Böjte Csaba városunkban 9. oldal
TALENTUM 250 Ft
A szigetszentmiklósi Szent Miklós Plébánia lapja
I. évfolyam 2. szám
Torony Isten dicsőségére Seres Marcell rajza
Az emberek egykor tornyot akartak építeni, hogy eljussanak Istenhez, a próbálkozás akkor csúfos kudarccal végződött. Az idő múlásával és Krisztus eljövetelével rájött mindenki, hogy
Istenhez nem úgy kerülünk közelebb, hogy roppant magas épületeket építünk – ha így lenne, a dubaji Burzs Halifa építői előre megvásárolták volna maguknak az üdvözülést –, a törekvést az
ember lelkében kell megvalósítani. Tornyot csak úgy, önmagáért nem érdemes építeni. Más okból pedig igenis szükség van a toronyra. (folytatás a 2. oldalon)
Minden kedves testvérünknek áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánunk!
2
Torony Isten dicsőségére
(folytatás az 1. oldalról) Ha ma az utazó Szigetszentmiklósra érkezik Budapestről, a templomot akkor látja meg, amikor bekanyarodik a lámpa után, persze csak télen, hiszen a fák amúgy eltakarják. Szép most is, de még nem a város szíve. Ahhoz arra van szükség, hogy tornya is legyen, hely a harangoknak, hely azoknak, akik messzire akarnak elnézni, láthassák Budapestet és Ráckevét, és büszkék lehessenek arra, hogy sikerült a templomunkat még hívogatóbbá tenni. Mert egy templom Isten háza és szimbólum is egyben. Mutatja, hogy a város nem csak egy hely, ahová az emberek aludni járnak, hanem TalentuM
egy olyan közösség otthona, amely szeret együtt lenni, ünnepli minden héten Krisztus áldozatát és az átváltozás misztériumát, és örül egymás jelenlétének. Biztos rengeteg pénzbe kerül egy ilyen torony, lisztre és cukorra – vagy lélegeztetőgépre – átszámolva nyilván sok teherautónyi kijönne belőle, de kérdés, érdemes-e átszámolni. Pontosabban nem kérdés: nem szabad átszámolni. A tornyot nem esszük meg, az ott marad az idők végezetéig, vagy amíg le nem rombolják, esetleg ezer év alatt el nem vásik a tégla és a gerenda. Jelenleg Szigetszentmiklóshoz leginkább az igencsak tiszteletreméltó lakihegyi adótorony kötődik, amely műemlék és magasabb
az Eiffel-toronynál, de mégis csak egy vasmonstrum, amely láttán valószínűleg csak a technikai megszállottaknak dobban meg a szíve. A város új jelképe lehet majd a templomtorony. Amikor szegények az emberek, szükségük van az összefogásra, egymás megsegítésére. Mégis, ma talán hitetlenkedve nézzük, miket építettek eleink a trianoni összeomlás után, a hétmillió koldus országában. Az a hétmillió koldus akkor azt mondta, ha a hazát megcsonkították, a világnak pedig minden bizonnyal vége, akkor már nem lehet másban bízni, mint Istenben. Így aztán megépítették a kalocsai templomot, nézze meg mindenki, és gondoljon arra, ma is hiszünk-e ennyire. Persze ma már más világ van. Azóta a magyar kicsit felemelte a fejét, hogy újra, még mélyebbre hajtsa le, és ott is tartsa egy emberöltőn át. A torony mutatja meg, hogy küzdeni és bízni Istenben mindig, minden körülmények között a legjobb megoldás, a beletörődés, a másokra mutogatás és a sarokban való csöndes sírdogálás pedig a lehető legrosszabb. A kilátóból majd átintegetünk Halásztelekre, Szigetszentmártonra, sőt akár Budapestre is. A Jóistennek integetni odalent, az oltár előtt, csendben lehet. Sitkei Levente 2011. karácsony
Advent, karácsony
„Karácsony készül emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, Csillogtassátok kedvetek, Legyetek újra gyermekek, Hogy Emberek lehessetek!”
Wass Albert idézetével köszöntöm a kedves testvéreket. Boldog karácsonyt szoktunk mondani egymásnak és valóban ezt is szeretnénk: boldog napokat, szép ünnepet, de ez Krisztus nélkül aligha sikerülhet! Csak Krisztussal a szívünkben lehetséges igazi a karácsony szent ünnepe. Adventi időben vagyunk. Azt jelenti, hogy várakozva készülődünk, és készülődve várakozunk az Isten legnagyobb ajándékának az érkezésére. Az adventtel kezdődik valami új, és ennek az újnak látszódnia, érződnie kellene. Az adventi külsőségek kétségtelenül sok mindent láttatnak és érzékeltetnek. Megjelennek az adventi díszek az utcákon, a házakban, lakások ajtaján és az ablakokon. Árad az adventi muzsika és a sütemények illata. Az üzletek kirakatai is erről szólnak. Advent tehát külsőségeivel is érzékelteti, hogy ez egy más, és hangulatában is egészen más időszaka az esztendőnek. Mi számunkra az advent s a karácsony? Pusztán hangulat? Merő külsőség? Ebben az egyre inkább eldurvuló, szeretetlen, fogyasztói társadalmunkban, amikor az emberek rosszkedvűek és bezárkózóak, végtelenül fontos a belső tartalom. A lelkiség. Nem szabad engednünk, hogy a külsőségek eltemessék az advent 2011. karácsony
lényegét, mondanivalóját. Sok család az ünnepekre való készülődés nagy rohanásában sokkal feszültebb, nem érnek rá egymásra figyelni. Sokan éppen ezekben az adventi, sötét, ködös, téli hetekben szenvednek leginkább a depressziótól. Több időt kell szánnunk egymásra! Szeretettel és türelemmel. Teremtőnk tudja, hogy mi bűneink miatt – sötétségben élünk, ezért is ajándékoz meg bennünket az Úr érkezésével. Jézus Krisztus eljövetelével. Az advent azt hirdeti, hogy az Úr érkezik, Jézus Krisztus, a Világ Világossága közel jön ehhez a halál árnyékában várakozó világhoz, az emberhez. Ahogy közeledik a karácsony, egyre jobban fokozódik az ajándékvásárlási láz. Egyre jobban gyötörnek az ajándékokkal kapcsolatos kérdéseink: vettem-e mindenkinek? Örülni fog-e? Átgondoltuk-e már, hogy mi is az ajándék? „Az ajándék, saját tulajdonunknak mások javára történő átengedése ellenszolgáltatás nél-kül.”(Magyr Értelmező Kéziszótár) Az ajándékozás a legnagyszerűbb érzésnek, a tiszteletnek és a szeretetnek a kifejezése. Isten arra tanít, hogy ajándékozzunk, hiszen Ő maga az ajándékozás tökéletes példája. A Szentírás ajándéknak tartja az életet, az egészséget, a családot, a gyermekeket, a földi javakat, az emberi képességeket (kharisma)… „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne el nem vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3,16)
3
Advent-Karácsony, érdemes lenne átgondolni az eddigi ünnepeinket. Vártunk valamit, s nem történt semmi… tovatűntek az ünnep fényei. Megpróbálhatnánk valami egészen újat-régit! Mert a régiek tudták! Mit? Amit Ady Endre leírt: „Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma.” (részlet) Kedves Testvérek! Ilyen újrégi adventet adjon számunkra a Mindenható, hogy áldott Ünnepünk lehessen.
László atya
TalentuM
4
Árpádházi Szent Erzsébet élete
II. András és meráni Gertrúd öt gyermeke közül a középső, az idősebbek Mária és (IV.) Béla, öccsei Kálmán és András. Sárospatakon látta meg a napvilágot 1207-ben. négy éves volt, amikor 1211-ben megjelent a királyi udvarban I. Hermann türingiai őrgróf leánykérő küldöttsége. Erzsébetet Pozsonyban búcsúztatták, és Eisenachban fogadták. Hermann, a vőlegény, kilenc évvel volt idősebb Erzsébetnél. Wartburg várában hamarosan megtartották az eljegyzést. Erzsébet játékos gyermek volt, hamar megtanult lovagolni. Értelme nyiladozásától kezdve szeretett imádkozni is, valamint adakozni a vár körül megjelenő koldusoknak. Édesanyját, 1213. szeptember 28án megölték az ellene lázadók. 1216-ban meghalt Hermann, 1217-ben szellemileg elborult TalentuM
elméjű apósa, az őrgróf is, így Erzsébet jövője bizonytalanná vált. Az őrgrófság leendő örököse, Lajos megszerette és eljegyezte a fiatal lányt. Az esküvőt 1221-ben tartották meg, Erzsébet 14, Lajos 21 éves volt. 1222. március 28-án Creuzburgban megszületett első gyermekük, Hermann. Még ebben az évben atyja meghívására útnak indultak Magyarországra. Pozsonyban értesült anyja tragikus haláláról, az ország elhanyagolt állapotáról. Erzsébet Lajossal boldog házasságban élt, kölcsönös hitvesi szerelmük egyik belső tűzforrása volt Isten szeretetének. Sokat böjtölt, rendszeresen ostorozta magát, vezeklő övet hordott, éjjel rendszeresen fölkelt virrasztani. Első gyermeke foganása után hálából menedékhelyet alapított árva gyermekek számára. Második gyermekük születésekor 1224-ben hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol segített a betegek, még a leprások ápolásában is. II. Frigyes hívására férjének 1225-ben hadba kellett vonulnia. A tartomány kormányzása feleségére maradt. Nehéz évek következtek, éhínség, járványok, Erzsébet orvosolni igyekezett a nép sebeit: kinyittatta Wartburg magtárát, naponta 900 szegényt élelmezett. Családja aggodalommal leste „esztelen tékozlását”, de az Itáliából visszatérő őrgróf mindent jóváhagyott, amit felesége tett. II. Frigyes császár 1215-ben, a megkoronázásakor III. Incének tett ígérete beváltásaként keresztes hadjáratot kezdett szervezni.
Lajosnak 2000 lovagot kellett toboroznia, 100 hajót fölszerelnie és 100.000 aranyat összegyűjtenie a kiadásokra. Erzsébet maga varrta férje ruhájára a keresztesek jelvényét, majd a búcsú után balsejtelmei hatására fekete ruhát öltött, özvegynek tekintette magát. 1227-ben megszületett harmadik gyermekük, Gertrúd. Férje Otrantóban megbetegedett, és miután gyűrűjét Berthold udvari papnak átadta, hogy vigye el Erzsébetnek, elhunyt. Ahogy Erzsébet fölépült, közölték vele a gyászhírt. Mint följegyezték, 2 napig szinte nem élt a fájdalomtól. Megfosztották vagyona kezelési jogától és a férje után járó birtokok haszonélvezetétől. Mivel életét lehetetlenné tették a várban, Erzsébet egy napon csecsemőjével észrevétlenül elhagyta azt, és egy vendéglős istállójában húzta meg magát. Rövid időre visszatérhetett Wartburgba, de a család javaslatára Marburgot választotta állandó tartózkodási helyéül. Ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt mint Szent Ferenc harmad-rendjének tagja. Erzsébet 1231. november 16áról 17-ére virradó hajnalon hunyt el. IX. Gergely pápa 1235 pünkösdjén avatta szentté. A szegények, elhagyatottak és az őket gondozó kórházak, ispotályok, emberbaráti intézmények választják védőszentül. A fogorvosoknak is védőszentje.
Soós Viktor Attila
2011. karácsony
Aki énekel kétszeresen imádkozik
Rohacsek Márton kántor-karnagy. Aki ismeri, beszélgetett már vele, tudhatja, hogy Szigetszentmiklós, Tököl, a templom, a közösség és a hitélet dolgairól meglévő ismereteiből talán könyvet, könyveket lehetne írni. Ami nem is csoda, hiszen maga is tevékeny résztvevője, sokszor alakítója az itt zajló munkáknak. Ezúttal az általa vezetett templomi kórusunk, a Szent Erzsébet Kórusról történt beszélgetésből közlünk feljegyzést.
Plébániánk kórusa – a Szent Erzsébet Kórus Marci bácsi, akinek édesapja, Rohacsek György is kántor, elismert karmester volt, több mint 35 évig látta el Szigetszentmiklósonakántorifeladatokat. 1975. március 6-án üzent Roszner Tibor, az akkori plébános – emlékszik vissza Marci bácsi -, és adott megbízást neki. Ekkor megkeresték őt néhányan a templomban, akik elmondták, hogy ők korábban rendszeresen énekeltek. A Szent Erzsébet kórusnak 1957től volt már úgy 10 éves előélete, Munkácsy Béla tehetséges kántorképzős kezdeményezésére. ’75-ben tehát adódott az alkalom a kórus újraszervezéséhez. Abban az esztendőben karácsonykor újra meg is szólalt a kórus, aminek hírére Munkácsy Béla többször is látogatást tett és aktívan segítette a munkát. 1976-ban Roszner atya halála után, Csíkos Ferenc plébános idejében a kórus létszáma 22 főre növekedett. Ekkor a kórus már el-ellátogatott vendégszereplésre is. A későbbi plébános, Gyulaffy Pál, aki 22 esztendeig szolgált Szigetszentmiklóson, többször is beállt a próbákon tenort énekelni. Egyébként az ő édesanyja zongoraművésznő volt, és maga is 18 évig tanult zongorázni. A kórus, vezetője szerint, 1986-ban jutott egy olyan szintre, amikor már ő is beleegyezett, hogy egy Passió felvétel készülhessen. Több mint fél évszázad alatt sokan szolgáltak a kórusban. Volt, amikor több hangszer, fuvola, cselló, hegedű is kísért az orgona mellett.. Megfordult itt egy-egy igazán „nagy” hangú énekes is, mint pl. Ferencz
2011. karácsony
Éva. Ez idő alatt hét misét és jelentős számú egyházi kórusművet szólaltattak meg. Rendszeresen vesznek részt az ünnepi szentmisék liturgiájában és ökumenikus együtténekléseken is. Katolikus báljainkon is hallhatjuk őket farsangköszöntő énekekkel. A városon kívül számos helyen szerepelt már a kórus belföldön, de Ausztriában és Németországban is, nagy sikerrel. A kórus 2009-től egyesületként működik, elnöke Dvorák Marianna, akivel 14 éve osztja meg munkáját Rohacsek Márton. 2007-től az új Szent Miklós templomban a tágas karzaton kényelmesen foglalhatja el a helyét a kórus. Szolgálat a tornyokért is A templomépület befejezéséhez szükség van még a két torony felépítésére is, ami nem kis feladattal és nem kevés anyagi kiadással jár. Marci bácsi kiemelkedő szerepet vállal a templomépítési folyamatok előmozdításában. Elmondása szerint a 2010-től megnyíló lehetőségekből fakadóan, mint a „templom rekonstrukciós keret”, végre a plébánia jelentős állami támogatásra számíthat. Azonban továbbra is nagy szükség van a hívek, de a lakosság többi részének és helyi vállalkozók támogatására is. A Szent Erzsébet Kórus e cél érdekében is szolgál minden vasárnap a délelőtti fél tizenegyes szentmisén. Természetesen az idén harmadik alkalommal megszervezett szigeti ökumenikus kórusfesztiválon is igyekeztek a figyelmet a tornyok
5
„helyére” irányítani. Kórustalálkozó Rohacsek Márton 1969-es kántorképzős időszaka óta tagja az Országos Magyar Cecília Egyesületnek (OMCE). Jól emlékszik még a Bárdos Lajos idején szervezett országos kórustalálkozókra. Dvorák Mariannával 2009-ben szerveztek először kórusfesztivált. Az előadó kórusok, a házigazda kórusunk mellett, a Szent István Kórus Százhalombattáról, a Szent Cecília Kórus és a Ligeti templom kórusa Dunaharasztiból, Szigetszentmiklósról a Máté János Ref. Kórus és a Baptista kórus, valamint az alsónémedi Magyarok Nagyasszonya Kórus voltak. A szellemi, lelki felüdülést nyújtó program főpapi szentmisével fejeződött be. A szentmisét az OMCE elnöke, Beer Miklós püspök úr celebrálta. A mise alatt a meghívottakból összeállt vegyes kórus Halmos László h-moll miséjét adta elő. Rohacsek Márton Szül.: Tököl, 1942. OMCE tag 1969-től szigetszentmiklósi kántori szolgálat 1975-2010 a Szent Erzsébet kórus karnagya 1975-től okleveles kántor 1979-től okleveles karnagy 1988 óta a KDNP helyi elnöke Pál atya rábeszélésére 1990 óta a Gregorián Társaság tagja 1990-től a templomi képviselőtestület tagja a városi kulturális bizottság külsős tagja
TalentuM
6
Szent Erzsébet, a szeretet nagy szentje
Amikor beköszönt az ősz, és rövidülnek a napok, hajlamosak vagyunk egyre jobban visszahúzódni a kényelmes és meleg otthonunkba. Sietünk haza és már alig várjuk, hogy egy kicsit „kikapcsolódhassunk”. Általában a tévével vagy az internettel, azt gondoljuk, ez sikerülni fog. De mégsem érezzük magunkat igazán „kikapcsolva” és kipihenve… Ugyanebben az időben, nagyon fontos „Mennybéli Személyek”, a maguk szerény és csendes módján, próbálnak nekünk üzeneteket küldeni. Szent Mihály Arkangyal szeptember 29-én, azt üzeni nekünk: hogy győzzük le a sötétséget! Legyünk bátrak, és álljunk ki az Igaz Istenért! A gyerekeknek „bátorság próbát” jelent, melynek végén Mihály Angyal Isten lovagjainak avatja fel őket! Szent Márton, november 11én, utat mutat, hogy merjünk megváltozni. Megtérésre és megosztásra tanít. A lámpásmenet és a kalácsok osztása sok családnak TalentuM
már kihagyhatatlan esemény. A lámpások fénye a lelkünk fényét jelképezi. Szent Erzsébet, november 19én, a szeretett nagy szentje. Amikor azt a „fényt” amit a lelkünkben és szívünkben hordozunk, önzetlenül átadjuk egymásnak: családtagjainknak, barátainknak és közösségünknek. Ezeket az ünnepeket, már gyerekkorom óta, egy igazi advent előtti, karácsonyi előkészülődésnek éreztem. Fontosnak és építőnek tartom őket, mert így a Kis Jézus, a mi tiszta szívünkben is megszülethet, ahová igaz szeretettel fogadhatjuk. Szükségünk van ilyen fontos „apró” ünnepekre, mert a mai rohanó és fogyasztó életünket is nehéz „fékezni”, hogy a családunkkal és Istennel lehessünk. Mert Ő az igaz szeretett!
akik szeretik megosztani szeretetüket testvéreivel. Ezen a napon, az ifjúsággal és a gyermekekkel tiszta szívből énekelünk a szeretetről, a Szűzanyáról, Jézusról. A kezeink melegével cipókat készítünk, nemezelünk rózsákat, hímezünk, alkotunk. Egymásnak, és mindenkinek lelki és testi öleléseket osztogatunk, a gyerekekkel vidám és szórakoztató színjátékon keresztül ismerjük meg Szent Erzsébet életét. A szülőknek délután kötetlen beszélgetésre van lehetőségük a szeretetről, és az otthon készített házikenyérrel részt vehetnek a „kenyérsütő versenyen”, melyet immár negyedik éve szervezünk. Délután csatlakoznak a kisgyermekes családok is, akikre kézműves foglalkozás és családi táncház vár. A vasárnap délelőtti ünnepi mise után a megáldott kenyereket megosztjuk a hívekkel. Szép ünnep ez! Bár egy kicsit fárasztó egy kétnapos ünnep, de a lelkünk feltöltődik szeretettel és így mi is világíthatunk a sötétben! Fóthy Erzsébet
Szent Erzsébet ünnepén lehetőséget adunk mindazoknak, 2011. karácsony
7
A hitoktatás életünk része A hitoktatás sokkal többet kell, hogy jelentsen, mint egyfajta keresztény ismeretanyag közlése. Sajnos a lelkipásztorok és a hitoktatók is tapasztalják, hogy a hitoktatás nem vezeti el a gyermeket (vagy felnőttet) a Krisztussal és az egyházzal való élő és tartós közösségre. Az evangelizáció elsődleges feladata a közösség elmélyítése a krisztusi életben, hogy így majd a hívők lehessenek, Krisztust sugárzók. Hitoktatásunk akkor éri el célját, ha elvezet
a Krisztussal való életre, a keresztény közösségbe, a keresztény tanúságtételre. Az általános iskolás gyermekek evangelizálása akkor válik hatékonnyá, ha szüleiket is evangelizáljuk, rájuk is figyelünk. Fontos tény, hogy a hitoktatás kettős célt tűz maga elé. Egyrészt – mint tantárgy – egy tanrendszer, ismeretrendszer elemeinek átadását. Ez szinte független a belső meggyőződéstől, az általános műveltséghez szükséges ismereteket és a normális életvitelhez
2011. szeptember 1-én a József Attila Iskolában elindult a várva várt katolikus osztály. Sokat dolgoztunk és küzdöttünk, hogy ez az osztály létrejöhessen. Sok ellenségeskedés volt, rengeteg támadásokat kaptunk, és talán a mai napig is kapunk, de nagyon sokan mellettünk állnak és ez a fontos. Itt szeretném megköszönni elsősorban Szabó József polgármester Úrnak, aki az első pillanattól kezdve támogatta ötletünket és mindenben nagyon a segítségünkre volt, Zilling Ibolyának, aki a József Attila Iskola igazgatónője, hogy felvállalta és engedélyezte a katolikus osztályt. Köszönjük a szülőknek a bizalmat és a
legnagyobb tudásunk szerint megtesszük, ami tőlünk telik. Az osztálylétszám 19 főre nőtte ki magát. A gyerekek nagyon lelkesek és nyitottak az új dolgokra. Heti két alkalommal van hittanóránk , szerdán és vasárnap pedig a misén találkozunk az Úr Jézussal. A hittanórákon keményen dolgozunk, azért is, hogy a hónap első és második vasárnapján a szentmisét még ünnepélyesebbé tegyük, hiszen akkor az osztály énekel. Vannak, akik nincsenek megkeresztelve, de a szülők nyitottak az Isten felé és felismerték, azt, hogy nem elég a világnak az összes gyönyöre, ha a legfőbb jó, az Isten hiányzik az életükből. Húsvétkor fogja az atya megkeresztelni a gyermekeket.
Elindultunk és haladunk
2011. karácsony
elengedhetetlen alapvető erkölcsi normákat adja át a diákoknak. Ezt nevezhetjük hitismeretnek. Másrészt – mint nevelési eszköz – azt a célt tűzi ki, hogy a gyermek a hit megélésének élményét is megtapasztalja, begyakorolja. Természetesen, míg a hitismeret elsajátítása tanórai keretek között történik, a hitélmény megtapasztalása, begyakorlása csak részben a tanórán, túlnyomó részben a családban, a templomban, az egyházi közösségben valósul meg. A „hit- és erkölcstan” hiányát keserűen tapasztaljuk lassan kéthárom felnövekvő generáció deviáns magatartásában. A korai keresztény kortól egészen a középkorig elsősorban a felnőttek oktatása zajlott, főleg a templomi beszédek segítségével. Szervezett formában, gyermekek számára a középkorban kezdődtek el oktatások un. „vasárnapi iskolák” formájában (ne feledjük, hogy a gyermekek egyébirányú oktatása is csak ekkortájt kezdődött el: 1592-ban nyílt meg az első ingyenes népiskola Rómában, Kalazanci Szent József kezdeményezéseként, Piaristarend). Pl. 1611-ben a nagyszombati tartományi zsinat így rendelkezett: „Ünnepnapok délelőttjén a gyermekeket megadott órára rendeljék a templomba, és tanítsák őket a keresztény hitre. Legyen névsor a tanítványokról, hívjanak segítségül tekintélyesebb férfiakat, akik rá tudják venni a szülőket, hogy gyermekeiket elküldjék, maga a plébános figyelmeztesse a szülőket felelősségükre. Aki nem engedi gyermekét hittanra, egyházi büntetéssel kell kényszeríteni. Az idősebbeket, ha kiderül tudatlanságuk, rá kell venni, hogy pótolják, amit mulasztottak. Legalább a Miatyánkot, Üdvözlégyet, az apostoli hitvallást és a Tízparancsolatot mindenkinek tudnia kell. A főesperes ellenőrizze és lelkesítse erre a munkára a plébánosokat, mert ez fontosabb, mint hiszik. A plébános (amíg rendszerré nem válik e hitoktatás) havonta számoljon be a püspöknek a hitoktatás eredményéről.” László atya
TalentuM
8
Mi a különbség a Mikulás és a télapó közt?
Gyerekszáj:
Emese: A télapó nem olyan Bitia: Mindkettőnek más a ruhája. kopasz.
Alex: A télapó pirosban van meg fehérben, Szent Miklós Dominik: Szent Miklósnak meg nem. nincs bojtos sapkája mint a télapónak. Kinga: Szent Miklósnak bot van a kezében, a télapónak Krisztián: Télapónak nem és Szent Miklósnak van ajándékzsákja, Szent háromszögű a sapkája, a Miklósnak könyve van. télapónak meg bojtja van. Lénárd: Szent Miklós Anna: A télapónak sapkája kenyeret hoz a gyerekeknek, a van, Szent Miklósnak süvege télapó játékot. van. Vivien: A télapónak piros a Panna: A télapó sapkáján van ruhája, Szent Miklósnak pedig bojt, Szent Miklósnak nincs. bordó. TalentuM
Karina: Szent Miklósnak süvege van, a télapónak bojtos sapkája. Zolika: Szent Miklós keresztény, a télapó nem. Bence: Én nem tudom. Zsombor: A télapó hoz ajándékot, Szent Miklós nem. Petra: Szent Miklós Miklósról van elnevezve, a télapó pedig mesefigura. Akik nem tisztelték Istent, azok nevezték el télapónak. 2011. karácsony
A „Remény hírhozója”, …a kezdetek
Sokan, sokféle élethelyzetben és életkorban lévő emberek ismerjük Böjte Csaba testvér életútját, működését: találkoztunk az alapítványa által támogatott gyermekekkel és fiatalokkal, vagy legalábbis hallottunk a kezdeményezéseiről, olvastukhallgattuk imáit, előadásait, de csak kevesen tudják, hogy indult a pályafutása. 1992 őszén, harminchárom éves volt, amikor Böjte Mihály atyával visszafoglalták a még elhagyottan is impozáns dévai ferences kolostort, és elkezdték a javítási munkálatokat. A földszinti ablakok rácsozatát megerősítették, a bejáraton immár a saját lakat volt található. Mihály testvérrel sokat tanakodtak, hogy mire lenne e vidéken a legnagyobb szükség. Úgy érezték, hogy e létesítmény által az egész vidék felnövő fiatalságát lehetne Isten és az Egyház szeretetére nevelni. 1992. november 12-én Csaba testvér írt egy levelet a ferences rendtartomány csiksomlyói provinciálisának, melyben kérte a támogatását. A válasz hamar 2011. karácsony
megérkezet. Már 1993-at írnak, mikor február 17-én az atyák építőtábort szerveztek, jórészt fizikai munka mellett (földhordás, ásás, festés, stb.) szerettek volna igazi kolostori életet élni, végeték az imaórákat, mindennapi lelkigyakorlatos elmélkedéseket tartottak. A templomban ez idő alatt folyamatos szentségimádást tartanak, hogy a látható építkezésen túl épüljön az erdélyi fiatalok lelki közössége is. 1993 tavaszán létrehozták a Szent Ferenc Alapítványt. 1993 év nyarán megszervezték az első szorványtábort, ahol rádöbbentek, hogy a bányász-, munkástelepről jött gyermekeknek sem vallásuk, sem nemzeti identitásunk nincs, nincsenek megkeresztelve, nincsenek beiskolázva. Számukra élményt jelentett a legegyszerűbb játék, a barátság, fürdés – egyszóval minden. A tábor végén megfogalmazódott a szervezőkben a vágy, hogy egy egész éves tábort szervezzenek ezeknek a gyerekeknek. A tábor szervezőinek kivitelezhetetlenek tűnt, de mégis olyan magyarosan, csak azért is megpróbálom alapon, elkezdetek játszani a gondolattal. Érezték, hogy ez Isten akarata, de mégis oly meredeknek tűnt az egész. A szülők, a gyermekek gyámjai örömmel kaptak az ötleten. Ők érezték, hogy nem képesek beiskoláztatni a gyermekeket, de akarták, hogy tanuljanak. A hatóságok számára nem kívánt gyermekek voltak, de Isten nagyon szerette őket. Semmijük sem volt, csak hitük és lelkesedésük. Kezdetben a gyerekek a földön aludtak, nem volt ajtó a szobákon, nem volt kályha, edény,
9
élelem. Naponta történtek óriási baklövések, és komoly, az embert térdre kényszerítő nagy csodák. A dévai hívek nap mint nap segítettek. Olyan is volt, aki naponta felakasztotta a kolostor kilincsére az uzsonnát minden egyes gyereknek, szépen becsomagolva. Az első úgynevezett utcagyerek egy roma kislány volt, akit egy néni hozott el Csaba testvérhez. Azt mondta, az utcán találta, nem tudja, hol az anyja, apja, fogadja be. Nem mondott rá rögtön igent, azt javasolta az asszonynak, hogy maradjon ott a templomban, és a mise végén majd együtt megtalálják a megoldást. Amikor azonban kinyitotta az Atya az evangéliumot, az aznapi olvasmány a következő volt: „aki egyet is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be”. Felnézett és tekintette a kislányéval találkozott, és szinte hangosan kimondta „huncut vagy, Uram”. A kislány sorsa ezek után már nem volt kétséges. „Amikor a munkatársaim panaszkodnak növendékeinkre, mindig mondom nekik, ha ezek a gyermekek mind szentek volnának, nem kellene alkalmaznom nevelőket.” (Böjte Csaba) Márk Enikő TalentuM
A szigetszentmiklósi Szent Miklós Plébánia időszaki lapja. Felelős kiadó: Linde László Szerkesztők: Bekk Mária, Kecskés István, Portkó Gábor, Sitkei Levente, Soós Viktor Attila Nyomda: Ex-Kop Bt., Szigetszentmiklós TalentuM
10
Zarándoklat különvonattal Czestochowába,
Június 27-én, este 18:55kor a Nyugati pályaudvarról, közel 700 zarándok indult útnak Lengyelországba. A Misszió Tours Utazási Iroda által szervezett zarándoklatot, Székely János, Majnek Antal és Tamás József püspökök, valamint Bátor Botond pálos tartományfőnök vezette, fővédnöke Kövér László,
TalentuM
a Magyar Országgyűlés elnöke volt. A zarándokok közül csaknem negyvenen Szigetszentmiklósról érkeztek. Az egész éjszakás vonatozás után kedd reggelre Krakkóba érkezett a nosztalgia vonat. A zarándokok magyar nyelvű szentmisén vettek részt a krakkói Mária-templomban, ahol Stanislaw Dziwisz bíboros, Boldog II. János Pál Pápa egykori titkára köszöntötte őket, majd a királyi útvonalon átvonultak a Wawelbe, „ahol Lengyelország szíve dobog”. A katedrálisban megkoszorúzták a nemrég tragikus körülmények között elhunyt államfő, Lech Kaczynski és felesége, valamint Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király sírját, továbbá emléktáblát helyeztek el Szent Hedvig királynő sírjánál. A zarándokvonat következő állomása Czestochowa volt. Az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend által alapított és működtetett pálos kolostorba, és a Jasna Góra-i szentélybe évente több millió
hívő zarándokol a Fekete Madonnához. A lengyel pálos szerzetesek magyarul köszöntötték a zarándokokat a Kegykápolnában. Másnap, szerdán, ünnepi szentmisén vettek részt a Kegykép előtt. Itt adták átaz ajándékul vitt pajzs alakú, címeres márványtáblát, „Dziekujemi!” Köszönjük! felirattal. Székely János esztergom-budapesti segédpüspök prédikációjában
2011. karácsony
a Fekete Madonnához
így fogalmazott: „Mi, magyar zarándokok, nem csak az anyaország területéről, hanem felvidékről, délvidékről, Erdélyből és Kárpátaljáról (Szlovákiából, Szerbiából, Romániából és Ukrajnából) is, azért jöttünk, hogy hálát adjunk azért az ezer éves lengyelmagyar barátságért, mely annyi áldást hozott a két nép történetébe. Azért jöttünk, hogy hálát adjunk közös szentjeinkért, Szent Hedvigért, Szent Kingáért, boldog Özsébért, boldog II. János Pál pápáért; közös nagyjainkért, Báthoryért és Sobieskiért. Köszönjük Mennyei Atyánk, hogy megóvtad népeinket ezer éven át, köszönjük Szűzanyánk anyai közbenjárásodat és oltalmadat! Köszönjük mindazt a szeretetet, amit lengyel testvéreinktől kaptunk. Köszönjük ezt a szívélyes, őszinte, szeretetteli fogadtatást itt Czestochowában, a 2011. karácsony
lengyel egyház szívében!”. A zarándokcsoport délután keresztúton vett részt, este pedig a bazilikában a Fekete Madonna kegykép hiteles másolatát kapta meg a lengyel pálos szerzetesektől, amelyet a Szent István Bazilikában helyeztek el. Csütörtökön reggel hazafele indult a zarándokvonat, útközben, az utazás zárásaként megálltak a lengyel és magyar zászlókkal feldíszített Ószandecben, ahol szentmisén vettek részt a klarissza kolostor melletti bazilikában, illetve emléktáblát helyeztek el Szent Kinga, IV. Béla magyar király lánya tiszteletére. A kicsit fáradt, de lelkileg feltöltődött zarándokcsoport éjszakára érkezett Budapestre.
11
Máriabesnyő zarándoklat A Boldogságos Szűz neve napján zarándoklatra indultunk Máriabesnyőre. Az úton plébános atyánk mély gondolataival és imádsággal készültünk fel lelkileg. A kegytemplomban mondott szentmisén egyéni kéréseinken, hálaadásainkon kívül közösségeinkét is letehettük. Szűzanyánk felénk sugárzó szeretetét jelképező kegyszobra előtt hiszem, hogy a csoport lelkiekben sokat gazdagodott. Ezután László atya vezetésével megtekinthettük a templom festményeit, freskóit. Ezeken keresztül megismerhettük a Kapucinus rend és Grassalkovich Antal (a templom alapítójának) történetét. Rövid pihenő, ebédszünet után Gödöllő nevezetességét a királyi kastélyt és kiállításait néztük meg. A sikeres szép nap bizonyítéka, hogy hazaérkezéskor többen kérdezték: hova lesz a következő utunk? (F. I.-né Terike)
Fotó: Budai András Szöveg: Corodi Bettina és Budai András TalentuM
12
Damaszkusz nagyon romantikus város, még akkor is, amikor a híradások alapján senki sem merne oda elmenni. Van valami jellegzetes illat a levegőben, ami rabul ejti az embert. Ha pedig még keresztény is, akkor tudhatja, itt testvérekre lelhet, nem is kevésre. A két és fél milliós szíriai főváros láttán megállapítható, hogy hiába az ősi emlékek, a sok ezer éves történelem, a huszadik század szörnyű és hatékony építkezési stílusa itt is tönkretett sok mindent, ehhez még hozzájárul az is, hogy a lakosság nem olyan gazdag, hogy maga kicsinosítsa a házakat, az állam pedig általában nem ezzel foglalkozik. Persze jó lenne nekünk, idegeneknek, ha minden megmaradna a régi formában, a romantikus sikátorokban vízárus kiáltozna, és hófehér ruhás kisgyerekek játszanának az utcákon, ahol rácsos ablakokból néznek érdeklődve kifelé a háremek elzárt szépségei, de fájdalom, ezek az idők elmúltak. Ma Damaszkusz nem ilyen, és félő, soha nem is volt ilyen, csak mi képzeljük ezt róla. Damaszkusz lakóinak túlnyomó része betonházakban él, újonnan felépített lakóparkok is vannak, és vannak olyan negyedei is, mint a Ragád, még a kocsik is nagyon hasonlítanak. Néha arra vetemednek, hogy a szíriai rendszám mellé önkényesen felragasszanak egy európai uniós zászlót, pedig Damaszkusz nem kíván az európai országközösség tagjává válni, s a huszonhét tagállam sem azon töri most épp a fejét, hogy Szíria jöjjön-e vagy sem, hanem az ott dúló háborút akarja valahogy lecsillapítani. Damaszkusz TalentuM
szerint szó sincs erről, sőt szerinte Európa a gonoszok közé tartozik, ettől függetlenül a sárga csillagos zászló még ott virít néhány kocsi rendszámtábláján. Se Szíriában, se az Európai Unióban nem tudják általában, mit is jelképez a kék alapon körbefutó csillagsorozat. A művész, aki ezt kitalálta azt gondolta, Európa legfontosabb jellegzetessége a kereszténység, így Szűz Mária glóriáját, mennyei koronáját jelenítette meg a lobogóban. A világ szemében Szíria egy muszlim ország, és ez bizony így is van, de vajon hol maradnak a keresztények ebből az ősi városból? Kihaltak, elűzték őket? Szent Pál a damaszkuszi úton való megtérése után nem is jutott végül el ide? Egyik sem igaz, hála Istennek. A város nagyjából egytizede kereszténynek vallja magát, templomaik ott vannak a mecsetek tőszomszédságában, az állam pedig hagyja őket dolgozni és érvényesülni, hitük megtartása mellett. Damaszkusz óvárosában található egy római kori diadalív egy kicsiny téren, ez a Bab Tuma. A tér sarkán egy modern kávézósöröző áll. Söröző az alkoholtól irtózó muszlimok között? Bizony, ez a tér a keresztény negyed bejárata, innen indul az az egyenes út, amelyről az Apostolok cselekedeteiben is megemlékeznek. Szent Pál ugyanis eljutott Damaszkuszba, meg is térített sokakat. Ha az egyenes úton megyünk, nagyonnagyon sokáig, kifelé a városból, ki Szíriából, és a lábunk is bírja a hosszú távú gyaloglást, meg fogunk érkezni a Szent Péter székesegyház főkapujához, Rómába. Ezt persze még senki sem próbálta ki, de állítólag igaz. Ha egy kic-
Kocsma Szent
sit kevesebbet megyünk, néhány száz méter után nagyon beszűkül az utca, figyelni kell az elhaladó autókra, nehogy elüssenek. Pedig ha így teszünk, elhaladunk a városrész legérdekesebb helyisége mellett. A szűk utca ugyanis keresztények lakta hely, így van egy kocsmája. Ízig-vérig kocsma, bent két öregúr beszélget. Arabok, a hajuk ősz, de a szemük kék. Mint elmondják, egyikük a tulajdonos, a másik pedig az, aki bérbe vette a kocsmát. Egyébként régi barátok. Fotón nem akarnak szerepelni, de azt elmondják, mit kell tudni az itteni keresztényekről. Elsősorban azt, hogy az a negyedmillió ember, aki Krisztust követi a mozlimok tengerében viszonylag elfogadható anyagi körülmények között él. Jórészt kereskedők, de vannak persze tanárok, munkások és orvosok is közöttük. Ezért aztán általában nem közülük kerülnek ki azok, akik leváltanák a jelenlegi kormányt, az elnököt, hiszen nekik elemi érdekük a stabilitás. Hiába vannak viszonylag sokan, mégis vallási kisebbségről beszélünk, számukra pedig minden forradalom azzal a veszéllyel jár, hogy a győztes esetleg előveszi őket, és meg akarja kurtítani megszerzett jogaikat. Az öregurak egyébként libanoni sört isznak, a kirakatban libanoni és szíriai borok állnak, ezer forintért meg lehet vásárolni egy palackkal. Damaszkusz egyetlen európai jellegű kocsmájával nagyjából szemben nagy palota található. Lakója igen nagy ember, IV. Ignác, Antiókia és a Kelet pátriárkája. A görögkeleti rítusú keresztény vezető a kocsmárosnál is idősebb, nyakában hatalmas aranykereszt, fogadó2011. karácsony
13
Pál városában
termében képek a falakon. Az egyiken Ignác atya Dmitrij Medvegyevvel, Oroszország elnökével beszélget, a viszony közöttük olyan, mint apa és izgága kisfia között. Az arab nyelven tartott rövid beszéde során IV. Ignác megismétli ugyanazt, amit az utca embere is elmondott, azzal a különbséggel, hogy nem tér ki a forradalmak káros jelenségeire. Egyszerűen tényként leszögezi, a keresztények Basár el-Aszad elnök pártján állnak, és ez semmilyen körülmények között sem fog változni. „A viszony a muszlim közösség és a keresztények között tökéletes, sokkal jobb, mint néhány Krisztust követő más felekezet és közöttünk” - mondja a pátriárka, mintegy mellékesen odaszúrva egyet Rómának, ahová az út vezet. A keleti és a nyugati rítusú keresztények közt valóban nem tökéletes az összhang, sajnos el kell ismerni, a nagy egyházszakadás óta eltelt majdnem ezer év, számtalan háború és politikai 2011. karácsony
manőver nem segített a minden misén elhangzó „teljes egység” elérésében. Ignác pátriárka le is szögezi, mielőtt még bárki nagyra tartaná magát, hogy ők sokkal nagyobb joggal vannak itt, mint bárki más. „Mi nem úgy jöttünk, és elfoglaltuk ezt a helyet. Mi azóta itt vagyunk, amióta Krisztus köztünk volt” - utal az ősi gyökerekre. Nem lehet vele vitatkozni. Magyarország ezeréves templomai párjukat ritkítják Európában, mikor azok épültek, a nép java része pogány volt. Itt, Damaszkuszban Szent Jánosról van elnevezve egy kápolna, nem azért, mert tisztelik az evangélistát, hanem mert a szeretett tanítvány valóban járt itt. Személyesen, kétezer évvel ezelőtt. A hely azóta kápolna. A várost járva az is kiderül, hogy nincs túl nagy különbség keleti és nyugati, arab és európai keresztény között. Az egyik templom fel van díszítve, mint nálunk, ha esküvőre készülnek. Csak egyszer kell körbepillantani, hogy
kiderüljön, itt is ez a helyzet. A templom az európai ízlésnek túlságosan is habos-illatos, a padok ki sem látszanak a virágok alól, ösvény lett a főhajó padlójából, felette mennyezet, szintén virágból. A templom előtt álló emberek is roppantul ismerősek. Cigarettázó férfiak öltönyben. Látványosan beállított hajú fiatal hölgyek kevéssé konszolidált, hosszan felvágott szoknyában, amelyben járni alig tudnak, főleg soha nem használt magas sarkú cipőjük miatt. A család legidősebb tagjai, akik láttán összesereglik a rokonság, és össze-vissza puszilgatják. No meg az elengedhetetlen kisgyerekek, akik néha fehér öltönyt viselnek szüleik ízlésétől függően, és ezzel nem törődve egymással verekszenek a porban (a lányok rózsaszín tüllruhájukat nagyjából két perc alatt szokták leenni). A damaszkuszi keresztények és a szigetszentmiklósiak annyira nem különböznek, hogy néhányan azt is hiszik, a násznép tagja vagyok. A fehér bőr és a kék szem semmit sem jelent. Damaszkuszban annyi vörös hajú és zöld szemű ember él, hogy az írek elbújhatnak mögöttük. Ugyanúgy arabok, mint az általunk ismert, kreol bőrű és fekete szemű testvéreik, csak nekünk tűnik furcsának a színkavalkád. Damaszkuszban most is teljes a nyugalom, Szíria más területein viszont harcok folynak. A háború főként muszlimok életét követeli a szegény belső-szíriai városokból. Messze vannak ugyan, de ha Rómából akarunk eljutni hozzájuk egyenes úton, akkor át kell haladni az ő földjükön is. Gondoljunk néha rájuk, Szíria népére, Szent Pál városára, a szenvedőkre! TalentuM
14
Ismeretlen ismerősök
Mise közben, a felajánlási rész előtt, a padból bevonul a sekrestyébe, majd a papunk mellett segédkezik az áldoztatásban. Közösségünk és egyben az egyházközségi képviselő-testület tagja, a pasztorális bizottság vezetője: Keresztény Csaba. A vele készült beszélgetés kivonata: Hogyan lehet valaki világi áldoztató? Te hogyan lettél az? A világi áldoztatói szolgálatra a püspök ad megbízást. Engem még az előző székesfehérvári püspök, Takács Nándor bízott meg. A növekvő paphiány készteti az egyházat a világi szereplők bevonására. Korábban, mielőtt Szigetszentmiklósra költöztünk, a csepeli Béke térre jártunk templomba, ahol Simon Péter atya hívott meg a feladatra. Természetesen van egy felkészítő folyamat, ami végül egy szentmisével válik teljessé. Nyilván nagy öröm lehet a szolgálat. Annak a plébánosnak is, aki erre meghív. Miután Miklósra költöztetek: új plébánia, új plébános…? Egyértelmű volt, hogy mivel erre a feladatra megbízásom van, itt is felajánlom a szolgálatom, amit Laci atya örömmel fogadott. Keresztény családban is nevelkedtél? Igen, ugye ezzel a névvel már
TalentuM
megkeresztelésem előtt is Keresztény voltam. De igen, az egész család katolikus, és az egész életemben nagy szerepe van a közösségeknek, ahová tartoztam, tartozom. Amikor még Budán laktunk, a közeli Városmajorba jártunk misére, ahol társaimmal együtt gitáros miséken zenéltünk is. Zene. Tudom, hogy nagy szerelmed a népzene, amit művelsz is. Hegedű, mandolin, gitár hangszerek és Bárka, Ördöngős, Székely Műhely zenekarok – hogyan kerültél ezekkel kapcsolatba? A Marczibányi téri zeneiskolába jártam, ahol hegedűt tanultam. Az Illés, a Sebő és a Muzsikás együttes zenéit hallgattuk, szerettük. A népzenélésben pedig volt előttem családi minta is, ami nagyon tetszett. Azután beiratkoztam az Óbudai Népzenei Iskolába, ahol Jánosi Andrástól tanulhattam, akivel egy alkalommal gyűjteni is elmehettem Erdélybe. Zenekarok: a Bárka kisebb létszámú zenekar 3-4 fős ’86-ig működött, a Kalákához lehetne hasonlítani. Az Ördöngős már kifejezetten népzenét játszó zenekar. A Székely Műhelyt 2001-ben alakítottuk barátaimmal, akikkel megzenésített verseket és saját szövegű dalokat is játszottunk, énekeltünk. Feleséged, Kriszta néptáncos. A népzene, népánc hozott össze titeket? Igen, innen az ismeretség. A hajdani Almássy téri Téka táncházban mutattak be egymásnak. Kriszta a Bartók Táncegyüttesben táncolt. Három lányotok van. A miséken ők is szolgálnak, felolvasni szoktak. Gondolom, adott volt, hogy a zene és a tánc is nagy szerepet játszik az ő életükben is. Zsófi lányunk 10 évet táncolt a Bartók Gyerekcsoportjában. A Batthyány Kázmér Gimnázium énekkarának tagjaként sok emlékezetes percet szerzett a Nemes Nagy Anita énektanár szervezte koncerteken. Julcsi és Csenge szintén batthyánys
diákok, a Csepel Táncegyüttesbe járnak táncolni. Hét éve költöztetek, az iskola miatt volt már ide kötődésetek. Volt erős kötődésetek a csepeli Béke téri templomhoz is. Mennyire érzitek már igazi otthonotoknak Szigetszentmiklóst és mennyire érzitek „magatokénak” az itteni közösséget? Most már teljes mértékben ez a nagybetűs OTTHON. Kedvenc sportomat, a kosárlabdát is a helyi „öregfiúkkal” űzöm. Templomi közösség: volt nálunk is átmeneti időszak, amikor még gyakrabban visszajártunk a csepeli Jézus Szíve templomba. E téren az igazi nagy áttörést az az időszak hozta, amikor a jelenlegi Szent Miklós templom elkészült annyira, hogy kényelmesen képes befogadni hívők, hál’Isten nagy számát. Olyannyira otthonotok Szigetszentmiklós, hogy – ha jól tudom – már új közterületek elnevezésében működsz közre, s így olyan utcáink lehetnek, amit Tamási Áronról, Nyírő Józsefről, Márai Sándorról, Dsida Jenőről, vagy éppen Tompa Lászlóról neveznek el. A polgármesteri hivatalban, ahol dolgozom, hozzá tartozik a feladatkörömhöz ezeknek a döntéseknek az előkészítése is, azonban a végső határozatot a város képviselőtestülete hozza meg. Építésügyi tapasztalatidat a templomtornyok építésében is megosztod? Sokan szeretnénk, hogy a templomtornyok elkészüljenek és a harangok is a helyükre kerülhessenek. Adatok: Keresztény Csaba Szül.: Budapest, 1963. Felesége: Kriszta Gyermekeik: Zsófi (21), Julcsi (17), Csenge (12) Portkó Gábor
2011. karácsony
Két kék kövecske
Két kövecske, alig nagyobb mint egy gesztenye, ott hevert a patak szélén. Tömérdek kő volt ott még rajtuk kívül, nagyobbak és kisebbek. Mégis mindegyiktől különböztek. Szép kék színük volt. Amikor rájuk sütött a nap, úgy néztek kik, mintha a vízbe hullott ég darabjai lennének. Tudták is, hogy szépek, és ezen kéjelegtek reggeltől estig. Lenézték a többi követ. Azok szürkék és színtelenek voltak. – Mi az ég fiai vagyunk – dalolták fennhangon. –Tartsatok kellő távolságot tőlünk. Kékvérűek vagyunk! Semmi közünk hozzátok! Elviselhetetlenek voltak. Azon törték a fejüket, mi lenne belőlük, ha valaki felfedezné őket. – Biztosan bennünket is felfűznének valami nyakláncra a többi drágakövekkel. – Talán gyűrű lesz belőlünk egy herceg ujján. - Vagy egy királyi koronába tesznek bennünket. – szép élet vár ránk… – Luxushotel, világkörüli utazás, bálok, fogadások… Egy szép reggelen, amikor a nap sugarai visszaverődtek a köveken megtört hullámokról, egy kéz nyúlt a vízbe és kivette onnan a két követ. – Éljen! Indulunk! – kiáltoztak a kövek. Egy kartondobozba kerültek, más színes 2011. karácsony
kövek mellé. – Csak rövid ideig leszünk itt – mondták bizakodva szépségükben. Tovább maradtak mint gondolták. A két követ ideoda dobálták, néha még más dobozba is átrakták őket. Tapogatták és le is mérték őket. Utolsónak maradtak a dobozban. Egy kéz megragadta és hozzáverte őket egy falhoz. A többi kő között találták magukat. – Vigyázz! Csináld finomabban! Mi nagyon értékesek vagyunk! – kiáltott a két kék kő. Egy nagy kalapács egészen beverte őket a cementbe. Sírtak, rimánkodtak, de senki sem hallgatott rájuk. A két kővet beragasztották a falba. A keserűség és a csalódottság letörte őket. – Micsoda ostoba népség! Szamarak és buták! Nem méltányolják a fontosságunkat. Az élet lassan haladt előre. A két kék kövecske egyre jobban elkeseredett és csak egy dologra gondoltak: menekülni! A cementet nem lehetett kijátszani. Hajlíthatatlan és következetes maradt. A kövek nem keseredtek el. Szövetséget kötöttek egy vízsugárral, amely néha rájuk folyt. – Mosd ki alattunk a cementet és segíts ettől az átkozott faltól megszabadulni. A víznek nem kellett sokat könyörögni. Örömét
15
találta benne, ha valahova befolyhatott. Megpuhította a cementet és kibővült a rés. Alig múlt el egy pár hónap és a kövecskék már mozgolódtak a cementben. Végre egy éjszaka leple alatt, két koppanás és a kövecskék leestek a földre. – Szabadok vagyunk! – kiáltották. Már a földön hevertek, de azért egy pillantást vetettek egykori börtönükre. – Na, nézd csak! A holdfény titokban beosont egy széles ablakon át, és megvilágított egy ragyogó mozaikot. Ezer meg ezer kövecske egy szép Krisztus képet formált. Ilyen gyönyörű Krisztust még senki nem látott. De az arca… Jézus drága arca… valami furcsát észleltek rajta. Mintha vak lett volna. – Ez nem lehet! A két kövecske mindent megértett. Ők alkották Jézus szemeit. Milyen jó helyük volt ott fent! Hányan megcsodálták őket! Megsiratták elhamarkodásukat. Milyen ostobák voltak! Reggel a sekrestyés szórakozottan rálépett a kövekre. Félrerúgta őket, és hogy gond ne legyen velük, beledobta a szemetes kosárba „Ha figyelsz, és nem vagy beképzelt, még azt is észreveheted, hogy a Teremtő szemefénye vagy.” Bruno Ferrero TalentuM
16
TalentuM
2011. karácsony
