A megújított Suky-címer: Radocsay Dénes: Gotisehe Wappenbilder auj Ungarischen Adelsbriefen. Acta Históriáé Artium 1958. Tomus V. Fasciculi 3—4. 327. A Suky-kehely: Pál E n d r e : Suki Benedek kelyhe. Művészettörténeti Értesítő 1966. 2. sz. 89—112.
MURÁDIN JENŐ
TÖRTÉNELMI TABLÓ A SZELLEM SZABADSÁGÁRÓL (Körösfői-Kriesch Aladár: Az 1568-i tordai országgyűlés)
Torda városnak nincs képtára. Múzuma történelmi emlékeket őriz (legértékesebb darabokat a római korból), s gyűjteményében csak szükségképpen kapott helyet n é h á n y értékesebb festmény. Mégis, ha látogató nyit be az egykori fejedelmi házban otthonoskodó városi múzeumba, s ha kellőképp tájékozott a g y ű j t e m é n y értékei felől, nem mulasztja el, hogy a „Dávid Ferenc kép", Körösfői-Kriesch Aladár festménye után érdeklődjék. Határokon túlról érkező vendégek is kíváncsiak rá. A m ú zeum pedig éppen a Dávid Ferenc évfordulóra figyelve, a nagy reformátor halálának 400. évfordulóján, 1979-ben restauráltatta a képet, és tette hozzáférhetővé minden látogatója számára. Több mint nyolcvan éve Torda város tulajdona és büszkesége ez améretre is impozáns történelmi festmény. Egykori városatyák m á r a kép megfestése idején, a m ú l t század utolsó éveiben határozatban kívántak gondoskodni róla: a nevezetes alkotás a városi közösség birtokában maradjon, s azt bárki kedve szerint megtekinthesse. A festmény tárgya, keletkezése és sorsa szorosan kapcsolódik Torda történelmi és művelődéstörténeti múltjához. Forrásaink elegendők ahhoz, hogy szinte minden részletében felidézhessük keletkezése történetét. *
Körösfői-Kriesch Aladár festménye, mely az 1568-i tordai országgyűlés históriai pillanatát, a vallási türelem és a szellem szabadságának deklarálását örökíti meg, a 19. sz. végén keletkezett. Abban az időben számos vármegye, város és közület készült arra, hogy helyi történelmi nevezetességekről, kimagasló eseményekről az utókor számára f ö n n m a radó művészi értékű emléket készítsen. E műveket, köztük erdélyi festők alkotásait, 1896. m á j u s á b a n mutatták be nagyszabású kiállításon. TordaAranyos vármegye, illetve Torda város is részt kívánt venni a m ű v é szetek e nemes versenyén. Közösségi határozattal döntöttek arról, mi is legyen az az esemény, amely megérdemli a képi megörökítést, és ,arról, hogy kit kérjenek fel a m ű megfestésére. Minderről a korabeli sajtó tudósításai, levéltári adatok (utóbbiak sajnos hiányosan), a kép festőjének vallomásai és a művész életrajzi bemutatói tájékoztatnak. Torda-Aranyos v á r m e g y e hetilapja, az 1891-től folyamatosan megjelenő Aranyosvidék 1894 őszén közöl először h í r t arról, hogy a város képviselő testülete érdemben megvitatta és határozatával is megerősítette a történelmi f e s t m é n y megrendelésének ügyét. A vármegyei főha164
tóság útján a városvezetéshez eljuttatott leiratra a szeptember 5-i közgyűlésen Nesselfeld Miklós városi főjegyző fogalmazott meg és terjesztett elő indítványt. Lelkesedésben nem volt hiány. Nesselfeld előadása olyan buzdító szónoklattá kerekedett, mely biztosította a nemes ügyhöz méltó erkölcsi és anyagi támogatást. Idézzek itt jegyzőkönyvi hűséggel az akkori városvezetés e kiválóságának beszédéből. 1 „Határozza el a képviselő testület — mondotta felszólalásában a főjegyző —, hogy azon nagy jelentőségű történeti eseményt, midőn 300 évvel ezelőtt az unitárius vallás egyenjogúsága kimondatik az itteni országgyűlésen — egy nagyobb szabású történeti képben korhűen megfesti, megörökíti s erre a czélra 3 éven át 500 f r t o s részletekben fizetendőleg 1500 f r t o t megszavaz s a kép közelebbi t á r gyának és méreteinek meghatározására polgármester [Velits Ödön] elnöklete s főjegyző [Nesselfeld Miklós] tollvitele mellett egy nyolcz tagú bizottságot küld ki [...]" Beszédét azután így folytatta: „Bármiképpen lapozgatjuk is a történelem könyvét, az indítványunkban megjelölt eseménynél kiválóbbra — mint a mely a lelkiismereti szabadság declarálása — utalni nem tudunk [. . .] Ámde az indítványunkban kiemelt mom e n t u m nagyban kimagaslik valamennyi felett; nem egyes egyéni szellemi vagy testi erőbeni nagyságát vagy n a g y alkotásait van hivatva megörökíteni, hanem erdélyi hazarészünk egyik korszakának egész gondolkozási módját, egész lelki világát, lelki életének egyik legfenségesebb megnyilatkozásában, mely megnyilatkozás m i n t egy üstökös csillag gyúl ki a kis Erdélyből a világ mind a négy tájéka felé, hogy a szabadság, a testvériség, az egyenlőség és a vallási türelem eljövendő fényes napjának előhírnökeként az éjjel sötétség oszlásának kezdetét inaugurálja s nekünk azt az azóta büszkeségünket képező epithetont, hogy ^Erdély a vallási türelmesség országa-* megszerezze." A résztvevők megéljenezték az indítványt, de ennél is több történt." Nagy Olivér képviselő szólalt fel és kevesellte az előirányzott 1500 forintot. Javasolta: ennek kétszeresét, azaz 3000 forintot szavazzanak meg a költségek fedezésére. És képviselő társai egyhangú szavazattal döntöttek javaslata mellett! így kerülhetett sor arra, hogy az 1894/50. számú közgyűlési határozat nyomán pótadó kirovásával biztosítsák az anyagiakat a szokatlan méretűre tervezett történelmi tabló megfestésére. Nesselfeld Miklós előterjesztésének volt egy második p o n t j a is. Ez pedig a városvezetés állásfoglalásának erkölcsi erejét kívánta hangsúlyozni. „Ajánljuk azért — mondotta Torda város főjegyzője —, hogy [a kép] a városi teremben [a városháza közgyűlési termében] felfüggesztve — míg a város áll, hirdetője és terjesztője legyen a szabadság, egyenlőség és türelmesség örök eszméinek." 2 Ezek u t á n a városi tanács a választott t é m a történelmi körülményei és hiteles forrásai iránt érdeklődött. 6635/1894. számú átiratával nyomban megkereste a kolozsvári unitárius püspökséget és az unitárius egyházi képviselő tanácsot, „hogy m i n t legközelebbről érdekelt fél, s mint olyan, kinek birtokában lehetnek a megfestendő történelmi ténnyel kapcsolatos adatok — szíveskedjék az 1568-iki tordai országgyűlés közelebbi mozzanatait s a jelenyoltak neveit leírni s tanácscsal közölni." 3 November 25-én érkezik válasz a városi tanács érdeklődésére, mely a tordai országgyűlés lefolyásáról, a f e n n m a r a d t szűkszavú történelmi utalásokról ad számot. Erre alapozva nevez ki azután a tanács egy nyolc165
tagú bizottságot, azzal a feladattal, hogy a beérkezett információk alapján a kép tárgyát közelebbről „meghatározza". A festmény megrendelésének története után nyomozva, a következő értesülés Torda-Aranyos vármegye 1894. december 29-i közgyűléséhez vezet. Ezen a f ó r u m o n azonban megyei megrendelést emlegetnek, s annak tárgya furcsamód nem az 1568-i, hanem az 1542. évi tordai országgyűlés lenne. A s a j t ó beszámolója szerint azt a történelmi eseményt helyeznék tehát előtérbe, melyen ,,az erdélyi r e n d e k a török által Buda várából kiszorult Izabella özvegy királynét és fiát, János Zsigmondot Erdélybe befogadják és megalkotják a külön Erdélyi fejedelemséget" 4 . Nincs mód rá eldönteni, mennyire hiteles a sajtó információja az említett megyei közgyűlésről. Tény azonban, hogy "ez utóbbi terv többé sehol, semmilyen f o r m á b a n nem b u k k a n elő. A városi közösség képviselői egységes véleménnyel a korábbi elképzelés, a vallásbéke kihirdetésének témája mellett döntöttek. Borbély György tordai gimnáziumi tanár, az Aranyosvidék akkori szerkesztője így indokolja a választás jogosságát. „Senki alkalmatosabb tárgyat nem találhatott volna e képre, mint azt a jelenetet, m i n t mikor 300 évvel korábban már a torclai főtéri templomban a fejedelem, a főrendek, távolabbi tartományok követei s a feltörő szellem képviselői között Dávid Ferencz mint a szellem szabadságának megtestesült élő bizonysága égre emelve kezét, kimondotta, hogy mindenki a saját maga hitét és vallását mondhassa magáénak, s nem a reá erőszakoltat." 5 *
Fontos kérdés volt, kit bízzanak meg a nagylélegzetű történelmi kép elkészítésével. Kevés hazai festő m e r t vállalkozni akkoriban ilyen nagylélegzetű feladatra. Művészetünk parlagi viszonyai eleve elriaszthatták a megyei vagy városi megrendelőket attól, hogy helyi festőket bízzanak meg ilyen felelősségteljes munkával. Máramaros megye ugyan saját művészfiát, Hollosy Simont kereste meg a megtisztelő feladattal, Temes megye pedig a háromszéki Gyárfás Jenőt kéri fel, de például Kolozsvár már a felvidéki Roskovics Ignáchoz fordul képrendelésével. Torda város pedig a budapesti Képzőművészeti Társulattól k é r t véleményt a legalkalmasabb festő megnevezésére. E művészeti f ó r u m javaslatára a városi tanács Kriesch Aladár festőművészt kérte fel a történelmi tabló elkészítésére, aki a m u n k á t a felajánlott összegért el is vállalta. A harminckét éves Kriesch Aladár (ki akkor még nem viselte a Körösfői eló'nevet) mesterségbeli tudásával, művészi ráérzésével elég korán jóhangzású n e v e t szerzett magának a történelmi és portréfestészet művelői között. S bár nem volt erdélyi származású (Budán született 1863-ban), gyakran látogatott el itt élő rokonaihoz és ismerőseihez. Kolozsvárra éppenséggel rendszeresen leutazott; nagybátyja élt itt, Abt Antal (édesanyjának testvére), a kolozsvári egyetem fizika tanszékének tanára. Egy időben portrémegrendeléseket is kapott a kolozsvári egyetemtől. Az erdélyi történelem mozgalmas eseményeitől ihletődve, egyik korai kompozíciós művének színterét is e vidéken választja meg, 1888ban készült történelmi m u n k á j á n II. Rákóczi György balvégzetű fenesi csatájának emlékét idézi fel. N e m sokkal a tordai megrendelés előtt rokonainál jár a Maros menti Tövisen, akik átviszik a szomszédos diódi birtokukra. A festőnek annyira megtetszik a Boér család diódi u d v a r háza, és nyugalmas környezetét a festői munkálkodásra annyira alkal16
másnak találja, hogy huzamosabb ideig itt rendezkedik be. „Pompás csűr atelierjében", ahogyan egyik levelében írja 6 , nagyméretű kompozíciós m ű v e k elkészítésére is kiváló lehetőség nyílik. Itt készül el, Diódon, m a j d n e m a befejező simításokig, a tordai országgyűlés tablója is. Előbb azonban a helyszínen tájékozódik a feladatról. A megbízás kézhezvétele után Kriesch Aladár nyomban Tordára utazik. Teljes energiával, művészi lelkesedéssel fog neki a hatalmas m u n k a elvégzéséhez. Mint korának minden hivatástudó történelmi festője, ő is fontosnak tartja a helyszín pontos tanulmányozását, a terepismeretet és a kortörténetben való elmélyülést. Az 1895-ös esztendő elején érkezhetett. Tordára. Itt először is találkozott a városi tanács kijelölte nyolctagú bizottság tagjaival, kiktől átveszi a festmény közelebbi tárgyát meghatározó leírást. E dokumentációs munka birtokában (mely nyilvánvalóan az unitárius egyházi tanács közlésén alapult) megkezdi tordai terepszemléjét. Ellátogat a piaci templomba (a Kolozsvárról Tordára vezető út mentén álló római katolikus templomról van szó), melyben a nevezetes eseményre, az 1568-i tordai országgyűlésre sor került. Az impozáns gótikus templom kínálkozó hatalmas falsíkjait tekintve, helyszínen támadt ötlettel arra gondolt, nem táblaképet, h a n e m freskót fog csinálni! Kriesch Aladár egyik eszményképének Lotz Károly művészetét vallotta, s mestere — a freskófestészet klasszikus alkotója — példájára gondolt egy — al fresco — falképre. Kétségtelenül szerencsés ötlet volt, de ,,a tordai u r a k a t " nem tudta meggyőzni róla. Megbízói kiállítható olajfestményre gondoltak. Kriesch Aladár gyorsan elkészült a festmény vázlatával, s azt még akkor, 1895 tavaszán a tordai városházán bemutatja. Borbély György az Aranyosvidék május 11-i számában méltatja a nyilvánosság ítélete elé bocsátott kompozíció-vázlatot. írása azért is értékes, mert kiderül belőle, hogy a polgármesteri irodában közszemlére tett kép a művésznek már a végleges elgondolását összegezte. A kompozíció teljes felépítése, a főbb alakok elhelyezése, szereplőinek gesztusai teljesen azonosak a kész képen látható megoldással. Inkább csak apró változtatásokban, helycserékben mutatható ki a különbség. A bemutatót (ezt az első tordai kiállítást!) sokan tekintették meg. A kép megnyerte a közönség és a megrendelők tetszését. Kriesch pedig visszatér Kolozsvárra, ahol mint m á r Tordán is, modellek, történelmi díszletek után néz. „Szenvedélyes, termékeny munkában néhány hónap telik el — írja Dénes Jenő, az első Körösfői-Kriesch Aladár monográfia szerzője —, legszebb tanulmányfej rajzsorozatának ideje ez. Valamennyi tanulmányfeje kitűnő jellemábrázolás, komoly és mély megfigyelésre valló lelki megjelenítés bravúros rajztudással előadva." 7 Ugyancsak Dénes Jenő könyvéből tudjuk, hogy Kolozsváron történelmi öltözékeket készíttetett képe alakjaihoz, a városban pedig modelleket keres. Vörös krétában — rőtliben — rajzolja meg föllelt alakjait. E. Kovács Gyuláról, a kiváló jellemszínészről készít rajzokat, Koncz egyetemi szolga alakjában fedez fel nagyszerű történelmi profilt, a városi szegényházban talál e Sy „jó arcú" öreget. . . Történelmi vázlatát bemutatták a Képzőművészeti Tanácsnál, m a j d a kép megfestésére a művész leutazik Diódra. A tágas diódi csűrben 167
festi fel vakrámára a 12 négyzetméteres vásznat és fog hozzá a festéshez. Minden dokumentációs m u n k a ellenére a művésznek nem volt könnyű dolga a történelmi miliő megjelenítésében. Hiteles források k e veset árultak el az 1568. január 6. és 13. között tartott országgyűlésről.* János Zsigmond jelenlétében, a fejedelem kedvenc tartózkodási helyén, Tordán egybegyűlt erdélyi diétán a vezető, mondhatni a történelmi szerep a Dávid Ferencé. Az unitáriusok épp akkoriban püspökké avatott vezetőjéről azonban semmiféle történelmi ábrázolás nem maradt fenn. A festőnek magának kellett tehát megjelenítenie a legendás egyházalapító alakját; 9 Nem is a fejedelem, h a n e m a lelkiismeret és a hit szabadsága mellett szót emelő Dávid Ferenc áll a mű exponált helyén. A sokalakos történelmi festmény szereplőinek azonosítása több leírásban is megmaradt. Teljesen hitelesnek azonban csakis a művész b e mutatása tekinthető. Körösfői-Kriesch Aladár másfél évtizeddel a műelkészülte után — felkérésre — maga foglalja írásba a képen látható történelmi jelenetet. Leírásából idézem: Az unitárius vallásnak „elsőpapját s egyben m á r t í r j á t is — Dávid Ferencet — látjuk a kép közepén. Balra tőle emelkedettebb trónszéken a fejedelem, mellette két unokaöccse: Báthory István (a fejedelemtől balra) és Báthory Kristóf (jobbra). Mögötte áll az olasz Blandrata György, a fejedelemnek meghitt tanácsadója. Sokat h á n y a t o t t ember, ki legutóbb Lengyelországból került az erdélyi udvarhoz és az unitáriusokéhoz hasonló tanokat hozott magával a külföldről. Báthory István és Csáky kancellár mögött állanak a szász rendek. Dávid F e r e n c mögött balra (tőle jobbra) Csáky Mihály, a k a n cellár, ki nem v e t t nagyon részt a vallásos dolgokban, jobbról (Dávid Ferenctől balra) Heltai Gáspár, amint a Bibliát forgatja s egy másik papnak mintegy igazolja Dávid Ferenc mondását. Előbbre a padsorok között egy katolikus barát, aki megdöbben a hallottakon és Mélius Péter, debreceni prédikátor, aki szintén bizonyos kétkedéssel fogadja a szónokló szavait. Mögötte, a templom kórusa alatt a székely rendek, fönn a kórusban az asszonyok, elöl pedig a padok között egy néhány magyar rend, kiknek nevei nem fontosak." 1 0 A tordai országgyűlésről festett tabló magán viseli a századvég t ö r ténelmi festészetének sajátos jegyeit. Nem válik ki ezek közül stílusának újszerűségével, hanem Csakis a művészi teljesítmény minőségével. Kriesch Aladár Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt; az ő> nyomdokain haladva és külföldi (müncheni és itáliai) tanulmányútjain ismerkedett a művészi ábrázolás lehetőségeivel. Megismeri a bitumen alapú, mély feketével és barnákkal dolgozó képalkotó művészet eredményeit és korlátait is. S bár közismert, hogy a századelőtől kezdve éppen Kriesch Aladár lesz az, aki a szecesszió úttörőjeként kerül be művészetünk történetébe, fejlődésének e korai szakaszában még nem lép túl a hagyományokon. A tordai országgyűlést ábrázoló festménye még csak nem is sejteti a szecesszió későbbi előfutárának — a marosvásárhelyi kultúrpalota egyik díszítőjének! — annyira jellegzetessé lett festői modorát. Ez a kép inkább a századvégi festészet klasszikus hagyományait követi, s Benczúr Gyula képeihez hasonlóan a barokkos fény—árnyék hatásra alapozva jeleníti meg témáját. A festményen a fehér h a j ú D á vid Ferenc a l a k j á t világítja meg a templomablakból beáramló fény. A püspök és prédikátor jobb kezét szívére téve, a balt a világosság felé 168
emelve nyilatkoztatja ki a hit szabadságának nemes eszméjét. Fekete ornátusba öltözött alakja könnyednek, szinte légiesnek látszik. János Zsigmond, a fejedelem személye, a baldachinos trónus alatt szinte háttérbe szorul. Csak az őt körülvevő Báthoryak és Csáky kancellár világos öltözéke irányítja rá a figyelmet, a néző tekintetét. A szemben levő oldalon a kinyilatkoztatás merészségétől megrettenő kálvinisták és katolikusok csoportja válik ki a követek együtteséből. A puha, meleg színekkel, mély feketével és nemes szürkékkel megfestett egységes tónusú kép, sajnos, m á r sokat veisztett fényéből. *
*
Kriesch Aladár festménye kiváló helyezést kapott az 1896-os b u d a pesti kiállításon. Alkotója m á r jóval korábban, lényegében 1895 őszén elkészült a mű megfestésével, de sokáig — hónapokig — javítgatott r a j t a . Az említett esztendő októberében szállíttatja fel a festményt Diódról Budapestre, és ottani műtermében csiszolgat a részleteken. Még 1896 áprilisában is haladékot kér a tordai megrendelőktől, hogy a kép mű-vészi befejezettséggel kerülhessen a közönség elé. 11 A kolozsvári Állami Levéltárban föllelt adatok arról tanúskodnak, hogy a város időközben rendszeresen folyósítja a megrendelői ár részletét, s külön 130 forintot fizetnek ,,Rossi Ferencz gyárosnak" a festmény díszes kerete elkészítésére. 12 A képet 1896 tavaszán az akkoriban épült budapesti új Műcsarnok első termében mutatták be. Kriesch Aladár munkája elnyerte a h i v a t á sos művészeti fórumok és a kritika egyöntetű elismerését. A Képzőművészeti Tanács „jegyzőkönyvi elismerést" szavazott meg számára a kiváló munkáért. Szana Tamás, a korszak legismertebb kritikusa később is mint a kortárs festészet egyik kiemelkedő történelmi képét emlegeti e művet. *
A kép utóélete nemkevésbé érdekes és tanulságos. Fogadtatásának sikere meghozza alkotójának a művészi és anyagi elismerést. Kriesch Aladár megkapja a Műbarátok Körének 1500 f o r i n tos ösztöndíját. Lehetősége nyílik rá, hogy művét m ü n c h e n i kiállításon is bemutassa. A Képzőművészeti Társulat a festményről készült heliogravür másolatot műlapként árusította. 1911-ben a Könyves Kálmán kiadó vállalat reprodukcióban forgalmazta, s azután is többször készítettek a festményről képeslap-sokszorosításokat. 1 3 Tordára csak az 1898-as esztendő elején érkezett meg a kép, hogy a megrendelő város birtokában elfoglalja előre kijelölt helyét. Egy 1920-ban kelt tordai riportban az író Gyallay Domokos így számolt be a képről: „A művészetnek bizony nem h a z á j a Torda. Egy hatalmas, igazán szép műalkotás van a városban: Körösfői Kriesch Aladár festménye a vallásszabadság törvénybeiktatásának jelenetéről. A kép a városháza közgyűlési termét díszítené — ha állandóan le nem volna függönyözve. De igen bölcsen lefüggönyözték, m e r t a pipafüst pusztulással fenyegette." 1 4 A második világháborút követően a városra oly sok szenvedést hozó hadiesemények után még ott láthatták a képet eredeti helyén. Nem sokkal azután helyezték el a h a j d a n i fejedelmi házban, a m a i városi történelmi múzeumban. 169
A megsérült és a szakszerűtlen tartástól 'erősen leromlott állapotú festmény azonban sürgős renoválásra, de legalábbis állagmegóvásra v á r t . E r r e 1979 n y a r á n került sor. A kolozsvári Művészeti Múzeumban v é gezték el a képen a legfontosabb restauráló munkát. 1 5 így került vissza ismét megrendelői birtokába, a tordai városi múzeumba. JEGYZETEK 1 A városi képviselő testület közgyűlési jegyzőkönyve egyéb dokumentumokkal együtt Torda város levéltárába került. S b á r utóbb e korszak többi közgyűlési jegyzőkönyvével együtt ennek a művelődéstörténeti értékű i r a t n a k is nyoma veszett, szövege szerencsés k ö r ü l m é n y e k folytán mégis a kutatás rendelkezésére áll. A Dávid Ferencz-Egylet 1898. április 24-i tordai gyűlésén Simon János tordai unitárius lelkész idézte lel a k é p megfestésének történetét — éspedig eredeti levéltári dokumentumok alapján. A szóban forgó jegyzőkönyv eredetijéről Velits Ödön polgármester engedélyével készített másolatot. Az Aranyosvidék 1898. április 30-i (18.) száma pedig leközölte előadásának teljes szövegét. Az itt idézett jegyzőkönyvszöveget ilyenformán hitelesnek kell elfogadnunk. 2 Uo. 3 Uo. 4 Aranyosvidék, 1895. V. évf. 1. sz. 5 Aranyosvidék, 1895. V. évf. 19. sz. B Dénes J e n ő : Körösfői-Kriesch Aladár. Budapest, 1939., 38. 1. 7 Uo. 43—44. 1. 8 A kép eredeti címe: az 1567-iki [!] tordai országgyűlés — vagy a művész tévedése lehet, vagy arra utalhat, hogy az adatszolgáltatók nehezen igazodtak el a mozgalmas történelmi kor eseményei között. Tordán valóban 1567-ben is tartottak országgyűlést, de az a német t á m a d á s veszedelmével foglalkozott, míg a -vallásbéke kérdését az 1557-i és 1568-i diéta tűzte napirendre. A dokumentációban hiteles f o r r á s lehetett volna J a k a b Eleknek' éppen Dávid Ferencről írt könyve (Dávid Ferencz emléke. Bp., 1879.), melyben így méltatja az 1568. évi korszakos eseményt: „A történetírónak joga van e tárgyról büszke önérzettel szólni, kötelessége az ősök szabadelvűségéről tisztelettel emlékezni meg." (103. 1.) 9 Az érdekes ikonográfiái kérdésről a festmény elkészülte után Boros György kolozsvári unitárius főgimnáziumi tanár f e j t e t t e ki véleményét. „Dávid Ferenczet semminemű kép nem örökítette meg. Róla minden hívének olyan a képe, a milyent m a g á n a k rajzolt, és természetesen azok közül kevés hasonlít a művészéhez." (Aranyosvidék, 1897. VII. évf. 9. sz.) 10 Keresztény Magvető, 1911. XLVI. köt., 192. 1. 11 Kérését az 1896 áprilisában tartott vármegyei közgyűlés hagyja jóvá. 12 Torda város levéltára, 1896. április 25-i tanácsülés jegyzőkönyve* Kolozsvári Állami Levéltár. 13 A festmény nyomatai nagy példányszámban egyházi rendelésre készültek. Képeslapokon is többször megjelentették (1968-ban színesben is). Egyházi kiadványok mellett a két világháború között több hazai lap is leközli a festmény reprodukcióját: Vasárnapi Újság, 1923. 1. sz.; Magyar Nép, 1939. 49. sz.; Keleti Újság, 1940. 109. sz. Utóbbiak között Csiky A n d o r Keleti Üjság-bcli felvétele sikerült a legjobban. • » Keleti Újság, 1920. III. évf. 157. sz. 15 A 3x4 méteres f e s t m é n y t egy nyolc tagból álló (hét bukaresti és egy kolozsvári) restaurátor-csoport állította helyre. A munka vezetője Mariana Bojan, a kolozsvári Művészeti M ú z e u m restaurátora volt. Az egész képet ú j vászonlapra ragasztották fel, s megerősítették a pergő, leválni készülő festékréteget.
IRODALOM J a k a b Elek: Dávid Ferencz emléke. Budapest, 1879. Orbán Balázs: Torda város és környéke. Budapest, 1889. Boros György: Tordai országgyűlések. T o r d a Emke-Emlékkönyv, Torda, 1894.
170
j
(-Ö-): Városi közgyűlés. Aranyosvidck, 1894. IV. évf. 37. sz. szept. 15. - t : Torda-Aranyosmegye rendkiv. közgyűlése. Aranyosvidék, 1895. V. évf. 1. sz.. jan. 5. Torda város levéltára. Tanácsülést jegyzőkönyvek. 1896. — Kolozsvári Állami Levéltár. * * * Vármegyénk rendkívüli közgyűlése. Aranyosvidék, 1896. VI. évf. 17. sz., ápr. 25. * * * Torda város ezredévi képe. Aranyosvidék, 1896. VI. évf. 29. sz., júl. 18. Boros György: Egy kép előtt. Aranyosvidék, 1897. VII. évf. 9. sz., febr. 27. Simó János: A tordai országgyűlés képe 1568-ból. Aranyosvidék, 1898. VIII. évf. 18. sz., ápr. 30. * * * A vallásszabadság kihirdetése az 1568. tordai országgyűlésen. KerMagv, 1911. XLVI. köt., 192. 1. Daday Gerő: Körösfői-Kriesch Aladár. Erdélyi Szemle, 1920. VI. évf. 28. sz., júl. 18. Gyallay Domokos: Torda. Keleti Üjság, 1920. III. évf. 157. sz., júl. 22. Harsányi Kálmán: Emlékezés Körösfői Kriesch Aladárról. Brassói Lapok, 1924. X X X . évf. 151. sz., júl. 6. Dénes J e n ő : Körösfői-Kriesch Aladár. Budapest, 1939. Camil Mure?an: Monumente istorice din Turda. Editura Meridiane, Bucure?ti, 1968. Paul Constantin: Arta 1900 in Románia. Editura Meridiane, Bucure§ti, 1972.
ADATOK DÁVID FERENC TÖRTÉNETÉHEZ
1
Az elfogott Dávid Ferenc védelme érdekében hozott városi tanácsi határozat, 1579 Március 28-án, szombaton, vagyis a Laetare vasárnapja [a húsvét előtti harmadik vasárnap] előtti napon a száz választott férfiú összegyűlvén az alább írtakat határozta: Megértették ezt is őkegyelmek egész városul [a város nevében], minemű levelet és parancsolatot hoztak u r u n k tól [a fejedelemtől] az plébános uram megtartóztatása [letartóztatása] felől. Azért végezték őkegyelmek egész városul, hogy az Őnagysága parancsolatja tartása szerént-az dolog m e n j e n elő az tilalom[ról] és őrzésből. De mindazonáltal kettőt az Uraim [száz férfiú] közül küldjenek alá az fejedelemhez, és enyhítsék, szállítsák [alá] az Őnagysága haragját, m u togassák az kezességet is, hogy — minthogy istennek fogságában is vagyon — jámbor főemberek és atyafiai kezességére az tartóztatásnak gya1-ázatjával ne terhelné, mert sehova innét el nem megyen. A húsvét ünnepét követő keddi napon [április 21-én] a száz választott férfiú az alább írtakat határozta: Megértették őkegyelmek egész tanácsul az okát, miért kellett [egy]begyűjteni bíró ura[mnak] az várost, tudniillik az plébános mellett való oltalomért. Tetszett őkegyelmeknek egész városul, hogy semmi [rendtartás elleni] vétést nem kellene csele171
