úgy, hogy miután október 9-én betölti a 40. életévét, leteszi az autót, ez lesz az utolsó útja. Egyikünk sem gondolta, hogy valóban az utolsó lett

FÜGGETLEN KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAP V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2010. JANUÁR

Tisztelt Olvasók! Ilyenkor év elején – szinte már közhelynek számít – igyekszünk számot vetni a múlttal, mi az, ami jól sikerült, hol történt esetleg hiba. S ha belsõ monológunk során elég õszinték vagyunk önmagunkhoz, képesek leszünk elgondolkodni, s feltenni azokat a kérdéseket, melyek megválaszolása elõbbre vihet bennünket. Miért is vagyunk itt a földön, mi a célunk, mi a feladatunk, ebben a folyamatban most éppen hol tartunk… Szerintem földi utunk során, feladatainkat végezve, lelkileg egyre érettebbé kell, kellene válnunk. Ennek egyik jele például az, hogy ha szeretek egy embert, akkor szeretem igazán, ha segítem legfontosabb feladatában, és úgy segítem, ahogy az neki jó, ahogy neki szüksége van rá. Ehhez azonban figyelni, látni, érezni kell, s olykor-olykor áldozatot hozni is szükséges. Nem elég csak hangzatos, szép szavakkal dobálóznunk, hanem fel kell ismernünk a problémát, és kötelességünk annak megfelelõen lépni. Hosszú évek óta ismerek egy maglódi családot, akik a nehézségeket leküzdve nagy szeretetben, tisztességben, jó erkölcsben nevelik három kiskorú gyermeküket. Õk azon – manapság különösen – ritkaságszámba menõ emberek közé tartoznak, akikhez bármikor, bármilyen segítségkéréssel lehet fordulni, azonnal rámozdulnak a feladatra, s mindezt önzetlenül, csakis szeretetbõl teszik. Most ezek az emberek, ez a kis család nagyon nagy bajban van, õk szorulnak segítségre! Az édesapa, Laczkó József 2009. december 13-án autóbaleset következtében elhunyt. Marika, a feleség egyedül maradt a három árvával, s a hatalmas életfeladattal, hogy megbirkózzon a kialakult helyzettel… Ugyan néhányan hallottak már az esetrõl, most mégis arra kérem a fiatalasszonyt, mesélje el, mi is történt tulajdonképpen. – A férjem kamionvezetõként sokat tartózkodott külföldön. 2009. október 10-én különleges izgalommal vártuk haza egy szlovákiai útról, hiszen a 40. születésnapját készültünk megünnepelni kedvenc tortájával, ajándékkal, elõre leszervezett programmal… Már meg kellett volna érkeznie, helyette azonban egy telefonhívás jött, melyben a dunaszerdahelyi hatóság jelezte, hogy baleset történt, súlyosan megsérült, életveszélyes állapotban szállították a helyi kórházba… Hát, hatalmas sokk volt ez mind-

annyiunk számára. Összeszedtem a családot, és azonnal indultunk hozzá. Életben volt, ám az állapotát nagyon súlyosnak ítélték. Bár én mindvégig reménykedtem, de sajnos soha nem tért magához. Teljes agyroncsolódás, tüdõ-, hasi sérülések… Egy idõ után a Máltai Szeretetszolgálat segítségével Budapestre hoztuk. Két hónapos kómás állapot következett. Azt mondják az orvosok, nem volt remény a felépülésére. Mindennap bent voltam nála, és a gyerekek is, amennyit csak tudták, látogatták édesapjukat. Simogattuk, beszéltünk hozzá, és nagyon bizakodtam, bíztam a csodában, hátha visszakapjuk õt! Akármilyen állapotban is, csak jöjjön, érkezzen végre haza, hiszen oly régen várjuk, hogy dudáljon a kapu elõtt, mosolyogva lépjen be az ajtón, kapja ölbe a kicsit, a nagyok pedig nevetve ugorjanak a nyakába…! Két hónapig tartotta bennünk a lelket azért, hogy hozzászokjunk a gondolathoz, el tudjuk fogadni az õ „elköltözését”, hogy fel tudjunk készülni a távozására… Most már tudom, az a csoda, hogy utolsó csepp erejével is húzta az idõt, ameddig csak lehetett… Aztán egyik este szép csendben végleg elaludt… – Kiderült az, hogy miként történt a baleset? – Elég rossz idõjárási viszonyok közepette, személyautóval tartott hazafelé, amikor is megcsúszott, és áttért a szembejövõ sávba. Abban a pillanatban ért oda egy dzsip, amellyel frontálisan ütközött… – Miért kényszerültetek arra, hogy a családfõ külföldi munkát vállaljon? – Az élet nagyon megszorongatott bennünket, azért kényszerült a „külföldözés”-re. Nem kapott itthon olyan tisztességes munkát, amelybõl el tudta volna tartani a családját. Összeültünk, és közösen úgy határoztunk, mindnyájan vállaljuk azt az áldozatot, hogy havonta 3 hét távollét után csak egy hét az, amelyet velünk tölt. Így aztán hat évig ült a párom kamionon, mert hol a lakáshitelt kellett törleszteni, hol az autóban volt még tartozás… Nagyon rossz volt mindenkinek, hogy ilyen sokat volt távol, mindnyájunknak nagyon hiányzott. Ezért határoztunk úgy, hogy miután október 9-én betölti a 40. életévét, leteszi az autót, ez lesz az utolsó útja. Egyikünk sem gondolta, hogy valóban az utolsó lett….

Nagyon nehéz idõszak ez most, egyrészt a fizikai hiánya miatt, másrészt pedig nem tudom, hogyan is lesz tovább, hiszen õ volt a kenyérkeresõ, a családfenntartó. Nekem múlt év áprilisában szûnt meg a fõállású anyaságim. Jelenleg még nincs munkám, nem egyszerû manapság hozzájutni. Régebben a kereskedelemben dolgoztam, az is egész napos elfoglaltság, egész embert kíván. Éppen azért vállalta a férjem ezt az állandó utazást, hogy én a gyerekekkel itthon maradhassak. Megnyugtató volt számára, hogy mindig biztos háttér várja itthon, és a gyermekek is nyugodt, kiegyensúlyozott életet élnek. – Marika! Tudom, hogy te nagyon szerény, szemérmes ember vagy, de mégis ki kell mondani, hogy segítségre van szükségetek. De milyen segítségre? – Azért, hogy anyagilag én is besegítsek a családi költségvetésbe, az elmúlt évek alatt elvégeztem egy bébiszitter-tanfolyamot, és idõnként kicsi gyermekekre szoktam vigyázni. A saját csemetéimmel együtt úgy gondoljuk, hogy ezt kellene folytatnom és egyben hivatalossá tennem. Ha valaki esetleg ez ügyben tudna segíteni, „nagyot lendítene” rajtunk, nagyon megköszönnénk. Beszélgetésünk közben hazaérkezik a 15 éves Dávid, és azt meséli, hogy most minden nagyon üres az apukája nélkül. Szerencsére sok mindent megtanult tõle, de még sok mindenre megtaníthatta volna. Leginkább a „vicces természete” hiányzik… Most látok végre egy apró mosolyt végigfutni Marika arcán, mikor felidézi, hogy Dodi, a férje a legnehezebb helyzeteket is pillanatok alatt fel tudta oldani a humor segítségével. Nekem meg egy ismert dalszöveg jut az eszembe: "Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár, Kell ott fenn egy ország, amit senki nem talál. Kell ott fenn egy ország, mely bárkit átölel. Kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el…" (Zorán) Ha létezik ez a hely ott a felhõk mögött, melynek bejáratára az van írva, hogy Mennyország, akkor Laczkó József bizonyára, huncut mosollyal a szája szögletében, onnan kacsint le családjára, mintha azt mondaná: ne sírjatok, jó helyen vagyok, ezentúl innen vigyázok rátok…! Tisztelt Olvasók! Nehéz, rossz idõket élünk. Figyeljünk jobban egymásra és saját magunkra! Vegyük észre, ha környezetünkben nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellenének. Ha tehetjük, ha módunk van rá, segítsük, támogassuk egymást, hogy az új esztendõ, a 2010-es év valóban boldog, békés, eredményekben gazdag legyen. Valamennyi munkatársam és a magam nevében is ezt kívánom mindnyájuknak!

A MI újság az interneten is elérhetõ: www.miujsag-maglod.hu

Poór Mara

2

• KULTÚRA – KÖZÉLET

MI újság

2010 január

Húsz év a tét! (és néhány apró tett…)

Hogy is fogjak hozzá? Akik rendszeres olvasói a MI újságnak, tudhatják, hogy sokat szoktam írni a MagHázról, de keveset magamról. Most mégis kénytelen leszek. Persze most sem azért, mert olthatatlan exhibicionizmus késztet erre. Ilyen jellegû igényeimet volt is, és van is módom kiélni, akár színpadon, akár más módon. De az elmúlt év végén ért néhány olyan – talán szereptévesztésbõl, talán félresiklott túlzott ambícióból, vagy még inkább a közelgõ választások elõszelébõl sarjadó –, „fél életemet megkérdõjelezõ” hatás, amelyekre, illetve azok következményeire – mivel immáron nyilvánosságot is kaptak – „kötelezõ” reagálnom. Az egyik ilyen a Maglódi Futár címû lapban jelent meg, egy Somogyváry úr által tett nyilatkozatban. Eszerint õ – miután, mint egy civil szervezõdés vezetõje, néhányadmagával kiötlötte, hogyan is képzeli Maglódon az idei programok, ünnepségek szervezését, lebonyolítását – eldöntötte, kezébe veszi a helyi kultúra irányítását. A MagHáznak és nekem ehhez kiszolgáló szerepet szán. Ezt tükrözi egy úgynevezett eseménynaptár is, amelyben gyakorlatilag minden egyes rendezvényre védnökként tüntetik fel magukat, állami ünnepeket sajátítanak ki, függetlenül attól, hogy ezek megszervezése városi szinten a MagHáz szerzõdésben rögzített kötelezettsége. Valamint teljesen figyelmen kívül hagyják a MagHáz elõttük is ismert, 2010-re tervezett éves programját is. (Lásd Maglódi Futár II. évf. 2. sz. 5. old.) Ezt az egészet pedig a nyilatkozó az újrapolgárosulás felé való elindulásként értékeli. (Ami persze teljesen téves elképzelés. Hiszen nem a kultúra hozza létre a polgárságot, hanem a gazdasági viszonyok megváltozása. Majd ezt követõen a polgárosult egyének közössége hozza létre a maga kultúráját, amelynek például egyik legmagasabb szintû megnyilvánulási formája az általam oly nagyra becsült színház mint mûfaj.) Nos, mindent egybevetve, azt kell hogy mondjam (és ezt stílusosan szögezzük le!), Somogyváry úr kitûnõ asztalos. És én is szeretek barkácsolni, csak úgy, mint néhány kedves ismerõsöm. De azért az sosem jutna eszembe, hogy többedmagammal, kéretlenül az õ mûhelyébe rontva, elkezdjek egy olyan széket farigcsálni, amire neki van megrendelése. Az õ szerepe pedig csupán az lenne, hogy szerszámokat adogasson a kezünk alá… Ahhoz pedig, hogy esetleg túlzottnak tûnõ szakmai érzékenységemet a Tisztelt Olvasó ne tekintse indokolatlan hõzöngésnek – visszatérve kezdõ soraimhoz, – muszáj magamról, illetve az elmúlt húsz évben Maglód kulturális életében betöltött szerepemrõl írni. Szerintem ugyanis csak ekkor válik érthetõvé, miért érzem úgy, hogy a helyi kultúra formálásában az általa nekem szánt szerepnél talán többre vagyok hivatott. Ott kezdem, ahol profi színháznál eltöltött tizenöt éves színészszerzõdésem családi okok miatt véget ért. Maglódra kerültem, és úgy gondoltam, ha már itt élek, tennem kéne valamit a helyi kultúráért. 1989-et írtunk. Ekkor fogadták el az egyesületi törvényt. És én feleségemmel, Poór Marával megalakítottam az elsõ hivatalosan bejegyzett maglódi civilszervezetet Maglódi Alkotó Mû-

vész Kulturális Egyesület néven, Maglód kulturális életének fellendítése érdekében. Hétéves fennállásunk alatt mindössze egyetlenegyszer kaptunk 100 000 Ft-os támogatást. Ebbõl szerveztem meg a sportpályán az elsõ maglódi Szent István-napi rendezvényt, ezzel hagyományt teremtve. A következõ évtõl ezt kérésemre a nyaralói iskola udvarán tarthattuk, csakúgy, mint a fõzéssel egybekötött, szintén nagyszabású majálisokat. Ilyen színvonalú ünnepségek Maglódon mindaddig nem voltak. Az elõbb említett pénzt kulturális programokkal sikerült úgy megforgatnunk, hogy színes tv-t, videót vehettünk a nyaralói ovinak. Finanszíroztuk a gyerekek úszásoktatásával kapcsolatos utazási költségeket. Petõfi szüleinek emlékére márvány emléktáblát helyeztünk el a Pakányiházon – a közelmúltban ezt leszerelték, és nem tudom, mi lett a sorsa… –, valamint az iskola falán Domján Editre emlékezve. Feleségemmel írtuk-szerkesztettük a Maglód újságot. Ezen keresztül „vezényeltük le” az 1990-es választásokat. Tornaszõnyeget, zongorát vettünk a régi kis mûvelõdési háznak. Természetesen mindezért soha egy fillér tiszteletdíjat vagy egyéb juttatást nem vettünk fel. Aztán felkértek, pályázzam meg az akkor még Petõfi Sándor Mûvelõdési Ház igazgatói posztját. Ezután párhuzamosan mûködtettük a két szervezetet, amelyet Andrásfalvy Bertalan akkori kulturális miniszter egy levélben modellértékûnek nevezett. Kollégáimmal akkor találtuk ki, vagyis 1991-ben a Mindenki Karácsonyát, melyet mindig december 24-én délután tartottunk azok számára, akik egyedül érezték magukat vagy nehéz anyagi körülményeik miatt csak a mûvházban jutottak ajándékhoz. Tabányi Zsuzsi néni elbeszélései és tanácsai alapján ez idõ tájt szerveztük meg Konda Józsi segítségével és a Dani zenekar közremûködésével a rendszerváltozás utáni elsõ, autentikus szüreti felvonulást és bált. A helyi szlovák kisebbségtõl ekkor kaptam azt a népviseletbe öltöztetett babát, amelyet mind a mai napig õrzök. Közben feleségemmel, Poór Marával, színjátszást és drámajátékokat tanítottunk Gyömrõn, Maglódon, Ecseren, Pesten. Innen jött az ötlet – amivel aztán felkerestük Hosszú Tibor iskolaigazgató urat –, hogy alapfokú mûvészeti iskolát kellene létesíteni. Ebben mi tartottuk volna a drámát, Szeili Mariann a táncot, és a Kormorán együttes billentyûse, Szûts István, valamint zenésztársai a különbözõ hangszeres oktatásokat. Ez ültette el azt a magot, amelybõl aztán – bár nélkülünk – megvalósult a Vermesy Péter Mûvészeti Iskola. Aztán Gyömrõre kerültem igazgatónak, de azért nevezetes napokon és az akkor már Járossy Magdi által szervezett Mindenki Karácsonyán gyakran visszajártam jótékony célú elõadásokat tartani Maglódra. Mindeközben képeztem magam, és színészi végzettségem mellé mûvelõdésszervezõ, kulturális menedzser, tömegkommunikátor, drámapedagógus diplomákat és pedagógus-szakvizsgát szereztem. 2002-ben pedig visszakerültem Maglódra. Tabányi Pál polgármester úr ötlete alapján a volt iskolai gyakorlókertbõl ekkor terveztük meg közösen a Patakparti Szabadidõ Parkot. Az új képviselõ-

testület pedig nem sokkal ezután határozott a MagHáz megépítésérõl. Hadnagy Zsolt alpolgármester úrral és a tervezõiroda vezetõjével ezt követõen tettünk egy hosszabb „tanulmányutat” különbözõ mûvelõdési házakba. Ennek tanulságai, valamint színházi, intézményvezetõi tapasztalataim épültek bele aztán a MagHáz tervrajzaiba és a megvalósult épületbe. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és egyeztettünk. Figyelembe vették a színpad méreteivel, az öltözõk, irodák, technikai helyiség elhelyezésével, a termek egybenyithatóságával kapcsolatos ötleteimet csakúgy, mint a Bubik és Domján terem elnevezésével kapcsolatos elképzeléseimet. Csupán a színpadtechnika, világítás, hangosítás ügyében kellett hónapokig tartó, késhegyre menõ harcot vívnom. De végül nagyjából ez is megvalósult. És jött a kft.-vé alakulás és a könyvtárral való összevonás ötlete. Amelyek ugyan önkormányzati berkekbõl eredeztethetõk és nekem elõször nem voltak szimpatikusak, de aztán, szakmai kihívásként felfogva a dolgot, teljes mellszélességgel melléjük álltam. Elõzmények nélküli szervezetrõl lévén szó, jogi, szervezetfelépítési, mûködési és minden egyéb tekintetben ez egy olyan, újabb kultúrával kapcsolatos ösvény kitaposását jelentette „emberes” feladatként, amely – nem kis megpróbáltatások árán – ezen a településen nekem adatott meg. Közben azért létesítettünk egy kulturális közalapítványt, egy színházi alapítványt, egy három települést egybefogó mûvelõdési házas konzorciumot (hátrányos helyzetûek, munkanélküliek átképzésére) és, megfelelõ számú jelentkezõ esetén, egy másoddiplomát adó fõiskolai kihelyezett tagozatot is. A minisztériumnál van egy kérvényünk, melyre építve, ha megkapjuk a megfelelõ dokumentumokat – szándékom szerint a Szlovák Kisebbségi Önkormányzattal együttmûködve és közösen pályázva –, megvalósulhat a Tájház is. Az elmúlt években megszervezett és sikeresen lebonyolított ünnepségekrõl, rendezvényekrõl, elõadásokról, szakkörökrõl, mûvészeti táborokról már hadd ne beszéljek! Gondolom, néhányan így is öntömjénezõ, önmenedzselõ, magamat „fényezõ" propagandaanyagként fogják értékelni ezt a cikket. Nem baj! Két évtizedenként talán ez is megengedhetõ. Ráadásul egyrészt nem errõl van szó, másrészt minden, amit magammal kapcsolatban leírtam, felsoroltam, tény. Ezek ismeretében talán érthetõ, miért fájna, ha anyagilag ellehetetlenítenék a MagHázat. Vagy ha jelentõs mértékben kiszorítanák kulturális közfeladatainak gyakorlásából. A kultúra irányítását pedig egy – meggyõzõdésem szerint – választási csoportosulás prominensei vennék át. Olyanok, akik – egyébként jó szándékú civilszervezetek hátán felkapaszkodva – a kultúrát kampánycélokra használnák fel azért, hogy az önkormányzati választásokon hatalomhoz jussanak… Számomra viszont nem a hatalom a tét, hanem az, hogy esetleg egy év alatt tönkretehetik azt, amit – ebben is hû társammal, Poór Marával – az elmúlt húsz évben következetesen építgettünk. Nekik biztosan megérné! És Maglódnak? Zalavári Béla

MI újság

www.miujsag-maglod.hu Sokáig azt hittem, nincs értelme. Liberális pocskondiázása azoknak, akiknek fontos a haza, a magyarság. Azonban rá kellett jönnöm, hogy valami ráció mégis van benne, bár nem úgy, ahogy eredetileg kitalálták. Egy piacon járva minap rábukkantam néhány sapkára, melyeken büszkén feszített egy-egy Nagy-Magyarország-térkép, Árpád-házi királyi zászló, koronás címer, Magyarország, Hungary felirat. Aki ismer, tudja, hogy ezekkel a jelképekkel semmi bajom. Viszont a belsejében lévõ Made in China felirattal annál inkább. Kósáné Kovács Magda elhíresült mondása szerint nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Esetünkben az a véleményem: nem elég magyarnak látszani, annak is kell lenni! Mert ez az eset nem más, mint a hazafias érzelmek üzleti jellegû kihasználása. Aki megveszi, esetleg lehet figyelmetlen, de aki árulja, annak hazafias érzelmeit felülírja a profitéhség. Mert azokat a vevõket célozza, akiknek fontos a nemzet. De a nemzet része a sapkakészítõ és annak alkalmazottja is. A magyar munkahely! Viszont

KULTÚRA – KÖZÉLET •

Magyarkodók importárukon ezek a jelképek csak a képmutatást jelentik. Magyarkodás. Van egy kollégám, aki minden alkalommal, ha politika kerül szóba, szinte mániákusan hajtogatja a magyarság iránti aggodalmát. Hogy az országot bekebelezik, megszállják, kirabolják. Jó, de mit tesz ennek megakadályozására? Csak a legritkább esetben árul magyar gyümölcsöt, zöldséget. Inkább átrakja a spanyol epret, olasz szõlõt, barackot, paradicsomot, marokkói paprikát magyar rekeszbe. Így olcsóbban tud árulni, legfeljebb egészségtelen és rossz ízû a portékája, de ez legyen a vevõ baja. Az így megkeresett pénzbõl pedig a külföldi hipermarketben tölti meg a bevásárlókocsit, többnyire importtermékekkel. De legalább magyarkodásával hagyna fel! Ugyanúgy, mint az a cipõkereskedõ, akinek a pavilonján „Magyar összefogás” felirat szerepel, de minden cipõje kínai vagy vietnami. Hazait hiába kerestem köztük.

Maglód is segít kihúzni „Thália szekerét” a kátyúból Nem vagyok politikus. Tehát politikai kérdésekkel csak annyit foglalkozom, amennyire a politika betüremkedik a szakmai vagy magánéletembe, és amennyire ez elkerülhetetlen. Sajnos ez sem kevés… Ellenben kulturális szakember vagyok, és érdekel minden, ami szakmába vág. A színház pedig, mint vélhetõen Maglódon ez köztudott, különösen szívügyem. Témánk szempontjából nem tartom haszontalannak mindezt elõrebocsátani, hiszen amirõl írni szeretnék, annak kétségtelenül van politikai aspektusa. Ennek taglalását azonban meghagynám az erre hivatottaknak. A kassai Thália Színházról van szó. Híradásokból tudható, hogy a tavalyi évben éppen negyvenedik évfordulóját ünneplõ teátrum finanszírozási gondokkal küzd. Háááát…! Köztünk szólva, úgy tûnik, vastagon igaz ez a MagHázra is, de úgy gondolkodtam, ahogy általában jótékonysági megmozdulásoknál a legkisebb jövedelmûek szoktak. Vagyis: olyan szegények nem lehetünk, hogy egy másik rászorulón meg ne próbáljunk segíteni. Szóval elhatároztam, hogy lehetõségeimhez mérten megpróbálok valamit tenni. Részben azért, mert azt szeretném, ha színház, mûvelõdési intézmény soha, sehol a világon anyagi okokból nem lehetetlenülne el. Másrészt magyar meg fõleg nem. Harmadrészt meg, mivel ez a magyar nyelvû színház Szlovákiában van, Maglód meg szépszámú szlovák kisebbséggel bír, a gesztus, túlnõve önmagán, esetleg példaértékû lehet. Mert ugye (bár én nem vagyok „õsmaglódi” és szlovák nemzetiségû sem)

van abban valami szép, ha egy ilyen település – ahol a magát szlováknak valló lakosság szabadon használhatja nyelvét, kultúráját – hív meg és támogat egy olyan minden tekintetben nehéz helyzetbe került színházat, amely Szlovákiában mûködik az ottani magyar kisebbség kedvére, magyar nyelven terjesztve a kultúrát… De nézzük csak! Mit is kell tudni errõl a teátrumról? A színháztörténet említést tesz arról, hogy már a XVII. században voltak Kassán elõadások. Igaz, német nyelven. (Ne csodálkozzunk, hiszen

A csúcs persze Gyurcsány Ferenc, amikor szívre tett kézzel hallgatja a Himnuszt, nagy beleéléssel szónokol hazaszeretetrõl, aztán 2004. december

5-én… Persze nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik tiszteletre méltó módon ápolják határon túli magyar szervezetekkel a kapcsolatot, minden aktuális évfordulóról megemlékeznek, rendezvényeken a Himnusz és a Szózat mellett eléneklik a Székely Himnuszt is, ugyanakkor hajlandók lennének az izraeli tulajdonú Elephant Holding minden kívánságát teljesíteni. A magyar – és többnyire maglódi – telektulajdonosokat is inkább sarcolnák meg, mint a multinacionális vállalatokat. Ez utóbbi eset igazából más, mint a fentiek. Itt nem képmutatásról vagy magyarkodásról van szó (ismerem õket, komolyan hiszik, amit tesznek, mondanak), inkább csak rossz gondolkodásmódról. Mentség az is, hogy a város érdekében. De mindig van egy más, egy jobb lehetõség. És nem mindig a kisebb ellenállás felé kell törekedni. Morocz István képviselõ (Fidesz)

nek a szép idõknek a második világháború vetett véget. 1945 után pedig kialakult egy színházi szempontból is meglehetõsen kedvezõtlen helyzet, mely egészen 1968-ig tartott. Ekkor elsõsorban fiatal értelmiségiek nyomására egyre erõsebbé vált a magyar nyelvû színjátszás újraélesztését és egy színház létrehozását sürgetõ kezdeményezés. Találkozott ez az akkori fiatal rendezõ, Beke Sándor színház-alapítási törekvéseivel is, aki aztán az ügy élére állt Kassán, és végül sikerült megalapítania a Kassai Thália Színpadot. Az eredeti név ugyan VOX HUMANA (EMBERI HANG) lett volna, ezt azonban az akkori politikai vezetés nem engedélyezte. A társulat viszont az önálló mûködésre még ezek után is képtelen volt. Ezért a Komáromi Magyar Nyelvû Színpad Thália Színpadaként mûködött a kassai Magyar Nyelvû Ipariskola kultúrtermében. Jelentõs változást az 1990-es rendszerváltozás hozott. Ekkortól már önálló magyar nyelvû színházként a jelenlegi vezetés, azaz Kolár Péter igazgató úr irányításával kezdhettek új életet. Ez az új élet pedig, tavaly úgy tûnt, csak 2009-ig tart, mert félõ volt, hogy a negyvenéves Tháliamúltnak központi támogatás hiányában vége szakad… Segélykiáltásukat meghallva több vonalon indultak meg akciók, melyek közül a Duna Tv gyûjtése a legismertebb és legsikeresebb. Mi itt Maglódon önálló kezdeményezésként vendégjátékra hívtuk meg a társulatot, melynek költségeit a MagHáz állja. A teljes bevételt pedig felajánljuk a 2010 áprilisában bemutatandó Márai: A gyertyák csonkig égnek címû produkció díszleteinek költségeire, melyet az egykori alapító, Beke Sándor rendez Kassán. Zalavári Béla MagHáz-ig.

A JÓTÉKONYSÁGI ELÕADÁS 2010. JANUÁR 22-ÉN, A MAGYAR KULTÚRA NAPJA ALKALMÁBÓL LESZ A MAGHÁZ-BAN. MINDEN KEDVES ÉRDEKLÕDÕT ÉS SEGÍTENI AKARÓT SZERETETTEL VÁRUNK! elõször a budai, illetve pesti színházak is ezen a nyelven kezdték meg mûködésüket!) A magyar nyelvû színjátszás csak a XVIII. században alakult ki. 1833. február 15-én Kassán volt Katona Bánk bán címû darabjának õsbemutatója. Ebben az idõben olyan nevek fémjelezték a színház munkáját, mint Déryné, Egressy Béni és a Latabárok. Ezek-

3

4

MI újság

• AZ ÉLET MÓDJA

Közös életünk 2002-ben kezdõdött. Úgy, mint bárki más, mi is szerettünk volna gyerkõcöt, de sajna nem adatott meg, hogy megszülessen a mi kis pocaklakónk. Nem vagyok egy türelmes ember, így 1 év próbálkozás után elmentünk a dokihoz, aki mindenféle vizsgálatra elküldött. Ezek után jöttek a mûtétek mind a kettõnknél, de csak nem akart sikerülni. Mint kiderült utólagosan a sok mûtét és gyógyszerek után, genetikailag nem illünk össze, így nekünk közösen soha nem lehet gyerekünk. Különkülön lehetne, de mi ezért nem mentünk külön, hiszen szeretjük egymást. Így telt el körülbelül két év. Ezek után elindítottuk az örökbefogadást. 2005-ben kerültünk a Gólyahír Egyesülethez, és ekkor elkezdtük a várakozást. Képzeletben elképzeltük a mi kis manónkat, hogy milyen is lesz, talán kék szemû, szõke hajú vagy barna szemû, barna hajú, nekünk mindegy lett volna, mert tudtuk, hogy õ a miénk lesz. Nagyon rossz volt sokszor látni azt, hogy mások pici babával sétálgatnak, mi meg csak ketten vagyunk. Sokat sírtam, kiborultam, mert ennyire nem lehetek szerencsétlen, hogy nem adatik meg a lehetõség, hogy anya lehessek. Sokszor feladtam, de a párom és a család biztatott, türelem, valahol minket is vár egy baba, hogy a miénk lehessen. Ránk talált. Már majdnem feladtuk, mivel 2008. december 21-én lejárt volna a három évünk, nem szerettük volna meghosszabbítani. Már elkönyveltük, hogy mi csak ketten leszünk. Bár a család mindig mondta, ha már három évet vártunk, akkor itt a célban ne adjuk fel. De ekkor CSODA történt. 2008 novemberében megszólalt a várva várt telefon. Gabika hívott, hogy lenne valaki, aki le szeretne mondani a babáról, vállalnánk-e? Mondanom sem kell, a válasz igen volt. Tudni kell, pont ekkor voltam lent a völgy mélyén, de hirtelen minden színes lett és jó. Már tudtam, nincs sok, és én is anya lehetek. Decemberben találkoztunk az életet adóval. Nagyon fura volt vele beszélni. Illetve nem is mi beszéltünk, hanem inkább Gabika. Megbeszéltük, hogy 1 hónap múlva (2009. január 12.) találkozunk, és megyünk ultrahangra. Ekkor már biztosan láttam az ultrahangon, hogy kislány lesz. Ekkorra az életet adó is megnyílt irántam, hozott képeket a

2010 január két órára. Levitték a csecsemõosztályra, és ott újra megölelhettem a kislányom. Innentõl kezdve minden második nap mentünk a kórházba a babához, és persze az életet adóhoz. Nagyon aranyosak voltak velünk a korházban a nõvérek, mindent megmutattak a baba ápolásával, etetésével kapcsolatban. Sajna csak kétnaponként tudtunk menni, mert a páromat nem engedték el mindennap a munkahelyérõl. Mikor megszületett a baba, az én munkahelyemen közölték velem, menjek állományba, és gyakoroljam az anyaságot, hogy mire hazahozzuk a manót, addigra mindent tudjak. A mai napig, ha bemegyünk a munkahelyemre vásárolni, az az elsõ, hogy a baba után érdeklõdnek. Ez nagyon jó érzés. A hivatalos papírok aláírása után hazavittük az életet adót, és itt elváltunk tõle. Annyit mondott még, ígérjem meg, hogy vigyázok rá. Persze hogy megígérem, hiszen erre vártam elég régóta. Ekkor már délutánba nyúlt az idõ, irány a kórház (még nem hittem el, hogy hazahozhatjuk a pici lányunkat). Még mindig nem hiszem el, hogy megyünk a kislányunkért. Felöltöztettük, és irány haza! Mivel megkértem Gabikát, legyen velünk végig, így õt elõtte hazavittük, és most már mint család, hárman megyünk haza: ANYA, APA és a PICI KISLÁNYUNK. Mikor hazaértünk, a nagyszülõk már ott álltak a ház elõtt, és vártak minket. Várták az unokájukat. Ekkorra õ megéhezett, és most már mint hivatalos anyukája, nekem kellett megetetni, nagyon jó érzés volt. Majd nemsokára az elsõ fürdés, ezt nem mertem bevállalni. Anyukám fürdette, én csak asszisztáltam neki. De másnap már én fürdettem a PICI LÁNYOMAT. Innentõl megváltozott az életünk, már nem én vagyok anyukám pici lánya, hanem az unokájának az édesanyja. Már az elsõ pillanatban, hogy meglátták, beleszerettek, és ez csak napról napra nõ. Ránk talált végre a boldogság. Ennél szebbet, jobbat nem is kívánhatna az ember. Minden este arra alszom el, ahogy szuszog. Nagyon jó altató. 2009. 02. 27-én megkaptuk a végleges határozatot, hogy a manócska most már tényleg a mi családunkhoz tartozik. Most már mi is család vagyunk. Hát ez a mi kis történetünk, próbáltam rövid lenni, de nem nagyon sikerült. „Légy boldog mindig, azt kívánom én. Felhõt ne lássál életed egén. Rózsák legyenek, életed napjai Teljesüljenek szívednek vágyai. Teneked nyíljon minden virág Minden csillag, fényt hintsen rád. Legyen tiéd minden e világon: Reménység, öröm, valóság és álom!” „Míg egy anyai kéz fogja kezed, Nehéz, göröngyös úton elvezet, Amíg akármi baj szakad rád, Sosem vagy egyedül, melletted van ÉDESANYÁD!”

Ez egy igaz történet családjáról és az apukáról is. Jó volt tudni, hogy vigyázott a mi kis manónkra kilenc hónapon keresztül, nagyon figyelt magára és a babára. Így nekiláttunk a vásárlásnak. Olyan jó érzés volt, úgy válogattam, mint egy anyuka, aki nemsokára megszüli gyermekét. Azt mondták, van még egy hónap a szülésig. A világ leghosszabb hónapjának tûnt. Gabika azt mondta, használjuk ki az idõt, mert ez lesz az utolsó karácsony, amit csak ketten töltünk el, utána már családként ünnepelünk. Szegényt ebben az egy hónapban majdnem mindennap hívtam, mi újság, tud-e valamit. De megnyugtatott: nem lesz semmi gond, õ már nem fogja meggondolni magát. Szilveszterkor egy társasággal ünnepeltünk, és éjfél után mindenki arra koccintott, hogy 2009 a mi évünk legyen! A párom azt mondta, mivel hideg van, nem fog még kibújni, majd csak, ha jó idõ lesz. Bejött neki. 2009. 01. 19-én megszólalt reggel 8.45-kor a telefon, Gabika hívta a párom, hogy beindult a szülés, induljunk. Mire odaértünk, addigra az életet adó már a szülõszobán volt, de én ekkor még nem tudtam, hogy bemehetek-e a szülésre. Bemehettem. Végig szorította a kezem szülés közben. 2009. 01. 19-én 11.10-kor megszületett a kislányom. Mikor megszületett a baba, akkor egymásra néztünk, és elengedte a kezem (mintha azt mondta volna, menj a kislányodhoz). Én vághattam el a köldökzsinórt, mit mondjak, úgy remegett a kezem, mint a kocsonya. De elvágtam. Utána azt mondta a doktor bácsi: Tessék, ANYUKA, ITT a KISLÁNYA! Ennél szebb, jobb érzés nincs a világon. Egybõl beleszerettem. Mindig kérdeztem Gabikát, mi van, ha nem tudom elfogadni õt, de nem volt gond. SZERELEM volt elsõ látásra. Mielõtt odaadták, nagyon sírt szegénykém, de nálam, mintha tudta volna, hogy én vagyok az anyukája, a sírás abbamaradt, és elaludt. Majd kivitték az apukájának megmutatni. Elváltunk egy kis idõre tõle, körülbelül

Csendes pohárköszöntõ újév reggelén Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívbõl ezt kívánom. Szaporodjon ez az ország Emberségbe', hitbe', kedvbe',

s ki honnan jött, soha soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk… A többit majd apródonként megcsináljuk. Végül pedig azt kívánom, legyen béke. Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe'! Kányádi Sándor

www.golyahiregyesulet.hu

www.miujsag-maglod.hu

MI újság

STAFÉTA •

5

Az ember, aki „mindent tud” Maglódról Gombkötõ István családjával együtt 1954. nyarán, 3 és fél éves korában költözött Maglódra. Szüleivel és hat testvérével a XIII. kerületi Gömb utcából cserélték le a városi létet a „maglódi falusira”… A jól beszélõ, régen itt élõ riportalanyom, beszélgetésünk apropójaként egy nagy becsben tartott, régi, megbarnult, foszladozott dokumentummal lepett meg…Ezt a múlt század elején, Maglódi - nyaralóról készült területi térképet, 1928. augusztusában a budapesti, Lipót krt. 3. sz. alatt dolgozó dr. Milkó András okl. mérnök szerkesztette. „Alkalmi településtudósítóm” kapásból sorolja azokat az utcákat, melyek az elmúlt évtizedekben névváltoztatáson mentek keresztül, van amelyik nem is egyszer. A délután folyamán számtalan olyan információval, emlékképpel lepett meg, amely – pedig én is helyi születésû vagyok – számomra mégis ismeretlen volt. Nem vagyok szakember e területen, nem tudom a felhozott, említett események, adatok igazságtartalmát elbírálni, de az biztos, hogy gyermekkoromba visszanyúlva sok mindenre én is így emlékeztem. A térképet magunk elé terítve arra kértem Istvánt, meséljen a régi Maglódi-nyaralóról. – Abban az idõben nem volt még így beépülve ez a terület. A mi utcánkban (Vörösmarty) összesen öt ház volt. De itt van a párhuzamos Hunyadi, amelyben csak egy kastélyszerû épület állt akkoriban. Az Attila utcában az Ady Endre utca felé haladva északnak, több családi ház is épült, de az Eötvös utcában szintén csak egyvalaki, a Gudra néni – aki az akkori „tanácsnál” dolgozott – élt. Volt egy ismerõsöm, a Császi András papája, aki 1919-ben itt született Maglódon a Báthory utcában. Õ mesélte, hogy ezen a környéken akkoriban egy vállalkozó felvásárolta a kiparcellázott telkeket és ún. „minta házakat” épített, mint pl. a Gudra féle, vagy itt a Vörösmartyban a Marton-féle ház, amely most nagyon szépen fel van újítva, olyan szinte, mint egy kisebb kúria… Ezeket a létesítményeket akkoriban katonatisztek és olyan emberek vásárolták meg, akik Pestrõl kijõve vidéki nyaralónak, hétvégi háznak tekintették ezeket az épületeket. Tulajdonképpen õk voltak az õslakosok Maglódi - nyaralón. Aztán a '60-70-s években az államosítást követõen már az OTP árusította ezeket a telkeket, épületeket. Akkoriban olyan sátortetõs házak épültek, az volt a divat. Nem nagyon lehetett kapni téglát, ezért u.n. fecskefalat, sárfalat emeltek. Szalmával összekeverték a földet, vályogot vetettek, ebbõl készült a ház. Hittner Karcsi bácsi volt a fõ-fõ kõmûves ez idõ tájt. Egy újabb ismerõs név, amelyhez ugyan arcot társítani már nem tudok, de mégis jólesõ érzéssel tölt el, mert gyermekkorom érint meg ezáltal is. Beszélgetésünk alatt bõszen forgatom az 1928-s utcatérképet, s közben azon morfondírozom, hogy milyen szép Maglódi – nyaraló településszerkezeti képe. Nyolcszögletû a formája, a mai Mar-

tinovits tér, akkor Szent István tér közepétõl sugaras szerkezet szerûen indulnak az utcák. – Az ötvenes években itt még piac volt. A régi óvoda mellett, az Ady Endre úton is folyt árusítás egy idõben. Valamikor nem a mai helyén az ABC mellett, hanem e területen állt a Petõfi szobor is. Központi hely volt, ezért a mindig október elsõ vasárnapján tartott búcsú is itt kapott helyet. Stílusosan, az idõk folyamán ez a helyi látványosság is helyszínrõl-helyszínre vándorolt. A falu központból a mostani football pályára, majd a Martinovits térre, néhány éve pedig a Nagyhíd körüli területre költözött. – Ahogy az lenni szokott, mindig az adott kor politikai irányultságának megfelelõen döntenek az utcák neveirõl… – Igen… a mai Fõ út egy része Wodiáner út, melyet régen Bacsó Béla útnak neveztek el. Az Árpád vezér út régen Horthy Miklós nevét viselte. A Kossuth Lajos utcához nem nyúltak, mindig is így hívták. A mai József Attila krt.-t régebben Erzsébet királyné krt.nak hívták, de elõtte még volt Engels krt., azelõtt pedig Ferenc József krt. A mostani Határ út azon részének, mely Gyömrõvel határos, az volt a neve, hogy Kocán határ és a Katona József utcát Kocán útnak hívták. Krisztina telepnek kb. a 31-es út, a Fõ út, a Mendel Károly és a Sallai utca közé esõ területet hívják. A mai Móricz Zsigmond utcát régebben Podmaniczkynek hívták, eggyel lejjebb a Linné Károly volt az Alkotmány, majd a Korona utca, a mai Táncsics következett. Maglód másik jelentõs területe, a Klenovai rész utcái is érdekesen alakultak. A mai Pasteur Lajos régebben Mária Valéria utca volt. A Jókai utca azonban szilárdan tartotta magát akkor is, most is. Amikor én gyerek voltam, a Széchenyi utcában csak 3 házat lehetett látni, a Mátyás király utcában pedig egyet sem. Viszont az egész területen a fiatalok legnagyobb örömére, egy hatalmas sárgabarackkert volt, rengeteg barackfával. Klenova, amely manapság már Maglód egyik legszebben beépített városrésze, akkoriban annyira kívül esett, hogy amikor kisfiúként valamiért éppen nagyon szomorú voltam, szüleim mindig azt mondták, hogy majd „disszidálhatsz Klenovára”. – Emlékszem, régen Maglódon csak egy-egy bolt volt, és óriási szenzációként ünnepeltük, mikor, megnyílt a központi iskolával szemben az ABC. – Bizony nem volt ekkora lehetõség a vásárlásra mint manapság. Vasárnap az egész faluban csak egyetlen üzlet tartott nyitva, egy Varga nevû ember szatócsboltja Klenován, a Segesvári utcában. Nagyon szerettünk odajárni, mert ott aztán minden volt. Ráadásul ahogy beléptünk az ajtón, csilingelt egy kis harang. – Abban az idõben nemcsak Klenova volt nagyon messze, szinte élethatárainkon kívül esõ, hanem a Maglódot körülvevõ dimbesdombos „Hármashegy” is. Különleges „mesebirodalom” – Szúnyogszigettel, meg Ördög-

árokkal, meg „kitudja milyen mély tavacskával” – ahová kicsiként és nagyobbacskaként is titkokat keresni jártunk. – Igen, mi is sokszor megfordultunk ott egyénileg is, na meg az iskolával is, többnyire számháborúzni… Jó hely volt, de jó hely volt itt a nyaralói állomás körüli terület is…Minél messzebbre mentünk a töltés mellett, annál maszatosabbak lettünk a finom, édes szedertõl. Manapság már nemcsak szeder nincs, hanem árvalányhajat sem lehet látni, pedig tele volt vele a töltés utáni terület. Úgy hívták ezt a részt, hogy Szíl-völgy. Ha esett az esõ, vagy a hó és megfagyott, elindult az ember és csúszkálva végig lehetett menni egész Üllõig. – Gondolom, a falun belüli közlekedést is erõsen meghatározták az idõjárás aktuális elemei. – Na persze akkor még nem volt aszfaltozott út, csak sár, meg víz, meg lucsok. Mire beértünk, vagy éppen hazaértünk az iskolából, teljesen csatakosak voltunk. Emlékszik rá, hogy Sereg Gyula bácsi, a régi iskolaigazgató a nyaralói alsótagozat udvarát körbekerítette, télen felöntötte és jégpályát csinált a gyerekeknek? (Erõsen bólogatok, hiszen akkor repedt meg az egyik ujjam, mert miközben balerinának képzeltem magam, hatalmasat estem…) A Koncsek néni, aki trafikos volt, ott lakott a szomszédban. Mindig mentünk leselkedni hozzá, és amikor kinyitotta az ajtaját, egy fekete koporsót láttunk a konyhában. Borzadva, vihogva csúfoltuk szegényt, hogy Csipogó néni…. A focipályán a meccsek alatt cigit, szotyit, tökmagot árult. Aztán volt még egy cukrásznéni, õtõle édességeket, dianás cukrot lehetett vásárolni… Azt tudja, hogy Maglódon manapság már ez a harmadik foci pálya? Az elsõ 1920 körül kb. azon a területen lehetett, melyet a Damjanich meg a Tompa utca határol. Majd a késõbbiekben parcellázták és megszûnt a pálya. Ezután a Rocska bácsi, aki magyarosította a nevét Dallosra, saját maga, saját telkén, területén létrehozott egy új focipályát, amely természetesen az õ tulajdona volt. A régi Nyárfásnál, a Nyaralói állomás felé kell elképzelni. Aztán sajnos valamilyen pénzügyi bajba keveredett az öreg, és el kellett adnia a pályát a focicsapattal együtt. Majd csak ezután alakították ki azt a sportpályát, amely ma is akként mûködik. Kár, hogy ide már nem lehet csak úgy beszaladni focizni, mint régen…. De sokat is jártunk oda labdát rúgni! (Fiatalként tízegynéhány évig fociztam a maglódi csapatban.) Hja, szép idõk voltak ezek akkoriban, fõleg azért, mert fiatalok voltunk! A finomságokkal terített asztal mellett még sokáig idéztük a múltat Gombkötõ Istvánnal. Arra a kérdésemre, hogy kit ajánl a Stafétabot következõ riportalanyának azt válaszolta, hogy Farkas Miklósné nyugdíjas óvodavezetõt választja. Õ lesz tehát a Stafétabot rovat következõ riportalanya. Poór Mara

6

MI újság

• TARKA OLDALAK

Maglódon az utóbbi idõben a híradások alapján két civil szervezõdés mutat igen erõs aktivitást. Kovács Zoltánt, a Maglódi Civil Kontroll Egyesület elnökét arról faggatom, hogyan látja, mivel magyarázza ezt. – A Maglódi Civil Kontroll Egyesület közel két évvel ezelõtt alakult azzal a céllal, hogy segítse a település döntéshozóinak munkáját, illetve hogy lakossági, vagyis civil ellenõrzést gyakoroljon a hatalomban lévõk tevékenysége, munkája, döntései felett. Ez a szervezet kizárólag szakmai alapon, pártpolitikai hovatartozás, klikkek és „urambátyámsógorkoma” kapcsolatoktól függetlenül, bárkivel hajlandó együttmûködni, aki Maglód fellendítésében segítségére van. Célja, léte, mûködése tehát – bár nem politikai szervezet – erõsen összefügg a mindenkori hatalom tevékenységével, hiszen, mint mondtam, azt igyekszik kontrollálni. És ami még nagyon fontos, egyesületünk valóban aluról jövõ, spontán szervezõdésként jött létre. Tehát nem irányítottan, és nem azért, hogy valami ellen voksolva megossza a lakosságot. A közelmúltban viszont alakult egy, éppen hogy a település elsõ számú vezetõje vállalkozókból álló baráti körének tagjaiból és a hozzájuk kötõdõ civil egyesületeket vezetõ tagokból egy csoportosulás, civil szövetség (?) néven. Ez a szervezet egyébként más civil egyesületeket is magához édesgetve – bár ezt palástolni igyekezett, – bizony, hogy választási tömörüléssé állt össze. Ezt igazolja az is, hogy már a klenovai idõközi képviselõ-választáson is felsorakoztak a polgármester úr jelöltje mellé. Akkor még ugyan egy szûkebb körben, zömmel azonban olyan szervezetek vezetõi révén, amelyeknek maga a polgármester is tagja. Most pedig ezen szervezetek élére maga az egykori jelölt állt… Tehát annak idején az újságból értesülve hiába is örültem volna, hogy de jó, lesz itt egy valódi, széles körû összefogás, és majd még nagyobb intenzitással tudjuk a civil érdekérvényesítést végrehajtani. Valójában tudni lehetett, hogy korántsem errõl van szó. Ez a csoportosulás egy úgymond hagyományõrzõ egyesületek fölé szervezõdött, szûk körû érdekeltség. És hogy valóban mi a céljuk, azt most decemberben nagy nehezen végre ki is mondták. Meghatározó erõk szeretnének lenni Maglódon. Attól, hogy ez végre kiderült, azt várom, hogy azok a civilszervezetek, akik fölé magukat pozicionálják, döntsék el végre, hogy õk valóban ezt szeretnék-e. Én például a Nagycsaládosok Egyesülete tagjaként nem szeretném, hogy a maglódi családok segítésére létrejött szervezet egy ilyen politikai célt megvalósító tömörülésbe tartozzon. Mert attól kezdve ez a szervezet nem arról szól, amiért létrejött, és amirõl kellene. Igaz, hogy ezzel kapcsolatban mint „tagságot” nem is kérdezett meg senki! (Persze az is kérdés, hogy – mint ahogy azt a tö-

2010 január késztetett bennünket arra, hogy pontot tegyünk az ügy végére, hogy segítsünk azoknak a képviselõknek, pártállástól függetlenül, akik szeretnének velünk együtt tisztán látni. Az egyik fõ kérdés, mitõl lett 3 milliárd adóssága Maglódnak? Mibõl tevõdik ez össze? Hol van ez a pénz? A másik pedig az, hogy vannak a településen olyan beruházások, amelyekrõl a képviselõk nem döntöttek, és nem járultak hozzá. Ilyen például az iskola környéki járda, parkoló létrehozása… Ez nem pár ezer forintos beruházás, amelyet testületi határozat nélkül meg lehetne csinálni, még ha hasznos is. Azt várom ettõl a bizottságtól, hogy a képviselõk vegyék komolyan azt, ha döntenek valamirõl, annak a végrehajtását kövessék is végig, vagy nézzenek utána, miért nem valósul meg. Minden egyes feladat végrehajtásának felelõse – egy-két kivétellel – a polgármesteri hivatal, és azon belül a polgármester. Én még az ünnepek elõtt elkértem a jegyzõ úrtól egészen a ciklus elejétõl kezdve a határozatok jegyzékét. Ezeken nagyon korrekt módon jelölve van, hogy folyamatban van, végre van hajtva vagy nincs végrehajtva. Ennek az áttekintése részemrõl megtörtént. A közeljövõben a jegyzõ úrral és a két bizottsági taggal, Galambos Emese (Fidesz) és Kertész Erzsébet (MSZP) képviselõ asszonyokkal a végre nem hajtott határozatokat nézzük át, és arra leszünk kíváncsiak, hogy miért nem hajtották végre õket. Aztán arra is kíváncsiak leszünk, hogy azoknak a beruházásoknak, amelyek már megvalósultak vagy folyamatban vannak, mik a határozatszámai. Ebbõl egyértelmûen látszani fog, hogy melyek azok a beruházások Maglódon, amelyekrõl nem született határozat. Ez egy izgalmas munka lesz. Úgy tûnik, hogy itt mindenki azt csinál, amit akar, ezt pedig úgy hívjuk, hogy anarchia. Városunkban nem önkormányzás, hanem önkényes kormányzás folyik… A település vezetõjének a törvényesség õrének kell lennie. Ha õ nem védi a törvényeket, akkor azt a példát mutatja, hogy bárki azt csinál, amit akar. Ez pedig széteséshez, anarchiához vezet. Mi ennek jeleit látjuk, és ezt szeretnénk megakadályozni a Civil Kontroll Egyesület tevékenységével. Szeretnénk, ha Maglódot felkészült szakemberek irányítanák, akik képesek és hajlandók együttmûködni bármely demokratikusan megválasztott politikai erõvel a település felvirágoztatása érdekében, és véget vetnek az egyre fokozódó megosztottságnak, klikkesedésnek. Nem valakik ellen jöttünk létre, nevezzék azt Fidesznek, MSZPnek vagy bárhogy, hanem valakikért, Maglód lakosságáért! – Nem félsz attól, hogy elõbb-utóbb a „tyúkszemedre” lépnek? – Szerintem az féljen, akinek takargatnivalója van. Poór Mara

Minden civil, ami annak látszik? mörülés vezetõi állítják – a Nagycsaládosok Egyesülete egyáltalán valóban csatlakozott-e hozzájuk.) – Szerinted biztosan és egyértelmûen politikai cél érdekében jött létre ez a csoportosulás? – Nyilvánvaló. Ha csak a már említett választást, az akkori jelölt és a mostani elnök személyének egybeesését nézzük is, egyértelmû a kép. Utána persze ez hirtelen „feledésbe merült”, és elindult a mismásolás, hogy ez nem az, aminek látszik… Aki azt mondja, hogy ez a szervezet nem hatalomszerzési céllal jött össze, az nem mond igazat. De kérdés, hogy egyáltalán hivatalosan léteznek-e. Ugyanis egy civilszervezet egy másik civil-

szervezetbe nem léphet be, és nem lehet alkalmas arra, hogy annak a képviseletét ellássa. Már azt is hallottuk, hogy õk Civil Szervezetek Szövetsége néven együtt akarnak pályázni. Na most, aki ezt mondja, az félrevezeti azokat a civilszervezeteket, akik önállóan esetleg sikeresen pályázhatnának, hiszen egy be nem jegyzett csoport nem pályázhat, mert nem önálló jogi személy. Ezért is óriási a különbség például a Maglódi Civil Kontroll Egyesület és e másik szervezõdés között, mert bár nálunk is vannak olyan emberek, akik más csoportosulásokban, pártokban tevékenységet vállalnak, de a mi egyesületünkben magánszemélyként vannak jelen, és nem a szervezetük képviseletében. Ezt egyébként meg sem engednénk, hiszen mi nem azért jöttünk létre, hogy más szervezetek „hátszelén vitorlázva” juttassunk pozícióba háttérbõl irányító embereket, vagy olyanokat, akiket õk szeretnének. Ha ezt tennénk, az szemfényvesztés lenne. Mi nem így mûködünk. Tevékenységünk alapján erre egyre több maglódi rá fog jönni. – Hogy mennyiben különbözik a Civil Kontroll ettõl a másik szervezettõl, az abból is kiderül, hogy a legutóbbi soros testületi ülésén a képviselõk megszavazták a Civil Kontroll Egyesület által szorgalmazott bizottság létrehozását, melynek élére te kerültél. – A bizottság célja a tisztánlátás. Azt az észrevételünket jeleztük, hogy Maglódon nem lehet látni, hogy az önkormányzat milyen bevételekkel és kiadásokkal rendelkezik, a pályázatok lefutása nem követhetõ. Jó ideje rendre azt lehetett hallani, hogy ez nincs megcsinálva, az nincs végrehajtva stb. Ez

www.miujsag-maglod.hu

MI újság

HIRDETÉS •

Tb ellátás keretén belül: Belgyógyászat (szerda 15-18h) Rheumatológia (hétfõ 15-18h) Gyermekorvosi 2. körzet Magánrendeléssel: NÕGYÓGYÁSZATI RENDELÉS ÚJRA INDUL (szombat 9-11h, bejelentkezni 06 70 317-6234) Bõrgyógyászat (csütörtök 15-18h) Fül-orr-gégészet(szerda 16.30-18.30)

MI újság

Független közéleti és kulturális lap Kiadja: Z.B.Z. Kulturális Bt. • Szerkeszti: Poór Mara Nyomda: Duna Könyvkiadó Nyomdája ([email protected]) Megjelenik: minden hónap 1-jén Telefon: 06 (30) 378-7381 E-mail: [email protected] Postacím: Maglód, pf. 27. Lapzárta: minden hónap 26-án

A kezelés pulzáló, alacsony frekvenciájú és energiájú hanghullámokkal történik.

AKCIÓ: 30 KEZELÉSRE 2 AJÁNDÉK!

NYOMDA ÉS KÖTÉSZET DUNA KÖNYVKIADÓ KFT. Tel.: 264-4555 E-mail: [email protected]

7

8

MI újság

• TARKA OLDALAK

Rudi bácsi feküdt az ágyon. Rózsi néni jajgatott. Minket is õ jajgatott át a szomszédból. Mamácska tükröt tett Rudi bácsi szája elé, és megállapította: meghalt. Megigazította a szemét. Stoltzer Rudi bácsi már nem lát engem – ijedtem meg a gondolatomtól. Néztem az arcát, és vártam, hátha megszólal, mint Gábor, ha halottasat játszunk. Még Schnell doktor érkezése elõtt hazaküldött a mama. Megmutattam Gábornak az ebédlõ nagyszõnyegén, milyen a halál. Õ is bepróbálta, de csak másodjára sikerült, mert nem jól tartotta a nyakán a fejét. A mama szerint Rudi bácsi szép kort élt. Nyolcvan év – sóhajtotta –, szegény édesanya negyvenkilenc volt! – Hány éves, aki öreg? – kérdeztem a mamát. De õ nem hagyta abba a sírást, pedig Rudi bácsi nagyon utálatos, veszekedõs volt, azt a két tyúkot is agyonütötte, akik átmásztak hozzá a kerítés alatt. Rózsi néni aztán sokat járt el hozzánk délutánonként. Állandóan Rudi bácsi szépségérõl és jóságáról beszélt a mamának. Fõleg azt mondta: Rudikám. Becsuktam a szemem, és szép lett. Katonának, tûzoltónak, sõt az ágyon is megszépülhetett, míg készítették a Mennyországba. Bea néni is besegített neki a délutáni tanyázásnál a dicséretekbe. Bea néni az apukáját festette csodálatossá. Báró Szemancsik Jenõt. Bea

2010 január magamat. És ahogy a rendszert kirakja reggelenként a tányéron a kenyér-, a sajt-, a paprika-, a parizerfalatokból, és kiszabja hozzá a tejeskávé kortyait a tablettákkal. Olyan a tányérja, mint „Az élelmiszeripar huszonöt éves távlati népgazdasági terve”, amelyet Babos miniszterhelyettes elvtárs – neve nélkül – bemondott a rádióba. Olyan volt a tányérja, mint én és a magam rendje. Pontos és értelmes terv szerinti. Amíg lehetett, néztem. Örülök, hogy egyre inkább hasonlítok rá. Legalább a reggeliknél. Némethy Mária

„Te érted az öregeket és tolmácsuk leszel”

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a MagHáz Mindenki Karácsonya c. rendezvénysorozatát munkájukkal, közremûködésükkel, fellépésükkel, vagy egyéb módon segítették: Szlovák Kisebbségi Önkormányzat, Hétszínvirág Mûvészeti Óvoda Pedagógus Kórusa és a gyermekek, MagHáz Baráti Társaság, Domján Edit Színjátszó Stúdió gyermek szereplõi, Civil Kontroll Egyesület, Maglódi Polgárõrök, Mag Musical Tanoda növendékei, Papp Mátyás, Kugler Niki, Káplár Zsolt, a Nõk Klubja, valamint az általuk szervezett programok résztvevõi. Külön köszönet Varga Andrásnénak és Szever Mihálynak az adományokért!

nénit a Bod Péter utcai pincelakásba telepítették ki, apukájának festményét nem vitték utána, ezért be kellett csukni a szemem, ha látni akartam Jenõ bácsi délceg termetét lóháton. Nagyon szerettem hallgatózni és továbbszõni a hallottakat. Mikor látsz egy felnõttet, érzed, sok ember-történet gyûlt össze benne. Pláne, ha öreg a felnõtt. Nekünk nem voltak saját öregjeink. Egyszer Ilma nénire rápróbáltam ismeretlen Regina nagymamámat, de Gábor szerint egy apácának nem lehet gyereke. Így jártam doktor gróf Motesinszky Károllyal is – aki ugye plébános lévén – egyik nagyapám sem lehetett. Ez a nagyszülõ nélküli gyermekkor tette, hogy képzeletvilágomban az öregség – mint Rudi bácsi – megszépült. Amikor nyolcvanhat éves édesapám a konyhába hozta be a reggelihez az ágya melletti kacsát, nevetve rászóltam: - Lajoskám, ne hülyéskedj korán reggel! Kék szeme huncutra váltott, és hallottam, lehúzza a vécét. Édesapámban is sok ember gyûlt össze, legjobban mamát szerettem benne és

Átváltozás Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörûnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan. Pilinszky

Versben errõl-arról Egy asszony szült a taxi mellett Ötfokos hidegben. Ezt hallva és elképzelve, Szinte dideregtem. Megtudtam, egy kicsilányka Pottyant e világba, Na meg azt is, hogy a taxis Miként lett itt bába. Írtam én a MI Újságban Az ivóvízrõl kérem. Annak is a minõségét éppen nem dicsértem. Hála legyen mindazoknak, Kik ezt elolvasták, Mert azóta ivóvizünk Sokkal jobb és tisztább. A legnagyobb slágerszöveg Az lett kérem szépen, Hogyan kaptak sok milliót

Felmondásukképpen. Bizonyára "közel álltak" A sógor-koma "tûzhöz", Eszükbe se jutott mindaz, Ki a falatokért küszköd. Az adózásból is "kijutott", Se szeri, se száma, Megadóznak mindenkit, Ha van keze és lába. Nem tudom, hogy meddig tart még Az "Ó" esztendõ réme, Jó lenne, ha az Új Évben Koplalni sem kéne. Ezt remélem másokkal is, Nincs más kívánságom, Csak még annyi, a sok szegényt Az Isten is áldjon! Maglód, 2009 decemberében írta Tardy Józsi bácsi

www.miujsag-maglod.hu

MI újság

HIRDETÉS •

NYITVA TARTÁS: hétfõ: 13-17 kedd: 9-13 szerda 9-11, 13-17 csütörtök 13-17 péntek 9-11, 13-17 szombat 9-12

Maglód, Katona J. u. 43. Nyitva: 7.30-17.00-ig Sz.:8-12-ig Tel.:06-29-325-527 Tel./Fax:06-29-326-614 e-mail: [email protected] Web: www.ferrum-maglod.hu

Rendelését telefonon, interneten is leadhatja. Üzletünkben bankkártyával is vásárolhat. Kedvezményes házhoz szállítás.

Víz-,gáz fûtésszereléshez nálunk mindent megtalál kedvezõ árakon. Automata és fa-elgázosító kazánok jelentõs kedvezménnyel kaphatók! Vegyes tüzelésû kandallók, kályhák, kazánok nagy választékban. pl.: Totya, Viadrus, Demrad ingyenes házhoz szállítással, az interneten további kedvezményekkel rendelhetõk. Alubetétes ötrétegû fûtésrendszer anyagvásárlása esetén DÍJMENTES A PRESS GÉP BÉRBEADÁSA! 20.000,- Ft feletti vásárlás esetén díjmentes házhoz szállítás! Gázkészülék és villanybojler alkatrészek, thermoelemek.

KPE, PVC, KG csövek, idomok, rézcsövek minden méretben kaphatók. Dunaferr és Star radiátorok, gázóraszekrények, szobatermosztátok, termosztatikus, és olcsó radiátorszelepek, golyóscsapok, KLUDI, Pompei egykaros álló és fali csaptelepek széles választékát megtalálja üzletünkben.

Alubetétes ötrétegû fûtésrendszerhez: 16-os csõ: 200,-/fm 18-as csõ: 260,-/fm 20-as csõ: 295,-/fm 24kW-os turbos Solaris fali kombicirkó akciós áron: 129.900,- Ft Junkers, Saunier Duval, Thermomax Amica hõközpontok még akciós árakon.

Minden érdeklõdõt szeretettel várunk. Vállalkozóknak és nagytételû vásárlóknak mennyiségi kedvezmények.

9

MI újság

10 • MAGLÓDI IFJAK Bányász Zsuzsi (6 éves) 2008 augusztusában nagy lelkesedéssel nézte az olimpiai játékokat a tévében. Sorra számolta, hogy hány érmet szereztek a magyarok, és mindennap azt hajtogatta, hogy õ is szeretne érmet nyerni, õ is szeretne sportolni. Persze…, gondoltam magamban, ez fellángolás csupán. Azonban két hét elteltével is mindennap ugyanazt ismételgette kitartással, hát kezdtem komolyan venni szándékát. Leültem a számítógép elé, és keresgélni kezdtem a neten, mit találok a környéken. Háromoldalnyi sportolási lehetõséget nyomtattam ki a szomszédos városok kínálatából és egy oldalt külön a maglódi karatéról, Kertész Ferenc ismertetõjével. Egyszerûen szólt, érthetõen a számunkra fontos értékekrõl. Apa, Zsuzsi és én hamar eldöntöttük, hogy ezt választjuk. Rövid telefonos egyeztetés után elbátorkodtunk egy edzésre, hogy megnézzük, milyen is az, mit csinálnak ott. A részletek egyeztetése után, hogy mikor vannak edzések, milyen öltözetre van szükség, és hogy mennyire fontos a szülõi támogatás, a bátorítás a kitartáshoz, már boldogan

2010 január fizikai, akár lelki, megtanulta a maga módján ezeket megoldani, vagy átlépni felettük. Önuralom, türelem, megfontoltság és sokkal ügyesebb, gazdagabb mozgásvilág jellemzi õt azóta. Az oviban a legjobb állóképességû a csoportjában. Sikerélmény számára minden edzés, minden vizsga, még akkor is, ha nehéznek érzi, mert tudja, hogy gyakorolni kell és menni fog. Bátorítja és ösztönzi a társait, hogy jöjjenek karatézni. Zsuzsi már az ötödik vizsgájára készül, és ha felnõtt lesz, szeretne sensei lenni. Úgy legyen! Lejegyezte: Zsuzsi anyukája

A mi lányunk

A farsang hossza évrõl évre változik, mivel zárónapja a húsvét idõpontjához kötõdik. Vízkereszttõl (január 6.) a húsvétot megelõzõ 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. A nagy gondolkodások ideje a szülõknek. Mi legyen a gyermek, esetleg õ maga a farsangi mulatságon? Nagy a kísértés, hogy betérjünk és megvegyük a készen kapható állat- és egyéb jelmezeket. A „jó jelmez” olyan, amelyben a gyerek szívesen marad akár egész nap, ami nem akadályozza a szabad mozgásban, nem lógnak le róla méteres darabok, és nem sül (nem fázik) meg benne a teremben. Olyan, amelyet úgy tudunk ajánlani neki, mintha õ találta volna ki, és elég idõt töltünk együtt a készítésével. Mert jelmezbál ide vagy oda, egy kisgyereknek a legnagyobb farsangi élmény mégis a szüleivel együtt töltött lázas készülõdés. Nem trendi, nem követi a divatot, olyat próbáljunk találni, ami nem függ az aktuális hullámoktól, és nem látunk belõle ugyanolyat a boltok kirakatában. Ilyenek lehetnek például a mára kihalófélben lévõ vagy feléledõ foglalkozások: a cipész, az asztalos, a pék, a kukta – mindegyikhez néhány jellemzõ szerszám, egy kötény és egy jellegzetes sapka (nagypapa micisapkája vagy kartonból könnyen elkészíthetõ kuktasapka stb.) szükséges csak. A szakácsok, pékek, cukrászok, pincérek biztos sikert érnek el, ha kis tálcán, kosárban az (anyukák által készített) árujukat is körbekínálják (ilyenek lehetnek a pogácsa, kisperec, apróbb falatkák). Ha megkérdezzük a kislányokat, mik szeretnének lenni, legtöbbjük kapásból rávágja, királylány vagy tündér, tündérkirálynõ. Ezt is könnyen elkészíthetjük. Egy csinos ruha aljára kell némi tüllpótlást öltenünk, kedves-habos frizurát fésülni neki, amire rátehetjük a kartonkoronát. A kezébe pedig egy hurkapálcára ragasztott, fényes papírból

mentünk haza, hogy megtaláltuk a megfelelõ sportot és a mester személyét lányunk számára. Így kezdett el járni a mi lányunk karatéra. 3 hónap múlva csatlakozott édesapa is, közben kedvet kapott hozzá Levente, aki Zsuzsi ovis társa, majd Levente kistestvére, Máté, szintén az oviból. Az idén szeptemberben pedig a szomszéd kisfiú, Patrik folytatta a sort. Remélem, egy jó év múlva már Zsuzsi kistestvére, Imike is tagja lehet a lelkes csapatnak. Miért? A mi lányunk, amióta karatézik, könnyebben megérti, mi az, hogy tisztelet. A rangban felette álló magasabb hatalmát könnyebben elfogadja, mely mögött tapasztalat, tudás és felelõsségvállalás áll, s ezeket az edzések folyamán átéli, mintaként megtanulja. Sokkal szófogadóbb, rendszere és rendje, ritmusa van az életének. Nem nyafog, ha valami apró sérelem éri, akár

JÁTSZÓHÁZ JANUÁRBAN kivágott csillagot is adhatunk. Boszorkányok és szellemek is könnyen születhetnek. Az elõbbit talpig feketébe öltöztessük. Kérjük kölcsön a dédi vagy a szomszéd néni fekete fejkendõjét – lehetõleg kettõt: egyet a vállára, egyet a fejére. Kartonból vágjunk ki „vasorrot”, amit – ha engedi – egy gumipánttal a fejére tehetünk, szemceruzával fessünk rá bibircsókot, és ha repülni is akar, akár söprût is nyomhatunk a kezébe. Utóbbit öltöztessük talpig fehérbe, aggassunk rá egy régebbi fehér lepedõt (ezt egy biztosítótûvel rögzíthetjük, vagy simán csomót is köthetünk rá), fehér tornacipõt, és ha van arcfestékünk, az arcát is kikenhetjük fehérre.

CSALÁDI

Szeretném megköszönni

mindazoknak, akik szerették és elkísérték férjemet Laczkó Józsefet utolsó útjára, együtt éreztek és osztoztak családunk fájdalmában. Külön hálásak vagyunk azoknak, akik adományaikkal és egyéb módon segítettek, segítenek nekünk! Laczkóné Darázs Mária Huhogni biztosan szívesen fog hozzá. Viszonylag egyszerû jelmez a kismamáé és a csecsemõé is. Különösen azok a gyerekek fognak örülni ezeknek, akiknek családjában aktuális valamelyik. A csecsemõt öltöztessük fehérbe, vagy ha van, kezeslábas pizsamába, kis sapkával, tekerjünk rá egy hagyományos pólyát (nagyobb gyerekekre is lehet, ha kinyitva a hátára kötjük), adjunk rá pelenkát, a kezébe cumisüveget, a szájába cumit. Oázni biztosan nem kell megtanítani. A kismamára adjunk bõ pólót és nagy harisnyát, amit ki tudunk tömni a hasánál úgy, hogy még kényelmesen tudjon járni. Sok ötletet vehetünk az életbõl és a szülõk, nagyszülõk foglalkozásából is. Hiszen csak a fantáziánk szab határt a készülõdésnek. A lényeg az, hogy mindenki jól érezze magát, és jókat mulasson és táncoljon. Huszár Marcsi

NAPKÖZI!

(Bölcsödés korú gyermekek számára) Vállalom gyermekek napközbeni felügyeletét, gondozását, életkoruknak megfelelõ játékos foglalkozásokkal. • Nevelésünk lényege a családi, szeretetteljes, egyéni bánásmód, ahol nem az a fontos, hová születtél, hanem az, hogy ki vagy... A gyermekek biztonságos nevelõdésének eredményességét a család bizÉrdeklõni lehet: 06-70/396-9263 lehet tosítja!

MI újság

www.miujsag-maglod.hu

KARATE OKINAWA GOJU - RYU Nemtõl és kortól függetlenül jelentkezhetsz az edzések helyszínén vagy a 06-30-250-1617-es telefonszámon. Nemzetközileg elismert övvizsgák, edzõtáborok, tradicionális fegyveres edzések. MAGLÓD-NYARALÓI TORNACSARNOK (József A. krt. Óvodával szemben) Edzések: Hétfõ 18.00-19.30 Szombat 09.30-11.00

PETRA SZÉPSÉGSZALON Megnyitottunk a Fõ út 26 sz. alatt! (A rendõrséggel szemben) Szolgáltatásaink: Fodrászat: Férfi, nõi, gyermek hajvágás Festések Melír, satír alkalmazás Alkalmi frizurák, konty készítés Professzionális anyaghasználat Telefon: Petra 06-20/ 342 - 8745 Ica 06-30/ 338 - 4844 Kozmetika: Arckezelés Gyantázás többféle gyantával Tini kezelés stb. Pedikûr - gyógy pedikûr: Kéz-és lábápolás - parafinos kezelés Láb mûköröm építés Telefon: Margit 06-20/ 412 - 1258 Mûköröm építés professzionális anyagokkal Telefon: Zita 06-70/365 - 1933

06 20/224-6904, 06 29/328-080, 06 30/350-8082

telefonszámokon egész nap. Új helyen a Katona J. u 25-ben az orvosi rendelõk fölött

Megnyílt a MagMusical Tanoda! Papadimitriu Athina, az Operettszínház mûvésze továbbra is várja azokat a gyermekeket, fiatalokat, akik szívesen ismerkednének a zenés színház rejtelmeivel. A foglalkozások minden szombaton 10h–13h között vannak a MagHázban.

u tt to yi n

10% kedvezményt kap!

eg

vállalja gazdasági társaságok, (bt., kft., kht.) teljeskörû könyvelését, bérszámfejtését, tb-adóhatósági ügyintézését. Elérhetõségek:

Aki ezt a hirdetést felmutatja, egész januárban és februárban minden szolgáltatásunkból

m

ROUND KÖNYVELÕIRODA KFT.

n

k

További információk: www.junshido.hu

TARKA OLDALAK – HIRDETÉS • 11

A MAGLÓDI MAGHÁZ BEMUTATJA 2010. január 22. 19.30h

Murray Joseph Schisgal

Szerelem, Ó!

Vígjáték két részben A Kassai Thália Színház eloadásában A Magyar Kultúra Napja alkalmából jótékonysági elõadás a Kassai Thália Színház megsegítésére. Jegyek 1500 és 5000-Ft-os áron kaphatók. A MAGHÁZ AZ EST TELJES BEVÉTELÉT A MAGYAR NYELVÛ SZÍNJÁTSZÁS MEGÕRZÉSE ÉRDEKÉBEN FELAJÁNLJA A KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZNAK. Az est védnöke: Vaskó Krisztián kulturális ügyekkel megbízott alpolgármester. Jegyrendelés, információ: Telefon: 06-29-326-222 E-mail: [email protected] 06-30-598-4412 www.mag-haz.hu Személyesen: Maglód, Fõ u. 4-6

MI újság

12 • RENDÕRSÉG – HIRDETÉS

Lakossági felhívás! Tájékoztatom a Tisztelt Lakosságot, hogy 2010. január 1-jei hatállyal a közúti közlekedésre vonatkozóan több jogszabály is módosításra került. A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1795. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet módosítása alapján 29 pontban módosult a Rendelet, melyek körül a legfontosabbak, hogy – A hatósági jelzéseket, rendszámtáblákat a jármûvön a felszerelésre kijelölt helyen, jól olvasható állapotban kell tartani, azt megváltoztatni, letakarni vagy jogosulatlanul eltávolítani tilos. – A sebességhatárra vonatkozóan a módosítás értelmében: 1. személygépkocsival, motorkerékpárral 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival: autópályán 130 km/ó, autóúton 110 km/ó, lakott területen kívül egyéb úton 90 km/ó, lakott területen 50 km/ó; 2. teherszállításra kialakított motoros triciklivel, elromlott jármûvet vontató gépjármûvel, segédmotoros kerékpárral, lakott területen kerékpárral 40 km/ó; 3. Lakott területen kívül kerékpárral, ha a kerékpárt hajtó kerékpáros fejvédõ sisakot visel és utast nem szállít, 50 km/ó; 4. Lakott területen kívül kerékpárral, ha a kerékpárt hajtó kerékpáros fejvédõ sisakot nem visel, 40 km/ó; 5. kerékpárúton közlekedõ jármûvel 30 km/ó; 6. gyalog és kerékpárúton közlekedõ jármûvel 20 km/ó sebességgel szabad közlekedni. – Ha a jármûveknek az útkeresztezõdésben, útszûkületben, szintbeli vasúti átjárónál vagy

egyéb forgalmi okból meg kell állnia, – elõresorolás céljából – motorkerékpárral, illetve segédmotoros kerékpárral az álló jármûvek mellett vagy azok között, kerékpárral az úttest szélén, az álló jármûvek mellett jobbról szabad elõrehaladni, ha 1. az elõrehaladáshoz elegendõ hely áll rendelkezésre, és 2. az irányváltoztatási szándékot jelzõ jármûveket az irányváltoztatásban nem akadályozzák. – A gépkocsiban vagy a moped autóban utazó 150 cm-nél alacsonyabb gyermek – a testsúlyához igazodó kialakítású – gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. A gyermekbiztonsági rendszert kialakításától függõen a jármûnek erre a célra gyárilag kialakított rögzítési pontjaihoz, vagy az üléshez tartozó biztonsági övhöz vagy ennek bekötési pontjaihoz kell csatlakoztatni. A gépkocsi és a moped autó üléseihez – a vezetõülést kivéve – gyermekbiztonsági rendszer szerelhetõ be. Az elsõ üléshez – a jármû szokásos haladási irányával ellentétes irányban – a gyermekbiztonsági rendszer csak akkor szerelhetõ be, ha az üléshez légzsákot nem szereltek fel, vagy a légzsák mûködésbe lépését elõzetesen megakadályozták. A gyermeket a gyermekbiztonsági rendszerhez tartozó hevederekkel (pántokkal) is rögzíteni kell. – Kétkerekû kerékpáron 16. életévét betöltött személy szállíthat 10 évnél nem idõsebb, a kerékpárt nem hajtó utast a kerékpár pótülésén. Kettõnél több kerekû kerékpáron 17. életévét betöltött személy a kerékpárt nem hajtó utast. – A három- vagy négykerekû segédmotoros kerékpárral személyt szállítani akkor szabad, ha a jármû vezetõje a 17. életévét betöltötte.

2010 január – Azt a hatósági jelzéssel nem rendelkezõ jármûvet, amely a közúti forgalomban csak ilyen jelzéssel vehet részt, fõútvonalon tilos, mellékútvonalon – közterület-használati engedély nélkül – legfeljebb 10 napig szabad tárolni. – A rendelet módosítása értelmében a jármûvek környezetvédelmi igazolólapja már nem minõsül hatósági engedélynek. A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet módosítása értelmében a jármûvezetõnek megszûnik az a kötelezettsége, hogy a közúti ellenõrzés során a kötelezõ gépjármûfelelõsségbiztosítás fedezetének fennállását tanúsító okiratot az ellenõrzésre jogosult hatóságnak átadja. Azonban amennyiben a kötvénynyilvántartás alapján nem állapítható meg a fedezet fennállása, és egyéb módon nem igazolódik a fedezet fennállása, abban az esetben a jármû vezetõje elköveti a Szabs. Rendelet 51. §-a szerinti érvényes gépjármû-felelõsségbiztosítási szerzõdés nélküli vezetés szabálysértését, mely miatt ellene szabálysértési feljelentést kell tenni. Módosult a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény, melynek értelmében a jövõben nem lesz lehetõség a felelõsségre vonás mellõzésére, a végrehajtás elsõ lépcsõje az adók módjára történõ behajtás lesz. 2010. január 1-jétõl létrehozták a központi szabálysértési nyilvántartást. Balesetmentes közlekedést kívánunk! Maglód, 2010. 01. 07. Bakos Róbert r. õrnagy

A MAGHÁZ januári és februári programja Január 9. Újévi koncert Január 22. Magyar Kultúra Napja Szerelem, óh! – Vígjáték a Kassai Thália Színház elõadásában JÓTÉKONYSÁGI ELÕADÁS Január 30. Mackó a MagHázban (Kapcsolódás a Mese útja programsorozathoz) 10h – 14h Mackó Játszóháza „Kibújás, vagy bebújás, ez a gondom óriás…” „Babusgatni való Mackó”varró, bábozás Mackó só-liszt gyurmából Farsangi Mackó maskara Táncoló mackó készítés (Milton kapoccsal) Közben pedig Mackós játékok, mondókák, versek, Mackó hempergõ, Mackó táncoltató… 11h A mackó háza – bábelõadás 13h Mese Vackorról, a piszén pisze

kölyökmackóról – a Domján Edit Színjátszók elõadásában – Játék a mesével (Horváth Dóri, Rádi Réka, Rohács Norbi) A délelõtt folyamán – Minden medve szereti a mézet? – mézes csemege kóstoló Belépés – ingyenes és „a földön való, hátvakaró hempergõzés végett” – lehetõleg mackóruhában! Hozd magaddal kedvenc kis mackódat és mutasd be a nagy mackócsaládnak! Február 6. Disznóvágás Családi program a MagHázban Belépõ: Felnõtt 2000Ft, Gyermek 1000Ft Február 13. Páros bál Szlovák Kisebbségi Önk. Szerv. Február 20. 19h Huszka Jenõ: Lili bárónõ nagyoperett a Kalocsai Színház elõadásában Belépõ: 2500Ft

www.mag-haz.hu JEGYRENDELÉS, FELVILÁGOSÍTÁS: TELEFON: 29/326-222, MOBIL: 30/598-4412 E-MAIL: [email protected]