Tmmm legjobb anyagból készített, szolid varrásu áruk

96

VASÁKNAPI ÚJSÁG.

BUDAPESTI m i i I I I f i

\l\Tf\1F

sza

Legnagyobb raktár mindennemű fény­ képészeti gépek és készülékekből. Alapítva 1856. —Többször kitüntetve. ^_^_^.^^___

.

Árjegyzékek i n g y e n és b é r m e n t v e .

U) 1 A fotografálás

elemei.

Ára 2 frt.

STOWASSERJ.

Csipke-gallérok, j a b o t t o k , színházi fejk ö t ő k , val. franczia le­ gyezők, d i s z k ö t é n y e k . Pfeiffer D e z s ő n é l ,

n

Váczi-utczá 22. Nemzet: szálloda épü leiében. '

czipész-mester, BUDAPEST, V., F ü r d ő - u t c z a 2 . sz. Ajánlja készítményeit

a ca. és kir. hadsereg szállítója. B U D A P E S T , Mindennemű hang­ I V . k e r ü l e t , V a c z i - u t c z a Í32. s z á m . szerek é s alkatrészeik. Cs. és kir. szabadalmazott í e h é r n e n i ü - g y á r o s Igazitások a legpontosab­ ajánlja ban eszközöltetnek. ingyen. u r i d i v a t - é s f e h é r n e m ű - ú j d o n s á g a i t . Árjegyzék kívánatra

fájós lábakra.

T e r é z - k ö r ú t 5. sz. alá helyeztük át. Mély tisztelettel

Ohm é s Simon.

N

palota, laktanya, gyári órákat, villanyórákat. H i r d e t é s e k felvétetnek a «Vasárnapi Újság» kiadólegelőnyösebben rendez be

Mayer Károly L. | hivatalában, Budapest, IV., E g y e t e m - u t c z a 4. sz. a. Budapesten, VII., Kazinczy-u. 3. Képes árjegyzék, kőltségjegyz. bérm.

fm

KÉSZVÉNY-TÁRSASÁG. Uj rendszerű pénztári jegyeink cheque alakban 4%-oí kamatoznak (adómentesen); a betéti könyvecskék uj nemeként jelentkeznek ,' sok irányban előnyöket biztosítanak az eddigi betéti könyvecskék és a régi rendszerű pénztári jegyek felett.

bámulatos olcsó áron érték mintegy negyedének leengedésével) kaphatók, 6062 Ezen

MEGHÍVÁS

a Kapar Általános Marttoitár Részvény-Társaságnak 1 8 9 5 . évi február h ó 2 7 - é n d é l u t á n 6 ó r a k o r az intézet helyiségében ( B u d a p e s t , J ó z s e f - t é r 8 . ) ü i i p ! tartandó;!

Azon intézetek és czégek száma, melyek kijelentették, hogy ezen pénztári jegyek tökeszelvényeit saját ismerős feleiktől fizetésképen elfogadják, már m o s t is 600-ra rng. Az erre vonatkozó Jegyzék főpénztárunknál és fiókjainknál kapható, a legnjabb jegyzék február 28-án jelenik meg.

XIII-IK RENDES KÖZGYŰLÉSÉRE. NAPIREND:

Elfogadunk egyébként betéteket 4%-ra betéti könyvecskék mellett, régi rendszerű pénztári jegyek ellen és folyó számlára (cheque-számlára) is. Váltóüzletünk elfogad megbízásokat értékpapírok vásárlására és eladására és felvilágosítások­ kal szolgál minden a bankügyletek körébe tartozó kérdésben. Tőkeelhelyezésre ajánljuk a

1. Az igazgatóságnak jelentése az 1894. évi üzletről. 2. Az igazgatóság számadása és a megállapítandó osztalék fölötti indítványa. 3. A felügyelő-bizottság jelentése az igazgatóság által elkészített évi számadás és mérlegről, valamint a nyere­ ség felosztását illetőleg tett indítványok megvizsgálásáról. 4. Határozathozatal ezen tárgyak fölött és a felment­ vény kiadása az igazgatóság és felügyelő-bizottság részére. 5. A felügyelő-bizottság megválasztása és díjazásának megállapítása.

Magyar takarékpénztárak központi jel­ l 0 zálogbankja 4 l<j /o-os adómentes zálog­ leveleit és községi kötvényeit napi árfolyam mellett.

Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank r.-t.

jQff- Azon t. ez. részvényesek, kik a közgyűlésen résztvenni kivannak, felkéretnek, hogy az alapszabálvok 13. §-a értel­ mében részvényeiket a még le nem járt szelvényekkel együtt legkésőbb folyó évi február hó 19-ig a társaságnál Buda­ pesten, vagy a keresk. banknál Triestben letéteményezzék. A. megvizsgált mérleg és az erre vonatkozó felügyelő-bizott­ sági jelentés 1895. évi február hó 19-től kezdve a társaságnak helyiségeiben a részvényesek rendelkezésére áll. Budapest, 1895. évi február hó 1-én.

V., N á d o r - u t c z a 4. sz.

Az

igazgatóság.

jj£ m e n y a s s z o n y i k e l e n g y é k ^ beszerzésére kínálkozó, kiváló előnyös alkalmat a t. ez. hölgyközönség becses figyelmébe ajánlják

Kunz József és Társa m. kir. szab. nagykereskedők és fehérnemű-gyárosok Budapest,V., D e á k P e r e n c z - t é r 1.

EZREK MENNEK CARLSBADBA, hogy rossz gyomrukat kűeperálják és újra jól emészszenek és erre elköltenek — néha hiába, egy vagyont; pedig ezt a ezélt otthon kénveiemw\TtT\n*mi n / v n e á használata által, ben, kevés költr£rSTN-B0R melyaz e'íe/ímegséggel elérik a I I * MM*1 U V H emészteni segit és a gyomort rövid időn tökéletesen helyreállitja. — Az én pepsinborom kedves ize, és hatása ki nem marad. Egy üveg ára 1 frt 20 kr., 5 üveg franco küldve 6 frt.

Rozsnyay Mátyás, gyógyszerész, művegyészeti laboratóriuma Aradon. Kapható B u d a p e s t e n : T ö r ö k J ó z s e f n r gyógyszertárában és minden magyarországi gyógyszertárban.

1 főváros legszebb látványossága

utti,-"snwiiiiii^||| l j|^)jii^ ; M^^^-'

a z A n d r á s s y - ú t végén Feszty

Árpád

óriási

körképe

:

a

magyarok bejövetele Ez a kép három évig készült, s a magyar festő­ művészet legnagyobb alkotása. Egy 1800 Dmé-. ternyi, e czélra szőtt vásznon s a hozzá épített köralakn palotában a magyaroknak a volóczi völgybe való beérkezését tünteti fel.

A kép szembetűnő

részei:

1. Á r p á d é s a v e z é r e k . 2 A harcz a szláv h a d maradékával. 3 Latorcz c s a fogoly szlávok. 4 A fejedelem-asszony é s a magyar nők bevonulása a z ökrös szekereken. Klöttiik a pogány oltár a rajta haldokló ,„_. szláv pappal. 0 8 / o 5 . A nőrablás. 6. A pogány magyarok fehérló-áldozata. A táltos, a kádár, tánezos leányok, bonezok, igriczek é s dobosok csoportja. 7. Sátorverő m a g y a r s á g . A háttérben a beregi rónaság, Lovacska, a munkácsi várhegy, a Latorcza folyó, az Istenhegy, Pálhegy, Szarkahegy stb. mérföldekre terjedő messzeségben látható. Látható

délelőtti Este

WF Belépő Franklin-Társulat

9 órától

esti 6 óráig.

vülamvilágításnál.

díj 50 krajcsár.

Tmmm

legjobb anyagból készített, szolid varrásu áruk

trrrftTt'TTtTíTrTtTr't ttrt TTTHTf tr n 11 rrmnTf TTTTH (az

Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank

Fiókok: V I . , Podmaniozky-n.2 V I . , Teréz-körít 2 .

'' ' V "

IM^

Van szerencséok a t. ez. közönségnek tudtára adni, hogy üzleti helyiségünket

L e l t á r o z á s a l k a l m á b ó l k i m u s t r á l t , kész

j Í U u > ii.-U.uu ÍÍXXX.IÍU..ÍX. UXU. «UXun. u u u u u . u u

I . m. állami kedvezm. gőz-óragyára

A

hangszer gy ára

L&TZKOTTXTS A. Budapest, II., LánezWd-u. 5. Helyiség-változtatás.

G E R Ö ADOLF

„Toroiiyórák"

Újdonságok remek szép csipke iiclnis-ben.

Budapest, Váczi utcza 12 G y á r : Bécs, Kaiserstrasse 6 2 .

lAliAliMAMiUK-iffgs^:

y

CZEGEK.

Eisenschiml és Wachtl

badaimazását esz-

nemzetközi mérnöki és szabadalmi irodája, B u d a p e s t , E r z s é b e t - k ö r ú t 2 . sz. (népszínház mellett. Legrégibb szabad, iroda. — Telefon.

6 . SZÁM. 1 8 9 5 . 4 2 . ÉVFOLYAM.

~*n

nyomdája. (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz.)

WEINWURM ANTAL

7. SZÁM. 1895. Előfizetési

feltételek: VASÁRNAPI DJSAG és í egész évre 1 2 ír ütt \ félévre — 6 « POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt

HOGY KELETKEZETT A GYULAI PÁL JUBILEUMA? Levél a szerkesztőhöz.

- T ^ I DES BARÁTOM ! Felhívtál, csak amúgy po14 harak közt, hogy irjak én is valamit a I 1 lapodba a jubileumról, t. i. a Gyulai Pál ((leplezett, álezázott» jubileumáról. H á t megvallom, mellemet verve, én vétkem, é n igen nagy vétkem: biz' elkövettem azt. Hogy miként történt, őszintén és hitelesen elmondom, vagyis inkább leirom e lap és általa az utókor számára. Milyen pompás lelet lesz majd az az adat valamely kései művelödéstörténelmi búvárnak, a ki azt egynémely kaszinók szőnyegei alól, — j ó helye az ott a képes u j : ságoknak óvszerül a moly és a por ellen, — va­ lamikor kikaparja. H á t szegény Gyulai barátunk nem érte el azt a legforróbb óhajtását, hogy őtet ne jubiláljuk. Hogy ne dicsekhessék azzal a jó vidéki lelkész­ szel, a ki soha se volt káplán, ha­ nem egyszerre pappá lett! Nagy Széchenyi fejében szüle­ tett meg az e s z m e : álló hiddal kötni össze hazánk ikerfővárosát, Budát és Pestet, bármint trüszköljenek is tőle a minden adó- és vámfizetéstől irtózó nemes honfi­ társak. Az én fejemben — hű, mek­ korának érzem azóta! •— meg­ fogamzott az eszme : Gyulainak el nem engedjük az ő jubileumát, bármily mérgesen kapálódzzék is ellene. Ne legyen neki mindenben igaza, mint a görögöknél Aristidesnek volt. Czáfoljuk meg, — azaz hogy szerénység nélkül szólva, — fénye­ sen meg is czáfoltuk azt a hetyke mondását, hogy senkit se lehet . jubilálni akarata ellenére. j£ft Lehetett, még pedig így: Először is felkerestem Szlávyt, p a r d o n : a koronaőr ő exczellencziáját, a magyar főrendiház elnökét. Magában értetődik, hogy először keresve, n e m találtam otthon, s csak m á s n a p volt kegyes Eötvösutczai palotájában szokott nyájasságával fogadni. Mindjárt leolvasta arczomról, hogy valami «ügyben» jövök. Előre bocsátva, hogy mind­

42. ÉVFOLYAM.

BUDAPEST, FEBRUÁR 17. Csupán a VASÁRNAPI UJSAG

I e K és, , vr, 8 frt | felevr* — 4 •

a p o L I T I K A I

nyájan már idáig (ismeretes gesztussal) va­ gyunk a mindenféle jubileumokkal, és hogy azok számának — tekintet nélkül az érdemtel­ jes fáradságos esztendők számára is, —• további szaporítását immár a jó Ízlésbe ütközőnek kezd­ jük tartani; megengedve azt is, hogy alkotmá­ nyos fogalmak szerint akarata ellen boldogítani tulajdonkép senkit sem szabad : hát mégis . . . így, meg úgy, egyszer és u t o l j á r a . . . stb. A nyájas olvasó, nem kétlem, ezt a dikeziómat a saját fantáziájából ki fogja egészíteni. De sok szó nem is kellett annak, a kihez e beszéd intézve volt. Hisz egykor Deák Ferencz is azért volt oly meleg barátja, — élő tanú lehetek még reá, — mert nem sorolta öt a fecsegők, a pathoszszaJ és szóvirággal visszaélőkhöz, hanem egyszerű, természetes, igazságos embernek ismerte. Gyu­ lai ? — monda, — az már más ! "Nulla regula sine exeeptione!» Egyszerre megnyílt a szive, s tegyük hozzá, erszénye is. A példa vonz; az

tonoHBlOOK

első százas tán többekel íog maga után vonni. Hisz a pénz is olyan delejes, mint a rokon- és ellenszenv. A kezdet jó, — gondolám. Most. menjünk a törvényhozás másik, akarom mondani, nagyob­ bik tényezőjéhez. Kérdezzük meg, mit szól hozzá a képviselőház elnöke, Banffy. T. i. báré Bánffy Dezső ő excellencziája, azóta, — bizony nem tehetek róla, — az új magyar minisztérium el­ nöke. Körül nézek az irodájában : nekem titkos mondani valóm van, tehát menjünk fel egy szűkre szabott csigalépcsőn, az elnöki fogadó­ szobába, ott lehet csak államtitkokról beszélni a nélkül, hogy a szobák falai is meg ne hallják s másnap minden nagy és kis újságban, mint a mythologiai Midás király nádasai, szélnek eresz­ szék. Én Bánffyt ez előtt kevésbbé ismertem; de látni azt az örvendező lelkesedést, mely ko­ pasz homlokáról s arcza derült vonásairól reám visszasugárzott, azt a készséget, melvlyel a Gyulainak szánt ovácziót, bárminő téren, bárminő alakban, anyagilag és erkölcsileg felkarolni s előmoz­ dítani Ígérkezett, annyi volt, mint megszeretni ezt a kegyelmes urat, s bármi téren csak jót és nemest várni és tételezni föl róla. Egy szava volt csak, a mely megdöb­ bentett, mikor t. i. Gyulai Pálról, nálamnál ifjabb barátomról, mint többi közt neki volt tanáráról, meg­ ható kegyelettel emlékezett meg. En Istenem, milyen vén ember vagyok hát én már, s nem tudtam többre vinni, mint hogy mások ér­ demein és sikerein ifjú hévvel és lel­ kesedéssel tudjak felbuzdulni! . . Vállalatomat ily fogadtatás után már biztosítottnak tarthattam.

Barabás Miklós 1855. évi rajza

GYULAI

PÁL.

Külföldi előfizetésekhez a postailag 5.| £ " évr° " 1 ~ ^ . I ielevrp — ü.í>() niejíhatározott viteldíj is csatolandó.

Hátra volt egy lelkes bajtársnak, eszme és kivitel emberének meg­ találása. Nem soká kellett keres­ nem , mert t u d t a m , hogy arra­ valóbb ember nincsen, mint Beöthy Zsolt. Olaj volt ez a tűzre. H a m a r megértettük egymást.Tüstént megalakultunk két tagú bi­ zottsággá : egy szív, egy lélek. Össze­ jövetelünk helye a Yenezia kávé­ ház, esetleg az egyetem rektori szo­ bája volt: defezutóbbival majd megjártuk egyszer, mert Gyulai,

98

VASÁRNAPI ÚJSÁG. / ^/0/A!^

V

?* ^

oi

*«^,

a

€**~>

K*~i <^ »

/ •^

^ ^

Báró Bánffy Dezső miniszterelnök üdvözlő levele Gyulai Pálhoz jubileuma alkalmából (1895. február 10).

7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

nyit, a mennyit akarnak, a Gyulai Pál nevét vi­ selő s egyelőre 1000 forinttal megkezdett örök alapítványhoz. Legfinomabbul csinálta a dolgát a mi kormányelnökünk, Bánffy, az Ö Felsége, dicsőén uralkodó királyunktól nyert legmagasb kitüntetéssel, mely utolsó pillanatig oly titokban tartatott, hogy még a minisztertanács is csak utólag vehette jóvá­ hagyó tudomásul. A többit tudják önök. Az ünnepély alkalmával mondott beszédeket, különösen Wlassics miniszterét, a Szent-István rendjel átadásakor, Gyulainak jóízű humorba rejtőző meghatottságát, önmegadását, a társas­ ebédnél Beöthynek magasan szárnyaló felköszön­ tőjét, a különben eszmében is tőle származó arany serleggel, az együtt ünnepelt Apponyi lel­ kes csatlakozását, az elmondott és bent rekedt toastokat, messze földről jött üdvözleteket, stb. nem kétlem, a napilapok kellőkép megörökí­ tették. Én csak, a hosszas titoktartás után, a kuliszszák megetti dolgok e kifecsegésével akartam magamat s az ilyenek iránt érdeklődőket kár­ pótolni, maradván egészen «teljes» tisztelettel Budapest, február 11-én 1895. hű barátod

véletlenül ott ért bennünket ós egy kis baja, hüvelykujjának meghorzsolása és vizbe áztatása nem foglalá el annyira, hogy sötét gya­ nút ne vessen reánk. Szerencsére el kellé utaz­ nia, valahová Erdélybe, vagy legalább Miskolczig, talán, Zsolczára, a boldogult koronőr b. Vay Miklós hátrahagyott emlékiratainak át­ vizsgálása és- esetleges kiadása ügyében. Ka­ póra esett ez nekünk, mert biztosabban sző-

j£t_s/t-£

C#ri~-ihs

££sy A magyar kormány tagjainak névaláírásai a Gyulai jubileumára küldött üdvözleten (1894. decz. 20.)

hettük az összeesküvés szálait. Munkához láttunk tehát, megállapítottuk a részleteket, beavattuk a nagy titokba a megbízhatóbb jó barátokat : Szász Károlyt, Szily Kálmánt, Heinrich Gusztávot, Vadnay Károlyt, stb. Szétküldöztünk egy csomó meghívó •— illetőleg aláírási iveket, stb. Mindent a legszorosabb titoktartás pecsété alatt. Közbejött két nagy akadály. Egyik a politikai válság, a kabinet bukása,' melynek egyhangú, erkölcsi és anyagi támogatásáról már előre biz­ tosítva valánk; másik az országgyűlés mindkét házának szünetelése s tagjainak hazaszállingózása. De még ennél is nagyobb baj volt az, hogy a mi jó Gyuláink korábban érkezett haza, sem­ mint óhajtottuk volna. Nyomára jött a mi álnok fondorkodásainknak. Első, a kit megcsípett, Beöthy volt, kihez írt dorgáló levelét á la Petőfi nem «teljes» tisztelettel, hanem minden tisztelet nélkül fejezte be. Engem az útczán fogott el, messziről reám mennydörögve azt az ismeretes közmondást: «Isten óvjon barátaimtól, mert ellenségeimtől magam is megvédem magamat«. Beöthy barátom, impressionabilis költői termé­ szet, egészen kijött a sodrából; nekem kellé, áldott flegmámmal, segítségére mennem. A mi tervünket már nem lehetett «visszacsinálni)), mint tán a polgári házasságot; mi már eljutot­ tunk a sikerig, készen volt minden; egy befeje­ zett tény, ha francziáúl mondom, hatásosabb: egy «fait accompli» állott előttünk. Gyulai ellen­ kezése, tiltakozása már csak személyes önzet­ lenségének megóvására szorítkozhatott. Ez ellen pedig a mi merényletünk intézve nem volt. Ezt újra bizonyítgatnia szintoly felesleges, mint a hogy ő monda, hogy a mi kegyeletünk és sze­ retetünk ilynemű nyilvánítására semmi szükség nem volt. Nem is ám ő, hanem mi éreztük ennek szükségét! Nagy elégtételünkre szolgált, hogy kezdemé­ nyünk a társadalom minden rétegében, rang- és pártkülönbség nélkül, a legmelegebb részvéttel és lelkesedéssel találkozott. Azok, a kik kellő értesülés híján ezúttal távol maradtak tőlünk, ne essenek búskomorságba e miatt, s jelen ér­ dekes (nem interessant, hanem interessirt érte­ lemben vett) soraimból vegyék tudomásul, hogy még nem késtek el, s utólag is küldhetnek any-

Zichy Antal.

A KÖLTŐHÖZ. Irta és a Kisfaludy-társaság 48-ik ünnepélyes köz­ ülésén, 1895 febr. 10-én, fölolvasta SZÁSZ KÁROLY. Költő, ki bolygva jársz a rengetegben, Kerülve zajt, keresve a magányt, Szarvas ha csörtet, egy m a d á r ha rebben, S egy kígyó sziszsze, rigó füttye bánt, Az embert, mélyen hordod bár szivedben, Azt is kerülöd, üldözött g y a n á n t : Oh, értelek! előttem n e m rejtély ez — Magányt keressz, mivel magadba mélyedsz. Egész világ vagy, oh költő, m a g a d n a k : Az tükröződik lelked mélyiben. A tó is, lám, csak mig nyugodt maradhat, Hajó se szántja, széltől is pihen, Csak addig birja képét n a p - s csillagnak, S mosolygnak partja fái, t ü k r i b e n ; Ha háborítják: tükre összetört, S ki kérdené a szétzúzott tükört'? Te is magányra és szélcsöndre vágyói, Magadba hogy a képet fölvehesd. Sötét az erdő, de neked világol S napként ragyog a csillagfényes est. Közelb s közelb jő lassanként a távol S valóra vál, mit képzeted lefest. így népesül körűled meg a bű-kör, A mint egy. pontba gyűjt mindent a tükör. A természet csodái megjelennek: Az erdő zúg, a tenger háborog: Szemed, merengve, bérezi tón pihen meg, A mélybe nyíl' a tűzhányó t o r o k ; Varázs-lámpáján múltnak és jelennek Nyüzsög az ember, villi-táncz forog; A csillagok egymást kergetve szállnak Ölébe a mindent elnyelő halálnak. Magad körül az Ürt megnépesíthetd — Mert fölcsavarva éji mécsedet: Fényét nem létező lelkekbe hinted S élő valókat alkot képzeted. Saját szived mélyébe egy tekintet: Száz mást lefesteni elég neked, És oly igaz lesz m i n d e n alakod: Találkoznánk — rá ismernénk legott!

Cserül ... , , A GYULAI PÁLNAK IRÓI MUNKÁSSÁGA 50-IK ÉVFORDULÓJÁRA ADOTT EMLÉKTÁRGYAK hnrnly rtíjza.

a nemzet bánatának, költői alkotással igazabb képet adni a korról, mint ő. Rövid idő alatt az első irók sorába emelkedett. Sem pályáját, sem működésének sikereit nem akarom itt ecsetelni: csak gyermekkora s első ifjúsága történetéhez akarok egy pár adattal járulni. Kezdjük születése napján. Az adat, mely Szinnyei «Magyar irók» czimű munkájában s az Akadémiai évkönyvben van, — 182(5 január 26. — hibás. Szádeczky barátom kérésemre fel­ küldötte a kolozsvári anyakönyvnek Gyulai Pálra vonatkozó kivonatát, mely szórul-szóra így hangzik : Az 1820-iki anyakönyvben január hó 14-én ez áll: «14/a Gyulai Antal urnák felesége Hajós Sárának Pált. K. sz. t. Koncz József úr és fel. Farkas fiozália.» Keresztelte pedig Csiszár Sá­ muel esperes. A születés napja nincs kitéve, — de abban az időben nem vártak sokáig a kereszteléssel, s igy 1825 végén vagy 1820 január ele­ jén született.

Szekrény, mely költeményei diszkiadásának eredeti rajzait tartalmazza; arany toll és arany serleg.

De nem csak képzelet, mi benned munkál, Valóvá tenni azt, mi nem való; Te többet élsz, érzesz mindannyiunknál, Lelked magasba s mélybe szárnyaló; Mint a pacsirta, mely felhőkön túl száll, S a fecske, lenn, viz szinén nyilaló — De röptiből fészkébe mindenik Megtér, ott várva párjok, kisdedik. Dalold először ten-szived szerelmét. Vágyat* reményt, csalódást, bánatot. A lázas órát hozza vissza elméd, Midőn első szerelmed fakadott, — S ha szót keresve, csak képekbe' lelnéd, Virágnak őt s csillagnak mondhatod — S midőn szivedben, hajh, a csalódásba', Medrét a szenvedély mélyebbre ásta. Majd fesd le a családi boldogságot: A hű nőt, virgoncz gyermekek zaját, A mikor bennök volt egész világod — Az érzést, melyben minden oly saját; Ápold, sirasd majd hervadó virágod'; Hivd vissza sirból az elhunyt anyát, Árváihoz hisz' szive visszavonja, Mert el n e m alszik sir mélyén se gondja. S ha fátyol borúit minden örömödre, Csapás csapásra, egymást követék, Életfád ágait halál letörte, Hü nőd után még szived gyermekét: Jusson eszedbe, mert igaz örökre, S érezd, hogy a szív mély s nagy menedék * S ird, mit szivünk a halálról tanúi, Magadnak és másoknak balzsamul. Vagy zengj hazádnak vigaszt bánatában, Balsorsban is hogy tartsa fenn a hit, Felváltva zengjen lantod zordon, lágyan, Ébresztve tettre, alvó fiait. A múlt példája ne legyen hiában, Hogy nagyra, szépre még erő van itt! De ostorozd a hivság léha bábját, Mért űzi népszerűség délibábját. Te népszerűséget, költő, ne hajhászsz! Éneked úgy is népszerű, ha szép. A gyémánt, mit belsőd aknáiból assz, Sugarait setétben ontja szét, S megbabonázza, kit magad körül látsz, Ki rád figyel, mind, a varázs-beszéd. S zengvén a szív álmát, a hon szerelmét, Ragadsz magaddal minden szívet, elmét. * Vörösmarty a «Hontalan »-ban.

S költő, ne csak költő, de férfi is légy, Hogy élted is merő összhang legyen. Mint rím a rímre, lérjen vissza ismét Egy szó, egy eszme, minden tetteden. «Hass, alkoss, gyarapíts !»* hirdesd az eszmét, ((Gyomlálj s ültesss—taníts s feddj szüntelen. Tanács-adó s vezér légy, szóval, tettel. Méltó haraggal, forró szeretettel. * És légy biró, szép, jó, igaz bírája, A tiszta erkölcs s izlés őre te. Ne bánd, ha nem hajt a sok léha rája: Mit mond a jós-költő ítélete: Varjú szemét a varjú ki nem vájja, S esküsznek a fehér hogy fekete: Mert végre is győz minden szép, igaz s JQ, S bölcsé marad mindig az utolsó szó. Nyájas mesékben szólj a gyermekekhez. Tudás könyvéből oktass ifjakat: Nagyképű-, álbölcs-, álszentnek ne kedvezz, Ne bánd, ha gáncsuk, szitkuk rád szakad. S csak ha hazád nagy, boldog nemzeted lesz, Szűnjék feddőzni tollad, ajakad. De örvendj nemzeted diadalának, Van része abban a költő dalának!

I87T. GYULAI PÁL.

A gimnáziumi tanfolyam hetedik osztályában, az úgynevezett «Poetica »-ban kitűnő osztály­ zata mellé osztálytanítója ezt a megjegyzést irta: «poetico gaudet spiritui.» A tanfolyam be­ végzése után 1840 nyarán, Gyulai subscribált: azaz felvétetett a felsőbb, bölcsészeti tan­ folyamba. Deák lett. Beírta nevét a deákok anyakönyvébe: «Ego Paulus Gyulai subseribo legibus Collegii Ev. Bef. Claudiopolitani.» Ez a cursus hat évből állott. Önképző körök abban az időben nem voltak. A helyett volt az osztá-

G Y U L A I PÁLNAK. Táviratban küldött üdvözlet.

Hiába volt hallgatva rejtened Az évek számát és az érdemet, Ma mind a kettő napfényre kerül S koszorút fon halántékid körűi. Virága közé tűzni ne feledd Tőlem is ezt a kis zöld levelet. Lévay József.

GYULAI PÁLRÓL. Semper idem. Valóban ez a két szó jellemzi Gyulai szép és nemes irodalmi pályáját. Megvolt annak a maga fokozatos fejlődése; de az er­ kölcsi tartalom soha sem változott benne. Épen olyan jellemű iró volt pályája kezdetén, mint ma. Kezdettől fogva a szép és igaz kultusza lel­ kesíti ; minden tehetsége csak ezek szolgálatá­ ban állt. S ha a fiatal írónak már pályája kez­ detén sikerült az érdeklődést felköltenie s ma­ gára vonnia a figyelmet: az elnyomatás napjai­ ban alig tudott valaki nála jobban hangot adni * Kölcsey «Huszt) czimű epigrammájában.

188Í. ivi aciébuetszet útin.

Tú

VASÁENAPI ÜJSÁG.

100

7. SZÁM. 1895.

Ivóknak egy ifjúsági könyvtára s ennek helyi­ lomtörténetével. A második pályadíjat 1845-ben sége volt a deákok rendes gyülekező helye, hol nyerte. Ide igtatom a kolozsvári ev. ref. tanári olvasgattak, vitatkoztak politikai és irodalmi kar 845-iki jegyzőkönyvének erre vonatkozó kérdések felett. Gyulai is rendes látogatója volt pontját, a 70-ik pontot : «A gróf Wass Ádám ennek az olvasó szobának —• s tanuló társai által feltett jutalom kérdésre: «Miért szükséges, között az ő ítélete döntő sulylval birt. Már mint hogy a tudományok iskoláinkban magyar nyel­ novicius deák irogatni kezdett a lapokba; első ven taníttassanak ?» két értekezés érkezett. nyomtatott munkája 1841-ben jelent meg a I Egyik jobb. A jutalmat 30 p. rh. frtot nyert értekezés íróinak Gyulai Pál és Tompa Károly Garay «i?e
42.

ÉVFOLYAM.

Az 1845. húsvéti vagy pünkösdi vakácziót közös barátunk Szentgyörgyi Imre — most kúriai tanácselnök — nálunk töltötte Nagy-Enyeden. Apáink régi barátságban voltak egymással. Az övé Bécsben lakott akkor, előadó levén az er­ délyi udvari kanczelláriánál s fiát Kolozsvárra küldvén a kollégiumba, sógora Méhes Sámuel, a hírneves professzor és publicista, az «Erdélyi Hiradó» szerkesztője oltalma alá, meghagyta neki, hogy látogasson el hozzánk Enyedre, az ő régi barátja, apám, házához s ismerkedjék meg velünk. Az eszes és korához képest rendki-

7. SZÁM. 1895.

VASÁENAPI ÚJSÁG.

42. ÉVFOLYAM.

101

Még azon az őszön teljesedett kívánságom. legalább rám tett benyomásaikról szólhassak. Méhes bácsi, apám egyik legjobb barátja, ki Vörösmartyt, Kölcseyt s a többit én is olvastam, gyakrabban megfordult nálunk Enyeden, nagyon de csak benyomásaim voltak rólok, neki ítéletei szívesen látott s neje (harmadik neje, a ki svájczi is; szerettem s szavaltam őket, de alig tudtam asszony volt) hasonlókép mindjárt theával kí­ volna számot adni arról, hogy mivel ragadtak el, nált. Először kóstoltam meg a khinai italt s úgy legfölebbnyelvöketsrhythmikájokat nevezhettem megelégeltem, hogy tiz esztendeig meg se ízlel­ volna. A Garay «Kont»-ja akkor minden diákot tem újra. De az alatt Szentgyörgyi már elszaladt egekig ragadt, vagy lelkesített hősies dictiójáa szemben lakó Gyulaiért s együtt jöttek vissza. val; meglepett, hogy Gyulai nincs elragadtatva Bemutatott bennünket egymásnak s mindjárt általa s gondolkodóba ejtett, mikor azt mondta: megvolt a barátság. Pali akkor sem volt sem ki- csupa szónoklás, nem költészet: — nem ez a

szatirája! Persze a pályabirák meg sem emlí­ tették s ón is példájokat követtem: nem is em­ lítettem Gyulainak; de megegyeztünk, hogy si­ kerültebbnek vélt s vélendő dolgozatainkat kö­ zölni fogjuk egymással. üt vagy hat napot töltöttem Kolozsvárit Méheséknél; Imrével és Palival sülve-főve együtt voltunk vagy nálunk, vagy Gyulainál, ki akkor a kollégium könyvtára mellett lakott, mely­ nek •— a tanár-könyvtárnok mellett mindig egy diák. ekkor ö, volt a segódőre. Az enyedi kollé-

Gyulai Pál költeményeinek diszkiadiásából, Hirsch Nelli rajza.

MARIHOZ. Nem vagy velem, veled vagyok Nem vagy velem, veled vagyok! Hiába álom, éjtszaka, IT-.I.J ^ " - ^ egyedül, Veled meghitten, Ott ég szemednek csillaga, Majd társaság vészen körűi, Ott ég, viraszt és mosolyog. Nézlek, szeretlek, hallgatok. Nem vagy velem, veled vagyok! Hiába zaj, hiába csend, Édes szavad szivembe cseng, S az félve, fájva feldobog.

nátorává, kálvinista kormányzó ! Nagy dolog volt ez akkor még oly klasszikus löldjén is a vallásszabadságnak, mint Erdély. A tanári kar elhatározta, hogy örömének az iíjuság által fog kifejezést adatni. Az eszme kivitelét Nagy Ferencz (e lapok szerkesztőjének az apja) vállalta magára. így született meg az : «Örömhangok a Nemzet ünnepén* czimű kis költemény-füzér, melyet a kálvinista diákok irtak, — köztük az «Anya és fohásza* czíműt Gyulai. Ettől fogva egymást követték költeményei, színkritikái, beszélyei a pesti szépirodalmi la­ pokban, a Kőváry által szerkesztett s Kolozsvárit megjelent «Beszélytár»-ban. S emellett tudo­ mányos dolgozatokkal is foglalkozott : három ízben nyert pályadijat. 1844-ben Erdély iroda­

Nem vagy velem, veled vagyok! El-elragad a báj, gyönyör, Majd a féltés, a bú gyötör, Átkozlak, áldlak, hervadok.

dicséretre méltó értekezés szerzőjének pedig Urházy György tanáltatott.» Harmadik pálya­ munkája, mely a párbajt tárgyalta, 1846-ban nyerte el a dijat. Ez évben megvált az iskolától. A következő évben megírta nagyobb lélektani alapokra fek­ tetett beszélyét, az «Aranycsinálót», mely izmos tehetségét már«gész fényében bemutatta. Szilágyi Sándor.

IFJÚKORI EMLÉKEK. (Gyulai Pálról.)

Minthogy már benne vagyunk a jubileum­ ban: én is készülök megülni Gyulaival való barátságom jubileumát; ehhez gyűjtögetem eze­ ket a száraz lombokat.

vül olvasott ifjú a rövid vakácziót nálunk töl tötte s nagy örömünkre szolgált ismeretsége. Rajongott Shakspereért, kiből angolul czitált, s engem a Schlegel és Tieck fordításával is meg­ ajándékozott. Ő beszélt nekem először Gyulai­ ról, kivel már akkor, mint tanulótársával, jó barátságot kötött s kinek eszét, élénkségét s kedvességét nem győzte eléggé dicsérni. Remé­ lem, — monda, — te is meglátogatsz engem Ko­ lozsvárit : ükkor megismered Gyulait s meg fogod szeretni. Akkoriban nehezebb volt az utazás s ritkáb­ ban is utaztunk; 16 éves életemben még csak egyszer voltam Kolozsv rtt. Alig vártam, hogy az Imre látogatását viszonozhassam s Gyulait is, a kiről annyit beszélt, megismerhessem.

Ai

Gyulai Pál költeményeinek iliszkiadásából.

Hirseh Nelli rajza,

MARGIT Nyilik a rózsa virága, S lányom hervadozol; Vidoran zeng a madárka, S némán könnyed omol.

Hajnali fény mosolyog rád És színed oly halovány; Fa neked lengeti lombját S fekszel a bús nyoszolyán.

EMLÉKE.

Lelke tavas?nak erősítsd Hervadozó betegem! Fény lehe, illata gyógyítsd, Oh add vissza nekem!

Vagy ha nem, éjbe boruljon F,ék egti hajnali fény, Északi Téez keze dúljon Viruló völgyek ölén.

Fs a madárka ne zengjen, Aszszanak el fa, virág; Legyen oly puszta kietlen, Mint szivem, ez a világ!

gium könyvtára, melyet 1849-ben az oláhok el­ sebb, sem nagyobb mint most, már t. i. testi ballada s a Bürger Lenoráját, a Goethe Eiiköpusztítottak, gazdagabb volt a kolozsvárinál, de magasságában. Sápadt, barna szine, pelyhedző nigjét s a skót Edwardot (melyet Bajza fordított ez is rendezett és sok becses művel bírt. Itt a bajusza s szakála, szénfekete, eleven tüzű szemei le) czitálta. Már Szentgyörgyi is beszélt volt a könyvek közt is jól találtuk magunkat: de ki­ s élénk, komoly beszéde csakhamar, mondhatni, «kis kritikus »-ról, de ítéletei engem bámulatba kisétáltunk a Házsongárdba, hol Méhes bácsinak az első pillanattól kezdve meghódítottak. Há­ ejtettek; s bár tudtam, kívántam is, hogy kri­ nagy kertje s szép villája volt; ott is mindig a rom év, igaz, nagy különbség a 16—19 éves tikája élét rajtam is mielőbb gyakorolja, egy költőkről és a költészetről, az irodalomról s a csöppet sem féltem tőle. A szeretet, melylyel korban, de nagy irodalmi jártassága s Ítéletei engem egészen eltöltött, legyőzte a félelmet, magunk terveiről beszéltünk. Azt hiszem, már határozottsága bámulatba ejtettek. Shaksperet ő túl voltam az iskolai verselésen, a poétika-clas- akkor sokat tanultam Gyulaitól, de a mennyire is még csak németül s a keveset, a mi volt be­ sison; abban az évben pályáztam egy szatírával az előttem már akkor kész tudósnak tetsző kri­ lőle, magyarul ismerte; Goethéről és Schillerről s egy történeti képpel a Kisfaludy-Társaságnál; tikust és aesthetikust tiszteltem: épen annyira is sokkal többet tudott, mint én, ki legfölebb a elképzelhető, milyen lehetett egy 15 éves fiú vagy még jobban megszerettem az embert s a magyar költőket ismertem eléggé arra, hogy

102

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

7. SZÁM. 1805. 42. ÉVFOLYAM 7 SZÁM. .1895. 42. ÉVFOLYAM;

be ezek közül. A m i a kezdő írót ifjan lelkesí­ örömmel nem fogadnia oly ünneplést, mely HZ !> jó barátot. S ez érzés bennem iránta negyvenpályájában ezeknek az eszméknek hódol. tette, ritkán állja ki az érettebb önbirálatát. kilenez évi barátságunk alatt csak annyiban vál­ E pályában, különösen történetírói és műbirálói. T. Szerkesztő ú r ! Elégedjék most meg ez tozott, hogy öregbedett. Soha sem volt kedves­ munkájában találja, irodalrsuuk feladatait illetőleg, első emlékekkel. Ön fiatalabb, de mégis régi kö­ kedő barát, a kinek arra lett volna gondja, hogy a legtisztább elvi kifejezését az a nagy fordulat zös b a r á t u n k ; legjobban tudja, milyen kedvesek barátját meg n e sértse. Őszinte és szókimondó melyen egész magyar világunk több mint félszá­ nekem e régi emlékek s ép annyira az azó- zadja átment. Régibb irodalmunkban — talán volt, s azért, hogy kedvest mondjon, vagy ked­ taiak is. Voltam é n m á r erős polémiában is annak &z idegen felvilágosodásnak•• áldatlan em­ vetlent ne mondjon, — soha sem erőltette m a ­ Gyulaival, voltunk sokszor, sokban különböző léke alatt, mely nemzetiségünk tekintetében elbogát. Mindig az igazságot mondta, a m i t igaznak nézetben, meg is szidott néha, de barátságunk rulás volt, — a magyarság és a haladás, a nemzeti-; gondolt s azt még csak megczukrozni sem igye­ kezett. Egyenes volt, mint a meggyőződés és egy óráig sem ingott meg. Minapi jubileumáról ség és a liberalizmus bizonyos meghasonlásban egy lap azt irta, hogy Gyulai szemében megcsil­ tűnnek föl. Az aufkliirista nemzeti gúnynév, az soha sem szerette a kitérőt, vagy a. kerülő utat. De őszintesége az igazság meggyőző erejével lant köny volt az ünnep legszebb gyöngye. Igaz ; orthologia nemzeti erény. Legbefolyásosabb, leg­ népszerűbb íróink a változástól féltik legjobban a szólt. Kíméletes nem volt, de bántó sem. S azt de az én könnyem sem volt kevésbbé tiszta és magyarságot s a meghasonlásban többé-kevésbbé a hiszem, igazi népszerűségének m a is ez a titka. meleg. Az öntudat öröme sem becsesebb, mint maradiság oldalán állanak. Mi volt kartársaik nép­ egy ötven éves barátságé; abban -— mert em­ szerűsége Dugonicsé és Gvadányié mellett! Csak De visszatérek emlékeimhez. Elválásunkkor megegyeztünk abban, hogy h a m á r irunk s ver­ berek vagyunk — lehet valami önzés is, — eb­ Széchenyi tudta a nemzet meggyőződésében először SZÁSZ KÁROLY. selünk, közöljük egymással s kicseréljük néze­ ben n i n c s . igazán összekötni a két eszmét: magyarságunkat csak haladásunk biztosíthatja, s haladásunkat csak teinket. Levelezésünk majdnem folytonos volt. magyarságunk teheti értékessé. Ez eszmék edző és É n több anyagot adtam, ő több birálatot. Sokat — s könnyen hangolható levén, elég üresét irtam BEÖTHY ZSOLTÜDVÖZLŐBESZÉDE GYULAI PÁLHOZ. lelkesítő ölelkezése hatja át egész újabb történetün­ ket, sugallja egész újabb költészetünket; ennek akkor i s ; egy-egy levelemben öt-hat verset is A Kisfaludy-társaság február 10-iki közgyűlése alkal­ köszönjük erősödésünket, emelkedésünket, győzel­ közöltem vele. 0 nem röstelte részletes bírálat­ mából tartott lakomán. münket, ez hozott ránk még a küzdelem, a balsors ban részeltetni valamennyit; s b á r épen n e m gyászában is dicsőséget. Egy serleget emelek föl, melyet Gyulai Pál bará­ kiméit, nekem jobban esett szigorú bírálata, Irodalmunkat is ez vezette, ez ihlette. De ezen a mint enyedi társaim túlzó — s általam is annak tai és tisztelői készíttettek, hogy lakomáinkon téren mint a magyar irodalmi felfogás vezérelve, ürítsük ki, mint felirata mondja : «Egészségére mi­ ismert—dicséretei. Egy barátomsokfelé kapkodá­ mint a magyar műbirálat szempontja, mint szellemi somért, -— melyet sokoldalúságnak tartott, pedig nél tovább, — emlékére minél később.' fejlődésünk kategorikus imperativusa : nem jelent Bizonyára vannak ebben a társaságban, kik nálam csak magábaférhetétlen mohóság volt,— Goethé­ régebben állanak s tán közelebbi viszonyban Gyu­ meg sem tisztábban, sem erélyesebben, sem bölcseb­ hez hasonlított, s mikor ezt magam is csúfolva s laival; hiszen az én adósságom, melylyel neki tar­ ben, mint Gyulainál. Szelleme az ellentéteket mérsék­ visszautasítva megírtam P a l i n a k : ő jó leezkét tozom, még csak harminczhárom esztendeje gyü­ lettel egyenlíti ki, azzal a mérséklettel, melynek neve adott nekem arról, hogy Goethe is akkor lett lekezik. Vannak kik méltóbban vehetnék kezökbe a szabadság irányában : izlés és a hagyományok tisz­ azzá, mikor egy élet tapasztalásai s minden ol­ először ezt a serleget; de alig van valaki, kinek telete, a nemzetiség irányában pedig : miveltség és dalú tapasztalások azzá tették. Mily boldog vol­ pályája oly különböző kapcsolatokat s a kapcsola­ tanulmány. Krédója rövid : ép oly kevéssé szabad toknak oly jellemző fejlődését mutatná Gyulaival, elszakadnunk nemzeti hagyományainktól és czéltam, mikor az «Életfája* czimű (soha meg n e m jelent) versemről meleg dicsérettel nyilatkozott! mint az én szerény, immár aláfelé induló élet-utam. jainkfól, mint a művészi haladás eszményeitől, bárhonnan ragyognak is ezek felénk. Mint egész és Beszélhetek Gyulai tanítványai nevében, mert S mikor 1846-ban, az «Életképek* egy 4 ara­ igazi embernek a politikában is ez a hiszekegyje. nyosjutalmát nyert versemről, a «Szabad székely még kis deák koromban, legelső irodalmi ismeretei­ Ezt tartotta mindig, ezt tartja és hirdeti mais igaz­ dalá»-ról, melynek jeligés levelét szándékos téve­ met neki köszönöm. 0 akkor magyarázta nekünk ságnak az igazság meggyőződésével és erejével. désből üresen hagytam s azért név nélkül is je­ Arany Toldi-jÁt, mikor még az országnak csak Ezért harczolva ma is, sebeit az «öreg vezér» ép oly egyetlen iskolájában fejtegették: a Gyulaiéban. lent meg, megtudva — az én levelemből, — kevésbe veszi, csak ügye győzzön, ép oly hősi kitar­ E néhány évnek nemcsak ismereteket és gondola­ tással mutat előre, mint ifjú hadnagy uramja,. hogv én irtam, azt felelte, hogy sokan azt Krizátokat köszönök, hanem későbbi tanító pályámra K tulajdonították s neki is tetszett. 0 viszont nézve egy megbecsülhetetlen tanítást, azt, hogy: az Es uraim, ez az igazság. Az idők, mikor politika gy néhány versét közölte velem — s első sze­ irodalmat csak magából az irodalomból lehet meg­ és irodalom csak a magyarságot követelte a szabad­ relme és csalódása szomorú történetét is, és a értetni és megszerettetni. Beszélhetek azután ellen­ elvű haladás ellenében, mindörökre elmúltak. De « Virágnak mondanálak»ma,is szép költeményét, felei nevében is. Ugyan melyikünk nagyzó képzel­ nem tudom, nem fognak-e, talán már a közel jövő­ e szerelem első virágát; majd az «Union (Urházy gése, fiatal elbizottsága és kérkedő készületlensége ben törekvések fölmerülni az ellenkező irányban, Zsebkönyve, 1847.) számára készülőben levő nem ütközött bele valamikor az ő tiszta, magas és melyek a szabadelvű haladást képviselve, a kellőnél szigorú felfogásába az irodalomról ós feladatairól ? kevesebbet törődnek nemzetiségünkkel. Az elkövet­ nagy novellája, az «Aranycsináló» tervét, váz­ Boileauról mondják, hogy a franczia költők közül kezhető új meghasonlásban a m i igazságunk mel­ latát, egyes részleteit, az erős képzelettel szőtt s csak Moliére, Racine és La Fontaine nem támadták lett velünk együtt fog harczolni ő, utódainkkal meleg ábránddal alkotott mesét, egyes alakjai s meg soha. Ha ez dicsősége Boileaunak, nem kisebb emléke. Az irodalomban biztatóul marad pályája, jellemei rajzát közölte velem — s ugyanazon dicsősége Gyulainak sem az az «ötven éves há­ fegyvertárunkul maradnak iratai, vezérünknek ma­ zsebkönyv számára irt egyik, abban meg is borún, melyben irói pályának félszázadja folyt. rad alakja, a magyar irodalmi vitatkozó szónak jelent — versemet: "Ábránd Liszt Ferencz ze­ Dicsősége nem azért, mivel legyőzött bennünket, eddig legfényesebb és legélesebb kardjával. Lelke­ néje fölött» cziműt, m i n t eddig legjobb m u n k á ­ hiszen mindig ő volt a hatalmasabb, hanem azért, sülten követjük mindannyian, meggyőződésünkkel és m a t méltányolta: boldog is, büszke is voltam r á . hogy meg is győzött bennünket. így lett nekem is, szívünkkel. Boldog pálya az övé, mely soha sem ke­ Urházy irói díj fejében Petőfi «Erdélyben" czimű mint annyiaknak, tisztelt és szeretett mesteremmé, reste a népszerűséget, csak az igazságot s igazság­ erős kezében ingatlanul tartva a nemzeti művészet­ kereső útjában megtalálta nemcsak a meggyőződé­ versének, s a levélnek, melylyel azt neki- az nek azt a zászlaját, melyről szemünkbe és szivünkbe seket, hanem a szíveket is. «Unio» számára beküldötte, eredeti kéziratával az «in hoc signo» ragyog. Tanáromból, ellenfelem­ Ez eszmék nevében emelem föl e serleget s nyúj­ ajándékozott meg, melyet m a is ereklyeként ből, mesteremből végre pályatársammá lett. Köze­ tom át Gyulai Pálnak, hogy ürítse ki rajok. Mi pe­ őrzök. lébe jutottam; de az egykori tanítványi tiszte­ Még abban az évben (1847) voltam ismét letnek teljességével állok ma is mellette s büszkén dig ürítsük ki poharainkat az eszmék kitűnő kép­ viselőjére, szeretett, ünnepelt barátunkra és vezé­ Kolozsvárit. Akkor Gyulai m á r végzett s a gróf j és bátran vallom őt most is, közös tanítványaink rünkre. Gyulai Pálra. előtt, tanítómnak és mesteremnek. Bethlen Miklós, az öreg, a nagy Bethlen J á n o s fia, (a későbbi Bolnai) mentora volt. Nálok i s la­ De talán nem is illik ez alkalomhoz, némileg kott. Barátságunk erősödött idővel. 1848-ban a személyes emlékekkel állanom elő, bármily alkalma­ márcziusi napokban, az Unió kimondásakor, a sok is ezek rá, hogy fényt vessenek Gyulaira, az A m a g y a r s á g szálló igéi. pesti ifjúság küldöttségével ismét Kolozsvárit emberre, a költőre, a műbírálóra. Mindnyájan tud­ Gyűjtötte és magyarázza T ó t h Béla. voltam. 0 volt az ifjúság vezére, s többször szó­ juk, hogy egész működésének egyik jellemző oldala (Most megjelent könyvéből.) a személyi kultusz ellen való harcz, s tudjuk azt is, nokolt az unió érdekében. hogy ebből az álláspontjából a legnagyobb szigoruT J g o csa n o n c o r o n a t . Akkoriban Mentovichcsal, ki m á r előbb egy sággal vonta le mindenkor magára nézve is a követ­ fűzet Unio-dalokat adott volt ki, egy csomó haza­ keztetést. Azonban mint a költőnek lehetetlen A hires mondás historikuma még kiderítésre fias költemény írására s közrebocsátására egye­ elzárkóznia a szeretet elől és megnyilatkozása elől, vár. Dr. Acsády Ignácz szíveskedett velem köz­ sültünk. Gyulait megnyertem a közremunkálásra András­ a melyet ébresztett: talán nem lesz kifogása az leni az adatokat, melyeket Komáromi s nemsokára Steinki is adta fűzetünket: a * Nem­ ellen neki sem, ha érdemeinek elsorolása helyett tól, Ugocsa vármegye hivatalos monografusától zeti színek* -et. Én irtam bele a legtöbbet, Mento- röviden azokra az eszmékre utalok, melyeket egész e kérdést illetőleg hallott. Az 1505-iki rákosi vich.a legérzelmesebbeket s formásabakat, Gyulai pályája hirdet és példáz. Mikor kitűnő szellemének gyűlésen az ország rendéi szerződésileg kötelez­ a legkevesebbet s a legjobbakat. — Sem az ő, fényét és erejének törhetetlen aczélát ez eszmék ték magukat, hogy I I . Ulászló halála esetére ide­ gent nem választanak többé királyukká. E szer­ szolgálatára szánta, nem lehet elutasítania, sőt ződést Ugocsa követei, Bekényi és Újhelyi, irták sem az ón összes költeményeimbe egy sem ment

SZÁJRÓL-SZÁJRA.

alá. Mikor aztán a mohácsi vész bekövetkezett s I. Ferdinánd erőlkö léseket tett a magyar ko­ rona elnyerésére, Werbőczy István az 1505-iki szjvetségleveleket síétküldötte a megyékhez s emlékeztette őket, mire kötelezték magukat. Ek­ kor felelhették tehát Ugocsa rendéi I. Ferdinánd­ nak, ki koronázására (1527 november 3.) meg­ hívta őket, hogy Ugocsa nem koronáz. Azonban ez is csak hagyomány, mely valószínű. ugyan, de történelmi adatokkal be nem bizonyítható. Ellenben kétségtelen, hogy 1635-ben már járta az (lUgocsa n o n coronat". Thaly Kálmán ilyet is ö s m e r : «Bereg non coronat*, («Bereg nem koronáz») szálló ige. Komáromy András ugyanis egy 1635-ben írott magyar magánlevélben a kö­ vetkezőket t a l á l t a : «Akár koronáz Ugocsa, akár nem.» Ez kétségtelenné teszi, hogy a szálló ige m á r akkor régi keletű volt s hogy az előző szá­ zadba nyúlik vissza.

103

VASÁRNAPI ÚJSÁG. azonnal fogassék el, mint meg is történt s ő kö­ tözve rabul vitetett Drinápolyba.»

Nyelvében él a nemzet.

Kétségtelen, hogy e gondolatot az a hatalmas visszahatás keltette a magyarságban, mely //. József császár 1784-iki, a német nyelvet hiva­ talossá tevő rendeletóre .támadt. E gondolat azonnal és erősen fejeződött ki a vármegyek tiltakozó felirataiban, különösen a trencséuiben, mely azt hangoztatta, hogy «a magyar nyelv el­ törlésével B nemzetnek is el fog veszni emléke: megszűnik külön nemzet lenni•• Hogy azonban Jánost: ki adta először a gondolatnak ezt á tökéletes alakot: eddig nem sikerült kiderítenem. «Török Bálint esete szakasztott olyan, mint a Legközelebb van e kifejezéshez a franczia «La Thököly Imréé: ő is a törökhöz van híva ebédre, langue, c'est la nation», mely sokak szerint ő is szeretne mihamarább távozni s a kávé után Montesquieu-töl énül. összefüggést azonban alig őt is elfogják; a közmondás tehát legtalálóbban \an jogunk keresni a két mondás között. A ma­ alkalmazható. Csakhogy alkalmazása kortóveszgvai- kifejezés eredeti forrását többnyire Bes­ tést látszik magában foglalni, mert a Török Bá­ senyei György ól Kölcsey Ferencz müveiben lint esete 144 esztendővel régibb a Thükölyénél. szokták keresni. Valiiban mind a ketten n e m De ne feledjük, hogy költőnk a közmondást a egyszer fejeztek ki a gondolatot, de csak a gon­ Nem mulasztom el följegyezni, miként véle­ maga nevében s a mai olvasó irányában hasz­ dolatot. Például Bessenyei a (Magyarság" czimű kednek ezen szálló ige eredetétől Ugocsa várme­ nálja, a ki értelmét már minden esetre ismer* füzetkében 1778. "Minden nemzet a m a g a n y e l gyében m a . Az anekdota, h a alaptalan is, de heti; nem mondatja el azon történet szereplői­ vérül ismertetik meg Leginkább; — hogy nevez­ érdekes. Szirmay Antal Ugocsamegyéről szóló vel, melynek idejében tán még nem volt isme­ nék az olyan nemzetet, melynek anyanyelve latin művében n e m t u d róla. Csöke Imre fanretes. A költő e szerint nem követ el anakhro- nem volna".' Sehogy, mitsoda szomorú elvette­ csikai plébános kérdésemre adott szives válaszá­ nizmust. De a szereplők szájába adva is a köz­ tett és gyalázatos sorsa lenne az egész Nemzet­ b a n (1892 januárius 12) ezt irja: «A kérdéses mondást, csak akkor követne el anarkhronis- nek anyanyelv nélküli) stb. Kölcsey Ferencz a kifejezés története hiteles elbeszélés után e z : must — és siessünk hozzátenni, hogy ez is igen «Magyar Játékszín»-ben (1827.): «Nemzeti éle­ 1722-ben I I I . Károly országgyűlést hívott össze megbocsátható kortévesztés lenne — h a b e tet nemzeti nyelv nélkül gondolni nem lehetn. Pozsonyba, melynek fő tárgya volt az örökösö­ volna bizonyítva, hogy 1541-ben a törökök még Gróf Széchenyi István a «Hitein (1830.) beve­ dési törvényt a leányágra is kiterjeszteni. Midőn nem ittak kávét. Franczia gmlékiratok szerint zetésében ezt i r t a : «Az egészséges nemzetiség­ a pragmatica sanctio azon része fölött folyt a Parisban az első kávét 1669-ben itták Lionne nek pedig egy főkísérője a nemzeti nyelv, mert vitatkozás, megkoronázzák-e a leányörököst is miniszternél, kinek Szulejmán aga török követ míg az fenmarad, a nemzet is él». Arany Já­ vagy sem, a rendek egyhangúlag a koronázás kedveskedett vele: ez a párisi kávé tehát 16 év­ nos «Kgressy Gábornak * czimű költeményében meÜett nyilatkoztak. A szavazás e szókkal tör­ vel előzte meg a nagyváradit. Valószínű azonban, (1 860.) így énekel: t é n t : ncoronat* vagy «non coronat*. Mindenki hogy nálunk, legalább a törökök, jóval régebben azt m o n d t a : «coronat». Kivétel csupán az Igéire, kis hitűek, félre I nem veszett el — ittak kávét, Arábiában legalább már a XV-ik, a ugocsai követ voit, ki a hosszas utazás fáradal­ Élni fog nyelvében, élni művészettel többi keleten pedig a XVI-ik században el volt Még soká e nemzet! maitól törődötten, mikor a szavazásra felszólí­ terjedve, és így feltehetjük, hogy II. Szulejmán tották, álmosan és minden megfontolás nélkül Ha nem nyugszunk bele, hogy a szóban levő udvarában is divatozott. Hogy pedig a magyar­ kiáltotta: ((Non coronat!* Innét ered a mai mondás is ama szálló igék közül való, melyek­ országi törökség közt a kávé-ivás m á r Thököly napig közszájon forgó m o n d á s : «Ugocsa non előtt is divatozott, bizonyítja a többek közt Oláh nek tökéletes rövidségét, csattanósságát a közcoronat*, melyhez idők multával hozzá járult géniusz adta meg: tovább kell keresnünk a for­ Geczi nótájának ez a két sora: ez: «sed ómat*. rást. — Ez ige különben az 1890-ben Buda­ pesten alakult Magyar Egyesület jelmondata. Majd sok török test lesz eves, Levólbélyegforma.mézgás kis papirosokra nyom­ Nem kell neki kávé-leves. H á t r a van még a fekete leves. tatva százezrével forgott az egyesület tagjainak És e vers a kávét levesnek nevezi, mint köz­ kezén és szokás volt reá ragasztani minden ide­ Mindnyájan tudjuk a történeti anekdotát, gen nyelvű föliratra, czógtáblára, sth. E szokás­ melyből ez a fenyegető mondás ered: a török mondásunk. » Gregnss Ágostnak e csak habozva kimondott nak, mely ellen különösen a kereskedővilág til­ fogságba akar ejteni egy magyar u r a t ; színlett barátsággal ebédre hivja; lakmározás közben a Ítélete tökéletesen helyes; és bizonynyal hatá­ takozott, a választmány határozata vetett véget, magyar gyanupörrel kezd élni, hogy valamit for­ rozottabb, ha a jeles tudós ismeri a döntő ada­ Éljen! ralnak ellene és menni készül; a török azonban tot, mely kétségkívül bizonyítja, hogy e szálló t a r t ó z t a t j a : « H á t r a v a n meg a fekete leves! »,\&gy ige megvolt m á r Thököly Imre elfogása előtt A ovival!» e fordításának legrégibb nyoma, ha is a fekete kávé és ime csakhamar elötermenek a tizenhét évvel is. E szálló igét 1668-ban hasz­ bízhatunk a ((Nyelvtörténeti Szótár»-ban, elő­ katonák és rabul ejtik a magyart. Mit szól eh­ nálja Mottó István «Bányászcsákány »-ában.* ször báró Orczy Lörincz "Költeményes holmi hez, a kritika ? Ki a török, ki a magyar és mi­ «Nosza örülj még moslékodnak Sárgyúró egy nagyságos elmétől" (Pozsony, 1787) vers­ kor, hol történt ez ? II. (Nagy) Szulejmán szul­ Mártyás ! Látódé Vjabb sárból raggatott fészke­ kötetének 115. lapján tűnik föl «Éljen vígas­ tán és Enyingi Török Bálint, 1541. augusz­ det is mely könnyen bontya, sőt magaddal bon- ság!* De már a föntebb, említett XVII. század­ tus. 29-ón B u d á n ? Vagy Ahmed basa és Kés­ tattya el a' Bányász! Várj többet, mert bizony beli borénekben is előfordul: ((Éljenek azok, a márki gróf Thököly Imre, 1685. október 4-én hátra még a fekete leves.» kik igázok.* Nagyváradon ? A köztudalom az első adatot Bár költőink már a húszas és harminczas Ebből az következik, hogy Ahmed váradi tartja igaznak, Szirmay Antal a másodikat. E n basa, ha ugyan mondta Thököly Imrének ezt, években is sűrűn használták az éljent; a «vivát * a régibb eredet hitelessége mellett vagyok s hogy «hátra van még a fekete leves*. immár úgy szólván csak a szabadságharczczal szorult imé okaim: meglévő szálló igét használt. E szálló ige ere­ ki végkép a közélet terminológiájából. Még az 1847-iki követválasztásokon is «kia vivát?" volt A köztudalom mindig Nagy Szulejmán szul­ detét pedig jogunk van 1541-ben keresni, több ajelszó. (Ezen a czímen Bernát Gáspár 1861-ben t á n n a k tulajdonította e mondást. Arany János okból. A kávé «fekete leves» neve igen régi vígjátékot írt). A tvivát*-ho% különösen a felső 1853-ban irott, «Török Bálint" czimű balladájá­ lehet, mert szótáraink nem tudnak róla, s csakis vármegyék ragaszkodtak sokáig. Az (téljen!» m a a szálló igében és félig a XVI. századbeli Oláh b a n (24-ik versszak) szintén ezt a felfogást Geczi nótában maradt meg. Apor Péter ugyan valóságos nemzetközi szó, a nagyobb, franczia, követi: 1736-ban befejezett «Metamorphosis Transsyl­ angol, olasz, német encziklopedikus szótárak «Hossz«s ebéd a török szultáné, vaniáé »-jében azt irja, hogy az ő fiatalságában mind említik. Hátra van még a fekete kávé.» (a XVI. század utolsó két évtizedében) Erdély­ Szirmay Antal azonban «Hungária in para- ben «reggeli kávé, herbathé, csukolátának híre AZ «ELBE» HAJÓ ELSÜLYEDÉSE. bolis» czimű művében (1804,) azt irja,hogy akkor sem vala; ha valakinek azt mondottuk volna, vált a magyarok közbeszédévé, midőn 1685-ben, kell-e kávé, talán az értette volna, állj el mel­ A nagy tengeri forgalom rendkívüli emelke­ Váradon, a törökök vendégségébe hivott Thököly lőle.*** Mindazáltal bizonyos, a hogy mi török dése következtében most már csaknem évenkint a érintkezéseink révén már korán ismertük meg Imre asztalbontásnál, mikor felhozták a kávét, Szulejmán sülyed el egy-két nagyobb gőzhajó, a minthogy a janicsárok agájának e mondása u t á n : «Hátra kávét, mely m á r 1534-ben, Nagy a színházak leégése, nagyobb vasúti szerencsét­ uralkodása alatt került Konstantinápolyim, van még a fekete leves!» — mely mintegy jel­ lenségek sem tartoznak többé annyira a ritkasá­ adás volt, keserű tréfák között vasra veretvén, Merész gyanítás-e, hogy a szultán ettől a ked­ gok közé, mint p á r évtizeddel ezelőtt. Minda­ velt új italtól nem vált meg magyarországi had­ Drinápolyba vitetett. Mint ezt a jelen volt Szírmellett kétségtelen, hogy ezek a szerencsétlen­ járataiban sem, sőt mint ritka újdonságot örö­ may András följegyezte. ségek még most is megrendítő hatásúak. A leg­ mest szolgáltatta föl ? több esetben nem pusztul el ugyan annyi ember Erdélyi János a «Magyar közmondások köny­ sem ily szerencsétlenségnél, mint egy háború­ véi) - b e n e s z á l l ó igét így magyarázza: * (X, ut Tök, Könyvnek el-tépése, avagy Bányász ban a legkisebb összeütközéseknél, avagy vala­ «Hátra van még a dolog legnehezebb, bajo­ csákány, melylyel amaz Fövenyen épített s már le mely járvány alkalmával, de a veszedelem az sabb része, nagyja; mikép Thököly Imrével tör­ romlott házát, elébbi fövényre sikeretlen sárral rag- ily szerencsétlenségeknél tömeges, rögtöni, vá­ tént, ki, Szirmay András szemtanusága szerint, gatni akaró és lOOO mocskokkal eszelőssen szinlő s ratlan és ezért oly megrendítő. mázló Sámbár Mattyas nevű tudatlan sárgyúró meg1685-ben ebéden levén a nagyváradi török ba­ csákányoztatik Kézdivásárhelyi Matkó István mostan A legnagyobb szerencsétlenségek egyike volt sánál, a mint sült után fel akart volna kelni az Zilahi Ecclésiáhak együgyű lelki Pásztora által, ki mnlt január hó 30-án az éjszak-német Lloyd, asztaltól, ezen szavakkal marasztatott: hátra van Sámbártól Bányásznak neveztetett. Nyomtattatott (Sá­ utazókat szállító nagy «Elbe» nevű hajójának még a fekete leves, azaz kávé. Mert ugy volt már rospatakon) MDCLXVni.) elsülyedése. A hajón levő 200 utazó közül csak *-•'• Szójáték a latin caveval. előre kicsinálva, hogy kávé-ivás után Tököly Erdélyi-nék ez adata Szirmay Antal idézett művéből való, mint a végére tett «Sz.» is mu­ tatja. És pedig szabad fordítás. H a Erdélyi látja Szirmay András szóban forgó kéziratát s abból kölcsönöz, bizonynyal említi. Gregnss Ágost «Arany János balladái »-ról írt művében szüksé­ gesnek véli védelmébe venni Erdélyi János, ille­ tőleg Szirmay Antal ez adatával szemben Arany

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

104 5, a 151 főből álló hajószemélyzet közül esak 15, összesen tehát negyedfélszáz ember közül csak 20 menekült meg, pedig nem is volt viha­ ros i d ő ; a szerencsétlenség oly helyen történt, hogy más hajókról aránylag gyorsan mehettek az elsülyedésnek kitettek segítségére. De rend­ kívül rövid idő, alig busz perez alatt tenger fedte be m á r az egészet; a segítség késő volt. Az «Elbe» hajó 1881-ben épült Angliában. 4.") 10 t o n n a tartalmú volt, s gőzgépeinek 5600 lóereje volt, egyike a társaság legnagyobb és legczélszerübb berendezésű hajóinak, melyre méltán büszkék voltak. Kapitánya, Gössel, ki­ váló tengerész hírében állott s még csak 4 3 éves, hatalmas termetű férfiú volt. A szerencsétlensé­ get tehát még sejdítni sem lehetett. J a n u á r 29-ón Bremerhafen ki­ kötőből indult ki a nagy hajó 200 utassal, kik nagyobbrészt Ameriká­ ba vándorlók voltak. Tgen hideg délkeleti szél fúvott, de a hajó teljes erővel hatolt előre. É j ­ jel sötét volt, de nem ködös. Az elővigyázatokat azonban megtették s időről-időre rakétákat bocsátottak fel, hogy m á s hajókat figyelmez­ tessenek. Hajnal felé félhatkor, midőn a hajó mintegy 50 km távol­ ságra Rotterdamtól a calaisi csatorna felé ha­ ladt, észrevettek égy kisebb hajót, mely tel­ jes erővel evezett az «Elbe» felé. Jelek, ki­ abálások és gőzfüttyele n e m h a s z n á l t a k , az összeütközés megtör­ tént. Egy 1500 tonna­ tartalmú kőszénszállító hajó volt az ellenfél, a «Crathie», mely Rotter­ damból m e n t Skóczia felé. Az összeütközés a gőzöst közvetlenül a gépház mellett érte s a betört lyukon oly gyor­ san folyt be a viz, hogy a gépház; tüzét rögtön eloltotta. Bár a rázkódás n e m volt nagy, az utasok rögtön felébredtek s fé­ lig felöltözve rohantak a fedélzetre. A matró­ zok megtettek minden lehetőt, hogy a mentési m u n k a szabályosan tör­ ténjék. Az első csolnak, melyet a vízre bo­ csátottak, rögtön fel­ fordult s a másodikra a hajó gyors sülyedése miatt m á r igen keve­ sen menekülhettek, j ó ­ formán őket is veszély fenyegette, mert — mi­ ként képünkön is lát­ ható -— m á r félig viz alatt volt az óriási gő­ zös s két perez múlva nem is láttak belőle többé semmit. A «Crathie» az összeütközés után eltűnt, de még az nap Massbuisban kötött ki csekély sérüléssel. Mint ily hirtelen eseteknél természetes, a nagy szerencsétlenség okait sokan a hajó sze­ mélyzetére hárítják, annyival inkább, mivel azok közül aránylag sokkal több menekült meg. De a hiteles elbeszélések szerint maga a kapi­ tány, ki elveszett, s a többi tisztek is megtették kötelességüket s a szerencsétlenséget főkép az elsülyedés gyorsasága okozta, meg az, hogy a megfagyott kötelek miatt a csolnakokat nem le­ hetett elég gyorsan vizre bocsátani. A három csolnak közül csak egyetlen egy me­ nekült meg teljesen s azonkívül egy Böcker nevű fiatal német leány, ki az első elsülyedt Csornákról úszás által menekült a másikra. A csolnakon ülőket 5 és fél óráig hányták a ten­

ger habjai s nagyobb része félig öltözetlenül ! levén, a nagy hidegben sokat szenvedtek, míg j végre egy iWildfl
AZ

ELBE»

HAJÓ ELSÜLYEDÉSE.

EGYVELEG. * Eugénia volt franczia császárné igen vagyo­ nos asszony. Férje előrelátólag sok angol érték­ papírt vásárolt s ezenkívül tömérdek értéket képvi­ selnek műtárgyai s ékszerei, tisztán a csipkéinek értékét 3 millió forintra becsülik. Menyasszonyi fátyola régi finom alacon csipkéből negyedmillió frankba került. * Királyok játékai. Vilmos német császár szen­ vedélyes sakkjátékos, Umberto olasz király pedig az ostáblát szereti. Vilmos, a volt hollandi király, mindenek felett a piquet játék iránt lelkesült, a walesi herczeg pedig a lovakon kivül legjobban szereti a baccarat kártyát. * Nagy husfagyasz tó gyárak alakultak újabban Uj-Zeland szigetén. Jelenleg már 22 gyár van, melyekben naponként 12—13,000, évente tehát 4 millió juh húsát fagyasztják meg. Egy kilo hus fagyasztása csak félkrajezárba, elszállítása Európába

7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

másfél krajezárba kerül, úgy hogy Londonban 18krajczárért meg lehet kapni a legjobb új-zelandi juhhús kilóját. Jelenleg 88 hajó foglalkozik ily hus szállításával s ezek jégkamráiban 6—7 millió juh fér el. * A németek száma rohamosan szaporodik. 1870-ben a nómet-franczia háború alkalmával Németországban 40 millió ember lakott, 1895 kez­ detén kerekszámban 51 Vi millió. * A wartburgi várba, mely a német dalnokver­ senyekről és Luther biblia-fordításáról hires, most fogaskerekű vasutat építenek, melynek kiinduló­ pontja Eisenachban lesz. * Philae szigete, az egyiptomi régiségek egyik gyöngye, veszélyben van. Az egyiptomi kormány ugyanis Asszuán mellett a Nilus áradásának szabá­ lyozása végett nagy gátat építtet, melynek felépí­ tése után Philae sziget minden évben több hó­ napig viz alatt lesz s így a rajta levő emlékek el­ pusztulnak. Ezek az em­ lékek a Kr. e. 4-ik szá­ zadtól időszámításunk 4-dik századáig kitűnő példányokkal vannak kép­ viselve, minők az Isis­ templom, Tiberius temp­ loma, Hethor temploma,, diadalivek s különösen számos felirat. A tudósok, nagy lármát csaptak & barbár terv ellen s való­ színű, hogy a gátat más helyre teszik, hogy az. érdekes sziget megkímél­ tessék. * Mesterséges ma­ lomkövet hozott létreegy cseh iparos égetett porczellánból, melyet magnezia czementtel kö­ tött össze. A kő rend­ kívül erős és tartós. *Francziaország bor­ termése a közelebb múlt 1894-ik évben összesen 39.500,000 hektoliter volt, vagyis 11.017,000 hektoliterrel kevesebb, mint 1893-bam Ha Corsica (300,000 hektoliter) és Algéria (3.642,000 hek­ toliter) termését is hozzá veszszük, az egész összeg: 43 millió hektoliterre­ megy. EnHek az összesértékét az állami sta­ tisztikai hivatal 929 mil­ lió frankra számítja. * A nyillövés újabban igen fölkapott • kedvtelésAngliában' úgy, hogy m á r nyilazó társaságok is ala­ kultak. A főúri nőknek isvan már ilyen társaságuk, mely versenyeit London­ ban a Regent's Parkban tartja. Mostanában m á r Belgiumban és Francziaország éjszaki vidékein is utánozzák az angolokat. * A fatörzs mint szű­ rő - készülék. Egy bécsi erdész - mérnök, Pfister r kísérletei és tapasztala­ tai alapján azt állítja,, hogy a fatörzseknek egyegy szelete igen alkalmas a tengervíz megszűrésére és ihatóvá tételére, a. mennyiben a rajta átnyomott tengervízből min­ den sót visszatart a likacsaiban. E művelethez Pfister szerint 1.5—2.5 athomosphérányi nyomás szük­ séges, mi által a tengervízből tökéletesen iható édes viz áll elő. * Kutya-temetés. Parisban nemrég izgalmat keltett egy amerikai házaspár, hogy Blak nevű ked­ ves kis kutyáját, mely a nagy kényeztetéstől meg­ gebedt, egy temetkező vállalattal takaríttatta el ar család rendes nyaraló helyén, a közeli Vaucresson­ ban, a nyaralót környező diszkért egyik szebb pont­ ján. A temetés kieszközlése sok lótás-futásba került még a rendőrségnek is dolgot adott. De utóvégre isrá hagyták a bogaras amerikaiakra, hogy tegyék a «halott»-jukkái, a mit akarnak. S ők csakugyan olyan temetést rendeztettek az ökölnyi Blaknak, a mely kétezerötszázötven frankba került. Ez a jeles­ házaspár, úgy látszik, hiába olvassa az újságokban naponként, hogy mennyi az éhező szegény ember kivált úgy télen. Vagy nekik azok csak emberek f

KÉT ÚJ ÁLLAMTITKÁR. VÖRÖS LÁSZLÓ. A kereskedelemügyi miniszter államtitká­ r á v á Vörös László miniszteri tanácsost, ki köz­ lekedésügyünk terén mint jeles szakember már régóta ismeretes, választotta. F a r á d i Vörös László Csanádmegyében, Domb­ egyháza pusztán 1849 június 8-án született. A középiskolát Aradon, hol atyja később közszere­ tetnek örvendő polgármester volt, s jogi tanul­ mányait Nagy - Váradon elvégezve, tisztviselői pályáját a volt közmunka és közlekedésügyi m. k. minisztériumban 1871-ben kezdte meg, hol foko­ zatosan haladva, 1893-ban már mint miniszteri tanáesos vezette a minisztérium vasúti szakosz­ tályának fontos és kiváló szakértelmet kivánó ügyeit. 1882-ben a m. k. államvasutak igazgató­ tanácsának, 1887-ben pedig az államvasutak

105

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

7. SZAM. 18ÜŐ. 4-2. ÉVFOLYAM.

szenvét biztosította magának, hanem a hivatal körén kivül is mindazoknak elismerését is, kik­ nek alkalmuk nyilt a társadalmi életben vele közelebbi érintkezésbe jutni. Államtitkárrá való kineveztetése alkalmával a közvélemény is mint a hazai vasútügy kiváló munkását és zászlóvivőjét örömmel üdvözli; széleskörű ismeretei és kiváló munkaereje biz­ tosítékok arra, hogy helyét a parlamentben is méltón meg fogja állani. Az a beköszöntő-beszéd, melylyel hivatalát elfoglalva, egyformán ad bizo­ nyítékot szerénységéről és megállapodott néze­ teiről. Abban a tényben, hogy, mint egy másik jeles szakemberünknek, Szabó Jenőnek utódja közmegelégedésre vezette a vasúti ügyeket, biztosítékot találhat a közönség, hogy benne munkaerő és jellem, szorgalom és tehetség kel­ lően megvan arra, hogy fontos állasában nagy szolgálatokat tehessen a közügynek.

mányok iránt. Külföldön is huzamosabb időt töltött, különösen Belgiumban, Liége-ben, hol Chcuulellon-tol a nemzet gazdászatot, De Quyper-tö\ a természettudományokat, Gilloa-tól a vaskohászatot, Dcivalcque-töl a geológiát és Emilé de Levallcji-töl a közjogot hallgatta. Tanulmányai befejeztével gyakorlati pályáját a kir. bányászatnál kezdette meg, hol csakha­ mar föbányataJnécsossá lett. A vasniü-igazgatóság szervezésekor aligazgatóvá neveztetett ki, mely minőségében igen buzgó munkásságot fejtett ki s az 1885-iki országos kiállításon a bányászati és vasipari osoporl elnökévé válasz­ tatott. 1886-ban minisztere bizalma a dohányjövedéki igazgatóság élére szólította miniszteri tanácsosi ranggal. Graenzenstein új szakmá­ jában rövid idő alatt oly eredményeket ért el, hogy neve az ország határain túl is ismertté lön. A dohány jövedék az egyenes adók után az.

Fi-nykt'pek Fi-nykt'-pek után mettM&S im-tsziítte Mortlli Morilli Gusztáv tanár.

VÖRÖS LÁSZLÓ, LÁSZLÓ,

GRAENZENSTEIN BÉLA. JA.

összülésónek tagja lett. Az ő fáradhatlan buzgal­ m á n a k és erólyének köszönhető a közlekedési tanfolyamok szervezése, melyek egyikén, a vas­ úti tisztképző tanfolyamon, hosszabb ideig a vasutak történetét adta elő. Kiváló szorgalma és munkaereje lehetővé tették, hogy nagy hiva­ tali elfoglaltsága mellett szakmája irodalmát is művelje. Az ő úttörő munkásságának köszönhető a «Vasúti évkönyvek)) megalapítása, mely folyó­ irat a magyar vasutak fejlődésének igen becses adatait tartalmazza. Ugyancsak ő volt huzamo­ sabb ideig főmunkatársa a György Endre által szerkesztett «Vasúti és közlekedési közlöny »nek is, a mely lap szakirodalmunk terén páratlan sikert ért el. Hivatalos hatásköréből kifolyólag számos éven át foglalkozott a székes főváros közlekedési ügyeivel s kiváló része volt a fővárosi villamos vasút-hálózat megteremtésében. Ezen s a hazai vasútügyek fejlesztése körül szerzett egyéb kitűnő érdemei elismeréséül 1892-ben Ő Felsége a Hl-ad osztályú vaskorona­ renddel tüntette ki. Szíves, előzékeny modorával nemcsak tisztviaelőtársainak és barátainak osztatlan rokon­

GRAENZENSTEIN BÉLA. A pénzügyminisztérium politikai államtitkári állására az új miniszter bizalma Graenzenstein Bélát hivta meg, a kinek eddigi hivatalos — mondhatni sokoldalú — működése minden te­ rén fényes sikereket mutat föl. Graenzenstein Béla 1847-ben Krassó-Szörénymegyében, Oraviczabányán született. A család, melyből származik, sziléziai eredetű, mely a hét éves háború után Csehországban telepedett le és onnét Magyarországba költözött át. Atyja, Gusztáv, előbb az állami javak igazgatója és a felső bányatörvényszék elnöke, majd m. kir. pénzügyminiszteri osztályfőnök s államtitkár­ helyettes volt; képviselői szereplése is szélesebb körben ismeretes. Anyja Szende Gabriella, a volt honvédelmi miniszter nővére. Középiskolái­ nak befejezte után a bányászati pályára lépett s tanulmányait a selmeczbányai akadémián vé­ gezte. Tanárai közül elég fölemlítenünk Faller Gusztávot, Richter Edét, Farbaky Istvánt és Kerpely Antalt, kik a jeles tehetségű ifjúban igen nagy kedvet ébresztettek a magasabb tanul­

országnak legnagyobb és nemzetgazdaságilag is igen fontos bevételi forrása. A dohánytermesz­ tésnél a minőség javítására fordította a főgondot, a mi által a jövedelmet is tetemesen fo­ kozta. A belföldi eladás 1885-ben 32 millió fo­ rintot tett ki, s e mellett a tiszta jövedelem 19 millió forint volt. 1894-ben 44*5 millió fo­ rintot képviselő belföldi eladás mellett a tiszta jövedelem 28 - 5 millió forintra szökött fel. A hol a számok ily világosan beszélnek, ott a dicsérő szavak fölöslegesek. A dohánygyártás terén is szép sikereket aratott. Több új gyárat (Szegeden, Sátoralja-Ujhelyen, Pápán és Ó-Budán) létesí­ tett, melyek mintaszerű berendezésükkel a kül­ föld figyelmét is méltán fölkeltették. Sokoldalú muukássága közben talált időt, hogy a munkáskérdéssel is komolyan és alapo­ san foglalkozzék, s 1890-ben a Vilmos császár által Berlinbe összehivatott munkásvédelmi kon­ gresszuson ő képviselte a magyar kormányt. Itt lépett szorosabb barátságba Iiurdeau-\al, a franczia pénzügyminiszterrel és a franczia ka­ mara későbbi elnökóvével, továbbá Jides Siwow-nal és számos európai szakférfiúval, kiket ezredévi ünnepélyünk alkalmából Magyarország

106 meglátogatására is meghivott. 1894-ben Németh I m r e miniszteri tanácsos tartós betegsége kö­ vetkeztében Lukács Béla kereskedelemügyi mi­ niszter az ezredévi országos kiállítás igazgató­ jává nevezte ki Graenzensteint, a kinek máiévtizedekkel ezelőtt volt alkalma a kiállítási ügyekben sokoldalú tapasztalatokat gyűjtenie. 1873-ban a bécsi világtárlaton ő képviselte a pénzügyminisztériumot, 1878-ban a párisi kiál­ lításon is állami megbízatásban j á r t el és jurytag volt, 1892-ben pedig a bécsi mezőgazdasági kiállításon a csoport-jury elnöki tisztével tün­ tették ki. Az ezredévi orsz. kiállítás igazgatását múlt évi deczember 1-én vette át. Nemes becsvágy gyal és a nála megszokott lankadatlan munkás­ sággal melegedett bele a teendők vezetésébe, minden oldalról rövid idő alatt kiérdemelvén a vele érintkezők tiszteletét és készséges támoga­ tását. A serényen megindult m u n k a közepette Lukács László új pénzügyminiszter a politikai államtitkárságot ajánlotta föl neki. Habozását, melylyel a megtisztelő bizalmat eleinte fogadta, megfejti a politikai életnek ő előtte csaknem teljesen idegen világa, melyben azonban, ha mint «homo novus», elfogultsággal lép is be, rövid idő alatt bizonyára kellő otthonoságot fog sze­ rezni. A nagy készültségen kivül erélyt, tiszta jellemet, ritka kötelességérzetet és finom, elő­ zékeny modort visz magával új állásába, mely nem fogja megszakítani a kapcsot közte és a kiállítás között. Ezredévi ünnepélyünk sikere és fénye érdekében ő, a kinek volt alkalma mé­ lyen beletekinteni a kiállítás nagy feladataiba, kétségkívül el fog követni minden lehetőt, hogy a siker teljessége a fölmerülő akadályokon bizvást diadalmaskodjék. Emér.

A KISFALUDY-TÁRSASÁG KÖZÜLÉSE. Negyvennyolczadik közülését tartotta február 11-én a Kisfaludy-társaság. Szépirodalmi ünnep volt ez. Az érdeklődő közönség oly számban gyűlt össze, hogy az akadémia nagy termeinek ajtait a hallgatóság sokasága miatt már az ülés megkezdése előtt el kellett zárni. Az elnöki helyet az a férfiú foglalta el, Tíiröl nem maradhatott titok, hogy már félszázad óta szolgálja az irodalmat és költészetet: Gyulai Pál. A közön­ séghez nem intéztek nyilvános fölhívást, hogy ün­ nepelje, mégis a legrokonszenvesebb módon kife­ jezte tiszteletét és nagyrabecsülését, mikor elnöki megnyitó beszédét elmondotta, s mikor Szász Ká­ roly elszavalta *A költő>höz czímű költeményét, mely Gyulaira vonatkozott, az egész közönség tap­ solt és éljenzett. Gyulai barátai és tisztelői titokban, bizalmasan készítettek meglepetést a költőnek, de ez az ünneplés már nem a nagy közönség előtt ment végbe, hanem bizalmas körben, családias fesztelenséggel. A gyűlés programmjából különösen gr. Apponyi felolvasása érdekelte a közönséget. A kik a politikai küzdelmekben szereznek nevet, azok rendesen meg­ maradnak a politikai élet sorompói közt és csak legritkább eset, ha a szépirodalom ideális világában találkozunk velők. Gr. Apponyi Albert, kit mint a politikai szónoklat egyik mesterét választotta tag­ jául a Kisfaludy-társaság, melynek köréből külön­ ben minden politika ki van zárva, — ezúttal kilé­ pett az aktuális politika köréből, hogy elfoglalja székét az ország legelső szépirodalmi társaságában. A közönséget érdekelte, hogy a parlament kitűnő szónoka hogyan tölti be ezt a helyet, ismeretes lévén, hogy azok közé tartozott, ki a politikán kivül az irodalomnak is hódolt. Székfoglaló értekezése épen a művészi szépségről és az ideálizmusról szólt, melynek a politikában, az államférfiuban nem sza­ bad hiányozni. A közönség nagy figyelemmel hall­ gatta a szellemes fejtegetést, e nagy gonddal és kiváló érzékkel készült tanulmányt, mely kidolgo­ zásban is elsőrendű irodalmi termék. A közgyűlés egyéb tárgyai is fokozták ez ünnep élyes irodalmi nap benső értékét. A gyűlés pontban 10 órakor nyílt meg. Az elnöki emelvényen Gyulai Pál elnök, Szász Károly másodelnök, Beöthy Zsolt titkár ós Vargha \

VASÁRNAPI ÚJSÁG. Gyula másodtitkár ültek. A tagok s a közönség soraiban többek közt jelen volt: Szilágyi Dezső, a képviselőház elnöke, Wlassics Gyula közoktatási miniszter,.Be>'2eiMC2í/ Albert, a képviselőház alelnöke, Gerlóczy Károly polgármester, Szily Kálmán, az akadémia főtitkára, Fodor József, az egyetem rek­ tora, ezenkívül a közélet számos előkelősége, irók, művészek, tudósok, képviselők, az akadémia tagjai. Az- emelvény hátterében Tomori Anasztáz arczképe volt elhelyezve, mert a közgyűlés az ő emlékével is foglalkozott. Gyulai Pál elnöki megnyitó-beszéde a mai hír­ lapirodalommal hasonlította össze az ötvenes és hatvanas évek irodalmát, az akkori idők hírlapjai­ nak Ítélvén oda a komolyabb tartalmasságot, míg a mostani hírlapirodalomnak előhaladását elismerve, különösebben a tárcza-rovatok fogyatkozását ós felszinességét bírálta. Az ötvenes évek hírlapirodalmából a «Pesti Napló» és a "Magyar Sajtó* nyomósabb munkássá­ gát és törekvését emlegette. E két lap körül csopor­ tosultak — monda — az irók, kritikusok és politi­ kusok. A megtiprott nemzetiség az irodalom terén védte magát s a politikai térről leszorult tehetségek tudományos és irodalmi tanulmányokkal kezdték foglalkozni. De a külső okok mellett a belsők sem hiányoztak. Mindinkább meggyőződéssé vált a ko­ molyabb elmékben, hogy legalább egy pár politikai lapnak rendszeresebben kell szolgálni az irodalmat, mint eddig, mert elterjedésüknél fogva sokat tehet­ nek a tudomány népszerűsítésére, az izlés nemesí­ tésére, kivált a mi sajátságos viszonyaink között, így alakult meg hírlapjainkban bizonyos benső kap­ csolat a politikai és irodalmi tartalom között. Azon­ ban egy pár évtized óta a kapcsolat mindinkább lazulni kezd. Lehet, hogy ennek oka az élénkebb politikai élet, mely háttérbe szorítja az irodalmi részt, de úgy látszik, hogy egy s más tekintetben a szerkesztők nézete is megváltozott a szerkesztésre nézve. A politikai pártczél szolgálata mellett főtörekvésük nemcsak a politikai, hanem minden­ nemű hirok s mendemondák gyors közlése, azért mennél több gyors kezű reporterre van szükségünk s mennél kevesebb komolyabb íróra. Bizonyára a hirek gyors közlése kötelessége minden hírlap­ nak, de nem ártana egy kissé a válogatás, s talán igen is sok hatásvadászó újdonságot kell olvasnunk elméskedő vagy érzelgős czikké föleresztve. Az ilyesmi még tűrhető kisebb lapokban, de baj, ha a nagyobb és komolyabb lapok is a kisebb és könynyelmübb lapokat veszik mintául. Baj az is, hogy több hírlapunk van, mint szükséges s nincs hozzá elég képzett .irónk. S ez nemcsak a politikai, hanem az irodalmi ós vegyes tartalmú lapokra nézve is áll. Nem igen törekszünk arra, hogy a meglevőket erő­ sítsük, hamar újba kezdünk, az erő megoszlik, a színvonal alább száll s a lap vagy folyóirat érdeko nem mindig egyszersmind az irodalomé. «Ezek kórjelek ugyan, — folytatá Gyulai, — de azért igazságtalanság volna azt állítani, hogy lap­ jaink egészen szakítottak az irodalommal. Költői műveket, regényeket most is örömest közöl minden lap, sőt többet, mint régebben. Nagy ünnepek alkal­ mával külön szépirodalmi mellékleteket veszünk. A szerkesztők egész kosár virággal kedveskednek olvasóiknak, pedig talán szivesebben vennének egy csinosan kötött bokrétát. A színbírálat sem ment ki a divatból. Minden lapnak megvan a maga szinbirálója, ha másnemű bírálatokban nagy hiányt szenved is. Nem tagadhatni, hogy jó szinbirálatokat is olvashatunk, de a legtöbb mégis csak azt a hatást teszi ránk, mint ha a bírálók többet merítenének rokon-vagy ellenszenvükből, mint a dramaturgiai elvekből és tanulmányokból.)) Majd így folytatta: • Régebben regények mellett bírálatokat, könyv­ ismertetéseket, kisebb tudományos ós irodaimi tanulmányokat is olvashattunk a tárczákban. Egyegy nevezetesebb könyv, magyar vagy idegen, nem egyszer talált hivatott ismertetőre vagy bírálóra. Szerkesztőink nem igen bátorítják az irodalmi ta­ nulmányokkal foglalkozókat, de annál szivesebben fogadnak minden oly írót, a ki életképet, vázlatot, rajzot vagy épen csak puszta csevegést ír. Tulajdon­ kép csak ezek a valódi tárczairók, a kik uralkodnak a tárczában, s ha mind így megy, minden másnemű dolgozatot kiszorítanak belőle. Majd minden lapnak első dolga, egy-egy kedveltebb tárczairót szerződ­ tetni a lapokhoz. Ez mindennél fontosabb, olyan, mint a színházaknál a primadonna. Más egyéb csak kikerül innen-onnan, de a tárczairóról különösen gondoskodni kell. A főtárczairót, mint vezért, szá­ mos önkéntes követi a fővárosból ós vidékről. Most majd ninden fiatal iró ily rajzzal kezdi írói pályá­ ját, mert könnyebbnek tetszik minden egyébnél. A vidéki lapok tárczái követik a fővárosi példát. A be­ szély kezd kimenni a divatból a vázlatok és rajzok e korszakában. Mintha a kerek mese, s némi rész­ letesebb jellemrajz túlhaladott szempont volna a szépirodalomban. Beszélyek gyűjteménye helyett évenként tíz-husz rajzgyüjteményt kell olvasnunk, ha ugyan olvassuk. Égy adoma kissé elnyújtva, egy

7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM."

kis bonyodalom, melyből talán jó beszély lehetne, de semmi sem lesz; egy pár jelenet az életből, mely­ nekelőzményeit és következményeit nem sejtbetjük; egy érdektelen kaland, a melyet az iró humora akarna érdekessé tenni; a mező, az erdő, a puszta leírása, köznapi reflexiók vagy élezek kíséretében, egy kávéházi vagy utczai eset, a melynek komikuma kétes becsű ; egv szerelmi történet sok naturaliz­ mussal, de annál kevesebb Ízléssel és erkölcsi érzü­ lettel rajzolva, szeszélyes képletek, kivételes lélekállapotok, diákos ábrándok, vásott tréfák : ime nagy­ részt tárczáink tartalma.» Hosszas éljenzés fogadta Gyulai tartalmas még­ nyitó beszédét. Beöthy Zsolt röviden, de szép formában tartotta titkári jelentését. Először a társulat lefolyt évi ha­ lottjáról, Paulay Edéről emlékezett meg; majd üd­ vözölte az új tagokat: Jakab Ödönt ós Hadó Antalt. Szólott az év során kifejlett jelentősebb irodalmi mozzanatokról, felemlítette, hogy a társaság a nem­ zet nagy halottjának, Kossuth Lajosnak temetésén úgyszintén a Katona-, Hornyik- ós Jósika-ünnepe­ ken, melyek közül a két első a vidéken folyt le, kép­ viseltette magát. S egyszersmind ismertette a társu­ lat lefolyt évi egész működését. Vadnay Károly emlékbeszéde következett Tomori Anasztázról, a társaság mmzeuásáról, kinek irodalom­ szeretete és áldozatkészsége tette lehetővé, hogy Shakespeare összes művei oly hivatottak fordításá­ ban jelentek meg magyarul. Sok érdekes adatot ho­ zott föl az előbb nagykőrösi tamírról, ki mikor na<*y örökséghez jutott, akkor is a költészet iránti szere­ tetnek ólt. Az emlékbeszéd egyik része a Shakespeareirodalomra, Shakespeare műveinek külföldi elterje­ désére is rátért. Ez emlékbeszédet is nagy tetszéssel' fogadta a közönség. «Esztétika és politika, művész és államférfi.» Ez gr. Apponyi Albert székfoglaló értekezésének czíme. E terjedelmes tanulmány a kapcsolatot keresi a po­ litika és művészet, az összefüggést az államférfi és művész közt. A közönség már előre tapsolt, a mint gr. Apponyi a felolvasó-asztalnál elfoglalta helyét. Előadásának tartalma a következő : «A közfelfogás szerint művész és államférfiú kö­ rülbelül a legellentétesebb két fajta ember, a kit képzelni lehet. A művész csupa szív és fantázia, az államférfiú csupa hideg számítás ; ebből az alaptétel­ ből kiindulva — melynek helyességét lesz alkal­ munk bírálni — sokan a művészt csak mint valami hosszú sörényű, fésületlen különczöt tudják elkép­ zelni, a ki azt hiszi, hogy kétszer kettő vagy három, vagy öt, de semmi esetre sem négy; az államférfiúi pedig, mint holmi kiaszott lelkit szörnyet, aki annál jelesebb, minél tökéletesebben tudott magából ki­ ölni minden jobb érzést és minél biztosabban tud mindenkit rászedni. Ezek a fölfogások bizonyára karrikaturák: de végre a karrikatura is gyakran tartalmaz valami igazságot, sőt lényegében nem más, mint ennek az igazságnak egyoldalú túlzása. A vázolt torz képből is ki lehet hámozni az igaz tartalmat; ha ezt megteszszük, úgy a dolog valójá­ ban is igen nagy különbségeket fogunk találni a művészi és az államférfiúi tulajdonságok közt és talán e különbségekből kiindulva juthatunk el leg­ biztosabban a közös vonások megállapításához. Az alkotó művészeket és államférfiakat kívánja összehasonlítani. A művész képzeleti lényekből alkot második vilá­ got a valóság világa mellett; az államférfiú a tény­ leg létezőből alkot egész állami szervezetet, vagy egyes intézményeket, szövetségeket, szerződéseket. A művész alkotásainak föladata az, hogy az ő kép­ zeleti lényei a szépnek érzékét kielégítsék. Az állam­ férfiú alkotásai pedig arra irányulnak, hogy egyfelől a nemzetek létét és nagyságát biztosítsa, másfelől az egyesek boldogulásának mindazon előfeltételeit megteremtse, melyeknek megszerzése az egyének — vagy kisebb csoportok erejét túlhaladja: ha nem erre a czélra dolgozik, vagy ha ezt el nem tudja érni, akkor nem érdemli meg az államférfiú nevet. A mű­ vész tehát a képzelet világában alkot, az államférfiú a létezőnek körében; a művész szépet és ez által gyönyörködtetőt, az államférfiú nemzetek és egye­ sek szükségleteinek megfelelőt és ez által hasznosat. A mi a művészi alkotást a képzelemnek és a szív­ nek közönséges terményeitől megkülönbözteti, mindenek előtt az igazság, az alkotásnak összhangja önnönmagával és tárgyának valóságával. Ha valami, hát akkor ez a tétel a közmegegyezésnek tárgya. Ebben találkoznak azok az iskolák, melyek minden létezőnek utánzását, tehát az undorítónak képét is bekebelezik a művészet körébe és így a legtriviálisabb értelemben vett igazsággal beérik, — és azok, a me­ lyek a művészi igaznak fogalmát szűkebbre szorítják és kivüle még az erkölcsi jót is a szépnek követelmé­ nyei közé sorozzák; ebben egyezik a legvadabb rea­ lizmus és a legfinomabb idealizmus és minden köz­ beeső árnyalat. Épenséggel nem vagyok a túlhajtott realizmusnak, legkevósbbé pedig a modern natura­ lizmusnak híve; az undoknak festését nem tartom művészetnek, bármennyi tekhnikai ügyesség nyilvá­ nuljon is benne; a rútnak ecsetelését mint önczélt

7. SZÁM. 1895.

42. ÉVFOLYAM.

nem, — és csakis mint eszközt a szépnek tökélete­ sebb megértetésére tartom aisthetikailag megenge­ dettnek. A mint én értem a művészi igazat, az tö­ kéletesen összeesik a szépnek fogalmával és azt ki is meríti. Ellentétben a művészszel, a kinek alkotási sferája az igaz és a ki a létezőtől csak támpontokat kér az igaznak látására, — az államférfiú egész tevékeny­ ségével a létezőnek körében mozog. Működésének anyaga a létező ember és pedig az egyes ember épp úgy mint az embereknek állammá egyesített soka­ sága, a nemzet; általános czélja az egyesek boldog­ ságának és a nemzet nagyságának előmozdítása, közvetlen czélja az a haladás, melyet, o kettős irány felé egy adott időben megvalósítani kivan; eszközei az erre szolgáló állami intézkedések. Az államférfiunak e szerint mindenek előtt is­ mernie kell az egyeseknek és az egész nemzetnek tényleges állapotát; ismernie kell képességeit, fo­ gyatkozásait, erényeit, hibáit, gazdagságát, szegény­ ségét és pedig mindent úgy önönmagában, mint más nemzetekhez viszonyítva. Ez a megfigyelésnek dolga, melyhez tiszta, éles ész szükséges. A tényleges állapotoknak fölismerése után követ­ kezik annak mérlegelése hogy azokat mennyiben és mily irányban kell módosítani a közjó szempont­ jából — és hogy e módosítás eszközlésére minő in­ tézkedések alkalmasak. Az intézkedés, legyen az tör­ vény, knrmányrendelet, szerződés va<;y bármi néven nevezendő kezdeményezés, mindig csak eszköz; egész éitéke attól a hatástól függ, melyet a közjó­ nak előmozdítására gyakorol; a mi ez irányban ha­ tástalan, az üres játék, idő- és erőpazarlás. Czélul is a közjónak csak olyan haladását lehet kitűzni, mely­ nek elérésére a szükséges intézkedések megtehetők. Az államférfiú tehát együttesen mérlegeli a közálla­ potoknak követelményeit és a kielégítésükre szol­ gáló intézkedéseket; ezen mérlegelésnek alapján állapítja meg és hozza rendszerbe teendőit, a köve­ telmények fontossága és sürgőssége, valamint az intézkedések könnyebb vagy nehezebb megvalósíthatása szerint. Mindezekhez biztos és józan itélőtehetség szükséges. De az államférfiunak hivatása nemcsak abból áll, hogy arról, a mi van és arról a mit tenni, kell képet alkosson, hanem főleg abból, hogy ezt a képet a lé­ tezőnek országába átvigye, hogy tervbe vett intéz­ kedéseit valóban létesítse. Azt az emberi anyagot pedig, melyből ő alkot, már fölismerni is nehéz, de kezelni, de átgyúrni még nehezebb. Hol gyenge, hol ellentálló, de mindig szeszélyes és kiszámíthattam E fárasztó akadályok leküzdéséhez kitartó és erős akarat szükséges. De mások akaratát is meg kell nyerni: fejedelmekét, gyűlésekét, a kiktől terveink kivitele függ és meg kell találni és magunkhoz lánczolni azokat a munkatársakat, a kiknek segítségét nem nélkülözhetjük. Mindezeket a segítő erőket az államférfiú csak úgy nyerheti meg, ha ők is átérzik megfigyeléseinek igazságát.itéletének helyességét és akaratának erejét. Hogy miképen kell mindezt velük megértetni, az a lélektani tapintatnak dolga. Az államférfiú jellemző tulajdonságai tehát ezek: tiszta <s éles ész a tényleges állapotoknak megfigye­ lésére, biztos és józan ítélet a teendőknek megállapí­ tására, akaraterő azoknak keresztülvitelére és tehet­ ség e képességeknek másokkal való megéreztetésére, másoknak megnyerésére. A művész a létezőn át jut az igazhoz: az állam­ férfiú az igazon át a létezőhez. Ha azt akarjuk, hogy a művészet lelkünket gyö­ nyörködtetve fölemelje, nem elégedhetünk meg typusainak igazságával, hanem követelnünk kell, hogy belőlük kidomborodjék az eszmény; nem ér­ hetjük be az egyéni vonások sokféleségével és hűsé­ gével, hanem kívánnunk kell, hogy ezekben is ural­ kodjék a harmónia és a szép. És ha igazán nagyot várunk az államférfiutól, ha azt követeljük tőle, hogy biztos alapokra fektesse nemzetének nagyságát és boldogságát, úgy nem elég, hogy képes legyen a nemzeti erőket fölismerni, a nemzet elé czélokat kitűzni és ezek elérésére alkalmas eszközöket válasz­ tani, hanem akkor első sorban az szükséges, hogy ama ezólok megállapításánál és az eszközök kisze­ melésénél megtalálja az összhangot az erkölcsi világrenddel és hogy mindenekelőtt a nemzet er­ kölcsi minőségét emelje magasra. És ezt csak úgy fogja elérni, ha az a következetes ragaszkodás a megismert erkölcsi jóhoz, az *én» igényeinek az a föltétlen alárendelése a közczéllal szemben, szóvalj az egész életnek az a teljes azonosítása a meggyőző­ déssel, melynek neve: jellem.

VASÁRNAPI ÚJSÁG. ben, ugy ne gondoljunk a közéletnek azon külső for­ máira, melyek önálló művészi értékkel bírhatnak, a politikai irodalomnak és szónoklatnak virágaira: ezek is tehetnek szolgálatot, mert a forma szépsége többnyire visszahat a tartalom emelkedettségére; de a lényeget nem képezik. Az igazi szép az államfér­ fiuban élete művének azon egyöntetűsége, mely az alkotások sokféleségébe egy következetesen vallott erkölcsi alapeszmének rendező erejét viszi be és egyéniségének az a nyugodt önzetlensége, mely megtántorodás nélkül irányít minden erőt egy maga­ sabb czél felé. .1 valódi aettheüka « politikában, az igazi műremek az áUamférfhá életben ugyanat, ami a legfőbb erkölcsi jé óta nemtetnekíegdrágább kincse: a politikai jelben. A székfoglaló végén fölviharzó taps és éljenzés i után egy igen érdetes, rögtönzött beszf dvállás kö­ vetkezett. Gyulai Pál mint elnök fordult ezután gr. Apponyilioz s átadta neki a tagsági oklevelet, mely a székfoglaló után illeti meg a tagokat. így szólt hozzá : • Ön, gróf úr, a politikai pálya bajnoka s mint ki­ tűnő szónok van kapcsolatban az irodalommal és társaságunkkal. A politika az időszerinti igazságok keresése, a tudomány az örök igazságokat kutatja, a művészet az örök szépet igyekszik megtestesíteni. , Ha ön, gróf úr. elfárad vagy csalódik az időszerinti igazságok keresésében, mindig enyhet, vigaszt talál­ hat az örök igaz és örök szép kultuszában s ugyan­ ekkor egyszersmind a nemzetiség oltárán fog áldozni, mert semmi sem erősíti annyira a nemzetiséget, mint a tudomány ereje s a művészet varázsa.» (Élénk éljenzés.) Gr. Apponyi Albert válaszában azt hangoztatta, hogy jól esett neki a társaság kitüntetése, melyet a köztevékenység amaz ága révéu nyert el. mely nem ; a politikai nézeteltérésektől függ. Noha a politika az i időszerinti igazságok keresése, még iiera szabad annak soha az örök igazsággal ellentétbe jönnie. (Zajos helyeslés és taps.) * Még két költemény volt az ünnepi ülés tárgya. Szász Károly költeménye «A költőhöz•, melyet mai számunkban közlünk, s melyet a közönség nagy élvezettel hallgatott és zajos tapsokkal fogadott. Endrődi Sándor költeménye: «A tündérek*, kedI ves erdei idyll, melyet szintén tetszéssel fogadtak. Vargha Gyula másodtitkár tett még jelentést a lejárt pályázatokról. A Lukács Krisztina-díjért, melyért operaszövegekkel lehetett pályázni, 9 pálya­ mű érkezett, de egyik sem méltó még csak a meg­ említésre sem. A Széher-féle díjra (kisebb regény) öt művel pályáztak; ezek között kettő, a «Kerék alatt» és a «Belső emberek» czímű, megérdemli a felemlí­ tést, de a díjat nem. Az elnök köszönő szavaival ért véget az érdekes i gy« lés , Gyulai Pál ünneplése.

A közgyűlés közönsége oszladozni kezdett, de a a tagok és notabilitások a szomszédos teremben í gyűltek össze, a hol éljenezve vették körül Gyulai \ Pált. Zichy Antal lépett elébe és köszöntötte. Beszédét azzal kezdte, hogy a Kisfaludy-társaság kissé elké­ sett a jubileummal, mert Gyulai Pál irói munkássá1 gának 50-ik évfordulójamárrégebben elmúlt. Azután megemlékezett a betegségről, melyből Gyulai csak nemrég épült fel és elmondta, hogy a társaság sze­ retett volna Gyulai iránt való kegyeletének valamely [ hozzá méltóbb kifejezést adni, de ebben meggátolta ! az idő rövidségén és a közbejött politikai válságon j kivül Gyulai büszke szerénysége, mely már előre is tiltakozott mindennemű ünnepeltetés ellen. Ez azI tán abba a helyzetbe hozta az ünneplőket, Jiogy ! szándékukat kénytelenek voltak a titok leplébe bur­ kolni. Beszédét az emléktárgyak átadása alkal­ mából a következő szavakkal végezte : tNe vesd meg tehát e szerény adományainkat, melyekkel e nap emlékét némileg megörökíteni óhajtjuk. íme, itt vannak eredeti rajzai azon illusztráczióknak, a me­ lyekkel ékesítve összes költeményeidnek legújabb díszkiadása megjelent, a mely bizonynyal minden szalonasztal fŐékessége lesz. Itt van az arany­ toll, melynek feliratát: ta magyar próza tollat, bárki megolvassa, azonnal gazdájára fog is­ merni. Van egy serlegünk, melyet ez ünnepélyt ki­ Szabad nemzeteknél, a hol a vezetés nem parancs­ egészítő lakománkon fogunk reád felköszönteni. Van ból áll csupán, hanem főleg a vezető egyének er­ végre, — hogy a kortól el ne maradjunk, — még kölcsi befolyásából, a hol tehát a vezéreknek erkölcsi I egy kis pénzünk is. Egy ezer forintos alapítványt minősége átszáll az egész nemzetre, a politikai jellem rendelkezésedre bocsátunk, azzal a kikötéssel, hogy a legelső és legszükségesebb államférfiúi tulajdonság. az együtt maradván, s idővel esetleg talán fel is szaAzért veszi körül a népek egészséges ösztöne a kul­ ! porodván, mindenkor a Te nevedet viselje. Néhány tusznak egy különös nemével azon nagyok emlékét, I száz forintot föltétlenül adunk át, jól tudva, hogy az kiket magas erkölcsi felfogással tüntet ki. Egy Arisz­ ! a czéL a mire fordítod, minden esetre a legokosabb tidesnek, egy Cincinnatusnak, egy Washingtonnak, I lesz.» egy Deák Ferencznek neve a meghatottságnak olyan Átadta egyszersmind Gyulainak a költeményei nemét idézi bennünk elő, mely a legbensőbb aesthediszkdadásában megjelent illusztrácziók eredeti kar­ tikai hatással rokon. És valóban, ha a szépnek töké­ letes kifejezését keressük az államférfiúi tevékenység- tonjait, Bothfeldné Hirsch Nelli asszony rajzait.

107 (Ezek közül kettőt mai számunkban is bemutatunk : azt, mely Gyulai Pál korán elhunyt nejére, s azt, mely Gyulainak szintén ifjú korban elhunyt leányára, Margitra vonatkozik.) Átadta további! Zichy az aranytollat és arany serleget, mely Granichstiitten testvérek jóhírű budapesti ékszerész üzleté­ ben készült. Az éljenzéssel többször megszakított beszéd után az ünnepeltet Wlassics Gyula közoktatásügyi minisz­ ter üdvözölte nagy melegséggel. Saját maga részéről is kifejezte a benső tiszteletet, és szép, választékos szavakkal hangoztatta Gyulai érdemeit, erős jelle­ mét, ki előtt sem a felső, sem az alsó hatalmak nem elég hatalmasok arra, hogy meggyőződésének bá­ torsága csorbuljon. A miniszter igy folytatta: «Ily irói egyéniség és férfin előtt fejezi ki általam a magyar kormány leg­ mélyebb tiszteletét és legteljesebb elismerését. Ezzel is bizonyságot akar tenni arról a meggyőződésről, hogy senkit sem tart méltóbbnak a nemzet hálájára és kegyeletére, mint azokat, kik a magyar kultúra alapvető munkásai. Ők alapozzák igazán a magyar nemzet jövőjót, ők szilárdítják igazán a leghatalma­ sabb áltamfentartó erőt. De ezzel megbízatásom még nem ért véget. Az eddiginél is kedvesebb kötelesség teljesítése vár még reám. A legjobb, leggondosabb uralkodó, a magyar kultúra szent ügyének legfőbb őre, Ö császári és királyi felsége szintén elismervén ünnepeltünk nagy érdemeit, nekem jutott a sze­ rencse, ünnepeltünknek, e díszes társaságnak, de az egész országnak is örvendetes tudomására hozni, hogy Ő felsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk ünnepeltünk mellére oly érdemkeresztet tűzött, a minővel Gyulai Pálnak legszeretettebb barátját, a halhatatlan nagy költőt, Arany Jánost tüntette ki. Viselje a Szent-István-rend keresztjét abban a fér­ fias tudatban, hogy az hervadhatatlan igaz érdemek jutalma. • Az általános meglepetést hosszas éljenzés vál­ totta fel, a mikor a miniszter átnyújtotta az érdem­ jelet Gyulainak, a ki meghatottan válaszolt a két be­ szédre, de szokott élénkségével. Hálás szívvel fogadja — úgymond — barátjainak üdvözlő részvétét, de ha őszinte akar lenni, meg kell mondania, hogy ennek ily ünnepélyes kifejezé­ sére nem volt szükség, mert soha sem kétkedett benne. Ha nem volt reá ok, bizonyára az alkalom is hiányzott, mert az ötvenéves jubileuma tulaj­ donkép 1892-ben köszöntött be. Minden embernek megvan a maga gyöngesége — folytatá — neki az volt, hogy soha sem jubilál. Mégis ime jubilálnia kell, mert ha ezt barátai nem mondják és annak, akárhogy csürjük-csavarjuk — szintén csak jnbilálás. Most, már tudom: mindent el lehet érni Magyarorszsígon, csak azt nem, hogy ne jubilálják az embert. (Derültség.) Megadom hát én is maga­ mat, már csak azért is, mert az emlékajándék egy fiatal művésznő méltánylatával van kapcsolatban ; továbbá oly helyzetbe hoznak, hogy a mi eddig nem volt módomban, tehetek valamit anyagilag a ma­ gyar irodalomért. Az imént nekem felajánlott öszszegből ezer forintot a Kisfaludy-társaság alaptőkéje javára adok, a többit Kemény Zsigmond szobra ja­ vára ajánlom fel. Tavaszszal kiadom Kemény összes műveit s akkorra a szobor is elkészülhet. Ekkor a vallás- és közoktatásügyiminiszter felé for­ dulva kifejezte a kormánynak köszönetét, addig is, míg azt a legfelsőbb helyen megtehetné. A királyi ki­ tüntetést — úgymond — melyre nem vágytam s a melyet tán meg sem érdemeltem, hódoló tiszte­ letté l[fogadom ; becses az előttem, az teszi becsessé, hogy a legalkotmányosabb király, az az uralkodó adja, a ki visszaállította a mi édes hazánk alkot­ mányát. (Hosszas éljenzés.) Ezzel a szerény, de megható ünnep ezen a helyen véget ért. Mindenki sietett, hogy a költőnek legalább egy kézszorítással fejezze ki üdvözletét. * A hivatalos lap febr. 13-iki száma közölte a köyetkező királyi kéziratot: • Személyem körüli magyar miniszterem előterjeáztése folytán Gyulai Pál budapesti egyetemi nyilvá­ nos rendes tanár ás főrendiházi tagnak, az irodalom terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül, Szent István-rendem kiskeresztjét díjmentesen adományo­ zom. Kelt Bécsben, 1895. évi január hónap 27-én. Ferencz József, s. k. Báró Jósika Samu s. k. Gyulai Pált a jubileum alkalmából közéletünk számos kitűnősége üdvözölte. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök meleghangú levelet irt volt profeszszorának; az üdvözlő iratot tartalmazó ivek egyi­ két még a múlt évi deczember hóban a volt kor­ mány valamennyi tagja aláirta. Meleg hangú levél-

VASÁRNAPIÚJSÁG.

108

7. SZÁM. L S 9 3 . 4-fi. ÉVFOLYAM.

A j é g ü n n e p é l y r ő l ; „Postás Milka.. ben üdvözölte Tisra Kálmán, ügy szintén szülő­ városának, Kolozsvárnak nevében Albach G. pol­ gármester ós Kolozsvár város tanácsa. Gratulált a párisi Magyar-Egyesülőt is,, élén Munkácsy Mihálylyal, továbbá a pannonhalmi főapát, Schuszter Konstantin váczi püspök, Lévay Imre, a kegyes­ rendiek főnöke, Hermán Ottó, a kolozsvári egyetem, Széchcn Antal Pozsonyból, Korányi Frigyes, a tMatica Szrbszka», Nizzából Lévay Henrik, Sz.Pétervárról Zichy Mihály, stb. Lévay József, Gyulai régi barátja, versben irt távirattal üdvözölte a jubi­ lánst. Az tOt!hon»írói kör, valamint számos fővárosi és vidéki egyesület, társaskör, és egyesek szintén le­ vélben vagy táviratban fejezték ki jó kívánságaikat. Gyulai Pál budapesti tisztelői közül a nölgyek sem maradtak hátra, s Arany Lászlóné és Hampel Józsefné fölhívására a jubiláns irót diszes, nagy szőnyeggel lepték meg, melynek minden egyes d a ­ rabjáról más és más hölgylisztelő gondoskodott. A szőnyeg munkásai a következő úrhölgyek : Arany. Lászlóné, Báró Bánffy Györgyné, Beöthy Zsoltné Szabó Aranka, Özvegy Csengery Antalné, Özvegy Csiky Gergelyné, Csiky Kálmánné, Földes Béhiné. Görgey Istvánná. Grósz Emiiné, Hampelné Pnlszky Polyxena, Heinrich Gusztávné, Helvey Laura, Báró Jeszenszky Béláné, Özvegy gróf Károlyi Gyuláné, Gróf Károlyi Tiborné, Koller Edith. König Gyuláné. Kovách Zoltánná, Latinovits Fripyesné Návay Jolán, Luczenbacher Miklósné Koller Blanka, Lukács nővérek, Marczali Henrikné, Medveczkyné Zichy Mária grófnő, Návay Emiiné, Návay Lenke, Pálffy herczegnő született gróf Zichy Margit, Gróf Pejacsevich Katinka. Báró Podmaniczky Gézáné, Pulszky Agostné, Böck Láng Ilona, Sántha Kálmánné Návay Erzsébet, Szalay Petemé, Legifj. Szász Károly né. Szász Margit, Szentkirályi Albertné, Szily Margit és Róza, Szitányi Ödönné, Babarczi Schwarczer Ottóné, Takács Lajosné, Özv. gróf Teleki Sándorné, Gróf Teleki Zsófia, dr. Vargha Gyuláné, Végh Arthurné, Végh Adélé, Végh Ini, Villecz Erna, Wlassits Gyuláné, Zichy Sarolta grófnő.

Jókai Mór állt föl: «Uram, uram, Gyulai Pál uram, szállok az urnák.» Gyulai rögtön visszaszólt: iiAUök elébe mindig.» Azontúl is sokat közbe szólt Jókai beszédébe, a társaság nagy derültsége közt.

€Z

kivarrva, rövid puff ujjakkal. Fekete Faülc utczai ruha. Sima bő alj, húzott derék, fekete hímzett betétekkel; a vállak körűi hímzett gallér, fekete öv-szalag. Kalap Van Dyk forma vörös nemezből fekete tollal. Utczai ruha sötét kék posztóból; sima bő alj, húzott derék, fehér albélésű ájour hlmezéssel | a nyak és öv fekete szalagból. Utczai ruha sötét zöld posztóból, bő harang alj, alól fekete posztó pótlékkal húzott derék, széles fekete övvel, a nyak körűi czobolyprémmel; bő ujjakkal fekete posztóból. Színházi köpeny : bosszú kerek köpeny vörös posztóból fehér Chevre de Mongolie béléssel. Báli belépti gallér Turquois kék bársonyból, a nyak körűi écru hímzéssel. Fekete perzsa jacket, hátul testhez álló szabással. Utazó kerek köpeny, drap posztóból, nagy gallérral, Jenőt béléssel.

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Szájrul szájra. A magyarság szálló igéi. Gyűj­ tötte és magyarázza Tóth Béla, a jeles tárczairó. Ez a könyv egészen külön génre, melyről el lehet mondani, hogy eredeti gondolat szülte és mara­ dandó az értéke, mint valami jó lexikoné. Olyan szólások és kifejezések gyűjteménye, melyekkel minduntalan találkozunk az irodalomban, a köz-

stb. irodalom köréből, mind olyanok, melyeket is­ merünk, lappangó történetüket azonban itt leljük meg kiderítve, lelkiismeretesen s megirva elmésen. Kapós könyv lesz bizonyára, mert tárgyánál fogva is szívesen olvassa mindenki, ezenkívül nagyon sok alkalom fog kínálkozni, hogy hozzá nyúljunk fölvilágoBi'tásért. Ép azért a szerző ellátta bő név- és tárgymutatóval, ugy hogy könnyen megtalálhassuk benne, a mit keresünk. A következő szakaszokra oszlik föl : Magyar történet. Világtörténet. Magyar irodalom. Világirodalom. A biblia. — Az Athonaeum társaság adta ki szép kiállításban s ára an­ gol vászonkötésben 3 frt. Olcsó könyvtár. A Franklin-Társulat által az • Olcsó Könyvtárt-ból rendezett új olcsó kiadásnak ismét ujabb sorozata hagyta el a sajtót, aill-ik számtól egész a 80-ik számig. Minden szám ára 10 kr. A vállalat szerkesztője tudvalevőleg Gyulai Pál. Az új füzetek ezek: A magyar történetírás történelme, irta Flegler Sándor, ós A magyar történelem kútforrásai, irta Sayous Eduárd; mind kettőt fordította ifj. Szinnyei József. Két idegen tudós műve ez, kik megtanulták nyelvünket is. Flegler, ki Szalay László barátja volt, svájezi tudós. Sayous, ki sokat irt a magyarok­ ról és hazánk történelméről, franczia tanár. Ára 40 kr. Másik müve: A mongolok betörése Magyaror-

A j é g ü n n e p é l y r ő l : Hattyú. Jókai megemlékezett róla, hogy ezelőtt negyven esz­ tendővel az ő és Gyulai kibékülése örömére Brassai Sámuel ebédet rendezett. Gyulai: Az is vacsora volt! Jókai: De ebből már nem engedek, mert az ebéd volt I Gyulai: De bizony vacsora volt! Jókai: Mon­ dom, hogy ebéd. Gyulai: Nem tehetek róla, de va­ csora volt. Jókai: No, nem bánom, legyen hát est­ ebéd . . . Jókai humorosan elfordította a beszédet arra, hogy ha már a vezéreket kell éltetni, hát ő is nagyot akar ma cselekedni és — Apponyi Albert grófot élteti! Erre aztán következett egy csomó áldomás még. Bérezik Árpád azzal az élczczel állott föl, hogy gróf Apponyi, ha ez így halad, az egész Kisfaludytársaságból nemzeti pártot csinál. Bercsényi Béla a Nemzeti Színház nevében köszöntötte föl Gyulai Pált. Szász Károly az uj tagokra ürített poharat, a mire Radó Antal válaszolt hálás köszönettel. Kozma Andor, Hegedűs István, Bartók Lajos (b. Kemény Jánosra) és Thewrewk Emil mondottak még felköszöntőt. Öt órakor oszlott szét a társaság. A J É G Ü N N E P É L Y B Ő L . — AZ ÉJSZAKSARKI UTAZÓK CSOPORTJA.

KÉPEK A JÉGBŐL. L a p u n k múltkori számában a korcsolyázó­ egyesület 25 éves örömünnepe alkalmából tar­ tott jégünnepélyről adtunk értesítést és jelenetes ábrázolást. Most egyes jellemzetes képet mutatunk még be fényképi fölvételek után, melyek a mostani tartós és kemény hidegben különösebben megélénkült jégpálya látogatóit ábrázolják, részint a jégünnepélyen, részint a nemzetközi korcsolyázó verseny alkalmával hasz­ nált jelmezeikben. Egyik képünk egy ismert korcsolyázó csopor­ tot ábrázol, melynek tagjai mintegy 100-an egy­ forma ruházattal az éjszaksarki utazók csapat­ j á t mutatták be a jégünnepélyen. Ez pompás látvány volt. Egy másik képünk a jégünnepély­ nek fáradhatatlan főrendezőjét, Eohonczy Gidát, tünteti föl vörös hajtókás kanadai jelmezé­ ben ; a másik kettő a jégünnepély egyes érdekes jelmezes alakjai közül m u t a t be kettőt. Postás Milka jelmezében Kirchláchner Margit látható, s a másik kép a legbájosabb kis hattyút, Lülley Etuskát, ki alig négy éves és m á r részt vett a pompás herczegi kíséretben, mint ügyes korcso­ lyázó. A képek Klösz György műtermében ké­ szültek. Markó Miklós.

A Kisfaludy-társaság lakomája. A Kisfaludy-társaság tagjai, az^ irodalombarátok és Gyulai Pál tisztelőinek az irodalomhoz közel esői, körülbelól nyolczvanan, az * István főherczeg» fogadó első emeleti termében gyűltek össze lakomára. A felköszöntők szellemessége és a kitűnő hangulat bő­ ven megadták savát borsát ez irodalmi lakomának. Gyulai Pál mondta az első felköszöntőt a királyi párra, melyet a társaság fölállva hallgatott végig és zajos éjjenekkel kifért. Beöthy Zsolt pedig fölavatta a Gyulai-serleget; mert a Gyulainak emlékül átadott serleg már ezen a lakomán szerepelt. A nemes hévvel elmondott fel­ köszöntőt fentebb közöljük egész terjedelmében. Gyulai Pál azonnal válaszolt rá. A költő ez ünne­ pélyes napén is szokott modorában kritizálta, a mi történt és bőségesen tette éfzrevételeit, iróniával, humorral. Ebből a tónusból is beszélt. Mindjárt azzal

109

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

évi január 22-ikén. Es méltán. Mint akkor, úgy most is a Monaszterly és Kuzmik utódai által készíiett menyasszonyi ruha becsületére vált a hazai iparnak, és ezer meg ezer ajk elragadtatással beszélt annak szépségéről. A menyasszonyi ruha egészen magvar ízlésben készült, a legnehezebb ivórszin Satin Duchesseből, három méter hosszú uszálylyal, mely alól 60 cm. széles valódi Point d'Aiquille csipkével volt környezve, melyet keskeny narancs­ os myrthus-virágokból font füzér fogott le. Elől tablier volt brüsszeli csipkéből. A derék magyaros ízlésben atlasz betéttel és selyem zsinórral fűzőre -volt készítve és fehér selyem sujtásokkal zsinorozva ; felső része valódi csipkével borítva, úgy szintén a .dudoros ujjak a puff alatt csipkével összetartva. Az ujjak alsó része szűk volt. A kelengye többi nevezetesebb részei: két estélyi -öltözék, két színházi, két látogató, három utczai ruha, három felöltő, és számos matiné-ruha. Leg­ szebbek az estélyi (diner) öltözetek. Ezek egyike xózsaszín brokátból készült, uszályos aljjal, mely hátul Godet-ránczokba van rakva; e ránezok egé­ szen fel mousseline de soréból való keskeny fodrok­ kal és csipkékkel váltakozólag vannak borítva; •előrészén két nagy megfordított V alakú disz van -ugyan — csak mousseline de soie és csipkékből alkotva. Kivágott «Spicz» derék udvari kivágással, a Berthe- csipke és mousseline de sóiéból zöld Mrsony csokrokkal, melyek közepébe egy-egy

kezdte, hogy vegyes érzések közt emel poharat, mert azt veszi észre, hogy a Kisfaludy-társaság lakomája lassanként jubiláris banketté változik át. A vegyes érzést boldogult Táncsics Mihály így definiálta:' • Vegyes érzés az, mikor például egy kedves rokon hal meg, a ki örökséget hagy ránk. Búsulunk, mert az illető nincs többé, de egyúttal örülünk, mert örökséghez jutottunk.* 0 is egyfelől boszankodik, mert belekerült a jubilálok sorába, a kiket azelőtt csak gúnyolni tudott. Már akkor is boszankodott, mikor Jókait gyötörték a jubileummal. (Derültség.) A jubileum nem más, mint egy rakás rósz beszéd, rósz étel és nagy adag unalom, — de másfelől örö­ möt is érez. mert íme most kiderül, a mit alig mert volna hinni, hogy sok jóakarója, sok jó barátja van. Pedig már 35 évvel ezelőtt megírta egy versben, (el is mondja), hogy az igaz jó barátok milyen becsesek az ember életében. A serleget azonban semmiféle személyes kultusz gyakorlására nem fogadja el; abból nem személyekre, hanem eszmékre kell inni, vagy nem bánja, hogy 40—50 év múlva olyanokra, a kik különb emberek lesznek, és kell is, hogy legye­ nek, mint a mostaniak. 0 különben Jókait és Apponyit köszönti föl, akik neki a harezban mindig jó­ akarói voltak. (Éljenzés.) Szokolay Kornél, a «Nemzet» dolgozótársa, Kállay Béni közös pénzügyminiszter és a bosnyák kor­ mány megbízásából, ezek nevében üdvözli Gyulai Pált, (Éljenzés.) Szász Károly, a Kisfaludy-társaság másodelnöke, gr. Apponyira mondott áldomást, örömmel említve, iiogy Apponyi szép műve milyen kedvező benyo­ mást gyakorolt a közönségre. A Kisfaludy-társaság i-okat nyert Apponyival, de Apponyi gróf is nyert a társasággal. Az irodalom és politika egymásra hatá­ sának legalkalmasabb helye az, a hol ma Apponyi gróf először megjelent, s annyi rokonszenvet tudott szerezni. (Éljenzés.) Gróf Apponyi Albert azt a meggyőződését nyil­ vánította, hogy a politika és a művészet törvénye közt az utóbbi törvénye a magasabb, mivel abban az örök igazság nyilatkozik, s ha az ő személye által összeköttetést nyert a politika a művészettel, azt nagyon örvendetesnek tartja, sőt a maga részéről azt mindenkor fönn is kívánja tartani. (Taps és éljenzés.) A művészeti igazságok erejéről egy szép példát tud. Abbáziában időzve egy kiváló szellemű grófnő, a kinek férje magyar, de ő maga olasz, anyíryira jutott a magyar nyelv megtanulásával, hogy már Arany Jánost olvashatta, s a grófnő örömmel vallotta be, hogy Arany Jánosban az örök igazság oly magas fokát találta, mint Dantéban, vagy bár­ melyik világirodalmi nagyságban. A magyar kultúra dicsőítésével és éltetésével végezte beszédét, a melyet zajos éljennel fogadtak.

7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOIAAM.

DIVATTUDÓSÍTÁS.

A jégünnepélyről : Rohonczy Gida kanadai jelmezében.

Margit Zsófia főherczegnőnek Thurn-Taxis herczeggel való egybekelése óta nem volt menyegző, a melynél a fővárosi hölgyközönség jobban érdeklő­ dött volna a menyasszony személye és kelengyéje iránt, mint Wenkheim Kriszta grófnő esküvőjekor

nagyobb csillár van elhelyezve. Mellékesen legyen megemlítve, hogy a ruha zöld Möire antique-kal van bélelve. A második estélyi ruha világos kék brokátból készült, szép uszálylyal és udvari kerek Kivágással. A brocard kelme nagy pálmás mintáza­ tának körvonalai az aljnak előrészén ezüst pillan­ gókkal vannak kivarrva, úgy, hogy az tabhert képez. A hátúi fűző derék kis felugró lebbentyúvel van ellátva, a kivágás körül ruche van, valódi brüsszeli csipkéből, a bal mellen nagy Choux uj vörös bársonyból, az ujjak oldalt nyitva kiérő csipkefodorral. A színházi ruha rózsaszínű és világos zöld pékin selyemből, kis uszálylyal, hátul három mély ránezba rakva; a derék elől kagylóformában nyitva, közepén betét mousseline de sóiéból, a kivágás körűi Mousselin de Soie ruha van; a dudoros ujjak vegyesen pékin szövetből és mousseline de sóiéból. A másik színházi ruha szegfűvörös moire Francais selyemből sima aljjal, alól vörös szalagból valö ruche-sel környezve. Kivágott derék elöl húzva, es fekete Jais betétekkel díszítve, vörös mousseline de soie fodorral a kivágás körűi, hátul nagy bébecsokorral. A látogató ruha barna velours miroir bár­ sonyból, bő harang-alj queue de Vison prémmel környezve. A derék blouse-forma, nyereggel, világos drap'liberty selyemből, fekete paillettekkel kivarrva; az újjakon a vállnál hegyes betét liberty selyemből, szintén paillettekkel kivarrva; hozza csípőig ero "bársony gallér nvusztprémmel szegélyezve, magas Medicis-gallérral,* belül prémmel, kívül gyöngyök­ kel hímezve. Az egészet türkis köves arany csat tartja össze. Kis Toque barna bársonyból, fekete kócsag és Jais díszítéssel. A másik látogató ruha fekete bársonyból van, kis uszálylyal, fekete atlacz szalagöwel; magas derék, elől húzva, hatul egy mély ránezba foglalva. A nyak körül barson} drapéria, elől sans-gene-csokorral. Egyben szabót bő ujjak ; külön kivágott derék. Jet es paillettekkel

életben, magunk is használjuk, de nem ijen tud! nánk számot adni róla, honnan ered, ki mondta I először és mily alkalommal. Pedig nagyon sok rcI miniszczenczia fűződik hozzájok, olykor egy kis korrajz a történetök. Mi voltaképen az a «szálló ige» ? A szerző igy magyarázza: «Félig közmondás, félig idézet. Köz­ mondás azért, mert mindnyájan élünk vele, de még sem az, mert szerzőjét ismerjük s a szálló igének nincs is mindig közmondásszerű czélzata, de azért igazi idézet sem, mert mikor emlegetjük, nem hiI vatkozunk szerzőjére.* Ily gyűjtemények vannak j angol, franczia, német nyelven. Magyar azonban még eddig nem volt, ha csak Szirmay Antal j latinnyelvű gyűjteményét nem veszszük annak. Közmondások, történelmi adomák, elmés mondaI sok gyűjteménye bőven van. Tóth Béla terjedelmes \ könyve (449 oldal) úgy szólva közéletünk, irodal­ munk, történetünk kifejezéseit gyűjti össze, kinyo­ mozva eredetöket s történeti adatokkal és a forrá­ sok idézésével látva el őket. Ezek kisebb nagyobb I felvilágosítások, melyek benyúlnak a régi irodai lomba (a klasszikusba és hazaiba), a történelembe, a hírlapok tömegeibe, teszik nagyon becsessé a gyűjteményt. Kitartó szorgalom, türelem, utánjárás , kellett ebez, de egyszersmind széles körben való otthonosság, sok ismeret, magyaros érzék és izlés, j hogy a nagy adathalmaz kritikája, feldolgozása oly í vonzóvá alakuljon, mint e könyvben. E tnlajdon: ságáról meggyőzhetik olvasóinkat e számunkba át­ vett mutatványok. Ez adhat feh'ilágosítást a mű : módszeréről, tartalmáról. Egész históriai és iroda| lomtörténeti értekezések megírására szolgáltattak alkalmat a magyarázatok, vagy pedig krónikás : adomákra. Mintegy másfél ezer szálló igét találunk együtt a magyar történet, a világtörténet a magyar 1 görög, latin, olasz, spanyol, franczia, angol, német,

szagba (1241—1242) Takács István fordításában szintén megjelent most. Ara 10 kr. A lélekcscre, Gauthier Theofil regénye, francziából fordította Szekula Gyula. Czuczor népies költeményei, ára 20 kr. Ferizáde dala, Eynaud Albert novellája, fran­ cziából fordította Huszár Imre; ára 10 kr. Zsák Mór, Jerrold Douglas beszélye, magyarította Belé­ nyesi Gábor; ára 20 kr. A költészetről, Horatius levele a Pisókhoz, fordította Czuczor Gergely; ára 10 kr. Zichy Antal elbeszélései, ára 20 kr. Schöffer Magdaléna, beszély irta Precott H., németből Csukási József; ára 20 kr. Brigitta, beszély fctifter Adalberttől, németből B. J. ára 20 kr. A magyar nemzet története czímmel, Szilágyi Sándor szerkesztése mellett az Athenaeum kiadásá­ ban megjelenő képes munkából a 10—11 -ik füzet hagyta el a sajtót, s abban Marczali Henrik befejezi «A vezérek korá»-t. A nem rég elhunyt Fröhlich Kóbert dolgozata következik ezután a régi Magyar­ ország történetéről, a római czivilizáczióról, a kisebb nagyobb népfajok viszálkodásáról, a nép­ vándorlásról. Egyes füzet ára 30 kr. Verne Gyula összes munkáinak egyedül jogosí­ tott képes magyar kiadásának 3-ik füzetét vettük a Franklin-Társulattól Budapesten. A tRejtelmes sziget' folytatását közli, gazdagon illusztrálva Szász Károly fordításában. Verne összes munkái ezúttal először jelennek meg ily diszkiadásban, az eredeti franczia nagy kiadás összes képeivel. A füzet ára 20 kr. Előfizethetni 1 írtjával 5 füzetre. A Franklin-Társulat rendkívüli könyvárleszál­ lítása ügyében naponként mindenfelől kérdezőskö­ dések érkeznek ez intézethez az iránt, hogy mely határidőig marad hatályban ez az árleszállítás ? A nevezett társulat most arról értesíti az irodalom­ kedvelő közönséget, hogy tBendkívüli könyvárle­ szállítása a bolti árak felére és harmadára* f. á

VASÁSNAPI ÚJSÁG.

110

Szerkesztői

n í t a n a k . E h ó 14-ikén N o t h n a g e l bécsi orvost táv­

február 2 8 - á n h a t á l y á t veszti, s így márczius elsejé­ vel kiadványai kivétel nélkül i s m é t csak a r e n d e s bolti á r a k o n lesznek k a p h a t ó k .

iratilag h i v t á k a beteghez. A f a r s a n g hosszú az idén, de m é g s e m fér el bele a sok vigalom. A j ó t é k o n y egyesületek alig b i r n a k tánczolni egymástól. E g y p á r bál m é g m á r ­ czius h ó n a p r a is j u t . A «Neptun» hajós egylet bál­ j á r a m é g m á r c z i u s 6-ikáig kell v á r n i . Addig pedig m i n d e n n a p volt és v a n b á l . F e b r u á r 9-én az építő­ iparosok bálján t á n c z o l t a k a r e d o u t összes t e r m e i ­ ben, u g y a n a k k o r az E u r ó p a t e r m é b e n is r e n d e z t e k tánczvigalmat, m e l y n e k Mentor-cstély nevet ad­ t a k ; a budai dalárda jelmezes estólye szintén e k k o r m e n t végbe. F e b r . iO-én a magyar gazdaszszonyok álarezosbálj a töltötte m e g a r e d o u t o t j ó k e d v ű népséggel; febr. il-én a bölcsőde-egylet bálozott a terézvárosi kaszinóban. A régi jóhirtí créchebálnak m i n d e n i d ő k meghozzák a magok közönségét. F e b r . d2-ikén szegény gyermekkert-egylet menedékházá­ nak j a v á r a báloztak a r e d o u t b a n . F e b r . 13-án a medikus bál volt V I — V I I . kerületi körben,egészséges jó kedvű mulatság, s körülbelől 800 frtot jövedelme­ zett az egyetem, segélyegyletnek. E g y ü t t volt a fő­ városi orvosi világ összes előkelősége, a komoly kereskedelmi egyetem iprofesszorok is. F e b r . 14-én a bál népesítette m e g a redoutot. E h ó il-ére v a n ki­ tűzve az izr. nőegylet álarezos bálja, M-ére az opera­ színház n a g y álarezos bálja. B u d a p e s t társaséleté­ nek pezsgését mutatja, hogy m i n d e n i k r e j u t közön­ ség egy-egy este h á r o m - n é g y h e l y r e is.

KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A m a g y a r t u d . a k a d é m i a febr. 11-iki ülésén d r . Földes Béla olvasott föl «A jegybankok nemes-érez politikájáról". Foglalkozott a valuta-szabályozás módjairól, ennek különböző nehézségeiről. D e a m o s t a n i i d ő rendkívül kedvező a valuta-szabályozás megvalósítására. U t á n a György E n d r e olvasott fel «A szegény moldvai csángókról •. P á r h u z a m o t vont a magyarországi és r o m á n i a i kivándorlás közt és e l m o n d t a , hogy míg Erdélyből kétféle átözönlés v a n K o m á n i á b a és pedig a r o m á n intelligencziának és a j o b b megélhetést váró szé­ kelyeknek a kivándorlása, addig a r o m á n p a r a s z t egyáltalában n e m vándorol ki hazájából. K o m á n i á b a n kétszázezer m a g y a r v a n , nagyobbrészt az értelmes osztályhoz tartozók, iparosok, a köztük levő csángó földmivelők pedig szine-javai a földmivelő osztály­ nak, t e h á t a m a g y a r R o m á n i á b a n t a r t h a t s z á m o t a n n y i tekintetbevételre, m i n t az oláh i t t bent, m é g i s m o s t o h a a helyzetök, s a szegény m a g y a r n é p e t a legnagyobb sérelmek érik. Saját tapasztalataiból is érdekes a d a t o k a t hozott föl. A felolvasást nagy érdek­ lődéssel' hallgatták. A
Gr. Z i c h y J e n ő k e l e t i u t a z á s a . Gr. Zichy J e n ő a a tavaszszal akar ú t r a kelni, h o g y Ázsiában a m a ­ gyarok ős hazáját kutassa. A gróf m á r szervezi az expedicziót, melyhez a szükséges e l ő t a n u l m á n y o k a t is m e g t e t t e . A k i r á n d u l á s költségeit, a melyek igen tetemesek, a gróf sajátjából fedezi. A t á r s a s á g Kon­ stantinápolyból átmegy K a u k á z u s b a és o n n a n tovább Ázsia belsejébe s m a j d P é t e r v á r o n át fog h a z a t é r n i . A k i r á n d u l ó k nyelvi és ethnografiai t a n u l m á n y o k s k u t a t á s o k mellett nagyobb vadászatokat is r e n ­ deznek.

MI UJSÁG? A k i r á l y i p á r C a p - M a r t i n b a n . A király e h ó 12-én érkezett a királyné látogatására Cap-Martinba, s körülbelől k é t h e t e t tölt ott. Ő feleségeik r é s z é r e ugyanazok a helyiségek v a n n a k berendezve, melyek­ b e n tavaly tavaszszal tartózkodtak. A király délelőtt 11 ó r a k o r érkezett M e n t oneba, s a p á l y a d v a r o n a franczia hatóságok is megjelentek, v a l a m i n t n a g y közönség. A királynét, ki felséges férje üdvözlésre szintén a p á l y a u d v a r r a m e n t , a n a g y t ö m e g tisztelettel üdvözölte. I s m é t l ő d ö t t ez a k i r á l y megérkezésekor. 0 felségeik a z o n n a l a C a p M a r t i n fogadóba h a j t a t t a k . Faure köztársasági el­ nök t á v i r a t b a n üdvözölte a franczia földre érkezett uralkodót. 0 felsége szintén t á v i r a t b a n köszönte m e g az üdvözlést. A király megérkezéséről irják M e n t o n e b ó l : A király leszállván a vonatról, egyenesen a felséges asszony felé sietett és karjaiba zárva, megcsókolta.— • Hogy vagy ?» volt hozzá az első kérdése, a z t á n t u d a k o z ó d o t t algir-rivierai tengeri útja felől. A felséges asszony fekete szövetruhát viselt, széles fekete kalappal és fekete legyezővel. A k i r á l y sötét­ b a r n a ú t i r u h á b a n volt és a kételejü j a q u e t p o m p á ­ san simult szálas alakjára ; alacsony fekete n e m e z k a l a p volt a fején. M i u t á n a feleségét üdvözölte, sógorasszonyával, T r a n i grófnővel is összecsókolód­ zott, a z t á n H e n r y prefektus tisztelgését fogadta, m i r e feleségével egy fogaton C a p - M a r t i n b e hajta­ tott, u t á n a T r a n i grófnő s a kiséret többi tagjai. A «Cap-Martin» hotelben az osztrák s z á r m a z á s ú Ulrich igazgató fogadta a királyt, a kit igy szólított m e g : •Eddig rósz idő, járt, ugy-e, a E i v i e r á n , m a gyönyörű az idő, reméljük, hogy ilyen m a r a d . S o k a vendége ?t • E g y szoba sincs üresen,» — felelt az igazgató. 0 fel­ sége a z u t á n szobáiba vonult vissza. Az e l i n t é z e t t államügyeket n a p o n k i n t futárok viszik Bécsbe. Az idő egész tavasziasra fordult a E i v i e r á n , de csak egy-két n a p ó t a . A király k i r á n d u l á s o k a t tesz a k ö r n y é k r e . Mindjárt a király m e g é r k e z é s é t követő n a p o n gyalog sétáltak R o q u e b r u n e i g és i n ­ n e n v o n a t o n u t a z t a k Bealieube, mely m o s t a fran­ czia Riviéra egyik legelőkelőbb üdülőhelye. A k i ­ rályi p á r a kísérettel a R e s t a u r a n t de la Reserveba m e n t és a t e n g e r r e kinyúló t o r n á c z o n reggelizett. Két órát töltöttek ott. Távozáskor a k i r á l y m e g s z ó ­ lította a vendéglőst, a kitől nagy m e g l e p e t é s é r e m e g ­ a t u d t a , h o g y a vendégek közt v a n Casimir-Perier, franczia köztársaság volt elnöke is, a k i a királyi p á r asztalával szomszédos asztalnál ült. — H i r t e l e n jégeső kerekedett, mely m i a t t a felséges p á r sietve visszautazott M e n t o n e b a . I t t a p u b l i k u m e l k a p k o d t a a fedett h i n t ó k a t és azért a k i r á l y n é és a király n y i t o t t egyfogatú bérkocsin h a j t a t o t t C a p - M a r t i n b a . A l b r e c h t f ö h e r c z e g b e t e g s é g e . Az agg Albrecht főherczeg gyöngélkedve töltötte az egész telet Arcóban. N é h á n y n a p előtt tüdőgynladásba esett. A betegség rendes lefolyású ugyan, d e ily agg kor­ ban végzetes lehet. Az orvosok aggodalmat n y i l v á ­

7. 3ZÁM. 1895. 4 2 ÉVFOLYAM.

KÉPTALÁNY.

A «Vasárnapi Ujság» 5-ik s z á m á b a n közölt képta­ l á n y megfejtése: Valahol messze, valahol régen, megástak egy sírt temető-szélen.

Heti naptár, február hó. Katholikus

es

protestáns

Oörög-Orosw

17 |V. F Polixéna V Hatvanad v. 5 A Hllxlia. T. 18,H. Szimeon Simron pk. 6 Julián orv. 19 K. Zsuzsanna Kunrád hv. 7 ifj. Lukács 20 S. Aladár |Aladár vt. 8 Tódor vt. 21C. Eleonóra, Szev. Szeveriáu pk. 9 Niczefor vt. 22 P. Didim Pét. székf. 10 Pál vt. 23S. Dötnjén Dam. Pét. na. 11 Balázs vt.

Itraelita

23 24 25 26 27 28

29 S.JIistlt Boldválta7ás. £ Utolsó negyed 16-án 2 ó. 9 p. d. a. Felelős szerkesztő: N a g y M i k l ó s . ÍL. Egyetem-tér 6. szám.)

H e n n e b e r g - s e l y e m selyem csakis akkor va­ lódi, ha közvetlen gyáramból rendelik — fekete, fehér és színeseket 35 krtól 14 frt 6B krig méteren­ ként —• sima, csíkos koczkázotr, mintázottakat, damasztot stb. (mintegy 240 különböző minőség és 2000 mintázatban) postabér é s vámmentesen a házhoz szállítva és m i n t á k a t postafordulóval küld: H e n n e b e r g <J. (cs. k. udvari szállító) s e ­ l y e m g y á r a Z ü r i c h b e n . Svájczba czimzett leve­ lekre 10 kros, és levelező-lapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. Magyar nyelven irt megrendelések pontosan elintéztetnek. 6012 — A belvárosi t a k a r é k p é n z t á r részvénytársaság tegnap délután tartotta II. évi rendes közgyűlését dr. Münnieh Aurél elnöklete alatt, a ki üdvözölvén a szép számban megjelent részvényeseket, visszapillantást vetett az intézet megalakulásától a mai napig és azzal zárta beszédét: «E1vünk szolid alapon lassan és biztosan tovább haladni.» Az igazgatósági jelentés felemlíti, hogy az elmúlt évben a rész­ vénytökét egy millióról &h mülióra 15,000 drb uj 100 frtos részvény kibocsátása által emelték és ez a művelet teljesen keresztül is hajtatott. Az évi mérleg a múlt évről áthozott 564 frt 6 krral és a 17.167 frt 4 kr. kamatbevétellel az újon­ nan kibocsátott részvények után 165,'01 forint 70 kr. tiszta nyereséggel záródik. Ebből a különféle jutnlékok levonása után fenmaradó összegből 15,000 frtot az általános tartalék­ alaphoz csatolnak, 125,000 frtot osztalékul fizetnek ki, rész­ vényenként 5 frttal; mig a fenmaradó 1522 frt 40krt uj szám­ lára viszik át. Éles Henrik részvényes felszólalására Székely Ferencz vezérigazgató kijelenti, hogy már a legközelebbi igazgatósági ülésen határozzák el a jekálogüzlet megkezdése idejét. A közgyűlés ezután a jelentéseket egyhangúlag tudo­ másul vette, az igazgatóság indítványait elfogadta s a fel­ mentvényt megadta.

Univ. Med. Dr. Aczél fog- és szájbetegeknek rendel: d. e. 10-12-ig, d. u. 2—4-ig, (szegényeknek 12-2-ig).

l e g b i z t o s a b b a n érjük el és ápoljuk

zgíppepa és L e i c h n e r hermelin-pora által. E nevezetes arezporokat a legmagasabb hölgy­ körök s a legelső művésznők előszeretettel használják; a bőrt az éles vagy poros levegő behatása ellen megvédik, s annak fiatalos, viruló kinézést adnak. Csak zárt szelenczékben a gyárban, B e r l i n , S c l i i i t z e n s t r a s s e N r . 3 1 , és minden illatszerészetben. __- Ó v a k o d j u n k az utánzatoktól. — Iülí>ii'lllli>r I; illatszerész és n Ilin 1 u. . vegyész, iiít6ja. a t i r n d T S2inllai at 8Za

!! Farsang — Szép arcz Fehér kezek — Esküvő!! Csakis ezen D r . S p i t z e r sajátkezű a l á í r á s i v a l le­ r a g a s z t o t t k é s z í t m é n y e k valódiak. —rr; ~7> > ! 100 és 100 féle hamisítvány

G

1879. számú feladvány. Blake P. F.-től. (Díjnyertes feladvány.)

^**^

b

o

d e f VILAOOS.

g

h

Akiés^'kipróbáU,

' ' a tudomány legújabb vívmá­ nyai szerint előállított és garantirozott ártalmatlan szé­ pítő szereket óhajt, az vegye a valódi Dr. Spitzer-féle, an­ 3PiSfc-7sg€£> nak sajátkezű aláírásával el­ látott készítményeket. Arczfoltok, pörsenések, borhibák­ nál használva, ezen szerek lársonyszerü puhaságot admk az areznak, ngy hogy az fiatal üde, friss szint kap.

vagy bármi folt, vasy pattanás az arczán? Az teljes biz­ tonsággal fordulhat annak eltüntetése végett a v i l á g h í r ű

Serail

1. 2. 3. 4.

megfejtése

Megfejtés. Világos. Sötét. Világos, a. Sötét. Hb2-c4 . . . Ke+—f5 (a) 1. . . . „ . . . Ke4—d4 (b) Hf4—e2 ___ Kf5-e4 ' 2. Fel—b2+ Kd4—e4 Hc4—d6t.^- Ke4—t. sz. 3. Ff7—g6— + stb. F mat. Világos.

b.

Sötét.

1. ___ ._. . . . Hal—b3 2. Ff7—g6 + . . . Ke4—d4 3. Fel—b2 f stb. H e l y e s e n f e j t e t t e k m e g : Budapesten: K. J. és F. H. — Andorfi S. — Kovács J. — Eördögh J. — A pesti sakk-kör.

La

arczJcenőcshöz,

mely nemcsak eltávolít mindenféle bőrtisztátalanságot, hanem az a r o z b ő r t v a k í t ó f e h é r r e , t i s z t á v á és üdévé teszi. — 1 tégely ára 7 0 kr. — Postán franko küldve 1 frt 5 kr. — S z a p p a n hozzá 1 drb 3 0 kr. Kapható Budapesten: T ö r ö k J ó z s e f gyógyszerész ur­ nái és minden magyarországi gyógyszertárban.

í»/»«!if«l

N

ITTM.

\X

*~ PARIS

Kunt

VMTIXI

C H . FAY, ILLATSZERÍSZ, ILU — 9 r u c de la Falx, •

PARIS

Rozsnyay Mátyás gyógyszerész, Aradon. Fontos gyomorbetegeknek! a B a r e l l a P . F . W.-féle

Világi gyomor-por. VT K i t ü n t e t v e . Táris 1889. Genf 1889. Brüscel 1891. Magdeburg 1893. Bécs 1891. London 1883. Chicago 1893. Kiváló e r e d m é n y n y e l használtatik mindennemű gyomor - betegségek e l l e n , mint- gyomorgörcs, gyomorsav, égés, úgyszintén vese- és bólyagbajoknál, megszüntet azonnal mindi nnemrt fijiiulmiikat. Hogy minién kételkedésnek elejét vegyem, ingyen, csak a portó megtérítése elbn. küldök mintákat! —

V a l ó d i c s a k dobozokban 1 frt 60 k r . S S L ^ L P . F . W . BARELLA Raktár Budapesten T ö r ő k József gyógyszert. Király-utcza,

N° 4711.

y—-'

g

r Ai'czkciiiics ;i 35 kr. ] Slosdóviz \\ 40 kr. Salvator szappan á 50 kr. Lyoni rizspor á 50 és 80 kr.

H i r d e t é s e k felvétetnek a «Vasárnapi Ujság» kiadó-hivatalában, Budapest, IV. ker., Egyetem-utcza 4. szám alatt.

Egy Zalnksifferis

f^f I'ófeliér kezeket kap 3 nap alatt a Rosenfeld 133 kézpasta használata után, mely félhold véd^^ jegjgyel van ellátva, üvegtégelyekben á 60 kr. ^ ^ Gyár és szétküldés: K O S E N P E L D G Y U L A gyógyszerész, i l l a t s z e r g y á r o s NASICZON (Eszék mellett). Készitmé yeim minden nagyobb gyógyszertárban, drogueriában, illatszerüzletben kaphatók. A hol nincí.vagy nyereségvágyból hamisítvány kináltatik, kérem egyenesen

Tessék mindig határozottan k é r n i :

©Nipani]

hozzám fordulni. 3 frton felül bérmentes küldés. 1 frlon alul semmi sem küldetik. Csomagolás ingyen. Tartalom kívülről felismeihetién.

Gau de Cologne

Baktár Budapesten : Neruda, Kossuth Lajos-utcza.

(aranyos-kék ragjegy)

Magyar ipar- és keresk. bank részvény-társ. Meghívás

Budapest, VII., Erzsébet-körút 7. szám I. em. 10.

& M a g y a r i p a r - é s k e r e s k e d e l m i b a n k r é s z v é n y t á r s a s á g részvényeseinek 1 8 9 5 f e b r u á r 2 6 - á n délelőtt Vall órakor Budapesten,az intézet saját helyiségé­ ben (NáJor-ntcza 4. szám alatt) tartandó

Miilliens Ferdinándtól, Kölnben. A legjobb czégnek elismerve. Készletben majd minden finomabb illatszer-üzletben. Nagybani raktér

A v a l ó d i s á g és jósa? igazo­ lásául fó'lejr tessék ll-ryelni a kék Í r á s b a n . f e l t a l á l ó névírására Alkalmas húsleves pillanat alatti készítésére, levesek, főzelékek, mártások és mindennemű húsétele* javítására. Kitűnő erősitő szer betegeknek és üdülőknek.

Bécs XII2, RudoIfsgasseNr56a

5 ^ Salgó-tarjáni kőszénbánya $ £

IV-IK RENDES KÖZGYŰLÉSÉRE.

részv ény-társülat.

Napirend:

A t. ez. részvényeseket az 1 8 9 f í . é v i m á r c z i u s 4 - é n d é l e l ő t t i 1 0 ó r a k o r i r o d á n k b a n (V., J ó z s e f - t é r 1 4 . I . e m e l e t ) t a r t a n d ó

Az 189*. évi mérleg és igazgatósági jelentés előterjesztése. A felügyelő-bizottság jelentése. A tiszta nyeremény mikénti felosztása iránti határozat. Az igazgatóságnak ós felügyelő-bizottságnak adandó felmentvény

XXVII. RENDES KÖZGYŰLÉSRE .ranti

Határozat. 5. Az igazgató-tanács, igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjainak megválasztása. 6. Az igazgató-tanács tagjai részére járó jelenléti jegyek értékének és a fel­ ügyelő-bizottság tiszteletdijának meghatározása.

Világos indul s a harmadik lépésre matot mond. Az 1 8 6 8 . szánni feladvány Nemo O.-tól.

Legjobb és leghirnevesebb pipere hölgypor : a

^c£^Wb 1D^- Spitzer

1. 2. 3 4.

a

Kinek van s z e p l ö j e ?

franczia orvosi társulatok tayjx.

^ f ev | ^ J

K é s z í t m ű f o g a t és egész f o g s o r t .

SAKKJÁTÉK.

111

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

Az a r c z szépségét |

?nondanivaíók.

A különcz. Utadba botlom. Mindkettőben van valami, a m i tehetségre m u t a t ; de egészen egyik sem sikerült, különösen a befejezés, mikor szerzőt nagyot akart mondani, gyönge mind a kettőnél. Feleségemhez (Genet Arvid.) Bus az élet. Az elsőt­ közlés végett félretettük. Éjjeli ú t (Lenau.) Pihenőt. A fordításban, sok mél­ tányolni valót találunk, de a nagy nehézségeket, melyekkel meg kellett birkóznia, a fordítónak távolról sem sikerült legyőzni. Az eredeti vers az actuálispolitikai kérdéseket érinti, nemes felbuzdulással, dekissé nehérkesen, költőietlenül. Nem közölhetők : Temetés. Lugas alatt. Felsülések,

Nap

7. SZÁM. J895. 4'J. EVFOLVAM.

B # - A z o n t . részvényesek, a kik a közgyűlésen s z e ^ * ™ 7 ^ ™ ^ ^ ' w t t által résztvenni kivannak, felkéretnek, hogy részvényeiket, a le nem járt szel vényekkel együtt, ,. U ^ fent J ikitűzött S ^ határidő c ^ Selőtt, ^ tehát ^ ^ bezárólag « * " f lfebruár ! b 2 18-.g ^ l letenni e t l n™ S *^ e dg J ee n k° £: tására A letett részvényekről elismervény és a közgyűlésen való részvételre szölö igazolási jegy állíttatik ki. . -. Minden 25 darab letett részvény egy-egy szavazatra JOg08>t. H a valamely részvényes más szavazatképes ^ ^ . ^ . ^ . r v T á T ó £ r i á n képviseltetni, ugy u erre vonatkozó meghatalmazást az igazolási jegy hátsó lapján kitölteni és aláírni tartozik. . . . „__tu..n , . „ , mpirhatalSenki sem bírhat 100 szavazatnál többet, sem ssjat nevében, sem megüatal mazás utján. ."'",;', • - u x ^ mf,Aet! a közgyűlés elé terjesztendő A felügyelő-bizottság által « M ^ u « ^ t I * " , " " S ^ S ^ i r o d á j á b a n közzététetik, jelentéssel együtt, a közgyűlést 8 nappal megelőzőleg a társaság irouajao* Budapest, 1895 február 10-én.

^

iga«gatÓság.

tisztelettel meghívjuk.

Napirend: 1. Az igazgatósági és felügyelő-bizottsági évi jelentés előterjesztése. 2. Az 1894-ik évi mérleg előterjesztése, — határozat e felett és az 1894-ik évre eső osztalék megállapítása. 3. Indítvány az igazgatóságnak és felügyelő-bizottságnak adandó felment­ vény iránt. i. Az igazgatósági tagok számának meghatározása és azoknak megválasztása öt évi időtartamra. 5. A felügyelő-bizottságba választandó tagok számának megállapítása, ezeknek megválasztása, három évi időtartamra. Felkéretnek a t. ez. részvényesek, hogy részvényeiket bezárólag folyó hó 23-iki esti 6 óráig, vagy a t á r s u l a t k ö z p o n t i p é n z t á r á n á l , B u d a p e s t e n ( V . k e r . , József-tér 14.), vagy a K . k . priv. alig. oestr. B o d e n - C r e d i t - A n s t e l t n á l B é c s b e n elismervény mellett letenni és azokra szóló szavazati jegyeket a társulat központi irodájában Budapesten átvenni szíveskedjenek. — A közgyűlésbe való b e ­ menetkor a letétről szóló elismervény felmutatandó. Az alapszabályok 19. §-a értelmében 25 részvény egy szavazatra jogosít. — Minden részvényes csak tíz saját és tíz meghatalmazással átvett szavazattal bírhat. Budapesten, 1895 február hó 8-án.

Aas igazgatóság. (Utánnyomat nem dijaztatik.)

112

VASÁRNAPI UJSAG.

A •FVanklin-Táiaulati kiadásában Budc pesten megjelent és minden könyvárusnál kapható:

7. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

M*A*A*A»A*A*A*A*A*A*A*A*A*A»A«A*A*A»A*A*A*/\j^M*A*A*A*A*MA*a

A huszadik század

6$&t£um&^

szocziál-politikájának történelme.

15, R U E D E L A P A I X , P A R I S

^^""

Irta K r á l i t z Lajos.

Extraits

Le monde élégant et fashionable de Paris se sert : Emi <»(«í/>»" imiivriale, sapóeet', savon spécial; de. Ftai^e* e t J'mulie
pour les eheten.

Ára fűzve 80 kr.

Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank

Az Egyesűit Budapesti Fővárosi Takarékpénztár

RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG.

rendes közgyűlését

TJj r e n d s z e r ű p é n z t á r i j e g y e i n k c h e q u e a l a k b a n 4"/
Elfogadunk egyébként betéteket 4%-ra betéti könyvecskék mellett, régi rendszerű pénztári jegyek ellen és folyó számlára (cheque-számlára) is. V á l t ó ü z l e t ü n k elfogad m e g b í z á s o k a t é r t é k p a p í r o k v á s á r l á s á r a és e l a d á s á r a és felvilágosítások­ kal szolgál minden a bankügyletek körébe tartozó kérdésben.

f. é v i f e b r u á r h ó 2 1 - é n d . u . 4 ó r a k o r központi osztályában (V., Dorottya-utcza 4. sz. alatt, saját épületé­ ben) tartja, melyhez a t. ez. részvényesek, az alapszabályok 12., 14. és 15. §§-ai értelmében, tisztelettel meghivatnak.

Tárgysorozat: 1. A z i g a z g a t ó s á g é s f e l ü g y e l ő - b i z o t t s á g j e l e n t é s é n e k , v a l a m i n t a rrralt é v i z á r s z á m ­ a d á s o k n a k e l ő t e r j e s z t é s e , a m é r l e g m e g á l l a p i t á s a , a n y e r e s é g f e l o s z t á s a i r á n t i h a t á r o z a t h o z a t a l , a. az igazgatóság és a felügyelő-bizottság r é s z é r e a f e l m e n t v é n y m e g s z a v a z á s a . 2. A z a l a p t ő k e f e l e m e l é s e , e b b ő l k i f o l y ó l a g . 3. A z a l a p s z a b á l y o k 4 . § - á n a k m ó d o s i t á s a . 4. Ö t f e l ü g y e l ő - b i z o t t s á g i t a g n a k v á l a s z t á s a , h á r o m é v r e . H0~ Azon t. oz, részvényesek, kik a közgyűlésen résztvenni s szavazati jogukat személyesen vagy más meghatalmazott részvényes által gyakorolni óhajtják, szíveskedjenek az alapszabályok 18. és 20. §§-ai értel­ mében, legkésőbben 1894 deczember hó végéig saját nevükre irt részvényeiket legkésőbben 3 nappal a közgyűlés* előtt a takarékpénztár központi vagy budai osztályában (V., Dorottya-uteza 4. szám, vagy I I . , fő-uteza 2. szárny letenni; usryanott a megvizsgált 1894. évi zárszámadások és a felügyelő-bizottsági jelentés példányai az alapsza­ bályok 147. §-a értelmében átvehetők. Budapesten, 1895. évi febr:iár hó 4 én.

Tőkeelhelyezésre ajánljuk a

Az egyesült b u d a p e s t i fővárosi t a k a r é k p é n z t á r igazgatósa ga.

Magyar takarékpénztárak központi jel­ zálogbankja 4%0lo-os adómentes zálog­ leveleit és községi kötvényeit napi árfolyam mellett. vi. PodSoiy-n.2. VI., Teróa-körtt 2.

Ma

g>ar ' P

arés

Kereskedelmi Bank r , t

"V., N á d o r - u t c z a 4. sz.

éZo/lzdesi ar %eVre(6fuzet) 1f.80kr. ^€vre(12füzet)3f.60kr. Egy évre [24fúzetj 7f. 2 0 kr.

Bér mentes küldéssel.

TELTETELEK, GYŰJTŐIEK

A MAGYAR NEMZET

Belcílzető után a teljes mű ingyen 5 „ „ 50 füzet . k 40 *

TÖRTENETE

ír

u

~\J

ii

„

O

It

»

Ó U

f:

„

ám

"

It

20

llllZIIIJIIh

Tfte4felenj£

WEINWURM ANTAL

" -^;

fényképész első magyarországi chemigraphiai müintézete Budapest, IV., Károly-utcza 3,

65 F U Z E T B E I , Kél Wenkint egy füiet

BUDAPEST;ANDRÁSSYUT21.

3 0 kn-ert.

|5'

készít m i n d e n n e m ű czinkedzésű dúczot, autoiypia, pbototyria, chemipraphia és ebromotypia ntján. Alap_ rajzok, térképek, há- ^ f ^ í l ó z a t o k fotoUtografiti úton a legjniányosabb a n sok­ szorosíttatnak. Külön berendezi? házonkivnl i való fénykép- / ^ - - A v Ü S f S felvételekre. ( J^IJ. r&3&&/'s.

\cs.éslur. udvari ^öityo Rereö/zédás Kiadása/. 600 néI több illusztrécziova!

F e n t i m ű p o m p á s d í s z k ö t é s ü 4 k ö t e t b e n i s fog: félévi időközökben . m e g j e l e n n i és e kötetes kiadás, melynek teljes ára 30 forint Wf~ l i a v i 1 f o r i n t o s r é s z l e t f i z e t é s r e i s k a p h a t ó " » 9 ' Ü g y n ö k ö k által való megrendelés esetén különösen kikötendő, h o g y c s a k i s a 4 k ö t e t b e n t e l j e s S z a l i i y - B a r ó t i - f é l e «A M a ­ g y a r N e m z e t T ö r t é n e t e * kívántatik Leltározás alkalmából kimustrált, kész

* * * * * * * * * * * * * * * * * *

nü, fsrfi ós gyermek fehémemüek

Nem a reklámnak, hanem a sok ezer esaber iliali személyes továbbajánlásnak, — a kik a

RlcMeMéle Ttnel eapslol m m A

legjobb anyagból készített, szolid varrásu áruk

b á m u l a t o s olcsó á r o n

(Horgony- Pain-Expellert) az utolsó 25 évben jó sikerrel használták, — köszön­ heti ezen igazán biztos hatású háziszer nagy elter­ jesztését és általános kedveltségét Ki a Tmm\ capsici camp.-t (Horgony-Pain-Expellert) köszvénynél, czúznál (tagszaggatasnál), keresztcsontfájásnál, fej- és fog­ fájásnál, csipfájdalomnál, fájdalomcsillapító bedörzsölésként alkalmazta, abból egy üveget mindig készlet­ ben fog tartani, hogy azt meghűléseknél is, mint leve­ zető, elhárító szernek alkalmazhassa. Ezen rég jónak bizonyult háziszernek ára igen olcsó, tudniillik 40 kr., I 70 kr. és 1frt.20 kr. üvegenként — Kapható a | ' gyógyszertárakban; B u d a p e s t e n Török József gyógyszerésznél. — fiak a „Hor­ gony" védjegygyei ellátott üvegek elfogadandók. Rlckter-féle gyár Rudolstadtban, l l ü r i n g .

(az érték mintegy negyedének leengedésével) kaphatók. 6062 Ezen

p£ m e n y a s s z o n y i k e l e n g y é k ^ g

1

Co

MELLÉKLETEKKEL.

beszerzésére kínálkozó, kiváló előnyös alkalmat a t. ez. hölgyközönség becses figyelmébe ajánlják

Kunz József és Társa m. kii-, szab. nagykereskedők és fehérnemű-gyárosok

B u d a p e s t . V . , D e á k F e r e n c z - t é r 1.

B U D A P E S T I CZEGEK. TALÁLMÁNYOK

szabadalmazását esz­ közli mind. államban

Réthy

János

nemzetközi m é r n ö k i é s szabadalmi irodája, B u d a p e s t , Erzsébet-körűt 2 . sz. (népszínház mellett. Legrégibb szabad, iroda. — Telefon.

Eisenschiml és Wachtl Budapest, Váczi utcza 1 2 G y á r : Bécs, Kaiserstrasse 6 2 . Legnagyobb r a k t á r mindennemű f é n y ­ képészeti gépek é s készülékekből. Alapítva 1 8 5 6 . —Többször kitüntetve. Árjegyzékek Ingyen és b é r m e n t v e .

Uj t _ I fotografálás

GERÓ ADOLF czipész-mester. BUDAPEST, V., F ü r d ő - u t c z a 2 . sz. Ajánlja készítményeit

WLW f á j ó s

lábakra.

elemei.

Ára 2 frt.

Hirdetések felvétetnek

Újdonságok

Hirdetések elfogadtat­ remek szép csipke fiehos-ben. nak a kiadó-hivatal­ j a bCost itpokke, - gs za il nl éhráozki , f e j ­ ban, Budapesten, IV., kg yö et őz ők k, ,v adli.sfzr ka ön tcézni ay el ek ­. egyetem-utcza 4. sz. a. Pfeiffer D e z s ő n é l , Váezi-utcza 2 2 . Nemzet: szálloda épületében.

„Toronyóra*"

Helyiség-változtatás.

palota, laktanya, gyári órákat, Van szerencsénk a t. ez.

a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalában,

villanyórákat, legelőnyösebben rendez be

Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz.

I. m. állami kedvezni, göz-óragyára

közönségnek tudtára adni, hogy üzleti helyiségünket

M a y e r K a r o l y L. T e r é z - k ö r ú t 5. sz. Budapesten, VII., Kazlnciy-u. 3. Képes árjegyzék. kgltaéffjeRyz. bérm.

Franklin-Társulat nyomdája. (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4 . sz.)

alá helyeztük át. Mély tisztelettel

Ohm é s S i m o n .

BUDAPEST, F E B R U Á R 24.

8. SZÁM. 1895. Elöjizetéti feltételek: VASÁRNAPI UJSAG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt

egész évre 1 2 frt félévre — 6 •

ALBRECHT FŐHERCZEG. 1817—1895.

ismét nagy halottja van. A Habsburg-Lothringeni családnak \ y ez idő szerint legidősebb tagja, királyunk Ő Felségének szeretett nagybátyja, monarkhiánk hadseregének nagy múltú fővezére és főfelügye­ lője, Albrecht főherczeg hunyta le örök álomra szemeit. A monarkhia két államának népei mély megilletődéssel és részvéttel értesültek e gyászos esetről, s mindenki őszintén óhajtja, hogy sok megpróbáltatáson átment királyunk erős lélek­ kel viselhesse el ezt a csapást is. Magyarország közérzületét bizonyára tökéle­ sen eltalálta s híven tolmácsolta képviselőházunk elnöke, Szilágyi Dezső, midőn az agg főherczeg halálát következő, általános helyes­ léssel fogadott szavakkal jelentette be törvényhozásunk előtt: «Tisztelt ház! Szomorú kötelességet teljesí­ tek, midőn a miniszterelnök úrtól vett értesítés alapján Albrecht főherczegnek, a magyar főrendiház tagjának és közös hadseregünk ez idő szerint egyedüli tábornagyiának elhunytát jelentem. A gondviselés a főherczeget félszázadot megha­ ladó közszolgálat után szólította őseihez. E hosszú pálya a fáradal­ máé munka és az odaadó köteles­ ségteljesítés pályája volt. És közös hadseregünk körali gazdag érdemei és a harczi téren aratott ama fényes sikerekért, melyek immár a törté­ net körébe tartoznak, nem múló dicsőség fűződik nevéhez. Emléké­ nek bár nem oly ragyogó, de egyen­ lően maradandó vonását fogja ké­ pezni magánéletének nemes, igény­ telen egyszerűsége, melylyel ritka bőkezűséggel gyakorolt jótékony­ sága oly méltóan egyesült. E gyász­ esemény alkalmából, t. ház, javas­ latom az: határozza el a ház, hogy első sorban Ő Felségét, legkegyel­ mesebb urunkat ért eme veszteség felett a ház fájdalmas részvétének tiszteletteljes kifejezését jegyző­ könyvbe iktatja és az elnökséget megbízza, hogy a ház érzelmeinek T~TBALKODÓ-HÁZUNKNAK

42. ÉVFOLYAM.

Külföldi előfizetésekhez a pcmtailap Csupán . VASÁRNAPI ÚJSÁG { J"*" *™ f "* Crapin . POLITIKAI ÚJDONSÁGOK | ™*^Z 2.BO meRhatirozott viteldíj is csattilandó. \ félévre — 4 •

kifejezését hódoló tisztelelettel a trón szine elé juttassa." Albrecht főherczeg, ki 78 évre terjedt életét e hó 18-án Arcóban levő fidülő villájában végezte be, 1817 aug. 3-án született. Első gyermeke volt a hires «asperni győzőn-nek, Károly főherozegnek és nejének, Henriette nassau-weilburgi herczegnőnek. Gyönge alkatú gyermek volt, s ezért anyja inkább a polgári élet számára kívánta volna nevelni; de atyja és a család tekintélye­ sebb tagjai kívánságára katonának neveltetett. Még csak 13 éves volt, mikor 1830-bau a 44. ezredhez ezredessé neveztetett ki. Ezt azonban édes anyja nem érte meg, mert egy évvel előbb meghűlt. További nevelése és

ALBRECHT FŐHERCZEG.

kópeztetóse atyja rezetése alatl történt, kit főleg katonai dolgokban egész cleten U mesterének tekinteti. Busz éves korában ;i Ki-ik (akkor WiiiiptVnigN a logezredbe lépett gyakorlati szolgá­ latra mint ^-ik ezredes és zászlóalj-parancsnok, két évvel később pedig — hogy a lovassági szolgá­ latot is megtanulja — a 1-ik vértes-ezredhez téte­ tett át. Majd kfilöll küldetésben P-orOSZ- és Orosz­ országba utazott s bárom hónapi ott időzése alatt sok nagy csapatgyakorlatnál volt jelen. 1840-ben Gráczba helyeztetett mint vezérőr­ nagy. B minőségében kétszer vett részt az Olasz­ országban tartott nagy hadgyakorlatokban, me­ lyeknek intézésébe gr. Kadeczky altábornagy személyesen vezette be. 1843-ban altábornagygyá lépett elő s a morvWsziléziai fővezérlethez osztatott be adlatusnak, mely állásában mar Önállóan is megkezdte a hadgyakorlatok ve­ zényletét. 1845-ben Alsó- és FelsőAusztria s Salzburg katonai pa­ rancsnokává neveztetett ki s ő egész . tevékenységét a vezénylete alatti csapatok, különösen a bécsi hely­ őrség kiképzésére fordította, külön utasítást dolgozván ki e czélra. 1844 májas 1-én lépett házasságra, nőül vévén Hildegarde bajor királyi herczegnőt, I. Lajos király leányát, ki szeretetreméltóságával és nagy szívj óságával nemcsak férjét tette boldoggá, hanem az egész uralkodó­ családot meghódította. E házasságból, melyet a herczegnő halála 20 év múlva, vagyis 1804 tavaszán megszakított, három gyermek született: Mária Terézia^ Fülöp württembergi herczeg nejer Károly Albert, ki csak másfél évig élt, és Matild főherczegnő, ki ifjú­ sága legszebb virágában, 1867 jún. »»-án, egy szerencsétlen baleset ál­ dozata lett, egy ünnepély alkalmá­ val könnyű ruhája meggyúladt, s a fiatal főherczegnő az égési sebek következtében nagy kínok közt meghalt. Albrecht főherczeg 1848-ban részt vett a Piemont elleni háború­ ban s kiváló bizonyságait adta úgy személyes bátorságának, mint nagy katonai képzettségének. 1849-ben