Udvarnoki András baptista lelkipásztor Népszerű Teológia című munkájából: „Ez a tan a görög bölcselet alkalmazása által jött létre az Atya és Fiú közötti viszony meghatározása céljából. Meg akarták a viszonyt határozni és alakilag mindenkorra megállapítani. Ami azonban nehézségekbe ütközött, mert az egyáltalán nehéz dolog. Ebből a nehéz dologból keletkezett aztán a II. és III. század teológiája – mint a hellén szellem nagy és utolsó terméke. A hívők gyülekezete mindaddig nem hasonlít az apostoli gyülekezetekhez, míg a hellén szellem e nagy eredményétől el nem fordul és az Isten szellemének létrehozatalához, mely az apostolokban volt, vissza nem tér... A háromság dogmájában tudva tért el az egyház az apostolok tudományától. Azt tette, amitől János ap. oly komoly szándékkal intett: Aki félrelép és nem marad meg Krisztus tudománya mellett, Istene annak egynek sincs. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. (Ján. II. lev. 9. v.) Csak az apostolok társaságában van társaságunk az Atyával és a Fiúval, (Ján.I.lev.1:3.) Mert az apostolok voltak az Úrtól kirendelt hirdetői és magyarázói az evangéliumnak. Senkinek sincs jogában más hittételeket felállítani, azonkívül melyeket az apostolok felállítottak s az apostolok nem ismernek háromságot. Senki sincs felhatalmazva Istennek olyan nevet adni, amilyent ő ki nem jelentett. Ő pedig soha nem nevezte magát háromságnak.” (NÉPSZERŰ TEOLÓGIA – Udvarnoki András - Kiadja: A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA GYÜLEKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK IRODALMI BIZOTTSÁGA – BUDAPEST, 1921. Szentháromság)
„A III. században az alexandriai Ammonios Saccas, aki állítólag keresztény szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, alapított egy iskolát, mely a keresztény és pogány vallási rendszerek és filozófiák pánteista egésszé ötvözését kutatta, melyben az ősi isteneket alárendelt démonokként vagy jelképes alakokként képzelték el, Krisztust pedig reformerként. Az iskola különös vonzalma Platohoz – akinek a rendszere már divatos volt az alexandriai tudósok körében – nagyobb hatással volt a Kereszténységre, mint bármely másik riválisa. Ezt számos vallási árnyalat biztosította, és lehetővé tette egy olyan hatás fejlődését, amelyik tartósan befolyásolta a keresztény teológiát; ez lévén a csatorna melyen keresztül a szentháromság tana behatolhatott.” (Robertson „A Short History of Free Thought”, I. kötet, 255. o.) „Napjaink teológusai egyetértenek abban, hogy a héber Biblia sehol sem tanítja kifejezetten ezt a tantételt.” (The Encyclopedia of Religion- A Vallás Enciklopédiája) „A Szentháromság dogmáját nem tanítja az Ósz[övetség].” (New Catholic Encyclopedia - Új Katolikus Enciklopédia)
„A szentháromság végső ortodox meghatározása nagyrészt az egyház politikájának kérdése volt. Vége-hossza-nincs viták árán meghatározták, hogy mennyi istenség és mennyi emberség van Jézus Krisztusban, mikor kezdődött az istensége, hogy vajon teremtmény, kisugárzás, vagy Istennel együtt létező volt-e, hogy vajon egy volt-e a Szent Lélekkel, és hogy a Szent Lélek egy volt-e Istennel, majd végül, hogy vajon gnosztikus kifejezéssel kell-e meghatározni a hármas kapcsolatot, vagy sem. Az összes teológiai szőrszálhasogatást olyan kérdésekre vonatkozóan, amelyeket egyértelműen csoportos szavazás segítségével válaszoltak meg.” (W. Hopkins, „Evolution and Origin of Religion”, 336. o.)
A Máté 28:18-20 verssekkel kapcsolatban olvashatjuk: „Ezek a versek azonban önmagukban véve nem szolgáltatnak egyértelmű bizonyítékot sem az említett három alany személyiségére, sem egyenlőségükre vagy istenségükre” (McClintock és Strong-féle Cyclopedia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature - 1981-es utánnyomás, X. köt., 552. o.). Az ilyen típusú hivatkozás csak azt bizonyítja, hogy „van három megnevezett alany, de önmagában ez nem bizonyítja azt, hogy mind a háromnak szükségképpen isteni természetűnek kell lennie és mindegyiknek egyforma isteni megtiszteltetésben kell részesülnie”. (McClintock és Strong Cyclopedia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature - Bibliai, teológiai és egyházi irodalmi enciklopédia) 2Korinthus 13:13 írja: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” Nos, itt miért csak egy helyen szerepel az Isten kifejezés, ha mindhárom valóságos Isten, ahogy a háromsághit állítja, és miért nem három helyen? Miért nem nevezi Istennek az Úr Jézust és a Szentlelket is? A háromság hívők ezt már nem akarják meglátni, hanem csak arra összpontosítanak, amire nekik szükségük van, vagyis hogy három személy van együtt említve. Na persze, hogy mindhárman személyek, ezt már ők teszik hozzá. És azt is, hogy mindhárman Istenek, mégpedig egy és ugyanazon Istenek. McClintock és Strong Cyclopedia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature [Bibliai, teológiai és egyházi irodalmi enciklopédia] azt mondja a 2Korinthus 13:13-ról: „Becsületesen nem következtethetünk ebből arra, hogy mindannyian egyforma tekintéllyel és egyforma természettel rendelkeznek.”
„A ’szentháromság’ szó vagy az erről kifejezett tanítás hiányzik az Újszövetségből ... A dogma ... csak fokozatosan fejlődött ki több évszázadon át.” (Britannica Hungarica. XVII. köt., 146. o.)
„Sem a Háromság szó, sem maga ez a kifejezett tan nem szerepel az Újszövetségben.” (The New Encyclopaedia Britannica - Az Új Angol Enciklopédia) „A teológusok egyetértenek abban, hogy az Újszövetségben nincs szó kifejezetten a Háromság dogmájáról.” (The Encyclopedia of Religion - A Vallási Enciklopédia) "Ellenfeleink olykor azt állítják, hogy egyetlen olyan hitelvhez sem lenne szabad dogmatikusan ragaszkodni, amely nincs határozottan kifejtve a Szentírásban... Azonban maguk a protestáns egyházak is elfogadtak ilyen dogmákat, mint például a Szentháromságot, amelyet az evangéliumok nem hitelesítenek félreérthetetlen módon." (Life magazin, 1950. október 30.) „A Szentháromság tana, melynek ismerete elengedhetetlen az üdvösséghez, nincs részletesen és egyértelműen kifejtve a Szentírásban, legalábbis ha ragaszkodunk a protestánsok saját értelmezési elveihez." (Tantételes katekizmus, idézi: Review & Herald, 1854. augusztus 22.) „Ami az Újszövetséget illeti, ténylegesen nem található meg benne a Háromság tana.” (Bernhard Lohse: A Short History of Christian Doctrine - A keresztény tan rövid története) „Az Újszövetség nem tartalmazza a háromságtant a mai formájában. ’A Bibliában nincs olyan konkrét kijelentés, hogy az Atya, a Fiú, és a Szent Szellem egylényegűek’ Karl Barth protestáns teológus (The New International Dictionary of New Testament Theology - Az újszövetségi új nemzetközi teológiai szótár) „Jézus és Pál számára szemmel láthatóan ismeretlen fogalom a Háromság dogmája; ... semmit sem mondanak erről.” (Prof. E. Washburn Hopkins, Yale Egyetem: Origin and Evolution of Religion - A vallás eredete és kifejlődése) „Jézus Krisztus sohasem említett ilyen jelenséget, és az Újszövetségben sehol sem fordul elő a ’Háromság’ szó. Ezt a gondolatot az egyház csak a mi Urunk halála utáni három évszázad múlva fogadta el.” (Arthur Weigall, történész: The Paganism in Our Christianity - A pogányság a mi keresztényiségünkben). „A kezdeti keresztényiségnek nem volt kifejezett Háromság dogmája, legalábbis abban a formában nem, ahogyan később a hitvallásokban megfogalmazódott.” (The New International Dictionary of New Testament Theology - Az újszövetségi új nemzetközi teológiai szótár)
„Kezdetben a keresztények nem voltak háromsághívők... Nem voltak azok, sem az apostoli, sem az apostolokat közvetlen követő korokban, ahogyan ez kitűnik az Új Szövetségből és más korai keresztény írásokból.” (Encyclopaedia of Religion and Ethics - Vallási és Etikai Enciklopédia). „Az ’egy Istenben három Személy van’ formula a IV. század vége előtt nem lett szilárdan lefektetve, és bizonyosan nem volt teljesen a keresztény élet és hitvallás szerves része. . . Az apostoli atyáknál még távolról sem lehetett ilyen mentalitást vagy gondolkodást felfedezni.” (New Catholic Encyclopedia - Új Katolikus Enciklopédia). „A bibliamagyarázók és a biblikus teológusok, köztük római katolikusok is egyre növekvő számban, felismerték, hogy az ember nem beszélhet az újszövetségi háromságtanról komoly megszorítások nélkül. Egyidejűleg a dogmatörténészek és a rendszeres teológia képviselői is elismerik, hogy ha mégis megszorítások nélkül beszélünk a háromságtanról, akkor eltávolodunk a keresztényi hit eredetének időszakától, mondjuk a IV. évszázad utolsó negyedébe.” (New Catholic Encyclopedia. - Új Katolikus Enciklopédia [1967] XIV. köt., 295. o.). „Nem fogom használni a háromság szót, mert az nem található meg a Szentírásban és nyilvánvalóan csupán egy filozófiai tévedést állandósít ... nem lehet megérteni, amely a dolgok természete szerint lehetetlen, és amely még istenkáromlónak is tekinthető!” (Szervét Mihály (1511—1553); De Trinitatis erroribus - A háromság tévedései) „A ’szentháromság’ szó vagy az erről kifejezett tanítás hiányzik az Újszövetségből, de Jézus és követői sem kívánták tagadni az ószövetségi hitvallást: ’Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr!’ (5Móz 6:4).” (Britannica Hungarica Nagylexikon) „Az ’egy Isten három személyben’ megfogalmazásnak nem volt szilárd alapja, nem képezte szerves részét a keresztény életnek, és a hitvallásban csak a IV. század vége felé jutott fontos szerephez. Azonban csupán e megfogalmazás után beszélhetünk tulajdonképpen a Szentháromság dogmájáról. Az apostoli atyáknak halvány sejtelmük sem volt ilyen jellegű felfogásról vagy elképzelésről.” (New Catholic Encyclopedia - Új Katolikus Enciklopédia) „A negyedik század háromságtana egyáltalán nem volt az isteni természetről szóló korai keresztény tanítás tükörképe; ellenkezőleg, eltérés volt attól a tanítástól.” (The Encyclopedia Americana) „ A szentháromság hivatalos tana, ahogy azt a negyedik és ötödik században összehívott nagy egyháztanácsok értelmezték, nem található meg az [Újszövetségben].” (Harper’s Bible Dictionary - bibliaszótár)
„Fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy a Háromság tantétele fokozatosan és viszonylag későn alakult ki; hogy a zsidó és keresztény Írásoktól teljesen idegen forrásból ered; hogy a Platón eszméit valló egyházatyák keze révén nőtt fel és olvadt bele a kereszténységbe; hogy Jusztin idejében és még sokkal az ő ideje után is világszerte a Fiú megkülönböztethető természetét és alsóbbrendűségét tanították; és hogy a Háromság első, bizonytalan körvonalai csak ezután váltak láthatóvá.” (The Church of the First Three Centuries, 52. o.)
"A háromság végső ortodox meghatározása jórészt egyházpolitikai ügy volt." (E. Wasburn Hopkins, a Yale egyetem professzora: Origin and Evolution of Religion, 1923, 339. o.) ”Ez az alapvető hitvallás, az Isten mint Atya, Fiú és Szentlélek, még Róma idejében, tehát körülbelül a 2. évszázad második felében jött létre.” (Dr.H.Berkhof, Egyháztörténet, 2. kiadás, 43. rész) ”A háromság tana az első dogma, amit az egyház teljes öntudatossággal hozott forgalomba azon terjedelmes hitviták alapján, melyek az első három évszázadot betöltötték.” (Dr. H. Schmidth, Herz.Real.Enciklopédia, 16.kötet)
