Ára: 100 Ft
TURAI HIRLAP
KÖZÉLETI HAVILAP
2006. JANUÁR
Minden engedély rendelkezésre áll a tervezés megkezdéséhez
Már az idén megépülhet a turai szélerõmûpark
December 13. A képviselõ-testületi ülésen elõször Molnár László, a BékésWind Kft. ügyvezetõje adott tájékoztatást a turai szélerõmûpark megvalósításának helyzetérõl. A környezetvédelmi szakhatóság jogerõs engedélyével lényegében minden akadály elhárult a projekt megvalósítása elõl. Mint arról korábban is írtunk, a cég eredetileg tizenkét szélturbina felállítására és üzemeltetésére kért engedélyt, de az áramszolgáltató hatvani alállomása technikai okokból csak nyolc turbina által termelt elektromos energiát tud átvenni. A szélerõmûpark végleges mûszaki tervezését januárban
binákat várhatóan a nyár végéig – esetleg több ütemben, de legkésõbb decemberig mind a nyolcat – felállítják és üzembe helyezik. Az egyenként másfél megawatt névleges teljesítményû szélturbinákból álló géppark a rendszeres karbantartást leszámítva nem igényel emberi beavatkozást, azaz teljesen önmûködõ: a turbinafejek 3 méter/szekundum erejû szélFotó: internet nél irányba állnak és megkezA tervek szerint az év végén már nyolc hasonló szerkezet dik az energiatermelést. (Meglepõ, de már 6 m/s-os szélnél eltermeli az elektromos energiát Tura északi határában érik a névleges teljesítményt.) Miután a BékésWind megkezdik meg. Ha minden a ter- zett tervekkel fog rendelkezni, s vek szerint halad, a Békés- addigra az elektromos hálózat egyezett az érintett szántófölWind, illetve a kivitelezõ Tura- tervezése és a vezetékengedé- dek tulajdonosaival a turbinák (folytatás a 2. oldalon) Wind Kft. júniusra engedélye- lyeztetés is megtörténhet. A tur-
Betlehemmel, énekszóval
Ünnepváró mûsor a Mindenki Karácsonyfájánál
December 22-én a Turai Énekmondók, az Õszirózsa Nyugdíjas Népdalkör, a Zagyva Banda, a Podmaniczky Mûvészeti Iskola diákjai és turai betlehemes fiatalok ünnepváró pillanatokat teremtettek a piactéren felállított Mindenki Karácsonyfájánál. Fotó: Seres Csilla
Kevésbaleset, sok autófeltörés Szerencsére kevés decemberi turai balesetrõl tanúskodik az Aszódi Rendõrõrs szolgálati naplója. Az Ipari Parknál szabálytalan tolatás, az Elnök u. – Hõsök u. csomópontjánál figyelmetlenség miatt történt anyagi kárral járó ütközés. „Szokás szerint” sok volt viszont a gépjármû-feltörés, ám a károsultak többnyire beérték azzal, hogy jelezték a rendõröknek a bûncselekmény tényét. Emiatt a naplóban csupán egyetlen eset szerepel: a Templom közben 52 ezer lopási és 50 ezer Ft rongálási kárt okozott az elkövetõ. (Olyan is elõfordult már, hogy a gépjármû tulajdonosa egy üres szatyrot felejtett az ülésen, ami rögtön felkeltette (folytatás az 5. oldalon)
Karácsonyi ajándékosztás
Hatvankilenc doboznyi szeretet (6. oldal)
Ünnepi kórusmûbemutató a római katolikus templomban (10-11. oldal)
Zenészlegendák:
Kállai György (16-17. oldal)
Önkormányzati hírek Hamlet-i kérdéssel:
Õszirózsa Idõsek Otthona: Közhasznú Társaság vagy
(folytatás az 1. oldalról)
által elfoglalt területek bérlésérõl (a szélerõmûpark gépei között a talajmûvelés zavartalanul folytatódhat), megkapta a képviselõ-testület engedélyét a dûlõutak használatára. Ezeket azonban ismét ki kell jelölni, mert az elmúlt években szinte valamennyit beszántották. A szervizutakat murvával szórják fel – ez és a villamos hálózathoz csatlakozás mintegy százmilliós kiadást jelent a beruházónak, míg a szélturbinák beszerzése és felállítása egyenként hétszázmillió forintba kerül.
Emelkedtekaz intézményi térítésidíjak A testületi ülés következõ napirendi pontjainak többsége szoros kapcsolatban állt a szociális ellátással. A grémium elõször elfogadta a személyes gondoskodást nyújtó ellátások igénybevételéért fizetendõ intézményi térítési díjakról szóló rendelet-tervezetet. A térítési díjak megállapítása elõtt kikérték az intézményvezetõk javaslatát. Az óvodavezetõk nem javasoltak díjemelést (a nyersanyagnorma 214 Ft, az intézményi térítési díj 246 Ft), az általános iskolában pedig – az idén várható áremelésekre való tekintettel – öt százalékos nyersanyagnorma-emelésre tettek javaslatot (itt az utóbbi összeg 312 Ft, az intézményi térítési díj pedig 359 Ft). Az Õszirózsa Idõsek Otthonának vezetõje a gondozottak napi élelmezési normájának, valamint az intézménybõl biztosított étkeztetés térítési díjának változatlanul hagyása mellett havi 60 ezer Ft intézményi térítési díjra tett
javaslatot. A vállalkozótól vásárolt étkeztetés díja öt százalékkal, 423 Ft-ra nõtt. A képviselõk ezután elfogadták az Õszirózsa Idõsek Otthona Szervezeti és Mûködési Szabályzatának, Szakmai Programjának és Házirendjének korszerûsített változatát, majd ismét ezzel az intézménnyel kapcsolatos napirendi pont következett. A SENIOR Idõsotthon Közvetítõ Kft. ugyanis azzal az ajánlattal kereste meg az önkormányzatot, hogy átvennék és közhasznú társaság formájában – az EU és a Közigazgatási Hivatal feltételeinek megfelelõen – fejlesztenék, szinten tartanák és üzemeltetnék a turai szociális intézményt.
IdõsekOtthona: Kht-formábanvagysem? Az ülésen megjelent dr. Kapitány László ügyvezetõt és munkatársait korábban meghallgatta az Egészségügyi és Szociális Bizottság, s mint Békési István elnök megjegyezte: két órán át tartó, kemény vitát folytattak az ügyben. Mindez elsõsorban annak volt köszönhetõ, hogy a bizottság tagjai szerint a SENIOR Kft. által kínált ellátási rendszerben mind a krízishelyzetbe kerülõ ill. rászoruló idõskorú gondozottak, mind az intézményben dolgozók illetményének megfelelõ szintû biztosítása kétséges. Baranyi Károly képviselõ vállalkozói szemszögbõl nézve adott hangot abbéli kétségeinek, hogy a nyereséget remélõ SENIOR a tervezett jelentõs beruházások (épület-korszerûsítés és -bõvítés, akadálymentesítés megoldása 1-2 lift építésével stb.) költségeinek
A hónap mondása
- „Saját jószántamból nem mennék a részletekbe... (Kovács László intézményvezetõ megjegyzése akkor hangzott el, amikor az Õszirózsa Idõsek Ottho-
2
na fejlesztési lehetõségeinek tárgyalásánál Tóth István polgármester megkérdezte tõle, szeretné-e szóban kiegészíteni a részletes írásos elõterjesztést.)
megtérülését biztosan nem a szolgáltatás színvonalának csökkentésével vagy a gondozási díjak irreális szintre emelésével szeretné elérni. Dr. Kapitány László válaszában elmondta: a cég az intézmény vagyonának átvétele mellett átvállalná a jelenlegi 70 fõ rászoruló gondozott ellátásának költségeit, az önkormányzatnak csak a késõbb jelentkezõ rászorulók gondozásához kellene hozzájárulást fizetnie, ami a jelenlegi költségek mindössze egytizedét érné el. Az Otthont kistérségi formában mûködtetnék, annak néhány szolgáltatását – pl. a mosodáét – az intézményen kívül élõk is igénybe vehetnék, ami ugyancsak bevételt jelenthet. (A kht. forma arra is lehetõséget biztosít, hogy a térítési díjat a törvényben megszabott keretek között – évente kétszer – a kiadásokhoz igazítsák.) A mûködtetés biztonságát több garancia is biztosítja: a Közigazgatási Hivatal az üzemeltetõ cég számára kötelezõen elõírja egy, a gondozottak arányában megállapított összeg letétbe helyezését, amely felett az állami hivatal rendelkezik, s amely az esetleg felmerülõ pénzügyi gondok esetén fedezetül szolgál. Ha az idõsek otthonának fenntartása ennek ellenére meghiúsul, a mûködtetést az ügyvezetõ szerint automatikusan a megyei önkormányzat veszi át. (Információink szerint viszont az átadás/átvételre csak négyévente, az önkormányzati választásokat követõ hat hónapon belül van lehetõség, ha az újonnan megválasztott képviselõ-testület is így dönt – a szerk.) A kht. az otthon valamennyi dolgozóját átvenné, az ügyvezetõ szerint az intézmény bõvítésével további munkahelyeket is teremtenének. A dolgozók megkapnák a közalkalmazotti bérnek megfelelõ összegeket, ám az egyéb juttatásokról (pl. jubileumi jutalom) Dr. Kapitány László kijelentette: ha az önkor-
2006. JANUÁR
mányzat úgy látja, biztosítsa azokat. (A SENIOR ezen álláspontjának ismeretében az Õszirózsa Idõsek Otthona munkatársai joggal tartanak attól, hogy egy esetleges üzemeltetõváltás után rosszabbul járnak. Ezt igazolja az intézmény harmincnégy dolgozójának aláírásával december 1-jén keltezett levél is. Az önkormányzathoz eljutott dokumentumban az áll, hogy a külsõ cég által kht. formájában történõ intézménymûködtetés ellentmond a dolgozók érdekeinek, emiatt ragaszkodnak a közalkalmazotti jogviszonyukhoz – a szerk.) Kovács László intézményvezetõ az elhangzottak után továbbra is kétségesnek tartotta, hogy az elõírások betartása és a – több tízmilliós beruházást követõen – legalább nullszaldós üzemeltetés teljesíthetõ lenne elbocsátások nélkül. Ráadásul néhány munkakörben nem csupán jutalmakról, de pótlékokról is szó van, amelyek tovább növelik a kiadásokat. Mint azt elõterjesztésében az intézményvezetõ is jelezte: több más lehetõséget is érdemes megvizsgálni. Az Õszirózsa Idõsek Otthona fejlesztését célzó koncepciója az utolsó pillanatban bekerült az aszódi kistérség Brüsszelbe eljuttatott operatív fejlesztési koncepciójába. Az ígéretek szerint a kistérség polgármesterei januárban koordinációs értekezleten egyeztetnek a turai intézmény kistérségi mûködtetésérõl, amelynek Korsós Attila alpolgármester szerint már az elõkészítéséhez is tizennégymilliós pályázati pénz nyerhetõ el. Tóth István polgármester zárszavában elmondta: a képviselõk tudatában vannak, hogy változtatni kell a jelenlegi ellátási rendszeren, ugyanakkor meg kell vizsgálni valamennyi, a helyzet megoldásánál felmerülõ lehetõséget. Egyelõre a vagyonátadás törvényi kérdései sem tisztázottak, s mivel Turán is jelentõs vagyonról van szó, a
TURAI HÍRLAP
nem Közhasznú Társaság? legjobb döntés meghozatala elõtt alaposan körül kell járni a lehetõségeket, amihez több idõ kell. A SENIOR ügyvezetõje végezetül meghívta a képviselõket az általuk fenntartott dányi idõsek otthonába, hogy a gyakorlatban is meggyõzõdhessenek a közhasznú társasági formában történõ intézménymûködtetés életképességérõl.
Földcsere, felülvizsgálat, falopások Hosszas huzavona után végre pont került a szennyvíztisztító telep területrendezési ügyé2 nek végére. A város 100 Ft/m áron közel három hektár szántóföldet vásárolt a Galga Szövetkezettõl, amit közérdekû célú földcsere keretében két, összesen mintegy 2,7 hektár területû erdõrészért cserébe átadott a Nemzeti Földalapkezelõ Alapnak. (A kacifántos ügynek a befejezése sem megy simán,
emiatt Tóth István polgármester a magyar államigazgatás szégyeneként értékelte, hogy az NFA – feleslegesen – hamarosan felülvizsgálja a turai önkormányzat által megrendelt és kifizetett értékbecslést, nem kis pénzt kidobva ezzel az ablakon.) Ha már erdõrõl esett szó, az Egyebek napirendi pontban Korsós Attila alpolgármester jelezte: az egyre gyakoribb falopások miatt már-már ökológiai katasztrófa fenyegeti a város környéki élõvilágot. A fatolvajok megfékezésére a mezõõri szolgálat újbóli felállítása mellett foglalt állást. A testületi ülés végén az olaszországi testvérvárosunkban, Maserá di Padovában járt küldöttség tagjai tartottak élménybeszámolót. Az utazás apropója a régi városháza belsõ felújításának befejezése alkalmából rendezett ünnepség volt. H. Sz.
Belvízveszély! Bár a rendkívül sok téli csapadék és a hóolvadás miatt jelentõsen megemelkedett a Galga vízszintje, az 1999. évihez hasonló árvízhelyzet eddig szerencsére nem következett be. Január elsõ hétvégéjén azonban belvízelhárítási beavatkozásra volt szükség a Mártírok útján.
gondoskodni az ingatlana vízelvezetésérõl. Ez nem azt jelenti, hogy a mélyebben fekvõ udvarokat fel kell tölteni, ugyanis a Mártírok útján épp ez okozta a bajt: a magasított portákról a víz az alacsonyabbakra folyt, onnan pedig elvezetés híján nem tudott távozni. Ehelyett inkább árkokkal illetve földbe fektetett csõrendszerrel kellene megelõzNéhány porta hátsó részét és ni a kellemetlen áradatot. a betömõdött utcai vízelvezetõ árok egyik szakaszát ellepte a (A szerk. megjegyzése: régen a csapadékvíz. A VÜCS munka- gazdák a szántóföldekrõl is jól társai az egyik kapubejáró híd átgondoltan kimélyített árkokmegnyitásával, az árok kimélyí- kal vezették el a felesleges csatésével és a kert végi vízelveze- padékvizet. Napjainkban nem tés ideiglenes megoldásával el- is annyira a csapadék sok, hahárították a további károkat. nem az árok túl kevés – a belvizek nagy részét ugyanis az A polgármester felhívja a fi- okozza, hogy ezeket az árkokat gyelmet, hogy mindenki köteles a legtöbb helyen beszántották.)
TURAIHÍRLAP
Még tart a rendõrségi vizsgálat
Baleset részese volt a polgármester
Tóth István polgármester a testületi ülés végén arról tájékoztatta képviselõtársait, hogy elõzõ este a Vasút-Újtelepen sajnálatos baleset részesévé vált. Szolgálati autójával hazafelé tartva koppanásra lett figyelmes; miután megállt, a jármû mögött egy, az úttesten fekvõ, súlyos fejsebbõl vérzõ embert talált. Az ügy kivizsgálását a rendõrség azonnal megkezd-te. A sérültet – K.-T. S. 47 éves turai hajléktalant – a hatvani kórházba vitték a mentõk. (Lapzártánk után megtudtuk, hogy a férfit további vizsgálatokra és kezelésre Miskolcra szállították, ahol január elején elhunyt.) Az ügy részleteirõl Cserni János százados, a Gödöllõi Rendõrkapitányság Közlekedési Alosztályának vezetõje tájékoztatta lapunkat. - Kívülálló szemtanúk bevonásával többféle szondával vizsgáltuk, hogy a gépjármû vezetõje fogyasztott-e alkoholt –
mondta az alosztályvezetõ, aki a történtek bejelentése után azonnal a helyszínre sietett. – Valamennyi teszt negatív eredménnyel zárult, a baleset idején Tóth István polgármester úr nem állt alkoholos befolyásoltság alatt. Bár a vizsgálat még tart, a jármû és a helyszín vizsgálata alapján kizárható a gázolás ténye, ugyanis a rendõrök nem találtak külsérelmi nyomot az autón. A karosszéria egyik hátsó elemén lelt, elmaszatolódott folt arra enged következtetni, hogy az út szélén ülõ, erõsen ittas férfi megpróbált felállni, s eközben fejjel a mellette elhaladó autónak esett. Emiatt elvágódott az úton, s ekkor szerezte súlyos sérüléseit. Cserni százados végezetül elmondta: a sértett elhunyta miatt újabb szakértõk, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendõr-fõkapitányság bevonásával tovább folytatják a vizsgálatot. n
Meghívó Tisztelettel meghívjuk Önt Hatvan Város Önkormányzata és a 21 települési Önkormányzat Együttmûködési megállapodás alapján szervezett lakossági fórumra, melynek témája
a Hatvan város külterületén kialakítandó állati hulladék gyûjtõ-átrakó telep. A fórum idõpontja és helyszíne:
Január 19. 17 óra, Tura, Bartók Béla Mûvelõdési Ház. A lakossági fórum célja, hogy tájékoztassák a lakosokat a már elõkészítésben lévõ, három kistérséget érintõ program elõnyeirõl és hasznosságáról, a fejlesztések ütemezésérõl, a állati hulladék gyûjtésében bekövetkezõ változásokról. Az esemény további célja az is, hogy a szervezõk legjobb tudásuk szerint megválaszoljanak minden, a témában felmerülõ kérdést, így átfogó képet adjanak a programról, s lehetõséget biztosítsanak a kétoldalú kommunikációra. Fõbb témák az est folyamán: a jelenlegi rendszer hatásai a környezetre; a program elõkészítésének menete; újfajta állati hulladékkezelési módszerek és alkalmazások; kistérségi állatihulladék-kezelõk és -lerakók, azok elhelyezkedése és mûködése; állatihulladék-feldolgozó üzemek; hulladékszállítási rendszerek.
2006. JANUÁR
3
Római Katolikus Egyházközség: visszatekintés 2005-re
Több mint hárommilliós adomány a bajbajutottaknak
Túlzás nélkül elmondható, hogy a Turai Római Katolikus Egyházközség tavaly szinte erején felül támogatta a rászorulókat – derül ki az egyházi szolgálatát településünkön éppen huszonöt éve végzõ Lukács András apát-plébános év végi összefoglalójából.
A legtöbb támogatást Turán is a természeti katasztrófák okozta lelki és anyagi károk enyhítésére gyûjtötték. (Szomorú véletlen, de közülük kettõ is nagy katolikus ünnepeink idõszakában történt – a szerk.) A 2004 karácsonyán több mint kétszázhúszezer áldozatot követelõ, és milliókat földönfutóvá tevõ dél-ázsiai szökõár bajbajutottainak megsegítésére 1,2 millió Ft-ot, az erdélyi árvízkárosultaknak 520 ezer Ft-ot, a húsvét utáni mátrakeresztesi özönvíz károsultjainak pedig 456 ezer Ft-ot utaltak át. A Karitásznak 208 ezer, a katolikus iskoláknak 226 ezer, a missziókra 195 ezer, a Szentatya kiadásaira (Péter fillér) 158 ezer, míg a jeruzsálemi Szentsír templom helyreállítási munkálataira 141 és félezer Ft-ot jutta-
tott az egyházközség. Az elküldött támogatás összesen több mint hárommillió forint, ami a turai hívek adományaiból gyûlt össze. András atya összefoglalója számos egyéb, az egyházközséget érintõ adatot is tartalmazott. Íme ezekbõl néhány (zárójelben a 2004. évi adatok): 42 gyermeket kereszteltettek meg szüleik (46), 56 iskolás gyermek elsõáldozott (54). A bérmálás szentségében 66 fõ részesült. Hitoktatásra 530 óvodás, iskolás és fiatal felnõtt járt; a szentáldozások száma 4.500 volt. A turai római katolikus templomban 14 pár kötött házasságot (17), ebbõl öt volt vidéki, míg húsz fiatal innen kért keresztlevelet máshol tartandó esküvõjéhez. Betegek ellátása 1329 esetben történt (1408). 2005-ben 121 temetésen 65 férfit és 56 nõt kísértek utolsó útjára (116). András atya összefoglalója végén megköszönte a hívek áldozatos adakozását. Végezetül arra kérte õket, hogy évente páronként legalább 2.400 Ft-ot áldozzanak Isten ügyére, az egyház fenntartására.
„Mint a többi ember...”
Alapítvány szervezõdik a fogyatékkal élõ fiatalok foglalkoztatásának megoldására Turán
Egy új alapítvány bontogatja szárnyait városunkban, amely azt tûzte ki céljául, hogy felkarolja azokat a fiatalokat, amelyek valamilyen fogyatékossággal élnek.
legtöbb esetben elkísérik gyermekeiket a foglalkozásokra, de a vezetõ szervezõknek önkéntes segítõi is vannak.
Jelenleg folyamatban van az alapítvány bírósági nyilvántartásba vétele, mûködéséhez a helyet a római katolikus egyház biztosítja a Tabán úti iskolában. Eddig hetenként egy alkalommal többször tartottak fogMint Kis Mária Katalintól ben a mindennapos tevékenylalkozásokat, ahol 10-12 fogya- megtudtuk, a közeljövõben ség lehetõségével várják a rátékos fiatal jelent meg. nappali foglalkoztatás kereté- szoruló fiatalokat. A szülõk a
4
2006. JANUÁR
December közepén az egyik ünnepi foglalkozáson a Mikulás látogatott el a fiatalokhoz (képünkön) és ajándékcsomaggal lepte meg õket. Meghatódva és hatalmas lelkesedéssel énekelték el közösen az ilyenkor szokásos Mikulásváró dalokat, és nagyon jó hangulatban töltötték el a délutánt. Takács Pál
TURAI HÍRLAP
Gyermekrendõrség vagy Veszélyelhárítók?
Újjáéledõben a közlekedés biztonságát segítõ szervezet
Az alábbi cikket a Hevesy György Általános Iskola diáklapja, a Turai Duma szerkesztõségébõl kaptuk, melyet némiképp rövidítve adunk közre.
A Blikk címû bulvárlap tavaly májusban fényképekkel illusztrált egész oldalas cikkben írt arról, hogy „Salgótarjánban alakították meg az elsõ gyermekrendõrséget”. A régi turai albumokban lapozgatva találtunk rá a 70-es évek anyagában arra, hogy iskolánkban már ekkor volt gyermekrendõrség, bár akkor közlekedési gyermekcsoport volt az elnevezése. Késõbb, amikor megalakult a Magyarország Felfedezõi Szövetség nevû gyermekszervezet, országosan is létrejött a Veszélyelhárító törzs, amelynek Takács Pali bácsit, tanárunkat választották kországos parancsnokává. - Már akkor észrevettük, hogy a fokozottan növekvõ forgalom nagyon sok veszélyt rejteget a gyermekek minden-
A kerékpározás fõbb szabályai þ þ þ þ
Akkor közlekedsz biztonságosan, ha ismered és betartod a szabályokat, ha elõzékeny és türelmes vagy, ha mindig kellõ figyelemmel jársz, ha jól felszerelt kerékpárral rendelkezel. Tilos:
þ elengedett kormánnyal kerékpározni,
þ a kerékpárral bármit vagy a
k e ré k párt b ármive l vontatni, þ úgy elhelyezni bármit a kerékpáron, hogy az a vezetést akadályozza, þ a kerékpáron személyt szállítani.
TURAIHÍRLAP
napi közlekedésében – emlékezett vissza Pali bácsi a három évtizeddel korábbi elõzményekre. – Ehhez az is hozzájárult, hogy a tanulók több mint fele minden nap kerékpárral érkezik az iskolába. Persze a gyalogos közlekedés is egyre veszélyesebbé vált, hiszen iskoláink forgalmas útszakaszok közelében találhatók. Mindezért alakítottuk meg a közlekedési gyermekcsoportot, késõbb pedig a veszélyelhárító törzset. - Gondolom, a Galga Expedíció kerékpártúrái is fontos szerepet töltöttek be ebben az elhatározásban. - Igen, mindez kiváló alkalom volt arra, hogy legyen lehetõségünk a helyes közlekedés fõbb szabályainak megismerésére. Emellett terveztünk minden, az iskolába kerékpárral érkezõ tanuló részére tanfolyamot, amelynek végén teszt kitöltése következett volna, eredményes teszt esetén pedig fényképes kerékpárvezetõi igazolvánnyal kívántuk ellátni tanulóinkat. Sajnos támogatás hiányában elgondolásunk akkor nem volt kivitelezhetõ. - Úgy hallottam, Pali bácsi a csoport újbóli létrehozását tervezi... - Igen, a megbízott gyermekszervezõ segítõtársammal már fel is vettük a kapcsolatot a Gödöllõi Rendõrkapitánysággal. Éppen a napokban látogatott meg bennünket Cserni János rendõrszázados, akivel megbeszéltük a januári indítás fõbb tennivalóit. A jelentkezõket Tóth G. Zsuzsi 8. osztályos tanuló várja. A szükséges felszerelések (sapka, jelvény, fényvisszaverõ mellény, tárcsa) egy részének beszerzése a jelentkezõk feladata lesz, de várunk hozzá segítséget vállalkozóinktól, alapítványainktól, szervezeteinktõl is. Elsõként kidolgoztuk a kerékpáros közlekedés legfontosabb szabályait, melyet most közreadunk. Tellér Anita
A veszélyelhárítók jelvénye és felszerelése
Rendõrségi hírek
Kevés baleset, sok autófeltörés
(folytatás az 1. oldalról) az illetéktelen személyek figyelmét. Már az is örömre adhat okot, ha a jármûbõl semmi sem tûnik el, de ilyenkor télen rendkívül kellemetlen betört szélvédõvel vagy oldalablakkal furikázni. Ideje volna végre megszívlelni a rendõrök jótanácsát: soha semmilyen táskát vagy értéktárgyat ne hagyjunk szem elõtt jármûvünkben!) Az óvatlanság persze „rögzített” értékeink, így otthonunk esetében is megbosszulhatja magát. A Zsámboki úton nyitott kapu és bejárati ajtó invitálta a hívatlan – és egyelõre ismeretlen – vendégeket, akik 300 ezer Ft készpénzzel és fontos iratokkal távoztak. Akár a megélhetési bûnözés tárgykörébe is sorolhatnánk a Zsámboki úti COOP bolt elõtti kistároló kifosztását: a vélhetõen nagyétkû (vagy nagycsaládos?) elkövetõ a zárt tároló lakatjának lefûrészelése után 30 ezer Ft értékû tejterméket és pékárut vitt el a helyszínrõl. A téli szezonban rendkívül sok a falopás városunk környékén. A rendõrség többször tettenért már elkövetõket (egyeseket többször is), de mindez kevésnek bizonyult, ezért a lakosság együttmûködésére is szükség van. Várják mindazok
2006. JANUÁR
bejelentését, akiket gyanúsan olcsó tûzifát kínáló emberek kerestek fel. (Azt is érdemes szem elõtt tartani, hogy az illegális tûzifa-üzlet során nem csupán a fát kivágó és árusító személyek, hanem a vásárlók is bûncselekményt – orgazdaságot – követnek el!) December 15-én fél órán belül elfogták a Kónya-tóval szemben mûködõ benzinkutat trükkös módon kirabló háromfõs banda két tagját, egy budapesti és egy budaörsi férfit. Harmadik társuk viszont elmenekült a zsákmánnyal, miután a dányi körzeti megbízott Tura és Vácszentlászló között feltartóztatta a bûnbandát szállító terepjárót. A jármû kora este fél hat körül gördült az egyszemélyes benzinkúthoz, ahol két utasa elterelte a kutas figyelmét. Gyalogosan érkezõ társuk ezalatt kirámolta a pénztárt, majd észrevétlenül távozott és elindult Vácszentlászló irányába. A terepjáró is elindult és nem messze a kúttól felvette a zsákmányt birtokló férfit. A kutas ezt észrevette, felírta a terepjáró rendszámát, majd felfedezte a rablást, majd értesítette a rendõröket. Ezután fogták el a két tettestársat, ám harmadik társuk kereket oldott. n
5
Karácsonyi élelmiszercsomag rászoruló családoknak
Több mint hatvankilenc doboznyi szeretet Iskolánk szeptember közepén kapta meg a Gyermekétkeztetési Alapítvány (kiemelkedõen közhasznú szervezet) pályázati felhívását az élelmiszerküldõ akcióról. Az iskolavezetés úgy határozott, hogy próbáljuk meg, pályázunk. Elkészítettük a pályamunkát, majd izgatottan vártuk az eredményt. A pályázat célja a rászoruló gyerekek karácsonyi étkeztetésének segítése volt. Az osztályfõnökök hatvankilenc tanulóra tettek javaslatot, ennyi élelmiszercsomagért folyamodtunk.
Október 18-án ért minket az örömhír: NYERTÜNK! Hatvankilenc csomagot kértünk, annyit kaptunk! Aznap ez volt a legszebb e-mail, ami iskolánkhoz érkezett.
Takács Pál felvételei December 15-én Marosvölgyi János teherautójára pakoltuk a 15 mázsányi élelmiszert. Különös hangulata volt ekkor a Felvonulási térnek Budapesten. A Mûcsarnok mellett a Mikulásgyár üzemelt „teljes gõzzel”, mögötte pedig a Gyermekétkeztetési Alapítvány hatalmas sátra elõtt sorakoztak az ország minden részébõl érkezett teherautók. Zsúfolt volt a tér, több kilométeres kocsisor araszolt, de senki nem volt türelmetlen. Az átadás szervezetten zajlott, a teret átjárta a segítés öröme. Turán december 16-án 9 és 17 óra között vihették haza a családok ajándékukat: 10 kg burgonyát, 2 kg száraztésztát, 2 kg rizst, 2 kg lisztet, 1kg kris-
tálycukort, 4 liter SIÓ üdítõt, 9 doboz készétel-konzervet, 40 dkg Carbonara és 40 dkg Milánói mártásalapot. Mindenki hazavihetett 1-2 pár új nyári szandált (ezt is az Alapítványtól kaptuk meglepetésként) és jó állapotú használt ruhákat, amit tantestület tagjai hoztak. Az átadás napján nagyon rossz idõ volt, de a körülményeket legyõzte az ajándékozás jó érzése. A hatvankilenc turai család nevében köszönjük az értékes ajándékot, köszönjük az alapítvány adakozóinak nagylelkûségét, munkájukhoz sok erõt kívánunk! Erdélyi Ágnes gyermekvédelmi felelõs
Vélemény
Ki kapjon városi kitüntetést?
Köztudott, hogy Tura város önkormányzata 1994 óta minden évben megjutalmaz, kitüntet egy-egy embert. A lista egyébként a város honlapján megtekinthetõ, és 1994-tõl 2004ig felsorolja azon személyek nevét, akik már megkapták a Turáért Emlékérmet illetve a Tura Díszpolgára kitüntetést. Sok olyan névvel találkoztam, akik szerintem is megérdemelték munkájuk elismerését. Az élõknek szívbõl gratulálok!
6
Nyilván nem az én tisztem azt eldönteni, hogy ki és milyen elismerésben részesüljön. Erre megvan a megfelelõ testület. Mégis van bátorságom megkérdezni, hogy egyesek miért is lettek díjazva, mit tettek Turáért. Például egy tanító, aki már a hatvanas évek óta nem itt él. Vagy egy mérnök, aki mindöszsze három évig tanított Turán. Ugyanakkor nem kerültek a kitüntettek listájára mások, akik szinte egész életükben – nem akármilyen szinten – dolgoztak és tettek településünk-
ért. Ismét példákat említek: a Várkonyi házaspár, a Pock házaspár, Pecze Ferenc, dr. Várkonyi József állatorvos, aki sok embert mentett meg a háború alatt. Természetesen sorolhatnám a többi egykori orvost, önzetlen szakembert, volt sportvezetõt, akik sokat dolgoztak Turáért, s megérdemelnék az emlékérmet. Az lenne jó, ha valamilyen módon meg lehetne kérdezni a város lakóit a megítélés elõtt, õk kiket javasolnak. Darnyik Árpád (Venci)
2006. JANUÁR
Helyesbítés és kiegészítés Decemberi számunk 13. oldalán az iskola Halloween és Entedaukfest Partyjának tudósítói helyesen Jónás Sándorné és Maczkóné Fehér Ildikó tanárnõk voltak. Ugyancsak decemberi számunkban adtunk hírt az iskolai jótékonysági estrõl, ahonnan a legfontosabb rész, a rendezvény anyagi támogatóinak névjegyzéke maradt ki. Pénzbeli támogatást adott: Galga Park Kft., Elmo-Tech Kft., Galga-Coop Rt., Abért Zsolt, Kék Öböl Vegytisztító, Dr. Liposits Zsoltné, Dr. Baka Gyula, Baranyi Károly, Szélyesné, Kétezer Mester, Szarvas László, Temetkezési Vállalat. Tombolatárgyakkal támogatta az iskolát: Abért Zsolt, Állatetetõ, Bababolt, Bertók Béla, Ali Bolt, CBA Bolt, Diós Papírbolt, Harmónia Bútorbolt, Gyöngy Divat, Hatalyák Optika, Ital Diszkont, Gyõri Tibor – Adri Divat, Király Gyöngyi fodrász, Fortuna, Lixidung Kft. – Kínai Bolt, Márvány Csempebolt, Macskaszem, Némethi Péterné, Nádasi György Istvánné – Fénysugár Ezoterikus Bolt, Libra Könyvesbolt, Niki Ékszerbolt, Nagy-Tóth István, Sportland, Sára Péterné – Gazdabolt, Tabán Turkáló, Szelektív Kft., Csilla Fotó, Piactéri Papírbolt, Tim Sportbolt, 100 Ft-os Bolt, Zsuzsi Bútorbolt, Zséli Erzsébet – Lakástextil, Virgancz Festékbolt. Köszönjük A H és T Pékség Pogácsáját. A Szent Andrásdombi Vadásztársaság vadhúst ajánlott fel. A büfét Horváth Zoltánné szülõ vezette. Köszönet az SZMK-s szülõknek a segítségért, a kollegáknak a dekorálásért, és mindenkinek, aki hozzájárult – pártolójegyek vásárlásával, illetve aki az esten jelen volt – az iskola támogatásához. Diligens Károlyné A Turai Tanulókért Alapítvány elnöke
TURAI HÍRLAP
TURAIHÍRLAP
2006. JANUÁR
7
Adventi Hétvégék a Schossberger-kastélyban
Koncert, Mikulásvárás, báb- és betlehemes játék
A múlt század harmincas éveinek vége felé talán öt éves lehettem, amikor jóanyámmal elsétáltunk a kastély kerítése mellett. A dús növényzet keveset engedett megcsodálni az akkoriban még káprázatosan pompázó épületbõl, de egy-egy villanás is lenyûgözõen hatott rám. - Jó volna egyszer bemenni oda! – suttogtam, de édesanyám tudatta velem, hogy ez nem megoldható, mert itt a báró úr lakik, és õ csak gazdag embereket hív meg ebbe a csodapalotába. Akkor még nem gondoltam, hogy hamarosan a második ott-
honommá válik a kastély, ahol közel 20 éven át végezhettem pedagógusi tevékenységemet. Aztán a kastély életveszélyessé vált, és az iskola harminc évvel ezelõtt kivonult az épületbõl. Azonban 2005-ben újra szélesre tárta kapuit az érdeklõdõk elõtt, és változatos programokkal várja a látogatókat. Az Adventi Hétvégék rendezvénysorozat sikerérõl a Tura Invest Vagyonkezelõ és Szolgáltató Kft. irodájában Tordai Anna irodavezetõvel beszélgettünk. - Decemberben három alkalommal rendeztünk karácsonyi vásárt a kastély földszinti ter-
Varázsló a kastélyban Aranyvasárnap ismerõs vendég járt-kelt a Schossbergerkastély folyosóin. David Merlini vélhetõen nem helyszínt keresett legújabb illúziójához – bár ha belegondolunk, eddigi bemutatói sorában kétségtelenül a legvitathatatlanabb sikert érné el, ha egy mozdulattal újjávarázsolná a kastélyt, vagy átadná szabadulómûvészi fogásainak titkait a városnak, hogy
8
Tura is megszabadulhasson a költségvetés szorításából. Információink szerint az ismert illuzionista francia fotómûvész barátnõjét kísérte el Turára, hogy az ifjú hölgy néhány megkapó felvételt készíthessen a kastélyról. A látogatásnak állítólag lesz még folytatása – a többi egyelõre maradjon titok...
meiben, ahol 8-10 elárusító várta a vásárlókat – mondta Panka. – A Sápi Anita Pálma Virág és Dekorház, az Ali Lakáskultúra, Rácz Ildikó gyöngyei és Kajtor Péter mézkínálata csalogatta a hétvégi látogatókat, de forralt borról, sült gesztenyérõl, sütõtökrõl, valamint édességrõl is gondoskodott a Tura Invest Kft. A vásárlási lehetõségeket kézmûves foglalkozás, mézeskalácsdíszítés egészítette ki Dolányi Anna szervezésében. Nagyon sikeres volt a Mikulás-napi vásár, amit a résztvevõk száma is bizonyított. Dr. Baka Jolán Ida bábjátékosai remek Mikulástörténetet mutattak be, majd Raksányi Ildikó tanárnõ közel ötven fõs énekkara fokozta a Mikulás-vásár hangulatát. Aztán egy fáklyás hintón megérkezett a Mikulás, aki a sok szép ajándék mellett egy csodálatos mesével is köszöntötte a várakozókat.
2006. JANUÁR
December 10-én a Hevesy György Általános Iskola diákjai betlehemes játékot mutattak be az Emse Zenekar közremûködésével. A következõ hétvégén a hatvani Kocsis Albert Zeneiskola mûvésztanáraiból alakult Corelli Trió adott jól sikerült koncertet Mozart és Vivaldi mûveibõl. Nagy tisztelettel köszönjük a szervezõknek a nagyon színvonalas programot. Itt szeretném megköszönni mintegy 80 gyermek nevében a Turai Invest Kft.-nek a Mikulás-csomagokat – amelyek összeállításában a Galgamenti Szövetkezet nyújtott segítséget –, valamint a Baka doktor úr és Erdélyi Ágnes tanárnõ által ajándékozott mogyoró- és diócsomagokat. Takács Pál Seres Csilla felvételei
TURAI HÍRLAP
TURAIHÍRLAP
2006. JANUÁR
9
Ünnepi kórusmû-bemutató a római katolikus templomban
Évszázados turai egyházzenei hagyományok újultak meg „Atyámfiaiért és barátaimért… az Úrnak, a mi Istenünknek házáért…” (Zsolt. 122. 8-9.) A turai Nagyboldogasszony Plébánia-templom énekkara újabb szép feladatot oldott meg karácsonykor: megtanulta és elõadta Györe Zoltán: Turai Karácsonyi Kantáta címû mûvét. A Gödöllõn élõ zeneszerzõ neve és alakja saját városában közismert, s a kortárs zene világában élõ és forgolódó emberek is jól ismerik nevét. Szentendrei jogász családból származik, kilencen voltak testvérek. A rokonságban sok a pedagógus, kántortanító, iskolaigazgató. Õ maga l968 óta él Gödöllõn. Fõfoglalkozású zeneszerzõ – tagja a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének és a Magyar Zeneszerzõk Egyesületének. Érdekli a folklór; a klarinét és a kürt kedves hangszere, s munkásságában megkülönböztetett szerep jut a cimbalomnak. Több mint hatvan rádiófelvétellel rendelkezik, ír kamarazenét, kórusmûveket és zenekari darabokat is. Legismertebb mûve az „l848 te csillag” címû oratóriuma, ezt az MTV teljes egészében közvetítette. A zeneszerzõ szereti és nagy becsben tartja a könyvritkaságokat, melyeknek nem egy darabja a családi hagyatékból
10
származik. Ilyen egy budai kiadású szerb imakönyv vagy például az a fekete, keménytáblás, kézírásos könyv is, amely e mûvének alapját képezi. A mûvész nagyapja, Györe Ödön kántortanító (l876-l946) l897-tõl 1899-ig Turán szolgált. (Elõtte Szakcson volt kántor, innen elkerülve a szentendrei katolikus iskola igazgatója lett.) Turai küldetése idején leírta azokat az egyházi és egyházi népénekeket, amelyeket akkoriban énekeltek és szerettek az itteniek – közöttük a hívek karácsonyi
Az unoka jó érzékkel és ízléssel választotta ki a zeneileg legértékesebb négy karácsonyi éneket feldolgozásra. Ezek közül a legismertebb a „Hej, víg juhászok, csordások…” kezdetû, ezt a mai énekeskönyvek is tartalmazzák. Ezt sokan együtt is énekelték az énekkarral, s a többibe is bele-bele dünnyögtek, a kantáta zenei világa ismerõs volt a turaiaknak. A kórustagok különösen sokat foglalkoztak a mûvel, sokan megilletõdötten, meghatódva tanulták saját szólamukat. Alkal-
Györe Ödön egykori turai kántortanító, mellette a feljegyzéseibõl kiválasztott karácsonyi éneneket feldolgozó unokája, Györe Zoltán zeneszerzõ portréja énekrepertoárját is. Ezt tartalmazza a szép és tartós fekete keményfedeles könyv, melynek fénymásolata a plébánián is hozzáférhetõ: gondos, rendezett, áttekinthetõ kottái, gyöngybetûs szövegírása szemre is szép.
mat adott felidézni a régi karácsonyok hangulatát, amikor még mindenki gyalog ment az éjféli misére, a templomban gyertyák égtek – a faluban nem volt közvilágítás –, titokzatosság telepedett az Isten házára. Szépen szólhatott a közös ének. (Most is szépen szól.) A kórusszólamokban megszólaló hagyományos népi egyházzene mellett a kortárs zene hangzásvilágával is színezi a szerzõ a mûvet, disszonáns hangzatokat is alkalmaz a kórusban, amelyeken azonban hamar átsiklik. A hagyományos quodlibet formát (négyféle dallam szól egymás mellett a fináléban) szabadabban kezeli: olyat is „összekever”, amelyet a hagyományos forma nem tesz lehetõvé, de úgy, hogy ezáltal a
2006. JANUÁR
harmónia tágul. Az elsõ próbákon némelyek aggódtak is: hogyan jön ki ebbõl a végén a Mennybõl az angyal? De aztán az egész kórus megszerette a mûvet. „Jó lesz ez, szép lesz ez” – bíztatta õket a karnagyuk is, aki szintén megkedvelte ezt a darabot, s a kórustagokban is oldotta a kezdeti idegenkedést a néhol szokatlan zenei megoldások miatt. A kórusszólamokban pedig ezek csak jelzésszerûek. A zenekari szólamokra teszi rá Györe Zoltán a modernitást, a kortársmuzsika „zenésztpróbáló”, újszerû megoldásait. Hiszen kantáta, amihez zenekar kell. A zenekar jól képzett zenészekbõl, alkalmilag állt össze, s feladatát a modern zenei fogásokat is tekintve kiválóan megoldotta. Orgona: Sára Balázs; elsõ hegedû: Hubert Anna; második hegedû: Boda Gellért; brácsa: Szabó András; bõgõ: Boda Márton; furulya: Tóth István Ödön; fuvola: Zólyominé Sárik Henriett. Szólót énekeltek: Lajkóné Kis Anita, Tóthné Tóth Mária, Csányi László és Tóth Péter. A kórus életében régi hagyomány, hogy éjféli misék elõtt énekelnek, s az ünnepi alkalomhoz méltó énekekkel, kórusmûvekkel szolgálnak a gyülekezõ híveknek, hozzásegítve a résztvevõket, hogy emelkedett lélekkel, igaz áhitattal készüljenek a szent örömre. Repertoárjuk igényes: Bach-, Handel-, Beethoven-mûvek szerepelnek benne erre az alkalomra, és más alkalmakra is. Nagy teljesítmény volt két éve húsvétkor Mozart C-dúr miséje, de nem hiányoznak a katolikus egyházzene ismert huszadik századi szerzõi, például Halmos László, Harmath Artúr sem. A kortárs modern zenét leginkább Kodály Zoltán (Pangue lingua, Kodály népmiséje, melyet a hívek a kórussal együtt gyönyörûen énekelnek) valamint Bárdos Lajos mûvei képviselik.
TURAI HÍRLAP
Györe Zoltán kantátájában
Egy kottakép abból a bizonyos fekete-keményfedeles könyvbõl Tóth Péter László, a templomi énekkar karnagya személyében, tanulmányai és eddigi szolgálata által is elkötelezettje a magyar modernségnek, hiszen a turai katolikus hagyomány és néphagyomány világában nõtt fel. Bárdos Lajos mint a karnagyképzõ tiszteletbeli elnöke kollégájául fogadta („Egy Istent szolgálunk” – indokolta), s barátságával egy életre elektromos töltéssel látta el. Kántori szolgálatát abban a Szent Család Templomban kezdte el, a Körönd környékén, ahol az oltár és a szószék fehér márványlapokkal való burkolása Kodály Zoltán adományából történt. Az ízig-vérig keresztény emberként élõ nagy magyar zeneszerzõ idejárt életében templomba, s késõbb a lelki üdvéért felajánlott szentmiséken (Szent Cecília ünnepén) jelen volt a magyar zenei élet színe-java: Lantos István, Nádasi Alfonz, Sapszon Ferenc, Ger-
gely Ferenc és mások. A kórustól és karnagyától nem idegen tehát a klasszikus és az igényes magyar kortárs zene sem. (Talán egyszer õt is alkotói között találjuk.) A mostani alkalom nagy újdonsága, hogy egy kortárs alkotómûvész kifejezetten ennek a kórusnak írt szép modern magyar, sõt turai zenét. Valamint a kantáta mûfaja, amely zenekarral való szoros együttmûködést igényel, elõször jelent meg a kórus életében. Talán itt, ehelyt, az éjféli mise és a december 31-i Istennek adott hála után (ezeken az alkalmakon hangzott el az új opusz) megköszönhetjük a zeneszerzõnek, a kórusnak, a szólistáknak, a zenekarnak és a karnagynak (aki talán legtöbbet fáradt érte, hogy valóra váljon az elgondolás) az örömmel végzett és szép szolgálatot. Heltai Bálint
Bartók Béla Mûvelõdési Ház
Évzáró mûsor kicsikkel, nagyokkal December 18-án rendezte meg évzáró mûsorát a mûvelõdési ház, ahol bemutatkoztak mûvészeti csoportjai és együttesei. A rendezvényt a mûsorvezetõ tisztét ellátó Pálinkás Ildikó nyitotta meg egy szép verssel, majd a legkisebbek foglalták el a rendezvényhez illõen feldíszített színpadot: Szita Eszter óvónõ vezetésével a múlt század elsõ felének hangulatos játékaival, táncaival szereztek örömet a telt házas közönségnek.
Balázs vezetésével ez alkalommal is kitettek magukért. A Szita Eszter által vezetett Õszirózsa Nyugdíjas Népdalkör kedves dalaival csak fokozta az ünnepi, kellemes hangulatot. Láthattuk még a nagyszerû Dányi Társastánccsoportot Strupka Zoltán vezetésével, majd a színpadi program befejezéseként kisebb „mûfajváltás” következett. Elõször Horváth Éva hastánccsoportja adott színvonalas mûsort, majd Benke István és Lukács Péter Vi-
Nagy sikerrel léptek fel a VIGANÓ Mûvészeti Iskola néptáncosai, akiket Mosóczi Lívia készített fel, majd a Turai Énekmondók karácsonyi dalaiban gyönyörködhettünk, melyeket Maczkó Mária gyûjtött össze. A már jól ismert zenekaraink, az EMSE és a Zagyva Banda Rónai Zoltán és Unger
deókalendáriuma következett, amit a szerkesztõk találóan a KINCSES jelzõvel láttak el. A szünetben és a mûsor után nagy élményt jelentett az érdeklõdõknek Seres Csilla és Mészáros Ferenc fotókiállítása. Mintegy 20 tabló õrzi az utókornak a Mûvelõdési Ház 2005-ös, sokrétû tevékenységét. Takács Pál
Karácsonyi mûsor az iskolában
Takács Pál felvétele A téli szünet elõtti utolsó tanítási napon tartották az iskola aulájában a hagyományos karácsonyi mûsoros megemlékezést. Ez alkalommal a felsõ tagozatos tanulók évfolyamonként készültek fel az ünnepi mûsorra, amelyben betlehemes játék, sok vers- és zeneszám is szerepelt.
TURAIHÍRLAP
2006. JANUÁR
11
Hazai sikerek után...
Külföldön is egyre népszerûbb a Zagyva Banda
Unger Balázs ösztönzésére 2001-ben alakult a banda. Balázs a mûvelõdési házban tanított hangszeres zenét, bõgõt, brácsát és cimbalmot, kollégája Rónai Zoltán pedig hegedût. Az ott tanuló gyerekek komolyan, pontosan készültek és gyakoroltak. A soksok gyakorlás meg is hozta a várt eredményt, ugyanis a fiatalok folyamatosan kapják a felkéréseket. A zenekar tagjait – Boda Gellért prímást, Kálna Natália másod prímást, Mucsényi Dániel klarinétost, Szabó András brácsást, Boda Márton nagybõgõst és Tóth Sebestyén cimbalmost – egyre nehezebb utolérni, mert tanulás mellett folyamatosan fellépésekre járnak. A banda brácsása, Szabó András az iskolájából jött haza hétvégére; ekkor válaszolt lapunk kérdéseire. - A megalakulásotok négy éve volt, emlékszel az elsõ fellépésre? - Kezdetben Turán léptünk fel karácsonyi, év végi mûsorokban. Az igazi fellépés azonban a Nagykõrösi Népzenei és Néptánc Találkozón volt, ahol nagy sikerünk volt. Ezután minden évben Unger Balázzsal és zenekarával, a Galga zenekarral a kárpátaljai Tiszapéterfalván léptünk fel. Balázsnak sokat köszönhetünk, mindenben segít minket. A fellépéseink többségét is neki köszönhetjük. Tõle és a zenei táborokban is sokat tanulunk, de mindenkitõl szívesen tanulunk. Szénási Tibort (Tosko), Hatvanban pedig Szajkó Sándort (Rinya) is felkerestük, hogy az õ zenetudásukból is merítünk. - Kik alkotják a Zagyva Bandát? - Mindannyian a váci zenemûvészeti szakközépiskolába járunk. Az idén került hozzánk a mogyoródi Mucsényi Dániel. Õt úgy ismertük meg, hogy a kollégiumban egy szobába kerültünk; mivel kellett egy fúvós
12
a zenekarba, õt kértük fel. - Az iskola mellett egyre több felkérésetek van. Hogyan tolerálják ezt a tanárok? - Általában hétvégére idõzítjük a fellépéseket, de ha ez hétköznap van, akkor is elengednek az iskolából minket. - Az idén már külföldi felkérésetek is volt... - Igen, nem is egy. Július végén egy hétig Spanyolország-
tunk egy népzenei találkozón, ahová jöttek Afrikából, Ázsiából, sõt, még Dél-Amerikából is. A megérkezésünk után rögtön felléptünk, de mindennap zenéltünk, kísértük a táncosokat. A cimbalmosunk sajnos itthon maradt, mivel a repülõn nem tudták elszállítani a hangszerét. Ezután következett Jászfényszaru testvérvárosa, a lengyelországi Zaklicsiny, ahová a
Egy kép itthonról: karácsony elõtti fellépés a turai mûvelõdési ház színpadán ban voltunk. Oda szintén Balázs kapcsolata révén jutottunk el: a Budakalászi Táncegyüttes tagjai hívtak el minket. A zenei anyagot elküldték, amit meg kellett tanulnunk. Madridtól 200 km-re, Burkaz-ban vol-
jászfényszarui Iglice táncegyüttessel utaztunk el egy hétre. Itt már teljes volt a zenekar. Október közepén Észtországban voltunk. Az ottani Magyar Intézet vezetõje felhívta itthon a Hagyományok Házát, hogy
ajánljanak egy fiatal, népzenét játszó bandát; õk minket javasoltak. Felkerestek bennünket, a repülõjegyet elküldték, és már utaztunk is. Sajnos a cimbalmosunk megint itthon maradt. Prágát érintve érkeztünk Tallinba, ahol finn-ugor találkozó volt; már aznap délután felléptünk a Magyar Kulturális Intézetben. A következõ napokban busszal körbejártuk Észtországot – napközben iskolákban léptünk fel, esténként kocsmákban muzsikáltunk, utóbbi helyeken a néptáncosok nélkül. Hazaérkezésünk után a budakalásziakkal a Duna Palotában és a Bábszínházban muzsikáltunk. - Az év utolsó hónapjára mennyi felkérésetek volt? - December elején Budapesten, a Vörösmarty téri karácsonyi vásáron zenéltünk. Turán ünnepi mûsorokban, a két ünnep között pedig „Tibi kocsmájában” muzsikáltunk. A Gödöllõ Táncegyüttessel Zsámbokon disznótorban vettünk részt, míg Jászberényben a jászságiak székházában húztuk a talpalávalót. Szilveszterkor a Jászság táncegyüttes meghívására egy jászapáti hotelban muzsikálva és mulatva búcsúztattuk az óévet. Sz. J.
Galgamenti ifjú népzenészek karácsonyi koncertje
A legifjabbak is bemutatkoztak
A Bartók Béla Mûvelõdési Házban rendezték meg azt a koncertet, amelyen fellépett a jászfényszarui Horz Banda, a püspökhatvani Hatvan Banda és a turai Emse Zenekar is. A mûsor vezetõje egy meglepetéssel is kedveskedett a közönségnek, ugyanis a turai zenésznemzedék talán két legfiatalabb ígéretes tagját, a Gólya testvérpárt is bemutatta. népzenei tagozatok tanítványai Képeinken a turai Gólya Duó adtak mûsort a kisszámú érés a jászfényszarui Az együttesek után a jász- deklõdõnek. Horz Banda fényszarui, a boldogi és a turai T. P. A szerzõ felvételei
2006. JANUÁR
TURAI HÍRLAP
Nemcsak a gyermekeké...
„Õszirózsás” Mikulásés karácsonyi ünnepség
Évzáró Mikulás- és karácsonyi ünnepséget szervezett a Turai Õszirózsa Nyugdíjas Klub a mûvelõdési házban. A mûsor a nyugdíjas dalkör mellett kedves, betlehemes játékkal fûszerezett táncos, játékos mûsorral kedveskedtek az ovisok is. Aztán megérkezett a Mikulás, aki bõkezûen ajándékozta meg a klubtagok mellett jelen lévõ unokákat. Finom vacsorával, sok-sok tánccal, dalolással, örömteli kacagással és az alábbi kis versikével köszöntötték a közelgõ karácsony ünnepét: „A szívünk melegét Kis Jézus Te adod! Legdrágább ajándék A Te születésnapod.”
A szerzõ felvételei
-cs -l
Megalakult a TUTI RICSO
Szülinapi készülõdés a Napraforgó Fotószakkörnél
Polgárõrök jótékonysági bálja Január 21-én 19 órától várják a Turai Bartók Béla Mûvelõdési Házban a Tura Közbiztonságáért 2002 Polgárõr Egyesület jótékonysági báljának résztvevõit. A belépõdíj 2.500 Ft/fõ, ami a vacsorát, a rövid mûsort és a hajnalig tartó mulatságot tartalmazza. A zenérõl a Calypso Zenekar gondoskodik. Éjfél után tombola lesz értékes nyereményekkel. Mindazoknak, akik nem tudnak részt venni a bálon, de támogatni kívánják a polgárõrök egyesületét, pártolójegyet vásárolhatnak, melynek ára 500 Fttól kezdõdik. Jegyek és információ: Lukács István: 06-20-938-2808 Kajtor Péter: 06-20-264-4705
Negyvenéves osztálytalálkozó
Emlékezés a boldog iskolásévekre
Az idén fennállásának 50. évfordulóját ünneplõ Napraforgó Gyermek-fotószakkör kezdeményezésére megalakult a TUTI RICSO (Turai Tinik Riportercsoportja), amely a közeljövõben elküldi öt riporterét a szakkör eddigi legeredményesebb tagjaihoz egy-egy beszélgetésre.
Egy esõs decemberi délután 40 éves találkozóra gyûltek össze az egykori 8. d osztály tanulói. Az osztályfõnök szerepét Nagy Tiborné nyugdíjas tanárnõ látta el, helyettesítve a már elhunyt Kuthi Józsefné tanárnõt. Az osztály tanulója volt Tóth István polgármester úr is, aki társaival együtt emlékezett az együtt töltött diákévekre és az azóta eltelt idõszakra. A fõ kérdés az lesz, hogy a szakköri évekre hogyan emlékeTakács Pál zik vissza az egykori szakkörös és mit javasol az ötvenedik szülinap megrendezésével kapcsolatban. Géczi Dóra A szakkör gyermekvezetõje
TURAIHÍRLAP
2006. JANUÁR
13
A hónap mondása(i), avagy ki mit hallott? Tisztelt Fõszerkesztõ Úr! Tisztelt Szilveszter! A Turai Hírlap decemberi számát olvasva „A hónap mondata” címû rovatra lettem figyelmes, amely a novemberi közmeghallgatáson hallott, mosolyra okot adó megjegyzést, illetve megjegyzéseket közöl. Az általam említett post mortem, de mondhattam volna úgy is, posztumusz díj, a halál utáni elismerést (kitüntetést) és nem tüntetést jelent, ami egyáltalán nem mosolyra fakasztó, amit Te tüntetésnek hoztál le. Remélem nem tudatos a „ferdítés” és nem az én lejáratásomra történt mindez. Bízom benne, hogy csupán elértetted, rosszul hallottad szavaimat, bár nagyon közel ültél hozzám azon a bizonyos semmitmondó közmeghallgatáson. Remélem, elhiszed, tisztelt Szilveszter, hogy ezekkel a fogalmakkal még én is tisztában vagyok.
Megjegyzem, úgy lett volna korrekt, ha telefonon felhívsz és tisztázzuk félre(el)értésedet. Ha mindez megtörtént volna, most nem kellene korrigálnod. Elõre köszönöm, hogy a Turai Hírlap januári számában helyrehozod hibádat. A hónap mondása egyébként a szerkesztõ megjegyzése lehetne, amit a Turai Hírlap decemberi számából ollóztam, és így hangzik: „Lehet hogy néhány év múlva azért jönnek el kevesen a közmeghallgatásra, mert a tervezett helyi kábeltévén is figyelemmel követhetik az eseményeket.” Kérdem én, mennyi az a kevés – szerintem a 20-25 fõ, akik rendszeresen megjelennek az ilyen eseményen a több mint nyolcezer turai lakos közül. Valóban, a nulla létszám kevesebb és ezen inkább kacagni lehet, mint mosolyogni.
Bár a fent említetteket telefonon megbeszéltük, kérésedre a Turai Hírlap olvasói is megismerkedhetnek annak tartalmával. Örülök, ha leveled közlésével helyrehozhatom „hibámat”, mármint „félre(el)értésemet” – ami egyébként ragályos kór lehet, mert a fórumon résztvevõk közül többen (elsõ és hátsó sorokban helyet foglalók egyaránt) ugyanazt hallották, amit én, aki valóban közel ültem hozzád, és sokáig hallgathattam hozzászólásaid „azon a bizonyos semmitmondó közmeghallgatáson”. A hónap mondása(i) címû rovatunkban (ugyanis ez a rovat pontos neve, nem pedig az általad idézett „A hónap mondata”) megjelenõ „elszólások” sohasem az illetõ lejáratását szolgálják: az „üdítõ zöld foltMaradok tisztelettel nak” is tekinthetõ humoros elDarnyik Árpád (Venci) szólások közzétélével próbáljuk
Betonüzem:
Tura, Haraszti Major
Tel/Fax: 06-28/580-025 Tel: 06-30-961-3247, 06-20-942-3819
14
Kedves Venci!
Tüzéptelep:
Tura, Vasútállomás
Tel/Fax: (28) 469-827 Tel: 06-20-988-7650
2006. JANUÁR
(mindenféle bántó szándék nélkül!) oldani a sokszor száraz témák hangulatát. Ezek „elkövetõi” többnyire tisztában vannak a fogalmakkal – akárcsak Te, tisztelt Venci, tehát nem kételkedem abban, hogy tudod, mikor mit beszélsz –, akkor és ott mégis másként csúszik ki a szájukon az immáron mosolyra okot adó mondat. Lejáratni már csak azért sem állhatott módomban, mert épp te hangsúlyoztad, milyen kevesen voltak a közmeghallgatáson, akik elõtt ismert lehet, ténylegesen ki mondhatta az általad vitatott mondatot. Bizonyára észrevetted, hogy – épp a megbántás elkerülése érdekében – egyik idézet esetében sem tüntettem fel a forrást. (Ezután viszont már mindenki tudni fogja, ki mondta...) Ha a kábeltévés közvetítésre vonatkozó megjegyzésem szerinted kacagtató, akkor az biztosan úgy is van. Tisztelettel: Hídi Szilveszter
Nyitvatartás: hétfõtõl péntekig 7.30-16.00 szombaton 7.30-12.00
TURAI HÍRLAP
Utazás a Felkelõ Nap Országába
Japán és a Távol-Kelet – diákszemmel
A székesfehérvári Kodolányi János Fõiskoláról idén két angol-média szakos hallgató utazhatott Japánba, az intézmény testvéregyetemére. Egyikük a Turáról elszármazott Tóth Mária, a fõiskola negyedéves hallgatója volt. Mária szülei és rokonai Turáról származnak. Tura központjában lakó nagyszüleinél töltik együtt a hétvégét, amikor csak lehet. Õ a szüleivel már Gödöllõn, illetve a fõiskola miatt Székesfehérváron albérletben lakik. Az utazásra szülei biztatására pályázott. - Milyen feltételeknek kellett megfelelni? - El kellett érni a 3,5-ös tanulmányi átlagot, ez nekem 4,2 volt. Emellett ajánlások kellettek a tanszékekrõl. A legfontosabb az angol nyelv középfokú ismerete volt, motivációs levelet és önéletrajzot kellett írni angolul és magyarul. Az elbeszélgetésen azt emeltem ki, milyen nagy Japánban az emberek hagyománytisztelete és a családok összefogása, és ez napjainkban egyre jobban felbomlik, érdemes lenne kielemezni. - Mikor derült ki, hogy az utazó csapat tagja lettél? - Két-két fõt választottak ki a székesfehérvári, a siófoki és a budapesti Kodolányi fõiskolákról; a véletlen folytán mindanynyian lányok voltunk. A siófoki iskola vezetõje, dr. Vizy István jött még velünk. A meghallgatás után egy héttel derült ki, hogy õsszel indulhatok Japánba. Mindenkinek a szakterületéhez kapcsolódó projektet kellett kidolgoznia. Az én kidolgozásra váró témám címe: Szinglilét a japán médiában. Szeptember végén indultunk. Féltem az utazástól, mert elõször ültem repülõn. Magyarországról nincs közvetlen repülõjárat, így a kb. 11 órás Budapest-Amszterdam-Hong-Kong repülõúton jutottunk el Japánba. Hong-Kongban megálltunk és eltöltöttünk három napot, majd továbbrepültünk Oszakába; onnan négyórás autóút várt ránk, mire megérkeztünk Kanazawába, a Seiryo egyetemre.
TURAIHÍRLAP
Egy külvárosi hotelben volt a szállásunk, teljes ellátást kaptunk. Ez egy megyeközpont kb. félmillió lakossal. Megérkezésünkkor fogadott minket a helyi kormányzó is. Voltunk gyárlátogatásokon, emellett elõadásokra jártunk. A japán ételeket egyáltalán nem tudtam megszokni; általában valamilyen tengeri dolgot esznek salátával, rizssel és szójaszósszal. A legjobban az zavart, hogy mindennek tengeríze van, az viszont nagyon tetszett, hogy végig pálcikával ettünk. Amikor pedig már végképp nem bírtuk, a boltban vettünk elõrecsomagolt szendvicseket.
tisztaságtól. A tömegközlekedés szuper. Nem láttam hajléktalant vagy alkoholistát az utcákon. Nincsenek túlsúlyos emberek. Mûködik náluk egy gyorsvonat, az úgynevezett Sinkanzen, ami 250 km/órás sebességgel közlekedik; kulturált, a repülõhöz tudnám hasonlítani. A metróknál fehér kesztyûs emberek állnak, akiknek az a feladatuk, hogy betuszkolják az utasokat a kocsikba. A telefonjaik a legmodernebb, mindent tudó készülékek; ami mulatságos, hogy még a negyvenes egyetemi tanárok is mindenféle kis kütyüket akasztgatnak rá. - A fõvárosba is eljutottatok?
Marcsi (középen) és útitársai az oszakai repülõtéren - Volt idõtök városnézésre? - Kanazawában négy nap után egy este bementünk a belvárosba. Éjszaka is öltönyös emberek mászkálnak és rengeteg fiatal van az utcákon. Nyüzsgés van mindenütt, lépten-nyomon karaoke bárokkal. Emellett egy négy napos maratoni „ismerd meg Japánt”-utazást csináltunk. Amelyik város belefért az idõnkbe, azt megnéztük. - Magyar szemmel milyen érdekes dolgokat láttál? - Ami nekünk furcsa, az nekik természetes. Nagyon jó a közbiztonság: például harmincnegyven kerékpár áll az épületek elõtt, egyik sincs lelakatolva – mégsem jut eszébe senkinek, hogy ellopja valamelyiket. Az utcákon kevés kuka van, ennek ellenére minden ragyogott a
- Igen, bár csak egy napra. Itt is minden épület új és modern. Voltunk a Tokio Tower-ban, ami úgy néz ki, mint az Eiffeltorony. Elmentünk egy gyógyfürdõbe, ahol a férfiak és nõk külön vannak, és meghökkentett, hogy mindenki meztelen, nem használnak fürdõruhát. Eljutottunk Kyotóba, a régi fõvárosukba is. Sok japán ember még mindig ezt tartja a fõvárosnak – mert nem tudják elfogadni Tokió modernségét –, és egymást érik itt a világörökség részének nyilvánított területek. Hirosimába is ellátogattunk Az ottani múzeumban van két óra. Az egyik az atombomba ledobása óta eltelt idõt mutatja, a másik az utolsó atomkísérlet óta eltelt idõt. A bombázás után fennmaradt épületekbõl egyet hagytak meg emlékül, ez
2006. JANUÁR
a Dóm központ. Annyira megrázó élmény volt, hogy a Béke Emlékmúzeum parkjában elsírtam magam. - Mennyire vallásosak a japánok? - A fõ vallásuk a buddhizmus és a shinto. Ezt a kettõt általában keverik. Egy templom lehet shinto, de egyben buddhista is. De vannak keresztények is. Szinte minden utcában templom van, s akad olyan ház, aminek saját kis szentélye van. A legemlékezetesebb a Myjajima-szentély. Ez egy vízre épült cölöpökön álló épület, aminek a kapuja is vízben áll. Az árapály változásával van, amikor száraz lábbal át lehet menni a kapun. A háromhetes kint tartózkodás végén búcsúzóul oklevelet és egy bélyegzõt kaptunk, amin japán betûkkel van leírva a nevünk. Õk ezt használják aláírás helyett. Megleptek minket egy aranyfüstöt tartalmazó üvegcsével is. Ezt rakják kávéba és édességekre: szó szerint aranyat esznek és isznak. A hazatérésünk is kalandos volt, keddrõl szerdára virradóra Oszakából indulva, Tajpej, Hong-Kong és London érintésével csütörtök délelõtt érkeztünk haza. - Melyek azok a pozitív emberi és élettani dolgok, amit a japán emberektõl tanulva nálunk is meg kellene valósítani? - Az egészséges táplálkozást, a korszerû közlekedést, és az utcák tisztaságát nálunk is jó lenne megvalósítani. Az emberek kedvesek és segítõkészek. Elképesztõen céltudatosak. Tudják, hogy az életük során kemény munka vár rájuk napi tíz-tizenkét órában. Az iskolákban is fegyelmezettek. - A fõiskola után milyen terveid vannak? - Rengeteg dolog érdekel. Ezért mindenképpen szeretnék továbbtanulni. Hogy merre, azt még nem tudom. Tóth Mária példája is bizonyítja: a tanulás nem haszontalan tevékenység, hiszen ezáltal lehetett részese egy olyan utazásnak, ami kevés embernek adatik meg. Olyan tapasztalatokat szerzett, amitõl bölcsebb lett. Egy régi közmondás szerint pedig a bölcsesség a legjobb útiköltség. Szénási József
15
Zenészlegendák: Kállai György
Régi szép zenészélmények Recsktõl Parádfürdõn és
Hétgyermekes nagycsalád második fiúgyermekeként egy igazi zenészdinasztiába született. Nem is volt kérdés, hogy valamilyen hangszeren megtanul majd játszani. Bár az 1940-es évek végén már gyakorolt édesapja hangszerén, a cimbalmon, végül mégis egy vonós hangszernél kötött ki - Milyen volt a gyermekkora, hogyan teltek napjaik a második világháború után? - Az én gyerekorom szegénységben, de annál inkább nagy szeretetben telt. Recsken születtem, s amikor megnõsültem, akkor kerültem Turára, ami több mint negyven éve történt. Így már teljesen turai vagyok. Az édesapám nappal az ércbányában dolgozott, este pedig presszókba járt muzsikálni a zenekarral; az édesanyám pedig otthon volt velünk. Akkor még imádták a cigányzenét, csak az kellett. Ahogy akkor mondták: sírva vígad a magyar ember. Otthon sosem unatkoztunk: a cigánysoron laktunk és hét gyermekkel mindig történt valami. Minden házban volt zenészember; a gyerekek akkoriban kivétel nélkül megtanultak muzsikálni. - Így volt ez Önöknél is? - Igen. Mivel már a nagyapánk is muzsikus volt, mi is azok akartunk lenni. Természetesen apánk is azon volt, hogy képzett zenészek legyünk. Hangszereket vásárolt nekünk. A bátyám, József cimbalmon tanult, tíz évig a Rajkó-zenekar tagja volt, bejárta velük a világot. Õ ma is Pesten él. Öcséim közül Gábor sajnos már nem él, õ is cimbalmos volt, Sándor pedig orgonista. Karcsi öcsém beteg volt, ezért nem tanult. Két húgom is van: egyiküket, Gizellát apám szintén megtanította cimbalmozni; Magdolna nem játszott hangszeren, de csodálatosan énekelt. - Mi volt az oka, hogy a gyerekek közül egyedül Ön tanult vonós hangszeren zenélni?
16
- Ennek nagyon egyszerû oka volt. Én mindent elkövettem, hogy megtanuljak a cimbalmon muzsikálni, de sehogyan sem ment: a cimbalom húrjai összefutottak a szemeim elõtt. Így be kellett látnom, hogy más hangszert kell választanom, és ez a hangszer a bõgõ lett. Bármilyen szegénység volt, az apám vett nekem egy bõgõt (egy francia mesterhangszert) és beíratott zeneiskolába. 1954ben, 12 évesen kezdtem Nagybátonyban; ide három évet jártam. majd Egerben, a Zenestúdióban képeztek egy évig. Havonta 300 Ft-ba került az iskola, ami akkor hatalmas pénz volt a számunkra. Majd elkerültem
környezetében, Parádon, Parádfürdõn muzsikáltam recski zenészekkel. Az ingázás miatt keveset voltam a családdal. Ezért döntöttem úgy, hogy turai zenészekkel maradok helyben. Az akkori banda így állt össze: Baranyi Ignác (Baktis) prímás zenekarvezetõ, Szénási János (Bakter) brácsás, Szénási Dezsõ (Árpi Dezsõ) kontrás és jómagam mint bõgõs. - Hol zenéltek, volt-e állandó helyük, ahová jártak? - Eleinte minden szombaton lagzikba jártunk, emellett a nyolcvanas évek elejétõl a Baranyi-féle vendéglátóhelyen szórakoztattuk az embereket hét-
Két unokatestvérével Parádfürdõn 18 évesen (hátul középen) egészen fiatalon Pestre. Nem volt zenekarom, a rokonságból mindig hívott valaki muzsikálni. A dunaújvárosi halászcsárdától kezdve üdülõhelyeken át sok helyen megfordultam. Rengeteg muzsikussal zenéltem például Zsákai Rudolf prímással a Rómaifürdõnél, a Csillag Hotelban. A húszas éveim elején Turára kerültem, ide nõsültem. - Turára kerülve rögtön bekerült az itteni bandák muzsikusai közé? - Elõször még nem. Turáról jártam Pestre, majd Recskre, a Vadvirág Étterembe. Itt három évig zenéltem. Ezután másfél évig a Mátra festõi szépségû
végeken péntektõl vasárnapig. A turai tánccsoporttal, Sára Ferencékkel is többször felléptünk. Nagyon jól kerestünk, de ekkor már nem lehetett csak ebbõl megélni, így már munka mellett muzsikáltunk. Építkeztünk, jöttek a gyerekek, egyre nehezebb lett a megélhetés. A zene szeretete azonban vitt elõre. Baranyiék után Bangó Ernõ (Kiki) presszójában muzsikáltunk, kiegészülve bagi muzsikusokkal, akiknek csak a becenevüket tudom: Benko, Kopasz, Paraszt. Õk klarinéton, cimbalmon, hegedûn játszottak. Három-négy évet játszottunk itt, aztán egyre kevesebb lett a
2006. JANUÁR
vendég, ezért bezárt az üzlet és a banda szétszéledt. Hárman maradtunk: Baktis, Bakter és én. Alkalmanként elhívtak születésnapokra, szerenádokra, de egyre kevesebbszer kértek már cigányzenét. Lassan bele kellett törõdni, hogy több mint negyven év után vége a zenészkorszaknak. - Az ön gyermekei folytatták a hagyományokat és magtanultak muzsikálni? - Sajnos a két lány és két fiú közül egyik sem tanult hangszeren. Most felnõtt fejjel sajnálják már, hogy nem tanultak. Ekkor a mellettünk ülõ egyik lánya. Erika veszi át szót: - Én már bánom, hogy nem tanultam, pedig szerettem volna csellón muzsikálni. A lányomat, ha nem megy a tanulás rovására, beíratom a zeneiskolába. - Remélem, hogy majd az õ gyerekeik, az unokáim folytatják a hagyományokat – veszi visza a szót a házigazda. – A testvéreim gyerekei viszont szinte kivétel nélkül zenélnek. - Néha azért még elõveszi a hangszert és játszik rajta? - Nem, mert nem tartottam meg a bõgõt. Amikor már láttam, hogy vége, elkeseredésemben megváltam tõle, eladtam. Az is közrejátszott, hogy akikkel muzsikáltam, meghaltak már. Bele kell törõdni, hogy már nem kell a cigányzene, pedig annak idején csak ez kellett. Ma pedig a szintetizátor kell. Az igazán profi cigányzenészek sem kellenek már, Pesten sem. Szép volt, jó volt, káprázatosan szép helyeken megfordultam, nehéz volt megszokni, hogy nem kell már muzsikálni. A tévében megnézem a régi cigányzenei felvételeket. Nekem még mindig ez a legszebb muzsika. - Hogyan telnek a napjai? - Nyugdíjasként itthon vagyok. Az unokák, a gyerekeim mindig körülvesznek, de az ilyen embernek, mint nekem,
TURAI HÍRLAP
Budapesten át Turáig és Bagig akinek mindig voltak zenei felkérései, nehéz itthon tétlenkedni. A hétvégi muzsikálások, a lagzik, cigánybálok mindig is hiányozni fognak. A régi zenélésekre való emlékezések azonban mindig feltöltik az embert energiával, amibõl erõt meríthet. Kállai György egyike Tura utolsó cigányzenészeinek. Beszélgetésünk végére megérkeznek az unokák és körbeülik az asztalt. A gyerekzsivaj ellenére a szomorúság ott látszik vendéglátóm arcán – az a szomorúság, amit a muzsika hiánya csillant meg szemében. Szénási József
Turai Énekmondók
Egy rendezvény, kétkülöndíj
November 11-én, Szent Márton napján a Szentendrén megrendezett Bornépek Dalai elnevezésû bordalversenyen a Turai Énekmondók különdíjat vehettek át a Magyar Szõlõ- és Borkultúra Kht. felajánlásából. Ezen elismerés egyben fellépési lehetõséget jelent a XV. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgõfesztivál színpadán 2006. szeptember 9-én.
Azóta elhunyt turai zenésztársaival a kilencvenes évek elején (jobbra a nagybõgõ mögött)
A Magyar Szõlõ- és Borkultúra Kht., Az Etnofon Népzenei Kiadó és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum által meghirdetett bordalverseny döntõjében nyújtott kiemelkedõ teljesítményéért a Turai Énekmondók a díjnyertes produkcióval hangfelvételt nyertek a Bornépek dalai címet viselõ CD-re. n
Új tanfolyamok a mûvelõdési házban Társastánc tanfolyam indul kezdõknek és haladóknak a turai Bartók Béla Mûvelõdési Házban. A kurzusok 10 alkalomból állnak. A foglalkozások idõpontjai: a vasárnap délutáni órákban. Részvételi díj: 450,Ft/fõ/alkalom Érdeklõdni lehet: Bartók Béla Mûvelõdési Ház: 580-580, 580-581, 06-30-638-46-03 vagy Strupka Zoltán táncoktatónál: 06-20-416-11-48. * Hastánc oktatás a turai Bartók Béla Mûvelõdési Házban péntek esténként! Részvételi díj: 400, -Ft/fõ/alkalom
APRÓ
Érdeklõdni lehet: Bartók Béla Mûvelõdési Ház: 580-580, 580-581, 06-30-638-46-03 vagy Anthea-nál: 06-20-96-9-97-46. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!
HIRDETÉSEK
1988-as évjáratú LADY utánfutó szeptemberig érvényes mûszaki vizsgával eladó. Tel.: 06-20-483-7641 (8-20 óra között).
TURAIHÍRLAP
2006. JANUÁR
17
Sakk
Gyõri Gergõ újra az országos döntõben!
Híven a hagyományokhoz, megint Gödöllõn rendezték meg a sakk diákolimpia megyei döntõjét az Erkel Ferenc Általános Iskolában. A turai diákok mind a négy korosztályban képviselték iskolájukat. Természetesen a legjobbak ültek sakkasztalhoz, s köztük két ezüstérmes csapatunk tagjai is küzdhettek az országos döntõbe kerülésért. A legnagyobbaknál (4. korcsoport) igen komoly küzdelemre lehetett számítani, hiszen a szentendreiek és váciak olyan harcedzett versenyzõket is indítottak, akik már nemzetközi tornákon „gyûrõdnek”. Nem csoda hát, hogy ezt a korosztályt a váci Prohászka Péter nyerte, aki már nemzetközi mesteri normát is teljesített. Egy ilyen mezõnyben nem volt irigylésre méltó helyzete legjobbjainknak: Pásztor Ákosnak, Pásztor Zoltánnak és Som Bencének. Noha az esélytelenek „nyugalmával” kényszerültek felvenni a kesztyût, mégis elszánt és megalkuvás nélküli harcban maradtak alul sokkal nagyobb játékerejû társaikkal szemben. Ezért a hozzáállásért (illetõleg hozzáülésért) a legna-
1 oldal 1/2 oldal 1/4 oldal 1/6 oldal 1/8 oldal
gyobb elismerést érdemlik felsõs sakkozóink. A harmadik korcsoportban egyedül Bényi András játéka érett meg a diákolimpiai szereplésre, ám a megyei döntõ még nagy falatnak ígérkezett Andris számára, hiszen alig fél éve kezdte el a rendszeres versenyzést. Hál' istennek õ sem az ijedõs játékosok közül való, így nem zavarta, hogy az igen erõs mezõnyben nem túl nagy esélye van a továbbjutásra. Következõ versenyérõl, a Dunakeszin megrendezett karácsonyi tornáról magabiztos játékkal hozta el az aranyérmet saját korosztályában. Gratulálunk! Az alsósoknál (2. korcsoport) két tehetséges versenyzõt indítottunk Benedek András és Gyõri Gergõ személyében. Mindketten jó rajtot vettek, megnyerték az elsõ három fordulót. Persze a folytatás inkább Gergõnek sikerült, és nem is akárhogy, miután veretlenül végzett az élen, s ezzel újra bejutott az országos döntõbe. Ezt persze vártuk is kicsit! Gergõ már kétszer képviselte Pest megyét az országos döntõn, ahol a többi megyebajnok társaságában kellett bizonyítania. Az elsõ nekifutás még a kapko-
(180 mm x 252 mm) (180 mm x 125 mm) (88,5 mm x 125 mm) (88,5 mm x 80 mm) (88,5 mm x 60 mm) apróhirdetés:
dás és megilletõdöttség jegyében történt, a tavalyi szereplés viszont már országos ötödik helyezést jelentett számára. Idén Miskolcon rendezik meg a diákolimpia döntõjét, s reméljük, Gergõ megcélozza a dobogót, hiszen játékvezetése kicsit higgadtabb már, és mélyebb az állásértékelése is. A legkisebbeknél (1. korcsoport) az egyre jobban játszó Kánai Ádám képviselte iskolánkat. Neki is mindössze féléves versenyzõi múltja van, így élete elsõ megyei döntõjén a középmezõnyben végzett. Látványos fejlõdését azonban egyértelmûen jelzi, hogy a csaknem egy hónappal késõbbi karácsonyi tornán, Dunakeszin még a korosztályát jellemzõ „kissé kapkodó” játéka ellenére is ezüstérmet szerzett. Ehhez is gratulálunk!
Gratulálunk továbbá középiskolás hölgyversenyzõnknek, Benedek Zsuzsának a Dunakeszin megrendezett karácsonyi tornán nyújtott aranyérmes teljesítményéhez. Összegzésként meg kell állapítanunk, hogy a Hevesy György Általános Iskola sakkozó diákjai közel sem játszottak alárendelt szerepet a diákolimpia megyei döntõjén, sõt a második korosztályban Gyõri Gergõ jóvoltából ott vagyunk az országos döntõben. Az is ritkaság, hogy egy iskola az összes korcsoportban tud versenyzõket indítani. Nem lehetetlen, hogy iskolánk és a Galgavidéki Sakkbarátok Sportegyesületének közös munkája révén további sikerek elé nézhetünk. Tóth Máté József A GVSE elnöke
A Tura VSK hírei
Csapatunk december 21-én tartotta évi utolsó összejövetelét, ahol az ünnepi köszöntõk mellett a legfontosabb téma az volt, milyen változások várhatók a játékoskeretben. Biztosan távozik Jenei Sándor – Erdõkertes (játékosedzõ),
16.000,- Ft + ÁFA képes hirdetés készítése: 8.000,- Ft + ÁFA 1 oldal: 2.400,- Ft+ÁFA 4.000,- Ft + ÁFA kisebb méret: 1200,- Ft+ÁFA 3.000,- Ft + ÁFA Hirdetésfelvétel 2.500,- Ft + ÁFA 30,- Ft + ÁFA/szó a Városi Könyvtárban
Smeló Dávid – Százhalombatta, Horváth Mihály – Ausztria. Kérdéses még Csépányi Gábor. A távozó játékosok pótlására már vannak kiszemeltek. A téli felkészülés január 10-én kezdõdött meg. Lapzártánk után a Nemzeti Sport rövid interjút közölt Gyõri Zoltánnal, aki tizenhat találattal vezeti a Mátra-csoport góllövõlistáját. A Tura játékosa elmondta: bár a csapat jelenleg csak a tabella ötödik helyén tanyázik, véleménye szerint a legerõsebb gárda a mezõnyben. Csapatszinten cél a minél jobb helyezés, számára pedig a gólkirályi cím megszerzése. Forrás: http://gportal.hu/portal/turavsk Péter Zsolt
Legalább háromszori megjelenés megrendelésekor 10% kedvezmény! Miként lapunk is, a hirdetések is olvashatók a város internetes honlapján!
TURAIHÍRLAP
2006. JANUÁR
19
Lapzárta
Libra Könyvesbolt
Libra-sarok
Turai Takarékszövetkezet 65900107-13024136
Rejtvényünkben egy, lapunk legfrissebb számával kapcsolatos kérdésre várjuk Olvasóink helyes válaszát, amelyet nyílt levelezõlapon, felragasztott rejtvényszelvénnyel várunk címünkre 2006. január 6-ig. A nyeremény a Libra Könyvesbolt 1500 Ft értékû könyvutalványa. (Aki a rejtvényt és a Libra-sarok megfejtését is beküldi, mindkét sorsoláson részt vesz.) E havi kérdésünk: Decemberben hány tagú hatvani zenekar koncertezett a turai kastélyban? Elõzõ kérdésünk megfejtése: 1992-ben Nyertesünk: Sápi Zoltánné (Rákóczi út 100.)
Kérjük, segítsen, hogy segíthessünk!
Gratulálunk!
Tura, Dózsa György u. 7.
Könyvújdonságok és -régiségek, térképek, mûsoros hanghordozók, videokazetták, DVD-k, faxolás, fekete-fehér és színes fénymásolás
Tura Közbiztonságáért 2002 Polgárõr Egyesület Éjjel-nappal hívható számaink:
06-20-264-4722
06-20-264-4705
Számlaszámunk:
Nicole W ise gondolata Vízszintes: 1. A megfejtés elsõ része, zárt betû: Ó 12. Vízi állat 13. Egyharmad! 14. Lentebb lévõ helyre 15. Hessegetni kezd! 16. Több ágra oszló 18. Bór 19. Borfajta 21. Dúdolni kezd! 22. Fej elülsõ része 24. Gramm 25. Lovat induláshoz elõkészít 29. Elõd 30. Ypszilon 31. Oxigén 32. Megelégel 33. Nõi név 34. Tócsa közepe! 36. Kevert szeg! 38. Méter 39. Liter 40. Te és én 41. Tízszer tízbõl 43. Dehogy! 44. Kirándulás része! 46. Betéti Társaság 47. Láb része 49. Nitrogén 50. Krémet tartunk benne 53. Kicsinyítõ képzõ 54. Jód 55. Vissza: kettõs betû! 57. Ki … tud? – rég. vetélkedõ 59. Félsz! 60. Költõi napszak 63. Fehér ital.
per 6. A megfejtés harmadik része 7. Egye! 8. Gyom 9. Nyalóka darab! 10. Búcsúszó 11. Néma rab! 15. A megfejtés második része, zárt betû: O 17. Nyári 20. Ugye páratlan betûi! 22. Névelõ 23. Vörös 26. Fára mintázatot készít 27. Zene részlet! 28. El! 33. A megfejtés befejezõ része 35. Ón 37. Zab szélek! 41. Es! 42. Vissza: állóvíz 45. Átmérõ jele 48. Mesés történet 50. Kétjegyû szám 51. Utca röv. 52. Kén 56. Gépkocsi röv. 57. Néma Misi! 58. Varróeszköz 60. Arrafele! 61. Elfele! 62. Kálium 64. Joule. -fné* A megfejtést a lap aljáról kivágott rejtvényszelvénnyel elFüggõleges: 1. Nitrogén 2. Ko- látott, nyílt levelezõlapon rog a gyomra 3. A hangya is lehet beküldeni a Városi ilyen állat 4. Rangjelzõ 5. Am- Könyvtár címére (Bartók tér 3.) február 3-ig. A megfejtõk között a Galga Coop 2.500 Ftos, illetve a Fénysugár ezoterikus bolt 1500 Ft-os vásárlási utalványát sorsoljuk ki. * Decemberi számunk megfejtése:
1.
„Szeretetünk is hadd legyen ajándék!”
A 2.500 Ft értékû vásárlási utalványt Lukács Tiborné (Holló köz 2.), míg az 1500 Ft-os vásárlási utalványt Farkas Henriette (Tüzér u. 22.) kedves olvasónk nyerte.
Gratulálunk! Nyereményüket postán küldjük el.
A szerk. megjegyzése: Egyik kedves olvasónk a megfejtések mellett még a cserkészcsapat megalakulásának és eskütételének pontos idõpontját is megadta, sõt, a kivágott Libra-sarkot is felragasztotta a levlapra. Igyekezetében csupán a nevét és lakcímét felejtette el feltüntetni...
Tu ra i H írl a p
k özé let i h a vi la p Felelõs szerkesztõ: Hídi Szilveszter Munkatársak: Balázs Gusztáv, Szénási József, Péter Zsolt, Takács Pál Lapterjesztés: Éliás Zoltán Nytsz: B/BHF/567/P/91 E-mail:
[email protected] Levélcím: Városi Könyvtár - 2194 Tura, Bartók tér 3. Készült 850 példányban az ArtWind-Nyomda Kft. nyomdaüzemében, Gödöllõn
