Új jászületett a Ruttkai Éva Színház

268 Ft, határon túl:

1 €uro

III. évfolyam, 6. szám • 2011. június

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Új jászületett a Ruttkai Éva Színház Pompázatos színháznyitás a Kálvária téren Május 21-én Józsefváros álmélkodott. A buda-

pesti Kálvária téren díszegyenruhás fúvószenekar felvonulását követte a még nagyobb meglepetés: hollywoodi hangulatot idézve, elegáns old timer autókon érkeztek neves művészek a színház tűzpiros szőnyeggel borított bejá ratához.

Esztergályos Cecilia és Géczy Dorottya

A cikk a 6. oldalon folytatódik

Színházigazgatók Békéscsabán A világ, legalább is a magyar színházi világ közepe volt májusban a Békés Megyei Jókai Színház. Először országos színháztechnikai fórumon látta vendégül a teátrum a magyar színházak műszaki kiválóságait és a nagy színháztechnikai eszközforgalmazókat, ezen a hónap végén pedig két színházi szak-

mai, érdekvédelmi szervezet: a Magyar Teátrumi Társaság és a Vidéki Színházigazgatók Egyesülete tartotta közgyűlését Békéscsabán. A tanácskozások résztvevői, kiegészülve az Írószövetség néhány tagjával a Jókai Porondszínházban megtekintették a La Mancha lovagja című előadást. Cikk a 2. oldalon

A Magyar Teátrumi Társaság tagszínházainak, tagszervezetinek igazgatói Fotó: Such Tamás

Németh Kristóf

9. oldal

A revizor – Mészáros Tibor

Édes bizony talanság

Két előadással szerepel a Csokonai Színház a XI. POSZT versenyprogramjában. A Vidnyánszky Attila rendezte Mesés férfiak szárnyakkal című űrpoéma mellett jelen lesz Vlad Troickij színrevitelében Gogol színjátéka, A revizor is, amelyet nemrégiben nagy szakmai érdeklődés mellett mutattak be a budapesti Rivalda Fesztiválon. Hlesztakov, az álrevizor szerepét Mészáros Tibor játssza. – Meggyőző pályaív. Egy nagy létszámú színészosztályból nyolc frissdiplomás érkezett 2006-ban Debrecenbe, közülük ketten maradtak itt. Mercs János és Ön. A sasfiók, a Ribillió Rómában, az Egy szerelem három éjszakája, majd a Képzeletbeli Operett olyan előadások, amelyeknek egy-egy periódusában az Ön játékritmusa, rögtönzőérzéke befolyásolóan hat a színpadi történések egészére, szinte egy személyben a játék iram- és stílusfelelőse. Azt gondolom, alakításainak érlelődése, a fejlődése jutalma e mostani abszolút főszerep. Benne volt a levegőben, hogy megkaphatja? – Természetesen örültem, hiszen

ez komoly feladat. De túl a lehetőségen örültem annak is, hogy csapatértelemben jó a szereposztás, ami alapfeltétele az ered-

ményes munkának. Vladról (Troickij, a rendező), ugyanakkor hideget-meleget lehetett hallani. Ilyen értelemben a pozitív nulláról indultunk neki a próbának, azzal a hangulattal, hogy ’bármi lehet’. A cikk az 5. oldalon folytatódik

Fehérvári Péter Száztíz százalékon A cikk a 8. oldalon olvasható

Fehérvári Péter a Godspellben Fotó: Wágner Csapó József

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. június

Fekete Péter, dr. Kriza Zsigmond, Vidnyánszky Attila és Vasvári Csaba

A Magyar Teátrumi Társaság május 29-én, vasárnap 10 órától Békéscsabán, a Békés Megyei Jókai Színházban, és a mellette működő Ibsen Házban tartotta soros közgyűlését, melyen először tagfelvételi kérelmekről döntöttek. A társaság új tagjai: Kálmán Imre Kulturális Központ, Siófok; Szegedi Szabad-

téri Játékok; Magyarországi Szerb Színház; egri Gárdonyi Géza Színház. Az eddig 23 tagú egyesület létszáma így 27-re bővült. A tagfelvétel után a 2010. évi összefoglaló és pénzügyi beszámolót ismertette Vidnyánszky Attila elnök (Csokonai Színház, Debrecen) és Szabó László titkár, majd a 2011. évi költségvetést és munkatervet fogadta

A Magyar Teátrumi Társaság közgyűlése

el a közgyűlés. Ezek után hoztak döntést az egyesület székhelyének módosításáról, ami az eddigi székhely, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatói posztján történt változások miatt, és praktikus szervezési okokból vált szükségessé. A Magyar Teátrumi Társaság új székhelye, a társaság titkársága: 1053 Budapest, Királyi Pál utca 18. A székhelyváltoztatás után az előadó-művészeti törvény módosításával kapcsolatos helyzetet elemezték a jelenlévők dr. Kriza Zsigmond, a törvény-előkészítésben résztvevő szakértő közreműködésével. A napirendi pont végén a házigazda Fekete Péter (Békés Megyei Jókai Színház) javaslatára a társaság határozatban nyilvánította ki, hogy üdvözli azt a

Továbbra is Fekete Péter az elnök

A Vidéki Színházigazgatók Egyesületének közgyülése Egy ebédszünettel a Magyar Teátrumi Társaság közgyűlése után ugyanazon a helyszínen a Vidéki Színházigazgatók Egyesülete tartott közgyűlést. A kezdéskor megemlékeztek a néhány órával azelőtt elhunyt Mádl Ferenc köztársasági elnökről. A napirendi pontok sorában először Fekete Péter elnök (Békés Megyei Jókai Színház) tartotta meg beszámolóját a legutóbbi közgyűlés óta eltelt időszakról, az egyesület gazdasági helyzetéről.

Hosszasan tanácskoztak az igazgatók az előadó-művészeti törvény küszöbön álló módosításáról, majd a soros tisztújítás következett. Megerősítették

tisztségében a jelenlegi elnököt: Fekete Pétert (Jókai Színház), az elnökségbe

Egri segélykiáltás Blaskó Balázs, a Magyar Teátrumi Társaságba újonnan felvett egri Gárdonyi Géza Színház nemrég kinevezett igazgatója a társaság békéscsabai közgyűlésén felolvasta azt a levelet, melyet május 24-én, végső elkeseredettségében írt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium miniszterének: Réthelyi Miklósnak. Az alábbiakban az egri színház évadzáró társulati üléséről szóló tudósítást és a miniszternek szóló levél részleteit olvashatják. Miből lesz évad jövőre? 24 éve van Egernek önálló szín-

házi társulata, de lehet, hogy nem lesz 25. évad. Jelenleg nincs költségvetése a teátrumnak, ezért semmilyen kötelezettséget nem tudunk vállalni, sem új tagokat szerződtetni, sem a bérletárusítást elkezdeni – jelentette be Blaskó Balázs, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója az évadzáró társulati ülésen, pénteken. Tapintható a feszültség a színház falai között, de egy hónapon belül megoldást találunk a működtetésre – mondta Szabó Róbert, a Heves Megyei Közgyűlés elnöke. A fenntartó megyei önkormányzatnak az adósságrendezési eljárás miatt le kell mondania önként vállalt feladatairól,

Rázsi Botond, Szabó Róbert és Blaskó Balázs AS fotó / Gál Gábor

pedig Balázs Péter (szolnoki Szigligeti Színház) és dr. Kriza Zsigmond titkár mellé beválasztották Oberfrank Pált (Veszprémi Petőfi Színház). A tanácskozást megtisztelte jelenlétével Farkas Zoltán, Békés megye Önkormányzatának elnöke, aki elmondta, hogy fenntartóként nagyon jó a viszonyuk a Jókai Színházzal. A tanácskozás után a résztvevők egy része átvonult a Jókai Színház közelben felállított cirkuszsátrába, ahol az Írószövetség időközben megérkezett csoportjával és a következő évi POSZT válogatóival (köztük Rockenbauer Zoltánnal) megtekintették a La Mancha lovagja című előadást. J. M.

törvényalkotói szándékot és folyamatot, amely az előadó-művészeti törvény általa is kezdeményezett módosítására irányul, korrektnek, kielégítőnek és demokratikusnak tartja az előterjesztő, L. Simon László bizottsági elnök által vezetett, a szakmai szervezetekkel történő több lépcsős egyeztetést, melynek során a társaság javaslatai is bekerültek a tervezetbe. A közgyűlés megerősítette a társaság elnökségének álláspontját, miszerint felkéri Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás minisztert, hogy a törvény módosításáig az előadó-művészeti tanács működését szüneteltesse! Cseke Péter (Katona József Színház, Kecskemét) és Balázs Péter

(Szigligeti Színház, Szolnok) felvetésére a Magyar Teátrumi Társaság közgyűlése úgy döntött, hogy ebben az évben 100 ezer forinttal támogatja az Ódry Színészotthon működését, és ezt javasolja más színházi szakmai szervezetnek is. A társaság egyhangúlag megerősítette alelnöki pozíciójában Nagy Viktort, a Győri Nemzeti Színház, és Vasvári Csabát, a székesfehérvári Vörösmarty Színház volt igazgatóját. A Pécsi Országos Színházi Találkozó körüli viták kapcsán a Magyar Teátrumi Társaság kinyilvánította abbéli szándékát, hogy egyeztető tárgyalásokat kezdeményez Pécs város önkormányzatával, és a Nemzeti Erőforrás Minisztériummal. Józsa Mihály lapszerkesztő

Felhívás a Gárdonyi Géza Színház megmentésére

Az egri Gárdonyi Géza Színház menthetetlennek látszó gazdasági helyzetbe került. Nem tud elindulni az új évad, nincs pénz a fizetésekre, hatalmas a szállítói tartozás, közel a csőd. Reméljük, hogy a kulturális kormányzat és a fenntartó mindent megtesznek azért, hogy a színház életben maradjon! De a remény most kevés, cselekvésre van szükség! A Magyar Teátrumi Társaság szolidaritási akciót kezdeményez az egri teátrum megmentése érdekében! Felhívjuk a hazai színházakat, hogy pénzátadással támogassák egri társteátrumunkat! 50 millió forintra van szükség. Ha a hazai színházak összefognak, akkor lemondások árán ugyan, de megmenthetik a színházat. A Magyar Teátrumi Társaság félmillió forintot ajánl fel, és az info@ magyarteatrum.hu címre várja a további felajánlásokat. Ha a pénzt csak később is tudja küldeni a társszínház, de a felajánlását megteszi, már ez is erőt és lehetőséget ad a továbbélésre! A Magyar Teátrumi Társaság elvárja, hogy a kulturális kormányzat a hiányzó összeg legalább egytizedével, 5 millió forint gyorssegéllyel támogassa egri barátainkat, kollégáinkat! Budapest, 2011. június 8.

így a színházról is. Most Eger város önkormányzatával tárgyalnak arról, hogyan lehetne más formában megtartani a színházat. Rázsi Botond alpolgármester kifejtette, a város ahogy eddig is, továbbra is teljesíti kötelezettségeit, a színház további működtetése erkölcsi kötelessége Egernek. Habis László polgármester pedig országgyűlési képviselőként megpróbál törvénymódosítást elérni, ezzel is lehetőséget teremtve a finanszírozás megoldására. Hozzátette, a megye fizetésképtelensége magával rántja az intézményhálózatot is. A társulat nevében Fehér István színművész kijelentette, itt nemcsak ügyszeretetről, hanem megélhetésről is szó van. 120 ember megélhetésének biztosítására nincs garancia. Erre megnyugtatásul Szabó Róbert közölte: a közalkalmazottak mind megkapták fizetésüket, ez a továbbiakban is így lesz. A számlások többségének azonban jelentős összeggel tartoznak, ennek kifizetését pedig a megye nem vállalhatja. A megye és a város vezetői a helyzet ellenére egyaránt ígéretet tettek arra, hogy lesz színház, elindulhat a következő évad, a dolgozók megkapják a bérüket. Azt azonban sem Szabó

Impresszum:

Vidnyánszky Attila a Magyar Teátrumi Társaság elnöke

Tisztelt Miniszter Úr! …Heves megye egyetlen… színházát februárban hozzávetőlegesen 25 millió Ft számlatartozással vettem át. Ez az összeg mára megközelítette a 60 millió Ftot. Ez az a támogatási arány, amelyet a fenntartó Heves Megyei Önkormányzat tragikus likviditási problémái miatt színházunk nem használhatott fel a 2010-es gazdasági évben…. Ebben a magatehetetlen helyzetünkben érte az Ön által nyilván pontosan ismert pervesztés Heves megye Önkormányzatát, amelynek következtében fenntartónk adósságkezelő biztos gondnoksága alá került. Ezen körülmények között utasítás szerint nem vállalhatok olyan hosszú távú kötelezettségeket, mint a társulatépítő szerződtetési folyamat lezárása, amelyre a 2011/2012-es színházi évad épül, ezzel összefüggésben nem tudok műsortervet hirdetni, és megkezdeni a bérletárusítást, amely saját bevételként megalapozhatná az őszi szezonkezdést. … (A) Gárdonyi Géza Színházat főként a költségvetésben garantált, de nem átadott, ezért nem felhasznált 60 millió forint fenntartói támogatás hiánya juttatta ebbe az ellehetetlenült állapotba. Tisztelettel kérem tehát Miniszter Urat, hogy a rendelkezésére álló keretből, vagy egyéb fellelhető forrásból, …tegyen intézkedést az életmentő hiánypótlásra…

Róbert, a megyei közgyűlés elnöke, sem Rázsi Botond alpolgármester nem tudta megmondani, hogy miből. Rázsi Botond egri alpolgármester elmondta: az egyeztetések során fel-

merült, hogy a megyeszékhelynek „át kellene vennie” a színházat, erre azonban egyelőre nem tudnak határozott választ adni. pcs

Szerzőink, munkatársaink:

Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1053 Budapest Királyi Pál u. 18. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba Andrássy út 1. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: [email protected] – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Balogh Tibor

Tompagábor Kornél

Bera Linda

2.

3.

Nagyon jó hírünk van


A szolnoki Szigligeti Színház Jézus Krisztus Szupersztár előadásának Jézusai, Pétere és Simonja válaszolt kérdéseinkre. A négy égtáj felől érkezett négy, egészen más karakterű művész ült össze a kedvünkért. – Mi volt számotokra a legnagyobb öröm? Dolhai Attila (Jézus): – Hogy eljátszhattam. Régóta nagy vágyam volt. És íme, eljött az ideje. Bot Gábor (Jézus): – Amikor megtudtam, hogy lesz ez a darab, meg az, amikor a néző már tapsol a végén. Amióta én, Szolnokon játszom, ilyen sikerben még nem volt részem! Dósa Matyi (Péter): – Egyetértek. Én annak is örültem, hogy megláttam a próbatáblán, benne va g yok !

Persze, titkon reméltem. És Denisezel megint együtt dolgozhattam! Tizenegy évesen, Nyilas Misiként kezdtem éppen az ő rendezésében. Kalapács József (Simon): – A színpadi öröm. A premierben nagy erőt éreztem. Ahogy lement a színpadról az emberek közé! – Mi a legfelemelőbb? B. G.: – A darab vége. A közönség. Látom, hogy a taps kizökkenti őket abból a lelkiállapotból, melybe a darab végére kerülnek. Látom rajtuk a katarzist. Olyan boldog arcokat látok, amilyeneket ritkán, talán sosem láttam! D. A.: – A vége! Minden előadás végén van egy pillanat,

amikor megáll a levegő a színházban. És csak ezután indul el a taps. A kitörő taps. Ezért érdemes a szakmánkat művelni. K. J.: – Jónéhány színházban dolgoztam korábban. Mondhatom, itt nagyon jó csapat jött össze. Összekovácsolódtunk. Közösség lettünk, igaz emberi kapcsolatokkal. D. M.: – Én a főpróbahéten már olyan szinten átadtam magam a szerepnek, hogy megkönnyeztem a történetet. Az ostorozás, a keresztrefeszítés… B. G.: – Hát igen… a kereszten lenni… felemelő is, magasztos is… de szakmai kontroll alatt, hogy az embereknek is azt jelentse, amit mi

szeretnénk. D. M.: – Kívülről félelmetes. Mi ott remegünk, hogy nehogy megbillenjen a kereszt. B. G.: Jézus mondta: ne féljetek. – Mi volt a legnehezebb? D. A.: – A türelmetlenség. Ezen úrrá lenni. Új helyzet, új társulat. Én rögtön szerettem volna látni, hogy alakul, milyen lesz? Nagyon régen dolgoztam Budapesten kívül. Itt, Szolnokon mindenki nagyon nyitottan, barátságosan fogadta a türelmetlenségemet. Denise végtelenül türelmes volt velem szemben. B. G.: – Végigvinni a szerepet úgy, hogy minden pillanatban benne legyen a következő. Hogy tiszta és következetes legyen a szerep felépítése.

ESTem díjátadó gála Kecskeméten

Harmadik alkalommal rendezték meg az ESTem – Együtt a Művészetért Díjátadó Gálát a kecskeméti Katona József Színházban. A színvonalas és szórakoztató műsor az Oscar gálához hasonló, hiszen itt is csak a borítékbontás után derült ki, hogy a nézők kit tartottak az évadban a kategóriák legjobbjainak. A hírös városi teátrum és a Kecskeméti EST közös díjához a szavazólapokat már az évad elején megtalálhatták a nézők, és egészen május végéig voksolhattak kedvenceikre. A június 4-én, szombaton este megrendezett gálán a közönség az évad előadásainak részleteit, paródiáit láthatta. A 2010/2011-es évadban a Legjobb díszlettervező A nyomorultak musical látványvilágának megálmodója, Kentaur lett, a Legjobb Jelmeztervező pedig Vereckei Rita. Legjobb Férfi Mellékszereplőnek Kiss Jenőt, míg Legjobb Női Epizodistának Csombor Terézt választották a nézők. A Város Kedvencének járó díjat Feke Pál kapta. Az Évad Színésze Kőszegi Ákos, az Évad Színésznője Sára Bernadette lett. A legjobb nagyszínházi darab a közönség véleménye szerint

a Nyomorultak musical volt, míg a legjobb kisszínházi előadás díját a Pillantás a hídról kapta. A színház vezetősége Latabár-díjjal jutalmazta Orth Pétert. A különdíjjal – összesen 25, a következő évadra szóló ifjúsági bérlet megvásárlásával – a Városfejlesztési Kft., a Színészek az Ifjúságért Alapítvány, valamint Cseke Péter igazgató, Réczei Tamás művészeti vezető és Horváth Ilona gazdasági igazgató az S.O.S. Gyermekfalu lakóit ajándékozta meg. Az Évad Embere díjat, amelyről a társulat tagjai titkos szavazással döntenek, ezúttal Látó Richárd karmester kapta. – Mennyire volt az idén aktív a közönség a szavazásban? – kérdeztük Seres Sárát, a Kecskemét EST szerkesztőségének vezetőjét. – Többezres nagyságrendben töltötték ki a színházszerető nézők a szavazólapjainkat. A visszajelzések szerint egyre többen hallanak a szavazásról, így az ESTem Díjkiosztó Gálaest iránt is folyamatosan nő az érdeklődés. Talán ennek köszönhető az is, hogy a tavalyi rendezvény szponzorai idén is mellénk álltak, támogatásukért hálásak vagyunk! – Milyen díjat vehetnek át a legjobbak? – A díjazottaknak egyegy különleges kisplasztikát adtunk át, melyet a Kecskeméten működő Nemzetközi Kerámia Stúdióban készítenek, tervezője az intézmény vezetője, Probstner János volt. Emellett támogatóink jóvoltából idén is volt mellé pénzjutalom. Bera Linda


Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

D. M.: – A technikai része. Például a paróka. Meg a sok ruhát elviselni a nagy melegben. De nagyon örülök ennek a nehézségnek! Soha rosszabbat! És a Magyar Televízió is rögzíti! K. J.: – Legnehezebb? Ahogy egyedül kell levezetnem Pécelről. Nekem az utazás az időhúzás. Egy hétmérföldes csizmával közlekednék legszívesebben. – Mi volt a legfontosabb a számotokra? B. G.: – Játszani! Minél többször! Ha ezt a darabot egész életemben játszanom kellene, boldogan tenném! D. A.: – Új arcokkal találkoztam. Olyan emberekkel dolgozhattam, akik megerősítették bennem, hogy ezt érdemes csinálni. Gyakran csak a munka van, nem is látjuk a tekinteteket, elveszítjük a szerelmet. Szolnokon mindenki szeret itt lenni. Itt egy villanás alatt mindenki odateszi magát. Nagyon erős színészetet, erős szakmaiságot láttam. D. M.: – A csapatjáték. Ötven, hatvan ember együtt lélegzik esténként. Ez összehozza a közösséget, a társulatot még jobban. K. J.: – Sokkal többet kaptam, mint amit vártam. Nagyon, nagyon jó előadás lett. Mindig is szerettem, de itt nagyon eltalálták a szereposztást! B. G.: – És az előadás híre! Egyre több helyről hallom, hogy nagyon jó hírünk van! Jönnek, néznek egyre többen! D. A.: – Úgy legyen! K. J.

Búcsú Hubay Miklóstól (részletek)

Szenvedélyes, örök tűzben égő, nagy hitű, nagyszerű művész volt. Örökifjú, örökkön érdeklődő szellemi ember. Sosem éreztem mellette a közöttünk szélesedő 44 évnyi korkülönbséget, talán nem bántom meg emlékét, ha így mondom: barátom volt. Rengeteget köszönhetek neki, nagy dolgokat tanulhattam tőle. A Magyar Művészeti Akadémián találkoztam vele. …Három esztendeig viseltem a MMA Aura Egyesületének elnöki felelősségét, Hubay Miklóst az elsők között hívtam meg, hogy az ifjabb generációkhoz tartozó művésztagjaink előtt tartson előadást, beszélgessünk. Amikor meghívtuk, …eszembe jutott, hogy valahol a könyvespolcomon őrzök egy …dedikált Hubay füzetkét: „Nemzeti színjátszás, drámai magyarság” …Megkértem, dedikálja 62 év elteltével ezt a könyvet újból, immár énnekem. Öreges, göcsörtös, nehezen silabizálható betűkkel a következő sorokat őrzöm e könyvben: „2004. június 7. Kiss Józsinak, a Magyar Művészeti Akadémia Aurájában – mintha közben semmi sem történt volna… Baráti öleléssel, Hubay Miklós” De történt, kedves, öreg Mesterem! Az izmusok ármánykodásai ellenében új szövetséget kötöttünk mi ketten. A folytonosság megmaradt, az értékeket megőrizzük, sok-sok küzdelmed, szenvedésed nem volt hiábavaló! A gondolat, a hit él. Békében nyugodhatsz. Isten Veled, Miklós! Kiss József drámaíró, rendező teljes írását internetes oldalunkon a http://magyarteatrum.hu/bucsu-hubaymiklostol címen olvashatják

Zalán Tibor

Kozma András

4.


Kabos Gyula-díj Zsolnay Andrásnak

A díj születésének története eléggé messzire nyúlik vissza. Kabos Gyula a fasizmus elől 1939-ben menekült Amerikába. New Yorkban halt meg 1941-ben. Szeretett volna magyar földben nyugodni. Rátonyi Róbertnek jutott először eszébe, hogy Kabos Gyula földi maradványait haza kellene hozni Amerikából, hogy halálának 50-edik évfordulóján, 1991-ben, már hazai földben nyugodjon. Rátonyi Róbert halála miatt a terv meghiúsult, de a szándék gyökeret vert. Székhelyi József, Mikó István (akkor a soproni Petőfi Színház igazgatója), Szombathy Gyula színművészek és Nyerges Ferenc (a soproni Petőfi Színház ügyvezető igazgatója) megalapították a Kabos Gyula Társaságot, aminek célja, a művész hamvainak hazaszállítása volt. Csatlakozott hozzájuk a Színházi Dolgozók Szakszervezete is, és 1996-ban sikerült a nemes szándékot megvalósítani. A magyar színjátszás meghatározó alakját 1996. november 30-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temető művész parcellájában. Kabos Gyula nevelt lánya,

Surányi Gabriella, aki már szintén nem él, szerette volna elérni, hogy Kabos Gyuláról utcát nevezzenek el Budapesten, de eddig ez sem sikerült. Utána született meg a Kabos-díj ötlete a soproni Petőfi Színházban, Mikó István igazgatása alatt. Az első díjazottak az 1996/97-es évadban a társulat szavazatai alapján Hacser Józsa, Dobák Lajos és Incze József voltak. A díj pénzbeli elismeréssel is jár. Az idei évadban a Kabos Gyula-díjat Zsolnay András színművész kapta, akit először eddigi pályájáról kérdeztünk. – 1978-ban végeztem a Színművészeti Főiskolán Vámos László osztályában. Utána következett Veszprém, Debrecen, Győr, a József Attila Színház Budapesten, a soproni Petőfi Színház, öt évet szabadúszó színészként töltöttem el a pályán, majd újra Sopronba hozott az élet. – És most megkaptad a Kabos Gyula-díjat. Ezt ugye a társulat szavazza meg, az arra legérdemesebbnek? – Éreztem, hogy szeretnek, de meglepett a szavazatuk. Ez úgy történik, hogy a társulati tagok kapnak

egy listát, amin mindenki szerepel, és három név mellé tehetik le a voksukat. Ezt aztán összesítik, és aki a legtöbb jelölést kapja, azé a Kabos Gyula-díj. Szóval ez egy „belső” elismerés, amivel most megtiszteltek a színészkollégák. Tudod, az ember mindig arra gondol, hogy egy társulaton belül mindig az a népszerűbb, aki nagyobb szerepet játszik, ezért meg sem fordult a fejemben, hogy esélyes lehetek. Idén nem kaptam nagy szerepeket. Játszottam a La Mancha lovagjában, a Bánk bánban, az Esőcsinálóban, a Csipkerózsikában, a Félreértésben. De most kiderült számomra, hogy ez a díj azt jelzi, – a szerepek nagyságától függetlenül – hogy szeretnek és ez nagyon jó érzéssel tölt el. – Hogy tudtad meg? – Valaki felhívott a színházból, hogy ki vagyok függesztve a próbatáblán, mint díjazott. Először azt hittem, tréfál, és nem hittem el. – Persze, hiszen te is állandóan tréfálkozol a kollégákkal. – Azt is hittem, hogy így akarnak viszont-poénkodni velem! Ami-

Molnár Nikolett, a Szigligeti Színház ifjú mûvésznôje Mensáros László-díjas lett A Thália színház-beli Üvegcipő vendégjáték másnapjának reggelén, a próba

előtt beszélgettem a frissen kitüntetettel. Most is

felkészülten, derűsen, mosollyal az arcán készült a próbára. Mintha mi sem történt volna, mintha nem nagyon későn tért volna nyugalomra a sikeres fellépés után. – Én ügyesen lefekszem mindig időben. – mondja kedvesen. Majd még kedvesebben hozzáteszi: – Legalábbis igyekszem. Beszélgetünk arról is, hogy a Hajnalban, délben, este című előadással Szegedre, a Regionális Kamaraszínházi Fesztiválra is elutazik p a r t neré vel, Dósa Matyival. M á r , m i n t

Mensáros L á s z ló - d íjas. – Jólesik, ha rágondolok.

Molnár Nikolett Mensáros Pétertől vette át a díjat

kor bebizonyosodott, hogy a hír igaz, megdöbbentem. Nem számítottam rá. Most őszintén boldog vagyok és ezúton köszönöm m i nd a z on k o l l é g á knak, akik ehhez a díjhoz, hozzá segítettek a szavazataikkal. Augusztusban lesz az átadás, amikor is a Petőfi Színház 20 éves jubileumát ünnepli. – Jövőre milyen darabokban láthat majd a közönség? – A Doktor úrban és az Egy szerelem három éjszakája című darabokban, mindkettőt Huszti Péter rendezi, valamint a Tom Sawyer kalandjaiban, és a Hófehérke és a hét törpe című előadásokban játszom. – A Hófehérkében mi leszel? – nézek fel a majdnem két méteres Zsolnay

Andrásra. – Az egyik törpe. – neveti el magát. Ez komoly, most nem viccelek! Szaan

Csodák részese

Ezenkívül nem változott semmi. – mosolyodik el. – Nagyon jól esett. Nagyon meglepődtem. Én nem is reméltem… Eszembe sem jutott. Diploma nélkül olyan szerepeket játszhatok, melyeket egy egyetemet végzett is megirigyelhet. Nagy dolog ez számomra. Nagyon köszönöm Balázs Péter igazgató úrnak, hogy ebben az óvó, szerető közegben dolgozhatok. Tudom, kik kaptak ilyen díjat előttem. Huszárik Kata, Jászai Laci, Őze Áron, Trill Zsolt és mások, ismert, nagyszerű színészek. Mind a pályán maradtak. Legyen így ez velem is. Nem az ismertség a lényeg, hanem hogy játszhassak. Szerénysége még engem is meglep, pedig ismerem Nikolettet három éve, dolgoztunk is együtt néhányszor. Közvetlensége, alázata, finom egyszerűsége az talán, mely őt a hasonló szinten befutott színésztársai sorából kiemeli. – A színpadon minden alkalommal, minden feladatot elölről kezdek. A díj után is így marad minden. Még nagyobb igyekezettel fogok dolgozni. Talán azért maradt ilyen szemlélődő, csendes lény, hogy őrizhesse azt a tüzet, mely alkalmassá teszi a legnagyobb és legtragikusabb női főszerepek eljátszására. Hogy takarékoskodhasson azzal az energiával, mely a színpadon oly megrendítő erővel árad ki belőle. – A család? Hát persze, nagyon örültek. Pedig apukám nagyon elle-

ne volt annak idején, hogy én színházban dolgozzam. „Jaj, az olyan nehéz.” Nyilván a csalódásoktól akart megóvni. A Romeo és Júlia premierjén mondta először, hogy igazad volt, megérte. Pedig akkor még nem lehetett tudni, hogy mi lesz velem. Mi lett? Egyre nagyobb szerepek a Szigligeti Színházban. Ebben az évadban az Üvegcipő Irmája, a Hajnalban, délben, este Annája, a Tanítónő Flórája és az Ármány és szerelem Lujzája. A színésznők többsége egész életében csak ábrándozik ezekről a szerepekről, Nikolett egyetlen évad során játszotta el őket. – Most a Liliom Julikáját próbálom, szeptemberben lesz a bemutató. Asztali próbákat tartunk. Elemezzük a darabot. Milyen felemelő dolog a művészet! A művész személyiségében van valami szépség, és ezt a szépséget odaadja a többi embernek. Megosztja a kincset. – Az életben zárkózottabb vagyok. Idő kell nekem, hogy valakit közel engedjek magamhoz. A színpad, az más. Ezek a darabok, melyeket ebben az évadban játszottam, csodálatos alkotások. Szeretnék én az életben olyan talpraesett módon viselkedni, mint ezek a szerepek, ezek a nők. A szerepekben csodák részese lehetek! Molnár Nikolett csodák részese. Tanú vagyok rá. Kiss József


Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Szabó Anikó (Szaan)

Havasi Renáta

Pottyondy Nóra

5.


A revizor – Mészáros Tibor

Édes bizony talanság

(folytatás az 1. oldalról)

– Első munkahelye a debreceni, kikerülhetetlen az egyetemi évekre történő visszautalás. Emlékeztettek Troickij rendezői módszerei azokra, amelyek szerint nevelkedett? – Szerencsére mi az egyetemen nem egyetlen tanár metódusa alapján dolgoztunk, hanem nagyon jó műhelyt alkotva. Több olyan tanárom is volt, akit a mesteremnek vallhatok: beszédművelésből, zenés mesterségből, színészmesterségből, mozgásból egyaránt. Vlad visszahozta számomra a pezsgő, eleven, dinamikus egyetemi életet, de úgy, hogy közben egyszer sem jutott eszembe: ’hú de jó, ez olyan, mint az egyetemen’, hanem csak a jóleső munka élménye idéződött fel; sőt: nála még a diákkorinál is nagyobb szabadságot kaptunk. Igaz, a szabadság felelősségével együtt. Mert szép dolog ráeszmélni a szabad próbafolyamatban, mennyire elfelejtjük a kőszínházi munkában az improvizációt, ám át kell érezni a gátjait annak, amit az improvizáció, mint felelősség hordoz magában.

A Mensáros László A lapítványt Dr. Hexendorf Edit nyelvész, irod a lomtörténész kezdeményezésére még a művész halálának évében, 19 9 3 - b a n – többek között Szörényi Éva, To l n a y K l á r i , T ö r ő c s i k Mari, Gulyás Dénes, Ránki Dezső, dr. Mádl Ferenc – hozták létre: Mensáros László tiszteletére, emlékének ápolására, és az ő szellemiségéhez k ö z e l á l l ó , e l s ő s o r b a n fiatal színművészek támogatására. Ez utóbbi céllal az A lapítvány Kuratóriuma évente Mensáros László-díjat ad át, amely emlékéremmel és pénzjutalomma l já r. A z átadá sra a h a l á l a f e b r u á r 7- e i évfordulóját követő időszakban, a művész pályájának három fontos állomása egyikén kerül sor: a fővárosi Madách Színházban, illetve a Madách Kamaraszínhá zban (ma Örkény Ist vá n Színhá z), va la-

Sokszor elhangzott a próbán: improvizálhatunk bármit, de nem akármit, hiszen közben adott a mű anyaga. – Az anyag. Ennek a darabnak komoly sikertörténete van Magyarországon, szinte törvénybe foglaltak az eljátszás szabályai. Könnyű volt a társulatot a kitaposott ösvényről letéríteni? – Mindenképpen a rendező előnyére szólt, hogy Gogol a sajátja. (A Gogol Fesztivál szervezője, gazdája, Varga József és Mészáros Tibor A revizorban Fotó: Máthé András.

Ferencz András

ismeri. Alapvető elvárással érkezett, ami szintén szimpatikus volt. Premierkényszerben élve megszokja az ember a gyárszerűséget, hogy fix szövegkönyvet kap előre megtervezett instrukciókkal. Picit talán féltve magát, picit redukálva a próba megterhelő részét, szeret minél előbb valami kész világot kapni. Ezt nem hagyta Vlad. Sokszor „felháborító”, néha megmosolyogtató egyszerűséggel és higgadtsággal mondta az alapv e t ő dolgok a t : ’jó, nagyon jó volt, jól eljáts z ot t a d, ügyes színész vagy; most azon-

A Mensáros László-díjról mint az utóbbi tíz év óta a debreceni Csokonai-, és a szolnoki Szigligeti Színházban is. A szolnoki színművészek közül Huszárik Kata és ifj. Jászai László részesültek az elismerésben. Az emlékének ápolásár a a z A l a pít v á ny 2 0 01-b e n „Mensáros László élete és p á l y a f u t á s a , 19 2 6 -19 9 3 ” címmel emlékköny vet a dot t k i, m ajd 2 010 -b e n megjelentette a művész naplóit. Mensáros László Kossuth-díjas, kivál ó m ű v é s z , 19 61 o k t ó berétől 4 éven át volt a Szolnoki Szigligeti Színház tagja. A művész tevékenyen részt vett az 19 5 6 - o s f o r r a d a l o m é s szabadságharc debreceni eseményeiben, és ezért 2 év 2 hónap börtönbüntetést kapott, ahonnan amnesztiával kiszab a d u l t u g y a n 19 6 0 - b a n , de „mellékbüntetésként” eltiltották a színjátszástól. A szolnoki színház akkori igazgatója Berényi Gábor – kihasználva egy váratlan betegség miatt


Köles István Junior

következetesen hirdeti, Gogol nem orosz, hanem ukrán író.) Kecskeméti munkájából, ahol Gogol-szövegekkel dolgozott, kiderült, a világát érti és

ve s z ély be ker ü lt Me sterházi darab bemutatóját – közbenjárt Aczél Györg ynél, a mag yar kulturális élet mindenható vezetőjénél, hogy Mensáros Lászlót szerződtethesse a szolnoki színházhoz. A z it t eltöltöt t idősz a kb a n 17 p r e m i e r j e v o l t , és több mint kétszázszor lépett színpadra. Legemlékezetesebb alakításai: Csehov Három nővérében Tu z e n b a c h b á r ó , B r e c h t We i l l Koldusoperájában Bicska Maxi, Moliére: Ta r t u f f e - j é b e n a címs z e r e p , v a g y 19 6 4 - b e n , a búcsúelőadáson Shaw Pygmalionjában Higgins professzor. A magyar színhá zművészetnek olyan nagy alakjai voltak ebben az időben a Berényi Gábor vezette szolnoki színház tagjai, mint Somog yvári Rudolf, Mádi Szabó Gábor, Solti Bertalan, Upor Péter, Hegedűs Ágnes, Győri Ilona, L i n k a G y ö r g y , v a g y Ty l l Attila. Mensáros László a szolnoki rádió adásainak

Támogatónk:

Tarics Péter

i s á l l a n d ó résztvevője volt, eg yrészt, mint bemondó, másrészt, mint az irodalmi műsorok szereplője. Az Árkád Irodalmi Kávéházban tartott e stjei a ké sőbb korszakalkotónak bizonyult „a X X. század” című előadó estjének korai változatai voltak. A z 19 5 6 - o s f o r r a d a lom, és az azt követő börtönévek és eltiltás után a szolnoki időszak mindig is kedves és fontos időszak volt számára, hiszen ebben a városban alapozta meg későbbi nagy sikereit. Mensáros Péter

ban ezt oldjuk meg úgy, hogy ne színész legyél, hanem ember’. Nagyon jó az ilyen instrukción felháborodva visszakérdezni: ’de hogy a másik ugyanígy, és akkor neki miért nem szóltál?’. ’Igen, igaz, az sem volt jó’, és ezt kapva a fejéhez, szépen építkezik az ember elölről. Hazamenve a próbáról, két napig azt gondoltuk, hogy kész, világvége, tehetségtelenek vagyunk, nem értünk hozzá, azt se tudjuk, miről van szó. Aztán harmadik nap visszamentünk, és a négy órából sikerült tizenöt perc, ami fellelkesített és nagyszerű volt. Akkor Vlad azt mondta, ezt most jegyezzük meg, már nem is próbáljuk többet, mehetünk haza. És ugyanilyen édes bizonytalansággal jöttünk a következő nap, hogy ’de tulajdonképpen mi is lesz ebből a végén?’. Egyszerűen egymásra utalt, egymásra kényszerített minket, amiből nagyon sok feszültség adódott, nagyon sok vita is hál’ Istennek, és csak utólag ismeri be az ember, hogy igenis volt értelme. Tény az is biztos, hogy nem a magyar színjátszás hagyományában élő pörgős, frappáns, kacagtató vígjáték kerekedett ki. Vlad egészen más világot hozott, az autentikusan gogolit, ami egyrészt csodálatos, másrészt félelmetes. Misztikus, sötét humorú világ. Miközben mi próbáltuk megteremteni a tradicionális előadásunkat, ő észrevétlen alánk terítette a saját nagy, fekete varázsszőnyegét. Gyanútlanul elkezdtünk rajta játszani, s amikor már nagyjából azt hittük, állunk a talajon, lenéztünk és láttuk: ez másik talaj, nem az, amelyiken eddig játszottunk. Ettől megint kibillentünk. Így szép lassan körbefogott, és a maga világán belül kerített minket. – A darab csattanójaként, a valódi revizor érkezését is Ön jelenti be. Mikor tudta meg, hogy többletfeladata lesz? – A próbafolyamat legvégén. Azzal láttunk munkához, hogy bizonyos alappillérek felállítása mellett, improvizáció lesz az egész előadás; menetközben rátaláltunk azonban egy formanyelvre, amelyről azt gondolta a rendező, ezen továbblépni már nem érdemes. Rögzítettünk dolgokat, s ebből álltak össze olyan képek, amelyek logikus következménye lett – három-négy nappal a bemutató előtt – a döntés, hogy az érkező valódi revizor hírnöke is én legyek. ’Ó, hoppá!’ – hangzott fel a nézőtérről a spontán reakció. Ennél többet nem akarhat egy előadás. – Elérkezett a ’ hoppá’ pillanata a társulat számára is? – Gátak oldódtak fel emberek között. Generációs és stíluskülönbségek simultak el. Ma már nem csak kollegák vagyunk – együtt játszunk. Balogh Tibor A RIVALDA Fesztiválon a Csokonai Színház Gogol: A revizor előadása nyerte a legjobb előadás díját és az előadás főszereplője, Mészáros Tibor a legjobb férfi alakítás díját!

A lap tervező grafikusai:

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor


Tarrmari estje Békéscsabán

„Az emlékezés gyertyáit szeretném meggyújtani a XX. század nagy művészei előtt, akikkel jó sorsom összehozott.” – Be kell vallanom, nagyon meghatottan állok ezen a színpadon – kezdte önálló estjét a Békés Megyei Jókai Színházban Tarrmari, azaz Tarr Mária súgó. A múlt század közepén jártam itt. 1954-ben nyitotta meg kapuit ez a színház. Az első társulathoz díszlettervezőnek nevezte ki a

minisztérium Tarr Bélát, aki akkor már két éve a férjem volt és én, mint hű feleség elkísértem. Könyvtáros voltam, de a Kossuth-díjas Lipták Pál vezette békéscsabai könyvtárában nem tudtam elhelyezkedni, mert nem volt státusz. Így tengtem-lengtem a városban, nem volt dolgom. Daniss Győző alapító igazgató idejében indította el a színház a tájelőadásokat, melyekkel bejárta az egész megyét. Egyetlenegy súgónője volt a társulatnak, de mivel két darab is ment egyszerre, azt mondták nekem: „Te, Mari, úgysem csinálsz semmit, csak csellengsz itt a színház körül, próbáld meg, vedd a kezedbe a súgópéldányt, és hátha sikerül!” Olyan jól sikerült, hogy azóta se tettem le a kezemből. Milyen az élet: a Jókai Színház jelenlegi műsorán nagy siker Bengt Ahlfors Színházkomédiája, amelyben hasonló módon „születik” a súgó. Tarr Máriát mindenki Tarrmarinak szólítja, olyannyira, hogy egy hivatalos helyről kapott levelet úgy

címeztek neki: Tarrmari Mária. A színivilágban a becézés a szeretet és megbecsülés jele, de Tarrmari esetében annál jóval több, Ő megérdemelten: legenda! Tolnay Kláritól kapta a számára legkedvesebb elismerést: „Mari, te ugyanolyan nagy művész vagy, mint mi, csak téged nem látnak.” A színházban súgónak lenni… hát legalább is mazochizmus. A munkájának legfontosabb szakasza a próbák idejére esik, amikor a színész még nem sajátította el a szöveget, ilyenkor ő „előmondja” neki. Ezt a mesterséget nem lehet tanítani, erre születni kell. A súgó legfontosabb tulajdonsága a türelem és az emberismeret. Milyen sokszor hallani színházi próbán a színésztől: „mondtam, hogy ne súgj, mert tudom!” A színész ezzel jelezi a rendezőnek, hogy ő készült, persze egy szót sem tud, ilyenkor aztán mindig a súgó a hibás. Mert a színész ilyenkor egészen „más állapotban” van, a higgadt nyugodt súgó szárazdajkaként kell, hogy bánjon vele. Tarrmari az élményekben gazdag évekből felelevenít néhányat: „meggyújtja az emlékezés gyertyá-

Hogyan születik a súgó és a filmrendezô

it”. Felsorolhatatlan azon kitűnőségek sora, akikkel együtt dolgozott, mégis a Madách Színháziak vannak többségben. Tarrmari, a színházak mellett a televízió stúdiókban is otthonosan mozog, illetve – amíg készültek televíziós játékok –, mozgott. Ott a mikrofonok miatt rendkívül sajátos technikát kellett kialakítania. Megint másként kell súgni a szabadtéri színpadokon. A változatos helyszíneknek köszönhetően szinte alig van olyan színész az országban, akivel Tarrmari ne dolgozott volna. Megható látni azt a szeretetet és alázatot, ahogyan a kitűnő színész, Dunai Tamás közreműködik versmondással és klarinét játékával az esten, ahol most a Tarrmari a főszereplő. De Tarrmari, nem lenne Tarrmari, ha ezt nem változtatná át – kedves közvetlenségével, és azonnal –, a felidézettek lesznek a főszereplők, ő „csak” emlékezik. Tarrmari kitűnő szerkesztő, az emlékezés-folyam során az említettek megszólaltak hanglemez bejátszásokon. Hallhattuk: Márkus Lász-

lót, Mensáros Lászlót, Tolnay Klárit, Darvas Ivánt, Latinovits Zoltánt és Ruttkai Évát, Huszti Pétert és Piros Ildikót. Megtudhatjuk tőle, hogy fia, Tarr Béla, a világhírű filmrendező – aki Békéscsabán fogant –, miként választott pályát. Béla tíz éves lehetett, amikor Tarrmarinak egy filmben dolgozva azt mondta a rendező, hogy hozd be a fiadat is, kell egy olyan korú szereplő. Közben valamilyen egyeztetési probléma miatt Mari máshol dolgozott, de a gyerek maradt. A jelenetben, amelyben szerepelt sírni kellett volna. Nem lévén színész, ez többszöri kísérletre sem sikerült. A rendező kezdett időzavarba kerülni, és a türelme is elfogyott, lekevert egy termetes pofont a gyereknek, aki azonnal sírva fakadt – a gép elindult megvolt a felvétel. Este otthon kérdezi az anyja: no, színész leszel? – Nem! – vágta rá. – Rendező leszek! Jobb adni, mint kapni! Kadelka László

Új jászületett a Ruttkai Éva Színház Pompázatos színháznyitás a Kálvária téren


A Ruttkai Éva Színház és a patinás épület közös feltámadásáról beszélt mindenki, gratulált elsősorban Szalai Zsolt igazgatónak,

Bálint Antónia érkezése

aki a színházat 1994-ben alapította Nagy Miklóssal együtt.

Bálint Antónia, Géczy Dorottya, Szalai Zsolt igazgató, Bíró Ica, Paor lilla, Pálos Zsuzsa és Dávid Zsuzsa rendező

Különleges légkört teremtettek az Üllői úti kis színházban. Kialakult a „társulat nélküli társulat” is: a törzsközönséggel is szinte családtagi kapcsolatot ápoló együttes. E korszak lezárult, az épületet a tulajdonos más célra hasznosította. Most a társulat méltó helyre talált. Az épület 1913 óta adott otthont színházaknak, de évek óta üresen kongott. A kerület és Szalai Zsolt álmai találkoztak. A felújítás azonban magánerőből szinte reménytelen feladat-

Réthelyi Miklós miniszter és Géczy Dorottya

nak tűnt. Mégis sikerült. Az igazgató heroikus küzdelmét színészek, t ör z s né z ő k , támogatók, kivitelezők is önzetlenül segítették. A nyitóe lő a d á s t , Ginette BeauvaisGarcin Az özveg yek klánja című komédiáját Dávid Zsuzsa rendezte. Géczy Dorot t yá na k, az újrakez-

dés egyik motorjának jutalomjátékává is vált: nyolcvanadik születésnapját ünnepelhette így. Rangos vendégek mondtak köszöntőt: Dr. Réthelyi Miklós miniszter, Kocsis Máté polgármester és Hegedűs D. Géza, a MASZK Színészegyesület elnöke. Az est másik újrakezdése: fiatalosan, a közönséget elvarázsolva tért vissza régi sikereinek színhelyére a 96 éves Gyulányi Eugénia. Fergeteges alakítást nyújtott Esztergályos Cecília, de hasonló jókedvvel komédiázott Borbáth Ottília, Dzsupin Ibolya, Bálint Antónia, Ábel Anita és Veress Előd is. Gyarmati István zongorakíséretével, Szalai Zsolt díszletével és jelmezeivel járult hozzá a sikerhez. Az elhunyt társalapító, Nagy Miklós pedig a díszletbe rejtett fényképéről örülhetett az újrakezdésnek. Geszty Glória Szigethy István

6.

7.


Magyar Tímea és Viczián Ottó Vannak színészek, akik nem szívesen tárják a világ elé magánéletüket, ami nagyon is érthető. Ilyen párt alkot a Turay Ida Színházban Magyar Tímea és Viczián Ottó frissen Jászaidíjas színművész. Két összeillő ember, akik mosolyog va, egymás kezét fogva érkeznek a próbákra. És ugyanúgy távoznak is a budapesti Óbudai Kulturális Központból, csöndesen, tele szeretettel andalognak tova a tavaszi napsütésben. Jó nézni ezt a diszkrét párt, akikből árad az összetartozás ereje. Ha nincsenek színpadon, egymás mellett ülve, egymástól soha el nem szakadva figyelik a kollégák munkáját. Felkészülten, teljes odaadással és tisztelettel vetik alá magukat a rendező instrukcióinak. Teljes harmónia sugárzik belőlük az életben és a színpadon egyaránt. – Hogyan találkoztatok Ottóval? – teszem fel a kérdést Timinek, mert Ottó inkább csöndes hallgatója szeretne lenni ennek a beszélgetésnek. – Sopronban, Shakespeare: Hamlet című drámájában dolgoztunk együtt először. Ő volt Hamlet én meg Ophélia. Fantasztikus érzés volt számomra, hogy szavak nélkül is megértjük egymást a színpadon.

Párok a színpadon és az életben – Ottó közben mosolyogva sűrűn bólogat, amiből következik, hogy ő is így érezhetett. – Rögtön olyan összhang alakult ki közöttünk, amit azelőtt még soha nem tapasztaltam.

Ottó már játszotta azelőtt Hamletet és jóval tapasztaltabb színész, mint én, úgyhogy azt éreztem, hogy semmi más dolgom nincs, mint Ophéliaként teljesen átadni magam neki. Ő annyira mélyen és őszintén alakítja a szerepeit, hogy minden előadás után összeteszem a kezem, hogy vele játszhatok, hogy ő a partnerem a színpadon. – A Mici néni két élete című darabban ti vagytok az az ifjú pár, aki az idős művésznő kiadó szobájába költözik. A házaspár megformálásához hoztatok valamit „otthonról”? – Annyira helyes a történet és annyira helyesek a karakterek, hogy igazán elemezni sem kellett, csak egyszerűen szeretni kellett egymást. – Egyszerűsíti a közös munkát, hogy egy pár vagytok? Szoktatok otthon együtt tanulni?

– Ottó ránéz a szövegre és már tudja kívülről. – Viczián Ottó eközben szerényen elmosolyodik. Csöndesen arrébb húzódik és plakátokat kezdi el sürgősen nézegetni. – Nekem azért kicsit tanulnom kell és akkor ő segít, végszavaz nekem. (A „végszavazás” az, amikor valaki felolvassa azt a szövegrészt, amire a színésznek válaszolnia kell – a szerző) A mai napig nem foglalkozunk otthon a jelenetekkel a szövegtanuláson kívül, nem próbáljuk el és nem állítjuk be magunknak. Mindezt a munkát a színházi próbákra hagyjuk. Időnként előfordul, hogy segítséget kérek tőle apróságokban, mint kollégától. Érdekes módon, Ottó nem azonnal válaszol. Eltelik egy nap is, mire válaszol a korábbi kérdésemre. Ő kéretlenül soha nem instruálja a kollégáit, még engem sem. – A Doktor úrban ugyancsak szerelmespárt alakítotok. Lenke és Bertalan bizony elég

sokat csókolózik az előadásban. Megkönnyíti számodra azt, hogy nem egy idegen kollégával kell ilyen intim kapcsolatba kerülnöd? – Valóban, ebben a helyzetben mellőzzük az úgynevezett színpadi csókot. Ebben a darabban a csókoknak is ártatlan jelentése van, hiszen Lenke, az én figurám, még kislány és Ottó Dr. Sárkány ügyvédsegédjét alakítja, „aki nem férfi, hanem még csak fiú”. A Doktor úrban nem vad és szenvedélyes csókokra kell gondolni, hanem szerelmes, ártatlan szájra puszikra. – Ottó közben tüzetesen áttanulmányozta az Óbudai Kulturális Központ összes májusi prog-

ramját, szerényen kézen fogja Tímeát, jelezvén, hogy menni kéne. Magyar Tímea búcsúzóul még hozzáteszi: – Bár egy pár vagyunk, de úgy dolgozunk együtt, mint bármelyik kollégával. A különbség csak annyi, hogy mi szavak nélkül is megértjük egymást. És elindulnak együtt a magánélet, a kis lakásuk felé. Shirley

Párok az életben és a kulisszák mögött A Magyar Teátrum-díjas Lakatos házaspár Mindegy, hogy klasszikust, kortársat, zenés vagy prózai darabot játszanak, a színházi fodrász- és maszkmester minden bemutatóban főszereplő. Az biztos, hogy az elmúlt négy-öt évtized során a Lakatos házaspár munkája nélkül a Békés Megyei Jókai Színházban sem ment fel a függöny. Karcsi és Vera odaadó munkáját ismerte el a Magyar Teátrumi Társaság a színházi háttérszak mák

méltatására újonnan alapított Magyar Teátrum Díjjal. – Nagyon nagy hiányt pótol a színházaknál ez a díj, mert a meglévő kitüntetéseket mindig elviszik a színészek – mondja Lakatosné, Vera. – Örülök, hogy most valamit kitaláltak a háttérszakmáknak is, mert nem elég v a l a m it me g á lmodni, azt valakiken meg is kell

csinálni. Ezért érdemel ez a társaság is végre egy kis odafigyelést; meg azért is, mert itt csak az dolgozik, aki a színházat szereti, ebből meggazdagodni nem lehet – teszi hozzá Lakatos Károly, aki jól tudja: a családnak, a gyerekeknek is köszönettel tartoznak. Soha nincsenek otthon, munkájuk rengeteg lemondással jár, se szabadság, se szabadnap, finoman fogalmaz: „a gyerekek nem unják meg a szüleiket”. S ha egy munkahelyen valakik, ahogyan ők is, lehúznak majdnem ötven évet, általában kapnak egy „Kiváló dolgozó” elismerést; ugyanazt minden szakmában, de ez a díj valahogy mégis más, „olyan színházi”. Azért is örülne, ha tovább élne a kezdeményezés, mert a többi kitüntetett is mind „ilyen deres fejű” volt, s szerinte valamennyien hosszú idő után megérdemlik az elismerést. Látta, mindenki nagyon büszkén ballagott a kis ládikájával…

A díj egy jelképes csapágy, benne az egyik golyó aranyból, amit Vera így értelmez: – Aranyat ér a mi munkánk, mert ha egyetlen golyó meghibásodik, nem lehet használni, nem megy az egész gépezet. Hiába divatos most az olyan felfogás, hogy üres színpadon, csupasz testtel, jelmez nélkül is lehet színházat csinálni, az nem az igazi színház! Az emberek bevallják vagy nem, de igenis ugyanúgy szükségük van a látványra, mint a gyerekeknek a mesére. Másképp nő fel az a gyerek, akinek olvasnak otthon meséket, s ugyanúgy kell a korabeli jelmez; ami nagy munka mindenkinek, de az eredmény látványos, s megéri az a plusz fáradság, amit még hozzáadhatunk. Látástól Mikulásig csináljuk, de szívesen, szeretettel, mert ez a dolgunk. A Lakatos házaspár elbeszéléséből kiderül, hogy a színházi fodrász- és maszkmester dolga nem csak a hajak befésülése, az arc sminkelése, egy igazi szakember maga készíti el a parókákat, a szakállakat. A Jókai színházban közel ötven és a Gyulai Várszínházban negyven év alatt sok száz bemutatóhoz fejek, hajak ezreit „csinálták meg”, a saját társulatukon kívül megismerték az egész magyar színésztársadalmat.

Azt, hogy a Jókai Színház első emeleti fodrásztárában csodálatos haj- és frizuraköltemények születnek, fantasztikus bajszok, szakállak formálják a férfi arcokat, a közönség is látja a színpadon. Kevesen tudják viszont, hogy mi zajlik a kulisszák mögött. Ahány kor, annyi stílus, frizura és szakáll; s akkor még a színészekről külön nem is beszéltünk! A művészek, akik az elmúlt évtizedek során a Lakatos házaspárra bízták magukat, sosem csalódtak: nemcsak kifogástalan sminkkel és fejjel léphettek színpadra, hanem mindig meg is pihenhettek, fel is töltődhettek náluk. A mesterek ugyanis a lelküket is gondozásba vették otthonos, meghitt műhelyükben, amit a nyugalom szigeteként jegyeznek a színház pezsgő, forrongó, zűrzavaros világában. A fodrászműhely tehát hírközlőállomás és lelki szanatórium is egyben; ott csapódik le minden, szeretnek oda beülni a színészek. És Lakatoséknak ez is egyfajta kitüntetés: a nyugalom szigetén mindenki kiöntheti a lelkét, elmesélheti bújátbaját, örömét. Meghallgatják, aztán két nap múlva, ahogyan az – Karcsi szavaival – a „diszkrét figarókhoz” illik, már nem is emlékeznek rá… Niedzielsky Katalin

8.



Fehérvári Péter fehérvári színész lett Egy szerepnek indult, évados szerződés lett belőle, és négy bemutató. A Godspell és a Mágnás Miska me g h a l lgatásá-

Száztíz százalékon

ra érkezett tavaly nyár végén Székesfehérvárra – előző este jelentkezett be a véletlen folytán. Álmodik, gondolkodik, kockáztat, és sikerrel veszi az akadályokat. Fehérvári Péter a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésze.

Fehérvári Péter a Mágnás Miskában Fotó: Mayer András

– Az akkori barátnőm Hollandiába készült megszerezni a második diplomáját. Két lehetőség állt előttem: hagyok csapot-papot, színházat, mindenfélét, és a korunkbeli fiatalokhoz hasonlóan megyek hajóra pénzt keresni, hogy legyen alaptőkém, és vele tarthassak; vagy megpróbálom a szakmámat egy másik országban, aminek a nyelvét beszélem, aminek a nyelve az anyanyelvem. Ha beleöltem tíz évet, akkor ez talán még ér ennyit. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen végzett, közben workshopokon képezte, és a filmjátszásban is kipróbálta magát. A Szatmárnémeti Északi Színházban töltött két évadot, majd 2007-ben a sepsiszentgyörgyi M-Studio mozgásszínházi műhely színésze lett. Igazi alkotói légkör, művészközpontúság jellemezte azt az időszakot, tavaly mégis váltott. – Elégedetlenség? – Nem mondanám. Minden elégedettségem ellenére éreztem, hogy valami hiányzik. Az ember reménykedik, álmodik ... és különben is, mindig mertem nagyot dobni – kacag. – Bátor lennék, vagy vakmerő talán? Nem tudom. A hirtelen váltáshoz mindenképpen kell bátorság. A barátnőm már elment Hollandiába, én még két napot Pesten voltam, és gondoltam, kezembe veszem a sorsomat... Következett a meghallgatás. Közvetlenségével, őszinteségével, egyénisé-

Bozsó József a Cigányprímásban Borbély Kriszta és Bozsó József

A Turay Ida Színház újabb operett bemutatóra készül. Kálmán Imre Cigányprímását 2011. június 18-án a Makói Operett Fesztivál keretén belül láthatja először a közönség. Böhm György rendezésében. Rácz Pál cigányprímás szerepében Mikó István színművésznek nem csak színészi játékát élvezheti a közönség, hanem kiváló hegedűjátékát is. A színészek hangszeres tudását mindig igyekeznek kihasználni a rendezők. Például a Bob herceg című operettben Mikó István mandolinjátékával bűvölte el a közönséget. Rusz Milán színművész pedig az Indul a bakterházban, szerepe mellett tangóharmonikájával teremt fergeteges hangulatot. Ahogyan a fent említett művészeink hangszerekhez értenek, úgy Bozsó József színművész is két lábon áll a színház világában, illetve mozdítja táncra színészkollégái lábát. A Cigányprímásban Fekete Zsiga szerepe

mellett ő a koreográfus is, amiről az alábbiakat nyilatkozta

lapunknak. – Az Operettszínházban voltam sokáig, és a sors úgy hozta, hogy amikor együtt kezdtem dolgozni a Turay Ida Színházzal, tevőlegesen is belefolytam az operettek szervezésébe, rendezésébe, dramaturgiájába, koreográfiájába és valahogy rám testálódtak az operettek. Színészi jelenlétem mellett én lettem, viccesen megfogalmazva, az „operett igazgató” a társulatnál. A Cigányprímás koreográfiáját is igyekszem úgy kitalálni, hogy „szemet gyönyörködtető legyen”. Némely tánc után megkön�nyebbülhet a néző, de jó, hogy ezt is éppen megúszták a szereplők! – A Turay Színház egy összetartó társulat, és sokat utaztok. Szoktatok munkán kívül is találkozni? – A Kiskunlacházán lévő nyaralómba szeretném meghívni a társulatot nyáron egy nagy sütés-főzésre, és fergeteges bulit fogunk csapni!

– De nem előadás napján! Előadás előtt nem isznak a színészek, és alkohol nélkül mit sem ér a buli! – Természetesen keresünk egy napot, amikor mindenki ráér. Bográcsban készült csülökpörköltre gondoltam, házi nokedlivel. Ez lesz a fő menü. Mindenki sokat dolgozik és nemcsak a Turay Ida Színházban, hogy ne széledjünk széjjel, ezért gondoltam egy kis összejövetelre. Ugyanakkor az egyes próbafolyamatok alatt időnk kilencven százalékát együtt töltjük. Csakhogy akkor dolgozunk. Most szeretnék egy olyan napot, amikor együtt „lazulhatunk”. Keményen dolgozunk, de muszáj néha emberként is egymásra néznünk, nem csak szerepből. – A Turay Ida Színháznál, mint kulturális menedzser is közreműködsz. – Igen, ami azt jelenti, hogy jogomban áll tárgyalni művélődési és kulturális intézményekkel illetve értékesíteni az előadásainkat, mint például a Cigányprímást is. – A sok munka mellett azért az augusztusi esküvődre ráérsz? – Igen, de csak délelőtt, mert este előadásom van. – Nászút? – Majd elviszem magammal a páromat valamelyik előadásomra. Mondjuk Biatorbágyra. Jobb híján most ez lesz a nászút. De azt gondolom, hogy ha két ember szereti egymást, teljesen mindegy, hol vannak együtt. Amúgy Biatorbágy is nagyon szép hely és nincs messze az otthonunktól. Shirley

gével és tudásával hamar kíváncsivá tette a „zsűrit”. Derűje a többiekre is átragadt, a Hairt Godspell, majd tánc követte (egy kis hazai), mire a nézőtéren ülő művészeti, zenei, és koreográfus csapattól hatalmas tapsot kapott. – Meglepő volt, amikor rá egy hónapra hallottam: „a fiú, aki letáncolta a tánckarvezetőt”. Nem hiszem! Legfennebb csak megleptem. A válogatás után haza mentem, és megkezdtem Sepsiszentgyörgyön az évadot. Csak szeptember vége felé derült ki, hogy Fehérvárra visszavárnak. Az M-Studioval jöttünk haza Ljubljanából, az Ex-Ponto Fesztiválról, én az M7-esen leszálltam, és a város széléről begyalogoltam a színházba. Csak a Godspellre vágytam, éves szerződést ajánlottak. Kértem egy hét gondolkodási időt és haza mentem. Próbáltam kigondolni, hogy tudok ebbe az izgalmas helyzetbe belemenni úgy, hogy ne égessek föl magam mögött mindent. Végül a decemberi Godspell premierig kisebb bravúrként hétvégente jártam haza előadást játszani. Január óta viszont csak a Vörösmarty Színház van. Jött az Édes fiaim bemutatója, majd a Macbeth, és évad végén a Mágnás Miska. – Mi lett Hollandiával? – A kapcsolatunk kihűlt, a nem látott szemek elfelejtődnek sajnos. Megfordul bennem ma is, mi lett volna, ha együtt maradunk. – Jól döntöttél? – Visszanézve ugyanannyira örvendek, mint amennyire elszomorít. Azzal, hogy visszaigazoltam a

Szerednyey Béla a Petôfi Színházban

prózai dolgokra, háttérbe szorult a testi expresszió, kommunikáció, az akrobatika, a tánc, a kontaktmozgás, esett az ezzel járó erőnlét, és így sérülékenyebb is vagyok. De hát egy fenékkel nem lehet egyszerre két lovat megülni. A szabadúszáshoz egyelőre nincsen gatyám, meg nevem sem. Így a jövőn gondolkozva az jár a fejemben, hogy szerencsés esetben az embernek van egy anyaszínháza, ahol játszik mondjuk öt előadásban, és a fennmaradó idejébe belefér egy-két alternatív produkció, mert a színész nem lehet „csak” ilyen vagy „csak” olyan. Sokfélének kell lenni, mint a commedia dell’arte, vagy Grotowski, vagy éppenséggel Brook színészei. Tehetünk úgy, „mintha” vagy minden egyes este újra és újra átélhetjük az előadást úgy, mintha először és utoljára történne meg velünk. Én az utóbbit tanultam, ami azzal jár, hogy folyamatosan száztíz százalékon próbálok dolgozni. (Az interjú teljes terjedelmében a www.vorosmartyszinhaz.hu weboldalon olvasható.) Havasi Renáta

Túl a rivaldán

Megkezdődtek a Túl a rivaldán című zenés kabaré olvasópróbái a Veszprémi Petőfi Színházban. A bemutató július 9-én, szombaton este kilenc órakor lesz a Historia kertben. A rendező Szerednyey Béla.

Az előadás a színház kulisszáinak titokzatos világáról szól. Nemlaha Györg y szerkesztő-dramaturg, Péti Krisztina dramaturg, valamint a rendező, Szerednyey Béla által összeállított produkcióban többek között Molnár Ferenc és Heltai Jenő történetek, versek, kuplék szerepelnek. A színészek a színház szépségéről, intrikáról, férf i-nő kapcsolatokról beszélnek. – Olyan előadást kell létrehoznunk, amiben benne van a szív. Érzelmes és f inom játékra számítok mindenkitől, igényesen szórakoztató előadást szeretnénk, nem vásárit, harsányat, frivolt – mondta Szerednyey

Béla, aki reméli, hog y a nézők megszeretik majd ezt a zenés kabarét. A Túl rivaldán című produkcióban színpadra lép Módri Györg yi, Halas Adelaida, Dominek Anna, Szeles József, Baranyi Péter és Keller János. A díszletet Perlaki Róbert, a jelmezeket Harák Judit ter vezi, a korrepetitor Völg yesi Gyöng yi. A z előadás a nyári premier után ősztől a Latinovits-Bujtor Játékszínben látható. (-)

9.


Az egyetlen olyan színész, aki a két legsikeresebb hazai tévésorozatnak is részese – most mégis főleg színházról beszélgettünk Németh Kristóffal, a két aktualitást akár stílszerűen nevezhetjük „szomorédesnek” is. Legutóbbi bemutatójában egy ritkán előkerülő Szomory Dezső-darabban, a Takáts Alice-ban a szerelemben egy kissé akaratos (vagy túl vak) fiút játszik. A másik nehezebb téma: az anyaszínházában, a Budapesti Kamaraszínházban hónapokig fizetés nélkül maradtak a színészek, dolgozók, ám ők mégis tovább játszottak, a helyzet most látszik rendeződni. – Kezdjük a könnyebb témával. Miért kerül ilyen ritkán elő a Takáts Alice? – Amikor elolvastuk, bennünk is voltak kétségek: szabad-e ezt a darabot most Magyarországon játszani, hiszen egyre többen azért járnak színházba, hogy nevessenek, kikapcsolódjanak, feltöltődjenek. A Budapesti Kamaraszínháznak viszont amelynek lassan 15 éve tagja vagyok – olyan közönsége van, amely éhes a különleges értékekre. Óriási garanciát jelentett Benedek Miklós, a rendező személye is: ő hozta a darabot, és ő a ma élő művészek közül az, aki legjobban ismeri Szomory világát. – Mit tudni az előzményekről? – Érdekes a mű születésének a története: Szomory 1930-as, eredeti verziójában a főszereplőnő elutazik a darab végén a szerelmével, Markovits Lászlóval, aki két berlini börtönben töltött év után eljön érte Budapestre. Teszi ezt úgy, hogy az általam játszott Tardy-Koós György gyermekét hordja a pocakjában. A Vígszínház kérésére a szerző módosította a befejezést, színpadra már csak-

Szomorédes szerelemben Németh Kristóf színészként és magánemberként

is ebben a verzióban került, vagyis Alice marad Magyarországon és a gyermeke apját választja, igaz azzal a kikötéssel: hogy egy időre minden férfi hagyja békén, hogy át tudja gondolni az életét. Az ősbemutatót még egy premier, majd hosszú szünet követte. A 80-as években Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója készítette belőle a vizsgarendezését, a mi mostani színpadra állításunk tehát mindössze negyedik a sorban. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nehéz és összetett a darab. Nem vidám, könnyed a történet, ellenben nagyon mély emberi sorsokat mutat meg, kiváló játéklehetőség minden színésznek. Vannak persze mulatságos elemei is, akárcsak az életnek. A cselekmény egyetlen nap alatt zajlik, amikor egy fiatal doktornő élete 180 fokos fordulatot vesz. – Benedek Miklós osztályfőnöke volt a színművészeti egyetemen, milyen volt együtt dolgozni most vele? – Régi és mély tehát a kapcsolatunk, azonban az akkori mestertanítvány után csak most találkoztunk először kollegális viszonyban. Miklós mindenkit egyenrangú partnerként, játszótársként kezelt, nem hozott senkit kellemetlen helyzetbe, színészként pontosan tudja, mivel tud hatékonyan segíteni. Annak köszönhetően, hogy vendégek is játszanak az előadásban, Nagy Cili, Dunai Tamás és Újvári Zoltán, új művészi impulzusokat kapott a társulat. Ez mind elősegítette, hogy egy nagyszerű előadás született. Nagy örömünk, hogy az évad végéig elkelt az összes jegy, úgy látszik, jó hírét adják tovább a nézők. – Tehát alaptalannak tűnt a félelem.

– Igen, mi nagy reményekkel készülünk vele a következő évadra is. A színházban kialakult helyzet ellenére nekünk, művészeknek az a dolgunk, hogy játsszuk a szerepeinket, teljesítsük a feladatainkat. – Mik a darab erényei? – Benedek Miklós sokszor elmondta a próbafolyamat során, hogy ez egy női darab, nem csak azért, mert a főhőse nő, ami ritkaság a drámairodalomban, hanem azért is, mert Takáts Alice annyira vonzó hölgy, hogy nincs olyan férfi a darabban, aki ne bolondulna meg érte. Ki így, ki úgy. Ez a darab meg tudja mutatni az igaz szerelem több síkját. Ha az előadás után annyit elértünk, hogy néhány férfi néző vesz egy szál virágot a feleségének, barátnőjének, mi már elértük a célunkat. Hadd tegyem hozzá, amikor ezt a darabot próbáltam, a szerelmi magánéletem nagyon válságos időszakban volt. Nagyon sok mondata, helyzete szíven talált. Azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így. A kedves nézők a mi igaz érzelmeinket láthatják a színpadon, természetesen Szomory Dezső nyelvén, helyzetein keresztül. – Nem tűnik egyértelműen pozitív hősnek Tardy-Koós György figurája: Egyrészt rá akarja erőszakolni a szerelmét Alice-ra, másrészt felnőtt emberként az apja farvizén él. – Ő ezzel teljesen tisztában van, és vállalja is, de ezzel együtt nem gondolom egysíkú figurának Györgyöt. Van egy vacsorajelenet, amikor az apja elfelejt tortát adni a vendégek között a fiának, külön szólnia kell, hogy ő is ott van. Nehéz gyerekkorból jön: az apjával rideg a viszonya, az édesanyáról nem esik szó - feltételezhetjük, hogy ő egy ideje már nincs jelen az életükben. Érthető, hogy nem akar egy neves orvos egyszerű fiacskája lenni, így, még ha az apja pénzén is, de egy autószerelő műhelyt üzemeltet, dolgozik tehát. Egészen a darab végéig nem tud arról, hogy rajta kívül van egy másik férfi is Alice életében, ahogy arról sem, hogy gyereke lesz. Megkérdőjelezhetetlen a lány iránti szenvedélye, erős köztük a szexuális kapocs, az

pedig csakis Alice szeszélyétől függ, hogy napközben mit enged meg neki. Rontja a helyzetet, hogy a fiú rá akarja erőszakolni a szerelmét. Úgy látszik, nem csalódott még eleget. Én magam, valószínűleg már többet. – Akkor színészként és magánemberként egyaránt kérdezem: mikor kell azt mondani, hogy menjen az a hajó? – Mindenkinél és minden kapcsolatban máshol van ez a pont, de nem kell félni kimondani. Törekedni kell rá, hogy tárgyszerűen lássuk ne csak a partner, hanem a saját hibáinkat is a kapcsolatban. Ha valaminek nincs jövője, ha csak az egyik fél akarja, kár erőltetni. A három éves kisfiam szokta mondani: apa, de én nagyon akarom. De ez nem érv. Illetve ez csak egy érv a száz közül. – Kevesebb a színház most az életében, másfele billennek az arányok? – Évadfüggő, mikor mennyi a feladatom. Sokat játszom a Kamarán kívül is. Néhány előadás erejéig vendégszerepeltem idén a Vígszínházban, ahol főiskolás koromban a gyakorlatomat töltöttem. Idén a Padlás című előadásnak volt néhány rendhagyó előadása, amibe visszahívtak régi játszókat, így engem is. Örök főiskolás feladat azóta is az előadásban a Robinson nevű robot megszólaltatása, ami arról szól, hogy a fiatal színész beül egy dobozba az előadás elején, és a végén kijön. Döbbenetes, illetve vicces volt, hogy ebben a láthatatlan helyzetben, immár azonban ismert színészként, tapsot kaptam az első megszólalásomkor. Büszke volt rám a kisfiam is, hogy apa robotot is játszott. E mellett Camoletti Francia négyes című darabjával járjuk az országot. A Kamarában pár hónapja futott ki a Liliom, egy évad végére tervezett bemutató, amiben szerepeltem volna, viszont elmaradt. – Most érkeztünk el az aktualitáshoz, amiről muszáj beszélni: milyen sötétek a felhők az Asbóth utca fölött? – Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. elfogadta a színházunk módosított üzleti tervét, így várható, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium utalja az elmaradt összeget. Ám,

hogy ez elegendő lesz-e a megszolgált bérek kifizetésre, az közel sem biztos. De ne szaladjunk ennyire előre. Csak bízni tudunk benne, hogy hamarosan mindenki megkapja a fizetését, amiért már régen megdolgozott. Amennyiben így lesz, utána látható, lesz-e következő évad. A Takáts Alice sikere is mutatja, a közönség velünk van, érdeklődnek az előadásaink iránt. – Tehát a társulat azt mondta, játszik ilyen körülmények között is tovább. – Igen. Nekünk az a feladatunk, hogy játsszuk a szerepeinket. Az más kérdés, ki meddig bírja fenntartani magát, a családját, fizetni a számláit. Én abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy van más munkám is, de számos kollegám kizárólag a színházra tette fel az életét, nincs más bevételi forrása. – Milyen prekoncepciókkal találkozik a szappanoperákkal kapcsolatban? – Sokakban él a szakmából olyan vélemény, hogy aki napi sorozatban szerepel, az a színészi munkának a könnyebbik végét fogja meg. Én ezt korántsem gondolom így, hiszen ez mind szellemi, mind fizikai értelemben nagyon megterhelő munka. A forgatás sokszor reggel 7.30-tól akár este kilencig is eltarthat, és közben 80-100 oldal szöveget kell elmondani. Aki a Barátok közttől a mély elgondolkoztatást kéri számon, rosszul teszi. A sorozatok olyan televíziós alkotások, amelyek kizárólag azért készülnek, hogy szórakoztassanak. Nem szeretnék láthatatlan színész lenni. Többek között azért jöttem erre a pályára, mert szeretném, ha minél többet élveznék azt, amivel foglalkozom. E tekintetben nem is lehetne a televízió egyik legsikeresebb produkciójánál jobb fórumot találni. Lehet, sokan azért vesznek jegyet színházi előadásokra, mert játszanak benne olyanok, akiket láttak a televízióban, vagy olvastak róluk az újságban, de az előadás végén már annak élményeivel, mosolyaival, könnyeivel mennek haza. Azt hiszem, a mi munkánk küldetése, hogy kikapcsolódást, önismeretet, netán katarzist adjunk. Csicsely Zoltán

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. június ÉRET

LENE

K

Az ember tragédiája – debreceni diákszemmel elején meghirdetett színházművészeti „vetélkedőre” nyolc debreceni középiskola jelentkezett, akik elosztották maguk között a Tragédia színeit. Azért szükséges idézőjelbe tenni a „vetélkedést”, mert nem hirdettünk győztest, de jutalmakat osztottunk: az első ezek közül egy kirándulás, amelynek során a diákok és tanáraik ellátogattak Alsósztregovára, Madách Imre szülőfalujába, a Madách kastélyba, ahol a Tragédiát írta. A második jutalom, hogy a gálaesten fellépő huszonöt diák a Szegedi Szabadtéri Játékokon statisztaként lép majd fel a Tragédia Vidnyánszky Attila rendezte nagyszabású előadásában. „Alig tudunk eléggé hálásak lenni a Csokonai Színháznak, hogy Debrecenben is megrendezték az Ádámok és Évák Ünnepét” – nyilatkozták a tanárok, akik fáradságot nem kímélve irányították a diákok munkáját. Az előadás után a diákok még sokáig tele voltak élményekkel, le is írták őket, ezekből idézünk alább. „Azért jöttem az Alkotókörbe, mert én is írok verseket, táncolok is versenyszerűen és szerettem volna kipróbálni magamat drámai szerepben is. Aztán minden megváltozott. Elkezdett Madách műve „maivá” válni. Elkezdett mondani nekem is sok-sok mindent.” „Minden olyan gyors volt az

utóbbi két hétben; de a leggyorsabban az előadás telt el. Alig mentem fel a színpadra, mintha egy pillantás alatt vége is lett volna. Nagyon boldognak éreztem magam. Furcsa, de szinte senkit nem láttam, én teljesen „Éva” voltam; mintha magamat és magamnak játszottam volna. Nagyon fog hiányozni minden …” „Mikor beszélgetünk megint Madách-ról? Mikor szerepelhetünk újra? Mikor és hol lesz rá mód, hogy továbbvigyük a megkezdetteket?” „Nagyon fontos volt, hogy tetszik-e ez az egész anyu-

Felavatták Bujtor István síremlékét

A békéscsabai Színitanház május 11-étől 14-éig nemzetközi fesztivált rendezett színiakadémiák és színiiskolák részvételével az Ibsen Házban és a Békés Megyei Jókai Színházban. A hagyomány indító találkozón a házigazda békéscsabaiakon kívül a Kijevi Színház- és Filmművészeti Egyetem, az Újvidéki Színházművészeti Akadémia magyar és szerb tagozata és a Pesti Magyar Színiakadémia mintegy 70 diákja és tanárai vettek rész vizsgaelőadásaikkal és a workshopokon. A résztvevő szakemberek egyetértettek abban, hogy elsősorban a legfiatalabb generáció számára fontosak az ilyen együttlétek, megmutatkozások, közös foglalkozások. „Ebben az életkorban szivacsként szívják magukba az új impulzusokat, új módszereket. Később már nem feltétlenül.” – vélekedett László Sándor újvidéki rendező-tanár, az Újvidéki Színház igazgatója. A Harruckern János Közoktatási Intézmény, a Színitanház fenntartója a szállás, a napi háromszori étkezés valamint az infrastruktúra biztosításával támogatta a fesztivál létrejöttét. A Jókai Színház számos helyiséget, technikai eszközt, díszletelemet, kelléket is rendelkezésre bocsátott és meghívta a La Mancha lovagja premierre a résztvevőket is. „A műhelyfoglalkozások hiánypótló alkalmak arra, hogy ismét játszani, s felfedezni engedjük a növendékeket.” – fejtette ki Ljuboszlav Majera szerb rendező-tanár aki for-

„Lélekemelő belegondolni abba, hogy nyolc debreceni középiskola több mint kétszáz diákja több hónapon át Az ember tragédiájával foglalkozott. Hogy fiatalok elemezték és értelmezték Madách nagyon nehéz szövegét, azután pedig elképzelték, kitalálták, megtervezték, hogyan vigyék színre a magyar drámairodalom egyik csúcsteljesítményének egy-egy színét” – mondja Vidnyánszky Attila, a Csokonai Színház igazgatója. Mintegy kétszázötven debreceni középiskolás mutatta be Madách művét a Csokonai Színházban 2011. március 12-én, a több mint öt órás díszelőadáson. Vidnyánszky Attila szívügyének tekintette a szolnoki mintára Debrecenben is meghirdetett „Ádámok és Évák” elnevezésű projektet: többször volt próbát látogatni, beszélgetett a fiatalokkal a színrevitel problémáiról és örömeiről. Megosztotta a diákokkal tapasztalatait, és mesélt nekik saját rendezői útjáról is, hiszen Vidnyánszky Attila a beregszászi társulatával 1996-ban, és rá tíz évre újra megrendezte a Tragédiát. A Csokonai Színház munkatársai – Szász Zsolt és Rideg Zsófia dramaturgok – is többször jártak a próbákon, konzultáltak a diákokkal és a vezetőtanárokkal. Az Ady Endre Gimnázium két osztályának munkáját pedig (Bakota Árpád és Mészáros Tibor színművészek mellett) az a Csikos Sándor segítette, aki 1996-ban a Csokonai Színházban alakította először (s aztán Debrecenben és a Nemzeti Színházban összesen százharminckétszer) Lucifert. A 2010/2011-es évad és tanév

Felavatták Bujtor István síremlékét a balatonszemesi temetőben. A 2009-ben elhunyt színész, rendező, színházigazgató most lenne 69 éves. Nyughelyénél Németh Miklós volt kormányfő és vitorlásbarát mondott beszédet. Az eseményen Bujtor István családja, rokonai, és a Veszprémi Petőfi Színház színészei, dolgozói, köztük Oberfrank Pál igazgató és Eperjes Károly művészeti tanácsadó mellett barátok, vitorlástársak, rajongók is megjelentek, hogy tiszteletükkel adózzanak az elhunyt művész emléke előtt. – Bujtor István lebilincselő személyiség volt, akiben a tartás, a humor, és a kedvesség bámulatos harmóniában élt együtt. Szeretnivaló ember, nagyszerű barát és kiváló kapitány volt. Semmi más nem érdekelte, mint amivel éppen foglalkozott. Azon a területen tréfát nem is-

mert, mert érezte, amit vállalt, abban muszáj volt tökéletesnek lennie. Győztes mosollyal nézett a befutott társakra, díjakra, sikerre, de sohasem érzékeltette, talán ő is megérdemelne valamilyen elismerést, amit életpályája és művészeti hitvallása alapján megkaphatott volna. Nem így történt, mégsem merült fel benne, hogy emiatt mást és másként is csinálhatna. Ez igazi tartást adott számára. Sohasem vesztett, a végén mindig győzött. Olyat akart és tudott is alkotni, ami velünk marad örökre. – mondta Németh Mik lós. A sírem léket Melocco Mik lós K o s suth-díjas szobrá s zmű vé s z készítette. (-)

túrán azok a percek, órák voltak, amelyeket a Madách kastélyban töltöttünk. Kedves, ízes magyar beszédű vendégfogadó néni várt, aki kalauzolt bennünket. Sok mindent elmesélt a Madách család történetéből. Két iskolatársunk a prágai színből előadták Ádám és Éva jelenetét. Milyen jó lenne így irodalmat, színházat tanulni! Szívni az alkotás illatát, látni a figurákat, érezni és élni az alkotó gondolatait. Mindezt köszönjük a Csokonai Színháznak!”

Az Ádámok és Évák Ünnepén résztvevő debreceni középiskolák: Ady Endre Gimnázium, ErdeyGrúz Vegyipari Szakközépiskola, Fazekas Mihály Gimnázium, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola, Kós Károly Művészeti Iskola, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola, Református Kollégium Gimnázium, Tóth Árpád Gimnázium Cs. M.

nak! Apu műszakot cserélt, hogy eljöhessen! … Nagyon büszkék voltak rám! Talán ez volt a legszebb!” „A legmeghatóbb a Madách-

SZINT – Békéscsaba

Színiiskolák I. Nemzetközi Találkozója

mabontó és emlékezetes workshopot tartott a tárgyak életéről, múltjáról és történetéről. „Olyan dolgokat mutatunk, amiket csak mi tudunk. Bízom benne, hogy a tanítványaim ellestek valamit abból, amit mások hoztak.” – foglalta össze Mikola Jaremkiv kijevi professzor a rendezvény hozadékát. A négy nap során folyamatosan beszélgettünk a színházról, a szakmáról, annak tanításáról és taníthatóságáról és arra is alkalmat teremtettünk, hogy a workshopokon mindezt a gyakorlatban is megmutassuk, kipróbáljuk, megvitassuk és tanuljunk egymástól másféle módszereket. Tanulságos volt, hogy az eltérő színházkultúrákra épülő eltérő tanítások mennyire átjárhatóak és mennyire kiegészíthetik egymást, ugyanakkor a nemzeti jellegzetességek milyen erősen jelen vannak a vizsgaelőadásokban és a képzési módszerekben is. A SZINT előadásai Zalán Tibor: Romokon emelkedő ragyogás – Színitanház, Békéscsaba III.

évfolyam, rendező-tanár Merő Béla; Vajdasági életérzések – performance – Újvidéki Színművészeti Akadémia II. magyar osztály, rendező-tanár László Sándor, Balázs Áron; Festmények – jelenetek – Újvidéki Színművészeti Akadémia II. szerb osztály, rendező-tanár: Ljuboszlav Majera; Görögök – Újvidéki Színművészeti Akadémia II. magyar osztály, rendező-tanár: László Sándor, Balázs Áron; Nina Sadur: Kisasszony – Kijevi Színművészeti Egyetem III. évfolyam, rendező-tanár: Mikola Jaremkiv; Tímár Péter: Csinibaba – Pesti Magyar Színiakadémia, rendező-tanár: Szente Vajk; Road Show – Színitanház, Békéscsaba Táncos II. évfolyam, koreográfustanár: Kerekes Judit, Darida Ildikó. Seregi Zoltán a Színitanház vezetője

10.

11.

Óz és Boros Zoltán Sopronban


Lapunk előző számában beszámoltunk az Ózról, amit május 9-én mutattak be a soproni Petőfi Színházban, igen nagy sikerrel. Boros Zoltán színművésszel, az előadás rendezőjével a színház művészbejárójánál beszélgettem és láttam rajta a felszabadult öröm és megnyugvás jeleit. Arca kisimult, még mosolygott is! De nem azzal a rejtélyes, fáradt mosollyal! De nem ám! A jól elvégzett munka elégedett mosolyával. – Ez volt az első rendezésed? – Igazából nem. Földi Béla vezető koreográfussal, és egyben igaz jó barátommal segédrendezőként többször dolgoztam már együtt. Tíz éve készítünk együtt gyerekelőadásokat, minden évben egyet. Mint dramaturg és rendezőasszisztens segítettem a produkciók létrehozásában. Azonkívül azoknál a rendezőknél, akik engedték, bele-bele szóltam a világításba és különböző ötleteket adtam az előadásokhoz, amiket legtöbbször el is fogadtak. Na ezt elégelte meg egy idő után a soproni Színház igazgatója, Darvasi Ilona, és azt mondta, ha már ennyit dumálok bele más rendezésébe, csináljak én egy önálló előadást. Így kaptam meg az Óz rendezését, ami egy teljesen új adaptáció. Külön nekünk írta át az alapműből Albert Péter. – Miért kellett átdolgozni? – Átolvasva az összes Óz vál-

tozatot, egyik sem tetszett igazán. Albert Péter barátommal sikerült az alapműhöz úgy visszanyúlni, hogy egy számunkra jobb szövegkönyv szülessen, hiszen ez az Óz igen erősen technikai-audiovizuális produkció lett. Az alcíme: Viharos álom sok zenével. – Ha jól tudom, az előadást Sopronon kívül is fogjátok játszani. – Igen, miután itt lementek Sopronban az előadások, a Turay Ida Színház fogja biztosítani a tájhelyeket, hiszen ez az Óz játszható lesz az ország minden pontján, ahol szeretik az igényes és jó, látványgazdag mesedarabokat. Megjegyzem, ez az előadás nemcsak gyerekeknek szól, így szülők és nagyszülők együtt élvezhetik majd családjuk ifjabb tagjaival. – Segítőtársad ebben a munkában feleséged, Borbély Krisztina volt. – Igen, ő nemcsak koreográfusa ennek az előadásnak, hanem a nagyobb tömegjelenetek bonyolítója is. Ezek szervezési, logisztikai feladatok, a m i

köztudottan nem erőssége a férfiaknak, bevallom, nekem se. – Közben még játszol is, Te vagy maga Óz. – Igen, és nekem, miután sokat rohangáltam a színpad és a nézőtér kö-

Ég és Föld gyermeke Pilinszkyvel Ég és Föld gyermeke címmel Pilinszky János meséiből rendez színházi előadást Dóczy Péter a Veszprémi Petőfi Színházban. A zenés álomjáték próbái megkezdődtek, a nyári előbemutató június 18-án lesz a LatinovitsBujtor Játékszínben. – A gyermekek az ábrándok teljességében élve tudják magukat oly alázatosan kiszolgáltatni a pillanatnak. Az ő belső világukat még nem parcellázta fel, szabdalta szét a személyes érdek, ezért lehetnek birtokosai mindennek! Ezért érezhetik magukénak az egész teremtett világot. „Szegénységükben” övék minden, amit kezükkel elérnek, s az is, amit el se érnek: a teljes égbolt, a csillagok minden

ragyogása – idézte Pilinszky Jánost Dóczy Péter, aki szerint ez a néhány mondat a veszprémi előadás mottója is lehetne. Kozma András dramaturggal együtt a költő hét meséje alapján írták meg az Ég és Föld gyermeke című zenés álomjáték szövegkönyvét. Pilinszky abban a korszakban vetette papírra ezeket a meséket, amikor a legjelentősebb alkotók kiszorultak a magyar irodalmi életből, mert nem bizonyultak eléggé engedelmesnek a diktatúrának. Egy ideig saját nevük alatt csak műfordításokat vagy gyerekverseket közölhettek. Pilinszky János munkásságának ez a fejezete azért is érdekes és értékes, mert a gyerekeknek is ugyanarról beszél, mint a felnőtteknek. A teljesség és a teremtő felé való törekvésről, arról, hogyan ismerjük meg saját személységünket, s milyen utat kell bejárnunk a le- és megtisztultsághoz, az igazabb élethez. A rendező családi színházi előadásként ajánlja mindenki figyelmébe a zenés álomjátékot, 7-től 99 éves korig. Ahogy megfogalmazta, a mozgás és a zene együtt repít majd Pilinszky mesevilágába, amely letisztult, egyszerűen érhető, befogadható és segít belső világunk megismerésében. Alkalmat ad arra, hogy a mese és a bibliai világ, az álom és a valóság, a fent és lent állapot együtt adja az előadás szellemi ajándékát és élményét. Dóczy Péternek életében fontos helyet foglal el Pilinszky János, nemrég jelent meg a költő öt meséjéből összeállított hangoskönyve, Kalandozás a tükörben címmel. Ezen Törőcsik Mari is közreműködik. A cédén feldolgozott történetek egy része a veszprémi színházi előadás alapja. Szereposztás: Költő: Dóczy Péter, Gyermek: Kiss Máté Sándor/Fraszt Márk, Kisfiú: Horváth Zoltán, Lány: Halas Adelaida, Öregasszony: Palásthy Bea, Király, Szelíd király: Máté P. Gábor, A Gonosz (Ezüstlovag, Sárkány, Démon): Baranyi Péter, Zenész: Dóczy Gabriella, Táncosok: Zsár Melinda, Szabó Gábor. V. R.

Játssza és rendezte

zött, nem volt sok időm a szerepemmel is foglalkozni, így csak az utolsó pillanatban tudtam megtanulni a szöveget, amiért elnézést kérek a kollégáimtól. Most látom csak igazán atyai jóbarátom, Mikó István összetett helyzetét, aki már több darabot rendezett és játszott is egyben, hogy rendezőként és színészként milyen nehéz megosztani a figyelmet. Az én „terelgetői” koncentrációm háttérbe szorította a színészt. Elég régóta vagyok a pályán, így végül sikerült magamat is megrendeznem Óznak, az utolsó pillanatban. – Történt valami különös a próbafolyamatok alatt? – Mindig történik valami. Sokszor kerültem szívinfarktus közeli állapotba, amikor hol a hangosító hiányzott, vagy a világosító, vagy egy-egy sz ereplő. Néha csak a jelmezek voltak színpadképesek, amit

Nyírő Bea színművész kolléganőm tervezett meg kitűnően. Ilyenkor nagy a súly az emberen, hiszen felelősséggel tartozik a minőségi munkáért. Meg kell felelni a gyerek közönségnek. – A színlapon az áll, hogy a színészeket terelgette: Borisz. – Igen, ez a megfogalmazás szándékos volt. Én egy külső szemlélő vagyok, aki a színészkollégáit, akikkel nap, mint nap játszik, „terelgeti” a színpadon. Én nem akartam eljátszani a nagy rendezőt, aki ezzel a darabbal majd meg fogja mutatni. Ez egy csapatmunka volt, azzal a különbséggel, hogy én vittem volna el a balhét, ha nem sikerült volna. A legnagyobb elismerést a nézőtéri nénik súgták vissza nekem. Szinte minden gyerek ezzel a véleménnyel hagyta el a soproni színház nézőterét: „Te, ez tök jó volt!” További sok sikert, Óz, avagy Boros Zoltán, a nagy varázsló!!! Szaan Fotó: Torma Sándor

Színházi gyermeknap

a mesék világában

Az esős időjárás ellenére sokan látogattak el a Veszprémi Petőfi Színház gyermeknapi rendezvényére május végén. A kora délutánig tartó sikeres programsorozat a mesék világa jegyében zajlott. A szabadtérre tervezett programok közül szinte mindegyiket a színház épületben tartották. A gyerekek körében nagyon népszerű volt a színházi műhelyek dolgozói vezetésével zajló arcfestés, kézműves foglalkozás és a jelmezes fényképezkedés. Vonzotta a közönséget a Kőris zenekar táncháza, kicsik és nagyok együtt tanulták a különböző koreográfiákat, majd vígan ropták azokat a teátrum stúdiójában. "Az én nagymamám" című rajzverseny élénk érdeklődés mellett zajlott, végül a 10 éves Link Panna Lili alkotása érdemelte ki az első díjat. A veszprémi társulat tagjai Kéri Kitty vezetésével egész délelőtt a gyerekeket szórakoztatták. A " Fele mese igaz" vetélkedő furfangos és vidám kérdései bőségesen adtak fejtörést a versengőknek, akik közül végül Horváth Dániel lett a győztes. A színházi gyermeknapon megnyílott a Mesekuckó. Ott Bajcsay Mária és Egri Márta színésznők meséltek a kicsiknek. A

két művész - és boldog nagymama - szakmai véleménye alapján dőlt el, hogy a "Legjobban mesélő nagymama" címet a jelentkezők közül a veszprémi Schullig Gabriella birtokolhatja. A rendezvény zárásaként ajándékműsorral kedveskedett a társulat a nézőknek. A gyerekek ízelítőt hallhattak a Veszprémi Petőfi Színház készülő, és várhatóan ősszel megjelenő meselemezéről. A színészek: Oberfrank Pál, Máté P. Gábor, Dobra Mária, Perjési Hilda, Dominek Anna, Szalma Tamás, Bajcsay Mária, Főző Ditta, Kéri Kitty, Módri Györgyi, Terescsik Eszter, Szűcs László, Tóth Loon és Gere Dénes Ákos bemutatták azt, hogyan is zajlik élőben a lemezfelvétel és előadták a Meseíró pályázat legjobb alkotását is. Ebben a versenyben a gyermek kategóriát Magyar Balázs, a fiatalt Stubán Éva, a felnőttet pedig Wittninger László nyerte meg. A zsűri dicséretben részesítette Galaczi Enikőt és Csudai Beáta Viktóriát. A mesés gyermeknapra dacolva az égi áldással kivonult járműveivel a rendőrség és a tűzoltóság, hogy meghirdetett bemutatóikat láthassák az érdeklődők. A veszprémi teátrum a tervek szerint jövőre is szeretné megrendezni a színházi gyermeknapot.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. 2009.június augusztus

12.

13. 12.

Magyar Magyar Teátrum Teátrum Teátrumi Teátrumi Társaság Társaság havilapja havilapja augusztus június . A Magyar . A Magyar . 2009. . 2011.

1/32 oldal 61.025 x 43.112

1/16 oldal 61.025 x 90.525

Akit a zápor füstje megcsapott

Bojczán István negyvenedik évadját kezdi

Ilyenkor nyár elején nem csak kint az utcán verhet le bennünket lábról egy zápor, hanem a színházakban a színpadon is, ilyentájt szokás ugyanis kipróbálni a színpadok mennyezetre szerelt hatékony tűzoltó-berendezését, amit szintén zápornak hívnak. Erről, és a Békés Megyei Jókai Színházban töltött közel negyven (most kezdi a 40. évadot) évéről beszélgettünk Bojczán Istvánnal, a viharsarki teátrum színpadi műszaki csoportvezetőjével. Nem tudom pontosan mit jelent a munkaköre, mert ő maga egy munkakör. Ha a színházban hirtelen bármire szükség lesz, azt mondják menjetek Bojcihoz. Régi kollégák vagyunk, ezért tegeződünk. – A színház társulatának szavazati alapján Te kaptad meg az előző évadban a legjobb háttérmunkásnak járó címet. Hányadik díjad, kitüntetésed ez, amióta a Jókai Színházban dolgozol. – Harmadik, negyedik, de ez a legértékesebb, mert ezt a kollégáimtól kaptam, a színészektől a takarítónőkig. A hírek szerint kilencvenvalahány százalékuk rám szavazott. Amikor gratuláltak, többen mondták, hogy már éppen ideje volt. – Mióta dolgozol a színházban? –Hivatalosan 1973. október 10. óta, de előtte már egy évig itt voltam kisegítőként. 13:28 Akkor nem lehetett csak úgy bekerülni a színházba, mint mondjuk később, a nyolcvanas években. Most sem lehet. – Hogy jut eszébe egy Dombiratos nevű, néhány száz lelket számláló faluban egy tizennyolc éves fiúnak, hogy a színházba menjen dolgozni? – Sehogy. Ez véletlen volt. Akkor más világ volt a kis falvakból akkoriban sok fiatal kerekedett fel, hogy elmegy Budapestre szerencsét próbálni, mert ott azért jobban volt munka, mint vidéken, ahogy újabban most is, csak akkor főleg az építőiparban. Egy-egy vonatra fölszálltunk tízen-húszan, és elindultunk Budapestre. Mire Szolnokra értünk, mindenki elmondta a tutti információit, és megbeszéltük hol próbálunk szerencsét. A Keletiben összetalálkoztunk egy megyei ismerőssel, aki azt mondta, ne oda menjetek, gyertek hozzánk, nálunk két forinttal több a pénz. Aztán a Lánchídon megint összetalálkoztunk egy ismerőssel, aki azt mondta, menjünk a Vígszínházhoz kellékesnek, díszletezőnek, világosítónak. Ekkor már csak négyen voltunk a vonatról, mondtuk jó, menjünk oda. Mivel a Vígszínház messzire volt, betértünk egy-két kocsmába, és a végén már csak én értem oda. A többiek lemorzsolódtak. Megyek be a Vígszínházba, mondják ma nem jó, mert nincs bent a műszaki vezető, jöjjek holnap. Este megint összetalálkoztam egy ismerőssel, aki meg itt dolgozott a Jókai Színházban. Azt mondja, mit akarsz te a Vígszínházban, gyere vissza Csabára, a Jókaiban is van ilyen állás. Ennyi volt Budapest, visszajöttem, bejöttem

1/4 oldal 126.35 x 185.35 mm

1/8 oldal 126.35 x 90.525 mm

ajanlo-61025x90525.qxd

2011.05.16.

Színvonalas grafikai megoldások

www.logomotiv.hu

Májustól az újságosoknál!

fél oldal x 185.35 mm Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi257 havilapra! Amennyiben 3000 forintért 10 hónapra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor a postaköltséget levonva Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 3000 forint. Megéri!

az akkori műszaki vezetőhöz, Máthé Ferenchez, aki bevitt Miszlay István, akkori igazgatóhoz, aki maga is faluból származott, és szívesen alkalmazott hasonló munkaerőt, így fel is vett. A gyakorlati évem alatt minden műszaki szakterületet végig kellett járnom, aztán díszletező lettem, majd gondnok, aztán színpadmester, most meg az, ami. Ebbe aztán minden beletartozik, ezért jó, hogy annakidején több területet is kipróbáltam. – Ahogy megígértük beszéljünk egy kicsit a záporberendezésről is, amit én egyszer élesben is láttam itt működni. Próba közben a színpadon kigyulladtak a háttérfüggönyök, és el kellett indítani a záport. Mit mondjak, mire a tűzoltók kiértek, már nem sok dolguk volt, csak a díszlet elázott, összetört romjait kellett eltakarítani. Mennyi víz van itt a fejünk fölött? – Pontosan tizennyolcezer köbméter, annak van súlya. Elindításkor a tartályból négyöt centi vastag csövekben jön a víz, mindegyik végén van egy-egy záporrózsa, ami száznyolcvan centis sugarú körben teríti a vizet. Ezek hatósugara úgy fedi egymást hogy, ha a fele nem működik, akkor is jut víz a színpad minden négyzetcentiméterére. Nem úgy néz ki, mintha zuhanyrózsákból jönne, a víz, hanem mintha szökőkutak működnének fölülről lefelé. – Mennyi idő alatt zúdul le ez a rengeteg víz? – Tizennyolc-húsz perc alatt. – Egy-egy ilyen kipróbáláskor nem ázik tönkre a színpad? – Megtesszük a szükséges óvintézkedéseket. A legutóbbi próba után három órával már az áramot is vissza lehetett kapcsolni a színpad környékén. És Bojczán István tovább mesél, hiszen így is van ez rendjén negyven év után, pedig véletlenül jött ide, csak aztán megcsapta a zápor füstje. Józsa Mihály Fotó: A-team

14.


Derűre hangolva

Május 25-én tartott Vidnyánszky Attila Debrecenben sajtótájékoztatót a következő évad terveiről. Jó hírekkel indított: a RIVALDA fesztiválon

a Csokonai Színház nyerte a legjobb előadás díját (Gogol: A revizor) és a legjobb férfi szereplő díját (Mészáros Tibor Hlesztakov szerepében). Somogyi Béla, a város kulturális alpolgármestere jó döntésnek nevezte, hogy öt évvel ezelőtt Debrecenbe hívták Vidnyánszky Attilát. Ez idő alatt a debreceni színház az ország első teátrumainak sorába lépett, nemzetközi szinten számon tartott színházi műhely lett, bérleteseinek száma megkétszereződött, a válságos idők csökkenő költségvetési támogatásai ellenére kiegyen-

súlyozottan gazdálkodik, bevételei duplájára nőttek. A Debrecenben otthonra lelt DESZKA Fesztivál az ország egyik legfontosabb színházi fesztiválja és színvonalas szakmai fóruma lett. A 2011-12-es évad anyagi okokból kifolyólag kevesebb új bemutatót kínál, de a darabokat és a rendezőket tekintve egy, az eddigieket tekintve is magasabb művészi nívót céloz meg. Jelzés értékű, hogy azok az európai rangú rendezők; Andzej Bubien, Viktor Rizsakov, Silviu Purcărete, akik már dolgoztak Debrecenben, tartósan kötődnek a Csokonai Színházhoz, és a következő évadban elsősorban klasszikus vígjátékok rendezését vállalták. Reményeink szerint

ezek az előadások testesítik meg az egészséges színház, a humor, a derű kategóriáját. Kikerekedik a nemzeti repertoár is, hiszen az újraszcenírozott Bánk Bán, a Hunyadi László, a Ludas Matyi, a Háry János, a Csongor és Tünde után most színpadra kerül Madách remekműve, Az ember tragédiája. A nemzeti repertoárba sorolható a Mária Eterna ősbemutatója is, Szarka Tamás, a Ghymes együttes vezetője a Csokonai Színház számára írta meg zenés művét. Borbély Szilárd Jászai Mariról írt új drámája a nemzeti színházi eszme megfogalmazására ad lehetőséget. A költői színház ideáját két ősbemutató hivatott erősíteni: egy új magyar dráma és egy kortárs orosz mű. A jelentősen megnövekedett ifjúsági és gyermekközönségünket saját produkciókkal igyekszünk megtar-

tani, Benedek Elek magyar népmeséjét a Többsincs királyfit, a meseirodalom klasszikusát Aladdin és a bűvös lámpát valamint a népszerű huszadik századi mesét, a Momot mutatjuk be, a társulat népszerű színészeinek közreműködésével. Közönségkapcsolataink erősítését, a közönségnevelést szolgáló programok közül elindítunk egy színházpedagógiai együttműködést is, mellyel a óvodától a középiskolás korosztályig igyekszünk megnyerni az ifjúságot a színházba járásnak. Minden együttműködés alapja a kölcsönös bizalom, ami csak a folyamatosan életben tartott jó kedély állapotában születhet meg. Ehhez szükség van némi derűre is. Ezt kínáljuk tehát, hogy „rossz kedvünk tele” tündöklő nyárrá változhasson át. Cs.M.

A kecskeméti Katona József Színház új évada

Bűnügyi vígjáték, operett, reneszánsz szerelmi történet és indián mese is szerepel a kecskeméti Katona József Színház műsortervében. A 2011/2012-es évadban új színészeket is köszöntenek a hírös városi teátrumban, a bérletet váltóknak pedig meglepetés ajándékkal kedveskednek. A részletekről Cseke Péter direktort kérdeztük.

– Milyen szempontok alapján állították össze a következő évad műsortervét? – Idén is öt nagyszínházi és ugyanennyi kisszínházi produkcióval készülünk. Az első kecskeméti évadomnak egyik nagysikerű produkciója volt a bűnügyi történetet feldolgozó Hajmeresztő, ezért úgy gondoltam, visszatérek ehhez a műfajhoz. Nagyon sokféle történetet elolvastam, de végül maradtam a krimik koronázatlan királynőjénél, Agatha Christie-nél, s annál a darabnál, amit Londonban már hatvan éve folyamatosan játszanak: ez Az egérfogó. Ez lesz az első bemutatónk a Nagyszínházban. Fontos szempont

volt az is, hogy szerepeljen a műsorban egy operett. Lehár: A víg özvegy című darabját választottuk, amelyet Szerednyey Béla állít majd színpadra. A bonvivánt, Egyházi Géza és Kiss Zoltán kettős szereposztásban játs�szák, míg a primadonna a Budapesti Operettszínház kiemelkedő művésze, Sáfár Mónika lesz. Az operettbemutatót egy Shakespeare-kortárs író, Thomas Middleton reneszánsz szerelmi története, az Átváltozások követi a nagyszínházban, Rusznyák Gábor rendezésében. Aztán egy klasszikus vígjátékot mutatunk be, Heinrich von Kleist Az eltört korsó című művét. Erre azért esett a választásom, mert olyan darabot kerestem, amelyben Kőszegi Ákos és Szemenyei János a két évvel ezelőtti, nagy sikert arató Amadeus után ismét együtt játszhatna, az előadást Forgách András, író, fordító rendezi. Végül egy klasszikus magyar komédiát, Csiky Gergely Buborékok című színdarabját láthatja a közönség, amihez a kortárs rendezőgeneráció egyik legtehetségesebb tagját: Mohácsi Jánost sikerült Kecskemétre csábítani.

– A két kisszínházban milyen előadások lesznek? – A Kelemen László Kamaraszínházban három darabot mutatunk be a következő évadban. Füst Milán Boldogtalanok című művét Szász János rendezi, a főbb szerepeket Kőszegi Ákos, Bognár Gyöngyvér és Sára Bernadette alakítják. Tormay Cécile magyar írónő (akit Irodalmi Nobel-díjra is jelölt) kiváló írásai közül A régi ház című regényét választottuk, amelyet Deres Péter dramatizált. Ezt a darabot a Pesthidegkúti Klebelsberg Kúriával közösen mutatjuk be. Szintén Deres Péter dolgozza át számunkra a Lüszisztraté történetet, Amazonok címen. A Ruszt József Stúdió Színházban kerül sor az évad legelső bemutatójára: szeptember 21-én a Bánk bánnal nyitjuk az új színházi szezont. Névadónk, Katona József története még mindig nagyon izgalmas, de a nyelvezete régies, ezért Szabó Borbála egy remek átiratot készített belőle, amely mai nyelven, egyszerűen és érthetően szól, de nem forgatja ki, és nem „szlengesíti” az eredeti művet. Ennek próbáit már

elkezdtük, a rendező Bagó Bertalan. Végül egy másik érdekesség, amit a Ruszt Stúdióban játszunk majd: Dosztojevszkij Karamazov testvérek című művének Richárd Crane-féle, izgalmas változata, amelyben négy férfi játssza az ös�szes szerepet. – A fiataloknak és a gyerekeknek mit kínálnak? – A kisebb korosztálynak Békés Pál A kétbalkezes varázsló című meséjét, a nagyobbaknak pedig a Winnetou-t, melyben Ganxsta Zolee játssza a főszerepet, a zenét pedig Szemenyei János szerzi. Ezen kívül régi álmunkat szeretnénk valóra váltani azzal a sorozattal, amelyben Károly Kati zenei vezetőnk irányításával a zene rejtelmeibe vezetnénk be a gyerekeket, sok mesével. – Kikkel gazdagodik a társulat az új évadban? – Ide szerződtettük Téby Zitát, Szemenyei Jánost, és a Társulat című produkcióból három fiatalt: Fejes

Szandrát, Mező Zoltánt és Kristóf Istvánt. A Kaposvári Egyetem három színész-hallgatója is nálunk tölti gyakorlatát, ők Decsi Edit, Porogi Ádám és Keresztény Tamás. Vendégként továbbra is láthatják majd a nézők Dunai Tamást és Márton Andrást. Bera Linda

ôl r é l A József Attila Színház jövője é h áz

óban tuáci jus i z s új má te t te p o s z t r a Színpadon a Szív hídjai, az Omega és a Tizedesor meg terem a atöbbiek i a nem ó g t Gáb há ziga zg at tisztasá közöln áz Mit a s z í k i í r t p á ly eg. " k ka l: fo. s m e t a n e t t ye t á zó 7-é jut tő er-hel TI-hez el ott: 1 dőjelezhe iá lis pá ly dései miat t s e m r c r z e M é k n a á k k z e n g z t l a m é u l o o a főp ltay Gábor úg y foga benés- jünk a p Koltay int et vag y írj a z , n b k o e a a e ö e t K el te l yéb nd te t t egd mint adjá k a elmo z ékel emén t felté ét m t közl menesztés iszen több tt a g eg vá ltozot tot?" - ér döntést -nek oltay Gát I o t T a ó M h o l i z K z l m , l l á az ásu n na tt á olgo ként selés p á ly Mint üg y vezető ágmenedz ve azo ette tudom ményen d szellem- k i új ány zat elő ettes. p l tájé a e s v t é l k l t m l e á ja r-h ly ri Hivata ltay ban yértelmű önkor n át u- se p bízo data a v e b a szert a g a s b e , n e . n ó , 8 m t o o e z a rs s két h jövőjéér ntartó eg tve tár- főpolgárm lgármest bor a felt vá n K f ő fe l júniu ég i t á po 011. hatá llya l ef bor Koltay Gá supán a r bbította fen tér há z rlós Is szavonásá ő e 2 a n F a y í , T z g t t s t A e s e s c n " l e y s a i i l z i e l . p z r e ó v t v s a a e m l J s é , o am ne öés ét a ak vo a sz Bud - A zonn bort a ben, si bejelent pzelt el. örén ződését h seket is k tő tek koztatás gbízatásán ár Józsefn ízta k e n s á z ) é á I e t t G r v a a T r é é e iu h e n b k d tö es (M üg y t ay z er z ő gárm l márc formában élem, a ínhá zat Gábor m jű leg Bog a zgatóját felok sz Ezen eg y da tette Kol egbízott ós Ist vá n attag nem új s á a főpol e e z l g m i i z s i d t e z i ő m l r a t n e l y i a r z e e g g a u s a r n z á n s r e á y o h gy helye r j ú t m tila Szính ségéből T . Csomó szinté ntik, hog g y más f " va l á z ga zdas a z üg y ve meg, mutatott a arra, ho vélheŐ t t s n e z e t g a h l i e s v á e A e v l l 1) i n t h a tszín ói ti r szerd r-helyett a zt je já k, z épü tött" ettes, uta bilizá lta, d nzüg yi ius 3 (M T I e s e a z g at nem sa k bezár osításra a é ly a g júl átásáva l. e t p e s h z o l v a olna ig olgá rmest olgá rmest zgató ham r á n m c e z h l e t v mégis kerül has r. ig a iktok el f őp og y n f őp a szín ettó. ta k o án s M e ad a ízott yszerhely z r nemh ontotta is ott iga zga Koltay ós a b ó l G b á b k g m á i G e o m y o z M m r oltay á lva Cs s szó, d t a lépve kén ltay Gáb l tően ét a megbí s szerint várost, Kolta budaír ta K o ó z er i n l t t u s ő re a g ninc e K s á f k a i z á oltay . y a t l l m M n s he Erre tte: erről ajon a K zt a nta. ós o á borra há z meg sköré a főváro tte tudo r m h i á o t s t e v e a C tb ve zt a Sz í n ő é v ad k ifejt iz a lm l fo e ly z e niuk, be ho bbenéssel t t i la v szerh e meg a b om, de e te lós ll gondol eleA ö f y j n f t k é e r a s ö é k u z t á k apt át k e a Józ zdített a ra g s ye z t e áv a l megd tését. ultúr pesti iga zgatój ta utá n rt, íg y lós k ttes tájéko ő ez ren ra nem h m e g lyo z t a sz e k e i n n e M y y ú e í t m r t gs ós lta ze og e ly bízot ől, lapzá i MTI h k a híCsom rmester-h ott üg y ve ült "Ko atatlan, h ssa l" - han ir tá bb z r r á e á í í o h l e v g l r b l a d r k i á g ü o a e t l v e t z g p e ö t an a yek f it a fő lős fő zerint a m sére a zér városz er e d s ép é s e é a zonb a z esemén lü lírtu k a is eljua l t a e n s e n á t n e lm ta ö y tó fe a hog g y mi is f tá rsu lata evelet, dült b í l ga zga rt megren z i , t á t l í h e y k n e re te s sz í yn sor, m biza lma. terne t. A zb e g s cik ke apunk ho r csa k in (w w w. é t e l vez . á tatott onba n m leközölni k z a zt a kon tudju ) n u u h . a d m ol ru a r t at y g a m

ín z S a l i t At f e zs ó J a t r o b á G ay t l o K k é t et t n e Fel m

15.


Hiszek a közös hitünkben

Bocsárdi

– Amiben hiszek, az közös hitünk, mindannyiunké, színházi embereké: előadással szembeni igényességünk, hitünk abban, hogy játékunkkal a közösség javát szolgáljuk, és közös törekvésünk, hogy e kornak hű lenyomatai, emberségünk pontos tükrei lehetünk. Különbözőségünk mögött felismerni

László

a

színházak feladatáról

azt, ami közös, egyazon kultúrán belül meglátni a sokféleséget: úgy hiszem, ez lehet ma egy székelyföldi és egy dunántúli színház kapcsolatának alapvető célja – mondta Bocsárdi László a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, abból az alkalomból, hogy a Karnebál című produkciójukkal június 2-án és 3-án a Veszprémi Petőfi Színházban vendégeskedett. – Milyen üzenettel bír a Karnebál a mai nézőknek? – Az előadás rendezője, Alexandru Dabija a mai román színház egyik legfontosabb rendező-egyénisége, az

Ő tapasztalatából, Caragiale világa iránti érzékenységéből természetesen következett az, hogy ezt a komédiát vigyük színre. Romániában Caragialet rendezni egyet jelent a ma valóságával való szembenézéssel. Ennek a nyugati rongyokból fércelt ruhákban pompázó balkáni világnak, csalások és viszont-csalások, befuccsolt vendetták lumpen-világának vagyunk örökösei, ha tetszik, ha nem. Egy színes felszínű, ám mélyében kiégettséget, kiúttalanságot rejtő, örökké komikus világ képe az, amivel Caragiale darabja által a ma embere számára is tükröt tudunk

előadás érkezik Kecskemétre július 16-án, olyan nagy előadóművészekkel, mint Koltai Róbert, Galla Miklós és Voith Ági. Móricz Zsigmond négy egyfelvonásos darabját A dinnyék címmel Papadimitriu Athina és Kiss Gábor játsszák majd, július 22-én. A népszerű színésznő, Vándor Éva Shirley Valentine című önálló estjével lép fel augusztus 6-án. Bolond a hegytetőn címmel Beatles dalokra épülő előadást láthatnak nézőink Mikó Istvánnal július 23-án. Két

nagysikerű kecskeméti produkció is szerepel a programban: a Nem ér a nevem című vígjátékot Szerednyei Bélával, Cseke Péterrel, Danyi Judittal, Kiss Jenővel és Szokolai Péterrel július 8-án és 30-án, míg a Hebehurgya hölgyek című Goldoni-átiratot augusztus 13-án mutatjuk be. Ez utóbbiban többek közt Szikszai Rémusz, Danyi Judit, Magyar Éva, Csombor Teréz és Sirkó László szerepelnek. – Lesz-e esőnap vagy esőhelyszín? – Tavaly már elhagytuk az esőnapokat, mivel a városházához szerencsére közel van a színház. Rossz idő esetén idén is ott tartjuk meg az előadásokat. – Hol lehet jegyeket vásárolni az udvarszínházi estekre? – A kecskeméti Katona József Színház jegyirodája már most is várja azokat, akik előre szeretnének jegyet vásárolni. Bera Linda

tartani. Bemutatónk alapjául Parti Nagy Lajos briliáns nyelvi leleményekkel teli szövegét választottuk, melyben a századforduló Bukarestjének visszaadhatatlan keveréknyelvét egyfajta maga találta külvárosi magyarra fordította át. – A magyar színházi és kulturális értékek ápolása tükrében miként látja a határon túli magyarság jövőjét? – Közösségünk jövőjére nem politikusként, nem szociológusként gondolok, hanem színházi emberként; úgy hiszem, a missziós tudat ma már nem elegendő ahhoz, hogy valaki művészi szempontból is ér-

vényeset tudjon alkotni. Alig hiszem, hogy egyre nyitottabbá váló, a nagyváros vonzását egyre jobban érző nemzedékeket egyedül a nemzeti identitás deklarálása meg tudná szülőföldjén tartani. Erre egyedül a biztos megélhetés, az élet megfelelő színvonala képes. Ez az, amiben mi a magunk számára feladatot találtunk. Hiszen az élet minőségében a megélhetés anyagi feltételei mellett az elérhető kulturális kínálat minősége, sokfélesége és értéke is jelentős szereppel bír. A Tamási Áron Színház a sepsiszentgyörgyi közönségnek olyan európai távlatú, színvonalas színházi kínálatot akar nyújtani, amilyent Európa bármelyik nagyvárosa szívesen vallana a magáénak. V. R.

Vidám és zenés estek az A Magyar Teátrum Udvarszínházban Tusványoson

Kecskemét város 2009-ben kérte fel a Katona József Színház vezetését, hogy a Nyári Fesztivál már hagyományosnak mondható „Udvarszínház” programját összeállítsa. Ez az együttműködés az idén is folytatódik. Hogy milyen előadásokat látnak vendégül a kecskeméti Városháza hangulatos díszudvarán, arról Réczei Tamást, a teátrum művészeti vezetőjét kérdeztük. – Kalocsáról egy közkedvelt operett előadást, a Bál a Savoyban című produkciót hívtuk meg, melyben Gregor Bernadett, Simon Boglárka, Egyházi Géza és Böröndi Tamás játsszák a főbb szerepeket – ezt július 9-én és 29-én mutatjuk be. Ivancsics Ilonát és Márton Andrást a Száguldó Orfeum társulat „Karrier Komédia” című darabjában láthatjuk, július 15-én este. A Karinthy Színház repertoárjából a Hyppolit, a lakáj című

Koldusopera sztárszereplőkkel A Koldusopera című zenés színmű lesz a 2011/2012-es évad nyitóelőadása szeptemberben a Veszprémi Petőfi Színházban. A darabot a Kossuth-díjas művész, Szinetár Miklós állítja színpadra, aki pályafutása során negyedszer rendezi Bertolt Brecht és Kurt Weill művét.

Az előadás már elkészült, a május végi közönség előtti főpróba azonban Trokán Anna betegsége miatt elmaradt. Így a nézőknek még egy kicsit várniuk kell arra, míg meghallgathassák, milyenek is Veszprémben Bicska Maxi legendás nótái, vagy hogyan is szól Eperjes Károly és Hirtling István vezetésével a legendás Ágyúdal. Szinetár Miklós a próbafolyamat végén azt mondta, olyan lett az előadás, amilyennek képzelte, a veszprémi társulat remekül dolgozott, s hiányzik már a csapatnak az, hogy közönség előtt is eljátszhassák ezt a mai világban igencsak aktuális darabot.

Szinetár Miklós szerint remek a veszprémi csapat

Szinetár Miklós még a régi tévéfesztiválok idején kedvelte meg a települést, így nem is csoda, hogy három éven belül másodszor rendez Veszprémben. – Sok helyre hívnak az országba rendezni, nem mindenhová megyek el. Veszprémbe szívesen jövök, nagyon jó csapat állt itt össze az elmúlt három évben, öröm itt dolgozni – mondta a legendás rendező. S z e re p lők: Hirtling István Trokán Anna, Nyirkó I s t v á n , Papadimitriu Athina, Eperjes Károly, Csarnóy Zsu-

zsanna, Szűcs Krisztina, Horváth Zoltán, Gere Dénes Ákos, Máté P. Gábor, Baranyi Péter, Szűcs László, Vajda Károly. Benczédi Sándor, Háromszéki Péter, Tóth Loon, Módri Györgyi (-) Koldusopera Eperjes Károly és Hirtling István

Tusnádfürdő fogalom. Az olcsó gagyi, kifejezetten népszórakoztatást célzó fesztiválok dömpingjében még mindig egyedülálló kulturális, társadalmi esemény Tusványos. Persze ott is van buli, jó koncertek és hideg sör, de ott vannak viták, ott megfordulnak a véleményformáló személyiségek, s jól látható a résztvevő fiatalokon végignézve, hogy a kultúra befogadására érzékeny közönségcsoport látogat oda határon innenről és túlról, (vagy, hogy is?) határok nélkül. A mesebeli természeti környezet és a profi szervezés jól keretezi a rendezvényt. Tavaly, a Magyar Teátrum képviselői megjelentek

Tusványoson, részt vettek a vitákon, s több ezer Magyar Teátrum újságot osztottak szét a résztvevők között. Idén Magyar Teátrum színházi sátor kezdi meg működését. Napkötben gyermek előadások, vitafórumok, este színházi előadások, gálák és színészek által vezetett buli várja a színházrajongókat. Kritikusjelöltek fóruma egész héten, az Írószövetséggel közösen üzemeltetve – áll a tervekben. Egy új sátor, egy új színhely. Keresd a fehér gömbsátrat, térj be, nézz előadást, vitázz, írj kritikát. Munkatársaink várják jöttödet!

Fekete Péter főszerkesztő

Nyáron sem pihen a Veszprémi Petőfi Színház

Több városban is vendégszerepel a Veszprémi Petőfi Színház társulata a nyáron, és újdonságként Veszprémben nem csak a várszínpadon, hanem a színház épületében, s a Hotel Historiában, továbbá a megújult Séd völgyi Historia Kertben (volt Pajtakert) is lesznek előadások. Oberfrank Pál, a színház igazgatója a nyári programokat meghirdető sajtótájékoztatón elmondta: az Indul a bakterház című produkció június 20-án Budapesten és egy hónappal később Gyulán is látható majd. A Csókos asszony című operett június 24-én és 25-én Ajkán tekinthető meg, majd július 24-én a Petőfi Színházban is bemutatja azt a társulat. A teátrum új bemutatója, a Túl a rivaldán című zenés kabaré Szerednyey Béla rendezésében július 9-én lesz a Historia Kertben, majd pedig ez az előadás a Hotel Historiában is vendégeskedik július 22-én. Ezen a helyszínen július 2-án látható a Páratlan páros című komédia, majd

július 23-án az Operett utazás című népszerű zenés előadás lesz műsoron. A SingSingSing2 című musical-showt július 8-án nézheti meg a közönség a Veszprémi Petőfi Színházban és augusztus 15-én pedig a veszprémi várszínpadon is vendégeskedik a produkció. A Veszprémi Petőfi Színház a Pomádé király új ruhája című gyermekoperával szerepel az idén megújult VeszprémFest programjában július 26-án. V. R.

16.


A Tur ay „Próbaüzem” a Ur ai Szarvasi Vízi Színházban Ki hova utazik nyaralni?

Mikó István: – Van egy igen jó zenész barátom, Herrer Pál, aki végleg kiköltözött a Kanári szigetekre. Két éve jártunk Gran Canarián először a párommal. Csak egy hétre mentünk, de megbántuk, hogy olyan rövid időre. Hotelben szállunk meg, ugyanott, mint két éve. A szálloda strandja jó és kényelmes, tőle ötven méterre van az óceán, amiben úszni ugyan nem lehet, de a nagy hullámokban ugrálni igen. A homokos parton esténként sétálni és hallgatni a sétányon elhelyezkedő kis “kocsmákból” kiszűrődő zenét, vagy éppen beülni egy italra, nagyon jó pihenés. Össze is ismerkedtem egy kiváló ír jazz zenésszel, aki szintén végleg odaköltözött. A szálloda svédasztala interkontinentális, de Pali párja, Kata, minden este készített nekünk az otthonukban valami helyi „kanári” specialitást, ezért kétszer vacsoráztunk minden este a párommal. Paliék mutatták meg autóval a szigetet is ötven fokban, mert a sirokkó (homokot és forró levegőt hoz Afrikából) kérdezés nélkül jön-megy a szigeten. Volt olyan reggel, hogy negyven fokkal indítottuk a napot. De ahol sok a víz, ki lehet bírni ezt a hőséget. Életemben először Gran Canarián csöveztem. Este indult a repülő haza, de elromlott. El se vittek minket a reptérre, csak azt mondták, várjunk, de a szobánk már nem volt meg. A szálloda strandján, nyugágyon töltöttük az éjjelt a csillagos ég alatt. Csodálatos csövezés volt! Zsolnay András: – Görögországban fogok nyaralni, Zakinthosban. Ez egy sziget és a barátaimmal, akik mind nőneműek, töltöm majd a szabadságomat. Szabó Szilvi, Gróf Kati, Molnár Zsuzsa és én. Ez egy régi csapat, évek óta együtt nyaralunk. Most ezt a görög szigetet néztük ki magunknak. De az előző évekhez képest, most nem egy hétre, hanem tíz napra kéne menni. Eléggé elfáradtam, kell a pihenés. A „lányok” majd főznek rám, én meg gardírozom őket, és vigyázok rájuk, ahogy szoktam. Azt a pár kilót, amit a főztjüktől majd felszedek, „ledolgozom” itthon. Fiatal koromban én voltam a legmagasabb a színészkollégáim között, ezért tréfásan sokáig viseltem a „Magyarország legnagyobb színésze” címét. Mostmár van nálam magasabb, viszont nem szeretnék a „legszélesebb színész” címére pályázni. Győri Péter: – (a Turay Ida Színházban játszik az Osztrigás Mici, az Indul a bakterház, a Csak semmi szexet..., a Komámasszony, hol a stukker, a Doktor úr című darabokban) Nem megyek sehova, kivéve, amit biciklivel meg lehet közelíteni. Én egész évben annyit utaztam a színházzal, hogy most „nyugalomra” vágyom. Nyáron is dolgozunk és utazunk, ezért nem hiányzik, hogy messze menjek. Imádok biciklizni. Szabadidőmben ezzel járom be a környéket negyven kilométeres körzetben. Sok szép látni való van itthon is, én ezeket fedezem fel. Napi nyolcvan kilométer a szabadidőben azért nem kevés, csak tudni kell, milyen irányba induljon el az ember. A látni valókon kívül a testmozgás is hiányzik, muszáj kondícióban tartanom magamat. Édesanyám Győrben él, őt is szeretném meglátogatni, hiszen a színházi évadban nagyon ritkán láttuk egymást. Hozzá nem biciklivel megyek. Győrig az út nekem is sok lenne bringával. Shirley

Bár a hivatalos nyitógála az új szarvasi szabadtéri színházban csak június 25-én lesz, már június 3-án megtelt az 1000 fős nézőtér a Csík Zenekar koncertjén, melyet Gyermek Néptáncosok Országos Fesztiválja alkalmából rendezett a szarvasi Vajda Péter Művelődési Központ. A népzene és a könnyedebb műfajok ötvözésével népszerűvé vált együttes ezen az estén egy másfélórás koncerttel tesztelte Békés megye új szabadtéri színházi játszóhelyét.

A Szarvasi Vízi Színház a várost átszelő Körös-holtág partjára épült. Tervezői az amfiteátrum jellegű építményt természetesen már korszerű színháztechnikával felfegyverezve álmodták a partra, míg a színpadot a folyó felé ácsolták a mesterek. A létesítményt két bástya keretezi, amelyekben részben a színház kiszolgáló

egységei, részben vendéglátóipari egységek kaptak helyet. A színház ü z emelte té sére Szarvas város a Békés Megyei Jókai Színházat kérte fel, de a város színháza a

C e r v i nu s Teátrum is itt mutatja be nyári programját a közönségnek, valamint ter-

zenés mesejáték, valamint az Experidance az Ezeregyév cí-

mészetesen a helyi fesztiválok egyik helyszíneként is a folyóparti létesítmény szolgál már idén. A Jókai Színház nyári programjai közt a Szarvasi Vízi Színházra komponálva szerepel a hatalmas sikerű Csárdáskirálynő, a Kapj el című kamaramusical, a családok kedvence a Lúdas Matyi című

mű táncjátékkal. Legelőször azonban június 25-én egy színházavató gálaműsort élvezhet a közönség, a csodálatos természeti környezetben fekvő létesítményben, amely az egész országból számíthat az előadók és a közönség figyelmére is. Köles István Jr.

Szolidabban, de nem igénytelenül Június 18-án indul a Pécsi Szabadtéri Játékok

A Pécsi Szabadtéri Játékok programjai idén kilencedik alkalommal színesítik a város, a régió nyári kulturális életét. Ennek előtte az Eck Imre, Bagossy László, Vidákovics Antal nevével fémjelzett Pécsi Nyári Színház 1978-tól várta, öt-hat játszóhelyen is, a nyári esték és a művészet adta együttes élmény kedvelőit. Jelen formájában, Vidákovics Antal irányítása mellett éledt újjá három varázslatos hangulatú és szépségű játszóhely, melyek közül idén már csak a történelmi városközpontban lévő Káptalan utcai (a múzeumok utcája) Szabadtéri Színpad beüzemelését tette lehetővé a város anyagi helyzete. Ennek megfelelően az elmúlt években megszokott 4-5 saját „gyártású” produkció helyett csak kettőt láthat a közönség, nyolc-nyolc alkalommal. Közös bennük, hogy mindkét darab főszerepét a pécsi születésű és itt színésszé érő, zalaegerszegi direktor, Besenczi Árpád adja. Július első harmadában Ray Cooney – John Chapman: Dulafoglalás című bohózata Méhes László rendezésében, július végén, augusztus elején pedig felújításként, Paul Portner: Hajmeresztő című bűnügyi társasjátéka kerül színre, Béres Attila rendezésében. Két-két estén felhőtlen, ám igényes szórakozást ígérnek az

Orlai Produkciós Iroda előadásai: Parti Nagy Lajos: A Bandylányok című bohózata, és Sam Bobrick – Julie Stein: Csókol Anyád című tragikomédiája. Az előbbit Ascher Tamás rendezésében, Udvaros Dorottya és Hernádi Judit játssza, utóbbiban Znamenák István vezényletében, Vári Évát és Nagy Ervint láthatja a közönség. Ebbe a sorba tartozik a Budapesti Bulvárszínház vendégjátéka is. A kitűnő társulat, Straub Dezső rendezésében, Halász-Eisemann-Békeffi: Egy csók és más semmi című zenés játékával lép színpadra. Két táncos produkciót is láthatnak a műfaj kedvelői. A Fáklya Horvát Művészegyüttes Kricskovics Antal vezetésével Liszt Ferenc előtt tiszteleg. Hajdani játszótársai, és mai követői pedig a Baranya Táncegyüttes, harminc éve elhunyt, legendás zenekarvezetőjére, Csányi Zsoltra emlékeznek. Az esten fellép a Vujicsics együttes is. A retro kedvelői az Abba Feeling című emlékkoncerten nosztalgiázhatnak. Részletes ismertetőket, információkat a www.pecsiszabadteri. hu honlapon olvashat a nagyérdemű közönség. Juhász László

Olvasson és nyerjen! Kedves Olvasóink! Lapunk a színházi szokások szerint nyári szünetet tart. Legközelebbi számunk szeptemberben jelenik meg, nyereményjátékunkat is akkor folytatjuk. Minden kedves olvasónknak és nézőnknek kellemes nyarat kívánunk! Találkozunk szeptemberben! Addig is olvassák lapunk internetes változatát: www.magyarteatrum.hu Májusi nyerteseink: Nagy Károly, Debrecen; Vajna József, Veszprém; dr Entz László, Budapest

A szerkesztőség

Új jászületett a Ruttkai Éva Színház

Recommend Documents