TUDOMÁNYOS MOZAIK 8. kötet

Tomori Pál Főiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 8. kötet

2011

ISSN 2063-1227 ISBN 978-963-88162-8-3 Kiadó: Tomori Pál Főiskola Felelős vezető: Dr. Meszlényi Rózsa

Tomori Pál Főiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 8. kötet

Gazdaság és társadalom a globális térben

Kalocsa, 2011

Lektorálta: Miklósné Dr. Zakar Andrea Dr. Szűcs Olga Tompáné Dr. Daubner Katalin

Szerkesztőbizottság: Tompáné Dr. Daubner Katalin Balázs Judit

Tartalomjegyzék Előszó............................................................................................... 11 PLENÁRIS ÜLÉS ELŐADÁSAI Dr. Szabó Katalin Innováció magyar módra avagy mi korlátozza az újítószellem érvényesülését? .................................... 13

Dr. habil. Gaál Béla Az élelmiszergazdasági marketing helyzete, jelentősége, lehetősége 2010-ben, Magyarországon............................................................................ 31

MAGYAR NYELVŰ ELŐADÁSOK Borbola Péter Számítógéppel segített műtéti tervezés ......................................................... 41

Budaházy György A munkavégzés hatékonyságvizsgálata a földhivatalok példájára ................. 53

Kissné Dr. Budai Rita Az I. Világháború hatása Ferenczy Károly (1862-1917) festőművész életére, művészetére és halálára .................................................................... 65

Fenyvesiné Prohászka Erzsébet Greuze moralitása és Chardin nyugalma a francia festészetben .................... 73

Gyulaffy Béláné Dr. Berényi Mária Eurodilemmák – se vele, se nélküle? … és mégis fontos a léte? ................... 83

Holmár Krisztina „(M)értéktelenül” – lakossági devizahitelezés Magyarországon ................... 93

Dr. Melegh Attila – Dr. Irina Molodikova Bevándorlók és az adatszolgáltatás ............................................................. 115

Dr. Mezei István Költségvetési kényszer – pedagógiai kísérlet .............................................. 133

Dr. Miklós György Lehetséges lett volna-e a reneszánsz? ......................................................... 149

Dr. Pál Mónika A kisebbségi identitás dilemmái: a magyarországi zsidóság példája ........... 161

Rédei Csaba Az alternatív sportok fejlődését ösztönző társadalmi változások ................. 167

Dr. habil Suhányi Erzsébet – Dr. Ing. Jarmila Horváthová A Balanced Scorecard bevezetésének modellje és e módszernek alkalmazása a vállalatok gyakorlatában ...................................................... 173

Dr. Szűcs Olga A mentálhigiéné esztétikai kontextusai – tézisek egy régi-új megközelítéshez........................................................................ 183

Süge Csongor A magyar nyugdíjrendszer dilemmái .......................................................... 187 Öngondoskodás és tudatosság ..................................................................... 195

Dr. Tokodi Bence Az egyház fogalmának meghatározása a 2011. évi C. törvényben és a katolikus egyházjogban........................................................................ 201

Dr. Uzzoli Annamária – Miklósné Dr. Zakar Andrea A gazdasági válság hatása a területi egyenlőtlenségek alakulására Magyarországon .......................................................................................... 213

ANGOL NYELVŰ ELŐADÁSOK Dr. Diana Marin, Dr. N. Pacala, Dr. I. Petroman, Dr. Cornelia Petroman, Dr. Ramona Untaru, Dr. Ramona Ciolac Influence of the Season upon Starting Weight and Average Daily Gain of Commercial Hybrids Pigs during the Nursery Period ..................... 221

Dr. Ioan Csosz, Dr. Ramona Ciolac, Dr. Simona Martin Overview of Agro-tourist Potential on Arad’s County Territory and Utilization Degree Reflected through Existing Households ........................ 225

Dr. Miroslav Frankovsky, Dr. Daniel Lajcin, Dr. Zuzana Birknerová Coping with Demanding Managerial Work Situations in the Context of Personality Characteristics of Managers .................................... 231

Dr. Ramona Ciolac, Dr. Ioan Csosz, Dr. Simona Martin, Dr. Diana Marin, Nicoleta Bogdan Overview of Specific Content of Agro-tourism Products (Accommodation, Nutrition and Entertainment) ......................................... 239

Dr. Ramona Ciolac Outlining a Measurements Plan for Romanian Agrotourism Development in Rural Area ........................................................................ 245

Dr. Ramona Untaru, Dr. I. Petroman, Dr. Cornelia Petroman, Dr. Diana Marin Effects of Using Mineral and Vitamin Supplement to Induce Fertile Estrus in Wean Sows .................................................................................. 251

Dr. Ladislav Suhányi E-recruitment in the Conditions of Slovak Republic ................................... 255

Abstracts ..................................................................................................... 263

Előszó

Előszó Fennállása óta a Tomori Pál Főiskola minden évben megrendezi hagyományos konferenciáját a Magyar Tudomány Ünnepének égisze alatt. Ez a nyolcadik alkalom, amikor intézményünk összegyűjti azokat a szakembereket, oktatókat, kutatókat, akik előadásaikkal tisztelegnek a Magyar Tudományos Akadémia által kezdeményezett ünnep előtt. Örülünk, hogy konferenciánk néhány éve nemzetközivé válhatott azon külföldi kollégák megtisztelő jelenléte okán, akik a határainkon túli (szlovák, orosz, lengyel, román) partnerintézményeinkből látogatnak el hozzánk és tartanak konferenciánkon előadást. Mint minden évben, most is konferencia-kötet örökíti meg a fent említett esemény nóvumait, értékeit, így hagyományozva az utókorra tudományos eredményeinket. Örülünk, hogy a jelen kötet már nemzetközi ISSN számmal is rendelkezik. Kívánom, hogy ez a konferencia-kötet is, akárcsak az előzőek, minden érdeklődő számára építő olvasmány legyen, és maradandó élményt nyújtson. Dr. Meszlényi Rózsa főiskolai tanár rektor Kalocsa, 2011. november 16.

11

Tudományos Mozaik 8.

TPF

INNOVÁCIÓ MAGYAR MÓDRA AVAGY MI KORLÁTOZZA AZ ÚJÍTÓSZELLEM ÉRVÉNYESÜLÉSÉT? Dr. Szabó Katalin1 Budapesti Corvinus Egyetem, egyetemi tanár Mind a nemzetközi, mind a hazai vizsgálatok egyértelműen hazánk lemaradását konstatálják innovációs versenyben. Pedig a versenyképesség egyre inkább az innovációs kapacitások függvénye. A lemaradás okait keresve rendszerint az újításokhoz szükséges tőke hiányára, a természettudományos képzés gyengeségeire, az innovációs rendszer (az egyetem-vállalat kapcsolatok) hiátusaira és hasonló "objektív" tényezőkre szoktak hivatkozni. A szerző szerint ezek azonban többnyire maguk is okozatok, a gazdaságban meghonosodott magatartásformák és döntési minták következményei. Magatartási tényezők magyarázzák a gyenge innovációs aktivitást is: az alacsony kockázatvállalási hajlandóság, a bizalomhiány, a gazdasági szereplők rugalmatlansága, a korrupcióra való hajlam. E jelenségek egymással is szorosan összefüggnek. A szerző nemzetközi rangsorokat vizsgálva mutatja be, hogy azok az ország járnak elől a versenyképességben, amelyek az innovációs indexek alapján felállított rangsorokat vezetik, és ahol a korrupciónak nemigen van tere, azaz a korrupciómentességet jelező rangsorban is az élen vannak. Magyarországnak akkor van esélye behozni az innovációs lemaradást, ha érdemi változás következik be a gazdasági szereplők magatartási jellemzőiben. A Magyarország innovációs aktivitásával foglalkozó legfrissebb nemzetközi tanulmányok és jelentések (OECD, 2011; Eurostat, 2010; CIS, 2010; OECD, 2008) csakúgy, mint a korábbi változataik – egyöntetűen hazánk lemaradását konstatálják az éleződő nemzetközi innovációs versenyben. „A legalacsonyabb hajlandóságot az innovációra2 Lettországban (24,3), Lengyelországban (27, 9) és Magyarországon (28, 9) mérték – a 2004-ben az EU-hoz csatla1

A tanulmány szerzője: Szabó Katalin, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára. A tanulmány a TÁMOP 4.2.1. B 09/1/KMR-2010.0005 számú támogatási szerződés „A tudás alapú gazdaság Magyarországon, az innovációs szemlélet erősödésének és a K+F teljesítmények növelésének feltételei” című kutatási alprojektjének a keretében készült. A szerző köszönettel tartozik kutatócsoportja tagjainak: elsősorban Hámori Balázs egyetemi tanárnak (Budapesti Corvinus Egyetem); Derecskei Anita PhD-hallgatónak (Szegedi Egyetem); Hlédik Erikának, a BGF adjunktusának, Harangozó Tamás és Rosta Miklós tanársegédnek (Budapesti Corvinus Egyetem); Molnár Attila pszichológusnak (Co-Va), valamint Tóth László adjunktusnak (Budapesti Corvinus Egyetem) a cikkhez fűzött megjegyzéseikért. 2

Nem bonyolódunk itt az innovációval kapcsolatos fogalmi vitába, bár e széles körben használt terminus technicuson a különböző szerzők a legkülönfélébb dolgokat értik. Az innováció nem szűkíthető le az új termékekre és technológiákra, amely értelmezésre – mint tapasztalhatjuk – nem csupán a szakmán kívüliek, hanem a közgazdászok is hajlamosak. Egyik általunk ismert definíció sem pontosabb vagy „kézre állóbb” Schumpeter klasszikus definíciójánál, ezért e tanulmányunkban – csakúgy, mint a hátterét képező kutatásban – a Schumpeter féle definíciót használjuk.. Schumpeter – mint közismert – az innováció öt alapesetét különbözteti meg:1. Új termék vagy új minőségű termék létrehozása; 2. Új termelési eljárás bevezetése; 3. Új piacok meghódítása; 4. Új beszerzései források 5. Új szervezeti formák létrehozása. (V. ö. Schumpeter, 1980. p.111.). Az. 1. lábjegyzetben jelzett kutatásokban annyit módosítottunk e klasszikus definíción, hogy a 3-4 pontokat összevontunk, Új piaci és marketing megoldások kidolgozása és alkalmazása néven. Peter Drucker (1985) értelmezésében az innováció gyakran nem műszaki, hanem „társadalmi” jellegű. „Pontosabban fogalmazva arról van szó, hogy más szemmel, új módon tekintek egy problémára: Technológiailag nem sok újdonság volt abban, hogy a kamiontestet le lehet emelni a kerekekről és így felvinni a szállítóhajóra. A konténer-innováció nem is a technológiából fakad, hanem abból az újszerű szemléletmódból, amely a szállítóhajót árurakodó eszköznek, nem pedig hajónak tekinti – következésképp a kikötőben töltött időt minél inkább lerövidíti. Mégis, ez a „vacak” újítás megnégyszerezte az óceánjáró szállítóhajók forgalmát. … E nélkül bizonyára nem jöhetett volna létre a világkereskedelem hihetetlen mértékű növekedése az utóbbi negyven évben …” (Druckert idézi Pakucs – Papanek (szerk), p. 12.).

13

Innováció magyar módra, avagy mi korlátozza az újítószellem érvényesülését?

Dr. Szabó Katalin

kozottak közül csak Észtország, Ciprus és Csehország azok a tagállamok, amelyek esetében az innovációs hajlandóságot mutató vállalatok aránya 30% felett volt.” – olvashatjuk az Eurostat egyik legújabb jelentésében. (Eurostat, 2010.) Összehasonlításul: az e tekintetben a legjobb eredményt elért Németország vállalatainak 79,9 %-a mutat hajlandóságot az innovációra, míg az EU27 átlaga (Görögországot kivéve) 51,6, azaz az EU-ban működő vállalatok több mint fele kész innoválni. Még aggasztóbb a kép, ha hazánk nemzetközi innovációs mezőnyben elfoglalt helyét az innovációs aktivitás sokrétűségét, diverzifikáltságát tekintetbe véve szemléljük. Az 1. és 2. ábrán elkülönítetten látható a kizárólag termék és technológiai innovációt megvalósító cégek, a kizárólag marketing és szervezeti innovációkat megvalósító cégek, illetve az innováció mind a négy alaptípusát megvalósító cégek aránya. 1. ábra Az innováció különböző stratégiai mixeit megvalósító feldolgozóipari cégek aránya nemzetközi összehasonlításban

Forrás: OECD, based on Eurostat (CIS-2008) and national data sources, June 2011..

2. ábra Az innováció különböző stratégiai mixeit megvalósító szolgáltató cégek aránya nemzetközi összehasonlításban

Forrás: OECD, based on Eurostat (CIS-2008) and national data sources, June 2011.

14


TPF

Nem csupán egy-két nyomasztóan alacsony mutató tanúsítja azonban az innováció elégtelenségét hazánkban, a probléma generálisnak tekinthető. A ProInno Europe által évről évre publikált – az innovációs tevékenységek és eredmények széles spektrumát felölelő, és egyetlen mutatóban összegző – kompozit innovációs index (SII) alapján rangsorolva az országokat, az index publikálása (2001) óta minden évben az utolsó 5-7 hely valamelyikével kell beérnünk. Amint az 1. ábrán látható, 2010-ben hazánk csak Lengyelországot, Szlovákiát, Romániát, Lettországot, valamint Bulgáriát és Litvániát előzi meg az EU komplex innovációs teljesítmény rangsorában. 3. ábra Az innovációs teljesítményt mérő ún. kompozit innovációs index ( SII) az EU 27 tagállamában

Forrás: Innovation Union Scoreboard , 2010. Pro Inno Europe, Innometrics, 2011. 1. February 1. p. 4. AT=Ausztria, BE=Belgium, BG=Bulgária, CZ=Csehország, CY=Ciprus, DK=Dánia, DE=Németország, EE=Észtország. EL=Görögország, ES=Spanyolország, FI= Finnország, FR=Franciaország, HU=Magyarország, IE=Írország, IT=Olaszország, LT=Litvánia, LU=Luxenburg, MT=Málta NL=Hollandia, PL=Lengyelország, PT = Portugália, RO= Románia, SK=Szlovákia, SE=Svédország, NO= Norvégia. A „Summary Innovation Index néven ismert indexet jelenleg3 24, az 1. táblázatban bemutatott részindexek egységes formára hozott, súlyozatlan (!) átlagaként4 számítják ki. 3

Az SII index évről évre változik. Egyes mutatókat kiiktatnak, miközben másokat betesznek vagy módosítanak, megváltoztatva s nevezőt, kibővítve vagy átértelmezve a mutató tartalmát. A 2010-es változásokat a 2009-es mutatórendszerhez képest lásd Innovation Union Scoreboard, 2010. Pro Inno Europe, Innometrics, 2011. 1. February 1 p. 57-58. Ez megnehezíti az indexek összehasonlítását, az indikátorok átfogó jellege miatt azonban dinamikusan is többé-kevésbé hű képet kaphatunk az országok innovációs aktivitásáról. 4 A SII indexet 24, az innovációhoz szorosan kapcsolódó részindex súlyozatlan (!) átlagaként számítják ki oly módon, hogy az eredetileg különböző formákban (%-ban, ezrelékben, abszolút számban) stb. megadott mutatókat újraskálázzák, normálják avégett, hogy minden egyes részindex valamennyi ország esetében 0 és 1 közötti értéket vegyen fel. 1 az értéke az adott index szempontjából legjobb helyezést elért országnak, 0 a legrosszabbnak, a többi ország által elért értéket pedig ennek arányában adják meg. Az index kiszámításának a módjáról, amelyről jelenleg is viták zajlanak, az Innovation Union Scoreboard (IUS) 2011 Proinno Europe, 7. függelékéből (69-70.o.) tájékozódhatunk részletesebben. Az innovációs, illetve K+F-fel összefüggő mutatók és

15


Dr. Szabó Katalin

1. táblázat Az SII indexek kiszámításához használt mutatók rendszere INNOVÁCIÓS HAJTÓERŐK Humán erőforrások

Nyitott, kiváló és vonzó ku- Finanszírozás és támogatás tatás

1.1.1. Újonnan doktoráltak 1000 25-34 év közötti lakosra vetítve

1. 2.1. Nemzetközi közös publikációk 1 millió lakosra vetítve

1.1.2. Felsőfokú tanulmányokat végzettek 1000 25-34 év közötti lakosra vetítve

1.2.2.A világon legtöbbet idézett 10%-ba tartozó publikációk az ország összes publikációjának a %-ában

1.1.3. legalább középfokú tanulmányokig eljutók 1000 20-24 év közötti lakosra vetítve

1.3.1. Kormányzati K+F kiadások (a GDP %-ában) 1.3.2 Kockázati tőke (korai szakasz, expanzió és visszahelyezés) a GDP %- ában

1.2.3. A Nem-EU doktori hallgatók aránya az ország összes doktori hallgatójára vetítve VÁLLALATI TEVÉKENYSÉG

Finanszírozás

Kapcsolatok és vállalkozás

2.1.1.Üzleti K+F kiadások a GDP %-ában (BERD)

2.2.1.Vállalaton belüli innovációt megvalósító KKV-k (az összes KKV %-ában)

2.3.1.PCT5 szabadalmi kérelmek aránya 1 milliárd $ GDP-re

2.2.2. Másokkal együttműködő, innovatív KKV-k (az összes KKV%-ában)

2.3.2. Társadalmi célú (egészség-ügyi, környezetvédelmi) PCT szabadalmi kérelmek 1 milliárd $GDP-re

2.1.2.Nem K+F innovációkra fordított kiadások a bevétel %-ában

2.2.3. Vállalati (privát) és akadémiai közös publikációk 1 millió lakosra vetítve

Szellemi tőke

2.3.3.Közösségi (EU) márkák 1 milliárd $GDP-re vetítve 2.3.4 Közösségi (EU) design 1 milliárd $GDP-re vetítve

országrangsorok egyébként is erősen vitatottak (Lásd erről Török, 2006; Borsi – Telcs [2004], Némethné Pál Katalin [2010]). Mindazonáltal az SII –komplex jellege miatt –más, gyakran használt mutatóknál talán kevésbé torzító. 5 PTC= Patent Application Treaty (A szabadalmak benyújtást szabályozó nemzetközi egyezmény). A PTC szabadalom nemzetközi szabadalom.

16


TPF

OUTPUTOK Innovátorok

Gazdasági hatások

3.1.1. A termék – és technológiai innovációt megvalósító KKV-k ( az összes KKV %-ában)

3.2.1 Foglalkoztatás a tudásigényes iparokban és a szolgáltatásokban (az összes foglalkoztatott %-ában)

3.1.2 Szervezeti és marketing innovációt megvalósító KKV-k ( az összes KKV %-ában)

3.13. Gyorsan növekvő innovatív vállalatok

3. 2. 2.Közepes és high tech termékek exportja (a teljes export %-ában) 3.2.3 Tudásigényes szolgáltatások exportja (a teljes export %-ában)

3. 2. 4 A piacon új és a vállalat számára új termékek eladása ( az összes forgalom %-ában) 3.2.5. Külföldről származó licenc és szabadalom bevételek a GDP %-ában

Forrás: Innovation Union Scoreboard, 2010. February, p. 4.

Pro Inno Europe, Innometrics, 2011. 1.

Természetesen lehet vitatni az SII érvényességét, csakúgy, mint az egyes – az előbbi táblázatba foglalt – mutatók adekvát voltát az innovációs teljesítmények meghatározásában. Ki lehetne bővíteni, vagy szűkíteni lehetne a részindexek körét. Vitatható az is, hogy egyetlen mutatóba vonják össze az innováció feltételeit leíró adatokat, például a BERD-et (az üzleti K+F kiadások a GDP %-ában) és az innovációt magát jellemző indikátorokat (olyanokat, mint a piacon új és a vállalat számára új termékek eladása az összes forgalom %-ában vagy a tudásigényes szolgáltatások exportja (a teljes export %-ában, stb.). Az SII kiszámításának vitatható volta ellenére elfogadhatjuk, hogy a kompozit innovációs index átfogó képet ad az innováció helyzetéről az EU-tagállamokban, és ez a kép nem hízelgő Magyarországra nézve. Tényként kezelhető, hogy hazánkban súlyos gondok vannak az innovációval. A hazai és a nemzetközi szakirodalomban nemigen találhatunk olyan írást, amely ennek ellenkezőjét bizonyítaná. Lemaradásunk ezért a valamennyi versenytípus közül a legfontosabb nemzetközi innovációs versenyben évről-évre aggasztóbb. .

A vállalatok számára ma már világszerte nem az a kérdés, hogy innováljanak-e, vagy sem, hanem az, hogy hogyan. (Prajogo--Ahmed, 2006.) Az innovációs verseny kiemelkedő szerepét az országok között folyó versengésben meggyőzően mutatja az a tény, hogy a legtöbb ország esetében az innovációs rangsorban elfoglalt hely nagyjából megegyezik a versenyképességi rangsorban6 elfoglalt hellyel. Ezt láthatjuk a 2. táblázatban. A táblázat utolsó oszlopában 6

A globális versenyképességi indexet (WCI) széles körben használják nálunk is, ezért annak kiszámítását itt nem részletezzük. Ez is számos részmutatóból összegzett kompozit index, amely részmutatók közül néhány az innovációt térképezi fel. A World Compeitiveness Index-et alkotó 113 részmutató közül azonban mindössze 7 innovációs mutató van, úgyhogy értelmesnek láttuk a sokkal átfogóbb 24 elemes SII innovációs kompozit indexet összevetni a globális versenyképességi indexszel. (V.ö. Word Economic Forum, 2011p. 75.)

17


Dr. Szabó Katalin

látható eltéréseket a két index között pozitív előjellel láttuk el, ha az ország jobban áll a versenyképességben, mint az innovációs rangsorban, ebből következően negatívval, ha hátrébb sorolódik, mint az innovációs index alapján várható lenne. 4 ország esetében – mint láthatjuk – a kétféle rangsorban elfoglalt hely pontosan megegyezik egymással, míg a kétféle rangsor további 20 ország esetében maximum 4 hellyel tér el pozitív vagy negatív irányban. 2. táblázat Az EU-tagországok rangsora az innovációs teljesítmény (SII) és a nemzetközi versenyképességi index alapján Ország

Innovációs Index (SII) 2010

Svédország Dánia Németország Finnország Egyesült Királys. Belgium Ausztria Hollandia Írország Luxemburg Franciaország Ciprus Szlovénia Észtország Portugália Olaszország Csehország Spanyolország Görögország Málta Magyarország Lengyelország Szlovákia Románia Litvánia Bulgária Lettország

Innovációs index (SII) rangsor

(World Competitivenes s Index)

Versenyképességi (WCI) rangsor

Eltérés az innovációs rangsortól

0,75 0,736 0,696 0,696 0,618 0,611 0,591 0,578 0573 0,565 0,543 0,495 0,487 0,466 0,436 0,421 0,414 0,395

1. 2. 3. 4. 5. 6 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

5,56 5,32 5,39 537 5,25 5,07 5.09 5,33 4,74 5,05 5,13 4,50 4,42 4,61 4,38 4,37 4.57 4,49

1. 5. 2. 3. 6. 9. 8. 4 11 10 7. 15. 17. 12. 18. 20. 13. 16.

0 -3 +1 0 -1 -3 -1 +4 -2 0 +4 -3 -4 +2 -3 -4 +4 +2

0,364 0,351 0,327 0,278

19. 20. 21. 22.

3,99 4,34 4,33 4,51

27. 21. 22. 14.

-8 -1 -1 +8

0,269 0,237 0,227 0, 226 0,201

23. 24. 25. 26. 27.

4,25 4,16 4,38 4,13 4,14

23. 24. 19. 26 25

0 0 +6 0 +2

Forrás: Saját összeállítás. A táblázatban szereplő adatok forrása az Innovation Union Scoreboard, 2010. Pro Inno Europe, Innometrics, 2011. 1. February p. 4.; továbbá a World Economic Forum: The Global Competitiveness Report, 2010–2011.

18


TPF

A táblázat alapján első megközelítésben csak azt állapíthatjuk meg, hogy az innováció és a versenyképesség szorosan együttmozog, logikus feltételezés azonban, hogy inkább az innováció van hatással a versenyképességre, a termékeknek és a szolgáltatásoknak a globális piacon kivívott sikerére, nem pedig megfordítva, a versenyképesség szintje magyarázza az innovációs teljesítményt. Ha áttekintjük az. 1. táblázatban közölt részmutatók rendszerét – az oktatásra vonatkozó indikátoroktól a tudásigényes tevékenységekben foglalkoztatottak arányán át a szabadalmakig – ugyanerre a következtetésre juthatunk, hiszen e részmutatók túlnyomó része (együtt és külön-külön) is erősen befolyásolják az országok versenyképességét. Kiugró eltérésről az innovációs és versenyképességi index alapján számított helyet illetően mindössze két ország esetében (Görögország és Lengyelország) számolhatunk be. Görögország pénzügyi csődje magyarázza a lecsúszását a versenyképességben, míg Lengyelország mostani elfogadható középső helye versenyképességi rangsorban a jelentős belső piaccal rendelkező ország erős tőkevonzó képességével, a beáramló külföldi tőke által behozott magasabb színvonalú technológiával magyarázható. A gyenge innovációs teljesítmény árnyékában azonban a lengyel versenyképesség hosszú távon súlyos kérdéseket vet fel. Az eddig leírtak az innovációs teljesítmény meghatározó voltát húzzák alá a gazdasági siker szempontjából, ugyanezt támasztja alá a témában született – egyre szélesedő – nemzetközi szakirodalom is. Az innovációs teljesítmény jelentős hatása a versenyképességre ugyanakkor óhatatlanul felveti a kérdést, mi az oka hazánkban (csakúgy, mint az új tagországok túlnyomó részében) az innovációk elégtelenségének. Miért kullogunk a rendszeresen az innovációs rangsor utolsó harmadában? A TÁMOP-keretében 2010-ben megalakult kutatóműhelyünk ennek a kérdésnek a vizsgálatát tűzte ki célul7, leszűkítve a vizsgálatot a magyarországi központi régió KKV-ira. Jelen tanulmányunk gyújtópontjában is a lemaradásunk okai állnak. Miért nem valósulnak meg az innovációk hazánkban annak ellenére, hogy – a képességek egyenletes eloszlását feltételezve a különböző országokban – nem lehetünk kevésbé tehetségesek vagy kreatívak más országbelieknél. Mi akadályozza az újító szellem érvényesülését azután is, hogy lebomlottak a szocialista rendszerből következő korlátok8, amely rendszerben a „nehéz emberek”, azaz az újítóknak, feltalálóknak nehéz sorsa jutott. Nemcsak az EU által közzétett, hanem nemzetközi és hazai irodalomban szokásos elemzések is általában jól mérhető, „objektív” mutatókat keresnek a kiemelkedő vagy éppen alacsony innovációs teljesítmény hátterében. A teljesítményt meghatározó elemként kezelik a K+F-re fordított vállalati és kormányzati forrásokat csakúgy, mint a felsőoktatásban részt vevők arányát vagy a kockázati tőke súlyát. Lényegében a fenti kompozit mutató is alapvetően ezekre az úgymond „objektív” mutatókra épít, amikor az innovációs hajtóerők között az emberi erőforrásokat a kutatási színvonalat, illetve a pénzügyi erőforrásokat jelöli meg. Hipotézisünk 7

A kutatás fő célja az innovációs aktivitás társadalmi hátterének megvilágítása volt. A nemzetközi szakirodalom tanulmányozásán túl empirikus vizsgálatot is végeztünk. A felmérés sztenderdizált kérdőívekkel, online megkérdezéssel történt 2011. március 31 és augusztus 15. között. Az 52 kérdést tartalmazó kérdőívet a 3500 körüli potenciális válaszadóból 302-en töltötték ki. A kérdőívek feldolgozása megtörtént, elemzésük folyamatban van. 8 Kornai János új könyvében meggyőzően igazolja, hogy az innováció „rendszerspecifikus”. Míg a kapitalista gazdaságok Kornai szerint kedvező termőtalajt nyújtanak az újítások számára, addig a szocializmus (a hadiipart kivéve) innovációs sivatagnak tekinthető: „Tegyük fel egy pillanatra, hogy Marx, Lenin és Trockij víziója megvalósult, a világforradalom a glóbusz minden részén győzedelmes volt, és a kapitalizmusból semmi sem maradt. Ebben a helyzetben sohasem lett volna számítógép és tranzisztoros rádió, hűtőszekrény és szupermarket, internet és mozgólépcső, CD és DVD, digitális fényképezés, mobiltelefon és az összes többi forradalmi technikai változás. Életmódunk, legalábbis a különféle eszközök és berendezés használatát tekintve, többé vagy kevesebbé stagnálna azon a szinten, amelyet a kapitalizmus utolsó megmaradt foltjaiból a végső veresége előtt átvettek.” (Kornai, 2011. p.29. )

19


Dr. Szabó Katalin

szerint azonban ezek csak „köztes” magyarázó változók, amelyek maguk is magyarázatra szorulnak. Mindegyik esetében további kérdéseket lehet feltenni az okkeresés során. Mi az oka annak, hogy a legfejlettebb országok vállalatai a legutóbbi néhány válságos évben növelik a K+F-re fordított kiadásokat, miközben a magyar tulajdonban lévő vállalatok hasonló mutatója romlik, és az állam is az elsők között a K+F re fordított összegeket kurtítja meg? Mi az oka annak, hogy az SII indexbe újabban bevont publikációs mutatók olyan siralmasak a keleteurópai országokban, miközben kiemelkedőek Svédországban, Hollandiában vagy Izraelben. Mondhatjuk erre persze, hogy ez utóbbiak gazdag országok, és sokkal bőkezűbben finanszírozzák a kutatást, a felsőoktatást és általában az innovációkat, mint hazánkban teszik azt. De meg is fordítható az oksági kapcsolat, ezek az országok azért gazdagok, mert intenzív innovációs tevékenység jellemző rájuk, és az innováció útjában nem tornyosul annyi akadály, mint a gyengébben teljesítő, szegényebb országokban. Jelen cikkünkben az innovációs teljesítmény mögött meghúzódó oksági láncot nem az SII indexet alkotó, 1. táblázatba foglalt innovációs hajtóerők oldaláról fejtjük fel, mert ezek állapota feltételezésünk szerint csak következmény. Az innovációs aktivitást sokkal inkább meghatározzák értelmezésünkben azok a társadalmi lendítő és fékező erők, amelyek az egyéneket illetve szervezeteket innovációra késztetik, illetve eltántorítják attól. (Gorski, 2003.) Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy bizonyos társadalmilag kondicionált attitűdök és magatartásformák kedvezőek az innovációk számára, míg mások hátráltatják azt. Hasonló álláspont – különböző megfogalmazásokban – a szakirodalomban is megjelenik. „Az innovációnak mind anekdotikus, mind az empirikus irodalma hangsúlyozza a kultúrának mind fő determinánsnak a fontosságát az innovációs teljesítményben.” (Prajogo – Ahmed, 2006). A magatartás és a kultúra meghatározó szerepét hangsúlyozó tanulmányok többnyire azonban a vállalati kultúra, illetve a különböző vállalattípusokra jellemző magatartásformák, kulturális minták hatását vizsgálják az innovációs teljesítményre. (Necadova–Solleova, 2011; Tellis et al, 2009; Kenny – Reedy, 2007; Herbig – Dunphy, 1998; Caldwell--O'Reilly. 1995; Deshpande et al., 1993) Tellis és szerzőtársai kifejezetten hangsúlyozzák, hogy az innovációs tanulmányokban gyakorta szereplő négy innovációt meghatározó tényező közül nem általában a kultúrát, hanem a vállalati kultúrát tartják meghatározónak. „Azt a tételt állítjuk fel, hogy a mai kapitalista gazdaságokban a munka, a tőke vagy a kormányzat nem az elsődleges tényezők, amelyek megkülönböztetik az innovatív cégeket a többiektől. De önmagában a kultúra sem a legnagyobb fontosságú tényező. Sokkal inkább amellett érvelünk, hogy a vállalati kultúra az, amely a fő hajtóereje az innovációknak nemzetközi összehasonlításban is.”9 (Tellis et al, 2009. p. 10) Bár elfogadjuk, hogy a specifikus vállalati kultúra is fontos lehet az innovatív cégek megkülönböztetésében, a fő magyarázó tényezőnek mégsem ezt, hanem az országra jellemző általánosan elterjedt magatartásformákat, attitűdöket tekintjük. Bár az egyes vállalatok kultúrája, a bennük meghonosodott magatartásformák és attitűdök eltérhetnek a „nemzeti átlagtól”, különösen akkor, ha idegen tulajdonban lévő vállalatokról vagy transznacionális társaságok helyi leányvállalatairól van szó10, de még ezek sem vonhatják ki magukat a lokális magatartásfor9

A viszonylag szabad fordítás miatt megadjuk az eredeti angol szöveget is: „..we propose the thesis that in today’s capitalist economies, labor, capital, and government may not be the primary factors that distinguish innovative firms from others. Neither may country culture in itself be the major factor of importance. Rather, we argue that firm culture is likely to be the primary driver of innovation in firms across nations..”. 10

A külföldi tulajdonosok és menedzserek magatartási és kulturális hatásának egy külön fejezetet szenteltünk Kocsis Évával közös könyvünkben ( Szabó–Kocsis, 2003.)

20


TPF

mák hatása alól. (Ehhez elegendő a TESCO angliai és magyarországi üzleteit összehasonlítani.) A 3. táblázatban szembeállítottuk azokat az attitűdöket, magatartás-formákat, amelyek megítélésünk szerint hatással lehetnek az innovációs aktivitásra. Empirikus vizsgálatunkban ezeket a magatartásformákat próbáltuk feltérképezni, és kapcsolatba hozni az innovációval. Jelen cikkünkben azonban nem ennek a még folyamatban lévő empirikus vizsgálatnak az eredményeit közöljük, hanem – mintegy annak háttereként – nemzetközi összehasonlításban mutatjuk meg ezen tényezők kapcsolatát az innovációval. 3. táblázat AZ INNOVÁCIÓT BEFOLYÁSOLÓ MAGATARTÁSFORMÁK

Az innovációt előmozdító magatartásformák Magas kockázatvállalási hajlandóság

Az innovációt hátráltató magatartásformák Alacsony kockázatvállalási hajlandóság

Önálló kezdeményezés, autonóm cselekvés, A felsőbbséghez való lojalitás, bürokratikus szabad döntések magatartásformák, kiszolgáltatottság Korrekt magatartás, szabálykövetés

Korrupciós kerülőutak keresése, szerződések, szabályok be nem tartása

Bizalom, nyitottság, magas toleranciaszint

Bizalmatlanság, bezárkózó magatartás, alacsony tolerancia-szint

Magas fokú mobilitás, rugalmasság Forrás: Saját összeállítás

A mobilitás alacsony foka, rugalmatlanság

Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért kedvező a magas kockázatvállalási hajlandóság az innovációk szempontjából, illetve megfordítva miért akadályozza a kockázatkerülés az újításokat. Az újítások a lényegüknél fogva kockázatosak. Az újítók próbálkozásai közül csak igen kevés jár sikerrel (Thomke, 2003), ezért ahogyan azt Kornai János is kifejti könyvében (Kornai, 2011, p. 40.) a potenciális újítók, feltalálók csak nagy jutalom reményében indulnak el a kudarcokkal szegélyezett göröngyös úton. Ha a társadalmi háttér miatt nincs lehetőség kiugró jövedelemre, nem lesznek jelentős újítások. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy az egyenlősdi akadályozza az újítások jutalmazását, az állam teszi rá a kezét az újításból származó jövedelemre, vagy más módon – például korrupcióval – kisebb kockázat mellett lehet magas jövedelemre szert tenni, a lényeg az, hogy hatásos ösztönzők nélkül nincs kockázatvállalás. Ha a jövedelemelosztásnak kevés köze van a teljesítményhez, akkor mi sarkallná a gazdaság szereplőit arra, hogy kockázatos újítási projektekbe fogjanak? E tanulmány terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé, hogy a 3. táblázatba foglalt innovációt befolyásoló attitűdök és magatartásformák mindegyikét elemezzük, ezért kiemelünk két attitűdöt, illetve magatartásformát: a korrupciós kerülőutak keresését és a bizalom, illetve bizalmatlanság kérdéskörét, mely utóbbi szorosan összefügg nyitottság, illetve zártság magatartásformáival. A korrupció, a teljesítményelv háttérbe szorítása, a kapcsolatok felértékelődése, a nepotizmus nyilvánvalóan nem kedvez az innovációnak, de semmilyen más meritokratikus jelenségnek sem, legyen szó akár a tanulásról, akár a tehetségek érvényesüléséről. Ha egy országban nyit21


Dr. Szabó Katalin

va áll a korrupciós út, az nyilván nem ösztönöz más rögös, nehezen járható ösvények megmászására. Emellett a kéz-kezet mos alapon érvényesülő vezetők és más döntési pozícióban lévők számára nyilvánvalóan kényelmetlenek az innovatív, tehetséges emberek. Attól tartanak, hogy veszélyeztetik a nepotizmus és a politikai kapcsolatok révén elnyert pozíciójukat. A magas korrupciós szintű országokban ezért szükségképpen alacsony lesz az innovációs szint. A következő táblázatban összekapcsoljuk a korrupciós és az innovációs indexet. Az index legmagasabb értéke 10, ez a korrupciótól teljesen mentes országot jelentené. A táblázat azt mutatja, hogy két index megint együtt mozog, tehát a korrupciós rangsorban elől álló, azaz a legkevésbé korrupt, országokban legerőteljesebb az innovációs aktivitás. 4. táblázat Az EU- tagországok rangsora a Korrupciós Index (CPI)és az SII alapján Ország Korrupciós CPI Innovációs SII rangAZ SIIIndex Rangsor Index sor index elté(CPI) (SII) rése a korrupciós rangsortól Dánia 9,3 1. 0,414 2. -1 Svédország 9,2 2. 0,750 1. +1 Finnország 8,9 3. 0,696 3. 0 Hollandia 8,9 4. 0,578 8. -4 Luxemburg 8,2 0,565 10. -5 5. Németország 8,0 0,696 4. +2 6. Írország 8,0 0,573 9. -2 7. Ausztria 7,9 0,591 7. +1 8. Egyesült Királyság 7,7 0,618 5. +4 9. Belgium 7,1 0,611 6. +4 10. Franciaország 6,9 0,543 11. 0 11. Ciprus 6,6 0,495 12. 0 12. Észtország 6,6 0,466 14. -1 13. Szlovénia 6,6 0,487 13. +1 14. Spanyolország 6,1 0,395 18. -3 15. Portugália 5,8 0,436 15. +1 16. Málta 5,2 0,351 20. -3 17. Magyarország 5,1 0,327 21. -3 18. Lengyelország 5 0,278 22. -3 19. Litvánia 5.0 0,227 25. -5 20 Csehország 4,9 0,414 17. +4 21. Lettország 4,5 0,201 27. -5 22. Szlovákia 4,5 0,269 23. 0 23. Olaszország 4,3 0,421 16. -8 24. Bulgária 3,8 0,226 26. +1 25. Görögország 3,8 0,364 19. +7 26. Románia 3,8 0,237 24. +3 27. Forrás: Transparency International(2010): Corruption Perception Index, továbbá az Innovation Union Scoreboard, 2010. Pro Inno Europe, Innometrics, 2011. 1. February

22


TPF

A kétféle rangsor – mint láthatjuk – négy esetben tökéletesen megegyezik, az eltérés 0. További 18 esetben az eltérések a +- 4-es sávon belül maradnak, és csupán 5 esetben kerülnek a sávon túlra. A nyitottság, illetve a zárt a gondolkodás adott országra jellemző foka is jelentősen befolyásolhatja az innovációkat. Nem kell különösebben érvelni amellett, hogy a bezárkózó, a külvilágtól elhatárolódó magatartásformák általános elterjedtsége nem kedvez az innovációknak. Amint arra könyvében Reuven Brenner (1994) rámutat, a kultúrák határa az innovációk kitüntetett keletkezési helye. Az újdonságok akkor tűnnek fel folyamatosan, ha az emberek beleütköznek a mentális modellek különbözőségébe. „Ez azt jelenti, hogy idegenekkel kerülnek kapcsolatba – kereskedőkkel és bevándorlókkal – akik információt, pénzt és kapcsolatokat hoznak, vagy rákényszerítik az embereket, hogy eltérjenek a rutintól és az új eszmékre tegyék fel mindenüket.” (Brenner,1994, p. 61.) Egy legújabb kori jellemző példája az idegenek tudásgeneráló szerepének a Szilícium-völgy. Az informatika eme forró zónájában a lakosoknak hozzávetőleg az egynegyede külföldi születésű. (Cohen – Fields, 1999, p. 109.) Az újítások többrétegű összefüggést teremtenek a lokalitás és a globális jelenségek között. A globalizáció sok lokális közösség számára újításokat hoz, ugyanakkor paradox módon az újítások csak a diverzitás, tehát a lokális különbségek, illetve kultúrák fennmaradása mellett valósulhatnak meg. Ha ugyanis a gondolkodás szélsőségesen standardizálódik, ami a globalizáció egyik nemkívánatos mellékhatása lehet, veszélybe kerül az újító szellem. A kultúrák határain felbukkanó idegenek kedveznek az újító szellemnek azért is, mert az időben és térben korlátok nélkül mozgó emberek általában vállalkozóbb szelleműek az átlagnál, nagyobb a kockázatviselő képességük, hiszen már az is egyfajta kockázatvállalás, hogy elhagyták eredeti, jól ismert közösségüket. Mindez kielégítően alátámasztja azt a brenneri tézist, hogy az innováció és a fejlődés szempontjából történelmileg is előnyt élveznek azok a helyek, ahol nagy számban fordulnak meg, illetve élnek idegenek: a szigetállamok, a kikötők a befogadó országok11 (a példák a középkori Velencétől Szingapúron keresztül egészen az Egyesült Államokig terjednek). Hazánkra nemzetközi összehasonlításban inkább a zárt gondolkodás jellemző, és országunk befogadó országnak sem igen tekinthető, amint azt az alábbi ábra vízszintes tengelyén lemérhetjük. Az alábbi ábra egyfajta paradoxonra is rávilágít, miközben a tradícionalitás és a vele e gyakran együtt járó vallásosság kevéssé jellemző Magyarországra, a zártság nyitottság – skálán a skála zárt végén helyezkedik el.

11

Ez a nagyon fontos felismerés fogalmazódik meg István királynak Imre herceghez intézett intelmeiben is, bizonyítván, hogy csak ritkán van új a nap alatt.

23


Dr. Szabó Katalin

4. ábra A felsőfokú végzettséggel rendelkező népségre számított pontszámok a tradicionálisvallásos / világi-racionális gondolkodás és a zárt gondolkodás / nyitott gondolkodás által kirajzolt értéktérben

Forrás. Keller, 2009, p..14. „Az ábrán látható, hogy Magyarország a hasonló, nyugati kultúrájú országtömb perifériáján, az ortodox kultúrájú országok közelében található. A vizsgált két dimenzióban a magyarok közelebb állnak a bolgárok vagy a Moldovai Köztársaságban élők gondolkodásához, mint a földrajzi értelemben hozzánk közelebb lévő Szlovéniához.” (Keller, 2009, p. 11. Kiemelés tőlem – Sz. K.) A zárt gondolkodás többnyire bizalmatlansággal jár együtt. Mivel az innováció komplex, sok ember harmonikus együttműködését igénylő folyamat, a gazdaság szereplői közötti bizalom, de legalábbis annak egy elfogadható szintje az innováció elengedhetetlen feltétele. Az ASEP/JDS nevű szervezet elkészítette a bizalom térképét 100 országra vonatkozóan. Az adatok az 1993-2009 közötti időszakból származnak, valamennyi ország esetében a legfrissebb elérhető adatot használták. A felmérés során arra az egyszerű kérdésre kerestek választ, hogy mennyire bíznak az emberek embertársaikban, illetve mennyire találják úgy, hogy óvatosan, némi gyanakvással kell kezelniük a velük kapcsolatba a kerülő embereket, azaz mennyire bizalmatlanok. A teljes bizalmat a 140 feletti szint képviseli a teljes bizalmatlanságot a 0. A mind az öt kontinensre vonatkozóan elkészített térképek közül mi az európait mutatjuk be.

24


TPF

5. ábra Az európai országok bizalmi térképe. A személyes bizalom

Forrás: Medrano (2011) Mint az ábrán látható, a bizalom tekintetében a déli és keleti államokkal vagyunk egy csoportban, olyanokkal, mint Olaszország, Oroszország vagy Románia. Ez nem jó hír az innováció szemszögéből. A találmányok, kutatási eredmények ugyanis a 21. században már nem padlásszobákban elmélkedő magányos tudósok művei, hanem vállalati kutató teameké, sőt a vállalatok határain is átnyúló kutatócsoportoké. Még inkább közös alkotás a megvalósult innováció, amely szoros szervezetközi és személyközi kapcsolatokat feltételez:„..az irodalomban széles körben elterjedt az a feltételezés, hogy a tudásmegosztás növekedése hozzájárul a szervezet teljesítményéhez és innovativitásához.”(Nielsen–Nielsen, 2009. p. 1031.) A tudásmegosztáshoz azonban elengedhetetlen a bizalom (Easterby-Smith et al., 2008, p. 678). És ha egy ország általános bizalmi szintje alacsony, akkor a kutatási szférában sincs ez alapvetően másként. Csermely Péter biológiaprofesszor, a hazai tehetséggondozás egyik legkiemelkedőbb személyisége blogjában, a Miért döcög az innováció című bejegyzésében így fogalmaz: „Ameddig nem tudunk nagyobb bizalommal lenni egymás iránt, addig mind az innováció, mind a tehetségek hasznosulása a töredéke marad annak, ami lehetne. Bizalom híján a biztonságkereső hálózatépítő stratégia érvényesül, és így a társadalmi csoportok zártak maradnak.” 12 Az összefüggés az innovációs teljesítmény és a bizalom között valószínűsíthető, ha összevetjük az EUtagországok bizalmi rangsorát innovációs helyezésükkel. Amint azt a fenti Csermely-idézet is megerősíti, a bizalom a feltétele az innovációnak, nem pedig megfordítva. 12

Csermely Péter Miért döcög az innováció. csermelyblog.tehetsegpont.hu/node/143

25


Dr. Szabó Katalin

5. táblázat Az EU-tagországok rangsora a bizalmi index és az innovációs teljesítmény (SII) szerint Ország

Svédország Dánia Finnország Hollandia Németország Írország Ausztria Belgium Egyesült Királyság Olaszország Görögország Luxemburg Litvánia Bulgária Cseh Köztársaság Észtország Magyarország Málta Spanyolország Lengyelország Románia Szlovénia Franciaország Lettország Szlovákia Portugália Ciprus

Bizalmi index

Bizalmi index rangsor

134,5 131,9 117,5 90,6 75,8 72,1 70,2 63,8 61,7 60,8 54,6 53,9 52,8 50,9 48,8 48,4 44,8 42,2 40,9 40,9 40,6 38,6 37,9 35,9 33,4 21,9 21,2

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.

Innovációs Index (SII)

0,75 0,736 0,696 0578 0,696 0,573 0,591 0,611 0,618 0,421 0,364 0,565 0,227 0,226 0,414 0,466 0,327 0,351 0,395 0,278 0,237 0,487 0,543 0,201 0,269 0,436 0,495

Innovációs helyezés 1. 2. 3. 8. 4. 9. 7. 6. 5. 16. 19. 10. 25. 26. 17. 14. 21. 20. 18. 22. 24. 13. 11. 27. 23. 15. 12.

Eltérés a bizalmi index rangsortól 0 0 0 -4 +1 -3 0 -4 -3 +2 -8 +2 -12 -12 -2 +2 -4 -2 +1 -2 -3 +11 +12 -3 +2 +11 +14

Forrás: ASEP/JDS Databank. http://www.jdsurvey.net/jds/jdsurveyMaps.jsp?Idioma=I&SeccionTexto=0404&NOID=104

Az eltérés előjele negatív, ha az innovációs index alapján az ország hátrébb sorolódik, mint a bizalmi index alapján, ebből következően pozitív, ha jobban áll az innovációs rangsorban, mint a bizalmi rangsorban. A táblázat adatai szerint is együttmozgás mutatkozik a bizalmi index és az innovációs index között. Négy esetben tökéletesen megegyezik a bizalmi rangsorban elfoglalt hely az innovációs helyezéssel, míg 16 esetben a nem túl jelentős eltérésnek minősülő +- 4-es sávon belül marad. Ugyanakkor a kapcsolat a két index között lazább, mint a versenyképességi index tekintetében, több szám szerint 6 esetben van jelentős eltérés is a két index között, és az eltérések

26


TPF

nagyobbak. A kiugró eltérések talán azzal magyarázhatók, hogy néhány déli régi kapitalista országban és néhány új EU-tagállamban – javarészt történelmi-kulturális okokra visszavezethetően – nagyon alacsony a bizalmi szint. *** Annakidején már Joseph Schumpeter is hangsúlyozta, hogy hosszú távon a vállalatok kevésbé az árakkal, mint inkább az új termékekkel és az innovációkkal versenyeznek. A kreatív rombolás egész iparágakban tüntetheti el a rivális cégeket, sőt hajdan jobb napokat látott országokat sodorhat a tönk szélére. Az innovációs folyamatok felgyorsulásával, a szinte permanenssé váló innovációkkal a kreatív rombolás már középtávon, sőt rövid távon is éreztetheti a hatását. Csak azok az országok szállhatnak be jó eséllyel az innovációs versenybe, amelyek lakóinak magas a kockázatvállalási hajlandósága, ahol a teljesítményelvet nem szorítja háttérbe a kézkezet mos magatartás, ahol alacsony a korrupciós szint, és magas a bizalom.( Ezt az összefüggést a gyakorlatban működő szakemberek is felismerik. Jaksity Györgynek, a Concorde elnökének egy nyilatkozatában a következőket olvashatjuk: „Kutatások, felmérések jól mutatják, hogy gazdasági problémáink alapja az együttműködés, a bizalom, a hosszú távú gondolkodás hiánya, a merev szembehelyezkedés a versennyel, a globalizációval, a mássággal, a változással.”13 Az innovációt fékező, gátló magatartási és kulturális meghatározottságok egymással is összefüggnek. (Perry-Smith, Shalley, 2003) Nyilvánvaló, hogy a zárt gondolkodás, a bizalomhiány, a kockázatkerülés nem pusztán egyéni tulajdonság, hanem egy társadalmilag kondicionált magatartási modellé (North – Wallis– Weingast, 2006) áll össze, ami nem kedvez az innovációnak. Az országunkra jellemző magatartási modell csak akkor válhat „innovációbaráttá”, ha az intézményrendszer egésze ebben az irányban alakítja a gazdaság szereplőinek magatartását. Az intézményrendszer, a jellemző magatartásformák és az innováció kapcsolata14 azonban már egy másik tanulmány tárgya lehetne.

13

Blahó Miklós: Most indul az elveszett évtized, Intejú Jaksity Györggyel, a Concorde elnökélvel Népszabadság, 2011. október 17. 9. o. 14 Az intézményrendszer és az innováció kapcsolatával egy korábbi, Hámori Balázzsal közös cikkemben foglalkoztam.

27


Dr. Szabó Katalin

Irodalomjegyzék Borsi Balázs –Telcs András (2004): A K+F-tevékenység nemzetközi összehasonlítása országstatisztikák alapján. Közgazdasági Szemle, Vol.51. No.2. pp.153-172. Brenner, R. [1994]: Labyrinths of Prosperity. Economic Follies – Democratic Remedies. The University of Michigan Press, Ann Arbor. Daniel, I. P. --Pervaiz, KA (2006). Relationships between innovation stimulus innovation capacity, and innovation performance. R&DManagement, Vol. 36. No 2. pp. 499-515. Deshpande, R. – Farley, J. U. – Webster Jr, F. E. (1993: Corporate culture, customer orientation, and innovativeness in Japanese ﬁrms: a quadrad analysis. Journal of Marketing, Vol. 57, pp. 23–27. Caldwell, D. – O'Reilly, C.A. (1995): Norms supporting innovation in groups: An exploratory study. Working paper, University of Santa Clara, Santa Clara, CA Easterby-Smith, M. –Lyles, M. A. –Tsang, E. W. K. (2008): Inter-organizational knowledge transfer:current themes and future prospects. Journal of Management Studies, Vol.45, pp. 677–90. European Commision ( 2010): Innovation Statistics. Eurostat, Data from October, 2010. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php/Innovation_statistics European Comission/ Eurostat (2011a): 6th Community Innovation Survey ( CIS 2010). European Comission Eurostat (2011b): Science, technology and innovation in Europe, 2011 edition Feldman, S.P. (1988) How organizational culture can affect innovation. Organizational Dynamics, Vol.17. pp. 57–68. Gorski, P. (2003): The disciplinarty revolution: Calvinism and the rise of the state of moden Europe. Universitíy of Chicago, Chicago, Grant, A. ( 2011): Motivating creativity at work: The Necessity of others is the mother of invention: intrinsic and prosocial motivations, Psychological Science agenda. American Psychological Association, Hámori Balázs – Szabó Katalin (2010): A gyenge hazai innovációs teljesítmény intézményi magyarázatához. Vitaírás a nemzetközi innovációs versenyben való részvétel akadályairól. Közgazdasági Szemle, Vol.57. No.10. október, pp 876–897. Herbig, P. – Dunphy, S. (1998) Culture and innovation. Cross Cultural Management, Vol. 5, 13–22. Innovation Union Scoreboard (2011): Innovation Union Scoreboard, 2010. Pro Inno Europe, Innometrics, 1. February 2011. Keller Tamás (2009): Magyarország helye a világ értéktérképén. TÁRKI, Budapest. Kenny, B. – Reedy, E. (2007): Culture Factors on Innovation Levels in SMEs: An Empirical Investigation. Irish Journal of Management, pp. 119-142. Kornai János (2011): Gondolatok a kapitalizmusról. Akadémiai Kiadó, Budapest. Medrano, J. D (2011): Interpersonal trust. ASEP/ JDS Databank. Map of the World. http://www.jdsurvey.com/jds/jdsurveyActualidad.jsp?Idioma=I&SeccionTexto=0404&NOID =104

28


TPF

Norton, W. I. Jr. Moore, W. T. (2006): The inﬂuence of entrepreneurial risk assessment on venture launch or growth decisions’ Small Business Economics, Vol.26. pp. 216–226 Perry-Smith, J. E – Shalley, C. E (2003): The Social Side of Creativity: A Static and Dynamic Social NetworkPerspective. Academy of Management Review, Vol. 28, pp. 89–106. Necadova, M.–Solleova, H.(2011): Motives and barriers of innovation behaviour of companies. Economics & Management; Vol. 16, pp. 832-838,. Nielsen, B. B. – Nielsen, S. (2009): Learning and Innovation in International Strategic Alliances: An Empirical Test of the Role of Trust and Tacitness. Journal of Management Studies, Vol. 46. No.6 September.00840. North, D. C. – Wallis, J. J. – Weingast, B. R.(2006): A Conceptual Framework for Interpreting Recorded Human History. NBER Working Paper, No. 12795. OECD Reviews of Innovation…(2008): OECD Reviews of Innovation Policy:Hungary. OECD Directorate for Science, Technology and Industry (DSTI), Paris. OECD Science, Technology…(2011): OECD Science, Technology and Industry Scoreboard 20 September, Pakucs János– Papanek Gábor (szerk.) (20009): Innováció menedzsment kézikönyv. Magyar Innovációs Szövetség, Budapest. Prajogo, D.I. – Ahmed P.K. (2006): Relationships between innovation stimulus, innovation capacity and innovationperformance. R&D Management 36, no. 5: 499–515. Roberts, K. (2003): What strategic investments should you make during a recession to gain competitive advantage. Strategy and Leadership, Vol.31, pp. 31–39. Schumpeter, J. A. (1911): A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980. Szabó Katalin (2009): Innováció Magyarországon: felülnézetben és földközelben. Vezetéstudomány, Vol. 40. No. 4. pp.. 2-15. Szabó Katalin – Kocsis Éva (2003): Tanulás és felejtés vegyes vállalatokban. Oktatási Minisztérium, Budapest, 326. p. Tellis, G. J. – Prabhu, J. C. – Chandy, R. K. (2009): Radical innovation across nations: The preeminence of corporate culture. Journal of Marketing, Vol. 73 Issue 1, pp.3-23. Thomke, S. H (2003): Experimentation Matters: Unlocking he Potential of New Technologies for Innovation .Harvard Business School Press, Boston, MA. Török Ádám (2006): Stratégiai ágazat stratégia nélkül? A magyar kutatás-fejlesztés teljesítménye és versenyképessége nemzetközi összehasonlításban Savaria University Press, Szombathely. Transparency International (2010): Corruption Perception Index. World Economic Forum (2011): The Global Competitiveness Report 2010–2011.

29

30


TPF

AZ ÉLELMISZERGAZDASÁGI MARKETING HELYZETE, JELENTŐSÉGE, LEHETŐSÉGE 2010-BEN, MAGYARORSZÁGON Prof. Dr. habil. Gaál Béla Jean Monnet professzor; főiskolai tanár; c. egyetemi tanár Az élelmiszerek világpiacán új jelenségek alakultak ki. A változások – koncentrálódás, integráció, új viszony az élelmiszerekhez, új trendek, fenntarthatóság, stb – új vállalati és nemzeti stratégiák kialakítását követeli meg. A magyar élelmiszer marketing – a válság időszakában – továbbra is nehézségekkel küzd. Ez szemléleti és financiális oldalról is igaz. Az új fogyasztói igények követése és ezzel a termelői, vállalkozói oldal segítése a sikeres marketing kulcsa. Csak hatékony állami segítséggel és az élelmiszergazdasági vállalkozók jelentős szemléletváltásával lehet elérni, hogy a magyar élelmiszer a piacon sikeres legyen, a jó hírnév erősödjék.

I. Új jelenségek az élelmiszerek világpiacán Az élelmiszer életünk meghatározó szereplője. Nélküle nem képzelhető el az életvitel, meghatározza egészségünket, az életminőséget. A legújabb kutatások megerősítik, hogy az, hány évig élünk, 1/3 részben a genetikától (öröklött tulajdonságainktól), harmadában a bennünket ért stressztől és annak kezelési módjától, 33 %-ban pedig a fogyasztott és szervezetünkbe beépülő élelmiszerek (tápanyagok) mennyiségétől, fajtájától, minőségétől függ. Ebből következően, ami a világpiacon bekövetkezik és az élelmiszerekkel kapcsolatos, az odafigyelést, sok esetben tudatos felkészülést igényel. Melyek azok az újszerűségek, amelyekre célszerű figyelemmel lenni? 1. Koncentrálódási folyamat a kávénál a termelésben 25-30 millióan dolgoznak, a fogyasztók több száz milliónyian vannak (esetleg milliárdos is a nagyságrend) ugyanakkor 20-30 nagy kereskedelmi vállalat végzi a forgalmazás közel 40 %-át (Metro, Aldi, Kmart, Rewe, Carrefour) - 3 nagyvállalat pörköli az összes forgalomba kerülő kávé közel felét (Philip Morris, Nestlé, Sara Lee)

Pl.: -

2. Változó termelői attitűd Eddig a „termelj és majdcsak lesz valahogy az értékesítéssel” szemlélet uralkodott (döntően a hiánygazdálkodással összefüggő gondolkodásmód), ezt azonban fel kell(ett) váltsa az „ismerd meg a vevődet, az értékesítési csatornákat és ennek figyelembevételével termelj, az igények szerint” szemlélet. 3. A mezőgazdasági termékpályák különleges szerepűvé váltak Sok-sok független termelő hálózata végzi a termelés-disztribúció-feldolgozás (transzformálás) folyamatát a végső fogyasztásig. Az un. értékteremtési rendszer a termékpálya mentén működve lehetővé teszi, hogy a lánc szereplője a termelődő érték egy bizonyos hányadára szert tegyen (értéklánc menedzsment).

31

Az élelmiszergazdasági marketing helyzete, jelentősége, lehetősége 2010-ben, Magyarországon

Dr. habil. Gaál Béla

4. Integrációs törekvések A mind horizontális, mind vertikális formában kialakuló együttműködések célja az erő- és érdekérvényesítés növelése. 5. Az élelmiszerekhez való „viszony” változása Addig amíg az Afrika-zóna jelentős részén az élelmiszer a túlélést jelenti és dominánsan szénhidrát tartalmúból áll, addig a világ fejlett régiói (EU jelentős része, Észak-Amerika, Japán) minőségorientált, az egészséget szem előtt tartó, individuális, hedonista fogyasztást preferálnak. (Kelet-Európában is tettenérhető a szolgáltatásokkal kibővült, a kényelmességet szolgáló fogyasztás.) A változások „felfedése” alapvető marketing feladat, és mivel az újdonságok sokasodnak, folyamatos felkészüléssel és szakismerettel lehet a megfelelő stratégiát kialakítani annak érdekében, hogy a termékpálya szereplője ne szenvedjen anyagi veszteséget, de méginkább, hogy elérje a méltányos részesedést a termékpályán keletkező jövedelemtömegből (Supply Chain Management – SCM). 6. Az élelmiszerfogyasztás új trendjei Ezek elsősorban a vásárlók perspektívájából közelíthetőek meg. Az „ecopragmatic consumer” a márkát, promóciós lehetőséget és a diszkont fordulatot preferálja. Az „értéket a pénzért” szemlélet a költséghatékonyságot, a helyi vásárlásokat, ill. a helyi kínálat kihasználását, valamint a takarékos, a fenntarthatósággal ötvözött gazdálkodást tartja szem előtt. Az u.n. L.O.H.A.S. fogyasztó (akinek alapelve az egészségmegőrzés és a fenntarthatóság) életstílusa a fair trade, a környezetbarát gondolkozás, az organikus eredetűség, a tradíció által meghatározott. Ezt erősíti meg Végh, Katalin – Illés, Sándor (2011) Hypothetical models of food consumption behaviour by the elderly. Lambert Acadamic Publishing, Saarbrücken. c. műve is. 7. A fenntarthatóság szerepe A termelői oldal legfontosabb deklarációi közé tartozik, a recesszió ellenére is. A termelői imázsnövelés egyre fontosabb elemévé válik és mivel a fenntarthatóság érdekében teendő lépések igen költségesek, dicséretes, hogy a vállalkozások több mint ¾-e befektetéseiben ezt a szemléletet és fogyasztói elvárást érvényesíti. A fenntarthatóság melletti elkötelezettség egy nemzetközi felmérés szerint (IDG Int. Manufacturer Trends Survey 2010) segít  a jobb fogyasztói kapcsolatépítésben  az üzleti hatékonyságnövelésben  a termék „jó hírének” növelésében. 8. Új prioritások jelentkeznek az élelmiszertermelőknél A preferálási sorrendbe az energiacsökkentés, a csomagolás csökkentés és a széndioxid csökkentés került az első három helyre, de meghatározó szerepű a hulladékcsökkentés, a vízfelhasználás és az etika is.

32


TPF

Ezeknek az elhatározásoknak már jelenünkben is mérhető eredményei vannak, pl. az Ariel „cold clean” kampánya 50.000 tonnával csökkentette a széndioxid kibocsájtást, de jelentős energiafelhasználási csökkenés kimutatható több világcégnél (Nestlé), és érezhető a csökkenés (sokszor az állami szabályozás miatt is) a műanyag palackoknál. 9. A kereskedelem új törekvései A nagy élelmiszerláncok – átvéve az új szemléletet – komoly aktivitásba kezdtek az energiafelhasználás csökkentése, a disztribúció-optimalizálás, a csomagolás-, a hulladék csökkentés érdekében. A Caffefour 10 év alatt, 2020-ig 30 %-kal (!) kívánja csökkenteni energiafelhasználását (ami a széndioxid kibocsájtás csökkenését is jelenti). A TESCO is „zéró karbon” törekvésekkel kíván a fogyasztónak szimpatikussá válni, mindezt a szállítás optimalizálásával közelíti. A Walmart az un. fenntarthatósági index kialakításával teszi a fogyasztó számára világossá a törekvéseit, melyet a fenntarthatósággal összefüggésben végez. 10. Új döntési szempontok a vásárlásnál Meglepő információkkal szolgált az az európai felmérés, amely a friss termékek vásárlásánál kialakult új fogyasztói preferenciákat rangsorolja. A legfontosabb szerepűek – sorrendben – az íz, a megjelenés, az élelmiszerbiztonság és higiénia. Csak ezután következik, az ár és a származási ország. A döntési szempontok utolsó helyein szerepel a minőségtanúsítvány és a márka! 11. Új fogyasztói lojalitások A saját márkák, az un. kereskedelmi márkák térnyerése egyre erősödik, várhatóan a világ öszszes piacain élénk növekedésű lesz, különösen a fejlődő piacokon. A piaci koncentráció is segíti a saját márkák elterjedését. A saját márka részarány sok fejlett ország kereskedelmében közelíti a forgalom 50 %-át. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy a fogyasztó márka-lojalitása átalakul és nem a termékhez, hanem az értékesítő helyhez, az áruházhoz kötődik. (Szeretem a Lidl-húsokat; A lakásom IKEA bútorral van berendezve; C und A pólóban járok.) 12. Kínálat racionalizálás Ha egy áruházba lépünk, a kínálat végeláthatatlan tömegével találkozunk. Ez előbb-utóbb kezelhetetlenné válik a vásárlók számára is. A „Stock Keeping Unit”, a cikkelem szám racionalizálás egyre inkább követendő kereskedői stratégiává válik. Ez egyben a gyengébbek kihullását és a jók térnyerését is jelenti. A prognózis azt jelzi, hogy egy-két éven belül 21-15 %-kal is csökkenhet a kínált áruféleségek száma, követve a „kevesebb, több” elvet. II. Az élelmiszergazdaság számokban Az EU-ban az élelmiszeripar termelési értéke 1000 Md Euro. Ezzel, a feldolgozóipari ágazatok közül az első helyen áll, megelőzi pl. a vegyipart vagy az autóipart. Mintegy 300.000 vállalkozás működik a szektorban – ennek 80 %-a KKV – és 4 millióan keresik itt a kenyerüket.

33



A magyar élelmiszeripar kb. 1 %-kal részesül az EU részből, viszont a foglalkoztatási rész közel 3 %, ami jelentős „hatékonytalansági” problémát jelez. A magyar termelés fedezné a teljes belföldi fogyasztás 130 %-át is, a kapacitás kihasználatlanságát a belföldi kínálatban szereplő kb. 70 %-os hazai termék-arány is jól illusztrálja. Alig 5 nagyvállalat van a mintegy 2800 élelmiszeripari vállalkozás között, míg a külföldi tulajdonlás 2/3-os nagyságrendű. Az élelmiszeriparunk SWOT analízise jól mutatja és foglalja össze a jövőképpel kapcsolatos feladatokat. A világtendenciánál jelzett koncentráció, összefüggésben a mérethatékonysággal, lehetőséget kínál a hozzáadott értéknöveléshez, a műszaki fejlesztéshez és a minőségi termékelőállításhoz. Ez nem mond ellent a régiók, helyi specializált termékek preferálásának, ami elsősorban foglalkoztatottsági és különleges kínálatteremtései kérdés és nem nemzetközi, ill. globális piaci ügy. Az élelmiszerbiztonság és az egészséges táplálkozás kérdése is egyre markánsabb követelmény (nemcsak a világ vezető piacain, de a jövedelmek növekedésével, a válság-jelenségek enyhülésével) hazánkban is. Végül, de nem utolsó sorban a marketing hiányosságainak felszámolása, az élelmiszereknél kívánatos közösségi (community) marketing kiszélesítése is jelentősen segítheti a magyar élelmiszer presztízsének visszanyerését. Érdemes figyelmet fordítani a világ élelmiszerkereskedelmében mutatkozó koncentrálódási tendenciákra. Ha a különböző országokban a legnagyobb 5 kereskedő által birtokolt piacrészesedéseket vizsgáljuk Európában, a következő képet kapjuk: Dániában 93,6 %, Nagy Britanniában 81,4 %, Németországban 75,6 %, Ausztriában 73,5 %. Magyarország 67,8%-kal a „középmezőnyben” foglal helyet, megelőzve a kevésbé „koncentrálódott” Franciaországot (64,3 %), Szlovákiát (58,3 %), Csehországot (54,2 %) és Hollandiát (53 %). Bár a világ többi részén is tettenérhető az említett tendencia, a mérték jóval kisebb. Az USA-ban a piac 45,2%-át, Dél-Koreában 21,4 %-át, Argentínában 18,6 %-át, Oroszországban 10,5 %-át, Indiában 0,7 %-át „viszi” a legnagyobb 5, a Big Five. Európa 10 legnagyobb élelmiszer kereskedői közé német (5) és francia (4) cégek tartoznak, kiegészülve 1 brittel. A METRO, a REWE, az Aldi, az Auchan és a TESCO hazánkban is ismert. Ami a kereskedelmi technikák és módszerek változását illeti, megváltozott a diszkontok megítélése és szinte megállíthatatlan az új médiastratégiával, imázsépítéssel megteremtett vonzerő növekedésük és ezáltal elért részesedés-erősödésük. A vonzerőt pl. a „Prémium” termékek bevezetésével (Aldi-Németország), az egészség és a fenntarthatóság szem előtt tartásával (organikus és Fair Ttrade termékek – Lidl, Penny) érik el. A piaci jelenlét erősödését a diszkont áruház-szám jelentős változása igazolja. 2004-ben még csak 56 ezer, 2009-ben 75 ezer diszkont üzlet működött, az előrejelzés szerint 2014-re 95 ezerre emelkedik ez a szám.

34


TPF

Hogy az új média stratégiáról és imázsépítésről is szót ejtsünk, egyre több vállalat von be akcióiba, TV hirdetéseibe közismert személyiségeket, híres és elismert szakácsokat, séfeket. Fontos szerepű az élelmiszerforgalmazásban a szolgáltatással kiegészített kínálat, vagyis a fogyasztásra elkészített ételek és italok kereskedelme. Évente Európa 40 országában mintegy 500 eurót költünk személyenként, átlagosan olyan nagy hálózatokban, mint a McDonald’s, Burger King, Accor, Sodexo, Autogrill, Whitbread stb. Országonként persze jelentős a különbség, Németországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Olaszországban többszöröse az 1 főre jutó fogyasztás a lengyel, a török, a portugál stb. keresletnek.

III. Általános tapasztalatok az élelmiszergazdasági marketing tevékenységben Az agrárium mindig is élen járt a különböző tudományok, kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásában. Ez a sommás megállapítás még az olyan „elhanyagolt” területre is részben igaz, mint a marketing. A részben minősítés azért jogos, mert addig, amíg pl. gyors és dinamikus megvalósítást és bevezetést tapasztalhattunk az ezredforduló körül a közösségi (community) marketing állam által menedzselt területén, nem tapasztalhattunk ilyen erőteljes elterjedést a vállalati, mikromarketing vonatkozásban. Ezek a tapasztalatok kevésbé lettek volna fájóak, ha nem nehezíti a helyzetet a gazdasági válság és nem következik be egy nem kívánatos torzulás az élelmiszer-termékláncban, nevezetesen a forgalmazás (kereskedelem) kezébe kerültek a meghatározó döntési pontok, míg a (volt világszínvonalú) mezőgazdaság és a versenyképes feldolgozóipar leépült. Ez utóbbi eredménye (SIC!) jól látszik, ha a termelési számokat (-20% 2000-től), a foglalkoztatotti létszámot (25%) és a belföldi értékesítést vizsgáljuk (szintén -20% a 2000. év bázisán). A marketing tevékenység a termelői szférában mindig háttérbe szorult, másodlagos, kényszertevékenységként kezelték, és ehhez az állami szemlélet is hozzájárult akkor, amikor garantált árakat, felvásárlási kötelmeket írt elő, és a külföldi piacra jutást is címzetten szavatolta. A marketing -

a kis és középvállalatoknál még sokáig az illúzió kategóriájába tartozó fogalom. Ennek egyrészt anyagi, másrészt szemléleti, valamint felkészültségi okai vannak. A kis cégek (döntően magyar tulajdonosi körrel) nem képesek a drága marketing eszközök alkalmazására. A költségtakarékos és mégis eredményes marketing mix viszont magas szakmai felkészültséget és innovációs képességet igényel azoktól, akik a szakterületükön (alapanyag-termelés, feldolgozás) természetesen profi képzettségűek.

-

a nagy nemzetközi termelő cégeknél (és a hazai tulajdonú nagyvállalatoknál) nincs pénzügyi korlátja a „teljes marketing” végzésének. Itt is megfigyelhető azonban bizonyos önálló arculat-vesztés, mivel a cégek marketingje belesimul a nagy élelmiszerláncok kívánságlistájába, amely egyrészt jó (a fogyasztóhoz közeli információk segíthetik az eredményességet), másrészt viszont sematizált, szürkébb és abszolút árengedmény orientációjú lett.

35



-

Az ágazati területeken rendkívül ellentmondásos. A borágazatban, a hungarikummá lett pálinka iparágban, és nyomonként a zöldség-gyümölcs szakterületen lehet felfedezni érzékelhetőbb, de erősen stratégiahiányos marketinget. Alapvetően a promóciós munka dominál, valamint a kiállítási tevékenység kiegészítve némi további ATL-BTL kommunikációval. A legnagyobb gond az, hogy ez az ágazati tevékenység sem önálló indíttatású, hanem financiális és koncepcionális oldalról is belesimul az

-

Állami marketingbe, ami az AMC (közösségi) marketingjét jelenti. Ha valahol lehet dicsérő szavakat mondani, akkor ezt az AMC által koordinált, szervezett és koncepcionált tevékenységre lehet, mivel az utóbbi 3-4 évben, a hullámzóan rendelkezésre álló állami források ellenére, stratégiai módon, súlyozva az eszközrendszernél, s a relációs politikában, harmóniában az ágazati szereplőkkel végezte az egész ágazat érdekében tevékenységét. Ennek mérhető eredménye a magyar élelmiszer-imázs javulása (pl. a legfőbb piacunkon – Németország), a magyar termékek iránti fogyasztói affinitás növekedése (Kiváló Magyar Élelmiszer) és egyes termékpályáknál – az ágazati együttműködéssel – a magas értékű termékpozicionálás kialakítása (bor, pálinka).

IV. A válság és a marketing A válság értelmezését lehet elméleti közgazdászok véleményére alapozva kifejteni. Eszerint a válság együtt jár a - termelés csökkentésével, - piacok elvesztésével, - vállalati és egyéni jövedelmek csökkenésével, - munkahelyek elvesztésével, a munkanélküliség növekedésével, - cégek felszámolásával, megszűnésével. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az általános válságértelmezés és válsághatás másképpen értelmezendő pl. az autóiparban és másképp az élelmiszerszektorban. Több felmérés igazolja azt is, hogy utóbbinál a válsághatások hoztak a számos negatívum mellett pozitív tendenciákat is (pl. csökkent az importforgalom és az alacsonyabb árfekvésű magyar termékek forgalma növekedett). A válság másik értelmezését maguk a vállalkozások jelenítik meg, akiknél egyedi formában „kopognak” a gondok, úgymint - kondíciós verseny erősödése, - finanszírozási gondok, - együttműködési (vertikális és horizontális) problémák, - takarékossági kényszer stb. A kérdés ilyenkor automatikusan vetődik fel, kell-e válsághelyzetben a marketing? Anélkül, hogy ismét az elmélethez nyúlnánk, és Ansoff (kitűnő marketing szakember) segítségét kérnénk, érdemes áttekinteni, mit tesznek a vállalkozások. Minden válság alapos önvizsgálatra késztet. Ennek legfontosabb része a működés felülvizsgálata, a költségek csökkentése, racionalizálása. Ilyenkor történik meg a „fájdalmas” lépések megtétele is, a veszteséges portfóliók megtisztítása, elhagyása. Sokan új piacok megtalálásában látják a megoldást, de mivel világválságról van szó, ez a törekvés korlátos lehetőségű. Mások különféle akciózásokban látják a megoldást.

36


TPF

A leghatékonyabban vélhetően azok a vállalatok tudnak krízis-megoldást találni, akik olyan innovációs képességekkel rendelkeznek, melyek stratégiák alkotását jelentik, és ezek megfelelő forrásoldali támogatása átfogja a vállalat termelési és marketing tevékenységét is. Ennek érdekében – utóbbi területen – pl. új termékfejlesztésekben gondolkodnak, átformálják értékesítési rendszerüket (saját értékesítés, új partner kapcsolatok keresése stb.), korszerűsítik STPstratégiájukat (Segmentation-Targeting-Positioning). A válság tehát – ha lehet, még erősebben – „elvárja” a marketing tudatos alkalmazását minden szereplőtől, működjenek régi vagy új piacokon, monopol vagy versenypiacon, növekvő vagy stagnáló visszaeső gazdasági körülmények között.

V. Hogy néz ki a magyar élelmiszergazdaság? Az ágazat bajban van. Ezt a sommás megállapítást az ágazati érdekképviselet is megfogalmazta. A szigorú tények a következőt mutatják: - az élelmiszeripari belföldi forgalmazás 10 év alatt 25%-kal esett vissza! - eközben a belföldi kiskereskedelmi forgalom 37%-kal nőtt, „hála” az importnak - ez idő alatt az élelmiszeripari export alig 10%-kal nőtt - az élelmiszergazdaság külkereskedelmi szerepvállalása az ország teljesítményében 1995-ös 20%-hoz képest 2008-ra 7% lett! - az élelmiszergazdasági foglalkoztatottak száma 130 ezerrel, kb. 25%-kal csökkent ugyancsak 10 év alatt. Mindezek „eredményeként” elvesztettük vezető szerepünket a regionális élelmiszertermelésben. Magyarország mindig híres volt a magas hozzáadott értékű élelmiszertermeléséről, ami mára alapanyag-termelési dominanciára változott. Jelentősen csökkent az élelmiszergyártók, termelők száma, és ha ez a tendencia fennmarad, igen negatív következményekkel járhat a vidéki népességre. A jelentős importnövekedés, dömpingáras termékkínálattal és kétes eredetű, alacsony minőségű élelmiszerválasztékkal rontotta az egészséges táplálkozás feltételeit (aminek egészségügyi, élettani hatásai is tragikusak). Komoly feszültségek jelentkeztek a termelői-kereskedelmi kapcsolatokban, amelynek következménye a magyar termelők távolmaradása (-tartása) a nagy kereskedelmi láncoktól, a regionális, kistermelői, limitált kínálatok beszűkülése, eltűnése, a feketegazdaság szerepnövekedése, a láncokkal kapcsolatos visszatérítések miatt, komoly gazdaságossági problémák a termelői oldalon. Ez utóbbit jól szemlélteti a környező országokban végzett összehasonlító vizsgálat, amely szerint jóval kedvezőbb és tisztességesebb „kereskedelmi lánc-termelői megállapodást” kötnek a szereplők az állam gondoskodó, figyelő és - ha szükséges - hatékony beavatkozása révén. Így pl. nem lehet marketing hozzájárulást kérni a termelőtől egyes országokban, ismeretlen fogalom az új üzletnyitási hozzájárulás, a kizárólagos forgalmazási megkötés vagy a belistázott termékek indoklás nélküli kivonása a forgalmazásból. Pedig érdekes módon az ottani kötelmeket elfogadó cégek között számos ismerős is van (Carrefour, Kaufland, Cora, Metro, Auchan …).

37



És, hogy a válság nemzetközi jellegéről egy véletlenszerű példával zárjunk, Németország – Magyarországgal ellentétben – az elmúlt 10 évben +5%-os élelmiszergazdasági növekedést produkált, csökkenő fogyasztói árak és növekvő export mellett. VI. Új fogyasztói szokások és a változások iránya Mivel a marketing lételeme a fogyasztó, a jó marketinghez elengedhetetlen azoknak a turbulens társadalmi változásoknak számbavétele, melyek korunkat jellemzik, illetve tudni kell azt is, milyen az új, XXI. század eleji fogyasztó. A társadalmi változások jelentős fogyasztói értékrend módosulást jeleznek. Megváltoztak az életcélok és életformák, másképpen értékeljük és használjuk a szabadidőt, megnőtt – hála Istennek – a környezet iránti érzékenységünk, új karrier koncepciók formálódtak. Az élettartam növekedése markáns és különböző jellemzőjű fogyasztói generációkat eredményezett. Létrejött az öregedő társadalom fogalom, kialakult a sokat költő új fogyasztói réteg, és különvált az óvatos, visszafogott középkorúak csoportja. Nem kívánatos jelenségként nő az individualizmus (ennek a presztízs- termék marketingesek valószínű örülnek) és a hedonista szemlélet is burjánzik. Ma már nem gond órák alatt, elérhető áron, eljutni egy másik kontinensre, amely a kulturális konvergencia mellett a fogyasztási szokások közeledését is segíti. Az Európai Unió nem titkolt törekvése az euro-polgár jelleg erősítése, amely a fogyasztóban a globalizáció, a világtermelés és a világmárkák segítségével kap további támogatást. Az új fogyasztó tehát önálló és kreatív, szereti magát kényeztetni, használja az új technikát, keresi és hasznosítja az új információkat és tanul, tanul, tanul. (Lenin ill. LLL) Ha ezekre az új értékrendekre, jelenségekre nem figyelünk korunk marketingjében minden egyéb tevékenységünk, befektetésünk kárba vész. Jól foglalhatók össze a változások a marketing új ABC-jében (Kandikó, 2000), ahol 4P→4C→4E a fejlődés sorrendje, vagyis a jó marketing környezet-érzékeny (Environment), képzett emberekkel foglalkozik és magát is képzi (Education), az erkölcs (Ethics) felértékelődik tevékenységében és empatikus (Empathy) hozzáállása segít megérteni a sokszínű és különböző lehetőségű társadalmi környezetet. Az általános és összegző megállapítások jól mutatnak rá a marketing követelményrendszerre, melyet válságnál és virágzó gazdaságnál is figyelembe kell venni. És ezt minden vállalkozási formánál (kis- és nagyvállalat), minden szektorban (élelmiszer, állam) a gyakorlat nyelvére kell lefordítani. Hogyan is? VII. Néhány eset az „új fogyasztói elvárások” (a.) és a „szükséges vállalati marketing tennivalók” (b.) példatárból 1.a a fogyasztó az idő és a teljesítmény szorításában 1.b „mindent egy helyen” kínálat megteremtése; házhozszállítás; csomagküldés;e-ker. 2.a „félős” fogyasztó (pl. romló közbiztonság, terrorizmus miatt) 2.b home shopping; otthoni fogyasztás kialakítása 3.a örömöket hajszoló fogyasztó (hedonizmus)

38


TPF

3.b a 3.P (Place) kiemelt szerepének biztosítása; POP eszközök szerepnövelése, „kényeztetős” termékkínálat; hitelvásárlás szerepnövekedése 4.a önmegvalósító fogyasztó (ego-trend) 4.b személyre szóló termékek előállítása; egyediség; személyes kapcsolatok erősítése 5.a hibrid fogyasztó (egyszerre spórol, de szereti a luxust is) 5.b diverzifikáció a luxus kínálat megteremtésében (kisebb méret, kiszerelés) 6.a egészséges fogyasztó 6.b fitness kínálat kialakítása; No „E” termékcsalád létrehozása; vitamindús termékcsalád; Kiváló Magyar Élelmiszer-programhoz kapcsolódás 7.a fiatalos fogyasztó 7.b érzékeny és megfelelő hangvételű kommunikáció 8.a megváltozott szerepkörű fogyasztó (nő<>férfi) 8.b új termékek, új kommunikáció 9.a érdekérvényesítő fogyasztó 9.b környezettudatosság; gyors reagálási képesség A példatár természetesen bővítendő, mivel a kreatív marketing és a benchmarking korlátlan lehetőséget kínál. Összegző gondolatok A múlt áttekintése, a jelen értékelése és a jövő körvonalai ismét megerősítik azt a megállapítást, amely a rendszerváltás idején is megfogalmazódott. Azok a környezeti (éghajlat, víz, hőmérséklet…), történeti, tradicionális (évszázados szakmakultúra), technológiai (új, korszerű rendszerek) előnyök, melyek a magyar élelmiszergazdaság nemzetközi előnyeit biztosítják, pillanatok alatt köddé válnak, eltűnnek, a nem megfelelő piaci munka, marketing tevékenység hiányosságai miatt. Ezért a jövő élelmiszergazdasági sikerének kulcsszerepű eleme a tudatos és szisztematikus marketing stratégiaépítés, és a közösségi marketing tevékenység állami gondolkodásba történő beépítése. Ez egyben a CAP (Common Agricultural Policy) mellett a nemzeti agrárstratégia építését is lehetővé teszi, nemzeti kompetenciába helyezi. (Él is ezzel valamennyi erős agrár-ország az EU-ban.) A közösségi intézményrendszer (AMC) megerősítése, agrárpolitikába történő bevonása, racionális, az EU forrásokat is felhasználó működtetése elemi érdeke a vállalkozásnak és az államnak egyaránt. Ez egyben azt a szinergiát is biztosítja, amely az állam és a régiók, az igazgatás és a vállalat, a kis- és a középvállalati klaszter együttműködéstől elvárható. Az ilyen filozófia segíthet a magyar termékek piaci sikerében, a magyar fogyasztó hazai termék iránti elkötelezettségének növelésében, áttételesen, a foglalkoztatottsági szint és a nemzeti jövedelem agrároldali növekedésében.

39


Irodalomjegyzék Gaál B.: A marketing jelentősége …. Acta Periodica 2010. 6. kötet 19-29. p Gaál B.: Az élelmiszergazdasági marketing helyzete és lehetőségei …. Gazdálkodás 54. évf. 6. szám 2010. 604-609. p. Gaál B. – Párdányi M.: Bormarketing. A magyar borok marketingje Alfadat-Press Kiadó Tatabánya 2010. 2. bővített kiadás 1-368 p. Roberto Della Casa: Main trends in the food distribution 2011. Taormina (Congress-material)

40



TPF

SZÁMÍTÓGÉPPEL SEGÍTETT MŰTÉTI TERVEZÉS Borbola Péter Tomori Pál Főiskola Kalocsa, főiskolai tanársegéd A képfeldolgozás orvosi alkalmazásai között ma már nem csak a diagnosztika szerepel, hanem a terápia, közöttük a műtétek megtervezésének és végrehajtásának a számítógépes segítése is. A vázrendszer sérülései lehetnek igen komplexek és ellátásuk nagy pontosságot igényelhet. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a sebészi beavatkozás előtt egy geometriai és mechanikai modellen a különböző beavatkozási lehetőségek kipróbálásra kerülhessenek. A cikkben bemutatásra kerülnek a számítógéppel segített műtéti tervezés legfontosabb elemei: orvosi képalkotás (Röntgen, CT, MRI), geometriai és biofizikai modellezés, műtéti tervezés és navigáció, valamint a képek regisztrációja. A számítógépes képfeldolgozás egyik kiemelkedően fontos, és nagy léptékkel fejlődő területe az orvostudomány munkáját elősegítő rendszerek elkészítésére szolgál. Ilyen terület például, a műtétek számítógéppel történő előzetes megtervezése. Az egyes töréseknél előfordul, hogy a csontdarabok elfordultak, vagy jelentősen elmozdultak. Ilyenkor a beavatkozást gyakran számítógéppel segített műtéti tervezés előzi meg, így a csontokat rögzítő implantátumok helyét is könnyebb meghatározni. Azonban nem csak a törések helyreállítását előzheti meg számítógépes tervezés, hanem akár a protézisek beillesztését is. Ilyen esetekben nagyon fontos az előzetes „próba”. Mielőtt a protézis megfelelő mérete, elhelyezkedése és anyaga kiválasztásra kerülne, érdemes azt letesztelni. Ezen esetekben a beteg minden szükséges paramétere és a protézis szükséges paramétere is modellezésre kerül, majd elkészül egy számítógépes szimuláció, amivel végezhető több kísérlet, terhelési vizsgálat, melynek segítségével kideríthető, hogy a beteg valóban a megfelelő kezelést fogja-e kapni, mielőtt a tényleges beavatkozás megtörténne. A modellezés és szimuláció elkészítéséhez szükséges képi információk különböző orvosi képalkotó berendezésekkel nyerhetők. Ilyen berendezések például a Röntgen, a CT és az MRI. A Röntgen A röntgensugárzás felfedezője Wilhelm Conrad Röntgen, Nobel-díjas fizikus, gépészmérnök. 1845-ben született egy kis porosz városkában, a Düsseldorf melletti Lennepben (ma Remscheid, Németország). Édesanyja Charlotta Contanza Frowein holland nemzetiségű, édesapja Friedrich Conrad Röntgen, posztógyáros volt. Érettségi előtt 3 hónappal 1863-ban kizárták az iskolából tiszteletlenség miatt. (Az egyik diák az egyik tanárjának karikatúráját rajzolta fel a táblára, amin ő jót nevetett, de az alkotót nem árulta el). Az érettségit azonban magánúton megpróbálta megszerezni, de nem sikerült (görög és latin elégtelen). 1865-ben Zürichbe ment és beiratkozott a helyi Műszaki Főiskolára, ez volt az egyetlen olyan főiskola német nyelvterületen, ahol érettségi nélkül folytathatta tanulmányait (ebben az iskolában végzett Albert Einstein is). Gépészetet kezdett tanulni, 1868-ban gépészmérnöki diplomát szerzett. Tanulmányai alatt hallgatta Robert Clausius kinetikus gázelméletről szóló előadásait, érdeklődése ekkor fordult a fizika felé. 1872-ben Strasbourgba ment , majd doktori címet szerzett. 1875-től a Hohenheimi Akadémiára került rendes tanárnak. 1881-től a Gießeni Egyetemre kerül a fizika tanszék vezetőjeként. 1895. november elején Röntgen felfigyelt arra a jelenségre, hogy azokon a fényképezőlemezeken, amelyek az üzemeltetett kisülési cső mellett voltak, és fekete kartonpapírba vol-

41

Számítógéppel segített műtéti tervezés

Borbola Péter

tak csomagolva, nem megmagyarázható feketedések mutatkoztak az előhívás után. Ez elgondolkodtatta, és vizsgálta ennek okát. 1895. november 8-án kísérleteiben Röntgen a kisülési csőben az elektromos kisülést kísérő fényjelenségek kiszűrésére a csövet nem átlátszó fekete kartonpapírba csomagolta, így próbálta vizsgálni a katódsugár által előidézett fényt. Mikor a szikrainduktort a csőre kapcsolta, meglepődve tapasztalta, hogy a sötét laboratóriumban a cső közelében lévő, báriumplatina-cianiddal bevont papírlemez, ernyő fluoreszkáló fényt bocsát ki, azaz fényforrásként viselkedik. Ez felkeltette figyelmét, és vizsgálni kezdte a titokzatos fény forrását. Mikor a cső a világító papírlemez közé deszkát, jegyzetfüzetet helyezett, akkor is világított, csak haloványabban. Még jobban megdöbbent azon, amikor a kézfejét helyezte a cső és papírlemez közé, mert a lemezen a kézcsontjainak árnyképe tűnt elő. A fényforrás megszűnt, amikor a kisülési csőről a feszültséget lekapcsolta. A sugárzás miatt másfél – két méter távolságból fénylett az ernyő, tehát nem lehet katódsugárzás (az már néhány centiméter levegőben elnyelődik). Kimutatta, hogy a cső egy meghatározott részéből egyenes vonalban lép ki a sugárzás. A fentiekből Röntgen azt a következtetést vonta le, hogy egy új sugár – első dolgozatában X-sugárnak nevezte el – hatása, amely áthatol az anyagokon, eltérő mértékben nyelődik el, és a fényhez hasonlóan egyenesen áramlik, valamint fényképfelvételeken rögzíthető. A következő napokban és hetekben Röntgen éjjel-nappal a laboratóriumban tartózkodott és vizsgálta az új sugár tulajdonságait. Mintegy 20 perces expozíciós idővel készítette el felvételét felesége kezéről.

1. ábra Röntgen feleségének keze 1923. február 10-én halt meg bélrákban. Elképzelhető, hogy ez a betegsége összefüggésben volt a kísérleteivel.

A röntgencső működése (leegyszerűsítve) A röntgensugárzás az elektromágneses sugárzás egyik formája, amelynek hullámhossza 10 nanométer és 100 pikométer közé esik. A legalapvetőbb előállítási módja az, hogy elektront gyorsítanak, majd azt fém (gyakran volfrám) céltárggyal ütköztetik. A fém céltárgyban az elektron hirtelen lefékeződik, és ha elég nagy energiájú az elektron, akkor képes az atom belső héjon lévő elektronját kiütni. Az atom egy magasabb energiájú elektronja visszaesve az üressé vált szintre röntgenfotont bocsát ki.

42


TPF

2. ábra Röntgencső egyszerűsített ábrája

A röntgen elsősorban csontszerkezet ábrázolására használatos, nagyon elterjedt, hiszen gyors és olcsó. Az ionizáló sugarak miatt egészségkárosító. A CT (Computer Tomográf) A tomográfia szó a szeletelésre utal. A tomográfiás felvételeken a vizsgálat tárgya képzeletbeli szeletekre bontva látható. A tomográfiás felvétel esetében vékony, síkszerű röntgensugár-nyalábbal világítják át a vizsgált objektumot. Az objektum mögött elhelyezett detektor egy vonal mentén érzékeli, hogy a sugárnyalábból hol és mennyi nyelődött el. A sugárnyalábbal ugyanebben a síkban több irányból is átvilágítják a testet, és a mért intenzitásgörbékből kibontakozik az adott síkban (szeletben) elhelyezkedő részletek rajza. A síkot ezután arrébb tolják és újra körbeforgatják. Az eljárás befejeztével a vizsgált test térbeli szerkezete feltérképezhető. „Szerkezeten” itt a röntgensugáráteresztő-képesség szempontjából megkülönböztethető részletek elrendeződése értendő. A CT készülék főbb részei a következők:  gantry  páciens asztal  nagyfeszültség generátor  vezérlőpult  számítógép

A gantry-ben található a röntgencső, a detektorok valamint az adatgyűjtő rendszer. A cső és a detektorok egymással szemben helyezkednek el. A cső-detektor rendszer az adatgyűjtés során forgó mozgást végez a vizsgálandó test körül. A CT készülékek generációi Első generációs készüléknek a Hounsfield által kifejlesztett első klinikai alkalmazású CT készülék felel meg. Ezen készülék esetében a cső és a detektor együtt folyamatosan mozgott a test mellett, ezt transzlációnak nevezték, és folyamatos sugárzás mellett 160 mérést végeztek. A transzlációs mozgás után a cső-detektor rendszer 1 fokot elfordult a test körül, majd újra elkezdte a mozgást és adatgyűjtést. Ezt az elfordulás 180-szor ismételte a rendszer, így 160*180 mérésből számította ki a képet. A második generációs készülékek annyiban térnek el elődjüktől, hogy a röntgen sugarat keskeny, legyező alakúra kollimálták, így már nem csak egy detektor mérte a testből kijövő sugárzást, hanem több. Ennek köszönhetően az elfordulások száma csökkenthető volt, így a mérési idő is jelentősen csökkent.

43


Borbola Péter

A harmadik generációs készülékekben a legyező alakú nyalábokat szélesebbre nyitották, és a detektort a csővel szemben egy körív mentén helyezték el. Így a cső-detektor rendszer transzlációs mozgása megszűnt, csak forgó mozgást végez az adatgyűjtés során. A negyedik generációs készülékekben a fő különbség, hogy a detektorok nem mozognak együtt a csővel, hanem a teljes körív mentén állva helyezkednek el. Felbontásban és mérési időben megegyezik a harmadik generációs gépekkel. A gyakorlatban használt CT készülékek többsége a harmadik generációs készülékek közé tartozik. Az MRI (Magnetic Resonance Imaging) Az MRI az angol „(Nuclear) Magnetic Resonance Imaging” rövidítése, melynek jelentése: mágneses magrezonancia képalkotás. A technikát elsősorban az orvosi diagnosztikában használják a test szerkezetének leképezéséhez. Emellett az agyi képalkotás területén is egyre gyakrabban alkalmazzák. Előnye a komputertomográfiához (elterjedtebb angol rövidítéssel CT) képest, hogy jobb a kontrasztfelbontó képessége a lágy szövetek területein. Létezik a strukturális MRI vizsgálat (sMRI) mellett ún. funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálat (fMRI) is, amellyel a vizsgált szervek működéséről nyerhető információ. Az MRI valójában nem egy eszköz, hanem inkább eszközök gyűjteményének tekinthető, nagyon összetett, képalkotó eljárás. Nem könnyű egyetlen névhez kötni a felfedezését, több kutató munkájának is eredménye ezen képalkotó eljárás. Az eljárás alapja a különböző atommagok azon tulajdonsága, hogy rájuk jellemző mágneses tulajdonságokkal rendelkező térben képesek a sugárzási frekvencia abszorpciójára, így többlet energiához jutnak. Később az általunk sugárzott jel megszűntével a többlet energiájuk leadása következtében, helyzetének megfelelően azonos vagy kissé eltérő frekvenciájú rádióhullámú jelet sugároznak vissza. Az atommagoknak a molekulában elfoglalt helye is karakteresen befolyásolja a rá jellemző rezonancia frekvenciát. Tehát a molekulán belüli elhelyezkedés is befolyásolja a rezonancia frekvenciát (ezt nevezik kémiai eltolódásnak). Ezt vizsgálva hasznos információhoz juthattak az analitikai kémiában és a biokémiában. Az MRI a CT-vel szemben több pozitív tulajdonsággal bír. Az MR ugyanis nemcsak transzverzálisan (mint a CT-esetében), hanem bármilyen tetszőleges síkban képes a képek előállítására. Emellett képes jobb kontrasztú képet adni a lágy szövetekről. A vizsgálatnak megfelelően különböző súlyozásokkal a vizsgálat szempontjaihoz igazított képet tud biztosítani. A funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat (fMRI) során az agyat működése közben különböző feladatok elvégzése alatt vizsgálják. A pszichológiai és neurológiai kutatások szempontjából rendkívül nagy jelentőséggel bír. Az fMRI az MRI technologiának egy kifinomultabb módszere melynek élettani alapjait Charles Smart Roy és Charles Scott Sherrington fektette le.

Az MRI berendezés A készülék központi része egy mágnes, melynek mágneses terébe fektetik a beteget (vagy kísérleti személyt ). A mágneses tér erősége nagyban meghatározza a kinyerhető jel erőségét, így erősebb mágnessel jobb minőségű képet kapunk és a mérés ideje is csökkenthető. Ebből a szempontból két féle készülék különböztethető meg. Az alagút rendszerű és az nyitott mágneses MR. Az alagút rendszerű az elterjedtebb, mely egy nagy szupravezető tekercsből áll melynek közepe (pácienstér) egy szűk, zajos hely. Emiatt némely ember számára nehezen elviselhető. Ezek általában nagyobb teljesítményű 1.0, 1.5, 3.0, 7.0 Tesla térerejű be-

44


TPF

rendezések. A nyitott mágnessel szerelt készülékek kényelmesebbek lehetnek az ilyen szorongó betegek számára. A hátránya az viszont, hogy a gyengébb mágnessel rosszabb képminőséget produkálnak. Általában jellemző rájuk a 0,1-0,3 Tesla és manapság terjedőben van a 1.0 Teslás mágneses térerősség. Az MRI működési elve Egy mesterségesen fenntartott erős mágneses térbe helyezik a vizsgált testrészt. Ez az erőtér megdönti a protonok tengelyének irányát a hidrogénatomokban. Azért alkalmas a hidrogén a tanulmányozásra, mert elegendő mennyiségben van jelen, és páratlan protonszámú (1). A test körülbelül 70 százalékát víz (H2O) alkotja, amely részben hidrogénből épül fel. Ezeket a szkennelés alatt, rétegenként, plusz energiával „bombázzák”, ezzel megváltoztatják a tengelyek dőlését. Ezután a proton, miközben „igyekszik” visszaállítani eredeti dőlésszögét, a kapott energiát visszasugározza. Ezt a visszasugárzott energiát képes mérni a készülék, és ez alapján rekonstruálható a három dimenziós kép is. Így szisztematikusan, tetszőlegesen beállított síkokban képeket készítenek, amelyekből információt nyernek az adott térfogaton található szövetek víztartalmáról, sűrűségéről, végső soron az anyagáról, mely a strukturális elemzésekhez szükséges. A műtéti tervezés (ahogy az a 3. ábrán látható) első lépése a képalkotás, valamilyen képalkotó berendezéssel, majd következik a szegmentálás és felület kinyerés.

3. ábra Műtéti tervezés lépései A szegmentálás A képszegmentálás során fontos anatómiai struktúrákat kell elkülöníteni egymástól a képpontok tulajdonságai alapján. A cél: olyan részekre (szegmensekre, régiókra) bontani a képet, amelyek megfelelnek a leképezett valós tárgyaknak, területeknek. Formálisan: R: kép P: predikátum ami leírja, hogy mely pontok tartoznak össze R-et szegmentálunk P szerint R1,R2,…,Rn szegmensekre/régiókra, ha

A szegmentáció sikeres, ha a régiók homogének és egyenletesek, a régiók belsejében nincsenek lyukak, a szomszédos régiók között jelentős különbség van, a szegmensek közötti határ egyszerű és pontos. Szegmentálási módszerek: 45


Borbola Péter

 küszöbölés  él-alapú  régió-alapú  illesztésen alapuló Egyszerű küszöbölés vagy ahol f: kép, T: küszöb, g:eredmény

4. ábra Az eredeti kép

5. ábra A szegmentált kép T=128

Adaptív küszöbölés során a képet fel kell osztani részképekre, majd minden egyes részképen lokális küszöböt határozunk meg függetlenül a többi részképtől, és minden részképet a hozzá tartozó küszöbérték szerint szegmentálunk. A szegmentálás egyik fontos eleme a határkövetés, az objektumok „széleinek” meghatározása. A határkövetés lépései a következők: 1. Legyen a P0 kezdőpont (azaz aktuális pixel) a régiónak az a pontja amit először érünk el sorfolytonos bejárással és legyen a dir változó kezdőértéke: dir=7. 2. Járjuk be az aktuális Pn pixel szomszédait az óramutató járásával ellentétes irányban: dir = [dir+7-(dir mod2)] mod 8. Az első olyan képpont ami a régióhoz tartozik, lesz egy új Pn+1 határpont. 3. Ha az aktuális képpont megegyezik a kezdőponttal, akkor megállás, különben újra a 2. lépés következik. A határkövetés másik ismert módja az úgynevezett Házi légy algoritmus. 1. Bepiszkítja azt a lapot (a tárgy-és a háttérpont között) amelyiken áll. 2. Átmászik arra a szomszédos lapra amelyik az előtte lévő csúcspontban érinti az aktuális lapot. 3. Megnézi, hogy piszkos-e a) Ha igen, akkor elrepül (STOP). b) Ha nem, akkor visszatér (1)-re.

6. ábra Házi légy algoritmus

46


TPF

A régió-alapú szegmentálás általános algoritmusa a Régió egyesítő algoritmus, ami a következőképpen zajlik: 1. A kiinduló szegmentálást egy olyan módszerrel valósítjuk meg, amelynek a szegmensei biztosítják a homogenitás, uniformitás és hasonlóság kritériumát. 2. Definiálunk egy olyan kritériumot, ami a szomszédos régiók egyesítésére alkalmas. 3. Egyesítjük az összes olyan régiót, amely kielégíti a kritériumot. Ha már több régiót nem lehet egyesíteni, akkor STOP. Egy speciális változata ennek a Watershed algoritmus  Tekintsük a képet egy domborzati felületnek  Képzeljünk lyukakat a lokális minimum helyekre, ahonnan feltör a víz.  Ha két vízgyűjtő medence egyesülne, építsünk gátat.  Ha elárasztottuk vízzel az egész képet, akkor a gátak jelentik a régiók határait. Miután a képeink kellőképpen szegmentáltak, következő lépés a felület kinyerés, a mechanikai modell megalkotása, majd az analizálás. Ebben a szakaszban van nagy segítségünkre a Véges-elemes Módszer, vagy Finite Element Method – a továbbiakban FEM. Szokás végeselemes analízisnek is nevezni – FAE. Ez a metódus a numerikus módszerek körébe tartozó eljárás, amely lehetővé teszi valós fizikai problémák közelítő megoldásának számítását. Fontos, hogy magát a vizsgálandó jelenséget le tudjuk írni differenciálegyenlet-rendszerrel, valamint térben és időben tudjuk ezt diszkretizálni. A számítások alapelve nem más, mint hogy a fizikai objektumok (testrészek) térbeli modelljét véges sok építőelemből álló hálóval reprezentáljuk, majd ezen hálók felületein különböző fizikai kényszereket, peremfeltételeket írunk elő. Ezek a kényszerek aztán a háló elemein a megfelelő fizikai törvények szerint (ezek a modellbe, egészen pontosan a differenciálegyenletbe kódolva találhatók) tovaterjedve fejtik ki hatásukat. Ezáltal szinte tetszőleges időpontban és pozícióban meg tudjuk állapítani egy keresett fizikai mennyiség közelítő értékét. A véges-elemes háló nem más, mint egy bonyolult háló rugókból, ahol a csúcsok alkotják magát a geometriát az elemek pedig meghatározzák, hogy mely csúcsok vannak egymással kapcsolatban. A véges-elemes analízis lépései:  A modell nem más mint rugók egy komplex hálója.  Az elemek merevségi mátrixának számítása  A globális merevségi mátrix számítása  Peremfeltételek alkalmazása  Elmozdulások számítása  Feszültségek és megnyúlások számítása az elmozdulások alapján Ezen lépések részletezésébe jelen cikkben nem térek ki, ahogy arra sem, hogy milyen algoritmusokkal valósítják meg ezeket – Delaunay triangularizáció, Lawson algoritmusa, Bowyer – Watson algoritmusa - azonban néhány példaképen keresztül szemléltetem a háló generálásának eredményeit.

47


Borbola Péter

7. ábra Néhány példa a véges-elemes hálóra Miután sikerült elkészíteni a képeket, majd azok megfelelően lettek szegmentálva, elkészült a felület kinyerés majd a mechanikai modell és az (FAE) analízis is, kezdődhet mag a műtét megtervezése. A legenerált mechanikai modellen elvégzendő beavatkozás modellezése, és annak tesztelése a cél. Például egy medencecsont törésének helyreállítása, egy lemez segítségével. Fontos tudni, hogy pontosan mekkora lemezre, és mennyi csavarra lesz szükség a megfelelő illesztéshez. Arról nem is beszélve, hogy a csavarok pontos helyét is meg kell határozni, mielőtt a beteg az „asztalra feküdne”. Egy erre a célra alkalmas szoftver segítségével megfelelően tudjuk megtervezni a műtétet. A következő ábrákon mutatom be egy szimulált medencetörés helyreállítási műtétjét. Első lépésként két lemezzel próbáljuk a csontokat illeszteni.

8. ábra Két lemezes illesztés Szimulálható a terhelés, ami ezen lemezekre nehezedik az adott páciens lépése közben. Jól látható, hogy a piros színnel jelölt helyekre túl nagy nyomás nehezedik, nem bírná el ezt a terhelést a két lemez, szükség van ellenirányú támaszra is. Ezért a medence másik oldalára is helyezni kell tartó lemezeket, hogy enyhítsük a terhelést az előző két implantátumon.

9. ábra Illesztés több lemezzel Az újból elvégzett analízis során kiderül, hogy ezáltal jelentősen csökkent a terhelés a lemezeken, a határértéken belül maradva. Így sikerült megtalálni a megfelelő módszert ahhoz, 48


TPF

hogy a beteg medencéje pontosan, és tartósan legyen összeillesztve. Hangsúlyoznám, hogy mindez még azelőtt történt, hogy a beteg kés alá feküdne, és nem a műtét közben, vagy esetleg utána derül ki, hogy nem megfelelő az implantátum, vagy azok elhelyezkedése. Számítógéppel segített sebészet (CAS – Computer Aided Surgery) A számítógéppel támogatott sebészet olyan informatikai technikákat jelöl, melyek segítséget nyújtanak az orvosok számára mind a műtétek tervezése, mind a műtétek kivitelezése során. Ennek kiemelkedő területe a kép által vezérelt sebészet (Image Guided Surgery – IGS), melynél a páciens, és egyben a műtő minél pontosabb modellezése a cél. Első lépésként a műtéti területet kell rögzíteni (szkennelni), mely a hagyományos technikák segítségével történhet (CT, MRI, ultrahang stb), majd a kapott képekből különböző kombinációs technikák segítségével előállítható a kívánt modell. Az egészségügyi berendezésekkel előállított képek saját szabvánnyal rendelkeznek, ezen szabvány neve: DICOM – Digital Imaging and Comunications in Medicine, mely nem csupán egy egyszerű szabvány ami formátumot ír le, hanem a képek kezelési-, tárolási- és megosztási követelményeit is előírja. Ezt a formátumot a legtöbb vezető gyártó támogatja. Az OsiriX egy nyílt forráskódú alkalmazás, mely képes ilyen szabványos formátumú képek többdimenziós megjelenítésére. Az így előállított háromdimenziós modell rendelkezik a számítógépes modellek minden előnyös tulajdonságával: könnyen transzformálható, manipulálható és egyszerűen megosztható szakértői csoportok között. A műtéti terület háromdimenziós modelljének előállítása lehetőséget nyújt arra is, hogy az operátor a műtét előtt, a számítógép által biztosított virtuális környezetben próbaként elvégezze a beavatkozást, felmérve ezzel a műtét során előforduló nehézségeket. Ezek a modellek természetesen a műtét közben is nagy segítségére lehetnek az operáló orvos10. ábra Szimuláció a műtét előtt nak, hiszen valós időben képesek feldolgozni az adatokat, így képes követni az orvos a műtéti terület modelljén az operáció állapotát.

11. ábra Pozícionálás a műtőben

12. ábra Egy szervi modell

Amennyiben az orvos a műtét során robotsebészeti eszközöket is használ, a számítógép által generált háromdimenziós modell akár arra is lehetőséget ad, hogy ezen robotok előre programozott mozgásokat hajtson végre az orvos felügyelete alatt.

49


Borbola Péter

Összefoglalás A számítógéppel segített műtéti tervezés, és sebészet talán az egyik leggyorsabb iramban fejlődő és egyik leghasznosabb példája két tudományág együttes működésének. Könnyen belátható, hogy egy műtét előzetes megtervezése, és „kipróbálása” hatalmas előnyökkel jár. Előny az orvosnak, hogy fel tud készülni a műtétre, de talán még nagyobb előny a betegnek, akin nem kell többszöri műtétet elvégezni, hiszen még a műtét előtt kiderül, ha valamelyik implantátum, vagy csavar mérete nem a megfelelő, ezáltal a beavatkozás pontossága és hatékonysága növelhető. A számítógéppel segített sebészetnek egy másik nagy előnye a robotok használata. Gondoljunk csak bele, hogy egy jól modellezett műtéti terület és páciens lehetőséget ad mikrorobotok, intelligens szikék, stb. használatára, amelyekkel szintén növelhető a műtét hatékonysága, valamint a lehető legkisebb szöveti károsítás érhető így el. Ezáltal csökken az emberi szervezet számára okozott trauma, csökken a korházi ápolás és a teljes felépülés ideje is.

50


TPF

Irodalomjegyzék Erdőhelyi Balázs által készített jegyzet, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar, Számítógéppel segített műtéti tervezés kurzusra http://www.sci.u-szeged.hu/foldtan/CT_SPCEKOLL/CT_alap.pdf www.wikipedia.hu http://www.osirix-viewer.com/ http://www.omikk.bme.hu/collections/phd/Villamosmernoki_es_Informatikai_Kar/2011/ Haidegger_Tamas/tezis_hun.pdf http://real.mtak.hu/371/ Tanács Attila által készített jegyzet, Regisztráció és orvosi alkalmazásai

51

52


TPF

A MUNKAVÉGZÉS HATÉKONYSÁGVIZSGÁLATA A FÖLDHIVATALOK PÉLDÁJÁN Budaházy György Tomori Pál Főiskola, főiskolai adjunktus A minőségbiztosítás és a minőségi munkavégzés igénye a közszolgáltatások körében is fontos szerepet játszik. Ennek a vizsgálatával sokan próbálkoztak, de mindig csak egy szegmensét érintették a közszolgáltatásoknak. A földhivatalok hatékonyságával, ezen belül is az ingatlannyílvántartás területével annál kevesebben. Jelen tanulmányban ezt a témakört igyekszem körbejárni. Az ügyiratforgalom és a fellebbezések vizsgálatán keresztül próbálom megragadni a munkavégzés minőségi jellemzőit. Bevezetés A minőségbiztosítás és a minőségi munkavégzés igénye a közszolgáltatások körében is fontos szerepet játszik. Ennek a vizsgálatával sokan próbálkoztak, de mindig csak egy szegmensét érintették a közszolgáltatásoknak. A földhivatalok hatékonyságával, ezen belül is az ingatlannyílvántartás területével annál kevesebben. Jelen tanulmányban ezt a témakört igyekszem körbejárni. A hatékonyság alatt sokan sokféle dolgot értenek, ezért szükségesnek láttam pontosítani, hogy én mit értek alatta. A működés hatékonysága alatt a munkavégzés hatékonyságát értem a lehető legkisebb ráfordítások igénybevétele mellett. A munkavégzés hatékonysága is pontosítást érdemlő fogalom. Ebben az esetben az eredményesség áll legközelebb hozzá. A közalkalmazottak és köztisztviselők általában nem a munkájuk eredményére koncentrálnak, tehát inkább a végzett munka mennyiségét, mintsem az eredményességet tekintik mérvadónak „aki sokat dolgozik, az jól dolgozik” elv alapján (Boda; 1999). A munkavégzés hatékonyságán tehát egyidejűleg két dolgot is értek. Egyfelől az elvégzett munka mennyiségét, másfelől a minőségét a lehető legkisebb ráfordítások igénybevétele mellett. Tehát a hatékonyságot nem azonosítom teljes egészében az egy főre jutó ügyiratszámmal, mint az elvégzett munka mennyisége. A minőség1 ebben az esetben nehezen megfogható és mérhető mutató. A kormányzati intézmények és nonprofit szervezetek balanced scorecard elemzése alapján erre jó mutatóknak ígérkeznek az esetleges reklamációk és a fellebbezések aránya és száma (Boda; 1999). A pontosság és a minőség jelen esetben összefonódik. A földhivatalok nem rendelkeznek minőségbiztosítási rendszerrel, ezért nekünk kell megalkotnunk a minőség mérőszámait. Igaz, a teljesítményértékelés a főosztályvezetői szinttől lefele működik, de ezek szubjektív értékítéletek. Több alkalmasnak vélt mutatót is megvizsgálok. Ezek lehetnek a következők:     

fellebbezések aránya az összes ügyiratból; határidőn túli ügyintézés; reklamációk, panaszok; saját hatáskörben elintézett fellebbezések száma és aránya; azon fellebbezések, amelyeket a megye megváltoztat vagy új eljárás lefolytatását kéri.

Sajnos a reklamációk és panaszok nyilvántartásához nem fértem hozzá. 1

A szolgáltatás olyan tulajdonságainak és jellemzőinek az összessége, amelyek hatással vannak a szolgáltatásnak annak a képességére, hogy kifejezett vagy elvárható igényeket kielégítsen. ISO8402

53

A munkavégzés hatékonyságvizsgálata a földhivatalok példájára

Budaházy György

Az ügyiratforgalom vizsgálata Az ügyiratforgalom a 2007-es és 2008-as évekre vonatkozóan állt rendelkezésemre, havi és megyei bontásban. Az adatokkal kapcsolatban egy kritikai megjegyzéssel kell élnem. Az ügyiratforgalom nyilvántartása a főszámon iktatott ügyiratokra vonatkozik, egy „ügy” esetlegesen több főszámon is iktatásra kerül, valamint az egyes körzeti és megyei szinteken eltérő az ügyiratok főszámon történő nyilvántartása. A 1 táblázat az ügyiratforgalom éves darabszámát tartalmazza. Mint látható, az ügyiratforgalom megyei szinten eltérő képet mutat (1 ábra). Ügyiratforgalom megyei bontásban (2007,2008) Megye ügyirat07 ügyirat08 Nógrád 70499 68747 Tolna 76940 71842 Komárom-Esztergom 90900 84049 Zala 106251 99715 Baranya 107545 97650 Somogy 111290 102266 Heves 125164 100168 Fejér 128834 115137 Győr-Moson-Sopron 130177 128145 Vas 136606 100492 Jász-Nagykun-Szolnok 143513 117524 Veszprém 143860 139143 Békés 146557 135865 Csongrád 153904 175562 Szabolcs-Szatmár-Bereg 198616 219796 Hajdú-Bihar 199793 150148 Bács-Kiskun 208649 221745 Borsod-Abaúj-Zemplén 239522 271146 Főváros 422703 427865 Pest 470115 486099 Összesen: 3411438 3313104 Forrás: FVM adatai alapján. 1. Táblázat:

A legnagyobb ügyiratforgalmat a Főváros és Pest megye bonyolította le. A legkisebb ügyiratforgalommal (mindkét évben) Nógrád megye rendelkezett. Megállapítható, hogy az éves ügyiratforgalom egyik évről a másikra nem változott kiemelkedő mértékben. Az ügyiratforgalom nagyságára vonatkozóan a területi elhelyezkedés új információkat nyújthat (1. ábra). A Főváros és Pest megye után a nagyobb megyékben tapasztalunk magasabb ügyiratforgalmat, de mint látható, nem csak ez a tényező befolyásolja a nagyságát. Korrelációs vizsgálatok alapján a megye területén kívül a lakónépesség, a földrészletek, önálló lakóépületek, művelési ágak, üdülőövezetek mind hatással vannak az ügyiratforgalomra.

54

Tudományos Mozaik 8. 1. ábra:

TPF

A 2008-as ügyiratforgalom területi megoszlása

Forrás: Saját szerkesztés. A hatékonyságvizsgálatra, azaz az elvégzett munka mennyiségére fókuszálva meghatároztam az egy foglalkoztatottra jutó ügyiratszámot (2. Táblázat, 2. ábra). Az egy foglalkoztatottra jutó ügyiratszám (2008) Megye 1 foglalkoztatottra jutó ügyirat Fejér 587 Somogy 605 Baranya 638 Nógrád 687 Békés 700 Jász-Nagykun-Szolnok 700 Tolna 711 Zala 712 Komárom-Esztergom 725 Hajdú-Bihar 729 Bács-Kiskun 789 Győr-Moson-Sopron 811 Heves 814 Vas 817 Veszprém 870 Szabolcs-Szatmár-Bereg 916 Borsod-Abaúj-Zemplén 1004 Csongrád 1009 Pest 1085 Országos átlagos ügyiratszám 941 Forrás: Saját számítás. 2. Táblázat:

Az átlagos egy foglalkoztatottra jutó ügyiratszám megyei szinten 785 darab, ugyanez országos szinten 941 darab. Ezektől az értéktől jelentős eltérések tapasztalhatók megyei szinten. A megyék felében 729 ügyiratnál több jut egy foglalkoztatottra. Ez alapján a leghatékonyabb

55


Budaházy György

foglalkoztatottak Vas, Pest, Heves, Hajdú-Bihar megyékben vannak, a legkisebb hatékonysággal pedig Somogy, Fejér, Baranya és Nógrád megyékben dolgoznak a foglalkoztatottak. Természetesen meg kell vizsgálni a foglalkoztatottak létszámának alakulását is ezekben a megyékben, hiszen, ha több kisebb földhivatalt vagy kirendeltséget kell üzemeltetnie a megyének az egyenlő hozzáférés elve alapján, akkor az egy foglalkoztatottra jutó ügyiratszám alacsonyabb és ezért a hatékonyság nem lesz mérhető objektíven ez alapján. Nógrád megyében a rendkívül alacsony ügyiratszám (687) mutathatja, hogy itt az ügyiratok iktatásában lehetnek eltérések a többi megyétől. A körzeti földhivatalok területi elhelyezkedése alapján sem lehet teljes egészében magyarázni az eltéréseket, a három megye területi hatékonysága (Budaházy, 2011) jelentősen eltér egymástól (94,5%; 82,9% illetve 91%), azaz a foglalkoztatottak létszáma nem a területi hatékonyság miatt magasabb a modellből számítottnál. A magyarázat akkor ebben az esetben is lehet egyfelől az ügyiratok iktatásában (nem egységes iktatás) és a foglalkoztatottak összetételében (osztályvezetők, helyettesek, esetleg raktáros, gépkocsi szerelő és vezető, karbantartó, fűtő, stb.) vagy ezekben a megyékben tényleges nem túl hatékonyan dolgoznak a foglalkoztatottak. 2. ábra:

Az egy foglalkoztatottra jutó ügyiratszám

Forrás: Saját szerkesztés. A fellebbezések vizsgálata Az elemzést a fellebbezések vizsgálatával fojtattam. A legtöbb fellebbezés, szám szerint 529 darab, Veszprém megyében érkezett, ez az átlagérték kétszerese. A legkevesebb fellebbezés Tolna megyében volt, ez 87 darabot jelent, ami az átlagérték harmada. Önmagában most sem mondhat sokat ez az adat, ezért inkább azt vizsgáltam, hogy az összes ügyiratból a fellebbezések száma mekkora arányt képvisel (3.-4. ábra).

56

Tudományos Mozaik 8. 3. ábra:

TPF

2008-ban érkezett fellebbezések aránya megyénként

Zala

Veszprém

Somogy

Jász-Nagykun-…

Nógrád

Komárom-…

Csongrád

Bács-Kiskun

Baaranya

Borsod-Abaúj-…

Vas

Fejér

Hajdú-Bihar

Tolna

Békés

Heves

Győr-Moson-…

4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0

Szabolcs-…

Arány (%)

Fellebbezések aránya

Forrás: Saját számítás. Az előző ábrán jól látható, hogy Veszprém, Zala és Somogy megyékben kiugróan magas ez az érték, az országos átlag több mint kétszerese. Az ügyiratforgalom nagyságával nem tudtam magyarázni a kiugró értékeket, hiszen ebben a két megyében az egy főre jutó ügyirat az országos átlag körül van (Zalában alacsonyabb, Veszprémben egy kicsit magasabb). Tehát ez alapján három magyarázat lehetséges. Az egyik az, hogy ezekben a megyében sokkal több a nem „tényleges” fellebbezés. A második magyarázat alapján a munka minősége alacsonyabb szinten van ebben a két megyében, a harmadik szerint pedig a Balatonnal és a balatoni üdülőkkel kapcsolatos a magas fellebbezési arány. Személyes interjúk alkalmával nem kaptam olyan információt, amely alapján magyarázni lehetne a Balatonnal és az üdülő jelleggel a fellebbezések magas számát, de nem zárható ki ez a lehetőség sem. Ez alapján a leg hatékonyabban, a minőség oldaláról nézve, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Győr-Moson-Sopron valamint Heves megyében végzik a munkájukat, itt 1% alatt van a fellebbezések száma az összes ügyiratból. Legrosszabbnak mondható a hatékonyság Veszprém és Zala megyékben, itt ez az arány meghaladja a 3,5%-ot. 4. ábra:

Fellebbezések aránya az összes ügyiratból 2008-ban megyénként

Forrás: Saját szerkesztés

57


Budaházy György

Szabolcs-Szatmár-Bereg és Győr-Moson-Sopron megyében a legalacsonyabb a fellebbezések aránya. Mindkét megyében az egy főre jutó ügyirat magasabb az országos átlagnál. A munka minőségét jellemezheti továbbá a saját hatáskörben elintézett ügyiratok száma vagy aránya és ezen túl még az eljárás megszüntetése lehet mérvadó. A fellebbezéseket a körzeti földhivatalok saját hatáskörben is elintézhetik, határozataikat kijavíthatják, kiegészíthetik, módosíthatják és visszavonhatják (Inytv. 54.§ és Ket. (2004. évi CXL.tv.) 103.§). Saját hatáskörben elintézettek azok az ügyiratok, amelyeket egyrészről a foglalkoztatottak „rontottak el”, illetve azok, amelyekhez a fellebbezésben új okiratokat mellékeltek vagy a földhivatal nem is illetékes az ügyben. Tehát ezzel sem lehet egyértelműen mérni a munka minőségét. A vizsgálatok első lépéseként megnéztem, hogy melyik megyében hogyan alakult a saját hatáskörben elintézett fellebbezések száma és aránya (5. ábra). 5. ábra:

Saját hatáskörben elintézett fellebbezések száma (db) megyénként 250

216

Saját hat. elintézve az Inytv. 54. és 56. §-a… 200 150 100

67

50 0

2

2

9

23 24 25 27

80 80 82 84

104

121

43 44

0

Forrás: Saját számítás. Mint a grafikon is jól látszik, az egyes megyék gyakorlata jelentősen eltér egymástól. A legtöbb saját hatáskörben elintézett fellebbezés Veszprém megyében van, a legkevesebb, vagyis egyáltalán nem volt Győr-Moson-Sopron megyében. Személyes interjúból az derült ki, hogy Győr-Moson-Sopron megyében az a gyakorlat, hogy minden fellebbezést továbbküldenek a megyei szintre. A sorban a legkevesebb saját hatáskörben elintézett fellebbezéssel következik még két megye, Vas és Baranya a maga 2-2 darab fellebbezésével. Az országos átlag (Budapest és Pest megye nélkül) 54 darab. Az eredmények mindenképpen figyelmet érdemelnek, hiszen elég nagy különbségek tapasztalhatóak a fellebbezések kezelése területén. Természetesen most is megvizsgáltam, hogy a beérkezett fellebbezések számához képest mekkora a saját hatáskörben elintézett fellebbezések aránya (6. ábra).

58


TPF

A saját hatáskörben elintézett fellebbezések aránya a tárgyévben érkezett, valamint az elintézendő fellebbezések arányában

6. ábra:

60% 50%

3.4az elintézendők arányában

3.4az érkezettekarányában

40% 30% 20% 10% 0%

Forrás: Saját szerkesztés. A saját hatáskörben elintézett fellebbezések átlagos aránya 22%, a megyék felében ennél az értéknél magasabb, a másik felében alacsonyabb ez az arány. A megyék középső 50%-a a 10%-33% sávban van. Vizsgálatomat a két szélsőséges csoportra koncentráltam. Felvetődött a kérdés, hogy vajon hogyan lehet, hogy némely megyében a saját hatáskörben elintézett fellebbezések aránya 10% alatt van, a másik csoportban pedig 36% és 50% között. A jelenség magyarázatára két dolog jöhet szóba. Azokban a megyékben, ahol a saját hatáskörben elintézett fellebbezések aránya alacsony, ott a foglalkoztatottak nagyon körültekintően végzik a munkájukat, határozataik kijavítására, kiegészítésére, módosítására és visszavonására nincs szükség, így szinte minden fellebbezést továbbítanak a megyének. A másik lehetőség pedig az, hogy minden fellebbezést továbbküldenek a megyének, mint Győr-Moson-Sopron megyében. A megyék másik csoportjában, ahol magas ez az arány, viszont lehet, hogy a körzeti földhivatalok megpróbálnak minden fellebbezést saját hatáskörben elintézni. Ennek a vizsgálatára talán a fellebbezések aránya is fényt deríthet, ha nem, akkor meg kell vizsgálni, ezeknél a megyéknél a megyei szinten mi történik a fellebbezéssel. A vizsgálat következő lépésében ezért megnéztem, hogy mi történik a megyénél a fellebbezésekkel (7.-8. ábra). A megyei földhivatal az elsőfokú határozatot megsemmisítheti és új eljárást írhat elő, vagy az elsőfokú határozatot megváltoztathatja, de akár helyben is hagyhatja. Minket lényegében a megváltoztatott és új eljárásra kötelezett fellebbezések érdekeltek, hiszen ezekben az esetekben merülhet fel az, hogy a foglalkoztatottak tévedtek.

59

A munkavégzés hatékonyságvizsgálata a földhivatalok példájára 7. ábra: 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

Budaházy György

A megyei földhivatalok eljárásai

A megyei földhivatal az első fokú határozatot megsemm. és új elj. 3.7 A megyei földhivatal az első fokú határozatot megvált. 3.6 A megyei földhivatal az első fokú határozatot helybenh. 3.5

Forrás: Saját számítás. Érdekes képet mutat a grafikon, hiszen kiugróan „rossz” statisztikával bír Tolna megye, de Fejér és Csongrád megyében is ez az érték 30% fölött van (megváltoztat vagy új eljárásra kötelez). A legjobban teljesítő megye Veszprém, Vas és Baranya. Ebben az esetben viszont nem igazán találunk összefüggést a saját hatáskörben elintézett ügyek aránya és a másodfokú eljárások között. A jól teljesítők között találunk alacsony és magas saját hatáskörben elintézett ügyiratarányú megyét is (Baranya, Vas alacsony, Veszprém magas), a rosszul teljesítő megyék saját hatáskörben elintézett fellebbezéseik aránya viszont mind az átlagérték (10-12%) körül vannak. Baranya és Vas megyében alacsony a saját hatáskörben elintézett fellebbezés, hiszen körültekintően végezték a munkájukat, így a másodfok is javarészt helybenhagyta határozataikat. Veszprém megyében viszont, valószínűleg kevésbé körültekintően jártak el, de a fellebbezések nagy arányát saját hatáskörben rendezték és a megyei szintre továbbított határozatokat a megye már szinte mind helyben is hagyta. 8. ábra:

A megyei földhivatalok eljárásai területi elhelyezkedésük alapján

Forrás: Saját számítás

60


TPF

Összefoglalás Önmagában az a tény, hogy az egyes földhivatalok az éppen adódó feladatokat ellátják valamilyen módon, még nem árul el semmit a hatékonyságról. Ezért több irányból is körbejártam a fogalmat. A hatékonyság alatt sokan sokféle dolgot értenek, ezért szükségesnek láttam pontosítani, hogy én mit értek alatta. A működés hatékonysága alatt a munkavégzés hatékonyságát értettem a lehető legkisebb ráfordítások igénybevétele mellett. A munkavégzés hatékonysága is pontosítást érdemlő fogalom. Ebben az esetben az eredményesség állt tartalmában hozzá a legközelebb. A munkavégzés hatékonyságán tehát egyidejűleg két dolgot is értek. Egyfelől az elvégzett munka mennyiségét, másfelől a minőségét a lehető legkisebb ráfordítások igénybevétele mellett. Tehát a hatékonyságot nem azonosítottam az egy főre jutó ügyiratszámmal, mint az elvégzett munka mennyiségével. A minőség a földhivataloknál nehezen megfogható és mérhető mutató. A kormányzati intézmények és nonprofit szervezetek balanced scorecard elemzése alapján erre jó mutatóknak ígérkezett a fellebbezések aránya és száma. A pontosság és a minőség ezekben az esetekben összefonódik. A földhivatalok nem rendelkeznek minőségbiztosítási rendszerrel, ezért nekem kellett megalkotnom a minőség mérőszámait. Igaz, a teljesítményértékelés a főosztályvezetői szinttől lefele működik, de ezek szubjektív értékítéletek. Több alkalmasnak vélt mutatót is megvizsgáltam. Megállapítható volt, hogy az éves ügyiratforgalom egyik évről a másikra nem változott kiemelkedő mértékben. Az ügyiratforgalom nagyságára vonatkozóan a területi elhelyezkedés új információkat nyújtott. A Főváros és Pest megye után a nagyobb megyékben tapasztaltunk magasabb ügyiratforgalmat, de nem csak ez a tényező befolyásolta a nagyságát. Korrelációs vizsgálatok alapján a megye területén kívül a lakónépesség, a földrészletek, önálló lakóépületek, művelési ágak, üdülőövezetek mind hatással voltak az ügyiratforgalomra. A hatékonyságvizsgálatra, azaz az elvégzett munka mennyiségére fókuszálva meghatároztam az egy foglalkoztatottra jutó ügyiratszámot. Az átlagos egy foglalkoztatottra jutó ügyiratszám megyei szinten 785 darab volt, ugyanez országos szinten 941 darab. Ezektől az értéktől jelentős eltérések tapasztaltam megyei szinten. A körzeti földhivatalok területi elhelyezkedése alapján sem lehetett teljes egészében magyarázni az eltéréseket. A magyarázat ebben az esetben lehetett egyfelől az ügyiratok iktatásában (nem egységes iktatás) és a foglalkoztatottak összetételében (osztályvezetők, helyettesek, esetleg raktáros, gépkocsi szerelő és vezető, karbantartó, fűtő, stb.) vagy ezekben a megyékben tényleges nem túl hatékonyan dolgoztak a foglalkoztatottak. Így ezzel a mutatóval nem tudtam egyértelműen mérni a munka hatékonyságát. Ezután áttértem a fellebbezések vizsgálatára, feltérképeztem a földhivatalokhoz érkezett fellebbezések számát és megoszlását. A legtöbb fellebbezés, szám szerint 529 darab, Veszprém megyében érkezett, ez az átlagérték kétszerese. A legkevesebb fellebbezés Tolna megyében volt, ez 87 darabot jelent, ami az átlagérték harmada. A fellebbezések aránya Veszprém, Zala és Somogy megyékben kiugróan magas volt, az országos átlag több mint kétszerese. Az ügyiratforgalom nagyságával nem tudtam magyarázni a kiugró értékeket, hiszen ebben a két megyében az egy főre jutó ügyirat az országos átlag körül volt. Tehát ez alapján három lehetséges magyarázatot találtam. Az egyik az, hogy ezekben a megyében sokkal több volt a nem „tényleges” fellebbezés. A második magyarázat alapján a munka minősége alacsonyabb szinten volt ebben a két megyében, a harmadik szerint pedig a Balatonnal és a balatoni üdülőkkel kapcsolatos a magas fellebbezési arány. Személyes interjúk alkalmával nem kaptunk olyan információt, amely alapján magyarázni tudtam volna a Balatonnal és az üdülő jelleggel a fellebbezések magas számát, de nem zárható ki ez a lehetőség sem. Ez alapján a leg hatékonyabban, a minőség oldaláról nézve, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Győr-Moson-Sopron valamint Heves megyében végzik a munkájukat, legrosszabbnak mondható a hatékonyság Veszprém és Zala megyékben.

61


Budaházy György

A munka minőségét jellemezhette továbbá a saját hatáskörben elintézett ügyiratok száma vagy aránya és ezen túl még az eljárás megszüntetése lehetett mérvadó. Saját hatáskörben elintézettek azok az ügyiratok, amelyeket egyrészről a foglalkoztatottak „rontottak el”, illetve azok, amelyekhez a fellebbezésben új okiratokat mellékeltek vagy a földhivatal nem is illetékes az ügyben. Tehát ezzel sem lehetett egyértelműen mérni a munka minőségét. A vizsgálatok első lépéseként megnéztem, hogy melyik megyében hogyan alakult a saját hatáskörben elintézett fellebbezések száma és aránya. Az egyes megyék gyakorlata jelentősen eltért egymástól. A legtöbb saját hatáskörben elintézett fellebbezés Veszprém megyében volt, a legkevesebb, vagyis egyáltalán nem volt Győr-Moson-Sopron megyében. Személyes interjúból az derült ki, hogy Győr-Moson-Sopron megyében az a gyakorlat, hogy minden fellebbezést továbbküldenek a megyei szintre (ez egyfelől jó, mert minden fellebbezést egységesen kezelnek, viszont másfelől helyben tudnak mindent az egyes ügyekről). Az eredmények mindenképpen figyelmet érdemelnek, hiszen elég nagy különbségek tapasztalhatóak a fellebbezések kezelése területén. Természetesen most is megvizsgáltam, hogy a beérkezett fellebbezések számához képest mekkora a saját hatáskörben elintézett fellebbezések aránya mely átlagosan 22% volt, a megyék felében ennél az értéknél magasabb, a másik felében alacsonyabb volt ez az arány. Vizsgálatot a két szélsőséges csoportra koncentráltam. Felvetődött a kérdés, hogy vajon hogyan lehet, hogy némely megyében a saját hatáskörben elintézett fellebbezések aránya 10% alatt van, a másik csoportban pedig 36% és 50% között. A jelenséget kétféleképen magyaráztam. Azokban a megyékben, ahol a saját hatáskörben elintézett fellebbezések aránya alacsony volt, ott a foglalkoztatottak nagyon körültekintően végezték a munkájukat, határozataik kijavítására, kiegészítésére, módosítására és visszavonására nem volt szükség, így szinte minden fellebbezést továbbítottak a megyének. A másik lehetőség pedig az volt, hogy minden fellebbezést továbbküldtek a megyének, mint ahogy ez Győr-Moson-Sopron megyében történt. A megyék másik csoportjában, ahol magas volt ez az arány, viszont lehet, hogy a körzeti földhivatalok megpróbáltak minden fellebbezést saját hatáskörben elintézni. Ennek a vizsgálatára megnéztem, hogy megyei szinten mi történt a fellebbezéssel. A megyei földhivatal az elsőfokú határozatot megsemmisítheti és új eljárást írhat elő, vagy az elsőfokú határozatot megváltoztathatja, de akár helyben is hagyhatja. Számunkra ezekből a megváltoztatott és új eljárásra kötelezett fellebbezések voltak érdekesek, hiszen ezekben az esetekben merülhet fel az, hogy a foglalkoztatottak tévedtek. Érdekes képet találtam, hiszen kiugróan „rossz” statisztikával bírt Tolna megye, de Fejér és Csongrád megyében is ez az érték 30% fölött volt (megváltoztat vagy új eljárásra kötelez). A legjobban teljesítő megye Veszprém, Vas és Baranya. Ekkor viszont nem találtam összefüggést a saját hatáskörben elintézett ügyek aránya és a másodfokú eljárások között. A jól teljesítők között találtam alacsony és magas saját hatáskörben elintézett ügyiratarányú megyét is (Baranya, Vas alacsony, Veszprém magas), a rosszul teljesítő megyék saját hatáskörben elintézett fellebbezéseik aránya viszont mind az átlagérték (10-12%) körül voltak. Baranya és Vas megyében alacsony volt a saját hatáskörben elintézett fellebbezés, hiszen körültekintően végezték a munkájukat, így a másodfok is javarészt helybenhagyta határozataikat. Veszprém megyében viszont, valószínűleg kevésbé körültekintően jártak el, de a fellebbezések nagy arányát saját hatáskörben rendezték és a megyei szintre továbbított határozatokat a megye már szinte mind helyben is hagyta. Az elemzés alapján néhány fontos megállapítást tehetünk. A közszolgáltatások és ezen belül is a földhivatalokban elvégzett munka minőségének a vizsgálata nagy körültekintést igényel. Automatikus, minden közszolgáltatásra érvényes minőségügyi mutatók előállítása szinte lehetetlennek tűnik. A fellebbezések vizsgálata mérvadó lehetne, ha az ügyiratok könyvelése és kezelése egységes normák alapján történne. A későbbi elemzésekbe célszerű lenne bevonni a túlterheltség vizsgálatát, hiszen ez a munka minőségére kihathatna.

62


TPF

Irodalomjegyzék Boda György-Szlávik Péter (1999) Vezetői kontrolling, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Budaházy György (2011) A földhivatalok területi elhelyezkedésének vizsgálata. In: Területi statisztika 14. (51.) évfolyam 5. szám. pp: 544-556. Forgács Zoltán (2010): Minőségbiztosítás, minőségirányítás, külső szervek szakfelügyeleti ellenőrzése. In Geodézia és kartográfia, 62. évfolyam 8. szám. pp: 13-19. Parányi György (2007) Fokozatos minőségfejlesztés szolgáltató szervezetekben. In: Magyar minőség, 2007/4. pp 2-9. Pálné Kovács Ilona (2001) Regionális politika és közigazgatás, Dialóg Campus, BudapestPécs

63

64


TPF

AZ I. VILÁGHÁBORÚ HATÁSA FERENCZY KÁROLY (1862-1917) FESTŐMŰVÉSZ ÉLETÉRE, MŰVÉSZETÉRE ÉS HALÁLÁRA Kissné Dr. Budai Rita Tomori Pál Főiskola, főiskolai docens

Alábbi tanulmányom a MTA által a Tudomány Ünnepére ajánlott témák közül a „történelem, politika, közérzet” altémakörhöz kapcsolódik. Választásom aktualitását az adta, hogy Ferenczy Károly levelezését, melyet régebben éveken át kutattam, idén nyáron kiadásra készíthettem elő, mivel a Magyar Nemzeti Galéria megjelenteti azt a 2011 decemberében nyíló Ferenczy Károly kiállítás alkalmából. Az újabb levelek megismerése és az egész levélanyag tüzetes tanulmányozása indítottak arra, hogy ezt a témát alaposabb kutatásnak vessem alá. Azt hiszem, nagyon hasznos egy forrásanyag-csoport beható vizsgálata, mert olyan összefüggések is előtűnnek, amelyek az általános, felszínes megállapítások alapján nem rajzolódnak ki. A Ferenczy-szakirodalom régi hiányossága, hogy bár sajnálattal megállapítják, hogy Ferenczy Károly, a modern magyar festészet atyja, a Nagybányai művésztelep vezető mestere, a Képzőművészeti Főiskola egyik leghaladóbb szellemiségű tanára művészi ereje teljében, drámai hirtelenséggel és aránylag fiatalon hunyt el (1917 márciusában épp csak betöltötte 55. életévét), senki nem tanulmányozta tüzetesebben, milyen összefüggésben állt betegsége és halála a világháború kitörésével és alakulásával. Első monográfusa, Petrovics Elek érzékeli utolsó évei műalkotásainak komorságát, de ezt általános lelkiállapotának, fáradtságának, betegségének, művészi elszigetelődésének, a MIÉNK-ben tapasztalt ellenségeskedésnek, az alulfizetettségnek tulajdonítja. 1 A művész levelei alapján azonban egyértelműen állíthatjuk, hogy noha ő maga nem volt aktív részese a hadi eseményeknek, a háború és annak következményei rendkívül mély hatást gyakoroltak lelkivilágára, életvitelére, művészetére, és természetesen egészségi állapotára is. Orvosi szempontú elemzésre nem vállalkozhatom, bár igen érdekes lenne annak tudományos vizsgálata, hogy a lelki tényezők mennyiben járultak hozzá fizikai állapotának romlásához (a művészek körében számos eklatáns példát találhatunk ilyen esetre). Tanulságos lenne felállítani egy utólagos diagnózist rohamosan előrehaladó betegségéről (ilyen több művészről is született, pl. Egon Schiele és Csontváry Kosztka Tivadar2). E tanulmány keretében én inkább annak bemutatására törekszem, hogy egy kifinomult, művelt lélek, egy érzékeny művész miként reagált arra a felfoghatatlan világégésre, ami 1914 és 1918 között végigsöpört Európán. A harctéri áldozatok mellett sok lelki áldozata is volt a világháborúnak, akiket a statisztika nem tart számon. Szerintem ezek közé tartozott Ferenczy Károly is. Hogy a világháború hatását némileg érzékelni tudjuk, felidézném Ferenczy híres költő kortársát, Ady Endrét, aki alig két évvel élte csak túl Ferenczyt, s aki talán a legmegrendítőbb költői szavakkal írta le több versében a világháború tragédiáját, melyekből kiérződik, mennyire feldúlta ez az esemény. A háború évei alatt nem is publikált, s az 1918-ban megjelent „A halottak élén” című verseskötet soraiból fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen végtelen elkeseredés töltötte be a művelt lelkeket ekkora pusztulás láttán. „Az iszonyúság a lelkekre/kaján örömmel ráhajolt” (Emlékezés egy nyár-éjszakára); „Szívemet a puskatus zúzta,/Szememet ezer rémség nyúzta,/Néma dzsin ült büszke torkomon/S agyamat a Téboly ütötte […] Óh, minden gyászok, be értelek,/Óh, minden Jövő, be féltelek… (Ember az emberte1 2

Petrovics Elek: Ferenczy. Budapest: Athenaeum, 1943. XXXIX.o. Pertorini Rezső: Csontváry Kosztka Tivadar festőművész patográfiája, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1966

65

Az I. Világháború hatása Ferenczy Károly (1862-1917) festőművész életére, művészetére és halálára

Kissné Dr. Budai Rita

lenségben); Örzők, vigyázzatok a strázsán,/Az Élet él és élni akar,/Nem azért adott annyi szépet,/hogy átvádoljanak most rajta/Véres s ostoba feneségek…(Intés az őrzőkhöz). Végül a krónikás-stílusban megfogalmazott sorokat idézném: „Iszonyú dolgok mostan történűlnek,/Népek népekkel egymás ellen gyűlnek,/Bűnösök és jók egyként keserűlnek,/S ember hitei kivált meggyöngülnek.” (Krónikás ének 1918-ból). Ferenczy Károly a Nagybányán boldog alkotásban leélt tíz esztendő után 1906 óta az év nagy részét Budapesten töltötte, mivel a Képzőművészeti Főiskola aktfestés-tanárává nevezték ki. 1910-től haláláig a Főiskolához közeli Lendvay utcában bérelt lakásban élt és dolgozott. A nyarakat azonban továbbra is Nagybányán és környékén, ott élő feleségével és gyermekeivel igyekezett tölteni, és általában korrigált is a nagybányai nyári szabadiskolában. Életében egyaránt fontos szerepet játszott a festés, a tanítás, a kiállítás-szervezés és -rendezés, az iskolai adminisztráció illetve az anyagi támogatásokat biztosító közéleti kapcsolattartás, s mindemellett a rendszeres utazás, kiállítás-látogatás. A világháború kitörésekor gyermekei már felnőttek voltak, és bár szüleik közelében maradtak, ekkor már mind művészpályájukat járták: Valér 29 éves volt, festett és rézkarcokat készített (neki ekkor már Pesten is volt műterme), Béni és Noémi 24 évesek voltak, Béni firenzei, müncheni és párizsi tanulmányok után szobrászként, Noémi pedig párizsi képzés után gobelinművészként dolgozott Nagybányán. A család tagjai gyakran utazgattak Európa különböző városaiba tanulmányút vagy egyszerűen inspiráció merítése céljából, olykor gyógykezelések végett, időnként rokonlátogatásra (Valér 1914-ben pl. hónapokat töltött Itáliában, majd egy időre Párizsba ment rézkarcolást tanulni, Noémi ezévben Abbáziában volt szanatóriumban, ahová apja kísérte el). Ferenczy Károly 1914 tavaszán Velencében volt, mint a biennálé magyar részlegének rendezője, nyáron pedig Krassóba ment a rokonaihoz.

Ferenczy Károly Lendvay utcai műtermében 1912 körül. MTA MKI Adattára, MKCS-C-I-36 Tartósan visszatérő betegségről, fájdalmakról 1914 februárjától találhatunk utalást leveleiben (általában reuma gyűjtőnév alatt), láb-, talp- és csípőfájdalmakról beszél, 1914 júniusában pedig mumpszos volt (fültőmirigy majd heremumpszos). A „reumás” időszakok között azonban voltak teljesen tünetmentes, aktív alkotói periódusok, amikor fizikailag tökéletesen jól érezte magát. A reumás tünetek komoly súlyosbodását figyelhetjük meg a háború kitörése után, és ettől kezdve haláláig mindig volt valamilyen panasza, alig tudott fellélegezni a fájdalmakkal eltöltött időszakok után, mindig újabb testtájak okoztak neki gyötrelmet.

66


TPF

A világháború kitörése Nagybányán érte Ferenczyt és családját. Abban az évben a nyári szabadiskola vezetője Thorma János volt, de Ferenczy is korrigált növendékeket. Az első levél, ami 1914 augusztusából fennmaradt, a harmadik nagybányai tanártárshoz, Réti Istvánhoz szól, aki ekkor Budapesten kórházban feküdt. Ferenczy e levelében kétségbeesetten latolgatja a háború lehetséges fejleményeit, a legfenyegetőbbnek az Erdélybe való orosz betörés rémét érezve, s közben keserűen panaszkodik a friss hírektől való elszigeteltségükről, s ilyen felkiáltásokra ragadtatja magát: „Hisz összedől Európa! […] Nem a végromlás ez!?” A levél végén azonban arról is beszél, hogy Nagybányán a festőiskolában egyelőre nyugodt az élet, s bár a növendékek közül sokan elmentek, még zajlik a munka, s ő maga is fest. „Persze undorral festek, s nem haladok, de mégis néha elvonja a gondolatomat a jelentől.”3 A háború első hónapjaiban minden levele tele van háborús latolgatásokkal, s a hadi hírek részletes értékelésével (a további háborús években ilyesmiről sokkal ritkábban ír, mint aki fokozatosan elvesztette az érdeklődését a háborús fejlemények iránt). Már 1914 szeptember elején felmerült az a lehetőség, hogy egész családját Pestre költözteti,4 s bár csak akkor akart elindulni, amikor az orosz csapatok valóban elindulnak Erdély felé, a csomagjaik egy részét a biztonság kedvéért előre küldte Pestre.5 Döntését azonban egy újabb fejlemény is késleltette: Thorma János, az iskola vezetője szeptember hatodikán hirtelen elutazott Nagybányáról, Ferenczy feltevése szerint az orosz megszállástól való félelmében, s így Ferenczy kénytelen volt átvenni a szabadiskola irányítását, mint egyetlen jelen lévő festőtanár. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy biztosítsa, hogy aki továbbra is festeni akar és nincs hová mennie, maradhasson Nagybányán, és értelmes munkával tölthesse az idejét. Érezte, hogy ezekben a „zavaros időkben” az ő felelőssége megőrizni az iskola nyugalmát, s ennek eleget is tett. Ezzel együtt azonban reumás fájdalmai is erősödtek, úgyhogy teljesen felhagyott a festéssel mintegy három hétre. Családja is nyugodtan viselkedett, Noémi „szőtt szakadatlanul”, nyilván nem akart úgy elmenni, hogy műve félben marad. Ekkor Ferenczy még úgy látta, talán okul majd a nyugati civilizáció a háborúból: „Milyen nagy eseményt élünk át. Szükséges volt, s ha túlleszünk rajta, óriás nevelésen mentünk keresztül.” 6 De a fejlemények és az első fronthírek, ismerősök sebesülései nagyon megviselték fizikai- és kedélyállapotát: „Én 3 napja a szobában vagyok, rheumám erősbödött. Ma Bimbit küldtem modellt állítani. Kedélyállapotom cudar – tétlenség, bizonytalanság.”7 Olyannyira, hogy elhatározta, családját mielőbb Pestre viszi, hogy ő maga szanatóriumba vonulhasson kúráltatni magát.8 Úgy tűnik, a család szeptember legvégén vagy október elején valóban felköltözött (egy későbbi levélből derül ki, hogy Ferenczy egy kis lakást bérelt számukra),9 mert októberben Ferenczy már a pöstyéni (ma Piestany, Szlovákia) gyógyhotelből írta leveleit, ahol fürdőkúrát vett, és rettenetesen unatkozott. November közepén utazott vissza Pestre, teljes létbizonytalanságban, hiszen az őszi félév a Főiskolán nem indult be, nem tudta, hogyan fog alakulni az egzisztenciája.10. Eleinte dermedt tétlenségben élt, rossz volt a fizikai 3

Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz, Nagybánya, 1914. augusztus 6. MNG Adattár 8282/1955. Publ.: Válogatás a nagybányai művészek leveleiből 1893-1944 (Dokumentumok a nagybányai művésztelep történetéből II., „Nagybánya könyvek” 8.), szerk: András Edit-Bernáth Mária, Miskolc, MissionArt, 1997, 189. 4 Ferenczy Károly levele Ferenczy Ferenchez, Nagybánya, 1914. szeptember 3. Szentendre, Ferenczy Múzeum, 94-1974.F. 5 Ferenczy Károly levele Ferenczy Ferenchez, Nagybánya, 1914. szeptember eleje. Szentendre, Ferenczy Múzeum, 114-1974.F. 6 Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz, Nagybánya, 1914. szeptember 7. MNG Adattár, 8283/1955, Publ.: Válogatás… i.m., 1997, 190. 7 Ferenczy Károly levele Thorma Jánoshoz, Nagybánya, 1914. szeptember 21., MNG Adattár 3560/939. 35., Publ.: Válogatás… i.m. 1997, 193. 8 Ferenczy Károly levele Thorma Jánoshoz, Nagybánya, 1914. szeptember 25. , MNG Adattár 3560/939. 22. 9 Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz, Budapest, 1915. január 7., MNG Adattár, 8321/1955, Publ.: Válogatás… i.m., 1997, 195. 10 Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz, Pöstyén, 1914. október 12., MNG Adattár, 8393/1955

67



állapota, és nem is festett: „Én absolute semmit sem csinálok, csak várom, hogy később legyen.”- amint ezt kissé ironikusan megfogalmazta.11 Megrendítő és mulatságos harctéri történetekkel vannak teli a levelei. Egyetlen vigasza ebben az időszakban a Szépművészeti Múzeum grafikai anyagának tanulmányozása volt, olyan volt ez számára, mint a béke és a művészet szigete.12 Decemberben részt vett a Műcsarnok téli kiállításán, mely „háborús kiállítás” volt, vagyis az eladott képek ára a művész-segítő alapba került.13 1915 január 4-én újra megindult a főiskolai oktatás, de mivel az Andrássy-úti épület a háború miatt más célokat szolgált, a Fehérvári úton bérelt műtermekbe kellett tanítani járnia. Úgy tűnik, nagyon nyomasztotta már a semmittevés, mert az esti akt korrigálására önként jelentkezett. Nem volt egyszerű az átjárás a pesti lakásából Budára, mert kevés autó és ló volt a városban.14 Ugyanebben a levélben veti fel, hogy a nagybányai festőiskola nyári vezetését, mely az évenkénti forgás szerint 1915-ben az ő feladata lett volna, nem fogja tudni vállalni, mivel tervei szerint sem ő, sem családja nem fognak oda visszatérni (családja visszaköltözött, sőt felesége egészen haláláig Nagybányán élt). Ezt később több levelében is részletezi tanártársainak, a vezetést végleg Thorma kezébe szerette volna átadni.15 1915 márciusában kisebbik fia, Béni valamilyen fogolykórházban vállalt vöröskeresztes szolgálatot. Apja leveleiből az derül ki, hogy rendkívül aggódott fia egészségéért, még gumikesztyűket is küldött neki, hogy nehogy elkapjon valamilyen fertőző betegséget.16 Béninek arról is beszámolt, hogy testvérei művészi munkálkodással töltik az idejüket. 1915 tavaszán optimistábban látta a háború kimenetelét, és reménykedett a gyors (néhány hónapon belüli) győzelemben. Ugyanakkor keserűen említi a háború pusztítását: „…a rettenetes veszteség halottakban és nyomorékokban oly lesújtó, a sok romlás, pusztítás, és az hogy egyáltalán az emberiség ilyenre képes oly szomorú, hogy mindebből kilábalni alig lehet…”.17 Ferenczy Károly, mint szinte minden évben, most is küldött be képet a Műcsarnok tavaszi tárlatára: a Pieta című nagyméretű festményét, mellyel elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 4000 koronás nagydíjat. Ez az életében elnyert legnagyobb elismerés volt. Érdekes ennek a képnek a története, mert már 1913 nyarán festeni kezdte, és úgy tűnik, eleinte elég gyorsan halad vele,18 befejezettnek azonban csak 1914 februárjában tartotta. Ekkor barátai és tisztelői többen megtekintették a festményt a művész műtermében, és általános tetszést aratott: „A Pieta lassankint elhelyezkedik a közvéleményben mint magyar és Ferenczy főkép” – írta egyik levelében,19 s kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy az alkotást maga a művész is főműnek szánta. Első bemutatása külföldön történt: 1914 tavaszán Ferenczy bevá11

Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz, Budapest, 1914. november 28., MNG Adattár 8327/1955 Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz, Budapest, 1914. december 14., MNG Adattár 8326/1955 13 Művészet, 1914. 8. szám, 451.o, A kiállítás szervezője a Magyar Képzőművészet Segítő Bizottsága volt, a tárlat 1914. november-decemberében volt látható a Szépművészeti Múzeumban. Ferenczy a Fürdő férfiak című képét állította ki. 14 Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz, Budapest, 1915. január 7., MNG Adattár 8321/1955, Publ.: Válogatás… i.m., 1997, 195. 15 Ferenczy Károly levele Thorma Jánoshoz, Budapest, 1915. január 21., MNG Adattár 3560/939. 11. Publ.: Válogatás… i.m., 1997, 196. 16 Ferenczy Károly levele Ferenczy Bénihez, Budapest, 1915. tavasza, Szentendre, Ferenczy Múzeum 281974.F. 17 Ferenczy Károly levele Ferenczy Bénihez, Budapest, 1915. április 30., Szentendre, Ferenczy Múzeum 221974.F. 18 Ferenczy monográfusa, Genthon hivatkozik két levélre, melyeket Ferenczy a bátyjához írt (e levelek jelenlegi holléte ismeretlen), az első 1913 nyarán keletkezett: „Én egy nagy főképbe fogtam – Pieta”, a másik ugyanez év szeptember 15-én kelt: „Pieta ¾ kész.” Genthon István: Ferenczy Károly, Bp, Corvina, 1979, 48.o. 19 Ferenczy Károly levele Ferenczy Valérhoz, Budapest, 1914. február 8., OSZK Kézirattár, Irodalmi levelestár, Ferenczy Károly Ferenczy Valérhoz/4. 12

68


TPF

logatta ezt a frissen befejezett művét a velencei biennálé magyar anyagába, amit ő rendezett, s amelyen tizenkét festménye volt kiállítva áprilistól októberig.20 A mű visszhangjáról semmit nem tudunk. Kérdés, hogy vajon dolgozott-e még, változtatott-e valamit a képen, miután Velencéből visszakapta. Ezek után állította tehát ki az 1915-ös tavaszi tárlaton a Szépművészeti Múzeumban (mivel ekkor a Műcsarnok épületében hadikórház működött), és ott a társulati díj elnyerésével beteljesülni látszottak azok a remények, melyet a művész kezdettől fogva e képhez fűzött. A mű sikeréhez hozzájárulhatott, hogy talán a klasszikus kompozicionális előképek miatt (pl. Grünewald isenheimi oltárának predellája, Holbein Halott Krisztusa, Botticelli: Krisztus siratása, Tintoretto Pietája) a konzervatívabb ízlésű művészeti körök tetszését is elnyerte. Feltehetjük a kérdést, hogy a világháború mindenkit érintő tragédiája nem játszott-e szerepet a mű sikerében. A drámai erővel, komor színvilággal megjelenített gyász-jelenet, a színpadiasan siránkozó asszonyok, a bántóan éles megvilágítás, az elmúlás tragikus bemutatása az előtérben fekvő ernyedt, halott testen keresztül talán amiatt érintette meg a közönséget és a bíráló bizottságot különösen is, mert a világháború kitörésével mindenkiben elevenen élt a veszteség, a gyász, a halál tudata. Az biztos, hogy Ferenczyt továbbra is foglalkoztatta ez a téma, és haláláig újabb és újabb vázlatokat készített róla, bár több nagyméretű festmény nem készült erről. A kép utótörténete még megrázóbb és teljességgel megmagyarázhatatlan. Erről a festő legidősebb fia, Valér számolt be egyik későbbi írásában: „A Pietá-val szemben, már miután kiállította, egyszerre oly elégedetlenség fogta el, hogy ezt a nagy, teljesen befejezett, monumentális képet szétvágta. Így maradt meg, különálló töredékekben a kép két-három darabja.”21 Réti István szerint Ferenczy azzal volt elégedetlen, hogy a festői előadás nem volt elég egyöntetű a képen.22 A festmény darabjait ma három különböző helyen őrzik,23 az eredeti kompozícióról egy fekete-fehér fotó maradt fenn, mely a Művészet c. folyóiratban jelent meg.24

Ferenczy Károly: Pieta. Fotó a Művészet című folyóiratból, 1915

20

Esposizione Internazionale d’Arte della Cittá di Venezia, Venezia, 1914. április 23-október 31. Ferenczy Valér: Ferenczy Károly, Budapest: Nyugat, é.n. [1934], 81.o. 22 Réti István: A nagybányai művésztelep, Budapest, 1994. 82.o. 23 Fekvő Krisztus, o.v. 63x180 cm, Budapest, MNG; Mária és Magdolna, o.v., 100,5x104,8 cm, Szentendre, Ferenczy Múzeum; Szent János evangélista, o.v., 40x52 cm, magántulajdon. 24 Művészet, 1915. 14. évf. 3. szám, 150.o. 21

69



A későbbi vázlatok alapján arra következtethetünk, hogy a komor, statikus kompozíciót, a szinte bántóan naturalisztikus festésmódot25 szerette volna kiváltani kissé dinamikusabb, átlós kompozícióval, és jóval stilizáltabb, szecessziós formaalakítással. Az angyal-figurát is beleillesztő vázlatról egy 1916 eleji levelében írt először, és izgatottan várta gyermekei véleményét a leendő újabb Pieta-kompozícióról: „Úgy látszik mégis felébred kissé a művész bennem – mert izguló reménységgel rajzoltam, s körülbelül megállapodtam egy leendő Pietá compozitióban – a mellékelt pause alakjában. A repülő angyalhoz mit szólnak? A valeurökkel és színnel még nem foglalkoztam. Sokat próbáltam – az angyalt magasabbra is, de így volt a legjobb. A befeketített háttér sem végleges.”26 A legutolsó vázlatot, mely a soha el nem készült második Pietához festett, egyik utolsó műveként tartjuk számon. Ezen az alakokat egy tömbbe, szinte szoborcsoport-szerűen helyezte el, s Krisztus alakja nem a földön, hanem a siratók ölében, átlósan helyezkedik el a képen.

Ferenczy Károly: Pieta-tanulmány (angyallal), 1916. Magyar Nemzeti Galéria Visszatérve 1915 tavaszához, a Pieta sikere újabb lendületet adott Ferenczy alkotókedvének, és egy női akt festésébe fogott, mely egészen nyár elejéig lefoglalta, olyannyira, hogy még a tervezett szanatóriumi kúráját is későbbre halasztotta emiatt.27 Az utóbbi években több női aktot is festett, de mind közül a leginkább baljóslatú hangulatúnak a sötét hátterűeket érzi Genthon István,28 és ez is fekete hátterű volt. Ugyanebben a levélben arról is ír, hogy nem fűz nagy reményeket a nagybányai nyári iskolaszezonhoz, bár a minisztériumi támogatást azért igyekezett számukra megszerezni: „Pár rokkant, nyomorék, meg fehérnép mindenesetre lesz az iskolában, ha ugyan lesz még másvalami a világon mint háború.” A hadi események súlyosbodása és egészségi állapotának újbóli romlása azonban júliusban hosszabb szanatóriumi kezeltetésre kényszerítette. Már áprilisban elhatározta, hogy Nieder Lindewiesébe megy (ma: Lipová-lázne, Csehország északi határánál), és ott a Schrothféle gyógymódot fogja kipróbálni (nedves meleg pakolások, koplalókúra: száraz ételek és kizárólag kevés bor fogyasztása, valamint sok levegőzés). Július 13-án érkezett oda rövid tátrai tartózkodás után.29 Idősebb fia, Valér ekkor épp Berlinben volt, és sorozás alá került, aminek 25

Ezt emeli ki a kép kapcsán Ferenczy első monográfusa: Petrovics Elek: Ferenczy. Budapest: Athenaeum, 1943. XXXVII. sk. 26 Ferenczy Károly levele Ferenczy Bénihez, Budapest, 1916 eleje, Szentendre, Ferenczy Múzeum, 36-1974.F. 27 Ferenczy Károly levele Thorma Jánoshoz, Budapest, 1915. május 24. MNG Adattár 3560/939. 14. Publ: Válogatás… i.m., 1997, 198. 28 Genthon i.m. 1979, 49.o. 29 Ferenczy Károly levele Ferenczy Ferenchez, Nieder Lindewiese, 1915. július 14. Szentendre, Ferenczy Múzeum 99-1974.F.

70


TPF

eredménye miatt apja nagyon aggódott (fiai egyébként egészségi okokból fel voltak mentve a katonai szolgálat alól, s bár a háború évei alatt többször sorozás alá kerültek, nem vitték el őket katonának). A kúra legszigorúbb változatát tartotta, és egy hét alatt négy kilót fogyott, pedig eleve lefogyva ment oda.30 1915 augusztusában másik szanatóriumba ment: a Drezda melletti Weisser Hirsch-be.31 Többféle kúrát vett, így a drezdai múzeumokra, előzetes terveivel ellentétben, nem maradt sok ideje. Mivel Münchenen át utazott (a svájci Leysinből ment Drezdába), ott megnézett néhány kiállítást.32 Szeptember 23-ig a drezdai gyógyüdülőben volt, onnan levelezett gyermekeivel, és próbálta intézni a nagybányai lakásuk összepakolását. Onnan hazatérve jobban érezte magát, azonban hozzáfűzte: „de rheumám nem múlt el, s nem is fog teljesen”. 33 A tanévet végigtanította egyetlen kórházi betegeskedéssel megszakítva (1916 februárjában), és kiállított a téli és a tavaszi tárlaton is (utóbbin a Női akt fekete háttéren c. művét, jelenleg lappang). Gyermekeit is munkára biztatta, és ő is leginkább a festésben találhatott vigaszt: „Ebben a szomorú időben a fő hogy az ember dolgozhasson. Az a baj, hogy úgy látszik minden inspirálódási út is mindinkább lehetetlenné válik.”34 A nyár azonban végül ismét gyógykúrákkal telt, (bár Ferenczy egy kis időt Nagybányán is szeretett volna tölteni)35: 1916 július-augusztusában Lipikfürdőn volt (ma: Lipik, Horvátország), de a kúrától nem lett jobban, és a tanévet már nem is kezdte el. Októberben a svájci Leysinbe ment szanatóriumba, ahol szintén a reumáját vették kezelésbe fürdővel, masszázzsal és gyógyszerekkel.36 November végén ért haza Pestre, és intenzíven szervezte az első közös családi tárlatukat, melyen gyermekeivel együtt állított ki. Ez a kiállítás az Ernst Múzeumban nyílt 1916 decemberében,37 és bár feltehetőleg örömet okozott számára, hogy művész-gyermekeivel közösen szerepelt, ennek visszhangját leveleiben nem találjuk. Ezen kívül a Műcsarnok téli tárlatán is kiállított egy női aktot (Cigányleány). Azonban már december 23-án a Tátrába utazott38 gyógyulást keresni. Állapota egyre rosszabbodott, és 1917 februárjában a Baross utcai belgyógyászati klinikára került, ahol néhány heti súlyos szenvedést élt át halála előtt.39 A halál okaként vészes vérszegénységet állapítottak meg. Egyetlen műve, amely témájában is direkt utalást hordoz a világháborúra, a Vak katona című kis méretű képe, melyet valamikor 1916-ban festett (jelenleg magántulajdon). Jellemző, hogy csak ilyen szemérmesen vette fel a háború következményeinek bemutatását a témái közé, híres kortársával, Mednyánszky Lászlóval ellentétben, akinek festészete valósággal kibontakozott és új lendületet kapott a világháború idején, amelynek során a festő végigutazta a frontokat és hadifestőként tevékenykedett.40 30

Ferenczy Kéroly levele Réti Istvánhoz, Nieder Lindewiese, 1915. július 22., MNG Adattár 8279/1955 Augusztus 22-én, vasárnap érkezett Drezdába, múzeumot nézett. Ferenczy Károly levele Ferenczy Noémihoz, Drezda, 1915. aug. 25. Szentendre, Ferenczy Múzeum 81-1974.F. 32 Ferenczy Károly levele Meller Simonhoz, Drezda, 1915. augusztus 29., MNG Adattár 1701/1923 33 Ferenczy Károly levele Ferenczy Valérhoz, Drezda, 1915. szeptember 6. OSZK Kézirattár, Irodalmi levelestár, Mappa: Ferenczy Károly Ferenczy Valérhoz/14 34 Ferenczy Károly levele Ferenczy Bénihez, Budapest, 1916. április 3. Szentendre, Ferenczy Múzeum, 251974.F. 35 Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz, Budapest, 1916. július 2. MNG Adattár 8367/1955, Publ.: Válogatás… i.m., 1997, 209. 36 Ferenczy Károly levele Ferenczy Ferenchez, Leysin, 1916. október 14. Szentendre, Ferenczy Múzeum 901974.F. 37 A Ferenczy-Család (Károly, Valér, Béni és Noémi) gyűjteményes kiállítása, Az Ernst-Múzeum kiállításai XXIII, Ernst Múzeum, Budapest, 1916. 38 Ferenczy Károly levele Petrovics Elekhez, Budapest, 1916. december 22. MNG Adattár 746/920 39 Bálint Rezső volt ekkor a kórház igazgatója. Végső betegségekor mellette voltak: bátyja, gyermekei, pár jóbarát, a Manno-Dumba családi kör, főleg Andreevics Melanie. Ferenczy Valér: Ferenczy Károly, Bp, Nyugat, é.n. [1934] 82.o. 40 Deák Dénes: Festő a Világháborúban: Mednyánszky László festészete 1914-1918. Budapest: Gondolat – Idea Tours, 1991 31

71



Ferenczy távol maradt a harctér világától, de így is roppant szenvedett a békeévek, a normális, inspiráló, civilizált kultúrélet elvesztése miatt, és nyilvánvaló, hogy elhatalmasodó betegsége megbillent lelki egyensúlya miatt teperhette őt le végképp. A vészes vérszegénység valamilyen autoimmun folyamat kapcsán alakul ki, melynek kitörése és előrehaladása szorosan összefügghet környezeti tényezőkkel. Így vált Ferenczy Károly az I. Világháború áldozatává. Összefoglaló Ferenczy Károly, a modern magyar festészet atyja az I. Világháború alatt hunyt el, bár nem volt részese a hadi eseményeknek. Levelei alapján azonban követni lehet, hogy a háború milyen következményekkel járt Ferenczy életvitelében és egészségi állapotában: milyen kétségbeesést váltott ki belőle a világháború kitörése, milyen felelősséget rótt rá a nagybányai festőiskola vezetése, mennyi aggodalmat okozott számára családjának biztonsága. Nagy keserűséggel töltötte el normális életvitelének felborulása. Megszűntek az alkotómunkával és pihenéssel eltöltött nagybányai nyarak, megbolydult a főiskolai élet, nehezebbé vált a mindennapi egzisztencia, és szinte lehetetlen volt inspirációs utazásokat kivitelezni. A világháború évei alatt keletkezett művein is érződik elkeseredett életérzése, különösen a Pieta c. kompozíción és ennek későbbi vázlatain. Ebben az időszakban műveinek száma megcsappant, témaköre pedig a női aktokon kívül szinte csak arcképekre korlátozódott. Egészségi állapota 1914 augusztusától romlani kezdett, és a „reuma” gyűjtőfogalommal jelölt tünetcsoport egyre inkább korlátozta mozgását és rontotta általános közérzetét a gyakori gyógykúrák dacára. 1917 márciusában 55 évesen halt meg vészes vérszegénységben.

72


TPF

GREUZE MORALITÁSA ÉS CHARDIN NYUGALMA A FRANCIA FESTÉSZETBEN Fenyvesiné Prohászka Erzsébet Tomori Pál Főiskola, főiskolai tanársegéd

A 18. századi hétköznapi jeleneteket bemutató francia zsánerfestészetet nagymértékben meghatározta a Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémia által a klasszicizmus korában felállított festészeti hierarchia, mely szerint a zsánerfestészetnél előrébb való az allegorikus témákat bemutató történeti festészet. Ezzel ellentétben a 17. századi Hollandiában és Flandriában virágzott az életképeket ábrázoló művészet, ahonnan elindult hódító útjára a Franciaországban kevésbé elismert zsánerfestészet. Tanulmányomban két jelentős 18. századi francia festő, Greuze és Chardin alkotásaira támaszkodva mutatom be a korszak francia zsánerfestészetének meghatározó jegyeit, mindvégig figyelembe véve azt a tényt, hogy bár mindketten a zsánerfestészet műfajában alkottak, témáik és ábrázolásmódjuk mégis eltér egymástól. Míg Greuze előszeretettel fest mozgalmas, érzelmekkel teli jeleneteket, addig Chardin alkotásaira a nyugalom és a visszafogottság jellemző. Tanulmányomban egyfelől e különbözőség okaira keresek választ, másfelől arra, hogy Greuze és Chardin zsánerképei a számos eltérő vonás ellenére mégis egy műfajba tartoznak. Jean-Baptiste Greuze, Gyermeki hála,1763, Szentpétervár, Ermitázs Múzeum

„Oh, Édes Istenem, milyen megható!”1 - sóhajt fel Denis Diderot egyik Szalonkritikájában, amikor meglátja a Greuze által festett Gyermeki hála (La piété filiale) című festményt. A képen egy haldokló öregember látható, akit körülvesz és ápol szerető családja. A megindító jelenet még a kritikust, Diderot-t is meghatja. A festmény egy, a hétköznapi életből vett jelenetet ábrázol, műfaját tekintve zsánerkép, habár ez a műfaji elkülönítés a 18. századi Franciaországban még korántsem volt olyan egyértelmű, mint napjainkban. A korszakban, akárcsak a 17. században, ugyanis minden olyan festményt a „genre”szóval illettek, amely nem valamilyen történelmi, bibliai vagy mitológiai jelenetet ábrázolt, mivel azok a festészeti hierarchia értelmében alsóbb rendűnek minősültek. Greuze imént említett festménye – annak ellenére, hogy főszereplője egy haldokló öregember – mozgalmas és élettel teli: a család összes tagja, még a gyermekek is körülveszik a beteget, a legidősebb fiú óvatosan, mint 1

„Ah, mon Dieu, comme il me touche!” DIDEROT, Denis, Salon de 1763, in Œuvres, IV. kötet, EsthétiqueThéâtre, szerk. Laurent Versini, Paris, Robert Laffont, 1996, 275.o. . Ld. a témához: JUDIT, Boros, Édes Istenem milyen megható! - A festészeti zsánerektől a zsánerfestészetig, http://artportal.hu/content/boros_judit_edes_istenem_milyen_meghato_a_festeszeti_zsanerektol_a_zsanerfestesz etig

73

Greuze moralitása és Chardin nyugalma a francia festészetben

Fenyvesiné Prohászka Erzsébet

egy kisgyermeket eteti az öregembert, a háttérben pedig egy szolgálólány teríti épp az asztalt, miközben lopva az idős haldoklóra pillant. A jobb sarokban még két kutya is felbukkan. A képet nézve a szemlélő benyomása, hogy az élet nem áll meg, még akkor sem, ha haláleset árnyékolja be a hétköznapokat. A kép másik célja – és ezt a festő is tudtunkra adja – a nevelés: az a szülő, aki megfelelő útmutatást ad gyermekének, megtanítja neki az elesettek, a betegek, és különösen az idős szülők iránti odafigyelés erényét, számíthat arra, hogy gyermeke a gondos nevelést viszonozni fogja. Jean-Baptiste Greuze a későbbiekben is előszeretettel alkot morális üzenetet tartalmazó zsánerfestményeket, amelyek legtöbbször egy eseménydús jelenetet mutatnak be, míg a 18. század egy másik kiemelkedő francia festője, Jean Siméon Chardin életképei visszafogottabb, nyugodtabb stílust képviselnek. Chardin alkotásai közelebb állnak a mindennapi élethez: a festő célja nem a tökéletes erények bemutatása, hanem sokkal inkább az egyszerű emberek bensőséges pillanatainak megragadása. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a Magyarországon viszonylag kevéssé kutatott 18. századi francia zsánerfestészet műfaját, Chardin és Greuze egymásnak ellentmondónak tűnő alkotásaira támaszkodva.2 Ezzel kapcsolatban fel is vetődik a következő kérdés: mi az oka annak, hogy Greuze és Chardin annyira eltérő festményei ugyanahhoz a műfajhoz, a zsánerfestészethez tartoznak, annak ellenére, hogy témáik közel sem hasonlítanak egymáshoz? Tanulmányomban erre a kérdésre is választ keresek, melynek során a korabeli festészetteoretikusok (Félibien, Du Bos, Diderot) írásait veszem alapul. Ahhoz, hogy megértsük a zsánerfestészet helyét és megítélését a korszakban, fontos megismerkednünk a klasszicista francia festészetelmélet egyik alappillérével: a festészeti hierarchia elvével. Ezt az elvet 1667-ben André Félibien a következőképpen fogalmazza meg a francia Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémia előadásaihoz írt Előszavában: Így az, aki tökéletesen ábrázolja a tájat, felette áll annak, aki csak gyümölcsöket, virágokat vagy kagylóhéjakat fest. Aki élő állatokat fest, becsesebb, mint azok, akik csupán élettelen, mozgás nélküli dolgokat ábrázolnak, és mivel az ember alakja Isten legtökéletesebb műve a földön, bizonyos, hogy az, aki Isten utánzója – azáltal, hogy emberi alakokat fest –, az összes közül a legkiválóbb.3 Az idézet alapján nyilvánvalóvá válik, hogy a 17. századi francia festészetelmélet felfogása szerint az allegorikus történelmi festmények előbbre valók, mint a hétköznapi eseményt bemutató zsánerfestmények. Igaz, hogy Félibien nem említi a zsánerfestészetet, mégis tesz rá utalást előszavában („azáltal, hogy [a festő] emberi alakokat fest”). Az emberábrázolás azonban nem csupán a portréfestészet és a történeti festészet privilégiuma: a zsánerfestészetet is épp úgy jellemzi. A korabeli teoretikusok Félibien nyomán mégis úgy ítélték, hogy a történeti festészet előrébb való a zsánerfestészetnél a festészeti hierarchiában. A zsánerfestészet ugyanis nem igényli a művész képzelőerejének, fantáziájának használatát: tárgya a valóságában is látható, megtörtént – tehát másolható – jelenet, ellentétben a magasabb rendűnek tartott történeti festménnyel, amelynek a tárgya általában nem létezik a valóságban, mert egy múltban

2

A téma magyarországi kutatásával foglalkozott többek közt : Garas Klára, Boros Judit, Kovács Katalin. „Ainsi celui qui fait parfaitement des paysages est au-dessus d’un autre qui ne fait que des fruits, des fleurs ou des coquilles. Celui qui peint des animaux vivants est plus estimable que ceux qui ne représentent que des choses mortes et sans mouvement ; et comme la figure de l’homme est le plus parfait ouvrage de Dieu sur la terre, il est certain aussi que celui qui se rend l’imitateur de Dieu en peignant des figures humaines est beaucoup plus excellent que tous les autres ...”. In. « Préface » aux Conférences de l’Académie royale de peinture et de sculpture pendant l'année 1667; in Les Conférences de l’Académie royale de peinture et de sculpture au XVIIe siècle (szerk. Alain Mérot), Paris, ENSBA, 1996, 50-51.o. (Ford. Kovács Katalin, in A szenvedélyek kifejezése és a műfajok hierarchiája: francia festészetelméleti gondolkodás kezdetei, Budapest, Eötvös József kiadó, 2004.) 3

74


TPF

történt vagy különböző mitológiák által elmesélt eseményt kell a festőnek a legapróbb részletekig elképzelnie.4 A francia zsánerfestőket tehát a 17. században és a 18. század első felében nem becsülték nagyra. A megrendelők, vagyis elsősorban a király és az arisztokraták leginkább a történeti képeket részesítették előnyben a többi, alacsonyabb rendűnek minősített festménnyel szemben. Ezzel szemben a 17. századi Hollandiában és Flandriában a hétköznapi jeleneteket bemutató festmények a virágkorukat élik, ahonnan el is indul hódító útjára a Franciaországban ekkor még kevésbé elismert zsánerfestészet.5 Svetlana Alpers Hű képet alkotni című könyvében kiemeli, hogy a 17. században Németalföldön a sajátos társadalmi és gazdasági viszonyoknak köszönhetően egyfajta, a leíráson alapuló művészet alakult ki, szemben az Európa nagy részén uralkodó, alapvetően elbeszélő jellegű, itáliai művészettel. Ez részben annak is köszönhető, hogy a németalföldi festészet már a középkor óta arra törekedett, hogy mindent pontosan, a valóságnak megfelelően ábrázoljon: a művészek olyan eszközöket használnak a festmények megalkotásához, mint a mikroszkóp vagy a camera obscura. Képeiken a festők igyekeztek minél inkább a valóságnak megfelelően ábrázolni az őket körülvevő világot, ezért is virágozhattak Hollandiában az olyan műfajok, amelyek nem a festő fantáziáján vagy történelmi eseményeket elmesélő szövegen alapulnak, hanem a mindennapi életből és a természetből merítenek ihletet. Ilyen műfajok a csendélet, a tájképfestészet és a zsánerfestészet. Másrészt az egyre inkább elterjedt kálvinista reformációnak köszönhetően, amely nem híve a freskókkal díszített templomoknak, németalföldi országokban csökken a bibliai témájú festmények iránti érdeklődés. A holland királyság a reformáció követőit nem üldözte, a tolerancia elvét vallotta, amely a festészetben is visszatükröződik. A legtöbb németalföldi festő alkotásai során nem törekszik a néző befolyásolására sem vallási, sem erkölcsi tekintetben, sokkal inkább az őket körülvevő természetet, és ezzel együtt az emberek mindennapi életét kívánja vászonra vinni. Svetlena Alpers arra is rávilágít, hogy Hollandiában és Flandriában menyire jellemző a vizualitás. A nyomdászat egyre fejlettebb ezekben az országokban és ezzel együtt a könyvek, folyóiratok az egyszerű emberek számára is egyre inkább elérhetővé válnak. A nyomtatásban megjelent írásokat gyakran illusztrálják képekkel, ez leginkább a természettudományi kiadásokra jellemző, ahol az illusztrátorok a növényeket, állatokat igyekeznek a legapróbb részletekig hűen bemutatni. A képillusztráció vizsgált korszakban a holland és flamand kultúra egyéb területein is sokkal elterjedtebb, mint más európai országokban. Szinte mindent képekkel díszítenek: szőnyegeket, csempéket, dísztárgyakat.6 A leíró jelleg a festészetre is hatással van: a festőművészek többsége a hétköznapi életből merít ihletet alkotása során, és festményeik alapját nem a történelmi vagy vallási dokumentumok képezik, mint ahogy azt Franciaországban az Akadémia – a hierarchia-elv értelmében – elvárja tagjaitól. A 17. és 18. századi francia festészetteoretikusok úgy vélik, hogy csak azok a festmények érdemlik meg a közönség figyelmét, amelyeknek a tárgya képes meghatni a nézőt. Szerintük az életképek csupán utánozzák a természetet: hiányzik belőlük a szenvedély, amely pedig szükséges ahhoz, hogy egy alkotás figyelemre méltó legyen. A kor egyik meghatározó művészetelmélet-írója, Du Bos így ír a zsánerfestészetről 1719-ben: Egy falusi ünnepségen, vagy az őrség közönséges szórakozásain nem történik semmi, ami meg tudna bennünket indítani. Ebből az következik, hogy ezeknek a tárgyaknak az ábrázolása ugyan néhány pillanatig szórakoztat bennünket, és tetszéssel adózunk a kézműves tehetséges utánzásának, az utánzás mégsem tud bennünket megindítani. Dicsérjük a festő kiváló utánzótehetségét, de felhánytorgatjuk 4

BAILEY C. B. – P. CONISBEE P. – GAEHTGENS, T. W., Au temps de Watteau, Chardin et Fragonard, Paris, La Renaissance du Livre, 2003, 4-5.o. 5 Ld. NÉMETH, István, Az élet csalfa tükrei: holland életképestészet Rembrandt korában, Budapest, Typotext, 2008. 6 ALPERS, Svetlana, Hű képet alkotni: holland művészet a XVII. században, Budapest, Corvina, 2000.

75



neki, hogy olyan témákat választott munkája tárgyául, melyek kevéssé érdekelnek bennünket.7 A felsorolt témák mind az életkép műfajába tartoznak, amely emberalakokat ábrázol, és ezért – legalábbis a Félibien által idézett szempontok szerint – a festészeti hierarchia tetején kellene elhelyezkednie. Meg kell azonban említeni, hogy Félibien felsorolásában nem tér ki konkrétan a zsánerfestészetre, csak utalást tesz rá.8 Du Bos álláspontja szerint azonban ezek a jelenetek nem képesek a néző lelkére hatni, úgy, mint a történeti festménynek, mert ezek csupán a néző tekintetét szórakoztatják egy rövid ideig, hiszen hétköznapi cselekményeket mutatnak be. A művészetkritikus La Font de Saint-Yenne is hasonló véleményen van, mint Du Bos. Eszerint az életképfestészetben csupán a technikát lehet csodálni, de a témát nem. Így ír a zsánerképek tárgyáról: „a legegyszerűbb és leghétköznapibb emberi cselekedetek, akár városban, akár vidéken, pásztorjelenetek, falusi ünnepségek, vásárok, vidéki menyegzők, de lehetnek azok még konyha-, kocsma-, istállójelenetek is: a flamandok mindezen kedvelt és méltatlan témáik” csupán azért keresettek, „hogy megcsodáljuk bennük a vonzó utánzást, az üdeséget és a színek csodálatos elegyét, az ecset lágyságát…”9 Láthatjuk tehát, hogy az életképfestészetet a francia Festészeti és Szobrászati Akadémia nem becsülte nagyra a korszakban. Ennek ellenére a flamand és a holland hatás megérintett néhány tehetséges festőt, akik az akadémiai elvárások ellenére szívesen merítettek ihletet a hétköznapi életből. E festők közül a németalföldi művészet a legnagyobb hatást talán Chardin-re gyakorolta, aki pályája kezdetén csendéleteket festett, később pedig egyre több zsánerképet is.10 A tanulmány elején röviden bemutatott, a Gyermeki hála című Greuze-festmény egy több alakos, mozgalmas, érzelmekkel teli családi jelenetet ábrázol, ezzel szemben Chardin életképeire a nyugalom, a csend és a visszafogottság a jellemző. Míg Greuze legtöbbször valamilyen idillikus jelenetet mutat be, tanító célzattal, addig Chardin mindennapos cselekedeteiket végző hétköznapi embereket ábrázol anélkül, hogy képei bármilyen morális üzenetet hordoznának. Chardin zsánerképei közelebb állnak a közönség lelkéhez, hisz azok nem kívánják az embereket jobbá tenni és a jelenetek szereplői sem idealizáltak. Képeit áthatja a béke: az ábrázolt alakok nyugalommal végzik tevékenységeiket, úgy tűnik, senki és semmi nem sürgeti őket, még akkor sem, ha épp egy fontosnak tűnő hétköznapi feladat elvégzésről is van szó.

7

„Il n’est rien dans l’action d’une fête de village ou dans les divertissements ordinaires d’un corps de garde qui puisse nous émouvoir. Il s’ensuit donc que l’imitation de ces objets peut bien nous amuser durant quelques moments, qu’elle peut bien nous faire applaudir aux talents que l’ouvrier avait pour l’imitation, mais elle ne saurait nous toucher. Nous louons l’art du peintre à bien imiter, mais nous blâmons d’avoir choisi pour l’objet de son travail des sujets qui nous intréressent si peu.”, ford. Dr. Kovács Katalin, DU BOS, abbé Jean-Baptiste, Réflexions critiques sur la poésie et sur la peinture [Kritikai elmélkedések a költészetről és a festészetről], Paris, Ecole Nationale Supérieure des Beaux-Arts, 1993, I. rész, 6. szakasz, 18. o. (Ford. Kovács Katalin, In. i.m.) 8 Ld. DÉMORIS, René, La hiérarchie des genres en peinture de Félibien aux siècles des Lumières, In. Majeur ou mineur ? Les hiérarchies en art. szerk. Georges Roques, Jacqueline Chambon, 2000, 53-66. o. http://www.fabula.org/colloques/document613.php 9 „Actions humaines les plus simples, & les plus familières, soit à la ville où à la campagne, scènes pastorales, festes champêtres, foires, nôces de village, enfin jusqu’aux cuisines, aux tavernes, aux écuries sujets favoris & ignobles des Flamands” sont „uniquement recherchés pour y admirer une séduisante imitation, une fraicheur & une fonte merveilleuse de couleurs, une suavité de pinceau”, LA FONT DE SAINT-YENNE, Etienne, Sentiments sur quelques ouvrages de peinture, sculpture et gravure écrits à un particulier[Gondolatok néhány festményről, szoborról és rézmetszetről] (1754), Genève, Slatkine, 1970, 74-75. o. 10 PIERRE-TEMPERINI, Renaud, Rosenberg, Chardin, Flammarion, Paris, 1999.

76


TPF Jean-Baptiste-Siméon Chardin, Az asztali áldás,1740, Párizs, Louvre

A kiegyensúlyozottság uralja Chardin az Az asztali áldás (Le Bénédicité) című képét is, akiről Diderot azt állítja a festőről kritikai írásaiban, a Szalonokban, hogy művészete „mindig igen hű utánzása a természetnek”11 – olyan, mint amilyen a 17. és 18. századi holland festészet is, tehetnénk hozzá. A festmény egy teljességgel mindennapi eseményt ábrázol: egy anyát láthatunk a képen, amint épp imádkozni tanítja gyermekeit az ebéd megkezdése előtt. A szobában a játékok rendezetlenül hevernek a földön, a nagyobbik kislány lopva kinyitja szemét imádkozás közben és testvérét lesi, kihasználva a pillanatot, hogy édesanyja nem rá figyel. A néző elé táruló jelenetben nincs semmi mesterkéltség, az alakokat a festő úgy ábrázolja, ahogyan a hétköznapokon is viselkednek. Egyszerű öltözékük és a helyiség berendezése alapján középosztálybeli család lehet, akiknek viselkedése nem kihívó, és ezzel Chardin képes a természetesség hatását kelteni. A képen szereplő asszony úgy tűnik, mintha egy pillanatra megállt volna, és csak egy bizonyos tevékenységgel törődik: azzal, hogy a egyik kislányát imádkozni tanítsa. Semmi más nem érdekli, még az sem hogy a másik gyermeke nem imádkozik, vagy az sem, hogy a szobában rendetlenség van. Ez a fajta mozdulatlan figyelem és nyugalom figyelhető meg Chardin legtöbb zsánerfestményén. A korabeli kritikusok közül talán Diderot az, aki leginkább csodálja a festő tehetségét, de ugyanakkor sajnálja is, hogy csendéleteket és életképeket fest, mivel azokat „szegényes” témáknak tartja éppúgy, mint ahogy a korszakban a legtöbb kritikus.12 Így ír Chardinről egyik kritikájában: „Chardin nem történeti festő, de nagy ember”.13 Ezzel a kijelentéssel nyilvánvalóvá válik, hogy Diderot fejet hajt Chardin előtt, ugyanakkor – engedve a korabeli ízlésvilágnak és elvárásoknak – nem azt állítja, hogy Chardin nagy festő, hanem „csupán” annyit, hogy nagy ember.14 Másrészről úgy véli, hogy a festő alkotásai megnyugvást nyújtanak a néző szemének, amely szívesen elidőz egy Chardin-festmény előtt, amely észrevétlenül is felüdítően hat rá.15

11

„C’est toujours une imitation très fidèle de la nature…”, Diderot, Salons de 1761, in Œuvres, tome IV, Esthétique-Théâtre, szerk. Laurent Versini, Paris, Robert Laffont, 1996, 330. o. 12 „Qu’une exécution merveilleuse rachète la pauvreté du sujet”, Diderot, U.o. 13 „Chardin n’est pas un peintre d’histoire, mais c’est un grand homme”, i. m. 89. o. 14 DÉMORIS, René, Diderot et Chardin: la voie du silence, http://www.fabula.org/colloques/document635.php 15 „On s’arrête devant un Chardin, comme d’instinct, comme un voyageur fatigué de sa route va s’assoir, dans presque s’en apercevoir, dans l’endroit qui lui offre un siège de verdure, du silence, des eaux, de l’ombre et du frais”, DIDEROT, Denis, Salon de 1767, 230. o.

77



Jean-Baptiste-Siméon Chardin, A répát pucoló nő, 1738, Washington, Nemzeti művészeti galéria

A nyugalom érzése hatja át Chardin A répát pucoló nő (La ratisseuse de navets) című zsánerfestményét is, ahol egy szolgálólány látható egy széken ülve. Az egyszerű helyiségben a konyhai eszközök és a többi zöldség szanaszét hevernek a földön: úgy tűnik, hogy a szolgáló épp egy étel előkészítésének kellős közepénél tart, ennek ellenére munkáját abbahagyja és mereven néz maga elé. A kép alapján csak találgathatunk, mi köti le olyannyira a szereplő figyelmét, hisz az már nem látható a festményen, de az is feltételezhető, hogy nem is néz semmit, csupán elmélyült gondolataiban. A már említett mozdulatlanság figyelhető meg ezen a festményen is: mintha megállt volna egy kis időre az idő. Chardin egyszerűsége és egyszersmind különlegessége abban is rejlik, hogy jeleneteinek nem az a célja, hogy valamilyen eseményt vagy történetet mutassanak be, hanem egész egyszerűen azt ábrázolja, amit lát: egy teljesen hétköznapi jelenetet, hétköznapi szereplőkkel. A képek tárgya közel áll a néző lelkéhez, hiszen az ábrázolt alakok nem a tökéletes oldalukat tárják elénk: az édesanya nem törődik a rendetlenséggel, a szolgáló pedig nem a szorgalmas munkavégzés példaképe. Chardin nem akart elismert történeti festő lenni, akiknek valamilyen fennkölt, érzelmekkel telített, anekdotikus eseményt kellett bemutatniuk. Ezzel ellentétben Greuze eredeti szándéka az volt, hogy az Akadémia beválassza őt tagjai közé, mint történeti festőt. Meg is festi az Akadémia számára 1769-ben Septimus Severus és Caracalla (Septime Sévère et Caracalla)16 című történelmi tárgyú festményét. A várt siker azonban elmarad: az Akadémia egyöntetűen azon a véleményen van, hogy Greuze nem méltó a „történeti festő” címre, csupán zsánerfestő lehet. Még Diderot is, akinek egyébként egyik legkedveltebb festője volt Greuze, úgy véli, hogy a festő nem tudott megbirkózni a történeti festészet által támasztott elvárásokkal: szigorú kritikával sújtja a bemutatott festményt. Szinte minden ábrázolt részletben felfedez valamilyen hibát. Kifogásolja a bemutatott alakok testtartását, ruházatát, arckifejezéseit, de még a színeket is. Diderot nem veszi védelmébe az egyébként általa nagyra tartott festőt a többi kritikussal szemben: ennek valószínűleg az az oka, hogy az addig zsánerképeket alkotó Greuze megkísérelte átlépni a történeti és az alacsonyabb rendűnek vélt zsánerfestészet határait: Greuze átlépte műfaja határát. Mint a természet aprólékos utánzója, képtelen volt akkora túlzásra, mint amit a történelmi festészet megkövetel. Caracallája csodálatosan beleillene egy vidéki és hétköznapi jelenetbe, szükség esetén akár a bátyja is lehetne annak a magas legénynek, aki állva hallgatja a gyermekeinek felolvasó öregembert.17

16

A kép teljes címe: Septimus Severus fia, Caracalla szemére veti, hogy az életére akart törni (Septime Sévère reprochant à son fils Caracalla d'avoir voulu l'assassiner) 17 „Greuze est sorti de son genre. Imitateur scupuleux de la nature, il n’a pas su s’élever à la sorte d’exagération qu’exige la peinture historique. Son Caracalla irait à merveille dans une scène champêtre et domestique; ce serait dans un besoin le frère de ce grand garçon qui écoute debout ce Vieillard qui fait la lecture à ses enfants.” DIDEROT, Denis, Salon de 1769, i. m. 864. o.

78


TPF

Greuze csalódottsága után visszatér az életképfestészethez, alkotásait azonban ezentúl is áthatják a történeti festészetre jellemző sajátosságok, úgy mint az érzelmekkel teli jelenetek, egy esemény bemutatása vagy épp a mozgalmasság. Greuze már a Septimus Severus és Caracalla festménye megalkotása előtt is előszeretettel festett családi jeleneteket, amelyek sokszor úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint egy regény különböző fejezetei. A képek szereplői ugyanazok, csak egyszer esküvőre készülődnek (Falusi menyegző), máskor pedig beteg apjukat ápolják (Gyermeki hála). Ezek a képek legtöbbször egy idealizált családot mutatnak be, mint ahogyan az a Falusi menyegző (L’accordée de village) című festményen is látható. 18 Jean-Baptise Greuze, Falusi menyegző,1761, Párizs, Louvre

A képen a népes család összes tagja összegyűlik, hogy jelen legyen, mikor a jegyző jelenlétében ünnepélyesen aláírják a házassági szerződést, ami a korszakban megelőzte a templomi szertartást. A szoba berendezése és a szolgálók jelenléte alapján feltételezhető, hogy egy jómódú, vidéki család tagjait láthatjuk a képen. Chardin életképeivel ellentétben erre a festményre a túlzsúfoltság a jellemző, a néző szeme nem tud megpihenni az alkotáson, hiszen oly sok az ábrázolt alak és téma. Néhányat érdemes is kiemelni az alábbiakban és megfigyelni, mennyi mindenre kitér a festő figyelme. A családfő mögött az idősebb nővér látható, aki féltékenyen nézi a szertartást, hisz ő az, akinek előbb férjhez kellett volna menni. Mellette az egyik kistestvére még nem fogja fel a ceremónia fontosságát, a jegyző papírjait nézegeti, míg játszik. A legkisebb lánygyermek sem sokat törődik a felnőttek dolgaival: a baromfik etetésével van inkább elfoglalva. A menyasszony édesanyja elérzékenyülve szorítja lánya kezét, aki hamarosan elhagyja a családi házat, és másik kezét finoman vőlegénye karja alá teszi. Diderot is dicséri Greuze részletes ábrázolásmódját és azt, hogy a kép hordozza „az érzelmesség és a jó erkölcs” 19 jegyeit. Számára tehát az egyik két legfontosabb kritériuma a tökéletes festménynek, hogy érzelmekkel teli legyen és hogy a jelenet valamilyen morális üzenetet tartalmazzon. Greuze számos morális tartalmú festménye közül ez az első, amelyen a tisztességes család tulajdonságait mutatja be, ahol a családfő központi szerepet játszik és jó erkölcsre tanítja gyermekeit, akik mind tisztelik őt. A kép azt a meggyőződést tükrözi, hogy a példaértékű család tiszteli a szokásokat, hozományt ad a leendő férjnek és a hivatalos papírokat sem kerüli ki. Megint csak Diderot szavaival élve: „ez a dolgok megfelelő rendje”.20 A tanulmányomban bemutatott két festő alkotásai tehát hangulatukat, témájukat tekintve feltűnően különbözőek, annak ellenére, hogy ugyanabba a műfajba: a zsánerfestészet műfajába sorolhatók. Zsánerfestmények, hiszen megfelelnek a művészetelméleti definícióknak, mint ahogy az a 20. századi Larousse enciklopédiában is olvasható, miszerint „zsánerfestmény az, amelynek témái anekdotikus, családias, meghitt vagy népies tulajdonságokkal bírnak…”.21 Pontosabban szólva első ránézésre megfelelnek a definícióknak, viszont – miután 18

LAMBLIN, Bernard, Peinture et temps, Paris, Klincksieck, 1983, 535.o. „…de la sensibilité et de bonnes mœurs”, DIDEROT, Denis, Salon de 1763, 235.o. 20 „La composition m’en a paru très belle; c’est la chose comme elle a dû passer.”, DIDEROT,i.m., 232. o. 21 „Peinture de genre, celle dont les sujets ont un caractère anecdotique, familière, intime ou populaire.” Grand Larousse encyclopédique, Párizs, Librairie Larousse, 1962, V. kötet, 433. o. 19

79



közelebbről is megvizsgáltuk a két művész néhány festményét – kijelenthetjük, hogy Chardin alkotásai sokkal inkább megfelelnek a fentebb említett festészeti definíciónak, mint kortársáé. Életképei „családiasabbak” Greuze jeleneteinél, akinek a témái olyannyira idillikusak és tökéletesek, hogy a valóságban nem is találunk rá példát, nem is léteznek, pedig a zsánerkép célja éppen az volna, hogy hétköznapi jeleneteket mutasson be. Greuze alkotásai voltaképpen nem sorolhatóak be egyértelműen egyik festészeti kategóriába sem. Diderot az, aki talán a legtalálóbban kategorizálta Greuze zsánerképeit, amikor kijelenti, hogy „ez morális festészet”22.

22

„C’est la peinture morale”, DIDEROT, Salon de 1761, i.m., 235.o.

80


TPF

Irodalomjegyzék ALPERS, Svetlana, Hű képet alkotni: holland művészet a XVII. században, Budapest, Corvina, 2000. BAILEY C. B. – P. CONISBEE P. – GAEHTGENS, T. W., Au temps de Watteau, Chardin et Fragonard, Paris, La Renaissance du Livre, 2003. DÉMORIS, René, Diderot et Chardin: la voie du silence, http://www.fabula.org/colloques/document635.php DÉMORIS, René, La hiérarchie des genres en peinture de Félibien aux siècles des Lumières, In. Majeur ou mineur ? Les hiérarchies en art. szerk. Georges Roques, Jacqueline Chambon, 2000, 53-66. o. http://www.fabula.org/colloques/document613.php DIDEROT, Denis, Œuvres, tome IV, Esthétique-Théâtre, éd. établi par Laurent Versini, Paris, Robert Laffont, 1996. DU BOS, abbé Jean-Baptiste, Réflexions critiques sur la poésie et sur la peinture, Paris, Ecole Nationale Supérieure des Beaux-Arts, 1993. FÉLIBIEN, André, Préface aux Conférences de l'Académie royale de peinture et de sculpture pendant l'année 1667; In. Les Conférences de l'Académie royale de peinture et de sculpture au XVIIe siècle (szerk. Alain Mérot), Paris, ENSBA, 1996. NÉMETH, István, Az élet csalfa tükrei: holland életképestészet Rembrandt korában, Budapest, Typotext, 2008. LA FONT DE SAINT-YENNE, Etienne, Sentiments sur quelques ouvrages de peinture, sculpture et gravure écrits à un particulier (1754), Genève, Slatkine, 1970. LAMBLIN, Bernard, Peinture et temps, Paris, Klincksieck, 1983. LAVEZZI, Elisabeth, La scène de genre dans les Salons de Diderot, Paris, Hermann, 2009. Rosenberg,PIERRE–TEMPERINI, Renaud, Chardin, Flammarion, Paris, 1999.

81

82


TPF

EURODILEMMÁK – SE VELE, SE NÉLKÜLE? … ÉS MÉGIS FONTOS A LÉTE! Gyulaffy Béláné dr. Berényi Mária Tomori Pál Főiskola, főiskolai tanár Az euro létrehozása politikai döntésként jelent meg, hiszen az ECU „átalakítása” meglehetősen gyorsan történt. A kidolgozott, és nagy várakozással fogadott új, sok nemzet által egyszerre bevezetett pénz azonban jelentős nehézségekkel küszködött. A gondok megoldását nem segítette a világgazdaság egészében létező globalizáció, amely nemcsak a kedvező, de a stabilitást gátló folyamatokat is világméretűvé szélesítette. Ebben a nem kedvező feltételrendszerben kell a gazdasági és a pénzügyi folyamatokat közvetíteni egy olyan pénzzel, amelynek hátterében nem egységes az országok fejlettségi rendszere, nem azonosak a gazdasági és a pénzügyi elvárások, a felkészültség az övezet pénzügyi rendszerének működtetéséhez. Ezt csak nehezítette a 2007-ben kezdődött válságfolyamat, amely a mai napig súlyos nehézségeket eredményez, és olyan árfolyammozgásokat eredményezve zajlik, melynek kapcsán néhány súlyos kérdés megjelenésekor megkérdőjelezte egy-egy politikus a felhasználás folytatását is. E kérdéskört próbálja körüljárni ez a tanulmány. Az euro létrehozása politikai döntésként jelent meg, hiszen az ECU „átalakítása” meglehetősen gyorsan történt. A kidolgozott, és nagy várakozással fogadott új, sok nemzet által egyszerre bevezetett pénz azonban jelentős nehézségekkel küszködött. A gondok megoldását nem segítette a világgazdaság egészében létező globalizáció, amely nemcsak a kedvező, de a stabilitást gátló folyamatokat is világméretűvé szélesítette. Ebben a nem kedvező feltételrendszerben kell a gazdasági és a pénzügyi folyamatokat közvetíteni egy olyan pénzzel, amelynek hátterében nem egységes az országok fejlettségi rendszere, nem azonosak a gazdasági és a pénzügyi elvárások, a felkészültség az övezet pénzügyi rendszerének működtetéséhez. Ezt csak nehezítette a 2007-ben kezdődött válságfolyamat, amely a mai napig súlyos nehézségeket eredményez, és olyan árfolyammozgásokat eredményezve zajlik, melynek kapcsán néhány súlyos kérdés megjelenésekor megkérdőjelezte egy-egy politikus a felhasználás folytatását is. E kérdéskört próbálja körüljárni ez a tanulmány. „Nem elég, ha ötleteink vannak. Megvalósításuk sokkal fontosabb: Ahhoz már merészség is kell.’ André Kostolany Pénztörténet – eurokérdésekhez kapcsoltan A pénz létrejötte – a korai fejlődési szakaszban – a belső értékkel bíró pénzeket jelentette (jellemzően az arany, de több területen – Kína, Dél-Amerika. . – az ezüst), amelyek természetes feltételeként jelent meg az érték és az ár egybeesése. Ennek oka a termékben és az értékmérőben magában megjelenő munkamennyiség összevetésének lehetősége. Miközben az árutermelés növekedésének üteme felgyorsult, az aranytermelés növekedési üteme pedig ezzel csak meghatározott ideig volt képes lépést tartani (lévén korlátozott mennyiség a bányászat kapcsán) szükségszerűen megjelentek a pénzhelyettesítők, amelyek alkalmazása minőségi változást eredményezett a pénzfolyamatok tekintetében. A teljes fedezettel (arany) kibocsátott pénzt kezdetben a bankszerű fedezet (arany és árufedezet együttes alkalmazása), majd az áru alapon forgalomba hozott pénz váltotta fel, amely valójában belső érték nélküli pénz, amely-

83

Eurodilemmák – se vele, se nélküle? … és mégis fontos a léte?

Gyulaffy Béláné Dr. Berényi Mária

nek értékállandóságát a mögöttes árutartalom biztosítja. Ez tette lehetővé a zökkenőmentes áruforgalom megvalósítását, egyben a változások felgyorsulását is. A XX. század elején az árutermelés és a kereskedelem a világgazdaság egészét tekintve jóval nagyobb mértékben nőtt, mint korábban (sorozatgyártás, tömeggyártás létrejötte), szükségszerűvé vált a nemzetgazdaságok összekapcsolódása pénzügyi tekintetben is, azaz az arany egyre erőteljesebb háttérbe szorulásával a nemzeti pénzek egyre jelentősebb szerepet kaptak a nemzetközi kereskedelem lebonyolításában is. Ennek fontos következménye, hogy az egyes nemzeti pénzek összehasonlítása megtörtént, azaz besorolódtak egymáshoz képest. Az 1929-33-as válság igen sok területen hozott alapvető változást, ilyen volt az egyes pénzek szerepe (USD első helyre kerül), nemzetközi pénzkapcsolatok átalakulnak (kötött devizagazdálkodás, klíringelszámolások létrejötte), fizetési módok változnak (létrejön az akkreditív alkalmazása a bizalomválság talaján). Az adott időszakban több alkalommal felmerül nemzetközi szinten összekapcsolni a pénzügyi rendszereket, hogy a nagyobb válságok elkerülhetők legyenek, de erre csak a II. világháborút követően kerül sor, az IMF, az IBRD, majd később a GATT (mára átalakult formában WTO) létrehozásával. Az IMF és az IBRD kialakításával megváltozott a világgazdaság egészének pénzügyi együttműködési folyamata. Előtérbe került a pénzügyi stratégia (ennek minden előnyével és nehézségével). Fontos változások történtek, ilyenek (a teljesség igénye nélkül) a legjelentősebbek: szabályozottság alakult ki nemzetközi szinten az árfolyamok alakulása és a fizetési mérleg egyenlegének alakítása tekintetében, egyben a mérleg egyenlegének kérdései az országok megítélésének hosszú távra meghatározó feltételeivé váltak, valamint fontossá vált az országok nemzeti pénzének megítélése (erre a mai időszakban a valutapiramis szolgáltat információt). Ennél lényegesebb változást eredményezett az egymás mellett párhuzamosan megvalósult regionalizálódás és a globalizáció kiteljesedése. A globalizálódás során igen nagy kockázatok jelennek meg, ennek enyhítésére képes a regionalizálódás, amely még a spekulációs nyomást is képes lehet mérsékelni. A regionalizálódás egyik megjelenési formáját jelenti az az integráció, amely a jelenlegi Európai Unió formáját ölti. Az integráció Victor Hugo 1847. augusztus 21-én egy konferencián tartott beszédében a következőt fogalmazta meg. „El fog jönni a nap, ahol meglátjuk a két nagy csoportot, az Amerikai Egyesült Államokat és az Európai Egyesült Államokat a tenger felett kezet fogni.” Az integrált Európa gondolata új megközelítéssel 1950-ben, Jean Monnet elképzelésével és Robert Schumann francia külkereskedelmi miniszter fejlesztésével vált valóra. A kialakított Római Szerződés, amely hat nyugat-európai ország együttműködését célozta a múlt század 60-as éveiben rendkívül gyors fejlődést biztosított az országok számára. Ennek oka, hogy hasonló fejlettségű és hasonló célokat kitűző országok együttes fejlődési igényeit fogalmazta meg. Az egyes országok egymáshoz mért fejlettségi eltéréseit az egyes országok valutáinak egymáshoz mért arányai jól mutatták. Az integráció zárt formája nehéz, de kedvező változási lehetőségeket biztosított. A 70-es években igen jelentős szerződéses kapcsolatrendszerrel a külgazdasági kapcsolatok intézményesítési folyamata felgyorsult (preferenciális szerződések, kooperációk, műszaki és fejlesztési együttműködések stb..), és 1973-ban megtörtént az integráció első kibővülése, amelyet ezután több is követett, mára 27 ország integrációjává téve a szervezetet. Fontos szólni arról, hogy egy szervezet minél kiterjedtebb, annál nehezebb a folyamatok alakítása, lelassulnak a megoldások, több gazdasági, pénzügyi, szervezeti stb. . . nehézségen kell úrrá lenni, miközben ezek a belső feltételek egy lényegesen változó, globalizált világgazdaságban zajlanak, és ennek változásaihoz igazodni, ill. az itt kialakult nehézségeket kezelni ugyancsak a közösség feladata, ha a versenyt megfelelőképpen szeretné állni. Ezek a jellemzők meglehetősen nehézzé teszik a létrejött Európai Unió működését, lassítják a fejlődését. Fontos tehát összegezni – a teljesség igénye nélkül, mivel az élet sokkal árnyaltabb, mint azt

84


TPF

megfogalmazni módunkban áll – mely jellemzők alakítják, gátolják, vagy segítik az integráció gyors fejlődését: - a tagállamokon belül tapasztalható és mérhető eltérő fejlettségi szint (Dél-olasz és délFrancia területek mellett a spanyol, portugál görög területek fejlettsége, ill. a középkelet európai országok fejlettsége), - eltérő fejlettségű pénzügyi kultúra (nyugat-európai pénzügyi feltételek között az igények és a működés feltételei eltérőek a közép-kelet-európai igényektől és feltételrendszertől), - tulajdonlás eltérő szabályozottsága, a tulajdonszerzés feltételei, a versenylehetőségek közösségen belül (pl.: pénzügyileg eltérő feltételek, amelyek a keresetek, ill. a korábbi felhalmozások valamint az árak eltérései szerint eltérőek) ill. az egyes országok szabályozási feltételrendszerének megoldási lehetőségei (pénzügyi ill. egyéb gondok miatt lehet-e korlátozni a föld, ill. ingatlanszerzést). Fontos említeni, hogy a 80-as években szabaddá vált a termelőtőke nemzetközi mozgatása, a pénz-, és tőkepiacok nemzetközi jellege megerősödött, a spekuláció nemzetközi méretűvé vált, a multinacionális cégek működése és ennek szabályozása eltérő megoldást jelent nemzeti és nemzetközi vonatkozásban, - pénzügyi globalizáció felerősödött, a fejlett országok a devizakorlátozásokat szinte teljes egészében eltörölték, mivel valutáik a valutapiramis csúcsvalutái, vagy a piramis csúcsa közelében elhelyezkedő valuták, ezért nehézséget nem okozott a gazdaságuk számára, - felerősödött a pénzügyi spekuláció, ami a jövedelmezőség okán fontos kérdés, ugyanis a termelőtőke jövedelmezőségét messze meghaladja. Ehhez hozzáadódik még a pénzügyi konvergencia jelensége, azaz az egyes – korábban egymástól elkülönült pénzügyi területek erőteljes közeledése, összekapcsolódása (bankok, biztosítók, befektető társaságok, tőzsdei tevékenység), ami a precíz szabályozottság lazulása okán jelentős (magas) kockázati feltételeket teremtett. Egy európai bankárt megkérdeztek, hogy pénzét miért Mexikóban fektette be, mikor az ország helyzete igen bizonytalan, és erre a következő választ adta: „Amikor egy tőkés pénzét kölcsön adja, vagy tőkéjét befekteti, nem az a problémája, hogy olyan valakinek kölcsönözzön, vagy olyan területre fektessen be, amely nem fog csődbe menni. Elvileg bárki csődbe mehet. Problémája az, hogy az összeomlás előtt legalább 15 perccel adja kölcsön pénzét, vagy fektessen be . . . . és aztán időben szálljon ki.” - a pénzügyi válság kialakulása irányában hatott, hogy a befektetők magatartása etikai szempontból több alkalommal kívánnivalót hagyott, esetenként túlértékelt megoldásokat hozott létre a befektetők által preferált megoldás, és a neoliberális közgazdasági gondolkodás nem tudott megfelelő választ adni a felmerült nehézségek megoldására, - szétváltak a termelőtevékenység és a pénzfolyamatok műveletei, miközben mindkettőben jelentős kockázati elemek találhatók. Ezek a kockázatok összekapcsolódva meglehetősen súlyos gondokat okozhatnak. Ez az oka, hogy már Arisztotelész is megemlékezett erről munkájában, amelynek keretében a termeléssel foglalkozó gazdaságot ökonómiának, a pénzgazdaságot pedig krematisztikának nevezte. Fontosnak tartotta, hogy ez a két terület elkülönülten működjön. Munkáiban megjelent az a gondolat is, hogy a gazdaság és az erkölcs egysége fontos kérdés egy gazdaság fennmaradása, fejlődése kapcsán. - a nemzeti pénz-, és tőkepiacok természetesen – és szükségszerűen – szigorúan szabályozottan működnek, a nemzetközi szinten a szabad verseny szabályozása érvényesül, azaz nem lehet precíz, szigorú szabályokat hozni, ehhez politikai akarat és megfelelő szervezet szükségeltetik.

85



A felsorolt nehézségek ellenére az EU-n belül sor került a gazdasági és monetáris unió kialakítására (Maastrichti megállapodás), amely biztosította a tagországok számára a négy szabadság elvét (áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő) valamint egy valutaövezet létrehozását. A közös valuta alapját az 1979-ben kialakított és ezt követően alkalmazott Európai Monetáris Rendszer jelentette, amelyen belül a közös európai elszámolási egység az ECU/ecu (European Currency Unit) bevezetése, az új árfolyam-mechanizmus, az ERM alkalmazása és a rövidlejáratú hitelrendszer kialakítása és szabályozása (mint a rendszer pillérei) történt. Ennek működési tapasztalata segítette az euro létrehozását. Az euro-bevezetés és működés kérdései Az ECU létrehozása is politikai döntés volt (pár évvel a bevezetés előtt még évtizednyi várakozást említettek a későbbi döntnökök), és ugyanez jellemző az euro bevezetésére és működtetésére is (ami a válság időszakában a szükséges beavatkozások esetében igen erőteljesen megnyilvánul). Annak ellenére, hogy az ECU szabad pénzforgalomban nem jelent meg (csak értékpapírkibocsátás és számlapénz formában, bár emlékpénzt nagyon kis mennyiségben készítettek), a váltásra úgy került sor, hogy a régi és az új pénz 1.1 arányban volt átváltható. Az euro bevezetése meghatározott időrendi folyamatként működött. Kezdetben (1999) csak bankszámlaforgalomban alkalmazták megállapodás alapján, ezt követően 2002 első félévében készpénz formában is megjelent, párhuzamosan a nemzeti valutákkal (amelyek kivonására folyamatosan, az euro forgalombabocsátásával párhuzamosan került sor) és 2002. július 1-től a törvényes fizetőeszköz az eurozóna tagjai számára kizárólagossá vált. A zónán kívülmaradás döntés alapján (Anglia, Dánia), ill. a Maastrichti kritériumok nem teljesítése esetén történt. Hosszú időszakon keresztül, sőt a jelen pénzügyi folyamatainak alakulása okán is felmerülő kérdés, hogy célszerű-e alkalmazni, milyen előnyökkel és hátrányokkal kell számolni egyes esetekben. Fontos ezért – röviden – szólni az előnyökről és a kockázatokról is: Előnyök: - nagyobb biztonságot ad az üzleti tervezés során, mivel árfolyamingadozás intern formában nem jelenik meg, - egységes a piac, erős versenyfeltételek között, így az árak a közvetlen összehasonlíthatóság formájában működnek, - nagyobb, egységes valuta és tőkepiac működik, ami a nemzeti valuták átlagánál alacsonyabb reálkamatlábakat eredményez, - költségcsökkenést eredményezhet az együttműködés, mivel a tranzakciós és az információs költségek biztosan alacsonyabbakká válnak, - létrejöhetett egy stabil, regionálisan jól szabályozott és működőképes valutaövezet (eurozóna), amely biztosítja a zóna tagjai számára az elszámolás biztonságát. Kockázatok is megjelennek azonban az előnyök mellett, ezek: - mennyire pontosan tartják be a résztvevők az előírt kritériumokat (ezek hiánya, vagy nem megfelelő betartása az egész zóna kedvező együttműködését veszélyezteti), - egy drága euro kialakulása fékezően hat a gazdasági növekedésre és visszatartja a beruházásokat (mivel a kamatláb-növekedés ilyen hatást fejt ki), - az euro piaci helyzete, amely kedvezőtlen pénzügyi helyzet esetében leértékel/őd/ést eredményezhet (főként a vezető valutákkal történő összehasonlításban, mint USD, CHF, JYP és egyre kérdésesebb a távol-keleti valutákkal szembeni helyzet is, mint a kínai jüan, ha és amennyiben ezt szabadon átválthatóvá teszik, - a zóna országaiban a gazdasági, pénzügyi, információ – nehézségek esetében a befektetések átcsoportosítása más pénzügyi lehetőségek területére (USD, CHF, jüan, rúpia stb..)

86


-

TPF

erőtelje mértékű országeladósodás, hirtelen fellépő pénzügyi gondok, amelyek rendezése meghaladhatja az adott zónatag gazdasági és pénzügyi erejét, lehetőségeit, így emiatt nagymértékű pénzügyi transzferigény jelenik meg, amelynek vállalása a gazdaságilag kedvezőbb helyzetű zónatagok pénzügyi helyzetét gyengíti (ezzel esetleg az adott országban belső politikai kérdőjeleket is megjelenítve), így a zóna kohéziója ellen hat(hat), csökkentve ezzel az euro stabilitását is.

… és besompolygott a válság 2008-ban (is) A 2008-as évet megelőzően a világ tekintélyes szakmai fórumain, a szakmai beszélgetésekben, riportokban, valamint a mértékadó szakmai lapokban is gyakori volt a felvetés a világ egészének pénzügyi ingatagságát illetően. Az IMF és több szakmai, mértékadó fórum számításai is utalnak a világgazdaság fejlődésének lassulására. Szólnak az eladósodottság kérdéseiről, a kedvező tőkebefektetési lehetőségekről, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a XXI. század eleje kedvezőtlenebb pénzügyi kockázati feltételeket mutat, mint a korábbi időszakok. Az erőteljes spekuláció, a derivatívákkal való kereskedés igen nagymértékű kockázatokat rejt. A hirtelen tőkemozgások minden érintett országot nehéz pénzügyi helyzetbe sodorhatnak (tőkekivonás esetén likviditási, pénzügyi problémák jelennek meg, tőketöbblet esetén a forrópénz megjelenése fenyeget hosszabb távon pénzügyi gondok felmerülésével). A dot.com – buborék kipukkanása, majd a 2001-ben az USA-ban történt terrortámadás után a FED az alacsony kamatok felhasználásával próbálta élénkíteni a gazdasági folyamatokat. Ennek következményeként a pénzáramlás a kedvezőbb feltételekkel kecsegtető tőkepiacokra áramlott, erősítve a fogyasztás növekedését, a lakossági vásárlásokat. Ez egy érdekes spirálszerű mozgást indított el, ugyanis a bankok a nagyobb nyereség elérése érdekében törekedtek a nagyobb forgalom elérésére, növelték aktivitásukat a derivatívákkal kapcsolatos kereskedésben, valamint a lakossági hitelezés területén. Ez utóbbi esetben feltételezték, hogy felelősséggel felvértezett fogyasztókkal állnak szemben, azaz az adós megfelelő bevétel és erős fedezet birtokában biztosan tudja törleszteni a kötelezettségeit. Az alaptalan optimizmus (mint erőteljes pszichológiai hatás) sok esetben vezethetett rossz (esetenként szabálytalan) döntéshez, amelynek következtében a nyilvántartásokban szereplő, meg sem termelődött eredmény veszett el a rosszul megítélt feltételek kapcsán, ami az adott cég esetében csődhelyzetet eredményezett. (Fontos megjegyezni, hogy a brókerek tevékenységének eredményértékelése negyedévenként történik, ehhez, ill. ennek kedvező megítéléséhez anyagi érdekeltségük kapcsolódik, miközben az általuk kezelt területek hosszútávú folyamatként működve, csak évekkel később hozzák a várt/nem várt eredményt, amikor lehet, hogy már nem is vesznek részt az adott cég, bank munkájában). A technikai feltételek, az e-piaci lehetőségek a válságok és a nemzetközi pénzügyi folyamatok tekintetében is lehetővé tették, hogy gyors és összekapcsolt folyamat alakulhasson ki. A globalizált piacon a hitelderivatívák, valamint a válság is gyorsan szóródott, hogy igen gyorsan összekapcsolt folyamattá váljék, súlyos pénzügyi zavarokat, és – ami a válság esetében a legsúlyosabbnak mondható feltétel – bizalmatlanságot okozzon, amely valutáris és árfolyammozgásokat eredményezve az egyes országok esetében – pénzügyi lehetőségeiket illetően – átrendeződéseket eredményezett. A folyamat 2007. év eleje óta kisebb-nagyobb intenzitással van jelen a pénzügyi folyamatokban. Ilyen feltételek között fontos lenne a szabályozó eszközök alkalmazása, amelyből van sokféle, és néhány kifejezetten hatékonyan tudna működni, ilyenek: pénzügyi eszközök kereskedelmének szabályozása (volt is ilyen döntés 2011-ben, ilyen néhány országban a shortolás korlátozása), különadó(k) alkalmazása (szólni lehet a Tobin-adó kérdéséről, de a bankadóról is), jövedelemeltérések mérsékelése, versenyhelyzet alakítása meghatározott eszközökkel, tartalékolási kötelezettség előírása stb.. . . . Ehhez kapcsolódóan azonban fontos megjegyezni, hogy a kialakult piac esetében nem jellemző az önkorlátozás (ez az etikai befektetések és banki szolgáltatások esetében alkalmazható). Néhány

87



évtized alatt olyan intézményrendszer jött létre, amely sok esetben teret enged a lobbyérdeknek, igen magas hasznot biztosítva a résztvevők számára. Ilyen lobbyszerűen működő rendszer a tőzsde, a pénz-, és tőkepiacok, a devizapiacok, a hedge-fundok, a minősítő intézetek, sőt talán azt is lehet mondani, hogy ezek összekapcsolt rendszere is. Súlyos és igen jelentős kérdés, hogy ezek a szervezetek válság időszakában hogyan vesznek részt a folyamatok alakításában! Hogyan tovább eurozóna? A lehetséges alternatívák A válság az EU országait is erőteljesen érintette, az övezet fejlődése meglassult majd stagnált, recessziós jellemzőket mutatva. Az egyes országok igen vegyes képes mutattak a válság kezelésének kérdéseit illetően, ami jelentősen függött a korábban elért gazdasági eredményektől. A zóna sebezhetőségét éppen ez a feltétel adta, mivel az egyetlen közös valutának kellett a válság feltételrendszerében az egységes piac működését biztosítani, mivel az eltérő fejlettségű, gazdasági hátterű, versenyképességű országok „zóna-nemzeti” valutája, közös pénzügyi irányítással. Ez azonban azt eredményezi, hogy nem mindig jelzi közvetlenül a kialakult nehézségeket, amelyek kezelése – zónán belüli segítséggel – hosszabb ideig (várhatóan a megfelelő állapot újfent történő létrejöttéig) lehetséges. A probléma megjelenése akkor válik erőteljessé, ha a zóna kritériumrendszerének fenntartására adott ország saját erejéből nem képes. Ebben az esetben a zóna országai – meghatározott feltételekkel - átvállalnak a javító intézkedések terheiből, kedvező irányban alakítva a folyamatokat. Ez azonban felvethet belföldi konfliktusokat, hiszen másik ország által termelt új érték egy részével próbálják kedvező irányban alakítani a zóna mozgását. Ekkor jelenik meg jól érzékelhetően, nyilvánvalóan az, hogy az EU egésze, ill. a közös pénz, az euro is politikai akarat gyümölcse, fenntartása is jelentős mértékben politikai döntés kérdése (miközben súlyos gazdasági feltételek kialakulását jelentheti). Az EU a jelen időszakban igen nehéz feladatokkal néz szembe, meglehetősen jelentős a felhalmozódott probléma. A teljesség igénye nélkül érdemes (felsorolásjelleggel) a legfontosabbakat kiemelni: - magas a munkanélküliségi ráta, amely eltérő mértékű a zóna országaiban, a legkedvezőbb a legfejlettebb országok esetében, és kevésbé kedvező a többi országok (kevéssé fejlettek, migrációs célországok, közép-kelet-európai országok) esetében, - eltérő a versenyképesség mértéke a zónán belül, valamint az EU, ill. az eurozóna országai és a világ más térségei esetében (triád összehasonlítás), - eltérő a fejlődési ütem, a gyengébben fejlett, déli országok és területek, valamint a gyorsabb, erőteljesebb fejlődést mutató zónatagok esetében (Németország, Franciaország), - európai döntések esetében óriási a bürokrácia, lassan születnek határozatok, ami kedvezőtlenné teszi a versenyhelyzetet, azaz a döntéselméleti és a pénzügyi kockázatok együttes megjelenése (összegződése) a jellemző, - a pénzügyi döntések esetében a német – francia együttműködés (mint a zóna két gazdaságilag legkedvezőbb helyzetű állama között) kiemelt jelentőségű, a nehéz helyzetbe került tagországok számára a segítség biztosításának megszervezése és a szükséges pénzügyi feltételek biztosítása is e két ország jelentős vállalásával történik, ami ezen országok esetében a belső politikai feszültségek megjelenésének lehetőségét hordozza, - a négy szabadságjog közül a szabad munkaerő-áramlás (az egyéni érdek, érvényesítette migráció okán) egyenlőtlen ellátást eredményezhet meghatározott, igen lényeges, magas képzettséget igénylő ellátási területeken, míg a többi esetében is megjelennek a sajátos problémák. A tőkeáramlás az adótervezés lehetőségét és a spekulatív pénzmozgást eredményezheti, az áruk és szolgáltatások esetében piacvédelmi kérdések kerülhetnek előtérbe (pl.: nem kedvező minőségű áruk piacra kerülése – vizsgálatokkal

88


TPF

igazolt eltérések esetében), miközben fontos szempont a tagállamok esetében a nemzeti érdekek érvényesítése is. Az utóbbi időben – az euro és a CHF árfolyamának alakulása kapcsán – ismét előtérbe kerültek – a gazdasági kérdések mellett – a politika összefüggések. A jelen időszakban az euro pénz-, és valutapiaci helyzete meglehetősen jelentős árfolyamváltozások formájában igényel odafigyelést. A piac szereplőit erőteljes várakozás jellemzi, miközben minden apró változásra ideges reakció jelenik meg. Adott valuta esetében mindig igen jelentős segítség egy erős gazdasági háttér, amely képes a stabilitást biztosítani. Ezt a gazdasági hátteret figyelve válik nyilvánvalóvá az EU országai közötti meglehetősen jelentős fejlettségbeli eltérések és a fejlődési ütem különbsége. Az együttműködést a kialakult érdekellentétek nehezítik, miközben az eurozóna fenntartása minden ország esetében alapvető érdek, hiszen ennek összeomlása rendkívüli terheket és teljes gazdasági lemaradást eredményezne Európa országai számára a jövőben. Ezen feltételek ismeretében célszerű átgondolni az EU ill. az eurozóna esetében a jelen időszak pénzügyi válságára adható válaszokat: - többször, ill. több résztvevő megnyilvánulásai során felmerült – egyben a politika szintjén ennek azonnali elvetése fogalmazódott meg – az eurozóna létének megkérdőjelezése, miközben állampolgárok szintjén jelentős a várakozás, hogy egy évtized múlva már nem biztos az euro megléte. Ez igen súlyos, az egész integrációt alapjaiban megrengető kérdés, ezért a fennmaradás és a pénzügyi kérdések rendezése mindenképpen politikai döntést igényel, amelynek meglétét a jelenlegi vezető országok és testületek biztosítják, - az eurozóna fennmaradása és megalapozott átalakítással megfelelő működtetése, amely a következő segítségekkel valósulhatna meg: a.) pénzalap létrehozása a nehézséggel küldő tagországok számára, amely pénzhiány esetén támogatással, árfolyamproblémák esetében eladásokkal/felvásárlásokkal segítené a megoldást. Ez összegszerűségében is igen jelentős kérdés, nem minden ország vezetése tudja a választókkal szemben felvállalni a hozzájárulást, mivel saját országán belüli pénzügyi nehézségek kezelése is okozhat gondokat. A nemzetközi együttműködés kérdése sajátos nehézségként jelenik meg, azaz a saját adósosztályának romlása nélkül tud-e hozzájárulást adni ehhez az alaphoz egy gyengébben fejlett ország, b.) az eurozóna tagállamainak segítése mellett a nemzetközi pénzügyi szervezetek bekapcsolódása a nehézségek megoldásába. E területen a nemzetközi pénzügyi intézmények (IMF, IBRD) felméréseket végeztek, és Robert Zoellich, a Világbank elnöke a közeljövőt érintő legjelentősebbé válható problémának éppen az európai országok eladósodottságát nevezte. A helyzet paradoxona, hogy az eladósodottság erőteljes volta éppen az európai bankokkal szemben jelent meg, ami természetesen nem menti a tényt, hogy súlyosak az adósságproblémák, c.) felmerült az eurozóna adósságkezelése tekintetében a közös kötvénykibocsátás, ami a 17 ország esetében jelenthetné a kockázatmegosztást, de ez a fejlett országokra meglehetősen jelentős terhet tenne, miközben a zóna tagállamai esetében felerősödhetne a kevéssé felelős gazdálkodás, így a megoldást nem tartják szerencsésnek. Közös valuta esetében a refinanszírozásnak is ugyanolyannak kell lennie, ez a közös valuta előnye és kockázata is. d.) ad-abszurdum lehetséges lenne az EU közös, nagy együttműködő szervezetként központi irányítással történő működése, de ennek megvalósíthatósága szuverén országok esetében nem elképzelhető a jelen gazdasági, pénzügyi, politikai és társadalmi feltételrendszere és a tagországok érdekkülönbségei ismeretében.

89



Összegzés A kutatómunka során világossá vált, hogy a jelenleg uralkodó közgazdasági gondolkodás nem tudott a válság kialakulása és megoldása kapcsán a valódi nehézségek rendezésére megfelelő választ adni, tehát láthatóan elérkezett egy olyan határhoz, amely esetében szükségessé válik az utóbbi évszázadban uralkodó közgazdasági gondolkodás átértékelése is. Annak érdekében, hogy az egyes EU országok esetében kialakult hatalmas gazdasági nehézségek megoldására sor kerülhessen etikai kérdések megválaszolása is szükségessé válik (ez az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult a nagyobb nyereség és az érdekérvényesítés okán). A gazdasági kérdések rendezésére csak szilárd erkölcsi alapokon nyílik lehetőség, amely esetben az integrációban részes országokban tudatosodik, hogy ha nem sikerül a felmerülő pénzügyi nehézségek integráción belüli megoldása, akkor minden részvevő ország számára súlyos következményként Európa (már most sem kiemelkedő) világgazdasági szerepének csökkenése következhet be. Az a döntés még kérdéses, hogy mennyire képes felvállalni gazdasági, politikai és erkölcsi szinten egyaránt a gazdaságilag erős európai országok csoportja a gazdaságilag nehéz helyzetben lévő integráció-tagok segítését annak érdekében, hogy a további fejlődés lehetősége integrációs szinten biztosítható legyen. Ennek megválaszolása az egész gazdasági térség kulcskérdése.

90


TPF

Irodalomjegyzék Árvai Zsófia – Vincze János: Valuták sebezhetősége: Pénzügyi válságok a 90-es években (MNB Füzetek 1998/1 – ISSN 1219 9575, ISBN 963 9057 14-2) Balázs Judit: A gazdaság biztonságának megnövekedett szerepe. Biztonságpolitikai kézikönyv/szerk. Deák Péter – Budapest, Osiris 2007, ISBN 978 963 389 915 1, Osiris kézikönyvek ISSN 1416-6321) Gyulaffy Béláné dr. Berényi Mária: Pénz-, pénzügyi összefüggések (SALDO 2006, ISBN 10 963 638 186 0, ISBN 13 978 963 638 186 8) Gyulaffy Béláné dr.: Globalizáció és regionalizálódás – pénzügyi folyamatok és kockázatok (PhD értekezés 2006)

91

92


TPF

„(M)ÉRTÉKTELENÜL”1 – LAKOSSÁGI DEVIZAHITELEZÉS MAGYARORSZÁGON Holmár Krisztina Tomori Pál Főiskola, főiskolai docens A pénzügyi válság Lehman-csőd utáni fázisa az új EU-tagországok bankrendszereinek több gyengeségét is felszínre hozta. Az egyik ilyen gyakori gyengeség a kiterjedt devizahitelezés. A devizahitelezésben érintett országok bankjai közvetlen árfolyamkockázatot nem vállaltak magukra, ezt továbbhárították lakossági és vállalati ügyfeleikre. A válság során több országban nagymértékű leértékelődés zajlott le, vagy megnőtt egy ilyen leértékelődés valószínűsége, s így a természetes fedezettel nem rendelkező lakossági és vállalati ügyfelek árfolyamkockázata a bankok számára is megjelenő hitelkockázattá alakult át. Ez a pénzügyi stabilitás fenntartásában komoly problémát okoz és a monetáris politikát is korlátozza azokban az országokban, ahol ez utóbbi elsősorban az árfolyamcsatornán keresztül képes hatni a gazdaságra. [15] A tanulmány célja az elmúlt években „áldatlanná” váló lakossági devizahitel-piaci helyzet áttekintése egészen a kezdetektől a válság előtti dinamikus hitelállománynövekedésen keresztül. Az esszé a következő kérdésekre igyekszik választ keresni:  Milyen okok vezettek a lakáshitelek, fogyasztási hitelek elterjedéséhez?  Milyen tényezőkkel magyarázható a devizahitelek kialakulása, tömegessé válása hazánkban? Milyen veszélyeket hordoznak magukban ezek a termékek?  Milyen hatásai voltak a gazdasági-pénzügyi válságnak hazánkra, a bankrendszer működésére és a devizahitelezésre?  Milyen válságkezelő intézkedések történtek és történhetnének a devizahitelezés problémáinak megoldása érdekében?

Bevezetés A magyar lakosság a rendszerváltásig – jövedelmi okok miatt jóval tovább, javarészt napjainkban is – csak vágyakozhatott az ún. nyugati életstílus, életérzés után. Nemcsak a szükséges anyagi háttere hiányzott ehhez, de a belföldi kínálati oldal, az áruválaszték is rendkívül szegényes volt. Ez utóbbit jól jellemzi, hogy a politikai és gazdasági nyitást követően a nyugateurópai országokba kiszabadult honfitársainkra gyakran használták – a különlegesnek számító svájci csokoládé után – a „Milka-turisták” jelzős szerkezetet. Vásároltak mindent, ami itthon nem vagy nehezen megszerezhető, esetleg drágább volt. A magyarok rácsodálkoztak a bevásárlóközpontok, a diszkontáruházak kínálatára, és autómatuzsálemek tízezreit hozták be az országba. A piaci lehetőségre rendkívül gyorsan reagált a kínálati oldal. Kezdetben garázs importőrcégek sokasága jött létre, kereskedtek mindennel, amivel lehetett, különösen, amit olcsón tudtak megvásárolni. A behozatal közvetlen gyári vagy nyugat-európai nagykereskedelmi hátterű útvonalainak a megjelenése és kiteljesedése – különösen a műszaki cikkek piacán – azonban fokozatosan visszaszorította ezt az ad hoc jellegű, kifejezetten a belföldi hiányt kihasználó ke1

Bánfi Zoltán

93

„(M)értéktelenül” – lakossági devizahitelezés Magyarországon

Holmár Krisztina

reskedelmet, az ár-érték arány általánossá válása feleslegessé tette a bevásárlóturizmust. Később gomba módra elszaporodtak a nagy piacterek (plázák), de a diszkontáruházak láncai is lefedik már az ország területét. A kereslet fokozása a vásárlási szokások lényeges átalakulását, a jövedelmi korlát nagyfokú lazítását igényelte. A magyar piacon az ezredforduló tájékán jelentek meg és váltak egyre keresettebbé azok a hitelkonstrukciók, amelyek nagy tömegek számára tették lehetővé a vásárlások előrehozását, a jövőbeni jövedelem keletkezése előtti elköltését. [2] Egyre népszerűbbé váltak a devizaalapú hitelek (devizahitelek), melyek elterjedtségét a kamatkülönbözet, a monetáris rezsim milyensége és a jelzáloghitelezés egyes intézményi vonásai nagymértékben befolyásolták2, elfedve e termékek óriási árfolyam-, illetve hitelkockázatát. [15] A bankok és a kereskedők kreativitása nem ismert határt, ha a vásárlás és a kihelyezett hitelállomány növeléséről volt szó. Az Egyesült Államokban induló válság azonban 2008 októberében elérte Magyarországot és a foglalkoztatottság csökkenéséhez, bankkölcsönök bedőléséhez, továbbá a fogyasztói magatartás drasztikus átalakulásához, a korábbi vásárlási láz gyors kiapadásához, a mindennapi léthez nem szükséges javak megszerzésének az elodázásához vezetett. E tanulmány – noha nem célja a válság anatómiájának részletes leírása –, a hatások tárgyalásától nem tekinthet el, mivel – többek között – valósággá váltak a devizahitelezéssel kapcsolatos „rémálmok” is. A válság kirobbanásával a Budapesti Értéktőzsde azonnal beszakadt, az állampapír- és hitelpiacok pedig egyik pillanatról a másikra kiszáradtak. Erre a likviditási válságra a bankok hitelezési aktivitásuk visszaszorításával reagáltak, s a lakossági (retail) ügyfélkörben főként az új kihelyezések korlátozására helyezték a hangsúlyt a hitelezési feltételek és az ügyletek bírálata során használt scoringfüggvények paramétereinek a szigorításával. Az elmúlt években és napjainkban a hitelekre, azon belül a fogyasztási hitelekre a mélyrepülés jellemző [2] és a devizahitelezési feszültségek sem látszanak enyhülni. A válság, a hazai felelőtlen gazdaságpolitikai és egyéb hibás döntések nyomán úgy tűnik, hogy a nehézségeken még korántsem vagyunk túl. A következő fejezetekben a feltett kérdések mentén lépésről-lépésre haladva tekintsük át az előzőekben vázolt folyamatot.

1. A lakosság pénzügyi pozíciójának és hitelezésének alakulása a válság előtti időszakban A rendszerváltásig a hazai lakosság kínálat hiányában igazán el sem adósodhatott; egyértelműen megtakarítói pozíció jellemezte. Az államadósságot nagyrészt a lakossági megtakarítás finanszírozta. 2000 után ez a pozíció, különböző intenzitással ugyan, de folyamatosan épült le (1. táblázat).

2

A lakossági devizahitelezés mértékét csökkentette, ha a kamatkülönbözet mérsékelt volt, ha a monetáris hatóság magatartására kevéssé volt jellemző az árfolyam-volatilitástól való ódzkodás, és ha a háztartások számára a fix kamatozású jelzáloghitelek is elérhetőek voltak.

94


TPF

1. táblázat: A háztartások készpénz-, betét- és hitelállományának alakulása és változása 2000 és 2010 februárja között (milliárd forint) Év 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

Készpénz és Változás Hitelek Változás betét 4.075 768 4.652 14,2 1.163 51,4 5.090 9,4 1.933 66,2 5.814 14,2 3.116 61,2 6.318 8,7 4.053 30,7 7.078 12,1 5.089 25,6 7.640 7,9 6.111 20,1 8.293 8,5 7.447 21,9 9.424 13,6 9.621 29,2 9.785 3,8 9.663 0,4 Forrás: MNB

Fogyasztói árindex

105,2 104,7 106,8 103,5 104,1 107,9 106,1 104,1

Betéthitel 3.307 3.489 3.157 2.698 2.265 1.989 1.529 846 -197 122

Önmagában szemlélve, a lakossági megtakarítások növekedése látványos. 2000 és 2009 között a készpénz- és betétállomány a két és félszeresére, 4 milliárd forintról csaknem 10 milliárdra növekedett. Ez a növekedés nem volt egyenletes, a jelenből nézve, meglepő módon az idősor harmadik legmagasabb üteme 2007-ről 2008-ra következett be. A növekedés csupán egyetlen évben (2009-ben) – akkor is hibahatáron belül (0,2%-kal) – maradt el a fogyasztói árindex növekedésétől. Ugyanakkor a lakossági hitelek állományának a növekedése többszöröse a készpénz- és betétállományénak, 768 milliárdról 9.621 milliárdra, 12,5-szeresére növekedett. Az idősor egészét tekintve, a készpénz- és betétállomány egyetlen év kivételével minden évben meghaladta a hitelállomány összegét. Az idősor végén, 2008-ban azonban 197 milliárd forinttal a hitelállomány már magasabb volt a készpénz- és betétállománynál. Az abszolút különbség, amely 2001-ben még közelítette a 3.500 milliárd forintot – az eltérő dinamika következtében – egyre erőteljesebben gyorsulva apadt el. A lakossági hitelállomány idősorát önmagában szemlélve, két periódus különböztethető meg: 2000 és 2003 között rendkívül dinamikus, évről évre 50% fölötti, majd 2004 és 2008 között 20 és 31% közötti növekedés jellemezte. A periódus egészére jellemző trend nem magától, hanem egyértelműen a válságnak betudhatóan tört meg 2009-ben, amikor a hitelek állománya bezuhant; csupán 42 milliárd forinttal, 0,4%-kal haladta meg az előző évit, és a fogyasztási árindex növekedésétől (4,1%) is először és jelentősen elmaradt. De hogyan is jutottunk el idáig? Magyarországon az 1990-es évek végéig a bankok – tulajdonosi szerkezetüktől függetlenül – a nagyvállalati hitelezést tekintették elsődleges célpiacnak. Ennek oka az volt, hogy ebben a vállalati kategóriában kisebb, illetve könnyebben mérhető volt a kockázat a többi hitelezési területhez képest. Ezt segítette a külföldi tulajdon nagy aránya, illetve az exporttevékenység dominanciája. A retail piacra lépést hátráltatták továbbá a belépési korlátok, amelyek különösen a lakáshitelezés piacán jelentősek (fiókhálózat, szakértők iránti igény, bonyolultabb hitelezési rendszerek, stb.), illetve ezeknek a tényezőknek a kiépítése meglehetősen idő- és költségigényes. A hatékony lakásfedezet-érvényesítés törvényi feltételei is hiányoztak: csak hosz-

95


Holmár Krisztina

szas bírósági eljárás útján lehetett érvényesíteni a zálogjogot, magas kockázatúvá téve a hitelezést. Az előbbiek miatt a hitelintézetek nem tekintették célpiacnak a retail szektort, itt nem folytattak versenyt. Ezeken a piacokon a termékválaszték szerény, a feltételrendszer szigorú volt. Az 1990-es évek végén először a keresleti oldalon történt változás: a makrogazdasági stabilizáció, a meginduló gazdasági integráció megteremtette a hazai retail szegmens magasabb egyensúlyi eladósodási szintre való átállásának (strukturális eladósodás) előfeltételeit. Mind a háztartások hosszabb távú jövedelmi kilátásai, mind az elsősorban hazai keresletre támaszkodó kis- és középvállalkozói szektor jövedelmi pozíciói javulásnak indultak. A háztartásoknál a korábban elhalasztott kiadások miatt egyfajta fogyasztói türelmetlenség alakult ki, mely jelentős hitel-túlkeresletet eredményezett. A retail hitelkínálat és ennek kapcsán a hitelállomány az 1998–1999-es időszaktól kezdett növekedni, a nagyvállalati piac telítődésével, az elérhető jövedelmezőség csökkenésével a bankok a kockázatosabb, nagyobb tőkeigényű, de várakozásaik szerint magasabb jövedelmezőséget biztosító retail hitelezés felé fordultak. A hitelezési politika változásában fontos szerepet játszott a kockázatkezelési rendszerek általános fejlődése is. A retail hitelezés magasabb költségei miatt a megtérülés érdekében a bankokra volumennövelési kényszer nehezedik, ami a kínálati verseny gyors erősödésével jár. A retail szektoron belül a fogyasztási hitelezés indult növekedésnek először. A lakáshitelek piacának fejlődését az állami támogatású konstrukciók megjelenése és gyors térnyerése gyorsította fel jelentősen. A háztartások jövedelmi helyzetük tartós javulásának és a hitelfelvételi lehetőségeik kibővülésének következtében megváltoztatták fogyasztási és megtakarítási magatartásukat. A változás 2001-től felgyorsult, melynek folyamán egy alacsonyabb fogyasztási és eladósodási pályáról egy magasabb fogyasztási és eladósodási szintre álltak át. Emellett a háztartások a fogyasztás és beruházás egyre nagyobb részét hitelfelvételből finanszírozták. 2002 második félévétől a hitelezési hajlandóság dinamikus növekedése figyelhető meg mind a lakáscélú, mind a fogyasztási hitelezés területén. A hitelezési hajlandóság növekedése megjelenhet az értékesítés ösztönzésére tett ráfordítások növelésében, illetve a hitelezési standardok és feltételek enyhítésében is. 2004-ben mindkét tényezőben jelentős elmozdulás volt tapasztalható. A háztartási hitelezés növelésének érdekében a bankok nagymértékben emelték marketingköltségeiket. A hitelezési hajlandóság növekedését a standardok és feltételek enyhítése kísérte a verseny erősödése nyomán, a korábbiaknál nagyobb számban. A lakáshitelezés esetében a növekvő verseny mellett a háztartások pozitív jövedelemkilátásai is szerepet játszottak az enyhítésben. A hitelfelfutás kezdeti időszakában árversenyről nem beszélhetünk – a háztartások a vállalatokhoz képest általában kevésbé árérzékenyek –, először a nem árfeltételek jelentős lazítása következett be. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a hitelezési standardok és feltételek enyhítésének okai leginkább a következő tényezőkre vezethetőek vissza:       

más bankok agresszívebb versenye, a lakosság jövedelmi helyzetére vonatkozó kedvezőbb kilátások, az ügyfelek hitelképességének javulása, a jelzáloglevélpiac pozitív tendenciái, a lakáspiacra vonatkozó javuló kilátások, a bank tőkehelyzetének kedvező alakulása, a szabályozói környezet bank számára pozitív változása. [3] 96


TPF

Mivel a lakossági devizahitelek nagy része lakás-, illetve gépjárműhitel – a fogyasztási hiteleken belül –, a következőkben röviden tekintsük át e hiteltermékek főbb jellemzőit. 1.1. Lakáshitelek 2001 és 2009 között az új lakások darabszáma több mint 318 ezerrel, éves szinten átlagosan 35 ezer fölött növekedett, és az éves csúcsát 2004-ben közel 44 ezerrel érte el. A lakásépítés, lakásvásárlás egyértelműen hitelvezérelt, hitelkondíció-függő volt már a rendszerváltás előtt is, s ez csak fokozódott az ezredfordulót követően. Az állami kamattámogatásos hitelek 2002-es, a lakás árától is független (luxusépítkezésekre is vonatkozó) igénybevételi lehetőségének a kiterjesztése azonnal tetten érhető az épített lakások számának a növekedésében, s még inkább a költségvetési kiadások megugrásában. A támogatás 2003 decemberi visszavágása – legfeljebb 30 millió forintos árú lakások esetén, maximum 15 millió forint hitel után – ugyanakkor csak jelentős késéssel, gyakorlatilag 2006-ban nyilvánul meg markánsan a statisztikai adatok között. Mindez több dologgal magyarázható. A hitelfelvevők előrehozták lakásvásárlásaikat azt követően, hogy előzetesen megismerték a számukra előnytelen változásokat, azaz a hitelkérelmeiket 2003 végén benyújtották a bankokhoz. Természetesen az építkezések olykor éveken átnyúló futamideje is okozhat számbavételi késedelmeket. Ennél azonban lényegesebb, hogy a devizahitelek révén pótolni lehetett – igaz, a korábbiaknál alacsonyabb dinamizmus mellett – a támogatás csökkenése miatt kieső állományt. A lakáshitelek állománya az ezredfordulót követően 2010 februárjáig a 21-szeresére növekedett. A növekedés 2003-ig rendkívül dinamikus (évről évre 70 és 143% közötti) volt, ami részben az alacsony bázisnak is köszönhető. Ezt követően egyetlen év kivételével nem haladta meg a 20%-ot. 2008-ban, abban az évben, amelynek az őszén Magyarországot telibe találta a gazdasági válság, trend fölött, 25%-kal növekedett az állomány. 2009-től viszont a válság hatására gyakorlatilag stagnál (2. táblázat). 2. táblázat: A lakosságnak nyújtott lakáshitelek állománya 2000 és 2010 februárja között (milliárd forint és év/előző év %-ában) Év

Összesen

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010. 02.

188 319 776 1.505 1.908 2.281 2.698 3.144 3.917 3.973 3.976

Egyéb deviza 0 0 0 0 123 435 872 1.425 2.318 2.269 2.275

Euró

Összes (%)

0 6 12 18 22 37 39 36 54 210 225 Forrás: MNB

97

170 243 194 127 120 118 117 125 101 100

Egyéb deviza (%)

354 200 163 163 98 100

Euró (%)

200 150 122 168 105 92 150 389 107


Holmár Krisztina

Az ún. devizahitelekre viszonylag későn szokott rá a lakosság. Euróban denominált hitellel ugyan már 2001-ben is találkozhattunk, összesen 6 milliárd forintnak megfelelő összegben, s bár állománya 2008-ra a kilencszeresére emelkedett, csak 1,4%-a volt a teljes lakáshitelállománynak. Az euróbázisú hitel jelentősége 2009-től némiképp emelkedik, mivel az új hiteleknél gyakorlatilag a svájci frank és japán jen helyére lépett (forrásszerzési, szabályozási és egyéb okok miatt). Az egyéb devizában denominált lakáshitel karrierje 2004-ben indult, állománya évről évre gyorsulva növekedett, de igazi lendületet 2007-ben kapott, amikor az előző évhez képest amúgy is duplázó 2006-os 32%-kal szemben 45%-ra emelkedett az aránya a teljes hitelállományban. 2008-ra ez az arány még számottevően, 59%-ra növekedett. A devizahitelek felfuttatásának az időszakában a hazai bankok folyamatosan kedvezőnél kedvezőbb, már-már amerikai típusú ajánlatokkal bombázták a lakosságot úgy a lakás-, mint a jelzálog és gépjárműhitelek, de tipikus forinthitelek esetében is. Ezekben az években a legkonzervatívabbnak számító OTP Bank Nyrt. esetében is mérséklődött a megkívánt fedezettségi szint a lakáshiteleknél, és kiemelt körzetekben a hitel- biztosíték arány közelített a többi bank által elvárthoz. Tény ugyanakkor, hogy valamennyi hazai bank gyakorlata rendkívül biztonságosnak volt tekinthető még ebben az időszakban is az Egyesült Államok bankjai vagy a spanyol bankok lakásvásárlás-finanszírozási gyakorlatához képest (minimális vagy akár 0 saját erőt vártak el). A bankok versenye azonban Magyarországon is rendkívül kiélezett volt általában, és a lakáshitelek piaca sem volt kivétel. 2009-ben és 2010 első hónapjaiban az egyéb devizában denominált lakáshitelek aránya 57%on stagnál, mivel új hiteleket ezekben a devizákban gyakorlatilag már nem nyújtanak a bankok. Ez pedig azt is jelenti, hogy a hitelfelvevők racionálisan mérlegeltek, és nem váltották át a devizahiteleiket forinthitelekre, minden kormányzati, felügyeleti ajánlás ellenére sem. A hitelek átsrukturálása, azaz a futamidő meghosszabbítása, átmeneti tőketörlesztési és kamatfizetési kedvezmény – de sohasem teljes fizetési moratórium – nyújtása is csupán 2-5%-os sávban történt. 1.2. Fogyasztási hitelek Jelzáloghitelek3 A jelzáloghitelek szerepe a lakáshitelek kivételével az összes háztartási hitelen belül a legjelentősebb, s az évek során egyre nagyobb arányt képvisel. A banki gyakorlat a lakossági hitelek két fő csoportját különbözteti meg: az ingatlanfedezettel rendelkezőt és az ingatlanfedezettel nem rendelkezőt. Az ingatlanhoz, ingatlanfedezethez tapadó illúzió – amely szerint az értéktartó, forgalomképes és viszonylag könnyen likvidálható – ezt a csoportosítást és az ún. szabad felhasználású jelzáloghitelek 2005 és 2008 közötti karrierjét kellően indokolja. A válság aztán erre az illúzióra is rácáfol. Gyakorlatilag a banki vagy más nyilvántartó rendszerben4 tiltással nem, de ingatlannal rendelkező ügyfelek – szemben a szintén ingatlanfedezetű lakásvásárlási hitelekkel – minden kötöttség nélkül vehették igénybe ezt a hiteltípust. 3

Erre a hitelfajtára rövidebb (2005 és 2010 közötti) időszakra állnak rendelkezésre adatok. Lakossági Bankközi Adósnyilvántartó Rendszer (BAR), későbbi elnevezése Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR) 4

98


TPF

A jelzáloghitelek minimum 70 (2005) és maximum 95%-ban (2008) egyéb devizahitelek, és – bár az MNB-statisztika nem részletezi – minden bizonnyal svájci frankban denomináltak. A svájci frankhitelek alacsony kamata és az árfolyamkockázat negligálása, amire az állandósuló és egymással versengő banki kampányok sem hívták fel a figyelmet, az eladósodottsághoz nagyban hozzájárult. Nem véletlen, hogy a háztartások hitelei között a gépjárművásárlást finanszírozó hitelek után a jelzáloghitelek esetében a legmagasabb az átstrukturálások aránya (3. táblázat). 3. táblázat: Szabad felhasználású jelzáloghitelek állománya 2005 és 2010 februárja között (milliárd forint) Év 2005 2006 2007 2008 2009 2010. 02-ig

Összes

Egyéb deviza 388 270 747 640 1.269 1.174 2.041 1.940 2.098 1.869 2.140 1.885 Forrás: MNB

Euró 61 61 55 66 189 188

Gépjármű-vásárlási hitelek A gépjármű-vásárlási hitelek összege három és félszeresére növekedett ebben az időszakban. Növekedésük 2008-ig volt töretlen, majd 2008-ban és minimális mértékben (2 milliárd forinttal) 2009-ben is csökkent. A teljes állományon belül a 2005-ös 71%-os arányhoz képest 2008ra 94%-ra emelkedett a svájci frankban denominált hitelek aránya. Éppen ezen a devizanemen belül jelentősebben csökkent 2008-ról 2009-re, mint a teljes állomány. A gépjármű-vásárlási hiteleken belül 2008-at követően számottevő a bedőlt állomány, a gépjármű-finanszírozók által visszavett (és árvereztetett) autók száma. A hitelek hosszú (az utóbbi években már tízéves) futamideje ezt tompítja, nem teszi igazán kimutathatóvá. A háztartások hitelei között a gépjárműhiteleknél a legmagasabb, 15-20% fölötti az átsrukturálások aránya is (4. táblázat). 4. táblázat: Gépkocsi-vásárlási hitelek állománya 2004 és 2010 februárja között (milliárd forint) Év 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010. 02-ig

Összes

Egyéb deviza 83 20 143 102 212 181 254 233 319 299 291 263 289 259 Forrás: MNB

99

Euró 18 11 8 4 2 4 5


Holmár Krisztina

Összes fogyasztási hitel5 A fogyasztási hitelek6 összege 2004 és 2009 között megötszöröződött, és eltérő ütemben ugyan, de folyamosan növekedett. A háztartásoknak nyújtott fogyasztási hitelek állománya az összes háztartásoknak nyújtott hitelen – a lakáshitelek, valamint a folyószámla- és kártyahitelek tartoznak ide – belül a 2004-es 15,6%-ról 2009-re a kétszeresére, 31,9%-ra emelkedett (5. táblázat). 5. táblázat: A háztartásoknak nyújtott összes fogyasztási hitel állománya 2004 és 2010 februárja között (milliárd forint) Év 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010. 02-ig

Fogyasztási hitelek 632 1.059 1.526 2.149 3.078 3.080 3.130 Forrás: MNB

Ebből jelzáloghitel 36,6 49,1 59,1 66,3 68,1 68,4

Míg a fogyasztási hitelek állománya 2005-ben a lakáshitelek (2.281 milliárd forint) felét sem érte el, 2008-ban már 79%-áig növekedett. Dinamikusan növekvő hitelcsoporttá vált, jórészt a szabad felhasználású jelzáloghitelnek köszönhetően. [2] 2. A devizahitelezés kialakulása, elterjedése és „káros” hatásai A magyar háztartásoknak 2010 első félévének a végén közel 10.600 milliárd forintnyi hiteltartozása volt (ez a GDP 40%-a). A devizahitelek ezen belül hozzávetőleg 7.300 milliárd forintot tettek ki (a GDP 28%-a), ami a teljes állomány kétharmada. Ezt a magas állományi arányt a devizahitelek 2008 második felében érték el, azóta az arányuk lényegében stagnál, kissé csökkent. A devizahitel-állománynak több mint 90%-a svájci frankban és mintegy 7%-a euróban denominált tartozás (6. táblázat). 6. táblázat: A háztartások hitelállománya és ügyletszáma (2010. június 30.) Állomány (milliárd forint)

Teljes háztartási hitelállomány ebből: jelzáloghitelek ebből: lakáshitelek

Forint

Deviza

3.333

7.266

Összesen 10.599

Szerződések száma (ezer db) Forint Deviza Összesen 2.800 5.600 8.400

1.667 5.474 7.141 300 1.000 1.300 1.527 3.089 4.616 295 550 845 Forrás: MNB  Megjegyzés: A szerződések száma becslésen alapul A magas devizahitel-állomány kiépülésének három fő állomása volt. A devizahitelezés 2000ben jelent meg a magyar háztartási hitelpiacon, elsőként a gépkocsi-finanszírozásban. A devizahitelek növekedését szinte teljes egészében ez a hiteltípus adta 2000–2003 között. A devi5 6

A lakásvásárlást finanszírozó hitelek nem tartoznak ide. A fentieken kívül idetartoznak még pl. a személyi és az áruvásárlási hitelek.

100


TPF

zaalapú lakáshitelek az állami lakáshitel-támogatási programnak a megszüntetéssel egyenértékű szigorítása után, 2004-től kezdtek terjedni. Röviddel ezután, 2004–2005-ben megjelentek a szabad felhasználású devizaalapú jelzáloghitelek is. A devizahitel-állomány legnagyobb mértékű növekedése a 2006–2008 közötti időszakra tehető, annak ellenére, hogy a jegybank számos alkalommal felhívta a figyelmet a kapcsolódó kockázatokra. Az új kibocsátásokon belül a devizahitelezés részaránya 2008 végére 80%-ra emelkedett, sőt a jelzáloghiteleknél már 90% felé ugrott. A válság hatására ugyanakkor 2008 végétől a devizahitel állományának növekedése megállt, illetve lassú mérséklődésnek indult. Régiós összehasonlításban a magyar háztartások banki devizaadósságának a teljes banki adósságához viszonyított 70%-os aránya magas; csak a balti államokban találunk ennél nagyobb devizaadósság-arányt. Csehországban és Szlovákiában ez az arány nem éri el az 1%-ot sem. Nemcsak a devizahitelek aránya, de az arány növekedési üteme is kiugró volt Magyarországon 2004 és 2008 között. A devizahitelezés felfutásainak az okaival számos hazai és nemzetközi tanulmány foglalkozik. A devizahitelezés egyik szükséges feltétele a szabad tőkeáramlás, ami az európai integrációs folyamatok során fokozatosan kiteljesedett. A devizahitelezés egyik fő okaként a szakirodalom a belföldi és a külföldi kamatok különbözetét említi. Mivel a fedezett kamatparitás a gyakorlatban rövidtávon nem feltétlenül érvényesül, a nominális kamatkülönbözet szerepet játszik a háztartások hitelfelvételi döntésében. Hazánkban a kamatkülönbözet kialakulásához az országkockázati prémium megnövelésével a laza fiskális politika, illetve a magas államadósság járult hozzá. A felzárkózási folyamattal együtt járó magasabb infláció szintén emelte a belföldi nominális kamatlábat, így a nominális kamatkülönbözetet is (1. ábra). 1. ábra: A devizahitelezés kialakulásának okai Magas államadósság Relatíve magas kockázati prémium

Magas infláció

Magas nominális forintkamatok

Stabil forintárfolyam

Devizahitelek állományának gyors növekedése

Globálisan laza monetáris kondíciók, olcsó likviditás, anyabankok régiós terjeszkedése

Devizahitelezés keresleti tényező

Magas külső adósságállomány

Laza fiskális politika

A hazai bankok kockázat alapú versenye

Devizahitelezés kínálati tényező

Forrás: Balás Tamás – Nagy Márton [2010]: A devizahitelek átváltása forinthitelekre. Hitelintézeti Szemle, 2010/5. 418. o.

101


Holmár Krisztina

Kutatások bizonyítják, hogy a devizahitelezés kialakulásában más tényezők is fontos szerepet játszottak. Nevezetesen, ha a lakosság számára hazai valutában hosszú lejáratú, rögzített kamatozású hitel is rendelkezésre áll, akkor az csökkenti a devizában történő eladósodást. Ehhez a bankoknak hosszú lejáratú, belföldi valutában denominált forrásokkal kell rendelkezniük, amihez kiszámítható és számottevő, hosszú távú belföldi megtakarítások kellenek. Fiskális ösztönzők nélkül nem voltak életképesek a forintalapú jelzáloglevelek és ennek megfelelően a fix kamatozású forinthitelek, ami ugyanakkor segítette a devizahitelezés elterjedését. A 2008-ig szűk árfolyamsáv miatti stabil árfolyam Magyarországon ugyancsak hozzájárulhatott a devizahitelek felfutásához. Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Bank már 2008 előtt is rendszeresen a lebegő árfolyamrendszer bevezetése mellett érvelt. Végül számos elemzés érvelt amellett, hogy az anyabankok régiós terjeszkedése, a túlzott likviditásbőség és a bankok kockázat alapú versenye kínálati oldalról ugyancsak ösztönözte a devizahitelek felépülését. A hazai bankok üzletpolitikája az elmúlt évtizedben arra épült, hogy egyre nagyobb kockázatvállalás (kockázatosabb termékek és ügyfelek) árán több ügyfelet tudtak szerezni. A devizahitelezést előidéző, ösztönző tényezők a 2008. októberi pénzügyi válságot követően jelentősen mérséklődtek Magyarországon. A gazdasági recesszió következtében már romlott a lakosság jövedelemvárakozása, a bankok mérlegalkalmazkodásával párhuzamban szűkült a globális likviditás, ezen keresztül drágábbá vált a külföldi források refinanszírozása, valamint beszűkült a forrásszerzés. A meredek portfólióromlás következtében megszűnt a kockázatalapú verseny. Az infláció csökkenése és a költségvetési megszorító intézkedések miatt a forintés devizakamatok közötti kamatkülönbözet is szűkült. A devizahitelezés visszaszorítását ugyancsak támogatta a 2010 márciusától hatályos, a körültekintő hitelezésről szóló kormányrendelet, valamint az augusztusban hatályba lépő, devizaalapú jelzáloghitelezés betiltásáról szóló törvény. Az új kibocsátáson belül a devizális szerkezet gyorsan megváltozott, és ma már a forinthitelezés a domináns. A devizahitel-állomány devizális szerkezetére azonban a forinthiteleknek az új hitelezésen belüli térnyerése csak kevéssé hat, hiszen az új kibocsátás eközben a korábbi mérték harmadáranegyedére esett vissza. Az átlagosan 15 év hátralévő lejárattal rendelkező jelzáloghitelek magas aránya miatt a fennálló devizahitel-állomány csak igen lassú ütemben épülhet le. Közelítő becslések alapján új devizahitel-kihelyezések hiányában 5 év alatt épülne le a jelenlegi állomány 30-35%-a. A GDP-arányos devizahitel-állomány új folyósítás nélkül, 4%-os gazdasági növekedés mellett, 5 év alatt 24%-ról 13%-ra csökkenne. Minél nagyobb tehát a gazdasági növekedés, annál gyorsabban ki lehet nőni a devizahitelezés problémáját. „Miért baj a magas devizahitelállomány?” A devizahitelek magas aránya nagyban rontja a monetáris transzmisszió árfolyam- és kamatcsatornájának a hatékonyságát. A forint árfolyamának leértékelődése hagyományosan javítja az exportorientált vállalatok versenyképességét, ami ösztönzi a kibocsátást. Ugyanakkor a leértékelődés a magas devizahitel-állomány miatt a reál- és a pénzügyi szektor mérlegcsatornáján keresztül a növekedést visszafoghatja. A devizahitelek magas aránya következtében a magánszektorban, azon belül is főként a háztartási szektorban a leértékelődés a devizahitelek törlesztőrészletének emelkedésén keresztül csökkentené a rendelkezésre álló jövedelmet, és a devizahitel-tartozás növekedése vagyoncsökkenést okozna.

102


TPF

A banki mérlegcsatornát is kedvezőtlenül érintheti a forint gyengülése, ugyanakkor a gazdaságvisszafogó hatás erőssége attól függ, hogy milyen nagyságú a pénzügyi intézmények hitelezési képessége és hajlandósága. Minél erősebb a bankrendszer likviditási- és tőkehelyzete, annál kevésbé lassíthatja a gazdasági növekedést a leértékelődés. Ha a tőke- és likviditási pozíció romlása korlátozza a bankok hitelezési képességét, akkor az intézmények csökkentik a hitelkibocsátásukat, ami alacsonyabb gazdasági növekedéshez vezethet. Az alacsonyabb növekedés rontja a bankok likviditási helyzetét és ügyfélportfóliójának minőségét, amire a bankrendszer a hitelezési feltételek további szigorításával válaszol, ezzel pedig tovább gyengíti a gazdasági teljesítményt. A gyorsuló negatív spirál mély gazdasági recessziót okozhat. A devizahitelek nemcsak a monetáris transzmisszió árfolyamcsatornáját, hanem annak kamatcsatornáját is gyengítik. Minél nagyobb a devizahitelek súlya, annál kisebb lehet egy jegybanki kamatváltoztatásnak a hitelkibocsátásra gyakorolt hatása is, ugyanis a jegybanki kamatpolitika nincs hatással a külföldi devizában denominált kamatok nagyságára. Egy kamatemelés esetén azonban a belföldi és a külföldi devizában denominált hitelek kamatkülönbsége nő, ami a „relatív olcsóság” miatt növelheti a devizahitelek iránti keresletet. Egyes elemzők szerint egy jegybanki kamatemelés a régióban – és így hazánkban is – összességében csökkenti a hitelkibocsátást. Ugyanakkor a belföldi kamat mennyiségi rugalmasságának (a kamatkibocsátásra gyakorolt hatásának) az abszolút értéke nagyban csökken a devizahitel-állomány emelkedésével. Magyarországon egy kamatemelésnél a forinthitelek csökkenését 50-60%-ban kompenzálja a devizahitelek emelkedése. A devizahitelek magas szintje a monetáris transzmisszió gyengítése mellett pénzügyi stabilitási kockázatok növekedését is okozza. Az árfolyam leértékelődése gyorsan megjelenik az ügyfelek törlesztőrészleteinek emelkedésében. A magasabb törlesztőrészlet csökkenti az ügyfelek fizetési képességét, illetve növeli a nem teljesítés valószínűségét. Az árfolyam leértékelődése rontja a jelzáloghitelek fedezettségét is. A hitelfedezettségi mutató (loan-to-value – LTV) a devizahitel forintban kifejezett értékének és a lakóingatlan árának a hányadosa. Ha a forint árfolyama leértékelődik, akkor a hitelfedezettségi mutató is romlik, azaz emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a hitel nem teljesítése esetén a várható veszteségráta magasabb lesz. Ezek alapján az árfolyam leértékelődése mind a nem teljesítési valószínűség, mind a veszteségráta emelkedésén keresztül növeli a hitelezési veszteséget. Az árfolyam leértékelődése ugyanakkor a bevételeket is növeli, hiszen a kamatbevételek alapját jelentő kamatozó devizaeszközöknek nő a forintban kifejezett értéke. Ez a hatás azonban a hitelezési veszteségek növekedésének a hatásánál kisebb. A forint árfolyamának leértékelődése ugyanakkor nemcsak a rendelkezésre álló tőkét csökkentheti, hanem a kockázattal súlyozott mérlegfőösszeget is emelheti. A mérlegfőösszeg domináns része devizában denominált, így az árfolyam leértékelődése a kockázattal súlyozott eszközök jelentős növekedésén keresztül csökkentheti a tőkemegfelelési mutatót. A leértékelődés összességében tehát rontja a bankok jövedelmezőségét és tőkehelyzetét, ami pénzügyi stabilitási szempontból kedvezőtlen. Az árfolyam leértékelődése a szolvenciaproblémák mellett likviditási problémákat is okozhat. A devizahitelek hosszabb lejáratúak, mint az azt finanszírozó külföldi források vagy a forintforrásokat devizalikviditásra cserélő devizaswapok. A devizaswapok fenntartása és megújítása is jelentős forintlikviditást igényelhet. Az árfolyam leértékelődése miatt a fennálló

103


Holmár Krisztina

devizaswap-állomány forward lábának forintértéke megnő, ezért számos banknak pótlólagos, devizában denominált letéti követelményt kell teljesítenie. A leértékelődés következtében csökken a forintlikviditás, és tovább növekszik a devizaswap-állomány. [1]

3. A válság hatása és válságkezelő intézkedések 3.1. A 2009-es év legfontosabb történései 2009-ben a válság közvetlen hatásai egyrészt megnyilvánultak a külső finanszírozási források beszűkülésében, az elérhető források drágulásában, a kockázatérzékenység alapvető megváltozásában, másrészt a válság reálgazdasági hatásai – csökkenő termelés, értékesítési nehézségek – miatt a banki ügyfelek fizetőképessége és fizetőkészsége, s ennek hatására a banki portfólió minősége romlásában, ami tovább csökkentette a bankok kockázatvállalási hajlandóságát. A forint árfolyamának 2009 év elejei gyengülése – a devizahitelek drágulása – különösen a lakossági szektorban, komoly fizetőképességi problémákat hozott felszínre, s nyilvánvalóvá tette, hogy az előző évek fogyasztói hitelezési gyakorlata nem folytatható; a háztartások egy része túlzott mértékben vett fel hiteleket. A magyar bankrendszer mérlegfőösszege 2009-ben forintban számolva 0,5%-kal csökkent, míg az előző években 16-20%-os volt a mérlegfőösszeg éves növekedése. A háztartási hitelek a 2009-es évet megelőző 5 éves időszakban 26-31%-kal nőttek, 2009-ben pedig 6%-kal csökkentek. A mérséklődés szinte kizárólag a fogyasztási hitelállomány csökkenésére vezethető vissza, a 290 milliárd forintos csökkenésből 240 milliárd forintot ez tett ki, a lakáscélú hitelállomány pedig mindössze 1%-kal csökkent (7. táblázat). 7. táblázat: A háztartások hitelei 2008 2009 2009/2008 milliárd forint % 7.251,530 6.960,200 96 7.158,756 6.877,114 96 326,658 333,393 102 2.903,943 2.663,753 92 0,484 0,627 130 3.772,562 3.716,917 99 155,109 162,424 105

Háztartások összesen Lakosság Folyószámlahitel Fogyasztási hitel Értékpapír vásárlási hitel Lakáscélú Egyéb hitel (valódi penziós ügyletekkel) Egyéni vállalkozók 92,774 Forrás: PSZÁF

83,086

90

A hitelek devizahányadának évtizedes emelkedése megállt, a háztartások esetében minimális mértékben csökkent. A szakirodalom szerint a 100%-ot meghaladó hitel/belföldi betét arány kockázatosnak tekinthető, ún. agresszív hitelezési politikát mutat, hazánkban 2002 óta ez a helyzet. A hitel/betét arány 2008-ig folyamatosan emelkedett (178%-ig), 2009-ben valamelyest csökkent (163%ig). Nagymértékben romlott a mérlegtételek minősége. Amennyiben az átlag alatti+kétes+rossz minősítésű tételeket az összes minősítés alá eső tétel arányában vizsgáljuk, akkor azt látjuk,

104


TPF

hogy ez az arány, ami korábban sokáig 3% alatti volt, 2009-ben megduplázódott, és a 2008 évi 2,9%-ról 5,7%-osra emelkedett. Ez a duplázódás minden szegmensre igaz, a vállalkozás hitelei esetén 9,3%-os lett a ráta, a háztartások hiteleinél 7,4%. 2009-ben és 2010 elején – az euró lakáshitelek kivételével – mind a hitel-, mind a betéti kamatlábak, a vállalati és a háztartási hitelek kamatai mind az euró, mind a forinthitelek esetén csökkenő tendenciát mutattak. A portfólió minőség romlása az eredményeket is jelentősen befolyásolta, bár összességében a ROA7 pozitív maradt, a válság előtti 2007. évi 1,4%-os ROA 2009-ben 0,7%-ra mérséklődött, mely még mindig jelentősen jobb, mint az EU, a japán vagy az USA bankjainak teljesítése a válságidőszakban. A bankrendszer tőkemegtérülése közel 9% volt, figyelembe véve az inflációt, a válságidőszakban is a bankrendszer 4,4%-os reál ROE-t ért el. A bankszektor tevékenységét meghatározó legfontosabb jogszabályok, intézkedések a lakossági hitelezés területén a következők voltak:  A bankok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a devizaalapú hiteleik törlesztésénél nehézségekbe ütköző ügyfeleiknél segítő módszereket (pl. törlesztések mérséklése, felfüggesztése) alkalmaznak. Hamarosan kiderült azonban, hogy e segítő módszereken kívül lényegesen átfogóbb intézkedésekre van szükség. A szabályozói munka arra koncentrált, hogy miképpen lehet érdemben segíteni a nehéz helyzetbe került hiteladóst a törlesztési fázisban, a kilakoltatási veszély elkerülése érdekében. A Bankszövetséggel közösen kidolgozott módszer előírta, hogy az ügyfélnek 2 évig csak egy minimális (tíz-húszezer forintos) törlesztést kell vállalnia, de a havi terhe fennmaradó részére bankja ún. „áthidaló hitelt” nyújt állami kezesség mellett. A 2 év letelte után az adósoknak az áthidaló hitel terheit is ki kell fizetni. A lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizető kezességről szóló 2009. évi IV. törvény 2009 nyarán lépett hatályba. Annak ellenére, hogy az áthidaló hitel igénybevételének jogszabályi feltételei folyamatosan enyhültek, az év végi adatok csak párszáz felhasználót rögzítettek.  A bajba jutott hiteladósok védelmében módosításra került a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének szabályairól szóló 12/2003. (I.30.) Kormányrendelet. A nehéz helyzetbe került, lakáshitellel rendelkező polgárok védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2009. évi XLVIII. törvény a lakóingatlanok kényszerértékesítése esetére a települési önkormányzatok számára elővásárlási jogot biztosított. Az elővásárlási jogot hitel igénybevételével, a bennlakó polgár érdekében lehet gyakorolni. A települési önkormányzatok értékesítésbe történő bekapcsolódása érdekében kellett módosítani, illetve kiegészíteni a fenti tárgyú rendeletet. A 209/2009. (IX. 29.) Kormányrendelet kidolgozásában a Bankszövetség8 is részt vett, noha a megszületett jogszabálynál jóval szélesebb körű felülvizsgálatot tartott volna szükségesnek a kényszerértékesítés gyakorlati tapasztalatai alapján. Az önkormányzati elővásárlási joghoz kapcsolódó eljárási jellegű rendelkezéseken kívül egy olyan új rendelkezés is bekerült a rendeletbe, mely szerint sikertelen az értékesítés, ha a lakóingatlan vételára nem éri el a szakértő által megállapított beköltözhető forgalmi érték 70%-át.

7 8

Sajáttőke-arányos nyereség A kereskedelmi bankok szakmai érdekképviseleti szerve.

105


Holmár Krisztina

 Említésre érdemes a bankok egyoldalú szerződés-módosítási gyakorlatának leszabályozása. A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XIII. törvény módosította a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 210. §-át. Ez érzékenyen érintette a hitelintézeteket, hiszen jelentős mértékben szűkítette az általuk használt általános szerződési feltételek alapján megkötött kölcsönszerződések, valamint pénzügyi lízingszerződések egyoldalú módosításának a lehetőségét. Az egyoldalú szerződésmódosítási jog – mindenekelőtt a kamatváltozások kezelhetősége miatt – fontos kockázatkezelési eszköz is. A Bankszövetség által alkotmányellenesnek tartott törvényt kihirdették.9 Időközben azonban a kormányzat is felismerte, hogy a törvényi szabályozás ebben a formájában végrehajthatatlan, s kezdeményezte egy megfelelő banki önszabályozás (Magatartási Kódex) kidolgozását, ami kiválthatja a szóban forgó törvény rendelkezéseit. A jogalkotó egyúttal kezdeményezte a Hpt. 210. §-ának újabb módosítását. Ennek eredményeként született meg az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2009. évi CL. törvény, amelynek a Hpt. 210. §-át érintő rendelkezései 2010. január 1én léptek hatályba.  2009. szeptember közepére megszületett a banki Magatartási Kódex, amely átfogja a lakossági hitelezés teljes spektrumát: követendő elveket és szabályokat fogalmaz meg a felelős hitelezésre, a szerződéskötés előtti hitelezői magatartásra, a szerződési feltételek futamidő alatti egyoldalú módosítására, az ügyfelek fizetési nehézségének kezelése esetén alkalmazandó eljárásokra, valamint a végrehajtási eljárások előtt és alatt alkalmazandó felelős hitelezői magatartásra vonatkozóan.  Az EU irányelvet alkotott a fogyasztási hitelezésről annak érdekében, hogy döntően fogyasztóvédelmi szabályok révén közelítse a nemzeti jogokban nagyrészt eltérő hitelezési feltételeket, elősegítve ezzel az egységes piac létrejöttét és a banki szolgáltatási verseny erősítését. Az irányelv magyar megvalósítását szolgáló törvényjavaslat (a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII törvény) több vitatható pontot tartalmazott, így pl. a szabályozás hatályát a jelzáloghitelezésre is ki kívánta terjeszteni, a jogszabályt – felkészülését időt sem engedve – már 2010 elejétől hatályba akarta léptetni, ésszerűtlenül alacsony előtörlesztési díjakat állapított meg a jelzáloghitelekre, a reklámnak indokolatlanul nagy adattömeget kellett volna tartalmaznia. A téma fontosságára és a véleményezési idő rövidségére tekintettel a Bankszövetség vezetése banki szakértőkből álló munkacsoportot hozott létre, amelynek az egyeztetések során az alkalmazást segítő számos kompromisszumos megoldást sikerült elérnie. Nem sikerült azonban elérni, hogy a szabályozás ne terjedjen ki a jelzáloghitelezésre, a jelzáloghiteleket érintő előtörlesztési díj az eredetinél ugyan magasabb, de a reális piaci elvárásnál alacsonyabb értékben került meghatározásra.  Félévet meghaladó szakmai viták, előkészítés után született meg a körültekintő lakossági hitelezésről szóló rendelet. A jegybank olyan önszabályozást javasolt, amely a hitel fedezetének, illetve az adós jövedelmének arányában radikális mértékben limitálta volna a nyújtható hitel összegét a forint, s különösen a devizahitelekre vonatkozóan. A banki szakértők bevonásával, többszöri egyeztetés eredményeként megszületett bankszövetségi önszabályozási ellenajánlat elfogadta az MNB által javasolt szigorítási irányt, ugyanakkor a mértékeket tekintve kezelhetőbb nagyságokat javasolt. A Bankszövetség véleménye szerint a jegybanki mértékek használatával a banki hitelezés ra9

Jelen tanulmánynak nem célja a Bankszövetség álláspontjának kifejtése.

106


TPF

dikális visszafogása tovább mélyítené a válságot, s a banki önkorlátozással a határon átnyúló külföldi hitelezőket hoznák indokolatlanul előnyös helyzetbe. Az egyeztetésbe a kormányzati szervek is bekapcsolódtak, s a Bankszövetség folyamatosan a legmagasabb szinteken törekedett szakmai álláspontjának érvényre juttatására. Az egyeztetéseket követően megszületett rendelet számos lényeges pontjában támaszkodik a korábbi bankszövetségi önszabályozási javaslatra, ugyanakkor néhány problémás előírást is tartalmaz. Problémákat okozhat, hogy a devizahitelezésre érvényes korlátozások – bár az eredeti jegybanki javaslatnál enyhébbek – még mindig túl szigorúak, aránytalanul megnehezedett a kombinált hitelek nyújtása. A rendelet tartalmazza azt a mindkét fél által tudomásul vett lényeges elemet, hogy megszűnik a fedezetalapú hitelezés. [12] 3.2. A 2010-es év legfontosabb történései A magyar hitelintézeti szektor összes eszközállománya 2008-2010 között folyó áron lényegében változatlan maradt. Amennyiben kiszűrjük a devizaárfolyam változásának és a fogyasztói áremelkedéseknek a hatását, akkor 2008-2010 között a hitelintézeti eszközállomány összesen 8%-kal, a háztartási hitelek 6%-kal, a vállalkozói hitelek 13%-kal csökkentek, az értékpapír állomány 7%-kal bővült. A háztartások hitelállománya folyó áron a bankoknál 2010-ben is emelkedett, ami jórészt annak következménye, hogy a devizában (főként CHF-ben) denominált hitelek értéke nőtt az euró és a svájci frank forintárfolyamának emelkedése miatt. A háztartási hitelek devizahányada 2010-ben átlagosan 70% volt, ezen belül a lakáscélú hiteleké 67%, a fogyasztási célú hiteleké 85% (8. táblázat). 8. táblázat: A háztartások banki hitelállománya 2008 Háztartási hitelek Lakosság Folyószámlahitel Fogyasztási hitel Értékpapír vásárlási hitel Lakáscélú Egyéb hitel Egyéni vállalkozók

7.252 7.159 327 2.904 0 3.773 155 93 Forrás: PSZÁF

2009 milliárd forint 6.962 6.878 333 2.664 1 3.718 163 83

2010 7.588 7.510 378 2.943 4.042 146 78

A banki források devizális összetételét jellemzi, hogy az összes eszköz 41%-a devizában denominált, ami az előző évhez képest 2 százalékpont csökkenést mutatott. A bankközi betétek, felvett hitelek 70-80%-ban devizában denomináltak. A hitelek betétekkel való fedezettsége nagyon alacsony, 2010-ben a hitel/betét arány 164% volt, ami 2009-hez képest 6 százalékpont emelkedést jelentett. Ez alapvetően azért következett be, mert a háztartások betétei forintban, míg hitelei devizában álltak fenn, így a forint árfolyamának romlása érdemi változások nélkül is emelte a hitel/betét mutatót. A háztartások hitel/betét aránya 2010-ben 17 százalékponttal 128%-ra nőtt, míg a vállalkozásoké 22 százalékponttal 182%-ra csökkent.

107


Holmár Krisztina

A bankok portfólió romlási folyamata 2009 végén tetőzött, azóta lelassult. A 90 napon túl lejárt, vagy nem teljesítő hitelek aránya 2010-ben folyamatosan és gyorsan, háromnegyed év alatt 1,76 százalékponttal nőtt, de a lakossági hitelek esetében 1,94 százalékpont volt a növekedés, így ott az év végén már 9,34%-ot tett ki a nem teljesítő arány. A bankok kamateredménye az átlagos eszközállomány százalékában 2010-ben 3,05% lett, ami 0,48 százalékponttal kisebb, mint az elmúlt 8 év átlaga, de 0,45 százalékponttal magasabb, mint az előző évi. A 2009-hez képesti résbővülés úgy alakult ki, hogy mind a kamatbevételek, mind a kamatráfordítások csökkentek az előző évihez képest, de az utóbbiak csökkenése nagyobb mértékű volt. A nem kamateredmény 2010-ben 0,60%, 1,26 százalékponttal kisebb volt, mint 2009-ben, ennek nagy részét a 130 milliárd forint banki különadó magyarázza, ami az egyéb nem kamateredményt 0,91 százalékponttal csökkentette. Emellett szerepet játszott még, hogy a pénzügyi és befektetési szolgáltatások eredménye az előző évihez képest 0,38 százalékponttal csökkent, visszatérve ezzel a korábbi évek átlagához. A működési költség 2010-ben nem csökkent az előző évhez képest, amikor a bankok szinte minden megtakarítást kivontak innen. A 2010. évi működési költség beleillik abba a sorba, ami már egy évtizede jellemzi a bankokat, vagyis a fokozatos megtakarítás, egyre olcsóbb működés. Az értékvesztés, kockázati céltartalék változása meglepetést keltően 0,29 százalékponttal kisebb volt, mint az előző évben, a portfólió minősége is erre utalt. 2010-ben az évtized legrosszabb ROA (0,13%) és ROE (1,58%) mutatói alakultak ki. A ROA mutató 1,58 százalékponttal kisebb volt, mint 2009-ben, amiben szerepet játszott az, hogy a kamatrés 0,45 százalékpontos emelkedése ellensúlyozta a befektetések 0,37 százalékpontos és a működési költségek 0,08 százalékpontos romlását, illetve a banki különadó miatt 0,91 százalékponttal romló egyéb nem kamateredményt nem tudta ellensúlyozni a 0,29 százalékponttal javuló értékvesztés, a különbségben mutatkozott meg a ROA drámai romlása. Az inflációval korrigált reál-ROE alapján a bankszféra egésze „pirosba futott”, a reál-ROE -3,2% lett, ami 7,9%-pontos romlást jelentett az előző évhez képest. A banki különadó a bankok saját tőkéjének 5,3%-át tette ki (ez a nemzetközi átlag tízszerese), enélkül a ROE kb. 6,9%, a reál ROE +2,1% lett volna. A bankszektor tevékenységét meghatározó legfontosabb jogszabályok, intézkedések közül első helyen említésre méltó a pénzügyi szektorra 2010-től kezdődően kivetett extraadó, amelynek következtében a bankok jövedelmezősége jelentősen csökkent. A különadó és a hitelkockázati költségek miatt a bankszektor közel fele veszteségesen működött, három nagybank is veszteségessé vált, míg a 2009-es évet még minden nagybank nyereséggel zárta. A részvénytársasági formában működő bankok sajáttőke-arányos nyeresége az előzetes adatok szerint 2010-ben az előző évhez képest az egynegyedére esett vissza (a bankadó nélkül 78%-ára csökkent volna). Csaknem azonos arányú visszaesés következett be a bankszektor eszközarányos nyereségében is. Néhány intézmény nem tudta kitermelni a rá eső extraadót, és tulajdonosi tőkepótlásra szorult. Mindezek következtében a vállalatok és a lakosság hitelhez jutásának feltételei jelentősen megszigorodtak, a bankok hitelkihelyezése gyakorlatilag befagyott. A válság hatására erősödő svájci frank miatt a devizahitelben eladósodott ügyfelek helyzete egyre súlyosabbá vált. A bankok által hozott intézkedések (adósmentő csomagok), amelyek a nagymértékben eladósodott ügyfelek helyzetét könnyítették, azonban csak az ügyfelek egy részének kínáltak megol-

108


TPF

dást. Az új Kormány akciótervében intézkedést ígért a nehéz helyzetbe került, devizában eladósodott lakossági jelzáloghiteles ügyfelek megsegítésére. Ennek érdekében egy nemzeti eszközkezelő társaság felállítását tervezték, mely később meg is valósult. Szeptemberben két vezető kormánypárti képviselő 8 pontot fogalmazott meg a devizaalapú lakáshitel adósok megsegítésére, melyeket a Bankszövetséggel való többszöri egyeztetést követően be is nyújtott az Országgyűlésnek. A törvénycsomag részét képezte az egyoldalú szerződésmódosítás és az indokolatlan kamatemelés megtiltása; a középárfolyam kötelező alkalmazása; az ingyenes előtörlesztés; a futamidő 5 évvel történő automatikus meghosszabbítása. A lakáshitelesek továbbra is fennmaradt problémáinak a kezelésére tárgyalások kezdődtek a kormány és a Bankszövetség között egy olyan megállapodás érdekében, amelyben a rendezés terhei megoszlanak a bankok, a kormány és a hitelfelvevők között. A 2010-ben elindult egyeztetések 2011-ben folytatódtak, s a devizahitelben eladósodott lakossági ügyfelek helyzetét könnyítő – a törlesztési árfolyamokat 2014 végéig rögzítő10 és a különbséget gyűjtőszámlahitelként felkínáló, illetve az árverezési és kilakoltatási tilalmat csak fokozatosan feloldó – otthonvédő szabályozást 2011 júniusában fogadta el a Parlament. [13] 3.3. A 2011-es év legfontosabb történései A reálértéken mért veszteség, a hitelállomány zsugorodása, a nem teljesítő hitelek gyors növekedése, a kirívó mértékű banki különadó a 2011-es év eredményeire is rányomja bélyegét. A hitelintézeti szektor 2011-ben a 2010. évi pályát – nominálisan is csökkenő hitelek, stagnáló mérlegfőösszeg – tudja csak folytatni. [13] Az Országgyűlés 2011. szeptember 19-én megszavazta a végtörlesztésről szóló törvényjavaslatot, mely szerint év végéig lehetősége van az ügyfeleknek a rögzített árfolyam melletti végtörlesztésre, akár hitellel való kiváltással is. A Bankszövetség elnöksége szerint azonban e törvény hatályba lépése komoly károkat okozhat az egész magyar gazdaság működésében. Véleményük szerint a törvény miatt előálló negatív pénz- és tőkepiaci hangulat már hatással volt a forint árfolyamára. Az emelkedő országkockázat és a romló forintárfolyam nem zárható ki, hogy kamatemelkedéshez vezet, mely egyrészt növeli az államadósság finanszírozásának költségeit, másrészt a vállalati és lakossági hitelkamatok emelkedését is eredményezi. Így negatívan érinthet több millió hazai lakossági és vállalati hiteladóst, akik forintban vették fel hitelüket. Fennáll a veszélye, hogy az emelkedő kamatkörnyezetben romlik az államháztartás pozíciója és a gazdasági növekedés lehetősége. Az intézkedés emellett mind az adósok, mind a hitelezők számára veszélyezteti a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot. E kockázatok eredőjeként jóval több azok száma, akiket a rögzített árfolyamon történő végtörlesztés negatív hatásai érinthetnek, mint azoké, akik ennek előnyeiből részesülnek. A gyengülő forintárfolyam kihat azon devizaadósokra is, akik nem tudják igénybe venni a végtörlesztés lehetőségét, az emelkedő forint kamatszint pedig minden lakossági és vállalati forinthitellel bíró ügyfelet negatívan érinthet. Végül, de nem utolsósorban a növekedési kilátások várható visszaesése egyaránt hatással lehet minden magyar háztartásra és vállalatra, mivel rosszabbodnak a foglalkoztatás és a beruházások növekedésének esélyei. A Magyar Bankszövetség elnöksége továbbra is fenntartja véleményét, miszerint a rögzített árfolyamon történő végtörlesztésről szóló törvény alkotmányellenes, így a jogszabály kihirdetését követően a bankok az Alkotmánybírósághoz, valamint az Európai Unió illetékes intézményeihez fordulnak. [18]

10

A rögzített árfolyamok a következők: 180 CHF/HUF, 250 EUR/HUF, illetve 200 JPY/100 HUF.

109


Holmár Krisztina

A jegybank elnöke szerint is jelentős bizonytalansági tényezőt jelent a devizahitel-állomány piaci ár alatti törlesztésének lehetősége, ami visszavetheti a bankrendszer hitelnyújtó képességét is, amely pedig negatívan érintheti az egész gazdaság teljesítményét. Véleménye szerint az intézkedés lényegében egyenértékű egy jelentős adósságelengedéssel. A jelenlegi árfolyamoknál ez 15-30%-ot jelent devizanemtől függően. A programban viszont a devizaadósok egy kis része tud csak részt venni: az 5.550 milliárdos teljes állomány kb. 20%-át érintheti. Az adósok jelentős része ugyanis nem rendelkezik ehhez elegendő megtakarítással, a forinthitelek kihelyezésére pedig a hajlandóság igen alacsonynak tűnik a bankok részéről. A fizetési késésben levőkért (a devizahitelesek 11%-a 90 nap fölötti, 5%-a 30 és 90 nap közötti elmaradásban van) és az átstrukturált hitelesekért, vagy magas hitelfedezeti rátával rendelkezőkért nem valószínű, hogy harcolnának a bankok (ez az adósok 60%-a). Nem valószínű az sem, hogy minden jogosult élni fog a lehetőséggel. Ezek ellenére a bankrendszer számára ez is nagy érvágást jelenthet, ami ronthatja a növekedési kilátásokat. Nemrég a jegybank beterjesztett egy 10 pontos javaslatcsomagot a kormányzat számára, melyből az Országvédelmi Tervben megjelent ugyan néhány javaslat (a referenciakamatok alkalmazása és a pozitív adóslista), de a kormány – törvényi kötelezettsége ellenére – nem időben és nem megfelelően kérte ki az MNB véleményét a végtörlesztéssel kapcsolatban. Noha az elfogadott törvény jelentős pénzügyi stabilitási kockázatokat hordoz – az árstabilitás biztosítása érdekében –, a Monetáris Tanács úgy határozott, hogy a jegybank a devizatartalékok terhére kész a bankok rendelkezésére bocsátani az előtörlesztéshez szükséges pénzmenynyiséget. A végtörlesztés pótlólagos devizaigényét ezáltal tompítanák. A döntés értelmében a piac jövőbeni várakozásait szeretné az MNB a mihamarabb helyes irányba terelni: az előtörlesztés ugyanis az ország külső devizaadósságát is csökkenti. A Privátbankárnak korábban nyilatkozó szakértők szerint a legrosszabb forgatókönyv alapján a bankok bankközi devizapiacon keletkező 2 milliárd eurónyi devizavételi kötelezettsége önmagában 15-20 forinttal magasabb euróárfolyamot eredményezhetne, és ezt a hatást kívánja kivédeni a devizatartalékok bevetésével a jegybank. [17,20] És mi a baj a devizahitelek forinthitelekké történő átváltásával, hiszen a devizahitelállományból eredő kockázatok mérséklésének egyik legkézenfekvőbb eszköze lehetne ez a konverzió? A háztartásokat, a bankokat, az államot és a jegybankot eltérő érdekek és hajlandóság vezérlik a devizahitelek forinthitelekre váltásában. A lakosság akkor lesz érdekelt a devizahitelek átváltásában, ha a devizahitel törlesztési terhének várható szintje tartósan meghaladja az ugyanolyan induló összegű és futamidejű forinthitel törlesztési kiadásának nagyságát. A háztartások azonban eltérő árfolyam és kamat mellett vették fel a devizahiteleket: más és más lehet a jövőbeli árfolyam- és kamatvárakozásuk, így különbözhet a költségviselési hajlandóságuk is. A bankok döntésére jelentős hatást gyakorol, hogy melyik terméken tudnak többet keresni, azaz a deviza- vagy a forintalapú hiteleken van-e nagyobb marzs. Fontos tényező, hogy az átváltás nélkül mekkora portfólióromlást várnak az árfolyam leértékelődése miatt. A hitelkockázatok mellett ugyanakkor a csökkenő, de még mindig magas devizaswap-állományból adódó likviditási kockázatokat is mérlegelik. Itt is jelentkezik az a probléma, hogy a bankoknak eltérő a hitelportfólió-minősége, különböző a likviditási helyzete és jövedelmezősége, így csak eltérő feltételek mellett lennének hajlandók az átváltásra. Az állam a pénzügyi stabilitási mellett szociális szempontokat is mérlegel. Jelenleg több millió embernek van devizahitele, ebből hozzávetőleg 1 milliónak jelzáloghitele. Egy árfolyamleértékelődés esetén növekszik a nem teljesítő devizahitelesek aránya, ami a fedezetként szolgáló ingatlan elvesztése esetén komoly szociális problémákkal és negatív költségvetési hatásokkal járna.

110


TPF

A jegybank a monetáris transzmisszió hatékonyságának növelése és a pénzügyi stabilitási kockázatok mérséklése miatt vizsgálhatja meg az átváltás lehetőségét. A devizahitelek átváltása forintra jelentős költségekkel jár. Ebben az esetben a gazdasági szereplők között egy költség- és árfolyam-kockázati transzfer történik. A költségtranszfer abból ered, hogy az adósok csak ugyanakkora vagy kisebb törlesztőrészlet mellett lesznek hajlandók átváltani a devizahitelüket forintra. Az átváltásnál azonban nemcsak költség-, hanem árfolyam-kockázati transzfer is lejátszódik, ami azzal jár, hogy a háztartások nyitott devizapozícióját egy másik szektornak kellene „megvennie”. A külföldiek csak jóval gyengébb árfolyam és jóval magasabb kamatok mellett vennék át a teljes pozíciót. A háztartások teljes pozícióját az állam vagy a jegybank képes a forint árfolyamának azonnali gyengülése nélkül átvenni, ez azonban az állam magasabb devizaeladósodása miatt növelheti Magyarország sérülékenységét, ami közvetetten mégis az árfolyam gyengüléséhez vezethetne. Nincs olyan átváltási technika, amely csökkentené a kockázatokat. A devizahitel-állományból eredő kockázatokat a makrogazdasági stabilitás, azaz az alacsony inflációt, illetve a külső és belső egyensúlyt javító gazdaságpolitika mérsékelheti. És végül ne felejtsük megemlíteni, hogy a devizahitelek esetleges átváltása jelentősen növelheti a devizahitelezéshez kapcsolódó erkölcsi kockázatot, felelőtlen hiteladósi viselkedésre ösztönözhet, illetve relatíve kedvezőtlenül érintheti a forintban eladósodott háztartásokat. A devizahitelesek megmentésének példája csökkentheti az ügyfelek kockázati tudatosságát, és indokolatlan előnyt biztosíthat számukra azokkal szemben, akik az árfolyamkockázatot – magasabb forintkamat mellett – tudatosan nem vállalták fel. Az átváltás korlátozása a nem teljesítő adósokra ugyancsak jelentős kockázatot hordozna, hiszen jelentősen ronthatná a fizetési hajlandóságot. A nem teljesítő adósok vélhetően nemcsak az árfolyamgyengülés miatt nem teljesítenek, ezért ha csupán a devizahiteleseket segítenék ki, az drága lenne, és rossz ösztönzőket adna. A munkanélkülivé válás is hozzájárulhat a hitelfelvevő fizetésképtelenségéhez; ez azonban főként önhibán kívüli tényezőkből ered. A devizahitel-adósok fizetési könnyítése így a forinthitelesek hátrányos megkülönbözetését jelentené. A nem teljesítő ügyfelek esetén ezért vizsgálni kell a nem teljesítés okait és azok kezelésének a legmegfelelőbb eszközeit. [1] 3.4. Egyéb javaslatok a devizahitelesek terheinek enyhítésére A végtörlesztésről szóló törvényben – sokak véleménye szerint – a jó szándék ellenére sikerült az összes rosszat egyesíteni: kevés emberen segít (a „gazdagokon”), lejáratta Magyarországot, elszabadultak a devizaárfolyamok, perelni készülnek a bankok, és jó eséllyel a végén az adófizetők rendezik a számlát. Mi lenne akkor a jó megoldás? Egy lehetséges megoldás lehetne a devizahitelek törlesztőrészleteinek „tompítására” pl. a következő előtörlesztési lehetőség: a lakásvásárlásra felvett hitelek min. 10, max. 20%-ának egyszeri alkalommal történő előtörlesztése 180 forintos frankárfolyamon (költségek nélkül), s a fennmaradó hitelállomány egyenlő elosztása a hátralévő eredeti futamidőre. Ez azt jelentené pl. egy 1.000 frankos 10 hónapra hátralévő hiteltartozás esetén, hogy most előtörlesztésre kerülne 200 frank 180 forinton, a maradék 800 frank pedig eloszlana a hátralévő 10 hónapra, tehát havi 80 frankos törlesztés lenne 100 helyett (ha minden más feltétel változatlan marad). „Kettős nyereség” jelenhetne meg: egyrészt az árfolyamkülönbözet, másrészt a hátralévő futamidőben a kevesebb franktörlesztési kötelezettség (a példában 20%). Nézzük a terv hatásait! Jóval több embert fog érinteni, mint a kormány eredeti végtörlesztéses terve, hiszen a teljes hitelösszeget kevesen fogják zsebből előrántani vagy „kölcsönkérni”, de

111


Holmár Krisztina

10-20%-ra már jóval több az esély, az országot mindenképpen veszteség éri, igaz a piac ennek a kockázatait már beárazta, gondoljunk a devizaárfolyamok alakulására. És a bankok? Ők még jobban is járnak ezzel: a lakásvásárlásra felvett devizahitelek állománya jelenleg kb. 2.800 milliárd forintnyi11, ebből, ha mindenki törleszt, max. 560 milliárd forintnyi összeget érint, ebből a bankok árfolyamvesztesége (235-180, azaz 55 forint frankonként, számoljunk olyan 25%-os veszteséggel) kb. 140 milliárd forint – ez a maximum – tehát jóval-jóval kisebb a jelenlegi terv szerinti maximumnál, amit olyan ezermilliárd közelébe becsülnek, ha mindenki végtörleszt. Ez az összeg is szétterítődik a bankrendszeren, fájni fog, de nem annyira, és legalább több ember részesül a „haszonból”. [16] A lakossági devizaalapú lakáshitelek rögzített árfolyamon való elő-, illetve végtörlesztése helyett méltányosabb, jogilag megalapozottabb és a végtörlesztést forinthitellel kiváltók számára is előnyösebb alternatíva lenne visszamenőleges hatállyal a lakossági hitelkamatok referenciakamathoz (LIBOR) való kötése úgy, hogy a múltbeli túlfizetéseket tőketörlesztésként kellene számba venni, és a jövőben is a referenciakamathoz kellene kötni a törlesztést. Szemléltetésként álljon itt a következő példa. Egy 2007 januárjában felvett 10 millió forint értékű, svájci frankalapú, 20 éves futamidejű lakáshitel kezdő törlesztőrészlete 73 ezer forintra rúgott. Akkor az árfolyam 157 forint, a frank LIBOR 2,2%, és a frankalapú magyar lakáshitelek teljes hiteldíjmutatója („kamata”) 6,3% volt. Ma – amikor egy frank 238 forint és a hitel kamata 7,9% (bár a LIBOR csak 0,1%) – a tőketartozás forintértéke 13,3 millió, a havi törlesztés pedig 125 ezer forint. A 180-as árfolyamú végtörlesztéskor a tőketartozás 10,1 millió forintra csökkenne, és ha a végtörlesztéshez 9,5%-os kamattal forinthitelt vesznek igénybe, akkor a havi törlesztőrészlet 104 ezer forint lenne. Amennyiben azonban a hitelfelvétel időpontjában érvényes kamatfelár (4,1 százalékpont a példában) visszamenőlegesen állandó maradna és – mivel időközben a kamatfelárak erőteljesen emelkedtek – minden többletfizetést tőketörlesztésként kell figyelembe venni, akkor a tőketartozás mai forint értéke 11,9 millió, a havi törlesztőrészlet pedig 87 ezer forint. Aki tehát forinthitelből fedezné a végtörlesztést, az ehelyett jobban járna a frankhitel megtartásával visszamenőleges referenciakamathoz kötés esetén. A referenciakamathoz kötés mellett komoly érvek szólnak, és számos előnye lenne:  méltányos az adósokkal szemben, hiszen a hitelfelvételkor ismert kamatfelárat kell megfizetniük, de az árfolyamgyengülésből eredő kockázatot, amelyet vállaltak, viselniük kell;  a javaslat minden adósra vonatkozna, míg a végtörlesztéssel csak azok tudnak élni, akiknek van megtakarításuk, vagy fel tudnak venni hitelt (sőt, azon adósokat is kellene kompenzálni, akik már elő- vagy végtörlesztették a hitelüket);  méltányos a bankokkal szemben, mert az extraprofitot veszi vissza tőlük, de nem kell átvenniük ügyfeleik veszteségét (meg kell azonban jegyeznem, hogy a bankok nagyon agresszíven terjesztették a svájci frankhiteleket, és komoly felelősségük van a jelen helyzet kialakulásában);  és méltányos azokkal szemben is, akiknek nincs hitele, amennyiben ugyanis az Európai Bíróság a későbbiekben jogellenesnek ítélné a végtörlesztést és kártérítésre kötelezné a magyar államot, akkor ezt minden adófizető – nem csak a lakáshitelesek – 11

2011 augusztusában készült jelentés szerint, akkori árfolyamokon számolva.

112


TPF

adóforintjából kellene teljesíteni. A visszamenőleges referenciakamathoz kötést feltehetően nem találnák jogellenesnek, hiszen a legtöbb hitelszerződés záradéka amúgy is az irányadó nemzetközi pénzpiaci kamatokat említi. Az elmúlt három évben csökkent a LIBOR, ezért a hazai lakáshitelkamatoknak is csökkenni kellett volna.  Emellett a javaslat makrogazdasági hatásai is kedvezőbbek lennének, például a forint árfolyama kevésbé gyengülne (amely kímélné a maradó devizahiteleseket, így az államot is), az ingatlanpiacra kisebb hatást gyakorolna, és a bankok kedvét kevésbé venné el a hitelezéstől. Az Országgyűlésnek talán még nem késő a lehetőségek átgondolása, de a bankvezérek számára is megfontolandó a visszamenőleges referenciakamathoz kötés lehetősége. [19] A lényeg az lenne, hogy minden résztvevő, illetve „devizaügyben” érintett – az ügyfeleken kívül a bankok és az állam is – megfelelő megoldás(oka)t találjanak a kialakult veszteségek arányosabb és egyúttal igazságosabb „elszenvedésére”.

113


Holmár Krisztina

Irodalomjegyzék [1] [2] [3] [4]

[5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20]

Balás Tamás - Nagy Márton [2010]: A devizahitelek átváltása forinthitelekre. Hitelintézeti Szemle, 2010/5. 416-430. o. Bánfi Zoltán [2010]: (M)értéktelenül – A lakossági hitelek növekedése a válság előtt. Hitelintézeti Szemle, 2010/4. 349-360. o. Bethlendi András - Bodnár Katalin [2005]: A hazai hitelpiac strukturális változása. A hitelezési felmérés tapasztalatai. Hitelintézeti Szemle, 2005/3. 1-21. o. Bethlendi András - Czeti Tamás - Krekó Judit - Nagy Márton - Palotai Dániel [2005]: A magánszektor devizahitelezésének mozgatórugói. MNB Háttértanulmányok, 2005/2. Budapest, 2005. április Bozsik Sándor [2002]: A lakáshitelezés és egyes makroökonómiai változók kapcsolata nemzetközi összehasonlításban. Hitelintézeti Szemle, 2002/3. 32-50. o. Fenyő György - Várhegyi Éva [2010]: A válság hatása a bankszektorra. Külgazdaság, 2010/3-4. IMF [2010]: Global Financial Stability Report. IMF, 2010. április Muraközy Balázs - Muraközy László [2008]: „Mi változott és mi nem?” A lakossági devizahitelek és a hiteles politika. Hitelintézeti Szemle, 2008/6. 630-646. o. Tardos Gergely - Vojnits Tamás [2006]: Meddig tarthat a lakossági hitel boom Magyarországon? Hitelintézeti Szemle, 2006/1-2. 1-21 o. Várhegyi Éva [2008]: Sebezhetőség és hitelexpanzió a mai válság fényében (Antal László könyvének érvényessége). Hitelintézeti Szemle, 2008/6. 656-664. o. Várhegyi Éva [2011]: Kettős szorításban: a magyar bankszektor helyzete és kilátásai. Hitelintézeti Szemle, 2011/1. 14-29. o. www.bankszovetseg.hu: Beszámoló a Magyar Bankszövetség 2009. évi tevékenységéről. Budapest, 2010. május www.bankszovetseg.hu: Éves bankismertető 2011. 2011. július www.bankszovetseg.hu: Beszámoló a Bankszövetség 2011. II. negyedévi tevékenységéről. Budapest, 2011. július www.mnb.hu: Attila Csajbók - András Hudecz - Bálint Tamási: Foreign currency borrowing of households in new EU member states 2010/OP 87. www.nivo.blog.hu: Javaslat a devizahitelek csökkentésére. 2011. szeptember 26. www.privatbankar.hu: Gáspár András - Szilágyi Balázs: A jegybank ad devizát a végtörlesztőknek! 2011. szeptember 20. www.privatbankar.hu: Bankszövetség: a végtörlesztés alkotmányellenes. 2011. szeptember 21. www.vg.hu: Darvas Zsolt: Íme, egy a végtörlesztésnél sokkal jobb megoldás a frankhiteleseknek. 2011. szeptember 19. www.vg.hu: Beveti az MNB a devizatartalékokat a végtörlesztéshez. 2011. szeptember 20.

114


TPF

BEVÁNDORLÓK ÉS AZ ADATSZOLGÁLTATÁS Kvalitatív interjúk elemezése1 Dr. Melegh Attila Tomori Pál Főiskola, főiskolai docens Dr. Irina Molodikova CEU, kutatás vezető A tanulmány egy 2009 őszi kvalitatív interjús vizsgálat alapján azt elemzi, hogy milyen interakciók zajlanak a bevándorlással kapcsolatban fontos hivatalok, adatgyűjtők, illetve a bevándorlók között. A tanulmány a bevándorlók szemszögéből elemzi a folyamatot, és amellett érvel, hogy éppen a beilleszkedés szempontjából kérdéses csoportok vannak a legtávolabb az adott adatgyűjtőktől, itt dolgoznak közvetítők és éppen az esetükben a legtorzabb a kialakult kép éppen az adattermelésben való rossz interakció miatt. 1. Adatfelvétel és a módszerek értékelése Az alábbi tanulmány annak vizsgálatát tűzi ki célul, hogy a bevándorlók milyen problémákat tapasztaltak a bevándorlás adminisztratív folyamatában és ezek mennyiben befolyásolják az adattermelés folyamatát. A 2009 őszi interjús elemzésben az előzetes interjúterv alapján a fenti kérdéseket kiegészítettük a migráció történetének narratív lekérdezésével és az interjúalany integráltságának lekérdezésével. Az összesen 16 db harmadik országbeli nem menekült bevándorlóval készült interjúsor a bevándorlók igen széles körét öleli fel mind származási ország mind pedig társadalmi és integráltsági helyzet szempontjából. Az interjúalanyok származási köre, neme, kora, végzettsége és foglalkozása, leszámítva az afrikai származás hiányát, kielégítették az előzetesen megszabott szakmai kívánalmakat. Az interjúk a következő csoportok egy-egy reprezentánsával készültek Budapesten 2009 októberében és november első két hetében. Az alábbiakban csak azokat az adatokat mutatjuk meg, amelyek nem teszik lehetővé azonosításukat. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 1

Kínai nő, vállalkozó. Érkezés 90-es évek eleje Kínai férfi, felszolgáló. Érkezés a 90-es évek vége Kínai nő, kereskedelmi cég tulajdonosa. Érkezés a 90-es évek eleje. Szerb férfi, alkalmi és időszakos fizikai munkák sorozata. Érkezés a 90-es évek eleje. Kárpátaljai értelmiségi férfi. Érkezés a 2000-es évek elején. Izraeli születésű USA állampolgár, Érkezés a 90-es évek elején. Török férfi, turista ipar egyéni vállalkozó. Érkezés a 90-es évek közepén. Perui zenész férfi. Érkezés a 90-es évek elején. Orosz ajkú nő Ukrajnából, főiskolai tanár, masszőrként dolgozik. Érkezés a 90-es évek végén. Oroszországi kutató nő. Érkezés a 90-es évek első felében. Oroszországi nő, multinacionális cég és posztgraduális diák. Érkezés a 2000-es évek elején. Ukrán nő, operátor. Érkezés a 2000-es évek elején.

A kutatás a következő projekt keretében készült el: Integrációs Alap EIA/2007/3.2.3.1.

115

Bevándorlók és az adatszolgáltatás

13. 14. 15. 16.

Dr. Melegh Attila – Dr. Irina Molodikova

Japán értelmiségi férfi. Bevándorlás a 90-es évek közepén. Ukrán nő, szépségszalon. Érkezés a 90-es évek második felében. Libanoni férfi, multinacionális cég. Érkezés az elmúlt években. Üzbég értelmiségi férfi. Érkezés a 2000-es évek eleje.

A narratív rész és az integrációs jellemzők felmérésén túl az interjú elsősorban arra törekedett, hogy feltárja a következő hivatali kapcsolatok idejét, problémáit, a kapcsolódó költségeket és a kapott segítséget.        

vízumszerzés tartózkodási és/vagy letelepedési engedély megszerzése iskolai végzettség honosítása lakásszerzés munkahelyszerzés társadalombiztosítás nyugdíjbiztosítás állampolgársági kérelem benyújtása

Az interjúk váltakozó hosszúságúak és több esetben csak a kérdésekre voltak hajlandóak válaszolni az interjúalanyok. Az interjúkészítés előtt komoly szakmai aggodalom fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán hajlandóak lesznek-e az interjúalanyok ilyen szenzitív kérdések megválaszolására. Az elkészült interjúk az aggodalmakkal szemben jól mutatják, hogy a más interjús vizsgálatokban már feltárt eredmények szerint a 'papírszerzés" történeteit fontosnak tartják, és ha indirekt módon is, de megmutatják, hogy mely pontokon kell figyelembe venni olyan társadalmi mechanizmusokat, amelyek a statisztikai és integrációs mérések lehetőségeinek a feltárásakor kiemelten fontosak lehetnek. Az alább elemzett vizsgálat ebből a szempontból hiánypótló. 2. Migrációs tér és attitűdök a bevándorlókkal szemben A magyarországi migrációs térben a migránsok jelentős elutasításban részesülnek, legalábbis attitűdök szintjén. Mint korábbi elemzéseinkben megállapítottuk, Magyarország a szelektív kizárás modelljét követi elsősorban, amely alapján a saját etnikai csoport befogadását erőteljesen támogatja, míg a "más fajtájúakat" szeretné távol tartani. Az interjús elemzések a magyarországi migrációs térnek ezt az alapvető jellegzetességét alátámasztják, sőt sok tekintetben segítenek a finomabb működtető mechanizmusok megértésében. Igazából úgy fogalmazhatunk, hogy a magyarországi népesség erőteljes asszimilációs elvárásokkal él és a legteljesebb azonosulást várja el a lehető legrövidebb idő alatt, miközben nagyon kevés olyan intézményesített formát tart fenn a beilleszkedés elősegítése érdekében, amit a bevándorlók ténylegesen is igénybe vesznek. Magyarországon igen erős falak vannak intézmények, itt lakók és a bevándorlók között. Ez a szociológiai tény nagymértékben befolyásolja, hogy milyen minőségű és megbízhatóságú adatok gyűjthetőek a bevándorlók integrációjáról és a beilleszkedés folyamatáról. Az alábbiakban éppen arra kell törekedni, hogy feltárjuk a bevándorlók szemszögéből, hogy milyen módon lehet azt az adathiányt pótolni, milyen társadalmi mechanizmusok gátolják a jobb és megbízhatóbb regisztrációs vagy esetleges kérdőíves adatfelvételeket.

116


TPF

2.1. Magyarország képe: Rendezettség versus általános válság Interjúalanyaink nagyon gyakran fogalmaznak meg pozitív állításokat Magyarországgal kapcsolatban. Egyik magyar férjhez költöző ukrán interjúalanyunk a következőképpen fogalmazza meg pozitív érzéseit: Teljes mértékben otthon érzi itt magát. Szereti Budapestet, nagyon szép városnak tartja. Örül és büszke rá, hogy itt él. Sok országban járt már, többek között Londonban, de Budapestet az egyik legszebb városnak tartja. Kényelmesen él itt. A rendszer sehol sem jó, de az ittenit azért egyértelműen jobbnak tartja, mint az ukrajnait. Jobb itt, ez elvégre Európa. Civilizáltabb hely, mint a volt Szovjetunió. Más interjúalanyaink Magyarországot egy lejtőn lefelé haladó társadalomnak látják, amely mind a bevándorlók, mind pedig az itt élők számára komoly megélhetési és életminőségi gondoktól terhes. A légkör egyre barátságtalanabb és ez a hazai intézményi és nem intézményi kapcsolataikat erősen befolyásolja, miközben nem állíthatjuk, hogy a negatív vélekedés közvetlenül összefüggne maradási szándékukkal. Egy Észak-Amerikából érkező interjúalany a következőképpen értékeli a kialakult helyzetet. Nem úgy látja, hogy ez az ország jó irányba haladna. Vannak dolgok, amiket szeret Magyarországban, de a politikája kész katasztrófa. A demokráciája nem demokrácia. Mindenütt ott a korrupció és a megbízhatatlanság. Ez az interjú is csak az adatok gyarapítását szolgálja, de közben tovább nő a szegénység, egyre több a hajléktalan, az alkoholista. Úgy találja, hogy a következő választások után ez nagyon ijesztő hely lesz. Ha az Európai Uniót nézi, ott vannak a Jobbik tagjai, mint az ország képviselői az Unióban, akik azt sem tudják, hogyan kell viselkedni, a Magyar Gárda egyenruhájában jelennek meg a parlamentben. Ezt nem tartja civilizált viselkedésnek, a magyar kormányt pedig erőtlennek véli. A kommunizmus után a lelkes liberalizmus a követendő, ahol nem mondhatja azt a szülő a gyereknek, hogy „nem”, mert az már túl poroszos lenne. A kilencvenes években, amikor idejött, elmondása szerint az emberek nagyon udvariasak voltak, de most túl durváknak agresszívaknak látja őket.. Más interjúalanyok a közterhek rendkívüli szintjét kárhoztatja és ebben is romló tendenciát lát. Egy kínai interjúalany a következőképpen érvel: A 90-es évek közepén érkezett. Kínából Ausztriába ment. Onnan néhányszor idelátogatott, majd áttelepült Magyarországra. Úgy találta, hogy a kínaiak számára itt barátságosabb a gazdasági környezet és olcsóbb az élet. Magyarországon sok szempontból jó, de nagyon magasak az adók. „Még a gyermek után is adót kell fizetni” – mondja. Később tisztázódik, hogy nem adóról van szó, hanem részben a gyermekének is ki kell váltani a papírokat, másfelől egészségbiztosítást kell utána fizetni. Régebben a szülőknek elég volt társadalombiztosítást fizetni, a gyermeknek automatikusan járt. Tavaly óta (2008) azonban a gyermek után is külön kell fizetni. (Minden kötelező fizetnivalót adónak nevez.) Egy hosszabb ideje Magyarországon élő és ideházasodott, itt családot alapító szerb férfi a válság kiterjedésével és a munkahelyek hiányával jellemzi az ország általános állapotát, ahonnan esetleg még jobb visszatérni: A válság idején, 2009. elején nem talált munkát, így jobb híján visszatért a családjához Szerbiába, ott dolgozott négy hónapig. Pár hónapja visszatért Magyarországra, de azzal szembe-

117



sült, hogy vagy nem jelenti be a munkaadó, vagy bejelenti, de minimálbérre, amiből nem lehet megélni. Az interjúalanyok konkrét kérdésekre válaszolva általában segítőkésznek és barátságosnak látják a magyarországi fogadótársadalmat, miközben konkrét intézmények esetében, gyakran rendkívül kritikusak. Ezen viszonyulást az adattermelés elemzésekor részletesen is megvizsgáljuk, de az általánosabb kontextus elemzésekor ki kell térnünk a rasszizmus felidézett eseteire 2.2. Rasszizmus és az etnikai privilégiumok Többek (általában kérdésre adott, rövid) pozitív vélekedése ("Diszkriminációban nem volt részem"; "Nagyon negatív megkülönböztetést nem tapasztaltam itt") ellenére egyes interjúalanyaink Magyarországot egy olyan helynek látják, ahol nem csak idegenkedés figyelhető meg, hanem egyértelmű rasszizmus is van, ahol a nem "fehér" embereknek nehéz megértésre találniuk. Ez az adattermelés szempontjából rendkívül fontos körülmény, hiszen adott esetekben erősen strukturálhatja az intézményekhez és a fogadó társadalomhoz fűződő kapcsolatot egy a megjelenésen és származási helyen alapuló megkülönböztetés. A fentebb is idézett és rendkívül negatívan vélekedő amerikai interjúalanyunk az idegenrendészet munkatársaiban vélt felfedezni egy ilyen attitűdöt. Az alkalmazottakat rasszistának találta. Angolul egész jól beszéltek. Az egyikük megjegyzést tett a sok várakozó afrikaira és románra, az interjúalany ezen meghökkent. Azt mondja, látszott az illetőn, hogy örül, hogy egy fehér nyugati emberrel beszélhet. Biztos benne, hogy e mögött sokkal több rasszizmust is fel lehetne fedezni, és azt a következtetést vonta le, hogy ez nem egy befogadó hely, különösen a kínaiaknak nem, akik nem mennek oda a pulthoz és fortyannak fel, hogy ez nem európai eljárás, és hogy szégyen, hogy ilyen megtörténhet az Európai Unióban. A kutatás japán származású értelmiségi interjúalanya személyes történettel mutatja be ezt az előítéletet: Volt, hogy metróba utolsó pillanatban beszálltam, körülnéztem, tele volt bőrfejűekkel, ’90-es évek közepe volt, volt, hogy kínaiakat megvertek, meg színeseket. Voltak vagy 30–40-en, egészen fiatalok, valami gyűlésük után, és ha a félelmet látják, jobban gerjednek, nyugodtan mentem el arra, amerre kevesebben vannak meg mások is vannak, de hallottam közben, hogy „kínai patkányok”... De annyira méltóságteljesen mentem, hogy meg nem mertek mozdulni és a szerelvény végében leültem, ott volt még pár „civil” is. És jött elém egy frontember szúrós szemmel, de addigra teljesen eltűnt a félelmem, fiatalok voltak, átlag 18, szóval a szememben gyerekek voltak, és ez a frontember elbizonytalanodott, biztos eszébe jutott, hogy talán nem vagyok kínai, meg a többiek is kezdtek elbizonytalanodni. Valószínűleg azért, mert abszolút nem látszott a félelem rajtam, és hirtelen megszólalt: „Esetleg japán?” „Igen, japán vagyok.” „Kamikaze, le van fújva az akció! Szóval japán! Akkor ön is fasiszta tetszik lenni!” Így lett belőlem náci. A közbiztonság azért nem ilyen, hanem egyszerű útonállófélék láthatók. Ez a megtapasztalt rasszizmus igen furcsa tükörben jelenik azon interjúk esetében, amikor magyar ajkú és etnikumú bevándorlók arról panaszkodnak, hogy nekik sorba kell állniuk, miközben Kínából érkezett sorstársaik ügyvédek és más közvetítők révén előnyös helyzetbe kerülnek. Itt éppen az a migrációs politikai dilemma jelenik meg, hogy nemcsak a fogadó közösség, hanem a bevándorlók oldaláról is egyértelműen megfogalmazódik, hogy speciális el-

118


TPF

járásra tartanak igényt. Ez az etnikai szempontból szelektív modell ilyen formában a bevándorlói csoportok közötti előítéleteket erősíti éppen azon csoportokkal kapcsolatban, akik erőteljes elzárkózást találnak Magyarországon. Ez a probléma abból a szempontból is érdekes lesz számunkra, és erre még a későbbiekben vissza kell térnünk, hogy a bevándorlók egy része éppen a fent említett távolság okán, nem épít ki személyes kapcsolatot a hivatalokkal és ez az adattermelést jelentős mértékben befolyásolja. Más oldalról e probléma növeli a magyarországi hivatalokkal szembeni bizalmatlanságot. A komplex jelenséget jól mutatják az alábbi interjúrészletek egy kárpátaljai magyar férfival készült interjúból még a kettős állampolgárság bevezetése előtti helyzetre vonatkozóan: Csak annyi volt, hogy a Bevándorlási Hivatalban volt probléma, mert elmentem reggel 6-ra és délután 6-ig ott ültem és ott ki kellett várni az összes kínait meg arabot, meg hottentottát, meg vietnámit meg mindenkit. Csak megalázó volt, hogy van tízezer kínai és 3 magyar. És a kínaiaknak vitték soron kívül az ügyvédek a papírjaikat és egyszerre 40–50 embernek intézte a dolgát. Szerintem 2 millát keresett naponta a csávó, aki ezt elintézte. Minimum. De ez egy másik történet. Úgyhogy az ügyvédek nagyon benne vannak ebben a buliban. Összefoglalóan tehát az adattermelés szélesebb társadalmi kontextusát úgy értékelhetjük az interjúalanyok perspektívájából, hogy a pozitív elemek ellenére igen sok területen találják az országot és általában annak intézményeit barátságtalannak a velük való vagy általában a társas interakciókban. Ez a távolság és negatív viszonyulás, mint azt az elemzés további részeiben látni fogjuk, különböző mechanizmusok révén kihathat az adattermelés folyamatára és ennyiben mindenképpen figyelembe veendő. Megjegyzendő, hogy a sorozatos attitűd vizsgálatok a fogadó közösség körében megerősítik a bevándorlói tapasztalatot és így mindenképpen figyelembeveendő. Sőt a bevándorlói csoportok között is ellenkezéseket szülhet. Más szavakkal figyelembe kell venni, hogy éppen a nem vagy kevésbé integrált csoportok esetében a rendelkezésre álló vagy survey révén előállítható adatok termelése esetleg korlátozott, illetve torz képet adhat éppen a távolság következtében. 3. A különböző hivatali kapcsolatok említése és a manőverezésből származó problémák A helyzet értékelés során az adatbázisok elemzésekor fontos megfigyelésként említettük az adminisztratív adatbázisok hiányosságait illetve az adatbázisok közötti integráltság hiányát. Az interjús elemzés ezt sok tekintetben megerősítette. A kérdezés során szisztematikus kísérletet tettünk annak kiderítésére, hogy az egyes hivatali eljárások és az egyes adminisztratív adatbázisba kerülés során milyen kapcsolat alakult ki a harmadik országbeli bevándorló és az adott ügyintéző vagy hatósági szervezet között. Így az elvégzett 15 interjú alapján megfigyelhettük, hogy mely adatbázisok és hivatali kapcsolatok estében érzékelhetőek komolyabb problémák az adatszolgáltatás terén. Az elvégzett interjús vizsgálat alapján jól látható, hogy egyáltalán, mely adatbázisokban jelennek meg az interjúalanyok és még a társadalmi mechanizmusok elemzése nélkül is, hol állapítható meg komolyabb regisztrációs probléma. 3.1. Vízumügyintézés A vízumügyintézés azon adminisztratív folyamatok közé sorolható, amelyeket általános fel tudnak idézni interjúalanyaink. Nemcsak az időpontok, hanem az eljárás rendje is teljes egészében is bemutatásra kerül. A költségeket is nagyon pontosan fel tudják idézni. Nagyon

119



gyakran hivatkoznak a már meglévő munkahelyi, oktatási vagy házassági kapcsolatok jótékony hatására a beutazási vagy a tartózkodói vízum megszerzése során. 1998-ban érkezett Magyarországra. Egy barátja hívta meg, aki már régebben itt élt, és vendéglőt tartott fenn egy vidéki városban. A meghívás neki magának a barátjától érkezett, de hivatalos úton bonyolított meghívás volt. Úgy gondolta: szerencsét próbál külföldön, jó megélhetésnek tűnt. A vízumszerzést és az egyéb adminisztratív teendőket mind a meghívó cég (barátjának vendéglője) intézte, ő maga csak akkor járt a magyar konzulátuson a fővárosban, amikor a vízum már megérkezett, mintegy bemutatkozásképpen. Nem sok mindenre emlékszik, formális találkozás volt, néhány percig tartott. A vízumra két hónapot kellett várni, attól kezdve, hogy a meghívólevéllel, munkavállalási engedéllyel együtt beadták. Láthatólag a vízumszerzés folyamata jól kialakult stratégiák szerint történik, ami persze azt is jelentheti, hogy mindazok, akik már a vízumszerzésnél komolyabb problémákba ütköznek, azok már kisebb valószínűséggel válnak bevándorlóvá. Akik viszont már a vízumszerzés idejére meg tudják szervezni azokat az intézményi és meghívói kapcsolatokat, amelyek olajozottá teszik a folyamatot, azok jó szívvel vállalkoznak a vándorlás későbbi szakaszaira. 3.2. Tartózkodási és/vagy letelepedési engedély Az interjúk alapján jól látható, hogy az idegenrendészeti ügyintézés hagyja a legmélyebb nyomokat az interjúalanyokban. Szinte nincsen olyan interjú, amely egy hosszabb és kacskaringós történet nélkül idézi fel ezt az adminisztratív folyamatot. Mind a folyamat nehézsége, a sorban állás, a megkívánt hiánypótlások, a nyelvi nehézségek, a magas költségek és sok esetben a döntések miatt hosszasan panaszkodnak az interjúalanyok, miközben persze többször említik, hogy az ügyintézés később javult vagy éppen az adott ügyintéző nagyon segítőkészen viszonyult hozzájuk. Ez a történetsor egy meglehetősen terhelt és elidegenedett folyamatot tár elénk, amely az adattermelés szempontjából komoly kérdéseket vet fel. A helyzet nehézségét és az esetleges integrációs adatszolgáltatás problémáit a következő főbb problémák alkotják. 3.2.1. Az eljárás nehézkessége és elidegenedett volta

Az alábbi interjú jól példázza, hogy a bevándorlók, legalábbis az adott időszakokban, nehezen tájékozódtak még a legalapvetőbb kívánalmakról is. 2001-ben jött újra Magyarországra, mikor is feleségül ment egy magyar férfihez. Az interjúalany itt vállalt munkát és közben letelepedési engedélyért folyamodtak. Ennek a megszerzése kész rémálom volt a számára, nagyon drágának találta. Mindent le kellett fordíttatnia és közjegyző által hitelesíttetnie. 2001-ben mindez 2–300 ezer forintba került. A Budafoki útra kellett kijárnia és tudta, hogy minden egyes szükséges utat még legalább másik öt pótlólagos követ. Tudta, hogy az első alkalommal semmi sem fog történni. Órákon át kellett sorban állni, várni. Soha nem volt elég nyomtatvány, nem lehetett tudni, melyik gombot kell megnyomni az adott ügyintézéshez, és senki sem volt hibás, ha rossz ablakhoz került, ahol azt mondták neki, „sajnálom, de ezzel a kollégám foglalkozik.” Egyszerű ügynek kellett volna lennie, hiszen a letelepedési kérelem indoka családegyesítés volt, és az interjúalany szerint annak is egyszerűsítenie kellett volna az ügyintézést, hogy az Egyesült Államokból érkezett. Ennek ellenére különböző orvosi vizsgálatokon esett át, amik szintén sokáig tartottak.

120


TPF

Hasonlóan értetlenül áll az eljárás teljesíthetetlen követelményei előtt egy magyar etnikumú interjúalany, aki a szülők anyakönyvi kivonata illetve a neve elírása miatt. Mindkét momentum fontos lehet abból a szempontból, hogy még egy magyar etnikumú bevándorló is komoly küzdelmet folytat a tekintetben, hogy valahogy a sajátjának érezze az itteni megtelepedés adminisztratív folyamatát. Idézzük fel először a születési anyakönyvek problémáját az interjúalany elmondásában: Magyar volt az összes felmenőm meg almenőm, meg mindenki, én nem akartam nekik fizetni, nem is fizettem. Azt mondtam, hogy én egy diplomás ember vagyok, én ezt egyedül is el tudom intézni. El is intéztem., de ugyanakkor mint újságírót érdekelt, hogy mennyit fogok kibírni. Az első napot még kibírtam. Aztán a másodikat már kevésbé. Utána már kezdtem hőzöngeni, hogy nem erről szól a történet, hogy én egész nap ott ücsörögjek. Több ilyen nap volt. Mindig kell valami hiánypótlás, mindig kitalálnak valamit. Ez kell, OK, azt mondták, hogy majd értesítenek, aztán meg még amaz kell. Aztán egy idő után az embernek elfogy a türelme, aztán az ember azt mondja, hogy „Ezt már ne csináljátok!” Hiánypótlás? Pld. Mikor született nagyanyám? Mi volt a nagyanyám és nagyapám születési dátuma. Na, most a lényeg az, hogy én az anyai nagyapám és nagyanyám születési dátumát tudtam, az apai nagyanyámat nem ismertem. Nagyanyámat, nagyapámat nem ismertem, mert 6,5 éves voltam, amikor meghalt apám. Azt tudtam, hogy ő mikor született, de utána kellett nézni, hogy hívták a nagyanyámat, mi a leánykori neve. Kíváncsi lennék, hogy Magyarországon hányan tudják, hogy az apai és anyai nagyanyja mikor született, meg melyik városban, mikor van a neve napja Hasonlóan sértőnek találja a nevének adminisztrálását: Az ukránok úgy csinálják, hogy beírják a nevedet ukránul és beírják latin betűkkel is. Latin betűkkel meg teljesen kifordítják a nevedet. Ők úgy veszik, hogy nem „Kemencei”, hanem „Kementsei” latin betűkkel és Mihay. Én nem voltam soha Mihail, én Mihay-nak voltam beírva, tehát ha fonetikusan olvasod, akkor „Mihály”. Amikor született a fiam, ő is Mihay lett, nem Mihail vagy Mihajlo, hanem Mihay. A magyar a nemzetközit veszi át. Semmi tolerancia nincs bennük Ezt az elidegenedett folyamatot több esetben ellensúlyozza személyes momentum, illetve annak a lehetősége, hogy a harmadik országbeli bevándorlók kérelmeikkel valahogy a saját igényeik alakítsák az adminisztratív eljárást. 3.2.2. Nyelvi problémák

Az interjúalanyok elmondása szerint az adatszolgáltatást rendkívül komoly nyelvi problémák nehezítik. Az interjúalanyok egy része egyáltalán nem beszél magyarul és legjobb esetben is csak a "túléléshez" szükséges nyelvi tudással rendelkeznek. Egyik kínai interjúalanyunknak "nem volt ideje" magyarul tanulnia és így kommunikációja rendkívül nehézkes és minduntalan gesztusokra és tolmácsokra kénytelen hagyatkozni már több min tíz éves itt tartózkodása után is, miközben, az interjú tanúsága szerint ebben az országban kíván maradni: Nem járt tanfolyamra, illetve egy nagyon alapfokú képzésben vett részt, de nem sokat szedett fel. Ha szükség van rá, tolmácson keresztül, vagy gesztusokkal értekezik magyar emberekkel. Azután, hogy gyermeke született, járt hozzájuk dada (babysitter), vele például csak kézzellábbal tudott beszélni. A hivatalos iratokat viszont ügyvédre és könyvelőre bízza, vannak speciális ügyfélszolgálati irodák, amelyek a kínaiaknak a tartózkodási engedély hosszabbítását

121



intézik. Ha ügyvéddel vagy könyvelővel tárgyal, ott, az irodában van tolmács. Nem ő maga fogad tolmácsot, hanem az ügyvéd vagy az ügyfélszolgálati iroda. Az egyik orosz interjúalany önkritikusan mondja el, hogy hosszabb tanulmányai és munkája mellett sem tanult meg magyarul. Barátaival angolul és oroszul érintkezik és nyilván az ügyintézésben sem támaszkodhatott semmilyen magyar nyelvi tudásra: Ami a nyelvtudását illeti, nem állítja, hogy tudna magyarul. Sok szót tud, és elboldogul a boltban, az étteremben. Megértteti magát, el tudja mondani, mit akar. De célirányosan sosem tanulta a nyelvet. A munkahelyén angol a munka nyelve. A barátai angolul vagy oroszul beszélnek. Nem kötődik eléggé az országhoz vagy talán csak lustaságból nem tanulja a nyelvet. Egy másik interjúalany a nyelvi elvárásokkal szemben egyenesen a hivatali eljárás nyelvi érzéketlenségét hánytorgatja fel, bár megjegyzendő, hogy más interjúalanyok a helyzet javulásáról számolnak be: Tisztában van vele, hogy Magyarországon vannak gondok a megbízhatósággal és az információval, de a Bevándorlási Hivatal ennek a csúcspontja. Egyáltalán nem volt „felhasználóbarát”. Ahányszor csak oda kellett mennie, mindig halogatta, ameddig csak lehetett. Rettegett az egésztől. Idegen nyelveken sehol semmi nem volt kiírva. Nem voltak szórólapok, úgymond azért, mert az emberek százával viszik el azokat. „De hát kinek kellenének ezek százával?” Mint azt a fenti interjúkból is látjuk, a nyelvi akadályok lehetnek a legerősebb indítékok közvetítők bevonására, amely mechanizmust alább vesszük részletesen szemügyre. Mindenesetre az egyértelműen látszik, hogy olyan nyelvi akadályok állnak elő, amely az adatszolgáltatást és annak minőségét és tartalmát erősen befolyásolja. 3.2.3. Konfliktusok az elvárások érzékelése terén és az ebből fakadó manőverezés

Az interjúalanyok a migrációs stratégiájuk során nagyon gyakran konfliktust érzékelnek az eljárási lehetőségek és a saját megtelepedési stratégiájuk között. Más szavakkal van saját elképzelésük arról, hogy mi lenne a megtelepedés alapja az ő szemszögükből, miközben arra kényszerülnek, hogy ezt hivatalos szinten másképpen folytassák le. Ez azt jelenti, hogy a kérelem más indokokat tartalmaz, mint az "igazi" jogalap a bevándorlók érzékelése alapján. Ez a statisztikai rendszer szempontjából azt jelenti, hogy nem a "valóságos", vagy pontosabban nem a szándékolt migrációs stratégia jelenik meg az adminisztratív adatbázisokban, ami bármiféle integrációs elemzés szempontjából komoly problémát jelent. Az alábbi interjú azt mutatja, hogy valaki a családegyesítés helyett a cégalapítás alapján kéri a kérelmet és ez számára komoly bonyodalmakat okozott, amellett, hogy az elfogadásra irányuló stratégiája is megbicsaklik. Érdemes hosszabban felidézni a manőverezést a diák státusz, a házasság és a BT alapítás körül: 2001-ben összeházasodtunk és már akkor elkezdődött a folyamat. 2006-ig nem volt letelepedési engedélyem, házasság után 5 évig. Addig vízumom volt, de 2002-ben alapítottunk egy BT-t…. Nem a házasság miatt, hanem a BT miatt kaptam meg a vízumot. Egyszer elutasítottak, miután beadtuk a papírokat. A pontos dátumot nem tudom, de szerintem 2002-ben volt. Ez hosszú folyamat volt, nem válaszoltak, aztán válaszoltak, hogy papír hiányzik, beadtuk, elutasították. Egészen a Főbíróságig mentünk. Bepereltük őket, de nem mi nyertünk és aztán újrakezdtük ezt a folyamatot, 2005-ben – azt hiszem – és 4 éven belül kaptam letelepedési enge-

122


TPF

délyt. Szóval, nagyon nehéz volt. Nem tudom, hogy miért volt ilyen nehéz. 2001-ben, amikor összeházasodtunk, azt hittem, hogy majd nagyon simán megy. Nem tudtuk, hogy ilyen bonyolult ez. Első évben nagyon szomorú voltam és csodálkoztam is, mert az első gyerek 2002-ben született. Valakinek itt van gyereke, munkája, dolgozik, magyar feleség stb., és nem kaptam, csak 2006-ban. Úgy éreztem, hogy ebben az egész programban valami nem stimmel, nem jól működik ez a rendszer. Nekem furcsa volt ez. Itt van a családom, a gyerekem, egy normális család, normálisan dolgozik, normálisan adózik, és nem kapja meg ezt a jogot. Sőt arról beszéltünk a feleségemmel, hogy megyünk Törökországba vissza, mert régen Törökországban dolgoztunk. …Van egy lista, a listán lévő papírokat mi odaadtuk, de mindig újabb papírokat kértek. Akkor még nem volt BT-m, még 2001-ben diák voltam hivatalosan … de aztán nem itt végeztem el az egyetemet, hanem 2001-ben Törökországba visszamentem és ott végeztem. Pár kurzusom maradt és ott végeztem. Itt két egyetemen tanultam. 2002-ben úgy döntöttünk, hogy alapítunk egy utazási irodát. Létrehoztunk egy BT-t, mert a feleségemnek is számláznia kell most is, akkor is, és nekem is. Nekem ezután hivatalosan BT-m volt, cégem volt. 2002-től kezdtem a BT-től pénzt kapni, fizetésemet. Ez 2002-ben volt, de pontosan nem emlékszem. Utána mindig két évre kaptam vízumot. 2002-től 2004-ig, 2004-től 2005-ig és 2006-ban letelepedési engedélyt. A vízumot a munka alapján kaptam, mert hivatalosan én itt akkor dolgoztam. Beltag voltam a BT-ben és a BT-n keresztül kaptam a vízumot. Ez nem családi vízum volt. Utána másképpen néztek a dologra, mert hallottam a barátaimtól, akik 2003-ban vagy 2004-ben nősült, hogy ők azonnal családi vízumot kaptak, nem számított, hogy van munkája vagy nincs munkája. Onnan tudom, hogy változott a helyzet, mert én nem családi vízumot kaptam, a BT miatt kaptam a vízumot. A manőverezés, amely sok esetben a hivatal és az interjúalanyok közötti rossz interakció eredménye, illetve a jogi környezet függvénye, komoly szociológiai probléma, amelynek komoly kihatása van az adminisztratív adatbázisokra. Először is önmagában a manőverezés integrációs probléma, hiszen a bevándorló harmadik országbeli bonyolult módon próbálja itt tartózkodása legalitását biztosítani, azaz küszködik a stratégiák között. Ez önmagában megnöveli az intézkedés idejét és költségeit, azaz beilleszkedése bonyolult és nehézkes. Így fontos lenne ismerni, hogy mely csoportok azok, amelyek bonyolultabb úton, több stratégiával kísérleteznek. Egy esetleges elemzés számára ez fontos információ lenne. Másodszor a státuszváltások és a manőverezés megnöveli annak az esélyét, hogy közvetítői réteg bevonására kerül sor, amely áttételi mechanizmusokat és azok következményeit alább elemezzük. 3.2.4. Fordítás

A harmadik országbeli interjúalanyokkal folyatott interjúkban az egyik legnagyobb probléma a fordítás és annak nagyon magas költségei. Szinte mindegyik interjúban előfordul, hogy rengeteg dokumentumot le kellett fordítani és ennek költségei rendkívül megterhelőek voltak. Jól mutatja ezt annak a kárpátaljai interjúalanynak az esete, akik teljes keresetét a fordítás emésztette fel. Megkaptam a februári béremet, amit én még nem…dolgoztam én a …(cégnek), de a lényeg az, hogy én akkor megkaptam a fizetésemet, és akkor abból tudtam fedezni. Abból tudtam fedezni a fordítást. A sorban állás volt a legszomorúbb és legaggasztóbb, mert az sokat vett igénybe. Elmenni, odaállni, sorban állni. Akkor még itt volt a Városligeti Fasorban a Bevándorlási Hivatal. Amikor már meguntam, akkor bekopogtam, hogy bocs, akkor szeretnék soron kívül be-

123



menni, mert délután dolgom van, munka, de rendesek voltak akkor tényleg. Nem volt probléma. A Damjanich utcában nem is tudom már mit kellett, valami papírért mentem, ott kaptam valami papírt, de hogy mit, azt már nem tudom. A Fordító Irodánál ott nem volt gond, ott csak az van, hogy 1 napra rendeled a fordítást vagy 1 héttel később. Nekem gyorsan kellett, tehát természetesen, drágább volt a fordítás, mintha valakinek egy hónapig kellett volna várni érte. 3.2.5. Közvetítői mechanizmusok

A folyamat fent leírt nyelvi, adminisztratív és jogi nehézségei miatt, illetve a társadalmi környezet esetleges idegenkedése következtében a harmadik országbeli bevándorlók szinte mindegyike a letelepedési folyamat egyik szakaszában kénytelen egy közvetítői mechanizmust felhasználni ügyei vitelében és a kapcsolódó adatszolgáltatásban.2 Más oldalról sok esetben a "szemfüles" közvetítők próbálnak hasznot húzni a bevándorlók adminisztratív nehézségeiből. Úgy tűnik az interjúk alapján, hogy komoly közvetítői rendszer létezik az idegenrendészeti adatbázis esetében, amely feltétlenül kihathat az adatszolgáltatás minőségére és feltételezhetően tartalmára. Érdemes egyenként is megmutatni, hogy kik ezek a közvetítők, és hogy milyen hatása lehet ennek a közvetítésnek az adatszolgáltatásra és magára az integráció folyamatára. A leggyakoribb szervezett közvetítői mechanizmust azon ügyvédek és szakosodott cégek jelentik, akik vállalkozási szinten próbálnak közvetíteni az ügyfelek és a Bevándorlási Hivatal között. A harmadik országbeli interjúalanyok rendkívül ambivalensen viszonyulnak ehhez a csoporthoz, mert egyrészt igénylik a szolgáltatást, másrészt pedig érzékelik, hogy nehéz helyzetüket gyakran kihasználják. Ezt az ambivalenciát jól mutatja az alábbi interjús részlet az egyik török interjúalanytól, aki mindvégig próbálkozik azzal, hogy "saját igazát" érvényesítse, de éppen a manőverezés miatt rájuk szorul. Az interjú azt is jól mutatja, hogy az ügyvédek és a közvetítő cégek is együttműködnek és nem lehet őket igazából szétválasztani: Ügyvédnek fizettünk sokat, ennek komoly költsége is van. Mi külön bepereltük és akkor külön fizettünk az ügyvédnek, elég sokat költöttünk. Szóval, erre komoly pénz megy. Nem tudom...mi jól kerestünk és a pluszpénzt erre tudtuk költeni, de ha valaki csak minimálbérért dolgozik, vagy keveset keres, akkor ez kifizethetetlen. Nekem úgy tűnt, hogy nem igazságosan adják ezt a jogot, nem mindenki kapja azt, amit kellene. Nekem így tűnt. Ezt onnan gondolom, 2001ben, amikor először próbáltuk, az ügyvédünk azt mondta, hogy ha 300.000-t fizetünk, akkor könnyebben megy a dolog. Én mondtam, hogy nem akarok ezekkel foglalkozni, végig küzdeni kell. Nekem vannak papírjaim, ha arra megadják – megadják, ha nem – valami más megoldást találunk. Ez furcsa volt nekem. És utána tényleg nem kaptam meg. Akkor nem voltam olyan okos, hogy kit kell felkutatni, kinek kell adni, ezt csak az ügyvéden keresztül megy, mi bíztunk az ügyvédben, neki adtunk volna. Szóval, nem tudom, hogy mi van a háttérben. Nem akarok senkit megítélni, de ez az ügyvéden keresztül volt. Ezek után nem tudtam, hogy mit csináljak. Fontos a fentiekben látni, hogy a papírok termelésénél közvetlen utasításokat adnak a jogi szakértelemmel bíró közvetítők, azaz feltételezhető, hogy bizonyos mértékig elő is állítanak olyan dokumentumokat, amelyek segítik a folyamatot. Más oldalról itt is, de más interjúkban is előkerül a korrupció gyanúja. Egy további probléma lehet a szolgáltatás változó tarifája. Az egyik kínai interjúalany ezt így idézte fel: 2

Erre a folyamatra Turai Tünde hívta fel a figyelmet egy háttérelemzésben.

124


TPF

Megvolt az ára: ügyvédi és közvetítői költség, nem tudja, pontosan, mennyit kellett fizetni, változó tarifák volt Az előny persze abban keresendő, hogy többször sikerrel védi meg a bevándorlót a hivatali ügyintézésben és el tud fogadtatni máskülönben elutasított érveket. Az egyik kínai, rendkívül rosszul fizetett interjúalany számára horribilis összegekkel így tudta megvédeni magát egy eljárási hiba miatt: A magyar hatóságokkal kellemetlensége egyszer támadt. Két év után otthagyta a meghívó céget, és egy másik barátja hívására Budapestre szegődött el ugyancsak szakácsnak, hasonlót feltételek mellett. De ezt a változást nem jelentette be a hatóságoknak. Ezért, mikor a tartózkodási engedélyének hosszabbítására került sor (ekkor már „sárga kártyája”, hosszú távra szóló tartózkodási engedélye volt, melyet egy vagy két évre adnak ki), kiderült, hogy önkényesen költözött fel Budapestre, nem jelentkezett át. Megbüntették (pénzbüntetés,sokba került, nem emlékszik pontosan, mennyibe), be akarták vonni az engedélyét. Nem akart hazamenni, ezért ügyvédhez fordult. Pereskedett, a per két évig tartott, és mintegy kétszázezer forintjába került. A teendőket az ügyvéd intézte, maga nem járt a bíróságra. Végül elfogadták, hogy jóhiszeműen járt el: nem tudta, hogy a helyváltoztatást jelentenie kell. Maradhatott, és azóta is „sárga kártyával” rendelkezik. De sok esetben éppen az ügyvéd jelenti a problémát és láthatólag rossz kategóriában tartja bent a bevándorló családot. Ugyanez az interjúalany meséli: Ha valaki külföldi, azt az emberek gátlástalanul igyekeznek becsapni, így szükség van egy jó ügyvédre. Az interjúalany, elmondása szerint meg tud fizetni egy jó ügyvédet, de ismer olyan ügyvédeket, akik kihasználják az ügyfél tudatlanságát. Ismer olyan családot, aki tíz éve él itt és nem kapták meg az állandó tartózkodási engedélyt. Az ügyvéd minden évben azt mondja nekik, hogy a helyzet olyan rossz, hogy csak egy éves tartózkodási engedélyt kaphatnak. Amikor elmondták, az interjúalanynak, mennyit fizettek az ügyvédnek, nagyon elkeseredett. A költségek alapján jól látható, hogy éppen az adminisztratív eljárás maga lehet egy integrációs és az adattermeléssel összefüggő szelekciós mechanizmus az ügyvédi munka és annak költségei alapján. Jól látható az interjúk alapján, hogy a környező harmadik országok magyar ajkú tagjai, illetve a magyarországi féllel vegyes házasságokban élők azok, akik maguk vagy közvetlen párjukkal intézik tartózkodással kapcsolatos ügyeket.A magyarországi házastárs is megoldhatja adott esetben ezeket a problémákat és az ő esetükben sem figyelhetjük meg a közvetítői réteg megjelenését. A munkaszerzéssel, a rosszabb társadalmi háttérrel és a jogi problémákkal nyelvi okok miatt is küszködő szerb interjúalany, életének egyenesbe fordulását mutatja be azzal, hogy felesége segített az ügyintézésben: Tartózkodási engedélyét háromhavonta kellett hosszabbítani a rendőrségen, ami azért is jelentett gondot, mert a főbérlők (évekig albérletben élt) nem járultak hozzá, hogy bejelentkezzen a lakásukba, így ismerősök, barátok szívességén múlt, hogy volt ”hivatalosan” is lakcíme. Helyzete némileg rendezettebbé 1998-ban vált, amikor egy ismerősén keresztül kapott hivatalos munkát, megnősült, megszületett első gyermeke, és megkapta a letelepedési engedélyt. A bevándorláshoz szükséges ügyintézésben felesége segítette a szükséges információkkal, tolmácsolással.

125



A fentiek jól mutatják, hogy az integráció szempontjából előnyös csoportok (magyarok, házastársak stb.) sokkal közvetlenebb adatszolgáltatást végeznek, szemben azokkal a csoportokkal, akik éppen a megtelepedéssel és az integrációval küszködnek. Más szavakkal maga az ügyvédi munka is jelzője lehet annak a falnak, amely az integrációs elemzés legfontosabb tárgya kell, hogy legyen. Érdekes módon maguk bevándorlók is beléphetnek ilyen közvetítőként és maguk is eljátszhatnak egy "híd szerepet" korábbi tapasztalataik alapján. Egyik kínai interjúalanyunk ilyen céget hozott létre a hivatali eljárások (beleértve a könyvelést és az adóügyet is) könnyítése érdekében: Ő maga közben megtanulta a magyar nyelvet. Sok időt fordított erre, nyelvtanfolyamot is végzett, továbbá a média révén sokat tanult, aktív volt, sok magyar partnerrel beszélt. A könyvelést is megtanulta (magyarul). Ő maga is megértette, hogy az itt tevékenykedő kínaiaknak alkalmazkodniuk kell a törvényes formákhoz és követelményekhez, akkor boldogulhatnak. Ebben a tekintetben nagy volt az ellenállás, sokan ma is kibúvókat keresnek. Úgy véli, ő és irodája igazi híd a kínai és a magyar fél között. Mert a kínaiaknak a saját észjárásuk szerint tudja megmagyarázni, mit hogyan kell tenni, mit miért kell megcsinálni. De ez már átvezet minket az egyik legsajátosabb közvetítői mechanizmus a diaszpóra intézményéhez, amely szintén a migráció ezen költségeit próbálja csökkenteni és megoldani. A fogadó társadalom kizárása miatt a diaszpóra közösség létrehozása és a kapcsolódó etnikai vállalkozások olyan mechanizmusként értelmezhető, amelynek segítségével a bevándorlók költségeiket és ezen belül ügyintézési terheiket csökkenteni próbálják. Általában a közvélekedés, de még a szakirodalom is gyakran bizonyos etnikai csoportokkal azonosítja a diaszpóra építés technikáját, pedig korábbi vizsgálatok alapján könnyedén megmutatható, hogy ez az egyik lehetséges stratégia a terhek könnyebbé tételére.3 Ennek legegyszerűbb esete az, amikor valakit egy etnikai vállalkozás hív meg és ez az a vállalkozás intéz minden ügyet. Az alábbi esetben fontos látni, hogy a magyarul egyáltalán nem tudó interjúalany semmilyen kapcsolatot nem épít ki a magyarországi hivatali szervekkel és szinte teljesen légüres térben él ebből a szempontból. Más szinteken sincsen kapcsolata a magyar társadalommal és úgy fogalmazhatunk, hogy a diaszpóra teljes egészében rázárul. Fontos azt is látni, hogy, amint azt az interjú más részeiből tudjuk, hogy ebből következőleg bajba is kerül, hiszen egy bejelentést lemulaszt megtenni és ezért csak ügyvédi segítséggel tudja megmenteni tartózkodási engedélyét. Egy barátja hívta meg, aki már régebben itt élt, és vendéglőt tartott fenn egy vidéki városban. A meghívás neki magának a barátjától érkezett, de hivatalos úton bonyolított meghívás volt. Úgy gondolta: szerencsét próbál külföldön, jó megélhetésnek tűnt. A vízumszerzést és az egyéb adminisztratív teendőket mind a meghívó cég (barátjának vendéglője) intézte, ő maga csak akkor járt a magyar konzulátuson a fővárosban, amikor a vízum már megérkezett, mintegy bemutatkozásképpen. Nem sok mindenre emlékszik, formális találkozás volt, néhány percig tartott. A vízumra két hónapot kellett várni, attól kezdve, hogy a meghívólevéllel, munkavállalási engedéllyel együtt beadták. De nem ő maga adta be. Hogy mennyibe került, azt nem tudja, mert nem ő fizette. Munkavállalói vízumkérelem volt. Abban az időben szakácsok többen is jöttek Magyarországra. A vízum beadása előtt az iskolai bizonyítványát („alsó középiskola”, 9 év tanulás), a szakács-képzettségét igazoló bizonyítványt, erkölcsi bizonyítványt mind magyarra lefordítva kellett beadni. Kínában fordították le, ellátták hitelesítő pecséttel. Ma3

Portes, A. (ed.) (1995): The Economic Sociology of Immigration. Essays on Networks, Ethnicity, and Entrepreneurship. Russel Sage Foundation.

126


TPF

gyarországon nem kellett ezekkel az iratokkal törődnie. Amikor itt a tartózkodási engedélyt kérte, akkor is szükség volt ezekre az iratokra, de nem kellett újra lefordíttatnia. A repülőjegyet is a meghívó féltől kapta. Érkezésekor jó benyomása alakult ki az országról. Lakást a barátja biztosított számára, nem kellett keresnie. Eleinte ún. „fehér kártyát” (ideiglenes, havonta hosszabbítandó tartózkodási engedélyt) kapott. Nem tud magyarul, sem más idegen nyelven. Az iskolában sem tanult idegen nyelvet. Ezért nem tud semmit sem mondani azokról a papírokról, amelyek alapján engedélyét kiadták majd meghosszabbították. A hivatalos szervekkel a munkahelye tartotta a kapcsolatot. Az Idegenrendészeten járt, de ott is intézkedtek helyette. A tartózkodási engedély meghosszabbítására neki magának el kell mennie az Idegenrendészetre, a személyes megjelenés fontos. A munkáltatójától kap igazolást, a főbérlőjétől is kap igazolást, hogy ott benyújtsa. A költséget maga viseli, de annak mindig hivatalos ára van. Kezdetben, 1999-2000 táján általában egy hónapig tartott, mire az engedélyét meghosszabbították. Most gyorsabban megy, egy hét alatt megkapja a pecsétet. Tehát teljes és bejáratott mechanizmus van az adott etnikai alkalmazott hivatali papírokkal való ellátásában. A diaszpóra szerveződés egy lazább formájaként értelmezhető, ha barátok vagy bevándorló társak segítenek a papírok intézésében. Jól mutatja ezt az összetartást az alábbi interjú összefoglaló perui interjúalanyunktól. A már régebb óta itt élő dél-amerikai (bolíviai, chilei, nem feltétlen csak perui) ismerőseik, barátaik segítették őket információkkal, tolmácsolással, amire igencsak rá is voltak szorulva. Nagyon összetartó a dél-amerikai kolónia, sűrű társadalmi életet élnek: részt vesznek egymás családi eseményein, együtt zenélnek, megtartják a nemzeti ünnepeiket, népszerűsítik azt a magyarok körében, sőt még rendszeresen sportolnak is együtt. A fenti eljáráshoz sokban hasonlít egy másik közvetítői típus, amikor egy vállalat vagy éppen a saját vállalat magyar alkalmazottai végzik el a papírmunkát. Mégis jól látható, hogy ez a változat egy „privilegizáltabb” módozat. A vállalati vagy egyetemi ügyintézésre példa a perui interjúalanyunk, aki zenészként egy zenekarba került be ilyen módon a legelején, majd kénytelen volt bevándorló társaira hagyatkozni. Japán interjúalanyunkat alkalmazó kutatóintézet szintén mindent elintézett még a rendszerváltás előtt is: … a rendszerváltásig mindent ők intéztek, szóval tulajdonképpen érdekes volt, nekem könynyebb volt. A rendszerváltás után pár évig még hasonló volt a rendszer, de valamikor, azt hiszem az Antall-kormány végén, ’92 vagy -három körül nagyon szigorítottak, Fontos momentum, hogy itt ez valószínűleg nem az elzárkózás irányában hatott, hiszen éppen egy magyar szervezet vagy vállalat és nem egy etnikai vállalkozás veszi szárnyai alá a bevándorlót. Az adatszolgáltatásban is ez e mód lehet az egyik olyan mód, amely nem csak a bevándorló vállairól veszi le a terhet, hanem biztosítja az adatszolgáltatás jobb minőségét az elidegenedettség hiányában. Ennek egy változata, amikor a saját vállalkozás magyar alkalmazottai intézik a papírokat. Itt már sokkal bonyolultabb viszonyrendszer van és az adatszolgáltatás is nehézkesebb, mégis viszonylag könnyedén lehet megoldani a bejelentkezési problémákat. Mint a fentiekből jól látható az interjúalanyok számára az idegenrendészeti eljárás a leginkább fontos, és ez a folyamat hagyja bennük a legmélyebb nyomokat. Azt is láthattuk a fentiekben, hogy ez az a folyamat, amely sok esetben igen elidegenedett és az ezzel összefüggésben megjelenő közvetítői mechanizmus nagymértékben befolyásolhatja, hogy miképpen zajlik az

127



adatszolgáltatás és milyen további kérdéseket vet fel az esetleges adatok értelmezése kapcsán. Kiemelendő probléma:  

   

a szelekció a folyamatba be van építve a különben is „távol” levő csoportok még távolabb kerülnek. Másképpen működnek adatszolgáltatás terén a határon túli bevándorlók és a családilag magyarországihoz kötődő bevándorlók, szemben a távolabbról érkezőkkel és azokkal akiknek nincs meglévő kapcsolatuk a bevándorláskor. ellentétek vannak a fogadó intézményrendszer és a bevándorló elvárások között. az idegenrendészeti eljárásba nehéz beilleszteni informatívabb statisztikai adatlapokat rendkívül súlyosak és még adatszolgáltatás szintjén is nagyon nagy gondot okoznak a nyelvi és fordítási gondok és problémák. bizonyos segítők (diaszpóra) akár magukhoz is láncolhatják a harmadik országból érkező bevándorlókat és integrációjuk így válik nehézkessé.

3.3. Iskolai végzettség és honosíttatása E rendkívül fontos integrációs folyamat és az arról szerezhető információk szempontjából meglepő, bár könnyedén megérthető, eredményre jutottunk az interjús elemzés kapcsán. A megkérdezett interjúalanyok egy jelentős része nem is tesz kísérletet arra, hogy iskolai végzettségét Magyarországon elismertesse. A harmadik országból érkező interjúalanyok komoly szakmavesztésen mennek keresztül. Csak nagyon ritkán kerül sor arra, hogy valaki rendben elfogadtatja diplomáját vagy iskolai végzettségét úgy, ahogy azt az alábbi interjúalany tette. Mint azonban az alábbi rövid interjús részleten kívüli részekből kiderül, még itt sincs mód a szakmában való munkáról. Az interjúalany masszőrként dolgozik. Egyetemi végzettsége van, pedagógusi. A diplomáját honosíttatta, ehhez le is kellett fordíttatnia, de dolgoznia a szakmájában mindmáig nem sikerült. Történelemtanár és magyar nyelven nem tudna tanítani. Mások eleve lemondanak arról, hogy szakmai és iskolai végzettségüket érvényesítsék. Egy értelmiségi kárpátaljai nő már úgy érvel "hálistennek" nem volt rá szükség, hiszen a munkájához szükséges minimális képzettséget megszerezte az országon belül és értelmiségi háttere ellenére operátorként dolgozik. A fentiekkel szemben áll annak az amerikai bevándorlónak az esete, aki, nem tudja érvényesíteni eredeti szakképzettségét, és ki is szorul az állásából ezért: A végzettség gondot jelentett. Kezdetben nem számított, mert egy nemzetközi iskolánál tanított, amely nem volt része a hivatalos magyar oktatási rendszernek. Magán zongora tanítványai voltak. Amikor azonban a … zeneiskola igazgatója lett már gondot jelentett, hogy nem volt zenetanári végzettsége. Alapfokozatú diplomája volt zongora előadói szakon és zongorakísérői mesterdiplomája, és posztgraduális diplomája ugyanebből, az Államokban szerezte ezeket. Ott korábban gyermekkórussal dolgozott, három-négy évig működött ott tanárként és előadóként. Az … Akadémián is posztgraduális végzettségre tett szert. Zenéket írt gyerekképzés céljából és a 80-as évektől oktatta a Kodály-módszert. De nem volt semmi, amivel a jogosultságát bizonyíthatta volna. Végül nem maradt az iskolában, mert maga a honosítás is tizenhatezer forintba került volna, csak azért, hogy elmondhassa, rendben vannak az iratai. Addigra Magyarország már az Unió tagja lett és ő úgy gondolta, hogy lealacsonyító, ha egy ilyen helyen nem fogadják el egy másik civilizált ország diplomáit. Ezután angolt tanított egy … két tannyelvű iskolában, de ehhez sem voltak jogosítványai, bár szerinte ez gyakrabban megesik, mint nem. A zenetanítást sem hagyta abba. Szerinte ezeken a helyeken az adminiszt128


TPF

ráció valahogyan kicselezte a hivatalos követelményeket. Az angol tanításhoz jelenleg sincsenek hivatalos jogosítványai.. 3.4 Lakáshelyzettel kapcsolatos ügyintézés Az interjúk elemzése során két igen érdekes megfigyelésre tehettünk szert. Egyrészt nagyon gyakori, hogy a lakcím esetében a bejelentkezés problémáit az adott etnikai közösség segítségével oldják meg, hiszen a bérlés hivatalos elismerését magyarországi bérbeadók nagyon gyakran megtagadják. Más interjús tapasztalatokból tudjuk, hogy A különben is rendkívül izolált kínai bevándorló ily módon tudósít erről: Lakást a barátja biztosított számára, nem kellett keresnie Erre a segítségre szorult rá az a Szerbiából érkezett bevándorló is, aki nem csak a munkák terén kellett, hogy küszködjön, hanem a lakásbérlete is problémát jelentett hosszú évekig. Erről így tudósít: Tartózkodási engedélyét háromhavonta kellett hosszabbítani a rendőrségen, ami azért is jelentett gondot, mert a főbérlők (évekig albérletben élt) nem járultak hozzá, hogy bejelentkezzen a lakásukba, így ismerősök, barátok szívességén múlt, hogy volt ”hivatalosan” is lakcíme. A lakásvásárlás természetesen rendkívül nagy kihívást is jelenthet, de érdekes módon interjúalanyaink nagyon ritkán beszéltek anyagi és adminisztratív nehézségekről. Egyedül az egyik kínai interjúalany hozta fel a kínai diaszpóra segítségét ezen a téren is. Sőt az alábbi interjús részletből jól látszik, hogy az ingatlan piac is etnikailag szegmentált. Régebben sokfelé lakott albérletben, de attól kezdve, hogy anyagi helyzete jónak volt mondható, mindig önálló lakást vett ki. A kínaiak egymásnak ajánlják a lakáslehetőségeket. Korábban elég sok olyan kínai volt, aki lakásközvetítéssel foglalkozott. Ma már inkább „integrált” tanácsadó irodák működnek. A lakásközvetítés helyett ingatlanügynökségek, magyar alkalmazottakkal. A tehetősebb kínaiak saját lakást vesznek. Ehhez sokan hitelt vesznek fel. Ő maga is hitelt vett fel lakása megszerzéséhez. A szükséges önrészt a kínaiak általában rokonok segítségével szedik össze. A fentiekből jól látszik, hogy az ingatlantulajdonlással kapcsolatos adatbázisok esetleg jól mutathatják az integráció folyamatában való előrehaladást és ezt érdemes esetleg figyelembe venni, hiszen elég széles körben élhetnek ezzel a lehetőséggel. A lakásbérlettel kapcsolatban a bizonytalanság már jóval nagyobb és valószínűleg egyáltalán nem követhető 3.5. Munkavállalási engedély A harmadik országbeli bevándorlók interjúiban található tapasztalatok szerint a munkavállalási engedély semmiképp sem okozott olyan nehézségeket mint az idegenrendészeti eljárás. Általában csak említik a megszerzését, illetve, hogy a munkahely segített. Egy-egy esetben számolnak be ezzel kapcsolatban manőverezésről. Mint például az egyik kínai interjúalalany a BT létrehozásával oldja meg ezt a problémát.

129



Előbb az útlevelében pecsételték be a tartózkodáshoz szükséges engedélyt. Azután kellett folyamodni ideiglenes tartózkodási papírokért. Kellett hozzá munkahelyet igazolni, de ő nyomban saját céget alapított, a cégbírósági bejegyzés igazolta a munkahelyet. A munkavállalási engedély időtartama és költsége is előkerül, bár mint már megjegyeztük, a munkavállalási engedélyt összekapcsolják a többi engedéllyel és adminisztratív eljárással. Mi tudtuk, hogy ez pénzzel jár, csak nem gondoltuk, hogy ennyivel, és hogy ilyen sokáig fogják húzni. Mert ha egy év alatt elintézi az ember, akkor jó, de minden évben tartózkodási engedély, meg munkavállalási engedély... Összefoglalóan úgy tűnik, hogy leszámítva a bejelentés elmaradását, a munkavállalási engedély megszerzése viszonylag egyszerűbben történik és az interjúalanyok kevésbé jeleznek nehézségeket. 3.6. Nyugdíjjogosultság és egészségügyi biztosítás A nyugdíj és társadalombiztosítás ügyintézése is rengeteg kérdést vet fel az interjúalanyok körében. Harmadik országbeli interjúalanyaink ritkán tudósítanak olyan folyamatról, amelyben teljesen rendezett viszonyokat találunk. A 2007-ben megszűnt szabályozást kihasználva nagyon gyakori, hogy a különböző rokonok révén rendezték biztosításukat. Az egyik ukrajnai interjúalany így számol be erről: TB kártyát családi alapon, a férje révén szerzett, még azelőtt, hogy dolgozni kezdett volna. Ehhez orvosi vizsgálatra volt szüksége. Itt is nagy sorokat kellett kivárnia. Itt is csak hivatalos költségei merültek fel. Tájékoztatást a hivataltól kapott. Öt év szünet volt a munkaviszonyában, ennyi ideig nem dolgozott. Ukrajnában már nyugdíjasnak számít, de azt a viszonyt itt nem tudja elismertetni, mert Magyarországon még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, ami, úgy tudja, hatvan év. Gyakori, hogy az alapított cégen keresztül intézik a társadalombiztosítást, amint ezt az egyik libanoni interjúalany meséli: A tb-t a BT-n keresztül fizetjük, van jövedelmünk. Ahhoz, hogy tb legyen kell az APEH-tól igazolás, a BT papírjai stb. Ez normális dolog. Meg akarják nézni, hogy mennyit keresel, hogy mennyit fizetsz stb. Mi 2001 óta a BT-n keresztül fizetjük a tb-t és a többi járulékokat. A fenti "adózási" játszmán túlmenően az interjúalanyok maguk is nagyon kiszolgáltatottak és gyakran esnek áldozatul a hivatalai eljárásnak. Álljon itt az alábbi nagyon szomorú eset, amikor az egyik orosz bevándorló édesapjának halálig húzódott az eljárása és jogos nyugdíját sosem kapta meg: Öt év elteltével állandó tartózkodási engedélyért folyamodtak az interjúalany édesapja részére. A férje azt nyilatkozta, hogy ő tartja el. Hamar megkapták az engedélyt. Azt megelőzően viszont komoly gondjai voltak, mivel az apja öreg volt. Állandó tartózkodási engedély nélkül bajban lett volna, ha orvoshoz kell mennie. Az pedig rendkívül drága. Ha pedig egészségbiztosítást fizetnek érte, havi hatvan ezret vagy többet kellett volna fizetniük. Megkérdezték az orvosuktól és ő azt tanácsolta, hogy ne. De ha kórházba kerül, akkor muszáj lett volna. Addig fizetniük kellett a szükséges kezelésekért az orvosaikat. Miután megkapta az állandó tartózkodási engedélyt az apja három hónapra rá meghalt. De gond volt még a nyugdíjával is. Rette-

130


TPF

netes történet. Oroszországban nyilatkoznia kellett, hogy nem tart igény többé az ottani nyugdíjra, hiszen Magyarországon kapja azt. De aközött, hogy ott lemondta a nyugdíjat és Magyarországon fizetni kezdték neki, legalább egy év telt el. Pedig az interjúalany még meg is sürgette a folyamatot. Elment az oroszországi nyugdíjközpontba és elvett minden iratot. Normális esetben csak benyújtották volna Magyarországon a kérvényt és a szükséges iratokat, és azt kipostázzák Oroszországba. Aztán amikor idejük engedi leellenőrzik. Isme olyan embereket, akik két évet vártak a két állapot között. Ha van gyermekük, úgy rendben van, de gyerek nélkül nehéz elképzelni, hogyan képesek életben maradni. Nagyon sok időt vesz igénybe. Ők meggyorsították a folyamatot, elvették az iratokat az orosz minisztériumból, és aztán vissza is vitték. Ez négy hónapjukba került. Először egy ötvenezer forintos minimál nyugdíjról volt szó. Aztán egy év után újraértékelték az ügyet a ledolgozott évek alapján, illetve a végzett munka természete szerint. De az idős férfi csak egy hónapig kapta a minimál nyugdíjat, aztán elhunyt. Nem volt már módja élvezni a magyar nyugdíj előnyeit. A fenti esetek jól mutatják, hogy a biztosítási kapcsolatok nehezen működnek és rendkívül zavaros helyzetek állhatnak elő, ami csak részben tudható be annak, hogy a bevándorlók maguk is rövid távú stratégiát folytatnak. Úgy tűnik ez a rész jól mutatja, hogy folyamatos manőverezés zajlik, amelyben az érintett intézmények, az esetleges munkáltatók és a bevándorlók állandóan új és új utakat keresnek. Összefoglalás Interjús elemzésünk élesen mutatja, hogy az adminisztratív adatbázisok nagyon sok tekintetben nem csak a "finomabb" adatok hiánya miatt korlátozottan alkalmasak az integráció megfigyelésére és mérésére, hanem maguk is aktív részét képezik a folyamatnak és sok esetben olyan mechanizmusokat hoznak létre, ami rontja az adatszolgáltatás minőségét. Az elemzés során a következő fontosabb megállapításokat tettük. A magyarországi népesség erőteljes asszimilációs elvárásokkal él és a legteljesebb azonosulást várja el a lehető legrövidebb idő alatt, miközben nagyon kevés olyan intézményesített formát tart fenn a beilleszkedés elősegítése érdekében, amit a bevándorlók ténylegesen is igénybe vesznek az adminisztratív eljárások . Magyarországon igen erős falak vannak intézmények, itt lakók és a bevándorlók között. Igen gyakran negatív kép él a bevándorlókban az országról és gyakran érzik diszkriminatívnak az eljárást, miközben bizonyos bevándorlói csoportok rendezettnek és kulturáltnak látnak minket és a vonatkozó eljárásokat. Az interjúkban, az adminisztratív eljárások kapcsán megjelenik az a migrációs politikai dilemma, hogy nemcsak a fogadó közösség, hanem a bevándorlók oldaláról is egyértelműen megfogalmazódik, hogy speciális eljárásra tartanak igényt a magyar etnikumúak. Ez az etnikai szempontból szelektív modell ilyen formában a bevándorlói csoportok közötti előítéleteket erősíti éppen azon csoportokkal kapcsolatban, akik eleve erőteljes elzárkózást találnak Magyarországon. A nem vagy kevésbé integrált csoportok esetében az adatok termelése esetleg korlátozott, illetve torz képet adhat éppen a nagyobb távolság következtében. Láthatólag a vízumszerzés folyamata jól kialakult stratégiák szerint történik, ami persze azt is jelentheti, hogy mindazok, akik már a vízumszerzésnél komolyabb problémákba ütköznek, azok már kisebb valószínűséggel válnak bevándorlóvá. Akik viszont már a vízumszerzés idejére meg tudják szervezni azokat az intézményi és meghívói kapcsolatokat, amelyek olajozottá teszik a folyamatot, azok jó szívvel vállalkoznak a vándorlás későbbi szakaszaira. Az interjúk alapján jól látható, hogy az idegenrendészeti ügyintézés egy meglehetősen terhelt és elidegenedett folyamat, amely az adattermelés szempontjából komoly kérdéseket vet fel. Ez azért különösen fontos, mert a helyzetelemzésben említett extra statisztikai kérdőív a be-

131



vándorlókkal kapcsolatban az idegenrendészeti folyamatba belépéskor nem működött szemben az állampolgárság megadásakor kitöltött statisztikai adatlappal. Az interjús elemzésünk ezt a megfigyelést teljes egészében alátámasztja. Az interjúalanyok elmondása szerint az adatszolgáltatást rendkívül komoly nyelvi problémák nehezítik. A feltárt manőverezés a státuszok között a statisztikai rendszer szempontjából azt jelenti, hogy nem a "valóságos", vagy pontosabban nem a szándékolt migrációs stratégia jelenik meg az adminisztratív adatbázisokban, ami bármiféle integrációs elemzés szempontjából komoly problémát jelent. A harmadik országbeli interjúalanyokkal folyatott interjúkban az egyik legnagyobb probléma a fordítás és annak nagyon magas költségei. A folyamat fent leírt nyelvi, adminisztratív és jogi nehézségei miatt, illetve a társadalmi környezet esetleges idegenkedése következtében a harmadik országbeli bevándorlók szinte mindegyike a letelepedési folyamat egyik szakaszában kénytelen egy közvetítői mechanizmust felhasználni ügyei vitelében és a kapcsolódó adatszolgáltatásban. Elemzésünk ezeket a közvetítői mechanizmusokat leírta és tipizálta, amely a reform szempontjából fontos lépés lehet. A magas adminisztratív költségek alapján jól látható, hogy éppen az adminisztratív eljárás maga lehet egy integrációs és az adattermeléssel összefüggő szelekciós mechanizmus az ügyvédi munka és annak költségei alapján. Más szavakkal valószínűleg külön vizsgálni kell, hogy ez a folyamat miképpen működik, hiszen így az integráció folyamatában csak a bevándorlóktól várjuk az alkalmazkodást, miközben a kapcsolódó adminisztratív eljárások is szerepet játszanak.

132


TPF

KÖLTSÉGVETÉSI KÉNYSZER – PEDAGÓGIAI KÍSÉRLET1 Esettanulmány a Kiskőrösi kistérségben létrehozott egységes iskoláról Dr. Mezei István Tomori Pál Főiskola, főiskolai docens A rendszerváltás utáni magyar önkormányzati rendszer nagy viták közepette jött létre. A hagyományokkal jobban számoló elgondolás helyett egy liberális rendszer jött létre, ami a szabadság jegyében egy elaprózott, kordinálatlan településhalmazt eredményezett, 3150 kiskirályság létrehozásával. A későbbi kormányoknak kevés mozgástere maradt a helyzet megváltoztatására, ezért pénzügyi eszközökkel törekedtek együttműködésre késztetni az egyes önkormányzatokat. Ennek jegyében alakították meg a kistérségi többcélú társulásokat is. Közülük a Kiskőrösi kistérség azzal vált híressé, hogy a többiekhez képest sokkal több intézmény összefogásával hozott létre egy kezdettől fogva harmonikusan működő rendszert. A hatalmas méretet mutatja, hogy 13 település fogott össze, ami 57 tagintézményt, benne 339 osztályt jelent. Az egységes iskolában közel 700 pedagógus és 8000 tanuló van együtt. A dolgozat ezt az egységes iskolát mutatja be költségvetésén keresztül.

A rendszerváltás utáni magyar önkormányzati rendszer nagy viták közepette jött létre. A hagyományokkal jobban számoló elgondolás helyett egy liberális rendszer jött létre, ami a szabadság jegyében egy elaprózott, kordinálatlan településhalmazt eredményezett, 3150 kiskirályság létrehozásával. A későbbi kormányoknak kevés mozgástere maradt a helyzet megváltoztatására, ezért pénzügyi eszközökkel törekedtek együttműködésre késztetni az egyes önkormányzatokat. Ennek jegyében alakították meg a kistérségi többcélú társulásokat is. Közülük a Kiskőrösi kistérség azzal vált híressé, hogy a többiekhez képest sokkal több intézmény összefogásával hozott létre egy kezdettől fogva harmonikusan működő rendszert. A hatalmas méretet mutatja, hogy 13 település fogott össze, ami 57 tagintézményt, benne 339 osztályt jelent. Az egységes iskolában közel 700 pedagógus és 8000 tanuló van együtt. Az együttműködés azonban nem biztos, hogy a jövőben más kistérségeknek is ösztönzést adott volna hasonló méretű szervezet létrehozására, hiszen itt inkább kivételes állapot a létrejött egység, semmint tömegesen követhető példa. A dolgozat első része a Kiskőrösi kistérséget mutatja be, a második része pedig a Kiskőrösi Többcélú Kistérségi Társulás Közös Igazgatású Bölcsődéje, Óvodája, Egységes Középiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma megalakulásának körülményeit és működési mechanizmusát mutatja be a költségvetési adatokon keresztül. A Kiskőrösi kistérség általános jellemzői A Kiskőrösi kistérség Bács-Kiskun megye közepén, főközlekedési tengelyek metszéspontjában helyezkedik el. Részben a múltban történt gyakori közigazgatási változások, részben földrajzi-településszerkezeti okokból nem tekinthető kompakt területi egységnek. Elkülönül a középső, bortermelő, viszonylag gazdag térség a szélső, szegényebb településektől, illetve megmaradtak erős vonzódások a kistérség határán kívüli városokhoz.

1

A kutatás a TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002. számú támogatási szerződés 7.3.3. elemi projektjeként a „Többcélú kistérségi társulási és mikrotársulási folyamatok elemzése” című kutatás keretében készült az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az MTA RKK együttműködésében. Projektvezető: Balázs Éva, OFI. A jelen esettanulmány témavezetője Imre Anna volt.

133

Költségvetési kényszer – pedagógiai kísérlet

Dr. Mezei István

Magyarország népességére 1981-től a természetes fogyás a jellemző. Ez a fogyás érvényes a Kiskőrösi kistérségre is. Az adatok összességében 1985-höz képest fokozatos csökkenést jeleznek. 1990-re a kistérség népessége kb. 2%-kal, 2001-re 3,14%-kal, és 2008-ra 5,06%-kal csökkent. 1990 óta láthatóan gyorsuló a népességfogyás. A települési adatok alapján jelentős különbségek fedezhetők fel az egyes települések között. Elkülöníthető a 10%-nál nagyobb fogyást felmutató települések csoportja a közepes fogyási sebességű településektől, és az enyhe fogyással jellemezhető települések mellett van néhány növekvő népességű település is (Soltvadkert, Soltszentimre). Kiskőrös, a kistérségi központ 2001-ig látványos népességnövekedést élt át, amiben valószínűleg a központi szerepkörrel megnövekedett várakozás is szerepet játszott, miközben a vonzáskörzetében lévő falvak (Kaskantyú, Páhi, Tabdi) népessége jelentősen csökkent. Viszont a nagyobb városokra jellemző kirajzás a környező településekre nem markáns jellemzője ennek a mikrokörzetnek. Soltvadkert népességnövekedése mellett a vonzáskörzetébe tartozó falvak népessége csökkent (Bócsa, Tázlár), Kecel népessége kis mértékben csökkent, de a vonzáskörzetében lévő Imrehegy és különösen Császártöltés népessége több mint 15%-kal csökkent 1985-höz viszonyítva. Csengőd jelentős népességcsökkenését mutatják az adatok. A település szándéka, hogy körzetközponti helyzetét népességének megerősítésére használja fel, egyelőre kevés sikerrel. A körülötte lévő falvak (Soltszentimre, Fülöpszállás) népessége szintén változó. Akasztó és Izsák nem törekednek önálló vonzáskörzet kialakítására, egyénileg szándékoznak meglévő kedvező adottságaikat kihasználni. Népességük csökken. 1. táblázat

A népességváltozás 1985-höz képest, településcsoportos bontásban 1985 1990 % 2001 % 2008 % 7533, 7612, 1,05 7679, 1,94 7744, 2,80 Soltvadkert Bócsa 1932, 1934, 0,10 1854, -4,04 1880, -2,69 Tázlár 1900, 1894, -0,32 2014, 6,00 1780, -6,32 9173, 9080, -1,01 9162, -0,12 9004, -1,84 Kecel Imrehegy 883, 834, -5,55 860, -2,60 747, -15,40 Császártöltés 3206, 3061, -4,52 2700, -15,78 2603, -18,81 15342, 14911, -2,81 15352, 0,07 14810, -3,47 Kiskőrös Kaskantyú 1154, 1040, -9,88 1080, -6,41 1021, -11,53 Páhi 1480, 1439, -2,77 1287, -13,04 1259, -14,93 Tabdi 1318, 1227, -6,90 1195, -9,33 1190, -9,71 2626, 2449, -6,74 2310, -12,03 2284, -13,02 Csengőd Soltszentimre 1334, 1304, -2,25 1392, 4,35 1347, 0,97 Fülöpszállás 2481, 2647, 6,69 2455, -1,05 2452, -1,17 Akasztó 3754, 3664, -2,40 3519, -6,26 3543, -5,62 Izsák 6750, 6603, -2,18 6097, -9,67 6125, -9,26 Összesen: 60866 59699 -1,92 58956 -3,14 57789 -5,06 98,08 96,86 94,94 Forrás: KSH TEIR adatbázis, 1985, 1990, 2001, KSH 2008 Megjegyzés: A táblázat vastag betűs települései vonzásközpontok, alattuk a vonzott településekkel. Akasztó és Izsák önállóak.

A vidék meghatározó jellegzetessége – Akasztó és Császártöltés kivételével – a tanyás településszerkezet. A külterületen élők száma 1990-ben még 7249 fő volt, 2001-ben már 7996 fő. A külterületi népesség aránya tág határok között változik. Imrehegy, Bócsa, Tázlár, Csengőd, Tabdi és Páhi esetében a 23%-ot is meghaladja, Soltszentimre, Kecel, Császártöltés és Akasztó esetében pedig 10% alatt marad. A tanyás területeken az elöregedés nagymérvű. Az 134


TPF

üresen maradt tanyákat gyakran gazdálkodási ismeretekkel nem rendelkező, városi munkanélküliek vagy megélhetési gondok elől menekülők vásárolják fel. Mivel a település- és életformaváltás nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ezért a róluk való gondoskodás nemegyszer az önkormányzatok szűkös segélyezési keretét terheli. A külterületi lakó- és munkahelyek térbeli átrendeződésével párhuzamosan új társadalmi csoportok képviselői is megjelentek a tanyai lakosok között: a természet közelségét kereső külföldiek, akik jó befektetésnek tartják a külterületi ingatlant. 2. táblázat A Kiskőrösi kistérség területe és népességének megoszlása A terület nagysága Népesség, 2001 Külterületen élők Külterületen élők (ha) (fő) száma (fő) aránya (%) 11 448 Kiskőrös 15 352 Imrehegy 441 51,28 Kecel 11 376 Kecel 9162 Bócsa 842 45,42 Izsák 10 886 Soltvadkert 7679 Tázlár 663 32,92 Soltvadkert 10 223 Izsák 6097 Csengőd 577 24,98 Kiskőrös Bócsa 9 704 Akasztó 3519 Tabdi 275 23,01 Fülöpszállás 9 132 Császártöltés 2700 Páhi 296 23,00 Császártöltés 8 206 Fülöpszállás 2455 Kaskantyú 233 21,57 Tázlár 7 338 Csengőd 2310 Fülöpszállás 401 16,33 Imrehegy 7 031 Tázlár 2 014 Kiskőrös 1850 12,05 Akasztó 6 488 Bócsa 1854 Soltvadkert 903 11,76 Kaskantyú 5 828 Soltszentimre 1392 Izsák 709 11,63 Csengőd 4 889 Páhi 1287 Soltszentimre 125 8,98 Soltszentimre 4 449 Tabdi 1195 Kecel 496 5,41 Páhi 3 896 Kaskantyú 1080 Császártöltés 129 4,78 Tabdi 2 139 Imrehegy 860 Akasztó 56 1,59 Összesen 113 033 58956 7996 13,56 A mai kistérség települései történeti szempontból az alábbi három típusba sorolhatók. (1) Mezővárosi múltra tekinthet vissza Fülöpszállás mellett (amely egyike volt a Kiskun Kerület nyolc szabadalmas településének) Kiskőrös és Izsák is. (2) A török hódoltság után telepített falvak, mint pl. Akasztó, Császártöltés vagy Kecel, ezek általában zárt települések maradtak. Ha mégis kifejlesztették tanyarendszerüket, az csak a jobbágyfölszabadítás után történt meg. (3) Végül a tanyaközségek, amelyek az egykori kun pusztákon jöttek létre a zárt településektől távol eső szórványok természetes besűrűsödésével századunk első felében (Bócsa, Soltszentimre), vagy a tanyás határrészek mesterséges községgé alakításával 1949-1952 között (Kaskantyú, Tabdi, Imrehegy). Mai szemmel nézve nemcsak a külterületen élők arányát tekintve lehet különbséget tenni a kistérség falusi települései között, hanem aszerint is, hogy kisfalvak vagy óriásfalvake. Ez utóbbi csoportból emelkedett a kisvárosok sorába 1993-ban Kecel és Soltvadkert, majd 1997-ben Izsák. A térségben Kiskőrös tölti be a kisvárosi szerepkörnek megfelelő központi funkciókat. Intézmény-ellátottság tekintetében lassan fölzárkózik hozzá Izsák, Kecel, Soltvadkert és Fülöpszállás is. E centrális elhelyezkedésű, jómódú települések együttesétől határozottan elkülönül a periférikus fekvésű, kedvezőtlenebb adottságokkal rendelkező tanyaközségek csoportja. E településtípus sorsa e vidéken is a tanya jövőjétől függ. A Kiskőrösi kistérség legnagyobb részét a Kiskunsági homokhát alkotja, amely része a Kiskunsági Nemzeti Parknak, egyúttal az UNESCO Bioszféra Rezervátum kiskunsági területének. A kistérség adottságai a mezőgazdasági termelésnek kedveznek. Ezen belül is a magas napfénytartam és a gyorsan felmelegedő homoktalajok a szőlő és gyümölcstermesztést emelték a fő megélhetési forrássá. Már a rendszerváltást megelőzően meghatározó volt a családi 135


Dr. Mezei István

magántermelők aránya, így jelentős tapasztalatokat szereztek a gazdálkodás sikeres végzéséhez. A 90-es évek elején a termelés szinte teljes mértékben a családi magángazdaságok kezébe került. A hatékony mezőgazdasági termelést erőteljesen nehezíti a hosszú ideje tartó csapadékhiány, a talajvízszint süllyedése. Az Alföldi Borvidék legnagyobb összefüggő szőlőterülete Izsák, Csengőd, Kiskőrös, Soltvadkert, Kecel és Császártöltés térségében van, ez az ország legnagyobb hegyközsége. Szőlőfeldolgozás és bortárolás terén többletkapacitással rendelkezik a térség. Az itt élő emberek többsége még ma is a szőlőtermesztéssel foglalkozik, akár jövedelemszerzés, akár jövedelem kiegészítés céljából. A kistérség leghíresebb borai a Kadarka, az Izsáki Sárfehér, valamint a Cserszegi Fűszeres. Az elmúlt években több termelő bora is díjnyertes lett az országos, sőt európai borversenyeken. A nyitott pincék lehetőséget biztosítanak a turisták fogadására. Kiskőrösön, Soltvadkerten és Kecelen Borlovagrend őrködik a borok jó hírneve felett. A gyümölcstermesztés fejlődik, szélesedik a termesztett fajok köre. A feldolgozás ipari háttere nem követi ezt a tendenciát, így ez még jobb kihasználásra, fejlesztésre váró területet jelent. A kistérség agroturisztikai termékeit megyei szinten az elsők között tartják számon. A feldolgozóipar más ágai közül említésre méltó a műanyaggyártás és műanyagfeldolgozás, a cipőgyártás, a konfekció- és vegyipari termékek előállítása, a fafeldolgozás, valamint a kárpitos bútorok és járműalkatrészek gyártása. Az építőipar különböző szakágazatai mellett több vállalkozás végez szállítást, fuvarozást a bel- és külpiacokra egyaránt. A térségben jelentős számban találhatók kis- és nagykereskedelmi vállalkozások, amelyek a mezőgazdasági felvásárlástól kezdve a külkereskedelemig szolgálják a termelőket és a fogyasztókat. A gazdasági élet fejlődésének jelentős akadálya, hogy a térség nemegyszer különböző gazdasági bűncselekmények kapcsán szerzett országos "hírnevet", és ezek a komoly befektetők számára erősen rontják a térség hitelét (olajszőkítés, borhamisítás, Stadler Stadion). A kistérség gazdag kulturális értékekben, hagyományokban. A kulturális arculat szempontjából meghatározó tényező, hogy Kiskőrös Petőfi Sándor szülőhelye. A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, valamint a költő műfordítóinak a szoborparkja a kulturális turizmusnak országosan ismert zarándokhelye. A térségben Fülöpszállás kötődik még erősen a Petőfikultusz ügyéhez. A térség mindegyik településére elmondható, hogy az egyházak kulturális életben betöltött szerepe az utóbbi években rendkívül megnőtt. Mindegyik településre jellemző a lokálpatrióta szemlélet. Közösségi-művelődési programjaik a hagyományteremtés jegyében szerveződnek. Kulturális értékeiket büszkén számon tartják, nagy szülötteik emlékét őrzik, a jeles kortárs egyéniségek támogatására nagy gondot fordítanak. A helytörténeti, honismereti gyűjteményekben őrzik a múlt tárgyi emlékeit, a szerény anyagiak függvényében a gyűjtő munkára is gondot fordítanak. Kiskőrös 18. század eleji újjáépítése a Felvidék szlovák anyanyelvű lakóinak idetelepítésével történt. Az identitástudat ápolása az utóbbi évtizedekben fölerősödött. A tárgyi örökséget a Szlovák Tájház rendkívül gazdag anyaga mutatja be. Császártöltésen a lakosság 80 %-a német leszármazott. Kulturális civil szervezeteik mindegyike színvonalas hagyományápoló, értékmegőrző és értékápoló tevékenységet folytat. Az általános iskolában a tanulók többsége tanulja a német nemzetiségi nyelvet. Soltvadkerten a lakosság jelentős hányada „sváb” leszármazottnak vallja magát. Óvodában és általános iskolában is folyik a német nyelvtanulás. A különféle művészeti csoportok is a német hagyományápolást karolták fel. Kecelen a német és a szlovák kisebbség képviselői egyaránt megtalálhatók. Cigányok elszórtan élnek a kistérségben. Nagyobb kolóniában Kecelen laknak, Kiskőrösön összesen 500-600 fő van a becslések szerint. Ez a létszám azt jelenti, hogy súlyos teher-

136


TPF

ként nem jelentkeznek. Az önkormányzatoknál kialakult „szokás” szerint a segélyezés formáit, lehetőségeit használják föl a cigányok kezelésére. A közösség ellen vétőket (lopás, munkakerülés, emésztőgödör hiánya, stb.) segélymegvonással büntetik. A cigány gyerekeket szórtan, elkeverve, kis létszámokban veszik fel az iskolába, hogy a veszélyes bandázást elkerüljék. 2009-re Kiskőrösön összeállítottak (több hónapos válogatás, próbaidő után) 20-21 éves cigány fiatalokból egy olyan munkacsoportot, akik a város alkalmazásában állnak, és a legkülönfélébb munkákat elvégzik. Van olyan 14 éves cigány lány, akit azért alkalmaznak napi hat órában, hogy a gyerekeket kísérje és fegyelmezze a buszon, az iskolában. Újságcikk írt arról, hogy Romániából érkezett magyar cigányokat vesznek föl alkalmi munkára a gazdák, mert a helyiek visszautasítják a munkát. Az integrálódott cigány családok családi házban, panelban laknak, gyerekeiket taníttatják. Köztük van olyan fiatal lány, aki orvosi egyetemre jár. A néhány meggazdagodott család felemelkedését már nem a zenélés biztosítja, hanem az alkalmi munka (vas, rézkábel, generátor, vonatsín), vagy vásározás, vidámpark üzemeltetése, stb. A kistérség a munkapiac szempontjából nem befogadó, hanem kibocsátó térség. A mezőgazdaság munkaigénye nem kíván magasabb végzettséget, iskolázottságot, a korábban telepített élelmiszeripart felszámolták, nincs miért visszajönnie annak, aki magasabb iskolát végzett, minőségi szakismeretre tett szert. A fiatalok egyre kifinomultabb képzése a szűken vett helyi érdekek szempontjából nem hasznosul, mert a kitermelő mezőgazdaság igénye szerint elég lenne a szellemi alapképzés. A minőségi oktatás (logopédus, tagozat, nulladik nyelvi évfolyam, stb.) eredményeként elmennek és vissza sem jönnek a fiatalok. A beléjük nevelt igényszintet nem tudja biztosítani felnőtt korukban a kistérség egy települése sem. A Kiskőrösi kistérség Vígvári (2008) besorolása szerint az un. városi kistérségek típusába tartozik, ami azt jelenti, hogy több központja is van. Ez abban mutatkozik meg, hogy a kistérségben négy város található, és mindegyik város esetében kimutatható a vonzott települések jelenléte. A most létező vonzásszerkezetet azonban befolyásolja, hogy Fülöpszállás Szabadszálláshoz tartozott a múltban, Izsák, amely maga is város lett időközben, Kecskeméthez, Tázlár és Császártöltés pedig Kiskunhalashoz. A kistérséget tehát összetartó és széthúzó vonzások jellemzik, centrum és periféria viszonyok a településszerkezetben, a társadalmi kapcsolatokban, és a gazdaságban. A KTKT költségvetése Az önkormányzati érdekek és lehetőségek 1990-ben az önkormányzati törvény létrehozásakor a közvélemény abban reménykedett, hogy a polgári viszonyok kiépülésével gyors gazdasági növekedés fog bekövetkezni, ami népességgyarapodással fog együtt járni. Mivel a törvény teljes döntési szabadságot, hozzá pénzügyi önállóságot adott az egyes településeknek, mindenütt fejlesztésekbe fogtak. A fejlesztések kézenfekvő terepe volt az oktatási intézmények szükséges és régóta várt felújítása, bővítése, sok helyen új iskola építése. Ezekben az években tornacsarnokokat építettek, szaktantermeket alakítottak ki, korszerűsítették a fűtést, gázt vezettek be az intézményekbe, az iskolák bővítésével pedig kifejezték abbéli reményüket, lesz is elegendő számú gyermek az osztálytermekben. Fokozatosan ismerték föl a politikai szereplők, hogy a valóságban kedvezőtlenebb folyamatok játszódnak le. A várt gazdasági föllendülés ideiglenesnek bizonyult, 2002 után rohamosan haladt az ország a válság felé, a megszületett gyermekek száma is egyre kevesebb lett. Megkezdődtek a kármentő akciók. Osztályösszevonásokkal, pedagógusok szükségszerű elbocsátásával, majd intézmények összevonásával törekedtek hozzáigazítani az oktatási in-

137


Dr. Mezei István

tézmények kiadásait a tényleges költségvetési lehetőségekhez. Ezt a folyamatot ösztönözte az állam a normatívák változtatásával, feltételekhez kötésével, pl. a tanulólétszámot figyelembe vevő létszámkorlátok kialakításával. A kiskőrösi kistérség települései sem voltak kivételek a fenti folyamatokat illetően. Valamennyi polgármester és képviselőtestület szembesült azzal a problémával, hogy a 2006os választások után nem fogják tudni tartani az elmúlt évek költségvetési pozícióit. Az országos költségvetés elfogadásakor ki lehetett számolni, hogy az önkormányzatoknak juttatott állami támogatás, így az iskolafenntartásra fordítható összegek is csökkenni fognak. Ebből következett, amennyiben változatlan marad a települések kiadási szerkezete, akkor hiány fog fellépni már a következő 2007-es évben is. Ehhez járultak az egyedi gondok, pl. Kiskőrösön a városi uszodát és a tornatermet is kedvezőtlen, un. PPP-finanszírozási szerződéssel kezdte építtetni az előző városvezetés, ami eleve hiányba lökte a költségvetést. Az eladósodás veszélye cselekvésre ösztönözte a kistérség valamennyi politikai szereplőjét. Az ismertté váló új oktatási szabályok szerint Imrehegy és Kaskantyú iskoláit akár be is lehetett volna zárni, mert osztályaikban nem érték el a tanulók a kötelező 15 fős létszámot a 2006-os adatok szerint. Imrehegy iskolájában a még meglévő négy alsó tagozatos osztályban összesen 37 diák volt, Kaskantyú 8 osztályos általános iskolájában összesen 61 tanuló ült a padokban, Tabdiban 90 fő. Itt az első és a hatodik osztályban épp 15-15 kisdiák tanult. Páhi 106 tanulójából két osztályban voltak 15 főnél többen. Soltszentimrén már 115 diákot tartottak nyilván, de 15 főnél több csak a felsőbb osztályokban volt, az alsó három évfolyamon már csak 11-12 kisdiák tanult, előrevetítve az elfogyó létszámot. Hasonló okokból Bócsa, Császártöltés és Tázlár sem tudta teljesíteni a minimális osztálylétszámokat. Tehát a kistérség 15 településéből 8! Ehhez hozzá kell tenni az egyes önkormányzati érdekeket, hiszen egy intézmény bezárása, vagy akár csonkítása az illető település polgármesterének tekintélyét csorbítja, ezért ragaszkodnak a nagy kiadások ellenére is az iskolához („Amíg én polgármester leszek, addig itt lesz felső tagozat” – jelentette ki a négyszemközti megbeszélések során egy érintett polgármester az egységes iskola szervezőinek). Ugyanakkor a testület pedagógus tagjai szinte lehetetlenné is teszik az iskola szerkezetének módosítását. A fölmerülő költségvetési gondok leküzdésében két kedvező körülmény látszott eredménnyel kecsegtetni. Az egyik politikai természetű volt. A 2006-os önkormányzati választások eredményeként a kistérség mindhárom meghatározó városában azonos pártállású (FIDESZ-MPP) polgármester kapta meg a bizalmat, és többségében ugyanahhoz a politikai tömörüléshez tartozó képviselőtestületek jöttek létre. Ez párosult egy generációváltással is, mert a három új városi polgármester életkora – hasonlóan a testületek átlagéletkorához – fiatalabb volt a korábbiaknál, ami cselekvőképesebb személyi állomány hatalomba kerülését jelentette. A másik kedvező körülmény az volt, hogy a kormányzat arra törekedett 2004 óta, hogy a kistérségeket megerősítse, ennek érdekében a kistérségi összefogást magasabb támogatásokkal ösztönözte. A kormányzati szándék mögött egy igazgatási koncepció megerősítése húzódott meg. A rendszerváltástól kezdődően az volt a hatalmon lévők törekvése, hogy a megyéket ne engedjék olyan erős hatalmi szereplővé válni, mint amilyenek a kommunista diktatúra negyven éve alatt voltak. Ehhez hozzájárult még az európai uniós igény a tervezésistatisztikai közigazgatási szint megerősítésére. A két igény eredőjeként egy olyan közigazgatási rendszer alakult ki, amelyben a települési szint fölé egy kistérségi és egy (nagy)régiós igazgatási szintet kezdtek fejleszteni lépésről-lépésre. Az egyes önkormányzatok részéről az igazodás ehhez a rendszerhez kockázattal is járt az előnyök mellett. A költségvetési törvény új rendelkezéseihez való igazodás jelen esetben azzal a kockázattal járt, hogy egy új elgondolás a közigazgatás új rendjéről egy tollvonással megváltoztathatja a kialakított támogatási rendszert, vagy akár meg is szüntetheti. Ez esetben visszaáll a korábbi, a társulás előtti állapot. Ennek oka, hogy a kistérségek rendszere teljes mértékben az önállóságon alapul, emellett 138


TPF

nincs a résztvevő egyes önkormányzatok között olyan szoros közigazgatási-gazdálkodási, jövedelemszerzési kapcsolat, amely önálló közös bevételt eredményezne. A kistérségi együttműködés minden pénzügyi előnye az állami támogatásokból származik, másként fogalmazva: az önkormányzatok számára épp az a vonzó, hogy az állami támogatás miatt jelentősen csökken az oktatásra fordítandó kiadásuk. A többcélú társulásoknak ez a rendje a forráshiányos önkormányzatoknak nyújt mentőövet, mert ha csatlakoznak a társuláshoz, akkor megmenekülnek attól, hogy költségvetésük helyrehozhatatlan hiánnyal záruljon. Ez azonban csak átmeneti megoldás, amely a kistérségi, tágabban az önkormányzati rendszer teljes átalakításának szükségességét fedi el. Megváltozott 2007-től az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települési önkormányzatok támogatása is, ha közoktatási intézményeiket önállóan tartják fenn. Ez esetben ugyanis a forráshiányukat nem ismeri el a költségvetés. Számukra a megoldás szintén a társuláshoz való kapcsolódás lett. A kiskőrösi kistérségben ez Imrehegy, Kaskantyú, Tabdi, Páhi és Soltszentimre településeket érintette. A két tényező (az új, fiatalos korszerkezetű, azonos politikai táborhoz tartozó polgármesteri és képviselőtestületi személyi állomány és a költségvetési törvény támogatáspolitikájának) hatására megkezdődött a kistérséghez tartozó települések között a korábbiakhoz képest sokkal fokozottabb együttműködés. Ez – a polgármesterek elmondása szerint – abban nyilvánul meg, hogy szinte naponta találkoztak, egyeztettek, és készítették a számításokat a várható pénzügyi lehetőségekről. Az első siker a kiskőrösi és a császártöltési szociális otthon kérdésének megoldása volt. A két – eddig a települési önkormányzathoz tartozó – intézmény kistérségi kezelésbe adása megoldotta mindkét település gondját. Az eddig veszteséges, a helyi költségvetésből mindig pénzt kivonó intézmények a kistérségi többletnormatíva miatt, ha kis mértékben is, de nyereségessé váltak. Ezzel párhuzamosan indult az iskolák ügyének kezelése, ami sokkal súlyosabb probléma volt, hiszen a kistérség minden települése érdekelt volt2. A személyes példamutatás megerősítette a tárgyaló feleket abban, hogy a körzetközpont Kiskőrös nem csak a maga javát akarja. Kiskőrös – saját költségvetési érdekből – még a tárgyalások elején, 2006-2007 fordulóján iskoláiból 50 főt elbocsátott. Az elbocsátottak közé elsősorban nyugdíj előtt állók kerültek, az iskolai konyhát (a dolgozókkal együtt) átadták egy külső cégnek. Az elbocsátásokat megkönnyítette, hogy pályázaton pénzt nyertek a végkielégítések kifizetésére. Mindezzel megerősítették saját költségvetésüket is, évente 40 millió forint körüli összeget takarítottak meg ezzel a lépéssel. Kiskőrösön összesen 173 dolgozót bocsátottak el az önkormányzat mint fenntartó intézményeiből. A város 250 millió forintos hiánya 2009-re elfogyott. Szintén a város költségvetési gondján enyhített az a lépés is, hogy a formálódó kistérségi oktatási intézményrendszer működtetéséhez szükséges pénzügyi szakembereket a kiskőrösi önkormányzati hivatal dolgozóiból szervezték meg. Maguk a pénzügyes hölgyek maradtak a városi hivatal irodáiban, korábbi munkahelyükön, de a kistérségi iskola létrejöttével munkáltatójuk a kistérség lett. A hivatal dolgozói létszáma így jelentősen csökkent, megint hozzájárulva a város költségvetési gondjainak enyhítéséhez. Ez a megoldás azonban már általános lett, mert a kistérségi iskola tagiskoláiban az egyes települési önkormányzatok maguk is megszüntették a gazdasági hivatalt, amivel csökkentették kiadásaikat. A gazdasági hivatal átminősítésével megtakarított pénz pótolta azt a veszteséget, ami azzal keletkezett, hogy Kiskőrös átadta középiskoláit a kistérségnek. Ezzel a szabad felhasználású normatívától elesett. 2

A valamennyi települést érintő ügy azért fontos, mert korábban is voltak olyan feladatok, amelyeket együtt kellett volna ellátni, mint pl. a turinform iroda fenntartása, de mivel az egy településen, a központi fekvésű városban szerveződött meg, a többiek nem voltak közvetlenül érdekeltek a támogatásában. Így a városra maradt az iroda teljes költségvetése.

139


Dr. Mezei István

A költségvetés lehetőségeinek függvényében tartanak iskolabuszokat az önkormányzatok. A kényszerű körülmény az, hogy magas a külterületen élők aránya, közülük Imrehegy, Bócsa és Tázlár körül él népességük több mint 30%-a. Ezeken a településeken a falugondnok feladata, hogy a kis busszal szállítsa a gyerekeket az iskolába. A városok esetében már összetettebb a helyzet, mert ott a város által fenntartott buszt szeretné minden csoport is használni (civil szervezetek, sportegyesületek), lehetőleg ingyen. Emiatt Kiskőrösön eladták a két buszt, és magánvállalkozóval kötöttek szerződést a gyermekek szállítására. Ezzel pénzt takarítottak meg. A kistérség szintjén viszont fölmerült, hogy szükség lenne egy közös nagy buszra, de annak a költségei (üzemelés, gépjárművezetők, javítás, stb.) és a használata során fölmerülő gondok („ha többen kérik a buszt, ki kapja meg?”) miatt egyelőre csak mérlegelik a helyzetet. Az együttműködés jogi formája a 15 település részvételével létrehozott társulás lett. Ennek az újonnan létrehozott szervezetnek a gyors fejlődése, szembetűnő változása jól lemérhető éves költségvetésén keresztül. Mivel itt egy viharos gyorsasággal bővülő szervezetről van szó, nem meglepő, hogy a tevékenységi körök változásával együtt nő a költségvetési tételek száma is (3. számú táblázat). A bevételi tételek száma öt év alatt több mint háromszorosára, a kiadási tételeké pedig majdnem háromszorosára nőtt. 3. táblázat

Költségvetési tételek a KTKT éves beszámolóiban db Bevétel Kiadás

2006 2007 2008 2009 2010 11 9 20 20 34 12 12 22 23 32

A költségvetési tételek egyik csoportját az iroda fenntartása jelenti, ennek normatív bevételeivel, tagdíjaival és személyi, valamint dologi kiadásaival együtt. Ehhez társulnak az első két év (2006-2007) tevékenységei: szociális intézményi feladatok, központi orvosi ügyelet, pályaválasztási feladatok, gyógytestnevelési feladatok, belső ellenőrzési feladatok. Ez a tevékenység-csokor meg is marad állandó tevékenységnek, amihez a 2008-tól hozzájönnek az oktatással kapcsolatos feladatok: az egységes iskola fenntartása, a gyermek- és tanuló étkeztetés, az iskolatej program. Ezek kiegészülnek más, önként vállalt feladatok ellátásával: idősek otthona, mozgókönyvtári feladatok, gyepmesteri telep létesítése, működtetése. Az első évtől kezdve feltűnnek azonban az alkalmi, eseti, illetve néha visszatérő feladatok, amelyek elsősorban területfejlesztési pályázatokhoz kötődnek. A társulás feladatainak ellátását a közös vagyon és a közös költségvetés biztosítja a 2007-es társulási megállapodás szerint. A közös vagyon úgy áll össze, hogy az egyes önkormányzatok megtartják tulajdonukban az óvodákat, iskolákat, vagyis a feladat ellátásához szükséges épületeket, viszont átadják az épületek használati jogát a társulásnak 12 évre. Meg kellett állapodni a társulás vagyonáról, amely társulási vagyon a társulás tevékenysége során jön létre például beruházással, vagy beszerzéssel. Ennek megfelelően azt is szabályba kellett foglalni, hogy mi legyen az így megszerzett vagyonnal a társulás megszűnése, vagy egy önkormányzat kiválása esetén. Ez esetben lép életbe az arányosítás elve, vagyis a gyermekek, a tanulók száma alapján kell adott esetben a társulás használatában lévő tárgyakat, épületeket visszaadni az önkormányzatoknak. A vagyon kérdése amiatt is fontos, mert a tulajdonosnak kell a szükséges fejlesztéseket megvalósítania, illetve ha fejlesztési pályázatot nyer az iskola, akkor saját forrással kell hozzájárulni a sikeres végrehajtáshoz. Ugyancsak az önkormányzat kötelessége a fölösleges vagy használhatatlanná vált vagyon selejtezéséről gondoskodni. A költségvetést illetően a társulási megállapodás rögzíti az egységes iskola, az intézmény pénzügyi forrásait: 1. állami támogatás (normatív állami hozzájárulás, egyéb központi támogatás, valamint a kistérségi társulásban ellátott feladatra tekintettel igényelhető kiegészítő támogatás) 2. az intézmény saját bevétele, beleértve a pályázati bevételeket is, 3. az önkormányzatok hozzájárulása. 140


TPF

ad. 1. Állami támogatás a következő jogcímeken igényelhető:  A többcélú kistérségi társulások, amennyiben közoktatási intézmény(ek) fenntartói, 2005. óta jogosultak az önkormányzatokkal azonos módon normatív állami hozzájárulások igénybevételére.  Bejáró gyermekek, tanulók alapján járó támogatás  Iskolabusszal utaztatott gyermekek, tanulók alapján járó támogatás. A támogatás igénylésének feltétele, hogy az iskolabusz járatokon kísérő utazzon. 2008-tól új elem, hogy külterületről utaztatott gyermekek után a támogatás 15%-a vehető igénybe. Ez több, elsősorban tanyás jellegű település számra kedvező.  A társulás által fenntartott egységes iskola 9-13. évfolyamára bejáró tanulók alapján járó támogatás.  Tagintézményi támogatás, kizárólag a társulás vagy intézményi társulás által fenntartott intézmény székhelyétől különböző községben működő tagintézmény óvodába járó gyermekek és általános iskola 1-4. évfolyamára járó tanulók után igényelhető.  Kistelepülési tagintézményi támogatás. 1500 és az alatti lakosságszámú településen tagintézményként működő iskola 1-4 évfolyamára járó tanulók után veheti fel 2007 óta a többcélú társulás vagy intézményi társulás által fenntartott közoktatási intézmény.  A törvényben megszabott feltételek teljesülése esetén a nemzetiségi, etnikai nevelést, oktatást végző intézmények is külön támogatásban részesülnek. Ez a kiskőrösi kistérségben a szlovák és a német nemzetiségi oktatás esetében áll fenn. A Kiskőrösi Többcélú Kistérségi Társulás mint fenntartó igényli a kistérségi fenntartású közoktatási intézmény jogcímein az állami normatív hozzájárulásokat és támogatásokat. Az egyes tagintézmények jogcímein igényelt támogatást elkülönítetten biztosítja a tagintézményeknek. Ebből a megítélt összegből előzetesen levonja az intézményi működés közös, központi költségeit. A levonás az összes normatív támogatási bevétel megközelítőleg 2,5 – 3,0 %-át jelenti. ad. 2. A kistérség pályázatai igen sokfélék. A regionális szinten korábban meghirdetett kis összegű pályázatok3 (1-15 millió forint) alkalmasak voltak a kisebb építések, felújítások elvégzésére (járdák, rendelők, homlokzatok, parkosítás, vízelvezetés, illemhelyek az iskolákban). A közösségi közlekedés pályázata 62 buszmegálló felújítása egységes arculattal. 11 településen térfigyelő kamerákat állítottak. A négy város a kistérség nevében közösen pályázott a könyvtáraik felújítására, a kisebb települések a megyei önkormányzattal tették ugyanezt, összesen 7 könyvtárat újítottak fel. Az ivóvízjavító programban is 11 település közösen vesz részt. A példaként említett területfejlesztési támogatásokon kívül igazán jelentős összegeket oktatási pályázatokon nyert a társulás. A pályázati bevételek az oktatást illető összes bevétel több mint harmadára nőttek. ad. 3. Az önkormányzatok pénzügyi kötelezettsége kétirányú. Egyrészt vállalják, hogy a saját területükön működő tagintézmény működéséhez hozzájárulnak, a bevétellel nem fedezett kiadás mértékéig. Másrészt a közös intézmény igazgatási költségeiből is részt vállalnak önkormányzatonként azonos százalékban megállapított mértékig. A hozzájárulást havonta kell teljesíteni. Az iskolabusszal utaztatott gyermekek/tanulók lakóhelye szerinti önkormányzat emellett köteles havonta megfizetni az iskolabusz bevétellel nem fedezett kiadását.

3

TEUT: települési önkormányzati belterületi közutak felújításának, korszerűsítésének támogatása; TEKI: területi kiegyenlítést szolgáló önkormányzati fejlesztési feladatok; CÉDE: helyi önkormányzatok fejlesztési feladatai támogatása területi kötöttség nélkül

141


Dr. Mezei István

A társulás elkülönítetten biztosítja a tagintézményeknek azt a fenntartási hozzájárulást, amit a közös feladatellátásban résztvevő önkormányzatoknak az állami normatív támogatásokon felül, forrás-kiegészítésként kell biztosítaniuk a településen működő tagintézmény költségvetési támogatásához. Vagyis az önkormányzat nem közvetlenül jutatja a területén lévő tagintézménynek a hozzájárulást, hanem a társuláson keresztül. Az oktatási ügyekért felelős főigazgató 659 alkalmazott (köztük 489 pedagógus) munkájáért lett felelős a 12 településen 2007/08-as tanévben. A Társulás szervezeti rendszerének aszimmetrikus viszonyaira utal, hogy az oktatás mint szakágazat egyelőre mellérendelt jelentőségű tevékenység a kistérség egyéb tevékenységei sorában és nem kiemelt, különálló egységként szerepel. 4. táblázat

Az egy gyermekre/tanulóra jutó kiadás tagintézmény típusonként a Kiskőrösi kistérségben, 2008 Egy gyerTagintézményre Gyermek/ Munkavállalói mekre/ tajutó kiadások tanulóAz önkorA tagintézlétszám* nulóra jutó összesen létszám mányzat neve mény típusa kiadás (fő) ezer Ft (fő) (ezer Ft/fő) Imrehegy Iskola 6,5 20 900 28 746 Tabdi Iskola 12 52 705 78 676 Kiskőrös kollégium 10 55 439 84 660 Kaskantyú Iskola 7 21 442 34 631 Kaskantyú Óvoda 4 14 417 23 627 Imrehegy Óvoda 4 11 153 21 531 Soltvadkert Óvoda 4 15 290 29 527 Tázlár Iskola 23 79 580 152 524 Kiskőrös Óvodák 65 242 606 470 516 Császártöltés Óvoda 9 32 312 63 513 Császártöltés Iskola 15 72 975 143 510 Bócsa Iskola 19 65 620 131 501 Petőfi – ált. 61,5 262 423 539 487 Kiskőrös isk. Soltszentimre Iskola 12,5 48 785 107 456 Páhi Iskola 10 49 114 110 446 Kiskőrös Bem – ált.isk. 57 248 064 560 443 Többcélú intézmény összesen 2 594 937 671 5974 434 (igazgatósággal együtt) Tázlár Óvoda 7 22 770 55 414 Csengőd Iskola 20 68 803 168 410 Páhi Óvoda 5 17 110 43 398 Kiskőrös gimnázium 75 290 863 733 397 Soltszentimre Óvoda 6 20 446 52 393 Soltvadkert Iskola 67 239 919 657 365 Kiskőrös szakközépisk. 72,5 285 508 822 347 Kecel Iskola 73 250 629 740 339 Csengőd Óvoda 7 24 749 77 321 Bócsa Óvoda 6 17 806 56 318 Forrás: Feladatellátási koncepció … (2007) alapján.

* Tört számok a teljes- és a részmunkaidős foglalkoztatás miatt jönnek létre.

142


TPF

Az iskolai költségvetés szorosan összefügg a fenntartó lehetőségeivel. A rendszerváltást megelőzően még az volt az elterjedt megoldás, hogy az egyes intézményeknek saját költségvetése volt, az igazgató – az érvényes jogszabályi kereteken belül – maga döntött minden ügyben. Az 1980-as években lett általános, hogy a települési intézményeket gazdálkodási szempontból közös intézménybe szervezték. Ez volt a GAMESZ-ek (Gazdasági Műszaki Ellátó Szervezet) létrehozásának az ideje. A rendszerváltást követően nemcsak a közös gazdasági ellátó egységeket tartották meg, terjesztették ki, hanem az önkormányzatok a teljes pénzügyi szabadság birtokában intézményeiket is összevonták. Erre a pénzügyi helyzet kényszerítette a településeket. Ehhez képest harmadik lépés a kistérség egészét magába foglaló iskola létrehozása, ahol már nem csak a pénzügyekben, de az egységes intézmény irányításának, szervezésének, pedagógiai szakmai vezetésének kérdéseiben is közös, pontosabban egy intézménnyé váltak. Az egységes iskola költségvetését négy lépésben állítják össze. Az első lépésben az iskolák elkészítik saját költségvetési tervezetüket, általános szokás szerint bázis évnek tekintve az előző pénzügyi évet. Ezt a települési önkormányzat bizottságai és testülete megvitatja. A második lépésben a tagiskola igazgatója egyezteti a saját költségvetési tervezetét az egységes iskola igazgatóságával. A harmadik lépésben az egységes iskola vezetői megtárgyalják az egyes önkormányzatokkal a tagiskolák költségvetését. A végső változatot a negyedik lépésben a társulás tanácsa fogadja el, miután a bizottságok megtárgyalták a közös tervezetet. Az egyes tagintézményeknek ezt az önállóságát az egységes iskola szervezeti és működési szabályzata úgy fogalmazza meg, hogy maga az egységes iskola teljes jogkörű, önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, de részjogkörű költségvetési egységekkel rendelkezik. Ennek megfelelően a tagintézmények vezetőinek joga és kötelessége intézményük költségvetésének megtervezése. Az egységes iskola költségvetéséért a főigazgató a felelős, de munkáját a gazdasági igazgatóhelyettes és a felügyelete alá tartozó gazdasági szervezet biztosítja. Az igazgatónak felelős gazdasági vezető munkáját a négy alközpontban (Csengőd, Kecel, Kiskőrös, Soltvadkert) gazdasági ügyintéző segíti, nekik pedig a hozzájuk rendelt településeken dolgozó adminisztrátorok segítenek. Munkájukat számítógépes kapcsolat teszi könnyebbé, amelynek a segítségével mind a munkaügyi, mind a költségvetési eseményeket figyelemmel kísérhetik (bérszámfejtés, dologi kiadások, tanítási időkeret elszámolása). A társulás szabályai szerint a társulás megállapodást köt az önkormányzatokkal a feladatok ellátására, és ebben a megállapodásban, amit évente márciusig ismétlődően megkötnek, rögzítik a fenntartási hozzájárulás összegét és a finanszírozással összefüggő egyéb elemeket. Ez azért fontos, mert tartalmazza azt az elvet, hogy a feladatot átruházó önkormányzatok kötelesek a feladat ellátásához hozzájárulni, ha a közszolgáltatási kiadásokat a bevételek nem, vagy csak részben fedezik. A bejáró tanulók költségvetési kiadást jelentenek a befogadó település számára. Az állami normatíva nem kerül át a tanulóval együtt a befogadó településre, a kiegészítő normatíva nem fedezi a fölmerülő költségeket, illetve általában minden egyes tanuló után még ki kell pótolnia az önkormányzatnak az állami támogatást. A középiskolák esetében ez minden esetben Kiskőrösre hárul, viszont előnyös, hogy a középiskolák tanulói utánpótlása megoldódik. Az általános iskolások esetében az iskolai hálózat négy csomópontja (Kiskőrös, Kecel, Soltvadkert és Csengőd) osztozik a bejáró gyerekek előnyével és költségvetési hátrányával. Az önkormányzatok jelenléte az egységes iskola finanszírozásában különbségek forrása is abban a tekintetben, hogy eltérő teherviselési képességük miatt eltérő arányban járulnak hozzá a területükön lévő tagintézmény költségvetéséhez. Példa erre, hogy különböző megoldások maradtak életben az étkezés biztosítása esetén. Tabdiban és Kiskőrösön a gyermekek, a tanulók étkeztetését az intézményben működő konyhán oldják meg, melynek költségvetése az intézmény költségvetésének részét képezi. A többi településen az étkeztetésről a települések

143


Dr. Mezei István

önállóan gondoskodnak. Van, ahol a tagintézményen belül működik a konyha, de annak üzemeltetéséről az önkormányzat gondoskodik, és azon keresztül látja el a szociális étkezetéssel összefüggő feladatait. Összességében az egyes tagintézményekben eltérő feltételekkel és eltérő hozzájárulás mellett jutnak hozzá a gyermekek, illetve a tanulók az ételhez. Önkormányzatonként eltérő az egyes tantestületeknek nyújtott bérek és juttatások mértéke, mert a rendszerváltást követően az egyes önkormányzatok önállóan, és nem egyeztetve oldották meg ezeket a kérdéseket. Az egységes iskola létrehozásakor megmaradt az önkormányzatok önállósága ebben a tekintetben, így különbségek maradtak a tagintézmények között például az étkezési hozzájárulás, vagy a különféle pedagógus pótlékok esetében. A tevékenységi formák növekedése, de leginkább az oktatás szervezésének átvállalása megtöbbszörözte az éves költségvetés nagyságát (5. számú táblázat). Az összes bevétel, illetve az összes kiadás a társulás éves költségvetési adatait tartalmazza. Az első két év 200 millió forintot el nem érő költségvetésében az oktatással kapcsolatos néhány kiadás nem érte le az 5%-ot (6.461 eFt, illetve 8.427 eFt a bevételi oldalon), viszont 2008-tól kezdve az oktatás adta a fő tevékenységet, vele a hatalmas költségvetési tételeket. Ettől az évtől kezdve 90% körüli lett a közel 3 milliárd forintra nőtt költségvetés oktatással kapcsolatos része. Az oktatás bevételi oldalán szereplő állandó tételek a következők:  közoktatási intézményi feladatok ellátásának normatív állami támogatása,  közoktatási intézményi feladatok ellátásának önkormányzati támogatása,  gyermek és tanulóétkeztetés támogatása, iskolatej program,  pályaválasztási feladatok normatív állami támogatása,  gyógytestnevelési feladatok normatív állami támogatása. A táblázat tanúsága szerint az oktatási bevételek és kiadások egyre nagyobb hányadát a pályázati bevételek/kiadások jelentik. A pályázati bevételek a következők voltak:  2009-ben a TÁMOP 3.1.4. pályázatán nyertek és költöttek el 62,349 millió forintot, 2010-ben 73,981millió forintot.  2010-ben a DAOP 4.2.1/2F pályázatán 1,026.857 millió forintot iskolafelújításra (pl.: Császártöltésen az általános iskola, Kiskőrösön a Petőfi Sándor Általános Iskola felújítására),  DAOP 4.3.1 pályázatán Páhi Általános Iskola akadálymentesítésére 16,543 millió Ft-ot,  a pedagógiai módszertani reformot támogató informatikai infrastruktúra fejlesztésére 178,265 millió Ft-ot.  Emellett kisebb összegeket nyertek a kistelepülési óvodák, iskolák felújításának támogatására, közösségi busz beszerzésére, jurta tábor működtetésére. Összességében míg 2009-ben a társulás teljes költségvetésének 95,40%-a volt oktatási bevétel, és ebből 2,01% pályázati bevétel, addig 2010-ben olyan mértékben megnövekedtek a pályázati bevételek, hogy az oktatás összes bevételei (54,91%) és pályázati bevételei (25,31%) együttesen képezték a társulás teljes oktatási bevételeinek 80,22%-át, a kiadásoknak meg a 80,16%-át.

144


5. táblázat

TPF

A főbb költségvetési tételek a KTKT éves beszámolóiban

2006 2007 2008 Összes bevétel 172 432 177 285 2 925 994 Oktatás - állandó tételek 6 461 8 427 2 657 783 Oktatás - pályázati tételek Oktatás - állandó tételek % 3,75 4,75 90,83 Oktatás - pályázati tételek %

eFt 2009 2010 3 095 006 5 299 209 2 780 180 3 044 614 62 349 1 341 011 89,83 57,45 2,01 25,31

Összes kiadás 162 133 177 285 2 925 994 3 095 006 5 349 419 Oktatás - állandó tételek 8 778 8 427 2 657 672 2 777 681 3 044 354 Oktatás - pályázati tételek 4 200 62 349 1 468 792 Oktatás - állandó tételek % 5,41 4,75 90,83 89,75 56,91 Oktatás - pályázati tételek % 2,37 2,01 27,46 A kistérségi fenntartású közoktatási intézmény jogcímein igényelhető állami normatív hozzájárulásokat és támogatásokat a Kiskőrösi Többcélú Kistérségi Társulás igényli, és az egyes tagintézmények jogcímein igényelt támogatást elkülönítetten biztosítja a tagintézményeknek. Az intézményi működés közös, központi költségeinek levonása az összes normatív támogatási bevétel megközelítőleg 2,5-3,0 %-át jelenti. Ezek az összegek látszanak az 6. számú táblázatban. Az adatokból látható, hogy az oktatásra fordított kiadásokat oly mértékben sikerül állami normatívákkal és egyéb támogatásokkal biztosítani, hogy az egyes önkormányzatok számára a saját hozzájárulás 2009-ben 1,12%-tól (Fülöpszállás) 39,01%-ig (Kaskantyú) terjed, átlagosan 21,27%. Azok a települések, amelyek nem tagjai a társulásnak, ez az arány 50% körüli. Ez a hatalmas különbség az a költségvetési érdek, ami az egyes önkormányzatok számára a belépés mellett szólt. A 2009-ben belépő Fülöpszállás is hasonló okokból választotta a társulást. Számításaik szerint az oktatás évente kb. 70 millió forintba került, az állami normatíva ebből kb. 50 millió forintot fedezett, azaz kétharmadát. Az önkormányzatnak általában 20-25 millió forintot kellett hozzáadnia a költségek fedezéséhez. Ehhez az egyharmadnyi összeghez képest a belépés után csak 1,12% százalék lett a hozzájárulás aránya. Az anyagi előny mellett hasonló súllyal esett latba a szakmai előny is, a hiányzó (kémia, technika, rajz,) szaktanárok pótlása utazó tanárokkal. Mindemellett az iskolák megőrizhetik önállóságukat, addigi sajátos szellemiségüket. Megtarthatták a külön órákat, az emelt szintű órákat, a nemzetiségi nyelvoktatást, stb.

145


Kiskőrös Bócsa Császártöltés Csengőd Fülöpszállás Imrehegy Kaskantyú Kecel Páhi Soltszentimre Soltvadkert Tabdi Tázlár Igazgatóság Összesen

1 384 903 1 361 691 84 968 97 801 108 234 101 329 100 186 104 983 101 119 33 373 33 029 37 179 38 449 257 936 268 139 68 284 65 747 73 711 75 392 248 276 254 345 67 995 73 794 109 630 109 709 63 509 62 011 2 638 184 2 747 538

326 306 052 862 17 539 26 965 18 359 13 880 9 546 12 402 1 128 7 176 6 332 12 127 15 024 56 059 65 181 10 213 5 284 12 404 15 369 67 609 81 208 24 515 27 665 16 417 24 709 56 841 54 314 634 656 857 323

22,23 20,59 16,96 9,49

fő

2008 2009 Engedélyezett létszám

2009

fő

2008

Engedélyezett létszám

2009

Az önkormányzat hozzájárulása az oktatási kiadásokhoz %

2008

Az önkormányzat hozzájárulása az oktatási kiadásokhoz %

2009

Önkormányzati hozzájárulás összesen eFt

Kiadások összesen eFt

2008

Önkormányzati hozzájárulás összesen eFt

Az oktatásra fordított kiadások az önkormányzatok költségvetésében

Kiadások összesen eFt

6. táblázat

Dr. Mezei István

21,50 32,62 21,27 14,96 16,81 27,04 34,77 14,97 88,66

21,23 348,0 342,0 27,46 25,0 25,0 13,70 24,0 26,0 11,43 26,0 27,0 1,12 24,0 19,05 10,5 10,5 39,01 11,0 10,5 23,48 73,0 74,0 8,04 15,0 18,5 20,39 18,5 20,0 31,43 67,0 67,0 36,17 16,0 16,5 22,34 30,0 30,0 84,69 12,0 13,0

23,24

22,99 676,0 704,0

A fenti finanszírozási mód csak abban az esetben érvényesülhet, ha a társulási fenntartású intézményben az óvodai csoportok, iskolai osztályok átlaglétszámai eleget tesznek az ösztönző normatív támogatások igényléséhez előírt feltételeknek. Ezért az együttműködési megállapodás megkötésének egyik feltétele, hogy a települések elfogadják azt az elvet, hogy amelyik településen a legkevesebb az adott évfolyamon a gyermekek száma, és emiatt nem lehet a kiegészítő normatívát lehívni, úgy az adott településen az adott évfolyamot meg kell szüntetni. A fenti összetételben tulajdonképpen két éven át dolgoztak együtt a kistérség iskolái. A megváltozott politikai körülmények az államigazgatásban és az önkormányzati rendszerben is más elgondolásokat hoztak az eddigiek helyett. Ennek részeként a Kiskőrösi kistérség városai közül Kiskőrösön és Kecelen is egyházi kezelésbe került egy-egy általános iskola, ami súlyponti intézmények kiválását jelenti a rendszerből. Mivel további kiválások is várhatók, illetve meg fog változni a közigazgatás egésze is, bizonytalanná vált a megkezdett együttműködés hosszan tartó fennmaradása.

146


TPF

Irodalomjegyzék Csatári Bálint (1998) A Kiskőrösi kistérség fejlesztési koncepciója. MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete és a VÁTI Kht. Kecskemét-Budapest. Vigvári András (2008) Ment-e a világ előbbre a többcélú kistérségi társulásokkal? – In.: Bódi Ferenc (szerk.) A területfejlesztés útjai az Európai Unióban. MTA Politikai Tudományok Intézete. Budapest. 47-57.pp. Kiskőrösi Többcélú Kistérségi Társulás által fenntartott érettségit adó többcélú intézmény hasznosítható tapasztalatai. 2008. Kiskőrös, n.n. (kézirat) 104.pp. Kistérségi közoktatási intézkedési terv a Kiskőrösi Többcélú Kistérségi Társulás keretében történő közoktatási feladatok ellátására. A Kiskőrösi Többcélú Kistérségi Társulás 23/2007. (V.11.) határozatának melléklete. Kiskőrös. 18. pp. (kézirat) Feladatellátási koncepció és modellek. (2007) Dél-alföldi Pedagógiai Szakmai Szolgáltató Intézet. Szeged-Kiskőrös. 51. pp. (kézirat)

147

148


TPF

"LEHETSÉGES LETT VOLNA-E A RENESZÁNSZ?" A Budapesti Iskola elnevezésű filozófus társaság tudományos tevékenységének vázlatszerű áttekintése, különös tekintettel a filozófusok által képviselt legfontosabbnak ítélt fogalmakra, szellemi csomópontokra Dr. Miklós György Tomori Pál Főiskola, főiskolai tanár A Budapesti Iskola elnevezésű filozófus csoport a létező marxista filozófia megújításán fáradozott. Magyarország gyarmati, kiszolgáltatott helyzete, valamint a hazai pártállami elit szűklátókörűsége ezt a törekvést megakadályozta. Magyarország 60-as, 70-es éveinek szellemi életéről, a Kádár-rendszerről szól az a könyv, amelyet a tanulmány bemutat. A Budapesti Iskola az egyik legjelentősebb filozófiai műhelyként működött az 1960-as és 70es évek Magyarországán. Tevékenysége nemzetközi méretekben is mérhető volt, hiszen nagyban hozzájárult a marxista kritikai társadalomelmélet megerősítéséhez, illetve megújításához. A Lukács György tanítványi köréből szerveződött filozófus társaságot erős szálak kötötték nemcsak volt mesterükhöz, hanem a XX. század második felében a nyugati féltekén működő újbaloldali irányzatokhoz, iskolákhoz, valamint a klasszikus filozófiatörténeti hagyományokhoz is. Eszme-, és kultúrtörténeti jelentősége már történelmi mércével mérhető, csak a korabeli híres európai filozófiai műhelyek rangján említhető. Az iskola igen nagyban hozzájárult a magyar szellemi élet felpezsdítéséhez itthon, és mint tudjuk a határainkon túl is. Az egykori államszocialista táboron belül az értelmiség mintegy reménybeli alternatív csoportosulásra tekintett, akik képesek a monolit politikai hatalmi struktúrát áttörni, illetve azt szellemileg megújítani. Tudjuk azonban, hogy mindez nem így történt. Az egykori Szovjetunió nagyhatalmi, hegemón igényei, valamint a csatlós országok szolgalelkű politikai és kulturális vezetése erősebbnek bizonyult. Egy álságos és szemforgató „vita” után az iskolát ellehetetlenítették, majd tagjait külföldre kényszerítették. Elmondhatjuk, hogy az újkori filozófia történetében Marx a modernitás nagy ígéretét jelentette. Írásaiban, de egész munkásságában „elméletileg és gyakorlatilag egységbe szerette volna hozni az ember reprodukciójának és emancipációjának követelményét.” Lukács egykori tanítványai ugyanennek a kihívásnak szerettek volna megfelelni és olyan filozófiai műveket alkottak, melyekből – szerzőiket tekintve - markáns, karakteres filozófusportrék rajzolódtak ki. Jelen írásunkban egy rövidke vázlatot kívánunk nyújtani az iskola általunk legfontosabbnak ítélt gondolatairól. A „mindennapiság”- fogalom kialakulásának a forrásai Ezzel a fogalommal először Lukács Esztétikájában találkozunk, s azért választottuk elemzésünk kiindulópontjaként, mert a marxi filozófia – és különösképpen Lukács György filozófiája – a társadalmi valóság, tehát a hétköznapi élet, illetve a „mindennapi élet” és a „nembelivé válás” pillérein nyugszik és mond róla kritikai elemző véleményt. Lukács Esztétikája az alábbi fogalmak elemzését helyezi górcső alá: a mindennapi élet, a tudományok és művészetek és a vallás.

149

Lehetséges lett volna-e a reneszánsz?

Dr. Miklós György

A munka alkotja nála a társadalmiság legfőbb szervező elvét, amely meghatározza a mindennapi élet, majd a művészet és a tudomány filozófiai alapjait. Lukács: Az esztétikum sajátossága, című művében a munka fogalmán nyugszik a mindennapi élet alapja, a tudatos társadalmi létezés legfőbb sarokköve. Lukács véleménye szerint az antropológiai szubjektivitásban meg kell semmisülnie mindannak, ami pusztán egyedien partikuláris s az ábrázolt dolgokat a nembeliség szférájába emelve az emberi nem egészének érdekeivel kell azonosulnia. A mindennapi visszatükröződésnek az alapja az életben van. Lukács nagy hangsúlyt helyez a dezantropomorfizációra, hiszen itt történik meg, hogy „a világot megfosztják isteneitől”, mint ahogy azt már Platón leírta és a hangsúly innentől kezdve az egyén hétköznapi társadalmi tevékenységére helyeződik át, ahol kiteljesedhet igazi lényege. Lukács természetesen Platónnal ellentétben ezt nem tartja egyáltalán embertelenségnek, mert szerinte az „egész ember” a valóság dezantropomorfizáló közegéből emelkedik ki. A dezantropomorfizáló gondolkodás a direkt módon adott valóság komplexumából kiemelve egyneműsít meghatározott minőségű jelenségeket. A mindennapi élet cselekvési formái azok, ahol az „egész ember” kialakul. Az ember nembeli lény, az ember mindig saját neme számára objektiválódik, s mindig rendelkezik saját tudattal önnön nembeliségéről. Így, a mindennapi életnek kialakul egy sajátos antropocentrikussága, ami az egyed közvetlen reprodukcióját jelenti, teleológiája az egyedre vonatkoztatott – mondja Lukács. Kialakul az ún. „egynemű közeg” kategóriája, ami a partikularitás részleges, vagy teljes felfüggesztését jelenti és a mindennapokból a nembeliséghez való felemelkedés eszközét. A mindennapi életben a tevékenységek egyetlen célra irányulnak, ha viszont esztétikai értelemben használom a fogalmat, akkor elengedhetetlen az emberi magatartás állandósága s minden gyakorlati célkitűzést fel kell függeszteni. Az egynemű közeg azt a sajátos érzékelési szférát fogja jelenteni ezek után, amelyben a műalkotás létrejön. Heller Ágnesnél saját filozófiai paradigmaként jelentkezik a „mindennapi élet” fogalom, s a mindennapiság „univerzális horizontjában” tárul fel a fejlődésnek az az iránya, ami a partikuláris egyedi léttől a „nembeliségig” terjed. Lukács legfontosabb kérdése az Esztétikában az volt, hogy „miért hordozza a művészet, minden kor nagy műalkotása a nembeli lényeghez való felemelkedés eszközét?”(Máté Zsuzsa: A nembeliség kategóriájának fejlődéstörténete – in.: Miért Lukács? A szegedi Lukács szimpozion anyaga, kiadja a Szegedi Lukács Kör szerk. Szabó Tibor) Áthidalhatatlan szakadék áll fenn a mindennapi élet és a nembeli élet között, vagy mondhatnánk azt is, hogy az „élet” és „az élet” között. Lukács szerint „műben teljesül mindaz, ami még a legmélyebb személyes életmegnyilvánulásokból hiányzik” (Lukács György: A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika Bp. Magvető 1985.) A nembeli lét tehát egy sajátos Sollen-ként jelenik meg. Az Esztétikában a partikuláristól a nembeliségig „emelkedünk”, s a kettő között egyfajta divergáló-konvergáló jelleget tételez fel a szerző. Lukács művében mintegy, „mozgóvá teszi” a mindennapiságot és a nembeliséget, a művészet szabadságharcaként ábrázolja azt a küzdelmet amely a partikuláris egyéntől az emberi nem öntudatos létéig tartó felemelkedésről szól. Heller Ágnes filozófiájában is nyomon követhető az emberi nem öntudatra ébredésének folyamata és az ezért folytatott szakadatlan küzdelem, amely történelmi korszakokon ível át. E kultúrtörténeti korszakoknak megfelelően rendszerében az etika, az antropológia és a mindennapi élet hármas egységet alkot s e fogalmaknak történelmi szakaszonként az antikvitás, a reneszánsz és a modern polgári korszak felel meg.

150


TPF

Heller célja a marxizmus etikai rendszerének a kidolgozása, ami mint tudjuk Lukácsnál abbamaradt. A filozófus, mint egyén, mint reprezentatív személyiség képvisel valami általánost a konkrét történelmi folyamattal, mint különössel szemben. A történelem csak akkor nyer értelmet, ha az „emberek általában” fogalom helyett eljutunk a nembeliség kategóriájához. Lukács és Heller társadalom fejlődési koncepciójának kiindulópontjának a nembeliség fogalmának filozófiai kategóriája tekinthető, hiszen itt ragadható meg a „társadalmiasult individuum” fogalma, tehát az „ember lényege”. Heller szerint a nembeliség fogalmának episztemológiai karaktere van, s az „magasabb objektivációkat” rejt magába. A történelemben előttünk áll és kibontakozik az individuum, az önálló személyiség kialakulásának a folyamata, amely egyfajta „megszemélyesített nembeliséget” zár magába, és legfőbb karakterológiája a „szabadság” fogalom pillérein nyugszik, ami az emberi létezés a prioriját jelenti. Az emberiség történetét végigkíséri a mindennapi élet értelmessé tételének a története, amely az „értelmet adni valaminek” attitűdben ragadható meg. Ez nem más, mint a szabad személyiség cselekedetének attribútuma. Így áll előttünk a történelem, mint hermeneutikai dimenzió. Kialakul a történelemfilozófia, amelyben megmutatkozik minden különös emberi történelem, mint az „emberi lényeg” megnyilvánulása. „A történelemfilozófia nem a múlt, hanem a múlt és a jövő a jelenben.” – mondja Heller. A történelemfilozófia nem más, mint a „reflektált egyetemesség tudata”, ahol az „emberi lényeg” tételeződik. Ez a lényeg a szubsztancia, amely mindig totalitásként jelentkezik. A totalitás fogalma az egyetemességet (a történelmet s az emberiséget), a különöst (a kultúrákat és nemzeteket) és az egyedit (az individuálist és az egyedit) zárja magába. Heller Lukács totalitás felfogását tekintette irányadónak, mert nézete szerint csak ennek alapján fogalmazható meg a cselekedeteiben szuverén ember példaképe, aki a jövőt képes formálni saját nembeli szabadságának kiteljesítése közben. A „reflektált egyetemességben” tételeződő „emberi lényeget” Lukács nem véletlenül értelmezi szubsztanciaként, hiszen – felfogása szerint – csak ebben az ismeretelméleti-ontológiai dialektikus egységben ragadható meg az „emberi lényeg.” „A dialektikus totalitáselmélet, amely látszólag annyira eltávolodik a közvetlen valóságtól látszólag oly tudománytalanul konstruálja a valóságot, valójában a valóság gondolati reprodukciójának és megragadásának egyetlen módszere. A konkrét totalitás tehát tulajdonképpen valóságkategória.” – írja Lukács a Történelem és osztálytudatban, majd így folytatja: „A totalitás kategóriája semmiképpen nem oldja fel mozzanatait egy megkülönböztetés nélküli egységben. Minden, egymással szakadatlan dialektikus kölcsönhatásban álló társadalmi jelenség tárgyiságformáinak ez a szünet nélküli változása, egy tárgy megismerhetőségének létrejötte, azon totalitásban betöltött funkciója alapján, amelyben szerepet játszik képessé teszi a dialektikus totalitáselméletet (egyedül azt!) a valóság társadalmi történésként való megragadására.” Lukács a történelem egészével foglalkozik, amely tudomány magát a folytonosságot jelenti, akkor a szakaszosság a különböző kultúrák életének tekinthetők. A történelemfilozófia Van-t a Kell-el állítja szembe. A történelem igazsága a jövőben tárja fel magát, s így megfogalmazhatóvá válik egy lehetséges jövő eszméje. Akaratunk maximájaként a valódi egyetemessé tétel jelentkezik, ahol a társadalmi változások hordozója a kollektív szubjektum lesz. Mindez kollektív tudatot és kollektív cselekvést takar, ahol ki tud bontakozni, az ún. „organikus szolidaritás”, a társadalmiság, a szabad személyiség, tehát a szabadság alapja.

151


Dr. Miklós György

A szabadság kibontakozását Heller antropológiai szempontok alapján veszi nagyító alá. Számára az antropológia mindenekelőtt az „individuum születését” jelenti. A modern korban egyszerre érvényesül egy általános társadalomfilozófiai és antropológiai aspektus. A modern ember megjelenésével egyszerre teljesítette be az egyediség és az univerzalitás szempontjait. Heller nézőpontja szerint a reneszánsz „kulturális hermeneutikájából” bújik elő a filozófiai antropológia, amely egyszerre felel meg a kulturális és filozófiai reflexiók tartományának és az ember partikuláris életlehetőségeinek, vagyis a mindennapiságnak. Felállítódik az Emberfogalom és az Embereszmény kettőssége. Heller az erkölcsi magatartás kialakulását az embereszmény függvényévé teszi. Ezzel megteremtődik az erkölcsiség antropológiai alapja. Ennek a folyamatnak a filozófiatörténeti állomásait is felvázolja Arisztotelésztől a XII. századi deduktív racionalista erkölcsiségen keresztül (amikor az erkölcsi alapelveket az emberi természet alkotóelemeiből vezeti le, s így következtet, e Legyen-re a Vanból) a kanti morálfilozófiáig, amikor Kant a Legyen-re tett fel mindent. Hegel egy utólagos Van-t konstruált, amely megszüntetve megőrzi a Legyen-t. Hegel törekedett a Van, és a Legyen összekapcsolására. Heller véleménye szerint az i. e. V. század végén kezdődött el az ókori görög polisz válsága és bontakozott ki polgáraiban annak válságtudata. Az ókori Athénban előbb alakult ki az erkölcsi, mint a morális magatartás. Az erkölcs a partikularitással születik meg akkor, amikor az egyénnek viszonya van ahhoz a közösséghez amelyhez tartozik, tehát felmerül a kérdés követi-e a közösség normáit vagy sem. Az erkölcs Heller szerint társadalmi viszony, az egyén viszonya a társadalmisághoz, a nembeliséghez. (Kant óta ezt az álláspontot „legalitásnak” hívjuk.) A történelmileg kialakult szokásokhoz, normákhoz, társadalmi nyilvánossághoz való kapcsolódás közösségvállalást jelent a társadalmi követelményrendszer általános tartalmaival. Ezt az állapotot moralitásnak nevezzük. Az erkölcsiség kialakulása egy általános etika kialakulásával veszi kezdetét. Az emberekben megfogalmazódik a kérdés, hogy mit tegyünk, s mire rendeltettünk, hogyan cselekedjünk? Megfogalmazódik az ún. „conditio humana”- fogalom, ami a „sors” régi fogalmával párosítható. Mint mondottuk, a reneszánsszal veszi kezdetét ez a meghatározás, s ez az alábbi pilléreken nyugszik: társadalmi szabályozás lép az ösztönszabályozás helyébe, erőteljesen érvényesül a történelem determinációja, valamint a történelmiség, mint „feszültségben élés” jelenik meg az egyén számára. Fontossá válik ettől a kortól kezdődően az egyén viszonya az erkölcsiséghez. Így alakul ki a moralitás. Ebben a viszonyban az ember erkölcsi autonómiára törekszik, - ez válik a „jó ember” meghatározásának legfőbb kritériumává. Itt az ember normák szerint, autonóm módon cselekszik. Általánosan elfogadottá válik a morálfilozófia – különösen Kant óta -, megjelenik, az ún. „univerzális maxima”, az igazságosság és a „jó polgár” kialakításának szükségessége. Új tudományos diszciplína születik. A személyiségetika, amely olyan erkölcsi törvény megtalálására késztet minket, amely mindannyiunkban ott lakik – Isten helyett. Az emberi autonómia egyik alapkérdésévé válik, az: hogyan lehetséges a szabadság? Ezt a kérdést azonban csak az erkölcsi törvény talajáról lehetséges. (Kant óta tudjuk, hogy az „erkölcsi törvény” fogalom lépett a „legfőbb Jó” helyébe.) Szükségessé válik az ún. „antropológiai fordulat”. Ennek a folyamatnak a nyomon követését Vajda Mihály filozófiájának vázlatos ismertetésén keresztül végezzük el.

152


TPF

Vajda a marxizmust a fenomenológiával akarta beoltani és megtermékenyíteni. A hatvanas évek újmarxista, újbaloldali köreiben kiemelt szerepet kapott az un „fenomenológiai marxizmus” elnevezés. Ennek a „felfedezésnek” az adta az apropóját, hogy a milánói marxisták újra felfedezték az öregkori Husserl-t, s annak fő művét, a Válságot. Husserl, mint tudjuk, a válság lényegét, az ún. „pozitivista tudományeszmény” hatalomra jutásában látta. Vajda szerint a filozófia minden igyekezete a megváltás bizonyítására kell, hogy irányuljon. Szerinte az újkori filozófia egyik legnagyobb problémája, hogy annak egzisztenciális oldala egybemosódik annak szociális oldalával. Azonban a szociális oldal problémáinak megoldásával párhuzamosan az egzisztenciális oldal problémáinak megoldását is elvárnánk. De a felvilágosodással megszülető „szekularizált tudat” átfordította a mindennapi, valamint az ember nembeli és egzisztenciális problémáit szociálisba. De ettől még az egzisztenciális problémák megoldatlanok maradtak. Innen származik az emberek körében a megváltás utáni kiirthatatlan vágy. A felvilágosodással szinte semmi sem oldódott meg, hiszen érvényre jutott a „felvilágosodás dialektikája” és a megszülető új, szekularizált filozófiai megváltástanok a legsátánibb politikai törekvések eszközévé lettek. Vajda szerint tehát érdemes újra végiggondolnunk Marxot és Husserlt. Ők mindketten az emberi lét értelmét érintő szituációról beszéltek, arról a történelmi helyzetről, ahol a szubjektumtól különválik az általa létrehozott objektumok világa és lényegi hatalomként önállóan uralkodik rajta. Vajda megoldási javaslata szerint újra nagyító alá kell helyeznünk az ún. evidencia-kérdést. Határozottan állítja, hogy az evidenciák segítségével lábalhatunk ki az „univerzális szkepszisből”, a válságból. A filozófiatörténetben Descartes kapcsolatot tételezett az evidencia élmény és ismereteink igazságtartalma között. Leibniz az evidencia logikai felfogását vallotta. Szerinte az igazságot nem lehet a szubjektum élményévé tenni. Husserl szerint az evidencia segítségével egy puszta tényállás tudatos birtoklását tudjuk elérni. Az individuum tudatosan fordulhat a világ felé, s a tudományos törekvések tudatos elsajátítására irányul a tényszerű adatok elsajátításán túl. „Ez van” ítélet a tényállás föltevését jelenti. Az „Ítélő vélekedés” – az evidencia, a tény tudatos birtoklását jelenti. Az evidenciához való közeledés a puszta vélekedés fokozatos betöltése. A tapasztalat evidenciáját is meg kell vizsgálnunk kritikailag Husserl szerint. A világ léte is „érvényesség probléma”,- nem apodiktikus - tehát alávethető a descartes-i kételynek. Az evidencia Husserl szerint: 1, Igazságkritérium – minden esetben intuitíven megragadott, az a priori racionális ismeretek igazságának kritériuma 2, Az evidencia igazságkritériuma szoros kapcsolatban áll az abszolút igazság közvetlen megragadására irányuló törekvéssel. Míg Marx a kritikai öneszmélés folyamatában, addig Husserl a módszeres radikális önreflexióban látta a válság megoldását. Marxnál, ennek a módszernek a segítségével a történelmi és tudományos objektumok (elméletek és kategóriák) történelmileg meghatározott termelésének aktusa tárul fel. Így el lehet kerülni a tudományos és filozófiai gondolkodásmód objektivista megmerevedését. A marxisták álláspontja szerint a jelenlegi válság társadalmi természetű és a gyökere nem a gondolkodás meghasadásában van. Ezért úgy gondolják, hogy a husserl-i fenomenológiát ki kell terjeszteni a társadalmi realitásszférára is, ami a marxi kritikai elmélet terepe. A fenomenológiával egyszerre lehet vizsgálni az adott történelmi szituáció objektív tartalmának értel-

153


Dr. Miklós György

mét és tudományos magyarázatának valódi értelmét is. A fenomenológia a hatvanas években az „adottat tagadó” világfelfogás reneszánszát jelentette. Vajda szerint a Történelem és osztálytudat a fenomenológia kiindulópontjának tekinthető, hiszen az eldologiasodás tagadásával szembeállítja az emberi lényeget. A fiatal Marcuse is kereste a történelmi materializmus fenomenológiájának kidolgozását. Véleménye szerint a „konkrét dialektikának” feltárható mélységdimenziója van, amely lényegileg a heideggeri létfenomenológiával azonos. Ez a mag, az autentikus emberi egzisztencia, az emberi lét értelmének heideggeri felfogása. Marcuse a marxi gondolkodásmód „ontologizálását” akarta elérni a Heideggerhez írott doktori disszertációjában. Vajda kétségbe vonta a marxizmus egyetlen, pártállami interpretációját. Szerinte Husserl tisztességes végiggondolása elvezet a marxizmushoz. „Az epoche-ban nem a világ fölé akarunk emelkedni, hanem meg akarjuk változtatni a világot.” – vallotta Husserl nyomán. Ezen a felfogáson alapszik az „individuum mint monász” koncepció is, ahol az egyén nem önmagába zárt, hanem a teljes egyén magában hordja az egész világ gazdagságát. Ez a társadalom azonban akadálya az egyén önmagává válásának. „A mai ember a fetisizált világ embere, aki engedi önmagát tárgyiasult önmaga játékszerévé tenni.”- vallotta Vajda. Nagy hiba szerinte, hogy a dogmatikus marxisták a történelmi törvényszerűségekből akarták levezetni az emberi létezés koordinátáit. Az újbaloldaliak pedig ugyanezt magából az emberből akarják levezetni. „Ha végrehajtjuk az epoche-t, akkor megtaláljuk az igazságot, az ember értelmét, a teloszt.” Nincs egyetlen osztatlan igazság! – mondta Vajda, s ez a megállapítás minden bizonnyal a korabeli pártállami korifeusoknak szólt. Az igazság egy folyamat és nem valami „adott” a számunkra. Az emberek nem születnek individuumnak, hanem azzá válnak. Az ember nem kettőzhető meg, vagy autentikus lény, vagy partikuláris egyed. A partikuláris egyedi léttől el kell jutni az önálló individuumig! Vajda ezért sürgeti a filozófia „antropológiai fordulatát”. Vajda szerint ezt az antropológiai fordulatot az epoche jelenti. Az epoche ugyanis gyakorlati aktust jelent, nem pedig megismerést. Célunk a fetisisztikus viszonyok mögött a valóságos emberi kapcsolatok felismerése. Az embereknek ezt társadalmi méretekben kell felismerniük, s nem szabad többé engedelmeskedniük az általuk teremtett objektív viszonyok objektív törvényeinek. Az emberi tudat tudatos emberi létet kell, hogy jelentsen, aminek a társadalmi praxisban kell testet öltenie. Vajda praxis-felfogása A marxi filozófia kiindulópontja a praxis, amelyben megvalósul az objektum és a szubjektum gyakorlatbéli dialektikus azonossága. A marxi praxis-fogalom olyan világmagyarázatot óhajt nyújtani, ami a világ megváltoztatását tűzte ki céljául; A régi társadalmi berendezkedés helyébe valami újat akar állítani. Azonban ez nem forradalmi lépés a szó, hagyományos értelmében. Marx az emberi gyakorlatot nem valami valósággal szemben álló, a valósággal megküzdeni akarót képzelte el, hanem mint magát a valóságot. A Marx előtti materializmus felfogások a valóságra, mint adottra, „kívülről” erőszakolták rá magukat, s ez által vélték átalakíthatónak a valóságot. Ez a módszer a tárgyat csak az objektum, vagy a szemlélet formájában fogja fel, s nem pedig az emberi gyakorlat szempontjából értelmezi. Lukács ír az emberi praxisról a Társadalmi lét ontológiájában.

154


TPF

Lukács szerint az emberi praxis az emberi képességek önmegvalósítását jelenti; (természetátalakító elsajátítás az emberi képességeknek és a társadalmi viszonyok tárgyiasulásának egységét) Szerinte például a neopozitivizmus álláspontján a tudományok kölcsönös vonatkozásaiból és a filozófiai módszerek általánosításaiból nem jön létre a valóság összefüggő visszatükröződése. Ez az irányzat lemond a világképről, s arról, hogy a tudományok kapcsolatban állnak az önmagában létező valósággal. Marx szerint a társadalmi lét tárgyiasságának formái a természeti létből nőnek ki. A jelenségnek és a lényegnek a társadalmi létben egy kialakult viszonya van, de a két fogalom nem esik egybe. A társadalmi létben a jelenség és a lényeg viszonya az emberi gyakorlathoz kapcsolódik. A történelem és a társadalom összefüggései a „Seinsnotwendigkeit” (létszükségszerűség) fogalom köré csoportosulnak. Marx szerint a szubjektum nem egy elszigetelt egyén, a társadalmiság számára nem jelent puszta objektumot. Ezzel szemben áll Lenin ismeretelméleti alapvetése az anyag-fogalmat illetően. Nála egy, az objektivitást fetisizáló szemléletmód érvényesül Vajda álláspontja szerint. Vajda két vizsgálódási módszert különböztet meg az objektum és a szubjektum viszonyát illetően. 1, A filozófiai módszer, ami szubjektumként ragadja meg az objektumot 2, Az ún. tudományok módszere, ahol a szubjektum feladata az objektum visszatükröződése (pl. Leninnél) A praxis azonban tárgyi tevékenység, objektum és szubjektum egysége, ahol az anyagi élet termelési módja szabja meg a társadalmi életfolyamatokat. Marxnál a filozófiai szemléletmód, a tárgy, a valóság, a valóságos szubjektív érzéki emberi tevékenység gyakorlatként való felfogása érvényesül. A természet az ember számára „magáértvaló semmiként” van rögzítve, tehát az ember számára elválasztottként jelenik meg. Az emberi gyakorlat feladata a természettől különböző társadalmiság érvényre juttatása. A tudományok természetképe objektív, dezantropomorf és dezantropocentrikus, ez azonban nem jelenti azt, hogy az elidegenedést hordozó társadalmi praxis vetítődne bele a természetképbe. Azt is meg kell állapítani azonban, hogy semmit sem tudhatok az olyan természetről amellyel nem kerül kapcsolatba a praxis. Ebből a dialektikus folyamatból bontakozik ki a marxi filozófia számára a praxis, mint az igazság kritériuma. Marx olyképpen képzeli el a dialektikus és a történelmi materializmus szerves egységét, mint egy állandóan mozgásban változásban lévő, az emberi praxison alapuló folyamatot. A társadalomtudomány, amely a társadalom változatlan törvényeit akarja kutatni, foglya marad a fetisisztikus és elidegenedett társadalmi viszonyoknak. Ehelyett egy olyan természetképet kell kialakítani amely minden természetfilozófiai kérdésfeltevést társadalmi kérdések derivátumaként kezel, s ezzel lehetővé válik, hogy a természettudomány végleg leváljon a társadalomtudományokról. Ezzel szemben áll a sztálini korszak pozitivisztikus és fetisisztikus történelemfelfogása, ahol a természet mintájára épül fel a társadalomképünk. Ez Vajda szerint a filozófiai materializmus fetisisztikus társadalomfelfogását jelenti. Az eredeti marxi koncepció azonban az előbb említett a dialektikus és történelmi materializmus szerves, „élő” egységét tárja elénk, s a társadalmi praxisban kibontakozva ez válik az igazi emberi szabadság megalapozásává. Az emberi szabadság kibontakozásának másik színtere a társadalmi szükségletek fejlődésén keresztül követhető. A szükségletek Heller megállapítása szerint a valóság fontos alkotóele-

155


Dr. Miklós György

meit képezik. A „szükségleteiben gazdag ember” fogalma megegyezik az „emberi lényeg” fogalmával. Heller megállapítja, hogy az emberi pszichikum, az emberi tudat szabályozza a szükségletek termelését. A munkafolyamatban a szükségletek és a termelés különbözőségében rejlik a csere indítéka. A közösségben élő minden ember „túlnyúl” saját szükségletén, s ezzel mintegy feltételezi a társadalmiságot. Az emberi szabadság kibontakozásának színtere az ember szükségleteinek differenciáltságán is mérhető. Marx megkülönbözteti a társadalmi szükségleteket, (amelyek az ember igazi, individuális szükségletei) a radikális szükségletektől (ezek „legyen” karakterű szükségletek). Marx szükséglet kategóriái alapvetően történetfilozófiai és antropológiai kategóriák. A szükségleteket Marx típus alapján úgy csoportosítja, hogy azok milyen tárgyra irányulnak. Az anyagi termelés birodalma a szükségszerűség birodalmát jelenti. Ezzel ellentétben olyan szükségletek állnak, amelyek individuális jellegűek és szellemi, erkölcsi tartalmakat jelölnek. Heller és Marx szerint az emberi élet szervező centruma olyan tevékenységek és kapcsolatok, ahol az anyagi szükségletek alárendelt szerepet játszanak. Ezek a kapcsolatok fogják az emberi individualitásokat konstruálni és az anyagi szükségleteket meghatározni. Eme szükségletek kielégítését nem a munkamegosztásban elfoglalt hely határozza meg, s ezért ezek „szabad szükségleteknek” minősülnek.(kvalitatív szükségleteknek is nevezik őket, megkülönböztetve a kvantitatív szükségletektől, amelyben az anyagi javak birtoklása végtelenül növelhető). A társadalmi szükségletek minősülnek az igazi szükségleteknek, a társadalmiasult individuum szükségleteinek. A fejlődés következő állomását jelentik az ún. radikális szükségletek, amelyeknek – mint mondottuk – „legyen” karaktere van. A „legyen” a kollektív kapitalista társadalmakban az elidegenedés csúcspontján a tömegekben olyan szükségleteket alakít ki, melyek megtestesítik és életre hívják ezt a „legyent”. A „legyen-t” átformálják kauzális szükségszerűséggé. Marx szerint az „egyesült termelők társadalmában” elégülnek majd ki a radikális szükségletek, ahol egy sajátos szükségletstruktúra jön majd létre. A jövő társadalmában az ember mindennapi élete nem a termelő munka köré épül majd fel. Az emberi élet szervező centrumává olyan tevékenységek és kapcsolatok válnak, amelyek magáértvalóan nembeliek. Ezek fogják majd az emberi individualitásokat konstruálni, s ezek szabnak majd határt az anyagi javakra irányuló szükségleteknek is. Hellernél a szükségletek szerves kapcsolatban állnak a társadalmi gyakorlattal, mondhatjuk, hogy azokon alapulnak. Heller Ágnes szerint a társadalmi gyakorlat kérdése egy „általános ontológiai praxis” – fogalmat rejt. Heller a társadalmi gyakorlat kérdését az alábbi fejlődési lánc szerint értelmezi: 1, A társadalom szektorainak és intézményeinek átalakítása, ahol nem lépünk túl az adott társadalom előfeltevésén. Ez a „részleges reform” állomása. 2, Az „általános reform” stádiuma, ahol az adott társadalmat szeretné átalakítani és kritikai viszonyt alakít ki az egész struktúrához. 3, a „politikai forradalmi mozgalom” korszaka, melynek célja az egész társadalom radikális átalakítása. 4, Az össztársadalmi forradalmi gyakorlat végrehajtása, ami az „életforma forradalmát” jelenti. Márkus György véleménye szerint Marx emberképe a felvilágosodás örököse és folytatója. 156


TPF

A „Marxizmus és antropológia” című tanulmányában állította, hogy a marxizmusnak határozott humanista értékrendje van, hiszen az emberben rejlő szükségletek és képességek kibontakoztatásáról szól. Márkus ebben a tanulmányában felbontja a lukácsi nembeliség kategóriáit. Lukács határozott véleménye szerint a nembeliségnek episztemológiai karaktere van, s ennek a nembeliségnek az ősforrását a munka alkotja. A munka, mint termelési paradigma az emberi létezés fogalmán keresztül értődik meg. Márkus vizsgálat alá veszi a marxizmus elméleti tradícióit, s megállapítja, hogy a hagyomány az európai filozófia egymásnak ellentmondó tradícióinak sokasága. A filozófiatörténet területén keres megoldásokat a jelen filozófiai problémáinak a megoldására. „A jelenlegi releváns elméleti alternatívákat visszakövetik eredetükhöz” – koncepció alapján az alternatívák paradigmatikus megfogalmazása következik belőlük. Megtörténik a történelmi múlt rekonstrukciója, s a múlt egyes műveit közvetlenül felhasználhatóvá teszik a jelenben. Márkus megállapítja, hogy a természettudományokban a jelen teljesítőképessége számít, nem pedig kialakulásának múltbéli körülményei. A filozófia kérdéseit azonban mindig az adott kor teszi fel, és soha nem önállósulhat olyan mértékben a társadalom szélesebb újraértelmezésétől és soha nem szakadhat el úgy mint a természettudományok. Miért nincs hermeneutikájuk a természettudományoknak? Hogyan teremt a filozófia kapcsolatot az egy egyetemes emberi ténybeliséget jellemző paradigma, és a konkrétan szituált értékbeállítottságok között? Kijelenti, hogy nincs elméleti levezetés, vagy konstrukció az általános paradigma és az értékelő kordiagnózis között. Márkus akadémiai székfoglalóján (1992) a filozófia válságából vezető lehetséges kiútról értekezett. Előadását a „Rendszer után” címmel tartotta meg. Megállapítása szerint a filozófia, mint a ténylegesen létező tudomány önreflexiójaként értelmezett bölcselet, megvilágítja az elméletek felépítését. Továbbá, a tudományos racionalitás által kizárt elméleteket kell szóhoz juttatni, de így az európai kultúra legmélyebb alapjait bontjuk fel. Harmadik megoldásként kijelentjük, hogy a filozófia nem keres végső megoldásokat önnön válságára, hanem általános gondolati tájékozódást kíván adni. „Tájékozódnunk kell e történeti jelenben.” – mondta Márkus. A filozófia így csak egy, a tudásszintünkkel összhangban lévő teoretizált fogalmi elbeszélés lehet, hiszen a kapcsolat az előbbiekben említett egyetemes ténybeliséget rögzítő paradigma és a konkrétan szituált értékbeállítottságok között „csupán” narratív természetű. Márkus a termelés társadalomátalakító funkciója helyett, a kultúra átfogó koncepcióját fogalmazza meg. Megállapítja, hogy a kultúra átfogó fogalmát a felvilágosodás alkotta meg, s az emberiség csak egy sajátos kultúra révén szervezheti meg az életét. Márkus kiemeli a kultúra antropológiai felfogását, miszerint az nem más, mint egy „kritikai erő”, mindig munkál benne a változás kreatív ereje. Az emberi célok érdekében konstruktív történelmi erőként és pozitív kritikaként mutatkozik meg. A kultúrának, társadalomként való feltételezése, valamennyi, nem biológiailag rögzült magatartás egy mindig jelenlévő aspektusát jelenti. A közösség individuumai egyazon életvilágban élik életüket, ezért tetteik egymás számára kölcsönösen érthetőek. Kultúránk alakít bennünket. A felvilágosodás a tradíció társadalmával szemben megalkotta a kultúra társadalmát, s megfogalmazódott az ún. normatív kultúra fogalom. (A tudomány ezzel szemben az egyéni teljesítőképességet állítja a középpontba.) Az egyének az adott kulturális 157


Dr. Miklós György

környezetben meg tudják fogalmazni sajátos történelmi önreflexiójukat. Eszerint, tudatos emberi lényekként veszünk részt a jelennek a közös történetében, ami az életünk, s nem pedig a történelmi jövőt formáljuk. Az egyének sajátos „reflexív és teoretikus” beállítódással viszonyulnak a kultúrához és fogalmazzák meg a „kultúra eszméjét”. Mi emberek meghatározott értékválasztások alapján (itt és most) vállaljuk meghatározott módon a „mi történetünket” és annak továbbfolytatását. Ezt a kapcsolatot hozza létre a filozófia, mely a létproblémák fényében világítja meg a korproblémákat, s így értékelő viszonyt alakít ki az általa diagnosztizált konfliktusokhoz. A filozófia csak általános szemléletet adhat, csak absztrakt elvek és értékek elfogadását indokolhatja. A konkrét problémák megfogalmazása és megoldása a szaktudományokra marad. Márkus filozófiailag így alapozza meg az antropológiáját. Kiemeli, hogy Marx és Lukács szerint az objektivációk teremtése, felhalmozása elszakadhat az egyén céljaitól, a társadalmi változások kikerülnek az emberek ellenőrzése alól. A társadalom tárgyiasult vagyona egyre hatalmasabb és differenciáltabbá válik, vele párhuzamosan az emberek szükségletei egyre jobban elsivárosodnak. Márkus a Marxizmus és antropológiában valamint az Überhaupt-ban Marx hozzájárulását veszi vizsgálat alá a modern filozófiai hagyományhoz. Az alábbi kérdéseket teszi fel: 1, Lehetséges-e olyan társadalmi berendezkedés, amely megőrzi a kapitalizmus nyitott, dinamikus jellegét, de felszámolja az elidegenedést? 2, Van-e olyan társadalmi osztály, amelyek radikális szükségletei e posztkapitalista társadalom megteremtésére ösztönöznek? Lukács is sürgette már az antropológiai fordulatot az első világháború idején írt A regény elmélete című művében. Véleménye szerint a regény az „Istentől elhagyott világ epopeiája.” Lukácsot leginkább az a fichte-i gondolat foglalkoztatta, hogy az egyes művészeti formák saját létéről való gondolkodást, - az esztétikát – hogyan lehet megalapozni. Az általa elemzett dosztojevszkij-i hősök, Miskin és Aljosa Karamazov képviselik az új világrendet. A jelen pillanatban létező világ azonban viszonylag erősebb és el tudja nyomni az új kezdeményezéseket. A regény elmélete Fichte szavaival, a „tökéletes bűnösség korszakaként” jellemzi a jelent. Az orosz író, Dosztojevszkij az új világhoz tartozik, a tiszta lélek szférájához. Fehér Ferenc, a Dosztojevszkijról és az individuum válságáról írott, Az antinómiák költője, című könyvében egy sajátos kettősséget állapít meg az emberi társadalom fejlődése során. Fehér a XX. század modern civilizációs formái között az emberiség válságának új formáját ragadja meg. Ez pedig nem más, mint egy bizonyos fajta „szakadás” állapota, a történelem előrehaladásával összefüggésben jön létre. Ez a szakadás az Objektum, mint a fennálló, létező társadalom és az Egyén között áll fenn. Ez az állapot szerinte a polgári társadalmak megjelenésével, született meg, s előidézte az individuum válságát. Ebben a korban az erkölcsiség is antinómikus szerkezetűvé változott és ennek oka korunk társadalmának fokozatos elembertelenedésében keresendő. Fehér sürgeti az emberi szabadság kiteljesedését, ami szerinte akkor következik be, ha beköszönt a marxista filozófia antropológiai fordulata. Ez pedig nem más, mint az a korszak amikor „A nembeli lényegiségében önnön tudatára ébredt ember kiteljesítheti a teljes szabadságot.” Fehér Marx emberi emancipációról írott gondolataira alapoz. Eszerint a történelemben először a személyi függőségi viszonyok alkotják az első társadalmi formákat és ekkor még az „emberi produktivitás” még csak elszigetelt pontokon fejlődik ki. Kialakul később a személyi függet158


TPF

lenség, a társadalmi anyagcsere, az univerzális kapcsolatok, a minden oldalú szükségletek és univerzális képességek rendszere. Végül, a szabad individualitás fejlődik ki. Strukturált szervezeti csoportegységek alakulnak- közösségek -, melyek viszonylagos homogén értékrenddel bírnak, s melyhez az egyén szükségképpen tartozik. A „szükségképpeniség eredete” kétféle lehet – Fehér szerint. Beleszületettség tudata, ami teret ad az egyén kibontakozásának; valamint az egyén viszonylagos autonóm választása. A közösségi ember a külső természettel, munkája feltételeivel és tárgyával, valamint társaival is közösséget alkot. Lukács megingathatatlan véleménye szerint is szakadék áll fenn a szubjektum és az objektum között, s ez a polgári társadalomban keletkezett. Ebben az ún. modern korban felbomlanak az organikus közösségek, s ezzel vesz kezdetét az ún. „közösségmentes társadalom.” Ez az absztrakt individuum világkorszakának kezdete is, s innen kezd el kibontakozni „az individuum válsága.” Közösségi szerkezetek a kapitalista termelés fejlettségével fordított arányban vegetálnak. Megvalósul az egymás iránti közömbös, nem közösségi emberek érintkezése, ami nem más, mint „áru közösség”. Ez viszont nem képez valódi közösséget. Az erkölcsiség antinómikus szerkezetűvé válik; eldologiasodott a társadalomban a reális cselekvés, s ez csakis etikai cselekvésben valósulhat meg. Ebben a világban az etikai tények puszta fakticitássá alakulnak, szabadság és szükségszerűség ellentéte a világ megkettőződéséhez vezet. Az értékrealizáció és a polgári erkölcsiség együtt adják meg a polgári individuum „conditio humaine”-jét. E társadalomban, a fejlődésnek megfelelően egymás mellett léteznek a „magáért valóan izolált individuum” a „tiszta erkölcsi értékek” és a „javak értékei”. Kialakul egyfajta antropológiai pesszimizmus, s mintha felelevenedne a kanti szakadás a fenomenon és a noumenon között. Egyre jobban kopogtat az ajtón az antropológiai fordulat szükségessége. A humanizált ember számára az igazi szükségletet maga az ember jelenti. Fehér joggal állapítja meg, hogy „a közösség jelenlegi állapota már nem tartható.” A dologiság teljes uralma valósul meg, a társadalmi élet reális hatalmai mint absztrakciók jelennek meg az emberek feje felett.

159


Dr. Miklós György

Irodalomjegyzék

Heller Ágnes: A mindennapi élet. Akadémiai, Bp. 1970. Heller Ágnes: Az arisztotelészi etika és az antik ethosz, Akadémiai, Bp. 1965. Heller Ágnes: A reneszánsz ember. Akadémiai, Bp. 1967. Fehér Ferenc: Az antinómiák költője – Dosztojevszkij és az individuum válsága. Magvető, Bp. 1972. Fehér Ferenc: Magatartások. GOND – CURA Alapítvány, Bp. 2001. Fehér – Heller – Márkus: Diktatúra a szükségletek felett. Cserépfalvi, Bp. 1991. Márkus György: Marxizmus és „antropológia” Akadémiai, Bp. 1971. Márkus György: Kultúra és modernitás. T – TWINS Kiadó, Lukács Archívum, Bp. 1992. Márkus György: A „Rendszer” után MTA székfoglaló. Akadémiai, Bp. 1992. Vajda Mihály: Tükörben. Csokonai Kiadó, Debrecen 2001. Vajda Mihály: Marx után szabadon. Gondolat, Bp. 1990. Vajda Mihály: Változó evidenciák. Cserépfalvi – Századvég, Bp. 1992. Hermann István: Lukács György élete. Corvina Kiadó, Bp. 1985. Hermann István: Lukács György gondolat világa. Magvető, Bp. 1974. Hanák Tibor: A filozófus Lukács. Magyar Műhely, Párizs 1974. Hanák Tibor: Az elmaradt reneszánsz EPMSZ, Bern 1981. Papp Zsolt: Barangolások. Századvég, Bp. 1993. A Budapesti Iskola I-II Argumentum Kiadó, Lukács Archívum 1995-1997. Lukács György: Történelem és osztálytudat. Magvető, Bp. 1971. Lukács György: A társadalmi lét ontológiája. Magvető, Bp. 1976. Lukács György: A heidelbergi művészetfilozófia – A regény elmélete. Magvető, Bp. 1975. Miért Lukács? A szegedi Lukács-szimpozion anyaga. Kiadja: a Szegedi Lukács-Kör szerk. Szabó Tibor 1990.

160


TPF

A KISEBBSÉGI IDENTITÁS DILEMMÁI: A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG PÉLDÁJA Dr. Pál Monika Tomori Pál Főiskola, főiskolai docens Jelen előtanulmány a 2011-es magyarországi népszámlálás ürügyén a zsidó identitás jelenkori problémáit kísérli meg elemezni, megérteni. Kiindulópontja a két markánsan elkülönülő álláspont, amelyek szerint a zsidóság vallási kisebbségként, illetve nemzeti kisebbségként definiálandó. A két interpretáció mögött megbújó öndefiníciós problémákat és az antiszemitizmus, és asszimilációval összefüggő kérdéseket is boncolgatja a szerző. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy megfogalmazzam a zsidó identitás néhány tartalmi összetevőjét és választásának nehézségeit. Jelen írás azt állítja, hogy a zsidó identitás újrateremtése zajlik, de az nem problémamentes. Ezen felül, a többségi társadalom nem letisztult, valamint nem zavarmentes identitása is nehezíti a megfelelő kisebbségi öndefiníció megtalálását. A zsidóság mint kisebbség problematikája először az 1993. évi kisebbségi törvény körüli parlamenti vitában és közbeszédben kristályosodott ki. Azóta is, különböző felhangokkal, de a meghatározó vélemények két elkülönülő csoportba oszthatók. 1. A zsidóság kisebbség, tradícióval, vallással, a nemzeti és etnikai kisebbségek közé sorolandó, parlamenti, illetve kisebbségi önkormányzati képviseltre legyen lehetősége. 2. A zsidóság vallási csoportot alkot, a történelmi egyházakra vonatkozó, és a hitéletet szabályozó törvények vonatkozzanak rá. Külön kisebbségként nem határozható meg. Egyfelől, ezen álláspontok történelmi gyökerei az asszimiláció-különállás koordináta rendszerében húzhatóak meg. A zsidóság fennmaradásához szükséges „minimum” feltételeket próbálják meghatározni. A hivatalos, a vallásos zsidóságot képviselő MAZSIHISZ szerint a vallás definiálja és tartja meg a zsidóságot. Ennek az érvelésnek az ellenzői, és a zsidóság mint nemzetiség elfogadásáért kampányolók úgy érvelnek, hogy a szociológiai becslések szerinti körülbelül százezres zsidóság csupán 10-15%-a vallásos. Ők nem vallási identitásuk, hanem egyfajta kultúrához, hagyományhoz tartozás miatt vallják magukat magyar zsidónak. Deák Gábor, a 2005-ös aláírásgyűjtő akció egyik elindítója megfogalmazása szerint: "Nagy ünnepekkor hagyománytiszteletből elmegyek a zsinagógába, de nem vagyok vallásos. Ismeretségi körömben szinte mindenki ugyanígy gondolkodik" …”Száz százalékig magyar vagyok, és száz százalékig zsidó".1 Az 1993-as törvény, a zsidó hivatalos szervezetek kérésére és a kormánnyal való konzultációja nyomán nem sorolta a tizenhárom államalkotó, nemzeti vagy etnikai kisebbség közé a zsidóságot. A szabad identitásválasztáson nyugvó törvény viszont, elvileg nyitva hagyta a lehetőséget arra, hogy később a kisebbségi csoportok száma növekedjen. Történt is próbálkozás 2005-ben a zsidóság mint kisebbség elfogadtatására . (A dátum nem véletlen: ez felkészülés lehetett a 2006-os kisebbségi önkormányzati választásokra.) Mivel a MAZSIHISZ vétót emelt a nemzeti kisebbségi státusz ellen, az ügy az Alkotmánybíróságra került.2 Az AB zöld lámpát adott a kezdeményezésnek. Az aláírásgyűjtés azonban sikertelen maradt, hiszen a 1

Népszabadság online, 2005. október 26.) A MAZSIHISZ tiltakozása mellé állt több neves, zsidó és nem zsidó értelmiségi, köztük Kőbányai János, a Múlt és Jövő folyóirat főszerkesztője, Heller Ágnes filozófus, vagy Haraszti György történész. Arra hivatkoztak, hogy a zsidóságnak mint nemzeti kisebbségnek nincs hagyománya Magyarországon, és a terv a „zsidóság leválasztása volna a magyarságról”. http://www.nol.hu/archivum/archiv-361013 2

161

A kisebbségi identitás dilemmái: a magyarországi zsidóság példája

Dr. Pál Mónika

2006. július 3-i határidőig a kezdeményező Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért nevű szervezet nem tudott legalább ezer aláírást összegyűjteni, így a Parlament nem vette napirendjére a kérdést. A zsidóság nemzeti kisebbségként való besorolásának kísérlete egy időre alábbhagyott. Magyarország 2011. őszén népszámlálást tart. A kérdőíveken a vallási hovatartozás is szerepel. A vallási hovatartozást firtató kérdés, egyes vélemények szerint nem pontos,3 mivel a vallási identitás vállalását összemossa a vallási intézményhez tartozással, valamint nem kezeli helyesen a vallásosság és ateizmus kapcsolatát. Amennyiben valóban nem logikus a kérdőív, és nem ad választ a hitüket vagy ateizmusukat vállalók arányára, valamint azokat sem pontosan méri fel, akik egyházi intézményekhez tartoznak, úgy a végeredmény nem ad majd eligazítást az aktív vallásgyakorlók megoszlásáról, valamint intézményeik támogatottságáról. Emellett, a zsidóság a nemzetiségek között sem szerepel, hiszen az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény nem ismeri el nemzetiségnek. Aki esetleg zsidónak (vallásilag vagy kisebbségi nemzetiségiként) definiálja önmagát, az „egyéb” kategóriát választhatja, aminek kiértékelése hasonlóan semmitmondó eredményt szülhet. Annak ellenére, hogy a MAZSIHISZ korábban egyértelműen és következetesen ellenezte a zsidóság mint kisebbség nemzetiségként való elismerését, mostani kampányában arra bátorítja a „magyar zsidó” honfitársakat, hogy vállalják „Én is magyar zsidó vagyok!”4 A népszámlálás körüli kérdések, viták nem csupán egy szerkesztési, esetleg politikai bizonytalanság megjelenései, hanem mélyebb zavarodottságot rejthetnek. Egyértelmű, hogy a vallási érzület és az intézményi kötődés között nincs egyenes megfeleltethetőség. A kevésbé vallásos vagy ateista zsidók nem tartoznak intézményekhez. Emellett, a vallási pluralizmusra és a rendszerváltást követő zsidó kulturális reneszánszra az intézmények és események sokasodása reflektál. A népszámlálás az állam részére érveket, igazolást ad arra nézvést, hogy mely felekezet és szervezet kapjon és milyen mértékben részesüljön állami juttatásban. Másrészt, az egyházi intézmények, jelen példánkban a honi zsidóság intézményei számára nem csupán lét – és megélhetési kérdés, hanem ennél jóval fontosabb: az intézményi legitimitás indirekt eszköze. A hivatalosan a zsidóságot képviselő szervezet (MAZSIHISZ) a vallásos és nem vallásos zsidók képviseletére egyaránt hivatott. A zsidóság belső sokszínűségéről folytatott diskurzus újra felhívta a figyelmet az intézményi pluralitás, képviselet és legitimitás kérdését. Az intézményi képviselet kérdése gyakran közvetlenül leegyszerűsödik az anyagi forrásokról szóló vitákra. Az új egyházügyi törvény szerint, a közigazgatási tárca hajlandó lenne megszüntetni a MAZSIHISZ kizárólagos, az állam által utalt pénzek, a MAZSIHISZ büdzsé nagy részét kitevő örökjáradék, feletti diszponálási monopóliumát, amely 1999. óta létezett a jelenlegi formában5. A pluralitásnak viszont nem feltétlenül kell az egymásnak feszülő intézmények képében megjelennie, hanem kívánatos lenne a békés egymás mellett élés szellemében való működés. Amint arra Szántó T. Gábor író, a Szombat főszerkesztője rámutat: „A zsidók” képviseletére azonban egyik szervezet sem jogosult kizárólagossággal, ám ettől még magától értetődően szükség van a különféle zsidó értékek, identitások és érdekek képviseletére. Egy olyan konzultatív kerekasztal, majd összzsidó képviselet létrehozása volna kívánatos (...), mely tö-

3

Szeged Café ,MTI, 2011. szeptember 10.”Hibás a népszámlálás kérdőíve egy szegedi professzor szerint” Népszabadság: 2011.szept. 19. 'Én is magyar zsidó vagyok!' Lásd még: Rózsa T. Endre: A MIOK hosszú árnyéka. Élet és irodalom, LV. évfolyam 33. szám, 2011. augusztus 19. Komoróczy Géza: A zsidók törvényi státusáról. Válasz Rózsa T. Endrének. Élet és irodalom, LV. évfolyam 34. szám, 2011. augusztus 26. 5 http://index.hu/belfold/2011/10/06/nagy_zsido_alkudozas_kezdodik/ 4

162


TPF

möríti a zsidó szervezeteket, és konszenzusos módon nyilvánul meg a legfontosabb ügyekben, ám nem sérti az egyes szervezetek autonómiáját.”6 Ennek az ideális képnek a megvalósulásához legalább két alapfeltételnek kellene teljesülnie. Egyrészt, ahhoz, hogy a konszenzusos politizálásra eljussanak a zsidó szervezetek, a többségnek, az államhatalomnak is fel kell hagynia az egyes érdekszervezeteket preferáló, kooptáló magatartásával. A pluralitás elismerése felé látunk jelenleg próbálkozásokat azzal, hogy a történelmi egyházak kiváltságos státusza megszűnik az új egyházügyi törvény szerint. Óvatosnak kell azonban lenni, hisz a pluralitás önmagában nem gyógyír. A divide et impera elve érvényesülhet, és a politika bal/jobb megosztottsága tükröződhet a zsidó intézményekben, állandósíthatja a törésvonalakat. A konszenzusos, hatalommegosztáson alapuló rendszer kialakulásához a kisebbségen belüli versengést kell enyhíteni. Ez azonban csupán akkor sikerülhet, ha az intézményes, bebetonozott többség érzi, hogy a más véleményű, a vallásosságot máshogy megélő, vagy azt aktívan nem gyakorló többségnek zsarolási potenciálja van és bizonyítottan a hívek egy része más szervezet mögött áll. Az EMIH (Egységes Magyar Izraelita Hitközség) azzal érvel, hogy az állampolgárok által felajánlott 1%-okból 2010-ben az EMIH körülbelül ötödét kapta annak mint amennyit a MAZSIHISZ-nak utaltak a polgárok, vagyis mögöttük is tetemes a hívők tábora.7 Emellett, arra hivatkozik, hogy az 1999-es megegyezés nem maradhat érvényben, hiszen az EMIH és a többi zsidó szervezet is képviseli a jogsérelmet szenvedettek leszármazottait, így a kárpótlásból nekik is jár. A jelenlegi vita azonban nem kizárólag hatalmi és forrásfelosztási kérdés, hanem messze túlmutat azon. A konkuráló intézmények közti vita lényege a kisebbség mint csoportról szóló definíció, az arról szóló beszéd meghatározása, uralása. Nem kerülhető meg az intézmények mögött álló különböző vallási identitású emberekről, csoportokról szóló diskurzus, amely magáról az identitásról szóló disputa; neológ, ortodox, reform vitája, a hagyományos establishment és az új generáció vitája értékekről, az identitás konstruáló elemekről, a legkisebb közös nevezőről. Az újonnan alakuló zsidó szervezetek, mint a Szim Salom vagy az EMIH számára a zsidó identitás másfajta átélése, a MAZSIHISZ által definiált hitélettől és szabályrendszertől való eltérés egyházuk létrehozásának/újjászervezésének alapja. Felmerül viszont, hogy az identitás felvállalása és tartalmi meghatározása milyen kihívásokat jelent manapság. A készen kapott és vérmentes rendszerváltás sokat taglalt témája a politikatudománynak8, a magyar nemzet identitásának újradefiniálása is sok történész tollát ihlette meg. Érdekes azonban, hogy kevéssé találunk olyan tanulmányt, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar identitás keresése és újradefiniálása milyen hatással van a kisebbségi identitás alakulására, a viszonyítási pont problematikussága, vagy a konkrét viszonyítási pont hiánya milyen következményekkel jár. Egyszerűbben fogalmazva: kérdés, hogy a lenyugodott és letisztult többségi identitás (másképp, kontextus) hiányában megfogalmazhatja-e a kisebbség saját önképét. Lehet-e egy lezáratlan, feldolgozatlan identitás viszonyítási pont? Kiinduló kérdésként felmerülhet, vajon feltétlenül szükséges-e a többség öndefiníciója, hiszen létezhet olyan kisebbség is, amely immanens módon, hagyományait a múltból szervesen eredeztetve, szinte izolálva magát alakítja ki identitását, másrészt az identitás termé6

http://www.nol.hu/archivum/archiv-361013 ültek a zsidó egyházak képviselői és a kormány, hogy tárgyaljanak arról az 1.5 milliárd forintnyi állami támogatásról, amelyet köztük kell szétosztani. A kerekasztalnál a MAZSIHISZ, az EMIH foglal helyet és harmadik, negyedik szereplőként bekapcsolódhat az állam által elismert Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség, és az elismerés előtt álló Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség. 8 Andor László- Galló Béla- Hegyi Gyula: Tíz év után. Három írás a rendszerváltásról s annak szükséges korrekciójáról. Budapest, Napvilág, 2000. 191 p. Bozóki András: Politikai pluralizmus Magyarországon, 1987-2002. Budapest, Századvég, 2003. Fricz Tamás: Az árok két oldalán. A magyar demokrácia természetrajza, XXI. Századi Intézet, 2006. 7

Tárgyalóasztalhoz

163


Dr. Pál Mónika

szetszerűleg dinamikusan változó jelenség. Mivel az identitás nem konstans állandó, hanem sokszor szituácionális, változó entitás, ezért magában a többségi identitás pontos körülhatárolása vagy a definíció hiánya önmagában nem okozhatna problémát. Így van ez, ha egyfajta pozitív és stabil többségi identitás létezik, melynek magva (core) stabil és traumamentes, vagy már feldolgozott negatív eseményeken és azok beépítésén nyugszik. (Lásd a német történészvitát9 és a Holokauszttal való német szembenézést és múltfeldolgozást (Vergangenheitsbewältigung)). Az államszocializmus amnéziás és elhallgató légkörében azonban a magyar identitás és a zsidó identitás közös trauma-feldolgozása elmaradt. A zsidó öntudatra ébredés nem csupán eredendően antiszemita ellenreakciókat vált(ott) ki, hanem megzavarhatja a nem stabil és sérült öntudattal felvértezett magyar identitást. A sértett és kompenzáló, bűnbakkereső többségi identitás pedig gátat szab egy egészséges zsidó önkép kialakításának is. A külső fenyegetettség, a Soában gyökerező, emlékező és újra átélő, állandóan önreflektáló, a félelem pszichózisában élő, „áldozat” típusú identitás nem nyújt vonzó önképet, alternatívát a fiatalabb generáció, vagy a zsidóság felé nyitó, önkereső egyén számára. Világos azonban, hogy ezt a negatív önképet nem könnyű meghaladni vagy átformálni, különösen az idősebb generációk számára. Ennek egyik oka a politikai tér és közbeszéd antiszemita megnyilvánulásaiban keresendő. A honi előítéletesség és antiszemitizmus nem csupán növekedni látszik, de a rendszerváltás után láthatóvá vált és nyíltan politikai reprezentációt is kapott. Ez mintegy visszaigazolni látszik az áldozat szerepet, valamint az üldözöttség kontinuitásának érzését erősíti. Másrészt, a negatív identitás meghaladásához szükséges a pozitív identitás léte, nem csupán a negatív önképpel való szembenézés, annak meghaladása. (Paradox módon, a zsidó kulturális, vallási reneszánsz, amely az intézmények, események sokasodásában is megjelenik, épp ebben a nem kedvező légkörben, egyfajta ellenreakcióként is jön létre.) Az új kisebbségi önkép egyik összetevő eleme lehetne az Izraellel és az új államalapítással kapcsolatos büszkeség át- és megélése. Ez, ideális esetben, nem lenne ellentétes a magyar állam iránti lojalitással, hanem kiegészítené azt. A külfölddel való viszonyt illetően, Roger Brubaker triadic nexus fogalma (háromoldalú kapcsolat), kiválóan ráillik a honi zsidó kisebbségre10. Az anyaország-befogadó ország és a kisebbség dinamikus kapcsolatát számos példán bemutató amerikai szerző szerint ez a háromoldalú kapcsolat hat dinamikusan és sokféleképp az anyaországán kívül élő kisebbségére. A magyar nemzet rendszerváltás utáni önépítő „projektje” felfogható egyfajta „nationalizing state”-ként, a nemzetépítő állam típusaként. Ez lehet annak ellenére is nemzetépítés, hogy a többségben nincs ilyen homogenizáló szándék, csupán a kisebbség percepciójában kap ilyen értelmezést a politika. Ebben a kontextusban a zsidóságot nemzeti kisebbségként is felfoghatjuk, bár jogilag nem az, amelynek egy harmadik államhoz is viszonya van. Ennél a pontnál azonban mindenképp finom distinkcióval kell élni: esetünkben, a nem antiszemiták számára és zsidóság szemében az asszimiláló országhoz való lojalitás nem kérdőjeleződik meg, csupán kiegészül egy másfajta szimpátiával, együttérzéssel, sorsközösség érzetével is. Az antiszemita diskurzusban a zsidóság mint nemzetidegen elem jelenik meg, és az Izraellel való valós vagy feltételezett kapcsolat kizárja a magyar sorsközösséggel való szolidaritást, vagyis ellentétes vele. Ezen felül, tetézi a zavarodottságot a közvéleményben és politikai közéletben meglévő, az Izraellel kapcsolatos elfojtó és kibeszéletlen viszony. Az Izraelről szóló bármiféle közbeszédet behatárolja egyrészt, a politika rátelepedése a témára, másrészt az elhallgatás, a téma kerülése. A dichotómiában gondolkodó, zsigeri politizálásban szociali9

Dalos György: Ernst Nolte és a német történészvita Mozgó Világ 29. évf./8. szám lásd még a történészvita utóéletét: Hová tegyük Auschwitzot? Metazin, 2006. június 13. http://metazin.hu/node/542 10 Rogers Brubaker, Nationalism Reframed: Nationhood and the National Question in the New Europe. Cambridge.1996, p. 4.

164


TPF

zálódott politikusok nem eléggé érzékenyek a részletekre vagy „finomhangoltak” a témával kapcsolatban. Az Izraelhez való viszony megítélésében kiválóan működik az Izraelbarát/nem-antiszemita Izrael-kritikus/antiszemita leegyszerűsítő képlete. Ezzel ellentétes, és Nyugat-Európában teljesen természetes, hogy amikor (szélső)baloldal Izrael-ellenes, emberjogi retorikát folytat, vagy a jobboldal kritizálja az izraeli kormány konkrét politikai lépését, nem kérdőjeleződik meg a párt demokratikus mivolta. Az Izraellel szemben mint zsidó állammal szemben megfogalmazott általános, sokszor durva nyelvű kritika, Izrael állam elítélése konkrét cselekedeteinek racionális elemzése nélkül az új antiszemitizmus gyűjtőfogalmához kapcsolható. Máig vitatott, hogy az új antiszemitizmus ötvözi és meghaladja-e a hagyományos antiszemitizmus jellemvonásait11, vagy egy alapvetően újfajta jelenséggel nézünk szembe. Mindenesetre, annyiban eltér a hagyományos antiszemitizmustól, hogy Izrael mint állam és nem csupán a zsidóság ellen irányul. Az antiszemitizmusnak tehát az ad külön muníciót, hogy nem a diaszporában élő zsidóságot mint népet támadja, például faji alapon, hanem aktuálpolitikai és konkrét érveket is kap a zsidó államban testet öltő zsidóság elítélésére. A honi hivatalos zsidó szervezetek sokszor kritikátlan lojalitása a zsidó állam iránt érthető, de még tovább bonyolítja a helyzetet. Az egyoldalúan Izrael-barát politika szembetalálkozik a szélsőjobb Izrael-ellenességével, és beleütközik a közbeszéd némaságába. A probléma gyökere, hogy nem különböztethető meg Izrael mint állam politikai tetteinek, valamint az antiszemiták által megjelenített zsidó népnek mint mitizált, egységesként feltételezett és elvonatkoztatott bűnösnek a megkülönböztetése. Az Izrael–ellenesség, Izrael kritikája összeforr, vagyis egy az antiszemitizmussal, mint ahogy az Izrael-pártiság egy a zsidópártisággal és sokszor, az antiszemita közbeszédbe, egy a magyarságellenességgel. Emellett, a zsidó identitást konstruáló pozitív jegyek közül feltűnően hiányzik az európaiságra való utalás. (Az európai gondolat szinte csak a Holocaust=európai civilizáció felfüggesztése, vége egyenlőségben jelentkezik.) Ez a hiány tünete lehet annak, hogy a zsidó beszéd egyfajta univerzalizmusra tart igényt, vagyis, hogy a zsidóság ne határolja be magát az európai hagyományba, vagy ne adjon esélyt a „kozmopolitizmus” vádjának igazolására. Emellett, az európaiság mint a határokon túllépő kötődés jelenhet meg, és konkrétan és áttételesen az Izraelt érintő kényes kapcsolat problematikusságát is előtérbe helyezheti. (Bonyolítja a helyzetet a kérdés, hogy Izrael mint állam része-e Európának. Földrajzilag nem, de lakói jórészt európai zsidók leszármazottai, európai kultúra hordozói, egy demokratikus jogállam lakói, amely sokszínűségébe a keleti, arab kultúra is beleivódott.) A fentiekben megmutattam, hogy a zsidó identitás múltban eredező, Holocaustörökséghez szorosan kötődő és az antiszemitizmusra reflektáló identitását meg kell haladni, mellé egy pozitív tartalmú önképnek kell kapcsolódnia. Emellett, a többségi identitás stabilizálódása, amely a közös múltfeldolgozásra kellene hogy épüljön, alapfeltétele a pozitív kisebbségi identitás megszületésének, amelynek az Izraellel kapcsolatos viszony tisztázása is alapeleme.

11

Ezen jellemvonások között fellelhetünk vallási-pszichológiai magyarázatokat, gazdasági okokat, az „idegennel” szembeni averziót, a modernitással összefüggő indokokat.

165


Dr. Pál Mónika

Irodalomjegyzék ”Hibás a népszámlálás kérdőíve egy szegedi professzor szerint” Szeged Café, MTI, 2011. szeptember 10. Andor László-Galló Béla-Hegyi Gyula: Tíz év után. Három írás a rendszerváltásról s annak szükséges korrekciójáról. Budapest, Napvilág, 2000. Bozóki András: Politikai pluralizmus Magyarországon, 1987-2002. Budapest, Századvég, 2003. Brubaker, Rogers: Nationalism Reframed: Nationhood and the National Question in theNew Europe. Cambridge, 1996. Dalos György: Ernst Nolte és a német történészvita Mozgó Világ 29.évf/8.szám Egység, 2009. szeptember 'Én is magyar zsidó vagyok!' Népszabadság: 2011.szept. 19. Fricz Tamás: Az árok két oldalán. A magyar demokrácia természetrajza, XXI. Századi Intézet, 2006. Hová tegyük Auschwitzot? Metazin, 2006. június 13. http://metazin.hu/node/542 http://index.hu/belfold/2011/10/06/nagy_zsido_alkudozas_kezdodik/ http://nol.hu/archivum/archiv-361013 Komoróczy Géza: A zsidók törvényi státusáról. Válasz Rózsa T. Endrének. Élet és irodalom, LV. évfolyam 34. szám, 2011. augusztus 26. Kovács András: A kéznél lévő idegen. Antiszemita előítéletek a mai Magyarországon. Polgart. 2005. Kovács András: Vélemények a zsidóüldözésekrôl, a Holocaustról és a felelősségről, http://www.mtaki.hu/docs/all_in_one/061020_kovacs_andras_tezisek.pdf, p.2. Posner, Zalman I.: Antiszemitizmus és a zsidó lét http://regi.zsido.com/books/posner/antiszem.htm A zsidó gondolkodásmód. 5.fejezet. Rózsa T. Endre: A MIOK hosszú árnyéka. Élet és irodalom, LV. évfolyam 33. szám, 2011. augusztus 19. Tamás Gáspár Miklós: Zur Judenfrage Élet és Irodalom, XLVIII. évfolyam 43. szám, 2004. október 22.

166


TPF

AZ ALTERNATÍV SPORTOK FEJLŐDÉSÉT ÖSZTÖNZŐ TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK Rédei Csaba Tomori Pál Főiskola, főiskolai docens A különböző alternatív sportok (és ezen belül az úgynevezett „extrém” sportok) dinamikusan növekvő halmazt képviselnek, amely a fejlett országok társadalmainak jelentős csoportjaira van hatással. Ez a tanulmány arra tesz kísérletet, hogy összegezze azokat a társadalmi változásokat, amelyek posztmodern korunkban a sportok elterjedését támogatták. Az új sportok világát elsősorban a posztmaterializmus és az élménytársadalom jelenségéhez fűzi szoros kapcsolat, az egyéni identitás keresése, az átalakult értékvilág és az elidegenedés többfajta dimenziója azonban további hajtóerőt jelentenek a sportok bűvkörébe került egyén számára. I. Az alternatív sportok beágyazottsága: posztmaterializmus és élménytársadalom Az alternatív sportok témakörével foglalkozó kutatások egy része a társadalmi makrokörnyezet megváltozásában látja azokat az okokat, amelyek az ilyen sportok tömeges elterjedéséhez vezettek. A társadalmi változások halmazán belül van két jelenség, amely az értékeltolódáson keresztül közvetlen kihatással volt az új sportok, új életformák és életmódok elterjedésére: ez a két jelenség a posztmaterializmus és az élménytársadalom. A posztmaterializmust, mint kifejezést R. Inglehart alkotta meg legelőször az 1970-es években folytatott kutatásaiban. Inglehart (1990) úgy látta, hogy a nyugati társadalmakban az anyagi javak viszonylagos telítődését követően fokozatos értékeltolódás tapasztalható, amely eltolódás az anyagi értékek felől a posztmaterialista értékek irányába mutat. A hagyományos materialista értékek az anyagi és fizikai biztonságot hangsúlyozzák. A posztmaterialista értékeknek ezzel szemben a független önkifejezés és önmegvalósítás áll a középpontjában. A posztmaterialista értékek az élet szépségére helyezik a hangsúlyt. Inglehart kiemelte, hogy ez a szépség egyrészt független tényező, amennyiben az egyén saját maga határozza meg a „szép élet” kritériumait, másrészt ugyanezen okból végletesen szubjektív: különböző emberek különböző körülményeket és célokat tartanak fontosnak tulajdon életük pozitív megítélése szempontjából. A posztmaterializmus folyamata Inglehart kutatásai szerint az értékek hihetetlen differenciálódásához vezetett. A posztmaterialista értékek túlsúlya elsősorban a fiatalabb generációkra jellemző (Inglehart 1990). A korábbi korokhoz képest azonban lényeges körülménynek lehet tekinteni, hogy ezek az értékek a jelen kor fiataljai között jóval szélesebb körben terjedtek el, mint a korábbi generációk körében. Inglehart szerint figyelemreméltó tény, hogy a posztmodern értékek súlya a fiatal generáció felnövekedésével sem változik jelentős mértékben, noha az idősebb generációk szemléletében a materialista értékek csaknem egyeduralkodóak voltak korábban. Az értékekben tapasztalható eltolódást Inglehart éppen ezért egyfajta generációk közötti értékváltozásnak tekinti, amely fokozatosan, csendes forradalom formájában valósult meg a fejlett országokban. Az élménytársadalom, amely új fogalomként Gerhard Schulze 1992-ben írt könyvében jelent meg először, a posztmaterializmussal mutat rokon vonásokat. Ez a rokonság olyan nyilvánvaló, hogy a posztmaterializmust Schulze az élménytársadalom egyik hajtásának tekintette. A kifejezés segítségével azt próbálta megragadni, hogy a fejlett országok társadalmában a hagyományos életcélok (biztonság, egzisztencia megteremtése, stb.) mellett hogyan váltak egyre hangsúlyosabbá az egyéni életutat kísérő szubjektív élmények.

167

Az alternatív sportok fejlődését ösztönző társadalmi változások

Rédei Csaba

Schulze az élménytársadalom vizsgálata során abból indult ki, hogy az egyén választásaiban különbséget tesz a külső és belső motivációjú cselekvés között. Az emberiség története folyamán nagyrészt a külső motivációjú cselekvés volt a meghatározó. Az embereket cselekvéseik eredményei, a használati tárgyaik funkciói és életük biztonsága érdekelték. Schulze úgy véli, hogy a modern társadalomban eltolódás következett be a befelé irányultság és a belső motivációjú cselekvés irányába: egy olyan társadalmat vizionált, amelyben az anyagi javak viszonylagos telítődése után az élményorientáció válik az elsődleges kategorikus imperativusszá a fejlett országokban. Az élet puszta túlélése helyett az „Éld meg az életed!” lesz az új jelszó (Schulze 1996: 6) egyre szélesebb rétegek számára. A munkát, a fogyasztást és a teljes életmódot már nem a maslow-i alapszükségletek kielégítése, hanem magasabb rendű célok jellemzik: a munkában az önmegvalósítás, a fogyasztásban a termékek által kiváltott esztétikai, érzelmi hatások, az életmódban pedig a különleges élmények jelentik a legfőbb hívószót. A posztmaterializmus és az élménytársadalom hasonló kiindulási helyzetre vezethető vissza, amelyet az anyagi javak relatív telítődése és az alapszükségleteknél magasabb szükségletek kielégítésének igénye fémjelez. Schulze értelmezése szerint az élménytársadalom világa a posztmaterializmus jelenségénél tágabban értelmezhető. A legfőbb posztmaterialista cél az önmegvalósítás, amely azonban akár a munka, akár a szabadidő világában csak a kiváltságosok számára elérhető. Az élménytársadalomban azonban mindenki számára nyitott lehetőség lesz, hogy a saját anyagi szintjén és életkörülményei között igyekezzen az élet szubjektív szépségét megragadni. Az új társadalomban az életmódot már nem az osztálykülönbségek határozzák meg, hanem az életstílus, amely egyéni választás függvénye lesz: mindenki maga határozza meg, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít élete során az esztétikai élményeknek. A jólét és a jóllét között tapintható különbség feszül. Az egzisztencia és az anyagi biztonság megteremtése kevés: az élet megélése kerül a középpontba, amelyben az életet nem csupán túlélni szükséges, hanem a különleges élményeken keresztül átélni és megélni kell. Bár sem Inglehart, sem Schulze nem foglalkoztak az alternatív szabadidősportokkal és azok társadalmi mozgatórugóival, mivel mindketten elsősorban a munka és a fogyasztás világát vizsgálták, egészen nyilvánvaló az a hatás, amelyet a posztmaterializmus és az élménytársadalom mozgalmai az új típusú sportok szférájára gyakoroltak. Az alternatív szabadidősportok a nem hétköznapi élmények megélésére kínálnak kivételes alkalmat. Ezek az élmények pedig maradéktalanul beleillenek a posztmaterialista és élményorientált fiatalok életcéljaiba és értékvilágába. II. Az alternatív sportok elterjedését ösztönző társadalmi változások Az alternatív sportok fejlődését a posztmodern korban különböző társadalmi változások támogatták. Ezeket a változásokat alapvetően három csoportba: az individualizmus és identitás, az értékek átalakulása és az élményorientáció, illetve az elidegenedés témakörébe lehet sorolni. 1. Individualizmus és identitás Az individualizmus jelenségét U. Beck (1986) az alábbi módon kísérelte meg összefoglalni Kockázat-társadalom című művében: az individualizmus az a folyamat, amelyben az emberek függetlenítik magukat az ipari társadalom olyan társadalmi formációitól, mint az osztály, réteg, család vagy gender. A folyamatot Beck az egyháztól való függetlenítéshez hasonlítja, amely a reformáció idején következett be. Ez a folyamat a társadalmi rétegződés és az egyéni életút-minták szétválásához, a társadalmi kapcsolatok privatizációjához és a személyes autonómia példátlan mértékű növekedéséhez vezetett.

168


TPF

Az individualizmus közvetlen következménye az egyéni életformák hihetetlen differenciálódása és pluralizálódása, mely az identitás kialakulására is hatással volt. Az individualista társadalomban a társadalmi különbségek legfontosabb indikátorai (végzettség, jövedelem, foglalkozás, stb.) már nem magyarázzák meg egyértelműen az emberek viselkedését, cselekvéseit (Böllert, 1995). Nem a család és nem a társadalmi indikátorok határozzák meg az egyén identitását, hanem ezt az egyén saját önálló, aktív tevékenysége révén önmaga konstruálja meg és választásai folytán széles területekről nyeri (Bette, 1999). Bette elismeri, hogy ez egyfelől hihetetlen szabadságot jelent, másfelől azonban azt a veszélyt is magában hordozza, hogy az egyén az önreflexió és a cselekvőképesség nélkül könnyűszerrel elveszik a lehetőségek tengerében. Az individualizmus nem csak lehetőség, hanem kényszer is egyben: a függetlenedés az individualizmus nyomán a korábbinál sokkal erősebb nyomást helyezett az egyénre abban az értelemben, hogy saját maga adjon értelmet az életének. Beck az individualizmus negatív hatásait boncolgatva kiemeli, hogy az individualizált társadalomban az egyén a saját kárára kell, hogy tanuljon, amikor is a saját képességeit, orientációját, kapcsolatait kamatoztatja (Beck,1986). Ebből fakad az a kényszer, hogy önmagunk határozzuk meg a választásainkat és a cselekvésünk alapjait. Az egyén végső soron önmagára van utalva és önreflexióra kényszerül. Ez csökkenti a kollektív vonatkozási pontok számát és az egyéni értelemkeresés egyéb forrásait generálja. Az individualizmus folyamatának végállomásán az egyén a társadalom önálló tagjaként a saját életvezetéséért lesz felelős. A posztmodern társadalomban a hagyományos identitásminták elveszítik jelentőségüket, és nem adnak támpontot az önmeghatározáshoz. Ugyanakkor egyre hangsúlyosabbá válik a másoktól, a tömegtől való megkülönböztetés fontossága. Az egyéniség kifejezése válik igazán fontossá. Az identitás alatt elsősorban azt értjük, hogy magunkat másoktól szeretnénk különböztetni és ezt a különbözőséget performatív módon próbáljuk kifejezni. Az ember megpróbálja magát a környezetéről egyértelműen leválasztani (Bette 1999). Ahogy az önkéntes kockázatvállalás vonatkozásában Bourdieu (1986) kiemeli: A biztonságnak és a kockázatnak a társadalommal ellentétes felfogása teremt igazán lehetőséget az egyén önmeghatározására. Eggebrecht (1985) az alábbi jelmondatban próbálja meg összefoglalni az új kor szellemét: „Soha többet hétköznapot és valamilyen státuszhoz kapcsolódó, kívülről meghatározott identitást!” Az önkifejezésben azért jut különleges szerep a kockázatos vagy kockázatosnak látszó tevékenységeknek, mert ezek a társadalom preferenciáival élesen szemben állnak. A kockázatos tevékenységek általában az önmegkülönböztetés széles repertoárját kínálják. Siegrist (1998) megállapítja, hogy a vadság mint cselekvésre ösztönző motiváció a modern sportokban a civilizációval élesen szemben áll, és az egyénnek a többségi társadalommal szemben megfogalmazott megkülönböztetését szolgálja. A kockázatvállalás jelenségéről szólva Bette az alábbi kérdést fogalmazza meg: „Mi emeli ki jobban a különbséget egy a rutin, a biztonságra törekvés és a hétköznapiság által meghatározott társadalomban, mint az, ha valaki extrém sportolóként definiálja magát?” (Bette 2004). 2. Értékek átalakulása és élményorientáció Az első részben bemutatott élménytársadalom és posztmaterialista forradalom egyik szükségszerű következménye volt a szabadidő felértékelődése és a munka leértékelése az olyan további tényezők mellett, mint az egészséges életmódra törekvés vagy a szexualitás függetlenítése a társadalmi normáktól. A rutinszerű cselekvés és életvitel és a fizikai kockázatok relatív hiányával jellemezhető társadalomban az izgalom keresése és átélése kulcsfontosságú törekvéssé válik (Elias, Dunning, 1986). A sport mimetikus tevékenység, amely lehetővé teszi, hogy az „izgalmat olyan helyzetekben lehessen átélni, amelynek nincsenek sem a társadalomra, sem az egyénre nézve végzetes következményei”. Az ember egyre jobban áhítozza a

169


Rédei Csaba

feszültséget. Ezt a folyamatot Frankl (1973) az alábbi szakaszokkal jellemzi: 1. Az embernek szüksége van feszültségre. 2. Az ember keresi a feszültséget. 3. Az ember azonban manapság nem talál megfelelő feszültséget. 4. Ezért megteremti magának a feszültséget. Az egyén az élményintenzív életmódra helyezi a hangsúlyt, fő célkitűzése, hogy élményintenzív módon éljen és ebből a célból mobilizálja a rendelkezésére álló erőforrásokat (Haubl, 1998). Az élmények keresése racionális cselekvésnek tűnik, és az életét végül az alapján értékeljük, hogy mennyire sikerült ezt a célt megvalósítani. A belső orientáció formái és a megváltozott sportélmény között összefüggés van, miközben megnőtt az öninterpretáció jelentősége. A hagyományos teljesítményelvek meggyengülése révén a külső orientáció alapelvei is csökkennek. Az alternatív sportok az egyén orientációs vesztesége folytán az élmények révén új értelemforrásokként jelentkezhetnek. Az életmódsportokban a testiség, kockázatok és érzelmek élménydimenziója az önbizalom és önmegbizonyosodás forrásává válik. Az ilyen sport különleges tapasztalatot ígér és megteremti az egyéni orientációt és értelmesség érzetét (Rummelt, 2003). Ez az alternatív sportok fő előnye: itt van igazán nagy hangsúly az önmagunk által megtermelt élményképességen, amit a résztvevő érzékel és átél. Az értelem élménye az adott szituáció valós kihívásaiból ered, amely erős kontrasztban áll a mindennapok élménymezőivel. 3. Elidegenedés Az elidegenedés a társadalmi hátterét tekintve alapvetően két, egymással rokon tényezőre bontható: egyfelől a modern társadalom „rutinalizálódására”, másfelől a kiterjedt bürokráciára, amely az egyén hatástalanságának érzetéhez vezetett (Hirschbichler, 1987). Az egyéni elidegenedés közvetlen következménye az unalom. A feszültségszegényként értékelt társadalomban mobilizálódik az izgalom és feszültség utáni vágy, ami antropológiai értelemben a bizonytalanság utáni hajszát jelenti. Coleman (1982) az elidegenedés jelenségét a növekvő aszimmetria fogalmával ragadja meg, amely a személyek és az intézmények közötti kapcsolat vonatkozásában definiál. Az ember a civilizációs fejlődés révén egyre jobban beágyazódott a társadalom különböző intézményeibe. A folyamat végeredménye egy olyan állapot, amelyben kizárólag a szervezetek lesznek felelősek a társadalom működéséért, a szervezeten belül az emberek pedig szabadon cserélhetőek. Bette (2004) Coleman nyomán az alábbi végkövetkeztetést fogalmazza meg: „a szervezetek ilyen módon az elidegenedés, a semmisség, a hatalomnélküliség és a kiszolgáltatottság érzését erősítik.” A legtöbb ember munka és szabadideje nagy részében messzemenő hatástalanságra van kárhoztatva és a vitális inkompetencia érzését éli át. Nem a saját világuk középpontjaként, aktív cselekvőként, hanem idegenekként élik meg önmagukat. Weis (1995) további magyarázatokat fűz az elidegenedés jelenségéhez: ezt a döntő változást az „Entrealisierung” fogalmával írja le, amellyel arra utal, hogy az egyén élménydimenziója az élmények fiziológiai jellemzői tekintetében jelentősen megváltozott. A posztmodern lét sok élményt kínál ugyan, de ezek nagy része nem valóságos, hanem csupán a kommunikációhoz kötődik, vagy virtuális síkon jelentkezik. Ez a fajta élmény a testet és az ott található érzékszervek nagy részét az érzékelés folyamatából kizárja. Ez a beszűkülés a civilizációs fejlődés szükségszerű velejárója. A modern társadalmi lét fizikailag egyoldalú embert preferál. Virilio (1992) megállapítja, hogy a háztartás az egyik tipikus színtere az általa „mesterséges domesztifikáció”-ként aposztrofált jelenségnek. A modern háztartási eszközök az ember fizikai képességének és fizikai élményképességének a további példátlan beszűkülését eredményezték. Az elidegenedés részben a mesterséges és természetes környezet közötti szakadékból is következik. A modern ember a túlzsúfolt urbanizációs környezetben életszínvonaláért cserébe jelentős mértékben elvesztette korábbi életterét, aminek hatására mozdulatai specializá-

170


TPF

lódtak és jelentősen beszűkültek (Dumazedier, 1974). Az élményekben szegény társadalomban az alternatív sportok elterjedése teremt lehetőséget az intenzív, érzelmekkel telített feszültségélményre (Bette 1989) Az alternatív sportok gyakorlása elűzi az unalmat és az elevenség érzését produkálja egy olyan világban, amelyben egyre kevesebb lehetőség mutatkozik „önmagunk kiélésére”. Az új sport Bette szerint nem más, mint „az új életvitel kultúrtechnikája” (Bette 2004). Itt már nem a kommunikáció áll a középpontban, hanem a hangsúly visszakerül az érzéki észlelésre és a testmozgásra. Az orientációs és egyensúlyélmények az extrém sportban újra átélhetővé válnak. Az elidegenedés fent vázolt folyamata aktív ellenlépések híján komoly fenyegetést jelent az egyén számára. Az önmaga elvesztése miatt aggódó egyén az extrém sportokban talál egyfajta menekülési lehetőséget. Az alternatív sportok fontos hozadéka, hogy az egyén újra úgy érezheti, ő gyakorolja a kontrollt a saját élete felett (Bette, 2004). Ezek a sportok a saját erő és a hatásosság érzetét közvetítik a sportolók felé, olyan érzéseket, amelyek átélésére a mindennapokban, úgy tűnik, bizonyos élethelyzetben egyre kevésbé nyílik lehetőség. Bette úgy véli, hogy az extrém sportok segítségével a fizika és a szellem szintjén kiegyenlíthetőek lesznek a funkcionálisan differenciált társadalom súlyos deficitjei. Az extrém sportok legfőbb üzenete így hangzik: „A szubjektum nem halt meg, a független cselekvés még egy agyonszervezett társadalomban is lehetséges.”

171


Rédei Csaba

Irodalomjegyzék 1. Beck, U. (2003): A kockázat-társadalom / út egy másik modernitásba, Budapest, Századvég 2. Bette, K.H. (2004): Zur Soziologie des Abenteuer und Risikosports, Bielefeld 3. Bourdieu, P. (1986): Distinction: a social critique of the judgement of taste, Routledge-Paul, London 4. Böllert, K. (1995) Zwischen Intervention und Prävention, Eine andere Funktionsbestimmung Sozialer Arbeit, Neuwied 5. Coleman, J. S. (1982): The Asymmetric Society, Syracuse, New York 6. Dumazedier, J. (1974): A testnevelés és sport szociológiai problémái, In: Sportszociológia, Szerk: Balyi István és Takács Ferenc, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 7. Elias, N. – Dunning, E. (1986): Quest for excitement : sport and leisure in the civilizing process, Oxford, Backwell 8. Frankl, V. E. (1973): Sport und Konflikt. In Gruppe, O.: Sport in unserer Welt, Heidelberg, 85-89. 9. Haubl, R. (1998): Des Kaisers neue Kleider? Struktur und Dynamik der Erlebnisgesellschaft. In Allmer, H. & Schulz, N.: Erlebnissport – Erlebnis Sport, Sankt Augustin, 5-28. 10. Hirschbichler, A.A. (1987) Aspekte der Persönlichkeit im Risikosport. Salzburg. 11. Inglehart, R. (1988): The Renaissance of Political Culture, In: American Political Science Review, 82:4 12. Rummelt, P.: Risiko-Sport in der Risiko-Gesellschaft – semantischer Zufall oder logische Konsequenz? (2003), In: GISSEL, N. & SCHWIER, J. (Hrsg.): Abenteuer, Erlebnis und Wagnis. Persepktiven für den Sport in Schule und Verein?, Hamburg, 203 – 220 o. 13. Schulze, G. (1996): Die Erlebnis-Gesellschaft / Kultursoziologie der Gegenwart, Campus Verlag GmbH 14. Siegrist, D. (1998): Extremtrends im Naturtourismus. Eine kultuwissenschaftliche Annäherung an den Risikonatursport. In: Tourismus-Journal 2, 237-252. 15. Virilio, P. (1992): Rasender Stillstand, München 16. Weis, K. (1995): Vom gesellschaftlichen Erleben zum Erlebnisverlust in der Erlebnisgesellschaft. Individualisierung und Suche nach Wirklichkeit, In Heckmair, B.: Die Wiederentdeckung der Wirklichkeit, Alling, 41- 73.

172


TPF

A BALANCED SCORECARD BEVEZETÉSÉNEK MODELLJE ÉS E MÓDSZERNEK ALKALMAZÁSA A VÁLLALATOK GYAKORLATÁBAN Dr. habil Suhányi Erzsébet Tomori Pál Főiskola, főiskolai tanár Dr. Ing. Jarmila Horváthová University of Prešov in Prešov, Fakulty of Management, Slovakia

A vállalatirányítás eddig többnyire pénzügyi mutatókra támaszkodott. A pénzügyi mutatók a számviteli információk felhasználásával készülnek, így elmondható, hogy az elmúlt időszakot ecsetelik vagy kopírozzák. A vállalati teljesítmény értékelésénél a nyereség, mint célkitűzés, fokozatosan veszít pozícióján, ezért a vállalatvezetés olyan más célkitűzésekre próbál összpontosítani, amelyek irányítása fontos a vállalat jövőjére nézve. A vállalat jövőjére nézve az a törekvés, hogy a pénzügyi mutatók egyre rövidebb intervallumokban kerüljenek kimutatására, nem hatásos. Úgy tűnik, hogy ezen a területen a Balanced Scorecard módszer előnyös lehet mind a vállalati teljesítmény hosszú távú értékelésénél, mind a vállalat sikeres irányításánál. Előtérbe kerülnek a javaslatkészítések, termékszállítások (szolgáltatásnyújtások), a vevői igények szerinti megoldások megvalósításainak nagyfokú flexibilitása és képessége. Ez mind a vevők elégedettségéhez és hűségéhez vezet. Nagyon fontos megfelelő környezetet és infrastruktúrát teremteni az alkalmazottak számára is. Ezek az alkalmazottak elégedettségét, teljesítő képességét és kreativitását eredményezhetik. Éppen ezekkel, illetve a nem pénzegységben kifejezett adatok és mutatók alkalmazásával, a Balanced Scorecard roppant hasznosnak mutatkozik a vállalati teljesítmény értékelésénél és a vállalatirányításnál. BEVEZETŐ „Az új gazdasági helyzetben nem az a lényeg, hogy optimalizáljuk azt, amit a vállalatok csinálnak, hanem eldönteni azt, mit is kéne csinálniuk. A jövő csak véletlen, számos lehetőségek és kockázatok halmaza. A mi feladatunk, hogy ezeket a kockázatokat és ezekhez kapcsolódó költségeket minimalizáljuk. A vállalatot transzformálni kell olyasvalamire, mint a négy kerék meghajtású autó, ami bármilyen terepre alkalmas, autó, ami tökéletesen vezérelhető. Versenyelőnyt nyernek azok, akik azonnal reagálnak és képesek alkalmazkodni. Nem elég jobban csinálni a dolgokat, hanem helyes dolgokat kell csinálni és ezeket másképpen kell csinálni. Azok győznek, akik képesek mindig új játékokat kitalálni. A marketing ereje a specializáción alapul, nem pedig azon, hogy mindenese legyünk mindenkinek. Szükséges a szűk beállítottság – csináljunk kevesebbet, de azt rendesen” [Kaplan,R.S., Norton,D.P, 2000]. A Balanced Scorecard szerzőinek, Kaplannak és Nortonnak e szavai rámutatnak arra, hogy manapság, a kiélesedett versengés és gazdasági válság idején, a vállalati menedzsereknek új eszközökre van szükségük, amelyekkel ki tudják értékelni a vállalat tevékenységéből és gazdasági környezetéből adódó különféle aspektusokat és figyelemmel tudják kísérni azt, hogy milyen módon éri el a vállalat kitűzött céljait. Elmondhatjuk, hogy a Balanced Scorecard (továbbiakban csak BSC) éppen ezeket az eszközöket, kiértékelési módszereket és irányítási módokat kínálja. A BSC az irányítás és teljesítménymérés stratégiai rendszere. A BSC nem egy újfajta teljesítménymérési rendszer, hanem új irányítási módszer. Ez a 173

A Balanced Scorecard bevezetésének modellje és e módszernek alkalmazása a vállalatok gyakorlatában

Dr. habil Suhányi Erzsébet Dr. Ing. Jarmila Horváthová

menedzserek eszköze, ami hosszú távú és sikeres stratégiára fókuszálja őket, meghatározza azokat a célokat, amelyekre a vállalatnak összpontosítani kell figyelmét és forrásait. Ezeket a célokat minden nézőpontból (perspektívából) meg kell határozni. Ezek pedig a pénzügyi, vásárlói, a belső működési, tanulás és fejlődés nézőpontokból. Az egyének, csapatok és részlegek céljai összehangoltak, a stratégia rákapcsolódik a költségvetésre úgy, hogy stratégiai teljesítményt kell elérni. A menedzserek találkozásai visszajelzésekre és tanulási lehetőségekre ad alkalmat. A menedzser rendszeren belül a BSC nem becsüli alá a pénzügyi mérések rendszerét, hanem abból indul ki, hogy a vállalat sikerének mérése nem csak a pénzügyi mutatók és pénzügyi eredmények mérésén alapul. Ez a hagyományos értékelésmód nem alkalmas a jövőre orientált vállalatok számára, mert hiányosságokat mutat a termék- és folyamat-innováció típusú immateriális javakba való befektetéseknél, az alkalmazottak képessége és vevők elégedettsége területén. Ennek ellenére a BSC alkalmazza a pénzügyi mérőeszközöket, de kiegyensúlyozottabb menedzser rendszerben, ami összekapcsolja a rövid távú működési teljesítményt a hosszú távú stratégiai célokkal. Az elmúlt időszakban a vállalatok irányítása többnyire a számviteli adatokon alapuló pénzügyi mutatókra támaszkodott, amelyek az elmúlt időszakot írták le vagy kopírozták. A vállalati teljesítmény értékelésénél a nyereség, mint célkitűzés, fokozatosan veszít pozícióján, ezért a vállalatvezetés olyan célkitűzésekre próbál összpontosítani, amelyek irányítása fontos a vállalat jövőjére nézve. A vállalat jövőbeni lehetőségeire nézve a pénzügyi mutatók egyre rövidebb intervallumokban történő kimutatására való törekvés nem hatásos. Ebben a tekintetben úgy tűnik, hogy a Balanced Scorecard módszer előnyös lehet úgy a vállalati teljesítmény hosszú távú értékelésénél, mint a vállalat sikeres irányításánál is. Tudomásul kell venni, hogy a BSC nemcsak a teljesítménymérés mutatóinak valamiféle összességét képezi, de az irányítás és vezetés eszköze is [Kaplan,R.S., Norton,D.P, 2000]. Új piacokba, termékekbe, technikába és eljárásokba történő befektetések ugyan rontják a vállalat rövid távú pénzügyi eredményét, de javítsa a hosszú távút. Az emberi erőforrásba történő befektetések, képzésekbe és oktatásokba történő befektetések, a felkészültségekkel kapcsolatos költségek a rövid lejáratú pénzügyi eredményekre nem hatnak pozitíven. Azt állítjuk, hogy éppen ezek a befektetések, különösképpen a tartós és kölcsönösen előnyös vevőkapcsolatokba történő befektetések, feltételezik a vállalkozás hosszú távú sikeresét. Előtérbe kerülnek a javaslatkészítések, termékszállítások (szolgáltatásnyújtások), a vevői igények kielégítésének nagyfokú flexibilitása és képessége. Ez mind a vevők elégedettségéhez és hűségéhez vezet. Nagyon fontos megfelelő környezetet és infrastruktúrát teremteni az alkalmazottak számára is, amelyek az alkalmazottak elégedettségét, teljesítő képességét és kreativitását jelentheti. A Balanced Scorecard ezeket a nem pénzegységben kifejezett adatokat és mutatókat is alkalmazza, ezért rendkívül hasznos a vállalati teljesítmény értékelésénél és irányításánál. Továbbá, a rendszer helyes alkalmazásával on-line információkat kaphatunk a vállalatteljesítmény értékelésének és irányításának minden területéről. 1. A BSC model JELENLEGI ALKALMAZÁSA A BSC modell tervezetének és menetének kidolgozása előtt (ami megoldást kínál a fent említett problémák megoldására pénzügyi, vevői, működési, tanulás és fejlődési szempontból) szükségesnek mutatkozik a BSC modellek elemzése, jelenlegi helyzetük értékelése és a BSC rendszert alkotó különféle modellek kidolgozásának értékelése. Jelenleg Szlovákiában több BSC modell alkalmazható több szoftverfejlesztő cégtől. Ezen modellek alapjai azonban mind Kaplan R. és Norton D. szerzőpáros elvein alapulnak. A

174


TPF

BSC modellek alkalmazásának elemzésekor megállapítottuk, hogy manapság nagyon kevés szlovák vállalat alkalmazza a BSC-t. A menedzserek többsége ezzel a módszerrel nem dolgozik. Akik alkalmazzák, azok mind külföldi tőkével rendelkező vállalatok és multinacionális társaságok. Szerintünk ennek oka a tudatlanság, az új teljesítményértékelési rendszerrel szembeni bizalmatlanság, elégedettség az eddigi értékelési rendszerrel, vagyis tisztán a pénzügyi értékeléssel. A kitűzésekhez szükséges mutatók és megelőzési indikátorok megállapítása a gyakorlatban a menedzserek többségénél problémát okoz. A legtöbb menedzser ezt a módszert nem is ismeri. Azon vállalatok gyakorlatából, akik sikeresen bevezették és alkalmazzák a BSC-t (Horváth & Partners) és e rendszer alkalmazásánál nyert saját tapasztalatunkból meghatároztuk az alábbi kritikus tényezőket:  A BSC létrehozásában és fejlesztésében nem megfelelő illetékességgel rendelkező személyek vesznek részt.  A felső vezetés bevonása a BSC létrehozásának folyamatába szórványos.  A BSC tartalma a kontrolling.  A tervező csapat nem kap visszajelzést a felső vezetéstől.  A BSC tartalma túlságosan általános, hiányzik benne a vállalati és ágazati sajátosságok szemléltetése.  A beszállítók az ágazati sokszínűséggel kapcsolatosan kis tapasztalattal rendelkeznek. Nemcsak hogy minden ágazat, de minden vállalat a BSC rendszer olyan méretre szabását követeli, ami megfelel saját struktúrájának és belső működési struktúrájának.  Rövid implementációs idő ígérete és ezt követően gyors bevezetés megfelelő előkészület nélkül.  Hiányosságok a jövőbeli felhasználók felkészítésében.  Telepítés után hiányos tanácsadói szolgáltatások.  Torz elképzelés a rendszer lehető és valódi hasznosságáról.  Nyomás a gyors implementációra, tekintet nélkül a probléma bonyolultságára és emberi gondolkodásmód maradandóságára.  Hiányos dokumentumok átadása a beszállítónak a vállalati folyamatokról és információáramlásokról.  Bizalomhiány a menedzsment és alkalmazottak között.  Összhanghiány a BSC rendszer és a meglévő vállalati stratégia között.  Hiányzó információs adatbázis a vállalat vevőiről, működésről, emberi erőforrásról.  Egyensúlyhiány a rendszer egyes összetevői között. Nagy súly tulajdonítása a pénzügyi mutatóknak.  Hiányzó adatbázis a kulcsfontosságú teljesítménymutatók minden szempontjából, de főképpen vevői, működési és potenciális szempontból nézve.  Hiányos munka e rendszerek outputjaival.  Döntést hozóknak előterjesztett jelentések és kimutatások hiányos feldolgozása.  Vevők és alkalmazottak értékének nem megfelelő vagy semmiféle mérése.  A pénzügyi mutatók túlbecsülése, csak ezekben való bizalom. Ezen ismeretek általánosítása alapján elmondhatjuk, hogy a menedzserek többsége a pénzügyi mutatókban bízik, amelyek reális számviteli adatokból erednek. Ez többé-kevésbé természetes hozzáállás, hiszen ezek az adatok egyértelműen számszerűsítettek és nyilvánvalóak. E mutatók jelentőségét a BSC nem is vitatja, de hangsúlyt helyez a nem pénzegységben kifejezett és egyértelműen nem számszerűsíthető mutatókra is. Ezek jelentik a jövőjét. Ezek a vevők, működési folyamatok és emberek, akik a vállalatnál dolgoznak.

175



2. A BSC modell LÉTREHOZÁSA, kialakítása Ezzel a módszerrel az alapítók azt a lassan érvényesülő meggyőződést próbálták bemutatni, hogy a vállalatok orientálódása főképpen saját küldetésükkel, víziójukkal és stratégiájukkal kapcsolatos. A stratégiai célok megfogalmazása nem egyszerű feladat, ezért itt nagy segítséget nyújt a BSC. Az alapítók olyan indikátorok rendszerét javasolták, amelyek irányítói rendszert képeznek olyan emberek alkalmazásával, akik speciális tudással rendelkeznek a vállalat hosszú távú céljainak megvalósításához. A következő alapszemléleteket hozták: pénzügyi teljesítmény, vevő ismerete, belső működések és a növekedés tanulása. Ezeket a szemléleteket az egyéni, szervezeti és szervezeti egységek közötti kezdeményezések összehangolására alkalmazzák. Ugyanakkor segítenek annak meghatározásában, hogy mely folyamatok felelnek meg a részvényesek és kliensek követelményeinek. A BSC módszer a teljesítménymérés rendszere, amelyben szükséges szem előtt tartani a legfontosabb vállalkozási szempontokat: ezek kifejezésre jutnak a vállalti vízióban, küldetésben és stratégiában. A vízió az alapvető orientációt tükrözi, a stratégia ennek megvalósításához vezető utat. A kritikus sikertényezők megszabják, mi fontos a sikerhez. Speciális mérőeszközökkel lehet mérni, hogy úgy teszik-e ezt, ahogy kell [Kaplan,R.S., Norton,D.P., 2000]. A BSC létrehozásakor és a méréstől-irányításhoz történő fokozatos áttéréskor a következő lépéseket ajánlott alkalmazni: 1. A vízió, küldetés és stratégia definíciója vagy már a meglévő vízió, küldetés és stratégia igazolása. 2. A teljesítménycélok, részcélok és ezek mérőeszközeinek meghatározása. 3. Fokozatos fejlődés tapasztalatszerzések szerint. Ha összefoglaljuk a teljesítménymérések bevezetésének teljes folyamatát, a következő tevékenységek és ajánlások sorrendje keletkezik: 1. Küldetés és célok definíciója:  részvényesek bevonása,  kulcstényezők meghatározása, amelyek lényegesen befolyásolhatják a célok elérését,  kitűzött célok elérése miatti aktivitások, kulcsfolyamatok és források hozzárendelése. 2. Teljesítménymérők:  teljesítménymérők meghatározása minden szervezeti egység számára az eredmények, főbb korlátozások, prioritások és részprogramok illusztrálásával együtt, amelyek nem igényesek,  kellő adatok összegyűjtése, amelyek a teljesítményt kirajzolják és támogatják a döntéshozatalt különböző szinteken,  teljesítmények bemutatása hasznos és könnyen használható formában. 3. Információk a teljesítményekről:  teljesítőképesség növelése a megszerzett tapasztalatok felhasználásával,  adatnyújtás fő részvényeseknek,  a javulás érdekében létrehozott program közzététele  hatékony fejlesztési eljárások támogatása. 4. A teljesítőképesség irányításának fejlődése:  döntések összekapcsolása a mennyiségi eredményekkel,  motivációs programok létrehozása az irányítás tökéletesítésére,  mérőeszközök megszabása a stratégiai tervezések mennyiségi megállapításához és

176


TPF

döntéshozatalokhoz,  a teljesítményirányítás integrálása a szervezet mindennapos tevékenységével. Az 1. számú ábra a BSC projekt megvalósításának navigációs modelljét ábrázolja. Intuitív és kreatív folyamatok

Küldetés – Mi értelme van a vállalkozásnak?

Az összes érdekelt igényének kielégítése.

Vízió – Mit akarunk elérni? Információs technológiák

A legjobb három között lenni a piacon.

Számítógépes támogatás

Stratégia – Milyen módon akarjuk ezt elérni?

Szoftvérmegoldás

Specializáció, mélyreható orientáció, differenciálás, piaci rés

Balanced Scorecard

Vállalkozási terv

Stratégiák átvetítése a végrehajtásba

Fejlesztés alapvető paraméterei

Stratégiai projektek – Milyen tevékenységekkel érjük el a kitűzött célokat ?

Taktikai tervek és költségvetések – Hogyan biztosítjuk a vállalat működését ?

Jelenlegi állapot

Jelenlegi állapot

Termék-innovációs projekt Munkamenetek javítása Belső információs rendszer A BSC bevezetésének projektje

Vállalati költségvetés Számlázási terv Kapacitási terv Személyes tervek

1. számú ábra: BSC PROJEKT MEGVALÓSÍTÁSÁNAK NAVIGÁCIÓS MODELLJE Forrás: Saját feldolgozás szakirodalom alapján

177



A BSC rendszer bevezetéseinél nyert saját tapasztalatok alapján, a következő általánosított stratégiai irányítási rendszerek és vállalatteljesítményi mérések bevezetésénél az alábbi lépéssorozatok alkalmazását javasolhatjuk:  Információk a jelenlegi stratégiai vállalatirányítási folyamatokról.  Stratégiák kapcsolódása a holdingok stratégiai irányításaira.  Balanced Scorecard projekt és ennek előnye.

A stratégiai irányítás és BSC rendszer jelenlegi állapotának elemzése

   

BSC – vállalatteljesítmény irányításának stratégiai rendszere

Környezet előkészítése a BSC bevezetésére. Erősségek és gyengeségek a bevezetési folyamatnál. BSC elvek, sikertényezők. BSC módszer és bevezetésének menete.

 Kritikus vállalati sikertényezők és ezek értékelése.  A vállalat profiljának értékelése.  BSC perspektívák felderítése és ezek stratégiai jelentősége.  Vállalat pénzügyi teljesítménye és sikeressége.

A vállalat sikerének kritikus tényezői

 Hogyan akarják látni a vállalatot az érdekeltek, a felső vezetés, vevők, szállítók, alkalmazottak, társadalom.  Vállalat alapfilozófiája – különböző érdekcsoportok nézeteinek összefoglalása.  Jövőkép összeállítása és események sorozatának öszszeállítása ennek elérésére.  Vállalat küldetése – irányítási alap dokumentum.

Küldetés, jövőkép és stratégia

 Alapvető stratégiák a Balanced Scorecard-ben .  Kritikus sikertényezők a konkurenciával kapcsolatosan – stratégiai aktivitások irányai.  Mozgás a portfolió mátrixban – változások a pénzügyi teljesítmény és sikeresség mutatóiban.  Stratégia végrehajtásának folyamata – akcióterv.

Stratégiák a Balanced Scorecard-ban

Stratégiai térkép

   

BSC szintek és a stratégiai térkép kialakítás. Stratégiai célok összeállítása. Stratégiai térkép kialakítása perspektívák alapján. Oksági összefüggések keresése.

   

Mérőszámok és KPI ellenőrzése (audit). Mérőszámok és KPI definiálása a célok értékelésére. Mérőszámok bontása – mutató, cél és mozgató erő. Optimális benchmarking értékek.

Mérőszámok és KPI* mutatók

A Balanced Scorecard jelentősége a vállalatnál

 Hatékony jelentések.  Információk irányítása és kiértékelése a jelentésekben.  A projekt megvalósításához szükséges egyéb aktivitások felvázolása.  Ideový projekt BSC.

Prioritások meghatározása a Business Proces Reeingenering részére

 Stratégiai célok, fő folyamatok és projektek kapcsolódása.  Stratégia és stratégiai célok implementációjának kritikus sikertényezői.  Előzetes terv a folyamatok újratervezésére.

*KPI - Key Performance Indicator 2. számú ábra: A BSC rendszer bevezetésének menete. Forrás: Saját feldolgozás

178


TPF

3. ALAPVETŐ CÉLOK A BSC MODELLBEN Az egyes követelményeknek megfelelően létrehozott BSC modellnek elsősorban hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a vállalat tulajdonosainak és vevőinek nagyobb értéket szolgáljon. Ez a tulajdonosok és vevők nagyobb elégedettségében, stabilabb és növekvő lojalitásában nyilvánul meg. Természetesen a modellben nem szabad megfeledkezni a vállalat, üzem, vevő, termék rentabilitásának monitorozásáról sem. A BSC négy nézőpontja keretén belül lehetőség van a célok, mutatók, mérőeszközök és mozgató erők megfogalmazására.

Pénzügyi szempont tulajdonos elégedettsége

Vevői szempont

Jövőkép

vevő elégedettsége

1. sz. piacvezető

Működési szempont hatékonyság, optimalizálás

Tanulás és fejlődés szempont alkalmazottak elégedettsége

3. számú ábra: BSC rendszer perspektívái Forrás: Neumaierová, Neumaier, 2002 A pénzügyi szempont, mint első szempont a stratégiai irányítás rendszer szempontjai közül, a vállalat tulajdonosainak elégedettségét képviseli. A kutatások szerint ennek a szempontnak jelentős céljai között célként merültek fel: a vállalat értéke, rentabilitás, vagyoneszközök megtérülése, likviditás, költségek és néhány más cél. Azon kritika ellenére, hogy a vállalatok teljesítménye és pénzügyi pozíciója értékelésénél a pénzügyi mutatókat túlzottan alkalmazzák, ez a szempont a BSC megalkotói szemszögéből is a legjelentősebbnek mutatkozik, mivel éppen ezekben tükröződnek vissza a többi szempont eredményei. A vevői szempont a vevői elégedettségre, vevői stabilitás mértékére, vevő lojalitására, új vevők megszerzésére, de a vevő rentabilitására való orientációt is képviseli. A működési szempont a termelési ciklus hatékonyságára irányul, de úgyszintén a termelési kapacitásra, új technológiákra, új termékekre és folyamatok tökéletesítésére is. A BSC rendszer megvalósításánál éppen ez a szempont a legigényesebb, mert megköveteli a processziós irányítási rendszert. A tanulás és fejlődés szempont egyik legjelentősebb szempontnak számít a vállalat jövőjére nézve, az alkalmazottakra és jövőbeli potenciáljukra irányul. Ezt képviseli a termelőképesség, a motiváció és az alkalmazottak fejlődése. 179



Ezek a legmeghatározóbb kritériumok, mivel jelentős pozíciót képviselnek a vállalatirányítási stratégiai térképben és a vállalatteljesítmény alapindikátorainak tartják. Ugyanakkor ezek a kritériumok nagyon jelentősek a válság idejében is. 1. számú táblázat: Célok, mutatók, mozgató erők, és BSC projektek példája Szempont

Stratégiai célok

Mutatók

Értékek

Állapot

Irányzat

Projektek

Pénzügyek

Kívánt nyereség elérése

ROA

12,00 %

=

Eszközállomány szerkezetének elemzése, eszközállomány megtérülésének felgyorsítása

Vevők

Erős márka image

Márka ismertsége

70,00 %

-

Márka új koncepciója Piaci offenzíva

Működések

Vásárlóerő kihasználása

Kapcsolódó beszerzések

80 %-os mennyiség

=

Új szoftver telepítése

Személyzet

Alkalmazottak motivációjának és rugalmasságának növelése

Kulcsfontosságú alkalmazottak fluktuációja

1%

+

Új motivációs rend kidolgozása

Forrás: Saját feldolgozás szakirodalom alapján A következő ábrán a stratégiai térkép látható, ami a BSC értelmében a stratégiai irányítás alapeszköze, az elsőszámú célra irányul, vagyis a vállalati értékre (ez a cél az aktuális igények szerint módosítható). Az egyes szempontoknál azok a célok kerülnek bemutatásra, amelyek feltételezik az elsőszámú célkitűzést és amelyeket BSC rendszeren belül figyelemmel kell kísérni. Ezek között a célok között szükséges az oksági összefüggések viszonyulása és ezek a BSC elméletéből [Kaplan,R.S., Norton,D.P., 2000] és gyakorlati tapasztalatokból erednek.

180


TPF

Potenciális

Működési

Vevői

Pénzügyi

Szempontok

Növelni a vállalat értékét

Növelni a rentabilitást

Növelni a vevők rentabilitását

Felgyorsítani az eszközmegtérülést

Csökkenteni a pénzügyi kockázatot

Növelni a vevők elégedettségét

Növelni a vevők lojalitását

Vállalat jó hírének javítása Lerövidíteni a válaszadási időt a követelményekre

Az ABC rendszer kiépítése

Kulcsfontosságú folyamatok redesign-je

Szolgáltatás minőségének javítása

A képzési rendszer tökéletesítése Kommunikációs rendszer tökéletesítése

Motivációs rendszer tökéletesítése

4. számú ábra: Az irányítás stratégiai térképe Forrás: Saját feldolgozás szakirodalom alapján Ha a menedzsereknek sikerül egy jól beállított információs rendszer segítségével követni ezeket a stratégiában kitűzött célokat és sikerül összekapcsolni a terv és valóság monitorozását, ezt követően létrehozni a vállalati információs adatbázist és így visszajelzést nyerni a stratégia átértékeléshez, akkor a vállalat teljesíti a legfőbb stratégiai célját, ami a válság idejében ez a túlélés is lehet. ÖSSZEFOGLALÁS A vállalatnak, amely a versenyképes környezetben létrejött és egyre növekvő konkurenciaharcot túl akarja élni, egy jól működő stratégiai irányítási folyamatának kell, hogy legyen. Tudnia kell azonosítani azokat a tényezőket, amelyek a vállalati sikert feltételezik és működtetni kell olyan analitikus eszközrendszert, ami azonosítja azokat a lépéseket, amelyek a vállalat értékének növeléséhez és annak további fejlesztéséhez vezetnek. Analitikus folyamat nélkül a vállalat fejlesztésének további folyamata kaotikus és koordinálatlan lenne. A megtervezett stratégia azonban nem maradhat csak elgondolási szinten, mert a kulcstényezők egyike az, hogy képes e a vállalat beépíteni stratégiáját a vállalat életébe, tehát ez különbözteti meg a sikeres vállalkozást a sikertelentől. Ebben a tekintetben a BSC módszer nagyon hasznos és nagy segítséget nyújt. A tanulmány a KEGA 007PU-4/2011. számú projekt keretében készült.

181



Irodalomjegyzék 1. 2. 3. 4. 5.

HORVÁTHOVÁ, J., GALLO,P: Balanced Scorecard. Dominanta, spol. s r.o., Košice, 2009, s. 203. KAPLAN,R.S., NORTON,D.P.: (2000) Balanced Scorecard. Management Press, Praha 2000. ISBN 80-7261-032-5. KAPLAN,R.S.: (2004) Strategy Maps: Converting intangible assets into tangible outcomes. Harvard Business School Press, 2004, s. 32. NEUMAIEROVÁ,I., NEUMAIER,I.: (2002) Výkonnost a tržní hodnota firmy. GRADA Publishing a.s. , Praha 2002. ISBN 80-247-0125-1. SUHÁNYIOVÁ, Alžbeta: (2010) Controlling a úloha controllera v organizácii. In: Vedecký monografický zborník. Vyd. EDIS Vydavateľstvo Žilinskej univerzity. 2010. s. 240-244. ISBN 978-80-554-0294-9.

182


TPF

A MENTÁLHIGIÉNÉ ESZTÉTIKAI KONTEXTUSAI – TÉZISEK EGY RÉGI-ÚJ MEGKÖZELÍTÉSHEZ Dr. Szűcs Olga Tomori Pál Főiskola, főiskolai tanár A tanulmány központi tétele, hogy az emberiség, benne az egyén etikai-pszichés állapotát a legadekvátabban a művészet fejezi ki. A kulcskérdés az egyén és a társadalom viszonya, a patológia a világgal való szembehelyezkedés egy formája, párhuzam van a művészetben jelzett patológia és az egyén pszichés állapotának a patológiája között, mindkettő a világ állapotát jelzi, és vissza is hat arra, így beindulhat egy negatív spirál az ember – társadalom – művészet háromszögben. A tanulmány a pszichopatológia és a posztmodern művészet közötti párhuzamosságokat írja le. I.

Bevezetés

Mint minden jelenleg létező fundamentális probléma esetében, a mi problémánk kifejtése során is filozófiai elvonatkoztatású problémákkal kerülünk szembe. Ilyen kulcskérdések a definíciók szubjektív, illetve objektív jellegének ismeretelméleti problémái, a társadalmi determinációs szintek struktúrája, a mi a művészet, mi az alkotás, mi a szabadság, mi a mentális egészség kérdéseire adott válaszok, illetve e fogalmak összefüggéseit érintő kérdések. II.

A jelenlegi helyzet

A posztmodern paradigma korszakot meghatározó érvényesülésének vagyunk tanúi. E paradigma lényege az értékrelativizálás és szubjektivizálás. A művészetek terén az esztétikai értéket szubjektívnak, az egyéni ízléshez tartozó entitásnak fogják fel, számos szerző úgy véli, nem lehet különbséget tenni művészet és nem művészet között, (a műgyűjtők ugyanakkor soha nem egyéni ízlésüktől vezéreltetve vásárolnak műalkotásokat, hanem az esztétikai közbeszéd definiálta - legtöbbször piaci – ár alapján. Az Angliában kiadott művészettörténeti lexikon pedig az alkotások eladási árát tünteti fel egyik legfontosabb értékelési kritériumnak.) A kortárs művészet problémái és a személyiségre kifejtett hatásai többek között ezzel az ellentmondással is összefüggésben vannak. A posztmodern paradigma egyfelől relativizál és szubjektivizál, de másfelől közgazdasági mechanizmusok szerint működteti a társadalom, a kultúra világát. Végül ezek az ellentmondások az egyénben a társadalmisággal és a kollektívummal, a tradíciókkal és kialakult értékrendekkel való szembenállás pszichés diszkomfortját eredményezik. Fel lehetne sorolni majdnem az összes kortárs művészeti irányzatot, mindegyiknek sajátja lesz az egyéni tapasztalatra épülő, atomizáló, esztétikai és etikai értékrendet relativizáló, az egyén öntörvényűségét állító, esztétikai sokknak nevezhető pszichés állapot indukálása. Számos szerző a posztmodern állapotát filozófiailag szubjektív idealizmusnak tartja. Mint ilyen, a posztmodern előkészíti a virtualitás valóságot behelyettesítő szerepét, ami a valóságtól való elszakadással a patológiák egész során készíti elő. A patológiák korántsem csupán pszichés jelenségek, éppúgy megfigyelhetők a pénztőke virtualizálódásában, az állandósult gazdasági krízisekben, a személyiség szintjén az inkompetencia megélésében a valóság jelenségeit és folyamatait illetően. Hiszen a valóság az egyetlen korrigáló tényező, és ha a szubjektivizálás és értékrelativizálás folyományaként magát a valóságot is az elme alakítja, akkor megduplázódik az akadály a valóság és az ember valóságalakító szelleme

183

A mentálhigiéné esztétikai kontextusai – tézisek egy régi-új megközelítéshez

Dr. Szűcs Olga

között. A posztmodern inadekvát világképe a patológiák termékeny táptalajává válik. Az emberi tudat ugyanis állandóan korrigálja a meg nem feleléseket, de mivel nem rendelkezik releváns, kompetens tudással, e korrekció állandó frusztrációk forrása. Ennek eredményeként a valóság megismerése azonosul a frusztráltsággal és az ember elfordul a valóságtól, ami ennek a folyamatnak egy rossz spirálját indíthatja el. És a patológia nem képes önreflexióra és önkorrekcióra. III.

Párhuzam a művészet helyzete és a társadalom pszichés egészsége között

Központi tételünk, hogy az emberiség, benne az egyén etikai-pszichés állapotát a legadekvátabban a művészet fejezi ki. A kulcskérdés az egyén és a társadalom viszonya, a patológia a világgal való szembehelyezkedés egy formája, párhuzam van a művészetben jelzett patológia és az egyén pszichés állapotának a patológiája között, mindkettő a világ állapotát jelzi, és vissza is hat arra, így beindulhat egy negatív spirál az ember – társadalom – művészet háromszögben. Párhuzamosságok a pszichopatológia és a posztmodern művészet között: mindkettőnél a kontextualizmus, az értelmezések nivellálása egymással, az objektív kritérium hiánya, az egészben való látásmód és a valóságérzet sérülése, a marginalitás és állítólagos véletlenszerűség előtérbe helyezése, a szimbólum szimulákrummal való helyettesítése, az esztétika behelyettesítése intertextualitással, értékkritériumok hatálytalanítása. Az emberiség etikai-pszichés állapotát a legadekvátabban a művészet fejezi ki. A művészet lényege és funkciója: a művészet értéke hitvallásunk szerint objektív determinációjú, lényege nem az egyéni, pláne nem az egyéni emociókban rejlik. A művészet kollektív tett, de egyéni teljesítmény, amely összeköti az egyént a kollektívummal, ekkor gyógyít, ha viszont elválasztja a kettőt, akkor rombol. Ebben az esetben vajon miben rejlik a művész szabadsága? Abban, hogy műalkotása csakis alkotójára jellemző módon, egyéni formában fejezi ki a kor által objektívan determinált korproblémát, kormentalitást, a kor értékrendjét, szemléletét. A művészet a lényeg kommunikálása a másik ember felé, ezért nem lehet egy emberre, az alkotó szubjektivizmusára visszavezetni. A művészet kis univerzum: rendez, meghatározottságot láttat, engedi magát megismerni a másik ember által. A művészeti kánon paradigmája a befogadó paradigmája is egyúttal. A művészet nemcsak tükröz, de valóságot is teremt, vagy rombol. A hős a korra jellemző viselkedési modellt közvetíti a művészetet befogadók felé. A műalkotás nem önmagában érték, hanem az általa kezdeményezett diszkusszió révén, vagyis lényege a másik emberrel való kommunikáció, az általa közvetített lényeg átadása. A legfontosabb, hogy a műalkotás láttassa, hogy a szépség, az igazság és a jóság ontológiai beágyazottságú. A művészet metatudomány és metavallás is egyszerre. Az alkotó pedig ontológiai szereppel és jelentőséggel bír. A művészet az emberiség információs nyoma, segít megérteni, hogy nincsenek könnyű megoldások. A klasszikus művek nemcsak valóságszerűek, hanem igazak is egyúttal. Az ember kollektív lény, sem élni, sem meggyógyulni nem képes egyedül. Ehhez a másik, a társadalom is kell. Ezt a gyógyító folyamatot segíti elő a művészet, ami nemcsak a valóság lényegi megismerésének egyik legadekvátabb forrása, de mércéje is az egyén objektivitáshoz való viszonyában. Mit jelent a művészet szimbolikus jellege? A művészeti szimbólumok a művészet, vagyis az esztétika eszközeivel, esztétikailag megragadható módon kifejezni azt a magasabb rendű szellemi realitást, ami túlmutat az empírián és érzéki tapasztalaton, ezen a túlmutatáson keresztül hivatott integrálni az egyént a társadalom és a kultúra nagy feladatmegoldó gyakorlatába. A művészet üzenet az emberiségnek, a szépség pedig nem más, mint a forma és a funkció egysége. A művészet a valóság modelljét adja a befogadónak, miáltal kompetenssé teszi saját életének reális, vagyis sikeres megoldásában. A kritériumok nélküli művészetben az ember iránti érdeklődés szűnt meg, ahogyan a társadalmi színtéren is. Az ember mint tényező enyészett el. Nem a művészet 184


TPF

árulta el az embert, hanem az ember a művészetet. Korunk új kérdése: Lenni vagy Birtokolni? A tömegkultúra kész kliséket ad és megszabadítja az embert az alkotás folyamatától. Az eredendő bűn egyik értelmezése, hogy a tudást az ember munka és erőfeszítés nélkül szerezte meg, ez bűn és ezért kell bűnhődnie. Az ember munka nélkül dezertál a küldetésétől: az alkotástól és szellemi fejlődésétől. Lehet-e egészséges psziché kollektív tapasztalat és társadalmi gyakorlat, fontosságtudat, vagyis munka nélkül? A tömegkultúra kultúra ellenessége azonos a személyiségellenességgel. Már Bergyajev és Bulgakov is a művészetben kifejeződő társadalmi szétesésről beszél (Picasso példáján hiányolják a pozitív szellemiséget, helyette vámpír-, illetve démoni szellemiségről beszélnek), szerintük a XX. sz-i művészet a szétesés állapotát tükrözi, melynek lényege bármely lényeg és bármely érzelem tagadása. Szerintük a művészet nemcsak tükrözi a pusztulást, hanem meg is szervezi azt. A különféle – világ-, művészeti és egyéni – patológiákból kivezető út a relativizmus és szubjektivizmus kiküszöbölése, az ember nagy kulturális feladatokba való tevékeny bevonása. Az egység darabokra hullása mindig a patológia jele volt, nemcsak a pszichológiában, de a társadalmi és szellemi életben is, ha a művészetet szubjektívvá tesszük, egyéni tetté, függetlenítjük a társadalmi beágyazottságától és filozófiailag értelmezhető determináltságától, akkor az Egész sérül. A posztmodern vajon betegség, mert ezeket állítja: a rész prioritása az egész fölött, az individuum igazsága a közösség fölött, a szabadság mindig magasabb rendű a felelősséggel szemben, a szubjektív önkifejezés fölötte áll az objektív igazságnak, amely egyébként nem is létezik, minden, ami a személy individuumán kívül van, az csak erőszak fölötte? Az ember lényegét tekintve gyakorlati lény, a gyakorlati tevékenységen keresztül kapcsolódik az objektív, őt szabályozó világhoz, melynek a gyakorlat révén megtapasztalja a törvényszerűségeit és ezzel kilép saját öndefiniáltságának relativizmusából, vagyis a világot humánus-etikai alapokon alakító személyiséggé - egészségessé válik. Ennek alapja a filozófiai megalapozású társadalomtudományi gondolkodás feltámasztása.

185

A mentálhigiéné esztétikai kontextusai – tézisek egy régi-új megközelítéshez

Dr. Szűcs Olga

Irodalomjegyzék Danto, Arthur C.: Hogyan semmizte ki a filozófia a művészetet? Atlantisz Kiadó, 1997. Dempsey, Amy: A modern művészet története. Képzőművészeti Kiadó, 2003. Magyari Beck István: A homo oeconomicustól a homo humanusig. Aula Kiadó, 2000. Magyari Beck István: Kulturális marketing és kreatológia. Semmelweis Kiadó, 2006. Kulturologicheskije zapiski – O granicah iskusstva (Kulturológiai jegyzetek – A művészet határairól) Orosz Tudományos Akadémia Művészetelméleti Intézete. Moszkva, 2010.

186


TPF

A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER DILEMMÁI Szakirodalmi áttekintés Süge Csongor Tomori Pál Főiskola, főiskolai adjunktus Ez a tanulmány a nyugdíjrendszerek, azon belül is a magyar nyugdíjrendszer felépítését és nehézségeit tárgyalja, amely kapcsán egyértelműen kimutatható az egyéni öngondoskodás szükségessége. A nyugdíjrendszerek örök kérdése, a szolidaritás és az igazságosság közötti határvonal meghúzása alapvetően határozza meg, hogy milyen rendszert működtetnek az egyes társadalmak.

Kulcsszavak: megtakarítás, öngondoskodás, nyugdíj Bevezetés: A nyugdíjrendszer A magyar szakirodalom az öngondoskodás alatt szinte kizárólag annak legégetőbb, és napjainkban a leginkább aktuális részével, a nyugdíjkérdéssel foglalkozik. Az öngondoskodás témakörét vizsgálhatjuk makro- és mikroszinten egyaránt. Ehhez makroszinten át kell tekintenünk az egyes nyugdíjrendszereket, hogy jobban átláthassuk, ezek hibáit és esetenkénti elégtelenségét, míg mikroszinten az a legfőbb kérdés, hogy ki hogyan, miért képez megtakarításokat, hogyan gyűjt vagyont nyugdíjas éveire. A nyugati, gazdaságilag fejlett társadalmak által fenntartott nyugdíjrendszerek legalapvetőbb problémája a társadalom elöregedése és az egyre növekvő munkanélküliség. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a nyugdíjasok arányaiban a társadalom egyre nagyobb részét teszik ki, így egyre nagyobb összegű ellátást igényelnek, amit a felállított felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben a munkavállalási korúak arányaiban egyre csökkenő csoportja befizetéseiből kellene finanszírozni. A strukturális problémát hazánkban tovább súlyosbítja, hogy ennek a rétegnek a foglalkoztatása egyre kisebb mértékben valósul meg, és nagy tömegek dolgoznak minimálbérért. A fenti strukturális és demográfiai adatoknak köszönhetően a nyugdíjrendszerek jelen helyzetben fenntarthatatlanok, amire az egyes államok eltérő válaszokat adnak: az egyik ilyen a nyugdíjkorhatár emelése, a másik pedig a foglalkoztatás bővítése irányában tett erőfeszítések. 1. Nyugdíj-modellek a nagyvilágban Egy nyugdíjrendszerrel szemben az alábbi követelményeket állíthatjuk: „legyen pénzügyileg fenntartható, önmagában is ösztönzi a munkaerőpiacon maradást, és amely igazságos és hiteles a társadalom számára.”Ugyanakkor egy nyugdíjrendszert maghatározó négy alapvető, szabályozható paraméter a járulékok mértéke, a nyugdíjkorhatár, az induló helyettesítési ráta és az indexálási szabály. (Barabás (2006)[2] pp.8.) A nyugdíjrendszer a mindenkori szociális rendszer része. A szociális rendszer egészének alapvető feladata, hogy a megtermelt jövedelem bizonyos hányadának újraelosztásával támogatást nyújtson a nehéz helyzetbe került embereknek; azoknak, akik átmenetileg vagy tartósan önerőből nem képesek fenntartani magukat. Jellemzően ilyenek a nyugdíjasok mellett a csökkent munkaképességű, vagy beteg emberek, valamint a keresőképes kort el nem ért gyermekek. A szociális ellátórendszerek besorolása szerint lehetnek biztosítási típusúak, segélyezési típusúak és univerzálisak.

187

A magyar nyugdíjrendszer dilemmái

Süge Csongor

Biztosítási típusú ellátórendszerek esetén az ellátásra való jogosultság előfeltétele az azt megelőző járulék, vagy más formájú hozzájárulás fizetése. A jogosultság ebben az esetben azt jelenti, hogy a biztosítási esemény bekövetkeztekor az egyén szociális helyzetétől függetlenül jogosult az adott szintű szolgáltatásra. A támogatás alapja tehát itt a befizetett járulék. A segélyezési típusú ellátások esetében nem beszélhetünk előzetes járulékfizetési kötelezettségről. Ilyen esetben a rászorulók az állami költségvetésből kapnak olyan mértékű ellátást, amellyel a létfenntartás lehetővé válik, amely ellátás ugyanakkor általában egy egyedi elbírálás alapján ítélhető oda bizonyos feltételek fennállása esetén. Itt a támogatás alapja az állami adóbevételek egy része. Az univerzális ellátórendszer alapelve szerint a társadalom pontosan meghatározott csoportjai számára az állam többnyire az állami költségvetés terhére biztosít egy minimális megélhetési minimumot biztosító ellátást. Ez a rendszer annyiban tér el a segélyezéstől, hogy itt a rászorultság vizsgálata nélkül, bizonyos feltételek esetén automatikusan történik a folyósítás. A német Bismarcki modell keretében a társadalom széles rétegeinek biztosít – korábbi jövedelmükkel arányos – ellátást a biztosítási események bekövetkeztekor. Mindennek fedezetét a munkáltató és a munkavállaló által fizetett járulékok adják, amelyeket önkormányzati alapon működő pénzügyi alapokban halmoznak fel, és szükség esetén az állam pótolja a hiányzó öszszegeket az ellátások zavartalansága érdekében. 1930-ban vezeti be Új-Zéland azt az ellátórendszert, amely az össztársadalmi szintű segélyezést valósítja meg, de hasonló rendszer épül ki Európa több országában is. A rendszer lényege, hogy a rendszert teljes mértékben az állami adóbevételekből finanszírozzák, de a folyósítandó összegeket a helyi önkormányzatok állapítják meg és folyósítják. Vegyes típusú rendszer épül ki például Nagy-Britanniában az 1900-as évek elején, amelyben egyaránt megtalálhatóak a biztosítási és segélyezési típusú ellátások. A különböző kategóriákba besorolt személyek eltérő szolgáltatásokra jogosultak, de vannak olyan alapellátások, amelyek mindenkinek egyaránt járnak. A Beveridge terv alapján egy átfogó védőháló épül ki, amely a társadalom széles rétegeit felöleli. (Menyhárt (2009)[4] pp. 6-14.) 2. A hazai nyugdíjrendszer a rendszerváltás előtt és után A második világháború során a magyar nemzeti vagyon mintegy 40%-a megsemmisül, vagy nagymértékben megrongálódik, amely problémát csak tovább tetézi az a nemzetközi pénzügyi zavar és pénzromlás, amely hazánkban addig sosem látott mértékű inflációt generál az országban. A korábbi nyugdíjrendszer teljes mértékben működésképtelenné válik, ezért az ország 1947. január 1-től áttér a felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszerre. A nyugdíjjárulék összegét azonban az évek során folyamatosan emelni kell a rendszer fenntarthatósága érdekében. Így, míg a kezdeti években csak a munkáltatók fizetnek 4%-os nyugdíjjárulékot, és a nyugdíj összege hozzávetőleg a korábbi kereset 50%-a, 1954-től a 4% munkáltatói járadék mellé már 3% munkavállalói járulék is társul. 1966-tól a munkavállalók progresszív kulcs szerint 3-20%-ot fizetnek, a munkáltatók pedig 4-7%-ot. Többé-kevésbé teljes nyugdíjrendszerről 1975-től beszélhetünk, amikor létrejön egy, a társadalom széles rétegeit átfogó rendszer. Ebben a munkáltatók tevékenységi körtől függően 1022%-ot, a munkavállalók 3-10% járulékot fizetnek. Nyugdíjkorhatár férfiaknál 60, hölgyeknél 55 év, a várható nyugdíj összege továbbra is a korábbi kereset 50%-a. A rendszerváltáskor, az 1988-as államháztartási reform keretében a Társadalombiztosítási Alapot leválasztják a költségvetés rendszeréről, így annak bevételei és kiadásai összemérhetővé válnak, és évről évre kimutatható a hiány mértéke. A következő években a rendszer további változásokon megy keresztül. 1992-ben Társadalombiztosítási Alapot kettéválasztják

188


TPF

Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alappá, s ezzel egy időben a korábbi 44%-os munkáltatói, valamint 10%-os munkavállalói járulékot is megosztják a két alap között. 1993-ban megjelenik a nyugdíjrendszer harmadik pillérét alkotó Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény, amellyel lehetővé válik, hogy állami támogatás mellett ki-ki célirányosan takarékoskodjon nyugdíjas éveire. Az kötelező állami és az önkéntes magánpénztárak mellett 1998-tól megalakítják a nyugdíjrendszer harmadik pilléreként a kötelező magánpénztárak rendszerét. Ettől kezdődően a munkavállalói tagdíj egy részét kötelezően valamely befektetési elv alapján működő magánnyugdíjpénztárhoz utalják, ahol jellemzően különféle értékpapírokba fektetik a pénzt, úgymint állampapírba, részvényekbe és kötvényekbe. 2006 nyarán kerül ismét napirendre a nyugdíj-kérdés, amikorra már világosan láthatóvá válik, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárak nem képesek realizálni azt a reálhozamot, amivel a fennálló nyugdíjrendszer közép- és hosszútávon fenntarthatóvá válna. Közben a nyugdíjjárulékok magánpénztárakba befizetett része folyamatosan hiányzik a Nyugdíjbiztosítási Alapból, amelynek hiányát évről évre a központi költségvetés pótolja. A problémát csak tetézi, hogy így a központi költségvetéshez átkerülő hiány évente a GDP 2, majd 3%-át teszi ki, jelentősen megnehezítve így a maastrichti kritériumokban meghatározott költségvetési hiánycél teljesítését. A nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát biztosítandó, 2006-ban több ponton is módosítják a nyugdíjkorhatárt és a korkedvezményes nyugdíj feltételeit, amely változásokat az akkori törvény szerint 2010 végéig fokozatosan kell bevezetni. (Menyhárt (2009)[4] pp. 141165.) Az ekkor hárompilléres nyugdíjrendszer mellett előtérbe kerül a hosszú távú egyéni megtakarítások, azaz a lényegi öngondoskodás ösztönzése is, amelynek a legfontosabb részei az alábbiak: Mindenekelőtt 2006. szeptember 1-i hatállyal adókötelessé válik minden kamat és árfolyamnyereség, amely alól csak néhány hosszú távú megtakarítási forma jelent kivételt. Az új adónem bevezetése hatalmas visszhangot vált ki az adózni amúgy sem szerető magyar lakosság körében. Azon túl, hogy az állam némi többlet-bevételhez jut a későbbi évek során, az adónem bevezetése érdekes hatást gyakorol a megtakarítókra: mintegy 200 milliárd forint új megtakarítás jelenik meg a bankszektorban különféle adókímélő módozatokban. Ez az összeg a korábbi megtakarítások 3,3%-át teszi ki, és ezt megelőzően a kispárnába varrva tartották, ahol természetesen semmiféle kamatot nem hozott. (Süge (2006)[5]) 2006-tól alakítják ki a többi között a nyugdíj előtakarékossági számlák (NYESZ) rendszerét is, amelyben az elhelyezett összeg kamatadó-mentes, és még személyi jövedelemadókedvezmény is jár utána. Az ilyen számlán maga a megtakarító kezelheti befektetéseit, ám az előnyök jelentős részétől elesik, amennyiben a nyugdíjba vonulás előtt, vagy 10 évnél rövidebb időn belül hozzá szeretne jutni a megtakarításaihoz. Másik lehetőség a 2010-től bevezetett tartós befektetési számla (TBSZ), amelyet azért hoznak létre, mert kimutatható, hogy a magyar lakosság nem szívesen takarít meg hosszú távra, 5 évre viszont mindenki előre tud tervezni. A számlán elhelyezett összeg után támogatás ugyan nem jár, az itt tartott pénz azonban 3 év múltán részlegesen, 5 év elteltével teljes mértékben mentes a kamat- és árfolyamnyereség-adó alól. ((2010), Elosztó, www.eloszto.hu[6]) A 2010-ben felálló kormányzat gyors intézkedések egész sorát hozza, amelyek egy része lényegbevágóan érinti a nyugdíjrendszert is. A korábban a kötelező magánnyugdíj-pénztárakba irányított havi díjak átirányításra kerülnek az állami pillérbe, és a magánpénztárakban addig felgyülemlett összegek is az államkasszába kerülnek át. A nyugdíjrendszer így lényegében el-

189


Süge Csongor

veszíti egyik pillérét, az egyéni megtakarítási formák mellett az állami felosztó-kirovó, valamint az önkéntes magánnyugdíj-pénztárak maradnak a rendszerben. 3. A hazai nyugdíjrendszer legfontosabb dilemmái Az öngondoskodás intézményesített formája a magyar nyugdíjrendszerben a második és harmadik pillérben testesül meg ekkor, azaz a kötelező és az önkéntes magánnyugdíjpénztárakban. Mivel azonban a teljes népesség több pénztárhoz kerül, így ezeknél fontos kérdésként merül fel a nők és a férfiak körében mérhető eltérő várható élettartam. Míg az állami nyugdíjpénztár forrásai nehézség nélkül átcsoportosításra kerülhetnek a biztosítottak között, és ennek következtében tulajdonképpen a korán halók járadékából finanszírozzák a sokáig élők nyugdíját, az egyedi számlás rendszerben ez a kérdés nem kerül szabályozásra, és az átvezetés nehezen valósítható meg. A rendszerben megjelenő másik fontos bizonytalanság a nyugellátás indexálása. A Magyarországon is alkalmazott ún. svájci indexálás során a nyugdíjakat a bérnövekedés és az infláció 50-50%-os figyelembevételével emelik évről évre, ami biztosítani hivatott a nyugdíjak reálértékének megőrzését, és az általános gazdasági állapot hatásának érvényesülését is. A probléma lényege, hogy ez a fajta járulékszámítás a magánpénztáraktól egyszerűen nem követelhető meg, hiszen a nyugdíjba vonuláskor rendelkezésükre álló tőke nagysága nem függ az említett két tényezőtől, azt csak és kizárólag a befektetései hozama befolyásolja. (Ágoston (2007)[1]) A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal 2009 decemberében tette közzé a tevékenységéről szóló összefoglalót. Az általuk vizsgált alapvető kérdés, hogy miként lehet a nyugdíjasok és a nyugdíjrendszer helyzetén javítani az 2050-ig terjedő időszakban. A szakmai műhely egyik fontos megállapítása, hogy az egyéni megtakarítások és az egyéni öngondoskodás szerepének nagymértékben növekednie kell. Sérelmezik, hogy az előtakarékossági formák szabályozása ad hoc döntések során szinte évről évre változik, s így még középtávon is kiszámíthatatlan, a hosszú távról nem is beszélve. Javasolják, hogy a döntéshozók először is alakítsanak ki világos képet arról, hogy milyen szerepet szánnak az egyéni öngondoskodásnak a rendszerben. Ennek tisztázását követően létre kell hozni, az emberekkel meg kell ismertetni, és hosszú távon is működtetni azt az intézményrendszert, eszközöket és kedvezményrendszert, amely képes lesz támogatni az öngondoskodást. A demográfiai trendek tekintetében alapvető hatást jelent a folyamatos népességfogyás, valamint a várható élettartam növekedése. Alapvető problémát jelent, hogy a társadalom 2/3-a nem szerez teljes nyugdíjra való jogosultságot, mivel munkaerőpiaci pályájuk nem folyamatos, vagyis lesznek olyan évek, amelyek a nyugdíj-jogosultság számításánál nem kerülnek beszámításra, vagy csak rész-jogosultságot szereznek. A hatástanulmány elkészítésekor a modellezők az alábbi lehetőségeket vizsgálták meg a nyugdíjrendszer kialakításának alternatíváiként: 1. első (felosztó-kirovó rendszer) és második (kötelező magánnyugdíjpénztár) pillér fenntartása, miközben nincs államilag garantált alap- vagy minimálnyugdíj, 2. első és második pillér fenntartása, miközben van államilag garantált alap- vagy minimálnyugdíj, 3. első és második pillér fenntartása, miközben alap- vagy minimálnyugdíj csak 70 éves kor felett van, 4. az első pillér fokozatos kivezetése, így hosszú távon a második pillér marad fenn és belép az állami kiegészítés a minimumnyugdíjra,

190


TPF

5. fokozatosan megszűnik mind az első, mind a második pillér, és kizárólag egy általános rezidensi alapnyugdíj marad fenn. Minden modell esetében az állam által működtetett rendszert kiegészítik az önkéntes megtakarítások, amelyeknek a szerepe az ötödik modellben a legnagyobb. A modellezés során kialakítottak egy mérőszámot, az NHA-t: 1 évnyi teljes jogszerzés az átlagkereset mentén 1 NHA-t ér. Az átlagbérnél alacsonyabb kereset, vagy adott éven belüli rövidebb jogszerzés 1nél kevesebb NHA-t, az átlagbérnél magasabb kereset 1-nél több NHA-t jelent. Egy megdöbbentő adat a népesség vizsgálatakor, hogy az 1954 és 1989 között született népesség átlagosan 28 NHA-t szerez 60 éves koráig, fele legfeljebb 22 NHA-t, míg 40 NHA-t, vagy annál többet mindössze a népesség 20%-a képes elérni. Ez komoly problémát jelent, ami annyit jelent, hogy a lakosság 80%-a 60 éves korában nem jogosult teljes, az átlagbérhez igazított összegű nyugdíjra. Az 1990-es évek felsőoktatási expanziójának köszönhetően azok, akik az 1970-es években vagy azt követően születtek, nagyobb eséllyel szereztek felsőfokú végzettséget, ami várhatóan stabilabb állással és magasabb fizetéssel jár. Ennek köszönhetően ez a korcsoport átlagosan az átlagbérhez járó nyugdíj 70-75%-ára számíthat, így mintegy 15%-kal magasabb jogosultságot szerezhet, mint a korábban születettek. Ugyanennek a korcsoportnak előnyére válik, ha a kötelező magánnyugdíj-pénztárak éves szinten átlagosan 5% reálhozamot tudnak realizálni. Riasztó adat, ugyanakkor hogy 2050-ben a modellek mindegyike azt mutatta, hogy a nyugdíjrendszer messze nem önellátó, sőt, az állami támogatás mértéke a GDP 3-6%-át teszi ki évente, amely hiány-szint a modellek többségében a későbbiek során állandósul. Ez alól kivétel a harmadik modell, amely viszont a nyugdíj összegének komoly csökkenését hozná magával. Következtetéseik között megállapítják, hogy elfogadható nyugdíjszinthez minden modell esetén a magas járulékkulcsok mellett magas költségvetési támogatás szükséges, és még így is sokan számíthatnak igen alacsony összegű nyugdíjakra. A vizsgált modellek mindegyikére igaz, hogy a rendszer igen költséges és számos bizonytalanság jellemző rá. Ez előrevetíti az egyéni előtakarékosság stratégiailag fontos szerepét. Fontos kérdés, hogy hogyan kezelhető a nyugdíjszintek közötti jelentős szóródás, vagyis a várhatóan különösen sok szegény nyugdíjas? Egy egyszerű számpélda segítségével jól szemléltethető egy megoldás, aminek kulcsa az egyéni megtakarítás. Feltételezve, hogy nyugdíjas korunkra 20 éven keresztül szeretnénk havi 20 ezer forint kiegészítést elérni, és ennek érdekében 60 éven keresztül először a szüleink, majd mi magunk havi rendszerességgel megtakarítunk, akkor ehhez 3% éves reálkamat mellett havi 2400 forintos, 5% reálkamat mellett mindössze havi 840 forint megtakarítása szükséges. Miért nem gyűjt öreg korára a magyar? A vélemények szerint a következők miatt: 1. Nincs miből – a napi szükségletek felemésztik a teljes jövedelmet. 2. Nem látja szükségét: az állam úgyis megoldja. 3. Alacsony a pénzügyi kultúra. 4. Nincs bizalom a hosszú távú intézményekben és abban, hogy a befektetett megtakarítások nem veszítik el az értéküket. Ebből levezethetően az állam feladatai a következők: 1. Meg kell teremteni a lehetőséget az öngondoskodásra, több pénzt kell az emberek zsebében hagyni.

191


Süge Csongor

2. Meg kell teremteni az igényt az öngondoskodásra, felépíteni az állam hitelességét. Világossá kell tenni, hogy az alacsonyabb járulékok alapján alacsonyabb szintű nyugellátás következik, és az állam nem képes megoldani mindenki problémáit. 3. A pénzügyi kultúra fejlesztése, ezt érdemes az iskolában elkezdeni. 4. Fel kell építeni a pénzügyi intézmények hitelességét. Javítani kell az átláthatóságot, a megbízhatóságot, a hatékonyságot, és erősíteni a versenyszerűséget; mindezt hatékony állami felügyelet mellett. Az adott feltételrendszer felállításának célja, hogy az emberek biztonságban érezzék a megtakarításaikat a pénzügyi intézményeknél. A legnagyobb problémát továbbra is a leginkább rászorultak tömegei jelentik. Azok, akiknek havi 2000 forint tartaléka sem marad egy hónapban, és azok, akik a formális gazdaságban nem, vagy minimálbérért dolgoznak, hiszen ők sem az állami kasszából, sem az öngondoskodás rendszeréből nem számíthatnak jelentős összegekre, nyugdíjas korukra. Az öngondoskodás állami támogatását pedig pontosan azok tudják igénybe venni, akik arra kevéssé vannak rászorulva. A jelenleginél jobb megoldás lehetne egy, a babakötvény-programhoz hasonló konstrukció, amelyben az állam minden egyes gyermek megszületésekor elhelyezne egy öszszeget, amit bizonyos feltételek esetén a szülő, a munkáltató, vagy maga az állam további öszszegekkel egészítene ki, és csak a nyugdíjazás időpontjában válna hozzáférhetővé. A fennálló előtakarékossági rendszer ugyanakkor nem tekinthető koherensnek. Fontos hiányossága, hogy olyan konstrukciók is kedvezményeket élveznek, amelyek nem a nyugdíjas évekre szólnak, hanem jóval korábban felvehetőek. Ilyen az önkéntes nyugdíjpénztár, a NYESZ, vagy a TBSZ, amelyekre mind igaz, hogy bizonyos esetekben a nyugdíjas kor előtt is hozzáférhetőek, mégis adómentességet és állami támogatást élveznek. Célszerű lenne egy automatikus (default) portfólió kialakítása, hiszen a szükséges 3-5%-os reálhozamot bankbetétekkel, pénzpiaci eszközökkel és kötvényekkel nem tudjuk elérni. Ennek eszköze egy jól diverzifikált, nemzetközi részvényeket és más értékpapírokat is tartalmazó portfólió lehetne. Fontos kérdés, hogy ki állítsa össze és menedzselje ezt a portfóliót. Az állam erre nem alkalmas, nem dolga, és nem is ért hozzá. Maguk a szolgáltatók szintén nem tűnnek túl jó választásnak, hiszen akkor ki-ki a saját egyedi portfólióját tekinti alapértelmezettnek. Talán egy államtól és a szolgáltatóktól egyaránt független „bölcsek tanácsa” segíthetne ezt kialakítani, aki birtokában lenne az akadémikus és a piaci ismereteknek is. A portfóliók összeállításánál szintén figyelemmel kell lenni az életciklus-elméletre is, hiszen fiatalabb korban, hosszabb időtávra érdemesebb több kockázatot vállalni, mint a lehívások idején, vagy a közvetlenül azokat megelőző években. A pénzügyi szektor oldaláról pedig ki kell alakítani olyan konstrukciókat, amelyek a nagy volumen – kis haszon alapelve alapján mindenki számára jók lehetnek. A havonta befektethető összegeknek és a kezelési költségeknek kellően alacsonynak, a hozamoknak hosszú távon magasnak kellene lennie, amit nagy tömegek tudnának igénybe venni. (Holtzer (2010)[3])

192


TPF

Irodalomjegyzék [1] ÁGOSTON KOLOS - KOVÁCS ERZSÉBET - KOVÁCS GYULA [2007]: Az öngondoskodás formái. Biztosítási szemle, 0133-221X. 2007. 53. évf. 1. szám http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2007-januar/Azongondoskodas-formai.html [2] BARABÁS GYULA–BODOR ANDRÁS–ERDÕS MIHÁLY–FEHÉR CSABA– HAMECZ ISTVÁN–HOLTZER PÉTER [2006]: A nyugalom díja. Portfolio.hu, október 16. http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?i=74942&k=2 [3] HOLTZER PÉTER [2010]: Az öngondoskodás stratégiai megközelítésben. Hitelintézeti szemle 2010. kilencedik évfolyam, 2. szám. http://www.bankszovetseg.hu/anyag/feltoltott/HSz2_109_127ig.pdf [4] MENYHÁRT SZABOLCS [2009]: Az öregségi nyugdíjrendszer a reformfolyamatok tükrében, különös tekintettel az öregségi nyugdíjakra. PhD disszertáció, Miskolci Egyetem – Állam- és Jogtudományi Kar Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Miskolc. http://kvt99.lib.unimiskolc.hu:8080/servlet/eleMEK.server.fs.DocReader?id=385&file=menyhartsz_ert.pdf [5] SÜGE CSONGOR [2006]: Quo vadis, lakossági megtakarítás? Tudományos mozaik 3. kötet, Tomori Pál Főiskola, Kalocsa. www.tpfk.hu/web/suge.csongor/publikaciok/quo_vadis_2006.pdf [6] Hogyan takarítsak meg az államosítások után? [2010] Elosztó, 2010.10.30. http://www.eloszto.hu/cikkek/befektetes/2010/10/30/hogy_takaritsak_meg_az_allamosita sok_utan

193

194


TPF

ÖNGONDOSKODÁS ÉS TUDATOSSÁG Szakirodalmi áttekintés Süge Csongor Tomori Pál Főiskola, főiskolai adjunktus Ez a tanulmány áttekintést ad azokról a kutatásokról, amelyek azt vizsgálták, hogy vajon mennyire tudatos az egyének részéről a megtakarítási tevékenység, hogyan vélekednek annak szükségességéről, és röviden tárgyalja az életpálya-modellt, amely a megtakarítási képesség változását írja le az egyes életszakaszokban.

Kulcsszavak: megtakarítás, öngondoskodás, pénzügyi kultúra, életpálya-modell Bevezetés: Az öngondoskodás területei Az öngondoskodás célja, hogy felkészüljünk a jövőben várható eseményekre, más szóval, hogy ne érjenek bennünket váratlanul az egyes élethelyzetek, amelyek egy része előre látható, másik része pedig nem. Előre látható például, hogy minden ember életének különböző szakaszaiban eltérő a jövedelem-termelő képessége. Jellemzően a nyugdíjas kor életszakasza kritikus ebből a szempontból, tehát az öngondoskodás egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen módon és mértékben tudunk tartalékokat képezni erre az időszakra. Többé-kevésbé előre látható továbbá mindenki számára, hogy tervezi-e ingatlan, autó, vagy más, nagyobb értékű tartós fogyasztási cikk vásárlását. Ezekre a célokra ismét érdemes jó előre takarékoskodni. Az előre látható élethelyzetek tehát azt az igényt vonják maguk után, hogy aktuális jövedelmünk egy részét helyezzük el a célnak megfelelő megtakarítási formában. Ide sorolható eszközök a nyugdíjelőtakarékosság, a lakáskassza, az értékpapírok és a bankbetétek. Az előre nem látható élethelyzetek köbbé-kevésbé váratlanul, előre nem tervezhető módon jelennek meg az életünkben. Ezeknek tehát egyrészt bizonytalan a bekövetkeztének ideje, de bizonytalan az is, hogy egyáltalán bekövetkeznek-e a mi életünkben. Ezekhez az eseményekhez valamilyen valószínűséget rendelhetünk, aminek segítségével kifejezhető azok kockázata, s így számszerűsíthető azok hatása. Az ilyen jellegű kockázatok kivédését biztosítások kötésével valósíthatjuk meg. A leggyakoribb biztosítási konstrukciók az életbiztosítások, az ingatlanokra köthető biztosítások, a felelősség-biztosítások, de a biztosítási termékek sokszínűségének csak a fantázia szab határt. A biztosítások kötésénél ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy mégsem biztosíthatunk mindent, hiszen így a fizetendő díjak az egekig emelkednének. Meg kell tehát választani azokat a kockázatokat, amelyeket nem szeretnénk vállalni, és ezekhez meg kell keresni a legelőnyösebb biztosítói ajánlatok egyikét. Átmenetet képez a két terület között az emberi egészség kérdése. Nem tervezhető ugyanis, hogy mikor, és milyen egészségügyi problémákkal kell majd szembenéznünk, még az is lehet, hogy sosem lesznek komolyabb egészségügyi problémáink. Az egészségbe való befektetés ugyanakkor a legjobb befektetések egyike, így az egészség-megőrző programok akár előre tervezhetőek is lehetnek. Az öngondoskodás komplex rendszerében így mindkét eszköz-típusból hozzárendelhetünk megoldásokat a kérdéshez. Előtakarékossági formában az egészségpénztárakban elhelyezett összeg, valamint annak állami kiegészítése használható fel különféle egészség-megőrző programok, gyógykezelések, akár üdülések finanszírozására, míg a biztosítóknál megtalálhatóak a legkülönfélébb egészséggel és betegségekkel összekapcsolt biztosítási formulák.

195

Öngondoskodás és tudatosság

Süge Csongor

1. Tudatosság, vagy kényszerű választás? A közgazdasági modellekben az egyén jól informált és racionális döntéshozóként jelenik meg, azonban a társadalom vélhetően nagy részére ez nem igazolható. A kiindulópont tehát az, hogy léteznek olyan széles rétegek, amelyek esetében igenis az államnak kell kikényszerítenie az öngondoskodást és az előtakarékosságot, különben hamarosan olyan nyugdíjasok tömegei jelennek meg, akik komoly megélhetési nehézségekkel fognak szembenézni idős korukra. A Tárki 2006 júniusában bonyolította le azt a telefonos kérdőíves felmérést, amely eredményeként igyekeztek meghatározni, hogy az életkor, iskolázottság, foglalkoztatottság hatásainak függvényében milyen öngondoskodási formákat milyen szinten alkalmaz a budapesti 1862 év közötti lakosság. A 449 fő megkérdezett 13,1% nem említ egyetlen öngondoskodási formát sem, míg spontán módon 52,8% a saját megtakarítást, 31,6% az életbiztosítást, 27,2% a magánnyugdíjpénztárakat említi. Az önkéntes nyugdíj-, egészség-, vagy önsegélyező pénztárak tagjai ugyanakkor jellemzően nem említik öngondoskodási formaként azt, amelyiknek éppen tagjai, vélhető tehát, hogy munkahelyi ajánlás, vagy egyéb pénzügyi kedvezmények motiválták a tagságukat, és nem az előtakarékosság igénye. Logisztikus regresszióval becsülték a nem, életkor, egészségi állapot, anyagi helyzet, családi állapot, gyermekek száma és a munkaerő-piaci státus hatásait. A pénztárak tagsága jellemzően középkorú, a jobb egészségi állapotúak inkább tagjai a magánnyugdíjpénztáraknak, ám az egészségi állapot nincs összefüggésben az önkéntes és az egészségpénztári tagsággal. Kimutatható, hogy a gyermeket nevelők és a jobb vagyoni helyzetben lévők nagyobb eséllyel tagok valamely önkéntes nyugdíjpénztárnál, míg a társas kapcsolatban élők nagyobb valószínűséggel tagok valamely magánnyugdíjpénztárban. Jellemző továbbá, hogy az alkalmazottak nagyobb valószínűséggel tagok mindhárom pénztárban. A tagság ténye valamely pénztártípusban valószínűsíti, hogy az egyén tag lehet más típusú pénztáraknál is. Belátható, hogy a nyugdíj előtt álló generáció számára 1998-ban nem éri meg belépni a magánnyugdíjpénztárakba, mert a felosztó-kirovó rendszerben nyugdíjuk nagyobb hányadát veszítik el, mint amennyit a második pillér pótolni tud. Ellenben megérné a belépés az önkéntes pénztárak valamelyikébe, tekintetbe véve a komoly állami támogatást. A válaszok mégis azt mutatják, hogy ez a generáció az önkéntes pénztári tagság helyett inkább életbiztosítást köt előtakarékossági célzattal. A kutatásban azt is vizsgálták, hogy mennyire tekinthető önálló döntésnek a pénztárválasztás, amely kérdésre a rövid válasz: egyáltalán nem tekinthető annak. Az egyes pénztárformáknál eltérő mértékben ugyan, de meghatározó a munkáltatók és a könyvelők ajánlása (44,4471,43%), míg az önálló adatgyűjtés mindössze a válaszadók mintegy 10%-ánál volt mérvadó. A vállalkozók esetében a tudatosság nagyobb, amely csoportnál magasabb volt az egyénileg megszerzett információk hatása. A válaszok alapján megállapítható, hogy a megkérdezettek az átlagos havi nettó jövedelmük 95%-át szeretnék, de úgy vélik, hogy csak 60%-át fogják megkapni nyugdíjként, ezért a nettó bérük 35%-át kell nyugdíj-kiegészítés céljával felhalmozniuk. Érdekes, hogy az elvárt nyugdíj mértéke mindhárom vizsgált korcsoportnál nagyjából azonos volt, ám a szerintük ténylegesen várható nyugdíj összege a fiatalabb korosztálynál sokkal inkább alatta maradt az idősebb korosztály által várt mértéknek. Másképp fogalmazva, az idősebb korosztályok magasabb mértékű nyugdíjat valószínűsítettek maguknak, olyat, amelyik sokkal közelebb van az elvárt 95%os szinthez. Ez az információ különösen abban a tekintetben érdekes, hogy a fiatalabb korosztály ugyan még kevéssé érdekelt a témában, ugyanakkor az ő nyugdíjazásuk idejére válik egy-

196


TPF

re fenyegetőbbé és kiszámíthatatlanabbá a nyugdíjrendszer állapota, amennyiben folytatódnak a jelenlegi trendek. Ehhez kapcsolódóan tették fel a munkában töltött idő alatt szükséges megtakarításra vonatkozó kérdést. Ennek értékelése során azonban egyszerűsítő feltevésként azzal éltek, hogy a megkérdezettek jövedelmi összetétele nem változik, a reálbérük változatlannak tekinthető, ahogyan a megtakarításaik is bankbetétben megőrzik a reálértéküket. Mindenki 62 évesen meg nyugdíjba, amikor a férfiak esetében a várható élettartam még további 14,76, nők esetében 18,96 év. A számítások azt igazolták, hogy a fiatalabbak átlagosan többet takarékoskodnak annál, mint ami szükséges, míg pontosan az idősebb korúak általában kevésbé látják fontosnak ezt. Az átlagok körül ugyanakkor erős szóródás tapasztalható, a megkérdezettek háromnegyede az átlagtól legalább 10%-nyit eltér. Nem mutatható ki azonban, hogy a nők többet takarékoskodnának, holott náluk a nyugdíjban töltött évek száma érzékelhetően magasabb. A felmérés összességében leginkább azt igazolja, hogy az előtakarékosság sokkal inkább állam, vagy munkáltató ajánlása/kényszere alapján valósul meg, és a lakosságra egyébként kevésbé jellemző az öngondoskodásra való hajlam. (Ágoston (2007)[1]; Ágoston(2007)[2]) 2. Öngondoskodás és pénzügyi kultúra Az öngondoskodás kérdései ugyanakkor az általános pénzügyi kultúra keretein belül is előkerülnek. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2006-ban végeztek egy ilyen kutatást, amelyben 1400 fős, az országos városi népességre reprezentatív mintán vizsgálták a pénzügyi kultúrát igen széles skálán. A kutatás legfontosabb kérdéskörei a következők voltak:  Személyes és háztartási bevételek és pénzügyi helyzet, annak időbeli változásai és az azokkal kapcsolatos várakozások,  megtakarítási szokások: célok és megtakarítási formák,  eladósodottság és banki hitelfelvétel,  banki kapcsolatok,  pénzügyi szakkifejezések ismerete,  internet-használat és e-banking,  szubjektív indikátorok: kockázatvállalási, megtakarítási, hitelfelvételi attitűdök, a társadalomba és az intézményekbe vetett bizalom. A fenti kérdéskörök fedik a társadalom legfontosabb jellemzőit a pénzügyi kultúra területéről. Az öngondoskodás kérdéskörében természetesen a megtakarítási szokások, célok és formák jelentenek fontos kérdést. A válaszadók több mint fele úgy gondolja, hogy a megtakarítások a biztonságot szolgálják, és szükségesek az előreláthatatlan helyzetek miatt. A háztartások kétharmada rendszeresen vagy esetileg megtakarít, ám átlagosan igen alacsony, havi 10 ezer forint alatti összeget. A válaszok alapján kimutatható, hogy a háztartások jövedelmének növekedésével a megtakarítások nagysága is növekszik, ahogyan az is, hogy az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű háztartások fele sosem takarít meg. A megtakarítók kétharmada alapvetően a váratlan eseményekre gyűjt, míg egyharmad a nyugdíj-előtakarékoskodók aránya. A válaszadók 50%-a szerint a legkedveltebb megtakarítási forma az ingatlanvagyon, amely sokáig megőrzi az értékét és kellően biztonságos is. A második legkedveltebb megtakarítási forma a készpénz, bár a válaszadók is tudják, hogy az sem biztonság, sem a hosszú távú értékállóság szempontjából nem a legelőnyösebb. A megtakarítók egyharmadának van betétkönyve vagy bankbetétben elhelyezett pénze. Érdekes, hogy a válaszadók mindegyike bizton-

197


Süge Csongor

ságosnak és átlagon felüli hozamúnak véli az állampapírokat és a banki értékpapírokat, ám a válaszadók mindössze 5-6%-a rendelkezik ilyennel. Az emberek különösen bizonytalanok a nyugdíjpénztárak és a nyugdíjbiztosítás kérdései kapcsán. Ebben a tekintetben a leginkább bizonytalan csoportok az alacsony végzettségűek, a 60 éven felüliek és a nők. A banki befektetések iránti bizalmatlanság alapvetően az információk hiányából származik. Ezt mutatja az is, hogy a válaszadók háromnegyede gondolja, hogy a szerződési feltételek túl bonyolultak, átláthatatlanok. Mivel a válaszadók négyötöde kockázatkerülő, így a banki termékek az ő köreikben nem lehetnek túlzottan kedveltek. (Husz (2006)[3]) 3. Az életpálya és az öngondoskodás A fentiekben felsorakoztatott információk, kutatások és modellek mindegyike sugallja vagy egyenesen megköveteli az egyéni megtakarítások, másképp fogalmazva az öngondoskodás szükségességét. A kérdést ugyanakkor megközelíthetjük még egy oldalról az egyén vagyonának, életvitelének és tudatosságának függvényében is. Értelmezhetjük ezt az egyéni életpályára épített tudatos és céltudatos stratégiaként, vagy a háztartás kasszájába be- és kiáramló összegek mérlegének függvényében. Ebben az esetben az a nyilvánvaló kérdés, hogy az egyének képesek és hajlandóak-e olyan összegű megtakarításokat felhalmozni eseti vagy rendszeres aktusok során, amelyek garantálhatják az általános biztonság mellett az olyan hosszú távú célok megvalósíthatóságát, mint például a tisztes nyugdíjkor, egy új ingatlan vagy tartós fogyasztási cikk megszerzése, vagy éppen a gyermekek iskoláztatása vagy támogatása önálló életük megkezdésekor. A háztartás aktuális állapotának pillanatképét adhatja a vagyonmérleg, amelyet a vállalati mérlegekhez hasonlóan állíthatunk össze. Az eszközök között mutatjuk ki a különféle pénzeszközöket, pénzügyi befektetéseket, de az autót, az ingatlant, vagy a pénzzé tehető szerzői jogokat is. A mérleg forrás oldalán a különféle hitelek és tartozások, valamint a tiszta saját vagyon pénzben kifejezett értéke jelenik meg. A háztartások esetében is készíthetünk eredménykimutatást, amelyben adott időszak bevételeit vetjük össze egyazon időszak kiadásaival. Amennyiben a kiadásoknál több volt a bevétel, úgy gyarapodott, fordított helyzetben szegényedett a háztartás, amely változás az időszak eleji és végi vagyonmérlegek alapján is nyomon követhető. A kimutatások rendszeres elkészítésének általános áttekintő szerepén túl nagyszerű eszközként adódik, ha a háztartás cash-flow kimutatást készít havi bontásban, ami a háztartás esetében tulajdonképpen megegyezik a fent említett eredménykimutatással. A rövid távú terv kiemelt előnye ugyanakkor, hogy annak alapján vizsgálható a havi kiadások szerkezete is. Egy átlagos háztartás bevételeinek egy részével sosem tud elszámolni a hó végén, mert az olyan ad-hoc döntések során kerül elköltésre, amelyek sem nem tervezettek, sem nem emlékezetesek a döntéshozók részéről. Ezek az előre nem tervezett kiadások ugyanakkor a havi költségvetés mintegy 30-40%-át is kitehetik. A kimutatás elkészítése arra mindenképp megfelelő, hogy annak alapján a háztartás felülvizsgálja viselkedését, és képes csökkenteni a nem nevesített kiadásokat. Ezek általában olyan napi rutinhoz kapcsolódnak, mint például egy kávé vagy üdítő, amelyek költségei egy tudatosabb tervezés alapján csökkenthetőek lennének, s ez által a rendszeres megtakarítás összege növelhető lenne. Az életpálya-modellek leírják a tipikus életszakaszokat is. Leegyszerűsítve, gyermek- és nyugdíjas korban jövedelemszerzés tekintetében passzív az ember, a szülők, gyermekek, vagy az állam biztosítja a számára a megélhetést, ami kiegészülhet a korábbi felhalmozásokból származó jövedelemmel vagy azok értékesítéséből származó bevétellel. (Kuti (2006)[5]) Vizsgálatunk tárgya szempontjából a legnagyobb jelentőséggel Donald E. Super elmélete bír, hiszen az ő modellje a pályaválasztás alkalmasságpszichológiai vizsgálata helyett kifejezetten 198


TPF

a pályafutás általános leírására törekszik. Alapfeltevésként kezeli az élethosszig tartó szakmai fejlődést, amelyre építve az életpálya öt különböző szakaszát vázolja fel. Elmélete szerint a növekedés stádiuma 14 éves korig tart, amely időszak legfontosabb feladata az önmegfogalmazás kifejlődése a családban és az iskolában. Az életszakasz a megtakarítások szempontjából teljesen irreleváns. A fejlődés második szakasza a felfedezés stádiuma, amelyet 15-től 24 éves korig definiál. Ebben a korban a cselekvő már kipróbálja magát különböző szerepekben, önképe kezd irányítottan és reálisan fejlődni, így lassanként képessé válik valamely pálya felé való orientációra, amely az életszakasz végére ki is alakul. Ebben az életszakaszban, bár elképzelhető, hogy különféle tevékenységekből egyszeri vagy folyamatos bevételekre tesz szert, azonban alapvetően eltartottként viselkedik, tartós megtakarításra jellemzően nem képes. A harmadik életszakasz a megállapodás stádiuma, amely 25-44 éves korig tart. Az ember az időszak elején igyekszik tartós állást szerezni, státuszt építeni, majd stabilizálni helyzetét a munkaerő-piacon. Itt már kirajzolódnak a választott pályán adódó reális lehetőségek, az egyéni munkabírás, és az is, hogy milyen tevékenységet képes tartósan végezni. A tartós megtakarítások szempontjából már releváns időszakról beszélhetünk, bár a nyugdíj-előtakarékosság szükségessége még nem nagyon kerül előtérbe, hiszen itt a köztes célok elérése, úgymint saját ingatlan, autó, tartós fogyasztási cikkek beszerzése fontosabbnak tűnik. Az időszakra tehát viszonylagosan alacsony nyugdíj-célú megtakarítási szint jellemző, amely megtakarítások azonban magasabb kockázatú eszközökben is elhelyezhetőek. A negyedik életszakasz a fenntartás stádiuma, amely 45-től 64 éves korig értelmezett. Az időszakra pályamódosítás már nem jellemző, a már ismert, vagy ahhoz kapcsolódó területeken lehetséges a kisebb előrelépés, változtatás. Ugyanakkor, a szakterületen már tapasztalt munkavállalóról van szó, aki vélhetően stabil pozíciót tart, és egyik legfontosabb feladata ennek megőrzése. Feltételezhető, hogy erre a korra már biztosítottak a kiegyensúlyozott élethez szükséges anyagi feltételek, a megtakarításokat leginkább a gyermekek támogatása őrli fel, ezen túl már a nyugdíj-előtakarékosság kerül előtérbe. Mivel ebben az életkorban már a nyugdíjazás viszonylag korán bekövetkezik, a szakasz elején közepes kockázatú, a végén alacsony kockázatú megtakarítások a célra vezetőek. Az életszakasz ugyanakkor alkalmas arra, hogy az egyén döntése értelmében viszonylag nagy arányú rendszeres megtakarítást tudjon képezni. Az ötödik életszakasz a hanyatlás stádiuma, amely 65 év felett következik el. Az időszak során eleinte a munkateljesítmény csökkenése, később a munka teljes feladása következik be, ami maga után vonja a megszerzett jövedelem csökkenését, majd megszűnését. Az időszakban a korábbi életszakaszokban felhalmozott vagyon felélése a jellemző. (Kiss (2009)[4] pp. 17-23.) Super modellje a kortárs szerzők által némiképp megváltoztatásra, és az elszegényedésvizsgálatok kapcsán kiegészítésre is került. A legfontosabb kiegészítések egyike, hogy az aktív életszakasz megszakításra kerülnek, amikor az ember átmenetileg vagy tartósan kiszorul a munkaerőpiacról. Különösen súlyossá válik a helyzet, és az elszegényedés reális veszélye merül fel abban az esetben, ha valaki tartósan munkanélkülivé válik, vagy rokkantnyugdíjas státuszba kerül. A modellt ugyanakkor módosítják az 1990-es évek felsőoktatási expanziója, a nyugdíj-korhatár emelése, a gyermekgondozási szabadságról a munka világába visszatérő nők elhelyezkedési nehézségei, vagy a rendszerváltás után kialakult gazdasági rend társadalmi hatásai is. (Monostori (2006)[6])

199


Süge Csongor

Irodalomjegyzék [1] ÁGOSTON KOLOS CSABA–KOVÁCS ERZSÉBET [2007]: A magyar öngondoskodás sajátosságai. Közgazdasági Szemle, LIV. évf., június (560–578. o.) http://epa.oszk.hu/00000/00017/00138/pdf/3agoston-kovacs.pdf [2] ÁGOSTON KOLOS - KOVÁCS ERZSÉBET - KOVÁCS GYULA [2007]: Az öngondoskodás formái. Biztosítási szemle, 0133-221X. 2007. 53. évf. 1. szám http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2007-januar/Azongondoskodas-formai.html [3] HUSZ ILDIKÓ [2006]: Pénzügyi kultúra Magyarországon – A lakosság pénzügyi kultúrájának vizsgálata. Kézirat, Budapesti Corvinus Egyetem Szociológiai és Társadalompolitikai Intézet [4] KISS ISTVÁN [2009]: Életvezetési kompetencia – Észlelt életvezetési én-hatékonyság mintázat elemzése tanácsadási szolgáltatásokat igénybe vevő felsőoktatási hallgatók mintáján. PhD disszertáció, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológia Doktori Iskola http://pszichologia.phd.elte.hu/vedesek/2009/PHD_tezisek_Kiss_Istvan.pdf [5] KUTI MÓNIKA [2006]: Az öngondoskodás elvének felértékelődése avagy háztartásunk pénzügyei. Tudásmenedzsment VII. évfolyam 1. szám pp. 112-116. http://feek.pte.hu/tudasmenedzsment/full/71szam.pdf [6] MONOSTORI JUDIT [2006]: A szegénység és az életciklus összefüggései az aktív korú idős korosztályoknál. Statisztikai szemle, 84.évfolyam 4. szám. http://www.ksh.hu/statszemle_archive/2006/2006_04/2006_04_354.pdf

200


TPF

AZ EGYHÁZ FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA A 2011. ÉVI C. TÖRVÉNYBEN ÉS A KATOLIKUS EGYHÁZJOGBAN Dr. Tokodi Bence Tomori Pál Főiskola, főiskolai adjunktus A magyar állam – különböző államformákban működve – immár ezer éve él szimbiózisban a Katolikus Egyházzal és magával a kereszténységgel. A modern, demokratikus modellt követve Magyarországon az Állam és az Egyház egymástól elválasztva működik, de ez nem jelenti azt, hogy az élet bizonyos területein a két intézményrendszer ne hatna egymásra, és ne akceptálnák kölcsönösen egymás jogszabályait. Épp ezen kölcsönösség miatt lehet érdekes, hogy a két autonóm jogrend, az állami és az egyházi hogyan definiálja az egyházat mint alapfogalmat, és fogalomként hogyan működteti a saját joggyakorlatában. Az alábbiakban erre a kérdésre keressük a választ. A második Orbán-kormány hivatalba lépését követően éles kritikák fogalmazódtak meg a kabinet törvényhozási gyakorlatát illetően, melyek leginkább a törvények előkészítésére, a társadalommal való érdemi konzultációra, az ellenzék szerepére és a törvényhozás feszített ütemére irányultak. Az Alaptörvény (alkotmány) mellett a gyakran kritizált terület részét képezi az úgynevezett „sarkalatos törvények” köre is. Ide tartozik több más törvénnyel együtt a 2012. január 12-én hatályba lépő 2011. évi C. törvény, mely az egyházak elismerését és működését szabályozza – jóval szorosabb keretek között, mint az eddig hatályban lévő 1990. évi IV. törvény. Fontos hangsúlyoznunk, hogy írásunkkal nem kívánunk semmilyen előjelű aktuálpolitikai véleményt formálni, csakis az egyház szó tartalmi jelentésére koncentrálva vizsgáljuk a két említett jogterület működését, így a szóban forgó törvény szövegét is. 1. Az egyház szó etimológiája Az egyház szó latin (ecclesia) és görög (εκκλησία) megfelelője a héber kahal szóból származik, mely gyülekezetet jelent, egészen konkrétan a választott nép tagjainak egybegyűlt közösségét. Ezt a szót alkalmazták később a gyülekezés színhelyéül szolgáló épületre is, amely a legtöbb nyugati nyelvben máig megmaradt (gondoljunk a német Kirche, az angol church, vagy az orosz церковь szavakra). A nyelvújításig a magyar nyelvben is ilyen módon volt használatos, hiszen az egyház szó a közösség mellett a gyülekezeti épületet, templomot is jelentette. A nyelvújítással létrejött változás sajnos elhomályosította azt a teológiai tartalmat, ami mindhárom (katolikus, ortodox, protestáns) keresztény irányzat önazonossága és az egyházi intézmények között fennáll, behelyesítve azt egy pogány, a keresztény érzülettől távol álló szóval (a pogány római templum mint szakrális épület  templom). Maga a magyar „egyház” szó az ősmagyar „id” (szent) szó és a „ház” összetételéből, mint „szent ház” alakult ki a mai formájára. 2. Az egyház fogalma a három keresztény irányzat teológiájában 2.1. Az egyház fogalma az ortodox illetve a protestáns irányzatokban A fentiekben felvázolt a jelentésben gyökeredzik a keresztény közösségek identitástudata. Nyilvánvalóan túlfeszítené jelen tanulmány kereteit, ha a több száz, ezer keresztény közösség mindegyikének egyházfogalmát leírnánk, ezért csupán a három fő irányzat (katolikus,

201

Az egyház fogalmának meghatározása a 2011. évi C. törvényben és a katolikus egyházjogban

Dr. Tokodi Bence

ortodox és protestáns) alapvető elemeinek vázlatos, illetve kérdésfelvetésünknek megfelelően a katolikus ekkléziológia részletesebb bemutatására szorítkozunk. A protestáns irányzat a lutheri illetve kálvini tanításnak megfelelően azokat a közösségeket tekinti egyháznak, melyekben a megtért és megkeresztelt krisztushívők gyűlnek össze abból a célból, hogy az Isten Igéjét meghallgassák és ünnepeljék. A szentségek (keresztség és Úrvacsora) ebben a perspektívában lényegében az igehirdetés speciális, szimbólumok révén történő sajátos formái, melyeknek a teológiai tartalma alapjaiban tér el a katolikus/ortodox szentségtani értelmezéstől. Ez az egyháztan széles együttműködésre ad lehetőséget a különféle gyülekezetek között mind a mindennapi életre, mind a liturgikus cselekményekre vonatkozóan, hiszen ha a fenti körülményeknek egy közösség megfelel, akkor a protestáns hívő akadály nélkül aktívan részt vehet bármely más felekezet liturgikus-eucharisztikus cselekményében mindaddig, amíg az nem áll szemben az adott (protestáns) közösség bibliaértelmezésével.1 Az ortodox ekkléziológia és egyházfogalom sokkal inkább patrisztikus gyökerekre épít, melynek legősibb forrásai az egyházatyáknál, főleg Antióchiai Szent Ignácnál és Szent Iréneusznál olvashatók. Ennek értelmében a megtért és megkeresztelt krisztushívők azon gyülekezetét tekintjük egyháznak, amelyet szabályszerűen felszentelt2 püspök vezet, és amely mind a teljes hittartalmat, mind a liturgikus életet tekintve tökéletes azonosságot mutat az egyetemes (καθολικος) egyházzal. Az adott közösségnek az egyetemes egyházzal való hitbeli és liturgikus megegyezőségét, szabályszerűen felszentelt püspökét és törvényes egyházszervezeti viszonyát kommuniónak nevezzük. Maga az egyetemes egyház nem más, mint a világ minden részén elterjedt helyi egyházak összessége. Ennek legfőbb dogmatikai és törvényhozási fóruma az egyetemes zsinat, ahol a világ összes püspöke jelen van, vagy képviselteti magát. Ortodox szempontból a protestáns közösségek tehát – hagyományos értelemben vett püspökszentelés és eucharisztia nélküliként – semmiképp nem tekinthetők egyházaknak. A katolikus egyház ortodox megítélése viszont helyi egyházanként változik, hiszen a katolikus közösségeket az ortodoxokéhoz hasonlóan az apostoli folytonosság láncolatát megőrzött püspökök vezetik, továbbá a katolikus egyház doktrínái néhány rituális és egyházfegyelmi kérdést leszámítva megegyeznek az ortodoxéval, így a két egyház között a legfőbb pontokon nagymértékű hasonlóság tapasztalható. A probléma a hitbeli azonossággal van, melytől az ortodoxia álláspontja alapján a katolikus egyház 1054-ben az úgynevezett Filioque betoldással3 és az újkori dogmákkal eretnekké válva elszakította magát. A Konstantinápolyi Patriarchátus és az Orosz Ortodox Egyház (valamint általában a szláv egyházak) az ún. oikonomia (engedékenység) gyakorlatát alkalmazva azon az állásponton vannak, hogy a katolikus egyház – számukra – eretnek tanításai nem csorbítják a katolikus közösség egyházi mivoltát, ezért annak valamennyi szentségét elismerik, és áttérés esetén nem ismétlik meg (tehát például egy ortodoxiába áttért katolikus pap megkeresztelkedés és újabb papszentelés nélkül folytathatja szolgálatát az ortodox közösségben). Az Athosz-hegyi monostorok azonban – akik az ortodoxia szellemi központját jelentik – az akrivia (szigorúság) gyakorlatát követve eretnekség címén elutasítják

1

Ilyen kivétel lehet a lutheri tanítás radikális értelmezése esetén a katolikus szentmise, melyet a reformátorok az Eucharisztia elemeinek kijáró tisztelet miatt bálványimádásnak tekintettek. 2 A szabályszerűség feltétele, hogy az illető püspök szentelési vonala visszavezethető legyen valamely apostoléra (succesio apostolica), és a püspökszentelés ne önkényesen, hanem a környék püspökeinek egyetértésével, együttes cselekményével történjen. 3 A Filioque szó jelentése: „és a Fiútól”. A betoldás a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallásba, azon belül a Szentlélek származásával kapcsolatos tételbe történt. A nyugati keresztények eszerint azt vallják, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik. Bár tartalmilag létrehozható teológiai konszenzus a keleti és a nyugati álláspont között, a betoldás tényét a keletiek a nyugati egyház olyan önkényeskedésének tekintették, mely megtörte a Hitvallás egységét, és amelyet ezért semmiképpen nem tudnak elfogadni.

202


TPF

a katolikus közösségek egyházként való elismerését, és áttérés esetén valamennyi szentséget, így a keresztséget is kiszolgáltatják az áttérni szándékozónak. 2.2. Az egyház fogalma a katolikus teológiában4 A katolikus egyház számára az egyháziság fogalma meglehetősen evidensnek tűnik, hiszen Egyházi Törvényköny (Codex Iuris Canonici, CIC) kánonjai egyetlen helyen sem definiálják a fogalmat, csupán a jogszabályok alkalmazási módja utal az egyházfogalomra, melyeket tanulmányunk további részében részletesebben bemutatunk. A korábbi katolikus teológiai tudományos vélemények (például Szent Ágoston, vagy Bellarmin Szent Róbert munkái) és egyértelmű zsinati szóhasználat ellenére felmerülő félreértések tisztázása végett a Hittani Kongregáció Dominus Iesus kezdetű nyilatkozatában összegezte többek között a katolikus egyháztan legalapvetőbb szempontjait. Ezek értelmében Jézus Krisztus a követőiből nem egyszerűen közösséget vagy baráti társaságot alapított, hanem egy olyan jelenséget, mellyel Krisztus azonosítja önmagát, és jelen van benne. A krisztushívőkből álló gyülekezet (egyház) tehát egy olyan csoportosulás, melynek identitása és mondanivalója túlmutat önmagán: természetfeletti jelleget nyer, és Istennel köt össze, egyszersmind útmutatóul is szolgálva Isten felé. Mivel Jézus Krisztus fizikai értelemben nincs jelen a földi lét keretei között, az Egyházra bízta, hogy emberi jelenlétét, küldetését az idők végéig jelenvalóvá tegye mind a történelemben, mind az emberi társadalomban. Ennek a közösségnek a legfőbb vezetését a katolikus tanítás szerint Krisztus Szent Péterre bízta, akinek küldetését a római püspök (pápa), valamint a vele kommúnióban levő püspökök folytatják. Krisztus egyetlen egyháza tehát a római pápa által vezetett közösségben áll fenn. Fontos kitérnünk az „áll fenn – subsistit in” kifejezésre. Jóllehet a nyilatkozat szerint Krisztus első követőinek közössége és a mai katolikus egyház között történeti folytonosság és azonosság áll fenn, az árnyaltabb fogalmazás mégis lehetőséget ad arra, hogy az imént említett természetfölötti jelleget és egyháziságot, illetve annak elemeit kiterjesszük a katolikus egyházon kívül más közösségekre is. Ha ugyanis kategorikusan kijelentenénk, hogy Krisztus egyháza a katolikus egyház, akkor képtelenek lennénk a többi keresztény közösség létét a katolikus egyháztan felől megközelíteni. Ha azonban azt állítjuk, hogy Krisztus egyetlen egyháza a katolikus egyházban áll fenn, lehetőséget kapunk arra, hogy az egyetlen egyházra értett kategóriák más közösségekben is fennálljanak bizonyos mértékig. A katolikus egyház mindazon helyi közösségek (egyházak) összessége, melyek kommúnióban vannak Szent Péter apostol utódával, a római püspökkel. Emellett – különféle szakadások folytán – létezhetnek és léteznek olyan közösségek is, melyeknek vezetői, püspökei szintén birtokolják a korában említett succesio apostolica-t, az apostoli folytonosságot, és szentségtanuk, liturgikus teológiájuk (kiemelten az Eucharisztiára vonatkozóan) megegyezik a katolikus egyház hitelveivel, de nincsenek kommúnióban a római pápával. Az ilyen közösségeket a katolikus teológia valódi helyi egyházaknak tekinti, és egyházakként ismeri el. Ebbe a kategóriába tartozik szinte valamennyi keleti ortodox (bizánci: görög és szláv) és antikalkhedóni5 keleti egyház (szír, örmény, kopt, káldeus, stb. tradícióban). Nyugaton két fő közösség számítható a katolikus értelemben vett egyházak közé: a XIX. században létrejött ókatolikus egyház, mely szellemiségét tekintve napjainkra gyakorlatilag protestánssá vált, de a succesio-t megőrzött közösség maradt, illetve a Marcel Lefebvre érsek által elindított tradicionalista katolikus egyház. Mellettük található még néhány egyháznak tekinthető közösség, amely ezen fő irányvonalak mentén helyezkedik el. 4

A témáról ld. Hittani Kongregáció, Dominus Iesus (Nyilatkozat), Róma, 2000, 16-22. Olyan egyház, mely nem fogadja el a Kalkhedóni Egyetemes Zsinat (451) krisztológiai határozatait, így ettől az időponttól elszakad az akkor még egységes ortodox-katolikus egyháztól. 5

203


Dr. Tokodi Bence

A protestáns gyülekezetek – a lutheri és kálvini tanítást követve – elvetik mind a püspök- és papszentelés katolikus/ortodox teológiai tartalmát (a succesio apostolica-val együtt), mind az eucharisztiáról szóló hagyományos tanítást, ezáltal a katolikus egyháztan értelmében nem egyházaknak, hanem egyház jellegű közösségeknek tekinthetők. A nyilatkozat határozottan elhatárolódik attól az ökumenikus mozgalmakban kedvelt egyházképtől, mely szerint az egyetemes egyház a sokféle kereszt(y)én(y) közösség sokszínű világszervezete volna. Nyilvánvalóan megmutatkozik a sokszínűség a sokféle helyi egyházban, melynek liturgikus és egyházfegyelmi hagyományai igen különbözőek lehetnek (a római/latin tradíción kívül a katolikus egyháznak vannak bizánci/görög, bizánci/szláv, etióp, kopt, szír, jakobita, szír-malabár, örmény és káld tradíciójú közösségei is), mégis igen fontos, hogy a hitbeli, liturgikus és egyházszervezeti egység a katolikus egyházba kapcsolja őket. Az egyetemes egyházzal való szervezeti egységet a katolikus felfogásban a római pápával való viszony testesíti meg. A katolikus egyháztan tehát két fő szempontban különbözik az ortodoxtól: a helyi egyház fogalmának tekintetében a közös hittartalmat tekintve csak az Eucharisztiát és a püspökszentelés hitelességét vizsgálja, az egyetemes (katolikus) egyházhoz való tartozás kritériumának pedig a római püspökkel (pápával) való communiót tekinti. Az ortodoxia ezzel szemben – ahogyan fentebb már említettük – az azonos hitelvek teljességére helyezi a hangsúlyt. Egyrészt ez az egyetemes (katholikosz) egyházhoz való tartozás feltétele, másrészt, amelyik közösség ennek a kritériumnak nem tesz eleget, nem tekinthető egyháznak. Az ortodoxia tehát nem ismeri el az egyetlen egyetemes egyháztól elszakadás (skizma) révén létrejövő közösségek egyháziságának lehetőségét, bár a gyakorlatban ez a megközelítés árnyaltabban kerül kifejezésre. Számtalan olyan példát lehet felsorolni, amikor ortodox egyházi vezetők mind az keleti antikalkhedóni, mind a nyugati katolikus egyházat valódi egyházként kezelik, elismerve szentségeik érvényességét. A protestáns közösségek egyháziságának ekkléziológiai megítélése katolikus és ortodox szempontból azonosnak mondható. 2.3. Az egyházfogalom megjelenése a katolikus egyház egyetemes törvényeiben A Katolikus Egyház működését két egyenrangú, személyi és területi értelemben különböző hatályú törvénykönyv szabályozza. Az úgynevezett „nyugati”, latin rítusú egyházét (melyet a mindennapi életben „római katolikus” egyháznak nevezünk) a Codex Iuris Canonici (Kánonjogi Kódex, CIC), a keleti egyházakét (Magyarországon ezekre a Görögkatolikus Egyház és a Budapesten működő Örménykatolikus Egyházközség a példa) pedig a Codex Canorum Ecclesiarum Orientalium (Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexe, CCEO). Mindkét törvénykönyv esetében a római pápa a törvényeket kihirdető jogalkotó, a két Kódex hatályossági területe azonban – néhány kölcsönösen releváns kérdést leszámítva – különbözik. Vizsgált témánkat, az egyház fogalmát tekintve a két törvény közötti esetleges különbségek a latin illetve a keleti katolikusok eltérő vallásszociológiai körülményeiből adódnak. Míg a latin egyház működési területén főleg protestáns közösségek működnek, addig a keleti katolikusok a velük azonos rituális és kulturális tradíciót ápoló ortodox vagy prekalkedóni egyházak közelségében élnek. A CCEO kánonjaiban tehát sokkal erőteljesebb a más keresztény közösségekkel való viszony szabályozásakor az a körülmény, hogy a nem katolikus testvérközösség a katolikus teológia alapján egyházként határozható meg. A CIC – a latin egyháznak a keletihez képest jóval komplexebb körülményei miatt - CCEOnál inhomogénebb helyzettel számol, ahol egyaránt szabályozni kell az olyan közösségekkel való kapcsolatot is, amelyek a katolikus értelmezésben egyháznak tekinthetők, és olyanokat is, melyekre az „egyházi jellegű közösség” a megfelelőbb meghatározás; a két törvénykönyv

204


TPF

teológiai háttere ettől a vallásszociológiai különbségtől eltekintve teljesen megegyezik. Mivel Magyarország területén túlnyomóan római (latin) rítusú katolikusok élnek, a katolikus egyház egyetemes törvényeivel kapcsolatban megelégszünk a CIC néhány kánonjának vizsgálatával. A CIC-ben vizsgálódásunk témáját tekintve három fő ponton találhatunk az egyház katolikus fogalmára utaló jogszabályokat:   

Az egyház bizonyos struktúráinak meghatározásakor; A liturgikus és szentségi életet szabályozó kánonokban; Az egyházi büntetőjogban az eretnekség és szakadárság tényállását meghatározó és szankcionáló kánonban.

A teljesség igénye nélkül öt kánont és két címet kívánunk bemutatni, melyben az egyház teológiai fogalma a törvényalkotás szintjén megmutatkozik. A 331. kánon a római pápa hivatalát és küldetését definiálja: Ecclesiae Romanae Episcopus (…) Collegii Episcoporum est caput. (…) A Római Egyház püspöke (…) a püspökök kollégiumának feje (…). Fontos látnunk, hogy az Ecclesia Romana, Római Egyház kifejezés ebben a szövegben nem a „római katolikus” egyházra értendő, hanem Róma városának egyházközségére illetve egyházmegyéjére. A kánon szövege azt akarja kifejezésre juttatni, hogy az a felszentelt püspök, aki Róma városának keresztény közösségét vezeti, egyúttal a világ összes püspökéből álló testületnek is vezetője, sajátos vezetői funkciókkal (tanítás, joghatóság) rendelkezik nemcsak a saját egyházmegyéje, hanem az egész katolikus egyház fölött. Érzékelhető tehát az egyház szó kettős jelentése: jelöli magát a római közösséget, de a világ összes olyan keresztény közösségéből álló egyetemes egyházat is, melyek rituális és kulturális tradícióra való tekintet nélkül kommúnióban állnak a római püspökkel. A 335. kánon a római püspöki szék megüresedéséről vagy akadályoztatásáról szól: Sede romana vacante (…) nihil innovetur in Ecclesiae universae (…), vagyis a római (püspöki) szék megüresedése esetén semmi újítás ne történjen az egyetemes egyházban. Egyrészt látjuk a római széket, mely a különleges joghatósággal rendelkező római püspök „székét”, hivatalát említi, és amely összefügg nem csupán a helyi (római) egyházvezetéssel, hanem az egyetemes egyház kormányzásával is. A CIC II. könyvének II. szakasza az úgynevezett „részegyházak” témájával foglalkozik, mely a latin szövegben jelzős szerkezettel kerül kifejezésre: ecclesia particularis. Nem csupán egy nagy egész önmagában életképtelen alapsejtje tehát, hanem egy olyan egység, mely önmagában is egyház, de mint ilyen, egy nagyobb egésznek, az egyetemes egyháznak a részét képezi. Témánk szempontjából rendkívüli jelentősséggel bír a részegyházakat definiáló 368. kánon, mely egyértelműen megállapítja a címből imént feltételezett tartalmat: a részegyházakban egyenként is jelen van Krisztus egyetlen egyháza, és ezek összességéből áll az egyetemes egyház. Részegyháznak a törvény mindenekelőtt az egyházmegyét tekinti, melyet a (megyés)püspök saját jogon, a püspökszentelésben megkapott képességével vezet. Az egyháztan felől fontos megjegyeznünk, hogy a püspököknek a pápa által történő kinevezése kizárólag a pápával való kommúnió kifejezése miatt fontos; a püspöknek az egyházmegye, mint részegyház fölött gyakorolt kormányzati hatalma nem a pápától delegáció útján nyert hatalom, hanem – mint említettük – a püspökszentelésből származó saját hatalma. A kánon felsorol még néhány szervezeti egységet, melyek jogilag részegyháznak minősülnek, de ezek teológiailag nem rendelkeznek azzal a jelentőséggel, amellyel az egyházmegye. Ezek közé tartoznak például a területi prelatúrák az apostoli vikariátusok és prefektúrák, amelyek

205


Dr. Tokodi Bence

sajátos okok miatt (például missziós terület) nem válhattak még egyházmegyévé; az egyre ritkábban előforduló területi apátságok, melyek a történelem folyamán egy monostor apátja által kormányzott helyi egyházak voltak (Magyarországon a Pannonhalmi Főapátságnak vannak ilyen területei), illetve a személyi prelatúra, mely nem területi, hanem személyi közösséget jelöl. Az egyházmegyéhez képest azonban igen fontos különbség, hogy az ezen közösségeket vezető püspök (vagy pap) nem a saját hatalmét gyakorolva irányítja közösségét, hanem a pápától kapott delegáció útján, a pápát képviselve. Az eddig leírtak megerősítéséül idézhetjük továbbá az 515. kánont, mely egy másik egyházi alapsejtet, a plébániát határozza meg, és amiből kiderül, hogy a plébánia önmagában nem tekintendő részegyháznak, csakis a részegyházon belül tartós jelleggel megalapított közösségnek. Az egyház fogalmával és a különféle keresztény felekezetek egymásközti viszonyával kapcsolatos meghatározó törvénye a 844. kánon, mely a felekezetek közötti szentségi gyakorlatot szabályozza. A kommúnió, mint a szentségi élet legfontosabb rendező elve alapján az 1.§ alapelvként kimondja, hogy katolikus szentségkiszolgáltató csakis katolikus krisztushívőnek szolgáltathat ki szentségeket, továbbá a katolikus hívő csakis katolikus kiszolgáltatótól veheti fel azokat. A 2.-3.§ azoknak a krisztushívőknek a helyzetét szabályozza, akik olyan közösséghez tartoznak – legyen az keleti vagy nyugati tradíciójú –, melyek katolikus értelemben egyházaknak minősülnek. A 2.§ lehetővé teszi, hogy a kommúnió fontosságának figyelemben tartásával valódi szükség esetén katolikusok keleti egyházak kiszolgáltatóitól indokolt helyzetben bizonyos szentségeket (gyónás, eucharisztia, betegek kenete) felvegyenek. Ehhez hasonló a 3.§, mely a keleti egyházak tagjai számára indokolt esetben lehetővé teszi katolikus kiszolgáltatótól ugyanezen szentségek felvételét, majd kiterjeszti ezt az engedélyt mindazokra a keresztényekre, akik közössége az Apostoli Szentszék megítélése szerint a keleti egyházakkal egyháziság tekintetében egy kategóriába tartoznak. Fontos szempont, hogy a kánon szövege végig „egyházakat” (ecclesia) említ, annál is inkább, mert a többi keresztények katolikus szentségekhez járulásával foglalkozó 4.§ a többi, egyháznak nem minősülő keresztény közösség esetében már nem az ecclesia, hanem communitas szót alkalmazza. Ezen hívők csakis életveszély és az illető szentség tekintetében katolikus hittel járulhatnak a katolikus egyház szentségeihez. A 845. kánon 1.§ már csak implicit nyújt információt azzal, hogy a csak egyszer felvehető szentségek (keresztség, bérmálás, egyházi rend) újbóli felvételét tilalmazza. Így például, ha egy ortodox vagy egy tradicionalista pap a katolikus egyházba lépne, elegendő számára a hitvallás nyilvános letétele, melyet követően minden további nélkül, katolikus papként folytathatná az életét. A 751. és az 1364. kánon 1.§ az eretnekség és a szakadárság tényállásának meghatározásával illetve szankcionálásával kapcsolódik az egyház fogalmával kapcsolatos joggyakorlat témájához: az eretnekség valamely katolikus tanítás makacs és következetes tagadását (vagy ilyen közösséghez való csatlakozást), a szakadárság pedig a pápával való kommúnió, vagy a pápa tanítói küldetésének illetve joghatóságának megtagadását jelenti. Bár az 1364. kánon mindkét esetre ugyanúgy az önmagától beálló kiközösítést rendeli (vagyis az illető személy a cselekmény elkövetésével önmagát közösíti ki a katolikus egyházból), mégis lényegi következménye van a két eltérő cselekménynek az ilyen módon esetlegesen létrejövő közösség egyházisága szempontjából.

206


TPF

3. Az egyház fogalma a 2011. évi C. törvényben 3.1. Az egyház fogalmának meghatározása A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény (továbbiakban Ehtv.) a vallási tevékenység és a lelkiismereti szabadság meghatározása valamint a vonatkozó EU és magyar jogforrások felsorolása után definiálja az egyház fogalmát. A Törvényhozónak az egyházról alkotott fogalma azonban – az egyházi törvényekhez hasonlóan – nem csupán a szűkebb értelemben vett meghatározásból, hanem a fogalom használatából, illetve az egyháznak, mint intézménynek a tevékenységi köréből is kiderül. Annak, hogy egy szervezetről polgári jogi értelemben mint egyházról beszéljünk, szükséges, hogy 1.) azonos hitelveket valló, természetes személyekből álljon; 2.) önkormányzattal rendelkező autonóm szervezet legyen, mely 3.) elsődlegesen vallási tevékenységgel rendelkezik.6 A 3. pontban említett vallási tevékenyég nem ütközhet sem az Alaptörvénybe, sem pedig jogszabályba.7 Az Ehtv. 6§ (1) alapján az a tevékenység minősül vallási tevékenységnek, amely 1.) a természetfelettire irányuló világnézethez kapcsolódik, 2.) rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, melyek 3.) a valóság egészére irányulnak; 4.) tanai és követelményei nem ütköznek az erkölcsbe és az emberi méltóság szempontjaiba. Első olvasásra érdekes problémával találhatja magát szembe a jogértelmező, hiszen – bár az állam köztudottan az egyháztól elválasztva működik – mégis úgy tűnik, hogy a Törvényhozó a polgári jog és az íratlan emberi normák, az erkölcs szempontjait magasabb rendűnek tekinti, mint az egyház természetfölöttire irányuló létét. Felvetésünket arra alapozzuk, hogy az adott közösség egyháziságának elbírálásakor fennáll egy megfeleltetési kényszer a már meglévő állami törvényeknek és jogszabályoknak, valamint a – jogi szempontból – meglehetősen képlékenynek tűnő emberi erkölcs normáinak. Az alá- fölérendeltség problémáját azonban igen hamar áthidalhatjuk azzal, hogy a Törvényhozó az egyházzá nyilvánítással az illető csoportosulást nem kívánja felruházni azzal a természetfeletti jelleggel, amit akár ez egyház önértelmezése, akár a polgári jog megkíván: a természetfelettiségre való irányulást eleve meglévőnek tekinti, melyet vizsgálatnak, kontrollnak vet alá, és csakis a polgári jogalanyiság kontextusában. Mivel a vallási tevékenység az emberi lét egészére irányul, a Törvényhozó nem lát lehetőséget arra, hogy a társadalmi, oktatási, szociális stb. tevékenység csak egy szegmensével foglalkozó szervezetet vagy intézményt egyházként ismerjen el. Ezzel a kitétel egyrészt az egyház fogalmát kívánja védeni, másrészt az egyházisággal való visszaéléseknek akarja elejét venni. Amely közösség azonban egyházként elismerést nyert, természetesen üzemeltethet a felsorolt profilokban működő intézményeket, vagy köthet szerződést ilyen tevékenység ellátására. Az állami jog és az egyházjog egymás melletti autonómiája szempontjából különleges jelentősége van az Ehtv. 10§. (2)-(3) bekezdéseinek, melyben kimondja az állami végrehajtás és az egyházi végrehajtói hatalom teljes függetlenségét. Eszerint egy egyházi bírósági határozatot, vagy egy egyházi elöljáró által hozott parancsot (pl. plébános áthelyezése új szolgálati helyre) 6 7

Ehtv. 7§ (1) Ehtv. 7§ (3)

207


Dr. Tokodi Bence

sem megakadályozni, sem végrehajtani nem lehet állami szervek segítségével. Ehhez kapcsolódik az adott egyháznak a tagok személyes adatainak kezelése, melyet az egyház kezelhet, de sem nyilvánosságra nem hozhat, sem harmadik személynek át nem adhat. Az egyházi bírói munka szempontjából igen fontos lehet ez a kérdés, hiszen ezek a bíróságok tevékenységének túlnyomó részét olyan peres eljárások jelentik (ún. házasság semmisségének kimondására irányuló perek), melyek a személyes szférához szorosan kötődnek. A törvényszöveg értelmében az egyházak (és benne az egyházi bíróságok) tehát jogosultak a munkájukkal kapcsolatos adatkezelésre és kötelezettek az adatvédelemre, melyért a munkatársaknak adott esetben a világi törvény előtt is felelősséggel tartoznak. 3.2. Az egyház elismerése az Ehtv. szabályai szerint Miután a három fő keresztény irányzat önértelmezésében foglalkoztunk az egyháziság fogalmának az egyes közösségekre való leképezésével, vizsgáljuk meg, melyek azok a szempontok, melyek a 2012. januárjában hatályba lépő Ehtv. szövege alapján szükségesek egy közösség egyházként történő elismeréséhez. Az egyházként történő elismerés első lépése a csoportosulás kérelmének felterjesztése az illetékes miniszter felé. A benyújtásának lényegében azok szempontok a feltételei, amelyet korában az Ehtv. egyházfogalmánál már leírtunk. Az egyházként való elismerésre irányuló kérelem akkor nyújtható be, ha az illető közösség 1.) elsősorban vallási tevékenységet végez; 2.) hitvallással és olyan sajátos rítussal rendelkezik (mely nem lehet azonos vagy összetéveszthető más, korábban már bejegyzett egyház szertartásrendjével;8 3.) legalább húsz éve egyesületként működik Magyarországon; 4.) vannak belső törvényei vagy szabályzata; 5.) kijelölte az ügyintéző és képviselő szerveit; 6.) a közösség tagjai nyilatkoznak arról, hogy a szervezet tevékenysége nem ellentétes az Alaptörvénnyel vagy más jogszabállyal. A szükséges további feltételek9 teljesülése esetén a miniszter a kérelmet továbbítja az Országgyűlés felé, mely dönt az egyházi státusz odaítéléséről.

4. Az egyházjog polgári jogi relevanciája a törvény szövegében Ha egy egyesület vagy szervezet a törvény értelmében10 egyházi státust kap, az egyház belső egységei, szervezetei az adott egyház belső szabályzatának megfelelően kapnak jogi személyiséget. Szervezeti egységre a Katolikus Egyházból példaként az egyházmegyét11 vagy a plébániát12 említhetjük, melyeknek az Egyházi Törvénykönyv ad, szervezetként pedig a szerzetesrendeket, melyet az egyes rendek számára adott belső határozatok adhatnak egyházi jogi személyiséget. Az Ehtv. a már megadott egyházi jogi személyiséget minden további nélkül átveszi és alkalmazza, így az egyes egységek, szervezetek polgári jogi személyiségének megállapítása nem szükséges. Hasonló az eljárás az egyéb egyházi intézmények (pl. egyetemek) jogi személyiségének rendezésénél is. Ha ezeket a belső jogi személyeket az egyház be kíván8

Ehtv. 15§ (1) g. Ehtv. 14§-15§ 10 Ehtv. 36§ (1) 11 CIC 373. kán. 12 CIC 515. kán. 3§ 9

208


TPF

ja jegyeztetni, akkor ezt a saját nyilvántartási száma alatt az egész egyház vagy a felettes belső jogi személyiséggel rendelkező szerv képviselőjén keresztül teheti meg.13 Az egyházi személyek egyházi státusát szintén az egyház belső szabályzata, illetve az egyház képviselője adja meg. A katolikus és ortodox egyházban ősidők óta a klerikusok (püspökök, papok és diakónusok) valamint a – férfi és női – szerzetesek számítanak egyházi személynek, bár a fogalmat ilyenként a nyugati katolikus kánonjog nem ismeri. Mivel a munkaviszony jellege semmilyen szerepet nem játszik az egyházi személy státuszának meghatározásánál, a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy egyházi személynek ne csupán a főállású alkalmazásban levő munkatársakat tekintsék egyházi személynek, hanem azokat is, akik a szolgálatot esetleg egyéb – pl. megbízásos, alkalmi – munkaviszonyban látják el. Ez azért fontos, mert például a katolikus egyházban az állandó diakónusok szinte teljes köre, a szerzeteseknek pedig jelentős része polgári jogi értelemben nem főfoglalkozású egyházszolgaként, hanem más munkajogi viszony mellett látja el szolgálatát (gondolhatunk itt bármely egyházi gimnáziumi szerzetestanárra, aki nem végez lelkészi szolgálatot). A törvény értelmében például kiemelt védelmet élvez az esetleges rendzavarókkal szemben a főállású lelkészek, papok mellett az az állandó diakónus is, aki a diakónusszentelésből fakadó jogosultságát gyakorolva a plébános megbízásából temetési szertartást végez, de ezt a tevékenységét nem főállású szolgálatevőként végzi, hanem önmagát és családját valamely más, polgári foglalkozásból származó jövedelméből látja el. További egyházjog – polgári jogi relevanciát találunk az Ehtv. 20§ (3) bekezdésében, melyben az adománygyűjtés módját tekintve az egyház belső törvényeit és szabályait tekinti meghatározónak. Kifejezetten az adománygyűjtés módjával foglalkozó egyházi jogszabályt a Ferences Rend alapszabályzatában és konstitúciójában találhatunk, mely – a Ferences Rend évszázados szokásainak megfelelően – adott esetben lehetővé teszi egyházi tevékenységként a házaló adománygyűjtést is.

5. Az egyház működésének sajátosságai az Ehtv. szövegében Az egyházak, bár meghatározásuk szerint főleg a természetfeletti valóságra, és a vallási tevékenységre irányuló szervezetek, számos olyan oktató, szociális és karitatív munkát végeznek, melyek vagyonkezeléssel és más hasonló, közhasznú alapítványok vagy vállalkozások tevékenységével azonos területet jelentenek. Az egyháziság fogalmának mindennapi használatához ezért érdemes megvizsgálni a törvény szövegének azon pontjait, melyek ezeket a területeket szabályozzák. A törvény szövege szerint az egyház mindenekelőtt jogosult közcélú tevékenység végzésére, melyekkel kapcsolatban – mivel hívei egyúttal a magyar állam adófizető polgárai is egyben – ugyanolyan államháztartási finanszírozásra jogosult, mint az önkormányzati fenntartású hasonló intézmények. Az itt dolgozó munkatársak bérezése és foglalkoztatása az önkormányzati intézményekhez hasonló keretek között történik.14 Az egyház érdekében gazdasági-vállalkozási tevékenységet folytathat. Fontos azonban, hogy ezt a célt nem öncélúan, hanem a küldetésének megvalósítása érdekében kell tennie,15 mint például kolostorok, iskolák, szociális karitatív intézmények fenntartása. Erre láthatunk igen pozitív példát a Pannonhalmi Főapátság esetében, amely az évezredes monostor és a hozzá kapcsolódó nagynevű gimnázium és a szociális otthon fenntartása érdekében borászatot, szál13

Ehtv. 11§ (4) Ehtv. 19§ (4) 15 Ehtv. 19§ (3) 14

209


Dr. Tokodi Bence

lodát és éttermet tart fenn, ausztriai termőföldjeinek bérbeadása révén pedig a kommunizmus évei alatt is függetleníteni tudta magát az aktuális államhatalom pénzügyi politikájától. Az Ftv. 20§ (4) bekezdése igen részletes felsorolást nyújt azokról a tevékenységekről, melyek nem tekintendők gazdasági-vállalkozási tevékenységnek annak ellenére, hogy végzésük adott esetben komoly pénzügyi nyereséggel járhat. Ehhez köthető az a lehetőség, hogy az egyház adókedvezményben vagy más ezzel egy tekintet alá eső kedvezményben részesüljön.16 Az egyház vagyonkezelésének szempontjából az egyházi vagyon két részre osztható. A hitéleti célú bevételeket és azok felhasználását az állam nem ellenőrizheti. Ebbe a kategóriába tartozik a SZJA egyházaknak felajánlható része, továbbá az államtól kapott hitéleti támogatás.17 Minden más bevétel ellenőrzése a vonatkozó jogszabályok alapján történik; az államtól meghatározott célra – tehát nem hitéleti tevékenységre – kapott támogatás az Állami Számvevőszék ellenőrzése alatt kerül felhasználásra. Mindezek mellett az egyház lehetőséget kap a jogalkotói munka kapcsán a jogszabálytervezetek és jogalkotási koncepciók véleményezésében18 – ami kiemelkedő jelentőségű az állami kormányzati hatalom működése szempontjából – továbbá tábori lelkészi, börtön- és kórházlelkészi szolgálatot tarthat fenn.19 A vallásszabadság alapvető jogának gyakorlását kívánja továbbá biztosítani a törvény azzal, hogy lehetővé teszi a hitoktatást állami oktatási intézményben,20 továbbá fokozott jogi védelmet ad az egyház szertartásainak, az egyházkormányzat gyakorlásának, a szakrális helyeknek21 és az egyház nevének, jelképrendszerének és szimbólumainak.22

6. A katolikus egyházjog és az Ehtv. egyházfogalmának relációja, a következtetések levonása Akár a katolikus-ortodox egyházfogalomból, akár a protestáns közösségek önértelmezéséből indulunk ki, komoly hasonlóságot és kompatibilitást fedezhetünk fel köztük és a hatályba lépő Ehtv. egyházfogalma között. A keresztény egyházak önértelmezése egyértelműen Jézus Krisztus központi jelentőségéből indul ki, aki körül a krisztushívők csoportosulnak, gyülekezetet, egyházat hozva létre. Az ortodox/katolikus értelmezés akkor tekinti valódi értelemben vett egyháznak ezt a csoportosulást, ha a Jézus Krisztussal való kapcsolatot mindenekelőtt a hagyományos értelemben vett Eucharisztia jelenti, melyet a törvényesen felszentelt püspök szolgálata biztosít. Az Ehtv. egyházfogalma a vallási tevékenység köré rendeződik (melynek központi eleme a természetfelettire való irányultság), amit az azonos hitelveket valló természetes személyek konkrét intézmény, szervezet keretében végeznek. Ez azért lényeges, mert az egyháztól szigorúan elválasztott, világnézeti kérdésekben semlegesen működő állam az egyháziság maghatározásában konstitutív elemként egy, az empirikus megtapasztalhatóság kereteit túllépő szempontot tekint eligazító jelentőségűnek.

16

Ehtv. 20§ (5) Ehtv. 21§ (1) 18 Ehtv. 22§ 19 Ehtv. 24§ (2) 20 Ehtv. 24§ (1). A törvény a hitoktatók állam által történő bérezését is biztosítja. 21 Ehtv. 23§ 22 Ehtv. 25§ (1), (3) 17

210


TPF

Világos, hogy – mivel a modern társadalomnak a sokszínű vallási élet természetes velejárója – az emberi egyenjogúság elvét tiszteletben tartó, világnézeti szempontból semleges Törvényhozó nem nevezhet meg konkrétan természetfeletti valóságot, amelyre a saját egyházfogalmát építi. Nem nehéz azonban az Ehtv. szövegében központi jelentőségű természetfelettiség fogalmát fedésbe hoznunk a keresztény krisztocentrikus identitással és a katolikus/ortodox eucharisztia-központúsággal; az Ehtv.-ben található autonóm irányítás alatt működő vallási intézmény, szervezet képe pedig teljesen megfeleltethető mind a protestáns eklézsiának, mind a katolikus-ortodox episzkopális egyházszervezetnek. A keresztény egyházak önértelmezése mögött több száz éves, adott esetben két évezredes teológiai hagyományok és fejlődés, valamint történelmi sajátosságok húzódnak. A magyar államiság történelmében és kultúrájában szintén több évszázados, esetleg egy évezredes múltra tekinthet vissza a keresztény vallás mindhárom irányzatának jelenléte. A Törvényhozó semmiképp nem akart figyelmen kívül hagyni ennek a jelétnek a fontosságát – épp ellenkezőleg, a vallási közösségek, egyházak értékes társadalmi szerepvállalását kívánta szem előtt tartani a törvény megalkotásakor; számolva azzal, hogy az Európai Únió tagállamaként, az úniós elvárásoknak megfelelve egy igen komplex társadalom sokszor kényes kérdéseiben kell a születő jogi normának eligazító szerepet vállalnia. A kétféle egyházfogalom vizsgálatánál azonban olyan közös pontokat fedezhetünk fel, melyek – ha mindkét fél tisztában van partnere történelmével és sajátos küldetésével – biztos alapot nyújthatnak ahhoz, hogy az állam és az egyházak korrekt, a társadalom számára értéket teremtő együttműködéssel valósítsák meg az állampolgárok javának szolgálatát.

211


Dr. Tokodi Bence

Irodalomjegyzék Az Egyházi Törvénykönyv, ford., szerk., komm.: ERDŐ, P., Budapest, Szent István Társulat 1997. 2011. évi C. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról in: Magyar Közlöny 85 (2011) Hittani Kongregáció, Dominus Iesus (Nyilatkozat), Róma, 2000

212


TPF

A GAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA A TERÜLETI EGYENLŐTLENSÉGEK ALAKULÁSÁRA MAGYARORSZÁGON Dr. Uzzoli Annamária MTA Regionális Kutatások Központja, tudományos munkatárs Tomori Pál Főiskola, főiskolai docens Miklósné Dr. Zakar Andrea Tomori Pál Főiskola, főiskolai docens Az elmúlt évek pénzügyi és gazdasági válsága jelentős hatással volt a reálgazdasági folyamatokra Magyarországon, amelynek területi vonatkozásai a regionális fejlettségbeli különbségek kiéleződéséhez vezettek. A válság közvetlen következményei leginkább az ipari termelés visszaesésében, a munkanélküliség emelkedésében és strukturális átalakulásában volt tapasztalható. Míg az előbbi főként a feldolgozóipart, addig az utóbbi a szakmunkás férfiakat és a magasan kvalifikált piaci szférában dolgozókat egyaránt érintette. A válság közvetett következményei hosszútávon a lakossági adósságállomány növekedéséhez, az életkörülmények rosszabbodásához, s a leginkább kiszolgáltatott társadalmi csoportok esetében elszegényedéshez vezethet. Az összefüggések komplexek és összetettek, a kedvezőtlen hatékony hatások kezelésére mind nemzetközi, mind pedig nemzeti szinten fel kell készülni, például a szakpolitikai prioritások összehangolásával. Bevezetés A 2008 szeptemberében kirobbant nemzetközi pénzügyi válság már októberben elérte Magyarországot, makrogazdasági hatásai már novembertől tapasztalhatók voltak. A pénzügyi és gazdasági válság mélypontja 2009 tavaszán-nyár elején következett be, azonban a válság elhúzódása, illetve újabb hitelválság és/vagy euróválság körvonalazódása 2011-ben továbbra is veszélyezteti az európai piacokat. A pénzügyi válság magyarországi megjelenésében, majd a gazdasági válság elmélyülésében objektív (nemzetközi pénzpiaci helyzet) és szubjektív (ország társadalmi-gazdasági helyzete) tényezők játszottak közre (Fenyő M. 2010). Szerepük a magyar gazdaság és munkaerőpiac strukturális átalakulásában és a regionális fejlettségbeli különbségek növekedésében tapasztalható. Magyarország a világ 51. nemzetgazdasága, a világ összes GDP-jének mindösszesen 0.2%-át állítja elő, de az ország GDP-jének több mint 70%-a származik külföldi működőtőkeállományból, illetve az import közel 80%-át külföldi tulajdonú vállalatok bonyolítják le (Bernek Á. 2009). Ez az oka annak, hogy a magyar gazdaság ilyen mértékben kiszolgáltatott a nemzetközi pénzügyi mechanizmusoknak. A globális pénzügyi válság különösen erősen sújtotta Magyarországot, mert a pénzügyi befektetők kockázatkerülése és a magyar állampapírok iránti kereslet elapadása miatt nagyon erős árfolyam-ingadozás és forint gyengülés volt tapasztalható az elmúlt években (Dános A. 2009). A válság közvetlen következményei leginkább az ipari termelés visszaesésében és a munkanélküliség növekedésében volt megfigyelhető Magyarországon. Míg az előbbi főként a feldolgozóipart, addig az utóbbi a szakmunkás férfiakat és a magasan kvalifikált piaci szférában dolgozókat érintette. Mindezek következtében jelenleg az ipar termelési kapacitásainak területi koncentrációja és az aktuális munkanélküliség strukturális átalakulása tapasztalható. A válság közvetett következményei a leginkább érintett társadalmi csoportok életkörülményeinek romlásával járt együtt (Uzzoli A. 2011). A válság kezdetén a

213

A gazdasági válság hatása a területi egyenlőtlenségek alakulására Magyarországon

Dr. Uzzoli Annamária – Miklósné Dr. Zakar Andrea

térségi fejlődésre vonatkozó prognózisok a területi egyenlőtlenségek mérséklődésével számoltak. Ma már látható, hogy a rendszerváltozás nyertes régiói könnyebben átvészelték a válságot, míg a vesztes régiók lemaradása tovább növekedett. A tanulmány célja egyrészt rövid áttekintést adni a válság magyarországi megjelenéséről, másrészt a válság és a makrogazdasági mutatók kapcsolatának értelmezése a területi vonatkozások bemutatásán keresztül. A téma feldolgozásában a szakirodalmi előzményekre és statisztikai elemzésre támaszkodunk, területi vizsgálati szintünk a régió (NUTS2) és a megye (NUTS3). A válság közvetlen és közvetett következményei leginkább a munkanélkülieket érintik, ők a legveszélyeztetettebbek válságok idején. Ez az oka annak, hogy a tanulmányban alapvetően a munkanélküliség időbeli és területi alakulását vizsgáljuk. Az 1990 utáni átmeneti folyamatok analógiájára fő kérdésünk, hogy a gazdasági válság milyen strukturális és területi változásokat okozott a munkanélküliség alakulásában Magyarországon. A hazai munkaerő-piac átalakulása a válság hatására Az 1990-es évek elejének magyar munkaerő-piacát a foglalkoztatási helyzet rohamos romlása, és a munkanélküliség gyors emelkedése jellemezte. Ezek a folyamatok megegyeztek a szocialista típusú társadalmi-gazdasági rendszer összeomlását és a piacgazdaságba való átmenetet követő jelenségekkel, amelyek együttesen érvényesek voltak Közép- és Kelet-Európa átalakuló államaiban (Hoen, W. H. 2011). Az 1. ábrán látható, hogy a rendszerváltozás utáni években rövid időn belül meredeken növekedett a munkanélküliség Magyarországon, mélypontját (12,1%) 1993-ban érte el. 1993 és 2001 között folyamatosan és jelentős mértékben csökkent, a legjobb év 2001 volt, amikor a mutató értéke 5,7% volt. Azóta kisebb ingadozásokkal emelkedett a munkanélküliség mértéke, de a válság bekövetkezte előtt már 2007-től tapasztalható a nagyobb arányú növekedés. A 2008 őszi pénzügyi és hitelválság következményeként 2009 májusában volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta (több mint 10%), azonban 2010 második félévétől megfigyelhető a lassú mérséklődés. 1. ábra A munkanélküliség alakulása Magyarországon (%), 1992-2009 13 %

12 11 10 9 8 7 6 5 4 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

Adatok forrása: www.ksh.hu [Központi Statisztikai Hivatal 1992 óta közli a magyar munkanélküliségi adatokat.]

214


TPF

A munkanélküliség magyarországi megjelenése óta mindig a férfiak voltak nagyobb számban álláskeresők, 2004-2008 között igen nagymértékben közeledett egymáshoz a két nem munkanélküliségi aránya, de 2009-től ismételten a férfiak tipikus dominanciája figyelhető meg. Jelenleg a magyar férfiak munkanélkülisége közel 25%-kal haladja meg a nőkét. A kilencvenes évek első feléhez képest a munkanélküliség kiváltó okai is alapvetően megváltoztak a válság időszakában. A rendszerváltozás hatására főként a mezőgazdaság és az ipar foglalkoztatási lehetőségei szűkültek be, de a kilencvenes évek végétől növekedni kezdett a felsőfokú végzettségű, pályakezdő diplomás munkanélküliek részaránya. A rendszerváltozás egyértelmű vesztesei a munkaerőpiacon és az életkörülmények romlásában a legalacsonyabb iskolai végzettségűek voltak. Ezzel szemben a jelenlegi válság jelentős mértékben érintette a magasan kvalifikált munkaerőt, a tercier és kvaterner szektor foglalkoztatottjait. Vagyis az elmúlt bő évtizedben a magasabb iskolai végzettséggel, s így kedvezőbb életminőség mutatókkal bíró társadalmi csoportok jelentek meg a munkanélküliek között. A rendszerváltozás hatására leszakadó megyék többsége Magyarország keleti és északkeleti területén találhatók meg (Nemes Nagy J. 2004), de a nyugati országrészben Somogy és Baranya megye helyzete az országos átlaghoz képest is igen kedvezőtlen. A piacgazdaságba való átmenet tehát a munkanélküliség térszerkezetében jellemzően az ország nyugat-keleti megosztottságát eredményezte, ami a területi egyenlőtlenségek növekedésével és Magyarország polarizált területi fejlődésével párosult. A jelen gazdasági válság elsődlegesen a rendszerváltozás nyertes megyéit (pl. Győr-MosonSopron) és az ország kedvezőbb helyzetű régióit (Nyugat-Dunántúl) érintette. A 2008. októbertől növekvő munkanélküliség főként az északnyugati területeken volt megfigyelhető, az ottani exportorientált, feldolgozóipari vállalatok és nagyvállalkozások létszámleépítése miatt (Lőcsei H. 2010a). A 2. ábrán megfigyelhető, hogy a válság kezdetét követő egy éven belül a legtöbb elbocsátás a Közép-és Nyugat-Dunántúl Régiót érintette. A kevésbé érintett területek között találjuk a fővárosi agglomerációt, a balatoni régiót, illetve az eleve elmaradottabb területeket. Ezeken az elmaradott területeken (Alföld középső része, ÉszakMagyarország) a helyi nagyvállalatok hiányában kevesebb is volt az elbocsátottak száma. Ugyan a létszámleépítés és a munkanélküliség főként a jobb társadalmi-gazdasági helyzettel rendelkező Nyugat-Magyarországot sújtotta, mégis a munkanélküliség térszerkezetében alapvető változás nem következett be. A munkanélküliség megyei megoszlását vizsgálva 2009-ben megfigyelhető (3. ábra), hogy az álláskeresők legmagasabb aránya továbbra is az ország északi és északkeleti felében található (Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, SzabolcsSzatmár-Bereg megye), ahol eleve 13-14% fölött van a mutató értéke. Közép-Magyarország (Budapest és Pest megye), Északnyugat-Magyarország (Komárom-Esztergom és GyőrMoson-Sopron megye), valamint Kelet-Magyarországon Csongrád megye kedvezőbb helyzete továbbra is megfigyelhető. Az elmúlt évek gazdasági válsága inkább a kedvezőbb helyzetű térségeket differenciálta, tovább mélyítve a főváros-vidék ellentétet (Lőcsei H. 2010b). A válság hosszabb távú területi hatásai a területi fejlettségbeli különbségek kismértékű növekedését és az eleve elmaradott területek további lemaradását eredményezheti. Vagyis a válság kirobbanásakor napvilágot látott prognózisok, miszerint a válság területi következményei a területi különbségek kiegyenlítődésével járhatnak együtt, nem bizonyultak életképesnek (pl. Enyedi Gy. 2009). Tulajdonképpen az előrejelzések azon alapultak, hogy az elmaradott területeken a válság

215



végérvényesen leépíti az ott ragadt technológiákat, így ezek a területek hosszú távon hatékonyabban képesek kiaknázni a helyi erőforrásaikat (pl. mezőgazdasági potenciált). 2. ábra A létszámleépítések száma (fő), 2008. ősz – 2009. ősz

Forrás: Lőcsei H. 2009. 3. ábra. A munkanélküliség területi különbségei (%), 2009

Adatok forrása: Megyei Statisztikai Évkönyv, 2009. A gazdasági válság területi negatív hatásainak enyhítésére 2009 tavaszán különböző munkahely-megőrző programok indultak Magyarországon éppen a munkanélküliség mérséklése és a foglalkoztatottság szinten tartása céljából. Ezek a programok részben uniós (pl. Társadalmi Megújulás Operatív Program), részben nemzeti forrásokat aknáztak ki, összesen tízmilliárd forint értékben (www.afsz.hu). Ezeknek a programoknak a regionális

216


TPF

megoszlása ellentmondásos volt, nem feltétlenül a mély válságba jutott térségek voltak a kedvezményezettek (Stárics R. 2010).

Az „új” munkanélküliség hatása a területi különbségekre A Központi Statisztikai Hivatal „új” munkanélküliséggel definiálja azokat, akik a válság kirobbanása előtt foglalkoztatottak voltak, de 2008 őszét követő egy éven belül álláskeresőkké váltak (KSH 2010). Többségük esetében az állásvesztés joggal kapcsolható össze a hátrányos gazdasági folyamatokkal és a munkaerőpiac kedvezőtlen alakulásával. A KSH nyilvántartása és felmérése alapján (KSH 2010) megállapítható, hogy az újonnan munkanélkülivé váltak közel 3/4-e a nemzetgazdaság négy területéről, a feldolgozóiparból, az építőiparból, a kereskedelem, javítás, illetve a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás nemzetgazdasági ágból került ki. Az „új” munkanélküliek 40%-a korábban a feldolgozóiparban dolgozott, a tartós munkanélküliek esetében – már csak foglalkoztatási súlyából következően is – 25,9%-kal szintén ez a legnagyobb kibocsátó ágazat, amelyet azonban 18,1%-kal követ a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás. Az építőipar relatív súlya az új és tartós munkanélküliek esetében azonos, a kereskedelemé viszont az előbbieknél nagyobb. A tartós munkanélküli férfiaknál a korábban a közigazgatás, védelem területén, az „új” munkanélküli nőknél pedig a feldolgozóiparban dolgozók részaránya kiemelkedő a többi csoportéhoz viszonyítva. Az „új” munkanélküli férfiak között mintegy 4 százalékponttal nagyobb arányt képviselnek a 40 éven aluliak, mint a tartósan munkanélküliek csoportjában, míg a nőknél az életkor szerinti megoszlásban nincs érdemi különbség. A két csoport tagjainak legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlása szintén a válság hatását jelzi. Míg a válság kirobbanásához képest egy évvel korábban is munkanélküliek 45%-a legfeljebb alapfokú végzettségű volt, az új munkanélküliek 42%-a szakiskolát, szakmunkásképzőt, 18,6%-uk pedig szakközépiskolát végzett. A gyárbezárásokhoz kapcsolódó létszámleépítés, amely a munkanélküliek létszámának megugrását eredményezte, szelektálatlanul érint minden ott dolgozót, s nem csak a rossz munkaerő-piaci pozíciójú, alacsony iskolai végzettségűeket, emiatt az „új” munkanélküliek iskolai végzettség szerinti megoszlása a foglalkoztatottakéhoz és nem a munkanélküliekéhez hasonlít inkább (KSH 2010). A 2. és 3. ábra összehasonlításának eredménye, hogy ugyan a válságot követő egy évben létszámleépítések inkább a kedvezőbb helyzetű nyugati országrészeket érintették. Ennek ellenére a munkanélküliség térszerkezetében markáns változás nem következett be, továbbra is helytálló a nyugat-keleti megosztottság, hisz tartósnak tekinthető a legjobb és legrosszabb helyzetű megyék köre. Tehát, ha a munkanélküliség – létszámleépítések és nyilvántartott álláskeresők – alapján vizsgáljuk a területi különbségek alakulását, akkor azt lehet megállapítani, jellemző területi mintázata nem változott, illetve mértékében kisebb fordulat következett be. Magyarország társadalmi-gazdasági környezetére egyértelműen hatással van az a tény, hogy térben is jól érzékelhető erős megosztottság a válság hatására részben enyhült. Igaz ez a válság kirobbanását követő bő másfél évre, azonban 2010 nyár eleje óta kisebb mértékben, de növekedtek a területi egyenlőtlenségek. A munkanélküliek (álláskeresők) számát és arányát vizsgálva a következő sajátosságok állapíthatók meg a területi különbségekkel kapcsolatban. A gazdaság teljesítőképességét, a versenyképességet, az életszínvonalat tekintve a kedvezőbb helyzetben vannak az északnyugati területek és a főváros, amelyeket azonban különbözőképpen érintett a válság és a munkanélküliség. Míg az előbbi terület 2010 második félévétől enyhe javulást élt meg, addig az utóbbi viszonylag lassan reagált a munkaerő-piaci viszonyok megváltozására, átalakulására. Északnyugat-Magyarország a javulást az exportorientált fel217



dolgozóipari vállalkozásoknak, illetve azok dinamikus növekedésének köszönhette. Budapest és az agglomeráció munkaerőpiaca eleve sokkal jobb helyzetben volt az országos átlagnál a válság előtt is, s a válság hatására is csak az országos átlag felét érte el a növekvő munkanélküliségi ráta. Az elmaradottabb déli és keleti országrészben továbbra is rossz a helyzet mind a foglalkoztatást, mind pedig az életkörülményeket tekintve. Tény, hogy ezeken a területeken kedvezőbb hatást fejtettek ki a közmunkaprogramok, viszont lemaradásuk fokozódik az országos átlaghoz képest. Ráadásul a szezonális foglalkoztatottság (pl. agrárkeresők, alkalmi építőipari munkások) jelentékeny mértékű ingadozását eredményezi a munkanélküliségnek, ami a segélyezésben is nagyobb terheket ró az államháztartásra. Összefoglalás A hosszú távú gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése, a térségi fejlődés polarizáltságának megszűntetése, valamint egy újabb mély gazdasági válság elkerülése érdekében 2011. január közepén a magyar kormány meghirdette az Új Széchenyi Tervet, illetve 2011. március elején a Széll Kálmán Tervet. Míg az előbbi az uniós pénzügyi források még hatékonyabb kiaknázására épül, addig az utóbbi célja az államadósság és az államháztartási hiány csökkentésén keresztül megteremteni a GDP növekedés és a stabil munkaerőpiac lehetőségeit. Az aktuális fejlesztési tervek prioritásai – az ún. kitörési pontok – több olyan gazdasági tevékenységet, iparágat integrálnak, amelyek esetében a fejlesztések már középtávon európai és globális léptékben is versenyképes magyar termékek, szolgáltatások és vállalatok megjelenéséhez vezethetnek. Így az Egészségipari Program, a Zöldgazdaság-fejlesztési Program, Otthonteremtési Program, Vállalkozásfejlesztési Program, Innováció Program, Foglalkoztatási Program, Közlekedésfejlesztési Program egyrészt harmonizál az Európai Unió 2020-ig szóló gazdaságpolitikai stratégiai célkitűzéseivel, másrészt a magyar vállalkozók, önkormányzatok és az állam közös kockázatviselésén alapul. Jelen tanulmány lezárására 2011. szeptember közepén került sor, így 2011 őszén várható pénzügyi folyamatok és gazdasági hatásaik csak sejthetők. Ugyanis a kötvény- és devizapiacokon 2011 nyarán kialakult kedvezőtlen folyamatok miatt újabb hitelválság réme fenyeget, főként Európában. Az európai bankok sérülékenyebbek az amerikai bankoknál, mert az utóbbiak jobban növelték likviditásukat a 2008-as pénzügyi válság óta, és mérsékelték rövid távú tartozásaikat. Az európai pénzintézetek emellett kénytelenek voltak emelni betéti kamataikat, hogy több pénzt gyűjtsenek be ügyfeleiktől, miután az amerikai alapok tartózkodnak finanszírozásuktól. Ráadásul a 2011. első félévi görög válság, majd a kelet-európai régióban rohamosan növekedő lakossági adósságállomány (devizahitelek miatt) valószínűsíti a gazdasági növekedés jelentős lelassulását és a fokozódó szociális problémákat Európa országai esetében. A tanulmány az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

218


TPF

Irodalomjegyzék 1. Bernek Ágnes (2009): Globális pénzügyi válság – avagy egy új világgazdasági korszak határán. Földgömb 2009/3. pp. 7-19. 2. Dános Anikó (2009): A globális pénzügyi válság kialakulása és reálgazdasági hatásai. Tudományos Mozaik 6. kötet, Tomori Pál Főiskola, Kalocsa pp. 165-179. 3. Enyedi György (2009): A válság pozitív hatásai. Élet és Irodalom, 2009/20. pp. 23-28. 4. Fenyő Márk (2010): Világgazdasági válság 2008-2009: okok és reakciók. Tudományos Mozaik 7. kötet, Tomori Pál Főiskola, Kalocsa pp. 105-116. 5. Hoen, W. Herman (2011): Crisis In Eastern Europe: the Downside of a market economy revealed? European Review 2011/1. pp. 31-41. 6. KSH (2010): A válság hatása a munkaerőpiacra. KSH 2010/április (http://kgk.bmf.hu/sites/kgk.bmf.hu/files/valsagmunkaeropiacra.pdf) 7. Lőcsei Hajnalka (2010a): A munkanélküliség területi polarizáltsága Magyarországon. 26 p. (http://regionalis.elte.hu/mellekletek/locsei2.pdf) 8. Lőcsei Hajnalka (2010b): A gazdasági válság földrajza. 3 p. (http://www.gvi.hu/data/research/valsagfoldrajz_GVI.pdf) 9. Nemes Nagy József (2004): Elements of regional disparaties in the new regional pattern. In: Enyedi György – Tózsa István (eds.): The Region. Regional development, policy, administration and e-government. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 62-79. 10. Stárics Roland (2010): Munkahelyteremtő és munkahelymegtartó támogatások területi jellemzői válság idején. (http://regionalis.elte.hu/mellekletek/starics.pdf) 11. Suhányi Erzsébet (2009). A számvitel szabályozása és a pénzügyi válság negatív hatásai a szlovák vállalkozások beszámolójára. Tudományos Mozaik. 6. kötet, Tomori Pál Főiskola, Kalocsa pp. 79-92. 12. Uzzoli Annamária (2011): The role of unemployment in the run of life chances in Hungary. International Journal of Population Research 2011/1. (http://www.hindawi.com/journals/ijpr/2011/130318.html) Internetes források: www.afsz.hu www.ksh.hu http://www.mno.hu/upload/docfiles/1103/szellkalmanterv.pdf www.portal.ksh.hu www.ujszechenyiterv.gov.hu

219

220


TPF

INFLUENCE OF THE SEASON UPON STARTING WEIGHT AND AVERAGE DAILY GAIN OF COMMERCIAL HYBRIDS PIGS DURING THE NURSERY PERIOD Dr. Diana Marin  , Dr. N. Pacala  , Dr. I. Petroman  , Dr. Ccornelia Petroman, Dr. Ramona Untaru, Dr. Ramona Ciolac The 11289 pigs that were scaled at weaning (before transferring theme from the farrowing to the nursery) and also before transferring theme from the nursery to the finishing stage. Average weaning weight in the spring was 8.32 ± 0.40 kg and the average temperature was 12 C; for the summer, the average weaning weight was 7.80 ± 0.07 kg and the average weaning weight was 22 C; for the autumn, the average weaning weight was 7.57 ± 0.38 kg and the average weaning weight was 13 C; in the winter the average weaning weight was 8.72 ± 0.36 kg and the average weaning weight was -1 C. For the pigs wean during the late autumn and winter, the average daily gain was 0.390 ± 0.033 and increase for the rest of the year, being 0.395 ± 0.032 g during summer, 0.437 ± 0.024 g for autumn and 0.405± 0.022 during winter. Key words: temperature, average daily gain, weight, weaning, pigs, nursery INTRODUCTION Feeding the sow correctly during lactation is critical to ensure healthy and heavy piglets at weaning. In addition to feeding the sow, supplying creep feed to the nursing piglet provides an opportunity to familiarize the piglet with solid feed and provide supplemental nutrition to sow milk (2). Diet formulation for feeding weaned pigs should be designed with certain key considerations in mind (1, 3, 4):  feed intake drives growth performance;  complex diets with specialty ingredients are beneficial during the first few weeks after weaning because they increase feed intake;  diet complexity must be reduced rapidly as the impact on feed intake declines. Piglets are used to sow milk, a highly digestible, specialized, energy-rich source of nutrients. After weaning, to obtain good growth performances, it is required to provide the proper feed for the weight and age of pigs weaned (1). MATERIAL AND METHOD The experiment was carried out during one year. In this period we study the weaning weight, and average daily gain of the pigs, during the nursery period, in different seasons, correlated to the temperature. Experimental material was represented by 11289 pigs that were scaled at weaning (before transferring theme from the farrowing to the nursery) and also before transferring theme from the nursery to the finishing stage. This work was published during the project "POSTDOCTORAL SCHOOL OF AGRICULTURE AND VETERINARY MEDICINE", POSDRU/89/1.5/S/62371, co-financed



Banat`s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Timisoara, Faculty of Agricultural Management Faculty of Animal Sciences and Biotechnologies, Banat University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine in Timisoara, Calea Aradului 119, Timisoara 

221

Dr. Diana Marin, Dr. N. Pacala,

Influence of the season upon starting weight and average daily gain of commercial hybrids pigs during the nursery period

Dr. I. Petroman, Dr. Ramona Ciolac, Dr. Cornelia Petroman, Dr. Ramona Untaru

by the European Social Fund through the Sectorial Operational Program for the Human Resources Development 2007-2013. RESULTS AND DISCUTIONS In table 1 are presented the average weaning weight of the pigs, in different seasons. We also measured and recorded the temperature: minimum, maximum and average, for the seasons. During the spring and winter we notice that the weaning weight was higher than during summer and autumn. Table 1 Weaning weight of the pigs, in different seasons Environmental temperature C Starting weight Season (kg) Minimum Maximum Average Spring 8.32 ± 0.40 -6 28 12 Summer 7.80 ± 0.07 8 36 22 Autumn 7.57 ± 0.38 -4 28 13 Winter 8.72± 0.36 -13 16 -1 Average weaning weight in the spring was 8.32 ± 0.40 kg and the average temperature was 12 C; for the summer, the average weaning weight was 7.80 ± 0.07 kg and the average weaning weight was 22 C; for the autumn, the average weaning weight was 7.57 ± 0.38 kg and the average weaning weight was 13 C; in the winter the average weaning weight was 8.72 ± 0.36 kg and the average weaning weight was -1 C.

Figure 1. Weaning weight of the pigs, in different seasons of the year We consider that the differences between the weaning weight are caused by the fact that in the hot period of the year when the sow do not milk properly (low feed intake cause by the high temperature).

222


TPF

Table 2 Season Spring Summer Autumn Winter

Average daily gain of the pigs, in different seasons Environmental temperature C Average daily gain (g) Minimum Maximum Average 0.390 ± 0.033 -6 28 12 0.395 ± 0.032 8 36 22 0.437 ± 0.024 -4 28 13 0.405± 0.022 -13 16 -1

In table 2 is presented the average daily gain of the pigs, in different seasons. For the pigs wean during the late autumn and winter, the average daily gain was 0.390 ± 0.033 and increase for the rest of the year, being 0.395 ± 0.032 g during summer, 0.437 ± 0.024 g for autumn and 0.405± 0.022 during winter.

Figure 2. Average daily gain of the pigs, in different seasons of the year Average daily gain of the hogs that we have in this trial, during the nursery period was not influenced by the season temperature or weaning weight, as you can see from the chart above. CONCLUSIONS 1. Weaning weight it is influenced by the seasonal variance of the temperature; during summer and early autumn, when the lactating sows feed intake decrease, weaning weight it is the lowest for the entire year. 2. Average daily gain during the nursery period it is not influenced by the season temperature or weaning weight.

223

Dr. Diana Marin, Dr. N. Pacala,

Influence of the season upon starting weight and average daily gain of commercial hybrids pigs during the nursery period

Dr. I. Petroman, Dr. Ramona Ciolac, Dr. Cornelia Petroman, Dr. Ramona Untaru

REFERENCES 1. Bowman, A.C. et al, 2009, Maternal and social genetic effects on average daily gain of piglets from birth until weaning 2.

Petroman I., Creşterea porcinelor, Editura Mirton, Timişoara, 2002

3.

http://jas.fass.org/content/69/4/1370.short

4. http://www.ncsu.edu/project/swine_extension/swine_news/2007/sn_v3009%20 (october).htm

224


TPF

OVERVIEW OF AGRO-TOURIST POTENTIAL ON ARAD,S COUNTY TERRITORY AND UTILIZATION DEGREE REFLECTED THROUGH EXISTING HOUSEHOLDS PRIVIRE DE ANSAMBLU ASUPRA POTENŢIALULUI AGROTURISTIC DE PE TERITORIUL JUDEŢULUI ARAD ŞI GRADUL DE UTILIZARE A ACESTUIA REFLECTAT PRIN PRISMA GOSPODĂRIILOR AGROTURISTICE EXISTENTE Dr. I. Csosz, Dr. Ramona Ciolac  , Dr. Simona Martin On Arad County’s territory we can distinguish several areas/tourist areas, differentiated between them depending on the natural and entropic specific potential, the type and group of tourist objectives, tourism capitalization modalities of hold tourist potential, by possibilities and quality of access infrastructure. Based on analysis of the tourism potential of the components of the physicalgeographical and the socio-geographical frame, of territorial distribution of natural and entropic tourist attractions and of major rural tourist accommodation, could perform an assessment of agro-tourist capitalization degree of available potential of rural areas from Arad County. MATERIAL AND METHOD To achieve this scientific paperwork the authors used various bibliographical sources, and other materials and research in the discipline of tourism, on which certain conclusions have emerged. RESULTS AND DISCUTIONS 1. Overview of agro-tourist potential on Arad,s County territory According to information from Arad County Council, following some studies, we can delineate three Arad agro-tourist areas.1 1. Mures Valley tourist area is distinguished through the landscape of transition from the mountain one (Zarand Mountains), to the hills (Lipova hills) and the broad valley corridor (Mures Valley). This shift from physical and socio-geographical characteristics of the mountains to the hills and to the valley corridor plan translates also in economic activities plan, including the tourist ones. Mures Valley tourist area is a transition path of tourist flows from Hilly Depression of Transivania to the Western Plain, so that the main accommodation units, adapted to the transit tourism, are located in areas of entry and exit of the valley corridor, respectively in Lipova, Conop and Petris, Savarsin. 2. Mountains Codru Moma tourist area. In Codru Moma Mountains are many natural attractions but dispersed in space, of which only those near Moneasa locality are more known and used for tourism. Even watering and climatic Moneasa resort is the main objective of tourist attraction, being located in a small depression with housing climate (local climate has a calming effect on central nervous system and in general on the human body; charged air of negative ions, give by the vegetation has a beneficial effect on health) and having mineral springs whose beneficial effects are recognized throughout the region and even across the country (central nervous system and peripheral musculoskeletal system, some gynecological diseases, neurasthenia, rheumatology, and associated diseases (nutrition and metabolic). 

1

Banat`s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Timisoara, Faculty of Agricultural Management Arad County Council

225

Overview of agro-tourist potential on Arad’s county territory and utilization degree reflected through existing households

Dr. Ioan Csosz, Dr.Ramona Ciolac,

Dr. Simona Martin

3. Gurahont-Halmagiu Depression tourist area-include depression area of the rural localities Halmagiu and Gurahont, over gorges of Crisul Alb and is distinguished by relatively large forest areas (currently adversely affected by the irrational exploitation of wood), with a valuable wildlife found, with numerous places with historic and ethnographic objectives. Also, natural attractions are remarkable in the tourist area: Zeldis Valley, Bison Valley (reserve bay, Ilex aquifolium), Gorge of Crisul Alb. Excepting rural areas of defined tourist areas composition, were also identified other locations (most of them rural) that have an attractive natural and/or entropic tourism potential, which, however, have not had the ability/opportunity to exploit or recovered him enough. The main reason for this situation is the lack of financial resources and, in some measure, ignorance and lack of interest by local authorities of EU funding programs and other means/ways to identify resources for enhancement of the local potential development of tourism activities.

Figure 1- Tourist zoning and unused tourism potential reserve Source: Arad County Council, Development plan of Arad County land-December 2009, Stage I - Phase II - elements that elements condition the development In Barsa locality are conditions for practicing agro-tourism, but does not work any agro-tourism unit, so that the potential for this type of tourism is not valued, as it is in other localities and tourist areas (Dezna, Barzava Varadia de Mures, Petris, Gurahont, Varfurile and Halmagiu). In many other localities (Sofronea, Felnac, Vinga, Fantanele, Tirnova, Buteni, Craiva) are old churches, fortresses and/or castles, they are practiced various popular customs, all of them being the objectives and elements of attraction for tourists, but are not capitalized, these settlements not having accommodation and other tourist facilities.

2. Utilization degree of agro-tourist potential reflected through existing households Accommodation units operating in the localities component of tourist areas representing 75% of the total number of units in the Arad County, and their accommodation capacity is within 88% of the existing accommodation places in the County.

226


TPF

Table 1 Place in the hierarchy

1.Codru Moma, Moneasa 2. Mures Valey

Prioritizing agro-tourist areas of Arad County Nr. % Nr. % Tourist localities accom places accomm places -with -with modat in total odation in total tourist tourist ion Count places County potential facilities places y

685

16,6

13

14,7

577

13,9

12

13,6

Dezna

Moneasa

Places with not capitalised tourism potential or inadequatel y capitalized Dezna

Lipova, Lipova, Barzava, Conop, Conop, Varadia de Barzava, Savarsin, Mures, Varadia Petris Savarsin, de Birchis, Mures, Petris Savarsin, Birchis, Petris 3. Gurahont27 0,6 2 2,2 Gurahont Halmagi Gurahont, Halmagiu , u Plescuta, Halmagi Halmagiu, u, Halmagel, Varfurile Varfurile Source: Arad County Council, Development plan of Arad County land-December 2009, Stage I - Phase II - elements that elements condition the development, p.103 Moneasa area holds 15% of all housing units in the Arad County and 16.6% of accommodation places (685 places), this basis for tourists receiving being diverse (25% of the from County’s hotels (Moneasa, Park, Forest Moma), 2 cottages, 2 hostels, a school camp, a cottage and 3agro-tourism units) and, for some of the types of accommodation, well equipped (~ 20% in accommodation places in 3 star hotels in the County, 50% in agro-tourist units of 3 stars and 2 hostel of 4 stars). The most important tourist locality in the area Gurahont-Halmagiu is Halmagiu, in which operates a 2-star guest house with 19 seats and an agro-tourism unit with 2-star, lowcapacity (8 seats). It can also visit the communes and villages in the area, most of them with old churches, traditional industry and attractive habits rural folk. Developing the concept of agro-tourism has led owners of rural houses to provide services in tourism. The following table includes households classified, under classification for this business, number of accommodation places provided and the geographical location of these guesthouses.

227

Overview of agro-tourist potential on Arad’s county territory and utilization degree reflected through existing households

Dr. Ioan Csosz, Dr.Ramona Ciolac,

Dr. Simona Martin Table 2

Classified households, number of accommodation places provided and geographical location Nr. Of % Accommodation Locality Category guestho from capacity - places uses total 3 23,1 36 places 3 flowers Anastasia 20 Moneasa L&C 12 Paulis Panonia Flowers 4 Minis 8 61,5 2 flowers 83 places Lucia 13 Moneasa Vatra Haiducilor 8 Carmen 4 Savarsin Domeniul Regal 10 Crimona 8 Brusturi Scorpio 25 Cladova Erik 4 Sambateni Minis 11 Minis 2 15,4 35 places 1 flower Rozsa 15 Dorobanti Km 43 20 Odvos 100 Total 13 154 places Source: Arad County Development Strategy

1 1 1 2 2 1 1 1 1 1 1

Agro-tourist units from Arad County are part within categories 1, 2 and 3 stars. In Moneasa, Paulis, and Taut are such accommodation structures in 2 and 3 star categories, totaling 97 seats (Moneasa and Paulis, each with 41 seats and 15 seats Taut) 2 stars agro units located in Savarsin (14locuri) and Halmagiu (8 seats) and those of 1 star are located in (Dorobanti (component locality of the city Curtici) with 15 seats and 20 seats Conop). CONCLUSIONS  Accommodation possibilities in rural areas of Arad County are extremely diverse, according to the availability of household and desires and demands of tourists.  Accommodation places in rural areas are more diverse in terms of types of accommodation: with accommodation in hostels (Pilu, Seleus, Buteni, plus those in Buteni Pancota cities) and agro-tourist units (Taut, Halmagiu) are found many places in holiday camps (Petris, Savarsin, Conop, Tirnova, Paulis).  Currently, imposing economic incentives between peasants and tourists still generates considerable reluctance. One of the reasons is that is in the Romanian peasant nature to be hospitable to all those who step beyond the doorstep and to be generous, without accepting payment in exchange for material benefits; on the other hand, tourists, knowing that feature moral of peasant, prefer to endure the whims of nature or go beyond minimum requirements in order not to feel burdened by the acceptance of services that are aware that they can not repay promptly.

228


TPF

REFERENCES 1. Arad County Council, Arad County Development Strategy 2. Arad County Council, Development plan of Arad County land-December 2009, Stage I - Phase II - elements that elements condition the development 3. Buciuman E., Economia turismului rural şi agroturismului, Editura ProTransilvania, Alba-Iulia, 1999 4. Csősz, I., Agroturismul montan, Editura Mirton, Timişoara, 1996 5. Csősz I., Agroturism şi Turism Rural, Editura Mirton, Timişoara, 2007

229

230


TPF

COPING WITH DEMANDING MANAGERIAL WORK SITUATIONS IN THE CONTEXT OF PERSONALITY CHARACTERISTICS OF MANAGERS Dr. Miroslav Frankovský, Dr. Daniel Lajčin, Dr. Zuzana Birknerová University of Prešov in Prešov, Faculty of Management, Slovakia

Knowing how to solve demanding situations is an inevitable part of managerial work. In connection with the social context of occurrences of demanding situations in managerial work, the report presents the results of an analysis of correlations between the ways of behaving identified by 5 factors of the SSPMPR (WBMW - Ways of Behaving in Managerial Work) and the personality characteristics of managers specified by the features of interpersonal behavior. The analysis confirmed the expected correlations between the selected features of interpersonal behavior with several ways of coping with demanding situations. The presented findings simultaneously highlight the possibilities of prediction of behavior of managers in these situations on the basis of the usage of the developed SSPMPR questionnaire. Key words: management, manager, coping, demanding situations Introduction Demanding situations are perceived by managers either as problematic, critical, conflicting, difficult, unpleasant, burdening, or they are perceived as a possibility to manifest and reinforce own abilities, as a challenge and a launching pad for their career development (Frankovský, Ištvániková, Štefko, 2009). Difficulty of the situations in managerial work is therefore necessary to interpret in the context of situational characteristics of performing this work and personality traits of a particular manager. Selection of strategies of behaving in these situations may have various consequences. According to the impact of this situation on an individual, it can be self-reinforcing or self-threatening behavior of a person (Fedáková, 2002). Demanding managerial work situations are represented not only by the crucial milestones in the life of a manager (loss of job, removal from office or appointment to new office) or existence of an organization (corporate bankruptcy, unexpected achievement), but also problems and difficulties managers encounter much more often, sometimes on a daily basis (disagreements with colleagues, strained relations with superordinate or subordinate, dismissal of employees, solving conflicts among subordinates). Interpretation of demanding managerial work situations in the context of situational and personality characteristics is subjectively conditioned. Dismissal of people from work, deciding about new investments, about changes in the structure of an organization etc. may be for one manager a regular job which is not perceived as stressful, burdening, or as an unpleasant situation. On the other hand, for another manager the same situation may be highly stressful, unpleasant, and its solving may require maximum deployment and self-control. The same situation from the viewpoint of its influence on the manager may be perceived by some individuals as threatening, stressful. On the contrary, other managers may see it as a challenge, a stimulus to begin something new, or as a routine work. Independently of subjective assessment of the degree of such difficulty, managers find themselves in demanding situations almost every day and when solving them they often need to mobilize all their strength which sometimes results in great success, other times in small success, and at times they even fail in these situations completely. Effective solutions to demanding managerial work situations and residues of these processes may in substantially

231

Coping with demanding managerial work situations Dr. Miroslav Frankovsky, Dr. Daniel Lajcin, in the contiext of personality characteristics of managers Dr. Zuzana Birknerová

influence the quality of life of managers, their mental and physical health and finally also effectiveness of their managerial activities and successfulness of functioning of an organization as a whole, and therefore they also influence other people. Searching for the effective ways of coping with demanding managerial work situations is a process which must be based on the given problem from the interdisciplinary point of view (Vávrová, 2004, Hrbáčková, 2010, Čuka, 1997). Forming the essential research questions of coping with demanding managerial work situations, following the specification of the basic research lines of studying coping with demanding situations (Frankovský, 2003), assumes paying attention to seeking answers in at least three basic research contexts (Frankovský, Ištvániková, 2008):  Identification, characterization and classification of situations which may be perceived by managers as problematic, demanding, conflicting, difficult, stressful, unpleasant, etc. This line results primarily in identification of several essential dimensions of situations on the basis of which a certain empirical taxonomy and classification of these situations is subsequently proposed.  Analysis of behavior of managers in solving and coping with these situations. Also in this context, by means of inductive taxonomy, the majority of research procedures may be characterized as an effort to create general classification of behavior of managers in solving demanding situations.  The third context involves the analyses of correlations between the way of coping with demanding managerial work situations and dispositional characteristics of a manager, or situational conditions of occurrences of particular problems. In this measure the attention is primarily paid to personality traits of managers and conditions for functioning of an organization. The area of management is one of the typical environments in which the occurrence of demanding situations is not rare. The interest in research of the ways of behaving of managers when coping with demanding situations in their work is conditioned by an effort to explain the general factors which, according to Výrost et al. (1995) are related to:  Understanding the life plans, personal perspective, career development.  Information about the current state of motivational and emotional components of the personality of an individual.  Characterizing the ways and procedures for solving and coping with problems. From the viewpoint of practical use of the gained knowledge about coping with demanding managerial work situations, these general factors which condition the interest in this problem may, according to Lajčin and Frankovský (2011), be complemented also by the concrete applications in managerial practice connected to:  The choice of people for managerial positions where they inevitably encounter demanding situations.  Preparation of managers at these positions for effective coping with demanding situations in the management of an organization (Pitt, Sims, 1998).  Elaboration of the procedures for solving these situations in an organization and their training at the individual levels of management. Studying the correlations between personality traits as dispositional characteristics which predict the human behavior transsituationally and coping with situations is one of the typical and it may be added that also classic areas of research of coping. Judge, Thoresen, Pucik (1999) researched in this trend seven personality traits. Callan and Dickson (1993) paid their attention to analysis of correlations between placement of control and ways of coping with demanding situations. Hu and Cheng (2010) investigated coping with demanding situations in the context of the burnout syndrome.

232


TPF

In the presented study the attention was paid to an analysis of correlations between the ways of coping with demanding managerial work situations and personality traits of managers. Following the social context of occurrences of demanding managerial work situations, the correlations between the ways of behaving identified by 5 factors of the SSPMPR methodology (Lajčin, Frankovský, 2011) and personality traits of managers specified by the features of interpersonal behavior detected by the IAS methodology (Wiggins, 1991) were analyzed. Method The study is based on the results of the research in which the participation was covered by 174 respondents – 84 male and 90 female managers out of which 9 were from the top management, 58 from the middle management, and 107 from the line management. The research sample from the area of practice in which these managers work was created by 26 managers from the production, 83 managers from services, 31 from trade, and 34 managers from the area of education. Managers included in the research had various kinds of education – 92 of them had technical education, 13 of them had scientific education, and 69 of them had social education. The research sample included 46 single managers, 106 married managers, 19 divorced managers, and 3 widowed managers. Managers who participated in the research had an average age of 36.5 years (from 21 to 64 years old) with the standard deviation of 8.391 years. They worked in practice for 15.3 years on average (standard deviation 8.420) and in managerial position they worked for 6.9 years (standard deviation 6.311). From these data it is clear that from the viewpoint of the length of practice in managerial position, the research sample included both the starting managers as well as managers with a long-time experience (maximum 38 years). Data from managers were gained by two questionnaire methods (SSPMPR Questionnaire and IAS Questionnaire) and subsequently they were elaborated and analyzed by the use of mathematical-statistical method of Pearson correlation. The ways of behaving in managerial work were detected by the SSPMPR questionnaire. This original questionnaire was developed and verified for the purposes of detecting the ways of coping with demanding managerial work situations. The questionnaire in its final form should enable measuring the preference of the individual ways of coping with various demanding situations which managers encounter in their work (Lajčin, Frankovský, 2011). The SSPMPR questionnaire contains descriptions of 9 model situations which represent various particular situations in managerial work. Each described situation includes the proposal of several possible ways of behavior. The following situation may serve as an example: „You find out that false, negative information about you is being spread throughout the company.“ What do you do?

233


The possibilities of coping are stated after the description of a situation: strongly Forms of behavior agree a) Without any hesitation, I discuss it with my co-workers. 1 b) I highlight that such behavior is unethical. 1 c) I think about how to solve this situation. 1 d) I ask for an advice how to proceed. 1 e) I get angry. 1 f) Such situation represents an unpleasant situation to me. 1

strongly agree neither disagree disagree 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3

4 4 4 4 4

5 5 5 5 5

2

3

4

5

The task for the respondents was to assess their possible behavior from the viewpoint of each given alternative on a five-point scale of Likert type (1 – strongly agree, 2 – agree, 3 – neither, 4 – disagree, 5 – strongly disagree). The questionnaire enables to identify five factors which describe the tendencies of managers to cope with demanding situations in business management in certain way (Lajčin, Frankovský, 2011): 

Emotional factor of coping. This factor is related to the emotional reaction to the given situation. Unlike the following factors, this factor was extracted independently from the context of the situation.  Cognitive factor of coping I. The content of this factor is not the immediate behavioral reaction but thinking, searching for information about the situation with a significant social context.  Cognitive factor of coping II. The content of this factor is again not the immediate behavioral reaction but thinking, searching for further information about the situation related to the general problems in managerial practice.  Behavioral factor of coping I. This factor is related to the immediate behavioral reaction in solving the situations which represent the general problems in managerial practice.  Behavioral factor of coping II. This factor is related to the immediate behavioral reaction in solving the situations with a significant social context. Personality traits of managers were detected by the IAS Questionnaire – Interpersonal Adjective Scales (Wiggins, 1991). This questionnaire was constructed by Wiggins (1991) on the basis of the knowledge gained by the diagnostic tool of interpersonal relations called the Interpersonal Check List - ICL (Leary, 1957). Construction of the methodology is based on the arrangement of 8 essential characteristics of interpersonal behavior into a so-called interpersonal circumplex. These characteristics which are arranged into a circle in the counterclockwise direction and are represented by 4 bipolar dimensions are defined by Wiggins (1979) as follows:  ambitious, dominant – lazy, submissive,  arrogant, calculating – unassuming, ingenuous,  cold, quarrelsome – warm, agreeable,  aloof, introverted – gregarious, extraverted. In the presented research the reduced version of this methodology, which contains a list of 24 adjectives where each dimension is characterized by three couples of bipolar adjectives, was used. Each trait of interpersonal behavior was assessed by the respondents on an 8-point scale the extreme points of which are 1 – very inaccurate, 8 – very accurate. 234


TPF

Example of 8 adjectives of the IAS methodology with the answer key: Manipulative. 1 2 3 4 5

6

7

8

Calculating.

1

2

3

4

5

6

7

8

Arrogant.

1

2

3

4

5

6

7

8

Introverted.

1

2

3

4

5

6

7

8

Submissive.

1

2

3

4

5

6

7

8

Honest.

1

2

3

4

5

6

7

8

Able to understand others.

1

2

3

4

5

6

7

8

1 1 – very inaccurate

2

6

7

8

Joyful.

3 4 5 8 – very accurate

Results The results confirmed the expected correlations between the ways of behaving in demanding managerial work situations and the features of interpersonal behavior of managers (Table 1). The way of coping characterized by emotional reaction correlated with the personality traits - aloof, introverted, lazy, submissive. It means that a more significant inclination towards this way of coping is among managers who are more introverted and lazy, submissive. The way of coping with demanding managerial work situations characterized as cognitions I (thinking, searching for further information about the situation with a significant social context) correlated negatively with personality traits arrogant, calculating, cold, quarrelsome. The presented correlation represents the fact that this way of coping with situations with a significant social context is not preferred by arrogant, calculating, cold, quarrelsome managers. Statistically significant positive correlation was detected between assessment of the way of coping specified as behavior II (immediate behavioral reaction in solving the situations with significant social context) and personality traits af managers – ambitious, dominant, gregarious, extraverted. Negative correlation was found between this factor of coping and personality features aloof, introverted, lazy, submissive. It means that this way of coping with situations with a significant social context are again preferred by ambitious, dominant, gregarious, extraverted managers and not preferred by introverted, lazy, submissive managers.

235


Table 1: Correlations between the ways of behaving in demanding managerial work situations and the features of interpersonal behavior of managers PA

BC

DE

FG

HI

JK

LM

NO

Emotional factor

-.115

-.151

-.119

.158*

.208**

.102

.129

.092

Cognitive factor I

-.014

-.174* -.208**

-.019

.092

.084

.119

.018

Cognitive factor II

.012

.074

-.034

-.041

.001

.005

.078

-.029

Behavioral factor I

-.061

-.101

-.058

-.108

.064

.026

.001

-.017

Behavioral factor II

.172*

-.111

-.088

-.186* -.202**

.091

.108

.214**

Key: PA – ambitious, dominant, BC – arrogant, calculating, DE – cold, quarrelsome, FG – aloof, introverted, HI – lazy, submissive, JK – unassuming, ingenuous, LM – warm, agreeable, NO – gregarious, extraverted. Conclusion Effectiveness of managerial work is multifactorially conditioned. In the mosaic of these factors involving, for example, education, experience, an important role is played by personality traits of managers which may be simultaneously a significant predictor of successfulness of managerial work. The presented analyses of correlations between the personality traits of managers and the ways of coping with demanding managerial work situations confirmed, as it was already stated, the expected correlations between the selected features of interpersonal behavior and several ways of coping with demanding situations. Introverted, lazy, submissive managers are more prone to emotional reactions (I get angry, such situations represents an unpleasant experience to me) when coping with the researched situations. On the contrary, ambitious, dominant, gregarious, extraverted managers significantly prefer emotional ways of coping with demanding situations less and they prefer direct, immediate solving of the situation more. It is necessary to add that all these significant correlations were verified in the situations with a significant social context. It corresponds with the used IAS methodology which is aimed at detecting the features of interpersonal behavior, thus at the personality traits with a significant social context. Similar results in analyzing the correlations between the features of interpersonal behavior and the strategies of coping with demanding situations, primarily from the viewpoint of immediate solving of the situation, were presented on the basis of a research of general population by Baumgartner and Frankovský (2000). The acquired findings testify not only the meaningfulness of studying the problem of coping with demanding situations in the context of managerial work, but they also indicate the possibilities of prediction of behavior of managers in such situations on the basis of using the developed SSPMPR questionnaire (WBMW - Ways of Behaving in Managerial Work). The presented knowledge also reveals the risky factors which may significantly decrease the quality of work of a manager, therefore they are an important aspect in decisionmaking not only in the process of selection of people for managerial positions, but also in educating and training managers to, for example, cope with demanding situations in their work.

236


TPF

References BAUMGARTNER, F., FRANKOVSKÝ, M. 2000. Stratégie zvládania náročných situácií v kontexte osobnostných charakteristík. In Heller, D., Šturma, J. (Eds.), Psychologie pro třetí tisíciletí. Praha: Testcentrum, 2000, p. 91-95. CALLAN, V., J., DICKSON, C. 1993. Managerial Coping Strategies during Organizational Change. In Asia Pacific Journal of Human Resources, 1993 30, pp. 47-59. ČUKA, P. 1997. Zarys konfliktów funkcji turystycznej z innymi rodzajami dzalalnoňsći czlowieka na przykladzie obszarów chronionych w Górach Satrohorskich. In Turyzm. Wydawnictwo Uniwersytetu Lódzkiego 7/2, Lódž, p. 97 – 105. FRANKOVSKÝ, M., IŠTVANÍKOVÁ, L., ŠTEFKO, R. 2009. Strategies of behavior in demanding managerial work situations in social context. In Studia psychologica, 2009, 51, 23, p. 231-236. FEDÁKOVÁ, D. 2002. Aktuálne prístupy k problematike stratégií správania v náročných situáciách. In Internetový časopis ČaS [online]. 2002, 5, 3. [cit. 2010-05-05]. Dostupné na internete: . FRANKOVSKÝ, M. 2003. Stratégie správania v náročných životných situáciách: habilitačná práca. Košice: Spoločenskovedný ústav SAV, 2003. FRANKOVSKÝ, M., IŠTVÁNIKOVÁ, L. 2008. Management of the strategies of behavior in the demanding work situations. In R. Štefko, M. Frankovský (Eds.), Management 2008, In Times of Global Chance and Uncertainty, Prešov: University of Prešov, Faculty of Management, 2008. HRBÁČKOVÁ, K. 2010. Exploring university students´ self-regulated learning process. In Bekirogullari, Z. (Ed.) International Conference on Education and Educational Psychology Abstracts. Cyprus: ICEEPSY, 2010. ISBN 1986-3020. HU, H., CHENG, CH. 2010. Job stress, coping strategies, and burnout among hotel industry supervisors in Taiwan. In The International Journal of Human Resource Management. 2010, 21, 8, pp. 1337-1350. JUDGE, T., A., THORESEN, C., J., PUCIK, V. 1999. Managerial coping with organizational change: a dispositional perspective. In Journal of Applied Psychology, 1999, 84, 1, pp.107 22. LAJČIN, D., FRANKOVSKÝ, M. 2011. Zisťovanie spôsobov zvládanie náročných situácií v manažmente podniku. In Journal of management and business : research and practice, 2011, 3, 1, p. 93-104. LEARY, T. 1957. Interpersonal diagnosis of personality. New York: Ronald Press, 1957. PITT, M., SIMS, D. 1998. Preparing for novel situations: evoking managerial role identities. In Journal of Management Education, 1998, 22, 6, pp. 682-706. SUHÁNYI,L. 2011. Strategické investičné rozhodovanie na úrovni regiónu. Prešov : FM PU, 2011. ISBN 978-80-555-0312-7. VÁVROVÁ, S. 2004. Základy sociologie. In Chudý, Š. Základy společenských věd pro pomáhající profese, 81-104. Zlín: Univerzita Tomáše Bati, 2004. 184 p. ISBN 80-7318-176-2. VÝROST, J., et al. 1995. Possibilities of empirical classifications of demanding life situations. In Studia psychologica, 1995, 37, pp. 93-106. WIGGINS, J. S. 1979. A psychological taxonomy of trait descriptive terms. The interpersonal domain. In Journal of Personality and Social Psychology, 1979, 37, pp. 395-412. WIGGINS, J. S. 1991. The Interpersonal Adjective Scales (IAS) manual. Florida: Psychological Assessment Resources Inc., Odessa, 1991.

237


Contact: doc. PhDr. Miroslav Frankovský, CSc. Department of Managerial Psychology Faculty of Management University of Prešov in Prešov Konštantínova 16 080 01 Prešov Slovakia email: [email protected] PaedDr. Zuzana Birknerová, PhD. Department of Managerial Psychology Faculty of Management University of Prešov in Prešov Konštantínova 16 080 01 Prešov Slovakia email: [email protected]

238


TPF

OVERVIEW OF SPECIFIC CONTENT OF AGRO-TOURISM PRODUCTS (ACCOMMODATION, NUTRITION AND ENTERTAINMENT) PRIVIRE DE ANSAMBLU ASUPRA CONŢINUTULUI SPECIFIC AL PRODUSELOR AGROTURISTICE (CAZARE, ALIMENTAŢIE ŞI AGREMENT) Dr. Ramona Ciolac  , Dr. I.Csosz, Dr. Simona Martin, Dr. Diana Marin, Nicoleta Bogdan

Agro-tourism product can be defined by similarity with the tourism product, as the complex of goods and services concentrated in a specific activity and offered package to agro-tourism consumption. From structural point of view, tourism product includes a variety of components: basic (accommodation, food, transport) and auxiliary (receiving, mutual discovery, animation, leisure sports, etc.). Agro-tourism activity is based on three interrelated elements: • Attraction for natural beauties, ethnography, novelty, charm of country life and specific events; • Accommodation and meals, which, although not at the hotel standards must be provided with quality and hospitality; • Transportation, accessibility to rural areas is vital to ensure a steady stream of tourists. INTRODUCTION In designing of some specific agro-products to a territory should be taken into account the development of external conditions, particularly those traits related to customer behavior. Local rural communities, local tour operators are thus led to create new agro-products by comparing the benefits of territory with anticipated market trends, in terms of demand:1 - in the next 30 years the number of people over 60 age will increase by 50% while the number of people under 40 years will fall by up to 11%. In Europe the aging of population increases the number of tourists by age III and IV; - increasing interest in environmental and health issues; - urban customers go on holiday on shorter periods of time. Hence the advantage of choosing destinations easily available and affordable; - increased leisure and mobility time thus, can lead to an increase of traffic, which is contrary to the expectations of tourists; - increase the number of those who want a peaceful tourist area, and an unpolluted environment. MATERIAL AND METHOD To achieve this scientific paperwork the authors used various bibliographical sources, and other materials and research in the discipline of tourism, on which certain conclusions have emerged. This work was published during the project "POSTDOCTORAL SCHOOL OF AGRICULTURE AND VETERINARY MEDICINE", POSDRU/89/1.5/S/62371, co-financed by the European Social Fund through the Sectorial Operational Program for the Human Resources Development 2007-2013.

 1

Banat`s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Timisoara, Faculty of Agricultural Management Fîntîneru Gina, Curs Economia Agroturismului, format electronic, p.70

239

Overview of specific content of agro-tourism products (accommodation, nutrition and entertainment)

Dr. Ramona Ciolac, Dr. I. Csosz, Dr. Simona Martin, Dr. Diana Marin, Nicoleta Bogdan

RESULTS AND DISCUTIONS Accommodation possibilities in rural areas are extremely diverse, according to the availability of household and desires and demands of tourist. In our country, the practice of renting accommodation arranged by villagers, in tourism purposes, is only at the beginning. Agro-tourist home must have the following rooms for tourists: 1. An entrance hallway in the home in which to receive tourists; 2. Bedrooms for guests; 3. Living room; 4. Kitchen (where tourists opting for the preparation of resources); 5. Sanitary group for tourists. In Romania there are several types of tourist accommodation establishments, customized by the way they were originally built. Thus we can distinguish:2 a) Households made for their own needs which were not built for tourist offer but witch allow additional facilities to provide minimum requirements for practicing agrotourism. b) Households built for own needs and for agro-tourism alternative. c) Households specifically designed with agro-tourist destination. Because almost half of the actual time of the holiday is spent inside the tourist accommodation structure, is very important, for quality growth of the experience lived by tourist in a particular agro-tourist geographic area, that this accommodation service to meet or exceed the expectations. Market trends, indicated by some European studies, show that tourists expectations from some agro-tourist areas are:3 - Wide range of accommodation types (farms, pensions, agro-households, camping); - For each type of accommodation unit, a certain type of comfort and equipment; - Preferably, accommodation in an area with attractive architecture witch reflects the region's rural heritage, in terms of design and decor. This means the promotion of some accommodation units witch not degrades the landscape, based on restoration of old buildings. Implantation of new accommodation, hostels, motels, in areas of high nature value (fauna, flora, landscape) has many problems in many European agro basins. In some agro-tourist areas of Europe is a restrictive policy on new construction, with emphasis on the sustainability of existing buildings and opportunities that they provide quality services. The competitiveness of agro-tourist accommodation, as part of tourist package is determined both by material factors, objectives as: 4

2

Brezuleanu S., Management agroturistic, material studiu ID., Iaşi, 2006 Fîntîneru Gina, Curs Economia Agroturismului, format electronic, p.79 4 Flipo J.P., Le management des enterprises de services, Les Editions dÓrganisation, Paris, 1984, p. 96 3

240


TPF The competitiveness factors of agrotourist accommodation

Material, objectives factors

Subjective factors

Availability of appropriate facilities and equipment necessary

Environment

Availability of dedicated facilities for tourists receiving

The customers’ level

Qualified personnel

Personalities who visited the unit

Cleaning

History and story of the unit

Comfort

Figure 1- The competitiveness factors of agro-tourist accommodation - Availability of appropriate facilities and equipment necessary to ensure tourist rest and hygiene; - Availability of dedicated facilities for tourists receiving, organizing meetings with friends and business; - Qualified personnel; - Cleaning; - Comfort. As well as subjective factors: - Environment; - The customers’ level; - Personalities who visited the unit; - History and story of the unit. Nutrition is one of important part of tourist serving who, even if fulfills a basic function, is not necessarily present in all farmhouses. Once inside the agro-tourist package, quality and originality of this component, influences the content and attractiveness of offer with implications on dimensions and on direction of tourist flows. Capitalization of traditional products can be made by selling products to tourists from household, through nutrition. Typical household products can be sold by rural tourism means both indirect and direct way. Both can generate increased profitability of tourism activity and imposing a sense of satisfaction for quality of performance, aspects that may be, in their turn, favorable conditions for expanding this activity.

241



Ways to implement the capitalization of local, traditional products through agro-tourism

distribution and promotion in outlets points - "farmers' shops"

promotion events: like local fairs

Lead to

organize visits and tours

Lead to

Stimulating the development of local products through:

creation of specialized groups quality dies, control and raining

creating land marks

encouraging traditional cuisine

development of local products sold to tourists

Figure 2- Ways to implement the capitalization of local, traditional products through agro-tourism Using local products, traditional to enrich tourist experience and support the local economy is most effective if is implemented through creative means so they can promote purchase opportunities by tourists: • distribution and promotion in outlets points - "farmers' shops"; • promotional events: local fairs benefiting from a special promotion are important outlets for farmers while providing a pleasant experience to tourists; • organize visits and tours. This opens the possibility of direct selling from the farm, producers meeting and assist the production process, so offering tourists a pleasant experience. Development of outlets points for the territory products may increase considerably the spending by the tourist retained local economy, thus supporting the traditional trade in agrotourist basins. This encourages farmers to preserve traditional practices and landscapes (orchards, vineyards, pastures), with positive effects on the environment, maintaining these types of landscapes that tourists appreciate and hope to meet in agro-tourist areas. For example in Bregenzerwald (Austria), was used cheese as main theme of agro-tourist offer. "Road Cheese" was created by linking farms, small processing units’, traditional retail outlets points and restaurants. They agreed over some quality standards and the joint advertising campaign of the area. Stimulating local products development can be made in the following directions: - Creation of specialized groups: food producers and artisans can be as groups (professional and inter- professional) organized in local networks; - Quality dies, control and training. Quality external consultants may examine each stage of production and provide assistance to improve the quality (branches of the farm, processor, retailer or restaurant, specializing in certain products of the territory, bread, pork, lamb-to be promoted to tourist as local specialties).

242


TPF

- Creation of land brands twitch to be apply to particular products (bread, cheese etc.) or all products of a particular group or association. - Developing local products for sale to tourists. Another direction that can promote local cuisine and capitalization of traditional products is to encourage restaurants to prepare a traditional kitchen, by: developing quality criteria and traditional recipes, organizing training programs for cooks and waiters, not only in obtain preparations but also in communication of some information to tourists, organizing gastronomic competitions, compiling a list of restaurants from an area participating in this documentary and publicity actions. Entertainment can be defined as all assets, equipment, events and forms able to provide individual or a social group a sense of fun, pleasure, to give the feeling of satisfaction, of fulfillment, to leave a favorable impression. 5 Animation tourism is, undoubtedly, one of the major weaknesses of rural settlements. This arises mainly from insufficient knowledge of tourist animation ways. Very often, the animation is reduced to cultural events, entertainment and folk, performed in a calendar whose periodicity is imposed by the pace of economic activities or of certain traditional holidays. Of course, they are important to community life and presents tourism compelling facets, but they are not always sufficient to sustain a constant attraction. Sports activities, cultural, craft, commercial animation, shows, evening entertainment, ad-hoc dramatizations inspired by the community’s life, etc., are multifaceted and complementary tourist animation. Competitions of various genres, performances, demonstrations, etc., can have original forms and can be arranged for the purposes of changing tourists’ posture; from incited audience they can become actors or competitors, actively involved in those activities. For this to be possible, the animation must stem from a physical availability, economic and emotional of organizers, who, often are themselves pressured by their everyday problems. Therefore, the animation must be integrated in tourism development plans. In this context, can be evaluated local animation possibilities, by introducing inter communal relations for information and actions coordination. It is not necessary that the activities to be programmed in a certain place, usually community center, they can be spread over a larger radius, corresponding to the villages, or even neighboring communes. CONCLUSIONS Agro-tourism in Romania is an opportunity especially for the locals, taking into account the crisis in the agricultural sector, are willing to try a new activity using to increase profitability, infrastructure already available. Starting from two basic elements of agrotourism, namely: production and use through its production and promotion of traditional household, we can say that at present the rural tourism and agrotourism are in an early phase, with some localities, where this activity is better developed. Hilly and mountain areas are those showing the highest potential for agrotourism due to the air and water quality and landscapes of rare beauty. In designing some agro-tourist services packages of high quality should be taken ito account the following two essential elements: 6 - Focusing on tourists, by improving the quality of products and services that are offered and satisfaction their needs at the way they intended to return or recommend to others. - Involving local people and local tourist companies’ in destination’s management, as participants and clients of the development process. 5 6

Snack O., Baron P., Neacşu N., Economia turismului, Editura Expert, Bucureşti ,2001 Fîntîneru Gina, Curs Economia Agroturismului, format electronic, p.71

243



REFERENCES 6. Brezuleanu S., Management agroturistic, material studiu ID., Iaşi, 2006 7. Buciuman E., Economia turismului rural şi agroturismului, Editura ProTransilvania, Alba-Iulia, 1999 8. Csősz, I., Agroturismul montan, Editura Mirton, Timişoara, 1996 9. Csősz I., Agroturism şi Turism Rural, Editura Mirton, Timişoara, 2007 10. Ciolac Mariana Ramona, Management în turism rural şi agroturism, Editura Eurostampa, Timişoara, 2009 11. Fîntîneru Gina, Curs Economia Agroturismului, format electronic 12. Flipo J.P., Le management des entreprises de services, Les Editions dÓrganisation, Paris, 1984 13. Snack O., Baron P., Neacşu N., Economia turismului, Editura Expert, Bucureşti, 2001

244


TPF

OUTLINING A MEASUREMENTS PLAN FOR ROMANIAN AGRO-TOURISM DEVELOPMENT IN RURAL AREA CREIONAREA UNUI PLAN DE MĂSURI PENTRU DEZVOLTAREA AGROTURISMULUI ROMÂNESC ÎN SPAŢIUL RURAL Dr. Ramona Ciolac 

In his historical evolution, agro-tourism has growing periods, falling periods, but never disappearing. Agro-tourism is an active presence in households, especially in the mountain and pre-mountain area of Romania, but not only. In practical terms, agrotourism activity is a complex one, in direct connection with other local activities. Absolutely, in any rural locality, agro-tourism can not be dissociated from economic, social and cultural live of community, in the environment that occurs. The popularity of agro-tourism has increased in recent years, from the initiatives with individual character it have reached a real alternative of spending spare time. The reason for agro-tourism development in rural areas is awareness by farmers, of the need to diversify agricultural activities in both farm and beyond, through involvement in forestry, tourism or calling for specific activities for determined time, within the local economy. INTRODUCTION Any country that aspires to develop efficient long-term agro-tourism must base their work on a long term plan for tourism development. Most part of tourist Romanian rural areas requires a management plan to launch tourism on tourist market. Raising quality of Romanian agro-tourist product to be comparable to similar offer on international level and setting Romania as a tourist destination, with a special offer for rural tourism are objectives that can be made starting with some measures of strengthen existing markets and subsequently gaining new markets, particularly from the European Union. Variety of rural areas requires taken into consideration the differences existing in measures elaboration for developing agro-tourism activities. The plan comes in line with EU objectives on sustainable rural development at regional level by promoting the alternative activities to agricultural ones, such as agro-tourism, to ensure maintenance of the population in rural areas and achieve additional revenues to raise living standards. To achieve the objectives of this plan tit has been use a specific methodology recommended by the literature on the fields: sustainable rural development, agro-tourism and rural tourism. MATERIAL AND METHOD To achieve this scientific paperwork the author used various bibliographical sources, and other materials and research in the discipline of tourism, on which certain conclusions have emerged. This work was published during the project "POSTDOCTORAL SCHOOL OF AGRICULTURE AND VETERINARY MEDICINE", POSDRU/89/1.5/S/62371, co-financed by the European Social Fund through the Sectorial Operational Program for the Human Resources Development 2007-2013.



Banat`s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Timisoara, Faculty of Agricultural Management

245

Outlining an measurements plan for romanian agrotourism development in rural area

Dr. Ramona Ciolac

RESULTS AND DISCUTIONS Potential that agro-tourism holds, possible to be practiced in the Romanian rural area, is very high. The practice of rural tourism development in Romania has put out the lack of a unified strategy for local developing of agro-tourism, reaching thus that site with tourist function to be made casual and without based market research, going on the principle of creation the objective to stimulate interest. This principle gave rise to malpractice by making targets outside the general tourist frame. Traditional character of the village is in danger because of chaotic real estate development, due to economic development. In addition, ethnofolk traditions for specific areas are being degraded. Therefore, essential for agro-tourisms future of is traditional folk heritage conservation, the specific of traditional, local products, for his tourist capitalization. In this purpose has priority, in our opinion, several actions: - Improvement of tourist infrastructure; - The study of existence and the possibilities of centralization of resources; - Involving of people from rural areas in activities that can provide alternative incomes; - Establish partnerships to create integrated service systems for agro-tourism; - Advice for owners of accommodation structure in rural areas; - Encourage the development of tourist projects with EU funding; - Agro-tourism promotion. Ideal for creating a competitive tourist offer on international market would be the possibility of developing tourist packages with specific of the area such as: - "Home to craftsmen" (may include visits to shops of craftsmen, some of them being able to offer accommodation to tourists); - Development of some folk art and crafts fairs, cultural performances of traditional folk and religious manifestations in tourist areas; - Traditional Romanian festivals that promote Romanian cuisine specific. Transformations are not easily achieved; the "steps" to something else than what is now seem to be made with shyness and little support, lacking safety. If we consider that many tourism activities are carried out almost at random, guidance, advice and coordination, manifest like necessary actions. Steps of a development plan for agrotourism in Romania

Defining priorities

Action needed on each measure Necessary measures to reach the proposed objective

Clarify components objectives of each priority

Implementation period

Achievement of objectives (implementation)

Figure 1- Steps of a development plan for agro-tourism in Romania

246


TPF

The transformation of rural areas in tourist destinations is made gradually, on the initiative of groups of small entrepreneurs who develop tourism business in order to attract tourists, or as a result of the discovery of the areas by the visitors, thereby generating demand for tourism activities on witch local community reacts. The effects of this management plan regarding agro-tourist capitalization of rural areas can not be known immediately, but only after a period of several years and should be viewed globally. It is distinguished by the influence exercised directly on two major plans: - Economic, in that agro-tourism activities can contribute to the following: maintaining employment in other sectors, adding real income by the contribution of complementary profits; - Social, referring to: increasing employment especially among youth work, gain professional training forms. Table 1 Measurements plan regarding development of rural area through agro-tourism Strategic directions /priorities Improvement of tourist infrastructure

The study of existence and the possibilities of centralization of resources

Involving of people from rural areas in activities that can provide alternative incomes Establish partnerships to create integrated service systems for agro-tourism

Necessary measures to reach the proposed objective Achieving the necessary road infrastructure in rural tourism areas

Impleme ntation period 20122020

Proper road signs of the objectives and rural tourist units Inventory of agro-tourist potential and encourage its capitalization through various events

20122020 20122014 2012

Diagnostic study on rural tourism infrastructure in rural areas Capitalization of local products Supporting agro-tourism businesses

Creating integrated service systems for agro-tourism

Involvement of owners in the preservation, rehabilitation and integration in the rural tourism circuit of traditional peasant homes

Indefinitel y 2012 2012 Indefinitel y Indefinitel y

20122020 20122020 20122020 Indefinitel y

247

Action needed on each measure

- Rehabilitation of roads Accessibility and transport are crucial in the decision to approach of a tourist destination. In this respect it is necessary 1. Road infrastructure modernization 2. Rail infrastructure modernization 3. Development of new races for sightseeing transportation through tourist objectives - Rehabilitation of utilities network Tourists should have a certain degree of comfort, that beeng ensured throughwater supply, gas, electricity, sewage, etc. - Road signs and services offered - Inventory of agro-tourist resources - Identification of traditional customs and other matters within their local identity and promoting them as local values - Encouraging the pursuit of traditional events. Ex: Fair on Mount Gaina - Identification, description and SWOT analysis of existing agroguesthouses - Marketing of local craft products in the special events, or agro-tourist business - Tourist programs in rural tourism field-traditional cuisine with ecologicfood roducts, of some local communities witch maintain and practice the old traditions, ethnic and folk traditions, herbal medicine - Identify and centralizing existing structures - Inform the owners of these structures on the importance of carrying out work in partnership - Improvement of tourist accommodation structures with traditional architecture, both interior and exterior, witch creats a specific atmosphere - Awareness of the need for efficiency and performance and practical courses on this subject

Outlining an measurements plan for romanian agrotourism development in rural area Advice for owners of accommodation structure in rural areas

Establishment of appropriate structures to provide expert advice

20122014

Learning of habit by the hostel owners from rural areas to seek expert advice

20122014

- Encourage the development of tourist projects with EU funding Agro-tourism promotion

Conducting information campaigns about the possibility of accessing European funds for investment in agro-tourism Campaigns to promote agrotourism

20122014 20122014 20122014 20122014 20122014

Dr. Ramona Ciolac

-Local organization, within a municipalities consultancy centers on agro-tourism field, where natural and antropic resources allow it - Campaigns to promote the need to receive specialized informations - Hold regular meetings and dissemination of results showing the benefits of calling in expert advice, especially in the economic context of our country's - Information campaigns - Technical assistance to achieve the necessary documentation - Setting directions of promotion and their enrollment in a unitary framework - Establish target groups for agro-tourism promotion - Promotion of proper: - Tourist guides; - Brochures; - Tourist signs; - Radio and TV; - Billboards; - Web sites and advertisements.

Source: author's proposals Beneficiaries of implementing this management plan for rural area development through agro-tourism are: - Romanian and foreign tourists who visit rural areas; - People in rural areas; - Tourist units. CONCLUSIONS Throughout the development of agro-tourism, the economic effect is generated, like intensity and quality, by the supply-demand relationship. The supply of natural conditions ensures and with future development perspective, draws alongside other aspects of supply: creation of infrastructure, development of natural base of accommodation, catering, leisure, trade, etc.  A basic rule to be followed is that the agro-tourist offer, in his assembles, to be a good of quality, so that tourist willing to spend as much. Today, tourists from the European Union seeks holiday destination on the Internet. It is therefore necessary that: ♦ Agro-tourist structures to be included in a computer network able to inform on-line, potential tourist from anywhere in the world. ♦ We can not have an internationally competitive agro-tourism, without staff having contact with foreign tourists to be able to use the computer and know a foreign language.  Another rule is creating some agro-tourist structures to attract tourists throughout the year (both summer and winter). Could be offered complex rural packages that provide recreation, entertainment, environmental education, folklore and cultural traditions, traditional, local products.  A source of income for rural population will be producing and selling local products, traditional craft objects. We produce and export goods and traditional handicraft products which do not get even half the selling price in Western markets. Or if the handmade goods and local products are unwind here to foreign tourists, at a higher price for us and much smaller than that of foreign, tourists come to gets the staying at a total price much lower than that would be paid in an EU country. 248


TPF

REFERENCES Buciuman E., Economia turismului rural şi agroturismului, Editura ProTransilvania, AlbaIulia, 1999 Csősz I., Agroturism şi Turism Rural, Editura Mirton, Timişoara, 2007 Ciolac Mariana Ramona, Management în turism rural şi agroturism, Editura Eurostampa, Timişoara, 2009

249

250


TPF

EFFECTS OF USING MINERAL AND VITAMIN SUPPLEMENT TO INDUCE FERTILE ESTRUS IN WEAN SOWS Dr. Ramona Untaru, Dr. I. Petroman, Dr. Cornelia Petroman, Dr. Diana Marin 

The goal of this experiment was to measure the results of using mineral and vitamin supplement in the feed of the wean sows, upon wean to estrus interval. form experimental group, total number that show estrus was 94 (94.00%) and from control group 87 (87.00%). From the total number of animals showing estrus, 88 (93.62%) sow from the control group show estrus in the first 7 days after weaning. From the control group 80 sows (91.95%) from the sows show estrus in the first 7 days. From the experimental group, 3 sows (3.19%) were rebreeds and 2 sows (2.13%) were culled. Total pregnancy loss until 28 days after the artificial insemination was 5 sows (5.32%). From the control group, 4 sows (4.60%) were rebreeds and 6 sows (6.90%) were culled. Total pregnancy loss until 28 days after the artificial insemination was 10 sows (11.49%). The difference between the two groups was statistically very significant (χ2 test p≤0.01). Key words: sows, estrus induction, wean to estrus interval, mineral, vitamin. INTRODUCTION From a management perspective, weaning-to-estrus intervals present the first opportunity for producers to evaluate how well sows have recovered from their previous pregnancy. It also is a good opportunity to determine how well management during lactation has aided this process. The general assumption is that if sows return to estrus within eight days post weaning, then their recovery is complete. If the rebreeding interval is longer than this, then perhaps their recovery wasn’t quite finished when weaning occurred and their subsequent reproductive performance may be compromised. Feed management is often a major limitation to reproduction in gilts and sows. Feeding the gilt is important not only for her first litter, but for her entire life. A good feeding program for sows will reduce the number culled for breeding, health, or soundness problems. Good nutrition management includes a program for gilts from selection to breeding and for sows and gilts during gestation, farrowing, and lactation (1). MATERIAL AND METHOD Biological material was represented by 200 weaned sows, different parity. The sows were divided in two equal groups: experimental group that receive a mineral and vitamin supplement in the feed and a control group that was fed only with normal feed. The quantity of feed administrated to the two groups was equal, type of feed was same. The mineral and vitamin supplement was give to the sows starting weaning day until the sows show estrus and were inseminated. All the animals were housed in crates. Estrus detection started in the first day after weaning, by testing the immobility syndrome, in the presence of the teaser boar. The sows that were found in estrus were artificially inseminated. The sows were supervised until 28 day after the artificially insemination when it was made the echo check. During this period of time, the sows that got sick or suffer different accidents that make theme unable to carry 

Banat`s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Timisoara, Faculty of Agricultural Management

251

Effects of using mineral and vitamin supplement to induce Dr. Ramona Untaru, fertile estrus in wean sows Dr. I. Petroman, Dr. Cornelia Petroman, Dr Diana Marin

the gestation were culled. Also, the sows that manifest estrus again were rebreed. We centralize all the information regarding wean to estrus period and the first 28 days after the artificial information, considering that the mineral and vitamin supplement will influence this part of the productive time. This work was published during the project "POSTDOCTORAL SCHOOL OF AGRICULTURE AND VETERINARY MEDICINE", POSDRU/89/1.5/S/62371, co-financed by the European Social Fund through the Sectorial Operational Program for the Human Resources Development 2007-2013. RESULTS AND DISCUTIONS Sows generally express estrus in the presence of a boar when back-pressure is applied. If the sows are in heat, they will become rigid, cock their ears, and allow a boar to mount them and a human to sit on their back. Most weaned sows return to estrus within 4 to 6 days. In our situation, from all the animals that show estrus, the proportion of sows showing estrus in the first 7 days after weaning was 93.62% for the experimental group and 91.95% for the control group. Delayed returns are expected at higher frequencies at earlier weaning times and for parity 1 sows (3). Table 1 Proportion of sows showing estrus Specification

Animals in the group (n)

Experimental group Control group

100 100

Total number of sows showing estrus n %

In estrus in the first 7 days n %

94.00%A 87.00%c

94 87

88 80

93.62%a 91.95%a

χ2 test A-a, p≤0.001; A-b, p≤0.01; A-c, p≤0.05, a-a, p≥0.05 In table 1 we presented the situation regarding the number of wean sows that show estrus. As you can see, form experimental group, total number that show estrus was 94 (94.00%) and from control group 87 (87.00%). The difference between the two groups was statistically significant (χ2 test p≤0.05). From the total number of animals showing estrus, 88 (93.62%) sow from the control group show estrus in the first 7 days after weaning. From the control group 80 sows (91.95%) from the sows show estrus in the first 7 days. The difference between the two groups was statistically not significant (χ2 test p≥0.05). On commercial swine breeding farms, it is expected that a large percentage of sows exhibit a fertile estrus within 3 to 8 days after weaning. A varying percentage of sows, however, fail to exhibit estrus within this time span and may experience extended periods before returning to normal reproductive function. Delayed return to estrus has a major negative impact on breeding herd efficiency by disruption of breeding schedules, increasing "non-productive sow days," reducing pigs produced per sow per year, and perhaps causing premature culling of sows with good genetic potential for milk production and heavy litter weights (2). Table 2 Pregnancy loss in the first 28 days after the artificial insemination Specification Experimental group Control group

In estrus n 94

Rebreeds

Culls

n 3

% 3.19%

n 2

% 2.13%

87

4

4.60%

6

6.90%

Total pregnancy loss n % 5 5.32% 10

Total pregnant animals at 28 days n % 89 94.68%A

11.49%

χ2 test A-a, p≤0.001; A-b, p≤0.01; A-c, p≤0.05, a-a, p≥0.05 252

77

88.51%b


TPF

In table 2 we presented the pregnancy loss until 28 days after the artificial insemination. From the experimental group, 3 sows (3.19%) were rebreeds and 2 sows (2.13%) were culled. Total pregnancy loss until 28 days after the artificial insemination was 5 sows (5.32%). From the control group, 4 sows (4.60%) were rebreeds and 6 sows (6.90%) were culled. Total pregnancy loss until 28 days after the artificial insemination was 10 sows (11.49%). The difference between the two groups was statistically very significant (χ2 test p≤0.01). CONCLUSIONS 1. Total number that show estrus was 94 (94.00%) for experimental group and experimental group, total number that show estrus was 87 (87.00%) and from control group for control group. 2. From those 94 sows 88 (93.62%) sow from the experimental group show estrus in the first 7 days after weaning. 3. From those 87 sows 80 sows (91.95%) sows from the experimental group show estrus in the first 7 days after weaning . 4. Proportion of sows pregnant at 28 days after the artificial insemination was 94.68% for experimental group and 88.51% for control group.

253

Effects of using mineral and vitamin supplement to induce Dr. Ramona Untaru, fertile estrus in wean sows Dr. I. Petroman, Dr. Cornelia Petroman, Dr Diana Marin

REFERENCES

1. Flowers, W.L., 2007, Management is especially important during this critical time, http://www.benchmark.farms.com 2. Harper, A., 1999, Relationship of Sow Nutrition and Post-weaning Return to Estrus 3. http://www.livestocktrail.uiuc.edu/swinerepronet/paperDisplay.cfm?ContentID=6256

254


TPF

E-RECRUITMENT IN THE CONDITIONS OF SLOVAK REPUBLIC Dr. Ing. Ladislav Suhányi University of Prešov in Prešov, Faculty of Management, Slovak Republic The management of each company is a versatile and complex process. For this process it is necessary to choose the appropriate communication and application of appropriate communication tools. Successful companies consider communication as an important factor in internal management processes. Internet and intranet are the most dynamically developing e-business communication tools. Today, many companies use the Internet to obtain labour force. E-recruitment respectively on-line recruitment means the acquisition and the search of workforce through online tools. The companies advertise vacancies on their own websites or on the web pages of job portals. The portal Profesia.sk is the best known and the most widely used job portal in Slovakia. The aim of this paper is to give an overview of the job search and of the workforce acquisition through the Internet. We have also focused on identifying the relations and on detecting differences in the job searching through the on-line job portal Profesia.sk. Key words: e-communication tool, internet, personal management, personal marketing, erecruitment Introduction Every successful business should have a competent employment potential. Getting these workers is essential and permanent activity of the human resources management. Companies used to fill vacant wok positions different methods. Choosing the right method depends on the importance of the job, on the sources of potential candidates and on the financial possibilities of the company. Internet is one of the newest methods of obtaining employees. 1 The essence of e-recruitment As it states Kachaňáková (2003, p.74), “the most modern methods of getting employees is searching for potential candidates over the Internet”. According to Szarková et al. (2009, p.142), “the e-recruitment is a phenomenon that has brought scientific and technological progress, it stands for how to obtain and how to search for appropriate human resources through the Web or on-line tools”. Authors Čihovská, Hasprová and Matušovičová (2007) argue that the advertisements of vacant positions on the own corporate website or on the online job portals are a relatively new way to get potential recruits, and the importance of this process have risen sharply in the last period and probably it will continue to grow in the future. According to Armstrong (2007) “the e-recruitment or the on-line recruitment uses in recruiting resources that are based on a computer networks – such as a corporate public accessible website or the website inaccessible to the public”. According to Čihovská, Hasprová and Matušovičová (2007) at the present the use of the Internet brings a significant raise of recruiting efficiency, so it is likely to expect further innovations in online recruitment. Currently, the online recruitment of the workforce is increasingly used by companies in all economic areas, while more and more people are trying to assert themselves in the labor market through the Internet. In the on-line recruitment observed three advantages for businesses: - Economic advantages (rapid, less expensive, efficient, time saving and convenient recruitment) - Psychological advantages (fast, flexible and stress-free communication) - Ethical advantages (high probability of exclusion, corruption and nepotism). 255

E-recruitment int he conditions of Slovak Republic

Dr. Ladislav Suhányi

However, it is necessary to mention the disadvantages of the internet: economic, psychological and scientific factors (Szarková, 2003). According to Kocianová (2010) at the present the e-recruitment respectively the advertising on the Internet and the possibility of confrontation with the workforce offer on the internet, is a very popular and widely used method of recruitment. The Internet is a very good instrument which allows you to send CVs and other documents of applicants, to filling out questionnaires requested and the correspondence between the candidates and organizations. For the purposes of recruiting, there are several main types of online sites: - pages of intermediary agencies - sites of work positions that are run administrated by a specialized organizations, - media sites, which may include copies of advertisements published in newspapers. As it states Kachaňáková (2003, s.74) “firms have the opportunity to place their bids on their own website, or on specialized sites focused on employment opportunities as well as through recruitment agencies”. According to Čihovská, Hasprová and Matušovičová (2007, p.76) “another place to find a talent in a virtual world are the social networks like Facebook, MySpace or Linkedln, bringing together millions of people around the world”. Their members are forming various groups, which brings together school, work, family, friends. Searching these networks, the businesses can get the talented people who would not find on the job portals (Čihovská, Hasprová, Matušovičová, 2007). The advantage of e-recruitment is not only that this method saves costs but it also enables to provide more information to the applicants about the job, which also can be quickly and easily updated. This creates a larger space for presentation of offers of work positions in a way that increases the attractiveness of the company as the place where it pays to work (Armstrong, 2007). Other advantages of e-recruitment include: - Speed – within the search of online job markets on the Internet it can be very easy to find suitable jobs through the use of headings or key words and therefore no offer can be missed, - Time independence – Internet is a time-independent media. The job offers remain on the internet till one month, unlike newspapers which are advertising job positions in one day. When the job offer on the internet is poorly processed, it is difficult to determine whether it is up-to-date or not, - Exclusivity – Internet is often the place where can be find job offers that are no advertised in other media. This means a huge advantage for those looking for jobs online, - No problems with the space – the advertisement of job offers in the print-media is expensive since the provided ads are calculated in millimetres. On the Internet it does not matter the space occupied by the ad. This is a huge advantage of the internet, because thanks to this the ad can include much more information, - Internet image – computing and Internet experience respectively computer literacy are a key qualifications. When the job offer is sought through the internet, it shows the interest and the ability handle with the network. Dale (2007) argues that as advertising on the Internet has its advantages, there are also disadvantages. Benefits of advertising in newspapers compared to advertising on the Internet are that the content of the advertisement in newspaper can be seen also by the people that are not looking for a new job at that moment. People who browse newspapers only at lunch, or they read it quickly while waiting in the store, have a chance to see an advertisement for job position that can draw their attention. On-line advertising in that random way is not taking the attention of anybody. Internet has gained a quite strong position in recruitment. For many

256


TPF

businesses, the Internet is the only channel of communication in acquiring candidates for vacant positions. Through the Internet is possible to look for managers, software engineers, clerks, labourers, cooks or waiters as well. Based on the Internet advertising Orange Slovakia is taking on nine out of ten people who came for an interview. Slovak savings bank has used a traditional newspaper advertising as an additional tool in filling positions at lower levels. Based on this advertising they are receiving only five to ten percent of applications for jobs (Jarošová, 2007). 2 Selection of personnel via the Internet According Čihovská, Hasprová and Matušovičová (2007, p.77) “the selection of personnel follows after the recruitment phase and it refers to all activities that are used in selecting the most suitable candidate for the job”. Kocianova (2010) states that the process of personnel selection is a sequence of certain steps towards a decision on which job seekers will be offered the job to. According to Mihok and Trebuňa (2006) if the company has identified the requirements for the requested worker and the job descriptions, it can get workers and pick the best of them. As mentioned Čihovská, Hasprová and Matušovičová (2007, p.68), “the methodical preparation of personnel selection means to prepare a suitable and effective set of methods which could used to rate employees and based on their knowledge to compare the detected levels of the employees competence with the requirements of the work position”. The methods used in personnel selection can be divided into two groups. These are the basic methods and the special methods. One of the methods is the selection of workers through the Internet. Among the tools for selection of workers, which are implemented through the Internet, belongs e.g. the “self-assessment” through various questionnaires, tests, work tests or individual and collective exercises. Personnel Selection via computer is currently limited to perform various tests on the computer, but which can also take the traditional way. The Internet offers to the companies not only ways to refine on the recruitment, but also creates new places, where to seek new employees. Employers are trying to get new workforce by traditional recruiting in an unusual virtual environment in which candidates can ask question to companies and fill the application form through the website. The applicants can get a better picture of the company and of its function. Another ways to use the new media in recruitment are the movie scenes and subsequent questions towards job seekers. This method is less explored (Čihovská, Hasprová, Matušovičová, 2007). 3 Methods of job search via Internet At the present time, there are several ways to find a job via the Internet. Via the Internet can be found in addition to traditional job offer also brigade-work for a summer, as well as for the student during the school year. The first method of job search over the internet is an active search. In this quest, it is important to know the basic things, as to know where to search and to know how to search. The offer of the work positions is scattered, it means that it´s not concentrated only in one place. The offer of jobs can be found on job portals, on the website of Labour Office, on the advertising servers or on the websites of employers. Websites that contain a small number of job offers may not have or have no system. But the placement and job search according to certain criteria definitely accelerates the monitoring of job offers on the websites with hundreds or thousands of vacant jobs. Jobs are usually classified according to two basic criteria: according to branch and according to region.

257



Another way of seeking work through the Internet is a passive search. This option, unlike the active search, is much more convenient and less time consuming. Normally it is necessary to develop a certain effort only at the beginning and then have only just checked the results. Finding a job through employment agents is the fastest and easiest way to find job online, but not all job portals allow the use of these agents. So what is the procedure? First, has to be inserted a certain criteria of job offers requested by the candidate and after he will receive job offers to his e-mail box, that are in conformity with those criteria. Then, it´s enough to check the e-mail periodically. Another way is to insert your own CV to the database. In this method the employer chooses from the applicants. The CV is usually created using a template, but nevertheless it is more laborious than the use of an employment agent. According to Armstrong (2007) e-CVs are associated with the process of recruitment through the Internet. Computers are able to use a scanner to read CVs and then convert them into the basic text file. The computer system reads the text and collects the necessary data such as personal data, skills, education, previous employment and other necessary information. Subsequently, are selected the preferred criteria, which reflect the need and requirements of the employer (such as a preferred qualifications, a firm in which the candidate has worked or the job positions performed). A computerized system establishes on the basis of these criteria a list of candidates who meet all necessary requirements. This passive method of job search is currently in the period of big boom and its use by the personnel managers increases. To ensure that the e-CV of the applicant will be successful and that it will cause positive response, there are some tips how the CV should look like. In the CV should be put very specific information to facilitate the HR department to make a complete picture of the professional profile of the applicant. Facilitating the candidate selection to the recruitment professional can increase the chances of the applicant. If job seekers only publish a few simple data, they do not include their professional vision and they overemphasis on their financial requirements, they should not expect a positive response. The CV should always contain only truthful information. The candidates should not be overstated and they should not deceive about themselves. The profile of the candidate should be regularly updated in accordance with professional life progress. 4 Job portals in the Slovak Republic The online job market in the Slovak republic reached in the last year the biggest drop in its history caused by the negative impact of the economic crisis. According to the data from the recruitment portal Profesia.sk the crisis caused a sharp decline in job offers from firms and on the other hand the responses of job seekers increased suddenly. Problems with employment had mainly the people with lower education and higher age (eTrend, 2010). Recruitment portal, which belongs to the most widely used portals in Slovakia, is certainly the www.profesia.sk. It contains a number of job offers and these are not only for full-time jobs but also for part-time jobs or brigades. This site includes also a very popular automated agent. The agent sends to the applicants e-mails with current job offers. Another important part of this site is also the possibility of creating own professional CV of the applicant. Another very popular and used portal is the www.topjobs.sk. It includes job offers for full-time jobs, brigades or part-time jobs. The portal includes also an advisory section, which is quite popular between users. This section contains many interesting articles about the work, about how to find a job, about the job market and also offers very useful advice on how to leave a good impression during the interview or how to find a suitable job. Popular job portal is also the www.mojapraca.sk. This site operates in Slovakia since 2004. The portal includes job offers from home and abroad, it offers the possibility to create your own CV and also includes an automatic agent. This agent automatically sends job offers fulfilling selected criteria. Other job portals are for example: Kariera.sk, Job.sk, Brigady.sk, Ponuky.sk, Careerjet.sk, Jobmania.sk, Hyperinzercia.sk, Inzeraty.sk, Hladamjob.sk and others.

258


TPF

Table 1: Annual changes in the number of job offers and CVs (2010/2009) Annual change in the Annual change in the Area number of job offers number of CVs 16,2% -20,8% Administration 66,5% -7,8% Automotive Industry 18,7% -22,8% Banking Economy, Finance, Account-4,7% -19,8% ing 25,2% -28,5% Information Technology 9,3% -23,6% Human Resources 15,5% -28,8% Marketing, Advertising, PR 11,8% -21,1% Commerce 2,7% -6,1% Services -7,1% -8,5% Construction & Real Estate -8,8% -20,0% Telecommunications 4,4% -25,9% Top Management 55,4% -6,2% Production 34,4% -32,4% Customer Support 14,7% -15,0% Total Source: Profesia.sk, 2011 The biggest increase in job offers has been in the positions which belong into the category of skilled workers and employees in services. In this category, the number of job offers increased by nearly 40 percent in comparison with the year 2009. This increase was due to an increase in the number of vacancies for the positions of miller, grinder, turner, welders, locksmiths, machine operators, truck drivers and forklift drivers. In the year 2010 it was very small increase in job offers in the category of qualified non-technical staff. Number of offers compared with 2009 increased by two percent. These are positions as marketing officer, lawyer, journalist or teacher. These positions did not have such a strong drop in like positions in production during the crisis. This means that even in 2010 did not accept a significant number of new employees. The position of top manager was the position, in which there was a decrease in vacancies of 0.1%. The following table shows the evolution of the number of job offers by the level of the position. Table 2: The evolution of the number of job offers by the level of the position Annual change in the number The level of the position of job offers 16,3% Administrative staff 39,4% Skilled workers, workers in services 25,7% Qualified technical staff 2,1% Qualified non-technical staff 11,6% Lower and middle managers 8,6% Support staff -0,1% Top managers 14,7% Total Source: Profesia.sk, 2011

259



In 2010, the lowest number of job offers was in the Kosice region. On the other hand, the highest number of offers was in Trenčín, Žilina and Trnava regions. In 2010 compared with the previous year decreased the number of new CVs in each region in Slovakia. In the Prešov region in 2010 there was 22 percent less new CVs created than in the previous year. The following table shows the evolution of job offers and CVs in different regions for the years 2009 and 2010. Table 3: The evolution of the number of job offers and CVs by regions (2010/2009) Annual change in the Annual change in the Region number of job offers number of CVs 17,9% -21,6% Banská Bystrica Self-Governing Region 12,3% -17,2% Bratislava Self-Governing Region 9,4% -18,3% Košice Self-Governing Region 19,8% -18,7% Nitra Self-Governing Region 16,8% -22,4% Prešov Self-Governing Region 36,2% -16,5% Trenčín Self-Governing Region 20,1% -14,7% Trnava Self-Governing Region 21,6% -15,1% Žilina Self-Governing Region 14,7% -15,0% Total Source: Profesia.sk, 2011 In 2010, the most vacant jobs were published by the firm Accenture. This company is engaged in providing services in management consulting, development and maintenance of software and business process outsourcing. On the job portal Profesia.sk are placed not only the offers of individual companies, but also the offers of recruitment companies that are competent to mediate. Most of the job offers in 2010 were published by a recruitment company Grafton Recruitment. In the same year, the people visiting the front page of Profesia.sk were looking most frequently for companies as Orange, Tesco and Telefónica O2.

260


TPF

REFERENCES ARMSTRONG, M. 2007. Řízení lidských zdrojů. Praha: Grada Publishing, 2007. 789 pp. ISBN 978-80-247-1407-3. ČIHOVSKÁ, V. – HASPROVÁ, M. – MATUŠOVIČOVÁ, M. 2007. Manažment ľudských zdrojov. Bratislava: EKONÓM, 2007. 196 pp. ISBN 978-80-225-2449-0. DALE, M. 2007. Vybírame zaměstnance. Brno: Computer Press, 2007. 181 pp. ISBN 978-80251-1522-0. GREGA, K. 2011. Effectivity of the on-line job mediation- a market study. Prešov: DMIT FM PU, 2011. 82pp. JAROŠOVÁ, G. 2007. Lov talentov vo virtuálnych vodách. [online]. 2011. [cit. 2011-02-10]. Available at: KACHAŇÁKOVÁ, A. 2001. Personálny manažment. Bratislava: EKONÓM, 2001. 94 pp. ISBN 80-225-1362-8. KACHAŇÁKOVÁ, A. 2003. Riadenie ľudských zdrojov – ľudský faktor a úspešnosť podniku. Bratislava: SPRINT, 2003. 212 pp. ISBN 80-89085-22-9. KOCIANOVÁ, R. 2010. Personálni činnosti a metody personální práce. Praha: Grada Publishing, 2010. 215 pp. ISBN 978-80-247-2497-3. MIHOK, J. – TREBUŇA, P. 2006. Personálny manažment. Košice: Edícia študijnej literatúry, 2006. 178 pp. ISBN 80-8073-742-8. SUHÁNYIOVÁ, Alžbeta: (2010) Záujmové združenia právnických osôb a Euroregionálne združenia na Slovensku. In: Zborník vedeckých prác katedry ekonómie a ekonomiky ANNO 2010. Elektronický zdroj. Prešovská univerzita v Prešove. Fakulta manažmentu. 2010. s. 212228. ISBN 978-80-555-0226-7. SZARKOVÁ, M. 2003. Internet - efektívny nástroj získavania kvalitných zamestnancov. In: Personálny a mzdový poradca podnikateľ. ISSN 1335-1508, 2003, No.1-2, p.178-187. SZARKOVÁ, M. 2008. Komunikačné nástroje v systéme riadenia podniku. Bratislava: EKONÓM, 2008. 98 pp. ISBN 978-80-225-2525-1. SZARKOVÁ, M. et al. 2009. Metodologické východiská výberu komunikačných nástrojov v podnikateľských aktivitách malých a stredných podnikov v SR v podmienkach interkultúrneho trhu EÚ. Bratislava: EKONÓM, 2009. 239 pp. ISBN 978-80-225-2791-0. V roku 2010 vo väčšine oblastí trh práce medziročne rástol. 2011. [online]. 2011. [cit. 201102-11]. Available at:

261

262


TPF

Abstracts Innovation Hungarian Style - What Limits the Emergence of Innovative Spirit? Dr. Katalin Szabó Both the international and the domestic surveys clearly establish that our country is lagging behind in the innovation competition. Even though, competitiveness is increasingly dependent on innovation capacities. In search of the reasons behind the apparent lag, most of the time scientists cite the lack of capital necessary to innovation, the weaknesses in natural science education, the hiatuses of the innovation system (university-corporation relations) and other “objective” factors. However, according to the author these are themselves most of the time results, consequences of the established behavioral forms and decision patterns in the economy. Behavioral factors account for the weak innovation activity as well: low propensity to risk taking, lack of trust, inflexibility of the economic actors, and the inclination for corruption. These phenomena strongly related to each other as well. By analyzing international rankings, the author shows that those countries are the forerunners of competitiveness, which lead the rankings based on the innovation indexes, and where corruption has not much room, in other words, they are also the leaders among the least corrupt countries. Hungary only has a chance to make up for its lagging behind, if a meaningful change takes place in the behavioral characteristics of the economic actors. The Situation, the Importance and Possibilities of Food Economy Marketing, in 2010 in Hungary Dr. Prof. Béla Gaál Key-words: economic crisis; sectorial marketing; overview of the food economy; new values; the duties of marketing on the level of entrepreneurs and government New phenomena have been worked out in the world food market. The changes – concentration, integration, the recent approaches of food, new trends, sustainability etc – require the framing of new strategies both on company and national level. The Hungarian food marketing – in the midst of the economic crisis – is still wrestling with difficulties. This is right either the approaches or the financial side are concerned. To follow the recent consumer demands and to help by this the producers and entrepreneurs – is the key to a successful marketing. The Hungarian food will be successful on the market and will strengthen its reputation only with an effective state assistance and by changing profoundly the entrepreneurs’ attitude. Computer Supported Operative Planning Péter Borbola Not only diagnostics can be found among the medical applications of image processing, but also the therapy, when computer helps the planning and execution of operations. Surgeries of the skeletal trauma can be highly complex and require extreme accuracy. That is why it seems to be practical that prior to a surgical intervention a geometric and mechanic model has to be prepared, which can be used to simulate various surgical options. The study presents the main elements of computer supported operative planning: medical imaging (Xray, CT, MRI), geometrical and biophysical modelling, operative planning and navigation and the registration of images.

263

Abstracts

Efficacy of Working at Land Register Offices György Budaházy The quality standards and the demand on quality based working procedures and formalities play a significant role in the sector of public services. There are many people who have already analysed this field nevertheless they have focused on one or another segment mainly. In fact, there were only a few people who were interested in the efficacy of working at Land Register Offices and even less regarding the field of real estate registration. In my study I took a closer look at it. By analysing both the traffic of records and the volume of appeals I will present the main characteristics of quality at work. The Effect of the World War I. on the Life, Art and Death of the Painter Károly Ferenczy (1862-1917) Dr. Rita Kissné Budai Károly Ferenczy, the father of modern Hungarian painting died during the World War I, although he was not a participant of war events. His letters bear testimony to the effects the war exerted on his conduct and health condition: his general despair provoked by the outbreak of World War, the managing duties of the painting school of Nagybánya imposed on him, and also the concern about the safety of his family. The overturn of his normal lifestyle embittered him ever more. The summers at Nagybánya imbued with creative work and relaxation were interrupted, the life at the college began to swarm, the everyday living became harder, and inspirational trips were almost impossible to arrange. His embittered feeling towards life can be felt in his works made during the years of World War I, especially in the composition called Pieta and in its later drafts. During this time the number of his works decreased, and his topics, apart from female nudes, were almost limited to portraits. His health condition started to fall from August 1914, the syndrome described by the collective term „rheumatism” started to restrict his ability of motion and more and more spoiled his general condition in spite of frequent medical treatments. He died of pernicious anemia in March 1917 at the age of 55. The Morality of Greuze and the Calmness of Chardin in the French Painting Erzsébet Fenyvesiné Prohászka th

In the 18 century, the genre painting was highly influenced by the hierarchy of genres in painting which was established by the French Royal Academy of Painting and Sculpture at the age of classicism. According to that the history painting was the most highly esteemed while the genre painting was at the bottom of the hierarchy. However, in the 17th century, in Netherlands and in Flanders the presentation of the everyday life was flourishing from where it started to conquer France. In my study, I will examine the main characteristics of the genre painting of the 18th century on the basis of the works of Greuze and Chardin all the while taking into account the fact that even though they both were genre painters, their themes and their ways of representation differ from each other. Greuze likes painting vivid, emotional scenes, while Chardin creates calm and restraint images. In this article I will try to answer the following questions: why are they so different and how can it happen that their works are ranked in the same genre?

264


TPF

Euro Dilemmas – With or Without It?... and It is Still Important! Dr. Mária Gyulaffyné Berényi The creation of Euro appeared as a political decision, because the “transformation” of ECU happened quite rapidly. However the elaborated and highly expected new currency had to face difficulties. Globalisation has not helped the solution of problems, on the contrary has deepened not only the favourable processes but also those obstructing stability. Under such unfavourable context economic and monetary processes have to be mediated with a currency which has not got a uniform national background. These circumstances were deepened by the crisis beginning in 2007. This crisis generates problems even in these days and provokes exchange rate fluctuations. Under such circumstances some politicians questioned the continuous use of the new currency. The study tries to analyse these processes. Foreign Currency Borrowing of Households in Hungary Krisztina Holmár The post-Lehman phase of the financial crisis has exposed a number of weaknesses in the banking sectors of the European Union’s New Member States. One of these is the prevalence of lending in foreign currency. While banks themselves in these countries have not taken on sizeable currency risk directly, they passed it on to households and the corporate sector. With large depreciations taking place or looming in the region, the currency risk at households and corporates without a natural hedge is now being transformed into credit risk for the banking sector. This is creating a serious problem in maintaining financial stability and cripples monetary policy in countries where it operates primarily through the exchange rate channel. The main goal of the article is to present the stylised facts of FX lending in Hungary systematically and to try to explain the problems of FX lending. Migrants and Supply of Data Dr. Attila Melegh – Dr. Irina Molodikova On the basis of a qualitative interview analysis conducted in 2009 the paper analyzes what interactions can be observed between offices and data collectors involved in the migration process and migrants themselves. The paper analyzes the process from the perspective of the migrants and argues that those groups are most detached from the datacollectors and concerned offices which are seen as problematic form the point of view of integration. Due to problems of interaction these data are the most distorted one due to intermediaries and other interaction problems. Budget Pressure – Pedagogical Experiment

Dr. István Mezei After the change of regime the municipality system was the result of heated discussions. Rather than a system based on traditions, it was a liberal kind of system, which included 3150 individual settlements without any coordination. The governments that followed could not make essential changes regarding this situation, so, with financial means, they tried to encourage the individual local governments to cooperate. That was the reason why small regional multi-purpose associations were set up. One of them, the Kiskőrös small region established a system, which was functioning well from the very beginning. This was possible because more institutions could join forces there than in any other small regions. The following facts show the scope of cooperation: 13 settlements joined forces with their 57 institutions and 339 classes. In the unified school there are 700 teachers and 8000 students. The present paper analyses this unified school through its budget.

265

Abstracts

The History of Budapest School Dr. György Miklós The group of philosophers called Budapest School tried to reform the Marxist philosophy. This attempt was precluded by the Hungary’s colonial, defenceless situation and the country’s philistine elite. The study presents the author’s book dealing with the intellectual life of the 60s and 70s in Hungary, the so called Kádár-system. The Dilemmas of Minority Identity: the Example of the Hungarian Jewry Dr. Monika Pál The present pre-study wishes to analyse and understand the problems of present day Jewish identity, that is in the forefront of attention due to the 2011 national census. The starting point is the two distinct views according to which the Hungarian Jews are either a religious community or should be categorized as a national minority. The self-definitional problems that lie behind these interpretations, the questions of anti-semitism and assimilation connected to the creation of identity are also looked at. Alternative Sports and Social Changes Csaba Rédei Alternative sports (including the so-called “extreme” sports) demonstrate a trend of dynamic growth and attract various groups in the developed societies. This study aims to summarize the most important social changes that contributed to the boost in popularity of such sports in our post-modern age. New alternative sports have a common ground with the phenomena of post-materialism and the thrill-seeking society. The principal motivations of individuals attracted to this new domain of sports are their seeking for a distinct identity, the transformations of their value orientation and the various dimensions of alienation that characterize everyday life in the post-modern society. Model of Implementation of the Balanced Scorecard and the Application of this Method in the Practice of the Company Dr. habil Erzsébet Suhányi – Dr. Ing. Jarmila Horváthová So far, the majority of firms were managed through the use of financial indicators, which were based on accounting and therefore they described or copied the history. The importance of the Profit in the evaluation of the company’s performance is decreasing. Companies are trying to focus their attention on other objectives, the management of which is important for the future. The effort to report the financial indicators in shorter time periods does not result in the desired effects for the future business opportunities. The method of Balanced Scorecard seems to be beneficial in a long-term performance evaluation of companies, as well as in their successful management. The flexibility and the ability to make a proposal, to provide the product (or service) and to implement solutions according to customer requirements are getting greater importance. This brings to the business a customer satisfaction and a loyalty. It is also very important to create an environment and infrastructure for employees; this will bring to the company a happy, efficient and creative staff. These are the non-financial areas and indicators that make the Balanced Scorecard to be beneficial in the area of performance evaluation of companies and their management. Key words: Balanced Scorecard, strategy, mission, vision, performance, perspective, company value, key processes, key performance indicators, strategic management map.

266


TPF

The Aesthetic Contexts of Mental Hygiene – The Thesis of an Old-New Approach Dr. Olga Szűcs The main question of this paper is: what are the criteria of the personality’s health? This problem is especially relevant from the aspect of contemporary art. According to the author, this problem touches very important questions of globalism, postmodernism and virtual nature – some of the most important aspects of our society. The author introduces the concept of aesthetics of personality and tries to explain the personality-making nature of art from a different point of view. The Dilemmas of the Hungarian Pension System Csongor Süge This study reviews the structure and difficulties of the pension systems, within the Hungarian pension system. Based on various facts, the necesity for self-care is clearly demonstrated. The eternal question of these systems is to draw a border between solidarity and justice, which fundamentally define, what kind of pension system will be maintained in each society.

Self-Care and Awareness Csongor Süge This study reviews the research about the awareness of savings, what society thinks about its necessity. The study presents the career model too, which shows the savings-ability in the stages of life.

The Definition of the Notion of Church in the Act Accepted in 2011 and in the Catholic Ecclesiastical Law Dr. Bence Tokodi PhD The Hungarian state – being in different state-forms – has been living in symbiosis with the Catholic Church and with Christianity for one thousand years. Following the modern democratic model the State and the Church function separated to each other in Hungary. But it does not exclude that the two institution systems influence each other in some fields of life or mutually accept the law of the other one. Owing to this mutuality it would be interesting how the two autonomous rules of law define the basic notion of church and how they use it in practice. The study tries to answer these questions. The Effect of Economic Crisis in the Run of Regional Inequalities in Hungary Dr. Annamaria Uzzoli – Dr. Andrea Miklósné Zakar The supervening credit crisis in autumn 2008, the deepening world economic crisis in 2009 and the prolonging crisis in 2010 and 2011 had an effect on the economic processes in Hungary. The spatial aspects of the crisis have led to the increase of regional inequalities. Crisis has been experienced mainly in the decline in industrial production and the rise in unemployment. While the former has affected mainly the processing industry, the latter has concerned the skilled male workers and the highly qualified employees working in the market sphere. This article addresses the regional impact of the current financial and economic crisis in Hungary and the explanation of the structural changes in the Hungarian unemployment and labour-market.

267

Abstracts

Az idény hatása a kereskedelmi hibrid sertések kezdő súlyára és napi átlagos súlygyarapodására vonatkozóan a nevelés időszakában Dr. Diana Marin, Dr. N. Pacala, Dr. I. Petroman, Dr. Cornelia Petroman, Dr. Ramona Untaru, Dr. Ramona Ciolac A tanulmányban számot adunk arról a megfigyelésről, amelyet 11289 sertés esetében végeztünk. Súlymérés történt a fialás után a nevelésre való szállítás előtt, illetve a nevelő időszak végén. Tanulmányunkban a súlygyarapodást és az arra hatással lévő faktorokat vizsgáltuk. Arad megye agrárturizmusának lehetőségei Dr. I. Csosz, Dr. Ramona Cilac, Dr. Simona Martin Arad megye területe számos turisztikai övezetre bontható különböző szempontok alapján, mint pl. a turisztikai csoportok célpontjainak fajtái, az infrastruktúra minősége és elérhetőségének lehetőségei. A tanulmány földrajzi és társadalom-földrajzi keretek között vizsgálja a térség agrár-turizmusának tőkésítési fokát. Igényes szituációk kezelése a menedzserek munkájában, a menedzserek személyiségének jellemzői kontextusában Dr. Miroslav Frankovský, Dr. Daniel Lajčin, Dr. Zuzana Birknerová A menedzserek munkájának elkerülhetetlen részét képezi az, hogy a menedzserek tudják kezelni az igényes szituációkat. Ez a cikk a viselkedési módok korrelációs elemzéseinek eredményét mutatja be a menedzseri munkák alatt felmerülő szociális kontextussal kapcsolatos igényes szituációkban. Ezek öt SSPMPR (WBMW - Ways of Behaving in Managerial Work) tényező alapján és a menedzserek interperszonális viselkedése szerint meghatározott személyiségi jellemzők alapján kerülnek azonosításra. Az elemzés megerősítette a kiválasztott interperszonális viselkedés vonásai és az igényes szituációk kezelésének néhány módja közötti várható korrelációkat. Ezt követően, az SSPMPR kérdőív alkalmazása alapján, az eredmények rámutatnak a menedzserek ilyen szituációkban történő viselkedéseinek lehetséges előrejelzésére. Kulcsszavak: menedzsment, menedzser, coping, igényes szituációk. Az agrárturisztikai termékek speciális tartalmának áttekintése (szállás, étkezés és szórakozás) Dr. Ramona Ciolac, Dr. I.Csosz, Dr. Simona Martin, Dr. Diana Marin, Nicoleta Bogdan Az agrárturisztikai termékek turisztikai termékként is definiálhatók, amelyek strukturális szempontból számos alap- és járulékos elemből állnak. Az agrárturisztikai tevékenység három összefüggő eleme: - természeti vonzerő, etnográfia, a vidék sajátos eseményei - szállás és ellátás - szállítás, elérhetőség

268


TPF

A román vidéki agrárturizmus fejlesztési tervének körvonalazása Dr. Ramona Ciolac Az agárturizmus történetének vannak fejlődő és hanyatló szakaszai, de mindig jelen van a turisztika választékban. Egy komplex tevékenységről lévén szó nem elválasztható a közösség gazdasági, társadalmi és kulturális életétől. Napjainkban az agrárturizmus egyre népszerűbb, kihatással van a helyi gazdaságra, ezért fejlesztése vitathatatlanul szükségszerű. Ásványi anyag és vitamin táplálék-kiegészítők felhasználásának hatása a termékenységre az elválasztott anyadisznók esetében Dr. Ramona Untaru, Dr. I. Petroman, Dr. Cornelia Petroman, Dr. Diana Marin A tanulmány célja, hogy mérje az ásványi anyag és vitamin kiegészítők alkalmazásának hatását az elválasztott anyadisznók táplálásában. A vizsgálat célja a termékeny periódusra gyakorolt hatás mérése egy vizsgálati és egy kontroll csoport segítségével. E-recruitment a Szlovák Köztársaság feltételeiben Dr. Ing. Ladislav Suhányi A vállalatok irányítása sokoldalú és bonyolult folyamat. Ehhez a folyamathoz helyes kommunikáció és megfelelő kommunikációs eszközök kiválasztása szükséges. Sikeres vállalatok a kommunikációt a vállalatirányítási folyamat fontos tényezőjének tartják. Az internet és intranet a legdinamikusabban fejlődő vállalati e-kommunikációs eszközei közé tartozik. Jelenleg számos vállalat használja az internetet munkaerő megszerezéshez. E-recruitment ill. a munkaerő internetes toborzása a munkaerő felkutatását és megszerzését jelenti on-line eszközökön keresztül. A vállalatok saját honlapjaikon vagy internetes állásportálokon hirdetik az állásajánlatokat. A Profesia.sk portál a legismertebb és legszélesebb körben használt portálnak tekinthető Szlovákiában. E cikk áttekintést nyújt az internetes álláskeresés és állásajánlat alkalmazásáról. Ezt követően a Profesia.sk internetes állásportál által elemzésre kerülnek az álláskeresés összefüggéseinek és eltéréseinek azonosítása. Kulcsszavak: e-kommunikációs eszköz, internet, személyzeti menedzsment, személyzeti marketing, e-recruitment.

269

TUDOMÁNYOS MOZAIK 8. kötet

Recommend Documents