Tõzsér János METAFIZIKA. Akadémiai Kiadó, Budapest

Tõzsér János

METAFIZIKA

Akadémiai Kiadó, Budapest

A kötet megjelenését az MTA Könyv- és Folyóirat-bizottsága, valamint az MTA–TKI támogatta

Szakmai lektor E. Szabó László és Bárány Tibor

© Tõzsér János, 2009 © Akadémiai Kiadó, 2009

ISBN 978 963 05 8788 4

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu Elsõ magyar nyelvû kiadás: 2009

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is. Printed in Hungary

TARTALOM

ELÕSZÓ

13

1. fejezet: MI A METAFIZIKA? 1.

Elõzetes meghatározások

17

2. 2.1. 2.2. 2.3.

A metafizika mûködõ fogalma Fizika és metafizika Deskriptív és revizionista metafizika A metafizika kanti és nem kanti felfogása

18 18 20 22

3.

A metafizika a kortárs filozófiában

24

4.

Felhasznált irodalom

25

5.

Ajánlott irodalom

26

2. fejezet: TULAJDONSÁGOK 1. 1.1. 1.2.

Az univerzáléprobléma Természetes meggyõzõdéseink Az univerzáléprobléma három megoldási javaslata

28 28 29

2. 2.1. 2.2. 2.3. 2.3.1.

Realizmus Hogyan oldja meg a realizmus az univerzáléproblémát? A realizmus két változata: Platón és Arisztotelész A realizmus ontológiája Hogyan különbözteti meg a realista a partikulárékat és univerzálékat?

31 31 32 34 34

6

TARTALOM

2.3.2. 2.3.3. 2.3.4. 2.3.5. 2.4. 2.4.1. 2.4.2.

A partikulárék és az univerzálék típusai Hogyan kapcsolódnak az univerzálék a partikulárékhoz? Az univerzálék hierarchiája Tulajdonságok és természetes fajták Univerzálék és a predikáció Néhány szemantikai megfontolás a realizmus mellett Minden predikátumnak megfelel egy univerzálé?

36 38 39 39 40 40 42

3. 3.1. 3.1.1. 3.1.2. 3.2. 3.2.1. 3.2.2. 3.3. 3.3.1. 3.3.2. 3.3.3.

Nominalizmus Predikátumnominalizmus Az elmélet lényege Az elmélet nehézsége Osztálynominalizmus Az elmélet lényege Az elmélet nehézsége Hasonlósági nominalizmus Az elmélet egyik változata Az elmélet másik változata Russell ellenvetése

43 44 44 45 46 46 47 48 48 49 50

4. 4.1. 4.2.

Trópuselmélet Mik a trópusok? Hogyan oldja meg a trópuselmélet az univerzáléproblémát?

51 52

Univerzálé versus partikuláré és „absztrakt” versus „konkrét” 5.1. „Absztrakt” versus „konkrét” 5.1.1. Az „absztrakt” és „konkrét” tér-idõbeli megkülönböztetése 5.1.2. Az „absztrakt” és „konkrét” oksági megkülönböztetése 5.1.3. Az „absztrakt” és „konkrét” megkülönböztetése az absztrakció fogalmával 5.2. Konkrét vagy absztrakt entitások-e az univerzálék? 5.3. Konkrét vagy absztrakt entitások-e a trópusok?

53

5.

54 54 55 55 57 57 59

6.


60

7.

Ajánlott irodalom

61

TARTALOM

7

3. fejezet: FIZIKAI TÁRGYAK 1.

A fizikai tárgyak common sense fogalma

63

2.

A fizikai tárgyak ontológiai szerkezetének problémája

64

3. 3.1. 3.2. 3.3.

A fizikai tárgyak szubsztrátumelmélete Az elmélet lényege A szubsztrátum fogalma közelebbrõl A szubsztrátumelmélet két típusa

66 66 67 68

4. 4.1. 4.2.

A fizikai tárgyak nyalábelmélete Az elmélet lényege A nyalábelmélet két típusa

69 69 71

5. 5.1.

Érvek pró és kontra Egy megfontolás a realista és trópusnyalábelmélettel szemben 5.2. Egy további megfontolás a realista és trópusnyaláb-elmélettel szemben 5.3. Egy ellenvetés a realista nyalábelmélettel szemben 5.3.1. A realista nyalábelmélet egy lehetséges védelme 5.3.2. A realista nyalábelmélet másik lehetséges védelme 5.4. Egy ellenvetés a szubsztrátumelmélettel szemben

72

6. 6.1. 6.1.1. 6.1.2. 6.1.3. 6.2. 6.2.1. 6.2.2. 6.2.3. 6.3.

82 83 83 85 86 87 87 88 88

A fizikai tárgyak szubsztanciaelmélete A szubsztanciaelmélet fõ tézisei Elsõ tézis Második tézis Harmadik tézis Szubsztanciaelmélet, nyalábelmélet, szubsztrátumelmélet A szubsztanciaelmélet és a nyalábelmélet viszonya A szubsztanciaelmélet és a szubsztrátumelmélet viszonya Összefoglalás Hogyan magyarázza a szubsztanciaelmélet a fizikai tárgyak partikularitását? 6.3.1. Miért sikertelenek az alternatív elméletek a szubsztanciaelmélet hívei szerint? 6.3.2. Mi a megoldás? 6.4. A szubsztanciaelmélet nehézségei

72 73 74 78 79 80

89 89 90 91

8 7.

TARTALOM

A tulajdonságok és a fizikai tárgyak elméleteinek egy lehetséges taxonómiája

92

8.


93

9.

Ajánlott irodalom

95

4. fejezet: A FIZIKAI TÁRGYAK LÉTEZÉSE AZ IDÕBEN 1.

A probléma

2. 2.1. 2.2. 2.2.1. 2.2.2.

Endurantizmus és perdurantizmus Endurantizmus és perdurantizmus nagy vonalakban A temporális rész fogalma közelebbrõl Konkrét vagy absztrakt entitások-e a temporális részek? Hogyan alakítsunk ki szemléletes képet a temporális részekrõl? Hogyan individuáljuk a temporális részeket? Átfedhetik-e egymást a temporális részek? Hogyan határozhatóak meg a „temporális rész” fogalma segítségével a számunkra ismerõs fizikai tárgyak? Prezentizmus és eternalizmus Mi a prezentizmus? Mi az eternalizmus? Endurantizmus – prezentizmus, perdurantizmus – eternalizmus Milyen viszonyban van az endurantizmus és a perdurantizmus a fizikai tárgyak elõzõ fejezetben tárgyalt elméleteivel?

2.2.3. 2.2.4. 2.2.5. 2.3. 2.3.1. 2.3.2. 2.3.3. 2.4.

3. 3.1. 3.1.1. 3.1.2. 3.1.3. 3.1.4. 3.2.

A fizikai tárgyak változása A változás típusai A fizikai tárgyak minõségi változása A fizikai tárgyak alkotórészeinek változása A fizikai tárgyak Cambridge-változása A fizikai tárgyak szubsztanciális változása Hogyan oldja meg az endurantista és a perdurantista a fizikai tárgyak minõségi változásának problémáját?

97 98 98 100 100 100 101 102 102 104 104 105 106

108 108 108 108 109 109 110

110

TARTALOM

3.2.1. 3.2.2. 3.2.3. 3.2.4. 3.3. 3.3.1. 3.3.2. 3.3.3. 3.3.4. 3.3.5. 3.3.6.

A perdurantizmus melletti érv Az endurantizmus védelme I. Az endurantizmus védelme II. Az elméletek taxonómiája Hogyan oldja meg az endurantista és a perdurantista a fizikai tárgyak alkotórészei változásának problémáját? A perdurantizmus melletti érv Az endurantizmus védelme I. Az endurantizmus védelme II. Az endurantizmus védelme III. Az endurantizmus védelme IV. Az elméletek taxonómiája

4. 4.1. 4.1.1. 4.1.2. 4.2. 4.2.1. 4.2.2.

9 110 111 116 118 119 119 121 122 123 124 127

Thészeusz hajója A probléma A probléma elsõ megközelítésben A probléma második megközelítésben A probléma megoldási javaslatai A renovált hajó azonos az eredeti hajóval A rekonstruált hajó azonos az eredeti hajóval: a múzeumigazgató intuíciója 4.2.3. Két extrém megoldás

129 129 129 131 132 132

5.


135

6.

Ajánlott irodalom

138

133 134

5. fejezet: ESEMÉNYEK 1. 2. 2.1.

Metafizikai problémák az eseményekkel kapcsolatban

Léteznek-e események? Józan észre támaszkodó megfontolások az események létezése mellett 2.2. Filozófiai megfontolások az események létezése mellett 2.2.1. Az oksági viszonyból vett érv 2.2.2. A változásból vett érv 2.2.3. Donald Davidson szemantikai érve az események létezése mellett

139 140 140 141 141 142 143

10

TARTALOM

3. 3.1. 3.2.

Elõzetes megfontolások az események természetérõl Az események partikulárék vagy univerzálék? Az események konkrét vagy absztrakt entitások?

144 144 145

4. 4.1. 4.2.

146 146

4.5.

Az események téridõ-régió elmélete A téridõ-régió elmélet lényege Milyen viszonyban van az események téridõ-régió elmélete az elõzõ fejezetekben tárgyalt elméletekkel? A téridõ-régió elmélet fõ nehézsége A téridõ-régió elmélet védelme: szükségszerû téridõbeli koincidencia (Myles Brand javaslata) Brand javaslatának bírálata

5. 5.1. 5.2. 5.3. 5.3.1. 5.3.2. 5.3.3.

Az események oksági elmélete Az oksági elmélet lényege Oksági elmélet versus téridõ-régió elmélet Az oksági elmélet nehézségei Az oksági elmélet körben forgó Az oksági elmélet következményei nehezen vállalhatók Az oksági elmélet sikertelen

151 151 152 153 153 153 154

6. 6.1. 6.2. 6.2.1. 6.2.2. 6.3. 6.3.1. 6.3.2.

Az események tulajdonságexemplifikációs elmélete Kim elméletének lényege A létezési feltétel nehézségei A szubjektum nélküli események problémája A változás nélküli események problémája Az azonossági feltétel nehézségei A túlságosan finoman tagoltság problémája A konstitutív elemek lényegi mivoltjának problémája

154 155 157 157 158 159 160 163

7.


165

8.

Ajánlott irodalom

167

4.3. 4.4.

147 148 150 150

6. fejezet: LEHETSÉGES VILÁGOK 1. 1.1. 1.2.

A lehetséges világok fogalma Természetes meggyõzõdéseink A lehetséges világok sztenderd meghatározása

169 169 170

TARTALOM

1.3.

11

Szükségszerûség, kontingencia, lehetségesség, lehetetlenség

170

2.

De dicto és de re modalitások

172

3.

A lehetséges világok ontológiai státuszának problémája

175

4. 4.1.

177

4.2.

Fikcionalizmus Miért nem lehet minden további nélkül tagadni a lehetséges világok létezését? Hogyan lehetünk antirealisták?

5. 5.1. 5.2. 5.3. 5.4.

Genuin realizmus A lehetséges világok természete Genuin realizmus és nominalizmus Az aktuális világ Világokon átívelõ azonosság

180 180 182 186 187

6. 6.1. 6.1.1. 6.1.2. 6.1.3. 6.2. 6.3. 6.4.

Ersatzrealizmus Az ersatzrealizmus változatai Propozícióersatzizmus Körülményersatzizmus Strukturálisuniverzálé-ersatzizmus Az ersatzrealizmus ontológiája Az aktuális világ Világokon átívelõ azonosság

190 192 192 194 196 198 199 200

7.


202

8.

Ajánlott irodalom

204

177 178

7. fejezet: A TEST-LÉLEK PROBLÉMA KÉT ASPEKTUSA: A MENTÁLIS OKOZÁS ÉS A FENOMENÁLIS TUDATOSSÁG 1.

Bevezetés

206

2. 2.1. 2.2.

Mentális okozás Mi a mentális okozás? A mentális okozás problémája a szubsztanciadualizmus számára

206 206 208

12

TARTALOM

2.3.

A mentális okozás problémája a fizikalizmus/materializmus számára 2.4. A nem-reduktív fizikalizmus válaszai a kizárási érvre 2.4.1. Szükségszerû szuperveniencia 2.4.2. Davidson megoldása

212 221 221 224

3. 3.1. 3.2. 3.3. 3.4.

Fenomenális tudatosság Mi a fenomenális tudatosság Magyarázati szakadék érv Tudásérv Elgondolhatósági érv

226 226 230 234 239

4.

Összefoglalás

245

5.


246

6.

Ajánlott irodalom

253

NÉVMUTATÓ

255

TÁRGYMUTATÓ

259

ELÕSZÓ

Ez egy tankönyv: bevezetés a metafizikába. Abból a célból írodott, hogy az olvasó megismerkedjen néhány alapvetõen fontos metafizikai problémával, és így képes legyen eligazodni bizonyos kortárs metafizikai vitákban. Ha valaki rápillant a tartalomjegyzékre, feltûnhet neki: nem tárgyalom az összes metafizikai problémát. És valóban: csak érintõlegesen beszélek olyan klasszikus metafizikai problémákról, mint az okság vagy az idõ természete, és egyáltalán nem foglalkozom olyan fontos metafizikai kérdésekkel, mint Isten létezése, a szabad akarat versus determinizmus témája, vagy éppen a jelenség és valóság viszonya. A következõ fõ szempontok vezettek a könyv írása során. (1) A tárgyalt metafizikai problémákat igyekeztem természetes (azaz tudomány elõtti) meggyõzõdéseinkre hivatkozva megfogalmazni. (2) Ahol csak tudtam, a különbözõ elméleteket megpróbáltam egymással szembeállítva bemutatni (vagy inkább: egymás ellen kijátszani), hogy világosabban láthatóak legyenek az elméletek erényei és gyengéi. (3) Külön hangsúlyt fektettem arra, hogy világossá tegyem: a különbözõ metafizikai problémák szervesen összefüggnek egymással. (4) Mindvégig próbáltam semleges és pártatlan maradni, s nem foglaltam állást a különbözõ vitákban. Most pedig mentegetõzni fogok. A könyvben számos (valószínûleg vitatható) leegyszerûsítéssel éltem, és bizony nem ejtettem szót néhány releváns elméletrõl. Mindez hosszú vívodások eredményeként alakult így. Azért döntöttem mégis bizonyos elméletek kihagyása mellett, mert csak aránytalanul nagy technikai apparátus segítségével tudtam volna bemutatni õket. Így például a perzisztencia kapcsán épp csak megemlítem az exdurantizmust. A lehetséges világok kapcsán pe-

14

ELÕSZÓ

dig nem tárgyalom a különbözõ kombinatorikus elméleteket – és még hosszasan sorolhatnám. Egy metafizikakönyv szerzõje számára igen nehéz dolog eldönteni, milyen sorrendben tárgyalja a különbözõ metafizikai problémákat. Nos, azért tárgyaltam éppen ebben a sorrendben a problémákat, mert úgy találtam: így kell a lehetõ legkevesebb anticipációval élnem, tehát magyarázat nélkül, „intuitíven” használnom olyan fogalmakat, amelyeket csak késõbb fogok precíz definícióval bevezetni. Természetesen távolról sem végeztem tökéletes munkát: például a tulajdonságok metafizikai elméleteinek bemutatása során nemegyszer modális termimológiát kellett használnom (például: „szükségszerûen instanciálatlan univerzálék”), holott a modalitásokat jóval késõbb tárgyalom. És megint csak sorolhatnám. Azt is meg kell jegyeznem: lesznek olyanok, akik helyteleníteni fogják, hogy „A fizikai tárgyak létezése az idõben” címû fejezetet nem elõzi meg az idõ természetének vizsgálata, vagy hogy az „Események” és „A test-lélek probléma két aspektusa: a mentális okozás és a fenomenális tudatosság” címû fejezetet nem elõzi meg az okság természetének a vizsgálata. Szememre vethetik, hogy az általam tárgyalt témákról nem lehet kimerítõen nyilatkozni az idõ és az okság metafizikai vizsgálata elõtt. Erre csak azt tudom mondani, hogy igazuk van – de bárhogy épülne is fel ez a könyv, valami hasonlót (nevezetesen hogy egy téma vagy egy elmélet hiányzik) akkor is a szememre lehetne vetni. Azt is el kell még mondanom, hogy az utolsó, „A test-lélek probléma két aspektusa: a mentális okozás és a fenomenális tudatosság” címû fejezet kakukktojás, hiszen speciálisan elmefilozófiai témával foglalkozik. Azért döntöttem mégis a megírása mellett, mert az elmefilozófia a kortárs metafizika talán legintenzívebben mûvelt területe. Ezt a fejezetet tehát amolyan függelékként érdemes olvasni. Könyvem korábbi változata 2006 óta letölthetõ a HEFOP-3.3.1.P.2004-07-0012/1.0 (Szabad bölcsészet /esztétika, filmelmélet és filmtörténet, filozófia, kommunikáció és mûvészettörténet/ BA-tananyagfejlesztés) projektum keretében létrehozott weboldalról (http://szabadbolcseszet.elte.hu). Az 1. fejezet megírásához vezetõ kutatást az OTKA K 76865 pályázata támogatta. A jelenlegi és a korábbi változat megírása közben sok kolléganõmmel és kollégámmal beszélgettem az itt tárgyalt témákról. Köszönettel tartozom Ambrus Gergelynek, Bács

ELÕSZÓ

15

Gábornak, Bárány Tibornak, Betegh Gábornak, Cserne Katának, Demeter Tamásnak, Eszes Boldizsárnak, Faragó-Szabó Istvánnak, Farkas Katalinnak, Forrai Gábornak, Huoranszki Ferencnek, Kelemen Jánosnak, Kocsis Lászlónak, Komlósi Andreának, Márton Miklósnak, Márton Rózinak, Pöntör Jenõnek és Tóth Jánosnak, hogy meghallgattak, és megjegyzéseikkel segítették világosabbá tenni a gondolataimat. 2008-ban az ELTE BTK Logika Tanszéke kutatói szemimáriumának résztvevõivel több alkalommal is megvitathattam e könyvben foglaltakat. Köszönetemet szeretném kifejezni a résztvevõknek az építõ megjegyzéseikért. Nevezetesen Andréka Hajnalnak, Mekis Péternek, Némedi Istvánnak, Szabó Imrének, Ujvári Mártának, és különösen a szeminárium vezetõjének, Máté Andrásnak. Ugyancsak köszönettel tartozom Bács Gábornak, Bodnár Istvánnak, Kovács Dávidnak, Márton Miklósnak és Zvolenszky Zsófiának, hogy részletesen kommentálták e könyv korábbi változatait, és felhívták a figyelmemet számos tévedésre, illetve pontatlanságra. Természetesen igyekeztem mindent kijavítani, de bizonyára nem sikerült maradéktalanul. Végezetül (de nem utolsósorban) köszönöm szakmai lektoraimnak, E. Szabó Lászlónak és Bárány Tibornak a kommentárjait. Könyvemnek nagy hasznára váltak a megjegyzéseik.

1. fejezet

MI A METAFIZIKA?

1. ELÕZETES MEGHATÁROZÁSOK A metafizikának számos különbözõ meghatározása van forgalomban. A metafizika (1) a végsõ valóság tudománya, (2) a létezõnek mint létezõnek a tudománya, (3) a valóság mint egész tudománya, (4) az alapvetõ elvek tudománya, és még sorolhatnám. E meghatározások homályosak, két dolog azonban világosan kiolvasható belõlük. Egyrészt az, hogy a metafizika a filozófia ama vállalkozása, amely a valóság természetérõl kíván mondani valamit, és ez az, ami megkülönbözteti az episztemológiától. Az episztemológia a filozófia ama vállalkozása, amely a valóságra vonatkozó ismereteink természetét kutatja. Tipikus metafizikai kérdések: „mik a tulajdonságok?”, „mik az események?”, „mik a fizikai tárgyak?”. Tipikus episztemológiai kérdések: „mi a tudás?”, „hogyan kell igazolni a hiteinket?”, „hol húzódnak a tudásunk határai?”. Másrészt az is világos a fentebbi meghatározásokból, hogy – ellentétben a különbözõ szaktudományokkal, melyek a valóságnak mindig csak valamely részét vagy aspektusát kutatják (a kémia a kémiai folyamatok természetét, a biológia az élettani folyamatok természetét, a pszichológia a lelki/mentális jelenségek természetét stb.) – a metafizika az egyes részektõl és aspektusoktól elvonatkoztatva a valóság legáltalánosabb szerkezetével és természetével foglalkozik. De konkrétan milyen jellegû ismeretekre kíván szert tenni a metafizikát mûvelõ filozófus? Két alapvetõ és igen egyszerûen megfogalmazható kérdésre kell válaszolnia: (1) Milyen típusú dolgok léteznek? (2) Miben áll a létezõ dolgok természete?

18

1. FEJEZET: MI A METAFIZIKA?

Ami az elsõ kérdést illeti: egészen különbözõ típusú entitások létezésérõl vagy nem létezésérõl lehet szó. Íme egy csaknem teljes lista. Létezik Isten? Létezik elménktõl független valóság? Létezik anyagtalan, testünk halálát túlélni képes elme? Létezik objektív, elménktõl független idõ? Léteznek számok, halmazok és más matematikai tárgyak? Léteznek események? Léteznek tények? Léteznek tulajdonságok? Léteznek lehetséges világok? A metafizikában – hasonlóan a filozófia egyéb területeihez – a különbözõ filozófusok nézetei között nem volt és ma sincsen összhang. Az iménti – kétségkívül igen heterogén – lista valamennyi elemérõl állították vagy állítják egyes filozófusok, hogy létezik, és állították vagy állítják mások, hogy nem létezik. Ami a második kérdést illeti: e kérdés megválaszolása értelemszerûen elõfeltételezi az elõzõ kérdés megválaszolását. Azaz: valaki csak akkor kezdheti vizsgálni, miben áll a természete az általa létezõnek tekintett entitásoknak, miután már a megfelelõ érveket és ellenérveket megfontolva elkötelezte magát bizonyos entitások létezése mellett. Ilyen kérdéseket vizsgál ekkor: az általa létezõknek tekintett entitások közül melyek egyszerûek (primitívek) és melyek összetettek? Az összetett entitások milyen egyszerû entitásokból állnak? Milyen tulajdonságokkal rendelkeznek az alapvetõ vagy egyszerû entitások? Hogyan épül fel a legelemibb entitásokból a mindannyiunk számára ismerõs valóság? Milyen viszonyban vannak e feltételezett entitástípusok (más szóval: ontológiai/metafizikai kategóriák) egymással? A metafizika tehát ontológia (igen szerencsétlen magyar szóval, melyet kerülni fogok: „lételmélet”), s a legtöbb metafizikát mûvelõ kortárs filozófus a fentebbi két kérdésre keresi a választ.

2. A METAFIZIKA MÛKÖDÕ FOGALMA A következõkben árnyalom az ontológiaként értett metafizika fogalmát.

2.1. Fizika és metafizika Plauzibilisnek tûnik azt gondolni, hogy a különbözõ tudományok egymásra épülnek, s a tudományok hierarchiájában a fizika a legalapvetõbb. A pszichológia a pszichológiai/mentális jelenségekkel foglalkozik,

2. A METAFIZIKA MÛKÖDÕ FOGALMA

19

de (valószínûleg) minden pszichológiai/mentális jelenségnek biológiai alapjai vannak. A biológia a biológiai jelenségekkel foglalkozik, de (valószínûleg) minden biológiai jelenségnek kémiai alapjai vannak. A kémia a kémiai jelenségekkel foglalkozik, de (valószínûleg) minden kémiai jelenségnek fizikai alapjai vannak. És nincs tovább. Ha azonban a tudományok hierarchiájában nincsen alapvetõbb tudomány a fizikánál, akkor felmerül a kérdés: mi a különbség a fizika mint alapvetõ tudomány és a metafizika/ontológia mint szintén alapvetõ tudomány között? Két fontos különbséget említek. Természetesen több is van. A többségi álláspontot ismertetem – vannak ugyanis, akik erõsen vitatják a következõket: (1) Az egyik fõ különbség a fizika és a metafizika között módszertani jellegû: a fizika és a metafizika más módon foglalkozik a tárgyával. Míg a fizika empirikus (tapasztalati) tudomány, empirikus módon vizsgálja a valóságot, addig a metafizika pusztán gondolati (intellektuális) úton teszi ezt. Kicsit pontosabban: míg a különbözõ fizikai hipotézisek igazolása a posteriori, azaz valamilyen érzéki tapasztalatra való hivatkozással történik, addig a metafizikai hipotézisek igazolása a priori, azaz független az érzéki tapasztalatoktól. A metafizikát – ellentétben a fizikával – „karosszékben ülve” szokás mûvelni! Egyszóval: míg a fizikai kijelentések a posteriori szintetikusak, addig a metafizikai kijelentések a priori szintetikusak. Módszertanilag nézve a fizika és a metafizika viszonya a fizika és a matematika viszonyával analóg. A matematikai hipotézisek igazolása ugyanis – hasonlóan a metafizikához, és ellentétben a fizikával – szintén független a tapasztalattól. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy igaz-e egy matematikai hipotézis, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy levezethetõ-e a kérdéses hipotézis a megfelelõ matematikai axiómákból a megfelelõ matematika-logikai szabályok alkalmazásával vagy sem. Mindeközben – akárcsak a metafizikában – nem hivatkozunk az érzéki tapasztalatokra. (Emelkedjünk felül most azokon a matematikai bizonyításokon, melyek számítógépes eszközökkel történnek, és ennyiben empirikusnak tekinthetõk.) Nem akarom persze túlerõltetni az analógiát a metafizika és a matematika között, ugyanis a kortárs filozófusok tekintélyes része szerint a matematikai kijelentések – ellentétben a metafizikai kijelentésekkel – analitikus, és nem szintetikus kijelentések. Csak annyit akartam hangsúlyozni, hogy a matematika – hasonlóan a metafizikához – a priori tudomány.

20


Valaki azt mondhatná: a metafizika fizikától való fentebbi elhatárolása nem teljesen éles, ugyanis az elméleti fizikusok szintén „karosszékben ülve” dolgoznak, és téziseiket – hasonlóan a metafizikai (és persze matematikai) tézisekhez – közvetlenül nem igazolják érzéki tapasztalatok. Ez igaz, azonban az elméleti fizika legáltalánosabb tézisei is – ellentétben a metafizikai tézisek legnagyobb részével – legalábbis elviekben empirikusan igazolhatók vagy cáfolhatók. Mindazonáltal nem akarom vitatni: léteznek olyan metafizikai problémák (különösen az idõ természetével kapcsolatban), melyek esetében valóban nagyon nehéz módszertani alapon élesen megkülönböztetni egymástól a fizikusok és a metafizikusok tevékenységét. (2) Amellett, hogy a metafizika és a fizika módszertanilag különbözik egymástól, a tárgyuk (vagyis ama dolgok, melyeket vizsgálnak) sem teljesen fedi egymást. Csak abban az esetben fedné ugyanis, ha kizárólag fizikai entitások (fizikai tárgyak, azok elemi részecskéi, erõterek, hullámok, fotonok stb. stb.) léteznének. Tulajdonképpen nem kizárt, hogy csak fizikai entitások léteznek, egyes metafizikusok így is gondolják, de nem mindegyikük gondolja így. Egyesek például úgy vélik, hogy a fizikai entitásokon kívül léteznek szellemi (vagyis: fizikai tulajdonságokkal nem rendelkezõ) entitások is, lelkek vagy elmék, melyek természetének feltárása a metafizika feladata. Mások úgy vélik, hogy a fizikai entitásokon kívül léteznek absztrakt (nem térben és idõben létezõ) entitások is, melyek természetével a fizika értelemszerûen nem foglalkozhat. A fizikának és a metafizikának természetesen számos közös tárgya van (a fizikai tárgyak, azok különbözõ tulajdonságai, az események stb.), de mivel – mint láttuk – egyes metafizikusok szerint nem csak fizikai entitások léteznek, a metafizika több feltételezett entitástípus természetének vizsgálatára vállalkozik, mint a fizika. Úgy is fogalmazhatnék: a metafizikát mûvelõ filozófus számára automatikusan, minden elõzetes kritikai vizsgálat nélkül elfogadni a fizika (és csak a fizika) ontológiáját dogmatizmus volna, amitõl óvakodnunk kell.

2.2. Deskriptív és revizionista metafizika Peter Frederick Strawson (1959) nyomán különbséget szokás tenni a metafizika két típusa, deskriptív és revizionista metafizika között. A deskriptív metafizikát úgy szokás jellemezni, hogy annak az a célja,


21

hogy feltárja és leírja a világról alkotott fogalmi sémánkat, amellyel mi emberek valamennyien rendelkezünk. E bennünk/elménkben levõ fogalmi struktúra vagy séma nem változik az idõben, teljesen független attól, milyen nyelven beszélünk, illetve gondolkodunk, és annyira mélyen gyökerezik bennünk, hogy nem lehetséges tõle elvonatkoztatnunk, bárhogyan gondolkozunk is amúgy, és bármilyen tudományos elméletet fogadunk is el egyébként. E bennünk rejlõ fogalmi struktúra elsõsorban a józan észre támaszkodó meggyõzõdéseinkben tükrözõdik; Strawson szerint például abban, hogy valamennyien úgy gondoljuk, hogy alapvetõen fizikai tárgyak és emberi személyek léteznek. A deskriptív metafizika híveivel ellentétben a revizionista metafizika hívei nem pusztán leírni akarják e bennünk rejlõ, elmélet-, történet- és nyelvfüggetlen fogalmi struktúrát, hanem megváltoztatni: egy adekvátabbal (az elmefüggetlen valóságot pontosabban reprezentálóval) helyettesíteni. (E megkülönböztetésrõl bõvebben lásd Haack 1979/1998; Macdonald 2005: 17–25). A kortárs metafizika alapvetõen revizionista. A kortárs metafizikusok többsége ugyanis lényeges pontokon helyesbíteni, finomítani akarja természetes intuitív meggyõzõdéseinket. Miért van szükség helyesbítésre, finomításra? Azért, mert a természetes intuitív meggyõzõdéseink sok esetben inkonzisztensek egymással, következésképpen egyszerre mindegyikük nem lehet igaz. Még gyakoribb, hogy természetes meggyõzõdéseink valamilyen tudományos meggyõzõdésünknek mondanak ellent, melytõl semmi szín alatt nem kívánunk megválni. Egyszóval: ha a világról alkotott konzisztens metafizikai elmélet megalkotása a célunk (és ez a célunk!), akkor – lévén természetes meggyõzõdéseink inkonzisztensek vagy valamilyen szilárd tudományos meggyõzõdésünkkel összeegyeztethetetlenek – e természetes meggyõzõdések egyikét-másikát tagadnunk vagy legalábbis finomítanunk kell. Csupán egyetlen példa. Egyik legalapvetõbb meggyõzõdésünk szerint a fizikai tárgyak (autók, könyvek, házak stb.) változnak az idõben. Másik alapvetõ meggyõzõdésünk szerint a fizikai tárgyak változásaik ellenére ugyanazok maradnak. Csakhogy e két természetes meggyõzõdésünk között szemmel látható feszültség támad, ha igaznak fogadjuk el azt, amit a filozófusok Leibniz-törvénynek neveznek, mely szerint ha a tárgy azonos b tárggyal, akkor a-nak és b-nek valamennyi tulajdonságában meg kell egyeznie. A következõrõl van szó: ha egy fizikai tárgy megváltozik, akkor más tulajdonságokkal rendelkezik, mint koráb-

22


ban, és a korábbi idõpontban F tulajdonsággal rendelkezõ tárgy a Leibniz-törvény miatt nem lehet azonos a késõbbi idõpontban nem-F tulajdonsággal rendelkezõ tárggyal. (E problémával a 4. fejezetben részletesen foglalkozom.) Félreértés ne essék: a revizionisták nem általában a természetes meggyõzõdéseink ellen érvelnek. Nem gondolják azt, hogy valamenynyi világra vonatkozó alapvetõ meggyõzõdésünk hamis, és hogy ennélfogva valamennyit fel kellene adnunk. Sõt, úgy gondolják, hogy bizonyos intuitív meggyõzõdéseinket nem adhatjuk fel. Ahogy David Lewis fogalmaz: [Egy probléma] metafizikai elemzése kísérlet a róla alkotott gondolataink rendszerezésére. Ez annyiban lehet sikeres, amennyiben (1) rendszeres és (2) tiszteletben tartja azokat a filozófia elõtti elképzeléseinket, amelyekhez szilárdan ragaszkodunk. (Lewis 1973/2004: 95) E perspektívából nézve: a nagy metafizikai viták alapvetõ intuícióink összeütközései, csatái. A vitában az egyik fél más intuitív meggyõzõdéseinkrõl gondolja azt, hogy nem válhatunk meg tõlük, mint a másik. Ettõl különösen izgalmas és ezért érdemes metafizikával foglalkozni.

2.3. A metafizika kanti és nem kanti felfogása Az eddig elhangzottakat a következõképpen lehetne összefoglalni: a metafizika az elménktõl függetlenül létezõ valóság a priori tudománya, melynek célja a létezõkrõl alkotott teljes és konzisztens elmélet. Hadd vizsgáljam most az e meghatározásban szereplõ „az elménktõl függetlenül létezõ valóság” kifejezést. A metafizika iménti meghatározását élesen meg kell különböztetni Immanuel Kant és követõinek metafizikafelfogásától. Kant és hívei szerint a metafizika valójában nem az elménktõl függetlenül létezõ valóságról szól, hanem a valóságra vonatkozó gondolatainkról. E felfogás hívei úgy gondolják, hogy az elménktõl függetlenül létezõ valóságot, ahogyan az önmagában van, nem vagyunk képesek megragadni, következésképpen ha metafizikát akarunk mûvelni, akkor le kell mondanunk a fentebbi értelemben vett metafizikáról, és ehelyett a gondolataink ter-


23

mészetének megismerésére kell szorítkoznunk. A kanti perspektívából nézve egy metafizikai vizsgálódás képes lehet például megmutatni azt, hogy az észlelés tárgyaira úgy kell gondolnunk, mint amelyek térben és idõben vannak, és közöttük oksági viszonyok állnak fenn – azonban ezzel nem az elmefüggetlen valóságról mondtunk valamit, hanem csak arról a módról, ahogyan nekünk, embereknek gondolkodnunk kell ahhoz, hogy olyan világot tapasztaljunk, mint amelyben élünk. Más szavakkal: a metafizika kanti felfogása szerint a metafizikai vizsgálódások nem hozhatják azt az eredményt, hogy a világban ilyen és ilyen (elmefüggetlen) dolgok léteznek, és hogy ezeknek ilyen és ilyen a természete, és hogy közöttük ilyen és ilyen viszonyok állnak fenn, hanem csak a világra vonatkozó tapasztalataink lehetõségfeltételét mutathatják fel. (Kant álláspontja természetesen ennél sokkal összetettebb, és érvelése kifinomultabb; errõl lásd Prauss 1977; Allison 1983; Collins 1999; Grier 2007; és magyarul Tõzsér 2004.) A metafizika kanti felfogását – ahogy a deskriptív metafizika fogalmát is – elsõsorban a kontraszt kedvéért említem. Ahogy ugyanis a kortárs metafizikusok döntõ többsége elutasítja a deskriptív metafizikát, és revizionista metafizikát mûvel, éppen úgy elutasítja a metafizika kanti felfogását is, ugyanis abban a hitben él, hogy vizsgálódásaival az elménktõl függetlenül létezõ valóság természetét tárja fel. Miért utasítsuk el a metafizika kanti felfogását? Kantnak igaza van abban, hogy a metafizika a világra irányuló gondolatokkal foglalkozik, lévén a priori és nem a posteriori tudomány; mivel azonban a gondolataink közvetlenül az elmefüggetlen világra irányulnak, ennyiben a vizsgálódás igenis az elmefüggetlen világ természetérõl szól. A kanti felfogás hátterében az a téves elgondolás áll, hogy abból a ténybõl, hogy az elmefüggetlen világhoz csak bizonyos (ránk, emberekre jellemzõ) perspektívából férünk hozzá, az következik, hogy nem férünk hozzá az elmefüggetlen világhoz, vagy csak közvetve férünk hozzá. Vegyük azonban észre: abból, hogy számunkra a világ mindig valamilyen módon adódik, nem következik az, hogy nem, vagy nem közvetlenül adódik. A mód ugyanis, ahogyan a valóságra gondolunk, illetve ahogyan a valóságot észleljük, nem közvetítõ elem az elménk és a valóság között (errõl lásd Evans 1982: 59–63; Searle 1983: 1. és 2. fejezet; Crane 2001: 1. és 5. fejezet). Ezt nem nehéz belátni. Ha például azt gondolom, hogy Kaszparov a legnagyobb élõ sakkozó, akkor magára az elmémtõl függetlenül létezõ

24


Kaszparovra mint a legnagyobb élõ sakkozóra gondolok, vagy – kicsit nyakatekerten, de helyesen fogalmazva – e gondolatomban az elmémtõl függetlenül létezõ Kaszparov adódik számomra a legnagyobb élõ sakkozó módján. Mármost pusztán azért, mert Kaszparovra mindig mint valamire gondolok, vagy – másképp kifejezve – mert Kaszparovra irányuló gondolataimban Kaszparov mindig valamilyen módon adódik számomra, még nem kell azt állítanom, hogy amikor Kaszparovra gondolok, akkor nem magára vagy nem közvetlenül magára Kaszparovra gondolok. Mindezzel egy pillanatig sem akarom azt állítani, hogy a metafizika abban az értelemben fér hozzá az elmefüggetlen világhoz, ahogyan az önmagában (értve ezen: a mi emberi perspektívánktól függetlenül!) van. Az elmefüggetlen világhoz természetesen a mi emberi perspektívánkból férünk hozzá, de – ahogy az imént érveltem – ebbõl nem következik, hogy nem férünk hozzá, és hogy nem mondhatunk semmit a természetérõl.

3. A METAFIZIKA A KORTÁRS FILOZÓFIÁBAN A kortárs analitikus filozófiában a metafizika meghatározó fontosságú. Ez nem mindig volt így. Az analitikus filozófia korábbi idõszakaiban mind a logikai pozitivizmus (például: Carnap 1931/1972), mind pedig a természetes nyelv filozófiája [ordinary language philosophy] (például: Wittgenstein 1953/1992) néven ismertté vált irányzat határozottan metafizikaellenes volt. E két álláspont hívei (nem pontosan megegyezõ, de azért hasonló megfontolásokból) egyaránt értelmetlennek tartották az összes metafizikai kijelentést, és ezzel tagadták a metafizika létjogosultságát. Nem azt állították, hogy a metafizika azért nem létjogosult, mert a metafizikai problémák megoldása meghaladja az értelmünket (ez is egy lehetséges álláspont), vagyis nem azt a szerényebb kijelentést tették, hogy az amúgy értelmes metafizikai kérdéseket értelmünk határoltsága folytán nem vagyunk képesek megválaszolni, hanem – ennél lényegesen radikálisabban – azt állították, hogy a metafizikai problémák kivétel nélkül jelentés és értelem nélküliek. E két radikális nézet mára a múlté. Mindkettõ már csak filozófiatörténetileg érdekes. A kortárs analitikus filozófiában ugyanis elenyészõ azok száma, akik kétségbe vonják a metafizikával való foglalatos-

4. FELHASZNÁLT IRODALOM

25

kodás értelmességét. Sõt, tulajdonképpen azt sem túlzás állítani: a kortárs analitikus filozófia legnagyobb vállalkozása éppen az, hogy a valóság teljes és konzisztens metafizikai elméletét nyújtsa. Ilyen, mindenki által elfogadott nagy metafizikai elmélettel egyelõre még nem rendelkezünk, sõt még a körvonalai sem nagyon látszanak, de nem kizárt, hogy a közeli vagy távoli jövõben megszületik. Mindenesetre érdemes rá törekedni. Egy kézzelfogható eredményt azonban az analitikus filozófia máris felmutathat, és ez példanélküli a filozófia történetében. Nevezetesen azt, hogy napjainkban szinte valamennyi fontosabb metafizikai kérdés vagy probléma kapcsán elõttünk áll a különbözõ lehetséges elméletek teljes vagy közel teljes taxonómiája. Világosan látjuk, hogy az egyes metafizikai problémákat mely alapvetõ intuícióink, meggyõzõdéseink együttes inkonzisztenciája eredményezi, s ennélfogva azt is, hogy az egyes metafizikai problémákról milyen különbözõ módokon lehetséges konzisztensen gondolkodni. Ugyancsak világosan elõttünk áll, hogy a különbözõ metafizikai problémák hogyan kapcsolódnak egymáshoz fogalmilag, s ennélfogva az is, hogy egy adott metafizikai probléma bizonyos megoldási javaslata más metafizikai problémák mely megoldási javaslataival konzisztens vagy inkonzisztens. Milyen a metafizika helyzete a kontinentális filozófiában? A kontinentális filozófia több, egymástól különbözõ mozgalmat foglal magában (fenomenológiát, hermeneutikát, dekonstrukcionizmust stb.), de ezek közül egyik sem foglalkozik érdemben klasszikus metafizikai problémákkal (lásd errõl Eszes–Tõzsér 2005: 69–71). Ha tehát valakit az 1. részben felsorolt kérdések izgatnak, akkor ne ezekhez az irányzatokhoz forduljon válaszért!

4. FELHASZNÁLT IRODALOM Allison, Henry (1983) Kant’s Transcendental Idealism: An Interpretation and Defense, New Haven: Yale University Press. Carnap, Rudolf (1931/1972) A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül (fordította Altrichter Ferenc), in Altrichter Ferenc (szerk.) A Bécsi Kör filozófiája, Budapest: Gondolat Kiadó, 61–92. Collins, Arthur (1999) Possible Experience: Understanding Kant’s Critique of Pure Reason, Los Angeles: University of California Press.

26


Crane, Tim (2001) Elements of Mind, Oxford: Oxford University Press. Eszes Boldizsár – Tõzsér János (2005) Mi az analitikus filozófia?, Kellék 27–28, 45–71. Grier, Michelle (2007) Kant’s Critique of Metaphysics, in Stanford Encyclopedia of Philosophy, http://plato.stanford.edu/entries/kant-metaphysics. Evans, Gareth (1982) The Varieties of Reference, Oxford: Oxford Clarendon Press. Haack, Susan (1979/1998) Descriptive and Revisionary Metaphysics, in Stephen Laurence – Cynthia Macdonald (eds.) Contemporary Readings in the Foundations of Metaphysics, Oxford: Blackwell, 22–31. Lewis, David (1973/2004) Lehetséges világok (fordította Hunyady András), in Farkas Katalin – Huoranszki Ferenc (szerk.) Modern metafizikai tanulmányok, 91–98. Macdonald, Cynthia (2005) Varieties of Things: Foundations of Contemporary Metaphysics, London: Blackwell. Prauss, Gerold (1977) Kant und das Problem der Dinge an sich, 2. verb. Aufl., Bonn: Bouvier. Searle, John Rogers (1983) Intentionality. An Essay in the Philosophy of Mind, Cambridge: Cambridge University Press. Strawson, Peter Frederick (1959) Individuals: An Essay in Descriptiv Metaphysics, London: Methuen. Tõzsér János (2004) A jelenség valósága, Világosság 10–11–12, 185–191. Wittgenstein, Ludwig (1953/2002) Filozófiai vizsgálódások (fordította Neumer Katalin), Budapest: Atlantisz Kiadó.

5. AJÁNLOTT IRODALOM Dummett, Michael (1991/2000) A metafizika logikai alapjai (fordította Szalai Miklós et al.), Budapest: Osiris Kiadó, 17–34. Hamlyn, D. W. (1984/1992) Metaphysics, Cambridge: Cambridge University Press, 1–10. Huoranszki Ferenc (2001) Modern metafizika, Budapest: Osiris Kiadó, 15–38. van Inwagen, Peter (1998) The Nature of Metaphysics, in Stephen Laurence – Cynthia Macdonald (eds.) Contemporary Readings in the Foundations of Metaphysics, Oxford: Blackwell, 11–21.

5. AJÁNLOTT IRODALOM

27

van Inwagen, Peter (1998) Introduction: What is Metaphysics?, in Peter van Inwagen – Dean W. Zimmerman (eds.) Metaphyics: The Big Questions, Oxford: Basil Blackwell, 1–13. Loux, Michael J. (1998) Metaphysics, A Contemporary Introduction, London/ New York: Routledge, 1–18. Lowe, Jonathan E. (1998) The Possibility of Metaphysics, Substance, Identity, and Time, Oxford: Clarendon Press, 1–27. Lowe, Jonathan E. (2002) A Survey of Metaphyics, Oxford: Oxford University Press, 1–20. Maudlin, Tim (2003) Distilling Metaphysics from Quantum Physics, in Michael J. Loux – Dean W. Zimmerman (eds.) The Oxford Handbook of Metaphysics, Oxford: Oxford University Press, 461–487. Simons, Peter (1995) Metaphysics: Definitions and Divisions, in Jaegwon Kim – Ernest Sosa (eds.) A Companion to Metaphysics, Oxford: Blackwell, 310–312. Sosa, Ernest (1995) Problems of Metaphysics, in Ted Honderich (ed.) The Oxford Companion to Philosophy, Oxford/New York: Oxford University Press, 559–563. Strawson, Peter Frederick (1991/1993) Metafizika (fordította Bánki Dezsõ), in J. O. Urmson – J. Reé (szerk.) Filozófiai kisenciklopédia, Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 219–225. Walsh, W. H. (1967) Nature of Metaphysics, in Paul Edwards (ed.) The Encyclopedia of Philosophy, Vol. 5, London/New York: Collier Macmillan, 300–307.


247

Broad, C. D. (1925) The Mind and its Place in Nature, London: Routlegde and Kegan Paul. Burge, Tyler (1993) Mind-Body Causation and Explanatory Practise, John Heil – Alfred Mele (eds.) Mental Causation, Oxford: Clarendon Press, 97–120. Campbell, Neil (2003) An Inconsistency in the Knowledge Argument, Erkenntnis 58, 261–266. Chalmers, David (1995/2004) Szemközt a tudat problémájával (fordította Sutyák Tibor), Vulgo, 14–35. Chalmers, David (1996) The Conscious Mind, Oxford: Oxford University Press. Chalmers, David (1999) Materialism and the Metaphysics of Modality, Philosophy and Phenomenological Research 59, 475–496. Chalmers, David (2002) Does Conceivability Entail Possibility, in Tamar Szabó Gendler – John Hawtorne (eds.) (2001) Conceivability and Possibility, Oxford: Oxford University Press, 145–200. Chalmers, David (2003) Consciousness and Its Place in Nature, in David Chalmers (ed.) The Philosophy of Mind: Classical and Contemporary Readings, New York: Oxford University Press, 247–272. Chisholm, Roderick M. (1964/2004) Az emberi szabadság és az én (fordította Eszes Boldizsár), in Farkas Katalin – Huoranszki Ferenc (szerk.) Modern metafizikai tanulmányok, Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 175–187. Chisholm, Roderick M. (1976) The Agent as Cause, in Myles Brand – Dougles Walton (eds.) Action Theory, Dordrecht: D. Reidel, 132–155. Churchland, Patricia S. (1986) Neurophilosophy, Cambridge, Mass.: MIT Press/Bradford Books. Churchland, Paul M. (1981/1991) Eliminative Materialism and the Propositional Attitudes, in David M. Rosenthal (ed.) The Nature of Mind, New York, Oxford: Oxford University Press, 601–612. Churchland, Paul (1989) Knowing Qualia. A Reply to Jackson, in Paul Churchland A Neurocomputational Perspective, Cambridge, Mass.: MIT Press, 67–76. Conee, E. (1994) Phenomenal Knowledge, Australasien Journal of Philosophy 72, 136–150. Crane, Tim – Mellor, D. H. (1990) There Is No Question of Physicalism, Mind 99, 185–206. Crick, Francis – Koch, Christof (1990/1997) Toward a Neurobiological Theory of Consciousness, in Ned Block – Owen Flanagan – Güven Güzeldere (eds.) The Nature of Consciousness, Cambridge, Mass.: MIT Press, 277–291.

248

7. FEJEZET: A TEST-LÉLEK PROBLÉMA KÉT ASPEKTUSA

Crick, Francis (1994) The Astonishing Hypothesis: The Scientific Search for the Soul, New York: Sribners. Davidson, Donald (1970/1980) Mental Events, in Donald Davidson Essays on Actions and Events, Oxford: Clarendon Press, 207–227. Davidson, Donald (1973/1980) The Material Mind, in Donald Davidson Essays on Actions and Events, Oxford: Clarendon Press, 245–259. Davidson, Donald (1974/1980) Psychology as Philosophy, in Donald Davidson Essays on Actions and Events, Oxford: Clarendon Press, 229–244. Davidson, Donald (1993) Thinking Causes, in John Heil – Alfred Mele (eds.) Mental Causation, Oxford: Clarendon Press, 3–18. Demeter Tamás (2008) Mentális fikcionalizmus, Budapest, Gondolat Kiadó. Dennett, Daniel C. (1991) Consciousness Explained, Boston: Little Brown and Company. Dennett, Daniel C. (1995) The Unimagined Preposterousness of Zombies, Journal of Consciousness 2, 322–326. Descartes, René (1642/1994) Elmélkedések az elsõ filozófiáról (fordította Boros Gábor), Budapest: Atlantisz Kiadó. Dretske, Fred (1988) Explaining Behaviour, Cambridge, Mass.: MIT Press. Eccles, John (1980) The Human Psyche, New York: Springer. Farkas Katalin (2008) The Subject’s Point of View, New York, Oxford: Oxford University Press. Feigl, Herbert (1958) The „Mental” and the „Physical”, in H. Feigl – M. Scriven – G. Maxwell (eds.) Concepts, Theories and Mind-Body Problem, Minneapolis: Minnesota Studies in the Philosophy of Sciences, Volume 2, 370–497. Fodor, Jerry (1968) Psychological Explanation, New York: Random House. Fodor, Jerry (1981) The Mind-Body Problem, Scientific American 244, 114– 123. Foss, Jeff (1989) On the Logic of What It Is Like to be a Conscious Subject, Australasien Journal of Philosophy 96, 305–320. Foster, John (1991) The Immaterial Self: A Defense of the Cartesian Dualist Conception of the Mind, London: Routledge. Gallagher, Shaun – Zahavi, Dan (2007) The Phenomenological Mind, An Introduction to Philosophy of Mind and Cognitive Science, London: Routledge. Gertler, Brie (1999) A Defense of the Knowledge Argument, Philosophical Studies 93, 317–336. Harman, Gilbert (1973) Thought, Princeton, NJ: Princeton University Press.


249

Hill, Christopher (1991) Sensations: A Defense of Type Materialism, Cambridge: Cambridge University Press. Hill, Christopher (1997) Imaginability, Conceivability, Possibility and The Mind-Body Problem, Philosophical Studies 108, 17–52. Hill, Christopher – McLaughlin, Brian (1999) There Are Fewer Things in Reality That Are Dreamt of in Chalmer’s Philosophy, Philosophy and Phenomenological Research 59, 446–454. Horgan, Terence (1984) Jackson on Physical Information and Qualia, Philosophical Quarterly 34, 147–152. Horgan, Terence – Tienson, John (2002) The Intentionality of Phenomenology and the Phenomenology of Intentionality, in David Chalmers (ed.) Philosophy of Mind, New York, Oxford: Oxford University Press. Huxley, Thomas H. (1898) On the Hypothesis That Animals Are Automata and Its History, in Thomas Huxley Method and Results: Collected Essays, Volume I, London: Macmillan. Jackson, Frank (1982) Epiphenomenal Qualia, Philosophical Quarterly 32, 127–136. Jackson, Frank (1986/2008) Amit Mary nem tudott (fordította Eszes Boldizsár), in Ambrus Gergely – Demeter Tamás – Forrai Gábor – Tõzsér János (szerk.) Elmefilozófia, Budapest: L’Harmattan, 319–324. Jackson, Frank (1998a) From Metaphysics to Ethics, Oxford: Oxford University Press. Jackson, Frank (1998b) Postscript on Qualia, in Frank Jackson Mind, Method, and Conditionals: Selected Essays, London: Routledge, 76–79. Jackson, Frank (2003) Mind and Illusion, in Anthony O’Hear (ed.) Minds and Persons, Cambridge: Cambridge University Press, 251–271. Jackson, Frank – Pettit, Philip (1988) Functionalism and Broad Content, Mind XCVII, 387, 380–400. Jackson, Frank – Pettit, Philip (1990) In Defence of Folk Psychology, Philosophical Studies 59, 31–54. Kim, Jaegwon (1989/1993) The Myth of Nonreductive Materialism, in Jaegwon Kim Supervenience and Mind, Selected Philosophical Essays, Cambridge: Cambridge University Press, 265–284. Kim, Jaegwon (1993) Mind and Supervenience, Cambridge: Cambidge University Press. Kim, Jaegwon (1998) Mind in a Physical World, Cambridge: Cambidge University Press.

250


Koch, Cristof (2004) The Quest for Consciousness: A Neurobiological Approach, Englewood, CO: Roberts and Company. Koestler, Arthur (1967) The Ghost in the Machine, London: Hutchinson. Kripke, Saul (1971/2004) Azonosság és szükségszerûség (fordította Csaba Ferenc), in Farkas Katalin – Huoranszki Ferenc (szerk.) Modern metafizikai tanulmányok, Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 39–68. Kripke, Saul (1972/2007) Megnevezés és szükségszerûség (fordította Bárány Tibor) Budapest: Akadémiai Kiadó. Leibniz, Gottfried Wilhelm (1673/1986) Metafizikai értekezés (fordította Endreffy Zoltán), in Gottfried Wilhelm Leibniz Válogatott filozófiai írások, Budapest: Európa Kiadó, 7–56. Leibniz, Gottfried Wilhelm (1695/1986) Monadológia (fordította Endreffy Zoltán), in Gottfried Wilhelm Leibniz Válogatott filozófiai írások, Budapest: Európa Kiadó, 305–326. Levine, Joseph (1983) Materialism and Qualia: The Explanatory Gap, Pacific Philosophical Quarterly 64, 354–361. Levine, Joseph (1993/2008) A milyenség kihagyásáról (fordította Eszes Boldizsár), in Ambrus Gergely – Demeter Tamás – Forrai Gábor – Tõzsér János (szerk.) Elmefilozófia, Budapest: L’Harmattan, 354–373. Levine, Joseph (2001) Purple Haze: The Puzzle of Conscious Experience, Oxford: Oxford University Press. Lewis, David (1966) An Argument for the Identity Theory, Journal of Philosophy 67, 17–25. Lewis, David (1968/1980) Review of Putnam, in Ned Block (ed.) Readings in the Philosophy of Psychology, Vol. 1, London: Methuen, 123–133. Lewis, David (1972/2004) Psychophysical and Theoretical Identifications, in Tim Crane – Katalin Farkas (eds.) Metaphysics, A Guide and Anthology, Oxford: Oxford University Press, 629–638. Lewis, David (1983) Postcript to „Mad Pain and Martian Pain”, in David Lewis Philosophical Papers, Vol. 1, New York: Oxford University Press, 130–132. Lewis, David (1988/2008) Amire a tapasztalat tanít (fordította Eszes Boldizsár), in Ambrus Gergely – Demeter Tamás – Forrai Gábor – Tõzsér János (szerk.) Elmefilozófia, Budapest: L’Harmattan, 325–353. Loar, Brian (1990/1997) Phenomenal States, in Ned Block – Owen Flanagan – Güven Güzeldere (eds.) The Nature of Consciousness, Cambridge, Mass.: MIT Press, 597–615.


251

Loar, Brian (1999) David Chalmers’s The Conscious Mind, Philosophy and Phenomenological Research 59, 465–472. Lycan, William G. (1987) Consciousness, Cambridge-Mass.: MIT Press/Bradford Books. Lycan, William G. (1996) Consciousness and Experiences, Cambridge, Mass.: MIT Press. Macdonald, Cynthia (1989) Mind-Body Identity Theories, London: Routledge. McConnell, C. (1994) In Defense of the Knowlegde Argument, Philosophical Topics 22, 157–187. McGinn, Collin (1989) Can We Solve the Mind-Body Problem, Mind 98, 349–366. McGinn, Collin (1991) The Problem of Consciousness, Oxford: Blackwell. McGinn, Collin (1999) The Mysterious Flame, New York: Basic Books. Melnyk, Andrew (2003) A Physicalist Manifesto, Thoroughly Modern Materialism, Cambridge: Cambridge University Press. Nagel, Ernst (1961) The Structure of Science, New York: Harcourt, Brace and World. Nagel, Thomas (1974/1997) What It Is Like To Be a Bat?, in Ned Block – Owen Flanagan – Güven Güzeldere (eds.) The Nature of Consciousness, Cambridge, Mass.: MIT Press, 519–527. Nemirow, Lawrence (1990) Physicalism and the Cognitive Role of Acquaintance, in William G. Lycan (ed.) Mind and Cognition: A Reader, Oxford: Blackwell, 490–499. Nida-Rümelin, Martine (2002) Qualia: The Knowlegde Argument, in Stanford Encyclopedia of Philosophy, http://plato.stanford.edu/entries/qualiaknowledge/ O’Connor, Timothy (2000) Persons and Causes: The Metaphysics of Free Will, New York: Oxford University Press. Papineau, David (1996) Philosophical Naturalism, Oxford: Blackwell. Papineau, David (2002) Thinking about Consciousness, Oxford: Oxford University Press. Perry, John (2001) Knowledge, Possibility and Consciousness, Cambridge, Mass.: MIT Press. Pitt, David (2004) The Phenomenology of Cognition Or What Is It Like to Think That P?, Philosophy and Phenomenological Research, Vol. LXIX, No 1, 1–36. Place, U.T. (1956/1981) Is Consciousness a Brain Process?, in V. C. Chappell (ed.) The Philosophy of Mind, New York: Dover Publications, Inc., 101–109.

252


Poland, J. (1994) Physicalism: The Philosophical Foundations, Oxford: Clarendon. Polger, T. (2004) Natural Minds, Cambridge, Mass.: MIT Press. Putnam, Hilary (1967/1991) The Nature of Mental States, in David M. Rosenthal (ed.) The Nature of Mind, New York, Oxford: Oxford University Press, 197–203. Quinton, Anthony (1973) The Nature of Things, London: Routledge. Robinson, Howard (1982) Matter and Sense: A Critique of Contemporary Materialism, Cambridge: Cambridge University Press. Robinson, Howard (1993) Dennett on the Knowledge Argument, Analysis 53, 174–177. Robinson, Howard (1996) The Anti-Materialist Strategy and the „Knowledge Argument”, in Howard Robinson (ed.) Objections to Physicalism, Oxford: Clarendon Press, 159–183. Rorty, Richard (1979) Philosophy and the Mirror of Nature, Princeton: Princeton University Press. Shear, J. (1997) Explaining Consciousness: The Hard Problem, Cambridge, Mass.: MIT Press. Shoemaker, Sydney (1975/1984) Functionalism and Qualia, in Sydney Shoemaker Identity, Cause, and Mind: Philosophical Essays, Cambridge: Cambridge University Press, 184–205. Shoemaker, Sydney (1981/1984) Some Varieties of Functionalism, in Sydney Shoemaker Identity, Cause, and Mind: Philosophical Essays, Cambridge: Cambridge University Press, 261–286. Shoemaker, Sydney (1999) On David Chalmers’s The Conscious Mind, Philosophy and Phenomenological Research 59, 439–444. Smart, J.J.C. (1959/1981) Sensations and Brain Processes, in V. C. Chappell (ed.) The Philosophy of Mind, New York: Dover Publications, Inc., 160–172. Stemmer, Nathan (1989) Physicalism and the Argument from Knowledge, Australasian Journal of Philosophy 97, 33–54. Stich, Stephen P. (1983) From Folk Psychology to Cognitive Science, Cambridge, Mass.: MIT Press. Swinburne, Richard (1997) The Evolution of the Soul, Revised Edition, Oxford: Clarendon Press. Taylor, Richard (1966) Action and Purpose, Englewood Cliffs, NJ: Prentice Hall. Tõzsér János (2008) Általános bevezetés: a test-lélek probléma, in Ambrus Gergely – Demeter Tamás – Forrai Gábor – Tõzsér János (szerk.) Elmefilozófia, Budapest: L’Harmattan, 9–85.

6. AJÁNLOTT IRODALOM

253

Tye, Michael (1986) The Subjective Qualities of Experience, Mind 95, 1–17. Tye, Michael (1995) Ten Problems of Consciousness, Cambridge, Mass.: MIT Press. Tye, Michael (2000) Consciousness, Color, and Content, Cambridge, Mass.: MIT Press. Watkins, Michael (1989) The Knowledge Argument against the Knowledge Argument, Analysis 49, 158–160.

6. AJÁNLOTT IRODALOM Ambrus Gergely (2001) A tudatosság egy antimaterialista értelmezése: az elgondolhatósági érv, Magyar Filozófiai Szemle 1–2, 141–157. Ambrus Gergely (2003) Kripke és Chalmers: Két modális érv a test-lélek dualizmus mellett, in Farkas Katalin – Orthmayr Imre (szerk.) Bölcselet és analízis, Budapest: Eötvös József Kiadó, 244–258. Ambrus Gergely (2007) A tudat metafizikája, Budapest: Gondolat Kiadó. Chalmers, David (1999/2003) Az emergencia változatai (fordította Csordás Attila), Világosság 3–4, 43–51. Churchland, Patricia (1995/2004) A félrevezetõ proléma (fordította Sutyák Tibor) Vulgo 2, 39–46. Crane, Tim (2003) Szubjektív tudás (fordította Rauschenberger Péter), in Ujvári Márta (szerk.) Érvek és kontextusok, Budapest: Gondolat Kiadó, 99–123. Crane, Tim – Farkas, Katalin (2004) Mind and Body, Introduction, in Tim Crane – Katalin Farkas (eds.) Metaphysics. A Guide and Anthology, Oxford: Oxford University Press, 601–610. Demeter Tamás (2007) Fizikai realizáció és oksági inferencia, Polányiana 16/1–2, 37–55. Dennett, Daniel C. (1995/2004) Háttal a tudat problémájának (fordította Sutyák Tibor), Vulgo 2, 36–38. Fazekas Péter (2004) Redukció és emergencia. A redukció funkcionális modelljének fajtái mint a kortárs redukcionista viták értelmezési kerete, Magyar Filozófiai Szemle 4, 445–470. Forrai Gábor (1998) Donald Davidson tudatfilozófiájáról, in Pléh Csaba – Gyõri Miklós (szerk.) A kognitív szemlélet és a nyelv kutatása, Budapest: Pólya Kiadó, 133–146.

254


Guttenplan, Samuel (ed.) A Companion to the Philosophy of Mind, Oxford: Blackwell. Kampis György (2000) Test és elme, in Nyíri Kristóf (szerk.) Filozófia az ezredfordulón, Budapest: Áron Kiadó, 163–177. Nánay Bence (2000) Elme és evolúció, Budapest: Kávé Kiadó. Nida-Rümelin, Martine (2002) Knowledge Argument, in Stanford Encyclopedia of Philosophy, http://plato.stanford.edu/entries/knowledge-argument Robb, David – Heil, John (2003) Mental Causation, in Stanford Encyclopedia of Philosophy, http://plato.stanford.edu/entries/mental-causation Stoljar, David (2001) Physicalism, in Stanford Encyclopedia of Philosophy, http://plato.stanford.edu/entries/physicalism Tõzsér János (2001a) Descartes a test és lélek reális különbségérõl, in Tõzsér János Játékok és nyelvjátékok, Budapest: Kávé Kiadó, 121–150. Tõzsér János (2001b) Négy érv a fizikalizmus ellen, in Tõzsér János Játékok és nyelvjátékok, Budapest: Kávé Kiadó, 151–187. Tõzsér János (2002) Hogyan cáfolja Wittgenstein azt a nézetet, mely szerint mentális állapotaink neurofiziológiai állapotok?, Világosság 1, 34–44. Tõzsér János (2005) A tudat rejtélye, in Nyíri Kristóf, Palló Gábor (szerk.) Túl az iskolafilozófián, Budapest: Áron Kiadó, 447–461. Tye, Michael (2007) Qualia, in Stanford Encyclopedia of Philosophy, http:/ /plato.stanford.edu/entries//qualia

NÉVMUTATÓ

Adams, Robert M. 79, 191, 192 Allaire, Edwin B. 68 Allison, Henry 23 Alter, Torin 236 Arisztotelész 32–34, 51, 58, 82, 83 Armstrong, David M. 34, 38, 43, 45, 58, 98, 113, 176, 212, 215, 229 Baker, Lynne Rudder 221 Bács Gábor 185 Bennett, Jonathan 142, 155, 158, 160, 161 Bergmann, Gustav 68 Berkeley, George 69, 70, 80 Bigelow, John 104, 236, 238 Black, Max 76–79 Block, Ned 227, 229 Bradley, Francis H. 140 Brand, Myles 150–152, 154, 160 Broad, C. D. 38, 230 Burge, Tyler 221 Campbell, Keith 44, 51, 59, 71 Campbell, Neil 237 Carnap, Rudolf 24, 192 Casullo, Albert 71 Chalmers, David 239–245 Chisholm, Roderick M. 98, 104, 121, 122, 145, 195, 207 Chomsky, Noam 193

Churchland, Patricia 213 Churchland, Paul 213 Conee, E. 236 Collins, Arthur 23 Crane, Tim 23, 93, 213 Cresswell, M. J. 176 Crick, Francis 241 Crisp, Thomas 105, 107, 114–116, 118 Davidson, Donald 113, 114, 143, 144, 146, 148–152, 162, 163, 224–226 Davis, Lawrence H. 155, 161 Demeter Tamás 213 Dennett, Daniel C. 236, 243 Descartes, René 55, 140, 208 Divers, John 176, 178, 185 Dretske, Fred 221 Eccles, John 208 Eszes Boldizsár 25 Evans, Gareth 23 Farkas Katalin 93, 114, 227 Feigl, Herbert 215 Field, H. 142 Fodor, Jerry 193, 218, 229 Forrest, Peter 191, 196 Foster, John 37, 208

256

NÉVMUTATÓ

Gallagher, Shaun 227 Geach, Peter 122 Gertler, Brie 236 Goldman, Alvin 155, 161 Grier, Michelle 23 Haack, Susan 21 Harman, Gilbert 218 Haslanger, Sally 98, 99, 107 Hawley, Katherine 99 Heller, Mark 98, 102, 107 Hill, Christopher 226, 245 Hinchliff, Mark 98, 104 Hochberg, H. 71 Hoffman, Joshua 82 Horgan, Terence 144, 227, 236, 238 Huoranszki Ferenc 142 Huxley, Thomas H. 211, 212 Jackson, Frank 221, 224, 234, 236 Johnston, Mark 98 Kant, Immanuel 22, 23 Katz, D. 153 Kelemen János 114 Kim, Jaegwon 155–157, 159–165, 213, 220 Koch, Christof 241 Koestler, Arthur 208 Kripke, Saul 230, 244, 245 Leibniz, Gottfried Wilhelm 209, 211 Lemmon, E. J. 146 Lepoidevin, Robin 105 Levine, Joseph 230–232 Lewis, David 22, 37, 38, 46, 48, 98, 110, 114, 180–191, 197, 200–202, 212, 215, 216, 236, 237 Lewis Stephanie 37 Loar, Brian 233, 236, 238, 245 Locke, John 66, 67

Lombard, Brian Lawrence 153, 155 Loux, Michael J. 41, 44, 74, 82, 87, 90, 103, 185, 202 Lowe, Jonathan E. 49, 57, 98, 124, 132, 142, 144, 153 Lycan, William G. 218, 236, 238 Macdonald, Cynthia 21, 74, 144, 159, 226 McConnell, C. 236 McGinn, Collin 230 McLaughlin, Brian 245 McMullen, C. McTaggart, John 140 Martin, C. B. 69 Martin, Richard 155 Mellor, D. H. 98, 105, 142, 213 Melnyk, Andrew 213 Menzies, Peter 178 Merricks, Trenton 104 Nagel, Ernst 213 Nagel, Thomas 227, 230, 231 Nemirow, Lawrence 236, 237 Nida-Rümelin, Martine 236 Noonan, Harold 178 O’Connor, Timothy 207 Papineau, David 213, 226 Pargetter, Robert 236, 238 Perry, John 236, 238, 244 Pettit, Philip 178, 221 Pitt, David 227 Place, U. T. 215 Plantinga, Alvin 191, 194–196, 200 Platón 31–33, 58, 59 Poland, J. 213 Polger, T. 226 Putnam, Hilary 215, 216, 218 Prauss, Gerold 23 Prior, A. N. 104

NÉVMUTATÓ

Quine, Willard Van Orman 45, 98, 105, 146, 147, 172 Quinton, Anthony 215 Rea, Michael C. 98, 107, 112 Robinson, Howard 208, 236 Rodrigez-Pereyra, Gonzalo 48, 182 Rorty, Richard 213 Rosen, Gideon 55, 56, 178, 190 Rosenkrantz, Gary S. 82 Russell, Bertrand 50, 51, 105, 142 Searle, John Rogers 23 Shear, J. 233 Shoemaker, Sydney 218, 243 Sider, Theodore 99, 105, 192 Simons, Peter 51, 59, 71, 144 Smart, J.J.C. 215 Stout, G. F. 51 Stalnaker, Robert 191, 196, 197 Stemmer, Nathan 236 Stich, Stephen P. 213 Strawson, Peter Frederick 20, 21, 38 Swinburne, Richard 37, 208

257

Taylor, Richard 207 Thomson, Judit Jarvis 155, 161 Tienson, John 227 Tooly, Michael 107 Tõzsér János 23, 25, 219, 226, 229 Tye, Michael 236, 238 Yablo, Stephen 38 Yagisawa, Takashi 176 Van Cleve, James 71 van Inwagen, Peter 82, 92, 98, 123, 124 Watkins, Michael 237 Wiggins, David 82, 124 Williams, Donald C. 51, 59, 71 Wittgenstein, Ludwig 24 Zahavi, Dan 227 Zimmerman, Dean 98, 104 Zvolenszky Zsófia 172

TÁRGYMUTATÓ

absztrakció 57–59, 217 absztraktidõ-realizmus 115 absztrakt entitások/tárgyak 37, 47, 55–59, 100, 115, 116, 145, 176, 182, 191, 192, 195, 198–200 absztrakt idõk 115, 116, 199 aktualizmus 192 aktuális világ 180, 181, 186, 187, 189–191, 197–200, 202 analitikus kijelentés 19, 244 a posteriori 19, 23, 244, 245 ~ szintetikus 19 ~ szükségszerûség 245 a priori 19, 22, 23, 244 ~ szintetikus 19 azonosság numerikus ~ 31, 75, 77, 93, 98, 99, 111, 118, 120, 123, 127, 201 példány~ 214 típus~ 29–31, 43, 45–47, 53, 93, 214 relatív ~ 122, 128 azonosságelmélet példány~ 214, 215, 218, 219 típus~ 214–218, 220, 221, 223, 224, 245, 246 megszorított típus~ 216, 217 Bradley-regresszus 38, 39, 51 dualizmus szubsztancia~ 208–212, 216, 218

tulajdonság~ 217, 218, 220, 224, 235, 236, 243, 246 elgondolhatósági érv 229, 239, 241–245 endurantista/endurantizmus 98, 99, 104, 106–108, 110–112, 114, 116, 118–124, 127–129, 147, 148, 187, 199, 201 epifenomenalizmus 212, 224, 226, 236, 243, 244 ersatzizmus/ersatzrealizmus 116, 176, 190, 192, 198–200 propozíció~ 192, 194, 196, 197 körülmény~ 194, 196, 197 strukturálisuniverzálé~ 196–198 események 36, 37, 56, 63, 97, 100, 101, 105, 112, 116, 139–165, 207, 225, 226 ~ azonossági feltétele 147, 150, 152, 156, 159–164 ~ létezési feltétele 156–159 ~ téridõ-régió elmélete 146–151, 158 ~ oksági elmélete 151–154 ~ tulajdonságexemplifikációs elmélete 140, 154–165 fizikai ~ 206, 207, 209, 212, 219 izolált ~ 154 szubjektum nélküli ~ 157 változás nélküli ~ 158, 159

260

TÁRGYMUTATÓ

esszencialista/esszencializmus 87, 164 mereológiai ~ 121, 128, 130, 133 ultra~ 87, 88 eternalista/eternalizmus 104–107, 112, 116, 117, 119, 187, 190, 199, 201 exdurantizmus 99 ezség (haecceitás) 79, 80

~ tulajdonság 156–158, 160, 161, 165 kontingens ~ igazság 112–114, 170–172, 195, 244 ~ létezõ 34, 63, 64, 200 konceptualizmus 30 körülmény 113, 191, 194–196, 198, 199, 202

fizikai világ oksági zártsága 209–211, 219, 220, 236, 243 fizikalizmus 208, 212, 213, 219, 220 reduktív ~ 218–220 nem-reduktív ~ 218–220 fízió 134, 135, 154 funkcionalizmus 218, 219, 229, 243, 244 fúzió 134, 135, 154

Leibniz-elv (Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elve) 75–79 Leibniz-törvény (Azonosak Megkülönböztethetetlenségének Törvénye) 21, 22, 75, 111, 117, 118, 124, 125, 188, 200, 201 lehetetlenség 170–174 lehetségesség 170–174 lehetséges világok 169–202 Lewis-csomag 147

genuin realizmus 176, 180–191, 194, 196–200 halmaz/osztály 18, 29, 30, 43, 44, 46–50, 52–54, 65, 157, 164, 175, 184–186 idealizmus 208 igazságalkotó elv 112, 113, 115 instanciálás/exemplifikálás 31, 38, 39 intencionalitás 228, 229 képességhipotézis 237–239 kizárási érv 220, 221, 223, 225, 226 koincidencia/koincidál 124–126, 134, 135, 150–152, 164 konstitutív ~ azonossági elv 75, 77 ~ idõ 156, 157, 161, 165 ~ tárgy/szubsztancia 156–158, 160, 161, 164, 165

magyarázati szakadék érv 229, 230, 232, 235, 239 mentális okozás 206–221, 223, 225, 226, 236, 245, 246 mereológia 99 ~i összeg/fúzió/együttes 99, 113, 180–182, 185, 194, 200 metafizika 17–25, 46, 47, 65, 170, 188 deskriptív ~ 20, 21 revizionista ~ 20–22 ~ kanti felfogása 22, 23 ~i alkotóelem 65, 66, 113, 139, 147, 180, 207 ~i enyv 38 ~i/ontológiai kategória 18, 66, 113, 139, 147, 180, 207 ~i nihilizmus 182 modalitás de dicto ~ 172–175 de re ~ 172–175

TÁRGYMUTATÓ

modális ~ deflácionalizmus 177 ~ fikcionalizmus 176, 178–180, 191 ~ nyúlvány 190 nominalista/nominalizmus 29, 30, 43–53, 64–66, 72, 82, 85, 86, 93, 97, 108, 147, 182–185 hasonlósági ~ 44, 48–51 osztály~ 44, 46–48 predikátum~ 44, 44–46 nyalábelmélet 69–80, 87, 88, 108 realista ~ 71–80 trópus ~ 71–74 nyers tény 45–47, 232 nyers/puszta partikularitás 69, 71, 77, 78, 80 Occam borotvája 177 oksági viszony 23, 55, 56, 104, 141, 142, 151, 153, 180–182, 190, 206–208, 211, 225, 226 ontológia 18, 19, 34 ontológiai alap 32, 54, 112, 113 parittya érv 114 partikuláré absztrakt ~36, 53, 59, 185, 195 konkrét ~ 36, 37, 44, 57, 63, 98, 113, 116, 140, 147, 180–185, 187, 191, 193–195, 199–202 perdurantizmus 98–104, 106–108, 110–112, 117–121, 127–129, 147, 148, 187, 190, 199, 201 perzisztencia 98–99, 106, 108, 110, 111, 119–122, 127, 128, 147, 187, 201 posszibilizmus 187, 190, 191 predikátum 42–46, 81 prestabilita harmonia 211

261

propozíció 115, 191–195, 198, 199, 202, 237, 238 pszichofizikai parallelizmus 211 realista/realizmus 29–43, 46, 51, 52, 58, 65, 66, 68, 69, 71–74, 82 ~ arisztotelészi változata 32–34, 68, 71 ~ platóni változata 32, 33 referencia 98, 105, 186 reláció hasonlósági ~ 50, 51, 53, 103, 189, 190 hasonmás~ 189 komprezencia~ 70, 71 konstitúció~ 126, 128 rész, alkotórész 65, 66, 88, 92, 98, 99, 102–104, 106, 107, 109, 180–182, 185, 190, 196, 197, 200 temporális ~ 98–102, 104, 106–108, 111, 118, 121, 128, 146, 147, 187, 190 szubsztancia mentális ~ 208 ~monizmus 208 ~elmélet 66, 82–93, 108, 123 szubsztrátum 66–70, 72, 73, 77, 78, 80–82, 86, 88, 90, 91 szubsztrátumelmélet 66–73, 77, 78, 80–83, 85, 87–89, 92, 97, 102 realista ~68, 69, 72, 80, 92, 93 trópus ~69, 92, 93 szuperveniencia 114–116, 221–224 szükségszerû ~221, 224 szükségszerû igazság 171–175 temporális kombinatorizmus 114, 115 természetes fajta, fajta 39, 40, 83–88, 90, 92, 108 tény 113, 114, 142, 160, 161, 195, 236

262

TÁRGYMUTATÓ

tér ~ leibnizi felfogása 78 ~ newtoni felfogása 78 téridõbeli/temporális nyúlvány 99, 100, 103, 104, 111, 118, 119, 121, 128, 190 trópus 29, 32, 52–54, 59, 69–72, 77, 78, 157 ~elmélet 29, 30, 43, 51–54, 65, 66, 69, 71–73, 77, 82, 92, 93 tudat fenomenális ~226–232, 234, 235, 240, 241, 245 monitoráló ~229 ön~ 229 ~ puha és kemény problémája 239, 240 tudásérv 234–239, 243 tulajdonság extrinzikus ~ 37, 38, 109 intrinzikus ~ 37, 38, 76, 77, 108–110, 117–119, 131, 135 kategórikus ~ 183, 186, 199 kontingens ~ 189, 190 koextenzív ~ 48, 184, 185 lényegi (esszenciális) ~ 81, 82, 84, 87, 88, 149, 165 mentális ~ 37, 215–225, 242, 243, 245

relációs ~ 117–119, 146, 152, 154, 194 szükségszerû ~ 189 túldetermináció 210–212, 220, 226 univerzálé absztrakt ~ 58 arisztotelészi ~ 68, 71 individuáló ~ 90 instanciálatlan (exemplifikálatlan) ~ 33, 59 monadikus ~ 37 platóni ~ 193, 194, 198 poliadikus ~ 37 szortális ~ 40, 83 változás 72, 73, 108–110, 128, 129, 138, 142, 158, 159, 201, 208 minõségi ~ 108, 109, 110–119 alkotórészek ~109, 119–128 Cambridge ~109, 110 szubsztanciális ~110 világokon átívelõ azonosság 187–189, 200–202 világokon átívelõ halmaz 184, 185 zombi 241–245

A kiadásért felelõs az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója Felelõs szerkesztõ: Szabó Zsuzsa Szerkesztõ: Bárány Tibor Termékmenedzser: Egri Róbert Borítótervezõ: Környei Anikó A borító K. Malevics Kétdimenziós önarckép címû festményének felhasználásával készült. Tördelõ: Sörfõzõ Zsuzsa A nyomdai munkálatokat az Akadémiai Nyomda Kft. végezte Felelõs vezetõ: Ujvárosi Lajos Martonvásár, 2009 Kiadványszám: TK090012 Megjelent 16,5 (A/5) ív terjedelemben

Tõzsér János METAFIZIKA. Akadémiai Kiadó, Budapest

Recommend Documents