képességfejlesztés Edzéstervezési Tervezés Regenerációs 2. ábra. Az edzôi ismeretek
Irodalom
AZ EDZÔI MUNKA FÔ ÖSSZETEVÔI
Andersen, R.(1974): Az edzôképzés feladatai. Tudományos Sportélet, 1. 6-8. Beyer, E. (Red.)(1987.) Wörterbuch der Sportwissenschaft, Deutsch, Englisch, Französisch. Verlag Karl Hoffmann, Schorndorf. 770p. Counsilman, J.E. (1970): Az úszás tudománya. Sport. Budapest. 461 p. Counsilman, J: E: (1982): A versenyúszás kézikönyve. Sport. Budapest. 293 p. Douge, B-Hastie, P. (1993): Coach Effectiveness. Sport Science Review, 2. 14-29. Frolova, M. I .-Morzov, A. Sz. (1983): Az eredményes edzô modelljének szociális-pszichológiai összetevôi. Testnevelés- és sporttudomány, 1. 30-31. Gombocz J. (2000): Bajnokok edzôi: mesteredzôk. Magyar edzô, _ . 3-4.
SPORTÁGI GYAKORLATI TAPASZTALATOK
➩
■
SZEMÉLYES TULAJDONSÁGOK
➩
EREDMÉNYES EDZÔI TEVÉKENYSÉG
➩
➩
6 MAGYAR EDZŐ
EDZÔI SZAKISMERETEK 3. ábra. Az eredményes edzôi munka alapvetô összetevôi
TÖRÔDÉS A SPORTOLÓKKAL
36 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Néhány gondolat a súlyemelésrôl Viczay Alajos: „A pécsi súlyemelés”c. könyve alapján A súlycsoportok kérdése
Szabó S. András Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest
Bevezetés Viczay Alajos igazi kordokumentumként is felfogható könyvet jelentetett meg „A pécsi súlyemelés (1963-2003)” címmel, átfogva az elmúlt 4 évtized fontosabb történéseit. Természetesen pécsi szemüvegen keresztül szemlélve és megélve (elszenvedve és alakítva) a történéseket, de nyilvánvaló, hogy egy-egy szakosztály, klub, egyesület, város történetét, sikereit és kudarcait nem lehet csupán önmagában, mástól, más egyesületektôl, más városoktól, más régióktól függetlenül szemlélni és értékelni. A pécsi súlyemelés születésében, eredményeiben és gondjaiban egyaránt benne vannak azok a jellemzôk is, amelyek az egész sportágra (országosan és talán nemzetközi szinten is) érvényesek. Pozitív és negatív paraméterek egyaránt, a fiatalok erôsödni vágyása és lelkesedése, az edzô kiszolgáltatottsága, s esetleges emberi és szakmai hibái, az anyagi háttér stabilitása ill. bizonytalansága, az erkölcsi támogatás hiánya, illetve szükségessége, a versenyrendezés problémái, a versenyszabályok és súlycsoportok módosulása, továbbá a formaidôzítés és taktika buktatói, az emberi összeférhetetlenségek, az összefogás hiánya, a kiválasztás és toborzás nehézségei, s még sorolhatnám oldalakon keresztül azokat az okokat, gondokat, amelyek együttesen azt eredményezték, hogy ma a hazai súlyemelés – nem csupán a pécsi súlyemelés – kritikus helyzetben van.
A pécsi súlyemelés története A csaknem 300 oldalas, gondosan tagolt, szépen szerkesztett könyv a köszöntôkön, elôszón, a magyar súlyemelôsport fejlôdését bemutató bevezetésen, a könyv végén található rövidítéseken, irodalomjegyzéken, s 32 szép színes fotón kívül 4 részbôl áll. Az elsô fejezet címe: A pécsi súlyemelés története, s ez a 140 oldal képezi a lényeget. Fényképekkel, statisztikákkal kiegészítve bemutatja a pécsi súlyemelôsport kialakulását, fejlôdését, s jelenlegi helyzetét. 40
év küzdelmét nem csupán a súlyzókkal, de gyakran a méltatlan körülményekkel, az anyagi gondokkal, az emberi gyarlóságokkal, a szakmai problémákkal. S megismerjük persze a 4 évtized kiemelkedô képességû versenyzôt is – pl. Kozári Péter, Lénárt István, Lénárt Ferenc, Szabó László, Torma Ibolya, Kazinczi István, Gyurkovics Ferenc – az egyesületek megszûnését és újjáalakulását, a névváltozásokat, a fogyasztás, a menedzselés, a versenyeztetés gondjait és buktatóit, a súlycsoportváltás, a nôi súlyemelés ezernyi problémáját. S persze az utazások élményét, azt a felemelô érzést a történelmi Magyarország területén, például, amit az 1981-es kolozsvári verseny kapcsán érzékeltet a szerzô akkor, amikor leírja, hogy a piros sonkát fehér tálon zöld paprikával tálalták.
Visszaemlékezések, rólunk írták, függelék A könyv második fejezetének címe: Visszaemlékezések. Ez is tartalmas rész, néhány korábbi emelô, sportvezetô, orvos nyilatkozata arról, amit fontosnak, szépnek tart a súlyemelésben, erkölcsi kérdésekkel is megpakoltan. A harmadik rész címe: Rólunk írták. Ez dokumentumgyûjtemény, a sajtóban (fôleg Dunántúli Napló és Népsport) a pécsi súlyemeléssel, ill. pécsi súlyemelôkkel kapcsolatos cikkek, híradások, riportok alkotják. A könyvet 30 oldalnyi statisztika egészíti ki, a szokásos adatok helyezésekrôl, eredményekrôl, versenyzôkrôl és versenyekrôl, minôsítési szintekrôl.
A szerzô a könyvben nem csupán adatokat, versenyeredményeket közöl, történeteket mesél, versenyekrôl számol be, anyagi gondokat, problémákat tárgyal, de számos szakmai, edzéselméleti jellegû kérdést is érint ill. boncolgat. Ilyen pl. a súlycsoportváltás kérdése, ami az 1998 óta bevezetett új súlycsoportokat tekintve jelentôsen megnehezült, hiszen a kevesebb súlycsoport következtében nagyobbak a különbségek az egyes kategóriák között. Pl. korábban a középsúly (82.5 kg) s a félnehézsúly (90 kg) között 7.5 kg volt az eltérés, ma viszont a 85 és a 94 kg-os felsô határú kategóriák között 9 kg. Ezzel a kérdéssel részletesen foglalkoztam korábbi dolgozataimban (1-4), s csupán annyit kívánok itt megjegyezni, hogy messzemenôen osztom a szerzô véleményét. Nem látom ugyanis feltétlenül indokoltnak, hogy abból adódóan, mivel a NOB - a nôi súlyemelést is versenyszámként elfogadva – 15 kategóriában maximálta a súlyemelôsportban (férfi és nôi együtt, de megkötés nélkül) a súlycsoportok számát, ne lehetne a többi versenyen ettôl eltérô kategóriákat alkalmazni. Az okok röviden a következôk: 1. Világversenyeket, kontinentális viadalokat, nemzetközi és nemzeti versenyeket óriási számban rendeztek korábban is a jól bevált 10+9 súlycsoportban. 2. Elég lenne a 8+7 súlycsoportos versenyt (esetleg 9+6 vagy 10+5 kategóriában) csak az olimpiai játékokon, minden negyedik évben egy alkalommal rendezni, hiszen itt a résztvevôk száma egyébként is rendkívül behatárolt. 3. A korábbi (1992-ig érvényes) súlycsoportokhoz való visszatérés lehetôsé-
■
MAGYAR EDZŐ 5
2005/1
Richard Pound a doppingellenes küzdelemrôl ÚJABB FENYEGETÉS: A GÉNDOPPING A génkutatás és az ennek következtében felsejlô forradalmi lehetôségek a gyógyászatban rendkívül ígéretesek. Nyilvánvaló azonban, hogy a kutatások eredményeinek felhasználása a sportteljesítmények fokozására éppen olyan súlyosan elítélendô, mint a hagyományos értelemben vett doppingolás. A WADA (Doppingellenes Világ Ügynökség) elsô embere, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábbi kanadai alelnöke, Richard Pound montreali ügyvéd, helyesen érzékelve a gén-dopping területén várható veszélyeket, úgy határozott, hogy szervezete hivatalos kiadványának – PLAY TRUE (Értelemszerûen: Versenyezz tisztán!) – 2005 évi tavaszi számát teljes egészében ennek a rendkívül érzékeny témának szenteli. Az elôszót ô maga fogalmazta meg. Feltûnt, hogy amint közeledtek az athéni nyári olimpiai játékok befejezô napjai, mind gyakrabban szegezték nekem a kérdést a nemzetközi újságíró társadalom tagjai –írta. Vajon valóságos-e a veszély, hogy már 2008-ban a pekingi ötkarikás játékokon súlyos bonyodalmat okozhat számunkra a géndopping? Nos, az a gondolat, hogy a kínai fôvárosban netán genetikailag manipulált versenyzôk állhatnak rajthoz, kétségkívül zavaró, ugyanakkor ez a lehetôség teljességgel nem zárható ki sajnos. Ami azt illeti, a WADA már huzamos ideje úgy kezeli a géndoppingot, mint a versenysport felett lebegô komoly fenyegetést. Igyekeztünk vezetô szerepet játszani abban, hogy világossá tegyük mind a kutató tudósok, mind a sport nemzetközi közössége vezetôi számára: kísérjék figyelemmel a fejleményeket, legyenek készek az új ilyen jellegû kihívásra, arra a veszélyre, amely a sportra leselkedik. Tudományos kutatóink mindazonáltal úgy vélik, hogy a géndopping jelen pillanatban nem realitás – még nem… De a rohamos fejlôdés ismeretében a helyzet megváltozhat néhány röpke év alatt, nekünk tehát lépést kell tartani a fejlôdéssel, haladék nélkül, semmire sem várva új védekezô fegyvereket kell kifejlesztenünk a fenyegetés miatt. Elsô alkalommal a WADA 2002-ben hívta egybe a nemzetközi sportélet reprezentánsait és a tudomány képviselôit a Banbury Konferencia keretei között New Yorkban, hogy megtárgyaljuk a
géndopping idôszerû kérdéseit. A konferencia pontosan úgy sikerült, ahogyan vártuk, elképzeltük, elérte a kitûzött célt, megfelelt annak az igénynek, hogy felhívja a figyelmet mindazok számára, akik tehetnek, s feltételeztük, akarnak is tenni a géndopping ellen, mégpedig abban a kezdeti stádiumban, amikor bármiféle kárt lenne képes okozni, igyekezvén mindjárt a kezdetben elfojtani a kibontakozás és elterjedés lehetôségét. A sport képviselôi pontos képet kaptak arról, hogy milyen irányba halad a tudomány, s a kutatások a génterápiában mennyire elôrehaladott állapotban folynak. Számos végzetesnek tekinthetô kór gyógyításához szinte karnyújtásnyi közelségbe jutott a tudomány, igazolta a konferencia, ugyanakkor a kutatók rádöbbenhettek, hogy a sportolók mi mindenre képesek elszánni magukat, beleértve a legnagyobb kockázatokat is, csak hogy a legjobbak lehessenek. Errôl éppen olyan tudóskollégák számoltak be, s figyelmeztettek, akiket határozottan igyekeztek máris „beszervezni” a felkészülés menetébe egyes edzôk, sportvezetôk, sôt maguk a versenyzôk, akiket roppant érdekelt, hogyan lehetne hasznosítani a génterápia elônyeit az edzésmunkában a minél kiemelkedôbb eredmények elérése érdekében. Sokunk számára valóságos felvilágosítással ért fel az esemény, amely lényegében ahhoz vezetett, hogy 2003-ban a tiltott doppingszerek és eljárások, módszereket tartalmazó listára nyomban felkerült a génmanipuláció. Azóta jelentôs további lépéseket tettünk azért, hogy a csalásnak ez a formája ne bontakozhasson ki a nemzetközi sportban. Társakra leltünk a kutatásban élenjáró tudósok között annak érdekében, hogy a génmanipuláció kideríthetô, bizonyító erôvel feltárható legyen. A WADA szervezetén belül külön kutató csoportot hoztunk létre, s tagjai idôrôl-idôre nem csak beszámolnak tevékenységükrôl, hanem tanácsokkal is ellátnak bennünket fôként az ellenôrzés technikai jellegû kérdéseiben. A tájékoztatás és felvilágosítás tekintetében ugyancsak számos erôfeszítést tettünk, hogy a sportolók, vezetôik, edzôi pontosan felmérjék: a génekkel kapcsolatos kutatások tulajdonképpen még egyáltalán nem befejezett
folyamat közepette zajlanak, számos kérdés vár tisztázásra, tele vagyunk kérdôjelekkel, távolról sem tudományosan lezárt az ügy, s ennek következtében a sportban mindennemû ezzel kapcsolatos kísérletezés roppant veszélyekkel járhat. Azon túlmenôen, hogy természetesen morálisan sem fogadható el a szándék, éppen úgy nem, mint az immár hagyományosnak tekinthetô doppingolás módszereinek bármelyik fajtája. A mögöttünk hagyott téli idôszakban alkalmam nyílt beszédet tartani az „Amerikai Szövetség a Tudomány Elôrehaladásáért” címet viselô nemzetközi kongresszuson az Egyesült Államokban. Elôadásomban egyebek között felhívtam a figyelmet: a kormányoknak, az egészségügyi hatóságoknak igen szigorú szabályozást szükséges életbe léptetniük a génállomány megváltoztatását célzó tudományos tevékenységben, kutatásokban, kísérletezésben, gyógyításban. Az USA-ban bizonyos mértékben nem csak felismerték ennek fontosságát, de megtették az elsô lépéseket is elsôsorban a génátalakításokat célzó oktatás tekintetében példának okáért. Ez azonban kevés, ennél sokkal többre van szükség ezen a területen. Akadnak, sajnos, olyan háttérben mûködô, eléggé el nem ítélhetô laboratóriumok, ahol jó pénzért hajlandók a kidolgozott terápia és technológia lemásolására, valamint alkalmazására a sportteljesítmények fokozása érdekében. Ismétlem, hallatlanul veszélyes próbálkozásról van szó, amely ráadásul erkölcsileg épp úgy elfogadhatatlan, mint az eddig ismert doppingolás változatos formái. Nehéz elôre látni, megjósolni, mennyire tragikus lehet megváltoztatni bárkinek a gén-állományát, csupán a jobb sporteredmények elérése céljából. Csúszós, kiszámíthatatlan lejtô ez, amelyen soha nem kívánunk lezuhanni. Mindannyiunknak a fejünkbe kell mindenek elôtt alaposan vésnünk egy fontos megállapítást: a génterápia hihetetlen kilátásokat tartogató lehetôség az emberiség számára a gyógyászatban, nagyszerû kifejezôdése és megtestesítôje az emberi képességeknek és zsenialitásnak. Az a tény, hogy a tudomány jelenleg eredményesen mesterkedhet a genetikus kódokkal annak érdekében, hogy az ember egészségesebb és töké-
4 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Az edzô felelôssége Bárhogyan, bárhonnan közelítjük meg a dopping-kérdést és keressük a felelôsöket, nem kerülhetjük ki az edzôt, az edzô felelôsségét. A sportélet, a tényleges sporttevékenység két központi figurája: a versenyzô és az edzô. És bár a versenyzô a fôszereplô – ugyanúgy, mint a színházban a színész – ô is a rendezô, jelen esetben az edzô instrukciói, tervei alapján készül, dolgozik. Miután nap mint nap együtt vannak, normális kapcsolatban az edzônek a versenyzôje minden rezdülését ismernie kell, minden nem tervezett eseménynek, amely a versenyzô életében bekövetkezett, az edzésmunkában, a teljesítményben kell tükrözôdnie és ezt az edzônek észrevenni, érzékelnie kell. Ebbôl következik, hogy az edzésmunkából nem származható, indokolatlanul nagy teljesítménynövekedésre – vagy akár csökkenésre – az edzônek fel kellene figyelnie és keresnie kell a miértet. Különösen igaz ez az egyéni sportágakra, ahol az eredmények mérhetôek, és ahol a folyamatos teljesítmény-mérés követelmény, az edzéstervezés alapja. Nem hihetô, nem elfogadható tehát az az esetleges kifogás, hogy az edzô – ha a versenyzô meg nem engedett eszközöket használ – nem tud róla, nem látja. A versenyzô az edzôre van bízva. Az edzô felelôssége – bizonyos határok között természetesen –, hogy a versenyzô mit, hogyan csinál. Mindaddig, amíg vállalja a közös munkát, tart ez a felelôsség. Ha valaki nem akar közösséget vállalni, mert nem tud már hatni a versenyzôre, nem ért egyet a felkészülés, az életmód egyes elemeivel, akkor ezt azzal jelezheti, hogy felbontja az együttmûködést. Amíg azonban ezt nem teszi, addig fennáll a felelôsség. Sôt, úgy vélem, nagyobb a felelôssége, mint versenyzôjének, mert neki jobban tisztában kell lennie a következményekkel, tôle ez nemcsak elvárható, hanem egyenesen meg is követelhetô. Mint ahogyan az is, hogy olyan esetben, amikor dopping vétség vádja éri a versenyzôt, ne hallgasson, ne tegyen úgy, mintha kívülálló lenne, mert nem az, hanem érintett. Az elmúlt években a Magyar Edzôk Társasága jelentôs erôfeszítéseket tett az edzôi tevékenység elismertségének növelése érdekében. Számos fórumon hangoztatta, hogy az edzôi munka presztizse,
■
MAGYAR EDZŐ 37
2005/1
get adna az átgondoltabb és zökkenômentesebb súlycsoportváltásokhoz, több érem megszerzésének lehetôségét nyújtaná, s egyúttal összehasonlíthatóságot adna a korábbi évek eredményeihez is. 4. Számos más sportágra (pl. kajak-kenu, úszás) is jellemzô, hogy az olimpiai versenyprogram és az egyéb versenyek programja nem teljesen azonos, miért ne lehetne ez a súlyemelôsportban is?
Záró gondolatok
Edzô és versenyzô: Vida József, Fazekas Róbert elismertsége indokolatlanul alacsony, sem az anyagi, sem az erkölcsi megbecsülés vonatkozásában nem elegendô. Abból kiindulva érveltünk az elismerések különbözô formáinak kialakítása, bôvítése mellett, hogy az eredményes versenyzôk mögött mindig ott vannak a nagy edzô egyéniségek, hogy a sikerek egyik kovácsa az edzô. Ennek is köszönhetôen nôtt a Mesteredzôi cím presztízse, szélesedett az olimpiai járadékra jogosult edzôk köre, növekedett az edzôk eredményességi pénzjutalma, jöttek létre különbözô kitüntetési formák. Ha a sikerben – azt hiszem jogosan – részt kérünk az edzôknek, akkor ugyanez igaz a kudarc, a botrány esetén is, itt sem mentesülhetünk a felelôsség alól. Méltatlan dolog a siker esetén részt kérni a „fénycsóvából”, baj esetén pedig névtelennek maradni. Athén után ez volt az egyik nagy hiányérzetem, nevezetesen, hogy az érintett edzôk nem álltak oda versenyzôjük mellé vállalni a felelôsséget, vagy legalább magyarázattal szolgálni. Ötven éve edzôsködöm, ebbôl negyven évet töltöttem el az élsportban, elég jól ismerem a magyar sportot, a magyar edzôi kart, a nemzetközi gyakorlatot, nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy a doppingot, a teljesítményfokozó szerek használatát egyik napról a másikra – varázsütésre – meg lehet szüntetni. Ezért nem hiszek abban, hogy a „zéró tolerancia” elvének puszta hangoztatásával, újabb és újabb mozgalmak hirdetésével, bizottságok szervezésével, a tettek propagandával, szavakkal való helyettesíté-
sével eredményt lehet elérni. Persze szükség van a felvilágosításra, meggyôzésre, elrettentésre, de még a fokozott ellenôrzés is kevés, ha utána nem történik semmi. Pusztán felesleges pénzkidobás, ha cinkosok vagyunk, ha az eredmények érdekében hallgatunk arról amit tudunk, remélve, hogy más nem tudja. Ebbôl következik az a hallgatólagos elv, hogy az doppingolt aki lebukott. Ez az álságos légkör – lialakulásában mindannyian hibásak vagyunk – eredményezte Athént. Ennek kell véget vetni, és nem csupán az esélyegyenlôtlenség miatt, mert annak sokkal több oka van, mint a dopping, hanem az esetleges egészségkárosodás miatt. Az alapvetô mérce az egészségkárosodás lehetôségének kizárása kell legyen! Ez az a határvonal, amit semmilyen indokkal nem lehet átlépni. Amikor ennek még csak a halvány lehetôsége is fennáll, akkor és ott drasztikusan kell fellépni, sôt az edzôk vonatkozásában keményebben, szigorúbban, mint a versenyzôk esetében. Azokat az edzôket – ugyanez kell vonatkozzon az orvosokra, sportvezetôkre is –, akik vétenek az érvényes szabályok ellen (akár egyetértenek azokkal, akár nem), segédkezet nyújtanak ahhoz, részt vesznek a csalásban, azokat errôl a pályáról ki kell tessékelni. Még egy Athénhez hasonló szégyent nehezen viselne el a magyar sport, a közvélemény. Tegyünk azért, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elô! Dr. Ormai László
Antidoppinginfo! A doppinggal és a doppingellenes küzdelemmel kapcsolatos aktuális információk a MET honlapján! Kattintson rá: www.met.iif.hu
A bevezetést azzal zártam, hogy sajnos a súlyemelôsport Magyarországon jelenleg igen kritikus idôket él meg. Így pl. alacsony a versenyzôi létszám, dopingbotrányok borzolják az amúgy sem sima vízfelületet, alig van fôállású edzô, éles ellentét feszül az edzôk ill. szakemberek között, vékony az utánpótlásréteg, óriási gond tehetôs szponzorokat találni, sok az olyan ember - korábban sikeres versenyzôk és edzôk - aki megkeseredett, elfordult a sportágtól. Viczay Alajos könyve arra is jó, hogy az általa tartott tükörben megnézzük, mi volt a jó, s mi volt a rossz eddig a magyar súlyemelésben. Persze nem csupán a hibákat, kudarcokat, helytelen lépéseket kell elemeznünk, de arra a kérdésre is választ kellene találni, hogy mi a kivezetô út. Vajon csupán a pártállami rendszer támogatást biztosító sportpolitikájának megszûnése eredményezte-e a szakosztályok megszûnését, a súlyemelés, mint alapsportág népszerûségének hanyatlását, vagy más, nem kevésbé fontos tényezôk is szerepet játszottak? Jó könyv, érdekes, kordokumentációs jellegû kötet Viczay Alajos mûve, egy olyan emberé, aki rengeteget tett azért, hogy a súlyemelés (Pécsett és másutt), ez a sokunk által kedvelt s becsült sportág sikeres legyen. Szerintem a szerzô célja a könyv megírásával nem csupán az volt, hogy elmondja, mi történt 1963 és 2003 között. Úgy vélem, ennél sokkal több. Talán azért is íródott e könyv, hogy a súlyemelésnek, s ezen belül a pécsi súlyemelésnek ne csupán múltja, de jelene és bíztató jövôje is legyen. Hogy azok, akik tehetnek az ügy érdekében, fogjanak végre össze, s tegyék meg mindazt, ami kell ahhoz, hogy ez a sportág ismét régi fényében ragyogjon. Méltóan régi, nagy híréhez, az olimpiai bajnok, világbajnok, Európa-bajnok, világcsúcstartó neves elôdökhöz. S persze kapjon ehhez megfelelô támogatást, anyagit és erkölcsit egyaránt a sportvezetéstôl. A nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor nevéhez fûzôdik a mondás: „Nem lehet mindig megtenni azt, amit meg kellene, de mindig meg kell tenni azt, amit
meg lehet.” Nos, ahhoz, hogy a súlyemelést felemeljük, hogy segítsük a sportág ismételt felemelkedését, ahhoz meg kéne fogadni Bethlen Gábor tanácsát. Egymást segítve és támogatva kellene a súlyemelés szekerét kihúzni a sárból, s erôs, jó lovakat fogni a szekér elé. Olyan lovakat, amelyek egy irányba (jó irányba) húznak, s persze jól felkészült, a lovakat szeretô s ismerô kocsisok is kellenek. Hát efféle gondolatok fogalmazódtak meg bennem a könyv elolvasása közben. Bíztatom a sportágat szeretô sportbarátokat, sporttársakat, edzôket, versenyzôket, sportvezetôket, hogy ôk is olvassák el Viczay kolléga könyvét. Azután pedig azokon a lépéseken gondolkodjanak, amelyeket ahhoz kell megtenni, hogy a súlyemelés ismét népszerû legyen Magyarországon, s a sportág visszataláljon a sikerekhez, eredményekhez vezetô útra. A sikerek persze nem csupán azt jelentik, hogy helyezések, érmek születnek világversenyeken. Nem, sôt elsôsorban nem ezt jelentik. Hanem azt, hogy sokan foglalkoznak majd súlyemeléssel, s erôs, izmos, egészséges nemzedék fog felnôni. S persze könnyen lehet, hogy a sok fiatal emelô közül majd fel-feltûnik néhány olyan is, aki nemzetközi szinten is sikeres lesz, s dicsôséget
szerez egyesületének, városának, megyéjének, országának, nemzetének. Teljesen egyetértek a szerzôvel, amikor azt írja, hogy a súlyemelés is a rendszerváltás vesztesei között találta magát. S azzal is, hogy sajnálatos, a súlyemelés nem vált iskolai sporttá, s alapsportág jellege ellenére nem tananyag a tanárképzésben, s így nem integrálódhatott az iskolai testnevelésbe sem. Ôszintén becsülöm a szerzôt, hogy hittel vallja – a 40 éves jubileumra átadott súlyemelôcsarnok nyilvánvalóan erôsíti ebben – meg kell kísérelni újra felépíteni egy mûködôképes struktúrát, amelyben a sportszakemberek, edzôk elôtt is megnyílik egy életpálya- modell, s a tehetséges sportolók lehetôséget kapnak képességeik kibontakoztatásához.
Hozzáférhetôség: Viczay Alajos, 7623 Pécs, József A. u. 28. X. 40. Tel: 72-323-580 (lakás), 72-254-975 (munkahely), 06-20-556-7231 (mobil) A könyv egyébként a Duplex-Rota nyomdában készült, Pécs, Észak-Megyer dûlô 4., s a Pécsi Súlyemelô Egyesület jelentette meg 2004-ben a Wesselényi Sport Közalapítvány s a Pannonpower Holding Rt támogatásával.
38 MAGYAR EDZŐ
■
2005/1
Könyvismertetô Nádas Pál szerkesztésében, a Magyar Paralimpiai Bizottság kiadásában megjelent a Paralimpiai történetek címû könyv, 75 esztendô (1929-2004) hazai és nemzetközi történései alcímmel. A könyv értékeit hûen jellemzik dr. Ábrahám Attila, a Nemzeti Sporthivatal elnökének köszöntô sorai: „Az elsô szó amely ennek a csodálatos kötetnek a kapcsán az eszembe jutott, így hangzik: ÉRTÉK! És – elnézést a szerzôktôl, szerkesztôktôl – ezúttal nem elsôsorban a könyv kézzel fogható értékére, a képekre, táblázatokra, tudósításokra gondolok, hanem mindarra a gazdag tartalomra, amely a sorok, illusztrációk mögött meghúzódik. 75 év küzdelmes, sikerekben és néha bizony kudarcokban gazdag történetére. Jól tudom, hogy a kudarcokat elsôsorban nem a sportversenyeken kellett elszenvedni. Ezek a hétköznapok legyôzni való megpróbáltatásai voltak. Harc a teljesítmény elismeréséért, a megfelelô feltételek biztosításáért. A paralimpia sportolóinak versenysportja a magyar sport szerves része. Gondolom, nem kell hangsúlyozni, hogy mekkora hiányt pótol ez a kötet, amely immár a magyar sportirodalom része is. Garanciát nyújt. A halhatatlanság garanciáját. Lehetôséget arra, hogy mindazok, akik tettek valamit a fogyatékos emberek sportjáért, örök szereplôi legyenek a magyar sport történetének.” A könyv megvásárolható a Libri könyvesboltokban, illetve a Magyar Paralimpiai Bizottság irodájában (1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3.) 4900,- Ft-os egységáron.
HIRDESSEN A MAGYAR EDZÔBEN! Folyóiratunkat 2005-ben négy alkalommal 1000 példányban tervezzük megjelentetni. Eljuttatjuk az országos sportági szakszövetségek szakembereihez, az olimpiai felkészítést végzô edzôkhöz, az olimpiai mozgalom szakértôihez, a megyei és megyei jogú városok sportszakigazgatási szervezeteihez, sporttudományi társaságokhoz, intézetekhez, valamennyi magyar egyetem és fôiskola testnevelési tanszékére, testnevelô tanárokhoz, sportorvosokhoz, a sportági és más sportszakmai folyóiratok szerkesztôségeihez. Hirdetési feltételek 2005-ben: 1. Hátsó-külsô, belsô és elsô-belsô teljes borítólapon színes anyag egyszeri megjelentetése 60.000,- Ft 2. A lap közepén befûzve: 4 oldalas színes anyag egyszeri megjelentetése 100.000,- Ft 3. 4 oldalas fekete-fehér anyag egyszeri megjelentetése 40.000,- Ft 4. Egyoldalnyi fekete-fehér anyag, a lapban a mûszaki szerkesztô által meghatározott helyen elhelyezve egyszeri megjelenéssel 20.000,- Ft 5. Egyoldalas A/4-es méretû szórólap egyszeri elhelyezése, terjesztése a folyóirattal 10.000,- Ft 6. Az egy oldálnál kisebb terjedelmû hirdetések, reklámok költsége, terjedelmükkel arányos. 7. Folyamatos, legalább négy alkalomra történô lekötés esetén árainkból 25% kedvezményt adunk. Egyéb feltételek külön megállapodás szerint! 8. A fenti árak ÁFÁ-t nem tartalmaznak!! Fizetés: a megrendelést követôen számla ellenében átutalással! 9. A hirdetések szövegeit, grafikáit, fényképeit az igényelt hirdetési területnek és a lap tükrének megfelelô méretben kérjük megküldeni a szerkesztôség címére. További felvilágosítás: a (1) 460-6981 vagy a 06-30-991-0203 telefonon! A szerkesztôség
Tartalom Dr. Ormai László Az edzô felelôssége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 Gallov Rezsô Richard Pound a doppingellenes küzdelemrôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Könyvismertetô: A. Sieron (szerk.): Mágneses terek alkalmazása az orvostudományban . . . . . . . .6 Dr. Kis Gergô László „Dopping-kérdés” jogi szempontból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7 Benczenleitner Ottó A koordinációs képességek jelentôsége a forgással történô atlétikai dobásokban, különös tekintettel az egyensúlyérzékelésre . . . . . . . . . . . . . . . . .10 Hamar Pál, Kalmár Zsuzsa A magyar nôi torna helyzete a 2004. évi Amszterdami Európa-bajnokság eredményeinek tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 Sayin Metin, Karácsony István A szertorna fejlôdési tendenciája kápáslovon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 Kacsándi Anna, Tolnay Pál, Szabó S. András Testtömegoptimálás és pulzuskontroll . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20 Szabó S. András Ásványianyag-szükséglet sportolóknál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22 Bognár Gábor, Nagykáldi Csaba, Vadas Simóka Nóra Agresszió vagy asszertivitás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24 Ökrös Csaba A korszerû kézilabdajáték jellemzô vonásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28 Gallov Rezsô Elsô az elsôk között - 50 éve hunyt el a felejthetetlen Hajós Alfréd . . . . . . . . . . .30 Jocha Károly Két olimpiai döntôben is fújta a sípot - 80 éves az Oscar-díjas Kassai Ervin . . . . .32 Harsányi László Az edzôi munka összetevôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .34 Szabó S. András Néhány gondolat a súlyemelésrôl Viczay Alajos: „A pécsi súlyemelés” c. könyve alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36
Új közlési feltételek A kéziratokat egy példányban, szimpla sortávolsággal, az A/4-es lap egyik oldalára 12-es betûnagysággal, Times New Roman betûtípussal gépelve kérjük elkészíteni. Emellett kérjük az anyag megküldését számítógépes adathordozón is: 1.44-es floppy-lemezen, vagy e-mail-en. A dokumentumokat “stílus” alkalmazása nélkül Word 6.0-ás formátumban, a táblázatokat szintén Word 6.0-ás formátumban, az illusztrációkat (kép, ábra, grakikon) nyomdai sokszorosításra alkalmas nyomaton vagy formátumban (JPEG, TIFF) elmentve kérjük. A dokumentumok azonosításához kérjük az összes információt megadni (könyvtár-, fájl, munkalapnév stb.). A kézirat gépelt terjedelme az 5, az ábrák, táblázatok a 3 gépelt oldalt lehetôleg ne haladják meg. A táblázatokat és ábrákat a szövegtôl elkülönítetten, táblázatonként és ábránként külön lapokon kérjük 1 példányban mellékelni. A táblázatokat és az ábrákat számozással és címmel kérjük ellátni. Az ezeken esetleg feltüntetett jelek, rövidítések magyarázata is szerepeljen, azaz a táblázatok és ábrák a szövegtôl függetlenül is érthetôk, értelmezhetôk legyenek. A táblázatok, ábrák címét kérjük megadni (Pl. 1. ábra /Térd feszítés, hajlítás). A táblázatok és ábrák helyét kérjük a szövegben megjelölni (pl. 2. ábra). Az elsô oldal a szerzô(k) nevével (“dr” és egyéb cím vagy beosztás megjelölése nélkül) kezdôdjön, alatta az intézet, intézmény nevét kérjük megjelölni. Ez alatt a tanulmány (kifejezô, de minél rövidebb) címe következzen nagy kezdôbetûvel és kis betûkkel folytatva. Maximum 20 soros összefoglalót kérünk, alatta a kulcsszavakkal (maximum 5). Az összefoglaló tartalmazza a kérdésfeltevést, az eredményeket és a következtetést. Az összefoglalókat követô tanulmány szövegét célszerû bevezetésre, a módszerekre, az eredményekre, a megbeszélésre és a következtetések fejezetekre tagolni. Az új bekezdések a sor elején kezdôdjenek, és ezt sorkihagyás (ne behúzás) jelezze. A lábjegyzetek a szöveg végére kerüljenek. Az irodalomjegyzékben folyóiratnál: a szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a mû címe eredeti nyelven, a folyóirat neve, a lapszám, a terjedelem: kezdô és befejezô oldalszám szerepel. Pl.: Friedmann, B. – Bärtsch, P. (1999): Möglichkeiten und Grenzen des Höhentrainings im Ausdauersport. Leistungssport, 3. 43-48. Könyvnél: a Szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a könyv címe (eredeti nyelven), a kiadó neve, városa, esetleg a könyv utolsó számozott oldalszáma. Pl: Carl, K. (1983): Training und Trainingslehre in Deutschland. Verlag Karl Hofmann, Schorndorf. 298 p. A szöveg közben a hivatkozás a szerzô(k) nevével és az évszámmal történjen, pl. Friedmann (1999). Az irodalomjegyzék után kérjük megadni annak a szerzônek a nevét és levelezési címét (e-mail címét), akit az esetleges érdeklôdôk A szerkesztôség további információkért megkereshetnek.
SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR TF TOVÁBBKÉPZÔ INTÉZET 1123 BUDAPEST, ALKOTÁS U. 44. TEL.: 487-9247 FAX: 356-5966 MAGYAR EDZÔ Hungarian Coach 8. évf. 2005. 1. Megjelenik negyedévenként Elôfizethetô a szerkesztôségnél kapható csekken Éves elôfizetési díj: 2000,- Ft Felelôs szerkesztô dr. Mónus András Szerkesztô Gallov Rezsô Olvasószerkesztô Bendiner Nóra Szerkesztô kollégium dr. Harsányi László elnök dr. Bakanek György Haász Sándor Köpf Károly Medvegy Iván dr. Szabó S. András dr. Szabó Tamás dr. Tihanyi József Kiadja a Magyar Edzôk Társasága Elnök dr. Ormai László Fôtitkár dr. Tamás István Titkárság és szerkesztôség 1146 Budapest Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: (36-1) 460-6981 E-mail:
[email protected] Hirdetésfelvétel a szerkesztôség címén Borító, lapterv és tipográfia Somogyi György Nyomdai munkálatok PENTI Nyomda, Budapest ISSN 1418-6764 Támogatók Nemzeti Sporthivatal Magyar Olimpiai Bizottság Nemzeti Sportszövetség Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány
