TÖRTÉNETI DEMOGRÁFIA ÉS THIRRING LAJOS DÁNYI DEZSŐ
Évtizedekkel ezelőtt a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában csomagoló papírba burkolva, pontos jegyzék kíséretében adta át Thirring Lajos édesapjának, Thirring Gusztávnak történelmitárgyú kéziratait, kézírásos, történeti statisztikai tárgyú táblázatait, katalogizálásra, megőrzésre. Egyszerű gesztus volt. Nem hangzottak el fellengzős mondatok, nem figyelmeztetett a hagyaték tudományos jelentőségére, nem tartott előadást Thirring Gusztávjelentőségéről. A kéziratokat, a sárguló táblákat, az idegen nyelvű külön lenyomatokat simogató kezekkel emelte ki a zizegő papírokból. A fiúi tisztelet csöndes, szemérmes pillanatai peregtek. A kéziratok és a nyomtatványok átvételi elismervényét aláírtam. Ebben az időszakban látott napvilágot Thirring Gusztáv tanulmányai és hagyatékában fennmaradt kéziratos táblái alapján Thirring Lajos közlése, a 19. század első felében keletkezett hazai népösszeírásokról (1). . Nem volt véletlen, hogy Thirring Lajos az apai hagyatékból éppen ezt a tábla-kolligátumot tartotta szükségesnek közzétenni. A nem-nemes népesség számáról, struktúrájáról, népmozgalmáról készített táblázatok ugyanis éppen azt az űrt töltötték ki, amely a magyar történeti demográfiában az 1784/87. évi Józsefi és az 1850. évi osztrák népszámlálás között keletkezett, a leíró statisztikusok erőfeszítései ellenére. Thirring Gusztáv tanulmányai ugyanis már korábban is figyelmeztették a demográfusokat arra, hogy 1804/1805 és 1843 között, különféle rendeleteknek és intézkedéseknek köszönhetően, azonos tartalmú, demográfiai célzatú források keletkeztek viszonylag megszakítatlan és viszonylag teljes idő, illetve területi sorokat alkotva (2). Ez a levéltárakban elfekvő információs készlet a korszakhoz mérten bőséges népességi és népmozgalmi területi sorokat szolgáltatott. Legfőbb jellemzőiket kiemelve, Thirring Gmsz/óvhiányosságaikra és hibáikra is rámutatott és néhány településről szóló tanulmányában fel is használta a nem-nemes népesség conscriptiós tábláit (3). Az Országos Levéltárban meglelt és lemásolt összefoglaló megyei táblázatokat azonban már nem tehette közzé, betegsége és halála miatt. Thirring Lajos válogatva, de helyesbítés nélkül publikálta ezeket a megyei táblázatokat, kihagyva a területileg igen hiányos, vagy tartalmilag kétséges éveket, illetve táblarészeket. Az adatközlés önmagában is jelentős nyeresége volt a magyar történeti demográfiának (megjegyzendő, hogy korábban, 1957-ben a táblák kisebb része már napvilágot látott) (4). Thirring L ajos, igen szerényen úgy jellemzi adatközléssel kapcsolatos tevékenységét, hogy az adatok és a táblázatok "hozzávetőleges jellemzésére is" vállalkozik, alapos forráskritikai elemzésükre azonban nem. Ez a "jellemzés" azonban olyan elemeket tartalmaz, amelyek ismerete, és alkalmazása nélkül a táblázatos anyag és a belőlük számítható mutatók helytelen következtetésekre
TÖRTÉNETI DEM OGRÁFIA ÉS THIRRING LAJOS
367
vezethetnek. Mindenekelőtt ki kell emelni a táblázatok gondos jegyzetelését, a korabeli népösszeírási fogalmak tartalmának lelkiismeretes részletezését. Ezek az apróbetűs intelmek, a gondos, pontos statisztikus jellemvonásai. Thirring Lajos legfőbb intelmét azonban az egész adatforrás keletkezésének feltárása tartalmazza. Thirring Lajos ugyanis kiemelten hangsúlyozza, hogy a nemtelen népesség összeírása, conscriptiója csak részben, néhány évben keletkezett valódi, házról házra haladó népesség összeírási tevékenység nyomán. A huszonegy évből fennmaradt részben teljes, részben hiányos táblázatok nagyobbik része azonban a népesség számának és összetételének továbbvezetéséből származik. Ez a módszer, technika azonos a 18. század végén hazánkban és külföldön is kialakult népességstatisztikai eljárással. A Popultions Buch technikája azonban óvatosságra késztett. Ha ugyanis a kezdeti, vagy az időközi valóságos népösszeírás megbízható pontosságú volt és ha a gondos továbbvezetés is nyomon követhető, akkor az idő és területi sorok feltehetően mentesek a nagyobb torzításoktól. Ha azonban ezek a feltételek nem teljesültek, akkor a pontatlanságok, hibák halmozódásával kell számolnunk. Bármennyire is tartózkodott Thirring Lajos a kéziratos táblázatok adatainak és mutatóinak korrigálásától, még sem tudta megállni, hogy a népmozgalom két mutatóját, az évenkénti születési és halálozási arányszámot, igen egyszerű, de igen szellemes módszerrel ne helyesbítse, különösen az 1831. évi kolera halálozás mértékét. Kritikai magatartása egyébként elsősorban úgy érvényesült, hogy nem közölt minden adatot és arányszámot, minden évből. A férfiak kor és foglalkozási összetételének adatait csak két évről (1842, 1843) tette közzé. Egyébként általában kilenc-tíz év területi adatai (a házak száma, a családokháztartások, népesség száma, nemenkénti és vallási megoszlása) szerepelnek táblázataiban. Midőn Thirring Lajos összevetette az eredeti népszámlálási összeíró ívek adatgazdagságát és a lajstromos összesítés szegényes közléseit kiemelten hangsúlyozta a korabeli forrásokra támaszkodó kritika szükségességét. Egyébként azonban az egész adatforrást — figyelmeztetéseit fenntartva — egészében kielégítőnek minősítette, különösen a népesség nagyságrendjét és összetételének sajátosságait illetően. Thirring Lajos idézett adatközlését és "jellemzését" a magyar történeti demográfiában, a 19. század első felével foglalkozó tanulmányok, elemzések sora követte. Nem állítom , hogy tételes kapcsolat van ebben az egymásutánban, de nem is zárom ki. Az azonban mindenképpen megállapítható, hogy Thirring Lajos tanulmányának adatait és viszonyszámait több; az egész félévszázad demográfiai folyamatait bemutató, vagy elemző tanulmány elfogadta, országos és területi méretekben is felhasználta (5). Megkezdődött továbbá a korábbi, 1820 előtti conscriptiók sikeres levéltári felkutatása (6). Napvilágot láttak ezenkívül, Thirring Lajos ajánlásai, megfogadva, a korabeli anyakönyvekre és más demográfiai forrásokra támaszkodó, termékenységet és halandóságot kutató elemzések (7). Korabeli leíróstatisztikai közlések jelentek meg, korszerű táblázatos formában (8). A család és a háztartás nagyságának és összetételének utóbbi években kialakuló kutatása is igen sokat köszönhet Thirring Lajos táblázatainak és intelmeinek (9).
368
D Á N Y I DEZSŐ
Hiányosak, olykor pontatlanok adataink és mutatóink, de a szabadságharc előtti félévszázad főbb demográfiai jellemzői — Thirring Gusztáv és Thirring Lajos kezdeményezésétől indíttatva kezdenek kibontakozni. Biztonsággal kijelenthető, hogy hazánkban is igen magas és rendkívül hullámzó volt a termékenység és a halandóság. Az utóbbi mértéke olykor kisebb-nagyobb demográfiai kríziseket is előidézett. A félévszázad természetes szaporulatát mérlegre téve pedig kiemelhető, hogy az nem volt jelentős, bár a demográfiai jellemzők igen sokféle területi változata alakult ki. Az is feltételezhető, hogy a hazai sajátos, gazdasági-társadalmi viszonyok, különösen pedig a jobbágytelek felaprózódása, a jelentős mértékű elzselléresedés, megtetézve a polgárosodás és a városiasodás stagnálásával, az ország politikai és gazdasági függőségével a demográfiai magatartás egyedi, ebben a korban más országban nem regisztrált képleteit alakította ki. Egészében azonban, beleértve a születésszabályozás igen lassú kialakulását, helyenként felerősödését, hazánk ebben a korban még a premodern, a demográfiai átmenet előtti országok sorába tartozott. Az elmondottak alapján talán úgy tűnik, hogy Thirring Lajost elsősorban az apai hagyaték gondozása és nagyrabecsülése kötötte a magyar történeti demográfiához. Sokak emlékében ugyanis úgy él, mint korának egyik legjobb népszámlálási szakértője, az aktuális népességi és népesedési jelenségek és folyamatok tudós magyarázója. "Magyarország népessége 1869—1949 között" című, 1963-ban megjelent nagylélegzetű tanulmánya azonban két további jellemzővel gazdagítja Thirring Lajos szakmai és emberi portréját. Mindenek előtt bizonyságot szolgáltat Thirring Lajos történeti demográfiai elhivatottságáról és éles fényt vet a népességi jelenségeket és folyamatokat ökonómiai-szociológiai szemmel vizsgáló, kritikus demográfusra. Nem véletlen, hogy ezek a jellem vo nások éppen a hosszú idősorok elemzése során fonódtak össze Thirring Lajosban. Idézett tanulmányában nem az adatok, mutatók, statisztikai eljárások gazdagsága, pontossága, kételkedő-műértő válogatása az újszerű. Ezt meg szoktuk Thirring Lajos írásaiban. Szerényen népességtörténeti "adaléknak" minősített tanulmányában ugyanis a történeti eseményekre, a társadalmi gazdasági vonatkozásokra és egyéb összefüggésekre kíván "vázlatos utalásokat tenni". Engedjék meg, hogy ezekből a "vázlatos utalásokból" néhányat kiemeljek. Talán legszembetűnőbb, hogy Thirring Lajos az első világháború előtti M agyarország népességfejlődésének egészét "gyengén közepesnek" tartotta. M agyarázatként többek között kiemelte, hogy ebben az időszakban M agyaror szágon szinte párhuzamosan csökkent a nyers születési és halálozási arányszám. Nem tartoztunk tehát — illetve csak mintegy két évtizedig — a modernizálódás korát a népesség robbanással társító európai országok közé. A két világháború között pedig a gazdasági és társadalmi nehézségek miatt, a fokozódó születéssza bályozásnak is köszönhetően, népességgyarapodásunk üteme még jobban csökkent. Ez a "gyönge-közepes" jelző Thirring Lajos elégedetlenségét jelzi. Pontosabban is megfogalmazza tartalmát: "Népességi kapacitását, a fejlődési
TÖRTÉNETI DEM OGRÁFIA ÉS THIRRING LAJOS
369
lehetőségekben egyáltalán nem szűkölködő Magyarország a gazdaságilag fejlett államoknál jóval kisebb mértékben tudta mindeddig kihasználni". Miért tartoztunk az európai népesség, népesedés fejlődés "gyenge-közepes" mezőnyébe? Thirring Lajos szerint azért, mert demográfiai képünket számtalan gazdasági-társadalmi, hatásában kedvezőtlen tényező formálta ki és mert népesedéspolitikánk teljeséggel eredménytelen volt. Előbb említett véleményét az alábbiakban részletezendő az utóbbival kapcsolatban Thirring Lajost idézem. Magyarország "a nyolc évtizeden azonban anélkül haladt át, hogy valóban széles körű és következetes népesedéspolitikai intézkedésekkel gondoskodott volna fejlődő népességének mindenkori jelenéről és jövőjéről". Aláhúzom, hogy Thirring Lajos írásaiban ilyen kemény, minden engedményt kizáró sententia igen ritkán olvasható. Ez a mondat a pronatalisták túlzása, türelmetlensége, vagy a lelkiismeretes pontos demográfus, lehetőségeket és valóságot összevető mérlege? Úgy vélem, hogy az utóbbi. Thirring Lajos sajátos módon taglalja a hazai népességfejlődés gazdasági társadalmi tényezőit és összefüggéseit. Összefoglalva megállapítja, hogy "az 1848. évi nagy gazdasági és társadalmi kezdeményezések ellenére, meglehetősen elmaradt gazdasági-társadalmi szerkezettel és közállapotokkal érkeztünk el a kiegyezésig". Az ezt követő félévszázadban pedig "félig-meddig" kielégítő gazdasági lehetőségek, "a tőkeszegénység, múltunk félfeudális maradványai, társadalmi, politikai és nemzetiségi feszültségeink miatt" elég lassú ütemben és korlátozottan értük el a tőkés fejlődés egyes állomásait. Az első világháború után csak "nagyban-egészben" alakult át gazdasági-társadalmi szerkezetünk. Ez az összefoglaló értékelés mai szóhasználatunk és megfogalmazásunk szerint azt érzékelteti, hogy Magyarország nem véletlenül sorolható az európai demográfiai átmenet több jellemzőjét sajátosan alakító régiói közé. A demográ fiai átmenet — a magas születési és halálozási arányszám, alacsony születési és halálozási hányadosság alakulása — Magyarországon a lassú modernizálódás, a korlátozott iparfejlesztés, a kismértékű városiasodás, a morális és társadalmi értékrendszerek bizonytalan változása közepette zajlott le. Ennyi kivétel — alig kétséges — lelassította a népesség növekedés ütemét, rétegenként és tájanként specifikus, európai szemmel különös, népesedési magatartást produkált és magában hordozta annak veszélyét, hogy gazdasági-társadalmi fejlődésünk elmaradását, tudatosan, vagy tudat alatt demográfiai magatartásváltozásunkkal törekedjünk kiegyenlíteni. Összefoglalva úgy vélem, hogy Thirring Lajos hazai demográfiai folyamatainkat magyarázó, általános értékelése beleillik a korszerű, a kezdeti általánosításoktól mentes, demográfiai átmenetelmélet gondolatvilá gába. Az egyes gazdasági-társadalmi tényezők számszerű demográfiai hatását Thirring Lajos értekezésében nem részletezte. Nagyon tartózkodóan csak arra utalt, hogy a hazai népességi és népesedési kérdésekkel foglalkozó tanulmányok "nagyszámú társadalmj-gazdasági tényezőt említettek" amelyek hatást gyako roltak a népesség fejlődésére. Kiemeli, hogy az ezekben a tanulmányokban szereplő tényezők: a lassú gazdasági fejlődés, az osztály szerkezet aránytalan sága, a gazdasági társadalmi-átrétegződés lassú üteme csak "részletmomentumai"
370
DÁ N Y I DEZSŐ
a demográfiai fejlődés egészét és jellemzőit kiformáló képnek. Hűvös tárgyila gossággal különíti el a népesedést, konjunktúra szinten befolyásoló tényezőket. Nem feledkezik meg azonban az agrárszféra és a népesedés kapcsolatát tárgyaló irodalomról, kiemelve, hogy a kötött birtokrendszert, a birtokmegoszlás egyéb hátrányait, a ki nem elégített földéhséget, a szükséges agrárpolitikai intézkedések elmaradását minősítették — az idevonatkozó tanulmányok — az agrár népesség körében kialakuló egyke, falu elnéptelenedés kiváltó okának. Úgy tetszik, hogy Thirring Lajos óvakodott a demográfiai jelenségek és folyamatok monokauzális magyarázatától. Gazdag demográfiai ismeretanyaga, kételkedő tudósi habitusa távoltartotta a nagyon egyszerű, nagyon kézenfekvő, nagyon látványos ok-okozati felfedezések elfogadásától. Ma már tudjuk, hogy joggal. A demográfiai átmenetelmélet letisztultabb változata is kiemeli, hogy a második világháború előtti demográfiai fejlődésnek, átalakulásnak nincsen egységes, egyetlen, minden országra és azon belül minden régióra érvényes okrendszer magyarázata. Az is bebizonyosodott, hogy csak gazdasági ténye zőkkel alig magyarázható ez a komplex folyamat. Szociológiai, kulturális, pszichológiai és más, olykor igen nehezen mérhető, kvalitatív változókat is mérlegelnünk kell megértése, magyarázata során (10). Amint már korábban utaltam rá Thirring Lajos 1963. évi tanulmányából a szigorú, kritikus statisztikus is előlép. Ezt a jellemvonását, nagyon röviden, főként a magyar népszámlálások foglalkozási, társadalmi rétegződési fejezeteit taglaló megállapításaiból kívánom érzékeltetni. Nem csak azért, mert ismeretük alapvetően határozza meg a hazai történeti demográfiai kutatások szakmai színvonalát és tárgyilagosságát, hanem azért is, mert alapját képezi társadalom történeti szemléletünk objektivitásának. Th irring Lajos a hazai népszámlálások foglalkozási fogalmainak, utasítása inak, adatgyűjtéseinek és feldolgozásainak egészét értékelve két alapvető megállapítást tett. Mindenekelőtt azt emelte ki, hogy az első két hivatalos magyar népszámlálás csak hézagos ismereteket szolgáltat a foglalkozás, a foglalkozási viszony valós megítélésére. Ezt követően pedig arra figyelmeztet, hogy a kereső-eltartott arány a későbbi népszámlálásokban sem megbízható, mert a segítő családtag fogalmának tartalma és csoportosítása, feldolgozása különféle, önmagában nem mindig helyes és idősoraiban alig összevethető módon szerepel. Ez a tény különösen az agrárszektor munkaerő ellátottságát, feleslegét, vagy hiányát megállapító mutatókat érinti. Az agrárszektorral kapcsolatos történeti demográfiai népszámlálási adatokat egyébként is különös élességgel bírálja. "Nem tagadható, hogy az agrárszerkezet terén fennálló gazdasági különbségeket és a lezajlott változásokat népszámlálási műveleteink, beleértve a feldolgozást is csak részben ragadták meg és hozzávetőleges jellem zésre alkalmasak csupán." Még elítélőbben: "Igen szembetűnő a mezőgazdasági népesség osztálytagozódásának ki nem elégítő csoportosítása a régebbi népszámlálásokban. Ennek köszönhető, hogy a birtokos és bérlő népesség osztályozása és csoportosítása később is helytelen módon és mértékben tükrözi a birtokmegoszlás változását, rosszabbodását, a törpebirtokosok számának tetemes megnövekedését".
TÖ RTÉNETI DEM O GR ÁFIA ÉS THIRRING LAJOS
371
Ha az előzőekben a történeti demográfia és a társadalomtörténet műve lőinek figyelmébe ajánlottam Thirring Lajos 1963-ban megjelent tanulmányát, akkor még hangsúlyozottabban hívom fel figyelmüket az 1983-ban publikált három kötetes műre, amely a Népszámlálás jóvoltából Thirring Lajos műveként jelent meg, "Az 1969—1980. évi népszámlálások története és jellemzői" címen. Ez a három kötet, melynek utolsó tagját Thirring Lajos betegsége és halála miatt munkatársai már csak jegyzetei alapján állíthatták össze, a magyar történeti demográfia egyik bázis alkotása. Azonos rendszer szerint tájékoztat a népszám lálások minden fontos momentumáról. Részletezi a népszámlálások előkészítését, időpontját, területi meghatározottságát, jogszabályait. Hozzáértő szemmel taglalja a népszámlálások fogalmait, definícióit, utasításait. Közli a kérdőívek, utasítások teljes szövegét, mintáit. Beszámol végrehajtásuk menetéről, költségeiről, szervezetéről. Kiterjed a népszámlálások nemzetközi egységesíté sének törekvéseire. Bemutatja a megjelent publikációk, táblázatok részletes tartalmát. Kitér azonban a tervezett és feldolgozott, de meg nem jelent adatcsoportosításokra, ugyanúgy mint a tervezett és fel nem dolgozott kombinációkra. Ismerteti a népszámlálások adatait elemző, vagy bemutató irodalmat is. Mindezt talán egypontos, lelkiismeretes hivatalnok is elvégezhette volna. Thirring Lajos azonban demográfus volt, tehát nem csak katalogizálta, rendszerezte a népszámlálások ismérveit, hanem azokat meg is ítélte. Bírálatai eligazítanak népszámlálási kiad ványaink adataink felhasználhatósága, minősége tekintetében is. Azt is érzékeltette, hogy a korabeli népszámlálások milyen módon és milyen mélységben, kívánatos, vagy kifogásolható szemléletét ragadták meg az ország legfőbb demográfiai jelenségeit, vagy folyamatait. Az elmondottakból — bármennyire vázlatos volt is — remélem kitűnik, hogy Thirring Lajos a magyar történeti demográfia egyik legkiemelkedőbb, legsokoldalúbb egyénisége. Feltehetően az is kiviláglott, hogy Thirring Lajost nem csak óriási anyagismerete, pontossága, lelkiismeretessége, munkaszeretete és demográfusi kvalitásai avatták tudós történeti demográfussá, hanem szemléletmódja is, a hosszú demográfiai folyamatok bonyolult hátterének komplex megközelítése, tudatos és álhatatos kutatása.
JEGYZETEK (1) Thirring Lajos: Népösszeírási adatok és adatforrások a nem-nemes népes ségről a XIX. század első feléből. Történeti Statisztikai Közlemények, 1959. No. 1 - 2 . (2) Thirring Gusztáv: Népesedésünk kútforrásai a múlt század első felében. Bp. 1903. (Értekezések a Társadalomtudományok Köréből). (3) Thirring Gusztáv: Városaink népességének alakulása 1787-től 1910-ig. Városi Szemle, 1911. No. 7—8. (4) A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics József\ Budapest 1957.
372
D Á N Y I DEZSŐ
(5) Pápay B éla: Magyarország népe a feudalizmus megerősödése és bomlása idején, 1711 — 1867. In: M agyarország történeti demográfiája. Szerk: Kovácsics József. Kovács Tibor: Vas megye népessége a 19. században, 1804—1870. Szombathely 1970. (fi) Móricz M iklós: Magyarország népének korviszonyai, 1804— 1869. Történeti Statisztikai Évkönyv, 1961/62. (7) B. Lukács Agnes: Halandósági becslések és népesség struktúra. Demográfia, 1973. No. 1. Horváth Róbert: Fáy András népességtudományi és népességstatisztikai munkássága. Történeti Demográfiai Füzetek, No. 5. Hablicsek László: Az 1820-as évek népmozgalmának néhány jellemzője, keresztelési és temetési adatsorok alapján. Történeti Statisztikai Tanulmá nyok, 1984. No. 4. (8) B. Lukács A gnes: M agyarország népessége törvényhatóságok szerint az 1820-as években. Történti Statisztikai Füzetek, 1979. (9) Faragó Tamás: Háztartásszerkezet és falusi társadalmi fejlődés Magyarorszá gon, 1787— 1828. Történeti Statisztikai Tanulmányok, No. 3.
H IS T O R IC A L D E M O G R A P H Y A N D L A JO S T H IR R IN G
