TÖRTÉNETE. GYERMEKEK SZÁMÁRA RADÓ VILMOS. BUDAPEST, (HOFFMANN ÉS MOLNÁR.) ÁTDOLGOZTA

ROBINSON

CRUSOE

TÖRTÉNETE. AZ EREDETI E L B E S Z É L É S

NYOMÁN

GYERMEKEK S Z Á M Á R A ÁTDOLGOZTA

RADÓ VILMOS.

SZÁMOS

FAMETSZETTEL.

BUDAPEST, AZ EGGENBERGER-FÉLE

KÖNYVKERESKEDÉS K I A D Á S A .

(HOFFMANN ÉS MOLNÁR.)

Budapest,

1884. A z Atheoaeusn r. társ. könyvnyomdája.

ROBINSON CRUSOE TÖRTÉNETE.

Budapest, 1884. A z A t h e n a e u m

r. társ. könyvnyomdája.

I.

Robinson elhagyja a szülői házat. R o b i n s o n Crusoe (olv. K r ú s z o ) született Y o r k ( J o r k ) városában, A n g o l o r s z á g b a n 1632-ben. A t y j a e l é b b kereskedő volt, de m i v e l k ö s z v é n y b e n szen­ vedett, az üzlettől visszavonultan

élt szép v a g y o ­

n á b ó l . R o b i n s o n n a k két testvérbátyja is volt. A z idősbik

katonának

ment

s

egy

csatában

életét

veszté. A másik p e d i g elzüllödt az atyai háztól és s o h a t ö b b é m é g csak hírét sem hallották. R o b i n ­ sont j o g t u d ó s n a k

szánta az apja, de ez a

sehogysem volt ínyére.

Neki a hajós-életre

c s a k k e d v e , a messze tengeren

nagy

fiúnak volt

utazásokat

szeretett v o l n a tenni. A t y j a t ö b b ízben törekedett őt lebeszélni kalandos terveiről. D e R o b i n s o n ke­ reken

kijelentette, h o g y ő b i z o n y , ha szép szerivel

hajóssá n e m lehet, elszökik hazulról.

Már tizenkilenczedik é v é b e n j á r t R o b i n s o n és még

mindig

n e m választott

atyja m e g i n t m a g á h o z

életpályát.

Egyszer

hívatta s í g y szólt

neki:

» F i a m , te e g y e d ü l maradtál m e g g y e r m e k e i m k ö ­ zül, h o g y a g g k o r o m b a n vigasztalásom és istápom l é g y . A z e g y i k b á t y á d tetemei idegen f ö l d b e n p o r ­ ladoznak, a másik b á t y á d

p e d i g eltűnt

nyomta­

lanul. É s m o s t te is itt h a g y n á d ö r e g beteges a t y á ­ d a t ? T e is szaporítani akarnád b ú b á n a t o m a t ?

Ha

e l m é g y hazulról, halálra szomorítasz e n g e m .

Én

n e m f o g l a k u g y a n átkozni, sőt i m á d k o z n i

fogok

éretted. D e tudd m e g , az Isten áldása n e m kiséri a szófogadatlan g y e r m e k e k e t és lesz idő, m i k o r Ínsé­ g e d b e n és n y o m o r ú s á g o d b a n keservesen n o d , h o g y öreg a t y á d n a k intő

szavát

megbá­

meg

nem

fogadtad. D e n e m leszen senkid, ki a megtérésre segédkezet n y ú j t s o n . « E szavaknál k ö n n y e k állottak a bánatos a t y a szemében. M e g is v o l t rábeszélésének az a hatása^ h o g y R o b i n s o n megváltoztatta a szándékát és fel­ tette m a g á b a n , h o g y otthon

marad és h o g y szor­

g a l o m és i g y e k e z e t által örömet szerez atyjának. D e alig telt el e g y p á r nap, már m e g i n t elfeledett minden

jó

szándékot.

Most

édes

anyját

ostro­

m o l t a kéréseivel, l e g y e n szószólója atyjánál, h o g y p r ó b a k é p e n csak egyetlen tengeri utazást e n g e d j e n tennie.

» H i á b a v o l n a m i n d e n kérésem — felelt az.

a n y j a . J ó l tudom, a t y á d sohasem adja b e l e e g y e z é ­ sét, mert n e m akar szerencsétlenségednek

okozója

lenni.« V a g y e g y é v v e l ezek után történt, h o g y R o b i n ­ s o n H u l l ( H ö l l ) városába rándult. Ott a k i k ö t ő b e n l é v ő hajók sokaságát látván, újból lángra g y u l a d t l e l k é b e n régi v á g y a . Szerencsétlenségére találko­ zott

egy

hajóján sont,

r é g i iskola-társával

L o n d o n b a készült.

hogy

mond —

utazzék

az utazás

vele.

is, ki éppen

atyja

E z rábeszélte R o b i n ­ »Nem

kerül —

semmibe, a tenger

úgy­

nyugodt,

v e s z e d e l e m r ő l szó sincs, s e g y óra m ú l v a h o r g o n y t oldunk.« E

csábításnak

R o b i n s o n n e m tudott

ellent-

állni. Elfeledte atyját, anyját s a nélkül, h o g y c s a k •egyetlen szóval is értesítette v o l n a őket, 1 6 5 1 - b e n s z e p t e m b e r 1-én hajóra szállt.

II.

Robinson Londonba jut. A l i g ért ki a hajó a n y í l t tengerre, m i d ő n hir­ telen n a g y szél kerekedett. A m a g a s h u l l á m o k ú g y h á n y t á k ide-oda a hajót, h o g y R o b i n s o n rosszul kezdte

magát érezni. D e feltámadt b e n n e v á d o l ó

lelkiismerete i s ; m e g g o n d o l t a , m i l y e n

búbánatot

o k o z o t t szüleinek, mint f o g n a k miatta a g g ó d n i . Az. alatt azonban a szél viharrá fajúit s m i n d n a g y ó b ­ b a k k á lettek a h a b o k .

Valahányszor egy hegy­

n a g y s á g ú h u l l á m a hajó felé h ö m p ö l y g ö t t , R o b i n ­ son

m i n d i g azt hitte, m o s t n y o m b a n v é g e m i n d ­

n y á j u k n a k . E b b e n a halálos félelmében felfogadta m a g á b a n , ha az Isten ez e g y s z e r megmenti, tüs­ tént visszatér m e g b á n t o t t szüleihez. A vihar elvonult, az é g kiderült, de a magasan

hullámzott,

és R o b i n s o n m é g

tenger mindig

a tengeri betegségben szenvedett. Este felé azon­ ban

egészen

megszűnt

a

tenger

háborgása

és

R o b i n s o n a l e g s z e b b estét élvezte a hajó fedélzetén. E p olyan g y ö n y ö r ű volt másnap a reggel, midőn a felkelő n a p a tenger sima felszínében tükröződött. » H á t h o g y v a g y , R o b i n ?« kérdé hozzá l é p ő pajtása, a ki erre az utazásra csábította volt. » C s a k m e g n e m ijesztett talán az a m a r o k n y i szél tegnap ? O d a se nézz n e k i ! Látsz m é g te ennél k ü l ö m b v i ­ hart is. D e m o s t g y e r e , erősítsd m a g a d e g y

pohár

puncscsal!« H o z z á is láttak

derekasan

a

puncsiváshoz,

tréfálóztak, énekeltek és R o b i n s o n feledett

vihart,

fogadást, mindent. M á r v a g y hat n a p i g mentek k e d v e z ő i d ő b e n m i n d e n baj nélkül és k ö z e l értek a y a r m o u t h - i (Jár­ műt) k i k ö t ő h ö z . Itt a z o n b a n ellenkező szél támadt és a hajó k é n y t e l e n v o l t h o r g o n y t vetni m é g

mielőtt

biztos r é v b e mehetett volna. í g y töltöttek e g y h e l y ­ b e n vesztegelve e g y egész napot, de derűit

hangu­

latban, mert bajra, veszedelemre senki m é g csak n e m is g o n d o l t . N y o l c z a d napra a z o n b a n reggelre k e l v e o l y erősen

kezdett

fújni

a szél, h o g y a felső

vitor­

lákat b e kellett v o n n i .

Dél tájban p e d i g erősen

háborgott

hullámok

a tenger,

a

ismételten

átcsaptak a födélzetén és a hajó erős

is

hánykódása

után itélve, a hajós n é p n e k azt kellett hinnie, h o g y engedett a h o r g o n y , miért is a k a p i t á n y megparan­ csolta, h o g y vessék ki a

tartalék-horgonyt.

A szélvész m i n d e r ő s e b b e n zúgott és m ó d nél­ k ü l felkavarta

a tajtékzó

tengert. Most R o b i n s o n

már a hajós n é p arczvonásaiból is kiolvashatta a g g o d a l m a t és félelmet, sőt hajókamrájában

az

feküd­

vén, hallotta, a mint a szomszéd k a m r á b a n a kapi­ t á n y ki- s bejárva t ö b b s z ö r m o r m o g t a »Isten i r g a l m a z z o n ! M i n d n y á j a n

magában:

oda v a g y u n k ! «

R o b i n s o n n a k a n a g y rémülettől csak ú g y v a c z o g tak a f o g a i ; kapta magát, felszökött a födélzetre. De milyen látvány! a hajóra.

Óriási v í z h e g y e k

K ö z e l ü k b e n két hajón

árboczokat, e g y harmadik lépésnyíre

zuhantak

elvagdalták

az

hajó p e d i g v a g y ezer

tőlük éppen a b b a n

a pillanatban

sü-

l y e d t el. Este felé a R o b i n s o n o k hajóján kellett v á g n i az á r b o c z o k a t ; m e g e g y hatalmas h u l l á m

rövid

is sietve el időre

azután

elsodorta a hajó c s o l -

nakját. M o s t m á r h a b h a b után csapott át a födél­ zetén. A kapitány, a hajómindenes

és t ö b b hajós­

l e g é n y térdre esve i m á d k o z t a k és kérték az Istent, mentse m e g őket a haláltól. Éjfél tájban a hajón l é v ő k ijedsége m é g f o k o ­ zódott;

a hajó m e g l y u k a d t s m á r n é h á n y

perez

után n é g y l á b n y i magasan állott a víz a hajó üre-

g é b e n . M i n d e n k i n e k tüstént a szivattyúkhoz kellett sietni.

Robinson majdnem

eszméletlenül

feküdt

kamrájában, m o s t azonban felzavarták a m a t r ó z o k s ő is d o l g o z o t t a kétségbeesés erőlködésével. A ka­ p i t á n y a baj jelzésére elsüttette az á g y u k a t . R o b i n ­ son azt hitte, h o g y m o s t már

d a r a b o k r a törik a

hajó s ijedtében ájultan összerogyott. H a m a r e g y matróz lépett h e l y é b e a szivattyúhoz, R o b i n s o n t p e d i g félre l ö k t e a l á b á v a l ; m a j d n e m e g y órába telt, m í g m e g i n t felocsúdott. A hajó személyzete szakadatlanul t o v á b b d o l ­ gozott, de a v í z a hajó-üregben m i n d hágott s a hajó

szemlátomást

magasabbra

sülyedni

kezdett.

A vihar e k k o r már szűnő félben v o l t u g y a n , de arra m é g sem v o l t kilátás, h o g y a k i k ö t ő b e elér­ hessen, azért a k a p i t á n y

f o l y t o n lövetett,

hogy

tudtul adja a veszedelmet. V é g r e e g y k ö n n y ű hajóról, m e l y ott k ö z e ­ l ü k b e n h o r g o n y z o t t , küldtek segítségükre e g y csó­ nakot. Csak n a g y nehezen tudott a sülyedő hajó k ö z e l é b e j u t n i és a c s ó n a k b a n l e v ő derék h a j ó s o k életüket koczkáztatták, h o g y a hajótörést szenvedő­ ket m e g m e n t s é k . Teljes e r e j ü k b ő l eveztek és v é g r e sikerűit e g y kötelet m e g r a g a d n i o k , m e l y e t n e k i k a hajóról ledobtak. í g y aztán o d a húzták a csóna­ k o t közel a h a j ó h o z és szerencsésen beleszálltak valamennyien.

R o b i n s o n t félholttá tette az i j e d s é g ; a m a g a erejéből n e m is tudott v o l n a menekülni, o t t m a r a d t v o l n a a s ü l y e d ő hajón, ha két matróz m e g n e m k ö n y ö r ü l rajta és é l n e m viszik őt a csolnakba. A l i g eveztek e g y p á r száz l é p é s n y i r e és ime a hajó el­ merült. E n n e k tekintete ú j b ó l n a g y rémülettel t ö l ­ tötte el R o b i n s o n t . M i k o r p e d i g a parthoz

közel

értek, a h o l a z ú g ó h u l l á m o k a szárazföldön m e g ­ törve ú g y dobálták a csolnakot, akár e g y laptát, a szegény R o b i n s o n alig tudott h o v á lenni ijedtében. D e a derék e v e z ő s ö k a hullámtörésen

is

szeren­

csésen keresztül vitték és partra szállították a m e g ­ menteiteket. E z e k szívük b e n s e j é b ő l köszönetet

mondtak

m e g m e n t ő i k n e k és b e m e n t e k a közeli Y a r m o u t h - b a , a h o l emberszerető

fogadásban

ták

és élelemmel, sőt a városbeli

őket szállással

kereskedők pénzt is g y ű j t ö t t e k

részesültek. Ellát­ számukra annyit,

h o g y kiki bátran elmehetett tetszése szerint v a g y L o n d o n b a , v a g y p e d i g vissza H u l l b e . R o b i n s o n n a k most m ó d j á b a n lett v o l n a a g g ó d ó szüleihez

visszatérni,

fogadták

és

a

k i k b i z o n y o s a n szivesen

örömest m e g b o c s á t o t t a k

v o l n a neki.

Á m d e n e m követte sem lelkiismeretének

szózatát,

sem

ki

pedig

a

hajótulajdonos

intését,

a

csak

k é s ő b b tudta m e g , h o g y R o b i n s o n szülői akarata és tudta n é l k ü l ment útra. »Ifjú barátom — í g y

szólt az — ö n n e k sohasem

szabad t ö b b é tengerre

szállnia; ezt az é l m é n y é t v i l á g o s j e l n e k kell tekin­ tenie, h o g y ön n e m v a l ó hajósnak.

H a haza n e m

m e g y szülőihez, ú g y bajjal és Ínséggel f o g ön küzk ö d n i bár h o v á fordul is.< De

ezek a szavak

n e m fogtak R o b i n s o n o n .

M e g g o n d o l t a , h o g y haza térve g ú n y t á r g y á v á lesz, h o g y v a l a m e n n y i ismerőse mind kineveti, és k a p t a magát, elment L o n d o n b a .

III.

Robinson Guineába megy. A l i g időzött R o b i n s o n n é ­ h á n y napig L o n d o n b a n , m i ­ dőn

véletlenül e g y hajóska­

p i t á n y n y a l ismerkedett m e g , a ki n e m r é g Afrikából, a g u i ­ neai

(Ginéa)

tengerpartról

tért vissza. Mivel ez a keres­ k e d e l m i útja igen szerencsé­ sen ütött ki s j ó k o r a összeget jövedelmezett, ismét útra ké­ szült

Guineába.

Robinson

nagyon

megtetszett

e n n e k a kapitánynak, s a mint megtudta, m e n n y i r e szeretné R o b i n s o n a v i l á g o t látni, azt az

ajánlatot

tette neki, h o g y utazzék v e l e G u i n e á b a , ád neki a h a j ó n saját kamrájában

á g y a t és i n g y e n étkezést,

sőt

azt is m e g e n g e d i , h o g y portékát vihessen m a g á ­

val,

a m e l y e t aztán A f r i k a partjain j ó n y e r e s é g g e l

eladhat. H a ez a kísérlete sikerűi — ú g y m o n d — j ó l l e h e t ez m a j d új kereskedelmi vállalatokra fogja serkenteni. A

d e r é k becsületes

hajós-kapitánynak

ez a

j ó a k a r ó ajánlata n a g y o n megtetszett R o b i n s o n n a k .

Tüstént írt n é h á n y j ó m ó d ú r o k o n á n a k , akik k é r e l ­ mére

küldtek neki e g y szép összeg pénzt, v a g y

4 0 0 forintot; ezért aztán a k a p i t á n y tanácsára o l y árúczikkeket vásárolt, a m e l y e k n e k az afrikai n é ­ peknél n a g y k e l e n d ő s é g ü k volt. Ú t n a k is indultak n e m sokára a l e g k e d v e z ő b b i d ő b e n . A z utazás alatt a k a p i t á n y különféle ismeretekre oktatta R o b i n ­ sont, a m e l y e k e t a hajós e m b e r n e k tudnia

nélkü­

lözhetetlen. É s a m i l y e n g o n d d a l és szeretettel oktatta a kapitány, R o b i n s o n ép o l y

figyelemmel

és s z o r ­

g a l o m m a l tanúit, s e b u z g a l m á n a k k é s ő b b s z á m ­ talan esetben n a g y hasznát vette. A z egész utazás fényesen sikerűit.

R o b i n s o n az odavitt

risért, játékszerekért,

késekért,

üvegklá-

baltákért

akkora

rakás a r a n y p o r t kapott cserébe, h o g y L o n d o n b a n 3 0 0 font sterlinget ( 3 0 0 0 forint) adták érte. Most m á r kész kereskedő e m b e r n e k tekintette magát R o b i n s o n . Szerencsétlenségére azonban j ó ­ akaró barátja, a d e r é k hajós-kapitány

n e m sokára

meghalt, hajóját p e d i g a kapitány ö z v e g y é t ő l m e g ­ vette a hajó v o l t k o r m á n y o s a . E v v e l R o b i n s o n , kit első

sikerült

kísérlete

után

szüntelenül

bántott

a kapzsiság, a hirtelen m e g g a z d a g o d á s v á g y a , m á ­ s o d í z b e n útra készült G u i n e á b a . P é n z é n e k e g y ré­ széért m e g i n t portékát vett, a t ö b b i t p e d i g a k a p i ­ t á n y ö z v e g y é r e bízta megőrzés végett.

IV.

Robinson fogságba kerül. Ez

az út is i g e n k e d v e z ő e n indult m e g . Sze­

rencsésen

elérték Afrika partjait és m á r a kanári

szigetek k ö z e l é b e n jártak, m i d ő n e g y reggel, haj­ nal hasadtával e g y kalóz-hajót pillantottak m e g , m e l y v a l a m e n y i vitorláját kifeszítve sietett feléjük. Ok

is kifeszítettek

a n n y i vitorlát, a m e n n y i t

á r b o c z o k csak elbírtak, de a kalóz-hajó

az

gyorsabb

j á r á s ú v o l t s m i n d j o b b a n közeledett R o b i n s o n o k hajójához. E g é s z álló nap f o l y v á s t tartott ez a b o r ­ zasztó üldözés. Délutáni 3 ó r a k o r már csak l ö v é s n y i t á v o l s á g b a n v o l t tőlük, s R o b i n s o n o k elkészül-

tek a harczra. Hajójukon 11 ágyú volt, ezek közül nyolczat tüstént a hajó megtámadott oldalára hurczoltak és erősen kezdtek tüzelni a kalóz-hajóra. A tengeri rablók, noha 18 ágyuj okból viszonozták a tüzet, mégis kénytelenek voltak visszavonulni. Nem

sokára

azonban

megujíták

támadásukat.

Nemcsak ágyúik dördültek mind egyszerre, hanem hirtelen egészen közel jöttek a kereskedelmi hajó­ hoz és á 200 tengeri rabló pusztító

puskatűzzel

rohanta meg, úgy h o g y Robinsonoknak, a hogy csak lehetett, el kellett rejtőzniök. Most azonban a tengeri rablók horogra kerítették a hajót; kötelekre kötött vaskampókkal beléje kapaszkodtak és egé­ szen közel húzták magukhoz. E g y pillanat alatt 60 rabló a fedélzetre szökött, és kezdték a vitorlák köteleit és ar"vitorlákat elvagdosni. A hajó legény­ sége egy darabig hősiesen harczolt, kétszer vissza is szorították a kalózokat, de végre is tágítniok kellett a mind sűrűbb tömegekben a hajóra tóduló kalózok előtt. A kereskedő-hajó emberei közül há­ rom elesett, nyolcz pedig megsebesült, a többit, köztük Robinsont is, lánczra verték és elvitték Szá­ léba, Marokkó egyik kikötő városába, rabszol­ gaságba. Robinsonból tehát nem dúsgazdag kereskedő lett, a mint telhetetlenségében álmodta, hanem sze­ gény rabszolga.

V.

Robinson mint rabszolga. De

r a b s z o l g a élete n e m v o l t o l y a n n y o m o r ú ­

ságos, mint a m i l y e n n e k képzelte. Mert m i g társait az ország belsejébe, a fővárosba hurczolták, a d d i g Robinsont a kalózok kapitánya

megtartotta m a ­

gának, m i v e l fiatalsága és ü g y e s s é g e megtetszettek neki. Ott aztán a ház és a kert k ö r ü l k ü l ö n f é l e m u n k á t kellett végeznie. E g y ideig a b b a n a r e m é n y ­ s é g b e n élt

R o b i n s o n , h o g y gazdája majd elviszi

m a g á v a l a tengerre, ott a véletlen összehozza őket egy

keresztyén hajóval, az majd l e g y ő z i a k a l ó z

hajót, f o g s á g b a ejti a rablókat

és őt

kiszabadítja.

Á m d e ez a r e m é n y e meghiúsult, mert gazdája soha tengerre n e m vitte. K é t esztendeig élt í g y a m e g ­ szabadulás l e g k i s e b b r e m é n y e nélkül. E z e r tervet is g o n d o l t ki a megszökésre, de e g y sem v o l t kivi­ hető. S ú l y o s b í t o t t a helyzetét m é g az is, h o g y senkije n e m volt, a k i v e l e terveit közölhette volna,

mert

rabszolga-társai

szár­

közt e g y sem v o l t európai

mazású. T ö r t é n t azonban, h o g y e g y szerencsés k ö r ü l ­ m é n y ismét felélesztette R o b i n s o n b a n a m e g s z ö k é s r e m é n y s é g é t , a. m e l y r ő l már-már

le kezdett m o n ­

dani. Gazdája u g y a n i s e g y s z e r p é n z s z ű k e miatt a szokottnál maradni

h o s s z a b b ideig v o l t k é n y t e l e n és

unalmában

hetenként

otthon

néhányszor

d e r e g l y é n elment halászni. Elvitte m a g á v a l R o b i n ­ sont is és e g y szerecsen rabszolgát, s m i v e l ezek tréfáikkal

mulattatták, R o b i n s o n m e g ü g y e s n e k is

b i z o n y u l t a halászásnál,

rendesen ezeknek a kisé-

retében szokta e kirándulásait megtenni. Egyszer a kapitány

n é h á n y barátjával

halá­

szatra készült m e n n i és m e g h a g y t a R o b i n s o n n a k , h o g y h o z z a r e n d b e a d e r e g l y é t , mossa m e g tisztára, vigyen

b e l é különféle

puskákat, puskaport,

élelmi

szereket,

továbbá

g o l y ó t stb. M i n d e n r e n d b e n

v o l t már, v í g a n l o b o g t a k a d e r e g l y e zászlói a szel­ l ő b e n , de a v e n d é g e k n e m érkeztek. V é g r e eljött Robinson

Crusoe története.

2

m a g a a k a p i t á n y és m e g p a r a n c s o l t a menjen

Robinsonnak,

el Műiéivel, a szerecsen rabszolgával, és

e g y X u r i n e v u g y e r m e k k e l és kerítsen

vacsorára

e g y főzet halat, mert v e n d é g e i csak estére f o g n a k eljönni. »Most

vagy

soha!« gondolta Robinson,

és

a b b a n a pillanatban kész volt a szökés terve. Min­ d e n e k előtt t ö b b élelmi szerről kellett g o n d o s k o d n i a , azért í g y szólt M ű i é i n e k :

» N e m illik, h o g y u r u n k

ennivalóját f o g y a s z s z u k ; eredj b e a h á z b a és hozz számunkra

kétszersültet s más

egyebet, a

mire

s z ü k s é g ü n k l e s z ! « S m i g Mulei o d a járt, R o b i n s o n titkon hat ü v e g vizet, e g y darab viaszt és fonalat egy

baltát, fűrészt és kalapácsot

5

vitt a d e r e g l y é r e

és ott g o n d o s a n elrejtette. E v v e l aztán h a r m a d m a ­ g á v a l k i i n d u l t a révpartból. A mint m á r rabig

mentek, kezdtek

hozzálátni

a

e g y da­

halászáshoz,

d e n e m v o l t s e m m i foganatja, mert Mulei és X u r i n e m i g e n tudtak hozzá, R o b i n s o n m e g készakarva n e m akart fogni. »Itt b i z o n y

h o l n a p i g sem f o g u n k

egyetlen

halat sem — m o n d R o b i n s o n — j ó lesz talán külj e b b m e n n ü n k . « Mulei b e l e e g y e z e t t és tüstént fel­ húzta a vitorlákat. M i k o r m á r j ó t á v o l voltak a parttól, R o b i n s o n titkon o d a l o p ó d z o t t Műiéihez, hátulról körűifogta és erős

karokkal

a

tengerbe

l ö k t e . M u l e i mester v o l t az úszásban, fel is merült

ítzonnal a víz alól és a d e r e g l y e után kezdett úszni. A k ö z b e n a z o n b a n R o b i n s o n a dereglye- kamrájába sietett, előhozott e g y puskát, Műiéinek szegezte s i g y szólt: » H a k ö z e l mersz j ö n n i a hajóhoz, tüstént a g y o n l ő l e k ! D e ha a part felé úszol, n e m bántalak. T e elég ü g y e s úszó v a g y és k ö n n y ű szerivel elér­ heted a partot.« Robinson

arczkifejezése

elárulta

Műiéinek,

h o g y az k o m o l y a n veszi a d o l g o t , azért kapta ma­ gát, megfordult s a part felé úszott. R o b i n s o n tehát m a g á r a m a r a d t a d e r e g l y é b e n X u r i v a l . D e ez a g y e r m e k n e m igen árthatott az erős R o b i n s o n n a k . M e g is eskette ott n y o m b a n X u r i t , h o g y m i n d e n ­ ben engedelmeskedni f o g neki. E r r e aztán m i n d e n tőle telhető erővel kievezett a n y í l t tengerre.

VI.

Robinson megmenekül. E g y r e éjszaki i r á n y b a n spanyol

evezett R o b i n s o n a

tengerpart felé. D e m i k o r már

annyira

e l h a g y t a az afrikai partot, h o g y lehetetlen v o l t őt onnét

észrevenni,

tüstént

megváltoztatta

a hajó

irányát és délkeletnek vette útját. E z t azért h o g y gazdáját

tette,

ámítsa, ha ü l d ö z ő b e találná venni.

Mert az b i z o n y o s a n azt fogja hinni, h o g y R o b i n s o n a l e g k ö z e l e b b i keresztyén o r s z á g b a törekszik m e ­ n e k ü l n i és a b b a n

az i r á n y b a n

fogja őt üldözni.

H o g y délkeleti útja őt v a d e m b e r e k földjére vezeti, avval R o b i n s o n n e m sokat törődött. L e g f ő b b g o n d j a e g y e l ő r e csak az volt, h o g y a tengeri r a b l ó k kezei k ö z é ne kerüljön, a k i k r ő l j ó l tudta, h o g y ü l d ö z ő b e veszik. Ot álló n a p i g f o l y t o n az afrikai

partvidék

mentén haladt k e d v e z ő szélben. Csak m i k o r m e g ­ g y ő z ő d ö t t , h o g y a v i d é k teljesen lakatlan, m i k o r bizton hihette, h o g y a k a l ó z o k azóta a b b a n h a g y ­ ták

a hiába v a l ó üldözést, mert v é g r e h o r g o n y t

vetni e g y f o l y ó c s k a torkolatánál. É p p e n h a n y a t l ó ­ b a n v o l t a n a p ; e m b e r n e k sehol n y o m a sem m u ­ tatkozott, de annál n a g y o b b v o l t a r a g a d o z ó vad­ állatok

ordítása, elannyira, h o g y R o b i n s o n

nem

mert

partra

szállani s az éjjelt m é g ott töltötte

dereglyéjén. A l i g hasadt a hajnal, már talpon v o l t R o b i n ­ son, felköltötte X u r i t és készülődtek a szárazföldi útra. K i k i e g y - e g y puskát

fogott és e g y k o r s ó t ;

vizet akartak keríteni, mert készletük e l f o g y o t t és a f o l y ó c s k a vize, a m e l y n e k torkolatában

horgo­

n y o z t a k , n e m v o l t iható. M i k o r már a parton e g y d a r a b i g haladtak, elváltak e g y m á s t ó l , mert R o b i n ­ son f o l y t o n szemmel akarta tartani a hajót, m i v e l tartott tőle, hátha v a d e m b e r e k j ö n n e k és elragad­ ják

a d e r e g l y é t . X u r i e g y szűk

völgyön

haladt

felfelé, a h o l fris vizet vélt találhatni. M é g e g y fél ó r a is a l i g telt el, m i d ő n R o b i n s o n e g y lövést hal­ lott és n y o m b a n rá érkezett X u r i g y o r s futásban. R o b i n s o n azt hitte, h o g y v a l a k i üldözi, azért tüs­ tént segítségére sietett. D e X u r i c s a k ö r ö m é b e n u g r á n d o z o t t , mert fris vízre akadt, sőt e g y n y u l a t is lőtt. M e g is töltötték azonnal m i n d e n e d é n y ü k e t friss vízzel, megsütötték n y á r s o n a nyulat, ittak s ú j b ó l útra kerekedtek.

Tovább

ettek,

haladtak

e g y r e a partvidék mentén. H a v i z ü k f o g y t á n volt, ki-kikötöttek Éhüket voltak.

s

újból

megtöltötték

edényeiket.

p e d i g hallal verték el, a m i n e k b ő v é b e n

VII.

Robinson lelövi az oroszlánt. E g y s z e r korán r e g g e l e g y m e r e d e k t e n g e r p a r t k ö z e l é b e n vetettek

h o r g o n y t . Itt csak addig akar­

tak vesztegelni, m i g az é p p e n a k k o r k e z d ő d ő ára­ dat m a g a s a b b r a hág, m e r t az j o b b a n lendíti a hajót. E g y s z e r r e csak X u r i rémülettel mutatott a p a r t r a és suttogva í g y szólt R o b i n s o n n a k :

»Nini, m i l y e n

s z ö r n y e t e g fekszik ott a m a d o m b k ö z e l é b e n ! J 6 lesz innét t o v á b b k o t r ó d n u n k ! « Egy

óriási oroszlán volt, m e l y e g y k ő s z i k l a

árnyékában

aludt. R o b i n s o n elővett e g y puskát,

j ó sok p u s k a p o r t

és két g o l y ó t töltött b e l é , e g y

másik szintén j ó l megtöltött puskát p e d i g o d a tett m a g a m e l l é e l ő v i g y á z a t b ó l , hát ha az első l ö v é s s e l le n e m terítené az állatot. A l ö v é s dördült, de az oroszlánnak csak az e g y i k mellső lábát zűzta

szét.

A megsértett v a d ijedten felszökött fekvő h e l y é r ő l és rémítő orditást hallatott. D e R o b i n s o n g y o r s a n rásütötte a másik p u s k á t ; ez m á r

szerencsésebben

talált, az állat tüstént összerogyott. X u r i is elővett e g y puskát, átgázolt a s e k é l y vízen, o d a s o m p o l y ­ g o t t az állathoz és egészen k ö z e l r ő l a füle t ö v é n e k irányzott lövéssel v é g k é p eloltá életét. Most k e z d ­ ték

az oroszlán b ő r é t lerántani; és n o h a X u r i e

m u n k á n á l n a g y ü g y e s s é g e t fejtett ki, m é g i s eltar­ tott napestig. A húsát ott h a g y t á k , m e r t n e m i g e n ízlett nekik. A b ő r t megszáradjon

és

kifeszítették,

később

h o g y a napon

Robinson

takarónak

használta. Már hetek kalózkapitánytól

múltak

azóta, h o g y R o b i n s o n a

elszökött. M i n d e n

reménységét

a b b a vetette, h o g y sikerűi m a j d a Z ö l d f o k v i d é ­ kére eljutnia, ott aztán b i z t o n számított segítségre, m e r t tudta, h o g y ott halad el v a l a m e n n y i m e l y e k G u i n e á b a , Braziliába és I n d i á b a

hajó,

mennek.

K ö z b e n a g g o d a l o m m a l vette észre ismételten is, h o g y azon a vidéken, a m e l y n e k partjai m e n t é n ha­ ladott, fekete e m b e r e k laknak, a k i k meztelen j á r -

tak és m á r t ö b b s z ö r j ö t t e k t ö m e g e s e n egész a part széléig és k i v á n c s i a n nézték R o b i n s o n dereglyéjét. E g y n a p m e g i n t e g y c s o p o r t embert látott R o b i n s o n a part szélén és m i v e l m á r f o g y t á n v o l t az élelme, feltette m a g á b a n , h o g y k ö z e l e d i k feléjük. E g y darabig a hajó után futottak a part hosszán. F e g y v e r ü k n e m volt, csak e g y n e k a kezében v o l t e g y hosszú bot. X u r i azt állitotta, h o g y az lándzsa, a m e l y l y e l e z e k az e m b e r e k j ó messzire ü g y e s e n és biztosan

tudnak

dobni. A z é r t

R o b i n s o n n e m is

ment egészen k ö z e l hozzájuk, h a n e m a kellő távol­ b ó l j e l e k k e l törekedett

értésükre adni, h o g y éle­

lemre v o l n a szüksége. A z e m b e r e k viszont j e l e k k e l felszólították

Robinsont, h o g y

majd h o z n a k számára

álljon

meg, ú g y

élelmet, és R o b i n s o n csak­

u g y a n l e v o n t a vitorláját.

Néhánya

e l á s m e n t és

kis vártatva visszatértek két j ó k o r a d a r a b k e n y é r ­ rel és e g y kis búzával. D e R o b i n s o n n a k n e m v o l t annyi

bátorsága,

midőn

a

letették

h o g y a partra

szerecsenek

habozását

menjen

érte és

látták,

kapták,

ajándékukat a földre, aztán

mindnyájan

visszavonultak és távol maradtak mindaddig, m i g R o b i n s o n a hajóra n e m vitte az ennivalót. M i k o r a négerek m e g i n t k ö z e l j ö t t e k a part­ hoz, R o b i n s o n m e g h a t v a k ö s z ö n t e m e g ajándéku­ kat. Sajnálta, h o g y n e m v o l t semmije, a mit v i s z o n ­ zásul adhatott v o l n a nekik. N e m sokára

azonban

alkalma

v o l t m e g s z o l g á l n i n e k i k a szívességüket.

T ö r t é n t t. i. h o g y két hatalmas vadállat j ö t t a h e ­ g y e k k ö z ü l és száguldva rohantak a tenger R é m ü l t e n futottak

felé.

szerteszét a négerek, csak az az

e g y maradt ott, a kinek lándzsa v o l t a kezében. A fenevadak e g y e n e s e n a v í z n e k iramodtak s m i d ő n az e g y i k k ö z e l ment a d e r e g l y é h e z , R o b i n s o n e g y szerencsés l ö v é s s e l a g y o n durrantotta, mire a má­ sik ijedten futott vissza a h e g y e k közé. A z elejtett v a d n a k R o b i n s o n h u r k o t kerített a n y a k á b a , aztán a k ö t é l v é g é t a partra dobta. A n é g e r e k m o s t n e k i b á t o r o d t a k és kihúzták

az állatot a v í z b ő l . E g y

g y ö n y ö r ű e n pettyezett, hatalmas l e o p á r d volt. E g y éles f a d a r a b b a l

sokkal g y o r s a b b a n n y ú z t á k le a

bőrét, mint R o b i n s o n é k késsel az oroszlánét. A húsá­ val megkínálták R o b i n s o n t , de ez értésükre adta, h o g y n e m kivan belőle, csak a b ő r é t adják neki, a mit készségesen m e g is tettek. H o z t a k aztán m é g neki a n n y i élelmet, h o g y már m e g is sokallotta, és m i d ő n üres edényeit szájjal lefelé fordítván, tudtokra adta, h o g y v í z nélkül s z ű k ö l k ö d i k , két a s s z o n y a z o n ­ nal elsietett és n e m sokára e g y ö b l ö s kétfülű e d é n y t hoztak tele fris vízzel. R o b i n s o n megtöltötte k o r ­ sóit és e v v e l b ú c s ú t vett a barátságos

négerektől.

yin.

Robinson egy portugall hajóra kerül. Még egy

t i z e n e g y napig haladt R o b i n s o n f o l y t o n

irányban,

végre

feltűnt

szemei előtt a r é g

áhított Z ö l d f ö k , messze a tengerbe szögellő h e g y ­ ségével.

T ú l n a n , a távol k ö d é b e n

meredeztek

a

Z ö l d f o k - s z i g e t e k is. D e m o s t R o b i n s o n n e m tudta mitévő l e g y e n . A parthoz

közeledni

nem

mert,

m i v e l a hajózás ott a v í z b ő l k i á l l ó szirtek és az erős vízáramlatok

miatt i g e n v e s z e d e l m e s ; de é p

o l y a n veszedelmes v o l t a szigetek felé, a n y í l t ten­ gerre m e n n i kicsi d e r e g l y é j é v e l ,

a hol egyetlen

h u l l á m ö r ö k r e eltemetheti. D e r e g l y é j e kamrájában ü l v e é p p e n e kétséges h e l y z e t e felett töprenkedett R o b i n s o n , m i d ő n X u r i , ki az alatt a k o r m á n y r ú d n á l

ült, hirtelen felkiál­

t o t t : » U r a m , uram, e g y vitorlás h a j ó ! « A s z e g é n y egészen m a g á n k i v ű l v o l t ijedtében, mert azt hitte h o g y a k a l ó z - k a p i t á n y n a k v a l a m e l y i k hajója, m e l y őket üldözi. D e R o b i n s o n j ó l tudta, h o g y az r é g ó t a a b b a n h a g y t a az üldözést, és h o s s z a b b m e g n é z é s után kisütötte,

h o g y az p o r t u g a l l hajó, m e l y n e m

az afrikai szárazföld felé, h a n e m attól el n y u g a t n a k

tart. R ö g t ö n kifeszítette v a l a m e n n y i vitorláját

és

sietett a hajó u t á n ; k ö z b e n - k ö z b e n puskáit is elsü­ tötte. Eleinte ú g y tetszett neki,

mintha

megállt

v o l n a a h a j ó ; de m i l y n a g y v o l t kétségbeesése, m i d ő n észre kellett vennie, h o g y az m i n d j o b b a n t á v o l o d i k tőle. D e m é g sem m o n d o t t le a r e m é n y ­ ségről ; f o l y t o n követte a hajót és f o l y t o n l ő d ö z ö t t , h o g y m a g á r a fordítsa a személyzet figyelmét. V é g r e az m é g i s megállt. A k a p i t á n y észrevette messzelátó segitségével és h á r o m óra m ú l v a R o b i n s o n szeren­ csésen elérte a hajót, m e l y c s a k u g y a n e g y p o r tugall kereskedőé volt. A hajón igen barátságosan

fogadták őket és

R o b i n s o n szerencsés menekülése fölötti ö r ö m é b e n m i n d e n v a g y o n á t o d a akarta a k a p i t á n y n a k

adni.

D e ez semmit sem fogadott el, h a n e m í g y s z ó l t : » E n az ö n életét emberbaráti szeretetből mentettem m e g ; ki tudja, n e m jutok-e m a g a m is e g y s z e r ha­ sonló h e l y z e t b e , n e m szorúlok-e én is szánakozó e m b e r e k j ó s á g á r a . A z u t á n m e g messze

hazájától,

Braziliában, a h o v á ö n v e l ü n k m e n n i

kénytelen,

éhen kellene ö n n e k vesznie, ha m i n d e n v a g y o n á t ó l megfosztanám.

Én

elviszem Braziliába,

önt,

angol

barátom,

ingyen

ott

aztán

eladja k e v é s h o l ­

miját és a bevett összeggel, tetszése szerint, v a g y hozzáfog valamihez, v a g y p e d i g visszautazik zájába.«

ha­

A m i l y e n barátságosan beszélt a k a p i t á n y , ép o l y jóindulattal b á n t is R o b i n s o n n a l . E m b e r e i n e k is megtiltotta,

h o g y semmit el ne fogadjanak tőle.

A dereglyéjét, m e l y igen g o n d o s a n készült és j ó j á ­ rású hajó v o l t , megvette a k a p i t á n y n y o l c z v a n a r a n y p é n z é r t ; megvette t o v á b b á az oroszlán és a l e o p á r d b ő r é t j ó k o r a összegért, és m i d ő n h á r o m hét m ú l v a Braziliában, a M i n d e n s z e n t e k - ö b ö l b e n , szerencsésen kikötöttek és e g y é b holmiját, a mit a hajón hozott volt, szintén pénzzé tette, R o b i n s o n kétszáz s p a n y o l tallér b i r t o k á b a n

volt. X u r i t a k a p i t á n y r a

a ki azt ígérte, h o g y a fiút a keresztyén

bízta,

vallásban

fogja neveltetni s aztán szabadon bocsátja.

IX.

Robinson Braziliában. A l i g v o l t R o b i n s o n n é h á n y n a p i g Braziliában, m i d ő n m e g m e n t ő j e , a j ó s z í v ű hajóskapitány

meg­

ismertette őt e g y ültetvényessel. E z elvitte R o b i n ­ sont terjedelmes czukor-ültetvényeire, neki

a

czukor-gyártás

minden

megmutatta

csínját-bínját,

s

m i v e l R o b i n s o n azt hitte, h o g y e mellett k ö n n y e n m e g g a z d a g o d h a t i k az ember, arra szánta

magát,

h o g y ő is ültetvényes lesz. M i d ő n a k a p i t á n y rom

há­

h ó n a p m ú l v a visszatért E u r ó p á b a , e g y levelet

küldött v e l e a n n a k az ö z v e g y asszonynak, a k i n e k a pénzét átadta v o l t m e g ő r z é s végett, és arra kérte, adja

át p é n z é n e k a felét a kapitánynak.

Vissza is

j ö t t " n e m sokára a k a p i t á n y és a pénzeért sok m i n ­ denféle árúczikket hozott, m e l y e k e t R o b i n s o n B r a ­ ziliában j ó haszon mellett eladott. H o z o t t neki e g y szolgát is, a kit hat esztendőre fogadott, t o v á b b á mindennemű

szükséges szerszámokat. L e g j o b b a n

azonban e g y levélnek örült, m e l y e t a becsületes k a p i t á n y R o b i n s o n szüleitől hozott, s a ezek kijelentették, tanak neki.

melyben

h o g y édes ö r ö m e s t m e g b o c s á ­

R o b i n s o n n é h á n y rabszolgát fogadott, m i n d j o b b a n m í v é l t e a földjét, dolgozott, fáradozott, h o g y ültetvényét

felvirágoztassa. S ha aztán a k e m é n y

m u n k a fáradalmát

kipihenendő, a fák á r n y é k á b a n

leheveredett, erőt vett rajta a v á g y ó d á s . A k á r h á n y ­ szor m o n d o g a t t a i l y e n k o r m a g á b a n , h o g y m i l y e n k é n y e l m e s életet folytathatna

o t t h o n r o k o n o k és

i s m e r ő s ö k közt, ha atyja szavát m e g f o g a d t a v o l n a . A k o m o l y törekvés és fáradozás n e m maradt siker nélkül.

A l i g telt el e g y p á r esztendő és R o ­

b i n s o n v a g y o n o s e m b e r volt. Megtanulta az ország nyelvét,

megismerkedett a szomszéd

ültetvénye­

sekkel és t ö b b kereskedővel, k i k m i n d a n n y i a n i g e n becsülték R o b i n s o n t . Már-már beleélte m a g á t e b b e a h e l y z e t é b e és egészen j ó l érezte magát új hazá­ jában. T ö r t é n t egyszer, h o g y h á r o m szomszéd ültet­ v é n y e s R o b i n s o n szobájába hozzá:

lépett s í g y

» A mi ültetvényünkön

v o l n a szerecsen-rabszolgákra

nagy

szóltak

szükségünk

s j ó l tudjuk,

hogy

ö n is, R o b i n s o n úr, hasznukat vehetné. Mi hajlan­ d ó k v a g y u n k e g y hajót felszerelni, ha ö n el akarna azon menni rabszolgákat keresni Afrikába. O n már ú g y is j á r t ott, ismeri az utat és az ottani viszo­ n y o k a t ; mi szívesen előteremtjük a szükséges pénzt is a r a b s z o l g á k

megvásárlására,

s ön

fáradozása

j u t a l m á u l a h o z a n d ó r a b s z o l g á k b ó l e g y e n l ő részt

k a p . H a kiki ültetvényén

v a g y száz

munkabíró

rabszolgát f o g dolgoztatni, r ö v i d i d ő n háromszorta o l y g a z d a g o k leszünk.« Robinson

nem

gondolkodott sokáig;

bele­

e g y e z e t t azzal a kikötéssel, h o g y szomszédjai az ő távollétében g o n d j á t viselik ültetvényének, halála esetén p e d i g átadják m i n d e n é t az általa m e g j e l ö ­ lendő s z e m é l y n e k . E r r ő l a s z o m s z é d o k n y o m b a n kiállították a t ö r v é n y e r e j ű írást, R o b i n s o n p e d i g végrendeletet derék

csinált, a m e l y b e n az ő j ó t e v ő j é t , a

hajóskapitányt

kívánván

tőle, h o g y

jelölte

ki

örököséül,

azt

vagyonának egy bizonyos

részét v i g y e el A n g o l o r s z á g b a . N e m sokára készen v o l t m i n d e n az indulásra. 1 6 5 9 . évi szeptember elsején kelt ismét útra R o ­ binson, tehát

éppen

nyolcz

é v v e l azután, h o g y

H u l l b ő l szüleitől m e g s z ö k ö t t volt.

X.

Robinson ismét Guineába indul. A hajó, a m e l y e n m o s t R o b i n s o n útra kelt, j ó l fel v o l t szerelve minden szükségessel. V o l t rajta hat

á g y ú , és személyzete a k a p i t á n y o n és R o b i n ­

s o n o n k i v ű l tizenöt e m b e r b ő l állott. A r a k o m á n y sem v o l t i g e n n a g y , mert n a g y o b b á r a

o l y a n áru-

czikkeket vittek, m e l y e k a szerecsenekkel v a l ó k e ­ reskedésre alkalmasak v o l t a k : klárisokat, k a g y l ó ­ kat, kést, ollót, baltát s más

apróságokat.

Eleinte a brazíliai tengerpart hosszán haladtak m i n d éjszaknak tartva, m i g elérték azt a tengeri áramlatot, m e l y e t a h a j ó s o k ez évszakban az afrikai utazásra

használni

szoktak.

Itt

aztán

keletnek

vették utjokat s m á r v a g y tizenkét n a p i g haladtak, a mint hirtelen n a g y szélvész kerekedett. E z tizen­ két álló n a p i g e g y r e tartott és messze elsodorta a hajót útjáról. R o b i n s o n ez idó' alatt ki n e m j ö t t a halálos félelemből,

m i n d e n pillanatban

most lesz v é g ü k m i n d n y á j u k n a k ,

azt hitte,

de n e m is v o l t

a hajón e g y e m b e r sem, a ki remélte v o l n a , h o g y ebből a veszedelemből megmenekszik. E közben a hajó s z e m é l y z e t é b ő l h á r o m e m b e r o d a is veszett, az e g y i k a forró láznak esett áldozatul, kettőt p e d i g elmosott a hajó fedélzetéről e g y felcsapó h u l l á m s eltűntek örökre. V é g r e tizenketted napra a szélvész lecsendesedett annyira, h o g y a k a p i t á n y némi tájé­ kozódást szerezhetett. Kisütötte,

h o g y a Karaibi

szigetektől n e m messze v a n n a k s n y o m b a n elha­ tározták, h o g y v a l a m e l y a n g o l szigeten kikötnek, kijavítják

a s o k helyütt megsérült

szereket kerítenek s útra kelnek

hajót, élelmi

újból. Á m d e a

v é g z e t m á s k é p rendelte. Újra szélvész támadt, az e l ő b b i n é l m é g n a g y o b b , m e l y vitte, sodorta R o b i n sonék hajóját a m í v e l t e m b e r e k t ő l lakott szigetek k ö r é b ő l messze ki, o l y vidékekre, a h o l biztos v o l t a végelpusztulásuk, mert ha sikerülne is a tenger

örvényétől menekűlniök, bizonyosan vademberek­ n e k esnek martalékul. E szomorú helyzetükben g e l e g y matróz elkiáltja alig siettek

e g y nap k o r á n reg­

magát:

» F ö l d , f ö l d ! « de

ez örvendetes szavakra a födélzetre, a

m i n t e g y s z e r r e a hajó n a g y o t z ö k k e n t ; megfeneklett e g y h o m o k z á t o n y o n és n e m tudott se té- se tova. Majd m e g a h u l l á m o k ú g y csaptak

át rajta, ú g y

elborították, h o g y R o b i n s o n o k n a k , n e h o g y a h a b o k a feneketlen m é l y s é g b e sodorják, k é n y t e l e n e k v o l ­ tak a h a j ó k a m a r á k b a

menekülni. Ott ültek

aztán

n a p o k i g tétlenül, m e r e v e n e g y m á s t n é z v e és m i n ­ den

következő

p e r c z t ő l várták, h o g y

izzé-porrá

törik a hajó s ő k odavesznek m i n d e g y lábig. D e a mint látták, h o g y hajójuk m é g m i n d i g fennáll, s h o g y a szélvész is k e z d csendesedni, ismét vissza­ tért szivükbe a r e m é n y s é g . S h a

abban nem biz-

hattak is, h o g y felszabadítják a megfeneklett hajót, de l e g a l á b b életüket remélték valami m ó d o n m e g ­ menthetni. K é t ladikja

v o l t a h a j ó n a k ; az e g y i k a

szélvész alatt o d a v á g ó d o t t a k o r m á n y h o z , l e o l d ó d zott és elsülyedt, a másikat p e d i g m a j d n e m

lehe­

tetlennek

nagy

látszott a vizre ereszteni.

Végre

ü g y g y e l - b a j j a l m é g i s sikerűit ezt vízre hozni e b b e m o s t beszálltak magukat

valamennyien,

a vadul h á n y k ó d ó

irgalmasságának.

Vitorlájuk

tengernek nem

és

átengedvén és

volt, de

Isten meg

n e m is lehetett

volna

d o l g o z t a k tehát i n u k

hasznát

venni, e v e z ő k k e l

szakadtáig.

V a g y másfél mérföldet eveztek már, h e l y e ­ s e b b e n , vitte

őket a h u l l á m o k bőszült árja. Már-

már k ö z e l j á r t a k a szárazföldhöz, de ennek tekintete e g y cseppet sem v o l t biztatóbb, mint a v a d tenger, m e r t mindenütt magas szirtfalak

meredeztek felé­

j ü k , sehol a kikötésre alkalmas

h e l y ! Egyszerre

e g y hegymagasságú kegyetlen hullám h ö m p ö l y ö g feléjük,

egy

pillanat, a ladik felborúi, s mielőtt

v é g s ő imát rebeghettek

volna a

e l n y e l i őket a b ő s z ü l t elem.

szerencsétlenek,

XI.

Robinson egy szigetre vetődik. A

hullám

Robinsont a

•szárazföld felé sodorta és a partra

vetette.

Félájultan

feküdt e g y darabig, de c s a k ­ hamar felszökött

és

futott,

h o g y e g y új h u l l á m hogy

vissza

megint.

ne

vala­

sodorja

Á m d e ez a kísér­

lete n e m sikerűit, mert e g y hatalmas hab, z ú g v a - b ú g v a mint

a

bősz

fenevad,

ott h ö m p ö l y g ö t t n y o m á ­

b a n s e g y perez alatt m a g a alá temette sont. tőle

A szerencsétlen telhetőleg

visszatartotta

törekedett

előre

Robin­

lélekzetét é s

úszni.

Már-már

f o g y t á n v o l t a lélekzete, m i d ő n e g y s z e r r e felmerült a v í z alól. Csak két pillanatig v o l t a l e v e g ő n , d e elegendő volt, h o g y ú j b ó l lélekzetét v é g y e n . E g y bőszült h a b ú j b ó l elszáguldott fölötte és m a g á v a l ragadta

a

már

félholtat.

Már

vagy

háromszor

ismétlődött ez a k e g y e t l e n játék. E g y s z e r a z o n b a n a hullám e g y k ő s z i k l á h o z csapta R o b i n s o n t o l y erővel, h o g y n y o m b a n elveszte eszméletét. M e l l é t és oldalát érte az ütés, ú g y h o g y képtelen v o l t l é l e k -

zetet venni. N e m sokára a z o n b a n f e l o c s ú d o t t ájulá­ sából, és m o s t g ö r c s ö s e n a sziklához kapaszkodott, h o g y m a g á v a l ne ragadhassa a vízár. A tenger csen­ desedni kezdett és n o h a R o b i n s o n t a szárazföld felé v a l ó futtában egy

hullám,

m é g elborította annyi

ereje

néhányszor e g y -

n e m volt, h o g y

sodorhassa a m á r v é g k é p kimerült ifjút.

tova

Sikerűit

végre

neki a tengerpartnak

lyére

felmászni, a h o v a m á r n e m követhette az

e g y emelkedett he­

ü l d ö z ő elem, ott aztán leült a g y e p r e , és k ö n n y e s szemekkel

adott

hálát az Istennek,

hogy

életét

megmentette. Eleinte m ó d n é l k ü l örült csodálato­ san m e g m e n e k ü l t életének, de a mint eszébe jutottak társai, k i k m i n d n y á j a n a h a b o k k ö z t lelek sírjukat, m é l y szomorúság vett rajta erőt. Kitekintett a ten­ gerre, mintha csak keresné ő k e t ; ott látta t á v o l a z á t o n y o n megfeneklett,

megroncsolt

hajót, m e l y

el-eltűnt a tajtékos h u l l á m o k m ö g ö t t , de társainak s e m m i n y o m a ! M é g j o b b a n elborult lelke, m i d ő n s z é l l y e l tekintett a földön, a m e l y r e

vetődött s fel­

merült lelkében az a gondolat, h á t h a fenevadaktól h e m z s e g ? hátha v a d e m b e r e k lakják,

kik egymást

felfalják? R u h á z a t a e g y facsaró víz v o l t és n e m tudott tisztát ö l t e n i ; éhes és szomjas v o l t és sehol e g y b e ­ tevő falat, e g y k o r t y v í z ! V e l e s e m m i e g y é b n e m v o l t , csak e g y kés, e g y pipa s e g y kis d o h á n y e g y zacskóban.

M i v e l v é d e l m e z z e magát, h a vadállat

megtámadja?

Ilyen

gondolatokon töprenkedve,

futott fel- s alá, mint az őrült, m i d ő n hirtelen e g y forrást pillantott m e g , m e l y n e k tiszta vizével s z o m ­ júságát

csillapította.

esteledett.

Hogy

a

A

k ö z b e n lassanként

vadállatok,

be­

m e l y e k éjszaká­

nak idején szoktak prédára menni, szét ne t é p j é k , felmászott e g y magas t e r e b é l y e s az á g a k közt

fára.

Itt

aztán

sikerűit ú g y elhelyezkednie, h o g y alvás

k ö z b e n le ne

essék.

N e m sokára m é l y üditő á l o m ­ b a merült. M i k o r m á s n a p fel­ ébredt, m á r j ó magasan állott a nap a m e n n y b o l t o n . A v i h a r egészen

lecsendesedett s a

tenger alig h á b o r g o t t . R o b i n ­ son n a g y csodálkozással vette észre, h o g y az áradat m e g ­ lendítette

a

roncsolt

hajót

s a zátonyról, a m e l y e n m e g ­ feneklett volt, egészen ama szikláig vitte, a m e l y h e z a h u l l á m a m e g e l ő z ő n a p o n őt odacsapta, L e s z á l l v á n a fáról, tekintete legelő­ ször is a ladikra

esett.

A h u l l á m o k kivetették a

partra, s m o s t ott feküdt alig

egy

mérföldnyire

R o b i n s o n t ó l . O d a akart h o z z á menni, de a tenger­ n e k e g y széles ága útját állotta.

XII.

Robinson a roncsolt hajóra megy. Dél

tájban a tenger egészen n y u g o d t lett s a

víz

apály közben annyira

leszállott, h o g y R o b i n ­

son

egészen e g y p á r száz lépésnyire

közeledhetett

a hajóhoz. M e g g o n d o l t a , h o g y m i n d m e g m e n e k ü l ­ hettek v o l n a s z e g é n y társai, ha a hajón

maradnak,

h o g y neki m o s t n e m kellene m i n d e n e m b e r i lélek­ től

elhagyottan

nyomorognia. Es

e gondolatnál

k ö n n y b e lábadtak szemei. N e h o g y a z o n b a n a k e d ­ vező alkalmat elmulaszsza, kapta, levetette

ruháit

és oda úszott a hajóhoz. A m i n t odaért, új nehézség mutatkozott, mert a hajó teste igen m a g a s v o l t és lajtorja

v a g y k ö t é l h á g c s ó n é l k ü l n e m lehetett a

tetejére jutni. R o b i n s o n körülúszta a hajót, s v é g r e n a g y ö r ö m é r e észrevett e g y kötelet, m e l y az elő­ részen a födélzetről m a j d n e m a v í z i g lelógott. E z e n aztán felkapaszkodott a fedélzetre és látta, h o g y a hajó m e g l y u k a d t s b e n n e már j ó magasan víz, még

de a rajta levő t á r g y a k

áll a

l e g n a g y o b b részében

n e m tett kárt. A z élelmi

szereknek

semmi

b a j u k sem volt, s m i v e l R o b i n s o n m á r e g y napjá­ nál t ö b b h o g y n e m evett v o l t , tüstént hozzá is látott m o h ó é t v á g y g y a l . A z éléstárban

e g y üveg rumot

is fedezett fel, e b b ő l is ivott

e g y kortyot, h o g y

lankadt erejét felfrissítse. Most m i n d e n e k előtt e g y csónakra

lett

hasznavehető

volna

szüksége, a m i n

holmikat

a

hajóról a

különféle

szárazföldre

lehetett v o l n a átszállítani. D e h o n n é t teremtsen elő csónakot ? N a g y szüksége l e l e m é n y e s s é tette R o ­ binsont és t e v é k e n y s é g r e buzdította. N é h á n y g e ­ rendát, deszkát, üres h o r d ó t összeábdált s az í g y keletkezett tutajra rárakott a n n y i mindenféle d o l ­ got, a m e n n y i t csak elbírt. N é h á n y ládát tele rakott élelmi

szerekkel, e g y n a g y vedret tele

rummal,

lehordott t o v á b b á e g y egész c s o m ó ácsszerszámot, két puskát, két pisztolyt, n é h á n y kardot,

puska­

port, sörétet. R u h a n e m ű e k e t is vitt m a g á v a l , a n y n y i v a l is i n k á b b , mert látta, h o g y

az a k ö z b e n

keletkezett ár elsodorta ruháit, a m e l y é t a parton a h o m o k r a tett volt. V é g r e a hajón életben maradt két macskát is felrakta a tutajra. Most az v o l t l e g f ő b b g o n d j a , m i k é p

szállítsa

a g a z d a g o n megrakott tutajt partra ? mert a tutaj­ n a k sem vitorlája sem k o r m á n y a n e m volt. É g y m a r o k n y i szél elég lett v o l n a , h o g y az egész alkot­ m á n y t mindenestűi

elveszítse. D e R o b i n s o n t báto­

rította a tenger n y u g o d t s á g a , a n ö v e k e d ő áradat, m e l y a part i r á n y á b a húzott, aztán m é g az is, h o g y e g y kis szellő is lengett a part felé.

E g y darabig m i n d e n j ó l ment, k é s ő b b azon­ b a n azt vette észre, h o g y az áramlat n e m arra a h e l y r e viszi, a h o n n é t hökkent

elindult. E z e n eleinte m e g ­

R o b i n s o n , de

csakhamar

meggondolta,

h o g y ezek a parti áramlatok rendesen

valamely

biztos ö b ö l b e , v a g y f o l y ó t o r k o l a t b a visznek. U g y is volt. A l i g m ú l t el e g y fél óra, c s a k u g y a n e g y parti

f o l y ó c s k a torkolatában

látta magát. D e a

mint a törött evezőt, a m e l y e t a h a j ó r ó l hozott,

magával

neki feszítette, h o g y erős lökéssel partra

hozza a tutajt, k e v é s b e m ú l t , h o g y az egész rako­ mány

a vízbe nem

esett. A part t. i. e g y kicsit

lejtős v o l t s a partra l ö k ö t t tutaj o l y a n harántékos fekvésbe jutott, h o g y a rajta levő t á r g y a k kezdtek a

vizbe g ö r ö g n i . R o b i n s o n

nem

tudta,

mitévő

l e g y e n ; a t ö b b órai m u n k á b a n ereje m a j d n e m v é g ­ k é p kimerült. L e ü l t tehát a tutaj e g y i k szélére és a hátával támasztotta az e g y i k ládát, az

megaka­

d á l y o z t a a t ö b b i tárgyat, h o g y a v í z b e ne

essék.

A d d i g ült í g y , m í g az ú j b ó l emelkedő áradat m e g nem

lendítette

m e g i n t a tutajt,

m e l y e t m o s t az

evező lapáttal o l y erősen tartott R o b i n s o n , mint a vasmacska.

V é g r e félórai

izzasztó

munka

sikerűit szállítmányát biztosságba hoznia.

után

Robinson szétnéz a szigeten. Most az v o l t R o b i n s o n feladata, h o g y kémlelje ki a földet, m e l y r e a h u l l á m o k vetették, mert m é g azt sem tudta, szárazföld-e v a g y sziget, e m b e r e k t ő l lakott vidék-e, a v a g y nem, s h o g y kell-e v a d á l l a t o k támadásaitól tartania, v a g y bátorságban Vagy

e g y mérföldnyi

meredek

hegy

távolságban

emelkedett,

élhet-e?

egy

mely egy

magas,

nyugatra

e l v o n u l ó h e g y l á n c z n a k v o l t l e g m a g a s a b b csúcsa. R o b i n s o n azonnal ott h a g y t a

a parton

holmijait,

fogott e g y puskát, e g y pisztolyt és elindult a m a h e g y irányában. E g y órai fáradságos

kapaszkodás

után felhágott a h e g y tetejére. Itt n a g y s z o m o r ú ­ ságára azt vette

észre,

h o g y a földet, a m e l y r e

vetődött, a tenger övezi k ö r ö s k ö r ű i . Sehol, a m e d ­ dig

szeme látott, a szárazföldnek semmi n y o m a ;

csak imitt-amott e g y - e g y a t e n g e r b ő l kiálló kőszikla s az ő szigetétől v a g y h á r o m m é r f ö l d n y i r e m é g két k i s e b b sziget. Észrevette

t o v á b b á , h o g y a sziget, a

m e l y r e került, parlag föld, soha azt emberi nem

mivelte, s h o g y teljesen

vadállatoknak azonban

lakatlan; ha

kéz csak

n e m szolgál tanyául, a m e l y e k n e k

eddig m é g n e m

akadt

nyomára.

Csak

n é h á n y n y ú l f o r m a állatot látott és t ö m é r d e k ma­ darat. E z e k k ö z ü l hazamenet lőtt is e g y e t ; e g y fa­ á g o n ült n y u g o d t a n , m e g sem ijedve m é g a k k o r sem, m i k o r R o b i n s o n m á r egészen közel v o l t hozzá. E z aligha n e m az első l ö v é s v o l t ezen a szige­ ten, de r é m ü l e t b e is hozta az egész e r d ő s é g e t ; v a d repesés, éktelen

sívás, z s i b o n g á s hallatszott

min­

denfelől. A s o k szárnyas majd h o g y a n a p v i l á g o t el n e m h o m á l y o s í t o t t a röptében, de R o b i n s o n e g y e t 'Sem ismert. A z , a m e l y e t lőtt, r a g a d o z ó m a d á r volt, a m i héjánkhoz hasonló. N é m i l e g m e g n y u g t a t v a tért vissza

tutajához

és a nap hátra l e v ő részét azzal töltötte, h o g y

a

hajóról h o z o t t t á r g y a k a t sorra a partra hordogatta. Csak a v a d állatoktól v a l ó félelme nyugtalanította, k ü l ö n ö s e n most, h o g y m e g i n t n y u g v ó r a hajolt a n a p és éjjeli szállásról kellett

gondoskodnia. F a

ott közel n e m volt, a m e l y r e felmászhatott v o l n a , m i n t a múlt éjszaka, h o l m i j á t ó l p e d i g n e m akart messzire m e n n i ; de a földre sem mert leheverészni, tartván a v a d állatoktól. A beállott sötétség v é g r e v é g e t vetett h a b o z á s á n a k ; körültorlaszolta ládákkal

és

gerendákkal, a

magát

d e s z k á k b ó l és

más

e g y é b b ő l sátorféle hajlékot csinált magának, evett e g y kis kétszersültet, ivott e g y kis fris vizet, azután a nap fáradalmai egész éjszaka.

és izgalmai után j ó í z ű e n aludt

XIV.

Robinson még többször is felkeresi a roncsolt hajót. A

mint másnap felébredt, első g o n d o l a t a az

volt, h o g y m e g i n t ellátogat a hajóra és e l h o z onnét, a m i használható tania

kellett

darabokra

d o l g o t ott előtalál,

attól,

hogy

a

m i v e l tar­

l e g k ö z e l e b b i vihar*

szedi a hajót és o d a v é s z minden, a m i

rajta van. Egy

ideig

még

azon

gondolkozott, h o g y

u g y a n a z t a tutajt használja-e, v a g y csináljon ú j a t ? De

csakhamar ez u t ó b b i r a szánta el magát és, m i n t

első ízben, odauszott a h a j ó h o z és r ö v i d idő alatt egy

j ó k o r a n a g y tutajt kötött össze. E r r e a k ö v e t ­

kező t á r g y a k a t r a k t a : h á r o m zacskót tele k i s e b b n a g y o b b szeggel, e g y n a g y fúrót, hat baltát, e g y k ö s z ö r ű k ö v e t , a m e l y r e m o s t n a g y szüksége v o l t . E t á r g y a k a t m i n d a hajóács k a m r á j á b ó l hozta elé. R á r a k o t t t o v á b b á h á r o m vas emeltyűt, m e g v a g y n y o l c z puskát, e g y n a g y z a c s k ó t tele söréttel, p u s ­ kaport, m i n d e n ruhaneműt, a m i csak k e z e ü g y é b e került, e g y matraczot és n é h á n y takarót. E

kin­

c s e k k e l szerencsésen elérte a szárazföldet. M i g o d a járt, m i n d i g attól félt, h o g y vadállatok az alatt szét-

h u r c z o l j á k az élelmét. D e e félelme alaptalan volt. C s a k e g y v a d m a c s k a ült az e g y i k ládán.

Eleinte

a m i n t R o b i n s o n t megpillantotta, elfutott, de csak­ h a m a r visszajött s m i d ő n R o b i n s o n e g y darab két­ szersültet d o b o t t neki, n a g y é t v á g y g y a l megette, azután

úgy

nézett

rája,

mintha

m é g t ö b b e t is

kérne. Most R o b i n s o n e g y sátor készítéséhez látott. N é h á n y c z ö v e k b ő l és k a r ó b ó l , m e l y e k e t e czélra vágott, s e g y n a g y darab vitorlavászonból, m e l y e t a hajóról hozott, csakhamar

összetákolt e g y l e n g e

hajlékot, e b b e aztán b e h o r d o t t mindent, h o g y e g y véletlen eső kárt ne t e g y e n benne. A n y í l á s t b e l ü l ­ ről

eltorlaszolta

deszkákkal, k i v ű l r ő l

pedig e g y

n a g y ládával. Azután leterítette a matraczot, m a g a mellé tett e g y töltött puskát, és lefeküdt. A rég nélkülözött j ó f e k v ő h e l y e n , a m e l y e n fáradt tagjait k é n y e l m e s e n kinyújthatta, v é g t e l e ­ nül j ó í z ű t aludt R o b i n s o n . Noha hajóról,

már

tömérdek

Robinson még

tárgyat

sem

czipelt át

a

volt megelégedve.

Ezután m a j d n e m m i n d e n n a p el-elment oda s m a j d azt, majd emezt hozta el. É s m i n d e n alkalmával

kirándulása

sikerűit m é g valami újat felfedeznie:

e g y h o r d ó c s k a lisztet, e g y skatulya czukrot, e g y ü v e g spiritust v a g y más e g y e b e t .

E g y s z e r , m i k o r már m a j d n e m mindent e l h o r ­ dott volt, a hajó köteleit áhította meg. A z á r b o c z o k b ó l j ó n a g y tutajt kötött össze, erre aztán rárakta a darabokra vagdalt n a g y k ö ­ telet, a h o r g o n y és a vontató kötelet, a hajó testé­ r ő l lefeszített v a s d a r a b o k a t és útra indult vele a part felé. M i k o r már-már

közel érte v e l e a száraz föl­

det, e g y s z e r r e csak felbillen a talp, n y i l v á n , m i v e l e g y e n l ő t l e n ü l v o l t a nehéz t á r g y a k k a l m e g r a k v a , és a szállítmány gazdástul e g y ü t t a v i z b e esik. R o b i n s o n szerencsésen a partra úszott, sőt az apadás beálltával a v í z b e hullott j ó s z á g n a g y része is m e g k e r ü l ismét.

XV.

A roncsolt hajó elsülyed. Már t i z e n h á r o m napja, h o g y a szigeten v o l t R o b i n s o n , s e k ö z b e n tizenegyszer látogatott

el a

hajóra. E l is vitte v o l n a a partra az egész hajót

da­

r a b o n k é n t , ha szél n e m kerekedik. D e ő e v v e l n e m t ö r ő d v e , tizenkettedszer is elutazott a hajóra. N o h a a k a p i t á n y kamráját e g y í z b e n m á r aprójára m e g ­ motozta, m é g i s e g y s z e k r é n y n é h á n y

fiókja

kike­

rülte figyelmét. E z e k b e n h á r o m borotvát, e g y kis ollót, tizenkét kést s u g y a n a n n y i villát, e g y rakás a r a n y és ezüst pénzt fedezett fel. M i k o r a pénzt meglátta, m e g n e m állhatta R o b i n s o n szó nélkül. » N y o m o r u l t p é n z ! — szólt k a c z a g v a —

mit

érsz

m o s t n e k e m ? E g y e t l e n e g y kést t ö b b r e b e c s ű l ö k náladnál!«

Már ott akarta h a g y n i , h a d d veszszen

a t e n g e r b e ; de m é g i s m e g g o n d o l t a , és e g y é b h o l ­ m i v a l e g y ü t t e g y darab v i t o r l a v á s z o n b a

göngyö­

lítette. A mint m o s t vissza akart v o l n a menni, i m e látja, h o g y az é g egészen beborult. G y o r s a n a há­ tára kötötte a kis batyut, és n a g y sietve a partra úszott.

A l i g érte el a szárazföldet, m i k o r m á r

üvöl­

teni, zúgni kezdett a v i h a r ; ha csak e g y kicsit k é ­ sik, b i z o n y o s a n oda veszett v o l n a . M i l y j ó l érezte m o s t magát R o b i n s o n önkészítette hajlékában, m i ­ d ő n egész éjszaka m i n d j o b b a n d ü h ö n g ö t t a szélvész. R e g g e l r e k e l v e , kitekintett a tengerre, s ime, a ha­ j ó n a k se híre, se hamva. Eleinte kétszerien

elha­

g y a t v a érezte m a g á t R o b i n s o n ; a hajó néma,

szol­

gálatra kész barátja v o l t m i n t e g y , a kit n a p o n k é n t meglátogatott, s i m m á r az is oda lett! K ö n n y e k t ó ­ dultak szemeibe, a mint kétségbeejtő helyzetét m e g ­ g o n d o l t a . A l i g remélhette, h o g y e szigetről v a l a ­ m i k o r m e g s z a b a d u l j o n , mert h o g y is v e t ő d n é k a v i l á g t e n g e r e félreeső szigetére h a j ó ? ! D e n e m s o ­ kára megvigasztalta n é m i l e g az a g o n d o l a t , h o g y n e m mulasztotta el az időt és n e m röstelt

semmi

fáradságot, h o g y mindent, a m i n e k hasznát vehette, elhordott a hajóról, s h o g y az elhordott n é l k ü l m é g sokkal

tárgyak

n y o m o r ú s á g o s a b b lett v o l n a

helyzete. A szigeten tartózkodásának tizenkettedik n a p ­ j á n eszébe jutott R o b i n s o n n a k , h o g y i d ő v e l , ha fel n e m j e g y z i a n a p o k folyását, kijön m a j d az idő szá­ mításából s n e m fogja tudni m é g a vasárnapot sem m e g k ü l ö n b ö z t e t n i a hétköznaptól. H o z o t t u g y a n a h a j ó r ó l e g y kis tintát, papirost és tollat, a m i v e l feljegyezhette v o l n a a n a p o k

és h ó n a p o k

sorát,

c s a k h o g y ez e g y évre is alig v o l t elég. Mit csinál majd ha tintája e l f o g y ? R o b i n s o n tehát e g y j ó ma­ gas, n é g y s z ö g ű r e faragott c z ö l ö p ö t vert a földbe, erre keresztbe e g y táblát szegezett, m e l y r e e sza­ vakat irta: > 16 5 9. évben, szeptember 30-án kerültem erre a szigetre.« A c z ö l ö p sarkán p e d i g k é s é v e l m i n d e n e g y - e g y rovást v á g o t t ;

nap

a hetedik rovást kétszer

akkorára metszette, s feltette magában, h o g y a h ó ­ nap első napján

m é g h o s s z a b b r a v á g j a a rovást.

I l y m ó d o n g o n d o s k o d o t t , h o g y az időszámítás f o ­ nalát el ne veszítse.

XVI.

Robinson erosebb hajlékot épít. A szigetnek az a pontja, a h o l R o b i n s o n sát­ rát kifeszítette, állandó l a k ó h e l y r e éppen n e m v o l t alkalmas. Talaja mélyedett, m o c s á r o s s azért egész­ ségtelen, a tengerhez n a g y o n is közel, a vízforrástól p e d i g n a g y o n messze volt. E l is határozta R o b i n s o n , h o g y alkalmasabb

h e l y e t keres tanyának. A v á ­

lasztandó h e l y n é l a k ö v e t k e z ő k r e kivánt

ügyelni:

h o g y egészséges fekvésű és fris víz. k ö z e l é b e n l e ­ g y e n , h o g y menedéket n y ú j t s o n az izzó

napsuga­

rak és b i z t o n s á g o t v a d e m b e r e k és állatok

ellen,

h o g y t o v á b b á szabadon lehessen onnét kitekinteni a tengerre, hátha^Y^életlenségből mégis v e t ő d n é k arra hajó

Talált is nemsokára e g y kis síkföldet, a m e l y <egy m e r e d e k szikla alján terűit el. A

sziklafalban

m e l y a térséget délről határolta s í g y a nap

heve

ellen megvédte, e g y j ó k o r a üreg volt. A szép g y e ­ pes tér v a g y kétszáz l é p é s n y i hosszú és száz lépés­ n y i széles v o l t és a sziklától e n y h é n hajlott

alá a

tenger felé. A z üreg előtti tért szemelte ki R o b i n ­ son l a k ó h e l y ű i . K ö r ű i is tűzte a z o n n a l z ö l d á g a k k a l azt a fél­ kört, a m e l y r e építeni akarta új hajlékát.

Azután

fatörzsekből j ó erős c z ö l ö p ö k e t vágott, az alját he­ g y e s r e faragta

és a kijelölt félkörben m é l y e n a

f ö l d b e c z ö v e k e l t e két sorban. A c z ö l ö p ö k öt és fél l á b n y i m a g a s r a emelkedtek a f ö l d b ő l s a két sor hat

h ü v e l y k n y i távolságban állott e g y m á s t ó l . A

líét c z ö l ö p s o r közti ürességet aztán kitöltötte k ö v e k ­ kel és földdel. E z a kerítés o l y a n erős volt, h o g y s e m e m b e r sem állat át n e m törhette. N y í l á s t n e m h a g y o t t a kerítésen, h a n e m létrát faragott magának, a z o n h á g o t t fel a czölöpfalra, aztán felhúzta a lét­ rát m a g a után. E z erődítésen b e l ő l építette

aztán

sátrát, a m e l y n e k kétszeres tetőt csinált erős vitorla vászonból, h o g y

a n a g y esőzések idejében m e g

n e ázzék. E lakásától v a g y húsz l é p é s n y i r e e g y forrás b u g y o g o t t ki a szikla e g y i k hasadékából, m e l y n e k tiszta vize v i g a n c s e v e g v e f o l y t v é g i g a pázsiton

és

szakadt

a tengerbe,

m e l y ide v a g y e g y ó r á ­

n y i r a volt. M é g mielőtt egészen elzárta v o l n a a k e ­ rítést, R o b i n s o n e l é b b az üreget vájta

mélyebbre

a mi n e m v o l t ám k ö n n y ű feladat. V o l t u g y a n e g y j ó k o r a n a g y A^asrúdja, a m i n e k e munkájánál n a g y hasznát vehette, de n e m v o l t sem ásója, sem kapája,, és semmi o l y a n eszköze, a m i v e l a törmeléket elta­ karítsa; azért az ü r e g kitágítása csak igen lassan haladt. M o s t h o l m i j á t k e z d t e a p r ó d o n k é n t új l a k á s á b a czipelgetni. N e m felejtette azt a keresztfát,

el kalendáriumát

sem,

a melyre rovásokkal jegyezte a

napokat. E m u n k á v a l m e g i n t t ö b b n a p o t kellett R o b i n ­ sonnak töltenie, mert a f o l y ó c s k a partjától, a h o v á 1

első í z b e n rakta v o l t a hajóról h o z o t t tárgyakat,, új l a k ó h e l y é i g j ó félórai út volt. M i k o r ez is m e g ­ volt, sátrában m é g két c z ö l ö p ö t vert a földbe, e z e k r e h á l ó b ó l v a l ó f ü g g ő - á g y a t akasztott, m e l y azelőtt a hajó k o r m á n y o s á n a k v o l t a birtoka, s a m e l y b e n i g e n k é n y e l m e s pihenés esett. Most

m á r napi m u n k á j a

rendes

beosztására

g o n d o l t R o b i n s o n . Feltette m a g á b a n , h o g y a

hű­

v ö s r e g g e l i ó r á k b a n szétnéz m a j d a szigeten, e g y e g y vadat lő napi élelmére és m e g i s m e r k e d i k tüze­ tesen új b i r o d a l m á v a l .

T í z óráig aztán dolgozik^

m e g e b é d e l , azután a nap f o r r ó óráiban, ú g y d é l -

utáni n é g y óráig alszik, a n a p t ö b b i részét p e d i g m e g i n t d o l o g g a l tölti. Másnap a megállapított új életrend szerint k o ­ rán r e g g e l elővett e g y puskát és elindult i r á n y á b a , m e l y lakásától

az erdő

e g y órai t á v o l s á g b a n

a

h e g y s é g m e n e d é k é n terűit el. Itt k é t kácsaféle m a ­ darat lőtt, a m e l y e k n e k húsa igen j ó í z ű volt. A mint haza felé indult, hirtelen n a g y zivatar támadt. Sűrű, fekete f e l h ő b ő l v i l l á m o k czikáztak, és rá akkorákat dörgött az ég, h o g y rengett b e l é az egész sziget. R o b i n s o n

elsápadt ijedtében,

mikor

m e g g o n d o l t a , h o g y e g y e t l e n villámcsapás m e g s e m ­ misíthetné m i n d e n puskaporát. P e d i g ettől függött n e m c s a k védelmezése, h a n e m

élete fenntartása is.

A mint tehát az égi h á b o r ú megszűnt s R o b i n s o n szerencsésen sátrába ért, első g o n d j a volt, h o g y p u s ­ k a p o r á t b i z t o n s á g b a hozza. T ö b b zacskót és ládát csinált, a m e l y e k b e szétosztotta a puskaport és k ü ­ l ö n - k ü l ö n rejtette a szikla számos üregébe. E z e k részint m á r m e g v o l t a k , részint

pedig maga

vájta

a z o k a t n a g y fáradsággal s a h e l y e k e t b i z o n y o s j e ­ l e k k e l m e g j e g y e z t e . í g y aztán,ha e g y részét f e l t a ­ l á l n á is a villám gyújtani, l e g a l á b b m e g m a r a d t ö b b i része.

a

XVIL

Újabb kirándulások a szigeten. R o b i n s o n m i n d e n nap ú j b ó l érezte a l e g s z ü k ­ s é g e s e b b b ú t o r d a r a b o k hiányát, azért m o s t e z e k n e k a készítéséhez látott. L e g e l é b b is e g y asztalt s e g y széket akart csinálni, mert ezek n é l k ü l s e m írni sem enni n e m tudott k é n y e l m e s e n . N é h á n y deszka­ darabból, a mit szintén a hajóról hozott s n é h á n y , nagy

v e s z ő d s é g g e l léczformára faragott

fadarab­

b ó l sikerűit is e bútordarabokat, ú g y a h o g y , e l k é ­ szítenie. A z u t á n az üreg e g y i k oldalán n é h á n y p o l czot is csinált, a m e l y e k r e holmijait rakta, a m á s i k falába p e d i g erős faszegeket vert s ezekre

fegyve­

reit akasztotta. Mire R o b i n s o n lakását elkészítette s ilyképeix berendezte, teljes e g y félesztendő telt el. M i n d e n

r e g g e l megtette rendes sétáját a szigeten, h o g y ma­ g á n a k élelmet kerítsen. E g y i l y e n k i r á n d u l á s a al­ kalmával történt, h o g y R o b i n s o n e g y s z e r e g y szik­ lahasadékban e g y v a d g a l a m b fészket K ö n n y ű szerivel m e g f o g o t t n é h á n y

fedezett fel. fiókot

s haza

vitte a v v a l a szándékkal, h o g y majd felneveli. M e g is szelidűltek szépen, de mire felnőttek m i n d , elre­ pültek. R o b i n s o n m é g g y a k r a n felkereste a fészke­ ket s g y a k r a n tett szert g a l a m b p e c s e n y é r e . M á s k o r ö r ö m m e l vette észre h o g y a sok k e c s k e él, de o l y v a d a k s ol-y g y o r s

szigeten futásúak

voltak, h o g y l ő n i is alig lehetett v a g y e g y e t . E g y ­ szer m é g i s síkerűit e g y a n y a k e c s k é t

ejtenie. K i s

gidája n e m c s a k h o g y ott maradt veszteg, m i k o r R o b i n s o n oda ért, h a n e m a mint a holt kecskét

a

hátára vetette s vitte sátrába, a s z e g é n y k i s állat m e k e g v e követte őt n y o m b a n . R o b i n s o n n a g y o n m e g ö r ü l t neki, m i v e l azt hitte, h o g y felnevelheti de b á r m e n n y i r e

t

kinálta is mindenfélével, s e h o g y

sem akart enni, ú g y h o g y R o b i n s o n k é n y t e l e n v o l t e s z e g é n y kis j ó s z á g o t is m e g ö l n i , k ü l ö n b e n

éhen

veszett volna. E két állat h ú s á b ó l eléldegélt m a j d ­ n e m e g y hétig s í g y megkímélhette a hajóról h o ­ zott élelmet, a m i v e l n a g y o n csínján kellett bánnia, m i v e l m á r - m á r a v é g é t járta. Más a l k a l o m m a l e g y k e c s k é n e k a lábát s e b e ­ sítette m e g , ú g y h o g y sikerűit az állatot

elevenen

hajlékába vinnie. Itt aztán b e k ö t ö z g e t t e a sebét, s a d d i g addig édesgette

magához,

hogy

a

kecske

egészen megszelídült, n a g y o n megszerette R o b i n ­ sont s ú g y futott utána l é p t e n - n y o m o n , akár a k u t y a . N a g y o n kellemetlen v o l t rá nézve, h o g y m i ­ k o r k o r á n beesteledett,

vagy

a sötétben

kellett

ülnie, v a g y igen k o r á n kellett lefeküdnie. E g y s z e r c s a k e s z é b e jutott, h o g y hiszen a kecske

faggyát

j ó l lehetne olaj h e l y e t t használni, eszébe j u t o t t t o ­ v á b b á , h o g y m i k o r az üreget ásta volt, az a g y a g ­ f ö l d n e k e g y nemére bukkant. R ö g t ö n h o z z á is f o ­ g o t t e g y kis a g y a g t á l n a k a készítéséhez, megszárí­ totta a napon, azután elővett e g y pár fonalat, m e g ­ sodorta k a n ó c z n a k , s ime, készen v o l t a mécses. A z igaz, h o g y s z e g é n y k e f é n y t árasztott, de csak j o b b v o l t annál a v a k sötétnél, a m e l y b e n

elébb

v o l t k é n y t e l e n vesztegelni. T ö r t é n t egyszer, h o g y R o b i n s o n v a l a m e l y ki­ rándulásáról haza jött, s l e g n a g y o b b meglepetésére a forráshoz k ö z e l v a g y tizenkét kalász búzát

s

u g y a n a n n y i árpakalászt pillantott meg, m e l y e k o l y szépek, teljesek voltak, h o g y hasonlókat

hazájában

s o h a s e m látott. M é g 2 0 — 3 0 rizskalász is v o l t ott k ö z e l ; R o b i n s o n ezt is megismerte n y o m b a n , m i v e l A f r i k á b a n v a l ó tartózkodása alatt v o l t m ó d j á b a n a rizszsel megismerkedni.

Csodálkozása

határtalan

volt, m i v e l ez égaljban, a h o l az i l y e n g a b o n a n e m e k

elő n e m f o r d u l n a k , ime m o s t megtermettek

a nél­

kül, h o g y valaki vetette v o l n a . Már azt kezdte hinni, h o g y az Isten c s o d a m ó d o n egyenesen az ő számára rendelte sarj adózni, m i d ő n

eszébe jutott, h o g y a

a n a g y esőzések idejében ő m a g a vetette el tudtán kivűl. V o l t neki t. i. e g y z a c s k ó b a n a hajóbeli

pat­

k á n y o k által m e g r á g c s á l t s h o l m i giz-gazzal kevert gabonája, a m e l y n e k n e m lehetett semmi hasznát sem venni. S m i v e l a zacskót más

czélra akarta

használni, kapta, kitöltötte b e l ő l e azt a haszontalan jószágot. E b b ő l keltek ki R o b i n s o n kalászok.

nagy örömére e

M i k o r az Isten áldását

megpillantotta,

a n n y i r a m e g v o l t hatva a T e r e m t ő gondviselésétől, h o g y térdre borúit, imára kulcsolta kezeit és forró k ö n n y h u l l a t á s o k k ö z t adott hálát az Istennek.

L e is aratta annak idején termését n a g y g o n d ­ dal, h o g y

egyetlen

drága szemecske se veszszen

kárba. V a g y két m a r o k n y i v o l t a búza m e g az árpa, a rizs p e d i g kétannyi. D e g o n d o s a n megőrizte a v e ­ tés i d e j é i g ; e k k o r e g y falapáttal, ú g y a h o g y , f e l ­ szántott e g y darab lankás földet, m e l y

lakásától

v a g y harmincz lépésnyire volt, elvetette a és b e b o r o n á l t a annak rendje és m ó d j a

magot

szerint a b ­

ban az édes r e m é n y b e n , h o g y i d ő v e l sikerűi egész évre valót termelni.

XVIII

A földrengés. Egyszer mögött

az

R o b i n s o n sátra üreg k ö z e l é b e n

ült s e g y e t m á s t faragott. Hir­ telen csak azt veszi észre, h o g y az a két szálfa, m e l y e k ­ kel

az ü r e g boltját

megtá­

masztotta, erősen recsegnek, nyomban

rá

pedig

nem

messze tőle a m e r e d e k szirt­ faltól elválik e g y hatalmas kőszál és éktelen robajjal alá zuhan. R o b i n s o n egészen m a g á n k i v ű l v o l t ijedté­ ben, és

mert azt hitte, h o g y az üreg teteje leszakad, eltemeti mindenét.

keresztül

szökött a

Tüstént

kerítésen,

a létrához sietett, hogy

egy

lezu­

h a n ó szikladarab a g y o n ne üsse. A l i g v o l t a sza­ b a d b a n , mindjárt észre vette, h o g y ennek a r á z k ó -

dásnak földindulás az oka. A f ö l d lábai alatt v a g y n y o l c z p e r c z n y i i d ő k ö z b e n h á r o m s z o r is ú g y m e g ­ rendült, h o g y r o m b a döntötte v o l n a m é g a l e g e r ő ­ s e b b épületeket is. A tengerbe szögellő e g y m a g a s h e g y n e k a csúcsa m e g i n d u l t és leírhatatlan d ö r g é s sel g ö r g ö t t alá s a v í z b e esett. M a g a a tenger

is

n a g y m o z g á s b a n volt, s R o b i n s o n n a k ú g y tetszett, h o g y a v í z alatt m é g e r ő s e b b e k v o l t a k a lökések, mint a szigeten. R o b i n s o n az előtt m é g sohasem látott földin­ dulást, azért m a j d n e m félholtra rémítette ez a b o r ­ zasztó jelenség. E h h e z járult m é g , h o g y a n a g y rázkódástól o l y a n rosszul lett, mintha tengeri s é g e lett v o l n a . Csak a l e h u l l ó

kősziklák

beteg­ vérfa­

g y a s z t ó robaja költötte fel kábultságából. M i k o r a harmadik lökés után h o s s z a b b

i d e i g ' n e m érzett

semmit, kezdett megint nekibátorodni. D e a kerí­ tésen m é g m i n d i g n e m mert áthágni, mert attól tartott, h o g y a l e z u h a n ó kőszálak a g y o n találják zúzni. Ott ült veszteg és tehetetlen a f ö l d ö n és e g y r e azt r e b e g t e : »Isten i r g a l m a z z o n n e k e m !< N e m sokára azonban elborult az ég, n a g y szél kerekedett s alig múlt el e g y félóra, o l y rettenetes szélvész dühöngött, a m i l y e t R o b i n s o n m é g e d d i g n e m látott. A h e g y m a g a s s á g ú h u l l á m o k o l y e r ő v e l rontottak a sziklapartnak, m i n t h a csak el akarták

v o l n a n y e l n i az egész szigetet; az óriási százados fákat ú g y döntötte sorra a vihar, ú g y törte, tépte őket, akár a pozdorját. Csak v a g y h á r o m óra m ú l v a kezdett a szélvész csendesedni, mire aztán

megin­

dult a zápor. E z alatt R o b i n s o n a félelemtől l e k ö t v e m é g m i n d i g ott ült e g y h e l y b e n . E g y s z e r r e a z o n ­ b a n eszébe jutott, h o g y a vihar s az eső aligha n e m rendes k ö v e t k e z m é n y e i a földrengésnek, aligha n e m e n n e k az elmultát jelentik. F e l k e l t tehát és b e s z ö ­ kött a n a g y eső elől sátrába. D e innét is kimosta a szakadó zápor, ú g y h o g y k é n y t e l e n v o l t az ü r e g b e menekülni. A mint másnap a vadászatról visszatérve tengerpart hosszán haladott, v a l a m i

ládafélét

a lá­

tott a s e k é l y e s vízből kiállani. O d a m e g y , hát látja, h o g y a tegnapi vihar az e l s ü l y e d t hajó n é m e l y ré­ szeit és e g y h o r d ó t sodort oda, sőt n e m messze o n ­ nét m a g á t a hajó testét is megpillantotta. A z elő­ része egészen a f ö v é n y r e került, a hátsó része p e ­ dig k ü l ö n v á l t , oldalt feküdt s egészen megtelt h o ­ m o k k a l és iszappal. A szél és a h a b o k aztán apróra szétszedték a hajót s naponkint

a partra

vetettek

e g y - e g y darabot belőle. A h o r d ó t R o b i n s o n a partra hengerítette s a mint felbontotta, látta, h o g y

pus­

kaporral v a n tele. D e m i v e l megázott, o l y a n v o l t mire megszáradt, mint a kő. Ezután m e g i n t

eljárt

R o b i n s o n n a p o n k é n t a hajóra, s róla a n n y i deszkát

m e g vasat lefeszített, a m e n n y i t csak lehetett. M é g e g y n a g y ó l o m r u d a t is fedezett fel, m e l y e t dara­ bokra vágva

szintén hazavitt. E g y s z e r , éppen

hajó romjaitól tért m e g i n t vissza lakásába,

a

útján

e g y teknős békát pillantott m e g . E z n a g y o n

ka­

p ó r a j ö t t neki, ízletes p e c s e n y é t szolgáltatott a szá­ m á r a , mert a kecske- és a madárhúst, a m i v e l eddig élt, m á r n a g y o n megunta.

XIX.

Robinson naplója. M í g a h a j ó r ó l hozott tintája s e g y é b Írószerei el n e m f o g y t a k , R o b i n s o n h í v e n feljegyezgette a napi e s e m é n y e k e t e g y k ü l ö n arra készített naplóba. E f e l j e g y z é s e k b ő l ide í r u n k e g y n é h á n y a t . 1 6 5 9 . szeptember 30-án. E n R o b i n s o n C r u s o e e g y rémítő szélvészben hajótörést szenvedtem s i d e vetődtem erre a s z o m o r ú szigetre, a m e l y e t én a K é t s é g b e e s é s Szigetének kereszteltem el. Társaim m i n d odavesztek s

én az

Istennek

egy

különös

csodája által m e g m e n e k ü l t e m a haláltól. M i d ő n a partra kerültem, azt sem tudtam, mit csináljak b ú m b a n , k é t s é g b e e s é s e m b e n ; sem elede­ l e m , sem ruhám, sem lakásom. El voltam rá készülve hogy

vagy

fenevadak tépnek

széjjel, v a g y vad

emberek ütnek agyon. Mikor beesteledett, egy fára másztam fel, s ott töltöttem jóízűen aludva az éj­ szakát. Október 1-én. Reggel nagy csodálkozással lát­ tam, hogy a hajót közelebb hozta a parthoz az ára­ dat. E z nagy vigasztalásomra szolgált, mert remény­ lenem lehetett, hogy az áradás beálltával oda me­ hetek s egyet-mást elhozhatok a hajóról. Október

2-ától

23-ig. E z idő alatt

sokszor

voltam a hajón és sok mindenfélét hoztam el onnét. Egyebek közt eljött velem a kormányosnak a ku­ tyája, aki épúgy megörült .nekem, mint én neki, s azóta egy perezre sem tágított mellőlem s hű kísé­ rőm s barátom lett. November 5-én. Reggel a rendes sétámon egy vadmacskát lőttem. Bőrét lenyúztam s eltettem, de húsa ehetetlen volt. A mint a parton haladtam, sok ismeretlen vízi madarat láttam. E g y sereg fó­ kának a megpillantásánál meg éppen megijedtem, de úgylátszik a fókák is éntőlem, mert nyomban a tengerbe siettek és eltűntek. November

18-án. A z erdőben barangolván,

oly fajta fát találtam, a milyet Braziliában kemény­ sége miatt vasfának neveznek. E g y darabot levág­ tam belőle nagy ügy gyei-bajjal, a mely munkánál baltám nagyon megcsorbult s mivel ez a fa igen nehéz volt, csak nagy erőlködéssel tudtam haza

czipelni.

Csak hosszas faragás után sikerült e fa­

darabot ásóformára idomítanom, de oly j ó szolgá­ latokat tett mint a vasból való ásó. Deczember 24-én egész nap és egész éjjel foly­ ton szakadt az eső s nem lehetett a sátorból ki­ mennem. Deczember 25-én szüntelen eső. Deczember 26-án A z eső megszűnt; a levegő lehűlt; kellemes idő. Deczember 2 7-én. Egy kecskét lőttem, e g y má­ siknak pedig megsebesítettem a lábát. Otthon azon­ ban bekötöttem a megsérült kecske lábát s nem sokára meggyógyult. Lassanként egészen hozzám szokott s ez vezetett arra a gondolatra, hogy álla­ tokat neveljek és szelídítsek. Deczember 28-ától 31-ig. NagyTiőség és töké­ letes szélcsend, ú g y hogy csak estefelé

mehettem

vadászatra. Január 1-én. Még mindig tikkasztó hőség. Ápril 22-én. A sok faragásban

valamennyi

fejszém és baltám mind csorba lett és eltompult. Volt ugyan

egy köszörűkövem, de nem tudtam

mozgásba hozni. Végre sok gondolkodás és szám­ talan próba után sikerűit egy gépet szerkesztenem, mely a lábammal hajtva a köszörűkövet forgatta s a mellett a kezeimet szabadon használhattam.

Április 2 8 . és 29-én. E két napot v é g r e arra fordítottam, h o g y m i n d e n szerszámomat megélesí­ tettem. Á p r i l i s 3 0-án. Már hetek óta tapasztaltam b á ­ natos szívvel, h o g y n a g y o n k e z d f o g y n i az é l e l m e m ; feltettem tehát m a g a m b a n , h o g y ezután s z ű k e b b r e s z a b o m a napi részt, ezentúl e g y darab kétszersült­ tel f o g o m naponként beérni. Május 4-én. Már k o r á n

reggel e l m e n t e m h o ­

r o g g a l halászni, de n e m sikerűit semmi ehető halat f o g n o m . Már-már k e z d t e m únni ezt a

sikertelen

munkát, m i d ő n észre vettem, h o g y valami pedzi a h o r g o t . Kirántottam,

s i m e e g y fiatal delfin v o l t

rajta. Megszárítottam a n a p o n s megettem. E z u t á n m á r j o b b a n kitaláltam a halászatnak a módját

és

sikerűit m i n d i g a n n y i halat kerítenem, a m e n n y i r e s z ü k s é g e m volt. J ú l i u s 4-én.

M a jutott

l e g e l ő s z ö r eszembe,

h o g y a h a j ó r ó l hozott b i b l i á b a n lapozgassak. A l i g o l v a s t a m e b b e n az e g y e t l e n k ö n y v e m b e n n é h á n y lapot,

midőn

o l y lelki felvidúlást s

vigasztalást

éreztem, mint a szigeten v a l ó tartózkodásom

óta

m é g soha. N o h a s o r s o m m o s t is é p o l y n y o m o r ú s á ­ g o s volt, mint azelőtt, m é g s e m tetszett o l y n y o ­ masztónak és elviselhetetlennek, mióta

naponkint

vigasztalást és épülést szerzett a mindennapi i m á d ­ ság s a Szentírásban v a l ó olvasás.

Augusztus 14-étől 26-ig szakadatlanul esett az <eső. K i nem lehetett mennem, s már annyi száraz hely is alig volt a hajlékomban, a mennyin éjjeli nyugalomra meg lehetett volna húzódnom. E fog­ ságomban már-már a végét járta az élelmezésem, ú g y hogy a szakadó záporban is kénytelen voltam kétszer kimenni; egy ízben egy kecskét lőttem, máskor meg egy tekenős-békát találtam. Ez idő alatt naponként néhány

óráig ürege­

met vájtam mélyebbre. Addig-addig ástam, míg végre keresztül fúrtam az egész hegyet, ú g y h o g y most e föld alatti úton mehettem erődítésembe. E z új nyílásra aztán ajtót illesztettem. Szeptember 30-án. Ma van éppen egy eszten­ deje, hogy a szigetre kerültem; 3 6 5 rovást szám­ láltam össze a kalendáriumul szolgáló keresztfán. Egész nap böjtöltem, imádkoztam, s olvastam a bib­ liában. Nem sokára észre vettem, hogy a tintatartóm­ ban alig van még egy kis tinta. Feltettem

tehát

magamban, hogy jobban fogok vele gazdálkodni s csak a legnevezetesebb gyezni.

eseményeket fogom felje­

XX.

Robinson beteg lesz. T ö r t é n t egyszer, h o g y R o b i n s o n a szakadó esőmiatt m e g i n t k é n y t e l e n v o l t egész nap otthon m a ­ radni. E z e g y s z e r a z o n b a n ú g y tetszett neki, m i n t h a az eső a szokottnál j o b b a n lehűtötte v o l n a a l e v e ­ gőt

s ú g y fázott, mint e d d i g a szigeten soha. N e m

sokára a z o n b a n a feje kezdett erősen fájni és szer­ telen h ő s é g e t

érzett. E g é s z

éjszaka

a szemét se

hunyta b e és m ó d n é l k ü l kínozta a forró láz. S ú ­ l y o s b e t e g lett. A h h o z járult m é g , h o g y

szűnes-

szűntelen a l e g k í n z ó b b g o n d o l a t o k k a l g y ö t ö r t e m a ­ gát. K i f o g n e k i élelmet szerezni? m i lesz m o s t már belőle ? h o g y fog most egyedül, elhagyva

elveszni!

A yarmouthi

mindenkitől

vihar

óta ez,

nap imádkozott legelőször az Istenhez, de azt sem tudta mit, mert egészen meg volt zavarodva. Ez í g y tartott napokig. Órák számra borzon­ gatta a hideg, mire aztán nagy hőség, végre izzadás állott be. Otöd napra egy kis könnyebbűlést érzett; •ekkor aztán fogta a fegyverét s ki vánszorgott nagy bágyadtan a szabadba, hogy valami enni valót ke­ rítsen. Lőtt is egy kecskét, nagy vesződséggel haza vonszolta s otthon a húsából sütött magának egy •darabot s megette. Szeretett volna egy kis levest főzni, de nem volt ahhoz való edénye. Ámde e va­ dászat után a betegsége még rosszabbra fordult; a láz még erősebben kínozta, egész nap étel, ital nél­ kül feküdt s a szomjúságtól majd eltikkadt. Jár­ tányi ereje sem volt; nem tudott a kerítésen át­ mászni s magának a forrásból egy ital vizet .hozni. Végre megkönyörült rajta az álom s csak ú g y éj­ fél tájban ébredt fel. Valamivel jobban érezte ma­ gát, de még mindig epesztette a szomjúság és kí­ nozták a nehéz gondolatok. Reggel íelé megint el­ aludt s ekkor álmában ú g y tetszett neki, mintha ázon a helyen ülne, a hol a földrengés végét várta volt be. Egyszerre sürü fekete fellegből fény tői kö­ rülövezve egy

ember lép

elő és leereszkedik

a

földre. A fény, a mely őt körűisugározta, oly va­ kító volt, hogy lehetetlen volt Robinsonnak belé néznie. Lábnyomától úgy megrendült a föld, mint

a földinduláskor, a l e v e g ő t p e d i g v i l l á m o k czikázták át. A mint a földre lépett, R o b i n s o n felé h a ­ l a d t ; arcza kimondhatatlan

szigorú volt, k e z é b e n

p e d i g óriási lándzsát emelt feléje, mintha m e g akarta v o l n a ölni. E g y d o m b tetején

végre megállott &

í g y szólt rémséges h a n g o n : » T e mindezt láttad & m é g sem tértél a b ű n b á n á s útjára; ezért m e g k e l l halnod!«

E v v e l magasra

emelte a lándzsát

s át

akarta döfni. R o b i n s o n sikoltva ijedt fel s n o h a m o s t tudta* hogy

álom

volt

sokáig remegett mindig mei

az

előtt,

a

az

egész látomás,

mégis

még

m i n d e n tagja a félelemtől. M é g

borzasztó á l o m k é p lebegett a sze­

szüntelenül

ama kétségbeejtő

szavak

csengtek a fülében. Minduntalan e szavak é r t e l m é t fontolgatta, s azt m o n d t a m a g á b a n : Y a l ó b a n , b ű ­ n ö m miatt ért e n g e m ez a s o k baj és veszedelem '

r

csapás csapás után ért s én m é g m i n d i g n e m t é r ­ tem az igaz b ű n b á n a t útjára. E s z é b e j u t o t t a k aty­ j á n a k ama jóslatszerű s z a v a i : » L e s z idő, m i k o r Ín­ s é g e d b e n és n y o m o r ú s á g o d b a n keservesen m e g b á ­ nod, h o g y ö r e g

a t y á d n a k intő

szavát

meg

nem

fogadtad.« M i l y borzasztóan valósultak m o s t e szavak t »Segíts U r a m , mert n a g y n y o m o r ú s á g b a n v a g y o k ! « — í g y kiáltott most R o b i n s o n szíve m é l y é b ő l . É s szívének ez őszinte megbánására v a l ó b a n m e g k ö n y -

n y e b b ű l t lelke. E l a l u d t

s mire felébredt,

délután

h á r o m ó r a lehetett, sőt R o b i n s o n erősen hitte, h o g y m á s n a p délutánig aludt e g y folytában, m e r t i d ő ­ számításából k é s ő b b h i á n y z o t t e g y n a p . E hosszú álma után o l y j ó l érezte magát s o l y é t v á g y a volt, h o g y l e l k e egészen felvidult.

Nyomban néhány

teknősbéka-tojást sütött a parázson és j ó í z ű e n fa­ latozott. A z u t á n kiment a szabadba s két vadkacsa féle madarat lőtt, de ezeknek a h ú s á b ó l m é g n e m mert enni.

Tartott tőle, h o g y a láz ú j b ó l rá ta­

lál j ö n n i , azért a brazíliaiak módjára d o h á n y l e v e ­ leket

áztatott

vízben

és e n n e k a levét itta o r v o s ­

ságnak. A l á z c s a k u g y a n v é g k é p elmaradt, és ezen­ túl h e l y z e t e s e m tetszett neki t ö b b é o l y kétségbe­ ejtőnek. E r e j e a p r ó d o n k é n t visszatért és a b b a n az erős hitben, h o g y mindenütt az Isten k e z é b e n van, az a g o n d o l a t s e m i g e n o k o z o t t neki m á r fájdal­ mat, h o g y talán egész életét ezen a m a g á n y o s szi­ geten lesz k é n y t e l e n tölteni. Ezután

hazájául te­

kintette a » K é t s é g b e e s é s S z i g e t é U , sőt m e g is sze­ rette s feltette m a g á b a n , h o g y l e g k ö z e l e b b n a g y o b b kirándulást tesz, h o g y j o b b a n m e g i s m e r k e d j é k ú j hazája földjével.

XXI.

A Narancsvölgy. Legelébb is azt a kis öblöt keresíe fel, a hol a hajóról hozott tárgyakkal megrakott tutajt kikö­ tötte. Innét a folyócska mentén haladt mind bel­ jebb a szigeten majdnem két mérföldnyire. Oda már

a tenger áradata a folyócskában nem hatolt,

s ez kristályvizű

rohamos hegyipatakká

.válto­

zott. A patak mindkét partján szép zöld pázsit terűit el, az emelkedettebb helyeken pedig nagy levelű dohány és sok más Robinson előtt ismeret­ len növény díszlett. Másnap folytatta útját. Elért a patak forrásá­ hoz,

a hol a vidék már mind erdősebb lett. N a g y

ö r ö m é r e itt t ö b b gyümölcsfajtát, k ü l ö n ö s e n s o k m a ­ zsolaszőlőt és d i n n y é t fedezett fel. A szőlő v e n y i ­ géi e g y i k fatörzsről a másikra f o l y t a k és gerezdjei éppen érő félben

voltak.

K é s ő b b , mire

egészen

megértek, visszatért ide, szakított b e l ő l ü k j ó c s k á n , hazavitte s a n a p o n

megszárította.

Azalatt késő este lett és R o b i n s o n volt ott tölteni az éjszakát.

kénytelen

Most is e g y fára m á ­

szott s ott aludt, d e m á r n e m o l y a n j ó í z ű e n , mint m i k o r a hajótörés

után a szigetre vetődött. M é g

alig hasadt a hajnal, m á r m e g i n t talpon v o l t s f o l y ­ tatta útját. E g y órai vándorlás után e g y szép g y e ­ pes d o m b h o z ért, erre k ö n n y e d é n felszökött, h o g y onnét nézze a n a p fölkeltét. M i l y g y ö n y ö r ű l á t v á n y tárult el b á m u l ó tekintete előtt! E g y t e r m é k e n y v ö l g y alján k í g y ó d z o t t

ezüstös

színben e g y p a ­

tak; a narancs- és kókuszfák-telisded-tele illatos vi­ r á g g a l ; a f ö l d ö n ezerféle v i r á g b ó l hímezett

gyö­

n y ö r ű s z ő n y e g . A délen e l v o n u l ó magas h e g y s é g ­ r ő l számtalan z u h a t a g b a n o m l o t t alá a víz, a m e l y b o k r o k k ö z t és a g y e p e s réten e l f o l y v á n , a v ö l g y fenekén r o h a n ó patakkal egyesűit. E b ű b á j o s v i ­ dék szemlélete s az a g o n d o l a t , h o g y ennek a pa­ r a d i c s o m n a k ő a gazdája, n a g y g y ö n y ö r ű s é g e t o k o ­ zott R o b i s o n n a k . A l i g tudott a nézésével betelni. V é g r e m é g i s elindult és a v ö l g y mentén

haladott

t o v a m i n d a d d i g , m í g a m á r magasan álló n a p m e -

l e g e m e g á l l a p o d á s r a n e m késztette. e g y narancsfa

árnyékában,

Leheveredett

m e l y tele v o l t piros

g y ü m ö l c s c s e l és virágzott is egyszersmind. A g y ü ­ m ö l c s b ő l még; n e m mert R o b i n s o n enni, de a l e v é t fris vízzel k e v e r v e megitta s ez p o m p á s a n üdítette. A v i r á g z ó fák k á b í t ó illatában s a vízesések távoli zúgása közt R o b i n s o n t á l o m lepte m e g s mire fel­ ébredt, m á r délután n é g y óra lehetett.

XXII.

Robinson nyaralót épít. A hely oly hűvös volt, az álom annyira üdítő hogy Robinson a hosszú vándorlás daczára sok­ kal erősebbnek érezte magát, mint azelőtt. Gyors léptekkel haladt most visszafelé és még be sem es­ teledett egészen, midőn már megint arra a helyre ért, a hol az éjjelt töltötte volt. H o g y már két éj­ szakát töltött a hajlékán kívül és semmi baja nem történt, neki bátorodott s a földre feküdt le, mel­ léje pedig hű és éber kutyája. Virradatkor megint felkelt s úgy kilencz óra tájt elérte lakását. Ez út­ járól tizenkét narancsot hozott s egy nyulat, melyet

k u t y á j a felzavart rejtekhelyéről,

s melyet Robin­

s o n meglőtt. A z n a p egész délután pihent s m i n d ­ untalan arra a csodaszép v i d é k r e g o n d o l t , a m e l y ­ hez képest az a táj, a m e l y e n lakását építette, na­ g y o n k ö z ö n s é g e s n e k tetszett. Sajnálni kezdte, h o g y é p p e n ezen a h e l y e n telepedett

le, s m i d ő n m e g ­

g o n d o l t a , h o g y ezen a v i d é k e n a földindulás ismét­ lődhetik, m á r - m á r arra szánta el magát, h o g y át­ h e l y e z i lakását a b b a a paradicsomszerű

termékeny

v ö l g y b e , a m e l y a v i h a r o k ellen is m e g v a n v é d v e . D e c s a k h a m a r észre tért, m i k o r m e g g o n d o l t a , h o g y ott h e g y e k t ő l és e r d ő k t ő l k ö r ü l v é v e és távol a ten­ gertől, n e m is remélheti a megszabadulást, m é g ha v a l a m e l y hajó egészen közel találna is j ö n n i e ma­ g á n y o s szigethez, holott a mostani lakása

magas

fekvésénél és a z o n kilátásánál fogva, m e l y

onnét

a messze t e n g e r r e esett, e s z e m p o n t b ó l tekintve i g e n alkalmas volt. H o g y azonban

azt a szép

vi­

déket is élvezhesse, feltette magában, h o g y ott n y a ­ ralót épít magának,

s az esztendő szép szakaszát

ott fogja tölteni. M á s n a p korán r e g g e l el is i n d á i t oda, m a g á ­ v a l v i v é n fejszét, fürészt s e g y é b szerszámot. Most m á r e g y e n e s e n a h e g y e k i r á n y á b a n haladott és j ó ­ v a l r ö v i d e b b úton jutott oda. E g y kissé emelkedett l a p á l y o n kiszemelte a n y a r a l ó

h e l y é t és n y o m b a n

kipéczézte karókkal. Azután e g y p á r száz c z ö l ö p n e k

v a l ó faágakat vágott, a földbe verte és vesszőkkel körűifonta s ö v é n y m ó d r a . N é h á n y n a p m ú l v a készen v o l t ez a m ű v e . A z alatt a z o n b a n el k é n y t e l e n volt visszatérni.

fogyott

az

élelme

és

I g e n fáradtan ért haza,

m e r t n e m csak a szerszámokat, h a n e m e g y c s o m ó narancsot, magával. rára

czitromot és

mazsolaszőlőt is

H ú s a n e m lévén, k é n y t e l e n

e g y darab kétszersülttel

hozott

volt vacso­

s e g y ital czitro-

m o s vízzel beérni. -De azért felségesen ízlett neki e szegényes estebéd s m i d ő n n e m sokára

hálójába

lefeküdt, édes á l o m lepte m e g azon g o n d o l a t k ö z ­ b e n , h o g y i m m á r neki a N a r a n c s - v ö l g y b e n n y a ­ ralója is van.

XXIII.

Robinson mint kosárfonó és fazekas. A l i g tért haza R o b i n s o n n y a r a l ó j á b ó l , m i d ő n m e g k e z d ő d ö t t a n a g y esőzés. A z o n a v i d é k e n t. i. n e m m e l e g és h i d e g évszakokra oszlik az esztendő, h a n e m esős és száraz évszakokra. A tavaszi és őszi hónapokban

t ö b b n y i r e esik az eső, a n y á r i és téli

h ó n a p o k b a n p e d i g n a g y a szárazság. A z esőzés ideje alatt tehát, a m e l y m o s t bekövetkezett,

kénytelen

v o l t R o b i n s o n hajlékában vesztegelni, s u n a l m á b a n

s o k mindenfélét m e g p r ó b á l t , h o g y életét k é n y e l ­ mesebbé

t e g y e . K ü l ö n ö s e n kosarakra lett v o l n a

n a g y szüksége, a m e l y e k b e n g y ü m ö l c s ö t hozhatott v o l n a a N a r a n c s - v ö l g y b ő l , v a g y egyet-mást

elte­

hetett v o l n a . T e t t is már t ö b b ízben próbát, de a háza táján l e v ő fák vesszei n e m igen voltak a kosár­ fonásra alkalmasak,

m i v e l igen t ö r é k e n y e k voltak.

E g y s z e r csak eszibe jutott, h o g y a n y a r a l ó j a c z ö l ö p jeit füzfaféle aligha

nem

fákról vágta, a m e l y e k n e k vesszeit fogja használhatni. A legelső derűit

n a p o n el is indult tehát a N a r a n c s - v ö l g y b e , m e g ­ találta a keresett fákat s m i v e l vesszei c s a k u g y a n v

h a j l é k o n y a k voltak, e g y j ó n y a l á b b a l vágott b e l ő ­ l ü k s hazavitte. Otthon e l é b b megszárította, aztán a k ö v e t k e z ő esős n a p o k o n t ö b b kosarat font b e l ő ­ lük. E g y kicsit formátlanok v o l t a k u g y a n , de azért megtették a kellő szolgálatot. Ezután sohasem v o l t t ö b b é a kosárfonásra alkalmas v e s s z ő k hiányában, s

ha

kosarait

a

gyakori

használat

megviselte,

n y o m b a n csinált h e l y e t t ü k másokat, s az

újabbak

m i n d j o b b a n sikerűitek. A fazekaknak

is n a g y o n érezte R o b i n s o n a

hiányát, mert e g y az, h o g y levest n e m tudott főzni, a mit p e d i g r é g áhított v o l n a , másfelől m e g semmi f o l y a d é k o t n e m lehetett megőriznie. Tett is sokféle kisérletet, de b i z annak n e m v o l t semmi foganatja. T u d o t t u g y a n arravaló

a g y a g f ö l d e t keríteni,

for-

máit is belőle holmi idomtalan edényeket, de az egyik eltörött, még mielőtt megszáradt, a másik meg

megrepedt,

mivel

túlságosan

megszáradt.

Végre a véletlen igazitotta útba. Valamelyik eltö­ rött edénynek a cserépje véletlenül a tűzbe került s midőn Robinson a tűzhelyről a hamut el akarta takarítani, ime a cserép egészen vörös volt s oly kemény,

akár a tégla. Most tehát újból formált

néhány fazekat, csöbröt, tüzet rakott körülöttük, úgy hogy a láng az edények minden oldalát érte, s nagy örömmel nézte, mint vörösödnek edényei szemlátomást.

De

tapasztalatlansága

miatt

még

most is kárt vallott; mert egy-egy fazeka akkor repedt

meg, a mint a nagy

melegből

hirtelen

kivette. Végre ennek is megtanulta a módját: las­ sanként lohasztotta a tüzet, a melyben

edényeit

égette s a sok próbának és a kitartásnak mégis meg­ volt a sikere néhány kisebb, nagyobb fazék képé­ ben. Ugyancsak jól esett neki az a leves, melyet legelőször egy darab kecskehúsból főzött magának abban az új bögrében!

XXIV.

Robinson mint fóldmivelö. Mikor a tavaszi esőzésnek vége volt, Robinson kiment a szántóföldjére megnézni, érik-e szépen a vetése. Mert azóta, hogy az a 'giz-gaz nagy meg­ lepetésére kikelt, gabonája már hat annyira meg­ szaporodott. A mint a szántóföldre ért, majd el­ hűlt ijedtében, mikor látta, hogy a gabona gyenge leveleire rájár,

számtalan

kecske,

nyúl

s

s egész vetését végpusztitással

más

állat

fenyegetik.

Robinson gyorsan elővette puskáját, közibük lőtt s egy kecskét s egy nyulat leterített. Éjjelre aztán ott hagyta

kutyáját egy hosszú

pányva-kötélre

kötve, h o g y ugatásával űzze el a hívatlan vendége­ ket. S ez használt is, mert hogy a kutya három éjszaka ott őrizte a vetést, a kecskék és nyulak feléje se mentek többé a szántóföld tájékának. A

mint Robinson

másodízben

ellátogatott

szántóföldjére, megint kellemetlen meglepetés várt reá.

Mert alig h o g y közel ért oda, ime tömérdek

madár repült fel a vetésről s a közel levő fák ágaira ültek. Mikor pedig puskáját elsütötte, hogy a kár­ tevő szárnyasokat elriaszsza, a vetés közt maradt része is felreppent és sokaságukkal majd hogy a nap fényét el nem homályosították. A mint Robin-

son e látáson meghökkenve megállott, a madarak megint leszállottak a faágakra, mintha csak Robinson távozását várták volna, hogy megint neki essenek az életnek, s alig ment egy pár lépésnyire, a tolvajok csakugyan nyomban ott termettek a vetés közt. Robinson bosszankodása annál nagyobb volt, mert hamarjában nem tudta, mivel kellene a tolvaj ma­ darakat szántóföldjéről távol tartani. Megvizsgálta a kárt, s vigasztalására azt találta, hogy sem volt oly nagy, mint a milyennek

koránt

képzelte,

mivel a szem szerencsére még zöld volt. Föltette magában, hogy

inkább

ott

őrködik

kutyájával

együtt éjjel-nappal, semhogy kárba engedje veszni vetését. D e a mint a meglőtt madarakat a földről felvette, eszébe jutott, hogy j ó volna azokat ijesztőkűl használni. F ö l is akasztotta négy helyen a földbe szúrt magas póznákra

s azóta

soha egy

madár sem jött többé a szántóföldjére. Néhány hét múlva megérett a gabona s aratni kellett volna; de most meg a miatt volt Robinson megakadva, hogy nem volt se kaszája, se sarlója, s végre is egy kardot kellett kasza gyanánt hasz­ nálnia. Termése sokkal jobb volt, semmint remélte. E g y részét eltette vetőmagnak, a másik, nagyobbik részét pedig

apródonként megtörte lisztnek

egy

nagy mozsárban, melyet egy nagy kőből faragott.

XXV.

Robinson hajót készít. A z élelmezésre most m á r R o b i n s o n n a k ^olt

nem

t ö b b é g o n d j a és hajlékában i m m á r n y u g o d t a n

•és megelégedetten élhetett v o l n a . Á m d e m o s t e g y m á s g o n d o l a t foglalkoztatta

szüntelenül.

Egyszer

t. i. szép tiszta i d ő b e n a sziget túlsó partjáról k é k l ő t á v o l b a n e g y hosszan e l n y ú l ó szárazföldnek látta v o l t a körvonalait. Számítása

szerint

vagy

húsz

m é r f ö l d n y i r e lehetett a szigettől s azt hitte, h o g y a z amerikai szárazföldhöz tartozik s h o g y ott k ö z e l v a n a s p a n y o l o k birtoka. A z ó t a m e g i n t elviselhe­ tetlennek tetszett neki m a g á n y o s élete s m i n d azon t ö r t e a fejét, m i k é n t lehetne o d a eljutnia.

Felmerült

u g y a n l e l k é b e n az a g o n d o l a t : hátha ott emberfaló v a d a k laknak, a kik irgalmatlanul m e g ö l n é k , ha kezeik k ö z é kerülne. D e v á g y ó d á s a az ismeretlen o r s z á g után e r ő s e b b volt, mint a h i g g a d t m e g f o n ­ tolás sugallata, s v é g r e arra szánta magát, h o g y azt a ladikot, a m e l y e t a vihar a partra' vetett v o l t « m e l y azóta ott hevert a tengerparti f ö v é n y b e n , fogja használható k a r b a h e l y e z n i . M e g is tette a szüksé­ ges

előkészületeket, v á g o t t az e r d ő b e n hengereket,

e m e l t y ű k e t , és e g y e n g e t t e az utat, a m e l y e n a ten­ g e r i g akarta a ladikot hengergetni. M a j d n e m e g y h ó n a p o t töltött

ezzel a m u n k á v a l ;

de

fáradsága

k á r b a veszett, mert m i n d e n erőlködése mellett m é g csak m e g sem tudta mozdítani a ladikot. D e azért szándékáról n e m tett le, h a n e m elhatározta

magá­

ban, h o g y m a g a f o g e g y n a g y fatörzsből e g y c s ó ­ nakot készíteni, mint a h o g y a v a d e m b e r e k szokták. K i is szemelt az e r d ő b e n e g y hatalmas

czedrusfát,

a m e l y n e k puszta eldöntése is húsz n a p j á b a került. Azután

kalapácscsal,

v é s ő v e l s tűz

kivájta az irdatlan fatörzset. húsz e m b e r is elférhetett

segítségével

Akkora volt,

esztendeig dolgozott rajta szakadatlanul verejtékében, m é g sem sajnálta h o g y h o z z á fogott.

hogy

v o l n a b e n n e , s n o h a fél arczának

e g y p e r c z i g sem,

M é g csak az volt* hátra, h o g y

a tengerre v i g y e , de é p p e n itt g y ű l t

m e g a baja,

n o h a a v í z csak ötven l é p é s n y i r e volt a csónaktól. Előtte t. i. e g y kis d o m b emelkedett, a m e l y n e k túlsóoldala m e r e d e k e n esett alá a tengerbe. M é g e v v e l az a k a d á l y l y a l is m e g akart R o b i n s o n b i r ­ k ó z n i : el akarta a d o m b o t a p r ó d o n k é n t

hordani.

D e e v v e l s e m m e n t v o l n a sokra, mert a mint e g y emelő rudat n e k i feszített, h o g y m e g p r ó b á l j a k ö n y ;

n y e n lehet-e t o v á b b gördíteni, csak ú g y m e g n e m mozdíthatta el h e l y é b ő l , mint azelőtt a ladikot. Most m e g csatornát akart ásni. H o g y a c s ó n a k o t n e m

sikerűit elvinnie a tengerig, tehát a tengert akarta e l h o z n i a c s o l n a k h o z . D e m i k o r kimérte tendő

csatorna

a készí­

hosszát, szélességét és m é l y s é g é t ,

belátta, h o g y l e g a l á b b

is tíz esztendőt kell erre

fordítania, h o g y ez m á r o l y a n m u n k a , a m e l y e g y e m b e r n e k az erejétől ki n e m telik. V é g r e is, b á r m e n n y i r e fájlalta, a b b a kellett h a g y n i a az egészet. C s a k k é s ő n látta be, m i l y e n balgaság e g y d o l o g h o z fogni, mielőtt m e g f o n t o l n á az ember, ha m e g v a n - e a, hozzá v a l ó képessége. N e m sokára

ezután m e g i n t beállott a h ó n a ­

p o k i g tartó esőzés ideje és R o b i n s o n n a k , ki k é n y ­ telen v o l t a sátrában tartózkodni, b ő v e n v o l t m ó d ­ jában

az

elmélkedni.

elvesztegetett Ez

idő

alatt

időről megint

és

fáradságról több

kisebb

n a g y o b b kosarat font, a m e l y e k m á r egészen f o r ­ m á s a k voltak.

XXVI.

Robinson újra hajót készít. így

töltött

R o b i n s o n teljes

öt

esztendőt

a

szigeten; m e g m í v e l t e a n n a k rendje és m ó d j a s z e ­ rint a szántóföldjét, gyűjtött narancsot, czitromot^ dinnyét

és

m a z s o l a s z ő l ő t , el-eljárt

halászni, készített mit. M e g ü n n e p e l t e

vadászni

és

kosarat, fazekat és e g y é b h o l ­ illendő

módon a

vasárnapot,

k a r á c s o n y t és újévet, k ü l ö n ö s e n p e d i g a szigetre vetődésének

évfordulóját.

H a a nap

fáradalmai

után pihenőt tartott, ö r ö m e s t olvasgatott a b i b l i á ­ b a n s a naplójában. E g é s z e n m e g n y u g o d o t t a b b a n a tudatban, h o g y az Isten intézi az ő sorsát. A vilá­ got

o l y b á tekintette, a m i h e z neki t ö b b é s e m m i

köze, a mitől neki nincs m á r mit reménylenie.

A l e f o l y t öt év alatt e g y más hajót is épített, h o g y lehessen

a v í z e n is kirándulást

tennie,

ha

1

k e d v e tartja . Most azonban o k o s a b b a n j á r t el, m i n t első ízben. A víz k ö z e l é b e n n e m talált u g y a n alkal­ mas fát, m e r t a sziget széleit v a g y k o p a s z szirt­ falak v a g y f ö v é n y h a l m o k képezték s a n ö v é n y z e t a parttól j ó k o r a t á v o l s á g b a n

kezdődött. D e most a

f o l y ó c s k a mentén haladt a sziget belsejébe, s n e m sokára m e g is találta, a mit keresett. A fát eldöntötte, megfaragta,

kivájta,

azután

hosszú csatornát ásott, ezen

vagy

két

méternyi

szerencsésen

levitte

hajóját a f o l y ó c s k á b a , innét p e d i g a tengerre. A l i g tudott h o v á

lenni

ö r ö m é b e n , a mint látta, m i n t

úszik m ű v e k ö n n y ű lendülettel a tenger

habjain.

Azután a c s o l n a k két csúcsán két ládát csinált, a melyekbe

puskaport

és élelmi szereket

lehessen

tenni, a k ö z e p é r e e g y á r b o c z o t illesztett, erre p e d i g e g y vitorlát. S ő t m é g h o r g o n y n y a l is ellátta a hajó­ j á t s i g y mindennel felszerelve rajta ismételten is tett kirándulást a sziget e g y i k n a g y ö b l é n . A n y i l t t e n g e r r e k i m e n n i m é g n e m v o l t bátorsága. E g y s z e r , a mint i l y e n kirándulásáról vissza­ térve a partra szállott, i m e e g y fiatal papagáj repült feléje. R o b i n s o n m e g f o g t a s h a z a v i t t e ; n e m s o k á r a megszelídült érthetően

s megtanulta

kiejteni,

g y ö n y ö r ű s é g e telt.

a miben

gazdája

nevét

egész

Robinsonnak

nagy

XXVII.

Nagyobb kirándulás a tengeren. R o b i n s o n már t ö b b í z b e n tett kirándulást a csónakján, s h o g y soha a l e g k i s e b b baja sem tör­ tént, neki b á t o r o d o t t s feltette magában, h o g y k ö ­ rűihajózza

az

egész

szigetet.

M e g akarta

nézni

b i r o d a l m a azon részeit is, a h o v á g y a l o g szerrel el n e m juthatott. Mint rendesen, m o s t is szándékát

nyomban

követte a kivitel. J ó sok ennivalót, puskaport, f e g y ­ vert és g ú n y á t hordott a hajóra,

A c s ó n a k hátsó

részén felállította n a p e r n y ő j é t , a m e l y e t m á r e l é b b csinált v o l t m a g á n a k , h o g y a szigeten v a l ó kirán­ dulásain a nap ellen védhesse

magát.

A l i g evezett ki az ö b ö l b ő l , m i d ő n délen a v í z ­ ből

kiálló sziklákat pillantott

meg, m e l y e k

vagy

két m é r f ö l d n y i r e n y ú l t a k b e a tengerbe. E szirtek m a j d kimeredtek borította száraz parton.

a v í z színe fölé, majd s e k é l y v í z

őket s a h o l

homokzátony Ezt

a

végük

húzódott

szakadt, végig

hosszú szirtgerinczet

ott a

egy

tenger­

és a z á t o n y t

kellett tehát R o b i n s o n n a k e l é b b megkerülnie. Ez hogy

a váratlan vissza

akadály

evezzen. F o g t a

arra

kényszerítette,

a puskáját,

partra

szállott s felhágott egy dombra, a honnét a ten­ gerből kiálló apró sziklák során végig tekinthe­ tett. De még egyebet is látott. E g y erős áramlat folyt

a sziget

éjszaki

partjától

délkeletnek

a

homokzátony csúcsához közel. Ezt tudnia nagyon fontos volt, mert ha az áramlat Robinson csónak­ ját csak érintené is, magával sodorná ki a messze tengerre, a honnét még csak látni

sem láthatná

többé az ő szigetét, annál kevésbbé lehetne onnét valamikor visszatérnie. Ezért tehát, hogy az áram­ lat magával ne ragadja, oly közel kellé a zátony­ hoz eveznie, a mint csak lehet. Most azonban ezt a szándékát nem valósíthatta, mivel délről fújt a szél az áramlattal szembe s nagyon csapdosta a hullá­ mokat a szirtgerinczhez, úgy hogy lehetetlen volt ennek hosszában eveznie.

Ott vesztegelt tehát az

öbölben két napig. Harmadnapra azonban a szélelállt s Robin­ son

tüstént

útra

kerekedett.

A

homokzátony

csúcsától már csak annyira volt, mint a csónakja hossza, midőn hirtelen megragadta a heves áram­ lat e

SJ

s vitte, sodorta oly sebességgel, mint mikor goly^

gördül

lefelé

egy

meredek lejtőn.

Bobinson fogta az evezőt s dolgozott a kétségbe­ esés erőlködésével; de mint hiába! Szerencsétlensé­ gére még szél sem volt, hogy vitorlája segítségével szabadulhatott volna.

Vesztét látta most Robinson tudta, hogy az áramlat messze hullámok

el

kiviszi

nem

a tengerre

temetik,

s

ott, ha

elveszíti

éhség s a szomjúság. Volt ugyan

vele

majd

a az

egy kis

élelem, s egy korsó ivóvíz; csakhogy ez egy hétre is alig volt elég. Most látta csak, mily könnyen juthat ez ember nyomorult helyzetből még nyo­ morultabba. Mily sóvárgó tekintettel nézett most arra az elhagyott,

magányos

szigetre, és kezeit

feléje kinyújtva í g y kiáltott fel:

»Oh te boldog

magány, milyen háládatlan voltam, hogy elhagy­ talak !«

XXYIII.

Robinson megszabadul a veszedelemből. M á r v a g y tizenöt m é r f ö l d n y i r e vitte az áram­ lat; a sziget ú g y tűnt fel előtte, mint e g y távoli k ö d k é p . H a b e b o r u l t v o l n a az idő, azt s e m tudta v o l n a , merre keresse. Ereje a sok evezéstől és a félelem miatt egészen kimerült. V é g r e dél

tájban

arczán a l e v e g ő lengését érezte, ez ú j b ó l r e m é n y t ébresztett lelkében. K i s vártatva e n y h e déli szél t á m a d t ; most g y o r s a n felállította az árbóczot, fel­ húzta a vitorlát és d o l g o z o t t az evezővel ina sza­ kadtáig. A k e d v e z ő szélnek, az é p p e n beállott ára­ datnak és saját e r ő k ö d é s é n e k k ö s z ö n h e t t e v é g r e , h o g y a sziget éjszaki partjához

közeledhetett

esti 6 óra k ö r ű i szerencsésen el is érte. Itt

és

még

v a g y h á r o m óra hosszat evezett n y u g a t n a k tartva, m i g alkalmas kikötő h e l y e t talált e g y f o l y ó c s k a torkolatában. A mint partra szállott, első d o l g a volt, a földre b o r u l v a hálát r e b e g n i az Istennek F e l is tette m a g á b a n indul a szabad

megmentéséért.

erősen, h o g y t ö b b é ki n e m

tengerre.

Ezután

evett, ivott és

ledűlt a k ö z e l levő fák á r n y é k á b a n ,

a hol nem

sokára m é l y e n elaludt. R e g g e l r e kelve azon g o n d o l k o z o t t , m i k é p k e l ­ l e n e lakásába visszatérni. V é g r e arra szántáéi ma­ gát, h o g y a c s o l n a k o t ott h a g y j a a f o l y ó c s k a tor­ kolatában, m a g a p e d i g v i s s z a m e g y g y a l o g . Csak a puskáját

fogta s a n a p e r n y ő j é t ,

mivel

szertelen

n a g y v o l t a hőség. D é l tájban e g y pár órai p i h e n ő t tartott

s

estére

szerencsésen

elért

nyaralójába.

Ott aztán, m i n t rendesen, áthágott a kerítésen és a hosszú g y a l o g l á s t ó l s a n a g y m e l e g t ő l b á g y a d t a n és fáradtan lefeküdt s e g y f o l y t á b a n aludt egész r e g g e l i g s talán délig

sem

ébredt

v o l n a fel, ha

valami szokatlan d o l o g fel n e m költi. U g y tetszett neki, mintha n e v é n szólította v o l n a v a l a k i : R o b i n , R o b i n , h o l v a g y ? H o l v o l t á l te, R o b i n ?

Honnét

j ö s z te, s z e g é n y R o b i n s o n C r u s o e ? R o b i n s o n fel­ riadt, s kezdetben azt hitte, h o g y á l o m volt. D e ki írja l e halálos

félelmét,

midőn

egészen

emitten

újból hallotta: >Robin, Robinson Crusoe!« Csak nagy későre pillantotta meg a kerítésen a papa­ gáját; az hozta szegény gazdáját oly nagy rémü­ letbe, hogy egy jó órába telt, mig egészen magá­ hoz tért. Soká gondolkodott Robinson rajta, mint került a madár lakásából oda és nem is tudta ma­ gának megfejteni azután sem. A papagáj pedig, mintha csak örömét akarta volna kifejezni gazdája visszatértén,

Robinson

simult, s egyre Robinson!«

vállára

mondogatta:

repült,

arczához

>Robin,

szegény

XXIX.

Robinson mint baromtenyésztö. Már tíz esztendőt töltött R o b i n s o n a szigeten. E g y s z e r n a g y szomorúságára azt vette észre, h o g y p u s k a p o r a n a g y o n m e g f o g y o t t . Mivel fog majd, ha készlete egészen elfogy, vadászatra

menni ? E z a

g o n d o l a t aggasztotta m o s t szüntelen. A z o n elmél­ kedett tehát, mint lehetne húst szereznie a nélkül, h o g y m i n d e n darab vadat k ü l ö n kelljen lőni. V é g r e ráakadt a m ó d j á r a : kecskenyájat

fog nevelni. F ő ­

d o l o g v o l t tehát n é h á n y kecskét elevenen kézre-

keríteni.

E l é b b tehát k ö t e l e k b ő l h u r k o t

vetett a

k e c s k é k n e k . D e e v v e l n e m b o l d o g u l t , mert n e m v o l t a k elég erősek s a k e c s k é k m i n d elrágták. K é ­ s ő b b a z o k o n a h e l y e k e n , a h o l a k e c s k é k legelni szoktak, v e r m e k e t ásott és betakarta g y ö n g e fűzfa fonattal, a m e l y r e rizst és árpát szórt. A k e c s k é k rámentek u g y a n a fonatra, m e g is ették az odaszórt gabonát, de azért m e g m e n e k ü l t e k m i n d e g y lábig. Most sokkal n a g y o b b r a és m é l y e b b r e ásta R o b i n ­ s o n a g ö d r ö k e t s e g y r e g g e l az e g y i k g ö d ö r b e n e g y n a g y bakkecskét, e g y másik­ ban pedig három gödölyét talált.

De

a

bakkecskével

ugyancsak meggyűlt a baja; mert a m i n t utat ásva

ma­

gának, lement hozzá, h o g y megfogja, az állat hatalmas szarvait harczra készen neki szegezte s ú g y

megkergette

R o b i n s o n t , h o g y azt sem tudta merre fusson. A másik g ö d ö r b ő l szerencsésen kihozta a g ö d ö l y é k e t e g y m á s u t á n s elvitte haza. K e z d e t b e n n e m akartak s e m m i t s e m enni, n é h á n y nap m ú l v a azonban már j ó í z ű e n edd egeitek a g y ö n g e fűben, a melyet

R o b i n s o n eléjük vetett. Most e g y j ó k o r a

n a g y tért kerített b e számukra. M í g a c z ö l ö p ö k e t a f ö l d b e v e r t e s a s ö v é n y t fonta, hosszú

pányva-

kötelekre kötve ott legelésztek

körülötte.

Mikor

készen volt a kerítés s a kecskéket szabadon bocsá­ totta, annyira megszelídültek, hogy nem tágítottak mellőle,

mindig

a nyomában voltak, bármerre

ment, s a kezéből ették a takarmányt. Robinson tehát elérte a czélját; a kecskék mindjobban sza­ porodtak, s noha hébe-korba egyet-egyet

levágott

közülök, mégis negyed évre már negyvenháromra rágott a számuk. Most már természetesen az aklot is meg kellett nagyobbítania, még pedig oly mó­ don, hogy az eredeti kerítés körül még más öt, mind nagyobb-nagyobb kerítést csinált, a melyek ajtókkal voltak egymással összekötve. A z újonnan fogott kecskéket a legkisebb akolba zárta; ott voltak a fejős kecskék is. Teje most már oly bőven volt, hogy már köpülni is kezdett és sajtot is akart ké­ szíteni. Eleinte ez nem igen

sikerűit, de néhány

hónap múlva ebben is elég sokra vitte és tejes kamrája tele volt tejes köcsögökkél, szép irósvajjal és ízletes sajttal. Most már Robinson ú g y élt, a mint hozzá, a terjedelmes sziget fejedelméhez illett.

Asztala a

legjobb ételekkel, hússal, vajjal, sajttal, különféle gyümölcscsel volt megrakva. A z ebédnél társasága is volt. Vele szemközt ült az ő kedveltje, a papagáj, a melynek egyedül volt szabad vele beszélnie. Ott vblt aztán jobbra a kutyája, a mely érdemekben

m e g ő s z ü l t s a m e l y e t előhaladott k o r á h o z

képest

n a g y tiszteletben tartott R o b i n s o n . V é g r e ott n y á ­ v o g o t t a két macskája,

türelmetlenül várva, h o g y

g a z d á j u k n e k i k is juttasson ^gj-Qgy

falatot.

í g y éldegélt m e g i n t é v e k i g b ő s é g b e n és elé­ gedetten a nélkül, h o g y életében valami nevezetes változás fordult v o l n a elő. Csak e g y d o l o g bán­ totta szüntelen, h o g y t. i. a csónakját, a m e l y e t a n n y i v e s z ő d s é g g e l készített, ott kellett

hagynia

használatlan a sziget túlsó felén. A z a veszedelem, a m e l y b e n első n a g y o b b kirándulásakor most

már,

i d ő k múltán,

n e m tetszett

forgott,

neki

oly

nagynak. F e l is tette e g y s z e r m a g á b a n , h o g y l e g k ö z e ­ l e b b e l m e g y m e g i n t arra a d o m b r a , a h o n n é t először látta v o l t a tengernek

a m a veszedelmes áramlatát,

j ó l m e g f i g y e l i az irányát, m e d d i g terjed, s h o g y e g y f o r m a erős-e a nap k ü l ö n b ö z ő részén s a szerint intézi

majd

legközelebbi

kirándulását.

Másnap

c s a k u g y a n már úton v o l t hajója felé — de m i l y e n ö l t ö z e t b e n ! F e j é b e n idomtalan k e c s k e b ő r - k u c s m a ; r ö v i d kabátja és térdig érő czafatos nadrágja szin­ tén k e c s k e b ő r b ő l v o l t ; lábain

csizma helyett szí­

j a k k a l m e g k ö t ö z ö t t b o c s k o r , m e l y k ü l ö n ö s e n hosszú g y a l o g l á s után n a g y o n kijött a f o r m á b ó l ; derekán széles b ő r ö v , a m e l y e t csatok h i á n y á b a n

szíjakkal

kötött össze. Robinson Crusoe története.

7

A z ö v ö n j o b b r ó l is b a l r ó l is e g y - e g y l y u k , az e g y i k b e n fürész, a m á s i k b a n

balta v o l t . Mind­

e g y i k válláról e g y - e g y tarisznya függött alá, tele puskaporral vállán tett

és seréttel.

puskája,

feje

A hátán

fölött

pedig

e g y hátikosár, a

n a p e r n y ő , a m e l y n é l k ü l ritkán

száz lépésnyire

sem s e n n e k

már ment

köszönhette,

emlí­ még hogy

a r c z b ő r e m é g n e m v o l t o l y rézvörös, mint az ame­ rikai vadaké.

Szakálla arasznyira nőtt volna, ha

néha-néha

nem

viseletében

le

vágja

v a l a m e l y európai

nik, az e m b e r e k az utczán láttára.

e g y - e g y kicsit.

Ha e

v á r o s b a n megjele­

m i n d összecsődülnek

XXX.

Új felfedezés. Egy

napi vándorlás után szerencsésen eljutott

a m á r említett d o m b h o z . D e m i l y n a g y v o l t csodál­ kozása, m i k o r a tetejére hágván, látta, h o g y a ten­ g e r felszíne sima és csendes, akár a t ó ; az áram­ latnak sehol semmi n y o m a . N y i l v á n csak a p á l y k o r keletkezett,

az

ár

beálltával

pedig

mindinkább

csökkent, sőt e g y időre egészen m e g is szűnt. E r r ő l n e m sokára m e g is győződhetett, mert a mint né­ h á n y órai pihenő után ismét a d o m b r a hágott, i m e ismét látta a heves áramlatot, c s a k h o g y m o s t n e m k ö z v e t l e n a h o m o k z á t o n y közelében, h a n e m

ettől

v a g y félórai t á v o l s á g b a n folyt. E b b ő l azt tanulta, h o g y az ár idejében k e l l a h o m o k z á t o n y t k ö r ű i ­ hajóznia. D e azért erre m o s t m é g sem mert vállal­ kozni, annyira

ráijesztett az utolsó

tengeri út helyett a szárazföldit

kísérlete.

választotta.

vesztegelt m é g e g y darabig, m i g az a p á l y

A Ott

beállta

l e h e t ő v é tette, h o g y a f o l y ó c s k á n , m e l y útját állotta, átlábolhasson.

Azután éjszaki i r á n y b a n

haladva,

estére megint e g y f o l y ó h o z ért, m e l y a z o n b a n na­ g y o b b v o l t az eddigieknél, ú g y h o g y a túlsó part-

j á t még; a l e g m é l y e b b a p á l y idejében is csak ú s z v a érhette el. E n n e k a partján aztán m e g h á l t s k o r á n r e g g e l m e g i n t útra kerekedett. A l i g haladt j ó k e d v ű é n e g y darabig, e g y s z e r csak

e g y meztelen e m b e r i l á b n a k friss

nyomait

látja a földön. Mintha v i l l á m sújtotta, v a g y m i n t h a kísértetet látott v o l n a , ú g y m e g d ö b b e n t a l á b n y o m láttán. E l s ő r é m ü l e t é b e n kémkedve

egy

d o m b r a szökött s

tekintett körűi, de biz ott n e m látott

semmit. A b b a n a Íriszemben, h o g y talán t é v e d é s v o l t az egész, tüstént visszasietett a tengerparthoz a földre szegzett n e m egyet, h a n e m

n y o m o z ó tekintettel. O t t

aztán

számtalan l á b n y o m o t látott s

egész v i l á g o s a n ráismert az ö r e g ujjra,

a sarkra.

Itt o l y rémület fogta el, h o g y kapta magát,

futott,

mint az őrült, s n o h a m á r lélekzettel is alig g y ő z t e , m é g sem állt m e g e g y perezre sem, m i g h a j l é k á h o z n e m ért. H o g y a h e g y alatti bejáraton, v a g y a k e ­ rítésen átszökve jutott-e lakásába, azt k é s ő b b m a g a sem tudta m e g m o n d a n i , o l y . n a g y v o l t az ijedsége. H á r o m álló n a p i g ki sem m o z d u l t a b a r l a n g b ó l . E g y s z e r r e azonban az a g o n d o l a t villant fel b e n n e , hátha saját l á b a n y o m a i t látta? E z megint k e v é s k e bátorságot adott neki, ú g y h o g y l e g a l á b b az a k o l i g el mert m e n n i a kecskéit megfejni. N é h á n y

nap

m ú l v a aztán mindenütt óvatosan k ö r ü l n é z v e m e g i n t elment

arra

a

h e l y r e , b i z o n y o s s á g o t szerzendő,

ha nem a saját lába nyomától ijedt-e meg annyira. De biz, akár mennyire méregette, az őlába sehogy sem illett abba a nyomba és most bizonyos volt benne, hogy kívüle más is járt a szigeten. Robinsont halálos

félelem

fogta

el, midőn

meggondolta, hogy talán vademberek jönnek arról a távoli szárazföldről a szigetre; ha újra el talál­ nának jönni, akkor fölfedezik a csónakját, lakását, őt megölik s megeszik. S ha őt magát meg nem talál­ j á k is, lerontják majd az akol kerítéseit, elpusztít­ j á k szántóföldjét s ő akkor éhen fog veszni. Mily gyorsan változtatja az ember az ő kíván­ ságait ! Még nem rég a miatt panaszkodott Robinson, hogy így magányosan, elhagyva, az emberi társa­ ságtól távol kénytelen élni, s leghőbb óhajtása volt, ha csak egyetlen társa volna a szigeten, a kivel bőségében osztozkodhatnék! S ime most egy ember­ nek a lába nyoma félholtra

rémíti. Mind

azon

elmélkedett, mit kellene tennie ? Ezer gondolat is felvillant

agyában; már arra is

gondolt,

hogy

maga rontja le az akol kerítéseit, szabadon bocsátja kecskenyáját, feldúlja vetését, hogy a vademberek ha megint el találnak jönni, ne is sejthessék, hogy " a szigeten ember tartózkodik. Végre a nagy ijed­ ségtől s a sok álomba merült.

gondolkodástól

elfáradva,

mély

XXXI.

Ismét egy borzasztó felfedezés. R e g g e l r e k e l v e sokkal n y u g o d t a b b n a k érezte m a g á t s az egész d o l o g n e m

tűnt

fel m á r

előtte

o l y a n veszedelmes színben. M e g l e h e t — í g y g o n ­ dolkozott — h o g y a sziget szépségétől elcsábítva, eljön néha-néha valaki onnét arról a t á v o l b a n k é k l ő szárazföldről, de ez n a g y o n ritkán eshetik m e g , m i ­ vel

tizenkét év alatt m é g senkit sem látott. S ha

c s a k u g y a n v a d e m b e r e k azok, a k i k h é b e - k o r b a a a szigeten kikötnek, ú g y mindent m e g kell tennie, h o g y s e h o g y a n y o m á r a ne akadjanak. M e g is tette a kellő intézkedéseket. U d v a r á n a k czölöpfalát f ö l d töltésekkel m é g j o b b a n megerősítette, b e n n e l ö v ő r é s t v á g o t t és m i n d e n i k résbe e g y - e g y

hét

puskát

tett. E faltól n é h á n y lépésnyire m é g új sánczokat is ásott félkörben, h o g y támadás esetén kétszeresen is v é d v e l e g y e n . E s á n c z o k o n k i v ű l p e d i g fűzfacseme­ téket ültetett, a m e l y e k már a következő é v b e n sürű cserjékkel övezték az egész » v á r m ű v e t , « ú g y h o g y csak sejteni sem lehetett, h o g y m ö g ö t t ü k v a l a m e l y e m b e r i l é n y n e k v a n a lakása. Míg ről

az erődítésekkel v o l t elfoglalva, k e c s k é i ­

sem feledkezett m e g . A sziget k ü l ö n b ö z ő rejtett

pontjain t ö b b új aklot

csinált és t ö b b részre

osz­

totta kecskéit, n e h o g y m i n d n y á j á t egyszerre

elve­

szítsék, ha v a d e m b e r e k találnak a szigetre j ö n n i . D e elővigj^ázata m é g t ö b b r e is ösztökélte, a sziget másik

felén is akart

kecskéi

e g y részének

rej­

tek h e l y e t keresni. E g y n a p el is indult ez irány* b a n és elérte a sziget l e g n y u g a t i b b pontját. A m i n t itt a tengerpart hosszán haladott, e g y s z e r r e csak a távolban

füstfelleget

lát

felemelkedni.

Legelső

pillanatban futni a k a r t ; m i v e l a z o n b a n a sík és k o ­ pár

tengerparton

egyebet

sem látott mint madarakat, b á t r a n közeledett a m a hely­ hez, a h o n n é t a füst emel­ kedett. Itt dett

azonban elképe-

rémültében,

ereiben

m e g f a g y o t t a vér. A z egész h e l y b o r í t v a v o l t véres k o ­ ponyákkal,

karokkal,

lá­

bakkal, s más emberi c s o n ­ tokkal.

Köröskörűi

felhányva, a tér nek

a

a

föld

közepén

maradványa,

ülőhelyeknek

pedig

a mely

még

volt

egy nagy el s e m

tűz­ aludt

egészen. N y i l v á n ott ültek k ö r b e n a v a d

emberfa­

l ó k , ott költötték el borzasztó ebédjüket.

Egy

rabig mozdulatlanul

meredett

da­

R o b i n s o n e rémsé­

ges l a k o m a véres maradványaira.

E l é b b , ha

csak

g o n d o l t is rá, v é g i g borzongatta a hideg, s i m e m o s t ott kellett saját szemeivel látnia egész véres v a l ó ­ ságában. A mint e g y kicsit m a g á h o z tért, m é l y

un­

d o r r a l fordult el a borzasztó l á t v á n y t ó l ; o l y roszszúl lett, h o g y szinte elájult.

A z u t á n visszatért la­

kásába és szíve m é l y é b ő l adott hálát az h o g y nem gedte

azon k e g y e t l e n v a d e m b e r e k közt en­

születnie,

hanem h o g y művelt,

k ö l c s ű s z ü l ő k n e k a g y e r m e k e . É s ez ú j b ó l megerősítette a lelkét, szívébe.

Istennek, szelíd

az

új b á t o r s á g o t

er­

imádság öntött

XXXII.

Robinson tervei a vademberek ellen. S o k á i g tartózkodott m o s t R o b i n s o n lakása k e ­ rítésén b e l ü l és szüntelenül azt forgatta elméjében, h o g y s miként tesz, ha a v a d e m b e r e k eljönnek s megtámadják. Csak itt-ott ment el k e c s k e n y á j a i h o z , de i l y e n k o r is n y a k i g f e g y v e r b e n ; puskáján k í v ü l két p i s z t o l y is v o l t vele, oldalán p e d i g ott fityegett egy

n a g y , élesre köszörült

sem

merte v o l n a puskáját

vadászkés. A

násra a v a d e m b e r e k e t oda ne csábítsa. sem

igen mert rakni, mert

világért

elsütni, h o g y a durra­ attól

M é g tüzet

tartott,

hogy

a

füstje találna árúlója.lenni. M i v e l a z o n b a n tüz nél­ k ü l el n e m lehetett, az erdő l e g s ű r ű b b h e l y é n sze­ net égetett, és

ezentúl

ereszt o l y n a g y füstöt.

szénnel

tüzelt, a m i

nem

D e az idő lassankint k i g y ó g y í t o t t a n a g y fé­ l e l m é b ő l ; arra a m e g g y ő z ő d é s r e jutott, h o g y a v a d ­ e m b e r e k . c s a k n a g y ritkán s o l y a n k o r j ö n n e k a szi­ getre, ha v a l a m e l y e m b e r á l d o z a t u k akad, a kit ott el akarnak költeni. A kellő v i g y á z a t és körűitekin­ tés mellett tehát bátran járhat-kelhet

a

szigeten.

Sőt m i t ö b b , i d ő v e l R o b i n s o n annyira neki b á t o r o ­ dott, h o g y

védőből támadóvá

akart

akarta a v a d e m b e r e k e t lesni, véres

lenni.

Meg

lakomájuknál

hirtelen rájuk támadni és áldozatukat m e g m e n t e n i . G y a k r a n el ment a mészárlás színhelyére, a h o l m é g m i n d i g szerteszét hevertek az emberi testré­ szek, m i v e l eltakarításukat n e m tartotta tanácsos­ nak. Itt aztán képzeletében részletesen kifestette az egész véres jelenetet

s ez annyira

hogy

magában,

erősen feltette

ha

d ü h b e hozta, addig

él

is,

de bosszút áll a vérengző v a d e m b e r e k e n . T a l á l t is ott k ö z e l e g y alkalmas

rejtekhelyet

a lesre, e g y

óriási redves fát, a m e l y n e k o d ú j á b ó l k é n y e l m e s e n szemmel tarthatta a vadembereket. I d e el is j á r t R o b i n s o n h ó n a p o k i g m a j d n e m naponként. Messzelátót is vitt magával, h o g y m é g messze a tengeren észre vehesse őket, ha j ö n n i találnának. D e v é g r e is, h o g y hosszú k é m k e d é s e h i á b a v a l ó v o l t s h o g y fölülkerekedett b e n n e az a belátás,

hogy

ő

egy­

m a g a a v a d e m b e r e k sokasága ellen v a j m i keveset tehet, a b b a n h a g y t a az egészet.

XXXIII.

Robinson egy barlangra akad. T ö r t é n t egyszer, h o g y R o b i n s o n , m i d ő n az er­ d ő b e n szenet égetvén e g y kőszikla k ö z e l é b e n fa­ ágakat vágott,

e g y cserje m ö g ö t t hasadékot

észre a sziklában. A nyílást e g y kicsit

vett

kitágította

s belebujt n é g y - k é z l á b . E g y darabig m i n d i g í g y kellett csúsznia, de b e l j e b b érkezvén, az ü r e g tága­ s a b b lett. A mint most R o b i n s o n felállott, i m e a b a r l a n g sötét m é l y é b ő l két fényes szem meredt fe­ léje. R o b i n s o n n e m sokat kereste, h o g y a szemek gazdája ember-e v a g y állat, h a n e m

egyet

fordult

és ki a b a r l a n g b ó l , a m i l y g y o r s a n Isten csak mász­ nia engedte. D e a napvilágra érkezvén, megrestelte g y á v a futását. F o g o t t tehát e g y l á n g o l ó üszköt s újra b e b ú j t az üregbe.

A mint a z o n b a n az

üreg

ama tágasabb pontjára ért, a h o l már fel lehetett egyenesednie, m é g j o b b a n megijedt, mint az imént, mert most k í n o s n y ö s z ö r g é s t és sóhajtozást hallott. B o r z a d v a h ö k k e n t vissza, hajai é g n e k meredtek és h o m l o k á n h i d e g verejték ütött ki. D e v é g r e is öszszeszedte m i n d e n bátorságát s az üszköt

magasra

tartva előre lépett. É s mit látott ? A földön e g y ha-

talmas v é n b a k k e c s k e h e v e r t ; beteg; volt, m á r é p p e n az utóiját járta. R o b i n s o n m e g r u g d o s t a e g y kicsit a lábával, a k e c s k e fel is akart kelni, de visszaesett, n e m v o l t ereje. Ott h a g y t a tehát a h a l d o k l ó állatot azon a h e l y e n , a m e l y e t az m a g á n a k sirboltnak v á ­ lasztott és kezdte a b a r l a n g o t k ö z e l e b b r ő l szem­ ü g y r e venni. A l a k j a i g e n szabálytalan v o l t s az a tágasabb része, a h o l e g y e n e s e n lehetett állni, alig v o l t m é t e r n y i hosszú. A háttérben az ü r e g n e k m é g e g y n y í l á s a volt. I d e is b e b ú j t

Robinson, midőn

m á s o d í z b e n felkereste a barlangot, k e c s k e - f a g g y ú ­ b ó l készített g y e r t y á t h o z v á n magával. E z a szo­ ros a l a c s o n y út, m e l y v a g y tizenkét m é t e r n y i hoszszú volt, e g y n a g y tágas b a r l a n g b a szokatlan szép l á t v á n y tárult fel falak és a

boltozat

vezetett.

szemei

ezerszeresen

Itt

előtt.

vetették'

g y e r t y á j á n a k a fényét s ú g y tündököltek,

A

vissza mintha

csak a r a n y n y a l és d r á g a k ö v e k k e l v o l n á n a k kirakva. A föld sima, száraz és

vörhenyes homokkal

volt

f ö d v e . R o b i n s o n tüstént tárháznak szánta a g y ö ­ n y ö r ű barlangot, s elhatározta m a g á b a n , h o g y k ü ­ l ö n ö s e n értékesebb h o l m i j á t f o g j a ide elhozni. E l is hozott ide n e m sokára öt puskát, puskapor-kész­ letét,

mely

inkább egy

azóta

nem

megszaporodott.

hordót,

a

melyben

hogy Mert a

csökkent, a

mint

puskapor

hanem egyszer

megázott

volt, s a m e l y e t ezért hasznavehetetlennek tartott,

felnyitott s a megkeményedett

anyagot tördelni

kezdte, nagy örömére azt vette észre, hogy nem az egész romlott meg, hanem csak két újnyi vastag­ ságú kéreg képződött, a közepén pedig vagy harmincz kilogrammnyi puskapor egészen jó volt. Pén­ zét és még egyéb értékesebb jószágot is

elhordott

a barlangba. Olyan volt most Robinson, mint a mesebeli óriások, a kikről azt beszélik, hogy kincseiket a hegyek gyomrában, a barlangokban őrzik. A bak­ kecske már másodnapra kiadta páráját és Robin­ son ott temette el a barlangban, mert kivonszolni csak nagy vesződséggel lehetett volna.

Ismét vademberek jönnek a szigetre. H u s z o n h á r o m évet töltött R o b i n s o n a szigeten, s már Még

egészen m e g s z o k t a ezt a m a g á n y o s

életet.

az a g o n d o l a t sem szomorította el, h o g y ő is

ott fogja életét befejezni, mint az a b a k k e c s k e barlangban. Csak a hosszas b e t e g s é g t ő l

a

félt, mert

tapasztalta volt, m i l y e n n y o m o r u l t o l y a n k o r a m a ­ g á n y o s ember. Szerencséjére j ó l szolgált neki

az

egészsége. F o g l a l k o z á s a m é g m o s t is o l y a n volt, mint r é g e b b e n . A papagáj

a beszélésben

nagyot

h a l a d o t t ; számos m o n d a t o t e l g a g y o g o t t "összefüg­ g ő e n és egész érthetően,

s mindvégig

leghívebb

barátja maradt R o b i n s o n n a k . A másik társát, a kutyát, r é g elvesztette s el­ temette. T i z e n h a t esztendeig v o l t hu,

elválasztha­

tatlan k ö v e t ő j e . V é g r e is a n n y i r a e l g y ö n g ü l t , h o g y v a c z k á r ó l n e m tudott felkelni. R o b i n s o n a legna­ g y o b b g o n d d a l ápolta, etette. M i n d hiába, e g y reg­ gel

h a l v a találta R o b i n s o n , s a sajnálkozás

n y e i v e l siratta a h ű állatot, m e l y m i n d e n

könytekinte­

tét, minden mozdulatát megértette és sokszor feled­ tette v e l e m a g á n y á t .

1 6 8 2 . évi d e c z e m b e r h a v á b a n v o l t , m i d ő n R o ­ binson, az aratással l é v é n elfoglalva, hajnalban el­ indult a szántóföldjére. E g y s z e r csak alig félórai távolságban n a g y tííz l o b o g á s á t látja,

rémületére

a szigetnek azon a felén, a h o l a lakása volt. T ü s ­ tént eltávolított mindent, a m i v a l a m i k é p hatta v o l n a , .várába

elárul­

sietett, behúzta a létrákat s

mindent elkészített a védelmezésre. F o h á s z k o d o t t az Istenhez, h o g y óvja m e g őt az e m b e r e v ő vadak­ tól, de é g y s z e r s m i n t el v o l t szánva,

hogy

bátran

védelmezi magát, ha m e g találják támadni. E g y óra m u l t el s a v a d e m b e r e k m é g m i n d i g n e m mutat­ koztak. E z a b i z o n y t a l a n s á g m é g tűrhetetlenebb v o l t rá nézve, mint m a g a

a veszedelem. A z é r t

magát, felmászott a szikla tetejére küdve

nézett

Meszszelátója

széllyel, h o g y

kapta

s ott h a s o n fe­

észre

ne

vegyék.

segítségével k ö n n y e n követhette

vademberek minden k i k a tüzet k ö r ü l ü l t é k

a

mozdulatát. T í z e n voltak, a s készítették

emberhúsból

u n d o r í t ó lakomájukat. K ö z e l ü k b e n két fatörzsből faragott

csónak

volt k i k ö t v e . É p p e n a p á l y volt.

N y i l \ á n ár idején szállottak

partra s m o s t a d d i g

kellett v á r n i o k , a m í g az ismét visszatér. É s

csak­

u g y a n alig emelkedett az ár, az e m b e r e v ő k v a d u g ­ rásokkal m é g e g y s z e r k ö r ű i t á n c z o l t á k a

márham-

v a d o z ó tüzet, aztán hajóikra

eleveztek.

mentek

s

E z t látván, R o b i n s o n lement a szikláról, felfegyver-

kezett s elindult arra a helyre, a hol a vadak tar­ tózkodtak. Már egészen közel volt

oda, már az

utolsó lejtőn akart leszökni, mikor kimondhatatlan ijedségére vagy ezer lépésnyire egy egész csapat vadembert vett észre a tengerparton. D e rémülete mellett

minden

volt annyi lélekjelenléte,

hogy

rögtön a földre hasalt. Néhány perez múlva azon­ ban megkönnyebbült a lelke, mert a vademberek szintén hajóra mentek s követték társaikat. Ezután Robinson mindig

nagy nyugtalan­

ságban élt; még álmában is folyton vadembereket látott. Sejtette, h o g y nemsokára megint eljönnek s akkor nagy dolgok fognak történni.

XXXV.

A spanyol hajó. A v a d e m b e r e k utolsó látogatása

óta e g y é v

és h á r o m h ó n a p múlt el, és R o b i n s o n l e l k é b e viszszatért a régi n y u g a l o m . E g y r e g g e l n a g y

vihar

támadt, m e l y villámlással, m e n y d ö r g é s s e l egész n a p és egész éjjel tartott. Estefelé, m i d ő n R o b i n s o n bar­ langjában é p p e n a b i b l i á b a n olvasgatott, egy

durranás rémítette m e g , m e l y távoli

lövéshez

hasonlított.

hágott a

szikla

dik

lövés

hirtelen ágyú-

A szakadó eső daczára fel­

tetejére,

mi

közben

dördült el s n e m sokára

egy máso­ e g y harma­

diknak látta a tüzét s rá n é h á n y m á s o d p e r c z c z e l hallotta a durranását is. A l ö v é s e k a tenger azon i r á n y á b ó l jöttek, a h o l az áramlat miatt m a g a R o ­ b i n s o n is n a g y v e s z e d e l e m b e n forgott volt. N y o m -

ban kitalálta, hogy azok vészjelző lövések, hogy ott egy hajó küzd a hullámokkal, vagy hogy talán valamely vízalatti kősziklán megfeneklett. Mind­ járt sok rőzsét hordott össze máglyába s meggyúj­ totta, mert úgy gondolkodott, ha ő nem segíthet is a veszedelemben lévőkön, meglehet, hogy majd ők segítenek rajta. A láng csakhamar magasra fello­ bogott s a hajón levők észre is vették, mert nyom­ ban rá ötször is lőttek egymásután. Robinson egész éjszaka ott maradt a szikla tetején s egyre rakott a tűzre. E g y óra múlva az ágyúlövések egészen meg­ szűntek, a mit Robinson arra magyarázott, hogy a hajó személyzete csónakokra szállt s a láng irányát követve, a sziget felé eveznek. Menekűlésöket annál inkább reményiette, mert hajnal hasadtával a szél elállott s az ég kiderült. A mint aztán világos reg­ gel lett, messze a tengeren látott is valami tárgyat, de annyira volt tőle, hogy még messzelátója segít­ ségével sem volt képes tisztán megismerni. A z a tárgy azonban mindig egy helyben maradt s most már Robinson bizonyos volt benne, hogy az egy hajó, mely vagy horgonyt vetett, vagy megfenek­ lett. Már dél felé járt az idő s a várt jövevények­ nek még mindig semmi nyoma. Robinson tehát fel­ fegyverkezett s elindult ahhoz a sziklához, a mely­ nek tetejéről megfigyelte volt a tenger áramlatát. Csakugyan egy nagy hajó volt, mely a tengerből

kiálló sziklákon törést szenvedett, Robinson szerte tekintett a partokon, ha nem fedezhet-e fel csak egyet is a megfeneklett hajó személyzetéből. De nem látott senkit, noha egész nap egyre keresgélt. Szegény, majd felzokogott fájdalmában. E g y meg­ mentő hajó és kedves emberek, talán földiek, oly közel voltak hozzá; s ime a hajó szétroncsolva, az emberek pedig a tenger feneketlen fenekén! Hát egyetlenegy sem menekült a haláltól? »Uram Is­ tenem, hát egyet sem mentettél meg?« kiáltott fel kétségbeesve. Már késő este volt, mikor eszébe jutott, hogy hazakellene mennie. Másnap megint elindult a ha­ jótörést szenvedettek keresésére, de ekkor sem ta­ lált senkit. Harmadnapra egy holttestet pillantott meg a parton; hajóslegény lehetett a szerencsétlen. M i l y fájdalommal nézte Robinson az ifjúnak még a halálban is szép arczvonásait! Mindent megtett hogy életre ébreszsze, de sikertelen. Testén egy mat­ róz-zubbony,

egy kék ing és térdig érő vászon

nadrág volt, zsebében pedig két brazíliai pénzda­ rab s egy pipa. Robinson sírt ásott, és európai holt földijét oly mély gyászszal temette el, mintha csak testi lelki barátja lett volna.

XXXVI.

Robinson a spanyol hajóra megy. Minthogy a tenger az alatt egészen nyugodt lett, Robinson feltette magában, hogy elmegy meg­ nézni, ha nem maradt-e vagy egy élő lény a hajón. Noha már volt módjában megismerkedhetni a ten­ ger ezen részének veszélyeivel, mégis

teljesítette

szándékát. Hamar a lakásába futott s megtette a szükséges készületeket. Egymásután két nagy fa­ zekat tele vízzel, egy iránytűt, egy üveg rumot, egy kosár mazsola-szőlőt, egy zsák rizst, a napernyő­ jét,

tizenkét árpakenyeret, egy üveg kecsketejet,

néhány sajtot czipelt a csolnakra. Azután az Isten­ hez fohászkodva bátran elindult a veszedelmes útra. Nem már

sokára a sziget legéjszakibb csúcsához ért és egészen közel volt

a jól ismert áramlathoz.

Visszafordulj on-e vagy az áramlatra bízza-e magát ? í g y tétovázott egy darabig. A z elszántság és a fé­ lelem sokáig küzdöttek benne. Végre mégis viszszafordúlt, egy öbölbe evezett s a partról még egy ideig megfigyelte a tengert. A z alatt beállott az ár. Ennek és az áramlatnak a folyását vizsga szemmel kisérte Robinson; a parton töltötte még az éjsza­ kát is, reggel aztán egyenesen kievezett a sík ten­ gerre. Nem sokára megragadta az áramlat. De ő erősen evezett s alig telt el két óra, máris a ron­ csolt hajó mellett látta magát. Alakjáról és készí­ tése módjáról rögtön ráismert Robinson, hogy spa­ nyol hajó. Szomorú látványt nyújtott, a mint a tengerből kiálló két kőszikla közé szorult s a mint hátúiját és a födélzet egy részét

elborította a víz.

Az előrész, a melynek nem volt semmi baja, ma­ gasra kiemelkedett a tengerből. A mint Robinson egész közel evezett a hajóhoz, egy kutyát hallott kínosan vonítani. Hívására az állat mindjárt a vízbe ugrott, odaúszott hozzá és Robinson magához vette a, csónakba, jól tartotta étellel és itallal, mert a szegényt már majdnem agyon

csigázta az éhség

és szomjúság. A hajóra hágván, mindjárt az első kamrában két halottat pillantott meg, kik görcsösen átkarolva tartották egymást. A vihar alatt nyilván hab hab után borította el a hajót, mert a víz megrongálta

a rakománynak azt a részét is, mely most szára­ zon volt. A sok holmiból, a mivel a hajó meg volt rakva, nem vitt magával egyebet, csak egy hor­ dócska likőrt, két ládát, melyeket vagy tizenketta közül kiválasztott, két puskát, egy nagy tülköt tele puskaporral, egy harapófogót, két rézfazekat s még néhány apróságot. A hajó hátuljában még

tömér­

dek értékesebb tárgy lehetett, de a víz mind meg­ rongálta, aztán meg amúgy sem vihetett volna R o ­ binson belőle, mivel csónakja el nem bírta volna. Keresgélés közben beállott az ár és most sietniekellett vissza. A legkissebb szellőcske sem lengett s ugyancsak kellett eveznie, hogy a szárazföldet el­ érhesse. Már

sötét

éjszaka borúit a tengerre s R o ­

binson még vagy egy negyedórányira volt a part­ tól és éppen útja hátra lévő részén kellett a parti áramlatoktól tartania. De ő nem csüggedett, meg­ feszítette minden erejét s egy órai kínos munka után

szerencsésen

elérte

a sziget

éjszaknyugati

partját. Erősen megkötötte a csónakot, aztán el­ aludt azzal a határozott szándékkal, hogy a hajót fel nem keresi többet. Reggelre kelve kezdte sorra nézegetni a hozott tárgyakat, különösen a két láda tartalmát. Sok ér­ tékes és hasznos dolgot talált bennük. Néhány üveg drága

aszúbort, több doboz befőtt czukros g y ü -

m ö l c s ö t , s o k finom inget, z s e b - és n y a k k e n d ő t

s

e g y pénzes ládácskát, a m e l y b e n 1 1 0 0 d a r a b ezüst­ pénz, hat duplaarany s n é h á n y

aranyrúd volt. A

fehérneműnek j o b b a n m e g ö r ü l t R o b i n s o n , mint

a

pénznek. V o l t aztán a m á s i k ládában k e v é s b b é érté­ kes g ú n y a és e g y c s o m ó ezüstpénz. A pénzt el­ tette R o b i n s o n a t ö b b i h e z a b a k k e c s k e

barlang­

j á b a , a t ö b b i h o l m i t p e d i g v a g y háromszorra vitte lakásába.

el­

XXXVII.

Robinson megtámadja a vadembereket. Ez

esemény után vagy másfél évvel történt,

hogy Robinson ismét vadembereket látott a szi­ get felé közeledni. Rögtön fogta a messzelátót, fel­ mászott a szikla tetejére és most visszatartott lélekzettel

nézte, mitévők lesznek. Ot csónakban jöt­

tek, mindenikben

hatan.

Alig hogy

kikötöttek,

nyomban nagy tüzet raktak, a melyet, szokások szerint, körültánczoltak. Ez két

után néhányan eltávoztak s kis. vártatva

megkötözött

csónakból, nagy

embert

leoldották

bunkóval ugy

hoztak

bilincseiket ütötték

elő s

az az

egyik egyiket

főbe, hogy tüstént

földre rogyott. Most hárman neki estek, felhasítot­ ták

a hasát és darabokra szedték.

rencsétlen pedig, rek

figyelmüket

dítják, kapta

A másik sze­

a mint látta, hogy a vadembe­ inkább agyonütött

magát s elfutott

oly

társára for­ sebességgel

mint a hogy az üldözött szarvas szokott. Mire a vérengző emberfalók közül hárman űzőbe vették, már

jókora egérutat

nyert.

Egyszerre

csak

a

tengernek egy öble

útját állja a szegény üldö­

zöttnek. De ő nem

sokat

gondolkodik, be a vízbe,

s mivel igen ügyes úszó volt, szerencsésen elérte a túlsó partot. Üldözői közül ketten szintén a vízbe ugor­ nak, de nem oly ügyes úszók, mint amaz, a har­ madik meg, úgy látszik, éppen nem tud az úszás­ hoz, mert megállott az öböl partján, egy darabig nézte társait, aztán egyet fordult s visszatért a tűz mellett

levő vademberekhez. E pillanatban egy

gondolat villant fel Robinson lelkében: meg kel­ lene ezt a szerencsétlen embert mentenie! Tüstént fegyvert

fogott s mivel a szegény

üldözött éppen az ő lakása irányába futott, egy pár szökkenéssel a lelkendezve futó és az ő üldö­ zői között termett. De a szerencsétlen, a mint

Robinsont

meg

látta, elképedt ijedtében; hiába intett, kiáltott neki, az bizony meg nem állott. A z alatt az egyik üldöző, a ki gyorsabb futó volt, Robinson közelébe ért. Most ez a puska agyával úgy főbe teremtette, hogy egy­ szeribe hanyatt vágta magát. A másik meg ennek láttán meghökkenve megállott s már fogta a nyi­ lát és ívét, hogy Robinsont lelőjje. De ez megelőzte s jól

czélzott

lövéssel földre terítette ezt is.

A

mint az áldozatra szánt ember az elsütött puska

villámlását látta s durranását hallotta, r ö g t ö n m e g ­ állott, mintha g y ö k e r e t vert v o l n a a lába, azután félve, r e m e g v e közeledett R o b i n s o n felé, a k i m i n ­ denféle j e l e k által iparkodott n e k i tudtára adni, h o g y n e m fogja bántani. M i k o r aztán v á n s z o r o g v a o d a ért hozzá, földre b o r u l t arczczal, fogta R o b i n ­ s o n n a k a lábát s a m a g a fejére tette. R o b i n s o n fel­ emelte s megértette vele, h o g y m e g fogja v é d e l ­ mezni. A z alatt m a g á h o z

tért

az az e m b e r ,

a

kit

R o b i n s o n a p u s k a a g y g y a l főbe ütött v o l t s irtó­ zatos ordítást kezdett. R o b i n s o n rá czélzott p u s ­ kájával. D e megmentett e m b e r e térdre esett s érthetet­ len szavakkal és j e l e k k e l r i m á n k o d o t t neki, h o g y ne lőjjön, a n n y i r a megijesztette az első l ö v é s , s is­ mételten is R o b i n s o n kardjára mutatott. E z áten­ gedte neki a kardot, mire a m i e m b e r ü n k

néhány

szökéssel ott termett a feltápászkodó v a d e m b e r n é l , e g y e t l e n csapással l e v á g t a a fejét, és a h ó d o l a t k ü ­ lönféle furcsa kifejezéseivel letette a véres főt a kard­ dal e g y ü t t R o b i n s o n lábaihoz. , Most a m e g m e n t e t t

v a d e m b e r R o b i n s o n en­

g e d e l m é v e l a másik üldözőjéhez futott, m e g v i z s g á l t a a sebét és m ó d nélkül csodálkozott, h o g y mitsem látott, m i a sebet ejtette. A z alatt R o b i n s o n folyton éber szemmel tartotta az öblöt, h o g y n e m közeled-

nek-e a t ö b b i v a d e m b e r e k ; védettjének meg; j e l e k által m e g h a g y t a , h o g y ássa el a holtakat, mert félt, h o g y társaik v a l a h o g y rajok találnak akadni. R ö ­ v i d idő alatt el is ásta őket n a g y ü g y e s s é g g e l . A z ­ után R o b i n s o n elvezette e m b e r é t a

barlangjába;

várát m é g n e m merte neki megmutatni. Itt j ó l tar­ totta k e n y é r r e l , mazsolaszőlővel, fris vízzel, aztán j e l t adott neki, h o g y feküdjék le arra arizsszalmavaczokra, m e l y a b a r l a n g e g y i k z u g á b a n volt. A v a d e m b e r ezt m e g

is tette s m á r n é h á n y

m ú l v a m é l y á l o m b a merült.

perez

XXXVIII.

Péntek. Robinson

csak

most

nézte

meg; jobban a

megmentett vadembert. V a g y huszonhat esztendős lehetett; teste karcsú s jól megtermett s a mily vad volt arczkifejezése, a mint üldözőjét megölte, ép oly szelíd volt most álmában. Arczbőre sötétes volt, de nem olyan mint a szerecseneké, hanem inkább rézvörös. Nagyocska

szájából elefántcsont

fehér­

ségű fogsor tündöklött. Robinson nagyon örült, hogy újonnan szer­ zett társa olyan jóízűen aludt; ott hagyta a bar­ langban s elment kecskenyája

után. Nemsokára

azonban megjelent a vadember is s Robinsonnak újból kijelentette furcsánál furcsább kifejezésekkel és mozdulatokkal köszönetét és hódolatát. Robin-

son meg viszont kifejezte neki, a mint jelekkel le­ hetett, hogy meg van vele elégedve, s ott nyom­ ban tanítani kezdte angol szóra. Legelőször is meg­ értette vele, hogy

ezentúl Péntek lesz a neve. Ezt

a nevet azért adta neki, mivel pénteki napon került hozzá. Aztán magára mutatván, azt mondta: úr. Rámutatott továbbá néhány leggyakrabban hasz­ nált tárgyra, elmondta angolul nevüket, s mind­ addig ismételtette Péntekkel, míg meg nem tanulta. Végre rátanította az igen és nem szóknak az értel­ mére és kimondására. Ezek után kecsketejből és bele aprított árpakenyérből vacsorát készített, a melyet

Péntek

különös

étvágygyal

fogyasztott.

Elébb azonban Robinsonnak meg kellett mutatni, mint kell tisztességesen ennie. Az első éjszaka együtt aludtak a barlangban. Virradatkor Robinson felfegyverkezett s Péntek­ nek is kardot adván a kezébe, együtt felhágtak a szikla tetejére s mivel csolnak sehol sem volt többé látható, elindultak arra a helyre, a hol a vadak ta­ nyáztak volt. E z borzasztó látványt nyújtott. Ro­ binson félreismerhetetlen jelekkel fejezte ki undo­ rát az ilyen vérengző emberfalás felett s megparan­ csolta Pénteknek, hogy a szerte heverő testrésze­ ket nyomban takarítsa el. Ezzel Robinson elvezette Pénteket az ő erős­ ségébe. Itt ez tátva feledte száját csodálkozásában,

a mint ezt meg amazt az ismeretlen tárgyat meg­ látta. Különösen az a nadrág ejtette bámulatba, a melybe Robinson bújtatta. Mikor aztán még egy kecskebőrből varrott ujjast adott rá, a mely tűrhe­ tően illett neki, a fejébe pedig egy nyúlbőr-kucs­ mát tett,

Péntekből

olyan

gavallér legény lett,

h o g y még! Kezdetben Robinson Péntek számára a két várfal közti téren rendelt fekvő helyet; maga pedig a barlangba vonult, magával vivén minden fegy­ vert

s

elreteszelve

erősen mind a két

bejárást.

Nem sokára azonban elmúlt minden bizalmatlan­ sága. Alig képzelhetni hűségesebb szolgát, mint a milyen Péntek volt. U g y szerette gazdáját, mint a gyermek tulajdon édes atyját s tán az életét is szí­ vesen feláldozta volna érte. Pénteknek e» ragaszko­ dásán s jószívűségén kívül még jeles észbeli te­ hetségei is voltak. Már néhány hét múlva sokat megértett Robinson beszédjéből s ennek úgy meg­ örült, hogy arcza szinte sugárzott bele. S ha néhanéha Robinson angol beszédje közben egy-egy indiánus szót használt, a mit tőle eltanult, a szegény Péntek nem tudott hova lenni örömében. Robin­ son valóságos kincset talált Péntekben s ezért is­ mételten is köszönetet mondott Istenének. Egyszer Robinsonnak eszébe jutott, hogy meg­ vendégeli Pénteket egy kis pecsenyével, már csak

azért is, hogy emberhúsra való áhítozásából vég­ kép kigyógyítsa. Elindult tehát egy reggel Péntek­ kel együtt azon akol felé, a hol a vágó kecskéket tartotta. Útközben egy vadkecskére bukkant, s mivel Pénteket a lövésre szélzott s leterítette.

akarta

szoktatni, a kecskére

Péntek földre rogyott ijed­

tében, egész teste remegett; azután felgombolta ujja­ sát s nézte, kereste, ha nincs-e megsebesítve. Mi­ kor aztán egy kicsit magához tért, odafutott Ro­ binsonhoz, földre borúit előtte, átkulcsolta térdeit s csak nagy nehezen lehetett megnyugtatni. Mi­ alatt Péntek az elejtett kecskét eléhozta, Robinson újból megtöltötte a puskát, aztán Pénteknek meg­ mutatott egy nagy ragadozó madarat, rá lőtt s a madár holtan a földre esett. Most Péntek ijedsége még nagyobb volt, mint az imént. A puskát a pusz­ títás valamely csodálatos

eszközének

tartotta, a

melylyel minden teremtményt legyen az közel vagy távol, meg lehet semmisíteni. És istenkép imádta volna a puskát is meg Robinsont is, ha ez meg nem tiltja neki. A jó kövérkecskeczomb, a melyet Robinson nyárson megsütött, busásan kártalanította Pénteket a kiállott ijedségért. Felfogadta, hogy soha többet hozzá nem nyúl az

emberhúshoz. Robinson ezek

után a különféle házi teendőkre oktatta Pénteket,

mi k ö z b e n ez igen t a n u l é k o n y n a k és

szorgalmas­

nak b i z o n y u l t . M e n n y i r e örült, m i k o r először hozta a m a g a készítette k e n y e r e t

R o b i n s o n n a k , a m e l y egészen

j ó l sikerűit. A ügyes

mezei és

sebben natja

munkában

hasznavehető v o l t ;

dolgozott másod is

hasonló

válthatott, bizalmasan

igen

R o b i n s o n is szíve­

magával

v o l t a munkájának.

képen s több

Volt a

beszélgethetett.

foga­

k i v e l szót M e g is b e ­

csülte mindezért P é n t e k e t s feltette magában, h o g y példa s oktatás által ú g y fogja nevelni

Pénteket,

mint a h o g y az atya szokta saját g y e r m e k é t .

XXXIX.

Robinson oktatja Pénteket. Alig múlt el néhány hónap s Péntek már tűr­ hetően

tudott

angolul.

Elbeszélte

Robinsonnak,

hogy került ő az ellenség kezeibe. A z indiánok egy hatalmas törzséhez tartozott, a mely egy másik törzszsel háborút viselt s ezt az ellenségét le is győzte. Csak ő és még két társa kerültek fogságba, a mint az ellenséget üldözve nagyon is előre nyomultak. Elbeszélte továbbá az indiánoknak azt a szokását is, hogy rendesen valamely lakatlan szomszéd-szi­ getre viszik hadi foglyaikat, ott megölik és meg­ eszik. Robinson azt kérdezte most Péntektől, hogy a sziget más-más partján kikötő vadak, más-más törzshöz tartoznak-e? Igen — felelt Péntek s el­ beszélte, hogy már ő is járt egyszer a Robinson szigetén;

akkor nagy

lakomát

szereztek,

húsz

férfit, két nőt és egy gyermeket ettek volt meg.

Azt a szárazföldet, a melynek kéklő partjait a a szigetről látni lehetett, nagyon jól ismerte Pén­ tek. Leírásából megismerte Robinson, hogy az Tri­ nidad szigete. »Es messze a holdon túl — í g y foly­ tatta Péntek — van egy ország tenger nélkül. Ott fehér emberek laknak hosszú szakállal. Valahány indián

ember a kezeikbe

kerül

mind

kegyet­

lenül kínozzák, megölik és megégetik.« A holdon túli országon azt az országot értette Péntek, mely azon a földön is túl van, a hol a hold le szokott nyugodni és nyilván a délamerikai szárazföldön a spanyolok birtokát gondolta. Ebből megértette Ro­ binson, hogy azoknak a kegyetlenségeknek a híre, a melyeket a spanyolok Amerika felfedezésekor el­ követtek, elterjedt az egész világrészen. »Lehetne-e azokhoz a fehér emberekhez el­ jutnom ?« kérdezte Robinson. > Eljuthatnál oda — felelt Péntek — de két csónakon.« Eleinte Robinson ezt a feleletet nem értette s csak később jutott eszébe, hogy Péntek valószínűleg kétszer akkora hajót gondol, mint a csolnak. Legelőször is

a vallásban akarta Robinson

Pénteket oktatni; azért azt kérdezte tőle >ki csinálta

a tengert, a földet,

erdőt ? < »Benamuki.«

egyszer:

a hegyeket, az

» K i az ?« » E g y idős ember, idősebb a tengernél, a föld­ nél, a holdnál, a csillagoknál.« »Hová mennek az emberek, ha meghalnak ?« kérdezte tovább Robinson. »Benamukihoz.« »Azok is, a kiket ti megesztek? »Azok is.« »Hol lakik az a Benamuki? » E g y nagy hegyen.« »Hát te voltál-e már egyszer nála? »Nem;

fiatal

emberek nem

szoktak hozzá

menni, csak a mi véneink.« Robinson most az Istenről beszélt neki, a ki mindent teremtett, a ki láthatatlan és mindenütt jelen van. » A z Isten, szólt Robinson, ú g y szereti 2JL embereket, mint az atya a maga gyermekét

s

ú g y is gondoskodik róluk, mint az atya szokott gyermekeiről. O mindent tud, a világot rendben tartja, mint a hogy az atya tartja házát, csakhogy még jobban, mert ő bölcsebb és szentebb, mint a legbölcsebb emberek is.« Némelykor a Szentírás­ ból olvasott neki és Robinson akár hányszor ta­ pasztalta, hogy a bibliának egy-egy verse sokkal nagyobb hatást tett Péntekre, sokkal jobban ok­ tatta, mint azok a hosszú neki tartott.

beszédek,

a

melyeket

Péntek igen gyorsan megértett mindent. R o ­ binson a valláson kívül egyéb ismeretekre is ok­ tatta. S ha aztán a tanulásba befáradtak, kézi mun­ kához fogtak, a miben Péntek szintén nagy ügyes­ séget fejtett ki. Csak a puskával nem tudott sokáig megbarátkozni. D e Robinson ennek a használa­ tára is tanította s Péntekből idővel

igen

ügyes

vadász lett. Máskor Robinson ifjú koráról is beszélt neki. Leírta az angol városok nagyságát és pompáját, az ország jólétét, a szántóföldek mívelését, az an­ golok tengeri útjait. H o g y a tengeri hajók nagy­ ságáról fogalmat szerezhessen, megmutatta Péntek­ nek annak

a ladiknak a maradványait, mely

a

partra vetődött volt, mikor ő hajótörést szenvedett, de a melyet annyira eltemetett volt a * homok és és iszap, hogy nem lehetett hasznát vennie. Most már egészen elkorhadt. A mint Péntek a ladikot meglátta, í g y szólt:

»Hozzánk is jött már egy­

szer ilyen hajó.« Ez a megjegyzés nagyon meg­ lepte Robinsont; tovább tudta, ladik

hogy arra

egyszer a

partra

kérdezősködött s meg­

vihar

alkalmával

vetődött,

a

hol

hasonló Péntek

atyjafiai laknak. A ladikban pedig tizenhét fehér ember volt. »S ti nemde megöltétek s megettétek azokat az embereket ?« kérdé Robinson.

Péntek

csodálkozva nézett gazdájára s í g y

szólt: »Mi nem öltük meg s nem ettük meg őket; mi csak az olyan embereket eszszük meg, a kiket a csatában elfogunk. Azok a fehér emberek ott van­ nak nálunk; mi ételt s italt adunk nekik; úgy bá­ nunk velük, mintha atyánkfiai volnának.« Azok a fehér emberek aligha nem az elpusz­ tult spanyol hajó legénységéből v a l ó k — gondolta magában Robinson. S most megint feltámadt lel­ kében az a régi szándéka, hogy hajót készít s elvi­ torláz arra a kéklő földre, mely a távolból oly hívogatólag int feléje.

XL.

Robinson Péntek hazájába készül menni. Néhány héttel e beszélgetés után a sziget ke­ leti partjának egyik dombján állottak. A levegőrendkívül tiszta és átlátszó volt. Péntek sokáig né­ zett fürkésző tekintettel a végtelen tengerre; egy­ szerre csak elkezd ugrándozni, tánczolni s ujjongva felkiált: » Ó örömök öröme! Amott az én földem? amott az én népem!« Szemei csak úgy szikráztak lelkének örömében. Robinson is észrevette a távoli láthatáron azt a keskeny kékes vonalat, s azt kérdezte Péntektől: > Szeretnél-e visszamenni a te népedhez ? < •»Ó nagyon szeretnék!« »Hát megint vad emberfaló akarnál lenni ?« >Nem, uram, soha! Péntek azt fogja mondani: éljetek becsületesen, imádkozzatok Istenhez, igya­ tok tejet, egyetek állathúst és ne emberhúst !c »De ha ezeket mondod atyádfiainak, akkor meg fognak téged ölni.« Péntek egy ideig gondolkodott, aztán így. szólt r »Nem uram, ők nem ölik meg Pénteket, ők szíve­ sen tanúinak; azoktól a szakállas fehér emberek­ től is sokat tanúinak.« »Hát akkor eredj vissza a te hazádba! « » D e Péntek nem tud ám annyira úszni!«

»Hát csinálok neked egy ladikot. < » J ó lesz, uram, j ó lesz! csakhogy te is elmégy Péntekkel.« »De a te atyádfiai engem megölnek.« » Soha, uram, soha! ők szeretni fognak téged; azt majd megcsinálja Péntek.« És most megint el­ beszélte, milyen barátságosan bánnak az ő atyjafiai azzal a tizenhét fehér emberrel. És Robinson csak­ ugyan komolyan feltette magában, hogy megkí­ sérti az átmenetet. Most Robinson elvezette Pénteket a csónak­ jához, bele ültek s kieveztek a sík tengerre. Péntek rendkivűl ügyesen evezett; kétszerte oly gyorsan vitte elébbre a csolnakot, mint Robinson. De a tá­ voli hazájába való menetelre nem tartotta a hajót elegendő nagynak. Másnap aztán elvezette őt Robin­ son ahhoz a ladikhoz, a melyet huszonkét év előtt készített, de a melyet nem tudott a tengerig elvinni. Már egészen korhadt volt. Ekkora nagyságú hajót alkalmasnak talált Péntek az átkelésre. Hozzá is fogtak tüstént egy hasonló hajó ké­ szítéséhez alkalmasabb helven, mint első ízben. Péntek azonnal megtalálta az arra való fát a tenger­ part közelében. N a g y kedvvel és kitartással dol­ goztak rajta mindketten reggeltől napestig, és há­ rom hónap múlva kész volt a ladik. Simára fara­ gott fatörzsökön szerencsésen lehengerítették a kék

hullámokra. Péntek azonnal beleszállt és a vad­ embereknél szokásos hosszú keskeny evezőket ne­ kifeszítvén a víznek, nyílsebesen siklott el a tün­ döklő habokon. A próba minden tekintetben sike­ rült. »Ezen bátran elmehetünk — kiáltott fel Pén­ tek nagy örömmel — még szélben, viharban is.« De Robinson még nem volt megelégedve. Ott közel egy fiatal egyenes czedrusfát szemelt ki, ki­ vágta és Péntekkel árbocznak faragtatta. Maga pe­ dig egy háromszögű vitorla készítéséhez látott, a minek az afrikai tengerparton oly nagy hasznát vette volt. E z ugyan nem volt

könnyű munka,

mivel vitorlái mind megromlottak és vagy tizenkét darabból kellett a vitorlát összetákolnia. E nagy vi­ torlán kívül még néhány apróbb vitorlát is alkal­ mazott a hajó különböző részén s végül 'kormány­ nyal is ellátta ladikját. Ez volt a legfontosabb s legfáradságosabb munka. Mindezzel még két hó­ nap telt el. A mint aztán a járómű egészen elké­ szült, Robinson megmutatta Pénteknek,

mint kell

a vitorlával s a kormánynyal bánni, mivel ez csak az evezéshez értett. H o g y bámult Péntek, mikor látta, mint repül a hajó kedvező szélben

egyetlen

evezőcsapás nélkül, mint lehet könnyű szerivel irá­ nyozni a merre tetszik! De a tanulékony vadem­ ber nemsokára a vitorla és a kormány kezelésében is meglepő ügyességet fejtett ki.

XLI.

Véres harcz a vademberekkel. Az ősz

idő megint őszre fordult; a huszonhetedik

volt, melyet Robinson e szigeten

utolsó három

esztendőt

töltött. A z

megelégedetten

töltötte

Péntek társaságában. A szigetre kerülésének évfor­ dulóját most is ünneppel ülte meg, most is szíve mélyéből rebegett hálaimát a teremtő Istenhez. De szíve

ez

egyszer

mintha csak

szokatlan

szorúltságot

érzett,

sejtette volna, hogy egy év múlva

ilyenkor nem lesz többé a szigeten. A nagy esőzés idejére a ladikot biztos kikö­ tőbe vitte és faágakból csinált tetővel védte az idő káros befolyása ellen.

A mint aztán az eső meg­

szűnt, komolyan hozzáláttak mind a ketten az úti­ készületekhez. A z élelmiszerek már mind egy ra-

kason voltak s már másnap el akarták hozni a ladikot

a kikötőből.

E g y reggelen

Robinson a

tengerpartra küldte Pénteket teknősbékáért. E g y ­ szerre csak

lelkendezve

fut vissza Péntek,

úgy

hogy Robinson azt hitte, nyomába vannak a vad­ emberek s tüstént fegyvert ragadt. Még mielőtt megszólíthatta volna,Péntek így kiáltott: »Végünk van, uram, végünk v a n U »Mi baj, Péntek ?< » Ott lent egy, két, három ladikon vademberek jöttek, egy két három ladikon.« Robinson alig tudta a szegény Pénteket meg­ nyugtatni; egész teste remegett s egyre azt kiál­ totta: »Péntekért jöttek, megeszik Pénteket!« »Sohse

félj tőlük! akarsz-e velem

ellenük

menni ? »Akarok; majd rajok lövünk. D e sokan van­ nak ám!« »Sé baj, annál biztosabban talál a lövésünk. Megteszel-e mindent, a mit neked parancsolok ? »Meg mindent; Péntek szívesen meghal, ha te, uram, parancsolod.* A derék Péntek nemsokára visszanyerte bátor­ ságát. Most íziben megtöltöttek hat puskát golyóval és nagy söréttel. Pisztolyait is megtöltötte Robinson két-két golyóval, közűlök kettőt övébe tett, felkö­ tötte nagy kardját és Pénteket is fölfegyverezte egy

p i s z t o l y l y a l s e g y szekerczével. A z u t á n

felhágott

a sziklára és messzelátójával látta, a mint ladikban huszonegy

vadember

három

k ö t ki, m a g á v a l

h o z v á n h á r o m m e g k ö t ö z ö t t f o g l y o t . A h e l y , a hol; kikötöttek, egészen k ö z e l v o l t s onnét sűrű cserjék húzódtak egész R o b i n s o n lakásáig. A mint R o b i n ­ son a szikláról leszállott, P é n t e k n e m c s a k

hogy

n e m félt többet, de m á r alig tudta várni az indu­ lást. Ú t n a k is indultak n y o m b a n , kiki h á r o m

pus­

k á v a l a vállán, Péntek n y a k á b a n ezen k i v ű l m é g

e g y n a g y táska tele p u s k a p o r r a l és g o l y ó v a l . R o ­ b i n s o n erősen m e g h a g y t a Pénteknek, h o g y m i n d i g mellette maradjon, se n e m o z d u l j o n , se n e beszéljen, se n e l ő j j ö n , m í g ő n e m parancsolja. E g y n e g y e d óráig haladtak a f o l y ó mentén, m í g e g y sekélyes p o n t i g értek, a h o l k ö n n y e n átgázolhattak s a h o n ­ nét észrevétlenül a m á r említett

cserjékbe l o p ó z ­

hattak. M á r a m i n t a kis liget szélére értek,

hal­

lották a v a d e m b e r e k szavát, a k i k csak az erdőcske

egyik kiszögellése által Péntek szemei már csak vágytól.

Kérte

voltak tőlük elválasztva. úgy villogtak a harczi

gazdáját,

engedje

meg,

hogy

oda kujtorogjon s kémlelje ki, hogy mit csinálnak. Robinson megengedte. Néhány perez múlva viszszatért s elbeszélte, hogy egy nagy fatörzs mögé rejtőzött, onnét nézte, mint ülték körűi a vadem­ berek a tüzet s mint ették az egyik fogoly húsát. E g y másik ott fekszik megkötözve a homokon; az egy fehér, szakállas ember s rajta ruha van. Erre Robinson és Péntek vigyázva előbbre sompolyog­ tak. Még csak vagy hetven lépésnyire voltak a vad­ emberektől. Tovább nem mehettek, mert észrevet­ ték volna őket. Tizenkilenczen ott ültek egy körben, kettő pedig éppen elindult, hogy eléhozzák a sze­ gény fehér embert. E pillanatban odasúgott Robin­ son Pénteknek: »Vigyázz ! T é g y úgy,amint én te­ szek !« Ezzel két puskát a földre tett, a harmadikkal pedig a sűrű tömegre czélzott.

XLII.

A harcz kimenetele. »Készen v a g y ? «

»kérdé Robinson.

Péntek

két puskát egy fatörzshöz támasztott, a harmadik­ kal

pedig oly nyugodtsággal czélzott, mintha már

száz csatában vett volna részt. > Tüzet!« szólt Robinson s ebben a pillanatban mind a két lövés egyszerre eldördült. K é t vadem­ ber

azonnal a földre terűit, néhánya meg volt se­

besülve,

mindnyájan pedig

nagyon meg voltak

lepve. Felszöktek helyeikről s keresték ellenségüket, ki a távolból gyilkol. Nem sokára észre is vették a puskák füstjét s mindnyájan oda mutattak. Robin­ son meggyőződött, hogy Péntek ügyesebben lőtt, mint ő maga. Nyomban eldobta az elsütött puskát, elővette a másikat

s még jobban czélzott, mint

első ízben. Péntek is készen volt már a lövésre. »Tüzet! az Isten nevében!« kiált Robinson megint. r

Újból hanyatt vágta magát két vadember, de még többen kaptak

sebet,

mint

első

ízben.

Most a

vademberek őrjöngő kétségbeesésükben kegyetlen ordítást

kezdtek

és úgy ugráltak

szerteszéllyel

mint az őrültek. Nem sokára a megsebesültek kö­ zül ketten szintén a földre rogytak. Itt Robinson megragadta a harmadik puskát s futott arra, a hol legsűrűbben voltak a vadembe­ rek. Péntek bátran követte, s a mint Robinson to­ rok-szakadtában kiáltani kezdett, Péntek oly iszo <• nyű ordítást tett, hogy már a gazdája is megsokalta. A megrémült és elképedett vademberek sürű tö­ megén keresztül törtek s egyenesen a megkötözött fogolyhoz, a kinek két hóhérja ijedten

futott a

csónakba. E g y sereg a második csónak felé ira­ modott. Robinson intett Pénteknek, mire ez a j ó nagy söréttel

megtöltött puskát közéjük sütötte.

A lövésnek pusztító volt a hatása, mivel Péntek j ó közel

volt

szerre, hogy

hozzájuk.

Hárman estek

holtan-e vagy

csak

el egy­

megsebesülve,

azt nem lehetett mindjárt tudni. E z alatt Robinson elvágta kardjával az európai ember köteleit, lábra segítette és portugall nyelven kérdezte tőle, hogy kicsoda? »Keresztyén,« felelt amaz latinul. Többet ha­ lálos félelmében

és kimerültségében

nem tudott

mondani. Erre Robinson oda nyújtotta neki rumos üvegét a miből j ó nagyot húzott s egy darab ke­ nyérből is evett néhány falatot. Elmondta, hogy spanyol ember s kezdett köszönetet mondani meg­ mentőjének. D e Robinson közbe vágott, mondván,

h o g y erre m o s t nincs idejük, a s p a n y o l n a k k a r d o t s pisztolyt adott s í g y szólt: » F e l harczra! ö l j ü k a vadakat k e g y e l e m n é l k ü l ! « A l i g érezte a s p a n y o l e m b e r az aczélt a mar­ kában, tüstént a v a d a k n a k rontott o l y h é v v e l , h o g y m a g á t R o b i n s o n t is b á m u l a t b a ejtette. A z az ember, a ki m é g az imént v é g k é p ki v o l t m e r ü l v e s a k e ­ zét is alig tudta mozdítani, m o s t o l y .erővel dúlt, pusztított, m i n t az oroszlán. R o b i n s o n p e d i g készen állott a lövésre. Pénteket elküldte a cserjébe, h o g y zavarja ki o n n é t azt a n é g y vadembert, a k i k o d a rejtőztek, a

m i t ez g y o r s a n teljesített is, m a g a p e ­

d i g g y o r s a n megtöltötte m e g i n t a puskákat. E z alatt a z o n b a n n é h á n y v a d e m b e r ismét ne­ kibátorodott és k ü l ö n ö s e n e g y n a g y b á l v á n y indiánus neki m e n t a s p a n y o l embernek. Ez, n o h a b á t ­ ran védte magát, m é g s e m b í r t az óriás v a d e m b e r ­ rel s csak n é h á n y k i s e b b sebet ejtett rajta, a m i ­ n e k ez o d a s e m nézett. Most a v a d e m b e r m e g r a ­ gadta ellenségét, leteperte a földre s a k a r d o t akarta tőle elvenni. nyílsebesen mire

a

A s p a n y o l odaengedte a kardot, de kihúzta

vadember

ö v é b ő l a pisztolyt, elsütötte, szívén

találva

tüstént

ször­

n y e t halt. R o b i n s o n segítségére sietett a s p a n y o l ember­ n e k s ö r ö m é r e ezt g y ő z t e s n e k találta. Péntek sem vesztegelt ez alatt; megmutatta, h o g y ép o l y ü g y e s ,

mint bátor harczos. A m e n e k ü l ő v a d a k k ö z ü l hár­ m a n az ő csapásaitól m á r ott hevertek

vérükben

fetrengve. N é h á n y a m é g h e l y t állott u g y a n , de ü g y e s támadásával

és hatalmas kardcsapásaival

Péntek

ezeket is lebirkózta. R o b i n s o n és a s p a n y o l ű z ő b e vették a v a d e m b e r e k e g y másik csapatját. D e ezek azokkal együtt, a kik P é n t e k elől menekültek, g y o r ­ san két c s ó n a k b a szöktek és teljes e r e j ü k b ő l evezni kezdtek. E z megijesztette R o b i n s o n t mert tartott tőle, h o g y ha ezek szerencsésen

megmenekülnek,

ve­

szedelmet h o z n a k rája, h o g y bosszút forralva tö­ m e g e s e n f o g n a k a szigetre visszatérni. A z é r t a par­ ton

maradt

harmadik

csónakba

ugrott

s

intett

Pénteknek, h o g y kövesse. M e n n y i r e c s o d á l k o z o t t azonban, a mint a c s ó n a k fenekén e g y

indiánust

talált. Ü g y m e g v o l t a szerencsétlen k ö t ö z v e , h o g y e g y e t l e n tagját sem tudta m o z g a t n i s csak k í n o s n y ö s z ö r g é s e árulta el, h o g y m é g él.

"" XLIIL

Péntek megtalálja atyját. Az

a szegény vadember, a ki a csónakban

maradt, hogy ime Robinson a köteleit elvágta, azt hitte, hogy most ő rá került a sor. Halálos félelmé­ ben azt sem tudta, mi történt körülötte, csak foly­ tonosan

nyögött

és

sóhajtott.

Robinson biztatta

volna, de nem tudott a nyelvén. Mikor tehát Pén­ tek oda érkezett a csónakhoz, Robinson átadta neki a rumos üveget, hogy adjon belőle annak a szegény vadembernek és jelentse ki neki, hogy megszaba­ dult, hogy nem

lesz semmi

bántódása.

A mint

Péntek odament a vademberhez s a szeme közé né­ zett, csak megállott ámulatában. Felsikoltott s meg­ ölelte a vadembert, aztán ujjongott, ugrándozott sírt és nevetett, tördelte a kezeit, ütötte saját fejét

és mellét, mint a kinek nincs rendjén az esze. Majd a vademberhez futott megint, csókolta, ölelte oly hévvel, hogy majd agyon szorította. Robinson két­ szer is kérdezte, mi a baja? Péntek egy szót sem tudott szólni. Végre leborult Robinson előtt a földre, átkulcsolta a térdeit és zokogva így szólt: »Uram, az az én atyám!« D e gyermeki örömének és szere­ tetének kifakadásai

még

ezzel nem értek véget.

Néhányszor a partra szökött, majd meg vissza a csónakba, feltárta ujjasát és atyjának a fejét csu­ pasz mellére szorította. Sok időbe telt, mig az öreg magához tért s mig meg tudta érteni, hogy csodá­ latos módon megmenekült s hogy elvesztett fiát megtalálta. E g y tagját sem tudta a szegény moz­ gatni, annyira megbénította a szoros bilincs. R o ­ binson és Péiitek rummal dörzsölték a mellét, kar­ jait és lábszárait. Ezzel eltelt

egy félóra

s

csak

akkor jutottak a menekült vadak az eszükbe. Üldö­ zésükről többé szó sem lehetett, mert már meszszelátóval is alig lehetett őket észrevenni. Külön­ ben szerencséje is volt Robinsonnak, hogy űzőbe nem vette őket a tengeren, mert most hirtelen erős északi

oly

szél kerekedett, hogy bizonyosan ott

veszett volna Péntekkel együtt. A vademberek is aligha e viharban el nem vesztek. Robinson most a spanyolhoz ment s megint egy pár korty rumot adott innia. Nem sokára ug-

r á n d o z v a s nevetve j ö t t Péntek is, ki az alatt aty­ j á v a l beszélgetett. »Adtál-e atyádnak

a k e n y e r e d b ő l ?x

kérdé

Robinson. » N e m biz én, uram,« felelt szomorúan,

»már

e l é b b m e g e t t e m egészen.« R o b i n s o n erre előszedte, a mi élelmiszere m é g €i táskájában volt, adott

belőle a

spanyolnak,

a

t ö b b i t p e d i g elküldte P é n t e k k e l az öreg v a d e m b e r ­ nek. A l i g adta ezt át Péntek hirtelen k i u g r i k

az atyjának,

mikor

a c s ó n a k b ó l , lecsapja a ruháját

s fut, mint az eszeveszett, tüskön b o k r o n keresztül. H i á b a kiáltott neki R o b i n s o n , m é g annak sem állt m e g . C s a k azt lehetett hallani, a mint a v í z b e c s u p pant, h r g y az ö b l ö t átúszsza. A l i g telt bele e g y n e ­ gyed

óra, s ime, Péntek

visszaérkezett,

de most

m á r n e m vágtatva, mert e g y n a g y k o r s ó fris v i ­ zet s n é h á n y

kenyeret

czipelt. E r ö v i d idő alatt

megjárta azt a hosszú utat R o b i n s o n lakásáig vissza.

A fris víz j o b b a n üdítette

és

mindnyájukat,

m i n t a rum. A s p a n y o l e m b e r e g y fa á r n y é k á b a n részett.

A harcz

izgalmai

egészen

leheve­

kimerítették.

R o b n s o n m a z s o l á v a l kínálta m e g , a m e l y e t csak n a g y nehezen tudott a szkjához vinni, o l y m e r e v e k és dagadtak v o l t a k a tagjai a hosszú m e g k ö t ö z é s t ő l . N e m i g e n szólott, csak tekintete, a m e l y e t f o l y t o n

Robinsonra szegzett, árulta el mély háláját. Robin­ son

megparancsolta Pénteknek,

hogy

dörzsölje

meg a spanyol tagjait is rummal, a mit az készsé­ gesen teljesített is, de egyre az atyja felé nézett. S a mint egyszer észre nem vette, tüstént odafutott a csónakhoz s csak mikor meggyőződött, hogy az öreg

a csolnak fenekén

kinyújtózkodott, sietett

vissza a spanyolhoz. A z éjszaki szél esőt hozott s indúlniok kellett Robinson lakásába. Elébb a spanyolt

kellett a

vademberek által ott hagyott csolnakhoz vezetni. Mivel

azonban a menés

nagyon

nehezére esett,

Péntek fogta s elvitte a hátán a csolnakig s gyön­ géden az atyja mellé ültette. Noha a tenger már erősen háborgott, mégis gyorsan és ügyesen beeve­ zett Péntek az öbölbe, s még Robinson a gyalog­ úton oda sem ért, mikor már ott várta Péntek s

szerencsésen

átszállította

őt is az

öböl

túlsó

partjára. A két megmentett embernek nem volt jártányi ereje s Robinson

ott nyomban

faágakból

egy

saraglya-félét készített, ráültette őket és Péntekkel együtt szépen elvitte lakásáig. Itt kényelmes ágyat vetett

nekik, lefektette

s betakarta

őket

meleg

takarókkal. Mig azok jóízűen aludtak, Péntek az akolból előhozott egy kövér kecskét, s mire az új vendégek felébredtek, már fel volt tálalva a jó leves

8 az Ízletes pecsenye, a melyet valamennyien áldott étvágygyal fogyasztottak. Másnap korán reggel

Pénteknek

Robinson

parancsára el kellett a tegnapi harcz színhelyére mennie. Össze kellett keresnie mindent, a mit ők vagy a vadak ott hagytak s el kellett temetnie a holtakat s a borzasztó lakoma maradványait. Pén­ tek mindezt oly pontosan

s ügyesen

teljesítette,

hogy mire Robinson néhány nap múlva oda ment, már csak a kiszögellő erdőcskéről ismert rá a csa­ tatérre.

XLIY.

A spanyol s az öreg vadember elmennek Péntek atyafiaihoz. P é n t e k s az o atyja m e g n e m szűntek R o b i n ­ sont rábeszélni, h o g y valósítsa régi szándékát,

ha­

j ó z z o n át v e l ü k az ő hazájukba. í g é r t é k neki, h o g y földijeik ö r ö m m e l és lelkesedéssel f o g j á k őt f o g a d n i s fejedelmükül fogják tisztelni. D e R o b i n s o n n e m i g e n sietett most ezzel. E l é b b b ő tudósítást és fel­ világosítást kért a s p a n y o l t ó l . E z elbeszélte n e k i , h o g y kívüle

m é g tizenhat

s p a n y o l és p o r t u g a l l

e m b e r tartózkodik ott, h o g y n o h a a vadakkal k é b e n és

szép egyetértésben

bé­

élnek, m é g i s a l e g ­

szükségesebb d o l g o k és élelmiszerek nélkül szűköl­ k ö d n e k . O k R i o de la P l á t á b ó l j ö t t e k volt, h a j ó j u k b ő r r e l és ezüsttel v o l t megrakva, m e l y e t

Haván-

n á b a akartak szállítani. D e a part k ö z e l é b e n hajó­ j u k e g y n a g y viharban tönkre ment, n é h á n y a n k ö ­ z ű l ö k odavesztek s ő k csak kimondhatatlan

szen­

vedések után tudtak partra v e r g ő d n i , a v a d e m b e ­ rek közé. D e csak puszta holmijuk

mind

életüket mentették m e g

elpusztult.

M á r sokszor

tanács­

koztak, mint lehetne v a l a m e l y keresztyén o r s z á g b a eljutniok, de m i n d a n n y i s z o r b e kellett látni,

hogy

ez lehetetlen, mivel semmiféle szerszámuk nincs, a m i v e l hajót lehetne

építeni. A s p a n y o l e m b e r

te­

hát azt ajánlotta R o b i n s o n n a k , hozza el az ő társait a vademberek

országából a

szigetre.

Itt

együtt

építhetnek e g y kis hajót, m i v e l R o b i n s o n n a k m e g v a n n a k a hozzá szükséges s z e r s z á m o k ; azon aztán elmehetnek

valamely

keresztyének

által

lakott

földre. D e R o b i n s o n lelkében a g g o d a l m a k támadtak. H á t h a a z o k a s p a n y o l emberek, h a segédkezet n y ú j t n e k i k a szabadulásra, háládatlansággal viszonozzák majd a j ó t ; hátha odaviszik, a h o v a n e k i k

tetszik,

mit?tehet m a j d ő e g y m a g a a n n y i e m b e r e l l e n ? A z ő spanyol

vendége

azonban

erősen

biztosította,

h o g y az ő társai m i n d becsületes e m b e r e k , a k i k m é g e mellett a n y o m o r s a szerencsétlenség

által

a n n y i r a m e g v a n n a k törve, h o g y szívesen lesznek ö r ö k r e m é g szolgái is annak, a ki őket m e g m e n t i . 0 m a g a a l e g s z e n t e b b esküvel fogadott ö r ö k hűsé-

get R o b i n s o n iránt; h á

szükséges,

még

életét

is

szívesen odaadja megmentőjeért. A z t ajánlotta R o ­ b i n s o n n a k , küldje el őt s P é n t e k atyját

társaihoz,

s e z e k k e l visszatérvén, m i n d n y á j a n írásban f o g j á k m a g u k a t kötelezni, h o g y R o b i n s o n t vezetőjüknek ismerik s ö r ö k hűséget f o g a d n a k neki. H o s s z ú rábeszélés

után v é g r e R o b i n s o n en­

gedett. Már m i n d e n t elkészítették, h o g y a sziget új v e n d é g e i útra kelhessenek. E g y s z e r r e csak előál­ lott a s p a n y o l , a ki e l é b b m a g a sürgette l e g j o b b a n az elutazást, azzal a tanácscsal, h o g y halászszák m é g el e g y időre az átkelést. E z a tanácsa é p ú g y tett b i ­ z o n y s á g o t az ő okossága, mint a R o b i n s o n iránti h ű s é g e mellett. A s p a n y o l e m b e r u g y a n i s tudomást szerezvén m a g á n a k

a R o b i n s o n birtokában

levő

é l e l e m m e n n y i s é g é r ő l , arra a m e g g y ő z ő d é s r e jutott, h o g y az b i z o n y húsz e m b e r számára a j ö v ő ter­ m é s i g nem elegendő. A r r a m e g g o n d o l n i sem lehe­ tett, h o g y e b b ő l m é g e g y hajót is el lehessen látni hosszú útra. » M i n e k h o z z u k tehát azokat a s z e g é n y e m b e r e k e t ide, h o g y itt aztán n y o m o r o g j a n a k ?« R o b i n s o n igazat adott a s p a n y o l n a k . A sziget­ n e k m i n d a n é g y l a k ó j a tehát serényen a

munká­

h o z látott. E g y h ó n a p alatt faásóikkal feltörtek e g y tízszer akkora darab földet, mint a m i l y e n e d d i g b e volt vetve. A m e g l e v ő g a b o n á t m i n d v e t ő m a g ­ nak használták s az új termésig mazsolával s e g y é b

gyümölcscsel érték be. A kecskenyájat is szaporí­ tották úgy, hogy a meglőtt vad anyakecskék hú­ sával éltek, gödölyéiket pedig a szelidek közé vit­ ték. Mikor a szüret ideje elérkezett, annyi tömérdek szőlőt akasztottak szárítani, hogy lett volna belőle, ha kisajtolják, száz akó bor. Nem sokára betakarí­ tották a szántóföld termését is; volt annyi, hogy bőven lett volna negyven ember számára két esz­ tendőre és még egy hosszú tengeri útra is elegendő maradt volna. A mint ez mind megtörtént, elvitték a ladikra a szükséges élelmet, Robinson a spanyolnak s az öregnek egy-egy puskát, puskaport és golyót is adott és megállapodtak egy bizonyos jelben, a min megismeri majd őket Robinson, ha egyedül vagy többed magukkal visszatérnek. egyszer

hűséget

fogadtak

Mindketten még

Robinsonnak mind a

maguk, mind pedig azok nevében, a kiket maguk­ kal fognak hozni. Péntek gyöngéden búcsút vett atyjától; mikor már elindultak, még akkor is n y ú j ­ totta feléje kezeit, Robinson és a spanyol még egy­ szer levették

búcsúra kalapjaikat, ezzel aztán a

szél nekiíeszűlt a vitorlának és nyílsebesen a hajó a nyugodt tengeren.

siklott

XLV.

Váratlan jövevények. Már n y o l c z napja múlt, h o g y a s p a n y o l és P é n t e k atyja o d a h a g y t á k a szigetet. A k i l e n c z e d i k n a p r e g g e l é n R o b i n s o n m é g á g y á b a n feküdt s ép­ p e n azt forgatta e l m é j é b e n , vájjon m e g é r k e z n e k - e ma, m i d ő n hirtelen P é n t e k n e k az a

kiáltása csap­

ta m e g a fülét: » I t t vannak, uram, itt

vannak!«

G y o r s a n kifutott, leszólította Pénteket a szikla te­ tejéről s vele e g y ü t t sietett a tengerhez. D e m i l y n a g y v o l t csodálkozása, a mint látta, h o g y dél fe­ lől,

tehát nem P é n t e k hazájának

irányából, e g y

n a g y d e r e g l y e k ö z e l e d i k a sziget felé. R o b i n s o n mindjárt

kitalálta, h o g y rajta

nem a

spanyolok

j ö n n e k . Messzelátójával j ó l körűinézett a és c s a k u g y a n

v a g y e g y mérföldnyire

tengeren délkeleten

e g y hajót pillantott m e g , m e l y h o r g o n y t vetett s m e l y e t ő a n g o l hajónak tartott. Eleinte m ó d nélkül n a g y v o l t az ö r ö m e ; n e m sokára a z o n b a n a g g o d a l m a i támadtak, a m e l y e k e l ő v i g y á z a t r a intették. Mit keres

e g y angol

hajó

ezen a lakatlan szigeten, m e l y az a n g o l g y a r m a t o k ­ tól o l y távol fekszik ? V i h a r o k n e m vetették ide, m i v e l már hetek óta a l e g s z e b b idő járt. í g y o k o s ­ k o d o t t R o b i n s o n s n a g y o n örült, a mint látta, h o g y n e m az ő lakásához

közel

levő öbölben,

hanem

ettől v a g y e g y félórányira kötöttek ki. A d e r e g l y é n t i z e n e g y e n v o l t a k ; e l é b b öten szálltak partra s há­ r o m m e g k ö t ö z ö t t embert vezettek

magukkal.

» L á t o d , uram, szólt Péntek, n e m c s a k a v a d a k esznek embereket, h a n e m az a n g o l o k is. A m o t t az e g y i k üti m á r a másikat karddal.« » N e m , Péntek, m e g n e m eszik, h a n e m

meg­

ölik e g y m á s t , « felelt R o b i n s o n szomorúan. » B i z o n y , uram, a fehér e m b e r e k rosszak, csak te v a g y j ó . « E beszélgetés k ö z b e n R o b i n s o n

messzelátó-

j á v a l világosan látta, mint üti az e g y i k j ö v e v é n y a másikat e g y n a g y k é s s e l ; a vér m e g f a g y o t t

ennek

láttán ereiben. E g y p e r c z i g sem kételkedett, h o g y itt

gyalázatos

gonosztett

van

készülőben.

Sze­

rette v o l n a m e g g á t o l n i ; de mit tehet ő m á s o d m a ­ g á v a l n y o l c z veszedelmes g o n o s z t e v ő

ellenében?

És mégis el volt szánva, hogy akármi módon, de megmenti azt a három szerencsétlen embert. Sze­ rencsére a kisérőikkel nem volt lövő fegyver; azon­ felül szerte is szóródtak kisebb csoportokban, nyil­ ván, hogy a szigetet kikémleljék. A három meg­ kötözött ember ott maradt a legkétségbeesettebb állapotban.' E közben beállott az apály; a tenger vize úgy megapadt, hogy a dereglye, a melyen az idegenek jöttek volt, szárazon maradt, a rajta őrszemnek ha­ gyott két

hajóslegény pedig

elaludt. A mint az

egyik felébredt s látta hogy a fövényen rekedt a hajó, nagy

zajt csapott, mire valamennyien

oda

gyűltek a dereglye köré, próbálták minden módon a vízre vinni, de hiába. Ott kellett tehát körűlbelől tíz óra hosszat vesztegelniük, mig az emelkedő ár meglendíti majd a hajót. A z alatt beesteledik s ek­ kor azt remélte Robinson, észrevétlenül közeledhetik majd hozzájuk. Egyelőre jól elreteszelt a lakásába vezető minden bejárást, maga három puskát fogott s ugyanannyit adott Pénteknek is. Ezen kivűlvolt még kinek-kinek a tüszőjében két pisztoly s egy éles kard az oldalán.

í g y felfegyverkezve át keltek a

patakon és szerencsésen eljutottak egy domb alján egy rejtekhelyre, mely a megkötözött foglyoktól vagy öt percznyire volt. Itt akarta Robinson meg­ figyelni

az eseményeket az éj beálltáig s akkor

kezdeni

meg; a harczot.

De máskép történt.

Ugy

két óra tájt délután már senki sem volt ott közel a foglyoknál, a kik egy fa alatt ültek és szomorúan beszélgettek. » Menj ünk!« szólt Robinson Pénteknek s nagy vigyázattal közeledett a foglyokhoz. » K i k vagytok ti, uraim ?« szólt erős hangon. Ne féljetek én még akarlak titeket menteni.« Evvel elvágta a köteleket, a mikkel a kezeik meg voltak kötözve. >En angol ember vagyok és nektek

segítségemet.

ugyan,

de

bőviben

a lövőszernek. bennünket!«

Csak

kettecskén

vagyunk

Mindenek előtt

felajánlom vagyunk

a puskáknak pedig

és

kövessetek

XLVI.

Harcz a zen dűlőkkel. A három idegen szívesen elment Robinson­ nal. E g y negyedórai gyaloglás után egy meredek szikla tetejére jutottak, a melyre csak az egyik ol­ dalon lehetett felhágni, így tehát a támadástól nem kellett félniük, s a honnét kényelmesen

lehetett

szertenézniök a szigeten. Útközben elbeszélték az idegenek történetüket. A z egyik fogoly a kint hor­ gonyzó angol hajó kapitánya, a másik kormányosa, a harmadik pedig utazó volt. A hajó személyzete fel­ lázadt a kapitány ellen s itt a szigeten akarták megölni. A kapitány pártján csak a kormányos és az az utas volt, s ezért nekik is vele együtt kellett volna meghalniok. Most arról folyt a

tanácskozás

hogy mitévők legyenek. A lázadók egy liget hüsében heveredtek s aludtak; Robinson tehát azt

ajánlotta, hogy hirtelen rájuk kell törni s vagy megölni

vagy

figyelmeztette

foglyokúl

ejteni. D e a kapitány

Robinsont, hogy közöttük csak kettő

a f ő b ű n ö s ; ezek bujtogatták fel a többieket. H a ezeket lehetne elfogni vagy megölni, a többivel el lehet máskép is bánni; azok aztán önként meghó­ dolnak. Elindultak.

Elébb

azonban az idegeneknek

szentül meg kellett fogadniok, hogy míg a szige­ ten lesznek, mindenben Robinsonnak fognak en­ gedelmeskedni s ha a kapitánynak sikerül megint az ő hajója birtokába jutni, akkor átszállítja Ro­ binsont, Pénteket, ennek atyját saz érkezendő spa­ nyolokat Európába. Erre Robinson az idegenek­ nek egy-egy töltött puskát adott s együtt haladtak a támadásra. De ebben a pillanatban már szem­ közt jött velők két lázadó, akik,amint Robinsono­ kat meglátták, nagy zajt csaptak, s hívták társai­ kat. Ezek ijedten szöktek fel fekvő helyükről. De most hirtelen a kormányos s az utas elsütötték fegyverüket. A z egyik a lázadás egyik támasztó­ ját találta ugy, hogy azonnal szörnyet halt, a má­ sik lövés pedig annak czinkostársát, a másik főbűnöst sebesítette meg úgy, hogy a földre rogyott. Most rögtön ott termett mellette a hajóskapitány s í g y szólt: »Kérd az Istent, hogy irgalmazzon ne­ ked, mert elérkezett a te utolsó órád!« S a mint a

megsebesült gonosztevő megint ordítani kezdett, a kapitány a puska agyával úgy ütötte főbe, hogy örökre elhallgatott. A lázadók közül a harmadik szintén sebet kapott, a többi három pedig földre borúit s kegyelemért rimánkodott. Életüknek meg­ kegyelmeztek ugyan, de Robinson erősen megkö­ tözte őket, s szigorúan meghagyta, hogy senki le ne oldja a bilincseiket az ő tudta nélkül. A lövésre előjött az utolsó két lázadó is. De a mint kapitányukat és Robinsonokat

fegyveresen

látták, ők is megadták magukat. Ezeket is megkö­ töztette Robinson és elkísértette őket Péntekkel és a kormányossal a barlangba, ott aztán a lábaikat is megkötözték, hogy meg ne szökhessenek.

XLVIL

Új lázadók érkeznek a hajóról. E fényes győzelem után Robinson nagy lako­ mát

szerzett vendégeinek, a kik nem győztek eléggé

csodálkozni gazdájuk történetén dezésén.

Milyen jól

esketett

és lakása beren­ szegénynek,

bogy

hosszú idő után megint anyanyelvén beszélhetett! De a bizalmas beszélgetésre nem volt sok érkezésük. Tervét kellett kieszelniük, mint lehetne a hajó bir­ tokába jutni. Még huszonhat ember volt rajta, nagyobbára, a mint a kapitány mondta, inkább csá­ bított, semmint csábító, sőt voltak köztük olyanok is, a kik csak a többiek

erőszakára

vettek

részt

kénytelen-kelletlen a lázadásban s örömest térné­ nek vissza az előbbi rendhez. Nyílt harczban lehe­ tetlen volt legyőzni annyi embert, itt tehát cselhez kellett folyamodni. Legelébb is lyukat fúrtak a dereglyén, a melyen a lázadók jöttek volt, s a víz alá süly esztették. Arra számítottak, hogy a hajón levő lázadók, nem győzvén várni a szigetre küldött társaik visszaérkeztét, új embereket fognak utánuk küldeni. És csakugyan nem sokára ágyúszót hal­ lottak Robinsonok. Ez nyilván a kiküldött czinkosBobinson Crusoe története.

11

társaknak szólt, hogy térjenek már vissza a hajóra. Ezt a jelt a hajón lévők hatszor is ismételték, de mind hiába. Robinsonok pedig nyugodtan ott ül­ tek a biztos vártán, a kőszikla tetején smesszelátók segítségével

folyton

szemmel tartották a hajót.

Most látták, a mint a másik dereglyét is a vízre eresztik, emberek szállnak belé s a sziget felé evez­ nek. Tízen voltak, jól felfegyverkezve puskákkal s más gyilkoló szerszámmal, s mikor közelebb jöt­ tek, a kapitány rájuk is ismert. Köztük csak hár­ man voltak olyanok, a kik egyedül félelemből csat­ lakoztak a lázadókhoz. A többi mind szemenszedett gazember volt, különösen pedig a hajómindenes, a ki most a dereglyét

kormányozta. Nem

sokára

kikötöttek a másik dereglyétől nem messze s hajó­ jukat messze kihúzták a szárazra. Most elkezdtek tele torokkal kiáltani: hívták a társaikat s mivel semmi feleletet nem kaptak, körbe állottak s elsü­ tötték puskáikat. Csak a viszhang felelt az erdők­ ből s a sziklákról. Társaik e nyomtalan eltűnése, ú g y látszott, rémületbe ejtette őket, mert nem so­ kára megint a dereglyére mentek s eveztek vissza­ felé. E z meg Robinsonokat ejtette nagy ijedségbe s a kapitány már azt hitte, hogy dugába dőlt egész tervük. De a leleményes Robinson még nem vesz­ tette el reménységét. Rövid parancsot adott Pén­ teknek és a kormányosnak, a kik sietve eltávoztak.

Nem sokára a tengerparti cserjékben elbúva, Péntek és a kormányos elkezdtek hangosan kiál­ tani és egy puskát is elsütöttek. A dereglye meg­ állott s a lázadók örvendve viszonozták e kiálltást. S mire Péntekek újból meg újból kurjantottak, ime a, dereglyebeliek

visszafordultak s folytonos ki­

áltozás között a partra szállottak. Ez alatt azonban a

kormányos és Péntek

mind beljebb osontak

« majd itt, majd ott hallatták kiálltásukat. A láza­ dók meg folyton követték a hangok irányát, s mi­ kor még mindig nem tudták társaikat

meglelni,

csoportokra oszoltak, s kiáltozva és lődözve nyo­ multak mind beljebb. Közülük csak kettő maradt vissza a dereglyén őrnek.

XLYIII.

A lázadók végkép legyőzetnek. Most elérkezettnek látta Robinson a tettre al­ kalmas pillanatot. Legelőször is a dereglyéhez som­ polyogtak egész nesztelenül. A z őrök közül az egyik leheverészett a gyepen. Még mielőtt felugorhatott volna, a kapitány egy hatalmas kardcsapással ki­ oltotta életét. A másik, ki a jobbak közé tartozott, térdhajtva esdett kegyelmet, elmondta, hogy ő csak kényszerűségből szegődött a zendűlőkhöz s kérvekérte a kapitányt, adjon neki alkalmat s ő bebizo­ nyítja iránta hűségét. Robinson s a kapitány hadi­ tanácsot tartottak, megkegyelmeztek neki s felvet­ ték kisded hadseregükbe. Ez ták

alatt Péntekek nagy ügyességgel csalogat­

a pártütőket

erdőről-erdőre, hegyről-hegyre.

Végre ott hagyták őket egy útvesztőn a rengeteg

erdő közepette, dereglyéjüktől

oly messze, hogy

esténél elébb, még ha megtalálták volna is az utat, vissza nem térhettek. Robinson el takaríttatta a holt­ testet és elvitette az evezőket a dereglyéről, a m e l y a beállott apály miatt amúgy is a szárazon volt már. A közben megérkezett

a kormányos Pén­

tekkel s csak három órával utánuk jött a pártütők közül az első, s hívta maga után a társait. Egész a leroskadásig elfáradtak, némelyik sántított s óbé­ gatott, hogy ő már nem bír egy lépést sem tenni többet. De mily nagy volt a meglepetésük, mikor a hajóhoz értek s ott sem az őröknek sem az eve­ zőknek semmi nyoma! Százszor is hívták az eltűnt társakat, de semmi felelet! Káromkodtak kegyet­ lenül s jajgattak, hogy ők egy elátkozott szigetre kerültek s futkostak ide-oda, mint az őrültek. A mint kétségbeesésükben

így

szertefutottak, Robinson

parancsára a kapitány és Péntek a bokrok közt négykézláb közel másztak hozzájuk. Éppen a hajómindenes

közelébe

kerültek,

a kit a

kapitány

hangjáról ismert meg s a ki ott beszélgetett más két czinkostársával az ő szomorú helyzetükről. A kapitány tüzet adott s éppen szíven találta a hajó­ mindenest, ezt a főbenjáró bűnöst. Nyomban rá Péntek is elsütötte puskáját s lövésétől egy máso­ dik pártütő esett sebesülten a földre, a harmadik pedig rémülten elfutott.

A mint Robinson a lövéseket hallotta, hango­ san így kiáltott: »Előre!« mire emberei sűrűn s nagyokat toppanva nagy kiabálás közt törtek ellenségre,

úgy hogy ezek a sötétben azt

az

hitték,

egy egész ármádia tör reájuk. S mivel védelemre egyikük még csak gondolni sem mert, Robinson hangos vezényszóval »megállj !«-t parancsolt. Most elküldte hozzájuk követjét, azt az embert, a ki a dereglyén maradt őrnek s ez í g y szólt: » E sziget kormányzójának, ki a kapitányunknak segítségére kelt, csak egy szavába kerül s katonái mind rakásra ölnek benneteket. Azért ne gondolkozzatok sokáig; s rakjátok le a fegyvert,

úgy

mindnyájatoknak

megkegyelmez, az egy Atkinszt (Etkinsz) kivéve!« Ez az Atkins volt az, ki a kapitányt megkötözte. & a mint a zendülők mind kijelentették

hódolatukat,

előállott Atkins is, s rimánkodó hangon így szólt ~ » A z Istenért, kapitány, kegyelem! Hisz én is csak azt tettem, a mit a többiek!« » Csak add meg magad életre halálra!« szólt a kapitány,

»sorsod

fölött

csak

a kormányzó

dönthet.« Most megkötözték a fő bűnösöket és elkisérték mindnyájukat Robinson lakásába. Innét egy részét elvezették a nyaralóba a másikat barlangba a többi fogolyhoz.

pedig

a.

Ifi 7

XLIX.

A hajó visszahóditása. Másnap a hajóskapitány a jobbindulatú fog­ lyokat maga elé rendelte, szemükre vetette gyalá­ zatos tettüket s kijelentette, hogy a sziget kormány­ zója vissza akarja őket küldeni Angolországba. Volt erre a foglyok közt nagy jajgatás és rimánkodás, mivel jól tudták, hogy

Angolországban irgalom

nélkül mind egy szálig felakasztják őket. »Csak egy feltétel alatt, folytatta a kapitány, kész a kormányzó e szándékáról lemondani, ha segíteni akartok velem együtt, még életetek koczkáztatásával

is, a hajót

visszafoglalni.« »Esküszünk!« kiálták mindnyájan egyszerre.

A kapitány bízott Ígéretükben, mert amúgy, is tudta, hogy becsületes emberek, a kiket mások gonoszsága éVa félelem vitt olyan ocsmány tettre. Nyomban a munkához fogtak. Még mielőtt beesteledett, bedugták az elsülyesztett hajón a lyu­ kat, azután sötétben a kapitány tizenketted magá­ val a két dereglyére ment. Robinsonnal úgy álla­ podtak meg, hogy a hajó szerencsés visazafoglalását két ágyúlövéssel fogja jelenteni. A hajóhoz ér­ kezvén, az egyik hajóslegény felkiáltott, hogy eresz­ szék le a hágcsót. A hajón az új hajómindenes és az ácsmester voltak éjjeli őrökűl kirendelve.

Ezek

nagyon örültek, hogy a már türelmetlenül várt tár­ saik valahára visszakerültek s nyomban leeresztet­ ték a kötélhágcsót, melyen a kapitány és a kormá­ nyos gyorsan felszöktek s a két őrt azonnal agyon­ ütötték. A hajó többi legénységét minden vérontás nélkül

ejtették fogságba,

mivel egyenként alvás

közben lepték meg őket. Csak az új kapitány sze­ gült ellenük. Ez ugyanis, a mint hajókamrájának az ajtaját felfeszítették, rásütötte pisztolyát a kor­ mányosra s megsebesítette karját. De azért ott nyom­ ban életével lakolt. Ezzel a hajó visszakerült igazi tulajdonosa birtokába s ez Ígéretéhez híven két ágyú­ lövéssel adta tudtára Robinsonnak a vállalat sze­ rencsés metlenül

végét.

E l lehet képzelni, ez mily türel­

várakozott

egész éjszaka, milyen izga-

tottságban várta a megbeszélt jelt. Most, hogy el­ dördült a két ágyúlövés, ismét szabadon lélekzett és szíve mélyéből mondott hálát Istennek. Ezen iz­ galmak után végre is erőt vett rajta a fáradság, le­ feküdt, elaludt. De a nagy öröm miatt nem tudott sokáig aludni. Fölkelt s ismét felhágott a szokott vártájára. S mit látott? A hajó ott horgonyzott a kis öböl előtt, ott himbálódzott büszkén a habokon. A kedvező időben bátran ide vihette a kapitány. Nem sokára megjelent maga s í g y szólt: »Kedves barátom és szabadítóm! í m e ott van az ön hajója; az öné az mindenestűi?« Robinson annyira meg volt hatva, hogy egyet­ len szót sem tudott szólani. Megölelte a kapitányt, szívére szorította s örömében csak úgy peregtek a könnyei. A kapitány sok szép holmit hozott Robinson­ nak a hajóról. Egyebek közt egy egészen új, igen díszes öltözetet és finom fehérneműt, a mi bizony nagyon kapóra jött neki. Ezek után Robinson a fog­ lyokat mind a nyaralóba vitette, nemsokára meg­ jelent maga is ékes öltözetben, ott leült, maga mellé ültette a kapitányt s elévezettette a három főbűnöst, a kikre ezt az Ítéletet mondta: »Ti halált érdemeltek, de én kegyelemből át­ változtatom az ítéletet számkivetésre. É n elhagyom ezt a szigetet s vissza megyek a hajón Angolországba.

T i itt maradtok; de nem úgy ám, mint e sziget urai. Mert én e szigetet spanyol embereknek engedtem át, a kiket Minden pillanatban várok. Ezeknek hű­ séggel s engedelmességgel tartoztok. Ha szót nem fogadtok nekik, akkor egészen tetszésük szerint bán­ hatnak veletek. H a pedig jól viselitek

magatokat,

ú g y ők mindenben segítségtekre lesznek. Sorsotok tehát kezetekben van; cselekedjetek a szerint! T i pedig, szólt a többi fogolyhoz fordulva, ti szintén súlyos

bűnt

követtetek

el;

de mi

megbocsá­

tunk nektek abban a reményben, hogy e

kegyel­

met j ó magaviselet által meg fogjátok hálálni.« Robinson eleinte meg akarta várni a spanyo­ lok elérkeztét s csak azután akart útra kelni. Mint­ hogy azonban a hajó megkegyelmezett

legénysé­

géből a következő éjszaka kettő megszökött, Robin­ sonnak siettetni kellett az elindulást, mert úgymond, ez a példa könnyen utánzásra találhat. Elébb azonban levelet írt a spanyoloknak, a melyben kijelentette, hogy a szigetet mindenestül, úgy a mint van,nekik és Péntek atyjának ajándékozza. Meg írta nekik továbbá, hogy mit végzett az ott ha­ gyott angolokról. E levelet s még többféle holmit az angolokra bízta, hogy adják át a sziget urainak.

L.

Robinson Európában. 1664-ben, deczember 19-én reggel hagyta el Robinson azt a szigetet, a hol teljes huszonnyolcz esztendőt, két hónapot és tizenkilencz napot töltött. Nem

könnyű szívvel vált meg a szigettől, a mely

tele volt az ő keze műveivel. Nem vitt magával egyebet, csak a kecskebőr-kucsmát, a napernyőt s a papagájt, mint a magányos szigeten töltött életé­ nek

emlékeit. Elvitte továbbá magával a barlang­

ban

oly rég rejtve tartott pénzt, mely azóta már

egészen megfeketedett. A következő év június ha­ vában tért vissza szerencsésen szülőföldjére, a m e l y ­ től harminczöt évig volt távol. Alig volt még ott valaki, ki Robinsont ismerte. A kapitány özvegye

a kire Robinson a pénzének a felét bízta volt, mikor másod ízben indult Guineába, még élt ugyan, de oly szegény volt, hogyRobinson nemcsak hogy nem követelte a rábizott összeget, hanem még egy kis ajándékot is adott neki.

Londonból néhány nap

múlva szülővárosába ment. Szülei már a földben por­ ladoztak. Sirjokra borúit s ott sírt-rítt sokáig. A z atyai hagyaték szétosztásánál Robinsonra nem vol­ tak

figyelemmel,

fentartására

tehát

mert rég holtnak

hitték.

Élete

az a kis pénze volt, á melyet

magával hozott. Londonba visszatérvén, azonnal

felkereste a

hajóskapitányt, a ki őt Európába vissza hozta. Ez az alatt a hajósgazdáknak, a kiknek szolgálatában állott, elbeszélte, hogy mentette meg Robinson őt magát

és a hajót a zendülők kezeibők

A hajós

gazdák hálájuk jeléül kétszáz font sterlinget ( 2 0 0 0 forint) ajándékoztak Robinsonnak. H o g y í g y várat­ lanul ekkora összeg birtokába jutott, kapta ma­ gát és elutazott Lissabonba megtudni attól a derék hajóskapitánytól, a ki őt Braziliába vitte volt, hogy mi történt az ő brazíliai ültetvényével.

*

Szeptember vége felé ért Robinson Péntek kí­ séretében Lissabonba. A z a derék portugall kapi­ tány még élt és mód nélkül megörült Robinsonnak. A brazíliai ültetvényről a legjobb híreket mondta. Híven és jól kezelték azóta mindig s már tetemes

összegeket jövedelmezett, a melyeket félre tettek gazdájuk számára. Robinson továbbra is megtar­ totta azt az intézőt, a ki ültetvényének ily jól vi­ selte gondját s a kit hűségéért gazdagon megjutal­ mazott. A braziliai birtok, a melyre már alig gon­ dolt, most gazdag emberré tette Robinsont. S mi­ vel a becsületes

kapitány

szegényes sorsban élt

s koránál fogva keresni sem tudott már, Robinson vagyonának jó nagy részét neki ajándékozta hűsáfárkodása jutalmául. Mikor ügyeit mind a legpontosabban elintézte, érzékeny búcsút vett a derék kapitánytól s útra kelt haza felé. Ez

egyszer

Spanyol- és

a szárazföldi

utat

választotta

Francziaországon keresztül.

Akadt

is az útra j ó társasága részint portugall, részint an­ gol kereskedőkből, úgy hogy együtt tizenegyen vol­ tak, hat úr és öt szolga. Lóháton mentek s mind­ nyájan jól fel voltak fegyverkezve s mivel Robin­ son legtöbbet utazott s legtöbbet tapasztalt, őt vá­ lasztották egyhangúlag az útitársaság fejévé. Mad­ ridban, Spanyolország

fővárosában,

több

napig

maradtak, hogy nevezetességeit szemügyre vegyék. A mint aztán október vége felé Na varra tarto­ mányhoz közel értek, mindenütt azt beszélték az emberek, hogy a pyrenai hegység franczia lejtőin annyi már a hó, hogy lehetetlen áthatolni s hogy

már számtalan utas kénytelen volt Pampelonába viszszatérni. A mint útitársaságunk Pampelonába ért, meg­ győződtek, hogy igazat beszéltek az emberek. Itt is hó borított már mindent s kemény hideg járt. Legjobban Péntek csodálkozott, mikor a hegyeket hóval borítva látta s érezte a szokatlan hideget. Már húsz napig vesztegeltek Pampelonában, mikor egy nap négy franczia utas érkezett, a kik ügyes kalauzokkal minden nagyobb baj nélkül jöttek ke­ resztül a Pyrenäusokon. Ezekre a kalauzokra bíz­ ták tehát magukat a mi embereink. Hozzájuk még más tizenkét utas is csatlakozott.

LI.

A Pyrenäusokban. Eleinte igen élvezetes volt az utazás. E g y szép völgyön haladtak keresztül, a hol a hónak nyoma sem volt. Nem sokára azonban hegynek

kellett

menniök tekervényes úton. Végre a hegység tete­ jére értek, a honnét szép tiszta időben Francziaország téres viruló völgyeit látták, holott ők ott fent térdig gázoltak a hóban. Most lefelé fordult az út s ez volt a veszedelmesebb része. A jégkérgen, mely a hó felszínén képződött, csak lépést s nagy vigyázattal lehetett haladni. Hirtelen nagy vészki­ áltás hallatszott. Péntek, ki az elsők közt lovagolt, bátran előre vágtatott s a mint az út egyik kanya­ rulatához ért, az egyik kalauzt nagy veszedelemben látta. K é t farkas egyszerre támadta meg; az egyik nekiesett a ló szügyének, a másik pedig oldalvást ugrott egyenesen a kalauzra és éles karmát és fo­ gait mélyen vágta a szegény ember czombjába és karjába. Péntek fogta a puskáját; de egy pillana­ tig habozott; hátha az embert találja a golyója! De

ha nem lő, akkor is vége van a kalauznak. T e ­

hát Isten nevében! lőtt. S a merész lövés szeren-

esésen ütött ki, agyán találta a farkast. A másik fe­ nevad pedig, a mint a lövést hallotta s a mint látta, hogy egy másik lovas is közeledik, gyors futás­ nak eredt. Nem sokára egy másik kaland vonta magára az utasok figyelmét. A fenyűfák közül egyszerre csak egy hatalmas medve sompolygott elő, a mely az utasokkal nem törődve lassan haladt a maga út­ ján. De a mint Péntek a talpast észrevette, rögtön leszállott a lováról egyenesen utána futott, s mikor már jó közel volt hozzá í g y szólt: »Megállj, maczkó, egy kis beszédem volna veled!« Ámde a medve nem törődött vele s egykedvűen kullogott tovább. Most Péntek fogott egy követ s fején találta vele az állatot. Ez ugyan nem fájt neki, de az ilyen go­ romba tréfát a medve el nem szokta »tűrni; meg­ fordult s egyenesen

nekiment

Pénteknek.

A mi

emberünk pedig éppen ezt .akarta s egy csep félel­ met sem mutatott, hanem nevetgélve s incselkedve majd erre, majd arra tért ki a medve elől bámulatos ügyességgel. A z utasok csodálkozva

nézték ezt a dolgot

s készen tartották fegyvereiket a lövésre. D e Pén­ tek kérte őket, hogy ne lőj jenek, inert csak most következik

a mulatság java.

nagy tölgyfához

Most Péntek

egy

ért, gyorsan letette a puskáját,

levetette a csizmáját s macska-ügyességgel mászott

fel a fára. Az üldöző állat elébb megszaglálta a csizmát s a puskát, aztán utána mászott. Péntek erre egy messze kiálló ágnak egész a végére má­ szott s a mint a talpas ide is követte, elkezdte az ágat erősen rázni. Az ingó faágon nagyon kényel­ metlenül érezte magát a maczkó, akarata ellenére tánczolnia kellett, a minek a társaság, mely egy helyben állva nézte a dolgot, jókedvűen nevetett. De a mint Péntek abban hagyta a rázást, a medve nyomban közeledett feléje. Most Péntek a faág leg­ végéről hirtelen a földre szökött; ez az ágat anynyira mozgásba hozta, hogy a szegény maczkó jobbra-balra imbolygott, s nagy erőlködésébe ke­ rült, hogy le nem esett. Dörmögve fordult meg s éppen le akart ereszkedni a fatörzsön, midőn Pén­ tek a puskával mellette termett, a fülébe lőtt, úgy hogy az állat nyomban halva rogyott a földre

LII.

Harcz a farkasokkal. A kalauzok sürgették az út folytatását, mert már

esteledni kezdett, az éjjeli szállás pedig még

három órányira volt onnét. A mint már vagy egy óra

hosszat haladtak volt, egy keskeny útszorosba

értek. Egyszerre nagy farkasordítást hallottak, sőt távolabbra láttak is egy egész falkát s a mint a szorosból egy téresebb helyre jöttek, borzasztó lát­ vány tárult fel szemeik előtt. E g y felnyergelt pa­ ripa vágtatott lovas nélkül, nyomában egy egész sereg éhes farkas, nem sokára egy másik ló szintén dühös fenevadaktól üldözve. S a mint meg küljebb értek utasaink, ott látták

a két

lovast is,

a mint

darabokra tépték a farkasok s már félig fel is falták. Robinson s útitársai lóhalálában vágtattak el a vadak mellett, lőttek, kiabáltak, hogy elriaszszák a farkasokat. Rövid ideig

ezek meg is

elébbi zsákmányukkal. De Robinson

elégedtek csakhamar

belátta, hogy futással meg nem menekülnek, azért parancsot adott hogy álljanak meg. Leszállottak szerencséjükre jó sok faágat

és

rőzsét láttak

ott

hosszú sorban. E mögött kört képeztek s középre fogták a lovakat. A legügyesebb lövőket első sorba

állították, a mögöttük állóknak pedig gyorsan meg kellett tölteniök az elsütött puskákat. Alig voltak ezek az előkészületek befejezve, máris jöttek minden felől a farkasok futva, ordítva. Visszatartott lélekzettel várták be az utasok, míg egészen közel jött a vad csorda, aztán Robinson parancsára egyszerre tüzet adtak. Embereink jól czéloztak, mert tíz fene­ vad fetrengett vérében. De mi haszna! az elhullot­ tak helyébe két annyi termett s noha utasaink folyton-folyvást lőttek, a dühös állatok még sem tá­ gítottak,. A folytonos lövésnek meg volt az az egy haszna, hogy a farkasok egészen közel nem mertek menni. Most Robinson ázt a parancsot adta, hogy szórjanak puskaport arra a rőzsére és faágakra, ezt aztán meggyújtották s nem sokára nagy lánggal égett a farakás. Ennek megvolt a kívánt hatása. A farkasok futni kezdtek mindenfelé s nem csak messziről lehetett még

sokára

dühös ordításukat

s

vonításukat hallani. E g y óra múlva a kimerült uta­ sok szerencsésen elértek éjjeli szállásukra, egy kis hegyi faluba. Másnap eljutottak Toulouse (Tulúz) városába, a hol a szép meleg

időnek

nagyon

megörültek.

Utazásán Francziaországon keresztül semmi külö­ nös nem történt Robinsonnal. Párizsnak, Calaisnak (Kálé) vette útját, itt átkelt a tengeren s szerencsé­ sen elért Londonba.

LIII.

Robinson otthon. Londonban legelőször is azt az özvegyaszszonyt kereste fel, a ki annyi szívességgel volt iránta, mikor még férje, a hajóskapitány élt. Ezt magához vette gazdasszonynak. Nem sokára azonban meg­ nősült Robinson; derék jóravaló feleséget kapott, és idők múltán három gyermekkel, két fiúval s egy leánynyal áldotta meg őket az Isten. A z ő brazíliai birtokát a portugall kapitány közbenjárásával j ó áron eladta s helyette Angolországban vett birto­ kot,

a melyet nagy kedvvel és szorgalommal maga

mívelt. Az lem,

a sok szerencsétlenség, hányatás és küzde­

a melyeket Robinson átélt, most nyugodt életé­

ben kedves emlékekké

változtak, melyekről csa­

ládja körében csendes esti órákban örömest beszélt. De

még örömestebb hallgatták az ő gyermekei, s

örömmel olvassa Robinson történetét mai nap is minden gyermek.

TAETALOM. Lap.

I. Robinson elhagyja a szülői házat . . . . II. Robinson Londonba jut III. Robinson Guineába megy IV. Robinson fogságba kerül V. Robinson mint rabszolga . VI. Robinson megmenekül VII. Robinson lelövi az oroszlánt VIII. Robinson egy portugall hajóra kerül IX. Robinson Braziliában X. Robinson ismét Guineába indul XI. Robinson egy szigetre vetődik XII. Robinson a roncsolt hajóra megy . . . XIII. Robinson szétnéz a szigeten XIV. Robinson még többször is fölkeresi a roncsolt hajót XV. A roncsolt hajó elsülyed XVI. Robinson erősebb hajlékot épit XVII. Újabb kirándulások a szigeten XVIII. A földrengés XIX. Robinson naplója. XX. Robinson beteg lesz XXI. A Narancsvölgy XXII. Robinson nyaralót épit XXIII. Robinson mint kosárfonó és fazekas XXIV. Robinson mint földmivelő XXV. Robinson hajót készít XXVI. Robinson ujra hajót készit XXVII. Nagyobb kirándulás a tengeren XXVIII. Robinson megszabadul a veszedelemből . . .

. .

3 6 12 14 16 20 22 26 29 32 36 . 3 9 42 . 44 47 50 54 59 63 68 72 75 78 81 83 86 88 . 91

Lap.

XXIX. Robinson mint baromtenyésztő . 94 X X X . Új felfedezés 99 XXXI. Ismét egy borzasztó fel fedezés. . . 102 XXXII. Robinson tervei a vademberek ellen . 105 XXXIII. Robinson egy barlangra akad . . . 107 XXXIV. Ismét vademberek jönnek a szigetre . 110 XXXV. A spanyol hajó 113 XXXVI. Robinson a spanyol hajóra megy . . 116 XXXVII. Robinson megtámadja a vadembereket . 120 XXXVIII. Péntek 124 XXXIX. Robinson oktatja Pénteket 129 XL. Robinson Péntek hazájába készül menekülni . 134 XLI. Véres harcz a vademberekkel 137 XLII. A harcz kimenetele , 141 XLIII. Péntek megtalálja atyját 145 XLIV. A spanyol s az öreg vadember elmennek Péntek atyaftaihoz 150 XLV. Váratlan jövevény . . . . 154 XLVI. Harcz a zendülőkkel . . . . . . . 158 XLVII. Új lázadók érkeznek a hajóról . . .161 XLVIII. A lázadók végkép legyőzetnek . . 164 XLIX. A hajó visszahóditása . 167 L. Robinson Európában . 171 LI. A Pyrenäusokban . 175 LII. Harcz a farkasokkal . 178 LIII. Robinson otthon . . 180