Új evangelizáció a keresztény hit átadása céljából

EGYHÁZKÖZSÉGI LEVÉL

1

„Új evangelizáció a keresztény hit átadása céljából” E címmel kerül sor a Vatikánban október 7 és 28-a között a XIII. rendes püspöki szinódusra. Október 11-én délelőtt 10 órakor ünnepélyes szentmise keretében XVI. Benedek pápa megnyitja a Hit évét. A pápa két fontos célt jelölt mega katolikusok számára. Az első önmagunk felé mutat: mélyedjünk el jobban hitünk lényegében: térjünk meg újból és hitelesen, teljes szívből keressük a Krisztussal való élő kapcsolatot- elsősorban az imádság, az Oltáriszentség és a Szentírás által. A második cél embertársaink felé fordítja figyelmünket, hogy a megtalált kincset, Jézus Krisztust minél több testvérünkkel megosszuk. Ennek legfontosabb eszközei: hitünk reménységgel való megvallása és a szolgáló szeretettel való tanúságtevés. A hit éve kapcsán pár elmélkedő gondolatot szeretnék megosztani Veletek: 1. Mit jelent hinni? A hit hétköznapi értelmezése. A mindennapi szóhasználatban is előfordul a hit fogalma. Az „azt hiszem”kezdetű mondatokkal nem annyira a hitünket, mint inkább a véleményünket fejezzük ki. Mindennapjaink nagyrészt arról szólnak, hiszünk azoknak, akik velünk együtt élnek. Úgy fogadjuk el a tényeket, híreket, igazságokat, hogy nem ellenőrizzük azokat, nem győződünk meg azok valódiságáról. Hogy hiszünk-e, gyakran attól tesszük függővé, ki az a személy, akivel kapcsolatban vagyunk. A hit személyek közötti kapcsolat. A másik embertől azért fogadjuk el azt, amit mond, mert nemcsak szavait hisszük, hanem bízunk a személyében. A hit az értelem készsége arra, hogy valakitől valamit a személy tekintélye miatt igaznak fogadjon el. 2. A hit és a vallás kapcsolata A vallásos értelemben vett hit egy magasabb rendű, természetfölötti lény, erő, valóság: Isten létének elfogadása. Amikor vallásos hitről beszélünk, nem csupán a tudomány eszközeivel akarjuk megközelíteni a vallást, hanem „belülről”is. Ez a hívő ember személyes tapasztalatából kiinduló szemlélet azt

2

3



vizsgálja, mit jelent az ember számára a hit, mennyiben van hatással az életére, gondolkodására, cselekedeteire. Ha elfogadom, hogy az életem értékes és értelmes, akkor el kell fogadnom azt is, hogy létezik Valaki, aki garantálja az én életem és sorsom értékét. Amikor elfogadjuk azt, hogy mindennek van egy végső értelme, alapja, azt a mindennapi életben úgy fejezzük ki, hogy hiszünk Isten létezésében, Istenhívők vagyunk. Ha Isten létezik, akkor a körülöttünk levő súlyos problémákra és a világ gondjaira is léteznie kell valamilyen megoldásnak. Akkor az életemet Valaki eltervezte, ez a Valaki szeret engem, fontos vagyok a számára. Innen születik az érdeklődés és az erőfeszítés arra, hogy felfedezzük ennek a Valakinek a misztériumát, aki fenntartja, úvja és védelmezi életünket. A vallásos hit azt jelenti, hogy teljes bizalommal odaadjuk személyünket és életünket annak a személynek, akit magunknál felsőbbrendűnek tartunk. Elfogadunk Valakit, aki belép az életünkbe. Ettől kezdve nem rendelkezünk korlátlan szabadsággal, hiszen már nem valósíthatjuk meg önmagunkat anélkül, hogy ne számolnánk Vele. A hit túlmutat a megtapasztalható, kézzel fogható valóságon. Nem magától értetődő, ésszel átlátható, világos dolog, mindig van benne valami homály és kockázat. Alapja Isten létezésének elfogadása és az a felismerés, hogy Isten, aki meghívta az embert, hűséges ígéretei teljesítésében. Istenre hagyatkozás, annak biztos tudata, hogy életünk Isten kezében- minden ellenkező látszat, minden nehézség és megpróbáltatás ellenére a legjobb helyen van. Isten nem mutatja meg magát látható módon, nem magyarázza el rendelései értelmét és célját. Azt várja, hogy az ember engedelmesen ráhagyatkozik és elfogadja akaratát. Így volt ez Mária életében is, akinek volt bátorsága, hogy Gábor angyal szavára vállalja a lehetetlennek látszó feladatot, mert bízott abban, hogy Istennél, akitől ezt a küldetést kapta, semmi sem lehetetlen. Ezért magasztalja őt rokona, Erzsébet: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” Erre a rendíthetetlen hitre Máriának egész életében szüksége volt: ez adott erőt, hogy a kereszt alatt ne roskadjon össze és ez tette őt az Egyház-és benne minden hívő édesenyjává. Ugyanígy hitre volt szükségük a tanítványoknak is, hogy akkor is kitartsanak a Mester mellett, amikor nem értették őt, amikor Jézus viselkedése nem felelt meg az ő elképzeléseiknek. Jézus maga is fontosnak tartotta a hitet: „Bizony mondom nektek-felelte Jézus-ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, akár ennek a hegynek is mondhatjátok: emelkedj fel és omolj a tengerbe, s ez végbemegy. Bármit kértek hittel imádságban, megkapjátok.” ( Mt 21,22)

Hitet vár azoktól is, akik segítségért folyamodtak hozzá. Megcsodálja a pogány százados hitét: „Bizony mondom nektek, egész Izraelben nem találtam ekkora hitet.” (Mt 8,10) Több gyógyításnál is olvassuk Jézus szavait: „Hited meggyógyított, menj békével!” A kételkedő Tamás apostolhoz is így szólt:” Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” ( Jn 20, 29) Mennybemenetele előtt így küldi tanítványait a világba:”Menjetek el az egész világba és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem, elkárhozik.” Keresztény értelemben hinni annyit jelent, mint igaznak tartani azt, amit Isten kinyilatkoztatott. A katolikus hit az Egyház tanításának elfogadását jelenti. A hitletétemény őrzését, továbbítását Jézus az Egyház Tanítóhivatalára bízta, mely fölött a Szentlélek őrködik. A hit igazságai hozzánk az Egyház tanító tevékenységén keresztül jutnak el. A Szentírást és az Egyház tanítását papjaink, szüleink, hitoktatóink, tanáraink közvetítésével ismerjük meg. A katekézis célja a hit alapigazságainak a megtartása. „ Hiszek a napban akkor is, ha nem süt. Hiszek a szeretetben akkor is, ha nem érzem Hiszek Istenben akkor is, ha nem látom” (felirat a varsói gettó falán) A folytatás reményében szeretettel ajándékozom Nektek ezen gondolatokat. István atya

4

5



Ady Endre: Az Isten-kereső lárma

dolataival kezdődött, a Maczik Misi által – Vízmathy Péter segítségével – főzött, kiváló ebéddel folytatódott, majd Hetényi Péter emlékezett meg Szent Lászlóról. Ezután a meghívott társ-Kolping családok érsekvadkerti és zuglói művészei, valamint a csepeli Kolping család által pártolt helyi zeneiskola felnőtt tagjaiból alakult kis énekes együttes adtak szép és tartalmas ünnepi műsort. Ezt követte a Lászlók és Péterek névnapi köszöntése, végül a mindenki által várt tombola zárta a családias ünnepi találkozót. Másnap, június 24-én, vasárnap az István atya által bemutatott ünnepi szentmisén emlékeztünk meg hős királyunkról. Július hónapban néhányan látogatást tettünk Bükkszentkereszten a hittantáborban, melyről hírlevelünkben bővebben Kakuk Andi, plébániánk hittantanára számol be. Ugyancsak július hónapban templomunkba ellátogatott Boda László atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teológiai Karának nyugalmazott erkölcsteológiai tanszékvezető professzora, aki régi segítője és támogatója plébániánknak és az Istenhegyi Szent László Kolping családnak. Legutóbbi munkáját „Szent László király arcának ’életre keltési’ kísérlete” címmel adták ki, amely a 2011ben Győrött a bazilikában őrzött koponyaereklyén végzett antropológiai és történeti tudományos vizsgálatok alapján végzett kutatásainak és vizsgálatainak összegzése, Szent László lovagkirály arcának számítógépes grafikával, festéssel kivitelezett rekonstrukciós kísérlete. Ezt a kiadványt elhozta hozzánk, amiből az általa bemutatott szentmise után többen is vásároltunk. Hála és köszönet Boda László atyának sokirányú művészeti és tudományos kutató tevékenységéért, valamint azért, hogy megismerhettük sokoldalú hitéleti, irodalmi és művészeti tevékenységét. Végül István plébános atyánkkal együtt és a hívek nevében is szeretnénk hittestvéri köszönetet mondani a lazarista rend tagjainak (Viktor, Szabolcs, Csaba és Gábor atyáknak) a nyári zarándokutak, táborozások és szabadságidő alatt nálunk teljesített szeretetszolgálatukért: a több heti szentmise-bemutatási kisegítésekért és az azokban elhangzó tartalmas, gondolatébresztő szentbeszédekért! Szentes László és Hetényi Péter

Neved sem értem, Istenem, De van két árva, nagy szemem S annyi bolondot látok, Hogy e sok bolondságból Nagy ijedelmemben, Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét, De, hajh, egyik se volt elég: Szivemben, idegimben Kiabáló, nagy lárma Téged keres, Fölség, Isten, a tied minden.

A közelmúlt eseményei az Istenhegyi Szent László plébánia és Kolping család életéből Mint ismert, a Kolping mozgalom katolikus lelkiségi mozgalom, mely a tagok önképzéses ismeretszerzését és a közösségi munkában való részvételét is célul tűzi ki. (A plébánia rendezvényeinek lebonyolításában nagyrészt a Kolping család tagjai vesznek részt.) A „Családok éve” alkalmából tavasszal nagysikerű nudli- és gombócfőzést szerveztünk nagy sikerrel, kirándultunk a budai hegyekben, és Simon Ági elnökünk szervezésében meglátogattuk – szakszerű vezetéssel – a Nemzeti Sírkertet a Kerepesi temetőben, ahol jeles magyar személyek sírjait kerestük fel. Tervezünk újabb kirándulást és közös operalátogatást, hogy azután élményeinket megbeszélhessük az összejöveteleinken. Szeretnénk, ha új tagokkal is gyarapodnánk, mert így tudunk egyre színesebb együttléteket teremteni. Minden érdeklődőt szeretettel várunk a találkozóinkra minden hónap második szerdáján a missziós imaóra után a plébánia hittantermében. Programjainkat a plébánia honlapján is igyekszünk naprakészen tartani. Az Istenhegyi Szent László egyházközség a Kolping család közreműködésével idén is megünnepelte névadónk napját 2012. június 23-án, szombaton búcsú keretében. Ezen családi nap programja István atya imájával és bevezető gon-

6


Lelki útravaló OKTÓBER Az imaapostolság szándékai: Általános: Az új evangelizálás kibontakozásáért és előrehaladásáért a régi időktől fogva keresztény országokban. Missziós: Hogy a missziós világnap megünneplése alkalmul szolgáljon az evangelizálásban való megújult elköteleződéhez. Október 1. hétfő: A Gyermek Jézusról nevezett (Lisieux-i) Szent Teréz szűz és egyháztanító emléknapja Október 2. kedd: Szent Őrzőangyalok Október 4. csütörtök Assisi Szent Ferenc Október 5. péntek : Első péntek A szentmise után Jézus Szive litánia Október 6. szombat Október 7. vasárnap: Évközi 27. vasárnap A Zsoltáros felteszi a kérdést: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az emberfia, hogy gondot viselsz reá?” (Zsolt 8,5). A kérdésre hitünk adja meg a feleletet. Az ember Isten teremtménye, akit saját képére és hasonlatosságára alkotott. Az ember Isten fogadott gyermeke, akinek megváltásáért saját Fiát adta oda. Mk 10,2-16 Abban az időben: A farizeusok is odamentek és megkérdezték: „El szabad-e a férjnek bocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. De ő kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” „Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt” – felelték. Jézus folytatta: „Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot. De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik,


7

és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették. Ezt válaszolta: „Aki elküldi feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.” ELMÉLKEDÉS A CSALÁDI BIZTONSÁG A földön mindenütt vannak olyan apák, akik gyermekeiknek élnek. A zsenge élet létét biztosítják munkájuk, gondoskodásuk és fáradozásuk által, de még fontosabb számukra az emberi szolgálatkészség. Itt vagyok, érted vagyok, gyermekem! Ha minden gyermek biztonságban érezné magát apjánál és anyjánál, igen gazdaggá lenne, kimondhatatlanul gazdaggá. Jöhetne akkor akármilyen szegénység és szükség, az élet nehézsége és ridegsége, a gyermek biztonságban élne, és élményszerűen megtapasztalná a szeretetet. Tudjuk azonban, hogy sok gyermek milyen szeretet-éhségben él, nemcsak akkor, amikor apja vagy anyja meghal, hanem akkor is, amikor nem gondoskodnak róla, nem szeretik szülei, és a gyermek elveszti biztonságát… Könyörülj, Istenünk a családokon! (Hedwig Bach nyomán) Október 8. hétfő: Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország Főpátrónája. Főünnep Szent István királyunk gyakran fordult segítségért Szűz Máriához, Isten Anyjához és élete végén őrá bízta országát. Azóta a Szűzanyát Nagyasszonyunknak tiszteljük. Pártfogását gyakran tapasztaltuk a történelem folyamán. Kérjük közbenjárását a mai ünnepen is. ELMÉLKEDÉS Mi Szent István országának polgáraivá születtünk, a Boldogasszony tanításának szellemét valljuk, és nem fogadunk be a megszentelt hagyományok helyébe árvízi hordalékokat, omladékokat és hulladékokat.

8

9



Mi katolikus magyarok voltunk, vagyunk és maradunk. Mária népeként és nemzeteként akarunk élni! Mind, mind deportált magyarok vagyunk. Ha a Duna, a Garam mellől nem is vittek el minket, hát kivittek magunkból, ezeréves múltunkból. Vissza! Vissza! Nem a természethez, hanem a történelmi materializmus lobogója alatt száműzött, deportált természetfelettiséghez, annak Isten után következő tündöklő ormához, MÁRIÁHOZ! (Mindszenty József)

gába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ezek szerfölött csodálkoztak, és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet.

Október 14. vasárnap. Évközi 28. vasárnap Szent Pál, a nemzetek apostola, a nagyhatású tanító alázattal írja: „Tanításom és igehirdetésem nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja” (1 Kor 2, 4-5) . Sokszor ütközik az emberi és isteni bölcsesség, a hamis és az igazi bölcsesség. Legnagyobb kincsünk, ha Isten a mi bölcsességünk forrása. Mk 10,17-30 Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” „Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten orszá-

ELMÉLKEDÉS JÉZUS szeret minket, mondják a szerelmesek. Újra látunk mindent, mondják a vakok. Ő a mi kenyerünk, mondják az éhezők. Ő a mi utunk, mondják az útkeresők. Új nyelvre tanít minket, mondják a némák. Ő talált ránk, mondják az elveszettek. Velünk együtt szenved, mondják az elveszettek. Velünk együtt szenved, mondják az üldözöttek. Tudtunkra adja, hogy semmit se tudunk, mondják a bölcsek. Életetet ajándékoz nekünk, mondják a haldoklók. Olyan, mint egy közülünk, és mi hozzá tartozunk, mondják a szegények. (Heinrich Engel)

10

11



Október 15. hétfő: A Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz szűz és egyháztanító emléknapja

mamat és egész reménységemet Istenbe helyezem, s vágyva vágyom arra, hogy eggyé váljak Krisztus, a mi Megváltónk igéjével, aki azt mondja: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja” (Mt 16, 25). Nem nehéz megérteni ezt a szöveget s az Úr szavainak értelmét. Így lesz a sötétségből fény, a gyengeségből erő, a halálból élet és feltámadás. (Xavéri Szent Ferenc nyomán)

Október 17. szerda: Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanú Október 18. csütörtök: Szent Lukács evangélista ünnepe Oktber 21. vasárnap: Évközi 29. vasárnap. Ma van a missziós vasárnap. A missziók javára gyűjtünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus gyakran beszélt a szenvedés igazi értelméről. Értéke a szeretetből elfogadott és szeretettel felajánlott szenvedésnek van. A szív mélyéből fakad a próféta kérése: „Vedd tekintetbe, Uram, hogy érted szenvedek gyalázatot” ( Jer 15,15). Mk 10,35-45 Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” „Mit tegyek nektek?” – kérdezte. „Add meg nekünk – felelték –, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” „Készen” – felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek. De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült”. Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. ELMÉLKEDÉS AKI ELVESZTI ÉLETÉT El vagyok kötelezve, hogy földi életemet odaadjam testvéreim segítségére, hogy megtalálják az örök életet. Mindenféle halálveszélynek kiszolgáltatva, bizal-

Október 22. hétfő: Boldog II. János Pál pápa emléknapja Október 23. kedd: Kapisztrán Szent János áldozópap, a katonai ordinariatus védőszentje Október 25. csütörtök Szent Mór püspök emléknapja

Október 28. vasárnap: Évközi 30. vasárnap Azt látjuk, hogy „az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amelyet a vihar kerget, mint a füst, amelyet eloszlat a szél, mint a vendég emléke, aki csak egy napig maradt” (Vö.Bölcs 5,14-15). Micsoda költői kifejezése az emberi reménytelenségnek, elhagyatottságnak! Milyen vígasztaló, hogy az igazaknak gondját viseli a Magasságbeli. Mi is mindig őbenne bízzunk! Mk 10,46-52 Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen csitították, hogy hallgas-

12

13



son. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester – kérte a vak –, hogy lássak.”

vágyódtak a szentek, hanem úgy is éltek, hogy Istentől megkapják az örök élet koronáját.

ELMÉLKEDÉS AKIK NEM LÁTNAK ÉS MÉGIS HISZNEK 1959-ben közölték az újságok, hogy a Fülöp szigeteken két japán katonát találtak, akik még nem hallották és nem is akarták elhinni, hogy már 14 éve véget ért a háboru. Ők éppen azért még mindig valamelyik őserdőben állomásoztak, és mindenkire lövöldöztek, aki hozzájuk közeledett. Furcsa emberek, ugyebár? Nos, mi éppen ilyen furcsa emberek vagyunk, ha nem akarjuk tudomásul venni, elfogadni és érvényesíteni, amit Krisztus a feltámadásával üzen nekünk: megszűnt a bűn és a halál uralma, s érvényre jutott Isten kegyelme. Istenünk, adj még több fényt szemünknek, hogy felismerjünk téged, a világ világosságát, és a világosság fiaként éljünk. (Karl Barth) Október 31. szerda: Boldog Romzsa Tódor püspök és vértanú

NOVEMBER Az Imaapostolság szándékai: Általános: Hogy a püspökök, a papok és az evangélium valamennyi szolgája bátor tanúságtételt nyújtsanak a megfeszített és feltámadt Krisztushoz való hűségről. Missziós: Hogy a földön zarándokló Egyház a nemzetek világosságaként ragyogjon. November 1. csütörtök: MINDENSZENTEK, Főünnep Kereszténységünk nagyjait ünnepeljük és köszöntjük. „Mind hitben hunytak el, de anélkül, hogy az ígéret teljesedését megérték volna, csak messziről látták és üdvözölték, elismerve, hogy vándorok és jövevények a földön… Egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után. Ezért az Isten sem szégyelli, hogy Istenüknek hívják, hiszen hazát készített nekik” (Zsid 11, 13.16). A jobb hazába nemcsak

Mt, 5.1-12a Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is. ELMÉLKEDÉS Rendkívül fontos, hogy minden keresztény tudatában legyen annak a kegyelemnek, amelyben a szent keresztség révén részesült. A kegyelem által arra kaptunk hivatást, hogy az Atya szeretett gyermekei, a Lélek élő és szent templomai legyünk. Serény és hálás lélekkel hallgassuk ismét Szent János evangélista szavait: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya, Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3, 1). (II. János Pál pápa)

14


November 2. péntek: Halottak Napja Aki a temetőt ájtatos lélekkel látogatja és legalább lélekben imádkozik a megholtakért, november 1-8-ig mindennap teljes búcsút nyerhet. Feltételek: gyónás, áldozás, imádság a pápa szándékára. Az év többi napján részleges búcsút lehet nyerni a temető meglátogatásakor. Akik halottak napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a halottak napját követő éjfélig) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek a szokott feltételekkel. A látogatáskor egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet kell imádkozni. Ez a búcsú elnyerhető a megelőző vagy következő vasárnapon és Mindenszentek ünnepén is. Hitvallásunkban így valljuk meg az Atya és a Fiú kapcsolatát: Jézus Krisztus „az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől.” Hozzátehetnénk: Szeretet a Szeretetből. Az Örök Igét végtelen szeretet fűzi Atyjához, végtelen szeretet hozta közénk emberekhez, és szeretete fogyhatatlan irántunk. Tőlünk is ilyen feltétel nélküli szeretetet vár Isten iránt, az emberek iránt pedig olyan szeretetet, amilyennel ő viseltetett irántunk. November 4. vasárnap: Évközi 31. vasárnap Hitvallásunkban így valljuk meg az Atya és a Fiú kapcsolatát: Jézus Krisztus „az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől.” Hozzátehetnénk: Szeretet a Szeretetből. Az örök Igét végtelen szeretet fűzi az Atyjához, végtelen szeretet hozta közénk emberekhez, és szeretete fogyhatatlan irántunk. Tőlünk is ilyen feltétel nélküli szeretetet vár Isten iránt, az emberek iránt pedig olyan szeretetet, amilyennel ő viseltetett irántunk. Mk 12,28b-34 Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.” Az írástudó helyeselte: „Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más. Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy


15

bármi más áldozatnál.” Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze az Isten országától” – mondta neki. ELMÉLKEDÉS SZERETETBEN NÖVEKEDVE Urunk, hitünk olyan, mint a rizsföld. Amikor a palántákat elültetjük, mind külön bokornak látszik. de ha a növény már gyökeret vert, és nagyobbra nő, lassanként eltűnnek az egyes bokrok, és olyannak látszik, mint a széles mező. Add Urunk, hogy gyökeret verjünk a szeretetben, és hadd növekedjünk közösségben és összetartozásban, hogy akaratod szerint történjék életünkben minden. (Imádság a Fülöp-szigetekről) November 5. hétfő: SZENT IMRE HERCEG ünnep November 9. péntek: A lateráni bazilika felszentelése November 10. szombat: Nagy Szent Leó pápa és egyháztanító November 11. vasárnap: Évközi 32. vasárnap Dicséretes dolog, ha a feleslegünkből adunk. De a keresztény nagylelkűség ott kezdődik, amikor készek vagyunk megosztani másokkal azt is, amire szükségünk van. A nagylelkűség megmutatkozhat abban is, ha időnként türelmünket, együttérzésünket osztjuk meg azokkal, akik hozzánk fordulnak „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (Jn 13,15). Mk 12,38-44 Egy alkalommal, mikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. 39Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhe-

16

17



lyeket. Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk.” Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be. Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész vagyonát.”

keznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.

ELMÉLKEDÉS SZÁMOMRA Jézus az Isten. Jézus a vőlegény. Jézus az élet. Jézus az egyetlen szerelem. Jézus mindenben minden. Jézus az egyetlenem és mindenem. Jézus az, akit teljes szívemmel és teljes lényemmel szeretek. Mindent neki adtam, még bűneimet is, és ő gyöngéden, szeretettel eljegyzett engem. Most és egész életem során megfeszített Vőlegényem menyasszonya vagyok. (Kalkuttai Teréz anya)

ELMÉLKEDÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG JELKÉPE Milyen ritkán lépnek át gondolataid az örökkévalóságba! Jelölj hát ki jelképeket életedben, amelyek az örökkévalóságra emlékeztetnek. Ilyen lehet: Minden tágas templom, amelyben körülnézel. Minden torony, amely az ég felé mutat., Minden gyászjelentés, amelyet a postás kézbesít. Minden öreg ember, akivel találkozol. Minden patak, amely a folyóba ömlik. Minden pályaudvar és állomás, ahol kiszállsz. Gondolj a végállomásra! (Johannes Rosche)

November 12. hétfő: Szent Jozefát püspök és vártanú. November 18. vasárnap: Évközi 33. vasárnap Milyen lesz az ítélet?- kérdezik sokan. Nem tudjuk megmondani és lefesteni. Egészen biztos, hogy más lesz, mint amilyennek el tudjuk gondolni. Az Isten igazságossága megvilágít majd mindent, Isten bölcsessége választ ad kérdéseinkre. De nekünk is számot kell adnunk életünkről. Mk 13,24-32 Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövet-

November 19. hétfő: Árpádházi Szent Erzsébet November 21. szerda: A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban November 22. Szent Cecília szűz és vértanú November 24. szombat: Szent Dung-Lac András áldozópap és társai vietnami vértanúk

18


November 25. vasárnap: Évközi 34. vasárnap KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA, FŐÜNNEP A próféták jövendölései úgy mutatják be a Messiást, mint királyt, aki szabadulást hoz népének. A választott nép ezt evilági módon értelmezte, ezért értette meg oly nehezen, hogy a Messiás országa nem ebből a világból való! Krisztus valóban király, de az igazság, a béke, és a szeretet királya. Jn 18,33b-37 Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus ezt felelte: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” „Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. – Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?” Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s azért jöttem a a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” ELMÉLKEDÉS ATYÁM, Rád hagyatkozom, tedd velem azt, ami neked tetszik. Bármit teszel is velem, megköszönöm. Kész vagyok mindenre, elfogadok mindent, csak akaratod teljesedjék bennem és minden teremtményedben. Semmi mást nem óhajtok, Istenem! Kezedbe ajánlom lelkemet, neked adom, Istenem, szívem egész szeretetével, mert szeretlek téged, és a szeretet sürget, hogy egészen neked adjam magam, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet határtalan bizalommal, mert te vagy az én Atyám! (Charles de Foucauld)


19

November 30. péntek: Szent András apostol ünnepe *A Lelki útravaló anyagának összeállításának forrásmunkájául felhasználtuk a B évre szóló Direktóriumot és Kis misekönyvet. Az evangéliumi idézeteket a Magyar Keresztény Portáról vettük.

Páli Szent Vince a Misszióstársaság – Congregatio Missionis (Lazaristák) megalapítója Emléknapja: Szeptember 27. /Ranquine, 1581. április 24. +Párizs, 1660. szeptember 27./ Szülei szegényparasztok voltak, akik szerződéses szolgálattal keresték a kenyerüket. Vincét egészen kicsi korától fogva papnak szánták. Tizenöt éves lehetett, amikor megkezdte tanulmányait, mert jótevője /M. de Comet/ vállalta taníttatásának költségeit. A perigeux-i püspök 1600. október 12-én szentelte pappá. Fiatal pap korában még távol állt a szentségtől. Eleinte egy jól jövedelmező egyházi állásra vágyott, hogy gondtalanul élhessen. Számos kaland után koldusszegényen élt egy kis párizsi padlásszobában, másodmagával. Betegen feküdt a szobában, amikor váratlanul egy gyógyszerészinas orvosságot hozott neki. Miközben Vince arccal a falnak fordulva gyötrődött a láztól, az inas valami üvegfélét keresett, hogy átönthesse bele a hozott gyógyszert. Keresés közben észrevette a lakótárs erszényét, zsebre vágta és eltűnt. Mikor a lakótárs hazatért, keresni kezdte a pénzét, és ordítva követelte Vincétől az erszényt. Ő hiába védekezett, az elrohant, és bíróságon emelt vádat ellene lopásért. Hat évvel később látta be, hogy alaptalanul vádaskodott, Vince számára pedig ez a meghurcoltatás alkalmat adott arra, hogy gondolatai mélyebb igazságokra irányuljanak.

20


Amilyen mértékben kezdett önmagáról megfeledkezni, úgy szerzett mind finomabb érzéket a mások bajai iránt. Ez mutatkozott meg lelkipásztorkodásában is. Chatillon-les-Dombes-ban egy nyári vasárnapon arról értesült, hogy az egyik közeli tanyán mindenki beteg lett: leírhatatlan nyomorúságban és teljes elhagyatottságban vannak a betegek. Prédikációjában fölszólította a híveit, hogy segítsenek. El is indultak asszonyok, hogy segítséget vigyenek, de annyi élelmet vittek magukkal, hogy legnagyobb része fölhasználatlanul megromlott és ki kellett dobni. Ez adta a fölismerést Vincének, hogy a szeretet tetteit okosan kell gyakorolni, különben csak kárt okozunk. Újra összehívta az asszonyokat, tanácskozott velük, s attól fogva minden nap más vitte a fazék ételt a tanyára. Így sikerült fölébresztenie híveiben a mások nyomorúsága iránti érzéket. És három hónappal később Vince megírta a Szeretet Testvérületének szabályzatát. Ezzel egy olyan fa magvát ültette el, amely nagyra nőtt és sok ágat hajtott. Sorra alakultak az általa kezdeményezett szegény és beteggondozó Testvérületek. Ő azonban fölismerte, hogy szorosabb kötelékben működő munkatársakra van szüksége: megtalálta az első társakat, akik hozzá hasonlóan hajlandónak mutatkoztak a missziós tevékenységre. Így alakult meg a Missziós Papok Kongregációja, a Misszióstársaság. Mint a gályarabok lelkipásztora hivatali jogával élve fölkereste a párizsi börtönöket, amelyekben embertelen körülmények között, összezsúfolva sínylődtek a gályarabságra ítélt foglyok. Kimeríthetetlen jósága és emberiessége ezeket az elkeseredett lelkeket is megnyerte. Hosszas vonakodás után vette át a Szent Lázár priorátust, s ezzel egy új feladatot vállalt magára: az elmebetegek lelki gondozását. ,,Nem kerestük – mondta –, ezt a Gondviselés bízta ránk.’’ Mindenhonnan hozták hozzá a betegeket, hogy gyógyítsa meg őket, és ő ezt nagy jósággal teljesítette is. ,,Miért vonakodnánk mi attól, hogy megkíséreljük az ő követését?’’ Az intézmény Vince vezetése mellett úttörő szerepet vállalt, és mai orvostörténészek is méltatják Vince pszichiátriai tevékenységét. A „lazarista” név az épület – Szent Lázár – nevéből ered. Amikor megalapította az Irgalmas Nővérek (Szeretet Leányai) kongregációját, egy egészen új típusú, laikus nővérekből álló közösséget hozott létre. Ezek a nővérek nem fátyolt viseltek, hanem csak fejkendőt, hogy a betegek láthassák az arcukat. Nem volt idejük a vezeklésre és a szemlélődésre... Azt mondta nekik: ,,A szegények a ti breviáriumotok és a ti litániátok! Ez elég.’’ Nem éltek klauzúrában sem, hiszen állandóan úton kellett lenniük: ,,A ti kolostorotok a betegek házai, cellátok a betegszobák, kápolnátok a plébániatemplom,


21

kvadrumotok a város utcái, klauzúrátok az engedelmesség. Jól bánjatok a szegényekkel, mert uraitok ők.’’ A Misszióstársaság és a Szeretet Leányai megalapításával Vince hatása igen széles körben terjedt. S a harmincéves háború számlálatlanul hozta az olyan szükséghelyzeteket, amelyekben csak a szeretet tudott segíteni. Jelentős men�nyiségű alamizsnát gyűjtött a háború áldozatai javára, majd létrehozott egy újabb intézményt az árva gyermekek fölkarolására. Erre különösen nagy szükség volt, mert a sok hadiárva mellett Párizsban évente mintegy négyszáz gyermeket tettek ki az utcára! Amit a király és hatalmas miniszterei nem tudtak vagy nem is akartak véghezvinni, azt megtette ő – nem az adó emelésével, nem törvényekkel és rendeletekkel, hanem szívének hatalmas szeretetével, amelyre a szívek százezreiben dobbant visszhang. Ez a jelentéktelen kis pap több pénzt gyűjtött össze a háborútól sújtott vidékek számára, mint amennyi Franciaország összes bankjában volt akkoriban. Gabonát és vetőmagot küldött, ekéket és szerszámokat szerzett be az elpusztult gazdaságok számára. Egész karavánokat indított útnak élelemmel és ruhával a nélkülözőknek. Párizsban megszervezte a menekültek ellátását: a Szent Lázárból menhelyet és raktárt alakított ki, népkonyhákat szervezett, melyek számára a nővérek egyre újabb recepteket találtak ki, hogy a nyomorultakat ízletes egytálételekkel táplálhassák. Röplapokat szerkesztett és nyomatott, hogy a népet tájékoztassák a járványok elleni védekezés módjairól. A kevesebbet szenvedett tartományokba megrendítő üzeneteket küldött, hogy fölébres�sze az emberek adakozó jóságát. Lazarista szerzetesei és az irgalmas nővérek az utcákon és a mezőkön heverő holttesteket temették. Ezen az általános zűrzavaron teljes nyugalommal lett úrrá: felügyelt és irányított, semmi sem hozta ki a sodrából, mindig és mindenhová időben érkezett a segítség. A buzgó hívők már életében szentként tisztelték. Szeretete és önmaga iránti szigorúsága különös erővel sugárzott belőle. Hatását tovább fokozta kiterjedt levelezése. Hallgatói pedig sokat följegyeztek az Irgalmas Nővérek és a Lazaristák számára tartott beszédeiből. Tanítása azért volt olyan hatásos, mert egyszerű, de megalapozott és mély volt. ,,Én soha nem gondoltam, hogy nagy dolgokat viszek végbe, hanem egyszerűen tettem, amit tennem kellett.’’ Hosszas betegség után 1660. szeptember 27-én halt meg. Temetése valóságos diadalmenet volt. 1729 augusztusában boldoggá, 1737-ben szentté avatták. Szent Vince szentek lelki vezetője, szegények, betegek, foglyok, rabszolgák, öregek, koldusok, árvák, elmebetegek atyja, társulatok, szerzetesrendek, szemináriumok alapítója, misszionárius, a francia papság megújítója, a prédikáció

22

23



mestere; a háború, a nyomorúság és az éhség leküzdője volt; s szinte litániaszerűen lehet sorolni, mi mindenben volt Isten dicsőségére és felebarátai üdvösségére. Lazarista atyák helyettesítették István atyát nyáron; sokan érdeklődtek irántuk. A lazaristák első magyar rendházukat Piliscsabán hozták létre 1898-ban. Két hasonló házuk létesült 1909-ben és 1920-ban Budapesten. A magyar lazaristák 1926-tól önálló tartományt alkotnak. A budapesti Ménesi úton épített ház lett a Magyar Tartomány központja. A lazaristák aktív missziós munkát folytattak a plébániákan egészen 1950-ig, amikor a kommunista uralom feloszlatta a rendet. A rend tagjai negyven éven keresztül szétszórattatásban éltek. Piliscsabán a missziósházból tanácsháza, Szobon a rendházból állami intézet, a Ménesi úton lévő kápolnából garázs lett. A feloszlatáskor a magyar tartománynak 82 tagja volt. 1990-ben a Misszióstársaság visszakapta működési engedélyét és három rendházat: Budapesten, Szobon és Piliscsabán.”Megfogyva bár, de törve nem” kezdték újra működésüket. Forrás: http://www.katolikus.hu/szentek http://www.cm-hungary.hu/

De a képek nagyító alá kerültek, a tárgyaknak szinte pórusait látta. Ezen el is ámult, el is szórakozott egy kicsit. Még nem érezte, hogy elhagyták, sőt kárpótlásul mintha az egész világ szemébe tolult volna, némán, de hihetetlen közvetlenséggel. Mintha annak az egy valakinek a helyét, akit szeretett, s akivel szakítania kellett, mint sebet a vér, érzékeit most az egész világ öntené el puha, különös melegével. Most még a kövekről is úgy érezte, hogy törődnek vele, s csodálkozva fedezte fel, mennyire közös melegből gyúrták a világot. Az utcán járt, s a teremtés tengerének medrében lépkedett. Körülfonták a zajok és csönd volt mindenütt, mint a legelső hajnalon. Elhagyta, akit szeretett, s a veszteség első, elviselhetetlen pillanatában segítségére siettek a gyerekkor csillagai. De a moziban, ahová betévedt, azon kapta magát, hogy nem érti, nem is nézi a filmet. Ismét kijött az utcára, mely akkorra már zajos és üres volt, a fájdalom iszonyú és elviselhetetlen józanságával. Most már tudta, mi történt vele, s nemcsak tudta, de úgy érezte, soha többé nem is fog mást megtudni ezen az egyetlen tudáson kívül. Ennek az egyetlen hiánynak a tengelyében kell ezentúl forgolódnia, neki is, napjainak is, éveinek is, egész életének! A veszteség megállította: soha többé nem tud leszállni róla, mint fölszúrt bogár nem léphet le a tű hegyéről. Bolyongott a házuk körül, sokáig nem bírt hazamenni. Rettegett, hogy észreveszik rajta a változást. De senki nem vett észre rajta semmit. Az előszobában megigazította a haját: először szeretett, és először csalódott életében. Szép lánynak tartották, s most nem értette, miért is szép? A konyhában megmelegítette a levest, s bevitte. A tálból fölszálló forró gőzön át olyan valószínűtlen volt a családi asztal: apja, anyja s kisöccse a sugárzó abrosz, a fehér porcelántányérok fölé hajolva. Hát senki se lát rajta semmit? Hirtelen kimondhatatlanul egyedül lett. S mint minden elhagyatott, most már ő maga kívánta az egyedüllétet, mintha minden reménye az éjfél sötétségében lett volna. De a sötétség se segített, az imádság se segített rajta. Akkor megrémült: a veszteség mint valami rettenetes súly nehezedett rá, nem és nem mozdult el róla. Már nemcsak szenvedett, egészen egyedül maradt, s félelem szállta meg ebben az ember nem lakta egyedüllétben. Legyen meg a Te akaratod, susogta, s újra és újra csak ezt ismételte, s már nem várt semmire, vagy tán csak arra, hogy engedelmesen meginog, és eltűnik

Összeállította: Lukács Piroska

Pilinszky János: A Te akaratod Az utca forgatagából hirtelen kihagyott a zaj. Semmi se változott, csak elnémult. Az autók és villamosok hangtalanul közeledtek feléje, és álomszerű gyorsasággal hagyták oda. Lehetetlen volt fölfognia, mi történt vele. Csönd volt, tökéletes csönd körülötte, mintha az áradó tömeg puha gumiszőnyegen lépkedne, s neki is csak rá kellett bíznia magát a forgatagra, minden cél és minden fáradozás nélkül. A veszteségből egyelőre csak ennyit érzett: ezt az álomszerű, mindent kiürítő csöndességet.

24


a teher alatt. S ekkor történt valami, amin később, hónapok múlva is elgondolkozott. A súly egy pillanatra se mozdult el róla, de mintha valaki megigazította, helyére rakta volna, mint régi gyerekkirándulásokon a megcsúszott hátizsákot. „Kösz” – mondta ilyenkor, s rámosolygott a barátnőjére, s lehetett újra továbbmenni, fáradtan is megnyugodott léptekkel az emelkedő országúton. Valami ilyen történt vele most is, az éjféli sötétségben. De hogy valóban ez történt, azt bizonyosan csak hónapok múlva tudta meg, mikorra már az idegen teher csodálatosképp eggyé vált vele, fölszívódott, és pótolhatatlan békévé változott benne. (Új Ember, 1960. március 20.) Forrás: http://dia.jadox.pim.hu/jadox/

Nagy László: Adjon az Isten Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet – nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem.


25

Hittantábor, 2012. Bükkszentkereszt Ebben az évben Bükkszentkereszt mellett döntöttünk. Atya és én régóta terveztük, hogy meglátogatjuk azt a helyet, ahol a legenda szerint a Szűzanya megpihent. Teste melegétől a kő megolvadt, a helynek pedig azóta is csodálatos kisugárzása van. Az ott lakók szerint nem egy hihetetlen gyógyulás történt… Na de ne szaladjunk ennyire előre, vagy vissza az időben. Az időpont július 2-a, amikor is egy maroknyi hittanos elindult táborozni. Jó sokára meg is érkezett a szálláshelyre.  Azon a héten kánikula volt, úgyhogy folyamatosan kapacitáltuk a gyerekeket, hogy jó sokat igyanak. A táborhelyen azonban nem volt nagyon meleg: Bükkszentkereszt a Bükk hegység árnyasabb részén fekszik, több fokkal hűvösebb volt, mint a fővárosban. A gyerekek elfoglalták a házakat, kisorsolták, ki alszik alul-felül az emeletes ágyakon. Ez minden tábor kezdő rituáléja. Jómagam 6 kislánnyal és kebelbarátnémmal, Szabóné Molnár Katival osztoztam egy szobán. Kellemesen belaktuk a helyiséget, ami azt jelentette, hogy perceken belül lépni sem lehetett a labdáktól, alvóállatoktól, színes ceruzáktól, fonalaktól, hímezni való terítőktől, gyöngyöktől. Ez is hozzátartozik az évi rendes hittantábori bájos káoszhoz. Első nap berendezkedtünk, felfedeztük a felfedezni valókat. Anna nővér gyerekeinek megmutattuk, mi hol van. Erre mindig figyalnünk kell. A vak gyerekeknek ideiglenes helyen is meg kell tanulniuk biztonságosan tájékozódniuk. Nagyon büszke voltam arra, hogy Kincső és barátnői rögtön pártfogásukba vették Nikit, Csonka Tomit és a többieket. Este elkezdtük mesélni a „Téli tücsök meséi” című folytatásos történetet, melynek egész héten át fergeteges sikere volt aztán. Kedden elmentünk a diósgyőri strandra. Nem egy sokcsúzdás élményfürdő volt, de a melegben nagyon is pompásan éreztük magunkat ott. Hazafelé atya vendégül látta a társaságot egy fagyira, köszönet érte.  Szerdán kisvasutaztunk Lillafüredre. Miki ült mellettem és hála az égnek, be nem állt a szája. Egész évben nem beszéltünk annyit, mint akkor, azon a

26

27



vonat-úton. Ezért mondjuk mindig atyával, hogy a hittantáborokban egy hét alatt többet lehetünk a gyerekekkel, mint egész tanévben. Az év folyamán a tanórákkal és misékkel együtt kb. 80 órát vagyunk a gyerekekkel. Táborban egy hét alatt ennek a kétszeresét töltjük el velük. Nagyon fontos a velük való személyes kapcsolat. Ilyenkor látják, hogy az atya és a hittannéni is épp olyanok, mint ők. Eszünk, alszunk, játszunk, mesélünk, imádkozunk. A közösségben összetartozunk. Lillafüredre érkezvén megcsodáltuk a Palota szállót, megnéztük a vízesést. Friss színházi élményeim alapján meséltem a gyerekeknek József Attiláról, a boldogtalan sorsú költőről, aki itt Lillafüreden is írt egy verset, melynek sorai a vízesésnál álló szobor alatt olvashatók. Csütörtökön nagy izgalommal vártuk plébániánk Kolping családjának a tagjait. Szomorú lettem, mikor kiderült, hogy Bodor Piroska, vagyis az én Pipi barátném nem utazhatott a csapattal. (Agyi infarktus érte, a Jóisten kegyelméből még időben vitte őt Rózsika kórházba. Azóta jobban van, de még azóta sem jöhetett a közösségünkbe. Reméljük, nemsokára meggyógyul.) Hetényi Péter hagyományos hittanversenye idén is jól sikerült. Péter mindig ügyesen válogatja össze a kérdéseket, a gyerekek pedig büszkék magukra, amikor jól válaszolnak. Természetesen én is örvendezek egy-egy okos válasz hallatán. Nem hiába küzdünk egész évben a szentek életével, evangéliumi részletekkel, katekézissel.  Anna nővér gyerekei is remekelnek ilyenkor, jól meg vannak talpalva hittanból. Is. Meg imádságos lelkülettel is.Mert az összes étkezésnél ők imádkoztak a legszebben és az asztali áldás után minden alkalommal hangosan mondtak köszönetet az ételért. Péterékkel egyébént túrát is tettünk. Végre elmentünk a

Boldogasszony-kőhöz. Oda is tettem a fejemet a kőre, hátha megszűnnek a rusnya fejfájásaim.  A helyszín egyébként csodaszép volt. Békés csend volt mindenütt, itt-ott virágcsokrot láttunk, Máriának ajánlva. Faragott pad is állt a tisztás szélén, hirdetve, hogy e helyen megnyugszik a lélek, itt gyógyító erő van jelen. Atya mutatott még pár érdekes követ és elmondta, hol lehetett az a hely, ahol Szent József leszúrta a botját. Hol látszik a szamár patája…A gyerekek érdeklődve hallgatták. Azt ők is tudják, hogy vannak legendák, de a legendákban mindig van valami valós-alap. Szóval, a hit hegyeket mozgat. Akár járt ott Mária, akár nem, a hely megigézett bennünket. Pénteken kenyérlángos- és kiflisütésen vettünk részt a faluban. A tésztát az én anyukám gyúrta a legbuzgóbban.  De lányoknak, fiúknak egyaránt nagy élmény volt ez a kis szakácskodás. Többen aztán el is kérték a receptet, mondván, hogy majd megörvendeztetik az otthoniakat maguk sütötte kenyérrel. Nagy sikere volt annak a szelidített őzikének is, amelyik a kenyérsütő asszony házánál lakott.

Pénteken este tábortüzet rendeztünk, ahol mindenki valamilyen kis produkcióval készült. Anna nővér gyerekei énekeltek, Misink saját mesét mondott. A nagy vigasságot végül is vihar mosta el. Norbi meg is jegyezte, hogy ez nem tábortűz volt, hanem táborvíz.  Szombaton aztán ebéd után összepakoltunk és szentmisével zártuk a tábori hetet. Hálát adtunk mindenért, ami az elmúlt 6 napban történt. Jövőre, más helyszínen, talán más időpontban, de ugyanezekkel a gyerekekkel (és másokkal is) hasonlóan szép napokat szeretnénk eltölteni. Kakuk Andrea hitoktató

28


Cserkésztábor Padáron Július 3. és 12. között, több mint 50 istenhegyi, adonyi, pusztaszabolcsi és rácalmási cserkész és cserkészjelölt táborozott együtt Keszthely és Zalaegerszeg között a Padár községhez közeli erdőben. Jó ötlet volt a hőség elől az erdőbe menekülni, hiszen a sűrűlombú fák között sokkal kellemesebb volt a hőmérséklet. A több településről érkező cserkészek barátságos érdeklődéssel fordultak egymás felé, így már az első nap jó hangulat alakult ki, ami az egész tábort végigkísérte. Az istenhegyi csapatból sokaknak ez volt élete első cserkésztábora, ennek ellenére nem jelentett gondot a teljesen nomád erdőben megtervezni és felállítani a tábori építményeket. Az őrsök közös sátorban aludtak, aminek a körletébe lavortartót, szemetest, cípőtartót és egyéb kényelmüket szolgáló létesítményt is készíthettek maguknak. Külön zuhanyzók, illemhelyek, szikkasztó, hűtőgödör, közös mosogató, edényszárító és kannatartó is épült a tábor alatt. Az alakuló téren pedig a táborkereszt és a zászlórúd magaslott. Itt történtek a napjainkat keretbe foglaló közös reggeli és esti imádságok, illetve a zászló fel- és levonás.


29

teg játék mellett, az őrsök jelenetekkel is készültek, vicces és komoly történetekkel egyaránt. Vasárnap egy közeli településen Misefán vettünk részt szabadtéri szentmisén. A barátságos fiatal atya szívesen fogadta az egyenruhás cserkészek oltárkörüli szolgálatait. Kedden István atya és Kakuk Andi néni is meglátogattak minket. Aznap volt

gyónási lehetőség, és egy hangulatos erdei gitáros misén imádkoztunk közösen. Erre az alkalomra, egy tábori misézős oltárt is készítettek a fiúk, amit a lányok nagyon ízlésesen díszítettek fel mezei virágokkal. Az idei tábor egyértelmű siker volt a csapat életében. Mindenhol csillogó szemű, boldog, tettre kész gyerekeket és fiatalokat lehetett látni. Sikerült összecsiszolódni a több csapat cserkészeinek, és sokan szereztek új barátokat. Jövőre ismét szeretnénk szervezni, egy hasonló tábort, amely a cserkészév megkoronázását jelenti. A cserkészet által igazi, egy életen át tartó közösségre

Cserkésztáborban az a szokás, hogy a tábort magunk működtetjük, így az őrsök is külön szolgálatokat kaptak egy adott napra: konyhás őrs, éjjeli őrség, imaszolgálat, tábortűz rakó és tábortűzi program őrs. Így mindenki kivette a részét mindenből. A tíz nap igen változatos és kalandos volt, amihez az egész táboron áthúzódó görög olimpiai keretmese is hozzájárult. Ennek jegyében nagyokat túráztuk, számháborúztunk, játszottunk, strandoltunk és szerveztünk sportnapot. Az esti tábortüzek is zömében a görög kultúra jegyében folytak. Ilyenkor a renge-

30


lelhet mindenki. A játékok, foglalkozások során rengeteg olyan készségre tehet szert, amelyeket sokszor kamatoztathat élete során. A cserkészpedagógia az élményeken, tapasztalatokon keresztül hozzájárul egy egészséges értékrenddel rendelkező, hazáját szerető, vallásos, társasági, jó kedélyű, de meggondolt fiatal felcseperedéséhez. 2012. szeptemberétől ismét elindul a cserkészév a 443. sz. Szent László Cserkészcsapatban. Nagyon sok szertettel várunk mindenkit! Szőcs- OlszewskiAnna

Missziós takarónk legfrissebb hírei Amint már írtunk erről, a cserkészlányokkal januárban kezdtük el annak a bizonyos missziós takarónak az ötletét dédelgetni. Minél többet beszéltünk róla, annál jobb mulatságnak tűnt. Plébániánk régóta kapcsolatban áll a verbita szerzetesekkel, akik keresztül-kasul utazzák a világot, Isten igéjét hirdetve. Nekik szerettünk volna takarót varrni. Nyilván, a verbitáknak számos takarójuk van, de nem ez e lényeg. Hanem az, hogy olyan takarót varrunk, amibe neveket hímezünk. Mindenki, aki szeretné, hogy a neve rákerüljön a takaróra, jelképes összeget fizet a missziónak. Viccesen ezt így fogalmaztuk meg a lányokkal: „Ha valaki szeretné, hogy a nevét a takaró szélére hímezzük, fizessen 100ftot. Ha a közepére szeretné, akkor 200-at. Ha pedig azt szeretné, hogy hagyjuk békén ezzel az egésszel, akkor 250-t”  A befolyt összeget aztán nem viccből, hanem igazából a verbitáknak adjuk, mégpedig a világmisszió napján, októberben. Ez a nap egyre közeleg. Október 13-án lesz a missziós mise, délelőtt, a Villányi úti Szent Imre-templomban. Az adományokkal együtt fogjuk majd kivinni a takarónkat és a cserkész-perselyünket. Addig azonban még egy hónap van. Ha valaki ezalatt még szeretné bevarratni a nevét a takaróba, megteheti. Kakuk Andrea


31

Egyházközségi hozzájárulás Magyarországon a plébániák nem kapnak sem állami, sem egyházi normatív támogatást. A területükön élő hívek tartják fenn a plébániát, adományaikkal. Ennek alapvető módja az ún. „egyházközségi hozzájárulás” (régi nevén egyházi adó), amelynek mértéke a püspöki kar által ajánlott módon a havi nettó jövedelem (fizetés, nyugdíj, ösztöndíj, stb.) 1%-a. Ez nem azonos az SZJA-ból felajánlható 1%-kal, amely a központi intézmények számára (iskolák, szociális otthonok, stb.) és felújításra megy. Az egyházközségi hozzájárulásból fizeti a plébánia a rezsiköltséget (közüzemi számlák, telefon, stb.). Istenhegyi Szent László Plébánia számlaszáma: OTP 11712004-22458061-00000000 Kérjük plébániánk híveit, hogy az egyházközségi hozzájárulás befizetésével támogassák plébániánkat!

Erdő Péter bíboros szentbeszéde a Genfest szentmiséjén Elhangzott Budapesten, a Szent István-bazilika előtti téren a Genfest záró szentmiséjén, szeptember 2-án Krisztusban Kedves Testvéreim! Szent Jakab apostol levelében azt olvastuk az imént: „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Az Isten… szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket és tisztának maradni a világtól” (Jak 1,18-22.27). A mostani nagy ifjúsági találkozó programja: hidakat építeni, sőt, híddá lenni. Sokat hallottunk ezekben a napokban az emberiség egységéről, az egyetemes testvériségről is. Joggal kérdezzük magunktól: egy katolikus lelkiségi mozgalom miért

32


foglalkozik ilyen nagy hangsúllyal ezekkel a témákkal, amikor a globalizáció az emberiség technikai, gazdasági, ökológiai, információs egyesülése amúgy is száguldó folyamatként halad előre? Nyilvánvaló azonban: nem mindegy, hogy ezek a történések emberi, erkölcsi, hitbeli eszmélődés nélkül, pusztán technikai és gazdasági folyamatként sodornak-e magukkal minket, vagy az emberi értékekre és az Isten akaratára figyelve válaszolunk korunk kihívásaira. Hidakat építeni – mondja a mottó. Minden hídnak van legalább két szilárd pontja: az eleje és a vége. Tudnunk kell tehát, mielőtt az építkezéshez hozzáfognánk, hogy mit akarunk összekötni és mivel. Ismernünk kell a két part összetételét, szilárdságát, magasságát. Így van ez az emberek világában is. Ismernünk kell a népeket, a kultúrákat, a közösségeket, az egyes emberek problémáit, helyzetét, mielőtt sommás programokat hirdetnénk ki a számukra, vagy igyekeznénk erőnek erejével végrehajtani. Fontos lenne, hogy Európa és a világ népei, mint népek is, történetükkel, kultúrájukkal együtt egyre jobban megismerjék egymást. Nem igazi hídverés az, amikor az egyik kultúra egyszerűen megszünteti a másikat. A megismerés alapján meg is kell egymást szeretnünk. Krisztus az egész emberi nem megváltója. Isten akarata az, hogy „benne, mint Főben foglaljon össze mindent, ami mennyben és a földön van” (Ef 1,10). Ő adta meg a végleges és teljes kinyilatkoztatást az emberről, ő az, aki igazán tudja, mi lakik az emberben (Jn 2,25). És mégis, az emberi szívben rejlő minden gonoszság ellenére Jézus úgy szerette az embert, hogy életét adta értünk. De a híd nemcsak két partot köt össze, hanem vizek vagy szakadékok fölött ível át. Ismerni kell a mélységet, ismerni kell az oldalról jövő szelek hatását. A híd építőjének tudnia kell, hogy mi választja el egymástól a partokat. Így vagyunk ezzel mi is. Ismernünk kell a meg nem értés, a türelmetlenség, a történelmi sérelmek, a keserűség, a bosszú érzéseit és valóságát, hogy hősies szeretettel és türelemmel mindezt meg tudjuk haladni. Az ellentétek és a gyűlölködés ugyanis nemcsak elválasztják az embereket, hanem gonosz erőket szabadítanak fel egyén és közösség szívében. Ha ezek lesznek úrrá egy-egy közösségen, a népeken, vagy az emberiségen, akkor önmagunk fogjuk rontani a sorsukat, fokozódhat az erőszak és a gyűlölet, pusztulhat az emberi élet, a környezet, a körülöttünk levő világ is. Bármennyire félelmetesnek tűnhet azonban olykor a gonoszság, Krisztus egyszer s mindenkorra legyőzte a bűnt és a halált (vö.. Jn 16,33; 2Tim 1,10; Zsid 2,14). Krisztus bennünket is részesíteni akar az igazság és a szeretet győzelmében: „Aki Istentől való, legyőzi a világot” (1Jn 5,4). A hídépítés tehát bizalmat kíván tőlünk. Hinnünk kell Isten hatalmában és szeretetében.


33

Szent Jakab apostol levelében nyomorgókról, árvákról, özvegyekről olvastunk. Azt hallottuk, hogy őket kell segíteni, ha igazán vallásosak akarunk lenni. Ehhez kapcsolja ez a szentírási szakasz a vallásosság másik nagy követelményét: „Tisztának maradni a világtól”. Most már értjük, hogy nem a teremtett világ önmagában rossz, hanem a világban jelenlévő gonoszság és gyűlölet az, amivel szemben a hősies, segítő szeretet példáját kell felmutatni. Manapság sokan mondják – egyesek még a globalizációra hivatkozva is –, hogy az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjak, a szociális támogatás túl sokba kerül. Egyesek még más, gyengébb országok számára terveket is készítenek, hogy hogyan kell minél gyorsabban, minél több pénzt kivonni ezekről a területekről. A számok világában lehet, hogy meggyőző érveket is találhatunk az ilyen törekvések mellett. De az ember nemcsak számokból áll. Hanem minden emberi személy, Isten arcának képmása, akit Isten vele való, személyes szeretetkapcsolatra hívott meg. Ezért létezünk. Egyedül a végtelen, az idő fölött álló mindenható és személyes Isten az, aki képes arra, hogy személyes szeretetkapcsolatba lépjen minden egyes emberrel, a történelem kezdetétől az idők végéig. Milliárd és milliárd emberrel. Ő mindnyájunk teremtője, mindnyájunk életének ragyogása, mindnyájunk célja és végső boldogsága. Benne találja meg egységét az egész emberiség. Benne vagyunk egymásnak igazán testvérei. Az ő segítségét és kegyelmét kérjük a szeretet nagy szolgálatához, hogy valóban hidakat tudjunk építeni ember és ember között. Ámen.

34


Plébániai eseménynaptár 2012 Szeptember 15

szombat

7 órától

Mindszenty zarándoklat Máriaremetére a családok részvételével: gyülekezés a Városmajorban a 2-es szektorban

21

péntek

19 óra

Házas hittan

10 órától 22

szombat

28

péntek

Október 4 csütörtök 5 péntek 6

szombat

10 12 19

szerda péntek péntek

15 óra 15.30 16 óra 8 óra 17 óra 18 óra 10 órától 18 óra 6.30-kor indulás 17 óra 18.45 19 óra 19 óra

Családi nap az Anna réten Zarándoklat az Anna rétre a kápolnához, szentmise. Találkozás a 21/A autóbusz Normafa végállomásánál; zarándokmenet a kápolnához Rózsafüzér Szentmise a kápolnánál Plébániánk szentségimádási napja Szentségkitétel rózsafüzér, litánia, szentmise

Nyugdíjas klub Első péntek: szentmise, litánia Zarándoklat: Zirc, Tihany Első szombati szentségimádás Missziós imaóra, majd Kolping összejövetel Felnőtt katekézis Házas hittan

November 1

csütörtök

18 óra

2

péntek

18 óra

3

szombat

17 óra

8 9 14 16

csütörtök péntek szerda péntek

10 órától 19 óra 18.45 19 óra

Mindenszentek ünnepe, ünnepi szentmise A szentmise után megemlékezés halottainkról. Halottak napja /első péntek/ szentmise Közös ima a hősök szobránál Első szombat, szentségimádás a Rózsafüzér társulat és a Karitász csoport vezetésével Nyugdíjas klub Felnőtt katekézis Missziós imaóra, majd Kolping összejövetel Házas hittan


18 25

vasárnap vasárnap

15 órától

“Hit éve “ program a “MOM” Kultúrális Központban Krisztus Király ünnepe

10 óra 17 óra 6.30

Ádventi koszorú készítés a plébánián Első szombat, szentségimádás a fiatalok vezetésével Advent első vasárnapja Első rorate szentmise

December 1

szombat

2 3

vasárnap hétfő

35

36


Továbbra is várom cikkek, beszámolók, képek küldését az egyházközségi levél következő számaihoz. Kérek mindenkit, hogy lehetőség szerint elektronikus úton (lemezen, e-mailen) juttassa el hozzám, vagy a plébániára az írásait. Hálásan köszönöm! Dr. Stágel Bence szerkesztő [email protected]

Az Istenhegy újság kiadását támogatta a XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata.

Az Istenhegyi Szent László plébánia honlapja: www.szlp.hu

Új evangelizáció a keresztény hit átadása céljából

Recommend Documents