Történelmi város és kortárs művészet Vizuális művészet és mecenatúra

Történelmi város és kortárs művészet Vizuális művészet és mecenatúra

Konferencia a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Székházában 2007. november 15.

Rendező: MKISZ Interdiszciplináris Szakosztálya

Tartalomjegyzék Történelmi város és kortárs művészet – Vizuális művészet és mecenatúra Miskei László alelnök, MKISZ ■ Bevezető

5

Dr. Finta József akadémikus, építész ■ A kortárs építész gondolatai a változó városképről

6

Dévényi Sándor építész ■ A város és építésze

11

Sersliné Kócsi Margit főépítész, Budapest, IX. ker. Önkormányzat ■ Változó arculat – a dunaparti kulturális negyed

15

Helembai Mihály ügyvezető igazgató, Budapest, XIII. ker. Környezetgazdálkodási Kht. ■ Természeti környezet és a város – koncepció és megvalósulás

21

Szende Pál építész, igazságügyi szakértő ■ Új alkotói területek társadalmi és jogi státusza

24

Dr. Nemcsics Antal egyetemi tanár ■ Színharmóniai összefüggések a környezetünkben

33

Dr. Winkler Gábor egyetemi tanár ■ A történelmi város és a szín – társművészetek

36

Fertőszögi Péter művészettörténész ■ A KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény – elvek és gyakorlat

42

Tilless Béla szakosztályvezető, MKISZ ■ Néhány mondat az interdiszciplináris alkotóterületről

47

3

Miskei László ■ Bevezető A Magyar Képzőművészek és Iparművészek szövetsége, a Szövetség Interdiszciplinális szakosztálya nevében tisztelettel köszöntöm Önöket. Külön köszöntöm felkért előadóinkat. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat. Akik az elmúlt években figyelemmel kísérték szervezetünk programjait, azok számára bizonyára ismert lehet az a szándék, az az elhatározás is, hogy fórumot biztosítsunk vizuális kultúránk, benne a környezet kultúra problémáinak megvitatására, a megoldások keresésére. A mostani alkalom, az Interdiszciplinális szakosztály által szervezett konferenciák sorában immár a hatodik. Ahogy a korábbi években, úgy most is megpróbáltuk egy-egy fontos téma köré csoportosítani kérdéseinket, a bennünket is érintő fontos gondolatokat. Azt remélve, hogy a kérdésekre a programban szereplő előadások eligazító válaszokat adnak.

Ezeken konferenciákon a jelenlévők sok információt kaptak egy-egy alkotó területről, alkotói programról, de magáról az alkotóról az építészről, a képzőművészről vagy a tárgyművészről is. Megismerhettük vidéki városaink, településeink felelős szakembereinek gondolatait saját környezetükről. Megismerhettünk számos jól megvalósított konkrét környezetet is, ahol az építész, a társművész, a környezettervező harmonikus együttműködése hozta létre a magas színvonalú kortárs környezetet. Szervezetünk tagsága abban érdekelt, hogy a környezettel foglalkozó szakmai koncepciókba, a közgondolkodásba épüljön bele a társművészetek szerepének fontossága. Azt szeretnénk, hogy a kortárs művészeti alkotás, a közterületek tárgyai, tervezetten kerüljenek telepítésre. Fontos lenne, hogy városaink, településeink arculatát ne az esetlegesség, a szakmai ismeretek hiánya határozza meg. Az alkotói felelősség legyen számonkérhető az épített környezetünket létrehozó minden területen is… és még sorolhatnám. Igen, azt hiszem, van még mit tenni. Végül röviden szeretnék szólni arról, hogy változatlanul fontos számunkra a környezetünkel kapcsolatos elméleti kérdések tisztázása. Életművek, kortárs művészeti alkotások megismertetése. A példaadóan megújított történelmi és kortárs környezet megmutatása, az információ szabad áramlása. Reményeim szerint mindez az együttgondolkodást is segítheti, mint ahogy a mai konferencia, is úgy gondolom, hozzájárul ehhez. Jó konferenciát kívánok előadónak és hallgatónak a mai napon.

Történelmi város és kortárs művészet – Vizuális művészet és mecenatúra

A korábbi konferenciákon, de más alkalommal is sokszor megfogalmazódott épített környezetünkkel kapcsolatban a különböző vizuális alkotó területek együttműködésének szükségessége. Azt hiszem ez egy olyan igény, amelynek hiányában környezetünk megújítása nem képzelhető el.

5

A városképek olyan gyorsiramú, sokszor meghökkentően léptékváltó változásaihoz, amelyeket a világ manapság átél, legfeljebb a XIX. sz. második felének urbanizációs változásai, robbanásszerű átalakulásai hasonlíthatóak. E múltszázad előtti idők végén az eklektika néhol nagyonis brutális mozdulatai söpörtek el középkori, barokk és klasszicista várostesteket (gondoljunk Hausmann báró párizsi gesztusaira, vagy a pesti egykori városközpont struktúrájának eltüntetésére – az Erzsébet híd építése ürügyével) – most Európában, de elsősorban Arábiában, főképp pedig Ázsiában, jelesül Kínában élhetünk – tapasztalhatunk meg nem évtizedekben, de években mérhető urbanisztikai detonációkat. E helyeken már nem csupán gyors átalakulásokról beszélhetünk, de sokmilliós városok tűnnek el s épülnek újjá – vagy éppen fel (lásd Dubai). Nyilvánvaló persze, hogy bennünket Európa ilyetén átformálódásai érdekelhetnek igazán, – eme átformálódások okai – céljai, hatásai életformákra, mozgásformákra, magára a polgári létezésre, a közösségi tudatformálás (közösségformálás) felelősségére, e formálódások esztétikai minőségére, s ezen új esztétikai minőség hatásai egyénre, csoportokra, városi közösségekre, akár egész társadalmakra is. A XX. század egésze az építészeti útkeresések ideje – a század eleji eklektikától a szecesszión, a premodernen, az avantgarde-on, a Bauhaus – modern útkeresésein – az új-brutalizmuson, a strukturalizmuson, a japán metabolista mozgalmakon – a jelen újposztmodern, dekonstruktivista – organikus – új-avantgarde konstruktivista – biomorf – vagy épp – legnagyobb hatású high-tech mozgásáig. Már e felsorolásból is érzékelhető, hogy maga az építész is – azaz jómagam, a nagyonis gyakorló architekt, aki azért igencsak figyeli környezete szellemi és materiális alakulását – igencsak bajba kerül, hogy e stílusfelsorolásából valamilyen irányzatot el ne hagyjon. Az az információs robbanás, amely a XX. sz. vége – XXI. sz. fordulója táján egész életünk átformálását vállalta fel – vagy előre nem is látható méretben „deformálta” át, az inputok olyan men�nyiségével árasztott el bennünket, amely áramlást az emberi agy felfogni, s főleg szelektálni már egyáltalán nem képes, s a minőségi szelekció hiánya rányomja bélyegét mindenre, amit ez az említett robbanás érint; jelesül az építészet – a városépítészet egészére. Ez az „információs” világ, ez a robbanás azután „kiváló” társat kapott átalakító mozdulataihoz a végtelenül nyereségorientált piac, az egész világot elárasztó absztrakt pénz, a jobbára lerabló, néha presztízstőke alakjában. A spekuláció, amely oly sok esetben (pl. értékes városközponti, – vagy előnyös táji – környezeti pozíciójú területeken) a telket – területet eleve magasabb értékkel méri, mint a rá kerülő házakat, e mércéjével létrehozta az ún. eldobható építészet fogalmát és kategóriáját, azt ugyanis, hogy ha több nyereséggel kecsegtető funkciót talál saját telkére, azonnal lebont – akár esztétikai értelemben értékesnek is mondható objektumokat, hogy azokat új értékhordozókkal cserélje fel. Ehhez az építészethez persze megtalálja azokat a korszerűnek kikiáltott építési technikákat és anyagokat is, amelyek első látásra, a használatba vétel pillanataiban akár lenyűgözőek is lehetnek – ám testükbe bújtatva már ott él az elbonthatóság ígérete – lehetősége – trükkje. Nos, hogy ne keserítsek el mindenkit e meglehetősen pesszimista „világképemmel”, a jelen építészeti átalakulásai lehetnek lenyűgözően szép gesztusok is, új térvilág letéteményesei, új élet – és közösségformák befogadói, soha nem látott aktusai az épített/tér horizontális és vertikális felszabadulásának, a derékszögű kordináták amorf-biomorf hullámvetéseinek, az építészet – a táj-környezetépítés és a képzőművészetek egészen újmódi, léptékváltó találkozásainak (amely együvé tartozásokat az építészettörténet azért a múltból már nagyon jól ismer). 6

Korábban felvázolt negatív urbanisztikai tapasztalataimból megemlítem pl. Brüsszelt – ezt az egyébként igen-igen gazdag várost, aholis több utazásom során láttam, ahogyan a 60-as 70-es és 80-as évek függönyfalait, falhártyáit lebontják, s helyükre újmódi, korszerűbbnek nevezhető homlokzatokat függesztenek, a kulisszaépítészet bevált szabályai szerint. Ám, a rossz házak rossz arányain, az embertelen monokróm szürkeségen, a technicista monotónián ezek az akciók mit sem segítenek. Ám ez év szeptemberében módomban volt kb. egy hetet Barcelonában tölteni, s ez az egy hét visszaadta a mai építészet igazságaiba vetett (már-már veszendő) hitemet. Valamikor, a 70-es évek eleje-közepe táján voltunk – feleségemmel együtt egy olyan spanyol körúton, amely épp Barcelonával fejeződött be, ám abból a másfél napból, amelyet akkor ott töltöttünk, szinte csak a Casa Milá, meg a Sagrada Familia halvány emléke maradt meg számunkra, no és valami „fény” az akkori Ramblas életéből. Most, e nyolc nap alatt épp a Ramblas-n laktunk, valahol félúton a Catalunya tér és a Columbus emlékoszlop, azaz a kikötő között. A Hotel Oriente valaha Picasso, Miro, Tapies, s a katalán művészvilág törzshelye volt, s az eklektika és a „modernismo” első találkozásából született igen szép ház, amely később – mint szálló – tönkrement, s most, épp jelenünkben kezdi új – reneszánszát élni, teljes rekonstrukciójával. Gyönyörű ősz fogadott minket, a Ramblas 30-40 m-es platánjai már erősen sárgultak, s e sárga-halványzöldarany fényen át néztük szobánkból a promenád fantasztikus, zsibongó életét, a sokezres tömeg ide-oda áramlását, a kávéházi-éttermi teraszok, virágárusbódék és állatkereskedők pavilonvilágát, az „élő-szobrok” bemázolt arany-ezüst-tarka testjeit, s a franciaerkélyről megpróbáltam néha leskiccelni ezt a lerajzolhatatlanul mozgó színpadi játékot. Barcelona új élete már az 1929-es világkiállítással elkezdődött ugyan, ám a polgárháború, Franco diktatúrája, a katalán mozgalmak megtorlásai ezt a fejlődést visszavetették. Új lendületet a város fejlődése az 1992-es olimpia megrendezési jogával kapott – s ezidőben épültek meg – immáron igen tudatos városfejlesztési akciók nyomán a Montjuic hegyen a sportlétesítmények, s épült meg a Port Olympic – azaz a belváros új kikötői területe. A Rambla del Mar remek szerkezetű mozgó hídja, a World Trade Center, az egész terület távoli Jelét adó „felhőkarcoló”-pár (megjegyzem, jóval közelebb épülve a „gótikus városhoz”, mint pl. a még mindig magasháztilalom alá eső pesti Hungária körúti területek – no de erről majd később), – s újabban felépült Eric Miralles Marenostruma is, ez a gyönyörű, páros-üvegtestű torony, fantasztikusan megfaragott-meggyűrt ugyancsak üveghártyájú konzolaival, – a tenger és az ég fényeivel játszva – a Barcelonetta bejárata közelében. S még az olimpia idejére készült el Frank Gehry „Hala” is, ez a valóban halformájú nagy, rácsos szobor – amely tényleg izgalmas és szép, s az ember egyáltalán nem gondolkodik el azon, hogy most szobrot vagy építészetet lát benne. S ott áll Roy Lichtenstein „Barcelona Kapuja”, Rebecca Horn dőlt torony-imitációja a strand homokjában, s folytathatnám az ezidőben született művek felsorolását. Ez a városfejlesztés ma is – igen tudatos előtervezéssel – tart még, és ez a tudatosság (épp Budapest negatív összehasonlításában) lenyűgöző. Hiszen, ma is épül a Diagonal Mar – azaz a kikötő, Herzog és De Meuron Forumával, a süllyesztett sztrádákkal, s az elképesztő méretű parti létesítményekkel. És beljebb, immáron a várostestben, némi együttlátásban a Sagrada Familiával, épp manapság adták át Jean Nouvel Torre Agbar-ját – ezt a 144 méteres high-tech kúpot –, amely este, fénylő testével igen szép lehet, ám még igencsak „lepukkant” városi környezetével engem nem túlzottan fogott meg (Foster londoni „uborkája” jobb!). De bent, a város mélyén a Ramblas melletti Garcia negyedben ott „él” Richard Meier gyönyörű, fehér testű, transzparens, átlátható és mégis igen rafinált térstruktúrájú Kortárs Katalán Múzeuma, az ugyancsak üvegtestű Katalán Kultúra Háza – egy szikár, barokk egyetemi udvar mellett, azzal egymatériájú, eleven életet indukáló, sokrétű térvilágával.


Dr. Finta József ■ A kortárs építész gondolatai a változó városképről I.

7

Itt is szép, fényes ősz fogadott, de erős, harapós széllel. Szakmai út volt, – így a régi városból alig láttam valamit – ám az újból, a ma fejlesztettből annál többet. Koppenhága, ha lehet, még jobban együtt él a tengerrel, mint Barcelona – így a városfejlesztés főbb irányai is a partokhoz, a kikötőkhöz, az öblökhöz tapadnak. Végtelenül tudatos koncepcióval épülnek az új negyedek – s ezek messze nem az eldobható építészet kategóriájába tartozó építések. Feszes, értelmes, – s a Barcelonainál talán keményebben fogalmazott, akár azt is mondhatnám, kevesebb érzelemmel, invencióval szervezett urbanisztikai gesztusok ezek, de magasrendű, érinthetetlenül biztos minőségű házakkal – sok üveggel és acéllal, fémmel, kővel, visszafogott, szép high-tech hangulattal, s néhány kiemelkedő gyönyörűséggel! Új városrész, aholis előbb megépítik a számítógép vezérlésű, azaz emberi vezetés nélküli gyorsvasutat, metrót (jaj, Budapest 5-ös metrója!), a sztrádát, a teljes infrastruktúrát, s majd mindezután a lakó és irodatömböket. Ahogyan említettem, az üveg itt is meghatározó homlokzatképző anyag (szemben Budapest üveg-ellenes elméleteivel) – s néhol ez a high-tech világ „hullámot ver”, épületszobrokat alkot, művé és jellé, szimbólummá magasztosul! És, beszélhetünk persze a lisszaboni Expo tengerpartjáról, e part képzőművészeti alkotás-szintű tájépítészete föld-hullámairól, a Land-art tudatos használatáról, és beszélhetünk a nyilván többek által ismert berlini, vagy párizsi városfejlesztési aktusokról – Bécs új dunaparti negyedeiről, fémüveg tornyairól, amelyeket járva és szemlélve, Budapest leváltott főépítésze meghozta azt a „törvényt”, amely szerint Pesten bármely léptékű tornyot úgyszólván tilos építeni. És most, mindezek után, enyhén lehorgasztott fejjel – jöjjünk haza! Budapest gyönyörű város – messzi nézeteiben, ahogy a Savoyai szobor felől nézvést ragyog az őszi fényben, ahogy a Dunán hajókázva feltárulnak szépen komponált partszakaszai – a hidak keretezéseiben, ahogy a Gellért-hegyről, a Gül Baba türbétől, a Halászbástyáról, a Rózsadombról mustrálva a város két teste rátapad a Dunára. És szép a Millenniumi városrész, a „furcsa” Nemzeti Színház vagy a Művészetek Palotája felől is, amint a partszakasz inflexiója rávezet a hidakra, a Gellért hegyre, a Várra, a budai hegyekre; – igen, ilyen szépléptékű, ilyen kiegyensúlyozott formaiesztétikai feszültségben élő városa talán az egész világnak nincs. Ám ilyen álmok nélkül vezetett, ilyen dezorganizáltan szétszakított fejlesztésekkel tönkretett, ilyen roncsolóan, gyáván konzervatív szemléletű város is alig akad e földkerekén!

8

a Kormányzati Negyed 400 m-es monokróm, hatalmas tömbje épülne meg a Podmaniczky u. elején – a maga teljes környezeti szervetlenségében, – egy ilyen tett illegitim városi és kormányzati akció lenne. Ám, ha e negyeddel együtt megépülhetne – az egész pályaudvar lefedésével együtt ez az új, majdnem városközpont léptékű sűrűsödés, amely egyesíteni lenne képes a szlömösödő Terézvárost az Újlipótvárossal, a Körutat és a Belvárost (az Eiffel csarnokon keresztül) a Városliget – Állatkert – Hősök tere – Múzeumi negyed zónájával, nos egy ilyen léptékű cselekedet már legitimizálhatná még a talányos értékű és szükségességű Kormánynegyedet is! Azt, hogy bizonyos, óvatos, lokalizált területű „ráncfelvarrások” történtek, történnek nálunk is, nem tagadható. Néhány gyalogos utca kikövezése, a ferencvárosi tömbrehabilitációk, a budai Kopaszigát sikeres tájépítészeti-építészeti rendezése, a Szabadság tér újraparkosítása, a Szent István tér újjászületése, az Erzsébet téri „Gödör” formálása – nos, ezek értelmes kis lépések, ám a legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy végre újra megszülessen egy eleven életet élő, egységes Belváros. A rész-koncepciók öt évtizede, kiemelten pedig 90 óta, nem álltak össze egy akarattá. Ez az akarathiány legpregnánsabban a Duna kezelésében, értelmezésében, városi szerepe értékelésében (leértékelésében) jelentkezik. Micsoda új érték, európai cselekedet lehetne egy olyan egységes ívű, lendületű partszakasz, amely a Vigadó tértől a Belgrád rakparton, a Közgazdasági Egyetem előtti partszakaszon, a Közraktárak és a Nehru park területén, a még aluszékony Millenniumi Városközpont, s akár a Soroksári Duna-ág partja teljes hosszában a vízig vinné ki a gyalogosforgalmat (pl. az alsó rakpart részbeni lefedésével), a mögöttes városrészek életét kihozva a város főútvonalára, kávéházakkal, éttermekkel, galériákkal, parkokkal s ilyen léptékben gondolkodó képzőművészeti alkotásokkal teremtve egy egységes nagyvonalú gesztust, hatalmas teraszt, a kultúra, a szórakozás, a gasztronómia számára, amolyan „barcelonai” gondolkodással! S mi mindent lehetne kezdeni azzal a budai zöld zónával, amely a Gellért-hegytől a Tabánon át, a Horvát kertet magára fűzve, átértékelve s újra értelmezve a Vérmező szerepét, bekapcsolva struktúrájába a Mechwart ligetet, a Papkertet, a Millennáris parkot, a Marcibányi teret, kijutna a Városmajor, majd a Hűvösvölgy területéig. Nos, ilyen adottsága ugyancsak alig van a világ bármely más városának – mi meg mit sem kezdünk ezzel az urbanisztikai, táji-környezeti csodával! Külön kérdése városi jövőnknek maga a városkontúr, a ma még oly csodált egységű 20-30 m-es eklektika. Valóban ilyen féltékenyen őrzendő ez a pesti várostest, ilyen érinthetetlenek magassági viszonyai.

Hogy mi az oka annak, hogy a magyar társadalom szelleme ennyire „visszafogott”, ennyire konzervatív, ennyire tájékozatlan urbanisztikai-építészeti-művészeti, vizuális-esztétikai ügyekben, arról talán nem egy gyakorló építész kellene beszéljen, hanem egy társadalomkutató, egy szociológus, várostörténész, esztéta, „européer” urbanista (ha van közöttünk ilyen!). Nem az építészet teremt városi életet, teremt közösségeket, teremt magának értő-befogadó polgárságot, hanem – sajnos, fordítva. Egy emelkedettebb szellemű civil társadalom követelhetné ki a mindenkori városvezetéstől, hogy messze tekintő álmai legyenek, hogy fejlesztési elképzelései, ha egyáltalán volnának, tudatosak, „up to date”, maiak, egyben keresztülvihetők is legyenek, s hogy céljuk egy sokkal elevenebb életet élő, közösségi hatású város legyen. Mert, a Liszt Ferenc tér nyár-déli nyüzsgése, a Szt. István tér elevenedése, a Ráday utca oly sokat emlegetett életre keltése hol van Barcelona, Lisszabon, Bécs, vagy pl. Ljubjana, Prága, Varsó, s legújabban akár Pozsony közösségi életétől. Hol rontottuk el, hol a bajok gyökere, mennyire szakmai, gazdasági, társadalmi a botrány a csapás?

Vajon, nem férne e testbe bele itt – ott némi új feszültség, valami ritmusváltás, valami felhullámoztatása e túlnyugodt háztengernek? Semmiképp sem gondolok arra, hogy Budapest valamiféle Frankfurt – London képletre vágyna, hogy azok a (szerintem hiányzó) vertikális hangsúlyok, amelyek nagyonis megférnének bizonyos léptékben a külső körút – jelesül a „Hungária gyűrű” mentén –, lopakodjanak be a Belvárosba is (ahogyan egyébként azt a Bauhaus gondolta egykoron, lásd a 30-as évek Városháza pályázatát). De az, hogy cca. hét-nyolc éve küzdök-küzdünk azért, hogy az Árpád hídi tengely részeként, a Váci út-Róbert Károly körút sarkára, az eleve ott létező Rendőrségi Székház 93 m-es antennatartó építménye és a Nyugdíjbiztosító 75 m-es kubusa mellé két mini-tornyot tegyünk (a 75-110 m közötti magasságig nyúlóan), egyben pedig egy kerület-központot is formáljunk alattukmellettük, s a minden mozdulatában átpolitizált város és kerület még az ilyen mozdulatoktól is megrémül – megépítésüket gátolja –, ez bizony már elgondolkodtatóan beteg gyávaság, komplex rémület bármely értelmes progresszióval szemben!

Mostanság épp a Kormányzati Negyedről szólnak a hírek, – folynak, mint csapból a víz. Legyen, ne legyen, mért legyen – nos, ehhez nem szólnék hozzá. Az azonban biztos hitem, hogy ha csupán

Igen, ismétlem, a magyar társadalom, ez a polgári gondolkodástól, gondolati szabadságától megfosztott álmos massza, igen konzervatív módon él egyelőre, s azokat az építészeti-képzőművészeti-


Beszélhetünk persze más, s hasonlóképpen pozitív példákról a jelenkori városfejlesztések témaköréből. Igencsak érdekes utam volt – igaz – igen rövid, kétnapos – Barcelona után közvetlenül – Koppenhágába.

9

urbanisztikai cselekedeteket, amelyeket külföldi útján esetleg megcsodál, itthon elképzelhetetlennek, befogadhatatlannak érzigondolja!

Dévényi Sándor ■ A város és építésze

A szemlélet, a nemzeti-városi közösségtudat, az élnivágyás ereje-hite kellene megváltozzon, s olyan humán tartalmú, egyben pedig újító szellemű és kísérletező bátorságú legyen, amely spirituális erő majd megteremtheti a maga új materiális környezetét. Hogy ez a változás mikor, milyen hatásra következik be majd nálunk, vagy hogy egyáltalán bekövetkezik e valaha, azt nem egy öreg építész kell Önöknek megjósolja!

Konferenciáinkon egy-egy jelentős eseményhez kapcsolódó művek, életművek bemutatásával az építészet és a környezettervezés egységére hívjuk fel a figyelmet. Ezúttal „Pécs, Európa Kulturális Fővárosa” terve indokolja, hogy a neves pécsi építész, Dévényi Sándor, a magyarországi szerves építészet ismert alakja munkásságát mutassuk be.

1973-75 között az IPARTERV-ben dolgozik, 1975-80 között Pécsett a BARANYATERV-ben. 1978-80 a BME műemlékvédelmi szakmérnöki továbbképzését végzi. 1980-87 között a DTV (Dél-dunántúli Tervező Vállalat) dolgozója. 1980-tól 82-ig a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolája hallgatója. 1987-ig legfontosabb tevékenysége Pécs történelmi belvárosának rehabilitációjában való részvétel. 1987-ben a Lakásépítő Mérnöki Irodában dolgozik, majd a Pécsi Építész Iroda Kisszövetkezet alapítója, alelnöke. 1990-től a Dévényi és Társa Építész Kft ügyvezetője. A Kós Károly Egyesülés alapító tagja, az Aradi Vértanúk szobrai Alapítvány alapítója és vezetője, a Dunántúl Autópálya Kht (DUTAP Kht) ügyvezető igazgatója. A Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola címzetes főiskolai tanára. A Dél-dunántúli Építész Kamara elnöke, tagja a Magyar Építőművész Szövetség elnökségének és a Magyar Művészeti Akadémiának. Díjak: 1988-ban Ybl Miklós díj Pécs történeti belvárosában végzett építészi tevékenységéért. 1994-ben Pro Architektúra díj a pécsi Munkácsy-udvar tervezéséért. 1996-ban Pécs város Millecentenáriumi Díja. 1999-ben Kossuth-díj. Fontosabb publikációk a munkásságáról: • Magyar Építőművészet: 1985/1.; 1987/2.; 1989/6.; 1993.; • Műemlékvédelem:1987.; • Art (Németország)1987/2.; Architecture (USA)1987/9.; Project (Csehszlovákia) 1987/1. • Mozgó Világ 1987.; L’Architecture d’ Anjours d’ Hui (Franciaország) 1992/4. • The New Hungarian Quarterly 1992/2.; Balkon 1994/7.; Word Architecture 1993/3. • Családi Ház 1992/3.; • Szép Házak 1993/3; /6; 1994/1; /3; 1995/4; /5; 1996/1; /3; /4; /6; 1998/2 • Széplak 98/4. • Magyar Televízió: Unokáink is látni fogják ... 1986; 1996 • Donátor: A Tábornokok Szobrai 1996.; Die Kompromittierte moderne (Anna M. EifertKörnig, Budapest 1994) • 581 Architects in the Word (Japan, 1995, Tato Shuppan) • Évek, művek, alkotók (Ybl díjasok és Műveik 1953-1994. ÉTK. Budapest, 1995.) • A Dunántúl Autópálya koncepcióját ismertető publikációk különböző lapokban és folyóira tokban, stb. Könyv: Vallomások ... Dévényi Sándor (Bp., Kijárat kiadó 1996.)

10


1948-ban Pécsett született. A középiskolát a pécsi, Újmecsekaljai Gimnáziumban végzi. Építészmérnöki diplomáját 1973-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzi. Nős, négy gyermek apja.

11

Városrehabilitáció, Műemlékhelyreállítás: • Részvétel a pécsi belváros rehabilitációs munkáiban (1975-98) Tömbtervek: Líceum-tömb, Kazinczy-tömb, 05-ös, 47; 48-as tömb • Pécs, Északi érintő út (Aradi vértanúk útja) – Kálvária alagút építészeti tervezése (Kistelegdi Istvánnal) (1981-85) • Pécs, pincemegerősítések építészeti tervezése (1975-) • Utcaburkolatok tervezése: Pécs, Citrom utca; Király utca, Színház tér; Keszthely, Fő tér, stb. • Pécs, Ágoston tér, Kálvária utca útátvezetés, műemlékvédelem és építészeti tervezés (1998) Műemlékhelyreállítási munkák: • Pécs, Tímárház (1976-85) , Felsőmalom u. 9.; 11.; 16., Király u. 40.; 27. Szentegát: Kiskastély (1996)

• Budapest, Lágymányosi Szent László Duna-híd hídszerkezet építészeti formatervezése, hídfők, lépcsőfeljárók építész tervei. (1991-96) • Dunántúl Autópálya koncepciótervének szerkesztése, tanulmányterv készítésének irányítása 1991-től, folyamatosan publikációk szervezése, előadások tartása a témáról. Budapest, Szent Gellért tér, Forrásház, 2002 (társalkotók: Hales Iván, Baranyi Bálint, Dobány Sándor

Lakóépületek: • Pécs, Lakodalmas ház (Hunyadi út 2.) (1984) • Villámsújtotta ház (Felsőmalom u. 2.) (1978-84) • Bikafejes ház (Kazinczy u. 3.) (1981-85) • Villa a Mecsekoldalban (1986) • Makár Tanya együttes (Középmakár dűlő) (1992-98) Családi házak, társasházak. • Paks, Nyugdíjasház (1987) Társasházak és családi házak Budapesten, Érden, Telkiben, Szekszárdon, Siófokon, Nyíregyházán, Budakeszin, Nagykanizsán, Mohácson, stb. Iroda és középületek: • Pécs, Római udvar (Teréz utca 11.) (1991) • Munkácsy udvar (Munkácsy u. 9.) (1992) • Hungária irodaház (Hungária út 45.) (1993) • Bagolyvár étterem (Felsőhavi dűlő) (1992) • Budapest, Corvinus Szálloda (IX. ker. Angyal utca) • Gyógyszállók tervezése (Harkány 634 ágyas szálló (1990), Csongrád (400 ágyas 1990), Szigetvár (400 ágyas 1991), Budapest- Sasad (1991. 800 ágyas, konferencia központtal) Marcali (400 ágyas, 1998) • Budapest, Szent Gellért Gyógyszálló rekonstrukciós tervezése (1995-) Városrendezési tervek: • Pécs, történeti belváros tömbrehabilitációs tervek • Pécs, Újpatacs beépítési terv • Paks, Óváros RRT. • Nagykanizsa, Téglagyári lakónegyed beépítési terv • Szekszárd, Csatári lakónegyed • Pécs, Kálvária-domb rendezése • Pécs, Kálvária utca új nyomvonala (sétány és forgalmi út, városfal helyreállítással) engedélyezési és kiviteli terve Egyéb tervek: • Budapest EXPO’ 96. beépítési-, arculat- és épülettervezéseiben részvétel, (1993-95) 12

Villámsújtotta ház, 1984 Jókai tér felújítása, 2002 (társalkotók: Hales Iván, Baranyi Bálint)


Főbb munkák:

13

Sersliné Kócsi Margit ■ Változó arculat – a dunaparti kulturális negyed Szemelvények a „Budapest” című könyvből Dr. Borsos Béla Budapest városképe című fejezetéből A város önálló műalkotás, a város életének, lényegének sajátos tükörképe. Várostörténet jelentősége – a város „szerzői” az évszázadok. A város kerete – a táj, a város arculata elválaszthatatlan ettől. Budapest – táj – Duna (elválasztó, védelmi, határjellegű) – domborzat Buda – Pest (Hegyvidék – Alföld) – kettőssége a városban mindenütt érzékelhető Állandóan változó városi élet – a táj állandósága „Budapest a Duna gyöngye” – Budapest főútvonala a Duna Kettősség – a folyam a partokról – a vízről a város 300-600 m optimális szélesség: – még van vizuális kapcsolat – de elég nagy ahhoz, hogy meghatározó elem legyen A hidak ritmusa, sűrűsége – szinte minden híd elhelyezése vitatott.

Rákóczi u. 67., 1975-2007 (társalkotó: Hales Iván)

Hild János (Salesl, 1761 – Pest, 1811) építőmester, 1786 – építésvezető Bécsben. József nádor idején Szépítési Bizottmány elnökeként a XIX sz. elején (1805) megpróbálják Pest városszerkezetét rendezni. 1870-es évekig ők a városfejlesztés gazdái. Ők alapozták meg a sugárutakat, pl. megtervezték az Üllői úti fasort, a Vigadó építése, a pesti városfalak és kapuk lebontása is e szervezet nevéhez köthető. Hild József (Pest, 1789 – Pest, 1867) építész Apjának, Hild Jánosnak irodájában dolgozott, aki Pest nevezetes városrendezési tervének készítője volt. 1814-től 1859-ig több mint 100 épületet tervezett a kerületben. Vidéki templomai mellett fő működési területe neki is Pest, ahol számos palota és lakóház építkezése döntően hozzájárult a klasszicista városkép kialakulásához. Hild József építette az egykori pesti Duna-part klasszicista Alsó- ésFelső - Duna-sor legszebb épületét, a Rak-téri (ma Roosevelt tér) Lloyd-palotát (1945-ben rommá lett), és a régi pesti városházát. 917 db. épületterv, Valero Gyár – HM, Császár-fürdő. Jellegzetes pesti bérház, bérpalota kitalálója. Hild Károly (Pest, 1803 – Pest, 1863) építész Hild János fia. Pallérként dolgozott.

Római udvar, 1991 (társalkotó: Masszi Pál)

14

Hild Vencel (Klattrau, 1770 – Sopron, 1834) Hild János testvére. Sopronban a Hild család egyik ágának képviselője, Vencel szerzett hírnevet. Soproni megyeháza 1821-29.


Megye u. 4., 2002 (társalkotók: Papp László, Dobány Sándor)

15

Hild Ferenc Hild Vencel fia, soproni építész. Nagycenk Széchenyi kastély – 1820-ban, apja halála után Széchenyi István lett a kastély ura, aki Hild Ferenc soproni építész vezetésével 1834-40 között ismét átépíti a kastélyt. Klasszicista térképzés Hild József által tervezett épületek. Új városrész: a Dunára néző házaknál egységes építménymagasságot ír elő, hogy több ház együttesen nagyobb szabású homlokzatot alkosson. Így lett az európai hírű egységes klasszicista pesti Duna-part tervének legjelentősebb ténylegesen megvalósult részlete.

Hild József: Kirakodó (Roosevelt) tér és az új városrész

Szépészeti Bizottmányról (1808) Városrendezési terve (1805) Pest kialakulása szempontjából az első olyan terv volt, mely az egész városra vonatkozóan a mai értelemben vett szerkezeti terv fogalmát közelíti meg. Szabályozási elgondolásokon túlmenően intézkedési javaslatokat is tartalmazott. 1847-ben meghalt József nádor. Huszonhárom évvel József nádor halála után megszületik a második Szépítő Bizottmány, ezt a „Bizottságot” Közmunkák Tanácsának hívják és gróf Andrássy Gyula az elnöke. 1872-es szabályozási terv

Belső Ferencváros Budapesti Corvinus Egyetem

16


Terv jelentősége Ferencvárosra nézve Hild három részre osztotta tervezetét: a régi városban, az új városban (Lipótváros) és a külvárosban végrehajtandó szabályozásokra és intézkedésekre. A régi városban csupán kisebb utca-igazításokat javasolt. A Kálvin tér mai alakját ő szabta meg. Az Üllői utat ugyancsak kiegyenesíteni és szűkíteni kívánta K-i öblösödése megszüntetésével, ennek eredménye lett a Kálvin tér felé keskenyedő belső Üllői út. A József- és a Ferencváros külső részeinek városszabályozási és parcellázási javaslatai a legjelentősebbek. Értékes, meg nem valósult gondolata volt a Duna vonalának szabályozása és a Duna-parti sétányon hatsoros fasor létesítése. Szerepelt még tervében a Dunába vezető csatornák létesítése, az Üllői út fásított vonalvezetése, a későbbi Teleki tér és Kálvária tér körvonalai.

17

Közraktárak

Közraktárak látványtervek

Nagyvásártelep és környéke KSZT


Millenniumi városközpont

Nehru park

18

19

Nagyvásártelep és környéke – Kvassay út menti terület városépítészeti pályázati tervei

Helembai Mihály ■ Természeti környezet és a város – koncepció és megvalósulás Előadásom célja, hogy bemutassam Angyalföldet, mint dinamikusan fejlődő társadalmi környezetet, kiemelve annak jelentőségét, hogy az épített és a természeti környezet fejlesztése egymástól elválaszthatatlan, nem létezhet, nem működhet hosszú távú együttműködés nélkül. Azt a szándékot kívánom nyilvánossá tenni, hogy minden olyan partnerrel szeretnék szövetséget kötni és együttműködni, aki a közterületek, a vizuális kultúra alakításában, élhetőbb városi környezet megteremtésében partner, segítőtárs lehet. Egy társaságot vezetek, melynek feladata - ez küldetéséből ki is derül - az önkormányzati közterületek és zöldterületek, intézményudvarok fenntartása és fejlesztése. Munkám során a vizuális kultúra, az életmód, a köztisztasági állapotok nyomon követhetők. Ezek változásaira a lakosság roppant érzékenyen reagál. Ezért masszívabb hidat szeretnék verni a különféle szakmák képviselői, különösen az építészek és a környezetvédők között.

Képzeljenek el egy korai kort, ahol a Duna és Rákos-patak összefolyását egy ősi, érintetlen környezet jellemzi. Itt honos a rákosi vipera, a patakban hemzsegnek a rákok és óriási a természeti gazdagság. Könnyű átkelést biztosító szigetek vannak a Dunában ívóhelyet biztosítva az értékes vizáknak. Hadak seregelnek erre és a Váci útról indulnak a fontosabb kereskedelmi utak. Ez az ősi természeti környezet, a maga bájával és természetességével vonzotta az utazókat, többen meg is telepedtek itt. A Rákos mezeje számtalan történelmi esemény helyszíne, birodalmak határa volt. Itt épültek ki azok a települések, amelyek előképei voltak a mostani Angyalföldnek. A kiegyezés kora utáni időszakban, a korábbi települések helyén megtelepedett az ipar. A századforduló után, a 30-as években a polgári fejlődés építészeti környezeteként kialakult az Újlipótváros. Később a gyáripar és a szocialista ipari kultúra fellegvára volt a Váci út. Jelentős környezetszen�nyező iparok, vállalatok jellemezték a kerületet. Kialakult Angyalföld struktúrája mely már közelített a maihoz, ahol több eltérő karakterű településrész „város” él együtt. A természeti környezet is jelentős változáson ment keresztül. A korábbi ősi természeti táj jelentősen megváltozott, eredeti formájában eltűnt. Íme az urbanizáció hatása, mely az állandó konfliktus és folyamatos kompromisszum a természet és az épített környezet világa között. Ez valószínű az ember természetéből adódik aki egyrészt maga is természeti lény, része a természetnek melyhez ösztönösen vonzódik. Másrészt, mint társadalmi lény fokozatosan elidegenedik attól, előbb-utóbb megteremtve magának izolált, teljesen művi környezetét. A kettő között óriási ellentét van és itt kell harmóniát, szinkront teremteni. A megváltozott természeti környezet legfőbb, megőrzött jellemzője a két vízfolyás, Duna és a Rákospatak, amely ma is meghatározza a zöldterületek struktúráját. A bemutatott légi felvétel, a zöldterületi intenzitást mutatja. Természeti kincseink közé tartoznak az olyan fővárosi és európai értékek, mint a Margit-sziget és a Szent István park. A fejlesztési tartalékok közé tartozik a Népsziget és a vízfolyások mentén kialakuló zöldterületek. 13 millió m2 összterületből a légifelvételek alapján 3 millió m2 a zöldfelület. A Margit-sziget mellett több mint száz összefüggő zöldterület található. 57 játszótér, 20 labdapálya, rengeteg műtárgy, játék és olyan eszköz, amely napi fenntartást igényel. Ide tartozik 60 intézmény, melynek az udvarait is mi tartjuk fenn, tehát szervesen kezelhetjük a többi zöldterületekkel. Angyalföld lakossága jelenleg százhatezer fő. A fajlagosok alapján elmondható, hogy kerületünk zöldterületekkel viszonylag jól ellátott. A fővárosi átlag 8,6 m2/fő. Nekünk 20


Egy kis időutazásra hívom Önöket.

21

A rendszerváltást követően óriási átalakuláson ment át a kerület. Nagy szerencsénk volt, hogy a rozsdaövezet korszerű infrastruktúrát, jó lehetőséget biztosított számunkra, amelyet az építészet ki is használt. A kedvező adottságok vonzották a tőkét és ma is óriási fejlődés tapasztalható. Jelentős életmódbeli változások következtek be. Angyalföld az egyik olyan kerület, ahol a korábbi gyáripar helyére teljesen más kultúra települt. Nézzék meg a Váci út változásait, ahol a kereskedelmi és szolgáltató szervezetek mellett jellemzőek az irodaépületek. Ez másfajta követelményeket támasztott a zöldfelületek, zöldterületek és a közösségi terek fenntartása, fejlesztése területén is. Megváltoztak a demográfiai mutatók, a lakótelepek kicsit elöregedtek, az új beruházások környékén pedig örvendetes jelenségekkel találkozunk. A fiatal beköltözők másfajta igényeket támasztanak melyeket igyekszünk figyelembe venni. Erősödik az a tapasztalatunk, hogy a közterületek állapota, a környezet színvonala nagymértékben visszahat az emberek közérzetére. Az emberek közérzete pedig politikai tényező. Ezért abban bízom, hogy a környezet állapotának javításában a közgazdaság-politikai kényszerek is erősebben hatnak a jövőben. Angyalföld építészete válaszolt a kihívásokra. A népsűrűségi adatokból is látszik, hogy nem tartozunk a sűrűn lakott területek közé, így az építészet számára még mindig kellő mozgástér marad, mely kedvező infrastruktúrával párosul. A fejlődésről együtt gondolkodunk az építészekkel, a helyi tervezőkkel és megfelelő stratégiákat alkalmazunk. A rendező elveket az „Európa 13” fejlesztési koncepció összegzi, melyben az építészek elképzeléseiket foglalták rendszerbe. A földrajzi rendező itt is a Duna és a Rákos-patak. Különböző klasztereket jelöltek ki és fejlesztési funkciókat adtak egyes területeknek. A tudatos gondolkodás és a befektetők meglévő igényei alapozzák meg a tudatos fejlődést. A környezettervezés és gazdálkodás területén mi is rendszerbe foglaljuk a zöldterületekkel kapcsolatos elképzeléseinket. Ezeknek a terveknek különböző elemei vannak, így van „illeszkedési” programunk. A kerület korábban is lehetőséget biztosított fővárosi jelentőségű kiemelt fejlesztésekre. A Margit-sziget, a Szent István park korábbi fejlesztések eredményei, melyek nagyon jól funkcionálnak ma is. A Rákos-patak, az Észak-pesti városközpont és a Duna vonala mind olyan területek, ahol akár a Közép-Magyarországi Régió programjaiban, akár a főváros fejlesztési elképzeléseiben megfogalmazott célok és konkrét projektek, is megvalósulhatnak. Ezek lehetőséget biztosítanak kistérségi, vagy kerületek közötti együttműködésre, összefogásra. Vannak kiemelt fejlesztési programjaink, olyan „pontszerű” fejlesztések, melyek során az egyes parkokat megfelelően átalakítva, az adott lakókörnyezet központi zöldterületeivé, rendezvénytereivé fejlesztjük. Ilyenek a Gyöngyösi sétány, a Gyermek tér és további több mint 30 ilyen célterület. Rendelkezünk komplex fejlesztési programmal is, melynek keretében a nagy lakótelepeket, az „úszótelkeket” körülvevő összefüggő zöldfelületeket korszerűsítjük. Terveink között szerepel a gyermekintézményekben és a közterületeken található játékok fejlesztése. Ismert, hogy az Európai Unió szabványosítási előírásai szerint a játékoknak 2008 végére szabványosnak kell lenniük. Ezek csak előképek, meglévő programtöredékek, melyek keretbe foglalják elképzeléseinket. Az igazi válasz a zöldterületi stratégia kialakítása lesz, melyben az épített környezet már meglévő stratégiai elképzeléseinkhez hozzá tudjuk igazítani a kerület zöldterületi-közterületi hálózatát, rendszerét. Meg tudjuk mondani, hogy azok a társadalmi, életmódbeli változások, amelyek főleg a rendszerváltás időszakában következtek be, milyen fejlesztéseket igényelnek a zöldterületi rendszerben. 22

Az a célunk, hogy a stratégiában mennyiségi paramétereket is megfogalmazunk, hogy megállítsuk a zöldterületek csökkenését. Ez nagyon nehéz, mivel minden egyes zöld négyzetméterért óriási csatákat kell vívni. Ennek ellenére mi az elkövetkező években ötvenezer m2 növekedést tervezünk. Az építészet most már lehetővé teszi, hogy a biológiailag aktív felületek növelése is hozzájáruljon a lakók közérzetének javításához. Javítjuk a fenntartási színvonalat. Az önkormányzatok forráslehetőségei nem bővülnek, ezért megpróbálunk mindenféle társadalmi összefogással, részvétellel segítséget, külső forrásokat bevonni. Végső célunk, hogy létrejöjjön az a zöldterületi hálózat, mely szervesen és folyamatosan alkalmazkodik a lakosság igényeihez. Ez része lehet annak az integrált városfejlesztési stratégiának mely a kerület komplex fejlesztését rendszerbe foglalja és a jövőben kulcsot jelent az EU forrásokhoz is. Kiemelt figyelmet fordítunk a vizuális kultúra fejlesztésére. 2004-ben az önkormányzat elfogadta közterületi arculattervét. Eredményeként működtetjük a tájékoztatást szolgáló köztéri tájékoztató infrastruktúránkat. Bár a terv korszerű, értékrendje még nem eléggé épült be a köztudatba. Úgy tűnik, ez is olyan terület, mint a színdinamika és vizuális kultúra, el kell telnie még néhány évnek addig, amíg a befektetők lehetőségei és a döntéshozók engedik ezeket az értékeket érvényre jutni. A műalkotások szintén hozzájárulnak a közterületek arculatának alakításához. Szökőkutak, csobogók, művészeti alkotások szép számban gazdagítják kerületünket. Fontosnak tartjuk a társadalmi együttműködést, mivel a környezet- gazdálkodás és a környezetvédelem olyan horizontális érték, mely minden társadalmi szereplő tevékenységét át kell, hogy hassa. Vannak szövetségeseink és vannak jó példáink. Ilyen az a védnökségi mozgalom, melybe bevontuk azokat a lakóközösségeket melyek a közterületek fenntartásában segítségünkre lehetnek. Vissza nem téríthető támogatással ösztönözzük, hogy tekintsék magukénak a velük határos közösségi zöldterületeket. Ezeket szépítik és óvják, megkímélve az adófizetők drága pénzét, melyet a fenntartásokra, a rongálások helyreállítására fordítunk. A tulajdonosi szemlélet, az együttműködés ezen a területen önmagában is értékteremtő erő. Parkgondnoki rendszert működtetünk, amely egy sajátos szocializáció is egyben. A szociális munkásokkal és az olyan emberekkel, akik ideiglenesen kiszorulnak a munkaerő piacról, a közparkokat tisztán tudják tartani. Tevékenységük közmegbecsülésnek örvend és kölcsönös előnyökkel jár. Az embereket vissza tudjuk vezetni a munkavállalók világába és segítségünkre is vannak. Kapcsolatban vagyunk a beruházókkal mivel növelni akarjuk a zöldterületek nagyságát és fejleszteni akarjuk azok színvonalát. A Foka öbölben, a Marina-parton, ahol zöldterület várományos területeink vannak, szoros kapcsolatot tartunk fenn az építőkkel annak érdekében, hogy a majdani, átadott területek megfelelő színvonalúak legyenek. Több közterületi rendezvényt tartunk. A föld, a fák és madarak napján az óvodás korosztálytól kezdődően az idősekig megpróbálunk minél több embert bevonni. Használjuk az informatika lehetőségeit is, hisz úgy gondoljuk, hogy ami ebben a kerületben zajlik, egyfajta társadalmi kommunikáció, amelyben mindenki részvételére számítunk. Azt szeretnénk, ha ez a kommunikáció interaktív lehetne. Katasztereket készítünk, felmérjük a rendelkezésünkre álló vagyonelemeket. Megpróbáljuk a meglévő eszközeinket, hálózatainkat széleskörűen használhatóvá tenni. Weblapokon térinformatikai eszközökkel közzétesszük, hogy hol, milyen korosztály számára, milyen lehetőségek érhetők el köztereinken. Számítunk a visszajelzésekre is, hogy az emberek elmondják véleményüket a közterületek minőségéről, a fejlesztéseinkről, elképzeléseikről. Úgy gondolom tehát, hogy ezen a területen van egyfajta társadalmi összefogás, akiket eddig megszólítottunk, nem utasítottak el bennünket. Valószínű, hogy – e tanácskozás résztvevőihez hasonlóan – Ők is felismerték: együtt sokkal többre mehetünk!


ettől jobb adottságaink vannak. A kerület eltérő karakterű lakókörzetekre osztható. Teljesen más Angyalföld világa, kertvárosi részeivel és az ott megtelepedett barnamezős fejlesztési lehetőségekkel. Megint más a Vizafogó, a Hajó gyári öböl és a Foka öböl környéke, ahol az Észak-pesti városközpont van kialakulóban. A belső kerületek zöldterületekben szegények és a területek fokozott igénybevételnek vannak kitéve. A külső területeken viszont jó fejlesztési lehetőségeink vannak.

23

A színes környezet szakértése, tervezése Jogszabályi környezete – Jogi szabályozás – Jogosultság – Szakértői, tervezői díj, honorárium

– Mikor kell színtervet, szakvéleményt készíteni? – Ki végezhet ilyen munkát? – Mennyibe kerül? – Hogy kell elkészíteni a színszakértői, színtervezői munkát?

Szabványossági környezete – Alkalmazás – Kötelező-e a szabványok alkalmazása? – MSZ –7 300 Coloroid -színrendszer A színszakértés metodikája – A színszakértés metodikája, tartalmi követelményrendszere, példák A színtervezés metodikája – A színtervezés metodikája, tartalmi követelményrendszere, példák Esettanulmányok – Mi lesz, ha az előzőeket nem tartjuk be? Jogi szabályozás A színtervezést – főleg az építészeti területen – számos jogszabály is kötelezővé teszi, bizonyos területeken, és bizonyos vonatkozásokban: – a 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet, az építészeti-műszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeiről, 4.§(2) pontja, mely már az elvi engedélyezési tervdokumentáció tartalmaként írja elő a színezést, a településképi követelmények tisztázására, és a tervezett építmény környezetbe illesztése, megjelenése bemutatása érdekében. 5.§ az építési engedélyezési tervdokumentáció tartalmául a 6. c) pontjában előírja, hogy a homlokzati felületek kiképzését, anyagát, színét meg kell határozni. – A Budapest Főváros Közgyűlésének 46/1998. (X. 15.) számú önkormányzati rendelete a Fővárosi Szabályozási Kerettervről, 9.§(4) pontja úgy szabályozza a városkép szempontjából kiemelt területeket, hogy az épületek közterületről látható homlokzatait színezni csak színezési terv szerint szabad. – A 2531997. (XII.20.) az Országos Településrendezési, és Építési Követelményekről, 50. § (2) g); és (4) általános megfelelőséget, rendeltetésszerű használatot, a környező beépítésbe való illeszkedést, és a településkép esztétikus alakítását írja elő. – Az 1997. Évi LXXVIII tv. Az épített környezet alakításáról, és védelméről általános rendelkezéseket tesz, valamint definiálja a tervezői, és a kivitelezői felelősséget is. – A Ptk. szomszédjogokra, és kártérítésre vonatkozó rendelkezései. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy jogszabály mindez ideig nem definiálta, hogy mi a színezési terv (helyesebben színdinamikai terv), és hogy az így jelzett tervdokumentációnak milyen tartalmi és formai, netán technikai követelményei vannak. A színtudomány történetében már viszonylag korán foglalkozott e kérdésekkel, de országonként némileg eltérően fogalmazta meg a színdinamikai tervdokumentációk követelményrendszerét. 24

Jogosultság Az engedélyhez kötött tevékenységeknél: – szakértői jogosultság (jogszabály rendelkezései szerint! - a szakértői cím védett!) szakági szakértői engedély igazságügyi szakértői engedély – tervezői jogosultság (jogszabály rendelkezései szerint!) építészeti tervezői engedély mérnöki tervezői engedély bizonyos művészeti, restaurátori engedély – Az engedélyhez nem kötött tevékenységeknél: bárki! A tevékenységet a jogosultság szabályozza! Szakértői, tervezői díj, honorárium – Szakértői díjak: MÉDI, Mérnöki Szolgáltatások Díjszabása/Mérnöki Kamara Bp. 1995./, a MK által aktualizálva A 33/2002. (XII.23.) IM sz., a 6/2002. (III.30.) IM sz., az 5/2000. (II.29.)IMsz, a 13/1998.(VI.10.) IMsz, a 10/1995.(III.28.) IMsz, a 2/1992. (I.23) IM sz., a 2/1990. (I.11.) IM sz., és az 5/1988. (VI.15) IM. sz., rendelettel módosított 3/1986. (II.21.) IM sz. rendelet az igazságügyi szakértők díjazásáról FEHÉR KÖNYV, útmutató/FIDIC Federation International Des Ingenieurs -Conseils (Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Egyesülete) 1991., és a TMSZ (Tanácsadó Mérnökök Magyarországi Szövetsége) 1993./ ÉPÍTÉSZETI ALKOTÁSOK és SZOLGÁLTATÁSOK DÍJSZÁMÍTÁSI SZABÁLYZATA/Magyar Építész Kamara, Bp., 2003./ – Tervezői díjak (külön szolgáltatás): ÉPÍTÉSZETI ALKOTÁSOK és SZOLGÁLTATÁSOK DÍJSZÁMÍTÁSI SZABÁLYZATA/Magyar Építész Kamara, Bp., 2003./ MÉDI, Mérnöki Szolgáltatások Díjszabása/Mérnöki Kamara Bp. 1995./, a MK által aktualizálva Művészeti zsűri által meghatározott díj – Elszámolási módok: Díjalap alapján számított díj Időráfordítás alapján számított díj (pl.: mérnöknap, mérnökóra) Szabványossági környezet A 2283/2001. (X.5.) korm. Határozat, a nemzeti szabványok kötelező alkalmazásának megszűntetéséről, követően a 2001. évi CXII. törvény a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény és a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény módosításáról, 4. §(1) A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban:Sztv.) 6. §-ának(1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes.” Az önkéntesség nem azt jelenti, hogy alacsonyabb színvonalat (negatív eltérési lehetőség) teljesíthet a szállító/szolgáltató, hanem legalább a nemzeti szabványban kikötött színvonalat, vagy annál magasabb színvonalat (pl. más nemzeti szabványban, EU szabványban, nemzetközi szabványban előírt színvonalat), csak nem akar gátja lenni a műszaki fejlődésnek! Az alábbi esetekben kötelezően alkalmazni kell: – Jogszabály szabványra hivatkozik, hiszen a jogszabály alkalmazása kötelező. 2001. évi CXII. törvény a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény és a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. Törvény módosításáról, (2) Az Sztv. 6. §-ának(2) bekezdése helyébe a következő rendelke-


Szende Árpád ■ Új alkotói területek társadalmi és jogi státusza

25

Ez azt jelenti, hogy a kötelezett a teljesítéskor megfelelő gondossággal, a társadalmilag elfogadott gazdasági szinten teljesítsen, mely átlagos gazdálkodótól (résztvevőtől) elvárható! Ilyenkor a bíróság a szabványosságot vizsgálja, hiszen a szabványosítással elérendő legfontosabb célok között az egyik legfontosabb: alkalmazkodás a tudomány és a műszaki gyakorlat elismert eredményeihez: a tudomány és a technika élenjáró eredményei általában csak szűk körben ismertek és használatosak, ezért a szabványok a tudomány és a technika olyan elismert eredményeit tükrözik, amelyek már átmentek a gyakorlatba és általánosan megkövetelhetők, figyelemmel a gazdasági adottságokra is. Összefoglalva: de jure: önkéntes, defacto: kötelező szabványalkalmazás („gyakorlatilag kötelezőalkalmazás”) MSZ–7 300 COLOROID -SZÍNRENDSZER (2002. AUGUSZTUS 1.) – Fogalom meghatározások – A színek jelölése a COLOROID-színrendszerben – COLOROID-színjellemzők társítása színmintákhoz – A COLOROID-színjellemzők gyakorlatban való alkalmazása 4.5. Harmonikus színegyüttesek létrehozása COLOROID-színjellemzők segítségével 4.7. Színtervezés módszere COLOROID-színjellemzők használatával 4.7.1. Létesítmények, épületek, épületegyüttesek, külsők és belsők színeinek meghatározott vizuális megjelenés céljából valótervezése célszerűen a következőlépésekben valósuljon meg: 1. A létesítmény helyszínére, környezetére, a használni kívánt építőanyagokra vonatkozó, színmérés útján kapott adatok COLOROID-színjellemzőkkel valórögzítése. 2. A létesítmény majdani használóinak igényeire és majdani funkciójára vonatkozó színkövetelmények COLOROID-színjellemzőkkel valórögzítése. 3. A rögzített adatok és igények elemzése és összegezése után a létesítmény számára kiválasztott színtartományok COLOROID-színjellemzőkkel valóbehatárolása. 4. A behatárolt színtartományokból a létesítmény különböző színmegjelenései számára a tervező művészi szándékának megfelelően kiválasztott harmóniaegyüttesek, színcsoportok COLOROID-színjellemzőkkel való rögzítése. 5. A színdinamikai tervdokumentáció elkészítése a COLOROID-színjellemzőkkel való dokumentálás 4.7.2. Egyéb színtervezési feladatok esetén a tervezés célszerűen a következő lépésekben valósuljon meg: értelemszerűen lásd mint 4.7.1. 26

SZÍNDINAMIKAI SZAKÉRTŐI METODIKA A szakértői tevékenység társadalmilag szükséges, indokolt, és definiált tevékenység: – hiány, meghibásodás, árvita, jogvita keletkezése esetén – műszaki, gazdasági, művészeti, technológiai, ár probléma megoldása, elkerülendő a hiba bekövetkeztét (preventió-előkészítés): – szakértői tevékenység eredményeinek tudományos, és oktatási célra történő felhasználásakor, szakmai közvélemény alakításakor – társadalmi véleményformálás (nagyközönség) alakításának esetén A szakértői megbízatás, kirendelés elemzése: •Alapadatok meghatározása •Felvetett kérdések elemzése •Egyéb adatok elemzése •A szakértői tevékenység megvalósítási feltételeinek biztosítása Vizsgálatok végzése: •Dokumentumok vizsgálata Vizsgálatokra átadott dokumentumok Adatgyűjtéssel, kutatással beszerzett dokumentumok •Diagnosztikai vizsgálatok Vizsgálatokra átadott dokumentumok A diagnosztikai vizsgálatok, eljárások használatának meghatározása – A vizsgálat kiterjedtségi foka szerint – A vizsgálat tárgya szerint – A vizsgálat tárgyának tulajdonságai szerint – A vizsgálat módja szerint – A vizsgálati beavatkozás mértéke szerint – A végrehajtás helye szerint •Laboratóriumi, speciális intézeti vizsgálatok •Helyszíni vizsgálatok („in situ”) Felmérés, ellenőrzőmérés, funkcionális, geometriai, szerkezeti beazonosítások, meghatározások Feltárás módjának meghatározása,végrehaj(ta)tása (elkészítés, biztosítás, vizsgálat, intézkedés a feltárás megszüntetéséről) Mintavétel Érzékszervi vizsgálatok Mechanikai vizsgálatok Kormeghatározás A negyedik dimenzió, az időfüggvényében való anyagra és szerkezetre vonatkozó, anyagi tulajdonságoknak, teherbírásnak és geometriának, valamint ezek, a terhelésre bekövetkező változásainak vizsgálata Vizsgálatok végzése (geometriai méretek, szintek, repedéstágasság, hőmérséklet, relatív páratartalom, harmatpont, nedvességtartalom, keménység, szilárdság, tapadás) Dokumentálás Az összehasonlító analízis vizsgálatai – Elméleti modellkísérletek a diagnosztikai vizsgálat szükségtelensége, illetve elvégzésének lehetetlensége miatt – Megfelelőségi vizsgálatok – Az értékegyensúly megbomlásának vizsgálata


zés lép: „(2) Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozókövetelményei is teljesülnek.” A szabványokra való hivatkozás módjai: – Dátummal (merev hivatkozás): évszámmal jelzett konkrét változatát kell alkalmazni – Dátum nélkül (rugalmas hivatkozás): a vizsgált időszakra érvényes változatot kell alkalmazni – Általános hivatkozás (szövegszerű utalással): a vonatkozó MSZ-ek szerint kell kialakítani – Szerződés keretében (hivatkozás: pl. mellékletben) – Szabvány szabványra hivatkozik (egymásra épülés) – Bírósági perek esetén, ha olyan műszaki kérdésben kell állást foglalni amelyről a szerződő felek külön nem állapodtak meg: A teljesítés: Ptk.277. §(1) A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni. (2) A felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon előkell segítenie a teljesítést.

27

SZÍNDINAMIKAI SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY TARTALMI KÖVETELMÉNYRENDSZERE – Címlap – Alapadatok, az eljárás tárgya, a felek adatai – Felvetett kérdések, külön intézkedések – Felhasznált dokumentumok – Vizsgálati metodika, eszközök, eljárások, módszerek – Helyszíni szemle – Az ingatlan, az épület, a környezet rövid leírása •Ingatlan nyilvántartási adatok-Környezeti adatok-Terület adatai •Felépítmény(ek) adatai – Tárgyban végzett vizsgálatok, megállapítások, elemzések, a következtetések levonása – Összefoglalás •A szakértőhöz intézett kérdések megválaszolása •Javaslatok – Mellékletek •Iratok, dokumentumok •Helyszínrajz(ok) •Meglévő tervdokumentációk vonatkozó tervrészei •A minősítés szabályozása •Vizsgálati, mérési jegyzőkönyvek •Összesítő számítások, összehasonlító adatok •Költségelemzés •Fotódokumentáció •Irodalom, és dokumentumjegyzék SZÍNDINAMIKAI TERVEZÉSI METODIKA A színtervezés a színtudomány eredményeinek felhasználásával, a mindennapi élet kérdéseire adott adekvát válaszokkal, gyakorlati problémák megoldásával foglalkozik. A színtervezés tehát, a színtudomány alkalmazása, melynek fő területei: az ipari-, és a művészeti alkalmazások. Léptéke változó, hiszen e tevékenység magába foglalja a város(rész), utcakép, az egyes épületek homlokzatainak, belsőterek igényes kialakításának, tárgyak, berendezések, vezetékek, képző-, és iparművészeti műtárgyak színtervezését. Előírás: Msz-7300 Coloroid-színrendszer: 4.7. Színtervezés módszere Coloroid-színjellemzők használatával! Három ELŐKÉSZÍTŐ SZAKASZA az adatrögzítés, az igényfelmérés, és az elemzés, az alábbi szempontok figyelembe vételével: – Környezeti adatok: a tágabb és szűkebb környezet, a beépítés és környezettel való kapcsolat, térarány és formai elemek, az architekturális elemek, és a meglévő anyagok, szerkezetek adatai28

nak felvételezése, elemzése, hangsúlyanalízis (hangsúlydiagram faktorozva), ki-, és rálátás (kitakarás) analízise a sebesség függvényében. – Funkcionális adatok: a fő-, és melléktevékenység (konkurencia-, forgalmazás kutatás), szervezés elemzése, a környezeti hatások, funkciót kifejező színasszociációk (használati, esztétikai, informatív), és a színadottságok ismertetése, környezeti hatáskompenzálás. – Populációs adatok: a létszám, nem megoszlási, életkor statisztikai és átlag adatok, valamint a populációs jellemzők, tulajdonságok, színpreferencia, pszichoszomatikus és esztétikai igény összefoglalása. Ergonómiai, esztétikai kívánalmak, szociális elvárások megfogalmazása. – Világítási adatok: a tájolás, világítási jelleg, mennyiség, minőség, karakter, fajta, irány, fénysűrűség, spektrális energia-eloszlás leírása. – Megjelenésre vonatkozóadatok: a tér-, kubatúra hatás, szerkezet, környezeti hatások, és a stílus összefoglalása. A SZÍNBEHATÁROLÁS a tervezés tárgyának egészére, a jól elkülöníthető részekre, és a színhordó felületekre vonatkozóan, a színezet, a telítettség, és a világosság paramétereinek behatárolását jelenti. A SZÍNVÁLASZTÁS során, a vizuális koncepció felállítása (felületi, formai, kontraszt, szerkezeti, funkcióvezetési, hangulati hatásokra épülő), és a harmóniafajták kiválasztása (színezeti, skálaszerű összefüggések alapján) történik meg. A harmónia lehetőségek szűkítése (kontraszt, preferáltság, vagy esztétikai funkció szerint), valamint a harmónia együttesek egységenkénti és színhordó felületenkénti kiválasztása (adaptáció, színemlékezet, érzelmi tartalom, színesztéziás hatás dominanciája, téri helyzet, vagy a megvilágítottság messzemenő figyelembevételével) szintén e tervfázis szerves része. SZÍNDINAMIKAI TERVDOKUMENTÁCIÓ TARTALMI KÖVETELMÉNYRENDSZERE – SZAKVÉLEMÉNYEK: vizsgálati eredmények összefoglaló szakvéleménye, meglévő állapotok műszaki tervei, helyszínrajzai, tervjegyzékkel, meglévő állapotok állagvizsgálati, történeti, stiláris szakvéleményei, meglévő funkciók, technológia szakvéleménye, populációs vizsgálatok szakvéleménye, statisztikai adatokkal, konkurenciakutatás, piaci adatok, technológiák elemzése, meglévő színek, színmérési jegyzőkönyvei (színtani adatokkal, színmintákkal), fénymérési vizsgálatok jegyzőkönyvei, színpreferencia és színasszociációs vizsgálatok jegyzőkönyvei, hangsúlydiagram faktorozva, fotódokumentáció. – SZABVÁNYOS IRATANYAG: címlap, aláírólap, tartalom-, és tervjegyzék, műleírások, tervezői nyilatkozat, egyeztetési jegyzőkönyvek (hatósági, üzemeltetői, kivitelezői), jóváhagyott tanulmányterv. – SZÍNKONCEPCIÓ HARMÓNIARENDSZERE vizuális, geometriai megjelenítése, a meglévő és tervezett színpontok összefoglaló táblázatával. – SZÍNES TERVEK: alaprajzok, metszetek, nézetek (homlokzatok), belső és tárgy színtervek térbeli ábrák, színbehatárolás. – SZÍN-, ÉS ANYAGMINTA GYŰJTEMÉNY: eredeti és festett vagy nyomtatott jelölt mintákkal, összefoglaló táblázattal. – SZÍNKONSZIGNÁCIÓ: tartalmazza a színjelet, színnevet, színmintákat (mérhető eredeti anyagminta, festett, nyomtatott színminta), CIE Lab, és Coloroid színösszetevők, szükség esetén egyéb színrendszerbeli színszámok, színhordó felület és környezetének meghatározásait, technológiáját, gyártóját, forgalmazóját, költségvetési sorszámát, megvilágítását, korát, stílusát, színválasztási és harmónia szempontjait. Grafikus ábrázolás színkörben, színmetszetben (színtérben), tűrés (ΔE*ab) meghatározása, egyéb adatok, mérési körülmények, megjegyzések. – RÉSZLETTERVEK: anyagok, szerkezetek összeépítése, csatlakozások megoldásai színhatárok képzése. – TECHNOLÓGIAI ELŐÍRÁSOK: tervezett és felhasználható, kiegészítő és kapcsolódó anyagok és technológiák, keverési receptek.


Vizsgálati dokumentációk elkészítése A kiértékelés Szakmai ténymegállapítás, értékelés A vizsgálatok eredményeinek elemzéséből, ténymegállapításaiból levont következtetések konzekvenciák levonása Összefoglalás, a szakértőhöz intézett kérdések megválaszolása Szerkesztés, dokumentálás, adminisztráció, expediálás Kiegészítőtevékenységek Metodikai analízis

29

– ANYAGKIMUTATÁSOK: technológiánként, színhordófelületenként, színenként, megvalósítási egységenként. – KÖLTSÉGVETÉSI KIÍRÁS, MÉRETKIMUTATÁS, árelemzés, költségelemzés. – BIZTONSÁGTECHNIKAI, MUNKAVÉDELMI ELŐÍRÁSOK: különös tekintettel a technológiához tartozóvédelmi berendezésekre és szabályokra, valamint a kiegészítőés segédszerkezetekre (pl: állványok). – ALKALMAZANDÓ ELŐÍRÁSOK, SZAKIRODALOM.

A sebesség hatásának vizsgálata a színhasználatra

Színmérőállomás (spektrofotóméter, színátszámító rendszer, note book) Maxwell tárcsa színminta tartóval

Col: 59 Wh: 30 Blk 11

Col: 55 Wh: 35 Blk 10

Col: 45 Wh: 10 Blk 45

A vizuális színbehatárolás módszere: térben Bp., V. Magyar u. 52. Társasház, és tetőtérbeépítés Színdinamikai tervező: Szende Árpád, Ürmös Péter

30


FELÜLETI ARÁNYOK VIZSGÁLATA Homlokzatképző elemek felületi arányai és kis felületű befolyásoló tényezők hatásai (ablakpárna, árnyékoló)

31

Tiszalök, 700 fh Büntetés-végrehajtási Intézet

Színes „környezet alakítás”: belső terekben

Dr. Nemcsics Antal ■ Színharmóniai összefüggések a környetezünkben Úgy a természeti környezet mint az épített környezet, s ezen belül a történelmi város VIZUÁLIS RENDSZERT ALKOT. A történelmi város mint vizuális rendszer elemei: Utcák szövete Épületek, műtárgyak Pavilonok, utcabútorok Parkok, zöld területek, virágok Portálok, cégérek Út és térburkolatok Információs és reklám táblák Képzőművészeti alkotások A vizuális rendszer elemei közötti kapcsolatok: Környezet térarányai Környezet térkapcsolatai Környezeti elemek formája Környezeti elemek strukturáltsága Környezeti elemek színe Környezeti elemek textúrája Környezeti elemek tér, forma, szín Viszonyrendszere Környezet elemek színének funkciói: Használati funkció Esztétikai funkció Informatív funkció A szín esztétikai funkcióját, a környezeti elemek színei közötti harmónia összefüggéseken keresztül fejti ki. A harmónia összefüggések a színharmónia élmény létrejöttének feltételeitől függnek. KÖRNYEZETÜNKBEN A SZÍNHARMÓNIA ÉLMÉNY LÉTREJÖTTÉNEK FELTÉTELÉT JELENTŐ SZÍNHARMÓNIA ÖSSZEFÜGGÉSEK 1. CSOPORTJA Környezetünk elemei színeinek színezetei közötti összefüggések KÖRNYEZETÜNKBEN A SZÍNHARMÓNIA ÉLMÉNY LÉTREJÖTTÉNEK FELTÉTELÉT JELENTŐ SZÍNHARMÓNIA ÖSSZEFÜGGÉSEK 2. CSOPORTJA

Színes „környezet alakítás”: külsőben

32

Környezetünk elemei színeinek telítettségei és világosságai közötti összefüggések


Színes térbeli „robbantott” részletterv A Magyar Köztársaság Informatikai, és Hírközlési Minisztériuma, Székház-könyvtár galériája (1078 Bp., Dob u. 75-81. * műemlék tervező: Szende Árpád, Rainer Péter)

33

KÖRNYEZETÜNKBEN A SZÍNHARMÓNIA ÉLMÉNY LÉTREJÖTTÉNEK FELTÉTELÉT JELENTŐ SZÍNHARMÓNIA ÖSSZEFÜGGÉSEK 3. CSOPORTJA


Környezetünk színeinek preferáltsága.

A környezeti elemeken szereplő színek élettani és szinesztéziás hatásainak figyelembe vétele

A szomszédos környezetek jellemző színei közötti kapcsolat figyelembe vétele. KÖRNYEZETÜNKBEN A SZÍNHARMÓNIA ÉLMÉNY LÉTREJÖTTÉNEK FELTÉTELÉT JELENTŐ SZÍNHARMÓNIA ÖSSZEFÜGGÉSEK 5. CSOPORTJA A színek kifejező erejének figyelembe vétele KÖRNYEZETÜNKBEN A SZÍNHARMÓNIA ÉLMÉNY LÉTREJÖTTÉNEK FELTÉTELÉT JELENTŐ SZÍNHARMÓNIA ÖSSZEFÜGGÉSEK 6. CSOPORTJA A környezeti elemek téri helyzetének figyelembe vétele KÖRNYEZETÜNKBEN A SZÍNHARMÓNIA ÉLMÉNY LÉTREJÖTTÉNEK FELTÉTELÉT JELENTŐ SZÍNHARMÓNIA ÖSSZEFÜGGÉSEK 7. CSOPORTJA A környezeti elemeken lévő színek megvilágítottságának figyelembe vétele KÖRNYEZETÜNKBEN A SZÍNHARMÓNIA ÉLMÉNY LÉTREJÖTTÉNEK FELTÉTELÉT JELENTŐ SZÍNHARMÓNIA ÖSSZEFÜGGÉSEK 8. CSOPORTJA A környezeti elemek funkciójának figyelembe vétele

34

KÖRNYEZETÜNKBEN A SZÍNHARMÓNIA ÉLMÉNY LÉTREJÖTTÉNEK FELTÉTELÉT JELENTŐ SZÍNHARMÓNIA ÖSSZEFÜGGÉSEK 10. CSOPORTJA A térelemek színére vonatkozó színemlékezet figyelembe vétele



35

Az 1980-as években szerencsés módon egyre több szó esett a történeti városok megújításáról. Az első időkben a települések anyagi értékei, az építészeti emlékek megmentése állt az érdeklődés központjában. Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet fordítunk a történeti városok immateriális – nem anyagi – értékeinek megmentésére is. Az örökség fogalmának kiterjesztésében egyre nagyobb szerepet játszik az örökségturizmus térnyerése is. Minden évben az emberek milliói kelnek útra, hogy idegen városokkal ismerkedjenek. A turisták nem kizárólag a műemlékek kedvéért utaznak. Utazásuk során ennél többre vágynak: a régi települések, építészeti együttesek történeti légkörét szeretnék megtapasztalni, összetéveszthetetlen és megismételhetetlen benyomásokat szerezni. A történelmet a maga valóságában és teljességében kívánják átélni. Vajon melyik kategóriába sorolhatjuk ilyen szempontból a történeti városok színeit? Maga a homlokzatok és az épületbelsők festése természetesen anyagi jellegű művelet. A végeredmény, a szín azonban már nem kizárólag materiális jelenség. A színes ház épített és természetes környezetével együtt érvényesül igazán. Nem is beszélve arról, milyen fontos a teret keretező épületek színezése magának az építészeti térnek – a városok utcáinak, tereinek – érvényesülése szempontjából. Maga a tér „anyagtalan” valóság. Mitől tér a tér és milyen szerepe van a térérzet kialakulásában a színeknek? A tér titkainak megfejtése régóta izgatja a képzőművészeket és építészeket. A tér érzékelésének módját Szentkirályi Zoltán magyarázza egyik fontos írásában (Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete. I-II. kötet. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat Budapest, 1980. 7–11. oldal). Két kötetes, híres könyvében azt írja: „Valójában nem is a teret, hanem csak a dolgok térbeliségét érzékeljük, tapintható anyagi tárgyakat és azok térbeli kapcsolatát. S hogy ezt a térbeliséget „érzékelt” térként fogjuk fel, az tulajdonképpen nem egyéb beidegződött tapasztalatnál. A tér élményét emlékeink, tapasztalataink, hangulatunk erősen befolyásolják.” E „hangulat” kialakulásában van nagy szerepe a színnek. És nem csupán maguknak a falfelületek színeinek, hiszen a falak „megszínezik” a tér „levegőjét”. Atmoszférát teremtenek. Ilyen értelemben a történeti városok színe is „anyagtalan valóság”, a történeti város egyik legfontosabb immateriális eleme. Beszélgetéseink során mindig szívesen idézem tanítómesteremet, Pogány Frigyes építész profes�szort, aki feledhetetlen egyetemi előadásain gyakran emlegette, hogy Európa minden fontos történeti városnak megvan a maga sajátos, utánozhatatlan alapszíne. Más Párizs házainak alaptónusa, más Rómáé és megint más Londoné. Szavait igazán csak akkor értettem meg, amikor személyesen is eljutottam ezekbe a városokba. De lehetett-e egykor a magyar történeti városoknak is egymástól jól megkülönböztethető, sajátos színe? Egykori festményeket, színezett levelezőlapokat tanulmányozva döbbenünk rá, hogy bizony, igen: történeti városainknak is volt jellegzetes színe. De milyen volt a színe Sopronnak, milyen Győrnek vagy Pápának? És változott-e a történeti települések színeinek skálája a középkorban, és változott-e az újkorban? Elmondhatjuk-e vajon, hogy ebből a színvilágból, a települések történeti hangulatából napjainkra is megmaradt valami? Beleszólhat-e a színekhez értő szakember a város házainak színezésébe? Befolyásolhatja-e a város főépítésze a városok színes összképének alakulását? Ezek a kérdések élénken foglalkoztatnak minket. A kérdésekre választ keresve első sorban szűkebb hazám, Nyugat-Dunántúl épített környezetének színeiről szeretnék beszélni. Előre kell bocsátanom, hogy vidékünkön nem csak a házak változa36

tosak, de barátságos maga a táj is. A térséget északról és nyugatról a Lajta hegység vonulatai keretezik: a síkságot és a lankás domboldalakat védőpajzsként körülölelő hegyek derűs, mediterrán hangulatot kölcsönöznek a Fertő-vidéknek és a tőle keletre elterülő Hanság, Kisalföld és Rábaköz térségének. A kedvező természeti adottságokkal összhangban az ókortól kezdve színes és derűs volt a települések építészete is. De látogassuk végig kiválasztott három városunkat. Legelőbb Sopronba invitálom hallgatóimat. Hogy pontosan milyen volt az előkelő római polgárváros, Scarbantia nyüzsgő piactere, négyzet alaprajzú, szabályos fóruma, nem tudjuk. Gömöri János régész, a római kor kiváló kutatója a Sopron melletti Mithras-szentély domborművéről említi, hogy a kultuszkép „eredeti festés nyomait” viseli. Hogy milyen volt e festett faragvány összhatása, talán örökre titok marad. Csupán a közeli ókori vallási központ, Savaria színeiből őriztek meg valamit az egykori templomok földrengésgyűrte mozaikpadlói. A középkorból – igaz, nem túl nagy számban – maradtak már színes emlékek. Sopront az akkori Magyarország egyik leggazdagabb, jelentős településeként tartották számon. A középkori város eredeti formájában nem maradt fenn: építészetének kiemelkedő emlékeit és ezek eredeti színeit ma jobbára barokk házak öles falai rejtegetik. A legutóbbi évtizedek gondos épületkutatása az elfalazott gótikus részletekkel együtt felderítette a középkori házak eredeti színeit is: a kutatás tanúsága szerint legtöbbjük tört fehér színben díszelgett, sarkain szürkésfekete vonalrajzú armírozással (Új utca 2. számú ház). Ugyancsak gótikus falfestés maradványait tárták fel a Kolostor utca 5. számú ház kőkonzolokkal és zárterkéllyel díszített homlokzatán. A középkori eredetű Hátsókapu utca 2. számú Caesar-ház a nagy tűzvész után az 1681-es országgyűlés főrendjeinek adott otthont, ezért is nevezték el – a szóhagyomány szerint pozsonyi mintára – „Zöld-háznak”. A középkori épület formáját a meredeken emelkedő déli gótikus oromfal őrzi: ennek kő falazatán azonban az eredeti színezés nyomait nem sikerült felfedezni. Az Új utca 16. számú „középkori ház” helyreállítása műemlékvédelmünk korai dokumentuma. Ahogy később kiderült, a homlokzat északi mérműves ablaka csupán feltételezés alapján született rekonstrukció. De hasonló módon nem érezzük igazán hitelesnek a ház utcai homlokzatának mély, meggypiros műanyag színét sem. A középkor soproni templomainak belsejét is festették. A volt ferences- majd bencéstemplom melletti Káptalanterem kőbordáin és az ablakok béleletében bordó-fekete, ornamentális és figurális festés nyomait találtak meg: a mérműves ablakokon beömlő fény szelíd ragyogása ma is betölti a teret. A bánfalvi Mária-Magdaléna templom külső kő felületeit a középkorban valószínűleg nyersen hagyták, csupán a gótikus támpillérek kaptak meszelt vakolatot. A reneszánsz soproni loggiás udvarai törtfehér meszelést kaptak; a fertőrákosi kőből faragott tömzsi toszkán oszlopokat eredeti, mészkő színükben hagyták meg. A reneszánsz kor művészetét őrzik a szomszédos kisváros, Kőszeg. Az ottani Jurisich tér sgrafittós házai (5-7. és 8. szám) még középkori szokás szerint festett díszítést kaptak. A 14. számú ház loggiás udvari homlokzatát virágok dús szövedéke fonja be. A reneszánsz idején Sopronban a fa födémek faragott gerendáit is színezték. A Sopron körüli falvak utcára merőleges, keskeny, oromfalas homlokzatait évente többször újrameszelték. Vakító fehérségüket fokozta a korommal sötétített, festett lábazat (Fertőrákos, Fő utca 139. számú ház, előtte 17. századi kő pellengérrel: utóbbit korábban ugyancsak fehérre meszeltek.) A fertőszéplaki Nagy Lajos utcában egész házsor maradt fenn (31-43. számú házak): a homlokzatokat és nehéz, boltozott tornácokat itt is fehér színre meszelték. De nagyobb részt fehérek voltak a soproni gazdapolgárok és kisiparosok külvárosi lakóházai, így a híres „Két Mór-ház” a Szent Mihály úton (9. szám).


Dr. Winkler Gábor ■ A történelmi város és a szín – társművészetek

37

A barokk kor elején a protestáns családok lakóházai jobbára még fehérek voltak – ahogy a protestánsok által használt középkori templomok belsői is ilyen színezést kaptak (Szent Mihály templom, Szent Mihály út). A barokk kor katolikus templomépítészete e vidéken is kedvelte az élénk színeket: a mély és meleg tónusok, bordó és arany felületek előkelő hatásuk mellett az összkép színpadias hatását is erősítették. A katolikus hitre visszatért arisztokrácia nemesi palotái is élénk, mély homlokzati színeikkel tűntek ki környezetükből: a homlokzatokra a mélybarna és bordó alkalmazása volt a jellemző (Sopron, Fő téri barokk házsor, közöttük a 7. számú Tábornok-ház helyreállított barokk architektúrája). A gondosan helyreállított soproni Esterházy-palota (2-4. szám) mély, azúrkék, „műanyag” színe kissé eltúlzottnak tűnnek. A templomépítészet is hasonló színeket használhatott. A Szent György utcai dóm templomtorony nélküli utcai homlokzata a római Il Gesú rendszerét követi: tagozatai mély vörös színt kaptak.

A korai modern előszeretettel használta a fehéren villogó nemesvakolatot (Winkler Oszkár tervezte társasház Sopronban, a Frankenburg út 7. szám alatt), ugyanakkor a fém és fa szerkezeteket gyakran festették meggypirosra vagy kékeszöldre. A korai modern szikrázó üvegzúzalékkal vegyített, vakító nemesvakolat-fehérségét máig nem sikerült újrateremteni. Az 1960-as években lassan meginduló műemlék helyreállításai során a házak homlokzatát szakszerűen megújították és kifestették. Ebben az időben jelentek meg az élénk tónusú műanyag festékek. A kísértés nagy volt: a házakat szinte kivétel nélkül élénk színűre festették. A Fegyvertár utcai egykori „posta-háznak” a műemlékesek a terveknek megfelelően fekete alapszínt adtak. A soproniak nem tudtak belenyugodni az építészek furcsa választásába. Az épületet sietve kedvesebb színnel festették át. A város történeti házainak nagyobb része megszínesedett, a házak együttesének összhangja mégis szerencsésen fennmaradt. *

A historizmus korában (19. század) Sopron házainak színét jobbára a fertőrákosi kőbányában fejtett édesvízi mészkő jellegzetes papír-sárga tónusa határozta meg. A Sopron, Kossuth Lajos utca 8. számú, érdekes romantizáló–egzotizáló háznak – egykor Hild Károly emeletes kőfaragó műhelye volt – helyreállításához tört-fehér alapszínt kerestünk. Áttetsző pasztell színezés jellemezte a lakóházak enteriőreinek ornamentikus és alakos falfestését (Sopron, Fő tér 3. számú Gambrinus-ház). A neogótika romantikus stílusában épült városi polgárházak – közöttük a Várkerületen emelt kereskedő-házak – alapszíne gyakran élénk volt. E korszakban az építészek és belsőépítészek közül jó néhányan szívesen alkalmaztak tiszta alapszíneket. A Soproni Levéltár számtalan színtervet – vízfestékkel festett homlokzati ceruzarajzott – őriztek meg ezek segítenek a házak hiteles helyreállításánál. A Várkerület 74. szám bordó tónusait is a levéltárban őrzött tervek alapján sikerült helyreállítani. Megmaradt az Orsolyiták iskolájának és zárdájának eredeti tervrajza is (1858–1862, Handler Nándor építész terve). A jelentős városi együttes jellemző alapszíne csontfehér volt, tagozatainak kő árnyalatait nem takarták el festéssel. A soproni Városháza a Fő téren a historizmus szigorú neoreneszánsz stílusában épült. Az „eklektikusnak” bélyegzett szép középületet az 1950-es években „rab-szürkére” festették, ezzel igyekeztek fontos városképi szerepét csökkenteni. A helyreállításkor az épület bécsi hangulatú architektúrája visszakapta a korabeli vízfestményekről jól ismert pasztell-sárga színét. A soproniak – miután a reprezentatív épület visszanyerte eredeti megjelenését – „megbocsátottak” ennek a korábban gyakran bírált középületnek. A Városházával egy időben kapta vissza elegáns, papír-sárga, mészglettelt felületét a Vármegyeháza is (Fő tér. 5. szám). A rövid életű szecesszió Sopronban is leginkább a meleg árnyatokat kedvelte. Az építészek gyakran a homlokzat egy-egy kiemelt pontjára összpontosították a homlokzatot élénkítő, meleg, mély színezést. Erre példa a Medgyaszay István által átépített Soproni Színház König Tamás és Wagner Péter által mintaszerűen helyreállított, sgrafittós főhomlokzata és a színház újjávarázsolt, bordóvörös hangulatú enteriőrjei. De hasonló módon színezték a szerényebb lakóházakat is (Sopron, Várkerület 114. számú gyógyszertár és lakóház).

38

Képzeletbeli történeti utazásunk második állomása Győr. Arrabonáról, a zord ókori kővárról egyenlőre nincsen adatunk. Nem ismerjük, milyenek voltak castruma, hogyan néztek ki egyenes tábori utcái, polgárvárosának szűk sikátorai. Győr a középkorban is szerény, falusias település volt. A városias fejlődés bölcsője a fellegvár, a Káptalandomb püspöki és ispáni központja volt. A Püspökvár egykori felvonótornyának konzolsoros párkányzata alatt gótikus sgraffito bordó-szürke, geometrikus mintáira lelt rá a mintaszerűen végrehajtott műemléki kutatás. A középkor megnövekedett építészeti feladatait már e vidéken sem tudták mindig gondosan megfaragott kváderkövekből összerakott épületekkel kielégíteni. Gyakran csak a homlokzatok sérülésnek leginkább kitett sarkai kaptak kőszegést – u. n. „armírozást”. A győri székesegyház – ma bazilika – gótikus támpilléreinek kőszegését faragott római kövekből állították össze, az apróra tört kőből falazott, egyenetlen homlokzatfelületeket ezzel szemben csupán vakolták. Más esetben a kő armírozást utánzó sávozást egyszerűen ráfestették a durván vakolt és fehérre meszelt falfületekre. A reneszánszból Győrben nem maradt színes emlék. Úgy tűnik, hogy később, a barokk korban a rózsaszín uralta Győr belvárosi utcáit. A Kazinczy Ferenc utcai késő barokk Rozália-ház utcai homlokzatát (21. szám) ennek megfelelően állították helyre. Hasonlóan élénk, mély színezést kapott a barokk formában helyreállított Jedlik Ányos utca sarkán álló emeletes barokk ház is. A barokk templomokat – az egészen egyszerű, dísztelen falusi plébániatemplomoktól eltekintve – ugyancsak bátran színezték. Sedlmayr János tanulmányaiból tudjuk, hogy a barokkban a falmező sötétebb volt, a tagozatok pedig a falsíkból kiállóan egyre világosabbak (Sedlmayr János: Egyházi épületek helyreállítása. = A műemlékvédelem Magyarországon. Budapest, 1983. 176. oldal). Ennek ellenére a legutóbbi helyreállítás során a Széchenyi téri Szent Ignác templom tagozatait sötétebbre festették és alapsíkja maradt világosabb. A templomtér belseje éppen napjainkban nyerte vissza mély, meleg színeinek egykori ragyogását. A helyreállítások kapcsán ma szívesen festik fehérre a díszes barokk homlokzatokat (Győr: Rác-templom a Bálint Mihály utcában); pedig ismereteink szerint ezek építésükkor színesek voltak. Győr 18-19. századi épületei közül nem egy enyhén penész-zöld árnyalatú volt: a szokatlan, igazán nem mindennapi színezés összetéveszthetetlen, sajátos hangulatot kölcsönzött a városképnek. Visszaemlékezéseiben Borsos Miklós „ezüst-zöld” színű utcákat emleget. Az e korból származó festmények mindenben a győri neveltetésű szobrászt igazolták. A kora historizmus épületeit ma is szívesen festjük a zöld valamelyik pasztelles árnyalatára. Ilyen a Király utca 8. számú ház, a győri rajztanár és építész, Fruhman Antal alkotása.


A Sopron melletti Fertőd híres Esterházy-kastélya csupán a 19-20. század fordulóján lezajlott helyreállítássorán nyerte el barokk-sárga színét. Az elmúlt években folytatott kutatások szerint a hatalmas kastély színe valószínűleg a terrakotta valamelyik árnyalata lehetett. Sajnálatunkra a kastély sajátos barokk megjelenését mégsem kapta vissza, helyette egy későbbi átfestés „kőszerű” színei mellett döntöttek. A belső udvar ezzel sokat veszített eredeti, barokk hangulatából.

39

A korai modern Győrben is a vakítóan fehér színeket részesítette előnyben, de gyakran alkalmaztak világos, meleg pasztell-árnyalatokat is (Munkácsy Mihály utca 1-5. 1944., u. n. Vagongyári bérház, Urbancsok Tibor terve). Az 1950-es évek archaizáló építészete, a „szocialista realizmus” a papírfehér, csont-sárga, drapp és fakó-bordó színeket kedvelték leginkább Győrben is. A visszatérő modern az 1960-as években a beton szürke tónusait részesítette előnyben. A nagyközönség gyakran kifogásolta az iparosított technológiával épült házgyári házak „színtelenségét”. Győrben ezen a beton felületek utólagos festésével igyekezek segíteni. Feltűnést keltettek a festőművészek által tervezett, „op-art” színezésű házgyári házak, gyakran minden homlokzati panel más árnyalatot kapott. Máskor az előregyártott loggia-elemeket látták el élénk színekkel. Az „egyedi” épületek alumínium burkolatain és nyílászáróin megjelentek az „elegáns” arany és ezüst színek (Győr, Kisfaludy Színház nyílászárói, Magyar Vagon-és Gépgyár étterem arany színű homlokzata. (Lőrincz József építész kiemelkedően szép, elegánsan színezett, nemes hangulatú alkotását a közeli bontás fenyegeti). Az 1980 után megjelenő „posztmodern” épületeinek hatását élénk színezéssel és fehérre meszelt tagozatokkal kívánta növelni (Győr, Belváros köz, „Leier–barokk árkádos házak”). A gipszdíszes „neo-barokk” házak alapszíne legtöbbször mély és élénk tónusú: gyakran bántó és rikító. Századunk új-modern irányzata megint csak leginkább a vakító fehér színt kedveli (Győr, Árpád utca – Jókai utca tornyos épületpár). Ismét divatba jött a fémburkolatok használata: a homlokzatok bordás fém felületeit matt alumínium szerkezetekkel takarják, a tetőket élénk színekkel kívánják változatossá tenni. Gyakori motívum a színes és áttetsző, üvegfelületek „transzparens” alkalmazása, kedveltek az egymásra rétegeződő farácsok, burkolatok (Termál Fürdő, Bodrossy Attila alkotása). Napjaink fiatal építészei közül sokan kedvelik a tiszta alapszíneket. Néhány érdekes lakóház épült a környéken ebben a stílusban (Győr, Kis-Bácsa, Ergényi lakónegyed, Rosta Csaba tervezte lakóház). Az egy éve felépült Árkád üzletközpont építésze, Bodrossy Attila a homlokzat kiemelt pontjain sokféle, élénk színű üveg felhasználásával kísérletezett (Bécsi út 1. sz., 2006). * Pápa Belvárosának egykori színeiről festett levelezőlapok tanúskodnak. Csendes közép-dunántúli városunk épületein gyakran találkozunk a közelben fejtett bányahomok szürkés-sárga tónusaival. Ilyen színű mész-glett felületet kapott a Fő téren Fellner Jakab késő barokk, klasszicizáló kéttornyos templomhomlokzata. A 19. század polgárházait a Fő utcában és környékén leginkább kőszínűre festették, kedvelték a nyílászárok sötétzöld színezését. A mezőváros gazdapolgár házai sokáig fehér színűek voltak: ezeket az oromfalas épületeket csupán a 20. század elejétől kezdték élénkebben színezni. Ma itt is az élénkebb árnyalatok hódítanak. * A nyugat-dunántúli települések jó két évezrede őrzik derűs színvilágukat. Ezen szerencsére napjaink építészete sem változtatott túl sokat. A korszerű színanyagok használata következtében az árnyalatok még élénkebbek, a színek ragyogóbbak lettek. Ma már színes a televízió és színesek a 40

hetilapok: számolnunk kell azzal, hogy az emberek szeme hozzászokott az élénkebb színekhez és ezért megkívánják az élénkebb tónusokat. Természetes dolog tehát, hogy a történeti városok házai manapság Nyugat-Dunántúlon is megszínesednek. Nagyon fontos, hogy az összkép, a történeti hangulat egésze ne változzon. Kis módosításokkal sokat javíthatunk vagy éppen súlyos hibákat követhetünk el. Egy-egy fa kivágása, kerítésfal lebontása is sokat módosíthat a megszokott, szép fényeken és színeken. A tükörsimára koptatott, kifényesedett kőburkolat aszfaltra cserélése elfojthatja a visszaverődő fényeket. Az utcák, terek levegője könnyen elszürkül, színeit veszítheti. Ezért a legnagyobb érzékenységre, alkotói beleélésre van szükség, amikor a változtatásokról határozunk. Rossz döntésekkel, elhamarkodott „újításokkal” közvetve vagy közvetlenül a település jellegzetes színvilága kerülhet veszélybe. A szürkeség pedig unalom, az unalom elrettenti, taszítja a látogatókat és elszomorítja a járókelőt. A történeti városok színeivel ezért nagy gondossággal és tudatossággal, folyamatosan foglalkoznunk kell.


A 19. század második felében Nyugat-Dunántúlon is a visszafogottabb „kő-színek” dominálnak. A győri városháza a soproninál néhány évvel később, a 19–20. század fordulóján épült. A monumentális, késő historizáló épület szikrázó-vibráló francia neo-barokk architektúrája 1980-ban nyerte vissza eredeti mészkő-sárga alapszínét. Itt az építéssel kapcsolatos költségvetések kiírása alapján sikerült az eredeti homlokzatalakítás technikáját megismerni és a korra jellemző színezést újrateremteni.

41

A KOGART KORTÁRS MŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNYSZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATA 1. Preambulum A Fővárosi Bíróság 16.Pk.61.253/2003/2. szám alatti végzésével 9.105 szám alatt nyilvántartásba vett, kiemelten közhasznú Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (székhelye: 1062 Budapest, Andrássy út 112., a továbbiakban: az Alapítvány) által létrehozott Kortárs Művészeti Gyűjteményre vonatkozó eljárási és szervezeti szabályokat az Alapítvány kuratóriuma (a továbbiakban: a Kuratórium) az alábbiakban teszi közzé: 2. A Gyűjtemény célja A KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény (a továbbiakban: a „Gyűjtemény”) létrehozásának célja, hogy megszülethessen egy, korunk magyar képzőművészetét méltóképpen reprezentáló, a kortárs képzőművészek főműveit magába foglaló reprezentatív válogatás. 3. A Gyűjtemény létrehozásának és működésének időtartama 3.1 A Gyűjtemény felállításának időtartama 2007. szeptember 1. napjától 2012. december 31. napjáig tart, amely időtartam meghosszabbítható. 3.2 A Gyűjtemény határozatlan időtartamra létesül. Az Alapítvány megszűnése esetén a Gyűjtemény az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően más hasonló célú alapítványra száll át. 4. A Gyűjtemény létrehozásában résztvevő testületek 4.1. A Gyűjtemény létrehozásában és működtetésében az alábbi testületek működnek közre: 1. A Szervező Bizottság 2. A Művészeti Zsűri 3. A Jótékonysági Bizottság 4.2. A Szervező Bizottság a) A Szervező Bizottság 12 főből álló testület. b) A Szervező Bizottság tagjait a Kuratórium határozatával választja, és a Kuratórium elnöke kéri fel. A Szervező Bizottság tagjainak megbízatása 5 (öt) évre, 2012. december 31. napjáig szól. A Kuratórium a Szervező Bizottság tagjaiként az alábbi köztiszteletben álló személyeket kérte fel: Elnök: Dr. Szecskay András a Szecskay Ügyvédi Iroda vezető partnere Társelnök: John Nichols az Egyesült Királyság budapesti nagykövete Tagjai: – Dr. Bienerth Gusztáv az Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke – Farkas Ádám az Allianz Bank Zrt. vezérigazgatója – Konrad Kreuzer az E.ON Hungária Energetikai Zrt. elnök-vezérigazgatója – Dr. Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel Ausztria budapesti nagykövete – Dr. Nobilis Kristófa BIF NyRt. igazgatója – Papp Béla üzletfejlesztési vezető, Ringier AG – Dr. Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke – Schiffer János volt főpolgármester-helyettes – Igor Savolszkij Oroszország budapesti nagykövete – Dr. Tóth Tamása KOGART korábbi kuratóriumi elnöke 42

c) A Szervező Bizottság hatásköre: – a Gyűjtemény támogatásának érdekében megkeresni kívánt gazdálkodó szervezetek kiválasztása; – kapcsolatfelvétel a gazdálkodó szervezetekkel; – a támogatást vállaló cégek és az Alapítvány között létrejövő támogatási szerződés aláírásának megszervezése. 4.3. A Művészeti Zsűri a) A Művészeti Zsűri 5 főből álló testület. b) A Művészeti Zsűri tagjait a Kuratórium határozatával választja, és a Kuratórium elnöke kéri fel. A Művészeti Zsűri tagjainak megbízatása 5 (öt) évre, 2012. december 31. napjáig szól. A Kuratórium a Művészeti Zsűri tagjaiként az alábbi köztiszteletben álló személyeket kérte fel: c) A Művészeti Zsűri tagjai: Elnök: Fertőszögi Péter művészettörténész, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke Tagok: – Dr. Hegyi Lóránd művészettörténész, a Saint-Etienne-i Modern Művészetek Múzeuma igazgatója és a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának tagja – Sinkovits Péter művészettörténész, az Új Művészet című folyóirat főszerkesztője – Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa – Wehner Tibor művészettörténész, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője d) A Művészeti Zsűri hatásköre: – a művészek, és a műalkotások kiválasztása a Gyűjtemény és a jótékonysági árverés számára; – a kiválasztott alkotások árának meghatározása; – az évente megrendezésre kerülő kiállítás katalógusának szerkesztése és szakmai munkáinak ellátása; – az egyes évek válogatását bemutató kiállítás megrendezése; – kiválasztja az ösztöndíjra jogosult művészeket, dönt a támogatás odaítéléséről; Az Alapítvány Kuratóriuma a Művészeti Zsűri döntése alapján hozza meg a műalkotások beszerzésével kapcsolatos határozatait. 4.4. A Jótékonysági Bizottság a) A Jótékonysági Bizottság 12 főből álló testület. b) A Jótékonysági Bizottság tagjait a Kuratórium határozatával választja, és a Kuratórium elnöke kéri fel. A Jótékonysági Bizottság tagjainak megbízatása 5 (öt) évre, 2012. december 31. napjáig szól. A Kuratórium a Jótékonysági Bizottság tagjaiként az alábbi köztiszteletben álló személyeket kérte fel: c) A Jótékonysági Bizottság tagjai: Elnök: Mátyásfalvi János az A.T. Kearney társigazgatója Társelnök:Bente Angell-Hansen a Norvég Királyság budapesti nagykövete Tagjai: – Dr. Bánáti János a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke – Prof. Dr. Boytha György korábbi nagykövet, egyetemi tanár – Halász Judit színművész – Horváth Krisztina a Raiffeisen Bank Zrt. vezérigazgató-helyettese – Kalmár Tímea a KOGART ügyvivője – Müller Péter író – Othmar Michl az Uniqa Biztosító Zrt. vezérigazgatója – Rajki Zsuzsa a Dow Hungary Kft. vezérigazgatója – Dr. Ránky Katalina L’Oreal Magyarország Kozmetikai Kft. vezérigazgatója – Sebestyén Márta előadóművész


Fertőszögi Péter ■ A KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény – elvek és gyakorlat

43

5. A Gyűjtemény felépítésének menete 5.1. A Gyűjtemény forrásainak megteremtése A Szervező Bizottság évente felkér legalább 100 (egyszáz) Magyarországon bejegyzett vállalkozást azzal a céllal, hogy legalább 1 (egy), és legfeljebb 5 (öt) évig terjedő időszakra vonatkozó kötelezettségvállalással, a társasági adóról szóló törvényben biztosított adóelőnyök igénybevételével nyújtsanak a kiemelten közhasznú Kovács Gábor Művészeti Alapítvány számára a KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény létrehozása céljából egyenként legalább évi 1.000.000 Ft, azaz Egymillió forint alapítványi támogatást. A Gyűjtemény koncepciójának lényeges eleme, hogy lehetőség szerint évente legalább 100.000.000 Ft, azaz Egyszázmillió forint támogatásból legyen lehetőség a műalkotások beszerzésére. A Szervező Bizottság munkája eredményeként évente befolyt támogatások összege az Alapítványnak egy külön bankszámlájára folyik be, és minden esetben ezen az elkülönített számlán kell kezelni. Az adományok bármely felhasználása (pld.: a művek vételárának kifizetése) kizárólag átutalással történhet. A támogatás felhasználásáról a Művészeti Zsűri jogosult dönteni, azzal, hogy az összeg csak műtárgyvásárlásra fordítható, és az egyes években befolyt felajánlások összegét, – még abban az esetben is, ha az a 100.000.000 Ft, azaz Egyszázmillió forint összeget meghaladja – az adott évben a Gyűjtemény építése során lehetőség szerint maradéktalanul fel kell használni. 44

5.2. A műalkotások kiválasztása, megvásárlásaA Művészeti Zsűri évente lehetőség szerint 100 (egyszáz) magyar kortárs művész által készített, legfeljebb 100 (egyszáz), kiemelkedő műalkotást vásárol. Ebből 75 (hetvenöt) művet azzal a céllal, hogy a Gyűjtemény állományát növelje, a fennmaradó 25 (huszonöt) művet pedig azért, hogy egy jótékonysági árverés (a továbbiakban: az Árverés) során ezeket az Alapítvány értékesítse. Egy évben az egy művész által készített műalkotások közül külön a Gyűjtemény, külön az Árverés részére legfeljebb 1-1 vásárolható, de egyebekben a Gyűjtemény egy művész több alkotását is tartalmazhatja. Amennyiben az adott évben a Művészeti Zsűri egy művész alkotását kizárólag az Árverésen történő értékesítés céljából vásárolta meg, törekedni kell arra, hogy lehetőség szerint a következő évben az ugyanattól a művésztől származó műalkotások tekintetében a Gyűjteménybe helyezés céljából is legyen mód a vásárlásra. A Gyűjtemény kizárólag a Művészeti Zsűri döntése alapján kiválasztott műalkotások megvásárlása útján bővíthető. Harmadik személy kérése vagy ajánlata alapján sem felajánlás, sem ajándékozás, sem öröklés, vagy más jogcímen nem vehető fel műtárgy a Gyűjteménybe, azonban az ilyen műalkotás a Kuratórium elfogadása esetén az Alapítvány tulajdonába kerülhet. Az adott évben befolyt támogatás felhasználása során az egyes alkotások vételárának megállapítása a konkrét műtárgy forgalmi értékének alapulvételével történik, így a különböző alkotások beszerzési értéke eltérő lehet. 5.3. A Gyűjteményből rendezett kiállításAz Alapítvány a Gyűjtemény számára az adott év október 31. napjáig megszerzett műalkotásokból az adott év december 31. napjáig egy színvonalas körülmények között, megfelelő reklámkampánnyal előkészített kiállítást rendez. A kiállítások anyagáról az Alapítvány minden esetben külön katalógus készít, amely a kiállítás időtartama alatt megvásárolható 5.4. Az aukció Az évente megrendezett Kiállításhoz kapcsolódóan az Alapítvány minden esetben megszervezi a Művészeti Zsűri által kiválasztott műtárgyak értékesítésére irányuló, a média nyilvánossága előtt zajló jótékonysági aukcióját. Az aukción értékesítésre kerülő műtárgyak eladásából befolyó nettó összeget a pályázatot benyújtó, és sorsolás útján hozzájuk rendelt, a Jótékonysági Bizottság által - a hospice mozgalom, roma képzés, oktatás és nevelés, gyermekegészségügy, betegségben szenvedő gyerekek támogatása, fiatal zenei (hangszeres és énekes) tehetségek támogatása területén tevékenykedő jótékonysági szervezetek közül kiválasztott - 25 (huszonöt) jótékonysági szervezet részére nyújtja támogatásként. A lehetséges támogatottak fenti felsorolása nem kizárólagos. Többéves támogatás a 25 (huszonöt) darabból álló jótékonysági célú alkotásokból 12 (tizenkettő) műalkotás tekintetében adható. Az Alapítvány kötelezettséget vállal arra, hogy a jótékonysági aukción indított minden egyes műre licitálni fog. Amennyiben egy adott műalkotásra nincs licit, úgy azt a művet az Alapítvány kikiáltási áron megvásárolja. Az aukcióra a társadalmi szervezetek minden évben pályázhatnak, továbbá társadalmi szervezet egymást követő években, folyamatosan is nyerhet el pályázatot. 5.5. A Gyűjtemény építésének időbeni ütemezése A 2007. esztendőben és a 2008. augusztus 31. napjáig befolyt támogatások összegéből a Művészeti Zsűrinek 2008. október 31. napjáig kell megvásárolnia azt a lehetőleg 100 (egyszáz) alkotást, amelyeket 2008. december 31. napjáig az Alapítvány egy önálló katalógussal kísért kiállítás keretében mutat be. A 2008. szeptember 1. napjától 2009. augusztus 31. napjáig biztosított felajánlásokat 2009. október 31. napjáig kell műtárgyvásárlásra fordítani, és 2009. december 31. napjáig kell az éves kiállítás formájában bemutatni. Ezt követően 3 éven át minden évben, ugyanezen határidők betartásával kell egészen az utolsó, 2012. december 31. napjáig megtartott kiállításig a befolyt támogatásokat felhasználni.


d) A Jótékonysági Bizottság hatásköre – a pályázatok kiírása – a jótékonysági szervezetek évente történő kiválasztása – az árverés céljára megvásárolt műtárgyak közjegyző előtt történő összesorsolása a kiválasztott jótékonysági szervezetekkel – a jótékonysági árverés szervezésében történő segítségnyújtás az Alapítvány számára. 4.5. A Bizottságok és a Zsűri működésének szabályai a) Ha a Bizottságok és a Zsűri, vagy azok bármely tagja tevékenységével vagy mulasztásával a Gyűjtemény célját veszélyezteti, a Kuratórium a kijelölést visszavonhatja és új tagot, tagokat jelölhet ki. A tag lemondása, elhalálozása, vagy egyéb okból való akadályoztatása esetén a Kuratórium 2 (két) hónapon belül új tagot választ. b) A Bizottságok és a Zsűri az Alapítvány képviseletére nem jogosultak. A Bizottságok és a Zsűri döntéseit a tagok személyes megjelenése mellett megtartott ülésen, vagy írásban - levél, telefax vagy e-mail útján - hozza meg. A Bizottságok és a Zsűri üléseit a bizottságok vagy a zsűri elnöke szükség szerint, de legalább évente egyszer hívja össze. Az ülést az elnök önállóan, vagy két tag együttesen hívja össze. Az ülést, annak megkezdése előtt legalább 8 nappal – a napirend, a hely és az időpont megjelölésével – írásban kell összehívni. Rendkívüli esetben az ülés 8 napon belül is összehívható. Az ülés határozatképes, ha azon legalább három tag vesz részt. d) A Bizottságok és a Zsűri döntéseit többségi – írásbeli – határozattal hozza. Szavazategyenlőség esetén a javaslat elvetettnek tekintendő, és a javaslatot a következő ülésen igény szerint újra kell tárgyalni. e) A Bizottságok és a Zsűri üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet az ülés levezetője és a jegyzőkönyv hitelesítője ír alá. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a döntések tartalmát, időpontját és hatályát, illetve a döntést támogató és ellenző tagok személyét. f) A Bizottságok és a Zsűri határozathozatalában nem vehet részt az a személy, aki, vagy akinek közeli hozzátartozója a határozat alapján kötelezettség vagy felelősség alól mentesül, vagy bármilyen más előnyben részesül, illetve a megkötendő jogügyletben egyébként érdekelt. Nem minősül előnynek a közhasznú szervezet cél szerinti juttatásai keretében a bárki által megkötés nélkül igénybe vehető nem pénzbeli szolgáltatás.

45

7. A Gyűjtemény népszerűsítésének módja 7.1. Fontos cél, hogy a Gyűjtemény létezése mielőbb mind hazai, mind nemzetközi szinten ismertté váljon. Ennek érdekében szükséges, hogy a Gyűjtemény népszerűsítése minden lehetséges és a gyűjtemény jellegéhez méltó módon, a lehető legszélesebb körben megtörténjen. Ennek elérése érdekében az Alapítvány minden média igénybevételével, folyamatosan megszervezi a Gyűjteményt népszerűsítő reklámkampányokat. 7.2. A Gyűjteményt az első 5 (öt) éves periódusban megrendezett éves kiállítást követően lehetőség szerint minden évben továbbra is ki kell állítani. Ezért az Alapítvány vállalja, hogy ezen időpontot követően legalább 3 (három) évente Magyarország különböző településein legalább 2 (kettő) hónapig tartó kiállításokat szervez a Gyűjtemény bemutatása céljából. 7.3. Ezen túlmenően az Alapítvány lehetőséget biztosít Magyarországon és külföldön található múzeumok számára, hogy a megfelelő feltételek és költségek biztosítása esetén a Gyűjtemény anyagának felhasználásával saját kiállításokat szervezzenek. 8. A Gyűjtemény biztosítása 8.1. Az Alapítvány a Gyűjtemény részét képező valamennyi műtárgyra vonatkozó biztosítást köteles megkötni és folyamatosan fenntartani. A jelen okiratban szabályozott, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány által létrehozott Kortárs Gyűjteményre vonatkozó eljárási és szervezeti szabályokat a Kuratórium 2007. október hó 25. napján kelt határozatával fogadta el. Budapest, 2007. október 25.

46

Tilless Béla ■ Néhány mondat az interdiszciplináris alkotóterületről Szómagyarázattal kezdem, már csak azért is, mert még mindig nem szilárdult meg működési területünk névhasználata. Disciplina (latin szó) = tudomány, ismeret, rendszer, módszer (Schmidt J.: Latin szótár). Inter = között, közé. Tehát nem köztes, hanem összekötő. Kezdetben a környezetesztétika szót használtuk tevékenységünkre. Fokozatosan kiderült azonban, hogy ez csak a terület egy részét jelenti, és félreértésekre is okot ad. Ezért helyette megpróbáltuk bevezetni a színes környezettervezés fogalmát. Reméljük, később megtaláljuk az igazi nevét. Ma már úgy tűnik, hogy pontosabb – bár nem szebb – az interdiszciplináris alkotóterület elnevezés. Tudjuk, hogy dekadens kultúrában élünk. Azt is tudjuk, hogy minden dekadencia magában hordozza egy keletkezőnek a magját. Nevezhetnénk ezt a helyzetet a kultúra sokféleségének is. Ne essünk azonban abba a hibába sem, hogy az új önmagáért – azzal, hogy új – értéket jelent. „Pantha rei”. Fogalmazták meg már a görögök. Minden mozog. Az élet alapja a mozgás. Mégis valami állandóra törekszünk. Vajon feloldhatatlan ellentmondás ez? Gondoljunk a ritmusra, a szívdobbanástól az évszakok változásán át a világévek évezredeket átfogó periódusáig. Vagy a harmóniára, mely a kiegyensúlyozottság, a tökéletesség pillanata. Erre törekszünk. Ez lenne a végső állapot? Az élet alapja a mozgás. Ez törvény. Ebből egy magasabb rendű szint következik: A DINAMIKUS HARMÓNIA. A harmónia megbontása és ugyanazzal a mozdulattal a helyreállítása. Minél közelebb van térben és időben ez a két fázis, minősége annál magasabb. Ha ez a két fázis egymástól távol van, az eredmény annál gyengébb, sőt egy pont után megszűnik, az egység menthetetlenül széthull. Ha az egység problémáját például az alaklélektan szempontjából nézzük, első lépésben kiderül, hogy az ún. abszolút tartalmakon túl (melyek többnyire materializálhatók), a (nem materializálható) viszonylatokkal együtt adják ki egy meghatározott alakzat teljes jelentésanyagát. Ne felejtsük el, hogy míg a halmazt csak fokozatosan állítjuk össze, az alakot, mint részeinek összegét egyszerre ragadjuk meg. Csak ha ez már megtörtént, akkor magyarázható meg az alak „viselkedése” a részek kölcsönös viszonylataiból. Fordítva nem működik! Figyeljünk az irányra! Bárhová fordulunk, pl. az asztrofizikához vagy akár a nagy világvallásokhoz, az alap mindig EGY! Az elmondottakkal megpróbáltam rávilágítani arra az eszmei alapra, melyen az interdiszciplináris alkotóterület gondolkodása nyugszik. Nem fedeztünk fel semmi újat, csak kezdjük azt látni, ami mindig is jelen volt: A VILÁG EGYSÉGÉT. Ennek tudatosítása és e tudat jelenvalósága minden tevékenységükben megtalálható. A technikai civilizáció és a mértéktelen egocentrizmus korláttalan terjedéséből adódó problémák különösen a városok életében érezhetők. Ezért eddigi konferenciáinkon főleg a városokkal foglalkoztunk. Az egyre öntudatosabb kisebb települések, falvak vizuális arculatának tudatosított igénye új feladatokat, lehetőségeket nyithat az elméleti és gyakorlati megközelítés számára. Ehhez a bonyolult problémakörhöz olyan aspektust kerestünk – és találtunk –, mely működési területünk elméletével és gyakorlatával hitelesíthető. Ezek a vizuális alapelemek, melyek az építészetben és a képzőművészetekben ugyanazok: a szín, a forma, a tömeg és a tér, a lépték, a ritmus, az anyag és a felület, stb. Melyek azok a részterületek, amelyek az eddigi lehetőségek következtében realizálásra kerültek vagy igény szintjén jelentkeztek? Színtervezés, információs rendszerek, utcabútorok, térburkolatok, köztéri plasztikák, játszóterek tervezése és kivitelezése, zöldkörnyezet és épített környezet kapcsolata, környezetesztétikai tanulmánytervek készítése, tervbírálatok a történelmi és az új városrészek munkáiban.


6. A Gyűjtemény kezelőjének tevékenysége, a kezelés költségei 6.1. A Gyűjtemény kezelését az Alapítvány a birtokában lévő egyéb alkotásoktól elkülönült módon, egy önálló egységként végzi. 6.2. A Gyűjtemény kezelésének, az éves kiállítások, az Árverés megszervezésének valamennyi járulékos költségét az Alapítvány saját forrásait felhasználva 2012. december 31. napjáig biztosítja. 6.3. Az Alapítvány a Gyűjteményt népszerűsítő reklámkampányok lebonyolításának kiadásait, marketingkiadások ellenértékét évente összesen bruttó 10.000.000 Ft, azaz tízmillió forint összeghatárig 2012. december 31. napjáig biztosítja. 6.4. Ezen túlmenően az Alapítvány a 2008-as esztendőben először és ezt követően minden évben legkésőbb november 30. napjáig a Művészeti Zsűri egyhangú döntésével kiválasztott 3 (három) olyan művész részére, akiknek az alkotása a Gyűjteményhez kapcsolódó kiállításon vagy az Árverésen szerepelt, 1.000.000 Ft, azaz egymillió forint értékű, külföldi tanulmányút céljára felhasználható díjat (a továbbiakban: a Díj) ad át. A Díjat az átadását követő év október 30. napjáig lehet felhasználni, azzal, hogy a külföldi út költségeit legkésőbb október 30. napjáig számlával kell igazolni. A számlákkal történő igazolás elmaradása esetén a művész a Díj összegét köteles az Alapítvány részére az adott év december 31. napjáig visszafizetni.

47

48

Történelmi város és kortárs művészet Vizuális művészet és mecenatúra

Recommend Documents