Új ifjúság. Társadalomtudományi konferencia a poszt-adoleszcenciáról (ELTE TÁTK, 2008. május 30-31.) Absztraktok Bognár Virág: Értelmi sérült fiatalok felnőtté válása. Ismerkedés a munka világával és a család A sérült emberek élete a társadalomban az utóbbi évtizedekben egészen más irányt vett a korábbiakhoz képest. A sérültek azon csoportjának, akik (a többségi társadalom nézőpontjából) valamilyen képességhiánnyal rendelkeznek, esélyt és kihívást is jelent a saját és a többségi társadalom világának összeegyeztetése, amit sokszor a többség szempontjából „befogadásként” vagy „integrációként” határoznak meg, míg korábban többnyire elzárt, külön világban éltek. Újabban előtérbe került az „önálló élet” vágya és megvalósítása is a sérült felnőttek körében, noha a gyakorlatban ez az önálló élet is feltételezi a támogatást. Az előadásban arra keresek választ, hogy a sérült fiatalok felnőtté válása során hogyan jelenik meg a munka világa, és milyen szerepet játszik ebben a családi környezet. A szociális szakmában a főbb információkat még ma is főképp a szülők, vagy a szakemberek adják, csak az utóbbi időben terjedt el a sérült fiatalok egyéni tapasztalatainak figyelembe vétele. Az előadás kvantitatív részének alapja egy olyan kutatás, amelyben középsúlyos értelmi sérültek és egy-egy szülőjük válaszolt különkülön egy kérdőívre, így felszínre került a szülőkkel együtt a sérült fiatalok nézőpontja is. Az előadásban röviden felvázolom azt, hogyan látják a sérült fiatalok és a szüleik a munka világában szerzett tapasztalataikat egy olyan pillanatban, amikor egy magas színvonalú, sokoldalú támogató programban vesznek részt. A kutatás kvalitatív része támpontokkal szolgál annak az értelmezésében, hogyan formálódnak a fiatalok motivációi, és ebben a családi környezetnek milyen szerepe van. Az elemzés során kiderül, hogy a családi környezet és szocializáció mely dimenziói erősítik vagy gyengítik az egyéni motivációkat.
Giczi Johanna: Az élet ritmusa Az időmérleg-elemzések általában az adott tevékenységekre fordított idő mennyiségének becslésére, illetve az így értelmezett szerkezetének az élet minőségére gyakorolt hatásainak bemutatására koncentrálnak. Ritkábbak azok a kísérletek, amelyek bizonyos társadalmi folyamatok megértése érdekében az idő ütemét elemzik. Ennek érdekében azt mutatjuk be, hogy az év egy átlagos napján, annak egyes óráiban milyen tevékenységeket végez a lakosság. Azt feltételezzük, hogy a tevékenységszerkezet hajnaltól éjszakáig zajló változásainak ismeretében képet alakíthatunk ki a mai élet ritmusáról. A tanulmányban áttekintett időszak a nyolcvanas évek és az ezredforduló közötti intervallum. Tárgyunkat három metszetben vizsgáljuk: előbb az ébrenlét és az alvás periódusát, azaz az éjszaka kezdetét és végét különítjük el és jellemezzük, majd az ébren töltött idő során végzett tevékenységek ritmusát. Ezt követően azt vizsgáljuk, hogy az idő üteme változott-e 1986 és 2000 között, továbbá eltér-e, s ha igen, milyen mértékben és irányban a társadalom egyes csoportjaiban. Tanulmányunkban feltárjuk az élet ütemének általános jegyeit, ezek alakulását, az egyes fázisok elmozdulásait (előbbre vagy későbbre tolódásukat), szakítunk azonban a klasszikus elemzési technikákkal.
1
Győri Lóránt és Mikolai Júlia: És mégis ifjúságkutatás? Közönség és kultúrafogyasztás a Művészetek Völgyében Az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium 2006-ban Gábor Kálmán javaslatára és segítségével vállalkozott egy kvalitatív fesztivál-kutatásra a Művészetek Völgyében. Az egyéni és csoportos strukturált interjúk vizsgálódási köre a látogatók „völgy-létének” feltérképezésére terjedt ki, úgymint materiális fogyasztás, programválasztási szempontok és attitűdök, a fesztiválnak és önmaguknak tulajdonított értékek. Az előkutatás további célja a 2007-ben megvalósult kvantitatív, kérdőíves kutatás előkészítése, a Művészetek Völgyére jellemző kutatási szempontok, dimenziók kidolgozása volt. A 2007-es reprezentatív kutatás adatainak feldolgozásával olyan szabadidő és kulturálódási mintákat tártunk föl, amelyek végső soron tanuló vagy diplomás fiatalok kultúrafogyasztására tudnak rámutatni. A korstruktúrát és foglalkozási csoportokat vizsgálva utólag elengedhetetlennek tűnik az eredmények új értelmező, „ifjúságszociológiai” keretbe helyezése, miközben a hazai fesztiváloknak egy sajátos ifjúsági kulturális szocializációs „miliője” látszik körvonalazódni.
Hrubos Ildikó: Mi történt az európai felsőoktatásban az elmúlt évtizedben? Az elmúlt évtizedben az európai felsőoktatásban nagyszabású reform zajlott le, amely a tervek szerint 2010-ben fejeződik be. Ekkorra épül ki az egységes Európai Felsőoktatási Térség, amelyben a hallgatók, az oktatók és a kutatók akadályok nélkül mozoghatnak országok és intézmények között, a végzettségeket kölcsönösen elismerik az egyes országokban, mind továbbtanulás mind munkavállalás esetén. A képzési rendszerek összehangolása, a többciklusú rendszerre való áttérés és mindezek következményei sok új elemet hoznak, a felsőfokú tanulmányaikat most tervező vagy éppen elkezdő fiataloknak fel kell készülniük erre, aktívan kell tájékozódniuk a lehetősekről, esélyekről. Semmiképpen nem szabad görcsösen gondolniuk a gyors változásokra, hiszen azok éppen azt készítik elő, hogy leendő szakmai pályafutásuk során rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a körülményekhez, ne legyenek lezárt utak, mindenki találhasson alternatív újrakezdési, pályamódosítási megoldásokat.
Kabai Imre: Hogyan alakul a posztadoleszcencensek életútja? (Friss diplomások vizsgálata a Zsigmond Király Főiskolán) Előadásunkban az életutak alakulására vonatkozó legújabb empirikus elemzéseinket kívánjuk bemutatni, a Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpontja (ZSKF TKK) által készített „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007." című kutatásunk eredményei alapján. Elemzésünk a nemrég diplomát szerzettek két csoportjának vizsgálatára épül abból a szempontból, hogyan alakult a fiatalabb (25-29 éves) „nappalisok" életútja az idősebb (35-49 éves) társaikhoz, a „levelezősökhöz" képest életük első 25 évében.Arra vagyunk elsősorban kíváncsiak, miként érhetőek tetten az életutak eltéréseiben a „posztadoleszcens" jelenségek: a „meghosszabbított ifjúkor" szociológiai sajátosságait elemezzük az életesemények kapcsán. Megvizsgáljuk azt is, milyen különbségek vannak a fiatalabb és az idősebb csoportok értékei („Mi kell a boldoguláshoz?") és értékelései („Mennyire elégedett élete alakulásával?") között.
2
Vizsgálatunk egyfajta „továbbgondolása", célirányos elemzése mindazoknak a jelenségeknek, amelyekről korábban több tanulmányban is részletesen beszámoltunk.
Kapitány Balázs: Az életutak individualizációja: kinek lehetőség, kinek kényszer? Az elmúlt évtizedek ifjúságvizsgálatainak egyik fő tanulsága a felnőtté válás folyamatának individualizációja volt. A gyermek és felnőtt életszakasz közti határköveket jelentő életút-események (munkába állás, elköltözés a szülői háztól, párkapcsolat alapítása, gyermekvállalás stb.) az adott társadalmakra, közösségekre jellemző hagyományos rendje egyre inkább felbomlott, az életútminták sokasodása vált jellemzővé. Ezt a folyamatot a kutatók jellemzően valamilyen pozitív értelmű, a kötöttségek alóli feloldozódásként értelmezhető, az egyén döntési szabadságát növelő individualizációként értékelik. Az elmúlt években azonban előtérbe került ugyanennek a folyamatnak egy másik ’olvasata’, amely a bizonytalanság fogalmát felhasználva azt hangsúlyozza, hogy az életútminták sokasodása elsősorban nem a választási lehetőségek, hanem éppen az életút tervezhetetlenségének növekedését jelentette, ennek minden káros hatásával együtt. Empirikus elemzésemben egy követéses jellegű adatállomány (Életünk Fordulópontjai társadalmi-demográfiai alapfelvétel) segítségével két életút esemény (elköltözés, a szülői háztól, gyermekvállalás) példáján azt mutatom be hogy a felnőtté válás határköveit jelentő események az ezredforduló Magyarországán mennyire tervezettek, illetve mely társadalmi csoportokra jellemző az életút ’tervezhetősége’, és kik azok, akikkel inkább csak ’történnek a dolgok’. Az adatok alapján amellett érvelek, hogy noha látszólag ugyanarról a társadalmi jelenségről van szó, mégis érdemes külön kezelni azokat, akik ’uralják’, sikeresen tervezik életútjukat, azoktól, akikkel csak úgy ’történnek a dolgok’. Az előbbiek az individualizáció nyertesei, míg az utóbbiak kiszolgáltatottjai.
Karády Viktor: Új-e történelmileg az 'Új fiatalság' ? A most lezárulóban lévő prozopográfiai alapkutatás a honi diákság és diplomás népesség történelmi alakváltozásairól (cc. 1870-1948) avval az eredménnyel is járt, hogy fény derült a felsőoktatásban résztvevők rendkívül tágas korspektrumára. A honi egyetemi népesség nem jelentéktelen hányada egyrészt lemorzsolódott tanulmányai lezárása előtt, másrészt igencsak túlkoros volt. Az előadásban a 'túlérett' diákság szociológiai és iskolázottsági jellemzőit valamint a főiskolai piacon elfoglalt helyét kísérlem meg összefoglalólagosan bemutatni.
Mátay Melinda: Fiatal budapesti értelmiségi életutak és a poszt-adoleszcencia Előadásomban egy 1998-2001 között végzett (Fiatal, budapesti elit értelmiségiek szocializációja című) OTKA kutatás interjúit vizsgálom meg abból a szempontból, hogy megfigyelhetőek-e, s ha igen milyen tendenciák, tipikusnak nevezhető női és férfi életútminták jelennek meg a budapesti fiatal értelmiségiek körében a posztadoleszcencia időszakában. Maguk az életútinterjúk 1993 és 2001 között készültek az 1959-67 és az 1968-1977 között született budapesti értelmiségi, elsősorban humán végzettségű fiatalok körében. A két korosztály fiatal felnőtté válási időszaka a rendszerváltás előtti ill. az azt követő években történt, ez számos különbséget és hangsúlyváltást jelentett az
3
életutakban (mint ahogyan ezekről korábbi tanulmányaimban már írtam). Ugyanakkor azonban például a férfi és női életutak alakulásában inkább a nemeken belüli hasonló tendenciák, értékek és magatartásminták figyelhetőek meg . Evvel párhuzamosan pedig az életút poszt-adoleszcens időszakának kitolódása, a standard életútállomások variabilitásának felerősödése és tartalmi változásai, ill. bizonyos „saját élmény” életesemények helyettesítése vagy elhagyása figyelhető meg többek között a mélyinterjúkban. „Egy adott civilizáció értéke lemérhető azon, hogy milyen értelmet kölcsönöz a teljes életciklusnak.”(Erikson) Érdekes lehet tehát, hogy ezeknél a (valamikori) fiataloknál hová helyeződik az identitás ill. a személyiség integritásának a súlypontja, ill. hogy mik befolyásolják elsősorban alakulásukat, változásukat az időben.
Pikó Bettina: Társadalmi egyenlőtlenségek, életmód és egészség az új ifjúság körében Míg a születéskor várható élettartam jelentősen megnőtt az utóbbi évtizedekben a nyugati társadalmakban, a társadalmi helyzet okozta differenciálódás egyre nagyobb mértékben tükröződik az egészségi állapot különböző mutatóiban. A társadalmi egyenlőtlenségek jelentős mértékben kihatnak a megbetegedési és halálozási viszonyokra Európában és az USA-ban egyaránt. A születéskor várható élettartam jelentősen kisebb az alacsonyabb iskolai végzettség, jövedelem és foglalkozási presztízs szerint, azaz a társadalmi-gazdasági helyzet mélyrehatóan befolyásolja az egészséget. Az egészségi állapotbeli egyenlőtlenségek azonban a teljes életciklus folyamán nem mindenhol jelentkeznek egyenlő mértékben. A középiskolásokkal foglalkozó tanulmányok a szülők társadalmi helyzete függvényében az egészségi állapotban többnyire nem találtak jelentős eltéréseket, ami alól kivételt csak a balesetek okozta halálozás jelentett. A felnőttkori lakosságra jellemző grádiensszerűen megjelenő összefüggés tehát itt lényegében nem érvényesül. Ezt a jelenséget West „relatív egyenlősödésnek” nevezte el, és a nyugat-európai empirikus kutatások alátámasztják érvényességét. Saját kutatásaink szintén megerősítik a jelenség létezését, azaz a középiskolások egészségi állapotának relatív függetlenedését szüleik társadalmi helyzetétől, azzal a kitétellel, hogy bizonyos egyenlőtlenségek azért megjelenhetnek, ha nem is lineáris összefüggésben. Ugyanakkor a társadalmi helyzet-mutatók, valamint az egészségmagatartás és életmód között szintén igazolhatók összefüggések. Jelen előadásban a Dél-alföldi ifjúságkutatás (2004) adatait felhasználva elemeztük a középiskolások körében előforduló társadalmi egyenlőtlenségeket. Az adatgyűjtés három megyére terjedt ki (Csongrád, Bács-Kiskun, Békés). A régiót reprezentáló minta 1114 főből állt. A tanulók átlagéletkora 16,5 év (szórás: 1,3) volt; a válaszadók 40%-a volt fiú. Az adatgyűjtéshez önkitöltéses kérdőíves módszert alkalmaztunk, melynek legfontosabb célja volt feltérképezni a dél-alföldi régió ifjúságának egészségét, egészségtudatosságát, egészségmagatartását és az ezeket befolyásoló társadalmi tényezők rendszerét. Többváltozós logisztikus regresszióelemzés segítségével megállapítottuk, hogy 1., A társadalmi helyzet-mutatók közül a társadalmi osztályba történő önbesorolás (SES self-assessment) a legerőteljesebb prediktora a középiskolások egészségi állapotának és egészségmagatartásának; 2., A családstruktúra (teljes vagy egyszülős család) szintén jelentős mértékben kihat a fiatalok egészségi állapotbeli egyenlőtlenségeire; 3., A szülők iskolázottsága és alkalmazása kevésbé meghatározó; 4., A középiskolások körében az egészségi állapotbeli társadalmi egyenlőtlenségek relatíve kisebb mértékűek és inkonzisztensek, sőt, inverz összefüggések is előfordulnak. A szülők inaktív státusa (nyugdíjas vagy munkanélküli státus) például rosszabb pszichoszomatikus egészséggel jár, de védelmet jelent a káros szenvedélyek ellen. Adataink tehát részben megerősítik a relatív egyenlősödés elméletét, azonban magyar sajátosságok is visszatükröződnek az eredményekben.
4
Sántha Ágnes: Fiatal egyedülállók életmódja: hogyan élnek a szinglik Berlinben és Budapesten? Előadásomban a nagyvárosi fiatal magyar és német egyedülállók – közismert nevükön szinglik – életmódjának főbb elemeit vizsgálom. Ezek a következők: az egyedülálló életforma okai és motivációi, az életút fordulópontjai, a szakmai életpálya, a szabadidő, a társas kapcsolatrendszer, a párkapcsolati elvárások és a társkeresés. Célom a budapesti és a berlini szinglik életformájában, valamint az erre vonatkozó reflexiókban fellelhető legfontosabb hasonlóságok és különbségek összefoglaló bemutatása.
Sik Domonkos. Szocializáció és állampolgári szocializáció a habermasi társadalomelmélet tükrében Előadásomban egy a szocializációs és állampolgári szocializációs folyamatok kritikai elemzését lehetővé tevő értelmezési keretet próbálok felvázolni a habermasi társadalomelmélet alapján. A kommunikatív cselekvés elmélete keretei között a szocializáció folyamata közvetve cselekvés-koordinációs (más szóval jelentéslétrehozási) mechanizmusok elsajátításaként és közvetlenül jelentés-létrehozási folyamatként írható le. Minthogy a jelentés-létrehozási folyamathoz képest elsődleges a jelentés-létrehozási mechanizmus elsajátításának folyamata, ezért elsődleges fontosságúnak tartom a szocializáció jelentés-létrehozási mechanizmusok elsajátításának szintjén történő megragadását. A jelentés-létrehozási mechanizmusok elsajátítása konkrét társas cselekvési helyzetekhez köthető. Álláspontom szerint az egyre racionálisabb jelentés-létrehozási módokat olyan társas cselekvési helyzetekben sajátítjuk el, melyekben az együtt cselekvést nem csupán a cselekvés-helyzetre vonatkozó jelentéseket illető disszenzus, hanem a disszenzust potenciálisan megszüntető cselekvés-koordinációs mechanizmust illető diszharmónia is ellehetetleníti. Ilyenkor a cselekvés-koordináció koordinációja válik szükségessé. Úgy gondolom, hogy azon társas cselekvési helyzetek, melyekben cselekvés-koordináció koordinációjára törekszenek a felek a szocializáció legfontosabb színterei is egyben. Ennek megfelelően a szocializáció és az állampolgári szocializáció kritikai elemzésének mércéje e társas cselekvési helyzetek megfelelő aspektusának leírásával adható meg. A leírásnak két dimenziója különböztethető meg. Az első: adott morális fejődési fokok közötti átmenetet biztosító cselekvés-koordináció koordinációs mechanizmusok leírása. A második: ezen koordinációs folyamatok sikerességét meghatározó feltételek azonosítása. Az előadás során az első dimenzió vázlatos kifejtésére, valamint – egy feltétel azonosításának formájában – a második dimenzió illusztrációjára teszek kísérletet.
Somlai Péter: Bevezetés A huszadik század végén megváltozott a fiatal nemzedék. Előadásomban a változás legfontosabb paramétereit fogom vázolni: az ifjúsági életszakasz módosulásait, az iskolai expanziót és következményeit, a munka világának átalakulását, a szülői családról való leválás és a párkapcsolatok új vonásait. A demográfiai, társadalmi és szociálpszichológiai problémák után térek rá a szocializáció és értékrend változásaira. Fő tézisem az, hogy a poszt-indusztriális társadalmak kialakulásával homályossá váltak a felnőtté válás normatív tartalmai s ez meghatározza az ifjúság életét.
5
Susánszky Éva és Szántó Zsuzsa: Ifjúság bolondság? Fiatalok közérzete, pszichés állapota az ezredfordulón Az új ifjúsággal foglalkozó kutatások egyik hiányterülete a fiatalok, de különösen a fiatal felnőtt korosztályok testi-lelki egészségi állapotának vizsgálata. A Hungarostudy elnevezésű egészségi állapotfelmérések 1988 óta kiemelt figyelemmel kísérik a felnőtt magyar népesség egészségi állapotának, közérzetének, pszichés állapotának alakulását, és lehetőséget biztosítanak a pályakezdők egészséggel kapcsolatos életminőségének kutatására is. Előadásunkban főként erre az adatbázisra támaszkodva kíséreljük meg felvázolni az elmúlt 20 év változásait; a pályakezdő fiatalokat érintő egészségi problémákat és azok összefüggéseit a kitolódott felnőtté válás társadalmi folyamatával.
Spéder Zsolt: A felnőtté válás normái és felvállalt mérföldkövei Európában Lassan közismert tény, hogy a felnőtté válás a fejlett társadalmakban és Magyarországon a fiatalok életének egyre hosszabb időszakát ölel fel, és a felnőtté válás mérföldköveinek – kilépés az oktatási rendszerből, első munkahely megszerzése, elköltözés otthonról, az első tartós párkapcsolat kialakítása, az első gyermek vállalása, rendje és időzítése mára de-standardizálódott. E változásokat a modern társadalmak és gazdaságok (jóléti rendszerek) szerkezeti változásai tették szükségessé és lehetővé. Ugyanakkor nem állíthatjuk, azt sem hogy az említett események önkényesen választhatók és sorba rendezhetőek. Kézenfekvő, hogy e változások csak annyiban válhattak a mindennapi gyakorlat részévé és eredményévé, amennyiben beépültek az egyéni cselekvéseket mozgató motivációs- és normarendszerekbe, részévé váltak az egyéni mérlegeléseknek, a döntési folyamatoknak. Előadásunkban azzal foglalkozunk, hogy az új körülmények közepette, az európai társadalmakban él-e valamifajta norma a felnőtté válás időzítéséről, és az azokat alkotó mérföldkövekről? Ha igen, akkor ezen normák mennyire egységesek egy adott országon belül, illetve van-e különbsége az egyes országok között? Ismert, hogy a felnőtté válás egyes eseményeit (pl. elköltözés, párkapcsolatok) tekintve tipikus eltérések találhatók az európai társadalmakban (pl. északi és déli országok). Vajon a normákat és vállalt mérföldköveket is hasonló különbségek jellemzik, vagy ebben más mintázatok alakultak ki, lelhetők fel? Vannak-e egymáshoz közelebb álló országok (társadalmak), vagyis léteznek-e a felnőtté válás európai kulturális normái? Kutatásunkban „Az élet szakaszolódása” nemzetközi összehasonlító vizsgálat adatainak felhasználásával és elemzésével keresünk kérdéseinkre empirikusan megragadható választ.
Szalai Erzsébet: Kettős motivációk. A magyarországi civil mozgalmak fiatalsága Az előadás a
politikai, közéleti célkitűzésekkel fellépő új magyarországi civil mozgalmak fiatalságának
szociokulturális sajátosságai mutatja be. Gondolatmenetében kiemelt hangsúlyt kap az e mozgalmakban résztvevő fiatalok gyermekkori és iskolai szocializációjának, identitásának, a civil szervezetekkel szembeni elvárásainak és ott szerzett tapasztalatainak, valamint a "mozgalmárság" tervezett életpályára gyakorolt hatásának bemutatása. Egyik fő következtetése, hogy a civil szervezetek fiatalságát egymáshoz hasonló erővel motiválja egyfelől a társadalmi igazságosság keresése, másfelől az interperszonális elidegenedettség leküzdése ugyanakkor e két motiváció a fiatalok különböző ideáltípusait tekintve eltérő erejű. Az előadás felveti azt a
6
kérdést is, hogy az adott - vagyis főként fiatalokat tömörítő - civil szervezetek egyfelől konkrét politikai tevékenységük, másfelől és főként tagjainak személyes magatartásmintáján keresztül milyen társadalmi szerepet töltenek be a jelenben, és várhatóan milyen szerepet fognak betölteni a jövőben.
Tóth Olga: Futó viszonyok, tartós kapcsolatok - a fiatalok párkapcsolatai napjainkban Az előadás fókuszában az kérdés áll, hogy napjainkban miben könnyebb és miben nehezebb a fiatalok pártalálása, párválasztása, mint egy-két nemzedékkel ezelőtt. Vajon valóban szabadosabbak a mai fiatalok, mint a korábbiak? Vajon miért halogatják sokan a tartós párkapcsolat kialakítását. Miben változtak és miben maradtak változatlanok a párkapcsolati attitűdök, értékek.
Vaskovics László: A poszt-adoleszcencia aktuális fejlődési trendjei Németországban A poszt-adoleszencia mint életszakasz legfontosabb jellemzőinek vázolása után bemutatom empirikus adatok alapján a 70-es évek óta a Németországban megfigyelt fejlődési trendeket. Megválaszolom azt a kérdést, hogy azóta nőtt-e – mint ez a 80-as években feltehető volt - a poszt-adoleszcenia életszakaszának időtartama, változott-e az ebben élők száma, demográfiai, foglalkoztatottsági és anyagi helyzetük szerinti összetétele és keresem a megállapított trendek társadalmi összefüggéseit.
7
