To the 130 th anniversary since Antal Margittai s birthday

Äî 130-ð³÷÷ÿ â³ä äíÿ íàðîäæåííÿ Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ

To the 130th anniversary since Antal Margittai’s birthday

1

Àíòîí³é Ìàðã³òòàé

ÍÀÓÊβ ÏÐÀÖ²

Óæãîðîä Âñåóêðà¿íñüêå äåðæàâíå âèäàâíèöòâî ‘’Êàðïàò蒒 2010

2

3

ÓÄÊ 581.92 (477.87) ÁÁÊ 28.59 (4 ÓÊÐ – 4 ÇÀÊ) Ì 25 Ó êíèç³ ç³áðàíî íàóêîâ³ ïðàö³ âèäàòíîãî áîòàí³êà, äîñë³äíèêà ôëîðè Êàðïàòñüêîãî ðåã³îíó Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ – îäíîãî ç íàéêðàùèõ çíàâö³â ðîñëèííîãî ñâ³òó Çàêàðïàòòÿ. Ïåðåâàæíà á³ëüø³ñòü ðîá³ò, îïóáë³êîâàíèõ ó íàóêîâèõ ÷àñîïèñàõ Óãîðùèíè òà ×åõîñëîâàöüêî¿ Ðåñïóáë³êè â ïåðø³é ïîëîâèí³ ÕÕ ñòîë³òòÿ, ñüîãîäí³ çàëèøàþòüñÿ ìàëîâ³äîìèìè. Ó ïðàöÿõ ì³ñòèòüñÿ óí³êàëüíèé ìàòåð³àë ïðî ðîñëèííèé ñâ³ò ϳâí³÷íî-Ñõ³äíèõ Êàðïàò, çîêðåìà, çâåäåíî çíà÷íèé ìàñèâ ïåðâèííî¿ ³íôîðìàö³¿ ïðî ïîøèðåííÿ ñóäèííèõ ðîñëèí òà óìîâè ¿õ çðîñòàííÿ, ó ò.÷. äàí³ ïðî ÷èñåëüí³ çíàõ³äêè áàãàòüîõ ð³äê³ñíèõ ³ ìàëîïîøèðåíèõ âèä³â. Îñîáëèâî ö³ííèìè º ðîáîòè, â ÿêèõ ïðåäñòàâëåíî ´ðóíòîâí³ òà äåòàëüí³ ôëîðèñòè÷í³ çâåäåííÿ îêðåìèõ ïðèðîäíèõ òåðèòîð³é ³ ì³ñöåâîñòåé ñó÷àñíèõ Óêðà¿íè òà Ñëîâà÷÷èíè. Òàê³ ïðàö³ ìàþòü íåïåðåñ³÷íå çíà÷åííÿ ÿê ³ñòîðè÷íèé çð³ç ôëîðèñòè÷íîãî ð³çíîìàí³òòÿ òåðèòîð³é òîãî ÷àñó. Îêðåìî¿ óâàãè çàñëóãîâóþòü òàêñîíîì³÷í³ òà ñèñòåìàòè÷í³ ðîáîòè â÷åíîãî, ïðèñâÿ÷åí³ ñêëàäíèì ³ êðèòè÷íèì ðîäàì Rosa L., Centaurea L., Elatine L. òîùî, â ÿêèõ îïèñàí³ íîâ³ äëÿ íàóêè òàêñîíè. Ïðàö³, ïðèñâÿ÷åí³ ðîäó Elatine, ³ ñüîãîäí³ ââàæàþòüñÿ êëàñè÷íèìè, à íàâåäåíà ³íôîðìàö³ÿ – àêòóàëüíîþ. Äëÿ ôàõ³âö³â ó ãàëóç³ áîòàí³êè, åêîëî㳿, ë³ñîâîãî ãîñïîäàðñòâà, îõîðîíè ïðèðîäè òà ³ñòî𳿠íàóêè, êðàºçíàâö³â. Margittai Antal a Kárpát-medence kiváló botanikusa, flórakutatója, Kárpátalja növényvilágának egyik legjelentõsebb ismerõje. E kötet az õ tudományos cikkeinek gyûjteménye. A kutató itt közreadott publikációi magyarországi és csehszlovákiai tudományos kiadványokban jelentek meg a XX. század elején, ezért kevésbé ismertek a nagyközönség elõtt. Cikkei és tanulmányai az Észak-keleti Kárpátok növényvilágáról tartalmaznak egyedi ismereteket, többek között jelentõs számú elsõ közlést az edényes növények elterjedésérõl, életkörülményeirõl, valamint számos ritka és kevésbé elterjedt faj élõhelyérõl. Különösen értékesek azon munkái, melyek jelenleg az Ukrajnához és Szlovákiához tartozó tájak és területek alapos és aprólékos flórisztikai összegzéseit tartalmazzák. Rendkívüli fontosságuk abban rejlik, hogy e dolgozatok révén áttekintést kaphatunk az általa kutatott területek múltbeli flóragazdagságáról. Külön figyelmet érdemelnek a Rosa L., Centaurea L., Elatine L. kritikus nemzetségek taxonómiájával és rendszertanával foglalkozó munkái, melyekben számos új taxon leírását adja közre a tudós. Az Elatine nemzettséggel kapcsolatos cikkei mára klasszikussá váltak, a közölt adatok pedig ma sem vesztettek aktualitásukból. A kötetet nem csak botanikusok, ökológusok, erdészek, természetvédõk és tudománytörténettel foglalkozók, de a honismeret iránt érdeklõdõk is haszonnal forgathatják.

THE SCIENTIFIC WORKS OF ANTAL MARGITTAI

Êíèãó âèäàíî çà ³í³ö³àòèâè ñï³âðîá³òíèê³â ̳æâ³äîì÷î¿ íàóêîâî-äîñë³äíî¿ ëàáîðàòî𳿠îõîðîíè ïðèðîäíèõ åêîñèñòåì ÄÂÍÇ “Óæãîðîäñüêèé íàö³îíàëüíèé óí³âåðñèòåò”, ²íñòèòóòó áîòàí³êè ³ì. Ì.Ã. Õîëîäíîãî ÍÀÍ Óêðà¿íè, Çàêàðïàòñüêîãî óãîðñüêîãî ³íñòèòóòó ³ì. Ôåðåíöà Ðàêîö³ ²² òà ô³íàíñîâî¿ ï³äòðèìêè ôîíäó „Szülõföld Alap” (Óãîðùèíà) (â ïðîäàæ íå ïîñòóïàº) A kiadvány megjelenését a „Szülõföld Alap” támogatta Kereskedelmi forgalomba nem kerül

ISBN 978-966-671-295-3

4

© ÄÂÍÇ “Óæãîðîäñüêèé íàö³îíàëüíèé óí³âåðñèòåò”, 2010 © ²íñòèòóò áîòàí³êè ³ì. Ì.Ã. Õîëîäíîãî ÍÀÍ Óêðà¿íè, 2010 © Çàêàðïàòñüêèé óãîðñüêèé ³íñòèòóò ³ì. Ôåðåíöà Ðàêîö³ ²², 2010 © Àíäðèê ª.É., ʳø Ð.ß., Øåâåðà Ì.Â., ϳôêî Ä., âñòóï. ñòàòòÿ, 2010 © Âèäàâíèöòâî «Êàðïàòè», 2010

Óæãîðîä Âñåóêðà¿íñüêå äåðæàâíå âèäàâíèöòâî ‘’Êàðïàò蒒 2010

5

The book comprises scientific works of outstanding botanist, researcher of the Carpathian flora Antal Margittai who was one of the best connoisseurs of the Transcarpathian vegetation. His works published in scientific journals of Hungary and the Czechoslovak Republic in the early XX century today remain little known for the greatest part. The works provide a unique material about the vegetation of the North-East Carpathians, in particular, they summarize a considerable massif of primary information on distribution of the vascular plants and their growing conditions, including data on numerous findings of many rare and uncommon plants. Of special value are his works summarizing fundamental and detailed floristic data of separate natural areas and localities of modern Ukraine and Slovakia, which are of particular importance as a historical evidence of their floristic diversity. The scholar’s works on Taxonomy and Systematics devoted to the complex and critical genera Rosa L., Centaurea L., Elatine L., etc. where new for the science taxa were described deserve specific attention. His works on genus Elatine are recognized as being classical and the information given there is thought to be up-to-date even nowadays. The book is intended for experts in Botany, Ecology, Forestry, Environment Protection, History of Science and specialists in local lore studies.

The book was published on the initiative of the workers of the Laboratory for Environmental Protection, Uzhhorod National University; M.G. Kholodny Institute of Botany, Ukrainian National Academy of Sciences; Ferenc Rákóczi II. Transcarpathian Hungarian Institute and with the finance support of “Szülõföld Alap” (Hungary). (Not for sale)

© Uzhhorod National University, 2010 © M.G. Kholodny Institute of botany, NAS of Ukraine, 2010 © Ferenc Rákóczi II. Transcarpathian Hungarian Institute, 2010 © Andrik E., Kish R., Shevera M., Pifkó D., âñòóïíà ñòàòòÿ, 2010 © Publishing House «Kàrpaty», 2010

6

ÏÎÂÅÐÍÅÍÍß ÍÀÓÊÎÂί ÑÏÀÄÙÈÍÈ ÀÍÒÎÍ²ß ÌÀÐòÒÒÀß Òåðèòîð³ÿ, ðîçòàøîâàíà â íàéãëèáø³é çàïàäèí³ Êàðïàòñüêî¿ äóãè, ÿêà ëèøå ç ê³íöÿ ïîçàìèíóëîãî ñòîë³òòÿ ñòàëà â³äîìà ï³ä íàçâîþ Óãîðñüêà Ðóñü (ï³çí³øå ϳäêàðïàòñüêà Ðóñü), âïðîäîâæ â³ê³â çàëèøàëàñÿ îäí³ºþ ç íàéìåíø çíàíèõ îêðà¿í Öåíòðàëüíî¿ ªâðîïè. Äî ê³íöÿ XIX ñòîë³òòÿ ïðî ïðèðîäó ö³º¿ çåìë³, ùî âõîäèëà äî ñêëàäó Óãîðùèíè, Àâñòð³éñüêî¿ òà Àâñòðî-Óãîðñüêî¿ ³ìïåð³é áóëè îòðèìàí³ ëèøå ôðàãìåíòàðí³ â³äîìîñò³, ç³áðàí³ ïåðåâàæíî àìàòîðàìè. Ò³ëüêè ç ïî÷àòêó ÕÕ ñòîë³òòÿ ðîçïî÷àëèñÿ ñèñòåìí³ äîñë³äæåííÿ ïðèðîäè öüîãî ðåã³îíó. Âîíè áóëè ³í³ö³éîâàí³ òà ïðîâîäèëèñÿ, ãîëîâíèì ÷èíîì, íàóêîâöÿìè ³ç ïðîâ³äíèõ íàóêîâèõ öåíòð³â Àâñòðî-Óãîðùèíè – Áóäàïåøòà ³ ³äíÿ, à ï³ñëÿ ïåðøî¿ ñâ³òîâî¿ â³éíè, ç ïðèºäíàííÿì êðàþ äî íîâîóòâîðåíî¿ ×åõîñëîâàöüêî¿ Ðåñïóáë³êè (1919) – â÷åíèìè Ïðàãè, Áðíî, äî ÿêèõ äîëó÷èëàñÿ êîãîðòà êâàë³ô³êîâàíèõ äîñë³äíèê³â-àìàòîð³â. Çàâäÿêè ¿õí³ì çóñèëëÿì óæå â ïåðø³é ïîëîâèí³ ÕÕ ñòîë³òòÿ áóâ íàêîïè÷åíèé òà ÷àñòêîâî îïóáë³êîâàíèé çíà÷íèé ïåðâèííèé ìàòåð³àë, ç³áðàí³ áàãàò³ êîëåêö³¿, áóëî çä³éñíåíî ïåðø³ óçàãàëüíåííÿ òà àíàë³çè. Ñàìå â öåé ïåð³îä çíà÷í³ ìàñèâè ³íôîðìàö³¿ ïðî ïðèðîäó êðàþ ñòàëè äîñòóïíèìè äëÿ ºâðîïåéñüêèõ äîñë³äíèê³â. Çàäàíèé ïîòóæíèé ³ìïóëüñ ðîçâèòêó äîñë³äæåíü ïðèðîäè ðåã³îíó áóâ ïåðåðâàíèé äðóãîþ ñâ³òîâîþ â³éíîþ, ï³ñëÿ çàê³í÷åííÿ ÿêî¿ ìàéæå âåñü êðàé óâ³éøîâ äî ñêëàäó Ðàäÿíñüêîãî Ñîþçó ÿê Çàêàðïàòñüêà îáëàñòü ÓÐÑÐ. Òåðèòîð³ÿ ïîòðàïèëà ó ñôåðó ñóñï³ëüíèõ òà êóëüòóðíèõ â³äíîñèí ðîñ³éñüêîãî ñâ³òó, äî òîãî æ çíà÷íî òðàíñôîðìîâàíèõ òîòàë³òàðíèì êîìóí³ñòè÷íèì ðåæèìîì. ϳñëÿ ïðèºäíàííÿ Çàêàðïàòòÿ äî Óêðà¿íñüêî¿ ÐÑÐ (1945) â êðà¿ ðîçïî÷èíàþòü àêòèâí³ äîñë³äæåííÿ ðîñ³éñüê³ òà óêðà¿íñüê³ äîñë³äíèêè, ÿê³ âïåðøå îòðèìàëè çìîãó ïîçíàéîìèòèñÿ ç íîâèì ³ ìàéæå íåçíàíèì äëÿ íèõ ïðèðîäíèì ñâ³òîì Êàðïàòñüêîãî ðåã³îíó. ßê ïèñàâ òîä³ â³äîìèé áîòàí³êî-ãåîãðàô ïðîô. Ì.Ã. Ïîïîâ1, óïåðøå â ___________________________________________

Ïîïîâ Ì.Ã. Î÷åðê ðàñòèòåëüíîñòè è ôëîðû Êàðïàò. – Ì.: Èçä-âî Ìîñê. îá-âà èñïûò. ïðèð., 1949. – 303 ñ. 1

7

³ñòî𳿠áîòàí³÷íî¿ íàóêè íà ôëîðó ³ ðîñëèíí³ñòü Ñåðåäíüî¿ ªâðîïè ïîäèâèëèñÿ î÷èìà “³ðàíöÿ”, íà Àëüïè ³ Êàðïàòè – ç áîêó óìàëà¿â ³ Òÿíü-Øàíþ, Àëòàþ òà Êàâêàçó, òîä³ ÿê äî öüîãî çàâæäè âñå áóëî íàâïàêè: íà âåñü ðîñëèííèé ñâ³ò äèâèëèñÿ ç Ñåðåäíüî¿ ªâðîïè. Ö³ ñëîâà â ïîâí³é ì³ð³ ìîæíà â³äíåñòè ³ äî ³íøèõ ãàëóçåé äîñë³äæåíü ïðèðîäè Êàðïàò. Òîáòî âèâ÷åííÿ ðåã³îíó ðîçïî÷àëîñü íà çàñàäàõ òà òðàäèö³ÿõ, ùî ñôîðìóâàëèñü âíàñë³äîê îáñòåæåíü âåëåòåíñüêèõ íåçâ³äàíèõ àç³éñüêî-ñõ³äíîºâðîïåéñêèõ ïðîñòîð³â. Òîìó çãîäîì, ïîð³âíÿííÿ Êàðïàò ïðîâîäèëèñü íå ç ñóì³æíèìè Áàëêàíñüêèìè ãîðàìè ÷è ç Àëüïàìè, à ç äàëåêèìè, àëå äîáðå â³äîìèìè ðàäÿíñüêèì äîñë³äíèêàì, ïåðåâàæíî àç³éñüêèìè ã³ðñüêèìè êðà¿íàìè, íàéáëèæ÷îþ ç ÿêèõ ðîçãëÿäàâñÿ Êàâêàç. Îêð³ì “ñõ³äíîãî” ïîãëÿäó, îñîáëèâ³ñòþ äîñë³äæåíü íà ñõ³äíèõ òåðåíàõ – â Ðîñ³éñüê³é ³ìïåð³¿, à çãîäîì, â Ðàäÿíñüêîìó Ñîþç³, áóëî òå, ùî, çàçâè÷àé, ìàéæå âñ³ òåðèòî𳿠òàì âèâ÷àëèñü ïåðåâàæíî â³ò÷èçíÿíèìè äîñë³äæåííÿìè, à òîìó âåñü ç³áðàíèé ìàòåð³àë – êîëåêö³¿, ùîäåííèêè (çàïèñè), òàê ñàìî ÿê ³ ïóáë³êàö³¿ – íàóêîâ³ ñòàòò³, êíèãè – áóâ äîñòóïíèì äëÿ îçíàéîìëåííÿ, îñê³ëüêè çáåð³ãàâñÿ â á³áë³îòåêàõ, ìóçåÿõ, ³íñòèòóòàõ, ãåðáàð³ÿõ îäí³º¿ êðà¿íè. Íåìàëîâàæíèì ôàêòîðîì, ùî ñóòòºâî âïëèâàâ íà îñîáëèâîñò³ ïðèðîäîäîñë³äíèöüêîãî ïðîöåñó Ðîñ³¿ òà Ðàäÿíñüêîãî Ñîþçó (õàðàêòåðíèì, âò³ì, ó ò³é ÷è ³íø³é ì³ð³ âñ³ì ³ìïåðñüêèì äåðæàâàì), áóëà óñòàíîâêà íà ïðèìåíøåííÿ àáî é ³ãíîðóâàííÿ íàóêîâèõ ðåçóëüòàò³â, îòðèìàíèõ ³íîçåìíèìè â÷åíèìè òà ö³ëåñïðÿìîâàíå ïåðåá³ëüøåííÿ â³ò÷èçíÿíèõ äîñÿãíåíü â ð³çíèõ ãàëóçÿõ íàóêè.  ïîâîºííèé ïåð³îä â ÑÐÑÐ öå áóëî äîâåäåíî äî ãðîòåñêó òîãî÷àñíîþ êîìïàí³ºþ áîðîòüáè ç “êîñìîïîë³òèçìîì” ³ “íèçüêîïîêëîíñòâîì ïåðåä çàõ³äíîþ êóëüòóðîþ”, ñïðÿìîâàíó íà “ë³êâ³äàö³þ íåäîîö³íêè çíà÷åííÿ ä³ÿ÷³â ðîñ³éñüêî¿ íàóêè ³ êóëüòóðè ó ðîçâèòêó ñâ³òîâî¿ öèâ³ë³çàö³¿”. Âñå öå ïîçíà÷èëîñü íà ñòàíîâëåíí³ âèâ÷åííÿ ðîñëèííîãî ïîêðèâó íà Çàêàðïàòò³ â ðàäÿíñüêèé ïåð³îä. ϳñëÿ 1945 ð. óñ³ áîòàí³÷í³ êîëåêö³¿ ôëîðè ðåã³îíó îïèíèëèñÿ çà êîðäîíîì, îïóáë³êîâàí³ äàí³ áóëè ðîçïîðîøåí³ ïî ÷èñëåííèõ ìàëîòèðàæíèõ çàêîðäîííèõ íàóêîâèõ ÷àñîïèñàõ, à äî òîãî æ, ïîòðåáóâàëè ñïåö³àëüíîãî ïåðåêëàäó ç óãîðñüêî¿, ÷åñüêî¿, ñëîâàöüêî¿ ìîâ, ³ ëèøå îêðåì³ 8

ïóáë³êàö³¿ áóëè íàïèñàí³ çàãàëüíîâæèâàíèìè ó òîé ÷àñ í³ìåöüêîþ ÷è ëàòèíñüêîþ ìîâàìè. Çà òàêèõ îáñòàâèí ðàäÿíñüê³ äîñë³äíèêè ïðàêòè÷íî íå çâåðòàëèñÿ äî îïóáë³êîâàíèõ, àëå âæå “çàêîðäîííèõ” ìàòåð³àë³â, à ðîçïî÷àëè áîòàí³÷í³ äîñë³äæåííÿ â Çàêàðïàòò³, òàê áè ìîâèòè, ç ÷èñòîãî àðêóøà. Âæå ç âåñíè 1946 ð. áóëî îðãàí³çîâàíî òà ïðîâåäåíî ïåðø³ åêñïåäèö³¿, ïåðåäóñ³ì ó ã³ðñüê³ ðåã³îíè, ï³ä ÷àñ ÿêèõ çä³éñíþâàâñÿ é àêòèâíèé çá³ð ãåðáàð³þ. Âèñîê³ òåìïè òà ³íòåíñèâí³ñòü ïîëüîâèõ îáñòåæåíü, íåïîãàíå, ÿê íà ïîâîºííèé ÷àñ, ô³íàíñóâàííÿ äîñë³äíèöüêèõ ãðóï, ñïðèÿííÿ ¿ì ³ç áîêó âëàäè äîçâîëèëî âæå çà ê³ëüêà ðîê³â ç³áðàòè çíà÷íèé ãåðáàðíèé ìàòåð³àë ³ çðîáèòè ïåðø³ óçàãàëüíåííÿ ïðî ôëîðèñòè÷íå òà öåíîòè÷íå ð³çíîìàí³òòÿ Çàêàðïàòòÿ. Öèìè äîñë³äæåííÿìè ïåðøèõ ïîâîºííèõ ðîê³â áóâ çàêëàäåíèé çîâñ³ì íîâèé ôóíäàìåíò â³äîìîñòåé ïðî ðîñëèííèé ñâ³ò êðàþ. Äî íüîãî ìàéæå íå ïîòðàïèâ äîáðîòíèé ìàñèâ ìàòåð³àëó, ç³áðàíîãî â äîâîºííèé ÷àñ. Çàäàíèé òîí ³ãíîðóâàííÿ ö³íí³øîãî ïëàñòó äàíèõ çáåð³ãàâñÿ é íàäàë³, à çãîäîì, çà íåâåëèêèì âèíÿòêîì, ïðàêòè÷íî ñòàâ íîðìîþ äëÿ áîòàí³÷íèõ ðîá³ò â ðåã³îí³. Ëèøå îêðåì³ â÷åí³-áîòàí³êè, çîêðåìà ïðîôåñîðè Ñ.Ñ. Ôîäîð, Ñ.Ì. Ñòîéêî, Ê.À. Ìàëèíîâñüêèé òà Â.². ×îïèê âèñâ³òëþâàëè òà àêòèâíî çàëó÷àëè äî ñâî¿õ ïðàöü äàí³ óãîðñüêèõ, ÷åñüêèõ ³ ñëîâàöüêèõ ïîïåðåäíèê³â. Íå ïîñèëèëà ³íòåðåñó äî ðåçóëüòàò³â äîñë³äæåíü äîðàäÿíñüêîãî ïåð³îäó íà Çàêàðïàòò³ é ïîÿâà â 1960 ð. ´ðóíòîâíî¿ “Bibliografia k flóre ÈSR”2, â ÿê³é çâåäåíî âåñü îïóáë³êîâàíèé äî 1952 ð. íàóêîâèé äîðîáîê áîòàí³÷íèõ ñòóä³é ó êðà¿. Íà æàëü, ëèøå â íåçíà÷í³é ì³ð³ çì³íèëàñü çàãàëüíà ñèòóàö³ÿ ³ âïðîäîâæ äâàäöÿòèë³òòÿ óêðà¿íñüêî¿ íåçàëåæíîñò³, õî÷à íàóêîâö³ âðåøò³ îòðèìàëè ìîæëèâ³ñòü â³ëüíî ïðàöþâàòè â á³áë³îòåêàõ òà ãåðáàðíèõ ôîíäàõ çà êîðäîíîì òà êîíòàêòóâàòè ç çàêîðäîííèìè êîëåãàìè. Ñüîãîäí³, ó çâ’ÿçêó ç ï³äãîòîâêîþ íîâèõ çâåäåíü ³ç ôëîðè Óêðà¿íè (íîâîãî âèäàííÿ êîíñïåêòà ñóäèííèõ ðîñëèí òà íîâî¿ “Ôëîðè Óêðà¿íè”), íîâîãî âèçíà÷íèêà ñóäèííèõ ðîñëèí Óêðà¿íñüêèõ Êàðïàò, óêëàäàííÿì “×åðâîíî¿ êíèãè Óêðà¿íñüêèõ Êàðïàò” ³ êîíñïåêòà ôëîðè Çàêàðïàòòÿ, àêòèâ³çàö³ºþ â Êàðïàòñüêîìó ðåã³îí³ ___________________________________________

Futák J., Domin K. Bibliografia k flóre ÈSR. Do R. 1952. – Bratislava: Vydavatel’stvo Slovenskej Akadémie vied, 1960. – 884 s. 2

9

ñèíòàêñîíîì³÷íèõ äîñë³äæåíü òîùî, î÷åâèäíîþ º íåîáõ³äí³ñòü òà âèêîðèñòàííÿ é óñ³õ ïåðâèííèõ ìàòåð³àë³â, â ò. ÷. ³ ïîòóæíîãî ìàñèâó äàíèõ, íàêîïè÷åíîãî äîñë³äíèêàìè äîðàäÿíñüêèõ ÷àñ³â íà Çàêàðïàòò³. Ñåðåä òàêèõ ìàòåð³àë³â îñîáëèâî âàãîìèì äîðîáêîì ³ âèñîêîþ ³íôîðìàòèâí³ñòþ âèð³çíÿºòüñÿ íàóêîâà ñïàäùèíà ïðîôåñîðà Ìóêà÷³âñüêî¿ ã³ìíà糿 Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ, ÿêà çà îáñÿãîì ç³áðàíèõ äàíèõ, øèðîòîþ ãåîãðàô³¿ ïóíêò³â äîñë³äæåíü, äåòàëüí³ñòþ òà ñêðóïóëüîçí³ñòþ îáñòåæåíü ïðèðîäíèõ îᒺêò³â, äîñòîâ³ðí³ñòþ ³äåíòèô³êàö³¿ çðàçê³â ³ ñüîãîäí³ º ÷è íå íàéçíà÷èì³øèì äæåðåëîì ï³çíàííÿ ôëîðèñòè÷íî¿ ð³çíîìàí³òíîñò³ êðàþ. Ìàòåð³àëè ñïàäùèíè À. Ìàðã³òòàÿ, ÿê³, íåçâàæàþ÷è íà ïðîéäåíèé ÷àñ, çàëèøàþòüñÿ àêòóàëüíèìè ³ íèí³, ìàéæå ïîâí³ñòþ âèïàëè ç ³íôîðìàö³éíîãî ïîëÿ óêðà¿íñüêèõ áîòàí³ê³â. Ëîã³÷íèì ³ äàâíî íàçð³ëèì º ïîâåðíåííÿ íàóêîâîãî äîðîáêó â÷åíîãî äëÿ øèðîêîãî äîñë³äíèöüêîãî çàãàëó. Àíòîí³é ¥åðáåð3 (Ìàðã³òòàé) (17.09. 1880 – 17.07. 1939) íàðîäèâñÿ â ñ. Ïàëàíîê (íèí³ â ñêëàä³ ì. Ìóêà÷åâî Çàêàðïàòñüêî¿ îáë. Óêðà¿íè) â ðîäèí³ í³ìåöüêîãî ïîõîäæåííÿ, íàâ÷àâñÿ â Ìóêà÷³âñüê³é ã³ìíà糿, à 1900 ð. âñòóïèâ äî Áóäàïåøòñüêîãî óí³âåðñèòåòó, ïî çàê³í÷åíí³ ÿêîãî îòðèìàâ äèïëîì âèêëàäà÷à ìàòåìàòèêè òà ô³çèêè. Ïðàöþâàâ ïðîôåñîðîì ó÷èòåëüñüêèõ ñåì³íàð³é ó Êëàøòîð³ ïîä Çí³ºâîì (19041912) òà â Øòóáíÿíñüêèõ Òåïë³öàõ (1912-1916) (íèí³ Òóð÷àíñüêå Òåïë³öå, Ñëîâà÷÷èíà), çãîäîì – ó Ìóêà÷³âñüê³é â÷èòåëüñüê³é ñåì³íà𳿠(1916-1920) òà â Ìóêà÷³âñüê³é ã³ìíà糿 (1920-1939). Íàóêîâèé äîðîáîê ö³º¿ íåïåðåñ³÷íî¿ ëþäèíè âðàæຠìàñøòàáí³ñòþ. Íàéö³íí³øèì º êîëîñàëüíèé çà îᒺìîì ãåðáàð³é ó÷åíîãî, ÿêèé íàðàõîâóº áëèçüêî 50 000 (!!!) àðêóø³â ³ º óí³êàëüíèì ³íôîðìàòèâíèì äæåðåëîì. Á³ëüø³ñòü ãåðáàðíèõ äàíèõ áóëà îïóáë³êîâàíà â ÷èñëåííèõ ïðàöÿõ Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ, ùî ïîáà÷èëè ñâ³ò ïåðåâàæíî â óãîðñüêèõ áîòàí³÷íèõ ÷àñîïèñàõ. Ñüîãîäí³ öåé òâîð÷èé äîðîáîê äîñë³äíèêà â³äîìèé óêðà¿íñüê³é áîòàí³÷í³é ñï³ëüíîò³ ãîëîâíèì ÷èíîì ëèøå çà ïðàöåþ “Âçíîñû ê ôëîð¾ Ïîäêàðïàòñêîé Ðóñè” (Ìàðã³òòàé, 1923, 2010). ²íø³ ðîáîòè, îïóáë³êîâàí³ â ___________________________________________

Àíòîí³é ¥åðáåð çì³íèâ í³ìåöüêå ðîäèííå ïð³çâèùå íà óãîðñüêå Ìàðã³òòàé (çà ³ìåíåì äðóæèíè Ìàðã³ò Ïàïï) ïðè îäðóæåíí³ ó 1906 ð. 3

10

óãîðñüê³é òà ÷åõîñëîâàöüê³é ôàõîâ³é ïåð³îäèö³, ìàéæå ïîâí³ñòþ âèêëþ÷åí³ ç ñó÷àñíîãî â³ò÷èçíÿíîãî íàóêîâîãî îá³ãó. Òîìó, çä³éñíþþ÷è öèêë çàõîä³â ïî âøàíóâàííþ ïàì’ÿò³ Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ4, 130-ð³÷÷ÿ â³ä äíÿ íàðîäæåííÿ ÿêîãî â³äì³÷àëîñü ó 2010 ðîö³, áóëî âèð³øåíî òàêîæ ïåðåâèäàòè âñ³ îïóáë³êîâàí³ ïðàö³ äîñë³äíèêà, çðîáèâøè ¿õ òèì ñàìèì äîñòóïíèìè äëÿ óêðà¿íñüêèõ íàóêîâö³â. Çàãàëîì ó÷åíèé âèäàâ 35 íàóêîâèõ ïðàöü, ó ÿêèõ â³í º îäíîîñ³áíèì àâòîðîì. Âò³ì ÷èìàëî ðîá³ò, ùî âèéøëè ç-ï³ä ïåðà äîñë³äíèêà, çàëèøèëèñÿ â ðóêîïèñàõ. Ðåçóëüòàòè ñâî¿õ äîñë³äæåíü ó÷åíèé ïóáë³êóâàâ, ãîëîâíèì ÷èíîì, ó ïðîâ³äíèõ óãîðñüêèõ áîòàí³÷íèõ æóðíàëàõ – “Magyar Botanikai Lapok” i “Botanikai Közlemények” óãîðñüêîþ òà ëàòèíñüêîþ ìîâàìè, ñóïðîâîäæóþ÷è ìàéæå êîæíó ñòàòòþ ðåçþìå, íàïèñàíèì í³ìåöüêîþ ìîâîþ. ×àñòèíà ïðàöü íàäðóêîâàí³ ÷åñüêîþ òà ñëîâàöüêîþ ìîâàìè. Ïåðåâàæíà á³ëüø³ñòü ïðàöü Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ ïðèñâÿ÷åíà âèâ÷åííþ ôëîðèñòè÷íî¿ ð³çíîìàí³òíîñò³ ÿê îêðåìèõ ì³ñöåâîñòåé, òàê ³ ö³ëèõ îáëàñòåé ðåã³îíó ϳâí³÷íî-Ñõ³äíèõ Êàðïàò. ʳëüêà éîãî ïîâ³äîìëåíü ì³ñòÿòü ³íôîðìàö³þ ïðî ïåðø³ çíàõ³äêè ð³äê³ñíèõ âèä³â ðîñëèí (Potamogeton alpinus Balb., Euphorbia carpatica Woloszcz., Draba carinthiaca Hoppe). Íèçêà ñòàòåé ó÷åíîãî º ðåçóëüòàòîì òàêñîíîì³÷íèõ äîñë³äæåíü ñêëàäíèõ ó ñèñòåìàòè÷íîìó â³äíîøåíí³ ðîä³â Rosa L., Centaurea L., Elatine L. Íåîïóáë³êîâàíèì çàëèøèâñÿ ï³äãîòîâëåíèé À. Ìàðã³òòàºì ëàòèíñüêî-óãîðñüêèé áîòàí³÷íèé ñëîâíèê, ùî ñòîñóºòüñÿ ùå îäíîãî íàïðÿìêó áàãàòîãðàííî¿ íàóêîâî¿ ä³ÿëüíîñò³ â÷åíîãî. Âò³ì, áåçïåðå÷íî, íàéâàãîì³øèì º âíåñîê Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ ó ï³çíàííÿ ð³çíîìàí³òíîñò³ ðîñëèííîãî ñâ³òó äîñë³äæåíèõ íèì òåðèòîð³é. ²íòåðåñ äî ôëîðèñòè÷íèõ äîñë³äæåíü ó ìîëîäîãî â÷åíîãî âèÿâèâñÿ ùå çà ÷àñ³â íàâ÷àííÿ â Ìóêà÷³âñüê³é ã³ìíà糿, êîëè â³í ïðîâîäèâ ïåðø³ åêñêóðñ³¿. Íàâ÷àþ÷èñü ó Áóäàïåøòñüêîìó óí³âåðñèòåò³, À. Ìàðã³òòàé ïîçíàéîìèâñÿ ç óãîðñüêèìè áîòàí³êàìè, ç ÿêèìè ïîò³ì ïðîòÿãîì óñüîãî æèòòÿ ï³äòðèìóâàâ ò³ñí³ ñòîñóíêè. Ñåðåä íèõ òàê³ ___________________________________________

Àíäðèê ª.É., ʳø Ð.ß., Øåâåðà Ì.Â., Äæàõìàí Ð.Â., Êîãóò Å., ϳôêî Ä. ̳æíàðîäíà íàóêîâà êîíôåðåíö³ÿ «Äâà ñòîð³÷÷ÿ äîñë³äæåííÿ ðîñëèííîãî ïîêðèâó Êàðïàò» (Ìóêà÷åâî, Áåðåãîâî, 16–18 âåðåñíÿ 2010 ð.) // Óêð. áîòàí. æóðí. – 2010. – Ò. 67, ¹ 5. – Ñ. 778–782. 4

11

âèçíà÷í³ îñîáèñòîñò³ ÕÕ ñò., ÿê Øàíäîð ßâîðêà (àâòîð ïåðøî¿ “Ôëîðè Óãîðùèíè” (1925)), Àäàì Áîðîø, ßíîø Âàãíåð, Àðïàä Äåãåí òà ³íø³. Îòðèìàâøè äèïëîì ó÷èòåëÿ ô³çèêè ³ ìàòåìàòèêè, â³í áëèçüêî 13-òè ðîê³â ïðîïðàöþâàâ íà ïîñàä³ ïðîôåñîðà â÷èòåëüñüêèõ ñåì³íàð³é Àâñòðî-Óãîðùèíè òîä³øíüîãî êîì³òàòó Òóðîö (ï³âí³÷íî-çàõ³äíà Ñëîâà÷÷èíà). Ñàìå òóò, ó Çàõ³äíèõ Êàðïàòàõ, íà ïîâíó ñèëó âèÿâëÿºòüñÿ çàö³êàâëåííÿ ìîëîäîãî âèêëàäà÷à ôëîðèñòè÷íèìè äîñë³äæåííÿìè. Ñâ³é ïåäàãîã³÷íèé øëÿõ Àíòîí³é Ìàðã³òòàé ðîçïî÷àâ ó 1904 ðîö³ â ì³ñòå÷êó Êëàøòîð ïîä Çí³ºâîì, à çãîäîì ïðîäîâæèâ ó ì³ñòå÷êó Øòóáíÿíñüêå (Òóð÷àíñüêå) Òåïë³öå ó Çàõ³äíèõ Êàðïàòàõ. Òóò â³í äîñë³äæóº îäí³ ç íàéö³êàâ³øèõ ç ïîãëÿäó áîòàí³êè òåðèòî𳿠Çàõ³äíèõ Êàðïàò – ã³ðñüê³ õðåáòè Ìàëî¿ ³ Âåëèêî¿ Ôàòðè, ùî âèð³çíÿþòüñÿ ÿê çíà÷íèì ôëîðèñòè÷íèì ð³çíîìàí³òòÿì, òàê ³ âèñîêèì åíäåì³çìîì – “Åëüäîðàäî âàïíÿêîâèõ ñêåëü”, ÿê ïèñàâ Ìàðã³òòàé. Ó ñâî¿é ïåðø³é ïóáë³êàö³¿ ìîëîäèé äîñë³äíèê óçàãàëüíþº ðåçóëüòàòè ï’ÿòèð³÷íèõ äîñë³äæåíü ã³ðñüêîãî ìàñèâó Ìàëî¿ Ôàòðè, îêîëèöü Êëàøòîðà ïîä Çí³ºâîì òà ³íøèõ ÷àñòèí êîì³òàòó Òóðîö, ï³ä ÷àñ ÿêèõ â³í ç³áðàâ áëèçüêî 700 âèä³â ðîñëèí (Margittai, 1910). Ó í³é â³í íàâîäèòü ëèøå íîâ³ äëÿ ðåã³îíó âèäè: Equisetum telmateia Ehrh., Potamogeton natans L., Carex tomentosa L., C. ornithopoda Willd., Hedysarum obscurum L. òîùî) òà ï³äòâåðäæóº çðîñòàííÿ ñóìí³âíèõ äî òîãî ÷àñó ðîñëèí. Çíà÷íèé âíåñîê Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ ó ï³çíàííÿ ôëîðè Ìàëî¿ Ôàòðè ã³äíî îö³íèëè áîòàí³êè-ñó÷àñíèêè. Íåâäîâç³, óæå â 1915 ð., Øàíäîð ßâîðêà, àíàë³çóþ÷è ãåðáàðí³ çáîðè Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ, îïèñóº íîâèé ï³äâèä Sorbus hostii (Jacq. f.) K. Koch ssp. margittaiana Jáv., ÿêîìó ï³çí³øå Çîëòàí Êàðïàò³ (1960) íàäຠðàíã âèäó – Sorbus margittaiana (Jáv.) Kárpáti. Öåé ðåë³êòîâèé âèä, ÿê îäèí ³ç ÷îòèðüîõ åíäåì³ê³â Ìàëî¿ Ôàòðè, íèí³ âêëþ÷åíèé äî ×åðâîíîãî ñïèñêó Ñëîâà÷÷èíè ³ ìຠñòàòóñ âèäó íàö³îíàëüíîãî çíà÷åííÿ, ïð³îðèòåòíîãî ï³ä ÷àñ âèä³ëåííÿ ïðèðîäîîõîðîííèõ òåðèòîð³é 5,6. Íà ÷åñòü Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ áóëî íàçâàíî ùå îäèí òàêñîí, îïèñàíèé ___________________________________________

Feráková V., Maglocký Š., Marhold K. Èervený zoznam papraïorastov a semenných rastlín Slovenska // Ochr. Prír. (Banská Bystrica). – 2001. – 20, Suppl. – S. 48 - 81. 6 Zoznam druhov európskeho významu, druhov národného významu, druhov vtákov a prioritných druhov, na ktorých ochranu sa vyhlasujú chránené územia. Priloha è. 4 k vyhlaške è. 24/2003 Z.z. // Zbierka zákonov. – 2003. – Èiastka 13, è. 24. – S. 183-222. 5

12

³ç òåðèòî𳿠Ñëîâà÷÷èíè, à òåïåð çàíåñåíî äî öüîãî ñïèñêó – Festuca dominii var. margittaii Krajina. гê çà ðîêîì Àíòîí³é Ìàðã³òòàé çä³éñíþº åêñêóðñ³¿, ÿê³ ïîñòóïîâî îõîïëþþòü óâåñü êîì³òàò Òóðîö: ñë³äîì çà ã³ðñüêèìè ì³ñöåâîñòÿìè â³í äîñë³äæóº òàêîæ i ð³âíèíí³ ä³ëÿíêè ðåã³îíó.  íàñòóïíèõ ïðàöÿõ (Margittai, 1911, 1913, 1914, 1918, 1926) äîñë³äíèê ñóòòºâî äîïîâíþº íîâèìè äàíèìè ôëîðèñòè÷í³ â³äîìîñò³ ðåã³îíó. Çàãàëîì ðåçóëüòàòè ñâî¿õ áàãàòîð³÷íèõ áîòàí³÷íèõ äîñë³äæåíü ó öüîìó êðà¿ â³í óçàãàëüíèâ ó øåñòè ñòàòòÿõ, ùî ïîáà÷èëè ñâ³ò â óãîðñüêèõ áîòàí³÷íèõ æóðíàëàõ. Ç ÷àñîì Àíòîí³é Ìàðã³òòàé îõîïëþº ñâî¿ìè äîñë³äæåííÿìè çíà÷íó ÷àñòèíó ñëîâàöüêèõ Çàõ³äíèõ Êàðïàò, çîêðåìà ϳâäåíí³ Á³ë³ Êàðïàòè, Êðåìíèöüê³ òà Øòÿâíèöüê³ ãîðè, Ñëîâåíñüêèé ðàé, Ëó÷àíñüêó ³ Êðèâàíñüêó Ìàëó Ôàòðè, Âåëèêó Ôàòðó, Õîöñüê³ ãîðè, Áºëÿíñüê³, Íèçüê³, Âèñîê³ òà Çàõ³äí³ Òàòðè, Òóð÷àíñüêó é ˳ïòîâñüêó êîòëîâèíè, Ñï³ñüê³ ãîðè, Øàðèñüêó âåðõîâèíó òà ³í. Ðåçóëüòàòè öèõ äîñë³äæåíü ïðåäñòàâëåí³ ïåðåâàæíî â ãåðáàðíèõ çáîðàõ, à ÷àñòêîâî – ó ïðàöÿõ “Drobné zprávy o Slovenskej kvetene” (Margittai, 1932) òà “Letná kvetena Brezovice nad Torysou a jej okolia” (Margittai, 1937). Ó òîé ÷àñ, êîëè äîñë³äíèê³â-áîòàí³ê³â íàéá³ëüøå ö³êàâèëè ôëîðèñòè÷íî áàãàò³ ã³ðñüê³ õðåáòè Çàõ³äíèõ Êàðïàò, Àíòîí³é Ìàðã³òòàé ÷è íå ïåðøèì çîñåðåäæóº ñâîþ óâàãó íà âèâ÷åíí³ ðîñëèííîãî ïîêðèâó íå ìåíø ð³çíîìàí³òíèõ ïàãîðá³â ð³âíèííèõ ðåã³îí³â Ïàííîíñüêî¿ îáëàñò³ Ñõ³äíî¿ Ñëîâà÷÷èíè. Òàê, ³ç ïî÷àòêó 20-õ ðîê³â ÕÕ ñòîë³òòÿ â³í ïî÷èíຠàêòèâíî é ñèñòåìíî îáñòåæóâàòè îêðåì³ ì³ñöåâîñò³ ï³âäåííî¿ ÷àñòèíè Ñõ³äíîñëîâàöüêî¿ íèçîâèíè (íà ïðèêîðäîíí³ ñó÷àñíèõ Óêðà¿íè, Ñëîâà÷÷èíè é Óãîðùèíè), îñîáëèâî ïðèðîäíèé ðåã³îí Ìåæèáîäðîææÿ (Medzibodrožie – ñëîâ., Bodrogköz – óãîð. – Àâò.), ùî ôîðìóºòüñÿ ìåæèð³÷÷ÿì Ëàòîðèö³, Áîäðîãà ³ Òèñè. Äîñë³äíèê îäíèì ³ç ïåðøèõ çâåðíóâ óâàãó íà öþ ìîçà¿÷íó òåðèòîð³þ, äå ïîíèæåí³ çàáîëî÷åí³ ä³ëÿíêè ìåæóþòü ³ç ï³ùàíèìè äþíàìè é îñòð³âöÿìè ïàãîðá³â, ñêëàäåíèõ ð³çíîìàí³òíèìè ïîðîäàìè òà îòî÷åíèõ ìåðåæåþ âîäíèõ àðòåð³é. Àíòîí³é Ìàðã³òòàé, îáñòåæèâøè îêîëèö³ ñ³ë Êðàëüîâñüêèé Õëìåö, Ëàäìîö, Ñîìîòîð, Âåëèêèé ³ Ìàëèé Êàìåíåöü (ãîðà Òàðáóöêà) ñó÷àñíîãî Êîøèöüêîãî êðàþ, âïåðøå äåòàëüíî äîñë³äèâ áàãàòó ³ ð³çíîìàí³òíó ôëîðó öüîãî 13

ðåã³îíó (Margittai, 1929, 1933, 1935). Ó á³ëüøîñò³ âèïàäê³â ðîñëèííèé ïîêðèâ öèõ ì³ñöåâîñòåé â³í îïèñóâàâ â³äïîâ³äíî äî âèä³ëåíèõ íèì õàðàêòåðíèõ òèï³â á³îòîï³â; ïðè ðåòåëüíîìó âèâ÷åíí³ ïðèðîäíî¿ ôðàêö³¿ ôëîðè çâåðòàâ óâàãó òàêîæ íà ñåãåòàëüíó é ðóäåðàëüíó, âèîêðåìëþâàâ âèäè àäâåíòèâíèõ ðîñëèí. Ùîá ìàêñèìàëüíî îõîïèòè âñå âèäîâå áàãàòñòâî òåðèòîð³é, â³í ê³ëüêàðàçîâî îáñòåæóâàâ ¿õ ó ð³çí³ ñåçîíè ðîêó, ³íêîëè íàâ³òü ùîì³ñÿ÷íî. ßê ðåçóëüòàò – ç³áðàí³ äîñë³äíèêîì ãåðáàðí³ ìàòåð³àëè òà íàâåäåí³ äàí³ ÷è íå íàéïîâí³øå â³äîáðàæàþòü òîãî÷àñíå ôëîðèñòè÷íå ð³çíîìàí³òòÿ öèõ ì³ñöåâîñòåé ³ ñüîãîäí³ äëÿ îêðåìèõ âèä³â ðîñëèí çàëèøàþòüñÿ ºäèíèì ñâ³ä÷åííÿì ¿õíüîãî òàì çðîñòàííÿ. Ó 1916 ðîö³ Àíòîí³é Ìàðã³òòàé, ïîâåðíóâøèñü ó Ìóêà÷åâî, ïðîäîâæóº ðîçïî÷àò³ ùå ï³ä ÷àñ íàâ÷àííÿ â ã³ìíà糿 ôëîðèñòè÷í³ äîñë³äæåííÿ ð³äíîãî êîì³òàòó Áåðåã7. Âåñü â³ëüíèé â³ä âèêëàäàííÿ ÷àñ â³í ïðèñâÿ÷óº ö³ëåñïðÿìîâàíîìó îáñòåæåííþ òåðèòî𳿠êðàþ. Êð³ì êîì³òàòó Áåðåã, éîãî ìàðøðóòè îõîïëþþòü íàéá³ëüø â³ääàëåí³, çàçâè÷àé ùå í³êèì íå äîñë³äæåí³ ì³ñöåâîñò³ ñóñ³äí³õ îáëàñòåé – Ìàðàìîðîø8, Óãî÷à9 é Óíã10. Óæå íåâäîâç³ â÷åíèé ñòຠïðîâ³äíèì çíàâöåì ôëîðè ðåã³îíó òà îòðèìóº çàñëóæåíå âèçíàííÿ ³ â ÷åñüêèõ áîòàí³÷íèõ íàóêîâèõ êîëàõ – ñï³âïðàöþº ç áàãàòüìà â³äîìèìè ÷åñüêèìè áîòàí³êàìè (Êàðåë Äîì³í, Éîçåô Ïîäïåðà, ̳ëîø Äåéë, Ìèðîñëàâ Ìàëîõ òà ³í.), îáì³íþºòüñÿ ãåðáàðíèìè ìàòåð³àëàìè, êîíñóëüòóº, îðãàí³çîâóº ñï³ëüí³ áîòàí³÷í³ åêñêóðñ³¿. ___________________________________________

7 Êîì³òàò Áåðåã Àâñòðî-Óãîðùèíè (çãîäîì ×åõîñëîâàöüêî¿ Ðåñïóáë³êè), çã³äíî ç ñó÷àñíèì àäì³í³ñòðàòèâíèì ïîä³ëîì, âêëþ÷ຠÁåðåã³âñüêèé, Ìóêà÷³âñüêèé, Âîëîâåöüêèé, á³ëüøó ÷àñòèíó Ñâàëÿâñüêîãî òà çàõ³äí³ ÷àñòèíè ²ðøàâñüêîãî ðàéîí³â Çàêàðïàòñüêî¿ îáëàñò³ Óêðà¿íè òà íåâåëèêó ÷àñòèíó ϳâí³÷íî-Ñõ³äíî¿ Óãîðùèíè. 8 Êîì³òàò Ìàðàìîðîø îõîïëþº Ðàõ³âñüêèé, Òÿ÷³âñüêèé, Õóñòñüêèé, ̳æã³ðñüêèé, ÷àñòèíó ²ðøàâñüêîãî ðàéîí³â Çàêàðïàòñüêî¿ îáëàñò³ òà ï³âí³÷í³ ÷àñòèíè ïîâ³òó Ìàðàìóðåø ó Ðóìóí³¿, ÿê³ À. Ìàðã³òòàé íå îáñòåæóâàâ. 9 Ó ìåæàõ êîì³òàòó Óãî÷à â 1945 ð. áóâ óòâîðåíèé Âèíîãðàä³âñüêèé ðàéîí Çàêàðïàòñüêî¿ îáëàñò³, íåâåëèêà ÷àñòèíà êîì³òàòó óâ³éøëà äî ïîâ³òó Ñàòó-Ìàðå â Ðóìóí³¿. 10 Êîì³òàò Óíã ñüîãîäí³ îõîïëþº Óæãîðîäñüêèé, Ïåðå÷èíñüêèé ³ Âåëèêîáåðåçíÿíñüêèé ðàéîíè Çàêàðïàòñüêî¿ îáëàñò³ òà íåâåëèê³ ä³ëÿíêè â Ìèõàéë³âåöüêîìó ³ Ñîáðàíåöüêîìó îêðóãàõ Ñëîâà÷÷èíè.

14

Ó ïåðø³é ñòàòò³, ÿêà ñòîñóâàëàñÿ ôëîðè ñó÷àñíî¿ òåðèòî𳿠Çàêàðïàòòÿ, – “Adatok Bereg vármegye flórájához” (“Äàí³ äî ôëîðè êîì³òàòó Áåðå㔠(Margittai, 1911)), Àíòîí³é Ìàðã³òòàé íàâîäèòü 775 âèä³â ðîñëèí, ³ç ÿêèõ 408 áóëè íîâèìè äëÿ ðåã³îíó.  ö³é ñòàòò³ â³í óçàãàëüíèâ ðåçóëüòàòè ìàéæå 10-ð³÷íèõ áîòàí³÷íèõ äîñë³äæåíü, íàñàìïåðåä, Çàêàðïàòñüêî¿ ð³âíèíè, Âèãîðëàò-Ãóòèíñüêîãî õðåáòà, Ñõ³äíèõ Áåñêèä³â ³ Áîðæàâñüêèõ ïîëîíèí. Ó íàñòóïíèõ ïðàöÿõ ó÷åíèé çàçíà÷àº, ùî âèÿâèâ ùå 66 íîâèõ âèä³â (Margittai, 1913, 1915). ϳä ÷àñ ïåðøî¿ ñâ³òîâî¿ â³éíè äîñë³äíèê, îáìåæåíèé ó ìîæëèâîñòÿõ ³ ïåðåñóâàíí³, çáèðຠìàòåð³àëè ïåðåäóñ³ì â îêîëèöÿõ Ìóêà÷åâîãî. Íà ïî÷àòêó 20-õ ðîê³â â³í çä³éñíþº îäíî- àáî äâîäåíí³ áîòàí³÷í³ åêñêóðñ³¿ â ð³çí³ ÷àñòèíè ðåã³îíó, îõîïèâøè çãîäîì äîñë³äæåííÿìè ïðàêòè÷íî âñ³ ãåîãðàô³÷í³ òåðåíè êðàþ. Êð³ì Çàêàðïàòñüêî¿ ð³âíèíè, â³í îáñòåæóâàâ ä³ëÿíêè íà Âåðõîâèíñüêîìó Âîäîä³ëüíîìó, Ïîëîíèíñüêîìó, Ñâèäîâåöüêîìó, ×îðíîã³ðñüêîìó, ÂèãîðëàòÃóòèíñüêîìó õðåáòàõ ³ ó Ìàðàìîðîøñüêèõ Àëüïàõ. Ðåçóëüòàòè äîñë³äæåíü, îòðèìàí³ â ö³ ðîêè, â³í ÷àñòêîâî ïóáë³êóº ó ïðàö³ “Âçíîñû …” (Ìàðã³òòàé, 1923, 2010), à çãîäîì ïîâí³øå óçàãàëüíþº ¿õ ùå ó äâîõ ñòàòòÿõ (Margittai, 1927, 1933). Ó ïåðø³é ³ç íèõ – “Adatok az Északkeleti Felvidék flórájához” (“Äàí³ äî ôëîðè ϳâí³÷íî-Ñõ³äíèõ Êàðïàò”) – â³í íàâîäèòü ò³ëüêè íàéá³ëüø ð³äê³ñí³, íà éîãî ïîãëÿä ðîñëèíè – 238 âèä³â, ñåðåä ÿêèõ ³ íîâ³ äëÿ ðåã³îíó. Ó íàñòóïí³é ïðàö³ “Additamenta ad Floram Carpatorum Septentrionali-orientalium” (1933) äîñë³äíèê âêàçóº ùå áëèçüêî 200 âèä³â. Êð³ì äàíèõ ùîäî ñó÷àñíî¿ òåðèòî𳿠Çàêàðïàòòÿ, òóò º òàêîæ â³äîìîñò³ ïðî âèäè êîì³òàòó Çåìïë³í (òåïåð Ñõ³äíà Ñëîâà÷÷èíà), ç ÿêèì ìåæóâàâ êîì³òàò Óíã. Àíòîí³é Ìàðã³òòàé óïåðøå äîêëàäíî äîñë³äèâ ôëîðó ã. ϒºòðîñ ×îðíîã³ðñüêîãî õðåáòà (Ðàõ³âñüêèé ð-í) ³ îïèñàâ ¿¿ âèäîâå áàãàòñòâî çà âèñîòíèìè ïîÿñàìè. ³í íàâîäèòü òàêîæ ïîð³âíÿëüíó òàáëèöþ ð³äê³ñíèõ âèä³â, ùî çðîñòàþòü íà âåðøèíàõ ã³ð ϒºòðîñ, Áëèçíèöÿ, Äðàãîáðàò, Ãåðåøàñêà ³ Òàòóëüñüêà (Margittai, 1935). Â÷åíèé çíàõîäèòü âåëèêó ê³ëüê³ñòü íîâèõ äëÿ ôëîðè Çàêàðïàòòÿ âèä³â ðîñëèí, âñòàíîâëþº ¿õ ïîøèðåííÿ. Ó éîãî ïðàöÿõ º â³äîìîñò³ ïðî çðîñòàííÿ îêðåìèõ ð³äê³ñíèõ âèä³â – Asplenium adiantum nigrum L., Lathyrus transsilvanicus (Spreng.) Reichenb., Limosella aquatica L., 15

Achillea pannonica Scheele, Taraxacum nigricans (Kit.) Reichenb., Leontopodium alpinum Cass., Euphorbia carpatica Woloszcz., Potamogeton alpinus Balb. òà ³í. Á³ëüø³ñòü ³ç íèõ ñüîãîäí³ çàíåñåí³ äî ðåã³îíàëüíèõ, â³ò÷èçíÿíèõ11 ³ ì³æíàðîäíèõ ñîçîëîã³÷íèõ çâåäåíü. Ùå íà ïî÷àòêó 20-õ ðîê³â ÕÕ ñòîë³òòÿ, ïðîàíàë³çóâàâøè äîðîáîê ôëîðèñò³â-ïîïåðåäíèê³â, Àíòîí³é Ìàðã³òòàé êîíñòàòóº: “… ç ôëîðèñòè÷íî¿ òî÷êè çîðó ϳäêàðïàòñüêà Ðóñü ìàëî äîñë³äæåíà. Ïðè÷èíà â òîìó, ùî êðàé íàø çíàõîäèòüñÿ äóæå äàëåêî â³ä êóëüòóðíèõ öåíòð³â ³ äåÿê³ éîãî ÷àñòèíè âàæêî äîñòóïí³ ÷åðåç íåñòà÷ó çàë³çíè÷íî¿ ìåðåæ³ …” (Ìàðãèòòàé, 1923). Òîìó â³í ì𳺠ïðî ÿêíàéïîâí³øå äîñë³äæåííÿ ðåã³îíó ç ìåòîþ âèäàííÿ ´ðóíòîâíî¿ “Ôëîðè” ö³º¿ òåðèòîð³¿. Ñïî÷àòêó â³í ïóáë³êóº ïåðøó ÷àñòèíó ïîïåðåäíüîãî ôëîðèñòè÷íîãî çâåäåííÿ “Âçíîñû ê ôëîð¾ Ïîäêàðïàòñêîé Ðóñè” (Ìàðãèòòàé, 1923), ó ÿê³é óçàãàëüíþº ðåçóëüòàòè ïîïåðåäíèê³â ³ âëàñíèõ áàãàòîð³÷íèõ äîñë³äæåíü. Ó ïðàö³ ïîäàíî ïåðåë³ê âèä³â ³ âíóòð³øíüîâèäîâèõ òàêñîí³â, íàâåäåíèõ çã³äíî ³ç çàãàëüíîïðèéíÿòîþ íà òîé ÷àñ ñèñòåìîþ À. Åíãëåðà, ³ç âêàç³âêàìè ¿õí³õ ì³ñöåçðîñòàíü. Òóò ïîäàíî â³äîìîñò³ ïðî 642 âèäè, 186 ð³çíîâèäíîñòåé ³ 7 ï³äâèä³â ïðèðîäíî¿ ôëîðè òà 64 êóëüòèâîâàí³ âèäè ³ç 66-òè ðîäèí âèùèõ ñóäèííèõ ðîñëèí. Äîëÿ íàñòóïíèõ ÷àñòèí ö³º¿ ïðàö³, íà æàëü, íåâ³äîìà. Ó 1936 ðîö³ Àíòîí³é Ìàðã³òòàé íàïèñàâ âåëèêó îãëÿäîâó ñòàòòþ, ïðèñâÿ÷åíó ôëîð³ ϳäêàðïàòñüêî¿ Ðóñ³, äëÿ ðåã³îíàëüíîãî äîâ³äêîâîãî âèäàííÿ ß. Äîñòàëà (J. Dostál) «Podkarpatska Rus», ùî òîãî æ ðîêó áóëà ïåðåâèäàíà êðàºçíàâ÷èì ÷àñîïèñîì «Èasopis Turistù» (Margittai, 1936a, b). Ó ö³é ðîáîò³ äîñë³äíèê, çîêðåìà, íàâîäèòü âèäîâèé ñêëàä ôëîð ã. ϳêóé (Ñõ³äí³ Áåñêèäè), Áîðæàâñüêèõ ïîëîíèí, ã. Ï³ï ²âàí Ìàðìàðîøñüêèé, çä³éñíþº ïîð³âíÿëüíèé ôëîðèñòè÷íèé àíàë³ç ã. Ãîâåðëà òà ã. ϒºòðîñ íà ×îðíîãîð³, Ñâèäîâåöüêîãî õðåáòà òà îêðåìèõ éîãî ä³ëÿíîê, êîðîòêî õàðàêòåðèçóº ð³äê³ñí³ ðîñëèíè ã. ×îðíà ãîðà (Âèíîãðàä³âñüêèé ð-í) ³ çàëèøê³â êîëèøíüîãî áîëîòà Ñåðíº (×îðíîãî) Ìî÷àðó (Áåðåã³âñüêèé ³ Ìóêà÷³âñüêèé ðàéîíè). ___________________________________________

«×åðâîíà êíèãà Óêðà¿íè. Ðîñëèííèé ñâ³ò» / Çà ðåä. ß.Ï. ijäóõà. – Ê.: Ãëîáàëêîíñàëòèíã, 2009. – 912 ñ. 11

16

Íà æàëü, Àíòîí³þ Ìàðã³òòàþ íå âäàëîñÿ çâåñòè âñ³ ç³áðàí³ íèì ìàòåð³àëè òà íàïèñàòè, ÿê â³í ïëàíóâàâ, «Ôëîðó» ϳäêàðïàòñüêî¿ Ðóñ³. Âò³ì, ñüîãîäí³ âæå ìîæíà â³äçíà÷èòè, ùî éîãî ãåðáàðí³ çáîðè òà äàí³, â³äáèò³ â ïóáë³êàö³ÿõ ³ çàðàç ÷è íå íàéïîâí³øå ðåïðåçåíòóþòü ôëîðèñòè÷íå ð³çíîìàí³òòÿ Çàêàðïàòòÿ – äåñÿòèë³òòÿ íàñòóïíèõ äîñë³äæåíü ëèøå â íåçíà÷í³é ì³ð³ äîïîâíèëè éîãî. Çàóâàæèìî, ùî ÷èìàëî âèä³â, ó ò.÷. ³ áàãàòî ð³äê³ñíèõ äëÿ êðàþ òà Óêðà¿íè ³ ïîíèí³ â³äîì³ ò³ëüêè çà çáîðàìè òà âêàç³âêàìè äîñë³äíèêà. Âèâ÷àþ÷è ïðèðîäíó àâòîõòîííó ôëîðó, Àíòîí³é Ìàðã³òòàé çàâæäè çâåðòàâ óâàãó íà ïîÿâó íîâèõ àäâåíòèâíèõ âèä³â ðîñëèí, ô³êñóâàâ ÷àñ ¿õíüî¿ ïîÿâè òà âèñëîâëþâàâ ïðèïóùåííÿ ùîäî øëÿõ³â çàíåñåííÿ. Òàê, â³í ïèøå, ùî “… óïðîäîâæ ðîê³â ÿ ñïîñòåð³ãàþ çà òèìè ðîñëèíàìè, ÿê³ ïîòðàïëÿþòü äî íàñ ÷è çà äîïîìîãîþ òîðã³âë³, ÷è çàë³çíè÷íèì òðàíñïîðòîì …  ð³çíèõ ñòàòòÿõ ÿ îïóáë³êóâàâ âæå áàãàòî òàêèõ çàíåñåíèõ ðîñëèí (Amaranthus albus L., Juncus tenuis Willd., Centaurea diffusa Lam., Erechthites hieracifolia (L.) Raf. ex DC. òîùî). Ìèíóëîãî ðîêó ó íàñ ç’ÿâèëèñÿ íîâ³ âèäè … Ö³ âèäè ïîòðàïèëè ñþäè ÷è ç Âåëèêîãî Àëüôîëüäà (Ïàííîíñüêà íèçîâèíà – Àâò.), ÷è ³ç çàêîðäîííÿ” (Margittai, 1928). Êð³ì ôëîðèñòè÷íèõ äîñë³äæåíü, Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ ö³êàâèëè é ïèòàííÿ ñèñòåìàòèêè ðîñëèí. Êîëî éîãî ³íòåðåñ³â – ñêëàäí³ â òàêñîíîì³÷íîìó â³äíîøåíí³ ðîäè Rosa L., Elatine L., Centaurea L. òîùî. Äîñë³äíèê äîáðå îð³ºíòóâàâñÿ â òàêñîíî쳿 ðîäó Rosa, ÿêèé â³í äåòàëüíî äîñë³äæóâàâ ïîíàä äâà äåñÿòèë³òòÿ, çîêðåìà, îïèñàâ íèçêó íîâèõ ôîðì ³ ã³áðèä³â. Ðåçóëüòàòè âèâ÷åííÿ öüîãî ðîäó îïóáë³êîâàí³ ÿê ó ñïåö³àëüíèõ ñòàòòÿõ ³ç ñèñòåìàòèêè, òàê ³ â ê³ëüêîõ ôëîðèñòè÷íèõ ïðàöÿõ. Ïåðøå çâåäåííÿ ç ð³çíîìàí³òòÿ ðîäó Rosa Àíòîí³é Ìàðã³òòàé ï³äãîòóâàâ äëÿ ïðàö³ “Turóczmegye és a vele határos megyék vadon termõ rózsái” – “Äèêîðîñë³ øèïøèíè êîì³òàòó Òóðîö òà ïðèëåãëèõ òåðèòîð³é” (Margittai, 1918), â ÿê³é â³í ïîâ³äîìëÿº ïðî ïîøèðåííÿ â äîñë³äæóâàíîìó ðåã³îí³ 21-ãî âèäó òà âåëèêî¿ ê³ëüêîñò³ ð³çíîâèäíîñòåé ³ ôîðì øèïøèí (óñüîãî 169 òàêñîí³â). Ñï³ëüíî ç ðîäîëîãàìè (ñïåö³àë³ñòàìè ç ðîäó Rosa ) Øàìó Êóï÷îêîì ³ Ãåíð³õîì 17

Ñàáðàíñüêèì îïèñóº íèçêó íîâèõ òàêñîí³â, çîêðåìà Rosa tomentosa Sm. var. micans Des. f. submicans Marg. et Sabr., R. micrantha Sm. var. perparva (Borb.) f. suprahirta Marg. et Sabr., R. canina L. var. globularis (Frakchet) H. Br. subvar. perfrondosa Marg. et Sabr., R. nitidula Besser var. barsensis Marg. et Sabr., R. coriifolia Fr. var. barsensis Marg. et Sabr., Rosa caryophyllacea Besser var. párvyana Marg. et Kupk., Rosa pimpinellifolia õ R. pendulina var. Margarethae Marg. 12 (Rosa pimpinellifolia õ pendulina õ dumetorum). Ó ö³é æå ïðàö³ â³í ïîäຠîïèñ íîâîãî âèäó ã³áðèäíîãî ïîõîäæåííÿ – Rosa margittaiana Sabr. (R. pendulina L. x R. dumetorum Thuill.), íàâåäåíîãî Ã. Ñàáðàíñüêèì, ÿêèé çä³éñíèâ òàêñîíîì³÷íó ðåâ³ç³þ øèïøèí. ϳçí³øå, ó âèùåçãàäóâàíèõ “Âçíîñàõ …”, Àíòîí³é Ìàðã³òòàé îïóáë³êóâàâ ðåçóëüòàòè ´ðóíòîâíîãî îïðàöþâàííÿ ð³çíîìàí³òíîñò³ øèïøèí ³ç òåðèòî𳿠ñó÷àñíîãî Çàêàðïàòòÿ, äëÿ ÿêîãî âêàçóâàâ ø³ñòü âèä³â ³ 92 ð³çíîâèäíîñò³. Òàê ó ìåæàõ Rosa canina L. âèä³ëèâ 38 ð³çíîâèäíîñòåé òà îïèñàâ íîâ³ äëÿ íàóêè òàêñîíè: R. tomentosa Sm. var. beregiensis Marg.; R. dumetorum Thuill. var. beskidiana Marg., var. corymbosa Marg., var. piligera Marg. òà var. sörösensis Marg. (Ìàðãèòòàé, 1923). Íèçêó íîâèõ ð³çíîâèäíîñòåé ³ ôîðì ðîäó Rosa äîñë³äíèê íàâîäèòü ³ â îäí³é ç îñòàíí³õ ñâî¿õ ïðàöü (Margittai, 1937), ïðèñâÿ÷åí³é ôëîð³ Áðåçîâ³ö (ñó÷àñíà òåðèòîð³ÿ Ñõ³äíî¿ Ñëîâà÷÷èíè), çîêðåìà: Rosa canina L. var. albida Marg., var. calycifrons Marg., var. inaequalifolia Marg., var. Katarinae Marg., var. lanceolata Marg., var. longifolia Marg., var. Mankovicsiana Marg., var. multiflora Marg., var. polyflora Marg.; Rosa dumetorum Thuil. var. šarišensis Marg., var. solstitialis Desv. f. leiostyla Marg., var. transiens Marg.; Rosa glauca Vill. var. bresevicensis Marg., var. pilosula Crist. f. brevipedunculata Marg.; Rosa dumetorum Thuil. var. grandifrons Marg.; Rosa coriifolia Fr. var. slovenica Marg. Íàïðèê³íö³ ñâîãî æèòòÿ Àíòîí³é Ìàðã³òòàé ï³äãîòóâàâ ðóêîïèñ ìîíîãðàô³¿ ïðî äèêîðîñë³ øèïøèíè ϳâí³÷íî-Ñõ³äíèõ Êàðïàò, ÿêèé, íà æàëü, ùå é äîñ³ íå îïóáë³êîâàíèé ³ çáåð³ãàºòüñÿ â àðõ³â³ Óãîðñüêîãî Ïðèðîäíè÷îãî ìóçåþ. ___________________________________________

Öÿ ð³çíîâèäí³ñòü íàçâàíà Àíòîí³ºì Ìàðã³òòàºì íà ÷åñòü äðóæèíè, ÿêà çíàéøëà öþ ðîñëèíó. 12

18

Òðèâàëèé ÷àñ äîñë³äíèê ö³êàâèâñÿ âèäàìè ðîäó ðóñëèöÿ (Elatine), ÿê³ õàðàêòåðèçóþòüñÿ ñïåöèô³÷íèìè åêîëîã³÷íèìè îñîáëèâîñòÿìè, âíàñë³äîê ÷îãî ¿õ âàæêî âèÿâèòè ó ïðèðîä³. Âèâ÷èâøè âëàñòèâîñò³ òèïîâèõ äëÿ öèõ âèä³â ì³ñöåçðîñòàíü, À. Ìàðã³òòàé çóì³â äåòàëüíî äîñë³äèòè ¿õí³ ìîðôîëîãî-á³îëîã³÷í³ îñîáëèâîñò³. Ö³é ãðóï³ ðîñëèí â³í ïðèñâÿòèâ òðè ñòàòò³, ç ÿêèõ ó ïåðøèõ äâîõ ïîäàâ õàðàêòåðèñòèêó ì³ñöåçðîñòàíü, ïîøèðåííÿ ¿õ íà òåðèòî𳿠êîì³òàò³â Çåìïëèí, Áåðåã òà Óíã, çâåðíóâ óâàãó íà äåÿê³ ¿õ ì³æâèäîâ³ â³äì³ííîñò³ (Margittai, 1927, 1930).  ñâî¿é îñòàíí³é, îïóáë³êîâàí³é âæå ïîñìåðòíî, óçàãàëüíþþ÷³é ñòàòò³ (Margittai, 1939) â³í çä³éñíèâ êðèòèêî-ñèñòåìàòè÷íå îïðàöþâàííÿ ðîäó Elatine, îá´ðóíòóâàâ îñíîâí³ ä³àãíîñòè÷í³ îçíàêè âèä³â, äåòàëüíî ïðîàíàë³çóâàâ áëèçüêî 10 òèñ. êóðòèíîñîáèí êîæíîãî âèäó. Íà ï³äñòàâ³ çä³éñíåíîãî äîñë³äæåííÿ Àíòîí³é Ìàðã³òòàé âêàçóº íà çðîñòàííÿ â îáñòåæåíîìó ðåã³îí³ ï’ÿòè âèä³â ³ ÷îòèðüîõ ôîðì ðîäó Elatine, çîêðåìà òðüîõ óïåðøå îïèñàíèõ íèì (E. triandra Schkur. f. typica Marg., f. pedicellata Marg., E. campylosperma Seub. f. typica Marg.), àëå ïðè öüîìó íå âèçíຠâèäîâîãî ñòàòóñó E. hungarica Moesz. Ó ñòàòò³ ïîäàíî îðèã³íàëüíèé êëþ÷ äëÿ âèçíà÷åííÿ òàêñîí³â, à òàêîæ ³ëþñòðàö³¿ òèïîâèõ ëèñòê³â ³ íàñ³íèí (ñòèãëèõ, íåçð³ëèõ ³ ç ð³çíîìàí³òíèìè â³äõèëåííÿìè), ÿê³ áóëè çðîáëåí³ ç àâòîðñüêèõ çàðèñîâîê Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ â³äîìîþ óãîðñüêîþ õóäîæíèöåþ ³ ôëîðèñòîì Âåðîþ ×îïîä³. Ïðàö³, ïðèñâÿ÷åí³ ðîäó Elatine, ³ ñüîãîäí³ ââàæàþòüñÿ êëàñè÷íèìè, à íàâåäåíà ³íôîðìàö³ÿ – àêòóàëüíîþ. Ùå îäèí îᒺêò ñïåö³àëüíîãî çàö³êàâëåííÿ äîñë³äíèêà – ð³ä Centaurea, âèäàì ÿêîãî â³í ïðèñâÿòèâ îðèã³íàëüíó ñòàòòþ “Âîëîøêè ϳâí³÷íî-Ñõ³äíèõ Êàðïàò” (Margittai, 1932). Íåçâàæàþ÷è íà òå, ùî â ðåã³îí³ ïðàöþâàëî áàãàòî ôëîðèñò³â, öÿ ãðóïà ðîñëèí íå áóëà ïîâíîþ ì³ðîþ ³ êðèòè÷íî îïðàöüîâàíà. Íàâåäåí³ äîñë³äíèêîì 43 âèäè â³äîáðàæàþòü ð³çíîìàí³òòÿ öüîãî ðîäó â ϳâí³÷íî-Ñõ³äíèõ Êàðïàòàõ. Ñï³ëüíî ç â³äîìèì óãîðñüêèì áîòàí³êîì, ìîíîãðàôîì ðîäó ßíîøåì Âàãíåðîì À. Ìàðã³òòàé îïèñàâ òðè íîâèõ äëÿ íàóêè òàêñîíè: Centaurea beskidiana Wagn. et Marg. (C. melanocalathia Borb. õ C. indurata Janka), C. beregiensis Wagn. et Marg. (C. indurata Janka õ C. carniolica Host.), C. munkácsensis Wagn. et Marg. (C. nigrescens Willd. õ C. carniolica Host.). 19

Ñë³ä çàóâàæèòè, ùî ìàéæå âñ³ íàâåäåí³ ó ñòàòòÿõ â³äîìîñò³ ï³äòâåðäæåí³ ãåðáàðíèìè çðàçêàìè äîñë³äíèêà, á³ëüøà ÷àñòèíà ÿêèõ çáåð³ãàºòüñÿ â ãåðáà𳿠Óãîðñüêîãî Ïðèðîäíè÷îãî ìóçåþ (ì. Áóäàïåøò). Àíòîí³é Ìàðã³òòàé, ïðàöþþ÷è ó â³ääàëåíèõ â³ä ñòîëèö³ ì³ñòàõ ³ íå ìàþ÷è çìîãè áåçïîñåðåäíüî ñï³ëêóâàòèñÿ ç êîëåãàìèáîòàí³êàìè, íàäçâè÷àéíî àêòèâíî ëèñòóâàâñÿ ³ êîíñóëüòóâàâñÿ ç íèìè, íàäñèëàâ ðîñëèíè äëÿ ðåâ³ç³¿ òà îáì³íþâàâñÿ ãåðáàðíèìè çðàçêàìè ³ç ïðîâ³äíèìè ºâðîïåéñüêèìè ôàõ³âöÿìè. Äëÿ âèçíà÷åííÿ ðîñëèí â³í êîðèñòóâàâñÿ ãîëîâíèì ÷èíîì òîãî÷àñíèìè óãîðñüêèìè âèçíà÷íèêàìè13,14, à òàêîæ íàä³ñëàíèìè éîìó âæå âèçíà÷åíèìè ñïåö³àë³ñòàìè ãåðáàðíèìè çðàçêàìè. Ïîðÿä ç íàóêîâîþ çíà÷èì³ñòþ, ðîáîòè Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ ìàþòü îñîáëèâó ³ñòîðè÷íó ö³íí³ñòü, îñê³ëüêè â íèõ â³äáèòèé çð³ç ôëîðèñòè÷íîãî ð³çíîìàí³òòÿ Çàêàðïàòòÿ òà Ñõ³äíî¿ Ñëîâà÷÷èíè ïåðøî¿ ïîëîâèíè XX ñò. Ñüîãîäí³ öå äîçâîëÿº âñòàíîâèòè òà ïðîñë³äêóâàòè çì³íè, ÿê³ â³äáóëèñÿ âíàñë³äîê ãîñïîäàðñüêîãî îñâîºííÿ öèõ òåðèòîð³é, ïåðåäóñ³ì – íà ð³âíèíí³é ÷àñòèí³. Ñàìå íà ð³âíèí³ çà îñòàííº ñòîð³÷÷ÿ ïðîéøëè îñîáëèâî â³ä÷óòí³ àíòðîïîãåíí³ çì³íè, à ïðèðîäí³ êîìïëåêñè çàçíàëè íàéá³ëüøèõ âòðàò – ãîëîâíèì ÷èíîì ÷åðåç îñâîºííÿ çàïëàâ ð³÷îê, çâåäåííÿ ë³ñ³â òà ìåë³îðàö³þ. ßê îäèí ³ç ïðèêëàä³â – ó äðóã³é ïîëîâèí³ ÕÕ ñòîë³òòÿ, âæå çà ðàäÿíñüêèõ ÷àñ³â áóëî ïîâí³ñòþ îñóøåíå òà áåçïîâîðîòíî âòðà÷åíå óí³êàëüíå ðåë³êòîâå áîëîòî Ñåðíº Ìî÷àð, ðîçòàøîâàíå â äåïðåñ³¿ ì³æ ì³ñòàìè Ìóêà÷åâå òà Áåðåãîâå. Çíàêîâî, ùî ùå â 20-õ ðîêàõ ìèíóëîãî ñòîð³÷÷ÿ çà çáåðåæåííÿ öüîãî áîëîòà ðàòóâàâ Àíòîí³é Ìàðã³òòàé, ÿêèé îäíèì ç ïåðøèõ âæå â ò³ ÷àñè ï³äêðåñëþâàâ â ñâî¿õ ïðàöÿõ íåîáõ³äí³ñòü íå ëèøå äîñë³äæåííÿ òåðèòîð³é êðàþ, àëå é îõîðîíè îñîáëèâî óí³êàëüíèõ ïðèðîäíèõ ä³ëÿíîê. Íàâåäåíèé òóò êîðîòêèé îãëÿä ïóáë³êàö³é â÷åíîãî âèñâ³òëþº ò³ëüêè ÷àñòèíó éîãî ö³ííî¿ íàóêîâî¿ ñïàäùèíè. Áåçïåðå÷íî, âåëè÷åçíèé ïëàñò ïåðâèííî¿ ³íôîðìàö³¿ çîñåðåäæåíî òàêîæ ó éîãî ãåðáàðíèõ çáîðàõ, ÿê³ ùå ÷åêàþòü íîâèõ ñïåö³àëüíèõ äîñë³äæåíü, – òàê ñàìî, ÿê ³ ðóêîïèñí³ ìàòåð³àëè ï³äãîòîâëåíèõ íèì ñòàòåé ³ ìîíîãðàô³é. ___________________________________________ 13 14

20

Cserey A. Kis növényhatározó. – Budapest: Stampfel-féle Könyvkiadó, 1913. Jávorka S. Magyar flóra. – Budapest: Studium, 1925. – 1309 l.

*** Ó çàïðîïîíîâàí³é ÷èòà÷åâ³ êíèç³ çðîáëåíà ñïðîáà ç³áðàòè ï³ä îäí³ºþ ïàë³òóðêîþ óñ³ â³äîì³ íàì íà öåé ÷àñ ïðàö³ À. Ìàðã³òòàÿ – ñòàòò³, êîðîòê³ ïîâ³äîìëåííÿ, ïîäîðîæí³ íàðèñè (çà âèíÿòêîì îïóáë³êîâàíèõ ðàí³øå “Âçíîñû …”), çðîáèâøè ¿õ äîñòóïíèìè äëÿ óêðà¿íñüêèõ íàóêîâö³â. Êîﳿ òà â³äáèòêè ïóáë³êàö³é Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ, ïðåäñòàâëåíèõ ó äàí³é êíèç³, íàäàëè êàíä. á³îë. íàóê Ìèðîñëàâ Øåâåðà, Ðîìàí ʳø, ìãð. Äàí³åëü ϳôêî, êàíä. á³îë. íàóê Àíäð³é Ìèãàëü, ä-ð ¯ðæ³ Äàí³ãåëêà. Ñòàòò³ óêëàäåíî ó õðîíîëîã³÷íîìó ïîðÿäêó, ç³ çáåðåæåííÿì àâòîðñüêîãî ïðàâîïèñó, â òåêñò³ äåÿêèõ ³ç íèõ ïðàâêè âíåñåíî ò³ëüêè äî ñêîðî÷åííÿ ðîäîâî¿ íàçâè âèä³â, ÿê³ â àâòîðñüêîìó âàð³àíò³ ïîçíà÷àëèñÿ ëàïêàìè. Ñêàíóâàííÿ, ðîçï³çíàâàííÿ òà êîðåêòóðó òåêñò³â, ïåðåêëàä óãîðñüêîãî ðåçþìå, ï³äãîòîâêó ñòàòåé äî äðóêó âèêîíàëà êàíä. á³îë. íàóê ªâà Àíäðèê. ²í³ö³àòîðè âèäàííÿ âèñëîâëþþòü ùèðó âäÿ÷í³ñòü óñ³ì, õòî äîëó÷èâñÿ äî ï³äãîòîâêè òà âèäàííÿ ö³º¿ ïðàö³: êîðåêòóðó îêðåìèõ óãîðñüêèõ òåêñò³â çä³éñíèëè – äîöåíò Çàêàðïàòñüêîãî óãîðñüêîãî ³íñòèòóòó ³ìåí³ Ôåðåíöà Ðàêîö³ ²² Åðæèáåò Êîãóò ³ ¥åð´åëü Êîãóò, âè÷èòóâàííÿ ñëîâàöüêèõ ³ ÷åñüêèõ òåêñò³â – êàíä. ô³ëîëîã. íàóê, äîöåíò êàôåäðè ñëîâàöüêî¿ ô³ëîëî㳿 Óæãîðîäñüêîãî íàö³îíàëüíîãî óí³âåðñèòåòó Ëåñÿ Áóäí³êîâà òà êàíä. á³îë. íàóê, ñòàðøèé íàóêîâèé ñï³âðîá³òíèê öüîãî æ óí³âåðñèòåòó Ãåííàä³é Áóäí³êîâ, àíãë³éñüêèé ïåðåêëàä òåêñòó – Åëåîíîðà Ìèõàëüîâà, ñêàíóâàííÿ äåÿêèõ ïðàöü âèêîíàëà êàíä. á³îë. íàóê, ñòàðøèé íàóêîâèé ñï³âðîá³òíèê ßðîñëàâíà Ñàí³ñëî. Ââàæàºìî çà ïðèºìíèé îáîâ’ÿçîê ïîäÿêóâàòè êóðàòîðó Ãåðáàð³þ óí³âåðñèòåòó ³ì. Ò. Ìàñàðèêà (ì. Áðíî, ×åõ³ÿ) ä-ðó ¯ðæ³ Äàí³ãåëêà (Dr. Jiøi Danihelka) çà íàäàííÿ îäí³º¿ ç ÷åñüêèõ ñòàòåé òà êàíä. á³îë. íàóê, äîöåíòó êàôåäðè ë³ñ³âíèöòâà ÓæÍÓ Àíäð³þ Ìèãàëþ – çà êîﳿ äåÿêèõ ïðàöü â÷åíîãî, êàíä. á³îë. íàóê, äîöåíòó êàôåäðè áîòàí³êè ÓæÍÓ Âàñèëþ Ñàáàäîøó – çà ïåðåãëÿä âñòóïíî¿ ñòàòò³ òà êîðèñí³ ïîðàäè, Ìàé¿ Êîøîâ³é – çà ðåäàãóâàííÿ òåêñòó âñòóïíî¿ ñòàòò³. 21

Âèäàííÿ êíèãè ñòàëî ìîæëèâèì çàâäÿêè ï³äòðèìö³ Ïðåçèäåíòà Çàêàðïàòñüêîãî óãîðñüêîãî ³íñòèòóòó ³ìåí³ Ôåðåíöà Ðàêîö³ ²² ä-ð ²ëä³êè Îðîñ òà ôîíäó „Szülõföld Alap” (Óãîðùèíà), ÿêèì òàêîæ âèñëîâëþºìî ùèðó ïîäÿêó. Ñïîä³âàºìîñÿ, ùî ïåðåâèäàííÿ íàóêîâèõ ïðàöü Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ ñòàíå ñòèìóëîì äëÿ ïîäàëüøèõ ôëîðèñòè÷íèõ äîñë³äæåíü ó Êàðïàòñüêîìó ðåã³îí³. Àíäðèê ª.É., ʳø Ð.ß. ÄÂÍÇ “Óæãîðîäñüêèé íàö³îíàëüíèé óí³âåðñèòåò” Øåâåðà Ì.Â. ²íñòèòóò áîòàí³êè ³ì. Ì.Ã. Õîëîäíîãî ÍÀÍ Óêðà¿íè ϳôêî Ä. Óãîðñüêèé ïðèðîäíè÷èé ìóçåé

REVERT OF ANTAL MARGITTAI’S SCIENTIFIC HERITAGE The territory hidden in the deepest depression of the Carpathian Arc, that only from the late XIX century became known under the name of Hungarian Rus (later Podkarpatska Rus) for centuries remained one of the least studied outlying areas of Central Europe. Till the late XIX century there were only scrappy data collected mainly by amateurs on the nature of this area that successively was a part of Hungary, Austrian and Austro-Hungarian Empires. Only from the early XX century systemic studies were commenced in this territory. They were initiated and carried on primarily by scholars from principal scientific centres of Austro-Hungary – Budapest and Vienna, and after the end of the First World War, when the territory became a part of the Czechoslovak Republic (1919), by scholars from Prague and Brno, and a cohort of skilled amateur researchers joining them. Due to their efforts in the first half of the XX century already an important bulk of primary material was accumulated and partly published, and rich collections were amassed. On their basis the first generalizations and analyses were carried out. It was in this period of time that considerable arrays of information on the nature of the land became accessible for European researchers. The set up potential spurt for development of the naturalistic studies of the area was interrupted by the Second World War, after which almost all the land became a part of the Soviet Union as the Transcarpathian Region of the Ukrainian SSR. The land occurred in the spheres of quite different social and cultural relationships, transformed to a great extent by the totalitarian communist regime. After Transcarpathia was annexed by the Ukrainian SSR in 1945, Russian and Ukrainian researchers who for the first time had an opportunity to get acquainted with a new and almost unknown for them natural world of the Carpathian region began their active work in the land. As Professor M.G. Popov15, a well-known botanist and geographer of those times, for the first time in the history of science, flora and vegetation of middle Europe were scrutinized by the eyes of an “Iranian”, the Alps and Carpathians – in the aspect of the Himalayas and Tien Shan, Altai and Caucasus, while before ___________________________________________

Popov M.G. Ocherk rastitelnosti i flory Karpat. – Ìoskva: Izd-vo Mosk. obshestva ispyt. prirody, 1949. – 303 s. 15

22

23

everything was vice versa: the whole plant kingdom was looked at from Central Europe. These words can be applied to other fields of natural studies in the Carpathians as well, so the studies in the region started on the basis of the principles and traditions formed as a result of investigations of gigantic unexplored Asian – East European expanses. That is why the Carpathians were compared not with the neighbouring Balkan mountains or Alps, but with the remote but well known to the Soviet researchers Asian mountain lands the nearest of those being the Caucasus. Apart from the “eastern” aspect, one more peculiarity of the research work in the eastern lands – in the Russian Empire, and then in the Soviet Union – was the fact that almost all the studies of the territories there were carried on as home researches, so the whole collected material – collections, registers, as well as publications of scientific papers and books – was accessible, since it was kept in libraries, institutes, herbaria of one country. The significant factor essentially influencing the peculiarities of nature studies in Russia and the Soviet Union (as a rule, characteristic to a certain extent of all empires) was the directive on underestimating or ignoring the scientific results obtained by foreign scientists and purposeful exaggerating of the native achievements made in different fields of science. In the post-war period in the SSSR it was brought up to a grotesque by the campaign of struggle against “cosmopolitism” and “obsequiousness toward the western culture”, aimed to “liquidate the underestimation of importance of Russian scientists and cultural workers in the development of world civilization”. All this influenced the state of vegetation studies in Transcarpathia during the Soviet period of time. After 1945 all the botanical collections of its flora remained abroad, the published data were scattered in numerous foreign journals of small circulation and moreover, they needed special translation from the Hungarian, Czech, and Slovak languages, and only a few publications were written in the more known German or Latin languages. Under these circumstances the Soviet researchers did not refer to the published but for the time being “foreign” data, and it could be said that they started their botanical studies in Transcarpathia from scratch. In the spring of 1946 a number of expeditions were organized and carried on, in the first place, to the mountainous areas, during which herbaria were being collected actively. High rates and intensity of the field observations, as well as quite good, as for the post-war period, financing of the research 24

groups and the encouragement rendered them by the government made it possible to collect in a few years a considerable herbarium material and make the first generalizations on the floristic and cenotic diversity of Transcarpathia. By these investigations of the first post-war years quite a new basis for the studies of vegetation of the land was founded. The array of material of a good quality collected in the pre-war time had not entered it nearly at all. The settled tone of ignoring the most valuable layer of data persisted further on, and soon, with few exclusions, became practically the norm for botanical research work in the region. Only a few botanists, among them Professors S.S. Fodor, S.M. Stoyko, K.A. Malinovsky, V.I. Chopik referred to the data of their Hungarian, Czech, and Slovak precursors and actively used them in their works. The interest to the results of studies of the pre-Soviet period in Transcarpathia was not increased by the publication of well-grounded “Bibliografia k flóre ÈSR”16, where all the scientific reports of botanical schools in the land published before 1952 were brought together. To a great pity, for the 20 years of Ukrainian independence the general situation has changed only negligibly, though scientists have at last had the opportunity to work freely at libraries and herbarium funds abroad and contact the foreign colleagues. Today, when new information on Ukrainian flora (new editions of the checklist of vascular plants and the new “Flora of Ukraine”), a new determination key of vascular plants of the Ukrainian Carpathians, the “Red Book of the Ukrainian Carpathians” and a checklist of the Transcarpathian flora are being compiled and got ready for publication, and syntaxonomic studies in the Carpathians region are under way, there is an evident necessity to use all the primary materials accumulated as a result of the studies in the pre-Soviet times in Transcarpathia. Among these materials the scientific heritage of Professor of Mukachevo Grammar School Antal Margittai is a particularly weighty contribution distinguished by the most complete information, and in the volume of collected data, geographical range of studies, minuteness and accuracy in observing natural objects, trustworthiness of their identification it can be determined as one of the most important sources of knowledge about the floristic diversity of the land. Unfortunately, the materials of Margittai’s ___________________________________________

16 Futák J., Domin K. Bibliografia k flóre ÈSR. Do R. 1952. – Bratislava: Vydavatel’stvo Slovenskej Akadémie vied, 1960. – 884 s.

25

heritage though they are topical even today, in spite of the remoteness of the time, fell out of the information field of Ukrainian botanists almost completely. So the revert of the scientist’s works for the wide circles of researchers is well-grounded and timely. Antal Gerber17 (Margittai, 17.09. 1880 – 17.07. 1939) was born in a village of Palanok (now a part of Mukachevo, Transcarpathian Region, Ukraine) to a family of ethnic Germans, studied at Mukachevo Grammar School, then in 1900 entered Budapest University and graduated from it as a teacher in Mathematics and Physics. He worked as a professor of Teacher’s Seminaries in Kláštor pod Znievom (1904-1912) and in Štubnianske (Turèianske) Teplice (1912-1916) now belonging to Slovakia, then at Mukachevo Teacher’s Seminary (1916-1920) and at Mukachevo Grammar School. The scientific achievements of this outstanding personality impress by their tremendous scale. Of special value is his colossal in volume herbarium numbering about 50 thousand (!!!) sheets being a unique source of information. The major part of the herbarium data was published in numerous reports that appeared mainly in Hungarian botanical journals. Today Antal Margittai’s research work is known to the Ukrainian scientific community almost only for his “Supplements to the flora of Podkarpatska Rus” (Margittai, 1923, 2010). The rest of his reports published in Hungarian and Czechoslovak special periodicals are nearly almost out of reach for Ukrainian researchers today. This is why, when carrying on the actions devoted to the commemoration of Antal Margittai on his 130th birthday in 201018, we decided to republish all the works of the researcher to make them easy of access for the Ukrainian scientists. The scientist published 35 scientific papers of which he was the sole author. However, a lot of his works remain to be manuscripts. The scientist published the results of his observations in the main Hungarian botanical journals “Magyar Botanikai Lapok” and “Botanikai Közlemények” in Hungarian and Latin, supplying almost every report with a summary given in German. Some works were published in the Czech and Slovak languages. ___________________________________________

17 Antal Gerber changed his German familial surname to a Hungarian one – Margittai – taking his wife’s name (Margit Papp) after their wedding in 1906. 18 Andrik E., Kish R., Shevera M., Dzhachman R., Kohut E. International scientific conference „Bicentenary of vegetation cover studies of the Carpathians” (Mukachevo, Berehovo (Ukraine), September 16-19, 2010) // Ukr. Botan. Zhurn. – 2010. – Vol. 67, ¹ 5. – S. 778-782.

26

The major part of his works is devoted to the studies of floristic diversity of both individual localities and whole areas of the North-East Carpathian region. Some of his reports contain information on the first findings of some rare plant species (Potamogeton alpinus Balb., Euphorbia carpatica Wo³oszcz., Draba carinthiaca Hoppe). A number of articles are the result of his taxonomic studies of systematically complex genera Rosa L., Centaurea L., Elatine L. Unfortunately, the Latin-Hungarian botanical dictionary, compiled by A. Margittai, remains unpublished; however, it illustrates one more trend of his many-sided scientific activity. Meanwhile, the contribution of Antal Margittai into knowledge of plant kingdom diversity of the areas studied by him is the weightiest. The young scientist showed his interest to the floristic observations as early as during his study at Mukahevo Grammar School, when he carried on his first excursions. During his studies at Budapest University A. Margittai got acquainted with Hungarian botanists with whom he maintained close contacts all his life. Among those there were such outstanding personalities of the XX century as Sándor Jávorka (the author of the first “Flora of Hungary” (1925)), Ádám Boros, János Wágner, Árpád Degen, et al. Having graduated with the diploma of teacher in Physics and Mathematics he worked as a professor at Teacher’s seminaries of Austro-Hungary in former Turóc comitat (North-West Slovakia) for about 13 years. It was in the Western Carpathians where the young teacher’s interest in floristic research appeared in all its power. A. Margittai started his pedagogical path in 1904 in the small town of Kláštor pod Znievom, and then continued his work in a small town of Štubnianske (Turèianske) Teplice, West Carpathians. Here he studied some of the most interesting botanical areas of the West Carpathians – mountain ridges of the Malá and Vel’ká Fatra, distinguished by both notable floristic diversity and high endemism – “Eldorado of lime rocks”, as A. Margittai put it. In his first report Antal Margittai summarized the results of his five-year observations in the mountain massif of Malá Fatra, environs of Kláštor pod Znievom and other parts of Turóc comitat, when he collected about 700 plant species (Margittai, 1910). In this paper he gives only new for the region species (such as Equisetum telmateia Ehrh., Potamogeton natans L., Carex tomentosa L., C. ornithopoda Willd., Hedysarum obscurum L., etc.) and confirms the growings of some plants which were doubtful before. The important contribution of A. Margittai into the knowledge of the Malá Fatra flora was highly appreciated by the botanists of those days. Soon afterwards, in 1915, Sándor Jávorka, analyzing A. Margittai’s herbarium collections, 27

described a new subspecies Sorbus hostii (Jacq. f.) K. Koch ssp. margittaiana Jáv., which later was given a taxonomic position of species by Zoltán Kárpáti (1960) – Sorbus margittaiana (Jáv.) Kárpáti. At present this relic species as one of the four endemics of the Malá Fatra entered the Red List of Slovakia and has the status of a species of national importance, having the priority in estimating protected areas 19, 20. There was another taxon called in honour of A. Margittai, described in Slovakia and also entering the Slovak Red List – Festuca dominii var. margittaii Krajina. Year after year A. Margittai’s excursions gradually cover the whole Turóc comitat, and after the mountainous localities he observes less studied plain areas of the region as well. In his further reports (Margittai, 1911, 1913, 1914, 1918, 1926) the researcher supplies essentially the floristic data of the region with new ones. Altogether he generalized the results of his botanical studies carried out in this land for many years in his six reports published in Hungarian botanical journals. Soon the geography of the researcher’s expeditions expanded onto a substantial part of the Slovak West Carpathians; in particular, the Southern White Carpathians (Južné Biele Karpaty), Kremnicke and Štiavnické Vrchy mounts, Slovensky raj, Luchanska and Krivanska Mala Fatra, Velka Fatra, Choèske vrchy mounts, Belianske Tatry, Low Tatry (Nizke Tatry), High Tatry (Vysoke Tatry) and Western Tatry, Turchanska and Liptovska basins (Turèanska and Liptovska kotlina), Spišske vrchy mounts, Sharyshska Highland (Šarišska vrchovina), etc. The results of these observations were presented mainly in his herbarium collections and only partly were published in his works “Drobné zprávy o Slovenskej kvetene” (Margittai, 1932) and “Letná kvetena Brezovice nad Torysou a jej okolia” (Margittai, 1937). At the time when the greatest interest of botanists was excited by floristically rich mountain ridges of the West Carpathians A. Margittai was one of the first to concentrate his attention on vegetation cover studies of no less floristically diverse hills of lowland areas in the Pannonian region of East Slovakia. So, from the early 20s of the XX century he starts an active systematic observation of some localities in the Southern part of the East ___________________________________________

Feráková V., Maglocký Š., Marhold K. Èervený zoznam papraïorastov a semenných rastlín Slovenska // Ochr. Prír. (Banská Bystrica). – 2001. – 20, Suppl. – S. 48 - 81. 20 Zoznam druhov európskeho významu, druhov národného významu, druhov vtákov a prioritných druhov, na ktorých ochranu sa vyhlasujú chránené územia. Priloha è. 4 k vyhlaške è. 24/2003 Z.z. // Zbierka zákonov. – 2003. – Èiastka 13, è. 24. – S. 183-222. 19

28

Slovak Lowland (Východoslovenská nížina) (near the borderline of today’s Ukraine, Slovakia and Hungary), in particular, the natural area of Medzibodrožie (Bodrogköz – Hungarian; – Auth.), that is formed by the interfluves of the Latorytsa, Bodrog and Tisza Rivers. The researcher was one of the first to focus his attention on this mosaic territory, where lowered boggy areas border on sandy dunes and islets of hillocks, composed of various rocks and surrounded by a network of water arteries. For the first time A. Margittai studied in detail the rich and diverse flora of this region, having observed the environs of Král’ovský Chlmec, Ladmoc, Somotor and Vel’ký and Malý Kamenec (Tarbucka mount) of today’s Košice district (Margittai, 1929, 1933, 1935). In most cases he described vegetation of the localities according to the characteristic types of biotopes singled out by him; while scrupulous studying the natural fraction of flora he considered also segetal and ruderal ones, noted adventitious plant species. To embrace all the species richness of the observed areas at most, he practiced successive visiting them in different seasons, sometimes even monthly. As a result, the original herbarium materials collected by him and the data given reflect the floristic diversity of these localities at that time in a most complete way and today remain one of the most important evidences of some plant species growing. In 1916 Antal Margittai, coming back to Mukachevo continued his floristic observations that he had started as a grammar school pupil in his native Bereg comitat21. He devotes all his free from teaching time to the purposeful observation of the land territory. His routes cover, apart from the Bereg comitat, the furthest and as a rule unexplored localities of the neighbouring regions of Marmaros22, Ugocsa23 and Ung24. Soon A. Margittai ___________________________________________

21 Bereg comitat of Austro-Hungary (then of Czechoslovakia), according to the modern administrative division, includes Beregovo, Mukachevo, Volivets districts, the major part of Svalyava district and western parts of Irshava district (Transcarpathian Region, Ukraine) and a small part of North-West Hungary. 22 Marmaros comitat includes Rakhiv, Tyachiv, Khust, Mizhgirya districts and a part of Irshava district of the Transcarpathian Region, as well as northern parts of Maramureº County in Romania (Romanian areas were not observed by A. Margittai). 23 Vinogradiv district of the Transcarpathian Region was formed within Ugocsa comitat, whose smaller part entered Satu Mare district (Romania) in 1945. 24 The Ung comitat included today’s Uzhgorod, Perechin and Veliky Berezny districts of the Transcarpathian Region and small areas of Michalovce and Sobrance districts of Slovakia.

29

becomes a leading connoisseur of the regional flora and gains the deserved recognition in the Czech botanical scientific circles as well – he co-operates with many well-known Czech botanists (Karel Domin, Josef Podpìra, Miloš Deyl, Miroslav Maloch et al.), exchanges herbarium materials, gives consultations, carries on common botanical excursions. In his first paper “Adatok Bereg vármegye flórájához” (“Data on flora of the Bereg comitat” (Margittai,1911)), concerning the flora of today’s Transcarpathian territory Antal Margittai gives 775 plant species, 408 of those being new for the region. In this report he generalized the results of nearly ten-year botanical studies carried on mainly in the Transcarpathian Lowland, Vyhorlat-Hutynsky ridge, East Beskidy and Borzhava polonynas. In his next works the scientist notes that he had found 66 new species more (Margittai, 1913, 1915). Under the First World War the researcher, having no possibility to travel freely, had to confine his field of observations mainly to the environs of Mukachevo. In the early 20s he again carried on his short one- or two-day botanical excursions in different parts of Transcarpathia, and soon covered practically all the geographical areas of the land. Apart from the Transcarpathian Lowland, he observed areas in Verkhovinsky Vododilny, Polonynsky, Svydovetsky, Chornohirsky, Vyhorlat-Hutynsky ridges, and in the Marmarosh Alps. He published the observation results obtained in these years in his paper “Supplements to the flora of Podkarpatska Rus” (Margittai, 1923, 2010), and then summarized them more completely in two more reports (Margittai, 1927, 1933). In the firts one, “Adatok az Északkeleti Felvidék flórájához” (“Data on flora of North-East Carpathians”, 1927) he gave only the rarest in his view 238 plant species, among which there were the some new ones for the region. About 200 species more are given in his further paper “Additamenta ad Floram Carpatorum Septentrionaliorientalium” (1933). Apart from the data for Transcarpathia, there are also the ones for the species of the Zemplin comitat (now East Slovakia) that the Ung comitat bordered on. Antal Margittai was the first to study in detail the flora of the Pyetros mount of Chornohorsky ridge (Rakhiv district), he described its specific diversity depending on the altitudinal belts and gave a comparative table of the Pyetros, Bliznitsa, Dragobrat, Gereshaska and Tatulska mountain peaks (Margittai, 1935). The scientist discovered a great number of plant species new for the Transcarpathian flora, estimated their distribution. His works contain data 30

on growing of some rare species – Asplenium adiantum nigrum L., Lathyrus transsilvanicus (Spreng.) Reichenb., Limosella aquatica L., Achillea pannonica Scheele, Taraxacum nigricans (Kit.) Reichenb., Leontopodium alpinum Cass., Euphorbia carpatica Wo³oszcz., Potamogeton alpinus Balb., etc. The greatest part of these species enters regional, Ukrainian25 and international sozological data lists. As early as at the beginning of the 20s of the XX century, having analyzed the floristic works of his precursors Antal Margittai states: “…from the floristic point of view Podkarpatska Rus is poorly studied. It is because our land is very far away from the cultural centres, and some of its parts are difficult to access through the lack of railways…” (Margittai, 1923). So he ponders over the most complete studies of the region with the aim to publish a fundamental “Flora” for the area. To start with, he publishes the first part of the previous floristic summary under the title “Supplements to the flora of Podkarpatska Rus” (Margittai, 1923), in which he generalizes the results obtained by his precursors and his own perennial studies. His work presents a list of species as well as intraspecious taxa given according to the conventional for those times A. Engler’s system, supplied with the references of their sites. Reports on 642 species, 186 varieties and 7 subspecies of natural flora and 64 cultivated species of 66 families of higher vascular plants are given here. Unfortunately, the destiny of the next parts is unknown. In 1936 Antal Margittai wrote a large article reviewing the flora of Transcarpathia for a regional guidebook “Podkarpatska Rus” published by J. Dostál, which in the same year was republished in the local lore journal “Èasopis Turistù” (Margittai, 1936a, b). In this article the author gives the specific composition of flora on Pikuy mount (the East Beskydy), Borzhava polonynas, Pip Ivan mount of Marmaros, carries out a comparative floristic analysis of Hoverla and Pyetros mounts of Chornohora ridge, Svydovets ridge and its separate areas, gives brief characteristics of the rare plants of Chorna Hora (Vynogradiv district) and the relics of former Szernye (Chorny) Mocsár (Beregovo and Mukachevo districts). Unfortunately, Antal Margittai did not manage to summarize all the materials collected by him and write, as he planned, the “Flora” of Podkarpatska Rus. ___________________________________________

Red Data Book of Ukraine. Plant Kingdom / Ed. Ya.P. Didukh. – Êyiv: Globalconsulting, 2009. – 912 s. 25

31

However, we can state that his herbarium collections and the data reflected in his publications represent most completely the floristic diversity of Transcarpathia – the decades of further studies added to these only negligibly. It should be noted that a great number of species, including those rare for the land and Ukraine now are known only due to the researcher’s collections and reports. Studying the natural autochthonous flora A. Margittai always paid attention to the adventitious plant species, noted the time of their emergences and offered his suppositions as to the ways of their transfer. So, for example, he writes that “…for years I have been observing the plants that come to us either through trafficking or by the railway transport… In different articles I have already published a lot of such adventitious plants (Amaranthus albus L., Juncus tenuis Willd., Centaurea diffusa Lam., Erechthites hieracifolia (L.) Raf. ex DC., etc.). Last year some new species occurred … These species came here either from Nagy Alföld (the Pannonian Lowland) or from abroad.” (Margittai, 1928). Apart from floristic investigations, Antal Margittai was interested in the problems of plant systematics. The most complicated in taxonomical aspect genera – Rosa L., Elatine L., Centaurea L., etc. were in the range of his interests. The researcher had a thorough grasp of genus Rosa taxonomy that he studied in detail over two decades, in particular, he described a series of new forms and hybrids. The results of the studies in this genus were published both in his special reports on systematics and in a number of his floristic papers. The first summarizing report on genus Rosa diversity was presented by A. Margittai in his paper “Turóczmegye és a vele határos megyék vadon termõ rózsái” – „Wild dog-roses in the Turócz comitat and the neighbouring areas” (A. Margittai, 1918), where he notes distribution of 21 species and a great number of varieties and forms of dog-roses in the studied area (169 taxa in all), in co-operation with specialists in genus Rosa Samu Kupcsok and Henrich Sabransky he describes guite a number of new taxa, including Rosa tomentosa Sm. var. micans Des. f. submicans Marg. et Sabr., R. micrantha Sm. var. perparva (Borb.) f. suprahirta Marg. et Sabr., R. canina L. var. globularis (Frakchet) H. Br. subvar. perfrondosa Marg. et Sabr., R. nitidula Besser. var. barsensis Marg. et Sabr., R. coriifolia Fr. var. barsensis Marg. et Sabr., Rosa caryophyllacea Besser var. Párvyana Marg. et Kupk., 32

Rosa pimpinellifolia õ R. pendulina var. Margarethae Marg.26 (Rosa pimpinellifolia x pendulina õ dumetorum). In the same paper a new species of hybrid origin is described – Rosa margittaiana Sabr. (R. pendulina L. x R. dumetorum Thuill.), given by H. Sabransky, who carried out the taxonomic revision of dog-roses. Later, in the well-known “Supplements to the flora of Podkarpatska Rus” the scientist gave the results of his fundamental studies on the diversity of dog-roses in the area of today’s Transcarpathia, for which he noted six species and 92 varieties, among these he singled out 38 varieties within Rosa canina L. species, describes new for science taxa – R. tomentosa Sm. var. beregiensis Marg.; R. dumetorum Thuill. var. beskidiana Marg., var. corymbosa Marg., var. piligera Marg. and var. sörösensis Marg. (Margittai,1923). A series of new varieties and forms of dog-roses is given in one of his last works (Margittai,1937), devoted to the flora of Brezovica (East Slovak area today), in particular, Rosa canina L. var. albida Marg., var. calycifrons Marg., var. inaequalifolia Marg., var. Katarinae Marg., var. lanceolata Marg., var. longifolia Marg., var. Mankovicsiana Marg., var. multiflora Marg., var. polyflora Marg.; Rosa dumetorum Thuil. var. šarišensis Marg., var. solstitialis Desv. f. leiostyla Marg., var. transiens Marg.; Rosa glauca Vill. var. bresevicensis Marg., var. pilosula Crist. f. brevipedunculata Marg.; Rosa dumetorum Thuil. var. grandifrons Marg.; Rosa coriifolia Fr. var. slovenica Marg. At the end of his life Antal Margittai completed his manuscript of a monograph on the wild dog-roses of the NorthEast Carpathians, that, has not been published yet and is kept in the archive of Hungarian Natural History Museum. For a long time the researcher dealt with genus Elatine species, distinguished by their specific ecological peculiarities, due to which it is difficult to identify them in nature. Having studied the characteristics of the sites typical for these species, A. Margittai managed to investigate minutely their biological and morphological peculiarities. He devoted his three papers to this group of plants and in the first two he gave the characteristics of their sites, their distribution in the territories of the Zemplin, Bereg and Ung comitats, and concentrated on some interspecific differences of the group (Margittai, 1927, 1930). In his last summarizing paper (Margittai, 1939) published posthumously he made a critical-systematic analysis of genus ___________________________________________

This variety was named by Antal Margittai in honour of his wife (Margit Papp) who had found this plant. 26

33

Elatine, substantiated the basic diagnostic characteristics of species, processed in detail about 10 thousand beds-individuals of every species. On the basis of the investigation Antal Margittai notes growing of five species and four forms of genus Elatine in the observed region, three of them being described by him for the first time (E. triandra Schkur. f. typica Marg., f. pedicellata Marg., E. campylosperma Seub. f. typica Marg.), but he did not admit the specific status of E. hungarica Moesz. The article is supplied with an original determination key for the taxa, as well as illustrations of typical leaves and seeds (mature, immature ones, those with various deviations) drawn by wellknown Hungarian artist and florist Vera Csapodi upon the original sketches made by Antal Margittai. His works on genus Elatine are thought to be classical, the data given in them being topical today. Genus Centaurea was another object of the researcher’s special interest, and he devoted an original article to its species under the title „Cornflowers of the North-East Carpathians” (Margittai,1932). Although there were a lot of florists working in the region, this group of plants was not processed completely and critically enough. 43 species of this genus listed by the researcher show the diversity of the genus in the North-East Carpathians. In co-operation with well-known Hungarian botanist, specializing in the genus Centaurea János Wágner, A. Margittai described three new for the science taxa: C. beskidiana Wagn. et Marg. (C. melanocalathia Borb. õ indurata Janka), C. beregiensis Wagn. et Marg. (C. indurata Janka õ C. carniolica Host.), C. munkácsensis Wagn. et Marg. (C. nigrescens Willd. õ C. carniolica Host.). It should be noted that almost all the data given in the article were borne out by the researcher’s herbarium specimens the major part of which is kept in the herbarium of Hungarian Natural History Museum, Budapest. Antal Margittai worked in the places far away from the capital and had no possibility to contact his colleagues immediately, but he corresponded and consulted with them very actively, sent plants for revision and exchanged herbarium specimens with the prominent European specialists. He used the Hungarian determination keys 27, 28, as well as the herbarium specimens already determined by specialists. Alongside with their scientific significance, Antal Margittai’s works have a considerable historical value, since they reflect the former floristic diversity ___________________________________________ 27 28

34

Cserey A. Kis növényhatározó. – Budapest: Stampfel-féle Könyvkiadó, 1913. Jávorka S. Magyar flóra. – Budapest: Studium, 1925. – 1309 l.

of both Transcarpathia and East Slovakia of the early XX century. Today this helps to state and trace the changes having occurred as a result of the economic management in the territory, in particular, in the plain part of it. It is in the plain part where for the last century notably sensitive anthropogenic changes took place, and the natural complexes suffered from great losses – first of all through the reclamation of flood plains, forest felling and drainage. Here is one of the examples: in the late XX century, in the Soviet period of time, Szernye Mocsár, a unique relic marsh located in the depression between the towns of Mukachevo and Beregovo, was completely drained and irrevocably lost. As early as in the 20s of the last century Antal Margittai stood up for preserving this marsh. It is significant that in those times the researcher was one of the first to raise the problem of nature protection in the land and in his works and stressed on the necessity not only to investigate, but also to protect unique natural areas. The brief review of Antal Margittai’s publications given above shows only a part of his valuable scientific heritage. Of course, a tremendous layer of the primary data is concentrated also in his herbarium collections that are still waiting for new special studies, as well as his manuscripts of his articles and monographs. *** This edition is an attempt to collect all the known at present works of A. Margittai – articles, short reports, travel sketches (except for his “Supplements to the flora of Podkarpatska Rus” published earlier) – in one book, making them accessible for Ukrainian scientists. The copies and reprints of A. Margittai’s publications were given by Dr. Myroslav Shevera, Roman Kish, Mgr. Daniel Pifkó, Dr. Andriy Mihaly, Dr. Jiøi Danihelka. The articles are given in the chronological order, with preservation of the author’s spelling; within the texts of some articles amendments were induced only in abbreviations of the generic names of the species which in the author’s variant were signed by the inverted commas. Scanning, reading and correcting of the text, translation of the Hungarian summary, preparing the articles for printing were made by Dr. Eva Andrik. The initiators of the edition express their sincere gratitude to all who took part in preparing and publishing of it: Lecturer of Ferenc Rákoczi II 35

Transcarpathian Hungarian Institute Erzsébet Kohut and Gergely Kohut for reading some Hungarian texts, Lecturer of the Department of Slovak Philology of Uzhgorod National University Dr. Lesya Budnikova and Senior Scientific Worker of the same university Dr. Gennadiy Budnikov for reading Slovak and Czech texts, Eleonora Mikhalyova for translating texts into English, Senior Scientific Worker, Dr. Jaroslavna Szaniszló for scanning of some articles. It is our pleasant duty to thank Curator of Herbarium of Masaryk University Dr. Jiøi Danihelka (Brno, Czechia) for presenting one of the Czech articles, and Lecturer of the Department of Forestry of Uzhhorod National University, Dr. Andriy Mihaly – for presenting copies of some works of the scientist; Lecturer of the Department of Botany of Uzhhorod National University, Dr. Vasyl Sabadosh for reviewing the text of preface and giving helpful advice, and Maya Koshova for editing the text of the preface. The publication of the book was possible due to the support of President of Ferenc Rákoczi II Transcarpathian Hungarian Institute Dr. Ildikó Orosz and „Szülõföld Alap” Fund (Hungary) which we appreciate very highly. We hope that the republication of Antal Margittai’s scientific papers will stimulate further floristic studies in the Carpathian region. E. Andrik, R. Kish Uzhhorod National University M. Shevera M.G. Kholodny Institute of Botany National Academy of Sciences of Ukraine D. Pifkó Hungarian Natural History Museum

36

Ñïèñîê ïðàöü À. Ìàðã³òòàÿ / List of A. Margittai publications 1. Margittai A. Adatok Turócz vármegye flórájához. – Beiträge zur Kenntnis der Flora des Komitates Turócz // Magy. Âot. Lap. – 1910. – 9, ¹ 5–9. – Old. 276–279. 2. Margittai A. Újabb adatok Turócz vármegye flórájához. II. – Neuere Beiträge zur Flora des Turóczer Komitates. II // Magy. Bot. Lap. – 1911. – 10, ¹ 8–10. – Old. 343–344. 3. Margittai A. Adatok Bereg vármegye flórájához. – Beiträge zur flora des Bereger Comitates // Magy. Bot. Lap. – 1911. – 10, ¹ 11–12. – Old. 388–413. 4. Margittai A. Újabb adatok Bereg vármegye flórájához. – Neuere Beiträge zur Flora des Bereger Komitates // Magy. Bot. Lap. – 1913. – 12, ¹ 1–5. – Old. 127–129. 5. Margittai A. Adatok Turócz vármegye flórájához. III. – Beiträge zur Flora des Komitates Turócz. III // Magy. Bot. Lap. – 1913. – 12, ¹ 8–9. – Old. 236–250. 6. Margittai A. Adatok Turócz vármegye flórájához. IV. – Beiträge zur Kenntnis der Flora des Komitates Turócz. IV // Magy. Bot. Lap. – 1914. – 13, ¹ 1–5. – Old. 72–81. 7. Margittai A. Újabb adatok Beregvármegye flórájához. III. – Neuere Beiträge zur Kenntnis der Flora des Bereger Komitates. III // Magy. Bot. Lap. – 1915. – 14, ¹ 1–4. – Old. 8l–82. 8. Margittai A. A Pulsatilla pratensis var. Zichyi Schur új lelõhelye hazánkban. – Über einen neuen Standort der Pulsatilla pratensis var. Zichyi Schur in Ungarn // Magy. Bot. Lap. – 1915. – 14, ¹ 1–4. – Old. 83–84. 9. Margittai A. Turóczmegye és a vele határos megyék vadon termõ rózsái. – Rosae sponte crescentes Comitatus Turóc comitatumque adjecentium // Magy. Bot. Lap. – 1918 (1919). – 17, ¹ 1–12. – Old. 82–95. 10. Ìàðãèòòàé A. Âçíîñû ê ôëîðå Ïîäêàðïàòñêîé Ðóñè // Êâàðòàëüíèê. 4 ñåêöèÿ. – 1923. – Móêà÷åâî: Ïàííîíèÿ. – ×.1. – C. 8–99. 11. Margittai A. Botanická exkurse na Svidovec u Jasiny // Èeské ètení. – 1926. – ¹ 6–8. – S. 91–96. 12. Margittai A. Újabb adatok Turoczvármegye flórájához. – Neuere Beiträge zur Flora des Turóczer Komitates // Magy. Bot. Lap. – 1926 (1927). – 25, ¹ 1–12. – Old. 219–226. 13. Margittai A. Adatok az Északkeleti Felvidék flórájához // Bot. Közl. – 1927. – 24, ¹ 5–6. – Old. 154–164.

37

14. Margittai A. Az Északkeleti Felvidék Elatine-fajai // Magy. Bot. Lap. – 1927 (1928). – 26, ¹ 1–12. – Old. 15–18. 15. Margittai A. Az lris hungarica W. et K. újabb termöhelye. – Neuere Standorte von Iris hungarica W. et K. // Magy. Bot. Lap. –1928 (1929). – 27, ¹ 1–12. – Old. l7–18. 16. Margittai A. Újabb vándornövények Munkácson. – Neuere Adventivpflanzen in der Flora von Munkács // Magy. Bot. Lap. – 1928 (1929). – 27, ¹ 1–12. – Old. 18–19. 17. Margittai A. Szomotor homokjának flórája. – Die Flora des Sandgebietes von Szomotor // Bot. Közl. – 1929. – 26, ¹ 1–4. – Old. 26–32. 18. Margittai A. Királyhelmec és környékének flórája. – Flora von Királyhelmec und umgebung // Ibid. – 1929. – 26, ¹ 5–6. – Old. 88–96. 19. Margittai A. Az Elatine ambigua Wight újabb termõhelyei. – Über neuere standorte d. Elatine ambigua // Magy. Bot. Lap. – 1930. – 29, ¹ 1–12. – Old. 14–15. 20. Margittai A. A havasi gyopár felfedezése a Szvidovecen. – Berichtet über die Entdeckung des Edelweisses auf d. Berg Svidovec // Magy. Bot. Lap. – 1930. – 29, ¹ 1–12. – Old. 18–22. 21. Margittai A. A Draba carinthiaca Hope a Szvidovec csoportban. – Berichtet über die Entdeckung der Draba carinthiaca Hoppe auf d. Dragobratova (Svidovec-Gruppe im Komitate Máramaros) // Magy. Bot. Lap. – 1930. – 29, ¹ 1–12. – Old. 283. 22. Margittai A. Az északkeleti Kárpátok Centaureái. – Centaureae Carpatorum Septemtrionali-Orientalium // Bot. Közl. – 1932. – 29, ¹ 5–6. – Old. 133–138. 23. Margittai A. Az Euphorbia carpatica újabb termöhelye. – Ein neuer Standort der Euphorbia carpathica in den Öst­karpathen // Bot. Közl. – 1932. – 29, ¹ 5–6. – Old. 156. 24. Margittai A. Drobné zprávy o slovenskej kvetene // Sborn. Prirod. Klubu, Košice. – 1932. – 1. – S. 54–55. 25. Margittai A. Additamenta ad Floram Carpatorum Septemtrionaliorientalium // Magy. Bot. Lap. – 1933. – 32, ¹ 1–6. – Old. 95–104. 26. Margittai A. Ladmóc és környékének flórája. – Flora von Ladmóc und Umgebung // Bot. Közl. – 1933. – 30, ¹ 1–4. – Old. 47–57. 27. Margittai A. A Potamogeton alpinus Balb. elõfordulása Máramorosban. – Das Vorkommen des Potamogeton Alpinus Balb. im Máramaroser Gebiet // Bot. Közl. – 1934. – 31, ¹ 3–4. – Old. 158–159.

38

28. Margittai A. A Körösmezei (Jaszinai) Pietrosz-havas flórája. – Die Flora des Körösmezõér (Jasinaer) Pietros // Bot. Közl. – 1935. – 32, ¹ 1–6. – Old. 75–91. 29. Margittai A. Flóra Tarbucky pri V. Kevežde // Sborn. Prirod. Klubu, Košice. – 1935. – 2. – S. 84–90. 30. Margittai A. Kvìtena Podkarpatské Rusi // J. Dostál, Podkarpatska Rus. – Ed. 3. – 1936. – Praha, KÈST. 1936. – S. 249–260. 31. Margittai A. Kvìtena Podkarpatské Rusi // Èasopis Turistù. – 1936. – 48. – S. 144–146. 32. Margittai A. A nagyszõllõsi Feketehegy nevezetes növényei. – Berichtet über die interessantere Pflanzenfunde am Berge Feke­tehegy bei Nagyszõllõs (Nordostkarpathen) // Bot. Közl. – 1937. – 34, ¹ 1–2. – Old. 48–52. 33. Margittai A. Letná kvetena Brezovice nad Torysou a jej okolia // Sborn. Prirod. Klubu, Košice. – 1937. – 3. – S. 98–110. 34. Margittai A. Az Északkeleti-Kárpátok néhány érdekes növénye // Bot. Közl. – 1938. – 35, ¹ 1–2. – Old. 58–63. 35. Margittai A. Megjegyzések a magyar Elatine-fajok ismeretéhez. – Bemerkungen zur Kenntnis der ungarischen Elatine-Arten // Bot. Közl. – 1939. – 36, ¹ 5–6. – Old. 296–307. 36. Ìàðãèòòàé A. Âçíîñû ê ôëîð¾ Ïîäêàðïàòñêîé Ðóñè. – (Ðåïðèíòíå âèäàííÿ). – Âñò. ñòàòòÿ ʳø Ð.ß., Àíäðèê ª.É., Øåâåðà Ì.Â., Äæàõìàí Ð.Â. – Óæãîðîä, Êàðïàòè, 2010. – 100 ñ.

39

ADATOK TURÓCZVÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ29 Margittai Antal 1904. óta tanulmányoztam a Kis-Fátra turóczmegyei részének flóráját. Öt év alatt számtalan botanikai kirándulást végeztem a Kis-Fátra és a megye különbözõ részeibe s ezen idõ alatt vagy 700 fajt gyûjtöttem. Gyûjtésem eredményeit összehasonlítottam Wágner János kartársam “Turocz vármegye edényes növényei” cz. munkájában felsorolt adatokkal s eme összehasonlításból származnak az alább felsorolt adataim, melyek részint az illetõ helyekre nézve, részint pedig az egész megyére nézve újak. Adataim között vannak olyanok is, amelyek az eddigi kétes fajok elõfordulását is megerõsítik. Equisetum telmateia Ehrh. A Szlováni-völgyben, a kénes forrás körül. Új adat. Equisetum variegatum Schleich. Znióváralja mellett, a Studinec patak mentén. Új adat. Potamogeton natans L. Znióváralján a Hastavakban. Új adat. Potamogeton pusillus L. Znióváralja mellett, a Vedzser tóba ömlõ csermelyben. Triglochin palustre L. Tótpróna, Kelemenfalva és Rákó-Pribócz körül. Phalaris arundinacea L. Turóczszentmárton és Znióváralja környékén, árkok mentén. Új adat. Phleum alpinum L. Nemcsak a Kis-Kriván hegycsoportban terem, hanem a Veterna-Hola 1000 m.-nél magasabb helyein is közönséges. Eragrostis poaeoides Beauv. A Jankóvá tetején, Znióváralja mellett. Új adat. Lolium temulentum var. α macrochaeton A. Br. Dubova környékén, lenföldeken. Új adat. Eriophorum vaginatum L. Bohatsch és Wágner a Kis-Kriván hegycsoportról említik, terem azonban a Velka-Lukán és a Mincsolon is, a Veterna-Holában. Carex leporina L. A Mincsol és a Velka-Luka csúcsokon, a VeternaHolában. ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1910. – 9, ¹ 5–9. – Old. 276–279. 29

40

Carex vulgaris Fries. Új termõhelye Valcsa és Rákó-Pribócz. Carex tomentosa L. Gyéren Znióváralján, a Szlováni völgybe vezetõ út mentén és a Gajdeli hágón. Új adat. Carex ornithopoda Willd. A Vriczkói-völgyben árnyékos helyeken. Új adat. Carex pallescens L. Wágner János Budisról említi, nõ a Velka-Luka alatt, Valcsán is. Carex flava L. A Valcsai-völgyben, a Velka-Luka alatt. Carex distans L. Nõ Znióváralja mellett, a Vedzser tónál, Abrahám-falván és a Vriczkói-völgyben. Carex hirta L. A Gagyeri-völgyben, a Blatnicza patak mentén és a Vriczkói-völgyben. Arum maculatum L. Gyéren terem a Jankóvá oldalán, Znióváralja mellett és a Szlováni-völgyben. Juncus conglomeratus L. Turóczszentmárton és Rákó-Pribócz között a vasúti árokban, Szucsány környékén. Új adat. Veratrum Lobelianum Bernh. Znióváralján, a Jankován és Vriczkó mellett, a Klakon. Új adat. Colchicum vernale Hoffm. Znióváralja körüli réteken. Ritka. Új adat. Crocus Heuffelianus Herb. A Velka-Lukán seregesen nõ 1400-1500 m. magasságban s május vége felé virít. Iris pseudacorus L. Turóczszentmárton és Ruttka között a vasúti árokban. Új adat. Orchis militaris L. (lusus albiflorus Asch.) Csak Lezsiacho mellett, az erdõ szélén találtam néhány példányt. Új adat. Orchis morio L. Biztosan elõfordul a megyében és pedig a Valcsa patak és a Szlován patak körüli réteken. Goodyera repens R. Br. Znióváralja mellett, a Jankóvá keleti és északi oldalán gyéren. Polygonum viviparum L. A Kis-Kriván csúcson bõven 1700 m. magasságban. Sagina Linnaei Presl. A Klakon, Vriczkó mellett. Aconitum variegatum L. var. angustilobum Sér. A Várhegyen Znióváralja mellett. 41

Ranunculus flammula L. Nedves réteken Turóczszentmárton és RákóPribócz között. Drosera rotundifolia L. A Kis-Kriván alatti réteken Túrán fölött seregesen terem. Sedum atratum L. A Koncsita nyugati lejtõjén, körülbelül 1600 m. magasságban, egy különálló sziklán tömegesen terem. Új adat. Saxifraga adscendens L. A Kis-Kriván csúcs és a Koncsita közti hegygerinczen szálankint. Ribes alpinum L. A Klak (Vriczkó mellett) északnyugati lejtõjén néhány bokor tenyészik. Trifolium incarnatum L. Szlován és Znióváralja körül. Új adat. Trifolium ochroleucum L. A dubovai erdõ szélén elterülõ réteken gyéren. Új adat. Hedysarum obscurum L. Vitkay a Stochról az Astragalus alpinus L.-et említi, Wágner János azonban elõfordulását kétségesnek tartotta, amennyiben a Stochon nem találta meg. 1909 július 22-én megmásztam a Stochot és az egész Kriván-csoportot, hogy az Astragalus alpinus L. elõfordulását eldöntsem. Azonban nem találtam más, ehhez némileg hasonló pillangós virágú növényt, mint a Hedysarum obscurum L.-t s valószínûnek tartom, hogy Vitkay is tévedett s az õ Astragalus alpinus L.-je szintén Hedysarum obscurum L. Terem a Stochon és a Kis-Kriván csúcs keleti lejtõjén 1500 m. magasságban. Új adat. Onobrychis sativa Lam. Ábrahámfalva, Pribócz és Turóczszentmárton körül. Lathyrus silvester L. A Szlováni-völgyben a kénes forrás körül. Lathyrus sativus L. Znióváralján, Valcsán, Turóczszentmárton s a megye más helyein is elvadultan terem a vetések között. Új adat. Linum extraaxillare Kit. A Koncsita nyugati lejtõjén gyéren. Passerina annua Wickstr. Gyéren Znióváralján a Kálvária alatt. Új adat. Epilobium rosmarinifolium Hänkk. Turóczszentmárton és Rákó-Pribócz között, a vasúti árokban. Új adat. Epilobium trigonum Schrank. A Belli patak mentén, a Kriván-Fátra hegycsoportban. Új adat. Epilobium alpinum L. A Belli patak eredeténél, a Kriván-Fátrában, 1500 m. átlagos magasságban. Új adat. 42

Bupleurum rotundifolium L. Biztosan elõfordul a megyében. Valcsán, Znióváralján és Larán körül, a vetések között nõ. Bupleurum falcatum L. Znióváralján, a Várhegyen és Szlován körül a Vricza partján. Seseli annuum Ehrh. Znióváralján, a Várhegyen és a Hohlersteinon. Scandix pecten veneris L. A znióváraljai állomás körül, vetések között. Új adat. Chaerophyllum bulbosum L. Znióváralján, kertekben, keritések körül. Falcaria rivini Host. AZ egész megyében szétszórtan nõ a vetések mezsgyéin. Tömegesebben Ábrahámfalva, Valcsa és Turócz-vármegye körül. Új adat. Chimaphila umbellata Nutt. Znióváralján, a Horkiban. Monotropa hypopitys L. Znióváralja körül, árnyékos erdõkben gyéren. Sweertia perennis L. A Gagyeri-völgyben, Blatnicza mellett. Convolvulus sepium L. Ruttka és a Sztrecsényi-szoros között, Znióváralján, a Vricza partján. Teucrium montanum L. Fábry a Nagy-Fátrából említi, elõfordul a KisFátrában is, és pedig Znióváralján, a Várhegyen és Vriczkó mellett, a Hohlersteinon. Verbascum nigrum L. Znióváralja körül mindenütt. Scrophularia Ehrharti Stev. Znióváralja mellett, a Vedzser tó környékén terem. Új adat. Veronica scutellata L. Dubova körül nedves, mocsaras réteken. Új adat. Euphrasia salisburgensis Funk. A Hohlersteinon, Vriczkó mellett. Bartschia alpina L. Vitkay a Stochról, Borbás a Tlsztáról, Wágner a KisKriván magasabb csúcsairól említi. Terem a Klakon is, Vriczkó mellett. Adoxa moschatellina L. A Szlováni-völgyben, a kénes forrás körül, a Valcsai-völgy északi hegyei között és Lazánban a Szteklács-féle kertben bõven. Valerianella olitoria (L.) Poll. Wágner a Vedzser tó környékérõl említi. Terem még Znióváralján is, az intézeti és más kertekben. Valerianella Morisonii Spreng. Znióváralja, Ábrahámfalva, Valcsa és Turóczszentmárton körül, a vetések között bõven. Adenostyles Kerneri Simk. Wágner a Nagy-Fátrából említi. Nõ a KisFátrában is a Klakon, Vriczkó mellett. 43

Aster alpinus L. Eddig a Tlsztáról és a Gagyeri-völgybõl említették. A Kis-Kriván hegycsoporton is megtaláltam a Koncsita és a Kis-Kriváncsúcs közti nyergen, 1500 m. átlagos magasságban. Inula conyza DC. Znióváralján, a Vricza partján és a Vedzser-völgyben. Új adat. Inula ensifolia L. Wágner egyedül Tlsztán szedte. Nõ Znióváralján a Studineczen is. Carlina longifolia Reichenb. A Vedzseri-völgyben, Znióváralja mellett. Új adat. Crepis praemorsa Tausch. A Várhegyen és a Jankován, Znióváralja mellett. Ez alkalomból hálás köszönetet mondok Dr. Degen Árpád, Dr. Gáyer Gyula és Wágner János uraknak, akik adataimnak meghatározását és revideálását a legnagyobb készséggel vállalták el.

BEITRÄGE ZUR KENNTNIS DER FLORA DES KOMITATES TURÓCZ Margittai Antal Verf. zählt in diesem Verzeichnisse die Ergebnisse zahlreicher während der Jahre 1904–1909 in die verschiedensten Teile des Komitates insbesondere in dem Turóczer Teil der Kleinen Fátra durchgeführter Excursionen auf. Die einzelnen Standorte sind aus dem ungar. Texte verständlich; bezüglich des von Vitkay für den Berg Stoch angegebenen Astragalus alpinus L. erwähnt der Verf., dass er gelegentlich speziell dem Aufsuchen dieser Art gewidmeter Excursionen sowohl auf dem Stoch, als auch auf dem Ostabhang des Kleinen Krivan von halbwegs ähnlichen Papilionaceen nur Hedysarum obscurum L. gefunden habe, dass es also höchst wahrscheinlich ist, dass Vitkay diese Pflanze für Astr. alpinus gehalten hat.

* * *

44

ÚJABB ADATOK TURÓCZVÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ. II-ik közlemény.30 NEUERE BEITRÄGE ZUR FLORA DES TURÓCZER KOMITATES. II. Mitteilung. Margittai Antal Tekintettel azon körûlményre, hogy a znióváraljaí áll. tanítóképzõ intézet az 1911-ik évben átköltözködik Stubnyafürdõre, a jövõben már kevés vagy talán már egyáltalában nem lesz alkalmam, a Veterna Hola hegycsoportozat flóráját kutatnom, elhatároztam, hogy az 1910-iki évet tisztán Znióváralja és környéke flórájának újbóli átvizsgálására fogom fordítani. Kutatásaimat siker koronázta, amennyiben az alább felsorolt adatokkal bõvítem részint Znióváralja, részint pedig az egész megye flóráját. 1910. év június havában az Atragene alpina L. kedvéért megmásztam a Nagy-Fátra Tlszta nevû csúcsát, ahol szintén sikerült 2 drb., az egész megyére nézve új növényfajt felfedeznem. Adataim a következõk: Carex verna Vill. Znióváralja mellett a Horkiban, a Valcsai-völgyben és a Kálvárián. A. m. u. a.31 C. humilis Leyss. Znióváralján a Horkiban és a Kálvárián. A. m. u. a. C. pallescens L. Znióváralján a Kálvária alatti réteken és a Halastavaknál seregesen. C. flava L. Ugyanott. C. oederi Ehrh. A Halastavaknál Znióváralján. C. vesicaria L. A Kálvária alatti réteken, a Vriczkói völgyben és a Halastavaknál Znióváralja mellett. A. m. u. a. C. acutiformis Ehrh. A Kálvária alatti réteken és a Vriczkói völgyben. A. m. u. a. Salix incubacea L. Wágner János a Vedzseri tó környékérõl említi mint nagy ritkaságot. A Vedzseri tó környékét átkutattam a legalaposabban, de már nem tudtam ott megtalálni. Valószinüleg onnan teljesen kipusztult. Megtaláltam azonban a Halastavaknál és a Kálvária alatti réteken, ahol seregesen nõ. ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1911. – 10, ¹ 80-10. – Old. 343–344. 31 A megyére nézve új adat. – Neu für die Flora des Komitates (çàì³òêà À. Ìàðã³òòàÿ). 30

45

Gypsophila repens L. A Tlsztának az Osztri-felé nézõ s nagyon félre esõ meredek szikláján, ahol seregesen vegetál. A. m.u. a. Erysimum repandum L. Szent-Mária és Laczkó között vetések közt. Prunus padus L. A Gagyeri völgyben Blatnicza mellett, Znióváralján a Vricza partján. Rosa canina L. f. fallens Déségl. Znióváralján a Vricza partján. A. m. u a. Rosa canina L. f. glaucescens Desv. Ugyanott. A. m. u. a. Rosa canina L. f. frondosa H. Br. A Vriczkói völgyben. A. m. u. a. Rosa dumetorum Th. f. urbica Christ. Lazánban a Szteklács-féle ház elõtt egy bokorral. A. m. u. a. Rosa alpina L. f. pubescens Koch. A Sztudineczben Znióváralja mellett. A. m. u. a. Ribes glandulososetosum Koch. A Tlszta oldalán Blatnicza mellett. A. m. u. a. Geranium dissectum L. A Kálvária alatt Znióváralján. A. m. u. a. Linum austriacum L. A znióváraljai vasúti állomásnál. A. m. u. a. Primula austriaca Wettst. (pannonica x acaulis). A Vedzseri tó fölött az erdõ szélén szárral biró és szár nélküli alakjában. A. m. u. a. Succisa pratensis Mnch. Znióváralján a Kálvária alatti nedves réteken. A. m. u. a. Aster amellus L. A Szlován fölötti vágásban, Znióváralja és Ábrahámfalva közti dombokon. Valószinüleg az Erdélybõl hozott juhok hurczolták be. A. m. u. a.

***

ADATOK BEREGVÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ32 BEITRÄGE ZUR FLORA DES BEREGER COMITATES Margittai Antal Mint a munkácsi fõgymnázium tanulója már 1896 óta botanizáltam a megyében és azóta is úgyszólván minden évben meglátogattam szülõföldemet, hogy a megye különbözõ részeit átkutassam florisztikai szempontból. Áz 1910–11. évi vakácziómat ismét Beregben töltöttem s az alább felsorolt

___________________________________________

32 Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1911. – 10, ¹ 11-12. – Old. 388-413.

46

helyeken részint gyûjtögettem, részint összeírtam a czikkembem közölt adatokat. Többször fennjártam a Verchovinán is, de onnan csak azokat az adatokat közlöm, melyeket Thaisz Lajos úr, aki idõközben szintén kutatott a megye felvidéki részén, a “Magyar Botanikai Lapok” X. kötet 38-64. lapjain megjelent czikkében fel nem sorolt. A Szinyák hegységbõl, ahol Thaisz úr nem botanizált, azokat az adatokat nem sorolom fel, melyekrõl Thaisz úr azt mondja, hogy “in parte superiore ubique” megtalálhatók. Az átkutatott területek: 1. Munkács környéke. Ennek a flóráját tudtam legjobban átkutatni, amennyiben, mint a munkácsi gymn. tanulója, több éven keresztül az év különbözõ szakaiban volt alkalmam botanikai kirándulásokat végezni. E terület ritkasága az Utricularia vulgaris. 2. A Szinyák hegycsoport. A vulkánikus eredetû és trachit kõzetbõl álló hegycsoport alig éri el a 800 m. magasságot. Érdekessége a Radiola linoides, melyet a Szinyák patak mentén, már közel Ungmegyéhez, gyûjtöttem. Valószínûleg elõ fog még kerülni a megye más részébõl, sõt talán Ungmegyébõl is, csakhogy eddig kicsinységénél fogva kikerülhette a botanikusok figyelmét. Ritkaságok még: Dianthus deltoides, Jasione montana és Typha shuttleworthii. 3. A síkságnak azon része, mely a Sztára patak, a Latorcza, a Szernyepatak és a Kerepecz patak között terül el. Alluvialis terület, melyet sok helyen 4–5 m. magasságú agyag borít. A nagy terület flórája rendkívül szegénynek mondható, mert az igen termékeny földnek minden talpalattnyi részét mûvelés alá vették, úgy, hogy flórája árkokba, vasúti töltésekre, mocsarakba és még ki nem irtott erdõkbe húzódott. Ritkaságai: Heleocharis acicularis, Heleocharis carniolica, Portulaca oleracea, Salvinia natans és Urtica kioviensis. 4. Beregszász környéke. 5. A Szernye mocsárnak a Verke és a Feketevíz közé esõ része. Ritkaságok: Elatine alsinastrum, Polycnemum arvense. A sík terület ama része, mely a Tisza, a Szernye-csatorna, a BudapestLavocnei vonatrész, Kislónya és Mezõkászony közt terül el. Ritkaság: Cicuta virosa. 7. A megye felvidéki része, kivéve a Borlógyilt. Czikkemben a megyére nézve összesen 408 új adatot sorolok föl. Adataim a következõk: Cystopteris fragilis (L.) Bern. A Víznicze völgyben, Szarvasrét körül. 47

Nephrodium filix mas (L.) Rich. Szarvasréten árnyékos erdõkben. Polystichum Braunii (Spenn.) Braun. Szidorfalva fölött, a Szinyák hegységben. P. lonchitis (L.) Roth. Ugyanott. Asplenium trichomanes L. Szarvasréten, a Szinyák hegycsoportban. A. ruta muraria L. A Várhegy szikláin, Várpalánka mellett. Athyrium filix femina (L.) Roth. A bejárt terület erdeiben mindenütt. Polypodium vulgare L. A városi erdõben, Munkács mellett; a Szinyák hegycsoportban, Frigyesfalva és Szarvasrét körül. Salvinia natans (L.) All. Csongor mellett, az Újdávidháziak legelõjén és a Feketevízben, Gát mellett; a Kaszonyi csatornában; Bátyú és Barkaszó között a vasúti árokban. Equisetum arvense L. A sík területen mindenütt. E. hiemale L. Szarvasrét mellett gyéren; a Vicsa patak mentén, Zányka körül; a Lomoványa völgyben, Szarvasrét, mellett. E. limosum L. Iványi és Klacsány közt, a patak mentén. E. palustre L. Klastromalján, Munkács mellett. Lycopodium selago L. A Szinyák hegycsoportban Szarvasrét és Ilgócz környékén. L. clavatum L. A Szinyák hegycsoportban. Typha latifolia L. A sík terület álló vízeiben mindenütt. T. angustifolia L. A Kerepecz csatornában, Várpalánka mellett; a vasúti árokban, Barkaszó és Bátyú között. T. shuttleworthii Koch et Sond. A Szinyák hegységben, a Cserna patak felsõ folyásánál seregesen. Sparganium ramosum Huds. Újdávidházán, Csongoron, Bereg-Ardon, Barkaszó és Bátyú között: a Szernyemocsár vízeiben; Iványi és Klácsány körül. S. simplex L. Ignécz és Dubróka körül. Potamogeton crispus L. A Kerepecz csatornában, Várpalánka mellet; a Czihornyán, Váralja mellett; Beregszászon a Vérkében és a Feketevízben. P. lucens L. A Kaszonyi csatornában, Harangláb mellett. P. perfoliatus L. Ugyanott. P. natans L. Váralja mellett, a Czihornyában. P. pusillus L. Ugyanott és Újdávidháza körül, álló vízekben. 48

Alisma plantago L. Munkács, Várpalánka, Várkulcsa környékén. Az Alföld területén, álló vízekben mindenütt. Sagittaria sagittaefolia L. A Kerepecz-csatornában, Munkács és Várpalánka között; Iványi és Klacsány között; a Kaszonyi csatornában. Butomus umbellatus L. A sík területen, Csongor mellett; a Fekete­vízben; Bátyú körül, a vasúti árokban; Som környékén. Hydrocharis morsus ranae. A sík területen, Csongoron, az Újdávidháziak legelõjén és Beregszász és Bátyú közt, a vasúti árokban. Stratiotes aloides L. Bátyú és Barkaszó között, a vasúti árokban. Panicum crus galli L. A sík területen több helyen, így Újdávidházán, Várpalánkán, Várkulcsán. P. oryzoides Ard. Újdávidháza és Rákos mellett, a kukoriczásban; Bátyú mellett. Digitaria sanguinalis (L.) Scop. A sík területen közönséges. Setaria glauca (L.) Beauv. A sík területen, a Latorcza két partján közönséges. S. verticillata (L.) Beauv. Csak Várpalánka környékén gyéren. Oryza clandestina A. Br. A Kerepecz-csatornában a Nagyhegy alatt, Munkács mellett; Klacsány körül, a Kaszonyi csatornában Harangláb mellett. Baldingera arundinacea (L.) G. M. Sch. KIácsán körül és a Lovácskán, Munkács mellett. Phleum nodosum L. A sík területen, Újdávidháza mellett. Alopecurus geniculatus L. Újdávidházán, Pósaházán, Csongoron és Nagybereg környékén. Alopecurus pratensis L. A sík területen közönséges. Agrostis vulgaris L. A Szinyák hegycsoport rétjein. Agrostis alba L. Úgy a sík, mint a Szinyák hegycsoport területén közönséges. Calamagrostis lanceolata Roth. A Lovácskán, Munkács mellett. Holcus lanatus L. Várpalánkán a Várhegyen; a Lovácskán, a Pálhegyen és Vereshegyen, Munkács mellett; a Sajgóban; a Szinyák hegységben. Phragmites communis Trin. Várpalánkán. Arrhenatherum elatius (L.) M. et K. A sík területen, Újdávidháza és Csongor mellett. 49

Molinia coerulea (L.) Mnch. A Munkácsot környezõ szõlõhegyek alatti nedves réteken. Eragrostis pilosa (L.) Beauv. Újdávidháza körül, a kukoriczásban; a Vicsavölgyben, a Vócsi-telep mellett. E. minor Host. A Latorcza partján, Újdávidháza mellett. Sieglingia decumbens (L.) Bernh. A Szinyák hegycsoport rétjein szórványosan. Melica nutans L. Ugyanott. M. ciliata L. A Lovácskán, Munkács mellett, a Nagyhegyen, Beregszász mellett. Briza media L. A sík területen közönséges. Cynosurus cristatus L. A Szinyák-hegycsoportban; a sík területen, a Sajgóban. Poa annua L. A sík területen közönséges. P. compressa L. A sík területen, Újdávidháza és Csongor körül. P. nemoralis L. A Sajgóban, Pósaháza mellett. P. pratensis L. A sík területen, Újdávidháza és Várpalánka körül. P. trivialis L. A sík területen közönséges. Glyceria fluitans (L.) R. Br. A sík terület vízenyõs helyein mindenütt. G. aquatica (L.) Wahlb. Újdávidházán. Festuca rubra L. Szarvasréten, a Szinyák-hegycsoportban. F. pratensis Huds. Csongoron az erdõkben. F. gigantea (L.) Vill. Csongor mellett, az Újdávidházai legelõn. Bromus inermis Leyss. A Latorcza-csatorna mentén, Újdávidháza és Nagylucska között. B. sterilis L. A sík területen közönséges. B. mollis L. Újdávidháza és Csongor körül. B. tectorum L. Várpalánka és Újdávidháza körül. Lolium perenne L. A síkon közönséges. L. temulentum L. Újdávidházán, vetések közt. Agropyron caninum Schreb. Munkács és Újdávidházán, a Latorcza partján. A. repens L. A Pikujon; Újdávidháza környékén. Hordeum murinum L. Klastromalján, Munkács mellett; a Várhegyen, Várpalánkán seregesen. Cyperus fuscus L. Várpalánkán, az Akasztóföld rétjén. 50

Cyperus flavescens L. A Szinyák-hegységben, Szidorfalva és Dunkófalva körül. Scirpus compressus Pers. A Szinyák-hegycsoportban, Felsõvíznicze és Szarvasrét közti részen. S. lacustris L. Újdávidháza, Várkulcsa környékén. S. silvaticus L. Újdávidháza, Várpalánka, Ignécze körül s más helyeken is. S. tabernaemontani Gmel. A Feketevízben Gát mellett; a Kaszonyi csatornában; Bátyú és Barkaszó körül. Heleocharis ovata (Roth.) R. Br. A Szinyák-völgyben; árkokban Várkulcsa és Barkaszó között. H. carniolica Koch. Árokban Mezõterebes mellett néhány tõvel. H. acicularis (L.) R. Br. Dubróka körül és Csongoron, az Újdávidházai legelõ melletti csatornában. H. palustris (L.) R. Br. A sík terület mocsaras helyein mindenütt. Carex acuta L. Várpalánkán, a Kerepecz-csatornában. Carex acutiformis Ehrh. A Sajgóban, Pósaháza mellett. C. brizoides L. Mezõterebes és Csongor közti erdõkben; a Szinyákhegységben. C. Davalliana Sm. A Szinyák-hegycsoportban, Szarvasrét és Felsõvíznicze közti réteken. C. digitata L. Szarvasréten, a Szinyák-hegycsoportban; Ilgóczon. C. echinata Murr. Ugyanott. C. flava L. Alsóvízniczén, Felsõvízniczén és Szarvasréten, a Szinyákhegységben. C. hirta L. Várpalánkán, a Kerepecz-csatornában; Szarvasréten. C. paniculata L. Szarvasréten, a Szinyák-hegycsoportban. C. remota L. Ilgócz és Szarvasrét közti erdõkben, a Szinyák-hegységben. C. pseudocyperus L. A sík területen, Bátyú és Barkaszó közt a vasúti árokban. C. riparia Curt. Várpalánkán, a Kerepecz-csatornában. C. silvatica Huds. Szarvasréten. C. vesicaria L. Várpalánkán, a Kerepecz-csatornában; a Cserna patak mentén, Szarvasrét mellett. C. vulpina L. A sík terület mocsaras helyein. C. vulgaris Fr. A sík területen Szentmiklós körül. 51

Lemna minor L. Álló vízekben, Várpalánka és Újdávidháza körül. L. trisulca L. A Feketevízben Gát és Nagybereg között; Újdávidháza mellett álló vízekben. Spirodela polyrrhiza (L.) Schleid. A Feketevízben, Gát mellett. A sík terület álló vízeiben gyakori. Juncus bufonius L. A Kis-Pinye-patak mentén, a Rozgyilán; a Szinyákhegységben. J. conglomeratus L. Ilgóczon és Szidorfalván, a Szinyák-hegységben. J. effusus L. A sík területen, Újdávidháza mellett. J. glaucus Ehrh. Várpalánkán. J. lampocarpus Ehrh. Várpalánkán, a Kerepecz-csatornában. Luzula campestris (L.) DC. A sík területen mindenütt. L. nemorosa var. cuprina Roch. Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. L. maxima DC. Ugyanott. L. pilosa (L.) Willd. A Szinyák-hegycsoport árnyékos erdeiben. Veratrum album L. A Sajgóban, Várkulcsa mellett. V. Lobelianum Bernh. Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. Colchicum autumnale L. A sík területen mindenütt. Anthericum ramosum L. Munkács mellett, a Lovácskán és Pálhegyen, Beregszász mellett, a Nagyhegyen. Gagea arvensis (Pers.) R. et Sch. Munkács mellett, a honvédlövöldében. Gagea pratensis (Pers.) Reichb. Ugyanott. G. lutea (L.) Kern. Várpalánkán kertekben. Allium montanum Schm. Munkács mellett, a Pálhegyen. A. scorodoprasum L. A sík területen és a párkányzó dombokon szórványosan mindenütt. A. ursinum L. A Pikuj havason. Lilium martagon L. A sík területen, a Sajgóban, Pósaháza mellett. Fritillaria meleagris L. A Szernyemocsárban. Scilla bifolia L. Oroszvég és Frigyesfalva közti erdõben (lusus albus ugyanott) Ornithogalum umbellatum L. Munkács és Várpalánka körül, árkokban. Muscari comosum (L.) Mill. A Lovácska alatt elterülõ vetések között, Munkács mellett. Majanthemum bifolium (L.) DC. Erdõkben, a Szinyák-hegycsoportban. 52

Polygonatum officinale All. Munkács körüli dombokon. P. verticillatum (L.) All. A Szinyák-hegységben Szarvasréten. Convallaria majalis L. A Csernekhegyen és Lovácskán, Munkács mellett. Paris quadrifolia L. A Lovácskán, Munkács mellett; a sík területen csak Pósaháza és Várkulcsa közti erdõben. Leucojum vernum L. Frigyesfalván a malomnál seregesen terem. L. aestivum L. Váralján árkokban és nedves réteken szórványosan. Galanthus nivalis L. Klastromalján, Munkács mellett. Crocus Heuffelianus Herbert. Munkács mellett, a honvédlövöldében és a Sajgóban, Pósaháza mellett. C. albiflorus Kit. Munkács mellett, a honvédlövöldében szálanként. Gladiolus imbricatus L. Felsõvíznicze és Szarvasrét közti réteken, a Szinyák patak mentén. Iris pseudacorus L. A Kerepecz-csatornában, Munkács és Várpalánka között; Klacsány és Várkulcsa körül. Orchis latifolia L. A Lovácskán Munkács mellett. O. palustris Jacq. A Lovácska alatti réteken; Pósaháza mellett, a Sajgó szélén. O. maculata L. Nedves réteken, a Szinyák-hegységben. O. militaris L. A Lovácskán. O. morio L. A Vereshegyen, Munkács mellett. O. sambucina L. A Csernekhegyen, Munkács mellett. Platanthera bifolia (L.) Rich. A Sajgóban, Pósaháza mellett. Cephalanthera longifolia (L.) Fritsch. A Lovácskán Munkács mellett. Epipactis latifolia (L.) All. Csongor és Mezõterebes közti erdõkben. E. palustris (L.) Cr. Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. E. rubiginosa Gaud. Beregszikláson. Neottia nidus avis (L.) Rich. Árnyékos erdõkben, a Csernekhegyen és a Sajgóban. Populus alba L. Munkács és Újdávidháza közt, a Latorcza partján. P. tremula L. A síkság erdeiben szálanként. P. pyramidalis (Roz.) Spach. A síkságon, utak mentén és kertekben. Salix alba L. A sík terület vízei mellett mindenütt. S. caprea L. A síkság erdeiben. S. cinerea L. Közönséges. 53

S. fragilis L. Várpalánka körül. S. viminalis L. Újdávidháza és Várpalánka közt a Latorcza partján. S. acuminata Smith. Újdávidházán. S. triandra L. A Latorcza partján szórványosan, Újdávidháza körül. Coryllus avellana L. A síkság erdeiben közönséges. Betula alba L. Az erdõkben szórványosan. Alnus glutinosa (L.) DC. Csongor mellett erdõket alkot. Castanea sativa Mill. Munkácson, a Pálhegyen; Beregszász mellett, a Nagyhegy erdõs részén több példány látszólag vadon nõ. Ulmus campestris L. A sík területen szórványosan. Humulus lupulus L. A sík területen mindenütt. Urtica urens L. Újdávidházán, Várpalánkán kertekben bõven. U. kioviensis Rogow. A Sajgóban nedves, mocsaras helyeken Várkulcsa mellett. Második hazai termõhelye. Viscum album L. A Lovácskán gyümölcsfákon; a sík területen tölgyeken élõsködik. Aristolochia clematitis L. Újdávidháza körül vetésekben, réteken seregesen. Rumex acetosa L. A sík területen mindenütt. R. acetosella L. Várpalánkán a legelõn; Újdávidházán a Latorcza partján. R. conglomeratus Murr. Várpalánkán. R. crispus L. Ugyanott. R. obtusifolius L. A Pálhegyen Munkács mellett. R. sanguineus L. A Sajgóban, Pósaháza mellett. Polygonum aviculare L. A sík területen utak szélén, legelõkön mindenütt közönséges. P. amphibium L. var. ß terrestre. A Latorcza-csatorna mentén, Újdávidháza és N.-Lucska között, vetésekben. P. convolvulus L. A sík területen, vetések között kellemetlen gyom. A Felvidéken csak Alsóvereczkén gyûjtöttem. P. hydropiper L. Újdávidházán kertekben. P. lapathifolium L. A sík területen mindenütt közönséges. P. persicaria L. Újdávidháza és Várpalánka kertjeiben. P. mite Schrk. Várpalánkán, Mezõterebesen s a sík terület más helyein is. 54

Polycnemum arvense L. Beregszász és Beregardó közt, a vasút mentén; tarlókon Beregrákos mellett. Chenopodium bonus Henricus L. A sík területen mindenütt falvak körül. Ch. album L. A sík területen közönséges. Ch. hybridum L. A sík területen, Várpalánkán, Újdávidházán és Gát körül. Ch. polyspermum L. Újdávidháza és Várpalánka körül, vetések közt közönséges. Ch. urbicum L. A sík területen, a Latorcza körüli falvak körül. Amaranthus retroflexus L. Újdávidháza és Várpalánka kertjeiben közönséges. Salsola kali L. Bátyún a vasúti állomáson. Valószínûleg a vonattal hurczolták be s most a homokos pályaudvaron vegetál. Portulaca oleracea L. Újdávidháza körül, a kukoriczásban; Munkács és Várkulcsa között a vasúti töltésen; Bátyú és Barkaszó körül. Agrostemma githago L. A sík területen vetések közt. Viscaria viscosa (Gilib.) Aschers. A Lovácskán, Munkács mellett; a Várhegyen, Várpalánka mellett s több helyen a Szinyák-hegységben. Silene gallica L. Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. S. inflata Sm. A Szinyák-hegységben több helyen; (lusus roseus) Újdávidháza és Várpalánka között. S. italica (L.) Pers. ssp. nemoralis (W. K.) Williams. Lovácskán Munkács mellett. Melandryum album (Mill.) Garcke. A bejárt területen közönséges. M. rubrum (Wgl.) Garcke. A Lovácskán, Csernekhegyen, Munkács mellett; Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. Cucubalus baccifer L. Újdávidházán, Csongoron, Frigyesfalván, Alsóvízniczén és Szarvasréten. Gypsophila muralis L. A sík területen közönséges. Dianthus armeria L. A sík területen közönséges. D. compactus Kit. fl. alb. A Temnatik-havas rétjein. D. saxigenus Schur. A Szinyák-hegységben mindenütt közönséges. D. deltoides L. Frigyesfalva mellett. Saponaria officinalis L. A Latorcza mentén, a sík területen mindenütt. Stellaria holostea L. A Várhegyen, Várpalánka mellett; a Sajgóban, Pósaháza mellett; Csongor körül. 55

S. media L. A bejárt területen közönséges. S. nemorum L. Szintén. S. graminea L. Szintén. S. uliginosa Murr. A Csernapatak mentén, a Szinyákhegységben. Cerastium vulgatum L. Közönséges a sík területen. C. arvense L. Munkács körül. Sagina nodosa (L.) Fenzl. A Tichi-patak tõzeges rétjein, Szarvasrét mellett. S. procumbens L. Várpalánka, Várkulcsa és Újdávidháza legelõin. Malachium aquaticum (L.) Fr. A sík területen Mezõterebes és Rákos környékén. Arenaria serpyllifolia L. A sík területen közönséges. Moehringia trinerva (L.) Clairv. A Szinyák-hegységben mindenütt. M. muscosa L. A Pikuj-havason. Spergula arvensis γ maxima Bönngh. Szarvasréten és Szidorfalván; a Szinyák-hegycsoportban; a sík területen, Ódávidháza és Iványi között a kukoriczásban. Spergularia rubra (L.) Dum. A sík területen Várpalánka, Váralja, Újdávidháza és Csongor legelõin. Scleranthus annuus L. A sík terület legelõin gyakori. Nuphar luteum (L.) Sm. Újdávidháza és Klacsány körül álló vízekben. Ceratophyllum submersum L. Újdávidházán, a Latorczában; Várpalánkán, a Kerepecz-patakban; a Fekete vízben, Gát körül. Caltha palustris L. A bejárt területen közönséges. Helleborus purpurascens W. et K. ssp. Baumgartenii Kov. A Szinyákhegységben, Frigyesfalva körül. Actaea spicata L. Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. Nigella arvensis L. Mezõterebes és Bátyú körül. Isopyrum thalictroides L. Klastromalján, Munkács mellett. Aquilegia vulgaris L. A Várhegyen, Várpalánka mellett. A.vulgaris L. (lusus albus). Ugyanott. Delphinium consolida L. A sík területen vetések közt. Aconitum rigidum Reich. A Pikujhavason. A. skerisorae Gay. A Pikujhavason és Szarvasréten a Szinyákhegységben. A. moldavicum Hacqu. A sík területen, a Sajgóban, Pósaháza mellett. 56

Anemone nemorosa L. A Klastromalján és a honvédlövöldében, Munkács mellett. A. ranunculoides L. A Szinyákhegységben, Frigyesfalva körül. Clematis recta L. Újdávidháza és Munkács között, a Latorcza partján; a Lovácskán, Munkács mellett. C. vitalba L. A Várhegyen, Várpalánka mellett. Ranunculus acer L. A bejárt területen mindenütt. R. aquatilis L. A Czihornyán, Váralja mellett. R. arvensis L. Várpalánka és Munkács közti mezõkön. R. aureus Schleich. Klacsány mellett, az erdõben. R. auricomus L. A Sajgóban, Pósaháza mellett. R. bulbosus L. A Latorcza partján, Újdávidháza és Várpalánka között. R. ficaria L. A sík területen csak Várpalánkán szedtem. R. flammula L. A sík területen közönséges. R. lingua L. Barkaszó és Bátyú közt a vasúti árokban. R. polyanthemus L. A Szinyák-hegységben szórványosan. R. repens L. A sík területen közönséges. R. sardous Cr. var. mediterraneus Griseb. A sík területen Munkácstól délre egészen Mezõterebesig. Thalictrum aquilegifolium L. A Pikujhavason és a vereczkei szorosban. Th. lucidum L. Cserjésekben, réteken, árkok szélén a sík területen Újdávidháza, Rákos és Nagy-Lucska körül; Dunkófalván. Th. galioides Nestl. A legelõk szélein Bátyú mellett. Berberis vulgaris L. Ilgóczon a Szinyákhegységben. Papaver rhoeas L. A Várhegyen, Várpalánka mellett. A sík területen vetések közt. Chelidonium majus L. A sík területen, falvak körül. Corydalis cava Sch. et K. Várpalánkán, a Várhegy alatti kertekben. C. solida (L.) Sm. A Klastromalján, Munkács mellett. Fumaria rostellata Knaf. Beregszász mellett, a Nagyhegyen igen gyéren. Lepidium campestre (L.) R. Br. A sík területen, Várpalánka és Újdávidháza körül. L. draba L. Bátyú és Munkács közt a vasút mentén; Várpalánkán a kertekben kellemetlen gyom. L. perfoliatum L. Volóczon, a vasúti állomáson. L. ruderale L Várpalánka és Újdávidháza körül, kertekben és mezõkön. 57

Thlaspi arvense L. A sík területen. Újdávidháza és Várpalánka körül. Alliaria officinalis Andr. Ugyanott. Sisymbrium Sophia L. Újdávidházán kertekben. S. officinale Scop. Ugyanott a Latorcza partján. Sinapis arvensis L. A bejárt területen mindenütt bõven. S. orientalis Murr. Újdávidházán, vetések között gyéren. Diplotaxis muralis (L.) DC. Újdávidházán a Latorcza partján; Várpalánkán a Várhegyen; Szarvasréten a Szinyák-hegységben. Raphanus raphanistrum L. Várpalánkán, Szarvasréten vetések közt. Barbarea arcuata (Opiz) Reichb. A sík területen, Újdávidháza környékén a kukoriczásokban. B. vulgaris R. Br. A sík területen közönséges. Nasturtium officinale R. Br. Munkács mellett, a Latorcza partján. N. armoracia (L.) F. Schultz. Nagy-Lucska, Újdávidháza hiresek a tormáiról. N. silvestre (L.) R. Br. A sík területen mindenütt. N. austriacum Cr. Újdávidháza, a Latorcza partján. Cardamine silvatica L. Szarvasréten és a Pikujhavason. C. pratensis L. A bejárt területen mindenütt. Dentaria bulbifera L. Munkács körül, erdõkben. Capsella bursa pastoris (L.) Mnch. A területen mindenütt. Draba verna L. Munkács körül. Neslia paniculata (L.) Desv. Munkács és Várpalánka körül, a vetésekben. Arabis arenosa (L.) Scop. Munkács körül. A. glabra (L.) Weinm. A Vereshegyen, Munkács mellett; Ilgóczon, a vágásokban. Erysimum cheiranthoides L. A sík területen, a Latorcza körüli kukoriczásokban. E. pannonicum Cr. Várpalánka körül. Bunias orientalis L. A sík területen, Várpalánka körül. Alyssum calycinum L. Szarvasréten. A. desertorum Stapf. Várpalánkán, a Várhegyen. Reseda lutea L. Újdávidháza és Munkács körül. Drosera rotundifolia L. A Cserna- és Tichi-patak tõzeges helyein, a Szinyák-hegységben. 58

Sedum acre L. Várpalánkán és Beregszász körül. S. boloniense Lois. Ilgóczon, a vágásokban. S. maximum L. Várpalánka mellett, a Várhegyen; a Csernekhegyen, Munkács mellett; a Nagyhegyen, Beregszász mellett. S. carpaticum Reuss. A Temnatik havasnak Zánykafürdõ felé esõ részén. S. glaucum W. et K. f. glanduloso-pubescens Feight. A Vereczkei szoros szikláin, a Latorcza folyó mentén. Sempervivum tectorum L. Házak tetején, Várpalánkán és Váralján. Saxifraga bulbifera L. A Szarkahegyen, Hegyõralja mellett. Ribes grossularia L. Szarvasréten, a Szinyák-hegycsoportban. Aruncus silvester Kostel. Ugyanott. Filipendula ulmaria (L.) Maxim. Ugyanott. F. hexapetala Gilib. A sík területen, Várpalánka és Újdávidháza környékén. Pirus communis L. A bejárt területen szétszórva. P. malus L. Szintén. Sorbus aucuparia L. Szarvasréten. S. aria (L.) Cr. Beregszász, Munkács környékén. Rubus bifrons Vest. A Lovácskán, Munkács mellett; a legelõkön Iványi mellett. R. glandulosus Bell. Várpalánkán, a Várhegyen. R. caesius L. Ugyanott. R. idaeus L. Vágásokban, a Szinyákhegységben. Fragaria vesca L. A bejárt területen közönséges. Potentilla alba L. A Csernekhegyen és Pálhegyen, Munkács mellett. P. anserina L. A sík területen is mindenütt. P. argentea L. A sík területen, Újdávidháza körül réteken. P. aurea L. A Pikuj havason. P. recta L. Klacsány és Iványi fölötti szõlõhegyeken; Újdávidháza körül réteken. P. reptans L. Várpalánka körül. P. silvestris Neck. A Szinyákhegységben és a síkon is mindenütt. Geum urbanum L. A síkságon közönséges. Agrimonia eupatoria L. A síkságon réteken, árkokban mindenütt. Aremonia agrimonoides (L.) Neck. Mezõterebes és Csongor közt az erdõben. A Sajgóban, Pósaháza és Várkulcsa mellett seregesen. 59

Sanguisorba minor Scop. Munkács és Várkulcsa között, a vasúti töltésen. S. officinalis L. A sík terület rétjein közönséges. Prunus spinosa L. A sík területen közönséges. Rosa canina L. f. nitens Desv. Csongor mellett, az Újdávidházaiak legelõjén. R. canina L. f. aciphylla Lind. Újdávidházán a legelõn. R. coriifolia Fr. Csongor mellett, az Újdávidházaiak legelõjén. R. dumetorum Th. f. platyphyllos Desv. A Pálhegyen, Munkács mellett. R. gallica L. Iványi fölött a szõlõhegyeken; a Nagyhegyen Munkács mellett. R. squarrosa Ran. Újdávidházán a legelõn. Genista germanica L. Munkács körüli szõlõhegyeken, Felsõvizniczén, Ilgóczon, a Szinyákhegységben, Beregszász mellett, a Nagyhegyen. G. tinctoria L. A bejárt területen mindenütt. G. pilosa L. Munkács és Hegyõralja körüli dombokon. Cytisus serotinus Kit. Lohó fölött a szõlõhegyeken; a Lovácskán, Csernekhegyen és Pálhegyen Munkács mellett; a Nagyhegyen, Beregszász mellett. C. nigricans L. A Szinyákhegységben. Sarothamnus scoparius (L.) Wimm. A Lovácskán, Munkács mellett; Dunkófalván. Ononis hircina Jacqu. A sík területen közönséges. O. hircina Jacqu. (lusus albus). Újdávidházán. O. spinosa L. Munkács körül, a kaszálókon, de jóval gyérebben az elõbbinél. Anthyllis vulneraria L. A sík területen. Trifolium agrarium L. Újdávidháza körül. T. alpestre L. Szarvasréten, a Szinyákhegy csoportban. T. arvense L. A sík területen, vetések közt. T. aureum Poll. A sík területen mindenütt. T. fragiferum L. Felsövízniczén, Szarvasréten, a Szinyákhegységben, a sík területen; Újdávidházán; Mezõterebesen és Csongoron. T. hybridum L. A sík területen szórványosan. T. medium L. Újdávidházán; Klacsán körül; a Lovácskán Munkács mellett. 60

T. minus Sm. A Szinyák-hegységben, Felsõvíznicze körül; a sík területen: Várpalánka, Bátyú, Som, Harangláb és Kislónya környékén. T. ochroleucum L. Ugyanott és a Szarvasréten a Szinyákhegységben. T. rubens L. A Lovácskán, Csernekhegyen és Pálhegyen, Munkács mellett. Medicago falcata L. A bejárt területen mindenütt. M. sativa L. Szintén. M. varia Med. (falcata x sativa). Újdávidházán, a Latorcza partján. M. lupulina L. Közönséges a bejárt területen. M. Willdenowii Bönngh. Újdávidházán, a temetõben és a Latorcza partján. Dorycnium herbaceum Vill. Újdávidházán, a sík területen mindenütt. Melilotus albus Desv. A sík területen mindenütt. M. officinalis L. Szintén. Lotus corniculatus L. A Szinyákhegységben. L. tenuifolius L. A Pálhegyen és a Csernekhegyen, Munkács mellett; Rákos környékén. Galega officinalis L. A sík területen s az azt környezõ dombokon szórványosan mindenütt. Astragalus cicer L. Újdávidházán. C. glycyphyllos L. A Szinyák-hegységben szórványosan és Munkácsot körülvevõ szõlõhegyeken; a sík területen a Sajgóban, Várkulcsa mellett. Coronilla vaginalis Lam. A Lovácskán, a Pálhegyen, Munkács mellett. C. varia L. A bejárt területen szórványosan. Hippocrepis comosa L. A Pálhegyen Munkács mellett. Vicia cassubica L. Klacsány körül. A sík területen mindenütt. Vicia cracca L. A síkon közönséges. V. hirsuta (L.) Koch. Újdávidháza körül, vetésekben. V. pannonica Cr. Mezõterebes és Gorond körül. V. pisiformis L. A Lovácska tetején, Munkács mellett; a szõlõhegyeken Lohó és Iványi fölött. V. sativa L. A sík területen elvadulva mindenütt. V. segetalis Thuill. A Latorcza partján, Újdávidháza és Várpalánka között. V. sepium L. Újdávidházán, Munkács körül, bokrok közt. V. silvatica L. Klacsány melletti erdõben. 61

V. sordida W. et K. Csak Csongor mellett gyûjtöttem. V. tetrasperma (L.) Mnch. A bejárt területen vetések közt mindenütt. V. villosa Roth. A sík területen, Munkács körül. Lathyrus hirsutus L. Újdávidháza környékén. L. pratensis L. A síkságon mindenütt. L. silvestris L. Újdávidháza körül bokrok közt; a Latorcza partján, Újdávidháza és Várpalánka közt. L. platyphyllos Retz. Ugyanott az elõbbivel keverten. L. tuberosus L. A síkon szórványosan mindenütt. L. vernus (L.) Bernh. A Csernekhegyen, Munkács mellett. Pisum sativum L. Vetések közt, Újdávidházán és Szarvasréten. P. arvense L. Ugyanott. Geranium columbinum L. Várpalánka és Munkács körül. G. palustre L. A Pálhegyen, Munkács mellett. G. phaeum L. Várpalánkán, a Várhegyen. G. pratense L. A Vízniczevölgyben. G. Robertianum L. A sík területen Várpalánka és Munkács körül. G. pusillum L. Várpalánka és Újdávidháza körül. G. sanguineum L. A Pálhegyen, Munkács mellett. G. silvaticum L. A Szinyák-hegységben. Erodium cicutarium (L.) L’Hérit. A sík területen mindenütt. Oxalis acetosella L. Szintén. O. stricta L. Újdávidháza és Mezõterebes körül kaszálókon. Linum catharticum L. A bejárt területen mindenütt. L. gallicum L. Iványi körüli réteken igen gyéren. L. usitatissimum L. Elvadulva vetések között, Szarvasréten. Radiola linoides Gmel. A Szinyákhegységben, Felsõvizniczén a falusi temetõben seregesen terem. Polygala amara L. Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. P. vulgaris L. Közönséges a bejárt területen. P. vulgaris L. f. oxyptera Reichb. Szarvasrét és Felsõvíznicze közt, a réteken. P. major Jacqu. A Lovácskán, Munkács mellett. Euphorbia cyparissias L. A sík terület legelõin nagyon kellemetlen gyom. Euphorbia esula L. Várpalánka és Újdávidháza körül. 62

E. helioscopia L. Várpalánka és Újdávidháza rétjein, szántóin közönséges. E. platyphylla L. Újdávidházán. A bejárt területen szórványosan mindenütt. E. polychroma Kern. A Lovácskán, Munkács mellett. E. villosa W. et K. A Vízniczevölgyben, Felsõvíznicze mellett. Mercurialis perennis L. A Szinyákhegységben, Szarvasrét körül. Callitriche verna L. Álló és csendesen folyó vízekben közönséges; a Pikuj havason c. 1300 m. magasságban is megtaláltam egy forrásban. Evonymus europaea L. Újdávidháza és Várpalánka körül. Impatiens nolitangere L. A Sajgóban, Pósaháza mellett. Rhamnus cathartica L. Bokros helyeken, a sík területen. Rh. frangula L. Várpalánkán, a Várhegyen. Parthenocissus quinquefolia (L.) Planch. Újdávidháza és Várpalánka körül elvadulva. Tilia parvifolia Ehrh. Munkácson. T. platyphylla Scop. Várpalánkán. Malva neglecta Wallr. Újdávidházán kerítések körül. M. pusilla Sm. Várpalánka körül. M. silvestris L. A sík területen Munkács és Várpalánka környékén. Althaea officinalis L. Újdávidházán, az új temetõ körül; Várpalánka és Újdávidháza közt a Latorcza partján; Som körül, a legelõkön. Hypericum hirsutum L. Mezõterebes és Csongor közt, az országút mentén. H. humifusum L. β. Liottardi Vill. Iványi körül, a legelõkön. H. maculatum Cr. A sík területen Barkaszó és Mezõterebes között. H. montanum L. Klacsán melletti erdõben; a Lohó fölötti szõlõkben. H. perforatum L. A bejárt területen közönséges. H. quadrangulum L. A Sajgóban, Pósaháza mellett; Szarvasréten, a Szinyákhegységben. H. acutum Mnch. Csongoron és Várkulcsán az erdõkben; a Lomoványa völgyben, Szarvasrét körül. Elatine alsinastrum L. Beregszász és Ardó között a vasúti árokban. Helianthemum obscurum Pers. Beregszász körül, a Nagyhegyen. Viola canina L. A bejárt területen közönséges. V. hirta L. Munkács körül a mezõkön. 63

V. silvestris L. Szarvasréten. V. saxatilis Schm. Ugyanott. V. persicifolia Roth. Bátyú és Harangláb környékén, nedves réteken. V. odorata L. Várpalánkán, a Várhegyen. V. tricolor L. A bejárt területen mindenütt. Daphne mezereum L. Az erdõkben szórványosan mindenütt. Peplis portula L. Csongoron, az Újdávidházaiak községi erdejében; Bereg-Ardón, a vasúti árokban. Lythrum hyssopifolia L. Újdávidházán; Csongor és Beregszász körül; Várkulcsán és Ódávidházán, az út mentén. L. salicaria L. A sík területen közönséges. L. virgatum L. Várkulcsa, Rákos és Gajdanó nedves rétjein. Epilobium hirsutum L. Buboliska körül, az erdõben. E. palustre L. A Szinyákhegységben mindenütt. E. montanum L. Szarvasréten, a Szinyákhegységben. E. parviflorum Schreb. Várpalánkán. A sík területen mindenütt. E. rosmarinifolium Haenke. Csak Frigyesfalva körül gyûjtöttem. Chamaenerium angustifolium (L.) Scop. A vágásokban, a Szinyákhegységben mindenütt. Oenothera biennis L. Munkácstól délre egészen Nagy-Lucskáig, a Latorcza partján. Circaea lutetiana L. Várpalánkán kertekben, a sík terület erdeiben mindenütt. Myriophyllum verticillatum L. A Kerepeczcsatornában, Várpalánka mellett, a Latorcza folyóban szórványosan. Hedera helix L. Munkácsot környezõ dombokon közönséges. Sanicula europaea L. A sík terület erdeiben, Pósaháza, Várkulcsa, Mezõterebes és Csongor körül. Astrantia major L. Szarvasréten, a Szinyákhegységben. Eryngium campestre L. Ignécze és Beregszász körül. E. planum L. Beregszász mellett, a Nagyhegyen; a Szernye mocsár környékén. Cicuta virosa L. A vasúti árokban, Barkaszó és Bátyú között. Aegopodium podagraria L. A sík területen mindenütt. Carum carvi L. A sík területen, Várpalánkán kertekben; a Szinyákban mindenütt. 64

Pimpinella magna L. A sík területen szórványosan. P. saxifraga L. Szarvasréten, a Szinyákhegységben. Sium latifolium L. A sík területen, Várkulcsa mellett az erdõben; Mezõterebes körül, az országút árkában. Bupleurum longifolium L. Beregszikláson, a Pikuj alatt. B. tenuissimum L. Bátyú, Som, Harangláb és Kislónya közti legelõkön. Oenanthe aquatica (L.) Lam. Újdávidháza, Várkulcsa, Mezõterebes környékén árkokban; a Sajgóban Pósaháza mellett. Oenanthe banatica Heuff. A sík területen; a Kerepecz-csatornában, Várpalánka mellett; Váralja és Pósaháza környékén, nedves réteken és árkokban. Aethusa cynapium L. Kertekben, vetések között a sík területen. Seseli annuum L. A Nagyhegyen, Beregszász mellett. S. glaucum L. A Pálhegyen, Munkács mellett. Silaus selinoides (Jacqu.) Beck. A Nagyhegyen, Beregszász mellett. Angelica silvestris L. A sík terület nedves rétjein; a Pálhegyen Munkács mellett. Anethum graveolens L. Várpalánkán, a Várhegyen elvadulva. Peucedanum cervaria (L.) Cass. A Pálhegyen és Csernekhegyen Munkács mellett; a szõlõhegyeken Lohó fölött. P. oreoselinum (L.) Mnch. A Szinyákhegységben, Felsõvíznicze és Szarvasrét között. P. palustre (L.) Mnch. Mezõterebes, Bátyú és Várkulcsa körül, nedves helyeken. P. carvifolia Vill. A Nagyhegyen, Munkács mellett. Pastinaca sativa L. A sík területen mindenütt. Heracleum sphondylium L. A területen közönséges. Tordylium maximum L. Várpalánkán, a Várhegyen. Laserpitium latifolium L. Munkács körül a szõlõhegyeken. Daucus carota L. A sík területen mindenütt gyakori. Torillis anthriscus (L.) Gmel. A Szinyákhegységben; a síkon is. Anthriscus scandix (Scop.) Beck. A Várhegyen, Várpalánka mellett. A. sylvestris (L.) Hoffm. A területen közönséges. Chaerophyllum aromaticum L. Várpalánkán, Újdávidházán kertekben. Ch. bulbosum L. Újdávidházán, árkok szélén; Várpalánkán, a Várhegyen. 65

Ch. cicutaria Vill. A Szinyákban közönséges. Conium maculatum L. Ódávidházán; Várpalánkán, a Várhegyen. Pleurospermum austriacum Hoffm. A Pikuj havason. Cornus mas L. A Klastrom alján, Munkács mellett. C. sanguinea L. A Munkácsot környezõ dombokon; a sík erdeiben szórványosan. Pirola uniflora L. A Zsarnóban, Munkács mellett. P. rotundifolia L. Szarvasréten, a Szinyákhegységben. Monotropa hypopitys L. Beregszikláson, Felsõ Kisbisztrán a Pikuj-havas alatt; Szarvasréten, a Szinyákhegységben; a sík területen a Sajgóban, Várkulcsa mellett. Primula acaulis L. A honvédlövöldében, Munkács mellett. Soldanella hungarica Simk. A Pikuj havason, a Schönborn havason, a Temnatikon. Hottonia palustris L. Váralján, Várpalánkán árkokban; a Sajgóban, a Veres korcsma környékén; Mezõterebes és Csongor közt az erdõben. Lysimachia nummularia L. A bejárt területen mindenütt. L. punctata L. A sík területen mindenütt. L. vulgaris L. Újdávidházán; a várkulcsai erdõben; Klacsány környékén. Anagallis arvensis L. A sík területen mindenütt közönséges. Fraxinus excelsior L. Várkulcsa mellett erdõt alkot. Ligustrum vulgare L. A szõlõhegyek alján, Lauka és Lohó között. Erythraea centaurium (L.) Pers. A bejárt területen mindenütt. E. pulchella (Sw.) Pr. Újdávidháza, Nagy-Lucska és Mezõterebes környékén, tarlókon. Gentiana asclepiadea L. fl. alb. A Szinyákhegységben réteken, Dubina fölött. Menyanthes trifoliata L. Iványi és Klacsány közt, a patak mentén elterülõ ingoványos réteken. Vinca minor L. Munkács környékén; Várpalánkán kertekben. Cynanchum vincetoxicum (L.) R. Br. A bejárt területen mindenütt. C. laxum Bartl. A Nagyhegyen, Beregszász mellett. Convolvulus arvensis L. A sík területen vetések közt közönséges. Calystegia sepium (L.) R. Br. Várpalánkán és Újdávidházán, a Latorcza partján. 66

Cuscuta europaea L. Felsõkisbisztrán csalánon; Újdávidházán. C. trifolii Bab. A sík területen a hatóság nembánomsága és a nép tudatlansága miatt nagy pusztítást végez a lóherésekben. Cynoglossum officinale L. A Zsarnóban Munkács mellett; a sík területen Bátyú, Bótrágy és Harangláb közti legelõkön. Lappula echinata Gilib. Frigyesfalván; a Nagyhegyen, Beregszász mellett igen gyéren. Asperugo procumbens L. Bátyú és Barkaszó között, a vasúti töltésen. Symphytum officinale L. A sík területen közönséges. S. officinale L. (lusus albus). Munkács és Várpalánka közt a mezõkön. S. tuberosum L. A Vereshegyen, Munkács mellett. Anchusa officinalis L Újdávidháza és Váralja közt, a Latorcza partján. Nonnea pulla DC. Újdávidháza környékén. Pulmonaria mollissima Kern. Klacsány melletti erdõben. P. officinalis L. A Munkácsot környezõ erdõkben közönséges. Myosotis arvensis (L.) Hill. A Nagyhegyen, Beregszász mellett. M. sparsiflora Mikán. Várpalánka, Munkács és Újdávidháza körül. M. silvatica Hoffm. A Szinyák-hegységben. M. stricta L. Munkács és Újdávidháza környékén. M. palustris (L.) Lam. f. scabra Smk. Szarvasréten, a Szinyákhegy csoportban; a Nagyhegy alatt, Munkács mellett. Lithospermum arvense L. Munkács körül, a mezõkön. Cerinthe minor L. Ugyanott. Verbena officinalis L. A sík területen mindenütt. Ajuga genevensis L. A honvédlövöldében, Munkács mellett. Ajuga reptans L. A bejárt területen közönséges. Ajuga reptans L. (lusus albus). A honvédlövöldóben, Munkács mellett. Scutellaria galericulata L. Felsõvizniczén, a Szinyákhegységben; a sík területen, Újdávidháza és Várkulcsa környékén. S. hastifolia L. A sík területen közönséges. Nepeta pannonica L. Rákócziszálláson és Felsõvereczkén, a Latorcza mentén; Volócz mellett. N. cataria L. Újdávidházán, a legelõn. Glechoma hederacea L. A bejárt területen közönséges. Prunella grandiflora (L.) Jacqu. A Nagyhegyen, Beregszász mellett. 67

P. laciniata L. Kajdanó, Frigyesfalva, Felsõvíznicze és Szarvasrét környékén. Melittis melissophyllum L. A Lovácskán, Munkács mellett. Phlomis tuberosa L. Újdávidházán; a Lovácskán, Munkács mellett. Galeopsis angustifolia Ehrh. A Pálhegyen, Munkács mellett; a sík területen szórványosan. G. ladanum L. Az elõbbivel. G. pubescens Bess. Várpalánkán. G. speciosa Mill. Újdávidháza, Várkulcsa és Szarvasrét körül. Lamium album L. A sík területen közönséges. L. amplexicaule L. Szintén. L. luteum (Huds.) Krock. A Klastromalján, Munkács mellett. L. purpureum L. Mindenütt közönséges. Leonurus cardiaca L. A bejárt területen mindenütt. L. marrubiastrum L. Újdávidházán és Várpalánkán, kertekben, kukuriczásokban. Ballota nigra L. Újdávidháza. Stachys alpina L. Szarvasréten és Pikuj havason. S. officinalis (L.) Trev. A bejárt terület rétjein. S. palustris L. Szintén. S. recta L. A Lovácskán, Munkács mellett. Újdávidházán vetések közt. S. silvatica L. A Szinyák-hegységben, Szarvasrét körül; a síkon, Ignécze mellett. Salvia glutinosa L. A Szinyák-hegységben. S. pratensis L. A sík területen Munkács és Várpalánka körül. S. silvestris L. Várpalánkán. S. verticillata L. Várpalánkán; a síkon közönséges. Satureia acinos (L.) Scheele. Várpalánkán, a Várhegyen; Beregszász mellett, a Nagyhegyen. Satureia vulgaris (L.) Fritsch. Újdávidházán, a legelõn. Hyssopus officinalis L. Várpalánkán, a vár falain, bástyáin elvadulva. Origanum vulgare L. Várpalánkán, a Várhegyen; Munkácsot környezõ dombokon. Origanum vulgare L. (lusus albus). Várpalánkán, a Várhegyen. Thymus collinus M. B. Újdávidházán. 68

Th. ovatus Mill. f. subcitratus Schreb. Szarvasréten. Lycopus europaeus L. A bejárt területen közönséges. Mentha arvensis L. Újdávidháza körül tarlókon. M. aquatica L. Ugyanott árkokban; Bátyú és Som között, a vasúti árokban. M. austriaca Jacqu. Újdávidházán, kertekben és a Latorcza partján. M. mollissima Borkh. var. retinervis (Borb.) Újdávidháza mellett. M. longifolia Huds. var. discolor (Opiz.) Ugyanott. M. longifolia Huds. var. virgultorum Déségl. f. cinerula H. Braun Nagylucska körül. M. pulegium L. A sík területen közönséges. Lycium vulgare Dun. Munkácson. Atropa belladonna L. A Szinyákhegység vágásaiban. Scopolia carniolica Jacqu. Klastromalján, Munkács mellett. Hyoscyamus niger L. A sík terület falvai körül és legelõin. Physalis alkekengi L. Várpalánkán, a kertekben és a temetõben. Solanum dulcamara L. A sík területen mindenütt. S. nigrum L. Ugyanott. S. villosum Lam. Várpalánkán, a szõlõ alatti kertekben. Datura stramonium L. Várpalánkán és Újdávidházán, a legelõkön közönséges. Verbascum blattaria L. A sík terület legelõin és rétjein közönséges. V. nigrum L. Újdávidházán, a Latorcza partján; a területen szórványosan mindenütt, de jóval gyérebben, mint az elõbbi. V. phlomoides L. A Csernekhegyen, Munkács mellett. V. phoeniceum L. Várpalánkán, a kertekben; a Pálhegyen, Munkács mellett. V. thapsus L. Várpalánkán, a Várhegyen. V. thapsiforme Schrad. Az Alföldet szegélyezõ dombokon mindenütt. Kickxia elatine (L.) Dum. Újdávidháza, Nagy-Lucska és Mezõterebes körül, tarlókon. Linaria vulgaris Mill. A bejárt területen mindenütt. Linaria vulgaris Mill. (cum peloria). Újdávidházán, a legelõn a tõalak társaságában találtam. Halványabb, szinte fehérnek mondható színe által vonja magára az ember figyelmét. Példányaim között vannak átmeneti alakok is egy- és kétsarkantyús virágokkal ugyanazon példányon. Ezeknek 69

a színe is átmeneti. Egynéhány példányon az oldalsó két sarkantyú kicsiny az eredeti középsõhöz képest. Az egyik példányon öt sarkantyút találtam. A hely, ahol a pelorias Linariát találtam, kövér, de a jószágtól nagyon összetaposott talaj volt. Antirrhinum majus L. Várpalánkán, a vár bástyáin és falain különbözõ színkeverékben elvadulva. A. orontium L. Frigyesfalván; Beregszász mellett, a Nagyhegyen. Mind a két helyen csak szálanként. Chaenorrhinum minus (L.) Lge. Vócsitelepen és Volóczon az állomáson. Scrophularia nodosa L. A bejárt területen szórványosan. S. scopolii Hoppe. Újdávidházán a legelõn. Gratiola officinalis L. A sík területen közönséges. Veronica arvensis L. Várpalánkán és Újdávidházán. V. austriaca L. A Pálhegyen Munkács mellett. V. beccabunga L. A sík terület árkaiban mindenütt. V. chamaedrys L. Szintén. V. elatior Ehrh. A Pálhegyen, Munkács mellett. V. montana L. Csongoron az erdõben. V. officinalis L. A bejárt terület erdeiben. V. orchidea Cr. A Pálhegyen, Munkács mellett; a Nagyhegyen Beregszász mellett. V. spicata L. Munkácson, a szõlõhegyeken; Váralja körül, a Nyirses dûlõben. V. polita Cr. Újdávidházán vetések közt. V. persica Pom. Váralja és Újdávidháza körül. V. scutellata L. Újdávidháza és Csongor körül, árkokban, nedves réteken; Bátyú és Som körül, a legelõkön. V. serpyllifolia L. Újdávidházán; Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. Digitalis ambigua Murr. A sík területen a Sajgóban. Melampyrum arvense L. A sík terület vetéseiben. M. nemorosum L. A Pálhegyen, Munkács mellett. Euphrasia rostkoviana Hayne A bejárt hegyvidéken. Odontites pratensis Wirtg. Újdávidháza és Mezõterebes körül, a tarlókon; Beregszász mellett, a Nagyhegyen. 70

Alectorolophus major (Ehrh.) Reichb. A bejárt területen közönséges. Lathraea squamaria L. A honvédlövöldében, Munkács mellett. Utricularia vulgaris L. Munkácson, a Pálhegy alatti vályogvetõben. Plantago lanceolata L. A bejárt területen közönséges. P. major L. Szintén. P. media L. Szintén. Sherardia arvensis L. Újdávidházán, vetések közt. Asperula cynanchica L. A Klastromalján, Munkács mellett; Szarvasréten, a Szinyákhegységben. A. glauca (L.) Bess. A Pálhegyen, Munkács mellett. A. odorata L. A sík terület erdeiben. Galium aparine L. Újdávidházán, a temetõben. G. cruciata (L.) Scop. A Nyirses dûlõben. Váralja mellett. G. palustre L. Mezöterebesen és Várpalánkán a sík területen. G. schultesii Vest. Klastromalján, Munkács mellett. Sambucus ebulus L. Várpalánkán, a Várhegyen, a Latorcza mentén, mindenütt kellemetlen gyom. S. racemosa L. A Szinyákhegységben, Szarvasrét körül. S. nigra L. A bejárt területen mindenütt. Viburnum lantana L. A Sajgóban, Pósaháza körül. V. opulus L. Munkács körül. Valerianella coronata (L.) DC. Újdávidházán, vetések közt. Ritka. V. olitoria (L.) Poll. A Várhegyen, Várpalánkán. Dipsacus fullonum L. Újdávidházán; Beregszász körül. D. pilosus L. Újdávidházán a temetõben. Succisa pratensis Mnch. A Szinyákhegységben, Szarvasréten és Felsõvízniczén; Beregszentmiklós körül. S. inflexa (Kluck.) Beck. Újdávidháza körül; a Szernye mocsárban; a sík területen árkokban szórványosan mindenütt. Knautia arvensis L. var. polymorpha (Schm.) Szb. f. agrestis (Schm.) Szb. Szarvasréten, a Szinyákhegységben; f. glandulosa Froel. Szarvasréten és Klacsány körül; Szarvasréten, a Szinyákhegységben. K. silvatica Duby var. dipsacifolia (Host.) Godet f. vulgata Kittel. Szarvasréten a Szinyákhegységben; var. pocutica Szb. A Pálhegyen Munkács mellett. 71

Scabiosa ochroleuca L. Várkulcsa mellett, a vasúti töltésen; Ignécze körül. Bryonia alba L. Beregszász mellett, a Nagyhegyen; Várpalánkán és Újdávidházán kerítéseken. Campanula bononiensis L. A Lovácskán, Munkács mellett; a Nagyhegyen, Beregszász mellett. C. cervicaria L. A Lovácskán, Munkács mellett. C. glomerata L. Ugyanott. C. latifolia L. Csongor mellett, az erdõben. C. persicifolia L. A bejárt terület rétjein mindenütt. C. rapunculoides L. A honvédlövöldében, Munkács mellett. C. rotundifolia L. A Pikuj havas legmagasabb csúcsának sziklahasadékaiban. C. patula L. A bejárt terület rétjein mindenütt. C. patula L. (lusus albus). Beregszikláson, a Pikuj alatt. Campanula trachelium L. A sík területen, Csongor mellett. Adenophora infundibuliformis DC. A Nagyhegyen, Munkács mellett. Phyteuma spicatum L. ssp. ochroleucum Döll. var. cordifolium Wallr. A Szinyák-hegységben, Szarvasrét mellett. Ph. orbiculare L. A Szinyák-hegységben. Jasione montana L. Felsõvízniczén, Ilgóczon, a Szinyákhegységben; a síkon lejön egész Várkulcsáig. Eupatorium cannabinum L. A bejárt területen közönséges. Solidago canadensis L. Várpalánka és Újdávidháza közt, a Latorcza partján. S. virga aurea L. A sík területen, a Latorcza mentén. Bellis perennis L. A bejárt terület legelõin mindenütt. Aster linosyris (L.) Bernh. Szerednye környékén, napos hegyoldalakon; a Nagyhegyen, Munkács mellett. Stenactis bellidiflora A. Bt. A síkságon s a hegyekbe nyúló völgyekben közönséges. Erigeron canadensis L. A sík területen, a Latorcza mentén. Trimorpha acris (L.) Vierhapper. A bejárt területen közönséges. Filago arvensis L. A Nagyhegyen, Beregszász mellett, a Pálhegyen és Lovácskán Munkács mellett. 72

F. germanica L. Ilgóczon, a Szinyákhegységben. Antennaria dioica Gärtn. A Lovácskán, Munkács mellett. Gnaphalium silvaticum L. A Pálhegyen, Munkács mellett. G. norvegicum Gtrx. A Pikuj havason. G. uliginosum L. A sík területen mindenütt. Inula britannica L. A Nagyhegyen, Beregszász mellett; a sík területen, Mezõterebes körül. I. ensifolia L. Ugyanott. I. helenium L. A Nagyhegy alatti kaszálókon, Munkács mellett. I. conyza DC. Frigyesfalva és Szentmiklós körül, az erdõ szélén. I. salicina L. Beregszász mellett, a Nagyhegyen; Újdávidházán, a legelõn. Pulicaria vulgaris Gärtn. Újdávidháza, Várpalánka, Nagy-Lucska környékén; Frigyesfalván. Buphthalmum salicifolium L. A sík területen, Újdávidházán. Telekia speciosa (Schreb.) Baumg. A síkon lejön egészen a Nyirses dûlõig,Váralja mellett; Szidorfalva fölött, a Szinyákhegységben. Xanthium spinosum L. Várpalánka és Újdávidháza legelõin kellemetlen gyom. X. strumarium L. Várpalánka és Újdávidháza kertjeiben és réteken. Bidens cernua L. A Szernyemocsárban; a Csernapatak mentén a Szinyák-hegységben; Beregszentmiklós és Frigyesfalva között; Klacsány körül. Bidens tripartita L. Újdávidházán, a Latorcza mentén. Rudbeckia hirta L. Réteken Munkács és Schönborn között, a Kerepeczpatak mentén. Galinsoga parviflora Cavan. Újdávidháza körül, kertekben és szántókon. Anthemis arvensis L. A sík területen közönséges. A. tinctoria L. A Lovácskán, Munkács mellett; Rákos és Ignécze között, az országút mentén. Achillea millefolium L. A sík területen közönséges. Matricaria chamomilla L. Újdávidháza és Várpalánka környékén. M. discoidea DC. Volóczon és Vócsitelepen, az állomáson. M. inodora L. Újdávidházán. 73

Chrysanthemum corymbosum L. A Lovácskán, Munkács mellett. Ch. leucanthemum L. A sík területen mindenütt közönséges. Ch. vulgare L. A Latorcza partján, Várpalánka és Váralja között. Artemisia absynthium L. A sík területen, a Latorcza mentén mindenütt. A. vulgaris L. A bejárt területen mindenütt. A. campestris L. A Klastromalján, Munkács mellett; a Várhegyen, Várpalánka mellett. Tussillago farfara L. A sík területen, Munkács és Újdávidháza közt a Latorcza mentén. Petasites hybridus (L.) G. M. Sch. Ugyanott. Erechthites hieracifolia (L.) Raf. A Pálhegy mögötti vágásban Munkács mellett. Senecio barbareaefolius Krock. Újdávidháza körül, a kukoriczásokban. S. erucifolius L. Újdávidháza és Klacsány környékén. S. nemorensis L. A Sajgóban, Várkulcsa mellett; a Szinyákhegységben. S. fluviatilis Wallr. Mocsaras helyeken a Sajgóban, Mezõterebes elõtt. S. silvaticus L. Ilgóczon és Dunkófalván, a Szinyák-hegységben. S. tenuifolius Jacqu. Dubróka környékén. S. viscosus L. Buboliska környékén, vágásokban, a Szinyák-hegységben. S. vulgaris L. Mindenütt a bejárt területen. Echinops commutatus Juratzka. A sík területen, Újdávidháza mellett. Carlina acaulis L. var. alpina Jacqu. A Szinyák-hegységben, Szarvasrét körül. C. longifolia Reicheb. f. brevibracteata Andrae. Munkács körül, a szõlõhegyeken; Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. C. vulgaris L. Alsóvereczkén, a paplak fölötti hegyen. Arctium lappa L. Újdávidházán és Várpalánkán. A. tomentosum Mill. A sík területen közönséges. Carduus acanthoides L. Szintén. C. acanthoides L. (lusus albus). Várpalánkán, a temetõ körül. C. personata (L.) Jacqu. Újdávidháza és Várpalánka körül. Cirsium arvense (L.) Scop. A sík területen, vetések közt. C. horridum W. et Gr. Szintén. C. canum (L.) M. B. Rákos és Újdávidháza körül. C. palustre (L.) Scop. Szarvasréten, a Szinyákhegységben. 74

Onopordon acanthium L. Újdávidházán; Várpalánkán a temetõ körül. Serratula tinctoria L. A Pálhegyen és Csernekhegyen, Munkács mellett, a Nagyhegyen, Beregszász mellett; a sík területen Mezõterebes, Barkaszó és Bátyú körül. S. tinctoria L. (lusus albus). A Nagyhegyen, Beregszász mellett. Centaurea austriaca Willd. Felsõvizniczén és Szarvasréten. C. erdneri Wagn. (pseudophrygia x austriaca) Szarvasréten, a Szinyákhegységben; a Nagyhegyen, Beregszász mellett: a sík területen, Mezõterebes és Gorond körül. C. extranea Beck. Várpalánka kertjeiben igen gyéren. C. jacea L. Újdávidházán, réteken. C. Kupcsokiana Wagn. (oxylepis x rhenana) Korlát-Helmecz mellett; nagy mennyiségben Szobránczfürdõ környékén, de már Ungmegyében; Ilgóczon, a szõlõhegyek alatt. C. nigrescens Willd. Gát mellett, a Feketevíz mentén. C. pannonica Heuff. Újdávidházán; Ilgóczon és Hegygombáson, a Szinyákhegységben; Váralja mellett, a Latorcza partján. C. similata Hausskn. (pseudophrygia x jacea) Újdávidházán, a Latorcza partján. C. spuria Kern. A Lovácskán és a Pálhegyen, Munkács mellett. C. pseudospinulosa Borb. A Nagyhegyen, Beregszász mellett. C. cyanus L. A sík területen vetések közt. Cichorium intybus L. A sík területen mindenütt. Lapsana communis L. Újdávidházán, kertekben. Crepis biennis L. A sík területen közönséges. C. paludosa (L.) Mnch. A sík területen. Újdávidházán. C. setosa L. Ugyanott. C. virens L. Ugyanott. Picris echioides L. A sík területen közönséges. P. Tatrae Borb. Újdávidháza körül, rétek árkaiban; a Nagyhegyen, Munkács mellett. Hieracium auricula DC. ssp. furcicula f. epilosum W. Várpalánkán, a Nagyhegyen, Beregszász mellett. Hieracium aurantiacum L. ssp. carpaticola NP. Szarvasréten, a Szinyákhegységben. 75

H. bauhini Schult. Beregszászon a Nagyhegyen; Várpalánka környékén. H. leptophyton W. ssp. leptophyton NP. Beregszász körül. H. pilosella L. ssp. brucunense NP. Várpalánkán. H. pratense Tausch. f. brevipilum NP. Várpalánka és Munkács környékén. H. racemosum W. et K. f. subracemosum Zahn. A Csernekhegyen, Munkács mellett. H. umbellatum L. Az Alföldet szegélyezõ dombokon közönséges. Dubróka és Korláthelmecz közti dombokon. H. vulgatum Fr. f. alpestre Uechtr. A Pikuj havason. H. vulgatum Fr. ssp. argillaceum Jord. Klacsány körül, az erdõkben. Hypochaeris maculata L. Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. H. radicata L. Ugyanott. H. radicata L. var. hispida Peterm. Ugyanott; a sík területen Mezõterebes körül. Leontodon autumnalis L. A sík területen mindenütt. L. hispidus L. Szintén. L. danubialis Jacqu. A Lovácskán, Munkács mellett. Lactuca muralis L. A sík terület erdeiben. L. sagittata W. et K. Várkulcsa és Mezõterebes közt az országút mentén; Újdávidházán, a Latorcza partján. L. scariola L. Újdávidháza és Csongor körül. Prenanthes purpurea L. Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. Chondrilla juncea L. Újdávidháza és Várpalánka közt, a Latorcza partján. Sonchus asper (L.) All. Ilgóczon, a Szinyák-hegységben. S. laevis (L.) Will. A sík területen közönséges. S. arvensis L. Szintén. Tragopogon orientalis L. A sík területen közönséges. Végül ezúton is hálás köszönetet kell mondanom Dr. Degen Árpád, Dr. Gáyer Gyula, Kupcsok Samu, Dr. Szabó Zoltán és Wágner János uraknak, kik a legnagyobb készséggel határozták meg, illetve revideálták növényeimet.

***

76

ÚJABB ADATOK BEREGVÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ33 Margittai Antal 1912. é. augusztus hó elején oly czélból utaztam le Bereg-megyébe, hogy annak florisztikai szempontból még át nem kutatott részeit átkutassam és a “Magyar Cyperaceak” részére a Heleocharis carniolica-t és a H. ovatat meggyüjtsem. Különösen nagy reményeket fûztem annak a helynek átkutatásához, amely a Latorcza és a Latorcza-csatorna között fekszik. Ez a hely rendkívül bõvizû, rajta sok a tölgyes s így errõl a helyrõl még igen sok érdekes dolog kerülhet napfényre. Sajnos, tervemet nem valósíthattam meg, mert egész hónapon át folytonosan szakadt az esõ s az egész vidéket elöntötte a víz. A Heleocharisokat is a víz alól kellett kihalásznom. A Heleocharis-ok gyûjtése azonban azt az érdekes eredményt szülte, hogy a Heleocharis carniolica mégsem olyan ritkasága Beregmegyének, mint azt “A Magyar Bot. Lap.” 1911. évfolyam 388 lapon megjelent czikkemben említettem és hogy a Heleocharisok beregmegyei földrajzi elterjedésüket illetõleg pontosabb határokat tudtam megállapítani. A Heleocharis ovata jellemzõ növénye a Szinyák hegységnek. Különösen a Viznicze pataknak Felsõviznicze községtõl feljebb esõ részein s annak mellékpatakocskái mentén mindenütt megtalálható. E völgy némely vízállott árkaiban valósággal elnyomja a többi növényeket és gyepeket alkot. Hû kisérõ társa e vidéken mindenütt a Heleocharis carniolica, noha tetemesebben gyérebb, mint az elõbbi. A sík területen csak két helyen gyûjtöttem. Mezõterebes és Várpalánka körül, de csak egy-egy tõvel. A Viznicze pataktól nyugatra fekvõ hegygerincznek a síkság felé esõ részétõl kezdve az uralmat teljesen a H. carniolica veszi át. Hegyi utak nedves helyein, forrásak körül, frissen ásott árkok oldalain, rétek és legelõk vízállott helyein mindenütt igen seregesen és nagy tömegben lép föl a H. carniolica. A síkon e Heleocharis nyugati, illetve déli elõfordulásának határát az eddigi megfigyeléseim alapján a Munkács-Mezõterebes közti vasút, Mezõterebes és Beregrákos közti mezei út és Beregrákos-Ungvár közti országút mentén állapítom meg. Lehetséges, hogy e határon túl is elõkerül még, de a legszorgosabb kutatásom mellett sem tudtam e határon túl a H. carniolica-t megtalálni. ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1913. – 12, ¹ 1-5. – Old. 127-129. 33

77

E határon túl a H. carniolica-t helyettesíti a H. acicularis. Mocsaras, csendesen folyó sekély vizekben mindenütt megtalálható e piczinyke növény. Legtöbbet láttam Csongor (régen Csotnonya) község melletti erdõben ásott vízlevezetõ csatornában, ahol nagykiterjedésû pázsitokat alkot. Az Urtica kioviensis beregmegyei elõfordulását a fent jelzett czikkemben publikáltam már, de ezt csak pár szóval tettem, t. i. elõfordul a Sajgóban, Várkulcsa mellett. A Sajgó nevû erdõ azonban több km. hosszú és széles is, úgyhogy indokoltnak tartom e ritka növény termõhelyét pontosabban megállapítani, hogy esetleg más kutató is feltalálhassa. A termõhelyhez legkönnyebben Várkulcsa (régen Klucsárka) községtõl juthatunk. A falu mellett halad el a Munkácsról jövõ vasút. E vasút mentén Bátyú felé haladva egy erdészlakhoz ér az ember. Az erdészlak mellett egy erdei szekérút vezet az erdõbe. Eme úton megyünk be az erdõbe s körülbelül 2 km.–nyi járás után egy a Sajgót kelet-nyugati irányban átmetszõ árokhoz jutunk. Ez az árok tulajdonképpen egy természetes 5-6 m. széles mélyedés, melyben az esõvíz gyülemlik össze s a nyár legnagyobb részében száraz. Ároknak csak azért nevezem, mert a nép is annak nevezi. Ettõl az ároktól mar csak 100-150 m.-re kell haladnunk az erdõbe az úton s jobb kéz felé az ember az útról egy kis erdei tisztást, pillant meg. Eme tisztáson keresztül haladva ismét egy, a fentihez hasonló árokba érkezünk. Ez az árok azonban bal felé már nem szeli át az erdei utat. A tisztásról az ember rögtön észreveszi az árokban és sok gyom közt növõ, élénk világos zöld színû, hatalmas és csipkésen nagy fogas levelû csalánt. Az erdõ más nedvesebb helyeit is bejártam, de sehol sem birtam ráakadni e csalánra! A megyére nézve még a következõ új adatokat sorolom fel. Nephrodium thelypteris Sw. Nedves, mocsaras réteken Iványi és K1acsány között. Elymus europaeus L. A Várhegyen, Várpalánka mellett. Heleocharis palustris (L.) R. Br. var. minor Th. Árkokban Új-Dávidháza mellett. Thalictrum lucidum L. ß. peucedanifolium Griseb. Hegyi réteken Szarvasrét mellett, a Szinyákban. Sedum hillebrandii Fenzl. A Nagyhegyen Beregszász mellett. Rubus hirtus W. K. ssp. Guenteri W. et K. A Cserni völgyben Szarvasrét mellett, a Szinyákban. 78

R. plicatus W. et K. var. rosulentus Sud. Ugyanott. R. carpinifolius Wallr. Ugyanott. R. suberectus Anders. A Sajgó szélén, Várkulcsa mellett. R. thyrsoideus W. ssp. candicans Whe. Dombokon, Iványi körül. Potentilla supina L. Vízállott helyeken a legelõn, Várpalánka mellett. Rosa canina L. f. fissidens Borb. A legelõn Újdávidháza mellett. Rosa collina Jacqu. Ugyanott. Linum gallicum L. Gombás és Ilgócz közt a vágás szélén. Euphorbia platyphylla L. f. literata Jacqu. A legelõn Mezõterebes körül. Hypericum humifusum L. var. Liottardi Vill. Tarlókon, vetések közt a Munkács-Beregrákos felé vezetõ országúttól fel a Viznicze völgyig. Epilobium rosmarinifolium Haenke. A Lovacska alján, Munkács mellett. Aethusa cynapium L. f. agrestis Wallr. Kerítések körül, Iványi mellett. Gentiana carpaticola Borb. Hegyi réteken Szarvasrét körül, a Szinyákban. Teucrium scordium L. Nedves réteken, árkok partján Várkulcsa és Iványi körül. Mentha austriaca Jacqu. pr. ß. gnaphaliflora Borb. Vetésekben és réteken Iványi körül. M. austriaca pr. f. Kitaibeliana H. Br. Nedves, árnyékos helyen a Sajgó nevû erdõben, Várkulcsa mellett. M. pulegium L. f. hirtiflora Opiz. Nedves helyen Várpalánka körül. M. mollissima Borkh. pr. ß. leuneura Borb. Iglócz mellett. Limosella aquatica L. Vízállott helyeken a legelön, Várpalánka mellett. Euphrasia stricta Host. Cserjés helyeken Iványi és Orosztelek körül. Campanula macrostachya Kit. A szõlõ alatti füves, bokros helyeken. Iványi fölött. Knautia arvensis (L.) Coult. v. dumetorum (Heuff.) Smk. f. rosea Baumg. Füves, bokros helyen, Iványi körül. Filago germanica L. f. canescens Jord. Iványi mellett. Inula cordata Boiss. Cserjésekben Mezõterebes körül. Erechthites hieracifolia (L.) Raf. A vágásban Ilgócz és Gombos között. Cirsium arvense (L.) Scop. f. incana Vill. A várban, Várpalánkán. Serratula tinctoria L. Hegyi réteken Szarvasrét mellett, a Szinyákban. Picris tatrae Borb. Szórványosan mindenütt a Szinyák hegységben. 79

Végül kötelességemnek tartom a megyére vonatkozó egyik téves adatomat helyre igazítani. A fent jelzett czikkemben a Polycnemum arvenset publikáltam. A meghatározásom tévesnek bizonyult és ezen adatom Polycnemum Heuffelii Láng.-ra javítandó. Szedreimet és rózsáimat Kupcsok Samu úr, a Menthákat pedig Dr. Jávorka S. úr határozta meg. Fogadják ez úton is hálás köszönetemet.

NEUERE BEITRÄGE ZUR FLORA DES BEREGER KOMITATES Margittai Antal Der Artikel enthält Beiträge zur Flora des im Titel genannten Komitates, von welchen die wichtigsten Sedum Hillebrandii bei Beregszász, ferner eine genaue Beschreibung des vom Verf. entdeckten zweiten ungarischen Standortes von Urtica Kioviensis ist. Red.

*** ADATOK TURÓCZVÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ. III. Közlemény34 Margittai Antal 1911 szeptember havában az állami tanítóképzõintézetet Znióváraljáról áthelyezték Stubnyafürdõre s így a Znióváraljától nehezen megközelíthetõ és florisztikai szempontból igen érdekes Nagy-Fátrához közelebb jutottam. Az 1912. évet úgyszólván teljesen arra használtam fel, hogy a Nagy-Fátra flóráját átkutassam. A terület, melyet botanikai szempontból bejártam, a N.-Fátrának az a része, amely a Krizsnán eredõ és Stubnyafürdõ mellett elfolyó Zsarnovicza-patak és a Vág-folyó közé esik. A N.-Fátra eme része úgyszólván tisztán mészkõbõl áll s különösen a Gagyeri völgy környékén a mészsziklák valóságos Eldorádójába juthatunk. Bár igen tekintélyes ama botanikusoknak száma, kik a N.-Fátra eme sziklás részét felkeresték már, ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1913. – 12, ¹ 8-9. – Old. 236-250. 34

80

mégis érdemes ezeket a sziklákat ismételten átkutatni, mert érdekes adatokat és újdonságokat még mindig lehet rajtuk találni. Midõn tehát a N.-Fátra eme részének újbóli átkutatását tûztem ki célomul, fáradságomat siker is koronázta, amennyiben úgy a megye, mint pedig a N.-Fátra flóráját illetõleg újabb adatokkal bõvítem az irodalmat. A N.-Fátra völgyei közül bejártam a Zsarnovicza, a Nedozori, a Raksai és a Gagyeri völgyet, a csúcsai közül a Krizsnát, a Dryenokot, a Tlsztát a Pustalovcsát, a Ploskát, a Csernikament és a Klakot. Florisztikai szempontból mindenesetre érdekesebbek a csúcsok. A fentnevezett összes csúcsok közös érdekességei: a Knautia turocensis, a K. hungarica és a K. pterotoma. Ahol az egyik fellép, ott mindig megtalálható a másik kettõ is. De úgyszólván minden csúcsnak megvan a maga specialitása is, amelyik a többieken elõ nem fordul. A Krizsnán és a Pustalovcsán ilyen érdekesség a Hypochaeris carpatica. Ez utóbbi különben még mindig egy figyelemreméltó s további vizsgálódást igénylõ növény. A Klaknak érdekes növénye a Pedicularis exaltata Bess. f. carpatica Andrae s oldalán a Telekia speciosa, a Csernikamennek a Saussurea discolor és a Sorbus chamaemespilus, a Dryenoknak a Daphne cneorum L. és a Gentiana fatrae, mely utóbbit 40–50 cm. magas, bokrosan elágazó, igen termetes alakjában szedtem. Végül egy izben fentjártam a Kriván-Fátrában is és az arra nézve új adatokat szintén felsorolom cikkemben. Adataim a következõk: Asplenium septentrionale (L.) Hoffm. Az Amonszirt mészszikláin, Stubnyafürdõ mellett. Equisetum variegatum Schleich. A Valcsa-patak mentén, a Valcsai völgyben; a vasúti árokban, Stubnyafürdõ mellett. Lycopodium alpinum L. Füves helyen a Kis-Kriván-csúcs alatt, a turóczi oldalon c. 1650 m. magasságban. Potamogeton crispus L. A Turócz-folyóban, Dubovó mellett. Holcus lanatus L. Füves térségeken a Dubovói erdõben, Stubnyafürdõ mellett. Sieglingia decumbens (L.) Bernh. Füves helyeken a Dubovói erdõben, Stubnyafürdõ mellett; réteken a Suchy oldalán, a Kriván-Fátrában; réten a Lubochnói völgyben, a Nagy-Fátra hegycsoportban. Molinia caerulea (L.) Mnch. Nedves réteken. Stubnyafürdõ mellett. Festuca gigantea (L.) Vill. A Sztrecsényi szorosban. Bromus inermis Leyss. A Sztrecsényi szorosban. 81

Lolium temulentum L. var. macrochaeton A. Br. Len között Cseresnyés fölött. Cuviera europaea (L.) Koel. Árnyékos helyeken, a Sztrecsényi szorosban. Trichophorum oliganthum (C. A. Mey.) Fritsch. (= Heleocharis alpina (Schleich.). Eddig a T. oliganthum-ot csak Szepes- és Liptómegyéból ismerjük. 1912. év június havában sikerült azt Turócz megyében is megtalálnom. A T. oliganthum Turóczmegyében az úgynevezett Nedozori mocsárban terem. A nevezett mocsárhoz legkönnyebben úgy juthatunk, ha a Raksa községen keresztülfolyó patak mentén haladunk a Raksai völgy felé (a nép Cyclamen-völgynek nevezi, a benne seregesen termõ Cyclamen után). Miután Raksa községet elhagytuk, már csak egy fél km. kell gyalogolnunk s már ott vagyunk a Nedozori mocsárnál. A Nedozori mocsár területe egynéhány ha. nagyságú. Az év minden idejében víz borítja a területet; csak itt-ott emelkednek ki apró, tufás dombocskák. Ezeken terem a Trichophorum. Eleocharis pauciflora (Lightf.) Link. A Lubochnói völgyben, közvetlenül a villanyos vasút mentén, egy mocsaras árokban. Heleocharis uniglumis (Lk.) Schult. A Gagyeri völgyben, a fürészmalom elõtt. Carex vulpina L. Árkokban a Dubovói erdõben, Stubnyafürdõ mellett. Carex teretiuscula Good. Tõzeges, ingoványos réteken Raksa és Háj között. Carex canescens L. Nedves réteken a Dubovói erdõben, Stubnyafürdõ mellett; a vasúti árokban Stubnyafürdõn; legelõn a Kis-Krivánon c. 1500 m. magasságban. Carex remota L. A Gagyer-patak mentén a Gagyeri völgy felsõ részében. Carex goodenowii Gay. f. turfosa Fries. Nedves réteken, Stubnyafürdõ mellett. Carex humilis Leyss. Mészsziklákon, füves helyeken a Raksai völgyben; a Háji erdõben; a Dryenokon. Carex ornithopoda Willd. Árnyékos erdõben, Háj mellett. Carex pallescens L. Nedves helyeken, Stubnyafürdõ mellett. Carex secalina Wahlbg. Vizenyõs réteken Raksa és Háj között. Carex brachystachys Schrnk. A Cserni-Kamen mészszikláin, a NagyFátrában. 82

Carex flava L. Nedves réteken, Stubnyafürdõ mellett és a Klak alatt, a Nagy-Fátrában. Carex oederi Ehrh. Stubnyafürdõn, a parkban. Schoenus ferrugineus L. Tõzeges, mocsaras réteken Raksa és Háj községek között, a réten keresztül folyó patakocska jobb partján. Veratrum lobelianum Bernh. A Klak-havason, a Nagy-Fátrában. Allium sibiricum L. Nedves réteken, források körül a Ploskán, a NagyFátrában. Scilla bifolia L. A Stubnya-patak partján, Stubnyafürdõ és Divék között. Muscari comosum (L.) Mill. Vetések között, Mosócz környékén. Orchis maculata L. var. candidissima (Krock.) Max Schulze. Hegyi réten, Dubovó mellett. Orchis morio L. Réteken, Alsóstubnya mellett. Goodyera repens (L.) R. Br. Fenyveserdõben a Gagyeri völgyben levõ fürészmalom körül. Quercus sessiliflora Sm. var. aurea Wierzb. Az Ámonszirten c. 700 m. magasságban, Stubnyafürdõ mellett. Rumex scutatus L. Törmelékes talajon a Suchy-havason, a KrivánFátrában. Rumex obtusifolius L. f. purpureus Poir. A Krizsna alatti réteken. Gypsophilla repens L. A Szokol-sziklán, a Gagyeri völgyben. Cerastium semidecandrum L. Meszes talajon, Háj mellett. Aconitum firmum Reichb. Sziklás, füves helyeken a Suchyn, a KrivánFátrában. Aconitum variegatum L. A Tlszta nyugati oldalán; f. angustifolium Sfr. a Zsarnovicza-völgyben. Ranunculus aureus Schleich. Réteken, a Krizsnán. Ranunculus auricomus L. Réteken a turóczi medenczében Stubnyafürdõtõl délre közönséges. Thalictrum collinum Wallr. A Várhegyen, Znióváralja mellett; a Szokolsziklára vezetõ úton a Gagyeri völgyben; a Tlsztán. Papaver argemone L. Vetések között a vasút mentén, Stubnyafürdõ körül. Rorippa repens Borb. (R. amphibia x R. silvestris). A Béli patak mentén a Kriván-Fátrában. Capsella apetala Koch. Tarlókon, Znióváralja mellett. 83

Erysimum pannonicum Cr. Az E. pannonicum elterjedésének eddig ismert legészakibb határa a Kárpátok völgyeiben a turóczmegyei “Gagyeri völgy” és a znióváraljai Várhegy volt. A Vág mentén eddig csak a Vágréve melletti Manin-szorosig észlelték. 1912-ben megtaláltam a vasúti híd körül Kralován mellett, Liptómegyében és az Árva völgyben, az Árva-folyó partján. Sedum maximum L. Árnyékos mészsziklákon, a Zsarnovicza-völgyben. Sedum atratum L. A Suchy-havason a Suchy és a Kis-Kriván közti gerinczen sziklákon és törmelékeken szórványosan mindenütt vegetál e kis növény. Sorbus chamaemespilus (L.) Cr. A Csernikámenen és a Suchyn a törpefenyõk között és a S. sudetica (Tausch) Nym. társaságában. A Suchyn a kettõnek hybridje is terem c. 1400 m. magasságban. Rubus serpens Whe.35 A Beli patak menten, a Krivan-Fátrában. Rubus hirtus W. K. ssp. Kaltenbachii Mett. Ugyanott. Rubus plicatus W. et N. ssp. opacus Focke. A Dubovói erdõben, Stubnyafürdõ mellett. Rubus idaeus L. var. inermis G. Br. A Gagyeri völgyben. Potentilla thuringiaca Bernh. Réten a Ploskán. Potentilla alba L. Erdõk szélén, Stubnyafürdõ és Dubovó mellett. Potentilla recta L. U. o. Alchemilla arvensis (L.) Scop. Parlagokon és legelõkön, Dubovó mellett. Rosa pendulina L. f. pubescens Koch. A Tlsztán; a Suchyn a KrivánFátrában c. 1400 m. magasságban, f. adenosepala Borb. A Tlsztán. Rosa pimpinellifolia L. f. typica Christ, és f. spinosissima Koch. A Tlsztán. Rosa canina L. f. glaucescens Desv. A Dubovói erdõben; a Kálvária alatt, Znióváralja mellett, f. lutetiana Back. A Tlsztán; Kralován, Cseresnyés környékén; a Jankóvá és a Kálvária alatt, Znióváralja mellett, f. frondosa Braun. Turcsek, Károlyfalva és Cseresnyés környékén, f. montivaga Déségl. Cseresnyés körül, f. oxyodonta Kern. Cseresnyés és Károlyfalva körül, f. senticosa Asch. Kralován mellett, f. fissidens Borb. Cseresnyés, Kralován és Károlyfalva körül; a Jankóvá és Kálvária alatt, Znióváralja mellett, ___________________________________________

35 Rubusaimat és rózsáimat Kupcsok S. úr határozta meg. Fogadja ez úton is hálás köszönetemet.

84

f. Tourangiana Dés. Cseresnyés és Kralován körül, f. lutetiana Beck. verg. ad Tourangiana Znióváralja mellett, f. fallens Dés. Kralován körül; a Jankóvá alatt Znióváralja mellett, f. insignis Grén. Cseresnyés környékén, f. breviceps Jord. A Horkiban Znióváralja mellett, f. spuria Rouy. A Kálvária és Jankóvá alatt, f. nitens Désv. u. o., f. flexibilis Désv. u. o., f. oxyphylla Rip. A Jankóvá alatt, Znióváralja mellett. Rosa incana Kit. Turcsek és Cseresnyés körül. Rosa dumetorum Thuill. A Horkiban, Znióváralja mellett, f. plathyphylla Christ. Cseresnyés környékén, f. ramealis Pug. u. o., f. semiglabra Rip. Kralován mellett, f. solstitialis Bess. Kralován körül; a Jankóvá alatt, Znióváralja mellett, f. obscura Pug. Károlyfalva körül. f. Thuillieri Christ. A Jankóvá alatt, Znióváralja mellett. Rosa glauca Vill. Kralován körül; a Kálvária és a Jankóva alatt Znióváralja mellett. f. complicata Grén. Kralován körül. f. falcata Pug. Cseresnyés környékén. Rosa coriifolia F. f. venosa Christ. Kralován mellett. Rosa tomentosa Sm. f. micans Déségl. Cseresnyés körül. f. subadenophylla Borb. u. o. f. tunoniensis Déségl. A Suchy-völgyben, a Nagy-Fátrában. f. brigantiana Borb. A Kálvárián, Znióváralja mellett. Rosa sepium Thuill. f. inodora Fr. A Jankóvá alatt, Znióváralja mellett. Rosa biserrata f. adscita Dés. A Kálvária alatt, Znióváralja mellett, f. oblonga Dés. et Rip. A Jankóvá alatt, Znióváralja mellett. Rosa subglabra Borb. A Horkiban Znióváralja mellett. Cytisus serotinus Kit. A Cytisus serotinus-t legelõször Kitaibel találta a Nagyhegyen Munkács mellett s ugyancsak õ írta le ezt a fajt. Kitaibel ezenkívül még Mernyiknél, Varannó mellett is gyûjtötte. Simonkai L. “Néhány észrevétel Vinna és Homonna vidékének florája” c. cikkében (Magy. Bot. lap VI. p. 235) felsorolja Vinna várhegyérõl, ahol 1906 augusztus hónapban szedte. Ugyancsak e czikkében a C. serotinus elõfordulásának két végsõ határát Munkács és Varannó környékén állapítja meg s az Északkeleti Kárpátokra vonatkozólag egyik jellemzõ endemikus növényfajnak mondja, mert máshonnan, mint innen, nem ismeretes. Bereg megyének a síkkal érintkezõ dombjait Ungmegyétõl egészen Beregszászig átkutattam. Ezeken a dombokon, különösen a szõllõk fölötti cserjés, füves helyeken mindenütt megtalálható a C. serotinus, némely helyen seregesen is. Legtöbbet láttám a Csernekhegyen Munkács mellett. 85

Az egész hosszú vonalon keresztül azonban mindenütt csak az Alfölddel közvetlenül érintkezõ dombokon marad meg s sehol sem hatol beljebb az Erdõskárpátokba. Minthogy Beregszász mellett a Nagyhegyen is begyûjtöttem a C. serotinus-t azért ennek déli határát Beregszászig kell lejjebb tolnunk. Pax is endemikusnak tartja a Cytisus serotinus-t a Keleti Kárpátokra nézve (Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen II. Band p. 66), nekem azonban sikerült megállapítanom, hogy ez az Cytisus átlépi a kassa-eperjesi vonalat, a mennyiben 1911 év június havában Turóczmegyében is megtaláltam. Hogy a Daphne cneorum-ot Blatnicza környékérõl meggyûjtsem, a Blatniczai völgybõl a Szokol sziklához vezetõ gerincre másztam s a gerincnek, a völgy felé esõ részén kerestem a Daphne-t. A Daphne-t nem sikerült megtalálnom s így ezt illetõleg kirándulásom negativ maradt. A gerincnek a völgy felé esõ szikláin azonban egy Cytisus-t vettem észre, amelynek igen megörültem, mert tudtam, hogy a megyébõl eddig csak a C. nigricans lett publikálva. E Cytisusból több ívre valót gyûjtöttem s a helyszínen nem igen vizsgáltam meg közelebbrõl a begyûjtött anyagot. Otthon azután vizsgálat alá vettem az anyagot, amikor is észrevettem, hogy nem egy, de kétféle Cytisus-t gyûjtöttem. Az egyikrõl csak szélén szõrös termésébõl azonnal láttam, hogy a Cytisus ciliatus Wahlbg., a másikkal azonban nem boldogultam, noha összehasonlítva a munkácsi C. serotinus-sal észrevettem a megegyezést, de nem mertem elhinni, hogy az Erdõskárpátok eme endemikus növényét itt messze nyugaton megtaláljam. A növényt revideálás czéljából Dr. Dégen Á. úrnak (ez úton is hálás köszönetet mondok érte) küldtem, aki értesített, hogy a gyûjtött zanót csakugyan C. serotinus Kit. Érdekessé teszi a leletet az a körülmény is, hogy a klasszikus lelõhelyen mindenütt trachyttalajon s legföljebb 400 m. magasságig terem, Turóczmegyében azonban meszes talajon s kb. 900 m. magasságban fordul elõ. C. ciliatus Wahlbg. Az elõbbi társaságában. Trifolium badium Schreb. Nedves réteken, Turcsek mellett. Astragalus danicus Retz. Füves térségen, Szent-György mellett. Linum flavum L. Raksa és Háj közt fekvõ és a vetések közül kiemelkedõ dombok oldalán seregesen. Gyéren a Tlsztán c. 800 m. magasságban, ahol Hulják J. barátommal gyûjtöttük. Callitriche verna L. Nedves helyeken a Dubovói erdõben Stubnyafürdõ mellett. 86

Hypericum humifusum L. Parlagokon és legelõkön Dubovo mellett az Alchemilla arvensis társaságában. Hypericum quadrangulum x tetrapterum Lasch. A Béli patak mentén a Kriván-Fátrában. Viola lutea Huds. A Krizsna, Pustalovcsa és a Ploska havasok tetején, a Nagy-Fátrában. Daphne cneorum L. Tuzson J. a turóczi D. cneorumot Verloti36 néven különbözteti meg s a “Botanikai Közlemények” 1911. évi 5 – 6 füzet 15. oldalán felsorolt lelõhelyek közt felemlíti Blatniczát és az Osztry-vrch-et, ahol a D. Verloti-t Textoris Bella, blatniczai postamesternõ gyûjtötte. Tuzson J. azonban tévedett, amikor a turóczi Daphne-t β Verloti (Gren. et Godr.) Messn.-nek mondja, amennyiben a turóczi D. csak átmeneti alak a D. cneorum és verloti között, s hazánkban egyáltalában nem is terem a D. Verloti. Ez évben ugyanis sikerült a turóczi Daphne-bõl bõ anyagot gyûjtenem, mely anyagot revideálás céljából beküldtem Dr. Jávorka Sándor urnak aki volt szives az anyagot tüzetesen megvizsgálni s cikkem részére az alább közölt véleményét átengedni, amiért ez úton is hálás köszönetet mondok. Dr. Jávorka Sándor úr véleménye a követkézõ: “A Fátra “Osztri vrch” és “Drjenok” hegyén növõ Daphne cneorum egyes példányai amaz aránylag nyúlánk és keskeny és röviden kihegyezett levelû alakokkal egyeznek meg, melyek a D. cneorum ß. verloti (Gren. et Godr.) Meissn.-hez képeznek átmenetet, de vele nem teljesen azonosak. Gren. et Godr. diagnózisa és a locus classicus-ról való számos példány tanúsága szerint ugyanis a D. verloti-nak a keskeny és rövidesen kihegyezett levélen kívül még aránylag keskenyebb lepelcimpája is van, amit a hazai példányokon nem látni. Viszont azonban a D. verloti locus classicusán is teremnek oly példányok, melyeknek levelei már szélesebbek s hegyükön az apró szálkahegy mellett többé-kevésbe lekerekítettek. Ilyen értelemben szerintem legczélszerübben tárgyalja a D. cneorum alakkörét, igen nagy herbáriumi anyag alapjan, Keissler, Englers Bot. Jahrbücher XXV. (1898) 77–82. oldal. Keissler a tompább, szélesebb levelû D. cneorum mellé Meissner nyomán mint ß.-t állítja a keskenyebb, hegyesebb, keskenyebb levelû és ___________________________________________

Barátaimnak és ismerõseimnek szintén e név alatt kuldtem szét (ïðèì³òêà À. Ìàðã³òòàÿ). 36

87

keskenyebb lepelcimpájú D. verloti Gren. et Godr.-t. A két levélalak közt a D. cneorum elterjedési körében minden képzelhetõ átmenet – és pedig többnyire egymás mellett, mint azt pl. a fátrai példányok is bizonyítják – megtalálható s Keissler szükségtelennek tartotta ezeket az átmeneteket új nevekkel megjelölni. Ilyen legtöbbször egymás mellett növõ átmeneti alakokat Tuzson különböztet meg a Bot. Közl. X. (1911) 150–152. oldalán f. oblonga, f. arbusculoides néven. Ezek a nyúltabb, tompább levelû alakok meglehetõsen egyenértékûek annyira, hogy pl. a Nemzeti Múzeum herbáriumában egyes D. cneorum, f. oblonga-, f. arbusculoides-, f. dilatata-, f. Verloti-nak determinált példányok közt különbséget találni nem lehet. A Grenier et Gödrön és Keissler értelmében vett D. cneorum ß. verloti, mint elõbb említettem, nem terem az országban, mert az annak determinált példányokon a lepelczimpák szélesebbek a D. Verloti-énál s így, ha elfogadjuk azt, hogy a D. cneorum sokszor ugyanazon a tövön fellépõ alaksorozatának minden tagját meg kell nevezni, a Tuzson által az ország különbözõ pontjáról (Somogy-, Szatmár-, Turócz-, Szepes-, Csikmegye) verloti néven közölt alaknak még mindig nincs neve. Megjegyzem még, hogy a Pyreneusokból közölt f. pyrenaica Tuzson leírásának megfelelõ alakok nálunk is találhatók. A f. pyrenaica-ról még eldöntendõ, hogy mily viszonyban áll a D. cneorum var. cantabrica Sen. et Pau.-val is. A D. cneorum turóczi elõfordulására vonatkozólag még a következõket jegyzem meg. Wágner J. 1891-ben járt utoljára a megyében s amint “Turócz vármegye edényes növenyei” cz. munkájának 8. oldalán mondja, a vármegyében nem tudta megtalálni. Levélbeli értesítés alapján megtudtam Textoris Bella kisasszonytól, hogy a D. cneorum-t 1890-ben gyûjtötte a Szokol-sziklához vezetõ gerinczen, Blatnicza mellett, de azóta már kétszer kereste fel a lelõhelyet, de nem tud a D. cneorum-ra ráakadni. 1905-ben május vége felé az intézetünk növendékei közül néhányan kirándulás alkalmából szintén szedték a D. cneorum-t a Gagyeri-völgyben s körülbelül meg is jelölték nekem a szedés helyét, de bár többször bejártam a Gagyeri-völgy északi hegyoldalait, május végén és június elején, sehol sem sikerült ráakadnom a D. cneorum-ra. Valószínûleg az 1905-ben ott járt növendékeim teljesen lekopasztották s ezzel ki is pusztult arról a helyrõl. 1900-ban Textoris kisasszony az Osztry-vrh-on újból rábukkant egy 45–50 cm. magas, öreg, viharedzett bokorra, de míg a gyûjtött anyagot elhelyezte, az õt 88

kisérõ kis leányka teljesen lekopasztotta, ami megadta a bokornak a kegyelemdöfést, mert a bokor teljesen elpusztult. Azonban nem veszett ki a megye területérõl, mert 1912-ben véletlenül újabb termõhelyére akadtam. 1911 szeptember havában Zniováraljáról átköltözködött intézetünk Stubnyafürdõre. A vidék rám nézve új és ismeretlen volt s hogy a környéket némileg megismerjem, 1912 március vége felé megmásztam a Stubnyafürdõhöz közel fekvõ s 1260 m. magas Dryenokot. A tetejének délre esõ oldaláról akkor már eltûnt a hó. A tetõre érve egy zöldelõ bokrocskát pillantottam meg s a legnagyobb meglepetésemre és örömömre megismertem a D. cneorum-t. Ugyanakkor a tetõn még három bokorra akadtam. A hegy oldalait nem birtam még akkor átkutatni, mivel hó borította õket. Június 6-án indultam el a Dryenokra, hogy a D. cneorum-t begyûjtsem. Javában virított s a Dryenok tetejét és a keletre nézõ oldalát valósággal rózsaszínû köntösbe öltöztette, s kellemes illatával betöltötte az egész környéket. Epilobium trigonum Schrank. A Klak alatt a Nagy-Fátrában. Epilobium palustre L. f. Schmidtianum Koch. Patak partján, Dubovó mellett. Epilobium dodonaei Vill. A vasút mentén, Kralován mellett. Laserpitium archangelica Wulf. A Dryenokon; a Suchyn, a KrivánFátrában. Monotropa multiflora (Scop.) Fritsch. f. pauciflora m. Inflorescentia 1–3 flora. Hab. in pinetis umbrosis in valle Gagyer ad pagum Blatnicza. Primula digenea Kern. (acaulis x elatior). A Vedzseri-völgyben gyûjtöttem néhány tõvel. Az egyik tövön az acaulis és elatior formák voltak együtt. Primula austriaca Wetsst. Réteken, Cseresnyés fölött. Gentiana verna L. A Dryenok és Klak tetején a Nagy-Fátrában. Symphytum officinale L. (fl. alb.). Stubnyafürdõ mellett. Lycopsis arvensis L. Igen gyéren vetések között, Stubnyafürdõ mellett és Dubovó körül. Pulmonaria officinalis L. (fl. alb.). A Vriczkói- és Szlováni-völgyben. Brunella vulgaris L. (fl. alb.). Füves helyeken Dubovó körül. Lamium purpureum L. (fl. alb.). A temetõ körül, Znióváralja mellett. Lamium amplexicaule L. (fl. alb.). Szántókon, Divék körül. Salvia pratensis L. (fl. ros.). Füves térségen, Károlyfalva körül. 89

Verbascum austriacum Schott. Sziklákon a Zsarnovicza-völgyben. Linaria vulgaris Mill. cum peloria. Egynéhány darabot gyûjtöttem vetések szélén a Dubovó fölötti erdõben. Succisa pratensis Mnch. Nedves, vizenyõs réteken Stubnyafürdõ mellett. Knautia arvensis (L.) Coult. var. polymorpha (Schm.) Szb. f. glandulosa Froel. Znióváralja mellett, a Kálvária alatt elterülõ réteken. A Suchyn, a Kriván-Fátrában egy igen halványlila színû alakja nõ, melyen erõsen meglátszik a K. Kitaibelii hatása. Knautia arvensis (L.) Coult. var. Kitaibelii (Schult.) Szb. f. lanceolata (Holuby.) Szb. A Vriczkói-völgyben és a Horniban, Znióváralja mellett, f. Kossuthii (Pant.) Borb. A Lubochnói-völgyben, a Tlsztán, a Klakon a Nagy-Fátrában; a Vriczkói-völgyben, Znióváralja mellett. Knautia silvatica Duby. var. dipsacifolia Godet. f. vulgata Kittel. Cserjés helyeken Dubovó mellett f. praesignis Beck. A Krizsnán, a Csernikamenen a Nagy-Fátrában, f. semicalva Borb. A Zsarnovicza-völgyben, Stubnyafürdõ mellett. Knautia turocensis Borb. A Nagy-Fátra magasabb, meszes talajú hegyeinek jellegzetes növénye. Megtaláltam a Krizsnán, a Csernikamenen, a Ploskán és a Pustalovca havasokon. Ugyanezeken a helyeken elõfordul az elõbbi társaságában a K. hungarica Borb. és a K. pterotoma Borb. Campanula cervicaria L. Cserjésekben szálanként a Dubovói erdõben, Dubovó mellett. Campanula trachelium L. (fl. alb.). A Tlszta nyugati oldalán. Adenostyles Kerneri Simk. A Suchyn, a Kriván-Fátrában. Filago germanica L. Parlagokon Dubovó mellett. Filago minima Fries. U. o. Telekia speciosa (Schreb.) Baumg. Az “Eperjes-Kassai” törésvonal növényföldrajzi szempontból éles határt von a Nyugati- és Keleti-Kárpátok közt.37 A Telekia speciosa eddig a KeletiKárpátoknak endemikus és jellemzõ növénye volt, noha Pax: fentjelzett mûvének 186-ik oldalán maga is vallja, hogy ezt a vonalat kissé átlépi a Telekia. Valószínûleg a szepesmegyei elõfordulását érti alatta. ___________________________________________ 37

90

Dr. F. Pax «Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpaten». I. Band. 65. old.

A rendelkezésemre álló irodalmi adatok, Nyárádi E. Gyula, Dr. Jávorka Sándor urak felvilágosító útbaigazítása s végül saját tapasztalataim alapján azonban kimutathatjuk, hogy a Telekia lényegesen átlépi nyugat felé a Paxféle vonalat s elõfordulásának legnyugatibb határa a Nagy-Fátrában állapítható még. Beregmegyébõl legelõször Kitaibel említi, majd Thaisz L. (Magy. Bot. Lap. X. köt. 38–64.). Beregben még seregesen terem a Vicsa-völgyben Szolyva-Hársfalva és Volócz között, ahol a vasút mentén a hegyek oldalait valóságos sárga köntösbe öltözteti. A sík területen lejön Hegyõraljáig (régen Podhering) és egy tövet láttam a Nyirses dûlõben Pósaháza mellett is. A Vicsa-völgytõl északra fekvõ völgyekben mindinkább ritkább lesz, de azért szórványosan még mindig meg lehet találni. Magam a Szinyákhegységben Szidorfalva mellett szedtem, közvetlenül Ungmegye határán. Ung megyébõl Kitaibel közli Hluboka és Szerednye mellõl (Additamenta 74. old.). Mind a két hely a Szinatora-Polyána hegyszakasznak az Alfölddel érintkezõ dombjai közt fekszik. Zemplén megyében Zámutó mellett Hazslinszky szedte (Északmagyarország vir. 246. old.). Ezek mind megbizható adatok, de egyszersmind a Pax-féle elmélet szerint a Telekia legnyugatibb elõõrsei. Sagorski és Schneider azonban Szepes megyébõl is közlik a Telekia elõfordulását (Pl. d. Centralkarpaten I. p. 184), amely adatot valószínûleg Scherffel Aurél felkai gyógyszerésztõl vették át (Magyarország KárpátEgyesület évkönyvének VI. köt. pag. 262.), aki a Telekia-t valóban Béla és Busóc között gyûjtötte 1872-ben augusztus 18-án; az eredeti példányt a Felkai Tátra Múzeum õrzi. Hogy megtudjam, vajon a Telekia ezen a helyen, vagy Szepesmegye más helyén meg van-e még, levelet intéztem Szepesmegye egyik kiváló ismerõjéhez, Nyárády E. Gyula úrhoz, aki levélben a következõkrõl értesített: “Én augusztus elején (egy pár év elõtt) felkerestem a lelõhelyet és alapos keresésem dacára nyomát sem találtam a Telekia-nak, pedig ott az órográphiai helyzet oly egyszerû, hogy lehetetlen meg nem találni. Béla és Busóc községek 3-5 km.-re feküsznek egymástól (Késmárk közelében) s e távolság közepe táján metszi az utat a Tiefenseifen Graben nevû vízerecske, melynek mentén, az út jobb és balfelén is, sok fûzbokor van. Másutt az út mentén csak szántók vannak, csupasz a hely s így ott sehol 91

sem teremhet. A Tiefenseifen Graben-ben azonban hiába tettem tûvé mindent, nem találtam meg”. E szerint tehát errõl a helyrõl a Telekia kipusztult s igy a Telekia eme szepesmegyei adatát törölni kell az irodalomból. Ha azonban Béla és Busóc között más füzes nincs, mint a községektõl e másfél km.-nyire fekvõ Tiefenseifen Gr. füzese-, úgy Scherffel csak ezen a helyen szedhette. Ez a távolság már olyan tekintélyes, hogy megokadatoltnak tartom azt a nézetet, hogy e helyen vadon termett a Telekia. Sõt hiszem, hogy Szepesmegye más helyérõl is elõ fog kerülni, s csak ritkasága s – amint Liptó megyében tapasztaltam – elszigeteltsége miatt kerülte ki a botanikusok figyelmét. Liptómegyébõl legelõször Borbás említi a Telekia-t. (A Tátra­hegység nemzeti és növényzeti alapon. A budapesti V. ker. állami fõreál isk. 1897/ 98. évi értesítõje 21. old.) Fenyõházáról; a Veterna-Hola-ról írott cikkében (Földrajzi Közlemények 1900 évi kötet 269. old.) általánosságban említi Liptó és Nyitramegyébõl. Hogy vajon Nyitramegyében õ vagy más szedte-e, azt a rendelkezésemre álló irodalmi adatokból nem tudtam megállapítani s herbáriumában most még nem lehet utána nézni. Borbás herbáriumának rendezése után, esetleg még nyugatabbra, Nyitrában kell majd megállapítani a Telekia elõfordulásának legnyugatibb határát. Borbás azonban nem állítja biztosan, hogy a Telekia Fenyõházán vadon terem, amennyiben a Balaton Edényes növényzete címû munkájának 225. old. azt mondja: “Hazánk délkeleti hegyes-völgyes tájainak szép Telekia-ja, ma már – talán inkább szél útján – a Kárpátok nyugati völgyeibe (Fenyõháza, Nyitramegyébe) is megfészkelõdött”. Borbásnak tehát az a véleménye, hogy a Telekia a szél útján került a Nagy-Fátrába. Ugyancsak Fenyõháza mellett a Lubochnai-völgyben szedte (Pax: Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpaten II. Band p. 152.) Pax is. Pax az idézett munkájában annak a sejtésének ad kifejezést, hogy a Telekia-t a Lubochnai-völgybe az esetleg a Vág-völgyében letelepedett erdélyi románok hurcolták volna be, amikor valamikor régesrégen a Kárpátok mentén Morvaországig vándoroltak. Ezen állítását azzal bizonyítja, hogy a tót és román nyelvben az állattenyésztésre vonatkozó, egyes helységek és hegységek megnevezésére használt szavak közösek és õseredetüket a román nyelvben kell keresnünk. A második érvelõ bizonyítéka pedig az, hogy Dr. G. Weigand, a román nép kiváló ismerõje Rózsahegy környékén a parasztok között román typusokat látott volna. Pax92

nak mind a két bizonyítéka jóhiszemû tévedésen alapszik. Tudtommal románok észak-felé csak Mármarosmegyében laknak. Beregben – pedig annak minden részét ismerem – románokat már sehol sem láttam. A többi északi és nyugati megyében a lakosság zömét már a ruthén, majd a tót nép alkotja. Liptóban sem a hagyományokból, sem pedig a történeti feljegyzésekbõl meg nem állapítható, hogy e helyen valaha románok telepedtek volna le. Pax ezeket a szavakat tartja õseredetû román szavaknak: Magura, Grunj (rum. grúiú), Djel (rum. Deal), Mincol (rum. Mencel = Muncel). Ezek a szavak épenséggel nem román eredetûek, hanem typikus õs-szláv szavak. Magura = erdõs hegy, grunj = erdei rét, Djel = választóhegy = határ-hegy és származik ebbõl az igébõl delit (olv. djelity) = szétválasztani. Ezekkel a szavakkal legföljebb azt lehet bizonyítani, hogy a román nyelvben sok eredeti szláv szó van, de semmi esetre nem bizonyítja azt, hogy a Vág völgyében románok telepedtek volna le. Ami pedig Dr. G. Weigand állítását illeti, hogy Rózsahegy körül román typusokat látott, az hihetõ is, mert a felvidéken pld. Turóczmegyében is többször láthatni román typusokat, csakhogy azok nem letelepült lakói vidékünknek, hanem Mármaros megyébõl a nyári famunka elvégzésére felfogadott famunkások. Ha tehát Weigand román typusokat látott, úgy azok valószínûleg ezek a mármarosi famunkások voltak. De alig valószínû, hogy ezek a famunkások hurcolták volna be a Lubochnai-völgybe a Telekia-t, mert rendesen május hónap végén érkeznek meg vidékünkre. Azonban Pax sem tartja a lubochnói Telekia-ra vonatkozó állításait abszolut értékûeknek, ami kitûnik fent idézett munkájának II. köt. 33. lapján írt következõ mondatából: “Ob Telekia speciosa im Lubochnatale bei Fenyõháza wirklich ursprünglich wild wächst, wie es jetzt fast den Anschein hat, wird später noch zu erörtern sein.” Hogy a kérdést eldöntsük, 1912 július hó folyamán Hulják János barátommal együtt a Lubochnai-völgyön keresztül a Klakot másztuk meg. Fenyõházától kb. 2 -3 km.-nyi távolságban akadtunk rá legelõször a Telekiara, s a völgyben a Lubochna-patak jobb partján elterülõ hegyoldalon még két helyen is rábukkantunk. A völgyben növõ Telekia-k, ha eredetileg nem vadon teremnek, csak a teleprõl szökhettek ki. De ha tekintetbe vesszük a teleptõl való nagy távolságot, úgy ez a vélemény alig állja meg a helyét. De egészen biztosnak vehetjük, hogy a Telekia nem termett a völgyben abban az idõben, amikor Wahlenberg (1813.) a Lubochnói-völgyön keresztül a 93

Klakra ment, és lehetetlenségnek tartom, hogy oly élesszemû botanikus, mint Wahlenberg, ezt a feltûnõ, szép növényt észre nem vette volna. A völgyön fölfelé haladva, körülbelül 12 km.-re Fenyõházától a Klak patakocska ömlik a Lubochnói patakba. A Klak-patakocska a Nagy-Fátra Klak nevû csúcsa alatt ered. Eme patakocska mentén haladtunk fel a Klakra. A patak mentén körülbelül másfél km.-nyire egy kis erdei tisztásra érkeztünk s a legnagyobb meglepetésünkre a füves térségen, bokrok között nagy tömegben megtaláltuk a Telekia-t. A helyzet oly természetes, hogy nincs ok kételkedni abban, hogy itt a Telekia õseredetü s az ide­hurcolására gondolni sem lehet. A teleprõl ide ki nem szökhetett, mert a katonai térképrõl megállapítottam, hogy ez a hely a teleptõl 13.59 km.-nyire fekszik mélyen bent az erdõben. Az is igen valószínû, hogy a környéken lakó nép tisztán kedvtelésbõl oda ki nem ültette. Igaz ugyan, hogy a felvidékünkre Erdélybõl többször szállítanak fel juhnyájakat, de a Klak egész területén soha sem voltak legelõk, hanem minden famentes része rét, s így az állatok sem hurcolhatták ide. Biztos, hogy a mármarosi famunkások révén sem került ide, mert a Klak oldalán vágások nincsenek. Végül még az a kérdés merülhet fel, hogy miért nem gyûjtötte a Klak alatt Wahlenberg és Wágner János? Wágner J. barátom értesített levélben, hogy a Klakra a turóczi oldalról ment fel, s a Klak-patak mentén és a Lubochnai-völgyben nem járt soha s így nem is gyûjthette a Telekia-t. Igen valószínûnek tartom, hogy Wahlenberg sem ment fel a Klakra a Klak-patak mentén. Ugyanis Wahlenberg elõtt a vidék ismeretlen lévén, kalauzzal mehetett fel a Klakra. A kalauz pedig ismerte a Klakra vezetõ utakat, s így valószínûnek tartom, hogy nem a legfárasztóbb úton vezette fel a Klakra. Ez az út pedig, amelyen mi mentünk fel, igen fárasztó, különösen az utolsó szakasza, amelyen úgyszólván négykézláb kell az embernek felkapaszkodnia. Ez a felfedezésünk most már némi útbaigazítást nyújt arra nézve is, hogy honnan került a Telekia a Lubochnai-völgybe? Véleményem szerint a Nagy-Fátrában a Telekia eredeti termõhelyének a Klak alatti helyet kell tekintenünk s errõl a helyrõl került le a Klak-patak vizével a Lubochnóivölgybe. A völgybõl idõközben el is tûnhetik a Telekia, amennyiben közvetlenül a patak mentén terem. A hirtelen hóolvadások alkalmából annyira megáradhat a sebes folyású patak, hogy a part körüli földrészeket szétrombolja s a Telekia-t is kiirthatja. Ilyen esetet tapasztaltam a 94

liptómegyei Bansko-völgyben is. 1910 augusztus havában e völgy mentén mentem fel a Prassivára. Közvetlenül Luzsna mellett c. 600 m. magasságban seregesen termett a különben csak a havasokon növõ Sedum atratum, mely a Bansko-patak eredete körül c. 1500 m. magasságban nõ. Luzsna mellé tehát csak e patak vizével kerülhetett. 1912-ben ismét kerestem e helyen a Sedum atratum-ot, de sehol sem találtam meg, mert a patak megáradt vize teljesen felszántotta a területet. Igy 1813 elõtt is kiirthatta a Lubochnópatak megáradt vize a Telekia-t, s azért nem találta a Wahlenberg a Lubochnai-völgyben. Ezek alapján a Telekia speciosa elõfordulásának legnyugatibb határául a Lubochnai-völgyet és a Klak-csúcsot (a NagyFátrában) állapíthatjuk meg. Matricaria discoidea DC. A vasúti állomás körül, Ruttkán. Chrysanthemum subcorymbosum Schur. A Krizsna és Ploska rétjein c. 1300 m. magasságban. Senecio barbareaefolius Krock. Nedves réteken, Dubovó körül. Carlina longifolia Reichb. A Zsarnovicza-völgyben, f. brevibracteata Andrae. A Várhegy déli oldalán, Znióváralja mellett; a Tlszta nyugati oldalán és a Raksai-völgyben. Carduus personata (L.) Jacqu. A Béli-patak mentén a Kriván-Fátrában. Carduus sublobulatus Borb. A Lubochnai-völgyben. Cirsium palustre (L.) Scop. (fl. alb.). Dubovó mellett. Cirsium erucagineum DC. (oleraceum x rivulare). A patak mentén, a Gagyeri-völgyben. Saussurea discolor DC. A Csernikamennek a Ploska-felé nézõ mészszikláin seregesen. Picris tatrae Borb. Cserjés, füves helyeken a Ploska havas alatt. Hypochaeris carpatica Pax. A Krizsnán, ahol Pax elõször gyûjtötte, szedtem foltoslevelû és elágazó alakjait is. Elõfordul még igen gyéren a Pustalovca-havason is. Hypochaeris uniflora Vill. A Klakon, a Nagy-Fátrában. Crepis alpestris (Jacq.) Tausch. A Szokol-sziklához vezetõ hegygerinczen seregesen, a Tlsztán, a Klakon, a Nagy-Fátrában. Crepis mollis Jacqu. A Nagy-Fátrában: a Klakon, Krizsnán, Ploskán és a Pustalovca-havason; a Kriván-Fátrában: a Suchyn. Crepis capillaris (L.) Wallr. Tarlókon Dubovó mellett. 95

BEITRÄGE ZUR FLORA DES KOMITATES TURÓCZ. III. Mitteilung Margittai Antal Der Verf. zählt in diesem Artikel die wichtigsten Funde auf, die es um seinen Wohnort Stubnyafürdõ im besondere aber in der Grossen Fátra gemacht hat. Hervorzuheben ist die Entdeckung eines neuen Standortes von Trichophorum oliganthum (C. A. Mey) Fritsch im Sumpfe Nedozor im Raksaer Tale; von Cytisus serotinus Kit. auf dem Berg Sokol im Blatnicaer Tale, ferner von Telekia speciosa nicht nur bei Fenyõháza, von wo sie schon bekannt war, wo jedoch ihr spontanes Vorkommen etwas zweifelhaft war, sondern auch auf dem Berg Klak, wo sie sicher wild wächst. Der Verf. weist auch auf Grund eines Gutachtens Dr. S. Jávorka’s nach, daß von Tuzson Daphne Verloti G. G. resp. D. cneorum β. Verloti irrtümlicher Weise aus dem Turóczer Comitate angegeben wird. Es handelt sich nämlich nur um eine schlankere Form von D. cneorum mit schmäleren, kurz zugespitzten Blättern, welche aber in der Form der Corollenabschnitte von der echten D. Verloti abweicht und sicher zu D. cneorum zu zählen ist, ebenso wie die übrigen von Tuzson als f. arbusculoides, f. dilatata u. f. oblonga unterschiedenen Formen, von welchen einzelne von Tuzson selbst bestimmte Exemplare (im Herb. des ungar. National-Museums) von einander nicht zu unterscheiden sind.

*** ADATOK TURÓCZVÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ. IV. Közlemény 38 Margittai Antal Az 1913. év nagy részét ismét Turóczmegyében töltöttem és folytattam e megye flórájának kutatását. Kutatásaim alatt különös gondot fordítottam a turóczi medenczének és a Nagy-Fátra Stubnyafürdõhöz közel fekvõ ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1914. – 13, ¹ 1-5. – Old. 72-81. 38

96

völgyeinek átvizsgálására. A medencze minden felhasználható, a legnagyobb nehézséggel is megmûvelhetõ, legkisebb talpalatnyi földjét a szegény nép felszántotta és mûvelés alá fogta. Természetesen a kultúra maga után vonta a medencze eredeti flórája legnagyobb részének kipusztulását is. E szántóföldek valóban semmiféle érdekes dolgot nem nyújtanak a botanikusnak, mert a megszokott segetális és ruderális fajokon kívül egyebet nem igen találunk. Hébe-korba rábukkan az ember vizsgálódásai közben egy-egy feltûnõ, nem ide való fajra is, de ezeket csak a vetõmaggal behurczolt vendégeknek kell tekinteni s fellépésük után csakhamar ki is pusztulnak. Igy néhány évvel ezelõtt Znióváralja környékén vetések közt gyûjtöttem Adonis flammea-t, de azóta sem ott, sem a megye más részén nem észleltem. Ugyancsak Znióváralján, az intézeti gazdasági kertben, három szál Ranunculus pedatus-t találtam, de minden szorgos ápolás mellett is kipusztult onnan. Érintetlen állapotban maradtak meg a medencze rétjei s florisztikai szempontból ezek a medencze legérdekesebb részei. Szerencsés körülmények között a medencze eredeti flórája ezekre húzódhatott volna vissza. Sajnos, ez be nem következett, mert a kultúrától mentesen maradt rétek mind vad vizenyõs, mocsaras és lápos helyeken terülnek el. E rétek tehát a medenczének csak a vízi és a nedves, mocsaras talajt kedvelõ növényeit õrizték meg. A megyében már sok élesszemû és kiváló botanikus kutatott, de az eddig ismert és felsorolt adatokból látom, hogy ezekkel a mocsaras helyekkel behatóbban nem foglalkozott senki sem. A vendég-botanikus mindenesetre a nyár derekán jön a megyébe, amikor a réteket már nagyobbrészt le is kaszálták, és akkor is inkább a Nagy-Fátra mészszikláit fogja felkeresni, amelyeken a megye flórája a leggazdagabb, a legváltozatosabb s hol flóránk legritkább fajait tanulmányozhatja. Éveken keresztül én is úgyszólván ezeken a sziklákon végeztem kutatásaimat s csak az idén fogtam hozzá e mocsarak tüzetesebb átkutatásaihoz. Sajnos, túlságos elfoglaltságom s az 1913. évi állandó esõzések engem is megakadályoztak, hogy a medencze összes mocsarait behatóbb vizsgálat tárgyává tehettem volna. Ez évben csak Háj, Nedozor, Dubovó és Budis községek körül elterülõ nagyobb mocsarakat kutattam át, a többit pedig jobb idõkre kellett halasztanom. E mocsaraknak különösen Carex-flórája meglepõen gazdag. 97

A mocsarak közül a legnagyobb a Dubovó és Budis községek közt elterülõ ingovány. Dubovó felé az út a stubnyafürdõi állomásról egy fennsíkon vezet keresztül. A fennsík középsõ részén egy fiatal erdõ terül el. Már az erdõben itt-ott nedves rétek vannak, amelyeken különösen a Carex canescens, C. echinata, C. elongata, Ranunculus auricomus, Trollius europaeus és Scorzonera parviflora fordulnak elõ tömegesen. Az erdõbõl kiérve, szemünk elé kerül Dubovó községe. Utunk a Turócz-patak jobb­partján elterülõ rét mellett vezet el. A réten a fû búja, magas növésû s igen megnehezíti benne a járást. Az egész réten az édesfûvek keverednek a savanyúakkal. Pázsitjai: a Poa pratensis, P. trivialis, P. serotina, Alopecurus pratensis, A. geniculatus, Anthoxanthum odoratum és a rét szélén, a szárazabb helyeken, itt-ott szerényen húzódik meg egy Nardus stricta-gyep. A rét zöld színét tarkítja a sok Polygonum bistorta, Chrysanthemum leucanthemum, Ranunculus acer, R. flammula és Symphytum officinale lila, fehér és e kettõ keverékébõl származó átmeneti színû virágaival. A Turócz folyóhoz érve, utunk egy hosszú pallón át vezet Dubovó községbe. A Turócz folyó csendes folyású medrét itt úgyszólván teljesen ellepi a Ranunculus aquatilis v. heterophyllus és Potamogeton crispus. A falun keresztül északnak haladva, a savanyúvízforráshoz jutunk. A tulajdonképpeni dubovó-budisi láp itt veszi kezdetét. Keletrõl a Turócz folyó, nyugatról a Zsgyár-hegység lába határolja és délrõl Dubovótól több km-en át húzódik egész Budisig. A nagy mocsaras rétbõl csak itt-ott emelkedik ki szigetként egy-egy szárazabb dombocska, amelyeken ezrével terem a Saxifraga granulata, Scorzonera parviflora és Trollius europaeus. E réten a következõ Carex-eket szedtem: Carex davalliana Sm., C. paniculata L., C. paradoxa Willd., C. teretiuscula Good., C. vulpina L., C. muricata L., C. elongata L. (seregesen), C. canescens L. (szintén), C. Goodenoughii Gay v. basigyna Reichb. f. elatior Láng, C. caespitosa L, C. tomentosa L., C. glauca Scop., C. pallescens L., C. panicea L. v. basigyna, C. flava L., C. oederi Ehrh., C. distans L., C. hirta L., C. vesicaria L., C. acutiformis Ehrh., C. riparia Curt. Elég gyakori a Heleocharis uniglumis (Lk.) Schult, és a H. pauciflora (Lightf.) Link. A többi növényfajokból csak azokat sorolom fel, amelyek érdekesebbek és ritkábbak a megyében. Ilyen a Triglochin palustre, Menyanthes trifoliata, Drosera rotundifolia és az Utricularia vulgaris. Ez utóbbit már három helyen észleltem a megyében, de sehol sem virágzik. 98

Jóval kisebb lápok a Háji- és a Nedozori-láp. Az elsõ Háj és Raksa községek között, a második a Nedozori-völgy nyílása elõtt terül el s így Stubnyafürdõrõl igen könnyen megközelíthetõk. Mindkettõnek Carexflórája szintén gazdag, azonban sok tekintetben megegyezik a Budisdubovoi-láp Carex-flórájával. A két mocsárból teljesen hiányzik a C. canescens L., C. echinata Murr. és a C. elongata L. Ezeket pótolják a C. dioica L., C. figerti A. G. (C. dioica x C. davalliana), C. Hornschuchiana Hoppe és a C. hordeistichos Vill. A Háji-lap nevezetessége még a Schoenus ferrugineus L., a Nedozori-lápé a Catabrosa aquatica (L.) Beauv. E mocsarakból hiányoznak még a Saxifraga granulata, Scorzonera parviflora és a Drosera rotundifolia. A mint cikkem elején már említettem, a Stubnyafürdõhöz közel fekvõ vágások képezték másodsorban azt a területet, amelyet az idén nagyobb gonddal kutattam át. Eddig is több ízben fordultam meg ezekben, de e völgyekben elterülõ vágásokat csak az idén kutattam át. Ezek megint olyan területek, amelyeket a vendég-botanikus nem igen szívesen jár be, részint, mert kevés eredményt vár fáradozása után, részint pedig, mert nem valami kellemes dolog bozótokban, málnásokban és csalánok közt járni. Mint mindenütt, nálunk is a vágásokat a sok ruderális növény jellemzi. A rengeteg Rubus idaeus, Epilobium angustifolium, Urtica dioica, Senecio silvaticus és Atropa belladonna valóban sokszor megakasztja és kellemetlenné teszi a kutató munkáját. Nekem különösen fáradságos munkám volt, mert kutatásaimat az idén az állandó esõzések még kellemetlenebbé tették. Még sem sajnálom, hogy ilyen körülmények közt is vállalkoztam e vágások átkutatására, mert a megyében eddig végzett összes kutatásaim legszebb eredményeit nyújtották. A vágások flórájának legértékesebb tagjai a különbözõ Carduus-ok hybridjeikkel és a Salix silesiaca szép formái. A Carduus-ok közül mindenesetre a legérdekesebb a Carduus lobulatus Borb. A völgyek felsõ részein elterülõ vágások szélein, kisebb katlanjaikban s oldalaikon szórványosan mindenütt megtalálható, s igy jellemzõ növénye a NagyFátrának. Érdekes az a megfigyelésem, hogy a völgyek elején sehol sem lép föl e növény, hanem mindenütt a völgyek felsõ részeiben, ahol a Carduus glaucus Baumg. is terem. Minthogy a C. acanthoides L. e völgyekben 99

mindenütt megvan, sokszor az a hit támadt fel bennem, mintha a C. lobulatus Borb. a C. glaucus és C. acanthoides hybridje volna. Sok C. lobulatus tövet szedtem közvetlenül, alig egy-két dm. távolságnyira egymástól a C. acanthoides mellett és igen sok lobulatus tõ nem teljesen kopasz, hanem a szár legalsó-részén igen sokszor megtaláltam a C. acanthoides-en észlelhetõ merev, tüskeszerû szõrözetet. Mindenesetre hitemet és véleményemet erõsen megingatja a C. lobulatus földrajzi elterjedése és habitusának állandó jellege. Véleményem szerint azonban flóránknak még mindig olyan érdekes tagja, mely továbbra is megfigyelést igényel. A Nagy-Fátra minden völgyében megtalálható, de sehol sem nagyobb tömegben, hanem csak szálanként. Az 1913. évi turóczi kutatásaim eredményeként az alább felsorolt adatokkal számolok be, melyek legnagyobb részé a megyére nézve is újak. Asplenium germanicum Weis. (A. trichomanes x A. septentrionale). Andesittufán Jánoshegy környékén és az Amonszirten Stubnyafürdõ mellett. Sparganium ramosum Huds. A Turócz folyó partján, Dubovó mellett. Triglochin palustre L. Mocsaras helyeken szórványosan az egész megyében. Trisetum flavescens (L.) R. et Sch. pr. purpurescens (DC.) Arcang. Réteken, Jánoshegy körül. Koeleria pyramidata f. villosa Domin. Füves helyeken a Drjenokon; mészsziklákon a Lubochnói-völgyben. Catabrosa aquatica (L.) Beauv. Igen szórványosan a Nedozori-lápban. Festuca gigantea (L.) Vill. A Malom-völgy vágásaiban Turoczszentmárton mellett. F. silvatica (Poll.) Vill. A Drjenök és Rakitov oldalain; a Malomvölgyben. Bromus commutatus Schrad. v. depauperatus Uechtrz. Seregesen a Hájiés Nedozori lápban. Bromus inermis Leyss. A Stubnya-patak partján Stubnyafürdõ és Divék között. Bromus mollis L. törpe (f. nanus) alakja. Napos dombokon a vasut mentén, Stubnyafürdõ és Divék között. Lolium temulentum L. α macrochaeton A. Br. Len között, a megye déli részén mindenütt. Blysmus compressus (L.) Panz. Szórványosan az egész megyében. 100

Heleocharis uniglumis (Lk.) Schult, és H. pauciflora (Lightf.) Lk. Nedves réteken, az egész megyében. Carex elongata L. Mocsaras helyeken Stubnyafürdõ, Alsóstubnya, Turcsek és Dubovó körül. Carex canescens L. U. o. Carex muricata Hoppe. Szórványosan az egész megyében. Carex disticha Huds. Nedves réten a vasút mentén, Kiscsepcsény és Znióváralja között. (Igen ritka). Carex remota L. A Malom-völgyben Turóczszentmárton mellett. Carex Schreberi Schrank. A Stubnya-patak partján Stubnyafürdõ és Divék között. (Ritka). Carex dioica L. A Háji lápban. Carex figerti A. G. (dioica x davalliana). A Háji- és Nedozori-lápban. Carex panicea L. f. basigyna. Szórványosan az egész megyében. Carex hornschuchiana Hoppe. A Háji mocsárban. Carex Goodenoughii Gay f. basigyna Reichb. Szórványosan az egész megyében, f. elatior Láng. A Budisi és Háji lápokban. f. oxylepis (Sanio) Kükenth. Nedves réten a vasút mentén, Stubnyafürdõ és Turcsek között. Carex pilulifera L. A parkban, Stubnyafürdõ mellett. Carex caryophyllea Lat. Az egész megyében közönséges. Carex fulva Good. A parkban Stubnyafürdõ mellett. Carex gracilis Curt. Znióváralján az állomás körül. Carex caespitosa L. A Budisi- és Háji-lápban. Carex sempervirens Vill. A havasi füves területek jellemzõ sása. Ha ezekhez az adatokhoz még a már eddig megjelent cikkeimben felsorolt adatokat vesszük, úgy a megye Carex-flórájából már 50 tagot ismerünk. Juncus conglomeratus L. A megye déli részén mindenütt. Juncus glaucus Ehrh. Források körül Háj fölött. Juncus effusus x conglomeratus. A szülõk társaságában Dubovó és Divék környékén. Luzula silvatica (Huds.) Gaud. Árnyékos helyeken a Rakitov alatt. Allium sibiricum L. Patak partján Jánoshegy mellett. Colchicum vernale Hoffm. Nedves réten Stubnyafürdõ és Felsõstubnya között. 101

Muscari comosum (L.) Mill. Lóherében Turóczszentmárton mellett. Orchis morio L. Réten Alsóturcsek körül. Gymnadenia conopsea (L.) R. Br. f. candidissima Kit. Réteken Cseresnyés fölött. Ophrys muscifera Huds. Erdei réteken, a Nedozori-völgyben. Cypripedium calceolus L. Szórványosan a Rakitov alatt. Salix incubacea L. Nedves réten Háj, Stubnyafürdõ és Alsóturcsek körül. Salix viminalis L. Dubovó mellett. Betula verrucosa Ehrh. Stubnyafürdõ mellett. Urtica dioica L. v. galeopsidifolia Wierzb. Az országút árkában, Alsóturcsek mellett. Holosteum Heuffelii Wierzb. A vasút mentén, Kiscsepcsény mellett. Buda rubra (L.) Dum. Vetések között a megye déli részén. Herniaria glabra L. A Malom-völgyben, Turóczszentmárton mellett. Ranunculus trichophyllus Chaix. Tócsákban, csermelyekben Kiscsepcsény körül. Ranunculus philonotis Ehrh. Füves helyeken Kiscsepcsény és Stubnyafürdõ környékén. Thalictrum collinum Wallr. A Rakitovon. Erysimum Wittmanni Zaw. A Nedozori-völgyben és a Rakitovon. Hesperis silvestris Cr. f. candida Kit. Völgyekben, a Nagy-Fátrában mindenütt. (Eddig H. nivea Baumg. néven lett publikálva). Ribes grossularia L. v. glanduloso-setosum Koch. Kralován mellett és a Nedozori-völgyben. Alchemilla arvensis (L.) Scop. Lóherésben, Háj mellett. Potentilla canescens Bess. ß. inciso-serrata Th. Wolf. A vasút mentén Stubnyafürdõ és Turcsek között. Potentilla argentea L. v. dissecta Wallr. f. cinerascens Th. Wolf. Turcsek körül és a Malom-völgyben Turóczszentmárton mellett. Trifolium ochroleucum L. Füves helyen Stubnyafürdõ mellett. Trifolium pannonicum Jacqu. A vasút mentén Jánoshegy és Turcsek körül. Trifolium rubens L. Réteken, erdõk szélén Felsõstubnya körül. Linum austriacum L. A vasút mentén, Kiscsepcsény mellett. 102

Linum extraaxillare Kit. A Stoch-havason, a Kriván-Fátrában. Radiola linoides Gmel. Tarlókon, vetések közt Dubovó mellett igen seregesen. Polygala austriaca Cr. Nedves, füves helyeken a Nedozori-lápban és a Zsarnovicza-völgyben. Hypericum humifusum L. v. Liottardi Vill. Tarlókon, vetések között Dubovó mellett. Viola mirabilis L. A nedozori völgybe vezetõ út mentén, Háj mellett. Myriophyllum verticillatum L. A községen alul, a Stubnya-patakban. Libanotis montana Cr. A Drjenokon. Selinum carvifolia L. A parkban, Stubnyafürdõn. Laserpitium archangelica Wulf. A Drjenok déli lejtõjén igen gyéren. Chaerophyllum aromaticum L. v. brevipilum Murb. A megyének eme ritka növényét, melybõl Wagner J. annak idején csak 3 tövet talált, megtaláltam a Rakitov gerinczén is. Lysimachia punctata L. Tarlókon, Dubovó körül. Androsace obtusifolia All. Sziklákon a Drjenokon. Sweertia perennis L. A Zsarnovicza-völgyben. Phacelia tanacetifolia Pers. Vetések közt elvadulva Szucsány körül. Lycopsis arvensis L. Vetések között szórványosan az egész megyében. Verbascum thapsiforme Schrad. A völgyek felsõ részeiben, vágásokban az egész megyében. Verbascum nigrum L. Szintén. Verbascum thyrsoideum Host. Vágásokban a Nedozori-völgyben. (Igen ritka). Veronica scutellata L. A megye déli részén, mocsaras, nedves réteken szórványosan mindenütt. Utricularia vulgaris L. Ingoványban Dubovó mellett. Asperula glauca L. Napos dombokon, bokrok között, Háj mellett. Valeriana simplicifolia Reichb. A patak partján a Raksai- és Nedozorivölgyben. Knautia Kossuthii (Pant.) Borb. A Nedozori-völgyben. K. arvensis (L.) Coult. v. polymorpha f. collina (Schm.) Szb. U. o. K. arvensis f. fallax Briq. Suttó mellett. 103

Knautia arvensis (L.) Coult. v. Kitaibelii (Schult.) Szb. f. pubescens (Kit.) Sag. Füves helyen, erdõ szélén Dubovó mellett. Campanula glomerata L. f. farinosa Roch. Réteken, János­hegy körül. Achillea Neilreichii Kern. A dubovói erdõben, a Zsarnovicza-völgy bejárata elõtt és a Bóra alatt Stubnyafürdõ mellett. Achillea distans W. K. A Drjenok alatt. Chrysanthemum atratum (Koch) Fritsch. (Ch. montanum α atratum Koch.) Réteken a Ploskán és a Drjenokon. Carlina longifolia Reichb. A Nedozori-, Raksai- és a Zsarnoviczavölgyben. Carduus personata (L.) Vill. A Malom-völgyben Turóczszentmárton mellett. Carduus crispus L. A Nagy-Fátra völgyeinek felsõ részeiben, vágásokban mindenütt seregesen. Carduus lobulatus Borb. Szórványosan a Lubochnói-, Gagyeri-, Raksai-, Nedozori- és Zsarnovicza-völgyben. Carduus Nyárádyanus Degen. (C. lobulatus x C. glaucus.) A szülõk társaságában a Raksai- és Zsarnovicza-völgyben. Carduus turocensis m. (C. crispus x C. glaucus) α.) superglaucus m. Habitu C. glauci. Caule gracile, subsimplici; foliis omnibus integris, decurrentibus, ambitu ovatis vel ovato-lanceolatis, crassibus, sinuatodentatis, non glaucescentibus, margine spinulosis. Foliis caulinis glaberrimis, terminalibus subtus rare lanuginosis. Pedunculis longissimis, monocephalis. Squamis anthodii lanceolatis, spinosis subrecurvatisque. Crescit inter parentes in silvis caeduis in parte superiore vallium Raksa, Nedozor et Zsarnovicza. ß.) pseudocrispus m. Habitus eius propinquat habitum C. crispi. Caule ramosissimo, robusto, c. ad 150 cm alto. Foliis omnibus decurrentibus, basalibus et caulinis ovato-lanceolatis, pinnatis, irregulariter dentatis, crassibus, glaberrimis et margine spinulosis. Foliis superioribus ovatis, integris, dentatis et subtus rare lanuginosis. Pedunculis elongatis, subunifloris. Squamis lanceolatis, subrecurvatis, spinosis. Crescit inter parentes in silvis caeduis in parte superiore vallium Nedozor, Raksa et Zsarnovicza. E két alakot habitusa lényegesen megkülönbözteti egymástól. Az elsõ termete annyira hasonlít a C. glaucus-éhoz, hogy az ember távolról elsõ 104

pillanatra ennek tartja. Alakja is megegyezik a C. glaucus-éval. Szára karcsú, alig elágazó. Levelei valamennyien lefutók, épek, tojásdad vagy tojásdadlándzsás alakúak, öblöskésen fogasak, húsosak és nem deresek. Tõ- és alsó szárlevelei teljesen kopaszak, a szár felsõ levelei azonban alsó részükön ritkásan molyhosak, mint a C. crispus levelei. A fészekkocsánok hosszúak, egy fejet viselnek. Fészekpikkelyei lándzsásak, tüskés végûek, kissé hajlottak. Elõfordul a vágásokban a Raksai-, Nedozori- és Zsarnoviczavölgyek felsõ részeiben. Ez az alak a gyakoribb. Ennél sokkal ritkább a második alak, amelyen a C. crispus hatása erõsebb. Termete inkább a C. crispus-éhoz hasonlít. Szára termetes, erõsen elágazó, egészen 150 cm magas. Valamennyi levele a száron lefutó. A tõ- és a szár alsó részén levõ levelek tojásdad-lándzsás alakúak, karélyosak, karélyaik szabálytalanul fogasak, húsosak, kopaszak és szélükön tüskések. A felsõ levelek tojásdadok, épek, fogasak és alul ritkásan molyhosak. Fészkei kocsányosak, de e kocsányok mindig jóval rövidebbek, mint az elõbbi alaknál, 1–2-fejûek. Fészekpikkelyei lándzsásak, hátrahajlók és tüskésvégûek. Nõ a szülõk társaságában az elsõ alakkal keverten. Carduus fátrae m. (C. lobulatus x C. crispus). Omnino intermedius inter parentes. Caule subramoso, foliis omnibus decurrentibus, caulinis oblongolanceolatis, lobulatis, lobulis irregulariter dentatis, glaberrimis e margine spinulosis. Foliis superioribus ovatis, dentatis, integris et subtus rare lanuginosis. Capitulis pedunculatis, pedunculis longis, submonocephalis. Squamis anthodii subulatis subrecurvatisque. Legi inter parentes exemplar unum in silva caedua in parte superiore vallis Zsarnovicza. Ez a hybrid mindenben a szülõk között áll. Levele mind lefutó. A szár alsó levelei tipikus C. lobulatus-levelek, hosszúkás lándzsásak, karélyosak, a karélyok egyenetlenül fogasak, kopaszok és szélükön tüskések. A felsõk megközelítik a C. crispus felsõ leveleit, épek, tojásdad-alakúak, fogasak és alul kissé molyhosak. Kocsánai egy-két fészket viselnek, de a kocsánok jóval rövidebbek, mint a C. lobulatus-nál. Fészekpikkelyei áralakúak, kissé visszahajlók. Csak egy példányt szedtem a Zsarnovicza-völgy felsõ részében elterülõ vágásban. Carduus leptocephalus Peterm. (crispus x acanthoides). Vágásokban Cseresnyés fölött és a Zsarnovicza-völgyben. 105

Cirsium palustre (L.) Scop. Patakok partjain, vágásokban, magasabban fekvõ rétek és legelõk forrásai körül mindenütt. A vágásokban két méternél magasabb példányokat is láttam. Cirsium pannonicum (L.) Gaud. A Drjenok oldalán. Cirsium canum (L.) M. B. Nedves réteken, patakok partján az egész megyében közönséges. Cirsium rivulare (Jacqu.) Lk. Szintén. Cirsium arvense (L.) Scop. f. incanum (Fischer) Beck. Vágásokban a Drjenok alatt. Cirsium haynaldi Borb. (palustre x canum) A patak partján a Raksaivölgy bejárata elõtt; a Lubochnói-völgyben. (Ritka). Cirsium siegertii Schultz. (canum x rivulare.) A Stubnya-patak partján Stubnyafürdõ és Divék között. Cirsium hybridum Koch (palustre x oleraceum). A Zsarnovicza-völgy felsõ részében. (Igen ritka). Cirsium erucagineum DC. (rivulare x oleraceum). Mocsaras helyen Felsõstubnya mellett. Cirsium oleraceum x erisithales. A Nedozori-völgyben. Centaurea austriaca W. A Nedozori-völgyben; réteken Stubnyafürdõ és Turcsek körül. Centaurea austriacoides Wol. Réteken a Malom-völgyben, Turóczszentmárton mellett. Centaurea tatrae Borb. A Nagy-Fátra Drjenok-, Klak- és Ploskacsucsain levõ réteken; a Zsarnovicza-völgyben. Centaurea oxylepis Wimm. et Grab. A Nedozori-völgyben. Centaurea melanocalathia Borb. A Lubochnói-völgyben. Centaurea melanocalathia Borb. x pseudophrygia C. A. M. Ugyanott. Centaurea Erdneri Wagn. (C. austriaca x C. pseudophrygia) törpe alakja a Krizsnán. Crepis capillaris (L.) Wallr. Réteken, lóherésekben, vetések között a megye déli részén. Crepis praemorsa (L.) Tausch. Réteken, Stubnyafürdõ mellett. Hypochaeris glabra L. Vetések szélén Dubovó és Stubnyafürdõ körül. Növényeim legnagyobb részét Dr. Degen Árpád, Wágner J. és Dr. Jávorka S. urak revideálták. Fogadják ez utón is hálás köszönetemet. 106

BEITRÄGE ZUR FLORA DES KOMITATES TURÓCZ. IV. Mitteilung Margittai Antal Der Verf. veröffentlicht im Obigen die Resultate seiner Excursionen in dem im Titel genannten Komitate; das Haupt­augenmerk wurde auf die floristische Durchforschung der Moore und Sümpfe bei Háj, Nedozor, Dubovo und Budis gerichtet, die auch reiche Ergebnisse insbesondere aus der Gattung Carex lieferte. Die einzelnen Angaben sind aus dem Texte der Enumeration zu entnehmen.

*** ÚJABB ADATOK BEREGVÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ. III. Közlemény39 NEUERE BEITRÄGE ZUR KENNTNIS DER FLORA DES BEREGER KOMITATES. III. Mitteilung Margittai Antal Az 1913. és 1914. évek nagy szünidejének egy részét Beregben töltöttem s amennyire a kedvezõtlen körülmények megengedték, a megye egyes részeibe néhány botanikai kirándulást végeztem. Eme kirándulásaim eredményeként a következõ új adatokkal bövithettem a már eddig e lapban közzétett adataimat. Calamagrostis epigeios (L.) Roth. A Nagyhegyen Munkács mellett; Újdávidháza környékén. Rumex conglomeratus Murr. Rákos környékén. Polycnemum Heuffelii Lang. Tarlókon Orosztelek körül. Kochia scoparia (L.) Schrad. Elvadulva az utczán Iványiban. Melandrium noctiflorum (L.) Fr. Újdávidházán. Ranunculus sardous Cr. var. mediterraneus Griseb. Orosztelek környékén. Stenophragma thalianum (L.) Celak. A Várhegyen Várpalánkán. ___________________________________________

39 Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1915. – 14, ¹ 1-4. – Old. 81-82.

107

Potentilla argentea L. ß. decumbens Jord. A Nagyhegyen Munkács mellett. Vicia silvestris Gmel. Váralján és Várpalánkán. Callitriche stagnalis Scop. Pocsolyában Orosztelek környékén. Hibiscus ternatus Cav. Kukoricásban Orosztelek környékén. Peplis portula L. Tócsabán Munkács mellett. Epilobium adnatum Griseb. A Nagyhegyen Munkács mellett; Várkulcsa és Újdávidháza környékén. Laserpitium pruthenicum L. Erdõs, füves helyeken a Lovacskán Munkács mellett. Verbascum phlomoides L. ß. australe Schrad. A Nagyhegyen Munkács mellett. Kickxia elatine (L.) Dum. Tarlókon Orosztelek körül. Linaria intermedia Schur. A vasúti töltésen Várkulcsa mellett. Valeriana officinalis L. A Sajgóban Várkulcsa mellett. Inula ensifolia L. Orosztelek környékén. Inula hirta L. A Nagyhegyen Munkács mellett. Carduus defloratus L. Rákos környékén. Centaurea austriaca Willd. A Nagyhegyen Munkács mellett. Centaurea austriacoides Wol. Ugyanott. Centaurea fleischeri Hayek (C. jacea x C. oxylepis). A Nagyhegyen Munkács mellett, Várpalánkán és Újdávidházán; Lohó környékén, de ennek jacea-ja már a pannonicahoz közeledik. Centaurea scabiosa L. Újdávidházán; Szarvasréten; Iványi körül és a Nagyhegyen Munkács mellett. Centaurea casureperta Wagn. A Nagyhegyen Munkács mellett; a Sajgóban Várkulcsa mellett. Ez utóbbi pannonica-ja már a jacea-hoz közeledik s így ez az alak a casureperta és Fleischeri közé esik. Centaurea oxylepis Wimm et Grab. A Nagyhegyen Munkács mellett. Centaurea pannonica (Heuff.) Simk. A Sajgóban Várkulcsa mellett. Centaurea jacea L. Szarvasréten. Centaurea pannonica x C. casureperta Wagn. Szarvasréten. Centaurea erdneri Wagn. (austriaca x pseudophrygia). Ugyanott. Erigeron canadensis L. A Nagyhegyen Munkács mellett. Crepis capillaris Wallr. Füves helyeken Munkács és Várkulcsa körül. Centaurea-imat Wágner J. úr határozta meg; fogadja ez úton is hálás köszönetemet.

***

108

A PULSATILLA PRATENSIS VAR. ZICHYI SCHUR ÚJ LELÕHELYE HAZÁNKBAN40 Margittai Antal Hazánkban ennek a kökörcsinnek három helye biztos: Szõny (loc. class.), Debreczen (Nagyerdõ) és Nyíregyháza környéke. Isaszeg és Hegyalja környékén gyûjtött példányok Pulsatilla nigricans-oknak bizonyultak (Papp Lénárd: A Pulsatilla pratensis v. Zichyi Schur-ról, pag. 28). 1912-ben Zemplén megyében, Cséke község közvetlen közelében, egy homokbuczkán gyûjtöttem a P. Zichyi-t, ahol augusztus hó elején, sõt a hónap végén is másodszori vírágzásában szedtem. Perbenyik község határán már homokbuczkákkal találkozunk; ezek elhúzódnak délre egészen a Tiszáig. A nép szorgalmas keze úgyszólván teljesen mûvelés alá vette a homokot s ma már ritkaságszámba megy egy-egy érintetlenül hagyott homokos terület s így e vidék régi szép homoki flórája úgyszólván teljesen elpusztult. A homoki flóra helyén ma már szép akáczos ligetek, szõlõk és búzát termõ földek vannak. Cséke és Laiza községek között terül el Cséke község temetõje egy homokbuczka délnek nézõ oldalán. A kegyeletes nép minden halottja sirjára egy-egy akáczfát ültet úgy, hogy a halottak egy sûrû akáczos liget alatt alusszák örök álmukat. A temetõ keleti oldalán van a kántornak a rétje egynéhány négyzetöl területen. Ezt is csak azért nem szántották fel, mert a dombnak ezen oldala igen meredek. A temetõ akáczosa ezt a kis területet az erõs nyugati szelektõl megóvta s így eme futóhomokon is gyönyörû füves rét fejlõdhetett ki. Ezen a kis réten terem a Pulsatilla Zichyi Schur és ugyancsak itt húzódott meg a környék homoki flórája is. A P. Zichyi-n kívül még a következõ fajokat gyûjtöttem: Andropogon ischaemum L., Eragrostis minor Host, Panicum oryzoides Host, Agropyrum glaucum Host, Aristolochia clematitis L., Rumex acetosella L. ssp. multifidus (L.) DC., Polygonum arenarium W. et K., Polycnemum Heuffelii Láng (Cséke környékének egyik igen jellemzõ növénye s a vetések közt igen tömegesen terem), Kochia arenaria (Roth), Salsola kali L., S. kali β. tenuifolia Mocg., Portulaca oleracea L., Silene otites L. β. ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1915. – 14, ¹ 1-4.– Old. 83-84. 40

109

wolgensis Otth., Gypsophylla muralis L., G. paniculata L., Dianthus pontederae A. Kern, D. armeria L., Nigella arvensis L., Erysimum cheiranthoides L., Syrenia cana Pill. et Mitterp., Berteroa incana (L.) DC., Potentilla argentea L. β. decumbens Jord., Medicago falcata L., Erodium cicutarium (L.) L’Hérit, Euphorbia platyphylla L., Lavatera thuringiaca L., Epilobium adnatum Griseb., Eryngium planum L., Falcaria Rivini Host, Seseli annuum L., Onosma arenarium W. et K. pr. tuberculatum Kit., Thymus collinus M. B., Th. Marschallianus Willd., Satureja acinos (L.) Scheele, Verbascum phlomoides L. β. australe Schrad., Asperula cynanchica L. β. tenella Heuff., Galium elatum Thuill., Achillea pannonica Scheele, Artemisia vulgaris L., A. absinthium L., A. campestris L. β. lednicensis Roch., Centaurea scabiosa L., C. rhenana Bor., Chondrilla juncea L. és Hieracium umbellatum L. f. angustifolium N. P. A vidék környékén a homokbuczkák közt elterülõ mélyebb helyeket mocsarak és állandó tavak fedik. Ezeknek flóráját pontosan nem bírtam átkutatni, mert ezek az ez évi országos esõzések miatt teljesen víz alatt álltak. E mocsarak és tavak flórájából egyelõre csak két, hazánkban ritkábban elõforduló fajt sorolok fel, melyek a Csékétõl északnyugatra esõ tavaknak tagjai: ezek a Typha shuttleworthii Koch et Sonder és az Elatine alsinastrum L.

ÜBER EINEN NEUEN STANDORT DER PULSATILLA PRATENSIS VAR. ZICHYI SCHUR IN UNGARN Antal Margittai Berichtet über die Entdeckung dieser Varietät auf Sandhügeln bei Cséke im Komitat Zemplén; bei dieser Gelegenheit werden einige interessantere, dortselbst beobachtete Pflanzen aufgezählt.

***

TURÓCMEGYE ÉS A VELE HATÁROS MEGYÉK VADON TERMÕ RÓZSÁI41 ROSAE SPONTE CRESCENTES COMITATUS TURÓC COMITATUMQUE ADJECENTIUM Margittai Antal Néhány év óta, miután hosszas turóci tartózkodásom alatt elég alkalmam volt a megye egyéb edényes növényeinek áttanulmányozására, különös figyelmet a megye vadon termõ rózsáinak átkutatására fordítottam. A megye eme genusának tagjaival nem igen találkozunk az irodalomban, noha a megyében többször megfordult nagy rhodológusunk, Borbás Vince is, de úgy látszik, õ is szívesebben tanulmányozta a megye egyéb, nem kevésbé változatos és gazdag flóráját s nem fordított nagy gondot a megye vadon termõ rózsáira. A másik rhodológusunk, Kmet András, elõbb bzenicai (Bars m.) majd turócszentmártoni esperes-plébános, a megyében lakott, de a megye kutatásainak eredményérõl szintén vajmi keveset tudunk. Talán agg kora és betegsége megakadályozta õt abban, hogy a megye vadon termõ rózsáit rendszeresen átkutassa. A megye rózsáit illetõleg néhány adatot találunk Wágner J. “Turóc vármegye edényes növenyei” címû munkájában s egynéhány adatot már én is publikáltam a “Magyar Botanikai Lapok”ban megjelent s a megye flórájáról írt cikkemben. Ezeket azonban csak töredékeknek lehet tekinteni s nagyon szegény képét nyújtják a megyében termõ rózsáknak. A megye rózsáinak átkutatására boldogult Kupcsok S. rhodológusunk hivta fel a figyelmemet. Néhány éven keresztül több száz ívre terjedõ anyagot gyûjtöttem össze s duplumjaimat Kupcsokhoz küldtem meghatározás céljából. A meghatározást nem tudta befejezni, ebben megakadályozta halála. A nagy anyag meghatározás nélkül maradt s minthogy nem akartam, hogy fáradságom kárba vesszen, magam fogtam hozzá az anyag meghatározásához. A meghatározott anyag revideálását Dr. Sabransky H. [orvos Söchauban (Steiermark)] úr vállalta el, kinek fáradozásáért ez úton is hálás köszönetet mondok. ___________________________________________

41 Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1918. – 17, ¹ 1-12. – Old. 82-95.

110

111

Kutatásaimkor természetesen többször kellett átlépnem a megye határát s így adataim közt vannak olyanok is, amelyek a szomszédos megyékre vonatkoznak, de ezek a turóci adatokhoz képest elenyészõen csekélyek s ezek termõhelye után az illetõ megyét is jelzem. Amely termõhely után a megye neve nincs kitéve, úgy az Turócmegyében van. Arra törekedtem, hogy cikkemmel, ha nem is tökéletes, de az eddigieknél mégis bõvebb és egységes képet nyújtsak a megyében vadon termõ rózsákról. Adataim a következõk: I. Gallicae Crép.

Rosa gallica L.

1. var. typica H. Br. In locis graminosis dumosisque pr. Turócszentmárton c. 400 m, sol. calc. – 2. var. eriostyla R. Keller subvar. liophylla Borb. In locis apricis pr. Lézsa c. 400 m, sol. calc. – 3. var. haplodonta Borb. In collibus dumosis apricisque pr. Garamberzence c. 400 m, sol. trachyt. – 4. var. pumili Braun. In locis graminosis ad viam ad “Büdös forrás” ferentem pr. Znióváralja c. 500 m, sol. calc. – 5. var. pannonica Borb. (R. austriaca var. pannonica Wiesbaur). In pascuis pr. Bella c. 400 m, sol. calc. – 6. var. austriaca Cr. In locis graminosis pr. Necpál c. 400 m, sol. calc. – 7. var. cordifolia Host. In locis graminosis apricisque pr. Necpál et Valcsa c. 400 m, sol. calc. – 8. var. liostyla Gelm. In locis graminosis pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 9. var. oligacantha Mill. In locis apricis in valle Valcsa c. 400 m, sol. calc. E csinos rózsák rendesen a szántóföldek mezsgyéin és a dombokon egymás fölött elterülõ szántóföldeket elválasztó kis magaslatok füves helyein teremnek. Itt-ott azonban a parlagon maradt és legelõkül használt szántóföldeken is megtalálhatók.

II. Caninae Crép. a) Rubrifoliae Crép.

1. Rosa rubrifolia Vill. var. Kelleri Crép. In locis dumosis in subalp. m. Tlszta, c. 900 m, sol. calc.

b) Vestitae R. Keller. 1. Rosa mollis Sm.

1. var. typica R. Keller. In locis dumosis pr. Turcsek, c. 600 m, sol. trachyt. 112

2. Rosa tomentosa Sm.

1. var. cinerascens Dum. In locis dumosis pr. Turócliget c. 600 m; in m. Kastán pr. Berestyénfalva c. 700 m; pr. Suttó c. 400 m, sol. calc.; in m. Madaras, com. Bars c. 800 m; pr. Körmöcbánya, com. Bars c. 600 m, sol. trachyt. – 2. var. cinerascens Dum. f. leiocarpa Borb. In locis apricis in valle Bella; pr. Mosóc c. 500 m; pr. Turócliget c. 600 m, sol. calc. – 3. var. micans Déségl. In locis dumosis ad pag. Turócmeggyes c. 600 m; in valle Zsarnovica c. 500 m; in valle Likauvka pr. Rózsahegy (com. Liptó) c. 600 m, sol. calc. – 4. var. micans Dés. f. submicans Marg. et Sabr. nov. forma. A var. micante typica Dés. differt foliolis ellipticis, serraturaque minore et hinc-inde duplicata. Hab. in locis dumosis pr. Kralován c. 400 m, sol. calc. – 5. var. dumosa Gren. In locis dumosis pr. Valcsa c. 400 m; pr. Turócmeggyes c. 600 m; in m. Hradistye pr. Necpál c. 700 m; in valle Bella c. 500 m, sol. calc. – 6. var. dimorpha Des. In collibus dumosis pr. Berestyénfalva c. 500 m, sol. calc. Frutex unicus. – 7. var. cuspidatoides Crép. In locis dumosis pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 8. var. pseudocuspidata Crép. In m. Kalvaria pr. Znióváralja c. 500 m, sol. calc.; pr. Jánoshegy c. 700 m, sol. trachyt. – 9. var. umbelliflora Schw. In collibus dumosis pr. Turócliget c. 600 m, sol. calc.; ad viam ferream inter pag. Stubnyafürdõ et Alsóturcsek c. 600 m, sol. trachyt. – 10. var. subvillosa Christ. In locis dumosis pr. Turócliget c. 600 m, sol. calc. – 11. var. subadenophylla Borb. In m. Hradistye pr. Necpál et in m. Suchy vrch pr. Raksa c. 700 m, sol. calc. – 12. var. subglobosa Carion. In locis dumosis inter pag. Tótpróna et Polerejka c. 400 m; in valle Suchy (NagyFátra) c. 600 m, sol. calc.; in m. Madaras, com. Bars c. 800 m, sol. trachyt. – 13. var. cinerella (Des.). In valle Bella c. 500 m, sol. calc. – 14. var. Tounoniensis Des. In m. Madaras, com. Bars, c. 800 m, sol. trachyt. – 15. var. anthracitica Christ. Frutex unicus pr. Kralován, c. 500 m, sol. calc.

c) Rubiginosae Crép. 1. Rosa rubiginosa L.

1. var. fallax R. Keller. In locis fruticosis inter pag. Tótpróna et Polerejka c. 400 m, sol. calc. – 2. var. seticarpa Borb. et Holuby. Ibidem. – 3. var. microphylla R. Keller, f. miniuscula Ozanon. In collibus dumosis pr. Ruttka c. 400 m, sol. calc. – 4. var. diminuta Boreau. Pr. Mária-forrás ad pag. Stubnyafürdõ c. 500 m, sol. calc. 113

2. Rosa micrantha Sm.

1. var. sepicola Dés. In locis dumosis pr. Ókörmöcke, com. Bars, c. 500 m, sol. trachyt. – 2. var. polyacantha Borb. In collibus apricis dumosisque inter pag. Tótpróna et Polerejka, c. 400 m, sol. calc. – 3. var. lactiflora Des. In collibus apricis pr. Tótpróna c. 400 m, sol. calc. – 4. var. perparva (Borb.) f. suprahirta Marg. et Sabr. n. f. A typica perparva (Borb.) differt foliolis non solum ad costam sed etiam in lamina superiore pilosulis. Hab. in locis dumosis pr. Turócliget c. 600 m, sol. calc.

3. Rosa agrestis Savi.

1. var. inodora Fr. In locis dumosis apricisque pr. Szucsány c. 400 m; in faucibus Sztrecsény c. 300 m; ad pag. Necpál c. 400 m; ad pag. Suttó, Tótpróna et Polerejka c. 400 m, sol. calc.; pr. Jánoshegy c. 600 m, sol. trachyt. – 2. var. briacensis H. Br. In collibus apricis dumosisque pr. Berestyénfalva c. 700 m; inter pag. Tótpróna et Polerejka; pr. Suttó c. 400 m, sol. calc.; pr. Garamberzence c. 400 m, sol. trachyt. – 3. var. vinodora Kern. In locis apricis in valle Bella; pr. Tótpróna et Polerejka c. 400 m; pr. Turócmeggyes c. 600 m; in valle Vrickó; in m. Jankova et Kálvária pr. Znióváralja c. 500 m, sol. calc. – 4. var. denudata R. Keller. In locis dumosis pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 5. var. Gizellae Borb. In locis dumosis apricisque ad pag. Turócliget c. 600 m; inter pag. Tótpróna et Polerejka c. 400 m; in m. Kastán pr. Berestyénfalva c. 700 m, sol. calc.; pr. Jánoshegy c. 600 m et pr. Garamberzence, com. Bars c. 400 m, sol. trachyt. – 6. var. Gizellae Borb. f. neogradensis Borb. Solum ad pag. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. inveni.

4. Rosa caryophyllacea Besser.

1. var. zalana Wiesb. In collibus dumosis inter pag. Garamberzencze et Jallna; pr. Ókörmöcke, com. Bars c. 500 m, sol. trachyt. – 2. var. Párvyana Marg. et Kupk. nov. var. Frutex robustus. Ramuli floriferi sparsissime aculeis gracilibus armati. Stipulae lanceolatae valde acuminatae glabrae, dense glanduloso-ciliatae. Petioli glabri solum hinc-inde sparsissime pilosuli et glandulosi. Foliola elliptica vel elliptico-ovata duplicato-serrata, glandulis suprafoliaribus perpaucis. Styli villosi, fructus ovoidei. A Rosa caryophyllacea var. flavescenti Kmet differt petiolis glabris (non tomentosopilosis), glandulis supra foliaribus multo paucioribus, stylis 114

villosis (non pubescentibus). Hab. in locis dumosis pr. Kralován c. 400 m, sol. calc.

d) Eucaninae Crép. Rosa tomentella Lém.

1. var. sinuatidens Christ. In m. Madaras, com. Bars. c. 800 m., sol. trachyt.

2. Rosa canina L.

1. var. lutetiana (Lém.) Baker. In m. Kalvaria et Jankova pr. Znióváralja c. 500 m; in m. Tlszta pr. Blatnica c. 700 m; in locis dumosis pr. Kralován c. 400 m.; pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 2. var. syntrichostyla Rip. In valle Choc, com. Liptó c. 700 m; in locis fruticosis pr. Kralován c. 400 m; Stubnyafürdõ c. 500 m; Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc.; ad pag. Turócnémeti et Turcsek c. 500 m, sol. trachyt. – 3. var. lasiostylis Borb. Ad pag. Kralován c. 400 m, sol. calc.; pr. Felsõstubnya c. 600 m, sol. trachyt. – 4. var. nitescens H. Br. In locis dumosis pr. Mosóc c. 500 m, sol. calc.; pr. Felsõstubnya c. 600 m, sol. trachyt. – 5. var. euoxyphylla Borb. In collibus apricis pr. Ruttka c. 400 m et pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 6. var. submyrtilus H. Br. In locis apricis pr. Valcsa c. 400 m, sol. calc. – 7. var. senticosa Ach. In valle Bisztricska c. 500 m, sol. gránit; pr. Kralován et Suttó c. 400 m; pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc.; pr. Turcsek c. 500 m et pr. Garamberzence, com. Bars, c. 400 m, sol. trachyt. – 8. var. oxyodonta Kern. In locis dumosis pr. Turócmeggyes c. 600 m.; pr. Károlyfalva c. 400 m, sol. calc. – 9. var. glauescens Desv. In locis dumosis pr. Turóctölgyes c. 500 m., sol. granit; pr. Turcsek c. 600 m, sol. trachyt et pr. Lazán c. 400 m, sol. calc. – 10. var. Desvauxii H. Br. In m. Suchy vrch pr. Raksa c. 700 m; in m. Kastán pr. Berestyénfalva; pr. Turócmeggyes c. 600 m; pr. Tótpróna et Polerejka c. 400 m, sol. calc.; ad. pag. Jánoshegy c. 600 m et pr. Alsóturcsek c. 500 m, sol. trachyt. – 11. var. nitens Desv. In m. Kastán pr. Berestyénfalva c. 700 m; in m. Kalvaria et Jankóvá pr. Znióváralja; ad pag. Turócliget, c. 500 m, sol. calc.; pr. Felsõstubnya c. 600 m; pr. Garamberzence c. 400 m, sol. trachyt. – 12. var. Touranginiana Des. et Rip. In m. Kálvária pr. Znióváralja c. 500 m; pr. Kralován c. 400 m.; pr. Turócmeggyes c. 600 m; pr. Rózsahegy, com. Liptó c. 400 m, sol. calc. – 13. var. fallens Déségl. In m. Jankóvá pr. Znióváralja c. 500 m.; in m. Kastán pr. Berestyénfalva c. 700 m.; pr. Kralován c. 400 m, sol. calc.; pr. Jánoshegy c. 600 m, sol. trachyt. – 14. var. flexibilis Desv. In m. Klak 115

pr. Vrickó c. 600 m; in m. Kálvária pr. Znióváralja c. 500 m, sol. calc. – 15. var. aciphylla Rau. Ad pag. Valcsa, Tótpróna, Polerejka et Ruttka c. 400 m.; in m. Kastán pr. Berestyénfalva c. 700 m; pr. Kralován c. 400 m., sol. calc. – 16. var. mucronulata Déségl. In locis apricis pr. Mosóc c. 500 m, sol. calc. – 17. var. montivaga Déségl. In locis dumosis pr. Turcsek c. 600 m, sol. trachyt. – 18. var. spuria Pug. In m. Kálvária et Jankóvá pr. Znióváralja c. 500 m; in m. Hradistye pr. Necpál c. 700 m; ad. pag. Turócliget c. 600 m; pr. Tótpróna et Polerejka c. 400 m, sol. calc.; in locis dumosis pr. Felsõstubnya c. 600 m, sol. trachyt. – 19. var. frondosa Stev. In Valle Vrickó pr. Znióváralja c. 500 m; pr. Valcsa, Károlyfalva, Kralován c. 400 m; in locis apricis pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc.; in locis dumosis pr. Vágkelecsény sol. granit; pr. Alsóturcsek c. 500 m, sol. trachyt. – 20. var. frondosa Stev. f. elatiorum Borb. In locis apricis pr. Valcsa c. 400 m, sol. calc. – 21. var. myrtilloides Tratt. In collibus apricis pr. Necpál c. 400 m, sol. calc. – 22. var. dumalis Bechst. In locis dumosis apricisque pr. Ruttka, Polerejka Valcsa et Tótpróna c. 400 m; in m. Suchy vrch pr. Raksa c. 700 m, sol. calc.; pr. Felsõstubnya et Körmöcbánya, com. Bars, c. 600 m, sol. trachyt. – 23. var. squarrosa Rau. In valle Bella; ad. pag. Turócliget, Suttó et Stubnyafürdõ c. 500 m; pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc.; pr. Turócnémeti c. 500 m; Felsõstubnya et Körmöcbánya, com. Bars c. 600 m, sol. trachyt. – 24. var. laxifolia Borb. In silvis inter pag. Tótpróna et Polerejka c. 400 m, sol. calc. – 25. var. rubelliflora (Rip.) In locis dumosis pr. Kralován c. 400 m, sol. calc. – 26. var. insignis Gren. Ad pag. Turócmeggyes c. 600 m, Suttó c. 400 m, sol. calc. – 27. var. subobtusifrons Marg. et Kupk. nov. var. Frutex robustus. Ramuli floriferi aculeis minoribus falcatisque onusti. Stipulae latiusculae (c. 5 mm latae), obtusae, glabrae. Petioli glabri vel rarissime pilosuli aculeis parvulis armati. Foliola evidenter obovata ad basin attenuata et apice vix acuta, nervis prominutis margine biserrata; serraturis argutissimis. Styli elongati, pilosi. Fructus ovoidei. Proxima Rosae sarmentoidei Pug. et R. insigni Gren. Biserratarum, differt foliolis evidenter obovatis ad basin attenuatis et apice vix acutatis. Serratura argutissima. Hab. in collibus dumetosis pr. pag. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 28. var. fissidens Borb. In m. Kalvaria et Jankóvá pr. Znióváralja; in valle Vrickó; ad pag. Mosóc, Turócliget et Károlyfalva c. 500 m; in m. Suchy vrch pr. Raksa c. 700 m; pr. Tótpróna, Polerejka et Kralován c. 400 m; pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc.; 116

pr. Stubnyafürdõ et Turócnémeti c. 500 m; ad pag. Felsõstubnya et Alsóturcsek c. 600 m, sol. trachyt. – 29. var. fissidens Borb. f. acuminata H. Br. In collibus dumosis pr. Turócliget c. 600 m et in faucibus Sztrecsény c. 400 m, sol. calc. – 30. var. biserrata Mér. In m. Suchy vrch pr. Raksa c. 700 m; in m. Hradistye pr. Necpál; pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc.; pr. Ókörmöcke, com. Bars c. 500 m, sol. trachyt. – 32. var. semibiserrata Borb. In valle Bella; ad pag. Necpál et Turócliget c. 500 m., sol. calc.; pr. Felsõstubnya c. 600 m sol. trachyt. – 32. var. malmundariensis (Lej.). In locis dumosis pr. Körmöcbánya com. Bars, c. 600 m, sol. trachyt. – 33. var. eriostyla Rip. et Dés. In locis dumosis apricisque pr. Ruttka, Tótpróna, Polerejka c. 400 m; pr. Turócmeggyes c. 600 m, calc.; pr. Turcsek c. 600 m; Garamberzence et Ókörmöcke c. 450 m, sol. trachyt; inter pag. Turóctölgyes et Turócnémeti c. 500 m, sol. granit. – 34. var. globularis (Frakchet) H. Br. subvar. perfrondosa Marg. et Sabr. Frutex robustus. Ramuli floriferi inermes, stipulis lanceolatis denticulis perparvis crebris, petiolis glabris aculeatis, foliolis maximis 4.5–5 cm longis et 3 cm latis, glabris, evidenter biserratis. Fructus globosi. Styli pilosi. Hab. in dumetis inter pag. Turóctölgyes et Turócnémeti c. 500 m, sol. granit. – 35. var. glaberrima Dum. In locis dumosis pr. Alsóturcsek c. 600 m, sol. trachyt. – 36. var. medioxima Déségl. In valle Zsarnovica et ad pag. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc.; pr. Alsóturcsek c. 600 m, sol. trachyt. –37. var. lapidicola H. Br. In locis dumosis pr. Vágkelecsény c. 400 m, sol. granit. – 38. var. dolichodonta Sabr. Proxima R. lapidicolae H. Br. (e Transitoriis), a qua differt serratura argutissima, dentibus densis et profunde incisis, anguste cuspidatulis. Foliola rhombeo-elliptica, ad basin acuta, apice cuspidifera. Petala pulchre rosea. Fructus oblongi (Sabransky in lit.). Hab. in locis apricis pr. Valcsa c. 400 m, sol. calc. – 39. var. oblonga Rip. et Dés. In m. Jankóvá pr. Znióváralja c. 500 m; pr. Valcsa, Tótpróna et Polerejka c. 400 m, sol. calc.; pr. Stubnyafürdõ et Turcsek c. 600 m; in m. Madaras, com. Bars c. 700 m., sol. trachyt. – 40. var. adscita Dés. In m. Kálvária pr. Znióváralja, ad. pag. Necpál et Turócliget c. 500 m, sol. calc.; pr. Felsõturcsek et Felsõstubnya c. 600 m, sol. trachyt. – 41. var. brevipes Borb. In valle Horki pr. Znióváralja c. 500 m, inter pag. Tótpróna et Polerejka c. 400 m; ad Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 42. var. oxyphylla Rip. In m. Jankóvá pr. Znióváralja c. 500 m; ad. pag. Valcsa c. 400 m, sol. calc.; pr. Felsõstubnya, Alsóturcsek 117

et Jánoshegy c. 600 m, sol. trachyt. – 43. var. sphaerica Gren. In locis dumosis pr. Ruttka c. 400 m et pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 44. var. glaucina (Rip.) H. Br. In valle Bella c. 500 m., sol. calc. – 45. var. umbelliflora Rip. In locis dumosis pr. Mosóc c. 500 m, sol. calc.; inter pag. Turócnémeti et Turóctölgyes c. 500 m., sol. granit. – 46. var. disparabilis Lm. et Ozan. In valle Bella et pr. Necpál c. 500 m, sol. calc. – 47. var. stipularis Merat. In collibus dumosis inter pag. Tótpróna et Polerejka c. 400 m, sol. calc.

3. Rosa andegavensis Bast.

1. var. subsystylis Borb. In locis graminosis secus viam ad fontem “Büdös forrás” ferentem pr. Znióváralja c. 500 m, sol. calc. – 2. var. Schottiana Braun. In locis dumosis pr. Garamberzence, com. Bars c. 400 m, sol. trachyt. – 3. var. Suberti Rip. In locis apricis pr. Körmöcbánya, com. Bars c. 600 m, sol. trachyt.

4. Rosa nitidula Besser.

1. var. barsensis Marg. et Sabr. nov. var. Frutex robustus, ramis flexuosis, aculeis homomorphis onustis, stipulis lanceolatis, glabris cum pilis et glandulis sparse ciliatis; petiolis epilosis hic-inde glandulosis, aculeatis. Foliolis ovatis, acuminatis biserratis, ad costam pilosulis et in nervis abunde crebre glandu1osis, supra glabris. Pedunculo et receptaculo glandu1ososetoso. Sepalis lacinatis dorso hispido-glandulosis. Styli parce pilosi. Fructus ovato-globosi. A typica R. nitidula Bess. et var. Blondaeana Borb. differt stylis non villosis sed parce pilosis. A R. nitidula f. belgradensi Borb., receptaculis et pedunculis glanduloso-hispidis. A proxima R. nitidula var. viscidula Pug. sepalis dorso abunde hispido-glandulosis, petiolis epilosis, foliolis ovatis (non ovato-orbicularibus). Hab. in locis dumosis pr. Körmöcbánya, com. Bars c. 700 m, sol. trachyt. – 2. var. Blondaeana Rip. In locis apricis pr. Kralován c. 400 in sol. calc. – 3. var. rotundifolia m. Frutex robustus c. 2–2.50 m altus. Ramis subinermibus rarissime aculeis gracilibus tectis, ramulis floriferis abbreviatis inermibus. Petiolis glabris glandulosis aculeatis et glanduloso-setosis. Foliola sat magna rotundata vel ovata obtusa vel parce acuminata biserrata, in lamine superiore viridia, subtus pallida juniora rubescentia, glabra solum ad costam et in nervis rarissime glandulosa. Serratura glanduloso-ciliata. Stipulae glabrae glanduloso-ciliatae, lanceolatae, acuminatae. Pedunculus rarissime 118

glanduloso-setosus et cum pilis longis ± tectus. Receptaculum ovoideum glabrum. Sepala lacinata, laciniis sparse glanduloso-ciliatis glabris. Fructus ovoideus. Styli dense pilosi. A proxima R. nitidula Bess. var. Schottiana Braun differt ramulis floriferis abbreviatis, stipulis lanceolatis (non linearibus) et pedunculis pilosis. Hab. in locis apricis pr. Tótpróna, c. 400 m, sol. calc.

5. Rosa scabrata Crép.

1. var. ovifera Borb. In m. Kastán pr. Berestyénfalva c. 700 m.; ad pag. Ruttka c. 400 m, sol. calc.; in locis dumosis pr. Garamberzence et Jallna (com. Bars) c. 400 m, sol. trachyt. – 2. var. subrotunda Borb. In locis apricis pr. Felsõstubnya c. 600 m, sol. trachyt.

6. Rosa dumetorum Thuill.

1. var. platyphylla Dés. In locis dumosis apricisque in faubibus Sztrecsény; ad. pag. Ruttka c. 400 m; in m. Jankóvá pr. Znióváralja c. 500 m; pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc.; pr. Turcsek, Körmöcbánya, com. Bars c. 600 m; sol. trachyt; inter p. Turócnémeti et Turóctölgyes c. 500 m, sol. granit. – 2. var. urbica Christ. In m. Kálvária et Jankóvá et in valle Horki pr. Znióváralja; pr. pag. Szlován c. 600 m, ad pag. Kralován c. 400 m, et Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc.; pr. Jánoshegy, Turcsek c. 600 m, sol. trachyt; in valle Bisztricska pr. Tarnó; inter pag. Turócnémeti és Turóctölgyes c. 500 m, sol. granit. – 3. var. ramealis Pug. In locis dumosis pr. Kralován c. 400 m, et pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc.; ad pag. Felsõstubnya et Alsóturcsek c. 600 m, sol. trachit. – 4. var. semiglabra Rip. In locis apricis dumosisque pr. Tótpróna et Polerejka c. 400 m, pr. Turócliget et Mosóc c. 500 m, sol. calc.; pr. Felsõturcsek c. 600 m, sol. trachyt; pr. Vágkelecsény c. 400 m, sol. granit. – 5. var. platyphylloides Dés. et Rip. In locis apricis pr. Suttó et Ruttka c. 400 m; pr. Turócmeggyes c. 700 m, sol. calc. – 6. var. platyphylloides Dés. et Rip. f. atrichogyna Borb. Ad pag. Felsõstubnya c. 600 m, sol. trachyt. – 7. var. obscura Pug. In locis apricis dumosisque pr. Suttó, Valcsa, Károlyfalva c. 400 m; pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc; pr. Felsõstubnya c. 600 m; pr. Garamberzence, com. Bars c. 400 m, sol. trachyt. – 8. var. trichoneura Rip. In locis apricisque pr. Ruttka c. 400 m, sol. calc. – 9. var. cinerosa Dés. In locis dumosis apricisque pr. Polerejka et Tótpróna c. 400 m; in m. Kastán pr. Berestyénfalva c. 600 m, sol. calc.; pr. Turócnémeti c. 500 m, sol. granit; pr. Garamberzence 119

c. 400 m, sol. trachyt. – 10. var. solstitialis Bess. In m. Hradistye pr. Necpál; ad pag. Turócmeggyes c. 600 m; in m. Jankóvá pr. Znióváralja c. 500 m; pr. Kralován c. 400 m., sol. calc.; pr. Jánoshegy, Felsõstubnya, Felsõturcsek c. 600 m; pr. Garamberzence. com. Bars, c. 400 m, sol. trachyt; pr. Vágkelecsény c. 400 m, sol. granit. – 11. var. hemitrichia Rip. In locis dumosis pr. Körmöcbánya, com. Bars, c. 600 m., sol. trachyt. – 12. var. subglabra Borb. In m. Hradistye pr. Necpál; ad pag. Turócmeggyes c. 600 m; pr. Valcsa et Kralován c. 400 m.; in m. Suchy vrch pr. Raksa c. 700 m; in m. Kálvária pr. Znióváralja c. 500 m, sol. calc.; pr. Alsóturcsek et Körmöcbánya, com. Bars, c. 600 m, sol. trachyt. – 13. var. decalvata Crép. In valle Bella c. 500 m., sol. calc. – 14. var. suboxyphylla Borb. In locis dumosis pr. Garamberzence, com. Bars c. 400 m, sol. trachyt. – 15. var. quadica H. Br. In m. Kastán pr. Berestyénfalva c. 600 m, sol. calc. – 16. var. heterotricha Borb. In locis apricis pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc.; pr. Vágkelecsény c. 400 m, sol. granit; pr. Felsõturcsek c. 600 m. et pr. Garamberzence, com. Bars, c. 400 m. sol. trachyt. – 17. var. opaca Gren. In locis apricis pr. Valcsa c. 400 m, sol. calc.; pr. Felsõturcsek c. 600 m, sol. trachyt. – 18. var. Maukcschii Kit. ex Borb. In locis dumosis pr. Vágkelecsény c. 400 m, sol. granit; pr. Felsõstubnya c. 600 m, sol. trachyt. – 19. var. globata Des. In m. Madaras pr. Madarasalja, com. Bars, c. 700 m, sol. trachyt. – 20. var. semiglauca Borb. In locis dumosis pr. Kralován et Necpál c. 400 m, sol. calc.; pr. Felsõstubnya c. 600 m, sol. trachyt. – 21. var. subatrichostylis Borb. In locis apricis pr. Felsõstubnya c. 600 m., sol. trachyt. – 22. var. uncinella Bess. In locis dumosis inter pag. Tótpróna et Polerejka; pr. Necpál c. 400 m; pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 23. var. uncinella Bess. f. ciliata Borb. Ad pag. Divék c. 500 m, sol. calc. – 24. var. submitis Gren (= Thuillieri Christ). In locis dumosis pr. Felsõstubnya c. 600 m., sol. trachyt. – 25. var. spinetorum H. Br. Ad viam ferream pr. Alsóturcsek c. 600 m., sol. trachyt. – 26. var. inaequiserrata H. Br. In locis apricis pr. Kralován c. 400 m., sol. calc.

7. Rosa glauca Vill.

1. var. typica Christ. In locis apricis dumosisque pr. Valcsa et Necpál c. 400 m, sol. calc.; pr. Felsõstubnya c. 600 m; in m. Madaras pr. Madarasalja, com. Bars c. 700 m, sol. trachyt. – 2. var. typica Christ f. pseudovenosa H. Br. Ad pag. Kralován c. 400 m, sol. calc. – 3. var. pilosula Christ. In 120

locis dumosis apricisque pr. Suttó, Necpál et Kralován c. 400 m, sol. calc.; pr. Felsõstubnya, Alsóturcsek c. 600 m; pr. Stubnyafürdõ c. 500 m; pr. Körmöcbánya, com. Bars, c. 600 m, sol. trachyt; inter pag. Turócnémeti et Turóctölgyes c. 500 m, sol. granit. – 4. var. Graveti Crép. In m. Suchy vrch pr. Raksa c. 700 m, sol. calc. – 5. var. falcata Vill. In locis apricis dumosisque pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 6. var. complicata Gren (= var. intermedia Gren). In m. Jankóvá pr. Znióváralja, in valle Bella, ad pag. Divék c. 500 m; in faucibus Sztrecsény; ad pag. Kralován et Ruttka c. 400 m, sol. calc.; pr. Vágkelecsény c. 400 m, sol. granit. – 7. var. complicata Gren. f. caballicensis Christ. Ad pag. Turócnémeti c. 500 m, sol. trachyt. – 8. var. inclinata Christ. In locis dumosis pr. Valcsa c. 400 m, sol. calc. –9. var. slawodolica Kmet. In valle Bella c. 400 m. sol. calc. – 10. var. subcanina Christ. In locis dumosis pr. Turócmeggyes c. 600 m. sol. calc. –11. var. acutifolia Borb. In locis apricis pr. Körmöcbánya c. 600 m, sol. trachyt. – 12. var. diodus R. Keller. In faucibus Sztrecsény c. 400 m, sol. calc. – 13. var. atrichostylis Borb. In m. Kálvária pr. Znióváralja c. 500 m. sol. calc. – 14. var. imponens Christ. In m. Madaras pr. Madarasalja, com. Bars, c. 800 m; pr. Jánoshegy c. 600 m, sol. trachyt. – 15. var. pseudoaffinis Sabr. In m. Hradistye pr. Necpál c. 700 m, sol. trachyt.

8. Rosa coriifolia Fr.

1. var. typica Christ. In locis dumosis apricisque ad pag. Suttó, Kralován: in faucibus Sztrecsény c. 400 m; pr. Zniováralja et Turócliget c. 500 m, sol. calc.; pr. Alsóturcsek et Felsõstubnya c. 600 m, sol. trachyt; inter pag. Turócnémeti et Turóctölgyes c. 500 m, sol. gránit. – 2. var. oblonga Christ. In locis dumosis pr. Mosóc et Necpál c. 500 m, sol. calc. – 3. var. lucida Bräucker. In locis apricis pr. Valcsa c. 400 m; pr. Turócliget c. 500 m, sol. calc. – 4. var. sublucida Sabr. nov. var. (Sabransky in lit.). A proxima R. lucida Bräucker differt foliolis minoribus, late ellipticis non in acumen longes productis, sed acutis, basi rotundatis, nec cuneatim attenuatis. Stylis pilosis, nec albolanatis. Hab. in valle Choè (com. Liptó) c. 700 m, sol. calc. – 5. var. glabrescens Borb. In locis apricis pr. Garamberzence, com. Bars, c. 400 m, sol. trachyt. – 6. var. Vágiana Crép. Ad ripam fluvii Vág pr. Ruttka c. 400 m; in locis dumosis pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 7. var. pycnacantha Borb. In m. Hradistye pr. Necpál c. 700 m, sol. calc. – 8. var. barsensis Marg. et Sabr. nov. var. Frutex robustus. Aculei 121

homomorphi. Stipulae lanceolatae, acuminatae, glabrae, glandulosae et glanduloso-ciliatae. Petioli pilosi et glandulosi. Foliola ovata vel elliptico ovata biserrata, serraturis argutiusculis, valde acutis, glanduloso-ciliatis. Lamina foliolorum utrinque rare pilosula, subtus in nervis rare glandulosa supra glaucenitens, subtus glaucescens. Pedunculi sat longi glabri. Fructus globosus. Calices nudi, lacinati, laciniis glanduloso ciliatis. Styli pilosi. Hab. ad viam inter pag. Garamberzence et Jallna c. 400 m, sol. andesit. – 9. var. trichostylis Borb. In locis dumosis pr. Valcsa, inter pag. Tótpróna et Polerejka c. 400 m; pr. Turócmeggyes c. 600 m, sol. calc. – 10. var. incana Kit. In m. Hradistye pr. Necpál; ad pag. Turócmeggyes c. 700 m, sol. calc.; pr. Felsõstubnya et Alsóturcsek c. 600 m, sol. trachyt. – 11. var. Kmetiana Borb. In locis dumosis pr. Turócmeggyes c. 700 m; pr. Ruttka c. 400 m, sol. calc.

III. Alpinae Dés. 1. Rosa pendulina L.

1. var. levis Sér. In valle Nedozor c. 800 m, sol. calc. – 2. var. setosa R. Keller. In valle Nedozor c. 800 m, sol. calc.; in valle Bisztricska c. 700 m, sol. granit; in locis dumosis pr. Felsõstubnya et Körmöcbánya, com. Bars, c. 700 m., sol. trachyt. – 3. var. lagenaria Vill. In valle Bisztricska pr. Tarnó c. 700 m, sol. granit; in silvis caeduis pr. Turócmeggyes c. 700 m, sol. calc. – 4. var. alpina (L.). In parte superiore vallis Zsarnovica (in silvis caeduis) c. 800 m, sol. calc. – 5. var. aculeata Sér. f. adjecta Dés. In silvis caeduis pr. Felsõstubnya c. 600 m ; ad viam ferream inter pag. Stubnyafürdõ et Alsóturcsek c. 500 m, sol. trachyt. – 6. var. levipes Borb. In silvis caeduis in m. Suchy vrch c. 800 m, sol. calc. – 7. var. pubescens Koch. In silvis caeduis im m. Suchy vrch pr. Raksa c. 800 m; in m. Suchy (Kriván Fátra) c. 1300 m; in dumetis umbrosis in valle Vrickó c. 600 m; in subalp. m. Tlszta c. 800 m; in valle Necpál c. 500 m; in valle Nedozor c. 800 m, sol. calc. – 8. var. adenophora Kit. In silvis caeduis in m. Drjenok et Suchy vrch pr. Raksa c. 800 m; in subalp. m. Tlszta c. l000 m; in valle Nedozor c. 800 m, sol. calc.; in subalp. m. Madaras pr. Madarasalja (com. Bars) c. 1300 m, sol. calc. – 9. var. intercalaris Déségl. f. holotrichia Sabr. A proxima var. intercalari Déségl. differt foliis in tota pagina inferiore pilosulis (Sabransky in lit). Hab. in m. Suchy vrch. pr. Raksa c. 800 m, sol. calc. 122

IV. Pimpinellifolia DC. 1. Rosa pimpinellifolia L.

1. var. typica Christ. In locis graminosis apricisque in subalp. m. Tlszta c. 1000 m, sol. calc. – 2. var. spinosa Neilr. In locis graminosis in m. Suchy vrch pr. Raksa c. 800 m, sol. calc. – 3. sorbeifolia H. Br. Ibidem. – 4. var. cuneata Borb. Ibidem. – 5. var. spinosissima Koch. In subalp. m. Drjenok c. 1260 m, sol. calc. – 6. var. megalacantha Borb. In locis apricis graminosisque pr. Mosóc c. 800 m, sol. calc. – 7. var. macropetala Borb. In locis graminosis in m. Suchy vrch c. 800 m, sol. calc. – 8. var. melanocarpa DC. In locis apricis graminosisque in subalp. m. Tlszta c. 1100 m, sol. calc.

V. Hybridae. 1. Rosa gallica L. x R. dumetorum Thuill. (= R. collina Jacqu.)

1. var. retinervis Borb. In locis dumosis pr. Valcsa c. 400 m sol. calc. – 2. var. Christii (Wiesb.) J. B. v. Keller. Ibidem.

2. Rosa pendulina L. x R. dumetorum Thuill. = Rosa Margittaiana Sabr. nov. hybr.

(Sabransky in lit.) Frutex robustus. Ramuli glabri, subinermes, aculeis raris teneris curvatis, iis Rosae pendulinae simillimis, onusti. Ramuli, stipulae et foliola juniora rubescentia. Stipulae anguste lanceolatae, glabrae, margine glanduloso-ciliatae. Folia 5–7-na, ovata et obovata, ad basin attenuata, acuta, cum petiolis puberulis, levissime aculeatis, utrinque viridia (juniora versus marginem purpurescentia), supra glabra, subtus in costa media pilis longis pubescentia. Serratura dentibus tam simplicibus, tam fissis, denticulisque acutis cuspidatis composita. Pedunculi breves bracteis rubentibus tecti. Sepala rubro-tomentosa albo-cincta, linearia, partim laciniata. Corollae mediocres, saturate roseae. Styli parce pilosi. Fructus ovati, glabri. Kritikus alak, mely jelleménél fogva a Caninae Pubescentes seregébe sorolandó ugyan, de mely másrészt karcsú, pirosló, majdnem tüskétlen ágaival, pirosló lombjával és épúgy pirosló és fehér szegéllyel ellátott csészeleveleivel, továbbá rendesen magános, virágaival nagyon emlékeztet a R. pendulina L. fajtáira. Valoszínû, hogy e növény a R. pendulina s a R. dumetorum Thuill. egy kopasz bibeszálú alakjának, talán a R. subglabra 123

Borb.-nak vegyüléke. A Pubescentes csoportban leginkább a var. subglabra Borb. alakjához közeledik, de ettõl tojásdad (nem gömbölyû) gyümölcsei és pirosló ágai s levelei stb. miatt könnyen különböztethetõ meg. A R. uncinella Bess. is hasonló rózsánkhoz, de az elõbbi szélesebb, kerekded-tojásdad leveleivel és szõrösebb bibeszálaival elegendõképen tér el a R. Margittaianá-tól. Hab. in locis dumosis pr. Jánoshegy c. 700 m et prope Körmöcbánya (com. Bars.) c. 600 m, sol. trachyt.

3. Rosa pimpinellifolia x R. pendulina.

1. var. reversa W. et K. f. protaqenes Ozanon. In locis graminosis m. Suchy vrch c. 800 m, sol. calc. – 2. var. Margarethae m.42 (Rosa pimpinellifolia x pendulina x dumetorum) nov. hybr. Frutex humilis c. 40– 50 cm altus, aculeis acerosis setisque dense onustus. Rami floriferi et steriles elongati inermes. Stipulae ovato-oblongae vel ovato-lanceolatae glabrae. Petioli pubescentes et glandulis sparsissime tecti. Foliola minora simpliciter et pro parte duplicato-serrata, serraturis glandulis sessilibus onustis, elliptica subtus et apice ± rotundata haud attenuata, glabra, solum ad costam et in nervis pilosula, eglandulosa. Pedunculi elongati (ut in R. pimpinellifolia var. macropetata Borb.), glabri vel setoso-glandulosi. Fructus glabri vei glanduloso-setosi, ovati, apice attenuati. Sepala rubescentia albocineta ad costam pilosula, eglandulosa, integra et hinc-inde lacinosa, laciniis linearibus. Corolla sat magna petalis albis, aut ungue pallidis roseo-striatis, sepalis maioribus. Styli albo-lanati. f. α. glabra m. Pedunculus et fructus glabri. f. ß. seticarpa m. Pedunculus et fructus glanduloso-setosi. Hab. inter parentes in m. Suchy vrch pr. Raksa c. 800 m, sol. calc. Igen csinos hármas hybrid. Alacsony termete, törzsének alsó részét borító tüskéi, apró levelei és erõsen megnyúlt virágkocsánjai a R. pimpinellifolia var. macropetala Borb. hatását mutatják. Oldalágainak kissé megnyúltsága, rajtuk a tüskék teljes hiánya, pirosló és fehér szegéllyel ellátott csészelevelei a R. pendulina valamelyik variátiója hatására engednek következtetni. Ha tekintetbe vesszük, hogy levélkéi az ereken, itt-ott még a felsõ lemezen is gyengén szõrösek, úgy nagyon valószínû, hogy a másik szülõ a R. pendulina var. pubescens Borb., amely különben a termõhelyen elég nagy számban ___________________________________________ 42

124

in memoriam uxoris, quacum hanc Rosam legi.

terem. Minthogy e két szülõ egyikénél sem találunk osztott csészeleveleket s a hybridünkön itt-ott hasadt csészeleveleket is találunk, ezt a tulajdonságot egy Canina-csoportbeli fajnak, talán a Pubescentes valamelyikének behatására kell visszavezetnünk. Ennek a változatnak két alakja van, az egyik terméskocsánja és termése kopasz, a másiké mirigytüskés. A kopasz kocsánú és termésû alak megközelíti a R. reversa W. K. var. Holikensis Kmet-et, de különbözik tõle abban, hogy virágkocsánjai is kopaszak, csészelevelein nincsenek mirigyszõrök, s ágai is kopaszak; a Holikensis csészelevelei épek, a mi alakunkon pedig itt-ott hasadtak. A mirigytüskés kocsánú és termésû alak pedig a R. reversa W. K. var. Simkovicsii Kmet-hez közeledik, de virágzó és meddõ ágainak tüskétlenségén és csészeleveleinek osztottságán könnyen megkülönböztethetõ. Cikkemben összesen 169 adatot sorolok fel, melyekbõl csak 16 adat esik a szomszédos megyékre. A megyében leginkább elterjedt talajok közül a rózsák leginkább a meszes talajt kedvelik s a legszegényebb a gránittalaj. A meszes talajon úgyszólván az összes fajokat meglehet találni. Az egyedüli R. mollis-t és a R. tomentella-t nem sikerült meszes talajon megfigyelnem. Lehetséges azonban, hogy idõvel még ezek is elõ fognak kerülni. A mésztalaj sem mindenütt egyformán gazdag a fajokban és variátiókban. E tekintetben is az elsõség Turócmeggyes, Polerejka és Tótpróna környékét illeti meg, ahol valóban nagy gyönyörûséget fog találni a rhodológus a rózsafajok és variátiók gazdag változatosságában.

*** BOTANICKÁ EXKURSE NA SVIDOVEC U JASINY43 Margittai A. Nedávno jsem listoval ve svém cestovním denniku a pøišel jsem ke dni 18. èervence 1920. Datum to pro mne velice vážnì protože toho dne jsem botanisoval po prvé na poloninách prostirajících se v okolí Jasiny. Náš, stoupáním jakoby znavený vlak, supì vyjel ze stanice Kvasy, aby dostihl ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó “Èeské ètení”. – 1926. – ¹ 6-8. – S. 91-96 (ïåðåêëàä Fr. Gregor). 43

125

naši pohranièní stanice Jasiny. Tam jsme dojeli kolem pùlnoci. Já s desetiletým synkem díval jsem se s radostí na krásný kraj, ozáøený pøekrásným mìsíèním svìtlem. Dojeli jsme. Nádraží, za války rozstøílené a znièené, se stavìlo a nebylo ještì hotovo. Vyskoèíme z vlaku a hovoøíme se synem, co nyní dìlati. Hledat nìjaký nocleh ve vesnici – anebo jít pøímo na poloniny? Nᚠrozhovor ukonèil se tím, že jsme hned, tedy o pùl jedné po pùlnoci, šli na poloninu pøi svìtle luny. Aspoò se nebudeme potit, když pùjdeme v noci. Našim dnešním programem bylo vylézti na poloninu Bliznici. Je to hora 1884 m vysoká v horské skupinì Svidovce, rozprostírající se mezi øekami Èernou Tisou a Terešvou. Nikdy nebyli jsme ještì v tìchto místech. Ale cesta nebyla nám naprosto neznáma. Ještì doma prostudovali jsme podrobnì speciální mapu, a proto jsme vìdìli, že musíme jít zpìt smìrem ke Kvasùm po silnici podél trati, dokud nepøejdeme železný most, vedoucí pøes Tisu a dokud nedostihneme prvního potoka, zvaného Svidovec. Skuteènì. Našli jsme onu pìknou silnici a asi za tøi ètvrti hodiny dostihli jsme i k našemu potoku, stékajícímu ze Svidovce. Na bøehu potoka, blíže k silnici, stojí lesní pila a ponìkud výše myslivna. Z mapy jsme vìdìli, že cesta na Bliznici vede kolem tìchto domù. Našli jsme brzo i lesní cestu a asi ve 2 hodiny po pùlnoci jsme došli na kraj jehliènatého lesa. Zde jsme vybrali z bat’ochu všechny své nástroje potøebné k botanisování, jako mapu, lopatu a j. Potom jsme se prodírali lesem. Les byl tichý a nìmý. Pøíroda byla ještì ve hlubokém spánku. Høbitov není tišší jedlového lesa v noci ve 2 hodiny po pùlnoci! Synek ptá se mne s obavou, nepotkámeli nìjaká divoká zvíøata, kance, medvìdy, vlky atd. Utišuji ho, že se nyní s nimi nemùžeme setkat, nebo ve válce, i kdyby zde bývala byla, tak se zde støílelo, že se zvìø daleko odstìhovala a bude se ještì asi na delší dobu vystøíhat tìchto míst. Ani zdání, že bychom mohli tak brzo z rána botanisovat. Pøi mìsíèním svìtle jsem vidìl na kraji lesa nìkolik køù, rùžový keø Rosa pendulina a Rubus glandulosus (rùže pøevislá a ostružiník nejžláznatìjší). Menší a drobnìjší rostlinky nemohli jsme sbírat. Asi pùl hodiny chodili jsme po lese, když jsme pøišli na jakousi pøíkrou stráò. Teï se již les zaèal probouzeti z hlubokého spánku. První byli ptáci. Nejprve zde zaèal zpívati jeden ptáèek, nedaleko odpovídal mu tikáním druhý. Z tohoto dohovoøívání se starých 126

probouzeli se i mladí ptáèci a brzo zaèal hlaholit celý les zpìvem ptákù. Východní nebe se zaèalo èervenat. Jitøenka ukazovala nám brzký východ slunce. Teï již stoupáme dosti vysoko! Zaèíná se rozšeøivat. Pøi takovémto jitøním úsvitu mùžeme již rozlišovati rostliny. Mùžeme tedy zaèít botanisovat! Podle cesty rostou obyèejní chudáci mezi rostlinami. Jest patrno, že je sem zanesli lidé a dobytek. S tìmi tedy jsme se neobírali a nemeškali. Hledali jsme vzácnìjší rostliny – a také jsme je brzy našli. Na mezích u cesty mezi obyèejným jestøábnikem (Hieracium) vidìl jsem nìkolik kusù, jichž úbory („kvìty”) byly drobne a spodni èást lodyžky i listí hustì chlupaté a kosmaté. Téhle rostlinky jsem ještì nesbíral! Z popisu hned jsem shledal, že toto Hieracium jest H. transsilvanicum, které roste v naší republice pouze v jehliènatých lesích na poloninách v okolí Jasiny a Rahová. Tato milá rostlinka je endemická (domáci) u nás a v Sedmihradech (Transsilvanii). V lese pod smrky jsem vidìl drobounkou rostlinku nažloutlého kvìtu, bezlistou, s koøeny podobnými korálùm, je to vstavaèovitá korálice trojklanná – Corralorhiza innata. Též øídká rostlina v P. R. a nachází se pouze v jehliènatých lesích kolem Jasiny. U cesty jsou tu a tam mechové podušky. Je radost na nì se podívat. Roste na nich jedna skromná rostlinka, cele zeleného kvìtu. Je to také vstavaèovitá rostlina bradáèek srdèitý, Listera cordata. Je u nás velice vzácná a roste jen na poloninách ve smrkových lesích. Pokraèujeme v cestì dále a asi o 1/4. hod. ráno pøišli jsme k jedné studánce u naší cesty. Zastavili jsme se zde a za souhlasu synova rozhodli jsme se zde doèkati východu slunce, kterého jsme nevidìli, protože bylo zakryto poloninou Èernou klevou. A potom, bylo to místo vhodné, abychom zde posnídali. Rostlinky kol pramene ukazují již horský, alpský charakter – jet’ již polonina blízko. Rostou zde: Caltha alpestris (blat’ouch), Chrysanthemum rotundifolium (kopretina), škarda – Crepis conyzifolia, hadi mord Scorzoneura rosaea, bojínek Phleum alpinum. Po snídaní pokraèujeme v cestì, která nedaleko zaèíná klesati o nìkolik set metrù, takže èlovìk se bojí, že cesta nevede na poloniny. Ale zase cesta stoupá. Stromy øídnou, jsou menší a šovík horský, Rumex alpinus, zde ještì øídce se necházejíci, ukazuje, že jsme již velice blízko polonin, že za krátko dostihneme lidského sídla a dobytèí ohrady. A skuteènì – v nìkolika 127

minutách jsme pøišli k hornímu okraji lesa, do domova polonin, které se samy rozvíjely všemi krásami ranního slunce. Na levé stranì z jednoho domku pasákova, nacházejícího se u paty polonin, vyskoèilo nìkolik ovèáckých psù a silné štìkali na nás, øídké hosty na poloninách. Z domku vyšli ospalý baèa a zvìdavi lidé a s radosti nás zdravili. Na tomto místì nocoval skot, pasoucí se na poloninách. Poznali jsme to také podle veliké spousty rostlin Rumex alpinus, mezi kterými mísilo se nìkolik kopøiv Urtica dioica a jiných, èlovìka milujících a provázejicich rostlin. Svah poloniny pokrývají všude keøe olše zelené, Alnus viridis. Hraje touž úlohu na všedi poloninách, takou hraje kosodøevina (Pinus montanus) na poloninách západních Karpat. Alnus viridis tvoøí také taková neprostupná køoviska na našich poloninách. Když jsme pøešli spousty Rumex alpinus, pøišli jsme na jisté pastvisko. Byl na nì smutný pohled. Lid vùbec nevìnuje žádné péèe poloninám, nestará se o nì, a proto na nich pøevládají rostliny, kterých nechce skot. Takovou rostlinou jest bodající tráva Nardus stricta, smilka tuhá, a velice ostrá tráva, metlice trsnatá, Deschampsia caespitosa. Mezi tìmito, pøevládajícími rostlinami, jsou ostatní, mìkké, sem tam roztroušeny. Jsou to na pø. pøekrásná violka Viola declinata, Scorzonera rosea (je pouze na našich poloninách), Phleum alpinum, Vaccinium myrtillus (borùvka), V. uliginosum (vlochynì) a j. Pokraèovali jsme v cestì, dokud jsme nepøišli k prvnímu, s Bliznice stékajícímu potùèku. U nìho jsme odpoèinuli a botanisovali jeho údolíèko. Na dnì i na bøezích potùèka sbírali jsme nìkteré zajímavé rostliny. Byly to: sítiny Juncus lampocarpus, J. alpinus, J. castaneus. Poslední je velice zajímavá severní, arktická rostlina, která mimo naše nejvyšší poloniny roste ještì na Velkém Kriváni v Tatrách. Také pøi tomto potùèku pøistihli jsme ptaèinec Stellaria uliginosa a Taraxacum nigricans (pampeliška horská). Nedaleko potùèku, mezi køi jalovce, našel jsem rašelinisko. Na tomto sphagnatu (rašelinisku) našel jsem velice vzácné a zajímavé rostliny, jako Vaccinium oxycoccos (klikva) a Carex pauciflora (ostøice), které jsem v Podk. Rusi do té doby našel pouze na tomto místì. Byli tu ještì jiné, zajímavé rostliny, jako: Drosera rotundifolia (rosnatka), Carex canescens, C. Goodenoughii, C. echinata, Parnassia palustris, Eriophorum vaginatum (suchopýr), tuto našel jsem na Podk. Rusi dosud jen v Èerném Moèálu u Fornoše. 128

Radujíce se z této krásné koøistí, šli jsme dále, abychom dostihli doliny, která sbírá v sebe všechny vody s vrcholu Bliznice a Styka stékající. Na høbetì, spojujícím vrcholky tìchto hor, spatøil jsem nìkolik skalisek. To mi slibovalo zajímavé a starodávné rostlinné usedlíky, protože na tato skaliska nemùže pøejít skot a nemùže proto znièit starodávnou kvìtenu (floru). Po pùlhodinné cestì došli jsme do této dolinky, kde pod skalisky byl pramen potoka Svidovce. První rostlina, která nás v této dolinì pøivítala, byla rostlina mokrých skal Vys. Tater, Arabis neglecta se svými bílými nebo fialovými kvitky. Na bøezích potùèka možno bylo ještì sbírat Ranunculus carpathicus se žlutými, velkými kvìty a Seseli coerulans. Obì rostliny se nacházejí v naší republice pouze na nejvyšších marmarošských poloninách. V dolinì potoka a ve køovisku olše zelené, nacházejícím se na bøehu doliny, sbírali jsme tyto vzácnìjší rostliny: Geum rivale, Heliospermum quadrifida, Poa alpina var. vivipara, Phyteuma Wagneri, Potentilla aurea, Thalictrum aquilegifolium, Soldanella hungarica, Sedum carpathicum, Ranunculus montanus, Veronica alpina a Rhododendron Kotschii kterýžto pøekrásný drobný keøíèek nejde již dále na západ. Zde, na Bliznici má své nejzápadnéjší stanovišté. Ve vrchní èásti doliny sbírali jsme: Hypochoeris uniflora, Astrantia major, Arabis Halleri, Doronicum Clusii, Juniperus nana, Híeracium alpinum a Poa Chaixii. Zde, ve vyšší èásti údolí, zrcadli se drobné „moøské oko”, a v nìm se odráží dosti velká planinka snìhová. Bylo již 10 hod., tedy jsme se starali, abychom nìco snìdli. Sedli jsme si poblíže snìhového pole, u nìhož jsme našli: Saxifraga androsacea, Silene acaulis, Gnaphalium supinum, Soldanella hungarica. Po svaèinì jsme se vypravili na skály. Vìtší jest pod Stykem. Sestávají z vápencovitých bøidlic. Od nás na levo svah hory byl velice pøíkrý a pokryt pøekrásnými travami. Tohoto místa se skot strání a proto zde mohou rùsti rùzné vzácnosti. Na pravo bylo pastvisko, jež nás nezajímalo, až na to, že na tomto jediném místì v P. Rusi nachází se Plantago montana. Na travnaté stranì na levo od skály sbíral jsem tyto vzácnìjší druhy: Campanula glomerata var. elliptica, Crocus Heuffelianus (v plodech), Doronicum austriacum, D. carpathicum, Adenostyles albifrons, Carex sempervirens, Mulgedium alpinum, Pulmonaria rubra, Linum extraaxillare, Meum mutellinum, Anemone narcissiflora, Aconitum Hostianum, Ac. moldavicum, Luzula spadicea, Hypericum alpinum, Gentiana Wagneri (= pyrenaica), Phyteuma Wagneri, Ph. tetramerum, Avena versicolor, Avenastrum 129

carpathicum, Coeloglossum viride, Geranium alpestre,Cirsium pauciflorum, Polygonum bistorta, Laserpitium alpinum, Juncus trifidus, Hieracium aurantiacum, Trollius europaeus. Nad touto travnatou strání, blíže vrcholu Bliznice, jest ještì nìkolik rozsedlých skal nìkolik metrù vysokých. Na nich jsme našli též velice vzácné rostliny: Cerastium alpinum, Chrysanthemum Schurii, Chrys. rotundifolium, Antennaria carpathica, Myosotis alpestris. Nejzajímavéjší kvìtena nacházela se na skalách. Na nich jsme totiž sbírali: Veronica Baumgarteni, V. aphylla, Polygonum viviparum, Dryas octopetala, Arabis alpina, Hedysarum obscurum, Bartschia alpina, Empetrum nigrum, Juniperus nana, Leontodon croceus, Primula carpathica, Alsine Gerardi, Rhodiola rosea, Sedum atratum, Campanula scheuchzerii, C. alpina, Galium austriacum, Hieracium alpinum, H. Wimmeri, Trifolium pratense v. niveum, T. repens v. galerosum, Arabis alpina, Salix jacquinii, Arabis ovirensis, Alchemilla pubescens, Fertuca supina, Pinquicula alpina, Asplenium viride, Luzula sudetica, Lotus corniculatus, Scabiosa lucida, Thymus sudeticus, Th. montanus, Th. pulcherrimus, Saxifraga aisoon f. notate, Rumex scutatus. Nìkterá místa mezi skalami jsou pokryta travinami, ve kterých rostou: Carduus Kerneri, Centaurea Kotshiana, Aster alpinus, Pedicularis carpathica, Senecio sulphurea, Hypochaeris uniflora, Geum montanum, Solidago alpestris, Centaurea mollis, Gentiana lutea, Achillea sudetica a Carex atrata. Z tìchto pøeèetných rostlin mají nìkteré z nich zde nejzápadnìjši stanovištì: Rhododendron Kotschii, Ranunculus carpathicus, Pulmonaria rubra, Doronicum carpathicum, Cirsium pauciflorum, Chrysanthemum Schurii, Leontodon croceus, Carduus Kerneri a Senecio sulfurea. V republice, kromì uvedených, nacházejí se pouze v P. Rusi Aconitum Hostianum, Phyteuma Wagneri, Ph. tetramerum, Hypericum alpinum, Avenastrum carpathicum, Laserpitium alpinum, Viola declinata, Arabis Halleri a Centaurea Kotschii. Skály byly tak zajímavé, že jsme se na nich procházeli až do 4. hod. odpol. Rádi byli bychom déle tam setrvali, ale museli jsme sejit dolù, do Jasiny, abychom došli na nocleh. Zpìt jsme šli touže cestou, kterou jsme pøišli a o 7. hod. jsme byli štastnì u cile.

***

130

ÚJABB ADATOK TURÓCVÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ. V. Közlemény44 NEUE BEITRÄGE ZUR KENNTNIS DER FLORA DES KOMITATES TURÓC. V. Mitteilung Margittai Antal 1916. év augusztusában Stubnyafürdõröl Munkácsra helyeztettem át s így búcsút kellett vennem Turócmegyétõl, mely l3 éven át botanikai szempontból is mûködési területem volt. Fiatal éveimet a megye egyik kis falujában töltöttem el, de sohasem ismertem az unalmat, mert a megye mindig nyújtott elég munkát, szórakozást s bár 13 éven át dolgoztam a megye területén, mégsem mondhatnám, hogy azt teljesen átkutattam, hogy kezdett munkámat befejeztem volna. Évröl-évre ujabb fajokat fedeztem fel s évtizedekre volna szükség, hogy a megye minden szikláját, minden zugát átkutathassuk. Sajnálattal hagytam félbe befejezetlen munkámat, de családi körülményeim kényszerítettek, hogy a kedves megyét elhagyjam s városba költözködjem. Cikkemben azokat az adatokat sorolom fel, amelyeket a megye területén 1915. és 1916. években találtam. Botrychium silesiacum (Trev.) Kirschl. Turócborkúttól elterülõ réteken szórványosan. Ophioglossum vulgatum L. Igen gyéren a Turóc-folyó balpartján elhúzódó dombocskákon, Turóctölgyes és Turócnémeti között. Eguisetum palustre L. var. polystachyum Weigel f. racemosum Milde. Felsõstubnya és Tótpróna környékén. – var. polystachyum Weigel f. multicaulis Baenitz. U. o. – var. verticillatum Milde f. breviramosum Kling. Felsõstubnya környékén. Potamogeton natans L. A Turóc-folyó csendesebb ágaiban Kelemenfalva körül. P. pusillus L. var. vulgaris Fr. Mocsarakban, tócsákban, Turócborkút mellett. P. crispus L. A Stubnya-patakban, Stubnyafürdõ mellett. ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1926. – 25, ¹ 1-12. – Old. 219–226. 44

131

Andropogon ischaemum L. Szikár dombokon, Mosóc mellett. Setaria glauca (L.) R. et Sch. var. pumila Boehm. Száraz helyen, Turóctölgyes körül. Phleum pratense L. var. nodosum Schreb. f. stoloniferum A. et G. Réten, Stubnyafürdõ mellett. Alopecurus pratensis L. var. glauca Sonder. A vasúti árokban, Turócdivék mellett. Baldingera arundinacea (L.) G. M. Sch. A Turóc-folyó partján, Turócnémeti és Turóctölgyes között; csermely partján a Hájimocsárban. Apera spica venti (L.) Beauv. Vetések között, Stubnyafürdõn és Ruttkán. Trisetum flavescens Beauv. var. glabratum Aschers. Füves helyen, a Sztrecsényi-szorosban. Sesleria coerulea (L.) Scop. (=uliginosa Opitz). Hazánk eme ritka növénye nagy tömegben terem a megyében. Ábrahámfalva mellett, a Turóc bal partján elterülõ nagy rétnek 50%-a ebbõl a növénybõl tevõdik össze. Nagyobb mennyiségben terem még a Turóc partjain elterülõ réteken, Turócszentgyörgy és Pribóc körül. E nyulfarkfüvet még Blatnica mellett, a mocsaras legelõn szedtem. Itt azonban a jószág a területet annyira tapossa, hogy idõvel ki fog errõl a helyrõl pusztulni. Virít május közepe táján. Molinia coerulea (L.) Mnch. Nedves réteken, a Turóc partján, Turóctölgyes mellett; var. arundinacea Schrk. Vágásban, Mosóc mellett. Koeleria montana Hausm. Réteken, Stubnyafürdõ és Turócmeggyes körül. K. cristata Pers. var. pyramidata Pers. Alhavasi réteken és füves térségeken a Drjenokon, az Osztryn, Nagy-Rakitovon s füves vágásban Mosóc mellett. Poa nemoralis L. var. tenella Reichb. Az Osztryn, a Nagy-Fátrában. P. angustifolia L. Az Osztryn, Rakitovon és a necpáli Hradistyén. Festuca ovina L. sp. euovina Hack. var. vulgaris Koch. Az Osztryn; var. supina Hack. U. o.; var. duriuscula Koch f. genuina Godr. u. o.; f. longifolia Thuill. u. o.; f. gracilior Hack. u. o.; ssp. valesiaca Schleich, var. euvalesiaca A. et G. Szikár helyeken, Necpál, Suttó és Baksa körül; var. pseudovina Hack. A vasút mentén Stubnyafürdö és Alsóturcsek között és az Osztryn; var. glauca Hack., f. genuina Hack. Raksa és Túrán mellett; f. inops Hack. Turócliget mellett. F. Tatrae Czakó. Az Osztryn és a Nagy-Rakitovon. 132

F. heterophylla Lam. Az Osztryn. Cuviera europaea (L.) Koel. Árnyékos helyeken, a Kraszni-Kopecen, a Nagy-Fátrában. Carex leporina L. var. radicans Zabel. Árnyékos erdõben, Turóctölgyestõl délre; var. argyroglochin Koch. U. o. C. remota L. Erdõben, Túrán és Turóctölgyes mellett. C. Goodenoughii Gay var. chlorostashya Reichb. Mocsaras helyeken, Stubnyafürdõ mellett; var. curvata A. et G. Mocsaras réteken Alsóstubnya mellett és a Háji-mocsárban; var. melaena Wimm. A Háji-mocsárban, és Budis környékén; var. polygama Peterm. A vasút mentén elterülõ réten, Stubnyafürdõ mellett. C. gracilis x Goodenoughii Kük. (G. Good. var. crassiculmis Appel). A Háji-mocsárban. Az egyik alakja inkább a gracilis-hez, a másik pedig a Goodenoughii-hoz hasonlít. C. gracilis Curtis var. angustifolia Kük. A Háji-mocsárban; l. basigyna m. A vasúti árokban, Turócdivék mellett; var. fluviatilis Kük. U. o.; var. genuina A. et G. Mocsaras réteken, Turócliget, Turóctölgyes és Turócborkut körül; var. humilis Kük. Vasúti árokban, Turócdivék mellett; var. hypogyna Urb. U. o.; var. melanocarpia m. Utriculis atratis. Mocsaras réteken, Turócborkut mellett; var. personata Fr. Turóctölgyes mocsaras rétjein, a vasúti árokban, Nagycsepcsény és Znióváralja között; var. polygama m. Mocsaras réten, Turóctölgyes mellett; var. tricostata Aschers. Nedves réten, Rákó-Pribóc mellett. C. Buxbaumii Wahlbg. Nedves réteken, Turóctölgyes, Alsóstubnya, Turócborkut és Alsóturcsek mellett. C. caespitosa L. l. pleiostachya feminea. Háji mocsárban. C. caryophyllea Latour. var. fissa Kük. Vágásokban, Turócmeggyes fölött; var. basigyna M. A Spitzenberg rétjein, Felsõstubnya fölött. C. glauca Murr. var. melanostachya Uechtr. A Háji-mocsárban. C. pallescens L. var. elatior A. et G. Vágásban, a Divéki erdõben; l. pleiostachya mascula. Turóctölgyes mellett. C. secalina Wahlbg. Blatnica, Turócszentmária, Divék és Raksa körül. C. flava L. var. lepidocarpa Good. A Háji-mocsárban. C. Michelii Host. Füves helyeken, a Turócligettõl északra fekvõ kis völgyecske oldalain. 133

C. hirtiformis Pers. Turócszentmária körül. C. vesicaria L. l. acrogyna. Patak partján, Stubnyafürdõ mellett. C. acutiformis Ehrh. l. hypogyna. U. o. Luzula multiflora (Ehrh.) Lej. Réten, Borkut mellett és vágásban, Turócmeggyes fölött. L. luzulina (Willd.) D. T. et Sarnth. Füves helyeken, erdõk szélén, Turócmeggyes, Stubnyafürdõ környékén, és Schwarzwasser-völgy fölsõ szélén, a Nagy-Fátrában. Juncus filiformis L. Nedves helyen, Turócborkut mellett. J. compressus Jacqu. A Kralova-Sztudnán, a Nagy-Fátrában, cca. 1200 m. magasan a tenger szine fölött. Veratrum Lobelianum Bernh. Réten, Turócnémeti mellett. Colchicum vernale Hoffm. Nedves réten, Turócliget és Turócmeggyes mellett. Orchis morio L. lus. flore albo. Réten, Turócmeggyes körül. O. ustulata L. Hegyi réten, a Vág balpartján, Turánnal szemben. O. maculata L. var. immaculata Schur. Árnyékos erdõben, a KrászniKopecen, a Nagy-Fátrában. Gymnadenia conopea R. Br. var. densiflora Fr. A Zsarnovica-völgy felsõ részében. Cypripedium calceolus L. A Drjenok déli lejtõjén. Chenopodium glaucum L. var. angustifolium Zapal. Turóctölgyesen. Silene gallica L. var. humile Zapal. Mosócon. A Sztrecsényi szorosban és vetések közt, Turócborkút mellett. Delphinium intermedium Ait. A N. Rakitovon, a N. Fátrában. Ranunculus auricomus L. var. dissectus Wallr. A Stubnya-patak partjain, Turócdivék mellett. Lepidium ruderale L. Az út szélén, Divéken. Thlaspi montanum L. Wagner J., mint nagy ritkaságot sorolja fel Turócremete (Vrickó) környékérõl. A megye déli részén hegyi réteken, füves bokrok alján már gyakori. Igen seregesen terem a Spitzenbergen, Felsõstubnya fölött. Cardamine Opizii Presl. A Schwarczwasservölgy felsõ részen ca. 1000 m magasságban, kopasz és szõrös alakjában. Dentaria glandulosa W. et K. árnyékos helyeken a Nedozori-völgyben és Turócnémeti körül. 134

Erysimum repandum L. Turócdivék körül. Sempervirum soboliferum Sims. Mészsziklákon, a megye minden részében. Sorbus austriaca Beck. A necpáli Hradistyén. Rubus plicatus Whe et N. A Sztrecsényi szorosban. R. dumetorum Weihe. A necpáli Havránon. R. caesius L. var. glandulosus Reichb. Mezsgyéken, Necpál, Stubnyafürdõ és Felsõstubnya körül. R. areschougii Blytt. (R. saxatilis x caesius). A blatnicai völgy elején, a falu végén. Eddig biztosan csak Norvégiából ismerjük. Ez az adatom nemcsak hazánkra, de egész Közép-Európára nézve új. Potentilla anserina L. var. sericea Hayne. A Raksai- és Nedozorivölgyben. P. intermedia L. Elvadulva az utcán, Stubnyafürdõn. P. thuringiaca Bernh. A N. Rakitovon. Alchemilla arvensis L. Tarlókon Alsóturcsek, Stubnyafürdõ és Turócmeggyes körül. Trifolium pratense L. fl. alb. Blatnica mellett. Astragalus australis (L.) Lam. Freyn krizsnai adatát megerõsítem. Magam nem a Krizsnán, hanem a Krizsnától nyugatra fekvõ 1500 m magaslat déli oldalán, a csúcstól ca. 50–100 lépésnyi távolságban, szedtem. Virít július elsõ hetében. Vicia striata M. B. Vetések közt, Stubnyafürdõn. Geranium dissectum L. Vetések közt, Valcsán. Linum austriacum L. Ábrahámfalva és Raksa környékén. Linum flavum L. Füves helyen, a Drjenoknak északnyugatra huzódó gerincén, Mosóc felett, ca. 1000 m magasságban. Polygala austriaca Cr. Az Osztryn és Drjenokon. P. vulgaris L. var. oxyptera Reichb. Réteken, Suttó mellett. Euphorbia villosa W. et K. var. glaberrima Neilr. Nedves réteken, a Turóc partján, Szentgyörgy alatt. Hypericum humifusum L. Tarlókon, Stubnyafürdõ mellett. Viola alpestris (DC.) Jord. var. polychroma (Kern.) A Zsarnovica-völgy felsõ részén két szálat szedtem. V. palustris L. A megyébõl legelõször megboldogult Dr. Petrikovics János, turócszentmártoni körorvos említi (Sbornik Musealnei XVII. é. f. 135

pag. 38.) a bisztricskai és turócszentmártoni határban levõ Klimatovna rétrõl. 1914 április havában magam is felfedeztem a kis ibolyát a Budisi-mocsár több helyén. Igy közvetlenül Turócborkút elõtt, az út jobboldali részén elterülõ ingoványban, a községen túl fekvõ mocsárban, de a legseregesebben terem a mocsárnak a község elõtt, délnek haladó nyúlványában, közvetlenül az erdõ alatt. V. hirta L. flor. alb. Vágásban, Felsõstubnya mellett. V. mirabilis L. A megye déli részén bokros, napos helyeken mindenütt. V. arenaria DC. Kopár, füves helyeken, Turócliget, Turócmeggyes, Ábrahámfalva, Zniováralja körül, a Raksai- és Nedozori-völgyben. V. Riviniana Reichb. A megye déli részében elég gyakori. Turócligettõl közvetlenül északra van egy alig 400–500 m hosszú, nyugat-kelet irányban elhúzódó völgyecske. E völgy védve van a megyében uralkodó északi és déli szelektõl. Ebben a völgyben a következõ Viola-hybrideket szedtem: Viola mirabilis x silvestris Bogenh. (=V. perplexa Gremli). V. arenaria x mirabilis Schmalh. (=V. heterocarpa). V. Riviniana x mirabilis. Epilobium collinum Gmel. Szikár, köveshelyeken, a Malom-völgyben, Turócszentmárton mellett; Turóctölgyesen. Chamaenerium palustre Scop. (= Epilobium Dodonaei Vill). A Sztrecsényi-szorosban. Selinum carvifolia L. Réteken, Mosócon és Stubnyafürdõn. Primula digenea Kern. (acaulis x elatior). A Zsarnovica-völgyben, hegyi réteken Turócmeggyes fölött, a Spitzenbergen Felsõstubnya mellett. Általában mindenütt két alakban kapható, az egyik az acaulis, a másik az elatior szülõhöz hasonlít. P. austriaca Wettst. (pannonica x acaulis). Seregesen füves helyeken és réteken a Turócmeggyes fölötti hegyekben. Általában ez a hybrid sokkal gyakoribb az elõbbinél. Ennek három alakját szedtem. Vannak tövek, amelyeken csak acaulis alakú virágok vannak, vannak olyan tövek, amelyek pannonicára emlékeztetnek s végül nem ritkák azok a tövek sem, melyeken mind a két szülõhöz hasonló virágok együtt vannak. Gentiana carpaticola Borb. A Nedozori-, Raksai- és Zsarnovica-völgy rétjein. Sweertia perennis L. A Zsarnovica-völgy felsõ részében. 136

Brunella pinnatifida Pers. (B. vulgaris x laciniata). Réten, Stubnyafürdõ mellett. Salvia pratensis L. lus. alb. Laszkár mellett; lus. ros. A várrom körül Blatnicán. Thymus alpestris Tausch. A Ploska havason. Th. collinus M. B. A vasúti állomáson, Znióváralja mellett. Th. sudeticus Opiz. Hegyoldalban Szlován mellett. Th. Marschallianus Willd. A vasúti állomás körül, Znióváralján. Th. lanuginosus Willd. U. o. Th. collinus x chamaedrys U. o. Verbascum nigrum L. var. thyrsoideum Host. Réten, Turócnémeti fölött. V. carinthiacum Fritsch (V. austriacum x thapsiforme). Völgykatlanban, a Drjenok északnyugati lábánál, Mosóc mellett. V. nigrum x thapsiforme. U. o. V. nigrum x austriacum. U. o. Scrophularia alata Gilib. A Zsarnovica völgyben. Veronica prostrata L. Füves helyeken, Bodorfalva, Stubnyafürdõ mellett, és a Drjenokon, cca 900 m. m. a tenger szine fölött. Veronica chamaedrys L. flor. alb. Réten, Felsõstubnya mellett. Pedicularis carpathica Andrae. A Kriván-Fátra Szuchy csúcsán. Plantago lanceolata L. cum inflorescentia bifida. Lóherésben Turócszentmária mellett. Valeriana simplicifolia Reichb. Patakocskában, a Nedozori völgyben. Knautia turócensis Borb. A Zsarnovica felsõ részében. K. hungarica Borb. U.o. K. arvensis (L.) Coult. var. polymorpha (Schm.) Szb. f. integrata Bricqu. Az Osztry oldalán és a Blatnicai-völgyben. Adenophora liliifolia (L.) Pers. f. polycadium Borb. A Drjenok északnyugati gerincén, Mosóc fölött. Gnaphalium norvegicum Gunn. A Szmrekovica havason. Petasites albus (L.) Gärtn. társaságában, a Zsarnovica-völgy középsõ részében terem még a hegyesebb és a legalsóbb érig kivágott P. incisa Èel. is. P. kablikianus Tausch. A Zsarnovica-völgy felsõ részében, a P. hybridus és albus társaságában. 137

Carlina acaulis L. var. alpina Jacqu. A Krizsna havas rétjein. Senecio campester (Retz) DC. Hegyi réteken, Jánoshegy fölött, var. aurantiacum (Hoppe) DC. Hegyi réten, Turócmeggyes mellett. A Carduus lobulatus Borb.-t volt alkalmam a megye különbözõ termõhelyein megfigyelni s úgy találtam, hogy a megyében kétféle alakban fordul elõ. Az egyik alakja a teljesen kopasz alak. Ilyen példányokat szedtem a Gagyerben, a Nedozori- és Zsarnovica-völgyben. A másik alak szárának alsó részén és leveleinek alján, különösen annak fõerén merev szõröket lehet találni. Lehetséges, hogy a lobulatus-nak valamely más Carduus-fajjal való hybridje ez az alak s eme hybridisatió következménye a szõrözet. Azonban külsõ habitusa e szörözeten kivül olyannyira megegyezik a lobulatus-éval, hogy a másik szülõt nem tudtam megállapítani, azért a Borbás-féle lobulatus alá soroztam s annak két alakját állapítom meg. Carduus lobulatus Borb. f. glaberrima m. Caulibus et foliis glaberrimis. Hab. in valle Gágyer, Raksa et Zsarnovica. f. setifrons m. Caulibus in parte inferiore et in foliis subtus, praecipue ad costas setoso-pilosis. Hab. in m. Drjenok et in valle Zsarnovica et Raksa. Carduus Fatrae Marg. (C. lobulatus x C. crispus). A Zsarnovicavölgyben. Cirsium pannonicum (L. fil.) Gaud. Hegyi réten, Turócmeggyes fölött. – fl. alb. U. o. C. erucagineum DC. (C. oleraceum x C. rivulare). A Nedozorí- és Zsarnovica-völgyben. C. rivulare x erisithales. A Zsarnovica-völgyben. C. subalpinum Gaud. (C. rivulare x C. palustre). A Raksai-mocsárban, a Raksai- és Nedozori-völgyben. C. haynaldi Borb. (C. canum x C. palustre). Kiscsepcsény mellett. C. pannonicum x C. palustre. A Drjenok alatt. C. pannonicum x erisithales. U. o. C. erisithales x oleraceum. A Zsarnovica-völgyben. Onopordon acanthium L. Legelõn, a Vág balpartján, Turánnal szemben. Centaurea rhenana Bor. Szikár, száraz dombokon Mosóc és Turócliget körül. C. axillaris W. f. pallidiflora Reverch. A Plesivicán, Blatnica mellett. f. rubriflora m. A Drjenokon, Raksa mellett. C. austriaca Willd. Réteken Turócliget és Turócnémeti között. 138

C. austriacoides Woloszcz. (C. austriaca x C. jacea). U.o. C. jacea L. A megye déli részén több helyen. C. melanocalathia Borb. A vasút mentén, Stubnyafürdõ és Alsóturcsek közt. C. oxylepis Wimm. et Grab. A Nedozori-völgyben és füves vágásban, Blatnica mellett. C. fleischeri Hayek (jacea x oxylepis). Blatnicán. Hypochaeris carpathica Pax. A Szmrekovicán és a Kralova-Sztudnyán. A megyére nézve néhány érdekes új adatot sorol fel a megboldogult Dr. Petrikovics János, megyei fõorvos a „Sbornik musealnei Slovenskej Spoloènosti” XVII. évf. pag. 31. (a turócszentmártoni tót muzeum értesítõje) megírt cikkében. E cikkében a Gagyeri-völgybe, a Tlsztára és a Krizsnára tett botanikai kirándulását írja le és felsorolja azokat a fajokat, amelyeket eme kirándulásai alkalmából gyûjtött. A cikk végén azután néhány, a megye más helyén gyûjtött adatot publikál. Ebbe a cikkembe átveszem tõle a megyére nézve új adatokat, mert ez a cikke alig fog minden szakember kezébe kerülni. Petrikovics új adatai: Vaccinium oxycoccos L. A. Veternaholán. Anthemis cotula L. Szucsány mellett. Rudbeckia hirta L. V. Vrany szedte a zaturcsai legelõ körül. Gnaphalium luteoalbum L. Zaturcsa mellett. G. supinum L. A. Veternaholán. Eryngium campestre L. Hladoneri legelõn. E. planum U.o. Geranium tuberosum L. A saját mezején találta Turócszentmárton mellett. Ez a balkáni növény szerinte vagy hagymamagvakkal, vagy virágmagvakkal került a termõhelyre. Legnagyobb részük tehát behurcolt faj. Petrikovics cikkében még olyan adatokat is sorol fel, melyek hibás meghatározás folytán kerültek oda s mint ilyenek a megye flórájából törlendõk vagy helyesbítendõk. Magam ugyan a begyûjtött anyagból csak a Vaccinium oxycoccos-t, a Rudbeckia hirta-t és a Viola palustris-t láttam, de a bejárt terület flóráját oly jól ismerem, hogy a hibás adatokat így is helyesbíteni tudom. Petrikovics adatai a következõk: Soldanella alpina L. a Rakitovon és a Gagyer felsõ részén. A megyében csak a S. hungarica Simk. terem, tehát az általa említett S. alpina L. S. hungarica Simk-ra 139

javítandó. Ceutaurea montana L.-t a Rakitovon szedte. Ez a faj azonban csak az Alpokban és Boszniában terem s hazánkból egész biztosan nem ismerjük. A megyében a hozzá hasonló C. mollis W. et K. terem s így az õ C. montana L.-je C. mollis W. et K.-ra javítandó. A Tlsztáról a Centaurea Kotschyana Heuff-t említi. Ez a búzavirág tudtommal a beregmegyei Pláj havastól északra sehol sem terem s így Petrikovics Centaurea-ja C. alpestris Heg. et Heer vagy pedig C. Tatrae Borb. (C. alpestris x scabiosa) lesz, melyek a Tlsztán bõven teremnek. Carduus defloratus Wahlbg.-t a Blatnicaivölgyben és a Tlsztán gyûjtötte = Carduus glaucus Baumg. Dianthus hungaricus Pers. Valószínûleg a D. Tatrae Borb. lesz. A Sesleria coerulea Ard.-t a Kralova-Sztudnyán gyûjtötte. Ez az adata S. calcarea-ra javítandó. Carex fuliginosa Schrk.-t a Kralova-Sztudnyán szedte, nem tudtam ott megtalálni, de terem ott Carex sempervirens Vill. bõven s így valószínüleg az õ adata alatt ez utóbbi értendõ. Az általa felsorolt Thalictrum minus L. = Thalictrum collinum Wall., Aconitum napellus L. = A. firmum Reichb. Thymus hirsutior M. B. sem terem a megyében, hanem a T. sudeticus Opiz és a T. pulcherrimus Schur sem nõ nálunk. Végül a Tlsztáról egy Helianthemum vulgare parviflorum-ot sorol fel. Ezt a növényt nem ismerem, de nem említi a Tlsztáról az ottan seregesen termõ H. rupifragum-t, s így ezt határozta meg H. vulgare-nek, de kicsiny virágai miatt tette melléje a parviflorum-ot.

*** ADATOK AZ ÉSZAKKELETI FELVIDÉK FLÓRÁJÁHOZ45 Margittai Antal Bár az Északkeleti-Felvidék centrumába, Munkácsra még 1916-ban kerültem, a nehéz háborús viszonyok miatt egészen a háború befejezéséig rendszeres botanizálásról szó sem lehetett, csak az utolsó két év volt tulajdonképpen az az idõ, amikor hozzáfoghattam a mögöttes Kárpátok rendszeres átkutatásához. ___________________________________________

45 Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Botanikai Közlemények. – 1927. – 24, ¹ 5-6. – Old. 154-164.

140

A legrészletesebben kutattam át Munkács vidékét, a Szernye-mocsárnak Fornos melletti részét és a Csap-Lavocsnyi vasút mentén elterülõ vidéket. Többször látogattam meg a Bodrogköz homokját, a Talabor völgyét egész Szinevérig és Alsó-Kalocsáig, úgyszintén e völgyet környékezõ havasokat is. Beutaztam Ungvártól kezdve a Vihorlát alját egészen Nagy-Mihályig, természetesen e vidéket nem tudtam úgy átkutatni, hogy tiszta képet tudnék magamnak festeni e vidék flórájáról. Érdekes lehet e vidék vízeinek és mocsarainak flórája, sajnos azonban e helyek most úgyszólván megközelíthetetlenek a két éven át tartó nagy árvízek miatt. Végül egynéhányszor megjártam a Körösmezõ körüli havasokat is, amelyeken van vidékünk legszebb flórája. Ugyanis az összes havasok közül csak ezeken a havasokon vannak sziklák, melyekre nem tudott felmászni a legelészõ jószág s azért e helyeken maradt épségben a havasaink flórája. E sziklák pl. a Szinevér körüli havasokon hiányoznak, azért azoknak a flóráját a juhnyáj tönkre is tette. Eddigi kutatásaim eredményeit alább sorolom fel. Nehogy ismétlésekbe essem, csak azokat a fajokat sorolom fel, amelyek ritkábbak. Csillaggal jelölöm pedig azokat a fajokat, amelyek a legjobb tudomásom szerint újak területünkre. Dryopteris Braunii (Spenn.) Underw. Árnyékos helyeken a Zsdimirvölgyben Beregben. Phyllitis scolopendrium (L.) Newm. Árnyékos, sziklás helyeken a felvidéken mindenütt. Asplenium viride Huds. Nedves, árnyékos sziklákon csupán a Bliznicaés a Pietrosz-havasokon Körösmezõ mellett. Asplenium adiantum nigrum L.* Sziklás és köves helyeken a Lovácskán és a Csernekhegyen Munkács mellett és a Feketehegyen Nagy-Szõlõs mellett. Blechnum spicant (L.) Sm. Árnyékos fenyvesekben a Pietrosz alatt Körösmezõ mellett. Ophioglossum vulgatum L. Réteken a Zsdimir-völgyben és e völgy fölötti Berdó-hegy rétjein, a Latorca-völgyben, Vezérszállás és Hársfalva között Bereg megyében; hegyi réteken Klokocsó mellett Ung megyében. Botrychium lunaria (L.) Sw. Hegyi réteken a Berdón, Plájcsikon Beregben és a Lazeva-Kicserán Kövesliget mellett Máramarosban. Woodsia ilvensis (L.) R. Br. Eddig vidékünkön csak a Vihorlátról és a Szinna-Kõröl volt ismeretes. A nagyszõlõsi Feketehegyen nem tudtam 141

megtalálni e harasztot. Újabban Máramaros megyében a „Kamen” nevû hegy szikláin találtam meg Rahó mellett. Equisetum ramosissimum Desf.* A vasúti töltés mentén Ungvár mellett. Lycopodium alpinum L.* A Sztojon Beregben és a Sztrimba-havason Kalocsa mellett. Juniperus nana Willd. A Bliznicán és a Pietroszon. Typha Shuttleworthii Koch et Song. A Klauzula-tó környékén Kalocsa mellett Máramarosban. Triglochin palustre L. Mocsaras helyeken a Felvidék több helyén szórványosan pl. Szolyva mellett, a Zdimir-völgyben, Verecke körül és a Lopusánka-völgyben Körösmezõ mellett. Potamogeton obtusifolius M. et K.* A vasút menti árokban Bátyú és Csap között, a Latorca holt ágában Csongor és Nagy-Dobrony között. Najas major All. és N. minor All. A Vérkében Beregszász mellett, a Latorca és Tisza holt ágaiban Csap környékén. Andropogon ischaemum L. A szõlõhegyek száraz, füves helyein Munkács és Vinna körül. Hierochloe odorata (L.) Wahlbg. Bokrok között és tölgyerdõben Munkács körül. Heleochloa alopecuroides (Pill. et Mitterp.) Host. Vízállott helyeken a síkság több helyén. Pl. Várpalánka, Pósaháza, Újdávidháza, Csap, Perbenyik stb. Avenastrum planiculme (Schrad.) Jess. A Hoverla alatti füves térségeken Körösmezõ mellett. Cynodon dactylon (L.) Pers. Száraz kavicsos helyeken a munkácsi és szolyvai állomáson. Valószínûleg behurcolt növény. Eragrostis pilosa (L.) Beauv. A síkság állomásainak száraz-kavicsos helyein elég gyakori. Koeleria gracilis Pers. A szõlõk feletti füves helyeken Bereg-Muzsaj mellett és a homokban Perbenyik körül. Melica transsilvanica Schur var. Holubyana A. et G.* Az ardói Nagyhegyen Beregszász mellett. Sclerochloa dura (L.) Beauv. Taposott helyeken Várpalánkán, Klastromalján Beregben, az országút mentén Csörgõ mellett Zemplén megyében. Poa bulbosa L. f. crispa (Thuill.) Kavicsos helyen Klastromalján Beregben, füves helyeken Klokocsó mellett Zemplénben. 142

Puccinella distans (L.) Par1.* Mocsaras helyen Holubina mellett Beregben. Eriophorum vaginatum L. Tõzeges mocsaras helyen a Bliznicán és a Mencsulon Körösmezõn. E. gracile Koch. Tõzeges helyeken a Ticha-völgyben Puznyák-falva mellett, a viznicei völgyben F. Viznice körül, Szolyva mellett Bereg megyében. Heleocharis uniglumis (Lk.) Schult. Mocsaras helyeken a Latorca völgyében Vezérszállás és Hársfalva között. Heleocharis pauciflora (Lightf.) Link. Szintén ott. Heleocharis carniolica Koch. A Dubrovában, Száldobosnál, Máramarosban és nedves réten Alsó-Halasnál Ungban. Heleocharis ovata (Roth.) R. Br. Nedves helyen Királyháza környékén. Carex pauciflora Lightf.* Tõzeges lápos helyen a Bliznicán és Mencsulon Körösmezõ mellett. Carex curvula All.* A Hoverla-havas sziklás és törmelékes helyein Máramaros megyében. Carex stenophylla Wahlbg.* Legelõn és réten homokos talajon Perbenyik mellett. Carex paniculata L. Egy kis patak partján a Pietrosz-havason c. 1600 m. magasságban. Carex Hudsonii A. Bennett. Az Északkeleti-Felföld sík részein mindenütt. Carex pendula Huds.* Patak partján a Sváljávka-patak egyik mellékvölgyében Tibava és Mártonka között, a Kvaszi-patak középsõ folyásában Malmos körül, a Szvinszki-patak felsõ részében Paszika körül. Carex transsilvanica Schur. Hegyi réteken, vágások szélein különösen a síkságot környezõ trachithegyeken mindenütt, itt-ott tömegesen is, nemcsak Bereg megyében, hanem Ung megyén keresztül egészen Vinnáig. Úgy, hogy legnyugatibb elõfordulásának határa a Vinna fölötti szõlõhegyek teteje. Carex panicea L. Nedves réteken a Latorca völgyében Vezérszállás és Hársfalva között, Zemplénben Klokocsó környékén. Carex capillaris L.* A Pietrosz- és Hoverla-havasokat összekötõ gerinc délkeleti oldalán egy kis patak partjain közvetlenül a Hoverlára vezetõ út fölött, a Bliznica-havas harmadik csúcsának szikláin Körösmezõ mellett. 143

Carex Michelii Host.* Tölgyerdõkben és a szõlõk fölötti füves bokros helyeken Klokocsó körül Ung és Zemplén határán. Carex pilosa Scop. Árnyékos helyeken az Alföldet szegélyezõ trachithegyekben mindenütt. Carex distans L. Nedves réteken Holubina mellett, a Latorcavölgyben Vezérszállás és Hársfalva között Bereg megyében és Királyhelmec mellett Zemplén megyében. Carex lasiocarpa Ehrh. Tõzeges helyen a Dubrován Száldobos körül. Carex pseudocyperus L. Mocsaras helyeken Beregszõlõs mellett, a Dubrovában Száldobos mellett, Borkuton az állomás melletti mocsaras réten (Máramaros), Zemplénben Lelesz körül. Calla palustris L. Seregesen Borkuton az állomás mellett elterülõ nedves, tõzeges réten. Arum maculatum L. A Latorca és Vicsa-patak közt elterülõ hegyek bükkerdeiben. Juncus atratus Krock. Nedves réteken a síkságon mindenütt, itt-ott seregesen is. A völgyek körül, csak a Talabor völgyében Daniló körül. J. tenuis Willd. Legelõször 1916-ban szedtem e bevándorolt növényt F. Viznice mellett a viznicei völgyben Beregben. Azóta hatalmasan elszaporodott e növény, úgy hogy most már vidékünknek egyik legközönségesebb növénye, még a város utcáin is terem. Luzula pallescens (Wahlbg.) Sw. Nedves réteken szórványosan mindenütt, különösen a síkságon. Allium flavum L. A szõlõhegyek trachitszikláin Vinna mellett Zemplénben. Allium vineale L. Szántókon a síkságon mindenütt. Allium victorialis L. Füves helyeken a Pietroszon, Máramarosban. Erythronium dens canis L. Nyírbokrok között Pasika körül Beregben. Lloydia serotina (L.) Rchb. Sziklás és törmelékes helyeken a Bliznicaés Pietrosz-havasokon. Ornithogalum Boucheanum (Kth.) Aschers. A Bodrogköz homokján igen közönséges. Streptopus amplexifolius (L.) DC. Árnyékos fenyvesekben a Pietrosz alatt a Lopusánka-völgyben és a Bliznica-havas alatt Körösmezõ mellett. Iris graminea L. Füves helyen az Irsava-völgyben, az erdõ szélén a Csernekhegy szõlõi felett Munkács mellett. 144

Orchis coriophorus L. Füves helyeken Iványi mellett és a Viznicei völgyben. Orchis ustulatus L. Hegyi réten a Berdon Vócsi mellett. Gymnadenia conopea (L.) R. Br. Hegyi réteken szórványosan mindenütt. Gymnadenia albida (L.) Rich. A Hoverla-havason Máramarosban. Listera cordata (L.) R. Br. Mohák között árnyékos fenyvesekben Körösmezõ mellett. Achroanthes monophyllos (L.) Greene. A Berdon, réten Vócsi mellett, a Tisza völgyben Körösmezõ és Borkút között. Goodyera repens (L.) R. Br.* A Pietrosz havas fenyveseiben Körösmezõ mellett. Corallorrhiza trifida Chätelain. Szintén ott. A Malaxis paludosa-t Vágner Lajos a Bliznica-havas nedves rétjeirõl említi. Mindenütt kerestem e növényt, de sehol sem sikerült megtalálnom e havas rétjein. Salix herbacea L. A Hoverla-havas szikláin Körösmezõ mellett. Loranthus europaeus Jacqu. Tölgyeken mindenütt. Viscum album L. Akácon, Crataeguson és Populuson Somotor mellett. Rumex limosus Thuill. Vízes helyeken Csap mellett. Polygonum viviparum L. A Körösmezõ körüli havasokon. Polygonum minus Huds. Árkokban a síkon mindenütt. Polygonum floridum Winterl. A Bodrogköz homokján. Amarantus caudatus L. Falvak és városok körül elvadulva. Amarantus crispus (Lesp. et. Théven.) N. Terraciano. Az állomáson és annak környékén Ungváron. Amarantus albus L. A vasúti állomásokon mindenütt. Erõsen terjed. Kochia scoparia (L.) Schrad. Utak mentén, falvak körül és állomásokon, különösen a Bodrogközben elvadulva mindenütt. Salsola kali L. A Bodrogköz homokján mindenütt. Cerastium brachypetalum Desp. A szõlõhegyek fölötti füves helyeken Vinna mellett. – f. tauricum (Spr.) Koch. A szõlõhegyeken Munkács mellett. Cerastium alpinum L.* Sziklás, törmelékes helyeken a Bliznicahavason. Cerastium lanatum Lam.* Ugyanott. Cerastium arvense L.* Füves helyen Beregszász mellett. Cerastium anomalum W. et K.* Száraz helyeken Beregszász, Bátyú és Klokocsó körül. 145

Alsine Gerardi (Willd.) Fritsch. Sziklás helyeken a Bliznicán, Körösmezõ mellett. Silene otites (L.) Wib. A Bodrogköz homokján. Heliosperma quadrifidum L. Patakocskák medrében a Sztojon Beregben, a Körösmezõ körüli havasokon. Körösmezõ és Borkút között a havasokról lejön egészen a Tisza völgyébe. Gypsophila paniculata L. A Bodrogköz homokján. Tunica prolifera (L.) Scop. A szõlõhegyeken, Nagyszõlõs mellett. Dianthus pontederae Kern. A Bodrogköz homokján. Dianthus compactus Kit. Havasalji réteken a Sztrimba alatt Kalocsa körül és a körösmezõi havasokon. Dianthus deltoides L. Száraz, füves helyeken a Viznicei völgyben és a munkácsi vasúti állomáson. Delphinium intermedium Sol. A Pietrosz-havason Körösmezõ mellett. Pulsatilla alba Rchb. A Hoverla-havason. Pulsatilla flavescens Hazsl. Homokon, Királyhelmec mellett. Myosurus minimus L. Vízállott szántóföldeken, réteken és kutak körül a síkságon mindenütt. Ranunculus illyricus L.* Akácos erdõben homoktalajon Királyhelmec körül seregesen. Ranunculus lateriflorus DC.* Nedves réteken, taposott, de pocsolyás erdei utakon. Nagy-Bereg és Bátyú mellett, a Bodrogközben több helyen és mindig a Juncus atratus társaságában. Ranunculus auricomus var. binatus Kit. Erdõkben és nedves réteken mindenütt a R. auricomus társaságában. Clematis alpina (L.) Mill. Bokros helyeken a Tisza völgyében Körösmezõ és Borkút körül. Papaver dubium L. A Lovácskán Munkács mellett, a szõlõhegyeken, Vinna környékén. Brassica campestris L. Vasutak mentén, állomásokon és városok utcáin, különösen a síkságon mindenütt. Dentaria glandulosa W. et K. Árnyékos erdõkben Klokocsó mellett Zemplénben, a Viznicei völgyben, a Zsdimirben, Volóci völgyben, Beregben; a Talabor-völgyben és Lopusánka-völgyben Máramarosban. Draba aizoides L.* A Bliznica-havas szikláin. 146

Draba nemorosa L.* Bokros és füves helyeken, Királyhelmec mellett. Arabis hirsuta (L.) Scop. Szórványosan a Zsdimir völgyben, Vezérszállás és Hársfalva között a Latorca-völgyben. Cardaminopsis neglecta (Schult.) Hay. Csermelyek medrében, nedves sziklákon a Körösmezõ körüli havasokon. Nasturtium officinale R. Br.* Csermelyek medrében, Paszika mellett és a Pinye-folyó felsõ folyásánál. Erysimum repandum L. Utak mentén Legenye-Mihály körül. Erysimum diffusum Ehrh.* A Bodrogköz homokján szórványosan. Berteroa incana L. Az utóbbi idõben a vasutak mentén erõsen terjed. A hegyek között Volócig és Száldobosig terem. Reseda luteola L.* A Tisza partján Nagyszõlõs és Leányvár környékén. Drosera rotundifolia L. Tõzeges lápon a Bliznica és a Méncsul havason. Sedum atratum L. Sziklás helyeken a körösmezei havasokon. Sedum glaucum var. matrense Kit.* Sziklás helyeken Nagyszõlõs mellett és a Vicsa-völgyben, Vicsa körül. Parnassia palustris L. A Lopusánka-völgyben és a Körösmezõ körüli havasokon. Spiraea salicifolia L. Lopusánka-völgyben, Máramaros megyében. Potentilla norvegica L. A Latorca-völgyben, Hársfalva mellett. Sieversia montana (L.) R. Br. A Körösmezõ körüli havasokon f. submultiflora (Tausch.) A Pietroszon, Körösmezõ mellett. Alchemilla glaberrima Schm. * és A. hybrida (L.) Mill.* A Körösmezõ körüli havasokon. Prunus fruticosa Pall. A szõlõhegyeken, Vinnától egészen, Nagyszõlõsig mindenütt. Ononis spinosa L.* Az állomáson és a vasúti töltés mentén Munkácson. Medicago minima (L.) Desr.* Sziklás, száraz helyen Szováta mellett Beregben. Trifolium pannonicum L. Körösmezõ körül. Lotus tenuifolius (L.) Rchb. Állomásokon és tarlókon a síkságon gyakori. Vicia lathyroides L. Füves helyeken Legenye-Mihály és Klokocsó mellett Zemplénben. Vicia sordida W. et K.* Réteken, a szõlõkben és a vasúti töltés mentén Munkács körül. 147

Vicia pannonica Cr. Vetések közt a síkságon több helyen. Lathyrus nissolia L.* Az útmentén homokon Perbenyik és Királyhelmec között Zemplénben. Lathyrus versicolor (Gmel.) Beck.* Füves és bokros helyeken a Paphegyen Munkács mellett. Lathyrus transsilvanicus (Spr.) Rchb.* A szõlõhegyek bokros és füves helyein Munkács körül. Euphorbia carniolica Jacqu.* Nyirkos réteken a Pietrosz alatt a Lopusanka völgyben Körösmezõ mellett. Euphorbia palustris L. Mocsaras helyeken Bátyútól nyugatra, mindenütt. Euphorbia exigua L.* Vetések között Bátyú és Munkács mellett. Valószínûleg másutt is. Staphylea pinnata L.* Erdõkben, Klastromalja mellett és a Viznicei völgyben Beregben. Acer tataricum L. Szórványosan bokrok között és erdõk szélén Munkács, Frigyesfalva és Pósaháza mellett Beregben; Alsó-Halasnál Ungban és a vinnai szõlõk fölött Zemplén határán. Hibiscus trionum L.* Kukoricásokban igen szórványosan Munkács és Orosztelek körül. Elatine alsinastrum L. Árkokban, pocsolyás helyeken Bátyú, Perbenyik, Királyhelmec és Lelesz körül. Myricaria germanica (L.) Desv. A Talabor partján Kövesliget mellett Máramarosban. Viola alba Bess.* Bokros helyeken Beregszölös mellett seregesen. Viola biflora L.* A Volóc-patak felsõ folyásánál, a Sztojon Beregben és a Körösmezõ körüli havasokon. Viola montana L.* Hegyi réteken az Alföldet koszorúzó trachithegyekben mindenütt. Viola pumila Chaix. Nedves réteken a síkságon mindenütt. Chamaenerion palustre Scop.* A Lovácskán Munkács mellett, a Tiszapartján Nagyszõlõs mellett és a Talabor mentén Kövesliget körül. Trapa natans L. A Vérkében Beregszásznál, a Latorca egyik holt ágában Csap mellett. Caucalis latifolia L.* Vetések között Bátyú mellett. 148

Caucalis muricata Bischoff. Vetések között Bátyú és Munkács mellett. Bupleurum tenuissimum L. A Latorca partján Csap mellett. Cicuta virosa L. Mocsaras helyen Beregszõlõs mellett. Falcaria vulgaris Bernh.* A vasút mentén és szántóföldek szélein Ungvár, Szomotor, Legenye-Mihály és Klokocsó körül. Oenanthe silaifolia M. B.* Nedves réteken és útmenti árkokban Pósaháza és Leányfalva mellett. Oxycoccos quadripetala Gilib. Tõzeges lápban a Mencsulon, Körösmezõ mellett. Primula minima L. A Körösmezõ körüli havasokon. Androsace elongata L.* Trahitsziklákon Királyhelmec mellett és szántóföldek szélein Legenye-Mihály környékén. Androsace obtusifolia All.* A Körösmezõ körüli havasokon. Trientalis europaea L.* A Rajpicska-havason Volóc mellett. Anagallis femina Mill.* Vetések között Munkács, Újdávidháza és Perbenyik körül. Gentiana Clusii Perr. et Song. Alhavasi réteken Rahó mellett és a Körösmezõ körüli havasokon. Sweertia perennis L.* A Pietrosz-havason Körösmezõnél. Nymphoides peltata (Gmel.) Ktze. A Latorca egyik holt ágában, Csap mellett. Lycopsis arvensis L. Az állomásokon Munkácson és Bátyún. Onosma arenarium W. et K. A Bodrogköz homokján. Lycopus exaltatus L.* Nedvés árkokban Várkulcsa és Bátyú körül. Thymus pulcherrimus Schur. (Thymusaimat Lyka K. úr határozta meg.) A Bliznica-havason. – f. oreades Lyka. Ugyanott. Th. chamaedrys Fries. – f. silvestris Schreb. Szerencsfalván, a volóci Gombicskán és Várkulcsán. – f. vulgaris Wim. Grab. Volócon és Várkulcsán. Th. montanus W. et K. f. eunervius Lyka. Bábakuton és a Pikuj-havason. f. Margittaianus Lyka. Bustyaházán és a Szvidovec-havason. f. Margittaianus x glabrescens f. sparsipilus Borb. Várpalánkán. Th. alpestris Tausch. f. orbicularis Wim. Grab. ad f. Csatói Lyka vergens. Nagyhegyen Volóc mellett és Kövesligeten Máramaros megyében. f. orbicularis Wim. Grab. Bliznicán. Th. alpestris x ? A Pietroszon, Stojon és a Hoverlán. 149

Th. glabrescens W. Lovácskán, Munkács, Királyhelmec és Nagyszölõs mellett, parv. ad. sparsipilum vergens Királyhelmec körül. f. curyphyllus Borb. a Lovácskán Munkács mellett, a Feketehegyen Nagyszölõs mellett. – f. euryphyllastrum Lyka a Feketehegyen Nagyszõlõsön. f. serpens (Opitz.) Volócon. f. euryphyllus Borb. x Porcii Borb. Szolyva körül. f. serpens x T. chamaedrys f. vulgaris Wim. Majdánkán Beregben. Th. auctus Lyka – f. Moeszii Lyka (non typicus). Tokaj mellett. Th. brachyphyllus Opitz f. pratensis Lyka (non typ.) Királyhelmecen. – ad f. calvifrondem Borb. vergens. Cséke mellett. Elsholtzia Patrini (Lepech) Garcke. Munkács utcáin. Igen ritka. Scopolia carniolica Jacqu. Bükkerdõkben Vinna körül. A Felföld völgyeiben és hegyi tájain mindenütt közönséges. Verbascum thapsiforme Schrad. flor. alb. Az állomáson Borkuton Máramaros megyében. Verbascum nigrum L. flor. alb. A Talabor-völgyben Kalocsa alatt Máramaros megyében. Verbascum Bastari R. et Sch. (thapsiforme x blattaria). Egy tövet szedtem a bátyúi állomáson. Verbascum adulterinum Koch (thapsiforme x nigrum). A borkúti állomáson Máramaros megyében. Limosella aquatica L.* Vízállott nedves helyeken, folyók partjain, a sík területen mindenütt. Lindernia pyxidaria All. A Latorca egyik holt ágában Csap mellett seregesen. Veronica scutellata L. Mocsaras helyeken a síkságon Nagy-Bereg mellett. Veronica aphylla L. A körösmezei havasok sziklás és törmelékes helyein. Veronica incana L.* Szõlõhegyeken Királyhelmec mellett. Veronica prostrata L.* A Feketehegyen Nagyszölõs mellett, a szõlõhegyeken Vinna mellett. Veronica triphyllos L. Vetések között Klokocsó mellett. Veronica alpina L. A Körösmezõ körüli havasokon. Tozzia carpatica Wol.* Patak partján a Zsdimir-völgy felsõ folyásánál Beregben, a Lopusánka-patak felsõ részében a Pietrosz alatt Máramarosban. Bartschia alpina L.* A Körösmezõ körüli havasokon. 150

Pedicularis verticillata L. Sziklás, törmelékes helyeken a Bliznica- és Pietrosz-havasokon Körösmezõ mellett. Pedicularis Oederi Vahl. Szintén ott. Pedicularis carpatica (Andrae) Simk. Szintén ott. Pinguicula alpina L. A Körösmezõ körüli havasokon. Utricularia vulgaris L. Állóvizekben Bátyún, Muzsaj mellett. Az alföldi részen szórványosan mindenütt. Plantago maritima L.* Az állomáson Munkácson és Homokon Ung megyében. Nem állandó növényünk, eme állomásokon már több ízben szedtem, de gyakran eltûnik s csak évek múlva jelenik meg újból. Plantago altissima L.* Füves helyeken a Csernekhegyen Munkács mellett. Plantago indica L. A Bodrogköz homokján mindenütt. Plantago montana Lam. Füves térségeken a Stich havason Körösmezõ mellett. Sherardia arvensis L.* Réten Ungvár mellett. Galium pedemontanum (Bell.) All.* Száraz füves helyen a vinnai szõlõk alatt. – f. reflexum Presl.* a Feketehegyen Nagyszõlõs mellett. Galium cruciata (L.) Scop. Füves és bokros helyeken a síkon és a síkkal érintkezõ dombokon. Galium ochroleucum Wolf.* A síkságon szórványosan mindenütt, a Felvidéken csak a Talabor-völgyben Máramaros megyében láttam. Galium austriacum Jacqu. Csak a Bliznicán. Adoxa moschatelina L. Árnyékos erdõben a Kiov-hegy tetején Klokocsó mellett Ungban. Valeriana dioica L.* Mocsaras réten a Volóci völgyben és a Latorcavölgyben Szolyva és Vezérszállás között Beregben. Valeriana tripteris L.* A Volóc patak felsõfolyasánál, a Latorcavölgyben Vezérszállás és Szolyva között Beregben; a Pietrosz-havas szikláin Körösmezõ mellett. Campanula alpina L. A Körösmezõ körüli havasokon. Campanula carpatica Jacqu. A Tisza-völgy mentén Borkuttól le úgyszólván egészen Máramarosszigetig. Phyteuma spiciforme Roch. Réteken Bustyaháza mellett cca 200 m. Érdekes, hogy e növény itt ily alacsony tengerszín fölötti magasságban terem. Adenostyles alliariae (Gouan) Kern. A Körösmezõ körüli havasokon. 151

Aster alpinus L. Sziklás helyeken a Bliznicán. Achillea ptarmica L. Mocsaras réteken Halubina, Munkács és Bátyú mellett. Achillea lingulata W. et K. Réten a Kameny-havasokon Rahó mellett. Achillea Schurii Schltz. Bip. A körösmezõi havasok szikláin. Achillea Neilreichii Kern. A vasút mentén a síkságon Huszt, Beregszász, Munkács és Ungvár városokig feljön. Achillea pannonica Scheele.* A szõlõhegyek füves térségein Beregszász és Királyhelmec mellett. Matricaria discoidea DC. Ezt a növényt nálunk legelõször 1916-ban figyeltem meg Munkács vasúti állomásán és utcáin. Ma már az egész Északkeleti-Felvidéken mindenütt seregesen terem. Artemisia austriaca Jacqu.* A munkácsi, bátyúi, csapi, ungvári és szolyvai vasúti állomásokon. Erechthites hieracifolia (L.) Raf. Vágásokban Munkács körül. Munkácson az utcán is megfigyeltem. Doronicum stiriacum (Vill.) D. T. A Körösmezõ körüli havasokon. Doronicum carpaticum (Grieseb. et Sch.) Nym. Szintén. Senecio integrifolius (L.) Clairv.* Hegyi réteken szórványosan mindenütt. Senecio sulphureus (Baumg.) Simk.* A Körösmezõ körüli havasokon, a Sztrimba-havason Alsó-Kalocsa környékén. Senecio carpaticus Herbich. A Pietrosz-havas tetején Körösmezõ mellett. Carduus nutans L. Legelõn Perbenyik mellett. Carduus transsilvanicus Kern. (=C. Kerneri Simk.). A Körösmezõ körüli havasokon. Cirsium pauciflorum (W. et K.) Spr. A Pietrosz-havas füves helyein. Centaurea melanocalathia Borb. Réteken Máramaros megye északi részeiben. Centaurea rhenana Bor. A legújabban terjedni kezd a vasút mentén. Eddigi megfigyeléseim alapján terem már Máramarosszigeten, Szolyván, Ungváron s Kassán túl is láttam állomásokon. Centaurea diffusa Lam. A munkácsi vasúti állomáson a C. psammogena Gay. (C. rhenana x C. diffusa) társaságában erõsen szaporodik. Tragopogon dubius Scop. (T. major Jacqu.)* Szõlõhegyeken Munkács és Bereg-Muzsaly mellett. 152

Scorsonera laciniata L.* A vasúti töltés mentén Legenye-Mihálynál. Taraxacum nigricans (Kit.) Rchb.* Máramaros megye 1700 m.-nél magasabb havasain. Taraxacum palustre (Lyons) Lam. et DC. Mocsaras helyeken Beregszõlõs mellett. Crepis capillaris (L.) Wallr. Megmûvelt talajon és füves térségeken a sík területen mindenütt. Hieracium Schultesii F. Schultz.* Füves helyeken, legelõkön Munkács mellett. H. brachiatum Bertol.* Füves helyeken, legelõkön mindenütt. H. leptophyton N. P.* A Zsarnyóban Munkács mellett. H. transsilvanicum Schur. Árnyékos fenyvesekben Körösmezõ mellett.

*** AZ ÉSZAKKELETI FELVIDÉK ELATINE-FAJAI46 BERICHTET ÜBER DIE STANDORTE UND VORKOMMENSVERHÄLTNISSE VON E. ALSINASTRUM, E. AMBIGUA, E. HUNGARICA U. E. GYROSPERMA IN D. KOMIT. ZEMPLÉN, UNG UND BEREG Margittai Antal Az Elatine-fajok délkeleti geographiai elterjedésérõl vajmi keveset tudunk még. Vidékünkrõl eddig biztosan csak az E. alsinastrum-ot ismertük és csak 1926. november havában gyûjtötte legelõször Dr. Boros Csap mellett (Ung m.) az E. ambigua-t, ahol néhány nappal késõbb én is megtaláltam. Régebben az volt a véleményem, hogy a nem örvös levelû Elatine-k nálunk a legritkábban elõforduló növények közé tartoznak. Véleményem szerint azonban ezek sem lesznek olyan ritkák, mint ahogyan azt gondoltuk. A botanikusok rendesen szívesebben keresték fel a hegyvidékek rétjeit, a ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1927. – 26, ¹ 1-12. – Old. 15-18. 46

153

havasok szikláit, mint a kevesebbet nyújtó Alföld megmûvelt szántóföldjeit, legelõit vagy az úgyszólván egész nyáron át víz alatt álló mocsaras helyeit és így nem igen figyelhették meg az Elatine-ket. Nem egyszer talán Peplis portula-nak vagy valamelyik apró növésû Callitriche-nek nézi õket a felületes kutató s nem törõdik velük. Nem kevésbé fontos az Elatine-k elõfordulási viszonyainak ismerete is, nehogy olyan helyen keressük emez apróságokat, ahol azok nem is teremhetnek. Míg Dr. Boros az E. ambigua csapi termõhelyére nem tett figyelmessé, amíg meg nem mutatta nekem az E. ambigua gyepeit, én is hasztalanul kutattam Elatine-k után; pedig 1916. óta állandóan kerestem õket. A szerzett ismeretek alapján azonban 1927. évben már több Elatine-fajt szedtem vidékünkön. Tapasztalatom szerint Elatine-k után kell nézni a szántóföldek olyan mélyebb fekvésû helyein, amelyek nagyobb esõzések után víz alatt állnak és emiatt a vetés kiázott. Továbbá mezei utakon meg kell figyelni a mélyebb pocsolyás kerékvágásokat, a legelõkön az itt-ott végighúzódó mélyebb fekvésû vizenyõs helyeket, melyeknek sarát a jószág alaposan összetaposta az útmenti árkokat is tanácsos megfigyelni, különösen ahol azok szélesebbek és fûmentesek; végül pedig szép zsákmányra tehetünk szert újonnan ásott levezetõ csatornákban is. A felsorolt helyeket különösen akkor tanácsos tüzetesebben megnézni, ha meglátjuk rajtuk az Elatine alsinastrum-ot, Limosella aquatica-t és a Lindernia pyxidaria-t, melyek állandó kísérõi az Elatinek-nek. A beregi síkon az Elatine-ket még a Heleocharis acicularis, H. ovata és H. carniolica kísérik. Aki tehát Elatine-ket akar gyûjteni, ilyen helyeket kell átkutatnia. Természetesen számos ilyen helyet kell végigkutatnunk, míg szerencsések leszünk és rátalálunk az Elatine-re. Ugyanis úgyszólván meg kell lesni azt az idõt, amikor a víz éppen hogy elpárolgott e helyekrõl, mert amíg víz takarja õket, vagy még nem nõ rajtuk az Elatine vagy az iszapos, piszkos víz alatt nem látjuk õket. Ha pedig a víz elpárolgása után csak egynéhány nappal késõbb keressük fel a helyeket, a föld már annyira kiszáradt, hogy a szárazság a kis növényeknek is megadja a kegyelemdöfést. Tapasztalataim szerint Elatine-k után már június, déli fekvésû vidékeken már április hónaptól kezdve kutathatunk, de megtaláljuk õket még november hónapban is. Vidékünkön a következõ Elatine-ket gyûjtöttem: 1. Elatine alsinastrum L. A leggyakoribb Elatinénk. A Bodrogközben mindenütt megterem olyan helyeken, amilyeneken fentebb felsoroltam. 154

Beregben úgyszólván mindenütt a hegyek lábáig halad fel. Így például legújabban megtaláltam a Munkácshoz közel pósaházi téglavetõn. A Szernye-mocsárban Gát, Makaria és Bártháza községek mellett. 2. Elatine ambigua Wight. Vidékünkön legelõször Dr. Boros fedezte fel 1926. november havában Csap mellett. 1927. évben magam a következõ helyeken gyûjtöttem: Szernye községbõl egy nagyobb mezei út vezet Bátyúra. Annak két oldalán árok vonul végig. Nem messze Szernyétõl a téglavetõ elõtt hatalmas gyepekben szedtem az E. ambigua-t július 19-én és pedig víz alatt, mely víz azonban néhány cm. mélységû volt. Érdekes, hogy eme víz alatti Elatinék-nél sehol sem tudtam sziromlevelet és porzókat találni, a virágkocsányok pedig minden példányán nagyon rövidek voltak, sokkal rövidebbek, mint ahogyan Moesz azokat lerajzolta. Ugyanezt figyeltük meg Dr. Boros-sal a csapi példányokon is. A kísérõ növények e helyen Lindernia, Heleocharis ovata és Utricularia Bremii? (nem virágzott) voltak. Eme utóbbi növényt még Bátyú mellett is sikerült gyûjtenem, sajnos, szintén csak virág nélkül. A Szernye-mocsárban is több helyen gyûjtöttem be az E. ambigua-t. Így Gát mellett a csatorna jobb partján szántóföldek vízállott helyein Lindernia, Elatine alsinastrum, Limosella, Heleocharis ovata és carniolica társaságában. Makaria és Beregújfalu községek között húzódik egy tölgyfaerdõ. E tölgyerdõtõl nem messze a Szernye-mocsár felé egy újonnan ásott csatorna húzódik, melynek medrét mostanáig még nem lepte be fû. Julius 16-án éppen hogy kiszáradt belõle a víz, a fenekén még itt-ott sár volt, tehát a legalkalmasabb termõhelye az E. ambigua-nak. És valóban ebben a csatornában több száz méter hosszúságban seregesen termett az E. ambigua. Az egész csatornát nem is kellett bejárnom, mert rövid idõn belül bõ anyagot tudtam gyûjteni. A kísérõ növények E. alsinastrum, Peplis portula és Limosella voltak. Ugyancsak a Szernyemocsárban egy mezei pocsolyás kerékvágásban találtam meg Bártháza község határában. A Szernye-mocsár területén növõ E. ambigua-k mind elég hosszú kocsányúak, úgyhogy teljesen megegyeznek nem csak Moesz leírásával, hanem képével is. Sõt olyan példányokat is találtam, melyekben a kocsányok elérik a levél hosszúságát is s így habitusuk az E. hexandra–ra emlékeztet, csak három porzójuk jelzik az E. ambigua-t. 3. Elatine hungarica Moesz. Ezt az Elatine-t 1927. junius 13-án szedtem a bodrogszerdahelyi vasúti állomástól nem messze a Bodrog védgátja mellett 155

a szántóföldek kiázott részein a Peplis portula, E. alsinastrum és Limosella társaságában. Javában virított, s így már szabad szemmel is szépen meg lehetett látni a négy csésze- és pártalevelet és a nyolc porzót. Augusztus 3-án megtaláltam Királyhelmec mellett a Nagy-Ibolyás-tó partján szintén vízállott szántókon, melyekrõl éppen hogy elpárolgott a víz. E helyen bimbós, virágzó és elvirított példányokat szedtem. A nem nagyon nedves helyen termõ E. hungarica virágjai, különösen bimbós állapotban alig kocsányosok, míg a nedvesebb helyeken termõk virágkocsányai elérik nemcsak a levelek felét, hanem a levél hosszúságát is, sõt olyan példányokat is láttam, melyeknek kocsánya a levelek hosszát is meghaladja. Az ilyen példányokon a csészelevelek majdnem még egyszer olyan hosszúak, mint a termés szélessége. Augusztus 5-én ugyancsak ezt az Elatine-t gyûjtöttem Szomotor (Zemplén) mellett a Tályba-tó partján a szántóföldek kiázott és sekélyes víz alatt álló részein. Ezek a helyek a Tályba-tó ama partján terülnek el, mely a szomotori állomás után (Bodrogszerdahely felé) következõ elsõ vasúti õrháznál kezdõdik és a vasút mentén a bodrogszerdahelyi vasúti állomásig húzódik. Tavaly többször jártam be a terepet, de a nagy vízállás miatt az elöntött szántóföldek egész éven át víz alatt maradtak s így nem tudtam az Elatine hungarica-t megfigyelni. Az idén körülbelül egy méterrel alacsonyabb a víz, mint tavaly volt s a víz alól felszabadult szántóföldek helyét valóságos szõnyeggel takarja be az Elatine hungarica. Némelyik helyen a gyepet több négyzetméter területen összefüggõ takarót alkotnak. Kezdõdnek már a szárazabb parton és lenyúlnak egészen a víz alá körülbelül 10 – 15 cm. mélységig. A szárazabb helyen növõ Elatine ágai igen kurták, alig emelkednek ki a földbõl, a nedvesebb, sárosabb helyeken növõk ágai egész 5 cm magasságot érik el, a vízben növõk pedig valóságos Elatine-párnákat alkotnak, némelyek pedig úsznak a víz felszínén. Az itt növõ Elatine hungarica virágai mind kocsányosak, a vízben növõk kocsányai nemcsak elérik a levél hosszát, hanem olyan példányokat is láttam, amelyeken a kocsányok háromszor olyan hosszúak voltak, mint a levél. A társnövények: Elatine alsinastrum, Limosella, Lindernia, Heleocharis ovata, H. acicularis, Schoenoplectus supinus, Salvinia natans, Hydrocharis és itt-ott Utricularia vulgaris. 4. Elatine gyrosperma Düb. (= E. Oederi Moesz.)47 Egyik legértékesebb növénye a Bodrogköznek. A Nagy Alföldre nézve a múlt évig kétesnek ___________________________________________ 47

156

Cfr. Gyõrffy Magy. Botan. Lapok XXV. 154.

tartották e kis növénykét. 1926. november havában Dr. Kol Erzsébet szedte elõször Vésztõn. Ez az érdekes és eddig az Alföldön kétesnek tartott faj Királyhelmec mellett Nagy-Ibolyás-tóban seregesen terem. A Nagy-Ibolyástó Királyhelmectõl nyugatra az „Erõs” erdõ és a szõlõhegyek között terül el; körös-körül homokbuckák övezik. Királyhelmec felõl a homok lenyúlik egészen a tóba s itt a homokon a víz alatt és csakis a víz alatt terem az E. gyrosperma. Már június hónapban figyeltem meg a gyepeket, de terméses állapotban csak július 2-án szedtem. Megfigyeléseim szerint egészen 60 cm mélységig is terem a víz alatt, sõt a mélyebb vízben termõ gyepek hatalmasabbak, a levelek is nagyobbak, mint a sekélyebb vízben növõké. Azt hiszem, hogy e mély vízben növõ Elatinek átteleltek. Az E. gyrosperma társnövényei egy csomó Chara és Potamogeton.

*** AZ IRIS HUNGARICA W. ET K. ÚJABB TERMÕHELYEI48 NEUERE STANDORTE VON IRIS HUNGARICA W. K. Margittai Antal Az Iris hungarica földrajzi elterjedésérõl eddig nem igen sokat tudunk. A ritka növények közé tartozik. Biztos termõhelyei eddig: a borsodmegyei Szendrõlád, a Nyírség homokja és az Eperjes–Tokaji Hegylánc néhány helye (Dr. Jávorka: Flora Hungarica pag. 192.). Valószínûleg azonban ez a növény sem lesz olyan ritka, mint amilyennek gondoltuk, csak elnéztük termõhelyeit. Magam 1927-ben három újabb termõhelyét találtam meg s valószínûleg a termõhelyek száma szaporodni fog, ha több gondot fogunk fordítani e növény felkutatására. Az elsõ termõhely Zemplén megyében, Királyhelmec mellett van. Királyhelmectõl nyugatra a síkságból néhány csúcsból álló trachit hegycsoport emelkedik ki. Legmagasabb csúcsa a Királyhegyes (264 m). Ennek a csúcsnak tetején legelõ van, a legelõ alatt pedig a kisgéresi szõlõk. Eme szõlõk között és ezeknek tetején füves, sziklás helyek vannak, melyek ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1928. – 27, ¹ 1–12. – Old. 17-18. 48

157

sziklás természetük miatt eddig még nincsenek betelepítve szõlõvel. Ezeken a helyeken terem az Iris hungarica. Bár a gyermekek eléggé pusztítják e szép nõszirmot, bokrétába szedik, azért magamnak is sikerült bõ anyagot begyûjteni belõle. A második termõhelye Munkács mellett van a Paphegyen. A Paphegy tetején kelet–nyugat irányban húzódik végig körülbelül egy katasztrális holdnyi területen egy füves térség. A nyugati része valamikor szõlõvel volt benépesítve, de a filokszéra annak idején tönkre tette s gazdája nem tartotta érdemes­nek újból betelepíteni. A keleti részén a füves térség eredeti. Ezen terem az Iris hungarica. Virágzó példányokat nehezen találhat itt az ember, mert virágzás elõtt, május közepén már lekaszálják a rétet. Magam is csak egy-két virágzó példányt szedtem olyan helyen, ahová a kasza nem juthatott. Május elején azonban számos tövet figyeltem meg. A harmadik termõhely Nagyszõllõs mellett, a Feketehegyen van. Ennek alja szintén szõlõ. Közvetlenül a Tisza hídjánál van egy kõbánya. E mellett a Feketehegy oldala a legmeredekebb és tele van korcs tölgybokrokkal, ezek között pedig kis füves tisztásokkal. Az utolsó szõlõ felett, nem messze a szõlõ tetejétõl, egy ilyen tisztáson szedtem az Iris hungaricat. Bár az Alfölddel érintkezõ dombok rétjeit több helyen figyeltem meg, de az Iris hungaricat nem sikerült megtalálnom. Úgy látszik, hogy legszívesebben a szõlõk felett levõ füves térségeken telepedik meg. Az Iris hungarica után elsõsorban tehát ezeken a helyeken kell kutatni.

fajok jelentek meg nálunk. Eme fajok vagy a Nagy-Alföldrõl jöttek, vagy külföldrõl honosodtak meg nálunk. Ilyen adventiv növények a következõk: Cerastium anomalum W. et K. Ezt a növényt 1926-ban szedtem legelõször a beregszászi és bátyúi állomásokon. Munkácson 1927-ben figyeltem meg. Elõször a város utcáin, majd 1928-ban a szõlõhegyek árkai mellett levõ gyepeken. Carex stenophylla Wahlbg. 1927-ben szedtem elõször a munkácsi állomáson. Itt elég jól érzi magát s már nagyobb területet takar be. Scleranthus perennis L. Ez a nyugat felõl hozzánk behurcolt növény szintén az állomáson terem. Vajon fog-e itt elszaporodni, azt még meg kell figyelni. Legelõször 1927-ben figyeltem meg. Oxalis corniculata L. Legelõször 1926-ban lép fel Munkács utcáin. 1927-ben már az egész városban, kerítések alján, falak tövében, seregesen terem. Valószínûleg virágmagvakkal került hozzánk. Amaranthus crispus (Lesp. et Theven.) N. Terraciano. 1927-ben jelenik meg a munkácsi állomáson, közvetlenül a berakodó állomás bejáratánál. Terem még Csapon is, szintén az állomáson és az állomáshoz közeli utcákon. Dianthus campestris M.B. Szálanként már néhány éven keresztül találom a munkácsi állomáson. A háború alatt Déloroszországból került hozzánk.

***

***

ÚJABB VÁNDORNÖVÉNYEK MUNKÁCSON49 NEUERE ADVENTIVPFLANZEN IN DER FLORA VON MUNKÁCS Margittai Antal

SZOMOTOR HOMOKJÁNAK FLÓRÁJA50 Margittai A.

Éveken keresztül figyelem azokat a növényeket, melyek hozzánk a kereskedelem és a vasút révén jutnak és gazdagítják flóránkat. Különbözõ cikkeimben már több ilyen bevándorolt növényt (Amaranthus albus, Juncus tenuis, Centaurea diffusa, Erechthites, stb.) publikáltam. A múlt évben újabb

Szomotor Zemplén megyében, a Bodrogközben fekszik, Sátoraljaújhelytõl keletre. A terület, amelyet 1926-ban négy ízben felkerestem, nem nagy s a térképen körülbelül a következõképen lehetne megjelölni: a szomotori vasúti állomástól az úton egészen a Szomotor – Bodrogszerdahely közti országútig, innen az országút mentén nyugatra a bodrogszerdahelyi vasúti állomásig, innen fel a nagykövesdi Szigethegyekre, e hegyekrõl le Nagy-Kövesdig és innen az

___________________________________________

___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1928. – 27, ¹ 1-12. – Old. 18-19. 49

158

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Botanikai Közlemények. – 1929. - 26, ¹ 1-4. – Old. 26-32. 50

159

országút mentén vissza a szomotori vasúti állomásig. A terület tehát kicsiny, de talajviszonyainál fogva változatos és így flórája is érdekes és tanulságos. A szomotori állomás és Nagy-Kövesd közti országúttól keletre fekvõ rész a „Felsõ-Keresztér”, azt a sík dûlõt pedig, amelyik ettõl az országúttól nyugatra terül el és egészen a futóhomokig nyúlik le, a nép „Hosszúmezõ”nek nevezi. A „Hosszúmezõ”nyugati oldalán egy homokbucka sorozat húzódik, ennek neve „Zompod”. A Zompodtól nyugatra a hegyek lábánál húzódik körülbelül a fentemlített õrháztól félköralakban egészen a bodrogszerdahelyi vasúti állomásig a „Tályba-tó”. A Hosszúmezõ déli oldalán újból homokbuckák vannak, amely felhúzódik majdnem a kövesdi hegyek északi oldalának feléig, ezt a részt a nép „Kenyeres”-nek nevezi. A Tályba-tó fölötti akácos pedig a „Csepû”-völgy. A kövesdi hegyek északi oldalát és csúcsát szintén átkutattam, hasonlóképpen a Bodrog partját Bodrogszerdahely és Szomotor közt. A bodrogparti utak mentén és házak közt a szokásos falusi gyomnövények teremnek, köztük érdekesebb a seregesen elõforduló Ornithogalum Boucheanum. A Felsõ-Keresztér dûlõ talaja agyag és szántóföldül szolgál. A vasúthoz közelebb esõ része magasabb fekvésû és száraz, ezen a részen mûvelésre alkalmas földek vannak. A vasúttól távolabb fekvõ részek alacsonyabb fekvésüek, még néhány évvel ezelõtt ezeket a részeket is mûvelték, de már három éven át tartó folytonos esõzések miatt a Bodrog vize állandóan magasállású és átszivárog e mélyebb fekvésû szántóföldekre, úgy hogy mind a négy kirándulásom alkalmából víz alatt találtam e szántóföldeket. E nedves és pocsolyás szántóföldeken csakhamar otthonossá lettek a mocsári növények. A víz alatt nem álló részeken tavasszal rengeteg Limosella aquatica és Myosurus minimus terem. Kirándulásaim alkalmából a következõ növényeket írtam, illetve gyûjtöttem össze: Ranunculus repens, R. sceleratus, R. lateriflorus, R. flammula, Juncus lampocarpus, J. bufonius, J. compressus, J. atratus, Carex hirta, Heleocharis palustris, Schoenoplectus supinus, Typha latifolia, T. augustifolia, Alisma plantago, A. stenophyllum, Cyperus fuscus, Peplis portula, Oenanthe aquatica, Lindernia pyxidaria, Gnaphalium uliginosum, Inula britannica, Elatine alsinastrum, Rorippa austriaca, R. silvestris, R. islandica, Lythrum virgatum, L. hyssopifolia. A Hosszúmezõ dûlõ vasúti vonal menti része szintén magasabb fekvésû, szárazabb és földmûvelésre alkalmas, ellenben déli része, amelyhez a 160

Kenyeres homokbuckái csatlakoznak, nedves és legelõül szolgál. Az egész dûlõ talaja agyag, nagyobbrészt tengerivel van bevetve, rajta a szokásos gyomnövényeket találjuk. E dûlõ déli része és nyugati része érintkezik a homokbuckákkal. Délen a Kenyeressel és nyugaton a Zompoddal. Ott, ahol délen a Kenyeressel érintkezik, van a dûlõnek legmélyebb része, mely normális körülmények között csak nedves és legelõül szolgál, az idén teljesen víz alatt állott és így legelõül sem lehetett használni. A Kenyeres homokbuckái úgyszólván teljesen tengerivel vannak bevetve és a kétszeri kapálás miatt úgyszólván minden növény ki van belõle irtva. E homokbuckák lába már belenyúlik a Hosszúmezõ nedves részébe, azért e helyen a vetés teljesen kiázott és méternyinél is hosszabb Echinochloa crus galli gyepjein kívül tanyát ütött egynéhány mocsári növény is. Ilyenek tavasszal a Limosella aquatica, Myosurus minimus, sûrû gyepeket alkot a Juncus bufonius, továbbá Gnaphalium uliginosum, Rorippa islandica, Ranunculus lateriflorus és mások. E lejtõk alján levõ és ez évben víz alatt álló legelõn és annak árkaiban a következõ növényeket láttam: Galega officinalis, Peplis portula, Schoenoplectus supinus, Juncus compressus, J. bufonius, J. effusus, J. lampocarpus, J. atratus, Heleochloa alopecuroides, Beckmannia eruciformis, Anthoxanthum odoratum, Agrostis vulgaris, Alopecurus fulvus, A. pratensis, Glyceria plicata, Carex hirta, Heleocharis palustris, Lythrum virgatum, L. hyssopifolia, L. salicaria, Rorippa islandica, Alisma plantago, A. stenophyllum, Stachys palustris, Veronica scutellata, Typha angustifolia, Ranunculus repens, R. flammula, R. sceleratus, Gratiola officinalis, Lysimachia nummularia, Elatine alsinastrum, Leontodon autumnalis, Inula britannica, Pulicaria vulgaris. Eme legelõ nyugati szélén, közvetlenül a homokbuckák alatt terül el a Hosszúmezei tó, melynek körülbelül 50–60 m a hossza és körülbelül ugyanannyi a szélessége, legnagyobb mélysége körülbelül 80 cm, szárazabb években a tó valószínûleg teljesen ki is szárad. A parton tömeges a Juncus effusus és a Glyceria aquatica. Tavaszi kirándulásomkor Ranunculus sceleralus-t, Myosurus minimus-t és a Carex hirta-t láttam itt. A másik két kirándulásom alkalmából pedig a következõ növényeket írtam össze: Heleocharis palustris, Juncus bufonius, J. compressus, J. lampocarpus, Schoenoplectus lacustris, Lemna minor, Alopecurus geniculatus, Agrostis 161

vulgaris, Glyceria fluitans, Alisma plantago, Lythrum hyssopifolium, Mentha pulegium, Veronica scutelatta, Gratiola officinalis, Ranunculus repens, R. trichophyllus, Lysimachia nummularia, Potentilla supina, Oenanthe aquatica, Rorippa amphibia, R. silvestris, Plantago media, Gnaphalium uliginosum, Pulicaria vulgaris, Inula britannica, Potentilla supina, Peplis portula, Centaurium pulchellum és nagy mennyiségben az Elatine alsinastrum. A parton Hibiscus ternatus. E tópart körüli homokon teremnek: Bromus sterilis, Erigeron canadense, Digitaria sanquinalis, D. ciliaris, Festuca pseudovina, Eryngium campestre, Trifolium strepens, T. arvense, Filago germanica, Plantago indica (seregesen), Kochia laniflora, Salsola kali, Coriospermum nitidum, Hieracium echioides, Artemisia campestris, Cynoglossum officinale, Cynodon dactylon, Achillea pectinata, Equisetum pannonicum (seregesen). A Kenyeres szintén tengerivel van bevetve, flórája ezért szegény, érdekesebb itt a Veronica incana és Prunus fruticosa, melyeket a Zompod homokjain nem láttam. A Zompod homokbuckáinak keleti része jórészt gyepes füves, nyugati része ellenben teljesen müvelés alatt van. A Zompod gyepes része alig nagyobb egy holdnál s legelõül szolgál. Ennek ellenére mégis e részen szép homoki flóra van: Potentilla arenaria, P. argentea, Rumex acetosa, R. multifidus, Dianthus Pontederae, D. serotinus, Tunica prolifera, Cerastium semidecandrum, C. pumilum, Papaver dubium, Ornithogalum Boucheanum, Veronica prostrata, Silene otites, Gypsophilla paniculata, Erysimum diffusum, Vicia sativa, Trifolium strepens, T. arvense, Coronila varia, Oenothera biennis, Eryngium planum, E. campestre, Matricaria chamomilla, Crepis rhoeadifolia, Centaurea rhenana, C. spinulosa, Anthemis arvensis f. Haynaldi, Chondrilla juncea, Achillea Neilreichii, Artemisia campestris, Salvia pratensis, S. nemorosa, Plantago lanceolata, P. indica, Asperula cynanchica, Eragrostis minor, Festuca pseudovina, F. vaginata, Poa bulbosa et f. crispa, Apera spica venti, Digitaria sanguinalis, Cynodon dactylon, Andropogon ischaemum, Agropyrum intermedium et var. villosum, Salsola kali, Kochia laniflora és nedves, mocsaras helyen Heleocharis uniglumis és Baldingera arundinacea. Nem messze a hosszúmezei tótól a homokban a szõlõk alján két mocsár van. Mindakettõ igen apró, alig egynéhány négyzetölnyi területû és közvetlenül egymás mellett fekszik. Normális körülmények között 162

valószínûleg csak tavasszal van bennük víz, a nyár folyamán pedig kiszáradnak. 1926-ban azonban a folytonos esõzések miatt bõven volt bennük víz. A Juncus effusus és J. conglomeratus valamint a Glyceria aquatica itt is tömeges. Itt teremnek ezeken kívül: Juncus bufonius, J. lampocarpus, Schoenoplectus lacustris, Salvinia natans, Pycreus flavescens, Cyperus fuscus, Alisma plantago, Trifolium repens, T. fragiferum, Galega officinalis, Epilobium hirsutum, E. roseum, E. palustre, Symphytum officinale, Potentilla supina, Gratiola officinalis, Lindernia pyxidaria, Phragmites communis, Myosurus minimus, Ranunculus flammula, R. repens, R. sceleratus, Limosella aquatica, Lycopus europaeus, Stachys palustris, Peplis portula, Gnaphalium uliginosum, G. luteo-album, Erigeron canadense, Pulicaria vulgaris, Inula britannica, Salix alba, Galium palustre. A Zompod nyugati része teljesen mûvelés alatt áll, érdekesebb gyomok itt: Bromus secalinus, Vicia angustifolia, Polycnemum Heufelii. A Csepû-völgyben akác- és feketefenyõ-ültetvény van, ezeken kívül még a következõ fákat, illetve cserjéket figyeltem itt meg: Populus nigra és P. alba, Sambucus nigra, Crataegus oxyacantha, Frangula alnus, Ligustrum vulgare és itt-ott Tilia cordata, a Populuson és Crataeguson: Viscum album. Maga az erdõ szomorú képet mutat, igen gyomos, az erdõcske növényei közt figyelemre méltóbbak: Ornithogalum comosum és O. Boucheanum, Muscari comosum, Viola hirta, V. tricolor, Lamium album, L. purpureum és L. amplexicaule, Thlaspi perfoliatum, Gagea lutea, Veronica triphyllos. Érdekesebb az erdõben levõ füves térség, melyet csak legújabban telepítettek be fiatal Pinus nigra csemetékkel. Ennek a néhány négyzetöl területnek igazán szép homoki flórája van, sajnos, a befásítással ez a flóra is veszélyeztetve van. E helyen terem: Pulsatilla flavescens, Melica transsilvanica, Phleum phleoides, Triticum repens és T. intermedium, Anthericum ramosum, Asparagus officinalis, Verbascum australe, V. blattaria és V. thapsiforme, Veronica prostrata, Campanula bononiensis és C. pinifolia, Nigella arvensis, Helichrysum arenarium, Scorzonera purpurea, Crepis foetida, Tragopogon major és T. orientalis, Achillea millefolium és A. collinum, Erigeron canadensis, Hieracium umbellatum és H. echioides, Scabiosa ochroleuca, Trifolium alpestre, Rumex multifidus, Hypericum maculatum, Pimpinella saxifraga, Dianthus pontederae, Silene otites, Calamintha acinos, Stachys recta. 163

A Zompod nyugati oldalától kezdõdõleg a kövesdi hegyek lábánál húzódik el egészen a bodrogszerdahelyi állomásig a Tályba-tó. Hossza körülbelül 3 km, szélessége pedig 100-150 m. Valószínûleg a Bodrog holt ága, melyet most is a nagyobb nyomású Bodrog vize táplál. Mélysége elég nagy lehet, mert a víz már egy néhány méterre a parttól az embert elborítja. A déli oldalon a kövesdi hegyek szikláit mossa és e helyen a legmélyebb. A déli partja befásított, másutt mindenütt fátlan. A déli partján óriási Salix fragilis-ok, Populus nigra-k vannak. Általában a keleti medre szélesebb és sekélyesebb. A partok minden oldalról vízinövényekkel vannak benõve. A partokon tömeges az Echinochloa crus galli, a Bidens cernua és B. tripartita, melyek közül az elsõ eléri a 90 –100 cm magasságot, az utóbbi pedig a 150 cm magasságot is. A partok közelében, de már a vízben nagyobb állományokat alkotnak a Glyceria aquatica, Schoenoplectus lacustris, Phragmites communis. A Typha latifolia csak a bodrogszerdahelyi állomás és a tó déli partján alkot állományokat. Ugyancsak a partokon, különösen a kisebb öblökben a víz felületét tömegesen borítja a Salvinia natans, Hydrocharis morsus ranae, Stratiotes aloides, Lemna trisulca, L. minor, L. gibba és Spirodela polyrrhiza. A tó mélyebb helyein szabad víztükör van, csak itt-ott alkotnak apróbb szigeteket a Castalia alba, Nuphar luteum és Polygonum amphibium. Sajnos, a tó belsejét egyáltalában nem tudtam átkutatni, mert csonakom nem volt. Emiatt meg kellett elégednem a partnak és a partmenti sekélyebb vízeknek átkutatásával, melynek eredménye a következõ: Elatine alsinastrum, E. hungarica, Ranunculus repens, R. flammula, R. sceleratus, R. lingua, R. aquatilis, R. trichophyllos, Lindernia pyxidaria, Limosella aquatica, Glyceria plicata, Potamogeton acutifolius, P. crispus, P. natans, P. lucens, Butomus umbellatus, Alisma plantago és A. stenophyllum, Sagittaria sagittifolia, Juncus bufonius, J. lampocarpus, Heleocharis ovata, H. palustris, H. acicularis, Schoenoplectus supinus, S. maritimus, Oenanthe aquatica, Lythrum virgatum, L. salicaria, L. hyssopifolia, Epilobium palustre, E. hirsutum, Trapa natans, Rorippa silvestris, R. islandica, R. amphibia, Lysimachia nummularia, L. vulgaris, Centaurium pulchellum, Pulicaria vulgaris, Inula britannica, Carex pseudocyperus. A tó déli oldalának közepe táján van egy sziklacsoport, melynek lábát a Tályba tó mossa. Ezeken a trachitsziklákon szintén terem néhány érdekes faj, mintegy szegény maradéka annak a volt gazdag flórának, mely valamikor 164

a kövesdi hegyeket takarta, mielõtt legelõül befogták volna. E sziklákon terem: Veronica incana és V. canescens, Dianthus Pontederae, Tunica prolifera, Asperula cynanchica, Silene otites, Seseli annuum, Pimpinella saxifraga, Berteroa incana, Erysimum diffusum, Arabis arenosa, Potentilla arenaria és P. argentea, Prunus fruticosa, Crataegus oxyacantha, Rosa sepium, Hieracium umbellatum, H. echioides, Centaurea stricta, C. rhenana, Erigeron canadensis, Picris echioides, Carduus nutans, Achillea pectinata, Eryngium campestre, Sedum boloniense, Teucrium chamaedrys, Stachys recta, Salvia pratensis, Calamintha acinos, Festuca pseudovina, Andropogon ischaemum, Echium vulgare, Galium verum, Campanula pinifolia, Hypericum perforatum, Scabiosa ochroleuca, Lotus corniculatus, Cytisus nigricans, Trifolium strepens és T. arvense, Populus nigra (bokor), Centaurium umbellatum, Saxifraga tridactylites, Androsace elongata. A kövesdi hegycsoport úgyszólván teljesen legelõül szolgál, csak ittott találni rajta szõlõket, vagy az alján szántóföldeket. A legelészõ jószág tönkre is tette e hegyeknek õsi szép és gazdag flóráját. A még megmaradt tengõdõ elemek mutatják, hogy e hegység flórája összetevõdött a közeli homok elemeibõl és a trachithegyek rétjeinek elemeibõl, melyekhez most csatlakoznak azok az elemek, melyeket a legelészõ jószág hurcol be. Ott, ahol a futóhomok felhatolhatott, terem a Plantago indica, Erysimum diffusum, Berteroa incana, Dianthus pontederae és D. serotinus, Gypsophila paniculata, Potentilla arenaria, Silene otites, Tunica prolifera, Hieracium echioides, Eryngium campestre, Campanula pinifolia, Crepis rhoeadifolia, Nigella arvensis. A homokon túl a trachiton és az agyagon is nõ még a homoki elemek közül egynéhány. E trachithegyek legelõin a következõ növényeket szedtem, illetve írtam össze: Crataegus oxyacantha valóságos fává nõ itt, alattuk, tavasszal seregesen terem Orchis morio, Ornithogalum comosum, e legelõkön tavasszal a Carex supina-t és C. stenophylla-t szedtem. Ezeken kívül terem még: Verbascum phlomoides, V. lychnitis és e kettõ keveréke a V. Bischofii, Veronica incana, Stachys germanica, Teucrium chamaedrys, Salvia pratensis, Lavatera thuringiaca, Campanula bononiensis és Ñ. pinifolia, Fragaria collina, Potentilla arenaria és P. argentea, Rosa canina és R. dumetorum, Knautia arvensis, Scabiosa ochroleuca, Muscari comosa, Xanthium spinosum és X. strumarium, Centaurea rhenana, C. pannonica és C. cyanus, Erigeron acer, Hieracium auricula, H. Bauhinii 165

és H. pilosella, Leontodon autumnalis, Filago germanica, Carduus acanthoides és C. nutans, Achillea millefolium és A. pectinata, Cichorium intybus, Cirsium arvense, Trifolium repens, T. pratense, T. arvense és T. strepens, Lotus corniculatus és L. tenuifolius, Medicago falcata és M. lupulina, Lepidium draba, Berteroa incana, Andropogon ischaenum, Agrostis vulgaris, Silene otites, Dianthus carthusianorum és D. pontenderae, Carex caryophyllea, Tunica prolifera, Sambucus ebulus, Urtica dioica, Convolvulus arvensis, Seseli annuum, Echium vulgare. Útmenti árkokban az Eryngium planum, a Beckmannia és Elatine alsinastrum érdekesebb, a vasúti állomásnál említést érdemel az Amaranthus albus.

DIE FLORA DES SANDGEBIETES VON SZOMOTOR Margittai A. Die Ortschaft Szomotor liegt östlich von Sátoraljaújhely (Kom. Zemplén). In Ihrer Nähe befinden sich einige kleinere, felsige Trachythügel, mit einem sandigen Gebiete an ihrem Fuße; noch tiefer befinden sich einige tote Arme des Flusses Bodrog. Das Gebiet steht zum großen Teil in Kultur; die mit Bäumen bepflanzten Teile, felsige Stellen, Teile der Weiden, als auch Sümpfe bewahren aber doch vieles aus der alten Sand- und Sumpfflora. Die Flora des Sandes ist reich an typischen Elementen des ungarischen Tieflandes (z. B. Festuca vaginata, Carex supina, Dianthus serotinus, Pulsatilla flavescens, Prunus fruticosa, Polycnemum Heuffelii, Veronica incana, Achillea pectinata, A. Neilreichii, Hieracium echioides usw.), denen sich einige Felsenbewohner anreihen (Cardaminopsis arenosa). Von den Bewohnern des Sumpfes sind zu erwähnen: Salvinia natans, Stratiotes aloides, Potamogeton acutifolius, Beckmannia eruciformis, Schoenoplectus supinus, Juncus conglomeratus, Ranunculus lateriflorus, R. lingua, Elatine alsinastrum, Epilobium palustre, Trapa natans, Limosella aquatica, Lindernia pyxidaria etc.

***

KIRÁLYHELMEC ÉS KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJA51 Margittai Antal Az 1927. évben tovább folytattam a Bodrogköz flórájának tanulmányozását. A terület, melyet ez évben kutattam, Királyhelmec környéke volt. Királyhelmec úgyszólván a Bodrogköz kellõs közepében fekszik. Utolsó vasúti állomása Perbenyik. Királyhelmecet régen Perbenyikkel keskenyvágányú-vasút kötötte össze, ma csak autóbusszal érhetjük el. Az egész területet, melyet kutattam, a növényzet szempontjából a következõ nagyobb egységekre lehet felosztani.

1. A perbenyiki erdõ.

A perbenyiki erdõ az állomás mindkét oldalán terül el. A faluhoz igen közel fekszik, azért növényzetében igen sok a gyom. Alkotó fája a Quercus robur. Aljnövényzetében, a gyomokon kívül, a következõk jellegzetesek: Gagea lutea, Pulmonaria officinalis, Dentaria bulbifera, Vinca minor, Viola silvestris, Carex silvatica, Polygonatum multiflorum, Lamium luteum, Asperula odorata, Milium effusum, Scrophularia nodosa stb.

2. A Perbenyik–Királyhelmec közti országút mentén elterülõ szántóföldek.

A síkságnak úgyszólván csak ez a része alkalmas mûvelésre, többi részén, egész júniusig, víz van s inkább legelõül vagy rétül szolgál. Eme szántóföldeken inkább tengerit és csak kevés gabonanemût, burgonyát és lóherét termelnek. Tavasszal e szántóföldeken mindenütt a szántókat jellemzõ tavaszi növények teremnek. Ilyenek: Veronica hederifolia, V. triphyllos, V. byzantina, V. verna, Draba verna, Glechoma hederacea, Lamium amplexicaule, L. purpureum. Késõbben jelenik meg a Gagea pratensis, Erysimum repandum, Arenaria serpyllifolia, Myosotis micrantha, Viola arvensis, Holosteum umbellatum és Cerastium caespitosum. Júniusban különösen a kiázott s most már szikkadni kezdõ helyek érdekesek. Töméntelen mennyiségben lepi el e helyeket a Juncus bufonius, közte itt-ott kis, alig néhány tenyérnyi tisztásokat találhatunk, amelyeken igen érdekes apróságokat szedhetünk: Lindernia pyxidaria, Limosella aquatica, Elatine alsinastrum, ___________________________________________

51 Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Botanikai Közlemények. – 1929. – 26, ¹ 5-6. – Old. 88-96.

166

167

Lythrum hyssopifolium, Ranunculus lateriflorus, Myosurus minimus, Plantago tenuiflora, utóbbit eddig csak e helyen szedtem a Bodrogközben. Kis-Géres és Királyhelmec között, a Királyhegyes déli lábánál, terül el egy nedves, mocsaras legelõ, egyhangú flórával, miben legfeljebb a Cardamine pratensis érdekesebb. Némileg érdekesebbé teszik a legelõ flóráját a legelõn levõ mélyebb fekvésû helyek, melyeken még június hónapokban is víz marad s csak e hó végén kezdenek szikkadni. Ezekben az árkokban a következõ fajokat szedhetjük: Salvinia natans, Rorippa islandica, Juncus articulatus, J. compressus, J. bufonius, Rumex maritimus, Ranunculus lateriflorus, Elatine alsinastrum, Lindernia pyxidaria, Limosella aquatica. Augusztus hónapban már ez a sík legelõ is teljesen kiszáradt, még a sár is kõkemény lesz, úgyhogy rajta már csak a szívós Heleochloa alopecuroides terem. A legelõ déli oldalán van a Bozó-erdõ. Még fiatal, sürü tölgyes s így érdekes növényzet nem tudott benne kifejlõdni. Említést érdemelnek mégis a Picris hieracioides, Hieracium racemosum, H. umbellatum, továbbá az erdõ szélén levõ bokrokban a Peucedanum alsaticum, mely vidékünkön elég ritka. A Bozó-erdõ mellett folyik el a Karcsa-patak. Ez az ér Kis-Dobra környékébõl indul ki s összegyûjti a vidék talajvízét. Nyár derekán alig van benne víz s nagyon lassan folyik, azért az egész medrét benövi a Glyceria aquatica és a G. plicata, amelyek oly sûrû állományt alkotnak, hogy a többi növények részére lehetetlenné teszik a vegetatiót. Állományokat alkot még itt-ott e patakban a Schoenoplectus lacustris és Typha latifolia. Ahol ezek egy kis szabad területet hagynak, ott, többek között, a következõ fajok teremnek: Salvinia natans, Stratiotes aloides, Heleocharis palustris, Oenanthe aquatica, Lemna minor, L. trisulca, Rorippa islandica, R. amphibia, Hottonia palustris, Juncus articulatus, Butomus umbellatus, Hydrocharis morsus ranae, a partokon Rumex maritimus.

3. A homokon levõ szántóföldek.

A homok a Királyhegyes trachit-hegycsoport lábát és annak oldalát övezi. Agyag és trachit-sziklák csak a csoport tetején vannak. Legkevesebb a homok a Királyhegyes déli oldalán, a legtöbb pedig keleti és nyugati lábánál található. Továbbá homokbuckák vannak mindenütt azon a sík területen is, amelyik a Királyhegyestõl nyugatra, egész Szomotorig terül 168

el. Az alacsonyabb és kevéssé meredek homokbuckák szántóföldül szolgálnak. Királyhelmec mellett, a Királyhegyes északi oldalán, a homokon legelõk is vannak, helyenkint kisebb akácosokkal. A szántóföldek és tarlók növényzete az összes homokon egyforma, egyhangú; figyelemre méltók: Gagea pratensis, Ornithogalum Gussonei, Polycnemum Heuffelii, Kickxia elatine, Euphorbia exigua, Orobanche ramosa, Sisymbrium Loeselii, Cerastium glomeratum f. glutinosum, Viola luteola, V. arvensis f. ruralis, Cerastium caespitosum f. glandidosum, Anthemis ruthenica.

4. A homok füves térségei.

A homokon füves térségek rendesen olyan helyeken vannak, ahol a lejtõ meredeksége folytán a területet felszántani nem lehet, vagy pedig ahol a homokbuckán keresztül útat vágtak s az út két oldalán a homokot fûvel lekötötték. Ilyen kisebb füves térségeket végül a szántóföldek mezsgyéin is találhatunk. Nagyobb füves térségeket lehet találni Királyhelmec északi részén, a zsidótemetõ mellett, az Íbolyás-tavakhoz vezetõ út mind a két oldalán, az „Erõs”-erdõ alatt, a Szentesre vezetõ mezei út mentén. Szép, egy holdnál is nagyobb rétet találunk a homokon a Lécsi-korcsmától keletre, a Csoma-tónál. Valamikor e rétek helyén szántóföldek voltak, de már régóta nem müvelik s így ma már elég szép homoki flóra honosodott meg rajtuk. A homok eme füves térségein nevezetesebbek tavasszal: Cerastium caespitosum, C. semidecandrum f. pallens, f. perviscosum, C. pumilum f. glutinosum, brachypetalum és brachypetalum x pumilum, Draba verna és f. glabrescens, Cytisus ratisbonensis, Potentilla arenaria, Viola lathyroides, az Erõs melletti füves térségen Pulsatilla flavescens és f. roseolus, Carex caryophyllea v. fissa. A pázsítot alkotják: Anthoxanthum odoratum, Festuca valesiaca, F. sulcata és f. angustifolia, Poa trivialis, Poa bulbosa v. crispa, Bromus hordeaceus, B. tectorum, Koeleria gracilis, Carex praecox, C. hirta, C. pilulifera (csak a zsidótemetõnél Királyhelmec mellett). Ezekhez járulnak még május hónapban: Thymus brachyphyllus Op. f. pratensis Lyka (ad f. aridum Lyka vergens), Th. auctus Lyka és ennek f. ellipticus Op. alakja, Th. glabrescens Willd. (a Csoma-tónál) és a f. euryphyllus Borb. – csikensis Lyka (intermedia).52 ___________________________________________ 52

Thymusaimat Lyka K. úr határozta meg.

169

A nyár folyámán e helyeken terem: Dianthus pontenderae, Gypsophila paniculata, Erysimum diffusum, Campanula pinifolia, Salsola kali és f. tenuifolia (a Csoma-tónál), Cynodon dactylon, Silene conica, Festuca vaginata (a Csoma-tónál), Hieracium echioides, Chondrilla juncea, Silene otites, Berteroa incana, Plantago indica, Veronica prostrata, Muscari tenuiflorum (a Csoma-tónál), Verbascum lychnitis, Trifolium montanum, T. ochroleucum, Cytisus ratisbonensis (a nyáron is virító virágaival ad f. horniflorum Borb. vergens), Centaurea scabiosa, C. rhenana, Artemisia campestris f. lednicensis, Crepis setosa, Picris hieracioides, Erigeron acer, Leontodon crispus, Hieracium umbellatum, H. Bauhinii, H. pilosella, Achillea collina és A. pannonica, Helianthemum ovatum, Jasione montana. Csak a királyhelmeci homokon szedtem a Veronica incana-t.

5. A Királyhegyes hegycsoport.

A Királyhegyes hegycsoport Királyhelmec, Véke, Szentes és Kis-Géres községek között terül el. Legmagasabb csúcsa a Nagy-Királyhegyes (261 m.) és tõle keletre a Kis-Királyhegyes (226 m.). Eme magasabb csúcsokon kívül a csoport nyugati oldalán vannak délrõl északra haladva a Garda-hegy, a Kopasz-hegy és a Rilis. Északi nyulványa pedig az Erõs. A csoport alapkõzete trachit. A trachitot azonban környeskörül mindenütt befedte a homok, úgyhogy a kisebb csúcsokat teljesen befedte, a két nagyobb csúcsnál csak az oldalakat takarja, csak a csúcsokon van agyag, illetve bújnak ki itt-ott a tráchit-sziklák. A hegyek java része szõlõvel van beültetve, sok szántó, akácos, helyenkint legelõ is van rajtuk. A Rilis-hegy nyugati oldala meredeken esik a síkra. A Királyhelmec-szentesi országúttól északra tisztán homokon van az Erõs-erdõ. A Rilis-hegyalján a homokbuckák között van a Nagyibolyás-tó s tõle valamivel keletre a Kisibolyás-tó. E két tavat csak egy homokbuckaláncolat választja el egymástól. Eme leírás alapján beszélhetünk a) a szõlõk és köztük levõ füves térségek flórájáról, b) a Királyhegyes hegycsoporton levõ legelõk flórájáról, c) az akácos erdõk flórájáról, d) az Erõs-erdõ flórájáról és e) az Ibolyástavak flórájáról.

a) A szõlõhegyek flórája.

A szõlõk fölött, különösen a Nagy-Királyhegyesen, mindenütt füves és bokros térségek vannak, melyeken tavasszal Gagea minima, Corydalis solida, Pulmonaria mollissima, Pulsatilla flavescens és f. roseolus 170

figyelemre méltók, mely utóbbi úgy a homokon, mint az agyagon is megterem. Késõbb érdekesebbek: Cucubalus baccifer, itt-ott a Dianthus glabriusculus és Peucedanum alsaticum. A füves térségek legérdekesebb növénye a Nagy-Királyhegyes nyugati térségein növõ Iris hungarica, mely elég ritka növénye flóránknak és amely itt elég szép számmal diszlik. Eme térségeken még a következõ fajok teremnek: Cytisus ratisbonensis, Trifolium montanum, T. dubium, T. rubens, T. ochroleucum, Cytisus nigricans, Vicia sativa, V. pisiformis, V. lathyroides, Ononis hircina, Festuca valesiaca, F. sulcata f. hirsuta, f. rupicola, F. pseudovina, Thymus Marschallianus Willd, Th. brachyphyllus Op. (foliis parum longioribus ad Th. Marschallianum f. calvifrons vergens), f. aridus Lyka, Th. glabrescens Willd f. vinealis Lyka (non typicus ad f. tokajensem vergens) és f. euryphyllus Borb., Prunella grandiflora, Libanotis montana, Veronica prostrata, V. incana és f. canescens, V. orchidea, Verbascum phoeniceum, V. lychnytis f. hungarica, Campanula pinifolia, C. bononiensis, Cuscuta arvensis, Jasione montana, stb. Eme füves térségeken a vadrózsák a következõk: Rosa gallica v. cordifolia, R. canina v. psylogyna, v. oxyphylla, v. frondosa, v. laxifolia, v. fissidens, v. eriostyla, R. dumetorum v. cinerea, v. hernitricha, v. solstitialis, v. trichoneura.

b) A hegyi legelõk flórája.

A legelõk, talajuk szerint, két csoportra oszthatók, egyik részének talaja agyag, a másik homok. Az agyagos legelõkön érdekesebbek: Saxifraga tridactylites, Androsace elongata, Orchis morio, Saxifraga bulbifera. A homokon már valamivel gazdagabb és változatosabb a flóra. Némely helyen nagy tömegben terem a Carex stenophylla, hatalmas foltokban a Potentilla arenaria. A legérdekesebb növénye e legelõknek a Pulsatilla flavescens és a v. roseolus, mely különösen a Szentes felé esõ széleken terem nagy mennyiségben. A Pulsatilla flavescens, továbbá a bokrok alján található Carex praecox, C. caryophyllea, C. Michelii, Ranunculus illyricus, Luzula campestris, Viola hirta, V. odorata, Veronica prostrata, Ornithogalum Boucheanum, O. Gussonei, Vicia lathyroides stb. mutatják, hogy milyen gazdag lehetett e legelõk flórája régen, mikor még sûrûbben fedték a bokrok s amikor még nem fogták be e helyeket legelõnek. A nyári flórában érdekes a Veronica incana. 171

A Rilis hegyen lévõ és a kõbányák közt fekvõ terület fontosabb fajai: Thymus auctus Lyka f. ellipticus Op., f. arenicolus H. Br. (non typicus, foliis angustioribus ad brachyphyllum f. aridum vergens), Cytisus ratisbonensis f. aureus, Veronica pseudochamaedrys. A domb tetején sok a rózsabokor. Május végén és június elején úgyszólván rózsaköntösbe van öltözve a Rilis. A rózsa-cserjést inkább az egyedek nagy tömege, mint a fajok nagy száma jellemzi. A rózsák: Rosa canina v. frondosa, v. fissidens, v. semibiserrata, v. myrtillus (sed ramuli floriferi aculeati), v. psilogyna, v. oxydonta, v. fallens, v. syntrichostyla, v. Lutetiana, v. nitens, v. insignis, R. dumetorum v. implexa, v. incerta, v. submitis, v. hirta, v. hemitricha, v. uncinella.

c) A Királyhegyes akácosai.

Az akácosok flórája a legelészõ jószág állandó taposása miatt rendkívül szegény. Helyenként seregesen terem a Pulsatilla flavescens és annak f. roseolus alakja. A sárgás virágú azonban mindig nagyobb tömegben terem, mint a lilás színû. Körülbelül minden 10–15 sárgásvirágú tõre jut egy lilásvirágú tõ. Érdekesebbek még: Cytisus ratisbonensis, Selinum carvifolia, Dianthus pontederae, Silene conica, S. otites, Erysimum diffusum, Scabiosa ochroleuca, Jasione montana.

d) Az Erõs-erdõ.

A Királyhegyes csoport északi csücskét több hektár területen erdõ borítja. Az erdõ talaja mindenütt homok, zöme Quercus robur-ból áll. Érdekesebb elemei tavasszal: Gagea pratensis, G. lutea, Pulmonaria mollissima, Primula pannonica, Carex caryophyllea, Pulsatilla flavescens (most már pusztulóban van), Potentilla arenaria, P. rubens, Ornithogalum Gussonei, O. Boucheanum, Anthoxanthum odoratum, Potentilla alba, Muscari botryoides, Cytisus ratisbonensis. A nyár folyamán: Thalictrum aquilegifolium, Clematis recta, Veronica pseudochamaedrys, Carex leporina, Trifolium alpestre, Dianthus pontederae, Centaurea indurata, Pteridium aquilinum v. umbrosum, Selinum carvifolia, Vinca minor, Myosotis sparsiflora, Veronica latifolia, Heracleum sphondylium, Chaerophyllum temulum, Stachys silvatica, Galium vernum, Vicia sepium stb.

e) Az Ibolyás tavak.

Királyhelmec környékének legérdekesebb flóráját a két Ibolyás-tó szolgáltatja, a Nagyibolyás és Kisibolyás. Mind a kettõ a Királyhegyes, a 172

Rilis- és az Erõs-erdõ között fekszik. A városhoz közelebb fekvõ Kisibolyástó a disznók fürdõhelyéül is szolgálván, flórája tönkre ment. Érdekesebb a tõle északra fekvõ Nagyibolyás-tó, melyet homok vesz körül, északról határolja a legmagasabb homokbucka s a homok úgy itt, mint keleten és nyugaton egészen a tóba nyúlik. Déli oldala elposványosodott s a nyár folyamán alig van rajta víz, azért e részen egy néhány holdnyi mocsaras rét képzõdött, melyet kaszálnak. Nagy szárazság idején, különösen ha ez évekén át ismétlõdik, e rétek teljesen kiszáradnak és szántóföldekül is szolgálnak. Ebben az évben azonban még a dombokon levõ szántóföldek alja is víz alatt állott, vagy pedig teljesen kiázott. A tónak saját forrásai vannak és itt-ott a 2 1/2 m mélységet is eléri. Az északi és nyugati oldala elég sekély, keletrõl azonban már 5–6 m. távolságban a parttól számítva elfedi az embert a víz. A tó flórája már tavasszal is szép és meglepõ. Május hónap elején a Ranunculus aquatilis valósággal betakarja a sekélyebb vizeket. Már május hó végén a tó szürke szint ölt. Alját tömérdek Chara 53 borítja, ilyenek Chara fragilis f. macrophylla, f. normalis, Ch. foetida f. macrostephana, Nitella flexibilis f. subcapitata, a partok közelében sûrûn fedi a Potamogeton pusillus f. tenuissimus acutifolius, P. crispus, P. gramineus, P. natans és P. trichoides. A tóban nagyobb állományokat alkotnak: Glyceria aquatica, G. plicata és Schoenoplectus lacustris. A tó keleti részén a parthoz közel nagyobb gyepekben találjuk az Elatine hydropiper-t. A tóban másutt csak igen szórványosan terem ez az Elatine. Itt-ott nõ a tóban még: Equisetum heleocharis, Sagittaria sagittifolia, Oenanthe aquatica, Butomus umbellatus, Sium erectum és Salvinia natans. A tó partja többnyire homok. Ez az év bizonyos részén víz alatt áll, de a nyár folyamán a homoknak egy része kikerül a vízbõl. Ha nem is változatos, mégis elég érdekes növényzetet találunk ezeken a partokon. Így terem itt: Ranunculus sceleratus, Veronica scutellata, V. serpyllifolia, V. anagalloides,V. beccabunga, Carex hirtiformis, C. cyperoides, Heleocharis uniglumis, H. acicularis, Juncus bufonius, J. articulatus, Sagina procumbens, Cyperus fuscus, Pycreus flavescens, Bidens cernua, B. tripartita, Rumex maritimus, Alopecurus geniculatus, Agrostis alba, Centaurium pulchellum, ___________________________________________ 53

A Chara-kat Dr. Filarszky N. úr határozta meg.

173

Lythrum hyssopifolium, Potentilla supina. A nyugati oldalán Elatine hungarica, E. alsinastrum, Lindernia pyxidaria, Limosella aquatica, Gnaphalium luteoalbum és Schoenoplectus mucronatus. A tó déli oldala elposványosodott s csak tavasszal van e részen víz, a nyár folyamán nedves rét terül el rajta s így a nedves rétekre jellemzõ növények teremnek rajta. Ilyenek: Equisetum palustre, Carex gracilis, C. hirta, C. leporina, C. vulpina, C. vesicaria, Scirpus silvaticus, Heleocharis palustris, Triglochin palustre, Juncus glaucus, J. atratus, J. conglomeratus, J. effusus és J. compactus, Luzula pallescens, Poa trivialis, P. pratensis, Baldingera arundinacea, Lysimachia nummularia, Lychnis flos cuculi, Ranunculus acer, R. repens, R. flammula, Trifolium dubium, T. repens, T. pratense, T. fragiferum, Plantago media, P. lanceolata, P. major, Galium palustre, Myosotis scorpioides, Anchusa officinalis, Hypochoeris radicata, Cicuta virosa, Oenanthe silaifolia, Epilobium parviflorum, E. palustre.

6. A Döbönyös mocsár.

A Döbönyös mocsár a Királyhelmec-Szentes közti országút mentén, az Erõs keleti szélén terül el. A kisebbik része az országút baloldalán, a nagyobbik része az országút jobboldalán terül el. A Döbönyöst saját forrásai táplálják. Az országút baloldalán, a Királyhegyes északi lábánál, a legelõ alján van egy forrás, melynek vízét egy kis patak viszi a Döbönyösbe. Eme patak mindkét oldalán egész az országútig kisebbszerû mocsaras, füves térség keletkezett. Ez a Kis-Döbönyös. A Kis-Döbönyös növényeit – a Triglochin palustre-t kivéve – megtaláljuk a Nagy-Döbõnyösben is, azért itt nem sorolom fel õket. A Nagy-Döbönyösben tavasszal a következõ fajokat láttam: Ranunculus lingua, Carex riparia, C. Hudsonii, C. vesicaria, Nephrodium thelypteris, Equisetum heleocharis, Hottonia palustris, Rorippa amphibia, Juncus effusus, J. glaucus, J. compactus, Menyanthes trifoliata és Cicuta virosa (levél). A nyár folyamán a mocsarat úgyszólván teljesen beborítja a Phragmites communis, Schoenoplectus lacustris és Glyceria aquatica, úgyhogy ezeknek a sûrûjében semmi sem tud megnõni. Ezekbõl csak ittott emelkedik ki az Alnus glutinosa-nak egy-egy bokra. A Döbönyös szélein mocsaras, nedves kaszálón nevezetesebbek: Juncus atratus, Taraxacum palustre. 174

7. A város és temetõje.

Királyhelmec flórájának képe nem volna teljes, ha néhány szóval meg nem emlékeznénk a város és temetõjének flórájáról. A város gyomflórája szegény, csak a Chenopodium foetidum-ot, meg a Kochia scoparia-t említem meg, melyek valószínûleg elvadult kerti szökevények. Érdekesebb a falu északi végén levõ temetõ flórája, mely keveréke, a homoki flórának és a gyomoknak, melyekhez csatlakoznak a kegyelethozta kerti dísznövények. A temetõ buckás homokon van, minden sír fölé a nép egy akácfát állított. Különösen május hónapban szép a temetõ, amikor ezer számra virít benne a Ranunculus illyricus. Érdekes növénye a temetõnek még: a Draba nemorosa, Sisymbrium Loeseli, Veronica verna, Vinca minor (betelepítve).

8. A sík terület vizenyõs helyei.

A sík terület a Perbenyik-Szomotor vasúti vonal, a Királyhegyes nyugati oldala és a Szomotor-Szentes közti országút között terül el. Az egész terület nagy, nedves rét, amelyen itt-ott nagyobb legelõk, tavak vannak és amelyekbõl mindenütt kisebb-nagyobb homokbuckák emelkednek ki. A talajvízet keresztül-kasul ásott csatornák, árkok gyûjtik össze s vezetik le részint a Tice-érbe, részint pedig a Karcsa-érbe. Nyíltvízû tó, mint amilyen a Nagyibolyás, itt nincsen. E terület mocsarait egészen a partokig teljesen elfoglalja a Phragmites állománya. Emellett kisebb állományokat alkotnak a Glyceria aquatica és a Schoenoplectus lacustris. Természetesen eme sûrû nádasokban érdekes dolgot nem lehet találni. E tavak flórája csak a partokon tudott kifejlõdni. Nagyobb tavak vannak a síkterületen az õrösi állomás mellett a „Hideg”-tó és Pusztakeresztur mellett a „Csoma”-tó; végül Szentes és Kis-Géres között a Királyhegyes tövében szintén van egy nagyobb tó. Eme tavak partján többékevésbé megegyezõ flórát találunk. Érdekesebb közös növényük a már felsoroltakon kívül: Potamogeton lucens, Carex Hudsonii, C. intermedia, C. vesicaria, C. leporina, Hydrocharis morsus ranae, Equisetum heleocharis, Juncus atratus, Alopecurus geniculatus, A. aequalis, Stratioites aloides, Rorippa islandica. Csak a Hideg-tónál szedtem: Rorippa barbaraeoides, Galega officinalis, Cardamine parviflora-t, csak a Csomatónál Schoenoplectus supinus-t és Kis-Géresnél a Heleocharis ovata-t. 175

A sík területen mindenütt árkokat, sõt mesterségesen ásott csatornákat találunk. Ilyen nagyobb csatornát találunk Szentes és Pusztakeresztur között. Ez a csatorna Szentesnél veszi kezdetét s eleinte nyugat felé halad az országút mentén, majd két ágra szakad, az egyik Pusztakeresztur keleti oldalán, a másik ága pedig Pusztakeresztur északi részén gyûjti össze a vízeket. Egy nagyobb árok húzódik végig a síkon még Pusztakereszturtól délre is és a talajvízet nyugatfelé szállítja egy csatornába, mely a Karcsaérbe ömlik. Ilyen árkokban a következõ érdekesebb dolgokat láttam Juncus conglomeratus, J. effusus és f. compactus, Heleochloa alopecuroides, Alopecurus aequalis, Baldingera arundinacea, Salvinia natans, Hydrocharis morsus ranae, Galium uliginosum, Peplis portula, Nuphar luteum, Ranunculus lateriflorus, Rumex hydrolapatum, Elatine alsinastrum (seregesen), Limosella aquatica, Lindernia pyxidaria, Stellaria palustris f. Laxmanni (csak Pusztakereszturtól északra az egyik csatornában). A sík területnek körülbelül 40 %-át teszi ki a nedves rét. Április hónapban, ahol kevesebb a víz, fehér köntösbe borítja a réteket a Cardamine pratensis. A mélyebb vízeket a sárgavirágú Caltha palustris és a különbözõ sások rozsdabarna füzérei jelzik. Május hónapban e rétek új ruhát vesznek fel. Az uralkodó szín a sárga, melyet az ezerszámra virító Ranunculus auricomus-tól kapnak, a vízenyõsebb helyeken a Caltha palustris-t felváltja az Iris pseudacorus. A sások is teljesen kibontakoznak s itt-ott egy-egy Carex faj sûrû állományokat alkot, különösen a Carex vesicaria és C. intermedia. A sárga és zöld alapszíneket foltonként tarkítja a piros színû Lychnis flos cuculi. Május hó végén és június hó elején bontakozik ki a maga teljességében e rétek flórája. Most már mindenütt a Graminea-k és Cyperacea-k veszik át az uralmat és ezeknek zöld színét csak tarkítják a többi fajok, melyek ritkábban fordulnak elõ nagyobb tömegben. A réteken az említett fajokon kívül még a következõk fontosabbak: Juncus atratus, Carex vulpina, C. intermedia, C. riparia, C. gracilis, C. hirta, C. acutiformis, C. tomentosa, C. pallescens, C. flava, C. nutans (ritka), Allium angulosum, Orchis maculata, Taraxacum palustre, Senecio barbareaefolius, Myosurus minimus, Ranunculus flammula, Cerastium anomalum (igen szórványosan), Polygala comosa, Viola pumila és Hottonia palustris (a vasút mentén).

FLORA VON KIRÁLYHELMEC UND UMGEBUNG Margittai Antal Verfasser bespricht fortsetzungsweise die Flora des Bodrogköz. In seinem gegenwärtigen Bericht befaßt er sich mit jenem Teile des Bodrogköz, welcher die Mitte des Gebietes einnimmt, und zwar mit der Umgebung von Királyhelmec. Er teilt letzteren in acht Gruppen auf, wie folgt: 1. Der Wald von Perbenyik. 2. Die Äcker entlang der Landstraße zwischen Perbenyik und Királyhelmec. 3. Die Äcker im Sandgebiet. 4. Die Grasplätze des Sandgebietes. 5. Die Berggruppe des Királyhegy. a) Die Flora der Weinberge. b) Die Flora der Bergweiden. c) Die Robinienwälder des Királyhegy. d) Der Erõs-Wald. e) Die „Ibolyás”-Seen. 6. Der Döbönyös-Morast. 7. Die Stadt und ihr Friedhof. 8. Die wässerigen Stellen der Ebene. Er zählt die im Jahre 1927 gesammelten oder notierten Pflanzen auf, deren Namen mit Hilfe der oben angegebenen Seitenzahlen im ungarischen Texte aufzufinden sind.

***

AZ ELATINE AMBIGUA WIGHT. ÚJABB TERMÕHELYEI54 ÜBER NEUERE STANDORTE D. ELATINE AMBIGUA Margittai Antal Az E. ambigua néhány termõhelyét publikáltam már e folyóirat 1927. évfolyamában (pag. 15.); azóta több újabb termõhelyét sikerült felfedeznem ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1930. – 29, ¹ 1-12. – Old. 14-15. 54

176

177

Bereg megyében. Ezek egyike a Vérke folyó partja, Batka-tanya mellett, Beregszász és Muzsaly között, nem messze a vasúti vonaltól. Itt a tanya mellett a Vérke folyó partján, 1927. november hó 4-én seregesen termett. A megáradt Vérke a termõhelyet elöntötte és az Elatinek egynéhány centiméterre a víz alá kerültek. A másik termõhely szintén a Vérke partján, a rafajnaújfalusi erdõben van. Ez az erdõ Rafajnaõrház és Rafajnaújfalu között terül el. Az erdõ legelõül szolgál és a jószág vízet inni jár a Vérkére. Az összetaposott parton 1927. szeptember 28-án szintén seregesen termett az E. ambigua, de nem a vízben, hanem a nedves parton. Mindkét termõhelyen növõ E. ambigua nem egyezik meg Moesz által adott diagnozissal. Eme Elatinek virágkocsányai annyira rövidek, hogy a virágokat bátran ülõknek mondhatjuk. A harmadik termõhely a Csaronda-patak marhataposta partján van, ott, ahol Csapról jõve Kisdobrony felé az országút szeli a csatornát. Az országúttól a Csaronda balpartján a vasút felé egy nagy legelõ terül el. A csatorna balpartján az összetaposott sárban, ameddig a legelõ elnyúlik, mindenütt megtalálhatjuk a E. ambiguát. Szedtem 1929. július 31-én. A nedves parton növõ példányok majdnem ülõviráguak voltak, a néhány centiméternyire a víz alatt növõ példányok rövid kocsányuak. 1927. óta több ezer példány E. ambigua-t vizsgáltam meg s arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy a virágkocsány hossza mindig a nedvesség fokától függ. Minél nedvesebb a talaj, annál megnyúltabbak a kocsányok. A nagyon nedves talajon vagy a sekély vízben növõ példányok kocsányai nemcsak elérik a levél felének hosszát, hanem némelykor még a leveleknél is hosszabbak. Ezzel szemben a kiszikkadt sárban növõ E. ambigua virágai ülõk vagy csak nagyon rövidkocsányuak s e kocsányok ilyenek is maradnak, ha a növény késõbb esetleg víz alá is kerül. Az ilyen E. ambiguak egészen az E. triandra diagnózisának felelnek meg. Míg az E. hungarica lényeges jegyekben különbözik a vele rokon E. gyrosperma-tól (E. Oederi Moesz), addig alig tudom megkülönböztetni az E. ambigua-t az E. triandra-tól. A virág-kocsány hosszusága nem lehet megkülönböztetõ jegye az Elatineknek. Igaz ugyan, hogy az E. gyrosperma-nál sohasem láttam nyelesvirágú példányokat, még akkor sem, ha azok mélyen a víz alatt teremnek, de az E. hungarica-nál a nedvesebb helyen növõ példányok hosszúkocsányúak, a szikkadt sárban növõ példányok ülõvirágúak. E két Elatine-t nem a 178

virágkocsány nagysága különbözteti meg egymástól, hanem a csészelevél nagysága és a mag alakja. Az E. hungarica-nál akár ülõ akár kocsányosvirágú alakjáról van szó a csészelevelek mindig nagyobbak a termésnél és szabad szemmel is tisztán láthatók. Ezzel szemben az E. gyrosperma-nál olyan aprók, hogy még nagyítás mellett is alig észrevehetõk s jóval kisebbek a termésnél. Az E. hungarica magja kiflialakú és a mag vége sohasem érinti a mag törzsét. Ezzel szemben az E. gyrospermá-nál a mag annyira meggörbült, hogy az egyik vége mindig éri a mag testét. Az E. triandra és E. ambigua közt ilyen lényeges és szembetûnõ különbséget nem tudtam találni. A virág ülõ vagy kocsányos volta nem lényeges megkülönböztetõ jegy. A magvak alakja sem mutat lényeges eltérést a két fajnál. Maradna a csészelevelek száma, mely az E. ambigua-nál 3. a triandra-nál pedig 2. A csészelevelek eme Elatinek-nél azonban olyannyira aprók, hogy csak nehezen láthatók.

*** A DRABA CARINTHIACA HOPPE A SZVIDOVEC-CSOPORTBAN55 BERICHTET ÜBER DIE ENTDECKUNG DER DRABA CARINTHIACA HOPPE AUF D. DRAGOBRATOVA (SVIDOVEC-GRUPPE IM KOMITATE MÁRAMAROS) Margittai Antal Ez a dara virág Máramaros-megyének Szvidovec-csoportjából ismeretlen volt. Terem Erdély havasainak gránitszikláin (Simonkai: Enumeratio florae Transsilvanicae pag. 93.). Ezt a Drabat f. é. július 8-án a Dragobratova-havas szikláin gyûjtöttem kb. 1700 m magasságban. A Dragobratova a Bliznica-havashoz északkelet felé csatlakozik és délkelet felé meredek sziklafallal bocsátkozik le a Bliznica-patak völgyébe. E sziklák erõs mésztartalmú homokos palákból vannak felépítve s a sziklákon terem a D. carinthiaca nem grániton, hanem erös mésztartalmú homokon a ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1930. – 29, ¹ 1-12. – Old. 283. 55

179

Primula longiflora, Polygala amarum, Astragalus australis, Carex ornithopoda, C. capillaris, Biscutella laevigata stb. társaságában, melyek a Bliznica-csoportra újak. Ugyancsak új faja a Szvidovec-csoportnak a Tozzia alpina, melyet a Bliznica-patak egyik mellékpatakocskájában szedtem.

*** A HAVASI GYOPÁR FELFEDEZÉSE A SZVIDOVECEN56 BERICHTET ÜBER DIE ENTDECKUNG DES EDELWEISSES AUF D. BERG SVIDOVEC MARMAROS Margittai Antal 1926. július tizennegyedikén Máramaros megyében, Rahó mellett megmásztuk Endre fiammal a Kameny- és a Terentin-havasokat s tizenötödikén hajnalban Körösmezõre utaztunk, ahol célunk a Bliznicahavas környékének és csúcsainak átkutatása volt, mert, annak ellenére, hogy már kétszer voltam e havason, összes szikláit, még nem tudtam átkutatni. Ezenkívül Vágner Lajos említette, hogy e havas nedves rétjein a Malaxis paludosa terem, s ezért szerettem volna megerõsíteni Vágnernek eme adatát. Minthogy Szvidovec (Kevele) községbõl már kétszer jártam a Bliznica csúcsokon anélkül, hogy a Malaxisra ráakadtam volna, elhatároztam, hogy a Bliznicat Körösmezõrõl a Mencsul nevû havason keresztül fogjuk megmászni, hátha, most szerencsésebbek leszünk. Július 16-án reggel 3 órakor indultunk útnak. Az egész környéket köd takarta, ami eléggé aggasztott bennünket, ismerve Máramaros megye jó szokását, hogy úgyszólván mindennap esik az esõ. Elõször a Tiszán kellett átjárót keresnünk, mert a pallókat Körösmezõn mind elvitte a megáradt folyó s újakat még nem épített a község. Szerencsénkre egynéhány, a tutajozáshoz szükséges gátat építettek a Tisza jobb partján és azokhoz a köveket a Tisza balpartjáról vitték át, így azután találtunk egy deszkaszélességû átjárót, ___________________________________________

56 Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1930. – 29, ¹ 1-12. – Old. 18-22.

180

melyen átegyensúlyoztuk magunkat a balpartról a jobbra. Már a Tisza jobbpartján kezdtünk botanizálni és a Salixokon kívül a következõ fajokat szedtük: Lythrum Salicaria, Sparganium erectum, Juncus lampocarpus, J. bufonius. A kis fatemplom mellett a hegynek vezet fel az út s úgyszólván a Mencsul havast körülvevõ fenyveserdõig mindenütt réteken keresztül. Mindjárt az út elején szemeim elé került a Gentiana cruciata, mely növényt e helyen szedtem elõször az Északkeleti Felvidéken. E réteken mindenütt elszórtan házak vannak a szükséges melléképületekkel. A kis házak körül egy darab burgonyaföld, ugyanannyi zabbal vagy káposztával beültetett szántóföld s néhány hold rét képezi egy-egy ilyen háznak minden gazdagságát. E rétek flórája azután csodás keveréke az õsi flóratagoknak s az embert követõ növényeknek. Látszik, hogy e rétek közül egyik már fel volt szántva, másik még nem és így az õsi tagok összekeveredtek a szántóföldek gyomnövényeivel. E rétek Körösmezõ felé nézõ oldalán a következõ fajokat szedtem, illetve írtam össze a lefutó csermelyek partjain: Alnus glutinosa, A. incana, Eupatorium cannabinum, Salvia glutinosa, Galeopsis speciosa, Myosotis silvatica. A réteken pedig: Centaurea jacea, C. melanocalathia, Chrysanthemum leucanthemum, Poa annua, P. pratensis, P. trivialis, Anthoxantum odoratum, Phleum nodosum, Agrostis vulgaris, Sieglingia decumbens, Cynosurus cristatus, Briza media, Festuca pratensis, F. rubra, Bromus inermis, Trifolium minus, T. repens, T. pratense, T. arvense, T. strepens, Pimpinella saxifraga, Polygala vulgaris, Lotus corniculatus, Campanula glomerata, Viola tricolor, Alectorolophus minor, A. major, Scabiosa ochroleuca, Knautia pratensis, Gladiolus imbricatus, Trollius europaeus (csodálatos, hogy e növény itt ilyen késõn virit), Gentiana carpatica, Succisa pratensis, Betonica officinalis, Verbascum nigrum, Dianthus saxigenus, Alchemilla vulgaris, Tragopogon pratensis, Silene inflata, S. nutans, Hypochaeris maculata, H. radicata, Hypericum maculatum, Echium vulgare, Lathyrus pratensis, Crepis biennis, Stellaria graminea, Aira caespitosa. E réteken keresztül elértük az 1010 méteres magaslatot, mely a Mencsul havas egyik elõhegye. Még e hegy tetején, sõt még ezen túl a kis völgyelésben is lakóházak vannak és így még ezeken a réteken is meglátszik az ember közelségének hatása, de az eddig felsorolt növényelemek közé már alhavasi elemek is vegyülnek. Ilyenek: Orchis globosus, Chrysanthemum subcorymbosum, Arnica montana, Viola 181

declinata és Scorzonera rosea. Az utunk a hegy tetejérõl egy kis völgyecskébe, majd újból most már az igazi Mencsulra felfelé vezet. A völgyecske alján, az úttól jobbra, egy kis lápos terület van tõzeggel, de a tõzegképzõdés csak legújabb keletû lehet, mert semmiféle tõzeglakó növényt sem találtam rajta. E lápon csak a közönséges mocsári növényeket tudtam összeírni. Ilyenek: Scirpus silvaticus seregesen, Juncus glaucus, J. effusus, Carex vesicaria, C. Goodenoghii, C. echinata, C. vulpina, Juncus lampocarpus, Lythrum salicaria és egész formációt alkot a Typha Shuttleworthii. Innen kezdve az út Mencsulra még néhány száz méteren keresztül hegyi rétek között vezet, hogy azután a Mencsulon keresztül egészen a Bliznica alján elterülõ Dragobrat havasi legelõig fenyveserdõben folytatódjék. Fárasztóvá és egyszersmind unalmassá teszi az utat az a körülmény, hogy egészen a Mencsul tetejére, 1405 méter magasra vezet, innen azután vagy 300 méter lefelé a Dragobrat legelõ alján levõ pásztorfalucskáig. Az erdõ legnagyobbrészt, Picea excelsa-ból áll, itt-ott keveredik hozzá Abies alba, Fagus silvatica, Coryllus avellana és Acer pseudoplatanus. Az erdõben mindenütt a szokásos árnyékot kedvelõ növények, amilyenek Hieracium bifidum, H. murorum, H. vulgatum (de sehol sem láttam útközben a H. transsilvanicumot), továbbá Lactuca muralis, Senecio nemorensis, S. Fuchsii, Galeopsis speciosa, Chaerophyllum cicutaria, Aegopodium podagraria, Heracleum sphondylium, Oxalis acetosella, Gnaphalium silvaticum, Eupatorium cannabinum, Veronica montana, V. officinalis, Chrysanthemum rotundifolium és egy-egy elcsenevészett Campanula patula. Csodálatos, hogy az utamban sehol sem tudtam megtalálni a mi hegyes-völgyes vidékünknek szép virágat a Telekia speciosá-t. Nem messze a Mencsul aljától egy elég terjedelmes felláp terül el. Benne Picea excelsa és Juniperus communis terem. A mocsaras, vizes helyeken Eriophorum latifolium, Juncus lampocarpus, J. effusus, J. glaucus, Carex vesicaria seregesen, C. canescens, C. echinata, C. Goodenoghii, C. leporina, a tõzeges helyeken pedig C. pauciflora, Eriophorum vaginatum, Vaccinium uliginosum, Oxycoccos quadripetala és Empetrum nigrum, de sehol sem láttam a Malaxis-t. A Mencsul tetejét szintén fenyõ borítja és még 1405 méter magasságban is elég tekintélyes fák. A Mencsul csúcsának északi oldalán az erdõt az ember, de lehet hogy egy orkán letarolta, úgyhogy a 182

régi erdõbõl csak itt-ott egy-egy csonka törzs maradt meg. A kopasszá tett hegyoldalt azután a mindenünnen összesereglett növények takarták be. Megvannak rajta az igazi vágásokat jellemzõ növények, de nem oly tömegben, mint az alsóbb régiókban levõ vágásokban, ezekhez azután alhavasi növények vegyülnek. Igy: Rubus idaeus, R. hirtus, Sambucus racemosus, Lonicera nigra, Epilobium angustifolium, Urtica dioica, melyekhez nagy tömegben keveredik a Deschampsia caespitosa és más Gramineák. A havasi növények közül a Homogyne alpina, Mulgedium alpinum és mások. A sáros és piszkos úton most már lefelé haladunk, majd vagy 100 méter távolságban újból felfelé, hogy elérhessük a Dragobrat legelõ pásztorkunyhóit. Eme kunyhók körül a havasi karámokat ellepõ növények teremnek, igy a Rumex alpinus és az Urtica dioica. E pásztorkunyhóktól nem messze, a Bliznicára vezetõ út mentén van egy apró tengerszem és annak alsó oldalán egy felláp tõzeggel. A tó egyik oldalán Carex vesicaria-assoc. van körös­körül pedig hatalmas Carex canescens-gyepek nõnek. A tó lefolyásának két partján Sphagnetum képzõdött. E láp növényzete a következõ: Carex canescens, C. Goodenoghii, C. echinata, C. pauciflora, Empetrum nigrum, Oxycoccos quadripetala, Vacinium uliginosum, Eriophorum vaginatum, E. latifolium, Epilobium palustre és Sweertia perennis. Az utunk most már havasi legelökön vezet keresztül a célunkhoz, a Bliznica harmadik csúcsa és a Stik-havas közt levõ kisebb csúcshoz, mely csúcs sziklás, és Körösmezõ felé majdnem függõlegesen bocsátkozik le. E szikla déli fekvésénél fogva sok szépet igért nekünk. A legelõn nem sokat láthat az ember és ami érdekes, az is rendesen lerágott, elcsenevészedett. E legelökön terem: Nardus stricta, Deschampsia caespitosa, D. flexuosa, Juniperus nana, Alnus viridis, Scorzonera rosea, Viola declinata, Hypericum alpigenum, Laserpitium alpinum, Hypochaeris uniflora, Geum montanum, Thymus montanus var. Margittaianus stb. A patakok partjain, illetve azoknak medreiben szintén találhatunk egynéhány érdekességet. Ilyenek: Arabis neglecta, A. alpina, Cardamine pratensis, ami feltûnõ ilyen magasságban, másutt mindenütt ilyen magasságban már a C. Opizii terem. Tovább szedtem még Veronica alpina-t, Viola biflorá-t és Thymus pulcherrimus-t és f. oreades-t, Th. alpestris-t és f. orbicularis-t, amelyek feljebb a sziklakon is teremnek. 183

A sziklákhoz még egy havasi fütérségen kell keresztül mennünk, ezt meredeksége miatt megkímélte a legelészõ jószág, úgy hogy itt a fû jócskán megtudott nõni. E térség füvének, legnagyobb tömegét itt is a Deschampsia caespitosa alkotja, melynek gyepjében Carduus Kerneri, Dianthus compactus, Phyteuma Vagneri, Senecio sulphureus, Crepis conyzifolia és mások fordulnak elõ. A sziklák mészkõbõl vannak. A fiam mindenütt elõljár. Öt semmi sem érdekli, csak a havasi gyopár. Ugyanis még Körösmezõn hallottuk, hogy valamikor egy erdészlegény szive választottjának hozott valamelyik havasról, talán a Carna-Kleváról egy csokor havasi gyopárt, de a pontos lelõhelyet nem akarta megmondani. Azóta már az erdész meg is halt csak az a szíve választottja, a 70 évnél is talán öregebb asszonya ismeri a helyet, de minden hízelgés mellett sem tudtuk a titkot tõle kicsalni. E sziklák mindenképen alkalmasak arra, hogy rajtuk a havasi gyopár teremjen. És csakugyan az elöljáró fiam nemsokára jelzi, hogy a sziklákon ott díszlik a Leontopodium alpinum. Tudtommal a Szvidovecrõl eddig ismeretlen volt a Leontopodium alpinum, mely mellett a sziklákon még a következõ fajok is teremnek: Campanula rotundifolia, Hedysarum obscurum, Doronicum Clusii, Linum extraaxillare, Draba aizoides, Festuca supina, Antennaria carpatica, Aster alpinus, Veronica aphylla, Carex capillaris, Dianthus compactus, Veronica Baumgartenii, Phyteuma Vagneri, Alsine Gerardi, Cerastium alpinum, C. lanatum, Achillea Schurii, Asplenium viride, Saxifraga adscendens, S. androsacea, S. aizoon, Chrysanthemum saxicolum és mások. A sziklákat azonban tökéletesen mégsem tudtam átkutatni. Már harmadik kirándulásom volt ez a Bliznicára, de mindannyiszor befejezetlenül kellett munkámat, abbahagyni, mindig megzavart az esõ. Most is körülbelül a déli órákban a Carna-Klevában, néhány kilométer távolságban a Blizniczától, valamely völgybõl kiemelke­dett egy öklömnyi felhõ, mely hirtelen magához vonzotta a többi felhõrongyokat és néhány perc múlva már szerelmes menyasszony módjára körülölelte a Carna-Klevát. A felhõ még csak akkora, hogy a Carna-Kléva csúcsát betakarja, de már cíkáznak belõle a villámok és lassanként a Bliznica felé közeledik. Útközben folytonosan nagyobbodik, sötétebb és sötétebb színt vesz fel és amikor a Tataruska csúcsra érkezik, az elektromos kisülések folytonossá lesznek, ami ijesztõ morgást idéz elõ a felhõkben és jeget jósol. Mi már ismerjük az ilyen felhõket s láttuk már Máramarosban, hogy ilyen hirtelen támadt 184

zivatarkor azok a kis csermelyek, melyekbõl alig lehetett vizet meríteni, annyira megáradtak, hogy fákat, métermázsás sziklákat ragadtak le a völgyekbe és annyi kõtörmeléket vittek le, hogy az országutakat temették el. Ezt a zivatart sem akartuk bevárni. Otthagytuk szikláinkat, ott a tarkabarka virágköntösüket, nehogy a zivatar a csúcson érjen bennünket. A Stereszora legelõ juhászkunyhói felé menekülünk, melyeket szerencsésen elértünk, anélkül, hogy bõvebben vizet kaptunk volna. A havasi legelõn a Blechnum spicantot szedtem. E kunyhókban vártuk meg a zivatar elmúlását. A zivatar elmúlása után a Trosanecen keresztül folytonosan fenyvesek közt lejöttünk Svidovec (Kevele) községbe és onnan gyalog Körösmezõre. Minthogy e fenyveserdõnek növényzetét már egy másik cikkemben leírtam, most csak azt a két növényt a Blechnum spicant-ot és a Streptopus amplexifoliust sorolom fel, melyeket e fenyvesekbõl eddig még nem közöltem.

***

AZ ÉSZAKKELETI KÁRPÁTOK CENTAUREÁI57 CENTAUREAE CARPATORUM SEPTEMTRIONALIORIENTALIUM Margittai Antal Immár több mint negyedszázada botanizálok az Északkeleti Kárpátokban s minden évben egy-egy újabb vidéket választok ki, hogy behatóbb vizsgálat alá vessem. Kutatásaim eredményét több cikkben publikáltám, melyek a Magyar Botanikai Lapokban, a Botanikai Közleményekben és másutt láttak napvilágot. Más botanikusok is kutattak vidékünkön így Vágner L., Chyzer K., Simonkai L., Mágocsy-Dietz S., Filarszky N., Jávorka S. stb. Újabban több cseh botanikus kereste fel az Északkeleti Kárpátokat, mint Domin, Suza, Nóvák, Buèek és mások is. Mindannyian azonban csak keveset foglalkoztak a nehéz Centaurea-génusszal s munkáikban csupán elvétve találunk említést egy-két Centaureáról. Magam is csak a legújabb idõben kezdtem foglalkozni ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Botanikai Közlemények. – 1932. – 29, ¹ 5-6. – Old. 133-138. 57

185

az itteni Centaureákkal, különösen amióta a munkácsi Nagyhegyet vettem alaposabb vizsgálat alá, ahol a füves gyümölcsösökben augusztus hónapban temérdek Centaurea terem. Valóságos botanikus kertje van itt a búzavirágoknak s-ezek a virágos rétek ösztönöztek arra, hogy a Centaureákat nagyobb gonddal tanulmányozzam. A munkácsi Nagyhegyen a Centaureákból 9 tõfaj terem és pedig a C. jacea, C. pannonica, C. oxylepis, C. carniolica, C. nigrescens, C. indurata, C. austriaca, C. cyanus és a C. scabiosa, mellettük sok hybrid is található, az átmeneti alakoknak pedig se szeri, se száma. Valószínûleg ezek az átmeneti alakok nem mind hybrid eredetûek, de nem tartom célszerûnek, hogy valamennyit külön névvel jelöljük meg, nehogy a sok név felesleges zûrzavart okozzon. Ez okból két faj közé esõ átmeneti alakokat egy közös név, a hybrid neve alá foglaltam. Minél távolabb megyünk Munkácstól, annál inkább fogynak különösen a tollaspikkelyü Centaureák s így a hybridek is. Centaureáim legnagyobb részét Wágner János t. barátom revideálta, akinek lekötelezõ fáradozásaiért ez uton is hálás köszönetemet fejezem ki. Alábbi felsorolásba azokat a Centaureákat veszem fel csupán, melyeket magam szedtem s a gyûjteményemben is megvannak. A terület, melyet bejártam, a Tisza és a Rongyva patak között fekszik. 1. C. jacea L. Hab. in pratis et pascuis montanis ubique. In planitie, ubi C. pannonica invicem eius crescit, rarissima. In herbario meo adsunt exemplaria de Nagyhegy ad Munkács, Újdávidháza, Puznyákfalva, Skotarsko, Bodrogvécs, Rahó, Körösmezõ. 2. C. pannonica (Heuff.) Hayek. Hab. in pratis, dumetis, graminosis, et versuris agrorum, praecipue in planitie, ubique copiose et gregatim. Praeterea in ditione montium, ubique evadit usque ad partem mediam omnium vallium majorum. 3. C. nigrescens Willd. Hab. in pratis et graminosis m. Nagyhegy ad Munkács, Beregszász, Fornos et Gát, ad ripam fluvii Latorca ad Munkács. Haec species crescit in ditione Munkácsensi in locis multis, sed semper singillatim et nunquam gregatim, propterea apta est ad hybridisationem cum ceteris Centaureis appendices fimbriatas non possidentibus. 4. C. carniolica Host. Hab. in pratis m. Nagyhegy et in fossis graminosis agrorum ad ripam fluvii Latorca apud Munkacs. Planta rarissima. 186

5. C. melanocalathia Borb. Hab. in pratis omnibus montanis et subalpinis praecipue montium exteriorum. Ex. gr. in valle Lascina, Lopusanka, in alp. Bliznica ad Jasinam, ad Raho, com. Máramaros, in valle Zsdimir ad Vocsi, in alp. Velky Vrch ad Volóc, in alp. Pikuj, ad pag. Polena, com. Bereg; ad Poroskó com. Ung. 6. C. austriaca Willd. Hab. in pratis montanis, ubique sed nunquam evadit e regione silvarum. Ex. gr. in valle Lascina ad Jasinam, ad Rahó, ad Berlebaska, ad Kövesliget, com. Máramaros; ad Serbóc, Vócsi et Zányka com. Bereg. In m. Nagyhegy ad Munkács, descendit in planitiem. 7. C. indurata Janka. Hab. in graminosis et fruticosis montium Nagyhegy et Lovacska ad Munkács, in valle Zsarnina ad Podmonasztir, ad Hársfalva; in quercetis ad Pósaháza et Dercen com. Bereg; in silva ,,Erõs” ad Királyhelmec com. Zemplén. Haec planta crescit semper gregatim. 8. C. pseudophrygia C. A. Mey. In prato montano „Voskrescsata” apud Volóc in alt circ. 1000 m. s. m. in societate Centaureae Kotschyanae; in subalp. m. Pláj (Thaisz) com. Bereg; in valle Talabor apud Kövesliget com. Máramaros. – f. albiflora m. in valle Talabor supra pag. Kövesliget com. Máramaros. 9. C. oxylepis (Wimm. et Grab.) Hay. Rara in graminosis, pratis et plerumque in dumetis collium planitiem cingentium; ad regionem planitiei descendit apud Palánka, Klucsárka et Pósaháza; in regionibus montanis reperitur apud Kövesliget in valle Talabor com. Máramaros; apud Veresmart com. Ugocsa; ad Szerencsfalva, Lohó, Bábakut com. Bereg; apud Ungvár, porro in m. Nagyhegy, Lovacska, in valle Zsarnina apud Munkács. 10. C. mollis W. et K. Hab. in locis fruticosis umbrosisque montis Pikuj, com. Bereg; in m. Mencsul ad Jasinam. In montibus Szvidovec adscendit in regionem, alpinam; im graminosis saxosisque locorum altiorum (1900.) crescunt exemplaria humilia (ad 1 dm.). Ex. gr. in alp. Bliznica, Gereseska, Dragobrat. – f. maramarosensis Jáv. Hab. in. valle Szvidovec ad Dianalak, in valle Lascina ad Jasinam com. Máramaros. 11. C. axillaris Willd. Hab. in rupestribus et graminosis siccis, in fruticosis collium montiumque planitiem versus extra regionem Munkácsensem, ab oppido Nagy-Szõllõs, usque ad oppidum Sátoraljaújhely, praecipue super vineis. Ex. gr. in m. Feketehegy ad Nagyszõllõs com. Ugocsa; ad Királyhelmec, Ladmóc, Nagy-Kövesd, Szölõske, Szomotor, Bodrogvécs com. Zemplén. – f. stricta W. et K. Hab. in fruticosis et pascuis 187

siccis super vineis ad Ladmóc, Szölõske, Bodrogszerdahely, Klokocsó, Sátoraljaújhely; in arenosis ad Bodrogvécs, Szomotor com. Zemplén. 12. C. difussa Lam. Hab. tantummodo in territorio Munkácsensi; ubi copiose crescit (flor. alb. et ros.), et Bátyuensi, ubi usque ad 1920. viguit, nunc iam eruta est. f. subfusca DC. In statione Munkácsensi. 13. C. rhenana Bor. Hab. in stationibus planitcei ubique (Munkács, Beregszász, Ungvár, Csap, Királyháza). In versuris agrorum ad Királyhelmec, Bodrogvécs, Batyán, Lelesz (com. Zemplén); ad Veresmart (Ugocsa). 14. C. micranthos Gmel. Hab. in territoriis altioribus planitiei et montium ubique, hinc-inde etiam copiose et gregatim. Ex. gr. Munkács, Szolyva, Volóc, Beregszász, Ungvár, Csap; Nagyszõllõs, Királyháza, Veresmart; in arenosis ad Királyhelmec, Ladmóc, N. Kövesd, Rád, Bodrogvécs (Zemplén). – f. scopaeformis Wagn. Hab. in dumetis montis Hosszúhegy ad Ladmóc com. Zemplén. 15. C. cyanus L. Hab. ubique inter segetes; f. ramosissima mihi. Caulis humilis (– 40 cm.) e basi valde ramosus, scopaeformis. Rami abbreviati capitulis plurims (– 500) parvis. Ceterum ut typus. Inveni exemplaria duo in territoria Munkácsensi. 16. C. Kotschyana Heuff. In alpibus altioribus comitatus Máramarosensis et Beregiensis. Ex. gr. in graminosis alpinis m. Pietros, Bliznica, Dragobrát, Todiaska et Gereséska ad Jasinam com. Máramaros; in alp. Velky Vrch (com. Bereg); ubique supra fines silvarum. In prato „Vaskrescsata” ad Volóc, com. Bereg, descendit in regionem Pini alt. 900 m. In hoc loco C. Kotschyana attingit extremum areae suae occidentale. 17. C. spinulosa Roch. f. curtispina Gugl. Hab. in graminosis montis Királyhegyes, ad Királyhelmec, com. Zemplén. – f. pseudospinulosa Borb. Hab. in versuris agrorum, in graminosis et pascuis siccis ad Beregszász; Rád, Nagykövesd (Zemplén), ad Ungvár. 18. C. scabiosa L. Hab. in versuris agrorum, in graminosis siccis pascuisque, in dumetis ubique, praecipue in collibus planitiem cingentibus. Ex. gr. Munkács, Újdávidháza, Zányka, Puznyákfalva (Bereg), Nagyszöllõs, Huszt, Kövesliget (Máramaros), Ungvár, Putnokhelmec (Ung); Sátoraljaújhely, Bodrogszerdahely, Lelesz, Bátyán (Zemplén). – f. angustifrons Gugl. In pascuis montis Tarbucka ad Nagykövesd; in arenosis ad Rád. Királyhelmec 188

(Zemplén); in m. Nagyhegy ad Munkács. – f. silesiaca Borb. Hab. in graminosis siccis montis Borszhegy ad Szölõske; in graminosis ad Rád (Zemplén). – f. integrisquama Vulk. In arenosis ad Rád et Királyhelmec. – f. vulgaris Rony. In arenosis ad Rád (Zemplén.). 19. C. Pernhofferi Hay. = C. carniolica Host. õ C. jacea L. Hab. in graminosis m. Nagyhegy ad Munkács. 20. C. Nyárádyana Wagn. = C. jacea L. õ C. melanocalathia Borb. Hab. in pratis montanis ad Rahó (Máramaros) in territorio Munkácsensi, in valle Zsdimir ad Vócsi. 21. C. similata Hauskn. = C. jacea L. õ C. pseudophrygia C. A. Mey. Hab. in graminosis ad Újdávidháza, Nagyhegy, Paphegy ad Munkács, in territorio Munkácsensi. 22. C. Wagneri Gugl. = C. jacea L. õ C. indurata Janka. Hab. in graminosis m. Nagyhegy, Paphegy ad Mun­kács, ad Zányka, ad ripam fluvii Latorca ad Palánka. 23. C. Fleischeri Hay. = C. jacea L. õ C. oxylepis Wimm. et Grab. Hab. in monte Nagyhegy et Paphegy ad Munkács; ad Várpalánka, Lohó, Újdávidháza (Bereg), ad Ungvár. 24. C. extranea Beek. = C. jacea L. õ C. nigrescens Willd. Hab. in graminosis m. Nagyhegy ad Munkács, in m. Várhegy ad Palánka (Bereg). 25. C. spuria Kern. = C. pannonica Heuff. õ C. stenolepis Kern. Hab. in graminosis m. Nagyhegy, Pálhegy et Lovácska pr. Munkács; ad Vinna (Zemplén); ad Putnokhelmec et Domonya com. Ung. 26. C. pseudopannonica Wagn. = C. pannonica Heuff. õ C. austriaca Wol. Hab. in pratis m. Paphegy et Nagyhegy ad Munkács, ad Porosko com. Bereg; ad Veresmart com. Ugocsa. 27. C. austriacoides Wol. = C. austriaca W. õ C. jacea L. Hab. in pratis montanis vallis Lascina ad Jasina; ad Zányka, Skotarsko, Poroskó (Bereg); in statione Munkácsensi. 28. C. borsodensis Wagn. = C. pannonica Heuff. õ C. carniolica Hoss. In graminosis montis Nagyhegy ad Munkács, in fossis graminosis ad Várpalánka (Bereg); in statione Munkácsensi. 29. C. casureperta Wagn. = C. pannonica Heuff. õ C. oxylepis Wimm. et Grab. Hab. inter parentes in pratis montanis m. Lovacska, Csernek et Nagyhegy ad Munkács, ad ripam fluvii Latorca ad Palánkam, in quercetis ad 189

Pósaháza; in versuris agrorum ad Fornos, Iványi, Klucsárka, Puznyák­falva, Szerencsfalva (Bereg), ad Csap (Ung), ad Veresmart (Ugocsa). 30. C. Jávorkae Budai et Wagn. = C. oxylepis Wimn. et Grab. õ C. carniolica Host. Hab. in pratis m. Nagyhegy ad Munkács. 31. C. Kümmerlei Prod. et Wagn. = C. nigrescens Willd. õ C. pseudophrygia C. A. Mey. In territorio Mun­kácsensi. 32. C. Thaiszii Wagn. = C. pannonica Heuff. õ C. nigrescens Willd. Hab. in graminosis m. Nagyhegy, Pálhegy, Paphegy et Csernekhegy ad Munkács, ad Szolyvam. 33. C. Szöllõsii Wagn. = C. pannonica Heuff. õ C. indurata Janka. Hab. in graminosis m. Nagyhegy, Pálhegy et Paphegy pr. Munkács et ad Iványi com. Bereg. 34. C. Erdneri Wagn. = C. austriaca W. õ C. pseudophrygia C. A. Mey. Hab. in graminosis ad Puznyákfalva et Beregszász. 35. C. Alexandri-Borzae Prod. et Nyárády = C. nigrescens Willd. õ C. indurata Janka. Hab. in m. Nagyhegy ad Munkács. 36. C. Kupcsokiana Wagn. = C. oxylepis Wimm. et Grab. õ C. rhenana Bor. Hab. in marginibus silvarum ad Szobránc com. Ung. 37. C. Margittaiana Wagn. = C. pseudospinulosa Borb. õ C. rhenana Bor. Hab. in versuris agrorum ad Szomotor (Zemplén). 38. C. Herbichii Janka. = C. micranthos Gmel. õ C. spinulosa Roch. Hab. in graminosis m. Tarbucka ad Nagykövesd (Zemplén). 39. C. psammogena Gáy. = C. diffusa Lam. õ C. rhenana Bor. Hab. inter parentes in statione Munkácsensi. 40. C. Simionescui Prod. = C. diffusa Lam. õ C. micranthos Gmel. Hab. in statione Munkácsiensi. 41. C. beskidiana Wagn. et Marg. = C. melanocalathia Borb. õ C. indurata Janka. Nov. hybrid. Planta perennis, circa 1 m. alta minora, hinc inde palmaria tantum in alpibus proveniunt. Caulis angulatus, in parte superiore ramosus, ramuli breves, sub capitulo incrassati. Tota planta setis mininis ± asperula. Folia basilaria ovata vel ovato-lanceolata, in petiolum longe decurrentia, folia caulina mediocria, lanceolata, acuminata, attenuata, petiolata vel sessilia; superiora et ramealia lanceolata, attenuata vel basi dilatato-sessilia. Omnia dentata, denticulis parvis et acuminatis, capitula parva (15 mm. long, et 10 mm. diam.). Inflorescentia ± regulariter paniculata. 190

Squamae involucri plerumque appendicibus atrofuscis obtectae. Squamae virides occurrunt solum in basi capitulorum. Appendices squamarum tantum seriei intimae sunt scariosae, vel, si appendices squamarum sequentis serie scariosae essent, eae appendicibus squamarum mediarum obteguntur. Appendices scariosae squamarum intimarum rotundae, lacerosae vel fimbriatae. Appendices squamarum exteriorum et mediarum regulariter triangulato lanceolatae, apice ± longe capillariter elongatae, plumosofimbriatae, ± recurvatae. Appendices angustissimae, squamarum exteriorum et mediarum basi semper latitudine super 1 mm. diametiente; appendices squamarum superiorum angusto-triangulares, nigrae, longe capillares, recurvatae. Capitulis discoloribus. Achenia epapposa vel brevissime papposa. C. beskidiana a C. indurata differt caule minime ramoso, capitulis paulioribus, paulo majoribus, foliis viridioribus, appendicibus ± scariosis, solum patule recurvis. A C. melanocalathia praesertim capitulis minoribus discoloribus, appendicibus multo angustioribus longioribusque differt. Hab. in pratis montanis in alp. Pláj ad Volóc, in alp. Pikuj ad Serbóc, ad Zánykam, Puznyákfalva, Holubina, in valle Zsdimir ad Vócsi com. Bereg. 42. C. beregiensis Wagn. et Marg. = C. indurata Janka õ C. carniolica Host. Nov. hybrid. Planta perennis. Caulis in parte media vel superiore ramosus vel multiramosus usque ad 80 cm. altus, expresse angulatus, glaber, tantum partes superiores et ramuli juniores scabri. Folia basalia subrotundata, in petiolum longe decurrentia, denticulata; occurrunt etiam exemplaria pinnatisecta; folia caulina et ramularia lanceolata vel lanceolatolinearia, sessilia vel ± amplexicaulia, viridia, subtus ± pallida. Capitula parva vel mediocria (13 mm. long., 8 mm. diam.). Squamae involucri appendicibus flavofuscis vel atrofuscis obtectae. Pars viridis squamarum exemplariorum nonmullorum evidenter conspicua. Squamae omnes-parvae. Squamae serierum intimarum scariosae, pellucidae, vel subpellucidae, obovatae, integrae, laceratae vel flabellatae, albido-pallidae vel pallidofuscae. Appendices squamarum mediarum infimarumque fuscoatrae vel fulvae, minimae, tantum 1–2 mm. longae, triangulares, plumoso-fimbriatae et in apice-gradatim capillariter attenuatae, paulo recurvae. Achenia epapposa, raro ± paulo papposa. C. beregiensis a C. carniolica capitulis robustioribus, appendicibus longioribus ± recurvatio. A C. indurata caule paulo ramoso, foliis sessilibus latioribusque, capitulis paucioribus 191

gracilioribusque, appendicibus brevioribus et minime plumariis, differt. Hab. inter parentes in graminosis montis Nagyhegy, ad Munkács. 43. C. Munkácsensis Wagn. et Marg. = C. nigrescens Willd. õ C. carniolica Host. Nov. hybrid. Planta perennis. Caulis angulatus usque ad 50 cm. altus, glaber. Folia inferiora romboideo-ovata vel ovato-lanceolata, folia caulina ovato-romboidea vel lanceolata, late in petiolum decuentia, sessilia; folia ramularia romboideo-lanceolata, sessilia vel amplexicaulia viridia ± arachneo-tomentosa. Capitula parva vel mediocria. Squamae intimarum serierum scariosae, margine ± pellucido, in parte media nigrae. Pars viridis ceterarum squamarum ex. appendicibus parvis evidenter conspicua. Appendices squamarum mediarum et exteriarum parvae (usque ad. 2 mm. diam.), rotundae vel obovatae, nigrescentes, laceratae vel ± pectinato-fimbriatae fimbriae diametro appendicium semper minores. Achenia epapposa. Hab. inter parentes in graminosis m. Nagyhegy ad Munkács. In monte munkácsensi Nagyhegy crescunt Centaurearum bonae species novem, quarum septem appendicibus integris plumoso fimbriatis prodeunt. Exemplaria hybrida Centaureae austriacae (x carniolica, nigrescens vel indurata) nulla reperuntur.

***

AZ EUPHORBIA CARPATHICA ÚJABB TERMÕHELYE58 Margittai Antal Woloszczak ezt a növényt a Keleti Kárpátok galíciai lejtõjén, a lomnici hegyekben fedezte fel, ahol 710–1500 m. magasságban hegyi réteken és alhavasi tájakon terem. A Kárpátok nyugati lejtõin legelõször Jávorka S. állapította meg (Botan. Közlém. XV., 1916. 14. old.) s már ez alkalommal is annak a sejtelmének adott kifejezést, hogy Bereg- és Máramarosmegye északi részének magasabb fekvésû völgyeibõl idõvel szintén elõ fog kerülni. 15 éven át hasztalanúl kerestem vidékünkön, míg végre a mult évben a Szvidovec hegycsoportban sikerült rábukkannom. ___________________________________________

A Szvidovec csoportot már évek óta kutatom s mult évi július havában felkerestem a Gereseska tengerszemeket, hogy a Domin által onnan publikált Scheuchzeria palustris-t, Carex limosa-t és Sparganium affine-t megszedjem. A Gereseska tengerszemek egy magas katlanban fekszenek, melyet délrõl a Bliznica és Drágobrát, keletrõl a Stik, északról a Tatulska, északnyugatról pedig a Gereseska és Todiaska havasok vesznek körül. A tengerszemeket legkönnyebben Körösmezõrõl (Jaszina) lehet megközelíteni. A Stik és Tatulska havas között levõ 1691 m. magaslat meredeken bocsátkozik le a Sztaniszlava patak eredetéhez s oldalát sûrûn borítja az Alnus viridis. Közvetlen a csúcs alatt van egy fûves kis térség és itt terem az Euphorbia carpathica a következõ érdekesebb növények társaságában: Poa chaixii, Carex sempervirens, Gymnadenia alba, Dianthus tenuifolius, Silene dubia, Anemone narcissiflora, Aconitum moldavicum, A. Hosteanum, A. firmum, Aquilegia nigricans, Arabis alpina, Thlaspi alpestre, Lotus corniculatus f. alpestris, Anthyllis alpestris, Trifolium pratense f. nivale, Geranium alpestre, Viola declinata, Pleurospermum austriacum, Bupleurum coloratum, Laserpitium alpinum, Gentiana lutea, Primula longiflora, Pedicularis exaltata, Knautia pocutica, Phyteuma tetramerum, Campanula Fatrae, Doronicum carpathicum, Chrysanthemum saxicolum, Centaurea mollis, C. Kotschyana, Carduus transsilvanicus, Cirsium pauciflorum, Carlina acaulis f. alpina, Leontodon aurantiacus. A Sztaniszlava patak eredete körül még két nagyon érdekes növény terem: a Juncus castaneus s a J. triglumis.

EIN NEUER STANDORT DER EUPHORBIA CARPATHICA IN DEN ÖSTKARPATHEN Margittai Antal Berichtet über die Entdeckung dieser Art in der Svidovec-Gruppe (Komitat Mármaros). Auch die interessanteren Begleitpflanzen sind aufgezählt. Aus dem Quellengebiet des Stanislava Baches werden noch Juncus triglumis und J. castaneus erwähnt.

***

58 Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Botanikai Közlemények. – 1932. – 29, ¹ 5-6. – Old. 156.

192

193

DROBNÉ ZPRÁVY O SLOVENSKEJ KVETENE59 Margittai A. Podávam nieko¾ko pozorovaní o zaujímavejších a vzácnejších rastlinách slovenských, ktoré som urobil pri cestách za svojimi najmilšími priate¾mi – kvetami. Prirodzene, že zo slovenských krajov najviac vábia botanika Vysoké Tatry. Od dôb švédskeho uèenca Wahlenberga, popísavšieho po prvý raz systematicky ich kvetenu, navštívilo Tatry ve¾mi mnoho našich i cudzozemských botanikov a preto je ažko na poli floristickom èini tu nové objavy. Môžem preto i ja pripoji len nieko¾ko zaujímavejších pozorovaní o tatranskej kvetene. Týkajú sa hlavne sledovania zriedkavého výskytu vápnomilných rastlín z Bielskych Tatier na tatranskej žule: Salix reticulata L. Túto vápnomilnú rastlinu som našiel na skalách nad Zeleným plesom; na svahu vrcholu Kôprového nad Hincovským plesom, tiež na skalách. Arenaria tenella Kit. Obvyklá rastlina Belanských hôl. Na žule som ju našiel len na svahu vrcholu Kôprového nad Hincovským plesom. Minuartia Gerardii Gay. Rastie pod vrcholom Kôprovým nad plesom Hincovským, pod vrcholom Triumentálskym na strane od Mlynice a v doline Furkotskej na skalách nad plesom Wahlenbergovým. Saxifraga aizoides L. Na skalách nad Zeleným plesom a na skalnej strane Kôprového od plesa Hincovského. Aster bellidiastrum (L.) Scop. Tiež tam. Hedysarum obscurum L. Na skalách Kôprového vrcholu ponad Zeleným plesom. Z rastlín, ktoré sa zriedka vyskytujú vo Vysokých Tatrách, uvádzam nasledujúce, spolu s ich náchodiskom: Papaver Burseri Cr. Nad Hincovským plesom na skalách Kôprového vrcholu; na skalách najhornejšej èasti Kôprovej doliny. Potentilla Crantzii (Cr.) Beck. Na trhliskách vrcholu Triumental, v Mlynickej doline a na skalách Kôprového od Hincovského plesa. ___________________________________________

59 Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Sborn. prirod. Klubu Košice. – 1932. – ¹ 1. – S. 54-55 (ïåðåêëàä prof. Dr. Martinka).

194

Saussurea pygmaea (Jacqu.) Cr. Na boku Kôprového vrcholu nad Hincovským plesom, vo Furkotskej doline na skalách nad Wahlenbergovým plesom, pod Triumentálskym vrcholom a na Kôprovom prieslope. Saussurea alpina DC. Na stráni Kôprového vrcholu nad Hincovským plesom. Vo Vysokých Tatrách rastie táto rastlina len na žule. S. alpina DC. ssp. Borbássi Györffy (Bot. Közlem. 1932 pag. 81.) na vápencoch Belanských hôl nahrádza predošlú. Rastie aj v Marmaroši na polonine Pietroš pri Jasinej. Artemisia petrosa (Baumg.) Jan. Jedna z najèastejších rastlín na vyšších vrcholoch Belanských hôl. Oproti tomu je zriedkavou rastlinou, na iných èastiach Vys. Tatier. Rastie na skalách stráne Kôprového vrcholu nad Hincovským plesom; na vlhkejších skalách najvyššieho oddielu Kôprovej doliny. Ranunculus pygmaeus L. Vo vlhkejších struhách roztopeného snehu na stráni vrcholu Triumental a v Mlynickej doline. V tejto miestami hromadne. Roztratenejšie rastie vo Furkotskej doline nad Wahlenbergovým plesom na podobných miestach. Na východnom Slovensku zistil som nieko¾ko zaujímavých rastlín: Festuca Domini Krajina v. Margittaiana Krajina. Je to typická endemická rastlina priesypov na vých. Slovensku. Na niektorých miestach Zemplína rastie hromadne, ako na okolí Somotoru okolo jazera „Talyba” a na Tarbucke pri V. Kövesde. Schoenoplectus supinus (L.) Palla. Na vymoknutých roliach pri V. Kövesde; pri jazere Talyba blízko Somotoru. Schoenoplectus mucronatus (L.) Palla. Ve¾mi roztratene na brehoch jazera Talyba, hromadnejšie na brehoch jazera Nagy Ibolyás pri Krá¾. Chlumci. Iris hungarica Wet. D¾a Jávorku (Flora hungarica pag. 192) rastie tá rastlina na Slovensku v prierve Hornáda pri Hrabušiciach a azda aj na úpätí Vysokých Tatier. Táto do skupiny Iris aphylla L. patriaca rastlina je zaujímavá, menlivá a ïalšieho pozorovania hodná rastlina Slovenska. Poznám ju z viacerých miest, ale na každom mieste sa ukazuje inou. Na niektorom mieste sotva dosahuje svojou výškou 20 cm, kým na inom mieste presahuje i 50 cm. Nemá takého náchodiska, kde by sa barvou alebo lupenovitými príveskami pestíka shodovali jedinci. Rastie obyèajne na 195

trávnatých, krovinatých miestach vinohradov, vyènievajúcich nad rovinou. Na Podkarpatskej Rusi rastie na vrcholu Fekete pri Sevluši a na vrchu Pap pri Mukaèeve. Taktiež na Királyhegyesi pri Krá¾. Chlumci, na Tarbucke pri V. Kövesde, na Hosszúhegyi pri Ladmovciach. Toto sú všetko také miesta, ktoré sa stýkajú s maïarskou rovinou. Našiel som ju aj medzi horami, ïaleko od maïarskej roviny, pri Turòi, na trávnatých, kamenitých miestach východného brehu Zadielskej doliny a nad útulòou v tej doline v 900 m výške, v spoloènosti Onosma arenarium (O. tornense rastie okolo hradu), Cytisus ciliatus, Pulsatilla slavica a Carex humilis. Nápadné je, že Iris hungarica a Onosma arenarium rastie v takej výške.

***

ADDITAMENTA AD FLORAM CARPATORUM SEPTENTRIONALI-ORIENTALIUM60 Margittai A. Nitella flexibilis L. v. capitata A. Br. In aquis stagnantibus apud pag. Bély et Kaponya in cottu Zemplén. Cystopteris sudetica A. Br. et Milde. In silvis praecipue pinetis subalpinis copiose ad „Dianalak” pr. pag. Jaszina in cottu Máramaros. Phegopteris polypodioides Feé. In silvis subalpinis vallis Lapusanka ad Jaszinam in cottu Máramaros. Nephrodium Thelypteris (L.) Desv. In paludosis „Tóváros” nominatis ad pag. Déda, in paludosis silvaticis silvae Sajgó nominatae ad pag. Pausching in cottu Bereg. – N. austriacum (Jacqu.) Fritsch. In silvis praecipue subalpinis m. Berlebaska, ad Rahó in cottu Máramaros. Asplenium germanicum Weis. (A. trichomanes x septentrionale). In saxosis ad pag. Kishuta in cottu Abauj-Torna. – A. adiantum-nigrum L. In saxis m. Feketehegy ad Nagyszõllõs. Blechnum spicant (L.) Sm. In silvis m. Berlebaska in cottu Máramaros. Ophioglossum vulgatum L. In pratis montanis vallis fluvii Latorca inter pag. Hanykovica et Podpolóc rarissime in cottu Bereg. ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Magyar Botanikai Lapok. – 1933. – 32, ¹ 1-6. – Old. 95-104. 60

196

Equisetum hiemale L. Ad ripas rivuli Kemencepatak ad Kishutám in cottu Abauj-Torna. Potamogeton gramineus L. f. heterophyllus Fr. In aquis stagnantibus vel lentissime fluentibus ad pag. Õrös, Lelesz et Véke in cottu Zemplén. – P. acutifolius Lnk. Ibidem et ad pag. Huszt in cottu Máramaros. – P. pusillus L. In aquis lentissime fluentibus ad Õrös et ad Huszt. – P. trichoides Cham. et Schltd. In aquis lente fluentibus ad Õrös et Lelesz et ad pag. Csap in cottu Ung. – P. lucens L. f. acuminatus Schumach. In aquis lente fluentibus ad pag. Õrös. – P. natans L. In lacu subalp. m. Gerešaska in alt. c. 1500 m. copiose, ad pag. Jaszina in cottu Máramaros. Zannichellia pedicillata (Wahlbg. et Rosén) Fr. In lacu ad pagum Lelesz copiose. Najas minor All. Hab. in canalibus ad pag. Csaronda, Beregszász et Csap, hic-inde in societate N. marinae. Andropogon ischaemum L. Ad ripam canalis Csaronda pr. pag. Nagydobrony in cottu Bereg. Hierochloe odorata (L.) Wahlbg. In locis arenosis declivium montis Tarbucka pr. Nagykövesd in cottu Zemplén. Trisetum fuscum (Kit.) R. et Sch. In graminosis saxosisque m. Pietrosz, substrato formationis carpaticae Flysch dictae, in alt. c. 1800 m. ad p. Jaszina in cottu Máramaros. Ventenata dubia (Leérs.) F. Schltz. In graminosis et in marginibus agrorum ad pag. Munkács, Beregszász, Silce, Kerepec, in cottu Bereg, hicinde etiam frequenter. Beckmannia eruciformis (L.) Host. In fossis humidis inter pag. Beregszász et Déda. Koeleria gracilis Pers. In graminosis vinearum ad pag. Beregszász. Catabrosa aquatica (L.) Beauv. In fossis humidis ad pag. Hánykovica in cottu Bereg. Melica picta C. Koch. In dumetis vallis Vicsa ad pag. Zányka; in fruticosis montis Paphegy ad pag. Munkács. – M. uniflora Retz. In fagetis valde copiose ad pag. N.-Komját in cottu Bereg. Cynosurus echinatus L. In graminosis secus viam ferream inter Beregszász et Beregkomlós. Adnotatio. Species meridionalis, in Asia orientali et Europa australi indigena et aream suam per peninsulam 197

Balcanicam usque ad partem inferiorem fluminis Danubius et ad Transsilvaniam extendens. Quoniam apud nos semper secus viam ferream crescit, igitur venosimile planta adventa est. Poa violacea Beel. In graminosis saxosisque m. Pietrosz in c. 1800 m. ad pag. Jaszina. Sclerochloa dura (L.) Beauv. Ad margines lacus Bélyitó ad Kaponyam in cottu Zemplén. Festuca rubra L. f. barbata Schrk. In statione opp. Munkács. Festuca carpatica Dietr. In graminosis m. Pietrosz supra terminum silvarum, alt. c. 1800 m. Bromus secalinus L. f. multiflorus Sm. In ruderatis stationis oppidi Munkács. – B. japonicus Thunb. In graminosis vinearum apud Beregszász. Lolium temulentum L. f. arvense With. In ruderatis stationis oppidi Munkács. Eriophorum vaginatum L. In turfosis lacuum alpinorum m. Berlebaska, in cottu Máramarós. Schoenoplectus supinus (L.) Palla. In lacunosis ad pag. Szernye in cottu Bereg. Holoschoenus vulgaris Lk. In locis humidis arenosisque ad pag. Szomotor in cottu Zemplén. Dichostylis Micheliana (L.) Nees. In paludosis ad Nagytárkány, Zemplén. Bolboschoenus maritimus (L.) Palla. Hab. in pratis humidis uliginosisque inter Nagykövesd et Csap, hic-inde in societate huius plantae crescit etiam f. monostachys Willd. Heleocharis ovata (Roth) H. Br. In inundatis ad pag. Rakasz, Máramaros. – H. carniolica Koch. In humidis inundatisque vallis Kemencepatak ad Kishutam (Abauj) et ad pag. Rakasz (Máramaros). Ibi crescit etiam f. prolifera Borb. Carex pauciflora Lightf. In turfosis lacuum alpinorum m. Berlebaska, Máramaros. – C. cyperoides L. In graminosis humidisque marginum lacus Tályba ad pag. Szomotor rare, in loco simili ad pag. Nagytárkány valde copiose, Zemplén. – C. curvula All. In saxosis graminosisque supra terminum Alni viridis m. Hoverla, alt. c. 2000 m. sat copiose, Máramaros. – C. divisa Huds. In paludosis lacus „Tóvár” ad pag. Déda, Bereg. – 198

C. gracilis Curt. v. fluviatilis Kück. In pratis paludosis vallis Pinye ad Holubinam, Bereg. – C. Goodenoughii Gay v. curvata Fleisch. Ibidem. – C. supina Wahlbg. In pratis montanis in m. Tarbucka ad pag. Nagykövesd, Zemplén. – C. transsilvanica Schur. In pratis montanis ad pag. Holubina. – C. caryophyllea Lat. v. fissa Kück. In graminosis m. Tarbucka ad Nagykövesd. – C. ornithopoda Willd. In graminosis saxosisque m. Bliznica, alt. c. 1700 m. ad. pag. Jaszina. – C. limosa L. In turfosis lacuum subalp. „Gerešeska” pr. pag. Jaszina, in alt. c. 1600 m. – C. fuliginosa Schrk. In graminosis saxosisque alpinis m. Gerešeska. ad pag. Jaszina. – C. capillaris L. In saxosis formationis Flysch dictae in m. Pietrosz, alt. c. 1800 m. ad pag. Jaszina. – C. Michelii Host. In graminosis fruticosisque m. Paphegy ad Munkács. – C. Oederi Retz. In pratis paludosis ad pag. Holubina. – C. pendula Huds. In rivulis m. Kobila ad pag. Kabola-Polyána, Máramaros. Juncus subnodulosus Schrk. In palude ,,Tóvár” ad pag. Déda, Bereg. – J. alpinus Vill. f. carpaticus Simk. Ad ripam rivulorum alpinorum m. Pietrosz et Bliznica pr. Jaszinam. – J. castaneus Sm. Ad ripas rivulorum alpinorum et in paludosis vallis Drágobrát, c. 1500 m. alt. ad Jaszinam. Luzula pallescens (Wahlbg.) Bess. In pratis humidis ad Holubinam. Allium sibiricum L. Ad ripas rivuli Drágobrát supra terminum silvarum ad pag. Jaszina. – A. angulosum L. In pratis subhumidis inter Csap et Bátyú, Bereg. – A. flavum L. In graminosis siccis m. Tarbucka ad pag. Nagykövesd, Zemplén. Fritillaria meleagris L. In pratis humidis ad Ignéce, Bereg. Ornithogalum Boucheanum (Kth.) Aschers. In graminosis ad viam ferream pr. Szernye. – O. Gussonei Ten. Ibidem. Leucojum aestivum L. In pratis humidis nemorum Populus nigrae secus ripas fluvii Tisza inter Nagytárkány et Csap. Crocus banaticus Gay (=iridiflorus Heuff.) In fruticosis ad stationem Rakasz, Máramaros. Iris hungarica W. et K. In fruticosis declivorum montis Tarbucka ad pag. Nagykövesd. – I. sibirica L. In pratis paludosis montium pertinentium secus ripam dextram inter vicos Polena et Holubina, in marginibus silvarum paludosarum ad pag. Déda, Bereg. Sisyrinchium angustifolium Mill. In pratis humidis et praecipue in locis lacunosis vallis „Studinec” ad pag. Lascina, Máramaros. 199

Populus hungarica Gombocz (P. alba x tremula). In marginibus lacuum inter Tárkány et Csap, Zemplén. Salix hastata L. In pratis humidis ad Podhering, in valle fluvii Latorca inter pag. Hánykovica et Podpolóc, Bereg. – S. retusa L. v. Kitaibeliana Willd. In montibus elatioribus terminum Alni viridis superantibus circum pag. Jaszina. – S. excelsior Host. (S. fragilis x alba). Secus ripam fluvii Latorca inter pag. Podpolóc et Hánykovica sat frequenter. Quercus crispata Stev. In declivis m. Tarbucka ad Nagykövesd, in societate Qu. lanuginosae. Thesium intermedium Schrad. In pratis vinearum ad Beregszász. Polygonum aviculare L. f. parvifolium Schur et f. condensatum Beck. In arvis ad Baktatanya pr. Beregszász; f. procumbens Hayne in agris ad Zápszony, Bereg. Polycnemum arvense L. In agris incultis prope Lelesz, Zemplén. – P. verrucosum Láng. In agris post messem et inter Trifolium pratense copiosissime ad pag. Batyán, Szomotor, Bély, Szentes in cottu Zemplén; ad pag. Zápszony, Szernye, Bereg; ad Nagyatád, Ung. Chenopodium foetidum Schrad. Secus sepes pagi Nagygéres, Zemplén. – Ch. rubrum L. In inundatis ad pag. Nagytárkány. Atriplex tataricum L. In ruderatis stationis pagi Csap. Amarantus crispus (Lesp. et Théven.) N. Terr. In statione et secus septa pagi Csap. Adnotatio. Planta vera vagans nostrae regionis. Sic gregatim crescebat in stationibus oppidorum Munkács et Ungvár, hodie in his locis planta nostra eruta est. Stellaria palustris Retz v. Laxmanni Fisch. In canale ad pagum Véke, Zemplén; ad marginem lacus ad pag. Bátyú, Bereg. Cerastium glomeratum Thuill. f. apetalum Dum. In locis apricis graminosisque ad Munkács, Schönborn, Szeleszto, Bereg; ad Nagykövesd, Zemplén. – C. glomeratum Thuill. In graminosis sicut in regione montana ita in planitie abique. – C. brachypetalum Desp. In graminosis ad Podmonasztir, Munkács et Beregszentmiklós. – C. semidecandrum L. f. perviscosum Borb. In locis fertilioribus apricisque ad pag. Szeleszto, Beregszentmiklós, Silce, Bereg. – C. glutinosum Fr. In graminosis vallis Viznice ad Szeleszto, ad Beregszentmiklós, in statione oppidi Munkács. – 200

C. silvaticum W. et K. In silvis montanis humidisque ubique, in regione planitici solum ad Dédam et Zápszony, Bereg. – C. anomalum W. et K. In agris inundatis humidisque ad Zaricsó, in fossis inter pag. Munkács et Schönborn. Minuartia Gerardi (Willd.) Fritsch. In saxosis m. Pietrosz ad Jaszinam. Melandrium noctiflorum (L.) Fr. In agris ad pag. Csap. Dianthus deltoides L. In pratis ad Kaponyam, Zemplén. Aconitum Hosteanum Schur. In pratis subalpinis m. Plájcsik ad pag. Volóc, Bereg. – A. anthora L. f. collinum Schur. In graminosis subalpinis m. Pietrosz in regione Alni viridis ad pag. Jaszina, im alt. c. 1600 m. – A. gracile Rchb. f. beskidense (Zap.) Gáyer (det. Lengyel). In fruticosis secus ripam rivuli Kemencepatak ad Kishutám, Abauj. Clematis integrifolia L. In fossis graminosis inter Csarondam et Vásárosnamény. – C. alpina (L.) Mill. In saxosis m. Pietrosz, in alt. c. 1700 m. ad pag. Jaszina, in valle Latorca inter pag. Podpolóc et Hánykovica. Ranunculus trichophyllus Chaix. In aquis stagnantibus, in canalibus lente fluentibus ad Bély et Tárkány, Zemplén; in rivulis ad Huszt, Máramaros. – R. cassubicus L. In silvis montanis ad Zánykam; in loco simili ad Pausching in planitie, Bereg. Thalictrum galioides Nestl. In graminosis ad pag. Tárkány, Zemplén. – T. lucidum L. In fruticosis ad ripam rivuli pertinentibus ad Nagybocskó in societate Th. flavi, Máramaros. Sisymbrium sinapistrum Cr. In ruderatis stationis oppidi Munkács. Ibidem crescit etiam S. Loeselii L. Barbarea stricta Andrz. In graminosis ad Csap et ad Beregkomlós. Roripa barbareaeoides (Tausch) Èelak. In fossis humidis inter pag. Munkács et Kerepec. Nasturtium officinale R. In aquis lente fluentibus rivuli Kemencepatak ad pag. Kishuta (Abauj). Cardamine parviflora L. In caricetis lacus Tályba ad Szomotor. Adnotatio. Locus nativitatis speciei nostrae in hoc loco per multos annos inundatus erat. Sedum spurium M. B. In muris pagi Kistoronya, Zemplén, Planta subsp. – S. alpestre Vill. In saxosis montium supra terminum Alni viridis ad Jaszinam ubique. 201

Saxifraga stellaris L. In rivulis et in fontibus m. Berlebaska ad Rahó, Máramaros. Chrysoplenium alpinum Schur. Ibidem. Potentilla rupestris L. In saxosis graminosis ad pag. Kishuta (Abauj). – P. norvegica L. In pratis humidis ad Dercen, Bereg. – P. palustris Scop. In paludosis vallis Fehér-Tisza supra pag. Jaszina. Waldsteinia geoides Willd. In locis fruticosis ad Kishutám (Abauj). Alchemilla arvensis (L.) Scop. In pascuis ad Silce, Bereg. Lupinus polyphyllus Lindb. In valle Lascina ad Jaszinam et Nagybocskó. Planta subspont. Cytisus ratisbonensis Schaeff. f. horniflorus Borb. In graminosis ad pag. Lelesz, Zemplén. Coronilla latifolia (Hartl.) Jáv. In quercetis plurime in societate Vincae minoris m. Nagyhegy ad Munkács et in m. Salánkihegy ad Nagykomját, Bereg. Vicia lathyroides L. In vineis ad opp. Munkács. Lathyrus paluster L. In palude „Tóvár” ad Dédam, Bereg. – L. laevigatus (W. et K.) Fritsch. In quercetis m. „Salánkihegy” ad Nagykomját, Bereg. Linum austriacum L. In graminosis vinearum ad Dédam, Bereg. Polygala podolicum DC. In graminosis ad Fornos, et in m. Nagyhegy ad Munkács. – P. amarum L. f. stenosepalum Borb. In graminosis m. Bliznica ad Jaszinam. Euphorbia angulata Jacqu. In pratis silvaticis m. Nagyhegy ad Munkács et ad pag. Fornos, Bereg. Acer tataricum L. Hab. in dumetosis collium planitiei pertinentium ab Nagyszõllõs usque ad Sátoraljaújhely ubique. Ptelea trifoliata L. In fruticosis ad pag. Bély subspont., Zemplén. Hypericum humifusum L. In agris ubique praecipue in planitie. Viola elatior Fr. In pratis humidis ad pag. Kistárkány, Zemplén. – V. arenaria DC. var. cinerascens Kern. (det. Jávorka). In pascuis m. Királyhegyes ad pag. Királyhelmec. Epilobium collinum Gmel. In graminosis vinearum ad Beregszász. – E. nutans Schm. Ad rivulos et ad fontes m. Berlebaska ad pag. Rahó. Ludwigia palustris L. In canalibus ad pag. Csap. 202

Orlaya grandiflora (L.) Hoffm. In fruticosis m. Feketehegy ad Nagyszõllõs. Seseli varium Trev. In graminosis inter Csap et Szürte. Oenanthe silaifolia M. B. In graminosis humidis ad pag. Komoróc, Ung; in fossis humidis inter pag. Munkács et Kerepec. Heracleum carpaticum Porc. (= simplicifolium Herbich?) In graminosis m. Pietrosz ad Jaszinam, in alt. c. 1600 m. Laserpitium pruthenicum L. Hab. in pratis montanis ad Malmos, Bereg; f. glabratum Roch. in fruticosis graminosis ad pag. Kishuta (Abauj). Primula longiflora All. In saxosis graminosis in omnibus cacuminibus m. Szvidovec (Máramaros). Menyanthes trifoliata L. In locis sphagnetis lacuum subalpinorum sub m. Berlebaska (Máramaros). Cuscuta arvensis Beyrich. In planitie ubique frequens. Symphytum Ullepitschii Wettst. (= S. tuberosum x cordatum). Hab. in quercetis m. Feketehegy ad Nagyszõllõs. – S. polonicum Blocki (=S. cordatum x officinale). In fruticosis secus ripam sinistram rivi Pinye ad Holubinam (Bereg). Anchusa Barrelieri Vitm. In graminosis ad Királyházam, Nagyszõllõs (Ugocsa), ad Barkaszó (Bereg), ad Szomotor (Zemplén); in m. Feketehegy ad Nagyszõllõs valde copiose. Lycopsis arvensis L. Inter segetes in m. Nagyhegy ad Munkács. Pulmonaria montana Lej. In graminosis vinearum opp. Munkács et ad pag. Lohó; in valle Vicsa ad Zánykam (Bereg). Myosotis versicolor (Pers.) Sm. In m. Nagyhegy et Kishegy ad Munkács; in graminosis silvaticis ad Fornos (Bereg). – M. sparsiflora Mikan. In m. Lovacska et Nagyhegy ad Munkács; inter pag. Volóc et Zányka (Bereg). Onosma arenarium W. et K. In declivibus occidentalibus montis Tarbucka ad Bodrogszerdahely (Zemplén). Nepeta pannonica L. In pratis montanis inter pag. Nagybocskó et Kabola-Polyana. Thymus61 Marschallianus Willd. (non typus). In graminosis ad Kaponyam et Vinnam (Zemplén). – Th. brachyphyllus Opiz (ad ___________________________________________ 61

Species generis Thymus revid. clariss. Prof. K. Lyka.

203

Th. Marschallianum f. calvifrontem Borb. vergens) in arenosis ad pag. Szentes (Zemplén); f. Kosteleckyanus Opiz in arenosis ad pag. Szomotor, Zemplén; f. aridus Lyka in arenosis ad Királyhelmec et Géres (Zemplén); f. pratensis Lyka in graminosis ad Borsi (Zemplén); ad Th. auctum Lyka f. ellipticum Opiz vergens, in graminosis vinearum ad Borsi et Királyhelmec. – Th. auctus Lyka (a typo paulo differt pilis ramosis longioribus, partim patentibus) in graminosis vinearum ad Borsi; f. ellipticus Opiz in arenosis ad Királyhelmec et Szentes; f. longifolius Lyka in arenosis ad Szomotor, in graminosis ad Vinnam; f. mollissimus Lyka in arenosis ad Szomotor; f. arenicolus H. Br. in graminosis vinearum ad pag. Vinna et Szentes (posterior non typicus, foliis angustioribus ad Th. brachyphyllum Opiz f. aridum Lyka vergens). – Th. decipiens H. Br. f. globosus Lyka. In pratis montanis ad pag. Szkotarsko in alt. c. 500 m. (Bereg). Adnotatio. Mirabile, quomodo haec planta meridiana apud nos in regione tam septentrionale crescere potuit! – Th. glabrescens Willd. In graminosis ad Legenye-Mihályi, Pusztakeresztur, Szomotor; f. vinealis Lyka in graminosis ad Borsi et Géres (posterius ad f. tokajensem Lyka vergens); f. convallarius Lyka in graminosis montis Gális ad Munkács; f. serpens Opiz in graminosis ad pag. Vinna, ad pag. Volóc (posterior non typicus, a typo differt ramis irregulariter nudis, hic-inde fere calvescentibus); f. sparsipilus Borb. in arenosis ad Szomotor; f. austriacus Borb. in graminosis ad Klokocsó (Zemplén); f. euryphyllus Borb. in arenosis ad Õrös (Zemplén).– Th. alpestris Tausch. In graminosis subalpinis m. Strmba ad Rahó; f. orbicularis Wimm. in graminosis et pascuis subalpinis m. Berlebaska, Máramaros. Th. montanus W. et K. f. Margittaianus Lyka in pratis montanis ad Polenam et Kopinovce (Bereg); in m. Bliznica ad Jaszinam. Th. Chamaedrys Fr. f. pallens Opiz. In pratis montanis ad Kopinovce et Szkotarszko (Bereg), ad pag. Rahó et in convalle Lopusanka ad Jaszinam; f. Csatói Lyka in pratis montanis in convalle Lopusanka ad Jaszinam, in graminosis ad Rahó et Beregszász. – Th. montanus W. K. f. Margittaianus Lyka x chamaedrys Fr. In statione oppidis Munkács. – Th. montanus W. K. f. Margittaianus Lyka x auctus Lyka. In graminosis ad Beregszász. – Th. montanus W. K. f. Margittaianus Lyka x glabrescens Willd. In graminosis ad Beregszász. – Th. Chamaedrys Fr. f. pallens Opiz x alpestris 204

Tausch f. orbicularis Wimm. et Grab. in pascuis subalpinis m. Velky Vrch ad Volóc. – Th. Chamaedrys Fr. f. Csatói Lyka x alpestris Tausch f. orbicularis Wimm. et Grau. Ibidem et in m. Plaj ad pag. Volóc. – Th. Marschallianus Willd. f. calvifrons Borb. et Braun x auctus Lyka f. longifolius Lyka. In graminosis ad Vinnam, Zemplén. Elsholtzia Patrini (Lepech.) Garcke. In glareosis secus fluvium Latorca ad Munkács, ad septa pagorum in regione montana et in planitie usque ad oppidum Munkács ubique. Adnotatio. Haec plantam detexit in Carpathis septentrionali-orientalibus cl. M. Kurimay ad pag. Királymezõ in cottu Máramaros, posterius legit cl. L. Thaisz in regione pagi Felsõverecke in cottu Bereg. Per nonnullos annos etiam ego investigavi hanc plantam. Ante nonnulos annos denique legi exemplarium unicum miserum secus unum septum prope oppidum Munkács, deinde anno 1928 in una insula glareosa fluvii ad Munkács inveni exemplaria multa Elsholtziae. Postea investigavi etiam ceteras insulas glareosas et in locis glareosis harum insularum fere ubique inveni nonnulla exemplaria nostrae plantae. Sed in his glareosis non potuit planta nostra sedem stabilem sibi invenire, quia insulae hae parvulae aqua fluvii quotannis inundantur et semper glareosis recentibus obteguntur, quibus semina plantae nostrae obruuntur et deleuntur. Eodem tempore aqua alta ideoque rapide fluens adfert semina in insulas alias, ubi planta iterum crescere incipit, sic in regione oppidi in glareosis fluvii Latorca ad Munkács planta nostra ubique inveniri potest. Locus alter Elsholtziae est ad pag. Podmonastir. In pago Podmonastir habent monachi ordinis Sancti Basili pomarium magnum muro circumdatum, in longitudine huius copiose crescit Elsholtzia. Similiter gregatim inveni hanc plantam circum muros monasterii et ad septa pagi Beregszentmiklós et Szolyva. Omnes hi loci Elsholtziae semper in pagis vel ad septa pagorum sunt, itaque planta nostra fugitiva hortensis esse videtur. Hocmodo cogitant etiam cl. dom. Domin et Podpera, cum in opere „Kliè k úplné kvìtenì republiky Èeskoslovenské” pag. 483 affirmant hanc plantam in hortis pagorum nonullorum cultam esse et e hortis effugisse. Ego hanc plantam apud nos in hortis cultam nunquam inveni et sic Elsholtziam magis plantam advenam et vagam, quam e hortis fugitivam puto. Opinio mea affirmatur inventione loci novi Elsholtziae. E pago Repede (Bereg) callis ducit in pagum Szentmiklós sub radicibus 205

montium. In parte media callis circiter 4 km. a pagis utrisque, procul a pagis, gregatim et copiose crescit Elsholtzia. Sed sine dubitatione ulla haec planta libentissime crescit ad septa pagorum in societate plantarum ruderatarum. Echinocystis lobata (Mich.) Torr. et Gray. In fossis pr. pag. Déda (Bereg). Planta advena. Verbascum Bischofii G. F. Koch (=V. phlomoides x lychnitis). In pascuis m. Tarbucka ad pag. Nagykövesd (Zemplén). – V. Brockmülleri Ruhm. (= V. phlomoides x nigrum). In statione pagi Borkút (Máramaros). Veronica urticifolia Jacqu. In fagetis pinetisque regionis montanae ubique. – V. montana L. Ibidem. Galium erectum Huds. In graminosis subalpinis m. Pietrosz et Bliznica ad Jaszinam. – G. tyrolense Willd. In graminosis montis Nagyhegy ad Munkács; ad Kishutám (Abauj). Valerianella rimosa Bast. In agris ad Kaponyam (Zemplén). – V. carinata Lois. In agris ad Tárkány (Ung); ad Kaponyam et Véke (Zemplén). Campanula latifolia L. In silvaticis sub m. Pláj, ad Zánykam (Bereg). – C. pseudolanceolata Pant. In pratis ad pag. Skotárszko (Bereg). Phyteuma orbiculare L. f. flexuosum R. Schultz. In graminosis subalpinis montium circa pag. Jaszina supra alt. 1600 m. Aster lanceolatus Willd. Subspont. in statione pagi Csap et secus vias montis Nagyhegy ad Munkács. – A. punctatus W. K. Hab. in pratis paulo humidis ad pag. Nagygéres, in marginibus agrorum inter pag. Õrös et Szomotor (Zemplén). Helichrysum arenarium (L.) DC. In pratis apricis montia Tarbucka ad Nagykövesd (Zemplén). Inula germanica L. In fruticosis montis Lovacska ad Munkács. Rudbeckia laciniata L. In graminosis montis „Nefelejts” ad Munkács, secus viam ferream inter pag. Csap et Szürte. Gnaphalium luteo-album L. In pratis humidis ad pag. Szomotor, Tárkány, Szentes et Királyhelmec. Anthemis arvensis L. f. Haynaldi Janka. In ruderatis ad Nagytárkány (Ung). 206

Achillea lingulata W. K. In graminosis omnium montium circa pag. Jaszina supra alt. 1700 m. – A. Schurii Schultz. Bip. In saxosis m. Pietrosz ad Jaszinam, in alt. c. 1800 an. – A. distans W. K. In graminosis m. Pietrosz ad Jaszinam. – A. stricta Schleich. In graminosis m. Nagyhegy ad Munkács, in m. Nagyhegy ad Beregszász. Chrysanthemum uliginosum (W. K.) Pers. In locis humidis et uliginosis ad Batyu et Zápszony (Bereg). Artemisia pontica L. In marginibus agrorum ad pag. Õrös (Zemplén) Erechthites hieracifolia (L.) Raf. In silvis caeduis praecipue montanis ubique valde copiose. Solidago serotina Ait. In statione oppidi Munkács, in valle „Kemencepatak” ad pag. Kishuta (Abauj). Echinops multiflorus Lam. In fruticosis ad pag. Tárkány (Zemplén). Cirsium hybridum Koch. (C. oleraceum x palustre). In societate parentium in pratis paludosis convallis Szvidovec pr. casam venatoriam Diana dictam ad pag. Jaszina – C. erucagineum DC. – (C. oleraceum x rivulare). In pratis humidis ad pag. Zányka. Helminthia echioides (L.) Gärtn. Inter Trifolium pratense inter pag. Csap et Eszeny (Bereg). Scorzonera cana (C. A. Mey.) Simk. Ad viam ferream pr. LegenyeMihályi, ad Szomotor. Hieracium aurantiacum L. In pratis paludis Szernye pr. Fornos in alt. c. 110 m. Adnotatio. Valde mirabile, ut haec planta regionis montanae, subalpinae et alpinae in altitudine tam depressa reperitur.

***

LADMÓC ÉS KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJA62 Margittai A. Ladmóc Zemplén megye egyik legapróbb falucskája. Közvetlenül a Bodrog jobb partján, Szomotor községgel szemben épült a Tokai-Eperjesi hegylánc legkeletibb nyúlványának legdélibb részén. Sátoraljaújhelytõl ___________________________________________

62 Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Botanikai Közlemények. – 1933. – 30, ¹ 1-4. – Old. 47-57.

207

keletre az országút mentén a harmadik falu. A falu egy mészkõ hegynek, a Somosnak (Meszes) lábánál terül el. A mészkõsziklák a községben egészen a Bodrog vízébe nyúlnak. A Somos mészkövét primitív módon épített kemencékben égetik és ezzel a mészkõvel látja el a falú Bodrogköz egész mészszükségletét. A meszes Somos teljesen kopár, a mészkemencék régi üregei hepehupássá, feltúrkálttá teszik, úgy, hogy manapság a hegy legelõül szolgál s csak a legnyugatibb és a legkeletibb nyúlványán találhatunk egynéhány hold szántóföldet. A falutól keletre fekszik szintén mészkõbõl lévõ Hosszú­hegy. Oldalán valamikor szõlõk voltak, amelyeket a filokszera teljesen kipusztított és ma már csak egy-két szõlõt talál az ember itt és ezek is annyira elvannak hanyagolva, hogy néhány éven belül azok is ki fognak pusztulni. A szõlõk helyén ma már vagy szántóföldek vannak, vagy pedig áthatatlan sûrûségek. Egyik nagy részén bokros, füves térségek is vannak, melyek részben kaszálókúl, részben pedig legelõkül szolgálnak, de csak akkor fogják be e helyeket legelõnek, amikor a Somos legelõi a nagy hõségtõl már teljesen kiégtek. A két hegy közt van a „Zsíró” völgy. Az egész völgy alig hosszabb fél kilóméternél és iránya észak-déli. Végén bõ forrás van, melybõl patakocska ered, ez öntözi a völgy rétjeit, de Ladmóc község elõtt eltûnik, valószínüleg a mészkõ alatt folyik be a Bodrogba. A patakocska partján nedves rétek, keleti oldalán a Hosszúhegy lábánál a volt szõlõk kertjei találhatók, most már teljesen elhanyagolt állapotban. A völgy felsõ részében szántóföldek vannak. A völgy nyugati, északi és észak­keleti részein erdõk terülnek el, melyek északra egészen a Legenye Mihály – Nagy Mihály közti vasútig, nagy és folytonos erdõséget alkotnak. Ez a Zsiró völgy a kõkorszakbeli embernek is tanyahelyéül szolgált. Ezt bizonyítják a völgyben található obsidián szilánkok és a szántókon található kõkorszakbeli cserepek. Eme mészkõbõl álló hegyekhez csatlakoznak nyugat felé a Szölöcske melletti szõlõhegyek, melyeknek keleti csúcsa a „Borzhegy”, a legnyugatibb csúcsa pedig a „Hegyköz”. Eme hegyek kõzete trachyt. Déli lejtõjükön szépen diszlõ szõlõk terülnek el, melyek úgyszólván a hegy tetejéig s a hegyek tetejét és északi oldalát borító erdõségig nyúlnak. Csak itt-ott van a szõlõk és az erdõség között egy-egy kis füves, bokros terület, mely rendszerint a régi elpusztult és még be nem telepített szõlõk maradványa. A Borzhegy és 208

a Hegyköz magasabban fekvõ, itt-ott sziklás részeit legelõkül használják. E trachit csoportot a ladmóci mészkõtõl a Csorgó patak választja el. A patakban víz csak tavasszal van, amikor az olvadó hó és jég levét viszi le a Bodrogba, nyáron teljesen kiszárad. A terület, melyet botanikai szempontból átkutattam, Zemplén, Csarnahova, Nagy-Bári, Kis-Bári, Szölöcske és Ladmóc községek között terül. Ezektõl északra esõ erdõket egy ízben szintén bejártam s növényzetük teljesen megegyezik az Alfölddel érintkezõ domboldalak erdeinek flórájával, azért eme vidéknek flórájával e helyen nem kívánok külön foglalkozni. Áprilistól kezdve egész októberig minden hónapban legalább egyszer bejártam ezt a vidéket. Ladmóc község volt központja minden kirándulásomnak. Ladmócot a legelõnyösebben úgy közelíthetjük meg, hogy Szomotor állomáson leszállunk és Szomotor községbe megyünk. Annak nyugati oldalán a homokbánya alatt van a községi legelõ és ezen keresztül vezet egy mezei út a Bodroghoz. A Bodrog partján füzesek vannak, melyeket a Salix purpurea, S. triandra, S. alba, S. viminalis, Populus nigra és P. alba alkotnak. Magas fahídon keresztûl mehetünk a Bodrogon Ladmócra. Tavasszal a “Meszes” vagy „Somoshegy” teljesen sárga virágköntösbe van burkolva. Ez a sárga köntös most teljesen eltakarja a Somos kopárságát. Az esõvíz úgyszólván teljesen lemosta már a humuszt s így sok helyen már csak a mésztörmelék és kavics látszik ki a földbõl. Április hónapban a jószág még nincs kint s így a tavaszi flóra még ezen a kopár talajon is a maga pompájában diszlik. Talán nem is annyira a növények változatossága, mint ugyanannak a fajnak milliónyi száma teszi csodálatossá a Somos virágköntösét. Ezt a sárga köntöst már a vasúti állomástól látja az ember, pedig a szomotori állomás majdnem 3 km. távolságnyira van e hegytõl. A sárga köntöst alkotja a nagyszámú Potentilla arenaria, P. rubens, Taraxacum laevigatum, amelyekhez keveredik a szintén sárga színével helyenkint az Alyssum montanum, A. alyssoides és a Crataegus bokrok alatt seregesen termõ Ranunculus ficaria. A keleti oldalán a Crataegus és Corylus bokrok alatt a Waldsteinia geoides, a tisztás helyeken a nagyszámú Adonis vernalis, Primula veris, Gagea pratensis, Cerinthe minor és Potentilla argentea. Némely részén a Somosnak seregesen virít már a Carex stenophylla. Ezen uralkodó fajokon kivül szép számmal vannak egyéb fajok is. Igy a bokrok 209

védelme alatt élnek a Thlaspi perfoliatum, Viola arvensis, V. Kitaibelii, V. odorata, V. hirta, V. mirabilis, V. silvestris. A nagy ritkaságokhoz tartozik a bokrok védelme alatt növõ Vinca herbacea. A nyiltabb helyeken nõ a Saxifraga tridactylites, Carex praecox, Draba verna, Pulsatilla grandis, Nonnea pulla, Veronica praecox, Euphorbia cyparissias, Lithospermum arvense, Capsella bursa pastoris, Holosteum umbellatum, Cerastium glutinosum, Cardaminopsis arenosa, Androsace elongata. A cserjék közül virít a Prunus spinosa és a Crataegus. A Somos mezein semmi érdekes dolgot nem találunk. Mindenütt a szokásos tavaszi virágok virítanak a még parlagon heverõ szántóföldeken. Ilyenek: Holosteum umbellatum, Veronica triphyllos, V. polita, V. bysantina, Lamium purpureum, Draba verna stb. A Hosszúhegyen flórisztikai szempontból négyféle teritoriumot különböztetünk meg: a szántóföldek területét, a volt, de kipusztult szõlõk területét, a bokros, füves helyeket és a zárt erdõk területét. A volt szõlõk területét úgyszólván teljesen ellepték a bokrok, bozótok, melyeket a Prunus fruticosa, P. spinosa, Crataegusok, Cornus mas, C. sanguinea, elkorcsosodott Cydonia oblonga, Prunus avium, Rosa fajok, a Rubusok közül a R. tomentosus, Pirus piraster, Cotoneaster integerrima, Malus silvester, Frangula alnus, Acer tataricum alkotják, melyekhez keverõdnek szórványosan Quercus bokrok is. E nagy bozótosban csak szórványosan fordulnak elõ füves tisztások. A tavaszi flóra itt semmiféle érdekességet nem nyújt. E helyek növényei megegyeznek a bokros helyeken mindenütt elõforduló növényekkel. Igy terem itt: Anemone nemorosa, Isopyrum thalictroides, Corydalis solida stb. A Hosszúhegy egyik része szintén füves térség, amelyeken szórványosan bokrok vannak. A bokrok csoportjai jórészt nem Rosa és Crataegus bokrokból állanak, hanem Quercusok-ból és pedig a következõ fajokból, illetve fajtákból: Q. lanuginosa, Q. crispata, Q. sessiliflora és ez utóbbinak a lanuginosa-val való hybridje. E területeket is legelõnek használják, de csak akkor, amikor a Somoson a fû már kiaszott. Eme füves térségek tavaszi flórája teljesen megegyezik a Somos flórájával, de némely fajok sokkal nagyobb mennyiségben fordulnak elõ rajta, mint a Somoson. Ilyenek az Adonis vernalis és Pulsatilla grandis. Nem szedtem e hegyen a Somoshegy Vinca herbacea-ját, ellenben van két olyan faja is, amelyek a Somoson 210

hiányoznak és ezek az Iris hungarica (még most csak levélben) és Genista pilosa. E két hegy flórájával megegyezik a Nagy-Bári, Kis-Bári és Csarnahov községek körül levõ legelõk és bokros helyek flórája, amennyiben a talajuk meszes. Csak Csarnahov körül terem a Pulsatilla grandis társaságában a P. pratensis ssp. hungarica Soó lila és sárga szinû alakjaiban. Amilyen szép a tavaszi flóra ezeken a meszes hegyeken, éppen olyan szegénynek mondható a Szölöcske fölött levõ szõlõhegyek flórája. Mig az elõbbiek virágköntöse sárga, addig az utóbbinak füveshelyei zöldek. A pázsitot nem tarkítják egyáltalán, vagy csak kis számmal a sárga virágok. Több olyan növény terem itt, amelyeket a ladmóci hegyekbõl soroltam fel, de a legszebb növények, melyek ez utóbbinak diszét alkotják, teljesen hiányoznak a szölöcskei hegyekbõl. Igy nem terem itt a Vinca herbacea, Adonis aestivalis és a Pulsatilla grandis, Waldsteinia geoides, Alyssum montanum. Van egy-két olyan növény e hegyeken, melyek viszont a ladmóci hegyeken nem fordulnak elõ. Ilyen az Asplenium septentrionale, az Iris pumila és Minuartia setacea, mely utóbbi most még csak bimbókban van. A Somos keleti részén a bányák mészkõ szikláin meghonosodott az Asplenium trichomanes és A. ruta muraria. A Somos és Hosszúhegy között a Zsiró völgyben még alig indult meg április hónapban az élet lüktetése. A nedvesség annyira hûvösen tartja a völgyet, hogy most csak a Caltha palustris, Cardamine dentata virít a patakban, illetve a nedves réteken, a Carexekbõl pedig a szürke szinû levelek látszanak csak. A Hosszúhegy és a szölöcskei hegyek északi részét összefüggõ erdõségek boritják. Az erdõk zömét a Quercus sessiliflora alkotja, melyhez keveredik a Q. crispata, Q. lanuginosa. Amint az ember a füves helyekrõl az erdõbe jut, elõször bizonyos távolságig elkísérik a külsõ füves térségek növényei, mint a Hosszúhegyen a Primula veris, Alyssum montanum, Adonis vernalis, Carex praecox, Gagea pratensis, Potentilla arenaria, P. rubens, Thlaspi perfoliatum, Cytisus ratisbonensis és Pulmonaria mollissima és a különféle Violák. Mélyebben az erdõben már a tipikus erdei és árnyékot kedvelõ növények teremnek. Ilyenek az Asarum europaeum, Corydalis solida, Mercurialis perennis, Symphytum tuberosum, Viola silvestris, Galium vernum, Euphorbia amygdaloides, Viola alba, Carex pilosa. 211

A bokrok aljában tömegesen terem a Waldsteinia geoides, az erdei tisztásokon pedig a Carex Michelii és C. caryophyllea. A Hosszúhegy alján a Zsiró völgyben vannak a volt szõlõk kertjei. A gyümölcsfák a mai napig is megvannak, de teljesen elvadult állapotban, a nép nem gondozza õket. Alattuk a gyümölcsösöket jellemzõ tavaszi fajok vegetálnak, mint Ranunculus ficaria, Viola hirta, V. odorata, Pulmonaria mollissima, Anemone nemorosa, Corydalis solida, Gagea pratensis, Primula veris és mások. Május elején újból meglátogattam területemet. A ladmóci hegyek levetették sárga ruhájukat és zöld szint vettek fel, melyen foltonként fehérlettek a virágzó Crataegusok és a Hosszú­hegyen még a töménytelen Prunus. Most már csak itt-ott látszik egy-egy kis sárga foltocska, mely az elkésett sárga virágokból maradt meg. Teljesen elvirított a Taraxacum laevigatum, a Potentilla arenaria, P. rubens, a Waldsteiniából csak itt-ott maradt meg egy-két virágzó példány. A zöld szín sem az a telt zöld szín, mint amelyet a szölöcskei legelõk mutatnak május hónapban, hanem hamvasszürke zöld szín. A Somló pedig már erõsen kopaszodik, a jószág már erõsen lelegelte. Füvei aprók, mert csak ezek találnak még némi védelmet a Gramineák pázsitjai és a kavicsok között. A két hegy szürke színét a szürke színû füvektõl kapja, mint amilyenek: Festuca pseudovina, Poa bulbosa, Alyssum alyssoides, Sedum acre, Cerinthe minor, Trinia glauca. A füves területek szürkeségét növeli különösen a Hosszúhegyen a nagymennyiségben termõ Pulsatilla grandis fehéres-szürke bóbitás termésével. A gyöngébb növények a Somoson, mely most legelõül szolgál, csak a Crataegus és Rosa bokrok alján találnak védelmet. Itt nõ az élénk kék színû Vinca herbacea, mely elég ritka növényünk és itt is csak egy néhány bokor aljában leltem. A Somlós északi részén bokrok között füves térségek vannak. E füves térségeket az õket körülvevõ sürû bozótok eléggé védik a legelészõ jószágtól. Ezeknek a flórája is gazdagabb. A mészkõbányák sziklás füves helyein terem a Campanula sibirica (bimbó). A füves térségeken kivül terem még Dictamnus albus (bimbóban), Trinia glauca, Hesperis tristis, Lithospermum arvense, Anemone silvestris, Veronica prostrata, a bokrok aljában pedig Lithospermum officinale, L. purpureo-caeruleum. A Somos keleti lábánál igen sûrû bozót terül el, amely a már fent említett fákon kívül még a következõ fás növényekbõl 212

tevõdik össze elvadultan Prunus cerasus, Acer campestre, Hedera helix, Lonicera xylosteum, Staphylea pinnata, Cotoneaster integerrima, Daphne mezereum és Berberis vulgaris. Eme sûrû bokrok alatt számos árnyékot kedvelõ faj vert tanyát. Nevezetesek: Convallaria majalis, Polygonatum multiflorum, P. officinale, Mercurialis perennis, Carex digitata, C. caryophyllea, C. Michelii, Lilium martagon, Majanthemum bifolium, Lamium luteum, L. maculatum, Symphytum tuberosum és Actaea spicata. A Somló egyéb helyein a már felsorolt fajokon kívül még a következõ kevésbé fontos fajokat szedtem: Arenaria serpyllifolia, Erodium cicutarium, Sanguisorba minor, Hyoscyamus niger (levelek), Cynoglossum officinale, Cerastium pumilum f. glutinosum, Hieracium pilosella, Myosotis collina, Ajuga reptans, A. genevensis, Ornithogalum tenuifolium. Májusban már a Zsiró völgyben is megindult az élet. A patak partján lévõ nedves réteken az ilyen nedves réteket jellemzõ fajok nõnek, mint: Symphytum officinale, Ranunculus acer, R. repens, R. polyanthemus, Crepis praemorsa, Luzula pratensis, Taraxacum officinale, Trifolium arvense, T. montanum, T. repens, Rumex acetosa, Fragaria vesca (szárazabb helyeken), Alopecurus pratensis, Chrysanthemum leucanthemum, Polygala comosa, Salvia pratensis, Anthoxanthum odoratum, Equisetum palustre, Veronica anagalloides, Lysimachia nummularia, Carex gracilis, Onosma hircina, Phragmites, Cerastium caespitosum, Heleocharis pauciflora, Luzula pallescens, Euphorbia villosa s a többi. A Hosszúhegy alatti gyümölcsösökbõl említést érdemel a Saxifraga bulbifera. Májusban már a Hosszúhegy hajdani szõlõinek bokros helyein is érdekesebb növényekkel találkozhatunk, mint áprilisban. Ezeknek nagyobb része szintén jellemzõ növényei az ilyen, bokros helyeknek. Igy most virítanak: Vincetoxicum officinale, Chrysanthemum corymbosum, Vicia tetrasperma, V. sepium, füves térségen a V. lathyroides is, továbbá Turritis glabra, Viscaria vulgaris, Myosotis stricta, Euphorbia polychroma, Geranium sanguineum, Campanula sibirica, Euphorbia esula, Potentilla alba, Centaurea axillaris, Orchis purpurea. A Hosszúhegy füves bokros helyeinek flórája tökéletesen megegyezik a Somos flórájával. Vannak azonban olyan fajok is, amelyeket a Somoson nem láttam. Ilyenek: Vicia sordida, Medicago minima és Ranunculus illyricus. Az Iris hungarica bimbói már látszanak, de még nem virított. 213

A szölöcskei szõlõhegyek flórája most is olyan szegény, mint volt áprilisban. A legközönségesebb és mindenütt élõ fajok fordulnak elõ. Az Iris pumila virít és a sziklákon virágozni kezd a Minuartia setacea, mely a ladmóci hegyeken szintén nem terem. Az erdõk flórája e hónapban nem mutat nagy változatosságot. Bizonyos mélységig a külsõ rétek flóráját találjuk az erdõ szélén, mint a Centaurea axillaris, Anemone silvestris, Lithospermum arvense stb. Mélyen az erdõben már tiszta árnyas növényeket találunk. Ilyenek: Melittis melissophyllum, Polygonatum officinale, P. multiflorum, Symphytum tuberosum, Asperula odorata, Convallaria majalis és Moehringia trinervia. A vetések közt csak egy érdekes növény érdemel említést, az Adonis aestivalis, melyet vidékünkön csak itt szedtem eddig. Június közepe táján újból felkerestem e vidéket. A Somló és Hosszúhegy véglegesen ledobta tavaszi köntösét. A Somló kavicsos talaján a növekedõ melegtõl a kényesebb növények kiasztak és az erõsebbeket is össze taposta a legelészõ jószág. A rózsák javában virítanak és egy kissé élénkké teszik a legelõk fakó szinét. A legeltetés a Hosszúhegyen is most vette kezdetét, bár még csak a lovakat hajtják ki s így aránylag gazdagabb a flórája a Somlóénál. A Somló apró füveibõl a következõ fajok tünnek ki: Sedum acre, Hieracium Bauhinii, Festuca pseudovina, Koeleria gracilis, Carduus nutans, Lactuca perennis, a földön kúsznak a különbözõ Thymusok, Medicago minima, M. falcata. A Hosszúhegyen, a füvek most még elég nagyok, bár már köztük is sok kárt tett a legelészõ ló. Flórája a füves térségeknek most is igen gazdag és szép. Legszebb diszét adja a töméntelen számú és most javában virító Dictamnus albus, mely nehéz szagával illatossá teszi az egész környéket. Az ezer számra virító Thymusok lila-piros szinét tarkítják a Hieracium pilosella, H. Bauhinii, H. brachiatum sárga virágaikkal. A hegy teli van szórva virágzó rózsabokrokkal, melyek közül különösen szép díszt ad a hegynek a Rosa gallica halvány rózsaszínû, illetve fekete telt színû virágaival. A bokrok aljában javában virít az Iris hungarica. E bokros, füves helyeken még a következõ fajok virítanak: Salvia pratensis, S. nemorosa, Filipendula hexapetala, Campanula sibirica, Carduus nutans, Chrysanthemum corymbosum, Centaurea stricta, Campanula persicifolia, 214

C. patula, Bromus sterilis, B. mollis, Achillea millefolium, A. Neilreichii, Melilotus officinalis, Muscari comosum, Ranunculus acer, Coronilla varia, Linum tenuifolium, Stachys recta, Nonnea pulla, Trifolium minus, T. montanum, T. alpestre, T. hybridum, T. pratense (feltûnõ kevés), Hypochaeris radicata, Potentilla argentea, Fragaria elatior, a bokrok alatt seregesen terem a Geranium sanguineum, Prunus fruticosa (már kezd a gyümölcse piroslani), Calamintha acinos, Teucrium chamaedrys, Melampyrum arvense, M. cristatum, M. nemorosum, Koeleria gracilis, Cytisus albus, Geranium columbinum, Tragopogon dubius (feltûnõ alacsony növésû és apró virágú, magassága 25–30 cm., feje alig hosszabb 1–2 cm-nél, levelei keskeny szálasak), Helianthemum ovatum f. pustarum, Dianthus Pontederae, Orobanche alba, Anthyllis polyphylla f. sanguinea, Verbascum lychnitis és az alsó részében kopaszodó f. hungaricum, Lappula echinata és bozontos alakja f. leucochaeta Borb., Tunica prolifera, Silene conica, S. otites, Scabiosa ochroleuca, Agropyron repens. A Somlón és a Hosszúhegyen a következõ vadrózsákat szedtem: Rosa canina L. v. syntrichostyla Rip. v. myrtilloides Trat., v. flexibilis Desv., v. psilogyna Borb. (sed foliis hic et inde imperfecte biserratis), var. elatior Borb. (sed petiolisupra non pilosuli, foliis valde attenuatis, acuminatisque lanceolatis), v. oxyodonia Kern., v. montivaga Desegl., v. spuria Pug., v. lutetiana Sam., v. semibiserrata Borb., v. vinealis Rip., R. dumetorum Thuill. v. incerta Desegl., vidékünknek igen jellegzetes rózsája, v. Annoniana Pug., v. platyphylloides Des. et Rip., v. juncta Pug., v. orbicoides Crep., v. platyphylla Raus., v. semiglabra, v. cinerosa Des., v. collina Jacqu.; R. agrestis v. inodora Rip., v. ampelophila Borb.; R. coriifolia Fr.; R. gallica L. v. leiostyla Gelmi, v. haplodonta Borb. A Hosszúhegy volt szõlõinek helyén a bokrok között és annak tisztásain most úgyszólván mindazokat a fajokat meg lehet találni, amelyek a Hosszúhegy füves legelõjén virítanak. Vannak azonban olyan fajok is, melyek csak itt teremnek. Ilyenek: Inula hirta, I. salicina, I. ensifolia; seregesen terem e helyen a Centaurea stricta (kék és piros virággal), Linaria genistifolia, Linum hirsutum (némely helyen a parlagon hagyott szántóföldekre is kimegy, ahol hatalmas példányokká nõ), Galium pedemontanum, Melica transsilvanica, Stachys recta, Chrysanthemum corymbosum, Anthemis tinctoria, Veronica dentata, Tragopogon dubius, 215

Potentilla recta, Polygata major, Phleum phleoides, Clematis recta, Vincetoxicum officinale, Vicia sepium, Ligustrum vulgare, Genista tinctoria, Cytisus nigricans, Silene nutans, S. inflata, Sorbus torminalis, Thalictrum galioides, Galium boreale, Lathyrus megalanthus, Thesium intermedium, Echium rubrum. A Hosszúhegy északkeleti oldalán a hegyek között néhány hold rét van. E rétek valamikor szántóföldek voltak. A parlagon hagyott szántóföldekre azután a környezet növényei vándoroltak. Emiatt növényzete megegyezik a Hosszúhegy füves térségeinek növényzetével. Vannak azonban olyan fajok is, amelyek a Hosszúhegy füves helyein nem teremnek és amelyek alakjuknál fogva különböznek a Hosszúhegyen növõ társaiktól, így a környéken csak e réteken terem a Lathyrus nissolia, továbbá a Galium pedemontanum f. reflexum (eléri a 30–40 cm. magasságot is), a Thesium intermediumnak már virágzás elején 50 cm-es példányai szedhetõk, végül a Cytisus ratisbonensis-nek egy igen apró levelû alakja terem e réteken. A Hosszúhegy alján mindenütt szántóföldek vannak, mégpedig 90 %ban gabonanemûvel bevetve, a többi lóherés és burgonyás. Kukoricát e helyen nem láttam. A gabonanemûek különösen a Cirsiumtól vannak nagy gonddal kitisztítva, de kevesebb gondot fordít a nép arra, hogy a többi gyomoktól tisztítsa meg a vetéseket. Némely vetés csak úgy piroslik a Papaver rhoeas piros virágaitól. Ezen kívül elég gyakori gyomnövény a vetésekben a Centaurea cyanus, Caucalis daucoides, Bupleurum rotundifolium, Convolvulus arvensis, Lithospermum arvense, Anthemis arvensis, Anagallis arvensis, Lepidium draba, L. campestre, Melilotus officinalis, Lathyrus tuberosus, Consolida regalis, Sinapis arvensis, Erysimum cheiranthoides, Camelina microcarpa. A magaspartú mezsgyéken tömegesen terem a Bromus hordeaceus f. nanus, Avena fatua és Bromus japonicus. A szölöcskei hegyek növényzete megegyezik nagyjában a Hosszúhegy bozótos helyeinek flórájával. Hiányzik azonban e helyekrõl a Linum tenuifolium és Polygala major. A szõlõk feletti füves térségeknek meg van egy néhány saját növénye is, amelyeket nem láttam a ladmóci hegyeken. Ilyen az Onosma arenarium, Orlaya grandiflora, az Allium flavum, Medicago prostrata, Potentilla recta v. pilosa és v. semilaciniosa, Lactuca 216

quercina, Geranium silvaticum, Plantago indica, Campanula rapunculus az erdõkben a Lathyrus laevigatus és Coronilla latifolia. Az erdõ nedvesebb tisztásain pedig seregesen terem a Juncus atratus és Allium angulosum. A Borzhegy keleti és délkeleti oldalain parlagon hagyott szántóföldek vannak. Valamikor e helyeken szõlõk voltak, melyeket a filokszéra pusztított el, késõbb a nép felszántotta, de oly silány a földjük, hogy földmûvelésre alkalmatlanoknak bizonyultak. E parlagon hagyott szántóföldekre a szomszéd vidékrõl telepedtek le a növények és ezek közül egyes fajok nagyon elhatalmasodtak s úgyszólván lehetetlenné teszik, hogy közöttük más, gyengébb fajok is helyet kapjanak. Ilyenek a Calamagrostis epigeios, a Verbascum lychnitis, Hypericum perforatum, Inula hirta, Tragopogon dubium, Trifolium minus, Tr. strepens, Genista tinctoria, Cytisus nigricans, Potentilla recta, Anthemis tinctoria. Ez a sok sárga virág szép sárga ruhát nyújt a parlagon maradt szántóknak. E sárga ruhát díszítik kék színükkel a Linum hirsutum, Orobanche purpurea, Phlomis tuberosus, Vicia villosa. Seregesen terem e helyen még a Lactuca perennis is. Eme tömegben itt-ott feltûnik egy-egy Stipa capillata gyep is, mely e hegyekben csakis e helyen terem, ahová valószínûleg a szomszédos Tarbuckáról (N. Kövesd) jött, ahol seregesen él. A Hosszúhegy fölötti erdõk képe is lényegesen megváltozik június hónapban. A fák teljesen kilombosodtak, az árnyék is teljesebbé lett, de egyúttal az erdõk flórája is szegényebb a multakéhoz képest. Az erdõ szélén, ahol még elég a napfény, terem a Melampyrum cristatum, M. pratense, M. arvense, Clematis recta, Chrysanthemum corymbosum, Silene nutans, Viscaria vulgaris, Filipendula hexapetala, Trifolium montanum, T. intermedium, Hieracium Bauhinii, Genista germanica sõt a Dictamnus albus is. A sûrûségben terem: Melica nutans, Dactylis glomerata, Milium effusum, Poa nemoralis, Carex contigua, Stachys silvatica, Scrophularia nodosa, Campanula persicifolia, Vicia hirsuta, Digitalis ambigua. Július elején a vidékünk legelõi már teljesen kiszáradtak, flórájuk is kiaszott. Amit a Nap még le nem perzselt, azt a legelészõ jószág alaposan összetaposta, még a Hosszúhegyen is. A Nap perzselõ hatását fokozza (különösen a Somlón) a sok mészkõtörmelék, mely valósággal izzik a déli Nap melegétõl. Ahol a törmelék között és a hasadékokban még egy kis fekete humusz van, az is annyira kiszáradt és porrá lett, hogy még azokon 217

a helyeken sem tud megélni a gyengébb szervezetû növény. A hegyeken most már csak az erõsen xerophil kórós fajok tudnak megélni. A hegyek legelõin a zöld színt csak a rózsabokrok, Crataegusok, Quercusok és egyéb bokrok adják. A Carduus nutans is elvirított már, csak a letaposott növény oldalágain találunk még egy néhány bókoló fejet. Szórványosan virítanak e hegyeken a Cytisus albus, Centaurea rhenana, C. micranthos, Achillea collina, A. pannonica, Allium sphaerocephalum (a Borzhegyen hiányzik), Berteroa incana, Carduus acanthoides és ennek hybridje a C. nutansszal, a C. orthocephalus, Dorycnium germanicum, Galium verum, Hypericum perforatum, Eryngium planum, E. arvense, Teucrium chamaedrys, Cirsium lanceolatum, Veronica spicata, Andropogon ischaemum. A volt szõlõk bozótos helyein a kép szintén szomorú. Az éhes jószág betör ezekre a helyekre is és itt is alapos pusztítást végez a növények közt. A finomabb fajok csak a bokrok árnyékában találnak védelmet a perzselõ nappal és a legelészõ jószággal szemben. A növényzet itt is kórós, szívósabb növényekbõl tevõdik össze. A fentebb felsorolt fajokon kívül az Inula fajok lesznek uralkodókká. Az Inula fajok közül virítanak: I. ensifolia, I. salicina, e kettõnek hybridje az I. stricta, továbbá az I. hirta; a búzavirágok közül most virít a Centaurea stricta, C. rhenana, C. micranthos, és egyik alakja a f. scopaeformis, C. scabiosa és C. pannonica; az ernyõsökbõl: a Seseli dévenyensis és Pimpinella saxifraga. E helyeken terem még az: Agropyrum intermedium, Campanula bononiensis, Senecio jacobaea és Helleborine latifolia. A vetések közt most semmi érdekes dolog nincs. Július elején javában folyik az aratás. Augusztus és szeptemberben vidékünk újból érdekessé kezd lenni. Igaz, hogy a füves, bokros helyek úgyszólván teljesen kiaszottak és csak itt-ott terem szálanként egy-egy kóró, annál jobban kárpótolnak bennünket a volt szõlõk bozótos helyei és némileg a tarlók is. A tarlókon mindenütt, de különösen a Hosszúhegyen terem a Polycnemum majus és P. verrucosum, továbbá a Stachys annua, Eragrostis minor, Euphorbia exigua, E. falcata, E. helioscopia, E. esula, E. cyparissias, Chaenorrhinum minus. Ladmóc elõtt a Bodrog hídjával szemben egy nedves tarlón megtaláltam az Abutilon avicennae-t hatalmas Echinochloa crus galli, Juncus bufonius, 218

Bidens tripartita és egyéb gyomnövények társaságában. Vajjon állandó lakója-e vidékünknek eme érdekes flórapolgár, azt még pontosabban kell megfigyelnünk. A hegyek legelõin most úgyszólván semmi sincs már. Legföljebb egyegy letaposott Eragrostis minort és Polycnemum majust találhatunk rajtuk. Még a Hosszúhegyen lehet találni egynéhány kórós növényt vagy másodszor virító korcsot. Most virít a Phlomis tuberosa, Ballota nigra, Verbascum lychnitis, Jasione montana, Linaria angustifolia, Artemisia campestris, A. pontica, A. absinthium, Euphrasia lutea, Veronica prostrata és Silene otites e két utóbbi másodvirágzásban. A volt szõlõk bozótos helyein az Umbelliferák lesznek uralkodókká, különösen szeptemberben. Ezekbõl a következõ fajok virítanak: Peucedanum alsaticum, P. cervaria, P. oreoselinum, Libanotis montana, Chaerophyllum aromaticum, Heracleum spondylium, Seseli annuum és S. dévényense. Ezeken kívül terem még: Sedum maximum, Verbascum lychnitis, Origanum vulgare, Echinops multiflorus, Allium montanum, seregesen az Aster amellus, A. linosyris, Dianthus glabriusculus, Serratula tinctoria f. indivisa, Centaurea jacea, Carlina brevibracteata, Campanula glomerata, C. cervicaria, Hieracium umbellatum, Galium pseudoaristatum v. abaujense és Artemisia pontica. Az erdõk bokros helyein a Hosszúhegyen terem az Allium acutangulum (kissé nedves helyen), Aconitum anthora és Hieracium sabaudum. A Bodrog partján seregesen díszlik a Chrysanthemum uliginosum; a faluban pedig kerítések mentén a Chenopodium foetidum.

FLORA VON LADMÓC UND UMGEBUNG A. v. Margittai Autor behandelt fortsetzungsweise die Flora der Bodrogköz. In seiner Arbeit bespricht er die Flora jener Hügel, die sich östlich vom RonyvaBach ausbreiten, und sich bis in die Bodrogköz erstrecken. Am südlichen Fusse der Hügel, ungefähr in der Mitte, am Ufer der Bodrog, liegt die Gemeinde Ladmóc. Vom floristischen Standpunkte ist der südlichste Teil der Hügel am interessantesten. Westlich von der Gemeinde Ladmóc liegt 219

der Berg „Borzhegy”, von ihm nördlich der „Meszes”, und östlich vom Orte der Berg „Hosszúhegy”. Das Gestein des „Borzhegy” ist Trachyt, das des „Meszes” und des „Hosszúhegy” Kalk. Auf dem Borzhegy ist Wein angebaut, oberhalb der Weingärten sind buschig bewachsene Stellen und Weiden. Auf dem „Hosszúhegy” und dem „Meszes” wurde der Weinbau durch die Phylloxera zerstört, und an Stelle der Weingärten breiten sich Weiden, Busch und Ackerfelder aus. Nördlich von diesen Stellen, bis zur Bahn Legenyemihály – Nagymihály, bedecken Eichenwälder das Gebiet, und nur hie und da finden wir zwischen den Wäldern Ackerfelder oder Weiden. Autor besuchte von April an bis Oktober, monatlich einmal, benanntes Gebiet, und zählt auf Grund seiner Aufzeichnungen und Sammlungen jene Pflanzen auf, die dort monatlich blühten. Allein auf den Kalkhügeln fand er folgende Arten: Alyssum montanum, Waldsteinia geoides, Pulsatilla grandis, Adonis vernalis, A. aestivalis, Iris hungarica, Trinia glauca, Campanula sibirica, Dictamnus albus, Hesperis tristis, Anemone silvestris, Pulsatilla hungarica, Echium rubrum, Quercus lanuginosa, Q. crispata, Orchis purpurea, Ranunculus illyricus, Aconitum anthora, Dianthus glabriusculus, Polycnemum verrucosum, P. majus, Allium sphaerocephalum, Vinca herbacea, Polygala major, Linum flavum, Aster amellus. Nur auf den Trachythügeln wachsen: Asplenium septentrionale, Iris pumila, Allium flavum, Minuartia setacea, Onosma arenaria, Stipa capillata. Bei Ladmóc, auf einem Brachfelde, wuchs in Mengen Abutilon avicennae.

***

A POTAMOGETON ALPINUS BALB. ELÕFORDULÁSA MÁRAMAROSBAN63 Margittai A. 1917. óta minden évben felkeresem Máramarosmegyét és különösen a Szvidovec csoport volt kedvelt vadászterületem. Minden évben újabb és újabb meglepetésben részesít e csoport, ahonnan már sok érdekes növényt ___________________________________________

63 Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Botanikai Közlemények. – 1934. – 31, ¹ 3-4. – Old. 158-159.

220

publikáltam. Felfedezéseim a cseh szaktársak figyelmét is felkeltették. Közülük is számosan keresték fel e csoportot és különösen Domin K. egyetemi tanár szerzett nagy érdemeket a Szvidovec átkutatása terén. Õ fedezi fel a Drágobráton az Astragalus Krajinae Domin-t, a Ranunculus thora-t és Buplerum ranunculoides-t a Gerešeska csúcson, a Scheuchzeria palustris-t és a Sparganium affine-t a Gerešeska tavakban. E két utóbbit kerestem már kétizben a Gerešeska tavak körül, de eredménytelenül. Helyettük felfedeztem a Gerešeska legfelsõbbjében a Potamogeton alpinus-t. A Gerešeska tavak a Szvidovec csoportban, a Gerešeska, illetve Todiáska csúcsok lábánál, a Kasza–Polyána mellett elfolyó Kosowska patak eredete körül terülnek el c. 1500 m. magasságban. Nyáron át a tavak legnagyobb részében víz nincs. Helyükön mocsarak, mohás, itt-ott Sphagnumos telepek vannak. Ezeket a kisebb tavakat egy tófal választja el a legnagyobb, felsõ tótól, melyben egész nyáron át víz van. A mélysége azonban alig nagyobb 2 m.-nél. Florisztikai szempontból az elõbbiek gazdagabbak és érde­kesebbek. E helyrõl csak egy néhány érdekesebb növényt akarok felsorolni, mint: Juncus triglumis, J. castaneus, Carex capillaris, C. pauciflora, C. limosa, Pinguicula vulgaris stb. E tavak valamelyik zugában teremhet a Scheuchzeria palustris is, de még eddig nem tudtam megtalálni. Domin a felsõ Gerešeska tóban szedte a Sparganium affine-t. A Gerešeska déli oldala fûmentes, köves, északi oldala azonban körülbelül a közepéig sürün be van nõve a Carex vesicaria gyepeivel. Amint Domin levelében értesített, e gyepek között, jó mélyen a tóban szedték az aszisztensei meddõ alakban a Sparganium affine-t, ahol az seregesen terem. Én magam hasztalanul kerestem, pedig már több mint 60 cm mélységig hatoltam be a hideg tóba, mindenütt csak a Carex vesicaria hatalmas gyepeit láttam. Lehetséges, hogy még mélyebbre kellett volna bemenni, de a jéghideg fürdõ sehogysem tetszett. E sürü Carex gyepek között körülbelül 60 cm. mélységben, a tó fenekén elég seregesen terem a Potamogeton alpinus, szintén csak meddõ példányokban. Társaságában egy Ranunculust is szedtem virág és termés nélkül. Levelei alapján R. aquatilis-nek határoztam. Ily magas elõfordulása nálunk szintén szokatlan és ritka. A Potamogeton alpinus-t eddig biztosan csak az árvái Bóry-mocsárból ismertük. A máramarosi termõhelye a második a Kárpátokban. 221

DAS VORKOMMEN DES POTAMOGETON ALPINUS BALB. IM MÁRAMAROSER GEBIET Margittai A. Verfasser hat auf Grund der Entdeckung der Scheuchzeria palustris und des Sparganium affine in den Gerešeska-Seen durch K. Domin genannte Stellen besucht, jedoch anstatt erwähnter Pflanzen im zuhöchst gelegenen Gerešeska–See den Potamogeton alpinus in sterilem Zustande entdeckt. Da diese Art uns bisher blos aus dem Bory-Moor bekannt war, bedeutet der Máramaroser Fund den zweiten sicheren Standort in den Karpathen.

***

A KÖRÖSMEZEI (JASZINAI) PIETROS-HAVAS FLÓRÁJA64 Margittai A. A Fekete- és Fehér-Tisza közt terül el a Èerna-Hora hegység. Ennek legszélsõbb nyugati csúcsa a Pietros (2020 m). Nyúgatról határolja a FeketeTisza, délrõl a Fehér-Tisza, északról Lopusánka, illetve a Lascina folyók. Kelet felé gerinc kapcsolja össze a Èerna-Hora legmagasabb csúcsával a Hoverlával (2057 m). A Pietrost körös körül fenyvesek borítják. Eme erdõk a kisebb völgyekben mindenütt a völgyig nyúlnak le, ahol a havas lejtõi is igen meredeken esnek a völgyekbe. Ahol azónban a lejtõk szelídebbek, ott 1000–1200 m magasságig szántók és rétek vannak. Különösen sok a rét a Tiszák felé esõ lejtõkön. A megye növényeit legelõször Vágner Lajos sorolja fel (Máramaros megye egyetemes leírása Bpest, 1876. pag. 153). Vágner saját elõadása szerint 37 éven át kutatta a megye floráját és ennek alapján készítette enumerációját. Publikációjából kitûnik, hogy a Pietroson nem járt. Egyetlen adatja van a Pietrosról, a Linum extraaxillare. Ezt is csak a Pietros oldalán láthatta, amikor a csúcs alatt a Hoverlára mehetett. Vágner adatai nagyobbrészt a Hoverláról, ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Botanikai Közlemények. – 1935. – 32, ¹ 1-6. – Old. 75-91. 64

222

a Pop-Ivánról, a Bliznicáról és a borsai Pietrosról valók. 1917. óta több cikkben publikáltam adatokat, különösen a Bliznica-csoportról. Eme cikkeim, továbbá a szétküldött növényeim felhívták a cseh botanikus társaim figyelmét is Máramaros megyére. Azóta számos cseh szaktárs kereste fel Máramarost, különösen Dr. Domin K. és aszistensei, továbbá Dr. Klastersky, I. Buèek s mások is. Õk azonban inkább a Szvidovecz csoportot kutatták, mint a Pietrost. Talán I. Buèek publikált még a legtöbb adatot a Pietrosról. Sok adatot közöltek azonban, mint újjakat Máramarosból, melyeket már Vágner, valamint magam már régebben publikáltam. A Pietrost sokszor másztam meg. A csúcsra a következõ uton mentem fel: a Lascina völgyön, a Holoncesky-Plájon, Lopusánka völgyön, a Lopusánka plájon és Kévélérõl a Sesán keresztül. A felsorolt növényeket nagyobb részt begyüjtottem és csak a legközönségesebb növényeknél elégedtem meg a feljegyzésével.

1. Völgyek.

A Pietros havast nyugat felõl a Fekete-Tisza határolja. Ebbõl a fõ völgybõl mellékvölgyek vezetnek a havasra, melyek közül a legnagyobbak a Lascina- és a Lopusanka-völgy. Az elõbbi a Hoverlaból és a Pietros keleti oldalából eredõ csermelyeket és patakokat gyûjti össze, az utóbbi pedig a Pietros északi oldalainak patakjait szállítja a Lascinába, mely azután Körösmezõnél torkolik a Tiszába. Nyugat felõl csak egy kisebb völgy vezet a Pietrosra, a Kevele völgye. A Fehér-Tisza volgyébõl a Paulek és a Bogdán völgye vezet a havasra. A völgyek torkolatánál mindenütt falvak terülnek el és így a völgyek alsó szakaszában a völgyek oldalait szántók vagy legelõk borítják, csak a túlmeredek partokon nincs kultúra. Ezeket a meredek partokat gyakran folyók mossák, másutt a föld elmosását az odatelepült bokrok akadályozzák meg. Az ilyen omlós parton sok közönséges növény közepette majdnem minden völgyben meglehet találni a Lupinus polyphyllus-t, néha nagy tömegben is. Ezt a növényt vagy az erdei vadak etetésére termeszti a kincstár, vagy egyenesen a talaj megkötését célozzák. Ez a növény nemcsak a Pietrosvölgyeiben terem, hanem a Szvidovec minden völgyében nõ egészen NagyBocskóig. 223

Némely helyen, ahol az ilyen magaspartokból víz szivárog, vagy pedig csermely folyik, az oldalakat – különösen a Tisza-völgyében Borkút és Jaszina közt az egyik falon terem az Achroanthes monophyllos. A völgyek oldalain levõ bokros helyeken mindenütt megtaláljuk a Spirae media-t, amely cserje egyik jellemzõ növénye megyénknek. Ezen kívül a cserjések a következõ bokrokból tevõdnek össze: Fagus silvatica, Populus tremula, Juniperus communis, Corylus avellana, Salix cinerea, Rubus idaeus, Rosa canina, R. pendulina, Frangula alnus, Ribes grossularia, Cornus sanguinea, Lonicera xylosteum, Viburnum opulus. Ezekre gyakran kapaszkodik fel a Clematis alpina (Tisza völgye). A bokrok védelme alatt a következõ fajok teremnek Pteridium aquilinum, Agrostis alba, Calamagrostis varia, Melica nutans, Briza media, Poa nemoralis, Festuca heterophylla, Carex contigua, C. brizoides, Asarum europaeum, Urtica dioica, Stellaria media, S. holostea, S. graminea, Silene nutans, S. vulgaris, Ranunculus ficaria, R. lanuginosus, Helleborus purpurascens, Astragalus glycyphyllos, Vicia silvatica, V. sepium, Alliaria officinalis, Rubus caesius, Geum urbanum, Lysimachia punctata, Gentiana asclepiadea, Lamium maculatum, L. luteum, Veronica chamaedrys, Melampyrum nemorosum, Galium aparine, G. mollugo, G. Schultesii, Origanum vulgare, Calamintha clinopodium, Salvia glutinosa, Digitalis ambigua, Campanula glomerata, C. rapunculoides, C. trachelium, Solidago virga aurea, Erigeron canadensis, Telekia speciosa, Chrysanthemum leucanthemum, Artemisia vulgaris, Doronicum austriacum, Senecio Fuchsii, Carduus crispus, C. personata, Centaurea mollis f. maramarosensis (Lascina völgyben), Lapsana communis, Crepis biennis, Achillea millefolium. A völgyek alsó folyása botanikai szempontból semmi érdekességet nem nyújt. A völgyek torkolatánál falvak vannak, a völgyekben meg erdészlakok. A falvaknak külön legelõjük nincsen. A jószág legnagyobb része nyáron a havasi legelõkön van. A patak partján már bizonyos védelemben részesíti a novényeket a meredek part és a parton növõ fák. A partokat övezõ fák zömét az Alnus glutinosa és A. incana teszi. Ezekhez járulnak még a különbözõ Salixok, mint a Salix alba, S. fragilis, S. purpurea, S. caprea és S. cinerea, továbbá Corylus avellana, Sambucus nigra, S. racemosa és a Fagus. Ezeknek a védelme alatt nõnek: Onoclea struthiopteris (igen jellemzõ harasztja az egész Északkeleti Felvidéknek), Nephrodium filix mas. A virágos növények 224

közül: Stellaria aquatica, Aruncus silvester, Filipendula ulmaria, Geranium palustre, Gentiana asclepiadea, Galeopsis speciosa, Salvia glutinosa, Scrophularia nodosa, S. Scopolii, Eupatorium cannabinum, Petasites hybridus, P. albus, P. Kablikianus, Doronicum austriacum, Cirsium erisithales, Carduus crispus és C. personata. Ahol a völgy kiszélesedik, a hegyek lábánál apró ingoványok keletkeznek. Ezeken a helyeken terem: Eriophorum latifolium, E. polystachion, Blysmus compressus, Heleocharis palustris, U. uniglumis, Scirpus silvaticus, Carex vulpina, C. brizoides, C. remota, C. elongata, C. leporina, C. canescens, C. gracilis, C. Goodenoughii, C. panicea, C. tomentosa, C. flava, C. vesicaria, C. stellulata, Juncus articulatus, J. bufonius, J. glaucus, J. effusus, J. conglomeratus, J. compressus és itt-ott megjelenik még a vidékünkön nagyon terjeszkedõ J. tenuis is. A pázsitfélék közül: Alopecurus geniculatus, A. pratensis, Deschampsia caespitosa, Cynosurus cristatus, Poa palustris, Glyceria plicata. Ezeken kívül e helyeken terem még: Equisetum palustre, Triglochin palustre, Alisma plantago, Stellaria uliginosa, Rorippa silvestris, Geum rivale, Epilobium hirsutum, E. palustre, Lysimachia nummularia, Symphytum officinale, Myosotis scorpioides, Veronica beccabunga, Galium palustre, Bidens tripartita, B. cernua, Cirsium oleraceum, C. palustre és a kettõ hybridje. Ha a patak réten folyik keresztül és a patakocskát bokrok szegélyezik, körulbelül 600–700 m magasságban megjelenik a Cirsium pauciflorum, mely a C. palustre-val könnyen hybridizál. A Lascina völgynek érdekessége a Sisyrinchium angustifolium, mely szintén ilyen nedves, mocsaras terségeken nõ, nagyon szereti azonban a vágásokon keresztül vezetõ útak kátyúit is, ahol azután seregesen nõ. A Lascina völgy egyik rétjén kb. 600 m magasságban megtaláltam még az Achillea lingulata-t is, mely rendesen a havasokon terem.

2. Az erdõk patakjainak melléke

A fenyveseken keresztül folyó patakok partján, még az erdõkben is megtaláljuk vidékünk jellemzõ harasztját, az Onoclea struthiopteris-t. A Salix-ok lassanként elmaradnak, legföljebb egy-két szál Salix silesiaca-t és ezenkivül Rosa pendulina-t találunk még. A sûrû erdõkben a patakok partjának flórája sokban megegyezik azon erdõk flórájával, amelyeken keresztül folynak. Ahol a patak sodra meglassul, vagy a lesodort kõtörmelékekbõl szigetecskék képzõdnek, fõleg magas növésû fajok 225

telepednek le. Ilyen a hatalmas levelû Petasites albus, itt teremnek továbbá Caltha laeta, Carex remota, Stellaria aquatica, Ranunculus aconitifolius, Aconitum moldavicum, Cardamine amara, Aruncus silvester, Chaerophyllum cicutaria, Anthriscus nitidus, Salvia glutinosa, Doronicum austriacum, Carduus personata, Valeriana tripteris, Chrysosplenium alternifolium, Chrysanthemum rotundifolium, ahol fény jut a patakhoz, a Cirsium pauciflorum is megjelenik. Némely helyen seregesen terem az Impatiens nolitangere és a Telekia speciosa. Amint felfelé haladunk, a kép is megváltozik. Ezer méteren felül már a havasalji bozótok néhány növényével találkozunk. Ilyenek az Adenostyles albifrons, Senecio subalpinus és ritkán hiányzik a társaságából a Cicerbita alpina. Ha a patak víze csak némileg lecsendesedik, 1300 m magasságban megjelennek Heliosperma quadrifidum gyepei, melyek közt több helyen megtalálható a Viola biflora, Chrysosplenium oppositifolium, Epilobium alpestre, E. roseum és Tozzia alpina. Az erdõkben lévõ csermelyek mentén, kissé vizenyõs helyeken néha seregesen terem a megyénk egyik endemikus növénye, a Pulmonaria Filarszkyana.

3. Havasi csermelyek és nedves helyek

Ilyen helyek nagyobb számmal a Pietros keleti részein vannak. A havas ezen az oldalon nagyon meredeken lejt s így fellápok – mint a Szvidovec csoportban, a Berlebáskán – e helyeken nem tudtak kifejlõdni. A Pietroson ezért a fellápok díszei, mint pl. a Carex pauciflora, Oxycoccos, Menyanthes, teljesen hiányzanak. Ahol a források körül csak kissé lejtõs a hegyoldal, mocsaras, nedves helyek keletkeznek. Ezeket a csermelyeket teljesen belepi a Cardamine Opizi és itt-ott, vidékünk kiváló faja, a Saxifraga stellaris is megtalálható. Ezeken a helyeken terem még: Carex canescens, C. Goodenoughii, C. leporina, C. paniculata, C. vesicaria, C. flava, Eriophorum vaginatum, Juncus alpinus v. carpaticus, J. castaneus, J. articulatus, Parnassia palustris, Polygonum bistorta, Heliosperma quadrifidum, Caltha alpestris, Succisa pratensis. E csermelyek környékérõl teljesen hiányzik a Juncus triglumis, mely a Szvidovec csoportban és a szomszédos Hoverlán is terem. Olyan helyeken, ahol a víz apró törmelékek közt folyik, a Heliosperma quadrifidum társaságában Carex capillaris és a Sweertia perennis is terem. Amint a havas oldalán a patak mentén felfelé megyünk, medre mindig mélyebbé lesz és víze fogy. A nedves partokon és az apró kõtörmelékeken mindenütt megtalálhatók: Veronica alpina, Sedum 226

alpestre, Epilobium alpinum, E. alsinifolium, szálánként az E. nutans is, Cardaminopsis neglecta, Taraxacum nigricans. 1800 m magasságban az ilyen nedves helyeken terem a ritka Sedum atratum, Veronica aphylla és Sagina Linnaei. Az utóbbi különben az alsó régiókban is terem, kissé nedvesebb helyeken a Sagina procumbens is. Az Alnus viridis regiójában, ahol a törmelékek közt nagyobb füves helyek keletkeznek, ott nem hiányoznak: Adenostyles albifrons, Cicerbita alpina, Aconitum firmum, Doronicum austriacum, Pedicularis carpatica, Doronicum austriacum, már 1700 m magasságban a Doronicum carpaticum.

4. Erdõk

A Pietros minden oldalát õserdõ borítja, alkotója mindenütt a Pieca excelsa. Az erdõk alsó határa nem mindenütt egyforma. Ahol meredek a Pietros oldala, ott már 600–700 m magasságban kezdõdik a zárt erdõk alsó határa, ahol pedig lankásabbak, szelídebbek ezek a lejtõk, ott 1000 m-en felül is rétek vannak és csak azon túl kezdõdnek a zárt erdõk. A zárt erdõség körülbelül 1400 m.-ig nyúlik fel, de egyes csoportokban majdnem 1550 m magasságig hatol fel a Picea excelsa (Séša). Különösen a Pietros középsõ és felsõ szakaszán van­nak õserdõk. A vihar döntötte fák egymás hátán feküsznek, korhadnak, úgy, hogy ilyen erdõn keresztül hatolni igen bajos és fáradságos. A Picea excelsa mellett az Abies pectinata alárendelt szerepet játszik, amennyiben az erdõségben csak szórványosan fordul elõ. A Pinus cembra-t, Larix-ot és Taxus-t sehol sem találtam meg. A Fagus sem játszik komoly szerepet, csak elvétve az erdõk szélein, vagy a felsõ határban bukkan az ember egy-egy fejletlen, korcs példányra. Az erdõk aljafáit a következõ cserjék alkotják: Corylus avellana, az alsó határban Alnus incana, a felsõ színtben, néha zárt tömegben az Alnus viridis, továbbá Populus tremula. Az alsó színtben igen szórványosan Acer platanoides, Fraxinus excelsior (a Kevele völgyben szálanként), továbbá Sambucus racemosa, Lonicera nigra, Ribes grossularia és ahol egy kis napfény is jut az erdõ sûrûjébe, a Rosa pendulina és seregesen a Vaccinium myrtillus. Florisztikai szempontból lényeges különbséget kell tenni a fiatalabb, tehát már telepített és az õserdõk flórája közt. A telepített fiatal erdõk nagyon sûrûek, árnyékosak és a lehullott fenyõlevél tömege károsan hat a növényzetre. E helyeken úgyszólván semmit sem találunk. Legfeljebb a 227

Neottia nidus avis, Platanthera bifolia, néhány zúzmó és moha terem ezekben az erdõkben. Az õserdõben ez a szomorú kép megszûnik. Bár nem oly gazdag a flórája, mint a tölgy vagy bükkerdõké, mégis sok helyen igen érdekes. Az égnek meredõ hatalmas fenyõtörzsek tele vannak zúzmókkal, az aljuk mohákkal, a galyakról neha méternél hosszabb szakállas zúzmók csüngnek le. Ahol egy fatörzs kidõlt, vagy az erdõ ritkásabb, a fák alján seregesen terem a Vaccinium myrtillus, melyek közt rendszerint nem hianyzik a Pirola secunda, Poa nemoralis, Brachypodium silvaticum, Carex contigua, C. digitata, Juncus nemorosus, Asarum europaeum, Anemone nemorosa, Dentaria bulbifera, Rubus hirtus, Geranium Robertianum, Euphorbia amygdaloides, Viola silvestris, Daphne mezereum, Gentiana asclepiadea, Betonica officinalis, Galium vernum, Phyteuma spicatum itt-ott seregesen terem a Hieracium transsilvanicum, H. caesium, H. vulgatum és H. murorum. Az árnyékos helyeken, különösen, ha kissé nedves is a talaj hatalmas mohagyepek (Polytrichum, Leucobryum, Hypnum, Mnium stb.) keletkeznek. Ezeken a helyeken találhatjuk a kisebbfajta páfrányokat, mint Cystopteris fragilis, Phegopteris dryopteris, P. polypodioides, Polypodium vulgare, a korpafüvek közül a Lycopodium clavatum és L. annotinum-ot. Ezeknek a társaságában nõnek: Majanthemum bifolium, Corallorrhiza trifida, Pirola uniflora, P. rotundifolia, P. secunda, Oxalis acetosa és a ritkábbak közé tartozó Listera cordata. Más árnyékos helyeken hatalmas páfránytömegek takarják a talajt. Seregesen nõnek: Nephrodium filix mas (majdnem méteres példányai), továbbá Nephrodium spinulosum, N. austriacum, Dryopteris lobata, D. Braunii és a kettõ hybridje, Athyrium filix femina. Kevésbé gyakori a Cystopteris sudetica, de ahol terem, ott elég nagy területet borít. Ritkaságok közé tartozik a Nephrodium montanum és a Blechnum spicant. Ez utóbbi elég gyakori a Bliznica csoport fenyveseiben is, sõt a Bliznicán a havasi legelõkön is terem. A zsurlókból az erdõkben csak az Equisetum silvaticum terem. A harasztosokban találhatók még: Cirsium erisithales, Milium effusum, Calamagrostis lanceolata, Bromus asper, Festuca silvatica, F. gigantea, Luzula silvatica, Streptopus amplexifolius, Actaea spicata, Aconitum moldavicum, Lunaria rediviva, Rubus hirtus, R. serpens. A sûrû erdõben, ahol a hatalmas páfrányok nem nyomják el a kisebb termetûeket, teremnek: Asperula odorata, Anemone nemorosa, 228

A. ranunculoides, Paris quadrifolia, Polygonatum verticillatum, Cerastium silvaticum, Dentaria glandulosa, Cardamine impatiens, C. silvatica, Lathyrus vernus, Mercurialis perennis, Euphorbia carniolica, E. amygdaloides, Circaea lutetiana, C. intermedia, C. alpina, Aposeris foetida, Sanicula europaea, szórványosan Chaerophyllum aromaticum, Symphytum officinale, S. cordatum, Epilobium montanum, Pulmonaria Filarszkyana (nedvesebb helyeken), P. officinalis, Lamium luteum, Veronica urticifolia, V. montana, Phyteuma spicatum, Myosotis silvatica, Gnaphalium silvaticum (az utak mentén), Prenanthes purpurea, Cicerbita muralis. A Carexeket képviselik: C. silvatica, C. digitata, C. brizoides és a nedvesebb helyeken a C. remota. Az útak mentén, füves helyeken terem a Luzula pilosa. Az alsóbb régiókban mindenütt gyakori a Platanthera bifolia. Ahol mocsaras vagy ritkább az erdõ, nagyobb növésû fajok élnek. A Pulmonaria Filarszkyana társaságában: Melandryum rubrum, Ranunculus lanuginosus, Thalictrum aquilegifolium, Chrysanthemum rolundifolium mely az utak mentén mindenütt kíséri az embert, Geranium Robertianum, Impatiens nolitangere, Chaerophyllum cicutarium, Petasites albus, Cicerbita alpina fordulnak elõ. Apróbb fórrasok körül terem a Chrysosplenium alternifolium. 1200 m magasságban megjelenik seregesen a Soldanella major, amelyet Klaštersky S. maramarosensis néven különböztetett meg. Szerintem ezek a példányok teljesen megegyeznek a rétek S. major-jaival, csak árnyékos helyeken humuszban nagyra nõnek, néha 20–30 cm magasságot is elérnek. Ilyen nagyságbeli különbséget találunk más fajoknál is, aszerint, milyen magasságban nõnek. A Centaurea mollis az erdõkben hatalmas példányokká nõ, a havasokon pedig alig éri el a 10–15 cm. magasságot, a Parnassia palustris lent a völgyekben magas termetû, a havasok szikláin törpe marad. Mindez nem indokolja, hogy új fajokat állítsunk fel. A Soldanella majoron kívül ilyen magasságban szórványosan nõ a Goodyera repens, Lysimachia nemorum. Az erdõk felsõ határában található a Ranunculus dentatus, és Homogyne alpina. A Campanula abietina már 700 m magasságtól követi az embert egészen a havasi legelõkig.

5. Az Alnus viridis régiója

Az Alnus viridis az Északkeleti Kárpátok havasain ugyanazt a szerepet játsza, mint másutt a Pinus montana. Rendes körülmények között az erdõk határán túl veszi kezdetét az Alnus viridis zárt állománya. A völgyekbe 229

leereszkedik egészen 900 m. magasságig. Sõt a Séšán és a Pietros északkeleti oldalán, mint aljfa, jó mélyen, az összefüggõ erdõ határán alul, zárt területet alkot. A Séšán felmegy egészen a csúcsig, a Pietros észak-keleti oldalán 1800 m-en felül emelkedik a felsõ határa. A Pietros nyugati és déli lejtõjén vagy teljesen hiányzik vagy csak jelentéktelen csoportokat alkot. A Pinus montana e havason jelentéktelen szerepet játszik. Csupán néhány bokor feketélik, a hamvas zöld színû Alnus viridis-állomány között. A Pietros keleti oldalán, lent a pásztor-kunyhók közelében terem egy néhány, bokor, úgyszintén csak kevés bokrot láttam belõle a Pietros nyugati elõhegyének nyugati szélén. A pásztor-nép a legelõk megnagyobbítása kedvéért állandóan írtja az Alnus-t. Az ilyen helyeken hatalmas tömegben szaporodik el a Luzula cuprina és a Deschampsia caespitosa és csak, miután a jószág ezeket alaposan összetaposta, jelennek meg a finomabb, színes virágú növények és egyéb gramineák, köztük a jószág legnagyobb ellensége, a Nardus stricta. Ahol az Alnus viridis zárt állományokat alkot, oda behatolni ugyszolván lehetetlenség, nehezebb azon keresztülhatolni, mint a Pinus montana bozótján. Ahol az Alnus zárt allománya az erdõk felsõ határa alá jut, valóságos eldorádója van a harasztoknak. E búja talajban még az apróbb harasztok is 20–30 cm-re nõnek. A harasztok közül a következõket lattam: Cystopteris fragilis, C. sudetica, Phegopteris dryopteris, P. polypodioides, Nephrodium montanum, N. filix mas, N. spinulosum, N. austriacum, Dryopteris lobata, Athyrium filix-femina, Pteridium aquilinum. Ezeken kívül nõnek még: Milium effusum, Poa nemoralis, Luzula cuprina, Aposeris foetida, Anemone nemorosa, Melandryum saxosum, Thalictrum aquilegifolium, Symphytum cordatum. Az erdõk határán túl, a zárt Alnus-bozótok széleinek disze a Ranunculus dentatus, hatalmas sárga virágaival. Ennek tarsaságában nõnek: Poa Chaixii, Luzula cuprina, Lilium martagon, Rumex arifolius, Polygonum bistorta, Salix silesiaca, Ranunculus platanifolius, R. lanuginosus, Aconitum moldavicum, Thalictrum aquilegifolium, Geranium alpestre, Gentiana asclepiadea, Digitalis ambigua, Phyteuma spicatum, Cicerbita alpina, Chrysanthemum corymbosum, Cirsium pauciflorum, Aposeris foetida, Senecio Fuchsii, Doronicum austriacum, vízmosásokban: D. carpaticum, Saxifraga carpatica, Gentiana lutea. Az Alnus bozótjai között apróbb tisztások vannak, melyekhez a legelészõ jószág nem tud hozzáférni s így a vegetációja a maga egészében megmaradt. 230

A már említett fajokon kívül e helyeken a következõ fajok teremnek: Veratrum Lobelianum, Lilium martagon, Pleurospermum austriacum, Bupleurum vapincense, Gentiana lutea, G. punctata, Knautia pocutica, Achillea tanacetifolia, A. sudetica, Cirsium erisithales, C. pauciflorum, Centaurea mollis, Aconitum anthora, Crepis conyzifolia, Hieracium prenanthoides, Achillea stricta, Knautia silvatica f. vulgata, Allium victorialis (virágzó példányokban, melyek nálunk a havasokon a nagy ritkaságok közé tartoznak), Hieracium aurantiacum, Laserpitium alpinum, Gentiana Kochiana és Carduus transsilvanicus.

6. Rétek

A Pietros rétjei úgyszólván valamennyien az erdõk öve alatt terülnek el, csak igen kevés olyan rét van, melyet minden oldalról erdõk vesznek körül. A réteket két csoportba oszthatjuk, ú. m. az újabb és a régibb rétek csoportjára. Az utóbbiakat nevezhetném primär-, az elõbbieket secundärréteknek. Amikor a nép földjét kihasználta, parlagon hagyja és felszánt olyan területet, mely évtizedeken át rétül szolgált és azt veti be. Néhány év múlva a parlagon maradt szántóföldek rétekké alakulnak át. Ezeket nevezem secundär-réteknek. Hogy ezek valamikor szántóföldek voltak, nemcsak a mezsgyék, hanem bizonyos növényfajok jelenléte, illetve teljes hiánya is mutatja. A régi szántóföldek néhány szívósabb gyomnövénye szövetkezik a réteknek ide vándorolt fajaival. Ilyen réteken mindenkor hiányzik a Galanthus nivalis, Crocus Heuffelianus és a nedves helyeket kedvelõ Leucojum vernum, továbbá az Arnica montana. Ezek helyett megtaláljuk e réteken a régi gyomnövények közül: Viola tricolor, Setaria glauca, Poa annua, Lolium perenne, Triticum repens, Stellaria media, Arenaria serpyllifolia, Scleranthus annuus,Ranunculus repens, Barbarea vulgaris, Medicago lupulina, Euphorbia cyparissias, Veronica byzantina, Plantago lanceolala, P. major, Knautia arvensis, Erigeron canadense, Crepis biennis stb. fajókat. Ezekhez csatlakoznak azután olyanok, amelyek a szomszédos primär rétekrõl jöttek át. A primär rétek legalább néhány évtized óta nem voltak felszántva, sok a vakondtúrás és azok körül növõ Polytrichum-ok és Vaccinium bokrok, megjelennek az úgynevezett, nemes fajok, amelyek csak a mi rétjeinket jellemzik. Bár tavasszal sohasem jártam e vidéken, kísérõ ruszin legényeim 231

már durva rajzaik alapján megismertettek e rétek tavasz flórájával, mely majdnem megegyezik a beregi hegyi rétjeinek flórájával. Amint a hó elolvad, azonnal seregesen jelenik meg – különösen az erdõkhöz közeli széleken – a Galanthus imperati, azután Crocus Heuffelianus és a nedvesebb helyeken a Leucojum vernum. Amint azok elvirítottak, a réteket sárga, fehér és piros ruhába öltözteti a kissé nedvesebb helyeken a sok Cardamine pratensis, Ranunculus auricomus és Lychnis flos cuculi. A rétek nagyszerû pompájukban csak június végén és július elején bontakoznak ki. A pázsitot alkotják: Anthoxanthum odoratum, Phleum pratense, Alopecurus pratensis, Agrostis tenuis, A. alba, Holcus lanatus, Deschampsia caespitosa, Avenastrum pratense, Trisetum flavescens (nagyon szórványosan), Arrhenatherum elatius, Sieglingia decumbens, Molinia coerulea (szórványosan), Melica nutans, Briza media, Dactylis glomerata, Cynosurus cristatus, Poa annua, P. trivialis, P. pratensis, P. compressa, Festuca ovina, F. rubra és f. fallax, F. pratensis, Bromus arvensis, B. inermis, B. hordeaceus (az alsó réteken), Carex pallescens, C. tomentosa, C. montana, C. pilulifera, Luzula anguslifolia, L. campestris. Ezekhez csatlakoznak az erdõk szélein a Lilium martagon, nedvesebb helyeken Veratrum album, Polygonatum verlicillatum (bokrok közelében), Gymnadenia conopea, Platanthera chlorantha, Listera ovata, Thesium alpinum, Rumex acetosa, Stellaria holostea, S. graminea, Cerastium caespitosum, Silene inflata, S. nutans, Melandryum album, Dianthus carthusianorum, Trollius europaeus, Ranunculus acer, R. polyanthemos, Bunias orientalis (jellemzo növ.), Fragaria vesca, Alchemilla silvestris, Potentilla argentea, P. anserina, P. tormentilla, Filipendula hexapetala, Ononis hircina, Trifolium montanum, T. medium, T. alpestre, T. pratense, T. pannonicum, T. dubium, Astragalus glycyphyllos, Lotus corniculatus, Melilotus officinalis, Coronilla varia, Vicia hirsuta, V. sativa, V. cassubica, V. cracca, Lathyrus tuberosus, L. pratensis, Medicago sativa, M. falcata, Polygala vulgaris, Geranium phaeum, Hypericum maculatum, Viola declinata (1000 m-nél), Astrantia major, Carum carvi, Pimpinella saxifraga, Selinum carvifolium, Laserpitium lalifolium, 1000 m-en felül L. alpinum is, Pastinaca sativa, Heracleum spondylium, Selinum carvifolia, Vaccinium vitis idaea, V. myrtillus, Primula elatior, Gentiana praecox, az erdõk szélein és bokrok közt G. asclepiadea, Ajuga reptans, A. genevensis, Nepeta pannonica, Brunella vulgaris, Origanum vulgare, Salvia verticillata, Thymus montanus, T. chamaedrys, 232

Stachys officinalis, Scrophularia nodosa,Veronica chamaedrys, Euphrasia rostkoviana, E. montana, Alectorolophus minor, A. crista-galli (alaposan rontják a réteket), Galium verum, G. vernum, G. mollugo, Valeriana officinalis, Knautina arvensis, Campanula glomerata, C. patula, Phyteuma spiciforme (néha 800 m magasságban is jellemzõ nõvénye a réteknek), Solidago virga-aurea, Succisa pratensis, Bellis perennis, Erigeron acer, Antennaria dioica, Inula britanica, Achillea millefolium, Chrysanthemum leucanthemum, Arnica montana (jellemzõ növeny és néha seregesen terem), Carduus transsilvanicus (ritkán hianyzik a réteken), Serratula tinctoria, Centaurea jacea, C. melanocalathia, C. austriaca, C. pseudophrygia, Hypochaeris uniflora (800 m-en felül már seregesen), Leontodon autumnalis, L. hispidus, L. danubialis, L. aurantiacus (1100 m-en felül), Picris sonchoides, Tragopogon orientalis, Scorzonera rosea (jellemzõ növény), Crepis praemorsa, C. conyzifolia, Hieracium pilosella, H. auricula, H. Schultesii, H. spathophyllum, H. cymosum, H. aurantiacum, H. Bauhini. A harasztokat képviseli az erdõ szélén a Pteridium aquilinum, a ritkásagok közé tartozik az Ophioglossum vulgatum, Botrychium lunaria és a Kevele völgyben a B. matricariaefolium. A minden oldalról erdõvel körülvett rétek miben sem különböztek a többi rétektõl, csak füvük magasabb és üdébb. A vízenyõs helyeket messzirõl jelzi az Eriophorum. Igazi lápokat azonban a Pietroson nem láttam és így a Pietroson a magasvidéki lápokat jellemzõ növényeket nem is lehet találni. Eme apróbb mocsaras helyeken fõleg azokat a növényeket találjuk, amelyeket már a völgyek flórájának tárgyalásánál felsoroltam. Vannak azonban olyanok is, amelyek ott nem teremnek, mint a Molinia coerulea, Calla palustris (Borkút mellett), Leucojum vernum, Iris pseudacorus, Acroanthes monophyllos, Filipendula ulmaria, Trifolium spadiceum, Viola pumila, Stachys palustris, Veronica serpyllifola és Succisa pratensis.

7. Havasi legelõk

A havasi legelõk a Pietroson az összefüggõ erdõk felsõ határán túl kezdõdnek. Valamikor a Pietrost minden oldalról, körülbelül 1800 m. magasságig az Alnus viridis állománya borította és csak a csúcsok állottak ki ettõl mentesen. Az Alnus viridis bozót gazdasági szempontból is fontos, leköti a talajt és így védi azt a lerohanó víz pusztításával szemben. Ahol a 233

Pietros oldalai kevésbbé lejtõsek, ott a nép úgyszólván teljesen kiirtotta az Alnust, ilyen a Pietros déli és nyugati oldala és a nyugati szakasza, a Lopusansky-Plaj északkeleti oldala is. A csúcs keleti és észak-keleti oldala azonban igen meredek, ott veszély nélkül az Alnus viridist kipusztítani nem lehet, azért itt már a zárt erdõk felsõ határán alul veszi kezdetét és felmegy a csúcsra 1800 m-en túl is. Sok helyen teljesen zárt formatiot alkot, azért e helyeken legelõk csak a völgyekben, az Alnusok közti kisebb térségeken és az Alnus viridis régió felsõ határain túl vannak. Az Alnus-mentes és az Alnus-szal körülvett legelõk flórája közt is lényeges különbség van. A finomabb és legelésre inkább alkalmasabb növényekben az utóbbiak gazdagabbak. Közös vonást találunk az egyes aklok körül. Már az erdõben szórványosan megjelenõ Rumex alpinus jelzi, hogy a jószág aklaihoz közeledünk. Az aklok körül a legelõt teljesen ellepi a Rumex alpinus. A méter magasságú és nagylevelü Rumex teljesen elnyom minden más növényt. Szálanként kinyúlik közülük a Cirsium palustre, itt-ott egy szál Melandryum rubrum, Urtica dioica, és Geranium phaeum. De találunk az aklok körül egyéb, ruderális fajokat is, ami ilyen magasságban meglepõ. ågy a Lopusanka patak forrásvidékein levõ akloknál c. 1500 m magasságban megtaláltam a Scleranthus annuus-t, Capsella bursa pastoris-t, Matricaria discoidea-t, Chenopodium bonus Henricus-t és Myosotis sparsiflora-t. Az Alnus viridis-tõl mentes legelõk alapszíne a szürkezöld a sok Aira caespitosa és Nardus stricta gyepjeitõl. Minthogy az elõbbit keménysége, az utóbbit szúrós kalászkái miatt az állat nem bántja, azért ezek alkotják e rétek domináns fajait. A legelõkön a pázsit magas, azért változatos és gazdag flóra kifejlõdésére nem alkalmas, annyival kevésbé, mert a gyöngédebb fajokat nemcsak a fentemlített pázsitok nyomják el, hanem a legelészõ jószág is állandóan pusztítja. A fent említett domináns fajokon kívül, különösen az alsóbb régiókban, ahol még egy-két Picea terem, néha nagy számban nõ a Pteris aquilina. A felsõbb régiókban a harasztokat az egyetlen Botrychium lunaria képviseli, de az is csak nagyon szórványosan fordul elõ. A legelõkön teremnek még: Anthoxanthum odoratum, Phleum alpinum, Avenastrum versicolor, Poa annua, P. Chaixii, Festuca supina, Carex pallescens, C. pilulifera, C. sempervirens, Luzula multiflora, Orchis globosa, Coeloglossum viride, Crocus Heuffelianus, Cerastium fontanum, Scleranthus uncinatus, Trifolium repens, T. pratense, Hypericum maculatum, Laserpitium alpinum, Soldanella 234

major, Trientalis europaea, az alsó határban Gentiana asclepiadea, Thymus alpestris f. orbicularis, Veronica serpyllifolia, Alectorolophus alpinus, Succisa pratensis, Gnaphalium norvegicum, Achillea sudetica, Senecio subalpinus, Carduus transsilvanicus (szórványosan), Aposeris foetida, Scorzonera rosea, Hieracium pilosella. A legelészõ jószág néhány, egyébként gyöngédnek látszó növényt nem legel le. Ilyenek a Ranunculus montanus, Potentilla aurea, P. erecta, Sieversia montana, Linum extraaxillare, Gentiana pyrenaica, G. Kochiana, Campanula Fátráe, C. abietina, C. alpina, C. Kladniana, Phyteuma spiciforme, Hypochaeris uniflora, Leontodon aurantiacus, Hieracium aurantiacum, H. alpinum (nagy és kis fejecskékkel), Arnica montana. Az Alnus viridis állománya közti legelõk flórája sokban különbözik az Alnus-tól mentes legelõk flórájától. Ezeknek takarója élénkebb zöld és füvei alacsonyabbak. Megtaláljuk ugyan mindazokat a fajokat, melyek az elõbb jellemzett legelõkön megvannak, de a Deschampsia caespitosa és a Nárdus stricta lényegtelenebb szerepet játszanak és többségben vannak a finomabb füvek. Ennek oka részben a zordabb klima, nedvesebb talaj, de könnyebben is pótlódnak a jószág által pusztított fajok az Alnus viridis állományában termõ növényekbõl, különösen, ha ezek a legelõk a völgyekben terülnek. A legelõkön az elõbbi rétekrõl felsorolt fajokon kívül teremnek még: Avenastrum planiculme, Carex leporina v. compacta, Luzula cuprina, Carex atrata, Polygonum bistorta, Poa alpina, Sagina procumbens, Melandryum rubrum, Cardaminopsis Halleri, Sedum alpestre, Alchemilla silvestris, Geranium alpestre, Astrantia major, Ligusticum mutellina, Gentiana punctata, Euphrasia carpatica, Galium vernum, Solidago alpestris, Gnaphalium supinum, Taraxacum nigricans, Crepis conyzifolia és Heracleum simplicifolium. A Pietros északkeleti oldalán levõ pásztorkunyhókból vezetõ fõvölgy felsõ részében, az Alnus viridis régió felsõ határán túl, balkéz felé egy kisebb mellékvölgy van. Ennek a völgynek legelõin szórványosan terem a Senecio carpaticus. Ezt a növényt csak a Hoverláról publicálta még Buèek. Máramaros megye más helyeirõl eddig nem ismerjük. A Pietros keleti és északkeleti oldalán a legelõk az Alnus viridis öv határán túl, egészen a csúcsig terjednek. Ahol sziklák nincsenek, ott a nedvesebb talajon és a zordabb klimatikus viszonyoknak megfelelõen, hatalmasabb mohapárnák fejlõdtek, melyeken egy-egy Sphagnum telepet is találunk. E moha párnákat egy-egy Cetraria islandica és Cladonia rangiferina ékesíti. Ezeken kívül a csúcsokig az Alnus viridis helyett egyéb, 235

apróbb növésû cserjéket találunk. Amint a nap melegétõl elolvad a hó, június végén, július hó elején nagy tömegben virít havasunk legszebb dísze, a Rhodondendron Kotschyi. Máramaros megye majdnem minden 1700 mnél magasabb havasán díszlik a havasi rózsa, de oly nagy tömegben, mint a Pietroson sehol sem terem. A mohákban kúszó Salix Jacquini és Empetrum nigrum felkíséri az embert egészen a csúcsokig. A fás növényeket képviselik még ezeken kívül a Vaccinium vitis idaea, V. myrtillus és V. uliginosum. E mohás területeken terem még a Sesleria Bielzii, Juncus trifidus, Carex atrata, Festuca supina, Luzula spadicea, Allium victorialis (csak meddõ példányok), Majanthemum bifolium,Gymnadenia albida, Polygonum viviparum, Hypericum alpigenum, Ligusticum mutellinum, Laserpitium alpinum, Soldanella major, Melampyrum saxosum, Campanula alpina, Homogyne alpina, Aposeris foetida, Hieracium alpinum, Anemone narcissiflora és Pulsatilla alba.

8. A havas sziklás, füves részei

A Pietros keleti és északkeleti oldalai az Alnus viridis határán túl sziklásak. Az igen meredek lejtõt nem védi az Alnus s így a lerohanó víz lehordta a talajt és a sziklákat szabaddá tette. A homokkõsziklák azonban sehol sem magasabbak 5–6 m-nél, itt teremnek a havas legérdekesebb növényei. 1917-tõl minden évben felkerestem a sziklákat és minden évben újabb meglepetésekben részesítettek. Egyes növények csak egy-két sziklán fordulnak elõ csupán néhány m2 területen. Így a Hoverlát és Pietrost összekötõ gerincre lebocsátkozva, egy-két szikla teraszának füves helyein terem a Carex saxatilis, Draba carinthiaca és Saussurea Borbasii. Ez utóbbinak gyakrabban tõleveleivel találkozik az ember, virágzó tõvek ritkaság számba mennek. Ugyancsak ezeken a sziklákon terem a Cerastium lanatum és Minuartia Gerardii. Ezeken és a többi sziklákon, továbbá a tõvüknél elterülõ füves helyeken még a következõ növények teremnek: Cystopteris fragilis, Alhyrium alpestre, Asplenium viride, Lycopodium selago, Trisetum fuscum, Sesleria Bielzii, Poa alpina és f. vivipara, P. laxa, P. violacea, Festuca orientalis, F. supina, Carex atrata, C. fuliginosa, C. ornithopoda, C. sempervirens és v. aurigerans, C. pilulifera, C. capillaris, Juncus trifidus, Luzula spadicea, L. sudetica, Lloydia serotina, Salix Jacquinii, Polygonum viviparum, Dianthus compactus, Silene alpina, Trollius Transsilvanicus, Aconitum Hostianum, A. firmum, Pulsatilla alba, 236

Anemone narcissiflora, Clemalis alpina, Arabis alpina, Cardaminopsis ovirensis (ritka), C. neglecta (nedves sziklahasadékokban), Sedum roseum, Sedum carpaticum, S. alpestre, S. atratum, Saxifraga aizoon, S. carpatica, Parnassia palustris, Alchemilla glaberrima, A. hybrida, Rosa alpina v. pubescens, Cotoneaster integerrima, Trifolium nivale, T. repens v. alpinum, Anthyllis alpestris, Viola biflora, Primula carpatica, P. longiflora, Soldanella major, Pirola secunda, Gentiana punctata, G. Kochiana, G. pyrenaica, Myosotis alpestris, Veronica aphylla, V. Baumgartenii, V. alpina, Bartschia alpina, Pedicularis verticillala, P. carpatica, Pinguicula alpina, Galium erectum, G. anisophyllum, Valeriana tripteris, Scabiosa lucida, Campanula alpina, Phyteuma spiciforme, P. tetramerum, P. orbiculare f. flexuosum, Adenostyles albifrons, Achillea lingulata (igen szórványosan), A. Schurii, Chrysanthemum heterophyllum, Doronicum carpaticum, Senecio sulphureus, Cirsium pauciflorum, Taraxacum nigricans, Crepis Jacquinii, Hieracium bifidum, H. prenanthoides, H. alpinum, Centaurea mollis, C. Kotschyana, Carduus Transsilvanicus. J. Buèek (Príspevek ku kvetene zeme Podkarpatoruske a Slovenské p. 25) a Pietros eme szikláiról a Veronica fruticans-t említi. Ezt a mésztalajt kedvelõ növényt nem szedtem a Pietroson. Elõfordulását azonban mégsem merem kétségbe vonni, mert bizonyára olyan kis területen teremhet, mely könnyen kikerülhette figyelmemet. A Pietros kõzete homokkõ, de bizonyára sok meszet tartalmaz. Ezt bizonyítja, hogy rajta terem a Minuartia Gerardii, Saussurea Borbási és Primula longiflora, melyek szintén inkább a mésztalajt kedvelik. A Szvidovec csoport kõzete is homokkõ és mégis több mésztalajt kedvelõ növényt találunk rajta, mint: Minuartia Gerardi, Ranunculus thora, Biscutella levigata, Draba aizoides, Hedysarum obscurum, Bupleurum ranunculoides, Primula longiflora, Aster alpinus és Leontopodium alpinum.

9. Vágások

A Pietros vágásai semmiben sem különböznek más havasok erdõvágásaitól. Az elsõ években valóságos rózsaszínû köntösbe öltözteti a vágásokat a Chamaenerion angustifolium. Néhány év leforgása után változik a kép. A madarak és egyéb allatok a vágásokba széthurcolják a Rubus idaeust és a vagások helyét oly hatalmas és sûrû málnások borítják, hogy azokon 237

csak a medve tud áthatolni. Ezekben a sûrûségekben csak a nagyobb növésû növények tudnak megélni, ilyenek: Sambucus nigra, S. racemosa, Daphne mezereum, Populus tremula, Salix cinerea, S. caprea, Galeopsis grandiflora, Salvia glutinosa, Atropa belladonna, Eupatorium cannabinum, Senecio Fuchsii, Cirsium palustre, C. erisithales, Carduus personata, C. crispus, Ranunculus aconitifolius stb. A gyöngébb alacsony termetû növények a kisebb tisztásokra vagy a vágásokon keresztül vezetõ szekérútakra vonulnak vissza, míg hatalmasabb növénytársaik ott is elszaporodnak és pusztulásukat okozzák.

***

Még néhány szó a máramarosi havasok Leontodon fajairól. Majdnem minden havason terem egy-két Leontodon faj, de igazi hazájuk a Bliznica csoport. Az összes havasokon megtaláljuk a typicus L. aurantiacus (Kit.) Rchb-t. Ezt a sötét, sáfránysárga színérõl könnyen fel lehet ismerni. A Bliznicán és Drágobráton ezen kívül több Leontodon faj terem. ågy a typicus L. autumnalis L., annak törpe alakja a f. pratensis (Lk.) Rchb., továbbá a L. pseudotaraxaci Schur., bár e példányokon a szár mindig valamivel hosszabb a tõleveleknél. Van azonban egy Leontodon, mely termetre nézve megegyezik a L. aurantiacus-sal, de virágai nem narancssárgák, hanem tisztán sárga színûek. Ezt még a Berlabaska havason is szedtem. Minthogy az irodalom csak sáfránysárga színû L. aurantiacusról beszél, azért ezt a sárgavirágú Leontodon-t Máramaros megye elsõ floristájának nevérõl Leontodon Vágner-nek nevezem el. Leontodon Vágneri Marg. Rhizoma breve, ubique radicibus onustum. Folia basilaria lanceolata, integra dentata. Pedunculus foliis basilaribus semper longior et sub capitulo crassus, cum pluribus squamis. Apex pedunculi incrassatus involucrumque pilis atratis dense villosis obsitus, sicut apud L. aurantiacum. Capitulum solitare, flores lutei. Habitu proximus L. aurantiaco sed differt ab eo floribus luteis, non croceis.

***

Ha a Pietros flóráját összehasonlítjuk a Fekete-Tisza, jobb partján elterülõ Szvidovec csoport flórájával, azonnal szembetûnik, hogy az utóbbi érdekes fajokban sokkal gazdagabb, mint a Pietros. Összehasonlítást nyújt az alábbi táblázat, amelyben a Pietros és a Szvidovec négy csúcsának, a Bliznicának, Dragobrátnak, Gereseskának és Tatulskának ritkább fajait sorolom fel. 238

239

DIE FLORA DES KÖRÖSMEZÕER (JASINAER) PIETROS A. Margittai Autor macht uns mit der Flora des bei Körösmezõ (Jasina) sich erhebenden 2020 m. hohen Pietros bekannt. (Der Körösmezõér Pietros ist mit dem Borsaer nicht identisch.) Er behandelt die Flora folgender Gebiete: 1. Täler. Bemerkenswerte Arten: Onoclea struthiopteris, Juncus tenuis, Sysirinchium angustifolium, Achroanthes monophyllos, Heliosperma quadrifidum, Clematis alpina, Helleborus purpurascens, Spiraea media, Lupinus polyphyllus (eingebürgert), Telekia speciosa, Centaurea marmarosensis, Cirsium pauciflorum, C. pauciflorum x palustre, etc. 2. Waldbach-Läufe. Bemerkenswertere Arten: Aconitum moldavicum, Chrysosplenium oppositifolium, Pulmonaria Filarszkyana, Tozzia alpina, Adenostyles albifrons, Telekia speciosa, Chrysanthemum rotundifolium, Cirsium pauciflorum. 3. Hochquellengebiete und andere feuchte Stellen: Carex capillaris, Juncus atratus, J. carpaticus, Heliosperma quadrifidum, Sagina Linnaei, Cardamine Opizii, Cardaminopsis neglecta, Saxifraga stellaris, Sedum alpestre, S. atratum, Epilobium alpinum, E. nutans, Sweertia perennis, Veronica alpina, V. aphylla, Taraxacum nigricans. 4. Die Wälder bestehen überwiegend aus Fichten: Cystopteris sudetica, Dryopteris Braunii, Nephrodium montanum, Blechnum spicant, Streptopus, Corallorrhiza innata, Listera cordata, Goodyera repens, Euphorbia carniolica, Soldanella major, Symphytum cordatum, Pulmonaria Filarszkyana, Campanula abietina, Centaurea mollis, Hieracium transsilvanicum. 5. Region des Alnus viridis. Der Alnus viridis vertritt hier die sonstwo übliche, hier seltene Legföhre. Bemerkenswertere Arten: Pinus montana, Allium victorialis, Rumex arifolius, Ranunculus dentatus, Aconitum moldavicum, A. anthora, Geranium alpestre, Bupleurum vapincense, Pleurospermum austriacum, Laserpitium alpinum, Gentiana lutea, G. punctata, Knautia pocutica, Doronicum carpaticum, Cirsium pauciflorum, Carduus transsilvanicus, Aposeris foetida. 6. Auf den Wiesen: Ophioglossum vulgatum, Botrychium lunaria, B. matricariaefolium, Galanthus imperati, Crocus Heuffelianus, Bunias orientalis, Trifolium pannonicum, Viola declinata, Laserpitium alpinum, 240

241

Nepeta pannonica, Phyteuma spiciforme, Arnica montana, Carduus transsilvanicus, Centaurea pseudophrygia, C. melanocalathia, Hypochaeris uniflora, Leontodon aurantiacus, Scorzonera rosea, Crepis conysifolia, Hieracium cymosum, H. aurantiacum. 7. Auf den Alpenweiden: Botrychium lunaria, Phleum alpinum, Avenastrum versicolor, Sesleria Bielzii, Poa Chaixii, P. alpina, Festuca supina, Carex sempervirens, C. atrata, Allium victorialis, Gymnadenia albida, Salix Jacquinii, Polygonum bistorta, Scleranthus uncinatus, Pulsatilla alba, Anemone narcissiflora, Sieversia montana, Linum extraaxillare, Heracleum simplicifolium, Laserpitium alpinum, Rhododendron Kotschii, Trientalis europaea, Gentiana punctata, G. pyrenaica, G. Kochiana, Euphrasia carpatica, Melampyrum saxosum, Campanula Fatrae, C. alpina, Carduus transsilvanicus, Senecio carpaticus, Leontodon aurantiacus, Hieracium alpinum. 8. In der oberen felsigen Region der Alpe: Athyrium alpestre, Asplenium viride, Poa alpina, P. laxa, P. violacea, Festuca orientalis, F. supina, Carex saxatilis, C. ornithopoda, C. atrata, C. fuliginosa, C. capillaris, Juncus trifidus, Luzula sudetica, L. spadicea, Lloydia serotina, Minuartia Gerardi, Cerastium lanatum, Arabis alpina, Cardaminopsis neglecta, Achemilla hybrida, Primula longiflora, Myosotis alpestris, Veronica aphylla, V. alpina, Bartschia alpina, Achillea Schurii, A. lingulata, Doronicum carpaticum, Saussurea Borbásii. 9. In den Rodungen: Carduus personata, etc. Endlich beschreibt er aus der Bliznica-Berggruppe den Leontodon Vágneri Marg. nov. sp., einen gelbblütigen Verwandten des L. aurantiacus. (T.)

p. š. Nad Keveždom sa vypína z nížiny Tarbucka (= Holý kopec) ako južný výbežok Slanského pohoria. V Zábodroží je viac takých osamotených vàškovín ako je Tarbucka, na pr. Királyhegyes (= Krá¾ovský vàšok) pri Krá¾. Chlumci. Okolo Tarbucky je všade rovina; od Slanského pohoria ju odde¾uje rieka Bodrog. Jadro Tarbucky je z trachytu, ale úpätie a stráne má pokryté pieskom. Severná strana od Somotoru je pokrytá sypkým pieskom, priesypmi, ktoré navialy severné a severovýchodné vetry. Niekdy vinohrady zaberaly stráne Tarbucky mimo severnej. Révokaz vyhubil vinohrady a dnes už len nieko¾ko zámožnejších gazdov udržuje vinohrady. Miesto ostatných vinohradov zarástla krovina. V tejto krovine kde-tu sú trávniky. Na úpätí kopca je všade piesok až po bývalé vinohrady. Chudobnejší gazdovia založili svoje vinohrady do tohoto piesku ved¾a rolí, lebo i založenie i obrábanie vinohradov je v tom piesku ¾ahšie ako na skalnatej stráni. Na severnej a sev.-východnej strane kopca upevnili presýpavý piesok agáèinou. Na vrchole kopca povyše starých vinohradov sú väèšinou pašienky, ale na južnej a západnej strane sú aj chatrné lúky. O klimatických pomeroch tohoto kraja takmer niè nevieme, lebo na tomto kraji niet pozorovacích staníc.65 Výdatnejšie pàšky bývajú len na jar a na jeseò; leto býva horúce a najèastejšie bez pàšok. Podnebie je teda ako na stepách. Na úpätí Tarbucky sú nasledujúce osady. Na severe Somotor, na západe Streda n. B., na juhu M. Kevežd a na juhovýchode V. Kevežd. V tomto èlánku sa zaoberám flórou rolí, piesku, agáèiny, pastvísk, trávnikov a kroviny na mieste starých vinohradov.

***

Flóra rolí.

V. a M. Kevežd leží v južnej èasti Zemplína, a to jv. od Nového Mesta p. š. Jeho železniènou stanicou je Somotor, tretia stanica od Nového Mesta

Role sú na úpätí okolo kopca v piesèine a ¾ud pestuje na nich také plodiny, ktorým vyhovuje aj piesok. Väèšinou sa pestuje pšenica, ale i raž, dyne, menej býva zemiakov a najmenej kukurice. Túto už len na hlinitej pôde roviny pestujú. Flóra rolí je najbohatšia z jari pred orbou a ve¾mi chudobná je v lete a na jaseò po oraèke. Na jar nachodíme aj na piesoènatých roliach také rastlinstvo, aké býva i na iných roliach. Sotvaže sa roztopil

___________________________________________

___________________________________________

FLÓRA TARBUCKY PRI V. KEVEŽDE65 Anton Margittai

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Sbornik prirod. Klubu, Košice. – 1935. – ¹ 2. – S. 84-90 (ïåðåêëàä J. Martinka). 65

242

Je v Král. Chlumci. O klimatických pomeroch viï prácu è. 10 Ing. Kohouta v tomto Sborníku. Pozn. red. (Çàì³òêà ðåä. æóðíàëó “Sbornik prirod. klubu”). 65

243

sneh pod ú¾ubkom jarného slnka, už aj sa zjavujú prví zvestovatelia jari: Senecio vulgaris, Draba verna, Lamium purpureum, L. amplexicaule, Glechoma hederacea, Veronica hederifolia, V. triphyllos, V. polita, V. verna, V. arvensis, V. praecox, V. byzantina, Thlaspi arvense, Capsella bursa pastoris, Barbarea vulgaris, Equisetum arvense, Cerastium glutinosum, C. caespitosum, Holosteum umbellatum, Arenaria serpyllifolia, Myosotis micrantha, Scleranthus annuus, Viola arvensis a Erodium cicutarium, neskoršie Gagea pratensis a Lithospermum arvense. Tieto rastliny nachodíme len na prielohoch alebo na roliach, ktoré sú ponechané pod dyne. Keï sa vyklasia obilniny, pod ich záštitou sa vyvíjajú pleve¾né rastliny medziobilné. Také sú: Centaurea cyanus, Anthemis arvensis, A. cotula, Consolida regalis, Sinapis arvensis, Papaver rhoeas, Cirsium arvense, Agrostemma githago a iné. Vo všeobecnosti je menej pleveli v obilí na piesoènej pôde ako v inej. Pleve¾ nedužie v piesoèine. Žatva sa zaèína na okolí Tarbucky koncom júna alebo v prvom týždni júla. Na strniskách sa zase zjavia rozlièní rastlinní obèania, ktorí sú dielom dedinská pleve¾, dielom rastlinné druhy piesoèných strnísk. Takéto sú: Apera spica venti, Fagopyrum convolvulus, Portulaca oleracea, Nigella arvensis, Convolvulus arvensis, Setaria glauca, Echinochloa crus-galli, Digitaria ciliata, Gypsophylla muralis, Polycnemum verrucosum, P. majus, P. Heuffelii (typický obyvate¾ piesku). Na okrajoch po¾a sotva bude chýba: Chenopodium album, Polygonum aviculare, Amaranthus retroflexus a zdivená Canabis sativa. Keïže role vychodia na stráne Tarbucky len na kuse, preto ich ¾ud bráni kde-tu vyvýšenými trávnikmi pred záplavami dážïovice s vrcholu kopca. Na týchto trávnikoch sa udomácnily v hojnom poète pieskomilné rastliny, ale sa vtrúsily aj také druhy, ktoré sa rodia i na inej pôde. Typické pieskomilné rastliny sú tu: Equisetum pannonicum, Salsola kali, Erysimum canescens, Plantago indica, Hieracium echioides, Gypsophila paniculata, Rumex multifidus, Ornithogallum Boucheanum, hoci poslednú som našiel aj na inej pôde. Okrem pieskomilných rastlín najmä z jari zaplavia trávniky rôzne, drobné Cerastium druhy a Holosteum umbellatum spoloène s Androsace elongata, aby dozrely, kým dorastú pozdiace Gramineae. Z týchto menovite Festuca vallesiaca, F. sulcata, Poa pratensis, Agropyrum 244

intermedium, Cyperaceae a Carex praecox tvoria zelenú paži trávnikov, z ktorých vyèervenieva Centaurea scabiosa a Dianthus pontenderae. Sotvakedy chýbajú z tých trávnikov Falcaria vulgaris a Eryngium arvense.

Flóra pieskoviny.

Úpätie a na kuse i stráne Tarbucky pokrýva piesok, mimo jedného miesta medzi Somotorom a Stredou n. B. Medzi týmito dvoma osadami je dlhé pleso Tályba. Skaly Tarbucky zasahujú jedným výbrežím až do plesa. Na tomto miste niet piesku. Keï sa tu spomína flóra pieskoviny, treba rozume taký piesok, ktorý ešte nezasiahla po¾ná kultúra, ktorý ešte zostal presýpavým pieskom. Takýto piesok sa zaèína pri strážnici medzi stanicou v Somotori a Stredou n. B. a zasahuje bezmála do polovice Tarbucky. Hneï pri strážnici je pieskovisko, ktoré je väèšinou trávou pokryté. Na tom piesku rastie Dianthus serotinus, ktorý som našiel v Zábodroží len na tomto mieste. Podobne len tu som našiel Hieracium echioides, H. Bauchinii a ich hybrid; na vlhkejších miestach Holoschoenus vulgaris. Ostatné tunajšie druhy rastú všade na presýpavom piesku. Najsmutnejšia je flóra priesypového piesku na stráni kopca. Severné vetry stále novým pieskom obsýpajú stráò a zavievajú uchytené rastlinstvo, a preto už na pokraji priesypov sa udržiavajú len druhy kôrové a húževnaté. Najbohatšia je teda flóra pieskoviny na úpätí a hore vàškom postupne chudobneje. Typický predstavitelia pieskomilnej flóry sú tu: Rumex multifidus, Plantago indica, Erysimum canescens, Festuca Dominii v. Margittaii, Salsola kali, Polygonum arenarium, Kochia laniflora, K. laniflora f. villosissima Marg., Equisetum pannonicum, Gypsophila paniculata, Cynodon dactylon, Agropyrum intermedium f. villosum a Corispermum nitidum. Okrem týchto rastú na priesypoch i také druhy, ktoré síce lepšie dužnejú na piesku, ale sa usádzajú i na inej pôde. Také sú: Eragrostis minor, Berteroa incana, Lotus tenuifolus, Potentilla arenaria, Chondrylla juncea, Ornithogallum Boucheanum, Dianthus pontederae, Linaria angustifolia a Carex stenophylla. Rastú na priesypoch aj ubiquisty, medzi ktorými vedie Oenothera biennis, ktorá tvorí niekedy ve¾ké porasty. Rastú ešte na piesku: Artemisia lednicensis, Potentilla argentea, Centaurea rhenana, C. micranthos, C. pseudospinulosa, C. spinulosa, C. Herbichii (C. micranthos x C. spinulosa), C. Margittaiana (C. rhenana x C. pseudospinul.), C. cyanus, 245

Anchusa officinalis, Medicago lupulina, Euphorbia cyparissias, Trifolium campestre, T. dubium, T. repens, T. arvense, Digitaria ciliata, Veronica prostrata, Chenopodium album, Polycnemum majus, Verbascum phlomoides, Equisetum arvense, Convolvulus arvensis, Setaria glauca, Achillea millefolium, A. pannonicum, Leontodon autumnalis, Allium scorodoprasum, Sideritis montana, Andropogon ischaemum, Plantago lanceolata, Vicia villosa, Anthemis arvensis, Xanthium spinosum, Nigella arvensis, Stachys annua, Tunica prolifera, Silene otites, S. conica, Scabiosa ochroleuca, Polygonum aviculare f. neglectum, Bromus mollis, B. tectorum, Ornithogallum tenuifolium, Apera spica venti, Marrubium vulgare, Thymus brachyphyllus, T. auctus, Tragopogon dubius, Scorzonera purpurea, Poa bulbosa f. crispa, Carex praecox a Falcaria vulgaris. Medzi priesypmi sú menšie-väèšie priehlbiny, ktoré sú z jari zaliate vodou, ale na leto vyschnú. V týchto rastie aj nieko¾ko moèiarových rastlín, ako: Juncus effusus, J. conglomeratus, Lythrum virgatum, Carex vesicaria, C. hirta, Juncus bufonius, Alopecurus geniculatus atï. Na jeseò rastie v tých priehlbinách Gnaphalium luteo-album.

Flóra agáèin.

V Zábodroží upevòujú priesypy obyèajne agáèinou, zriedkavejšie révou. Dobre upevòujú piesok aj rôzne Festuca-druhy, a z týchto v prvom rade F. Margittaii so svojimi mohutnými trsami a ve¾kým vláknitým korením. Agát je jediným palivom ¾udu a preto padá èas agáèiny na severnej strane Tarbucky každý rok za obe sekerám. Na miesto vyrúbaných agátov nasadia mladej agáèiny. Na pokraji pasienkov na stráni sú tiež menšie agáèiny, ktoré bývajú poludniskom pasúceho sa dobytka. V agáèine rastie ešte: Populus albus, P. nigra, Pinus austriaca, P. silvestris, Crataegus monogyna, Sambucus nigra, Frangula alnus, Ligustrum vulgare a kde-tu osamotená Tilia cordata. Na Populus a Crataegus druhoch rastie aj Viscum album. V lete je rastlinstvo väèších agáèin jednotvárne. Takmer celý les zaplaví Urtica dioica a Chelidonium majus. Z jari, kým sa tieto ešte nerozmohly, možno nájs aj drobnejšie a hodnotnejšie rastliny, ako Allium vineale, Ornithogalum tenuifolium, O. Boucheanum, Gagea pratensis, Muscari comosum, Viola hirta, V. tricolor, Thlaspi perfoliatum, Lamium album, L. purpureum, L. amplexicaule, Veronica hederifolia, V. triphyllos, Carex 246

caryophyllea a Ranunculus ficaria v. calthaeformis, ktorá je charakteristická jarná okrasa agáèin v Zábodroží.

Flóra pastvísk.

Vrchol Tarbucky ponad ro¾ami a starými vinohradmi poskytuje len pastviská. Miestami, najmä na južnej a juhozápadnej stráni je aj nieko¾ko jutár lúky, ale rastlinstvo týchto je také zakrnelé a také biedne, že sa sotva líšia od pastvísk. Ešte najkrajšie sú pastviská na jar. Po kopnení sa naplní zem vlahou a preto v apríli sú ich pažite èerstvo zelené a tú zeleò spestrí mnoho žltých kvetov Potentilla arenaria, P. rubens a Taraxacum laevigatum. Okrem týchto sa nachodia na pastviskách: Cerastium glutinosum, C. tauricum, C. brachypetalum, Saxifraga tridactylides, Viola hirta, V. Kitaibeliana, Androsace elongata, Vicia lathyroides, Veronica triphyllos, V. praecox, V. prostrata, Alyssum alyssoides, Poa bulbosa f. crispa, Thlaspi perfoliatum, Nonnea pulla, Lepidium draba, L. ruderale, Orchis morio, Draba verna, Stellaria media, Holosteum umbellatum, Stenophragma Thalianum, Gagea pratensis, Euphorbia cyparissias, Lamium purpureum, Capsella bursa pastoris, Carex praecox, C. stenophylla, Pulsatilla australis, P. hungarica, Ornithogallum tenuifolium. V máji sú ešte stále zelené tie pastviská. Vtedy ich ešte aj dažde polepšujú. Vo vývoji prekážajú rastlinám len spásajúce zvieratá. Zaèiatkom leta sa nachodia na týchto pastviskách tieto druhy. Severným smerom nás ešte na kuse sprevádzajú pieskomilné rastliny, ale pomaly zaostanu na hlinitej pôde, aby ustúpily nasledujúcim druhom: Geranium pusillum, Potentilla argentea, Silene otites, Trifolium dubium, T. repens, T. pratense, T. campestre, Coronilla varia, Dianthus pontenderae, Tragopogon orientalis, T. dubius, Scabiosa ochroleuca, Pimpinella saxifraga, Lotus corniculatus, Plantago lanceolata f. sphaerostachya, Erysimum canescens, Carduus acanthoides, C. nutans, Hypericum perforatum, Stellaria graminea, Melampyrum cristatum, Thymus brachyphyllus, T. auctus, Muscari tenuiflorum, Arabis arenosa, Silene conica, Erigeron acer, Agrostis alba, Poa annua, P. pratensis, P. compressa, Hieracium pilosella, H. Bauchinii, na mokrejších miestach Sagina procumbens. Èím viac sa dostávame do lesa, tým viac sa zostepnatuje pastvisko. Leto sa míòava takmer bez pàšok. Na horúcom úslní uvädnú rastliny a vo vyschlom šúvare pastvísk sa popásajú už len unylé stádka cvrèkov. Teraz 247

nachodíme na pastviskách už len húževnatejšie tráviny a suchote odolávajúce kôroviny. V auguste rastú ešte: Lappula echinata, Centaurea rhenana, C. pseudospinulosa, C. Margittaiana (C. rhenana x C. pseudospinulosa), Leontodon hispidus, L. autumnalis, Chondrilla juncea, Andropogon ischaemum, Oenothera biennis, Ononis spinosa f. hungarica, Cichorium intybus, Filago montana, Daucus carota, Echium vulgare, Calamintha acinos, Achillea Neilreichii, Tunica prolifera, Trifolium arvense, Knautia dumetorum f. pumila Szb., f. rosea Borb., Lactuca scariola, L. saligna, Leontodon autumnalis f. pygmeus Marg. Planta perparva, ad 1 dm alta, Capitula perparva, Folia rosularia usque ad costam lacinata, laciniae lineares, Crepis setosa i ve¾mi drobní jedinci, Verbascum lychnitis, V. phlomoides, V. Bischofii (V. lychnitis x V. phlomoides), Gypsophila muralis, Asperula cynanchica, Xanthium strumarium, Buda rubra, Sambucus ebulus, Seseli annuum, Festuca valesiaca, F. pseudovina. Na južnej strane hromadne rastie Stipa capillata, Helichrysum arenarium a Veronica incana, táto posledná rastie na celej Tarbucke a je zvláštne charakteristickou rastlinou Zábodrožia.

Flóra krovísk v bývalých vinohradoch.

Niekedy za drievnych èasov azda les, a to dúbrava, pokrývala celú Tarbucku. Osadníci pod Tarbuckou èasom vyrúbali tie lesy a celá kopcovina skrasovela. Keï sa Podtarbuckovania oboznámili s vinohradníctvom, posadili stráne kopcoviny révou. V trachytovej kamenistej zemi aj na strmej stráni niekdy prekvitalo vinohradníctvo. Prišiel révokaz a stalo sa jeho obeou i tamojšie vinohradníctvo. Nové zakladanie vinohradov by prišlo ve¾mi draho, lebo prevracanie pôdy pod vinohrád by bola ve¾mi nesporá robota pre skalnatols zeme. Dokia¾ upevòovaly terajšie kríèky pôdu vyhubených vinohrádov, splachujúce dážde smyly väèšinu úrodnej zeme, a preto dnes už na mnohých sa dvíhajú zo zeme holé skaly. Èasom krovina zaujala miesto vinohradov. Kríèkovina sa utvorila èiastoène zo zdivelých potomkov niekdajších ovocných stromov, èiastoène z krov sem prisahovalých. Zdivelá sa tu nachodí gdu¾a (Cidonia oblonga), jabloò, hruška, èerešòa, višòa, ale táto aj v podobe kra rodí užívate¾né plody. Keïže sa nevypláca obera tieto plody, z opadaných semien vyhúkla taká húš, menovite èerešòová a višòová, že miestami nie je možno predra sa òou. Okrem spomenutých krov nachodíme v krovine i nasledujúce druhy: šípy 248

zastupujú: Rosa canina, R. dumetorum, R. gallica a R. agrestis v rôznych variáciách, ïalej Berberis vulgaris, Coryllus avellana, Lonicera xylosteum, Quercus lanuginosa, Q. crispata, Robinia, Frangula alnus, Crataegus monogyna, Evonymus europaea, Ligustrum vulgare, Lycium vulgare, Cornus sanguinea, Populus tremula, Prunus spinosa a vo ve¾kom množstve Prunus chamaecerasus. Medzi krami sa všade nachodia lúèinky, trávniky. Obyvatelia týchto lúèinôk sú najzaujímavejšie a spolu i najhodnotnejšie rastliny Tarbucky, èo aj nie sú jej pôvodnými obyvate¾mi. Rastliny sa prisalhovaly na tieto miesta s roviny okolo Tarbucky po jej skrasovení a len málo takých predstavite¾ov nachodíme medzi krami, ktorí sú potomkami bývalého lesného rastlinstva. Takéto sú: Polygonatum officinale, Convallaria majalis, Lathyrus vernus a Symphytum tuberosum. Zaujímavá je i jarná flóra týchto krovísk. V marci, apríli rastú: Hierochloe odorata, Pulsatilla australis, P. grandis, P. hungarica a P. australis x P. hungarica, Cytisus ratisbonensis, Cardamine hirsuta, Cerastium tauricum, C. glutinosum, C. brachypetalum, C. pumilum f. planitiei, C. glomeratum f. apetalum, Veronica triphyllos, V. hederifolia, Carex praexox, C. Michelii, C. caryophyllea, Viola hirta, V. cyanea, V. Kitaibeliana, Valerianella locusta, Myosotis micrantha, M. collina, M. arvensis, Cardaminopsis arenaria, Stenophragma thalianum, Pulmonaria mollissima, Ajuga reptans, A. genevensis, Fragaria vesca, F. collina, Cerinthe minor, Lythospermum arvense, L. officinale, Gagea pratensis, Vicia lathyroides, Erodium cicutarium, Taraxacum officinale. Medzi krami sú pozostatkami flóry niekdajších lesov: Polygonatum officinale, Convallaria majalis, Lathyrus vernus a Symphytum tuberosum. Na poèiatku leta je už omnoho bohatšia flóra týchto lúèinôk; prevládajú hlavne Gramineae, Papilionaceae a Compositae. Zaèiatkom júna-júla kvitnú: Solidago virga aurea, Picris hieracioides, Hieracium Bauhinii, H. pilosella, H. auricula, Centaurea rhenana, C. micrantha, C. scabiosa, C. scabiosa f. augustifrons, f. silesiaca, C. pannonica, C. stricta, Scorzonera purpurea, Tragopogon orientalis, T. dubius, Inula hirta, I. taliana, I. britannica, I. ensifolia, Achillea millefolium, A. pannonica, Erigeron canadense, E. acer, Carduus acanthoides, C. nutans, Crepis setosa, Calamagrostis epigeios, Echinochloa crus galli, Setaria glauca, S. viridis, Andropogon ischaemum, Anthoxanthum odoratum, Agropyrum repens, A. intermedium, Festuca valesiaca, F. sulcata, Bromus mollis, B. tectorum, 249

B. japonicus, Melica transsilvanica f. Holubiana, Poa annua, P. compressa, P. pratensis, P. trivialis, Koeleria gracilis, Poa bulbosa, Briza media, Luzula pratensis, Carex supina, Trifolium pratense, T. dubium, T. montanum, T. alpestre, T. medium, Vicia villosa f. parviflora, V. pisiformis, V. angustifolia, V. cassubica, V. cracca, V. tetrasperma, Medicago lupulina, M. falcata, M. sativa, Genista elatior, Cytisus nigricans, v stekajúcich jarkoch Galega officinalis, ïalej Coronilla varia, C. varia f. microphylla, Ononis spinosa f. hungarica. Okrem týchto prevládajúcich druhov kvitnú ešte: Silene otites, S. conica, Scabiosa ochroleuca, Dianthus pontederae, D. carthusianorum, D. armeria, Saponaria officinalis, Viscaria vulgaris, Melandryum album, Gypsophila muralis, Stellaria holostea, S. graminea, Anthericum ramosum, Asparagus officinalis, Allium vineale, A. flavum, Verbascum phlomoides, V. lychnitis, V. phoeniceum, Thymus glabrescens, Th. Marschallianus, Th. brachyphyllum f. Kostelekyanus, Origanum vulgare, Chenopodium vulgare, Ballota nigra, Stachys recta, Teucrium chamaedrys, Calamintha acinos, Salvia pratensis, Linaria angustifolia, Melampyrum cristatum, Veronica chamaedrys, V. pseudochamaedrys, V. spicata, V. orchidea, V. incana, Campanula bononiensis, C. glomerata, C. pinifolia, C. patula, C. rapunculus, Plantago media, Helianthemum ovatum f. pustarum, Torillis anthriscus, Asperula glauca, Galium verum, G. aparine, Potentilla argentea, P. recta, Rubus caesius, Hypericum perforatum, Papaver dubium f. albiflorum, Jasione montana, Turritis glabra, Berteroa incana, Sisymbrium officinale, Sedum acre, Thalictrum minus, Geranium sanguineum, Convolvulus arvensis, Ranunculus illyricus, R. acer, Cuscuta epilinum. V mesiaci máji kvitne Iris hungarica, ktorá je charakteristickou rastlinou celej Podkarpatskej Rusi. V auguste vypálilo slnko už aj tieto lúèinky. V druhej polovici augusta a na jeseò prevezmú nadvládu Umbelliferae a húževnatejšie Compositae. Tie vydržia i najväèšiu horúèos. Gramineae zastupuje len húževnatá Calamagrostis epigeios a Stipa capillata. V druhej polovici augusta kvitnú: Selinum carvifolia, Peucedanum carvifolia, P. alsaticum, Libanotis montana, Eryngium arvense, E. planum, Seseli annuum, S. Deveniense, Aster linosyris, A. amellus, Carlina brevibracteata, Artemisia vulgaris, A. absinthium, A. lednicensis, A. pontica, Hieracium umbellatum, Lactuca perennis, L. quercina, L. scariola, Chondrilla juncea, Achillea stricta, 250

Lavatera thuringiaca, Trifolium arvense, Knautia arvensis v. budensis f. jasione, alebo dumetorum f. heterophyllum, Rumex thyrsiflorus, ktorá sa len tu nadhodí v Zábodroží, Onosma arenarium, Sedum maximum, Orthantha lutea, Odontides rubra, Linum flavum, L. hirsutum. V jarkoch, v ktorých sa vlaha dlhšie zachováva, rastie aj Lythrum virgatum. Èo som aj ve¾mi èasto chodil po Tarbucke, preca je možné, že mi nieko¾ko druhov vystalo z výpoètu. Bohužia¾, tak to už býva s botanickými výskumami, že èlovek nezbadá niektorý druh ani pri naj pozornejšom skúmaní. A potom nie je stály ani floristický obraz. Niektoré rastliny zmiznú, iné nové zase prinesie vietor alebo vtáctvo. Nech ma ospravedlnia tieto okolnosti, ak vystalo nieko¾ko druhov z tohoto výpoètu.

***

KVÌTENA PODKARPATSKÉ RUSI66 Antonín Margittai Košicko-prešovská, resp. prešovsko-tokajská zlomová linie rozdìluje Karpaty na východní a západní. Kdo bedlivì studoval bohatost a rùznost karpatské kvìteny, tomu je ihned nápadný rozdíl mezi kvìtenou obou èástí. Obì èásti maji své význaèné rostliny. Západní Karpaty jsou pomìrnì chudší na rostlinné druhy než východní. V kvìtenì vých. Karpat, která je bohatší a rùznìjší jak v druzích tak tvarech, nacházíme tvary kvìteny støedoevropské, ale též východní pontické, balkánské a pøimíšeny jsou i druhy polárního rostlinstva. Vìtší èást P. Rusi vyplòují severovýchodní Karpaty a jen malá èást je nížina, je to jeden ze SV výbìžkù velké maïarské roviny. Severovýchodní Karpaty jaksi spojují záp. Karpaty s východními, resp. s jihovýchodními. V záp. èásti zemì, ležící blíže uvedené Paxovy zlomové linie, pøevládají ještì druhy záp. Karpat a jen velmi málo druhù ukazuje, že se blížíme k východu. Avšak èím více pøicházíme k Marmaroši, tím více se množí druhy vých. Karpat, a tak na Svidovci a Èorné hoøe setkáváme se už s mnohými východokarpatskými druhy. ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó çá³ðíèêó Dostál J. Podkarpatská Rus – 1936. – S. 249-260. 66

251

Na 1. bøehu øeky Uhu u Ve¾kého Berezného táhne se Javorník. Jeho sev. a sv. stránì jsou pokryty dodnes lesy. Na stranì k Ve¾kému Bereznému a na vrcholu je mnoho luk, na nichž najdeme jen obyèejné rostlinné druhy, charakterisující horské louky. Roste na nich jediný východokarpatský druh, a to hadí mord rùžový (Scorzonera rosea W. & K.). Z význaènìjších rostlin jsou tu ještì prvosenka vyšší (Primula elatior Hill.), chrpa tøepenitá (Centaurea pseudophrygia C. A. Mey), chrpa mìkká (C. mollis W. K.), vemeníèek zelený (Coeloglossum viride Hart.), pìtiprstka bìlavá (Gymnadenia albida Rich.), sedmikvítek obecný (Trientalis europaea L.), bojínek horský (Phleum alpinum L.), prasetník jednoúborný (Hypochoeris uniflora Vill.), lipnice lesní (Poa Chaixii Vill.). V stínu lesù z východokarpatských druhù najdeme kostival srdèitý (Symphytum cordatum W. K.) a jeho hybridy kostival hliznatý (S. tuberosum L.), dále razilku smrdutou (Aposeris foetida Less.). V údolích, by i jen zøídka, vyskytuje se nejkrásnìjší ozdoba podkarpatoruských hornatých krajù a údolí, velká žlutokvìtá telekie (Telekia speciosa Baumg. – Buphtalmum speciosum Schreb.). Polonina Rovná po stránce floristické poskytãje jen velmi málo. Celý vrchol je pastvinou. Skaliska jsou bezvýznamná, a ušlechtilejší flora je ještì nièena pasoucím se dobytkem. Východokarpatské druhy zastupuje na vrcholu jen hadí mord rùžový (Scorzonera rosea W. & K.) a violka karpatská (Viola declinata W. K.). Z vysokých hor berežské župy je nejzajímavìjší a nejbohatší Pikuj, rozprostírající se mezi prameny øeky Latorice a Zdìòovky. Jeho vrchol je též pastvinou, ale nejvýchodnìjší štít Pikuje, smìøující k obci Šerbovcùm, je neobyèejnì skalnatý a tak strmý, že pro pastvu je nevhodný. Na tomto místì najdeme shromáždìnou pùvodní kvìtenu Pikuje. Význaènìjší druhy na skaliscích jsou: rozrazil karpatský (Veronica Baumgartenii R. & Sch.), jestøábník alpský (Hieracium alpinum L.), jestøábník dvojklaný (H. bifidum W. K.), violka karpatská (Viola declinata W. K.), zvonek podhorský (Campanula Kladniana Schur em. Hruby), silenka pochybná (Silene dubia), svízel vzpøímený (Galium erectum), lipnice plihá (Poa laxa Haenke), netøesk horský – rùznolistý (Sempervivum montanum L. v. heterophyllum Hazsl.), èesnek horní (Allium montanum Schmidt), žebøice horská (Libanotis montana Cr.), hlaváè lesklý (Scabiosa lucida Vill.), lipnice sivá (Poa caesia), ostøice ptaèí nožka (Carex ornithopoda Willd.), pryskyøník horský (Ranunculus 252

montanus Willd.), puchýøník královský (Cystopteris regia Presl. – C. fragilis var. r.), sleziník zelený (Asplenium viride Huds.), šicha èerná (Empetrum nigrum L.), mezi mechem je sedmikvítek obecný (Trientalis europaea L.). Na travnatých místech pod skalami ve spoleènosti olše zelené (Alnus viridis DC), roste jeden z nejvzácnìjších druhù podkarpatoruských, pryšec karpatský (Euphorbia carpatica Wol.), která je pravdìpodobnì jedním z endemitù severovýchodních Karpat. Dále tu rostou: kopretina karpatská (Chrysanthemum subcorymbosum Schur.), hadí mord rùžový (Scorzonera rosea W. & K.), hvozdík nahlouèený (Dianthus compactus Kit.), starèek sírožlutý (Senecio sulphureus), zvonek klubkatý-fatranský (Campanula glomerata L. v. Fatrae), prasetník jednoúborný (Hypochoeris uniflora Vill.), prha chlumní (Arnica montana L.), pìtiprstka bìlavá (Gymnadenia albida Rich.), hoøec letní (Gentiana praecox Kern.), èesnek hadi (Allium victorialis L.), mázdøinec rakouský (Pleurospermum austriacum Hoffm.), mléèivec modrý (Mulgedium alpinum Less.), veèernice vonná (Hesperis matronalis L.), srstka horská (Ribes alpinum L.), chrpa mìkká (Centaurea mollis W. K.), skalník obecný (Cotoneaster integerrima Med.), omìj moldavský (Aconitum moldavicum Hacq.), omìj statný (A. firmum Rchb.), chrastavec lesní (Knautia pocutica Szabó, K. silvatica Duby var. p.), vrbovka trojhranná (Epilobium alpestre Krocker), jestøábník rudokvìtý (Hieracium aurantiacum L.). Mezi Pikujskými a boržavskými údolími rozšiøuje se telekie (Telekia speciosa Baumg.), která v nejvìtším množství roste v údolí berehovské Vièe, nìkolik km podél železnièní trati. V tìchto údolích roste též na nìkolika místech jako na pø. u železnièního mostu v Zaòce nᚠobyèejný bez, šeøík karpatský (Syringa Josikaea Jacq.). Nad Volovcem zaèínají boržavské poloniny. Vìtší jejich èást jsou pastviny, a proto na nich není takového bohatství druhù jako na Pikuji. Zajímavìjší kvìtenu najdeme jedinì tam, kde není poškozována pasoucím se dobytkem, pøípadnì na poloninských lukách. I východokarpatské druhy jsou zastoupeny. Na skalách Stoje roste rozrazil karpatský (Veronica Baumgartenii R. & Sch.), na pastvinách hladýš karpatský (Laserpitium alpinum W. K.), violka karpatská (Viola declinata W. K.), tøezalka alpská (Hypericum alpigenum Kit.), chmerek (Scleranthus uncinatus), na loukách ještì hvozdík nahlouèený (Dianthus compactus Kit.), kopretina karpatská (Chrysanthemum subcorymbosum Schur.), chrpa huculská (Centaurea 253

Kotschyana Heuffel.), hadí mord rùžový (Scorzonera rosea W. & K.) a ve stínu lesa zvonek jedlový (Campanula abietina Grizeb. et Sch.). Na poloninách støetneme se v první øadì s pyrenejským hoøcem (Gentiana pyrenaica L.), který nás doprovází i na všech marmarošských poloninách. Vlhká a pramenitá místa pokrývá ve velké míøe leskoplodík lysý (Heliosperma quadrifidum Rchb). Všude ve stínu lesù nacházíme kostival srdèitý (Symphytum cordatum W. K.) a jiné zajímavé druhy, jako je chrpa èernohlavá (Centaurea melanocalathia), chrpa tøepenitá (C. pseudophrygia C. A. M.), svìtlík tatranský (Euphrasia Tatrae Wettst.), Thymus alpinus f. orbicularis, prasetník jednoúborný (Hypochoeris uniflora Will.), omìj moldavský (Aconitum moldavicum Hacq.), vrbovka trojhranná (Epilobium alpestre Krocker), v. ptaèincolistá (E. alsinifolium Vill.), jestøábník rudokvìtý (Hieracium aurantiacum L.), jestøábník sabiòský (H. sabinum), jestøábník alpský (H. alpinum L.), a j. Sinovírské a koloèavské poloniny jsou po stránce botanické velmi chudé, nebo není vìtších skal, na nichž by se kvìtena mohla uchrániti pøeï spásáním. Tím zajímavìjší po stránce floristické jsou poloniny, rozprostírající se pøi horním toku Èerné a Bílé Tisy. Na prvním místì mezi nimi jsou poloniny Svidovce, které daleko pøevyšují bohatstvím druhù, rozmanitostí a barvitostí kvìtenu ostatních polonin. Na Svidovci už je zøejmì patrno, že západokarpatské druhy ustoupily na minimum, aby uèinily místo východokarpatským. Již od Marmarošské Sihoti mùžeme pøi jízdì údolím Tisy pozorovati modré koberce, jež tvoøí zvonek karpatský (Campanula carpatica Jacq.), jejž zvláštì v hojném poètu nacházíme na vápencových skalách mezi Rachovem a Trebušany. Tento pìkný zvonek roste v údolí Bílého potoka pøi Trebušanech na granitu. V údolích mezi poloninami podél toku Tisy zasluhují si vìtší pozornosti tyto druhy: pérovník pštrosí (Onoclea struthiopteris Hoffm. – Struthiopteris germanica Willd.), sitina tenká (Juncus tenuis Willd.), badil úzkolistý (Sisyrinchium angustifolium Mill.) (v støední èásti údolí Lazeštiny), jednolístek mìkkyòovitý (Achoranthes monophyllos Greene – Microstylis monophyllos Lindl.), leskoplodník lysý (Heliosperma quadrifidum Rchb.), plamének alpský (Clematis alpina Mill.), èemeøice nachová (Helleborus purpurascens W. K), tavolník prostøední (Spiraea media Schmidt.), vlèí bob mnoholistý (Lupinus polyphyllus Lindl.) (úplnì zdomácnìlý, zplanìlý), telekie 254

(Telekia speciosa Baumg.), chrpa marmarošská (Centaurea marmarosensis), omìj latnatý (Aconitum paniculatum). Všimnìme si nyní kvìteny polonin Svidovce. Úpatí Svidovce je pokryto jehliènatými lesy charakteru pralesového, jež sou opravdovým eldorádem rùzných kapradin, z nichž uvádím jen nejdùležitìjší: puchýøník sudetský (Cystopteris sudetica A. Br.), kapradina Braunova (Dryopteris Braunii – Polystichum Braunii Fee.), kapraï rozložený (Nephrodium austriacum Fritsch.), kapraï horní (N. montanum Asch.) a zebrovice rùznolistá (Blechnum spicant Roth.). Z kvìtnatých rostlin jsou tu nejvýznaènìjší jestøábník sedmihradský (Hieracium transsilvanicum), èípek objímavý (Streptopus amplexifolius DC), bradáèek vejèitý (Listera ovata R. Br.), pryšec kraòský (Euphorbia carniolica Jacq.), kostival srdèitý (Symphytum cordatum W. K.) a zvonek jedlový (Campanula abietina). Na úpatí Svidovce a na jeho bocích do výšky okrouhle 1000 m jsou na èetných místech louky. Na nich opìt se setkáváme s nìkolika východokarpatskými druhy, jako jsou: øepka karpatská (Phyteuma spiciforme Roch.), bodlák sedmihradský (Carduus transsilvanicus), pampeliška oranžová (Leontodon aurantiacus Rchb.) a na pramenitých, vlhkých místech mezi krovinami pcháè statný (Cirsium pauciflorum Spr.). Z dalších rostlin na tìchto loukách zasluhuji ještì pozornosti: hadí jazyk obecný (Ophioglossum vulgatum L.), vratièka obecná (Botrychium lunaria Sw.), vratièka vìtevnatá (B. matricariaefolium Br. – B. ramosum Asch.), podsnìžník vìtší (Galanthus imperati Bert.), šafrán Heuffelùv (Crocus Heuffelianus Herb.), rukevník východní (Bunias orientalis L.), jetel pannonský (Trifolium pannonicum Jacq.), violka karpatská (Viola declinata W. K.), hladýš karpatský (Laserpitium alpinum W.K.), šanta uherská (Nepeta pannonica Jacq.), prha chlumní (Arnica montana L.), chrpa tøepenatá (Centaurea pseudophrygia C.A.M.), chrpa èernohlavá (C. melanocalathia), prasetník jednoúborný (Hypochoeris uniflora), škarda velkokvìtá (Crepis conyzifolia D. Torre), jestøábník chocholiènatý (Hieracium cymosum L), jestøábník rudokvìtý (Hieracium aurantiacum). Na bøezích bystøin a na vlhèích pramenitých místech rostou: èesnek sibiøský (Allium sibiricum Willd.), sítina kaštanová (Juncus castaneus Sm.), sítina èernohnìdá (J. alpinus Vill.), sítina trojplevá (J. triglumis L.), leskoplodnik lysý (Heliosperma quadrifidum), rozchodník horní (Sedum alpestre Vill.), rozchodník èernavý (S. atratum L.), vrbovka alpská (Epilobium 255

alpinum L.), vrbovka nící (E. nutans Tausch.), rozrazil horský (Veronica alpina L.), r. bezlistý (V. aphylla L.), smetanka èernající (Taraxacum nigricans Rchb.) a kropenáè vytrvalý (Sweertia perennis L.). Na poloninách rostou: bojínek horský (Phleum alpinum L.), ovsíø peøestý (Avenastrum versicolor Fritsch.), pìchava slovenská (Sesleria Bielzii Schur.), lipnice lesní (Poa Chaixii Vill.), lipnice horská (P. alpina L.), kostøava nízká (Festuca supina Schur.), ostøice vždy zelená (Carex sempervirens Vill.), ostøice èerná (C. atrata L.), pìtiprstka bìlavá (Gymnadenia albida Rich.), rdesno hadí koøen (Polygonum bistorta L.), chmerek háèkovitý (Scleranthus uncinatus), poniklec horský (Pulsatilla alba Rchb. – P. alpina Schlt. ssp. alba), sasanka narcisokvìtá (Anemone narcissiflora L.), kuklík horský (Sieversia montana), len horský (Linum extraaxillare Kit.), hladýš karpatský (Laserpitium alpinum W. K.), pìnišník karpatský (Rhododendron Kotschyi Simk.), sedmikvítek obecný (Trientalis europaea L.), døípatka vìtší (Soldanella major Vierh.), hoøec teèkovaný (Gentiana punctata L.), h. pyrenejský (G. pyrenaica L.), h. Kochùv (G. Kotschyana), èernýš skalní (Melampyrum saxosum Baumgart.), zvonek fatranský (Campanula Fatrae), z. alpský (C. alpina Jacq.), z. podhorský (C. Kladniana Schur, em. Hruby), bodlák sedmihradský (Carduus transsilvanicus), pampeliška oranžová (Leontodon aurantiacus Rchb.), p. Wagnerowa (L. W.) (citronovì-žlutokvìtý tvar pøedešlého druhu), Thlaspi dacicum, violka karpatská (Viola declinata W. K.), jestøábník alpský (Hieracium alpinum L.). Z vrcholkù svídoveckých polonin jsou po stránce botanické nejzajímavìjší Bližnice, Drahobrat a Gerešaska, jsou dosti skalnaté, velmi strmé, a proto uchránìné od pasoucího se dobytka. Na tìchto strmých a skalnatých vysokohorských místech jsou druhy rostoucí na poloninách v travním porostu, a proto je zde nebudu uvádéti. Pøedevším vyjmenuji druhy, které jsou spoleèné s druhy na poloninách z druhé strany Tisy, naèež budou následovati druhy, které rostou jen na jednotlivých poloninách. Spoleèné jsou tyto druhy: sleziník zelený (Asplenium viride Huds.), lipnice horská (Poa alpina f. vivipara L.), 1. fialová (P. violacea Bell.), ostøice vláskovitá (Carex capillaris L.), hvozdík nahlouèený (Dianthus compactus), omìj statný (Aconitum firmum), o. fialový, Hostiùv (A. Hostianum), huseník pøehlížený (Cardaminopsis neglecta Hay., Arabis neglecta Schult.), lomikámen karpatský (Saxifraga carpatica Rchb.), tøezalka alpská (Hypericum alpigenum), bolševník sibiøský (Heracleum sibiricum Asch. et Gr.), rozrazil karpatský (Veronica Baumgartenii), øepka 256

karpatská (Phyteuma spiciforme), ø. hlavatá (Ph. orbiculare L. v. flexuosa R. Schultz), døípatka vìtší (Soldanella major), starèek sírožlutý (Senecio sulphureus), kamzièník karpatský (Doronicum carpaticum Nym.), bodlák sedmihradský (Carduus transilvanicus), pcháè statný (Cirsium pauciflorum), chrpa mìkká (Centaurea mollis), ch. huculská (C. Kotschyana), pcháè lepkavý (Cirsium erysithales Scop.), razilka smrdutá (Aposeris foetida), rdesno nitkovité (Polygonum filiforme), pcháè lesklý (Scabiosa lucida Vill.), šicha èerná (Empetrum nigrum), vrba karpatská (Salix Jaquinii Host.), huseník alpský (Arabis alpina L.), sítina trojplevá (Juncus trifidus), upolín evropský (Trollius europaeus L.), upolín sedmihradský (T. transsilvanicus Schur.), rozchodník rùžový (Sedum roseum Scop. – S. rhodiola DC.), lomikámen vždy živý (Saxifraga aizoon Jacq.), kontryhel horský (Alchemilla hybrida Miller), k. rozeklaný (A. glaberrima Schmidt. – A. fissa Schum.), jetel snìžný (Trifolium nivale), jetel plazivý (T. repens v. alpinum), úroèník alpský (Anthyllis alpestris Rchb.), violka dvojkvìtá (Viola biflora L.), prvosenka karpatská (Primula carpatica Fuss.), havez bìlostná (Adenostyles albifrons – alliariae), všivec horský (Pedicularis carpatica Simk. – P. Hacquetii Graf.), škarda Jacquinova (Crepis Jacquinii), jestøábník dvojklanný (Hieracium bifidum W. K.) a kostøava východní (Festuca orientalis). Spoleèné druhy Bližnice, Svid. Drahobratu a Gerešasky jsou: trojštìt karpatský (Trisetum fuscum R. et Sch.), pìchava slovenská (Sesleria Bielzii), kostøava karpatská (Festuca carpatica Dietr.), èesnek horní (Allium montanum Schmidt.), kuøièka Gerardova (Minuartia Gerardii Hay.), vítod (Polygala stenopetalum), svìtlík alpský (Euphrasia salisburgensis Hoppe), hvozdík úzkolistý (Dianthus tenuifolius Schur. – D. carthusianorum L. ssp. t.), orlíèek (Aquilegia nigricans), tuènice alpská (Pinguicula alpina L.), prvosenka dlouhokvìtá (Primula longiflora All.), všivec pøeslenatý (Pedicularis verticillata L.), jitrocel horský (Plantago montana LMK.), svízel nestejnolistý (Galium anisophyllum Vill.), s. vzpøímený (G. erectum Huds.), protìž alpská (Leontopodium alpinum Cass.), øebøièek Schurùv (Achillea Schurii Schlt.). Jen na Bližnici a Drahobratu rostou: dryádka horská (Dryas octopetala L.), hvìzdnice horní (Aster alpinus L.), pampeliška (Leontodon pratensis), p. tatranská (L. medius Simk.), p. Wagnerova (L. Wagneri). Jen na Bližnici jsou: lomikámen pochzbkový (Saxifraga androsace L.), 1. dvouletý (S. adscendes L.), kopyšník tmavý (Hedysarum obscurum L.), kociánek karpatský (Antennaria carpatica R. Br.), hoøec brvitý (Gentiana ciliata L.), pryskyøník 257

okrouhlolistý (Ranunculus thora L.). Jen na Svid. Drahobratu rostou: ostøice zakøivená (Carex curvula All.), ostøice ptaèí nožka (C. ornithopoda Willd.), dvojštitek obecný (Biscutella laevigata L.), osívka vždy živá (Draba aizoides L.), o. korutanská (D. carinthiaca-siliquosa), kozinec (Astragalus Krajinae), hoøec útlý (Gentiana tenella Rottb.). Jen na Gerešasce: prorostlík pryskyøníkovitý (Bupleurum ranunculoides L.). Spoleèným druhem Tatulské a Bližnice je øebøièek jazykolistý (Achillea lingulata W. K.), vlastními rostlinami Tatulské jsou pryšec karpatský (Euphorbia carpatica Wol.), mázdøinec rakouský (Pleurospermum austriacum Hoffm.), a hoøec žlutý (Gentiana lutea L.). Pod štítem Gerešasky je moøské oko, v nìmž je též nìkolik vzácných rostlin, jako rdest horský (Potamogeton alpinus Balb.) a zevar vzplývající (Sparganium affine Schmitzel). Pod ním na rašelinách je blatnice horská (Scheuchzeria palustris L.), ostøice bažinná (Carex limosa L.) a o. chudokvìtá (C. pauciflora Lightf.). Na skalách poloniny Kamenì (Klivky) 1155 nad Rachovem ve skupinì svidovecké roste spoleènì s žebøíèkem jazykolistým (Achillea lingulata) též Woodsie skalní (Woodsia ilvensis R. Br.) (jediné nalezištì této kapradiny). Pod temenem poloniny Menèulu nad Jasiní roste na vysokohorském rašeliništi rosièka okrouhlolistá (Drosera rotundifolia L.), klikva bahenní (Vaccinium oxycoccos L.), ostøice chudokvìtá (Carex pauciflora) vedle j. rašelinných druhù rostlinných. Mezi Èernou a Bílou Tisou rozprostírá se horská skupina Èorná hora, ve které jsou po stránce botanické nejvzácnìjší hory Pietroš a Hoverla. Na vrcholcích celé horské skupiny šíøi se poloniny, takže pùvodní flora zachovala se jen na skaliscích Pietroše a Hoverly. V této skupinì èornohorské najdeme všechny východokarpatské druhy, uvedené ve skupinì bližnické, vyjímaje orlíèek èernající (Aquilegia nigricans) a penízek (Thlaspi dacicum). Namísto nich jsou tam však takové druhy, kterých není na svidoveckých poloninách. Kvìtena údolí je úplnì shodná s kvìtenou údolí pod svidoveckými poloninami, jediné z bohdanského údolí by bylo možno pøipomenouti janovec (Sarothamnus scoparius). Též kvìtena lesních potokù je totožná s kvìtenou jejich ve svidovecké skupinì a rozmnožena je o dva velmi vzácné druhy, o plicník Filarského (Pulmonaria Filarszkyana Jávorka), slezinník vstøícnolistý (Chrysosplenium oppositifolium L.) v horních tocích. 258

V okolí potokù a pramenù na poloninách rostou ostøice vláskovitá (Carex capillaris L.), sítina karpatská (Juncus carpaticus), s. trojplevá (J. triglumis) (Hoverla), s. kaštanová (J. castaneus Sm.), leskoplodik lysý (Heliosperma quadrifidum), úroèník horský (Sagina Linnaei Presl. – S. saginoides L.), øeøišnice Opitzova (Cardamine Opitzii Presl.), lomikámen hvìzdový (Saxifraga stellaris L.), husenik pøehlížený (Cardaminopsis neglecta), rozchodník horní (Sedum alpestre), r. èernavý (S. atratum L.), vrbovka trojhranná (Epilobium alpestre), v. nící (E. nutans), kropenáè vytrvalý (Sweertia perennis), k. teèkovaný (S. punctata) na poloninì Tomnatku 2016. Stejnì i kvìtena lesù je podobna jako na Svidovci, jen v lesích Pietroše roste ještì smrkovník plazivý (Goodyera repens R. Br.), korálice trojklanná (Coralorrhiza innata R. Br.), døípatka horská (Soldanella montana) a plicník Filarského (Pulmonaria Filarszkyana). Olše zelená (Alnus viridis DC.) má na Pietroši a Hoverle tutéž úlohu jako na ostatních poloninách kosodøevina (Pinus montana Mill). Ta je na Pietroši jen zøídkým zjevem, zato už na Hoverle roste ve vìtším množství, tvoøíc souvislé, uzavøené porosty. Mezi køovinami olše zelené a v trávníku roste èesnek hadí (Allium victorialis), šovík áronolistý (Rumex arifolia All), š. karpatský (Ranunculus dentatus – R. carpaticus Zap.), omìj moldavský (Aconitum moldavicum), omìj tenkolistý (A. anthora L.), prorostlík (Bupleurum vapincense), mázdøinec rakouský (Pleurospermum austriacum), hoøec žlutý (Gentiana lutea), hoøec teèkovaný (G. punctata), chrastavec (Knautia pocutica), kamzièník karpatský (Doronicum carpaticum), pcháè statný (Cirsium pauciflorum), chrpa huculská (Centaurea Kotschyana), pcháè sedmihradský (Carduus transsilvanicus), razilka smrdutá (Aposeris foetida) a j. Na poloninách rostou tytéž druhy jako na Svidovci, zvláštností Pietroše je však ještì starèek karpatský (Senecio carpaticus Herbich) a bolševník karpatský (Heracleum simplicifolium [H. carpaticum] Porc.). Na skalnatých vrcholcích poloniny Pietroše a Hoverly najdeme tytéž druhy jako na Bližnici. Ze vzácnìjších druhù, které na Svidovci nerostou, bud’ uvedena na Pietroši ostøice skalní (Carex saxatilis), ostøice sazová (C. fuliginosa Skuhr.), bíka horská (Luzula sudetica Presl), b. kaštanová (L. spadicea DC), lloydie pozdní (Lloydia serotina Rchb.), kuøièka Gerardova (Minuartia Gerardii), rožec huòatý (Cerastium lanatum Lam.), prvosenka dlouhokvìtá (Primula longiflora), rozrazil bezlistý (Veronica aphylla), r. horský (V. alpina L.), babí kvìt horní (Bartschia alpina L.), øebøíèek Schurùv 259

(Achillea Schurii), ø. jazykolistý (A. lingulata), chrpovník Borbášùv (Saussurea Borbásii), osívka kraòská (Draba carinthiaca), rozrazil karpatský (Veronica Baumgartenii), rozrazil keøíèkatý (V. fruticans Jacq.). Na Hoverle je kvìtena chudší než na Pietroši, ale má též své speciální druhy. Je to kostøava Porciova (Festuca Porcii Hack.), lipnice dvouøadá (Poa cenisia All.), ostøice zakøivená (Carex curvula All.), kamzièník štyrský (Doronicum Clusii). Nekonstatoval jsem však na skalách osívku kraòskou (Draba carinthiaca), kuøièku Gerardovu (Minuartia Gerardii Hay.), øebøíèek jazykolistý (Achillea lingulata), chrpovník Borbásùv (Saussurea Borbásii) a ostøici skalní (Carex saxatilis). Nad Trebušany se táhne horská skupina Popa Ivana s nejvyšším vrcholem Popem Ivanem 1739. Kvìtena lesù úplnì se shoduje s kvìtenou lesù èornohorských. Vìtší èást polonin je hustì pokryta køovinami [jalovec nízký (Juniperus nana Willd.)]. Úlohu olše zelené tu zastupuje kosodøevina (Pinus montana), která také pøevládá nad olší. Na poloninách a skalách vrcholkù rostou následující východokarpatské druhy: viola karpatská (Viola declinata), hladýš karpatský (Laserpitium alpinum), hadí mord rùžový (Scorzonera rosea), pìnišník karpatský (Rhododendron Kotschyi Simk.), tøezalka alpská (Hypericum alpigenum Kit.), bodlák sedmihradský (Carduus transsilvanicus), hvozdík nahlouèený (Dianthus compactus), h. tenkolistý (D. tenuifolius), bolševník karpatský (Heracleum carpaticum), chrpa huculská (Centaurea Kotschyana), øebøíèek jazykolistý (Achillea lingulata), rmen karpatský (Anthemis carpatica), øepka karpatská (Phyteuma spiciforme), pcháè statný (Cirsium pauciflorum), rozrazil karpatský (Veronica Baumgartenii), pampeliška oranžová (Leontodon aurantiacus Rchb.), pampeliška Wagnerova (L. Wagneri). V lesích roste jestøábník (Hieracium transsilvanicum) a plicník Filarského (Pulmonaria Filarszkyana). V okolí pramenù a bystøin na úpatí polonin hromadnì roste lomikámen hvìzdový (Saxifraga stellaris). Jinak rostlinstvo je podobné jako ve skupinì svidovecké, s výjimkou krásného narcisu úzkolistého (Narcissus angustifolius), který roste roztroušenì mezi krovinami, a jalovce nízkého (Juniperus nana) na Šèerbánu 1794. Na sever od Popa Ivana se zvedá Petrošul 1784 s podkladem vápencovým. Na nìm hromadnì roste hoøec žlutý (Gentiana lutea), zvonek karpatský (Campanula carpatica), mochna huòatá (Potentilla crantzii Beck.), rozrazil keøíèkatý (Veronica fruticans), lomikámen dvouletý (Saxifraga adscendens) a plavuò horská (Lycopodium alpinum). 260

Pøehled kvìteny jednotlivých polonin:

261

V kopcovitém pásmu, hranièícím s rovinou Potiskou, má nejvzácnìjší kvìtenu Èorna hora 568 nad Sevluší. Její vrcholky, nevhodné pro pìstování vinné révy, jsou pokryty lesy. Nejvzácnìjší kvìtenu mají køovitá a travnatá místa nad vinicemi. Chci uvésti jen nejvzácnìjší druhy. V bøeznu a v dubnu rosté ve vinicích hromadnì penízek èesnekovitý (Thlaspi alliaceum). V kvìtnu a v èervnu je kvìtena nejkrásnìjší. Význaènými druhy jsou: ostøice sedmihradská (Carex transsilvanica), pilát jižní (Anchusa barrelieri), silenka zelenokvìtá (Silene viridiflora), kosatec uherský (Iris hungarica W. et Kit.), k. nìmecký (Iris germanica L.) (zplanìlá), kamzièník uherský (Doronicum hungaricum), kavýl slièný (Stipa pulcherrima), loèidlo lesní (Ferulago silvatica). Na skalách sleziník èerný (Asplenium adiantum nigrum). V lesích roste kostival srdèitý (Symphytum cordatum), mochna durynská (Potentilla thuringiaca), hrachor hladký (Lathyrus laevigatus), a zplanìlý oøech. V záøí zdobí lesy velmi krásný šafrán banátský (Crocus iridiflorus Heuff. – C. banaticus Gay). Pøi Fornoši je Èerný moèál meliorován, takže pomalu zaniká jeho význaèné rostlinstvo, jako rosièka okrouhlolistá (Drosera rotundifolia), blatnice horská (Scheuchzeria palustris), ostøice bažinná (Carex limosa), suchopýr pochvatý (Eriophorum vaginatum), suchopýr štíhlý (E. gracile), ostøice nitkovitá (Carex filiformis) a j. Dnes ještì roste z vzácnìjších druhù pryskyøník veliký (Ranunculus lingua), mochna norská (Potentilla norvegica), starèek bahenní (Senecio paludosus), orobinec prostøední (Typha Schuttleworthii Koch et Sond.), ostøice nedošáchor (Carex pseudocyperus). V okolních lesích na jaøe roste bledule jarní (Leucojum vernum), øebøik kostkovaný (Fritillaria meleagris), køivatec nejmenší (Gagea spathacea (G. minima Ker.)), v kvìtnu narcis úzkolistý (Narcisus angustifolius), sítina 262

263

èernavá (Juncus atratus), pryskyønik boèný (Ranunculus lateriflorus DC). V odvodòovacích kanálech rostou bahnièka vejèitá (Heleocharis ovata R. Br.), b. kraòská (H. carniolica), b. jehlovitá (H. acicularis), na podzim ludvigie bažinná (Ludwigia palustris), nepukalka vzplývajíci (Salvinia natans) a roztroušenì úpor obojaký (Elatine ambigua Wight.). Ve vìtších odvodòovacích kanálech a stojatých vodách roviny roste bublinatka obecná (Utricularia vulgaris), šmel okoliènatý (Butomus umbellatus), vodaòka žabí kvot (Hydrocharis morsus ranae), nepukalka vzplývající (Salvinia natans), øezan aloesovitý (Stratiotes aloides), stulík žlutý (Nuphar luteum), leknín bílý (Nymphaea alba) a j. V okolí Èopu v stojatých vodách je øeèanka vìtší (Najas marina L.), ø. menší (N. minor), puštièka rozložená (Lindernia pyxidaria) a plavín leknínovitý (Nymphoides peltata).

***

A NAGYSZÕLLÕSI FEKETEHEGY NEVEZETES NÖVÉNYEI67 BERICHTET ÜBER DIE INTERRESANTERE PFLANZENFUNDE AM BERGE FEKETEHEGY BEI NAGYSZÕLLÕS (NORDÖSTKARPATHEN) Margittai Antal A Nagyszõllõsi-hegység legmagasabb csúcsa a Nagyszõllõs melletti Feketehegy. Alatta terül el Nagyszõllõs, keleti lábát a Tisza mossa. Kõzete trachit. Lábánál kezdõdik a Nagy-Alföld. Déli és nyugati oldalainak alsó részén szõlõk vannak. A szõlõk fölött bokros és füves térségek következnek, melyek a tetõ alatt tölgyerdõkbe mennek át. Északi és keleti oldalát erdõség borítja melynek fája nagyobbrészt tölgy és csak kevés helyen van bükkös. A szõlõskerteknek egy nevezetes gyomnövénye van, Thlaspi alliaceum L., Erdélynek, az Aldunának, Horvátországnak és Dél-Európának növénye. Alig hihetõ, hogy csak az újabb idõkben került volna erre a vidékre. Tavaszi növény, mire a botanikusok kirándulásaikat megkezdik, már megérlelte termését és a figyelmet könnyen elkerüli. A Thlaspi alliaceum ___________________________________________ Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Botanikai Közlemények”. – 1937 – 34, ¹ 1-2. – Old. 48-52. 67

264

Nagyszõllõstõl kezdve egészen a mezõkaszonyi hegyekig közönséges gyom, némely szõlõben oly tömegben terem, hogy messzirõl megérezni nehéz, foghagymaszagát. Május elején azonban már kikapálják, nem csoda tehát, hogy a fõleg nyáron kiránduló botanikusok ezt a gyomot nagyon ritka növénynek gondolták. Munkács és Ungvár környékén azonban még nem találtam meg. A szõlõk fölötti bokros és füves hegyeknek már több érdekesebb növénye van. Ezek a következõk: Stipa pulcherimma C. Koch. A Kárpátokban Erdélyben és az Aldunán, továbbá a Középdunai-hegyeken terem. Az Északkeleti-Kárpátokban csak a Feketehegyen nõ és pedig a hegynek inkább déli és délkeleti részén. Bár a nép nagyon pusztítja, nagy tömegben terem. Nyugat felé a legközelebbi termõhelye Torna, ahol a Várhegy északi szikláin szórványosan nõ. Iris Hungarica W. K. A Feketehegy egyik legritkább növénye. A hegy déli részén van egy kõbánya, közvetlenül a Tisza hídja felett. A bánya mellett vezet fel a hegy csúcsára egy igen meredek gyalogút. Ennek baloldalán, a bokrok között terem néhány tõ. A Feketehegy vidékünkön a legkeletibb termõhelye. Az innen nyugatra esõ területen ellenben, a szõlõk feletti bokros helyeken, sokfelé megtaláljuk. Szedtem a Szádellõi völgy baloldali sziklafalainak füves helyein is, 800 m magasságban, a menedékház fölött. Az Iris germanica L. a Feketehegy eme részein szórványosan terem elvadultan. Domin az Iris germanica-tól elkülönitette és Iris Pulcharti Domin névvel jelölte. Ezt az Irist a kertemben tenyésztettem és a leggondosabb vizsgálattal sem tudtam különbséget tenni az Iris germanica és az Iris Pulcharti között. Lehetséges, hogy a szõlõsgazdák egykor a szõlõk fölött pihenõ helyeket létesítettek s ott elültették az Iris germanicá-t. A pihenõ helyek azóta elpusztultak, de a kisigényû és kevés gondozást igénylõ Iris germanica megmaradt. Az Iris germanica különben a Tisza másik oldalán, a Gyulai hegyen, Gyula mellett, a szõlõk fölött, szintén terem elvadultan. Semmi okot sem látok arra, hogy az I. germanica-tól elkülönítsük. Potentilla rupestris L. Az Északi-Kárpátok növénye. Erdélybõl is közölték, de az erdélyi adatok még megerõsítésre várnak. A Feketehegyen a legritkább növények közé tartozik. Nagyszõllõs legészakibb része fölött, füves térségeken terem. A Feketehegy tehát a Kárpátokban a legkeletibb biztos termõhelye. 265

Ferulago silvatica (Bess.) Rchb. A Kárpátokban Erdélyben és az Aldunán terem. Az Északkeleti- Kárpátokban csak a Feketehegy délnyugati és déli oldalán terem, a szõlõk fölötti bokrok között, helyenként seregesen. Anchusa Barrelieri Vitm. A Feketehegy bokros és füves helyein mindenütt seregesen terem. Jól érzi magát a vasúti töltéseken, sõt a szõlõkben, az utak mentén és a kõfalakon is. Erdélyen keresztül feljön e növény Nagyszõllõsig, azután egy nagy hiány következik és nyugat felé legközelebb a Bükkhegységben nõ. Az Északkeleti-Kárpátok más helyein még nem észleltem. Doronicum hungaricum (Sadl.) Rchb. Fil. A ritkább növények közül való. Az Északkeleti-Kárpátokban a Feketehegy az egyedüli termõhelye. Virít április végén és május elején, korai tavasz esetén azonban már március végén és április elején. A Feketehegy délnyugati és déli oldalán, a bokrok védelme alatt seregesen terem. Centaurea perfoliosa Domin. Ezt a növényt C. axillaris néven publikáltam a Feketehegyrõl. (Bot. Közlem. 1932:134). Széles lándzsás, vagy széles tojásdad levelei miatt a mollis-hoz hasonlít. Dostal (Schedae ad floram Èechoslovenicam exsiccatam, pag. 133) a C. Triumfettii csoportba osztja. Szára 50-70 cm magas, felálló, elnemágazó vagy ritkán kissé elágazó, de akkor ágai rövidek, szára egészen a fészekig leveles, fiatal korban a levelek a fészekén túl növök, széles lándzsásak vagy tojásdadok. A Feketehegyen bokrok között és a füves térségeken szórványosan mindenütt megtalálható, a szõlõkben az utak mentén is terem, sõt a szõlõk között épített kõfalakra is letelepedett. A legtöbb példányt a szõlõk felett levõ kõfalak tövében lehet találni. Az egyik kõfal tövében több mint 400 példányt számláltam meg, 1–2 m hosszúságban. Ez a megjelenés azt az érzést kelti az emberben, mintha e helyekre az ember hozta volna és az ember gondozása mellett tudtak ennyire elszaporodni. Nálunk kertekben igen gyakran ültetnek dísznövényként egy búzavirágfajt, mely a montana csoportba tartozik. Nem lehetetlen, hogy egy ilyen alakot vittek fel az emberek szõlõjükbe és innen került azután a bokros és füves helyekre és lett belõle a C. perfoliosa. A bokros helyeken terem még a Sedum hispanicum L. is éspedig a Feketehegy déli oldalán, a kõbánya fölötti sziklás, törmelékes helyeken. Nálunk elég ritka növény. Magam csak Zányka és Vezérszállás (Podpolovce) mellett (Bereg) és a Trosztinec völgyben Máramarosban szedtem. 266

Potentilla thuringiaca Bernh. A Feketehegy délkeleti völgyei alsó részein elég gyakori. Az Északkeleti-Felvidéken szintén csak itt terem. Erdélyi elõfordulásának tehát Nagyszõllõs a legészakibb pontja, azután Szepes, Liptó és Turócban bukkanunk rá újból. A Feketehegy tetejét, északnyugati, északi és keleti részét a hegy lábától egészen a hegy tetejéig mindenütt erdõség borítja. Ezeknek az erdõknek is van a megszokott növényeken kivül néhány érdekes faja. Ezek a következõk: Carex transsilvanica Schur. Erdélyi növény, mely a Feketehegy erdeinek szélén igen szórványosan terem. Az Északkeleti-Kárpátok több helyén él, a síkkal érintkezõ dombok füves és bokros helyeit kedveli. Vágásokban, míg a nagyobb méretû növények el nem nyomják, szintén megtaláljuk. Északra egészen Munkács környékéig jut el. Crocus banaticus Gay. Ez a bánáti és erdélyi sáfrány nálunk elég ritka növény. Õsszel, szeptember második felében virít. Magán a Feketehegyen hasztalanul kerestem, de valószínûleg csak kikerülte figyelmemet. Terem a Feketehegy északnyugati folytatásában elterülõ Dombos erdõben, fiatal tölgyesben. Sajnos a Dombos erdõnek délkeleti oldalát irtják, hogy szõlõt telepítsenek rá s így e helyrõl csakhamar ki fog pusztulni. Juglans regia L. A Feketehegy nyugati oldalán, közvetlenül a csúcs alatt van egy erdészlak. Az erdészlak környékén kis ligetet alkot a dió. E helyre valószínûleg telepítés révén jutott. Kiskupány fölött, a Feketehegy keleti és északkeleti lábánál legelõk vannak, melyeken apróbb nyírfák teremnek. Eme nyiresben színtén sok a dió. Ugy látszik a falu népe ültette e legelõre. A diót a varjuk is szeretik s a fentemlített helyekrõl széthordták az erdõkbe, ahol ma már több helyen vadon terem. Nagyobb számban nõ elvadultan68 a Feketehegy délkeleti oldalán levõ ama kis völgyben, mely a Tisza hidjánál levõ kõbánya gépházához vezet. E völgy közepe táján kivágott öreg diók tönkjeit láttam, helyüket szépszámmal pótolják fiatal diófák, sõt elég gyakoriak a fiatal csemeték is, amelyek a lehullott dió magjaiból maguktól nõttek. Az erdõk egyéb nevezetesebb növényein kivül csak még azokat sorolom föl, amelyek ritkábbak és az Északkeleti-Kárpátoknak is jellemzõ növényei. Ezek: Asplenium adiantum nigrum, Symphytum cordatum, S. Ullepitschii ___________________________________________

Valószinüleg õshonos s nem elvadult (Szerk.) – ïðèì³òêà ðåäàêòîðà æóðíàëó «Botanikai Közlemények». 68

267

(S. tuberosum x S. cordatum), Galium pseudocristatum (erdõk szélén), Aposeris foetida, Crocus Heuffelianus, Helleborine microphylla (igen ritka), Dentaria glandulosa, Lathyrus laevigatus, Helleborus purpurascens, Coronilla latifolia. Gagea spathacea Salisb. Az Északkeleti-Kárpátokon kivül más helyrõl is közölték a Gagea spathacea-t, de kitûnt, hogy ezek nem egyebek, mint Gagea minima-k. A G. spathaceát legelõször 1898-ban gyûjtöttem a Munkács melleti honvéd lövölde területén. Két tõlevele miatt G. arvensis (Pers.) R. et Sch. név alatt publikáltam (M. Bot. Lap. 1911:393). Majd Thaisz gyûjtötte szintén Munkács környékén, de nem publikálta. 1917-ben újból megtaláltam a Városi erdõben Munkács mellett. Ekkor már G. minimanak határoztam meg, de mert a nagy hagyma mellett szá­mos apróbb hagymája is van, f. bulbifera Marg. névvel próbáltam elkülöníteni a typikus G. minimá-tól. 1927-ben Újfalu környékén megtaláltam az igazi Gagea minima-t és ugyanazon napon, ugyanabban az erdõben, de Fornos mellett, a G. spathacea-t. Az anyagot összehasonlítva láttam, hogy a Fornos melletti Gagea nem lehet G. minima. Typicus arvensis-em nem volt, miért is, a fornosi Gagea-t újból G. arvensis-nek határoztam és egy ívet Jávorka barátomnak küldtem revideálás céljából. Jávorka hibásnak tartva meghatározásomat, a fornosi növényt G. minima-nak gondolta. Felhívtam Jávorka figyelmét, hogy a typikus G. minima is terem nálunk, de a fornosi csak abban egyezik meg a minima-val, hogy a nagy hagyma mellett több igen apró hagymája is van, de a két laposabb és szélesebb tõlevele és tompább lepellevele élesen megkülönbözteti a G. minima-tól. 1929. tavasszal újból fölkerestem a fornosi termõhelyet, több száz példányt szedtem Gageánkból és bõ anyagot küldtem Jávorkának. Jávorka értesített, hogy a kritikus Gagea-nk valószínûleg Gagea spathacea lesz. 1930-ban Buèek, ungvári cseh tanító gyûjti Ungvár környékén Komoróc és Dubroka mellett, szintén nedves tölgyes erdõben. Meghatározás céljából hozzám küldte és én G. spathacea-nak határoztam. Jávorka (M. Bot. Lap. 1930:138) Gagea spathacea-néven publikálta. Buèek növényei Podpìra egyetemi professzor révén Pascher-hez, a Gagea-genus kiváló ismerõjéhez kerültek, aki szintén G. spathacea-nak határozta és nem tud különbséget tenni a mi növényünk és a nyugateurópai G. spathacea közt. Podpìra ilyen néven adta ki exsiccatájában a növényt, melyet Buèek Komoróc és én Fornos körül gyüjtöttem. Domin prágai egyetemi tanár Gagea-nkat szintén G. spathacea-nak tartja, de a nyugateurópaitól földrajzi elkülönültsége miatt 268

v. subcarpatica néven különbözteti meg. Gyûjteményemben Svédországból van egy ív typikus G. spathacea. Ezzel összehasonlítottam a mi növényünket, teljesen csatlakozom Pascher és Podpìra véleményéhez, növényünk teljesen megegyezik a svéd spathaceak-kal, melynek legfeljebb levelei valamivel szélesebbek a mi Gagea-nk leveleinél. Van azonban gyûjteményében egy ív G. spathacea, melyet Pulchart, volt szõllõsi polg. iskolai tanító gyûjtött Teplice (Feketepatak) környékén, Ugocsában, buja talajon; ezeknek levelei még valamivel szélesebbek a svéd példányok leveleinél. Véleményem szerint a levelek szélessége a talaj és klíma minõségétõl függ. A Gagea spathacea-t Ugocsában legelõször Buèek fedezte fel Teplice mellett. 1936. március 28-án egy másik helyen is megtaláltam. A Feketehegy nyugati lábánál Nagyszõllõstõl északnyugatra és Egres községtõl keletre terül el a hajdani Mocsárerdõ (katon. térk.). Erdõ azonban ma már nincsen itt, helyén rétek és szántóföldek vannak. A régi erdõ helyén csak néhány Alnus bokor tengõdik. A Lemák György tanyája (kat. térk.) és Egres község közt elég széles árok húzódik, melynek partjain néhány Alnus bokor van. Ezen bokrok tövében, füves, nyílt helyen terem a G. spathacea. Ugocsában tehát már az Alföldre ereszkedik le.

***

LETNÁ KVETENA BREZOVICE NAD TORYSOU A JEJ OKOLIA70 Anton Margittai Brezovica n. T. je jedna z väèších obcí bývalej župy Šarišskej a rozprestiera sa pri hornom toku Torysy, najväèšej rieky býv. župy. Celé jej okolie, ako Šariš vôbec, je hornaté. Menšie roviny sú len v širších èastiach údolia Torysy. Jej vrchy nie sú vysoké. Najväèšie konèiare Šariša nachádzajú sa medzi vrchami, ležiacimi v jej povodí: Goligura 1252 m a Jakubjany 1291 m nad Schwarzbrunnom. Vrchy Brezovice patria do dvoch skupín: k Branisku a k Levoèským vrchom. Rozde¾uje ich od seba v Branisku vyvierajúci potok Slávka. Brezovica rozkladá sa v severnom výbežku Braniska a vo východnej èasti Levoèských vrchov nad vtokom potoka Slávka do Torysy. Kraj, ktorý som z botanického h¾adiska preskúmal, siaha skoro až k prameòom ___________________________________________ 70

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Sborn. prirod. Klubu Košice. – 1937. – ¹ 3. – S. 98-110.

269

Torysy a Slávky; popri toku Torysy k Lipianom, na obidvoch jej brehoch ležiace hrebene a tú èas Braniska, ktorá sa rozkladá na pravom brehu Slávky. Rieka Torysa pramení v Levoèských vrchoch. V jej údolí od Brezovice na západ sú nasledujúce dediny: Štelbach, Blažov, Dolina. Na pravom brehu rieky od Doliny až k Brezovici sa tiahnuce horské pásmo nazýva ¾ud Krátke. Jeho konèiare od Doliny na východ sú: Javorinka 1062 m, Bišar 983 m, Stabern-vrch 950 m a Zilársky vrch 649 m. Na ¾avom brehu Torysy tiahnú sa dve pásma smerom severovýchodným, poažne severozápadným. Prvé sa zaèína u Blažova, to je Èieraž, druhé u Brezovice, to je Èierna hora. Obidve stretajú sa v konèiari Goligury a neobyèajne príkro sa spúšajú na západ k obci Schwarzbrunnu. Konèiare prvého pohoria, zaèínajúc od Blažova, sú: Èernohusec 1214 m, Zamèisko, Goligura 1252 m a Jakubjany šimeny 1291 m. Konèiare druhého pohoria zaèínajúc od Brezovice sú: Èierna hora 1092 m, Pavlišovo 1131 m, s ktorým sa Goligura spojuje. Hornina týchto vrchov je pieskovcová. Medzi dvoma hrebeòmi je väèšie údolie. Z vrchov Braniska pochodil som tú èas, ktorá sa rozkladá od prameòov Salvatorských až celkom k Brezovici. Od prameòov Salvatorských medzi vrchami vedie údolie Kamennej Baby. V tomto údolí medzi vápencom zurèí lesný potok a cez storoèia zapríèinil už ve¾ké rúcania medzi vápencovitými skalami. Následkom toho vytvorily sa fantastické, tvorbe èloveka podobné skaly. Odtia¾ je meno údolia „Kamennej Baby“. Toto údolie vedie hore až k obci Laèno (783 m), odkia¾ zaèínajúc až celkom k Brezovici je hornina vrchov znova pieskovcová. Vyššie konèiare tohoto pohoria, zaèínajúc od obce Laèno, sú: Magura 1068 m, Bachurnia 1084 m, Na Pole 1050 m a nad Brezovicou Homolka 802 m. Priemerná roèná teplota tohoto kraja je 7 °C a roèné srážky pohybujú sa medzi 600–650 mm.

Kvetena polí.

Kedysi najväèšiu èas Šariša, ako inde medzi vrchami, pokrývaly lesy. Vzrastajúca populácia a s tým spojená zemedelská kultúra väèšiu èas lesov vynièila. Dnes už len pozostatky dávnych lesov zostaly. Miesto týchto sú dnes z èasti role, z najväèšej èasti však pasienky a lúky. Kde je možno hnojivo ¾udskou, alebo ažnou silou vynies, a kde stráne vrchov nie sú príliš príkre, tam všade sú role. Tak na pr. nad Brezovicou na južnej stráni Homolky až celkom k jej temenu, teda do výšky 802 m, dostanú sa role. Hlavné zemedelské plodiny sú ovos, žito, pšenica, jaèmeò a zemiaky, z krmovín sú ïatelina, 270

vojteška, ale najviac pestujú bôlhoj (Anthyllis vulneraria), ktorý rastie na lesných lúkách zdivoèelý úplne až ku konèiarom vrchov. Siatby v kraji Brezovice ¾ud chvályhodné èisto udržiava. Nikde som nevidel plochy, ktoré by boly žlté od Sinapis arvensis, èervené od Papaver rhoeas, modré od Centaurea cyanus, alebo plné bodlaèia od Cirsium arvense. Keï sa tieto aj vyskytnú v obilovinách, vždy len v takom množstve, v akom tieto aj v riadne obhospodárovaných obilovinách obyèajne sa vyskytujú. V obilovinách okrem horespomenutých ešte nasledujúce plevely som zistil: Fumaria officinalis, Adonis aestivalis, Trifolium repens, T. agrarium, Vicia sativa, Galeopsis pubescens, Vogelia paniculata, Valerianella dentata, Geranium dissectum, Anthemis arvensis, Medicago lupulina, Sherardia arvensis, Carduus acanthoides, Lithospermum arvense, Veronica polita, V. bysantina, Galium tricorne, Tussilago farfara, Viola arvensis, V. kitaibeliana, Euphorbia helioscopia, Anagallis arvensis, Sonchus mollis, Plantago lanceolata, P. major, Chenopodium album, Erodium cicutarium, Capsella bursa pastoris, Convolvulus arvensis, Camellina microcarpa, Consolida regalis, Cichorium intybus, Cerinthe minor, Myosotis stricta, Senecio vulgaris, Scleranthus annuus. Na niektorom mieste pod ochranou obilovín zasievajú ïatelinu alebo vojtešku. V jeseni na tieto miesta vypustia dobytok, aby sa do zimy tam pásol. Pasúci sa dobytok potom rôzne druhy v dedine rastúcich plevelov a mnoho druhov lúènych tráv zanesie medzi krmné rastliny. Preto medzi krmnymi rastlinami nájdeme skoro všetky plevely obilovín a okrem toho ešte nasledujúce druhy: Echium vulgare, Polygonum aviculare, P. lapathifolium, Medicago sativa, M. lupulina, Melilotus officinalis, Bromus inermis, B. hordeaceus, Thlaspi arvense, Phleum pratense, Coronilla varia, Daucus carota, na pokraji Hyoscyamus niger, Matricaria discoidea, Sisymbrium officinale, Chaerophyllum bulbosum, Stellaria media, Leonurus cardiaca, Crepis tectorum, Arenaria serpyllifolia, Taraxacum officinale, Lolium perenne, Tanacetum vulgare, Melampyrum arvense, Equisetum arvense, Apera spica venti, Agrostemma githago. Na medziach rolí na mnohých miestach hromadne rastie Cerastium arvense, ktorá je jednou z charakteristických rastlín kraja. Charakteristickou rastlinou strn횝 ešte aj vo výške 800 m je Stachys germanica.

Kvetena údolí.

Brezovica a jej okolie má dve väèšie údolia, údolie Torysy a Slávky. Preskúmal som aj pri Salvatorských prameòoch sa nachádzajúcu dolnú èas 271

údolia Kamennej Baby. Prvé dve sú skoro až k prameòom dedinami zaplnené. V údoliach teèú potoky, v údolí Slávky vedie aj jedna hradská, ktorá spojuje Brezovicu so Spiš. Podhradím. V údolí Torysy len špatné, zanedbané cesty spojujú dediny. Za takých pomerov na brehoch potokov nikde nemožno nájs také miesto, kde by sa vedela pekná kvetena vyvinú. Obhospodarite¾né miesta sú všetko role, ktoré sú však zaplaveniská, plné piesku, mnohokrát ich zaplavuje povodeò a tak len za pasienok slúžia v lete doma zostalému dobytku. Rastlinstvo, ktoré sa tu nachádza, spasie dobytok, alebo len také druhy zostanú, ktoré dobytok buï pre silnú vôòu, alebo z iných príèin nechá nedotknuté. Na brehu potoka okolo stromov rastú: Salix purpurea, S. fragilis, S. alba, S. caprea, S. cinerea, Prunus spinosa, Sambucus nigra, Alnus a v hornom toku obidvoch potokov Myricaria germanica. Na týchto lúkách rastú: Filago arvensis, Potentilla anserina, Convolvulus sepium, Euphorbia cyparissias, v hornom toku E. esula, ïalej Cynoglossum officinale, Anthemis arvensis, Anchusa officinalis, Linaria vulgaris, Scleranthus annuus, Carduus acanthoides, Cirsium lanceolatum, Bellis perennis, Cichorium intybus, Symphytum officinale, Galium aparine, Anthriscus nitidus (na krovinatých miestach), Mentha longifolia (na brehu potoka), Scirpus silvaticus a Veronica beccabunga (v rozvetvujúcich èastiach potoka), Juncus glaucus, Myosotis scorpioides, Epilobium hirsutum, Petasites officinalis, Lappa major, L. tomentosa, Herniaria glabra, Rumex crispus, Nasturtium silvestre, Armoracia lapathifolia, v hornom toku Torysy v okolí Doliny Mentha viridis. Na brehoch potokov vedú cesty. Tieto na mnohých miestach len tak bolo možné vybudova, že stráne vrchov bolo treba odkopa. Tak potom na pokraji ciest možno nájs všade vysoké brehy. Sosúvanie pôdy týchto brehov zabraòujú nielen usadené rastlinné druhy, zvl᚝ vláknité korene Gramineí, ale aj ohromné množstvo ružových krov. Tam, kde ružové kry netvoria húštiny, rožný dobytok vypása tieto brehy, avšak, kde tieto kry väèšiu húštinu tvoria, tam medzi nimi drobnejšie trávnaté plochy môžeme nájs, na ktorých tieto charakteristické druhy sa usadily. Na spásaných miestach všade vo ve¾kom množstve sa rozšírily: Lappula echinata, Cynoglossum officinale, Anchusa officinalis, Stachys germanica, ktorých sa pasúci dobytok ani nedotkne. Na týchto vypásaných plochách, ešte nasledujúce živoriace druhy nachádzame: Cerastium arvense (charakteristická rastlina okolia), Erigeron acer, Sedum acre, Lotus corniculatus, Viola arvensis, V. kitaibeliana, Potentilla argentea, Geranium pusillum, Hieracium pilosella, Cerinthe minor, Poa annua, P. pratensis, P. trivialis, Alyssum alyssoides, Asperula cynanchica, Arenaria 272

serpyllifolia, Plantago media, Bromus hordeaceus, Br. tectorum, Achillea millefollium, Medicago lupulina, Chrysanthemum leucanthemum, Centaurea cyanus, C. scabiosa, Trifolium repens, Prunella vulgaris, Genista elatior, Scabiosa ochroleuca, Rumex acetosa, Origanum vulgare, Tanacetum vulgare, Crepis biennis, Ranunculus repens, Satureja vulgaris, Hieracium Bauhinii, Ajuga reptans, Salvia pratensis. Na trávnatých plochách chránených miest okrem Lappula echinata, Cynoglossum officinale a Stachys germanica nachádzame tu aj všetky hore spomenuté rastliny a tiež tu rastú aj: Dianthus carthusianorum f. saxigenus, Phleum tuberosum, Galium mollugo, G. verum, Anthoxantum odoratum, Coronilla varia, Salvia verticillata, Bromus inermis, Leontodon hispidus, Polygala comosum, Stellaria graminea, Piptatherum paradoxum, Melandryum album, Carum carvi, Melilotus albus, M. officinalis, Anthyllis vulneraria, Trifolium montanum, T. pratense, T. minus, T. strepens, Sanquisorba minor, Filipendula hexapetala, Picris hieracioides, Coronilla varia, Ononis hircina, Vicia tetrasperma, V. cassubica, Dactylis glomerata, Ranunculus acer, Galeopsis versicolor, Festuca pratensis, Alectorolophus major, Lamium album, Veronica chamaedrys, Campanula trachelium, C. patula, Helianthemum ovatum, Pimpinella saxifraga, Turritis glabra, Agrostis alba, Verbascum nigrum. V hornom toku Torysy, na brehu rieky vystupujú už vysokohorské a lesné druhy, ako Aruncus silvester, Actea spicata, Viola saxatilis, Melandryum rubrum, Digitalis ambigua, Impatiens noli tangere, Trisetum flavescens, Hieracium aurantiacum, Hesperis nivea, Knautia arvensis, Aconitum moldavicum, Valeriana tripteris. Najcennejšiu kvetenu zo všetkých údolí má údolie Kamennej Baby. Hornina údolia z obidvoch strán je vápenec. Bukové lesy tvoria uzavreté horstvo. Bohužia¾ údolie som nemohol celkom preskúma. Strašná búrka ma zastihla a opravdivá prietrž mraèien sa na mòa liala. V jednej chate vyèkal som utíšenie búrky, ale o botanizovaní ani reèi, lebo voda malého potoka vystúpila z koryta a cestu skoro do výšky 1 m pokrylo more blata, ktoré tu zanechala valiaca sa voda. Pri bežnom preskúmaní na skalách nasledujúce druhy som nasbieral: Alyssum arctium, Centaurea stricta, Crepis setosa, Sorbus aria, Campanula carpatica, Leontodon incanus, Carduus glaucus, Coronilla varia (druhy ohromného vzrastu so širokými elipsovitými listami, tvoria prechod medzi C. varia a C. latifolia), Pulsatilla slavica, Medicago falcata, Gentiana cruciata, Carex pediformis, Hieracium bupleroides, Silene nemoralis (výrazná rastlina šarišských vápencov), Lactuca perennis, 273

Sempervirum hirtum, Helleborine atropurpurea, Sedum album a na trávnatých miestach údolia Cirsium eriophorum. Krásnym pokladom údolí je ve¾ké množstvo ruží. Vàšky u ciest skoro úplne sú pokryté ružami. Na druhy je síce kraj chudobný, ale lahodí oèiam ve¾ké množstvo málo druhov. Úplne chýba na pr. inde tak obyèajná, ale preca najkrajšia ruža Rosa gallica, tiež som nenašiel v kraji R. pimpinellifolia, R. tomentosa, R. micrantha a R. rubiginosa. Keï sa z Lipian vystúpi na hradskú, vysoký železnièný násyp pokrýva tisíce a tisíce ruží. Medzi Lipianmi a Krivianmi sbieral som nasledujúce ruže: Rosa canina L. v. eryostila Rip; v. oxyphylla Rip; v. horrida Des; v. squarrosa Rau.; v. aciphylla Rip.; v. inaequalifolia Marg. nov. var. Frutex parvus, Ramuli juniores aculeis homomorphis, gracillibus fere rectis armati. Stipulae nudae eglanduloso ciliatae. Petioli nudi aculeis parvis onusti, hic inde etiam glandulos parvos ferentes. Foliola inaequalia. Foliola terminalia mediocria vel parva, ad 2’5 cm long. 1’9 cm lat., inferioria subito periunt in foliola perparva (aequalia aut minora foliolis Rosae pimpinellifoliae) ad 5 mm long. – 4 mm lat. Foliola majora ovata, obtusa vel subito acuminata, simpliciter serrata. Foliola minora rotundata, simpliciter serrata vel etiam denticulis duplicatis onusta. Ramuli breves fasciculis, foliorum terminati, sicut apud R. senticosam Asch. Pedunculi glabri, fructus elongato ovoideos superantes, Styli glabri. Approximavit Rosam senticosam Asch., sed differt ab ea foliis inaequalibus et stylis glabris, ab R. Sancti-Marci Degen foliis inaequalibus et aculeis non verticillatis; v. insignis Gren; v. stipularis Merat; v. rubelliflora Rip., v. myrtilloides Trat., v. subalpina H. Br., v. biserrata Mérat a f. villosistyla Marg., nov. f. differt a R. biserrata Mérat stylis villosis, v. fissidens Borb., v. semibiserrata Borb., v. syntrichostyla Rip, v. polyflora Marg. nov. v. Frutex robustus aculeis falcatis dense armatus. Ramuli floriferi aculeis falcatis onusti. Stypulae nudae glanduloso denticulatae. Petioli armati et rare glandulis constructi, nudi. Foliola sat magma, ellipsoidea vel ovata, rotundata vel subito attenuata, supra nitentia, subtus viridia, imperfecte biserrata. Flores compacti 4-7 umbellum facientes. Pedunculi nudi fructibus ovatis vel ovato – globosis sat magnis aequilongi vel eos superantes. Styli elongati collumnam simulantes, pilosi. Approximavit R. multifloram Marg. (vide post.), sed differt ab ea foliolis minorribus imperfecte bisserratis et supra nitentibus, ab R. globulare Fransch. floribus umbellum simulantibus, foliis supra nitentibus et fructibus ovato globulariis, v. lutetiana Lem, v. Deswauxii H. Br., v. lasiostylis Borb., v. frondosa Stev. 274

Rosa dumetorum Thuill. v. solstitialis Bess. et f. leiostylis Marg (vide post.), v. semiglabra Rip., v. platyphylloides Déségl et Rip, v. atrichogyna Bor., v. Reussii H. Br., v. rivularis H. Br. et Borb., v. incanescens H. Br., v. peropaca H. Br., v. ciliata Borb. Rosa glauca Vill. v. Gravetti Crép. Rosa agrestis Savi v. agrestis Savi. Medzi Torysou a Brezovicou nasledujúce ruže som sbieral: Rosa canina L. v. squarrosa Rau., v. fissidens Borb., v. eriostyla Rip et Déségl., v. oenophora J. B. v. Keller, v. intropolitana H. Br., v. ascita Déségl., v. insignis Gren., v. Wettsteinii H. Br., v. fissidens Borb., v. lapidicola H. Br., v. submyrtillus H. Br., v. spuria Pug., v. Mankovicsiana Marg. nov. var. Frutex robust. acuteis falcatis armatus. Ramuli floriferi inermes rubescentes. Stipulae lanceolatae, acuminatae, nudae, Apice glanduloso ciliatae. Petioli inermes vel parvis aculeis constructi, rarissime pilosuli. Foliola magna ad 4’5 cm long., 2’5 cm lat., ovato-lanceolata, acuminata attenuataque, imperfecte biserrata, in costa pro parte rubescentia. Bracteae rubescentes. Flores 3-4 umbellum simulantes. Pedunculi fructibus parvis, globosis aut globoso ovatis multo longiores. Sepala nuda, Styli breves tomentosi. Approximavit rosam macrostylem Borb. sed differt ab ea foliis majoribus, floribus umbellum facientibus et ramulis floriferis inermibus. In honorem professoris A. Mankovics, amici mei, in societate cui legi hanc Rosam, v. semibiserrata Borb., v. multiflora Marg. nov. var. Frutex robustus. Ramuli floriferi valde aculeati. Aculei falcati. Stypulae nudae, glanduloso ciliatae. Petioli inermes aut rare parvis aculeis onusti, supra pilosuli. Foliola magna late ovata vel in parte majore late orbicularia rotundata (ad sunt foliola etiam in basi subcordata), obtusa vel in parte minore subito acuminata, biserrata, viridia nuda. Flores multi ad 6–7 umbellum aut racemum facientes. Pedunculi fructibus ovatis aequilongi aut eos superantes. Sepala eglandulosa. Petala pallide roseae. Styli breves tomentosi. Approximavit R. innocuam Rip, sed differt ab ea foliis majoribus et floribus multis, umbellum aut racemum, facientibus, v. frondosa Stev., v. syntrichostyla Rip., v. albida Marg. nov. v. Frutex robustus. Ramuli floriferi purpurascentes, aculeis paulo falcatis armati. Stypulae rubescentes nudae, glanduloso ciliatae. Petioli nudi glandulis rare onusti. Foliata flavido viridia ovata, rotundata, obtusa vel subito acuminata in basi glanduloso ciliata, simpliciter vel pro parte biserrata, in nervibus rubescentia. Bracteae pedunculis longiores, rubescentes. Pedunculi nudi, fructibus ovatis aequilongi aut paulo eos superantes. Sepala in appendicibus 275

rare glanduloso-ciliata. Flores albi. Styli breves pilosi, in toro coniforme sedentes. Approximavit R. flavidifoliam. Sed differt ab ea foliis etiam biserratis et floribus albis, ab R. spuria differt foliis flavido-viridibus et floribus albis, v. vinacea J. B., v. Keller. Rosa dumetorum Thuill. v. subtrichostylis Borb., v. solstitialis Bess., v. juncta Pug., v. atrichogyna Borb., v. leptotricha Borb., v. plathyphylloides Des. et Rip. Rosa glauca Vill. v. devíniensis Sabr. et Gay. Na západ od Brezovice údolie Torysy sa zužuje. Na ¾avom brehu príkro sa zdvíha Èierna hora. Pri jej úpätí a najnižšej stráni sú role. Dávnejšie celú stráò Èiernej hory až k pokraju lesa mohli obrába, ako svedèia terasovité výstupky na nej. Presvedèili sa však, že na príkrych strániach nie je možné hospodárne obrábanie pôdy, a preto ¾ud od neho upustil. Za nieko¾ko desaroèí pokryly tieto miesta opravdivé ružové kroviny. K ružiam pridružily sa Crataegus, Rubus a iné kry. S ¾útosou a len z ïaleka môže sa èlovek díva na tie nádherné ružové sady, lebo cez kroviny sa tam dosta nemožno. Na pokraji týchto ružových krovín som našiel aj záhradné popínavé ruže, ako Rosa indica Lind a inú plnú ružu, ktorú som našiel ešte nerozvinutú. Medzi Brezovicou a Blažovom sbieral som nasledujúce ruže: Rosa canina L. v. enoxyphylla Borb., v. submyrtillus H. Br., v. dumalis Bechst. f. dolichodonta Sabr., v. oxydonta Kern., v. fallens Déségl, v. marisensis Gren., v. myrtilloides Tratt., v. fissidens Borb., v. frondosa Stev., v. macrostylis Borb. Po listoch – skoro celých – kalichovitých ve¾mi drobného vzrastu (4-6 mm) a ¾ahko poznate¾nú v. macrostylis Borb. f. glabrescens Marg., nov. f. differt a typo stylis glabris aut glabrescentibus, v. silvularum Rip., v. spuria Pug, v. dumalis Bechst, v. lapidicola H. Br., v. villosuiscula Rip, v. semibiserrata Borb., v. levistylis Rip., v. rubescens Rip., v. montivaga Déségl, v. psilogyna Borb., v. aciphylla Rau. Rosa dumetorum Thuil., v. sphaerocarpa Pug., v. urbicoides Crep., v. plathyphylla Rau., v. šarišensis Marg. nov. v. Frutex robustus. Aculeis falcatis onustus. Ramuli floriferi inermes paulo rubescentes. Stipulae lanceolatae acuminatae, supra glabrae, subtus pilosae. Petioli inermes pilosi. Foliola lanceolata aut elongato lanceolata, attenuata, apice acuminata, supra glabra, subtus in tota superficie pilosa, simpliciter serrata. Flores parvi. Corolla pallide rosea. Styli villosi, collumnam facientes. Fructus perparvus, in tempore anthesis ad 5 mm long. – 4 mm lat. globus vel ovato – globosus. Pedunculi glabri. Approximavit R. pilosa Br., sed ab ea differt foliis lanceolatis et 276

fructibus perparvis, approximavit etiam R. urbicoidem Crep. sed differt ab ea fructibus perparvis, ab R. juncta Pug. stylis villosis, v. juncta Pug., v. solstitialis Desv., v. solstitialis Desv. f. leiostyla Marg., nov. f. a typo differt foliis mediocribus et stylis glabris, v. semiglabra Rip., v. obscura Pug. (nie celkom okrúhlymi, ale elipsovitými listami, èo je aj správne pod¾a pôvodného popísania). Ani korunka nie je celkom plochá, ale trochu vyènievajúca, v. transiens Marg., nov. v. Frutex robustus aculeis paulo falcatis constructus. Ramuli floriferi aculeati. Stypulae lanceolatae supra nudae, subtus pilosae, in parte superiore glanduloso dentatae. Petioli pubescentes inermes. Foliola glaucescentia, subtus rubescentia, supra solum hinc- et inde pilosula, lanceolata vel ovato lanceolata, mediocria, subrotundata vel. suibito attenuata, obtusa vel acuminata simpliciter serrata. Pedunculi breves, bracteis oculti. Fructus ovoideus cum pedunculo nudus. Discus-Coniformis. Styli-elongati pilosi. Approximavit R. solstitialem Bess., sed differt ab ea disco ± coniforme et foliis supra solum hic-inde pilosulis, ab R. Brachtii H. Br. foliis mediocribus eglanduloso denticulatis et foliis supra solum paucissime pilosulis. Rosam nostram transientem esse videtur inter v. trychophyllarum et lejophyllarum Rosae dumetorum, v. hirta H. Br. Rosa glauca Vill. v. pilosula Christ, v. acutifolia Borb., v. complicata Grén, v. Graveti Crép, v. glauca Vill., v. bresevicensis Marg. v. Frutex robustus aculeis in basi dilatatis rectis aut paulo falcatis constructus. Ramuli floriferi ± dense aculeati. Stypulae late lanceolatae, acuminatae, integrae hic-inde in marginibus denticulis glanduliferis obstitae. Petioli inermes pilosuli. Folia sat parva, ovata aut orbicularia in basi rotundata, apice obtusa vel subito in apicem parvum attenata, paulo glaucescentia vel viridia, simpliciter serrata. Inflorescentia compacta, flores 4-5 aggregati. Pedunculi bracteis longioribus oculti, eglandulosi. Fructus elongatus, apice attenuatus. Sepala pinnatifida erecta, patentia aut paulo reflexa. Corolla intense rosea, styli albovillosi. Ab R. Graveti Crép. differt foliis ovatis aut orbicularis, in basi rotundatis et sepalis etiam paulo reflexis, ab R. asperifolia Borb. foliis simpliciter serratis, stylis villosis, v. pilosula Crist. f. brevipedunculata Marg. Differt a typo pedunculis perbrevibus, ad 5 mm longis. Rosa pendulina L. v. Margittaiana Sabr. (R. dumetorum x R. pendulina). Apud pagum. Dolinam v. setosa R. KeIIer, v. setosa R. Keller f. decalvata Marg. a typo differt pedunculis nudis et fructibus solum rare setosis. 277

Pred údolím Kamennej Baby, medzi Singlerom a Salvatorskými prameòmi nasledujúce ruže som sbieral: Rosa canina L. v. lanceolata Marg. v. nov. Frutex robustus, aculeis falcatis armatus. Ramuli floriferi aculeati. Stypulae lanceolatae, nudae, acuminatae, in marginibus glandulis sedentibus onustae. Petioli hic – inde rare pilosuli et glandulosi, inermes, Foliola mediocria, glaucenscentia, lanceolata vel oblongo lanceolata, attenuata acuminataque, biserrata. Fructus ovoideus cum pedunculo nudus, mediocris. Styli breves pilosuli. Approximavit R. sarmentoidem Pug., sed differt ab ea foliis lanceolatis, attenuatis acuminatisque et stylis brevioribus. Approximavit etiam R. Pienninam H. Br., sed differt ab ea foliis perfecte biserratis et aculeis falcatis. Foliola Rosae nostrae valde similia foliis Rosae agrestis, v. senticosa Asch., v. Oenophora J. B., v. Keller, v. Katarinae Marg. nov. var. Frutex parvus aculeis fere rectis, solum paulo falcatis armatus. Ramuli floriferi breves, sicut Apud R. senticosam Asch., inermes. Stipulae lanceolatae, acumatae, glanduloso ciliatae. Pedunculi nudi, aculeis parvulis constructi. Foliola parva cum ramulis floriferis glaucescentia, ovata vel lanceolata, subrotundata acuminataque, imperfecte biserrata, Bracteae paulo purpurescentes. Fructus perparvus, cum pedunculo nudus, ovatus. Flores perparvi ad 2.7 cm diametri, intense rosei, sicut apud R. coriifoliam. Discus planus. Styli pilosi. Sepala eglandulosa. Differt R. spuria Pug. foliis glaucescentibus, floribus parvis et intense roseis, fructibus perparvis, a R. senticosa Asch. floribus intense roseis, foliis glaucescentibus et imperfecte biserratis. In honorem uxoris professoris A. Mankovics, apud quem hospes fui, in quo tempore hac Rosam legi, v. frondosa Stev., v. myrtilloides Tratt, v. Stephanocarpa Déségl, v. eriostyla Rip. et Des, v. lapidicola H. Br., v. syntrichostyla Rip., v. aciphylla Rip., v. fallax Déségl, v. sphaerica Gren., v. spuria Pug., v. hispidula Rip., v. silvularum Rip., v. macrostylis Borb., v. squarrosa Rau., v. marisensis Simk. et H. Br., v. semibiserrata Borb. Rosa dumetorum Thuil. v. obscura Pug., v. pilosa Op. drobnými elipsovitými plodmi podobá sa R. šarišiensis Marg., ale kvitnúce vetievky sú bodlavé a listy sú vajcovité, v. juncta Pug., v. plathyphylla Rau., v. trichoneura Rip., v. grandifrons Marg. nov. v. Frutex robustus. Ramuli floriferi inermes vel aculeati. Stypulae lanceolatae, acuminatae, supra glabrae, suptus pilosulae. Petioli inermes pilosi. Foliola permagna ad 4.5 cm long, 3.2 cm lat., ovata, obtusa, vel acuminata, in – basi rotundata, supra nuda, subtus solum in costa puberula, simpliciter serrata vel hic–inde etiam dentibus duplicato – serratis. Flores 4–5 umbellum simulantes. Pedunculi nudi, bracteis ovato–lanceolatis, 278

acuminatis, glanduloso dentatis breviores. Receptaculum nudum, oblongum vel. oblongo ovatum. Sepala eglandulosa. Flores rosei. Styli nudi vel paulo pilosuli. Approximavit R. plathyphylloidem Déségl. et Rip., sed differt ab ea foliolis permagnis et hic – inde duplicato serratis, ramulis floriferis inermibus. Approximavit etiam R. subglabram Borb., sed ab ea differt foliolis permagnis et fructibus oblongo-ovatis, v. ciliata Borb. Rosa glauca Vill. v. falcata Pug., v. imponens Rip. Rosa agrestis Savi v. trichostyla Marg. Approximavit R. Ampelophilam Borb., sed differt ab ea stylis pilosis, v. mentina Déségl. Rosa coriifolia Fr. v. subcoltina Christ. V údolí Slávky nerastú ruže v takom množstve, ako v predošlých dvoch údoliach. Z tohoto údolia len so stráne vrchu Homolky sbieral som tieto ruže: Rosa canina L. v. insignis Gren., v. fallens Déségl, v. frondosa Stev., v. villosiuscula Rip., v. fissidens Borb., v. lapidicola H.Br., v. Deswauxii H.Br., v. semibiserrata Borb., v. lanceolata Marg. Rosa dumetorum Thuill v. plathyphylla Borb., v. pilosa Op., Rosa glauca Vill. v. glauca Vill. Na strániach skupiny vrchov Èiernej hory nasledujúce ruže rastú: Rosa canina L. v. lapidicola H. Br., v. longifolia Marg. nov. v. Frutex robustus aculeis majoribus falcatisque constructus. Ramuli floriferi aculeis parvis fere rectis armati, rubescentes. Stypulae nudae aculeatae rare glanduloso ciliatae. Pedunculi pilosi, inermes. Foliola majora longe lanceolata ad 4.2 cm long., 1.8 cm lat., sicut apud R. pendulinam L. Foliola longa viridia, glabra perfecte biserrata (aut hic–inde adsunt foliola imperfecte biserrata), attenuata acuminataque. Bracteae magnae, rubescentes petiolis longiores aut aequilongae. Fructus ovatus cum pedunculo nudus. Sepala nuda. Flores 3-4 collumnam facientes. Styli tomentosi. Approximavit R. lanceolatam Marg. sed ab ea differt bracteis rubescentibus, floribus collumnam facientibus et stylis tomentosis, ab R. laxifolia foliis minoribus non laxis, remotis et longisculo petiolitis, v. lutetiana Lam, v. fallens Déségl., v. innocua Rip., v. Piennina A. Br., v. frondosa Stev., v. rubescens Rip., v. psilogyna Borb., v. eriostyla Rip. et Déségl., v. silvularum Rip., v. lanceolata Marg. Rosa dumetorum Thuill v. plathyphylloides Déségl. et Rip., v. peropaca H. Br., v. solstitialis Bess. 279

Rosa coriifolia Fr. v. slovenica Marg. Frutex robust. aculeis falcatis constructus. Ramuli floriferi armati. Stypulae nudae acuminatae, apice attenuatae, glanduloso ciliatae. Petioli pilosi, eglandulosi, rarissime aculeati. Foliola sat magna, ovata, rotundata vel subito attenuata, acuminataque, supra nuda, subtus in costa et nervibus pilosula, simpliciter serrata aut hic – inde cum dentibus duplicatis onusta. Bracteae desunt aut perparvae pedunculis semper breviores. Flores (3-4) racemum facientes. Pedunculi fructibus longiores. Fructus oblongus, apice attenuatus. Sepala pro parte erecta, pro parte patentia, paulo pennatifida, cum segmentis parvis filiformisque. Flores rosei. Styli glabri aut glabriusculi. Habitus Rosae nostrae approximavit habitum Rosae dumetorum Thuill., sed pro sepalis erectis vel patentibus hanc Rosam, ad Rosam coriifoliam Fr. deligendem esse puto. Approximavit Rosam subcollinam Christ., sed differt ab ea foliis rotundatis, floribus racemum simulantibus et bracteis perparvis pedunculos nunquam superantibus. Rosa glauca Vill. v. acutifolia Borb. V župe aj na iných miestach a v susednom Spiši sbieral som ruže, a síce pri ¼ubovni: Rosa pendulina L. v. subcalva J. B. v. Keller, Rosa glauca Vill. v. Graveti Crép. Ostatné ruže ešte nekvitly. Na priesmyku Braniska: Rosa canina L. v. rubescens Rip. Rosa dumetorum Thuill. v. obscura Pug., R. glauca Vill. v. falcata Pug., v. atrichostylis Borb., v. Graveti Crép. Na Dreveníku v Spiš. Podhradí: Rosa canina L. v. silvularum Rip., v. eriostyla Rip., v. fissispina Wierrt, R. glauca Vill. v. atrichostylis Borb., v. Maukschii Kit., v. imponens Rip., R. agrestis Savi v. trichostyla Marg., v. indora Fr., Rosa micrantha Sm. v. diminuta Borb. V okolí Jastraba a na úpätí Menèulu: Rosa canina L. v. sphaeroidea Rip., v. calycifrons Marg. n. var. Frutex robustus. Ramuli floriferi inermes. Stypulae lanceolatae, acuminatae, nudae, glanduloso ciliateae. Petioli nudi. Foliola orbicularia vel ovata, rotundata, obtusa aut subite acuminata, subtus viridia, supra nitentia, simpliciter serrata aut hic – inde cum dentibus duplicatis. Fructus oblongo-ovatus cum petiolis nudus. Sepala petalis longiora multifida cum multis appendicibus et cum appendicibus terminalibus majoribus incisodentfilis sicut apud R. gallicam L. v. magnificam Borb. Approximavit R. nitentem Desv. sed ab ea differt sepalis petalis longioribus et appendicibus terminalibus magnis. Rosa pendulina v. setosa R. Keller. Pri Èervenom Kláštore v údolí Dunajca: Rosa canina L. v. dumalis Bechst., v. Piennina H. Br., v. rivularum Rip., v. sphaeroidea Rip., v. fissidens Borb., R. dumetorum Thuill. v. juncta Pug., v. incanescens H. Br., R. tomentosa Sm. v. subglobosa Sm., v. dimorpha Sm., R. pendulina L. v. metallicola Borb. 280

Kvetena lesov.

Okolo Brezovice nie je opravdový ve¾ký les, ale len pozostatky ve¾kého starého lesa. Ktorá èas lesa nie je ro¾ou, je buï pasienkom, alebo lúkou, a na týchto pašienkach a lúkách sú len skupiny stromov. Zïaleka tieto skupiny stromov vidia sa lesom, avšak zblízka tieto stromy tak riedko stoja, že rastlinstvo lúk okolo nich krásne môže rás a len ve¾mi málo nájdeme z typických lesných druhov. V okolí Brezovice takéto lesy tvoria Larix decidua, ku ktorému primerane Picea excelsa, Fagus a Carpinus, Pinus silvestris, Coryllus, Crataegus, Ribes grossularia, Viburnum opulus, Lonicera sú bezvýznamné. Len v hornom toku Torysy a Slávky sú väèšie súvisiace lesy (zväèša Picea excelsa). V týchto Larix decidua, buk a iné stromy a kroviny nachádzajú sa vo vymierajúcom stave. S kvetenou riedkych lesov, príp. skupín stromov nebudem sa zvl᚝ zaobera, lebo tu rastúce rastlinné druhy všetky ani vide nemôžeme, zèasti v skutoèných uzavretých lesoch, zèasti na lúkách tieto obklopujúcich. Tu spomeniem len tie druhy, ktoré sa na lúkách nevyskytujú. Tak na Krátkom na Stabern hore rastie Ribes alpina a Atragene alpina, ktoré na iných miestach som nevidel, alebo ušly mi pozornosti. Taktiež v tejto skupine na Zilarskom vrchu na jednej trávnatej ploche sbieral som Campanula pinifolia. V jed¾ových lesoch, tvoriacich uzavreté horstvo, nachádzame typické lesné druhy. Na pokraji ciest alebo na redších miestach môžeme nájs aj lúène druhy. Nápadné je, že v týchto lesoch ve¾mi málo druhov kapradinovitých rastie: Nephrodium filix mas, Phegopteris dryopteris, P. polypodioides, Athyrium filix femina, na skalnatých a zatienených miestach Asplenium trichomanes. Aj Gramineae len obvyklé lesné druhy zastupujú: Poa nemoralis, Milium effusum, Melica nutans, Brachypodium silvaticum. Ïalej: Luzula nemorosa, L. pilosa, L. maxima (Èeraž), Carex silvatica, Lilium martagon, Majanthemum bifolium, Polygonatum multiflorum, Paris quadrifolia, Neottia nidus avis, Platanthera bifolia, Myosotis silvatica, Hypericum montanum, Phyteuma spicatum, Sanicula europaea, Anthriscus nitidus, Chaerophyllum cicutaria, Euphorbia amygdaloides, Arabis Halleri, Lonicera xylosteum, Astrantia major, Melampyrum nemorosum, Urtica dioica, Rubus hirtus, Campanula persicifolia, Digitalis ambigua, Ranunculus lanuginosus, R. reptans, R. polyanthemus, Sambucus nigra, S. racemosa, Gnaphalium silvaticum, Oxalis acetosa, Pyrola uniflora, P. secunda, Cardamine impatiens, C. silvatica, C. amara (na barinatých miestach pri 281

Èeraži), Lamium aureum, Cicerbita muralis, Prenanthes purpurea (Èeraž), Senecio Fuchsii, Stachys silvatica, Veronica officinalis, Daphne mezereum, Hepatica triloba (v hornej èasti údolia Slávky), Symphytum tuberosum, Geranium robertianum, Pulmonaria officinalis, P. mollissima (v hornej èasti údolia Slávky na pokraji rúbanísk), Melandryum rubrum, Cerastium silvaticum (Èeraž), Geum urbanum, Glechoma hirsuta (Èeraž), Gentiana asclepiadea, Viola silvatica, Lamium maculatum, Rubus caesius, Moehringia trinervia, Dentaria bulbifera, D. glandulosa (Èeraž). Na pokraji horských potokov: Stellaria nemorum, Cardamine amara, Chrysosplenium alternifolium a Petasites albus.

Kvetena lúk.

Z floristického h¾adiska v okolí Brezovice najcennejšie sú lúky. S rastlinstvom pašienkov netreba sa nám zvl᚝ zaobera, lebo v tomto kraji je pašienok 1–2 roky pašienkom, potom zastane lúkou a bývalé lúky používajú za pašienok. Lúky od pašienkov skoro niè nedelí, jedno prechodí do druhého, úkolom pastierov a pastierskych psov je, aby pasúci sa dobytok nepustili na lúky. Kvetena horských lúk je vlastne rovnaká s kvetenou pašienkov, avšak zdravé rastlinstvo lúk na pašienkoch zakrpatí. Medzi kvetenou lúk je znaèný rozdiel, a to pod¾a toho, èi tieto lúky od rieky Torysy na juh, alebo na sever sa rozkladajú. Lúky, ležiace od rieky na juh, majú opravdovú horskú kvetenu, a snáï len Hypochoeris uniflora a Gymnadenia albida ukazujú, že sme vo výške 1000 m. S lúkami Goligury a Pavlišovej, nachádzajúcimi sa na sever od Torysy, je to ináè. Na týchto, aèko¾vek sme vo výške len 1100 – 1200 m, spojuje sa alpská kvetena s rastlinstvom horských lúk. Divné je, že na vyènievajúcich skalách Èiernej hory, vo výške 1000 m rastie Asplenium trichomanes, A. ruta muraria, A. septentrionale, Cerastium pumilum, C. arvense, Alyssum alyssoides, Sedum acre, Draba nemorosa a na trávnatých miestach týchto skál Phleum alpinum. Na Pavlišovej pri prameòoch Catabrosa aquatica a asi o 2 m ïalej na lúke Hypochoeris uniflora, Scorsonera humilis spolu rastú so Senecio capitatus, Gymnadenia conopea s Gymnadenia albida, Anthyllis vulneraria s Pulsatilla alba, Alchemilla silvestris s A. hybrida f. plicata, Silene nutans s Avena planiculmis, so Sedum carpaticum a Trientalis europaea, Phleum bulbosum, Draba verna, Gentiana praecox s Poa Chaixii a Deschampsia flexuosa, Hieracium Bauhini s H. alpinum. 282

Najcennejšie a pravdepodobne najstaršie sú lúky pri Brezovici na Homolke, pri Èeraži, na Èernom Husci a v Èiernej hore na Pavlišovej. Na skutoènej Èiernej hore a na najvyšších konèiaroch vidieku na Goligure, keï som tade chodil, sú pašienky. Najmenej cenné lúky sú v skupine Krátkej, lebo väèšie lúky sú len na Bišari a Javorinke v èasti, smerujúcej k Blažovu. V Branisku všade pekné lúky sa rozprestierajú, ale okrem obvyklých horských druhov niè zaujímavého nemajú. Chcem pojedna o kvetene lúk, temeno len tam spomeniem, kde sa bude treba zmieni o zvláštnom druhu. Všeobecne rastú na lúkách brezovického okolia tieto druhy: Botrychium lunaria, Koeleria gracilis f. glabra, Briza media, Festuca rubra, F. pratensis, Phleum tuberosum, Brachypodium pinnatum, Cynosurus cristatus, Dactylis glomerata, Anthoxanthum odoratum, Nardus stricta, Poa annua, P. pratensis, P. trivialis, Trisetum flavescens, Deschampsia caespitosa, Arrhenatherum elatius, Agrostis alba, Sieglengia decumbens, Carex pallescens, C. montana, Luzula pratensis, L. nemorosa, Lilium martagon, Colchicum autumnale, Gymnadenia conopea, Orchis morio, O. globosus, O. maculatus, Listera ovata, Coeloglossum viride, Platanthera bifolia, Arabis Halleri, Coronilla varia, Medicago sativa, Trifolium repens, T. montanum, T. pratense, T. dubium, Vicia cassubica, V. sepium, Astragalus glycyphyllus, Lotus corniculatus, Anthyllis vulneraria (Túto rastlinu na mnohých miestach ako krmivo pestujú, z týchto miest dostane sa aj na najvyššie konèiare a aj na týchto rastie vo ve¾kom množstve), Lathyrus vernus (na pokraji lesov), L. tuberosus, L. pratensis, Potentilla argentea, P. tormentilla, P. aurea, Alchemilla silvestris, Filipendula hexapetala, Ranunculus acer, R. repens, R. polyanthemus, Silene nutans, Cerastium caespitosum, Stellaria graminea, St. holostea, Viscaria vulgaris, Lychnis flos cuculi, Dianthus carthusianorum, Silene inflata, Polygala vulgaris, P. comosa, Plantago media, P. lanceolata, Euphorbia esula, E. cyparissias, Orobanche cariophyllacea, Hieracium Bauhini, H. umbellatum, H. pilosella, H. auricula, Chrysanthemum leucanthemum, Leontodon hispidus, L. danubialis, Tragopogon orientalis, Antennaria dioica, Hypochoeris uniflora, H. maculata, Centaurea scabiosa, C. austriaca, C. pseudophrygia, Erigeron acer, Crepis praemorsa, Carlina acaulis, Galium mollugo, G. verum, G. vernum, Linum catharticum, Campanula patula, Alectorolophus crista galli, Veronica chamaedrys, V. officinalis (v blízkostí lesov), Ajuga reptans, A. genevensis, Pimpinella saxifraga, Carum carvi, Astrantia major, Phyteuma spicatum, P. orbiculare f. flexuosum, Primula veris, Hypericum maculatum, Prunella 283

vulgaris, Knautia pratensis, Gentiana asclepiadea, G. praecox, Euphrasia montana, E. suecica, Thymus chamaedrys, Helianthemum ovatum. Na Homolke pri Brezovici našiel som nieko¾ko takých druhov, aké som na ostatných lúkách nevidel, alebo ušly mojej pozornosti. Takéto sú: Galium boreale, Plantago sphaerostachya, Chaerophyllum bulbosum (možné je, že sa sem z dediny dostala), Senecio aurantiacus, Orchis signifer, O. latifolius, O. ustulatus, Hieracium vulgatum, H. murorum, H. cymosum, Crepis mollis, Melampyrum pratense f. tatrense, Bupleurum falcatum, Gentiana cruciata, Festuca valesiaca, Thymus alpestris, Allium scorodoprasum, Polygala major (na lúkách v úpätí hôr). Na Homolke sú aj prameòovité, barinaté miesta, tak pod temenom, ako aj v úpätí. Na týchto rastie: Eriophorum latifolium, Pinguicula vulgaris (na hrebeni), Carex Davalliana, C. flava, C. Goodenoughii, C. panicea, C. canescens, C. tomentosa, Juncus glaucus, J. effusus, Blysmus compressus, Equisetum palustre, Valeriana tripteris, Orchis maculata, Caltha laeta, Parnassia palustris, Cirsium erisithales, C. palustre, C. rivulare, Geum rivale, Rorippa silvatica, Lysimachia nummularia, Mentha longifolia. V úpätí vrchu na moèaristých miestach hromadne rastie Lilium bulbiferum, ale len v neplodných druhoch. Okrem toho na mokrých lúkách rastie aj Geranium silvaticum, G. palustre, na suchších miestach však aj Cardaminopsis arenaria. Nad Èeražom vyènievajúce Zamèisko s Pavlišovou nad Brezovicou má väèšinou shodujúcu sa kvetenu. Na obidvoch striedajú sa typické jarné rastliny s horeoznaèenými a horské lúky charakterizujúcimi rastlinami. Tak na obidvoch rastú: Phleum alpinum, Geranium silvaticum, Salix silesiaca, Trifolium pannonicum, Avenastrum pratensis, Trifolium alpestre, Scorzonera humilis, Pulsatilla alba, Tridentatis orientalis, Poa Chaixii, Gymnadenia albida, Aira flexuosa, Senecio aurantiacus, Alchemilla hybrida, Hieracium aurantiacum. Ale hrebeò Èeraža má aj svoje rastliny, ktoré som nevidel na Pavlišovej. Tieto sú: Dianthus deltoides (na spodných lúkách), Sagina procumbens, Orchis sambucina, Carex caryophyllea, Convallaria majalis, Majanthemum bifolium, Succisa pratensis a na temeni Goligury Festuca heterophylla, Viola tricolor f. perrobusca a Achillea sudetica. Na Èeraži na niektorých lúkách košiarujú, t. j. v ohradách ponechávajú stáda oviec vždy po nieko¾ko nocí. Takým spôsobom behom jedného leta ve¾ký kus plochy možno pohnoji. Na týchto miestach potom rastie bujná tráva, a síce skoro v 100% Arrhenatherum elatius. 284

Najcennejšiu kvetenu má skupina Èiernej hory, zvl᚝ stredný konèiar Pavlišová. Vlastnú Èiernu horu úplne vypásajú, tiež aj èas Pavlišovej. Na väèšej èasti až ku konèiaru sú lúky. Zo všetkých konèiarov len na Èiernej hore sú drobné skaly, pretože sú nízke, väèšinu ich kveteny znièí pasúci sa dobytok. Na skalách okrem už spomenutých drobných rastlín nasledujúce nachodíme: Cystopteris fragilis, Dryopteris lobata, ïalej Arabis hirsuta, Viola canina, V. luteola, Potentilla rubens, Saxifraga tridactylites, Origanum vulgare, Arabis arenosa, Carex divulsa f. rubiginosa Marg. Planta sat humilis, ad 2 dm alta, spiculae parvae, breves, inferiores solitares, glumellae omnes ferrugineae. Na lúkách nájdeme aj kroviny, príp. zakrpatelé stromy. Z krovín spomenutia hodné sú: Juniperus communis, Vaccinium myrtillus, V. vitis idae. Zo stromov Larix decidua, Sorbus aucuparia, sotva dosiahne výšky 1 m na Pavlišovej, lebo vietor a sneh ich zmrzaèí; ale aj tieto drobné stromky donášajú tu úžitok. Lúky zakladá ¾ud takým spôsobom, že smerom dolu stále nièí les. Na takýchto miestach potom v dobrom humuse vysoko rastie tráva a skladá sa z rastlinstva lesov a horských lúk. Na takýchto lúkách sbieral som: Luzula cuprea, Carex caryophyllea, Lathyrus silvester, Trifolium ochroleucum, Stellaria holostea, Stachys silvatica, Vicia sepium, Solidago virga aurea, Poa chaixii, Mercurialis perennis, Asperula odorata, Arabis turrita, Poa annua, Genista elatior, Anemone nemorosa, Ranunculus platanifolius, Chaerophyllum aromaticum, Carex pairaei, Trifolium pannonicum, Hypochoeris maculata L. f. ramosa Marg. Caulis robustus e basi racemosus cum capitulis 5–8. Hieracium Bauhini f. compositum Marg. Planta robusta, ad 90 cm. alta, sarmenta, desunt vel brevia, foliola rosularia lanceolata, acuminata pilis parvis adpressis onusta, Inflorescentia umbellum compositum simulans, pedunculis lanuginosis paulo glandulosis, Involucrum pilosulum, glandulosum f. sarmentiflorum Marg. Planta robusta, inflorescentia umbellum compositum simulans, Sarmenta omnia cum inflorescentia, H. ramosum, H. murorum, H. vulgatum, Pimpinella magna, Avenastrum pubescens, Millium effusum, Geranium silvaticum, Epilobium angustifolium, Leontodon hispidus, silného vzrastu a listy skoro s 5 mm ve¾kými zúbkami. Na ostatných lúkach podrast na mnohých miestach, tvorí Nardus stricta. Na niektorom mieste skoro celú lúku pokrýva Anthyllis vulneraria, ktorá sa dostane aj na najvyšší konèiar. Ïalšie rastlinstvo skladá sa z horských a alpských druhov. Z týchto len významnejšie spomeniem z Pavlišovej: Carlina acaulis, Festuca ovina, Homogyne alpina, Achillea sudetica, Trollius europaeus, Trientalis europaea, Majanthemum bifolium, Veratrum lobelianum, Deschampsia caespitosa f. montana, Centaurea pseudophrygia, 285

Trifolium strepens, Thymus chamaedrys, Hieracium alpinum, Hypochoeris uniflora a jeden jej druh, ktorého spodná èas korunky je èierna a šupiny sú tiež celkom èierne pokryté dlhými chlpkami a nie zelenohnedé. Zjav je celkom taký, ako medzi Hypochoeris carpatica a H. maculata, Avena planiculmis, Sedum carpaticum, Senecio aurantiacus, S. capitatus f. radicatus. Zaujímavým druhom je posledný, ako by bol prechodný medzi aurantiacus a capitatus. Sú aj také z obidvoch druhov, ktorých kvety sú bledožlté a nie pomaranèovito-žlté. Koneène spomeniem z tohoto konèiara Cerastium arvense, ktorá tu ešte aj na najvyššie konèiare sa dostane.

Kvetena dediny.

Na uliciach dediny z obvyklých dedinských plevelov mnoho rastie. Takéto sú: Rumex crispus, R. obstusifolius, Chaerophyllum temulum, Anthriscus nitidus, Chelidonium majus, Potentilla anserina, Lamium album, Geum urbanum, Poa annua, Phlomis tuberosa, Clinopodium vulgare, Geranium phaeum, Bellis perennis, Lolium perenne, Polygonum persicifolium, Senecio vulgaris, Scrophularia nodosa, Hyoscyamus niger, Plantago major, Mentha longifolia, Chenopodium bonus Henricus, Ch. album, Ch. glaucum, Atriplex patula, Lepidium ruderale, Polygonum aviculare, Melandryum album, Lappa tomentosa, Artemisia vulgaris, Cichorium intybus, Onopordon acanthium, Potentilla supina, Echium vulgare a iné plevely. Zemänské kurie dediny kamenné múry obk¾uèujú, na ktoré èasom tieto plevely sa všetky usadia, medzi inými ešte aj Draba nemorosa a Cerastium arvense. Z ovocných stromov s výnimkou broskví a marhú¾ všetko ovocie dozreje. Rastlinstvo záhrad tvorí smiešanina lúènych a dedinských plevelov.

***

AZ ÉSZAKKELETI-KÁRPÁTOK NÉHÁNY ÉRDEKES NÖVÉNYE71 Margittai A. Asplenium ruta muraria L. var. glandulosum Podp. A Kárpátokból tudtommal eddig ismeretlen volt. A Bieli-potok a Pop-Iván csúcs alatt ered s Trebusány mellett ömlik a Tiszába. A völgy két oldala gránitból épült, de a ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Botanikai Közlemények. – 1938. – 35, ¹ 1-2. – Old. 58-63. 71

286

gránit erõsen meszes, sõt itt-ott mészsziklák is vannak a grániton. Úgy látszik valamikor a völgyben a gránitot mindenütt mész borította. Az idõ vasfoga azonban lassankint lerombolta a mészkövet, de régi flórájából megmaradt néhány tagja, mely most a mésszel átitatott grániton terem. Ilyen pl. a Campanula carpathica, mely tipikus mészlakó. A völgy középsõ szakaszán, a fûrésztelep elõtt, a völgybe vezetõ út mentén kis sziklatömb van, alig embernagyságú. Ezen a sziklán terem az Asplenium glandulosum. Mirigyes, apró levelei különböztetik meg a típustól. Ugyanezt a harasztot magtaláltam Ung megyében, a nevickei vár falán is, ahol a var. macrophyllum A. et G. társaságában terem. Lycopodium alpinum L. Az Északkeleti-Kárpátok igen ritka növénye. Magam eddig csak a Sztrimba havason szedtem, Boros pedig a Drágobrát havas tövében találta meg. Legújabban a Pop-Iván és a Pietroszul havasok közti gerincen szedtem, ahol seregesen terem. Equisetum ramossisimum Desf. A Bodrogköz homokjának igen közönséges növénye. A hegyek lábainál eddig csak a nagyszõllõsi és királyházai állomásokon szedtem. Selaginella helvetica (L.) Spring. Ezt a növényt eddig az ÉszakkeletiKárpátokból nem ismertük. Erdély több helyérõl publikálták. Az Északi Kárpátokban sem láttam, pedig a Kárpátokat Körösmezõtõl egészen a KisFátráig alaposan ismerem. Pozsonynál leszáll egészen a Duna partjáig. 1937 õszén megtaláltam Királyháza mellett, a Szárhegyen. Ez a hegy igen meredeken ereszkedik le a Tiszához s a meredek oldalán, moha közt seregesen terem a mi kis növényünk. Erdélyi elterjedésének tehát a Tisza a legészakibb határa. Typha Shuttleworthii Koch et Sonder. A Vicsa-völgyben Zánykától kis iparvasút vezet a Studenèik-völgybe. Eme vasút mentén, a hegyodalmenti árokban terem. Vulpia myuros (L.) Gmel. Munkács mellett, a petróleum-finomító és a téglagyár között. Carex umbrosa Host. Holubina és Polena közt a Pinye-patak bal partján elterülõ hegyi réteken seregesen. Carex polygama Schk. Bordafürdõ környékén, nedves réteken, az EperjesTokaji hegységben. Leucojum aestivum L. Az Északkeleti-Kárpátokkal érintkezõ síkság nedves rétjeinek szép dísze. Különösen a Tisza partján elterülõ nedves réteken terem seregesen. Beregben felhatol a hegyek közé (nedves réteken Holubina és Polena között). 287

Narcissus angustifolius Curt. Jávorka S. szerint (Magyar Flóra pag. 187.) hegyi réteken seregesen terem. A. et G. szerint (Synopsis III. pag. 397.) az Alpokon egészen 2000 m magasságig hatol fel. Az Északkeleti-Kárpátokban eddig csak a völgyek sík és nedves rétjein szedtem. Így Fornos, Dercen, Huszt, Száldobos mellett. 1935-ben a trebusányi Pop-Iván havast másztam meg. A havas nyugati részén két csúcs: Preluka és a Serban emelkedik. Oldalaikat sûrûn borítja a Juniperus nana, melynek bokrai között, 1600-1700 m magasságig szórványosan, a Pop-Ivánon pedig, a csúcs alatt, a déli oldalain elterülõ legelõn seregesen terem a Narcissus. Crocus banaticus Gay. Errõl a balkáni növényrõl Jávorka (Flora hungarica, pag. 189.) azt mondja, hogy Erdélyben, Ugocsa, Máramaros, Bereg megyében és a Bánságban terem. Magam eddig Ugocsában, Nagy-Szõllõs mellett a Hosszúerdõben, a Szárhegyen, Királyháza mellett, Máramarosban Huszt és Rakasz között szedtem. Munkácson egy ízben néhány legény kalapja mellett láttam meg, kik Bogdány (Máramaros m.) környékén szedték. Beregben éveken keresztül hiába kerestem. 1935 tavaszán, az egyik kollégám, Dr. Janski arról értesített, hogy szülõfaluja, Kisalmás (Zaluža) mellett nemcsak tavasszal, hanem õsszel is terem egy „kukicska”, ahogyan a Crocus-t nálunk a nép hívja. Szeptember végén felkerestem ezt a falut, mely Munkácstól 10-15 kilométernyire fekszik keletre. Közvetlenül a falu feletti tölgyes szélén, sõt az erdõn kívüli réteken is seregesen találtam a Crocus banaticus-t. Érdekes, hogy egyetlen példányt sem leltem a bükkösben, pedig csak egy árok választja el a tölgyestõl. Zaluža tehát a legészakibb termõhelye. Parietaria officinalis L. A nevickei várrom udvarában tömegesen. Stellaria holostea L. f. devestita Zapal. A tipikus St. holostea nálunk nagyon közönséges. A f. devestita apróbb és a csészeleveleiknél csak valamivel hosszabb szirmaival tûnik ki. Levelei is húsosabbak, mint a típusnál és a növény teljesen kopasz, legföljebb a kocsány a virágok alatt kissé pelyhes. Terem a máramarosi Pop-Iván havason, sziklás, füves helyeken, kb. 1800 m magasságban. Stellaria laxmanni Fisch. Nálunk elég ritka növény. A következõ helyeken szedtem eddig: vízlevezetõ csatornáikban Õrös és Szentes között, Zemplén megyében; a bátyúi állomás határmögötti állóvíz partjain, a Nagybégány melletti szõlõhegyek lábainál elterülõ mocsarakban, Beregmegyében és nedves, mocsaras réteken a keresztúri kis korcsmánál, Ugocsában. 288

Cerastium arvense L. Ezt a növényt eddig csak a beregszászi állomás környékén szedtem és azt hittem, hogy hozzánk behurcolás útján jutott. Nagybégány mellett, a szõlõhegy alján elterülõ mezõk mezsgyéin és a rétek szélein azonban ép olyan körülmények között nõ, mint az Északi-Kárpátokban. Ezért ezt a növényt nálunk honos növénynek tartom. Sagina ciliata Fr. A dédai és bégányi szõlõhegyek alján elterülõ legelõk szélein nagyon szórványosan. Példányaim megközelítik a f. depressa F. Schultz-t. Moehringia muscosa L. A Vicsa-völgyben Hánykovica mellett, Beregmegyében. Spergularia marginata (DC.) Kittel. Aknaszlatinán a sóbánya környékén. Silene viridiflora L. Nálunk a legritkább növények egyike. Bokros helyeken csak a Feketehegyen, Ugocsában és a Nagyhegyen, Munkács mellett szedtem. Melandryum nemorale (Heuff.) A. Br. Erdõs, bokros helyeken a Latorca völgyében, Hánykovica és Hársfalva között, Bereg megyében; a nevickei vár alatti erdõben, Ung megyében. Dianthus campestris M. B. Ezt a bevándorolt növényt évekkel ezelõtt a munkácsi állomásról közöltem. Azóta itt a termõhelyét beépítették és így e helyen kipusztult. Újabban megtaláltam a királyházai állomáson, Ugocsában. Ez az állomás nagyobb, mint a munkácsi és az a hely, ahol a teherkocsik állnak, gondozatlan, azért remélhetõleg itt ez a szép számban termõ szegfû meg is fog honosodni. Ranunculus lateriflorus DC. Az Északkeleti-Kárpátok lábainál elterülõ síkság növénye. A hegyek között sehol sem láttam. A Bodrogköznek sáros, de nagy fûvel be nem nõtt, sõt a szántóföldek kiázott helyein, néha seregesen is terem. A vidék többi részein azonban elég ritka növény. Beregben csak Bátyu, Déda, Nagybereg környékén és a Szernye-mocsár egyes helyein szedtem. Ugocsában eddig csak Salánk környékén láttam. Sempervivum soboliferum Simk. f. hirtellum Schott. Az ÉszakkeletiKárpátok Sempervivumokban igen szegények. Az Eperjes-Tokaji-hegylánctól kezdve, egészen a Tisza eredetéig, 900-1000 m magasságban mindenütt terem a Sempervivum montanum L. és annak termetesebb alakja a f. heterophyllum Hazsl., de mindenütt csak szálankint. Sárgavirágú és meszet kedvelõ Sempervivum-ot csak Máramarosban, a Berlabaszka melletti Pietroszul nevû havas mész sziklain szedtem. 289

Sorbus aucuparia L. f. lanuginosa Kit. A síksági erdõben Pósaháza mellett Beregmegyében. Lupinus polyphyllus Lindl. Ez a növény Máramarosmegye minden nagyobb völgyében seregesen terem. E megyébõl lassan észak felé terjed. Beregmegyében Hársfalva és Tibava községek között új út épült. Ennek az útnak oldalain 1937-ben már tömegesen nõtt, úgyhogy bátran besorozhatjuk flóránk meghonosodott tagjai közé. Genista tinctoria L. f. oligosperma Andrae. Az Északkeleti Kárpátokban a magasabb termetû G. elatior terem. A tipikus G. tinctoria-t vidékünkön eddig még nem szedtem. A Berlabaszka havas közel fekszik a Pop-Ivánhoz és lejtõje meredeken bocsátkozik le hozzá s 1600 m, magasságban egy gerinc köti össze a két havast. A Berlabaszka havasnak a gerincén lévõ lábánál mészkõszakadék van s ennek szélein találtam 1936-ban a Genista tinctoria apróbb termetû és kopaszodó alakját, a f. oligosperma-t, amelyet eddig csak Erdély havasairól ismertünk. Lathyrus pratensis L. f. sepium Scop. Sziklás füves helyeken a Pop-Ivánon Trebusany mellett. Alacsony, alig 20-30 cm. magas, kopaszodó, virágzata kevés- (2-5) virágú és egyoldalra nézõ. Lathyrus nissolia L. Vidékünkön igen ritka. Több termõhelyrõl ismerem, de mindenütt csak szálanként terem. Nem is állandó növény. Hol itt, hol ott üti fel a fejét, hogy azután ismét eltûnjön. Nálunk eddig a következõ helyeken szedtem: Perbenyik és Királyhelmec között az árok szélén, réten Ladmóc fölött, Zemplén megyében, füves helyeken Ungvár mellett és Nagyhegyen Munkács mellett. Euphorbia carpatica Wol. 1932-ben fedeztem fel a máramarosi Stich és Tatulska közti gerincen. 1935-ben már Beregmegyében is megtaláltam. Vezérszállásnál (Podpolovce) a Latorcába ömlik a Zsdenyovka-patak. A Latorca és a Zsdenyovka eredete között elterülõ Pikuj-hegységnek Pikuj és Zelemen nevû csúcsain közvetlenül a csúcs alatt terem. Euphorbia peplus L. Munkács uccáin, házak tövében. Valószínûleg behurcolva. Impatiens Roylei Walpers. Bátyútól egész Volócig, a vasúti állomások kedvenc dísznövénye. A felvidéken sok ruszin háza elõtt is terem e szép virág. Itt-ott azután el is vadul, így a Vicsa-völgyben Osszatelep és Hánykovica között. Oenanthe silaifolia M. B. Vidékünkön igen ritka; Oenanthe-k nálunk a síkságon és a nagyobb völgyek alsó szakaszain élnek. Leggyakoribb még az 290

Oenanthe banatica, mely minden nedves árokban, vízenyõs réteken néha seregesen is terem. Állóvizekben, csatornában nõ az Oenanthe silaifolia, amelyet eddig szálanként a következõ helyeken gyûjtöttem: nedves réteken Ungvár és Csap mellett, Ung megyében; az útmenti árokban Munkács és Felso-Kerepec között, Pósaháza mellett Bereg megyében; keresztúri kis korcsma körül, Tiszaújlakon az állomás melletti árokban és Verõce mellett Ugocsában. A tõalakkal együtt a szálaslevelû f. media Griseb. is nõ. Trientalis europaea L. Füves helyen a Jávornikon Ung megyében; a Pikujon Beregben és a Drágobráton Máramaros megyében. Symphytum uliginosum Kern. Bátyú és Beregszász között emelkedik a Mezõkaszonyi szigethegység. Beregszász felõl az e1sõ hegy a Dédai, a második a Bégányi, a harmadik a Mezõkászonyi szõlõhegy. A Dédai-hegy nyugati részén nedves rétek és erdõk terülnek el, melyek egészen a Bégányi, illetve a Kászonyi-hegyig húzódnak. E rétek vízeit árok gyûjti össze, mely közvetlenül a Bégányi szõlõhegy déli lábánál húzódik. Ebben a vízes árokban seregesen terem a Symphytum uliginosum. Társaságában a következõ növények teremnek: Oenanthe banatica, Carex brizoides, C. acutiformis, Viola elatior, Juncus atratus, Gratiola officinalis, Iris pseudacorus, Euphorbia palustris, Caltha palustris, Valeriana officinalis, Juncus compressus, Stellaria laxmanni, Leucojum aestivum. E helyen a Symphytum officinale is nõ, s a két faj közti átmeneti alakok, a S. pseudopterum Borb. és a S. inundatum Menyh. is bõven teremnek. A S. uliginosum-ot megtaláltam még a vasút menti árokban Bégány és Mezõkászony között is. Anchusa Barrelieri Vitm. Nagyszõllõs környékén seregesen terem. E helyrõl lassankint nyugatra vándorol a vasút mentén és ma már Sztrabicsó, Eszeny, Szomotor állomásokon is nõ. Pulmonaria montana Lej. Munkács környékén a szõlõhegyeken, erdõkben, Zánykán rét szélén. Veronica fruticans Jacqu. A Trebusany melletti Pietroszul-havas mészszikláin a Campanula carpatica társaságában. Veronica bellidioides L. A Trebusany melletti Pop-Iván havas sziklás helyein, nagyon szórványosan. Verbascum Hinkei Friv. A V. lanatum közeli rokona. Virágai hosszú, egyszerû fürtökben sûrûn helyezkednek el. Csészéje kopasz, csak itt-ott látható a cimpák szélein egy-egy hosszúnyelû mirigyszõr. Erdély északi vidékeinek és a Bihar-hegységnek növénye, Máramarosra új. Terem a Berlabaszka havasnak a Pop-Ivan felé nézõ oldalán, meszes talajon. 291

Plantago indica L. Az alföldi rész homokján közönséges. Ugocsában Királyháza állomáson nem homokon terem. P. media L. v. oblongifolia Schur. Füves helyen a Jablonica-hágón, Máramaros megyében; Dvorjany melett, Zemplén megyében. Valeriana tripteris L. f. bijuga Simk. A Latorca völgyében Hánykovica mellett, Bereg megyében. Knautia longifolia (W. et K.) Koch. A Fekete-Tisza eredete körül és a Berlabaszka havas Pop-Iván felé esõ gerincének füves helyein, Máramarosban. Legészakibb termõhelye. Echinops commutatus Jur. Erdélyi növény. Eddig azt hittük, hogy csak Beregtõl és Szatmártól délre terem. A Latorca folyót tartottuk legészakibb határának. Az ungmegyei Szerednye melletti szõlõk egyik borháza környékén azonban seregesen terem. Azonkívül a Nagykapos melletti Ortó partjain is szedtem néhány példányt. Onokovec környékén (Ungvár után Uzsok felé az elsõ állomás) is terem. Tehát legészakibb elterjedési határául az Ung-folyót jelölhetem meg. Anthemis carpatica W. et K. Buèek egyik cikkében (Prispev ku kvetene zeme Podkarpatoruske a Slovenske) – nem ismerve a magyar irodalmat – sok nagyon közönséges növényt (pl. Ajuga reptans, Achillea millefolium, stb.) új adatként sorol fel. Van azonban néhány igen érdekes adata is, de köztük néhány téves vagy kétes is így a Pop-Iván havasról (Trebusany) publikálja a Chrysanthemum alpinum-ot. Engem ez a kis növény nagyon érdekelt, mert Máramaros havasain nem szedtem. 1935. augusztus elején indultam el e növény felkeresésére. A trebusai Serban-havas csúcsán megtaláltam az Anthemis carpatica-t, mely a Pop-Iván-csúcs szikláin is tömegesen terem. Chrysanthemum atpinum-ot azonban sehol sem tudtam találni. Valószínû, hogy a Buèek Chrysanthemum alpinum-ja nem más, mint az Anthemis carpatica. Növényünk a következõ növények társaságában nõ: Rhodondendron Kotschyi, Juniperus nana, Gnaphalium supinum, Hieracium alpinum, Phyteuma spiciforme, Potentilla aurea, Juncus trifidus, Festuca supina, Viola declinata, Scorzonera rosea, Achillea lingulata, Arnica montana, Pulsatilla alba, Leontodon croceus, L. Vagneri, Avena versicolor, Campanula Kladniana, Hypericum alpigenum, Dianthus compactus. Centaurea diffusa Lam. Vidékünk háborús emléke. A háború alatt Oroszországból vagy a Balkánról került hozzánk. Eddig két helyrõl közöltem, a munkácsi és a bátyúi állomásról. A bátyúi állomásról, ahol a sínek között 292

termett, már kipusztult. A munkácsi állomáson, bár itt is erõsen irtják, még ma is terem. Újabban a királyházai állomáson is megjelent és igen nagy tömegben terem, ugyancsak az Artemisia austriaca társaságában. Centaurea carpatica Porc. Bliznica hegyi rétjein, Körösmezõ mellett a Fekete-Tisza felsõ folyása körüli hegyi réteken, a Jablonica-hágón, Máramaros megyében. A Vicsa-völgyben Zányka körül, Bereg megyében. Cirsium silesiacum Schltz. (C. canum x palustre) a Szernye mocsárban Fornos mellett.

***

MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR ELATINE-FAJOK ISMERETÉHEZ72 BEMERKUNGEN ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN ELATINE-ARTEN Margittai Antal A magyar Elatine-k szisztematikai feldolgozásával eddig egyetlen mû foglalkozott, dr. Moesz G. „Magyarország Elatinei” c. monográfiája, mely a Magyar Botanikai Lapok 1908. évfolyamában jelent meg. A szerzõ ebben a mûvében gondos és körültekintõ munkát végzett, úgyhogy ilyen alapos munka megjelenése után bárki méltán felvetheti azt a kérdést, hogy kinek, miféle megjegyzései lehetnek még. Hogy mégis merészkedem ezeket a megjegyzéseket tenni, arra alapos okaim vannak. Általában a botanikusok azt gondolják, hogy az Elatine-k mocsári növények. Véleményük azonban csak részben fedi az igazságot. Az Elatinek inkább a nedves, sáros helyek növényei, ritkán fordulnak elõ víz alatt vagy mocsárban. Az Elatinek, különösen az átellenes levelû Elatine-fajok apró növények és így olyan nedves sáron élnek, amelyen még nagyobb mocsári és vízi növények nem telepedtek le. Ha a botanikus Elatine-ket keres, jól teszi, ha az utak menti árkok még fûvel be nem nõtt sáros helyeit, a szántókon keresztülvezetõ útak kátyúit, szekérvágásainak belsõ részeit vizsgálja meg. A szántóföldek vízeit levezetõ apróbb csatornák sáros helyei is hálás területek lehetnek. Nagyobb csatornák partjait csak ott kell megnézni, ahol a jószág ___________________________________________

Âïåðøå îïóáë³êîâàíî ó Botanikai Közlemények. – 1939. – 36, ¹ 5-6. – Old. 296-307. 72

293

vízre jár és a partot alaposan összetaposta. Ilyen helyeken gyakran talál az ember Elatine-ket. Nagyobb mocsaraknak csak azokat a partjait érdemes e célból átkutatni, ahol olyan sáros helyek vannak, amelyekbõl éppen hogy elpárolgott a víz vagy amelyek sekély víz alatt vannak, de egyéb mocsári növények nincsenek még rajtuk. Végül sokszor hálás területek a kiázott szántóföldeknek ama részei, melyeken ilyen nedves, sáros foltok vannak. Tudjuk, hogy különösen az átelleneslevelû Elatinek flóránk legritkább tagjai. Sok botanikus egész életén át botanizál és Elatinet a természetben nem lát, és ha lát, legtöbbször csak néhány gyepet. Flóránk üstököseinek nevezhetném, melyek ma itt vagy ott egy szerencsés botanikus szemei elé kerülnek, azután eltûnnek és csak évek vagy évtizedek múlva jelennek meg újra ugyanazon a helyen. Az Elatinek igen kényes jószágok, magjaik csak bizonyos nedvesség mellett csíráznak. Ha száraz évek követik egymást, termõhelyük kiszárad, ellepi a magas fû és az Elatine-magvak várnak a csírázással mindaddig, míg a termõhelyet egykét éven át ellepi a víz, megöli a nagyobb füveket és a csírázásra alkalmas sárrá változik a talaj. De az ellenkezõje is elõfordulhat, T. i. a termõhelyet néhány éven át a magas víz fedi be. Az Elatine-k a csírázással ekkor is várni fognak, míg a víz újból lefolyik a termõhelyrõl. Éppen azért, mert olyan ritkán jönnek ezek az Elatinek botanikusok szeme elé, került az irodalomba annyi elnevezés, tévedés és zûrzavar. Ugyanaz az Elatine különbözõ életkörülmények között különbözõ alakúnak mutatkozik. Száradó sáron szedett és ennek alapján leírt fajon, ha más azt vízes sáron vagy olyan sáron találja, melyet 1-2 cm víz borít, könnyen olyan bélyegeket talál, melyek a szárazabb sáron növõ Elatine-tõl eltérõek; erre új névvel látja el, eltérõ fajt lát benne. Ilyen módon a kevés helyszíni tapasztalat miatt a különbözõ szerzõk ugyanazt az Elatinet különbözõ fajként fogták fel és különbözõ nevekkel látták el. Ügyhiszem, én voltam az a szerencsés botanikus, aki a Bodrogközben és a beregi síkon a legtöbb Elatine-t figyelhette és gyûjtötte, még pedig ismételten ugyanazokat a fajokat különbözõ nedvességû helyeken, különbözõ életkörülmények között. Ezért nyugodtan mondhatom, hogy alaposan ismerem õket. Az E. alsinastrum-ból legkevesebb 350 ívre valót, E. hungarica néven több mint 350 ívet, E. Oederi néven szintén több mint 350 ívet szedtem és végül E. ambigua néven több mint 550 ívet gyûjtöttem. Minden ívre 5 gyepet számítva, a begyûjtött Elatinek száma megközelíti a 10.000 gyepet. 294

Eme bõ tapasztalataim alapján kívánom elõterjeszteni megjegyzéseimet a Bodrogközben és a beregi síkon elõforduló Elatinek-rõl. 1. Elatine alsinastrum L. A leggyakoribb faj. Csaknem minden nedves sáron, kátyúban, mezei csatornák száradó sarain, még erdõk sáros helyein is meg lehet találni. Ha az agyagos sár a júliusi nap melegétõl hirtelen kiszárad, annyira megrepedezik, hogy az ember a repedésekbe kezét is beledughatja, s mégis, ahol a sáron egy kis fekete folt mutatja a nedvességet, ezeken a helyeken vagy a repedések szélein ott tengõdik az E. alsinastrum. Ilyen helyeken apró marad, alig éri el az 1-4 cm magasságot. Minél nedvesebb a termõtalaj, annál nagyobbra nõ. Ha 5-10 cm mély vízben és jó talajban terem, úgy 15-20 cm magasságot is elér. Van egy ívem a Tályba tóból Szomotor mellõl, amelyen egy 5-ágú és 57 cm hosszú E. alsinastrum fekszik. A nedvesség foka megváltoztatja az E. alsinastrum magasságát. A magasság szerint kisebbedik vagy nagyobbodik a levelek hossza, szélessége, húsos volta, színezete és üdessége, a termés, párta, csésze, sõt a magvak nagysága is. Változatlanul marad azonban a levelek örvös állása, csésze- és pártaleveleinek, porzóinak, bibéinek száma és többékevésbé a magvak alakja. Az elõbbi, a nedvességtõl függõ jegyek nem lehetnek és nem is tekinthetõk faji bélyegeknek. Az E. alsinastrum faji bélyegei csak az utóbbiak, azok, amelyek a talaj nedvességétõl függetlenek. Nem is akadt botanikus, aki ezeket a nedvességtõl függõ bélyegeket faji bélyegeknek vette volna, mert az örvös levélállás eléggé megkülönbözteti minden más Elatinetõl és mert nem is olyan ritka, mint az átelleneslevelû Elatinek. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a különbözõ magasságú E. alsinastrumokat külön faji névvel lássa el. Seuberta talaj nedvesség! fokozata szerint háromféle alakját különbözteti meg: f. terrestris, f. aquatica és f. fluitans. Teljesen osztom Moesz nézetét, hogy ezekre a megkülönböztetésekre sincs szükség. Amint alább látni fogjuk, már nem ilyen óvatosak voltak a botanikusok a többi Elatineknél. Gyûjteményemben a következõ helyekrõl van E. alsinastrum: Muzsaly (Bereg), Véke (Zemplén), Nagykapos (Ung), Vitka (Szabolcs), Ópályi (Szabolcs), Kisharsány (Bereg), Beregszász, Királyhelmec (2-5 cm), Perbenyik (Zemplén), Bély (Zemplén), Komoróc (Ung), Vásárosnamény, Bártháza (Bereg), Örös (Zemplén), Makaria (Bereg), Lelesz (Zemplén), Salánk, már dombon (Ugocsa), Szomotor (Zemplén), Csap (Ung), Battyán (Zemplén), Bátyú (Bereg), Tálybató Szomotor mellett (57 cm), Izsnyéte (Bereg), Pósaháza (Bereg), Nagy-Ibolyástó Királyhelmec m. (Zemplén). 295

2. Elatine Oederi Moesz (E. gyrosperma Düben, hydropiper L. p. p., E. hydropiper Oeder). Ezt az Elatinet vidékünkön csak egy helyen szedtem, és pedig Királyhelmec mellett a Nagy-Ibolyás tóban. Legelõször a NagyIbolyás tó déli partján, egészen 50–60 cm. mély víz alatt is. Már április vége felé bõven láttam és minél bõvebben volt a víz alatt, annál nagyobbak voltak a gyepek, de a levelek is. Minthogy már áprilisban teljesen érett terméssel szedtem õket és ilyen mély víz alatt, bizonyos, hogy ez a Elatine a víz alatt át tud telelni. A következõ évben annyira leapadt a tó vize, hogy ez a termõhely szárazzá vált és az Elatine kipusztult innen. Megtaláltam a tó északi részén, sekély vízben, augusztus végén bimbós és virágzó állapotban. Az Elatinegyepek itt apróbbak voltak, levelei szintén nagyon aprók. Látszik, hogy ekkor csiráztak és nem teleltek át a víz alatt. Minthogy, legalább is e helyen, ez az Elatine mindig víz alatt nõ, azért életkörülményei ugyanazok, miért is rendkívül állandónak mutatkozik. A négyméretü virág ezt az Elatine-t az E. campylosperma és E. hungarica csoporttal hozza rokonságba. Moesz G. kulcsa szerint az E. Oederi-t jellemzi a „flores sessiles vel subsessiles. Sepala Capsula breviora”. Az E. hungarica-t és campylosperma-t viszont a „flores pedunculati. Sepala Capsula longiora”. A magam részérõl a kocsány hosszú vagy rövid voltát nem emelném faji bélyeggé. Nincs olyan Elatine faj, melyre azt lehetne mondani, hogy „flores sessiles”. A másik szó pedig „subsessiles” zavarba hozhatja az embert. Mit csinálunk pl. olyan hungarica-val, amelynél a virág „subsessiles” vagy esetleg akadnak példányok, amelyiken „sessiles.” Az E. Oederi-t az E. campylosperma, illetõleg a hungarica-tól elég jól különbözteti meg a csészelevél hossza és a magvak alakja. Az E. Oederi csészeleveleit alig lehet észrevenni és azok elvirítás után rendesen lehullanak, a másik kettõnél a csészelevelek a toknál hosszabbak és megmaradók. Nem tudok teljesen egyetérteni Moeszszel abban a tekintetben, hogy azért, mert a magvak ugyanannál az Elatine-nél sokféle alakúak, a magvak segítségével ne lehetne egymástól a különbözõ átellenes levelû Elatine-ket megkülönböztetni. Sõt, ha a viráglevelek lehullanak, egyedül a mag az, amelynek segítségével meg lehet határozni az Elatine-ket. Ha az ember csak érett magot vizsgál meg, úgy tapasztalja, hogy a magvak 70-80%-a ugyanazt az alakot ölti fel. Az ikonográfiákban sok hamis és rossz kép van az egyes Elatine-magvakról. Az E. Oederi magját téves rajzban tünteti fel Jávorka– Csapody ikonográfiája 2379. ábrája (nálam I. t. 13. kép). Ilyen alakú magvakat 296

csak az éretlen magvak között (I. t. 8. ábra) találtam. Az érett magvak (I. t. 1– 15. ábra) rendesen a nem köldökös részükkel annyira meggörbülnek, hogy csigaalakot vesznek fel, vagy rendesen ezzel a végükkel érintik a mag testét (I. t. 3. ábra), sokszor pedig rá is mennek ezzel a véggel a testre (I. t. 2. ábra), általában azonban ez a végük majdnem 90%-ban a mag teste felé hajlik (I. t. 4. és 5. ábra). A hungarica és gyrosperma magjai pedig mindkét végükkel görbülnek és rendesen patkóalakúak. Minthogy ennek az Elatine-nak magját a gyrosperma szó nagyon jellemzi, sokkal szerencsésebbnek találnám, ha az E. Oederit E. gyrosperma Düben névvel jelölhetnõk. 3. Elatine campylosperma Seub. E. hungarica Moesz. Hogy e kettõt egy név alá foglalom, mutatja, hogy e kettõ közt nem tudtam olyan bélyegeket találni, melyek indokolttá tennék, hogy ezeket két fajnak tekintsem. E két Elatinét egymástól a kocsány hosszúsága és a pártalevél meg a csészelevél egymásközti viszonya különböztetné meg. Az E. campylosperma kocsánya hosszabb a levélnél, a hungarica kocsánya legfeljebb akkora, mint a levél hossza. Az E. campylosperma pártalevele nagyobb a csészelevél felénél, az E. hungarica-nál a párta legfeljebb fele a csésze levelének. Minden egyéb lényeges jegyük megegyezõ. A két megkülönböztetõ bélyeget azonban nem tekintem annyira fontosnak, hogy a két Elatinet két fajnak tekintsem. Különben tapasztalataim is nekem adtak igazat. Ezt az Elatinet az alábbi helyeken szedtem: Bodrogszerdahely és Szomotor között (Zemplén megyében) egy parlagon hagyott kukoricás kiázott helyein. Az esõvíz gyorsan kiszáradt és a talaj nedvessége már erõsen csökkent, amikor az Elatine-ket gyûjtöttem. A gyepek kicsinyek, a levelek szélesek, húsosak és piroslók voltak, a kocsányok pedig alig érik el a levél hosszának felét. Teljesen megegyezik ez a diagnózis a Moesz-féle hungarica diagnózisával. Ugyanezt az Elatinet még Vásárosnamény, Királyhelmec körül és a Tályba-tó keleti pártján Szomotor mellett is gyûjtöttem. Királyhelmec mellett a Nagy-Ibolyás tó nyugati partjain termett ez az Elatine. Régebben, szárazabb években e helyen szántóföldek voltak. A szedés évében e szántókat a tó víze borította és éppen visszavonulóban volt a víz, már csak a mezsgyék állottak víz alatt. A mezsgyék oldalain és a sekély vízben nagyobb tömegben termett Elatine-nk. A szárazabb helyeken az Elatinék kocsányai rövidebbek voltak a levél hosszánál. Ugyanezt tapasztaltam a tálybatavi és a vásárosnaményi Elatinek-nél is. Sõt a vásárosnaményi Elatine-k között van egy gyepem, amely kezdetben szárazabb 297

talajon élt s így az elsõ virágok kocsányai rövidek voltak, de azután jött egy néhánynapos esõ, a gyep új ágakat hajtott és azokon már a levélnél hosszabb kocsányú termések vannak. Ezek a tapasztalataim bizonyítják, hogy a kocsányok hossza a talaj nedvességének függvénye s így nem lehet faji bélyeg. A párta hosszabb vagy rövidebb volta sem lehet az. A párta és csésze viszonya más a fiatal és más az idõsebb virágnál. Más családokban is találkozunk olyan esetekkel, ahol a párta az egyik alaknál hosszabb, a másik alaknál pedig rövidebb a csészénél. Csak egyet említek, az Agrostemma githago két alakja is ilyen. Az A. githago f. nicaeensis Lk. pártája hosszabb, a f. microcalyx Döll pártája pedig rövidebb a csészénél. Senkinek sem jutott eszébe, hegy e két konkolyt külön fajnak tekintse. A szárazabb helyen növõ E. campylosperma levelei húsosak, vöröslõ színûek, a nedves helyeken növök pedig üdék, salátaszerûek. A lényeges változatlan faji bélyegek mind a kettõnél ugyanazok. A virágok mindkettõnél négyméretûek, a csészelevelek hosszabbak a toknál és megmaradók, le nem hullok. A magvak is mind a két Elatine-nél teljesen megegyezõk. Az I. táblán a 17. ábra Moesz rajza és az E. hungarica Moesz magját ábrázolja; ez patkóalakú. A 18. rajz annak az Elatiné-nek a magját ábrázolja, amelyrõl az E. campylosperma-t Seubert leírta. Ha ezeket összehasonlítjuk, látjuk hogy a két mag alakja ugyanaz. Az I. t. 19-34. rajza az én E. hungarica-im magjának különbözõ, normális és rendellenes alakjait tünteti fel. A magvak 60-70%-a a 19. és 20. rajzon látható patkóalakú, vagyis teljesen megegyeznek az E. campylosperma és a Moeszféle hungarica magvainak alakjával. A II. táblán a 41-62. ábra a bodrogközi E. campylosperma magvait ábrázolja. Amíg 60-70%-a itt is patkóalakú és teljesen megegyezik a Seubertféle campylosperma és a Moesz-féle hungarica magalakjával. Ezek alapján az E. campylosperma Seub. és az E. hungarica Moesz-t egy fajnak tartom és legfeljebb ugyanannak a fajnak két termõhelyi alakjáról lehet szólni. A két alak diagnózisa tehát a következõ: E. campylosperma Seub. a. f. typica Marg. Pedunculi inferiores et medii foliis aequantes usque folia duplo superantes. b. f. hungarica (Moesz). Pedunculi inferiores et medii subsessiles vel dimidium folii aequantes aut foliis subaequantes. 4. Elatine triandra Schk. = E. ambigua Wight. Ezeket ugyancsak egy fajnak tartom. Mindkettõ virágja háromméretû. De míg az E. ambigua három 298

csészelevelû, addig állítólag a triandra-nak csak két csészelevele volna. A másik megkülönböztetõ jegy az volna, hogy az E. triandra virágai ülõk, az ambiguáé pedig nyelesek és a nyelek elérik a levél hosszának felét, sõt néha a levélnek a hosszát is. Ebbõl az Elatiné-böl szedtem és láttam a legtöbbet. Legelõször 1926.-ban szedtem Boros Ádám útbaigazítása alapján, október havában Csap mellett, a legelõ pocsolyás helyein, marhalábnyomok belsõ sáros részében. Javában virított, levelei üdék, salátaszerûek voltak. Látszott, hogy az õszi esõ bõven nedvessé tette a talajt, azért a virágok mind kocsányosak voltak. Diagnózisuk teljesen megfelelt az E. ambigua diagnózisának, kivéve a magvakat. A következõ évben augusztus hónapban ugyancsak ezen a legelõn a Csap-Ungvár közti országút mentén az árokban is elég böven termett ez az Elatine. Az árok sara azonban már száradófélben volt s így az Elatine levelei már húsosabbak, vöröslõk voltak, virágai pedig ülõk, vagy majdnem ülõk (subsessiles). A diagnózisuk megfelel az E. triandra diagnózisának. Ugyanezt az Elatine-t szedtem Baktatanya mellett, Beregszásztól nem messze a Vérke partján. A Vérke partját alaposan összetaposta a legelészõ és vízre járó jószág. A talaj nem volt mindenütt egyformán nedves. A szárazabb sáron ülõ, a nedves talajon és a víz alatt nyelesvirágú Elatine-k termettek. Hasonlóképen Rafajnaújfalu és Kisdobrony mellett a csatorna partján szintén nagyobb tömegben terem ez az Elatine. Nedves talajon virágai nyelesek, szárazabb talajon termõké pedig ülõk vagy majdnem ülõk. A legnagyobb tömegben Makaria mellett a Szernye-mocsárban figyeltem meg. A szántóföldek talajvízét egy frissen ásott árok szállította a nagyobb csatornákba. A szedés idején már alig volt víz benne, de sara még elég nedves volt. Ebben a csatornában seregesen termett és minthogy böven el volt látva nedvességgel, a virágok legnagyobb százaléka nyeles volt, tehát az E. ambigua-nak felelt meg. Felmerült a kérdés, hogy ebbe a teljesen újonnan ásott csatornába honnan került az Elatine magja. Erre a kérdésre a következõ évben kaptam meg a feleletet. Az Elatine csakis a szántóföldeken keresztülmenõ csatornában termett és hasztalanul kerestem olyan csatornákban a Szernye-mocsár területén, melyek réteken vagy legelõkön mentek keresztül. A szántóföldeken keresztülmenõ árok partjain kukoricások terülnek el. A következõ év június hónapja rendkívül esõs volt, úgyhogy e kukoricások több holdja víz alá került, kiázott. Július hónapban felkerestem ezt a helyet és a kiázott földeken több hold területen sûrûn láttam Elatine299

nket, de már elszáradva. Képzelhetõ, hogy milyen gyönyörû lehetett korábban a több ezerre menõ Elatine-gyep. Az itt termö Elatinek mindannyian ülõ vagy majdnem ülõ virágúak voltak. Ugy hiszem, a munkások csizmájukkal ezekrõl a mezõkrõl hordták be az Elatine-magvakat az elõbbi csatornába. Itt újabb bizonyítékot nyertem arra, hogy az E. triandra és E. ambigua ugyanaz a faj. Kint a kiázott szántóföldeken, ahol a nedvesség kismérvû, a virágok ülõk vagy majdnem ülõk. Amikor ennek az Elatinek-nek magvai belekerültek a csatornába és bõ nedvességû sáron vagy víz alatt nõhettek, virágaik kocsányosakká lettek. E két Elatine kocsányainak hossza tisztán a talaj nedvességének fokától függ. Minél nedvesebb talajon terem az Elatine, annál hosszabbra nönek a kocsányok. Felmerülhet most az a kérdés, hogy hátha az ülõnek látszó virágnak mégis van kocsánykája. Ezért az ülõnek látszó virágból metszeteket készítettem és 60-szoros nagyítással többször kb. fél mmnyinek látszó kocsányokat figyeltem meg. A szerzõ, aki a legelsõ diagnózist adta és a késõbbiek is, nyilván ülõ virágnak mondták azokat a virágokat, amelyeket szabad szemmel, vagy kézi nagyitóval ülõknek láttak. Marad a csészeleveleknek a száma. Az E. triandranak állítólag két csészelevele van, az E. ambigua-nak pedig három. Az Elatinek leírásánál – éppen apró voltuk miatt – a legélesebb szemû botanikusok is tévedhetnek. Nem én vagyok az elsõ, aki kétkedem abban, hogy az E. triandra-nak két csészelevele volna. Mindenütt a három méretet látjuk, van három bibéje, három porzója, három pártalevele-s csak éppen a csészelevél száma lenne kettõ? A természet nem szereti és nem is tûri a szabálytalanságokat és ha vannak szabálytalanságok, úgy azokat rendellenességnek nevezzük. Rendellenességet találunk bármely faj egyénein, de egy faj mindegyik tagján soha. Különben is a csészelevelek számát megállapítani ezeknél az Elatineknél igen nehéz, mert a csészelevelek a virágzás után könnyen lehullanak. A virágzó példányokon mindig három csészelevelet találtam, de az elvirított példányokon legtöbbször nem lehet találni csészeleveleket, csak ritkán lehet egy és két csészelevelet is látni. A két Elatine magvait illetõleg még néhány megjegyzést óhajtok tenni. A II. táblán a 69., 70., 71. sz. ábrák az E. triandra magvainak eredeti alakjai. A 71. ábra mutatja, hogy a magvak szélei erõsen és élesen tarajosak. A II. t. 72-73. rajza a Rétyi-Nyiren szedett E. ambigua magvai Moesz szerint, a 74300

75. az indiai E. ambigua magvainak alakjai. A III. t. 76-103. ábra a beregi ülõ virágú E. triandra-nak rendes és rendellenes magvait tünteti fel, a 110-128. ábra pedig a kocsányos E. triandra magvait. A magvak 60-70%-a bumerángalakú (76., 77., 110. ábra), azután következnek a lent kissé meghajlott és a végén egyenes magvak. Mind a két Elatine magvainak többsége karcsú, bumerángalakú, a széleken erõsen tarajos és 60-70%-uk megegyezik az eredeti 69. és 70. számú rajzon látható E. triandra magvaival. A Moesz-féle magvak legkevésbé egyeznek meg a mi Elatine-nk magvaival, a 72. sz. mag némileg hasonlít a lent meggörbült magvakhoz, de a 73. sz. túlságosan vastag, lent leharapott, amilyen magvakat az én Elatineimnél nem láttam. A 74. és 75. sz. magvak nem hasonlítanak a mi E.-ink magvaihoz. Ilyen köpcös, kurta magvakat a mi Elatine triandra-nknál – akár ülõvirágú, akár kocsányos virágúakról van szó – nem láttam, még a törpe magvaknál sem. Ha tehát a 74. és 75. ábra helyesen tünteti fel az indiai E. ambigua Wight magvainak alakját, azt kellene hinnem, hogy az indiai Elatine ambigua más faj és nem azonos a mi E. triandrá-nkka1, mert a miénk magvai karcsúak és 60–70%-ban bumerángalakúak. A mi E. ambiguánk azonban csak kocsányosvirágú alakja az E. triandra-nak. Eszerint az E. triandra Schk.nak két alakját különböztetem meg: a. f. typica Marg. Flores sessiles vel subsessiles. b. f. pedicellata Marg. (ambigua [Wight] Moesz) Pedunculi breves ad maximum folii dimidiem partem attingentes. 5. Az Elatine hexandra DC-t vidékünkön nem szedtem. Nem lehetetlen azonban, hogy esetleg ez is elõ fog még kerülni.

* * *

A fentiek alapján a magyar Elatinek meghatározó kulcsa a következõ. la. Folia verticillata ....................................................E. alsinastrum L. lb. Folia opposita.....................................................................................2. 2a. Flores trimeri, semina solum paulo curvata vel subrecta ...............3. 2b. Flores tetrameri, semina valde curvata ............................................4. 3a. Filamenta 6 ........................................................ . .E. hexandra DC. 3b. Filamenta 3 (E. ambigua)...................................... E. triandra Schkur. A. Flores sessiles aut subsessiles ................................. f. typica Marg. 301

B. Flores breve vel longe pedicellata.................... f. pedicellata Marg. 4a. Sepula capsulis aequantia vel minora. Semina valde curvata, termino corpora seminum tangentia vel subtangentia (E. gyrosperma Düben) ...............................................E. Oederi Moesz. 4b. Sepala capsulam duplo superantia. Semina hippocrepice curvata ................................................................E. campylosperma Seub. A. Flores longe pedicellati. Pedunculi inferiores longitudine folii sesqui vel duplo longiores, superiores foliis aequantes ............................................f. typica Marg. B. Flores subsessiles vel pedicellati. Pedunculi inferiores usque longitudinem foliorum attingentes ...........f. hungarica (Moesz)

A rajzok magyarázata. I tábla.

1–5. fig. Az Elatine Oederi Moesz érett magjainak typicus alakjai. 6–8. fig. Az E. Oederi Moesz éretlen magjainak alakjai. 10–12. fig. Az E. Oederi Moesz rendellenes magjainak alakjai. 13. fig. Az E. Oederi Moesz magjainak alakja Jávorka és Csapody ikonographiájában a 2379. ábra. 14–16. fig. Az E. Oederi Moesz alsó, középsõ és felsõ levele. 17. fig. Az E. hungarica Moesz magjának alakja Moesz G. szerint (M. B. L. 1908. évf.). 18. fig. Az E. campylosperma Seub. magjának alakja (Moris Flora Sardoa iconographia Tab. XX. fig. 4. 1837). Seubert ezt idézi eredeti forrásnak az õ E. campylosperma-jáihoz. Zólyomi B. másolata nyomán. 19–20. fig. A bodrogközi E. campylosperma Seub. f. hungarica (Moesz) magjainak typicus alakjai. 21–34. fig. Ugyanennek az Elatine-nek rendes és rendellenes magjai.

63–68. fig. Ugyanennek az Elatine-nek különbözõ levélalakjai. 69–71. fig. Az E. triandra Schkur. magjainak eredeti alakjai. (M. Seubert Elatinarum monographia in Novarum Actarum Academiae Caesariae Leopoldino-Carolinae Naturae Curiosorum 1845. Tab. 11. Fig. 7.) Zólyomi B. másolata nyomán. 72–73. fig. A rétyi-nyiri E. ambigua Moesz. magjainak alakjai Moesz G. szerint (M. B. L. 1908.). 74–75. fig. Az indiai E. ambigua Wight. magjainak alakjai Moesz G. szerint (M. B. L. 1908.).

III. tábla.

76 – 78. fig. A beregmegyei E. triandra Schkur f. pedicellata Marg. (E. ambigua [Wight] Moesz) magjainak normális alakjai. 79–103. fig. Ugyanezen Elatine egyéb rendes és rendellenes magjainak alakjai. 104–109. fig. Ugyanennek az Elatine-nek különbözõ levélalakjai. 110–111. fig. A beregmegyei E. triandra Schkur f. typica Marg. normális magjainak alakjai. 112–128. fig. Ugyanezen Elatine egyéb rendes és rendellenes magjainak alakjai. 129–134. fig. Ugyanennek az Elatine-nak különbözõ levélalakjai. A szerzõ vázlatai nyomán rajzolta Csapody Vera.

II. tábla.

35–37. fig. Ugyanennek az Elatine-nek levélalakjai. 41–44. fig. Az E. campylosperma Seub. f. typica Marg. magjainak typicus alakjai. 45–62. fig. Ugyanezen Elatine egyéb rendes és rendellenes magjainak alakjai. 302

303

304

305

ÄËß ÍÎÒÀÒÎÊ

306

307

ÄËß ÍÎÒÀÒÎÊ

Ç̲ÑÒ / CONTENTS Àíäðèê ª.É., ʳø Ð.ß., Øåâåðà Ì.Â., ϳôêî Ä. Ïîâåðíåííÿ íàóêîâî¿ ñïàäùèíè Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ ............................................... 7 Andrik E., Kish R., Shevera M., Pifkó D. Revert of Antal Margittai’s scientific heritage ............................................................................................. 23 Ñïèñîê ïðàöü À. Ìàðã³òòàÿ / List of A. Margittai publications ............ 37 Margittai A. Adatok Turóczvármegye flórájához. – Data on flora of the Turocz comitat ....................................................................................... 40 Margittai A. Újabb adatok Turóczvármegye flórájához. II. Közlemény. – New data on Turocz comitat flora. II. .............................................................. 45 Margittai A. Adatok Beregvármegye flórájához. – Data on flora of the Bereg comitat ........................................................................... 46 Margittai A. Újabb adatok Beregvármegye flórájához. – New data on Bereg comitat flora ...................................................................................... 77 Margittai A. Adatok Turóczvármegye flórájához. III. Közlemény. – Data on Turocz comitat flora. III. .................................................................... 80 Margittai A. Adatok Turóczvármegye flórájához. IV. Közlemény. – Data on Turocz comitat flora. IV. ..................................................................... 96 Margittai A. Újabb adatok Beregvármegye flórájához. III. Közlemény. – New data on Bereg comitat flora. III. ............................................................... 107 Margittai A. A Pulsatilla pratensis var. Zichyi Schur új lelõhelye hazánkban. – A new locality of Pulsatilla pratensis var. Zichyi Schur in Hungary ............................................................................................. 109 Margittai A. Turóczmegye és a vele határos megyék vadon termõ rózsái. – Wild dog-roses in the Turocz komitat and the neighbouring areas ................... 111 Margittai A. Botanická exkurse na Svidovec u Jasiny. – Botanical excursion to Svydovets Ridge near Yasynya .................................... 125 Margittai A. Újabb adatok Turoczvármegye flórájához. V. Közlemény. – New data on Turoc comitat flora. V. ................................................................ 131 Margittai A. Adatok az Északkeleti Felvidék flórájához. – Data on flora of North-East Carpathians .......................................................... 140 Margittai A. Az Északkeleti Felvidék Elatine-fajai. – Elatine species of North-East Carpathians ....................................................... 153 Margittai A. Az lris hungarica W. et K. újabb termöhelyei. – New habitats of Iris hungarica W. et K. .......................................................... 157

308

309

Margittai A. Újabb vándornövények Munkácson. – New adventitious species of Mukachevo ......................................................... 158 Margittai A. Szomotor homokjának flórája. – Flora of sandy soils in Szomotor ...................................................................... 159 Margittai A. Királyhelmec és környékének flórája. – Flora of Királyhelmec and its environs ............................................................ 167 Margittai A. Az Elatine ambigua Wight újabb termõhelyei. – New habitats of Elatine ambigua Wight .......................................................... 177 Margittai A. A Draba carinthiaca Hope a Szvidovec csoportban. – Draba carinthiaca Hope on Svydovets ridge ................................................... 179 Margittai A. A havasi gyopár felfedezése a Szvidovecen. – Finding of edelweiss on Svydovets ridge ......................................................... 180 Margittai A. Az északkeleti Kárpátok Centaureái. – Centaureae in North-East Carpathians ............................................................. 185 Margittai A. Az Euphorbia carpatica újabb termöhelye. – A new site of Euphorbia carpatica .................................................................. 192 Margittai A. Drobné zprávy o slovenskej kvetene. – Short supplements to slovak flora .................................................................... 194 Margittai A. Additamenta ad Floram Carpatorum Septentrionaliorientalium. – Supplements to North-East Carpathians flora ........................... 196 Margittai A. Ladmóc és környékének flórája. – Flora of Ladmóc and its environs ................................................................................................ 207 Margittai A. A Potamogeton alpinus Balb. elõfordulása Máramorosban. – Distribution of Potamogeton alpinus Balb. in Maramaros comitat .................. 220 Margittai A. A Körösmezei (Jaszinai) Pietrosz-havas flórája. – Flora of Pietros Mount in the environs of Yasynya .......................................... 222 Margittai A. Flóra Tarbucky pri V. Kevežde. – Flora of Tarbucka Mount near V. Kevežd ........................................................ 242 Margittai A. Kvìtena Podkarpatské Rusi. – Vegetation cover of Podkarpatska Rus ............................................................. 251 Margittai A. A nagyszõllõsi Feketehegy nevezetes növényei. – Significant plants of Feketehegy Mount near Vynogradiv (North-East Carpathians) ..................................................................................................... 264 Margittai A. Letná kvetena Brezovice nad Torysou a jej okolia. – Summer vegetation of Brezovice nad Torysou and its environs ....................... 269 Margittai A. Az Északkeleti-Kárpátok néhány érdekes növénye. – Some interesting plants of North-East Carpathians .......................................... 286 Margittai A. Megjegyzések a magyar Elatine-fajok ismeretéhez. – Notes on studies of Hungarian Elatine species ................................................ 293

310

Íàóêîâå âèäàííÿ

ÌÀÐòÒÒÀÉ Àíòîí³é

ÍÀÓÊβ ÏÐÀÖ²

Âñòóïíà ñòàòòÿ óêðà¿íñüêîþ òà àíãë³éñüêîþ ìîâàìè Óãîðñüêîþ, ëàòèíñüêîþ, ñëîâàöüêîþ, ÷åñüêîþ, í³ìåöüêîþ ìîâàìè

³äïîâ³äàëüíèé çà âèïóñê – ªâà Àíäðèê Òåõí³÷íèé ðåäàêòîð – Ìàð³ÿ Òîâò Êîðåêòóðà – ªâà Àíäðèê Äèçàéí – Ìîí³êà Åíåé Êîìï’þòåðíà âåðñòêà – Þð³é Ãàíäåðà

“Íàóêîâ³ ïðàö³” – 4357 êíèãà Âñåóêðà¿íñüêîãî äåðæàâíîãî îðäåíà Äðóæáè íàðîä³â âèäàâíèöòâà “Êàðïàòè” â³ä ÷àñó éîãî çàñíóâàííÿ (1945) ϳäïèñàíî äî äðóêó 29.10.2010. Ôîðìàò 60õ84/16. Ïàï³ð îôñåò. ¹ 1. Ãàðí³òóðà Times New Roman. Äðóê îôñåò. Óì.-äðóê. àðê.18,14. Óìîâ.ô-â³äá. 16,58. Îáë³ê.-âèä. àðê. 19,48. Òèðàæ ïðèì. 300. Çàì. ¹ 102. Âñåóêðà¿íñüêå äåðæàâíå âèäàâíèöòâî “Êàðïàòè”, Äèðåêòîð – Â³êòîð Áðàñëàâåöü 88000, ì. Óæãîðîä, ïë. Æóïàíàòñüêà, 17. òåë./ôàêñ: (03122)3-23-66, òåë.: (0312)61-26-93 e-mail: [email protected] Ñâ³äîöòâî ïðî âíåñåííÿ äî Äåðæàâíîãî ðåºñòðó âèäàâö³â, âèãîò³âíèê³â ³ ðîçïîâñþäæóâà÷³â âèäàâíè÷î¿ ïðîäóêö³¿: Ñåð³ÿ ÄÊ ¹ 512 â³ä 27.06.2001 ð., âèäàíå Äåðæàâíèì êîì³òåòîì ³íôîðìàö³éíî¿ ïîë³òèêè, òåëåáà÷åííÿ òà ðàä³îìîâëåííÿ Óêðà¿íè ³ääðóêîâàíî ó ÒΠ«Ñïåêòðàëü», 88000, ì. Óæãîðîä, âóë. Ãàãàð³íà, 36 Ñâ³äîöòâî ïðî âíåñåííÿ äî Äåðæàâíîãî ðåºñòðó âèäàâö³â, âèãîò³âíèê³â ³ ðîçïîâñþäæóâà÷³â âèäàâíè÷î¿ ïðîäóêö³¿: Ñåð³ÿ ÇÒ ¹ 14 â³ä 09.07.2001 ð.

311

Ì 25

Ìàðã³òòàé Àíòîí³é Íàóêîâ³ ïðàö³. Âñòóïíà ñòàòòÿ óêðà¿íñüêîþ òà àíãë³éñüêîþ ìîâàìè. Óãîðñüêîþ, ëàòèíñüêîþ, ñëîâàöüêîþ, ÷åñüêîþ, í³ìåöüêîþ ìîâàìè. – Óæãîðîä: Êàðïàòè, 2011. – 312 ñ. ISBN 978-966-671-295-3 Ó êíèç³ ç³áðàíî íàóêîâ³ ïðàö³ âèäàòíîãî áîòàí³êà, äîñë³äíèêà ôëîðè Êàðïàòñüêîãî ðåã³îíó Àíòîí³ÿ Ìàðã³òòàÿ – îäíîãî ç íàéêðàùèõ çíàâö³â ðîñëèííîãî ñâ³òó Çàêàðïàòòÿ. Ïåðåâàæíà á³ëüø³ñòü ðîá³ò, îïóáë³êîâàíèõ ó íàóêîâèõ ÷àñîïèñàõ Óãîðùèíè òà ×åõîñëîâàöüêî¿ Ðåñïóáë³êè â ïåðø³é ïîëîâèí³ ÕÕ ñòîë³òòÿ, ñüîãîäí³ çàëèøàþòüñÿ ìàëîâ³äîìèìè. Ó ïðàöÿõ ì³ñòèòüñÿ óí³êàëüíèé ìàòåð³àë ïðî ðîñëèííèé ñâ³ò ϳâí³÷íî-Ñõ³äíèõ Êàðïàò, çîêðåìà, çâåäåíî çíà÷íèé ìàñèâ ïåðâèííî¿ ³íôîðìàö³¿ ïðî ïîøèðåííÿ ñóäèííèõ ðîñëèí òà óìîâè ¿õ çðîñòàííÿ, ó ò.÷. äàí³ ïðî ÷èñåëüí³ çíàõ³äêè áàãàòüîõ ð³äê³ñíèõ ³ ìàëîïîøèðåíèõ âèä³â. Îñîáëèâî ö³ííèìè º ðîáîòè, â ÿêèõ ïðåäñòàâëåíî ´ðóíòîâí³ òà äåòàëüí³ ôëîðèñòè÷í³ çâåäåííÿ îêðåìèõ ïðèðîäíèõ òåðèòîð³é ³ ì³ñöåâîñòåé ñó÷àñíèõ Óêðà¿íè òà Ñëîâà÷÷èíè. Òàê³ ïðàö³ ìàþòü íåïåðåñ³÷íå çíà÷åííÿ ÿê ³ñòîðè÷íèé çð³ç ôëîðèñòè÷íîãî ð³çíîìàí³òòÿ òåðèòîð³é òîãî ÷àñó. Îêðåìî¿ óâàãè çàñëóãîâóþòü òàêñîíîì³÷í³ òà ñèñòåìàòè÷í³ ðîáîòè â÷åíîãî, ïðèñâÿ÷åí³ ñêëàäíèì ³ êðèòè÷íèì ðîäàì Rosa L., Centaurea L., Elatine L. òîùî, â ÿêèõ îïèñàí³ íîâ³ äëÿ íàóêè òàêñîíè. Ïðàö³, ïðèñâÿ÷åí³ ðîäó Elatine, ³ ñüîãîäí³ ââàæàþòüñÿ êëàñè÷íèìè, à íàâåäåíà ³íôîðìàö³ÿ – àêòóàëüíîþ. Äëÿ ôàõ³âö³â ó ãàëóç³ áîòàí³êè, åêîëî㳿, ë³ñîâîãî ãîñïîäàðñòâà, îõîðîíè ïðèðîäè òà ³ñòî𳿠íàóêè, êðàºçíàâö³â. ÓÄÊ 581.92 (477.87) ÁÁÊ 28.59 (4 ÓÊÐ – 4 ÇÀÊ)

312