ÚJ GLOBÁLIS ETIKA: ÚJ GLOBÁLIS ETIKA:
kihívások az Egyház számára
kihívások az Egyház számára
.
E könyvecske azon kihívásokról ad áttekintést, ame lyekkel a keresztények találkoznak, amikor szembesülnek azzal az Új globális etikával, amely a hidegháború vége óta nehezedik ránk. Közvetlenül a Berlini Fal lebomlását követően globális kulturális forradalom ment végbe. Olyan új szavak, paradig mák, normák, értékek, életsílusok, oktatási módsze rek és kormányzási folyamatok terjedtek el globálisan és arattak teljes győzelmet, amelyek egy bizonyos Új etika elemei. Annak az etikai rendszer nek, amellyel szembesülünk, az az Újdonsága, hogy posztmodern, és legfőbb nézőpontjai a zsidó-keresz ténység-utániak. Ráadásul giobálisan normatívicént jelenik meg: már uralkodik a világ kultúrái felett. Az értelmiség és a döntéshozók többsége anélkül kezdte el követni ezen Új normákat, hogy gondosan ele mezte volna eredetüket és mindazt ami szükségsze rűen következik e normákból, s közben egy fogyatkozó kisebbség reakcióssá vált. A megfelelő megkülönböztetések nem lettek megtéve a tisztánlá tás kedvéért.
Marguerite A. Peeters INSTITUTE FOR INTERCULTURAL DIALOGUE DYNAMICS asbl
MAGYAR KATOLIKUS CSALÁDEGYESÜLET
Új globális etika: kihívások az Egyház számára Marguerite A. Peeters
MAGYAR KATOLIKUS CSALÁDEGYESÜLET
..
Osszefoglalás Uj globális etika: kihívások az Egyház számára
[
Írta: Marguerite A. Peeters Fordította: Dr. Juhász Gábor Lektorálta: Ryan Nagy Beáta Kiadja: MAGYAR KATOLIKUS CSALÁDEGYESÜLET
© Marguerite A. Peeters 2006 Minden jog fenntartva
.
Tördelés: Csupor Dániel, Corvinus Kiadó Nyomda: Cerberus Kft.
E könyvecske azon kihívásokról ad áttekintést, amelyekkel a keresztények találkoznak, amikor szembe találják magukat azzal az új globális etikával, amely a hidegháború vége óta nehezedik ránk. Közvetlenül a Berlini Fal lebomlását követően globális kulturális forradalom ment végbe. Olyan új szavak, paradigmák, normák, értékek, életsílusok, oktatási módszerek és kormányzási folyamatok terjedtek el globáli san és arattak teljes győzelmet, amelyek egy bizonyos Új etika elemei. Annak az etikai rendszernek, amellyel szem besülünk, az az újdonsága, hogy posztmodern, és legfőbb nézőpontjai a zsidó-kereszténység-utániak. Ráadásul giobá lisa;i normatívként jelenik meg: már uralkodik a világ kul túrái felett. Az értelmiség és a döntéshozók többsége anélkül kezdte el követni ezen Új normákat, hogy gondosan elemezte volna eredetüket és mindazt ami szükségszerűen következik e normákból, s közben egy fogyatkozó kisebbség reakcióssá vált. A megfelelő megkülönböztetések nem lettek megtéve a tisztánlátás kedvéért. Az, hogy mit jelent az új kultúra, nem magától értetődő. A „puha egyetértés” látszata mögött a globális etikának olyan antikrisztusi programja van, amely a Nyugat hitehagyásában gyökeredzik, és 1989 óta a globális világkormány kormánykerekénél nagy hata lommal rendelkező kisebb csoportok állnak. Számos keresztény összekeveri az Új kultúra paradigmáit az Egyház szociális tanitásá val. Annak veszélye, hogy az új etika mögé keresztények is felso rakoznak különösen szembetűnő abban a fejlődő világban, amely napjainkban különösen is szembekerül a globalizáció hatásaival. Másrészt azonban a keresztények nem vonhatják kétségbe Isten gondviselő kormányzását a világ eseményeiben. Hivatásuk arra szó l.itja őket, bogy meglássák a Szentlélek tevékenységénekjeleit az Új kultúrában és evangelizálják azt, ezáltal alternatívát kínálva a poszt modern lebontásnak, dekonstrukciónak.
4
Új globE/s etika: kíhív&sok az Egyhjz szjm&a
.
Óriási a tudatlanság arról, hogy ml itt a tét, akár szocio-politikailag, kulturálisan, vagy antropológiailag és teológiailag. A tudatlanság azonban mindig rossz tanácsadó. A globális forradalom komoly ta nulmányozása, mind tartalmát, mind folyamatát illetően, elenged hetetlen ahhoz, hogy a keresztények képesek legyenek felelősségük gyakorlására. Az erre fordított erőfeszítés hozzátartozik az Egyház evangelizációs küldetéséhez.
•
.
A hidegháború vége óta sok Száz olyan Új fogalom terjedt cl hitó tűzként Földünk legeldugottabb zugáig is, amelyek Új nyelvezetet használva fejezik ki magukat. A rendszerezés igénye nélkül néz zünk néhány példát: emberarcú globalizáció, világpolgárság, fenntartható fej lődés, jó kormányzat, konszenzus építés, globális etika, kulturális sokféleség, kulturális szabadság, civilizációk kö zötti párbeszéd, életminőség, minőségi oktatás, oktatás mindenkinek, a választás joga, tudatos döntés, tudatos kon szenzus, informált döntés, informált beleegyezés, gender, egyenlő esélyek, egyenlőség elve, általános érvényesítés (mainstreaming), az önérvényesítés előmozdítása (empo werment), Nem-Kormányzati Szervezetek, polgári társa dalom, partnerség, átláthatóság, egész-társadalmi részvétel, számonkérhetőség, holizmus, széleskörfi konzultáció, könnyítés, befogadás, tudatosságnövelés, értéktisztázás, kapacitás növelés, női jogok, gyermeki jogok, reproduktív jogok, szexuális orientáció, biztonságos abortusz, bizton ságos anyaság, jogokon alapuló megközelítés, vesztes nél küli megoldás, kedvező környezet, egyenlő hozzáférés, életre nevelés, kortárs nevelés, testi integritás, intemalizá lás, tulajdonosnak lenni, változást segítők, legjobb gya korlati formák, a haladás jelzői, kulturálisan érzékeny megközelítés, szekuláris spiritualitás, Fiatalok Parlamentje, békére nevelés, a következő generációk jogai, vállalati tár sadalmi felelősség, tisztességes kereskedés, személyi biz tonság, elővigyázatosság elve, megelőzés... Többé senki sem tagadhatja, hogy e fogalmak uralkodóvá váltak korunk kultúrájában amelynek legfőbb jellemvonása, hogy glo bális. —
Ó
Új qiobjils etika: kih Tvjsok az Eqyhjz szjmji-a
A szavak és fogalmak ezen nyilvánvalóan rendszertelen egészében sem elítélni, sem helyeselni nem kell. Oszinte emberi vágyak ás örök értékek keverednek itt össze a Nyugat hitebagyásának keserű gyümölcseivel, melyek belülről rontották meg a globalizáció fo lyamatát. Az Új globális nyelv azonban hajlik rá, bogy kizárjon olyan sajá tosan a zsidó-kereszténység hagyományhoz tartozó szavakat, mint például:
.
igazság, erkölcsiség, lelkiismeret, ész, szív, szüzesség, tisz taság, házastárs, férj, feleség, apa, anya, fia, lánya, kölcsönös kiegészítés, szolgálat, segítség, tekintély, hierarchia, igazsá gosság, törvény, parancsolat, dogma, hit, karitász, remény, szenvedés, bűn, barát, ellenség, természet, megjelenítés...
Vajon Jacques Derrida, a posztmodern dekonstrukcionalizmus atyja, nem javasolta egy a francia Le Monde-nak adott interjúban, 2004-ben, röviddel halála előtt, hogy töröljék ki a „házasság” szót a francia polgári kódexből, és így oldják meg a homoszexuális párok jogállásáról folyó vitát? Bizonyos szavak kizárása olyan té nyező, amelyet figyelembe kell venni a globális etika kihívásának elemzésekor. Az új fogalmak közül néhány globális paradigmává változott. Fo galmak spontán létrehozása Így norinateremtőfolyamattá lett, mely által a hatalmat birtokló kisebb csoportok mindenkire rákényszerí tették az új fogalmak ideologikus értelmezését: a normateremtő fo lyamathoz hozzátársult az ideologikus radikalizálódás folyamata. Például nyilvánosan úgy beszélni a homoszexualitásról mint bűnről, ma az új kultúra egyik legfőbb normájának megszegését jelenti, amely a következő: a választás abszolútJoga, vagy a nem-diszkri inánálás elve. Az új paradigmák olyan drámai paradigma eltolódásokat tükröznek, amelyek a nyugati társadalom átmenetét jelzik a moderniz musból a posztmodern izmusba. Az új posztmodern paradigmák kibillentik helyükből a réginek számító modem paradigmákat. Ime néhány példa ezekre az eltolódásokra:
G/objíis kultu4íis Forradalom
7
a fejlődéstől, mint növekedéstől a fenntartható fejlődés felé, a kormánytól a kormányzás felé, a képviseleti de mokráciától a részvételi demokrácia felé, a tekintélytől az egyéni autonómia és jogok felé, a házastársaktól a partne rek felé, a boldogságtól az életminőség, az adottól a szer kesztett felé, a családtól a család különböző formái felé, a szülőktől a nemzők felé, az objektív és mérhető anyagi szükségletektől az önkényességhez való jog szerinti meg közelítés felé, a karitásztól a jogok felé, a kulturális iden titástól a kulturális sokféleség felé, a többségi szavazástól a konszenzus felé, a konfrontációtól a párbeszéd felé, a nemzetközi biztonságtól a személyi biztonság felé, az egyetemes értékektől a globális etika felé stb. A hidegháború vége óta bekövetkezett kulturális változások oly nagy mértékűek, hogy egy globális kulturális forradalomnak fe lelnek meg. Következményeik mérhetetlenül összetettek, és mind egyiket külön-külön nagy gonddal kell tanulmányozni. Az új normák befolyása nem korlátozódik csupán az új fogalmi keretrendszer elfogadására: az új paradigmák olyan dinamikus cse lekvési elvekké váltak, amelyek már konkrét és visszafordíthatat lan átalakulásokhoz vezettek a társadalmi-gazdasági és a politikai élet minden területén. Ezek az átalakulások mindannyiunkat köz vetlenül érintenek ott, ahol vagyunk, mindennapi életünkben, kü lönösen azokon a területeken, amelyek a legfontosabbak a személyes ás társadalmi erkölcs számára, mint az oktatás és az egészségügy: új törvények és politikák, radikális változások a gon dolkodásmódban és az életstílusban, a cégek és intézmények vi selkedési kódexében, változások a tananyag és a tankönyvek tartalmában, új normák és döntéshozó módszerek a politikában, az egészségügyben és az oktatási rendszerekben, Új stratégiai pri oritások a nemzetközi együttműködés érdekében, a fejlődés radi kálisan Új megközelítése, a demokratikus alapelvek ás mechanizmusok alapvető átalakulása mindenkire egy új társa dalmi ethoszt kényszerítenek. —
A forradalmi folyamat annyira hatékony volt, hogy ma már min denütt jelen vannak ezek az új fogalmak. Athatják a nemzetközi
i2j qlobj/fs etíka: kfhívjsok ‘~z Eqyhjz szJm’1r~
CiobjIis kultur&/ís (on&a!orp
kultúrát, a nemzetekfeletti és regionális szervezeteket, a kormá nyok és a minisztériumaik, a politikai, mind jobb-, mind baloldali pártok ás a helyi vezetők kultúráját, a vállalati kultúrát, az egész ségügyi ás nevelési szervezetek kultúráját, a média kultúráját, a Nem-Kormányzati Szervezetek számtalan hálózatának és a nem zetekfeletti kormányzásnak a kultúráját. Az új nyelvezet külön böző fokokban a világvallásokat is átjárta a keresztény Nem-Kormányzati Szervezeteket és karitász szervezeteket is.
nemek egyenlőségén át történik, amelynek előfeltétele a i~epro duktív egészség egyetemes elérhetősége, amely a tudatos válasz tásra és a választáshoz való jogra (például az abortusz választásához valójogra) alapul. Maguk az új paradigmák annyira holisztikusak, hogy teljességgel magukba foglalják egymást.
8
—
A Földön mindenütt társadalmak ás nemzetek élnek abban a kul túrában, amelyet a konszenzus, sokféleség, partnerség, fenntart hatóság, holizmus, választás, nemi egyenlőség, egész-társadalmi részvétel stb. értékei kormányoznak. Jó vagy rossz, akarjuk vagy sem, tudunk ezekről, mert a globális kultúra mindannyiunkat nevel. Fontos megismételni, hogy ennek a kultúrának a tartalma míg külsőleg csábító, addig bensőleg egyáltalán nem magától ér tetődő. Ez a tartalom semmiképpen sem semleges azért sem, mert a semlegesség olyan mítosz, amit soha senki sem hitt őszin tén. Az új értékek ambivalensek, kettős értékűek. A minden ember őszinte konszenzusának, vagyis egyetértő beleegyezésének lehe tősége radikális programmal kapcsolódik egybe. Az ambivalencia nem jelent toleranciát vagy választási lehetőséget, bár az emberek többsége hajlik rá, hogy ezt higgye. Az ambivalencia a valóság és az igazság lebontásának (dekonstrukció) a folyamatát jelenti va lójában, amely a hatalom, az uralkodás ás az intolerancia önké nyes gyakorlásához vezet. A posztmodernitás paradoxona az, hogy miközben a hatalom gyakorlása modern útjainak lebontására tö rekszik, közben a hatalom-megragadás új, mesterkéltebb és kifi nomultabb útjait vezeti be. —
Az új kultúrába integrálva az új fogalmak nem zagyvaságok. Olyan dinamikával rendelkeznek, amelyet egy belső logika irá nyít. Az új fogalmak kölcsönös viszonyban vannak egymással, in teraktívak, egymástól rnggőek, elválaszthatatlanok ás kölcsönösen megerősítik egymást. Egy olyan rendszerhez, egészhez tartoznak, melyben minden benne van mindenben. Például, az új rendszerben ajó kormányzás amely előfeltételezi a konszenzus kialakítást és az egész-társadalmi Nem-Kormányzati Szervezetek általi részvé telt az az út, amely létrehozza aJknntartható fejlődést, amely a —
—
9
Az 4j etika az, ami az új paradigmáknak egyesítő ilakzatot ad. Ez az etika globális. A globális etika foglalta el azoknak az egyetemes értékeknek a helyét, amelyekre 1945-ben a nemzetközi rendet ala pozták, ás amelyet ma már idejétmúltnak tekintenek. A globális etika kezdő és végpontja nem az egyetemesség hagyományos fo galma: a globális etikát a radikalizálás rontotta meg. Ennek meg értése lehetetlen az „új teológiával” való viszonyának megértése nélkül, amely megelőzte a kulturális forradalmat. Ez az „új teoló gia” Isten transzcendenciáját úgy értelmezi, mintha Isten teljes séggel „a másik oldalon” lenne, és az immanens e világ, vagy szekularitás teljességgel az emberre lenne bízva. Az új normák legtöbbje még nem lett formálisan is nemzetközi törvénnyé, és ezértjogilag még nem kötelezőek. A forradalomnak azonban akkora .ereje van, hogy e normák más módon kötelezik nemcsak a kormányokat, hanem, és elsődlegesen, a világ minden kultúráján belül a gondolkodásmódokat és viselkedési formákat. Az új etika diktál. Hatás és hatásosság terminusaiban kifejezve, úgy tűnik, erősebb mint a jogok és nemzetközi törvények uralma. Melyik államfő javasolt, alakított ki ás fejezett ki bármilyen al ternatívát az új paradigmákhoz? Melyik szervezet vonta valaha is sikeresen kétségbe ezek rejtett alapelveit? Melyik kultúra tudott ezeknek ellenállni? Tény, hogy az egész világon egyetlen befo lyásos szociális vagy politikai szereplő sem állt ellen, sőt interna lizáiták ezeket a paradigmákat, és most már sajátjukként élnek ezekkel. Altalánosan felsorakoztak az új etika mellett. Pusztító erejű hatékonysága ellenére a kulturális forradalom szinte észrevétlenül haladt előre, csendes forradalom volt. Vérontás, nyílt konfrontáció, puccs ás az intézmények megbuktatása nélkül ment végbe. A világban soha sehol nem volt nyílt és hosszas demokra tikus vita az új fogalmak tartalmáról. Semmiféle szervezett ellen kezés vagy ellenállás nem mutatkozott. Minden lopakodva,
10
Új qIobjI’s etika: kíhívjsok az Eqyhjz szjmjra
konszenzus teremtés, képviselet, támogatás, tudatosságot és érzé kenységet növelő kampányok által, hivatalos tájékoztatók, kortárs tanácsadás,jelentéstisztázás (a „szakértő” teszi, és egyben meg határozza, bogy mi a helyes),párbeszéd, partnerség, párhuzamos eljárások, a társadalom manipulálása (social engineering), kultu rális ráhangolás és a szociális változtatás más, olyan puha tech nikái által történt, amelyek Úgy manipuláltak, hogy a titkos program rejtve maradt, és egy kisebbség programját ráerőltették a többségre. A forradalom a nemzet számára egyrészt a nemzeti szint alatt (a Nem-Kormányzati Szervezeteken keresztül, amelyeket megté vesztően „civil szervezeteknek” hívnak), másrészt a nemzeti szint felett ment végbe (az ENSZ-ben). A program mögött a valódi ve zetők nem a kormányok és nem is az általuk képviselt potgárok, hanem olyan külön érdekeket szolgáló nyomást gyakorló csopor tok, amelyek, amint látni fogjuk, tolvaj módjára ragadták maguk hoz a globálisan kötelező, normatív hatalmat. Ezek a csoportok voltak a forradalom vezetői, az úttörők, a szakértők, akik megfor málták az új, manipulatív nyelvet; az érzékenységet növelők, akik a „globális kampányokat” vezették, a konszenzus teremtők, az elő mozdítók, a globális kormányzat elsődleges partnerei, a társada lom manipulálói, a globális etika bajnokai. A demokratikus elveket átlépve a forradalom nem forgatta fel a politikai intézmények külső szerkezetét. Még nem változtatta meg megbízatásukat. Nem hozott létre új politikai vezetést. Az intézményeken, vállalkozá sokon, iskolákon, egyetemeken, kórházakon, kultúrákon, kor mányzatokon és családokon belül és az Egyházon belül történt meg a gondolkodásmód és viselkedés gyökeres változása’ A hiva tal arculata ugyanaz marad, de már idegenek foglalják cl a szobá kat. Belül kell keresni az ellenséget: a harcmező belül van. —
—
Történelmi háttér Hogyan ment végbe ez a forradalom? A Berlini Fal leomlása után a történelmi körülmények megkönnyítették a forradalom ügynö keinek a hatalom megragadását. Történelmileg az ENSZ-nek ve zető, bár nem kizárólagos szerepe volt a globális kulturális változás elősegitésében az 1990-es évek első felében. Ma oly nagy számú partnere van a globális etikának, oly sokféle és Oly hatal mas, hogy programjuk valószínűleg akkor is tovább teijedne a tár sadalom szerkezetében, ha az ENSZ megszűnne. A hidegháború végén az emberek készek voltak a változásra. Bé kére, demokráciára, szabadságra, vallásszabadságra, népek közötti megbékélésre, őszinte Új egyetértésre, valódi fejlődésre, Eszak Dél szolidaritására, egész-társadalmi részvételre, a valóság egé szét megragadó (holisztikus) szemléletre, az államvezetésben az emberi és környezeti gondok tudatos integrálására, decentralizá cióra, szubszidiaritásra, méltányosságra, személyközpontú globa lizációs folyamatra, kultúrák között hiteles párbeszédre és kölcsönös tiszteletre vágytak. A fenntartható fejlődés, a nők önér vényesítésének előmozdítása, ajó korn~ányzás, a békére nevelés, a civilizációk közötti párbeszéd és a többi, az 1990-es években be fogadott Új paradigmák többsége Úgy tűnt, hogy válasz arra, amire az emberiség várt. De az emberiség vágyait eltérítették. A globá lis etika, a szolidaritás, az altruizmus és a humanitarianizmus ma legtöbbször arra szolgál, hogy elrejtse az emberi és társadalmi de konstrukció programját. A Kelet-Nyugat ellentét vége egybeesett a gazdasági globalizáció felgyorsulásával. A multinacionális vállalatok pénzügyi és gazda sági hatalma exponenciálisan nőtt, míg a nemzetállamok hatalma láthatóan csökkent. Az ENSZ törekedett megerősíteni az intéz ményeit és a globális kormányzat stratégiai központjává tette magát. Hirdetve, hogy etikai megbízatása van, magának követelte az etika fölötti monopóliumot a globalizáció korában, és olyan képet festett önmagáról, mintha ő lenne az egyetlen intézmény, amely képes emberségessé, etikussá ésfenntarthatóvá tenni a gb-
0~ qIob~Iis etíka: kihTv~sok ‘~z Eqyhjz szJrnJ’~
Töttépelmi hJIt&
balizációt. Azt ígérte, hogy „egyetemes morális tekintélyével” el lensúlyozza a piac globális gazdasági erejét. Továbbá azzal érvelt az ENSZ, hogy a „globális problémák” nemcsak globális megol dásokat követelnek, hanem globális értékeket is olyan globális etikát, amelyet csak az ENSZ képes kialakítani és betartatni.
ban a globális normákat olyan „szakértők” állították össze, akiket ideológiai beállítódottságuk és azonos gondolkodásuk miatt vá lasztottak ki.
12
—
Alig ért véget a hidegháborÚ, amikor az ENSZ olyan kormány közi konferenciák sorozatát szervezte meg, amire még nem volt példa. A konferencia sorozat célja az volt, hogy kidolgozzák a világ új, egységesített jövőképét, az Új világrendet, az Új globális egyetértést, amely az Új korszak nemzetközi közösségének nor máira, értékeire és prioritásaira alapul: nevelés (Jomtien, 1990); gyermekek (New-York, 1990); környezet (Rio, 1992); emberi jogok (Bécs, 1993); népesedés (Kairó, 1994); szociális fejlődés (Koppenhága, 1995); nők (Beijing, 1995); lakásépítés (Isztambul, 1996); és élelmiszer biztonság (Róma, 1996). A konferenciákatjo lyamatként gondolták cl, és ezen belül Úgy képzelték el a globális egyetértést (konszeazusO, mint olyan csomagot, amely az összes új paradigmákat az Új kultÚrában és etikai szintézisben egységesíti, integrálja. Csak hat év kellett ahhoz, hogy felépítsék az új egyetértést és gb bálisan jóváhagyják azt. A végrehajtási szakasz 1996-ban kezdő dött. Azóta a forradalom ügynökei gondoskodtak róla, hogy semmi olyan vita ne legyen, amely megkérdőjelezi az állítólagos egyetértést. Az 1990-es évek internet-forradalma, a társulások és informális nemzetekfeletti kormányzati hálózatok robbanásszerű sokasodása (sokmilliárdos alapítványok, azonos gondolkodású politikusok, Nem-Kormányzati Szervezetek, a pénzügyi világ képviselői, vál lalatok, akadémiák csoportosulásai), a globalizáeió a maga min denféle formáival, az ENSZ decentralizációs és regionalizáeiós stratégiája, hatékonyan kivitelezte a globális programot a regio nális, nemzeti és helyi szinteken. Megbízatása által az ENSZ kormányközi szervezet. A „globális egyetértést” Úgy kell elgondolni, mint ami a kormányok akaratát tükrözi, amelyek pedig a nép akaratát’ De facto (valójában) azon-
13
Hogy vált lehetségessé, bogy ideológusok ragadják meg a globá lis nonnatív hatalmat? 1989-ben mindenki úgy gondolta, bogy „az ideológia vége” a világot automatikusan az egyetértés állapotába helyezi. Azt állították, hogy az új gondolkodásmód minden prob lémát pusztán pragmatikus természetűvé változtat: a nemzetközi együttműködés középpontjában helyezett Új problémák „semle gessége” magától értetődőnek látszott: a természeti környezet pusztulása, a nemek egyenlőtlensége, a népesedés növekedése, az emberi jogokkal való visszaélés, növekvő szegénység, az oktatás és gyógyítás elérhetőségének hiánya stb. Sőt, az ENSZ azzal ér velt, bogy ezek a problémák globális természetűek. Ezen logika szerint a kormányoknak elsődlegesen nem demokratikus megbe szélésre, hanem technikai szakértelemre és a Nem-Kormányzati Szervezetek alulról Jövő tapasztalatára van szüksége. A társa dalmi többség tévedése az volt, bogy elfogadták a „semlegesség” mítoszát anélkül, bogy megvizsgálták volna e kérdések alapvető antropológiai tétjét. A valóságban 1968 májusának nemzedéke, a nagy hatalmú népe sedést kontrolláló lobbi és sok milliárd dolláros iparuk, a gazda sági feministák és más világi Nyugati Nem-Kormányzati Szervezetek és a posztmodern akadémikusok foglalták el a kulcspozíciókat az ENSZ-ben és specializált ügynökségeiben az 1960as évek óta. Míg a nyugati kormányok azzal voltak elfoglalva, hogy a hidegháború idején féken tartsák a szovjet fenyegetést, az azonos-gondolkodású ideológusok kis csoportja nemzetközi bü rokráciák és hálózatok keretében dolgozva megkérdőjelezhetetlen szakértelemre tett szert azokon a társadalmi-gazdasági területe ken, amelyekről a konferenciák tárgyaltak. 1989 után úgy jelentek meg, mint azon szakértők, akikre a nemzetközi közösségnek szük sége van a nemzetközi együttműködés új problémáinak kezelé sére. Ezek az ideológusok úgy gyakoroltak globális normatív vezetőszerepet szakértelmük álarca mögött, bogy nem találkoztak semmiféle ellenállással. Az ideológus technokraták kis csoportjá nak az volt a rejtett programja, hogy elérje azt a globális kulturá
14
17 g/obJIf5 etika: kihfvjsok az Eyyhjz szjrnj’-a
Tött&?elrni hJU&
us változást, amelyet a társadalom manipulálására irányuló célja iban maga elé tűzött.
véből, amely deJ’~zcto a globális etikától függ. Ezek a mércék azért veszélyesek, mert a választott kormányok morális tekintélyét olyan nem-választott sajátos érdekcsoportokra ruházzák át, ame lyek nemcsak legitimáció nélkül vannak, de gyakran radikálisak is. A részvételi demokrácia és a jó kormányzat nem tartoznak hozzá a képviseleti demokráciához. Amikor a képviseleti demokrácia ki egészítőiként kezelik ezeket, akkor párhuzamosan futnak vele úgy, hogy a hagyományos eljárásokkal ezeket nem lehet ellenőrizni.
Nyilvánvaló politikai tény, hogy a kulturális forradalom hatékony ellenőrzést szerzett önszerveződő polgári csoportokon (főleg Nem-Kormányzati Szervezeteken) keresztül az ENSZ gépezete fölött, és az ENSZ Titkárságán keresztül a tagállamok kormánya fölött’ A nagy hatalmú Nem-Kormányzati Szervezetek befolyása a „globális” politikai döntések meghozatalára a Berlini Fal leom lása után drámaian megnőtt. „Allamot nem képviselő szereplők” lettek a kulturális változás hatalmi központjai. Nem-Kormányzati Szervezetek (NKSz) lettek az ENSZ Titkárság és az ENSZ speci alizált testületeinek elsődleges partnerei a programtervezéstől az egyetértés kialakításon és a végrehajtáson át egészen az „ellenőr zés kiépítéséig”.
A globális egyetértés, amint az ENSZ zsargonja mondja, sok résztvevős. Ez aztjelenti, hogy minden „globális állampolgárnak” részt kell benne vennie, sajátjának kell tudja a programot, meg kell védenie, tanítania, kiviteleznie és betartatnia kell: nemcsak a kor mányoknak, hanem a NKSz-eknek, a „polgári társadalmi szerep lőknek”, a női csoportoknak, az üzletnek és az iparnak, a tudományos és technológiai közösségeknek, a családoknak, a gyermekeknek és a fiataloknak, az akadémiáknak, az ernyő szer vezeteknek, a szakszervezeteknek, a szakértőknek, a helyi tekin télyeknek, a farmereknek, a bennszülötteknek, a médiának, az imámnak és a lelkipásztoroknak is. A globális etika a nemzeti ön állóságjölé helyezi magát, a szülők és a nevelők tekintélye fölé, sőt a világ vallásainak tanításafólé. Atlép minden törvényes hie rarchián. Közvetlen kapcsolatot létesít önmaga és az egyedi pol gárok között ez azonban a diktatúra sajátossága.
Az ENSZ-NKSz együttműködés gyorsan kifejlesztett egy alapel vet, apartnerség elvét. Ez az elv leszögezi, hogy a kormányzati és nem-kormányzati szereplőket egyenlő partnerekké ízt kezelik. A partnerséghez csatlakozás feltétele az, hogy el kell ismerni a part nerség működtetőii~ek eleve-leszögezett világvízióját és stratégi áját: a partnereknek azonos-gondolkodásúnak kell lenniük. Akik nem hajlandók az adott feltételeket elfogadni, azok nyíltan ki van nak zárva. A partnerség kizárólagos. Gyakorlatilag mindenjelen leg létező partnerség egyetlen közös világvíziója a globális etikát és annak különböző részeit jelenti. A partnerség elvének logikájához tartozik, hogy mindig több Po litikai hatalmat követel a „partnereknek” a hatalom törvényes gya korlóinak kárára. Ezért nem ésszerűtlen a kérdés, hogy Vajon a partnerség elve nagyban hozzájárul-e a demokrácia lebontásához. Ez az elv azonban olyan erősen kényszerítő jellegű, hogy a part nerség globális kultúráját hozta létre. A partnerség elve viszont új politikai mércét hozott létre: többek között, ajó kormányzatot, a részvételi demokráciát, a so/crésztve vős egyetértést és a nemzetekfeletti kormányzati hálózatokat. Ezek a mércék nem a demokratikus képviselet elvéből indulnak ki (amely egyetemes értékekhez kötött), hanem a partnerség azon el
15
—
I 1
A posztmodernitás és a globális etika radikális programj a A kulturális forradalom a posztrnodernitásban találta meg egyensú lyát. A posztmodernitás mindenekelőtt a modernitást ingatja meg vagy bontja le, azt a kulturális szintézist, amely a Vesztfáliai Béke (1648) óta uralkodik Nyugaton. Amennyiben a posztmodernitás a modernitás visszaéléseit is lebontja vagyis a racionalizmi~st, az ins titucionalizmust, a formalizmust, az autoritarianizmust, a marxiz must és a liberális pesszimizmust, annyiban gondviselésszerű jellege van. De a posztmodemitás messzebb megy a Nyugat aposztáziájá ban mint a modernitás. A posztmodernitásban éppúgy mint a mo dernitásban nem minden fekete vagy fehér. —
1968 felfordulása, amely elvetette a moralitást és a tekintélyt, ra dikálisan felmagasztalta az egyéni szabadságot és a rákövetkező szekularizáció gyors folyamatát, siettette a nyugati társadalmak át menetét abba a nem-elnyomó civilizációba, amelyet Herbert Mar cuse hirdetett meg, a Nyugati kulturális forradalom posztmodern atyja. A posztmodernitás megingatja azt módot, ahogyan a valósá got, a férfinak és nőnek Jsten által adott antropológiai szerkezetét, az Isten által létrehozott világegyetem rendjét racionálisan és teo lógiailag felfogjuk. A posztmodernitás alapvető kijelentése’ az, hogy minden valóság lényegében valamilyen szociális szerkezet, hogy az igazság és a valóság nem rendelkezik szilárd és objektív tartalommal hogy ezek ténylegesen nem léteznek. A valóság csak egy értelmezendő szöveg. A posztmodern kultúrának lényegtelen, hogy egy szöveget így vagy úgy értelmezünk: minden értelmezés egyenlő értékű. Ha semmi sem „adott”, akkor a szociális, politikai, jogi, spirituális normák és struktúrák lebonthatók és újra építhetők saját akaratunk szerint, követve a pillanat szociális átalakulásait. A posztmodernitás felmagasztalja az egyén önkényes önállóságát, és —
i2/ qIobjIis etika: kihívjsok az Eqyhjz sflngra
A posztmo4erni&~s és a qiobalis etik~ ta4ikj/is ptoql-amja
a választáshoz való jogát. A globális posztmodern etika ünnepli a különbözőségeket, a választások különbözőségét, a kulturális kit lönbözővéget, a kulturális szabadságot, a szexuális különbözővéget (a különböző szexuális irányultságokat). Ez az „ün.neplés” tényle gesen a férfi és a nő „felszabadításának” szól létezésük azon felté telei alól, amelyekbe Isten helyezte őket.
Azóta azonban az egyetemes emberi jogok radikálisan önállóakká váltak, elszakadva minden objektív és transzcendens morális keret rendszertől. A választáshoz valójog tisztán immanens elve ennek az elszakadásnak a gyümölcse. A posztinodernitás jogot követel az ember számára ahhoz, hogy gyakorolhassa szabadságát a termé szettörvény ellen, a hagyomány és az isteni kinyilatkoztatás ellen. A jog uralmát és a demokráciát Új alapra, a választáshoz való jog alap jára helyezi, amelybe az Új etika nevében beleérti a lényegileg gonosz választásához valójogot: abortusz, homoszexualitás, „szabad szerelem”, eutanázia, asszisztált öngyilkosság, a törvényes tekintély vagy hierarchia bármilyen formájának elvetése, minden vélemény kötelező „tolerálása”, az engedetlenség azon szelleme, amely sokféle formában mutatkozik meg. Az így értelmezett választáshoz valójog olyan alapnormává vált, amely az összes emberi jog értelmezését irányítja, és a globális etika legfőbb referenciapontjává vált. Fölötte van és túllép (transzcendálja) az egyetemesség hagyományos fogal mán. Meta szintre helyezi önmagát. Erőszakosan lép fel és globális normatív tekintélyt követel magának.
18
De a szabad akarat fogalma ellentmond a posztmodern értékek és különösen a választáshoz való jog normatív jellegének, amely jog az Új kultúra legfőbb értéke. A posztmodern radikalizmus azt kö veteli, bogy a választás jogának gyakorlása érdekében az egyén szabadítsa fel magát minden normatív keretrendszer alól legye nek azok akár szemantikai (világos definíciók), ontológiai (a lét, az adottság), politikai (az állam önállósága), morális (transzcen dens normák), szociális (tabuk, tiltott dolgok), kulturális (hagyo mányok) vagy vallási (dogma, az Egyház tanítása) jellegűek. Ez az állítólagos „felszabadítás” az Új etika parancsává vált. Csak az olyan dolgok megingatása és lebontása (destabilisation and de construction a posztmodernitás két kulcsszava) által történhet meg, mint amilyenek a tiszta definíciók, a nyelv tartalma, a ha gyományok, az intézmények, az objektív ismeret, az értelem, az igazság, a törvényes hierachiák, a tekintély, a természet, a növe kedés, az önazonosság (személyi, genetikai, nemzeti, kulturális, vallási...), minden olyan dolognak, amit egyetemesnek tartunk, és amit a zsidó-keresztény értékek és az isteni kinyilatkoztatás kö vetkezményének tekintünk. —
—
Amikor az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát 1948-ban el fogadták, a nyugati kultúra még javarészt elfogadta a „természet törvény” és a világegyetemnek „adott” rend (és ezért a rendet „adó”) létezését: „minden emberi lény szabadnak születik és egyenlő mél tósággal (1. szakasz). Ezért az Egyetemes Nyilatkozat az emberi ség családja minden tagjának veleszületett emberi méltóságáról beszél. Ha veleszületett, akkor csak az emberi méltóság elismeré sére, és az emberi jogok kijelentésére van szükség, nem a semmi ből való összebarkácsolására (fabricatio ex nihilo,). 1948-ban az egyetemesség fogalma kapcsolatban volt e jogok létezésének elis merésével. Az egyetemességnek transzcendens dimenziója, és ezért benső morális tartalma volt.
—
19
—
Az Új globális nyelv és minden posztmodern paradigma szavai nak és kifejezéseinek legfőbb sajátsága a tiszta definíciók hiánya. Azok a szakértők, akik az Új fogalmakat kialakították, kifejezetten megtagadták azok jelentésének tiszta meghatározását mondván, hogy a meghatározások lehatárolnák az egyén lehetőségét arra, hogy megválassza saját értelmezését, és ez ellentmondanak a vá lasztáshoz való jog normájának. Ennek következtében az új fo galmaknak nincs szilárdés egyedi tartalma: az állandó változás folyamatai, kitágítva önmagukat, amikor a társadalmi értékek vál toznak, amikor új választások lehetősége merül fel. A társadalom manipulálói azt mondják, hogy az Új paradigmák „holisztikusak”, mivel magukba foglalnak minden lehetséges választást. Nézzünk meg néhány példát: reproduktív egészség és gender (nem). A reproduktív egészség az 1994-es kairói konferenciának kulcsfogalma, amit a kairói dokumentum 72. paragrafusa „deli niál”. Ez az áldefiníció egy paragrafus hosszú, homályos, világos tartalom nélküli, kétértelmű és mindent magába foglaló. Az ér telmi tisztaság hiánya stratégiai és manipulatív. Az a célja, hogy le hetővé tegye a legellentmondóbb értelmezések együttlétezését:
20
L)7 qlöbj/is etika: kihfvjsok az Eqyh’~z szjmjra
A posztmo’jernitjs és a qlobjlis etika radikalis pi-oqtamfa
anyaság, fogamzásgátlás vagy abortusz; önkéntes sterilizáció vagy in vitro (mesterséges,) megtermékenyítés; szexuális kapcsolat há zasságon belül vagy kívül, bármely korban, bármilyen körülmé nyek között, amennyiben az egyén megtartja az Új etika hármas előírását: a partnerek egyetértenek; figyehek az egészségügyi biz tonságra; tisztelik a nő választáshoz való jogát. A reproduktív egészség az abortusz lobbi és a globális szexuális forradalom tró jai falova. Atmak ellenére, hogy kiugróan összefüggéstelen jel legű, paradox módon, a reproduktív egészség lett az egyik leggyakrabban alkalmazott normája az új etikának.
Aposztmodernitásban az egyén szabad teremtőjévé válik saját ren deltetésének és az Új szociális rendnek. Ma választhatja a homo szexualitást, holnap pedig a biszexualitást (szexuális irónyultság). A gyermekek megválaszthatják a saját véleményüket, függetlenül azoktól az értékektől, amelyeket a szüleiktől kapnak (a gyermekek jogai). Egyenlő „állampolgárokként” kezelve részt vesznek azon politikai döntések meghozatalában, amelyek hatással vamiak az életükre (Fiatalok Parlamentje). A tanulók az iskolában maguk választhatják meg, hogy milyen tárgyakat tanulnak, egymást ne velik és a tanár csak „segítő” (kor árs nevelés, oktatás mindenki nek, életre nevelés). A nők játsszák a férfiak szociális szerepeit (gender egyenlőség, uniszex társadalom). Nem-Kormányati Szer vezetek alkotják a globális vezérelveket és kormányok alkalmaz kodnak azok értékeihez (Jó kormányzás). Női csoportok „tisztázzák” az Egyház tanítását és demokratizálják az Egyházat (értékek tisztázása, részvételi demokrácia). Az eutanázia lobbi az „emberi méltóság” rendíthetetlen szószólójává válik. A reproduk tív egészség az utódlétrehozás megtagadásához való jogot jelenti (‘, biztonságos” abortusz, a „Jbgamzásgátlók legszélesebb köré nek” egyetemes elérhetősége). Egyenlő polgárok vagyunk egyenlő jogokkal, akiket szeretet nélküli szerződéses viszonyok kötnek egymáshoz. A világ a feje tetején áll. Amit a globális etika lebont, az maga az emberi személy antropológiai struktúrája.
A gender az 1995-ös Beijingi konferencia azon kulcsfogalma volt, amely, teljességgel magába építette a reproduktív egészség fogal mát. Ugy „definiálták”, bogy ez a férfi és a nő megváltoztatható szociális szerepeit jelenti, szemben a megváltoztathatatlan repro duktív (utódnemző) szerepükkel. E homályos „definíció” mögött a férfi és á nő antropológiai struktÚrája, egymást kiegészítő volta, férfisége ás nősége lebontásának (dekonstrukciójának) programja rejtőzködik. A nő szerepe mint anya és házastárs, és maga a női természete semmi más, mint pusztán szociális szerkezet: „nem nőnek születünk, hanem nővé válunk”, mondta Simone de Bea uvoir. Az emberi személy, mint férfi és nő, lebontása aszexuális, „semleges”, férfiség és nőség nélküli társadalomhoz vezet, amely mégis a libidót (a nemi vágyat) helyezi a törvény szívébe, köze pébe. Ez a lebontási folyamat végül is olyan társadalomhoz vezet, amelyben nincs szeretet. A gender fogalma a nyugati feminista forradalom legradikálisabb nézőpontjának trójai falova annak a forradalomnak, amely sikeresen továbbterjedt a világ mind a négy égtája felé. A gender áll a globális fejlődés prioritásainak, és kü lönösen a Milleniumi Fejlődési Célok középpontjában. —
Közvetlen kapcsolat van a gender dekonstrukcionizmus ás a „szexuális irányultság” (biszexualitás, homoszexualitás, leszbikus ság, heteroszexualitás...) ideológiája között. A globális etika ezeket a „választási” lehetőségeket mind egy szintre helyezi. A kairói konferencia vezette be a család, annak mindenformájában fogal mát: ez az állítólag holisztikus fogalom magába foglalja a hagyo mányos családokat, az Újraszerkesztett családokat és az azonos nemű „szülőkből” alkotott családokat. Ugy tűnik, hogy a nyugati nemzetek egyre messzebb metmek a „sokféleség” (diversity) Útján.
21
A választás posztmodern etikája a hierarchiák felszámolásával di csekszik. Az önkényes választás „transzcendenciájának” globális erőltetésével azonban az értékek új hierarchiáját hozza létre. Ez a hierarchia az élvezetet a szeretet fölé, az egészséget és a jólétet az élet szentsége fölé, a külön érdekeket képviselő csoportoknak a kormányzásban való részvételét a demokratikus képviseletJölé, a nők jogait az anyaságJölé, az öaző egyének hatalommal felruhá zását a törvényes tekintély bármely formájafölé, az etikát a mo ralitás fölé, a választáshoz való jogot az emberi szívbe írt örök törvény fölé, a demokráciát és a humanizmust az isteni kinyilat koztatásJölé helyezi dióhéjban, az immanenst a transzcendens fólé, az embert az Jsten fólé, a „világot” a „meimyek” fölé. —
22
Úf qIobJlís etik~: kíhívjsok az Eqyhjz szjtnjí-a
Az új hierarchia a lelkiismeret fölötti hatalom formája ezt ne vezte megválasztása előtt XVI. Benedek pápa a relativizinus cit/c tatúrájának. Paradoxnak tűnhet ez a kifejezés: a diktatúra felülről lefelé történő ráerőszakolást jelent; míg a relativizmus az abszo lút dolgok tagadását foglalja magába, ás lázad minden olyan ellen, ami felülről lefelé irányuló erőszakot jelent, mint az igazság, a ki nyilatkoztatás, a valóság és a moralitás. A relativizmus diktatúrá jában emberségünk és hitünk radikális lebontását erőltetik ránk bizonyos „nem-ijesztő” módon kulturális átformálás által. A re lativizmus álarcot visel, de uralkodó ás romboló.
A keresztény kérügma különlegessége
Amit a múltban a Nyugat „az ellenségnek” nevezett (mint a Mar xizmus-Leninizmust vagy véres diktatúrákat), világosan azonosít latók, egyediek, a nyugati demokráciákon kívüliek, erőszakosak, központosítottak, ideologikusak ás regionálisak. Az „ellenség” fe lülről lefelé irányuló olyan kegyetlen módszereket használt, mint a hatalom erőszakos megragadása, az elnyomó politikai kormáúy zat, a bebörtönzés ás a gyilkosság. Ennek eredményei voltak a nem zeti vagy regionális totalitárius rezsimek. A posztmodern világban az ellenség homályos, rejtett, sokaság, az intézményeken belüli, „barátságos”, elszórt, összefiiggéstelen, decentralizált, kifinomult, csendes és globális. Stratégiája lágy, alulról irányul felfelé, kultu rált, nem-hivatalos, belső. A relativizmus globális diktatúrájának végeredménye az ember ás a természet lebontása, ás az aposztázia kulturális terjesztése a világban, különösen a fejlődő országokban.
A globális civilizációt a szeretet civilizációjának nevezik. Az új globális kultúra az a kultúra, amelynek evangelizálására az Egy háznak küldetése van. Amint Jézus mondja, a világban vagyunk, de nem a világból. A va lóságban azonban a keresztények az egész világon azzal a kísértés sel szembesühiek gyakran tudatlanságból hogy összetévesztik a globális etika paradigmáit ás értékeit az Egyház szociális tanítá sával, a „kulturálisan érzékeny megközelítést” a kultúra iránti tisz telettel, az új etika „egyenlőség elvét” az igazságosság zsidó-keresztény fogalmával, a „tudatosság növelést” és az „érzé kenység növelését” a lelkiismeret morális és teológiai nevelésével, a „gender főáramlatot” ás a „nők hatalomhoz juttatását” a férfinak ás a nőnek a zsidó-keresztény tanítás szerinti egyenlő méltóságá val, a „pozitíven élni” fogalmát a teológiai remény fogalmával, a „szabad választás” önkényét a Krisztusban való szabadsággal, az emberi méltóságot az ember szívébe írt örök törvénnyel, a „repro duktív egészséget” az egészséges gyermekvállalással, a „biztonsá gos anyaságot” az egészséges anyákkal ás gyerniekekkel (születés előtt ás után egyaránt), a „magatartás változásra” irányuló kampá nyokat (amelyek a fogamzásgátlás és az óvszer használatára ösztö nöznek) az önmegtartóztatásra ás hűségre neveléssel, az „emberi Jogokat”, a ‚jogosultságot” és a „meg-nem-különböztetést” Isten ir galmas szeretetének jóhírável, az ENSZ konferenciák és a Milleni unit Fejlődési Célok programját a népek értékeit és kultúráit tiszteletben tartó integrált fejlődéssel és így tovább.
—
—
A múlt ideologikus rendszereihez hasonlóan a globális etika vége is az lesz, hogy lebontja saját magát. Mivel tele van belső ellent mondásokkal, ezért nem fenntartható. A keresztényeknek azonban nem szabad azt feltételezniük, hogy ez a felemelkedő globális ci vilizáció önmagától visszatér a Józan észhez és a hagyományos értékekhez: az új kultúrát evangelizálni kell.
—
—‚
—
A keresztények néha nem látják meg a különbséget az új, össze tákolt, állítólag „holisztikus” etikai rendszer és Isten holisztikus ás örök üdvösségterve között, nem ismerik fel, hogy a kétféle lo
24
C7gIoh5íisetik’~: kihrvjsok az Eqyhjz sz~m’í,~
gika két külön irányba vezet. Számtalan olyan partnerségben vesz nek részt, amelyek irányítói a globális etika ügynökei. Az Egy háznak kell legyen önbeesülése, ás meg kell őriznie függetlenségét e radikális globális programtól. Léfontosságú határ választja el a globális etika poszt-keresztény humanizmusát attól a hiteles ás igaz keresztény humanizmustól, amelyet a Krisztusban való üd vösség vezet és az Egyház előmozdít. A gyakorlatban ez a határ többé nem jelenik meg világosan. Az Egyház számára sürgető fel adat a keresztény önazonosság Újra felfedezése és megszabadítása a kétértelmű programoktól. .
A keresztény kérügma ás a globális etika összekeverése kettős ve szélyt hordoz. Az első az, hogy az Új fogalmak azt a helyet törek szenek elfoglalni, amelyet az evangelizációnak kell elfoglalnia. Keresztények emberi jogokról, fenntarthatóságról és Millenniumi Fejlődési Célokrói prédikálnak, ahelyett, hogy az evangéliumot hirdetnék. A szekuláris értékek apránként elcsábítják őket, és el vesztik keresztény önazonosságukat. Vajon nem erről, az „üdvös ség fokozatos szekularizációjáról” beszélt II. János Pál pápa a Redemptoris Missio kezdetű enciklikájában? Másodszor, ha a keresztény vezetők Úgy használják az új etika fo galmait, hogy nem világítanak meg kifejezetten, hogy mi külön bözteti meg ezeket az Egyház szociális tanításától és az evangéliumtól, amint ez gyakran előfordul, akkor a hívek tanács talanná válnak ás egyre kevésbé lesznek képesek meglátni a kü lönbségeket. Az ebből származó összezavarodottság a keresztény nép hitének fokozatos gyengüléséhez vezethet.
További információért Az Institute for Intercultural Dialogue Dynamics (Kultúrák Közi Párbeszéd Dinamikájának Intézet& tanulmányozza a globalizá ció kulcsfogalmait, értékeit ás működési mechanizmusait. Az Intézet mélyreható elemzéseket készít ezen témákról, és ellen őrzi a sokoldalú ás globális szintű fej lődéseket. Az Intézet olyan tanító célzatú anyagokat is készít, amelyeket a szélesebb hallga tóságnak szán: kézikönyveket, modulokat, felkészitő csomagokat, egy oldalas tájékoztatókat, diákat, és folyamatosan naprakészen tartja a globális etika kulcsszavainak elemző lexikonát. Az Intézet konferenciákat, kerekasztal beszélgetéseket, tudatosságot növelő szemináriumokat ás szakértőket képző szemináriumokat szervez, ás ilyeneken részt vesz. Alkalmanként irányelveket készít. Miután kínos pontossággal beazonosította a globális loilturális vál tozás összetevőit, az Intézet fokozottabban koncentrálja figyelmét azon konkrét lehetőségek felkutatására, amelyek pozitív alternatí vát adhatnak a ma élő férűak ás nőkjogos vágyaira. Contact: iis(2~skynct.be
Novo Milenio Ineunte kezdetű enciklikájában H. János Pál pápa arra hív bennünket, hogy Krisztustól induljunk cl: erre az Újra in dulásra vagyunk most meghívva.
1. Befolyásos posztmodern filozófüsként a következőkre utalunk: Sigmund Freud, Frederic Nietzsche, Michel Foucault, Herbert Marcuse, Jean-Paul Sartre, Jürgen Habermas, Jean-Fran~ois Lyo tard, Richard Rorty, Jacques Derrida, Michel Onfray.
