új ifjúsági szemle IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT VIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2010 TÉL

új ifjúsági szemle

IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT

VIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2010 TÉL WWW.UISZ.HU

Szerkesztõbizottság Bauer Béla Beke Pál Bíró Endre Bodor Tibor Földes György Gábor Kálmán Gazsó Ferenc Herczog Mária Hunyady György Kozma Tamás Nagy Ádám Spéder Zsolt Stumpf István Tibori Timea Vajda Zsuzsanna

www.uisz.hu www.uisz.hu Kiadja az Új Mandátum Kiadó Lapterv Tördelõszerkesztõ

Petrovics Iván g Krauter Tamás

E számunkat

Kollányi Bence fotói díszítik

Felelõs kiadó Olvasószerkesztõ

Németh István Juhász Klaudia

Szerkesztõség: 1143 Budapest, Francia út 33. Tel./fax: (+36–1) 221–8099 E-mail: [email protected] A lappal kapcsolatos észrevételeket a [email protected] címre várjuk.

Szerkesztõség Társfõszerkesztõk

Pillók Péter Székely Levente

Rovatok Ifjúsági közélet Ifjúság és társadalom Ifjúság és környezet Életmód-élethelyzet Kitekintés Szerkesztõségi titkár

Pillók Péter Domokos Tamás Diósi Pál Szabó András Bíró Edith Kölcseyné Balázs Mária Ladencsics Virág

ISSN 1785–1289

Támogatóink

Tartalom Ifjúság és közélet

Életmód–élethelyzet

S z a b ó A n d r e a – K e r n Ta m á s A szakmai képzésben résztvevők értékpreferenciái és politikai rokonszenvei – kvalitatív megközelítés / 5

Székely L evente Internetcsizma az iskolapadon / 79

Kitekintés

Ifjúság és társadalom

Jud i t h B e s s a n t Oktatáspolitika – miért fontos az önálló ifjúsági segítői diploma

Székely L evente – Nag y Ádám A szakmává válás útján / 37 Nag y Ádám Ifjúsági szakemberek és szerepeik és egy lehetséges képzési rendszer alapjai

Ifjúság és környezet N y ü s t i S z i l v ia Területi különbségek a magyar fiatalok demokrácia-értelmezésében / 65

Összefoglalás, szerzőink / 97 / 53

Summary, Authors

/ 100

/ 89

Szabó Andrea–Kern Tamás

Ifjúsági közélet

A szakmai képzésben részt vevők értékpreferenciái és politikai rokonszenvei – kvalitatív megközelítés I. Bevezetés Munkánkban a szakmai képzésben résztvevők (szakiskolai tanulók) érték-preferenciáit és politikai rokonszenveit kívánjuk bemutatni komplex módon (élve a kvantitatív és kvalitatív megközelítések előnyeivel egyaránt). Kutatásunk második – jelen írás alapjául szolgáló – kvalitatív szakaszában a Szonda Ipsos, valamint a Politeia cégek közreműködésével öt darab fókuszcsoportos beszélgetés készítettünk szakmunkástanulók körében. A kutatás kvantitatív eredményeiről készült beszámoló az Új Ifjúsági Szemle előző (28. őszi) számában jelent meg: A szakmai képzésben résztvevők érték-preferenciái és politikai rokonszenvei – kvantitatív megközelítés címmel.

II. Módszertan Az öt fókuszcsoport helyszíne Budapest, Győr, Miskolc, Pécs és Szolnok volt. Ez utóbbi helyen ráadásul egy kísérleti formát is bevezettünk. Egy erre a beszélgetésre kiképzett fiatalt bíztunk meg a beszélgetés levezetésével, bízva abban, hogy saját kortársaik előtt még inkább megnyílnak a fiatalok a kényes témákat feszegetve. A fókuszcsoportos beszélgetés módszere a kvalitatív kutatások tárházába tartozik, olyan interjútechnika, mely során a célcsoport megfelelően szelektált tagjai közös beszélgetésen vesznek részt. Általában egy fókuszcsoport módszertani okokból nyolc fővel zajlik. A fókuszcsoportos módszer alkalmat teremt arra,

hogy közvetlenül bepillantást nyerjünk a kérdezettek gondolkodásába, egyidejűleg megfigyelhessük attitűdjeik, preferenciáik és averzióik verbális és nonverbális megjelenését, illetve a bemutatott tesztanyagok által kiváltott hatást. A fókuszcsoportos technika fő módszertani erőssége a résztvevők egymással folytatott interakcióiban rejlik, amely – éppen a megfelelő szűrőfolyamat miatt – életszerű csoporthelyzetben zajlik. A „természetes” társas viselkedés során kialakuló nézetek dinamikáját szimulálva képet kaphatunk arról, hogy a csoporttagok mit gondolnak, hogyan éreznek a vizsgált tematika iránt. A csoportos beszélgetéseket erre kiképzett moderátor vezette le, egy előzetesen egyeztetett vezérfonal alapján. A fókuszcsoportok során vizsgált témakörök és témák: • A fiatalok közérzete, szubjektív elégedettsége – Az elégedettségi dimenziók feltárása – A problémák diagnosztizálása – Az elégedettség faktorainak vizsgálata • Élettervezés, jövőkép, érték- és normarendszer vizsgálata – A meghatározó értékek kollektivizálása, az irányadó normarendszer(ek) feltárása – Az érvényesülés lehetőségei, tervek célok meghatározása – Jövőkép kontra jövőkép nélküliség • Politikához és demokráciához való viszony vizsgálata – A politikai témák iránti érdeklődés feltárása – A politikai beállítódások, szimpátiák meghatározása – A ’jó állampolgár’ ismérvei

2010 / tél


5

Ifjúsági közélet • Politikai eszmeáramlatok ismerete és a szélsőséges politikai nézetekhez való viszonyulás – Demokrácia és diktatúra értelmezése – A szélsőséges, radikális politikai irányzatok megítélése, és az azokkal való azonosulás mértékének vizsgálata • A kapitalizmushoz való viszony feltárása A csoportbeszélgetéseken részt vevők közös jellemzői a következők voltak: • Mindenki nappali tagozatos szakiskolai hallgató • Csoportonként 5 fiú és 3 lány • 14 és 18 év közöttiek • Mindenki érdeklődik valamelyest a politika iránt A mintát, illetve a csoportok összetételét az 1. táblázatban összegeztük.

III. Eredmények III.1. Fiatalok közérzete, szubjektív elégedettsége A fókuszcsoportos beszélgetések kezdő szakaszában az elégedettség lehetséges dimenzióit jártuk körül a megkérdezettekkel. A ’Mivel vagytok elégedettek az életetekben?’ kérdésre adott spontán válaszok vizsgálatakor meglehetősen hasonló mintázatot tapasztaltunk a kü-

lönböző csoportok esetén. Kiemelkedő elégedettségi faktornak mutatkoztak a személyes kapcsolatok: – részben a korosztályi sajátosságokból adódóan- a baráti körrel való elégedettség a leginkább hangsúlyos és a legtöbbek által említett dimenzió. A családdal való elégedettség minden csoportban megjelent ugyan, de volumenében az előbbinél alacsonyabb faktornak mutatkozott. „Én a barátaimmal vagyok elégedett, főleg a barátnőmmel, akit nagyon szeretek. Vele szoktam elmenni bulizni, olyan, mint egy lelki társ. Anya is olyan, mint egy lelki társ, vele is ugyanúgy megbeszélek dolgokat, csak jó, ha vannak barátok is körülöttünk. Sokat segítenek.” (miskolci csoport) „A spanok. Azokkal jól elvagyok. Megértjük egymást, megbízunk egymásban, sokat vagyunk együtt. Van, akivel 17 éve vagyunk együtt. Más iskolába járunk, de találkozunk.” (szolnoki csoport) „Nekem a barátnőimmel nagyon jó a kapcsolatunk. Mindent meg tudunk egymással beszélni, amit a szülőkkel sem beszélünk meg. Amit tudunk, azt egymásnak átadjuk, ha valaki szomorú, felvidítjuk. Van, akivel két éve vagyok, van, akivel 10 éve barátnők vagyunk. Jó kis öszszetartó.” (szolnoki csoport) „Azzal vagyok elégedett, hogy a családban mindenkivel jóban vagyok, hogy jól megvagyok a családdal.” (budapesti csoport) „Én a szüleimmel nagyon elégedett vagyok, szinte mindent megengednek, nagyon nem

1. táblázat A fókuszcsoportos vizsgálat összetétele

Helyszín

Alszegmensek

∑

Budapest

9-12 évfolyam, minden évfolyamról 2 fő

1

Győr

9-10 évfolyam, 4 fő 9.-es, 4 fő 10.-es

1

Miskolc


1

Szolnok

9-12 évfolyam, minden évfolyamról 2 fő

1

Pécs


1

Összesen Szolnok

6


5 egy-egy fő 9, 10, 11 és 12. évfolyamos

2010 / tél

+1

Ifjúsági közélet fognak vissza. Elengednek mindenhova, nem mondják, hogy mikor jössz haza, ne menjél el, tanuljál.” (győri csoport) Az elégedettségi területek között további, ám kevésbé releváns, ritkábban előforduló attribútum a saját magukkal való elégedettség. „Én az életszínvonalammal vagyok elégedett, hogy jobb a felfogásom az átlagnál. Pozitívabb, mert rengeteg tervem van, és megpróbálok minél többet végrehajtani.” (budapesti csoport) „Sikerült pénzt gyűjtenem – feketemunkával – és ezt a pénzt lekötöttem. A befektetés jól sikerült. Okos vagyok” (pécsi csoport) „Én pl. magammal, az életemmel. Nekem bejött. Volt egy rossz korszakom, most már sínen vagyok.” (miskolci csoport) A saját élettel kapcsolatos elégedetlenség legfőbb forrása a beszélgetések tanúsága szerint az iskola, amelynek rossz megítélése a narratívák alapján a tanárok negatív megítéléséből és/vagy a tanulás ’kényszeréből’ adódik. Gyakori megközelítésként tapasztaltuk, hogy az iskola értékelése dichotóm; egyfelől pozitív attitűdöt vált ki a kortárs csoport ténye, valamint a csoporthoz tartozás lehetősége (a legtöbb esetben a baráti kör egy része az intézményhez köthető), másfelől negatív hozzáállást eredményez az iskola, mint funkcionális tér: a tanulás színtere. „Iskolába kell járni. Nem tudom, ki találta ki, de ... Azt tanuld, amit az életben felhasználsz, szóval, az iskola semmit nem ér, szerintem. ahova járunk, a Than Károlyba, annyi hülye jár. Nem igaz, én nagyon szeretem. Az iskola nagyon jó, meg akik oda járnak, csak hogy tanulni kell, meg órák vannak, azt nem szeretem. A közösség miatt szeretem. Mindenki közvetlen, aranyos, kedvesek, mindig jó kedvem van, amikor kijövök az iskolából. Szeretem a szüneteket meg az osztálytársaimat, mindenki tök jó fej.” (budapesti csoport) „Tanulni kell, az nem jó. Mondjuk jó az iskolám, csak az osztályfőnök alkoholista.” (miskolci csoport)

„A tanárokkal vagyok elégedetlen. Mindig azt hiszik, nekik van igazuk, ha a diáknak, azt is megmagyarázzák. Ha az ember meg akar velük valamit beszélni, azt hiszik, fel van háborodva a diák, jön az osztályfőnöki, meg ilyenek. Nem kéne iskola.” (győri csoport) A miskolci és budapesti csoport esetén további elégedetlenségi dimenziónak bizonyult az anyagi helyzet. Több résztvevő is kiemelte, hogy komoly problémát jelent, hogy nem áll elegendő pénz a rendelkezésére. „Mindent felemelnek, drága. Nincs pénz. A pénztelenség, az nagy gondom.” (miskolci csoport) „Hogy nincs pénzem arra, amit szeretnék, ezért dolgoznom kell.” (budapesti csoport) Az elégedettségi és elégedetlenségi dimenziókat általánosabb megközelítésből is körbe jártuk, amelynek során első sorban arra voltunk kíváncsiak, hogy mit gondolnak a fiatalok, mi kell az embereknek ahhoz, hogy elégedettek legyenek. A legmarkánsabb tényezőnek minden csoport esetén a pénz mutatkozott. Az általános vélekedés szerint a jó anyagi helyzet és az abból eredő létbiztonság a legalapvetőbb faktor az emberek elégedettségéhez. A materiális javakon túl további fontos tényezőnek bizonyultak az elégedettség eléréséhez az interperszonális kapcsolatok: család, barátok, párkapcsolat. „Amit egyedül fontosnak tartok, az a családi háttér, ami megalapozza az egészet.” (budapesti csoport) „Mi kell ahhoz, hogy az emberek elégedettek legyenek? V1,2,3: pénz, pénz, pénz.” (szolnoki csoport) „Haverok, ismerősök, család meglegyen.” (szolnoki csoport) „Az anyagi háttér. Anélkül nincs normális élet.” (pécsi csoport)

2010 / tél


7

Ifjúsági közélet Az elégedettség eléréséhez kapcsolódó attribútumok között említésre került továbbá: • jó állás; • sikeresség; • hírnév; • megfelelő lakókörnyezet – nyugalom, rekreációra alkalmas tér; • akaraterő; • szorgalom. A fiatalok közérzetének feltérképezéséhez az elégedettségi dimenziók tárgyalásán túl a korosztályt leginkább érintő problémákat is megvizsgáltuk. Négy fő területet diagnosztizáltunk problémaforrásként az elmondottak alapján: 1. kortárs csoportból eredő problémák; 2. családi háttérből eredő problémák; 3. iskolához kötődő problémák; 4. szubjektív léthelyzet indukálta gondok. A kortárscsoporthoz kötődő problémák minden helyszín esetén felmerültek, a leggyakrabban két vonatkozásban. Egyfelől a baráti kör negatív befolyásoló hatása, amely elsősorban életviteli szempontból jelentős: szinte minden csoportban említésre került a drog és alkoholfogyasztás intenzív jelenléte, és károsnak ítélt hatása. „Vannak, akik túlzásba viszik az alkoholt.” (szolnoki csoport) „Az iskolában volt, hogy gyerekre úgy hívták ki a rendőrséget, mert be volt drogozva, részegen ment be. Belekötött mindenkibe.” (szolnoki csoport) „Attól függ, milyen baráti körben vagy. Volt nekem is olyan baráti köröm, hogy a fele börtönben van, drogosok lettek, de leváltam tőlük. Ez volt a szerencsénk, hogy mi gondolkodtunk előtte, nem mentünk bele a rosszba.” (miskolci csoport) „Van a suliban alkoholista, minden. Van, aki füvezik, mindig úgy jön be. Nálunk nagyon sokan isznak. Több mint a fele.” (budapesti csoport)

8


2010 / tél

„Nálunk a fű mindennapos szerintem az iskolában. Néha már a szagától is beállok az udvaron.” (budapesti csoport) „Egy ideig sokat számítógépeztem, amire minden pénzemet beleöltem. Örülök, hogy sikerült abbahagynom” (pécsi csoport) A kortárscsoporthoz kötődő másik erőteljes problémaként jelentkezett az iskolában vagy vidéki helyszínek esetén a városokban meglévő galerik, amelyek elsősorban a hozzájuk kötődő ’balhék’ miatt fizikai veszélyeztetést is jelenthetnek a fiatalok számára. „Múltkor volt csirke boksz, két osztálytársam összeverekedett. Van a föld boksz is, akkor meg kiütöttek négy vagy öt gyereket.” (budapesti csoport) „Verekedések. Nem bandaharcok, hanem van egy-két ilyen kötekedő.” (szolnoki csoport) „Van ilyen boksz utca. Kimennek minden nap és elverik egymást. Egyik elkezdi a szarkavarást, nem is volt semmi, de összeverekednek. Kihívlak a boksz utcába, menjünk ki. Ha kihívlak és nem jössz ki, beszartál tőlem, nyomot hagy benne, nem mer kiállni. Az egész iskola csinálja.” (szolnoki csoport) „Meg vannak ilyen nagyon kemény emberek a mi iskolánkban, azt hiszik, nagyok, majd megverik a kisebbeket.” (miskolci csoport) „A régen lebarnultak. Nem lehet nyugodtan elmenni egy utcán, rettegnek az emberek, hogy beléjük kötnek. Verekedés a városban. Volt egykét dolog.” (győri csoport) A kortárs csoporthoz kötődő további problémaforrásként a barátok hiánya, a magányosság is megfogalmazásra került több csoport esetén is. A családi háttérből eredő problémák között a leginkább hangsúlyos a felbomlott családszerkezetből és/vagy a rossz otthoni körülményekből eredő problémák, mint létbiztonság hiánya, szülők alkoholizmusa, vagy gyerek–szülő közötti kommunikációs hiány.

Ifjúsági közélet „Család. Csonka család, ilyesmi. Elválnak a szüleik.” (szolnoki csoport) „Nekem igen fiatalon meghaltak a szüleim, míg velük éltem, nem volt az a jó környezet, faterom ivott rendesen, utána hogy tesómékhoz kerültem, ő vett gyámság alá, míg 18 nem lettem, onnantól kezdve rendbe jöttek a dolgok.” (miskolci csoport) „A szüleim nagyon szigorúak. Nem engednek sok mindent meg, ez nekem nagyon nem tetszik.” (győri csoport) Az iskolához kötődő problémák közül, a már tárgyalt tanárokkal való elégedetlenségen és tanulással szembeni averzión túl, fontos kritikai észrevételként diagnosztizáltuk a szolnoki csoportban a szakiskolai képzés felépítésének bírálatát. A szakiskolai képzési rendszer túl hosszúnak percipiált, amelyben számos olyan dolgot kell elsajátítani, ami feleslegesnek értékelt a szakma tanulása szempontjából. „Nem értettem az első és második évet a szakiskolában, mert ugyanazt tanultuk, mint 7., 8.ban. Felesleges. Most plusz 5 év a szakma, addig még szenved az ember még azután a két év után. Sok az 5 éves iskolánk, ahol én vagyok és nem ad érettségit. Az még plusz 2 vagy 3 év.” (szolnoki kortárs csoport). „Nálunk is így van. Sokan azt hitték, hogy csak három vagy két év még, meg hogy ad érettségit. Semmi olyat. Meg voltak lepődve, hogy 9.-ben még volt énekóránk szakmunkásban. Kérdezték, ez minek.” (szolnoki csoport)

„Nálam is ez van, asztalosként tanulok, még van két évem, utána elvileg megkapom a szakmát, mehetnék dolgozni. Mindenki azt mondja, az asztalosokat nagyon keresik, ezért is mentem asztalosnak, de ha nincs valakinek vállalkozói engedélye és sok milliója, akkor nem tud megélni. Így nincs értelme az asztalosságnak sem. Gépeket kell venni, nagyon sokban vannak, anyagokat meg kell venni, sokba van, nem éri meg. Sok szakmával így van.” (miskolci csoport) „Én is itt vagyok számítógép szerelő és karbantartó, oké, hogy két évemet letudom, de utána hova megyek? Ez nem egy nagy szakma. Vannak további terveim, elmegyek ipari hegesztőnek, de saját szakmán belül elhelyezkedni nehéz.” (miskolci csoport)

III. 2. Élettervezés, jövőkép, érték- és normarendszer Az elégedettségi skála eredményei A fókuszcsoportos beszélgetések során minden résztvevővel kitöltettünk egy elégedettségi kérdőívet (a kérdőív a mellékletben található), amelyen 1-től 5-ig kellett a megkérdezetteknek önállóan osztályozniuk, hogy az adott dologgal mennyire elégedettek a saját életükben. Az eredményeket az alábbi grafikonon összegeztük.1 1. ábra. Az elégedettségi skála átlagai 137 4,3

Baráti kapcsolat

A szubjektív léthelyzetből eredő gondok elsősorban a miskolci csoport által kerültek megfogalmazásra, de marginálisan a többi helyszínen is érzékelhető problémaként diagnosztizálhatjuk. A leghangsúlyosabb problémának a jövőre vonatkozó kilátástalanságot, a létbiztonság megteremtésének lehetőségébe vetett szkepszist találtuk. „Pl. engem az, hogy kijárom a sulit, utána hol fogok tudni dolgozni. A mai világban nem könynyű dolog. Majd kiderül.” (pécsi csoport)

Egészség, közérzet Összességében azzal, ahogy él Partnerkapcsolat Életszínvonal Személyes élettervek megvalósulásának esélye Jövőbeli kilátások

3,9

123

3,8

120

3,8

119

Ö 3,7

110 107

Anyagi helyzet Tanulási lehetőségek Munkavállalási lehetőségek

125

104 93 89 0

3,4 3,3 3,3 2,9 2,8

20 40 60 80 100 120 140

2010 / tél


9

Ifjúsági közélet Az ötfokú skálán kérdésenként a maximálisan elérhető pontszám 160 volt (abban az estben, ha minden résztvevő 5-re osztályozza az adott kategóriát), amelyből magasan kiemelkedik a baráti kapcsolatok 137-es összpontszámával, 4,3-as átlagértékével. A lehetséges elégedettségi dimenziók közül tehát a korcsoportban a barátokkal való megelégedés kiemelkedőnek mondható. Továbbá szintén magas fokú elégedettség mutatkozik az egészségi állapottal, valamint a szubjektív léthelyzettel. Az elégedettségi mutatók érdekes sajátossága, hogy a jövőbeli kilátásokra irányuló tényezők megítélése inkább rossznak mondható, ez a fajta pesszimista attitűd jelentős a tanulási és munkavállalási lehetőségek kapcsán. A kérdőívek kitöltését követően a résztvevőkkel három szempontot közösen is megtárgyaltunk: 1. partner és baráti kapcsolat, 2. személyes élettervek megvalósításának esélye, 3. összességében azzal, ahogy él. A partner és baráti kapcsolatok jelentősége az elégedettségi dimenziók közül már a spontán említések alapján is kiugró volt. Ennek oka elsősorban életkori sajátosság, a barátok szerepe ennél a korosztálynál szinte a család emocionális szerepkörével vetekszik, bizonyos esetekben túl is tesz rajta. A baráti és partner kapcsolatokban a narratívák szerint a legfontosabb elemek: a bizalom, a megértés és a megbízhatóság, a jó barát legfőbb ismérve, hogy mindig minden helyzetben lehet rá számítani, továbbá minden dolgot –tabuk nélkül- meg lehet vele beszélni. „Szerintem egy jó barátnak hamarabb elmondjuk a dolgokat, mint egy családtagnak” (budapesti csoport) „A barátok meg tudják, ami veled történik, mert ott vannak. Ha baj van, akkor egymásra tudtok számítani.” (budapesti csoport) „Ha valami baj van veled, el tudod valakinek mondani. Lehet rá számítani.” (győri csoport) V1: „Ha megértjük egymást. Mikor tudtok együtt sírni, nevetni. Ismeritek egymást kívül-be-

10


2010 / tél

lül.” V2: „Ha nem bírjuk ki sokáig egymás nélkül. Mindent meg tudunk beszélni.” (miskolci csoport) „Megértsük egymást, az az egyik legfontosabb. Mindenről tudjunk beszélgetni, röhögni, sírni. Legfontosabb, hogy megértsük egymást. Ha olyan dolog van, ne kezdjünk el nevetni. Van, aki egy komoly dolgon elkezd nevetni, nem veszi komolyan, amit én komolyan veszek. Ezt nem bírom. Ezért mondom, hogy meg kell érteni egymást.” (miskolci csoport) „Kell, akiben bízhatsz és elmondhatod neki a dolgaidat, mi bajod van, mi volt jó.” (szolnoki csoport) A baráti kapcsolatok szerveződésében az iskola kulcsszerepet játszik, de a baráti társaságok, nem kizárólag a jelenlegi iskolatársak köréből szerveződnek: általános iskolai osztálytársak, sporttársak, barátok barátai további szerveződési pontot jelentenek. A baráti kapcsolatokban jellegzetes elem, hogy a szűk körű, igazán bensőséges baráti kapcsolatok mellett szinte minden kérdezett rendelkezik nagyobb kiterjedésű, lazábban szerveződő ismeretségi, ’haveri’ társaságokkal is. Ezek elsősorban a közös érdeklődésen alapuló társaságok, amelyek a szabadidő eltöltésben játszanak fontos szerepet, ezekben az emocionális jelleg, az intimitás kevésbé fontos faktornak mutatkozott. „Nekem van egy legjobb barátnőm, egy legjobb barátom és egy csomó jó barátom van és vannak a haverok.” (budapesti csoport) „Nekem is inkább vannak közeli barátok, akikkel mindent megosztok és vannak haverok.” (miskolci csoport) „Nekem egyben van az iskolával, kilencedikes vagyok, onnan van a legjobb barátnőm, akivel nyolc évig együtt jártam és innét is van az iskolából, nekem egyben van végül is.” (budapesti csoport) A párkapcsolat jelentősége a vizsgált célcsoportban még alacsonyabb, mint a baráti kapcsolatoké; a stabil, biztos partnerkapcsolatot inkább a jövőre vonatkozó elvárásként értel-

Ifjúsági közélet mezhetjük. Azonban a beszélgetések során homogén attitűdöt tapasztaltunk a tekintetben, hogy ez az értékrendben fontos szereppel bír. „Fontos, mert az ember akkor találja meg az igazi boldogságot, ha talál egy olyan partnert, akivel le tudná élni az életét, el tudná képzelni. Persze, hogy fontos.” (győri csoport) „[K: Melyik a fontosabb nektek, a baráti, vagy a párkapcsolat?] V1: Baráti. Mert a partner változik egyfolytában, a barátaid hosszabb ideig vannak, nekik elmondhatod, mi bajod a pasiddal, csajoddal. V2:Én nem így érzem, egy barát is nagyon fontos, mert amit egy kapcsolatban nem mondasz el, lehet a barátnődnek elmondod, de akkor sem ugyanolyan egy barát, mint egy szerelem. Párkapcsolat szorosabb valamilyen szinten. V1: Egy jó barát csak többet ér, mint egy partner. Partner változó.” (szolnoki csoport) „A baráti kapcsolatok fontosabbak, a partnerkapcsolataimmal eddig ugyanis mindig problémáim voltak. Valamelyik fél részéről mindig volt valami.” (pécsi csoport) A személyes élettervek megvalósításának esélyével kapcsolatban egy erőteljesen homogén véleményklímával találkoztunk, amely minden csoport esetén spontán módon aktivizálódott a kérdezettekben: Magyarországon nincs esély a tervek megvalósítására. Ez a kiábrándult attitűd azonban a többség körében nem apátiát vált ki, hanem orientálódásbeli változást hoz: a többség a külföldi munkavállalásban és letelepedésben látja a perspektívát. A nyugat-európai országok alkalmasak arra, hogy életterveik megvalósuljanak, mert: 1. külföldön megbecsülik a szakmunkát, 2. magasak a fizetések, amivel a létbiztonság megteremthető 3. kiszámíthatóbb az életpálya. V1: „Ebben az országban semmit. Itt nem lehet megvalósítani semmit. Olyan úton, ami tisztességes, úgy nem lehet meggazdagodni. Halálra dolgozod magad és utána nincs semmid. V2: Nem fizetnek meg. Kimegy az ember külföldre, mondjuk Ausztriába, nem takarítónak gondoltam, ott megfizetik. Itt nem becsülik meg a szakmunkát.” (budapesti csoport)

V1: „Nem sok esélyét látom. Ebben a világban. Max. külföldön. Elnyomják az embert elég rendesen.” V2: „Magyarország nagyon lent van a szint alján. Sok mindent nem tudsz kezdeni, mert még egy rendes állást is nehéz keresni. Hiába dolgozik az ember 12 órát, havonta kap talán százat, kimenne külföldre, ott jobban megbecsülik a munkásokat, mint Magyarországon.” (győri csoport) „Nekem régen volt nagy tervem, de az megvalósíthatatlan lett volna. És beláttam, nincs értelme tervezni ebben az országban, mert nem biztos, hogy valóra válik.” (miskolci csoport) „Életcélnak az is jó, hogy legyen egy jó szakmád, el tudj helyezkedni. Ez mondjuk egyre nehezebb lesz. Elég kevés hely van, ahol el lehet helyezkedni. Legtöbb fiatal megy ki külföldre dolgozni. Azért, mert ott többet lehet keresni, jobbak a lehetőségek. Halljuk, Németországban mennyi a nyugdíj. Messzire gondolkozok.” (szolnoki csoport) „Nehéz ebben az országban érvényesülni, főleg egy szakmunkásnak.” (szolnoki kortárscsoport) A szubjektív léthelyzet értékelése összességében pozitív, amelyet a résztvevők elsősorban az életkorral magyaráznak: a vélekedések szerint az elégedetlenség csak későbbi életszakaszban jelenik meg, amikor már az ember a saját bőrén tapasztalja az elégedetlenségre okot adó dolgokat. Ezek közül a legtöbbet említett tényezők: • alacsony fizetés, • munkanélküliség, • párkapcsolati válság – rosszul működő párkapcsolat, vagy a párkapcsolat hiánya jelenleg elkerüli a résztvevőket, életkorukból adódóan. „A fiatalok még szerintem elégedettek, de a 2030 év körüli emberek már mind menekülnének.” (győri csoport)

2010 / tél


11

Ifjúsági közélet III.3. Értékpreferenciák

2. ábra. Az értékpreferenciák jellegzetességei

A kérdőív önálló kitöltését követően a résztvevőket arra kértük, hogy állítsanak fel egy rangsort a kérdőíven szereplő szempontokból aszerint, hogy mennyire fontos az adott dolog a saját életükben. Az egyes csoportokon kialakított rangsort a 2. táblázatban összegeztük. A materiális és immateriális értékduál mentén vizsgálva a rangsort szembetűnő, hogy budapesti, győri és szolnoki helyszíneken meglehetősen hasonló mintázatot találunk: a nem anyagi jellegű tényezők magasabbra értékeltek a preferencia skálán. Mindhárom csoporton a résztvevők első helyen az egészséget jelölték meg legfontosabb tényezőként. Ennek oka, hogy a megfelelő egészségi állapotot tekintik az élet alapjának, ez az az attribútum, aminek hiányában minden más értékét veszítheti. „Egészség az első. Az fontos. Mindennek az az alapja.” (szolnoki csoport) A többségi vélemények alapján az értékpreferenciák egy sajátos lejtést mutatnak (2. ábra) Az emberi kapcsolatok minden helyszínen kiemelkedő fontosságúnak mutatkoztak, és a miskolci, valamint a pécsi csoport kivételével

egészség emberi kapcsolatok

létbiztonság

jövőkép / lehetőségek

mindenhol a materiális tényezők elé sorolódtak. A materiális értékek általában a rangsor középső helyén foglalnak helyet, amely jelzi ugyan fontosságukat, de utal arra is, hogy az értékrendben nem elsősorban az anyagi tényezők képezik a vezérmotívumot. További sajátosság, hogy a távolabbi jövőre vonatkozó tényezők, mint az élettervek megvalósítása vagy a jövőbeli lehetőségek a rangsor végén helyezkednek el. Kivételt képez ez alól a tanulási lehetőségek, amely a célcsoport érintettsége okán magasabbra értékelt.

2. táblázat. Értékpreferenciák sorrendje az egyes fókuszcsoportos beszélgetéseken

Budapest

Miskolc

Győr

Szolnok

Pécs

1. egészség 2. baráti kapcsolatok 3. tanulási lehetőség 4. párkapcsolat 5. élettervek megvalósítása 6. életszínvonal 7. anyagi helyzet 8. jövőbeli kilátások 9. munkavállalási lehetőségek

1. anyagi helyzet 2. párkapcsolat 3. baráti kapcsolat 4. tanulási lehetőség 5. munkavállalási lehetőség 6. egészség 7. életszínvonal 8. jövőbeli kilátások 9. élettervek megvalósítása

1. egészség 2. élettervek megvalósítása 3. párkapcsolat 4. baráti kapcsolatok 5. anyagi helyzet 6. életszínvonal 7. munkavállalási lehetőségek 8. jövőbeli kilátások 9. tanulási lehetőségek

1. egészség 2. baráti kapcsolat 3. tanulási lehetőség 4. anyagi helyzet 5. munkavállalási lehetőségek 6. jövőbeli kilátások 7. élettervek megvalósítása 8. életszínvonal 9. párkapcsolat

1. egészség 2. anyagi helyzet 3. baráti kapcsolat 4. jövőbeli kilátások 5. párkapcsolat 6. életszínvonal 7. tanulási lehetőség 8. munkavállalási lehetőségek 9. élettervek megvalósítása

12


2010 / tél

Ifjúsági közélet Az érvényesülés lehetőségei Az elégedettségi tényezők tárgyalásán túl kíváncsiak voltunk arra is, hogy mit gondolnak a résztvevők arról, hogy mi szükséges ma Magyarországon ahhoz, hogy valaki érvényesülni tudjon. A különböző helyszíneken meglehetősen hasonló attribútumokat soroltak fel a fiatalok, azonban a fontossági sorrend eltérő mintázatokat mutat, ezért az eredményeket a 3. táblázatban összegezzük, az általuk felállított rangsor szerint: A fiatalok által meghatározott érvényesüléshez szükséges adottságok öt dimenzió mentén jól körülírhatók: 1. anyagi javak, 2. képzettség, 3. kapcsolati tőke, 4. személyiség jegyek, 5. családi háttér. Ez az öt faktor minden csoport esetén hangsúlyosan megjelent, de a boldoguláshoz való fontosságuk tekintetében eltérő súlyokat mutat. A különböző helyszíneken tapasztalt narratívák alapján azonban megállapítható, hogy az érvényesüléshez leginkább fontos faktornak

a materiális javak, vagyis a pénz mutatkozik. A megfelelő anyagi háttér egyfajta olyan szükséges alapként percipiálódik, amely nélkülözhetetlen a világban való érvényesüléshez. „Szerintem pénz. Ha eleve pénzzel kezdesz, akkor mindent megvehetsz.” (miskolci csoport) „Szerintem a pénz a legfontosabb. Mert ha nincs pénz, nincs mivel elkezdeni az életet.” (győri csoport) „Ha nincs pénzed, nincs házad sem. Nem tudsz hol lakni, akkor meg hogy dolgozol?” (miskolci csoport) A megfelelő családi háttér további fontos tényezőnek bizonyul, azonban több esetben ez szorosan kapcsolódik a materiális javak biztosításához, azaz nem kizárólag érzelmi támogatást értenek alatta. „Családi háttér. Pénzileg is, de támogatás. (érzelmileg)” (szolnoki csoport) „A faterom vállalkozó. Ő sokat segít a napi megélhetésemben” (pécsi csoport) A tanulás, képzettség jelentősége minden csoporton felértékelődik az érvényesülés relációjában. Alapvető gondolkodásbeli megközelítés, hogy végzettség és elsősorban szakma nélkül

3. táblázat. Az érvényesüléshez szükséges attribútumok

Budapest 1. megfelelő családi háttér – érzelmi és anyagi támogatás 2. anyagi háttér 3. képzettség 4. egyéniség 5. kreativitás 6. kapcsolatok

Miskolc 1. pénz 2. képzettség – érettségi + szakma 3. kapcsolatok 4. tapasztalat 5. pozitív gondolkodás 6. rátermettség 7. szerencse 8. ház 9. autó

Győr

Szolnok

pénz szerencse szorgalom végzettség - szakma 5. kapcsolat 6. idegen-nyelvtudás 7. kitartás

1. megfelelő családi háttér 2. képzettség – szakma 3. kitartás 4. ügyesség 5. pénz 6. idegennyelvismeret 7. műveltség 8. kapcsolat 9. szerencse

1. 2. 3. 4.

2010 / tél

Pécs 1. 2. 3. 4. 5.

pénz családi háttér szerencse kapcsolatok szorgalom, kitartás 6. szakma 7. lakóhely (főváros, külföld) 8. idegen-nyelvtudás


13

Ifjúsági közélet az ember nem boldogulhat Magyarországon, mert nem talál magának munkát. A célcsoport alapadottságaiból eredő sajátos eredmény, hogy a szakma megszerzése a legtöbb kérdezett esetén magasan pozícionált, az érettségivel szemben egyértelműen, de többen a diplomához képest is többre értékelik. A megkérdezettek többsége optimális végzettségnek a szakmát, kisebb részük a szakma és érettségi együttes megszerzését tartja. A narratívák fontos sajátossága, hogy egyetlen esetben sem emeli ki a szaktudás fontosságát, a papírkórság jelensége (nem a tudás, hanem a megszerzett papír a fontos) a szakiskolai hallgatók körében meglehetősen általános attitűdnek mutatkozik. „A legfontosabb a végzettség, a szakma. Olyan, amivel el lehet helyezkedni.” (győri csoport) „Először a tanulás, mert ha tanulunk, tudunk dolgozni, tudunk érvényesülni. Szerintem az érettségi, szakma.” (miskolci csoport) „V1: Érettségivel szinte semmit nem tudsz kezdeni, ha nincs szakmád. V2: Kettő együtt jó. A szakma lassan többet ér, mint egy érettségi.” (szolnoki csoport) „Szakma. Anélkül elég nehéz elhelyezkedni.” (szolnoki csoport) „Sokan egyetemre járnak és közben nem tudják, hogy az országban a szakmunkásokból van a legnagyobb hiány. Elvégzi az egyetemet és cseszheti, mert nem tud mit csinálni vele.” (budapesti csoport) „Úgy van, ha van egy szakmád, azzal már el tudsz menni dolgozni, közben lerakod az érettségit, azzal ugyanúgy tudsz keresni pénzt. Érettségivel nem tudsz elmenni egy nyáron dolgozni, ahol rendesen megfizetnek, de viszont szakmával már el tudunk menni.” (budapesti csoport) A kutatás során érdekes eredményként tapasztaltuk, hogy a fiatalok körében az idegennyelv-ismeret elsajátítása kiemelkedő jelentőséggel bír. Minden csoportbeszélgetésen spontán módon merült fel ez a tényező: a nyelvtudás a külföldi munkavállalás lehetőségének alapja, és az ott megszerezhető magasabb jövedelmek által az anyagi jólét egyik eszközeként percipiálódott.

14


2010 / tél

Az életben való boldogulás kevésbé markáns, ám mindenhol megjelenő attribútuma a kapcsolati tőke, amely szinte kizárólag a munkához jutással összefüggésben jelenik meg. „Az olyan kapcsolatok, amikkel könnyen el tud helyezkedni.” (budapesti csoport) „Ha van valaki barátjának egy jó cége, felveszi őt dolgozni.” (győri csoport) „Ismeretség. Ha jó munka kell és ismersz vállalkozót, az el tud helyezni.” (szolnoki csoport) Az egyéni adottságok, a különböző személyiségjegyek megléte (szorgalom, kitartás, határozottság, kreativitás stb.) megjelenik az érvényesülési dimenziók sorában, azonban jelentősége a többi tényező mellett kevésbé hangsúlyos. Mindez jelzés értékű arra nézve, hogy a percipiált elsősorban materiális értékeken (pénz, végzettség= papír) alapuló érvényesülési útban, a szorosan az individuumhoz kötődő jegyekbe vetett hit háttérbe szorul.

Jövőkép A beszélgetések során kitértünk a személyes élettervekre, célokra is. A megkérdezett fiatalok mindegyike fel tudott sorolni legalább egy célt az életére vonatkozóan. A leggyakoribb tervek: • iskola elvégzése – a legáltalánosabb célnak bizonyult, szinte minden megkérdezett említette a középtávú tervek kapcsán • külföldi munkavállalás – meglehetősen gyakori cél, amely vidéken, elsősorban Győrött és Miskolcon kiemelkedő jelentőséggel bír az élettervezésben • cégalapítás • biztos állás megszerzése – elsődleges szempont ennek kapcsán, hogy jól fizető munkáról legyen szó • családalapítás – elsősorban a lányok körében domináns életterv • továbbtanulás – egyfelől az érettségi megszerzése, másfelől másik szakma elsajátítása, a motivációs bázis azonban azonos, minden

Ifjúsági közélet estben a piacképesség megtartására irányul, a ’több lábon állás eszköze’ „V1: Nekem az a célom, hogy sikeresen elvégezni az iskolát. V2: Külföldön beindítani egy kis vállalkozást. Pl. tudom, hogy megy a vendéglátás, autószerelés, ilyesmi. V3: Elvégezni az iskolát, megcsinálni a szakmunkásvizsgát, mestervizsgát. Utána kimennék külföldre, ott lenne valami cég talán.” (győri csoport) „Most azt tervezem, hogy lerakok egy hegesztőit vagy bármi más szakmát, és két szakmával könnyebben tudok boldogulni, munkahelyet keresni.” (miskolci csoport) „Biztos állás, ami jövedelmez is.” (szolnoki csoport) A fókuszcsoportos beszélgetések alapján úgy tűnik, hogy szinte minden kérdezett fiatal tervezi a jövőjét és számol a lehetőségeivel. Azonban ez a célorientált attitűd a kérdezettek elmondásai szerint nem általános a szakiskolai tanulók és általában a fiatalok körében. Amikor arról kérdeztük őket, hogy mit gondolnak arról, hogy a korosztályukban mennyire jellemző a jövőkép kialakítása, a legtöbb esetben nemleges válaszokkal találkoztunk. Ez az attitűd a budapesti csoport esetén mutatkozott a legerősebbnek és a miskolci beszélgetésen a legkevésbé jellemzőnek. „Szinte senkinek nincs. Mindenki úgy van vele, hogy tizedik után elmegy az iskolából, aztán lesz vele valami.” (budapesti csoport) „Ez környezetvédő iskola, szerintem senki nem akar környezetvédő lenni. Nem is tudom, mit lehet dolgozni ezzel. Nem is tudom, mi a szakmám, tavaly óta odajárok. Azt sem tudom, mit lehet tanulni.” (budapesti csoport) A vidéki csoportok esetén sokkal markánsabban megjelent azon hipotézis elutasítása, amely a szakiskolai tanulók jövőkép nélküliségét, kilátástalanságát feltételezi. „Hülyeség. Egyéntől függő szerintem. Egy szakmunkásnak is lehetnek elképzelései.” (győri csoport)

„Ez egyáltalán nem igaz. Mi kétkezi munkát fogunk végezni. Aki pl. titkárnőként irodában ül, annak fogalma sincs a fizikai munkáról. A kőművesek húzzák fel a házat, amiben később a titkárnő dolgozik. Nagyon is motiváltak vagyunk. Ha nem lenne szakma, nem lenne semmi. Fejlődéshez a szakma kell, mégis a szakmát nem azt mondom, hogy lenézik, de nem fizetik meg.” (miskolci csoport) „De motiváltak. Sokan úgy gondolkoznak, hogy lerakják és kimennek külföldre. Külföldön jobban megfizetik az embereket.” (miskolci csoport) A kérdezettek körében – helyszíntől függetlenül – jellemző álláspont, hogy a jövőtervezés meglétét nem az iskolatípushoz/tanulmányi eredményhez kötik, hanem a szocializáció során elsajátított, elsősorban a családi háttérből adódó sajátosságként fogják fel. „V1: Például a háttértől is. Lehet, hogy valakinek rossz a háttere, és azért küzd,hogy egy kicsit jobb legyen. V2:Valakinek meg van háttere és tökre nem érdekli, hogy milyen iskolába jár, csak járjon tizennyolc éves koráig. Én is így vagyok vele. Megvan otthon mindenünk, van pénzünk meg minden. Minek járjak iskolába? Tudom, hogy élek hetven évet, akkor is el leszek tartva. De muszáj iskolába járni, hogy anyukám örüljön” (budapesti csoport) „Legtöbb embernek vannak tervei, ez a családtól, a háttértől függ.” (szolnoki csoport) „Szerintem ez attól függ, hogy mit tapasztalt eddig a szüleitől az ember.” (győri csoport) A szakiskolai tanulók motivációjának kapcsán, a korosztályt tekintve általános terveknek, céloknak két tényező bizonyult: 1. iskola elvégzése 2. külföldi munkavállalás. „Másik szakmát letenni, érettségit, amivel nagyobb eséllyel el tud helyezkedni. Húzza vele az időt, tovább jár iskolába, talán jobb lesz, mire munkába állhat.” (miskolci csoport) „Sokan úgy gondolkoznak, hogy lerakják a szakmunkásvizsgát és kimennek külföldre. Kül-

2010 / tél


15

Ifjúsági közélet földön jobban megfizetik az embereket.” (miskolci csoport) A szakiskolai tanulók helyzetének értékelése a más iskola típusba járók relációjában Az oktatási rendszer reformjának köszönhetően az iskolaösszevonások következtében a különböző képzési típusok gyakran egy iskola falain belül keverednek. Szinte minden helyszínen találkoztunk olyan intézmény diákjaival, akik vegyes profilú iskolába járnak, ennek ellenére a szakiskolai tanulók elkülönülése a többi képzésben részesülő fiataltól markánsnak mondható. A kérdezettek többsége feszültségről nem számolt be a gimnazistákkal és/vagy szakközépiskolásokkal, de a vegyes baráti társaságok viszonylag ritkának mondhatók. A résztvevők többsége direkt módon nem említette, hogy negatív megkülönböztetésben lenne részük az iskola többi tanulója részéről azért mert ők szakiskolába járnak, azonban burkolt utalásokat kaptunk arra nézve, hogy a szakiskolásokat a többség lenézi. Érdekes eredményként tapasztaltuk, hogy több esetben a tanárok generálta feszültségről számolnak be a kérdezettek: a hátrányos megkülönböztetést elsősorban hozzájuk kötik. „A szakmunkást általában lenézik, akik gimnáziumban vannak.” (szolnoki csoport) „Szerintem a tanulás szempontjából lehet észrevenni a megkülönböztetést, a tanárok szemében is más. Másképp foglalkoznak velünk. Kevesebb dologban vehetünk részt, hozzászólásunk kevés lehet.” (miskolci csoport) A fiatalok problémáinak tekintetében az iskolatípuson alapuló eltérésről nem számoltak be a kérdezettek, az első fejezetben már tárgyalt problémaforrások a kérdezettek szerint minden fiatalra általánosan érvényesek. Azonban a beszélgetések során feltűnő volt az alkohol- és drogprobléma kiugró megjelenése, amely a célcsoport körében nem is annyira problémaként, mint inkább megszokott jelenségként percipiálódik. Minden csoport esetében a kábítószerek fogyasztása megszokott korosztályi sajátosság, amely a többségből semleges attitűdöt vált ki.

16


2010 / tél

„V1: Van egy pár ismerősöm, aki terjeszti [drog]. V2: Nekem meg pár, aki fogyasztja. V3: Buli helyeken ez már alap, hogy tabi.” (győri csoport) „Van alkoholista, minden. Van, aki füvezik, mindig úgy jön be.” (budapesti csoport) „Nálunk nagyon sokan isznak meg drogoznak. Több, mint a fele iskola” (budapesti csoport) „K: Mennyire tartjátok veszélyes dolognak a drogokat? V1: Nem tartom veszélyesnek. Ha így érzi jól magát, így teszi tönkre magát, akkor hajrá. V2: Nem teszi tönkre magát, így tartja magát nagyfiúnak. V3: Nem teszi tönkre magát, ha valaki füvezik, az egészséges.” (budapesti csoport) „Ismerőseim közül 10-ből 10 kipróbálta legalább már a füvet, de 10-ből 3-4 rendszeres fogyasztó” (pécsi csoport)

III. 4. A politikához és demokráciához fűződő viszony Közéleti érdeklődés A csoportos beszélgetések egyik fókuszpontját a politikához és demokráciához való viszony feltérképezése jelentette. A beszélgetések fontos sajátossága, hogy a megkérdezettek egyöntetűen negatív jellemzőket társítottak a mai politikai elithez és a politikai közélethez – még annak ellenére is, hogy a saját elmondások alapján a többség számára ez a tematika a mellőzött témák körébe tartozik. Szinte kivétel nélkül negatív jellegű, pesszimista megállapítással találkoztunk minden csoportban. „Annyira nem érdekel a politika, csak ha nagyon fontos a dolog.” (miskolci csoport) „Megnézem a napi híreket, de annyira nem folyok bele. Éppen miket alkot Gyurcsány bácsi.” (győri csoport) „Engem nem izgat. Felőlem csinálhatnak bármit fent, engem nem izgat, nem is érint még 17 évesen, nem szavazhatok, nem kell fizetni.” (szolnoki csoport) A budapesti csoportban találkoztunk a többiekénél valamivel magasabb politikai érzékeny-

Ifjúsági közélet séggel, mely tájékozódás iránti igénnyel is párosult. Bár kvantifikálható adat nem támasztja alá, de talán összefüggésbe hozható a tapasztalt eltérés a főváros centrikus politikai és közéleti eseményekkel, a testközelből átélhető aktuálpolitikai történésekkel. „Én tudom, hogy mi van. Nézem a Híradót, ha otthon vagyok, érdekel is valamilyen szinten, mert rám is kihat.” (budapesti csoport) A többség politikai holdudvarokba tartozó érdekdimenziók mentén határozza meg a politikai eseményeket: azaz általános percepció, hogy az egyénnek kevés beleszólási lehetősége, közvetlen vagy indirekt hatása van annak alakítására. Az összefogás, a felelősségre vonhatóság és értelmes keretek közé szorított kockázatvállalás hiánya miatt visszahúzó, elkerülő, túlzottan individualista magatartásformák szilárdulnak meg. „Mindenki csak bele akar ülni a székbe.” (budapesti csoport) „Nem tud ellene tenni senki, csak idegesíti magát rajta. Hogy szét akarják választani az országot is, eladósodik az ország, ez ellen nem tudunk nagyon mit csinálni.” (szolnoki csoport) „Lopnak, csalnak. Minek ennyi politikus? Blikkben is volt egy olyan cikk, mikor van az Országgyűlés, a képviselők játszanak, újságot olvasnak, ezért kapják a 180 ezres fizetést.” (szolnoki csoport) „Semmit sem csinálnak. Mégis pénzt kapnak érte, jó pénzt és amellett még le is nyúlják.” (szolnoki csoport) „Miért vitte rosszba az országot, miért nem csinálják azt, ami eredetileg a dolguk lenne?” (budapesti csoport) „Mindig az lesz a vége (hogy utálják az aktuális kormányt), mert nem lesz olyan kormányfő, aki azt fogja nézni, ami az ország érdeke, hanem azt, hogy meggazdagodjon.” (budapesti csoport) „Mondjuk ki nyíltan! Ez az ország SZAR.” (szolnoki kortárs csoport) Összességében a véleményklíma alapján elmondható, hogy alapvetően elég rosszul mű-

ködnek hazánkban a dolgok, a politikusok nem dolgoznak meg a fizetésükért, s kevés a közügyekért, az ország érdekeiért valóban elkötelezett egyéniség. Érdekes módon azonban nem vonták felelősségre magukat az állampolgárokat is. Bár a politikusokat nem menti fel, de az összefogáson alapuló, kollektív cselekvési készség hiánya általánosan jellemzi az országot. Ez arra enged következtetni, hogy még mindig inkább egy etatista és individualista álláspont keveréke körvonalazódik a politikai szocializációban. Ha a politikai eseményekről vagy politikai történésekről való általános informálódási/tájékozódási lehetőséget vesszük alapul, akkor sokan a televíziós híradókból, Metró vagy Blikk újságokból és a szülőktől/testvérektől tájékozódnak. Baráti vagy családi körben ritkán szoktak politizálni, vagy ha tehetik, elkerülik ezeket a beszélgetéseket. Mivel a megkérdezettek közül csak kevesen jelezték, hogy érdeklődnének a politikai témák iránt, ezért a kortárs csoportban nem ez jelenti a legfőbb témát. „Anyámék mikor politizálnak, elmegyek mamához. Az asztalnál nekiállnak. Így Gyurcsány, úgy Gyurcsány, miért nem mond már le.” (szolnoki csoport) „Nagyon ritkán politizálunk. Szóba jön, hallom, odamegyek, elkezdek dumálni, utána leállok.” (miskolci csoport) „Barátnőm szokott szaladni, hogy hallottad? Mondom, váltsunk témát.” (miskolci csoport) „Reggel jöttem suliba, beszélgettünk a haverommal pénz témáról, s akkor mondta, hogy adócsökkentés.” (miskolci csoport) „Nálunk van egy kedves osztálytársunk, akiből szerintem egyszer biztos államfő lesz. Már a megjelenéséből is. Ő rendesen politizál. Ő mindent tud.” (győri csoport) Családi körben történő élményfeldolgozás is ritka, s az jellemző, hogy ahol a szülők politikailag érzékenyebbek, inkább ott beszélik meg részletesebben a dolgokat. Ennek hiányában (s talán a mögöttes információk hiányának is kö-

2010 / tél


17

Ifjúsági közélet szönhetően) az események nem tudnak leülepedni vagy akár ellentétes világlátások kontextusában kibontakozni. „A nappaliban van a legnagyobb tévé, tévézni akarok, de az anyám azt nézi, akkor muszáj azt néznem.” (budapesti csoport) „Mondjuk anyámék tavaly a Fidesz nagygyűlésre is felmentek. Mi is mentünk velük és mondtuk, hogy Gyurcsány takarodj. Muszáj volt menni. Más moziba megy, mi mentünk tüntetni. Nem voltunk a tüntetők között, akik felbolygatták a vécéket, telefonfülkéket. Éppen vége lett a Fidesz nagygyűlésnek, elmentünk étterembe, be volt kapcsolva a tévé és láttuk, hogy mi volt, ahol ott voltunk nemrég.” (szolnoki csoport) Többen is említették, hogy politikával foglalkozni nem egy fiatalos, trendi dolog. A politizálás inkább egy érettebb, kiforrott világképpel rendelkező felnőtt elfoglaltsága. „Tesóm is öregszik, ő is kezdi nézni.” (budapesti csoport) „A szülők miért nézik mindig? A felelősségtudat, hogy mi lesz.” (budapesti csoport) „Nekem a tanárom szokott veszekedni mindig, hogy ő csakis a Fidesz, semmi más.” (budapesti csoport) „Magyarországon mindenki politizál. Teljesen felesleges, ugyanis nem változik semmi.” (pécsi csoport). Arra a kérdésre, hogy Vannak-e olyan ügyek, amire elköteleződést éreznek, illetve Eszükbe jut-e olyan politikai dolog, ami nagyon felkeltette az érdeklődésüket, annak ellenére, hogy nem érdeklődnek a politika iránt, meglepő módon sok féle és kurrens politikai-gazdasági eseményről tudtak beszámolni. Ez talán helyénvaló is, ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a sajtó/ média és a befogadók között létezik valamiféle kapcsolat, akkor elfogadhatjuk azt is, hogy a sajtó/média által sugalmazott értéktársítások iránytűként szolgálnak a körülöttünk zajló dolgok megítélésében. A leggyakrabban előforduló témákat mutatja be a következő táblázat:

18


2010 / tél

• „gáz, víz, villany, tévéadót akarnak visszahozni”; • nyakkendő adó; • a családi pótlék megszüntetési szándéka; • vizitdíj, tandíj; • pénzügyi válság; • a négyes metró körüli botrányok; • autópálya építés túlzó bekerülési költsége; • magyarországi üzembezárások, munkahelyek megszüntetése; • nyugdíj probléma; • kisebbségi kormányzás. Általános jelenségnek mondható azonban, hogy a témák részletesebb kifejtésére nem, vagy csak nagyon kevesen voltak képesek. Sokszor megfejtetlen összefüggések, fél információk maradtak meg egy-egy esemény kapcsán, melyek a későbbiekben vélhetően még inkább torzulhatnak vagy illogikus összefüggések laza szövetévé alakulhatnak. „A minimálbért is le akarják venni, akik kapnak ösztöndíjat, azoknak is nem ott van, mint most, akkor teljesen lentre megy. Mindent csökkentenek és emelnek.” (szolnoki csoport) Azok az események maradtak meg a fiatalok emlékezetében, melyek inkább 1. lokális jellegűek, vagy 2. családi érintettség okán személyes élményekkel terheltek (pl. egy üzembezárás, adóemelés, családi beszélgetés [élményfeldolgozás] adott eseményről stb.). „Autóipar. Egyre többen leállnak, lassabban gyártják az autókat, kevesebbet. Az amerikai befolyás alapján. Nem tudom, mi közünk van hozzájuk. Semmi értelme. Sokat gyengül a forint. Lassan egy euró 270 Ft.” (miskolci csoport) „Győri kekszgyárat bezárták. Mindent, ami Magyarországnak hozná a pénzt, bezárnak. Meg munkát is nyújtana másoknak.” (győri csoport) „Szerintem hülyeség volt (a vizitdíj). Mert aki pénzt akart adni az orvosnak, ugyanúgy adott. Aki meg nem, akkor sem adta oda, ha kellett a vizitdíj.” (miskolci csoport)

Ifjúsági közélet A médiában legnagyobb port felkavaró események azonban minden résztvevőnek ismerősen csengtek, ahogyan az a fenti felsorolásból is sejthető volt (ha más nem, hát említés szintjén). „Vizitdíjas téma nagyon fel volt dobva. Mondjuk engem nem különösebben érintett, mert nekem még nem kellett fizetni.” (miskolci csoport) „Gyurcsány mondjon le! A Fidesz állandóan ezzel erőlködik.” (pécsi csoport) A legtájékozottabb csoportok a szolnoki és budapesti csoport volt. A csoporttagok nem csak a legtöbb aktuálpolitikai esemény felsorolására, hanem annak tartalmi összefüggéseinek megragadására is képesek voltak. „Kanapéadó – Minden eladott áru után adózni kell, mikor megveszi az ember. 25% ÁFA + adó.” (szolnoki csoport) „Örökösödési adó. Megörököl valamit, utána még fizessen. Ez is hülyeség. Valaki megörököl egy házat, mennyit kéne utána fizetni?” (szolnoki csoport) „A banki eladósodás. Felveszik az emberek a hitelt és nem bírják visszafizetni, a bankok is nagy szarban vannak, mert nem megy vissza nekik a pénz és nem bírnak mit forgatni.” (szolnoki csoport)

„Mikor vége volt a második világháborúnak, mi kölcsön kaptunk az amerikaiaktól. Mikor Orbán volt az elnök, ő törlesztette. Gyurcsány csak nagyobbra tette az összeget. Nem adott, hanem vett el tőlük.” (budapesti csoport)

Formális közösségekhez fűződő viszony Arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen közéleti beágyazódás, formális szervezetek szempontjából milyen politikai aktivitás jellemzi a szakiskolai tanulókat. Összességében az mondható, hogy egyik csoportban sem tapasztaltunk semmilyen politikai csoporthoz való kötődést, viszont legkevésbé szimpatikus szervezeteket a politikai-ideológiai alapú szervezetek közül említettek. A csoporttagok leginkább hobbi célú és sport klubokhoz, egyesületekhez kötődnek, mint pl. Lada-klub. Az alábbi csoportokat említették a résztvevők, ezeket szimpátia és antipátia alapján tematizáltuk.(4. táblázat) A megkérdezettek körében egyöntetűen fontos szempont, hogy az ember tagja legyen valamilyen közösségnek. Ebben, ahogy várható is volt, semmilyen eltérést nem tapasztaltunk a nem szakmunkás fiatalok és a célcsoport véleményében.

4. táblázat. Ellenszenves és szimpatikus csoportok

Ellenszenves

Szimpatikus

Általában a politikai pártok, politikusok – Különböző sportegyesületek „MSZP. Ellenszenves. És az összes többi.” (szolnoki csoport) Sátánisták – „Régen voltam benne egy szektá- „Fidelitas vagy micsoda, mert fiatalok vannak ba, de nem tetszett, inkább kiváltam.” (miskol- benne.” (budapesti csoport) ci csoport) „A piások”

–

Skinhead-ek

–

Neonácik

–

Hungaristák

2010 / tél


19

Ifjúsági közélet „Le szoktunk menni az egyetemre kosarazni, röplabdázni. De nem azért, hogy röplabdázzunk, hanem inkább beszélgetni.” (miskolci csoport) „Ne unatkozz. Együtt legyünk, ne legyünk befordulósak, csendben egész nap.” (győri csoport) „Tanulunk egymástól.” (miskolci csoport) Ahogy az a deviáns csoportoknál, szubkultúráknál gyakran lenni szokott, a tagjaira jellemző a családi kötelékek meglazulása, és a helyébe lépő kortárs csoportnyomás, amelyet új, érdekes, követhető csoportnorma jellemez. Ez hatással lehet arra, milyen (akár ideológiai) irányultságot vesz fel (vagy akár szilárdít meg) a kamaszkorú fiatal. Az átjárhatóság azonban az egyes szubkultúrák között biztosított: pl. a kamaszok esetében a leginkább zenei szubkultúrákról beszélhetünk (ez párosul világszemlélettel és nonverbális jelekkel [öltözködés]), melyeknek a tagsága akár rövid időn belül, és teljesen más irányzatba is változhat. Ez természetes folyamat, hiszen ugyanakkor keresik a fiatalok önmagukat és a hasonlóan gondolkozó, éppen ezért támogatólag fellépő társakat. „Emo, nem tudom, hogy mondják. Nekem tetszik, ahogy ki vannak festve a lányok, de az öltözködésük egyáltalán nem.” (miskolci csoport) „Befordulós típusok. Depis leszek, felvágom az ereimet. Nem csípem az ilyet. Ez egy stílus, divat náluk. Szerintem a depresszió teljesen más, mint amit ők csinálnak.” (miskolci csoport) Politikai-ideológiai szempontból fokozottan így van ez azon fiatalok körében, ahol a primer közösség gyenge politikai szocializációs készségkészlettel bír: pl. a szülők nem rendelkeznek határozott politikai állásfoglalással, és nem dolgozzák fel megfelelően a politikai-közéleti eseményeket (előzetes tudásháttér hiányában). De így van ez azokban a családokban is, ahol nagyon szilárd a politikai irányultság és akár a mindennapok párbeszédeinek, cselekvéseknek szervező eleme lehet (pl. szülői vélekedések kisebbségekről, politikai pártokról vagy azok cél-

20


2010 / tél

kitűzéseiről nagyban befolyásolhatják a gyerek későbbi csoport hovatartozását, identifikációját is). „Neonácik (nem szimpatikusak). Szélsőségesek. Sok köztük a huligán. Akik csak azért vannak ott, hogy jól érezzék magukat. Van, aki csak tartozni akarnak egy csoportba, ahol összetartanak és csak ezért.” (győri csoport) „A Magyar Gárdát nem szeretem. Ameddig nem mutatnak fel az országért semmit, addig ne verjék a seggüket.” (pécsi csoport) A beszámolók alapján megállapítható, hogy egyetlen fiatal ismeretségi körben sincs olyan, aki politikai jellegű szerveződésnek lenne tagja. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a politikai pártok közül van-e olyan, ami szimpatikusabb, mint a másik? Ahogyan általában a politikai események iránt, úgy a politikai jellegű szervezetek iránt is domináns apatikus szemléletmóddal találkoztunk. Óvatos közelítéssel azt a konzekvenciát vonhatjuk le, hogy a politikaiideológiai szervezeti tagság nem jellemző, sőt inkább távolságtartással, antipátiával találkoztunk, így vélhetően a politikai eseményekbe való bevonódásnak nem képezi alapját ez a dimenzió. „Engem annyira nem érdekel, hogy ki mit csinál ebben az országban.” (budapesti csoport) „Tök egyformák. Mindegyiknek az a lényeg, hogy az emberekből a pénzt szedjék ki. Minél több adó, minél több legyen a gáz, minden.” (miskolci csoport) „Ezért utálják (a szülők) ezt az MSZP-t, mert Gyurcsány. De ha Fidesz lesz, ő fog lopni, akkor őt fogják utálni.” (budapesti csoport) „Nem, nem szeretem a politikát. Nem folyok bele semmi ilyenbe.” (szolnoki kortárs csoport)

Állampolgári felelősség A beszélgetések során körbe jártuk azt is, mit jelent, milyen definíciós készlettel párosul a célcsoport olvasatában az, hogy „jó állampolgár”. Ez a fogalom a csoporttagok szerint is etikai,

Ifjúsági közélet erkölcsi kérdés. A fogalom tartalmára vonatkozó spontán állításokat az alábbiakban foglaltuk össze: • nem szemetel; • „nem köpköd”; • nem bűnöz; • fizeti az adót; • nem lop, csal, hazudik; • általában megpróbál szabálykövető lenni • segít a másiknak; • védi a környezetet; • magához mérten adományoz pl. az egyháznak, oktatási intézménynek, rászoruló gyerekeknek; • tudatosan rendelkezik az adó egy százalékáról; • közösségi érdekeket figyelembe véve dönt (elsősorban vezetők). „Attól nem lesz jó állampolgár, hogy az egyháznak adózik. Lehet attól maffiózó, a bűneit nem fogja felváltani a pénz.” (budapesti csoport) „Ha valaki azért csinál pénzt, hogy ne csak a családját meg a barátait, hanem mondjuk, másoknak segítsen. Vagy egyetemeknek adományoz.” (budapesti csoport) „Én csak rászoruló gyerekeknek. Hogy ők is úgy éljenek, mint a többi gyerek, hogy ne legyen megkülönböztetés.” (budapesti csoport) „Nem rongálni, mert azzal is csak a pénz megy. Ugyanúgy azt mondja az állam, hogy nincs pénz, mert összetörtek egy telefonfülkét, kitörik az üveget. Amikor tüntetnek, az is a mi pénzünk, aki adózik.” (budapesti csoport) A fentiekből jól látszik, hogy megjelenik az ideálisnak tartott állampolgár tulajdonságai közt a spontán felsorolásban három, a kutatás célja szempontjából, nagyon fontos tényező: 1. szabálykövető magatartás, 2. altruizmus, és 3. közösségi érdekek figyelembe vétele a döntések előtt. Azaz a kiinduló hipotézis a normarendszerek szempontjából jelen kutatásból nem igazolható teljes mértékben. Ugyan az igaz lehet, hogy a szakmai képzésben résztvevők a jobboldali szél-

sőséges csoportok hatása alá kerülnek és maguk is részesévé válnak olyan megmozdulásoknak, melyek antidemokratikusnak nevezhetők, de: 1. nem politikai indíttatásból, hanem a kortársi közösség befogadó, támogató jellege miatt 2. a célcsoport világképe rendelkezik víziókkal az ideális állampolgár normarendszeréről. Ami mégis aláássa a felelős, demokratikus állampolgár eszményét, az feltételezhetően a generációkon át öröklődő nézőpontok befolyásoló ereje és a konkrét tapasztalatok. Ahogyan az a későbbiekben is látható, a választási (azaz inkább változtatási) lehetőségekre adott válaszokban, területenként – gazdasági-társadalmi dimenziók mentén – érzékelhetően más-más az erre a kérdésre adott válaszstruktúra is. Ennek hátterében feltételezhetően az áll, hogy amivel ezek a kamaszok találkoznak (érkezzen az információ akár a médiából, akár a szülőktől, akár közvetlen környezetüktől) az nem éppen a legkedvezőbb kép. A következőkben maradva a felelős állampolgár kérdéskörénél, arra voltunk kíváncsiak, hogy az előre kiválasztott kritériumok közül melyeket és miért tartják fontosnak vagy kevésbé fontosnak a csoporttagok. Mennyire fontos, hogy támogassuk azokat, akik nálunk rosszabb körülmények között élnek? Mennyire fontos, hogy az ember jó állampolgár legyen? Hozzátartozik-e ehhez, hogy támogassuk azokat, akik nálunk rosszabb körülmények között élnek? Ezekre a kérdésekre egyöntetű igen volt a válasz. „Fontos, mert az ország teszi olyanná őket.” (budapesti csoport) Minden csoportban fontos volt, hogy „támogassuk a szegényeket”, azaz az altruista nézőpont szilárd, jól tetten érhető. Érdekes viszont, hogy elsősorban az elemi iskolát említették, mint a leginkább megfelelő terepet, ezen magatartás tudatosításában, átadásában. „Általános iskolában minden nagyobb ünnepkor hoztunk be valamit vagy pénzt szedtünk és

2010 / tél


21

Ifjúsági közélet kiválasztottunk egy rászoruló családot, mert több gyerekes volt vagy sérülése volt és küldtünk neki egy nagy csomagot. Jó volt a visszajelzés, nagyon megköszönték, nem is hitték volna, hogy így segítünk. Nekem jól esett.” (szolnoki csoport) Amikor a többség (mások) véleményét, cselekvését kellett megítélni, inkább negatív véleményekkel találkoztunk. Arra a kérdésre, hogy „Az emberek mennyire foglalkoznak azzal, hogy segítsenek azoknak, akik rossz körülmények között élnek?” sokan úgy vélekedtek, hogy bizony szükség lenne még mit felmutatnia az állampolgároknak. „Szerintem egyáltalán nem. Nagyon ritka, hogy valaki segít.” (szolnoki csoport) Már ilyen fiatal korban szkepszis övezi ezt a kérdéskört, részint a kedvezőtlen szülői és szenzáció jellegű média tapasztalatok alapján, részint az egyre inkább individualista szemléletmódot példaként állító környezeti nyomás miatt is. Ez azért is probléma, mivel fiatalok karitatív jelleget kioltó prekoncepciói a későbbiekben megszilárdulhatnak vagy akár fokozódhatnak is. A kutatás fontos tapasztalata, hogy a vélemények alapján már kamaszkorban úgy érzik, hogy igen kevés az a tényleges lehetőség, amikor a pénzbeli adományok vagy kis értékű támogatások a valóban rászorulókhoz jutnak el. „Szívesen adsz, és lehúznak. Meg az aluljárókban is lehúzzák az embereket, aztán zsebre teszik. Amikor volt a cunami, akkor is gyűjtöttek, mindenki vitt be pénzt, utána meg felújították a sulit.” (budapesti csoport) „Attól függ, milyenek azok az emberek.” (miskolci csoport) „A megfelelő anyagi hátterem lesz, akkor adok. Különben nem.” (pécsi csoport) „Ez pénztől függ, van-e. Meg attól is, hogy ki milyen. Ha én jó vagyok, és ha van pénzem, adni fogok, de ha eleve nekem mindig több pénz kell, akkor kész.” (miskolci csoport) Erre erősítenek rá a médiában gyakran felkapott sikkasztással, fehérgalléros bűnözéssel kapcsolatos hírek is, ahol vezető politikusok, befo-

22


2010 / tél

lyásos közszereplők visszaéléseiről, a lakosság (szerencsésebb talán a „kisemberek”, vagy „átlagpolgárok” megnevezés) kihasználásáról hallhatók tények. „Sokan nem érdemlik meg, hogy támogassuk…” – hangzott el több csoportban is. Maga a támogatás, redisztribúció intézménye fontos, ugyanakkor ezt kemény feltételekhez kötnék a megkérdezettek. Mivel a véleményáramlatok alapján a rendszer sok potyautast is eltart. „Vannak, akik nem is tesznek semmit értük. Csak hogy támogatást kapjanak.” (győri csoport) „Nem tudom, én az Avason lakom és ott anynyi hajléktalan van, hogy gyűlölök végigmenni az utcán, mindig kéregetnek. Bemész a boltba, veszel nekik zsemlét, de hogy én odaadjam nekik a pénzt…” (miskolci csoport) A támogatás kedvezményezettjeinek kapcsán úgy tűnik, a célcsoportból a többség ugyan érzi a szociális háló jelentőségét, de inkább etikai dimenzió mentén tesz különbséget a rendszer kedvezményezettjei és kihasználói között. „Rokkantak, gyengén látók. Sokgyerekes család. Ők nem tudnak dolgozni.” (győri csoport) „Akik naplopók, nem dolgoznak, csak várják a segélyt, azok nem (érdemlik meg).” (győri csoport) Figyelemre méltó, hogy anyagi támogatáson kívül nem is nagyon került más szóba a beszélgetéseken, a támogatás egyéb alternatívái fel sem merültek a kérdezettekben. Az egymás vagy valamely közösség segítése társadalmi munkával és egyéb nem pénzbeli juttatásokkal fel sem merült, nem is beszélve olyan magasabb szintű létesítményekről, mint a jogrendszer és egyéb demokratikus intézményrendszerek.

Mennyire fontos, hogy szavazzunk a választásokon? Mindkét véleménnyel találkoztunk a csoportülések során. Feltételezésünk szerint (ennek alátámasztására persze szükség lenne kvanti-

Ifjúsági közélet fikált adatokra is) a választási hajlandóságot komplex módon befolyásolhatja az általános régiós gazdasági és foglalkoztatási helyzet kedvezőtlen képe, mivel az elmaradottabb területeken inkább pesszimisták az emberek, s a változtatási lehetőségeket is korlátozottnak érzik attól függetlenül, hogy éppen milyen politikai oldalt képviselő kormányról van szó. A szolnoki, a miskolci és a pécsi helyszínen úgy vélekedtek a fiatalok, hogy mostanában már nincs a választásoknak értelme, mivel „ugyanolyan rossz az egész”. Egy hiteles és a változásokat jól kommunikálni képes, elérhető víziókkal operáló kormány képe hiányzik, s ezért úgy érzik, valójában teljesen mindegy, szavaznak-e vagy sem, illetve melyik oldalra szavaznak. „V1: Hiába választ az egyik jobbat, utána kiderül, hogy nem. (…) Akik megválasztották, most ugyanúgy ott vannak a tüntetésen. Pedig ott volt a szavazáson és ő szavazta meg.” (szolnoki csoport) „V2: Szerintem felesleges. Ez már el van döntve az elején, nem rajtunk múlik.” (szolnoki csoport) „Addigra lehet, megint bevezetik az egy párt rendszert, ha így folytatjuk. Gyurcsány bácsi ezt is elintézi.” (szolnoki csoport) „Szavazunk vagy sem, akkor is meg van ott már írva, ki lesz, mikor.” (miskolci csoport) „Nem, mert felesleges, úgysem rajtunk múlik.” (miskolci csoport) „Számomra a választásoknak nincsen igazán tétje. Nincs igazán kire szavaznom.” (pécsi csoport) Az országos közhangulatot idézik vissza, azaz a jelenlegi politikai berendezkedéssel és választható garnitúrával elképzelhetetlennek tartják az érdekeik megvalósulását. A két fejlett gazdaságú, kiemelkedő régiós központnak számító térségben élő (a győri és a budapesti) fiatalok részéről volt a demokratikus joggyakorlásra „igen” a válasz. Legfőbb indok mindkét helyen, hogy a szavazásra jogo-

sultaktól függ, hogy ki fogja az érdekeket képviselni, illetve ki lesz a vezető. Fontos, mert hiába egy ember, meg elmegy helyette más szavazni, de ha mindenki így gondolkodna, akkor senki nem szavazna. (győri csoport) A személyes érintettség kapcsán a négy csoportból szintén Győr és Budapest volt az, ahol önmagukra vonatkozóan fontosnak tartották a választási részvételt. „Biztos. Bele tudjak szólni.” (győri csoport) „V1: Mert minél többen szavaznak arra, akit szeretnének, akkor az úgy jó. Mert ha valaki szeretné, hogy ez jusson ide, lehet, hogy egy szavazaton múlik az egész.” (budapesti csoport) „V2: Vagy ha az országban kevesen mennek el szavazni, akkor újra kiírják, meg ilyenek vannak.” (budapesti csoport)

Mennyire fontos, hogy betartsuk a törvényeket? A többség fontos dolognak tartotta a jogkövető magatartást, de fenntartásokkal. A csoporttagok kettős mércével mértek: megkülönböztettek kisebb szabályszegéseket, kihágásokat, melyek inkább „csak” botlások, s vannak komolyabb bűncselekmények, melyeket ők maguk sem tennének meg, s elkövetőiket szükséges szankcionálni, mivel talán az az egyetlen visszatartó erő. Azaz a mintában nem egységes, egyetemes a bűn fogalma, a tettek indítékainak ismeretében és/vagy az okozott károk függvényében különbség tehető. „Attól függ, milyen helyzetben vagyok.” (miskolci csoport) „Én nem szegem meg szerintem. Nem szoktam vandálkodni, meg ilyenek.” (miskolci csoport) „Biztos szegtem már meg 1-2-szer, de nem csuktak le érte.” (miskolci csoport) „Ne mindenki azt csinálja, amit akar, mert káosz lenne a világban. Tudjuk kordában tartani. Közlekedés pl. miket nem szabad és miket lehet.” (győri csoport)

2010 / tél


23

Ifjúsági közélet „Törvények azért vannak, hogy megszegjük. Bizonyos határig jó, ha betartják.” (szolnoki csoport) „Más se tartja be, például ott van a politikában, csomó politikus nem tartja be, akkor rám miért vonatkoznak azok a törvények?” (budapesti csoport) „Ha valaki minden törvényt és előírást betart, nem tud boldogulni az életben.” (pécsi csoport) A vétségek közötti differenciálás egyöntetű attitűdnek mutatkozott a beszélgetéseken. A bűnelkövetések közül a vagyon elleni bűncselekmények közül a lopással és a rablással szemben elnézőbbek voltak a kamaszok. Minden csoportban úgy vélték, hogy ezek sok esetben kimerítik a megélhetési bűnözés fogalmát. „Sokan megszegik a lopást. Abból a pénzből, amit keresnek a munkahelyükön, nem lehet megélni. Szinte mindenkinek kell csinálni olyan dolgot munkahelyen kívül, ami nem legális, de viszont ugyanúgy jön a pénz. Azt sem törvényszerűen csinálják. Ha elmegy valaki lopni, az tökre törvénytelen, mégis muszáj, mert lehet, hogy a családja éhezik, de viszont valamiből kell etetnie őket. Ugyanígy van a csalással is, amiket el lehet mondani; az hogy mész a metrón és nem veszel jegyet.” (budapesti csoport) „Zsebtolvajlás, lopás, mert lehet, hogy nincs pénze és ebből tud megélni.” (szolnoki csoport) A „nem elfogadható” kategóriába az élet kioltásával vagy az életveszélyt okozó szándékos testi sértéshez köthető bűncselekmények tartoztak. „Van olyan, ami megtörtént, hú, persze. De van olyan, mikor meglincselnek egy embert, az durva.” (győri csoport) „Gyilkosság. Emberrablás. Ezek nagyon durva dolgok.” (győri csoport) „Gyilkolás, ilyesmi eleve kiesik a jó állampolgárból. Rablás, betörés, ilyesmi.” (szolnoki csoport) „Hogy az egyik ember ne bántsa a másikat, ne ölje meg, mert akkor mi lenne? Ugyanaz, mint Afrikában, hogy öldözik le egymást.” (budapesti csoport)

24


2010 / tél

Mennyire fontos, hogy adót fizessünk? A kutatás során közelítő definíciót, az adórendszer működésére vonatkozó általános képet nem tudtak megfogalmazni a csoporttagok, inkább a sajtóból hallott információk kusza hálózata köszönt vissza. Erősen keverednek a fogalmak. „Húsz százalékot kéne. Miért, mennyit adózunk? (moderátor) Ötvenet.” (budapesti csoport) „Most már mindenben gátolják az embert, ez, hogy mindent meg kell mutatni. Kit érdekel, hogy honnan van pénzed? Nem azt kéne nézni, másoknak is van egy csomó pénzük.” (szolnoki csoport) „V1: Itt Magyarországon nagyon sok az adó. Mindenre kiszabnak.” (szolnoki csoport) „Adót fizetni kell. Ebből fedezi az állam a rendőrséget, meg a mentőket. De amikor valaki 40 milliárdért házat vesz, akkor megkérdezném, honnan is van.” (pécsi csoport) A megkérdezettek általános szkepszissel fogadják az adó- és tb-rendszerből fedezett kiadások valós elosztását. Nem a lakosság és a társaságok problémás adómoráljában, hanem kifejezetten az állam redisztributív rendszerében, illetve a mindenkori kormányok „népsanyargató” kivetéseiben, és a magas érdekérvényesítő képességgel rendelkező gazdasági-politikai szereplők adóelkerülő magatartásában, visszaéléseiben látják a hibát. „V1: És abból meg nem látunk semmit. Fizetünk, de értelme nincs. Nincs belőle jó nekünk.” (szolnoki csoport) „V2: Nem befizetünk, úgyis levonják. Ha megveszed a tejet, benne van az árában.” (szolnoki csoport) „Pont tegnap anyukámmal néztük a Sztárok testközelben-t, és ő is mondta, hogy nem szereti ezeket nézni, mert mindig csak a gazdagokat mutatják, hogy milyen új autót vett. De azt soha nem mutatják, hogy más országokban azoknak a kocsiknak az árából, amit ők vesznek, hat falu jól lakna.” (budapesti csoport)

Ifjúsági közélet Azokra a kérdésekre is kerestük a választ, hogy „Miért fontos adózni?” és „Mennyiben állampolgári kötelesség a közösségért vállalt kollektív felelősség?” a megkérdezettek szerint. A két tábor jellemző válaszait az alábbiakban gyűjtöttük össze: Nem fontos: „V1: Szerintem nem fontos. Szerintem mindenki örülne annak, hogy befizeti a számlákat, az úgy pont jó, de plusz még adózni! Akkor viszont hiába, az államnak biztos lenne máshonnan is pénze, mint hogy az emberektől elszedni, az csak az embereknek rosszabb lenne.” (budapesti csoport) „V2: Van olyan, aki adózik, fizeti a TB-t, a büdös életben nem volt kórházban, nem is használja ki, csak elmegy a háziorvoshoz, elmegy tüdőszűrésre, ilyenek.” (budapesti csoport) Fontos: „Abból a pénzből fejlesztik az országot. Vagyis azt mondják.” (miskolci csoport) „Akkor nem lennének iskolák, könyvtárak, múzeumok.” (budapesti csoport) „Fontos. Mert a mi adónkból tudnak fejleszteni. Csinálni az utakat. Abból van az öregeknek a nyugdíj. Utána a fiatalabbak küldik nekünk az adót. Onnan lesz pénzünk.” (győri csoport) „Egyszer úgyis visszakapja az ember. Megtérül.” (győri csoport)

Mennyire fontos, hogy aktívan politizáljunk? A pártrendszerű képviseleti rendszer erkölcsi hitelvesztése az intézményrendszer egészét átjárta, aminek következtében az állampolgárok – így a célcsoportunk is – döntő többsége tartózkodik a demokratikus közéletben való részvételtől. Politikai szervezethez köthető tagságot nem vállalnak, s a politikai témákkal kapcsolatos okfejtéseket is felesleges időtöltésnek vélték. „Hiába beszélünk róla, van véleményünk, mikor senkit nem érdekel odafönt.” (miskolci csoport)

„Lényeges, hogy tudjuk, mi történik körülöttünk, de annyira nem számottevő.” (győri csoport) „Nem olyan fontos.” (budapesti csoport) „Van ennél más fontosabb is ennél az életben.” (pécsi csoport)

Mennyire fontos, hogy tájékozottak legyünk, részt vegyünk a helyi vagy országos ügyekben? A válaszok alapján az rajzolódott ki, hogy lokális ügyekben való részvétel, az arról való tájékozódás fontosabb, mint az országos ügyek esetében. A többség szerint fontos az, hogy részesei legyenek a lakóhelyi, munkahelyi, iskolai közösséget érintő ügyeknek. „Aki ráér, az vegyen rajta részt. Hátha jó lesz neki. Megtud pár dolgot.” (győri csoport) „Igen. Pl. a lépcsőházat újra ki kéne festeni, iskolában is, hogy legyen-e foci meccs. Ez fontos, mert nekem is jó.” (szolnoki csoport) „Ez már fontosabb. Nálunk is volt, takarítottunk helyeket.” (miskolci csoport) „El lehet ott hülyülni. Jó a társaság, lehet hülyéskedni.” (miskolci csoport) „Az fontos. Én is benne vagyok a környezetemben.” (budapesti csoport) Ezzel szemben az országos ügyek iránti nyitottság, mint információszükséglet jelenik meg inkább a szakiskolai tanulók körében. „Szerintem eléggé fontos abból a szempontból, hogy az ember tisztában legyen azzal, mi zajlik körülötte.” (budapesti csoport) „Addig fontos, hogy foglalkozz vele, hogy tudd, mi történik. De bővebben, mélyebben, az már nem.” (szolnoki csoport) „Nagyon fontos. Minden téren. Erre jó az internet.” (miskolci csoport) A jó állampolgár legfőbb ismérveit az 5. táblázatban foglaljuk össze.

2010 / tél


25

Ifjúsági közélet 5. táblázat. A jó állampolgár legfontosabb jellegzetességei

Szolnok

Miskolc

Győr

Budapest

Pécs

Fontos 1. Tájékozottság

1. Betartsuk a törvényeket

1. Tájékozottság

1. Segíteni a rászorulókat

1. Adófizetés


2. Részt vegyünk a közösséget érintő ügyekben


2. Részt vegyünk a közösséget érintő ügyekben


3. Környezetünk védelme

3. Tájékozottság

–


–

Kevésbé fontos* 1. Aktív politizálás

–

–

1. Aktív politizálás

1. A rászorultak segítése

2. Adózás

–

–

–

2. Aktív politizálás

–

–

–

–

* Általában tömbösítve, az összes válaszkategória ebbe a szegmensbe került, s csak abban az esetben emeltük ki a konkrét válaszokat, ha azokat külön említették

Mint látható, a fontos dolgok közül egyetlen elem fordult elő minden csoportban: a törvények betartására vonatkozó kívánalom. Azaz a jogállamiság tisztelete, a kölcsönös együttélés szabályozott keretrendszere szilárd alapkövetelményként él a megkérdezettek többségének a világképében. Bár hozzá kell tenni, hogy a törvények betartása nem igazán belső erkölcsi követelmény, hanem inkább a szankcióktól való félelem a mozgatórugója. Az is megfigyelhető továbbá, hogy milyen fontos szerepet kapott három csoportban is a tájékoztatás követelménye. Az is látható, hogy milyen kevéssé fontos a célcsoport körében a politikai aktivitás, a közügyek kielemzése, hiszen két csoportban is ez a kritérium szerepelt a konkrét említések közül. Ez is azt a későbbi megállapításunkat erősítheti, miszerint az utcai zavargásokra nyitott szakiskolai tanulók nem politikai-ideológiai alapon, hanem a balhé, a feszültség levezetésének kedvéért csatlakoznak inkább az ilyen típusú megmozdulásokhoz.

26


2010 / tél

III.5. Politikai eszmeáramlatok és szélsőséges politikai nézetek Államrendszerek és politikai eszmeáramlatok A demokratikus és diktatórikus államberendezkedéssel kapcsolatban, illetve a politikai beállítódással kapcsolatban nem kaptunk a résztvevőktől elemezhető, összefüggéseiben releváns vagy értelmezhető válaszokat. Ennek oka a fogalmak nem, vagy homályos ismerete, a tárgyi tudás, továbbá az érdeklődés és érintettség hiánya. Ezért a megállapítások hiányában a szélsőséges mozgalmakra és a budapesti zavargásokra vonatkozó kérdéskörrel foglalkozunk bővebben. Az államformára vonatkozó legjellemzőbb válaszokat egy csokorba gyűjtöttük: „Biztos tanultunk róla valamit. Nem tudom.” (miskolci csoport) „Hallottam, de nem tudom, mit jelent. Az van, amit én mondok.” (miskolci csoport) „Végül is semmire nem megyünk vele, az ország a csőd szélén áll. Hiába van az, hogy többen

Ifjúsági közélet döntenek,mégis ugyanaz van: ne menjen csődbe az ország, mégsem tudják megakadályozni, hiába lehet szavazni.” (budapesti csoport) „Demokrácia? Több képviselő van, azoknak kell adni a lét, szórják mint az állat, ezen kívül semmi.” (budapesti csoport) „Az lenne a lényege, hogy mi döntsük el, a nép, hogy mi legyen az országban, de egyáltalán nem így van. Nem mi döntjük el. Van a népszavazás, de akkor is megváltoztatják.” (szolnoki csoport) A fogalmak jelentésének ismertetése során megkérdeztük, hogy melyik államforma a szimpatikusabb, a résztvevők melyikben élnének szívesebben. A válaszok árulkodóan a kisember kiábrándultságáról, cselekvési képtelenségéről szólnak, ám a többség mégis inkább a demokratikus államforma mellett döntene, még akkor is, ha igazán nagy különbséget nem látnak a két berendezkedés között. „Tök mindegy.” (miskolci csoport) „Senki sem kérdezi meg, az emberek mit szeretnének. Akkor most diktatúra van?” (szolnoki csoport)

• Rasszisták • Hippik • Radikális környezetvédők „Persze. Kommunista, szélső jobboldali, fasiszták meg ezek az állatságok.” (budapesti csoport) „Terroristák, végül is azok is ilyen szélsőséges irányokat követnek.” (budapesti csoport) „Végül is a hippik, mert azok is harcoltak a békéért.” (győri csoport) „Környezetvédők, akik befalazzák a bankokat, mert valami vízerőmű építését támogatta, és ott egy csomó növény, meg állat kidöglött volna.” (budapesti csoport) Amint az látható, igen tájékozottak a fiatalok a szélsőséges csoportosulásokkal kapcsolatban. A felsorolás majdnem teljesen lefedi a magukról jelenleg legtöbbet hallató mozgalmakat. A továbbiakban három fontos témakört jártunk körbe: 1. hogyan viszonyulnak általában a szélsőséges csoportokhoz? 2. tagjai, szimpatizánsai-e valamilyen csoportnak? 3. vélemények a budapesti zavargásokról.

Szélsőséges irányzatok Viszonyulás a szélsőséges csoportokhoz A kutatás szempontjából az egyik leginkább érdekes kérdés, hogy milyen mozgalmakat ismernek, hogyan viszonyulnak a szakiskolai tanulók ezekhez a szélsőséges mozgalmakhoz, szimpatizálnak-e és miért valamely szerveződéssel? Elsőként arra kértük a résztvevőket, hogy spontán említéssel idézzenek fel szélsőséges, radikális csoportokat, szervezeteket. Az alábbiakban összegezzük a spontán említéseket: • Neonácik • Hungaristák • Gárdisták • Kommunisták • Fasiszták • Focidrukkerek • Terroristák • Skinhead-ek

A csoporttagok többsége inkább elutasító attitűddel viseltetik a szélsőséges csoportosulásokkal szemben, ám paradox jelenség, hogy annak ellenére, hogy általában nem szimpatikusak a szélsőséges csoportok, ugyanakkor többen maguk is hozzácsapódnak olykor-olykor ilyen jellegű csoportosulásokhoz (leggyakrabban talán a futball és egyéb szurkolói körök táborához). Fontos dolog, hogy a szélsőséges csoportok létezését a célcsoport többsége elfogadhatónak tartotta, mivel többen is a véleménynyilvánítási szabadságból vezették le legitimitásukat: azaz elfogadható addig, míg azzal nem ártanak másoknak. „Míg ellenem nem tesznek semmit, addig nekem jó. Nem unatkozom otthon, meghallgatom,

2010 / tél


27

Ifjúsági közélet mit csináltak a tévében, újságban, lehet róluk beszélgetni.” (szolnoki csoport) „Elfogadható, mert mindenkinek saját véleménye van. Míg tettlegességig nem fajul, elfogadható. Mondani lehet mindent. De ha megvernek valakit, mert kopasz vagy ilyesmi, az már más.” (szolnoki csoport) „Emberi dolog fellázadni.” (miskolci csoport) „Valami értelmük biztos, hogy van, csak én még nem jöttem rá.” (pécsi csoport) Bár nem tudható, mennyire érvényesült a csoporton belül a normakövetés, a konformizmus, figyelemre méltó, hogy ezeket a hangadó csoportokat inkább szeretnék továbbra is a politikai partvonalon kívül látni, mint underground mozgalmakat, mivel megerősödésük, politikai párttá válásuk esetén értelmetlen ellentéteket szíthatnak. „Addig jó, míg nincsenek benne a Parlamentben, addig nem sok vizet zavarnak. Bekerülnének a Parlamentbe, el kezdenének kergetni nem tudom én milyen népeket.” (budapesti csoport) Találkoztunk olyan nézetekkel is, miszerint a foci drukkerek, ultrák a legkevésbé elutasított csoport – bevállalós, balhés jellege miatt, és mert talán ebbe a közösségbe a legkönnyebb bekerülni, hiszen mindenhol létezik, ahol sportklubok vannak. „Azt mondják, hogy ők csak balhé miatt mennek ki egy focimeccsre. Nem a csapat miatt, hanem csak hogy balhézhassanak.” (szolnoki csoport) Ezzel szemben az ideológiai alapon szerveződő csoportok általában, s kiváltképp a neonácik, a leginkább elutasított csoportok. „Ezeknek a foci drukkereknek semmi közük a neonácikhoz. Szerintem semmi közük nincs hozzá.” (miskolci csoport) „Ha sokan lesznek, akkor egy idő után persze, veszélyes lesz.” (győri csoport) „Nem nagyon szimpatikusak. Mert semmi értelme.” (győri csoport) „Ezek nem radikálisok, csak szimplán hülyék.” (pécsi csoport)

28


2010 / tél

Bár kiemelkedő az elutasítottsága a szélsőséges csoportoknak, mégis kaptunk arra említéseket, hogy vagy ismerősök által lazábban, vagy saját csoporttagságuk által vannak, akik közvetlenül is érintetek. „Nem azért hordom ezeket (bakancs, láncok), hogy verekedjek; mindenki azt csinál, amit akar, olyan zenét hallgat, amilyet akar.” (budapesti csoport) „Az voltam. Fociban. Hetente jártunk balhézni. Abbahagytam. Fél évig voltam. Kimentünk meccsre, ott elvoltunk, belénk kötöttek, akkor megvédtük magunkat. Izgalmas volt, le tudtam kötni magam, indulatot ki tudtam adni magamból.” (szolnoki csoport) „Kézilabda meccsen beültünk mi is haverokkal közéjük, behangolódtunk hozzájuk. Inkább ez poén volt, hecc a haverokkal. Voltak köztük haverok, az ultrák között és hívtak, hogy menjünk. Nagyobb legyen a létszám, hangzavar, az a céljuk.” (szolnoki csoport) „Akármibe bele tudnak rázni. Van olyan ismerősöm, aki ilyen bandába bekerült, hogy verjenek meg a városban embereket, ő mondta, ne csinálják, és ő ült érte, mert ráfogták az egészet.” (miskolci csoport)

Vélemények az budapesti zavargásokról A megkérdezettek nem kötötték egyetlen csoporthoz sem a zavargások idején a kezdeményező szerepet. Inkább úgy látták, hogy egy általános elégedetlenség következtében, a kiszivárgott hírekkel és az azt követő megnyilatkozásokkal exponenciálisan növekedett a feszültség. „Akinek nem tetszik az ország vagy az itteni élete. Nem tud mást csinálni, inkább felmegy dobálózni.” (győri csoport) „Egyetértettem amúgy a feldühödött néppel, volt mire! És másképp nem is tudják elérni a céljukat, az embereket úgy át(b…)”. (szolnoki kortárscsoport) „Csináltak az országnak egy reklámot, negatív reklámot persze.” (pécsi csoport)

Ifjúsági közélet A tüntetés és sorozatos megmozdulások a kérdezettek álláspontja szerint demokratikus intézményi jogok, melyek a rendőri túlkapások, és a valóban csak a verekedés kedvéért utcára vonuló radikális csoportok miatt fajulhatnak el. Ezen felül a paternalista állam szerepvesztése és a mesterségesen szított politikai ellentétek is felmerültek, mint a kirobbant randalírozás oka. „Ha azt nézzük, megérthetjük, hogy itt vagyunk x-en, azt vártuk volna tőle, hogy jobb világot teremtsen, erre bevágja, hogy hazudott, jó, hogy ideges leszek rá és megyek balhézni.” (győri csoport) „De az nem azt jelenti, hogy bemegyek abba a tévé székházba és azt a képet mutatják, hogy a büfét hogy kirabolták. Az is egy emberé volt, az is ott dolgozott.” (miskolci csoport) „Azt mutatták, hogy nem csinált semmit, de húsz rendőr úgy rávetette magát, mint az atom. Ez egy kicsit túlkapás. Bevitték őket, és muszáj volt aláírniuk, hogy őket nem zaklatták, meg semmi.” (budapesti csoport) „Olyanokat is hallottam, hogy a kormány bérelt ilyeneket, hogy csinálják a balhét, hogy be lehessen vetni a rendőröket. Nem tudom, ebből mi igaz, hogy legyen rá ok, hogy agyonverjék a jónépet.” (budapesti csoport) A többség kategorikusan nem utasítja el a jelenséget, sőt voltak, akik inkább jó balhénak tartották a budapesti zavargásokat. „Egyetértek, mert mindenki dühös, én is az voltam.” (miskolci csoport) „Jó volt nézni. Nekem tetszett. Végre történt valami. RTL Klubon csak unalmas filmek mentek. Valóság show Magyarországon.” (győri csoport) „Nekem volt egy-két foci drukker barátom, aki felment csak ezért, mert jó muri lesz, betörnek kirakatot, feltörnek kocsit, kővel dobálóznak. Mondták, hogy menjek, de nem mentem.” (miskolci csoport) A kialakult válság és az azt követő randalírozás jogossága megosztotta a csoporttagokat – de

csoportok közötti különbség azonban nem rajzolódott ki. Minden csoporton belül voltak pro és kontra álláspontok. Azok, akik egyetértettek a tüntetéssorozatokkal, legfőbb indokként a nem tetszésre és változtatási szándékra vonatkozó figyelemfelhívást, mint nyílt szándéknyilatkozatot említették. „Részben igen. Legalább felfogta az ország, hogy nem igazán tetszik ez az embereknek.” (győri csoport) „Külföldön legalább, ha tüntetnek, a kormány figyelembe veszi, változtat a politikáján. Itt nem érdekli Gyurcsányt meg senkit.” (budapesti csoport) „Nem értem, minek védik meg, miért nem állnak ők is (rendőrök) oda, és akkor mindenki, ha már demokrácia van. Mindenki arról szavazna, hogy mondjon le a Gyurcsány.” (budapesti csoport) „Mert fontosnak tartották ezt az egészet, hogy valamit tegyenek az ország érdekében. A legelső tüntetésen, az MTV székház elfoglalásánál sokan hitték, hogy az egész kormány leváltható, ez mindenkinek a szemében túl nagyot jelentett. Utána a második és a harmadik napon ez lelankadt. Én legalábbis így látom. Akkor az emberek szemében az egész megbukott, hogy elértük, rendőrség is másképp áll hozzánk, az emberek felfogása is más.” (budapesti csoport) Azok, akik nem értettek egyet a megmozdulásokkal, legfőbb indokként a szándékos provokációt, a következmények okaként megjelenő és adóforintokból fedezett felesleges kiadásokat említették. „Szerintem csak azért, hogy törjön-zúzzon. Elég sötét a gyerek.” (győri csoport) „Akkor, ha az ország elérné, hogy legyen valami, hogy legyen több pénz, de ha elmennek rongálni, azzal csak még nagyobb kárt okoznak az országban.” (budapesti csoport) „Szégyen. Nem kéne bántani a másikat. Főleg ilyen eszközökkel. Meg lehetne beszélni.” (győri csoport) „Nem elfogadható, de az sem elfogadható, amit a politikusok művelnek.” (győri csoport)

2010 / tél


29

Ifjúsági közélet „Nekem rossz volt, mert keresztapám rendőr, fel kellett mennie Miskolcról. Mondta, hogy előtte is mennyit gyakorlatoztak erre. 30 fokban 20 kg-os ruhában, 10 kg-os rohamsisakkal, nagyon melege volt, úgy kellett lefutni 10 km-t, mindennel dobálják őket. Mellette lévő embernek törték be a fejét úgy, hogy rajta volt a sisak. Őket támadták. Nagyon nem értettem, a rendőröket miért kell támadni. Felesleges volt ez az egész lázadás. Semmivel sem volt jobb. Sőt, csak roszszabb.” (miskolci csoport)

III.6. A kapitalizmushoz való viszony A szakmunkások helyzetének értékelésekor általános percepciónak mutatkozott, hogy az előző rendszerben ennek a csoportnak a társadalmi megítélése és a lehetőségei is lényegesen jobbak voltak, mint a jelen magyar társadalomban. „Anno a szakmunkások jobban kellettek, mint most. Most egy csomó szakmát nem is indítanak az iskolákban, mert telített a szakma, ezért mennek külföldre, de van, akinek nincs lehetősége kimenni vagy nem tud, ezért inkább más munkát csinál, mint a szakmája. Anno nagyon sokat jelentett, akinek szakmája van, most már nem számít olyan sokat. Mert anno kellett a szakmunkás. Most már nem. Mindenki szeretne könnyebb munkát végezni.” (szolnoki csoport) „Rendszerváltás előtt sokkal jobban boldogultak. Rendszerváltás után sok minden megszűnt. Akkor több lehetőség volt, akkor kellettek az asztalosok, nem gépek csinálták az ilyen dolgokat. Például kőművesek meg ilyenek sokkal jobban kellettek, mint most.” (budapesti csoport) „V1: Még az előző rendszerben jobb volt a szakmunkásoknak. V2: Szerintem is. Akkor még nem keresték annyira az érettségis embereket.” (győri csoport) „Előző rendszerben. Kevesebbet kellett tanulni, el tudtak helyezkedni könnyebben. Több munkalehetőség is volt.” (szolnoki csoport) A szakmunka ’becsülete’ nagyon alacsonynak tartott a kérdezettek körében, minden hely-

30


2010 / tél

színen kaptunk említéseket arra nézve, hogy a szakmunkásokat lenézik, valamint nem fizetik meg őket az egyes munkakörökben. „Nincs megfizetve. Lenézik őket. Nem tudom miért. Azt hiszik, hogy nincs érettségije, diplomája, akkor buta is, tudatlan. Lenézik.” (győri csoport) „Egy jó szakmunkást csak külföldön becsülnek meg.” (pécsi csoport) A multinacionális cégek és kisvállalkozók tekintetében ambivalens kép rajzolódott ki a jövőbeli munkáltatói szerepkör vizsgálata során. Általános véleményklíma, hogy annak ellenére, hogy a magyar kisvállalkozóknak sok tekintetben ártalmasak, a nagy nemzetközi cégekre mégis szükség van hazánkban, mert számos munkahelyet teremtenek. A multinacionális vállalatoknál való elhelyezkedés lehetősége megosztotta a kérdezetteket; azok körében, akiknek szimpatikus alternatíva, az alábbi motiváló faktorok diagnosztizálhatók: • feltételezetten magasabb fizetés, mint a kisvállalkozók esetén; • biztos háttérből eredő biztosabb munkahely – fizetés mindig időben érkezik, stabilabb háttér – nem olyan könnyű elveszíteni a munkahelyet; • jobb munkakörülmények – újabb technológiák, jobb minőségű gépek; • karrierlehetőség; • külföldre való kijutási lehetőség a nemzetközi cégek esetén. „A multinál nagyobbak a lehetőségek, más helyen dolgozol, nagyobb társasággal, jobb anyagokkal” (szolnoki csoport) „Multiknál szerintem jobb dolgozni. Mert kimehet külföldre is akár. Jobban keres szerintem.” (győri csoport) „A multi jobb, mert több juttatásokat is kapnak. Több fizetést is kapnak. Meg a multinacionális cégeknek van külföldi kapcsolatuk is, ki tudnak helyezni is.” (budapesti csoport) A kisvállalkozónál való elhelyezkedés alternatívája szintén vonzónak mutatkozott a kérde-

Ifjúsági közélet zettek egy részének körében, az ő érveik a következők voltak: • jobban megbecsüli a kisvállalkozó az alkalmazottat; • személyes, bensőségesebb viszony főnök és beosztott között; • rugalmasabb munkafeltételek; • nagyobb szakértelem. „A nagy úgy van vele, nem érdekel, kirúgom, jön helyette tíz másik. Egy kicsi jobban meggondolja, ha kirúgom, lehet, hogy nem lesz. Mindent meg lehet oldani. Pl. elkéredzkedni, ha gond van. Multinál nem nagyon. Akkor azt fogja mondani egy idő után, hogy számolj le.” (miskolci csoport) „Multiknál nem csak szakmunkások vannak. De a kisebbeknél általában a szakmunkások dolgoznak inkább. Ott meg is becsülik őket.” (szolnoki csoport)

III.7. Az Európai Unióval kapcsolatos attitűdök A beszélgetések zárásaként a fiatalok véleményét érintőlegesen feltártuk az Európai Unióval kapcsolatban is. Az EU-hoz való csatlakozás megítélése heterogén. A negatív attitűd alapja, hogy a résztvevők nem percipiálnak igazán jelentős változásokat az Európai unió hatására. A szolnoki csoporton belül kedvező a megítélése az uniós csatlakozásnak. Ez a megvalósított EU-s fejlesz-

téseken, valamint a munkalehetőségek javulásának percepcióján alapul. „V1: Szerintem nem jó dolog. V2: Szerintem sem. V1: Sok minden nem igen változott. V3: Szerintem teljesen mindegy, ugyanaz maradt minden.” (győri csoport) „Nincs pénz, mindent megmondanak, hogy mit csináljál, mit vegyél, hol dolgozz, menynyiért, mennyi fizetésed van. Megígérték, hogy 2008-ban bevezetik az eurót, az sincs.” (győri csoport) „V1: Annyival jó, hogy uniós pályázatokat tudnak létrehozni, most is a kollégiumunkban informatika szaktanterem pályázat, meg ilyenek valósultak meg, jövő hónapban megérkeznek az új gépek, konditerem is fejlesztés alatt lesz. V2: Több esély van elhelyezkedni. V3: Könnyebb kimenni külföldre elhelyezkedni. Nincs annyi papírmunka.” (szolnoki csoport) „Itt a kormány van elrontva! Nem is vesztettünk, de nem is nyertünk semmit.” (szolnoki kortárs csoport) „Egy rész jó, mert most már külföldre is lehet exportálni vám nélkül, másrészt rossz, mert a multinak letelepedéskor nem kell adót fizetnie.” (pécsi csoport) Arra a kérdésre, hogy ha most lenne a népszavazás, miként döntenének a kérdezettek a fent leírt attitűdmintázat szerint, a győri és a miskolci csoport esetében elutasítanák, a szolnoki, a budapesti és a pécsi csoportnál inkább támogatnák azt. Az EU-hoz társított főbb előnyöket és hátrányokat a 6. táblázatban összegeztük.

6. táblázat. Az Európai Uniós csatlakozás előnyei és hátrányai

Az EU tagság előnyei

Az EU tagság hátrányai

Elkezdtünk felzárkózni Európához Uniós pályázatok Könnyebb a külföldi munkavállalás Uniós országokba útlevél nélkül lehet utazni 9 Iskolafejlesztések – infrastruktúra és számítógépes park fejlesztése 9 Az ország jobban kap hitelt

8 Az EU mindent szabályoz 8 Semmilyen pozitív (hétköznapi ember számára érzékelhető) hatása nincs a tagságunknak 8 Rosszat tesz az ország gazdaságának 8 Túlzott igazodás az Unió elvárásaihoz, a multik túlzott előnyhöz jutnak.

9 9 9 9

2010 / tél


31

Ifjúsági közélet IV. A fókuszcsoportos vizsgálat legfontosabb eredményei • A spontán módon említett elégedettségi dimenziók közül kiemelkedőnek mutatkozott a személyes kapcsolatok, azon belül is a baráti körrel való elégedettség. • A saját élettel kapcsolatos elégedetlenség legfőbb forrása a beszélgetések tanúsága szerint az iskola, amelynek rossz megítélése a narratívák alapján a tanárok negatív megítéléséből és/vagy a tanulás ’kényszeréből’ adódik. • Az elégedettség eléréséhez a megkérdezettek véleménye szerint két dolog szükséges leginkább: pénz és megfelelő interperszonális kapcsolatok. • A fiatalok problémáinak tekintetében négy fő területet diagnosztizáltunk problémaforrásként: 1. kortárs csoportból eredő problémák (baráti kör negatív befolyásoló hatása, drog, alkohol, ’balhék’), 2. családi háttérből eredő problémák (csonka család, rossz anyagi helyzet), és 3. iskolához kötődő problémák (tanárok, tanulás, szakképzési rendszer), valamint 4. szubjektív léthelyzet indukálta gondok (jövőre vonatkozó kilátástalanság, létbizonytalanság.) • Az elégedettségi kérdőív eredményei alapján a fiatalok a leginkább elégedettek a baráti kapcsolataikkal és az egészségükkel, a leginkább elégedetlenek a tanulási és munkavállalási lehetőségeikkel. • A személyes élettervek megvalósításának esélyével kapcsolatban egy erőteljesen homogén véleményklímával találkoztunk, amely minden csoport esetén spontán módon aktivizálódott a kérdezettekben: Magyarországon nincs esély a tervek megvalósítására. – Ez a kiábrándult attitűd azonban a többség körében nem apátiát vált ki, hanem orientálódásbeli változást hoz, a többség a külföldi munkavállalásban és letelepedésben látja a perspektívát. • A materiális és immateriális értékduál mentén vizsgálva az értékek rangsorát szembetűnő, hogy az értékpreferencia egy sajátos

32


2010 / tél

•

•

•

•

• •

lejtést mutat, amelynek csúcsán az egészség helyezkedik el, amelyet az emberi kapcsolatok, a létbiztonság és utolsó helyen a jövőkép/ lehetőségek követ. A fiatalok által meghatározott érvényesüléshez szükséges adottságok öt dimenzió mentén jól körülírhatók: 1. anyagi javak, 2. képzettség, 3. kapcsolati tőke, 4. személyiség jegyek, 5. családi háttér. – Magyarországon a narratívák alapján az érvényesüléshez leginkább fontos faktornak a materiális javak, vagyis a pénz mutatkozik. – További alapvető gondolkodásbeli megközelítés, hogy végzettség és elsősorban szakma nélkül az ember nem boldogulhat hazánkban. – Az elsősorban materiális értékeken (pénz, végzettség= papír) alapuló érvényesülési útban, a szorosan az individuumhoz kötődő jegyekbe vetett hit háttérbe szorul. A fókuszcsoportos beszélgetések alapján úgy tűnik, hogy szinte minden kérdezett fiatal tervezi a jövőjét és számol a lehetőségeivel. A megkérdezett fiatalok mindegyike fel tudott sorolni legalább egy célt az életére vonatkozóan. Leggyakoribb tervek: iskola elvégzése; külföldi munkavállalás; továbbtanulás (érettségi vagy másik szakma megszerzése). A vidéki csoportok esetén sokkal markánsabban megjelent azon hipotézis elutasítása, amely a szakiskolai tanulók jövőkép nélküliségét, kilátástalanságát feltételezi. – a jövőtervezés meglétét nem az iskolatípushoz/tanulmányi eredményhez kötik, hanem a szocializáció során elsajátított, elsősorban a családi háttérből adódó sajátosságként fogják fel. A szakiskolai tanulók elkülönülése a többi képzésben részesülő fiataltól markánsnak mondható. A politikai iránti érdeklődés a vizsgált célcsoportban meglehetősen alacsony. A megkérdezettek egyöntetűen negatív jellemzőket társítottak a mai politikai elithez, és a politikai közélethez – még annak ellenére is, hogy a saját elmondások alapján a többség

Ifjúsági közélet

•

•

•

•

• •

•

•

•

számára ez a tematika a mellőzött témák körébe tartozik. – A budapesti csoportban találkoztunk a többiekénél valamivel magasabb politikai érzékenységgel, mely tájékozódás iránti igénnyel is párosult. Általános percepció, hogy az egyénnek kevés beleszólási lehetősége, közvetlen vagy indirekt hatása van a politikai történések alakítására. További jellegzetes percepció, hogy alapvetően elég rosszul működnek hazánkban a dolgok, a politikusok nem dolgoznak meg a fizetésükért, s kevés a közügyekért, az ország érdekeiért valóban elkötelezett egyéniség. A fiatalok baráti vagy családi körben ritkán szoktak politizálni, vagy ha tehetik, elkerülik ezeket a beszélgetéseket. Annak ellenére, hogy a kérdezettek nem érdeklődnek a politika iránt, meglepő módon sokféle és kurrens politikai-gazdasági eseményről tudtak beszámolni. Egyik csoportban sem tapasztaltunk semmilyen politikai csoporthoz való kötődést. Leginkább ellenszenves csoportosulásnak az alábbiak mutatkoztak: neonácik, sátánisták, skinhead-ek, politikai pártok. Mint a politikai események iránt, úgy a politikai jellegű szervezetek iránt is domináns apatikus szemléletmóddal találkoztunk. A politikai-ideológiai szervezeti tagság nem jellemző, sőt inkább távolságtartással, antipátiával találkoztunk, így vélhetően a politikai eseményekbe való bevonódásnak nem képezi alapját ez a dimenzió. A kutatás kiinduló hipotézise a normarendszerek szempontjából jelen kutatásból nem igazolható teljes mértékben: ugyan az igaz lehet, hogy a szakmai képzésben résztvevők a jobboldali szélsőséges csoportok hatása alá kerülnek, és maguk is részesévé válnak olyan megmozdulásoknak, melyek antidemokratikusnak nevezhetők. – Azonban: 1. nem politikai indíttatásból, hanem a kortársi közösség befogadó, támogató jellege miatt (a ’balhé kedvéért’)

•

•

•

•

•

•

2. a célcsoport világképe rendelkezik víziókkal az ideális állampolgár normarendszeréről. A jó állampolgár eszményével kapcsolatban három faktor mutatkozik kiemelkedő fontosságúnak: 1. törvények tisztelete, 2. részvétel a közösségi ügyekben, 3. országos ügyekben való tájékozottság. A demokratikus és diktatórikus államberendezkedéssel kapcsolatban, illetve a politikai beállítódással kapcsolatban nem kaptunk a résztvevőktől elemezhető, összefüggéseiben releváns vagy értelmezhető válaszokat. – Ám a többség a demokratikus államforma mellett döntene, még akkor is, ha igazán nagy különbséget nem látnak a két berendezkedés között. A csoporttagok többsége inkább elutasító attitűddel viseltetik a szélsőséges csoportosulásokkal szemben, ám paradox jelenség, hogy annak ellenére, hogy általában nem szimpatikusak a szélsőséges csoportok, ugyanakkor többen maguk is hozzácsapódnak olykor-olykor ilyen jellegű csoportosulásokhoz (leggyakrabban talán a futball és egyéb szurkolói körök táborához). A szélsőséges csoportok létezését a célcsoport többsége elfogadhatónak tartotta, mivel többen is a véleménynyilvánítási szabadságból vezették le legitimitásukat: azaz elfogadható addig, míg azzal nem ártanak másoknak. A radikális csoportok közül a legkevésbé elutasítottak a focidrukkerek és a leginkább averziót keltők az ideológiai alapon szerveződő csoportok általában, kiváltképp a neonácik. A megkérdezettek nem kötötték egyetlen csoporthoz sem a budapesti zavargások idején a kezdeményező szerepet. Inkább úgy látták, hogy egy általános elégedetlenség következtében, a kiszivárgott hírekkel és az azt követő megnyilatkozásokkal exponenciálisan növekedett a feszültség. – A többség kategorikusan nem utasítja el a jelenséget, sőt voltak, akik inkább jó balhénak tartották a budapesti zavargásokat.

2010 / tél


33

Ifjúsági közélet – A kialakult válság és az azt követő randalírozás jogossága azonban megosztotta a csoporttagokat: » Azok, akik egyetértettek a tüntetéssorozatokkal, legfőbb indokként a nem tetszésre és változtatási szándékra vonatkozó figyelemfelhívást, mint nyílt szándéknyilatkozatot említették. » Azok, akik nem értettek egyet a megmozdulásokkal, legfőbb indokként a szándékos provokációt, a következmények okaként megjelenő és adóforintokból fedezett felesleges kiadásokat említették. • A szakmunkások helyzetének értékelésekor általános percepciónak mutatkozott, hogy az előző rendszerben ennek a csoportnak a társadalmi megítélése és a lehetőségei is lényegesen jobbak voltak. • A multinacionális cégek és kisvállalkozók tekintetében ambivalens kép rajzolódott ki a jövőbeli munkáltatói szerepkör vizsgálata során. Azonban általános véleményklíma, hogy a multinacionális cégekre szükség van hazánkban, mert számos munkahelyet teremtenek, adózási szempontból viszont felszámolnák a multik kivételes helyzetét. • Az EU-hoz való csatlakozás megítélése heterogén. A negatív attitűd alapja, hogy a résztvevők nem percipiálnak igazán jelentős változásokat az Európai Unió hatására. – A kedvező megítélés a megvalósított EU-s fejlesztéseken, valamint a kül- és belföldi munkalehetőségek javulásának percepcióján alapul.

1. A szakiskolába járó fiatalok válaszai a politika világa, valamint általában a társadalmi kérdéseket illetően bizonytalanságot, ismerethiányt sugallnak, és azt jelzik, hogy a téma zavarba hozza a szakiskolásokat. 2. A szakiskolás fiatalok társadalmi problémák iránti fogékonysága rendkívül alacsony-


4.

5.

6.

7.

8.

V. Tanulságok

34

3.

2010 / tél

9.

szintű, a politikai témákkal szemben pedig erős elutasító attitűd jellemzi őket. Politikai, ideológiai szervezeti tagság nem jellemző a szakiskolásokra, sőt inkább távolságtartással, antipátiával szemlélik ezt a kérdést. Ebből adódóan a politikai események iránt is domináns apatikus attitűd rögzíthető. A szakiskolások rendelkeznek demokratikus állampolgár-képpel, amelynek összetevői: 1. törvények tisztelete; 2. a közösségi ügyekben való aktív részvétel; 3. az országos ügyekben való tájékozottság. Ez azonban idealisztikus, „könyvszagú” kép, hiszen a szakiskolások sem tájékozottságban, sem részvételben, sem a törvények tiszteletében nem követik az általuk felállított normákat. A szélsőséges csoportok létezését elfogadhatónak tartják, igaz alapvetően elutasítják a radikális, extrém mozgalmakat (pl. neonácik, kommunisták, terroristák). A szakiskolások politikai profilja előzetes hipotézisünkhöz képest kevésbé szélsőséges, sokkal inkább a bizonytalan jelzővel illethetők – jeleznünk kell, hogy 2008-ra e téren változást érzékeltünk. Ugyanez mondható el pártpolitikai hovatartozásukról és részvételi aktivitásukról. A radikális, utcai megmozdulásokba való részvételt ab ovo nem utasítják el a szakiskolások, de az esetleges részvétel nem a szélsőséges ideológiákhoz való kötődésen alapul. Ennek feltételezhető oka a „hecc”, a balhé-kultúra, esetleg a bizonyíthatóan bennük lévő kisebbségi komplexus levezetése. Az Európai Uniós csatlakozás megítélése nem egyértelmű, egyesek véleménye szerint jelentős változásokat eredményezett, míg mások értékítélete kedvezőtlen. A szakiskolások világát leginkább a materiális értékek, mindenekfelett a pénz vezérli. Az egyes faktorok és a vizsgált kortárscsoportok kapcsolatából kitűnik, hogy az öszszes faktor közül a szakiskolások körében a fogyasztói társadalom faktora a leghangsúlyosabb, ennek van a legnagyobb átlag-

Ifjúsági közélet értéke. A fogyasztói kultúra azonban szinte elérhetetlen, vágyálom számukra. 10. Az értékpreferenciák részletes vizsgálata világít rá arra a megállapításra is, hogy a szakiskolásokat hedonista gondolkodásmód és magatartás jellemzi (drog, alkohol, bulik). 11. A kvantitatív vizsgálatok szerint a vizsgált ifjúsági réteg nem mutatja a „lázadó fiatalság” jellegzetességeit. A szakiskolások alapvetően elfogadják szüleik értékpreferenciáit. 12. A szakiskolások így alapvetően egy magába forduló csoport, amely saját szűk életvilágában érzi otthon magát, mindent, ami ezen túl helyezkedik el idegenül, bizalmatlanul szemléli. Véleményünk szerint azonban ezek az adatok egyáltalán nem megnyugtatóak, mert felvetik annak a lehetőségét, hogy pont az ismerethiányból, a pillanatnyi szükségletek kielégítésének mérhetetlen vágyából adódóan („csak a buli kedvéért) mégiscsak belesodródhatnak olyan helyzetekbe, amely a társadalmon kívül helyezheti őket. Összességében a kutatási pályázatban megfogalmazott hipotézisünket nem tudjuk teljesen sem megerősíteni, sem cáfolni. A szakiskolás tanulók többsége így vagy úgy, de beintegrálódik a magyar társadalomba. Ez azonban egyfajta kényszer integráció, egyszerűen abból fakad, hogy betöltik a 18. életévüket és felnőttekké válnak. Tudatos állampolgári magatartásról azonban egyáltalán nem beszélhetünk. Álláspontunk szerint a ráadásul a szakiskolásoknak mintegy 8-10 százaléka kifejezetten befogadó a szélsőséges eszmék iránt. Ebben az esetben tehát nem zárványszerű jelenségről beszélhetünk, hanem egy szűk rétegről, ami az általában apolitikus és rendkívül alultájékozott szakiskolásokon belül helyezkedik el.

Jegyzetek 1

A pécsi csoport esetében e kérdés megválaszolására technikai okok miatt nem került sor.

Felhasznált irodalom Bauer Béla, Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság2008 Gyorsjelentés. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2009. Gazsó Ferenc, Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban. Budapest, Napvilág Kiadó, 2004. Gazsó Ferenc–Laki László: Esélyek és orientációk – fiatalok az ezredfordulón. Budapest, Okker Kiadó, 2000. Gazsó Tibor–Szabó Andrea: „Társadalmi közérzet, politikához való viszony” In: Szabó Andrea–Bauer Béla–Laki László (szerk.): Ifjúság2000 Tanulmányok I. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002. Kern Tamás–Szabó Andrea: „Az Euró-atlanti csatlakozás megítélése a fiatalok körében” In: Szabó Andrea–Bauer Béla–Laki László (szerk.): Ifjúság2000 Tanulmányok I. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002. Laki László–Szabó Andrea–Bauer Béla (szerk.): Ifjúság2000 Gyorsjelentés. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2001. Örkény Antal: „A középiskolát bevégző korosztály politikai ismeretei és cselekvési mintái” In: Gábor Kálmán (szerk.): Társadalmi átalakulás és ifjúság. A szabadság, mint esély? Szeged, Belvedere, 2000. Raymond Hudon–Benoît-Paul Hébert: „Miért kellene a fiataloknak a politika iránt érdeklődniük?” In: Szabó Ildikó–Csákó Mihály (szerk.): A politikai szocializáció. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 1999. Szabó Andrea–Bauer Béla–Laki László (szerk.): Ifjúság2000 Tanulmányok I. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002. Szabó Ildikó–Csákó Mihály (szerk.): A politikai szocializáció. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 1999. Szabó Ildikó–Örkény Antal: Tizenévesek állampolgári kultúrája. Minoritás Alapítvány, Budapest, 1998. Szabó Ildikó: Az ember államosítása – Politikai szocializáció Magyarországon. Budapest, Tekintet Könyvek, 1991. Szabó Miklós: „A politikai szocializáció” In: Kéri László (szerk.): Societas Politica – Fejezetek a politikai szociológia köréből. Miskolc, 2001.

2010 / tél


35

Székely Levente–Nagy Ádám


A szakmává válás útján GYORSFÉNYKÉP AZ IFJÚSÁGSEGÍTŐ-KÉPZÉSRŐL

Nemzetközi kitekintés 2010 nyarán az Excenter Kutatóközpont kutatói igyekeztek desk és primer módszerek felhasználásával minél teljesebb1 képet kapni az európai és hazai ifjúságsegítés képzésének jelenlegi helyzetéről. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy általában mind a közép- vagy felsőfokú oktatás, mind a különböző már a szakmában dolgozó, vagy önkénteseknek szóló képzések megtalálhatóak. Ezeknek a képzéseknek jó része kevésbé formális, államilag elismert végzettséget nem ad. Az államilag elismert képzőhelyek (állami vagy magán) is sokféle konstrukcióban (képzésformában, időtartamban és elmélet-gyakorlat megosztásban) működnek. Nemzetközi kitekintésünk a formális képzési programokra terjed ki. Az általános helyzetkép felvázolása mellett munkánk elsősorban olyan konstrukciókra koncentrál, amelyek hasonlítanak a hazai ifjúságsegítői képzésre. Az európai ifjúságsegítői képzés összefoglaló bemutatásának egyik alapvető forrása a 2001ben készült IARD-tanulmány, amely afféle munkahipotézisként az akkor érvényes viszonyokra a következő tipológiát készítette: • Skandináv (univerzális-paternalista) modell: A skandináv országokra (Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország) jellemző ifjúsági munka képzési modelljében a felsőfokú végzettséget adó képzések dominanciája jellemző, elismerve az informális utakat is. • Liberális-közösségi központú modell: Az európai angolszász államokban (Egyesült Királyság, Írország) az ifjúságsegítők képzésében az ifjúsági és közösségi munka van a központban, általában felsőfokú oktatás jellemző.

• Konzervatív-közösségi modell: A kontinentális európai államokat (Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Liechtenstein, Luxemburg, Hollandia) az ifjúsági munka oktatásában a szociális munka és az animáció keretei jellemzik mind a szakképzésben, mind a felsőoktatásban. • Mediterrán-helyi intézményi modell: A mediterrán országokra (Görögország, Spanyolország, Portugália, Olaszország) jellemző képzési modellben nagy szerep jut a helyi hatóságoknak. Folyamatos fejlesztés jellemzi a szakképzés és a felsőoktatás mellett az önkéntes képzést is. A tipológia ma már bizonyára kevésbé állja meg a helyét, hiszen a bolognai képzési rendszerre való átállással alapvetően megváltozott a felsőoktatás. A folyamatok és az alapvetések szempontjából azonban jó kiindulópontnak számít, már csak azért is, mert az új képzési rendszerről egyelőre igencsak hiányosak az információink. Nehezíti a nemzetközi tapasztalatok gyűjtését a területet jellemző bizonytalanság is. Egyes országokban még az ifjúsági munka fogalomrendszere sem kristályosodott még ki (pl. Románia), sok helyen marginális tényező (pl. Hollandia), vagy hiányzik az ifjúsági munka (központi) koncepciója (pl. Spanyolország). Összességében az IARD-tanulmány adatait a 2007-es állapot szerint aktualizáló Bohn-Stallmann által vizsgált 10 országból csupán kettőben foglalkoznak az ifjúsági munkával, míg csupán három esetben definiálják (állami szinten) egyáltalán a fogalmat. (Bohn-Stallmann, 2007)

2010 / tél


37

Ifjúság és társadalom 1. táblázat: Ifjúságsegítő (youth worker) képzések Európában (Forrás: Bohn-Stallmann és IARD alapján saját gyűjtéssel kiegészítve)2 Ország

Szakképzés

Felsőfokú (egyetemi) képzés

Ausztria

- 5 éves nappali képzés (szociálpedagógia) - 4 éves szociális munka diploma - vegyes 3+2 éves részben nappali képzés - egyetemi képzésben neveléstudományi (szociálpedagógia) alapképzés

Belgium

4 éves képzés, 80% gyakorlati

4 éves képzés a szociális munka keretein belül

Dánia

n.a.

4 éves képzés a szociálpedagógia keretein belül

Egyesült Királyság

n.a.

- „Ifjúsági és közösségi munka” elnevezéssel bíró egyetemi képzés - BA képzés különböző kombinációban (nappali, levelező, stb.) - 2 éves posztgraduális képzés „Ifjúsági és közösségi munka” vagy szociális munka elnevezéssel

Észtország

a szociálpedagógia keretein belül 3 év alatt 3+2 (BA és MA) társadalomtudományok ifjúságsegítő és szociálpedagógus szakképe- (szociológia; szociálpolitika, szociális munsítés, 4 év után szociális munkás ka stb.)

Finnország

- középfokú képzés (3 éves, 120 kredit) - felsőfokú képzés (3,5 év, 140 kredit)

Franciaország

Többféle államilag elismert képzés (animáto- sport és népművelői, valamint a szociális ri és vezetői képesítések, 8 hónaptól a 6 éves munkás képzésben időtartamig különböző konstrukcióban)

Görögország

- sokféle kurzus a közoktatásban és a fel- - szociális igazgatás, szociális munka 4 éves nőttoktatásban képzése alatt (ebből 2 év gyakorlat) - társadalomtudományi képzésben

Hollandia

A regionális oktatóközpontok által nyújtott - felsőfokú szakképzésben speciális ifjúsági 2-4 éves szociálpedagógiai munkás, szociá- munka program 1990 óta lis szolgáltatások munkás, szociális gondozó képzésben modulszerűen

Írország

n.a.

- „Ifjúsági és közösségi munka” elnevezéssel bíró 3 éves BA program - „Ifjúsági és közösségi munka” elnevezéssel bíró 2 éves MA program - szociális munka MA program keretében gyakorlati elemekkel

Németország

- 2 éves iskolarendszerű képzés szociális asszisztens (social assistants) - szociálpedagógus képzésben 1 év gyakorlat - szociális szakképzésben 3 éves képzés

- 4 éves szociálpedagógia diploma 6 hónap gyakorlat - 3+1 év gyakorlat főiskolai szinten (szociális munka, vagy szociálpedagógia)

Norvégia

- 2+2 éves képzés (középiskolai elmélet + - 3 éves BA a szociális munka képzésben gyakorlat) - 2 éves MA a szociális munka képzésben

Olaszország

n.a.

38


2005-ben indult egy 80 kredites képzés, amely társadalomtudományi vagy neveléstudományokból szerzett főiskolai vagy BA végzettségre épül

egyetemi diploma (3+2) szociálpedagógia specializációval, elhelyezkedési lehetőséggel

2010 / tél

Ifjúság és társadalom Ország

Szakképzés

Felsőfokú (egyetemi) képzés

Portugália

szociális munka és szociálpedagógia 3 éves BA képzés a szociális munkán belül 30-40% képzésben gyakorlattal egyetemi szintű szociális munkás képzésben

Románia

civil + önkormányzati kooperációban kép- nincs formális oktatási program zések tanúsítványokkal

Spanyolország

társadalmi szolgálatok, szociokulturális ani- szociális munka, népművelés 3 éves egyetemáció 2 éves elméleti-gyakorlati képzés mi képzés (40% gyakorlati képzés)

Svédország

zömében elméleti jellegű egyetemi szintű - 3 éves elméleti képzés - 2 éves elméleti és gyakorlati képzés nép- képzés főiskolán

Szerbia

n.a.

Bemeneti és kimeneti jellemzők (feltételek) – foglalkoztatás Az ifjúságsegítői képzések bemeneti jellemzőiről nem rendelkezünk összehasonlításra alkalmas adatokkal – azon kívül, hogy Magyarországhoz hasonlóan minden más országban is inkább választják nők ezt a szakmát. A feltételekről elmondható, hogy általában középiskolai végzettséghez kötik a jelentkezést, illetve motivációs levelet is írniuk kell a jelentkezőknek. Összehasonlító adatok híján a kimeneti jellemzőkről is csupán néhány ország esetében van hozzáférhető információ, ezek alapján elmondható, hogy Hollandiában és Görögországban a dolgozó ifjúságsegítők többsége felsőfokú végzettségű, szemben Spanyolországgal, ahol mind a szakmai képzésnek, mind a nem formális keretek között történő képzésnek komoly szerepe van (Bohn-Stallmann, 2007). Valamivel több adathoz lehet hozzáférni a foglalkoztatás tekintetében, azonban ezeket is meglehetősen óvatosan kell kezelni, ugyanis nem azonos módszertan szerint történt az adatok gyűjtése és nem mindenhol állnak rendelkezésre országos statisztikák. A hozzáférhető adatok szerint Ausztriában 203 intézményben összesen 7.300 ifjúságsegítőt alkalmaznak, ezek közül minden harmadik fizetett alkalmazott. Észtországban 6.000 ifjúságsegítőt alkalmaznak állami intézményekben, mintegy 60%-uk teljes állásban foglalkoztatott. Németországban

BA program volt, de megszűnt

az 53.000 ifjúságsegítő fele dolgozik teljes állásban, a német ifjúságsegítők nagyjából egyharmada talál munkát közintézményekben. Írországban nagyjából 1.000 teljes állásban foglalkoztatott ifjúságsegítőről ad hírt a statisztika, Hollandiában 2003-ban 1.700 ifjúságsegítőt regisztráltak, míg Romániában csupán 130-at (Bohn-Stallmann, 2007).

Curriculum jellemzők Mint fentebb említettük, európai összehasonlításban nagyon különböző és általában nem kiemelt terület az ifjúsági munka. Jól mutatja mindezt, hogy már az ifjúsági munka definíciója és a tárgya, vagyis az ifjúság korosztályos meghatározása is különböző (a minimum 0 éves kortól a maximum 36 éves korig mindenféle besorolás megtalálható). Az ifjúsági munka feladatát is különbözőképpen fogalmazzák meg, azonban vannak közös pontok is; ilyen a társadalmi részvétel ösztönzése, az integráció, a prevenció, a személyiség fejlesztése, a kirekesztés és kisodródás elleni küzdelem. A képzési programokban attól függően, hogy mely szakma (szociálpedagógia, szociális munka, közösségnevelés) jelenti a befogadót, különböző területekre fektetik a hangsúlyt. Például a norvég gyermekjóléti BA képzésben a hallgatóknak 180 kreditet kell megszerezniük a következő öt területen: (1) társadalomtudományi

2010 / tél


39

Ifjúság és társadalom kurzusok, (2) jogi tanulmányok, (3) pszichológiai és egészségügyi tanulmányok, (4) pedagógiai ismeretek, (5) szociális és nevelési ismeretek koncentrálva a gyermekekre és fiatalokra. Utóbbi részletesebben: Etika és a szakmai szerep (12 kredit) Kommunikáció, együttműködés és konfliktuskezelés (15 kredit) Gyermekjóléti rendelkezések (9 kredit) Munka a gyermek környezetében (15 kredit) Gyermek és ifjúsági aktivitás (15 kredit) Munka a csoportokban, szervezetekben, hálózatokban és közösségekben (9 kredit) Friss adat – a felsőfokú (egyetemi) nevében is – ifjúsági képzésről (Írország kivételével) egyetlen vizsgált európai országból sem áll rendelkezésünkre. Írországban a társadalomtudományok alatt szerepel egy „Ifjúsági és közösségi munka” elnevezéssel bíró BA és MA program. A rugalmas alapokon nyugvó képzés elméleti és gyakorlati elemeket egyaránt tartalmaz. (A többi országban az ifjúsági munkát a szociálpedagógiai, a különböző társadalomtudományi, neveléstudományi, szociális munkás képzésekben oktatják valamifajta specializációként.) A 2010-es ír „Ifjúsági és közösségi munka” 120 kredites MA program képzése a következőképpen néz ki: Kutatási projekt (gyakorlat 30 kredit) Készségfejlesztés (gyakorlat 7,5 kredit) Közösségi munka (5 kredit) Ifjúsági munka (5 kredit) Szervezet és menedzsment (5 kredit) Csoportos munka elmélet és gyakorlat (5 kredit) Ifjúsági- és közművelődés (2,5 kredit) Terepmunka (gyakorlat 30 kredit) Közösségi tanulmányok és ifjúsági tanulmányok (2,5 kredit) Problémák és egyenlőtlenségek (5 kredit)

40


2010 / tél

Összehasonlító/nemzetközi tanulmányok (5 kredit) Kutatási módszerek (5 kredit) Szociális elemzés: Kortárs Írország (5 kredit) Alkalmazott pszichológia (2,5 kredit) Közigazgatási ismeretek (2,5 kredit) Szociálpolitika (2,5 kredit) Gyakorlat kutatási modul Ahogy az összefoglaló táblázatban (1. táblázat) is szerepel, az ifjúságsegítői képzésekben általában igyekeznek szerepet szánni a gyakorlati képzéseknek. Általánosságban megfigyelhető, hogy inkább a szakképzésben jelenik meg a gyakorlati képzés, az egyetemi szinten elsősorban elméleti képzés folyik, vannak azonban kivételek is. Ilyen a spanyol, a portugál vagy az észt megoldás, ahol az egyetemi szintű képzések legalább 40%-a gyakorlati jellegű. Az ír képzésben a gyakorlati rész többféle tevékenységből áll, pl. a tanulmányi látogatásoktól kezdve az egyéni és csoportos terepmunka feladatokon át a készségfejlesztő tevékenységekig számos dolgot találunk.

A magyar ifjúságszakmai képzés fejlődése Az ifjúság a rendszerváltást megelőzően a pártállami struktúra által biztosított szervezetek (úttörők, KISZ) segítségével tagozódott be a felnőtt társadalomba. Ezek a szervezetek a családirokoni körön kívüli világot (iskola, szabadidő) szinte teljes egészében lefedték, míg a rendszerváltozással összeomló pártállami struktúra maga alá nem temette őket. Az ifjúsággal való törődés – iskolán és családon túli – szerepkörét részben átvették az újjáéledő civil mozgalmak, informális kezdeményezések, a megerősödő egyházak, valamint az önkormányzatok. A mozaikszerű elrendezésben – a pártállamból öröklött vagy régi hagyományok alapján megújult, de leggyakrabban ad-hoc felépített „szakmaiság” – a millenium idején új segítséget kapott: megjelent az ifjúságsegítői képzés, amelyek strukturált tudással kívánta és kívánja felvértezni az ifjú-

Ifjúság és társadalom tek be a felsőfokú szakképzésbe, a 2007/2008-os tanévben számuk már közel 30 ezer. A felsőfokú szakképzés külföldön (Franciaországban, Észak-Európában, Amerikában stb.) sikeres, de hazánkban a történelmi hagyományok ellenére, mégsem hódít igazán teret, ezt jól mutatja, hogy az összes, a felsőoktatásban részt vevő hallgató csupán néhány százalékát éri el, sokszor elhelyezkedésük is esetleges. A felsőoktatási intézményekben felsőfokú szakképzésben részt vevők számára közvetlenül az idegenforgalmi szakmenedzsert követő legkedveltebb az ifjúságsegítői képzés, míg ugyanez a középfokú intézményekben nem került be a legnépszerűbb tíz megszerezhető szakképesítés közé. (Farkas, 2009) A felsőfokú szakképzésben tanulók négyötöde nappali tagozaton tanul. Az ifjúságsegítő szakosok esetében azonban valamivel magasabb a levelező tagozatosok aránya. (Szemerszki, 2006) 1. ábra: A felsőfokú szakképzésben tanulók létszáma 1998-2008 (Forrás: Farkas, 2009) 30 000 tanulók hallgatók

25 000 20 000 15 000

Öszvérmegoldás: a felsőfokú szakképzés

10 000

A felsőfokú szakképzés ma már több mint egy évtizedes3 múltra tekint vissza. Az első hallgatók 1998/99-es tanévben kezdhették meg tanulmányaikat a középiskola és a felsőoktatás közé ékelődő képzési szinten, ami „a felsőoktatási intézmények által hallgatói – valamint felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján szakközépiskolák által tanulói – jogviszony keretében folytatott szakképzés, ami beépül a felsőoktatási intézmény alapképzésébe, és egyben az Országos Képzési Jegyzékben szereplő felsőfokú szakképesítést ad”. (Farkas, 2009) Az első évben – ekkor még csak nappali tagozaton – alig valamivel több mint 1-2 ezren lép-

0

2007/2008

2006/2007

2005/2006

2004/2005

2003/2004

2002/2003

2001/2002

2000/2001

1999/2000

5 000 1998/1999

sággal foglalkozókat, illetve ifjúsági szakemberré tenni a jelentkezőket. „Az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzést az ELTE Tanító és Óvóképző Kara kezdeményezte a 90-es évek második felében, a hivatalos OKJ azonosító 2001-es keltezésű (55 8419 02), a szakmai és vizsgakövetelményeket tartalmazó rendelet (7/2002. (V. 25.) ISM - OM együttes rendelet) a szakképesítéssel betölthető foglalkozásokat az „egyéb pedagógus” (FEOR szám 3419), a „kulturális szervező munkatárs” (3713) és a „szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintéző” (3715) munkaterületekben határozta meg.” (Horváth, 2008) A jogszabályok adta keretekben 2003-ban megindult a felsőfokú szakképzés keretein belül az ifjúsággal foglalkozó szakemberek formális képzése. Ma már tucatnyi helyen folyik ifjúságsegítői képzés és mintegy ötszázan tanulják ezt a szakmát moduláris rendszerben, közép- vagy felsőoktatási intézményekben. Természetesen a formális képzés mellett továbbra is jelen vannak a nem formális képzések különféle változatai. Az ifjúságsegítő képzésekből kikerülő hallgatók munkájukat az egyre fontosabb területnek számító családon és iskolán túli harmadlagos szocializációs közegben végzik, célcsoportjuk az a nehezen definiálható a magukért már igen, másokért még nem felelősséget vállaló korosztályok jelentik. (Nagy, 2008)

Az ifjúságsegítői képzés felfutása – motivációk Az ezredfordulót követő néhány évben az elfogadott jogszabályok alapján az ELTE mellett más felsőoktatási intézmények és egy középiskola is megindította az ifjúságsegítő képzést. A rugalmasan alakítható képzési programnak, illetve ifjúságsegítői szakképzés iránti folyamatos érdeklődésnek köszönhetően egyre nőtt a képzőhelyek száma, „anélkül, hogy az ifjúsági

2010 / tél


41

Ifjúság és társadalom szakma érdeklődése erőteljesebben megmutatkozott volna iránta”. (Horváth, 2008) Az ifjúságsegítői képzés népszerűségének több összetevője van, ezek a következők: • Érdeklődés a szakma iránt – Szemerszki az ifjúságsegítő hallgatók körében végzett kérdőíves kutatásában a szakmai érdeklődést találta a legerősebb motiváló tényezőnek, amely minden második ifjúságsegítő hallgatót motivált, egyeseket a szakma iránti mélyebb érdeklődés, másokat a segítő-gondoskodó attitűd. (Szemerszki, 2006) • Bekerülés a felsőoktatásba – Horváth szerint „az ifjúságsegítő képzés köztes jellegéből adódóan sokak számára egyet jelentett a felsőoktatásba való bekerülés lehetőségével”, hiszen alacsonyabbak a ponthatárok. (Horváth, 2009) Szemerszki kutatásában hasonló következtetésre jut a motivációkkal kapcsolatban. „A szakra járó fiatalok egy jelentős része egyfajta parkolópályának tekinti a képzést”, összességében minden ötödik hallgatót az motiválta választásában, hogy máshová nem vették fel, vagy olyan praktikus szempontok, mint az ingyenes képzés

vagy a lehetőség a továbblépésre. (Szemerszki, 2006) • Új végzettség – Ezek mellett motiváló tényezők lehetnek a könnyebben teljesíthető elvárások, illetve a relatíve egyszerűen megszerezhető újabb képzettség. (Horváth, 2009) Szemerszki adatai szerint nagyjából minden tízedik ifjúságsegítő hallgató egy új vagy kapcsolódó szakma megszerzése miatt jelentkezett a képzésre. (Szemerszki, 2006) • Gyakorlati tapasztalatok kiegészítése – Elsősorban nem a nappali képzésben részt vevők számoltak be arról, hogy a meglévő gyakorlati tapasztalataikhoz szeretnének elméleti tapasztalatokat is szerezni. Minden tízedik kérdezett önkéntesként vagy a terepen dolgozóként érkezett a képzésre. Az aktuális helyzet szerint az iskolarendszerű, két (négy féléves) éves OKJ-s felsőfokú ifjúságsegítő képzést országszerte 16 intézmény nyújt, ami évente kb. 500 a képzésben tanuló hallgatót jelent. Az alábbi táblázatban az ország azon oktatási intézményeit foglaltuk össze, melyek jelenleg kínálnak felsőfokú ifjúságsegítő képzést. Az adatok az adott évben sikeres szakmai vizsgát tett jelöltek számát mutatják.

2. táblázat. Ifjúságsegítő képzést folytató intézmények és az adott évben végzettek száma

Város

Régió Főiskola

Sárospatak

ÉM

2006.

2007.

2008.

2009.

Miskolci Egyetem - CTFK

25 fő

25 fő

15 fő

18 fő

30 fő

42 fő

35 fő

40 fő

7 fő

12 fő

12 fő

19 fő

Eger

ÉM

Eszterházy Károly Főiskola - GTK

Nyíregyháza

ÉA

Nyíregyházi Főiskola – BMFK

Baja

DA

Eötvös József Főiskola

23 fő

24 fő

19 fő

9 fő

69 fő

46 fő

53 fő

45 fő

0

8 fő

7 fő

5 fő

40 fő

46 fő

n.a.

n.a.

Pécs

DD

Pécsi Tudományegyetem - FEEK

Szekszárd

DD

Pécsi Tudományegyetem – IFK

Kaposvár

DD

Kaposvári Egyetem - CSPFK

Szombathely

ND

(Berzsenyi Dániel Főiskola - BTK) NYME - Savaria Egyetemi Központ

5 fő

6 fő

8 fő

9 fő

Budapest

KM

Eötvös Lóránd Tudományegyetem -TÓFK

22 fő

24 fő

23 fő

22 fő

Kecskemét

DA

Kecskeméti Főiskola TFK

0

0

18 fő

24 fő

Budapest

KM

Schola Európa Akadémia SZKK (Pázmány)

0

10 fő

19 fő

12 fő

42


2010 / tél

Ifjúság és társadalom 2006.

2007.

2008.

2009.

Szeged

Város

Régió Főiskola DA

Szegedi Tudományegyetem -JGYFK

0

0

febr. 24 fő jún. 41 fő

febr. 24 fő jún. 36 fő

Szolnok

ÉA

Szent István Egyetem ABK

0

0

0

36 fő

Debrecen

ÉA

Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola

0

0

0

15 fő

221 fő

243 fő

275 fő

334

Összesen

Bevezetése óta az ifjúságsegítői képzés már átesett egy alaposabb változáson, az új OKJ szellemében a képzést modulárissá alakították, amely a végzett ifjúságsegítő lehetséges feladataiból építi fel azt a kompetenciarendszert, amelyet a képzés során elsajátítandónak tart. „Többszöri találkozó, ismertető rendezvény, más OKJ-s képzések hasonló struktúrájának megismerése után a szakma tudomásul vette a változásokat.” (Horváth, 2008) A 2008-ban kiadásra került ifjúságsegítő felsőfokú szakképesítés új követelménymoduljait az alábbi táblázat mutatja be. 3. táblázat. Az ifjúságsegítő felsőfokú szakképesítés új követelménymoduljai

Azonosító Megnevezés 1356-06

A szociális segítés alapfeladatai

1894-06

Az ifjúságsegítő információs, tájékoztató és tanácsadói feladatai

1895-06

Adminisztrációs és dokumentációs feladatok

1896-06

Egyéni fejlesztés és segítő támogatás

1897-06

Ifjúsági szolgáltatások és kapcsolatok

1898-06

A társadalmi kohézió erősítése, közösségfejlesztés

A magyar ifjúságsegítő-képzés általános dilemmái A képzőintézmények, illetve az ifjúságsegítő képzésben vizsgaelnöki feladatokat ellátók, valamint az ifjúságügy meghatározó szakembereinek körében végzett interjús kutatásunk számos olyan problémát és dilemmát hozott a felszínre, amelyek megoldása a képzés interprofesszionális fejlesztésének feladata lehet. Kutatásunkban 40 hazai szakértőt kerestünk meg és összesen 22 sikeres strukturált interjú segítségével szereztünk információkat a képzés jelenlegi állapotáról, helyéről a képzési rendszerben, az egyes rokonterületekhez fűződő viszonyáról, stb. A szakértők válaszaiból kitűnik, hogy jelen pillanatban csak korlátozottan érvényesül valamifajta egységes és egyértelmű kép az ifjúságsegítői képzésről. Túllépve az olyan ritkán, de azért előforduló kérdéseken, amelyek a képzés létjogosultságát firtatják, jellemzően a „megrendelői” (állami) inkompetenciát és az odafigyelés hiányát felemlegetve alapvetően három alapvető kérdéssel találkoztunk. 2. ábra. Az ifjúságsegítői képzés alapkérdései

Mennyit és minek?

Kit és kiket?

Mit és hogyan?

2010 / tél


43

Ifjúság és társadalom Kik és kiket? Már fentebb is utaltunk rá, hogy az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzés a hallgatók jelentős része számára csupán parkolópálya. Jó esetben nem teljesen elpocsékolt két év, hiszen a végzettek ugyancsak a területen maradva folytatják tovább a tanulmányaikat andragógiát, pedagógiát, vagy valamilyen szociális képzés előadásait hallgatva tovább. Másrészt több interjú esetében inkább negatív, mint pozitív előjellel említésre került a szakma presztízse is, a folyamatosan növekvő hallgatói létszámot és az oktatást végző intézmények számának bővülését ugyanis beárnyékolják az alacsony felvételi ponthatárok és a képzésből kikerülők kedvezőtlen munkaerőpiaci tapasztalatai. Jogos kérdésként merül fel, hogy a jelenlegi struktúrában valóban azok lesznek ifjúságsegítők, akik erre a szakmára alkalmasak, akik ebben a szakmában akarnak dolgozni? Az ifjúságsegítői képzésre járó hallgatók körében készült kutatás is azt jelzi, hogy a többség nem tudatosan készül a pályára, ugyanis a felvételt nyert hallgatók többsége utolsó pillanatban döntötte el, hogy erre a képzésre is beadja a jelentkezését. Mindez bizonyára köszönhető a képzés újdonságának a felmérés időpontjában (2006), illetve a pályaválasztásban tapasztalható általánosan jellemző tudatosság hiányának, azonban mindenképpen jelzésértékű. (Szemerszki, 2006) A megkérdezett szakemberek több esetben is felvetik, hogy szükség lenne valamilyen előszűrésre, egyfajta alkalmassági vizsgára, amelynek segítségével ki lehetne válogatni azokat a fiatalokat, akik valóban alkalmasak erre a szakmára. Szemerszki kutatásából kiderül, hogy „a szakot végzők kisebb része tudta pontosan annak idején, hogy mire jelentkezett, többségüknek csak elképzelései voltak erről” és különösen igaz ez az első évfolyam hallgatóira. (Szemerszki, 2006) A megfelelő választást elősegítheti, így az elpocsékolt éveket is megelőzheti az előzetes szűrés. A kiválasztás nem pusztán a motiváció meglétét kívánja ellenőrizni, hanem egyfajta alkalmassági vizsga igénye is megjelenik a kérdezett szakemberek véleményében.

44


2010 / tél

A fiatalok félnek a saját korosztályuktól és nem is tudják igazán megszólítani azokat, akikkel dolgozniuk kellene. Döntő többségük érettségi után kerül a szakra, illetve akik nem, azok saját maguk is segítségre szorulnak. A saját személyiségüket nem ismerik, hiányzik egy személyiségfejlesztő tréning, amivel magukat is megismerhetik, valamint, hogy ne féljenek vagy pszichológiai értelemben meg tudják védeni magukat. Vizsgaelnök Olyan emberekre szabták a szakmát, akik rendelkeznek kommunikációs, konfliktustűrő képességgel (ütésállók), megfelelő empátiával, stressztűrő-képességgel (állóképesség), kezdeményező képesség-gazdagsággal. Az alkalmasságnál a meglévő képességkultúrát kellene figyelembe venni! Aki maga is segítségre szorul, az nem vállalhat segítő szakmát (minden képzőhelyen található alkalmatlan gyerek). Meghatározó szakember Jó lenne egyfajta alkalmassági vizsga. Rögtön a felvételi utáni fél évet gyakorlati helyen kellene töltenie, amit egy személyiségfejlesztő tréning egészítene ki, majd fél év után eldönthetné, hogy ez kell-e neki vagy nem. Nem az utolsó félévben kellene beküldeni gyakorlatra. Vizsgaelnök Alapvetően pszichológiai alkalmassági vizsgára lenne szükség, mert több segítségre szoruló vagy problémás fiatal jelentkezik hozzánk (is). Mindez természetesen nagy felelősséggel jár, és sok veszélye is van. Egy nagyon konkrét és kézzel fogható rendszer kellene. Képzésvezető Az ifjúságsegítő képzésben tanulók társadalmigazdasági háttere alapvetően különbözik a felsőoktatásban tanulókétól (Szemerszki, 2006). Jellemző a hátrányos helyzetű, illetve a pedagógus, szociális, bölcsész szakokról lemaradó hallgató.

Ifjúság és társadalom A hallgatók sok esetben egyfajta „B-tervként”, az egyetemi szakok mögött jelölik meg az ifjúságsegítő képzést (különösen jellemző a szociális munkás, andragógus, pedagógus és bölcsész szakokról való lemaradás). Gyakori, hogy alacsony pontszámmal, gyenge érettségivel kerülnek be egy olyan képzésre, amely komoly elvárásokat támaszt velük szemben. Képzésvezető Esetenként felmerül kérdésként az oktatók felkészültsége is, hiszen néhány évvel ezelőtt nem is létezett ilyesfajta képzés, ráadásul Magyarországon nem volt és jelenleg sincs olyan ifjúságügyi képzés, amely a szakértő oktatók jelenlétét és utánpótlását a kellő mértékben biztosítani tudta volna. Az ifjúságüggyel foglalkozó szakemberek elmélyedése a témában részben informálisan történt meg. A formális képzés megjelenésének pillanatában sok, addig különféle tárgyakat oktatónak kellett magáévá tenni olyan ismereteket, amelyekkel addigi pályája során nem, vagy csupán érintőlegesen foglalkozott. A kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy sok esetben hiányoznak a gyakorlati tapasztalattal rendelkező oktatók. Az eltérő – jellemzően pedagógia, szociális, társadalomtudományi – területekről érkező szakemberek felkészültsége is vegyes, ráadásul a befogadó intézmény irányultsága is erősen meghatározza az oktatók szakértelmét. Az interjús kutatásunkban megkérdezett szakemberek véleménye alapján éppúgy vannak erősen motivált, lelkiismeretes oktatók, mint olyanok, akik számára ez az új terület kevésbé izgalmas, ami csupán egy kipipálandó feladatot jelent. Felvetődik tehát a kérdés, hogy az oktatói gárda maradéktalanul alkalmas-e a gyakorlatban jól hasznosítható tudás átadására? Számos helyen lehet már ifjúságsegítőnek tanulni, de az egész struktúra rossz. Nem gondolták egészében végig, nincsenek sztenderdek, a benne oktatók egy részének fogalma sincs arról, hogy miért oktatja, amit oktat. Meghatározó szakember

Mit és Hogyan? A megkérdezett szakemberek mind a kereteket, mind a tartalmat tekintve maguknak is megfogalmazzák azokat a fundamentális kérdéseket az ifjúságsegítői felsőfokú szakképzéssel kapcsolatban, hogy • a jelenlegi curriculum megfelel-e a követelményeknek? • a kétéves felsőfokú szakképzés megfelelő keret-e az ifjúságsegítők képzésére? A jelenleg alkalmazott curriculummal kapcsolatban sokféle kritikával élnek a megkérdezett szakemberek, amelyek egyaránt foglalkoznak az alkalmazott módszerekkel, az elmélet és gyakorlat arányával, valamint a konkrét tudományterülettel. A curriculum konkrétumait érintő probléma, hogy a jelenlegi képzési rendszerben túl erős a szociális irányultság, erről több esetben is beszámolnak a megkérdezett szakmabeliek, ezzel a legerősebb kritikává emelve azt. A jelenlegi OKJ eltolta a szociális irányba a képzést. Szerintem három lábon áll az ifjúságsegítő képzés: szociális irányultság; közművelődési (animáció, szabadidő, közösségszervezés) és van egy pedagógia (nem-formális tanulási motiváció, pályaorientáció). Olyan záróvizsgát képzelek el, ahol ez a három terület egyensúlyban van. A mostani rendszerben valamennyire megjelenik ugyan ez a törekvés, de a szociális rész a tananyagok miatt is túlsúlyban van. Meghatározó szakember A képzés, NSZFI által kiadott tantárgyfelépítés tetszik, csak az arányokkal nem vagyok elégedett (és a kollégák sem), az biztos, hogy túlságosan szociális irányú. Képzésvezető Már most látszik, hogy a szociális modul követelményrendszerében erősen eltúlzott, helyi szinten (intézményünkben) pedig célszerű lenne egyes tanegységek egymáshoz viszonyított struk-

2010 / tél


45

Ifjúság és társadalom túrájának újragondolása, és további gyakorlatok beépítése. Képzésvezető

komolyabb záróvizsgája van, mint egy diplomás képzésnek. Képzésvezető

A baj az, hogy ifjúságsegítő képzésnek nevezzük, de nem az, mert egyrészt nem jogosítja fel őket annak végzésére, másrészt főként a szociális terület oktatása zajlik: egy speciális elegy, ami a szociális munka felé hajlik. A képzésre, a szakra, a hallgatók is inkább a szociális valamire gondolnak, mint a valódi jelentésére. Vizsgaelnök

A vizsga nagyon kemény lesz és nehezebb, mint a korábbi, sőt, olyan nehézségű, mint egy BA szintű vizsga. Képzésvezető

A megkérdezett szakemberek jelentős része (képzőintézmények szakemberei és a vizsgaelnökök közül is többen) panaszkodik a túlságosan magas elméleti elvárásokra a hallgatókkal szemben, elsősorban a túlzó vizsgakövetelményekre, amelyek felérnek a BA szakok vizsgáinak nehézségével, holott egyharmadnyival kevesebb idő alatt kell rá felkészülni és a végzettség presztízse is jóval kisebb. A curriculum meglehetősen sűrű, a rendelet értelmében igen sok kompetenciát kell fejleszteni, kialakítani, és ezt igen csak feszített tempóban lehet megoldani. Képzésvezető Nagy a képzési anyag, rövid az idő. Nem lehet felületesen oktatni, mert a pályára fel kell készíteni a hallgatót. Az arányokat az eddigi vizsgarendszerhez be tudtuk lőni, de a mostani vizsgákhoz még nem tudjuk: egyharmaddal nagyobb anyag, ami nem biztos, hogy belefér egy kétéves képzésbe (minimum 3 évre lenne szükség). Félve mondom, hogy az új vizsgáknál kicsit magas a követelmény: bonyolultabb, nehezebb az új vizsga, felér egy BA záróvizsgával és sajnos aránytalan, mert kevesebb idő van rá. Képzésvezető Jelenleg a 15 oldalas záródolgozat nem áll arányban a vizsgakövetelménnyel. Még nem volt új vizsga nálunk, de 7 blokkból áll a vizsga:

46


2010 / tél

A modulrendszerű vizsga (lásd vonatkozó rendelet) hatalmas – pszichés, adminisztrációs, ráfordított erőforrás stb. – terhet ró a hallgatókra, képzőkre egyaránt. Képzésvezető A megkérdezett szakemberek külön kiemelték a jogi modult, mondván túlzó a jogi ismeretek számonkérése. A vizsgán a szóbeli tételsorok túlságosan jogi irányba mennek (családjogi, önkormányzati tv. ismerete). A felkészítés nagyon nehéz, nem is tudjuk, hogyan lehet jól felkészíteni a hallgatókat. Átgondolásra javasoljuk. Képzésvezető A jogi ismereteket túl magas színvonalon kéri számon a vizsga, de ezt is csak jelezni tudjuk vizsgaelnökként, viszont nem hiszem, hogy ez a vélemény valódi változtatáshoz vezet. Vizsgaelnök A jogi tételsor nem maradhat így hosszútávon, mert a hallgatóknak minden jogterülethez érteni kell (jogi asszisztens nem tanul ennyi jogot), ez túlzás. A hallgatók nem is alkalmasak erre. Az a tudás lenne fontos, hogy tudják, hol érik el ezeket, de ilyen részletesen nem. Nem fognak átmenni a vizsgákon. Nem jut idő más, fontosabb kérdésekre. A hallgatók más típusú emberek (inkább kommunikáció, közösségfejlesztés típus) Kell a rálátás jogra, de a vizsgán nagyon sok. Vizsgaelnök A megkérdezett szakemberek többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy az ifjúságsegítő

Ifjúság és társadalom szakképzés nem elméleti szakembereket, „tudósokat” kell kibocsájtson, hanem olyan felkészült ifjúságsegítőket, akik a terepen sikeresen meg tudják állni a helyüket. A gyakorlati képzés mennyiségi és minőségi hiányosságai részben összefüggenek a munkaerőpiaci meghatározottságokkal, ti. nem kapkodnak a megfelelő kompetenciákkal rendelkező ifjúságsegítők után. A szakmai gyakorlat, terepgyakorlatra nincs pénze az egyetemnek (pl. ha a gyakorlati helynek költségei vannak). Általános tapasztalat, hogy az egyetemek a szakmai gyakorlat költségeiből nem tudnak semmit téríteni. Ezen segíthetne a Mobilitás hálózata. Képzésvezető Nagy vágyunk, hogy terepgyakorlatos kirándulást/látogatást szervezzünk, de az egyetemen nincs rá pénz, a hallgatóktól viszont nem szedhetünk be erre pénzt. A hallgatók visszajelzései alapján nem elég gyakorlatorientált most a képzés. Annak ellenére, hogy az új tervben több gyakorlat jelenik meg, még inkább szeretnénk gyakorlatorientáltabbá tenni a képzést. Képzésvezető A kollégákat arra kérjük, hogy gyakorlatiasan oktassanak, (ne tudósokat, szakembereket képezzenek). Képzésvezető

Legproblémásabb a gyakorlati képzés: kapcsolattartás a helyekkel, kiválasztás. Hatékonyabb bonyolításra van szükség. A gyakorlóhelyek szívességből vállalják a hallgatókat. Ez nem jó a minőségbiztosítás és a hallgatók szempontjából: nincs kontroll. Képzésvezető Habár az ifjúságsegítő munkája során sokat épít a nemformális módszerekre, ezek alkalmazása a képzés során csak korlátozottan jelenik meg. A tréningek kis száma és a hatékonysága sem annyira jó (ezzel foglalkozunk már), módszertanilag színesíteni kellene a tantermi gyakorlatokat, a nem-formális módszereket jobban bevonni. A nem-formális tanulás, mint módszer és tantárgy jobban kellene érvényesüljön a képzésben, amely ugyancsak a felkészült oktatógárda hiányára utal. Meghatározó szakember Egyes szakemberek hiányolják a helyi specialitásokra reflektáló regionalitást. Volt egy kezdeményezésünk, hogy a helyi specialitásokra fókuszáljunk, figyelembe vegyük. Például a nemzetközi kapcsolatok DKMT Euro régió ifjúsági szövetség, ernyőszervezetek munkája, amik a régió specialitásai, érdemes lenne bevenni a képzésünkbe. Képzésvezető Forma

A megkérdezett szakemberek nem csak a gyakorlati lehetőségek hiányára, hanem a képzési rendszerben a gyakorlati ismeretek rossz elhelyezésére is utalnak. Korábban a hallgatók először ismerték meg a terepet, aztán gyakorlatot végeztek, így kötődtek a pályához, megismerték azt. Most egy év után azt látom, hogy ha elmaradnak a gyakorlati látogatások, és inkább az elméleti oktatáson van a hangsúly, nem kötődik a hallgató a szakmához. Képzésvezető

Az általunk megkérdezett szakemberek többsége az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzés átalakítását, továbbfejlesztését tartja indokoltnak, mindössze néhányan fogalmazták meg azt, hogy a jelenlegi képzési rendszer megfelel a szakma oktatására. A fő okok a változtatásra a következőkben fogalmazhatók meg: kevés a két év a szakma megfelelő elsajátítására, míg az elméleti vizsgakövetelmények túlságosan magasak, gyakorlatilag már így is megfelelnek egy BA szaknak, ugyanakkor a gyakorlat elsikkad.

2010 / tél


47

Ifjúság és társadalom A jelenlegi rendeletben szereplő kompetenciák meglátásom szerint illeszkednek a képzés tartalmához, ugyanakkor mennyiségét és a fejlesztés minőségét tekintve túlmutatnak egy kétéves képzés keretein. A kimeneti feltételek nagyon kemények, szigorúak (ld. fejlesztendő kompetenciák, ismeretszintek, moduláris vizsgáztatás), melyek nem állnak összhangban a bemeneti feltételekkel. Fentiek értelmében járható útnak találom a szak egyetemi szintre való emelését, hiszen a képzés töménysége, az elvárások indokolttá teszik az egyes területeken való alaposabb elmélyülést és a képzés időtartamának megnyújtását. A tanterv bizonyos értelemben központi, hiszen a rendelet által meghatározott modulok és elvárások szerint kell azt kialakítani. Képzésvezető Egyetemi képzés jó lenne, de a mai rendszerben (bolognai) egy MA képzés kellene. BA-t lehetne a társadalmi tanulmányok esetében (50-60 kredit azonosság van) és innen lehetne MA-ra menni (ifjúsági szakértő vagy politikus). Képzésvezető Meggondolandó, hogy lehetne egy BA szak belőle (kevés fejlesztéssel). Képzésvezető A BA képzés előírásait vesszük figyelembe, így a kimenet sokkal keményebb és nehezebben teljesíthető, mint a BA szaknál. A képzés megérett egy szakká válásra, a szociális szakmának lehetne egy szakiránya (nem feltétlenül kell önálló szaknak lennie, hanem lehetne korosztály szerinti szakosodás). Az egyetemi szakot szükségesnek látom, mert: nagy a végzett hallgatók felelőssége, hiszen érzékeny korú fiatalokkal kell foglalkozniuk, tehát van még mit a hallgatóknak tanulni. Lehetne magasabb szinten is oktatni (a területekbe mélyebben belemenni). Ettől komplexebb lenne a képzés, aminek következtében több helyen lehetne munkába állítani így a végzett hallgatókat. Képzésvezető

48


2010 / tél

Bár a többség egyetért a BA-rendszer kialakításának gondolatával, nem mindenki osztozik ebben. Egyes vélemények alapján inkább egyfajta specializációnak lenne értelme, vagy realitása, ami egyrészt egy általánosabb BA-ra épülne rá, másrészt lehetővé tenné a kapcsolódást más szakokkal. A felsőoktatási normákat kell követni: 75%-os fedésben kellene lennie. Ennek azért is van értelme, mert ha nem sikerül a felsőoktatásba felvinni a képzést, a hallgatók mozoghatnának az intézmények között (nagyobb szabadság). Azt kellene megcélozni, hogy a beépíthető kreditek ne adhatók legyenek, hanem ugyanannyi legyen a felsőoktatásban érvényesíthető kreditek száma (kiszámítható lenne a rendszer) minden képzőhelyen. Képzésvezető Szakirány és posztgraduális képzésnek jó lenne, de önálló egyetemi szaknak nem. A szakképzés jelenleg megfelelő, önálló egyetemi szakra nincs szükség, mert ha egyetemi szak lenne, akkor szükségese lenne egy alapra (pedagógus vagy szociális munkás), amire épülhetne ez a tudás. Vizsgaelnök El tudom képzelni a BA és MA egyetemi szintet is, csupán az a baj, hogy nem tudnak a végzettek elhelyezkedni. A felfelé konvertálás ütközne más szakmákkal, szakokkal, ami problémát jelent. A jelenlegi gazdasági helyzetben a finanszírozása is problémás. Képzésvezető

Mennyit és Minek? Sokan teszik fel azt a kérdést, hogy összhangban van-e a kereslet-kínálat az ifjúságsegítői szakemberképzésben? A kérdésre a válasz egyértelmű nem, azonban a válasz mögöttes tartalma két markánsan egymással szembehelyezkedő álláspontot takar, az egyik a realitásokból indul ki, a másik az ideálist keresi.

Ifjúság és társadalom A realitások talaján álló érvelés a keresletkínálat disszonáns állapotát abban látja, hogy túl sok ifjúságsegítőt bocsát ki az oktatási rendszer, akikre láthatóan nincs szükség, hiszen alig kapnak munkát. (Ebből a szempontból szinte mellékes, hogy milyen szintű képzésről beszélünk.) Az ideákat hangsúlyozó megközelítés is elismeri, hogy a kereslet-kínálat közötti megfeleltetés nem egyértelmű, ugyanakkor a következtetése az, hogy ez nem annak köszönhető, hogy túl sok vagy akár nem megfelelő tudással rendelkező szakembert bocsát ki a rendszer, hanem mindenféle másnak, elsősorban az ország gazdasági helyzetének, valamint olyan intézkedések hiányának, amelyek bizonyos feladatok ellátásához kötelezővé teszik az ifjúságsegítő szakképesítés meglétét. Az ifjúságsegítői képzés rendszerszinten nincs végiggondolva. Az elmúlt tíz évben akárhányszor hozzányúltak – nem vitatva el a jó szándékot – nem sikerült egyértelmű struktúrát létrehozni. Szerintem így nincs értelme az egésznek, az államilag finanszírozott képzés 90%-át fel kellene számolni, mert minek képzünk állami pénzen évente száz ifjúságsegítőt, ha utána nem használjuk a tudásukat. Meghatározó szakember

Valljuk be, hogy kevés munkahely/ilyen munkakör van. Általában ez mindenhol csak „csatolt” munkakör, így nincs foglalkoztatási „kényszer”. Nem is ismerik fel, hogy sok esetben egészségügyi és szociális területen helyezkednek el a végzettek. Ez furcsa számomra, mert ugye erre a területre képeznek külön embereket, nem ez lenne a képzés célja. Vizsgaelnök Mint fentebb volt róla szó, a többség inkább külső korlátozó körülményekben keresi az okokat. Nincs a szaknak presztízse, (ezért) nem tudnak a hallgatók elhelyezkedni. Vizsgaelnök Célszerű lenne továbbá az ifjúságsegítő szakma karakteresebb öndefiniálása többek között a szociálpedagógia, a szociális munka területéhez viszonyítva. Sajnos sokan parkoló pályának tartják, esetleg várakoznak arra, hogy tovább tanuljanak, de nem ezen a területen. Képzésvezető

Korlátok és lehetőségek

Én azt mondom, hogy [az ifjúságsegítők száma] nem sok, hanem inkább kevés. Nem abból kell kiindulni, hogy ha nem tudnak elhelyezkedni, akkor rájuk nincs is szükség. Én azt látom, hogy ma talán sokkal nagyobb szükség lenne ezekre a szakemberekre, az más kérdés, hogy nem tudjuk őket alkalmazni, mert nincs rá pénz. Meghatározó szakember

A kutatásunkból kiderül, hogy az ifjúságsegítő képzés jelenleg még nem letisztult, még mindig a kísérletezés szakaszában van. Az egyik legerősebb kritika az egységesség hiányára, az ad-hoc megoldások alkalmazására utal, amely elsősorban a fogadó intézmények jellegével (szociális vagy pedagógiai irányultság) és oktatógárdájuk beállítódásával magyarázható.

Összességében elmondható, hogy a megkérdezett szakemberek túlnyomó többsége felveti a foglalkoztatás-foglalkoztathatóság problémáját. A legtöbben azt is elismerik, hogy a végzett ifjúságsegítők töredéke képes a szakmában vagy rokon területen elhelyezkedni. Kevesen mondják azonban ki vagy merik kimondani, hogy túl sok ifjúságsegítőt bocsát ki a rendszer.

Nagyon változó a minőség. Függ a képzési programjuktól, az oktatóktól, és természetesen a hallgatók motiváltságától. Vizsgaelnök Lényegi különbségek abból adódnak, hogy pedagógiai tanszék, vagy szociális indította. Ebből adódnak hangsúlyeltolódások. Fontos indikátor,

2010 / tél


49

Ifjúság és társadalom hogy az alapításnál részt vett-e gyakorlott ifjúsági szakember vagy nem. Ha igen, akkor az oktatás megfelelő háttérrel, gyakorlatból felkért előadókkal, az ifjúsági intézményekkel együttműködésben zajlik, és ez a minőségét is nagymértékben emeli (pl.: Szeged). Ha nem, akkor a valóságtól távoli, nem megfelelő felkészültséget adó képzés az eredmény. Vizsgaelnök A fő ok természetesen az anyagi lehetőségek korlátos volta, ugyanakkor az intézmények számára az ifjúságsegítő képzés jó lehetőség arra, hogy a már meglévő oktatógárdának munkát és megélhetést biztosítsanak, arra viszont általában nem alkalmas, hogy megfelelő szakembereket csatornázzanak be a képzésbe, ennek eredményeként a legtöbb helyen az oktatási feladatokat régi belsős oktatók látják el. Elvárás, hogy olyan szakokat hirdessünk meg, ahol a kollégák nagyobb többségét be tudjuk vonni. Ennek következtében ki kellett olyan tantárgyakat, foglalkoztatási formákat találni, ahol a kollégákat bevonhatjuk. Képzésvezető Hogyan tudjuk az intézmény és a hallgatók érdekeit egyaránt érvényesíteni, ha elmegy a tanár és nincs pénzünk témavezetésre, és nincs szakember azon a területen az intézményben? Ha szeretnénk, hogy a hallgató jó témavezetőt kapjon, de ugye nincs erre forrás? Képzésvezető

sem veszik fel (nincs hely), főként a rosszabb szociális helyzetű hallgatókra jellemző, holott számukra a két év tanulás nagy befektetést jelent. Képzésvezető Az ifjúságsegítői felsőfokú szakképzés sikerességének számos külső és belső korlátozó tényezője van. Legfontosabb külső korlátja a befogadó intézmények pénzhiánya, ami a szakmaiság rovására megy, illetve a kibocsátott szakemberek elhelyezkedési lehetőségeinek alacsony színvonala, ami részben a szakma alacsony presztízséből is következik. A belső korlátok sokkal jelentősebbek és alapvető hatással bírnak a külső tényezőkre. A szakemberekkel felvett interjúkból kiderül, hogy egyelőre még nem beszélhetünk az ifjúságsegítői szakma kikristályosodottságáról. Nem pusztán a társadalom szemében ismeretlen és alulértékelt szakma, hanem a képzőintézményekre sem jellemző, hogy egymás képzését ismerjék, illetve az egységesség felé törekedjenek. Alapvetően hiányoznak a nemzetközi tapasztalatok is, így a jó gyakorlatok átültetése nehéz4. Hiányoznak továbbá a visszacsatolások, nem jellemző a végzettek sorsának követése. 2. ábra. Korlátozó tényezők

Külső tényezők

Belső tényezők

Mindez könnyedén azt eredményezheti, hogy a képzés kínálata nem találkozik a hallgatók elvárásaival, emiatt sok lesz a pályaelhagyó.

Intézmények pénzhiánya

Egymás képzésének ismerete hiányos

Két dologgal motiválhatjuk a hallgatókat: menynyi mindent tanul és mennyit tud ebből hasznosítani: akkor vagyunk sikeresek (oktató, hallgató egyaránt), ha a tudást a gyakorlatban fel tudja a hallgató használni (pl.: felveszik valahova, továbbtanul vagy dolgozik). Szorongást kelt, hogy a hallgatókat irányítjuk a szakma fele, de még-

Kevés elhelyezkedési lehetőség

Alapvetően hiányoznak a nemzetközi tapasztalatok

Alacsony presztízs

Hiányzik a visszacsatolás

50


2010 / tél

Ifjúság és társadalom A már használt, de mélyebben kihasználható lehetőségek közé tartozik a Mobilitással való széleskörű szakmai kapcsolat kialakítása, amely segíthet az intézmények közötti tapasztalatcserében, a gyakorlati helyek szervezésében is. A Mobilitással való szakmai együttműködést általában sikeresnek, de fejlesztendőnek ítélik meg a képzőhelyeken. Mobilitással jó a kapcsolatunk, előadók, óraadók jönnek, őket szeretik a hallgatók (az előadásokon résztvevők száma igazolja). A hallgatók a MOISZ-programokra vagy az általuk ajánlott rendezvényekre szívesen elmennek, mert a gyakorlatorientált programok iránt érdeklődnek. Például: Település és ifjúsága konferencia, ISZOT-on mindig részt vesznek a hallgatók nagy számban. Képzésvezető Mobilitástól való távolság földrajzi értelemben meghatározhatja a képzés minőségét: az információáramlás, lehetőségek és óraadók tekintetében. Vizsgaelnök A civil (ifjúsági) szervezetek kiterjedtebb bevonását már több képzőhelyen felismerték és alkalmazzák önállóan vagy a Mobilitáson keresztül. Általános tapasztalat, hogy a gyakorlati helyek hiányából fakadóan a hallgatók egy részének gyakorlati képzése elégtelen. A gyakorlati képzésnek sokszor nincs köze az ifjúsági munkához (önkormányzat, gyámhivatal) jellemző, hogy a képzőhelyek nem vonják be az helyi civil szervezeteket. Vizsgaelnök

Javaslatok

BA-MA (és akár PhD) képzés rendszere kidolgozásra kerüljön. Ez segíthetné mind a curriculum új alapokra helyezését (Mit?), mind a hallgatói létszám újragondolását (Mennyit?), emellett szolgálhatná az oktatói színvonal emelkedését (Kik?) és a gyakorlati és elméleti arányok újragondolását (Hogyan?) is. 2) A foglalkoztathatóság problémájának megoldásához szükségesnek tűnik az ifjúságszakmai életpályamodell kidolgozása, amelynek lényeges eleme (Minek?) azon foglalkozások, munkahelyek számbavétele, amelyek elsősorban ifjúságsegítői (értsd: ifjúságszakmai) végzettséggel tölthetők be. 3) Végiggondolandónak tűnik a képzés elején vagy azt megelőzően egyfajta pályaalkalmassági előszűrési rendszer bevezetése (Kiket?), megelőzendő a képzésválasztásnál a maradékelv érvényesülését.

Jegyzetek 1 A nemzetközi kitekintésünkben megpróbáltuk a hozzáférhető szakirodalom mellett az aktuális helyzetet primer adatfelvétellel feltárni. Kérdőívet küldünk ki azoknak a szervezeteknek, amelyek az adott országban ifjúsági munkával foglalkoznak. A formális és informális utakon: levelezőlistákon, e-mailben, telefonon kiküldött megkeresésünkre jelen írás elkészítésének pillanatáig csak néhány választ kaptunk. 2 A táblázat egyes adatai tíz éves állapotra utalnak, ezért használatuk korlátokba ütközik. 3 Az „akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzést” az 1997 márciusában hozott 45/1997. (III. 12.) Kormányrendelet tette lehetővé. 4 Itt jegyezzük meg, hogy a nemzetközi tapasztalatok gyűjtése ugyancsak nehézkes. Alapvetően hiányzik a professzionalizációhoz szükséges párbeszéd.

1) A szakértői interjúk és a nemzetközi példák alapján javasolható az ifjúságszakmai közösség számára annak megfontolása, hogy a mai felsőfokú szakképzés helyett/mellett a

2010 / tél


51

Ifjúság és társadalom Irodalom Bohn, I. and Stallmann, L. [2007]: The socio-economic scope of youth work in Europe: draft final report. Frankfürt: Instituut für Sozialarbeit und Sozialpädagogik. Böröcz Lívia (2010): Rangot az ifjúságsegítésnek! Interjús kutatás tapasztalatainak összefoglalása az ifjúságsegítői képzőhelyek és vizsgaelnökök körében. (Kézirat) Farkas Éva (2009): A felsőfokú szakképzés helyzete a hazai oktatási rendszerben. In: Fehérvári Anikó–Kocsis Mihály: Felsőfokú? Szakképzés? Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 2009 Horváth Ágnes (2008): Az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzés ajánlott központi programja. Új Ifjúsági Szemle, IV. évf, 4. szám. IARD (ed.) (2001): Study on the State of Young People and Youth Policy in Europe (http://ec.europa. eu/youth/archive/doc/studies/iard/summaries_ en.pdf)

52


2010 / tél

Nagy Ádám (szerk.) (2008): Ifjúságügy – Ifjúsági szakma, ifjúsági munka. Palócvilág–ÚMK, Budapest, 2008. Németh István–Szabó András (2008): Képzések és ifjúság. Új Ifjúsági Szemle, IV. évf, 3. szám. Szemerszki Marianna (2006): Ifjúságsegítő képzés a felsőoktatásban. Felsőoktatási Kutatóintézet, Budapest, 2006.

Curriculumok, képzési programok: Youth Work Curriculum Statement for Wales 2007 http://www.funkydragon.org/en/fe/page.asp? n1=1478&n2=1774 MA Community and Youth Work (MACYW), incorporating the postgraduate Diploma in Community & Youth Work 2009 (PDCYW) http://cappss.nuim.ie/documents/MACYWleaflet2010.pdf The Curriculum for the Bachelor Degree Programme in Child Welfare http://www.hio.no/content/download/95156/730773/ version/1/file/Barnevern.pdf

Ifjúság és társadalom Nagy Ádám

Ifjúsági szakemberek és szerepeik és egy lehetséges képzési rendszer alapjai Nemrég az Excenter Kutatóközpont jóvoltából felmérés folyt az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzés jelenlegi állapotáról, a hallgatók, oktatók curriculum problémáiról (ennek elemzését az Új Ifjúsági Szemle mostani számában olvashatják). E kutatás és az ifjúságsegítő képzés megújítása kapcsán folyó projekt (TAMOP -5.4.4-09/2-C-2009-00021) apropóján az ÚISZ teret kíván adni az ifjúságszakmai képzések jövőjének megvitatására. Épp ezért vitára hívja és várja az ifjúságügyben érintett szakembereket: fejtsék ki álláspontjukat az ifjúsági szakmák jövőjéről, véleményükkel alakítsák tevékenyen is azt. A vita nyitócikkét a projekt kezdeményezője jegyzi. Az ifjúsági szakma alapkonszenzusát biztosítani hivatott tisztázódási folyamatait sok félreértés, zavar, kaotikus elem gátolja. A korábbiakban (Nagy, 2010; Nagy, 2008) igyekeztünk az ifjúságra használható meghatározást és szegmentációt adni, az ifjúságsegítő feladatait meghatározni, elhelyezni őket a rájuk jellemző tevékenységhalmazban, modellezni az ifjúsági munka, ifjúsági szakma és a horizontális ifjúságügy keretrendszerét. Megítélésünk szerint a modellből levezethető az ifjúságsegítő, ifjúsági tervező szakmák feladattérképe, azt az alábbiakban szeretnénk bemutatni. Mindamellett sok félreértés mutatkozik az ifjúsági szakterületen a szakemberek elnevezését illetően. Beszélünk ifjúságsegítőről, ifjúsági vezetőről, ifjúsági referensről, ifjúsági szakértőről stb., de ezeket nem használjuk koherens módon, s nincs tisztázva egymással ezen kifejezések viszonyrendszere sem. Az alábbi cikkben arra is javaslatot teszünk, hogy miképp lehetne az elnevezések és használatuk kakofóniája helyett egy egységes megnevezésrendszert bevezetni. Elemzésünk tárgykörén kívül esik az ifjúsági szakmák rokonszakmáinak besorolása (családés gyermekvédelem, közművelődés, pedagógiai, pszichológiai szakmák, szabadidő-szervező, szociális munkás és szociálpolitikus stb.), ez

részben megtalálható korábbi tanulmányokban (pl: Nagy, 2008 vagy Nagy, 2010) ott a szakmákat (Szabó András nyomán) a szakmailag felkészült, részben felkészült és laikus segítők köre szerint strukturáltuk. Jelen munkában azon szakmákat, potenciális karrierlehetőségeket vesszük sorra, ahol nem tűnik elegendőnek a rokonszakmabeli végzettség, hanem amelyek szűken az ifjúságszakmai tevékenység körébe sorolhatóak (ami természetesen nem jelenti azt, hogy csak ezek a tevékenységek kerülhetnének a szakmailag felkészült segítők körébe). Hangsúlyozzuk, hogy ma gyakorlatilag nincs ifjúságszakmai karrierlehetőség, nincs olyan pozíció, foglalkozás, státusz, ahova előírásra került volna a kizárólagos vagy elsősorbani ifjúságszakmai végzettség. A szerepek áttekintéséhez először érdemes visszalépni egyet, azaz meghatározni, hogy kit is tekinthetünk ifjúsági szakembernek. A kérdés azért is fontos, mert a közvéleményben, de még a szakmában sem alakult ki olyan fogalmi rendszer, amely következetesen használná e kategóriá(ka)t. Ennek oka lehet, hogy az ifjúsági szakemberszerepeket egyszerre tevékenység és végzettség alapján próbálták tisztázni, s ez sok esetekben zűrzavarhoz vezet. Megítélésünk szerint szükséges különválasztani az ifjúsági

2010 / tél


53

Ifjúság és társadalom szakmát végzett, ilyen végzettséggel rendelkező embert, szerepet, függetlenül attól, hogy éppen az adott személy milyen tevékenységet folytat, illetve az ilyen feladatot ellátó személyt függetlenül attól, hogy rendelkezik-e végzettséggel vagy sem (az persze az álmok világába tartozik, hogy e két, ma meglehetősen erősen eltérő halmazt érdemes lenne közelíteni egymáshoz). Az ifjúságszakmai térben a kialakult szaknyelv az ifjúságszakmai végzettséggel rendelkezőkhöz az alábbi elnevezéseket rendeli: • Ifjúságsegítő: a felsőfokú szakképzési keretek közt (később remélhetőleg BA fokozatot adó) ifjúságszakmai végzettséget szerzett személy. • (Ifjúsági tanulmányok) Ifjúsági elemző, tervező és tanácsadó (a továbbiakban: ifjúsági tervező): A posztgraduális (később remélhetőleg önálló MA fokozatot adó) keretek közt ifjúságszakmai végzettséget szerzett személy.

1. Ifjúságszakmai végzettségek – egy lehetséges BA2 és MA struktúra3 Abból indulunk ki, hogy a mai felsőfokú szakképzés (az ifjúságsegítő képzés) mind a hallgatók, mind az oktatók és mind a curriculum szempontjából megújítandó. Miképp az e számban megjelent kutatási eredményeket taglaló, A szakmává válás útján című cikk bemutatja, a hallgatók erősen maradékelven kerülnek be a képzésbe, az oktatók kompetenciája sokszor attól függ, hogy melyik tanszék gondozza a képzést. Továbbá a 16-17 képzőhely évente kibocsátott 300-400 hallgatójának túlnyomó többsége még a rokonszakmákban sem tud elhelyezkedni, hovatovább a képzés méltánytalanul elméletközpontú, a gyakorlati problémákra alig nyújt rálátást, nemhogy megoldást. S mondjuk ki: évi 300-400 ifjúságsegítő hallgató kibocsátása nemcsak a maradékelv miatt felesleges, hanem önmagában is túlzás.4 Öszszességében szakértői becslésünk az évi 100150 kibocsátott végzett szakember mellett teszi le a voksot.

54


2010 / tél

Visszatérve feladatunkhoz, megítélésünk szerint az ifjúságsegítő feladata (az angol youth worker megfelelője) az ifjúsági korosztályok5 tagjai tekintetében az ifjúsági munkán keresztül az önmagáért és közösségeiért felelős polgárrá válás mással nem helyettesíthető támogatása, elsősorban a harmadlagos szocializációs terep6 megmunkálásával, de (re)szocializációs szükséghelyzetben akár valamennyi szocializációs terepen. Egy BA szintű képzés feladata tehát az ifjúsági munka művelésére való képessé tétel. Ifjúsági munkának nevezzük mindazokat a tevékenységeket, amelyek az ifjúsági korosztályok és a velük közvetlen kapcsolatban lévő szereplők közötti interakciókban jelennek meg. Az érintett korosztályok élethelyzetéből adódó sajátos problémáinak megoldását, társadalmi részvételük kialakítását segítő, az ő részvételükre és sajátos szakmai eszközrendszerre alapozó társadalom-, közösség- és perszonális fejlesztő, segítő munka.7 Egy lehetséges ifjúságsegítő BA képzés átfogó célja, azaz az ifjúságsegítővel - mint értelmiségi szakemberrel - szemben támasztott követelmény, hogy az ifjúsághoz tartozó generációk csoportjairól, egyéneiről készülő diagnózisok, fejlesztő-segítő beavatkozások tervezése, végrehajtása, hatáselemzése álljon komplex tudása fókuszában. Az ifjúsági tervező feladata a generációs logikát szem előtt tartva az ifjúsági szakma elsajátítása, az ifjúságszakmai tér és a társadalmi szektorok összefüggéseinek megértése és befolyásolásának támogatása. Mint szakmai kettősség, e két végzettség erős hasonlóságot mutat, pl. a szociális szakmák szociális munkás és szociálpolitikus végzettségeihez. Egy MA szintű képzés feladata tehát az ifjúsági szakma művelésére történő képessé tétel. Az ifjúsági szakma mindazon tevékenységeket tartalmazza, amely tartalmában, módszertanában segítséget adhat a közvetlen ifjúsági munkának. Az absztrakció magasabb szintjén elhelyezkedő tevékenységösszesség, amelynek feladata az ifjúsági munka „hátterének” biztosítása8. Egy lehetséges MA képzés átfogó célja, azaz az ifjúsági ter-

Ifjúság és társadalom vezővel szemben támasztott követelmény, hogy az ifjúsághoz tartozó generációkról, mint társadalmi nagycsoportokról készülő diagnózisok, beavatkozások tervezése, végrehajtása, hatáselemzése és az ifjúságügy, mint absztrakt szakmai tér álljon rendszerszintű tudása fókuszában. A képzés részletes célja tekintetében a BA elsősorban személy/csoportközpontú és gyakorlatorientált, míg az MA képzés generáció- és nagycsoport-központú, elmélet- és rendszerorientált. A BA képzés szolgálja az értelmiségi (pszichológiai, szociálpszichológiai, szociológiai, szociális munkás, pedagógiai, kulturális, jogi, igazgatási, gazdasági kultúraösszetevők) és az ifjúságszakmai alapképzést, az MA képzés célja a generációs szemléletben és a valódi ifjúságszakmai mesterképzésben érhető tetten (generációs igények felmérése és befolyásolása, ezek tervezése és végrehajtása, az ifjúságszakmai tér megértése és összefüggésben látása, a szakmai világkép koherens és konzisztens kialakulása). Az ifjúságsegítő kompetenciája kiterjed az egyén és csoport kapcsán a tájékoztatásra és tájékozódásra, a tanácsadásra és segítésre, a beavatkozásra és fejlesztésre, bevonásra és kiteljesítésre, a projektek kapcsán a szervezésre és tervezésre, értékelésre és elemzésre. Ennek megfelelően a képzést az intenzív gyakorlatközpontúság, közvetlen valóságismeret, az aktivitást, kooperativitást igénylő tanulási folyamatszervezés és az egyéni tanulási utak támogatása jellemzi a csinálva tanulás érvényesülésével. Az ifjúsági tervező kompetenciája a generáció és az ifjúságszakmai absztrakt rendszerek (stra-

tégia, programok stb.) kapcsán az elemzésben és tervezésben, szervezésen és végrehajtásban, befolyásolásban és formálásban, monitorozásban és visszacsatolásban érhető tetten. Az ifjúsági tervező „felelős” a szakma folyamatos megújításáért, azaz letéteményese az új utak felkutatásának. A képzést a rendszerszemléletű, absztrakt és elméleti tudás jellemzi, a rendszerezett tanulási folyamat támogatása és az elemzést, tervezést igénylő tanulási folyamatszervezés jellemzi. A BA képzés értékelése is fejlődés, gyakorlatés egyénközpontú, míg az MA-é rendszerszemléletű, elmélet- és anyagközpontú, mindkettőnél az (ön)reflexiós elemek hangsúlyával. A BA alapozó ismeretek a korosztályokról, a szakmáról és az értelmiségi kultúraösszetevőkről ad információt, a szakmai törzsanyag az ifjúsági munka területeit (korábban 12, jelenleg 11) veszi számba, a szakirányok igyekeznek felölelni az ifjúsági tevékenységek, foglalkozások (lásd: később) ifjúságsegítői végzettséget igénylő részét (és a virtuális ifjúsági munkát, mint unikális ifjúsági elemet), míg a szabadon választható tárgyak igyekeznek kitekintést adni az MA szakmai törzsanyag témáira. Az MA alapozó ismeretei megfelelnek a BA alapozó és szakmai törzsanyag tárgyainak. A differenciált szakmai anyag (szakirány) felöleli az ifjúsági tevékenységek, foglalkozások (lásd: később) ifjúsági tervezői végzettséget igénylő részét, illetve korosztályra specializált szakirányálasztásra ad módot. A szabadon választható tárgyak a horizontális ifjúságügyi kitekintés elemei (lásd: Nagy, 2008; Nagy, 2010).

2010 / tél


55

Ifjúság és társadalom 2.1 Követelmények az ifjúságsegítővel (BA) szemben

2.2 Követelmények az ifjúsági tervezővel (MA) szemben

A képzés részletes célja: az ifjúságsegítő értelmiségi az ifjúsághoz tartozó egyének, csoportok kapcsán: 1. Megismerni képes azok jellegzetes pszichikus megnyilvánulásait, jellemzőjét, működését: pszichológiai – fejlődés-lélektani, szociálpszichológiai kultúrája van; 2. Illeszteni képes azt a társadalom mikroszövetébe, kapcsolatait, értékeit, kulturális sajátosságait, aspirációit, hátrányait, esélyeit, struktúráit: szociológiai, kulturális antropológiai és szociális munkás kultúrája van; 3. Megtervezni képes átgondolt fejlesztési, beavatkozási stratégiákat, azokat gazdag módszertárral érvényesíteni, s értékelni: pedagógiai, andragógiai, kulturális mediátori kultúrája van; 4. Befolyásolni és segíteni képes a generáció tagjainak önfejlesztését, világszemléletét, tágítani határait: ifjúságszakmai, ifjúságsegítő kultúrája van. 5. Ismeri azt a mezőt, melyben a fiatalok érdekei – egyeztetve más érdekekkel –érvényesíthetők, érvényesítendők: jogi-politológiai, (köz)igazgatási, gazdasági kultúrája van;

A képzés részletes célja: az ifjúsági tervező az ifjúsági generációk kapcsán: 6. Megismerni képes a generáció vagy annak egy meghatározott szelete megnyilvánulásait, jellemzőjét, működését és illeszteni képes azt, kapcsolatait, értékeit, kulturális sajátosságait, aspirációit, hátrányait, esélyeit, struktúráit az adott társadalmi tér szövetébe, 7. Tervezni képes a generáció egy szegmensének (helyi, szakmai, stb.) jövőjét alakító vagy általában igényeit megvalósító stratégiát, abból cselekvési tervet készíteni, végrehajtani, monitorozni és ellenőrizni tud. 8. Megérteni és befolyásolni képes absztrakt ifjúságszakmai rendszereket és folyamatokat; 9. Ismeri és konzisztens és koherens szakmai világképe által formálni képes jogszabályi környezetét, azt a politikai mezőt, melyben a generációs érdekek megjelennek és érvényesíthetők, érvényesítendők.

Az ifjúsági tervező szakember tevékenységének tükre. Az ifjúsági tervező, mint értelmiségi, a fenti tudás birtokosaként kompetens: Az ifjúságsegítő szakember tevékenységének • Elemzésben és tervezésben, tükre. Az ifjúságsegítő, mint értelmiségi, a fen- • Szervezésen, végrehajtásban, ti tudás birtokosaként kompetens: • Befolyásolásban, formálásban, • Tájékozódásban és tájékoztatásban, • Monitorozásban és visszacsatolásban, • Tanácsadásban és segítésben, • Új utak felkutatásában. • Beavatkozásban és fejlesztésben, • Szervezésben és tervezésben, • Bevonásban és kiteljesítésben, Az ifjúsági tervező • Értékelésben és elemzésben. 6. az ifjúsági szakma elméletében, folyamataiban, szerkezetében is helytálló, Az ifjúságsegítő 7. rendszereket megértő, kezelő és befolyáso1. az ifjúságsegítés gyakorlatában képes és hajló, landó helytállni, 8. olvasott, művelt, nemzetközileg is tájéko2. olvasott, művelt, nemzetközileg is tájékozott, zott, 9. jól kooperáló és kommunikáló a szakmabe3. jól kooperáló, liekkel és a rokonszakmák képviselőivel, 4. jól kommunikáló, 10. tevékenységét s e tevékenységében önma5. tevékenységét s e tevékenységében önmagát gát érvényesen (ön)reflektáló. érvényesen (ön)reflektáló.

56


2010 / tél

Ifjúság és társadalom Ennek megfelelően a képzésben a következők érvényesülnek 1. intenzív gyakorlatközpontúság, közvetlen valóságismeret, 2. aktivitást, kooperativitást igénylő tanulási folyamatszervezés, 3. egyéni tanulási utak támogatása, „sokirodalmúság”, akár elektronikus interakció képzők és képzettek között, 4. érvényesül a „csinálva tanulás”, 5. a tanulási, tanulási célú gyakorlási folyamatok folyamatos (ön)reflexiót igényelnek.

Ennek megfelelően a képzésben érvényesül 6. Rendszerszemlélet, absztrakt és elméleti tudás, 7. Elemzést, tervezést igénylő tanulási folyamatszervezés, 8. A rendszerezett tanulási folyamat támogatása, 9. A „csinálva tanulás”, 10. A tanulási, tanulási célú gyakorlási folyamatok felelősségének tudatosítása és folyamatos (ön)reflexiójának igénye.

A tanulási folyamatok folyamatos és záró értékelése során az alábbiak kapnak hangsúlyt: 1. A tanuló személy fejlődési folyamatait követő értékelés, 2. A releváns tevékenység (in vivo vagy „szimulált”) folyamatait követő értékelés, 3. Az értékelés az (ön)reflexiókban annak hitelességét, validitását, egyben olvasottsággal, tájékozottsággal való egybefűződésére is tekintettel levő értékelés.

A tanulási folyamatok folyamatos és záró értékelése során az alábbiak érvényesülnek: 4. A tanult elemek rendszerszempontú értésének szempontjait hangsúlyozó értékelés, 5. A releváns tevékenység elméletét követő értékelés, 6. Az (ön)reflexiókban annak hitelességét, validitását, egyben olvasottsággal, tájékozottsággal való egybefűződésére is tekintettel lévő értékelés.

2.3 A BA képzés tartalmának struktúrája9

2.4 Az MA képzés tartalmának struktúrája

Alapozó ismeretek Alapozó ismeretek BA alapozó és szakmai törzsanyag tárgyai Az ifjúsági korosztályok - az ifjúsági korosztályok (elemenként) és az ifjúsági munka Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka - az ifjúságsegítő, ifjúsági tervező feladatai Pszichológia és szociálpszichológia alapjai Pedagógia és andragógia alapjai (kulturális mediációval és rekreációval) Szociális munka alapjai Kulturális antropológia alapjai Szociológia alapjai Jog és politológia alapjai (gyermeki jogok, jogalkalmazás, ügyféljogok, állami szolgáltatások) Szakmai törzsanyag 1. Személyes ifjúságsegítés (információ szolgáltatás, tanácsadás, segítés) 2. Ifjúsági közösségfejlesztés (animáció stb.) 3. Egyéni autonómia: önkifejezés, önmegvalósítás, önfejlesztés (pl. egészség), öngondoskodás, önérdekérvényesítés 4. Jövőtervezés: egyéni életstratégia, karriertervezés, pályorientáció, továbbtanulás-LLL, munkerőpiac, család

Szakmai törzsanyag 1. Ifjúságszakmai rendszerek (feladat, humán és pénzügyi rendszerek) és ifjúságpolitika 2. Az ifjúsági munka tervezése és értékelése stratégia, cselekvési terv, monitoring 3. Az ifjúsági korosztályok és rendszerek megértése, megismerése 4. Nemzetközi ifjúsági világ - Európai és nemzetközi rendszerek

2010 / tél


57

Ifjúság és társadalom 5. Nemformális tanulás 5. A civil ifjúsági szegmens 6. Interkulturalitás, nemzetközi kitekintés 6. Az ifjúsági tevékenységek határterületei (ok7. Részvétel: bevonódás, emberi jogok, érdektatási, munkaerőpiaci ismeretek stb.) egyeztetés (képviselet, döntéshozatal, lobbi) – 8. A helyi ifjúsági munka és az ifjúsági szolgáltatások tere: a rendszeres és folytonos együttlét élményére alapuló ifjúsági területek (táborok, klubok) 9. Önkéntesség és önszerveződés segítése - Civil ifjúsági munka 10. Ifjúsági projekt és szervezetmenedzsment 11. Virtuális ifjúsági munka Differenciált szakmai anyag/szakirányok Differenciált szakmai anyag/szakirány Ifjúsági referens Ifjúsági szakértő Ifjúsági munkás (ifjúsági intézményszerveIfjúságpolitikus ző) Ifjúsági vezető (személyes ifjúságsegítő és Gyermek és serdülő közösségszerező) Fiatal felnőttek Virtuális ifjúsági munka Szabadon választható szakmai tárgyak Szabadon választható szakmai tárgyak Ifjúságszakmai rendszerek (feladat, humán A formális oktatási rendszer és kapcsolódáés pénzügyi rendszerek) és ifjúságpolitika sai Az ifjúsági munka tervezése és értékelése A szociális rendszer és kapcsolódásai stratégia, cselekvési terv, monitoring A közművelődés rendszere Az ifjúsági korosztályok és rendszerek megA családgondozás rendszere értése, megismerése Nemzetközi ifjúsági világ - Európai és nemzetközi rendszerek A civil ifjúsági szegmens Az ifjúsági tevékenységek határterületei (oktatási, munkaerő-piaci ismeretek stb.) Az ifjúságügy története és a rendszerváltozás utáni ifjúságügy

2. Ifjúságszakmai tevékenységek Miként a bevezetőben írtuk, az egyes ifjúsági szakemberek feladatairól végzettségüknél sokszor többet mond el a tevékenységüket leíró fogalom. Érdemesnek tűnik elkülönítve kezelni a végzettséget és az űzött tevékenységet, vállalt szerepet. Fontos, hogy megítélésünk szerint a szerepekre, tevékenységekre az ifjúságsegítő nem használandó, hisz így nem tudható, hogy épp a végzettségről vagy a foglalkozásról beszé-

58


2010 / tél

lünk. Miként a főkönyvelő, a gazdasági igazgató, a munkagazdaságtan professzor és az akadémiai kutató foglalkozást űző egyaránt közgazdász végzettséggel rendelkezik (Körösényi–Tóth–Török, 2008), mára ehhez hasonlóan több olyan foglalkozási-szakmai csoport, illetve szerep alakult ki, ahol megjelentek vagy akar meghatározó szerepet töltenek be (kellene betöltsenek) az ifjúságszakmai végzettséggel rendelkezők. „Ez a logika érvényesül a legtöbb, társadalomtudománnyal kapcsolatos fogalom használata esetén.

Ifjúság és társadalom Közgazdász az, aki elvégzett egy ilyen diplomát nyújtó képzést – függetlenül attól, hogy később bankárként, gazdasági elemzőként, köztisztviselőként vagy éppen teljesen más területen dolgozik. Ugyanakkor, „hivatalos” megszólalásukkor a közgazdászok rendszerint bankárnak, gazdasági elemzőnek vagy éppen brókernek definiálják magukat. Hasonló a helyzet az egyaránt jogi végzettséggel rendelkező ügyvéd – ügyész – bíró stb. kategóriákkal” (Körösényi-Tóth-Török, 2008). E tekintetben a köznyelvi megközelítés összhangja is megteremthető. Ismerünk olyan ifjúságsegítő (végzettséggel rendelkezőt, sajnos nem is keveset), akiből nem lett ifjúsági szakmát űző és ismert nem kevés ifjúsági referens, ifjúságpolitikus vagy ifjúsági szakértő, kinek nincs ifjúsági (segítő vagy tervező) végzettsége. Ma a végzettség nem teszi szükségessé az ifjúsági tevékenységet, és a tevékenység (bár területenként eltérő szorító erővel) a végzettséget. Ennek kapcsán ismételten jelezni kell, hogy mindaddig, amíg az ifjúsági szakmák (végzettségek) nem lesznek kötelezőek bizonyos foglalkozások betöltéséhez (gondoljuk csak el: az ifjúsági referens vagy az ifjúsági vezető (táborvezető), neadjisten az ifjúsági iroda munkatársánál nem tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak, hogy „legyen papírja” arról, amit csinál), addig a teljes képzés tulajdonképpen csak „lóg a levegőben” és bármely, benzinkutasként elhelyezkedni tudó ifjúságsegítőnek csak örülhetünk. Tekintsük tehát át, hogy foglalkozás szerint milyen fajta tevékenységek, foglalkozások képzelhetők el az ifjúságszakmai térben. Megítélésünk szerint ez ötféle lehet: • Ifjúsági vezetőnek elsősorban az ifjúsági civil szervezeteknél tevékenykedő szervezeti önkénteseket, projektrésztvevőket, szervezeti irányítókat, vezetőket nevezzük, akik elsősorban (bár nem kizárólag) szabadidejükben rendezvény és szolgáltatásfókusszal látják el egy-egy adott helyen vagy hálózatszerű szervezeten keresztül tevékenységüket. Az ifjúsági vezető differencia specifikája az önkéntesség, illetve a szervezeten keresztüli

látásmód, jellemzője (általában) a projektszerű megközelítés. Tudása gyakorlati, konkrét perszonális és közösségfejlesztő tudás, amelyet általában önkéntesként kamatoztat. Sajátos cselekvési tere a táborok,rendezvények, programok, sikerkritériuma ezen események, illetve magának a szervezetnek a sikere, hírneve. Kívánatos lenne, ha ifjúságsegítői végzettséggel rendelkezne. • Az ifjúsági referens apparátusban, elsősorban önkormányzatnál (legyen ez a legtöbb helyen helyi-település, de akár megyei önkormányzat, kistérségi társulás, regionális feladatokat ellátó együttműködés) dolgozó ifjúsági szakember. Ilyen értelemben bár nem önkormányzatban, de az apparátusban dolgozó a kormányzati ifjúsági ügyekért felelős terület (néha osztály, főosztály, helyettes államtitkárság), s ha meggondoljuk, hogy tulajdonképpen éppúgy a civil szervezetek, fiatalok és a tárca közötti kapcsolatért, illetve a rendszerszerű működésért felelős apparátusi oldalon, miképp a „klasszikus” ifjúsági referens az önkormányzatoknál, már nem is tűnik olyan valóságtól elrugaszkodott dolognak az ott dolgozókat is ifjúsági referenseknek nevezni. Az ifjúsági referens egyedisége tehát az adminisztratív oldalon lévő kapcsolat megteremtése a fiatalokkal és szervezeteikkel. Tevékenységének célja az illetékességi területén a stratégiai ciklus koordinálása, szervezése, lebonyolítása, monitorozása, értékelése. Általában hivatásos. Speciális ismerete a szervezeti bürokratikus tudás, illetve kapcsolati tőkéje a civil ifjúsági ágazattal. Sajátos arénája a testületi, bizottsági ülések. Sikerkritériuma a hivatali struktúrában felette állók elismerése. Kívánatos lenne, ha ifjúsági tervezői végzettséggel rendelkezne. • Ifjúságpolitikusnak tekintjük a valamilyen struktúrában választási vagy delegálási eljáráson keresztül legitimált képviselőt. Tehát ifjúságpolitikus a parlament ifjúsági bizottságának tagja, az ifjúsági kérdésekkel foglalkozó

2010 / tél


59

Ifjúság és társadalom önkormányzati képviselő, de az ifjúsági forrásbővítő testületben ülő civil, szakmai vagy kormányzati delegált. Az ifjúságpolitikus differencia specifikája a döntéshozatalra történő feljogosultság és a döntési feladat. Feladata politikai, szakmapolitikai, szakmai célok elérése, a politikai, szakmapolitikai cselekvés, döntéshozatal és bizonyos eseteken az ezen keresztüli szavazatmaximalizálás. Tudása cselekvő tudás a politikai-szakmai térben, illetve információ-szolgáltatás és információ-felvétel. Hivatásos vagy önkéntes is lehet, sajátos arénája a bizottsági ülések, tájékoztatók, sajtóbeli megjelenés. Sikerkritériuma a szakmapolitikai pozíció erőssége. Kívánatos lenne, ha ifjúsági tervezői végzettséggel rendelkezne. • Ifjúsági szakértőnek tekintjük azon szakmai műhelyekben, teamekben, think-tank-ekben dolgozókat, akik az ifjúsági területet vagy annak egy részét speciális módon ismerik. Ebben az értelemben az ifjúsági szakértő egyedisége abban áll tehát, hogy a szakértőt tudása és csak az legitimálja. Az ifjúsági szakértő, ha egyetemi környezetben vagy kutatóintézetben fejti ki tevékenységét, ifjúságkutatóként is aposztrofálható. Alapvető célja a kutatás, elemzés, megismerés, magyarázat, az ifjúságszakmai tudástest bővítése. Tudása elméleti/alap- vagy alkalmazott/empírikus tudományos jellegű. Általában hivatásos, ritkábban hobby vagy önkéntes jelleggel végezhető. Sajátos cselekvési tere a szakmai konferenciák. Sikerkritériuma a tudományos, szakmai elismerés. Kívánatos lenne, ha ifjúsági tervezői végzettséggel rendelkezne. • Ifjúsági munkásnak hívhatjuk az állandó ifjúsági szolgáltatói közegben (elsősorban, de nem kizárólag ifjúsági irodákban, pontokban) dolgozókat (bár elismerjük, hogy ez utóbbi elnevezés a szaknyelvben korábban más fogalomra volt használatos, a köznyelvben pedig nem elterjedt, ugyanakkor nem tűnik könynyűnek találóbb fogalmat megragadni e tevékenységre). Az ifjúsági munkás egyedisége a napi rendszerességű, munkaviszonyszerű

60


2010 / tél

szolgáltató tevékenység. Tudása gyakorlati, konkrét perszonális és közösségfejlesztő tudás. Alapvető célja az állandó aktivitáson keresztüli szolgáltatás. Sajátos cselekvési tere az ifjúsági iroda, arénája a szakmai hálózatok, találkozók. Sikerkritériuma az ügyfelek és a megbízó elismerése. Kívánatos lenne, ha ifjúságsegítői végzettséggel rendelkezne. A tevékenységeket és jellemzőiket a túloldali táblázatban foglaljuk össze. Ezen túlmenően természetesen további kategóriák, jövőbeli foglalkozások is képezhetők (ifjúsági publicista, a szakértő és a kutató különválasztása, ifjúsági tanácsadó), azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy ezen tevékenységeket alig pár személy (vagy egy se) űzi önállóan, így e kategóriák bár elméletben lehetséges tevékenységet, foglalkozásokat takarnak és ezért megemlítendők, gyakorlatban azonban ma kevéssé tűnik elemzésük célszerűnek. Ifjúsági vezető Ifjúsági munkás

Ifjúsági szakértő Ifjúságkutató

Ifjúsági referens

Ifjúságpolitikus

Jegyzetek 1 Sikeresen pályázott a Kecskeméti Főiskola, amely a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálattal és Magyar Pedagógiai Társasággal együtt mintegy 40 millió forintot fordíthat az ifjúságsegítő képzéshez kötődő tantervek és tananyagok kidolgozására, kutatásra, a képzésben résztvevő és a gyakorlatokat irányító szakemberek továbbképzésére, szakmai műhelyek, találkozók és konferenciák szervezésére. A projektet több képző intézmény is támogat-

2010 / tél

Ifjúsági szakértő (ifjúságkutató)

Ifjúsági munkás

ifjúsági tervező

Politikai, szakmapolitikai, szakmai célok elérése, cselekvés, esetenként szavazatmaximalizás

ifjúságsegítő

Hivatásos vagy ön- Általában hivatásos kéntes

Hivatásos

Elméleti, alap vagy Gyakorlati, konkrét alkalmazott, empí- perszonális és közösri-kus tudományok ségfejlesző tudás használata

ifjúsági tervező

Kutatás, elemzés, Állandó aktivitáson megismerés, magya- keresztüli szolgáltarázat, az ifjúságszak- tás mai tudástest bővítése

( S z a k m a ) p o l i t i k a i Tudományos elisme- Ügyfelek és megbízó pozíció erőssége rés elismerése

rendezvé- Önkormányzati, bi- Bizottsági ülések, tá- Szakmai konferenci- ifjúsági iroda, Szakzottsági, testületi ülé- jékoztatók, konferen- ák mai hálózatok, találkozók sek, hivatali szék ciák, sajtóbeli megjelenés

Hivatásos

Rendezvény, szerve- Megbízó elismerése zet sikere

Sajátos arénája, te- Táborok, rülete, cselek-vési és nyek kommu-nikációs tere

Sikerkritériuma

ifjúságpolitikus

Gyakorlati, konkrét Bürokratikus tudás, Cselekvő tudás a poperszonális és közös- kapcsolati tőke a ci- litikai térben, inforségfejlesztő tudás vil ifjúsági ágazattal máció-szolgáltatás és információ-felvétel az ifjúságszakmai térben

ifjúsági tervező

Projekten vagy szer- Az illetékességi tevezeten keresztül rületen a stratégiai szolgáltatás ciklus koordinálása, szervezése

Viszonya a szerep- Általában önkéntes hez

Tudás jellege

Ifjúsági referens

Civil szervezeti ve- Önkormányzati, kor- Önkormányzatokban K u t a t ó i n t é z e t e k - Napi rendszeres-ségzető mányzati bürokrata vagy parlamentben, ben, think-tank-ek- gel fiatalokkal foglalilletve testületekben ben dolgozó kutató, kozó munkavállaló döntéshozó elemző,

Kívánatos Ifjúság- ifjúságsegítő szakmai végzettsége

Alapvető célja

Tipikus szerepek

Ifjúsági vezető

1. táblázat. Ifjúságszakmai szerepek



61

Ifjúság és társadalom ta: Eötvös Lóránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző kar – Budapest; Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola – Debrecen; Nyugatmagyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Andragógiai Intézet – Szombathely. Az említett intézmények előzetes nyilatkozatot tettek a pályázat beadásához a várható eredmények kipróbálására, későbbi hasznosítására, a fejlesztésben, képzésekben való közreműködésre, részvételre vonatkozóan. Az Excenter Kutatási Központ, mint támogató partner vett részt a pályázat, illetve az ahhoz kapcsolódó szükségletfelmérés kidolgozásában, később pedig megbízást kapott a projektben vállalt kutatás lebonyolítására, az eredmények kiértékelésére és publikálására. A projekt célja az ifjúságsegítő felsőfokú szakképesítés megújítása, egyúttal interprofesszionális képzéssé fejlesztése a pedagógus- és ifjúságsegítő képzések határterületein. Az interprofesszionális humán szolgáltatások nyújtására alkalmas szakemberek komplex képzési programja (a pedagógusképzésben és az ifjúságsegítő szakképzésben egyaránt alkalmazható speciális kompetenciák fejlesztésével) nem csupán a meglévő ifjúságsegítő szakképzés fejlesztéséhez járul hozzá, hanem egyes pedagógiai alapképzések és határterületen folytatott egyéb szociális és humán szakok, szakirányok és képzések interprofesszionalitásának erősítéséhez, az ifjúsággal foglalkozó szakmákhoz kapcsolódó képzések továbbfejlesztéséhez is. A képzőintézmények kapcsán azonban szükség van a készségek továbbfejlesztésére, a tudások és a képzés formáinak aktualizálására, hogy a folyamatosan változó munkaerő-piaci elvárásokhoz igazodhassanak. A projekt várható eredményei: • a szakképzésben és az alapképzésben egyaránt hasznosítható, többfunkciós 12 db kurrikulum, és az ezekhez kapcsolódó 30-60 órás tananyagok fejlesztése; • az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzésben oktató szakemberek speciális képzése, módszertani felkészítése; • a kurrikulum(ok) adaptációja a különböző szintű képzések és célcsoportok számára (pl. felső-

62


2010 / tél

2 3

4

5

fokú szakképzés, felsőoktatási alapképzés (BA), képzők képzése, gyakorlati szakemberek, pedagógusok továbbképzése). A projekt hatásaként a célcsoport(ok) tagjai nem csupán kompetencia-fejlesztésben részesülnek, de növekednek munkaerő-piaci esélyeik is. Mivel a képzés felelősén kívül az oktatók alig vettek részt kifejezetten az ifjúsági szakmával, az ifjúságsegítés specifikumaival foglalkozó képzéseken, e területen is előrelépést jelent a projekt megvalósítása. A projekt nyitó rendezvényére 2010. szeptember 3-án került sor Kecskeméten, a Főiskola Tanítóképző Karán. Horváth Ágnes és Trencsényi László anyagainak felhasználásával. Az MA esetében ez természetesen csupán egy a lehetséges BA-ra épülő képzési konstrukciók közül. Ugyanis nem kizárható olyan út sem, mely immár az egyes tudományszakokhoz (pszichológia, neveléstudomány, szociológia, politológia stb.) rendelve szakirányként közelít. Ha 1000 érintettel számolunk egy ifjúságsegítő rádiuszát, akkor a mintegy 2,7 milliós populációra összesen 2700 ifjúságsegítő kiképzése szükséges, s egy húsz éves karrierpályát kalkulálva (feltéve, hogy a XXI. században több szakma elvégzése lehetséges, szakmaváltás stb. történhet, így egy emberöltőben két teljes karrierre is mód adódik), évi 130-150 ifjúságsegítő kibocsátása tűnik szükségesnek. Más számolás szerint minden kistérségben, városban 11, megyei jogú városban és kerületben 3-3 ifjúsági referenssel (kb. 550 fő) számolva, ugyanennyi civil szervezeti vezetőt és ifjúsági munkást kalkulálva, s mintegy 100 kutatót és 100 politikust feltételezve a létszám 1800 fő körül adódik, ami a 20 éves karrierciklussal és a lemorzsolódással számolva sem több, mint évi 100 végzett ifjúságsegítő. Ifjúsági korosztályok: Az ifjúság fogalmába – érvényes jogi és szakmai definíciók alapján - a gyerekkortól a fiatal felnőttkor végig terjedő életszakaszt értjük. Életút alapján fogalmazva: attól az időponttól kezdve, hogy gondviselői és intézményes pedagógusi közvetlen felügyelet nélkül vesz részt a „társadalmi életben”, vesz igénybe szolgáltatásokat, kezdeményez civil közösségi aktivitásokat, egészen addig, míg éretten ő nem válik más egyének és cso-

Ifjúság és társadalom portok felelős gondviselőjévé. A Nemzeti Ifjúsági Stratégia analóg megfogalmazása alapján a kb. 8-12 évesektől a kb. 25-30 évesekig tartozókat értjük az ifjúsági korosztályok tagjai közé, azaz az ifjúsági fókusz – kiterjesztő értelmezéssel – a kortárscsoport megjelenésétől a másokért való felelősségvállalásig terjed, azaz nem tartozik az ifjúsági korosztályok közé az az időszak, amikor a kisgyermekkel kapcsolatba kerülők elsődleges feladata a védelem (és csak ezután következhet bármifajta fejlesztési feladat), csak az ezen időszak utáni és a felnőttkor közötti életszakaszt tekintjük ifjúkornak. 6 Harmadlagos szocializációs terep: a családon és iskolán (esetenként munkán) túli, elsősorban szabadidős ágensek által meghatározott színtér 7 Az ifjúsági munka kulcsszavai: énkép kiteljesítés, önismeret, öntevékenység, közösségi párbeszéd, csoportszocializáció, kihívásokra való felkészítés, szabadidős tevékenységek, informális tanulás. Az ifjúsági munka leginkább a fejlesztés irányát magukban hordozó tényezőkhöz kapcsolódik (személyiség, közösség, csoport-, terület-, település- fejlesztés…) mindezek a támogatás, az újítás és megújulás előjelét, ígéretét, és szükségletét mutatják, mint ahogy a „helyzetbe hozás”, bátorítás, bevonás fogalmai is. Magában foglalja a szolidaritás, a különbözőségek elfogadásának aktív képessége és készsége (és ennek részeként az empátia fejlesztése) fogalomköreit. Szolgáltatási

kínálata annyiban különbözik az üzleti világ ifjúsági szolgáltatásaitól, hogy (elvben) bárki számára hozzáférhető, ún. alacsonyküszöbű szolgáltatás, azaz igénybevétele nem függ pénzügyi vagy egyéb előzetes feltételektől. 8 Az ifjúsági szakmán kívül esik az ún. horizontális ifjúságügy: minden olyan tevékenység, amelynek e korosztályokkal kapcsolatos szerepe van és elsősorban más ágazati tevékenység (oktatás, szociális munka, kultúra, gazdaság stb.) profiljába tartozik. Épp ezért adekvát képzettség nem tartozik hozzá. 9 Jelenleg a szakmai törzsmodulok kidolgozása folyik.

Felhasznált irodalom Körösényi András–Tóth Csaba–Török Gábor (2008): Ki a politológus – tudós, elemző és más szerepek. Politikatudományi Szemle, 2008/2. Nagy Ádám (2008): Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka. In: Nagy Ádám (szerk.): Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka. Palócvilág–Új Mandátum, 2008. Nagy Ádám (2010): Az ifjúságügy és a harmadlagos szocializációs közeg. Új Ifjúsági Szemle, 2010/2. Székely Levente–Nagy Ádám (2010): A szakmává válás útján – gyorsfénykép az ifjúságsegítő képzésről. Új Ifjúsági Szemle, VIII évf. 4. szám, 2010. TAMOP -5.4.4-09/2-C-2009-0002 projekt szak- és háttéranyagai

2010 / tél


63

Nyüsti Szilvia

Ifjúság és környezet

Területi különbségek a magyar fiatalok demokrácia-értelmezésében A politikai szocializáció egyik meghatározó értelmezése szerint az egyén és a társadalom között zajló folyamatos interakciók révén a szocializálódó egyén egyszerre tárgya és alanya a kétirányúnak tekintett folyamatnak (Percheron, 1999a; Szabó, 2000, 2009). Elfogadva ezt a megközelítést, könnyen belátható, hogy a demokrácia az intézményes feltételek mellett az azokat működtető polgárok értékrendjétől és attitűdjeitől is nagymértékben függ (Murányi–Berényi, 1997; Murányi, 2006).1 A politikai szocializációt kétirányú interaktív jellege mellett az is jellemzi, hogy egész életen át tart és kora gyermekkorban elkezdődik (Percheron, 1999b). A fentiek miatt a társadalom – így a fiatalok – demokratikus állampolgári kultúrájával, illetve demokráciaértelmezésével kapcsolatos szociológiai kérdésfeltevések a hosszú múlttal rendelkező, szilárd demokráciákban is releváns kutatási témák.2 Magyarországon az államszocializmusról a demokráciára való átmenet sikerességét nehezíti, hogy az ország történelme nem kedvezett a kikristályosodási folyamatoknak, így a különböző politikai-történeti időszakok értékrendjei és intézményei egymásra csúsztak (Csákó, 2004; Szabó, 2000; 2009). Ennek egyik lényeges oka, hogy hazánkban a XX. században összesen kilencszer került sor a politikai hatalomgyakorlás módjának megváltozására, az államhatárok pedig négyszer módosultak a század folyamán (Szabó–Falus, 2000; Szabó, 2009). Ráadásul nem szabad elfelejtenünk, hogy hazánkban az 1989-es rendszerváltást megelőzően sem létezett még megszilárdult demokratikus rendszer, melynek értékeihez és hagyományaihoz visszatérhettek volna a társadalom tagjai.

A mai középiskolás korosztályba tartozó fiatalok azért különösen érdekesek a demokrácia szempontjából, mert ők a rendszerváltás óta felnőtt első generáció, ők már a “demokrácia gyermekei” (Csákó, 2007). Ugyanakkor ez a korcsoport a politikai szocializáció szempontjából rendkívül heterogén körülmények között nőtt fel, mivel a történelmileg kialakult viselkedés- és reakcióminták túlélik a politikai rendszerek változásait, átalakulásuk sok időt vesz igénybe (Szabó, 2000). Kelet-Európa demokratizálódási folyamataival párhuzamosan több nemzetközi összehasonlító kutatás vizsgálta az országonként eltérő demokrácia-felfogásokat (Simon, 2001; Erős–Murányi, 2001; IEA, 1999). A hazai empirikus kutatások közül a fiatalok demokrácia-képének leírására vállalkozó legátfogóbb vizsgálatoknak az „Iskola és társadalom 2005, és 2008” kutatások tekinthetőek.3 A 2005. évi adatbázis alapján Csákó Mihály arra kereste a választ, hogy milyen összefüggés van a demokrácia-értelmezés, valamint a politikai ismeretek és attitűdök között (Csákó, 2007; 2009), míg Sik Domonkos a két vizsgálat összehasonlító elemzése során a republikánus, a liberális és az antidemokratikus értékek szocializációs hátterének felderítésére vállalkozott (Sik, 2010). Mindezek mellett Murányi István tanulmányában – a 2008. évi adatok alapján – az előítéletesség és a demokrácia-értelmezés közötti kapcsolatról olvashatunk (Murányi, 2009). A fenti írások a területi különbségek mélyebb elemzésével nem foglalkoztak, többnyire a megye csak egy volt a demokrácia-értelmezéseket vizsgáló ok-okozati vagy leíró modellek változói között. Tanulmányunkban ezért tárgyaljuk a fiatalok demokrácia-értelmezésének területi jellemzőit.

2010 / tél


65

Ifjúság és környezet Kutatási kérdések és a minta leírása Az „Iskola és társadalom 2008” kutatás során öt megye (Baranya, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg) és a főváros 9. és 11. évfolyamos középiskolás fiataljainak önkitöltős kérdőíves adatfelvételét a kutatásban résztvevő egyetemek szociológia szakos hallgatói terepgyakorlatuk keretében végezték. A kérdőíveket 2008. október 15. és december 15. között, tanórákon töltötték ki az N=5962 fős, megye és iskolatípus szerint reprezentatív mintába került tizenévesek. A másodelemzés során a következő kérdésekre próbáltunk válaszolni: a rendszerváltás után felnövekvő fiatalok mit értenek a demokrácia fogalmán? A demokrácia értelmezése milyen kapcsolatban van a területi dimenzióval? A Magyarországon sok tekintetben fennálló, a rendszerváltás óta csak fokozódó területi különbségek megfigyelhetők-e a fiatalok demokrácia-értelmezéseiben?

Területi különbségek Magyarországon Az országra jellemző társadalmi-gazdasági területi különbségeket a hétköznapi diskurzusokban és a szakirodalmi publikációkban egyaránt előforduló kifejezések jelölik: kelet-nyugati lej-

tő, főváros-vidék szakadék vagy települési hierarchia. A regionalitás és lokalitás ugyanakkor meghatározó szocializáló tényező is (Gábor, 1996). Az értékátadás folyamatában felerősödött a léthelyzet hatása, aminek differenciáló szerepét tovább erősítik az országon belüli regionális és településtípusok közötti területi hátrányok (Boros, 1992). A területi sajátosságok egyfajta kumulatív módon tartalmazzák a társadalmi környezetre jellemző viselkedési mintákat, értékeket és szerepeket, ily módon befolyásolva a fiatalok szocializációját. A következőkben – nyilván a teljesség igénye nélkül – a 2001. évi népszámlálás és KSH adatok alapján a területi egyenlőtlenségek néhány fő jellemzőit a 2008. évi kutatás mintájában szereplő öt megyére és a fővárosra vonatkozóan közöljük.

Területi különbségek a népszámlálás és a KSH adatai alapján A következőkben megyei lebontásban ismertetjük az egy főre jutó GDP-t, a munkanélküliségi rátát, a legmagasabb iskolai végzettséget, illetve a romák arányát az adott népességen belül. (1. táblázat)

1. táblázat: Területi egyenlőtlenségek jellemzői (Ft/fő, illetve százalékban)

GDP (2007, ezer Ft/fő)

Országos átlag

Budapest

Baranya

Csongrád

Fejér

Hajdú

Szabolcs

2527

5493

1834

1891

2415

1805

1352

Legmagasabb iskolai végzettség (2001, a megfelelő korúak százalékában): Legalább nyolc általános

89

87

80

81

80

77

74

Legalább érettségi

38

52

30

33

29

29

23

Legalább egyetem/ főiskola

13

19

9

10

8

8

6

Munkanélküliségi ráta (2008, %)

8

4

10

8

6

9

18

Romák aránya a népességen belül (2001, %)

2

1

2

1

1

2

5

Forrás: KSH 2007-es és 2008-as évközi adatok, valamint 2001. évi népszámlálási adatok4

66


2010 / tél

Ifjúság és környezet A főváros helyzete minden vizsgált mutatót tekintve a leginkább, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye helyzete a legkevésbé kedvező. Az egy főre eső GDP és a munkanélküliségi ráta tekintetében több mint négyszeres, a roma népesség arányát tekintve ötszörös az eltérés Budapest és a keleti megye között, de az iskolázottság közötti különbség is számottevő. Szabolcs-Szatmár-Bereg mellett Hajdú-Bihar megye helyzete is több szempontból kedvezőtlen. A másik három megye sorrendje nem egyértelmű, mivel bizonyos mutatókban az egyik, míg másokban a többi helyzete előnyösebb, azonban közöttük is jelentős különbségekkel találkozhatunk (munkanélküliségi ráta, romák aránya).

Területi különbségek a 2008. évi adatbázis alapján Az „Iskola és társadalom 2008” kutatás adatbázisa alapján képzett változók természetesen nem feleltethetők meg egyértelműen a fentebb ismertetett statisztikai mutatóknak, az össze-

vetést inkább a területi eltérések minta alapján leírt tendenciáinak „kontrolljaként” kezeljük. A 2. táblázatban a család anyagi helyzetét,5 a szülők iskolai végzettségét,6 a munkanélküli szülők arányát,7 illetve a más etnikumhoz tartozó osztálytárs előfordulásának arányát a megyei és fővárosi alminták alapján közöljük. A táblázat egyértelműen azt igazolja, hogy – eltekintve a más etnikumú osztálytárs arányától – érvényesek a statisztikai adatok előzőekben tárgyalt tendenciái: Budapesten a legkedvezőbb, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legrosszabb helyzetűnek tekinthetjük az ott élő fiatalokat. A Hajdú-Bihar megyei ifjúságot – hasonlóan a statisztikai adatoknál megfigyeltekhez – inkább kedvezőtlen helyzet jellemzi, míg a másik három megye az adatbázis alapján is változó képet mutat. A statisztikai adatokhoz viszonyítva a más etnikumhoz tartozó osztálytárs arányainál tapasztalható jelentős eltéréseket több oknak is tulajdoníthatjuk. A mintavételi torzításon kívül a 2001. évi népszámlálás időbeli távolságával, vagy a szegregált iskolai osztályok arányával is

2. táblázat: A megyék közötti területi különbségeket tükröző változók százalékban, 2008

Teljes minta

Budapest

Baranya

Csongrád

Fejér

Hajdú

Szabolcs

Anyagi helyzet: (p≤ 0.001)8 Rossz anyagi helyzetű Jó anyagi helyzetű

41

33

41

49

41

45

53

59

67

59

51

59

55

47

Szülők iskolai végzettsége: (p≤ 0.001) Alacsony

49

39

48

56

57

58

60

Átlagos

23

22

25

22

18

26

23

Magas

28

39

27

22

25

16

17

Van-e munkanélküli a szülők között? (p≤ 0.001) Nincs Van

93

97

94

94

93

91

84

7

3

6

6

7

9

16

Van-e olyan osztálytársad, aki más etnikumú, mint te? (p≤ 0.001) Nincs

56

53

42

66

68

62

55

Van

44

47

58

34

32

38

45

2010 / tél


67

Ifjúság és környezet számolhatunk. (A kérdőívet kitöltő etnikai hovatartozására vonatkozóan nem szerepelt kérdés a kérdőívben.) Az országos statisztikák és a kérdőíves kutatás alapján mért adatok alapján a következő sorrendet állíthatjuk fel a megyék és a főváros között: 1. Budapest, 2. Baranya, 2. Fejér, 2. Csongrád, 3. Hajdú-Bihar, 4. Szabolcs-SzatmárBereg. A sorrend nem egyértelmű, mivel csak a főváros és a két kelet-magyarországi megye helye állapítható meg biztosan, a másik három megyét inkább azonos pozíció jellemzi. (A népszámlálás, illetve a KSH adataihoz képest Baranya megye helyzete kedvezőbb az „Iskola és társadalom 2008” kutatás eredményei alapján.)

A középiskolás fiatalok demokrácia-értelmezése A demokrácia széles körben használt fogalom, azonban gyakran úgy beszélnek róla, hogy hiányzik a pontos fogalmi meghatározás (Hudecz, 2007; Bódig, 2007). A rendszerváltozást követően divatossá vált társadalomtudományi fogalom gyakori használata együtt járt a definíció elhomályosodásával is. A demokrácia meghatározásának nehézsége nem csak az országonként eltérő gyakorlati megvalósulás sokszínűségének, hanem az idők során kialakult sokféle jelentésréteg egymásra rakódásának is köszönhető (Simon, 2001). Továbbá a demokrácia eszméi nem állnak összhangban a valósággal, így egyszerre tekinthető leíró és előíró fogalomnak (Sartori, 1999). A fentiek miatt a szakirodalomban fellelhető demokrácia-elméletek még ma sem a konszenzus, hanem sokkal inkább a sokféleség irányába hatnak (Simon, 2001). Nem célunk ennek a szakirodalmi sokféleségnek a bemutatása és/vagy egy kizárólagosan használt demokrácia fogalom elfogadása, csupán olyan empirikus demokrácia-kép tipológiákat kívánunk konstruálni, melyek alkalmasak a területi különbségek vizsgálatához. Az „Iskola és társadalom” kutatás kérdőívének egyik kérdésében tizenkét elemről kellett

68


2010 / tél

eldönteniük a megkérdezetteknek, hogy menynyire tartoznak bele a demokrácia fogalmába.9 Az elemek a következők voltak: a kisebbségi jogok érvényesülése; a magánélet tiszteletben tartása; a politikai választás lehetősége; a társadalmi különbségek csökkentése; a törvények betartása; beleszólás a politikába; egyesülési szabadság; szólásszabadság; szolidaritás a rászorulókkal; társadalmi igazságosság; többpártrendszer; törvény előtti egyenlőség.10 A felkínált elemek közül átlagosan – ahogy azt Csákó a 2005-ös, Murányi pedig a 2008-as adatok alapján már korábban is megállapította (Csákó, 2007; Murányi, 2009) – a demokrácia fogalmába leginkább a magánélet tiszteletben tartását (78 pont), a törvények betartását (78 pont), és a törvény előtti egyenlőséget (76 pont); legkevésbé fontosnak a többpártrendszert (60 pont) és a kisebbségi jogok érvényesülését (55 pont) tartják a válaszadók. A tizenkét változóra adott válaszok megyei átlagértékei azt igazolják, hogy jelentős területi különbségek jellemzik a fiatalok demokráciaértelmezését (3. táblázat). A megyék közötti eltérések csak négy elem megítélésében nem voltak szignifikánsak: társadalmi különbségek csökkentése; beleszólás a politikába; szolidaritás a rászorulókkal; többpártrendszer. Budapest és Hajdú-Bihar megyét – két, illetve egy elem kivételével – a teljes minta átlaga fölötti értékek jellemzik, míg Csongrád és Baranya megyében minden átlag alatti. A legnagyobb különbséggel a kisebbségi jogok érvényesülésének megítélésekor találkozhatunk (Budapest: 59 pont, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: 50 pont).

A demokrácia-kép típusok A tizenkét elemből képzett demokrácia-kép típusok bemutatása előtt a korábbi elemzések néhány eredményére utalunk. A 2005. évi kutatás adatainak feldolgozása során Csákó nem talált markáns látens struktúrát az elvégzett főkomponens elemzés és faktoranalízis alapján, így két,

Ifjúság és környezet 3. táblázat. Területi különbségek az egyes fogalmi elemek megítélésében (százfokozatú skála átlag, 0: semennyire; 100: teljesen)11

Teljes minta

Budapest

Baranya

Csongrád

Fejér

Hajdú

Szabolcs

a magánélet tiszteletben tartása (p≤ 0.001)

78

80

76

75

76

79

74

a törvények betartása (p≤ 0.001)

78

78

75

78

79

80

80

törvény előtti egyenlőség (p≤ 0.05)

76

76

74

75

76

77

78

szólásszabadság (p≤ 0.05)

76

78

76

75

73

77

74

társadalmi igazságosság (p≤ 0.05)

74

76

74

72

75

75

72

a politikai választás lehetősége (p≤ 0.05)

72

74

69

69

70

73

70

egyesülési szabadság (p≤ 0.001)

69

71

68

67

65

71

68

a kisebbségi jogok érvényesülése (p≤ 0.001)

55

59

55

53

51

53

50

tartalmi szempontból elkülönített indexet alakított ki. Az egyiket a kérdésblokk politikai elemeiből, a másikat pedig inkább a szociális elemeiből képezte, majd a két indexérték arányából képzett három kategóriát használta függő változóként (inkább politikai; inkább szociális; is-is) (Csákó, 2007). A 2008. évi adatbázist felhasználó tanulmányában Murányi faktoranalízis alapján különített el két változócsoportot: az egyiket civil, a másikat pedig politikai demokrácia-kép típusnak nevezte el (Murányi, 2009). A következőkben az általunk konstruált – tartalmi, illetve matematikai szempontok alapján létrehozott – kétféle demokrácia-kép tipológiát ismertetjük.

I. Tartalmi tipológia: politikai, kiegyensúlyozott és társadalmi demokrácia-kép típusok A Csákó-féle logikához hasonló, tartalmi szempont alapján konstruált demokrácia-kép tipológia kialakítása során három kategóriát külö-

nítettünk el.12 A fiataloknak felkínált tizenkét elemből elsőként két változócsoportot hoztunk létre (politikai elemek – társadalmi elemek), melyekből külön-külön indexet képeztünk. A politikai index hét elem értékeinek átlagát (a politikai választás lehetőségét; a beleszólást a politikába; a többpártrendszert; a törvények betartását; a törvény előtte egyenlőséget; a szólásszabadságot; és az egyesülési szabadságot), a társadalmi pedig öt elemét (a magánélet tiszteletben tartását; a társadalmi igazságosságot; a szolidaritást a rászorulókkal; a társadalmi különbségek csökkentését; és a kisebbségi jogok érvényesülését) tartalmazza.13 Majd a két átlag arányának értékeit kategorizálva alakítottuk ki a politikai, a kiegyensúlyozott és a társadalmi demokrácia-kép típusokat.14 A három típus megoszlását a mintába került fiatalok között az 1. ábra mutatja be. Az így képzett tipológia alapján azok, akikre a politikai demokrácia-értelmezés a jellemző, a politikai indexbe sorolt hét elemet az átlagosnál jobban, míg az öt társadalmi elemet az át-

2010 / tél


69

Ifjúság és környezet 1. ábra. A három demokrácia-kép típus százalékos megoszlása a mintában

kiegyensúlyozott 26,6%

politikai 44,8%

0

10

20

30

40

50

60

társadalmi 28,5%

70

80

90 100

lagosnál kevésbé preferálják. Ezzel szemben a társadalmi demokrácia-felfogással jellemezhető tizenéveseket éppen fordított preferenciák jellemzik. A kiegyensúlyozott típusba került fiatalok a mintaátlaghoz képest mind a tizenkét változót inkább a demokrácia fogalmába tartozónak vélik, így a politikai és társadalmi elemek hasonló aránya átlagosan magasabb értékekkel is párosul.15

A három demokrácia-kép típus megoszlásában – bár minden kategóriában a politikai aránya a legmagasabb – statisztikailag szignifikáns eltéréseket találunk a nemek, az évfolyam és az iskolatípus szerint elkülönült csoportok között, továbbá a család jövedelmi helyzete és a szülők iskolai végzettsége is differenciál. (4. táblázat) A nemek között ugyanaz a tendencia érvényesül, amit már Csákó Mihály is megállapított a 2005. évi adatbázis elemzésénél (Csákó, 2007),17 mivel – azonos kiegyensúlyozott arány mellett – a fiúk inkább a politikai, míg a lányok inkább a társadalmi elemeit hangsúlyozzák a demokráciának. Azonban a korábbi eredményekkel ellentétben a magasabb életkor a társadalmi és a kiegyensúlyozott demokrácia-kép kisebb, míg a politikai típus nagyobb preferálásával jár együtt. További eltérés, hogy Csákó elemzésében az iskolatípus nem differenciált, szemben a mi eredményünkkel: az átlagoshoz

4. táblázat. A három demokrácia-kép típus százalékos megoszlása különböző változókategóriákon belül16

Politikai

Kiegyensúlyozott

Társadalmi

50

27

23

40

27

33

41

28

31

48

25

27

28

27

Nem (p≤ 0.001) Férfi Nő

Évfolyam (p≤ 0.001) 9. évf. 11. évf.

Iskolatípus (p≤ 0.05) Gimnázium

45

Szakközépiskola

47

25

28

Szakiskola

41

26

33

Jövedelmi helyzet (p≤ 0.001) Jó anyagi helyzetű

47

27

26

Rossz anyagi helyzetű

42

27

31

Szülők iskolai végzettsége (p≤ 0.001) Alacsony

42

26

32

Átlagos

50

25

25

Magas

46

28

26

Teljes minta

45

27

28

70


2010 / tél

Ifjúság és környezet képest a gimnazisták a kiegyensúlyozott, a szakközépiskolások a politikai, míg a szakiskolások a társadalmi demokrácia-képet támogatják inkább. A rosszabb anyagi körülmények között élők és az alacsony iskolai végzettségű szülők gyermekei az átlagosnál jobban preferálják a társadalmi, míg a jó anyagi helyzetű és az átlagos iskolai végzettségű szülők gyermekei pedig a politikai típust. A magasan kvalifikált szülők gyermekeit mind a politikai, mind a kiegyensúlyozott típus enyhén átlagon felül jellemzi. A tartalmi szempontok alapján létrehozott demokrácia-kép tipológia szignifikánsan eltér a fővárosban, illetve a különböző megyékben élő fiatalok között is. (5. táblázat) Az eredmények arra utalnak, hogy a főváros és Baranya megye fiataljai az átlagosnál jobban preferálják a társadalmi demokrácia-kép típust, míg Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tizenéveseire az előzőektől 8-10 százalékpontnyi értékkel magasabb politikai arány jellemző. A Csongrád megyében élő fiatalok mindhárom típust a teljes mintához hasonló arányban támogatják, valamint Baranya és Fejér megyével együtt sajátos átmenetet képeznek a „szélsőségek” között. Ha az eredményeket összevetjük a korábban, megyék között kialakított szocio-kulturális sorrenddel, akkor a hátrányosabb helyzetű megyék felől a kedvezőbb helyzetűek, illetve Budapest felé irányuló növekvő társadalmi demokrácia-kép arányt figyelhetünk meg. A több szempontból is kedvezőtlen helyzetű Hajdú-Bihar és Szabolcs-

Szatmár-Bereg megyékben az átlaghoz képest magas a politikai demokrácia-típust elfogadók aránya, míg a legkedvezőbb helyzetű fővárosban a társadalmi demokrácia-kép jelenléte intenzívebb. A megyék közötti eltérések látszólag ellentmondanak annak, hogy a társadalmi demokráciakép típus inkább az alacsonyan iskolázott szülők és a rossz anyagi helyzetű családok gyermekeire jellemző. Mivel magyarázható, hogy az ezekkel a szocio-kulturális jegyekkel leginkább jellemezhető megyékben élő fiatalok támogatják magas arányban a politikai demokrácia-kép típust? Feltevésünk szerint a területi egységek közötti eltéréseket nem tulajdoníthatjuk kizárólag – egyik vagy másik demokrácia-kép típust inkább valószínűsítő – szocio-kulturális csoportok megyénként eltérő arányának. Ennek igazolására a következőkben a területi egységeken (főváros, illetve az öt megye) belül is elvégeztük a fenti elemzéseket. A megyénként statisztikailag szignifikáns eltéréseket az alábbiakban közöljük (6. táblázat). A Baranya megyei fiataloktól eltekintve, a két nem közötti eltérések minden megyében szignifikánsak. A teljes mintát jellemző trend – a fiúk inkább a politikai, a lányok inkább a társadalmi demokrácia típust fogadják el – a területi almintákon külön-külön is érvényesül, igaz eltérő arányokkal. Budapesten mindkét nem esetében a teljes minta átlagához hasonló, vagy annál akár jelentősen nagyobb arányban támogatják a társadalmi demokrácia-képet, miközben Hajdú-Bihar megyében ugyanez a politikai demokrácia-kép típusra igaz.

5. táblázat. A három demokrácia-kép típus százalékos megoszlása megyénként és a megyék sorrendje18

Megye (p≤ 0.001)

Megyék sorrendje

Politikai

Kiegyensúlyozott

Társadalmi

Budapest

1.

42

25

33

Baranya

2.

41

29

30

Fejér

2.

43

29

28

Csongrád

2.

45

27

28

Hajdú

3.

50

26

24

Szabolcs

4.

51

27

22

45

27

28

Teljes minta

2010 / tél


71

72


45

39

Férfi

Nő

2010 / tél

Budapest

Anyagi helyzet

38

47

44

alacsony

átlagos

magas

Teljes minta

Budapest

Szül. isk.

37

34

Szi.

Rossz

46

Szki.

45

40

Gim.

Jó

Bp.

45

Isk. tip.

39

11. évf.

Budapest

40

51

Cs.

9. évf.

Évf.

Bp.

Nem

45

36

37

47

Baranya

35

49

F.

Politikai

43

56

Sz.

61

58

45

Szabolcs

46

56

Szabolcs

45

50

52

Hajdú

58

41

Hajdú

45

56

H. 24

28

Bp.

28

25

23

Budapest

24

26

Budapest

20

23

29

Bp.

25

26

Budapest

28

26

Cs.

27

25

29

30

Baranya

32

27

F. 28

23

H. 27

27

Sz.

24

23

30

Szabolcs

28

26

Szabolcs

21

26

29

Hajdú

22

30

Hajdú

Kiegyensúlyozott

37

27

Bp.

28

28

39

Budapest

39

29

Budapest

46

31

31

Bp.

30

35

Budapest

31

23

Cs.

28

39

34

23

Baranya

33

24

F.

Társadalmi

6. táblázat. Területi különbségek a különféle szocio-kulturális csoportok demokrácia-értelmezésében (százalékban)

29

17

Sz.

15

19

25

Szabolcs

26

18

Szabolcs

34

24

19

Hajdú

20

29

Hajdú

27

21

H.

Ifjúság és környezet

Ifjúság és környezet A kilencedik és tizenegyedik évfolyam közötti eltérések csak a fővárosi és Hajdú-Bihar megyei fiatalság esetében szignifikánsak. Mindkét esetben az idősebb életkor a társadalmi- és a kiegyensúlyozott demokrácia-kép típus arányának csökkenésével, illetve a politikai típus növekedésével jár együtt, azonban Hajdúban ez a növekedés sokkal intenzívebb, mint a fővárosban. Az iskolatípusok alapján elkülönített csoportokat tekintve, a fővárosban, Baranya és Hajdú-Bihar megyében tapasztaltunk szignifikáns eltéréseket. Budapest és Baranya megye szakiskolás fiataljainál a politikai demokrácia-kép túlsúlya helyett társadalmi típus preferálása a jellemző. A szülők iskolai végzettsége és a jövedelmi helyzet alapján elkülönült csoportok demokrácia-értelmezésének eltérései csak a fővárosban és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében szignifikánsak. A politikai és a társadalmi típus esetében minden kategórián belül jelentős aránybeli eltéréseket figyelhetünk meg a budapesti és a szabolcsi fiatalok demokrácia-képe között. A legferdébb eloszlás a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő, magasan iskolázott szülők gyermekeinek csoportját jellemzi (a politikai

demokrácia-kép típust 61 százalék, míg a társadalmi típust 15 százalék preferálja). A fővárosi és megyei alminták vizsgálata arra utal, hogy – a teljes mintánál megfigyelt hasonló tendenciák mellett – a három demokrácia-kép típus támogatási aránya több esetben lényegesen eltér a területi egységeken belüli szocio-kulturális csoportokban. Így az eltéréseket feltehetően nem az egyes szocio-kulturális csoportok megyénként eltérő arányának, hanem egyéb területi hatásnak tudhatjuk be.

II. Statisztikai tipológia: a gyenge és az erős demokrácia-kép típusok A matematikai-statisztikai módszerrel kialakított tipológia klaszterelemzés (quick-cluster) eredménye. A kérdésblokk tizenkét elemének (változóinak) bevonása után a fiatalok két csoportját különítettük el. Az első csoport a mintaátlaghoz képest kevésbé, a második csoport pedig inkább a demokrácia fogalmába tartozónak vélte mind a tizenkét kritériumot. Ennek megfelelően az első típust gyenge, míg a másodikat erős demokrácia-képpel rendelkező csoportnak neveztük el. (7. táblázat)

7. táblázat. Szerinted az alábbiak milyen mértékben tartoznak bele a demokrácia fogalmába? A teljes minta átlaga és a két klasztercsoport átlaga. (százfokozatú skála átlag, 0: semennyire; 100: teljesen)

Gyenge demokrácia-kép

Teljes minta

Erős demokrácia-kép

a magánélet tiszteletben tartása

63

78

88

a törvények betartása

62

78

90

törvény előtti egyenlőség

55

76

91

szólásszabadság

55

76

91

társadalmi igazságosság

53

74

89

a politikai választás lehetősége

50

72

87

egyesülési szabadság

50

69

82

a társadalmi különbségek csökkentése

47

66

78

beleszólás a politikába

46

66

80

szolidaritás a rászorulókkal

49

66

77

többpártrendszer

44

60

72

a kisebbségi jogok érvényesülése

39

55

66

2010 / tél


73

Ifjúság és környezet A két csoport közül az erős demokrácia-kép típus a teljes minta 58 százalékát, míg a gyenge típusú csoport a 42 százalékát teszi ki. A nem, évfolyam és iskolatípus szerint elkülönült csoportokon belül szignifikánsan eltér a különböző demokrácia-képpel jellemezhető klaszterek aránya, de ugyanez figyelhető meg a szülők iskolai végzettsége, illetve a család jövedelmi helyzete alapján képzett csoportoknál is. (8. táblázat) 8. táblázat. A gyenge és az erős demokrácia-képpel jellemezhető klasztercsoportok százalékos megoszlása különböző változókategóriákon belül

Gyenge Erős demokrácia- demokráciakép kép Nem (p≤ 0.001) Férfi

44

56

Nő

39

61

Évfolyam (p≤ 0.001) 9. évf.

45

55

11. évf.

38

62

Iskolatípus (p≤ 0.001) Gimnázium

32

68

Szakközépiskola

44

56

Szakiskola

57

43

Jövedelmi helyzet (p≤ 0.05) Jó anyagi helyzetű

43

57

Rossz anyagi helyzetű

39

61

Szülők iskolai végzettsége (p≤ 0.001) Alacsony

46

54

Átlagos

39

61

Magas

34

66

Teljes minta

42

58

A lányoknál, a 11. évfolyamos, a szakközépiskolás és a gimnazista fiataloknál magas, míg a fiúk, a 9. évfolyamos és a szakiskolás fiatalok csoportjában alacsonyabb az erős demok-

74


2010 / tél

rácia-képpel jellemezhetők aránya. A magasan képzett szülők gyermekeihez viszonyítva, az alacsonyan iskolázott szülők gyermekeinek csoportjában szintén kisebb az erős demokrácia-kép arány. Némileg meglepő, hogy a család jövedelmi helyzete fordított kapcsolatban van a kialakított demokrácia típusokkal: az erős demokrácia-képet a kevésbé jó anyagi háttérrel jellemezhető fiatalok nagyobb arányban támogatják. A területi egységek között – hasonlóan a tartalmi tipológiához – a két demokrácia-kép klaszter aránya szignifikánsan eltér (9. táblázat). Azonban a megyék között korábban tapasztalt trendnek – miszerint a hátrányosabb helyzetű megyék felől a kedvezőbb helyzetűek, illetve Budapest felé jellegzetes átmenetet figyelhetünk meg – ezúttal nyomát sem találjuk: a területi egységek közötti, különböző szociokulturális ismérvek alapján kialakított sorrenddel nem magyarázhatóak az arányoknál megfigyelt eltérések. 9. táblázat. Az erős és a gyenge demokrácia-képpel jellemezhető klasztercsoportok százalékos megoszlása megyénként

Megye: (p≤ 0.05)

Gyenge demokráciakép

Erős demokráciakép

Budapest

39

61

Hajdú

40

60

Szabolcs

43

57

Baranya

43

57

Fejér

45

55

Csongrád

46

54

Teljes minta

42

58

A megyék (és a főváros) közötti eltérések nem olyan jelentősek, mint a tartalmi tipológiánál, és éles váltásokkal sem találkozhatunk, inkább egyfajta folyamatos átmenet van a két „szélsőséges” eloszlást képviselő megye között. A megyék sorrendje is felborult. Igaz, hogy a főváros maradt az egyik szélen, de most közvetlen

Ifjúság és környezet szomszédságában olyan megyéket (Hajdú-Bihar, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg) találunk, amelyek a tartalmi tipológia alapján a másik szélsőséges pozíciót képviselték. A területi egységek különbségei alapján a demokrácia-kép klaszterek egészen más megoszlását és sorrendjét vártuk. Joggal feltételezhetjük, hogy a területi egység (megye, illetve főváros) csak közvetett magyarázatát jelenti az eltérő demokrácia-értelmezéseknek, valójában egyéb változók (területi egységeken belüli) eloszlásának hatásával kell számolnunk Ezúttal is részletesebben vizsgáljuk a megyei almintákat. (10. táblázat). A teljes mintát jellemző tendenciák most is megismétlődnek a területi egységeken belül. A statisztikailag szignifikáns eredményeket figyelembe véve az erős demokrácia-kép megyénként is inkább a nőket, az idősebbeket, a magasabb iskolatípusba járó-

kat, a magasabban iskolázott szülők gyermekeit, illetve a rosszabb anyagi helyzetben élőket jellemzi. A megyék közötti eltérések mérsékeltebbek, mint a tartalmi tipológia esetében, ugyanakkor az iskolatípus erőteljes differenciáló hatása szembetűnő a megyei almintákon belül is. A legszélsőségesebb eloszlás a Fejér megyei fiatalokat jellemzi: itt a gimnazista fiatalok 73 százalékát, a szakiskolásoknak pedig csupán 38 százalékát jellemzi az erős demokrácia-kép típus.

Az eredmények összefoglalása Tanulmányunkban a következő kérdésekre próbáltunk választ adni: a rendszerváltás után felnövekvő fiatalok mit értenek a demokrácia fogalmán? A demokrácia értelmezése mi-

10. táblázat: Területi különbségek a különféle szocio-kulturális csoportok demokrácia-értelmezésében (százalékban)

Gyenge

Erős

Nem

Fejér

Fejér

Férfi

50

50

Nő

38

62

Évf.

Budapest

Hajdú

Szabolcs

Budapest

Hajdú

Szabolcs

9. évf.

43

44

49

57

56

51

11. évf.

36

36

38

64

64

62

Isk. tip.

Bp.

B.

Cs.

F.

H.

Sz.

Bp.

B.

Cs.

F.

H.

Sz.

Gim.

34

33

27

27

29

32

66

67

73

73

71

68

Szki.

39

48

54

46

44

47

61

52

46

54

56

53

Szi.

61

57

57

62

53

53

39

43

43

38

47

47

Anyagi helyzet

Budapest

Szabolcs

Budapest

Szabolcs

Jó

41

47

59

53

Rossz

35

40

65

60

Szül. isk.

Budapest

Baranya

Budapest

Baranya

alacsony

47

50

53

50

átlagos

38

40

62

60

magas

31

35

69

Teljes minta

42

65 58

2010 / tél


75

Ifjúság és környezet lyen kapcsolatban van a területi dimenzióval? A Magyarországon sok tekintetben fennálló, a rendszerváltás óta csak fokozódó területi különbségek megfigyelhetők-e a fiatalok demokrácia-értelmezéseiben? A kérdések megválaszolása érdekében az elemzés során kétféle demokrácia-kép tipológiát használtunk. Az egyiket tartalmi szempontok szerint, a másikat pedig egy matematikai módszer alkalmazásával hoztuk létre. Az első tipológia a politikai, a kiegyensúlyozott és a társadalmi; a második pedig az erős és a gyenge demokrácia-kép típust foglalja magába. Az „Iskola és társadalom 2008” kutatás adatbázisának másodelemzése alapján elmondható, hogy a tartalmi szempontok szerint létrehozott típusok közül a politika demokrácia-kép jellemzi leginkább a fiatalokat (45 százalék), a kiegyensúlyozott (28 százalék) és a társadalmi típus (27 százalék) pedig hasonló arányt mutatva sokkal kevésbé. Az egymástól intenzitásukban különböző, gyenge és erős demokrácia-értelmezések közül az utóbbi a középiskolás válaszadók 58, míg az előbbi a 42 százalékukat írja le. Az elemzés alapján a megyék, illetve a főváros fiataljainak demokrácia-értelmezése között szignifikáns eltérések tapasztalhatók, ami egyaránt igaz a tartalmi, és a matematikai alapon létrehozott tipológiára is. Azonban a kétféle tipizálás eltérő eredményekhez vezetett a megyék közötti különbségek részletesebb vizsgálatakor: • A tartalmi szempontból elkülönített demokrácia-kép típusok megyénkénti eloszlása egy sajátos tendenciát rajzol ki a területi egységek között, amit összefüggésbe lehet hozni a közöttük fennálló szocio-kulturális különbségekkel. Ez alapján elmondható, hogy a kedvezőbb helyzetben lévő megyéktől, illetve a fővárostól a hátrányosabb helyzetű megyék

76


2010 / tél

felé csökken a társadalmi, és nő a politikai típus aránya. A köztes megyékben pedig – az átmenetiségüket tükrözve – némileg a kiegyensúlyozott demokrácia-kép típus erősödik fel. Erre a tipológiára a megye mellett a nem gyakorol erőteljes hatást, amely Baranya kivételével a területi egységeken belül is szignifikáns eltéréseket okoz. • Ezzel szemben a matematikai módszerrel létrehozott típusok megyénkénti eloszlása teljesen más képet mutat. A különbségek kisebbek, és nem magyarázhatóak a megyék között kialakított sorrenddel sem. Feltételezhető, hogy a megye hatása csak közvetett magyarázó változóként, egyéb változókon keresztül érvényesül. Erre a tipológiára az iskolatípus hat a leginkább, amely minden területi almintán belül is szignifikáns és jelentős eltéréseket okoz. Az „Iskola és társadalom 2008” kutatás adatbázisa lehetővé teszi a területi különbségek leírását, azonban nincs mód azok kielégítő magyarázatára. A feltárt eredmények alapján viszont érdemes lenne – ahogy arra már Csákó Mihály is felhívta a figyelmet – a demokrácia-értelmezések területi különbségeit célzottan és intenzíven is kutatni. Továbbá érdemes lenne kvalitatív módszerekkel is megközelíteni a kérdést, hiszen a kérdőíves módszer alkalmazásakor csak a kutatók által felkínált elemekről dönthetik el a megkérdezettek, hogy azt mennyire vélik a demokrácia fogalmába tartozónak. Tehát ez így – megint csak Csákót idézve – nem eredménynek, hanem eszköznek minősül (Csákó, 2007). Érdemes lenne tehát feltárni, hogy napjaink fiataljai – „a demokrácia gyermekei” – maguktól hogyan definiálják a demokráciát, és milyen reprezentációkat társítanak hozzá.

Ifjúság és környezet Jegyzetek 1 Almond és Verba megjegyzi, hogy a demokrácia intézményi feltételei – persze csak formálisan – akár etatista rendszerek keretei között is létezhetnek (Almond–Verba, 1997). 2 Itt elég megemlítenünk az Egyesült Államokban 1998-ban végzett állampolgári tudásszintmérést, a National Assessment of Educational Progress-t (NAEP), vagy az IEA 1999-es 28 országra kiterjedő, 14 éves fiatalok körében végzett állampolgári tudás és részvétel vizsgálatát (CivEd) (Kinyó, 2009). 3 Az említett kutatás 2005-ben – a „Demokráciára nevelés európai évében” – Csákó Mihály kezdeményezésére három egyetem szociológia tanszéke (ELTE, DE, PTE), valamint a székesfehérvári ECHO Survey Szociológiai Kutatóintézet, a Tábla és Penna Társadalomkutató Műhely és a Kurt Lewin Alapítvány közös kutatási projektjeként jött létre. A lekérdezés a szociológus hallgatók szakmai gyakorlatának keretében 7000 fős mintán, négy megyében (Baranya, Fejér, Hajdú és Szabolcs) és a fővárosban, 9. és 11. osztályosok reprezentatív mintáján valósult meg (Csákó, 2007). 2008-ban szinte azonos kérdőívvel megismételték a kutatást, azonban ekkorra bővült a kutatásban résztvevők, és így a vizsgálatba bevont megyék száma is (Baranya, Fejér, Hajdú, Szabolcs, Csongrád, és a főváros). Ekkor a kutatásban részt vett az ELTE, a DE, a PTE, és a SZTE szociológiai tanszéke, az MTA Regionális Kutatóközpont és az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet. A kutatás vezetője változatlanul Csákó Mihály volt, a közreműködő kutatók pedig Szabó Ildikó, Murányi István, Bognár Adrienn, Domokos Tamás, Kiss Mária Rita és Sik Domonkos voltak (Murányi, 2009). 4 KSH évközi területi adatok: http://portal.ksh.hu/ portal/page?_pageid=37,592051&_dad=portal&_ schema =PORTAL; és a 2001. évi népszámlálás területi adatai: http://www.nepszamlalas.hu /hun/ kotetek/06/index.html, Utolsó letöltés: 2010. március 26. 5 A család anyagi helyzetének összevont mutatóját quick-cluster elemzéssel képeztük. Az elemzésbe bevont hat változó: „Van-e a családotok tulajdonában…(1) 5 évnél fiatalabb személygépkocsi; (2) mosogatógép; (3) LCD televízió; (4) széles sávú internethozzáférés?” és „Van-e saját külön…(5) számítógéped; (6) szobád?”

6 A szülők iskola végzettsége összevont változó kategóriáit az apa és az anya iskolai végzettségét bevonva szintén quick-cluster elemzéssel konstruáltuk. 7 A munkanélküli szülők változó képzése: ha bármelyik szülő, vagy akár mindkettő munkanélküli, akkor a Van csoportba, ha egyik szülő sem munkanélküli, akkor a Nincs csoportba soroltuk a válaszadót. 8 A tanulmányban a statisztikai szignifikancia ellenőrzése érdekében minden esetben a Cramer’s V értékét vettük figyelembe és közöltük. 9 Az elemzések során 0-100 fokú skálát képeztünk. 10 Csákó Mihály felhívja a figyelmet rá, hogy „a demokrácia 12 elemét nem a fiatalok megnyilatkozásaiból tártuk fel, hanem magunk határoztuk meg, és úgy kínáltuk fel nekik – ezek tehát nem eredmények, hanem eszközök” (Csákó, 2007: 6). 11 Az átlag fölötti értékeket soronként félkövérrel kiemeltük. 12 Négy kategóriából álló tipológiával is próbálkoztunk (szabadság; szociális és gazdasági demokrácia; politikai demokrácia; jogi demokrácia), azonban a megyénkénti elemzés miatt kevés elemszám esett volna egy-egy kategóriába, ezért végül elvetettük. 13 A Cronbach-féle alfa értékei: politikai = 0,838; társadalmi = 0,750 14 Miután a társadalmi index értékét elosztottuk a politikai indexével, a kategóriákat az alábbiak szerint alakítottuk ki: ha a két index aránya kisebb, mint 0,95, akkor politikainak; ha 0,95 és 1,05 közötti, akkor kiegyensúlyozottnak; ha pedig 1,05 fölötti, akkor társadalminak kódoltuk. 15 Természetesen ebbe a típusba tartoznak azok a fiatalok is, akik minden kérdésre azonos értéket adtak. Ez összesen 398 fő, tehát a kiegyensúlyozott csoport közel egyharmada. Ezen belül minden elemre 0 értéket adott 23 fő, 25-ös értéket 8 fő, 50es értéket 141 fő, 75-ös értéket 32 fő, 100-as értéket pedig 194 fő. 16 A mintaátlag fölötti értékeket félkövérrel emeltük ki a táblázatban. 17 Itt ismételten felhívjuk a figyelmet, hogy az általunk használt demokrácia-kép tipológia csak hasonló, de semmiképpen sem megegyező Csákó tipológiájával. Joggal feltételezhetjük, hogy a két elemzés eredményei közötti eltérések nem a két adatfelvétel között történt változásoknak, hanem a mérőeszközök különbségének tudhatóak be.

2010 / tél


77

Ifjúság és környezet 18 A táblázatban szerepel az ország területi különbségeit taglaló alfejezetben kialakított megyék közötti szocio-kulturális helyzetet tükröző sorrend is. A szemléltetés érdekében félkövérrel kiemeltük az átlag fölötti értékeket, illetve néhány cellát szürke háttérrel jelöltünk.

Irodalom Almond, Gabriel A.–Verba, Sidney (1997): Állampolgári kultúra. Szociológiai Figyelő, 1–2. sz. 17–52. oldal. Bódig Mátyás (2007): Konszenzus, részvétel, többség: Az állam és a demokrácia viszonyának elméletei. In: Takács Péter (szerk.): Államelmélet I. Budapest, Szent István Társulat 210–228. oldal. Boros László (1992): Polgárosodás és generációs érintettség. In: Gazsó Ferenc–Stumpf István (szerk.): Rendszerváltozás és ifjúság. MTA PTI, Budapest, 33–53. oldal. Csákó Mihály (2004): Ifjúság és politika. A politikai szocializáció kutatásáról. Educatio, 4. szám, 535– 550. oldal. Csákó Mihály (2007): Tizenévesek demokráciaképéről. Előadás a Magyar Politikatudományi Társaság Vándorgyűlésén, Pécs, 2007. június 22. Csákó Mihály (2009): Demokráciára nevelés az iskolában. In: Somlai P.–Surányi B.–Tardos R.–Vásárhelyi M. (szerk.): Látás – viszonyok. Budapest, Pallas, 155–188. oldal. Erős Ferenc–Murányi István (2001): A demokrácia fogalmának értelmezése öt posztkommunista országban. In: Simon János (szerk.): Ezredvégi értelmezések. Demokráciáról, politikai kultúráról, bal-és jobboldalról. Első kötet. Budapest, Villányi úti könyvek. Gábor Kálmán (1996): Ifjúságkutatási tézisek. In: Gábor Kálmán (szerk.): Ifjúságkutatás, Educatio Füzetek 2. 5–13. oldal. Hudecz Gergely (2007): Demokrácia és demokratizálódás. Kül-világ – a nemzetközi kapcsolatok folyóirata. 4. 2. sz. 19–31. oldal www.kul-vilag.hu. Utolsó letöltés: 2009. május 14. IEA (1999): Citizenship and Education in Twenty Eight Countries: Civic Knowledge and Engagement at Age Fourteen. http://terpconnect.umd.edu/~jtpurta/ interreport.htm. Utolsó letöltés: 2010. március 15.

78


2010 / tél

Kinyó László (2009): Nemzetközi és magyarországi állampolgáriműveltség-kutatások. Magyar Pedagógia. 109. 4. sz. 399–425. oldal. Murányi István–Berényi Zoltán (1997): Demokratikus magatartásformák és nemzeti hovatartozás magyar és északír egyetemisták körében. Regio, 8. 3–4. sz. 147–174. oldal. Murányi István (2006): Identitás és előítélet. Budapest, Új Mandátum Kiadó. Murányi István (2009): Tizenévesek előítéletessége és demokráciaértelmezése. In: Jancsák Csaba (szerk.): Fiatalok a Kárpát-medencében. Mozaikok az ifjúság világáról. Szeged, Belvedere Meridionale, 238–247. oldal. Percheron, Annick (1999a): Az egyén politikai formálódása. In: Szabó Ildikó–Csákó Mihály (szerk.): A politikai szocializáció. Válogatás a francia nyelvterület szakirodalmából. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 18–43. oldal. Percheron, Annick (1999b): Szocializáció és politikai szocializáció. In: Szabó Ildikó–Csákó Mihály (szerk.): A politikai szocializáció. Válogatás a francia nyelvterület szakirodalmából. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 9–17. oldal. Sartori, Giovanni (1999): Demokrácia. Budapest, Osiris Kiadó. Sik Domonkos (2010): A középiskolások republikánus és liberális értékeit meghatározó tényezőkről. Új Ifjúsági Szemle 1. Simon János (2001): A demokrácia értelmezése a posztkommunista országokban. In: Simon János (szerk.): Ezredvégi értelmezések. Demokráciáról, politikai kultúráról, bal-és jobboldalról. Első kötet. Budapest, Villányi úti könyvek. Szabó Ildikó (2000): Az ember államosítása. Politikai szocializáció Magyarországon. In: Szabó Ildikó (szerk.) A pártállam gyermekei. Tanulmányok a magyar politikai szocializációról. Budapest, Új Mandátum Kiadó. 19–136. oldal. Szabó Ildikó (2009) Nemzet és szocializáció. A politika szerepe az identitások formálódásában Magyarországon 1867–2006. Budapest, L’Harmattan Kiadó. Szabó Ildikó–Falus Katalin (2000): Politikai szocializáció közép-európai módra. A magyar eset. Magyar Pedagógia 100. 4. sz. 383–400. oldal.

Székely Levente

Életmód – élethelyzet

Internetcsizma az iskolapadon ESETTANULMÁNY EGY RÉGI VITA MARGÓJÁRA

Bevezetés Az információs társadalommal kapcsolatos régi viták egyike az infokommunikációs eszközök gyermekekre, fiatalokra gyakorolt hatásairól szól. A Magyar Tudományos Akadémián, 2010 őszén megtartott „Az internet hatása a gyermekekre és fiatalokra” konferencia több előadásában az előadók az infokommunikációs eszközök használatának veszélyeire, káros hatásaira koncentráltak. Az előadók sokszor a köznapi felelős szülők, vagy általánosabban a digitális bevándorló felnőttek sztereotípiáit jelenítették meg, amikor az internetes tevékenységek nagy részét – amelyek nem kifejezetten a tanuláshoz kapcsolódnak – időpocsékolásként, felesleges, vagy akár kifejezetten veszélyes tevékenységként írták le. Korábbi kvalitatív technikákkal dolgozó kutatásunkban, amely az internetezés motivációival foglalkozott már megfogalmaztuk, hogy a digitális bevándorló és az internetezéstől távol maradó csoportok egyik jellemzője az, hogy bár az internethasználat hasznosságát egyre kevésbé kérdőjelezik meg, szigorú különbséget tesznek hasznos (amiből a szó szoros értelmében tanulni lehet) és felesleges tevékenységek (pl.: a kapcsolathálók kiépítése, játék stb.) között. (Székely–Urbán, 2009) Jelen munkában, ezen gondolatok mentén haladva, amolyan esettanulmányként megvizsgáljuk, hogy a mai tizenévesek és szüleik miként vélekednek az internetezésről. Jelent-e témát az internet a családban, kötődik-e családi regula az internetezéshez stb.

Az esettanulmány a Tükörterem Társadalomkutató Műhely oktatáskutatással foglalkozó kutatócsoportja (Demeter Endre, Kertész Luca és jelen írás szerzője) által, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium részére készített diákok és szülők véleményének megismerésére irányuló felmérés alapján készült. A kutatás elsődlegesen az iskola oktató- és nevelőmunkájára koncentrált, de kitértünk az iskolában igénybe vehető fontosabb szolgáltatások minőségére is és nem mellékesen foglalkoztunk az oktatási munkához kapcsolódó internetezéssel is. A 2010 tavaszán készült kutatás módszertanáról bátran állítható, hogy a maga nemében páratlan, hiszen olyan összehasonlításokra ad lehetőséget, amelyekre ismereteink szerint ez idáig nem volt mód. A célcsoportokat két egymásra reflektáló kérdőívvel kerestük meg, amelyek tárgyalt témáikban nagyrészt megegyeztek. A kutatásunk tervezésekor fontos szempontként merült fel, hogy az egyidejű adatfelvétel és az egymásra reflektáló kérdőívek tegyék lehetővé az öszszehasonlításokat a célcsoportok között azon túlmenően, hogy az adott kérdésekről hogyan gondolkodnak általában a szülők és diákok. A teljesebb összehasonlítás lehetőségét a szülők és gyermekeik válaszainak összekötése jelentette, amelyet az anonimitás megőrzése mellett végeztünk el. Felmérésünk a teljes populációt érintette, ezért nem beszélhetünk szokásos értelemben vett mintavételről. Ugyanis a kérdezettjeink nemcsak reprezentálják, hanem maguk alkotják a populációt, tehát az adatokból következő

2010 / tél


79

Életmód – élethelyzet állítások sokkal megbízhatóbbak, mint más kutatások esetében, gyakorlatilag a populációkra (diákok, szülők) jellemző tényleges jellemzőket, véleményeloszlásokat ismerhetjük meg belőlük. Kérdőíveinket összesen 754 I-XII. évfolyamos gyermeket nevelő szülő és 759 V-XII. évfolyamos diák töltötte ki. Az adatbázisok egyesítése után összességében 626 esetben sikerült a családokat (szülők és gyermekeik válaszait) egyesíteni.

A számítógép és az internet jelentősége a radnótisok életében Az információs társadalom és a fiatalok kapcsolatával foglalkozó szakirodalom szerint a digitális korban szocializált generáció nem pusztán szokásaiban, de gondolkodásában, megismerési útjaiban is más, mint az azt megelőzők, jórészt annak köszönhetően, hogy az infokommunikációs eszközök használatát természetes úton sajátítja el. Marc Prensky1 találó módon digitális bennszülöttekről beszél, akik természetes közegüknek tekintik az internet, a mobilalkalmazások stb. világát. A digitális írástudással kapcsolatos kutatások fontos megfigyeléseket tettek, amelyek magyarázzák az elsőre meglepő eredményeinket. Ismert a fordított szocializáció fogalma, amely arra a jelensége utal, hogy a digitális bennszülöttek tanítják az eszközök használatára a digitális világban bevándorlónak számító idősebbeket. Az effajta magabiztosság természetesen sokféle veszélyt is hordoz magában, ami kikezdi azt a status quo-t, hogy a felnőtt (a szülő, a tanár) mindig többet tud. A nemzetközi tapasztalatok és a hazai kutatások is az internetezés általános voltára hívják fel a figyelmet. Ebben a korosztályban rendre 90% feletti internet-penetrációval találkozhatunk, különösen az urbánus településeken és az átlagnál több gazdasági–kulturális–társadalmi tőkével rendelkező csoportokban. Mindezek

80


2010 / tél

tükrében egyáltalán nem meglepő a radnótis diákok kiemelkedő internetezése. A hazánkban is futó nemzetközi kutatássorozat, a World Internet Project legfrissebb publikus (2007-es) országos adatai szerint hetente átlagosan 11 órát interneteznek a 14 évnél idősebbek. Gyakorlatilag ezt az átlagot találjuk meg a szülői adatbázisban is: a radnótis szülők szerint gyermekeik átlagosan 10,9 órát töltenek számítógépezéssel, internetezéssel. Ehhez képest a diákok lényegesen magasabb értékről, 16,5 óráról beszélnek. Ennek ellenére erős (0,5) korreláció van a szülők és gyermekeik válasza között, ami azt jelenti, hogy hasonló mértékben becsülik alul vagy túl az internetezés mennyiségét. Amennyiben a diákok válaszát tekintjük kiindulópontnak, megállapítható, hogy a szülők többsége (63%) heti +/- 5 óra pontossággal eltalálja, a szülők hét százaléka túlbecsli, míg háromtizede alulbecsüli gyermeke heti internetezési mennyiségét. Továbbra is a diákok válaszainál maradva megállapítható, hogy a fiúk átlagosan öt órával többet (átlagosan 18 órát) töltenek az internet előtt, illetve a számítógépezés-internetezés heti mennyisége megduplázódik az V. évfolyamtól a XII.-ig. 1. ábra. Az internetezés heti mennyisége évfolyamonként (óra/hét) (N=759) 25 20,8 20,5

20 15,0

15 10

16,4

16,7 18,0

VIII

IX

12,5 9,9

5 0

V

VI

VII

X

XI

XII

A radnótis diákok majd háromnegyedének (72%) van saját számítógépe, míg a többiek rendszerint szüleik gépét használják. Természetesen a saját eszközzel rendelkezők sokkal

Életmód – élethelyzet intenzívebb használónak bizonyulnak, közel kétszer annyit - 19,5 órát - használják hetente, mint azok, akik szüleik (11,4%) vagy testvérük (8,5%) gépét veszik igénybe. Bizonyára az oktatók és szülők számára is az egyik legfontosabb kérdés, hogy a számítógép előtt eltöltött idő vajon a tanulás rovására megye, vagy épp a hasznára válik. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a rosszabb tanulók többet „lógnak a neten”, viszont a kapcsolat a mennyiség és a félévi átlag között nem olyan erős (0,3-as korrelációs együttható, a szülők által becsült menynyiség esetén 0,2). Mindez azt jelenti, hogy nem olyan erős az az állítás, hogy a monitor előtt eltöltött idő mennyisége és a tanulmányi eredmények összefüggenek. Megjegyezzük, hogy csupán tizedes jegyekben mérhető különbséget találunk az átlag és a saját gép tulajdonlása között, holott a saját gép megduplázza a számítógépezés-internetezés mennyiségét. A saját géppel bírók féléves átlaga 4,4, a mások (leginkább a szülők) gépét használók átlaga 4,5. Mivel a diákok féléves átlagai igen magasak, így ez esetben relatív különbségtételt alkalmazunk, azaz a 4,1-es vagy ez alatti átlaggal rendelkezőket értelmezzük rossz tanulóként, a 4,2-4,5 átlaggal rendelkezőket közepes tanulóként, a 4,6-4,8 közöttieket jó tanulóként és a 4,9, vagy a felettieket kitűnőként. Ezzel a felosztással vizsgálódva már találunk említésre érdemes összefüggést, amely szerint a legalább jó tanulók heti négy órával kevesebbet töltenek a gép előtt, mint az átlag, a közepesek két órával többet, míg a rossz tanulók heti hat órával többet bámulják a monitort.

A számítógépezés-internetezés célja sokféle lehet, mi ebből négy lehetséges tevékenységcsoportot vettünk figyelembe: • a tanulással, iskolával kapcsolatos dolgokat (pl. házi feladat, dolgozat stb.) • a játékot (offline és online) • a közösségi tevékenységeket (chat, iWiW, MSN, e-mail, Facebook, fórum stb.) • a szórakozást (zenehallgatás, filmnézés stb.) A kérdések kiértékelése azt a meggyőződést erősíti meg, hogy a számítógép és az internet nagyon fontossá vált az élet megannyi területén. A fenti tevékenységeket a radnótisok többsége – saját maguk és szüleik megítélése szerint – legalább hetente végzi. Azonban láthatóan elválik egymástól a tanulás-játék, illetve a szórakozás-közösségi tevékenység csoportja - utóbbit sokkal gyakrabban végzik, míg a géphez kapcsolódó tanulás és játék ritkább. Az adataink alapján elmondható, hogy meglehetősen összecsengenek a diákok és a szülők válaszai, ami arra utalhat, hogy a szülők eléggé jól ismerik gyermekük számítógépezési-internetezési szokásait. A páronkénti korrelációt vizsgálva rendre erős (0,6 körüli) kapcsolatot találunk a szülők és gyermekeik válaszai között, kivétel ez alól a tanuláshoz kapcsolódó használat, amelyet – az alábbi táblázatra pillantva is láthatjuk, hogy – a szülők gyakoribbnak ítélnek, mint a gyermekeik. Természetesen a fenti tevékenységek jelentősen különböznek a fiatalok különböző jellemzői szerint. Megfigyelhető, hogy a tanulásban, valamint a közösségi tevékenységekben élen

1. táblázat. Az internetezés célja a diákok és a szülők szerint (Ndiák=759; Nszülő=754)

Tanuláshoz

Játékra

Közösségi tevékenységekre

Szórakozásra

Diák

Szülő

Diák

Szülő

Diák

Szülő

Diák

Szülő

5%

11%

18%

25%

50%

48%

42%

48%

Legalább hetente

46%

41%

35%

29%

33%

22%

41%

22%

Havonta többször

28%

29%

9%

12%

5%

8%

6%

8%

Ritkábban

19%

15%

21%

19%

9%

9%

7%

9%

Soha

3%

3%

17%

13%

4%

11%

4%

11%

Nem tudja

–

1%

–

2%

Minden nap

–

2%

2010 / tél

– új ifjúsági szemle

2%

81

Életmód – élethelyzet járók összességében kevesebbet, míg a „gamerek” több időt töltenek a képernyő előtt. Nem okoz meglepetést a különböző tevékenységek és a nem kapcsolata sem. Általánosságban elmondható, hogy a tanulásban a lányok, míg a játékok terén a fiúk bizonyulnak intenzívebb használónak, a szórakozás és a közösségi tevékenységek esetében a nemek harca döntetlenre áll. (2. táblázat) Évfolyamok tekintetében a tanulásban és a játékban nem találtunk jelentős lineáris összefüggést, a szórakozás-közösség tengelyen az alsóbb évfolyamokban bizonyulnak aktívabbnak a diákok. A tanulmányi eredmények és az egyes géphez kapcsolódó tevékenységek között az eredeti megoszlást használva nem jelentős az összefüggés, ha azonban az átdolgozott és az iskolaátlagához viszonyított relatív tanulmányi átlagot vizsgáljuk, akkor az összes sztereotípiát igazolhatjuk. Ezek alapján elmondható, hogy a rosszabb tanulók többet lógnak a hálón, legyen szó játékról vagy szórakozásról, esetleg kapcsolattartásról. A tanulás esetében nem ilyen éles a különbség, bár felfedezhető, hogy a jó tanulók gyakrabban használják tanulásra az számítógépet. Fentebb megállapítottuk, hogy jellegében elválik egymástól a tanulás-játék, illetve a szórakozás-közösségi tevékenység. Egy egyszerű korrelációszámítással megállapítható, hogy az „elvárt” összefüggések csak felerészben bizonyulnak valósnak, hiszen míg az online közösségi tevékenység és a géphez kötődő szórakozás

között erős (0,5) pozitív összefüggést találunk, addig a várt negatív összefüggés a tanulás és játék között kevésbé igazolható (-0,05). A diákoknak szóló online kérdőívben a tanulással kapcsolatos internethasználatot részleteztük a különböző alkalmazások használatának gyakorisága szerint. Azt találtuk, hogy a felsorolt alkalmazások közül három olyan van, amelyhez a rendszeres használatot társíthatjuk, ezek a következők: keresőoldalak, elektronikus szótárak és a Wikipédia. Keresőoldalakat gyakorlatilag mindenki használ, a legtöbben (79%) hetente minimum egyszer. Hasonlóan általános a Wikipédia használata, bár kevésbé gyakran kapcsolódnak hozzá a vizsgált fiatalok, azért legalább hetente több mint minden második (56%) fiatal látogatja az oldalt. Az elektronikus szótárak is közkedveltségnek örvendenek, a kérdezettek közel kilenctizede (88%) használ elektronikus szótárat, és valamivel több, mint minden második (53%) legalább hetente ellátogat ilyen oldalra vagy megnyitja a gépére telepített szótárprogramot. (2. ábra) A többi kérdezett oldalt/alkalmazást két részre lehet bontani a többség által – bár ritkán, de – látogatott, azonban általánosan nem használt tematikus linkgyűjtemények (pl.: lap.hu típusú oldalak) és a különböző segédanyagokat, dolgozatokat gyűjtő oldalakra, illetve a többség által nem használt online nyelvi teszteket és különböző vizsgateszteket (pl.: érettségi) tartalmazó oldalakra.

2. táblázat. Az internetezés céljai nemek szerint (N=759)

Tanuláshoz Lány Minden nap

Fiú

Játékra Lány

Közösségi tevékenységekre

Szórakozásra

Fiú

Lány

Fiú

Lány

Fiú

4%

5%

6%

29%

53%

47%

37%

46%

Legalább hetente

52%

40%

26%

43%

35%

32%

45%

37%

Havonta többször

28%

28%

9%

8%

3%

6%

6%

6%

Ritkábban

15%

23%

31%

13%

6%

11%

7%

7%

1%

4%

28%

7%

4%

3%

5%

4%

Soha

82


2010 / tél

Életmód – élethelyzet 2. ábra. Oktatással összefüggő tartalmak használata az interneten (N=759) 0%

10%

Keresőoldalak Linkgyűjtemények Szótárak Segédanyagok 2

40%

26

8 8 8 5

60%

70%

26

60

Az internetezés korlátozása Marc Prensky – akinek munkásságára fentebb is utaltunk – egy 2006-os könyvében2 azt bizonyítja, hogy a számítógép és a videojátékok a látszat ellenére sokféleképpen segíti a gyerekeket az ismeret- és tudásszerzésben, készségek elsajátításában. Kérdésként merül fel – mint Prensky könyvének címe is utal erre – hogy a szülők megkísérlik-e kordában tartani és ha igen, milyen eszközökkel próbálják szabályozni gyermekük számítógépezését-internetezését. Ahhoz képest, hogy a szülők becslése átlagosan heti 11 óra gépezésről szól, az ilyen irányú hasznos elfoglaltságot átlagosan heti hét órában határozzák meg, míg a még megengedhető szintet ugyancsak 11 órában. Mindez azt jelenti, hogy az „átlag szülő” mintegy négy órával többet – pont a tűréshatárig – engedi számítógépezni-internetezni gyermekét. Mint az várható, a gyerekek önbevallása jelentősen különbözik a szülők által hasznosnak és megengedhetőnek tartott mennyiségtől (korreláció 0,4 alatt). Mint fentebb láthattuk, a diákok és a szülők a fiatalok internetezéssel töltött ideje kapcsán eltérő időtartamokat jelöltek, de a tartalmak tekintetében meglehetősen hasonlóan vélekedtek. Hasonló eredményeket találunk a korlátozás tekintetében is: mind a diákok, mind a szülők többsége (56%) állítja, hogy valamilyen módon

7

1

12 14

4

36 59

Hetente egyszer

100%

42

26

Hetente többször

13

26

33

6

90%

17

26

16

6

19

20

16

80%

14

15

28

7

50% 36

12

Vizsgatesztek 1 3 3 Minden nap

30%

29

Wikipédia 2 6 Nyelvi tesztek 1 3

20%

Havonta többször

Ritkábban

Soha

korlátozott a fiatalok számítógép- és internethasználata. Ha összevetjük a szülők és gyermekeik válaszát, azt találjuk, hogy négy családból hármat konszenzus jellemez, az összes válaszadó valamivel több mint négytizedében egybehangzóan állították, hogy korlátozzák, míg a családok háromtizedében nem korlátozzák a számítógépezést-internetezést. A válaszadók negyede (26%) egyenlő megoszlásban ambivalens. 3. ábra. Az otthoni internetezés korlátozása a diákok és a szülők szerint (N=624) Diák szerint van 13%

Nincs korlátozás 30%

Van korlátozás 44%

Szülő szerint van 13%

2010 / tél


83

Életmód – élethelyzet Fentebb láthattuk, hogy a szülők és a gyermekeik becslése némileg eltér egymástól mind a számítógépezés-internetezés mennyiségében, mind a korlátozás tekintetében. Megfigyelhető, hogy ezek a vélekedések összekapcsolódnak. Általánosságban elmondható, hogy mindegyik csoport esetében a szülők alulbecsülik a gyermekük által mondott mennyiséget. Azokban a családokban, ahol van korlátozás, a legkisebb a különbség a szülők és gyermekeik válasza között, viszont ott van a legnagyobb különbség, ahol a szülő szerint korlátozzák a géphasználatot, a gyermeke szerint viszont ez nincs így. Az alábbi táblázatban látható, hogy ebben a csoportban a szülő az átlagos 3,6 óra helyett 7,3 órával becsüli alá gyermeke géphasználatát. 3. táblázat. Az internetezés korlátozása és mennyisége szülők és diákok szerint (N=611)

Diák önbevallása

Szülő becslése

Különbség (Diák – Szülő)

Nincs korlátozás

18,4

14,9

3,5

Van korlátozás

12,8

10,0

2,8

Szülő szerint van

19,2

12,0

7,3

Diák szerint van

13,8

10,8

2,9

ÁTLAG

15,4

11,8

3,6

Természetesen találunk különbséget a nemek tekintetében is. Fentebb már láttuk, hogy a fiúk inkább kötődnek ezekhez az eszközhöz, amely megmutatkozik a korlátozásban is. Általánosságban kijelenthető, hogy a szülők szerint a fiúkat inkább korlátozzák, mint a lányokat. Az évfolyamok szerint is jelentős különbségeket találunk: az önállóság növekedésével a korlátozás is csökken - míg V. évfolyamban a gyerekek kétharmadát, addig XII.-ben 16 százalékát korlátozzák csupán. Az alábbi ábrán jól látszanak a nevelés „játszmái”: míg a legnagyobbak és a legkisebbek esetében szülő és diák nagyrészt egyetért abban, hogy van-e korlátozás, addig a korcsoport közepén jelentős bizonytalan csoport van. (4. ábra) A korlátozás eszközei alapvetően kétfélék lehetnek: mennyiségi és/vagy minőségi korlátozás. Előbbi megszabhatja az internetezés időpontját és időtartamát, utóbbi a látogatható oldalakat, végezhető tevékenységeket korlátozza. Természetesen létezhet egy külső tényező is, ami valamilyen feltételhez köti a használatot (jó jegy, leckeírás bevégzése stb.). A válaszoló szülők négytizede (40%) említett mennyiségi korlátozást, ez a korlátozást alkalmazók 80 százalékát jelenti. Az összes válaszoló szülő 15 százaléka, a korlátozók háromtizede (31%) jelölte meg a minőségi tényezőt - további egytizedük (11%) a korlátozó csoporton belül -, emellett pedig egyötödük (22%) egyéb megoldást (is) alkalmaz.

4. ábra. Oktatással összefüggő tartalmak használata az Interneten (N=624) 0%

20%

30%

40%

10

V VI

10%

VIII IX

70%

80%

16

59

9

47 33 45 54

XI

Nincs korlátozás

23

2010 / tél

Van korlátozás

13

8

70


14 15

32

XII

15

19 38

15 13

16 Szülő szerint van

100% 12

16

16 19

90%

12

64

X

84

60%

66

5

VII

50%

10 5

Diák szerint van

9

Életmód – élethelyzet A fiatalok válaszait nézve ugyancsak a menynyiségi korlátozást tekinthetjük jelentősnek: a diákok fele (51%) állította, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben korlátozzák otthon a számítógép előtt eltöltött időt, bár inkább az enyhébb, mint a szigorú szabályozás jellemző. Minőségi korlátozás – azaz egyes oldalak vagy egyes alkalmazások korlátozott használata, tiltása – a kérdezett diákok háromnegyede (75%) szerint nincs otthon érvényben.

timizmusra okot adó az a tény, miszerint a megkérdezett fiatalok jellemzően szoktak szüleikkel együtt internetezni - a diákok hattizede (59%) és a szülők héttizede (73%) állította, hogy vannak közös internetezési alkalmaik. Az alábbi táblázatra pillantva láthatjuk, hogy a szülők rendre több ilyan alkalomra emlékeznek, mint gyermekeik, abban azonban mindkét fél egyetért, hogy a közös netezés ritka, nem mindennapi esemény.

5. ábra. A szülői internet korlátozás típusai és gyakorlata (N=759)

4. táblázat. Közös internetezés szülők és diákok szerint (Ndiák=759; Nszülő=754)

Minőségi korlátozás Mennyiségi korlátozás 0%

75

49 20%

19

17 40%

60%

17 80%

100%

Egyáltalán nem Kis mértékben

Diák

Szülő

Minden nap

1%

1%

Hetente többször

4%

1%

Hetente egyszer

6%

6%

6

jellemző

Teljes mértékben

Közös használat – segítségnyújtás Fentebb utaltunk rá, hogy a digitális benszülöttek ugyan teljes mértékben otthon érzik magukat az infokommunikációs világban, azonban egyes vélemények szerint éppen ebből kifolyólag veszélyeztetettek, hiszen az internetezésük természetes és gyakorta kapcsolódik hozzá óvatlanság, felelőtlenség. A szülők generációja digitális bevándorlóként kevésbé rendelkezik „ösztönös” felhasználói ismeretekkel, túlnyomó többségük a digitális készségeket már felnőttként sajátította el, azonban fejlett személyiségként többnyire rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyek mérlegelésre, megfontoltságra sarkallják őket. Ahogy a televíziónál, úgy az internet esetében is gyakran hangoztatott (kívánatos) stratégia a közös internetezés, amely elvileg mindkét fél számára előnyöket biztosít, a generációk közötti tanulástól fogva a közös időtöltés öröméig. Mindezek alapján op-

Havonta többször

13%

18%

Ritkábban

35%

47%

Soha

41%

27%

A közös internetezés tekintetében nincs különbség fiúk és lányok között, mind a szülők, mind a gyermekeik nagyon hasonlóan nyilatkoznak. Az évfolyamokat tekintve viszont figyelemre méltó különbségeket találunk. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a fiatalabbak szerint döntően önállóan folyik az interneteznés, míg az idősebbek inkább beszámolnak közös internetezésről. Ha a szülők válaszait nézzük, pont fordított tendenciára figyelhetünk fel, itt a kisebbek esetén gyakoribb a közös netezés. Ez az eltérés ugyanakkor nem olyan jelentős, forrása több minden lehet, elképzelhető, hogy a kisebbek önállóbbnak akarnak látszani vagy a szülők érzik a nagyobb felelősséget esetükben. A fentebb részletezett elméleti megfontolások miatt érdemesnek találtuk megvizsgálni a generációk közötti tanulást, természtesen a szülők és a diákok mintáján egyaránt. Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy a fordított irányú segítségnyújtás, azaz amikor a gyermek segít a szülőnek, gyakoribb, mint az egyenes irányú. Összességében a szülők kiegyenlítettebbnek

2010 / tél


85

Életmód – élethelyzet

Fordított szocializáció

Hagyományos

6. ábra. A számítógéppel kapcsolatos segítségnyújtás a családokban (Ndiák=759; Nszülő=748) Diák 2

6

Szülő

5

Diák

5

Szülő 1 0%

8

32

16

54

41

38

34

8

15

17 10%

20%

Minden nap

36 30%

40%

Legalább hetente

látják ezt a viszonyt, de még így is dominánsabb a segítő, mint a segített gyermek. A diák válaszokat nézve ez az elválasztás sokkal markánsabb. A fiatalok mindössze egyötöde (19%) mondta azt, hogy nem nyújt segítséget a szüleinek, viszont több mint fele (54%) állította, hogy szülei sohasem segítenek neki. (6. ábra) Egy statisztikai csoportosító eljárással négy karakteres csoportot hoztunk létre, ezek: 1. Önálló-konszenzusos csoportba tartozók, az összes család háromtizede (30%), akik nem igényelnek, de nem is nyújtanak segítséget az internetezéshez. 2. Integrált-konszenzusos csoport az önálló csoportnak az ellentéte, jellemzője az átlagon felüli segítségadás és segítségnyújtás. A kérdezettek tizede (12%) tartozik ebbe a csoportba. 3. Segítő szülő csoportba tartozók a szülői segítséget emelik ki, ide tartozik a radnótisok ötöde (20%). Itt is konszenzus jellemzi a gyermekek és szüleik megítélését. 4. Segítő gyermekek csoportja az egyedüli konfliktusos, ámbár a legnagyobb csoportosulás, a családok közel négytizede (38%) tartozik ide. Jellemzőjük a gyermek segítségének dominanciája, amelyet a szülő csak részben igazol vissza. Az egyes csoportokat mélyebben megvizsgálva elmondható, hogy az önálló és a segítő szülői

86


2010 / tél

27

19

37 50%

60%

70%

Havonta többször

80%

90%

Ritkábban

100%

Soha

csoportban felülreprezentáltak a lányok, míg a konfliktusos és az integrált csoportban a fiúk. Az évfolyam növekedésével jellemzően növekszik a konfliktusos csoportba tartozók aránya és csökken a segítő szülők csoportjának létszáma. Mindezek alapján talán nem meglepő, hogy a konfliktusos csoportban a legmagasabb (18 óra hetente) és a segítő szülői csoportban a legalacsonyabb (12 óra hetente) az internetezés menynyisége. Kutatásunkban azt is vizsgáltuk, hogy milyen gyakran beszédtéma a családban az internet. Hasonlóan az előbbiekhez ebben az esetben is találunk eltérést a szülők és gyermekeik válaszai között. A diákok szélsőségesebben ítélik meg ezt a kérdést - míg a szülők négy százaléka, addig a gyerekek 12 százaléka számol be mindennapos beszélgetésekről, továbbá míg a szülők egytizede (9%) szerint soha nem téma az internet a beszélgetéseikben, addig a diákok harmada (34%) vélekedik ugyanígy.

Összegzés – további irányok A fentiekben bemutatott különleges módszerrel megvalósult kutatás eredményei megerősítik a korábbi tapasztalatokat, miszerint az internet hazánkban is egyre nagyobb szerepet kap az oktatásban. Mint kutatásunkból látszik, egyes oktatási intézmények kifejezet-

Életmód – élethelyzet ten érdeklődnek az infokommunikációs technológiák bekapcsolása iránt és nem csupán a különböző pályázati lehetőségek eszközfejlesztési támogatásait látják a területen. Az infokommunikációs technológiák és az ezekhez kapcsolódó ismeretek fontosságát jól jelzi, hogy a fiatalok az életben való boldoguláshoz leginkább fontos tárgyak között tartják számon az informatikát, amely egyedüliként nem kötelező érettségi tárgyként került be a tárgyak elitjébe, ráadásul fontosságának megítélése évfolyamokon átívelő, azaz szinte mindenki egyetért ezzel. Az internetezés szerepéről készült esettanulmányunk természetesen nem alkalmas arra, hogy olyan régi vitákat lezárjon, mint a számítógép- és internethasználat hatásainak értelmezése az iskolai teljesítményre. A fentiekben láthattuk, hogy mind a farkast kiáltók, mind a csupán bárányokat látóknak igaza lehet. A kutatásunkban gyűjtött tényadatok továbbra is nagy teret engednek a szabad interpretációknak, mert van különbség a tanulmányi eredmények és az internetezés mennyisége között, azonban ezek a különbségek nem fundamentálisak: azt mondhatnánk, hogy jó tanulók között az eminensek kevesebbet interneteznek… Kutatási eredményeink korlátai a populáció egyediségében is minden bizonnyal megmutatkoznak, lévén egy fővárosi vezető, kiváló oktatói-nevelői gárdával rendelkező gimnáziumban tanulókat és szüleiket kérdezhettük. Hipotézisünk szerint az eredményeket döntően befolyásolhatná, ha kevésbé jó tanulási képességekkel és rendezett társadalmi – gazdasági – kulturális háttérrel bíró fiatalok és szüleik válaszoltak volna a kérdéseinkre, azaz kutatásunk nem csak egy (elit) iskolába járó fiatalokra korlátozódna.

Jegyzetek 1 Prensky, M. (2001): Digital natives, digital immigrants 2 Prensky M. (2006): Don’t bother me, Mom, I’m learning

Irodalom Demeter Endre–Kertész Luca–Székely Levente (2010): Iskolai elégedettség felmérése az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnáziumban. Kézirat. Székely Levente–Urbán Ágnes (2009): A bevonódás útjai, avagy hogyan kezdtünk internetezni. In: Nagy Ádám (szerk.) (2009): Excenter Füzetek I. Székely Levente (2008): Report On The Hungarian National Youth Policies for Council of Europe (EC) – Youth in information society chapter. Institute For Political Science Of The Hungarian Academy Of Sciences Budapest, 2007; New Youth Review, IV/1, 2008. Székely Levente (2007): A jövő médiafogyasztói. Új Ifjúsági Szemle, 5. évf. 1. szám, 2007. Pintér Róbert–Székely Levente (2006): Bezzeg a mai fiatalok – a tizenéves korosztály médiafogyasztása a többségi társadalom tükrében tel közösen. In: Internet.hu A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 3., 2006. Prensky, Marc: (2001): Digital natives, digital immigrants From On the Horizon. MCB University Press, Vol. 9 No. 5, October, 2001 Prensky, Marc: (2006): Don’t bother me, Mom, I’m learning. Paragon House Publishers, 2006 Székely Levente (2006): Másvilág – Fiatalok az információs társadalomban. Új Ifjúsági Szemle, 4. éfv. 3. szám, 2006. Z. Karvalics L.: Lyuk a falon – Közoktatás és a gyermek az információs társadalomban. (Megjelenés alatt)

2010 / tél


87

Kitekintés Judith Bessant

Oktatáspolitika – miért fontos az önálló ifjúsági segítői diploma1 Miközben egyre több ifjúsági segítőre van szükség Ausztráliában, egyetemi képzésük éppen a ’racionalizáció’ folyamatát szenvedi az egymást követő szövetségi kormányok pénzügyi megszorításainak következményeképpen. Milyen következményekkel jár a társadalom egészére nézvést, ha megvalósul a szociális munkás diplomák egységesítésének terve? Annak tudatában, hogy Ausztráliában nem létezik ifjúságsegítői nemzeti szakszövetség, mit tehetnek a tanárok és a szakmabeliek a szakterület oktatási specializációjának elősegítéséért? Judith Bessant áttekinti a lehetőségeket, miközben szemügyre veszi a szakterület egyetemi oktatásában lezajlott változások utóhatásait. Évtizedek óta hangsúlyozzák az ausztrál ifjúságsegítői szakmai körök egy szaktestület fölállításának fontosságát, amelyik hatáskörénél fogva beleszólhat az oktatási és képzési, gyakorlati követelményrendszer minimumának meghatározásába, az egyetemi és egyéb ifjúságsegítői programok akkreditációjába és egy etikai kódex kidolgozásába. Előrelépés nemigen történt az évek alatt, elsősorban a szerteágazó érdekkülönbségeknek köszönhetően. Ifjúságsegítői érdekképviseleti szakszövetség a mai napig nem létezik Ausztráliában, nem is beszélve a szakoktatás kereteinek konszenzuson alapuló meghatározásáról. Egy erős ifjúsági szektorról azonban igenis beszélhetünk, illetve a csúcsszervek országos hálózatáról, amely évente tart egy összállami szintű konferenciát. E csúcsszervek némelyike már meghatározta, esetleg ki is adta a maga etikai kódexét, míg mások még vitatkoznak annak keretein. Működik egy országos folyóirat az Australian Clearinghouse for

Youth Studies kiadói felügyelete alatt. Futnak egyetemi képzési programok is (ezek közül három Victoria államban), és egy jól megalapozott tanmenet betétlapot és diplomát adó képzéssel. Érdemes még szólni az ifjúságkutatás területén mutatkozó tudományos, intellektuális potenciálról, amely tudományos szakterület mostanra jelentős kutatási gyakorlattal rendelkezik, kellő mennyiségű háttérirodalmat tett le az asztalra, nem beszélve a nemzeti és nemzetközi szintű folyóirathálózatról. Amíg a szakszövetség létrehozásáról folyik a vita, abban mindenki egyetért, hogy javítani kell az ifjúságsegítői oktatási programok színvonalát. A területen dolgozók közül sokaknak nincs szakirányú végzettségük. A helyzet megoldásán évtizedek óta dolgoznak a mindenkori kormányzat és az ifjúsági szektor képviselői. Victoria államban például a 2006-ban felállított Gyermekbiztonsági Bizottság és a törvényalkotási folyamat (mint például a 2005-ös Gyermek-, ifjúsági és családtörvény) a gyermekvédelmi intézmények megerősítését célozták, amelyek nyilvánvalóan a közösség és a politikusok a téma iránti elkötelezettségét tükrözik. Bernie Geary, a fent említett bizottság vezetője szerint a törvényhozási folyamat, illetve a fölállított ügynökség tulajdonképpen azokat a régen megfogalmazott, az egész rendszer szempontjából fontos érdekeket artikulálják, miszerint az ifjúsági szektorban dolgozók részesüljenek megfelelő oktatásban és képzésben, a szektoron belül pedig elsősorban a gyermekvédelemre koncentrálnak. Nem kívánom a szakszövetség fölállításának kérdéskörét leszűkíteni arra a problémára, hogy milyen szerepet játsszon egy efféle intézmény

2010 / tél


89

Kitekintés az ifjúsági segítők képzési programjának, a program terjedelmének és határainak kijelölésében és elfogadtatásában, ám az is világos, ha az ifjúságsegítői munka a jelenleg körvonalazódó vízió mentén fog professzionalizálódni, a szakoktatás szerepét lehetetlen csak úgy elbagatellizálni elsősorban azért, mert a specializálódott felsőfokú oktatás és képzés régóta előírt jellemvonása az úgynevezett szakmaiság/szakirányúság. Számos egyéb kérdés is a vita homlokterébe került az ifjúságsegítői munka professzionalizációjával kapcsolatban (pl. mit érünk vele, hogyan érhető el a leghatékonyabban a kitűzött cél). További kérdések: az alkalmazhatóság kritériuma egy általános szociális munkás vagy egy szakosodott ifjúságsegítői diploma legyen? Milyen tudás (elméleti és gyakorlati) és értékrend elengedhetetlen a hatékony munkavégzéshez? Szakszövetség hiányában ki és miképpen ad válaszokat a felmerült kérdésekre? Noha a kérdés föltevése szinte magától értetődőnek tűnik, megválaszolásának felelőssége, szakintézmény hiányában, az egyetemi oktatókra marad az oktatás integritásának megőrzése érdekében. Ahogy Tucker fogalmaz: „a képzés szerkezetének meghatározói ahhoz is kellő hatalommal rendelkeznek, hogy körülírják az átadandó tananyagot”. Mivel nincs szakszövetség, amelyik akkreditálná a képzési programokat, az átadandó tudásanyag leírása a különféle egyetemekre és egyéb, felsőfokú végzettséget adó, oktatási intézményekre marad. A szakma jövőjével kapcsolatos bizonytalanság egy másik oka éppen ebből fakad. Az ausztrál felsőoktatás-politika jelenlegi folyamatainak még a legfelszínesebb vizsgálata során is kiderül az önálló ifjúságsegítői diploma fenntartása iránti elkötelezettség, nem is beszélve a képzés kiterjesztéséről. Írásomban először is az ausztrál egyetemekre is kiható pénzügyi válsághoz köthető, lehetséges kockázatokat veszem sorra, hogyan mutatkozik meg a válság a minőségellenőrzési folyamatok által feltárt problémák mélyén, különös tekintettel az ifjúságsegítői programokra.

90


2010 / tél

Ezután egy jól körülírt, elkülönült képzési program jótékony hatásait veszem sorra. A jótékony hatások felismerése egyfajta stratégiaként is működhet az érdekeltek számára, ha a képzési program megvédéséről van szó. Az ausztrál ifjúságsegítő-képzés történelmi szerepénél fogva segíthet egy erős ifjúsági szektor megteremtésében, ezért fontos, hogy egyetemeink megtartsák ifjúságkutatási programjaikat. Erről is szó esik majd.

Az ausztrál felsőoktatás és az ifjúsági segítők képzése A nyolcvanas évek közepén elindult az ausztrál felsőoktatás átalakulása, irányelveinek újrafogalmazása. A hatvanas években kialakított kétpólusú rendszerben a főiskolák (CASE) szakdiplomákat bocsátottak ki, míg a régi egyetemeken megmaradt oktatás és kutatás kettőssége. A nyolcvanas évek racionalizálási folyamata során a kétpólusúság megszűnésével a főiskolák és egyetemek összeolvadni kényszerültek. Mindeközben Hawke és Keating kormányai a hallgatói létszám megemelését írták elő a „tudás alapú gazdaság” kiépítése jegyében. Ekkor kezdték megcsapolni a felsőoktatásnak szánt forrásokat is. A nyolcvanas évek vége óta a központi kormányzat sorra azt hangoztatja, hogy az egyetemek „hozzanak ki többet kevesebből”. A finanszírozáson keletkezett lyukakat első lépésben a Hawke kormány a tandíj (Whitlam kormánya 1973-ban törölte el) visszaállításával akarta betömni 1987-88-ban. A tandíjat tulajdonképpen diákkölcsön formájában állították vissza, ami fedezte az oktatási költségek diákokra eső részét. A kölcsönt (felsőoktatási hozzájárulás) a diploma megszerzése után kellett visszafizetni egyfajta adó formájában, amit aztán visszaforgattak az egyetemeknek. Az 1996-ban hivatalba lépő Howard-kormány tovább szorított a nadrágszíjon azáltal, hogy a hallgatói létszám folyamatos emelését követelte, miközben csökkentette a központi kormányzat

Kitekintés hallgatói normatíváját. Ma már köztudott, hogy a központi normatíva minden egyes dollárjából 35-40 centet az egyetemnek kell megtermelnie ahhoz, hogy működőképes maradjon. Ez talán könnyebben teljesíthető, amióta az egyetemek (2004) a hallgatók egy bizonyos hányadától beszedhetik az oktatás teljes költségfedezetét. Másodsorban pedig a központi kormányzat egyre több költségtérítéses hely megteremtésére ösztönöz, amiket külföldi diákok számára tartanak fönn. Végül pedig a kormányzat a „vállalkozó egyetem” irányába próbálta terelgetni az intézményeket lehetővé téve számukra a különféle gazdasági szerepvállalást. Ennek eredményeképpen jött létre a jelenlegi tömegrendszer, az egyetemek soha nem látott mennyiségű hallgatót vesznek föl, miközben egyre jobban elapadnak a központi források és egyre több kormányzati minőségellenőrzési vizsgálat, átvilágítás és beavatkozás, sőt, a központi kormányzat 2006ban jelezte, hogy szándékában áll átvenni a törvényi ellenőrzést az egyetemek fölött az egyes államoktól. A szakadatlan pénzügyi megszorításokra adott válaszul az egyetemek vezetői folyamatosan keresik a működés racionalizációjának módjait. Ebben az összefüggésrendszerben a racionalizáció szó politikai természete kap hangsúlyt. A felsőbb egyetemi vezetés tudatosan indít be olyan projekteket, amelyekkel növelheti saját hatáskörét, miközben visszaszoríthatja az oktatói kar „obstrukcionistá”-nak és „nem eléggé hatékony”-nak tartott döntésbefolyásolói potenciálját, ami a régi felsőoktatási rendszer egyik sajátossága. Az egyik ilyen lehetőség a karok összeolvasztása kettő, esetleg három megakarrá. Az egyetemek továbbá, a költségtakarékosság jegyében, egyre gyakrabban alkalmaznak szezonális, határozott idejű szerződéssel rendelkező oktatókat; egyre gyakoribb, hogy ezek a munkavállalók többen vannak, mint az állandó oktatói kar. A racionalizáció legdrámaibb hozadéka azonban az a szemléletmód, ahogyan a vezetők az egyes képzési programokra és a tanrendi kínálatra tekintenek. A felsőbb vezetés mostan-

ra rutinszerűen alkalmazza kvantitatív mérési módszereit a minőség megállapítására azon céllal, hogy legitimálja és fenntartsa saját racionalizációs törekvéseit. A legtöbb egyetem ma már kvantitatív teljesítménymutatókat vezetett be (hányan jelölték be első helyen az adott szakot, a jelentkezők felvételi eredményeinek szélső értékei, az adott program költséghatékonysága, oktatók hallgatói véleményezése, végzők elhelyezkedési mutatói) annak meghatározására, hogy melyik szakok és programok „sikeresek”. Ez a procedúra az éves minőségbiztosítási eljárások részéve lett. A fenti „minőség”-indikátorok használatának köszönhetően teljes karok, intézmények, képzési programok szűntek meg, miután rájuk ragasztották a „sikertelen” címkét. A költségmegtakarítás néha oktatók elbocsátásával jár együtt, néha a tantárgyak számának csökkenésével, és az is előfordul, hogy hasonlónak vélt képzési programokat gyúrnak össze egyetlen programmá. A mi esetünkben például ez azt jelentheti, hogy az ifjúsági segítői, szociális munkási és közösségfejlesztői programokat egyetlen diplomába gyúrják össze. Az efféle döntések rövid távon gazdaságilag hatékonynak tűnnek, hiszen egyetlen nagy képzési program működtetése nagyobb létszámú órákat és kevesebb oktatót jelent. Miközben már hangsúlyoztam a minőségbiztosítás racionalizációs folyamatokba való beépítésének negatív következményeit, rendkívül értékes dolognak tartom az oktatók bevonását a tanmenetek rendszeres felülvizsgálatába főleg akkor, ha ennek célja az oktatás minőségének javítása. Mára gyakorlattá vált a felsőoktatásban a tanmenetek oktatói felülvizsgálata és továbbfejlesztése. E folyamat során arra is odafigyelnek, mely programok segítik elő a végzettséghez szükséges képességeket, elméleti és gyakorlati tudás megszerzését, amikre az elkövetkezendő években végző fiataloknak szükségük van. Fontos, hogy miféle tanmenet határozza meg a képzés menetét. A szakszövetségek és az érintett iparágak képviselőinek bevonása mellett az oktatóknak is érdemes rendszeres konzultációkat

2010 / tél


91

Kitekintés tartaniuk a munkaadókkal, csúcsszervekkel, hogy tisztában lehessenek a változó igényekkel mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati tudás vonatkozásaiban. Perthben 2006-ban alakult egy szakszövetség, és, mivel ígéretes kezdeményezésről van szó, egyre többen lépnek be oda, noha korlátozott jogi hatáskörrel és funkciókkal bír csupán (és nem akkreditálhat). Egy olyan környezetben, ahol nem létezik területi és állami szakszövetségek erős hálózata, vagy egy nemzeti szövetség, az ifjúsági csúcstalálkozók megkönnyítették az oktatók számára a rendszeres konzultációt a tanmenetek felülvizsgálata ügyében. Az ifjúsági segítők képzésében érintett oktatók esetében kritikus a megújulási folyamaton belül egy olyan releváns, korszerű program megalkotása, amelyik képes válaszokat adni a szakirodalom és a szektor által megfogalmazott kihívásokra. Ám amíg a programok minőségét és versenyképességét teljesítményindikátorokkal mérik, az ifjúsági segítők képzése azon programok kötelékébe fog tartozni, amelyek számukra kedvezőtlen mutatóktól függenek. Ezek a programok különösen érzékenyek bizonyos teljesítményindikátorokra, amelyek a „minőséget” és a versenyképességet hivatottak felmérni.

Pozicionális előnyök és a felvételi pontok Az adott szakszövetségekkel kapcsolatban álló, a legstabilabb elhelyezkedési mutatókkal rendelkező képzési programok (pszichológus, orvos, építészmérnök, jogász, tanár, állatorvos, könyvelő, fogorvos, chiropraktőr, mérnök) tipikusan jó teljesítménymutatókkal bírnak, elsősorban a magas felvételi pontok és az első helyen megjelölt szakok terén. Az érettségizett fiatalok egyrészt azért vonzódnak e rangosabb programokhoz, mert a magasabb felvételi pontok eleve pozicionális előnyt biztosítanak, másrészt pedig jobbak az elhelyezkedési és jövedelmi kilátások. Más programok azért élveznek piaci előnyöket,

92


2010 / tél

mert a diákok vagy szüleik azt gondolják róluk, azok „divatosak”. Például a testnevelés, orvostudomány, büntetőjog, nemzetközi kapcsolatok, igazságügyi orvostan azért tesznek szert bizonyos előnyre, mert kulturális szempontból vonzók, elsősorban a népszerű televíziós programokon keresztül. Az ifjúságsegítők képzése még ha minőségi, és elfogadható elhelyezkedési mutatókkal rendelkezik is, tipikusan rosszabbul teljesít a fenti kritériumok tekintetében (pontszám, első helyen bejelölés). Ezért válnak egyre sebezhetőbbé az éves átvilágításokkor. Ez az oktatás és kutatás ésszerűsítéséhez vezethet, egy általánosabb programterületbe való gyömöszöléséhez, „restrukturálás”ához, ahol majd ráragasztják a „humán szolgálat” vagy a „szociális munka” címkét. Az ifjúsági segítők képzése szempontjából egyre veszélyesebb a környezet, nem is beszélve magának a teljes szektornak a hosszú távú életkilátásairól. Nyomos érvek szólnak amellett, hogy ne fogadjuk el ezt a forgatókönyvet, mint elkerülhetetlent, sőt, hogy ellenálljunk neki biztosítva a képzés és a szakma integritását. Azért is fontos sorra venni őket, mert segíthetnek az egyetemeken zajló vitákban, és megerősíthetik azon nézetet, hogy az önálló képzés fontos szerepet játszik magán a szektoron belül. Olyan egyéb tényezőkkel is összefüggésbe hozhatók, mint a diplomás ifjúsági segítők iránti folyamatos igény, nem beszélve a munkaadók szakirányú végzettséggel kapcsolatos elvárásairól és az ifjúsági segítői munka megbecsüléséről.

A diplomás ifjúsági segítők iránti igény Egyértelmű, hogy továbbra is komoly igény mutatkozik a diplomás ifjúsági segítők iránt. A Foglalkoztatási és munkahelyi kapcsolatok osztálya (DEWR) szerint nemzeti szinten is jók az ifjúsági segítők elhelyezkedési esélyei. Két tényre szeretném felhívni a figyelmet. Először, az adatok olyan felmérésen alapulnak, ami során az ifjúsági segítőket nem mindig különítik el más foglalkozáscsoportoktól. Ugyanez mondható el

Kitekintés az Ipari szakképzések tanácsadó testületének kategóriáiról: például egy csoportba kerülnek az ápolók és az idős-gondozók. Mindez azt engedi sejtetni, hogy a képzési programok, ifjúsági segítők számának csökkenése valószínűleg hiányhoz vezet az igények vonatkozásában. Az is könnyen előfordulhat, hogy a frissen diplomázott ifjúsági segítők számának csökkenése más diplomásokon csapódik le (például a szociális munkásokon), akikre úgy tekintenek, mint az adott területen megfelelő szaktudással rendelkezőkre. Velük kezdik el betölteni a keletkezett űrt, tovább karcsúsítva az ifjúsági segítői szakma profilját. Másodsorban pedig igen korlátozottak a lehetőségek a jövőbeni foglalkoztatási trendek megjóslására. Sok múlik a munkaadó foglalkoztatási kapacitásának bővülésén, ami gyakran egy szervezet költségvetésén múlik. Ez természetesen az ifjúsági segítői munka esetében jórészt a mindenkori kormányzati szándék függvénye. Mindezek tudatában világos, hogy nem bizonyítható az ifjúsági segítők elhelyezkedési kilátásainak romlása. Ha valaminek tehát köszönhető az ifjúsági segítők iránti kereslet megnövekedése, az elsősorban a munkájuk iránti nagyobb, nemzeti szintű igény. Például manapság egyre komolyabb munkaerőhiány mutatkozik közösségi és egészségügyi területen, ahol az ifjúsági segítők könnyedén el tudnak helyezkedni. Az ACT (Canberra és környéke régió) kormánya nemrég úgy döntött, hogy ifjúsági segítőket kell alkalmazni az iskolákban, ami azonnali elhelyezkedési lehetőséggel kecsegtet, míg Victoriában az Oktatási Intézet diákjólét néven egy új módszertani tárgyat akkreditált, hogy kezelni tudja a tanárokkal szemben mutatkozó egyre komolyabb elvárást, miszerint rendelkezzenek ifjúsági segítői képesítéssel is. Mindezen túl pedig a 2005-ös Gyermek-, ifjúsági és családtörvény megvalósításával megnő az ifjúsági segítők iránti igény, hiszen a törvény 75,17 millió dollárt rendel négy és féléves időtartamban a victoriai fiatalság körülményeinek javítására. Hasonló hatást gyakorolt Victoriában a kilencvenes években hatályba lépett jelentéskötelezettségi törvény, hiszen azonnal hatalmas

igény mutatkozott a gyermekvédelmisek iránt. Nemrég pedig Victoria kormánya elrendelte, hogy minden önkormányzat alkalmazzon ifjúsági felelőst, aki a rendőrséggel együttműködne: nyilván itt is ifjúsági segítői diplomával rendelkezők jöhetnek szóba első körben. Az elmúlt időszakban (2002-2007) emelkedtek az ifjúsági segítők munkalehetőségei, sőt, 2010-11-re további javulás várható. A DEWR szerint a belátható jövőben számos szegmensben fog igény mutatkozni ifjúsági segítők iránt, mint például közellátás, közigazgatás, civil szervezetek, közbiztonsági szolgálatok. Ezen adatok az egyetemi eredményességi és a szektorprofil-mutatókkal összhangban azt mutatják, hogy a szakképzett ifjúsági segítők keresettek. És azokról a területekről még nem is beszéltünk, tanítás, közösségi, egészségügyi szolgáltatások, ahol szükség van nagyobb számban ifjúsági szakemberekre. Egyre fontosabb szerepet kapnak az ifjúsági segítők a nem hagyományos ifjúsági munka területén, mert szaktudásuk alkalmassá teszi őket arra, hogy fiatalokkal működjenek együtt; egyre több ilyen szakembert alkalmaznak például az iskolák. Miközben ez azzal az előnnyel jár, hogy az ifjúsági segítés kiteljesedik az iskolában és egyéb területeken, nő a szakmát érő kihívások száma is. Munkalehetőségek azon az öt területen jelentkezhetnek, amelyek az összes álláslehetőség 80%-át fogják adni 2010-11-ig. Ide tartozik az egészségügyi és a közösségi szolgáltatások szférája, ahol a szakdiplomás munkakeresők gyermekvédelmi, alkohol- vagy drogügyi előadói, kamasz segítői pozíciókban helyezkedhetnek el. Ettől a két területtől várják legkomolyabb növekedést munkaerőigényt szempontjából az elkövetkezendő öt évben (2.8%/év; 150 000 új munkahely öt év alatt). Az általános vs. szakdiploma kérdéskör tekintetében pedig ma már világos, hogy a munkaadók szívesebben látnak szakdiplomával rendelkezőket a fent említett területeken.

2010 / tél


93

Kitekintés Munkaadói preferenciák A Szakképzési Kutatóintézet nemzeti központja (NCVER; Ausztrália oktatási és képzési szektorát érintő kérdések a végzettség és a munkaerőutánpótlás tekintetében) szerint általános végzettségű diplomások iránt munkaadói részről nincs igény. Amire szükségük van, az egy-egy általános alapozóra épülő szakismeret/képzettség és -tudás. Ma már inkább konkrétan ifjúsági segítőket keresnek hirdetésekben, és nem általánosságban utalnak valamilyen, szélesebb értelemben vett, diplomási körre. Egyre inkább szükség van a hirdetések megfogalmazása szerint, konkrét „ügyek vitelének” képességére, tudni „mentorként” működni, és szintén sokszor szerepel elvárásként, hogy a jelentkező tudjon alkalmazkodni munkája során a gyermekek otthona adta keretekhez stb. A munkaadó tehát specifikusan inkább ifjúsági segítőket keres, és nem általánosabb végzettségű szociális munkásokat.

Az ifjúsági segítői munka megbecsültségéről A fiatalok sajátos igényekkel, érdekekkel bírnak, amik lényegesen különböznek más csoportokéitól. Elsősorban ezért van szükség ifjúsági segítők diplomás szakképzésére. Másként fogalmazva: miközben az ifjúság egy heterogén csoport a populáció egészén belül, az „ifjúság” mint státusz és tapasztalat többségük számára ugyanazokat a jelentéseket hordozza magában, közös élménnyé lesz. A fiatalok igényei és érdekei azonban vannak annyira szerteágazóak, hogy azok képviseletét szakemberekre bízzuk, akik tudásoknál fogva is képesek fiatalokkal dolgozni, aminek persze vannak etikai vonatkozásai is. Arra most nem vállalkozom, helyszűke miatt, hogy az ifjúság jellemző sajátosságait felvázoljam, erre megfelelő mélységű szakirodalom áll rendelkezésre.

94


2010 / tél

Rengeteg 12-25 év közötti fiatal szembesül rá nézve hátrányos, sőt, előítéletes bánásmódokkal. Ennek következményeképpen sokan szembesülnek alapvető, tartós egyenlőtlenségekkel, amelyek egyik forrása a szervezeti, intézményi alkalmazotti réteg, amelyikre jellemző, hogy rossz, nem igazolható sztereotípiák irányítják őket a fiatalokkal való érintkezés során. Az előítéletesség gyakran bújik meg a fiatalok életében tapasztalható nehézségek mélyén: olyan alapvető emberi jogokat is érint, mint a lakhatás, mozgásszabadság vagy munkavállalás. A hatalomgyakorlás szempontjából is jelentős különbségek mutatkoznak a fiatalok rovására, elsősorban a demokratikus döntéshozatalban való részvétel, mozgás- és szólásszabadság terén. Egyre égetőbb probléma a fiatalkorú nélkülözők, nyomorgók számának emelkedése, miközben, az elmúlt húsz évben, egyre csökken a gyermekek, fiatalok számára fenntartott szolgáltatások száma a legtöbb fejlett országban. Egyre komolyabb kormányzati odafigyelés mutatkozik a fiatalkorúak abúzusa vonatkozásában is. Ez mutatkozik meg egyértelműen Victoria állam gyermekbiztonsági bizottsági vezetője kijelentéseiben is, miszerint az ifjúságvédelmi, -segítői munka során semmiféle sérelem nem érheti a fiatalokat. Ezeket az elvárásokat nyilván közvetíteni kell az egyetemi hallgatók felé, hogy tisztában lehessenek későbbi munkájuk alapelveivel, különféle aspektusaival. A téma fontosságát a nyolcvanas-kilencvenes években ismerték föl, amikor sorra derültek ki olyan ügyek, amelyekben fiatalok sérelmére követtek el bűncselekményeket (halált okozó gondatlanság, szexuális zaklatás, testi sértés stb.) hivatalos személyek szerte Ausztráliában. A probléma megelőzése természetesen különleges felelősséget ró az oktatás, kiválasztás folyamatában résztvevő személyekre, és egyre komolyabb hangsúlyt kap az ifjúsági segítők etikai képzése, ami megalapozza a későbbi fiatal-segítői viszonyt.

Kitekintés Az ifjúsági segítői munka jövője Ausztráliában Noha a szakterületnek komoly múltja van Ausztráliában, professzionalizációja még mindig nem történt meg. Míg az Egyesült Királyságban egy elkülönült szakmáról van szó saját szövetséggel és hagyománnyal, addig Ausztráliában csak a folyamat elején tartunk. Az oktatás minőségének javítása szempontjából alapvető lenne egy akkreditációs joggal bíró szakszövetség létrejötte. Akkreditáció hiányában az ifjúsági segítők képzése jelentős hátrányokkal szembesül. Nem lehet például megvonni az akkreditációt olyan, szorult anyagi helyzetben lévő egyetemektől, ahol veszélybe kerül a színvonal, illetve a képzést beolvasztják egy nagyobb programba. Az elkülönült ifjúsági segítői képzési programok beolvasztásával veszélybe kerül a profeszszionalizáció folyamata, és egyre nehezebben tudja fölmutatni önmagát a szakterület a szociális munkával, gyermekvédelemmel stb. szemben. A professzionalizáció kísérletének sikere azon múlik, hogy mekkora az igény egy önálló szakmai szervezetre, szakemberekre. Általános humán/szociális szolgáltatói programok beindítása mellett azon feltevés alapján kardoskodnak, hogy az ifjúsági segítői munka nem igényel sajátos szaktudást. A szakterület sajátosságainak persze nem mindig magától értetődőek - főleg munkaadói oldalon. Ha azonban azt akarjuk, hogy az ifjúsági szektor szép jövő elé nézzen, elengedhetetlen magas színvonalú képzést biztosítani az ifjúsági segítők számára. Sok teendő mutatkozik az ifjúsági segítők munkájának népszerűsítése terén - miben kü-

lönbözik s hogyan különböztethető meg más szociális segítői munkáktól. Ha a gyakorlatban kialakul a szakmára jellemző sajátos arculat, fontos, hogy az aktív ifjúsági segítők megjelenhessenek az oktatási folyamatban tovább örökítve az általuk megteremtett szakmai identitást.

Végkövetkeztetések Szakszövetség hiányában a szükséges alaptudásszint kiépítése, gyakorlati és szaktudás megszerzésének biztosítása jórészt azokra nehezedik, akik „pozícióban vannak, és meghatározhatják a képzés szerkezetét”. Ez természetesen nagyon nehéz ismerve az ausztrál felsőoktatás jelenlegi helyzetét. Erről alaposan értekeztem jelen írásban, miközben az oktatói kar mozgásterét is fölvázoltam: mit lehet tenni az oktatás színvonalának fönntartása érdekében. Ez igenis számít, ha komolyan vesszük az erős ifjúsági szektor vízióját, nemcsak azért, mert a jó szakemberekhez megfelelő mélységű előzetes képzés szükséges kitekintve későbbi munkájuk sajátosságaira, hanem azért is, hogy igényt tudjon tartani saját tudásbázisra, minőségi oktatásra, amik már régóta kritikus pontjai a professzionalizáció folyamatának.

Jegyzet 1 A tanulmány fordítását az Európai Ifjúsági Kutató-, Szerevezetfejlesztő és Kommunikációs Központ támogatta. A fordítást Domokos Tamás író, műfordító készítette.

2010 / tél


95

Összefoglalás Szabó Andrea–Kern Tamás A szakmai képzésben résztvevők érték-preferenciái és politikai rokonszenvei – kvalitatív megközelítés Kutatásunkban arra tettünk kísérletet, hogy feltárjuk a szakiskolások közéletről, politikáról és társadalmi problémákról alkotott véleményét. A kvantitatív vizsgálat eredményei szerint a szakiskolába járó fiatalok véleménye a kérdéskört illetően bizonytalanságot, ismerethiányt sugall, és azt jelzi, hogy a téma zavart okoz gondolkodásukban. Ezen ifjúsági réteg társadalmi problémák iránti fogékonysága rendkívül alacsony, a politikai témákkal szemben pedig erős elutasító attitűd jellemzi. A politikai események iránt is domináns apatikus attitűd rögzíthető. Jelen tanulmányunkban fókuszcsoportos módszer segítségével kívánjuk teljessé tenni a kvantitatív és kvalitatív módszerekre egyaránt építő kutatás eredményeit. Kulcsszavak: szakiskolások, politikai szocializáció, politikáról alkotott kép, radikalizmus Szabó Andrea Szabó Andrea (Ph.D.), 1970-ben született Szolnokon. Szociológus, politológus a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetének munkatársa. Az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének oktatója, a Századvég Alapítvány kutatási igazgató helyettese. E-mail: [email protected] Kern Tamás Kern Tamás (PhD-aspiráns) 1970-ben született Bácsalmáson. Szociológus, politológus, a Pécsi Tudományegyetem tanára. A Századvég Alapítvány tudományos főmunkatársa. E-mail: [email protected]

Székely Levente–Nagy Ádám A szakmává válás útján Az Excenter Kutatóközpont kutatói által készített dolgozat az ifjúságsegítői képzés hazai és nemzetközi helyzetét kívánja bemutatni. A kutatás kiterjed a képzési rendszer formai és tartalmi aspektusaira egyaránt, foglalkozik a be- és kimeneti feltételekkel, valamint az ifjúságsegítői végzettséggel bírók munkaerőpiaci lehetőségeivel. Képzőintézmények, vizsgaelnökök és az ifjúságügy meghatározó szakembereinek véleménye alapján képet alkothatunk a hazai ifjúságsegítői képzés erényeiről és hiányosságairól egy a jövőben kifejlesztendő curriculum alapjairól. Kulcsszavak: ifjúságsegítő képzés, ifjúsági szakma, képzési rendszer, curriculum, ifjúsági munka Székely Levente Székely Levente 1979-ben született Kolozsváron. Szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorjelöltje. Az Excenter Kutatóközpont kutatási igazgatója, az Új Ifjúsági Szemle társfőszerkesztője. E-mail: [email protected] Nagy Ádám Nagy Ádám 1972-ben született Budapesten. Mérnök, közgazdász, politológus és jogász. Pedagógiából doktorált. Az Információs Társadalom és Trendkutató Központ korábbi igazgatója, alapítója az Új Ifjúsági Szemlének és főszerkesztője a Civil Szemlének, vezetője az Excenter Kutatóközpontnak. Jelenleg a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának elnöke. E-mail: [email protected]

Nagy Ádám Ifjúsági szakemberek és szerepeik és egy lehetséges képzési rendszer alapjai A mai felsőfokú szakképzés (az ifjúságsegítő képzés) mind a hallgatók, mind az oktatók és mind a curriculum szempontjából megújítandó. A hallgatók erősen maradékelven kerülnek be a képzésbe, az oktatók kompetenciája attól függ, hogy melyik

2010 / ősz


97

tanszék gondozza a képzést. A 16-17 képzőhely évente kibocsátott 300-400 hallgatójának túlnyomó többsége még a rokonszakmákban sem tud elhelyezkedni, hovatovább a képzés méltánytalanul elméletközpontú, a gyakorlati problémákra alig nyújt rálátást, nemhogy megoldást. Ezen problémákat megválaszolandó vázolunk egy BA-MA ifjúságszakmai képzési struktúrát. Persze az egyes ifjúsági szakemberek feladatairól végzettségüknél sokszor többet mond el a tevékenységüket leíró fogalom. Érdemesnek tűnik elkülönítve kezelni a végzettséget és az űzött tevékenységet, vállalt szerepet. Mára öt olyan foglalkozási-szakmai csoport, illetve szerep alakult ki, ahol megjelentek, vagy akár meghatározó szerepet töltenek be (kellene betöltsenek) az ifjúságszakmai végzettséggel rendelkezők. Ezek az ifjúsági vezető, ifjúsági referens, ifjúságpolitikus, ifjúsági szakértő (ifjúságkutató) és az ifjúsági munkás. Kulcsszavak: ifjúsági szakma, ifjúsági szakemberek, képzési rendszer javaslat, szakmai szerep Nagy Ádám Nagy Ádám 1972-ben született Budapesten. Mérnök, közgazdász, politológus és jogász. Pedagógiából doktorált. Az Információs Társadalom és Trendkutató Központ korábbi igazgatója, alapítója az Új Ifjúsági Szemlének és főszerkesztője a Civil Szemlének, vezetője az Excenter Kutatóközpontnak. Jelenleg a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának elnöke. E-mail: [email protected]

Nyüsti Szilvia Területi különbségek a magyar fiatalok demokrácia-értelmezésében Tanulmányunkban a középiskolás fiatalok demokrácia-értelmezésével, és annak területi különbségeivel foglalkozunk. Munkánk elején a következő kérdésekre próbáltunk választ adni: a rendszerváltás után felnövekvő fiatalok mit értenek a demokrácia fogalmán? A demokrácia értelmezése

98


2010 / ősz

milyen kapcsolatban van a területi dimenzióval? A Magyarországon sok tekintetben fennálló, a rendszerváltás óta csak fokozódó területi különbségek megfigyelhetők-e a fiatalok demokrácia-értelmezéseiben? Válaszainkat az „Iskola és társadalom 2008” kutatás adatbázisának másodelemzése alapján próbáltuk megadni. Az elemzés során két – egy tartalmi és egy matematikai szempontok alapján létrehozott – demokrácia-kép tipológia segítségével ragadtuk meg a mintába került fiatalok demokrácia-értelmezéseit. Az előbbi a politikai, a kiegyensúlyozott, és a társadalmi, az utóbbi pedig az erős és a gyenge demokrácia-képet foglalja magába. Mindkét tipológia esetén szignifikáns különbségekkel találkozunk a nemek, az évfolyam, az iskolatípus, a szülők iskolai végzettsége, a jövedelmi helyzet, illetve a megyék alapján elkülönült szocio-kulturális csoportok között. A tartalmi tipológiánál a megyék közötti eltérések egy sajátos tendenciát rajzolnak ki, amit összefüggésbe lehet hozni a közöttük fennálló szocio-kulturális különbségekkel. A statisztikai tipológiánál nem találunk ilyen jellegű tendenciát. A tanulmány második felében részletesen elemezzük a különféle szocio-kulturális csoportok hatását a területi egységeken belül is, amely tovább árnyalja a kapott eredményeket. Kulcsszavak: demokrácia-értelmezés, politikai szocializáció, fiatalok, területi különbségek Nyüsti Szilvia Nyüsti Szilvia 1988-ban született Nyíregyházán. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte. 2010-ben szociológia BA szakon szerzett kitüntetéses minősítésű oklevelet a Debreceni Egyetemen. Jelenleg a Debreceni Egyetem elsőéves szociológia MA szakos hallgatója ifjúságszociológia szakirányon. Második éve régió koordinátora a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatási tanulmányait segítő HÖOK Mentorprogramnak. Érdeklődési területe az ifjúságszociológia, a politikai szocializáció, illetve az állampolgári kultúra. E-mail: [email protected]

Székely Levente Internetcsizma az iskolapadon A Tükörterem Társadalomkutató Műhely oktatáskutatással foglalkozó kutatócsoportja átfogó, egyedülálló módszertani megoldásokkal felvértezett felmérést készített az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnázium diákjainak és azok szüleinek körében. A kutatás elsődlegesen az iskola oktatóés nevelőmunkájára koncentrált, de kitértünk az iskolában igénybe vehető fontosabb szolgáltatások minőségére is és nem mellékesen foglalkoztunk az oktatási munkához kapcsolódó internetezéssel is. Jelen munkában – a felmérés eredményeinek felhasználásával – amolyan esettanulmányként meg-

vizsgáljuk, hogy a mai tizenévesek és szüleik miként vélekednek az internetezésről. Jelent-e témát az internet a családban, kötődik-e családi regula az internetezéshez, stb. Kulcsszavak: internethasználat, szülői vélemények, internetes tevékenységek, felhasználói készségek, kérdőíves felmérés Székely Levente Székely Levente 1979-ben született Kolozsváron. Szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorjelöltje. Az Excenter Kutatóközpont kutatási igazgatója, az Új Ifjúsági Szemle társfőszerkesztője. E-mail: [email protected]

2010 / ősz


99

Andrea Szabó–Tamás Kern The professional training participants’ value preferences and political sympathy – qualitative approach In our research, we attempted to discover vocational school students’ opinion about politics and social problems. The results of our quantitative research show that the opinion of vocational school students signs uncertainty and unfamiliarity, and the topic causes confusion in their thinking. The sensibility of this layer of the youth towards social problems is extremely low, and their attitude towards political themes is absolutely dismissing. Dominant apathy can be registered towards political events as well. In our present research, we wish to complete the results of the qualitative and quantitative type of research by using focus-group method. Keywords: vocational school students, political socialization, opinion about politics, radicalism Andrea Szabó Andrea Szabó (Ph.D.) was born in 1970 in Szolnok. Sociologist and political scientist. Research fellow in Hungarian Academy of Sciences Institute for Political Science. Assistant professor in Eötvös Loránd University Faculty of Law, Institution on Political Science, and Deputy Research Director in Szazadveg Foundation. E-mail: [email protected] Tamás Kern Tamás Kern (PhD-aspirant) was born in 1970 in Bácsalmás. Sociologist, political scientist, assistant professor at University of Pécs Political Science Department. Senior Research Fellow of the Századvég Foundation. E-mail: [email protected]

100


2010 / ősz

Levente Székely–Ádám Nagy Towards becoming a profession The study, made by the researchers of the Excenter Research Institute wishes to introduce the status of the youth work education in Hungary and abroad. The research deals with the form and content of the educational system, the conditions of the admission and graduation and the opportunities of graduated students on the labour market. By looking at opinions of schools, exam chairpersons and determining experts of the youth issue, we can highlight the strengths and the weaknesses of the Hungarian youth work education and the basics of a curriculum which needs to be developed in the future. Keywords: youth work education and training, youth profession, training system, curriculum, youth worker Levente Székely Levente Székely was born in 1979 in Kolozsvár. Sociologist, Ph.D. student at Corvinus University of Budapest. Research director of Excenter Research Center, co-editor-in-chief of Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review). E-mail: [email protected] Ádám Nagy Ádám Nagy was born in 1972 in Budapest. He is an electrical engineer with qualifications in economics, politology and law. He earned his Ph.D. in Educational Sciences. He is the former CEO of Information Society Research Institute, the coeditor-in-chief of Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review) and the editor- in-chief of Civil Szemle (Civil Review), the former president of Excenter Research Centre. Currently he is the president of the Council of the National Civil Base Program. E-mail: [email protected]

Ádám Nagy The roles of youth experts and the basics of a possible educational system

Szilvia Nyüsti Regional Differences in Democracy-interpretation of Hungarian Youth

Today’s higher education (youth work education) needs to be reformed from the viewpoints of students, instructors and the curriculum as well. The students who were not able to attend the institute they originally wanted are admitted to the system, the instructors’ competence largely depends on which department is responsible for the education. The majority of the 300-400 students who graduate at the 16-17 institutions cannot find a job connected to their profession; moreover, the education is excessively theoretical and does not familiarize students with the problems and solutions in practice. That is why we introduce the plan of a possible BA and MA youth-profession educational system. The term which describes youth-professions’ activity can give more information about their tasks than their qualifications. Qualification and real activity are worth separate handling. By today, five professional groups have formed where employees with youth-professional qualifications are present and (should) have an important role. These professions are; youth leader, youth reporter, youth politician, youth expert (youth researcher) and youth worker. Keywords: youth profession; youth professionals, training system proposal, professional role

In our study, we deal with secondary school students’ interpretations of democracy and the possible regional differences. At the beginning of our research, we seek answers for the following questions: how does the youth growing up after the collapse of the communist regime interpret the concept of democracy? What is the connection between the interpretations of democracy and the different regions of the country? Can the multiple aspects of regional differences, which are growing in Hungary since 1989 be observed in the youth’s democracy-concept? We tried to answer the questions by using the second-analysis of the „School and society 2008” research’s database. In our analysis, we tried to create a picture of the youth’s democracy-image by using conceptual and mathematical viewpoints. The conceptual typology contains the political, the balanced and the social democracy-image types; while the mathematical one involves the intense and the mild types. Significant differences can be found among the socio-cultural groups on the basis of gender, year, school type, parents’ education, financial situation, and county. In case of conceptual typology, the differences between the counties show a special tendency which can be connected to the socio-cultural differences among these regions. The statistical approach did not show such tendency. In the second part of our study, we examine the effects of the variant socio-cultural groups inside the counties in detail; which shades the results further. Keywords: virtual youth work, information society, virtual spaces, online environment, digital natives

Ádám Nagy Ádám Nagy was born in 1972 in Budapest. He is an electrical engineer with qualifications in economics, politology and law. He earned his Ph.D. in Educational Sciences. He is the former CEO of Information Society Research Institute, the coeditor-in-chief of Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review) and the editor- in-chief of Civil Szemle (Civil Review), the former president of Excenter Research Centre. Currently he is the president of the Council of the National Civil Base Program. E-mail: [email protected]

Szilvia Nyüsti Szilvia Nyüsti was born in Nyíregyháza in 1988. She finished her high school studies at her birthplace at Ferenc Kölcsey High School. She earned summa cum laude BA degree in sociology at University of Debrecen in 2010. At the moment, she is an MA student at the same institution and spe-

2010 / ősz


101

cializes in youth sociology. For two years, she has been the regional coordinator of the „HÖOK Mentorprogram”, which helps the higher education of disadvantaged youth. Her field of interest includes youth sociology, political socialization and civic culture. E-mail: [email protected]

Levente Székely Internet-boot on the school-desk The research group of the “Tükörterem Társadalomkutató Műhely” (Mirror-hall Research Group), which deals with education research, created a survey among the students - and their parents - of the ELTE Miklós Radnóti Practice School. The comprehensive survey was carried out by using unique methodological solutions. The research concentrated primarily on the tutorial-edu-

102


2010 / ősz

cational work of the school; however, it dealt with the quality of the important services which are available at the school and with the internet-use related to tutorial work. In recent paper, similarly to a case study, today’s teenagers’ and their parents’ opinion about internet-use is examined by using the results of the survey. The question is, whether internet is a topic of family discussions, and if there are any regulations in the family concerning internet-use. Keywords: internet using, parenting advice, online activities, user skills, survey Levente Székely Levente Székely was born in 1979 in Kolozsvár. Sociologist, Ph.D. student at Corvinus University of Budapest. Research director of Excenter Research Center, co-editor-in-chief of Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review). E-mail: [email protected]

új ifjúsági szemle IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT VIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2010 TÉL

Recommend Documents