TKJ
2008-2009. december 1. szám 110 Ft
Balassi Bálint Gimnázium diáklapja Szívet szorító esték! Gyönyörű izgalom! Az arcom is tüzes még, ha végig gondolom: „Holnap a vonat sípol… s én utazom megint. Új, ismeretlen sík szól felém…új város int.” Hányszor? – De jó volt! – Hányszor feküdtem így le már? „Holnap, távol hazámtól Bécs…Prága…Moszkva vár; avagy a tenger kékes, sziklás partján fogom levetni tíz-húsz éves lappangó bánatom.”
Készüljünk az ünnepekre! A Mikulás címe: A finn Mikulás lakhelye 1985-től rendszeresen látogatható; Napapiirit Mikulásfaluvá nevezték ki, irodát és postahivatalt rendeztek be, ahová egész évben várják a gyerekek leveleit és a látogatókat. Ide írhattok a Mikulásnak: Mikulásfalva Napapiiri FIN-96930, Tel.: +358-16-362255 Fax: +358-16-362007, E-mail:
[email protected]
Tartalom Szent Erzsébet élete 2. oldal Zánka 3. oldal Tanévnyitó 4. oldal Aradi vértanúk 5. oldal Gólyaavató 6. oldal Iskolai Könyvtári Világnap7-8. oldal Mesevilág 9-10. oldal Mikulás története 10. oldal Advent - Karácsony 11-12. oldal Tudományvilágából 12. oldal
És szétnéztem az éjjel milliárd csillagán. „Holnap, ott szállok én el, az égbolt lesz hazám…” és ízlelgettem félve a mongol szavakat, s Ázsia messzisége ijesztőn rámszakadt. Mert jó is messze menni, de rossz is hirtelen. Jó más tájakon lenni, de minden idegen. E furcsa izgatottság, melytől dobol a vér, nem ismeretlen, ez már gyerekkortól kísér.
A szeptemberi fényes, naptól alig meleg és gyümölcsöktől édes, sugárzó reggelek ugyanazt árasztották, e friss, de oly csodás érzést, mit meghatottság járt át: az utazás. Hisz utazás volt nékem minden tanév, miben eszemfaragta gépen, titkok erdeiben, szép szavak dzsungelén át, számok ösvényein jártam, habár elém állt a vágyon túl, a kín; a fáradság, meg aztán sokszor a szürke gond. De győztem! S íme, nézz rám! Itt állok gazdagon. S most már akármi érhet, enyém a Föld s az ég, bejártam messziségek mélyét és rejtekét. Szeptember! Máris érzem az utazás meleg izgalmát. Új tanév jön, új, fényes reggelek. Röpítsd messzebbre nálam azt, ki szárnyadra ül, higgyen egy új világban, legyőzhetetlenül. Jobbágy Károly: Szeptemberi utazás
Árpád-házi Szent Erzsébet emlékéve 2007. november 19. -2008. november 19. ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET ÉLETE 1207-ben valószínűleg Sárospatakon született. Édesapja II. Endre magyar király, édesanyja pedig az andechs-meráni családból származó Gertrúd volt. Az öt gyermek közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven lett magyar király. Budán keresztelték meg, fényes pompával. I. Hermann türingiai őrgróf kérésére Erzsébetet a kor szokásának megfelelően négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával. Erzsébet Eisenachba, majd Wartburgba került. Az irodalom- és zenekedvelő őrgróf és buzgón vallásos felesége mellett jó nevelést kapott. 1213ban meghalt az édesanyja, ami után hosszú ideig rémálmai voltak. Vőlegénye, a betegeskedő Hermann 1216-ban 19 évesen meghalt, ekkor – némi politikai huzavona után – öccse, Lajos, aki Erzsébet legjobb pajtása volt, jegyezte el. Az udvar intrikái ellen Lajos nagy határozottsággal vette védelmébe szeretett menyasszonyát, és 1221-ben gyönyörű esküvőn házasságot kötöttek Eisenachban. Erzsébet a nála 7 évvel idősebb Lajossal boldog házasságban élt. Gyermekeik Hermann (1222. március 28.), Zsófia (1224. március 20.) és Gertrúd (1227. szeptember 29.). 1222-ben „utólagos nászútra” visszalátogatott férjével Pozsonyba; csak itt tudta meg anyja meggyilkolásának tragikus történetét.
Csodálatosan boldog évek következtek, mintaszerű harmóniában éltek. Lajos teljesen partner volt Erzsébet vallásosságában, kölcsönösen segítették egymás életszentségét. Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban. 1225-ben Lajos vazallusként II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte. Maga is mértéktartóan élt. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban visszatértekor mindent jóváhagyott. II. Frigyes megkoronázásakor ígéretet tett III. Ince pápának keresztes hadjárat indítására. Ennek beváltása Lajost is érintette. Erzsébet maga varrta fel a keresztesek jelét férje ruhájára. Ettől kezdve gyászruhát hordott. Lajos 1227. szeptember 11-én elhunyt. Szeptember 29-én született Gertrúd lányát már nem láthatta. IX. Gergely pápa levelében atyai szavakkal bátorította Erzsébetet, és az igen szigorú Konrád mestert gyóntatójává és hivatalos védelmezőjévé nevezte ki.
Lajos öccsei, Raspe Henrik és Konrád igen keményen bántak Erzsébettel. A 20 éves özvegyet megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől. A kialakult helyzet miatt egy októberi napon észrevétlenül elhagyta Wartburgot újszülöttjével, majd másnap két másik gyermekét is elhozatta. Fonással tartotta fenn magát, gyermekeit a megmaradt ékszereiből neveltette. Eckbert bambergi püspök befogadta Pottenstein várába, és Erzsébetnek az újraházasodást javasolta. II. Frigyes császár meg is kérte a kezét, ám Erzsébet nem akart újabb házasságot kötni. Rövid időre még visszatérhetett Wartburgba, ám a család javaslatára Marburgba költözött. Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt. Bár II. András hívta, nem tért vissza Magyarországra gyermekei neveltetése miatt. Erzsébet 3 nappal előbb megmondta halálának napját. Sírja mellett számos csodás esemény történt. IX. Gergely pápa avatta szentté 1235-ben. Marburgi sírja fölé 1236-ban elkezdték építeni az Erzsébet-templomot, mely 1283-ban készült el. Magyarországon IV. Béla, Erzsébet testvére építtette tiszteletére az első templomot Kápolnán.
Erzsébet és a rózsák Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában - eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Más történetekben Erzsébet az apjával (3 évesen) vagy férjével találkozik. Emlékezete A Marburgban lefolytatott szentté avatási per (1231–1235) aktáinak tanúsága szerint kevesebb, mint öt hónap telt el Erzsébet halála és a sírjánál történt első csoda között, ami hírének gyors elterjedését bizonyítja. A csodás gyógyulásról beszámolók többsége ugyan 50–100 kilométeres körzetből érkezett, de volt köztük egy utrechti, a következő évben pedig a liège-i egyházmegyéből is. A Német Lovagrend nevében Thüringiai Konrád, Erzsébet sógora vállalta magára a szentté avatási ünnepség költségeit, és szintén a rend anyagi támogatásával kezdődött meg a ma is álló marburgi Szent Erzsébet templom építése. Az ünnepélyes szentté avatásra a perugiai domonkos kolostorban került sor 1235 pünkösdjén, majd ezt követően nagymértékű Erzsébet-tisztelet alakult ki a közép-itáliai domonkosok körében. A 13. századi magyarországi és csehországi Erzsébet-kultusz is részben a domonkosokhoz köthető. V. István lánya, Mária királynő révén Erzsébet kultusza átterjedt a 14. századi Nápolyra is: valószínűleg ő volt a megrendelője a nápolyi Santa Maria Donna Reginaban található, Szent Erzsébet életét bemutató falkép-ciklusnak is. Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19- ére.
2
Árpád-házi Szent Erzsébet betegeket gyógyít Flamand festő 17. sz.
Teljes életet élt. A nőiség minden létállapotát végigjárta. A fiatal kislányból szerelmes nő, majd szenvedélyesen szertő feleség és fiatalon özvegy lett. Volt boldog anya, hűséges barátnő. Megélte az árvaságot és a tökéletesen beteljesedett társkapcsolatot. Része volt hatalomban és gazdagságban, amit lelki eszmélése kezdeteitől eszköznek tekintett a minél teljesebb közjó megteremtésére. Életpéldájának modernsége, az autonómia és szolidaritás hűséges és elválaszthatatlan összekapcsolódása személyiségében, kortársunkká teszi őt.
Assisi Szent Klára Szent Erzsébettel Simone Martini freskója az Assisi bazilika altemplomában (1322–1326)
Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-ére, halálának napjára, Magyarországon azonban maradt az eredeti napon. Erzsébet tisztelete a 13. századtól nagyon gyorsan elterjedt egész Európában. Egymás után alakultak a Szent Erzsébet-kórházak, templomok, kápolnák és kolostorok. Az egyik legismertebb Szent Erzsébet tiszteletére szentelt székesegyház a kassai Szent Erzsébet-dóm. Ferenc József 1898. szeptember 17-én felesége emlékére és Szent Erzsébet tiszteletére Erzsébetrendet alapított. A Magyar Katolikus Egyház Erzsébet ünnepnapjához közel eső vasárnapon minden évben gyűjtést rendez a rászorulók javára.
Visszatekintés a tanév eddigi eseményeire diákszemmel Egy nyár vége, egy új kezdete (Gondolatok a zánkai táborról) 2008. augusztus 16-án reggel tíz órakor Balassagyarmatról elindult a buszunk a Balaton felé, Zánkára. Sok eddig ismeretlen, fiatal kíváncsi szemmel és furcsa gondolatokkal. Az út fárasztó, hosszú volt. Beszélgetni sem tudtunk mindig mindenkivel. Megérkezvén siettünk a tábornyitóra. Elcsodálkoztunk azon, mennyi fehér AJTP-pólós fiatal ül velünk együtt a domboldalon. A programról ekkor sokat megtudhattunk, amely hasznosnak tűnt. Az első napon nem volt időnk megmártózni a Balaton vízében, de a kikötőt megnéztük, és nagyokat szippantottunk a vízparti levegőből. Éjjel már könnyebb volt a beszélgetés, ismerkedtünk és nevetgéltünk egymáson és magunkon is. Reggel az éjszakai beszélgetésből kifolyólag nem volt ránk igaz az a mondás, hogy „Aki éjjel legény, nappal is legyen az!” Ki találhatta ezt ki? Nem maradhattunk sokáig restek, mert ez a nap a sport napja volt: kosaraztunk, fociztunk, íjászkodtunk. Az íjászat sikerült a legjobban, itt második helyezést értünk el. Délután már a Balaton vízét is megismertük, végre, hiszen ezt vártuk a legjobban! Délután moziban pihegtünk az Eszter hagyatéka című film vetítésén. A következő nap szintén kulturális programmal kezdődött, Tihanyba kirándultunk. Délután újra irány a Balaton, ahol már csúszdáztunk és bicikliztünk a vízen. Észre sem vettük, hogy már a negyedik napot töltjük, és mindenki nevét ismerjük. Augusztus 20-át izgalommal vártuk, de természetesen a koncertek miatt. Nagyon jól szórakoztunk, a tűzijáték színvirágait és pompáját is együtt csodáltuk. Jó volt együtt, de vártuk a találkozást is a szüleinkkel, testvéreinkkel. Ami nem ment olyan gördülékenyen, hiszen a hazafelé úton a buszunk több vizet fogyasztott, mint gázolajat, ugyanis kilométerenként álltunk meg a hűtővíz miatt. De mégis rövidebbnek tűnt, mint az elején. Megérkezve a kollégium elé, már nehezebb volt búcsút venni a barátoktól, osztálytársaktól. „De egy hét múlva újra ugyanitt!!!” felkiáltás könnyebbé tette. BBG 9. D osztály tanulói
Tanévnyitó 2008 – ismerkedés az „újakkal” Az osztályom Mint elsős diák, remegő lábakkal indultam első utamra az új iskola felé. Minél közelebb értem a célhoz, annál nagyobb lett a félelmem, és kérdések sokasága motoszkált a fejemben. Vajon milyenek lesznek az osztálytársaim? Kedvesek, befogadóak? Vajon milyen tanáraim lesznek? Megállom majd a helyem? Jó, hogy ide jelentkeztem? … Még sok-sok megválaszolatlan kérdés forgott az agyamban. Belépve az osztály ajtaján, mindjárt megváltozott minden: kedvesen fogadtak az akkor még idegen diáktársak. Már az első nap után boldogan, jókedvvel mentem haza, rengeteg élménnyel, sőt már néhány új barátot is szereztem. Az idő múlásával egyre többet tudtam meg az osztályról, egyre több diáktársat ismertem meg. Jól érzem magam közöttük. Ahogy körbenézek az osztályban, minden szegletében valami jót látok: összetartást, vidáman nevetgélő lányokat, esetleg szomorú osztálytársat vigasztalókat.
9.c osztályfőnök: Pásztor Sándorné
Nagyon jó közösségnek tartom az osztályt, amelyikben rengeteg vállalkozó szellemű, tehetséges, kedves, egymást segítő és támogató diák van. Ez minden nap valamilyen szép élménnyel jutalmaz meg engem és társaimat is. Nagyon jónak tartom, hogy mindig tudunk nevetni valamin. A régi osztályomban nagyon sokszor tapasztaltam magamon és társaimon is, hogy néhányan a külsőségek alapján ítélték meg egymást: hogy néz ki, milyen ruhát visel. S ha nem tetszett, emiatt bántó megjegyzésekkel illették a másikat. Azonban ebben a közösségben még nem tapasztaltam, hogy valaki kellemetlen megjegyzést tett volna a másikra. Mi nyitottabbak vagyunk egymás felé. Szeretnénk megismerni a másik gondolkodásmódját, mert a gondolatait, érzéseit tarjuk fontosabbnak, s nem a külső alapján ítélkezünk. Észrevettem, hogy vannak, akik félszavakból is megértik egymást. Én nagyon jól érzem magam ebben az osztályban. Ezt onnan is tudom, hogy reggelente nem azokkal a szavakkal indulok el otthonról, hogy „már megint iskolába kell menni”. Szalai Noémi 9.c
9.d osztályfőnök:dr Fényes-Bók Szilvia
3
Tanévnyitó 2008 – ismerkedés az „újakkal” Bemutatkozik az 5. a osztály Az osztályunkban 30 tanuló kezdte meg a 2008/09-es tanévet. Osztályfőnökünk Ubránkovics Csabáné tanárnő. Mindannyian megilletődve, kissé talán megszeppenve léptünk be első nap az iskola kapuján. A 18 balassagyarmati diákokon kívül 12-en vidékről (Érsekvadkertről, Terényből, Magyarnándorból, Dejtárról, Őrhalomból, Patvarcról) érkeztek. Az első pár hét ismerkedéssel telt. Megismertük az épületet, tanárainkat, és nem utolsó sorban egymást. Voltak, akik ugyanabból az iskolából, sőt ugyanabból az osztályból érkeztek, de hamar szövődtek új barátságok is. Gyorsan bekapcsolódtunk a különböző délutáni programokba (úszás, énekkar, színjátszás). Nagyon szeretünk ide járni, jól érezzük magunkat. Sokat tanulunk, hogy elérjük kitűzött céljainkat. Érettségi után mindannyian szeretnénk majd egyetemen, főiskolán továbbtanulni. Október elejétől lelkesen készültünk a gólyaavatóra. Délutánonként próbáltuk a műsort, melyet az 5. b-sekkel együtt adtunk elő. Sokat segítettek tanáraink, Ádám Klára, Tóthné Kócsák Edit, Kurunczi Zsoltné, és persze osztályfőnökeink. Nagyon izgultunk, hogy minden az elképzeléseink szerint sikerüljön. Ezen az estén a legmeghatóbb pillanat az iskola zászlaja előtt letett fogadalomtétel volt. 17-én a gólyákról, vagyis rólunk szólt minden. Reggel piros színű ruhában érkeztünk, egyéb mókás kiegészítőkkel (vödör, cumi, köntös). A 10.-esek a kapuban vártak bennünket, és csak a hódoló vers elmondása után engedtek be. Már a délelőtti szünetek is izgalmasan teltek, mert be kellett mutatni az előzetes feladatot: cigányzenére hastáncolni. Nagyon jókat nevettünk. Délután tovább folytatódott a verseny. Különféle vicces feladatokkal kellett bizonyítanunk, hogy ugyan még csak kicsi gólyák vagyunk, de nem is olyan kicsi az agyunk. (A hódolóversben ugyanis ez állt.) A vetélkedő végeztével körbejártuk az iskolát az általunk készített töklámpásokkal. Az eredményhirdetés és a mókás fogadalomtétel után az osztályban fogyasztottuk el a vetélkedőn nyert tortát. Este fáradtan, de élményekkel telve mentünk haza. Azt kívántuk, bárcsak megismételhetnénk ezt a napot. 5.a osztály
Az 5.b osztályközössége Az 5. b osztályba 29 tanuló jár, 18 lány és 11 fiú. Osztályunkból 16-an balassagyarmatiak, 13-an pedig vidékről járnak be, Ipolyvecéről, Borsosberényből, Szandáról, Bercelről, Mohoráról, Kétbodonyból, Érsekvadkertről, Őrhalomból, Rimócról és Ludányhalásziból. Az év elején igen sok kitűnő tanuló érkezett osztályunkba. Sokakat motivált a Balassi Bálint Gimnázium jó híre, a szülők tapasztalata, hiszen közülük is jó néhányan ezen középiskola padjait koptatták éveken keresztül. Ugyanakkor valaki egész egyszerűen csak többet szeretne tanulni, mint az előző iskolájában, mert már konkrét elképzelése van a jövőt illetően (bár később ez még úgyis változni fog). Olyanok is vannak közöttünk, akiknek ide jár a testvére, barátja, barátnője, tehát hiába érkezett egy új közegbe, mégsem érzi magát egyedül. Az első hónapokban még visszafogottabbak voltunk, egy picit megilletődöttek, de egyre inkább belerázódtunk a suliba, felvettük a ritmust. Különösen a gólyaavató után kezdte mindenki sokkal otthonosabban érezni magát. Sajnos néhányan túlzottan is, így már előfordult, hogy adódtak a magatartással problémák. Ezen a későbbiek folyamán változtatni kell, és fogunk is. Az osztály légköre kellemes, oldott a hangulat, kialakultak új barátságok, maradtak régiek is. A tanulást illetően megpróbálunk minden követelménynek megfelelni, érdeklődőek vagyunk, sokan aktívak közülünk, jelentkeztek már tanulmányi versenyekre, járnak zeneiskolába, néptáncolni, úszni, és vannak olyanok is, akik városi sportegyesületekben sportolnak. Ez utóbbi két tanulót érint, egy kis futballistát és egy kis kalapácsvetőt. A legizgalmasabb hónap az október volt, hiszen ekkor váltunk hivatalosan kis gólyákból kis gimnazistákká, így mindenki egy nagy élménnyel gazdagabb lett. A vidám gólyavetélkedőt mindnyájan élveztük, a sok ötletességet és ügyességet megkövetelő lególya vetélkedőt megnyertük, míg az osztályok versenyében az 5.a bizonyult jobbnak. Mi azonban mégsem keseredtünk el, a gólyavetélkedőt pedig egy vidám osztálybuli zárta saját DJ-vel és diszkófényekkel. Röviden ennyi történt velünk a tanév eleje óta, s bízunk benne, hogy szorgalmunk kitart, és sok-sok szép élménnyel fogunk gazdagodni még az elkövetkező évek folyamán. 5.b osztály
Villámriport Horváth Laura Miért jöttél a Balassiba? Édesanyám és a nagyszüleim is ide jártak, szeretek tanulni, és szeretném jól tudni az idegen nyelvet vagy nyelveket. Melyik tantárgyat szereted a legjobban? Miért? A németet és az irodalmat, mert szerintem ezek a legfontosabbak. Mik a terveid? Mi szeretnél lenni? Szeretnék majd egyetemen tanulni, mert akkor rengeteg szakmát választhatok. Legjobban lakberendező szeretnék lenni. Széles Csenge Miért jöttél a Balassiba? Ebbe az iskolába azért jöttem, mert sok jót hallottam róla, és az idegen nyelvet is jobban tanulhatom.
5.a osztályfőnök: Ubránkovics Csabáné
Melyik tantárgyat szereted a legjobban? Miért? Nyelvtan, irodalom, biológia, földrajz, történelem. Ezeket a tantárgyakat azért szeretem, mert a tanárnők és tanárurak nagyon jól tanítják. Nem csak leíratják, hanem el is magyarázzák a tananyagot. Mi a célod? Szeretnék egyetemen tanulni és jó eredményeket elérni.
4
5.b osztályfőnök: Pénzes Atilla
Október 6. – Aradi vértanúk emlékére Aradi vértanúk összefoglaló néven őrzi a magyar nemzet emlékezete az 1848–49-es szabadságharc 13 hős katonai vezetőjét, akiket 1849. október 6-án Aradon végeztek ki. Lázár Vilmos ezredest azért kezelték tábornokként, mert a szabadságharc végén a tábornokokhoz hasonlóan önálló seregtestet irányított. Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte. Kivégzésük A magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn adta meg magát az orosz csapatoknak. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott forradalom elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták számukra.
Aradi vértanúk emlékműve, az aradi Szabadság-szobor
A vértanúk név szerint Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jakob Haynauhoz
Aulich Lajos honvéd tábornok (1793–1849) Damjanich János honvéd tábornok (1804–1849)
mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és
Dessewffy Arisztid gróf, honvéd tábornok (1802–1849)
aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy
Kiss Ernő honvéd altábornagy (1799–1849)
például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy,
Knezić Károly honvéd tábornok (1808–1849)
Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau „kegyelemből” golyó
Láhner György honvéd tábornok (1795–1849)
általi halálra változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom
és
Theodor
Baillet
von
Latour
császári
hadügyminiszter
meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes
Lázár Vilmos honvéd ezredes (1815–1849) Leiningen-Westerburg Károly gróf, honvéd tábornok (1819–1849) Nagysándor József honvéd tábornok (1804–1849), Poeltenberg Ernő lovag, honvéd tábornok (1813–1849)
meggondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a
Schweidel József honvéd tábornok (1796–1849)
császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja
Török Ignác honvéd tábornok (1795–1849)
ezt is felülírta és így Gróf Vécsey került az utolsó helyre, aki miután már nem volt
Vécsey Károly gróf, honvéd tábornok (1807-1849)
kitől elbúcsúznia, Damjanich előtt letérdelve, kezet csókolt neki. Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor): 1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes), 2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok, 3. Kiss Ernő, tábornok, 4. Schweidel József, tábornok,
További vértanúk Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Batthyány a kötél általi halál
Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után): 5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok, 6. Török Ignác, tábornok, 7. Lahner György, tábornok, 8. Knezić Károly, tábornok, 9. Nagysándor József, tábornok, 10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok, 11. Aulich Lajos, tábornok, 12. Damjanich János, tábornok, 13. Gróf Vécsey Károly, tábornok,
megaláztatást elkerülendő öngyilkosságot kísérelt meg a felesége által becsempészett kis levélbontó késsel. Ezt a
néhány méteres
közelségben levő őrök jelenlétében úgy kísérelte meg, hogy fejére pokrócot húzva, egyetlen jajszó nélkül először saját szívébe szúrt, majd felvágta karján és nyakán az ütőeret. Ám tettét észrevették, sebeit bekötözték. Ezeket a gróf letépte, így végül a félholt ember kezeit összekötözték. Október 6-a estére különféle izgatószerekkel olyan állapotba hozták, hogy saját lábán ment ki a vesztőhelyre, ahol megkönnyebbülten látta, hogy nincs akasztófa. Lichtenstein herceg saját felelősségére az ítéletet golyó általi halálra változtatta. (Akkoriban ehhez még egy hercegtől is komoly bátorság kellett.) Kivégzése helyén áll ma a Batthyány-örökmécses.
A vesztőhelyen 1881-ben felállított obeliszk
Aradon a katonai elit kivégzése már augusztus 22-én elkezdődött, amikor felakasztották Ormai Norbert ezredest. Később, október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest (őt emlegetik néha a 14. aradi vértanúként). Lenkey János tábornokot azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott; ő néhány hónappal később az aradi kazamatában halt meg.
5
Gólyaavató - 2008 Szeptember 1-jén életünk fordulóponthoz érkezett: új iskolába, új közösségbe kerültünk, a 9. c osztályba. Az első napon már mindnyájan éreztük, hogy nagyon jó kis csapat lesz a miénk. Épp, hogy megismerkedtünk az iskolával, a tanárainkkal, kezdtünk belejönni a tanulásba, izgalmas feladat várt ránk, a gólyaavató. Igyekeztünk alaposan felkészülni az ünnepélyes avatásra és a vidám vetélkedőre is. Nagyot dobbant a szívünk, mikor osztályfőnökünk balassis diákká fogadott bennünket és elmondtuk a fogadalmat az iskola zászlója előtt. A kulturális műsorban egy énekszámmal és egy tánccal mutatkoztunk be a Dsekkel együtt. Sokat készültünk rá. Nagyon hálásak vagyunk, hogy Pásztor Sándorné tanárnő és Sebjánné Rabóczki Terézia segített a felkészülésben. Nagyon vártuk a másnap reggelt, mert gondoltuk már az előzetes feladatokból, hogy a 10.-esek nagyon ötletesek, nem fognak kímélni minket ezen a napon. Reggel zöldbe öltözve, fürdőköpenyben, cumival, hatalmas zöld vödrökkel érkeztünk az iskolába. Természetesen az utcán is feltűnést keltettünk fura külsőnkkel, zöldre festett körmeinkkel, fejkendőinkkel. Épp, hogy beértünk a gimnázium kapuján, már hódolnunk kellett a nagyoknak. Ez így ment minden szünetben. A legkülönbözőbb pózokban dicsértük őket: hol egy lábon ugrálva és közben forogva, hol úszást szimulálva, hol a földön kúszva. Mindegy volt hogyan, megtettük a közösségünkért, a tréfa kedvéért a 10.-esek örömére. Olyan sokszor kántáltuk, hogy kicsi az agyunk, hogy már majdnem elhittük. A nagyszünetben került sor a táncbemutatónkra, ahol mambó zenére megcsillogtattuk balett-tudásunkat. Ketten az osztályunkból kevesebbet pihenhettek az órák után, mert a lególyákra ebédidőben külön feladat várt. Zsófi és Bence remekül helyt álltak. Délután – nem bevallottan, de egy kicsit fáradtak voltunk – újabb megpróbáltatások vártak ránk. Mindig volt vállalkozó a vicces, ötletes és néha fájdalmas feladatokra. Például a szerelmes levél írása az osztályfőnöknek, a tánc az egyre kisebb újságpapíron, a karaoke, az öltöztetés, a szőrtelenítés. A vetélkedő végén együtt énekeltünk, majd a saját kezűleg készített töklámpásainkkal körbejártuk az iskola épületét. Az eredményhirdetés vegyes érzelmeket hozott ki belőlünk, mert úgy sejtettük, hogy a délutáni versenyt is megnyerjük. Nem így történt, de legalább minden osztály örülhetett a győzelemnek. Nyertesként tértünk haza a nap végén a gólyabál után, mert a megélt élmények mindnyájunk számára emlékezetesek maradtak. Balla Fanni 9. c
A gólyák ünnepélyes esküje Én, ………. a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium tanulója az iskola zászlaja előtt, szüleim, tanáraim, iskolatársaim jelenlétében ünnepélyesen fogadom, hogy tudásommal, eredményeimmel, magatartásommal gimnáziumunk jó hírét öregbítem, haladó hagyományait ápolom. A nagy elődökhöz méltón, minden körülmények között balassis diákként viselkedem.
A gólyák hódoló verse! Mi csak kicsi gólyák vagyunk Túl pici még az agyunk Nektek tizedikesek hódolni akarunk Megláttunk és fékeztünk Lábatok elé térdeltünk Hogy elmondhassuk nektek Ti vagytok az „Istenek”!
6
Az Iskolai Könyvtárosok Nemzetközi Szervezetének elnöke 1999-ben intézett felhívást az Iskolai Könyvtári Világnap megszervezésére. Azóta minden év október negyedik hétfőjére meghirdetik ezt a napot, amikor a világ iskolái és könyvtárai színes programokkal hívják fel az iskolai könyvtárakra a figyelmet. Az őszi szünet miatt kicsit kitolódott ez az időpont, ezért a mi iskolánk november 14-én pénteken tartotta meg ezt a világnapi rendezvényt. Ezen a napon (majdnem) minden a suli könyvtáráról szólt. Aznap színes nyilak mutatták a könyvtárba vezető utat. Az 5-6. évfolyamosok segéd könyvtárosi munkára jelentkezhettek. A szünetekben ők kölcsönöztek, segítettek a könyvek visszavételében. Szerintem nagyon élvezték ezt a feladatot és nagyon ügyesen helyt álltak, ezért ezúton is szeretném megköszönni a munkájukat. Minden olvasó, aki ezen a napon könyvet kölcsönzött vagy visszahozott, egy világnapi emblémával díszített könyvjelzőt kapott ajándékba. Szintén az iskolai könyvtár népszerűsítését szolgálta a következő vicces program: Járjunk együtt könyvtárba!- hirdeti a két emberalak, melyeknek hiányzik az arca. A kivágott lyukba bárki bedughatta a fejét, és mi lefényképeztük. Ezek a fotók felkerültek a gimnázium honlapjára, ahol bárki megtekintheti őket. A világnapon többféle versenyt is hirdettünk. Lehetett egyéni és osztályszintű vetélkedésben is részt venni. A kisgimnazisták és a nagygimnazisták is egyaránt részt vehettek benne, de természetesen külön értékelésben részesültek.
Iskola Könyvtári Világnap Az egyéni versenyről: „Keresd a színes borítékot” címmel indítottunk egy játékot. A feladat az volt, hogy meg kellett keresni a könyvtár könyvei között bujkáló színes borítékokat, amelyekben egy-egy furfangos kérdést rejtettünk el, melyek megválaszolásában a könyvtár kézikönyvei segítettek a diákoknak. Hétfőtől péntekig újabb és újabb kérdésekre vadászhattak a gyerekek. Minden helyes megfejtésért egy pecséttel ellátott lapocskát kaptak. Ebből kellett minél többet összegyűjteni, mert pénteken a legtöbb lapocskával rendelkezők között egy szép könyvet sorsoltunk ki, illetve minden résztvevőt meghívtunk egy közös tortaevésre a könyvtárba. Öröm volt nézni, hogy milyen nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a gyerekek a feladatok felkutatásába, a kérdések megválaszolásába. Így játékosan, észrevétlenül is elsajátították a könyvtárban való keresés technikáját, a kézikönyvek használatát, amelyre az iskolai tanulmányaikon túl a későbbi, felnőtt életükben is szükségük lehet. De persze minden versenynek kell, hogy legyen tétje és nyertese. A kisgimnazisták vetélkedésében Kovács Sándor 5. a osztályos tanulónak kedvezett a szerencse, a nagyok között pedig a 13. D-ből Dálnoki Boglárka vehetett át egy szép jutalomkönyvet.
Osztályvetélkedő: Három feladatot kellett az osztályoknak teljesíteniük. Az első kettőt előzetesen (hétfőtől péntekig) elkészíthették, a harmadikat pedig pénteken tudták az osztályok megfejteni. Az első feladat mini riport készítése volt az osztályfőnökkel és egy másik pedagógussal kedvenc könyvéről, illetve első olvasmányélményéről. Nagyon érdekesre sikerültek, sok minden megtudható belőlük a riportalanyként részt vett tanárok gondolatairól, saját könyves élményeikről. A második feladat az olvasást, könyvtárat népszerűsítő rigmusírás volt. Pár soros versikét vártunk az osztályoktól, amely az olvasásról, könyvről, könyvtárról szól. Több vers is érkezett, íme a legjobbak: Szaladj a könyvtárba, A betűk tárházába. S találd meg a válaszokat A sok kérdésre amit feladtak. (9.c osztály) Az olvasás jó és kész A könyvtáros néni is mindig segítőkész! (8.a osztály) Az osztályvetélkedő utolsó és egyben talán legnehezebb feladata pénteken zajlott. Az első öt szünetben pedagógusok olvastak fel az iskolarádióban részleteket, ajánlott és kötelező irodalmakból. A csoportok feladata az volt, hogy felismerjék a művet és a szerzőt, valamint az előadó tanár hangját.
Érdekes megfejtések érkeztek, hol a regények címével voltak gondban az osztályok, hol pedig a felolvasó tanár hangját nem ismerték meg. De mindenképpen különlegesnek számított és az Iskolai Könyvtári Világnapot ünnepélyesebbé tette, a szünetekben felhangzó irodalmi alkotások jellegzetes mondatainak elhangzása egy matematika tanár vagy éppen egy németet tanító pedagógus tolmácsolásában.
Az osztályvetélkedő eredménye a következőképpen alakult: a kis gimnazisták versenyében a 8. a osztály lett a nyertes, a nagyok között pedig a 9. c osztály vitte el a pálmát, illetve a jól megérdemelt csokoládékat. Interjú Kanyó Rita tanárnővel Mikor olvasott először? Az általános iskola első osztályában. Mi volt az első olvasmánya? Az ezüst hegedű című könyv. Miért pont erre a könyvre esett a választása? Ezt a könyvet attól a nénitől kaptam, aki kiskoromban vigyázott rám. Amikor még nem tudtam olvasni, ő olvasta fel a meséket a könyvből. Később, amikor már tudtam olvasni, én olvastam a meséket. Milyen hatással volt ez Önre? Ezek a mesék tanulságos történetek, amelyek formálták az értékrendemet. Mi volt a kedvenc gyermekkori olvasmánya? Erich Kästner: A két Lotti című regénye volt a kedvencem. Mi volt a kedvenc témája gyermekkorában? Inkább az iskolai témájú könyveket szerettem. Mennyit olvasott gyerekkorában? Sajnos annyira sok könyvet nem olvastam. Tanulás után inkább a barátnőimmel játszottam, vagy levelet írtam a pesti barátnőmnek. Szeretett könyvtárba járni? Igen szerettem, és még most is szeretek. Sokat jár vagy járt könyvtárba? Igen, legfőképp amikor egyetemre jártam. Van-e még kedvenc könyve? Igen. Thomas Manntól A varázshegy című regény. Készítették: Csach Blanka, Lavaj Flóra, Tyekvicska Zsófia 6.a osztályos tanulók
Azt hiszem a világnapi program elérte célját, sikeres volt a kezdeményezés. Jót játszottunk, ti pedig sokat megtanulhattatok a könyvtárról. Ezúton szeretném megköszönni mindazok munkáját, aki részt vett a feladatok teljesítésében, hiszen ha ti nem vagytok ilyen lelkesek, akkor a rendezvény sem lett volna sikeres. Illetve nagy köszönet illeti kolléganőmet Kurunczi Zsoltné Szilvi nénit rengeteg segítségéért, Laci bácsit és az önjelölt technikus diákokat a fénymásolóból a technikai háttér biztosításáért, Komjátiné Marika néni gazdasági vezetőt a rendezvény anyagi hátterének a biztosításáért és nem utolsósorban köszönettel tartozom Borenszkiné Imre Éva igazgatónőnek, aki fontosnak érezte és támogatta, hogy a mi iskolánkban is megrendezésre kerüljön az Iskolai Könyvtári Világnap.
Riport az osztályfőnökkel Ubránkovics Csabáné Edina nénivel Hány éves korában tanult meg olvasn,i és mi volt az első könyv, amit olvasott? Olvasni csak az általános iskolában tanultam meg. Az öreg néne őzikéje volt az első kedvenc könyvem, amit nagyapám olvasott fel mindig. Melyik műből írt először olvasónaplót? Fekete István A Tüskevár című regényéből. A diákok nem nagyon kedvelik a kötelező olvasmányokat. Tanárnő hogy állt ezzel? Kedvenc kötelezőm A két Lotti, Erich Kästner mű volt, valamint Mikszáth Kálmántól a Beszterce ostroma. Sajnos az Iliász és az Odüsszeia nem állt közel hozzám. A legtöbb olvasónak van kedvenc írója, költője. Önnek ki az? Jókai Mór, Szabó Magda, Mikszáth Kálmán. Nagyon szeretem Arany János verseit. Verseskönyvet vagy regényt olvas szívesebben? Inkább regényt. Van olyan mű, amit bárhol, bármikor újra kézbe vesz? Igen. A kis herceg. Sokan inkább filmet néznek könyvolvasás helyett. A tanárnő melyiket választja inkább? A könyvet szeretem jobban. Ha olvasok, magam képzelhetem el a történetet. Azt mondják, a lányok, nők szeretik a könnyes, szívszorító történeteket. A tanárnő is a romantikus írások híve? Szeretem ezeket. A valóságban is vannak ilyen helyzetek. Ha mindig happy enddel végződnének a történetek, az nem lenne reális. …és a fantasztikus írások? Nem igazán az én műfajom. Inkább a valóságot kedvelem. 7 Készítette: Kobl Adrienn 5.a osztályos tanuló
Rövid beszélgetés Pásztor Sándorné tanárnővel
Riport Koncsek Péterné tanárnővel
Most jöttem rá igazán, hogy az iskolai szünet valójában nem is nagyszünet, ugyanis két riportot szerettem volna készíteni egy szünet alatt, de nem sikerült. Az osztályfőnökömmel való teljes riport elkészítéséhez épp ezért két szünetre volt szükségem. Az idő rövidsége miatt rögtön belevágtunk a kérdések sűrűjébe: Hogyan viszonyul az olvasáshoz? Az egyik legfontosabb ismeretszerző tevékenységünk, amellett hogy tudást ad át az olvasónak, még izgalmat és szórakozást is jelenthet. Milyennek látja a mai diákok olvasási szokásait? Tapasztalatom szerint a diákok általában szeretnek olvasni, de nem szépirodalmat. Az iskolában is vannak olyan tanulók, akik szünetekben is könyvvel járkálnak. Magyartanárként is szeretném, ha a diákok a magyar klasszikusokat saját olvasásélmény alapján ismernék meg. Milyen témájú könyveket szeret? Szeretem az emberi kapcsolatokról szóló könyveket és a misztikusabb történeteket. Melyik mű áll Önhöz a legközelebb? A magyar szerzők közül Gárdonyi Géza: Egri csillagok c. regényét emelném ki, a külföldi művek közül kettőt említenék: Fahrenheit 451 Ray Bradbury, és az első önállóan elolvasott könyvet, Erich Kästner: Május 35. Miért pont ezeket a műveket emelné ki a tanárnő? Az Egri csillagokat két dolog miatt tartom kiemelkedőnek: a csatajeleneteken túlnő a gyermeki hősiesség, az emberi nagyság és különösen Éva hőstettei. A Fahrenheit 451 Ray Bradbury műve az abszurd regény sajátosságaival azt a fontos kérdést fejti ki, hogy mi lesz, ha nem lesznek könyvek, hogyan őrizhető így meg az irodalom. Erich Kästner műve a képtelenségek leírása miatt tetszik nagyon. A címe is jelzi a képtelenséget, ugyanakkor utal a történetre is. Minden megtörténhet, hiszen a naptárban sincs ilyen nap. Egy fordított világot ír le, ahol a felnőttek járnak iskolába, itt nevelik ugyanis a rossz szülőket. A gyerekek a tőzsdére mennek dolgozni. Mely szereplők állnak a tanárnőhöz a legközelebb? A Fahrenheit 451 Ray Bradbury műben nem a szereplők dominálnak, hanem inkább a történet különlegessége. Gárdonyi regényéből Évát tudnám kiemelni, aki nőiességén túl hősiességével is kitűnik a regényből. Az Erich Kästner műben a legkedvesebb szereplő számomra a fekete, állástalan cirkuszi ló, a Negro Kaballo. Hogyan ajánlaná ezeket a műveket? Úgy gondolom az Egri csillagok c. regényt nagyon már nem kell ajánlanom senkinek, mert mindenki ismeri. Bradbury regényét először a film alapján ismertetném meg, hogy a mondanivalója könnyebben megérthető legyen. A keserű világnézete és az abszurditása miatt ugyanis az igazi lényege nehezen ragadható meg: az irodalom a világunk és az életünk szerves része, ahogyan az életünket sem dobhatjuk el magunktól, úgy a könyveket, az irodalmat sem vethetjük el. Az Erich Kästner műben a fantasztikus utazás sok tanulsággal járhat az olvasó számára. Gyerekeknek és felnőtteknek is ajánlom, hiszen mindkét generációnak rejtegethet titkokat.
Mi volt az első olvasmánya, és milyen hatással volt ez Önre? A Grimm mesék voltak. Mai napig nagyon szeretem a meséket, és sokat mesélek az unokáimnak is. Tinédzser koromban a Pöttyös, Csíkos könyvek voltak a kedvenceim, de Fekete István könyveit is sokat olvastam, és ezek még a mai napig is szívesen forgatom. Voltak olyan könyvek, amiket nem tudtam letenni, és egész éjjel olvastam, ez főleg gimis koromban volt. Ki a kedvenc írója? Kedvenc íróm kimondottan nincs, de Kepes András riporter könyveit és Popper Péter műveit is szeretem olvasni. Milyen témájú könyveket vett /vesz szívesen a kezébe? Gyermekkoromban a mesék voltak a kedvenceim, tinédzser koromban a szerelmi történetek érdekeltek, majd a tájleírásos könyvek követték ezeket, és most az emberi kapcsolatokról szóló könyvek keltik fel a figyelmemet. Mit gondol a mai fiatalok olvasási szokásairól? Sajnálom, hogy keveset olvasnak és az internet előtt ülnek, holott ez nem tudja helyettesíteni az olvasást és az élményét.
Gaálné Versényi Judit tanárnő Emlékszik az első olvasmányára, ami mélyebb nyomott hagyott? Igen, az Egri csillagok volt az. Tízszer egymás után elolvastam, és mindig elölről kezdtem rögtön ahogy elolvastam. Ez történt 4. osztályban és azóta is tudok kívülről idézni belőle. Ki a kedvenc írója? Nagyon szerettem régebben is és most is Szabó Magda könyveit, ezen kívül Stendhaltól a Vörös és fekete című regényt. Agatha Christie, Thomas Mann, Rakovszky Zsuzsa és Robert Merle is a kedvencek közé tartozik. Az utóbbi író első regényeiből írtam a szakdolgozatomat az egyetemen. Melyek a kedvenc témái? Mindenevő vagyok, de nem szeretem a sci-fi-t (filmekben sem). Kedvenceim a közelmúltról (XX. századról) szóló, valamint a történelmi, háborús, romantikus és kalandregények. Mit gondol a mai fiatalok olvasmányairól, illetve olvasási szokásairól? Nincs nekik…-sajnos nagyon átalakult a mai fiatalok ízlése, mást olvasnak, mint az eddigi generációk és ez nem jó. Belétek nevelték, hogy a kötelező olvasmány rossz, pedig ez nagyon nagy butaság. Ezek a könyvek nem véletlenszerűen lettek kiválasztva, szakértők úgy gondolták, hogy az alapműveltségbe beletartoznak, hogy nektek valók. Nem értem miért álltok hozzá úgy egy kötelezőhöz, hogy tudjátok már előre, hogy rossz lesz. Azután kellene ítélni, miután elolvastátok. A másik dolog pedig az, hogy a mai generáció sokkal kevesebbet olvas. Beleszülettetek a filmek világába, ami nem feltétlenül rossz dolog (ajánlom figyelmetekbe a Jókai regényekből készült Várkonyi Zoltán által készített filmeket), de emellett időt kéne fordítani a könyvekre is. Készítették: Tyekvicska Virág és szabó Eszter 8.a osztályos tanulók
Röpke riport Diósi Katalin tanárnővel Kicsöngettek. A tanári szoba elé siettem, hogy Diósi Katalin tanárnővel legyen elég időm a kedvenc könyvéről beszélgetni. A tanárnő csakhamar meg is jelent és a folyosó egyik csendes zugában leültünk riportot készíteni: Szeretnék riportot készíteni Önnel a kedvenc könyvéről. Megengedi, hogy feltegyek néhány kérdést? Természetesen. Hogyan viszonyul Ön az olvasáshoz? Szeretek olvasni, mindig van olyan könyv, amit olvasok. Milyennek látja a mai diákok olvasási szokásait? Sajnos nagyon keveset olvasnak. Milyen témájú könyveket szeret? Tulajdonképpen minden témában olvasok könyveket, legyen az romantikus, életrajzi vagy krimi. Amit nem kedvelek, az a horror és a fantasy. Melyik mű áll Önhöz a legközelebb és miért? Talán James Clavell A sógun című könyvét emelném ki. Mi fogja meg leginkább ebben a műben? A keleti emberek miénktől eltérő gondolkodásmódja, és az ahogy ennek hatására hogyan változik a főszereplő jelleme. Melyik szereplő áll Önhöz a legközelebb? Ez a mű annyira egységes, hogy a szereplők közül sem tudnék csak egyet kiemelni. Hogyan ajánlaná ezt a művet azoknak, akik kevésbé szeretnek olvasni? Ez egy kétkötetes mű, ami első hallásra elrettentőnek tűnhet, de a fordulatos események és izgalmak miatt gyorsan haladhatunk az olvasásával. A szerelmi szál is megjelenik, és megismerhetünk egy a miénktől nagyon eltérő kultúrát.
8
Köszönöm szépen, hogy a rendelkezésemre állt! Mindkét riportot Bujtár Tímea 9.c osztályos tanuló készítette
Interjú Szlezákné Dóbiás Melinda tanárnővel Mikor olvasott először és mi volt az? Első osztályos koromban tanultam meg olvasni, és akkor olvastam az első könyvet is, a Zengő ABCt. Már akkor szerettem könyvtárba járni, hétfőnként a könyvtárnapon. A könyvtáros mindig ajánlott nekem mesekönyvet. Mi volt a kedvenc olvasmánya és a témája? Harmadikos, negyedikes koromban a Pöttyös könyveket olvastam, nagyobb koromban pedig már a Csíkos könyveket. A történelmi és klasszikus regényeket részesítettem előnyben. Mindig az a könyv volt a kedvencem, amelyet utoljára olvastam. Mennyit olvasott gyermekkorában? Nagyon sokat, volt hogy késő éjjelig. Szokott még olvasni? Van kedvenc könyve? Most már kevesebbet olvasok, mert nincs sok szabadidőm. Legutóbb Szabó Magda Régimódi történet című művét olvastam, ez is az egyik kedvencem. Készítették: Csach Blanka, Lavaj Flóra, Tyekvicska Zsófia 6.a osztályos tanulók
Mesevilág avagy a világ gyerekszemmel Az 5. a osztály év eleji tananyaga a mese köré összpontosult. Irodalomból mesefajtákkal ismerkedtek, és sok érdekes történetet olvastak, míg nyelvtanból fogalmazási ismereteiket bővítették. A kettőt összekapcsolva - 8 megadott szó segítségével - önálló mesét kellett írniuk. Itt olvashattok néhány jól sikerült alkotást. (A 8 megadott szó: hattyú, jéghegy, kalitka, ládikó, 103, szélvihar, barlang, lámpás.)
A tündérkirálynő szerelme Egyszer az Óperenciás-tengeren is túl élt egy meseszép tündérkirálynő, akit Lillának neveztek. Volt neki három hattyú barátja. Egyszer, amikor kirándultak az erdőben, rátaláltak egy kalitkába zárt királyfira. Első látásra szerelmesek lettek egymásba. A királyfi elmondta, hogy ő csak akkor szabadul ki, ha valaki teljesíti a gonosz szélvihar próbáit. Lilla megvárta, amíg a vihar hazatér, és elmondta neki, hogy ő kiállná, amit ki kell. Először meg kellett találnia egy kulcsot, ami egy ládát nyitott, és a ládából el kellett hoznia egy gyémántlámpást. A hattyúk megajándékozták őt egy hófehér varázspegazussal. Lilla felült rá, és hét esztendeig repült vele. Bementek egy barlangba, ahol Villám, a pegazus rálehelt egy kőre. Az tizenhét perc múlva szétesett, és egy ládikó állt a helyén egy kulccsal. Kinyitotta a ládát, és elvitte a lámpást. A szélvihar a kalitka kulcsát beledobta egy vulkánba, hogy Lilla onnan szedje ki. Villám és a hattyúk rávarázsoltak egy védőburkot, így nyugodtan belemehetett a lávába anélkül, hogy baja esett volna. Visszament, de várt rá még egy feladat. Százháromszor meg kellett kerülnie a hatalom jéghegyét hét nap alatt. Lilla felült Villámra, és a hetedik nap végére éppen hogy csak, de sikerült neki. A szélvihar nem tudta elhinni. A gonosz megsemmisült, és a királyfi feleségül vette a tündért. Tizenhét esztendeig tartó lakodalmat ültek, és azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. (Farkas Veronika)
A különös kirándulás Az egész a nyári szünetben történt. A fiú neve Peti volt. A szünetben a nagymamájához, Nagyihoz utazott. Nagyinak volt egy különös autója, amit föltuningolt. Ezzel a régi autóval járt mindenhová. Üzletbe, nyaralni, telelni, tavaszolni, őszölni… Petit is ezzel az autóval vitte el egy kirándulásra. Korán indultak egy komppal a Dunán. Leautóztak egészen a Feketetengerig. Onnan Törökországba mentek. Útközben óriási szélvihar támadt, amelyet egy fogadóban vészeltek át. Törökországból leutaztak egészen a Csendes-óceánig. Az óceán partján Nagyi megnyomott egy gombot Kocsi műszerfalán, és csodák csodája az autó hajóvá változott. Ahogy az óceánon hajókáztak, találtak egy sérült szárnyú hattyút. Nagyi betette a hajóba, sínbe tette a szárnyát és megetette. Most már hárman voltak. Egyszerre az autó műszerfalán elkezdett vibrálni egy piros ábra. Nagyi most vett észre egy feléjük tartó jéghegyet. A jéghegy 103 m magas, 103 m széles és 103 m hosszú lehetett. - Kössünk ki azon a jéghegyen! – mondta Peti. - Jó ötlet. Legalább a földrajz házidhoz is tudsz anyagot gyűjteni – helyeselt rá Nagyi. Miközben kikötöttek, Peti észrevett egy alagutat, ami a jéghegy gyomrába vezetett. - Nézd, Nagyi! Egy alagút! – kiáltotta Petya. - Érdekes. Menjünk be! - De valakit itt kéne hagynunk Kocsinál. - Majd a hattyú fog rá vigyázni. Hallottad, hattyú? A hattyú feléjük fordult, jelezve, hogy érti. Nagyi és Peti eközben folyamatosan haladtak az alagútban. Egyszerre vége lett az alagútnak. Egy kalitkát és egy ládikót láttak. Az alagút végét egy lámpás világította meg. A kalitkában egy nagy madár dalolt. A ládikó üres volt. Kivitték a madarat, és elindultak haza. Amikor hazaértek, Peti mgírta a leckéjét. A lecke jól sikerült, Nagyi pedig megtartotta a madarat. Peti következő nyáron is a mamájához ment, és simét egy érdekes kalandban volt részük. (Diósi Marcell)
A jéghegy fogja
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, és annak a királynak volt három fia. Egy csodálatos kastélyban éltek az egyik szigeten. A királyfiak sorra megnősültek volna a király akarata szerint, de csak a két idősebb házasodott meg, a legkisebb nem akart nősülni. Azt mondta neki egyszer a király: - Édes fiam, miért nem akarsz megnősülni? A testvéreid már boldogan élnek a kastélyaikban, te meg még mindig itt vagy a nyakamon. - Én elmegyek szerencsét próbálni, s egyszer csak visszajövök! - rikkantotta a legény. El is indult a fiú. Ment, mendegélt hetedhét országon túl, de egyszer elérkezett a tengerhez. - No, most mit csináljak? - tanakodott a legény. - Haza már nem mehetek, hiszen nem jártam szerencsével. Egyszer csak arra süvített egy szélvihar. Felkapta a legényt, 103 éjen és nappalon keresztül vitte. Aztán letette őt egy jéghegy tetejére, s továbbállt. - Köszönöm, Szélvihar úrfi! - kiáltott utána. Már esteledett, fáradt és éhes volt a fiú. Egyszer csak meglátott egy hattyút berepülni a jéghegy belsejébe. Azt gondolta a királyfi, hogy elkapja a hattyút és megsüti, a barlangban pedig lefekszik aludni. Be is ment a barlangba, és láss csodát, a hattyú gyönyörű lánnyá változott. - Ki vagy te, valami alakváltó boszorkány? - kérdezte a herceg. - Nem, dehogy! Engem elraboltak, de mégis szabad vagyok. Nappal hattyú vagyok, éjjel leány, de akárhányszor el akarok repülni innen, a szélvihar mindig visszahoz. Ha meg akarsz szabadítani, rakjál reggel kalitkába, és nyisd ki azt a ládikót! Mondd azt, hogy „Ott legyek, ahol akarok!”, és ott leszünk! - mondta a leány. Majd meggyújtott egy lámpást, és vacsorát adott a legénynek. Reggel a fiú úgy is tett, ahogy a lány mondta. Elvitte őt az országába, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. (Pszota Dalma)
A három hattyú története Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer három hattyú. A három hattyú igazából lány lenne, ám egyszer egy gonosz boszorkány elvarázsolta őket hattyúvá. Én most ezt a történetet fogom elmesélni. Történt egyszer, hogy a három lány elindult virágot szedni. A legkisebb megpillantotta a nagy jéghegyet. Kérlelte nővéreit: - Menjünk föl a jéghegyre, kérlek! - Nem megyünk föl, nagyon veszélyes - válaszolta a középső. - Igaza van, nagyon veszélyes, de ha akarod, megpróbálhatjuk - mondta a legidősebb. - Nem, nem próbáljuk meg! - ismételte a középső. - Indulhatunk - mondta a legidősebb. Nekivágtak a nagy túrának, ám belekeveredtek egy nagy szélviharba. Beesteledett. A szélvihar elvonult, ám már nem tudták, merről jöttek. Szerencsére éppen volt náluk egy lámpás. Meggyújtották, és menedéket kerestek. A legkisebb talált egy kis faházat, és így kiáltott: - Találtam egy kis faházat! A nővérei odajöttek, benyitottak az ajtón. Ott állt egy öreg néni, aki igazából boszorka volt. Behívta őket, és elmesélte nekik, hogy ő már 103 éves. Volt egy kalitkája, amiben egy papagáj ült. A boszorkány elővett egy ládikót, amiben piros italok voltak, és megkínálta őket. A lányok nem is sejtették, hogy azok mérgek. Megitták, és rögtön hattyúvá változtak. A gonosz boszorkány kifutott a házból és bezárta őket. A papagáj kinyitotta a kalitkát, és egy ládához repült. A lányok nem értették, mit akar. Ám a legkisebbnek támadt egy ötlete. - Lehet, hogy azt akarja, hogy segítsük kivenni a ládát - mondta. - Igazad lehet - felelték a lányok. Segítettek kiszedni a ládikót. Amikor kinyitották, zöld italokat találtak benne. Rá volt írva: ellenszer. Megitták, és visszaváltoztak lányokká. Ha nem itták volna meg az ellenszert, az én mesém is tovább tartott volna. (Széles Csenge)
9
A hattyú és a királyfi
A 103 hattyú
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy hattyú. Egy nap a jéghegy felett repült, amikor csapdába esett. A kalitkát a közelben élő király szolgái tették ki. Sokáig volt a ládikó fogságában. Késő délután elvitték a jéghegyről a király kastélyába. A királynak volt egy fia, akit Jánosnak hívtak. Ő állatbarát volt, és nem szerette, ha kalitkába zárták az állatokat. Viszont az apja szeretett volna minél több állatot a palotájában tudni. Már 103 kedvence volt, amikor meghozták neki a gyönyörű, fehér tollú madarat. Nagyon megörült neki. Jánosnak nagyon megtetszett, és minden éjszaka nézegette. Egyik éjszaka megszólalt a madár: - Vigyél ki innen! - kérlelte, de János a meglepődöttségtől meg sem bírt mozdulni. - Te szóltál hozzám? - kérdezte ijedten. - Igen, én - szólt nyugodtan a fehér tollú jószág. - Kérlek, vigyél ki innen, nem akarok örök életemre rab maradni! - Rendben, kiviszlek, holnap éjszaka. Ezzel a királyfi elment. Másnap ellopta a kalitka kulcsát, és kiszabadította az állatot. Ám amikor ki szerette volna engedni a kapun, látta, hogy nagy szélvihar közeleg, így nem engedte szabadon. Visszazárta a kalitkába, és másnap ismét megpróbálta. Ugyanaz történt, mint előző éjszaka. Így ment 103 éjszakán keresztül, míg végre sikerült. A királyfi elkísérte a határig, és ott csodák csodájára a hattyúból gyönyörű királylány lett. János rögtön beleszeretett és feleségül vette. Máig is élnek, ha meg nem haltak. (Barkó Bianka)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 103 hattyú. Ezek a hattyúk egy jéghegy tetején laktak. Egyik nap, amikor élelemért mentek, meglátták, hogy a másik jéghegyen van egy kalitka, benne egy hattyú. Mikor közelebb mentek, látták, hogy az egyik társuk ül benne. Leszálltak a jéghegyre, hogy kiszabadítsák. Hiába próbálkoztak, a kalitkát nem tudták kinyitni. - Ezt a kalitkát nem tudjátok kinyitni, csak ha elmentek az Óperenciástengeren is túlra, egy kastélyba, legyőzitek a 103 fejű sárkányt, és elhozzátok a ládikót, amit őriz. Abban a ládikóban van egy lámpás. Ha a lámpás fénye rávetül a kalitkára, akkor a kalitka kinyílik - mondta a kalitkában ülő hattyú. - Megtesszük - mondták a hattyúk. Elindultak, szálltak a magasban hosszú ideig. Végül megérkeztek a kastélyhoz. A sárkány a kapuban állt. Nehezen, de legyőzték a hattyúk. Megszerezték a ládikót, kivették a lámpást, és vitték hazafelé, de útközben egy szélviharba keveredtek. Majdnem leesett a lámpás, de a legalacsonyabban repülő hattyú elkapta. Szerencsésen visszaértek a jéghegyekhez. Meggyújtották a lámpást, így kiszabadult a hattyú. Boldogan éltek százhárman, amíg meg nem haltak. (Kovalcsik Enikő)
December 5-én este kicsik és nagyok izgalommal várják, vajon mit hoz nekik a Mikulás! De vajon ki is volt Ő? Mikor élt? Milyen hagyományok kötődnek a nevéhez? Ebben az írásban ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Szent Miklós - az "igazi" Mikulás? Szent Miklós alakja valószínűleg két azonos nevű történeti személyre vezethető vissza; a myrai Miklós püspök (270-343; más források szerint 245-326) és a pinorai Miklós püspök figurája az idők folyamán egy alakká olvadt össze, s ez a szent rövid időn belül a keresztény egyház egyik legnépszerűbb alakja lett szerte a világon. Miklós nevéhez számtalan legenda fűződik. Már születésekor csodás képességekről tett tanúbizonyságot, s egész élete a csodák és a jótékonykodás jegyében telt. A hagyomány szerint karácsony előtt, névnapja környékén titkos ajándékokat hordott szét a rászorulóknak, akik azt tartották, "Tél Apó" jött el hozzájuk az éj leple alatt. Egy alkalommal három szegény lányt mentett meg attól, hogy kéjnőnek adják el őket, máskor három fiút keltett újra életre, akiket egy álnok fogadós ölt meg, szolgált fel neki vacsora gyanánt; 24 évesen Jeruzsálembe tartott egy zarándokúton, amely alatt tengerészekkel tett csodát, s vált így a védőszentjükké... Patrónusa lett mindenféle hajósoknak és hajóépítőknek, nőknek és gyerekeknek, utazóknak, molnároknak és mészárosoknak, ügyvédeknek, jegyzőknek, kádároknak, borés gabonakereskedőknek, ártatlanul bebörtönzötteknek és gyermekre váró asszonyoknak, de még a tolvajok és koldusok is hozzá fohászkodnak. 52 évig volt Myra püspöke, mielőtt (valószínűleg 343 környékén) december 5-én örök álomba szenderült. December 6-át, Miklós napját sok helyen temetése emléknapjaként is számon tartják. Myrában temették el, de 1087-ben sírját feldúlják, kifosztják. Egyes források szerint olasz kereskedők, akik rablókkal szövetkeztek a sírrablásra, más források szerint egy török támadás következménye, s a keresztesek Myra felszabadításakor találták meg a csontjait - egy biztos, maradványainak egy része ma a dél-olasz Bari városában pihen, nagy tisztelettől övezve. 10
Hosszú - és nem mindig zökkenőmentes - út vezetett azonban a minden házba ellátogató "nagyszakállú Télapó" jóságos nagypapa-figurájáig. A XIV. században, amikor Szent Miklós tisztelete Németországban is kezdett hagyománnyá válni, a kolostori iskolákban újfajta "szórakozás" terjedt el. December 6-án - a mai diákigazgatóválasztásokhoz hasonlóan - egy napra fordult a kocka, s a diákok közül egy fiút püspökké választottak. Az ifjú püspöknek latin vagy német nyelven kellett versekbe szedett prédikációt tartania a kolostor lakói számára, majd "körmenetet" tartani, azaz házról házra járva áldást osztani. A gyerekpüspököt szentek, angyalok, ördögök, királyok kísérték - valószínűleg innen ered a segítőivel mindenhova eljutó, ajándékosztó Mikulás szokása. A gyerekpüspök pedig lassanként jóságos aggastyánná vénült, míg - 1847-ben, Moritz von Schwind (1804-1871) német festő képzelete nyomán - elnyerte végső, hosszú, fehér szakállas, piros ruhás, csuklyás, köpenyes, testes formáját. A közös gyökerekből aztán minden nép kialakította a maga szokásait. A mediterrán országokban a Mikulás igazából csak az utóbbi évtizedekben indult hódító útjára, a mai 40-50 évesek még vízkereszt napján (január 6-án) kaptak csak ajándékot, egy jóságos boszorkány képébe öltözött vénasszonytól. A skandináv országokban - érthető módon - régebbre nyúlnak vissza a Mikulás-hagyományok. A finn Joulupukki, az "igazi Mikulás" egy kis faluban (a Korvatonturin, azaz a Fül-hegyen található Napapiiriben) lakik, Lappföldön, de a finn gyerekek már december elejétől találkozhatnak vele Helsinkiben, ahogy rénszarvasok vontatta szánján járja az utcákat. Nisse, a norvég Mikulás krampuszok helyett manócskákkal vette körül magát, s nem bújik az éj leple alá ajándékaival, hanem a gyerekek tányérjaira vagy a karácsonyfa alá készíti azokat. Amolyan csendes, magának való kobold ő, aki csak karácsony éjjelén bújik elő otthonából. Az amerikai Father Christmas és az angol Santa Claus valódi száguldó Mikulás; mindenhol ott van, bemászik a kéményen, s karácsonykor ő hozza a meglepetéseket a kandallópárkányra akasztott zoknikba. Kedvenc rénszarvasa Rudolf, aki nélkül soha nem indulna óriási körútjára. Az orosz Télapó ("Gyed Maróz") újévkor érkezik, Hópelyhecske kíséretében. Kucsmás, vándorbotos, hosszú kabátos, még hosszabb szakállas öregúr, aki zsákban hozza ajándékait. Orosz szánon (trojkán) közlekedik, és lényegesen soványabb európai társainál. Az ortodox egyház december 6-án, Miklós tiszteletére a szlávát ünnepli; a családok ünnepélyesen gyertyát gyújtanak a püspök emlékére, a családfő ilyenkor töri meg a boldogságot és békét jelképező ünnepi kenyeret. Görögországban, Szerbiában és Oroszország egyes vidékein látványos körmeneteket rendeznek Miklós tiszteletére. Akárhogy ünnepeljük is, kicsiknek és nagyoknak örömteli napokat hoz a Mikulásvárás időszaka, szerte a világon.
Karácsony
Ádvent Adventus- latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje. Az advent 4 hétig tart, a december 25-e előtti negyedik vasárnappal kezdődik. Eredetileg 40 napig tartott (Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette. A keleti keresztények ma is január 6-án ünneplik karácsonyt. Régen a keresztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pedig szent misére jártak. Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték. Az advent első napjától vízkeresztig terjedő időszakban tiltották a zajos népünnepélyeket, lakodalmakat. Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. (A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt. A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe. A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt. Ma hagyományosan fenyőgallyakból készül a koszorú négy gyertyával, melyek advent 4 hetét jelképezik. Uralkodó színei a zöld (örökzöld), a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnepkör domináns színei. Minden héten egy-egy újabb gyertyát kell meggyújtani a koszorún. Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást reprezentálja. Karácsony csodája A karácsony éj varázslatát valószínűleg mindnyájan ismerjük. Bár napjainkra az ajándékozás rendkívül fontos momentuma lett az ünnepnek, mégis a karácsony éj misztikuma, csodája nem múlt el. Ez az ünnep, melynek valódi tartalma a legelevenebben él ma is. Karácsony este minden elcsendesedik, a közlekedés leáll, és ha olyan szerencsénk van, hogy hó is esett, a csend még teljesebb. Míg advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja. A képzőművészetben, a zenében talán a legtöbbször feldolgozott téma.
Karácsonyi népszokások December 13. Luca napja. A legenda szerint Szent Luca keresztény vértanú, az egyház azonban nem tartja valós történelmi személynek. Neve a latin lux, azaz fény szóból származik. A Gergely- féle naptárreform előtt az év legsötétebb napja volt. A magyar néphagyományban nem annyira Szent Luca, hanem egy rontó nőalak (boszorkány) változata terjedt el. A legtöbb babona, hiedelem, varázslás ehhez a naphoz kötődik. Azt tartják ilyenkor szabadon garázdálkodnak a gonoszok. Az év legsötétebb napja kiváló alkalmat teremtett a jóslásokra, boszorkányűzésre. Ezen a napon bizonyos női munkákat tiltottak, nem volt szabad pl. lúggal dolgozni (mosni), fonni. Ha ezt megszegték Luca kóccá változtatta a fonalat, az asszonyokhoz vágta az orsót. Az udvart felszórták szalmával, szénával. A háznál eldugták a söprűket, hogy Luca ne tudjon elrepülni vele. A bunyevácok fokhagymát tettek az ablakba, ez a rontást távol tartotta a háztól. Volt ahol az istálló bejáratát is bekenték fokhagymával, nehogy az állatokban kárt tegyen Luca. Dívott a Luca- napi alakoskodás is. Ilyenkor fehér lepedőben, bekormozott arccal rémítgették a fiúk a lányokat. A kisfiúk lucázni jártak a házakhoz, szalmán térdepelve mondtak tréfás rigmusokat, jó kívánságokat a háziaktól pedig apró ajándékot, pár fillért Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítés. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat. (Más vidékeken nem Luca-széket, hanem Luca-inget készítettek, de a hagyomány lényege ugyanaz volt.)
Karácsony a kereszténység jelentős ünnepe, Jézus születésnapja. Napjainkra családi vonatkozása felerősödött, a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás ünnepe lett. A karácsony előzményei Amióta az emberiség földműveléssel, állattartással foglalkozik a napfénynek, a meleg tavaszi és nyári hónapoknak óriási szerepük van az emberi társadalmak életében. Az emberek táplálékukat a meleg időszakokban tudták megtermelni, ilyenkor bőség és jólét jellemezte a közösség életét, szemben a hideg téli napokkal, amikor az éhezés, a hideg és a sötét kerítette hatalmába az embereket. Érthető tehát, ha az ókori népek hálaadó, köszöntő rítusokkal ünnepelték a téli napfordulót, amely időponttól kezdve a nappalok egyre hosszabbodnak, átvitt értelemben a fény győzedelmeskedik a sötét éjszaka felett. Ezeknek a rítusoknak az is a szerepük volt, hogy az elcsigázott emberekbe reménységet, hitet öntsenek, hogy könnyebben viseljék azt az időt, ami a tavasz beköszöntéig hátravan. Az ókori Rómában a december 17 - 24. közötti időszakban tartották a Szaturnália ünepeket. Szaturnusz a földművelés, a paraszti munkák istene a római hitvilágban. Az emberek nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepelték Szaturnuszt, szokásban volt a szolgák megajándékozása, és bizonyos munkák tiltva voltak. A házaikat örökzöld borostyánágakkal díszítették. A naptárreformig a Római Birodalomban az új év kezdete is ekkorra esett. A mai értelemben vett, keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg, eredetileg december 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste, 26-a pedig az ünnep második napja. December 24. - Karácsony vigíliája Hagyományosan ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok Magyarországon. Az ajándékozás szokásának eredete bizonyos elméletek szerint a Napkeleti Bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben. Karácsony megünneplése a kereszténység terjedésével az egész világon elterjedt, bár vannak természetesen különbségek az egyes országok szokásai között.
A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. Luca napkor vetik a lucabúzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha Karácsonyra kizöldül, jó termés várható. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak. Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára. Érdekesség, hogy az angolszász területről ismert, száj és szemnyílással ellátott sütőtök, magyar területen is ismert volt. A Dunántúlon ezen a napon készítették, belsejébe gyertyát tettek, majd az ablakba helyezték, hogy a háziakat megijesszék.
Regölés A regölés a téli napforduló ősi, pogánykori szokása. Férfiak jártak házról-házra és bőség, termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat. Általában karácsony másnapján, 26-án került rá sor. A néprajzkutatók a regölés dallam és prozódiai sajátosságaiban finnugor eredetet mutatnak ki ( a kutatás szerint a sámánénekkel van összefüggésben). Különféle népi hangszerekkel (duda, dob, csengő...) is kísérték a regölést, a szereplők kifordított báránybőr bundát viseltek. A regösök a házhoz való megérkezéskor a házigazdától engedélyt kérnek, hogy elmondhassák az éneket, ezután beköszöntőt mondanak, majd gyakori a csodaszarvas legenda valamely változatának elmondása, ezután következnek a jókívánságok a háziaknak és az adománykérés. Állandó szövegrész a refrén: " Haj, regö rejtem, azt is megengedte az a nagyúristen."
A Skandináv országokban, ahol a fényre a hosszú zord tél miatt nagyon vágynak az emberek, Luca napja lényegesen jelentősebb ünnep, mint nálunk. Betlehemezés A betlehemezés, tulajdonképpen pásztorjáték, azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a pásztorok vagy a "három királyok" ( a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban, barmok közt fekvő kisdedet és Máriát. A betlehemezők, általában férfiak, legények vagy gyerekek betlehemet visznek magukkal. Ez fából, papírból készült jászol, melyben a szent család figuráit és a jászolban fekvő állatokat ábrázolják. A dramatikus játék részei a bekéredzkedés, a háziak köszöntése, a születéstörténet felolvasása vagy előadása, adománygyűjtés. Állandó szereplők a pásztorok (külön megemlítendő az öreg pásztor) és egy angyal, illetve bizonyos vidékeken Heródes. Az erdélyi betlehemes hosszabb terjedelmű misztériumjáték, több szereplővel. Általában megjelenítik Szűz Máriát, Szent Józsefet is. 11
A karácsonyi szokások Palócföldön Palócföldön a Luca napi népszokások máig divatban vannak. Általában gyerekek járnak párban házról-házra, úgy mondják lucázni. A háziaknak jó kívánságokat mondanak, melyek általában a ház körül tartott állatok termékenységével vannak kapcsolatban. " Csikós legyen a lovuk, malacos a disznajuk!" De gyakori, hogy az eladó lányoknak vőlegényt, a ház népének pedig egészséget kívánnak. A házigazda almával, körtével dióval viszonozza a jó kívánságokat. Karácsony böjtjén (azaz 24-én) a palócok, lévén általában római katolikusok, szigorúan tartják a böjtöt, azaz húst nem esznek, de nem ritka, hogy napnyugtáig egyáltalán semmilyen ételt nem vesznek magukhoz. Délután a faluban gyerekek viszik házról-házra a megszentelt ostyát, amelyet mindig a kántor felesége süt a híveknek, a háziak pedig pénzt adnak érte. A karácsonyi asztalra böjtös ételek kerülnek általában lencseleves, mákos tészta. Kitüntetett szerepe van az étkezésnél a piros almának (mely az élet és az egészség szimbóluma), a diónak és a fokhagymának, melyeknek rontást űző erőt tulajdonítanak, illetve a méznek, mely az élet édességét jelképezi. Az asztalra kerül a megszentelt ostya is. Még a legszegényebb házaknal is elengedhetetlen volt az étkezés megkezdése előtt az édes pálinka (mézes pálinka) fogyasztása, iletve a karácsonyi kalács, enélkül elképzelhetetlen a karácsony este. Az asztalt általában 2 abrosszal borították le, az elsőre szórtak még búzaszemeket, a jó termés reményében, erre került a második, a díszesebb abrosz.
Karácsonyfát ritkán állítottak, volt, hogy a környéken elterjedt borovicska fenyőt (borókát) vitték a házba, és a gerendáról lelógatták, de az sem volt ritka, hogy a még zöldellő muskátlit vagy gyümölcsfáról vágott ágakat díszítettek fel piros almával, színes papírral, dióval. A betlehemezés vagy palócföldön az "ámenbódogozás" volt szokásban. Az ámenbódogozók az ablak alatt énekeltek karácsonyt és a kisdedet dicsőítő énekeket, fém lemezekkel díszített csörgő botot hordtak magukkal, hogy a gonosz szellemeket távol tartsák a háztól. A háziaktól cserébe ajándékot kapnak. Katolikus vidékről lévén szó, az éjféli misére mindenki elment, a vacsora és a mise közötti időt általában csendes imádkozással töltötték. A családok egymást csak István napkor látogathatják, 24-én ez nem illő. Az Istvánokat tréfás versekkel, rigmusokkal köszöntötték.
A tudomány világából A fizika „játékos” oldala 2008. szeptember 29-e és október 3-a között volt megtekinthető és kipróbálható a Művelődési Házban a „Játékos tudomány” nevű interaktív kiállítás, melyet egy fizika óra keretében látogattunk meg Kovalcsik István tanár úrral. Igaz, egyik barátnőmmel, Jusztival nagyon érdeklődtünk a kiállítás iránt, s előtte való délután már jártunk ott ketten, de nagyon érdekesnek találtuk, s örömmel próbálgattunk ki mindent újra. A kiállítás nem csak azért volt fantasztikus, mert a fizikához kapcsolódó dolgokat „játékosan” ismerhettük meg, hanem azért is, mert mindenki – kicsik, s nagyon egyaránt –találtak olyat, ami érdekes lehet számukra. A számtalan kísérlet, mindazonáltal, hogy valós volt, néha azt hittük nem igaz, csak képszerű, „csalás” az egész. De mindig bebizonyosodott, hogy nem – minden úgy igaz, ahogy le van írva.
12
Újévkor az egész országban elterjedt szokások dívtak a palócoknál is. Baromfit nem ettek, mert az elkaparja a szerncsét, a disznóhús fogyasztása viszont kívánatos, mert a disznó kitúrja a szerencsét. Szívesen fogyasztották a szemes terményeket, babot, lencsét, hogy sok pénzük legyen. Nőnek a mai napig nem illik újévet köszönteni házhoz menni, mert az a háziakra szerencsétlenséget hoz. A karácsonyi ünnepkör záró napja Vízkereszt (január 6.), ekkor szenteli a pap a templomban a vizet. Ebből a hívők sokat vittek haza, varázslatos erőt tulajdonítottak neki. Azt tartották a beteget meggyógyítja, az állatoknak is adtak belőle, de úgy hitték, még a vihart is lecsendesíti.
Volt egy kísérlet melytől Jusztival alig bírtunk elszakadni. Itt ugyanis egy szögre kellet rápakolni másik 10 szöget. Ez azért volt nagyon érdekes számunkra, mert először el sem tudtuk képzelni, hogyan is kell. Emellett sok-sok ördöglakattal birkóztunk meg, dominóképet néztünk messziről, ami szintén nagyon érdekes volt, mert közelről csupán az egymás mellé ragasztott dominókat láttuk, de messziről Einstein képe tárult elénk. Elmés játékokkal próbálhattuk ki, mire is „képes” kettő vagy annál több tükör. De arról is megbizonyosodhattunk, hogy hogyan mozog egy-egy inga a megszokottól eltérő módon. Egyszóval minden megtalálható volt itt, ami érdekes, s elámító, ámbár igaz. Azt hiszem kijelenthetem, hogy osztályunk nagyon élvezte a kiállítást! Sokat tanulhattunk belőle játékosan, amit még tanulmányainkban felhasználhatunk egyszer. Szekeres Zsófia 12.d
Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!
