Tomka Ferenc: Érdemes-e ma a vallással foglalkozni?

Tomka Ferenc: Érdemes-e ma a vallással foglalkozni? I. A vallás - „hamis tudat”? - Füledbe csengenek az ellenvetések. Népszerűbb szinten valahogy így: A tudomány szemben áll a vallással. A Biblia mítoszok gyűjteménye. Jézus a legendák világába tartozik. Az Egyház történelme tele van bűnökkel. Ki tud hinni a felhők feletti mennyországban, ördögökben és angyalkákban? - Magasabb szinten így: a vallás hamis tudat, a nép ópiuma, az embernek a természeti-társadalmi erőkkel szemben érzett tehetetlenségének kifejeződése, elidegenedett társadalmi viszonyok visszatükröződése stb. - Talán ismered F. Engels tételét (a múlt századból), amely szerint a vallás a tudatlanság terméke. S ahogy fejlődik az emberiség a tudás terén, úgy szorul vissza a vallás. - Bizonyára hallottál arról is, hogy hazánkban és a volt kommunista országokban néhány évtizeddel ezelőtt egyesek azt jósolták, hogy országainkban a vallás tíz év múlva megszűnik. Ezzel szemben azóta is tanúi lehetünk egy újfajta vallási érdeklődésnek - éppen ezekben az országokban, amelyekben évtizedeken át tilos volt a hitoktatás; olyan fiatalok körében is, akik nem kaptak vallásos nevelést; s olyan rétegekben is, amelyek magas műveltséggel rendelkeznek. Vajon miért érint meg ennyi embert a vallás? Vajon lehet-e válaszolni a vallással vagy a kereszténységgel szemben elhangzó közismert ellenvetésekre? Egyáltalán mi a vallás, a kereszténység? S legfőképp: vajon az ember számára - számomra - mi a mondanivalója? II. A vallás kérdését nem kerülhetjük ki 1. Mi a vallás? A történelem és a régészet igazolja, hogy amióta ember él a földön, minden korban megtalálhatók a vallás nyomai. Ma is bármely részére mész országunknak vagy a földnek, mindenfelé találsz embereket, akik azt vallják, hogy ők vallásosak. És mindenfelé találsz templomokat, amelyekben emberek, sokszor tömegek imádkoznak. A vallás a történelem és a jelen ténye. Miért hisznek és miben hisznek a vallásos emberek? Az emberiséget minden korban izgatták a világ és az élet nagy kérdései: - Hogyan jött létre a világmindenség? - Miért élünk? - Mi lesz velünk a halál után? - Mi az értelme az életnek, a szenvedésnek? - Erdemes-e becsületesnek lenni (akkor is, ha nem jár érte jutalom)? - Van-e értelme a szeretetnek (akkor is, ha nem hálálják meg)? - stb. - A vallásos emberek azt vallják, hogy az életnek ezekre a nagy kérdéseire egy világ felett álló (a világban és a lelkünkben működő) végtelen Valaki, az Isten tud teljes választ adni. - A vallás: az ember (illetve a közösség) kapcsolata Istennel, akitől élete nagy kérdéseinek megoldását reméli. (A vallásosság az istenkereséssel, - hittel kezdődik. Szorosabb értelemben azt hívjuk vallásosnak, aki egy közösséghez csatlakozva vallja meg hitét.) • A Magyar Értelmező Szótár a „hit”-ről ezt írja: Meggyőződés olyasvalamiről, amit tapasztalati úton vagy tudományosan nem tudunk igazolni, és mégis igaznak, biztosnak tudnak. Meggyőződés valamilyen isteni hatalom létezéséről... Ezzel az elterjedt elképzeléssel, megfogalmazással szemben a következőkben látni fogod, hogy a vallásos hit alapjai nagyon is ésszerűek és igazolhatóak. S látni fogod, hogy a hívők nemhiába mondják: „Tudom, miben hiszek, tudom, kinek hiszek!” • Tudod-e, hogy az emberi történelem nagyjai közül mily sokan voltak istenhívők vagy vallásosak? Istenhívő volt az újabbkori történelem legtöbb nagy tudósa, így a fizika és csillagászat nagyjai: Kopernikusz, Kepler, Galilei és Newton, vagy az elektromosság nagy kutatói: Galvani, Volta, Ampere és Ohm. És sokan istenhívők korunk nagy tudósai közül is: pl. Einstein, Heisenberg, vagy a magyar Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert. Ott találjuk az Istent kereső vagy benne hívő embereket a nagy történelmi egyéniségek, valamint az írók, a művészek soraiban is. Ilyen volt például Rákóczi Ferenc vagy Széchenyi István; a művészek legnagyobbjai közül pl. Michelangelo; zenészek, mint Bach, Handel, Beethoven, Liszt Ferenc vagy Kodály; és írók mint Balassi, Kölcsey, Vörösmarty, Arany, Babits, Juhász, Tóth Árpád, Kosztolányi, Radnóti Miklós. 1

2. Sokféle vallás van Különböző korokban különböző vidékeken az emberek másféleképpen próbáltak választ adni a lét életbevágó és közös kérdéseire. így alakultak ki a történelem és a jelen különböző vallásai. Közülük többel találkoztál már: például az ősnépek vallásaival, meg a római vallással, vagy a korunkban is élő vallásokkal: a kereszténységgel és zsidósággal, a hinduizmussal, buddhizmussal, mohamedánizmussal stb. Azonban egymástól távoli korok és népek vallásainak legalapvetőbb felismerései közösek. Általában van egy világfeletti vagy világot átható Felsőbb Hatalom, akitől függünk, akivel kapcsolatba kerülhetünk itt a földön imák, szertartások által; a halál után pedig egy új élet következik, amely a legtöbb vallás szerint a földi élet jutalma vagy büntetése. A vallások tehát az emberiség közös Istenre utaltságáról, istenkereséséről tanúskodnak. Cicero írja (Krisztus korában): „Minden nép közt megtalálható az egyértelmű meggyőződés - hiszen az mindannyiunk lelkébe van bevésve - hogy vannak istenek. Sokan helytelenül gondolkoznak róluk..., de egyek abban, hogy egy isteni erő és isteni természet létezését elismerik.” 3. Minden vallás egyforma? Avagy tartalmaz-e a kereszténység „többletet”? a) Gyakran mondják: Egy az Isten - illetve minden vallás egyforma! Ebben van egy bizonyos igazság: Valóban minden tisztult vallás tartalmaz mély emberi igazságokat, hiszen mindegyikben az emberek közös istenkeresése nyilvánul meg. Minden vallásban az üdvözülhet, aki hittel és tiszta lelkiismerettel követi tanítását (vö. Róm 2,14-16). Minden vallásban éltek és élnek szent emberek is, és súlyosan vétkező emberek is. - Lehetséges, hogy elbűvöl bennünket pl. egy buddhista tisztasága, életszentsége, míg elriaszt egyes katolikusok vagy akár egyházi vezetők méltatlan magatartása. b) A kereszténység mégis a legteljesebb vallás: Jézus (és a bibliai kinyilatkoztatás) egy lényegileg új világlátást hoz! Ha megismerjük a történelem nagy vallásait, azt tapasztaljuk, hogy mindegyik töredékes, illetve egyoldalú. A különböző vallások az Igazság egy-egy szeletét tartalmazzák. Míg aki megismeri a kereszténységet, felfedezi, hogy Jézusban az Igazság és Élet teljessége jelent meg (még akkor is, ha erről időnként maguk a keresztények sem tettek tanúságot életükkel). - Jézus egyedülálló újdonsága azt jelenti, hogy egyrészt az Ő tanításában ott van az igazság egyik oldala is (amiről egyik vallás vagy filozófia tanít), meg az igazság ellenkező oldala is (amelyre az ellenkező felfogású vallás és filozófia alapul). De legfenségesebb a kereszténység hitében az, hogy vallja: Jézusban maga Isten jött közénk, maga Isten adta életét értünk; hogy általa megszabaduljunk emberi nyomorúságainkból, és új isteni életet élhessünk. A mondottakat teljességgel akkor fogod megérteni, ha végigtanultad e könyvet, de vázlatosan máris megértheted: 1. Az emberben ellentétes vágyak, álmok, ideálok élnek. Az ember önmagában hordoz egy benső kettősséget: Egyszerre akar egyedül lenni, és közösségben is lenni; szabad lenni másoktól és eggyé is olvadni másokkal; egyszer szeretne önzetlen és tiszta lenni - a másik pillanatban elutasítja az önzetlenséget; szeretne szabad lenni a világtól, de ugyanakkor birtokolni is akarja a világot stb., stb. A különböző vallások és filozófiák az emberben levő értékekre, vágyakra épülnek. De mivel ezek a vágyak bensőleg ellentmondásosak a történelem vallásai és filozófiái is ezt a benső ellentmondást tükrözik, és szögesen ellentmondó alapelvekre épülnek. Az egyik vallás vagy filozófiai rendszer inkább az egyik szempontot hangsúlyozza, egy másik - vele szemben álló - pedig pont az ellenkezőt. S ez elkerülhetetlen. Pl. A buddhizmus meg akarja szabadítani az embert az önzéstől, és a világhoz való mindenfajta ragaszkodástól Ebben van egy nagy igazság; ezt bizonyos értelemben a keresztény is ideálnak tartja. De ezzel egy időben a buddhista valamiképpen elutasítja az anyagi világot (csak a pusztulásra, a megsemmisülésre tartja azt méltónak), idegennek érzi magát a világban. - Számos filozófia ellenkezőleg: felértékeli a világot (s ebben is van sok igazság), de rabjává válik a világnak, az anyagi dolgoknak. Voltak vallások, irányzatok, amelyek a szenvedést, az önsanyargatást tették központi helyre, mások próbálták elfeledni, letagadni, kiiktatni az életből vagy gondolatrendszerükből a szenvedést és a halált, pedig az kiiktathatatlan. A kommunizmus filozófiája, ideológiája a közösség értékét hirdette. Ebben volt értéke. De eközben háttérbe szorult a személy: s mivel elsatnyultak a személyi kezdeményezések, összeomlott ez a társadalom. Hazánkban ma az ellenkező véglettel, a szélsőséges kapitalizmussal és liberalizmussal találkozunk: Ez ideológiájában a személy szabadságát hangsúlyozza. Mennyire igaz, hogy az emberi személyt megilleti a szabadság! De a személy szabadságának hangsúlyozása is egyoldalúnak bizonyul. Míg egyesek élvezik e 2

szabadságot (pl. jelentősen meggazdagodnak), a többiek, a gyengébbek (a közösség egésze) súlyos igazságtalanságot szenvednek el. Végignézhetnénk a történelem vallásait, filozófiáit. Mind tartalmaznak valami igazságot (ezért akadhattak követőik), de igazságuk egyoldalú. S minden filozófiával, vallással „szemben” találunk egy-egy másikat, amelyik ellenkező oldalról közelíti meg az igazságot. Jézus tanítása éppen abban egyedülálló, és múlja felül a többi vallást, hogy benne az ellentétesnek látszó igazságok egységesülnek; s az ember választ kap minden - olykor teljesen ellentmondónak látszó kérdéseire. Benne egyszerre vagyunk meghívva, hogy a világban éljünk, s elszakadjunk a világtól; Ő azt mondja: ha (Isten szeretetébe vetett hittel) elveszítjük magunkat a felebarátért, a közösségért, akkor találjuk meg személyes szabadságunkat (Mt 10,39) stb. S míg a korábbi vallásokban az ember kereste Istent, Jézusban az Isten száll le az emberek közé, hogy megkeresse, és új isteni életre vezesse az embert. 2. Jézus egyedülálló „újdonságát” - az előzőkből következően - az is jelzi, hogy élete és tanítása választ ad az emberiség legmélyebb vágyaira, álmaira. Olyan vágyakra, amelynek megvalósulásában egyetlen filozófia vagy vallás sem mert hinni; azokra a vágyakra, amelyeket az ember meg sem mert fogalmazni, de amelyek mégis ott éltek lelke legmélyén. (Mindezekről részletesen szólunk a következő fejezetekben.) Jézus azt tanítja, hogy Isten atyaként szereti az embert (nemcsak végtelen fenségű Úr). hogy közel jön hozzánk, emberré lesz - Isten Fiában, Jézusban, sőt köztünk és bennünk él (nemcsak végtelen magasságokban „felettünk”). (Egyetlen nagy vallás vagy filozófia sem tanítja, hogy Isten emberré testesül; hogy alapítója, tanítója maga a megtestesült Isten... Valóban ez elég abszurdnak is tűnhet... S az ember mégis vágyik e hihetetlenre; s a kereszténység ebben mer hinni); hogy minden embert szeret, megvált: azaz életét adja oda értünk! S ha mi hittel átadjuk magunkat neki, Ő megújítja életünket: Ő maga (maga Jézus, maga a Szentháromság Isten) fog élni bennünk (vö. Gal 2,20); hogy az emberi szabad akaratból származó minden fájdalom és bűn ellenére, vagy az anyagi világ romlandóságából származó minden betegség és halál ellenére, gondunkat viseli - és az Őt szeretőknek mindent javára fordít; hogy értelmet ad minden értelmetlenségnek, szenvedésnek, halálnak, igazságtalanságnak; hogy minden bűnünk, botlásunk után azonnal hittel visszafordulhatunk Hozzá, és Ő elfogad bennünket. Istennek ez az irgalmas, megbocsátó szeretete sem ismerős egyetlen vallásban sem. Jézus még egy egészen egyedülálló titkot tanít Istenről: hogy egyetlen és mégis szeretet-közösség, hogy egy Isten és mégis Háromság. E titokban választ kap az emberi kapcsolatoknak, a közösségnek minden kérdése. E titkot csak hosszabb elmélkedéssel érted meg, de akkor megérted, hogy a keresztény Isten-kép itt egyedülálló magasságba jut; amelyben az ember legmélyebb vágyai valósulnak meg! - Ha a kereszténység minden vallás feletti szépségéről és isteni voltáról hallasz, elbizonytalaníthat a tény, hogy középszerű keresztények vagy egyházi vezetők gyakran nem tettek tanúságot Jézus tanításának tisztaságáról, hogy ők egyáltalán nem voltak jobbak más vallások követőinél. De megnyugtat és megerősít, ha megismered az Egyház történelmének másik oldalát is: hogy a „legsötétebb” korszakokban is találkozhatunk keresztényekkel és keresztények tömegeivel, akik a ragyogóan tiszta Evangéliumot élték, annak imént felvázolt „egyedülállóságában”. III. A kereszténység - élet A különböző vallásoknak, világnézeteknek van egy jellegzetes ellentmondása. Vagy az Istennel való egyesülést tűzik ki célul, de ennek ára általában a világ, a társadalom építésének elutasítása, megtagadása (mint pl. a buddhizmusban), vagy a világ építését, az embertársért való munkálkodást tartják fő feladatuknak, de úgy vélik, hogy a vallás elfordít a világtól, ezért azt utasítják el (amint így tett pl. a marxizmus). A kereszténységnek (s korábban már a zsidó vallásnak) egyik nagy újdonsága, hogy a világon át, az embertárs szeretete és szolgálata által halad Isten felé. A keresztény vallás azt tanítja, hogy az élet beteljesedésére, az Istennel való örök találkozásra az juthat el, aki itt a földön teljes emberi életet élt igazságban és szeretetben. A kereszténység igazságai elméletileg megalapozhatók, igazolhatók. De mégsem csak elméleti igazságok. Az értheti meg őket, aki életre váltja azokat. Ez a könyv, miközben választ ad sok elméleti kérdésedre, abban is segítségedre lesz, hogy elkezdj ezeknek megfelelően élni. S akkor megtapasztalhatod, amit a hívők vallanak, hogy a vallás egy teljesebb emberi életre vezet el. 3

Érzed lelked mélyén a vágyat, hogy örömet okozz másoknak? Hogy enyhítsd mások fájdalmát? Hogy életed során majd dolgozz embertársaidért?! Ha ezt érzed, akkor megérted a kereszténységet, mert a kereszténység: élet - szeretetben. Tedd meg az első lépést! Próbálj meg azonnal teljesebben szeretni! Hogyan? Válaszd ki azt az embertársadat ismerőseid közül, aki a legkevésbé vonzó számodra vagy akivel éppen feszültség van köztetek! Indulj el feléje! Teremtsd meg újra a szeretetkapcsolatot vele! - Ha sikerül, nagy lépést tettél a teljesebb emberség felé, s afelé, hogy megsejtsd a kereszténység tanítását. A történelem és jelen legismertebb vallásai (Olvasmány) Az ősnépek vallása Már az ősember is igyekezett a maga módján választ adni az élet nagy kérdéseire. Ő is kereste a körülötte levő világ, a körülötte történő események okát. A természet erőiben és jelenségeiben sokszor istenségeket látott: megszemélyesítette és mint istenségeket tisztelte azokat. Az ősember vallásos életére nagy hatással volt életmódja. Amíg vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkozott, az állatok és növények urát, az életadó Erőt tisztelte, Amikor rátért a földművelésre, a természeti jelenségeket, a Napot, Holdat, vihart személyesítette meg. Az ősember vallásosságának, örök életbe vetett hitének nyomalt a régészeti és néprajzi kutatások is igazolják, (Kőbe, fába vésett alakok, ábrák; a halottak szájába tett pénz, sírjába tett ételek stb.) A vallás őstörténetének világában tehát megtalálható: - a természeti erők istenítése (manna), - a különféle tárgyak mögötti titkos erők sejtése (fétis), - az élőlényeknek mint az istenség megjelenési formáinak: növényeknek, állatoknak, sőt embereknek tisztelete (totem), - a halál utáni létbe és a szellemvilágba vetett hit (animizmus). A ma élő legősibbnek tekinthető (s minden bizonnyal egy ősi állapotot tükröző) népek vizsgálata pedig az előzőeket kiegészítve azt igazolja, hogy jelképeiknek, rítusaiknak és mítoszaiknak hátterében egy korábban nem is sejtett mély hit és vallásosság áll. Bár elfogadnak különböző emberfeletti hatalmakat, erőket, sokszor primitív hiteik, szertartásaik egy mindenekfelett álló személyes lénybe (az „Ég Urában” vagy „Nagy Szellemében”) vetett hitet tükröznek, aki felé bensőséges tisztelettel és bizalommal fordulnak. A görög és a római vallás Erről kultúránk sok tagjában olyan benyomás él, mintha ezek volnának a vallások ősi, tipikus formái, valójában a bizonyos civilizációkban jelentkező vallási elfajulás gyümölcsei (vö. Róm 1,18-32). E vallások célja már nem annyira az istenek tisztelete, inkább kegyeik elnyerése. Érdekvallásosság, amelyben burjánzanak a varázslások, jóslások, mágikus szertartások, primitív mítoszok. (Mindezek éppúgy jelzik a vallás egy vakvágányát, mint mai civilizációnkban a spiritizmus, okkultizmus, az asztrológia iránti érdeklődés stb.) A kor nagy gondolkodói, pl. Szókratész, Platón, élesen bírálták ezt a vallásosságot, az emberképű - bűnöző, bosszúálló - istenekbe vetett hitet. Erre a vallásosságra vonatkozott egy korabeli filozófus, Xenofanész (Kr. e. V. sz.) gúnyos megjegyzése: „Minden nép magához hasonlónak képzeli el istenét... Ha az ökröknek, lovaknak, oroszlánoknak kezük volna, magukhoz hasonló isteneket faragnának...” A hinduizmus Bonyolult jelenség. Kr. e. 1500-500 között születtek meg szent könyveik a Védák, amelyeket további évszázadokban létrejött könyvek magyaráznak (Brahmanák, Upanisadok). Lényeges tanításuk, hogy egyetlen őselv létezik, a Brahman, amely örök, abszolút, egyszerre világfeletti és világot átható. Az egyetlen Istennek három arculata van, a Brahma (teremtő), Visnu (megérző) és Síva (romboló) isten-háromság. Kívülük számos istent és félistent tisztelnek. A hindu maga döntheti el, hogy a legfőbb Valóságot személytelen szellemként vagy személyes lényként tiszteli-e. A hindu életének célja, hogy egyesüljön a Brahmannal. Ennek útja a földi dolgokról való teljes lemondás, a szenvedélyektől (gyönyöröktől, fájdalmaktól) megszabadulás, a tökéletes önfegyelmezés (jóga). Mivel a tökéletes szabadságra való eljutáshoz csak a szenteknek elegendő egyetlen élet, a legtöbb ember halála után újjászületik, vagy egy más kasztban vagy egy állatban. (A hinduk ezért is idegenkednek az állatok 4

megölésétől.) Amikor az ember végre megtisztul, s egyesül Istennel, öntudata kialszik, s mintegy feloldódik. Ez a nirvána. A lélekvándorlás (reinkarnáció) tana szigorú kasztokra osztja a társadalmat. Ezek: 1. a brahmanok (papok, írásmagyarázók, a tudomány és törvény képviselői), 2. a harcosok (uralkodók, nemesek), 3. kereskedők, kézművesek, földművesek, 4. szolgák (akiknek a másik 3 kasztot kell szolgálniuk), 5. s mellettük vannak a páriák, a kasztnélküliek, akik a társadalom kitaszítottjai, elnyomottjai. (Számuk kb. 860 millió. Az ő védőjük lett M. Gandhi és ma Kalkuttai Teréz anya.) — Az ember csak akkor juthat el a megtisztulásra és a nirvánába, ha saját kasztjában helyesen él. A buddhizmus Ugyancsak a nagy világvallások közé tartozik, bár ősi formájában nem beszél Istenről. Főleg Kínában és Japánban terjedt el, és mintegy 350 millió követőt számlál. Alapítója egy indiai herceg (Kr. e. VI. század), aki remeteségbe vonult, s ottani vallásos élménye után a Buddha (megvilágosodott) nevet viselte.Tanítása négy fő igazságot foglal magába: 1. A földön minden csak szenvedés, mulandó. 2. A szenvedés oka, hogy noha minden mulandó - él bennünk a vágy az élet, a hatalom, az élvezetek után. 3. A szenvedéstől való szabadulás legbiztosabb útja az önzés, az életszomj, a vágy kioltása. Így jut el az ember a nirvánába, vagyis a teljes közömbösség, megelégedettség és érzéketlenség nyugalmába. 4. Az életszomj kioltásának, vagyis a szenvedés megszüntetésének nyolc útja van: a helyes hit, a helyes gondolkodás, a beszéd, a cselekvés, az élet, a törekvés, a vizsgálódás, a szemlélődés. A buddhizmus is a lélekvándorlás híve. A Kr. u. I. században bontakozott ki a korábbi Hinajana (kis szekér) tannal szemben, illetve amellett a Mahajana (nagy szekér) tan. Ez tette vallásos jellegűvé a buddhizmust. A Mahajana buddhizmus szerint (bár több istenséget tisztel) Buddha maga az Abszolútum, a végtelen szeretet, minden teremtmény üdvözítője. S minden ember magában hordja a lehetőséget, hogy birtokolja Buddha természetét. Aszkézisük útja a felebaráti szeretet: „Megvilágosodott” az, aki úgy szolgálja embertársait, hogy meglátja Buddhát mindenkiben, és mindenkit Buddhában lát. Napjainkban sokat emlegetik a zen-buddhizmust, amely főleg Japánban népszerű. Ez egyfajta önnevelési, illetve koncentrációs módszer, s ezért bármely vallással összhangba hozható. Pl. különböző (összeszedett) testtartásokban végzett elmélke-dési módszereiket keresztények is alkalmazzák. A mohamedanizmus (iszlám) Ez a vallás Kr. u. a 600-as években alakult. Alapítója Mohamed (született Kr. u. 570 körül). Tanítását amelynek elemeit részben korábbi vallásokból, a zsidóságból és a kereszténységből is gyűjtötte -a Koránban foglalták össze. Eszerint egy az Isten, Allah és Mohamed az ő prófétája. Az emberek földi sorsát egyedül Allah határozza meg. Akit ő kiválaszt, az eléri az örök boldogságot, amely a földi örömök bőségében áll. A pokol viszont a szenvedés és a kínok helye. - Az iszlám vallásos követelményei: a Korán ismerete, napi ötszöri imádkozás Mekka felé fordulva, a (mohamedán) szegények segítése, a Ramadán hónapban napkeltétől napnyugtáig böjt, egy életben legalább egyszer zarándoklat Mekkába, és a „szent háború” az iszlám terjesztése érdekében. Az iszlám tanai egyszerűek és sokban megfelelnek az ösztönöknek (pl. a nem hozzánk tartozók kiirtása; a mennyei érzéki gyönyörök ígérete stb.). Bizonyára ez is az oka, hogy az általuk meghódított, többnyire egyszerű népek könnyen magukévá tették. Követőinek száma 1,2 milliárd körül mozog (a kereszténység után a második legnagyobb vallás a világon). - Értékei: az egyistenhithez, az imádsághoz és vallási előírásokhoz való hűség, szent könyvük tisztelete, valamint az iszlám testvériség megélése. A testvériség azonban csak valláson belüli, míg az iszlámot nem követőket ellenségnek tartják. S noha Ábrahámot, Mózest és Jézust, mint Mohamed előfutárait tisztelik, s tisztelik Máriát is, a Korán a keresztényeket is a hitetlenek közé sorolja. Az iszlám a IX-X. században meghódította Perzsiát. A perzsákkal való találkozás megtermékenyítette a mohamedánizmust. Ennek hatására alakult ki egy sajátos mohamedán misztika, amelynek lényege az Allah iránti szeretet és önátadás (míg a Koránban az Allah iránti engedelmességen volt a hangsúly.) E szemlélet követői a meggyőző élet példáját tartják a hitterjesztés eszközének, nem pedig a kardot. A Koránhoz szigorúan ragaszkodó „Síiták” elutasítják ezt az irányzatot. A kínalak vallását - a természetimádat és az ősök tisztelete jellemzi. A természet erőit, jelenségeit isteneknek tartják. Az istenek feje az „Ég”, aki tökéletes lény: ő irányítja az isteneket, ő tartja számon az emberek tetteit s ítéli meg ezek alapján a halál után az embert. A jók az Ég birodalmába jutnak, s onnan segíthetik 1 földieket. Az Ég az 5

örök törvény, a Tao szerint rányitja a mindenséget, az ember elé pedig azt feladatot tűzte, hogy mélyüljön bele a Tao ismertébe, szabja ahhoz életét, s így azonosuljon vele. - Hogy lehet megismerni és azonosulni a Taoval? A kérdést a két nagy vallási irányzat másként válaszolja meg. A konfucianizmust Kong-fu-ce hozta létre (Észak-Kínában a Kr. e. VI. században). Ez inkább társadalmi etika, mint vallás. Célja a társadalmi rend biztosítása, ősi erkölcsök fenntartása. Eszerint Tao a társadalmi szokások, törvények összessége, amelyeket ugyan nem az ember talált ki, hanem természetfeletti eredetűek. Törvénye az emberek - szülők-gyermekek, idősek-fiatalok, uralkodók alattvalók stb. - közti kölcsönös szeretet. A taoizmus létrehozója Lao-ce (Dél-Kínában a Kr. e. VI. században). E rendszerben a Tao az egész Világot szabályozó törvény. A Tao két ellentétes elv küzdelméből és együttműködéséből adódik. Egyik ÍZ aktív, férfias, kedvező elv (Jang), a másik a passzív, nőies, káros elv (Jing). A két elv egyensúlyának megtalálása a helyes életút megtalálását jelenti. Hogyan épülhet be az ember a világ harmóniájába? Ha rábízza magát a természet erőire, törvényeire. Ehhez viszont az elmélkedéssel és a teljes passzivitással jut el. Nem kell törődni a tudással, alkotással: egyedüli helyes út a nem-cselekvés.

6