Tőkés István A FILIPPIBELIEKHEZ INTÉZETT LEVÉL MAGYARÁZATA

Tőkés István

A FILIPPIBELIEKHEZ INTÉZETT LEVÉL MAGYARÁZATA

A KOLOZSVÁRI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KIADÁSA 1983

A borítólap S Z & K E L Y DÁNIEL munikája

ELŐSZÓ A z Í932. év a^gi^zttí^ába^ Koíoz^Mron taríotú ref. ZeZMpá^ztorí továbbképző %a%foZi/amp% M^g^ofí eZ a ^ r g e f ó igény: eZ keZZ ké^fúeni az egész Szentírá^ú feZőZeZő k o m ­ mentár-sorozatot. E z az igény tő&b^zőr jeZen^kezeít az eZmüZt évtizedekbe^ de rővide&b-ho^za&b idő Mtán a n e k i ZendüZés n y o m t a l a n t ^ eZtűnt. MegáHapííá^ú n y e r t a ZeZkipásztori továbbképzőn, ^ogy a JMbHeMtni Kommentár vitathatatZantíZ hézagpótZó ajándék, de n e m oldotta m e g a „sürgető igénynek" megfelelő feladatot. OZyan — m i n t ­ egy a KáZvin módszerével készitett — kommentársoro­ zat szükséges, ameZy az ekZézsiák mindenikében m e g t a ZáZható és így saját anyanyelvén olvashatja v a l a m e n n y i ^e&^d<^& 7í megvaZósításhoz oZyan őknmenikns munkaközösséget keZZene létrehozni, ameZynek mtínkáZataibóZ m i n d e n a n y a ­ nyelvű exegéta kivehetné a részét. A d d i g i s , amíg ez a széZesebb keretek kőzött mozgó munkaközösség megaZaktílhat, számba keZZ v e n n i — jeZen összefüggésben az Újszövetségre gondolva — a már rendelkezésre áZZó k o m ­ mentárokat, s előbb azokat a könyveket feZdoZgozni, a m e ­ lyekről ezideig nincs megfelelő kommentárunk. E z t a számbavételt elvégezte az 1968-ban megjelent JnbiZet^mi Kommentár előszavát kővető feldolgozás, ameZy felsorolja az a n y a n y e l v e n rendelkezésre áZZó kommentárokat. A l a ­ posan megvizsgáZandók a felsorolt müvek, s megállapí­ tandó; megyek azok a valóban „megfeZeZő" igényes earegézisek, ameh/ek a kommentársorozat részét képezhetik. Nehéz ttgyan a mérték feZáZZítása, de példaként íítaZí^nk a Kálvin szinoptikus „Magyarázatára" és a Kecskeméthy „Márk evangéZiMmdra". A z eZőbbiek szem eZótt tartásával kerüZ kiadásra most A F R i p p i b e l i e k h e z intézett levél magyarázata, i g a z , hogy 19dd-ban nyomdafestéke^ látott a V i c t o r János B o l d o g rabság című „vezérfonala", de ez inkább az „építő theoZogiai irodaZom" — egyébként fölöttébb értékes — darabja, sem­ m i n t szorosabb érteZemben vett earegézis; ngyanez a

megdHapíMs vonatkozik az eZőbbiekbe??, jeZzett feMoígozás több más címére is. Tehát Romániai Református E g y ­ házunk nemcsak azért m o n d köszönetet az Ürnak, hogy péZdánZ r e n d e l k e z i k fordításban KáZvin kommentárjával á Római ZevéZhez, vagy a Zsidókhoz írt ZevéZhez, v a l a ­ m i n t a Mátyás Ernő „János evangéZinmávaZ" és néhány f i g y e l e m r e érdemes más kőtetteZ, h a n e m azért is, hogy a parókiáZis könyvtárak kézhez v e h e t i k a FiZippibeZiekhez intézett ZevéZ magyarázatát. A mondottakból nyiZvdnvaZó, hogy egy próba-kötettel v a n doZgnnk. Azért próba-kötet, m e r t a szerző meggyő­ ződése szerint m e g keZZ teremteni a sajátosan hazai earegétikai i r o d a i m a t , meZy a Szentírást az „itt és m o s t " k a ­ tegóriájában i g y e k s z i k megérteni és megértetni. E z a megalapítás távoZróZ sem azt jeZenti, m i n t h a Zétezne egy sajátosan hazai nyeZvismeret, egy kortörténet, egy exegét i k a i módszer, egy h e r m e n e n t i k a i aZapvetés és hasonZók. Amiként nincs két evangéZinm, úgy nincs heZyhez kötött írásmagyarázat sem. MindazáZtaZ u g y a n a n n a k az egy evangéZinmnak az üzenetét ügy keZZ szavakba fogZaZni, a h o g y a n az „itt és m o s t " kőveteZményei m a g n k titán vo??,ják. AZapjában véve m i n d e n jeZentósebb időegységben eZ keZZene készíteni a megf eZeZQ korszerű fordítást és k o m ­ mentárt, azaz u g y a n a n n a k a tartaZomnak az „itt és m o s t " nyeZvén történő kifejezését. E z t az igényt i g y e k s z i k k i e Zégíteni a kezünkben Zévó írásmagyarázat. A szerzőt az a szempont vezette, hogy a kommentárban história-kritikai aZapvetésseZ m e g keZZ érteni az 7. század betűjét fZitterdját), s ennek segítségéveZ a bibZiai írót a Zehetó ZegteZjesebb kongeniaZitássaZ. M i n d e z t pedig ügy keZZ írásban rögzíteni, hogy a feZdoZgozott a n y a g earegézise tartaZmazza SzentZéZeknek az „itt és m o s t " nyeZvére átüZtetett üzenetét. N i n c s tehát küZőn eűcegézis, és küZőn homiZetikai aZkaZmazás (mint péZdátíZ KecskeméthynéZ); nincs nyeZvészeti apróságokban eZvesző vizsgáZódds; nincs kortörténeti és vaZZástőrténeti adathaZmaz; ni?T,cs egy b i ­ zonyos theoZogiai irány kiszoZgáZása; nincs a bibZiai szöveghez Zazán kapcsolódó eZméZkedés, és m i n d e z e k meZZett nincs semmiféZe Z'art p o w Z'art tevékenység. Ezért m a r a d t a k eZ a görög szavak és a g r a m m a t i k a i magyará-

zatok, vaZa7nmt a szóeZewzéshez tarúoző részíeívizsgdZddások. A z zZyen fermészeM m ^ n k d t i s eZt?ápezte á szerző, de d nyersanyagot dolgozószobájában h ^ g y ^ elé csak az jtít, anti a b i b l i a i szöveg üzenetének megértéi ^éhezés érthető magyarázásához szükséges. A szövegezés rendjén kiváltképpeni f i g y e l e m b e n része­ sük az a szempont, hogy lehetőleg m i n d e n egyes vers érthetővé váZjék, mégpedig n e m egy-két „odavetett" m o n d a t t a l , h a n e m f t m d a m e n ^ m o s elméíyüíésseí. A z ért­ hetőség megvalósítása és a nehézkesség e^kerüZése szintén sajátos gondját képezte a szerzőnek. N a s o n M gondot f o r ­ dított a r r a is, hogy az átvizsgált irodalombod ne hiányoz­ zék s e m a reformációt megeZóző, sem a reformációi, sem a j e l e n k o r i eszméZődés. A z %toísó lapon taíá^ható „ i r o d a ­ l o m ^ csak egyes forrásokra ntaZ, meHőzve a sokféle f o r ­ dítás-anyagot éppügy, m i n t a kézikönyvek feísoro^ását. A fordítás jobbára a KároH-szőveget adja, de attóí sok tekintetben mégis eltér. JeHegzetessége az eredeti szöveg hiánytalan visszaadása, esetenként az esztétiknm rovásá­ r a . A z eltérés i n d o k a n e m v a l a m i ü j fordításnak az igé­ n y e , h a n e m az olvasandó bevett szövegnek a hegyes m e g ­ értése, és a magyarázás segítése. A z a konkrét c é ! irá­ nyította a szerzőt, hogy a l k a l m a s eszközt bocsásso?^ az igehirdetők rendelkezésére a prédikáíáshoz. Még konkré­ tebb fogalmazással* ha v a l a k i eío^vas egy-két (vagy több) verset a F i L íevéíbő!, s hozzáo^vassa az exegézis megfe­ jelő részét, a k k o r értse m e g azt és a n n y i t , a m i t és a m e n y n y i t friss és érthető-érdekes üzenetként továbbíthat ( i m ­ már n e m az earegézis nyeívén, h a n e m az igehirdetés m ó d ­ szerébe^ a szószéken. A z így eíképzeít kommentár íegyen nemcsak a megértés előmozdítója, h a n e m egyszersmind gondolatébresztő és a prédikációs szolgálat elmélyítéséhez hozzájárna. A használat fogja m e g m u t a t n i a „próba-kötet" egyház­ építő erejét, v a g y i s azt; miíyen mértékben közelítettük m e g a „sajátosan hazai ea?egézis" járható űtját. Bárki ész­ reveheti, hogy a magyarázat n e m Agninói Tamásnak, sem Kálvinnak v a g y B a r t h n a k a kivonatolása, sem pedig k o m ­ mentárjaiknak másokéval történő egybedoígozása. Oíyan útkereséssel v a n doZgnnk, ameZy különbözik a hazai

(Kecskeméthy, Mátyás, Kárner stb J prdbáíkozásoktdZ is. A kőzőít anyag már azzaí elérné céíját, ha nyomában vHágosabban láthatnánk azt a má^ih és jobb ösvényt, ameíyre rá keH íépnie a hivatkozott kommentár-sorozat tn^nkakőzősségének. Kol<MS5várott, 1982 szeptember havában TŰKES ISTVÁN

A FIMPPIBELIEKHEZ INTÉZETT LEVÉL IZAGÚGIKAI ISMERTETÉSE

Altaiános helyzetkép a Pál életútja összefüggésében S z e m előtt k e l l t a r t a m , h o g y Pál apostol K r . u . 4 8 — 4 9 b e n vihette véghez az első térítő út munkásságát. E z t követte 50-ben a jeruzsálemi k o n v e n t , v a g y i s az első^ n a g y keresztyény zsinat. Ezután j ö n a második térítő út 51 tavaszától 54 tavaszáig, s a h a r m a d i k út 54 tavaszától 58 tavaszáig. A térítő u t a k h o z kapcsolódik a jeruzsálemi és a cézáreai tartózkodás (fogsággal) 58-tól 60 tavaszáig, azaz 2 éven át (Csel. 21, 2 7 . . . ) , s 60-tól 63-ig a római út és a fogság (Csel. 27—28). A z általános keretben gondolkozva, Pál apostol a m á ­ sodik térítő út rendjén j u t FiHppi&e (Csel. 16, 1 2 . . . ) . A z európai szárazföldet — a nevezetes látomás után — h a j ó ­ v a l éri e l , s N e a p o l i s b a n száll p a r t r a (a m a i Kavallában), a h o n n a n alig 20—30 kilométerre fekszik — egy kisebb h e g y e n áthaladva - r - F i l i p p i városa. J e l e n l e g a város n y o ­ m a i t csak r o m o k mutatják. A z o n b a n a szünet nélkül f o ­ lyó ásatások rendjén előkerült r o m o k arról tanúskodnak, h o g y az első században v i s z o n y l a g nagy város lehetett F i l i p p i , hatalmas színházzal és más középületekkel, a m e ­ l y e k akár a fővárosba is beillenének. F i l i p p i városát Macedóniai Fülöp ( K r . e. 359—336, N a g y Sándor — 336—323 — atyja) alapította. I n n e n m a ­ gyarázható a neve. A z apostol idejében ( K r . e. 42-tól) római kolónia (Csel. 16, 12). A híres V i a Egnatía római útnak egyik állomása, t i . azé az úté, a m e l y Kisázsiától az A d r i a i - t e n g e r i g vezet, s így kiváltképpeni fontosságú m i n d hadászati szempontból, m i n d k e r e s k e d e l m i t e k i n ­ tetben. L a k o s a i természetesen macedóniai görögök, de j e ­ lentős számban lehettek közöttük egyfelől itáliaiak (ve­ teránok stb.), s másfelől zsidók i s . Szükséges f i g y e l e m m e l l e n n i arra (ami később épp az apostolnál válik fontossá

— Csel. 16, 3 7 ^ 3 8 ) , h o g y a város lakói a római jog v é ­ delme alatt állottak, E b b e n a római kolóniában alapította Pál apóstol az első európai keresztyén gyülekezetet K r . u . 51-ben (Csel. 16, 12—40), a már említett második térítő út alkalmával. N e m egyedül érkezik az új világba, h a n e m munkatár­ s a i v a l : Timótheussal ( F i i . 1, 1; 2, 19. 23) és Silással (Csel. 16, 25), v a l a m i n t — a tradíció szerint ^— Lukáccsal is. E z utóbbinak a jelenlétére abból következtetünk, hogy ő az ún. „mi-darabok" szerzője, márpedig a Csel. 16, 13. v e r s ­ ben ezt olvassuk: „Kimenénk a városon kívül." Tehát Lukács, az orvos írta a Csel. 16. fejezetét, s a többes első személyt azért használja, m e r t az apostollal együtt F i ­ l i p p i b e n tartózkodott; esetleg épp ó hívta át (mint m a c e ­ dóniai férfi) Pált Európába. M i történt F i l i p p i b e n ? A z apostol munkájáról kizárólag az Újszövetségből tá­ jékozódunk, közelebbről p e d i g a Csel. 16. fejezetéből. E s z e r i n t a városon kívül, egy k i s folyóvíz m e l l e t t v o l t a zsidók gyülekezési helye, ahol „az imádkozás szokott l e n ­ n i " . Itt talákozott egy Lídia nevű T h i a t i r a b e l i bíborárus asszonnyal, a k i F i l i p p i b e n lakott, s akinek a szívét m e g ­ n y i t o t t a az Ür az evangélium számára. Megtérése után L i d i a megkeresztelkedett egész háznépével együtt, s ez­ után az apostolt meghívta hajlékába. Pál elfogadta a hívást, és épp útban lehetett a vendéglátó házhoz, a m i k o r találkoztak egy több n a p óta körülöttük forgolódó j ö ­ vendőmondó szolgálóleánnyal, akiből az apostol kiűzte a gonosz lelket. E z z e l a cselekedetével azonban jelentős a n y a g i kárt okozott a leány u r a i n a k (Csel. 16, 16—19), a k i k előbb megvesszőztették, m a j d börtönbe csukatták Silással együtt (Csel. 16, 19; 1. Thess. 2, 2; F i i . 1, 30). Feltehetőleg Timótheus és Lukács elkerülte a börtönt. A vád e z : „megháborítják a várost", m i v e l azt h i r d e t i k , a m i t n e m szabad bevenniük és cselekedniük a h e l y b e n lakóknak, „mivel rómaiak". Tehát az idegen rómaiak l é ­ nyegesen belejátszanak az események alakulásában, de

velük karöltve az apostol ellen hangolódik a „sokaság", azaz az ellenőrizhetetlen tömeg is (Csel. 16, 20—22). Következik a csodálatos szabadulás eseménye és ezzel kapcsolatosan a börtönőr kérdése: „Uraim, m i t cseleked­ jem, hogy idvezüljek? A z o k pedig mondának: H i g y j az U r Jézus K r i s z t u s b a n , és idvezülsz m i n d te, m i n d a te h á ­ zadnépe" (Csel. 16, 30—31). E z t követően a börtönőr megkeresztelkedett az ó házanépével együtt. íme a m á ­ sodik név a gyülekezeti tagok közül. Másnap v i r r a d a t k o r a bírák elküldöttek a poroszlókát a börtönőrhöz, hogy vigyék m a g u k k a l Pált. A z apostol azonban római polgárjogára (ms ro?7mnnm) h i v a t k o z i k , és kifogásolja m i n d törvénytelen megvesszőzését, m i n d fogságba vetését. E n n e k hallatára a bírák megijedtek és kérték: távozzék e l a városból (Csel. 16, 35—39). Pál a szabadulás után előbb Lídiához megy, m a j d pedig e l h a g y j a a várost (Csel. 16, 40). ,Visszamarad a keresztyén gyülekezet, a m e l y n e k tagjai közül tehát név szerint i s ­ merjük Lídiát és a névtelen börtönőrt — családtagjaik­ k a l együtt. Szintén a gyülekezethez tartozott, jóllehet a Cselekedetek könyvében nincs említés róla: Epafroditus, a k i közvetít Pál és a gyülekezet között a levélvivéssél és a küldemények átadásával ( F i i . 2, 25; 4 , 1 8 ) , v a l a m i n t E v o d i a és Sintikhé' ( F i i . 4, 2), továbbá az ismeretlen K e ­ l e m e n ( F i i . 4, 3). E z e k a nevek a r r a m u t a t n a k , hogy i n ­ kább a pogány-keresztyének alkotják az eklézsiát. U g y a n ­ ebbe az irányba m u t a t az ellenséges zsidókra utaló k i ­ tétel i s : „mi v a g y u n k a körülmetélkedés", vagyis nem a tör vény eskedő zsidók, h a n e m a pogányok. Filippiből Thessalonikába távozik az apostol, s onnan f o l y t a t j a második térítő útját (Csel. 17, 1 . . . ) . A r e n d e l ­ kezésre álló adatok szerint több éven át n e m jelenik meg személyesen a számára sok örömet és vigasztalást j e l e n ­ tő gyülekezetben. K e r e k e n egy félévtized múlva: a h a r ­ m a d i k térítő úton mehetett ismét F i l i p p i b e , a m i k o r (57ben?) Efézusból Macedónián át K o r i n t h u s n a k tartott. E k k o r m i n d a menetelkor (Csel. 20. f.), m i n d a v i s s z a jövetelkor valószínűleg fölkereste a ragaszkodó gyüleke­ zetet.

A távozás utáni kapcsolatok Bár személyesen sokáig n e m mehetett e l F i l i p p i b e , a közvetett kapcsolatok n e m szüneteltek az apostol és a gyülekezet között. A z egyik izagógikai mű (a korábbi i z a ­ gógikai föltevésekre támaszkodó Koestertől) feltétele­ z i , hogy a b i r t o k u n k b a n lévő F i l i p p i b e l i levél t u l a j d o n ­ képpen három páli levélnek az egybeszerkesztése. Akár ez a helyzet, akár egységes alkotással v a n dolgunk, m i n ­ denképp bizonyos, hogy az írás utalásai nyomán e l k e l l fogadni a többszörös közvetett kapcsolatot. A z első — feltételezett — levél egy köszönő írás: F i i . 4, 10—23. Itt az apostol m i n t e g y nyugtázza a kézhez vett szeretetadományokat. Föltehetóleg a 4, 18. vers az e g y ­ k o r i hivatalos nyugtának a formulája: „Megkaptam pedig m i n d e n t . " Kivehető ebből a részből, hogy Pál n e m az adományokra v a n berendezkedve, hiszen azoktól függet­ lenül szemléli anyagi természetű dolgait ( F i i . 4, 11—13). A személye iránti gondoskodást inkább m i n t gyülekezeti hálaáldozatot értékeli ( F i i . 4, 18), a m i n t ezt őhozzá j u t t a t ­ t a a gyülekezet az Epafrodítus közvetítésével ( F i i . 4. 14; 2, 25). J e l e n esetben tehát az egyik gyülekezeti tag l á ­ togat e l Pál apostolhoz. A második — ugyancsak feltételezett — levél a F i i . 1, 1—3, 1. verseit öleli magában. E b b e n az írásában az apostol beszámol fogságáról, ahonnan sorait küldi, s tá­ jékoztatja a nyilvánvalóan érdeklődő gyülekezetet m i n d a személyével kapcsolatban fennforgó halálos veszedelem­ ről ( F i i . 1, 20), m i n d szabadulása reményéről ( F i i . 1, 24). E g y s z e r s m i n d közli, hogy fogsága m i l y e n hatással v a n környezetére, s mindenekelőtt az evangéliumi szolgálat előmenetelére ( F i i . 1, 12—19). Egyéb közleményéhez t a r ­ tozik az evangéliumért való szenvedés ügyszerű beállí­ tása ( F i i . 1, 27—30), a közösségi élet helyes módja ( F i i . 2, 1—4), és a csodálatos hitvallás az U r Jézusról ( F i i . 2, 5—11), v a l a m i n t ennek következménye a gyülekezet éle­ tére nézve ( F i i . 2, 12—18). A záró részben beszámolót t a ­ lálunk a nagy betegségből felgyógyuló Epafroditusról, a k i most v i s z i a Pál levelét az ajánlással együtt: fogadják szeretettel a kiváltképpen! buzgóságú munkatársat ( F l l .

2, 25—30). Hasonlóképpen ír az apostol Timótheúsról, a k i t később szándékozik F i l i p p i b e küldeni ( F i i . 2, 19—24). A h a r m a d i k — feltételezett — levél a F i i . 3, 2—4/ 3ban áll előttünk. I n n e n kitűnik, hogy az apostol híreket vett Fiiippiból az ottani zsidóskodók zavarkeltéséről. A nyugtalanító zavarkeltők a körülmetélkedést h i r d e t i k ( F i i . 3, 5) s a törvény eskedést propagálják. Ezeket nevezi Pál gonosz munkásoknak és K r i s z t u s keresztje ellenségeinek ( F i i . 3, 2. 18). Szerintük a törvény betöltése már a földön biztosítja az elérhető m e n n y e l tökéletességet, a m e n n y e i j a v a k teljességét ( F i i . 3, 12. 15). Tehát bizonyos p e r f e k cionizmusnak a terjesztői, a m i v e l szemben az apostol e z t írja: „ A m i országunk a m e n n y e k b e n v a n , ahonnan a m e g ­ tartó C r Jézus K r i s z t u s t is várjuk" ( F i i . 3, 20). Mindhárom levélből, i l l e t v e az egyetlen levél egészé­ ből kicsendül az élő h i t n e k , a háládatosságnak és a k e ­ resztyéni örvendezésnek ( F i i . 1, 4; 2, 2; 4, 1; 1, 18; 4, 4;: 1, 20) a hangja és átütő ereje. O l y a n gyülekezeti közös­ ség rajzolódik szemünk elé, a m e l y h e z n e m hasonlíthatóegyetlen másik levélnek a képe sem. Bár látszanak i t t ís a nehézségek, mégsem m u t a t k o z n a k azok a súlyos k ü z ­ delmek, a m e l y e k k e l találkozunk akár a Galáciabeliekhez intézett levélben, akár a K o r i n t h u s b e l i e k h e z írt két levél­ ben. Méltán nevezhető ez az írás az örvendezés b i z o n y ­ ságának: örömlevélnek. A levélírás helye és ideje A legnehezebb izagógikai kérdést jelenti a levélírás helye, s ennek függvényeként az időpontja. A b b ó l k e l l k i i n d u l n i , hogy az apostol fogságban v a n ( F i i . 1, 7; 1, 13. 16). Fogsága a sajátos természetű. N i n c s e n kizárva a halálos k i m e n e t e l se ( F i i . 1, 20; 2, 17), jólle­ het b i z a k o d i k a szabadonbocsátásban ( F i i . 1, 25; 2, 24)* Bármilyen súlyos azonban a fogság, mégis o l y a n a h e l y ­ zet, hogy n e m t e k i n t i k közönséges bűnözőnek, s így m ó d ­ jában áll a bizonyságtevés szolgálata; úgyannyira igen, hogy fogsága híressé lett, v a g y i s ügye, és főként m a g a az evangélium, ismertté lett m i n d a testőrség egész h á ­ zában, m i n d mások előtt ( F i i . 1, 13).

M i v e l a Cselekedetek könyvében két Pál-fogsággal t a ­ lálkozunk, természetes, h o g y m i n d e n e k előtt ezekre g o n ­ d o l j u n k a megoldás összefüggésében. A z e g y i k fogság R ó ­ mához kapcsolódik (Csel. 28, 14—31), s a másik Cézáreához (Csel. 23, 23—26. 33). Előbb Cézáreában tartják fogva két éven át (Csel. 24, 27), m a j d pedig Rómában ugyancsak 2 esztendeig (Csel. 28, 30). A hagyomány szerint Rómában írta Pál apostol a F i i . levelet. E z t a véleményt képviseli többek között B a r t h Károly és nálunk Erdős József is. Róma mellett több i n ­ dok hozható föl. O t t kétségbevonhatatlanul megtalálható a p r a e t o r i u m fprdjúório?t), vagyis a testőrgárda, amelynek katonái őrizték Pált — félváltva — a saját lakásán (Csel. 28, 16). Szintén v i t a t h a t a t l a n a fővároshoz kapcsolódó t r a ­ díció összefüggésében a „császári u d v a r " , a császári ház (doyyms v a g y f a w ^ m Caesarís), v a l a m i n t az i t t munkába állított rabszolgák és szabadosok. H a r m a d s z o r Rómához jól talál az az adat is, hogy többen prédikálják az e v a n ­ géliumot ( F i i . 1, 14) akár m i n t ragaszkodó szolgatársak, akár m i n t ellenséges indulatú személyek. Általánosan i s ­ meretes a v i s z o n y l a g n a g y számú római gyülekezet, amelyhez levelet is intéz az apostol. Végül szintén a r ó ­ m a i tradíciót látszik i g a z o l n i az a körülmény, hogy az apostol várja az ítéletet, de m i n t bizonyos szabadság­ gal rendelkező fogoly, számíthat a fölmentésre is ( F i i . 1,7. 12). Mindazáltal kérdésessé válik Rómának a hipotézise azért, m e r t Rómából Spanyolországba a k a r t továbbmen­ n i az apostol (Róm. 15, 24. 28), s ezzel ellentétesen a l e ­ vélírás szerinti fogságból F i l i p p i b e készül ( F i i . 2, 24; 1, 26). A másik nyomós érv Róma ellen, hogy fogsága i d e ­ jéig az apostol n e m látta a filíppibeli gyülekezetet ( F i i . 1, 30; 4, 1 5 . . . ) , holott biztosan megállapítható, hogy r ó ­ m a i fogsága előtt kétszer is megfordult F i l i p p i b e n . A h a r ­ m a d i k ós különös súllyal jelentkező indok, hogy Róma és F i l i p p i között túl nagy a földrajzi távolság ahhoz, hogy el lehessen képzelni az apostol és a gyülekezet közötti v i s z o n y l a g eleven érintkezést. I l y e n helyzetben a tradí­ ció ellenére is k i k e l l küszöbölni a b i r o d a l m i fővároshoz kapcsolódó keletkezési helyet, s ezzel párhuzamosan a késői (60—63) keletkezési időt.

M a r a d n a a másik közismert fogsági h e l y : Cézárea. E z viszont azért elejtendő, m i v e l n e m bizonyítható a p r a e ­ torianusok ottani tartózkodása ( F i i . 1, 13)^ hacsak n e m vesszük számításba az A g r i p p a király cézáreai palotáját (Csel. 23, 35). E z a föltételezés azért valószínűtlen, m i v e l a szöveg n e m a házról beszél (ti. A g r i p p a házáról), h a ­ nem a praetorianusok házáról, s ezzel együtt o l y a n k a t o ­ nákról, a k i k a császár i l l e t v e a császári ház hozzátartozói­ nak a biztonsága fölött őrködtek. Ugyanígy a császári ház sem bizonyítható ebben a k i s vidéki városban. S z i n ­ tén Cézárea e l l e n szól a n a g y gyülekezet hiánya, a sok evangéliumhirdető, és n e m utolsósorban a F i l i p p i és C é ­ zárea közötti nagy földrajzi távolság. Tehát Cézárea s z i n ­ tén elesik m i n t levélírási hely. M i v e l Rómán és Cézáreán kívül n e m f o r d u l elő más fogsági h e l y az Újszövetségben, az izagógika művelői (mindenesetre közülök s o k a n : Deissmann, F e i n e , Michae-. l i s , Koester) a r r a a megállapodásra j u t n a k , hogy o l y a n fogsági városról v a n szó, a m e l y nincs fölemlítve az Ú j ­ szövetségben. I l y e n i s m e r e t l e n fogsághely (2. K o r . 11, 23; 6, 5 — p r a e t o r i u m m a l együtt; 1. 1, 13) Efézus lehetett. D i ­ r e k t forrásanyag nincs u g y a n , de Efézusról írhat az apos­ t o l , a m i k o r szól: „Naponként halál révén állok" (1. K o r . 15, 31), v a g y : „ N e m a k a r j u k , hogy ne tudjátok a m i n y o ­ morúságunkat, a m e l y Ázsiában esett r a j t u n k , h o g y . . . életünk felől is kétségben valánk" (2. K o r . 1, 8; 4, 8). Efézus jól talál m i n d a C s e l . adatszolgáltatásához (Csel. 19, 22; 20, 1), m i n d a páli levelek helyzetképéhez (1. K o r . 4, 17; 16, 5. 10). Itt nagy gyülekezetet t a r t h a t u n k n y i l ­ ván, s u g y a n a k k o r a F i l i p p i h e z való közelség lehetővé teszi azt a g y a k o r i érintkezést, amelyet kizár m i n d a Róma feltételezése, m i n d a Cézáreáé. H a a keletkezési h e l y Efézus, a k k o r az időpontot 5 4 — 58 között k e l l keresni, de inkább az utolsó esztendőben. íme a F i l i p p i b e l i gyülekezethez intézett levél. A z i z a ­ gógikai kérdések több vonatkozásban megkérdőjelezhetők^ de m i n d e n kétséget kizáróan Pál apostol saját írásával v a n dolgunk. T a r t a l m a szerint előbb a sajátos páli levél­ kezdés áll szemeink előtt. M e g v a n győződve az.apostol,, hogy a k i elkezdette a j ó ügyet, ugyanaz az U r be is f e j e z i a maga napjáig. A bensőséges kapcsolat (1, 7—11) k i f e -

jezése után az apostol leírja fogsága helyének gyüleke­ zeti v i s z o n y a i t (az Ige hirdetése, az előmenetel és a h i r ­ detők magatartása), v a l a m i n t saját személyi helyzetét és az állapotokhoz való viszonyulását. A hivő életről a?t t a ­ nítja, hogy ékességei közé tartozik a Krisztusért való szen­ vedés is (1. fejezet). A gyülekezeti közösség megrajzolását követi a K r i s z ­ tus Jézus személyéhez kapcsolódó vallástétel, és a hozzá való személyes életviszony. E h h e z ragasztja Pál a m u n ­ katársakról való beszámolót, a m i n t a Timótheus és E p a f roditus személyével kapcsolatosan o l y szépen kirajzoló­ d i k (2. fejezet). A továbbiakban a zsidóskodók veszedelmétől óvja a gyülekezetet, s i t t a maga személyes életpéldájával m u ­ tatja, hogy miképpen k e l l elszakadni az evangélium m e g ­ ismerése előtti régi élettől úgy, h o g y az értéktelen h u l ­ ladékként l e m a r a d j o n , s az új életben járók célegyenest haladjanak elhívásuk j u t a l m a felé. A z új élet útjáról n e engedjék letéríteni m a g u k a t a F i l i p p i b e l i e k , a k i k tudatá­ b a n v a n n a k az örökség bizonyosságának, a m e l y reájuk vár a m e n n y e k b e n (3. fejezet). Végül a Krisztus-közelségtől áthatott örvendező életre hívja Pál a gyülekezetet, a m e l y Isten békességében és a kegyes életfolytatásban találta meg rendeltetését. A zá­ ró részben az adományokat köszöni m e g Pál, s ü d v ö z ­ l e t t e l és áldással fejezi be pásztori levelét. Rövid írás, de ízig-vérig o l y a n széles skálán mozgó b i ­ zonyságtétel, m e l y annál üdébb és üdítőbb, minél t ö b b ­ ször olvassuk. G a z d a g kincsesbánya, amelyből m i n d e n helyzetben színaranyat merít az olvasó. Fogsági levél, s mégis a legnagyobb szabadságnak és a legtisztább örvendezésnek és békességnek a bizonyságtevő apostoli i r a t a .

1,

1-2

ÜDVÖZLET

(1) Pdl és TimóiheMS, Kwzít^s Jéz^s szobái, minden szew,te&?^e?c Kriszítts Je^sbon, FiKppiben vannak, a ptíspököTc?ceí és dm^ÓTMíso?cMÍ eg^iítt (2^ Kegyelem néktek és békes­ ség IsíenúcH, a mi Agánktól és az Úr Jéztís KriszíMStóL

^

1. A z ókori levél külső oldalán található -— dativus^b a n — a címzett neve és a rendeltetési' h e l y . G y a k r a n adva v a n (pára v a g y dpo prepozícióval) a feladó is. A bevezetés tartalmazza a levélíró nevét n o m i n a t i v u s b a n , a címzettet d a t i v u s b a n , és az üdvözletet (khéjrem). A sablontól azonban m i n d e n k o r eltérések találhatók, főként ha a levélíró v a g y a címzett v a l a m i különösebb h i v a t a l i méltóságot tölt be. Pál apostol keresztyén t a r t a l o m m a l tölti meg a vett formákat: „ P ó í és Tmaót&eMS" — írja. A „ P d í " név m a ­ g y a r u l a n n y i , m i n t „kicsiny, csekély, egyszerű"; A S z e n t írásban az apostolnak két nevével találkozunk. A z e g y i k : S a u l (== kért, Istentől kért), a másik: Pál. Némelyek úgy vélik, hogy az apostol eredeti neve S a u l . E z t használta v o l n a megtérése előtt. K r i s z t u s megtalálása után fölvette a Pál nevet, hogy ezáltal is kifejezze az életében beállott nagy változást. Valószínűbb azonban, hogy abban az idő­ ben szokás v o l t két nevet adni az újszülöttnek. í g y tör­ ténhetett az apostol esetében is. N e k i kezdettől fogva két neve volt, de az U r Jézussal való találkozás után általá­ ban a másodikat használja az írás, jeléül annak, hogy a régiek elmúltak, azaz meghalt a régi, és megelevenedett az ú j . ,,TÍ7n,ót^eMS" == Istent félő. Pál apostolnak munkatársa. A t y j a pogány, a n y j a zsidó-keresztyén (Csel. 16, 1; 2. T i m . 1, 5). A z apostol metélte körül (Csel. 16, 3). G y a k ­ r a n találkozunk vele, m i n t Pál kísérőjével. Reá v a n bíz­ va az efézusi gyülekezet gondozása (Csel. 17, 14—15; 18, 5; 19, 22; 20, 4; Róm. 16, 21; 1. K o r . 4, 17; 16, 20; 2. K o r . 1. 19; F i i . 1, 1; 2, 19; K o l . 1, 1; 1. Thess. 1, 1; 3, 2. 6; 2. Thess. 1, 1; 1. T i m . 1, 2. 18; 6, 20; Filém. 1.). „Pdí és T%7nóú7teMs".' Tehát n e m egyedül Pál, a k i a p o ­ gányok apostola, több m i n t egy tucat reánk maradt l e -

vél szerzője. N e m egyedül Pál, a k i az első számú pogánymisszionárius, a n a g y tekintélyű atya és vezér, a pogá­ n y o k közötti gyülekezetek feje. N e m egyedül Pál, hanem Pál „ é s " Timótheus! N e m k e l l félnie Pálnak (s a m i f o n tosabb: n e m is fél), hogy tekintélye és hírneve kisebb lesz, h a munkatársával együtt, közösen szólítja meg a F i l i p p i b e l i gyülekezetet. M i n d k e t t e n ismeretesek F i l i p p i ­ ben. M i n d k e t t e n szolgáltak a F i l i p p i b e l i e k között. Termé­ szetes tehát, h o g y m i n d k e t t e n kapcsolatban állanak a gyülekezet tagjaival. Űk írják a levelet, m e r t Isten épp általuk a k a r j a tolmácsolni a m a g a megtartó akaratát. A két név puszta egymásmellettisége erős bizonyság a m e l ­ lett, hogy az evangélium munkásainak m i l y e n zavartalan egyetértésben k e l l egymás m e l l e t t állaniuk. O l y a n z a v a r ­ t a l a n u l , ahogyan a Pál és Timótheus nevét sem zavarja semmiféle k r i t i k a i megfontolás a F i i . levél homlokzatán. Lényegtelen, hogy m i k o r és h o g y a n ismerkedtek meg. Ér­ d e m i l e g az is lényegtelen, hogy h o n n a n írnak, és m i l y e n életkorúak. E z e k és hasonló körülmények aligha érde­ kelték az olvasókat és az írókat (lásd a 2, 19. exegézisét). Fontos, hogy egy adott gyülekezet elé lépnek m i n d k e t ­ ten, és ömlik belőlük az Ige szava, mert az U r erre h a s z ­ nálja f e l őket. Pál szolgáknak fdtíZoj) n e v e z i önmagukat. Más l e v e ­ l e i b e n általában az apostol kifejezést használja. Találgat­ n i lehet hogy a z általános páli levélkezdéstől miért tér el éppen i t t . E tekintetben n e m lehet biztos megállapítást nyújtani. D e n e m is szükséges. A z exegézisnek n e m f e l ­ adata, hogy kutassa azt, a m i nincs leírva, h a n e m érthető­ én k e l l megmagyaráznia azt, a m i a szövegben előttünk fekszik. A szolga széltében-hosszában használt szó az apostoli k o r b a n . A rabszolgaság még teljes virágjában létezik. „Egyiptomban a rabszolgák főként a hellenisztikus m ű ­ veltségű emberek szolgálatában n y e r t e k alkalmazást. I p a r i vállalatokban és kőbányákban rendszerint ók v é ­ gezték a munkát. A n a g y városok közül A l e x a n d r i a m u ­ tat f e l tömegesebben rabszolgákat, de vidéken és b e n n ­ szülött e g y i p t o m i családoknál a szabad napszámosokat sohasem tudták háttérbe s z o r í t a n i . . . Foglalkozási körük v o l t az i p a r b a n bizonyos mesterségek k i tanulása és űzé-

se, de általában a háztartási munkák végzése. Néha t a ­ lálkozunk velük m i n t t e m p l o m i rabszolgákkal is. Módos emberek több rabszolgát tartottak. F i g y e l e m r e méltó sze­ repet töltöttek be néha m i n t a háziúr f i a i n a k szolgasze­ mélyzete, v a g y a rabszolganő m i n t a g y e r m e k e k dajkája. Rabszolgák p i a c i vételéről több p a p i r u s z maradt fenn. A r a i k a t is ismerjük. E z e k az életkor és használhatóság szerint váltakoztak 140—2000 d r a c h m a között [1 d r a c h m a kb. 30 lej]. A z úr és a rabszolga közötti v i s z o n y eléggé barátságosan a l a k u l t . A hűséges szolgát megbecsülték, sarjadékait átörökítették, néha részörökséget juttattak n e k i k . N e m egy kitett g y e r m e k e t mentettek meg azáltal, hogy felnevelték és rabszolgává tették. V a n adatunk arra, hogy egy úr etióp rabszolgájának sírkövet állított; egy másik a születésnapja évenkénti megünneplésére alapít­ ványt tesz rabszolgái számára. Különösen g y a k o r i a v é g ­ rendeleti szabadonbocsátás. A z i n d o k ez: ^ A szolga j ó a ­ karatáért és szeretetéért.-" Előfordul a szabadonbocsátás m e l l e t t az adoptio is. Sőt, egy római k a t o n a éppen r a b ­ szolganőit teszi örököseivé. E m e l l e t t természetesen g y a ­ korolható v o l t a pénzzel való megváltás i s . . . . D e elő­ f o r d u l a szökés esete i s " (ifj. V a r g a Z s i g m o n d : H e H e m s tiktts pap?/7*MSoIc . . . 85—86.) A z előbbieken kívül sok m i n d e n elmondható a szolgá­ ról, de j e l e n összefüggésben az a fontos, h o g y a szolga föltétlen alárendelt engedelmességgel v i s z o n y u l urához. N e m maga határozza m e g életrendjét, h a n e m saját a k a ­ ratával ellentétben álló más életrendhez , a l k a l m a z k o d i k . N e m maga állapítja meg munkatervét, h a n e m azt a m u n ­ kát végzi, amelyet számára kijelölnek. N e m saját érde­ keit nézi, m i v e l kénytelen szem előtt tartani a r a b s z o l ­ gatartó akaratát. Egyszóval függő v i s z o n y b a n t e l i k e l egész élete. I l y e n szolga Pál és Timótheus. I l y e n szolga m i n d e n igehirdető. Nyilvánvaló eközben, hogy a szóban forgó versnek s e m m i köze a rabszolgaság védelmezéséhez. A z evangélium n e m társadalmi tünet, hanem e v a n ­ gélium. Tévedés v o l n a azonban, h a épp ebben az össze­ függésben n e m utalnánk a r r a , a m i a Pál apostol „szoípa" fogalmát elhatárolja az antik világ .„szolga" fogalmától. A m i n t láttuk: a rabszolga helyzete egyáltalán n e m mondható megnyugtatónak. E z e n n e m változtat az a tény

sem, hogy valóban v o l t a k j ó szolgatartók is. Isten szolga­ sága viszont abban különbözik bármely szolgaságtól, hoigy i t t nincsenek kényszerűségek. Isten szolgája önként és örömmel vállalja a függő engedelmességi viszonyt. Szá­ mára ez a legnagyobb ajándék, m e l y b e n egyáltalán r é ­ szesülhet. O l y a n szolgaság, a m e l y bármely szabadságnál nagyobb szabadsággal v a n telítve. Föltétlen engedelmes­ ségben szereti az U r a t és a felebarátot! Föltétlen enge­ delmességben h a r c o l n i a bún e l l e n ! Föltétlen engedel­ mességben h i r d e t n i Isten bűnbocsátó kegyelmét?! K i b e ­ szélhetetlen szolgaság és szabadság egyidejűleg! I l y e n v o l t a Pál és Timótheus szolgasága. Félreértés elkerülése végett nemcsak a n n y i t m o n d a ­ n a k magukról, hogy szolgák, h a n e m : „Krisztus Jézus szolgái". E s ez n a g y o n fontos. Isteneknek szolgálnak a zsidók és a pogányok is. A z ó istenük azonban v a g y emberi akarások által eltakart, v a g y épp e m b e r i akarások­ ból született isten. N e m föltétlen engedelmességet p a ­ rancsoló U r , h a n e m o l y a n v a l a k i v a g y v a l a m i , a k i m a i l y e n , h o l n a p a m o l y a n . Állandóan a l a k u l : az emberi e l ­ me változása és fejlődése szerint. H a az adott szükség úgy kívánja: m e g is semmisíthető. A Pál és Timótheus szolgasága m i n d e z t kizárja. Űk annak a Jézus K r i s z t u s ­ nak a szolgái, a k i tegnap és m a és örökké u g y a n a z : a testté lett Ige, a k i b e n látható módon emberek közé jött a láthatatlan Isten, ő n e m fogalom, h a n e m személy, a k i n e k neve v a n , a k i v e l beszélni lehet, és a k i beszél. A z ő neve Jéztts Kríszí^s. Személyes *Űr, a k i parancsol, s akinek engedelmeskedik a szolga. A z Anyaszentegyház­ b a n nincs két U r , h a n e m csak egy, akinek hatalmát e l ­ i s m e r i m i n d Pál és Timótheus, m i n d v a l a m e n n y i k é s ő b ­ b i szolga. M i n d a z o k n a k szól az apostol és munkatársa, a k i k e g y ­ felől „szentek", másfelől „Fiíippiöen" l a k n a k . M o n d a n i sem k e l l , hogy ezek a szentek fMpíoj) távol állanak a későbbi századok theologiai irodalmában több-kevesebb egyöntetűséggel meghonosodott „szentek" fogalmától. Ú j testamentumi szóhasználatban a „szent" érdemileg u g y a n ­ az, m i n t az Ószövetségben. Szent az, a m i Istenhez t a r ­ tozik, tiszta és hibátlan. I l y e n , azaz Istenhez t a r ­ tozó hibátlan, szent emberekhez beszél a levél. A „szent"

jelzőből főnév l e t t : összesítő fogalom, a m e l y b e belefér­ nek az összes keresztyének. N e m úgy v a n , hogy közülök egyesek szentek, mások pedig n e m . Sajátosan és e m b e ­ rileg megdöbbentő módon: K r i s z t u s g y e r m e k e i mindnyá­ j a n szentek. A későbbi egyháztörténelemben (mind a m a i napig) k i k o p o t t ez a tőről metszett evangéliumi g o n ­ dolkozás, legalábbis a g y a k o r l a t b a n . K i k o p o t t , m e r t elő­ térbe jutott a „kegyes" ember, a „vallásos" ember, az engedetlen ember. H a csak a n n y i t olvasnánk: „minden szénieknek", e b ­ ben az esetben azt is mondhatnánk, hogy a keresztyének többé n e m méltók a „szent" jelzőre. Régen azok v o l t a k , de m a már n e m . V i s z o n t a „szentek" m e l l e t t látjuk, hogy ók „KrasztíA? JéKMS&an" szentek. Tehát az apostoli k o r számára is csak „Krisztusban" talál a „szent" jelző. A levél olvasói, bár sok jót m o n d róluk az apostol, önma­ g u k b a n egyáltalán n e m „szentek". Közöttük is helye v o l t az intésnek és a buzdításnak. A rossz tulajdonságoktól ők sem mentesek. D e h a ezerszer kifogástalanabb élet­ folytatást tanúsítottak v o l n a , a k k o r sem i l l e n e hozzájuk m i n d e n további nélkül a szentség. N i n c s saját szentségük, h a n e m idegen szentséggel ruháztatnak föl. Úgy v i s z o n y u l ­ nak a szentséghez, miként a mezítelen e m b e r i test a szép ruhához. A keresztyén számára a szentség Isten m ű h e ­ lyéből kikerült szép r u h a , m e l y e t Jézus K r i s z t u s érde­ méért magára ölthet. Szentek, azaz tiszták a keresztyé­ nek, mert Isten hófehérré tisztította őket K r i s z t u s vére által. Tehát szentségükért n e m ők fáradtak, h a n e m vele megajándékoztattak Jézus vérének hullása árán. A „-&an, - b e n " ^Krisztusban) határozóragnak i t t instrumentális az értelme; arra figyelmeztet, hogy a szentség a l a p j a és o k a maga K r i s z t u s Jézus. Ezekről a szentekről tovább azt olvassuk, hagy „FiHpp i b e n v a n n a k " . M i n t h a m a — például —- így m o n d a ­ nánk: Kolozsvárott l a k n a k . Elő, mozgó, f a l v a k b a n és v á ­ rosokban dolgozó nők és férfiak azok, a k i k h e z szól a levél. E z e k a m i n d e n n a p i élet forgatagában sodródó e m ­ berek a szentek. Jól jegyezzük m e g : n e m egyes elköltö­ zött nagyságok, h a n e m m i n d e n élő gyülekezeti tag. A m e ­ l y i k egyház n e m m e r i vállalni, hogy tagjai szentek, akár-

csak a F i l i p p i b e l i e k , az az egyház n e m méltó a maga szép nevére. A vers utolsó része a püspökökre és a diakónusokra u t a l . Szándékosan m o n d j u k , h o g y „utal", m i v e l tényleg csak érintve v a n n a k anélkül, h o g y j e l e n összefüggésben különösebb jelentőséggel bírnának. N i n c s szó arról, hogy a vers először beszél a szentekről, s m a j d külön a p ü s ­ pökökről és a diakónusokról. Ellenkezőleg: Pál megszó­ lítja a F i l i p p i b e l i e k e t a püspökökkel és a diakónusokkal eg^íítí. A klasszikus görögségben és az Újszövetségben az „együtt" (szim) a r r a szolgál, hogy megjelöljön egy o l y a n személyt v a g y dolgot, m e l y a főkérdés mögött hát­ térbe szorul. J e l e n esetben a fő a „szentek", s mellettük m i n t e g y háttérben szerepelnek a püspökök és a diakó­ nusok. N e m m i n t h a a püspökök kevésbé volnának f o n t o ­ sak, m i n t a többi tag, h a n e m ők is beleértendők a „ m i n ­ d e n szentek" egységébe. Legvilágosabban talán így l e ­ hetne visszaadni az eredeti szöveget: Pál ír a F i l i p p i b e l i szenteknek, hozzájuk számítva, azaz ugyanazon csoport-^ ba tartozóknak véve a püspököket és a diakónusokat is. H o g y egyáltalán miért említtetnek külön, azt kétezer esztendő távlatában eldönteni aligha lehet. Tény a z o n ­ b a n , hogy léteznek és beletagolódnak a gyülekezet o r g a ­ nizmusába. Kicsodák ezek a püspökök és diakónusok? Természe­ tes, hogy vezeték- és keresztnevük ismeretlen. A B i b l i a alapján aligha v o l n a levegője a „püspökök és diakónu­ sok" nagyfontosságú névsorának. N e m a nevek érdeke­ sek, h a n e m az, hogy munkájuk szerint k i k lehettek a szóban forgó ismeretlenek, a k i k r e u t a l a vers. „P%spők" = vigyázó, felülvigyázó fepiszkoposz). Igei a l a k j a szerint = v a l a m i r e tekintek, figyelek, vigyázok, őrködöm. A püspök tehát őrálló a keresztyén gyüleke­ zetben. Kí k e l l n y i t n i a a szemét, hogy m i n d e n t jól lás­ son, s így vigyázzon a hivők közötti szép rendre, az Isten A k a r a t a szerinti életre. Más szóval ugyanezt jelenti a presbiter is. Pál apostol a két fogalmat felváltva hasz­ nálja u g y a n e g y t a r t a l o m n a k a kifejezésére. L e v e l e i b e n részletesen f o g l a l k o z i k a püspökök (presbiterek) életével és szolgálatával (1. T i m . 3; T i t . 1), amiért i t t e l t e k i n ­ tünk a részletező leírástól. N e m hagyható azonban f i -

g y e i m e n kívül, hogy a püspök n e m azonosítható m i n d e n további nélkül a m a i értelemben vett „püspökkel", sem a „lelkipásztorral". A b i b l i a i k o r b a n m i n d e n lelkipásztor püspök, azaz felül vigyázó, de n e m m i n d e n püspök l e l k i ­ pásztor is. Püspök, azaz felülvigyázó több v a n a g y ü l e ­ kezetben. F i l i p p i b e n i s több püspökről emlékezik a z apos­ t o l . A z a hivatásuk, hogy kegyes életükkel és példájuk­ k a l elöl járjanak és vigyázzanak. Református egyházunk­ b a n a püspökök k a r a , v a g y i s a presbiterek testülete a helyes evangéliumi felismerés eredménye. H a Pál m a írná a levelet, a k k o r a püspökök h e l y e t t presbiterekről szólna, v a g y pedig figyelmeztetne, hogy a két elnevezés felváltva használandó. „Diakónus" = szolga (diákonosz; komsz = p o r ; tehát a k i a p o r o n m e g y át). Ismert kifejezés a z egyházon k í ­ vüli egykorú i r o d a l o m b a n is. í g y nevezték például az asztal körül forgolódó inast, a király szolgáit stb. D e már az apostoli k o r b a n külön egyházi tisztség jelölésére használták (Csel. 6. í.). A diakónusok feladata egyfelől a szeretetadományok begyűjtése és kiosztása, másfelől a gyülekezet elhagyottjainak a gondozása. A szeretetszol­ gálat által töltik be Istennek az egymás ,terhe hordozá­ sára vonatkozó parancsát. A z apostoli k o r b a n még n e m v o l t m i n d e n gyülekezet­ nek önálló lelkipásztora. A m i n t az Újtestamentumból t u d j u k : kevesen hordozták sok eklézsiának a gondját. Csupán példákat találunk arra, hogy mindenütt lenniük kellene Timótheusoknak. A m u n k a v i s z o n t így is f e n n ­ akadás nélkül halad. E g y - e g y lelkipásztor hatalmas t e ­ rületen, azaz sok gyülekezetben szolgál. A püspökök azonban sehol sem hiányozhatnak. 0 k irányítják a g y ü ­ lekezetek életét. Felolvassák a hozzájuk küldött apostoli leveleket, s közülük kerülnek k i az igehirdetők és a sákramentumok adminisztrálói. így f o l y h a t t a k egykor z a v a r t a l a n u l az összejövetelek, és gyarapodhattak a szentek a K r i s z t u s szerinti életben. 2. „Kegt/eíetn nékiek és békesség Isientói, a 77% A%án.któE és az Ür Jeztts Kriszí%sió%". H o g y ezt az apostoli k ö ­ szöntést inkább megérthessük, előbb közlünk néhány l e ­ vélkezdést az e g y k o r i profán irodalomból. I l y e n e k : „ D ó -

r i o n sok örömet és tartós egészséget kíván ,Akusilaosn a k " ( K r . u . I. század elejéről); v a g y : „Ammonios ö r ö ­ met kíván szeretett Afrodisiosának" ( K r . ^ . 1 . század k ö ­ zepéről); v a g y : P l i n i u s T r a i a n u s császárnak" ( K r . u . I. század végéről). Több-kevesebb eltéréssel ez v o l t az apos­ t o l i k o r szokott levélkezdése. Lényeges (benne, hogy a d ­ v a v a n az író, a címzett neve, és egy köszöntési f o r m u l a , m e l y azonban el is maradhat. Pál apostol természetesen saját korának a g y e r m e k e . A l k a l m a z k o d o t t az általános levélírási szokáshoz. D e — a m i n t már az előbbi versből észrevehető — az átvett f o r ­ mát új t a r t a l o m m a l töltötte m e g . E z az új t a r t a l o m i t t külünösen szemünkbe ötlik. A sablon-köszöntés helyett „kegi/eZmet és békességet" kíván a címzetteknek. E z a köszöntés világosan m u t a t j a , hogy Isten Igéje a ,tömlőt is megújítja u g y a n , de a m i fontosabb: új bort tölt a tömlőbe. „ K e g y e m néktek".' K e g y e l e m l e g y e n riéktek, azaz áradjon k i a k e g y e l e m reátok, töltse be szíveteket. N e ­ héz visszaadni e n n e k a szónak a jelentését, m i v e l a g y a k o r i használatban elkopott, K e g y e l m e s v o l t az a n t i k világban az uralkodó, a m i k o r uralkodói fenségéből és magasságából aláhajolt az egyszerű emberekhez; k e g y e l ­ mes v o l t , a m i k o r n e m haragudott, a m i k o r alattvalóiról gondoskodott, v a g y a m i k o r a halálos ítéletet felmentés­ sé változtatta. M i n d e z e k a t a r t a l m i vonások együtt h a n g ­ zanak a kegyelemben. Nyilván, n e m a hatalmas római császár kegyelméről v a n szó, h a n e m a világ kormányán ülő Urnák a kegyelméről. Ö n e m távoli Isten, a k i h o z ­ záférhetetlen messzeségben l a k o z i k , h a n e m tele v a n k e ­ g y e l e m m e l úgy, a m i n t megbizonyította Jézus K r i s z t u s ­ ban, a k i az emberek közé jött, hogy m i n d e n szem m e g ­ láthassa. Ő n e m ítéletet szóró kényúr, h a n e m a bűnöst kereső és érthetetlen módon a bűnösért aggódó jóságos király, a k i vállalta, hogy magára veszi azt a büntetést, m e l y e t alattvalóinak kellene elhordozniuk. E z a leeresz­ kedés, ez a szeretetteljes gondoskodás, ez a meg n e m ér­ demelt, v a g y i s e m b e r i l e g a l a p t a l a n és ingyen-jóság a k e ­ gyelem. Pál azt kívánja, hogy m i n d e n k i számára jusson ebből az ajándékból, m e l y fontosabb, m i n t a j ó egész­ ség, v a g y bármi más, a m i t egymásnak kívánni s z o k -

tunk. Csupán ne feledjük azt, a m i t a legkitűnőbb k o m ­ mentárok s e m szoktak eléggé hangsúlyozni: n e m v a l a m i o l y a n jókívánságról v a n i t t szó, a m e l y két v a g y %öbb embernek a magán v a g y közösségi ügye. N e m Pál kíván v a l a m i t a F i l i p p i b e l i e k n e k , n e m Pál ad v a l a m i t a levél olvasóinak. Pál, az apostol, kéri Istent, h o g y ó árassza k i kegyelmét a F i l i p p i b e l i szentekre. Tehát imádság ez a jókívánság. Esedező imádság a k e g y e l e m kitöltéséért. A z imádság másik tárgya „a békesség". E z a békesség épp gazdagságánál fogva lényegesen különbözik attól, a m i t m i általában békességnek szoktunk n e v e z n i . A m i békefogalmunk az emberek egymás közötti .viszonyára vonatkozik. Béke v a n ott, ahol nincs háború, v a g y ahol n e m civakodnak egymással az emberek. B i z o n y o s , hogy ' ez is hozzátartozik a békességhez, a m i t n e m lehet m i n ­ denkor eléggé k o m o l y a n hangsúlyozni, de a Pál békes­ ségében többről v a n szó. A b i b l i a i békesség ott kezdő­ d i k , ahol egyfelől megbékél az e m b e r r e l Isten, másfelől pedig megbékélt Istennel az ember. Istennek bőséggel v o l n a oka a haragra és a békétlenségre. E h e l y e t t a z o n ­ ban ő békejobbot nyújt, és n e m haragszik. A h e l y e t t , hogy ellenséges indulatot táplálna, a megbocsátás lelkével vesz körül, s egyszersmind t u d t u l adja megbékélését. V a g y i s megbékél Isten az e m b e r r e l , s azt akarja, hogy az e m ­ ber szintén békességben éljen vele. Erről a kölcsönös békességről szól az apostol. A h o l helyreáll az ,Ur iránti béke, ott szükségképpen következik az emberek közötti béke. N e m hangsúlyozható eléggé erőteljesen, hogy az emberek m e n n y i r e jól teszik, amidőn sokat fáradoznak a békéért; m i n d e n t elkövetnek a m a g u k módján, hogy e g y ­ más között n y u g a l m i állapotot teremtsenek. És ezt v a l ó ­ ban helyesen cselekszik. A békeakaratra csak igenje v a n az Urnák. Innen érthető a Pál apostol hívása: fogadd e l Isten békességét, s annak nyomán jönni fog az egyesek és közösségek közötti megbékélés. E n n e k erejét n e m gyöngíti, h a n e m erősíti az a körülmény, hogy Isten g o n d ­ viseléséből a pogányok között is lehet és v a n béke. A z eddigiekben már említettük, hogy a kegyelmet és a békességet Istentől kéri az apostol a F i l i p p i b e l i szentek­ nek. Tehát a forrás Istennél v a n . E z még inkább k i d o m -

borodik, a m i k o r hangsúlyozza: „ í ^ e n i ő ^ a ?ni Aí^/dn^-. „ í s i e n " önmagában üres szó. Ugyanígy nevezik i s t e ­ neikét a pogányok i s . H a m i s istenné lehet formálni é r ­ zékelhető tárgyakat, látható és láthatatlan lényeket, v a g y akár magát az embert. A z i l y e n istenektol azonban n e m származik s e m k e g y e l e m , s e m békesség. Ezért teszi h o z ­ zá Pál:^,Istentől, a m i Ati/á^któl". A z üres fogalomból azáltal Lesz ,élő és személyes valóság, hogy benne f e l i s ­ merjük az úri imádság kezdő szavának mélységét és m a ­ gasságát: „Mi Atyánk". Isten éppoly személyes és h o z ­ zánk közel álló valóság, akárcsak testi atyáink. Ű atyánk­ ká lett, azaz m e g m u t a t t a : ó teremtett m i n k e t avégből, hogy g y e r m e k i hozzátartozásunkat elismerjük, és ennek megfelelően éljünk. Ű a „ m i Atyánk", a k i közöttünk l a - * kőzik, ápol, gondoz és tanít. Ű a „ m i Atyánk", a k i engedetlenségünkért megdorgál, de a t y a i karjával átölel, és harag helyett kegyelmesen cselekszik velünk. Ű a „mi Atyánk", a k i békességet munkál bennünk és környeze­ tünkben egyaránt. Nála v a n a k e g y e l e m és a békesség forrása, akihez g y e r m e k i b i z a l o m m a l f o r d u l h a t u n k és várhatjuk a jó ajándékokat. Mások számára lehet ő akár félelmetes hatalom, akár személytelen közömbös erő, de a „szentek" megújított életében örökkön örökké m e n n y e i édes „ A t y a " m a r a d . Ezért m o n d j a Pál, hogy ő a „ m i " Atyánk. A „ m i " egyidejűleg személyes és b i r t o ­ kos névmás. Személyes névmás, m e l y a r r a figyelmeztet, hogy Isten és a szentek között személyes a kapcsolat. N e m v a l a k i k számára A t y a ő, h a n e m épp a „ m i " Atyánk, a k i t n a g y o n jól ismerünk konkrét tapasztalatok alapján. Továbbá birtokos névmás a „ m i " , a m e l y a r r a f i g y e l ­ meztet, hogy Isten épp nekünk adta önmagát. E n g e d i , hogy miénknek m o n d j u k , és segítségével éljünk. E n g e d i , hogy kegyelmét és békességét b i r t o k o l j u k . Isten g y e r m e ­ k e i n e m a t y j u k a t vesztett árvák, h a n e m a m e n n y e i A t y a oltalmában élő fiak és leányok. , „Istent" m i n t Atyát az Űr Jézus K r i s z t u s b a n ismerjük paeg. A láthatatlan A t y a e m b e r i testbe öltözött. G y e r m e ­ k e i közé jött, h o g y kegyelmét megmutassa, és békesség gét közölje. A z A t y a megjelent Jézus K r i s z t u s b a n , h o g y

többé s e n k i se mondhassa őt távolvalónak és hozzáférhetetlennek. A testté lett Igéről először azt olvassuk, hogy ő „ U r " . Úrnak nevezték az első században m i n d e n e k előtt a r ó ­ m a i császárt. Általánosan ismeretes a mondás: „a csá­ szár az Úr". Néróról állították, h o g y ó „az egész világ u r a " . A császár-kultuszban a császár v o l t az isten, a k i t imádtak a hatalmas római b i r o d a l o m polgárai. A k e r e s z ­ tyének természetesen n e m vettek részt a császárkultusz­ ban. Elismerték a császárt, és engedelmeskedtek n e k i , ^de n e m imádták, azaz n e m részesítették vallásos tisztelet­ ben. M e g v a l l o t t a k , h o g y az ó u r u k Jézus ^Krisztus, a k i az A t y a dicsőségének képmása. N e m azt vallották, hogy a „császár az úr", h a n e m : „Jézus az Úr". A császár adhat külső békességet a b i r o d a l o m polgárainak, és osztogat­ hat kegyelmet a maga módján, de „a k e g y e l m e t " és „a békességet" csak az U r a k n a k U r a ajándékozhatja. Isten úgy jelenti k i magát Jézus K r i s z t u s b a n , m i n t Úr Isten, a k i végtelen h a t a l o m m a l r e n d e l k e z i k , és alattvalóitól e n ­ gedelmességet kíván. Hatalmának nincs korlátja. T e r m é ­ szetes tehát, hogy tőle kér k e g y e l m e t és békességet az apostol, m i v e l ő nemcsak adhat m i n t szerető A t y a , h a ­ n e m t u d is adni, m i n t Úr. Másodszor azt olvassuk a testté lett Igéről, hogy ő „Jé2%s K r i s z t a " . E z az ő neve. „Jéztts" m a g y a r u l a n y n y i , m i n t „Szabadító" (a zsidó szó: J Á S A — m e g m e n ­ teni, kiszabadítani, üdvöt hozni). Jézus az, a k i megsza­ badít a békételenségtől, és k i r a g a d a kegyelemnélküli­ ség állapotából. Isten Jézus személyén át m u t a t t a és m u ­ tatja meg, hogy g y e r m e k e i v e l valóban megbékélt, és k i ­ mentette őket a kegyelemnélküliség mélységéből. V a g y a Jézus megváltó művéből ismerjük meg a kegyelmet és a békességet, v a g y egyébként semmit sem ismerünk b e ­ lőle. A k i Jézus nélkül a k a r e l j u t n i a k e g y e l e m és a b é ­ kesség boldogító magasságba, az céltalanul fut. Tehát n e m levélkezdési formaság, h a n e m n a g y o n k o m o l y szó, a m i k o r Pál Timótheussal együtt azt kívánja, hogy J é ­ zustól származzék kegyelem és békesség a F i l i p p i b e l i e k nek. Jól értsük m e g : n e m a „szentek" nemes igyekezete, kifogástalan magatartása és szilárd akaratereje biztosítja

a k e g y e l m e t és a békét, h a n e m Jézus, a k i b e n az A t y a alászállott a földre. A név másik tagja: „Krisz&as". Megfelelője az ószövet­ ségi Messiásnak ( M A S A C H == b e k e n n i , íelkenm; Jc&rió = kenek). G o n d o l h a t u n k u g y a n — és g o n d o l n u n k is k e l l — az Ószövetség f e l k e n t prófétájára és papjára (a H e i d e l bergi Káté értelmezésében), de „Krisztus" igazi m a g y a ­ rázója jelen esetben az ószövetségi felkent király. , A z Ótestamentum Messiásában Isten megváltó gondo­ lata i n d u l t e l az elesett ember felé, n e m úgy m i n t u r a l ­ kodó, hanem m i n t szolgáló tényező. H o g y a világot Isten teremtette, azt a pogányok is tudják, de hogy az ember elesett, és az elesettet Isten m e g a k a r j a menteni, erről a tényről és tervről csak a Messiás ígéretéből az Ötest a m e n t u m b a n , és megérkezéséről az Új testamentumban értesülünk. A megváltás művét az ígért Messiásnak k e l l végrehajtania. E z az ígéret a bűneset után hangzik elő­ ször, és a választott nép prófétai szolgálata rendjén m e g ­ ismétlődött, hirdettetett; p a p i szolgálata által a szertar­ tásokban (Leviticus) példáztatott, és királyi szolgálata által a választott nép gyülekezetszerű életében Isten o r ­ szágára és az örök életre készíttetett. A hármas tiszt a Messiás egy tisztje, m e l y m i n d e n mozzanatában az ő ér­ kezésére és tettére emlékeztetett. A hármas szolgálat a Messiásban egy és egész, noha apró tünetkezésekben figyelhető még. A M A S I A C H = Messiás névszó a M Á S A C H igéből származik. Jelentése: megken, olajoz, beken, k e n , olajjal leönt, szentel, f e l k e n . A V u l g a t a következetesen i m ; r i t - t a l , a S e p t u a g i n t a t r i ó ­ v a l fordít. A m i t olajjal, szertartási jelleggel ^megkentek, azt Istennek szentelték, azaz hitet tettek a cselekedettel, hogy az a Jáhveé. A kenet Isten tulajdonába helyez át. E szóhoz kapcsolódik a királlyá kenés ^cselekménye. A király felkenés által n y e r i a m a g a királyi, Istenhez t a r ­ tozó jellegét és szolgálatát, tisztességét és tekintélyét; mássá: szent emberré, Isten felkentjévé lesz, és r i y e r i a prófétálás lelkét, vagyis m a i n y e l v e n : Szentlélek .aján­ dékát. A z i z r a e l i király Isten Messiása, felkentje, K r i s z ­ tusa. A kenet egyúttal p a p i szolgálatra is képesít és k ö ­ telez. Felkenésben részesül a próféta i s . A z i z r a e l i M e s ­ siás állandó feszült várakozásban tartotta a választott n é -

pet; Isten személyes megjelenését és népe között való lakozását ígérte. A Messiás sorsára jellemző, hogy J a h v e h megharagszik, e l v e t i az ő felkentjét (Zsol. 89, 39), a m i m i n d a Messiás sorsában, testi életében, m i n d Izrael sorsában bekövetkezett. A felkent tehát a halálra f e l kentet i s jelenti. Végül másiach lehet C z i r u s perzsa k i ­ rály is. E b b e n a szokatlan intézkedésben benne v a n a pogányok elhivatása. Istennek ebben a szokatlan, ért­ hetetlen intézkedésében találjuk meg Pál apostol szolgá­ latának h i t szerinti értelmét. A „prófétai" küldetés jelével többek között 1. K i r . 19, 15; E s . 61, 1; 5. Móz. 18, 15 sköv.; Zsolt. 22, 23;^ 40, 41 és Esaiás Ebed-énekeiben találkozunk. A próféta hirdet, közöl, t u d t u l ad, kijelent. E n n e k a hírnek t a r t a l m a az, hogy Isten ítéletre jön a bún ellen, s kegyelmesen a megtérő bűnös iránt, és vele együtt érkezik m e g az ő országa. A k i b e n ő megérkezik, az a Messiás, a K h r i s z tosz, a Megváltó, és a m i t hoz, az az Isten országa, m e l y soha örökké meg n e m romol, más népre n e m száll át, megáll örökké. A z Ótestamentumban előttünk v a n a p a p i szolgálat; részeiben zűrzavaros, értelmetlen, s egészében véve is csak úgy v a n értelme, h a annak középpontjában, tehát az áldozat, áldozás és az áldozatot elfogadó együttesé­ b e n a Főpap, a Messiás alakját vesszük észre. Tiszta, bűntelen életének önkéntes odaajándékozása, halálraadá­ sa által értelmet n y e r az áldozati r e n d , és e g y b e n létjo­ gosultságot, míg maga a Messiás testben el n e m jön y a l a , hogy bemutassa az utolsó áldozatot. A Taráéi szolgálat adatszerű .előfordulásai: 1. Móz. 49, 10; 4. Móz. 24, ,17; 1. Sám. 7, 12; Zsolt. 2. rész; 24, 7; 45, 2—9; És. 9. 6; Z a k . 9, 9 stb. A királyi h i v a t a l elő­ képe K r i s z t u s n a k . Izrael testi királyt várt a Messiásban, m e r t nem értette a prófétai szót. A z Ótestamentumi k i ­ rály árnykép, emlékeztető az eljövendő királyra. 4. Móz 24, 17; 1. Móz. 14, 18 (Nagy András: A t?á%Fág pondbíata az ÓfestGmení^7?^&an. 176—187). A zsidó nép a mérhetetlen nyomorúságok és ^szenvedések között o l y a n királyt várt, és a m i pontosabb: ennek a népnek Isten o l y a n felkent királyt ígért, a k i beteljesíti az Isten akarata szerinti váradalmakat. K r i s z t u s szaba-

dító király, a k i n e k az a hivatása, rendeltetése, hogy m e g ­ valósítsa m i n d a z t , amit a Jézus név magában foglal. K r i s z t u s = felkent, garancia amellett, hogy a szabadí­ tás, a k e g y e l e m és békességszerzés végbemehessen. M á ­ sokat is neveztek Jézusnak, hiszen eléggé elterjedt név a késői zsidóságban. A z Ür Jéz%s azáltal emelkedik k i m i n d e n hasonló nevű közül, hogy ő u g y a n a k k o r K r i s z ­ tus is, a k i hatalmat n y e r t a szabadításra, m e l y e t t ü k ­ röz a Jézus név. I n n e n v a n , hogy az első keresztyének­ nek egyik g y a k r a n használt hitvallása épp ez v o l t : „ J é z%s a Ki^szíMS". N e m c s a k mondották, h a n e m teljes lélek­ k e l hitték, hogy őt az A t y a felkente elválasztottjainak a szabadítására; felkente arra, hogy a k e g y e l e m ,és a b é ­ kesség ajándékával töltse be a bűn rabságából s z a b a d u ­ lás után esengő népét.

1, 3 " 6

K Ö N Y Ö R G É S A GYÜLEKEZETÉRT

(3) Hálát adok az é% IsteTtewmek minden íifóíaíoTc svaM em­ lékezésemben, (4) 7m%de%kor mwde^ én kö^öfgésembe^ ötömmel könyörögvén fmwdemíeTcéfí, (5) mivel részt vette­ tek az evangéHttm ngi/ében az eíső naptól ^oova mmd mostaTmio, (6) bizodalmam lévén, abba^ ho<%/ aki elkezdette ben­ netek a jó mtitkát, be is fejezi a Kfisztns Jéz%s napjáig.

3. Háláról, hálaadásról o l v a s u n k egy o l y a n írásból, m e l y n e k m i n d e n e m b e r i számítás szerint panaszkodássaí kellene kezdődnie. A fogoly Pál így szól a f i l i p p i gyüle­ kezethez: „HóMt adok az én i s t e n e m n e k " . D e még n e m is a hálaadás puszta ténye a feltűnő, hanem az, hogy Istennek szól a hála. M i n d e n o k a , meglett v o l n a arra, h o g y a F i l i p p i b e l i e k n e k m o n d j o n köszönetet a személye iránti gondoskodásukért, a kézhez vett támogatásért. E h e l y e t t pedig Istennek ad hálát, A hálaadás sajátos jellegzetessége a Pál apostol g o n ­ dolkozásának. A Róm. 16, 4-től eltekintve a M%aadds igéje ^eiíkMrzszíeó) .mindig Istennel kapcsolatosan f o r d u l elő, azaz csak n e k i szól a hála. T a r t a l m a többféle lehet. V o n a t k o z h a t i k elvett l e l k i és testi j a v a k r a , de v o n a t k o z -

hátik o l y a n d o l g o k r a is, amelyek emberileg k e l l e m e t l e ­ nek (próbák stb.). Lényege az, hogy kitárul benne a lé lek Isten előtt, és e l i s m e r i , hogy Istennek m i n d e n csele­ kedete jó és övéinek javára szolgál. A hálában tehát Iste­ nen v a n a hangsúly. Nyilvánvaló, hogy a gyülekezet d o l ­ gaiért, általában a gyülekezetért hangzik a hála szava, de m i n d e n fény Istenre esik, m i n d e n szó ót magasztalja. N e m vállveregető „elismerés", n e m „nagyrabecsülés" a hála, s e m a rabszolga kényszeredett hangja, h a n e m a g y e r m e k e k n e k az a t y a iránti köszönete és ragaszkodása. Attól természetesen n e m k e l l félni, h o g y ís^en fogalma v a l a m i b i z o n y t a l a n hangzású szólammá válik. Épp ezért érdemileg tökéletesen m i n d e g y , hogy a k r i t i k a i szöveget („Hálát adok az én Istenemnek"), v a g y p e d i g a n y u g a t i szöveget fogadjuk e l az apparátus szerint („Én azért h á ­ lát adok a m i U r u n k n a k " ) . „Isten" a e v e n e m b i z o n y t a l a n hangzású fogalom; n e m ad lehetőséget arra, hogy t e t ­ szés szerint értelmezzük, v a g y épp a pogány i s t e n e k k e l összecseréljük. E r r e nézve bőséges kezesség az 1. és a 2. vers, ahol az apostol Isten-fogalma világosan előttünk állott. A z az Isten, akinek szól a hála, n e m más, m i n t a „ m i Atyánk és az Úr Jézus K r i s z t u s " (2. v.). Szembetű­ nőbb azonban a két szövegtípus közötti különbségnél az, hogy míg az apparátusban Pál a „ m i " Urunkról Reszel, addig a k r i t i k a i szövegben az „én Istenem^ kifejezést használja. Hálát adok „ax én i s t e n e m n e k " . . . A z előző (2.) v e r s ­ ben a gyülekezet és a saját maga közös Istenéről beszélt az apostol, amit a többes birtokos névmás fMynónJ fejez k i (Istentől, a m i A t y á n k t ó l . . . ) . M o s t az egyes birtokos névmással f?n%) találkozunk: „az én Istenemnek" . . . E z a változás természetesen következik abból, hogy i t t m i n ­ denestől személyes jellegű az írás. A m e n n y i r e szükséges, hogy a keresztyén ember a gyülekezet közösségében g o n ­ dolkozzék és imádkozzék, éppannyira szükséges, hogy l e ­ gyenek a l k a l m a k , a m i k o r az egyedüllét csöndjében telje­ sen közvetlen kapcsolatban álljon Istennel. A k i csak a „mi Istenünkről^ t u d bizonyságot tenni, s közben e l ­ halványodik benne az „ é n " személyes i s t e n e m " képe, annál v a l a m i baj v a n a közösségi élettel. A kétféle m e g ­ szólítási f o r m a mögött fontos belső tartalom rejtőzik. A

„mi Istenünket" csak az i s m e r h e t i , akinek tudomása v a n az „ é n Istenemről", .és fordítva. A z Ige azért m u t a t rá erre a kettős vonatkozásra, hogy annál tisztábban álljon szemünk előtt az e g y - u g y a n a z o n belső t a r t a l o m : az „ é n " és a „mi Istenünk", az „ é n " és a „ m i " Atyánk, az „ é n " és a „ m i " U r u n k , A hálaadás az „emlékezésben" történik. E z az emlé­ kezés mindenesetre n e m a régi v a g y közelmúlt idők puszta felidézése, n e m barangolás az emlékek világában, n e m boldogító v a g y keserű élmények felelevenítése, s mégcsak n e m is történelemszemlélet. N e m ^mintha az „emlékezés" fmnejdj szónak v a l a m i külön b i b l i a i t a r t a l ­ m a v o l n a a m i n d e n n a p i szóhasználattól eltérőleg. T á ­ volról se. A z emlékezés páratlan sajátosságát az adja, hogy Isten előtt történik, és össze v a n kapcsolva az I s ­ tennek szóló hálaadással. Más szóval így is m o n d h a t j u k : Isten előtt játszódik le az emlékezés, melyet egyébként (a h i t e n kívül) függetleníteni is lehetne tőle. E z a tény meghatározza az emlékezés l e l k i - s z e l l e m i folyamatát. Kényszeríti az emlékezőt, hogy m i n d e n gondolatát és az emlékezés tárgyát képező gyülekezeti élményeit Isten személyes akaratához viszonyítsa. Csak így érthető, hogy „ m i n d e n " emlékezésben, azaz m i n d e n emlékezés rendjén, alkalmával (epi *== -nál, -nél, rendjén — időhatározó) a hála csendüljön föl. ^Emberileg F i l i p p i b e n is v o l t a k o l y a n tapasztalatai Pálnak, amelyek némely emlékezését k i ­ vonhatnák a hálaérzet köréből (1, 15—16). Mégis f e n n ­ m a r a d , hogy „minden" emlékezésben hálát ad, m e r t az Isten előtt való emlékezésben a kedvünk ellenére törté­ nő d o l g o k is más megvilágítást nyernek. 4. A z emlékezés keretei .között játszódik le az „ i m á d ­ kozás", melyről a 4. vers beszél; v a g y akár meg i s lehet fordítani a sorrendet, és ezt m o n d a n i : az „imádkozáskeretei között játszódik le az emlékezés. H o g y Pálnál miképpen tőrtént, azt megállapítani n e m lehet, de n e m is szükséges, m e r t a kétféle beállítás között érdemi k ü ­ lönbség nincs. M i m a g u n k a mondat szelleméből inkább az első lehetőséget vesszük a l a p u l : Pál sokszor gondolt, azaz emlékezett a f i l i p p i e k r e , s ez az emlékezés eseten­ ként az imádkozás formájában történt.

„Mindenkor m i n d e n én — valamennyitekért elhangzó — kőnt/őf gésem&en . . A „mindenkor" és „ m i n d e n " n e m értelmezhető úgy, hogy Pál apostolnak soha egyet­ l e n imádságából sem hiányoztak a F i l i p p i b e l i e k . E z is megtörténhetett v o l n a , de maga a vers n e m késztet i l y e n következtetésre. A z apostolnál n e m találjuk nyomát a n ­ nak, hogy ő az imádság tartalmát szolgai módón ismét­ lődő imádság-tárgyakhoz kötötte v o l n a . L e h e t , hogy egy­ szer az egyik, máskor a másik gyülekezetért könyörgött, ismét máskor mindenikért. A szóban forgó vers azokról a könyörgéseiről tesz említést, a m e l y e k b e n „mindenkor", m i n d e n egyes a l k a l o m m a l a Filippibeliekért v a g y éret­ tük is imádkozott. A „mindenitekért" többet fejez k i , m i n t ahogy a fordítás mutatja. Valakiért imádkozni a n n y i , m i n t v a l a k i érdekében, v a l a k i n e k a javára (tehát n e m kárára, ellenére) imádkozni. B e n n e r e j l i k a m e g ­ győződés, h o g y az imádkozás n e m v a l a m i sablonos jó szó, h a n e m ténylegesen nagy hasznára v a n annak, akiért tör­ ténik. A „ k ö n y ö r g é s " (deészisz = kérés, könyörgés) f ő ­ névi alakjában csak m i n t imádság szerepel az Újszövet­ ségben. E z is m u t a t j a , hogy egyedül Isten az, a k i segít­ het azokban a dolgokban, amelyek kapcsán imádkozik az apostol a gyülekezet tagjaiért. Jól jegyezzük m e g : a k ö ­ nyörgés n e m az egyik v a g y a másik gyülekezeti tagért történik, h a n e m mindenkiért. Nincsenek csoportok, a k i k ­ nek vagy már nincs szükségük a könyörgésre, m i v e l h i t ­ ben a n n y i r a előhaladottak, vagy már a n n y i r a közörAbösek, hogy érettük n e m érdemes imádkozni. E g y e t l e n élő test az egész gyülekezet, s m i n t i l y e n t látja és hordozza szívében az apostol, t i . Isten színe előtt. Imádságában n e m a megszokás vezeti, n e m terhes kényszernek enged, h a n e m „őrőmme? kőm/őrőp". E n n e k az örömnek t e r m é ­ szetesen s e m m i köze az ún. „világ s z e r i n t i " örömhöz. N e m azt jelenti, hogy Pál nevetve ír, sem azt, hogy n a ­ g y o n kellemesen érzi magát a fogságban; még csak azt sem, hogy a levelét olvasó ismerősei és barátai okozzák benne az örvendezés l e l k i állapotát. E z az öröm nincs múló e m b e r i hangulathoz kötve, se pedig p e m áll függő v i s z o n y b a n a változó külső körülményekkel. E z az Istenben való öröm. M i v e l Isten n e m változik, ^ g 3 T á l iandó öröm, a m e l l y e l egyébként g y a k r a n t a l á l k < ^ u ^ ^ a 3

AFilippibehekhezmteettleelmagyarázata

^

33

levél további részeiben (1, 18; 1, 25; ,2, 2; 2, 17—18; 2, 28—29; 3, 1; 4, 1.). I l y e n biztos f u n d a m e n t u m o n áll tehát az apostol öröme. A z ,a körülmény táplálja, hogy Isten hatalmasan cselekedett a gyülekezetben. H a Isten n e m avatkozott volná be a F i l i p p i b e l i e k életébe, úgy az ö r ö m ­ m e l való imádkozás a f e n t i értelemben n a g y o n visszásán hangzana. 5. E z a vers az imádság közvetlen okát és alapját ál­ lítja elénk. A fordítás körülírással f e j e z i k i az eredeti szöveget: múlt időt (részt vettetek) használ. A valóságos jelentés azonban f o r m a i l a g is együtt tartja a múltat és a jelent. A vers az evangélium ügyében való „részvé­ telről" (kojnóTMO) szól. Részvételt, részesedést, közösség­ vállalást, segítő munkát k e l l értenünk ezen a kifejezé­ sen. A közösségvállalás az evangélium ügyére néz. A z evangéímm feiíanpeHonJ anyanyelvünkön jó hírt, ö r ö m ­ hírt, üdvösséges hírt jelent. E g y e t l e n szóval fejezi k i m i n d a z t , a m i t az Úr Jézus születése, élete, halála és feltámadása jelent a hivők számára. O l y a n jó hír, a m e l y n e k forrása n e m a föld alól n y e r i éltető vizét, h a ­ n e m felülről, a cselekvő Úrtól. A részvéted tehát ennek az örömhírnek a szolgálata. H o g y miképpen történhetett a rész-vállalás, a r r a k ö ­ vetkeztethetünk a levél összefüggéseiből. Részi v e i t e k az evangélium ügyében a F i l i p p i b e l i e k azáltal, hogy Pál apostol anyagi szükségeiről gondoskodtak, n e k i szeretet­ adományt küldöttek. D e részt vettek azáltal is, hogy a hirdetett Igét befogadták, a gyülekezeti közösséget ápol­ ták, az evangélium terjesztése érdekében m i n d e n tőlük telhetőt megtettek. A részvételnél nemcsak g o n d o l n u n k szabad, h a n e m gondolnunk k e l l az Isten iránti engedel­ mes hivő magatartásnak m i n d a z o n felsorolt és f e l n e m sorolt megnyilvánulásaira, amelyek Isten Igéje hirdeté­ sének és befogadásának az ügyét előbb v i s z i k . G o n d o l ­ n u n k k e l l egyidejűleg nemcsak a F i l i p p i b e l i e k részvé­ telére, h a n e m a r r a , hogy miképpen vállaltuk és vállal­ j u k á „részvételt" m i magunk. E z az Isten által munkált részesedés az alapja, indító oka az apostol könyörgésének.

A „mive^" jelenti i t t szabatos fordítással azt az „ala­ pot", „indító okot", m e l y — a m i n t előbb u t a l t u n k rá —nem a múltnak egy bizonyos ténye, h a n e m állandóan tartó indító ók. T i . a „részesedés" n e m a múltnak egy b i ­ zonyos pontján történt, hanem „az e^ső naptól m i n d m o s ­ tanáig^ tart. N e m igazi ügy vállalás, a m e l y érzelmi f e l ­ lángolásból tart rövidebb-hosszabb ideig. A keresztyén élet állandó engedelmesség, állandó, azaz kezdettől végig folytatódó részvállalás, cselekvés, munkálkodás Isten akarata szerint. M i h e l y s t e m b e r i szempontok, idegen ér­ dekek vegyülnék a munkába, könnyen adódik a vesze­ delem, hogy a részvételben megszakadás következzék be. Márpedig a szolgálatnak a m i n d e n k o r i mostban, a m i n ­ d e n k o r i mában (n%n) k e l l végbemennie. H a tényleg az „evangélium ügyére" néz a m u n k a , úgy n e m k e l l félteni a folytonosság megszűnésétől. 6. E z egy csodálatosan sokatmondó vers. E l k e l l e t t térnünk a revideált fordítástól, hogy teljes gazdagsága annál inkább kitűnjék. A revideált fordítás „meg lévén győződve arról" kifejezése helyett „bizodalmam %évén a&&an"-t használunk. í g y közelebb állunk a revideálatl a n szöveg „elhívén a z t " kifejezéséhez. Alapjában n i n c s érdemi kifogásunk a revideált szöveggel szemben, de a „meggyőződés" túl modernül, túl emberi zöngével h a n g ­ z i k , holott s e m m i köze az úgynevezett e m b e r i „ m e g g y ő ­ ződésekhez". Pál apostoltól távol áll a r r a u t a l n i , h o g y v a n n e k i egy m i n d e n vonatkozásban jól alátámasztott „felfogása", a m e l y n e k helyességéről mindenek f i g y e l e m ­ bevétele és alapos megfontolása után meggyőződött, akárcsak egy világnézetnek a kifogástalanságáról. M o n d ­ hatjuk, hogy a puszta értelmi meggyőződés aktusa i d e ­ genül h a n g z i k ebben az összefüggésben. Helyesebbnek látszik tehát a „bizodalmam ^évén" mellett m a r a d n i . A revideálatlan fordítás azért áll közelebb az eredetihez, m e r t a „bizodalommal l e n n i " (pepojtTtendj a peitho p e r fektuma) ige a h i t kategóriájához tartozik. Igaz, hogy benne v a n a meggyőződés bizonyossága, szilárdsága, de mégis az e m b e r i l e g bizonyíthatatlanra támaszkodik, a m i ­ ről se másokat, se magunkat n e m t u d j u k meggyőzni. A „bizodalom" egyedül a mindeneket cselekvő élő Istenen,

a „ m i Atyánkon" (1, 2) n y u g s z i k . B e t e l j esedésének k e ­ zessége az U r Jézus K r i s z t u s . L e h e t / h o g y a m i n d e n k o r i körülmények más irányba m u t a t n a k , v a g y épp a „ b i z o ­ d a l o m " e l l e n szólnak, de ez n e m befolyásolja erejét. Bár f o r m a i l a g múlt-idejúségról v a n szó (peri. part.), mégis jelenidejű a jelentés, azaz egy a múltban megtörtént, de a j e l e n b e n folytatódó cselekvés, a m i n t ez az eset több más igénél is fennforog. Tehát eleven, lüktető, történő az a b i z o d a l o m , amelyet szívében hordoz az apostol. M e g ­ felelője a H e i d e l b e r g i Káté „szívbeli bizodalmának". B i z o d a l m a m lévén „abban". E z az „abban" („éppen abban") g y a k r a n előfordul Pálnál. Nyomatékosan k i e m e ­ l i , hogy a bizodalom félreérthetetlenül egy bizonyos p o n t ­ r a , „éppen a r r a " irányul, n e m pedig v a l a m i másra, v a g y esetleg másokra is. H o g y a mondat további része m a ­ gyarázza meg a b i z o d a l o m biztos irányát, kitűnik a vers szelleméből, de megerősít ebben a „ h o g y " (hoti) kötő­ szó is. Tehát n e m az 5. versre néz vissza a „bizodalom", h a n e m előre t e k i n t a „ h o g y " kötőszó utániakra. A gyülekezetben megkezdődött a ,Jó m i m k a " (ergon - ^ cselekedet, m u n k a ) . A munkán azonban ne értsünk egy bizonyos ténykedést (pl. szeretetmunkát), h a n e m a keresztyén gyülekezet életjelenségeit a maguk összessé­ gében. M i n d e z e k n e k a „jó"-ságát n e m v a l a m i e m b e r i kritérium biztosítja, h a n e m az evangéliummal való s z o ­ ros összefüggésük. Azért jó a „Tmmka", m e r t az e v a n ­ géliumból táplálkozik, és az evangéliumra néz (5. v.). N a g y o n n y i t o t t füllel és n y i t o t t szívvel k e l l h a l l g a t n i ezt az Igét, hogy borotvaéle a m i n d e n k o r i egyházban nyilvánvaló lehessen. A m u n k a jóságát tehát n e m a kül­ világ tetszése v a g y nem-tetszése dönti el, n e m is a g y ü l e ­ kezeti tagok vélekedése, v a g y hasonló szempontok, h a ­ n e m az az egy, hogy miképpen v i s z o n y u l az evangélium­ hoz. E z t a jó munkát Isten kezdette e l , „a7d" (ő) a d j a a k e ­ gyelmet és a békességet (1, 2), és „akinek" szól a hála (1, 2). Igaz, h o g y Pál m e n t F i l i p p i b e , és az irodalomtör­ ténet szerint ó alapította a gyülekezetet; igaz, h o g y Pál fáradott és vállalt veszedelmet veszedelem után, s mégis igaz m a r a d , h o g y Isten kezdette e l a gyülekezet tagjai között a j ó munkát. N a g y alázat és élő h i t szükséges e n -

nek a kimondásához. M i hozzá v a g y u n k szokva, hogy természetszerűleg beszéljünk az egyházi munkások (kü­ lönösen a vezetők és a n a g y képességgel felruházottak) ^kezdeményező erejéről". E z z e l nincs baj önmagában, de n a g y baj származik belőle, h a nincs a háttérben — v a g y jobb esetben nyíltan kifejezve —- az aranyfedezet, h o g y t i . Isten Anyaszentegyházában m i n d e n e m b e r i m u n ­ k a csak eszköz, csak második lépés, csak következmény. A beindító, az i g a z i q k egyedül maga az élő Isten. V a g y ő indít e l egy munkát, s a k k o r beszélhetünk kezdésről, v a g y n e m ő indít e l , azaz más forrásból táplálkozik a nekilendülés, s ebben az esetben érdemileg s e m m i sem kezdődik e l még a k k o r sem, h a egetverő t e m p l o m o k és intézmények v a g y egyebek igénylik a kezdeményező személy előtérbe helyezését. Röviden: n e m a lelkipász­ tor k e z d i e l a j ó ügyet, sem a püspök, sem pedig az egy­ ház népe, hanem mindenütt és m i n d e n e k b e n a k e g y e l ­ mes Isten. U g y néz k i , m i n t h a a „kezdés" után az apostol átugraná a folytatást, s egyszerre a „befejezésre" térne. E z a befejezés azonban (epiieleó — i t t fut. — befejezek, v a l a m i t egész végig megcselekszem) visszautal m i n d a kezdésre, m i n d a folytatásra. Magában foglalja, hogy a jó m u n k a letéteményese és igazi végezője maga Isten. N e m úgy v a n , hogy ő munkába állít, s azután m a g u n k r a hagy, hogy saját belátásunk szerint h a l a d j u n k tovább. A z Anyaszentegyház munkája m i n d kezdésében, m i n d folytatásában, m i n d pedig befejezésében Isten hatalmas és m i n d e n e k r e elégséges erejének a műve. Hányszor lá­ t u n k félbemaradt életeket és munkákat! I l y e n k o r a r r a k e l l gondolnunk, hogy Isten nélkül történt az elindulás, vagy később elszakadtunk tőle, v a g y ő szakította kettébe a m i nélküle végzett munkánkat. D e azt is éppoly biztosan t u d n u n k k e l l , hogy az Istennel kezdett m u n k a m i n d i g folytatódik egészen a befejezésig. Lehet, hogy az idők jelei egyebet m u t a t n a k , és meg akarják i n g a t n i h i ­ tünket. A z is lehet, hogy sokszor csaknem egészen e l ­ tűnnek a m u n k a folyásának a külső ismérvei. M i n d e z azonban n e m ingathatja meg a hivőt, m i v e l bizonyos afelől, hogy biztos kezekben n y u g s z i k az ügy. Némely­ kor éppen saját személyünkre nézve ébred föl a kétei-

kedés: Isten levette rólunk a kezét, s n e m gondol többé velünk. E z az Ige mindenesetre egyebet m o n d . Isten se m e g n e m u n j a , a m i t elkezdett, sem bele n e m fáradj se pedig a kényszerítő körülmények folytán félre n e m áll. Ű kezdettől „ v é g i g " v i s z i a mibennünk v a g y a miáltalünk beindított munkáját. Jellemző, hogy Isten munkájában nincsenek pihenők és vakációk. T a r t egészen az Úr Jézus „napjáig". A z Úr Jézus „napja" az ő visszajövetelének az ideje. Nyilván­ való, hogy lesz egy i l y e n nap. Lesz egy meghatározott idő, a m i k o r Jézus előtt m i n d e n térd meghajol, és m i n ­ den n y e l v őt magasztalja. Lesz egy n a p , a m e l y a bűn uralmának a végét és Isten országának a valóságos (nem h i t b e n , h a n e m látásban történő) kezdetét fogja jelenteni. Lesz egy o l y a n nap, amelyet vártak az apostolok, s a m e ­ l y e t várunk m i m a g u n k is. E z a nap az Úr Jézus napja. N e m f o g l a l k o z i k az apostol azzal, hogy m i k o r követke­ z i k el. Csak a n n y i t t u d u n k róla, hogy a küszöbön áll, és készen k e l l l e n n i a varasban. Ismételjük: Pál apostol n e m időzik a nap idői meghatározása mellett. Ű n e m filozofál, n e m is jósol, h a n e m h i t t e l néz a jövendőbe. E g y azonban egészen nyilvánvaló: az olvasók számára. Jézus K r i s z t u s napja egybeesik a földi sátorház m e g ­ szűnésének (a halálnak) a pillanatával. Itt félre k e l l t e n ­ n i a „tér és idő" kategóriáját; az örökkévaló isteni időt (az ő országát) n e m szabad e m b e r i mértékeinkkel m é r ­ n i . Jézus K r i s z t u s napját meglátták a F i l i p p i b e l i e k , és meglátjuk m i magunk is. Bár 2000 esztendő választ e l , mégis ugyanazt az egy „napot" látták és látjuk. S o k a n kérdezhetik: hogyan, hiszen az idői távolság ezt lehetet­ lenné teszi. A z „idői távolság", az e m b e r i bölcsesség és a hozzá hasonlók tényleg gondolkozóba ejthetnek, de a h i t Isten gondolatainak a szárnyára helyez, s így kételkedés nélkül tudhatjuk, hogy a k i a F i l i p p i b e l i e k b e n bevégezte a jó munkát a Jézus K r i s z t u s napjáig, ugyanő bennünk is bevégzi ugyanazon Jézus K r i s z t u s n a k ugyanazon n a p ­ jáig. A z o n a napon m a j d megszűnik „a m u n k a " . A k k o r valóságos befejezésről beszélhetünk. A k k o r n e m lesz szükség sem a F i l i p p i b e l i e k , se mások szeretetadományá­ r a ; n e m lesz szükség se Pál apostol, sem mások l e v e l e i ­ r e ; n e m lesz szükség az evangélium hirdetésére, s álta-

Iában az Anyaszentegyház munkájára. M i n d e z e k csupán a kezdés, folytatás és befejezés keretei között mennek végbe, éspedig Jézus K r i s z t u s napjáig, a m i k o r m i n d e n ő lesz m i n d e n e k b e n , s n e m k e l l a „ j ó " és a „rossz" m u n ­ k a között különbséget tenni. E z z e l a biztos ismerettel azonban a jó munkának h a l a d n i a k e l l az A n y a s z e n t e g y ­ házban, a Filippibelieknél és más gyülekezetekben.

1,

?—'8

KÖZÖSSÉG A GYÜLEKEZETTEL

(7) Valóban- méltó az élt részemről, hogi/ ezt gcwdo^am mi%demieTc feüőí, miveí szíí?embe^ hordaíaíc fiieket, mi%t a7ci?c mmd az foasápombaii,, mmd az eva^gé^itím^aTc védeimezésében, és megbizoni/íiásdba^ ^eíem egi/íitt vag^/ioTc részese/c a keoi/eíemben; (8) meri bizoTtT/sáaom ísie?^, hogy miképpen vágyakozó???, mi^d?n/ájato7c titán a Jéztts Krisztus szereíeiéveL

7. Bárki előtt méltán feltűnhet, hogy az „aminthogy^ és a „miképpen" (TcátMsz) h e l y e t t a „vaíóban" kifejezést használjuk. Kétségtelen, hogy szó szerint n e m f e l e i m e g a görög eredetinek. D e szintén bizonyos, h o g y értelmileg inkább ezt k e l l m o h d a n i . A kdi^ósznak u g y a n i s m o n d a ­ tok elején inkább megalapozó és a mondat további részét m i n t e g y igazoló a jelentése ( B l a s s - D e b r u n n e r 432: 2). Itt p e d i g épp erről v a n szó. „VaMban méZió", azaz kényszerű belső szükségből következik m i n d a z , a m i t m o n d a n i fog a továbbiak során. Körülírással így is kifejezhető: az igazság, a méltányosság, a dolgok állása, a körülmények szükségképpen megkövetelik mindazt, amit bevezet az apostol. H a egyebet mondana, a k k o r n e m járna helyes úton. Isten orcája előtt v a n egy meghatározott m a g a t a r ­ tás, amelyet n e m szabad mellőzni; v a n egy eljárás-forma, amit illetlenség és igazságtalanság v o l n a semmibe v e n n i . U g y k e l l cselekedni és beszélni nagy és k i s dolgokban egyaránt, a h o g y a n „m.é2tó" fdikájonj, azaz i l l i k Isten gyermekeihez. A „valóban" azt domborítja k i , hogy ez az egyetlen járható út, és ezen kívül nincs más; ez az egyedül méltó magatartás, és n e m v a l a m i más. E z t a

járható utat kellett megkeresnie Pálnak, és ezt k e l i m e g ­ keresniük K r i s z t u s m i n d e n k o r i tanítványainak. Méltó az én részemről, hogy „ezt gondo^javn m i n d e m t e k ^eíóü^. A z „6zt^ visszautal az előbbi versekre, s e g y ­ úttal meghatározza a „gondoljam" (froneó — i t t inf.) ige tartalmát. O l y a n exegetikai esettel v a n dolgunk, a m i k o r elsősorban a kontextus magyaráz. H o g y m i t olvasunk a szótárban a „gondolkozni" igéről, az most alapjában v é v e n e m döntő jelentőségű. Annál lényegesebb viszont, hogy a 2—6 versek szerint m i t f o g l a l magában ez a szó. I l y e n ­ képpen az apostol gondolkozásának a tárgya és t a r t a l m a e z : hálát ad Istennek a gyülekezet tagjaiért, örömmel imádkozik érettük, szeretettel emlékezik az evangélium ügyében való részvételükre, és k i f e j e z i bizodalmát, hogy Isten munkája teljes befejeződéshez j u t közöttük. E z t grondoíja tehát Pál a Filippibeliekről. S e m m i köze ennek a gondolkozásnak akár a pesszimizmushoz, akár az o p t i ­ m i z m u s h o z , akár v a l a m e l y más természetű antropocent­ r i k u s beállítottsághoz. A gyülekezetnek m i n d a múltja, m i n d a jelene, m i n d pedig a jövendője felől Isten a k a ­ r a t a szerint vélekedik. Jóllehet v o l t a k nehézségek és h i ­ bák a gyülekezetben, ez a körülmény mégsem gátolja, h o g y m i n t e g y csak a jó dolgok töltsék be gondolkodását. M i n d i g v a l a m i baj v a n azzal a keresztyén gondolkozás­ sal, m e l y a bűn hatalmát és pusztítását a n n y i r a túlsúly­ b a n lévőnek véli, hogy épp emiatt n e m veszi észre — esetenként akár egyoldalúan is — a pozitív keresztyénség szépségét. A Pál gondolkozása arra m u t a t , hogy ő ezt észrevette és a gyülekezet építésében f e l is használta. Észrevette a jó dolgokat nemcsak egyesekben, h a n e m m i n d e n k i b e n , hiszen „mindenikük" felől egyformán, t i . pozitív t a r t a l o m m a l gondolkozik. N e m m o n d j a , hogy v a n egy gyülekezeti „mag", a m e l y r e i l l i k ez a hang, a t ö b ­ biekre pedig n e m . Ellenkezőleg: m i n d e n k i t a reményteli gondolkozás körébe foglal. Pál magatartásának az a magyarázata, hogy „ s z í v é ­ ben /aordozza" azokat, akikről és a k i k n e k beszél és ír. „Szívében h o r d o z z a " őket, v a g y i s közösséget, szívbeli v i s z o n y t ápol velük. Jó reménységgel v a n felőlük, s úgy tekint reájuk, m i n t „szentekre", a k i k K r i s z t u s érde­ méért méltók arra, hogy éppen így, s ne másképp h c r -

dozza szívében őket. A z igazi lelkipásztor áll előttünk, a k i e l v a n u g y a n szakítva testileg gyülekezetétől, de szí­ vében a n n y i r a jelen v a n a gyülekezet, m i n t h a testileg i s imaközösségben v o l n a az egyes tagokkal. N e m lehet szó „szívben hordozásról" ott, ahol v a l a k i csak esetlegesen, „véletlenül", alkalhianként gondol a másikra. A „szív­ ben hordozást" talán legjobban visszatükrözi az édesapa lelkülete, akinek állandó gondját képezi g y e r m e k e i n e k a sorsa. T u d j a , i s m e r i g y e r m e k e i n e k a hibáit is, de ez a körülmény n e m zárja k i az irántuk tanúsítandó szív­ b e l i viszonyt. A vers további részének magyarázó középpontja a ke*gt/e%e?%, m e l y b e n részesül nemcsak az apostol, h a n e m ré* sxeseknek (szünkojnón^sz) látja a F i l i p p i b e l i e k e t is. T e r ­ mészetesen n e m általában k e l l a k e g y e l e m r e gondolni, h a n e m abban a konkrét megnyilvánulási formában, a h o ­ g y a n m u t a t k o z i k . K e g y e l e m b e n részes Pál és vele együtt a gyülekezet tagjai a „fogság" által. H o g y Rómában v o l t - e ez a fogság v a g y máshol (szerintünk Efézusban), n e m központi jelentőségű. Lényeges, hogy Pál a fogságban a k e g y e l e m n e k e g y i k megnyilvánulási formáját i s m e r i föl. A z evangéliumért megfosztatni a teljes mozgási s z a b a d ­ ságtól (hiszen ennél többet aligha jelentett a v i s z o n y l a g e n y h e fogság), n e m az ítéletnek, h a n e m a k e g y e l e m n e k a jele. Egyszóval áz evangéliumért s z e n v e d n i n e m szé­ g y e n , h a n e m dicsőség, sót a k e g y e l e m ajándéka. E s j e l ­ lemző, hogy a fogságban Pállal együtt részesek a F i l i p ­ p i b e l i e k i s . N e m úgy, hogy vele együtt el v a n n a k zárva, h a n e m úgy, hogy maga mellett tudja őket, m i n t a k i k reá gondolnak, szeretetadományokkal támogatják, és a fogság fájdalmát vele megosztják. Éppen ezért a k e g y e ­ lemnek is részesei. K e g y e l e m az, hogy így v i s z o n y u l h a t ­ n a k az apostol fogságához, v a g y i s közvetve részt v e h e t ­ nek belőle. Jajveszékelés és siránkozás helyett m i n d az író, m i n d az olvasók Isten gazdag kegyelmében füröd­ hetnek. K e g y e l e m b e n részes Pál és vele együtt a gyülekezet tagjai az evangélium „védelmezése" által i s . Föltétlenül a r r a k e l l következtetni, hogy kihallgatása rendjén Pál­ nak a l k a l m a nyílt az „apológiára", a uédeímexésre (apo­ lógia). Lehetőséget nyújtott n e k i a bíróság, hogy szabá-

lyos kihallgatása alkalmával bizonyságot tegyen arról az ügyről, amelyért szenvednie k e l l . E z a lehetőség, ez az a l k a l o m a „kegyelem" nyilvánvaló jele, a m i b e n szintén részesek a F i l i p p i b e l i e k . A Pál fogsága a r r a ösztönözte őket, hogy még nagyobb hűséggel álljanak az U r Jézus mellett. A fogság tehát n e m h o g y megfélemlítette v o l n a , h a n e m az ügy érdekében történő bátor kiállásra s a r k a l l ­ t a ; n e m némította e l , h a n e m általa szót ajándékozott Isten az a j k a k r a , hogy számot tudjanak a d n i a boldogító hitről (az evangéliumot 1. az 1, 7-nél). H a r m a d s z o r kegyelemben részes Pál és veié együtt a gyülekezet tagjai az evangélium „wepbízom/ítása" áltál. Egyedül a k e g y e l e m műve, hogy a „fogság" és a „ v é delmezés" folytán az evangélium „megbizonyítása" k ö ­ vetkezett be. M e g m a r a d t u n k e m e l l e t t a fordítás m e l l e t t , m i v e l a maga módján helyesen tükrözi az eredeti é r ­ telmet. Alapjában véve azonban a ,,mepiM20%t/ítás" (bebdjósxisx) megerősítést, megszilárdítást jelent. Arról v a n szó benne, hogy az evangélium ügye erősebben, b i z t o ­ sabban, bizonyosabban áll, m i n t a „fogság" és a „ v é d e l mezés" előtt. A h e l y e t t , hogy hanyatlásnak, v a g y épp s o r ­ vadásnak i n d u l t v o l n a a K r i s z t u s ügye, még inkább s z i k ­ laszilárdan él a szívekben. E z is „valóban" a „kegyelém" nyilvánvaló jele. Isten jót hozott k i az emberek gonosz gondolataiból és cselekedeteiből, eszközül használván föl m i n d Pált, m i n d a gyülekezetet. így, azaz m i n t a k e g y e l e m részeseit hordozza szívében Pál apostol a íilippieket, s egyidejűleg m i n t a saját sze­ mélyes ügyének a részeseit is. N e m érzi magát e l h a g y a t ­ v a , h a n e m saját maga mellett (szim = együtt), saját m a ­ gával közösségben lévőknek t u d j a a levél olvasóit. A „részesek" szó tehát v o n a t k o z i k m i n d a kegyelemre, m i n d a Pál személyi életviszonyaira. A kettő szerves összefüg­ gésben áll és egymásra mutat, A k e g y e l e m cselekedete, hogy részesek lehetnek a Pál fogságában, viszont a Pál fogságán át részesíti őket Isten a m a g a kegyelmében. 8. H o g y mennyire bensőséges közösségben, részesség­ ben t u d j a magát Pál a F i l i p p i b e l i e k k e l , elevenen s z e m ­ lélteti ez a vers. A „ m e r i " (pár) szócska a 7. versnek a r r a a közösségére (kojnómdjára) céloz, m e l y n e m hiá-

n y o z h a t i k ott, a h o l élő a gyülekezet. „ B í z o n i / s d g o w J s f e n . . ."í Magyarázkodás és érvelés h e l y e t t Istent hívja tanúbizonyságul. Nyilvánvaló, hogy i t t nincs szó v a l a m i megszokott beszédfordulatról (mint p l . m a i nyelvünkben: „Isten b i z o n y " , „szavamra", „becsületemre" stb.), amit márcsak az is világossá tesz, hogy alig néhányszor h a s z ­ nálja Pál ezt a kifejezést (Róm. 1, 9; 1. Thess. 2, 5). A z Istenre való hivatkozás n a g y o n k o m o l y dolog, s azt sej­ teti, hogy az olvasók számára semmiféle érvelésnek nincs o l y a n bizonyító ereje, m i n t ennek. M a g a az élő, t i . a f i l i p p i e k b e n élő Isten tanúskodik bennük arról, hogy valóban igaz az, amit Pál ír. Sajnos, a keresztyén g y ü l e ­ kezetekben Isten nevének az i l y e n értelmű említése sok kívánnivalót hagy maga után. A h o l viszont egészséges a keresztyén közösség, ott m a sem képzelhető e l biztosabb és nagyobb „tanúság", m i n t az Istené. Istent a r r a hívja bizonyságul, hogy m e n n y i r e t?dpi/akozík -TTMndní/ájtiTc ttidn. Itt is találkozunk a jellegzetes „mmdm/djttk" szóval. N e m egyesek (kevesek v a g y többek), h a n e m mindnyájuk után vágyakozik. E z a v á ­ gyakozás mindenesetre n e m azonosítható, mégcsak k a p ­ csolatba sem hozható a természeti vágyakozással: se a szerelmesével, sem az éhezőével, sem a honvágyat érzők vágyódásával, vagy hasonlókkal. N e m azért, m i n t h a a „vágyakozni" igének v a l a m i sajátos b i b l i a i jelentése v o l ­ n a , hanem azért, a m i után következik. N e m egyszerűen „vágyakozik" az apostol, h a n e m a „Jéztts Kr%sxt%$ sze­ r e t e t é i t " vágyakozik. A „szerétéi" (szpídngnon — t ö b ­ besszámban = belső rész, szív) talán leghúebben tükrözi (szószerintiség nélkül) a z eredeti jelentést. Pál apostol Jézus K r i s z t u s s a l o l y a n szerves közösségben él, a m i l y e n ­ ben v a n n a k a szervezet belső részei. Jézus Pál apostol­ ban l a k o z i k , s könyörületességével egészen magához k a p ­ csolja őt. Pálnak nincs külön önálló, független szíve, h a ­ n e m csak egy o l y a n szíve, a m e l y b e n Jézus az U r . E z az őbenne élő Úr Jézus K r i s z t u s ad színt és tartalmat v á ­ gyakozásának. Tehát n e m az érzelmek játéka u r a l j a a vágyakozást, h a n e m a benne lakozó Jézus K r i s z t u s , a k i összekapcsolja a gyülekezettel, és szívbéli vágyakozást táplál benne a közösség után. M i n t h a ezt mondaná: n e m a z / é n e m b e r i érzelmeim szerint kívánlak látni és h a l -

l a n i titeket, beszélni veletek, h a n e m JézMs K w x t ^ s cse­ l e k s z i b e n n e m , J i o g y a személyes együttlét, a közvetlen gyülekezeti közösség után vágyakozzam. A h o l K r i s z t u s ­ n a k ez á szeretete belép a hivők életébe, ott szükségképp fölébred a közösség-érzés azok iránt, a k i k b e n u g y a n a z a szeretet l a k i k .

í,

9—lí LELKI

IMÁDSÁG MEGGAZDAGODAseRT

(9) i2s azért imádkozom, ^ogf^ a ti szeretetetek még inJcább és mkdbb bővelkedjék ismeretben és mmden belátásban/(íű) &o%%/ wegfíté^essétek a fontos dobokat, s lephetek tiszták és botlás né^MÍ valók a Krisztus napjára, (HJ beteljesedve a Jézns Krisztus által váM i^azsápossáo gt/íímö^cséve^ Isten di­ csőségére és n^agasztaMsára.

9. A z imádkozásnak — ebben az összefüggésben — meghatározott (tehát n e m általános) az értelme. „ A z é r i imádkozom" fpros2e%k^o7%ry),, v a g y i s egy meghatározott dolgot kérek az imádságban. Tehát kérő, egy adott v á g y ­ r a néző i t t az imádság. Azért imádkozom, hogy a „fi szeretetetekkel" történjék v a l a m i . N e m mehetünk tovább, amíg bár röviden n e m f o g l a l k o z u n k a „szeretetted". Kétségtelen, hogy más a „szeretet", és más a „szerelem". M a g y a r nyelvünk m a i szóhasználatát tartva szem előtt, a „szerelem" (erősz) mindenestől a természeti ember sajátja. E z z e l szemben a „szeretet" (dgdpéj forrása Istennél v a n , és az e m b e r i lélekben mégcsak csírája sem található. Jellemző e t e ­ k i n t e t b e n , hogy a klasszikus görögség irodalmában e z i d e i g egyetlen o l y a n biztos h e l y e t sem talált a kutatás, m e l y azt bizonyítaná, h o g y a „szeretet" szó főnévi a l a k ­ jában ott is előfordult v o l n a . D e bárhogyan álljon a h e l y ­ zet, az újszövetségi „szeretet" sajátosan keresztyén t a r ­ talmú, a m i t n e m tudhat magyarázni a keresztyénségen kívüli i r o d a l o m . A z apostoli k o r b a n a „szeretet" szó p u s z ­ ta kiejtése már bizonyos kezességet jelentett a m e g é r ­ téshez. Egészen másra gondolt az, a k i ajkára vette a „ s z e -

retetet", s ismét egészen másra az, a k i ugyancsak „ s z e ­ retetről" beszélt, de eközben más görög szót használt. Á m i helyzetünk azért nehéz^ m e r t a nyelvfejlődés során a fogalmak összekeveredtek. Sokszor szeretetet m o n d u n k ott, ahol szerelemről kellene beszélni, és viszont. B i b l i a ­ fordításunk sem következetes (egyébként érthető módon) ebben a tekintetben. M a már a „szeretet" a n n y i r a b i ­ z o n y t a l a n , sokatmondásában g y a k r a n semmitmondó, hogy valóban „alig v o l t az egyház történetében o l y a n h a z u g ­ ság, gyávaság és jellemtelenség, m e l y ne próbálkozott v o l n a a keresztyén szeretet jelszavával takarózni" (Kárner). Tehát n a g y o n gondosan vigyázni k e l l a helyes é r ­ telemre. H o g y ez világosan álljon előttünk, élesen szem előtt tartandó: „Isten szeretet" (1. Ján. 4, 8). Szeretet az, a m i t Isten gondol és cselekszik, a m i k o r önmagát adja á!dozatul az emberért. E z az alaptalan, i n d o k o l a t l a n , m e g ­ magyarázhatatlan isteni magatartás a szeretet. I l y e n ér­ telemben e m b e r i szeretet egyáltalán nincs. H o g y a S z e n t ­ írás mégis beszél az embernek i l y e n értelmű szeretetéről, az csak az isteni szeretettel magyarázható: abban v a n szeretet, a k i részesül, azaz részt n y e r Isten szeretetéből, s megérti, hogy m i t jelent számára Isten szeretete. A k i viszont ezt megérti, abban életre k e l egy új lelkiség, az Isten szeretetétől átitatott lelkiség, m e l y érdek nélkül ragaszkodik Istenhez és felebarátaihoz. E n n e k a szere­ tetnek s e m m i köze a „spontán érzülethez", az érzelmek­ hez, az emberi lélek kivetítódéséhez. E z t a szeretetet n e m én alakítom k i m a g a m b a n , h a n e m m i n t e g y idegen e l e m ­ ként Isten h e l y e z i el b e n n e m , sokszor épp saját szerete­ tem ellenére. E z t a szeretetet reám parancsolhatja I s ­ ten. E z z e l a szeretettel lehet ragaszkodni az ellenséghez,, ezt a szeretetet lehet kérni és kormányozni. Röviden: a szeretet n e m egyéb, m i n t Isten szeretete, i g e n : maga I s ­ ten énbennem, és a b e n n e m lévő Isten által meghatá­ rozott lelkület Isten és felebarátaim iránt. Alapjában véve a szeretetről m i n d i g csak körülírással szabadna b e ­ szélni m i n d a d d i g , amíg t a r t a l m a otthonossá válik a k ö z ­ szóhasználatban. A 9. vers erről a szeretetről szól, ezt a szeretetet nevezi a szereteteteknek —- és a miénk­ nek.

A z apostol azért imádkozik, hogy ez a szeretet „&óreZkedjék". Szerencsés és hűséges ez a fordítás. N e m azt j e l e n t i , hogy szűkösen, k i s mértékben v a n a szeretet, és bőségessé, n a g y mértékűvé k e l l válnia, azaz növeked­ nie k e l l , h a n e m azt, hogy az Istentől k i n e k - k i n e k adott szeretet egyre inkább gazdagabban, bőségesebben m u t a t ­ kozzék m e g „ismeretben," és „minden beYdtás&an". Tehát n e m a szeretet növekedéséről, gazdagodásáról szól az Ige, h a n e m a meglévő szeretet gyümölcseinek a m u t a t kozásáról. A h o l szeretet v a n , ott lennie k e l l „ismeretnek" és „belátásnak". Márcsak ez a körülmény is amellett szól, h o g y a szeretet m e n n y i r e n e m puszta érzelmi aktus, h i ­ szen össze v a n kötve az ismerettel és a belátással. S z o ­ k a t l a n hang, de b i b l i a i . A k i szeret (akiben Isten szere­ tete munkálkodki), abban bőséggel k e l l lennie az „ i s m e ­ r e t n e k " . Nyilvánvaló, hogy az „ismeret" n e m évszámok tudása, n e m szaktudományokban való elmélyülés, n e m filozófiai és gazdasági rendszerek ismerete, mégcsak n e m is theologiai ismeret a szokott értelemben. Eközben tá­ v o l áll tőlünk, hogy a theologiai ismeretek és tudomá­ n y o k ellen szóljunk, hiszen a k k o r ennek az exegézisnek s e m v o l n a helye. A z „ismeret" (epipnósziszj Isten akaratának világos, értelmes, az Ige prédikálását követő és abból származó, a szóbeli v a g y írásbeli bizonyságtételre alapozott fölis­ merése. A gyülekezet tagjainak t u d n i u k k e l l (még a k k o r is, h a tudásukat n e m képesek az ismeretelmélet k ö v e ­ telményei szerint kifejezni), h o g y kicsoda Isten, m i t akar velük, m i t akar a világgal. Egyszóval tisztában k e l l l e n ­ niük annak az Istennek akaratával, akinek a szeretete bennük l a k o z i k . H o g y a n is imádkozhatott v o l n a Pál apos­ t o l az „ismeretben" való bővelkedésért a F i l i p p i b e l i e k r e nézve, a k i k egyszerű gondolkozású, különösebb iskolá­ zottság nélküli férfiak és nők v o l t a k ? ! I l y e n ismeretért viszont imádkozni kellett. M i n d e n k o r i figyelmeztetés: ismeretben való bővelkedésért imádkozni! A z „intellekt u a l i z m u s " m a i világában némelykor úgy véljük, hogy az „ismeret" kizárólag a tehetség, a tanulás, az emberi fáradozás eredménye. Pálnál viszont a keresztyén i s m e ­ retet v a g y Isten adja, v a g y egyébként sok theologiai t a ­ nulmányozás után sem lehetséges. E z n e m zárja k i a

hivők tanulását, ismeretszerzését, de mindenképpen m a ­ gában foglalja, hogy semmiféle ismeretanyag n e m k e z e s ­ ség a z o n „ismeret^ mellett, amelyet Isten a d övéinek. Máskülönben azt kellett v o l n a írnia az apostolnak, hogy tanuljanak és olvassanak sokat a F i l i p p i b e l i e k , s erős munkával tegyenek szert az ismeretre. E h e l y e t t p e d i g imádkozik az „ismeretben" való bővelkedésért. Nemcsak az ismeretért, h a n e m a „belátásért" is imád­ k o z i k . T u d j u k , hogy a „belátás" n e m adja vissza hűen a görög eredetit ^ájszt^észisz), de mégis közelebb áll hozzá,, m i n t az „értelmesség" (Kecskeméthy „megérzést", M a s z n y i k „megértést", L u t h e r „tapasztalatot", B a r t h „belátást" használ). A fogalomtisztázást jelentősen nehezíti, hogy csak i t t f o r d u l elő (főnévi alakjában) az egész Újszövet­ ségben. A szótári vizsgálódás szerint az „ismeret" i n ­ kább intellektuális jellegű, míg a „belátás" gyakorlati' vonatkozású. H a Isten megismeréséről v a n szó, a k k o r i s ­ meretről beszélünk, h a viszont a keresztyén élet m i n ­ d e n n a p i jelenségeinek a megismeréséről, a k k o r „belátás­ ról". Isten szeretetét, jóságát „megismerjük", míg a hús­ ételtől való tartózkodást v a g y hasonlókat inkább „ b e ­ látjuk", „megítéljük". E z is értelmi aktus — e m b e r i ­ leg — , de más irányba néz. L e h e t , hogy v a l a k i n e k v a n „ismerete", és mégsem t u d eligazodni az élet kérdései között. A z „ismeret" és a „belátás" egymásmellettisége a r r a figyelmeztet, hogy mindkettőre vigyázni k e l l . N e m : elegendő az e l v i tisztánlátás, h a n e m az ismeretet h e l y e ­ sen k e l l a l k a l m a z n i . A szeretetnek bőséggel meg k e l l megnyilvánulnia az „ismeretben" és a „belátásban", amiért Istenhez imádkozik az apostol; Istenhez, a k i adja: mindkettőt. 10. Biz a vers lényegesen hozzásegít a már mondottak tisztább látásához. A r r a néz az „ismeret" és a „belátás",, hogy az olvasók „megítélhessék a jdntos dolgokat". Lássuk előbb a „fontos doZpok" (didferontd) kérdését.. Revideált fordításunk a „ j ó " és „rossz" közötti különb­ ségtételről beszél. Nehéz v o l n a állítani, h o g y ez h e l y t e ­ l e n értelmezés, de mégsem eléggé hűséges. F o n t o s és l é ­ nyeges dolog a jó szembesítése a rosszal, de emellett v a n n a k a fontos dolgok a kevésbé fontosakkal, a l é n y e g -

telén ékkel szemben is anélkül, hogy ez utóbbiak (a l é ­ nyegtelenek) rosszak lennének. A „fontos dolgoké e l l e n ­ téte a „közömbös d o l g o k " fddidford). Közömbös dolog, hogy m i k o r és h o l tisztelem az U r a t , de fontos, hogy t i s z ­ t e l j e m ; közömbös dolog, hogy k i adja át a száretetadományt, dé fontos, hogy l e g y e n a h i t n e k i l y e n gyümölcse. N e m v o n j u k kétségbe, sőt állítjuk, h o g y m i n d e n „ j ó " kifejezően fontos a „rosszal" szemben, de u g y a n a k k o r hangsúlyozzuk, hogy épp ebben az összefüggésben szük­ séges különbséget t e n n i az érdemi jelentőség nélküli dolgok és a fontosak között. E z t az elválasztást k e l l g y a ­ k o r o l n i u k azoknak, a k i k részesek a kegyelemben. M e g k e l l ítélniük, hogy m i a fontos a nem-fontossal s z e m ­ ben, m i a j ó a rosszal szemben. A „Tneyítéüek" f d o k i wddzó) helyesen fejezi k i azt a kettős folyamatot, m e l y a görög szóban hangzik. A görög szó ugyanis azt j e l e n t i , hogy v a l a m i t gondosan megvizsgálok, m i n d e n oldalról megnézek; megpróbálom, mérlegelem, s azután mellette vagy ellene állást foglalok. A „megítélés" m i n d e z t f e l ­ öleli. M e g k e l l vizsgálni az élet dolgait, és megállapí­ t a n i , hogy m i a fontos, m i a jó, s m i a szükséges. A megítélés az „ismeret" és a „belátás" (9. v.) segítségé­ v e l történik. A z „ismeret" kölcsönzi a tiszta látást, a „ b e ­ látás" pedig a különbségtétel döntését. Itt a helye, hogy felfigyeljünk a keresztyén kritikára, hiszen más szóval arról beszél az apostol. M i n d e n t m e g k e l l vizsgálni, és a dolgok között különböztetni. G y a k o r o l n i k e l l ezt m a ­ g u n k k a l és másokkal kapcsolatban egyaránt. A mondottak célja az, h o g y a F i l i p p i b e l i e k „tiszták és botMs néíküZ ?;aZók Zegi/enek a K r i s z t u s napjára". „Tiszták" fejHkrinejszJ azok, a k i k b e n nincs tisztátalan­ ság. Nyilván n e m testi, h a n e m l e l k i tisztaságról v a n szó. Igen jellemző i t t a szó etimológiája: héHosz = nap, krinó = ítélek. E két szó összetételéből származik a t i s z t a ­ ság. T i s z t a az, amit a nap fényébe állítanak, és ebben a világosságban tisztának bizonyít az ítélet. T i s z t a az az ember, a k i Isten világosságába állítva, az ítélet alatt tisztának b i z o n y u l . A tisztaság m e l l e t t említi Pál a „ b o t ­ lás nélküliséget". I l y e n e k n e k fáproszkopoj) k e l l lenniük a levél olvasóinak. N e l e g y e n bennük s e m m i , a m i bot­ ránkoztató, visszataszító volna. M i n d a tisztaság, m i n d a

botlásnélküliség K r i s z t u s napjára szól, a m i k o r m i n d e n k i szemtől szemben áll K r i s z t u s s a l , a k i a fénylő „ n a p " , és a k i m i n d e n k i t átvilágít. T i s z t a és botlás nélküli az lehet, a k i az „ismeret" és a „ b e l á t á s " ajándékával m e g t u d j a különböztetni a tisztát a tisztátalantól, a botránkozásnélküliséget a botránkoztatótól. H o g y p e d i g eközben m e n n y i r e n e m v a l a m i „erkölcsi", m a g u n k szerzetté t i s z ­ taságról beszél az apostol, azt félreérthetetlenül h i r d e t i a következő vers. 11. „Beteljesedne a Jézus K r i s z t u s áítaí naüó igazsá­ gosság g3/%77MMcséue2". A z a „tisztaság" és „botlásnélkü­ liség", m e l y e t „ismeretben" és „belátásban" bírunk, Krisztus igazságossága gyümölcseként adatik nekünk. Azáltal leszünk tiszták és botránkozásnélküliek (akikben n e m k e l l megbotránkoznia Istennek), hogy az „igazsá­ gosság" (dzkájoszüné) gyümölcsével beteljesedünk. K r i s z ­ tus igazsága n e m más, m i n t a nekünk tulajdonított i g a z ­ ság. M i n e m v a g y u n k igazak, tiszták és botlásnélküliek önmagunkban, de mégis v a n igazságunk, t i . a K r i s z t u s által ajándékozott igazság, a m i azt jelenti, hogy K r i s z t u s igazságát Isten úgy t e k i n t i , m i n t a m i saját igazságun­ kat. A k i beteljesedik, vagyis akinek lelke csordultig m e g ­ t e l i k ennek az igazságnak a gyümölcsével, azaz az i g a z ­ sággal, az tisztán és botlás nélkül áll a K r i s z t u s napjára. Ügy nézhet halála órájára, m i n t a k i t megtisztított K r i s z ­ tus igazságossága. L e k e l l m o n d a n i m i n d e n saját igazság­ ról és erre irányuló erőfeszítésről, hogy teljesen betöltsön K r i s z t u s igazságossága, azaz s e m m i helyet ne a d j u n k ö n ­ ámító saját igazságunknak. Röviden: K r i s z t u s igaz, és m i n e m v a g y u n k , n e m lehetünk igazak. D e K r i s z t u s nemcsak igaz, h a n e m igazságos is, a m i k o r saját igazságát i n g y e n n e ­ künk adja, hogy általa m i is igazak lehessünk, vagyis az igazságosság gyümölcsével beteljesedjünk. E z a f o l y a ­ mat most játszódik le, a m i k o r K r i s z t u s napjára nézve élünk. N e m csupán reménységről v a n i t t szó, hogy t i . K r i s z t u s napján nekünk tulajdoníttatik m a j d K r i s z t u s igazsága, h a n e m hitről, m e l y ama napra néz u g y a n , de itt, a földön, a gyülekezetben h i s z i , hogy mindenestől már az övé Jézus K r i s z t u s igazságosságának a g y ü m ö l -

cse. Ezért „szentek" a F i l i p p i b e l i e k (1. v.), s ezért l e h e ­ tünk azok m i is, A keresztyén ember tisztasága és igazsága „isten dicső­ ségére és M i n g ^ z t a M s d r a " szolgál. Isten „dicsősége" (doxdj az ó páratlan fensége. L e h e t dicsősége a napnak, földi uralkodóknak és egyebeknek, de a „dicsőség" egyedül Istené. Egyedül ő t u d j a igazzá t e n n i az embert, s egyedül ő képes megszabadítani a halál ítéletétől. M i n d e n i g a z ­ sággal, t i . K r i s z t u s igazságával felruházott ember Isten dicsőségét tükrözi, vagyis az ő páratlan hatalmát a bún fölött. Minél többen beteljesednek K r i s z t u s igazságossá­ gának a gyümölcsével, annál inkább tündököl Isten d i ­ csőségé az emberek között. Isten dicsősége n e m iesz n a ­ gyobb, hiszen az emberektől függetlenül áll az ő dicső­ sége, és nincs szüksége, hogy emberek növeljék azt. D e az emberekre nézve, az emberek között nyilvánvalóvá iesz ez a dicsőség, azaz látják, a k i k eddig n e m látták, e l i s m e ­ r i k , a k i k eddig n e m ismerték el. Továbbá a keresztyén ember igazsága Isten „wmgasztaídsdra" szolgál. Isten magasztalása n e m v a l a m i n a g y ­ lelkű elismerés az ember részéről; n e m lelkendezés, rajongás. A hála és csodálat tölti k i a magasztalást. H a Jézus K r i s z t u s igazságát az emberre ruházza Isten, az ember számára n e m m a r a d egyéb hátra, m i n t a hála és a csodálat hangján szólani őróla és őneki, azaz m a ­ gasztalni őt. A h o l n e m magasztalják Istent, ez annak a jele, hogy K r i s z t u s igazságosságának a gyümölcsével még n e m teljesedtek be. A h o l azonban K r i s z t u s igazságossá­ gában részesülnek a hivők, ott az imádság és a dicséret hálaadásában magasztaltatik az Ür.

1,

12—14

MAGASSÁG A MELYSÉGBEN

(12) „akarom pedig, ho<% tudjátok atyámfiai; az énrajtam esett doígoTc inkább az e^angélwm t?ZómeweteIére szolodnak, %g3/ann%/ira, Ttogj/ az én /og^ágom Krisztus áZtaí nyiit?ánva^óvá Zett a testőrség egész házában és minden mások eíőtt,

(Í4) és főbben az atg/ajwk közül, az Úrban bizalmat merítvén az én fogságomból, még inkább merik féíeíem néíknl szólani isten Igéjét".

12. A z „akarom pedig, &,o(%/ tudjátok" kifejezés lénye­ gesen egyebet jelent, m i n t a „tudtotokra a k a r o m pedig a d n i " . E z utóbbi a puszta közlés tényét f o g l a l j a magába, miáltal az apostol bizonyos dolgokat tudomására hoz a gyülekezetnek anélkül, hogy különösképpen igénybe v e n ­ né l e l k i viszonyulásukat. Előbbi esetben viszont többről v a n szó, s a szó szerintiség ezt a „többet" igazolja. A „tudjátok" (pmószkó — inf.) jelentése a pontos, biztos megismerés, belátás, felismerés, megtapasztalás. A g y ü l e ­ kezet t u d j a és i s m e r i Pál apostol fogságának külső k ö ­ rülményeit. Csak az n e m bizonyos, hogy helyesen tudja értékelni, azaz Isten akarata szerint nézi-e m i n d e n s z e m ­ pontból. A z apostol most arra hívja föl a F i l i p p i b e l i e k e t : tudják meg, ismerjék föl a lényeget, a m e l y által más beállításba kerülnek a külső körülmények. A fölhíváshoz („akarom") az adja a jogalapot, hogy „atyafiakat" lát a F i l i p p i b e l i e k b e n . A z a t y a f i n e m vér szerinti testvért, n e m is ugyanazon néphez (zsidó, görög) való tartozást tételez föl, h a n e m hit-közösséget. Mikép­ p e n a vér szerinti testvérek közvetlen kapcsolatban álla­ n a k egymással a z ' a n y a k e b e l útján (de^%sz = a n y a k e ­ b e l , s i n n e n az dde^osz — testvér, atyafi, anyafi), u g y a n ­ úgy az „atyafiak" átvitt értelemben u g y a n a z o n család­ hoz, a keresztyén gyülekezethez, az anya-szent-egyház­ hoz tartoznak, s mindnyájukat köti, meghatározza a k ö ­ zös a n y a i táplálék és a közös h i t . Természetes igény, hogy a család m i n d e n tagjának pontosan m e g k e l l i s ­ m e r n i e azt, amit a család A t y j a szükségesnek lát. A z A t y a , akinek jelenléte kezesség az atyafiság, a testvérek egymáshoz tartozása felől, ez az A t y a n e m Pál apostol, h a n e m Isten, a k i testvért, atyafit formált az apostolból és á filippiekból. E z a jogcím ahhoz, hogy Pál „akarh a s i o n " , t i . azzal az akarattal, m e l y e t Isten formált k i benne. A m e n n y i b e n n e m engednek a felhívásnak, a l i g h a lehet többé beszélni a közös h i t által meghatározott a t y a ­ fiakról. -

A továbbiakban azt látjuk, a m i t a F i l i p p i b e l i e k n e k jól meg k e l l érteniük: „ a z é%rajtayn. esett doígok inkóbb a z etxmgéHMTTt eMmeneteMre szolgdítak." Tehát n e m a Pál dolgairól beszél az Ige! A tó két' eme azt jelenti, hogy a m i történt, azt n e m Pál akarta, h a n e m m i n t e g y akarata ellenére estek m e g a dolgok, t i . az ó próbatételei. E z e k n e m a Pál d o l g a i , legalábbis n e m csak az övé. E z e k é r ­ d e k l i k , érdekelniük k e l l az atyafiakat i s , m i v e l közös ügyről v a n szó. N e m tévedünk, h a magyarázatként azt m o n d j u k , hogy azok a doZpok Isten rendeléséből történ­ tek Pállal. Valószínű, hogy a F i l i p p i b e l i e k ezt n e m lát­ ták tisztán, v a g y p e d i g épp a r r a gondoltak (kevesen v a g y többen?), hogy az apostol fogsága nehezen elviselhető és csak panaszra, részvétre okot adó rossz. Pál útját vágja az i l y e n gondolkozásnak, midőn azt a k a r j a megértetni, hogy épp ellenkezője az igaz. A v e l e történt dolgok n e m csupán szomorúságra okot adó jelenségek, h a n e m s o k k a l „ i n k á b b " (mdHon — v a n benne v a l a m i a s u p e r l a t i v u s ból is) az evangélium előmenetelére történtek. A z „euangéM%7?mak'', Isten megváltó és boldogító b e ­ szédének terjednie k e l l . A z „eMmeneteZ" (prokopé) igei alakjában fprokoptem) előrejutást, előre-haladást, előre­ lépést jelent. í g y k e l l előbb j u t n i a az evangéliumnak hitből hitbe, m i n d a föld végső határáig. A z evangélium hódító útját n e m gátolja az a körülmény, hogy Pál a k a ­ dályozva v a n a missziói tevékenységben. A z evangélium így is terjedhet, miként ez a Pál apostol esetében tör­ tént. E z t k e l l t u d n i u k a F i l i p p i b e l i e k n e k , s a meddő s i ­ ránkozás v a g y sajnálkozás helyett észre k e l l venniük a lényeget: az evangélium előmenetelét (1. 1, 17). A Károli-fordítás „előmenetelére lőnek" kifejezése h e ­ l y e t t az „eZóweneteMre szoZpdítak" kifejezést használ­ j u k . E z sem szó szerinti fordítás, de mégis konkrétab­ b a n érzékelteti, hogy az események jöttek (erk^omdj = jövök, megyek, itt perf.) és mentek, zajlottak, peregtek/ mozgásban v o l t a k és vannak. A z egész történés, annak m i n d e n egyes mozzanata, mégha emberileg szomorú is, az evangélium szoígóíátdt, terjedését eredményezte. 13. A z „úpyan?M/ira (hószte = úgy hogy, olyanképpen hogy) a r r a figyelmeztet, h o g y a m i t bevezet, az áz előbbi

megállapítás f ügvénye. Tehát az evangélium előmenetele abban is megmutatkozik, hogy az „ é n fogságom" (deszynosz, többes számban — börtön) „Krisztus dZtaZ n y ü r d n w M M lett a testőrség egész M z d & a n " . E n n e k a m o n d a t ­ nak a „Krisztus dZtaZ" ^en KArisztó) kifejezés ad világos­ ságot. Némelyek „Krisztusért" való fogságot fordítanak (Kecskeméthy), a m i azonban n e m állja m e g a helyét. A Károli fordítás (Krisztusban) jó lenne, de az a nehéz­ sége, hogy n e m eléggé kifejező; n e m lehet belőle eléggé megérteni azt, a m i t hordoz. Igaz, maga a görög szöveg szerint is b i z o n y t a l a n hangzású a „Krisztusban", h a a többféle n y e l v i lehetőség közül k i n e m választjuk a h e ­ lyeset. A z „ e n " szócskának i t t instrumentális a jelentése. A r r a a módra figyelmeztet, ahogyan v a l a m i történik. V a g y i s K r i s z t u s cselekedte, K r i s z t u s munkálta ( = K r i s z ­ tus által történt), hogy a Pál fogsága nyilvánvalóvá lett a testőrség egész házában. K r i s z t u s cselekedte, hogy Pál apostol ne csak egyszerűen e g y i k l e g y e n a többi fogoly között, h a n e m híre m e n j e n , m i s z e r i n t ó az evangélium ügyének a képviselője. E z t Pál saját erejéből n e m h o z ­ hatta napvilágra. A „ n ^ u d r w a Z ó u á " léteinek ellentéte a „r e j t v e - m a r adás", a véka alattiság. K r i s z t u s gyújtott lán­ got a Pál szívében, és ugyancsak ő cselekedte, hogy ez a láng ne m a r a d j o n r e j t v e , h a n e m láthatóvá váljék éppen azok előtt, a k i k e l a k a r t a k zárkózni előle. A „testőrség egész M z a " megtudta, hogy miért v a n fogságban az apostol, s ezzel a tudomásulvétellel b e j u ­ tott az evangélium fénykörébe, hatósugarába. N i n c s a r ­ ról szó, hogy a testőrség háza e l is fogadta az evangé­ l i u m o t , h a n e m csak arról, hogy találkozott vele. V a g y elfogadja, v a g y n e m , de a döntés lehetősége megadatott, mert a fülekig „eMre"-hatolt az evangélium. A „testőr­ ség háza" fpraetormTHj az a palota, m e l y egyszersmind császári házat jelentett, a császári család vidéki helyét, s u g y a n a k k o r azt az épületet, ahol lakott a római h e l y ­ tartó. Itt voltak a helytartóság biztonságát őrző római csapatok. , , A bevádolt egyéneket ideiglenesen i t t szok­ ták vizsgálati fogságba v e t n i " . Kétségtelen, hogy a szöveg a testőrség házáról, azáz épületről beszél, de csak átvitt értelemben, m e r t r a j t a a testőrség házának a lakóit k e l l értenünk, n e m pedig a

köveket és a falakat, a m e l y e k n e k s e m m i közük a Pál fogságához. E z e k előtt a lakók előtt lett nyilvánvalóvá a Pál fogsága a f e n t i értelemben. A Cselekedetek könyve Pál apostolnak két fogságáról beszél. E g y i k Cézáreában v o l t , a másik pedig Rómában. Cézárea azért esik e l kezdettől fogva, m e r t n e m bizonyít­ ható, h o g y ott praetorianusok tartózkodtak v o l n a . P r o b ­ l e m a t i k u s azonban, hogy n e m v o l t - e mégis p r a e t o r i u m az A g r i p p a király cézáreai palotája (Csel. 23, 35)? A p r a e t o r i u m — a m i n t már említettük — azt az épületet j e l e n t i , m e l y b e n a császári helytartó is lakott. H a csak erről — v a g y a Heródes palotájáról — lenne szó, úgy nyomós érvünk lenne Cézárea mellett. V i s z o n t a p r a e ­ t o r i u m i t t — t i . a F i i . 1, 13-ban — n e m épületet jelent, h a n e m azokat a testőröket, a k i k a p r a e t o r i u m b a n szolgál­ tak. Továbbá az sem bizonyítható, h o g y császári ház lett v o l n a ebben a vidéki városkában, jóllehet Pálnak a z s i ­ dók elleni kifakadása erőteljes zsidó környezetre mutat. Rómában már v o l t a k praetorianusok, hiszen ők ő r i z ­ ték az apostolt. Császári ház is v o l t Rómában. O t t l a k ­ hattak a császár hozzátartozói, v a l a m i n t a h i v a t a l n o k o k és a szolga-személyzet. V i s z o n t Róma szintén aligha sze­ repelhet fogsági helyként. Egyfelől nehezen érthető, hogy o l y a n nagy távolságból az apostol miképpen állott élénk összeköttetésben a F i l i p p i b e l i e k k e l ? Másfelől még kétsé­ gesebbé teszi Róma lehetőségét az az ismert tény, hogy Pál apostol o n n a n Hispániába akart m e n n i , és így l e v e ­ lében aligha írhatta, hogy közelebbről meglátogatja a íilippieket. A mondottak után elesik m i n d Cézárea, m i n d Róma. Más fogsághelynek az említésével viszont n e m találko­ z u n k az Újszövetségben. E z a z o n b a n n e m zárja ki^ hogy ne lehetett v o l n a fogva más h e l y e n is az apostol. A császári házzal kapcsolatosan g o n d o l h a t u n k nemcsak a római palotára, h a n e m a r r a is, hogy a császárnak v i d é ­ k e n szintén lehettek b i r t o k a i és hozzátartozói. í g y aztán a császári ház elképzelhető Rómától távol is a m a g a sze­ mélyzetével együtt. E g y F i l i p p i h e z v i s z o n y l a g közel f e k ­ vő o l y a n h e l y e n kellett írnia levelét, ahol fogságot s z e n ­ vedett, noha ennek a fogságnak nincs kézzelfogható n y o ­ m a az Újszövetségben. L e g n a g y o b b valószínűség szerint

Efézus ez a város. Efézusban v o l t császári ház, és voltak testőrök is. A z Újtestamentum n e m ad teljes életrajzot Pálról. Efézusnak m i n t fogsági h e l y n e k a föl n e m j e g y ­ zése n e m tekinthető eléggé nyomós ellenérvnek. M i n d e n ­ esetre bizonyos, hogy a fogsági h e l y kérdésessége érde­ m i l e g n e m befolyásolja az Ige üzenetének a megértését. A z evangélium előmeneteléből érthető, hogy a testőr­ ség lakóin kívül „minden mdsoTc előtt" is nyilvánvalóvá lett az apostol fogsága. E z e k a „ m á s o k " valószínűleg a többi fogoly, akikről a levél záró részében (4, 22) m e g ­ emlékezik. Fogságát K r i s z t u s felhasználta a r r a , hogy f o goiytársaihoz szintén eljusson az evangélium. Itt sem t u d j u k a vers alapján megállapítani, hogy k i k fogadták el, és k i k utasították vissza, de biztosan megállapítható, hogy a testőrség katonáin kívül mások is találkoztak a hozzájuk eljutott megváltó üzenettel. Sőt, a következő (14.) versre való kitekintéssel még tovább k e l l mennünk és arra g o n d o l n u n k : a „minden mások" m a g u k b a f o g l a l ­ hatják a város lakóit is. N a g y o b b ügyről v a n szó, s e m ­ hogy be lehetne szorítani a p r a e t o r i u m f a l a i közé. A z o n pedig n e m k e l l csodálkozni, hogy az apostol a fogságban miképpen lehetett tájékoztatva a külvilágról. U g y a n i s fogsága n e m v a l a m i tökéletes márcsak az a körülmény is, hogy leveleket k a p és küld, üzeneteket vesz és továbbít. Ilyenképp a távoli F i l i p p i ­ b e l i eket tájékoztathatta a körülötte zajló életről. Kissé álljunk m e g a „fogságnál". M e n n y i életet sugá­ roz! N e m az elkeseredés szörnyű útvesztője, h a n e m Isten kegyelmének áldott eszköze. M i n t h a a fogság csak m e l ­ lékkörülmény v o l n a a fontosabbak mellett. Igaz, egyelőre n e m „gályarabság", n e m is a „máglyák" borzalma, de mégis a halál előhírnöke. A Pál magatartását n e m lehet, főként pedig n e m szabad l e l k i erővel, fanatizmussal és ehhez hasonlókkal magyarázni. Ű Isten „szolgája" (1. v.), s egyedül i n n e n magyarázható, vagyis hívó és küldő Urából érthető az ő magatartása. 14. A z evangélium előmeneteléhez tartozik, hogy a fogság helyéül szolgáló városban lévő gyülekezet tagjai között nagyobb erőre kapott az evangélium. E z e k r e á gyülekezeti tagokra céloz a „tőb&en az atyafiak kőziH";

A „ t ö b b e n " n e m úgy értendő, h o g y a gyülekezetből n é ­ m e l y e k , azaz egy-kettővel szemben többen, h a n e m a gyü lekezet tagjainak többsége, nagyobb része áll az apostol szemei előtt. O l y a n jelentős v o l t az evangélium előírténetele, hogy a tagok nagyobb része nyíltan merte vállahn i a bizonyságtételt. A bizonyságtételnek az a magyarázata, hogy „ a z O r ­ bán bizalmát" merítettek. „ A z Úrban" (en Kwió)^ vagyis az Úr által, az Úr cselekedete folytán lettek képesek a r r a , hogy a fogság m i a t t ne bátortalánkodjanak, h a n e m épp bizodalmat merítsenek a r r a , hogy az apostol fogsága ne késztesse visszahúzódásra őket. H a Pál n e m szégyenli az evangéliumot, a k k o r n e k i k még kevésbé v a n o k u k a szégyenkezésre. B i z a l m u k v a n abban, hogy a fogság e r ő ­ síteni, ösztönözni fogja őket az Úr ügyének a szolgálatá­ ban (1. 6. v.). I l y e n bizodalomtól áthatva „ m é g inkább m e r i k félelem néZkiH szólani i s t e n igéjét". A „ m é g i n ­ kább" a kiáradó bőséget jelenti. Egyébként is szólották az Igét, de a n y e r t b i z a l o m folytán a bizonyságtétel ereje megsokasodott. E d d i g lehettek különféle gátlásaik, m e g ­ fontolásaik, de most csordultig telt szívükből kiárad a bizonyságtétel. A z evangélium szolgálata , J é M e m néZkiH" történik. Lehet, hogy v a l a k i t aggodalom és szorongás vesz körül, és mégis teljesíti kötelességét. M o s t ez a félelem hiány­ zik. Szívük n e m retteg, m e r t tudják, hogy maga Isten cselekszik általuk. Nyilvánvalóan n e m akármilyen beszédet szólnak, h a ­ n e m „isten i g é j é t " ; azt a beszédet, üzenetet, m e l y e t I s ­ tentől hallottak, s amelynek hirdetéséhez Isten iránti „ b i ­ z o d a l o m " szükséges. A keresztyén egyház igehirdetésé­ nek a sorsa azért rendíthetetlen ügy, m e r t mögötte a hatalmas Isten áll. Jellemző és érdemes f e l f i g y e l n i a r r a , hogy ebben a versben a keresztyén bizonyságtételre é p ­ pen a „szólani" (iálejn) ige szolgál. M u t a t j a , hogy az i g e ­ hirdetés valóban a szónokiasságok és cicomák nélküli t e r ­ mészetes, mesterkéletlen beszéd. A m i t meghallottak és megértettek Isten Igéjéből, azt természetesen, a m i n d e n ­ n a p i beszéd, az egyszerű továbbadás formájában m o n d ­ ják tovább.

1,

15—1?

K R I S Z T U S T HIRDETNI

(15/ Németek i ^ ^ ^ wgi/ségfbőí ^eT-se^gé&bőí i^, másoTc pedigf jóakarHtbóE is hirdetik KfiszttíSí. (16) EzeTc ^zeyeteíboí, ttídvd^, h<%3/ az evangáMtttn védelmezésére vagyok reitdelve, (17) c^o?c pedip vet-se^gésbőí prédikálják KfMziií3í, %€7M íi^zía Zéíekkeí, azt vélvén, hot??/ ^^omc^ságía^á teszté

j'ogísápoTnat Lényeges eltérést mutat ez a fordítás a Károli szöveg­ hez viszonyítva. A z eltérés azonban indokolt. 15. K i k azok a „némeh/e7c<\ akiket először említ a 15. vers? Semmiképp sem lehetnek abból a „többségből" valók, akikről az előbbi vers megemlékezett. A keresztyén g y ü ­ lekezethez tartoznak, hiszen K r i s z t u s t prédikálják, de k e resztyénségükkel v a l a m i ' baj v a n . Érdekes, hogy az apos­ t o l i bizonyságtétel szerint a kettő n e m zárja k i egymást. Azért v a n baj keresztyénségükkel, mert „Mpi/sépbőZ" és „versengésből i s " táplálkozik a K r i s z t u s prédikálása. A m a g u k nemében jó keresztyének lehettek, de az apostol­ hoz való v i s z o n y u k után ítélve mégis fogyatékosak. A z a széltében hosszában hangoztatott felfogás, hogy puszta irigység és versengés állott prédikálásuk mögött, azaz s e m m i kapcsolatban n e m v o l t a k magával az „üggyel",, aligha jöhet szóba. E b b e n az esetben épp az apóstol tette v o l n a kérdésessé, hogy ők „Krisztust" prédikálják. A z t áihtotta v o l n a róluk, hogy K r i s z t u s nevének cégére alatt a Sátánt szolgálják. E z t azonban n e m m o n d j a . E l i s m e r i róluk, hogy K r i s z t u s t h i r d e t i k , előtte és érette járnak hírnöki követségben. A szigorú ügyszeretet mellett v i ­ szont szívükbe férkőzött az irigység és a versengés, t L az apostolhoz Való v i s z o n y u k b a n . Irigység vett erőt r a j ­ t u k az apostol irányában. Irigyelhették, hogy a g y ü l e ­ kezet többsége hűséggel mellette áll és fogságából erőt, bátorságot merít. Föltétlenül nézeteltérésnek kellett l e n ­ nie az apostol és közöttük. Versengés lett úrrá r a j t u k , azaz Pálban — valószínűleg az ő eltérő véleménye m i a t t — versenytársat láttak, a k i bizonyos kérdésekről tőlük eltérően taníthatott. A z „ i s " szócskának csak így v a n é r ­ telme a mondatban. Tehát egyfelől K r i s z t u s t prédikál-

ták keresztyéni hivatásuk szerint, de másfelől irigység­ ből és versengésből is, hogy az apostol fogságát, távol­ létét kihasználva, a m a g u k táborát erősítsék, és így a versengésből m i n t e g y győztesen kerüljenek k i . „Mások p e d i g jóakaratból is M r d e t i k K r i s z t u s t " . E z e k a „mdpok" o l y a n gyülekezeti tagok, a k i k prédikálják K r i s z t u s t egyfelől az ügy iránti buzgóságból, de másfelől a Pál apostol iránti jóakaratból is. Náluk tehát irigység és versengés helyett az játszik szerepet, hogy r a g a s z k o d ­ n a k az apostolhoz, és mert ő fogoly, annál inkább m i n ­ dent elkövetnek az evangélium prédikálása érdekében. Mindkét előbbi esetben „Krisztust M r d e t i k " . N e m a fogoly Pál mellett csinálnak propagandát, n e m saját e l ­ képzelésüket terjesztik, h a n e m „Krisztust" szólják: K r i s z ­ tust a felkentet, a hatalmas királyt, a k i t Isten arra r e n ­ delt, hogy övéit kiszabadítsa a bűn fogságából. A m i n t a 2. vers magyarázata rendjén említettük, a „Krisztus" név kezessége annak, hogy Jézus ténylegesen véghez t u d t a v i n n i azt a szabadítást, m e l y e t neve (Jézus) is k i ­ fejez. Miként az ókori királyok győzelmét a népnek hír­ nökök jelentették, a k i k a dicsőségesen bevonuló király előtt szaladtak, ugyanúgy most „ M m ő k ő k " jelentik a felkent király—Krisztusnak a szívekbe való bevonulását az o feltámadás-győzelme után. E z t fejezi k i a „ M r d e t i k " fkér%sszászin). A hírnök, a követ fkér%ksz) tevékeny­ ségét hordozza a „prédikálás", a követségben járás, a hírüiadás. A h o g y a n n a p j a i n k b a n bizonyos közérdekű d o l ­ gokat közhírré kiáltanak a f a l v a k b a n , ugyanúgy kiáltják közhírré, azaz prédikálják K r i s z t u s t azok, a k i k az ő l e g közérdekúbb ügyének a szolgálatában állanak és előtte járnak. 16. „Ezek t ^ a n i s " , t i . azok, a k i k ,jóakaratból" p r é ­ dikálják K r i s z t u s t . A Károli-fordítás bizonytalanságban hagy afelől, hogy k i k lehetnek az „ezek", v a g y legalábbis n e m föltétlenül m u t a t j a , hogy a 16. és 17. versben s z i n ­ tén ugyanarról a két csoportról v a n szó (— „némelyek" —- „mások"), akikről beszélt a 15. vers. A föltétlen v i s s z a ­ utasítás hangját k e l l hordoznia a fordításnak, a m i még erőteljesebbé válik, h a a k r i t i k a i szöveget követve a 17, verset a 16-al kicseréljük. A T e x t u s Receptusban a 16—

17. versek így hangzanak: „Némelyek ( = azok pedig) versengésből prédikálják K r i s z t u s t , n e m tiszta lélekkel, azt vélvén, hogy nyomorúságossá teszik fogságomat, (17) de mások (— ezek ugyanis) szeretetből, tudván, hogy az evangélium védelmezésére v a g y o k r e n d e l v e . " Á k r i t i k a i szövegben előbb áll a 17. vers, és utána következik a 16: „E^ek %gi/ams (— de mások) szeretetből, tudván, hogy az evangélium védelmezésére v a g y o k rendelve; (17) azok pedig (— némelyek) versengésből prédikálják K r i s z t u s t , n e m tiszta lélekkel, azt vélvén, hogy nyomorúságossá teszik fogságomat." M i n d e n e k e t szem előtt tartva, az „ e z e k " visszautal az előbbi versben ismertetett második csoportra, vagyis azokra, a k i k „jóakarattal" v a n n a k Pál iránt ( B l a s s — D e b r u n n e r 250). E z e k „szeretetből" (1, 9, v.) cselekesz­ nek, a m i megfelelője annak, hogy „jóakarattal" v i s e l t e t ­ nek az apostol személye iránt. A z Istentől n y e r t szere­ tet kapcsolja őket Pálhoz, és ez a szeretet kizárja, hogy idegen szempontok érvényesülhessenek a prédikálás i n ­ dító okai között. Legkevésbé érvényesülhet az irigység és a versengés, hiszen tudják, hogy az apostol fogsága az „evan(?é%%í772, védelmezését" szolgálja. N e m látszik i n d o ­ k o l t n a k az a föltevés, hogy az evangélium védelmezésé­ re „vagyok r e n d e l v e " kifejezés csak általánosságban m o ­ zog, anélkül, hogy kapcsolatban állana a fogsággal. A z egész kontextus a r r a indít, hogy m i n d a „védelmezést", m i n d a v a g y o k r e n d e l v e " kifejezést szorosan az adott helyzethez viszonyítsuk. B i z o n y o s , hogy jelen esetben n e m általános értelemben vett küldetésére u t a l a 16. vers. 17. A z „azok p e d i g " szintén visszautal a 15. versre. „ A z o k " - r ó l v a n szó, a k i k irigységből és versengésből is h i r d e t i k K r i s z t u s t . A „versengésből" azt jelenti, hogy összekülönbözések adódtak az e csoporthoz tartozók és Pál között. E g y i k is, másik is védte a maga igazát, de aligha lehetett szó különösebben lényegbevágó dolgokról, hiszen így Pál n e m ismerné el újólag, hogy ezek is K r i s z ­ tust prédikálják. A versengésre o l y a n kérdések adhattak okot, amelyeket Kálvin az i%stzt%tióban másodrendű f o n ­ tosságiaknak nevez (pl. a halottak m i k o r támadnak föl, eledelek kérdése stb.). Mindenesetre, az i l y e n másodrendű

kérdésekben jelentkező eltérés is elégséges v o l t ahhoz, h o g y fájdalmas egyenetlenséget okozzon. Pál azonban é r ­ tékeli az i l y e n e k szolgálatát. Mindössze azt j e g y z i meg, hogy n e m „tiszta lélekkel" prédikálnak, v a g y i s n e m „szen­ tül", n e m a K r i s z t u s b a n szentekhez méltón (1. v.). K e ­ resztyén erkölcsi magatartásukra vet árnyékot a m e g ­ bélyegzés. A z evangéliumhirdetés etikájához n e m i l l i k , h o g y e m b e r i véleményeltérések ösztökéljék a szent s z o l ­ gálatot. M a g a a véleménykülönbség és a kapcsolatos v i ­ ták n e m zárják k i a Krisztus-prédikálás lehetőségét, de a „tisztaság", „szentség" rovására mennek, m i h e l y t s z e ­ mélyi dolgok ösztönzik az igehirdetést. Még súlyosabbá válik a helyzet azáltal, hogy az i l y e n igehirdetők úgy vélik: meggyőződésük erőteljes prédikálása által nyomorúságossá teszik az apostol fogságát. N e m arról beszél a vers, hogy az apostol fogságának „nyomorúságait megnövelik", h a n e m arról, h o g y i l y e n nyomorúság-érzést keltenek föl, ébresztenek föl az apos­ tolban. N e m c s a k lehet, h a n e m úgy k e l l értenünk ezt a mondatrészt, m i n t a m e l y b e n Pál így szól: én n e m v a l a m i nyomorúságot, h a n e m az evangélium dicsőséges előme­ netelének nyilvánvaló eszközét látom az én fogságomban. Mások vélhetik, hogy engem megkeserítenek, de ez csak „vélekedés", csak a „nem tiszta lélek" gondolata. A z én fogságom n e m nyomorúság, amelyet növelni v a g y e n y ­ híteni lehet, h a n e m o l y a n fogság, m e l y n e k K r i s z t u s által nyilvánvalóvá k e l l l e n n i e (13. v.), és az evangélium ü g y é ­ nek „védelmezésére" k e l l szolgálnia (16, v.). Megfigyelhető, hogy az igehirdetés kifejezésére a 14. versben az egyszerű, „szólani, beszélni" (Id^ejuJ, a 15ben a „hirdetni" (kérüsszem), s i t t a „prédikdZTM" ( k a íangeHem) ige szolgál. Nehéz eldönteni, hogy az utóbbi kettőnek m e l y i k a helyesebb m a g y a r megfelelője. M a g u n k részéről a váltakozó szóhasználatot sem t a r t j u k kifogá­ solhatónak, m i v e l nincs érdemi különbség a prédikálás és a hirdetés között. A hirdetés tartalmára rámutattunk a 15. versnél. A prédikálásnak is ugyanaz az értelme, h i ­ szen a „követ", a „kiküldött" előre m e g y és t u d t u l adja küldőjének az akaratát. A kdtd igekötő fkdtd?Myen%gzi%) a r r a figyelmeztet, hogy a küldönc szolgálata ismételten, állandóan tart. Tehát nincs arról szó, hogy a prédikálás

ünnepélyesebb lenne, m i n t a hirdetés, h a n e m a cselek­ mény állandóan ismétlődik, amiként az igehirdetésnek szüntelenül ismétlődnie, állandóan történnie k e l l az egy­ házban. Akár hirdetésről, akár prédikálásról legyen szó, mindkét esetben K r i s z t u s r a vonatkozik, éspedig n e m m i n t elvont képzeletbeli tárgyra, h a n e m m i n t élő sze­ mélyre, ű küldi m i n d a hírnököt, m i n d a prédikátort, éspedig azzal a megbízatással, hogy épp róla adjon hírt, és tegyen jelentést.

L

18-20

A PRÉDIKÁLÁS H A T A L M A

(J?8j M i töríém/c hát? Mindeneseire az, napi/ így vagy %gy, akár Mtszat szerint, akár igazán, Krisztns prédikáltatik, és ennek örülök; nemcsak, hanem őrnlni is fogok; (19) mert tndotn, hogy ez nékem idvességemre lesz a ti könyörgésetek áltaí é& Jézns Krisztus Letkének a segédeimével, (20) amaz én esen­ gő várásom és reménységem szerint, hogy semmibe??, meg ?T,em szégyenníök, hanem mint minde7tkor, úgy nzost is egészen nyil­ vánosan fog magasztattatni Krisztns az én testemben, akár égetem, akár haíáEom áltaL

18. „ M í történik M t " ? M i az, amiről az előző versek beszéltek? H o g y a n k e l l értékelni azt, hogy egyesek i r i g y ­ ségből, mások pedig jóakaratból h i r d e t i k K r i s z t u s t ? V a ­ j o n az következik-é ebből,, hogy az evangélium szolgála­ tában megállapítsuk a fájdalmas egyenetlenséget, és afölött töprengjünk? V a g y az, hogy az irigységből és v e r ­ sengésből is prádikálókat keményen elítéljük, a jóaka­ ratból szólókat p e d i g megdicsérjük? M i n d e z n a g y o n t e r ­ mészetes v o l n a , de Pál egyiket sem teszi. Semmiképp n e m eshetett jól n e k i a személye ellen irányuló magatartás, a m i viszont n e m v o n j a maga után, h o g y az ügyet sze­ mé! y i beállításban nézze. A z apostol k i k a p c s o l j a a személyes vonatkozásokat, s megállapítja: „wM^denesetre" történik a n n y i , hogy „íp?/ ^agi; de K r i s z t u s prédikáltatik. A z „ í g y v a g y úgy", a „minden m ó d o n " a formára, a módra u t a l . Egyesek 4gy, azaz irigységből, mások úgy, azaz jóakaratból hirdetik

K r i s z t u s t . E z a Pál apostol személye iránti kétféle m a ­ gatartás n y e r kifejezést az „akár idtsxat sxermt, akar ipaxá%" bővítményben. K r i s z t u s prédikálásának — t i . a versengőknél — az a látszata, m i n t h a n e m állana m ö ­ götte az apostol iránti versengés és irigység gondolata. E z természetesen egészen más, m i n t h a azt m o n d j u k , hogy színből" prédikálnak, azaz nincsenek belső k a p ­ csolatban magával a hirdetett Igével. K r i s z t u s h o z való kapcsolatuk megvan, de egyéb szempontok is b e f u r a k o d ­ tak. E z z e l szemben „ípazdn", azaz hamisság nélkül, az igazsághoz méltó módon prédikálnak azok, akiknél nincs takargatni való hátsó gondolat, hiszen igehirdetésükkel nem akarnak szomorúságot ébreszteni az apostolban. Akár egyik, akár a másik eset forogjon fönn, Pál csak az ü g y ­ re tekint, és e l i s m e r i , hogy így is, úgy is K r i s z t u s prédi­ káltatik. A z e m b e r i gyarlóságok n e m változtatnak ezen semmit. Távolról sem h e l y e s l i a mellékszempontok h e l y ­ telen jelenlétét, de föléjük e m e l k e d i k , s az ügyért h o r d o ­ zott felelőssége megóvja attól, hogy egyébként érthető gondolatok között őrlődjék. N a g y o n érett keresztyén lelkület szükséges ahhoz, hogy v a l a k i e n n y i r e K r i s z t u s „szolgája" (1. v.) t u d j o n m a r a d n i . I l y e n érett lelkület mellett tanúskodik az is, hogy a már ismertetett helyzetnek az apostol „ ő r i ^ " . Elmondható, akárcsak a 4. versben, hogy ez az öröm n e m emberek szerinti, hanem Istentől jön. E m b e r i l e g egyáltalán nincs oka az örvendezésre, m i v e l épp a nyomorúság érzését a karták benne felkölteni. M i n d e n elképzelés szerint i n ­ kább szomorkodnia kellene a visszás helyzetben. E h e ­ lyett azonban mégis örül, m e r t látja, hogy előre halad az ügy. Ű személyileg hátul maradhat, lealacsonyodhatik, de előbbre j u t és fölemelkedik az Űr Jézus K r i s z t u s az emberek között. I n n e n táplálkozik az érthetetlenül ért­ hető öröm. „Nem-c-sak, Tmne^ őriNm is fogok" ( B l a s s — D e b r u n n e r 48: 6). E z szorosan összefügg u g y a n a látott örömmel, de m o n d a t t a m l a g mégis inkább a következőkre néz, m i n t az előzőkre. Ezután is az evangélium előmenetele fölött örül, de azért (és most ez az „azért" igen fontos), mert „tudja, hogy ez n e k i üdvösségére lesz". Tehát o l y a n ö r ö m ­ ről v a n szó, melyről jövő időben is beszélni lehet. E m b e r i

síkon aligha mondható k i fenntartás nélkül az „őriHm ^ogok". A z öröm m i n d i g külső körülményektől függ. A külső körülmények kedvezőtlen alakulása szükségképpen vonja maga után az örvendezés kikapcsolódását. Itt v i ­ szont más örömmel v a n dolgunk. E z az öröm n e m a múló élet változó eseményeinek a függvénye, n e m emberek j ó - v a g y rosszakaratának a játékszere. A z az „ ú g y " m e l y ­ hez kapcsolódik a jövőre tekintő öröm, biztos alapon áll. A z evangélium előmeneteléhez n e m férhet kétség, amiért bátran m o n d h a t j a Isten szolgája: „ ő r % M %s jbpok". 19. A z örömnek v a n egy mélyről fakadó forrása. Örül az apostol, m e r t „ttídja, 7ao(%r ez néka íídwpsépére lesz". „T%dom" — hangzik a leghatározottabban. B i z t o s tudás! N e m adatismereteken nyugszik, n e m l o g i k a i érvekre tá­ m a s z k o d i k , egyszóval n e m úgynevezett m o d e r n ismeret­ k r i t i k a i tudás. A h i t tudása szólal meg benne. T u d v a l a ­ m i t , m e r t Isten megajándékozta ezzel a tudással. F o ­ galma sincs a fogság kiszámíthatatlan következményei­ ről; halvány tudása sem lehet életének i l y e n v a g y o l y a n alakulásáról; még azt sem tudhatja, hogy egyáltalán élet­ ben fog-é m a r a d n i . S i l y e n , a tudás szempontjából b i ­ z o n y t a l a n helyzetben határozottan leírja: „tt/dom". T u d ­ j a , hogy „az n e k i üdvösségére lesz". „Ex", „vagyis m i n ­ den, a m i vele történik és történhetik". A Jób könyvéből vett szó szerinti idézetről v a n szó a Septuaginta szövege szerint. Örvend, m i v e l tudja, hogy bárhogyan folytatód­ jék és végződjék fogsága, bármint v i s z o n y u l j a n a k hozzá jóakarói és rosszakarói, m i n d e z üdvösségére fog válni, vagy szó szerint: „kimenni". A z események haladnak egy bizonyos cél felé. Kimenetelük végpontján azonban n e m lehet egyéb, m i n t az üdvösség. A z „%df őRség%éí" ne g o n ­ d o l j u n k csupán a halállal bekövetkező örök életre, hanem a r r a az üdvösségre, a m e l y már ezen a földön kezdetét veszi. A z említett körülmények ugyanis m i n d növelik az apostol szívbeli bizonyosságát, hogy ót K r i s z t u s szaba­ dította meg bűnei bilincseiből, s így a Sátán hatalmából. T u d j a és tapasztalja, hogy üdvbizonyossága a szenvedé­ sek között erősödik. í g y kapcsolódik be az apostol sze­ mélyes élete az ügy nagy összefüggéseibe. H o g y a n is l e ­ hetne másképp megállani és örvendeni, h a n e m ezzel a

szilárd üdvbizonyossággal?! K r i s z t u s követségében csak az íud hódító erővel szolgálni, a k i n e k l e l k e e n n y i r e csor­ d u l t i g telítődött a megváltás ajándékával. A z üdvbizonyosságnak két támaszát emeli k i Pál. E g y i k a gyülekezet tagjainak a „TcőfM/őrpése", a másik pedig „Jéx%s Krászt^s Leikének a segédeimé". A helyes értelmezés megkívánja, hogy k i k a p c s o l j u k azt a maga helyén szükséges megfontolást, m i n t h a Szentlé­ lek mellett a hivők könyörgése külön helyet foglalna e l . Pál n e m gondolt erre, és így nekünk sem szabad az exegézisben ezzel f o g l a l k o z n i . A k i a Szentírás világát i s ­ m e r i , tudja, hogy a kettő n e m zárja k i egymást, de a k e g y e l e m mégsem függvénye az imádságnak. A z apostol számára egyik segítő ajándék a F i l i p p i b e ­ l i e k „MfM/őrpése", kérése. A z apostoli k o r n a k egyik s a ­ játosan jellemző vonásával találkozunk i t t . Pál biztosan t u d j a , hogy üdvösségéért nemcsak ó maga, h a n e m a f i l i p p i e k is imádkoznak. Kérik Istent, hogy a fogság külső viszontagságai között erősítse meg benne a megváltott ember hitét; kérik Istent: mutassa meg Pálnak, hogy a próbák között erősen k e l l állania, sőt bizonyosnak k e l l lennie afelől, hogy Isten mindeneket az ő javára, azaz üdvösségére fordít. M i c s o d a győzedelmes h i t lehetett, ahol így tudtak könyörögni, s erről a könyörgésről épp így gondolkozhatott az, akiért a könyörgés történt! Láthat­ j u k , h o g y nemcsak Pál könyörgött a Filippibeliekért (4. v.), h a n e m azok is könyörögtek óérette. N e m látták és n e m hallották egymást, s mégis a szó legteljesebb értel­ mében vett imaközösségben találkoztak. N a g y figyel­ meztetés ez a X X . század hivői számára, bárhol és bár­ k i k legyenek. Láthatjuk továbbá, hogy a könyörgés n e m v a l a m i k ö d ­ bevesző üres szószaporítás. A h e l y e t t , hogy n y o m t a l a n u l eltűnne a szóáradatok sokaságában, Istenhez j u t , és I s ­ ten — tanú erre Pál apostol — meghallgatja, s a kérést teljesíti. Pál azért o l y a n mozdíthatatlanul szilárd a saját üdvbizonyosságában, m e r t a f i l i p p i e k könyörögnek éret­ te, és Isten meghallgatja a könyörgést. Isten tanít k ö ­ nyörögni S z e n t l e l k e által (Róm. 8, 26), s ó ezt a k ö n y ö r ­ gést kedvesen fogadja, h o g y a t y a i jóságából teljesítse.

A z apostol üdvbizonyosságának másik támasza „Jézns K r i s z t u s L e d é n e k a segédeimé". Jézus K r i s z t u s L e l k e n e m más, m i n t az ó láthatatlan jelenléte miközöttünk. Jézus K r i s z t u s nincs előttünk és mellettünk testben, de Szentlelke által m i n d a világ végéig velünk és bennünk m a r a d . M o s t tehát Szentlélek segedelméről beszél az a postol. K r i s z t u s L e l k e n e m v a l a m i kitalált fogalom, n e m dicsőséges eszme, n e m az e m b e r i agy vetülete, h a n e m az Úr Jézus K r i s z t u s miközöttünk, azaz élő személy, a k i cse­ lekszik, beszél, meghallgat. Jézus K r i s z t u s L e l k e tényle­ ges „segedelmet", „támogatást" jelent. A z apostol önma­ gában állva bizonytalankodhatott, kétségeskedhetett, hitében gyöngélkedhetett. D e megjelent Jézus K r i s z t u s L e l k e , és tántorgásában megtámogatta. B a u e r szótárában a „segedelem" a „támogatásra" u t a l . E r r e csupán a k i f e ­ jező erő szempontjából h i v a t k o z u n k . „Támogatás" ( U n terstützung) a német szó fölbontása után alulról való megtámasztást jelent. Jézus L e l k e n e m alulról, h a n e m felülről támogat, de kétségtelenül támogat és segít, j o b ­ ban, m i n t a leghatalmasabb gótikus támpillér. I l y e n tá­ masz m e l l e t t biztos lehetett és biztos v o l t az apostol ü d v ­ bizonyossága. 20. H o g y a fogsággal kapcsolatos kiszámíthatatlan e s e ­ mények „%dws$égére 2esxnek", ez n e m a levél írása a l ­ kalmával tudatosodott benne, h a n e m kezdettől f o g v a i l y e n biztos tudatban élt. E z t m u t a t j a az ő „esengő w rd$a és reménysége," hogy „semmiben m e g n e m szégye­ n í t " . T u d t a , hogy „semmiben sem szégyenül m e g " . „ M e g s z é g y e n í t " az, akinek váradalmai, reményei s z é j ­ jelfos zlanak, és elhagyatottságában egyedül m a r a d ; m e g ­ szégyenül az, akit barátai elhagynak, a k i csalódik és gúny tárgyává lesz. Pál tudta, hogy n e m fog megszégye­ nülni (futurum). Kezdettől fogva tudta, hogy hitének egyetlen pontján se, azaz „semmibe se" fog szégyent v a l ­ l a n i . Reménysége n e m foszlik széjjel; barátai e l h a g y h a t ­ ják, ellenlábasai irigységgel és versengéssel gondolhatnak rá, sőt: k i is gúnyolhatják, de semmiképp n e m h a g y j a e l , n e m csalja meg, n e m teszi gúny tárgyává őt Isten, I s ­ mételjük: „semmiben". E b b e n benne f o g l a l t a t i k : a b b a n sem, hogy mindenek üdvösségére lesznek. Kezdettől

fogva esengő várással és reménységgel gondolt tehát a r r a , hogy s e m m i b e n se fog megszégyenülni. A z „esengő w r á s " (ápokárddokid = előrehajtott fővel várni v a l a m i ­ re — Rienecker) a l e l k i állapot feszültségét, intenzivitá­ sát, teljességét hordozza. A z esengve várakozó n e m k ö ­ zömbösen várakozik, n e m a z z a l a mellékgondolattal, hogy várakozása esetleg céltalan is lehet, h a n e m előre hajtott fővel, m i n t h a már előtte v o l n a várakozásának a tárgya. B i z t o s a n tudja, hogy amire vár, be fog következni. A „reménység" hangsúlya azon v a n , hogy tárgya láthatat­ l a n , érzékelhetetlen. A reménykedőnek s e m m i kézzelfog­ ható támasza nincs. A jövőre néz, az emberileg beláthatatlanra, de úgy, m i n t t a r t a l o m m a l t e l i jövendőre, és b e láthatatlanul beláthatóra. I l y e n esengő várakozással és reménységgel csüngött Pál azon, hogy n e m fog megszé­ gyenülni. E z a váradalom és reménység igazolódott a b ­ b a n , hogy valóban m i n d e n e k üdvösségére történtek és történnek. A megszégyenülésnek épp ellenkezőjét várta és remél­ te az apostol, hogy t i . megszégyenülés helyett örömmel szemlélheti K r i s z t u s fényes alakjának egyre dicsősége­ sebbé válását. Tehát n e m azért n e m szégyenül meg, m e r t ő — Pál — nyertesen kerül k i a fogságból, h a n e m azért, mert a vele lévő K r i s z t u s egész bizonyosan öregbedik d i ­ csőségében az ó — Pál — dolgai által. Ezért írja: „ M n e m m i n t m i n d e n k o r , úgy most is egészen nyilvánosan fog magasztaltatni K r i s z t u s , akár éietem, akár M M i o m áM". A középpont tehát: „magasztaltatni fog K r i s x t n s " . A megnövelek, megnagyobbítok, naggyá teszek (fut. pass) ige szenvedő a l a k j a - érzékelteti, hogy n e m Pál teszi naggyá K r i s z t u s t , hanem K r i s z t u s fog naggyá l e n n i az apostolra következő dolgok nyomán. „Neki növekednie k e l l , nékem pedig alászállnom" — cseng fülünkbe az evangéliumból. K r i s z t u s azáltal nő, hogy emberi szívek­ be költözik, emberek h a j o l n a k meg előtte, ügye i s m e r e ­ tessé válik hivők és hitetlenek előtt; neve a középpontba kerül, még a k k o r is, ha ellene f o r d u l n a k és üldözik a pogányok. E z a növekedés állott az apostol váradalmának és reménységének a zászlaján. E r r e várt, ebben r e m é n y ­ kedett! O l y a n növekedésre gondolt, a m e l y i k „egészen

% y i M % o s a % " történik. Tehát n e m Pál apostol m a g a s z ­ t a l j a K r i s z t u s t „nagy bátorsággal" (Károli), h a n e m m a ­ ga K r i s z t u s teszi naggyá magát ( = magasztaltatni fog) „egészen nyilvánosan". A „nyilvánosan" ellentéte: r e j ­ tetten, titokban, láthatatlanul. T i t o k b a n magasztaltatik K r i s z t u s , h a naggyá lesz egy e m b e r i szívben, amiről a z o n ­ ban n e m tudnak mások; h a rejtve dolgozik a világban, de senki sem t u d róla, v a g y esetleg csak néhány kegyes ember. D e „egészen nyilvánosan" magasztaltatik, h a i s ­ mertté válik a római helytartó udvarában, a katonák, a foglyok és a bíróság előtt. K r i s z t u s r e j t v e is naggyá t u d l e n n i , de itt Pál azt m o n d j a , hogy vele kapcsolatosan „mindenkor" s így „ m o s t " is egészen nyilvánosan, m i n ­ denek szeme láttára és füle hallatára lett és lesz n a g y gyá. Emlékezzünk az apostol életére megtérésétől fogságáig, s a k k o r fölöttébb természetesnek, helyénvalónak talál­ j u k ezt a hangot. Ellenség és barátok között egyforma „szolgai" hűséggel járt, s K r i s z t u s növekedése útjának m o n d h a t j u k egész életét. K r i s z t u s egészen nyilvánosan növekedett Antiochiától K o r i n t h u s i g , Efézustól F i l i p p i i g és Jeruzsálemtől Rómáig; K r i s z t u s egészen nyilvánosan növekedett a ráeső kövek, az ostorcsapások és a hajótörés között. C s u p a nyilvánosság! í g y fog magasztaltatni ( = nagyobbá, dicsőségesebbé lenni) K r i s z t u s a fogság v i ­ szontagságaiban is „ a z ó testében, a k d r éiete, a k d r M d % a d i t a i " . Jó hangzás céljából n e m térünk e l a Károli f o r ­ dítás „testemben" kifejezésétől. M e g m a r a d h a t , de azzal a magyarázattal, hogy lokális értelmezés helyett i n s t r u ­ mentálisán k e l l nézni. N e m az a mondanivalója, hogy őbenne, az ő életében magasztaltatik azaz növekedik K r i s z t u s , h a n e m az ő életén át, az ő életének eszközül használásával: r a j t a kívül éppúgy, m i n t őbenne. A „ t e s ­ t e m b e n " ezt j e l e n t i ! A „testen" tehát, nemcsak fizikumát értjük, h a n e m egész valóját: húsát-vérét, m e l y fáj az ütések alatt; szívét, m e l y sajog a hántások miatt, és ö r ­ v e n d az örvendezőkkel. Pál egészen Krisztusé, amiből következik, hogy egész valóját felhasználja K r i s z t u s a m a g a dicsőségére. Itt az „egészen" v a n a hangsúly, a m i n t ez kitűnik az „akdr éZetem, akdr M á i o m á%tai"-ból. N i n c s s e m m i kötöttség. K r i s z t u s az emberileg remény-

telén és az evangélium ügyére nézve hátrányosnak lát­ szó dolgokban is növekedik. H a Pál életben m a r a d a fogság után, és dúsgazdag missziói munkáját f o l y t a t h a t ­ ja, kétségtelenül magasztaltatni fog K r i s z t u s . D e h a k e ­ serves halállal végződik a fogság, a m i emberileg súlyos veszteséget jelentene és fölöttébb káros következmények­ k e l járna az ügy szempontjából, K r i s z t u s a k k o r is, azál­ t a l is magasztaltatni, növekedni fog. Látjuk, hogy Pál szá­ m o l mindkét eshetőséggel. A z evangélium előmenetelét n e m kötötte hozzá sem az egyikhez, s e m a másikhoz. Igen, m e r t engedelmes szolga volt.

1, 21—26

A GYÜLEKEZETÉRT BLNI

(2í) Meri nékem az élet KfMZíiíS, és a mephaMs nyereség. (22) Na pedig e testben va^ó éíetem wnnMmat gf^/íímöícsö^teti, hogi/ meímket vá^sszam, nem tndom. (2d) Mert szorongat­ tatom e kettő d^tai; kívánván eíkö^tözni és Kriszí^ssaí lenni, mert ez sokkal tnkdbb jobb, (24) de testben megma­ radnom szükségesebb tiérettetek. (25) Fs ebben bízva í^dom, hogt/ megmaradok és egt/ntt maradok mindnyáj atokkat a ti hitben vaíó g^/arapoddsoto kr a és örömötökre, (26) 7to<%/ a ti dicsekedéstek bővöíködjék a K % ^ ^ s Jéznsban énfeíőíem, az én tindíatok vaíó njabb megjelenésem dítaL

21. Könnyen kivehető a mondatból — marosak a p u s z ­ ta g r a m m a t i k a alapján is — , hogy a 21. vers visszanéz a 20-ra. Szinte ezt m o n d h a t j u k : az apostöTa^ért írja a 2 1 — 2"6^ig terjedő verseket, hogy a 20. vers „akár életem, akár" haiálom által" kitételét szemléletesen m e g m a g y a ­ rázza. M i n t h a így szólana: én joggal állítom, hogy „ K r i s z ­ tus fog magasztaltatni az én testemben, akár életem, akár halálom által" (20. v.), „mert n e k e m az élet K r i s z t u s , és a meghalás nyereség". ^> „ A z é^et" ugyanazt jelenti, m i n t az előző versben, v a g y ­ is l é l e g z é ^ r ^ ^ ^ o í k o z á s t , mozgást, munkát, egyszővai életbén maradást a halállal szemben. E z t az életet Pál nem t e k i n t i sajátjának, a m e l l y e l ő r e n d e l k e z i k , amelyért ő aggódik, a m e l l y e l n e k i egyéni céljai volnának. Számára

nincs autonóm lét, amit ha tetszik Istennek szentel, h a p e d i g másként vélekedik, a k k o r belátása szerint használ f e l i i y e n v a g y o l y a n elgondolással, v a g y " h a úgy tetszik, a k k o r k i is olt egyik pillanatról a másikra. A „ m o d e r n " és „liberális" embernek nyomát sem találjuk az apos­ tolban. N e k i nincs saját „személyisége", nincs saját „élet­ bölcselete", és egyáltalán semmije, a m i az „önmagára t a ­ lált embert" főként a felvilágosodás óta j e l l e m z i . R ö v i ­ d e n : n e k i nincs saját élete, h a n e m rá nézve „az é%et K r i & z t ^ ^ . Ű maga mindenestől meghalt, azaz egyéni akarásai, elgondolásai megsemmisültek, és helyűket e l ­ foglalta Jézus K r i s z t u s élő személye. Testben jár u g y a n , szíve v a n , gondolkozik, de testét K r i s z t u s hajlékának t e ­ k i n t i . Szívét K r i s z t u s ejtette f o g l y u l , és gondolkozását K r i s z t u s irányítja. M i n d e n , a m i t cselekszik: K r i s z t u s akaratának a tükrözője; m i n d e n amit a k a r : K r i s z t u s p a ­ rancsa iránti engedelmesség. Tehát n e m v a l a m i homályos m i s z t i c i z m u s szólal m e g benne, h a n e m egészen racioná­ lis, t i . a K r i s z t u s u r a l m a alatti racionális beszéd. N i n c s arról szó, hogy visszavonul az élettől, h a n e m mindkét lábbal az életben m a r a d v a , K r i s z t u s t engedi érvényesül­ n i . A z i l y e n életről tényleg állíthatta, hogy K r i s z t u s fog magasztaltatni általa. Mindenesetre csodálkozhatunk, hogy a K r i s z t u s s a l t e ­ lített i l y e n élet mellett h o g y a n említheti a m e p M á s t m i n t TM/eresépet? Lehet-é egyáltalán nyereségről v a g y i s többletről, pluszról beszélni ott, ahol K r i s z t u s m i n d e n ? ! P e d i g a „7M/eresép" többletet hordoz magában még a k ­ k o r i s , h a „theologiai" megfontolásunk t i l t a k o z i k ellene. Nyereség a halál, mégpedig n e m azért, m i n t h a minősé­ gileg o l y a n többletnek, plusznak juttatna a birtokába, m e l y e t a K r i s z t u s b a n folytatott élet n e m ismer. Minő­ ségileg az örök élet sem tartalmaz többet és egyebet, m i n t a h i t b e n folytatott élet. Következésképpen a m e g ­ halás n e m azért nyereség, m i v e l a h i t számára i s m e r e t ­ l e n m e n n y e i ajándékoknak a belépő ajtaja. V i s z o n t m é g ­ is nyereség a halál, m e r t nyomában következik a s z e m től-szemben való látás: valóságos beteljesedése m i n d a n ­ nak, amit e földi életben hiszünk. M o s t h i t b e n bírjuk Istent, a k k o r pedig látjuk; most h i t által v a g y u n k bún nélküli szentek, a k k o r pedig valósággal; most h i t által

u r a l k o d u n k a bűn fölött, a k k o r pedig n e m lesz bűn. E z ­ ért nyereség a halál, m e l y n e m az élet vége, h a n e m k e z ­ dete, n e m a Sátán diadalának az eszköze, n e m a Pált fogságban tartók hatalmának a bizonyítója, h a n e m m i n d e n szomorúsága és sötétsége mellett is átalmenetel az örök életre, azaz nyereség. A z i l y e n h i t t e l várt meghalás által tényleg K r i s z t u s magasztaltatik. 22—24. Láttuk, hogy a meghalás az apostolra nézve nyereség. Természetesnek tűnik, hogy az a kívánatosabb, a m i nyereséggel jár. L o g i k u s a n gondolkozva, Pálnak úgy kellene f o l y t a t n i a , hogy a nyereség után vágyakozik, s szívesebben veszi, ha fogsága meghalással végződik, h i ­ szen így legfőbb vágya beteljesedik. H a így folytatódna, a k k o r „páli misztikáról" beszélhetnénk, m e l y kimerül az egyénnek Jézus K r i s z t u s b a n való felolvadásában. Pál azonban másképp f o l y t a t j a , m i n t a h o g y a n várnánk. S z e ­ mélyi vágyait, egyéni „nyereségét" n e m mellőzi u g y a n , de n e m merül k i abban. K r i s z t u s h o z való személyi v i s z o ­ nyulása mellett az ügyre tekint, t i . az evangélium elő­ menetelére (12. v.). Ezért veszi fontolóra azt a másik lehetőséget is,- hogy m i történik, h a „meghalás" helyett életben m a r a d . A z életbenmaradás gondolata n e m ejthető e l azért, a m i ­ ért a meghalás személyi síkon nyereséget jelent. A z élet­ benmaradás személyileg n e m nyereség, h a n e m nyilván­ valóan hátrány, azaz kevésbé kívánatos. V i s z o n t az e v a n ­ gélium ügyének a nagy összefüggésében az életbenma­ radás kikerül a személyi érdek (páli misztika) szűk k e ­ retei közül. A „testben ?xxíó é%et" így már n e m veszteség a nyereség mögött, hanem gyümölcstermésnek a lehető­ sége az evangélium szolgálatában végzett m u n k a m e z e ­ jén. A meghalás a gyümölcstermő m u n k a lehetőségét megszünteti, míg a testben való megmaradás ennek a lehetőségnek az útját tárja föl. I l y e n beállításban (és ez a Pál beállítása) már n e m „logikus" és n e m „természe­ tes", hogy azt kívánja, a m i „nyereséggel" jár, t i . szemé­ l y i l e g . M i n t e g y belső harc kezdődik a személyi érdek ( = halál = nyereség) és az ügy érdeke ( = testben maradás = személyi veszteség) között. E z t a belső harcot tükrözi a „%e7% tttdom, Ttop?/ m e ^ z k e t válassza???'".

A „i;á^asztás"-ban nincs arrói szó, hogy Pálnak m ó d ­ jában állott v o l n a az élet és a halál között választani. A döntés Isten kezében nyugszik. V i s z o n t módjában állott, hogy akár az egyik, akár a másik — egyforma eséllyel fennforgó — lehetőséget előnyben részesítse, jobban k í ­ vánja, imádságában érte fohászkodjék. N e m cselekszik Isten akarata ellenére az, a k i kívánkozik a meghalás után, hogy aztán legnagyobb nyereségképpen szemtől-szemben láthassa az U r a t . D e az sem cselekszik Isten akarata e l ­ lenére, a k i napokat kér napjaihoz, hogy tovább szolgál­ hasson az evangélium ügyében. Pálban erős volt mindkét vágyakozás. Ezért életének egy adott pillanatában n e m tudja eldönteni, hogy a kettő közül m e l y i k e t válassza. N e m , m e r t a „szorongattatna e kettő d%a%" (szimek&ó = összetartok, együtt tartok, szorongatok, szilárdan tartok — pass.) két oldalról nehezedő nyomást jelent. E g y f o r m a erővel jelentkezik m i n d a meghalás, m i n d a testben való maradás vágya. M o n d h a t j u k : gyötrődik, vívódik a kettő között, mert mindkettő egyszerre és együtt fszimj szo­ rítja őt. Egyfelől vágyakozás, szívbeli kívánság ég b e n ­ ne, hogy teste szétbomoljék, a szervezet rendje megszűn­ jék, egyszóval: meghaljon és „Krisztussal íep^en". N e m magáért a meghalásért vágyódik, m i n t h a az számára ö n ­ magában gyönyörűségesnek látszott v o l n a . H a v a l a h o l , a k k o r épp Pál apostolnál a halál önmagában m i n d i g s ö ­ tét rém, melytől csak b o r z a d n i és irtózni lehet. Tehát valóban n e m magáért a halálért vágyakozik a meghalás után, h a n e m azért, m e r t túlnéz a halálon K r i s z t u s r a . V á ­ g y i k a meghalás után, m i v e l így K r i s z t u s s a l lesz együtt szemtől-szemben. E z a K r i s z t u s s a l való együttlét s o k k a i inkább jobb! N e m a meghalás a jó, h a n e m a K r i s z t u s s a l való együttlét. Személyileg ez s o k k a l jobb, m i n t a test­ benmaradás, ahol nehéz harcot k e l l vívnia a bűn ellen, és sok szenvedést k e l l hordoznia. Másfelől azonban szorongatja, fogva t a r t j a az a g o n ­ dolat, hogy testbenmaradása szükségesebb az ügyért, a F i l i p p i b e l i és más gyülekezetekben való evangéliumi s z o l ­ gálatért. Erről már n e m m o n d j a , hogy „ j o b b " , h a n e m : „szükségesebb". N e m azért szükségesebb, m e r t ó — Pál — úgy látja helyesnek, hiszen ő maga n e m tudott d ö n ­ teni (22. v.). A „szükség" kívülről, felülről adódik, m i n t -

egy feleletképpen egyéni vívódására. Amiért azonban k í ­ vülről adatik, n e m hozza magával, hogy az apostol i d e ­ genkedik tőle. Szívében l a k i k a szükségességet kívülről és felülről parancsoló K r i s z t u s . Még több: életévé lett ( = nékem az é^et Krisztus)? A szükségesség tehát n e m v a l a m i idegen dolog, hanem saját ügye. E z a szükséges­ ség azt jelenti, hogy életben k e l l m a r a d n i a az evangélium további megbizonyításáért a F i l i p p i b e l i e k (és mások) k ö ­ zött. A szükségesség legyőzhetetlen kényszere Istentől jön, de oka a gyülekezet, mert a gyülekezetért történik, amelyért szolgálnia k e l l . L e h e t , hogy testben sose j u t e l többé F i l i p p i b e , de életbemaradásával járó bizonyságté­ telének az ereje föltétlenül e l fog érkezni v a l a m e n n y i gyülekezethez. 25. „És ebben bízva" . . . Már előbb (6. v.) említettük, hogy a „bízni, b i z a l o m m a l l e n n i " ige a h i t kategóriájához tartozik. Pál apostol teljes bizodalmat hordoz (== hisz), azaz egészen bizonyos (nem bizonytalan) afelől, hogy az Isten által meghatározott „szükségesség" (24. v.) esete fennforog. E felől a szükségesség felől n e m kétségeske­ d i k , m e r t Isten n y i t o t t a föl a szemét, hogy az egyébként személyi bizonytalankodásban ezt feleletképpen meglás­ sa. Teljesen bízik abban, hogy az ügyért szükségesebb n e k i testben m a r a d n i a . Jól jegyezzük m e g : nem, a bíró­ ság igazságszeretetében, n e m a római impérium igazság­ szolgáltatásában, n e m a véletlen szerencsében, v a g y ehhez hasonlókban bízik, hanem abban, hogy testbenmaradása szükségesebb a gyülekezetért. E z a szívbéli b i z o d a l o m e l ­ oszlatja a máskülönben b i z o n y t a l a n kimenetelű fogság­ g a l járó kérdéseket. N e m találgatja és számítgatja: v a ­ j o n m e g í o g - é h a l n i ? N e m , m e r t t%dja ( = tudom) azt, a m i következik. Mindenesetre sajátos tudásról v a n szó, a m i n e m tá­ m a s z k o d i k tapasztalati tényekre, adatismeretekre, i s m e ­ retelméletekre és egyáltalán s e m m i r e , amit közelebbről a felvilágosodás óta a tudás alapjának tekintünk. E z a tudás egyedül a „bizalomra" támaszkodik. A n n y i r a bizonyos az apostol Isten akaratának az ereje felől, hogy a r r a éppoly szilárdan ráhelyezkedik, m i n t bárki más a „tapasztalati tényekre". így szólhat biztos hangzással ajkán: „tttdom".

i t t : a b i z o n y t a l a n kimenetelű fogságban, elzárva a külvi­ lágtól, és kiszolgáltatva a rágalmaknak, éppen i t t „tudom, hogy m e g m a r a d o k " (fut.). T u d j a , hogy a szükségesség folytán testben fog m a r a d n i , azaz n e m végződik halállal a fogsága. Ebből a szempontból már n e m érdekli, hogy m i v e l vádolják és m i l y e n ítélettel sújtják. S l e t b e n m a r a dásának a ténye felől n e m b i z o n y t a l a n k o d i k . N e m c s a k megmarad az apostol, hanem „e9^%tt7?M3rad" a levél olvasóival. A z „együttmaradás" n e m értelmezhető úgy, hogy állandóan együtt lesz F i l i p p i b e n a f i l i p p i e k k e l . O nemcsak a Filippibelieké, h a n e m sok más gyülekezeté. Bár egy adott gyülekezetnek ír, mégis nyilvánvaló, hogy az evangélium ügyének az egésze lebeg szeme előtt. „Együtt m a r a d o k " (fut.), azaz „ m i n d n y á j a t o k é " együtt, akár távol, akár közel, de mégis mellettetek és veletek. T i már most ( = a fogság ideje alatt) tudhatjátok, hogy életbenmaradásom n e m lesz puszta kikerülése a halál­ nak, vagyis puszta „megmaradás". A „megmaradás" úgy is lehetséges, hogy távoli vidékre száműzetik, és a g y ü ­ lekezetek n e m h a l l a n a k róla semmit; a megmaradás úgy is lehetséges, hogy hitét megtagadja, és f o l y t a t j a életét az ügy iránti közömbösségben. A z o n b a n az „egyííttmaradok mindnyájatokká!" kizárja ezeket és a hasonló es­ hetőségeket, így az* együttmaradás azt hordozza magá­ ban, hogy pontosan a gyülekezet tagjaiért, azok érdeké­ ben, azok közösségében, egyszóval K r i s z t u s testében, az Anyaszentegyházban m a r a d meg. H a ez n e m v o l n a igaz, úgy üres és fölösleges szószaporítást kellene látnunk a „megmaradok" után az „együtt maradok mindnyájatok­ k a l " kifejezésben. Igen, reménye v a n afelől, hogy sze­ mélyesen is elmehet F i l i p p i b e , de az „együttmaradás" a k k o r sem lesz hamis beszéd, ha a testi találkozás e l ­ marad. „ A t i h i t b e n való gyarapodásotokra és örömötökre . . E z még inkább az ügy friss árjába kapcsolja be az apos­ tolt. N e m azért m a r a d meg, hogy elkerülje a halált, h a ­ n e m valóban a gyülekezetért. A gyülekezetért m a r a d m e g abban az értelemben, hogy megmaradása m i n d e n e s ­ től a F i l i p p i b e l i e k r e (és általában a gyülekezetekre) néz. Megmaradása által nemcsak az evangélium halad előre (12. v.), nemcsak az evangélium diadalútja válik t e l j e -

sebbé, h a n e m egyidejűleg előbbjutnak, „ g y a r a p o d n a ^ a F i l i p p i b e l i e k is. H a e d d i g erő telének v o l t a k , most K r i s z ­ tusban megerősödnek; h a eddig békételenségben éltek, most lelkük megbékél; h a eddig a bűnök súlya alatt r a b ­ ságban jártak, most a k e g y e l e m gyermekeiként ö r v e n ­ deznek; h a eddig aggodalommal tekintettek az apostol fogságára, most bizonyosak lehetnek afelől, hogy az b e ­ letartozik az evangélium hódító útjába. E z t j e l e n t i a h i t b e n váló gyarapodás. Jól értsük m e g : n e m a n y a g i a k ­ ban, n e m tudásban, h a n e m „ h i t b e n " lesznek gazdagab­ bak a Pál életben maradása által. Isten szolgái arra r e n ­ deltettek, hogy munkájuk nyomán a belső ember g y a r a ­ podjék. A h i t b e n való gyarapodás mellett a h i t b e n való „ ő r ö m ­ r e " néz az apostol testbenmaradása. N a g y o n fontos t u d ­ n i , hogy n e m egyszerűen örömről, h a n e m h i t b e n való örömről v a n szó. V a n u g y a n i s öröme a bűnnek, a sötét­ ségnek is. E z t az örömet jól i s m e r i k a F i l i p p i b e l i e k a b ­ ból az időből, a m i k o r még távol állottak Krisztustól, és jól i s m e r i m i n d e n ember a maga életéből, hiszen ezer megnyilvánulási forrná ja lehet. Némelyek a lopásban ö r ­ vendeznek, mások a káromkodásban, a gyűlölködésben, az Istentől függetlenített életfolytatásban és így tovább. Pálnak az életben maradása — ismételjük — a h i t b e n való örömre néz. A K r i s z t u s b a n hivő örvend m i n d e n e k ­ előtt . annak, hogy megtalálta Urát. E z z e l együtt aztán örömmel t e l i k e l a szíve mindenért, a m i a h i t világában osztályrészül jutott. Örvendeni t u d a napfénynek és á l ­ talában a természetnek, h i s z e n hitével Isten dicsőségét szemléli mindenütt; örvendeni t u d a ruházatnak, az ele­ delnek, s általában a gondviselés m i n d e n ajándékának, hiszen ismét csak Isten kezét látja m i n d e z e k b e n ; és ö r ­ v e n d e n i t u d a fogságnak, a szenvedésnek (példa rá Pál apostol), mert! i t t is fölismeri az Ür Jézus kegyelmét. E z az ö r ö m n e m a nevetésben, n e m v a l a m i könnyű kedély­ állapotban nyilvánul meg, h a n e m belső, l e l k i öröm, m e l y átragyog a könnyeken, s valamiképp megnyilvánul a v i ­ lág s z e r i n t i legboldogtalanabb állapotban is. A z Úr Jézus szolgái ezt az örömet táplálják és erősítik a rájuk bízot­ takban. Ezért m o n d j a Pál apostol, hogy „megmara­ dok . . . a t i h i t b e n való . . . örömötökre".

26. „ H o g y a t i dicsekedésetek bővelkedjék a K r i s z t a Jézusban énfeM^em". Érzi az olvasó, hogy m e n n y i r e n e ­ héz vers, h a t i . épp azt a k a r j a megérteni, amire a leírás­ k o r gondolt az apostol. K i s e b b - n a g y o b b kérdőjel nélkül aligha lehet vállalkozni a m i n d e n kétséget kizáró fordí­ tásra és magyarázatra. A kérdőjel nyitottságával a z o n ­ b a n mégis igyekeznünk k e l l , hogy k e r e k e n 20 évszázad burkát feltörjük s az apostollal együtt gondolkozzunk. A F i l i p p i b e l i e k „dicsekedésérő!" beszél az Ige. D e n e m egyszerűen dicsekedésről, h a n e m Jézus K r i s z t u s b a n való dicsekedésről! Nehezíti a megértést az a körülmény, hogy m a g y a r nyelvhasználatunkban a „dicsekedésnek" elég rossz a hangzása. E m i a t t önkéntelenül is a szokványos „dicsekedés" fogalma jelentkezik gondolkozásunkban. A z i l y e n rossz hangzású dicsekedés mellett v a n azonban egy másik „dicsekedés", m e l y h a n e m is sokszor, de v i s z o n y ­ lag g y a k r a n előfordul a Szentírásban m i n d igei, m i n d főnévi alakjában. M i n d e n esetben irányadó, hogy „ s e n ­ k i se dicsekedjék e m b e r e k k e l " (1. K o r . 3, 21), a k i pedig dicsekedik, „az Úrban dicsekedjék" (2. K o r . 10, 17; G a l . 6, 14; F i i . 3, 3). E között a két határvonal között foglal helyet a b i b l i a i dicsekedés. K r i s z t u s nélkül n e m szabad dicsekedni se Pállal, sem más v a l a k i v e l . „ K r i s z t á b a n " viszont szabad dicsekedni, adott esetben épp Pál felől, í g y n e m k e l l félni attól, hogy háttérbe s z o r u l az, akié egyedül m i n d e n dicsőség; sem attól, hogy e m b e r i hiú­ ságok öltözhetnek k r i s z t u s i álarcba. A f i l i p p i e k K r i s z t u s ­ b a n dicsekednek az apostol felől, v a g y i s K r i s z t u s n a k a d ­ n a k hálát azért, hogy Pál életben maradása folytán h i t ­ ben való gyarapodásuk és örömük kiteljesedett. Itt m a ­ g u n k elé k e l l képzelnünk a F i l i p p i b e l i szenteket úgy, m i n t a k i k tudomást szereznek a Pál életben maradásá­ ról; m i n t a k i k egymással beszélgetnek, és dicsérik az U r a t , hogy Pált megszabadította; hálát mondanak, hogy igehirdetésében és pásztori gondozásában részesülhetnek. E z lehetett — és n e m más — a f i l i p p i e k dicsekedése, m e l y határos i t t a hálaadással. A K r i s z t u s b a n való dicsekedésnek bőséges a mértéke. A h o g y a n a teletöltött edényből k i f o l y i k a víz, ugyanúgy a megtelt szívekből k i k e l l áradnia a dicsekedésnek. H a a szeretett testvér, az imádságban hordozott apostol i s -

mét „megjelenik" F i l i p p i b e n , a k k o r ott lesz a dicsekedés alkalmas ideje. E z o l y a n ok, m e l y csordulásig tölti a d i ­ csekedés edényét: a hivő lelket. N e m Pál fog dicsfényben sütkérezni, s még kevésbé a F i l i p p i b e l i e k , h a n e m Jézus K r i s z t u s , a k i b e n dicsekednek.

1,

27 — 28

K R I S Z T U S H O Z MBLTÖN JÁRNI

(27) CsaTchooi/ a Krisztus euwgéltMmdhoz méítón viseletek magatokat, hopi/ — akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén — azt haMjam /előíetek, nop^/ egj/ íéíekben áMotok, eg?/ értekemmel viaskodván az evangéLwm hitéért, (28) és meg nem rettenvén semmiben az eHenségtő^ ami azoknak a veszedelem jele, nektek pedig az ndvösségé, és ez Istentől van.

27. A „csaki^og?/" (a monosz egyedül, semleges n e ­ mű a l a k j a , adverbiális értelemben) körülhatárolja, öszszeszűkíti a mondottakat. Tehát igaz, hogy dicsekedniük lehet és k e l l Jézus K r i s z t u s b a n (26. v . ) , d e (== csakhogy) h a ezt teszik, szükségképp vigyázniuk k e l l , nehogy m é g ­ cáfolják életükkel szavaikat. A h o l K r i s z t u s b a n dicseke­ d i k a keresztyén ember, ott az életfolytatásnak igazodnia k e l l a dicsekedéshez. Ezért írja Pál: „csakhogy a K r i s z ­ tus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat" (1, 7). A „méltón," fdksziósz) megvilágítása végett szemlélte­ tésül g o n d o l j u n k a m a g y a r n y e l v b e n is meghonosodott két filozófiai szakkifejezésre: az „ontológiára" és az „axiológiára". A z ontológia (lételmélet) azoknak a d o l ­ goknak a foglalata, amelyek m i n t kész adottságok létez­ nek. A z ontológia köréhez tartozik az egész élet a maga puszta megjelenési formájában: az emberek, az állatok, a növények, a természet, a szeretet^ a lopás stb. A z a x i ológia körébe azok a dolgok tartoznak, amelyek adott­ ságként n e m léteznek, de m e g k e l l lenniük m i n t k ö v e ­ telményeknek: p l . keresztyéni önfeláldozás, k r i s z t u s i sze­ retet stb. A természeti szeretet n e m érték önmagában, hiszen gonoszságoknak a beindító j a és táplálója is lehet, míg a k r i s z t u s i szeretet már érték, m i v e l csak jó szár­ m a z h a t belőle. Ugyanígy a természetes életfolytatás (on-

tológiai tényező) n e m érték önmagában, de értékké válik, h a K r i s z t u s szolgálatába állítjuk (axiológiai tényező). E h ­ hez képest a „méltón" követelményt f o g l a l magában, azaz egy ontológiai (van) tényezőt egy axiológiai (kell) ténye­ zőhöz viszonyít, ahhoz méri, ahhoz a l k a l m a z z a . Minőségi követelményt állít föl egy adott ontológiai valósággal kapcsolatosan. J e l e n esetben az életfolytatásról, a magaviseletről v a n szó: „t^seXjétek magatokat w é í t ó ^ . . A „magát v i s e l n i " mindenestől ontológiai tényező. B i z o n y o s magaviseletet tanúsít a t o l v a j éppúgy, m i n t a mások javát tiszteletben tartó; a gyűlölködő ugyanúgy, m i n t a békességre i g y e ­ kező. A tulajdonjog tiszteletben tartása azonban adott körülmények között n a g y o n torz magatartásnak is lehet az alapja, s a békességre igyekvés szintén bűnné válhat, m i h e l y t a gonoszságok előtti szemhunyást v o n j a m a g a után. A „méltón" határozó kizárja az akármilyen „ 7 7 m g a t)3seíetet". Felállítja követelményként, hogy a F i l i p p i b e ­ l i e k n e k K r i s z t u s evangéliumához méltón k e l l viselniük magukat. N e m akármilyen hitet, h a n e m épp a Kriszttus s z e r i n t i hitet k e l l ápolniuk; n e m akárhogyan, h a n e m é p p K r i s z t u s akarata s z e r i n t i v i s z o n y b a n k e l l élniük m i n d egymással, m i n d a pogányokkal. E z más szóval azt j e ­ l e n t i , hogy a keresztyén ember magaviseletét, életfoly­ tatását n e m i l y e n v a g y o l y a n e t i k a i megfontolások, szí­ nes v a g y színtelen társadalmi szokások, változó koresz­ mék v a g y ehhez hasonlók határozzák meg, h a n e m K r i s z t%g et?a?tgféÍ2%ma. K r i s z t u s evangéliuma a követelmény mértéke. A k i k megismerték az üdvözítő evangéliumot, Istennek az egész életre igényt tartó üzenetét, megváltó beszédét, azoknak úgy k e l l járniuk, hogy magaviseletük megfeleljen a mértéknek. H o g y ez g y a k o r l a t b a n m i t j e ­ lent, arra nézve a Szentírásban foglalt evangélium igazít e l úgy, a m i n t a m i n d e n k o r i hív igehirdetés nyilvánvaló­ vá teszi. A gyülekezet magatartása legyen mentes bármely h a ­ mis tekintettől. Semmiképp ne váljék „vasárnapi keresztyénséggé", m e l y bizonyos idői keretek közé zsugorodik. A „radikális" (gyökeres) exegézisnek ezt világosan k e l l látnia. A m o d e m vallásosságban meghonosodott, hogy v a n egy hétköznapi és egy ünnepi magatartás. Egészen

más a gyülekezet képe p l . egyházi ünnepélyek, egyházi vizsgálatok alkalmával, a m i k o r hivatalos egyházi szemé­ l y e k meglátogatják, és újra más az ún. közönséges v a ­ sárnapokon, n e m is szólva a hétköznapokról. E z t a k e t tőségget v a g y hármasságot a K r i s z t u s evangéliumához méltó magaviselet legfennebb kísértés formájában i s m e r ­ heti. Ezért állítja föl Pál apostol a követelményt: m i n d hozzájuk menetele és közöttük léte, m i n d pedig távol­ léte alatt u g y a n a z t a magatartást k e l l tanúsítaniuk, s így akár oda menvén, akár távol lévén, „azt M M j a m " fakMO — conj. B l a s s - D e b r u n n e r 369:2) felőletek — m o n d j a Pál —-, hogy „ e g y lélekben állótok". A fordítással járó nehézséget Keoskeméthy úgy i g y e ­ kezett áthidalni, hogy „e<% íéíek&en" helyett „ e g y s z e l l e m b e n " - t fordított. A nehézség ugyanis ott adódik, hogy „Szentlélek^ és a „lélek" számára a m a g y a r n y e l v n e k csak egy szava v a n , míg a görögnek — v a g y akár a n é ­ metnek is — kettő (pn,e%7%a — p^zíik^é; Geist — Seele). Talán még tovább lehet — és k e l l — m e n n i , s azt is megállapítani, hogy a m a g y a r szintén ugyanazzal a szó­ v a l fejezi k i a természet szerinti lelket, és a K r i s z t u s L e l k e által meghatározott lelket. I l y e n helyzetben k é n y ­ telenek v a g y u n k a magyarázat segítségével k i f e j e z n i azt, amire a puszta fordítás n e m képes. Egyes esetekben l e ­ hetne ahhoz a megoldáshoz f o l y a m o d n i , hogy lélek h e ­ l y e t t „Lelket" írunk (nagy betűvel). A z o n b a n így is f e n n ­ m a r a d a hiány, a m i k o r a K r i s z t u s által újjáteremtett e m ­ b e r i lélekről v a n szó. J e l e n esetben m e g m a r a d u n k a Károli fordítás mellett, a m e l y szerintünk jó („egy lélekben"). E z a „Ié!ek" m i n ­ denesetre n e m a természet szerinti e m b e r i lélek, h a n e m Szentlélek mibennünk, azaz az Istentől ajándékban vett, ajándékul n y e r t „ ú j l é l e k " (a p^eíima). A l i g h a tartható a Kálvin véleménye, m i s z e r i n t a „lélek" az „ismeretre" vonatkozik. A z „ismeret" benne foglaltatik a „lélekben", de ez annál mégis több. J e l e n t i azít az egész lelkiséget, amelyért n e m m i fáradozunk, amelyet n e m m i alakítunk k i m a g u n k b a n könnyű v a g y nehéz munkával, hanem- I s ­ ten ajándékozza nekünk i n g y e n kegyelemből. E b b e n a lélekben, azaz a bennük lakozó Szentlélekben k e l l m e g ­ áldaniuk a F i l i p p i b e l i e k n e k . Szilárdan k e l l állaniuk, m i n t

az a katona, a k i t őrhelyére állítanak, s onnan egyetlen lépésre se távozhat, bármilyen n a g y l e g y e n a veszede­ l e m . N e m c s a k egyiknek v a g y másiknak, h a n e m az egész gyülekezetnek így k e l l állania. N i n c s e n két „lélek", h a ­ n e m csak egy! A K r i s z t u s evangéliumához méltó m a g a ­ tartást az m u t a t j a : megvan-é az egység ebben a „ l é l e k ­ b e n " . L e h e t n e k kísértések, különféle nehézségek, de nem­ lehet, hogy kéít Léleknek engedelmeskedjenek a tagok. Lehet, hogy Szentlélek akaratának a megismerésében k i ­ sebb-nagyobb különbségek mutatkoznak, de n e m lehet,, hogy kétféle Lélekre hallgassanak, s így alapjában vévekettős lelkületet tanúsítsanak. A h o l „ e g y lélekben" állanak, ott szükségképp adódik,, hogy „ep3/ érteZemmeX" (psx%c?c&é) legyenek. Kálvin sze­ r i n t ez inkább az „akaratra" v o n a t k o z i k , , n e m pedig az: „érzésre" (Károli ford.). A m i k o r az ember e l i s m e r i S z e n t ­ lélek igényét, a k k o r k i a l a k u l benne egy új „akarat", egy új „ e g y értelem", m e l y bizonyos célnak a szolgálatába, állítja a gondolkozást. A m i t az „ e g y lélekben állás" j e ­ lent, a z t az „e(%/ érteXemme^" való cselekvés meg akarja, valósítani, v a g y i s a hivő magát Szentlélek szolgálatába: állítja. A z „egy értelem" tehát közös erőfeszítést, közös fáradozást, közös akarást v o n maga után. N i n c s „egy ér­ t e l e m " ott, ahol elismerik u g y a n Szentlélek igényét, dea különféle e m b e r i megfontolások útját állják a közös; cselekvésnek; ahol egyéni tetszések v a g y nemtetszések (harag, sértődés, érdekellentétek stb.) lehetetlenné teszik: a Szentléleknek való engedelmességet. A z „ e g y lélekben" az alapot, a kiindulási pontot, a f u n d a m e n t u m o t adja,, míg az „egy értelemmel" a f u n d a m e n t u m r a való építés. módját, ízét, szellemét határozza meg. H a hiányzik azegyértelmú, az egymást Szentlélek szerint megértő a k a ­ rás, úgy csak ellentétek és visszavonások közötti h á n y k o ­ lódás származik, a m i ellentétben áll az „ e g y lélekkel"., összegezve a mondottakat: k e l l lennie egy K r i s z t u s á l ­ t a l teremtett léleknek ( = egy lélekben), és k e l l l e n n i e egy közös akarásnak, egy megegyező értelemnek, m e l y az újjáteremtett l e l k e t érvényesíti, a m i n d e n n a p i é l e t ­ ben szóhoz j u t t a t j a (== egy értelemmel). A szóban forgó vers összefüggésében a z „ e g y értelem­ n e k " a közös harcban, a közös viaskodásban k e l l m e g -

nyilvánulnia: „ e g y értelemmel rmskodt?dn" fszií^dtAMntesz) az evangélium hitéért. A „viaskodás" az antik sportéletből vett kifejezés. A sportolók küzdenek, h a r ­ colnak, viaskodnak a babérért, akárcsak a k a t o n a a g y ő ­ zelemért. A z igazi küzdő m i n d e n erejével és igyekezeté­ v e l azon v a n , hogy a győzelmet megszerezze. Így v i a s ­ k o d n a k a keresztyének i s : m i n d e n erejükkel, egész l é ­ nyükkel. E z a viaskodás azonban n e m egyéni, elszigetelt küzdelem. A k i k „ e g y lélekben" állanak, és „ e g y érte­ l e m m e l " v a n n a k , azok „ept/iítt" viaskodnak. Közös az ügy, és közös a harc. Egymás kezét fogva, egymást se­ gítve (== egymást n e m akadályozva) harcolnak. H a h i ­ ányzik az együttjárás, a k k o r v a l a m i gyökeres h i b a v a n , a m i győzelem helyett a vereség árnyékát vetíti elénk. A viaskodásban mindenesetre egyéni célok nincsenek, amiként e m b e r i közösségi célok sem lehetnek. A k ü z ­ dők Jézus K r i s z t u s követői, amiért egyéni babérokra n e m törekedhetnek. Űk „az e^a^péímm Tatéért" v i a s ­ kodnak. N e m állíthatják, hogy v a n egy saját hitük, m e ­ l y e t sok tanulás, évszázados tapasztalatok után m a g u k ­ b a n kialakítottak. N e m mondhatják, hogy v a n egy a g ö ­ rög v a g y zsidó, germán v a g y szláv lelkiségnek, kultúrá­ nak, világnézeti beállítottságnak megfelelő korszerű h i t , s azért harcolnak. A „ M t " k i m o n d o t t a n az „evangélium h i t e " , m e l y e t n e m ők alakítanak, h a n e m Jézus K r i s z t u s ajándékozza n e k i k . Egyszóval a h i t n e m e m b e r i p r o d u k ­ t u m , ide-oda hajlítható, így is, úgy is gyúrható anyag. E s ezért a hitért — jóllehet ajándék — v i a s k o d n i k e l l . Igen, mert a Sátán épp a h i t e l l e n v i a s k o d i k , épp ezt a hitet a k a r j a elragadni, a m i n t ez a következő versből még világosabban kitűnik (az evangéliumot 1. 1, 7-nél). 28. „És m e g n,em rette?wé% s e m m i b e n űz eHenségt ő L . . . " íme, a küzdők magatartása! A h i t harcában l e ­ hetnek n a g y o n súlyos nehézségek, látszólagos vereségek, de alapjában véve még sincs megrettenés. Legalábbis az a parancs, hogy ne legyen. A „megrettenés" erősebb k i ­ fejezés, m i n t a „félelem". Magában hordozza a félelmet is, de annál több. Bőséges o k a v o l t az apostolnak, hogy így írjon, h i s z e n abban az időben h a n e m is kezdődtek m e g a néhány évtizeddel későbbi értelemben vett r e n d -

szeres keresztyénüldözések, mégis igaz m a r a d , hogy a keresztyének k i v o l t a k téve a próbáknak. A Pál apostol élete szintén annak a bizonysága, hogy az I. szá­ zadban egyáltalán n e m v o l t kényelmes d o l o g keresztyén­ nek l e n n i . K i t ne rettentettek v o l n a az ütlegelések, a megkövezések, az állandó áskálódások és egyebek? A z „ellenséges" indulatúak (dntikejmdj = ellenségként szemben állok, ellenségként szembehelyezkedem = i t t part.) sokan voltak a Pál esetében. Közöttük f o l y i k az evangélium hitéért történő viaskodás (27. v.). Láthatjuk, hogy nincs megkímélve Pál a próbáktól, hiszen evangé­ l i u m i hite n e m biztosít számára n y u g o d t életet. E l l e n k e ­ zőleg: kezdettől fogva t u d n i a k e l l , hogy útja a próbák között halad át. E z a tény viszont n e m lehangolja, n e m rettegéssel tölti e l , h a n e m atlétái erősséggel és szívósság­ g a l folytatandó küzdelemre sarkallja. Tehát megrettenésnek nincs helye, éspedig „semmiben" Cen Tnédeni = mégcsak egyetlen dologban se). A k i u t a t kereső ember hajlandó a r r a , hogy különbséget tegyen kis és n a g y ellenségek között, s aztán l e v o n j a a követ­ keztetést: egyik esetben szabad, másik esetben n e m s z a ­ bad megrettenni. ,Es k i v o l n a , a k i n a g y veszedelmek lát­ tán ne esne ebbe a kísértésbe? A z Isten iránti bizodalom azonban n e m i s m e r i áz ellankadást. N e m m i n t h a túl erősek és bátrak volnának a k e r e s z ­ tyének; sem azért, m e r t h a t a l o m m a l és f e g y v e r r e l r e n ­ delkeznek, h a n e m azért, m e r t „egy lélekben" (27. v.) ál­ lanak, és azt a lelket K r i s z t u s teszi szilárddá és legyőzhetetlenné bennük Szentleikével. A fentiek sem v o l t a k maguktól érthető dolgok. A m i pedig a következő mellékmondatban hangzik, az még k e ­ vésbé természetes: „ami azoknak a veszedelem jele, n e k ­ tek pedig az üdvösségé". A z „ami" a keresztyének k ü z ­ delmére vonatkozik. A z a tény, hogy nem rettennek meg, biztos jele az Ige szerinti „veszedelemnek". E z a vesze­ delem mindenesetre n e m téveszthető össze a m i n d e n ­ n a p i értelemben vett veszedelemmel, m i n t h a szemünk láttára következne be v a l a m i katasztrófa. A „veszede­ lem" eszkatológikus jelentésű. A gonoszra, a Sátánra végül is örök romlás és kárhozat következik.

A keresztyének rettenthetetlen szilárdsága u g y a n a k k o r biztos j e l a saját „üdvösségük" mellett is. A k i t Isten megerősít és alkalmassá tesz a r r a , hogy küzdeni t u d j o n az evangélium hitéért (mint p l . Pál apostol v a g y a F i ­ l i p p i b e l i e k ) , ez számára bizonyság az üdvösség mellett. A z Ige n e m azt m o n d j a , h o g y üdvössége felől csak az lehet biztos, a k i csendes magányban ápolja hitéletét; a k i a h i t dolgaiban m i n t e g y megállapodott; a k i a hitet z a ­ v a r t a l a n u l b i r t o k o l j a , h a n e m az, a k i küzd az evangéli­ u m hitéért. A külső és a belső l e l k i harcok bizonyságai annak, hogy Isten részéről megadatott a legnagyobb aján­ dék: az üdvösség. A z „üdvösség" eszkatológikus hangzá­ sú u g y a n (egyébként n e m v o l n a üdvösség), de — akár­ csak a 19. v e r s b e n — már most benne és általa élnek a filippiek. „És ez Jstentőí t?a%". A z „ e z " a közvetlen előtte lévő mellékmondatra v o n a t k o z i k . „Istentől v a n " , azaz Isten cselekszi, hogy a keresztyének magatartása bizonyít­ hassa, jelezhesse Isten f i a i n a k az üdvösségét. Isten cse­ l e k s z i , hogy szemünk megnyíljék, és o l y a n jeleket lás­ sunk, amelyek csak a h i t szemével láthatók. A k i előtt Isten nyilvánvalóvá teszi a dolgok igazi értelmét, annak számára bármely életviszony biztos „ j e l l é " lesz, m u t a t ­ ván a „veszedelmet" és az „üdvösséget". És ez valóban „Istentől v a n " .

1, 29—30

KRISZTUSÉRT S Z E N V E D N I

(30) Mert néktek adaiotí kegiyele7nbő!, ho
29. „Néktek adatott kegi/eíem&őí" v a g y szó s z e r i n t : „néktek ajándékoztatott" (aor. pass.). O l y a s v a l a m i t n y e r ­ tek i n g y e n , ajándékképpen, a m i r e egyáltalán n e m s z o l ­ gáltak rá. N e m h i v a t k o z h a t n a k a r r a , h o g y b i z o n y o s egyéni a r r a valóságaik kedvesek v o l t a k Isten előtt; sem arra, hogy bizonyos fáradozásaik elismerésre találtak nála. A k e g y e -

lemből adás, az ajándékozás m i n d e z t kizárja. Egyszerűen semmit sem m u t a t h a t n a k föl, s e m m i r e sem h i v a t k o z h a t n a k , a m i Isten részéről indokolná az ajándékozást. Egyszóval i n g y e n , azaz ellenszolgáltatás nélkül vesznek v a l a m i t . Mielőtt tovább mennénk, m e g k e l l állanunk a fordítás mellett. A „Krisztusért" g r a m m a t i k a i l a g n e m a „nektek adatott kegyelemból"-re v o n a t k o z i k , azaz n e m azt a k a r j a m o n d a n i , hogy „Krisztusért" adatott v a l a m i a F i l i p p i b e ­ lieknek: A „kegyelemből" való „adás" önmagában kezes­ ség amellett, hogy tényleg K r i s z t u s érdeméért, azaz i n ­ g y e n kaptak v a l a m i t a f i l i p p l e k . A „Krisztusérít" a „szen­ vedésre" v o n a t k o z i k , márcsak g r a m m a t i k a i alkatánál f o g ­ v a is. M i n t e g y így gondolkozhatott Pál apostol: „Néktek adatott kegyelemből, hogy Krisztusért szenvedjetek." U g y a n a z a Krisztusért való szenvedés, m e l y r e utaltak az előző versek. Mielőtt azonban leírta v o l n a a „szenve­ dést", közbeiktatta: „necsak higgyetek őbenne", s e z u ­ tán f o l y t a t t a tulajdonképpeni mondanivalóját: „hanem szenvedjetek is őérette". Tehát a „Krisztusért" a s z e n ­ vedésre v o n a t k o z i k , és csupán a közbeiktatott mondat m i a t t k e l l elmaradnia mellőle a „szenvedésnek". A tisztánlátás érdekében szükséges á fordítási megjegy­ zés, de érdemi eltérést n e m v o n m a g a után. í g y is, úgy is két „ingyen" (revideálatlan fordítás) n y e r t lehetőség­ ről beszél az Ige. Először Tcep^eZembóX, azaz i n g y e n k a p ­ ták a lehetőséget, hogy K r i s z t u s b a n Mgg?/enek. H i n n i a n n y i t jelent, m i n t b i z a l o m m a l l e n n i K r i s z t u s iránt, h i ­ telt a d n i n e k i , őt elfogadni m i n t K r i s z t u s t , m i n t a s z a ­ badítás felkent Királyát. A h i t tehát n e m egy tág f o g a ­ l o m , amibe belefér az ún. vallásosság m i n d e n g o n d o l a ­ ta, h a n e m n a g y o n is körülhatárolt, ajándékképpen g y a ­ korolható cselekedet: bízni K r i s z t u s b a n , ragaszkodni őhozzá m i n t bűneinkből kiszabadító U r u n k h o z . E z t ö n ­ magától n e m cselekedheti senki. I l y e n lelkiségre s e m ­ miféle szellemi próbálkozással v a g y kegyes g y a k o r l a t t a l nem t u d j u k magunkat föltornászni. E z t ajándékként k a p ­ j a a hivő: tökéletesen i n g y e n , teljesen reászolgálás nél­ kül. Másodszor szintén kegyelemből kapták a F i l i p p i b e l i e k azt a lehetőséget is, hogy „Krisztusért" = „őérette s z e n ­ vedjenek^. M e n n y i r e idegenül hangzik, hogy a K r i s z t u -

sért való szenvedés ajándék, k e g y e l m i adomány, lehető­ ség! Igaz, hogy a keresztyén embernek imádkoznia k e l l a szenvedéstől való szabadulásért — ahogyan az Ö - és Újszövetségben történik — , de az is igaz, hogy a k i t s z e n ­ vedések közé vezet Isten, t i . Krisztusért való szenvedé­ sek közé, annak számára a szenvedés k e g y e l m i ajándék­ ká lesz. S e h o l se m o n d j a az apostol, h o g y keressétek a szenvedést. N e m ! A z ajándék, a k e g y e l e m n e m az én kezdeményezésemnek a következménye. Isten a d j a és tő­ l e m azt várja, hogy m i n t i l y e n t f o g a d j a m e l . A k i v a l a h a is szenvedett — akárcsak a legkisebb dologban — K r i s z ­ tusért, nagyon jól tudja, hogy a szenvedés, a mások ál­ t a l okozott testi v a g y l e l k i fájdalom m i n d e n mélysége m e l l e t t is tükrözi Isten kegyelmét. Pál mindenesetre megismerte a szenvedés ajándékát (Csel. 16, 22. köv). Krisztusért szenvedni a n n y i , m i n t az ő ügyéért, azaz n e m saját érdekből v i s e l n i próbatételt. 30. A F i l i p p i b e l i e k szenvedésére u t a l az apostol, a m i ­ k o r így ír: „Mgyaymzon tusakodásotok Zéué%, a w ^ i / e ^ t lát­ tatok énnáía?%, és 7M.ost FmHotok én/feMíem". A „tusako­ dás" i t t n e m a m i „tusakodás" fogalmunkból n y e r fényt. Átvitt értelemben v e s z e d e l m e k k e l járó szenvedést fejez k i . A z apostolnak i l y e n „tusakodásban" v o l t része s o k ­ szor - r - a Cselekedetek könyve szerint. E z t tudják róla a levél olvasói. E m e l l e t t a z o n b a n most azt is hallják, hogy ők sincsenek megkímélve a próbáktól. N e m t u d j u k u g y a n , hogy m i l y e n szenvedéseken vezette át őket Isten kegyelme, de az apostol szavaiból n y i l v á n v a l ó r a g y ü l e ­ kezetben kellett lenniük o l y a n o k n a k , a k i k szintén kiürí­ tették a megverettetésnek és egyéb nyomorúságnak a p o ­ harát. A z „ugyanazon tusakodásotok lévén" erre enged következtetni.

2,

1—4

„UGYANÜGY

GONDOLKOZNI^

(1) Ha tehát heiye van Krisztusban az intésnek, ha heZ^e van a szeretet vigasztaíásának, ha helye van a Lélekben vaZó közösségnek, ha heíye van a szívnek és a könyörületességnek, (2) teljesítsétek be az én örömemet, hogy ngyannpi/ gondol­ kozzatok, ugyanazon szeretettéi viseltetvén, egyérteZemméí, ^g^^t gondolván, (3) semmit sem versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, haaem alázatosan egymást különbnek tartván ti magatokjai, (4) nem nézvén ki-ki a magáét, hanem mindenki a másokét is.

1. E z a vers sok gondot okozott a szövegkutatóknak, m i v e l a négyszer előforduló „tísz" (ti) határozatlan n é v ­ más utolsó h e l y e n is egyes számban áll, holott többesben kellene állania. A megoldásra többféle próbálkozás t ö r ­ tént. A fordítások aszerint különböznek, a m i n t az egyes fordítók az egyik v a g y a másik (egyébként lehetséges) utat járják. M i m a g u n k csatlakozunk ahhoz a föltevés­ hez, hogy egy ragozhatatlan „tisz"-ről v a n szó, m e l y a mondanivaló erősítésére, nyomósítására szolgál. így a z ­ tán a második h e l y e n található „ t f ' - n é l szövegromlást tételezünk föl (Bla§s-Debrunner 137), a m i a szigma e l e j ­ tésében m u t a t k o z i k . E z t a megjegyzést szükségesnek tartottuk előrebocsá­ t a n i , hogy i l y e n kiindulással átvehessük a revideált K á ­ r o l i szöveget, m e l y a nyomósítást tükrözi, és így híven adja vissza az eredetit. A „ t e M t " szócska figyelmeztet, hogy a gondolat az 1, 27—30. versekhez kapcsolódik. O t t felhívja Pál a g y ü ­ lekezetet: K r i s z t u s evangéliumához méltón k e l l járni. M o s t erre a felhívásra céloz, amidőn m o n d j a : „7m t e M t &-eh/e f a n , . . . a z m t é s n e k . . . " A „7m" n e m kérdést vezet be, se n e m teszi problematikussá a következőket. N e m azt kérdezi az apostol, hogy v a j o n helye v a n - e az intés­ nek, s n e m is b i z o n y t a l a n k o d i k ebben a tekintetben, h a ­ n e m épp ellenkezőleg: megállapítja ( = 7m t e M t . . . ) , a z ­ az valóban helye v a n az intésnek, hiszen ezt már előzőleg elfogadták, „tehát" helyet adtak, v a g y i s m a g u k r a nézve elismerték az intést. A z „ m t é s " ehhez képese hozzátar-

tozik a keresztyén gyülekezet életéhez. N e g o n d o l j u n k j e l e n esetben dorgálásra^ h a n e m figyelmeztetésre, a m e l y azonban alkalmasint dorgálás is lehet. D e akármilyen formában nyilvánuljon m e g az intés, bizonyos, hogy i n ­ dokoltság esetén szükségességét önmagára nézve e l i s m e ­ r i a gyülekezet. E z döntő jelentőségű a fegyelmezett k e ­ resztyén magatartás szempontjából. A z egészséges f e ­ gyelmezés gyakorlásának első feltétele, hogy ne a büntető ostor szerepét játssza, sem a rákényszeríteítt vesszőét, a m i e l l e n lázadoznak a tagok, h a n e m l e g y e n az a t y a i s z e r e ­ tet eszköze, a m i t viszont elvár a hivő ember. E h h e z t e r ­ mészetesen ismernie k e l l az intés , értelméft és célját. Egyébként csak idegenkedve gondolhat rá. A z intés értelmét és célját félreérthetetlenül határozfza m e g az a körülmény, hogy „Kríszt^s&an" m e g y v é g ­ be. A z intésre az ad lehetőséget, hogy m i n d az intő, m i n d az intettek K r i s z t u s b a n v a n n a k , K r i s z t u s h o z tartoznak. A z apostol n e m a maga egyéni i n t e l m e i t tolmácsolja, h a ­ n e m az intésben K r i s z t u s parancsát teljesíti. A k e r e s z ­ tyén gyülekezetben csak az nevezhető intésnek, ami, az O r K r i s z t u s b a n gyökerezik, tőle ered és hangzik g y e r ­ m e k e i számára. A z intés után említi Pál a „vigasztalást". Biztatásról (bátorításról) is lehet szó i t t , de a vers összefüggésében mégis vigasztalással v a n d o l g u n k . Csupán azt k e l l szem előtt t a r t a n i , hogy most s e m v a l a m i e m b e r i jószándék lebeg az apostol szemei előtt, h a n e m a K r i s z t u s b a n tör­ ténő vigasztalás. Föltétlenül ez az értelme annak, hogy egyszerű vigasztalás helyett a „szeretet vígasztaMsdró^' olvasunk. A szeretet (9. v.) n e m érzelmi m e g n y i l a t k o ­ zás, h a n e m a bennem lakozó Isten által ajándékozott l e l ­ kiség felebarátaim iránt. A h o l j e l e n v a n a m i n d e n e k e t megcselekedni tudó Úr, ott valóban lehetséges v i g a s z ­ t a l n i , mások után mélységekbe szállani, másoknak a k e ­ zét megfogni, másokat erősíteni, mások fájdalmában részt v e n n i , egyszóval másokat szeretettel vigasztalni. A szeretet nélküli vigasztalás mindenestől emberi cseleke­ det. E b b e n lehet képmutatás, hiányozhat belőle az őszin­ teség, és megnyilvánulhat m i n t puszta udvariassági f o r ­ m a . A szeretet vigasztalása m i n d ennek az ellenkezője. O l y a n ajakról hangzik, m e l y az Istentől vett szeretet k i -

apadhatatlan forrásából táplálkozik. E z t a más minőségű vigasztalást megérzi a keserűségben hányatott lélek. A szeretet összekapcsolja a vigasztalásra szorulót a v i g a s z ­ talóval, hogy mindkettőben K r i s z t u s l e g y e n jelen, a k i a vigasztalás igazi ajándékozója. E s helye v a n a „Lécekben. v a M közösségiek". Emlékez­ zünk az 1, 27-ben m o n d o t t a k r a ! A z apostolban és a F i i i p p i b e l i e k b e n lakozó Szentlélek cselekszi, hogy m i n d ­ nyájan érezzék: ugyanaz a Lélek t a r t j a őket össze és v e ­ zeti mindnyájukat. Következésképpen valamennyien együvé tartoznak. N e m a barátság, n e m az) emberszere­ tet, n e m a népiség, n e m a társadalom, sem s e m m i h a ­ sonló, h a n e m Szentlélek kapcsolja egybe a tagokat. Mindnyájuk számára közös az elhívó U r , közös az e l é ­ jük szabott út, közös a cél; mindenük-mindenük közös, m i v e l egyazon szív dobog keblükben, m e l y e t Szentlélek jegyzett e l magának. A Lélek közössége kizárja a g y ü l e ­ kezetben a különféle csoportosulásokat; kizárja, hogy n é ­ m e l y e k csak fél lábbal tartozzanak együvé. O l y a n ez a közösség, m i n t egy egészséges család, m i n t Istennek a gyülekezetben jelentkező n a g y családja. L e h e t n e k tékozló fiak és engedetlen gyermekek. S o k furcsaság történhet az eklézsiában, de mégis, a Sátán bármely kísértése e l ­ lenére megmarad a „Lélek közössége", m e l y e t n a p - n a p után helyreállít a közösségeit életre hívó és megtartó Szentlélek. Ezért nevezzük a „Lélek ( = Szentlélek) k ö ­ zösségének". Végezetül h e l y e v a n a „szívnek és kőnt/őr%%etessé(?%ek". A „ s z í v " i t t n e m a vérkeringés motorját (a testi szívet) j e l e n t i , h a n e m átvitt értelemben az együttérzés, az e g y ­ más iránti részvét és ragaszkodás foglalatát. S z o k t u k m o n d a n i , hogy v a l a k i n e k jó a szíve, érző szíve v a n . M o s t épp erről az érző szívről szól az apostol. A z együttérzés fölébresztője és táplálója azonban ismét csak Jézus K r i s z ­ tus. Amiképpen K r i s z t u s határozza m e g az „intést", ugyanúgy ő határozza m e g az együttérzést, az egymás iránti nyíltságot, az egymás örömében és bánatában való részvételt is. E z a szív kizárja az érzéketlen keményszívűséget, a visszautasító r i d e g magatartást. A szív j e l e n ­ léte melegséget, közvetlenséget, egymás iránti készséget kölcsönöz a gyülekezeti tagoknak. Nehéz? dolog egymás-

sal közösségben élni ott, ahol hiányzik egymás számára a közös szív. Nehéz egymáshoz őszintén szólani, h a hiány­ z i k ugyanaz a szív. Pál apostol azért t u d h a t nyílt b i z a ­ l o m m a l f o r d u l n i a F i l i p p i b e l i e k h e z , m i v e l létezik ^ „szív". V a n szív és „kőnT/őríí^etesség"! A könyörületesség elég gé elvont fogalom. T a r t a l m a n e m a n n y i r a kéznélfekvó, m i n t például az intésé v a g y a közösségé. I l y e n esetekben az Újszövetség is él azzal a n y e l v i lehetőséggel, hogy többes számba teszi az elvontabb tartalmú szót. A t ö b ­ bes szám fojktírmoj) a maga puszta jelenlétével m t n t e g y példákra u t a l , amelyek az elvont fogalom mögött álla­ n a k , azaz konkretizálják azt. H o g y m i l y e n konkrét ese­ tekre gondolhatott az apostol a könyörületességnél, ezt kellő adatok hiányában n e m állapíthatjuk meg. A z egész Újszövetségben csak i t t és a Z s i d . 10, 28-ban találkozunk a könyörületesség szóval, t i . emberekre vonatkoztatva. Istennel kapcsolatosan többször előfordul, de az emberek viszonylatában n e m . A Z s i d . 10, 28 szerencsére kellően útbaigazít. O t t arról v a n szó, hogy a k i megveti Mózes törvényét, az „könyőrület nélkül m e g h a l " . Tehát a k ö ­ nyörületesség a könyörületnélküliségnek az ellentéte, a m i k o r n e m érvényesül a méltányosság. Egymást iránt a megbocsátás és elnézés lelkével k e l l viseltetni. Lehet, hogy v a l a k i helytelenül cselekszik a gyülekezetben, de ezt n e m szabad az igazság kérlelhetetlen mértéke szerint elítélni, hanem tekintettel k e l l l e n n i az emberi g y ö n g e ségekre. A z igazságot méltányossággal és szeretettel k e l l a l k a l m a z n i , de így az alkalmazás kötelesség. L e g y e n e k könyörületesek a tagok egymás iránt! H a K r i s z t u s b a n történik a könyörületesség, a k k o r nincs m i t tartani a bűnök előtti l e l k i i s m e r e t l e n szemhunyástóL 2. M i v e l tényleg helyet adtak a F i l i p p i b e l i e k az i n ­ tésnek, a vigasztalásnak, a közösségnek, a szívnek és a könyörületességnek (7. v.), ezért szólíthatja f e l őket az apostol: „Teljesítsétek be az én ö r ö m e d e t " . A „betelje­ sítem" (aor. imper.) i t t azt j e l e n t i , hogy egy megkezdett dolgot véghez k e l l v i n n i (ad f m e w perdttcere — S c h m o l ler). A z apostolnak eddig is v o l t öröme, mégpedig I s t e n ­ től n y e r t öröme (1, 4). E z t n e m a f i l i p p i e k adták, és n e m

is n e k i k k e l l m i n t e g y elmélyíteniük. Tehát n e m az öröm tökéletesítését célozza a vers. A víz lehet egy apró csepp v a g y t e n g e r n y i ár, mégis mindenképp víz m a r a d . A z öröm is lehet kisebb v a g y nagyobb, de t a r t a l m a szerint ugyanaz, h a t i . valóban Istentói származik. A „beteljesí­ tése arra irányul, hogy ez a meglévő valóságos öröm v o ­ natkozzék m i n d e n tekintetben a F i l i p p i b e l i e k r e . Hiába örvend az apostol egyébként, h a épp a gyülekezet m i a t t szomorkodnia k e l l . E z az eset természetesen n e m forog fenn, hiszen a F i l i p p i b e l i e k r e való tekintettel is örvend az apostol. V i s z o n t v o l t a k o l y a n jelenségek a gyülekezet életében, amelyek akadályozták Pált, hogy azoknak s z i n ­ tén örvendezzen. „Teljesítsétek be az én örömömet", azaz h a eddig részben okoztatok n e k e m örömet, h a csak rész­ ben éltetek úgy, hogy miattatok örvendeztem, a k k o r most haladjatok tovább a megkezdett jó úton, s így egész magatartásotok legyen számomra az örvendezés a l k a l m a . A parancsoló mód (teljesítsétek be) nyilván m u t a t j a , hogy n e m v a l a m i b i z o n y t a l a n hangzású kéréssel v a n dolgunk, h a n e m az előző versből szükségképpen következő igény­ n y e l . H a tényleg helyet adtak az „intésnek", a „vigasztalásnak", a „közösségnek", a „szívnek és könyörületes­ ségnek" — márpedig helyet adtak! — , a k k o r n e m tér­ hetnek k i az igény elől. Engedniük és engedelmesked­ niük k e l l , azaz be k e l l teljesíteniük az apostol örömét a vázolt értelemben. A z öröm beteljesítése néhány evangéliumi követelmény iránti engedelmességben áll: „Ug?/anúgi/ gondolkozzatok", v a g y szó szerint: „ugyan­ azt gondoljátok". Irányítsátok figyelmeteket a központ­ r a , az egy szükséges dologra. E z a követelmény képezi az alapját a mindjárt utána következőnek. Végeredmé­ nyében meglehetősen tág keretek között mozgó parancs, a m i t önmagában n e m lehet kellőképp szemléltetni. H o g y m i t jelent „npi/anúgi/" gondolkozni, az egy szükséges dologra gondolni, annak szemléltető (gyakorlati) m a g y a ­ rázatát az utána következő konkrét parancsban látjuk. I n n e n következtethetünk arra, hogy a gyülekezet egysé­ ge n e m v o l t teljes. V o l t a k kérdések, a m e l y e k b e n n e m . ugyanúgy, azaz n e m egészen K r i s z t u s szerint g o n d o l ­ koztak. A z egyház történelme bizonyság amellett, hogy

m i l y e n sokszor adódtak ellentétek k i s e b b - n a g y o b b b kér­ désekben, mégpedig nemcsak f o r m a i , h a n e m t a r t a l m i v o ­ natkozásban is. H o g y m i l y e n értelemben forgott f e n n ez az eset F i l i p p i b e n , csak tapogatózva állíthatjuk a „szere­ t e t r e " és egyebekre történő felhívásból. Lényeges, hogy a nehézség létezett az első keresztyéneknél éppúgy, m i n t évszázadok alatt a késői utódoknál. Ebből a nehézségből egyetlen út vezet k i : „ugyanúgy g o n d o l k o z z a t o k " ! N e m ugyanúgy, m i n t Pál v a g y m i n t a rómabeliek, h a n e m amiként K r i s z t u s akarja és parancsolja. Űreá nézzenek a szemek, őt hallgassák a fülek, és n e k i engedelmeskedjék m i n d e n k i . így a l a k u l h a t k i az az átminősült gondolkozás, melyből következik az egységes (közös, ugyanaz), a K r i s z ­ tus iránti hűségben végbemenő magatartás. A z egészséges magatartásnak k e l l megnyilvánulnia fő­ ként a szeretetben: „ttg?/anazon szeretettel viseltetvén". U g y a n a z o n szeretet legyen m i n d e n k i n e k a lelkében e g y ­ más iránt. N i n c s többféle szeretet, a m e l y e k között válo­ g a t n i lehetne. Kizárólag egyetlen szeretet létezik az e k lézsiában: a Krisztusé, a z Istentől vett szeretet (9. v.). Ennek kell lakoznia a lelkekben. E l kell jutniuk a gyüle­ kezeti tagoknak egyen-egyen a hálaadó hitvalláshoz: én b i r t o k o l o m az ajándékul vett szeretetet; nemcsak más­ ban, h a n e m énbennem is élettényezővé lett a szeretet (2, 1). E z t a szeretetet n e m váltogathatják másféle sze­ retetek. E z m i n d i g „MpT/anoz", m e l y n e m hiányozhat sem rövidebb, sem hosszabb ideig. Tehát legyen állandó (sta­ bil) a szeretet, n e m pedig a kedvező v a g y kedvezőtlen körülményekhez igazodó, i d e - o d a módosuló érzés. E n n e k a szeretetnek a birrtoklása az állandó jelenben történik. Reám bízott és használatra n e k e m ajándékozott kincs a szeretet, és m i n t i l y e n t k e l l megőriznem,. N e másképp, h a n e m éppen így gondolkozzanak a F i l i p p i b e l i e k a s z e ­ retetről. Továbbá legyenek „eg^érteíemme^". Itt n y e l v i s z e m ­ pontból az a lényeges nehézség, hogy ebben a formájá­ ban az „egyértelemmel" szót n e m találjuk sem a S e p t u agintában, sem általában a keresztyén i r o d a l o m b a n ( B a u er). Jelentése az „ttnanÍ7nitos";az egyhangúság. Válasz­ tásoknál szoktunk beszélni „egyhangú" választásról, a m i ­ k o r m i n d e n k i n e k a lelke megegyezik, m i n t h a u g y a n a z o n

Lélek l a k o z n a m i n d e n k i b e n . E z szükségképpen következik abból, hogy valamennyiükben Szentlélek l a k o z i k , és így a Szentlélek által hordozott e m b e r i lélek is az egység képét mutatja. A l e l k e k n e m egymástól elszigetelve e g y ­ értelműek, h a n e m együtt, e g y e t l e n közösségben, egymás­ hoz kapcsolódva, egymáshoz tartozva, és K r i s z t u s h o z i g a ­ zodva. A z egyértelem mellett említi az apostol, hogy „epi/et gondoljanak". Kérdezhetjük: v a j o n n e m u g y a n a z t ismétrl i - e , m i n t a m i t az „ugyanúgy g o n d o l k o z z a t o k " - b a n k i f e j e ­ zett?! A kérdés jogos, m e r t érdemileg tényleg u g y a n a r ­ ról v a n szó, de mégis árnyalati különbség található* a kettő között. A z „ugyanúgy gondolkozzatok" inkább ál­ talános jellegű, míg az „egi/et g o n d o l á n " egy meghatá­ rozott p o n t r a irányul. A z „ugyanúgy" kifejezés K r i s z ­ tusra és a K r i s z t u s által meghatározott gondolkozásra f i ­ gyelmeztet a maga általánosságában, míg az „ e g y " hatá­ rozó v a l a m e l y konkrét esetet tart szem" előtt. A m i b e n egyértelemmel v a n n a k , fejezzék k i azáltal, hogy tény­ legesen, azaz g y a k o r l a t i l a g is egyet gondolnak és egysé­ ges magatartást tanúsítanak. Példával kifejezve m i n t e g y a következőkről v a n szó: A gyülekezetet foglalkoztatja az apostol fogsága és azzal kapcsolatosan az evangélium ügye. E b b e n a kérdésben „ugyanúgy gondolkozzanak", vagyis K r i s z t u s szerint; „ugyanazon szeretettel v i s e l k e d ­ jenek, azaz K r i s z t u s n a k a szeretete határozza m e g m a ­ gatartásukat; egyértelemmel legyenek, azaz a K r i s z t u s szerinti gondolkozás v o n j a maga után a tagok l e l k i k ö ­ zösségét; és egyet gondoljanak, azaz a közös nevezőre jutott l e l k e k egyetlen formában n y i l a t k o z z a n a k meg. Lát­ ható, hogy valóban csak árnyalati különbség választja el az egyes kifejezéseket. A z o n b a n akár külön-külön tár­ g y a l v a , akár szétválasztás nélkül szemlélve, u g y a n a z o n dologra vonatkoznak, t i . a K r i s z t u s által életre hívott belső egység követelményére. A 3 . - 4 . vers negatív beállításban adja elő az e g y ­ ségről mondottakat. Tehát arról v a n szó, hogy m i b e n m u t a t k o z i k az. egység fogyatékossága. A z egységet r o n t j a a „versengés". U g y a n i s a v e r s e n ­ gésből hiányzik az „ugyanúgy-gondolkozás", a Krisztus^

s z e r i n t i gondolkozás. A h o l versengés jelentkezik, ott a versengők K r i s z t u s igazsága helyett a m a g u k igazságára törekesznek, és saját m a g u k a t képviselik. N e m „ e g y r e " gondolnák, h a n e m m i n d e n k i másra, t i . a magáéra. I n ­ n e n v a n , hogy egyes kutatók „önzéssel" íordítanak, a m i az önérvényesítést jelenti. M i m e g m a r a d u n k a „versen­ gés" mellett, m i v e l n e m lehet b i z o n y o s a n eldönteni, hogy az apostol önzésre gondolt-e v a g y versengésre. A versengés magában foglalja az önzést is. Ezért tanácsosabb a tá­ gabb — és biztosabb — lehetőség m e l l e t t dönteni. E g y é b ­ ként az összefüggésből valószínű, hogy a z apostol az ö n ­ zésből táplálkozó versengést tartotta szem előtt. A z e g y ­ ség érdekében ettől k e l l óvakodniuk a F i l i p p i b e l i e k n e k . Itt is szembetűnik a páli leveleket jellemző teljesség. N e m úgy v a n , hogy bizonyos tekintetben k i k e l l küszö­ bölni a versengést, míg más dolgokban helyet lehet a d n i n e k i . Ellenkezőleg: „ s e m m i t " se versengésből! E g y e t l e n dolog se l e g y e n (egy s e m = semmi), m e l y b e n felüthetné fejét a versengés. A z egységet továbbá r o n t j a a „Md&avaM dicsőség" k e ­ resése, szó s z e r i n t : az üres dicsőségvadászat. Üres egy edény, h a nincs benne az a folyadék, m e l y n e k tartására készült. M i n d e n edénynek az az értelme, hogy v a l a m i t tartalmazzon. Egyébként „üres" edény, azaz n e m tölti be rendeltetését. Ugyanígy v a g y u n k az üres beszéddel, m e l y b e n a szóképek n e m hordozzák azt a tartalmat, a m e ­ lyért léteznek. Átvitt értelemben i l y e n üres és jogtalan bármely e m b e r i dicsőségvadászait. A h o l K r i s z t u s dicső­ ségének a keresése h e l y e t t saját dicsősége után szalad a hivő, ott föltétlenül m e g b o m l i k a gyülekezet egysége (2, 2). A versengés és hiábavaló dicsőségkeresés h e l y e t t ajánlja Pál, hogy „aMzatosan egymást kiíMnbnek tartsak". A z „alázatosság" az egység felé vezető útnak a kezdete. A l a c s o n y , k i c s i n y és jelentéktelen a magas m e l l e t t a törpe, a gazdag mellett a szegény, a hatalmas m e l l e t t az erőtelen, a tudós m e l l e t t a t u d a t l a n . I l y e n keveset k e l l t a r t a n i a magáról a keresztyénnek, és i l y e n alacsonyan k e l l gondolkoznia. Más szóval az önzés visszaszorítására u t a l az alázatosság. Megtörténhet, hogy v a l a k i n a g y r a ­ becsül másokat, de még sincs benne alázatosság. L e h e t -

séges, hogy m i n t e g y nyeregben ülve, önmagunkat túl s o k ­ ra értékelve viseltetünk nagyrabecsüléssel mások iránt, azaz végeredményében önmagunknak igényeljük a n a ­ gyobb megbecsülést. A z i l y e n nagyrabecsülésnek s e m m i köze az alázatossághoz. A z is lehet, hogy magunknál t ö b b ­ re becsülünk bizonyos személyeket, de eközben az ö n ­ magunk nagyrabecsülését is elsőrendűen fontosnak t a r t ­ juk. E n n e k a fölfelé tekintő nagyrabecsülésnek se lehet köze az alázatossághoz. A z alázatosság ott kezdődik, ahol magamról alacsonyan gondolkozom, a m a g a m fontossá­ gát háttérbe szorítom. A z „ é n " - n e k le k e l l tennie a f e g y ­ vert a „ t e " előtt, és fegyvertelenül, helyesebben a sze­ retet és igazság fegyverével k e l l közeledni egymáshoz. C s a k n e m elképzelhetetlennek tűnik ez a magatartás, m e l y veszélyezteti mindazt, a m i az ^egyéniség és személyiség szokványos kifejezéseihez tartozik. A k i n e m i s m e r i a szóban forgó önveszélyt, annak n e m lehet kapcsolata az alázatossággal. A z alázatosság mélységében megszűnik annak lehetet­ lensége, hogy egymást különbnek tartsuk magunknál; „egymást", azaz n e m magunkat, h a n e m másokat! Máso­ kat különbnek t a r t a n i ! A z alázatosság — a m i n t láttuk — kizárja, hogy m i n t e g y fokozásra gondoljunk, azíaz m a ­ gunkat n a g y r a becsüljük, de másokat még nagyobbra. Szó sincs róla! A z ,,én" n e m az öntetszelgés magaslatából beszél, h a n e m az alázatosság evangéliumi mélységéből. Másokat „TdíMnbnek", felülállónak, n a g y n a k k e l l tartani. Nyilvánvaló, hogy n e m akárhol v a g y u n k , h a n e m épp a keresztyén gyülekezetben. Pál n e m akar lovat a d n i a zabolátlan gyűlölködők v a g y épp vérengzők és hasonlók alá, m i n t h a őket különös tiszteletben kellene részesíteni. Itt azokról a másokról v a n szó, a k i k bűneik és n y o m o r ú ságaik között u g y a n , de „egy Lélekben" járnak. E z a m e g ­ szorítás föltétlenül szükséges. A versengéssel szemben azt ajánlja az apostol, hogy „ne nézze k i - k i a napáét, hanem, m i n d e n k i a másokét i s " . A Károli-fordítástól azért térünk e l , m i v e l abban elszűkül a tartalom. A „ne nézze k i - k i a maga hasznát" fölöttébb anyagi ízt kölcsönöz a szövegnek. S e m m i l e h e ­ tetlenség sincs abban, hgoy v a l a k i a „magáét" keresse, jóllehet n e m származik belőle haszna. Saját elképzelé-

seit haszon nélkül is görcsösen védelmezheti az ember. Éppen ezért helyesebb a tágabb értelmezésre lehetőséget nyújtó és szöveg szerint is megfelelőbb fordítás: „ne n é z ­ ze k i - k i a magáét". A „nézés" n e m azonos az érdekte­ len szemlélődéssel. Ellenkezőleg: egy meghatározott cél­ r a való törekvést jelent. Magáéra néz!, a k i p l . egyéni világszemléletének önkényes érvényesítéséért küzd, vagy a k i bármely adott kérdésben saját egyéni véleményét erő­ szakosan akarja előtérbe h e l y e z n i . Hasonlóképp a magáé­ r a néz, a k i anyagi érdekeinek biztosításáért, egyéni k é ­ nyelmének megóvásáért, s általában egyéni céljainak e l ­ éréséért másokra való tekintet nélkül munkálkodik. H o g y a szóban forgó v a g y a hasonló esetek közül m e l y i k ál­ lott az apostol szemei előtt, azt immár képtelenség e l ­ dönteni. N i n c s kizárva, hogy az egyéni célok kergetését általában említi, és a gyülekezetre bízza a konkretizálást. Bárhogyan is lett légyen, nekünk a legtágabb értelmezés m e l l e t t k e l l döntenünk, hiszen ez a legvalószínűbb. Tehát s e n k i se l e g y e n r a b j a önmagának, senkit se bilincseljen le az egyéni és közösségellenes célok önző kergetése. A z „ é n " megfékezése után önként adódik a parancs: „mindenki — nézze — a másokét i s " . A fordítás könnyen félreérthető. U g y a n i s az a jelentése, hogy necsak m a ­ gára nézzen az ember, h a n e m másokra is. Tehát m i n d e n ­ k i nézheti u g y a n a magáét, de vigyáznia k e l l , hogy m á r sokra is tekintettel legyen, azaz bizonyos kíméletet k e l l tanúsítania mások iránt i s . E z az értelmezés a m a g y a r fordítás alapján szükségképp következik az „ i s " szócská­ ból. V i s z o n t a versnek más a tartalma. A „ h a n e m . . . i s " kifejezésnek az a szerepe, hogy az utána következő m o n ­ datrészt nyomatékosan k i e m e l j e ( B l a s s — D e b r u n n e r 448: 6). Tehát azt domborítja k i , hogy mindenki, nézze a m á ­ sokét, azaz l e g y e n tekintettel másokra. N e m magára és másokra is, h a n e m magára n e m , de másokra igen. S z a ­ batos fordítással az „ i s " m i n d e n további nélkül e l h a g y ­ ható. Csupán á szószerintiség késztet visszaadására. A parancs m i n d e n k i r e kötelező. A z egység elképzelhe­ tetlen ott, ahol egyesek engednek az evangélium igényé­ nek, míg mások különféle indoklássarkitérnek előle. A gyülekezetben nincsenek egész- és félkeresztyének, h a ­ n e m egyszerűen keresztyének, a k i k helyet adnak az i n -

tésnek, és engedelmeskednek. Botlások előfordulnák m i n d F i l i p p i b e n , m i n d máshol, de m e g m a r a d Isten parancsá­ nak az érvénye. M e g m a r a d az apostoli mérték, a m e l y ­ hez m i n d e n k i n e k igazodnia k e l l .

2^

5—41

HITVALLÁS KRISZTUSRÓL

Ügy gf(MMÍo77co^aíok magttíok között, ammf Jéztís Kris^í^ban j[gon,doíkoz?^oíok keHJ, (6) aki mikor IsteimeR; fofmdjdba?^ volt, nem tekintette zsdkmd^i/^ak, hopy íste^neí egyeníő, (7) ha­ nem önmagát megüresítette, szobai formát vévén fö^ e?nberekhez híMoníó Mvén. (S) J^s mi^co?- o%<m dbmzaíban taMítatotf, mint ember, megalázta magát, engedelmes íévén a há­ taiig, méppedip a TceresztfáTmR; haMIdigf. (9) An?mkokdért Jsíe?; is föímagí^szía^a őt, és ajdndékozoíí neki oiy nevet, ameiy minden név föíött vaM, (10) hogrt/ & Jézns nevére minden térd meghajoljon; mennyeieké és fötdieké és fold alatt valóké, (11) és minden nyelv vaUja; Jéztís Krisztus Úr az Atya Isten di­ csőségére.

5. L e h e t beszélni arról, hogy helyes-é ez a fordítás, de n e m férhet kétség ahhoz, hogy a Károli-szöveg a l k a l ­ m a t l a n . l\%ás dolog u g y a n i s az „indulat", és újra más a „gondolkozás". A z i n d u l a t egy l e l k i magatartás, m e l y aszerint a l a k u l , hogy m i l y e n v a l a k i n e k a gondolkozása. Más az i n d u l a t a annak, a k i K r i s z t u s szerint g o n d o l k o ­ zik, s ismét más annak, a k i gondolkozásában saját m é r ­ tékéhez igazodik. E b b e n a v e r s b e n arról a gondolkozásról v a n szó, a m e l y m i n t e g y megelőzi az i n d u l a t o t : „%(%/ g o n ­ d o l k o z z a t o k " ; szó szerint: azt gondoljátok magatok között, amit K r i s z t u s b a n gondolnotok k e l l . E g y paranccsal v a n d o l g u n k , m e l y a gyülekezeti tagok értelmére támaszkodik. Feltételezi, hogy ők K r i s z t u s u r a l m a alatt állanak. Egész gondolkozásukait igénybe v e ­ szi. Tehát n e m az a követelmény, hogy e g y i k v a g y m á ­ sik kérdésben miként gondolkozzanak, h a n e m általában felölel m i n d e n lehetséges kérdést; „magatok kőzött", azaz a t i gyülekezeti közösségetekben. Itt is az előbbi versek

hátterét k e l l szem előitt tartani. V a l a m i veszélyeztette, v a g y legalábbis zavarta a belső egységet. K i s e b b - n a g y o b b eltérés lehetett a tagok gondolkozásában, akár az apos­ t o l fogságával, akár egyebekkel kapcsolatban. A „ m a g a ­ tok között" ezt a gyülekezeti vonatkozást j u t t a t j a szó­ hoz. S épp ezt téveszti szem elől a Károli-íordítás „ b e n ­ n e t e k " kifejezése. H a „bennetekkel" fordítunk, úgy e l is tekinthetünk a f i l i p p i e k egymáshoz való viszonyától, és m i n t önmagukban álló egyéneket nézhetjük a levél o l ­ vasóit. A „magatok között" azonban erre n e m nyújt l e ­ hetőséget. A tagokat a gyülekezeti közösségben k e l l néz­ n i , azaz egymáshoz való v i s z o n y u k b a n . A gondolkozás meghatározója az a tény, h o g y a F i l i p ­ pibeliek „Jézns K r i s z t u s b a n " v a n n a k . Erőtelen hasonlat­ t a l ezt m o n d h a t j u k : a környezet megszabja az ember magatartását, sót gondolkozását is. Más irányba terelő­ d i k a gondolkozás, h a v a l a k i a t e m p l o m b a n ül, s ismét más irányba, h a v a l a m e l y szórakozóhely jelenti a kör­ nyezetet. Másképp g o n d o l k o z i k az ember keresztyének között, s újra másként a nem-keresztyének köztött. A t e m p l o m és a keresztyén környezet n e m ad lehetőséget sem a libertinus, sem a hit-ellenes magatartásra. H a p e ­ d i g v a l a k i Jézns K r i s z t n s b a n ?;an, azaz tagja az ő földi testének: az Anyaszentegyháznak, v a g y még pontosab­ b a n : h a v a l a k i szőlővessző a szőlőtőn, a k k o r Jézus K r i s z ­ tus irányítása alá h e l y e z i gondolkozását. Egyszóval az a parancs (— úgy gondolkozzatok), hogy K r i s z t u s h o z m é l ­ tóan gondolkozzanak a gyülekezeti tagok. Eközben n e m K r i s z t u s utánzására hív föl, h a n e m K r i s z t u s iránti e n ­ gedelmességre. A szóban forgó értelmezést z a v a r j a a görög eredeti szóállomány. U g y a n i s hiányzik belőle a mondat végén az ige (— úgy gondolkozzatok magatok között, a m i n t Jézus K r i s z t u s b a n . . . ) . E n n e k a csonka mondatnak az igéjét pótolnunk k e l l a „gondolkoznotok k e H " kifejezéssel (Barth). Itt u t a l u n k a r r a is, hogy a fordításban vissza n e m adott „ i s " szócska, m e l y n e k újtestamentumi h a s z ­ nálata esetenként elég sok gondot okoz (Bauer és B l a s s — D e b r u n n e r ) , valószínűleg a parancs nyomatékos k i e m e ­ lésére szolgál, akárcsak az előző (4.) versben.

6. p n n e k a versnek a megértését nehezíti az a körül­ mény, hogy a X X . századi e m b e r gondolkozásyilága m e ­ rőben más, m i n t az I. századié. A filozófia sok p r o b l é ­ mája, és általában a szellemi élet fejlődése m a g a után v o n j a , hogy o l y a n d o l g o k k a l foglalkozzunk, amelyek az apostoli k o r b a n föl se merültek. A z „uni'tarizmus" kér­ dése például egyáltalán n e m érdekelte s e m Pált, sem a F i l i p p i b e l i e k e t . M i n d e n további nélkül beszéltek és írtak Istenről, az Atyáról, Jézus Krisztusról és Szentlélekről anélkül, hogy eszükbe jutott v o l n a a „három I s t e n " l o g i ­ k a tlansága. M i n t h o g y n e m filozófiai problémával f o g l a l ­ k o z u n k , h a n e m Istennek a Szentírásban adott K i j e l e n ­ tésével, ezért szükséges kerülni a Bibliától idegen kérdezősködéseket. E z más szóval azt j e l e n t i : át k e l l u g o r ­ n u n k az I — X X . századokat, hogy így bármely „kiegyen­ lítési" szándék nélkül lehessünk K r i s z t u s „ s z o l g á i " (1, 1), egészen egyszerűen gondolkozó, v a g y i s a Kijelentés g o n ­ dolatvilágában megmaradó tanítványok. Jézus K r i s z t u s — olvassuk — „istennek formájában A „ f o r m a " j e l e n t i általában a testek külső alakját, de találkozunk emberekre és a n g y a l o k r a való a l k a l m a ­ zásával is. M i n d e n esetben a valóságos létezésnek a k i ­ fejezője. M o s t átvitt é r t e l e d b e n használja az apostol K r i s z t u s r a vonatkoztatva. Jézus K r i s z t u s testi m e g j e l e ­ nése előtt is Jézus* K r i s z t u s volt. Léte n e m születésével kezdődik, hiszen ő „kezdettől" fogva „Istennek formájá­ b a n " létezett, azaz „volt". Kálvin szerint Istennek f o r ­ mája i t t a fenséget jelenti. Amiként m i az embereket megjelenési formájuk szerint ismerjük meg — írja K á l ­ v i n — , ugyanúgy az a fenség, m e l y Istenről reánk r a ­ gyog, az ó formája. Következésképpen Jézus K r i s z t u s I s ­ t e n dicsőségének, fenségének, formájának a hordozója volt már testté létele előtt. E z n e m v a l a m i filozófiai tétel, h a ­ n e m a h i t beszéde. A k i úgy véli, hogy K r i s z t u s csupán az e m b e r i történelemnek idői korlátok közé zárt e g y i k n a g y a l a k j a , annak n e m lehet f o g a l m a az ő személyéről. E m b e r i szemek még n e m láthatták, de ő „Isten formá­ jában" már a k k o r is volt. H o g y közelebbről m i t fejez k i az isteni f o r m a , azt félreérthetetlenül elénk tárja az „Istennek egt/enM" kifejezés. „Epi/enM"/ E z a határozó tulajdonképp n e m két dolognak az egymáshoz való v i -

szonyulását, h a n e m azonosságát mutatja. H a azt i p o n d j u k , hogy „ugyanaz a szeretet", a k k o r e g y a z o n szeretet­ ről (azaz n e m kétféléről) beszélünk. H a Jézus K r i s z t u s Istennel egyenlő, a k k o r a teljes azonosságot k e l l t u d o ­ másul vennünk. A X X . század egyháza problémát csinál­ hat magának a szóban forgó hitvallásból, de az apostoli k o r b a n a bizonyságtevők hittől izzó lelkét n e m z a v a r ­ ták bölcseleti megfontolások. Számukra (akárcsak a r e ­ formáció idején) Jézus K r i s z t u s Istennel egyenlő, azo­ nos, ugyanaz az Isten, a k i n e k L e l k e a teremtés hajnalán a v i z e k felett lebegett. E z t a formát és egyenlőséget Jézus „ n e m tekintette zsdkmdnt/nak". „Zsákmány" az, a m i után az e m b e r es­ dekelve vágyik; m i k o r aztán m e g k a p j a : görcsösen ragasz­ k o d i k hozzá m i n t idegen tulajdonhoz. Jézus K r i s z t u s szá­ mára n e m v o l t zsákmány az ő istensége. N e m v o l t i d e ­ gen tulajdon, melyet csupán egy bizonyos idő óta b i r t o ­ kolt. Istensége öröktől fogva sajátja. M i n t ilyenhez n e m kellett görcsösen ragaszkodnia, rettegve attól, hogy e l ­ veszítheti. A tudós hiába megy tudatlanok közé, m e r t e z ­ által n e m vész e l tudása. A z arany hiába j u t a sárba, mert ott is arany m a r a d . H a viszont v a l a m e l y test csak m i n t e g y zsákmányként, azaz idegen tulajdonként b i r t o ­ k o l j a az aranyozott külsőt (tehát n e m egyenlő, n e m a z o ­ nos az arannyal), a k k o r félteni k e l l , hogy aranyozott kül­ sejét, tartalom nélküli „formáját" elveszíti. Jézusnak n e m kellett tartania az isteni f o r m a elvesztésétől, m i v e l ő mindenestől egyenlő Istennel. Nála hiányzott az idegen zsákmány. Ezért természetes, hogy istenségét n e m t e k i n ­ tette veszélyben forgó zsákmánynak. E z t n a g y o n világo­ san k e l l Látni a következők megértése végett. 7. H a Jézusnál idegen zsákmány lett v o l n a az i s t e n ­ ség, a k k o r félnie kellett v o l n a elvesztésétől. D e a n n y i r a n e m félt, hogy önmagát veszély nélkül megüresítette. Itt m i n d e n szó különös nyomatékkal bír. Ű üresítette m e g önmagát! Tehát n e m v a l a k i más üresítetfte m e g ót! N e m v a l a k i más (Isten) kényszerítette az önmegüresítésre, harn e m ismét csak ő üresí tette m e g önmagát. Még p o n t o ­ sabban k i f e j e z v e : Isten üresítette m e g önmagát. E z t p e ­ d i g t u d n i u k k e l l azoknak a F i l i p p i b e l i e k n e k , a k i k között

versengés és' hiábavaló dicsőségkeresés ütötte f e l a fejét. H a náluk ugyanaz a szeretet és ugyanaz a gondolkozás v a n jelen, a k k o r n e m k e l l félteniük másoktól a m a g u k igazát. Attól sem k e l l tartaniuk, hogy alázatos m a g a t a r ­ tásuk miatt veszélybe sodródnak. Félteni csak a zsák­ mányt kellene! A k i Jézus K r i s z t u s b a n v a n (5. v.), annak K r i s z t u s alázatosságára k e l l törekednie. - K r i s z t u s alázatossága pedig a b b a n tükröződik, hogy önmagát megüre­ sítette; „megüresítette", levetette isteni formáját. A z i s ­ teni fenségnek legparányibb részecskéje nélkül szállott emberek közé. K i t e t t e magát annak, hogy kétségbe v o n ­ ják istenségét, sőt, e m b e r i l e g joggal állítsák róla: ő n e m Isten. A megüresítés azáltal lett teljessé, hogy az isteni f e n ­ ség helyett „szoXgaz for7ndt vett j W . A szolga i t t az embert jelenti, szemben az Úrral, Istennel. E m b e r i (— szolgai) ábrázatban jelent m e g a saját istenségét n e m féltő Jézus K r i s z t u s . Ű, a k i láthatatlan v o l t (— isteni forma), láthatóvá lett ( = e m b e r i , szolgai forma); ő, a k i végtelen h a t a l o m m a l rendelkezett ( = i s t e n i forma), az ellenség dühének k i t e t t erőtelenségben járt P a l e s z t i n a földjén (szolgai forma); ő, a k i halált n e m ismert (isteni forma), vállalta a keresztet és annak m i n d e n velejáró­ ját (szolgai forma). Egyszóval o l y a n volt, a m i n t h i t n é l ­ kül őt egyáltalán látni l e h e t : m i n t egy n y o m o r u l t ember a többi között. K i v o l t szolgáltatva az embereknek, akár­ csak a rabszolga. „HasonM" lett az emberekhez. N e m egyenlő, h a n e m hasonló! Istensége, m e l y e t n e m kellett féltenie (6. v.), n e m tűnt e l és n e m szűnt meg. E m b e r i szemek számára csupán e m b e r v o l t , de a h i t szemével látni k e l l : mindössze hasonlóvá lett az emberhez anélkül, hogy csak e m b e r m a r a d t v o l n a . Szolgai formában i s J é ­ zus K r i s z t u s az ő neve, a k i Istennel egyenlő. E r r e nézve bőséges magyarázatot a d nemcsak a János evangéliuma, h a n e m általában az evangéliumok. A z e m b e r i h e z hasonló formában benne v o l t az ő elveszíthetetlen isteni fensé­ ge. H a istensége zsákmány lett v o l n a , úgy elveszett v o l n a a megüresítessél egyidejűleg. D e n e m ! A szolgai formá­ ban i s sajátja maradt. Pál apostol a l i g h a gondolt a r r a , hogy a „hasonlatosság" kifejezést boncolgatni fogják o l ­ vasói. Mindössze a n n y i t fejez k i vele, hogy istenségének

feladása nélkül (a világ számára pedig istenségének k o c ­ kára tevésével) e m b e r i testet öltött magára. O l y a n v o l t testben, m i n t az emberek, azaz u g y a n a z o n e m b e r i tör­ vényszerűségek alá vetette magát. U g y járt, úgy beszélt, úgy sírt, úgy örvendett, m i n t az emberek. „Eközben i s ­ mét m e g k e l l jegyezni, hogy önmagának ez a lealacsonyítása szabad önelhatározásból történt" (Kálvin). 8. „És m i k o r oI?/a^ db?^dzatban t a r t a t o t t , m i n t ember, m e g a M z t a magát". A revideálatlan szöveg i t t nagyobb h ú ­ séggel tükrözi az eredetit, amidőn „állapot" h e l y e t t ^áb­ rázatot" használ. Igaz, hogy a görög szónak f s z k M m a ) „állapot", „magatartás" jelentése is v a n , de a fentiek összefüggésébe inkább b e i l l i k , vagyis a szöveg belső v o n a l a inkább azt kívánja, hogy „ábrázattal" fordítsunk. E z megfelel a szolgai formáinak éppúgy, m i n t a h a s o n ­ lóságnak. K r i s z t u s ábrázatja teljesen e m b e r i v o l t , de á l ­ lapotában, habitusában, magatartásában már n e m volt teljesen emberi. A Kecskeméthy „külső megjelenésre" kifejezése szintén a tömörebb „ábrázatot" j u t t a t j a eszünk­ be. Tehát i l y e n e m b e r i ábrázatban találtatott, azaz i l y e n szolgai formát láttak benne. A z t gondolták róla, hogy ő n e m több, m i n t az ácsmester f i a , v a g y jobb esetben egy nagy próféta; egy részeges ember, v a g y jobb esetben egy szent férfiú. íme a megüresítés következménye! íme i s ­ tenségének az emberek szemében való kockáztatása! E b b e n az ábrázatban pedig megaídzta magát. N e m igyekezett mentegetőzni, magyarázkodni. N e m t a k a r g a t ­ ta szolgai formáját. N e m a k a r t a mindenáron bizonyítani a benne lakozó istenség fenségét. Királyi hatalmát n e m a k a r t a rákényszeríteni senkire. M i n d e z ellentétben álla­ n a önmegüresítésével, de nyilvánvaló, hogy n e m is volt szüksége rá. H a n e m zsákmány az istenség, n e m k e l l a g ­ godalmaskodni afelől, hogy m i l y e n n e k (ti. Istennek v a g y n e m Istennek) találtatik az emberek előtt. Önigazolás h e ­ l y e t t megalázta magát. Ismét előttünk áll a jellegzetes „önmagát". A m i k o r mások megalázták és úgy vélték, h o g y h a t a l o m m a l r e n ­ delkeznek fölötte, a k k o r végeredményben ő alázta meg önmagát. A megalázás szó szerint azt jelenti, hogy l e ­ alacsonyította magát (1, 3. v ) . K i e r k e g a a r d ebben az

összefüggésben így ír: „Krisztus alacsonyította le saját magát, n e m p e d i g őt alacsonyították le mások". „ Ő v é g ­ hetetlen fenség, akiről parancsoló szükségességgel e l ­ m o n d h a t j u k : senki s e m v o l t a m e n n y b e n , a földön és a mélységben, a k i képes lett v o l n a őt lealacsonyítani" (Barth). A lealacsonyításnál azonban ne csak a r r a g o n ­ d o l j u n k , hogy kiszolgáltatta magát a gonosz önkénynek, % a n e m a r r a a m i n d e n t meghatározó tényre, hogy testté lett, azaz a magasságból a földre szállott, s egyidejűleg vállalta m i n d a z t , a m i a szolgai formával együtt jár. í g y áll előttünk K r i s z t u s az ember, K r i s z t u s az ács f i a , K r i s z ­ tus a testvér, a g y e r m e k , a zsidó férfiú. E z az ember, a k i b e n a dicsőséges U r szállott alá, e n pedeímes v o l t a M á H p . V o l t v a l a k i , t i . égy v a l a k i , akiről h i r d e t n i lehet és k e l l : engedelmes m a r a d t mindhalálig. Maradék nélkül engedelmeskedett, mégpedig nemcsak az egyik v a g y a másik döntő pillanatban, hanem mindig; nemcsak Galileában, h a n e m mindenütt; nemcsak könnyű helyzetekben, h a n e m m i n d e n körülmények között. E n g e ­ delmes v o l t Isten iránt, a k i benne lealacsonyította m a ­ gát. N e m k e l l félni K r i s z t u s isteni és e m b e r i természe­ tének összetartott megkülönböztetésétől! Igen, a z e m b e r K r i s z t u s engedelmeskedett a szétválaszthatatlanul hozzá­ tartozó I s t e n - K r i s z t u s n a k . E z is a megüresítéshez t a r t o ­ zik. Engedte, hogy kizárólag csak embert lássanak benne; csak megalázott és hajlék nélküli embert, a k i n e m p a ­ rancsol királyi h a t a l o m m a l , h a n e m engedelmeskedik s z o l ­ gai kiszolgáltatottságban és magárahagyatottságban. E g y ­ szóval az ember-Jézus engedelmeskedett, s engedelmes­ sége tényével a benne testté lett K r i s z t u s ( = Isten) ü r e sítette m e g magát. Engedelmességével visszamutatott az elveszett paradicsomra, az első Ádámra, a k i szintén jó volt, m e r t engedelmes volt. K r i s z t u s n a k ez az e n g e d e l ­ messége ajándékoztatott h i t által a F i l i p p i b e l i e k n e k , a k i k saját engedelmességükre n e m hivatkozhattak, de h i v a t ­ kozhattak erre a tökéletes engedelmességre, a m e n n y i b e n elfogadták m i n t n e k i k ajándékozott engedelmességet. M i t jelenthetne egyebet a K r i s z t u s Jézusban való g o n d o l k o ­ dás?! (5. v.) Jézus K r i s z t u s engedelmességének utolsó állomása a keresztfa M á l a . ű n e m akárhogyan h a l t meg, h a n e m épp

a keresztfán. M e n n y i r e döbbenetesen h a n g z i k : az önma­ gát lealacsonyító Isten m e g h a l t a keresztfán. N e m azért páratlan ez a halál, m i v e l a keresztfán m e n t végbe. A b ­ b a n az időben sokakat feszítettek keresztre. Végeredmé­ nyében az e m b e r i gonoszság a K r i s z t u s halálánál r e t t e ­ netesebb halálnemeket is kitalálhat. A kereszthalál azért páratlan és összehasonlíthatatlan, m e r t épp K r i s z t u s n a k a kereszthalála. Isten vállalta, hogy ót halottnak véljék és egyszer s m i n d e n k o r r a végezzenek vele. A n n y i r a szeret­ te az ellene lázadó embert, hogy e d d i g a legmélyebb p o n t i g jött e l érette. í g y szenvedett — ezzel az önmegüresítéssel — az emberért. H o g y miért? — ezt soha s e n ­ k i m e g n e m magyarázhatja. H a v a n titok, a k k o r ez örök t i t o k ; örökre érthetetlen és i n d o k o l a t l a n . Ezért k e g y e l e m , ezért szeretet. 9. A z „aymaycokáért" mellérendelt mondatot kapcsol az előzőhöz. A z „ i s " n e m úgy értendő, m i n t h a Istenen k í ­ vül még v a l a k i másra is gondolna az apostol. Szorosan az „annakokáért"-hoz tartozik a mellérendelt mondat bevezetése céljából. A figyelmes olvasó előtt feltűnik, hogy az eddigiekben K r i s z t u s cselekedett, amidőn ő üresítette meg önmagát, ő vette föl a szolgai formát, és ő alázta meg önmagát. M i n d e n i k esetben ő a cselekvő. M o s t megváltozik a h e l y ­ zet, a m e n n y i b e n Isten cselekszik vele, miközben f e l m a ­ gasztalja őt, és nevet ajándékoz n e k i . O l v a s s u k : „ A n n a k okáért i s t e n is felmagasztalta őt." A z „annakokáért" úgy hangzik, m i n t h a egy m e g f i z e ­ tést v a g y megjutalmaaást vezetne be. Jézus engedelmes v o l t , és engedelmességét Isten megjutalmazta. E z t a csa­ lóka képet viszont már az eredeti szöveg alkata is k i ­ zárja, n e m beszélve a kontextusról. A z „annako k á é r t . . . i s " azt jelenti, hogy a m i u M n a következik, természetes folyománya az előbbieknek. E m b e r i számítás szerint az v o l n a a természetes következmény, hogy Jézus meghal a kereszten, s ezzel befejeződik a tragikus történés. Igen, de Jézusnál az istenség n e m v o l t zsákmány (6. v.), a m e ­ l y e t mostoha v i s z o n y o k között m i n t e g y elveszíthetett v o l n a . Innen ( = ezokáért) v a n , hogy a tragikus vég h e -

lyett csodálatos kezdet bontakozik k i : i s t e n felmagasz­ talta őt. A z az Isten, a k i megüresítette önmagát, éppen ez az önmagával szabadon cselekvő Isten magasztalta f e l ót, azaz Jézus K r i s z t u s t . H a a 7. és 8. vers n e m gátolna, azt is állíthatnánk, hogy a megalázott K r i s z t u s s a l cselekszik a dicsőséges Isten. í g y viszont azt k e l l megértenünk, hogy Isten önmagával cselekszik. Jézus K r i s z t u s b a n saját m a ­ gát ( = őt) magasztalja föl. A fe^magasztaMs ( M p e r n p szoő = mérték feletti módon felemelni) a feltámadás és a m e n n y b e m e n e t e l csodáját tartalmazza. A szolgai f o r m a megszűnik, helyét elfoglalja a dicsőséges test. Isten nyil-^ vánvalóvá teszi, hogy túl k o r a i v o l t a Sátán örvendezése. Jézus K r i s z t u s b a n nincs elveszíthető zsákmány. U g y a n ­ az az élő Isten, a k i vállalta a legnagyobb mélységet, most a legnagyobb magasságban tündököl. H a d d lássák m i n d a F i l i p p i b e l i e k , m i n d más gyülekezetek, hogy ő győzött a kereszt felett. A k i K r i s z t u s b a n v a n , annak n e m k e l l félnie a mélységtől — még a halál mélységétől sem — , m i v e l érette adatott Jézus K r i s z t u s , a k i n e k f e l m a g a s z t a l ­ tatása az ő felmagasztaltatása is. Amiként feümagasztaltatott Jézus K r i s z t u s , ugyanúgy felmagasztaltatik a z ő testének m i n d e n egyes tagja. „És ajándékozott n e k i oh/ nevet, me^T/ m i n d e n név f ő M t t v a M . " A felmagasztaltatáshoz tartozik, hogy m e g ­ szűnik a „szolga" (7. v.), s helyébe lép egy m i n d e n név fölött való név. Itt valóban talál a „ n o m e n est o m e n " ( = a név j e l ; benne foglaltatik a jelentés). H a m i n d e n e k felett való a név, a k k o r hordozója is m i n d e n e k felett v a ­ ló. Nálánál nincs n a g y o b b ! N e m ú g y v a n , hogy az ő neve fölött áll Istennek a neve. ö v é a legnagyobb, az e g y e ­ düli, m e r t azs ó neve azonos Istennek a nevével. A k i ö n ­ magát szolgai formában ismertette meg, ő most dicső­ ségben és h a t a l o m b a n tesz bizonyságot önmagáról. A k i ­ rályok és más — látható v a g y láthatatlan — h a t a l m a s ­ ságok neve szóba sem jöhet melette. A „ m i n d e n " (név) kizár bármely versenytársat. N e m egy „ n é v " sok más k ö ­ zött, h a n e m az egyetlen név a sok más fölött. Fölösleges aggodalmaskodni az ajándékozás kifejezése m i a t t . E z semmiképp n e m gyöngíti a mondottakat, m i n t ­ ha v a l a m i jutalmazásra emlékeztetne. H a mindenképp

konkretizálni a k a r u n k , a k k o r az „én szerelmes F i a m " - r a k e l l gondolnunk. A m i n d e n név fölött való nevet csak az egyszülött Fiú kaphatja, azaz kizárólag maga a testté l e t t élő Isten méltó erre a névre, m i v e l egyedül csak ő kedves a saját szemei előtt. 10. „Rop?/ a Jézns nevére m i n d e n térd m e g h a j o l j o n . " A „Jézns nevére" (szó s z e r i n t : Jézus nevében) m e g k e l l h a j o l n i u k a térdeknek. A „ b a n - b e n " meglehetősen tág teret enged ahhoz, hogy Károlival együtt a Jézus nevére fordítás mellett dönthessünk. A „ n é v n é l " Jézus nevének m i n d e n más név fölött való voltára u t a l a vers, vagyis az ő nevének páratlan fenségére és hatalmára. M i n t h a ezt mondaná: a mindeneknél hatalmasabb és páratlan dicsőségű Jézus előtt m i n d e n térdnek m e g k e l l hajolnia. Tehát n e m az az értelme, hogy Jézus nevének a k i e j ­ tésekor a test tagjainak m e g k e l i h a j o l n i u k , hanem, egé­ szen általánosan és mégis n a g y o n konkrét formában J é ­ zus páratlan hatalmát és istenségét h i r d e t i a vers. K á l ­ v i n találóan írja: Istent nemcsak a szív belső m a g a t a r ­ tásával k e l l tisztelni, h a n e m külső hitvallással is. Isten tisztelete n e m szorítható csupán a titkos kamarába, a t e m p l o m o k b a és imaházakba. Isten o l y a n tiszteletet vár, m e l y a térd meghajtása által külsőképpen is kifejezést n y e r . A térdhajtás mindenesetre n e m korlátozható a lát­ ható térdeplésre. E z túl könnyű magatartás v o l n a . T é r ­ det hajt Jézus előtt az, aki: hitét bátran m e g v a l l j a akár F i l i p p i b e n , akár Rómában, zsidók és görögök vagy rómaiak között egyaránt. Térdet hajt Jézus előtt az, a k i a l k a l ­ mas és a l k a l m a t l a n időkben n e k i engedelmeskedik, őt e l ­ i s m e r i , és nevét n e m szégyenli. Jól jegyezzük m e g : a térdhajtás valóban Jézus előtt történik, n e m pedig a ró­ m a i császár előtt, sem a filozófiák oltáránál. A „minden térd" jelentős exegetikai problémát állít elénk, m i v e l a M e n n y e i e k , a földiek és a föld alatt valók térdére vonatkozik. B i z o n y o s , hogy a szóban forgó k i ­ fejezés Jézus hatalmának az egyetemességét tartja szem előtt. Mégha n e m is tudnánk maradék nélküli tiszta k é ­ pet a l k o t n i a részletekről, érdemileg nyilvánvaló a vers mondanivalója: kivétel nélkül m i n d e n e k n e k térdet k e l l h a j t a n i u k Jézus h a t a l m a előtt; tehát m i n d a láthatók-

nak, m i n d a láthatatlanoknak. N i n c s o l y a n név ( = o l y a n személy), a k i r e ne v o n a t k o z n a a térdhajtás. Isten h a t a l m i igénye egyetemes. E s ezt az igényt n e m szabad csupán eszkatológikus értelemben szemlélni. M i n d e n vitán felül áll a h i t számára, hogy az utolsó n a p o n Jézus hatalmát azok is e l i s m e r i k , a k i k őt átalszegezték. A z igény azonban már most érvényes. Isten azt akarja, h o g y ót i t t és most elismerjük m i n t m i n d e n e k fölött valót. E z t az igényt egyáltalán n e m z a v a r j a az a körülmény, h o g y sok térd h a j o l m e g idegen istenek előtt. Pál apostol bármely t é ­ velygéstől függetlenül magasztalja Isten páratlan h a t a l ­ mát. S ebben áll a vers érdemi t a r t a l m a ! D e a továbbiak­ ban látnunk k e l l a részleteket is. Felmerül a kérdés: a „mennyeiek, jfőMiek és főM aZatt valók" csupán az emberekre v o n a t k o z n a k - e ? A páli l e ­ velek szem előtt tartásával és az Újtestamentum egészé­ r e f i g y e l v e , a szóban forgó kifejezés n e m vonatkoztatható kizárólag az emberekre. A mondat szelleme is inkább a tágabb körre figyelmeztet. A z Újszövetség i s m e r i a lát­ hatatlan hatalmasságokat, a gonosz szellemeket, a m e l y e k valósággal léteznek és kapcsolatban állanak az e m b e r r e l . A „mennyeiek, földiek és föld alatt valók" ezt a; tágabb szemléletmódot feltételezik. A „minden térd" n e m ismer kivételt. A „menm/eiek" azok a láthatatlan lények, melyekről az eíézusi levél beszél (Ef. 6, 12; 3, 10). Nyilvánvaló, hogy ezek n e m emberek, h a n e m Istennel szemben álló ellenséges hatalmak, m e l y e k u r a l m u k alá akarják h a j t a ­ n i az embert. A megboldogult l e l k e k r e és Isten a n g y a ­ l a i r a aligha gondolhatunk, hiszen ők önként hajtanak tér­ det Isten előtt. Márpedig a vers feltételezi, hogy o l y a ­ nokról v a n szó, a k i k még n e m hajtottak térdet. N e m tesz említést a vers arról, hogy a térdhajtás önkéntesen történik-e, v a g y pedig Isten hatalmának kényszerű e l i s ­ merése folytán. B i z o n y o s azonban, hogy egyszer az összes m e n n y e i e k térdet hajtanak. A hivők ezt dicsekedve v a l l ­ ják, és Isten végtelen fenségét annál biztosabban h i r d e ­ tik. A k i k amellett vannak, hogy a „mennyeiek, földiek és föld alatt valók" csak az emberekre vonatkoznak, azok

szerint o l y a n o k r a kellene gondolni, akikről a F i i . 1, 23 beszél, v a g y i s a k i k már ezen a földön a n n y i r a vágya­ k o z n a k a m e n n y e i e k után, h o g y „kívánnak elköltözni" és K r i s z t u s s a l l e n n i . N y e l v t a n i l a g u g y a n ez sincs kizárva, h i s z e n a m e n n y e i e k azokat is jelenthetik, a k i k lélekben a m e n n y e i e k h e z tartoznak. V i s z o n t j e l e n esetben n e m így értelmezendő a vers. A z elköltözött l e l k e k kétségtelenül m e n n y e i e k , s az ő dicséretűket is h a l l a n u n k k e l l az ü z e ­ netben, de végeredményében mégis a láthatatlan h a t a l ­ masságokkal v a n dolgunk. A „földiek" (földi az, a m i a földön v a n , mégpedig m i n t Isten hatalmának elismerésére képes és a l k a l m a s élő­ lény) az embert foglalják m a g u k b a n . N e m állítható, hogy a hivők n e m volnának a földiek között, jóllehet már tér­ det hajtottak Isten előtt. V i s z o n t a vers éle azokra m u ­ tat, a k i k még n e m ismerték m e g az U r a t . A z apostol sze­ r i n t ők is találkozni fognak vele, a m i n t ezt a J e l . - b e n olvassuk (Jel. 1, 7). H a l l a n i u k k e l l : amaz utolsó n a p o n a makacs szívek megaláztatnak. M i n d e n térd m e g fog h a ­ j o l n i . Eközben Jézus K r i s z t u s a h i t számára már most ugyanaz, a k i lesz az ő dicsőséges vissza jövet elekor. E z a n ­ n a k a biztos győzelemnek az evangéliuma, amelyet annak idején hirdetett Pál apostol, s azóta is hirdettetik m i n d a föld végső határáig, a Csel. tanúsága szerint (Csel. 1, 8). A győzelem azon a tényen alapszik, hogy Jézust Isten f e l ­ magasztalta (2, 9). Ö már most az, a k i előtt v a l a m e n n y i térd m e g h a j o l : a k a p e r n a u m i századosé (Mt. 8, 5—13), a f i l i p p i b e l i börtönőré (Csel. 16, 27—33), Zsidóké és g ö r ö ­ göké egyaránt (Róm. 1, 16). Legnehezebb feladat elé állít a „ f ő M aXa^t valók" k i ­ tétel. Kicsodák ezek a föld alatt valók? Szó szerinti értelemben csak i t t találkozunk ezzel a kifejezéssel az Újszövetségben. A z apostoli atyáknál is csupán egyszer találjuk (Ignatius: T r a l l . 9, 1). A z o n b a n a szószerintiségtől eltekintve, más s z a v a k k a l m i n d az Újszövetség, m i n d az apostoli és egyházi atyák i r a t a i beszélnek föld alatt valókról. „Valóban megfeszít­ tetett és meghalt — írja Ignatius — , miközben reátekin­ tettek a m e n n y e i e k , a földiek és a föld alatt valók" (Igna­ t i u s : i.771. 9, 1). „Hirdette az Igét azoknak, a k i k e l a l u d ­ t a k " — olvassuk a Péter evangéliumában ( H a r n a c k : D o g -

mengescMcAúé, I. 195.). Irenaeus szerint v a n n a k , a k i k „a föld alatt v a n n a k " ( C o n t m Tnxereses, I V . 27. 2.). Péter első levele pedig a tömlöcben lévő lelkekről szól (1. P é t 3, 19). N e m az exegézishez tartozük a kérdés d o g m a t i k a i összefüggése. Közelebbről csak az érdekel, hogy az első századok i r o d a l m i utalásai tükrében a föld alattiak o l y a n embereket jelentenek, a k i k se n e m m e n n y e i e k , se n e m földön élők, h a n e m „főid a l a t t i a k " . A kifejezéshez hozzá­ tapadhat u g y a n több-kevesebb kortörténeti salak, m e l y ­ hez képest régen földalatti városokban képzelték azokat a megholtakat, a k i k K r i s z t u s ismerete nélkül költöztek el. Mindazáltal valóság m a r a d , hogy v a n n a k emberek, a k i k e t „földalattiaknak" nevez a Szentírás, m i n t a k i k meghaltak testben, és még n e m hajtottak térdet Isten előtt. E z t a tényt n e m lehet kitörölni sem a F i i . levélből, sem Péter leveléből. A z exegézis n e m lépheti túl saját kereteit azáltal, hogy egyszerűen f i g y e l m e n kívül h a g y j a a Szentírásban előadottakat; sőt azáltal sem, hogy többet i g y e k s z i k m o n d a n i a B i b l i a nyilvánvaló üzeneténél. J e ­ len összefüggésben ez azt j e l e n t i , hogy az exegézisnek meg k e l l elégednie a puszta megállapítással: v a n n a k „földalattiak", v a g y i s olyan emberek, a k i k n e m m e n n y e i ­ ek, azaz n e m Isten országában élnek, és n e m is földiek, azaz n e m a földön élnek, h a n e m éppen „föld alatt valók". V a l a h o l és v a l a m i módon, de tényleges létezési formá­ b a n úgy v a n n a k , hogy még n e m hajtottak térdet Isten előtt, jóllehet n e k i k is térdet k e l l h a j t a n i u k — önként v a g y önkéntelenül. 11. „És m i n d e n n?/e%v v a H j a , ho(%/ Jéxns K r i s z t n s U r az A t i / a Isten dicsőségére." A „minden n^/eív" igen n y o ­ mós érv azok mellett, a k i k állítják, hogy az előző (10) versnek mindhárom csoportjában emberekről v a n szó. T i . a „minden n y e l v " átvitt értelemben így is fordítható: m i n d e n ember. E z a körülmény viszont n e m zárja k i , hogy a „minden n y e l v " összesítő kifejezésébe beleértsük a már említett láthatatlan hatalmasságokat i s , a k i k szá­ mára szintén e l fog jönni az idő (akárcsak az emberek részére), a m i k o r e l k e l l ismerniük az Ür K r i s z t u s fölöt­ tük álló nevét.

A „vaMja" i t t azt jelenti, hogy v a l a k i v a l a m i t elismer, és az elismerést k i f e j e z i a megvallás által. N e m l e h e t ­ séges, hogy bizonyos emberek és hatalmasságok sohasem győződnek m e g Jézus m i n d e n e k fölött álló nevéről, de azért tettetésből v a l l a n i fogják ezt a nevet. Ellenkezőleg, lesz egy idő, a m i k o r a k a r v a , n e m a k a r v a m e g k e l l g y ő ­ ződniük az igazságról, és e l k e l l ismerniük Istent a maga páratlan hatalmában. E n n e k a meggyőződésnek és e l i s ­ merésnek kifejezést k e l l a d n i u k a m i n d e n e k fölött álló név megvallásával: „Jézns K r i s z t u s Ür" (lásd 1, 2. m a ­ gyarázatát). U t a l v a az 1, 2-ben m o n d o t t a k r a , most csupán a r r a m u ­ tatunk rá, hogy az „Í7r" ugyanazy, a k i a 2, 5—8. versek szerint * önmagát megüresítette. A testté lett Igét v a g y elismerjük, v a g y visszautasítjuk. A m i k o r Isten szolgai formába öltözött, önként kitette magát annak, hogy az emberek mellőzzék és visszautasítsák. Most azonban, amidőn úgy bizonyítja m e g saját magát, m i n t Úr, a k i többé n e m szolga, immár nincs h e l y e a visszautasításnak. A büszke szívek megalázkodnak, a hatalmasságok erőtelenekké lesznek, és m i n d e n n y e l v e l i s m e r i , hogy Jéz%s Krásxtng I7r. Ű a k k o r is Úr, h a n e m vallják az emberek, közelebbről pedig mindenképpen úr az Anyaszentegyház­ b a n . A levél eddigi részéhez viszonyítva, ebben a v e r s ­ b e n az az új szempont, hogy Jézus nemcsak önmagá­ b a n ( = az emberek elismerése nélkül) Úr, h a n e m éppily b i z o n y o s a n igaz: az ő urasága nyilvánvalóvá és m i n d e n k i által elismertté lesz a maga idejében. Még hozzáteszi az Ige: „az At?/a i s t e n dicsőségére". A „szolgának" n e m jutott dicsőség. A z A t y a dicsősége lát­ hatatlan v o l t a Fiúban épp a szolgai f o r m a miatt. Ezért v o l t utált és megvetett. D e a megvetetttségnek immár vége! A m i eddig láthatatlan v o l t , az most láthatóvá lesz, hogy így m i n d e n e k fölött r a g y o g j o n az A t y a dicsősége, a k i megüresítette magát a Fiúban, miközben e m b e r e k ­ hez hasonlóvá lett. Amiképpen a szolga és az Úr egy, ugyanúgy e g y és ugyanaz az Úr (Jézus K r i s z t u s ) és az A t y a dicsősége, h o g y i l y módon csak egyetlen név l e ­ gyen, a k i m i n d e n m i n d e n e k b e n .

2,

12-—13

A Z ÜDVÖSSÉG ÖSVÉNYE

(12) Ezért, amm% m ^ e ^ k w e^gede^weskedíeíeTc, nem mintepi/ az én jelenlétemben, csMpón, hanem most sokkaí i n ­ kább az én tduoHétemben, féíeíemmeí és ^ettegésseí vigyétek véphez a ti idvessé^eteket; (13) mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a mwkáíkodást jótetszésébőL

12. Ezért, v a g y i s n e m másért! A m i t m o n d a n i fog, a n ­ nak biztos alapja v a n . Csupán az a kérdés, hogy m i r e v o n a t k o z i k az „ezért". M o n d h a t n i e g y f o r m a eséllyel k í ­ nálkozik két megoldási lehetőség. E g y i k szerint az „ezért" az 5. versre m u t a t vissza: ezért, v a g y i s m i v e l Jézus K r i s z ­ tusban v a n n a k a F i l i p p i b e l i e k ; m i v e l Jézus K r i s z t u s m e g ­ határozza egész gondolkozásukat és magatartásukat. A másik lehetőség szerint az „ezért" a 9—11. versekhez k a p ­ csolódik: ezért, v a g y i s m i v e l Jézus K r i s z t u s u r a l k o d i k m i n d e n e k felett. M i inkább ez utóbbit t a r t j u k valószínű­ nek, bár az előbbi végeredményében éppoly indokolt. Mindenképp arról v a n szó, hogy Pál apostol a már m o n ­ dottakhoz kapcsolódik, és a z o k b a n látja az alapját annak,, amiről most szó v a n . A Jézus K r i s z t u s b a n való élet és, az ő Ur-voltának az elismerése o l y a n meghatározó k ö ­ rülmény, amire lehet alapozni é s építeni. Itt pedig épí­ téssel v a n d o l g u n k : a f i l i p p i gyülekezet építéséről. A „szeretteim" összefüggésében arra is f i g y e l n i k e l l , hogy a megszólítás a sajátos újszövetségi szóhasználatot tükröző dgdpéval ( = szeretet) áll szoros kapcsolatban. T e ­ hát akár a szülők-gyermekek, akár a testvérek bensőséges­ viszonyát t a r t j u k szem előtt, sem az egyik, s e m a másik esetben n e m az érzelmi v a g y a hús-vér viszonyulás a: döntő. A z Ige azt emeli k i , hogy a szeretettek egyfelől a K r i s z t u s által szerzett i n g y e n való, érdem nélküli k e g y e l ­ m i közösségben v a n n a k Istennel, t i . az dpdpé alapján, s. másfelől ugyanennek a szeretetnek az aranyszálai k a p ­ csolják őket m i n d az apostolhoz, m i n d egymáshoz. S o k ­ féleképpen különbözhetnek egymástól: n y e l v b e n , vallási és más szokásokban (amit az I. században a különböző­ ségek sokasága szemlélhető p L a zsidókeresztyén és a p o -

gánykeresztyén hivők között), de m i n d e z e k a létformák éppúgy n e m bonthatják meg a „szeretteim" kojnóniáját, a h o g y a n a különbözőségek n e m szüntették m e g az első pünkösdi gyülekezet csodálatos valóságát. N a p j a i n k b a n elfakulóban v a g y épp kiküszöbölődő állapotban s z e m ­ lélhető a tőről metszett apostoli megszólítás, de az élő gyülekezetekből sose szabad hiányoznia. A z U r Jézusban való közösség szükségképpen maga után v o n j a , hogy az apostol szeretteimnek nevezze a gyülekezet tagjait. A „szerelmeseim" kifejezést is h a s z ­ nálhatjuk u g y a n , de m i v e l a m a i n y e l v lényeges k ü l ö n b ­ séget tesz a szerelmes és szeretett között, tanácsosabb áttérni a tényleges nyelvhasználat útjára. E z t a m a g a ­ tartást márcsak az a körülmény is i n d o k o l j a , hogy az Újszövetség szintén az apostoli k o r b a n beszélt m i n d e n ­ n a p i n y e l v e t használja. Szükségtelen u g y a n fölszámolni m i n d e n archaizmust, de éppoly szükségtelen mindenáron ragaszkodni v a l a m e n n y i h e z . A „szeretteim" megszólítás a bensőséges testvéri v i s z o n y t fejezi k i . Szülők és g y e r ­ mekek, v a l a m i n t testvérek között v a n az i g a z i helye. M i n t h o g y a gyülekezeti közösség éppoly bensőséges, m i n t a családi együttlét, ezért a „szeretteim" elterjedt szólás­ formává lett a keresztyén gyülekezetekben. Szeretettek a F i l i p p i b e l i e k , m e r t az apostollal együtt Jézus K r i s z t u s ­ ban, az ő nagy családjában v a n n a k . A h o l a lelkipász­ tor n e m szólíthat m i n d e n egyháztagot szeretettnek, v a g y ahol a tagok n e m i s m e r i k m a g u k a t i l y e n szeretetteknek, ott v a l a m i baj v a n a testvéri közösséggel. Pál apostol mindenesetre így szólította m e g a f i l i p p i e k e t , a k i k s z i n ­ tén szeretetteknek ismerték magukat, azaz egymáshoz és Pálhoz való v i s z o n y u k b a n testvéreknek. . „ A m i n t m i n d e n k o r engedelmeskedtetek . . , " A z „amint" i t t n e m összehasonlító jellegű. Tehát n e m az az értel­ me, hogy amiként m i n d e n k o r engedelmeskedtek, aképpen k e l l most is engedelmeskedniük. Inkább indokló és m e g ­ alapozó tartalmú. V a g y i s az engedelmesség tényéből k ö ­ v e t k e z i k egy bizonyos magatartás, amiről alább lesz szó. Láthatjuk, hogy a mondatkezdő „ezért", az azt követő „szeretteim", v a l a m i n t az „amint" m e n n y i r e szilárd f u n -

dámentumra h e l y e z i k mindazt, a m i a 12. verssel kezdő­ dik. A z engedelmesség bár szó szerint az apostol iránti e n ­ gedelmességet jelenti, mindazáltal tartalmában tovább m u t a t ennél. A z 1, l - b e n láttuk, hogy Pálnak nincs a u ­ tonóm személyisége. Ű az Űr Jézus szolgája. A m i t m o n d : küldő Urának a parancsára m o n d j a . K i v a n zárva bár­ m e l y autonómia, m i n t h a a saját személye iránti e n g e d e l ­ mességre u t a l n a . M i n d e n k o r engedelmeskedtek a F i l i p p i ­ beliek, de n e m v a l a m e l y egyházi vezető jól^ átgondolt és bölcs intézkedéseinek, h a n e m a „szolgának" és általa az. Úr Jézusnak. E z az engedelmesség n e m szorítható idői keretek közé. Ideje a „mindenkor". N e m m i n t h a a F i l i p ­ pibeliek sohasem estek v o l n a engedetlenségbe, hiszen a sorok között már eddig is láttuk, h o g y a gyülekezetben k o m o l y i n t e l m e k r e okot adó bajok v o l t a k . Tehát az enge­ delmesség n e m jelent v a l a m i makulátlan bűntelenséget„ de föltétlenül j e l e n t i a hűséges ráfigyélést, ráhaligatást (Mipaknó) az Úr K r i s z t u s r a . A z Istennek engedelmeskedő ember a bűnvalló imádság szerint sokszor (minden n a ­ pon) áthágja Isten akaratát, de mégis engedelmeskedik. Más szóval: n e m azért vét az Úr törvénye ellen, m i v e l engedetlen, h a n e m azért, m e r t erőtelen. H a ezt n e m t a r t ­ j u k szem előtt, könnyen a p e r f e k c i o n i z m u s hibájába esünk. A z engedelmesség tehát az Úr igényének tökéletes, elismerése: reáhallgatás és reáfigyelés, n e m pedig saját m a g u n k tökéletességének csalóka álma. H o g y m e n n y i r e n e m az apostol személyének szól az engedelmesség, még világosabban kitűnik a közbeiktatott mondatból: „ N e m m i n t e g y az én jeZ-enMtemöen, csnpdn. Tmnem most s o k M inkább az én táuoMétemben." H a az apostol személyi varázsa v a g y vezető egyházférfiúi s z e ­ repe v o l n a mérvadó, úgy ez a közibevetett mondat k i ­ kívánkozna az összefüggésből. Hacsak jelenléte alkalmá­ v a l engedelmeskednének, azaz n e m m i n d e n k o r , úgy c s u ­ pán emberi orcára tekintenének. N i n c s i g a z i gyülekezet ott, ahol személyeken múlik az engedelmesség, mégha magáról Pál apostolról v o l n a is szó. A személyekre épí­ tett engedelmesség a személyekkel áll v a g y esik. Innen érthető, hogy kártyavárként o m l i k össze a z élet abban a gyülekezetben, ahol a lelkipásztor önmaga köré gyűjti

a tagokat, s n e m K r i s z t u s meiié és elé. I t t a tagok l e ­ hetnek a pásztor „szerelmesei", de n e m lehetnek „sze­ r e t e t t j e i " ; i t t lehet beszélni rokonszenvről, de n e m lehet beszélni engedelmességről. A tulajdonképpeni engedel­ messég azzal kezdődik, hogy bizonyos személyek helyett az Úr Jézusra tekint. V a l a m e l y hűséges szolgának a j e ­ lenléte kétségtelenül erős gyámolító eszköze az engedel­ mességnek, de semmiképp sem kezessége. Egészséges v i s z o n y o k között a személy hiánya n e m h o g y m e g ­ szakítaná az engedelmességet, h a n e m s o k k a l inkább megerősíti. Gyámolító eszköz nélkül még inkább az Úr­ hoz k e l l kapcsolódniuk a tagoknak. E z p e d i g a vers össze­ függésében n e m v a l a m i követelmény, csupán ténymeg­ állapítás. A F i l i p p i b e l i e k e t úgy i s m e r i Pál, m i n t a k i k v a ­ lósággal engedelmeskedtek és engedelmeskednek, azaz szívük szerint figyelnek az evangéliumra. E z az az alap, a m e l y e n állva f o l y t a t j a : „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a t i % d vősségteket". Méltán megdöbbenthetünk ennek az enge­ delmességben elhangzó parancsnak m i n d e n egyes szaván. S e m a félelem, sem a rettegés n e m tartozik a k e r e s z ­ tyén ember tulajdonságai közé. E g y i k s e m válik díszére a K r i s z t u s által ajándékozott békességnek és n y u g a l o m ­ nak. A parancs azonban fennáll. Nekünk tehát szembe k e l l néznünk m i n d a félelemmel, m i n d a rettegéssel, mégha m e g is döbbentenek a kifejezések. „ F é M e m m e í és r e t t e g é s s e l " A s z e r i n t , hogy az egyes magyarázók m i l y e n d o g m a t i k a i beállítottságúak, külön­ féle értelmezést adnak ebben az összefüggésben. Ez egyébként természetesnek látszik, h a meggondoljuk, hogy m i i y e n jelentős súlya és szerepe v o l t a 12. és 13. v e r s ­ nek a d o g m a t i k a történetében. Csakhogy az exegézis n e m d o g m a t i k a . Leghelyesebb a tárgyilagos magyarázás m e l ­ lett m a r a d n i , természetesen az exegetikai múlt szem előtt tartásával. A félelemnek az Újszövetségben többféle a jelentése. Félelemnek nevezzük a rabszolga n y o m o r u l t lelkiségét az élete-halála fölött rendelkező u r a iránt, úgyszintén a büntetés m i a t t i szorongást. Félelemnek nevezzük a szülők iránti tiszteletet, és a hatóságok iránti engedelmességet. A m i n k e t jelenleg foglalkoztató „félelmet" azonban n e m

lehet maradék nélkül f e l o l d a n i sem az egyik, sem a m á ­ sik fogalomban. A nyelvészet n e m igazít e l , m i v e l a 12. -versnek nincs igazi parallelje az egész Szentírásban. B a r t h n a k az a megállapítása, hogy az 1. K o r . 2, 3, a 2. K o r . 7, 15 és az E f . 6, 5 p a r a l l e l n e k tekinthető, megáll­ ja a helyét f o r m a i l a g , de n e m t a r t a l m i l a g . F o r m a i p a r a l ­ leleket a Septuagintából is lehet fölsorakoztatni (1. Móz. 9, 2; 2. Móz. 15, 16; 5. Móz. 2, 25 stb.), de ezek sem visznek közelebb a „félelem" jelentéséhez. A f o r m a i ész­ revételek azért fontosak, m i v e l figyelmeztetnek arra, hogy a b i b l i a i szóhasználatban egységként (együtt) sze­ repel a „félelemmel és rettegéssel" kifejezés. A t a r t a l m a t az az összefüggés is megvilágítja, a m e l y ­ ben helyet f o g l a l a f o r m a . J e l e n esetben tehát a jfé?e%e?n, magában f o g l a l j a a g y e r m e k e k tiszteletét a szülők iránt, az állampolgárok engedelmességét a hatóságok iránt, v a ­ l a m i n t a büntetéstől való visszariadást. Igaz, hogy n e m félelemnek lelkét adta az U r , de az is igaz, hogy a b ö l ­ csesség kezdete Isten félelme. A z így értelmezett féle­ l e m n e m küszöbölhető k i a vers magyarázatából. E n n e k a félelemnek mindenesetre nincs köze a rabszolgák r e t t e ­ géséhez, sem az ostorcsapások alatt kínlódó állat s z o r o n ­ gásához. E z a félelem az „ U r Jézus K r i s z t u s b a n " (11. v.) önként vállalt szolgaságnak a félelme, az atyát szerető g y e r m e k n e k a félelme, n e m pedig a dorgálástól és b ü n ­ tetéstől való félelem. A k e g y e l e m megtapasztalása mindazáltal n e m vezethet arra a következtetésre, hogy s e m m i se m a r a d a szokott értelmű félelemből az U r iránt, a k i m i n d a testet, m i n d a lelket megölheti. A z apostol szerint félni csak az t u d , a k i már találkozott az 5—11. versek Krisztusával, s a k i tudja, hogy m i t jelent az 1, 1. v. szolgasága és szentsége. A h o l nincs i l y e n félelem, ott félős, hogy világnézetté válik a keresztyénség, s az U r fényessége és h a t a l m a csak emberi megfontolások szűrőjén át érvényesül. A „rettegés" erősebb kifejezés, m i n t a félelemi, bár nincs benne újabb t a r t a l m i elem. V i s z o n t a félelem t a r ­ talmát aláhúzza és nagyobb erőre e m e l i , e l egészen a t e l ­ jes belső megrendültség állapotáig. A z Újszövetségben — M k . 16, 8-at kivéve — m i n d e n esetben a félelemmel együtt található. E z a puszta f o r m a i szempont is arra

késztet, hogy ne keressünk benne külön tartalmat, hanem csak fokozást. M i n t fokozást azonban n a g y o n k o m o l y a n k e l l v e n n i , h i s z e n a r r a figyelmeztet, hogy Istennel nem szabad és n e m lehet tréfálkozni. A „modernség" egyik g y a k o r i vonása, hogy Istent n e m v e s z i k o m o l y a n . U g y véli, hogy Istennel alkudozhat v a g y épp rendelkezhet, s m i n t e g y kegyet g y a k o r o l iránta, h a pártjára áll. E z a magatartás merő ellentéte az Ige üzenetének. A z U r nincs rászorulva, hogy bárki is pártjára álljon, m i n t h a n e k i kellene félnie és rettegnie, nehogy eltávolodjanak tőle a tömegek. Ellenkezőleg: az igehirdetésnek nyilvánvalóvá k e l l tennie: Isten a F i l i p p i b e l i e k és m i n d e n e k fölött álló U r , a k i előtt félnie és rettegnie k e l l a reá tekintóknek. E z a félelem és rettegés Jézus K r i s z t u s b a n tűnik e l , de m i n t i l y e n megszüntetett félelem és rettegés m i n d i g j e ­ l e n v a n a hivő lelkében. F é M e m m e í és rettegéssel t e l i k m e g a szív Isten h a t a l ­ mának és bún e l l e n i haragjának a láttán. V i s z o n t a fé­ l e l e m m i n d a n n y i s z o r semmivé lesz, valahányszor Jézus K r i s z t u s semmivé teszi. I l y e n értelemben k e l l rettegés­ sel és félelemmel véghez vinnünk a m i üdvösségünket. E m b e r i l e g tehát m i n d e n o k u n k m e g v o l n a arra, hogy n y u g t a l a n k o d j u n k üdvösségünk felől. N e m következhet o l y a n idő, a m i k o r n y e r e g b e n érezhetnénk m a g u n k a t , m i n t tökéletes és szeplőtelen keresztyének. A z idvességet n e m vásárolhatjuk meg, s e m v a l a m i más m ó d o n n e m biztosíthatjuk. Szerencsésen adja vissza az eredeti j e l e n ­ tést a „vigyétek véghez" kifejezés. N i n c s megállás. N e m következik be soha n y u g a l m i állapot. N e m sütkérezhe­ tünk a szerzett érdemek fényében. Véghez k e l l v i n n i , azaz egészen végig h a r c o l n i és munkálkodni az üdvössé­ gért. A z üdvösség már a Filippibelieké. N e m ezután szerzik meg. N e m félelemmel és rettegéssel végzett munkájuk­ n a k lesz az eredménye, h a n e m már korábban n e k i k a d a ­ tott. M i n t i l y e n kétségtelenül b i r t o k o l t üdvösséget v i s z i k véghez, azaz úgy élnek mindvégig, a m i n t az ü d v ö s s é birtokában élniük és munkálkodniuk k e l l . A k i úgy véli, hogy a k e g y e l e m birtokában (mint „befutott") bármit cselekedhetik, vagyis n e m számol a félelemmel és a r e t ­ tegéssel: önmagát csalja m e g és szakítja k i a k e g y e l ^ m -

bál, m e l y e t csak látszat szerint birtokolt. Tehát Isten k e ­ gyeimé n e m eredményez tétlenséget, szemlélődést, p a s z szivitást, h a n e m erős harcot, kitartó munkát és önátadást. Ex a fáradozás n e m a k e g y e l e m növelését v a g y tökélete­ sítését célozza, hanem; a már e l n y e r t k e g y e l e m átölelését, a hozzá való ragszkodást, az illő keresztyén élet ápolását, egyszóval az U r Jézus iránti engedelmesség k o m o l y a n vételét, éspedig mindvégig, szüntelenül. A k i a cselekede­ tek érdemszerző erejétől félti az Igét, az még n e m ért­ hette meg, hogy m i t jelent evangéliumi k e s k e n y ö s v é ­ n y e n véghez v i n n i az üdvösséget. 13. „Mert i s t e n az, a k i nwnkáíja bennetek m i n d az a k a ­ rást, m i n d a munkálkodást jótetszésébóL" E z a vers egyenes folytatása az előzőnek. M i n t h a így hangzana: ne g o n d o l ­ játok, hogy a t i félelemmel és rettegéssel végzett m u n ­ kátoktól függ üdvösségetek. Távolról se, m e r t i s t e n az, a k i dolgozik bennetek. N e m t i szereztek üdvösséget m a ­ gatoknak, n e m is Pál apostol, s még kevésbé a lelkipász­ tor v a g y bárki más, h a n e m egyedül Isten. Ö az, a k i e l ­ kezdette bennetek a jó dolgot, és ugyancsak ó az, a k i folytatja és befejezi. Egyszóval ő munkálkodik b e n n e ­ tek. Ű a cselekvő alany, a k i kezében t a r t j a az üdvösség fonalát. Munkája az állandó jelenben m e g y végbe (pres. part.). N e m ú g y v a n , h o g y egy i d e i g t i v a g y t o k az a l a ­ n y o k , azután esetleg Pál apostol, s némelykor Isten i s . U g y sincs, hogy az üdvösség e g y i k részét t i munkáljá­ tok, a másikat p e d i g Isten. Szó sincs róla! A munkáló egyedül Isten. M a g y a r nyelvünkben is meghonosodott az energia szó. J e l e R t i az erő forrását, a hajtóerőt, a gépek mozgásának biztosítékát. J e l e n esetben gépek helyett e m ­ berek [Szerepelnék, s az energia fTto enerpón), v a g y i s a munkáló, a mozgató, a cselekvő a l a n y maga Isten. Ű az o k a és állandó biztosítója annak, hogy t i egyáltalán a k a r ­ hattok és a véghezvitelt cselekedhetitek. A két főnevesített i n f i n i t i v u s , t i . az akarás és a munkálkodás, n y e l v ­ tani alkatuknál fogva a r r a utalnak, h o g y o l y a n dologról v a n szó bennük, a m i már előbb említtetett, v a g y h a k i ­ mondottan n e m is említtetett, de föltétlenül általánosan ismeretes. M o s t a szóban forgó dolog tényleg említtetett a 12. versben. A z „akarás" és „mnnkdZkodás" ugyanis

szorosan hozzákapcsolódik a „vigyétek véghez a t i üdvös­ ségeteket" kifejezéshez. A z a puszta tény, h o g y t i „akar­ t o k " félelemmel és rettegéssel cselekedni, azaz v a n i l y e n belső elhatározásotok, ez n e m tőletek származik. A z a k a ­ rást Isten ébreszti föl bennetek, n e m p e d i g t i v a g y más­ v a l a k i . Saját akaratotok egészen más irányba vezetne, t i . az üdvösség elvetésének az irányába. N e m c s a k az akarást munkálja Isten, h a n e m a „7?m%Míkoddst" i s . A t i energiátok Isten energiájának a k ö ­ vetkezménye. A z ő segítsége nélkül n e m tudnátok m i n d ­ végig m e g m a r a d n i az üdvösségben. H a csak egy p i l l a n a t ­ r a levenné rólatok a kezét, képtelenek lennétek megálla­ n i . H o g y t i egyáltalán munkálkodni tudtok, v a g y i s m e g ­ valljátok hiteteket, gyakoroljátok a szeretetet, várjátok az Úr visszajövetelét, és bizonyosak v a g y t o k üdvössége­ tek felől, m i n d e z t Isten munkálja bennetek, éspedig j ó tetszésbóL A Károli-fordítás a „ j ó k e d v é b ő l " szót h a s z ­ nálja. H e l y e s e b b azonban (Kecskeméthyvel együtt) a „ j ó tetszés" m e l l e t t m a r a d n i . A kifejezésnek ugyanis az az értelme, h o g y Isten n e m e m b e r i törekvésekre, érdemek­ re és e g y é b arravalóságokra t e k i n t , h a n e m saját jótetszéséből, azaz szabadon, saját magától cselekszik. N e k i úgy tetszik, hogy k e g y e l e m m e l viseltessék az ember iránt, munkálván benne az üdvösséget. Kálvin szóhasználatá­ b a n „Isten kegyelmes jó tetszéséről v a n szó, n e m p e d i g az emberek jóakaratú elhatározásáról... í g y k e l l eltűn­ n i e m i n d e n o l y a n gondolatnak, m i n t h a a k e g y e l e m j u ­ talmazása v o l n a az elöl járó érdemnek. Pál azt tanítja, hogy egész életünket Isten irányítja, éspedig az ő k i n e m érdemelt k e g y e l m e és jósága által."

2<5 1 4 - 16

FÉNYLŐ C S I L L A G O K

(Í4) Mmdeiteket zúgoíódds és DOTMiTcodás nélknl cselekedjetek, (15) hopi/ lephetek yedd&ete^eweR; és tisztdk, Istewaek szepfőteíen gyermekei az elfordtíít és megromlott nemzetség köze­ pette, akik között .fém/letek, m i n t c s í k o k a uildgfban, (16) az éíet beszédéhez mgaszkodvá^, dicsekedésíií nekem a Kriszt%g napjdra, h o g ^ n e m /títottam hídba, sem n e m fáradoztam hídba.

14. „Mmdeíteket zágoZddds és vonakodás néíkiH csele­ kedjetek." „Mindeneket"! í m e Isten igényének az egye­ temessége. B e n n e foglaltatnak n e m csupán a z ún. vallá­ si dolgok, a m e l y e k szorosabb értelemben az üdvösségre tartoznak, h a n e m valóban m i n d e n . Hadüzenet a kétszínű keresztyénség ellen, m i n t h a létezhetnének o l y a n n e m vallási dolgok, a m e l y e k függetleníthetek az üdvösség véghezvitelétől. Eközben nincs szó az adiafórákról, de föltétlenül szó v a n a -keresztyén élet egészéinek a felöle­ léséről. B e l e t a r t o z i k a „mindenekbe" a f i l l p p i e k szoro­ sabb értelemben vett istentisztelete éppúgy, m i n t gyüle­ kezeti és társadalmi f orgolódásuk. Csodálkozhatunk, hogy miért emeli k i Pál apostol épp a „xúgoíóddst és vonakodást". Azért, m e r t ezek lehették a legszembetűnőbb fogyatékosságok, a m e l y e k következ­ ményei a versengésnek és a hiábavaló dicsőségkeresés­ nek (2, 3). A zngoMdás a k k o r lép föl, a m i k o r n e m tet­ szik v a l a m i . A zsidók zúgolódtak Jézus miatt, m i v e l k i ­ fogásolták magatartását. A zsidó- és pogány keresztyének között zúgolódás támadt, m i v e l n e m tudtak egységre j u t ­ n i . A vers n e m f o g l a l k o z i k a zúgolódás okával, de az olvasók tisztában v a n n a k konkrét helyzetükkel, s jól t u d ­ ják, hogy m i r e irányul az apostol fölhívása. M i n k e t t e r ­ mészetesen a saját gyülekezetünk v i s z o n y a i f o g l a l k o z ­ tassanak. Lényeges, hogy a keresztyén gyülekezet t a g ­ jaihoz n e m talál a zúgolódás. M i n d e n e k e t úgy k e l l csele­ k e d n i , hogy az áldatlan jelenség elmaradjon, s másokban se ébresszünk k e l l e m e t l e n érzéseket, azaz ne a d j u n k okot a zúgolódásra. A z apostoli tanítás szerint a zúgolódás összeegyeztethetetlen az U r K r i s z t u s b a n vaíló járással. Vonakodás helyett Károli versengést használ. B i z o n y o s azonban, hogy a görög eredeti n e m a versengést tartja szem előtt. Inkább a visszavonásra, az ellentétes g o n d o l ­ kozásra, a vonakodó és testvérietlen magatartásra u t a l . Kétségtelen, hogy Istentől függetlenített gondolatok j u t ­ nak előtérbe ott, a h o l lábra k a p a vonakodás. A z evangé­ l i u m i igény pedig az, hogy Isten iránti engedelmességben (azaz függő viszonyban) járva, vonakodás nélküli m a g a ­ tartás valósuljon m e g egymás közösségében.

15. „ H o g y íeg^etek fedd^eúetíenek és tiszták.. „Feddhetetlen^ az, a k i t n e m k e l l feddeni, elmarasztalni, hibáztatni; a k i n e k n e m lehet szemére v e t n i , h o g y zúgo­ lódó és vonakodó. M i n d e n e s e t r e a feddhetetlenségbői h e l y t e l e n v o l n a a r r a következtetni, hogy Isten előtt feddhetetlenné teheti magát az ember. E n n e k nincs n y o ­ m a az apostolnál. Feddhetetlenségre szól a fölhívás, vagyis parancsolja a zúgolódás és a vonakodás levetkózését, m i n t amelyek n e m tartoznak az üdvösséges élet folytatásához. Folytatólag említi Pál a másik parancsot: Zeg?/e^ek tisz­ ták. A szó alapjelentése a vegyítetlenség, az elegyítetlenség. N e engedjék a F i l i p p i b e l i e k , hogy összeelegyedjék lelkükben a gonosz a jóval, a tisztátalan a tisztával. L e ­ gyenek tiszták, m i n t az a forrásvíz, amelybe n e m e l e ­ gyült szennylé. I n n e n magyarázható, hogy v a n n a k k u ­ tatók, a k i k a „hamisítatlanban" látják a görög eredeti értelmét. Tehát tiszták legyenek, azaz idegen elemek k e ­ veredésétől mentesek. „istennek szepZőíeZen g y e r m e k e i [legyetek] &z e l f o r dnít és megromlott nemzetség közepette.^ A z 5. Móz. 32, 5-höz kapcsolódik (a L X X szerint) ez a mondatrész (ami még világosabban kitűnik az apparátusban lévő olvasat­ ból: dmómétd). A szepZőteZenség átvitt értelmű szóhasz­ nálat. A l a p jelentése a hibátlanság és kifogástalanság. A z ótestamentumi áldozat-bemutatásnál hibátlan, ép ál­ dozatokra volt szükség. I l y e n hibátlanságot kíván Isten az ő gyermekeitől. H a d d legyenek mentesek azoktól a hibáktól, a m e l y e k b e n ő n e m gyönyörködik. A k i g y e r ­ mekként bele akar i l l e s z k e d n i Isten családjába, a l k a l m a z ­ k o d n i a k e l l a család rendjéhez, az A t y a akaratához. A szeplőtelenséget n e m úgy k e l l biztosítani, hogy k i v o n u l ­ n a k a világból, v a g y elzárkóznak tőle. E z fölöttébb k é ­ nyelmes magatartás lenne. A z aszkétizmus végeredmé­ nyében kitérés az U r akarata elől. Istennek az a p a r a n ­ csa, hogy az „eZford^Zt és m e g r o m l o t t nemzetség köze­ p e t t e " m a r a d j a n a k az ó g y e r m e k e i , a m i n d e n k o r i j e l e n ­ ben. Először eZ^ordnZt nemzetségnek m o n d j a az Ige a k ö r ­ nyezetet. Természetesen a nemzetségnek jelen összefüg­ gésben s e m m i köze a fajisághoz és a nemzetiséghez. A z

apostol n e m célzott sem a zsidókra, sem a görögökre, sem a rómaiakra m i n t külön f a j i - n e m z e t i csoportra. A „ n e m ­ zetség" fogalma megfelel a m i „generáció" és „ n e m z e ­ dék" kifejezéseinknek. A z o k a t az embereket foglalja m a ­ gába f a j i , n e m z e t i és társadalmi különbség nélkül, a k i k általában u g y a n a n n a k a k o m á k a g y e r m e k e i . E b b e a nemzetségbe tartoznak a fiatalok éppúgy, m i n t a k ö z é p ­ korúak és az öregek, a zsidók ugyanúgy, m i n t a g ö r ö ­ gök és a rómaiak, a szegények n e m kevésbé, m i n t a jómódúak v a g y a fehérek és a színesek. Erről a n e m z e t ­ ségről h a l l j u k , hogy eZjbrdiJt. E l f o r d u l t az, a m i n e m egyenes, h a n e m görbe (ti. alapjelentése szerint). Elfor-^ d u l t nemzetség az, a m e l y Isten egyenes útja h e l y e t t a saját görbéjét választja. A z elfordulás tehát i t t az Úrtól való elfordulással azonos. Másodszor megromlott nemzetségnek m o n d j a az Ige azt a környezetet, m e l y b e n a F i l i p p i b e l i gyülekezet t a g ­ j a i éltek. A m e g r o m l o t t szó (didsatrejfó = meghajlítani, elhajlítani) i t t átvett értelemben szerepel. Görög m e g f e ­ lelőjét a z o k r a a k o r o n g o n lévő agyagedényekre szokás a l ­ k a l m a z n i , amelyek még nincsenek készen, v a g y i s a f o r ­ málódás állapotában v a n n a k és elkészülésükig értéktele­ nek. A k k o r válnak értékessé, amidőn kikerülnek a faze­ kas kezéből, és rendeltetésük s z e r i n t i formájukban m e g ­ szilárdulnak. I l y e n hajlékony, m e g n e m állapodott, cél­ ját e l n e m ért nemzetség között él a keresztyén g y ü l e ­ kezet F i l i p p i b e n . Mindenesetre vigyázni k e l l az átvitt é r ­ telmű szóhasználatra. N e m a r r a u t a l az apostol, h o g y a megromlott nemzetség a fejlődésnek egy kezdetleges ál­ lapotában található, de rövidesen e l j u t a rendeltetése sze­ r i n t i életformához. Ellenkezőleg a nemzetség sajátossá­ g a : n e m engedi, hogy a fazekas alakítsa. Éppen ezért megromlott. H o g y m i b e n m u t a t k o z i k a romlottság, azt a Szentlélek vezetése alatt járó levélolvasóknak látniuk és t u d n i u k k e l l anélkül, hogy Pál részletezésekbe bocsát­ kozna. A z 5. Móz. 32. alapján a romílottság konkretizá­ lására is gondolhatunk. E z azonban n e m föltétlenül szük­ séges, m i v e l magából a 2, 15-ből n e m vonható le bizton következtetés. Lényeges, hogy a m i n d e n k o r i olvasó épp a saját maga nemzetségét helyesen ismerje m e g az Ige világosságában.

„ A k i k kőzött j^éni/íetek, m i n t csiHagok a t á g b a n " . A z „akik kőzött" az elfordult és megromlott nemzetiségre v o ­ n a t k o z i k . E z e k között, ezekbe beleékelődve fénylenek a F i l i p p i b e l i e k . N e m azt m o n d j a az apostol, hogy fényleniük k e l l , v a g y fényleni fognak v a l a m i k o r , h a n e m m e g ­ állapítja: ténylegesen féni/Zenek. A h o g y a n a csillagok f ö l ­ ragyognak a sötét éjszakában, és gyönyörűen tündököl­ n e k az ég boltozatán, ugyanúgy fénylenek — hivatásuk szerint — a keresztyének. N e m szabad eggyé o l v a d n i u k (miként ezt n e m tehetik a csillagok sem) a sötétséggel. C s i l l a g v o l t u k k a l együtt jár a fénylés. Magatartásuk m e g ­ különbözteti őket másoktól. Látszania k e l l , hogy ők c s i l ­ lagok, mégpedig n e m a láthatatlanság és rejtettség h o ­ mályában eltűnő egyháztagok, h a n e m nagyító nélkül is könnyen fölismerhető tükrözői a m e n n y e i világosságnak. A viZdg (koszmosz) itt a csillagokra v o n a t k o z i k , s ehhez képest a világmindenséget j e l e n t i , m e l y b e n h e l y e t f o g ­ l a l n a k az égitestek. 16. „ A z éZet beszédéhez ragaszkodván". E z n e m egyéb, m i n t m a g a a fénylés lényege. A f i l i p p i e k azáltal f é n y ­ lenek, hogy m i n d e n n a p i magatartásukban ragaszkodnak az élet beszédéhez. N a p j a i n k b a n azokat szokták — e g y ­ házi v i s z o n y l a t b a n — fénylő csillagokhoz hasonlítani, a k i k v a l a m i kiváltképpen! cselekedetükkel k i e m e l k e d t e k az átlag-egyháztagok közül. A kifogástalan családi élet, a tudományos felkészültség (pl. lelkipásztoroknál), a sze­ retetmunkában való buzgóság, és ehhez hasonlók j e l e n t i k azokat a minősítő szempontokat, amelyek egyeseket é r ­ demessé tesznek a hasonlatra. A vers azonban más irány­ ba mutat. N e m kiemelkedő személyekről szól az apostol, h a n e m m i n d e n gyülekezeti tagról, v a l a m e n n y i k e r e s z ­ tyénről F i l i p p i b e n . Ök nemcsak mindnyájan szentek (1, 1), h a n e m egyszersmind mindnyájan fénylenek. N e m i l y e n v a g y a m o l y a n rátermettségükkel teszik m a g u k a t érde­ messé a hasonlatra, h a n e m egyszerűen azzal, hogy r a ­ gaszkodnak az élet beszédéhez. A ragaszkodást kifejező görög ige (epekhó — part.) azt j e l e n t i , hogy az illető személy szilárdan tart v a l a m i t ; ragaszkodik hozzá, n e m engedi e l . J e l e n esetben így r a ­ gaszkodnak a F i l i p p i b e l i e k az élet beszédéhez. E z a r a -

gaszkodás tehát állandó magatartás, v a g y más szóval: a keresztyének életformája. Központi jellegzetessége, hogy egyfelől elfogadták Isten Igéjét, másfelől őrzik azt, m i n t drága kincset. N e m akármilyen vallási bölcseléthez r a ­ gaszkodnak, hanem k i m o n d o t t a n az élet beszédéhez, T u d ­ ják, hogy számukra a ragaszkodás életkérdés, m i v e l , I s ­ ten beszéde az élet beszéde. Enélkül is v a n élet, a m i azonban pusztán testi-szellemi létezés az életet minősí­ tő Szentlélek nélkül. A z apostol éíet-fogalmának az Ú r ­ hoz való viszonyulás a d tartalmat. Igazi élet szerinte ott v a n , a h o l h i r d e t i k és hallgatják Isten beszédét, s ragaszkodnak hozzá. J e l e n összefüggésben az életnek n i n c s k i m o n d o t t a n eszkatológikus értelme. Tehát n e m az örök életre figyelmeztet m i n t eljövendőre, h a n e m azt állítja elénk, hogy az élet beszéde itt v a n a világban, m i n t h a l l ­ ható szó, amelyhez ragaszkodni lehet és k e l l . „Dicsekedése^ n e k e m a K r i s z t n s napjára." Emlékez­ zünk az 1, 26-ra, ahol láttuk a dicsekedés lényegét. O t t a F i l i p p i b e l i e k dicsekedéséről h a l l o t t u n k , a k i k dicsekedhet­ tek Pál apostollal. Itt pedig a Pál dicsekedéséről h a l l u n k , a k i a íilippiekkel dicsekedhetik. E z utóbbi azonban f o r ­ mailag s o k k a l merészebb és szembeszökőbb, mivel a K r i s z t n s napjára néz. Könnyen úgy érthető, hogy az apostol az U r K r i s z t u s napján a k a r dicsekedni. Végered­ ményében ez sem mondható kizártnak, h a a dicsekedés a hálaadással határos és s e m m i köze a saját dicseked éshez. D e ebben a versben mégsincs szó a K r i s z t u s napján (Károli) való dicsekedésről, h a n e m a K r i s z t u s napjára néző dicsekedésről fejsz hémerdn . . J . K r i s z t u s napján az apostol is csak azt m o n d h a t j a a többi szenttel együtt r „Uram, m i k o r láttunk, hogy éheztél, és tápláltunk v o l n a ? " ( M t . 25. f.). M a g a mellett s e m m i t sem hozhat föl, n e m h o g y dicsekedhetne. V i s z o n t , dicsekedhetik és hálát adhat a r r a a n a p r a nézve; dicsekedhetik most a börtönben, hogy K r i s z t u s napján nyilvánvalóvá lesz, m i ­ szerint „nem futott hiába, se n e m fáradozott hiába". M i n d e z csak a k k o r lesz kétségtelenül nyilvánvalóvá. A földi vándorlás idején sok eredménytelenség megszomo­ ríthat. Sokszor úgy látszik, hogy az evangélium szolgá­ lata gyümölcs nélküli viaskodás. K r i s z t u s n a p j a azonban, m i n d e n t napfényre hoz. A h i t b a n járó szolga bármely

nyomorúságos helyzet ellenére m e g v a n győződve, hogy egyéni benyomásainál s o k k a l fontosabb, sőt egyedül f o n ­ tos az, amit m u t a t m a j d K r i s z t u s Jézusnak a napja. A z Úr K r i s z t u s n a p j a m e g fogja szüntetni a látszato­ kat. O t t m a j d kitűnik, hogy Pál apostol n e m futott hiá­ ba. Hiába f u t az, a k i a biztos cél tudata nélkül szalad, s m i n t e g y az ürességbe r o h a n . Hiába fut a versenyző, h a a z z a l a gondolattal i n d u l e l és h a l a d tovább, hogy n e m n y e r i e l a babért. Hiába fut a lelkipásztor, a k i azzal a tudattal néz, a jövendőbe, hogy szolgálatának „ ú g y s e m " iesz eredménye. Hiába f u t az egyházban m i n d a z , a k i K r i s z t u s nélkül fut, azaz önmagára tekintve. És kicsoda v o l n a — beleértve Pált is —- az a szolga, a k i t teljességgel érintetlenül h a g y n a a kísértés? A kísértés jöhet, m i n t fény mellett az árnyék, de a K r i s z t u s napjára való tekintés épp azt hozza magával, hogy a kísértést e l n y e l i a h i t , m e l y kiküszöböli a kétségeskedést. Röviden: nincs hiá­ bavaló futás. Bármely jövendőre nézve célt ad a futás­ n a k az U r K r i s z t u s napja. Megszünteti az ürességet (kenosz = üres, hiábavaló), s az önemésztő gondolatok h e ­ l y e t t azt diktálja, hogy az élet beszéde n e m tér vissza üresen még a k k o r sem, h a ezerszer nagyobbnak látszik — emberileg — az üresség. És „ n e m fáradoztam Mába"/ Csak árnyalati különb­ ség a futáshoz viszonyítva. A z evangéliumi szolgálatnak n e m az e g y i k v a g y a másik ágára és esetére v o n a t k o z i k , h a n e m a szolgálat egészére. E z az egész szolgálat az állandó fáradozás jegyében m e g y végbe. A k i fáradság nélküli könnyű munkát keres, az félreismeri Isten beszé­ dének a szolgálatát. D e a k i úgy véli, hogy értelmetlen törődés a szolgálat, az hasonlóképp n e m juthatott érde­ m i kapcsolatba vele. A fáradozás eredményét K r i s z t u s n a p j a (lásd az 1, 6 exegézisét) hozza felszínre,, mégpedig m i n t pozitív eredményt, m e l y mentes a hiábavalóságtól. M i n d a futásban, m i n d a fáradozásban előttünk áll a felelősség. T u d n i a k e l l m i n d e n szolgának, hogy K r i s z t u s napján a k a r v a , n e m a k a r v a számot ad munkájáról. I l y e n felelősséggel járva, mindenestől K r i s z t u s mértékéhez igazodik. A z a célja, hogy K r i s z t u s mértéke alatt sem futása, sem fáradozása ne találtassék hiábavalónak.

.2,

í?—Í8

EGYÜTTES

OROM

(17) De kíoníaíom is itaZáldo2at?cé%t a j^iíeteTc dMozatá%ál és papi szo^díaídTKÍ^ öríiíöTc és öríiíök mí^d^djaíokTcaL (ÍS) Azo%?céppen- ti is öriííjeteTc és együtt örü2jeíek velem.

17. A „de^ fdHd) i t t kétségtelenül o l y a n gondolatot v e ­ zet be, m e l y ellentétben áll a korábban (előbb) m o n d o t ­ t a k k a l . Kissé nehézkesnek látszik a visszatérés, de a vers t a r t a l m a arra késztet, hogy átugorva a közvetlen megr előző szakaszokat, az 1. fejezet 24—26. verseire g o n d o l ­ j u n k . E z e k b e n arról beszélt az apostol, hogy életben fog m a r a d n i , és biztosan m e g v a n győződve életben m a r a ­ dása felől. Meggyőződését most sem változtatja, de ( e l ­ lentétképpen) fölemlíti azt a lehetőséget i s , hogy része­ sülhet a mártírhalálban (valószínűleg a fogságból való szabadulás után). A „ d e " ezt az ellentétet vezeti be. „Ha k i o n t a t o m i$ itaMMoxatként." E z t Kecskeméthy ( M a s z n y i k k a l és több külföldi fordítóval együtt) így a d j a vissza: „Ha k i o n t a t i k és vérem m i n t italáldozat." A két­ féle fordítás között nincs t a r t a l m i eltérés. Mindenképp a saját mártírhalálára céloz Pál, mégpedig feltételesen, azaz anélkül, hogy biztos lenne felőle ( , , h a . . . is = ej k d j B l a s s — D e b r u n n e r 374). Egyelőre életben maradása felől v a n meggyőződve (1, 24—26), a m i viszont n e m zárja k i . a későbbi vértanúságot. Kálvin arra hívja föl a figyelmet, hogy a régiek áldozattal pecsételték m e g a szövetsége­ ket. E h h e z képest az, apostol feltételezett halála az Isten és a gyülekezet közötti szövetségnek lenne a pecsétje.. Végeredményében nincs kizárva, hogy Kálvin helyes u t a ­ lást közöl, mindazáltal erőltetettnek látszik exegézise. Pál apostol egyszerűen az ószövetségi italáldozat képét hasz­ nálja, hogy megmutassa: nemcsak életben maradása, h a ­ n e m halála is a gyülekezetért történne. Amiként az i t a l ­ áldozat bemutatása n e m önmagáért megy végbe, h a n e m azokért, a k i k áldoznak, ugyanígy az apostol halála is a gyülekezetért történne. A gyülekezetekért „ f u t " és „ f á ­ r a d o z i k " , s szintén a gyülekezetekért beszél vértanúsá­ gának a lehetőségéről. Saját érdeke azt kívánná, hogy

ennek a halálnak még a gondolatát is eltávolítsa. V i ­ szont az ügy m a g a után vonja, hogy önmagát eszköznek tekintse Isten kezében a gyülekezet érdekében. E z t még világosabban k i f e j e z i , midőn így f o l y t a t j a : k i o n t a t o m „a t i hitetek d%dozatá%% és p a p i szolgálatánál" A „%H,-né%" f e p f t é ) időhatározó. Eközben az apostol n e m gondol egy meghatározott n a p r a v a g y a l k a l o m r a , h a ­ n e m általában beszél egész szolgálati idejéről, m e l y n e k rendjén halála bekö vétkezhetik. A F i l i p p i b e l i e k hivő m a ­ gatartását úgy t e k i n t i , m i n t M t % k dMozatdt. A h i t áldo­ zata az, h o g y csillagokként fénylenek az élet beszédéhez való ragaszkodásuk által (2, 15—16), és Isten g y e r m e k e i ­ ként élnek az e l f o r d u l t és m e g r o m l o t t nemzetség köze­ pette. E z az áldozat (élő hálaáldozat), melyről a Róm. 12, l - b e n olvasunk. Ennél az áldozatnál j e l e n v a n az apostol, hiszen ó prédikálja az élet beszédét, ő szólja a hitet táp­ láló Igét, ő fut és ő fáradozik. A gyülekezet istenfélő életét másfelől a h i t „papi s^olgá%atá?mk" (íejtwgid) n e v e z i Pál. Többé nincsenek áldo­ zati állatok és áldozatokat bemutató papok. E h e l y e t t a gyülekezet Krisztus-követése tárul elénk, m i n t p a p i s z o l ­ gálat. A l l a t o k helyett önmagukat, élő hitüket v i s z i k Is­ t e n elé a hivők. Ennél a szolgálatnál j e l e n v a n Pál, m i n t a k i fut és fáradozik. A m i n t a Róm. 15, 16-ban m o n d j a : „ H o g y legyek a Jézus szolgája a pogányok között, m u n ­ kálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a p o ­ gányok áldozata kedves és Szentlélek által megszentelt." E b b e n a sürgős tevékenységben említi tehát vértanúsá­ gának a lehetőségét. Jöhet a „Montatds^, m e r t ebben az esetben is „ ő r i z ő k és epi/%tt őriHők — m o n d j a az apostol — mindfM/djatokk a L " M i l y e n csodálatos és emberileg m e n n y i r e érthetet­ l e n ! Újból e l k e l l m o n d a n i , hogy ennek a z örömnek s e m ­ m i köze az úgynevezett örömhöz. Végeredményében a józan e m b e r i értelem n e m gondolhat örömmel a mártír­ halálra. J e l e n esetben v a l a m i evangéliumi bolondságról v a n szó. N e m azt írja, hogy véghetetlen boldogsággal és ragyogó orcával fog rálépni a máglyára, vagy belépni a vadállatok közé. Távolról s e m . Pál n e m megszállott ál­ modozó. Inkább azt írja, hogy a halál rettenetes kilátá­ s a i s e m gátolják az örvendezésben. Űr%%ők, most örülök,

éppen ebben a h e l y z e t b e n örülök (kMjrő, pres.). A z én örömemet Isten adja és táplálja, s n e m a halál, m e l y legíennebb elszomoríthatna és kétségbe ejthetne. D e nemcsak „örülök", h a n e m „ e g i ^ t t őriííők mmdni/djátok­ k á " . A z apostol, és vele együtt m i n d e n evangéliumi szolga, n e m magános hős, n e m a tömegek fölött v a g y előtt álló kivételes egyéniség. Ellenkezőleg: mindkét lá­ bával a gyülekezetben áll. A gyülekezethez m i n d e n tag hozzátartozik. N e m c s a k a presbiterekkel, nemcsak egyes jeles személyekkel, h a n e m m i n d e n k i v e l együtt örül. E z a kép reánk nézve lehet megszégyenítő v a g y reménytkel­ tő, tetszhetik v a g y n e m tetszhetik, de mindenképp a Pá! apostol képe, az örömnek kottanélküli diadaléneke ( A z örömmel kapcsolatosan lásd az 1, 5. és az 1, 18. v e r s e ­ ket). 18. „Azonképpen, t i is őrMÍjetek." Jól értsük meg, hogy „azo7tképpen,"-ről beszél Pál apostol (to de a%to/), nem* pedig „hasonlóképpenról". A z ő és a gyülekezet öröme között nincs minőségi különbség. N e m a r r a szólítja föl, hogy valamiképp a m a g u k módján és tetszése szerint örüljenek, h a n e m azonképpen, v a g y i s éppen úgy, u g y a n ­ úgy. A gyülekezet örömének a forrása ugyanaz az élő Isten. Egyébként csak sajnálkozhatnának és rémüldözhet­ nének a vértanúság m i a t t . M i v e l azonban ugyanabból a forrásból {táplálkozik a két öröm, azért együtt k e l l ö r ­ vendezniük a levél írójával. Űk s e m az apostol halálán örvendeznek, h a n e m a halállal járó szenvedések e l l e ­ nére is az U r K r i s z t u s kegyelmének és békességének. Megfigyelhető, hogy az örvendezésnek n e m szükségkép­ p e n i velejárója a testi együttlét. H a egyáltalán találkoz­ n i fognak, a k k o r sem m a r a d h a t n a k huzamosabb ideig egymás mellett, hiszen az apostol még sok más g y ü l e k e ­ zetnek eljegyezte magát. E z a körülmény v i s z o n t n e m v o n j a maga után az együtt-örülés kiesését. A h o l a h i t ­ nek v a n áldozata és p a p i szolgálata (17. v.), ott — és csakis ott — lehet beszélni a szóban forgó közös ö r ö m ­ ről. A h o l pedig v a n Isten akarata szerinti öröm, ott b i ­ zonyosra vehető, hogy az élő h i t n e k v a n áldozata és p a p i szolgálata.

2, 19—24

TIMÓTHEUS A S Z O L G A T Á R S

(Í9) Remélem pedig az Úr Jéz^s Kriszítísba^ TtogT/ .Timóihetísi ^emsoMm elkíiíd^eiem hozzátoTc, ^ogy én is megvi­ duljak, íttdomásí szerezvén- a ti doIgaiíoTcvóL (20) Mert nmcs meHeiiem senki veíe egyeníő íe2M2eí%, aki igazán szivén v i ­ selné dolgaitokat. (21) Mert mi^de^ki ^ magáéi keresi/^em a Krisztus Jézuséi. (22) Az ő kipróbál voítát pedig ismeritek, hogy mint aii/já^ak a gyermek, MgyJ szolgált ve^em az ^vangéímm tígyében. (23) Azért remélem, hogy elküldöm őt %üstén,t, mihelyt áttekinthetem az én dolgaimat. (24) Bízom pedig az Úrban, hogy magam is nemsokára e% j^ogok menni.

19. Ee7né!e7n, vagyis n e m én v a g y o k az u r a annak, a m i r e néz a reménység. B n a fogság zárai között tartóz­ k o d o m , és s e m m i v e l sem; r e n d e l k e z e m , h a n e m mások rendelkeznek v e l e m . H a tehát v a l a m i t ígérek nektek — F i l i p p i b e l i e k n e k — , azt csak a reménység fejében ígér­ hetem, í g y viszont ígérem és írom, m i v e l biztos alapon n y u g s z i k a reménységem. N e m reménykedem a v a k s o r s ­ ban, a véletlen szerencsében, az emberek jóságában, a világrengető eseményeknek személyes helyzetemre való kihatásában, egyszóval s e m m i b e n - s e m m i b e n , a m i b e n ál­ talában reménykedni szokás. Reménykedem egyedül az C r Jéz%s K r i s z t u s b a n . H a v a l a m i felől reménységet h o r ­ dozok szívemben, annak egyetlen alapja, hogy Jézus K r i s z t u s b a n v a g y o k . Ű vezet engem, ó határozza m e g gondolkozásomat, tőle jön m i n d a z , amit mondok. Ö é b ­ resztette f e l b e n n e m a reménységet még abban az eset­ ben i s , h a hétköznapi d o l g o k r a vonatkozik. Röviden: Pál apostol Jézus Krisztustól, azaz n e m mástól várja remény­ ségének a megvalósulását. A reménység szerint „Timót^e^st nemsokára elkiíMhetem hozzátok, 7^o(% én is ?negt?idttíjak, úndovnást szerezvén a t i dolgaitokról" A z „ é n i s " nyilvánvalóvá teszi, hogy az apostolnak kettős a célja: egyfelől saját magának, másfelől a gyülekezetnek a megerősítése. A F i l i p p i b e l i e k n e k is meg k e l l erósödniök, és Pálnak is meg k e l l erősödnie. Kálvin találóan írja: „Miképpen h á ­ borúban a segítségbe vetett reménység fenntartja a

harcolók b á t o r s á g á t . . . , úgy bátorságot k e l l öntenie a F i l i p p i b e l i e k b e annak a gondolatnak, hogy nemsokára jönni fog v a l a k i , a k i szembeszáll az ellenség mesterke­ dése! v e i . " E z a v a l a k i TimótAe^s, a k i v a g y Pál apostol­ l a l együtt v o l t a fogságban, v a g y a fogság városában tartózkodott, s Pállal v a l a m e l y kapcsolatban állott. S a j ­ nos, az idevágó adatok túl gyérek ahhoz, hogy biztos tör­ ténelmi helyzetről beszélhetnénk. M i n d e z azonban n e m érinti a lényeget: Pál apostolnak a gyülekezet iránti g o n ­ doskodását. H o g y miért épp „nemsokára" (tdkheósz = gyorsan, késedelem nélkül, sürgősen, nemsokára), azt történelmileg szintén n e m t u d j u k hitelesen magyarázni. De a szóban forgó határozószócska (nemsokára) föltétle­ nül a pásztori felelősséget tárja elénk. E g a vágytól, hogy minél előbb küldhesse a segítséget. N e m halogat s e m ­ m i t . N e m m o n d j a , hogy csendesebb időkre vár, h a n e m lehetőség szerint azonnal cselekszik. Timótheus elküldésének a másik célja, hogy „ é n is w e g v i d t ^ j a k " . N e m c s a k t i — a gyülekezet — , h a n e m én is. F e l v i d u l o k , azaz bátor és vidám vagyok. N e m csupán a gyülekezet s z o r u l rá a bátorításra és erősítés­ re, h a n e m az apostol is. A pásztort megerősíti és f e l v i ­ dítja, h a jót h a l l a gyülekezetről. A „ti d o h a i t o k " a jó hír föltétele alatt értelmezendő, hiszen n e m beszélne így az apostol, h a rossz hírekre számítana. Tehát a r r a várt, hogy örvendeztető és bátorságra ösztönző híreket vesz Timótheus útján. A lelkigondozók általában inkább a z ­ zal foglalkoznak, hogy ők h i r d e t i k az Igét, ók futnak és fáradoznak a reájuk bízottakért. Ritkábban forgatják e l ­ méjükben, hogy számukra is m e n n y i r e szükséges a g y ü ­ lekezet l e l k i támogatása. Pál erősebbnek érezte magát, ha arról hallhatott, hogy a F i l i p p i b e l i e k szilárdan álla­ nak a hitben, a kisebb-nagyobb súrlódások megszűntek, az ellenség előtt n e m hódoltak be stb. H a i l y e n és h a ­ sonló vidámító híreknek szükségét érezte Pál apostol, m e n n y i v e l inkább ez a helyzet a késői bizonyságtevők esetében! 20. M e r t nincs TneHettem s e n k i [vele] epi/enM %e%k%Iet%." Szó s z e r i n t : M e r t senki egyenlő lelkületűt n e m b í ­ rok. M i n t e g y v i s s z a r i a d u n k a n a g y o n éles s e n k i szótól.

S e n k i / v a g y i s egy se, senki sem. A Károli-fordítástói f ő ­ ként azért tértünk e l , hogy a „senki" élességét szöveg­ hűen adhassuk vissza. U g y a n i s nehezen, sőt egyáltalán n e m állítható, hogy s e n k i se lenne Timótheushoz „ h a ­ sonló indulatú" (Károli). Föltétlenül v o l t a k hasonló, i n dulatúak, de senki s e m v o l t vele egi/en^ó íe^k%!et% T é ­ ves v o l n a ebből a megjegyzésből azt a messzemenő k ö ­ vetkeztetést l e v o n n i , hogy a szóban forgó körben egyet­ l e n gyülekezeti tag sem nevezhető K r i s z t u s hűséges gyermekének. A z apostol most n e m a gyülekezeti t a ­ gokról beszél általában, h a n e m az evangélium hivatalos szolgáiról. E s róluk szintén n e m általában szól, h a n e m sajátos értelemben. N e m azt írja, hogy egyáltalán senki o l y a n munkatársa nincs, a k i Timótheussal egyenlő l e l ­ kületű v o l n a , hanem, közvetlen környezetében, azaz f o g ­ sága városában n i n c s e n i l y e n munkatársa. M i n d e z t f o n ­ tos világosan látni, márcsak az őskeresztyénség helyes értékelése szempontjából is. A „ s e n M " fogalomkörét még inkább elszúkíti a b ő ­ vítmény: „aki igazán szikén ^ise^né dolgaitokat". Más dolgokat szívükön viselhettek a szolgatársak, sőt a m a ­ g u k nemében igen buzgók lehettek, de ebben a v o n a t k o ­ zásban lemaradtak, m i v e l hiányzott belőlük a F i l i p p i ­ beliek iránti fokozott felelősségtudat. H o g y aztán a f e ­ lelősségtudat hiánya abban mutatkozott-é, hogy n e m akarták vállalni a F i l i p p i i g tartó terhes utazást, vagy talán otthonukhoz ragaszkodtak mérték fölött, ezt n e m t u d j u k . B i z o n y o s , hogy v a l a m i baj volt. E r r e a b a j r a u t a l a következő vers, de az sem ismertet m e g a konkrét h e l y ­ zettel. Akár így, akár úgy, kétségtelen, hogy közvetlen környezetében senki nincsen, a k i „igazán" szívén viselné a f i l i p p i e k dolgát. Igazán, vagyis helyesen, megfelelően, m i n d e n b e n hiánytalanul. Anyanyelvünkön szokás m o n ­ d a n i : „megtestesült becsületesség", „igazi testvér", „ k i ­ fogástalan magatartás". E z e k n e k és hasonló jelzőknek tömör összesítője az „igazán". Egyáltalán n e m vigasztaló jelenség a szóban forgó helyzet. A z első keresztyén gyülekezetre is talál, hogy az aratnivaló sok, de a hív munkás kevés. V a n n a k m u n ­ kások, de n e m igaziak. H a volnának, a k k o r akadná k ö ­ zöttük Timótheussal egyenlő lelkületű. Érdekes, hogy az

apostol n e m önmagához hasonlítja a szolgatársakat, h a ­ nem egy másik szolgatársához! A z a baj, h o g y a sáfárok nem v i s e l i k eléggé szívükön a F i l i p p i b e l i e k dolgát. Más szóvai: n e m gondoskodnak féltő szeretettel. Igazán g o n ­ doskodik gyermekéről a szülő, igazán szívén v i s e l i test­ vére dolgát a jó testvér. E z a gondoskodás hiányzik jelen esetben. I l y e n fogyatékossággal hiába küldene bárkit F i ­ lippibe, m i v e l n e m tudná teljesíteni azt a megbízatást, m e l y e t Isten a szolgák vállára helyez. 21. „Mert ynmdenka a 7nagdét k e r e s i . " M i n d e n k i , azaz mindazok, akikről most szó v a n . A „mindenki" tehát n e m üres általánosítás, sem n e m azt fejezi k i , hogy v a l a m e n y n y i gyülekezeti tag a saját hasznát és előmenetelét k e ­ resi. A „mindenki" a z o k r a a munkatársakra vonatkozik, a k i k Timótheus mellett szóba jöhetnének, hogy F i l i p p i ­ be menjenek. E z e k m i n d a „magokét k e r e s i k " . A k i f e ­ jezésnek jelen összefüggésben nincs a n y a g i háttere, m i n t ­ ha arra célozna, hogy a n y a g i j a v a k gyűjtésével és n y e ­ részkedéssel lennének lebilincselve mindnyájan. V é g ­ eredményben az i l y e n föltevés sincs kizárva teljességgel^ de az apostol valószínűleg egyébre u t a l . A „magokét k e ­ r e s i k " azt j e l e n t i , hogy saját gondolataikra hallgatnak,, saját egyéni elképzeléseiket védelmezik, saját t e r v e i k e t akarják megvalósítani. E z e k a gondolatok állhatnak az evangélium szolgálatában is, de mindenesetre „saját" és „egyéni" jellegűek. N i n c s kizárva, hogy Isten fölhasz­ nálja az ügy előbb vitelében, de ez a körülmény mégsem m e n t i a „magukét keresőket". N e m , m e r t amidőn saját gondolataik szerint a k a r n a k szolgálni, és önmagukat h e ­ l y e z i k előtérbe (esetleg jóhiszeműen), a k k o r n e m azt k e ­ resik, a m i a Krisztusé, h a n e m a m i az önmaguké. L e h e t ­ nek egetverő terveik, igehirdetési célkitűzéseik, missziói elképzeléseik, mindazáltal baj v a n szolgálatukkal, m i ­ v e l n e m a K r i s z t u s Jéznsét keresik, azaz n e m az ő a k a ­ ratát. Amikör beáll v a l a k i a barázdába, s e n k i másra n e m tekinthet, m i n t a küldő Úrra. A theologiai nyelvhaszná­ latban is gyökeret v e r t „autonóm személyiségeknek" e l k e l l tűnniük. K r i s z t u s a k a r a t a előtt nincsenek — n e m lehetnek — egyéni akarások. Egyébként fölhangzik a szóban forgó vers kemény ítélete.

N i n c s módunkban közelebbről megállapítani, hogy konkrét formában miire gondolt Pál apostol, amidőn K r i s z t u s akaratát szembeállította k i n e k - k i n e k a saját akaratával. Tehát általánosan k e l l értenünk az Igét, m e l y általánosságában is egészen kéznél fekvő üzenetet h o r ­ doz. K r i s z t i d Jézns akarata m i n d a z , a m i t evangéliumá­ b a n élőnk tár. E z az akarat kétségtelenül konkrét f e l ­ adatok elé állította m i n d Pált, m i n d munkatársait. H a n e m is mérhető föl (jelen esetben) a munkatársak f e l a ­ datköre, mindazáltal fölmérhető a m a g u n k m a i hivatása, m e l y b e n a K r i s z t u s Jézus akaratát k e l l keresnünk. A z exegézis nemcsak tárgyi adatközléssel foglalkozik, h a ­ n e m leírja (le k e l l írnia) a Szentírás és Szentlélek e g y ­ behangzó bizonyságtételét. I l y e n alapon állítható, hogy a m a i szolgáknak is azt k e l l a k a r n i u k , a m i t K r i s z t u s akar; a m i t pedig ő n e m akar ( = a m i n e m a K r i s z t u s Jézusé), azt n e m szabad a k a r n i u k a szolgáknak sem, m é g ­ ha legféltettebb gondolataikról kellene is lemondaniok. 22. TimótTaeMS (istenfélő) úgy áll előttünk, m i n t a k i a K r i s z t u s Jézusét keresi. Ezért írja vele kapcsolatban az apostol: „ A z ő TdpróbdZt wZtát p e d i g i s m e r i t e k . " A T i ­ mótheus kipróbált voltát n e m szabad összetéveszteni a megbízhatósággal v a g y hasonló elszúkített fogalommal. A „kipróbáltság" (dokimé) hűen adja vissza a görög e r e ­ detit. Kipróbált az, a k i t v a g y amit előzetesen m e g v i z s ­ gálunk, és ebben a vizsgálatban megállja a helyét. T i mótheusról tehát azt h a l l j u k , hogy ő i l y e n kipróbált. Pál apostol mellett sokféle próbán esett át. M i n d i g o l y a n n a k b i z o n y u l t , m i n t a nemes érc, amelyet n e m olvaszt meg — egyéb a n y a g o k k a l együtt — a tűz. A z állandó m u n ­ katársi készség, a fogság elszenvedése, a hithúség és k i ­ tartás azok a vonások, a m e l y e k b e n világosan szemlél­ hetjük a Timótheus kipróbáltságát (2. T i m . 3, 10; 1. Thess. 3, 2; Csel. 18, 5; 1. K o r . 4, 17; 16, 10; Z s i d . 13, 23). Míg némelyek elestek a próbák között, a d d i g T i ­ mótheus mindvégig állhatatosnak b i z o n y u l t , éspedig m i n d e n vonatkozásban. „Megbízható" az is lehet, a k i n e m m u t a t különösebb szorgalmat az Ige szolgálatában. Kipróbált ellenben csak az, a k i az evangélium egyete­ mes igénye alatt megállja a helyét. Erről a kipróbáltság-

ml tudomásuk v a n a f ilippieknek, akik Timótheust i l y e n n e k i s m e r i k . A z evangélium szolgáit sohasem sza­ bad önmagukban nézni. Űk bele v a n n a k ágyazva a k ö ­ zösségbe, a m e l y n e k a jó bizonysága fontos. E z a jó b i ­ zonyság az ismeret ( = ismeritek); o l y a n ismeret, a m e l y n e m azonosítható a tömeghangulat szeszélyes formáival. A tömegek az egyházban g y a k r a n nevezik az igazat h a ­ m i s n a k , a hútelent hűségesnek, a hívőt hitetlennek, és fordítva. Amidón Pál azt írja, hogy „ismeritek", a t ö ­ meghangulat helyett a F i l i p p i b e l i e k jó bizonyságára g o n ­ dol. Űk tisztában v a n n a k a Timótheus kipróbált voltá­ v a l , amelyet most megerősít az apostol tanúságtétele is. A kipróbáltságnak e g y i k jele, „7ao(% m i n t a%ának a (%/ermek, [úgy] s z o b á i t veíem, az e^angé^mm ng?/ében". M i n t átadnak a g y e r m e k ! E z t a képet használja az apos­ tol, hogy közelebbről megvilágítsa a Timótheus kipró­ báltságát. B i z o n y o s , hogy n e m akármilyen g y e r m e k n e k a képe áll előttünk. Alapvonásait az ötödik parancsolat­ ból és az Újszövetség keresztyén házi rendjéből lehetne megrajzolni. Az. A t y a iránti tisztelet és engedelmesség tükröződik annak a g y e r m e k n e k orcáján, akihez T i m ó ­ theus hasonlítható. Amiként édesatyjának engedelmeske­ d i k a g y e r m e k , úgy engedelmeskedik Timótheus az evangéliumi ügyének. N e m Pálnak engedelmeskedett te­ hát, h a n e m Pállal együtt szoZgdXt (szíín emoj). Emlékez­ zünk az 1, l - r e , ahol ezt olvastuk: „Pál és Timótheus, J é ­ zus K r i s z t u s szolgái". Amiként u g y a n a n n a k a z Úrnak a szolgái m i n d k e t t e n , ugyanúgy együtt k e l l szolgálniuk. E z az „együtt"-szolgálás n e m v a l a m i homályos értelmű viszonyulást fejez k i . Ismeretes az egyház történetében. azoknak az együttszolgálása, a k i k egymást n e m szeretik, sőt gyűlölik, vagyis a k i k lélekben n e m egyek. A z i l y e n e k csak látszat szerint szolgálnak együtt, de érdemileg csak egymás mellett állanak. A Pál és Timótheus együtt­ szolgálása kizárja a tettetett egymásmellettiséget. Igen, m e r t „az ewngé^mm ügyében" (szó szerint: az evangéli­ u m ügyére nézve) szolgálnak m i n d k e t t e n . Csak egy a cél: az evangélium; csak egy az érdek: az evangélium; csak egy a mérték: az evangélium; csak egy a kapocs: az evangélium (tehát n e m átfutó érdek-barátság, n e m

szimpátia, n e m rokonság és hasonlók). í g y nevezhetők m i n d k e t t e n a szó igaz értelmében vett szolgatársaknak fsximdtJoj). 23. „Azért remélem, ?MHyi/ eZMMőm ót tüstént, ?mh e ^ t dttekznt^et67n az én d o h a i m a t . " A z „ ő t " v i s s z a ­ u t a l a 2, 19-re, ahol a Timótheus nevével találkozunk. U g y a n a z a remény, ugyanaz a küldés. A különbség m i n d ­ össze az, hogy i t t megmagyarázza: miért küldi később, azaz nemsokára, s n e m most, azonnal. A z apostol benne él a világban. T u d j a , hogy az e v a n ­ gélium szolgálata n e m légüres térben történik, sem a kegyes képzelgések és ábrándok légkörében. H a n e m számolna a tényleges helyzettel, a k k o r m i n t e g y vallási fanatizmussal azt is ígérhetné, hogy föltétlenül m e g k e ­ resi az azonnali küldés lehetőségét, mégha a börtön k a ­ p u i állanak is útjában. A z o n b a n Pál n e m a vallási f a ­ n a t i z m u s képviselője, se n e m rajongó és ábrándozó, h a ­ n e m Jézus K r i s z t u s n a k éppen a római b i r o d a l o m b a n élő szolgája, a k i — ismételjük — számol a m i n d e n k o r i adott­ ságokkal. H o g y ez a számolás m i b e n állott közelebbről, n e m vehető k i a szűkszavú tájékoztatásból. V i s z o n t a r ­ ról értesít: előbb bevárja, „hog?/ d o h a i t áttekinthesse". A m i nyelvünkön ez azt jelenti, hogy egy bizonyos s z o l ­ gálatot függővé tesz a „körülmények alakulásától". A z i l y e n magatartást némelyek számítgatásnak és m e g ­ alkuvásnak nevezik. Rosszabb esetben erről is lehetne szó, h a t i . n e m a szolgálat lelkével történik a körülmé­ n y e k mérlegelése. H a azonban Istenre néző tekintettel és engedelmességben m e g y végbe a döntés, a k k o r az i l y e n magatartás n e m megalkuvás, h a n e m a világban történő keresztyén életfolytatásnak és evangéliumi szolgálatnak szükségképpeni velejárója. A 2, 19. v. „nemsokára" és „remélem" kifejezései biztosítékai, h o g y távol állunk bármely opportunizmustól. N i n c s f e l a d v a s e m m i , de m i n ­ dent a maga valóságos helyzetében és összefüggésében néz az apostol. I n n e n érthető tehát, hogy bevárja, míg dolgait áttekintheti. Egyelőre fogságának az ügye a n n y i ­ r a k i a l a k u l a t l a n és áttekinthetetlen, hogy várnia k e l l a Timótheus elküldésével. Még n e m nélkülözheti hűséges szolgatársát. D e m i h e l y t áttekinti a maga dolgait, azaz

megérik a helyzet, tüstént küldeni fogja. N e m azt m o n d ­ ja, hogy „majd meglátom, m i k o r " , „majd h a elérkezik az i d e j e " , h a n e m tüstént, vagyis egy perccel sem k é ­ sőbb, m i n t a m i k o r az U r Jézusban hordozott reménysé­ ge beteljesedik. J e l e n összefüggésben még u t a l n i k e l l röviden az e v a n ­ gélium szolgái közötti viszony természetére, v a g y m a i b b n y e l v e n : a szolgálati v i s z o n y r a . Kétségtelen, hogy Pál és Timótheus a szó igazü értel­ mében v e t t testvérek, a k i k a lehető legközvetlenebb k a p ­ csolatban állanak egymással. A h h o z sem férhet kétség, hogy e g y i k sem érzi magát n a g y o b b n a k a másiknál. A z üres tekintélytisztelet varasának (ti. a Pál részéről), v a g y adásának (a Timótheus részéről) nincs s e m m i n y o ­ m a . N i n c s tekintélyféltés (presztízs-kérdés). M i n d e z v i ­ szont n e m teszi fölöslegessé a m u n k a rendjéből követ­ kező szolgálati viszonyt. E z a szolgálati v i s z o n y a n n y i r a természetesen és önmagától érthetően s i m u l az ügyhöz, hogy egyáltalán föl sem tűnik, h a n e m egyszerűen csak létezik. D e létezik! Pál irányítja a szolgálatot, visszatart­ ja Timótheust, dönt a küldés időpontja felől, és mérle­ geli a körülményeket. Anélkül, h o g y Timótheus az ő szolgája lenne, mégis igazodik őhozzá. Bátran föltehető, hogy közös tanácskozások eredménye v o l t egy-egy d ö n ­ tés. Akár így, akár úgy, kétségtelen az egészséges s z o l ­ gálati v i s z o n y . H a n e m v o l n a megterhelve sok (indokolt és indokolatlan) előítélettel a kifejezés, azt is m o n d h a t ­ nánk, h o g y a Szentírásban v a n n a k felettes hatóságok és alárendelt szervek. A z előítéletek szem előtt tartásával azonban csak a n n y i t szabad m o n d a n i , hogy a szolgatársPál tanácsát híven követi a hasonlóképp szolgatárs-Timótheus. Éppen ezért K r i s z t u s egyházában nincsenek „felettesek", h a n e m a hívségben és tudásban elöljárók, irányító szolga-társak. 24. „ B í z o m pedig az Úrban, hogi/ m a g a m is nemso­ kára e% fogok m e n n i . " A „ b i z o m pedig az Úrban" érde­ m i l e g azonos szóhasználat az 1, 6. vers „bizodalmam l é ­ v é n " kifejezésével (lásd az 1, 6. magyarázatát). A z Úr­ ban n y u g s z i k az apostol bizodalma. E z z e l n e m m o n d le a római b i r o d a l o m , v a g y i s az egykorú államhatalom tör-

vényes igazságszolgáltatásáról, de mégis f e n n m a r a d , hogy az egyetlen érdemi támaszpont az U r ereje. A z eszközö­ ket látja, tiszteli és igénybe veszi, de az Űrtól (1. 1, 2. magyarázatát) várja szabadulását, a m i felől n e m is két­ ségeskedik (1, 25), hiszen nemsokára F i l i p p i b e szándékszik m e n n i . Kényszer alatt t a r t j a az evangélium ügye. A z evangéliumért, az evangélium érdekében'akar e l j u t n i a gyülekezetbe. N e m baráti látogatásra készül, n e m a n y a ­ g i j a v a k megszerzésére gondol, n e m pihenőszabadságot a k a r biztosítani magának, mégcsak n e m is önérdekű theologiai munkásságot a k a r k i f e j t e n i a csendet biztosí­ tó környezetben. Reménység alatti terveit az evangélium ügye határozza meg. A m i t elvár Timótheustól, u g y a n ­ azt végzi saját m a g a i s : épít és sokrétűen szsolgál az C r K r i s z t u s követségében.

2, 2?—30

E P A F R O D I T U S A SZOLGATÁRS

^

(25) Satí&ségesweR; tartottam pedig, hogi/ Epafroditttst, az én atyámfiát és mtí^Tcatársamat és katonatársamat, nektek pedig ícöveteteTcet és szíikséaeimfgondoskodó szolgát, ^ozzátoTc kíiMje?n, (26) mivel vágyva vágyott mindnyájatok titán, és gyötrődött amiatt, hogy meghatottátok, hogy beteg voit. (27) Mert b i z o ^ beteg volt, haíálhoz közeL Azo^ba^ Jste^ könyö­ k ű falta. ^emcsaTc őrajta pedig, i^a^em énrajtam is, hoo^ eg^ik szomorúság a másik tttán ne érjen. (28) Még inkább sietve eíküídtem tehát, ^og^/ meglátván őt, ismét őröljetek, és én is szomorúságmentesebb íegyek. (29) Fogadjátok azért őt az Úrban teljes őrőmmeZ, és az igeneket megbecsüijétek, (^0) mert Krisztus ügyéért jntott oly közei a hazáihoz, kockára té­ vén éíetét, i^ogi/ pótolja a ti hiányzásotokat az értem vaM szolgálatban.

25. A másik szolgatárs, akiről (Timótheus után) emlí­ tést tesz az apostol: Epajfrodit%s. A z egész Szentírásban csak a F i l l p p i b e l i e k h e z intézett levélben találkozunk vele. I l y módon élete külső körülményei ismeretlenek. A róla szóló néhány sor azonban elénk tárja l e l k i arcát,

hogy benne is láthassuk az evangélium szolgáitól m e g ­ kívánt magatartás egyes vonásait. E p a j r o d i t ^ s u g y a n o l y a n szolgálati v i s z o n y b a n áll az apostollal, m i n t Timótheus. Pál az elöljáró és irányító. J e l e n összefüggésben azt a megbízást n y e r i , hogy az előt­ tünk fekvő levél kéziratát v i g y e e l és adja át a F i l i p p i ­ belieknek. Timótheus m a r a d , n e k i pedig m e n n i e k e l l (hogy miért, arról a következő vers tájékoztat). E p a f r o d i ­ tus tehát az evangélium postása, a k i jó hírt v i s z a g y ü ­ lekezetnek. E b b e n az egyszerű tényben is fölcsillan a n ­ nak a sürgős munkának a fénye, amelyet a keresztyén­ ség első századában a hivatalos szolgák végeztek. M a i értelemben vett posta n e m volt, de a levelek m e n n e k és jönnek; rádió sem volt, de a gyülekezetek eleven k a p ­ csolata mégsem hiányzik; n e m v o l t m i n d e n gyülekezet­ nek lelkipásztora, de mégis f o l y i k a lelkigondozás írás­ ban és szóban egyaránt; m a i értelemben vett egyházkor­ mányzatról sem beszélhetünk, s mégis jól átgondolt egyházkormányzás őrködik a gyülekezetek sorsa fölött. I l y e n v i s z o n y o k között veszi át Epafroditus a Pál apos­ tol levelét. E l i n d u l F i l i p p i b e (vonat és autó nélkül), a m a i ember számára elképzelhetetlen veszedelmek és tá­ volságok ellenére. A levélvivő ,,,%ti/jq;fm" az apostolnak (1. 1, 12. v.). A z atyafiság n e m v a l a m i külön megtisztelő cím, a m e l y csak E p a f r o d i t u s t i l l e t i . Ugyanígy n e v e z i másutt az összes gyülekezeti tagot (1, 12. 14). E p a f r o d i t u s is beletartozik az A t y a főségé alatti nagy családba, a h o l m i n d e n k i a t y j a ­ f i a a másiknak. Véleményünk szerint a 25. versben elő­ forduló megnevezések közül Pál céltudatosan teszi első h e l y r e az „att/áwfiát". Előbb atyafinak k e l l lennie a n ­ nak, a k i később külön megbízást n y e r az evangélium szolgálatára. A m i időnkben a „testvér" és az „atyafi" a n n y i r a elveszítette sajátos keresztyén tartalmát (lásd 1, 12 exeg.), hogy az igehirdetésektől eltekintve, különö­ sebb t a r t a l m i igény nélkül, sőt az „atyafi" pejoratív é r ­ telemben is hangzik. N e m ez a helyzet azonban az őskeresztyéneknél, a h o l bár sokféle (s némelykor s z o k a t l a ­ n u l nagy) kísértések és bűnök köáött vergődtek a tagok, mégis csengése és ereje v o l t a szónak. A z apostoli l e v e ­ lek alapján ez n e m vonható kétségbe. A m i n d e n k o r i e g y -

házban újra m e g újra vissza k e l l adni az atyafiság igazi jelentőségét és gyakorlatát Amidőn Pál apostol a t y a f i ­ n a k n e v e z i Epafroditust, ezzel feladatunkká teszi Isten­ nek az atyafisággal kapcsolatos parancsát. Epafroditus továbbá „mtmkatdrs"; o l y a n v a l a k i , a k i együtt (szim) fut és fáradozik (2, 16), együtt halad a jó munkában (1, 6), együtt dolgozik az evangélium előme­ neteléért (1, 12) az apostollal. A szolgák tehát n e m e g y ­ más mellett dolgoznak, m i n t e g y elkülönülve, s még k e ­ vésbé egymás ellen, h a n e m együtt, karöltve, egymást támogatva, m i v e l így kívánja a közös ügy. E z a m u n k a ­ társi v i s z o n y csupán példázója az ügy egyetemességének. N e m a rokonszenv v a g y a vérbeli rokonság, h a n e m a közösnek fölismert és elismert szolgálat teszi munkatár­ sakká az apostolt és tanítványát. Végül Epafroditus „katonatárg". Lehet, hogy egyelőre idegenül hangzik „bajtárs" h e l y e t t (rev. Károli) a „ k a ­ tonatárs" kifejezés. Mégis ezt használjuk, m i v e l k i f e j e ­ zőbb és nagyobb húséggel tükrözi az eredetit. A r e v i deálatlan B i b l i a vitézkedésről beszél. E z a maga korá­ b a n helyes volt, m i v e l a „vitéz" ugyanazt jelentette, m i n t n a p j a i n k b a n a katona. D e bármint lett légyen a X V I — X V I I . században, m a a „katonatárs" az a szó, a m e l y értelmesen és félreértés nélkül m u t a t j a a görög eredetit. A „bajtárs" n e m a n n y i r a a hadakozásra u t a l , m i n t inkább a b a j r a és a bajban való egymásmelletiségre. Itt pedig együtt-harcolásról és együtt-küzdésról v a n szó. N e m együtt ontják a vért, n e m együtt dorbézolnak és rabolnak, h a n e m a h i t fegyverével együtt harcolnak a bűn ellen, és az evangélium diadaláért. Ölnek, de csak a bűnt; támadnak és védekeznek, de csak. a bún ellen; hódítanak, de csak K r i s z t u s parancsa szerint; hadjára­ tot folytatnak, de K r i s z t u s fővezérsége alatt. A vezér tehát K r i s z t u s , és n e m Pál. M i n d Pál, m i n d Epafroditus egyszerű közkatonák az Úr K r i s z t u s h o z való v i s z o n y u k ­ ban. „ A z evangélium szolgái — írja Kálvin — állandó h a r c b a n állanak, m e r t a Sátán n e m tűri, hogy harc nél­ kül terjesszék az evangéliumot. Ezért m i n d a z o k , a k i k magukévá tették, hogy a gyülekezetet építsék, jól g o n ­ dolják m e g : n e k i k m e g v a n üzenve a háború, m e l y m i n ­ d e n p i l l a n a t b a n kitörhet. M i n d e n keresztyénre v o n a t k o -

zik, hogy ó K r i s z t u s h a r c i táborában szolgál, m e r t a Sá­ tán m i n d e n k i e l l e n készíti a háborút, de különösképpen áül ez az Ige szolgáira, a k i k a csapattesteket vezetik, és a zászlót elöl hordozzák." Röviden: Pál azt m o n d j a E p a froditusról, hogy vele együtt katonai szolgálatot teljesít K r i s z t u s h a r c i táborában a Sátán ellen. Tehát n e m t e l jesítenie k e l l (optativusban), h a n e m ténylegesen t e l j e ­ sít (praesensben); n e m katonatárs lesz), h a n e m már k a ­ tonatársa Pálnak a sürgős szolgálatban. Másfelől látjuk E p a f r o d l t u s n a k a F i l i p p i b e l i gyüleke­ zethez való viszonyát. Ű ebben a tekintetben m i n d e n e k előtt „kőuet" fdposztolosz), kiküldött, megbízást teljesítő képviselő. N e m saját feje szerint jár e l , amidőn Pál apos­ tolt fölkeresi. Megbízást hajt végre. Végeredményében Isten küldi, de mögötte áll a F i l i p p i b e l i gyülekezet m i n t élő, akaró és cselekvő közösség. N e m a népakarat küldi tehát Epafroditust, h a n e m a K r i s z t u s b a n lévő és n e k i engedelmeskedő szentek közössége. Ennélfogva E p a f r o ­ ditus valóban képviseleti alapon jár e l , m i n t h a szemé­ lyében jelen volnának a f i l i p p i e k mindnyájan. A küldés arra irányul, hogy p a p i szolgálatot végezzen a kiküldött. A „szükségeimről gondoskodó szoZga" (Zejtwgosz p a p i minőségben eljáró liturgus) arra m u ­ tat, hogy az Epafroditus szolgálata, vagyis .az ő' Pálhoz való menetele és az adományok átnyújtása éppoly, szent és Istennek tetsző m u n k a , m i n t az ószövetségi áldozatok bemutatása. A szeretetszolgálat ebben a beállításban j u t igazi értelméhez. A szolga kifejezés az apostol szüksé­ geiről való gondoskodásból n y e r fényt, n e m p e d i g a F i lippibeliektói. Ezért kellett eltérni a revideált fordítástói, m e l y szerint a „szolga" elsősorban a f i l i p p i e k h e z i g a ­ zodik. A z apostol n e m arra gondol, hogy Epafroditus a f i l i p p i e k szoZgaja (== szükségemben áldozatot hozó s z o l ­ gátokat . . .) és m i n t i l y e n jár e l , h a n e m a r r a , hogy ő k i ­ küldött személy, és m i n t i l y e n : a szükségekről gondos­ kodó szolga. A kettő között lényeges a különbség. A szolga i t t más beállításban szerepel, m i n t p l . az 1, l - b e n , ahol az úr és a szolga közötti v i s z o n y n a k a hordozója. J e l e n esetben a szolgálat természetét ( = p a p i szolgálat, szent szolgálat) mutatja.

26. „MzveZ w g y ^ a w g ^ o í t windni/ójafok t í t d n . . . ^ A „vnweí^ okhatározó. A küldés közvetlen okát vezeti be. Pál azért küldi E p a f r o d i t u s t F i l i p p i b e , m i v e l E p a f r o d i ­ tus vágyva vágyott a F i l i p p i b e l i e k után. A küldés a l k a l ­ mát beállítja u g y a n áz evangélium! szolgálatába, de m é g ­ is igaz m a r a d , hogy az E p a f r o d i t u s egyéni magatartására is tekintettel v a n , amidőn őt küldi. Bizonyára vissza^t a r t h a t t a v o l n a , de n e m teszi. Számol a körülmények­ k e l , akárcsak a 23. versben. Igazodik az adott helyzetrhez. A z apostol n e m kíméletlen hadvezető, a k i előtt a katonatársak puszta bábok, h a n e m atyafi, a k i t e k i n t e t ­ t e l v a n az atyafiakra, j ó és rossz tulajdonságaikkal együtt szemlélve őket. Látja E p a f r o d i t u s b a n , hogy v á g y ­ v a vágyott F i l i p p i b e l i testvérei után. E z t a személyi m o z ­ zanatot veszi figyelembe. Igen találó kifejezés a „ r d p y v a M ( % o t t " . A segédigé­ v e l összekötött p a r t i c i p i u m o s szerkezet (epzpothón én — part. pres.) a mondanivaló kiemelését, vagyis adott eset­ b e n a vágyódás fokozott mértékének a kidomborítását szolgálja. Epafroditus úgy vágyott a F i l i p p i b e l i e k után, m i n t h a fájó honvágy kínozta v o l n a . Egyes magyarázók (Barth) a vágyakozásban a missziói szolgálat rovására menő lelkiséget gyanítanak, a m e l l y e l megszakad a t u ­ lajdonképpeni misszió útja. A z összefüggésből azonban a l i g ­ h a j u t h a t u n k i l y e n következtetésre. H a a vágyakozás gá­ tolná az evangélium ügyét, a k k o r Pálnál i s hiányozna a pozitív hang. D e n e m h o g y elítélné Pál e p a f r o d i t u s t (bár a sorok között), h a n e m magatartásában fölismeri a saját gyülekezete után vágyódó, mégpedig az ügyszeretetből vágyódó pásztort. E p a f r o d i t u s t ugyanis n e m a honvágy űzi, h a n e m hittestvérei iránti ragaszkodása. Minél előbb vissza a k a r j u t n i — küldetésének teljesítése után — s a ­ ját gyülekezetébe és munkahelyére. Ő nemcsak az apos­ t o l közvetlen közelében „munkatárs" (25. v.), h a n e m o t t ­ honában is. A z egyűttmunkálkodás tehát n e m köthető a személyes együttléthez. A z Epafroditus pásztori arca még élesebben j e l e n t k e ­ z i k , h a az ő gyötrődésére figyelünk: „gyötrődött a??%a% hogy meghallottátok, hogy beteg uo!t." A gyötrődés s z i n ­ te érthetetlenül erős kifejezés. Jézusról olvassuk az e v a n ­ géliumban, hogy halála előtt gyötrődött a Gecsemáné

kertjében ( M t . 26, 37). M i l y e n óriási a különbség a J é ­ zus és az Epafroditus gyötrődése között! E s mégis: ugyanaz a kemény szó fejezi k i az Epafroditus l e l k i á l ­ lapotát. M i c s o d a szeretet loboghatott szívében gyüleke­ zete iránt, h a gyötrődni tudott azért a v i s z o n y l a g j e l e n ­ téktelen dologért, hogy gyülekezete tagjai tudomást sze­ reztek betegségéről. Igyekezzünk beleélni m a g u n k a t m i n d az Epafroditus, m i n d a gyülekezet lelkébe. A szolga b i z ­ tosra veszi, hogy szeretett gyülekezetét mérték fölött nyugtalanítja a pásztor betegsége. A gyülekezet féltő szeretettel hordozza szívében a távolban lévő őrállót. Csak Jézus K r i s z t u s teremthet o l y a n közösséget, a m e l y ­ ben így v i s z o n y u l n a k egymáshoz a tagok. M i n d e z t p e ­ d i g tisztán látja Pál, s ezért küldi vissza Epafroditust. 27. „Mert bizony beteg w Z t , haZdZhoz M z e Z . " A „mert b i z o n y " a m o n d a t tartalmának kiemelésére és erősítésére szolgál. A betegség n e m volt alaptalan, kósza hír. A n y n y i r a beteg volt, hogy közel járt a halálhoz. Isten v á ­ lasztottjai nincsenek megkímélve a testi erőtelenségektől. Űk is szenvednek és kínlódnak a betegségek n y o m o r ú ­ ságában. Őket is fenyegeti a halál, m e l y n e k nincs u g y a n fullánkja (hiszen Pál vágyakozik m e g h a l n i és az Úrral l e n n i , 1, 23), de mégis megmarad m i n t utolsó ellenség, m i n t leküzdendő rettenetes valóság. Pál most i l y e n b e ­ állításban szól a halált megelőző betegségről. E z t még világosabban j e l z i a vers második része: A z o n b a n i s t e n TcőnyőriHt r a j t a . Tehát a halál feltartóztatása Isten könyörületességének a jele. Igaz, hogy a halál „nyereség" (1, 21), igaz, hogy a hivő ember a halált K r i s z t u s h o z vezető átmenetnek t e k i n t i (1, 23), de m i n d e z n e m zárja k i , h o g y az életben­ maradás mégis ajándék, azaz a testi haláltól való szabardulás Isten könyörületességének a bizonysága. A l o g i k a i ellentétet n e m lehet, de n e m is szabad megszüntetni. M a g a a halál ténye csak b o r z a l o m m a l tölthette e l m i n d Pált, m i n d Epafroditust, m i n d a F i l i p p i b e l i e k e t . Tehát n e m maga az elmúlás és a vele járó szenvedés a n y e r e ­ ség, h a n e m a hozzá kapcsolódó reménység. Magát a h a ­ lált sehol sem nevezi gyönyörűségnek a Szentírás, h a -

n e m a sírás és a gyász alkalmának. I n n e n érthető, hogy E p a f r o d i t u s n a k a haláltól való szabadulását így fejezi k i az apostol: i s t e n Mm/őriHt r a j t a . Más szóval: jót tett vele, k i e m e l t e a nyomorúságból, bekötözte vérző sebét, meghosszabbította életét. Pál apostol egy lépéssel tovább megy, amidőn ezt m o n d j a : „Nemcsak őrajta [könyörült] pedig, h a n e m én­ r a j t a m i s , hogy egyik szomorúság a másik %tán ne ér­ j e n . " A halál nemcsak az elköltözőt érinti, h a n e m a h i t ­ b e n testvéreket is. A halállal egyébként megbékélő l é ­ l e k n e m i s m e r i a közömbösséget, sem a keményszívuséget. A z apostol n e m úgy n y i l a t k o z i k , hogy Epafroditus életben m a r a d t u g y a n , de esetleges halála m i a t t sem k e l ­ lene bánkódni. A f i l i p p i e k e t n e m dorgálja m e g azért, h o g y szeretett pásztoruk betegeskedése m i a t t bánkódtak. Ellenkezőleg: szomorúságnak (HipéJ és gyásznak tartotta v o l n a , h a E p a f r o d i t u s meghal. Szolgatársának a fölgyó­ gyulását tehát úgy t e k i n t i , m i n t Istennek a m a g a (Pál) személye iránt g y a k o r o l t könyörületességet. A k i úgy vé­ l i , h o g y az atyafiak halála fölött csak a pogányok bán­ kódnak, az súlyos tévedésben botorkál. A z apostolt nem v a l a m i elérzékenyülés vezette, amidőn E p a f r o d i t u s beteg­ sége kapcsán szomorkodott. Magatartása n e m emberi gyöngeség, h a n e m a keresztyén élet szerves tartozéka. H a v a l a k i n e m t u d bánkódni testvéreinek a halála miatt, a l i g h a értheti m e g a Pál apostol mélységes szomorúságát. ^ S e m a versből, sem a kontextusból n e m állapítható meg, hogy m i l y e n szomorúságra u t a l az Ige az „egyik szomorúság a másik titán" kifejezéssel. A fogsági állapot bőséggel nyújt támaszpontot, h o g y sejtésekbe bocsátkoz­ z u n k . A z o n b a n a föltevések fölöslegesek. Megelégszünk azzal, hogy az apostolnak más szomorúsága is volt, m e ­ l y e t csak tetőzött v o l n a az E p a f r o d i t u s halála. Észreve­ hető tehát, hogy a levél alaphangját képező öröm n e m zárja k i a szomorúságot. E z az, a m i t e m b e r i elmévé! nehéz fölmérni. Csak álmélkodhatunk, hogy Isten g y e r ­ m e k e i számára a mélységben i s v a n magasság, s a m a ­ gasságban mélység, a szomorúságban öröm, s az ö r ö m ­ b e n szomorúság.

28, „ M é g mká&b sietve eíknMtem t e M t őt". Szembeötlő itt a sietve fokozása: még inkább sietve. H a csak a n n y i t írna, hogy sietve, a b b a n is benne v o l n a a sürgősség. A z apostol azonban szükségesnek t a r t j a a fokozást, hogy ezáltal nagyobb nyomatékot adjon cselekedetének. Eköz­ ben nyilvánvaló, hogy a nyomatékos kifejezés nem! P á ­ lért v a n , s e m Epafroditusért, h a n e m a Filippibeliekért. Velük a k a r j a közölni, hogy érettük cselekszik, és j a v a k a t a k a r j a munkálni az Epafroditus sürgős visszaküldése által. O l y a n közvetleh cél lebeg előtte, a m e l y n e k elérése csak a gyülekezet pásztorának minél előbbi megérkezésé­ v e i érhető e l . H a késik Epafroditus, a k k o r hátrányt s z e n ­ v e d az ügy. A munkatárstól és katonatárstól való m e g ­ válás bizonyára áldozatot kívánt Páltól, de m i n d e z n e m jön számításba. Kétségeskedés nélkül meghozza a z áldo­ zatot, m i v e l így kívánja a gyülekezeti érdek. E z az érdek pedig abban áll, hogy m e g M t w n őt, ismét őriHjetek, és. én is szomorúságmentes begyek. A „meglátván" össze v a n k a p c s o l v a az „ ő r ő m m e i " . N e m c s a k az apostol örömét zavarja a szomorúság (2. v.), h a n e m a F i l i p p i b e l i e k örömét szintén keresztezi a s z e ­ retett pásztor betegeskedése és távolléte m i a t t i a g g o d a l ­ maskodás. N e m az U r Jézusban való öröm szűnik meg,, h a n e m az e m b e r i értelemben vett örömmel v a n baj. A z Istenben való öröm n e m v o n j a m a g a után az e m b e r i ér­ telemben vett állandó örvendezést, a m e l y e t próbára tesz a halál, á betegségek és egyebek. B i z o n y o s azonban, hogy ennek az örömtelen állapotnak n e m szabad állandósul­ n i a , sőt inkább m e g k e l l szűnnie, nehogy veszélyeztesse az Istenben való örömet. E z t a k a r j a elérni Pál. H a d d lás­ sák m e g a f i l i p p i e k Epafroditust. H a d d tűnjék e l aggodalmaskodásuk, s m e g b i z o n y o s o d v a Isten könyörületessége felől, ismét őrüljenek. Igaz, némelykor próbákkal látogat m e g Isten, de egyszersmind gondoskodik külsé megvigasztalásunkról is. Amidón mégcsak n e m is s e j t ­ jük, ő már elkészíti megvigasztalásunkat. Még n e m t u d ­ ják a f i l i p p i b e l i e k , hogy m i lesz Epaíroditussal, de a Pál elhatározása folytán már útban v a n feléjük a v i g a s z t a ­ lás. K r i s z t u s g y e r m e k e i n e k sohasem szabad szem elől téveszteniük Istennek ezt az irgalmas aláhajlását.

A z Epafroditus elküldése n e m csupán a gyülekezetnek hoz enyhülést, h a n e m Pálnak is. A z apostolnak nyilván­ való gondot, sőt szomorúságot okoz a f i l i p p i e k aggodaimaskodása. Együtt érez a gyülekezettel. N e m csinál t i t ­ kot abból, hogy az; ő szívéről is teher fog l e h u l l a i l i , a m i k o r n e k i k örömet szerez az E p a f r o d i t u s megérkezé­ se. E z t fejezi k i a szomorúsdg7nentese&& szó. M o s t szo­ morúság h o n o l szívében, de m i h e l y t ott lesz E p a f r o d i ­ tus, megszűnik a szomorúság. Más vonatkozásban lehet nek aggasztó gondjai, de a F i l i p p i b e l i e k r e nézve mentes lesz a szomorúságtól. A megnyugtató helyzetben együtt fog örvendeni a gyülekezettel. 29. „Fogadjátok azért ót az Crban, teíjes őrőmmeE." Csodálkozhatunk, hogy egyáltalán m i teszi szükségessé ezt a meleghangú ajánlást, hiszen az előbbiekből az tű­ n i k k i , hogy a gyülekezet féltő szeretettel veszi körül távolba szakadt pásztorát. A z ajánlásnak azonban sajá­ tos a jelentősége. T i . érkezésekor a F i l i p p i b e l i e k esetleg így gondolkozhatnának: végre nincs o k u n k az aggodaimaskodásra; immár n y u g o d t a n élhetünk, hiszen v i s s z a ­ érkezett lelkipásztorunk. E z a magatartás helyes, de n e m szükségképpen hatja át a teljes őröm. A teijes őrőmmeí való fogadás feltételezi, hogy egész horderejében fölmérjék a pásztor visszaadatását, vagyis azt a tényt, hogy n e m m a r a d t a k árván és megfosztva az Ige tolmácsolójától. E n n e k a tudatnak teíjés, azaz kiára­ dó és hiánytalan örömet k e l l jelentenie, akárcsak a g y e r ­ mek számára az édesapa hazaérkezése. N i n c s h e l y e a k ö ­ zömbösségnek. I l y e n öröm viszont csak úgy lehetséges, h a az Úrban történik a fogadtatás. H a pusztán a v i s z o n t ­ látás e m b e r i érzése áll a háttérben, a k k o r lehet szó p i l ­ l a n a t n y i lelkesedésről, de n e m teljes örömről. A b b a n az Úrban k e l l örvendeniök, a k i E p a f r o d i t u s t k i r a g a d t a a h a ­ lál torkából és visszavezérelte övéi közé. ,.Rs az i l y e n e k e t megbecsüljétek." íme, kiszélesedik a látóhatár. Saját lelkipásztoruk személyében előttük áll az Igének v a l a m e n n y i hűséges szolgája: az összes m u n ­ katárs és katonatárs. E z e k r e v o n a t k o z i k az „ ^ y e n e k e t " kifejezés. N e m azokat k e l l becsülni, a k i k megvetik a t y ­ j u k f i a i t , s nem vállalják a közös szolgálatot (1, 15—17),

^agy a k i k saját érdekeiket (család, érvényesülés stb.) az igazi szolgálat elé h e l y e z i k , hanem a k i k b e n testvéri szív dobog, és megosztják a m u n k a terhét, hogy együtt h a r ­ coljanak K r i s z t u s főségé alatt (2, 25). A z i l y e n pásztori tulajdonságoknak szól a tisztelet. Távol áll Páltól, hogy akár saját személyét bálványoztassa, akár az E p a f r o d i tusét. A k l e r i k u s o k k u l t u s z a idegen az egész levélben. E z azonban n e m zárja k i , hogy az Urnák hívségben és élő h i t t e l engedelmeskedő szolgákat m e g keH becsű íni, tiszteletben k e l l tartani ("entimwz ekhete). A z ! értéket fí%méj föl k e l l i s m e r n i , s hordozójára úgy t e k i n t e n i , m m t magára az értékre. A h o l hiányzik a valóságos (azaz nem a kitalált és színlelt) érték, ott nincs h e l y e az értékelés­ nek. K r i s z t u s egyházában idegen kovász, h a a megbecsü­ lés az „értéket" nélkülöző klérusnak szól. A z „^yeneket* szó kizárja az alaptalan magatartást. A palást és a kézrátétéi kétségtelenül külső jele az elhívásnak, de az „ é r ­ ték" n e m köthető sem az egyikhez, sem a másikhoz. Sok kár származik az egyházban akár a kijáró megbecsülés elmaradásából, akár az a l a p t a l a n megbecsülésből. Termé­ szetesen az apostol eközben föltételezi a nagykorú g y ü ­ lekezetet, m e l y képes fölismerni) az értékeket. Távol áll tőle, hogy a tömeghangulat játékának tegye k i a pászto­ rokat, v a g y hogy I d e g e n értékeket ( = értéktelenséget) helyezzen a megbecsülés alapjául. 30. A megbecsülés alapját még kézzelfoghatóbban m u ­ t a t j a : „ M e r i K r i s z t u s ügyéért jutott o l y kőzeZ a M á i ­ hoz, kockára tévén éZetét, hogy pótolja a t i hiányzásoto­ kat az értem vaZó szoZgáZatban." A haZdZhoz vaZó kőzeZj^tds (engidzó = közel lenni) az Epafroditus betegségére v o n a t k o z i k . A m i n t láttuk: halálos beteg volt. Betegségét azonban n e m puszta betegségnek nevezi Pál. Halálos b e ­ tegségét az emeli k i a közönséges betegségek sorából, hogy K r i s z t u s ügye m i a t t következett be. H a E p a f r o d i ­ tus n e m vállalja, azaz visszautasítja a küldetést, s F i l i p piből n e m i n d u l vándorútra a fogoly apostolhoz, h a n e m vállalja a közös munkát és harcot, a k k o r n e m mondható róla, hogy K r i s z t u s ügyéért jutott o l y a n közel a halál­ hoz, így viszont mondható, m i v e l p a p i szolgálatot t e l ­ jesít, s eközben j u t a halál torkába.

Nehéz dolog biztos igényű magyarázatot adni a „ k o c ­ kára tévén éZetét" kifejezésről. Kétségtelen, hogy Pál n e m ok nélkül ír így. Kálvin szerint Epafroditus jól tudta, hogy a túlméretezett erőfeszítések ártanak egész­ ségének. Mégis inkább elhanyagolta egészségét, semhogy elmulassza kötelességét. E h h e z képest tehát a túlfeszí­ tett m u n k a jelentené az élet kockára tevését. A Kálvin magyarázata helyesnek tűnik a n y e l v i m e g ­ figyelések tükrében i s . A „kockára t e n n i " ige a „ v a k ­ merő, kockára tevő" melléknévből származik (páráöolósz = merész, veszedelmes, vakmerő; igei a l a k b a n a jelzett tulajdonságokat vállaló személy álljon előttünk.) A z élet i t t természetesen a földi életet jelenti. V a g y i s a maga földi életét n e m tartotta elsőrendűnek, h a n e m m i n t e g y vakmerősködött saját létére nézve. M i ezt az értelmezést fogadjuk el, n e m zárva k i , hogy Pál apostol esetleg v a ­ l a m i egészen konkrét eseményt tartott szem előtt (harjóút? ellenségek dühe?), a m i t — sajnos — n e m t u d u n k bizonyítani az Újszövetségből. A z élet kockáztatását azért is vállalta Epafroditus, hogy pótolja a F i K p p i b e H e k hiányzását. Végeredményében azt is m o n d h a t j u k , hogy az apostolt „kárpótolja" (Károli), h i ­ szen n e k i jelentett hiányérzést, hogy az ajándékot n e m magától a gyülekezettől vehette át személyesen, h a n e m a kiküldöttől. E z a fordítás azonban túl szabad. Arról v a n szó, hogy fennforog egy „hiány, hiányzás", azaz v a l a m i , a m i hiányzik. E z a hiány a b b a n áll: a F i l i p p i ­ beliek n e m i n d u l h a t t a k útnak — a dolog természete sze­ r i n t — azért, hogy Pál apostolhoz személyesen juttassák el szeretetadományukat. E z n e m mondható Pálra nézve kárvallásnak, h a n e m csupán o l y a n hiánynak, amelyből egyáltalán n e m származik kárvallás. Epafroditus azáltal pótolja (ánápZé?^oó = kitöltök, kiegészítek) a hiányt, hogy a gyülekezet nevében Pálhoz megy, s úgy a d j a át a kül­ deményt, m i n t h a ezt a szolgálatot (Zejtwpiá, lásd a 25. versben a lejtnrposzt) maga a gyülekezet teljesítené k ö z ­ vetlenül. Istennek tetsző élő hálaáldozat m i n d az E p a f ­ roditus közvetlen szolgálata, m i n t a F i l i p p i b e l i e k közve­ tett „lejturgiája".

3,

1— 6

FÉLTŐ GONDOSKODÁS

(í) Továbbá, a%dwfMM, örüljetek az Úfba^. UgT;a7m2;oycaí írwi ^eTcíek én nem resfeHem, n,e&%e& pedig bizío^Mgro^. (2^ őriz­ kedjetek az ebektől őrizkedjeúek a gonos? m ^ M s o k t ó ^ fi^^cedjeíek a szétuapcMástóI. Meri mi vágunk a kőrüfmeté^kedé^, aTciTc isten Lelke szeriní szoIgdíttitTc, és Jéztís Krisz­ tusban dicsekedti^ s nem a testben bizakodik, (4j jóHehet nekem van bizakodásom test szerint is. Ha vaZoki más me­ része? testben bizakodni, én soTckaí inJcább; (5) körülmetél­ tettem nyoZcadnapon, Izraeí nemzetségéből, Benjámin törzsé­ ből^ héberbőí való héber, törvény tekintetében farizens, (6) bnzgósáp tekintetében az epg/házat nldöző^ a törvénybeli igaz­ ságossáp tekintetében feddhetetlen voltam.

1. E n n e k a versnek az első felét némely magyará­ zók élesen elkülönítik a második résztől. Indokolásul f ö l ­ említik, hogy az első rész a már e d d i g m o n d o t t a k n a k a bezárója, míg a második a 2. verssel kezdődő új g o n ­ dolatsornak a bevezetője. E h h e z képest a „végezetül" kifejezéssel adják vissza a mondatkezdő görög szót. M a ­ ga Kálvin n e m e n n y i r e m e r e v a szétválasztásban, de n á ­ l a is látjuk, hogy az új kezdést szintén a vers második felétől veszi. Más írásmagyarázók (ide tartozik Károli is) a 3, 1 verssel k e z d i k az új szakaszt, s ehhez képest a mondatkezdő görög szót (to ZojponJ „továbbá"-val fordít­ ják. M i az utóbbi utat látjuk járhatóbbnak, m i v e l a „ t o ­ vábbá" a nyelvészet tükrében arra is szolgál, hogy át­ menetet képezzen e g y i k gondolatkörből a másikba (Bauer). Tehát n e m arról v a n szó, hogy az előbbiekben mondott az apostol v a l a m i t , és most „végezetül" követ­ k e z i k egy záró rész, h a n e m arról, hogy az e d d i g m o n d o t ­ takról új gondolatra tér át a „továbbiakban", s az új gondolatsort ehhez a már ismert mondáshoz fűzi: „ A t y d m ^iai, őriHjetek az Úrban". A z ,,atyám/iai"-val kapcsolatosan u t a l u n k az 1, 12 és a 2, 25-ben adott magyarázatra. A f i l i p p i e k i t t is u g y a n ­ azok a h i t s z e r i n t i testvérek, a k i k a levél első két f e j e ­ zetében voltak. U g y a n a z a l e l k i - s z e l l e m i légkör i t t is,

m i n t előbb. A gondolatsor változhatik, hiszen a gyüle­ kezet élete ú j a b b meg újabb feladatok elé állítja az apos­ tolt, midőn más és más kérdésekkel k e l l szembenéznie. Ismételjük: a körülmények változhatnak, a levélírás tár­ g y a új területre vezethet, de a légkör, az evangélium levegője ezen az új területen is a régi m a r a d : „őriHjetek az Úrban". A z örömmel már többször találkoztunk (1, 18; 2, 17; 2, 28). Itt a kifejezés csak a n n y i b a n újszerű, hogy k i m o n ­ dottan j e l z i : az „ Ú r b a n " kelt örvendeni. H a ez másként v o l n a , azaz a m i n d e n n a p i értelemben vett e m b e r i örvendezésról szólana az apostol, a k k o r egyáltalán n e m találna a j e l e n összefüggésbe. U g y a n i s inkább aggodalomra és szomorúságra okot adó dolgokról ír a következőkben, amelyek s e m m i örömre okot adó mozzanatot n e m t a r ­ talmaznak. D e m i v e l az „ Ú r b a n " való örömről v a n szó, azért épp most, épp az aggodalomra okot szolgáltató d o l gok leírásának a homlokzatán v a n h e l y e az apostoli f i ­ gyelmeztetésnek : „őrn^jetek". Örüljetek, hogy v a n U r a ­ tok, akinek ölében biztonságban lehettek; v a n U r a t o k , a k i megváltott titeket, és u r a l k o d n i fog dicsőségben; v a n U r a t o k , a k i visszaadta pásztorotokat, és szeretetszolgála­ totokat p a p i szent szolgálatként elfogadta. T i ezt jól t u d ­ játok, s ezért és ennek az Urnák örüljetek, mégha ezer­ szer -súlyosabb kérdésekkel kellene is szembenéznetek. A „súlyos" kérdések n e m ismeretlenek a F i l i p p i b e l i e k előtt. Talán egy más — előttünk ismeretlen — levélben írt már ezekről az apostol. M o s t pedig újból ír: „ U g y a n ­ azokat írni nektek én netn r e s t e s e m " . „Ugyanazokat"/ így szól tehát az a Pál, a k i z s e n i a l i ­ tás szempontjából n e m m a r a d hátra a lángelmék sorá­ ban. A „modern" időkben általánosan elterjedt követel­ mény az igehirdetők számára, hogy „ne ismételjék m a ­ g u k a t " , igehirdetésük legyen „széles skálájú" és válto­ zatosan újszerű. U g y a n a k k o r Pál azzal k e z d i az új g o n ­ dolatkört, hogy ismétlésbe bocsátkozik, sőt hozzáfűzi: ne?n resteHi a már egyszer v a g y többször hallottakat megismételni. M i n t h a így szólana: n e k e m eltérők a m e g ­ fontolásaim; én n e m érzem m a g a m kínos helyzetben az ismétlések m i a t t ; én n e m vehetem figyelembe még azt se, h a közületek némelyek bármely oknál fogva m e g r ó -

náiiak magatartásomért, v a g y épp helytelenítenék azt. Láthatjuk, hogy az igehirdetésben h e l y e v a n az ismét­ lésnek, sőt kikerülhetetlen, Csupán azt k e l l világosan szem előtt tartani, hogy az apostol n e m saját bölcsessé­ gét ismétli, h a n e m Isten akaratának a tolmácsolását. H a saját magát szólana, a k k o r restelkedhetne. így viszont „tígya?mzokGt" újból leírja anélkül, hogy resteHendő (oknéro&z = kínos, terhes, kellemetlen) v o l n a számára. A z ismétlés rendjén döntő szempont, hogy a már h a l ­ lott dolgok „nektek M t o r s d p o m k " . Tehát a m i t m o n d , m i n d a z a gyülekezet építésére szolgál. A „bátorságos" n e m szó szerint adja vissza az eredetit fás2%IéS2), m e l y ­ nek alapjelentése: biztos, szilárd. G o n d o l h a t u n k a m a ­ gyar n y e l v b e n meghonosodott „aszfalt" szóra, m e l y a szilárd, sár mentes járdát jelenti a p u h a , feltörhető f ö l d úttal szemben. A m i t ismételni akar Pál, az a f i l i p p i e k nek erősségű], szilárdságul, biztonságos és járható út gyanánt szolgál. Erősebb f u n d a m e n t u m o n fognak állani, h a az ismétlendó dolgokat meghallgatják és elfogadják. I l y e n átvitt értelemben veendő, h a a Károli fordítás „ b i z ­ tonságos" kifejezését h a l l j u k . 2. „Őrizkedjetek a kntyáktó^", szó szerint: figyeljetek a kutyákra! Jól nyissátok k i a szemeteket, nehogy látván ne lássatok és ne vegyétek észre a köztetek járó idege­ neket. Jól nyissátok k i fületeket, nehogy hallván ne h a l l ­ jatok és ne vegyétek észre az idegen hangokat. L e g y e ­ tek éberek, vigyázzatok, figyeljetek, és magatokat őriz­ zétek attól, h a g y a kóbor és gazdátlan kutyákat összetéveszétek az a t y a f i a k k a l . Egyáltalán n e m mondható u d v a ­ rias hangnak. A z a Pál, a k i a szeretetet, a m i n d e n k i irá­ nyában való békességet h i r d e t i , most a kutyákhoz h a ­ sonlítja a gyülekezet rontására törő idegeneket. A l i g pár­ szor találkozunk az Újszövetségben a „kutya" szóval, de m i n d e n a l k a l o m m a l v a l a m i rossznak, megvetendőnek a kiemelésére ( M t . 7, 6; L k . 16, 21; 2. Pét. 2, 22; J e l . 22, 15). A k u t y a a tisztátalan állatok sorában a szenynyesség kifejezője. I l y e n megkereszteletlen tisztátalanok azok, a k i k e t föl k e l l i s m e r n i , és tőlük óvakodrii k e l l . Óvakodni k e l l , akárcsak a harapós kutyáktól. Ök tisz­ taságot követelnek a törvény zsidós betartásának a h i r -

detésével, de alapjában véve tisztátalanok, m e r t m e g v e ­ t i k a szent Istent és az ő gyermekeit. Ellenük fordítja saját fegyverüket^ a m i k o r a tisztaság és törvényszerintiség hirdetőit tisztátalan kutyáknak nevezi. „őrizkedjetek a gonosz mt^nká^oktőL" „ G o n o s z " az az evangéliumban szereplő szolga, aki számítva arra, hogy késik az u r a , üti és v e r i szolgatársait, egyszóval m e g r o n ­ tásukra tör ( M t . 2, 48. sk.). Gonosz „77mnkd<sok" azok, akiktől őrizkedniük k e l l a levél olvasóinak, akárcsak a kutyáktól. U g y tűnnek föl, m i n t h a egy bizonyos nemes ügyet képviselnének és abban fáradoznának, dolgozná­ nak. Követelik a törvényben előírt és kínos aprólékos­ sággal betartandó cselekedeteket, s m a g u k a t ügy m u t a t ­ ják, m i n t a k i k szüntelenül az i l y e n törvényhű élet be­ tartása érdekében munkálkodnak. Mégis „gonosz" m u n ­ kások, mert megrontják azokat, akikért meghalt Jézus K r i s z t u s , akitől e l akarják szakítani a F i l i p p i b e l i e k e t . Gonoszok tehát azért, m e r t építés h e l y e t t a rombolást, a K r i s z t u s h o z kapcsolás helyett a Krisztustól való elszakítást munkálják. „őrizkedjetek a ^zétvagdaZá^tóL" Lehet, hogy ez a f o r ­ dítás idegenül hangzik, s talán n e m is megfelelő, de mindenképp jobb, m i n t a „megmetélés", m e l y egészen tarthatatlan. T a r t h a t a t l a n azért, mert a görög szöveg „szójátéka" (Bauer) egyáltalán n e m jut kifejezésre benne, jóllehet a szójáték igen sokatmondó. A „körülme telke dés" Cperitcmé) helyett „^zétvagdaM^t" jfkatdt07néj, d a ­ r a b o k r a való szétvágást ír szójátékkal az apostol. E z z e l az a célja, hogy félreérthetetlenül mutassa: valóban a körülmetélkedést hirdetőkről beszél, de a hasonló szó (szójáték) segítségével a z t is k i f e j e z i , hogy a körülmetél­ kedést hirdetők megbontják a gyülekezet egységét, szétwpdaíjdk, d a r a b o k r a szedik az egységes testet, miköz­ ben részeket vágnak le róla. H o g y pedig a „megmetélés" m i n d e z t n e m fejezi ki, ez külön magyarázat nélkül is b i ­ zonyos. A z érdemi szempont azonban az, hogy a görög szó a „szétvagdalással" azonos. A keresztyének között zsidós szokásokat meghonosítani akaró zsidó tanítókra — túlzásokba menő zsidó keresztyénekre? — u t a l Pál. Űk azt akarják, hogy a keresztyének körülmetélkedjenek, a zsidós étkezési, ünneplési és egyéb szokásokat m e g t a r t -

sák, s a farizeusi cselekedet-keresztyénség ingoványos út­ jára térjenek. M i n t h a m a a szombatosokról és hasonlókról tanítana. H o g y m e k k o r a veszedelmet jelenthettek az i l y e ­ nek, n e m t u d j u k megállapítani, de bizonyos, hogy akár léteztek épp F i l i p p i b e n , akár n e m , a veszedelem m i n d e n ­ képp fennforog. A z erős kifejezések a r r a engednek k ö ­ vetkeztetni, hogy távolról v a g y közelről, de a veszély k o m o l y v o l t , amitől óvni k e l l a gyülekezetet. 3. Pál apostol n e m dolgozik puszta negatívumokkal. Ű n e m a nagyhangú ostorozások embere. H a csak a n n y i t mondott v o l n a , a m e n n y i t a 2. v e r s b e n láttunk, a k k o r a l i g h a juthatott v o l n a előbb az építő munkában. N e m elegendő „kutyáknak" és „gonosz munkásoknak", v a g y m a i n y e l v e n „szektásoknak", „lézengőknek" n e v e z n i a z o ­ kat, a k i k Jézus Krisztustól idegen tanítás szolgálatába szegődnek. Ennél s o k k a l több szükséges. A rosszal s z e m ­ be k e l l állítani a jót, a tisztátalannal a tisztát, a tévely­ gővel a helyesen járót. E z a pozitív magatartás, m e l y e t Pál apostol követ. Enélkül csak üres szó m a r a d m i n d e n heveskedés. Látni fogjuk a következőkben, hogy m i b e n m u t a t k o z i k az apostol pozitívuma. A z előbbi vers szójátékához kapcsolódik azt apostol: „mert 77% u a p y i m k d TcőriHmetélkedés". Kétségtelen, hogy az Ószövetségben a körülmetélkedés Isten szövetségének a külső jele. A z is kétségtelen, hogy a zsidók a választott nép. Továbbá hasonlóan b i z o n y o s : a választott néphez való testi hozzátartozás páratlan ajándék, m i v e l tetszett Istennek, h o g y épp a zsidó népben jelenítse k i magát. H o g y ez tetszik-e nekünk v a g y n e m , v a n n a k - e e l l e n v e ­ téseink v a g y nincsenek, s e m m i t s e m változtat a valósá­ gon. Érthető tehát, h a a zsidók ragaszkodnak a választott nép fogalmához. A z o n b a n Jézus K r i s z t u s gyökeres válto­ zást hozott. B e n n e szemlélhetően tetszett Istennek, hogy mostantól fogva a testi Izrael kiteljesedjék, céljához j u s ­ son a l e l k i Izraelben, az Ószövetség folytatódjék az Ú j ­ szövetségben. A testi Izraelhez való tartozás ezután is megmarad Isten k e g y e l m i ajándékának, de a megtartatás többé n e m a testi, h a n e m a l e l k i Izraelben történik. ^ testi körülmetélkedés helyét elfoglalja a l e l k i körülme­ télkedés. A z újjászületett lélekben k e l l meglátszania,

hogy valóban Isten szövetségének a hordozója. A testi hovatartozás önmagában semmit se jelent. A zsidók többé n e m mondhatják: „ m i v a g y u n k a körülmetélkedés". D e mondhatják és m o n d a n i u k k e l l a keresztyéneknek: „ m i t?agytínk a kőriHmeté^Tcedés". „ M i " és n e m más. N e m felerészben, h a n e m egészen „mi". M i , a k i k testileg n e m v a g y u n k körülmetélve; m i , akik test szerint n e m v a g y u n k zsidók; m i , a k i k n e m g y a ­ k o r o l j u k az ószövetségi k u l t u s z t ; m i , a k i k n e k nincsenek étkezési és mosakodási szabályaink, zsidó ünnepeink; egyszóval m i , a k i k a testi Izraelhez n e m tartozunk. Tehát nem m o n d u n k le a körülmetélkedés által jelzett új szö­ vetségről, hanem szigorúan ragaszkodunk hozzá. N e m e n ­ gedhetjük, hogy ezt a szövetséget mások sajátítsák k i maguknak alaptalanul. A vers második fele azt m u t a t j a , hogy m i b e n n y i l ­ vánul meg a l e l k i körülmetéltség, miből ismerhetők föl azok, a k i k lélekben vannak körülmetélve. M i — keresztyének — v a g y u n k azok, „akik i s t e n L e l k e szerint szobáinak". F i g y e l e m r e méltó, hogy a „szo^gáíok" ^aterüó) ige az egész idevágó i r o d a l o m b a n k i m o n d o t t a n istentiszteleti szolgálatot jelent. Pál tehát célozni akar a zsidó k u l t i k u s életre, a ceremóniákra, v a l a m i n t a k ü ­ lönféle vallási g y a k o r l a t o k r a . M i n d e z e k azonban csak külső gyakorlatok, m e l y e k a testi körülmetélkedéshez tartoznak. Többé n e m képezik a helyes istentiszteleti „szolgálatot". A keresztyének n e m i l y e n t „szolgálatot" végeznek, hanem „isten L e l k e s z e r i n t " szolgálnak. A „szolgálok" igének az előbbiekben jelzett vallási jellege biztosíték amellett, hogy valóban az élő Isten helyes tiszteletéről, a n e k i való helyes szolgálatról v a n szó, m é g ­ pedig egyrészt a szorosabb értelemben vett istentisztelet keretében, s másrészt az egyéni kegyesség síkján. A l e l k i körülmetélkedés f i a i n a k az istentiszteleti s z o l ­ gálata is l e l k i . N e m abban nyilvánul meg, h o g y az Ószö­ vetség előírásai szerinti k u l t i k u s életet gyakorolják, h a ­ nem a közös imádságban, az Ige hirdetésében és h a l l g a ­ tásában, v a l a m i n t a sákramentumokkal való élésben. A k i Isten L e l k e szerint „szolgál", i l y e n értelemben szolgál az istentisztelet rendjén.

A „szoigd^at" k i t e r j e d az egész életfolytatásra, m e l y a maga egészében Istennel való járás. A m i n t Kálvin mondá­ j a : az Isten L e l k e szerinti szolgálat „az Isten iránti b i ­ zalomból, Isten segítségül hívásából, az önmegtagadásból és a tiszta lelkiismeretből áll". M i n d e z egyetlen szerves istentiszteleti szolgálat. A Károli szöveg az apparátusbán található olvasatra támaszkodva fordít: „akik lélekben szolgálnak Istennek". A k r i t i k a i szöveg v i s z o n t az elté­ rő o l v a s a t r a támaszkodik, miközben „isten Le%ke szerinti szolpdíatról" beszél. Á hangsúly tehát a z o n v a n , hogy n e m a törvény előírásai, h a n e m Jézus K r i s z t u s S z e n t l e l ­ ke vezeti a keresztyéneket, amidőn a l e l k i körülmetélkedéshez híven imádják az U r a t . A h h o z tartják magukat, amit Jézus K r i s z t u s tanított, s a m i t m o s t Szentlelke visz véghez bennük. A l e l k i körülmetélkedés továbbá abban nyilvánul meg, hogy „Jézns K r i s z t u s b a n dicselcednnTc és n e m testben bzz a k o d i m k " . A z egységet megbontani akaró zsidók szár­ mazásukkal, körülmetélkedésükkel és hasonlókkal dicse­ kednek. A keresztyének ezzel szemben „Jézns K r i s z t u s ­ ban dicsekednek". N e m h i v a t k o z n a k zsidó származásuk­ r a , sem körülmetélkedésükre, h a n e m egyedül arra, hogy Jézus K r i s z t u s az ő U r u k , a k i n e k nevét megvallják, és előtte térdet hajtanák (2, 10—11), m i n t a k i őket m e g ­ szentelte, s akitől n y e r t e k k e g y e l m e t és békességet (1, 1—2); ő az, a k i elkezdette és*befejezi bennük a jó m u n ­ kát 1, 6). Egyszóval Jézus K r i s z t u s b a n dicsekednek, m é g ­ p e d i g n e m önmagukkal, n e m bizonyos kiválóságaikkal, se bizonyos személyekkel (pl. egyházi vezetőikkel, tudósaik­ kal), h a n e m Jézus K r i s z t u s s a l . K r i s z t u s az ó dicsőségük, a k i m i a t t n e m szégyenkeznek. (A dicsekedésre nézve lásd az 1, 26. v. magyarázatát.) A Jézus K r i s z t u s b a n való dicsekedés kizárja a testben t?aió bizakodást, v a g y a m i n t a vers szövege h a n g z i k : „nem testben b i z a k o d u n k " . Testben b i z a k o d i k , a k i f a j i h o v a ­ tartozását v a g y társadalmi helyzetét és egyéb testi dol­ gokat t a r t szem előtt. T e s t b e n bizakodnak a zsidók, a m i ­ k o r származásukat és az abból folyó külső állapotukat t e k i n t i k elsőrendűnek és Isten előtt fölemlíthetónek. T e s t ­ ben b i z a k o d i k , a k i gazdagságában v a g y szegénységében, műveltségében v a g y múveletlenségében, osztályában vagy

osztály onkívűliségében véli fölfedezni Isten előtti k e d ­ vességének a biztosítékát. I l y e n magatartás távol áll a keresztyénektől. Ök Istenbe v e t i k b i z o d a l m u k a t (1. 1, 6. v . magyarázatát), m e r t hitük szerint egyedül Isten lehet kezessége szentségüknek, békességüknek és üdvösségük­ nek. Testük és testi tulajdonságaik, képességeik és adott­ ságaik m e g a n n y i eszköz-számba m e n n e k Istennél, n e m pedig a békességes és üdvösséges élet támaszpontjai, a m e l y e k b e n b i z a k o d n i lehetne. 4. H o g y Pál apostol így beszélhet, annak m e g v a n a biztos alapja. H a egy görög szólana így, a k k o r az e l l e n ­ ség könnyen szemére vethetné, hogy önérdekből beszél, m i v e l a testi bizakodásra nincs lehetősége. I l y e n k i f o ­ gásokat tarthat szem előtt Pál, a m i k o r hangsúlyozza: „ n e ­ k e m t?an bizakodásom test szerint i s " . N e m azt m o n d j a , hogy test szerint is b i z a k o d i k , h a n e m csak figyelmez­ tet: n e k i az i l y e n bizakodáshoz is m e g v a n az ellenség felfogásán nyugvó jogalapja. „ H a w f a k i ?72ds ?%erésze% testben b i z a k o d n i , én sokkaí inkább." S e n k i nincs inkább följogosítva a testiekben való bizakodásra, m i n t ő. K ö ­ vetkezésképp s e n k i sem tehet n e k i szemrehányást, m i n t ­ h a önérdekből szállana síkra a testiekben való b i z a k o ­ dás ellen. „Nem elégszik m e g azzal, hogy másvalakivé! egyenlőnek tekintse magát, h a n e m jóval elibük h e l y e z i magát. í g y k e l l eltűnnie bármely gyanúsításnak, m i ­ szerint irigyelné előnyeiket, v a g y azért emelné m i n d e n e k fölé K r i s z t u s t , hogy azáltal jelentéktelennek tüntesse fö! azt, a m i nála hiányzik. A m i n t mindjárt látni fogjuk, n e k i k semmijük sem volt, a m i v e l ő — Pál — n e m rendelkezett v o l n a , sőt: sok t e k i n t e t b e n előnyt élvezett velük s z e m ­ b e n . " (Kálvin) Tehát testi síkon, azaz puszta e m b e r i b e ­ állításban az ellenség álláspontjáról nézve is „sokkal i n ­ k á b b " joga v a n szavát h a l l a t n i , m i n t bárki másnak. í m e a dolgozó, a vitatkozó, a hitet m i n d e n rendelkezésre á l l ó eszközzel védelmező szolga: Pál apostol. 5. „KőrnimetMtettem n^/o^cadnapon", rülmetélkedés tekintetében nyolcadnapos meroszj. A „körülmetélkedés" dativusos szonyt fejezi k i , m e l y b e n az apostol áll

szó s z e r i n t : k ö ­ fperitomé okíáéa l a k j a azt a v i ­ a körülmetélke-

déssel kapcsolatban. Tehát a körülmetélkedéshez az a v i s z o n y a , hogy n y o l c a d n a p o n körülmetéltetett ( B l a s s — D e b r u n n e r 197). A törvény előírása szerint ugyanis m i n ­ den férfit körül kellett metélni a születés utáni n y o l c a ­ d i k napon, jeléül az Isten és a választott nép közötti szö­ vetségnek (1. Móz. 17, 10—14; 3. Móz. 12, 3). Ebből a szempontból Pál nincs hátrányban a zsidós tanítókkal szemben. Valóban n e m azért h a r c o l a körülmetélkedés ellen, m e r t ő nincs körülmetélve, h a n e m azért, m e r t I s ­ t e n L e l k e szerint a k a r . engedelmeskedni. A n y o l c a d i k nap említése azért fontos, m e r t azok a pogányok, a k i k a z s i ­ dósághoz tértek, a dolog természete szerint csak felnőtt k o r u k b a n részesülhettek a körülmetélkedésben (prozeiiták). Pál n e m prozelita, h a n e m a törvény szerinti időben körülmetélt férfiú. E r r e u t a l azáltal is, hogy „ízrae^ n e m ­ zetségéből" valónak m o n d j a magát. „Izrael a zsidó n é p ­ nek, m i n t Isten választott népének különös n e v e " ( M a s z n y i k ) . Lehet, hogy v a l a k i idegen származású is körül volt metélve nyolcadnapon, de ezs a körülmény n e m hozza magával szükségképpen a zsidó származást. Pál éhen i l y e n vádat n e m emelhet az ellenség, ő származása t e k i n ­ tetében is dicsekedhetne a testiekkel. E g y lépéssel még tovább m e g y Pál a részletezésben, a m i k o r „Benjámin törzséből" való származására h i v a t k o ­ zik. Kálvin szerint n e m szabad a r r a g o n d o l n i , m i n t h a a Benjámin törzse különb v o l n a a többinél, h a n e m e g y ­ szerűen a benjáminita törzshöz való tartozás kezesség az i z r a e l i t a eredet mellett. H a viszont figyelembe vesszük az előző vers „sokkal inkább" kitételét, úgy valószínűbbnek látszik, hogy a Benjámin törzsét m i n t e g y k i e m e l i Pál a többiek közül. A z 1. K i r . 12, 20—24 ugyanis elbeszéli, hogy a m i k o r az izraeliták elszakadtak a Dávid házából való Roboámtól (Salamon fia), a k k o r a J u d a háza és a Benjámin törzse hűséggel k i t a r t o t t a dávidi király m e l ­ lett. Föltehető, hogy Pál ezt a kiváltképpeni helyzetet vette figyelembe, amidőn benjáminita származására u t a l . M i n t h a azt mondaná: i z r a e l i t a vagyok, mégpedig a j a ­ vából. Származása tekintetében még egy utolsó megjegyzés­ sel találkozunk: „^éberbő^ v a M Ttéber". A Károli szöveg „zsidóból való zsidó" fordításától azért térünk e l , m e r t

a 4. vers „sokkal inkább" szóhasználata i t t is elővigyá­ zatosságra i n t . Föltételezhető, hogy Pál megfontoltan használja a „héberből való hébert" a „zsidóból való zsidó" helyett, bármennyire is igaz m a r a d , hogy a kettő ér­ demben ugyanazt jelenti. Lehet, h o g y a zsidó népet jelölő legősibb elnevezésre céloz (1. Móz. 14, 13 — Kálvin), de még kéznél fekvőbb, hogy az anyaországhoz és annak zsidó kultúrájához, vallásához való ragaszkodás j u t k i ­ fejezésre. A F i R p p i b e n és más görögországi városokban, azaz a szétszórtságban élő zsidók könnyen idegen hatá­ sok alá kerülhettek, azaz hellenizálódhattak. E z e k h e z v i ­ szonyítva az anyaországiak M b e r e k , nyelvük pedig a „ h é ­ ber d i a l e k t u s " . Pál k o r a gyermekéveiben Jeruzsálem­ be (az anyaország fővárosába) került, s így tősgyökeres héber környezetben nevelkedett. Igaz, hogy szülei T a r susban éltek, és ó is ott született, de sose idegenedett e l az anyaországtól. N e m lett az idegen görög műveltsé­ get jobban kedvelő hellenista zsidóvá sem ó, sem szülei, akiket szintén tőről szakadt zsidóknak, azaz hébereknek mond ( M a s z n y i k : Pál a p o s t o l . . „Törném/ tekintetében f a r i z e n s . " A farizeusság n e m hivatásbeli elnevezés, m i n t p l . az írástudó és a pap. L e ­ hetnek farizeusok az írástudók és a papok is, amiként a farizeusok foglalkozás szerint lehetnek akár írástudók, akár földművesek vagy más hivatáshoz tartozók. A f a r i ­ zeusi rendhez tartozók a r r a kötelezték e l magukat, hogy legnagyobb aprólékossággal vigyáznak a törvény b e t a r ­ tására. Sokszor kínos kicsinyességgel óvakodnak attól, nehogy átalhágják a törvény legjelentéktelenebb előírá­ sát se, éspedig aszerint, a m i n t az írástudók magyarázták azt. Innen n y e r világosságot a „tőrvén?/ tekintetében" kifejezés. V a g y i s o l y a n v i s z o n y b a n állottak a törvénnyel, amilyent a farizeusi ügybuzgóság magával hozott. A „ t ö r ­ v é n y " természetesen nemcsak a 10 parancsolatot f o g l a l ­ j a magában, hanem az egész mózesi törvényt, éspedig a hozzá fűzött későbbi magyarázatokkal együtt. E l m o n d ­ ható, hogy a farizeusokhoz hasonló buzgóságú keresztyén közösség rokonszenvesebb v o l t a zsidók számára. E z a körülmény újabb fényt vet tehát az előző (4.) vers „ s o k ­ k a l inkább" kifejezésére. Mások lehettek zsidók v a g y h é ­ berek, de Pál azok között is elöl járt, m e r t farizeus volt.

6. Buzgóság tekmteúében az eg^/Mzat ííMőző.^ A ^b^zgdság" (dzéíoszj m i n d hímnemű (^o), m i n d semlegesnemű (íoj alakjában használatos a k o r a b e l i görög n y e l v ­ ben ( B l a s s — D e b r u n n e r 51). Ennélfogva nincs érdemi k ü ­ lönbség az apparátus olvasata és az alapszöveg között. N e m egyszerűen farizeus v o l t Pál apostol, a k i megelége­ dett a törvény szierinti élettel, azaz csak saját csele­ kedetével és saját hűségével foglalkozott. Túlzó buzgó­ sága a r r a késztette, h o g y tovább m e n j e n , és erőszakkal szerezzen érvényt a farizeusi életformának. Útjában ál­ lottak elsősorban a keresztyének, a k i k saját kegyességük helyett K r i s z t u s b a n bíztak, a törvénynek való farizeusi engedelmesség h e l y e t t K r i s z t u s iránti engedelmességet hirdettek. M i sem természetesebb, m i n t hogy a „b%zgó" Pál üldözi a keresztyéneket. Nemcsak azok e l l e n f o r d u l , a k i k ­ k e l találkozik, h a n e m fölkutatja, k i n y o m o z z a őket, és kivégzésükben részt vesz (István vértanú). Tehát nemcsak a szellem fegyverével küzd, h a n e m a d u r v a erőszakot veszi igénybe — m i n d e z t pedig ügybuzgóságból. I l y e n előzmények után k i vonhatná kétségbe, hogy ó testben n e m dicsekedhetne? Ellenkezőleg: s o k k a l inkább, m i n t akár a farizeusok legnagyobb kevésbé buzgó része. Ű a szó szoros értelmében keresztyén-üldöző volt. Ül­ dözte mindazokat, a k i k e t Isten kiválasztott, a zsidók es a pogányok közül kihívott, vagyis üldözte a kihívottak seregét, az eklézsiát, az egyházat. Éppen azokat üldözte, a k i k n e k most szószólója, védelmezője és pásztora. M e g ­ jegyezzük, hogy az „ e g ? / M z " i t t n e m az egyik v a g y a másik gyülekezettel azonos, h a n e m a gyülekezetek öszszességével: az Anyaszentegyházzal. M i v e l némelyek azt a véleményt képviselik, hogy az Újszövetség csak a „ g y ü ­ lekezet" fogalmát i s m e r i , n e m pedig általánosságban az egyházét, ezért nyomatékosan u t a l u n k a r r a : a szóban f o r ­ gó vers az egyházról, a kiválasztottak seregéről m i n t k e ­ resztyénekről beszél általánosságban, azaz n e m valamely konkrét gyülekezetről. Végül azt m o n d j a Pál, hogy „ a í ő r ^ é ^ b e ^ igazságos­ ság tekmúetében ;fedd^efe%e?i," volt. A l i g h a lehetne a g ö ­ rög eredetit nagyobb húséggel visszaadni, m i n t ahogyan a Károli-fordításban találjuk ( = törvénybeli, vagy a r e videálatlan szerint: „törvényben való"). Mégis a görög

szöveg jobban k i e m e l i , hogy i t t o l y a n igazságosságról v a n szó, m e l y szemben áll egy másik igazságossággal, t i . a Krisztuséval. Körülírva így fordithatnánk: a szerm?, az igazságosság (1, 11; 3, 9) szerint, amelt/ a tő?^én?/ben v a n ; a törvényben, v a g y i s n e m K r i s z t u s b a n . A törvény igazságossága tükrében „feddhetetlen" (áynemptosz =^ akit n e m k e l l feddeni, m i v e l nincs rá ok) az, a k i m i n d e n v o ­ natkozásban eleget tesz a felállított törvényes előírások­ n a k : csak Jáhvét Tiszteli, az ünnepeket megtartja, nem g y i l k o l , adóját megfizeti, a tisztasági szabályokat betart­ j a , tiltott eledelektől tartózkodik stb. M i n d e z e k r e az elő­ írásokra nemcsak igyekezett vigyázni, h a n e m emberi -— farizeusi — mérték szerint egyet sem hágott át közülük. Feddhetetlen volt, azaz kifogástalan, vádolhatatlan, teljes értékű törvényhú zsidó. Ennél nagyobbat és szebbet e l sem lehet képzelni a törvénybeli igazságosság s z e m p o n t ­ jából. E n n e k a törvénybeli! igazságosságnak azonban s e m ­ m i köze a Jézus törvénymagyarázatához, v a g y i s a b e t e l t hetetlen törvényhez. N e m a törvény rossz, sem annak igazsága, h a n e m rossz az a betölthetőnek vélt törvény, a m e l y r e ráépült a farizeusi életgyakorlat, azaz a rosszul értelmezett tőrvén?/. E n n e k a rossz értelemben vett tör­ vénynek v o l t követője és betartó j a Pál, s e szerint a helytelenül értelmezett törvény szerint v o l t ő feddhetet­ len. Tehát i l y e n szempontból is dicsekedhetett v o l n a „testben". A „feddhetetlenség" egyébként megfelelője a múlt századi (és a j e l e n k o r b a n sem r i t k a ) „erkölcsösség­ n e k " . Erkölcsös ember az, a k i n e m vét az ún. „vallásos­ közerkölcs" ellen, a k i „mocsoktalan n e v e t " hagy m a g a után, a k i „ j ó " ember, egyszóval: a k i „erkölcsös". Pál apostol i l y e n „feddhetetlen", „erkölcsös" zsidó v o l t az U r K r i s z t u s megismerése előtt.

3,

7—11

M C L T ÉS JÖVENDŐ

(7) De ami nekem fea^/korj ng/eresép volt, azt Kri^zí^sérí vesz­ teségnek ítéíte?n. (8) Nemcsak, hanem fmosúj is veszteségnek ítélek WM7KÍe%t, Jézns Krisztusnak, az én Uramnak mindene­ ket felülmúló ismerete miatt, akiért mindenek veszteséggé íet-

te?6 számomra, és szemének ítélem fazokatj, ^og^/ Krisztust megmerjem, (9) és találtassam őbenne, mmí a?cme?c nincsen saját ipazsdgossdgfom a töfvén^/bőí, ^anem fvan ig^sdgosságfcm? 'a K^iszttísban vaXő hit áXta^ istentől való ipazságossdpom a hit alapján, (10) megismerjem őt és az ő feltámadásának erejét, és az ő szenvedéseiben vaíó részesníésemet, hasonM lévén az ő haMMhoz^ (11) 7m valami módon eíjnthatné/c a haXottaTc feltámadására.

Nehéz szakasz. N e m lehet eldönteni, hogy a fordítás nehezebb-é v a g y a magyarázat. Mindenesetre az Ige m o n ­ danivalójának a megértése nélkül nincsen — egyáltalán n e m lehetséges — puszta nyelvészeti ismereteken n y u g ­ vó fordítás. 7. „ D e a m i n e k e m ^egi/korj m/eresép vo%." E z éppúgy n e m szó szerinti fordítás, m i n t a Károlié. Szó szerint így h a n g z i k a szöveg: „de a m e l y e k n e k e m [egykor] nyereség v o l t " . V a g y i s többes számra egyes szám következik. Eköz­ ben nincs szó se szövegromlásról, sem helyesírási fonák­ ságról. A klasszikus görögben sem idegen n y e l v h a s z n a ­ lat, hogy többes után bizonyos esetekben egyes szám k ö ­ v e t k e z i k . E z a számunkra idegen n y e l v i sajátosság a magyarázatot biztosabb alapra h e l y e z i . A többes számú „ á m e n e k " , v a g y i s az „ a m i " visszamutat az 5—6. v e r s ­ ben m o n d o t t a k r a : a testi körülmetélkedésre, a szárma­ zásra, a farizeusi törvényhűségre, a buzgóságra és az e g y ­ ház üldözésére. M i n d e z e k e t — azaz több dolgot — egy­ k o r úgy tekintette, m i n t „m/eresépet". B o l d o g volt, hogy n e m körülmetéletlen; boldog volt, hogy zsidónak szüle­ tett, s n e m pogánynak; boldog volt, hogy a farizeusok közé számíthatta magát, s m i n t i l y e n részt vehetett a keresztyének üldözésében, és igaznak tarthatta magát. Másokhoz viszonyítva előnyös a helyzete, akárcsak a r o ­ m a i b i r o d a l o m b a n az állampolgári jogokat élvező római polgáré, v a g y a rasszizmus világában a fajiság élvezőié. M i n d e z azonban már a tovatűnt és személyére nézve az örökre letűnt múlté. M e r t a m i „ e g e k o r " nyereség volt, azt ,,Kfia2%MséTt veszteségnek ítéíi". N i n c s benne a g ö ­ rög eredetiben, de az értelemhü fordításban mégis k i k e l i t e n n i az „egi/kor"-t. U g y a n i s az „ité%em" (Ttépémáj —

perf.) ige egy a jelenben folytatódó múltra figyelmeztet. V o l t egy meghatározott idő a múltban, a m i k o r lényeges változás történt. Eltűnt a régi Pál, és helyét elfoglalta az ú j . N e m azt m o n d j a , hogy „ítélem", h a n e m „ í t é l t e m " (perf.), de úgy, hogy ítélete m a is érvényes. M o s t emlé­ k e z i k a történtekre, az azóta is érvényes n a g y fordulóra. A z „ítélni" ige élesebben rávilágít a r r a a határozott s z e l ­ l e m i - l e l k i magatartásra, melyről most szó v a n , m i n t i „tartani" (Kecskeméthy), ..Veszteségnek" ítéli m i n d a z t , a m i eddig nyereségnek látszott előtte. A „veszteség" (dzévnm — j e l e n esetben inkább „ v e s z ­ teség", m i n t „kár", a m i következik abból is, hogy a „ n y e ­ reség" ellenpárját jelenti) magában hordozza a nyereség geí kapcsolatos feszültséget. Veszteségnek, káros, ártó, hátrányos gondolkozásnak és lelkiségnek minősítette éle­ tének egy adott forduló pontján, hogy korábban önérté­ k e t tulajdonított testi körülmetélkedésének és származá­ sának. N e m körülmetéltetését és származását ítélte vesz­ teségnek, h a n e m az ezekhez fűződő magatartását. V e s z ­ teségnek ítélte továbbá farizeusi buzgóságát, önelégült­ ségét és keresztyénellenes gorombaságát. M i c s o d a válto­ zás! A z ég és föld közötti úr, a világosság és a sötétség közötti különbség meredezik a „nyereség v o % " és a „veszteségnek ítéitem" között. N e m a cselekedeteket, nem a törvény szerinti egészséges életfolytatást v e t i e l , h a ­ n e m azt az alaptalan bizodalmat, m e l l y e l csüngött szüle­ tési adottságain és jó v a g y rossz cselekedetein. Radikális, gyökeres az „ e s e t é s " . ' Jól meg k e l l f i g y e l ­ n i , hogy Pál apostol n e m azt m o n d j a : „ami n e k e m n y e ­ reség v o l t " , azt most közömbösnek, fontosságnélkülinek t e k i n t e m ; n e m , h a n e m veszteségnek. Bűnbánatot tartani n e m azt j e l e n t i : liberálissá l e n n i , közömbössé válni a sötét műit iránt, h a n e m elszörnyülködni és bánkódni fölötte; n e m azt k e l l belátni, hogy a múlt már s e m m i t sem jelent, h a n e m hogy gonoszt jelent. Mélység az a vélt magasság, a m e l y e n állottam; elveszettség az a biztonság, a m e l y b e n éltem; sötétség az a világosság, m e l y az enyém vqlt. N e m n u l l a lép a plusz helyére, h a n e m maga a plusz a l a k u l át mínusszá. N e m a tökéletlenségnek, h a n e m a bűnösség­ nek a fölismerése (Barth).

M i n d e z p e d i g „Krisztusért"/ A z „ . . . é r i " (didj — accusat i v u s s a l — j e l e n t i m i n d az „alapot", m i n t a „célt" (BlassD e b r u n n e r ) . K r i s z t u s az alapja, az oka, a beindítója, de egyben a c é l j ^ i s annak, hogy veszteségnek ítélte a n y e ­ reséget, kárnak a hasznot, boldogtalanságnak a b o l d o g ­ ságot. K r i s z t u s cselekedte m i n d e z t őbenne. N e m magától és magáért, n e m saját belátásból és egyéni előnyeinek a biztosításáért, h a n e m „Krisztusért" cselekedett; K r i s z t u s útbaindításával és K r i s z t u s r a nézve, azaz m i v e l meglátta az egyetlep nyereséget: Krásztnst. 8. A m i azonban a múltban — egykor — történt, az n e m egy kalandos életnek aktualitás nélküli lezárt ese­ ménye, amit be lehet osztani aj jó v a g y a rossz emlékek közé. A z előző versben leírt történés n e m az apostol j e ­ lenétől független életrajzi adat, a m e l y n e k immár nincs jelentősége. Ellenkezőleg: o l y a n esemény, a m e l y a múlt­ ban egykor megtörtént, de azóta is szakadatlanul tör­ ténik (praes. perf.) M i t jelenthetne egyebet a Pál apos­ tol határozott szókimondása: „Nemcsak, h a n e m /mosdás veszteségnek ítélek m i n d e n t " . N e m bánta meg, a m i t cse­ lekedett, n e m változtatta m e g véleményét, n e m jutott tisztultabb meggyőződésre. A Károli-szöveg „sőt annak felette" kifejezéssel v e ­ zeti be ezt a mondatót. Más fordítók (Barth) a „de most i s " kifejezést használják. M i a „nemcsak, h a n e m [most] i s " fordítási lehetőség m e l l e t t döntünk, mégpedig azzai a megfontolással, hogy megfelelőbbnek tartjuk. M e g f e ­ lelőbb azért, m e r t a „nemcsak, h a n e m " benne v a n a m i n d e n n a p i közönséges nyelvjárásban, míg a „sőt annak felette" már n e m a n n y i r a közhasználatú, és t a r t a l m i l a g sem egészen helytálló. A z az értelme, hogy v a l a m i olyan dolgot vezet be, a m e l y pluszként jön a már m o n d o t t a k ­ hoz, m i n t e g y fölötte áll azoknak. P e d i g jelen esetben nincs szó többletről, v a l a m i másról, hanem ugyanannak a dolognak a folytatólagosságáról. E z t a folytatólagossá­ got aláhúzottan k i e m e l i a „nemcsak, h a n e m [most] i s " kifejezés fdNd mennnpe k d j — B l a s s — D e b r u n n e r 448: 6 és Bauer). Körülírással szólva, m i n t h a így írna az apos­ t o l : n e m férhet kétség ahhoz (vagyis nyilvánvaló, ter­ mészetes, bizonyos), hogy nemcsak a múltban v o l t a m

így, h a n e m most is ugyanígy gondolkozom. M o s t is, a j e ­ l e n b e n i s , e sorok írásakor is „veszteségnek itéíek m i n ­ dent". „Mindent", kivétel nélkül m i n d e n t . Mégcsak k i s részben sem változott m e g a magatartásom. S e n k i sem állíthatja, hogy nagy körvonalakban m e g m a r a d t a m k o ­ rábbi álláspontom mellett, de mégis tettem bizonyos e n ­ gedményeket. N e m , m e r t i t t n e m az én álláspontomról v a n szó, h a n e m arról a gyökeres fordulópontról, a m e i y l y e l Isten megajándékozott, s a h o n n a n nézve új fényt n y e r t egész életem. M i n d e n t — felsoroltakat és f e l nem soroltakat — , azaz korábbi énemet a maga egészeben veszteségnek „ité^em". U g y a n a z a „veszteség", ugyanaz az „ítélés", m i n t a 7. versben, csupán j e l e n időben (praesensben), a bizonyságtétel idejében, a míég tartó mában. ( A revideálatlan Károli a szó s z e r i n t i fordítást adja. m i n d e n e k e t kárnak ítélek lenni.) „ Jézns K r i s z t u s n a k , az én U r a m n a k / m i n d e n e k e t j ;feíiHmúM ismerete m i a t t " v a n az, hogy most is veszteség­ nek ítélem mindazt, amit annak ítéltem egykor. A z eióző versben csak a n n y i volt, hogy „Krisztusért", most pedig ezt részletesebben k i f e j t i . Az: „ismeret" fpnózisz) tartalmát az szabja meg, hogy Jézus K r i s z t u s r a vonatkozik. Pálnak v o l t ismerete K r i s z ­ tussal való találkozása előtt is, hiszen gondos neveles­ ben részesült. A zsidós tanítóknak is v o l t ismeretük a m a g u k módján, ahogyan m i n d e n k o r emberének m e g ­ v a n a maga sajátos ismeretanyaga éppen a h i t dolgai te­ kintetében. A Jézus K r i s z t u s ismerete n e m ezeknek az ismereteknek egy magasabb fokú kibontakozása, n e m egy vallástörténeti fejlődésnek a csúcspontja u g y a n a b b a n 3 síkban, h a n e m m i n d e n más ismeret felett álló, azokon túl lévő, a z o k k a l össze n e m hasonlítható ismeret. A m i fordításunkban a ,JőZiNmníó" szó melléknév, azaz t u l a j ­ donság jelző. P e d i g a görög szöveg főnevesített alakban használja: K r i s z t u s ismeretének a m i n d e n e k e t „felülmú­ ló v o l t a " miatt. Ebből a szempontból — t i . grammátik a i l a g — megfelelőnek látszik K r i s z t u s ismeretének a „gazdagságával" (rev. Károli) fordítani, v a g y még inkább „nagy voltával" (régi Károli). A nehézség csak az, hogy e g y i k sem domborítja k i a másféle ismeretekhez való páratlan viszonyulást, a m i kétségtelenül benne v a n a g ö -

rög eredetiben ( B l a s s - D e b r u n n e r 263:2). E z az ismeret t a r t j a kényszer alatt Pál apostolt. E z teszi hajlíthatatlanná és állandóvá benne a régi elvetését) és az új m e g ­ tartását. N e m vétünk az Ige ellen, h a azt m o n d j u k , hogy „ J é zns K r i s z t u s ismeretét" egyfelől genitivus objectivusos, másfelől genitivus subiectivusos szerkezetnek tekintjük. Más szóval: igaz, hogy Pál apostolnak Jézus K r i s z t u s r a vonatkozó ismeretéről v a n szó, m e l y n e k a tárgya (ob­ jektuma) Jézus K r i s z t u s , a k i r e néz az ismeret, de éppoly igaz, hogy ez az ismeret Jézus K r i s z t u s n a k az ajándéka, Jézus a forrása, m i n t akitől származik az ismeret, azaz Jézus az a l a n y a (szubjektuma). E g y hűséges bizonyság­ tétel aligha m o n d h a t le mindkét oldalnak a kiemelésérőL D e bármiként álljon a helyzet, bizonyos m a r a d , hogy a „mindent felülmúló i s m e r e t " „Krisztusnak" nevezi J é ­ zust, és „Jéznsnak" K r i s z t u s t , a k i választottjainak „ U r a " (lásd az 1, 2. v. magyarázatát). A k i ennek az Urnák a „szolgája" (1, 1) l e t t : annál az ismeret mentes a futó hangulatoktól és benyomásoktól. N e m a Krisztus-kép változik az alakuló, „fejlődő" ismeret nyomában, hanem épp fordítva: a tegnap és m a és örökké ugyanaz az Úr­ jézus K r i s z t u s határozza m e g az ismeretet. N e m c s a k lehetséges, h a n e m egészen bizonyos, hogy fejlődés v a n az e m b e r i ismeretekben, legyenek azok vallásos v a g y nem-vallásos természetűek, de a Jézus K r i s z t u s i s m e r e t e fölötte áll ennek a fejlődési f o l y a m a t n a k , azaz n e m függ­ vénye annak. N e m „teória" ez, h a n e m hitvallás, a K r i s z ­ tus által megragadott, f o g l y u l ejtett Pál apostolnak a hitvallása. A hitvallási jellegzetesség m u t a t k o z i k — akárcsak előbb — az egyes számú első személyben: „akiért m i n ­ denek veszteséggé lettek számomra". Ismét csak az „Pkáért" ( = „Krisztusért" 7. v., „Krisztus ismeretéért" 8. v.), a k i a mozdíthatatlan központ, a k i körül forog az apostol bizonyságtétele. Űérette, őmiatta, őreá niézve lettek v e s z ­ teséggé „mindenek". „Mindenek", a m i k az 5—6. versek összefüggésében említtettek v a g y n e m említtettek, de oda tartoznak. M i n d e n - m i n d e n , a m i K r i s z t u s s a l szemben áll, a m i t K r i s z t u s az apostol múltjában és jelenében e l ­ ítél. M i n d e z e k „veszteséggé üettek számomra". Szívesen

csatlakoznánk a Károli-f ordításhoz, h a azt mondaná: „mindent elveszni engedtem" (nem p e d i g „kárba veszni"). Kálvin á „kárnak t e k i n t e t t e m " („fúr S c h a d e n g e r e c h net") kifejezést használja, ami; nyilvánvalóan helyesebb. Mégis m e g m a r a d u n k a „mindenek veszteséggé lettek szá­ m o m r a " mellett. A görög ige (dzémioó) csak szenvedő (passzív) formában f o r d u l elő az Újszövetségben, s e n ­ n e k kifejezésre k e l l j u t n i a a fordításban. N e m a magá­ tól jobb belátásra jutott Pál cselekszik, h a n e m a fegy­ v e r le tételre kényszerített Pállal történik v a l a m i , a m i t ő m a g a ismer e l önmagáról. A régi Pál azt mondaná: n e m engedem „kárba v e s z n i " ; a jobb meggyőződésre jutott Pál így szólna: „kárba v e s z n i " engedem; de a K r i s z t u s által f o g l y u l ejtett Pál ezt m o n d j a : akaratom ellenére, cselekvési szándékom (aktív) ellenére „veszteséggé l e t ­ tek s z d m o w m " (aor. pass.), „kárrá lettek számomra". Rö­ v i d e n : elismerem, hogy e l d o b n i való ócskaság v o l t k o r ­ szerűségem; veszteség volt m i n d e n nyereségem. M i n d ­ ezt őszinte bűnbánattal e l i s m e r e m . N e m c s a k elméletben v a n ez így, h a n e m ténylegesen, valósággal. I l y e n „elismerésre" következik a „szemétnek ítéltem /azokat J " . A „szemét"-összesítő fogalom. Magában h o r ­ dozhatja a „ g a n é j " (régi Károli) képét éppúgy, m i n t más­ féle eldobásra szánt hulladékokat. Mindenképp súlyos kifejezés, m e l y a megvetésnek és az! u n d o r n a k a képze­ tét eleveníti föl. Megvetéssel néz Pál apostol a r r a , amit e g y k o r nyereségnek tartott. Amiért e g y k o r képes v o l t életeket k i o l t a n i , azt most szemétnek bélyegzi. Látszik, hogy a bűnnel szemben éppoly kíméletlen, m i n t a bűn képviselőivel (3, 2). E l f o r d u l a tisztátalantól, n e m vál­ l a l közösséget a bűnnel. A m i n t a szemetet összegyűjtik és eldobják, nehogy betegségek terjesztője és melegágya legyen, úgy dobja e l e g y k o r i múltját az apostol, hogy ,,Krisztnstmegnt/erje". A h o l szemét v a n , ott nincs tisztaság; ahol a szemetet szeretik (átvitt értelemben), ott nincs K r i s z t u s . K r i s z t u s új szívet, szemét nélküli szívet, azazf a bűnt utáló és megvető szívet akar. E z t jól t u d j a az apostol. A m i t tesz, azért teszi, hogy övé lehessen K r i s z t u s , azaz hogy meg n y e r j e K r i s z t u s t A „megnt/erés" természetesen n e m azo­ nos a sorsjátékok „lutrijával", sem a szokott értelemben

vett nyerészkedésekkel. A „nyereség" (7. v.) igei a l a k ­ jára gondoljunk, h i s z e n a fentiekben látott „nyereség­ h e z " s i m u l a „megnyerni" ige. Már övé a „nyereség", már övé K r i s z t u s , és mégis őt a k a r j a megtartani. A k ö ­ vetkező vershez tartozik u g y a n , de már i t t u t a l n u n k k e i ! a r r a , hogy „őbenne [akar] találtatni". N e m véletlen, h a ­ n e m tudatos összekapcsolása a két képnek, a m i t gyöngít a B i b l i a versbeosztása, ketté vágván a képet. Egész e g y ­ szerűen ezt m o n d h a t j u k : a kép e g y i k része szerint K r i s z ­ tusnak Pál apostolban való lakó zá sár ól- (— hogy K r i s z ­ tust m e g n y e r j e m , hogy K r i s z t u s az e n y é m legyen), a másik szerint Pál apostolnak K r i s z t u s b a n való lakozásáról v a n szó. K r i s z t u s a k k o r m a r a d az övé, vagyis ő úgy m a r a d a nyereség birtokában, h a valóban és igazán sze­ métnek ítéli e g y k o r i énjét m i n d e n velejárójával együtt. 9. „És taM^assayn, őbenne". E n n e k a mondatrésznek sem az az értelme, hogy még nincs K r i s z t u s b a n , de K r i s z ­ tusban akar l e n n i . Pál már K r i s z t u s Jézusban, az ó k ö ­ zösségében él. R a j t a kívül, tőle függetlenül n e m t u d és n e m akar létezni. E g y e t l e n vágya, hogy K r i s z t u s ajkáról h a l l j a : tényleg őbenne v a n . A z ige passzív alakjának (aor. conj.) a figyelmeztetése szerint Pál a r r a h e l y e z i a hangsúlyt, hogy K r i s z t u s szemszögéből nézve legyen o l y a n , m i n t a k i K r i s z t u s b a n v a n . S o k a n állíthatják m a ­ gukról, hogy K r i s z t u s b a n v a n n a k , s mégis távol állanak tőle. H a azonban valakiről maga K r i s z t u s elismeri, h o g y hozzá tartozik, őbenne él, n e k i engedelmeskedik, a k k o r n e m férhet kétség a benne folytatott élet valóságához. H o g y a vers összefüggésében m i t jelent a K r i s z t u s b a n találtatás, ezt Pál így fejezi k i : „mint a k i n e k nincsen s a ­ ját igazságosságom a töfvén?/b(%, hanem / v a n igazságosságomj a K r i s z t n s b a n va%d hit á%ta%, Istentől va%d igazsá­ gosságom a hit alapján". Csak az v a n K r i s z t u s b a n , a k i ­ nek nincs saját igazságossága. A k i saját „farizeusi" (5. v.) v a g y másféle igazságosságával v a n eltelve, és azzal meg v a n elégedve, az K r i s z t u s ítélete szerint nincs, n e m lehet K r i s z t u s b a n . Körülírással úgy is m o n d h a t j u k : a k i K r i s z t u s b a n találtatik, immár o l y a n (kitűnik g o n d o l k o ­ zásából és magatartásából), „mint a k i n e k nincs saját igazságossága".

A z „igazságosság" (d%kájosx%né) n e m azonos az „igaz­ sággal" (áMthejá). Igazságos az a bíró, a k i az igazságot (a törvény s z e r i n % mértéket) t a r t j a szem előtt az ítélet meghozásakor. Igazsága v a n annak, a k i a törvény p a ­ rancsolatait, a törvény igazságát elfogadja és ahhoz h i ­ ánytalanul a l k a l m a z k o d i k . „Saját" igazsága v a n annak, a k i föltételezi önmagáról (tehát n e m K r i s z t u s m o n d j a r ó ­ l a , n e m K r i s z t u s b a n találtatik olyannak, h a n e m saját­ magának a véleménye az irányadó a r r a nézve), hogy m i n d e n b e n megüti a törvény mértékét, azaz teljesíti a törvényt. I l y e n „saját", „törvényből" való igazság nincs. Lehet, hogy saját igazsággal kérkedik az ember — m i n t e g y k o r Pál — , de K r i s z t u s szemében úgy találtatik, m i n t a k i n e k nincs saját igazsága (áXéthejá), m i v e l önmagában és önmagától semmiképpen n e m lehet igaz. N e m lehet saját igazsága egyszerűen azért, mert n e m tudhatja be­ tölteni a törvényt. A saját igazság csak o l y a n torzó l e ­ het, a m i l y e n v o l t a Pálé, vagy a m i l y e n a „kutyáknak" és a „gonosz munkásoknak" nevezett keresztyéneké. A z igazság fáléthejá) helyett létezik az igazságosság (dikájosznné^. E n n e k értelme — lévén szó jogi kifejezés­ ről — az, hogy a törvényszéki bíró v a l a k i t igaznak n y i l ­ vánít. M i v e l s e n k i sem igaz, ezért az ítélő bíró — Isten — senkit sem nyilváníthat igaznak, vagyis s e n k i sem rendelkezhetik saját igazságossággal. S e m az igazság, sem az igazságosság ( = az igazzá nyilvánítás) n e m szár­ m a z i k saját forrásból. Mégcsak felerészben sincs saját igazságosság, m i n t h a bizonyos mértékig reá lehetne s z o l ­ gálni a bírói fölmentésre és az együttjáró igazzá n y i l ­ vánításra. I n n e n érthető, hogy az apostol n e m azt m o n d ­ j a : „igazságosságom" felerészben v a g y bizonyos hánya­ dában a sajátom, m i n t törvénytiszteletemnek, kegyes éle­ temnek az eredménye. N e m , h a n e m egyáltalán nincs igazságosságom. A z én feltételezett Igazságosságom n e m egyéb, m i n t merő öncsalás, K r i s z t u s o n kívüli önámítás. „Hanem / v a n igazságosságom/ a K r i s z t u s b a n való h i t á^taE". Tehát mégis v a n igazságosság, de n e m egyszerűen h i t által, h a n e m a „Krisztusban va^ó hit áítaZ". A X X . századi nyelvhasználatban a „ h i t " (pisztisz) fogalma e l ­ mosódott, sót zavarossá lett. E n n e k nyilvánvaló oka az, hogy hajlamosak v a g y u n k egy önmagában létező hitet

föhételezni. Márpedig az apostolnál a h i t v a g y „Krisz­ tusban való h i t " , v a g y egyébként n e m h i t . A szóelemzés n a g y o n keveset segít a fogalomtisztázásnál. Valósággal belegyökerezett a köztudatba, hogy a h i t az e m b e r i o l ­ d a l h o z tartozik, míg a k e g y e l e m az istenihez. N e m v o n ható kétségbe, hogy a h i t m i n t „biztos i s m e r e t " és „szív­ b e l i b i z o d a l o m " valóban magában foglalja az ember aktív magatartását, de a káté-felelet központja mégis a r r a i n t , h o g y a hitet „Szentlélek gerjeszti föl b e n n e m " . Más szó­ v a l : a h i t „Kriszittsbay?. v a M M t " , ajándék-hit. A h i t n e k nemcsak a tárgya K r i s z t u s (akiben hiszünk), h a n e m az a l a n y a is ugyanő (aki hitet ad nekünk). Ű a h i t tulajdonosa (gen.), s annak adja, akinek akarja. Igaz, hogy szól a fölhívás: higgyetek; igaz, hogy hitetlensegünk menthetetlen; de mégis igaz, hogy a h i t a l a n y a J é ­ zus K r i s z t u s , a k i e l k e z d i és bevégzi övéiben a jó dolgot. A „Krisztusban találtatás" i l y módon n e m érzelmi ellágyulás, n e m saját kegyes gondolatoknak a buzgó ápolása, n e m „pietizmus", n e m „orthodoxia", n e m néphit, egyál­ talán n e m emberi vállalkozás — bárhonnan i!s jöjjön —, h a n e m ajándékképpen, azaz Krisztustól származó m e g ­ ismerése és biztos tudása annak, h o g y ő (Krisztus) az én Szabadítóm, Jézusom; ő az én f e l k e n t Királyom, K r i s z ­ tusom, és az én UTr^m. A m e l y i k h i t n e m ebben a „ K r i s z ­ tusban vaíó h i t " , az lehet fanatikus, halált megvető r a ­ gaszkodás egy bizonyos Isten-fogalomhoz, lehet m e g n y u g ­ tató v a g y nyugtalanító világnézet, lehet pogány vallási képzet v a g y keresztyén színezetű rajongás, de n e m lehet a Pál apostol s z e r i n t i „hit". A hitet adó és a h i t tárgyát képező K r i s z t u s az, akiről a 2, 6—11 beszél, n e m pedig az árják krisztusa, sem a forradalmár, sem a n a g y v a l ­ lásalapító, sem általában a liberális theologusok zseniá­ lis prófétája, a vallástörténelem csúcspontja, az észpro­ d u k t u m , h a n e m ismét csak az U r Jézus K r i s z t u s , a k i a saját igazságát és szentségét ajándékozza övéinek. A K r i s z t u s b a n való h i t által bírni az „igazságosságot" azt j e l e n t i , h o g y K r i s z t u s igazságát elfogadom és sajátomnak v a l l o m . N e m zsidó származásom, n e m törvénytiszteletem, erkölcsösségem, buzgóságom, egyáltalán semmiféle t ö ­ rekvésem v a g y képességem n e m tesz igazzá Isten előtt, h a n e m azáltal leszek igaz, hogy K r i s z t u s n a k az igazsága

— m i n t tőlem független igazság — n e k e m tulajdonítta­ t i k , az enyémnek m o n d a t i k . Itt válóban talál, hogy i d e ­ gen t o l l a k k a l ékeskedem, t i . Jézi^s K r i s z t ^ a K ^ . N e m azért v a g y o k igaz, m e r t tényleg igaz vagyok, h a n e m azért, mert egy idegen igazságot átölelhetek, és m e g v a l l h a t o m , hogy ezt az i d e g e n igazságot K r i s z t u s n e k e m ajándékozta. E z t j e l e n t i a „ v a n igazságosságom a Jézus K r i s z t u s b a n v a M hitáM". H o g y s e m m i félreértés ne legyen, Pál még hozzáteszi: „Istentől txdó igazságosságom a h i t aíapján". H a v a l a k i kételkedne az előbb m o n d o t t a k b a n , most félreértésmen­ tesen h a l l h a t j a , hogy az „igazságosság Istentől" v a n , a m i n t a K r i s z t u s b a n való h i t b e n szemlélhető, megismerhető. A z „fstentőZ vaíó igazságosság" K r i s z t u s b a n konkretizálódik, viszont a „Krisztusban való igazságosság" elemberiesítésétől megóv az „Istentől való igazságosság". A két k i ­ fejezés ugyanazt az egy „igazságosságot" h i r d e t i , m é g ­ p e d i g m i n t „nem saját" igazságosságot. A „hit alapján" a r r a figyelmeztet, hogy Isten k e g y e l ­ mesen igénybe veszi az embert, és a k a r j a , várja az ő döntését. A k i megismerte az Istentől való igazságossá­ got, annak állást k e l l f o g l a l n i a saját igazságossága e l l e n , és az Istentől való Igazságosság mellett. Isten n e m f a tuskókat' a k a r , h a n e m az ő ajándékát elfogadó gyülekezeti tagokat. 10. „Hogt/ m e g i s m e r j e m őt." E z szorosan kapcsolódik a 9. vershez. K r i s z t u s t az i s m e r i meg, a k i találkozott a „Krisztusban való igazságossággal". Egyébként ismerete n e m több, m i n t vallásos és nem-vallásos elmélkedés, b a ­ bona v a g y teozófia és hasonlók. A z írásmagyarázók m e g ­ egyeznek abban, h o g y a szóban forgó megismerés n e m v a l a m i puszta értelmi aktus, a m i egyébként az össze­ függésből is következik. K r i s z t u s t n e m lehet „ m e g i s ­ m e r n i ^ (gnónaj — aor. inf.) sem írástudói arravalósággal, s e m az ismeretkritikával; K r i s z t u s t n e m lehet egysze­ rűen b e t a n u l n i , m i n t egy leckét; de a m o d e r n tudomá­ nyosság szintén tehetetlenül áll előtte. A „megismerés" választóvize a „Krisztusban való h i t igazságosságának" az ajándékul fogadása, az értelemnek és a szívbeli b i z o d a l o m n a k teljes odaszentelésével.

K r i s z t u s ismeretéhez hozzátartozik az „ ó feltámadása erejének" a megismerése. Itt is jól vijgyázzunk arra, hogy a „megismerés" n e m puszta értelmi aktus. A z értelem­ nek nincs m i t kezdenie a feltámadás erejével. Hiába v a n ­ nak a feltámadásról szóló evangéliumi híradások, m e r t a józan értelem csak a n n y i t mondhat, hogy a tanítvá­ n y o k találták k i hitetés céljából. A feltámadás „ e r ő " ^diánamiszj nélkül o l y a n , m i n t a vasszekrényben hozzáférhetétlenül elzárt orvosság. H a n e m j u t be a beteg szervezetébe, a k k o r a beteg hiába i s m e r i v e g y i összeté­ telét és életmentő, életet megtartó hatását. T u d róla, ís-^ m e r i kívülről (értelmi aktus), de n e m i s m e r h e t i a h a ­ tását, az erejét (dinamikáját), azaz érdemileg egyáltalán n e m ismerheti. Megtörténhet, hogy v a l a k i saját tapasz­ talatból n e m i s m e r i m e g v a l a m e l y orvosságnak az ere­ jét, de n e m történhetik meg, hogy K r i s z t u s feltámadá­ sának az erejét halálos veszedelem nélkül nélkülözhes­ sük. E z nincs zárt szekrényben (a sírgödörben); kijött o n ­ n a n , és szétáradt, hogy Pállal együtt m i n d e n k i m e g i s ­ merhesse. A feltámadás „ereje" szüntette meg és szün­ teti m e g a „saját igazságosságiban rejlő halált és a n ­ nak fullánkját. U g y a n c s a k K r i s z t u s megismerésével kapcsolatosan be­ szél Pál „ a z ő szenvedéseiben v a M részvéte%rőí". A „rész­ vétel" egészen rossz fordítás. Csak azért m a r a d u n k m e l ­ lette, m i v e l se jobbat n e m t u d u n k a d n i , s e m a „közössé­ get^ n e m t a r t j u k megfelelő fordítási lehetőségnek. I n d u l j u n k k i a „szenvedésből", t i . K r i s z t u s szenvedé­ seiből. K r i s z t u s szenvedett a kereszten, mégpedig a m i „igazságosságunkért". E b b e n a szenvedésben, „részt v e n ­ n i " n e m azt jelenti, hogy földi életünkben m i is s z e n ­ vedünk, s szenvedésünkkel ugyanabból a szenvedésbői vesszük k i részünket, amelyet K r i s z t u s vállalt a k e r e s z ­ ten. A test cselekedeteinek a megöldöklése szintén nem jöhet szóba „részvétel" gyanánt, hiszen e l l e n t m o n d az egész összefüggésnek, m e l y azt célozza, h o g y K r i s z t u s m i n d e n , és én (Pál v a g y bárki más) s e m m i v a g y o k az „igazságosság" tekintetében. Krisztustól származik m i n ­ d e n , s az én „részvételem" csak abban állhat, hogy részt n y e r e k , részt veszek, részt fogadok e l abból, a m i az „övé v o l t , és amit n e k e m adott". E b b e n az értelemben m a r a d -

hat a „ r é s z v é t " , v a g y jöhet akár a „közösség" is. E g y szóval kapcsolatba jutok K r i s z t u s érettem való s z e n v e ­ désével; m e g i s m e r e m és megtapasztalom, hogy m i t j e ­ l e n t ez a szenvedés éppen énreám nézve. Megítélésünk szerint i t t már eszkatológikus k i t e k i n t tésü az Ige. A K r i s z t u s szenvedésében való „részvétel", azaz a szenvedés áldásában való részesedés h i t b e n már i t t v a n , de valóság szerint a test levetkőzése után követke­ z i k be. H o g y Pál apostol erre gondol, a z a „részvételhez" kapcsolódó participális mellékmondatból még világosab­ b a n kitűnik: „/msoníóud iévén az ó haldiához". A sok e l ­ térő exegézis j e l z i , hogy a kutatók m e n n y i küzdelem­ m e l i g y e k e z n e k hozzáférkőzni a szöveghű értelemhez. Kálvin a Róm). 8, 17 és köv. verseire való utalással i n ­ kább a testi meghalásra, a „kereszt elszenvedésére" f i ­ gyelmeztet. W . L u e k e n énünknek az „állandóan tartó k ü l ­ ső és belső meghalására" m u t a t rá. B a r t h szerint „az ő (Krisztus) halálának t e k i n t i magát alávetve ( t i . Pál), n e m p e d i g a természetnek, a sorsnak, a mulandóságnak". E z e k a magyarázatok m i n d megegyeznek abban, hogy a m a ­ g u k módján K r i s z t u s halálával kapcsolatosan az ember halálára vonatkoztatják a Pál szavait. A szöveg szó sze­ r i n t így h a n g z i k : ugyanazt a z a l a k o t vévén föl, m i n t a m i t — a z ő halála által — fölvett K r i s z t u s . M i m e g ­ m a r a d u n k a szó szerinti értelem mellett. „Ugyanazt az a l a k o t " testi vándorlásunk ideje alatt n e m vehetjük föl. Tehát önmagában n e m lehet szó a testi halálról m i n t egyszer bekövetkezendőről, sem m i n t állandóan tartó és a vég felé vezető haídíróL A z „ugyanazt az alakot vévén f ö l " ( = „hasonlóvá lévén") kifejezés eszkatológikus k i t e ­ kintésű. „ A k i k méltókká tétetnek, hogy a m a világot e l ­ vegyék, és a halálból való föltámadást, azok sem n e m há­ zasodnak, sem férjhez n e m adatnak, m e r t m e g sem h a l ­ h a t n a k többé; ők hasonlók az angyalokhoz, és Isten f i a i , m i v e l h o g y a feltámadásnak f i a i " ( L k . 20, 35). E r r e az „alakra" gondolhat Pál apostol, m i n t K r i s z t u s n a k a halál után fölvett alajához hasonlóra. E n n e k az állapotnak az elnyerése lehet a „Krisztus szenvedéseiben való részvé­ t e l " , vagyis „hosoníóvd vdMs az ő haíáíához". Nyilván­ való, hogy ez a? állapot föltételezi a megelőző testi h a ­ lált, melyről p l . Kálvin beszél.

H . „ H a v a l a m i módon eljuthatnék a haíottak feítámadd^dra." „ H a w Z a m i m d d o n " ! N e m a kételkedésnek vágy a bizonytalankodásnak, az ingadozásnak a hangja. A „ h a " i t t azt a várakozást j u t t a t j a szóhoz, m e l y kísérője a 10. v e r s tartalmának ( B l a s s — D e b r u n n e r 375). A m i k o r tehát az előző 10. v e r s b e n a r r a az időre néz, a m i k o r „hason­ lóvá lesz K r i s z t u s halálához", u g y a n a k k o r lelkében él — kísérő jelenségként a várakozás, h o g y eljusson a h a ­ lottak feltámadására. A „valami m ó d o n " szintén n e m a bizonytalankodás kifejezője, h a n e m a várakozás erőssé­ gét húzza alá ( B l a s s — D e b r u n n e r 375). Elő reménységgel kapcsolódik ahhoz, a m i t h i t b e n megismert. M e g i s m e r t e K r i s z t u s feltámadásának az erejét, és szenvedésének az áldását, gyümölcsét, s most élő reménységgel kapcsoló­ d i k a beteljesedéshez. N e m arról a reménységéről beszél, h o g y e l fog j u t n i a halottak feltámadásába vetett h i t r e , m i v e l ez a h i t égő tűzként már lángol benne. A z o n b a n beszél arról a reménységéről, arról a váradalmáról, hogy el fog j u t n i a halottak föltámadására, azaz: K r i s z t u s s a l együtt maga is feltámad (1. a 10. vers exegézisét).

12—16

HOLNAPRA

NBZES

(12) Nem f mondomJ, hagr^/ már elértem, vagy már íőkéleíes volnék, de igyekezem, el is érjem, mert meg is raga­ dott engem Krisztiid Jézns. (13) Atyámfiai, én úgy gondolom magamról, hogy még nem értem el, de egyet fcsetekszem7; azokat, amelyek hátam mögött vannak eífelejtvén, azoknak pedig, ameíyek előttem vannak nekidőlvén, (14) célegyenest igyekszem istennek a Kwztns Jéznsban onnét /eínlrőí vaM elhívása jntaímára. (15) Valakik tehát tökéíetesek vagyunk, így gondoíkozznnk; és ha valamiről másképpen gondolkoztok, Isten azt is ki fogja jelenteni néktek; (16) csakhogy amire -e!JMtottnnk, ugyanazon /szabáíy szerintj járjnnk.

12. „ N e m hogy m d r elértem". így i s lehetne .fordítani, hiszen érthető. A Károli-szöveg azonban — helyesen — b e i k t a t j a a „ m o n d o m " igét ( „ n e m m o n d o m , h o g y . . Ezáltal kerekebbé válik a mondat, s a m i Pál apostolnál

gondolatban k i n e m m o n d o t t szó volt, az most papíron van. „ N e m mo?MÍom", n e m álhtpm, hogy már elértem: A „ n e m m o n d o m " visszajutal a zsidós tanítókra (3, 2) s egyúttal a régi Pálra. Ők azt m o n d o t M k m a g i r ó l , hogy Míogástalan törvénytis^elők és igazságban járó, buzgó emberek. M e g v o l t a k elégedve m a g u k k a l , úgyannyira, h o g y önmagukban dicsekedtek és bizakodtak. A z új Pál enn^ek a magatartásnak az ellentéte. Távol áll tőle az önelégültség: N e m m o n d o m , h o g y „vMr elértem" (eíd&on—-aor.—- =^ e l n y e r t e m , elvettem). A z exegézisnek s o ­ k a t vitatott kérdése: m i r e v o n a t k o z i k az „eíértem"? M i ­ re m o n d j a Pál, hogy még n e m vette el? M i t n e m ért még el? A K r i s z t u s b a n való igazságot? K r i s z t u s t ? A v é ­ lemények eltérők. Egyesek (pl. B a r t h ) a r r a hajlanak, hogy s e m m i konkrét tárgyat ne jelöljenek meg, h a n e m tudatosan kiegészítés nélkül hagyják az „elértem" igét. E z a felfogás valószínűtlen. M i n d az előzmények, m i n d a v e r s természete a r r a i n t , hogy az „ e ! é r t e m " ( = e l v e t ­ tem) igének konkrét tárgya v a n . A 8. v e r s b e n olvassuk: „ h o g y K r i s z t u s t m e g n y e r j e m " . E h h e z kapcsolódnak a 9—11. versek mellékmondatai. Ide kapcsolódik vissza most is az apostol. A d o g m a t i k a i megfontolások b i z o ­ nyos problémák elé állítanak, de a valóság mégis az m a r a d : Pál b e i s m e r j hogy még n e m érte e l egészen K r i s z t u s t . A z ige aor. formája a beálló cselekményt f e ­ j e z i k i . A teljességrigényű beálló történés, azaz K r i s z t u s hiánytalan elérése még n e m valósult meg. N i n c s arról szó, h o g y bizonyos t e k i n t e t b e n már elérte, de egyéb v o ­ natkozásban m é g n e m érte e l . A Krisztusért folyó h a r c még m i n d i g tart, és a szemtől szemben látásig sose. f e ­ jeződik be. A z „eíértem" j e l e n összefüggésben a „ m e g ­ r a g a d t a m " , az „elvettem", a „megfogtam" szóval adható v i s s z a találóbban, a h o g y a n u g y a n e z t a görög igét a vers második felében így fordítja a r e v . Károli ( = meg is ragadott e n g e m . . J . Tehát K r i s z t u s t m é g nemi ragadtam m e g egészen, m é g n e m fogtam föl teljesen. A z ő m e g r a ­ gadása ( s z e l l e m i - l e l k i síkon) m é g m i n d i g f o l y a m a t b a n v a n . Akár tetszik, akár n e m , akár megbotránkozunk, akár n e m : a n a g y apostol i l y e n útban állónak, i l y e n csak előre haladónak, i l y e n révbe m é g nem! jutottnak t e k i n t i

magát! A k i úgy gondolja, hogy m i n d e n problémája l e ­ záratott (azaz egyáltalán n i n c s megoldatlan kérdése), jó ha b e i r a t k o z i k a Pál iskolájába. N e m a feltámadás, az igazságosság stib. kérdéseiben való bizonytalanság ez, s n e m is a t r o m b i t a zengésének az erótelensége, h a n e m a növekedő és erősödő keresztyén élet varázsa, a m i n e k az élét n e m szabad tompítani. U g y a n a z a h a n g öltözik a betű ruhájába, a m i k o r az apostol így f o l y t a t j a : „ v a g y mór tökéletes voiínék" (perf. pass.). A továbbiakban úgy beszél önmagáról és h i t b e n testvéreiről, m i n t tökéletesekről (15. v ) , és i t t mégis azt állítja, hogy még n e m tökéletes. Még n e m befejezett­ ség a tökéletesség; még nincs vége az útnak; még előtte a cél. A „tökéletességre j u t n i " igé tagadó p e r f e k t u m a u g y a n a z t a f o l y a m a t b a n lévő cselekményt fejezi k i (== m é g n e m v a g y o k tökéletes), m i n t a m i t más n y e l v i f o r ­ d u l a t t a l az „elnyerni" ige aoristosa ( = még n e m n y e r ­ t e m el). Természetesen távol áll attól, hogy v a l a m i „ f a ­ r i z e u s i " tökéletességre, erkölcsösségre, v a g y épp bűnte­ l e n cselekedetekre gondoljon a tökéletesség hiányá­ nál, m i n t h a i l y e n értelemben n e m v o l n a tökéletes. Távolról se! N e m tökéletes, azaz még n e m fe­ jeződött be, még n e m jutott nyugvópontra a felülről való igazságosság szerinti új életben. Itt tényleg h a j o l ­ h a t u n k az általánosságok felé. Egész általánosságban m o n d j a magáról, hogy még n e m tökéletes, még n e m b e ­ fejezett; a növekvő keresztyén élet m i n d e n vonalán a d i n a m i k u s mozgás a jellemző, n e m p e d i g a statikus ál­ lás. E r r e m u t a t a vers második fele. „ D e igyekszem, hogy eZ is érjem." A z „igyekezem" (didkó) tulajdonképp ezt j e l e n t i : sietek, rohanok, v a l a ­ m i t kergetek. A régi világban közismert versenypályának a képe áll az apostol előtt. Eletét a versenypályához h a ­ sonlítja, a m e l y e n siet, r o h a n , akárcsak a versenyzők. I l y e n értelemben „igyekszik", hogy e l is érje K r i s z t u s t Azért i g y e k s z i k , hogy növekedő élete e g y k o r beteljesedéshez jusson, azaz K r i s z t u s t egészen, maradék nélkül elérje. A görög igének (ídmbdnó) prepczíűióval való e l ­ látása (kdtd — TcdMMbó — áor. conj J a perfektivizálédás végpontját m u t a t j a : az „elérés" egyszer befejeződik. H o g y m i k o r fejeződik be, arról n e m tesz említést, c s u -

pán azt m o n d j a : most — ebben az életben — a futá& és igyekvés állapotában v a n . F u t és r o h a n , mégpedig élő várakozással ( B l a s s - I ^ b r u n n e r 375), n e m kételkedve aíeM l , hogy futása n e m v a l a m i céltalan, semmibe vesző r o ­ hanás. A várakozásnak m e g v a n a m a g a biztos a l a p j a : „mert m e g is ragadott engem K r i s z t u s Jéz%s". E z a kezessége annak, hogy igyekvése n e m céltalan rohanás. A „ m e r t " dativussal az alapot, a f u n d a m e n t u m o t j e l e n t i , a m i n n y u g s z i k v a l a m i . Tehát a „ m e r t " arról tájékoztat, hogy m i r e alapozza Pál az „elérés* várad almát: a r r a , hogy K r i s z t u s Jézus megragadott engem. Pál még n e m r a ­ gadta m e g egészen, még n e m érte e l egészen K r i s z t u s t , de K r i s z t u s egészen megragadta Pált. Ez az, a m i b i z t o n ­ ságot kölcsönöz n e k i ; ez az, amiért futása n e m céltalan. A keresztyén élet n e m azért n e m céltalan igyekezet, m e r t n a g y o n jól t u d u n k f u t n i , és m i n d e n erőnket be Le­ vetjük a küzdelembe, akárcsak a küzdőtéren v e r s e n y ­ ző atléták, h a n e m azért, m e r t biztos kezekben, a K r i s z ­ tus kezében v a g y u n k , a k i már „megragadott^ m i n k e t . A futás n e m saját kezdeményezésből kiinduló vállalkozás, m i n t h a m i m a g u n k i n d u l t u n k v o l n a e l , és egy idő után K r i s z t u s , méltányolva nemes törekvésünket, átveszi az ügyet. Távolról s e m ! A futás is csak azért lehetséges', m e r t előbb megragadott K r i s z t u s Jézus, a m i szabadító királyunk. 13. „AtT/dmjfiai, én %gi/ gondoíom magamról, hog?/ még n e m értem e L " A z „at^dmfiai"-ra nézve emlékeztetünk az 1, 12-ben mondottakra. U g y a n a z o k h o z az atyafiakhoz szól az apostol i t t i s . A z előző vershez viszonyítva épp a b b a n v a n az új mozzanat, h o g y ami!t magáról állít, azt n e m csupán magának m o n d j a . N e m önmagában elmél­ k e d i k , n e m önvallomásokat ír, h a n e m a m i t magáról á l ­ lít, a z t nyíltan k i m o n d j a , kibeszéli a z a t y a f i a k n a k . E l lehetne képzelni azt is, hogy Pál önmagában e l i s m e r i : még „ n e m érte e l " K r i s z t u s t , m é g n e m t e k i n t i magát befutott embernek, s így tökéletesnek, de márcsak apos­ t o l i tekintélyének a megőrzése érdekében is óvakodik attól, hogy m i n d e z t közölje a F i l i p p i b e l i e k k e l . Hátha: k i ­ ábrándulnak belőle, v a g y legalábbis megváltoztatják v é -

leményűket, m e l y b e n úgy v a n j e l e n Pál, m i n t tökéletes apostol, a k i egészen megragadta K r i s z t u s t , n e m p e d i g úgy, a h o g y a n a 12. v e r s b e n láttuk. Pálnak azonban n i n ­ csenek i l y e n gátlásai. Nyilvánvalóan n e m veszi t e k i n ­ tetbe sorainak személyi tekintélyére nézve esetleges k á ­ ros hatását. Báarmi l e g y e n az eredmény, nyíltan a z a t y a f i a k elé v i s z i a valóságot: „ é n úgy g o n d o l o m m a g a m r d í . . . " H o g y t i — f i l i p p i e k — m i t gondoltok rólam, miképpen ítéltek m e g engem, m i l y e n képet formálitok rólam, m i n d e z n e m t a r t vissza attól, h o g y föl ne tárjam előttetek az én i g a z i l e l k i a r c o m a t : én még n e m r a g a d t a m m e g K r i s z t u s t . „ M é g nőm." Még n i n c s befejezettség, még nincs n y u g a l ­ m i állapot. Távol áll tőlem bármely „períekciomzmus",, bármely „quietizmus". A „még n e m " aá „elértem"-re v o ­ n a t k o z i k , n e m p e d i g a „gondolom"-ra. E z a g r a m m a t i k a i megfontolás jelentős a vers értelmezése szempontjábóh N e m forog fönn a n n a k a lehetősége, h o g y Pál így b e ­ széljen: még n e m állítom (Kecskeméthy), m é g n e m t a r ­ tok i t t , futásomban még n e m j u t o t t a m eddig, de eset­ leg később állíthatom azt is, a m i t most n e m állítok. E l ­ lenkezőleg: „ ú g y gondoíom", azt állítom, h o g y „ m é g n e m értem eí". E z a meztelen valóság, a m i n e k erejét n e m gyöngíti s e m m i liiagyarázkodás. Igyekszik, fut, rohan, dolgozik, éspedig m i n t o l y a n , a k i még n e m ragadta m e g K r i s z t u s t teljesen, m i n t a k i n e k egész l e l k e n y i t v a áll a benne növekvő, kiteljesedő K r i s z t u s Jézus előtt. „ D e egyet /cseíekszemj." A görög szövegben c s a k e% áll: „ d e egyet" (Taen de), v a g y i s hiányzik a „cselekszem" ige, m e l y e t a fordítás vesz be. Különösen leveleknél szo­ kásosak az i l y e n kihagyások. A levélíró számol azzal,, h o g y az őt ismerő olvasók tudják, amiről szó v a n (BlassD e b r u n n e r 481). A „ d e egyet" biztos kezessége annak, hogy valamiképp vakvágányra ne jussanak se a k o r a ­ b e l i , se a késői olvasók — s az exegéták se. A m o n d o t ­ tak után ugyanis önkéntelenül adódik, hogy az olvasók így okoskodjanak: miképpen lehetnek ezek? H o g y a n l e ­ hetséges, hogy még Pál is így beszél magáról? Miért m o n d j a , hogy még n e m érte el? H o l a teljes keresztyén élet? H o l a hitbizonyosság?. Pál szerint m i n d e z e k a kér­ dések vakvágányra terelik a dolgot. A „ m é g n e m értem

el"-ból n e m következnek a „miért és h o g y a n " kérdések, h a n e m csak az, hogy bátran, Krisztustól megragadva, teljes üdvbizonyossággal állítsuk önmagunk és az atyafiak előtt egyaránt: azokat, a m e l y e k hátam mögött vannak, elfelejtem. íme, i d e vezet a járható út. M i n d a F i l i p p i b e l i e k n e k , m i n d a későbbi k o r o k g y e r ­ mekeinek m e g k e l l ismerniük, h o g y épp őbennűk m e l y e k ezek a hátuk mögött lévő dolgok. E tekintetben beszél­ het a szorosabban v e t t igehirdetés, de h a l l g a t n i a k e l l az exegézisnek. A h h o z viszont, h o g y láthassuk a m i „ h d t i m k mőpőtt" való dolgainkat, az ^exegézisnek meg k e l l m u t a t n i a , hogy m i k r e gondolt — v a g y gondolhatott — Pál apostol, hiszen a saját bizonyságtételünk csak az övé alapján lehetséges. A „hátam mőpőtt" a versenypálya hasonlatát e l e v e ­ níti föh A versenyző háta mögött v a n a lefutott tér, m i n d e n fáradságával és viszontagságával, sőt reménysé­ gével és szépségével együtt. Átvitt értelemben Pál apos­ t o l háta mögött v a n egész korábbi élete: megtérése előt­ t i múltja, sok-sok nyomorúsága és szomorúsága, sikere és öröme, egyszóval egész korábbi élete. És minderről azt m o n d j a , hogy elfelejti. Egyáltalán lehetséges-e i l y e n elfelejtés, holott az egész Szentírás tele v a n a múltra v a ­ ló emlékezéssel és emlékeztetéssel? H o g y világosan lát­ hassunk, egyfelől tisztába k e l l jönnünk az elféledés f o ­ galmával, másfelől pedig a vers összefüggésében k e l l gondolkoznunk az apostollal együtt, félretévén m i n d e n saját megfontolásunkat. A z „elfelejtek" ige általában azt jelenti, a m i t a m i n ­ d e n n a p i szóhasználat is mutat. V a g y i s elfelejti az e m ­ ber azt, a m i kimosódik emlékezetéből, a m i n e m j u t eszé­ be, a m i eltűnik a tudatból. Itt azonban az „eífe^ejíem"nek más az értelme. U g y a n i s az előbbi szokott értelem­ ben az apostol egyáltalán n e m felejtette e l a háta m ö ­ gött való dolgokat. H a csak a F i i . 3. fejezetére összpon­ tosítjuk figyelmünket, i t t is találkozunk azzal, hogy v i s z szaemlékezik származására, körülmetéltetésére, farizeusi buzgóságára, és egyházüldöző gonoszságára. H a pedig a levél egészét nézzük, és más leveleket is szem előtt t a r ­ tunk, még nyilvánvalóbb, hogy Pál egyáltalán n e m volt a feledékenység embere. Tehát az ,,elíelejtem"-nek v a -

lóban más az értelme. H a beleképzeljük m a g u n k a t a Pál gondolkodásába, m i n t e g y az alábbiakat j e l e n t i — adott esetben — az eZ^eíedés; N e m tekintek Mtrafelé. Történt ami történt a múltban, m i n d a z o k n a k immár n e m vagyok rabja. N e m élek állandó lelkiismeretfurdalások között, se farizeusi életfolytatásom, se gyilkosságra vezető f a n a t i z ­ m u s o m miatt. E n már kiléptem a régi barázdából. I s m e ­ r e m múltamnak m i n d e n betegségét; s z e m e m előtt l á ­ t o m bűneim sokaságát, de már n e m v a g y o k beteg; már kegyelem alatt élek a „szentekkel" együtt. A z „ e # e í e j t e m " továbbá arra is v o n a t k o z i k , a m i n e m a , ^ t é t múltá­ hoz tartozik. E n n e m a múltból élek, n e m a múlt j a v a i ­ ból táplálkozom. Megáll és erótelenné válik az a k e r e s z ­ tyén élet, a m e l y akár saját személyes múltjából, akár őseinek az örökségéből akar f e n n m a r a d n i . N e m szabad jönnie a tengődés idejének, a tétlenség .korszakának, a gyümölcstelenségnek és a megállásnak, a m i k o r a t a r t a ­ lékok fölélésére szorítkozik a keresztyén ember. A m ú l ­ tat n a g y o n jól k e l l i s m e r n i , akárcsak Pál, de n e m s z a ­ bad a múltból élni. „ A m e l y e k M t a m ? w g ö t t vannak",, azokat i l y e n értelemben elfelejtem. A múltból s e m m i egyebet n e m látok, m i n t Isten kegyelmének a nyilván­ való jeleit. E z e k e t természetesen n e m f e l e j t e m el. „Azoknak pedig, a m e l y e k eíőttem v a n n a k , nekidóíők". A múltból egyszerre a jövőbe lendül át az apostol. Előtte a n a g y cél: K r i s z t u s ; a n a g y feladat: az engedel­ messég; a n a g y reménység: a beteljesedés. E z e k e t n e m f e l e j t i e l , sőt szorgalmasan nyilvántartja. E z e k n e k n e k i ­ dől. A „neMdőMk^ azt jelenti, hogy megfeszített erő­ v e l , teljes igyekezettel n e k i v e t e m m a g a m egy meghatá­ rozott dolognak. H a egy nehéz követ akarok elmozdítani^ úgy annak v e t e m n e k i a vállamat; h a s z e l l e m i tárgyat a k a r o k elérni, úgy képességeimet összpontosítom. A k e ­ resztyén étletben is helye v a n ennek a neki-dőlésnek, h i ­ szen ott lebeg az állandó cél: Jézus K r i s z t u s és a n e k i való engedelmesség. 14. „Célegyenest i g y e k s z e m istennek a K r i s z t n s Jézus­ ban onnét feZnZrdZ vaZd eZMvása jntaZmdra". „ C é l e g y e ­ nest", a célra nézve, csak a célt t a r t v a szem előtt „ i g y e k s z e m " . M i n d e n erőmet összeszedve futok (12. v.) a „ j n -

íaíomra". A „jt^ta^ovn" tulajdonképp „harci-díj" (Soltész^ m e l y e t a versenypályán küzdők közül a győztes n y e r e l . E z t a sportéletből vett hasonlatot n e m szabad sport­ szellemben magyarázni, m i n t h a a sport törvényei hatá­ rozták v o l n a m e g az apostol gondolkozását. A hasonlat­ nak az az értelme, hogy szemléltesse a célt, a h a r c i d í ­ jat, éspedig evangéliumi értelemben. Tehát n e m a nagy erőfeszítéssel végigküzdött harc kiérdemelt és tagadd hatatlan j u t a l m a lebeg szemei előtt. A sportban az első díjat csak egy ( = a győztes) n y e r h e t i e l . I t t p e d i g m i n d Pál, m i n d a F i l i p p i b e l i e k , m i n d általában a keresztyének u g y a n a n n a k a h a r c i díjnak a váradalmasai, a m i n t ez a következő vers szem előtt tartásával m é g világosabb. A „jutalom", a h a r c i díj n e m más, m i n t a m i t „Isten­ n e k feíiÁíróí való elhívása" ígér. E z t az ígéretet az öszszefüggésből vehetjük k i . K r i s z t u s Jézus megragadta Pált (12. v.), azaz magához v o n t a , régi életéből kihívta — az onnan felülről jövő szóval — a damaszkuszi úton. Elhívta a szenvedéseiben való részvételre, és a halál­ ból való föltámadásra (10. v.), K r i s z t u s elérésére (12. v.). A „jutalom" abban áll, hogy a felülről való hívás ígérete beteljesedik, s a célegyenest futó Pál — a F i l i p p i b e l i e k k e l együtt-— részesül a „harci díj"-ban. Félreértés a z o n ­ ban ne essék! N e m Valami megmagyarázhatatlan titkos hang hívta e l Pált; n e m a villámlás és a mennydörgés vagy v a l a m e l y más természeti erő ragadta m e g ; n e m a sors szólította, sem a nép, sem a f a j , s e m ai társadalom, sem egyebek. A z „elhívás" K r i s z t u s által történt. M a g a Isten szólott, m a g a Isten cselekedett. Nála v a n a k e r e s z ­ tyén életet beindító a l a p : a hívás. E z éppoly bizonyos, m i n t ahogyan n e m vonható kétségbe, hogy Pál engedett a hívásnak. 1 $ . A fentieket önmagukban esetleg úgy is vehetnénk, m i n t h a a Pál apostol magánügyéről tájékoztatnának. A 15. vers azonban gátat emel a hasonló megfontolások elé: „VaíaTdk tehát tökéletesek ^vag^tínkj, ígi/ gondolkoz­ z u n k . " Jóllehet a 12. versben azt írja, hogy még n e m t ö ­ kéletes, most m i n d önmagáról, m i n d a Filippibeliekről úgy szól, m i n t a k i k „tökéletesek". A „tökéletességre^ v o ­ natkozólag egyes írásmagyarázók (Lueken) h i v a t k o z n a k

L u t h e r közismert mondására, m e l y s z e r i n t „ a keresztyén ember n e m á lettségben (Wordensein), h a n e m a levésben (Werden) v a n " . E h h e z képest Pál apostoí a helytelenül használt „tökéletes" szót m i n t e g y idézőjelben veszi át egyes F i l i p p i b e l i e k a j k á r ó l / é s a 12—14. v e r s e k b e n azt magyarázza m e g a gyülekezeti tagoknak, hogy a k e r e s z ­ tyén tökéletesség n e m egyéb, m i n t a n n a k beismerése, hogy „ m é g n e m értem e l " , „ m é g n e m v a g y o k tökéletes". Más szóval az jutott e l a tökéletességre, a k i eljutott a r r a a pontra, a h o l Isten előtt m e g v a l l j a a m a g a tökéletlen­ ségét. A másik exegétikai lehetőség szerint (anélkül, hogy a kettő között érdemi ellentét volna) az újszövetségi szó­ használat tükrében a h i t b e n kiskorúaktól való megkülön­ böztetés végett a h i t b e n nagykorúak a „úőké!etesek" (1, K o r . 2, 6). „Tökéletesek", azaz h i t b e n nagykorúak, a m i távolról s e m azonos a bűn-nélküliséggel. Végül a r r a is lehet gondolni, h o g y a „tőkéietesek" a beavatottak, a k i k a misztériumvallások szerint a miszté­ r i u m b a n részesülnek. V a g y i s a „tökéletesek" megjelölés közismert kifejezője annak, hogy v a l a k i részt vesz a sakramentális — úrvacsorai — közösségiben. Bármint l e g y e n a dolog, Pálnak az az igénye a t ö ­ kéletesek iránt, hogy „ í g y gondoíkozzanak", v a g y i s a h o ­ g y a n az előbbi v e r s e k b e n g o n d o l k o z i k m a g a Pál apos­ t o l . A k i Pállal együtt e l t u d j a m o n d a n i saját magáról a 12—-14. v e r s e k b e n foglaltakat, az tökéletes; v a g y f o r ­ dítva: a k i tökéletes, annak e l k e l l m o n d a n i a a 12—14. versekben foglaltakat. Más evangéliumi tökéletesség nincs. „És ha ?xdamzr<% másképpen gondolkoztok, i s t e n azt is k i fogja j e l e n t e n i néktek." H o g y m e n n y i r e n e m v o l ­ tak „tökéletesek" a f i l i p p i e k (nemcsak némelyek, h a n e m általában a f i l i p p i e k ) , i n n e n nyilván kitűnik. Pálnak b i ­ zonyára k o m o l y o k a v o l t föltételezni, h o g y egyes k é r ­ désekben „másképpen", eltérően gondolkoztak a g y ü l e ­ kezet tagjai. E z kétségtelenül n e m helyes, h i s z e n az v o l ­ n a az illő, h a ugyanúgy gondolkoznának. í g y viszont fennforog áz eset, h o g y Isten akaratával ellentétben állanak^ m i n t a k i k még nincsenek a helyes ismeret birtoká­ ban. Mindenesetre jellemző, hogy feddőzés helyett a

pásztor hangja h a l l a t s z i k : i s t e n azt is k i fogja jeZentem nektek. Isten leveszi szemetekről a hályogot, h e g y t i s z ­ tán láthassatok. Gondolkozásotokat ő tisztítja meg, hogy a K r i s z t u s b a n való egység helyreálljon. I l y e n a jó pász­ tor reménysége és egyúttal biztatása a gyülekezet felé. 16. „Csaki^ogi/ a m i r e eíjtttottnnk, ng^/anazon s z a ö á ^ szerint járjnnk." Kénytelenek v a g y u n k az apparátusban való olvasatot segítségül hívni. A k i k n e m ézt teszik, m i n t e g y a következőképp fordítanak: „Csakhogy abban az irányban, a m e l y b e n [eddig] jártunk, tovább menjünk" (Barth). Bár g r a m m a t i k a i l a g ez is helytálló, mégsem lát­ szik helyesnek. T i . a 15. vers nyomán kétségtelen, hogy az apostol n e m t e k i n t i kifogástalannak az e d d i g i „irányt". Éppen annak a reménynek adott kifejezést, hogy Isten változtatni fog a még visszás helyzeten, a m i tényleg visszás, kifogásolható. F e n n m a r a d azonban, hogy a k e ­ resztyén életnek egy b i z o n y o s fokára mégis „eljutottak". E z t tagadni n e m szabad. Növekvő életük a n n a k a jele, hogy már n e m járnak sötétségben, már nincsenek K r i s z ­ tus nélkül. Igaz, „ m é g n e m tökéletesek", de már n e m a sötétség f i a i . H e l y t e l e n v o l n a szem elöl téveszteni, hogy a keresztyén életben, létezik az emelkedés. A keresztyén élet n e m lehet folytonos siránkozás a bűnök miatt. J e ­ l e n k e l l lennie a biztos tudatnak, hogy K r i s z t u s „ m e g ­ ragadott" g y e r m e k e i h i t b e n erősödnek, a szeretetben g y a ­ rapodnak, a küzdelemben pedig előbb j u t n a k . E n n e k a pozitív hangú értékelésnek éppúgy h e l y e v a n , m i n t az „intésnek" (21. v.). „Ugyanazon szaöáh; szerint járjunk." A „járjunk" ige i n f i n i t i v u s a a parancsoló a l a k n a k (imper.) felel m e g ( B l a s s - D e b r u n n e r 389). Tehát felhívja az apostol a levél olvasóit, hogy v e l e együtt u g y a n a z o n szabály szerint j á r ­ janak, a m e l y szerint e d d i g jártak. Magatartásukban l e ­ hettek és v o l t a k hibák, a m e l y e k r e nézve Isten „kijelen­ tésében" bízik (15. v.), de a szaöáít/öan, vagyis Isten k i ­ jelentett akaratában nincs h i b a . E z most is ugyanaz, m i n t e d d i g bármikor; erre most is úgy lehet és k e l l tá­ m a s z k o d n i , m i n t eddig. E z t a „szabályt" kövessék, e s n e mást; ehhez mérjék magukat, és ne máshoz.

3,

17—21

M E N N Y E ! POLGÁRSÁG

(17) Lepyeíek az én követőim, a%ái7tfiat, és figyeíjeteTc azok­ ra, akik ügy jámak, amiképp mi néktek péMátok vagf^nk. (18) Mert soka^ jáf^ak másképpen akikről sokszor momimondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogfi/ Krisztus keresztjének eHenségrei; (19) kiknek végük a veszedelem. Is­ teniek az ő hasiík, és dicsőségük gyalázatukban van, akik a ^öMi dolgokkal törődnék. (20/ Mert a mi hazánk ^ mennyek­ ben van, ahonnan szabadítót is várunk, az Ür Jézus Krisztust, (21) aki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket az ő dicső­ séges testének hasonlóságára, amaz ő ereje szerint, amellyel mindeneket maga aM is vethet.

17. „Legyetek az én kővetőim, a t i / d m f i a i . " „Leg^/etek^ (imper.) követőim! E z egy határozott parancs. N e m v a ­ lami lágymeleg felhívás, tessék-lássék figyelmeztetés, m e l y n e m is igényli, hogy k o m o l y a n vegyék az olvasók. Ellenkezőleg: döntést kívánó, követésre, engedelmesség­ re igényt tartó parancs. V a g y - v a g y elé v a n n a k állítva a F i l i p p i b e l i e k . H a valóban „Krisztusban" v a n n a k , és K r i s z ­ tus szerint gondolkoznak, a k k o r örömmel k e l l fogadniuk a parancsot, m e l y azt kívánja tőlük, hogy Pál apostolnak a követői legyenek: „legyetek az én követőim". A „ k ő ­ v e t ő i m " (S2%mm3métaj) azok közé a k i s számú szavak közé tartozik (az egész U j t e s t a m e n t u m b a n k e r e k e n 50 i l y e n található), a m e l y e k n e m f o r d u l n a k elő az egykorú profán i r o d a l o m b a n . E z a r r a figyelmeztet, hogy Pál apos­ t o l v a l a m i o l y a n dolgot akar i t t k i f e j e z n i , a m i n e m fér e l az e g y k o r i görög n y e l v szokott keretei között. Éppen ezért kényszerítve érzi magát új kifejezés alkotására, m e l y inkább alkalmas a t a r t a l o m hűséges visszaadására. A z eredeti szöveg n e m egyszerűen „kővetóimró!", h a ­ n e m „epT/nttkőuetóimrő^" beszél, a m i j e l e n esetben igen fontos. Ismét a közösségi vonás d o m b o r o d i k k i , v a g y i s az a tény, hogy a F i l i p p i b e l i e k , és velük együtt m i n d e n keresztyén gyülekezeti tag, n e m önmagukban elszigetelt v a g y elszigetelhető egységek, h a n e m egymáshoz tartozó, egymásra néző és együtt élő tagjai ugyanannak a test­ nek. Tévedés v o l n a úgy vélekedni, hogy a keresztyén

gyülekezetben egyesek i l y e n , mások p e d i g o l y a n eltérő vallási célokat kergethetnek, felfogásokat képviselhetnek; e g y i k n e k tetszik, hogy együvé tartozónak - tartsa magát az összes taggal, míg a másik csak bizonyos személyek­ k e l vállalja a közösséget. A z „együtt-követés" m i n d e z e ­ ket és a hasonló lehetőségeket kizárja. Miként az i g a ­ vonó állatok cáak úgy h a l a d h a t n a k előre, há egymás m e l l e t t és egy irányba húznak, ugyanúgy K r i s z t u s g y e r ­ m e k e i is csak a k k o r járnak helyesen, h a K r i s z t u s közös­ ségében „ep3/%tt" vándorolnak. „Együtt" és n e m magá­ n y o s a n ; együtt és n e m egymás e l l e n ; együtt és n e m e g y ­ mástól függetlenül; együtt és n e m többféle csoportosu­ lásban; együtt és n e m részekre szakadozva, n e m külön­ böző tanításoknak engedelmeskedve. A h o l a gyülekezeti tagok egymást n e m szeretik, ott a l i g h a lehet szó „együtt-követésről". Együtt követik viszont az apostolt azok, a k i k az ő hivő életében meglátják Isten engedelmes g y e r ­ mekét, s u g y a n a z z a l a lélekkel járnak, m i n t ó. N e m szabad visszariadni attól, hogy i t t K r i s z t u s k ö ­ vetése helyett az apostol követéséről beszél az Ige. I n ­ kább hálát k e l l a d n i , hogy Isten kegyelméből v a n n a k , a k i k elöl járnak, a k i k példaképek, a k i k után e l lehet i n ­ d u l n i , egyszóval a k i k e t követni lehet és k e l l . Természe­ tesen n e m tévesztendő s z e m elől, hogy Pál apostol m i ­ i y e n összefüggésben beszél a követésről. Előbb azt m o n ­ dotta magáról, h o g y egész korábbi és Krisztus-nélküli életét sárnak és szemétnek ítéli, m i n t a k i n e m d i c s e k e ­ d i k tökéletességével, h a n e m b e v a l l j a : még n e m érte el a célt, de célegyenest h a l a d feléje. Jól jegyezzük m e g : ezt n e m kisebb ember írja magáról, m i n t maga Pál apos­ t o l ! I l y e n értelemben legyenek n e k i követői a f i l i p p i e k , t i . az alázatosságban és a célegyenest való futásban. N e m m o n d j a , hogy m i n d e n k i legyen zsidóvá, m i n t ő; azt sem, hogy m i n d e n k i metéltesse körül magát, m i n t ő; n e m m o n d j a , hogy m i n d e n k i legyen sátorponyvakészítő és m a r a d j o n nőtlen, m i n t ő; n e m igényli, h o g y m i n d e n k i l e ­ g y e n a pogányok misszionáriusa, m i n t ő. E z n e m „ k ö ­ vetés" v o l n a , h a n e m utánzás. D e követniük k e l l Pált a F i l i p p i b e l i e k n e k , és követnünk k e l l ót nekünk is abban, hogy bűneink fölött ővele együtt bűnbánatot t a r t u n k , bűneinket elítéljük, és célegyenest f u t u n k K r i s z t u s után.

Tehát úgy követjük Pált, h a követjük K r i s z t u s t , a k i t ő is követett A követés ilyenképp magában hordoz egy meghatározott lelkiséget, egy céltudatos Krisztusra-nézést, K r i s z t u s után járást; E r r e hív föl a parancsoló mód^ ban á l l ó f e j e t e k " . A z „egyűtt-követó" F i l i p p i b e l i e k e t , , a % á w % n " meg^szólítással i R e t i az apostol. A z „ a % a # " előfordul u g y a n a ppoián nyelvhasználatban is, de i t t sajátosan b i b l i a i á t a r t a l m a . A z átlag szójárásban jelenthet vérszerinti test­ vért, u g y a n a z o n néphez tartozó embert, v a g y általában másokhoz közelálló egyént. Pálnál j e l e n összefüggésben „atyafi" az, a k i K r i s z t u s h o z tartozása folytán egyfelől K r i s z t u s s a l , másfelől hittestvéreivel u g y a n a z o n gyuleke^ zeti közösségben, u g y a n a z o n a n y a - k e b e l e n (1. 12. v.) v a n . Lukácsnál p l . más jelentése i s v a n az atyafinak, de i t t se n e m általánosítható, s e m vérségi, társadalmi v a g y egyéb szempontokhoz n e m kapcsolható. Miként egy c s a ­ ládban atyafiak, azaz egyazon eledelből táplálkozók, és u g y a n a z o n gondoskodásban-gondozásban részesülők a testvérek, ugyanúgy K r i s z t u s családjában, v a g y i s a k e ­ resztyén gyülekezetben atyafiak, u g y a n a n n a k az A t y á ­ nak f i a i és leányai, s így egymásnak testvérei a tagoké A z irgalmas szamaritánusnál más értelemmel találkozunk; de a F i i . 3, 17-ben csak így értelmezhető. „Rs jfipi/eíjetek azokra, a k i k járnak, amiképp m% néktek péMdtok uapT/Mttk." A „fi<%eíjetek" (^zkopeite — imper.) eredetije többet m o n d , m i n t m a g y a r megfelelő­ je. A „figyelni" (szkopjein) ige a 3, 14-ben előforduló „ c é l " ^szkoposz) szóra hívja föl a figyelmet. „Figyelni" a n n y i t tesz, m i n t egy bizonyos célra nézni, mégpedig a z z a l az elhatározással és vállvetett igyekezettel, hogy e l is érjem a c é l t Tehát a figyelés n e m passzív szemlélődés, n e m a jelenségek és az emberek célirányosság nélküli m e g f i ­ gyelése, a belső kapcsolat és a cél felé törekvés nélkül. Könnyű másokat m e g f i g y e l n i , másoknak a hibáit v a g y j ó tulajdonságait s z e m m e l kísérni, és róluk rossz v a g y jó véleményt a l k o t n i . E z lehet tárgyilagos, esetleg rossz­ indulatú szemlélődés, de n e m „figyelés". A 17. vers „fi^ gyelése" azt j e l e n t i , hogy egy meghatározott, t i . Istentől meghatározott célra tekintek teljes belső részvétellel.

F i g y e l n i k e l l nemcsak Pálra és Timótheusra, hanem „azokra" i s , a k i k r e Isten akaratából valóban f i g y e l n i lehet. Isten várja és elvárja, hogy a m i n d e n k o r i g y ü l e ­ kezetben legyenek o l y a n férfiak és nők, a k i k r e f i g y e l n i lehet és k e l l . N i n c s e n e k különálló „klerikusok" (Pál és Timótheus), a k i k r e kizárólagosan irányul a f i g y e l e m a „laikusok" részéről, h a n e m v a n n a k gyülekezeti tagok, atyafiak, a k i k Istenben tündöklő életükkel a z t a méltó­ ságot nyerték, hogy mások reájuk nézhessenek. Ezeket a gyülekezeti tagokat az j e l l e m z i , h o g y a Pál és T i m ó t ­ heus által adott példa szerint járnak. A „ p é l d a " (t%posz) más szóval típust, mintát jelent. M a talán „modellnek" is fordíthatnánk. Miként a szabó előtt m i n t a , m o d e l l áll, a m e l y után dolgozik, ugyanúgy Pál és Timótheus i l y e n modellként áll a F i l i p p i b e l i e k előtt. M o ­ delljei, ők — a m i n t az „együttkövetés" magyarázatánál láttuk — a bűneik fölött ítéletet tartó és K r i s z t u s r a n é ­ ző hívőknek. A z ő „példájuk" s z e r i n t járókra, vagyis „azokra" k e l l „figyelniük" (imper.!) a gyülekezet t a g j a i ­ nak. A „járás" (peripáteó = járok) átvitt értelemben, az életfolytatást fejezi k i a maga egészében. Tehát n e m a külső (testi) járásra u t a l , n e m az ún. cselekedetekre em^ lékeztet, h a n e m felöleli a gondolkozást és a beszédet é p penúgy, m i n t a szorosabb értelemben v e t t cselekedete­ ket. A F i l i p p i b e l i e k n e k azokra k e l l figyelmezniük, a k i k „%<% járnak", azaz úgy gondolkoznak, úgy beszélnek, úgy cselekszenek, ahogy a Pál és Timótheus példája m e g ­ kívánja. A z „úp?/" szócska ezt az összhangot, a megegye­ zést biztosítja. A m i ellentétben áll a „példával", az már n e m „ ú g y " történik, h a n e m másként. 18. „Mert sokan járnak / m d s k é p p e n j . . . " Több más fordítással ( A q u i n o i Tamás, Kálvin, L u e k e n , B a r t h ) e l ­ lentétbén, m e g m a r a d t u n k a körülírásos Károli-szöveg mellett, azaz fölvettük az eredetiben szó szerint hiányzó ^másképpen" határozót. H a ezt n e m tesszük, a k k o r a vers értelme így a l a k u l : 3 o k a n j á r n a k . . . a k i k K r i s z t u s keresztjének ellenségei. H a pedig a „másképpen" hatá­ rozót fölvesszük, a k k o r a „sokan járnak" elsősorban az előző vershez s i m u l és annak az ellentétét emeli k i : „ s o 1&2

k a n járnak [másképpen]", vagyis n e m az adott példa sze­ r i n t . Érdemileg mindkét fordítás ugyanazt fejezi k i , de a Károli-szöveg hűségesebbnek látszik, m i v e l egyrészt a két vers közötti kapcsolatot feltűnőbben tükrözi (ti. a két járás közötti ellentétet), másrészt p e d i g teljesebben beleilleszkedik a z apostol l e l k i kohójába, a h o l a m á s ­ képp járók problémája i z z i k az Isten ügyéért lángoló szívben. H o g y a „másképpen" beiktatása helyes és szük­ séges, nyilvánvaló abból is, hogy a „járni" ige m i n d a 17. m i n d a 1& versben viszonyulást fejez k i (Bauer), a m i t a fordításnak szintén vissza k e l l adnia. A „ s o k a n " fpoHoj) m u t a t j a , h o g y n e m kevesen, h a ­ n e m s o k a n v a n n a k , a k i k másképp járnak. N e m t u d j u k hányan, de elég n a g y számban ahhoz, hogy a z apostol szívét keserűséggel töltsék e l . A vers további része a r r a enged következtetni, hogy a szóban forgó e m b e r e k n e m lehetnek a F i l i p p i b e l i gyülekezet tagjai, h a n e m kívülálló és a gyülekezetet veszélyeztető személyek. B i z o n y o s a z o n ­ b a n , hogy F i l i p p i b e n l a k n a k , az ottani keresztyénekkel érintkeznek, és őket példás járásukban zavarják. E z e k azok, akiktől óvakodniuk k e l l , és a k i k r e n e m szabad „ f i ­ gyelniük". Róluk már „sokszor" megemlékezett az apostok H o g y m i k o r , a z t n e m t u d j u k pontosan megállapí­ tani, de több m i n t valószínű, h o g y a 3, 2-ben is róluk v a n szó. Állandóan f i g y e l e m m e l kíséri őket, m i n t jó pásztor a juhait. A veszedelmet n e m becsüli le, s még k e ­ vésbé t e k i n t i nemlétezőnek. Újra m e g újra f i g y e l m e z t e t i a F i l i p p i b e l i e k e t , nyilvánvalóan azért, hogy éberek l e ­ gyenek és szilárdak a h i t b e n . Meglepő az a hang, a h o g y a n a másképpen járókról b e ­ szél: „most p e d i g sír^a is m o n d o m " . A z alábbiakban lát­ n i fogjuk, hogy m i l y e n szigorúsággal és kérlelhetetlen keménységgel ítéli m e g őket, s m i n d e z mégsem zárja k i a fölöttük való őszinte „sírást". U g y a n i s n e m azért sír/ m e r t a F i l i p p i b e l i e k e t sajnálja az ellenség m i a t t , sem azért, m e r t fél az ellenségtől, h a n e m azért, m e r t szána­ k o z i k r a j t u k , akárcsak Jézus a sokaságon. R i r a t j a b e n ­ nük azokat, a k i k hitetlenségük nyomorúságában járnak, s a k i k épp ezért valóban siratnivalók. Megítélésük n e m zárja k i ezt az érettük dobogó szívet. í g y sírni csak az t u d , a k i megértette az Úr Jézus ajkáról: szeressétek e l -

lenségeiteket is. A szeretet tehát n e m zárja k i a gonosz megítélését, amiként a gonosz megítélése szintén n e m zárja k i az ellenség szeretetét. A sírásban érvényesül a legforróbb szeretet, s a vers további részében nyilván­ való lesz m i n d annak a megítélése, a m i a másképpen­ járást j e l l e m z i . A másképpen-járók „Krisztus keresztjének ellenségei". E z a megállapítás foglalja össze a jellemző részletele­ meket. M i n d e n egyéb csak következménye ennek. I n n e n magyarázható, hogy a szóban forgó személyek n e m t a r ­ tozhatnak a keresztyén gyülekezethez. Űk a kívülállók. A gyülekezeti tagokban sok-sok h i b a lehet, de n e m tör­ ténhetik meg, hogy K r i s z t u s keresztjének ellenségei l é ­ gyének. A k i nincs K r i s z t u s ellen, az vele lehet, de a k i K r i s z t u s e l l e n v a n , n e m lehet vele. A közelebbi exegétikai kérdés az, hogy m i t jelent: ^Kriszttís keresztjének eHenségei". E n n e k a magyaráza­ tát n e m a következő (19.) v e r s b e n találjuk, h a n e m a megelőző fejezetek és az egész Szentírás összefüggésé­ ből k e l l megértenünk. A 19. vers a kereszt iránti e l l e n ­ séges magatartás következményeit írja le, n e m pedig az ellenségeskedést a m a g a igazi t a r t a l m a szerint. K r i s z t u s keresztjének ellenségei azok, a k i k n e m a k a r n a k t u d n i K r i s z t u s keresztjéről és annak egyedül üdvözítő h a t a l ­ máról; a k i k n e k bolondság és botránkozás a keresztről szóló evangélium; a k i k K r i s z t u s ellenére más f u n d a m e n ­ t u m r a akarnak építeni. A z ellenségeskedés' ismérve a h i t ösvényén a kereszt visszautasítása és az üdvösség t e k i n ­ tetében K r i s z t u s helyett más megváltónak a hirdetése. I l y e n e k jelen esetben a f i l i p p i b e l i zsidók, a k i k elzárkóz­ nak K r i s z t u s keresztje elől. Tisztában vannak, hogy h a K r i s z t u s keresztjét eltüntetik, úgy érett gyümölcsként h u l l ölükbe az elesett gyülekezet. 19. A más úton járókról azt h i r d e t i az apostol, hogy „végnk veszedelem", „Istenük az ő Tmsttk", „dicsőségük gi/aldzatMkban v a n " és a „földi d o ! g o k M törődnek". Elő­ ször tehát a „ v é g r e " irányul á tekintet. A „ v é g " (te%osz) itt eszkatológikus kitekintésű, a m i a már előbb látott ,;veszedelem"-ból is következik. A r r a a végre néz, a m i k o r Jézus nevére m i n d e n térd m e g h a j o l : a mennyeieké, f ö l -

dieké és föld alatt valóké (3, 10). Pál szerint feltételez-* hető, hogy e m b e r i l e g nézve egész életükön át veszede­ l e m nélkül, sőt jólétben és szerencsében m a r a d n a k , és ügyük inkább a jó, m i n t a rossz vég felé közeledik. E z megtörténhetik. V a n azonban egy másik „ v é g " , az apos­ tol s z e r i n t i igazi vég, a m i k o r „véget" érnek a saját számítgatások, többé már n e m fog „tartani a m a " . E z a vég a halállal következik be, m e l y e t követ a z ítélet (Zsid. 9+ 27). A vég a keresztyének számára az örök élet k a p u j a , míg a más u t o n járóknál „veszedelem" fdpólejdj. E n n e k a szónak is eszkatológikus az értelme. A földön érhetnek kisebb-nagyobb veszedelmek, de az igazi veszedelem amaz utolsó időben lesz nyilvánvalóvá, mégpedig az e l vettetésben, a kárhozatban, a romlásban. H a a megváltottakról e l lehet m o n d a n i , hogy K r i s z t u s s a l együtt é l ­ nek Isten országában (1, 23), a k k o r a veszedelem fiairól azt k e l l m o n d a n i , hogy K r i s z t u s nélkül m a r a d n a k . A veszedelem n e m egyéb, m i n t Krisztus-nélküliség, a m i ­ nek terhét a földön s e n k i sem érzi, de a végben m e g k e l l látniuk még a keresztre feszítőknek („átalszegezőknek") is, hogy a sírás, a jajgatás és a fogak csikorgatása csak erőtelenül fejezi k i a Krisztus-nélküliség mélységét, vagyis a veszedelmet.. A másképpen gondolkozókról másodszor azt h i r d e t i az apostol, hogy „istenek az ő &,asn,k". Aquinói Tamás h e ­ lyesen u t a l az étkezési előírásokra. A különféle étkezési szabályokban elmerülnek, s úgy vélik, hogy ezáltal k e d ­ vesek lehetnek Isten előtt. A n n y i r a mennek, hogy I s t e n ­ nek Jézus K r i s z t u s b a n adott Kijelentését semmibe v e ­ szik, azaz magát Istent tagadják m e g engedetlenségükk e l . Innen érthető, h a Pál csípősen azzal j e l l e m z i az i l y e n e k e t , hogy „istemiJc az ő has%7c". Tehát ne g o n d o l ­ j u n k v a l a m i falánk, telhetetlen emberekre, borozókra és lakmározókra, h a n e m o l y a n F i l i p p i b e l i e k r e , a k i k tényleg „has"-kérdéssé alacsonyították Isten szent ügyét. Más formában Ugyan, de ez a kérdés m i n d i g jelentkezett és j e l e n t k e z i k a keresztyén egyház történetében, m i n t m e g ­ ítélt zsidós hatás. Más írásmagyarázók azt állítják, hogy a „7tas" az a l ­ sórendű élvezetek jelképes kifejezője ((Lueken) és a n e -

miséggel kapcsolatos bűnökre és kicsapongásra v o n a t k o ­ z i k . E b b e n az esetben s e m m i kapcsolat n e m állhat fönn a 3, 2 és 3, 18—19. versek között, h a n e m o l y a n k e r e s z ­ tyénekről v a n szó, a k i k n e m a k a r n a k szakítani a pogányságból hozott érzékiségükkel. H o g y ez a föltevés n e m állja m e g a helyét, már előbb rámutattunk. Továbbá — harmadszor — azt olvassuk a más úton járókról, hogy „dicsőségük g2/a%d2H%%7cbayt v a n " . B a u e r ezt így fordítja: „dicsőségüket a b b a n látják, a m i szá­ m u k r a gyalázatot j e l e n t " . E h h e z közelálló a revideálatl a n m a g y a r szöveg: „az ó ditséretek ő magoknak gyalá­ z a t o k r a v a g y o n " . A revideált fordítás — m e l y e t k ö v e ­ tünk — más kifejezéssel u g y a n , de lényegileg ugyanazt tartalmazza. Bár fenntartással, de úgy látjuk, hogy Pál apostol a Hóseás 4, 7-ből v e s z i a kifejezést, ahol ez áll: „gyalázatra fordítom dicsőségüket". E z z e l pedig a körülmetélkedésre céloz. A körülmetélkedés a m a g u k elkép­ zelése szerint m i n t e g y kitünteti őket. U g y vélik, hogy a külső körülmetélkedéssel m i n d e n t kielégítően elintéztek. E n n e k a dicsőségnek azonban nincs köze K r i s z t u s g y e r ­ m e k e i n e k a dicsőségéhez, m e l y K r i s z t u s dicsőségének reájuk való kiáradása. A z apostol szerint a keresztyének számára rútság a Krisztustól függetlenített egész körül­ metélkedés, m e l y n e m áll kapcsolatban a lélek körülmetélkedésével. M a teljesen más a kortörténeti keret, m i n t a Pál idejében, s épp ezért az igehirdetésnek a m i n d e n ­ k o r i mában k e l l megkeresnie, hogy m i t j e l e n t : „dicsősé­ gük gyalázatukban v a n " ; más szóval: m i az, a m i b e n d i ­ csőséget látunk m a , jóllehet alapjában véve szégyellni való g y alázatról v a n szó. Végül a más úton járók a „főMi doípokkaí törődnek", szó szerint: „földi dolgokra g o n d o l n a k " . Itt is téves v o l n a feltételezni, hogy az illető személyek semmibe veszik I s ­ t e n dolgait, és figyelmüket a földi élvezeteknek szente­ l i k . Ellenkezőleg: ők egyáltalán n e m hanyagolják e l I s ­ t e n dolgait, csupán a szent ügyet elemberiesítik. Láttuk, hogy Istent „has"—kérdéssé alacsonyították le, azaz földi dologgá. Következésképpen m i n d e n gondolatuk a földiekre néz. Vallásuk kimerül o l y a n ceremoniális cse­ lekedetekben, a m e l y e k K r i s z t u s nélküli önmagukban é r ­ telmetlenek. H a n e m volnának K r i s z t u s „ellenségei", a k -

k o r többé-kevésbé jelentéktelen külsőségeknek lehetne n e v e z n i ezeket, hiszen maga Pál is alávetette magát a jeruzsálemi t e m p l o m b a n bizonyos tisztulási eljárásnak, s a külső kőrülmetélkedéstől sem irtózott, h a n e m záró­ dott k i vele K r i s z t u s . T u d j u k , hogy Pál a zsidóknak z s i ­ dó lett, és a görögöknek görög; szintén t u d j u k , hogy az apostoli k o n v e n t e n békességben ültek egymás mellett Péter és Pál, J a k a b és Barnabás. A jelzett dolgokat az teszi „földiekké", hogy K r i s z t u s t kizárták. M i n d e n v a l ­ lási szertartás értelmetlenné, a bűn eszközévé válik, m i ­ h e l y t kiszorítja K r i s z t u s t , v a g y épp ellenére történik. Érthető tehát, h a Pál n e m r i a d vissza a legkeményebb szavaktól sem annak kidomborítására, hogy K r i s z t u s k e ­ resztje ellenségeinek a vallásosságában bármely i g y e k e ­ zet értéktelen és elvetendő. Istent n e m szabad és n e m lehet a m i h a t a l m u n k b a n álló földi dologgá t e n n i , sem a reá tekintő vallási életet puszta emberi cselekménnyé. A k i csak a „földiekre g o n d o l " , szöges ellentétben áll a 2, 5 verssel, ahol az apostol így i n t : „azt gondoljátok m a ­ gatok között, a m i t K r i s z t u s Jézusban gondolnotok k e l l " . 20. „Mert a m i hazánk a m e n t e k b e n , t?an,". A k i K r i s z ­ tusban v a n és az ó akarata szerint gondolkozik, n e m is beszélhet másképp, h a n e m csak így: a m i hazánk a m e n n y e k b e n v a n ! A „haza" (poHteiima = haza, polgár­ jogfogalom) azt az államot jelenti, ahol az illető személy polgárjoggal rendelkezett. E z z e l a névvel jelölték az e g y k o r i kolóniákat is, amelyek egy idegen államban v o l ­ tak (Bauer). Valószínű, hogy éppen erre g o n d o l Pál apostol, a m i k o r ezt — az egész Újszövetségben csak i t t előforduló — kifejezést használja. A keresztyének a h i t szempontjából olyanok, m i n t a Péter apostol levelében t a ­ lálható elválasztottak, akiké a k e g y e l e m és a békesség ( L Pét. 1, 1—2). Örök hazájukat a „mennyben" látják. A z előző versben a „másképp járókról" azt h a l l o t t u k , hogy ók a földiekkel törődnek, a földi d o l g o k r a gondolnak. A K r i s z t u s szerint járók viszont tekintetüket a magasba e m e l i k , s látják az örökkévalóságot, m e l y e t " hazájuknak neveznek. O t t fogják véglegesen otthon érezni magukat, m i n t igazi hazájukban.

A z Igéből világos, hogy a Krisztus-követők hazája n e m a római b i r o d a l o m n a k e g y i k — v a l a m e l y i k — része, h a ­ n e m a „ m e m M / e k b e n , v a n " . I t t az ótestamentumi képzet­ világ álljon előttünk, m e l y h e z szorosan hozzákapcsoló­ d i k az Újtestamentum. A „ m e n n y e k " a föld ellentéte. U g y gondolták, hogy Isten az égboltozaton felül l a k i k a m a g a külön országában. Kétségtelenül e m b e r i képzetek tapadnak ehhez a z ószövetségi gondolkozáshoz, de b i z o ­ n y o s a n szemlélteti, hogy Isten országa egészen más, m i n t a m i saját világunk. A z Ige n e m ad részletes tájékozta­ tást a „menni/ek"-ről; n e m írja l e területét és térfoga­ tát. A n n y i t azonban biztosan e l m o n d róla, hogy n e m azonos a földi országokkal, sőt: lényegesen különbözik azoktól. Különbözik p e d i g azáltal, h o g y a „ m e n n y e k " Istennek a világa abban az értelemben, a h o g y a n az Űr imádságában olvassuk: „ M i Atyánk, k i v a g y a m e n n y e k ­ b e n . " A keresztyének a k k o r fogják egészen o t t h o n érez­ n i m a g u k a t , a m i k o r Atyjuknál lesznek. A m i t most h i t b e n élnek, ez fog m a j d látássá válni, a reménység valóságá­ vá. A földiekre gondoló zsidók úgy vélték, hogy a M e s ­ siás ezen a földön (közelebbről Palesztinában) fogja m e g ­ valósítani az ő királyságát: megszünteti a római e l n y o ­ mást, és népét szabaddá teszi. A z i l y e n gondolkozásinód sokszor kísértette és kísérti a keresztyén egyházat. M i n d ­ e z azonban a földiekre való tekintés, m e l y n e k ellentéte: a „77% hazánk a T n e n m / e k b e n v a n " . V i t a t h a t a t l a n , hogy a m e n n y e i haza gondolatában nagy a feszültség, hiszen olvassuk: K r i s z t u s b a n elközelített a m e n n y e k országa, és ez az ország n e m i t t v a g y ott v a n , h a n e m tibennetek. Itt v a n és mégis várjuk; várjuk és mégis i t t v a n . E z a feszültség végig v o n u l az egész Ú j testamentumon, s az exegézisnek n e m az a feladata, hogy v a l a m e l y kiegyenlítéssel eltüntesse, h a n e m bármely k i ­ egyenlítési szándék nélkül k e l l előadnia az Ige konkrét üzenetét. A szisztematika theologiára tartozik, hogy az exegézis valóságát az Ige igazságának egyetemes e g y s é ­ gében szemlélje. Ennélfogva m i n e m tehetünk egyebet, m i n t hogy az eredeti szöveg által parancsolt nyomaték­ k a l hangsúlyozzuk: a m e n n y e k b e n lévő hazánk már ké-

szén v a n ( M p d r k h e j = j e l e n v a n , megvan, kéznél van). Isten országa n e m hosszas fejlődésnek lesz az eredménye, azaz n e m v a l a m i földi váradalom, h a n e m készen v a n Is-r tennél. H a spekulációba bocsátkozunk és k u t a t j u k , hogy h o l és m i l y e n formában létezik, úgy emberi; g o n d o l a t a ­ i n k áldozatául esünk. Elégedjünk m e g a kijelentett d o l ­ g o k k a l , m e r t a „titkok az Űréi". „A&omtan szabadítót is várnnk." A „szabadító" (szó­ tér) f o g a l m a az apostoli k o r b a n e g y i k e v o l t a legközön­ ségesebbeknek. „Szabadító" jelzővel illették a pogány i s ­ teneket, a köztiszteletben álló férfiakat, és főként — a m i m i n k e t közelebbről érdekel — a császárokat. A csá­ szároktól új világot, jobb életet vártak. A pogány és a zsidó váradalmakkal szemben Pál a r ­ ról tesz bizonyságot, h o g y a m i „Szabadítónkat" a m e n n y ­ ből várjuk. „ V á r j u k " (ápekdekhomáj = kitartással, epe­ kedve várok) a Szabadítót, a k i tehát a m e n n y e k b e n v a n . Itt v o l t a földön az emberek között, és megígérte, h o g y vissza fog jönni az „ég felhői" között. E z a „Szabadító" n e m v a l a m e l y pogány isten, n e m a római császár, sem a zsidók földi reményének a messiása, h a n e m az „ O r J é zos K r i s z t u s " . Ö a szabadító, a k i övéit örökre k i r a g a d j a a mulandóságból, a romlandóságból, a bűnből és a h a ­ lálból, s a m e n n y e i h a z a polgáraivá teszi mindnyájukat. E z t megcselekedheti, m i v e l „ U r " , „Jézns" és „Krisztus" (lásd az 1, 2 magyarázatát). A z igazi, az e g y e t l e n „ S z a ­ badítót" várja tehát a keresztyének serege. A h o l hiány­ z i k ez a „várás", ott nincs keresztyénség. A várás a l a p ­ j a n e m a felkészültség, a farizeusi tökéletesség, h a n e m a szabadító Ür Jézus K r i s z t u s . Azért lehet és k e l l Őt várni, m e r t egyedül ő szabadít m e g a bűntől és a r o m ­ landóságtól. A z előző versek s e m m i kétséget n e m h a g y ­ nak afelől, hogy sem a Pál, sem a F i l i p p i b e l i e k váradal­ m a n e m e m b e r i jóságra, tisztaságra és szentségre v o l t alapítva, h a n e m Jézus K r i s z t u s kegyelmére, a m i n t ez benne foglaltatik az ő nevében. 21. A Krisztus toztatja testének

21. vers a szabadítás folyamatát írja le. Jézus abban m u t a t j a m e g szabadítását, hogy „eíudla m i nyomorúságos testiünket az ó dicsőséges hasonlóságára". A z evangélium nincs o l y a n j ó

véleménnyel rólunk, m i n t m i s z o k t u n k l e n n i önmagunk­ ról. A z ember némelykor e l v a n telve magával. Sportjá­ b a n például a test-kultusz határáig j u t , s testisége é r ­ dekében képes m i n d e n t feláldozni, v a g y legalábbis m i n ­ dent háttérbe szorítani. Szellemét végtelen képességnek véli, a m e l l y e l végülis m i n d e n e k tudójává és éietnek-halálnak urává lesz. A z evangélium erről a magát n a g y r a tartó emberről azt m o n d j a , hogy „nyomorúságos íeste v a n " ( B l a s s — D e b r u n n e r 165). A „test" (szdnxt) i t t n e m csupán a húst és a vért, a puszta f i z i k u m o t (szdrksz) j e l e n t i , h a n e m az egész embert, az élettel felruházott testet a m a g a teljességében. H a csak a testre m i n t h ú s ­ vér a l k a t r a gondolna az apostol, úgy inkább a szdrksz kifejezést használná, bár való az, hogy a két szó eseten­ ként u g y a n a z z a l a jelentéssel bír. A hangsúly m i n d e n ­ esetre azon v a n , hogy nyomorúságos mélységben v a n , n e m p e d i g dicsőséges állapotban. A nyomorúság f o g a ­ lomköre a lealacsonyítás, a lealacsonyítottság. Ellentéte a magasság és a dicsőség. E z más szóval azt jelenti, hogy az ember testestől-lelkestől a bűn mélységében, a véges­ ség, a mulandóság nyomorúságában, a betegség és a szenvedés rabságában v a n ; p u s z t a létében n y o m o r u l t testnek nevezhető. M i n t i l y e n , a szabadulás után v á g y a ­ k o z i k , s akár békében él, akár háborúban, jóllakik v a g y éhezik, mindenképp megmarad „nyomorúságos testnek'% a k i t m i n d e n életnyilvánulásában a halál sötétsége vesz körül. A z U r Jézus K r i s z t u s a nyomorúságos testet „elváltoz­ t a t j a " (futurum.!), átalakítja, átformálja, mássá teszi. N e m az lesz, a m i volt, h a n e m egészen más. H o g y m i b e n áll az „elváltoztatás", n e m magából az „elváltoztatni" igéből t u d j u k meg, hanem abból a másik állapotból, m e l y az elváltoztatás nyomán következik. Bekövetkezik p e ­ d i g a szabadító U r Jézus visszajövetelekor. A z ő v i s s z a jövetelének idejét „ v á r j a " (3, 20) a keresztyén ember, de meghatározni n e m tudhatja (1. Thess. 5, 1. sk). B i z o n y o s azonban, hogy a halál m i n d e n k i t az eljövendő K r i s z t u s elé állít. O t t , abban a jövendőben, a b b a n a „futurumban" következik be az elváltoztatás. A k k o r m a j d nyomorúsá­ gos testünket „az ő dicsőséges testének hasonlatosságá­ r a " ( B l a s s - D e b r u n n e r 165) változtatja e l . K r i s z t u s n a k a

teste is nyomorúságos test v o l t (2, 7), kivéve a bűnt. E z a nyomorúságos test a feltámadásban dicsőséges testté lett; o l y a n testté, a m e l y b e n feltámadása után Jézus K r i s z ­ tus megjelent övéi között. Többé n e m árthatott n e k i az ellenség, n e m fenyegette a halál, n e m éhezett és n e m szomjúhozott, n e m jelentett számára korlátot az e m b e r i tér és idő. M i n t a halál fölött győzedelmes K r i s z t u s m u ­ tatta m e g önmagát tanítványainak. A szolgai formában észrevehetetlen dicsősége, istensége, urasága és h a t a l m a nyilvánvalóvá lett. E z v o l t az Úr Jézus „dicsőséges teste"^ m e l y b e n fölment a m e n n y e k b e . I l y e n dicsőséges testbe öltözteti az ót váró gyermekeit. A „hasonlóságára" kifejezésnek n e m az az értelme, hogy a m i testünk is hasonló, azaz o l y a n f o r m a lesz, m i n t az Úré, h a n e m az, hogy u g y a n o l y a n . Ténylegesen részesei leszünk az ő dicsőségének. M e g s z a b a d u l u n k m i n d ^ attól, a m i a bűnben fogantatott és született testünket j e l ­ l e m z i . O l y a n o k leszünk, m i n t a bűneset előtti ember, a k i n e m ismerte a bűnt, és így n e m ismerte a halált sem. E m b e r e k m a r a d u n k , azaz nem leszünk Istenné, de Isten dicsőségének romlandóság nélküli részeseivé formálta­ tunk. I l y e n kibeszélhetetlenül fenséges örökség vár a most még síró és gyászoló, éhező és szomjúhozó, fogsá­ got szenvedő és tévtanítókkal küzdő, saját bűneikkel h a r ­ coló és megváltás után epekedő keresztyénekre. E felé a cél felé, e felé a k o r o n a felé szalad Pál apostol és a F i l i p p i b e l i e k . E z t a dicsőséges testet pedig n e m a F i l i p p i ­ beliek szerzik m e g önmaguknak, h a n e m a „szabadító" Úr Jézus K r i s z t u s adja n e k i k , akit ők várnak. I l y e n hit­ tel k e l l tekintenünk K r i s z t u s b a n elköltözött h a l o t t a i n k r a , a k i k nincsenek se gondozott, se gondozatlan, se i s ­ mert, se i s m e r e t l e n sírgödörben (Kálvin), h a n e m az Úr­ nál v a n n a k , a k i feltámadott és a m i testünket is az ő feltámadott testének hasonlatosságára elváltoztatja. „ A m a z ó ereje szerint, a m e l y e i mindeneket maga a%á is vethet." A z „ e r ő " (enerpejá), az „energia" t u l a j d o n ­ képp hathatós erőt jelent; o l y a n erőt, a m e l y e t n e m lehet elzárni. K r i s z t u s n a k az ereje szabadon dolgozó, tény­ legesen dolgozó és korlátlan erő. Nincsenek o l y a n erők, amelyeket szembe lehetne állítani v e l e : se a halálé, sem az embereké. Innen v a n , hogy ezzel az ő erejével „ m i n -

deneket" maga alá vethet (lásd az apparátust). „Minde^ neket", azaz kivétel nélkül mindent és mindenkit. Szá­ mára nincsenek se triumfáló cézárok, sem legyőzhetet­ len természeti erők. Ó abban a helyzetben van, hogy ké­ pes (dündmaj == képes vagyok, hatalommal bírok) érvé­ nyesíteni a maga erejét az atomenergiával szemben épp­ úgy, mint a Sátán minden serege ellen. Utolsó ellenség­ ként a halált is legyőzte. Ez az erős Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus, kezessége annak, hogy a „szabadító" v a ­ rasához kapcsolódó hitben nem csalatkozhatunk.

4,

1

M E G Á L L A N I A Z ÜBBAN

(í) E^éfú, mereteit atyámfiai, akik ttíd^ váp^/akozo^, öröt^em és éTt korotmm, eTcéppe^ dijatok m6p az t?rb%n, 5zeretíeim.

1. E z t a verset külön vesszük, m i v e l így látszik h e ­ lyesebben megoldhatónak az az adódó kérdés: v a j o n az előző szakasz befejezője-e, v a g y a következők kezdete. Alapjában véve átmenetet képez. Nyilvánvalóan szorosan kapcsolódik — a m i n t látni fogjuk — az előbbiekhez, v i ­ szont az is nyilvánvaló, hogy n e m lehet m e r e v e n elvá­ lasztani a 4, 2 - v e l kezdődő új gondolatkörtől. „Ezért", v a g y i s m i v e l a keresztyén közösségnek az örökkévaló hazába vetett szilárd hite v a n ; ezért, m i v e l az Űr Jézus K r i s z t u s szabadítását várja; ezért, m i v e l J é ­ zus K r i s z t u s n a k m i n d e n e k fölötti a h a t a l m a , éppen ezért h a n g z i k Pál apostol ajkáról Isten parancsa: „eképpen, d H jatok m e g az Ürban". „Eképpen" — n e m pedig úgy, ahogyan a másképp j á ­ r o k (3, 18) tanítják. N e legyenek a kereszt ellenségei, m e r t egyébként bármennyire is dicsekednek vallásossá­ g u k k a l , bármennyire is buzgólkodnak a törvény b e t a r ­ tásával, tulajdonképp földiekkel törődnek; így n e m az Ú r ­ ban, h a n e m r a j t a kívül állanak. Az? „eképpen," a 3, 17. vers „együtt-követésére" és „példájára" vonatkozik. N e feledkezzenek m e g m i n d arról, amit hallottak és láttak. N e m vezet m i n d e n út a m e n n y e i hazába, h a n e m csak az az egy, m e l y e t az „ e k é p p e n " jelent. N i n c s h e l y e a „mindenki a m a g a módján üdvözül" mondásnak. A h i t útja csak egy lehet: az Úrban való megállás. A z „dMjatok m e g " (imperativus) n e m beálló cselek­ ményt fejez k i abban az értelemben, hogy e d d i g előre haladtak, h i t b e n erősödtek és gyarapodtak, most p e d i g m e g k e l l állaniuk, azaz n e m szabad tovább menniük. Á t ­ v i t t értelmű szóhasználattal v a n d o l g u n k , m e l y n e k az az igénye, hogy biztosítsa a szilárdan és tántoríthatatlanul való állást. Álljanak meg, azaz ne essenek l e ! Jönni f o g ­ n a k a hitetők, a más utat ajánlgatok és a csalogatók, de a f i l i p p i e k ne engedjenek semmiféle hitető beszéd­ nek. L e g y e n e k szilárdak, álljanak m e g mozdíthatatlanul, Í3 — A F i l i p p i b e l i e k h e z intézett levél magyarázata

193

hogy ne ingassa m e g őket a kísértőnek se fenyegető, se édesgető próbálkozása. Államuk k e l i , mégpedig „ a z í7r&a%". A b b a n az Úrban álljanak, a k i t úgy ismertek meg, m i n t Szabadítójukat. Másoknak lehet u r u k a római csá­ szár, lehet u r u k a törvény és egyáltalán bármi, a m i n e k szolgaságában vannak, de a F i l i p p i b e l i keresztyének J é ­ zus K r i s z t u s t ismerték e l U r u k n a k , és benne k e l l m e g ­ m a r a d n i u k . E l i s m e r i ezáltal az apostol, hogy eddig is őhozzá (Urukhoz) ragaszkodtak, eddig i s benne v o l t a k , hiszen n e m a r r a biztatja, hogy f o r d u l j a n a k K r i s z t u s h o z , h a n e m arra, hogy m a r a d j a n a k m e g K r i s z t u s b a n , az Úr­ ban. Ezután is egyedül csak benne lássák Szabadítójukat, csak n e k i engedelmeskedjenek m i n t őket elhívó U r u k n a k . K r i s z t u s l e g y e n az U r , s a f i l i p p i e k a szolgák; K r i s z t u s legyen a fő, s a f i l i p p i e k a tagok; K r i s z t u s l e g y e n a S z a ­ badító, s a f i l i p p i e k a szabadítást, a kegyelmet elfogadók. A z Úrban való közös megállás természetszerűleg hozza magával, hogy az Úrban testvéreit aty j a j a i n a k szólítja, akárcsak az 1 , 1 2 versben. (1. az ott nyújtott magyará­ zatot). Itt az a jellemző, hogy n e m elégszik m e g a puszta megszólítással, h a n e m négy tekintetben közelebbről is körülírja az atyafiakhoz való viszonyát. Először az atyafiak szeretettek, v a g y i s szereti őket. Miként a testvérek szeretik egymást, ugyanúgy a k e r e s z ­ tyén gyülekezet tagjai is, a k i k az Úrban egymásnak test­ vérei. Tehát egy bizalmas, közvetlen testvéri v i s z o n y ­ n a k a meglétéről tanúskodik a „szeretett" (asrápétosz) szó. Kétségtelen, hogy általánosan használt megszólítási f o r ­ m a , azaz formaság i s . D e a vers összefüggésében lehetet­ l e n észre n e m v e n n i , hogy a megszólítási keretet élettel és t a r t a l o m m a l tölti m e g a közös h i t , a kölcsönös sze­ retet és a közös reménység. Mindössze a r r a k e l l gondo­ s a n vigyázni, hogy a szeretet i t t sem v a l a m i érzelmi a l a ­ p o n nyugvó viszonyulás, m i n t p l . a a n y a i ragaszkodás, a barátság, v a g y akár a szerelem, h a n e m az U r Jézus ágápéja által meghatározott testvéri kapcsolat, a m e l y a l k a l ­ manként éles ellentétben állhat akár a legmélyebb érzel­ m i együttléttel is. Másodszor az atyafiak „vdgi/ottak", a k i k után vágya­ k o z i k az apostol. A h o g y a n honvágyát érez a hazájától távolba szakadt és a hazáját szerető ember, ugyanúgy

vágyakozik a F i l i p p i b e l i e k után a fogságból, a távolságból Pál apostol. Szeretné látni atyjafiait, szeretne velük be­ szélgetni, velük imádkozni, közöttük szolgálni, őket h i ­ tükben erősíteni, és hitük által épülni. Kétes értékű l é ­ l e k t a n i találgatásokba bocsátkoznánk, h a a vágyakozás t a r t a l m i elemeit részletesen boncolgatnánk. E r r e nincs szükség. Elégséges t u d n i a n n y i t , hogy az Úrban atyafiak valóban vágyakoznak a közösségre, az együtt-imádkozásraésegyütt-örvendezésre. H a r m a d s z o r az atyafiakat örömének nevezi. A z „ ő r ö m " szóval már többször találkoztunk (1, 4. 25; 2, 2. 29). Lát­ tuk, hogy ez az öröm Istenben való öröm, n e m pedig a szeszélyes külső körülmények játékszere. Láttuk azt is, hogy Pál apostol a r r a kérte a F i l i p p i b e l i e k e t : „teljesítsék b e " az ő örömét. A z t is megfigyelhettük, hogy ez az öröm „teljes öröm". B i z o n y o s r a vehető, hogy az idevágó k o ­ rábbi kifejezések t a r t a l m i vonásai m i n d benne foglaltat­ nak a jelenlegi „ ö r ö m " kifejezésben. Tehát Pál apostol örvend az Úrban a f i l i p p i e k n e k , m i n t akikről t u d j a , hogy „beteljesítik" az ő örömét, és „teljes ö r ö m " v a n náluk. Ezért szívbéli örvendezés tölti e l lelkét, és n e m fél e l ő ­ legezni azt a bizalmat, m e l y e t az atyafinak előlegeznie k e l l az atyafiak iránt. M e g v a n győződve, hogy n e m fog csalat­ k o z n i , hiszen a F i l i p p i b e l i e k ővele együtt az Úrban v a n n a k . H a kételyei volnának, úgy a l i g h a lehetne öröme a F i l i p p i beliekre nézve! Úgy is örvendezne, de n e m örvendezhetne épp a F i l i p p i b e l i e k r e gondolva. í g y viszont örvendezik ebben a tekintetben is, u g y a n a n n y i r a , hogy „ ö r ö m é n e k " m o n d j a a gyülekezetet. Végül — negyedszer — az atyafiak az ő korondja. N e g o n d o l j u n k az uralkodók koronájára, m e r t jelen össze­ függésben egyébre u t a l az apostol. H a n e m r a g a s z k o d ­ nánk a k i a l a k u l t magyarnyelvű szóhasználathoz, úgy koszorúnak is fordíthatnánk a szíe;fá%osx-t. A kifejezés ugyanis a régi sportéletre emlékeztet. A versenypálya küzdői közül a győztes elnyerte a győzelmi koszorút. E z t a képet használja Pál. Ű f u t a versenypályán, és e l ­ n y e r i a győzelmi koszorút az Úrtól. Tehát átvitt értel­ mű kifejezés a j u t a l o m helyett. A z az ő j u t a l m a , hogy a m a napon nyilvánvalóvá lesz: „ n e m futott hiába, sem n e m fáradott hiába". A f i l i p p i e k e t m i n t K r i s z t u s m e g v á l -

tottjait látja a m e n n y e i hazában (3, 20). Űk már v a l a ­ m e n n y i e n a m e n n y e i haza g y e r m e k e i . E z a Pál j u t a l m a , pásztori szolgálatának a gyümölcse. M e n n y i r e meleg h a n g ! M i , késői utódok, e l i s szoktunk tőle. P e d i g így is lehet és k e l l gondolkozni és beszélni.

4,

2—3

P Á S Z T O R I ÜZENET

(2) Evódidf intem, és SznntnkTtét intem, fi-o<% ngi/anngi/ gonéoíko2z<ma7c az Úrban. (J) Igen, Tcéfíek téged i5, igaz szoígatáfsam, iégj/ segí&égní néTcik, aTcik az evangéíinm- fng^ébenj együtt viasTcodtak véíem, Keíemenneí é^ a többi Tnnn&atárgammaí fegyüttj, aTcilcneTc neviiTc fbe van írvaj az éíetneR; Fcöni/vébe.

2. E z t a két verset azért tárgyaljuk külön, m i v e l a gyülekezet életének egy sajátos esetével foglalkoznak. Mintegy g y a k o r l a t b a ültetik át, vagyis a m i n d e n n a p i életben alkalmazzák azt a fölhívást, m e l y e t a 4, l - b e n láttunk. Nevezetesen: két gyülekezeti tagnak — Evódián a k és Szüntúkhének — a testvéri viszonyát i g y e k s z i k helyreállítani az apostol. „Euódzdt i n t e m , és *Sz%nt%khét i n t e m " . . . Evódia és Szüntükhé női nevek. Tehát két nőről v a n szó, a k i k m i n d ­ ketten u g y a n a n n a k a F i l i p p i b e l i gyülekezetnek a tagjai. H o g y k i k voltak, közelebbről n e m lehet megállapítani, m i v e l az egész Újszövetségben máshol n e m találkozunk velük. Személyük közelebbi meghatározására nézve v a n ­ nak bizonyos próbálkozások, de érdemi eredményről n e m számolhatunk be. Némelyek föltevése szerint g o n d o l h a ­ t u n k a r r a , hogy egyikük azonos Lídiával, akiről a C s e l . 16, 14 beszél. E z a föltevés azért n e m lehetetlen (Luecken), m i v e l „Lidia tulajdonképp r^em személynév, h a n e m azt jelenti, hogy l i d i a b e l i " . Mások szerint allegorikusán ér­ telmezendő a szóban forgó két név. E g y i k a zsidó-keresz­ tyén pártot, másik pedig a pogány keresztyéneket példáz­ za. E z t a föltevést azonban kezdettől fogva kizárja márcsak a 4, 2—3 versek szelleme is. A n n y i r a életízú, v a -

lóság jellegű és személyes vonatkozású mindkét vers, hogy s e m m i o k u n k sincs v a l a m i e l v i hátteret gyanítani, t i . a zsidó- és pogány keresztyén probléma tekintetében. M a ­ r a d j u n k m e g amellett, hogy két, közelebbről ismeretlen női személyről tudósít a vers. V a l a m i nehézség merült f e l a két nőtestvér k a p c s o l a ­ tában. E r r e u t a l világosan az „ i n t e m " ige. A 2, l - b e n láttuk, hógy a gyülekezetben „ h e l y e v a n az intésnek", melyért a hivők n e m haragusznak, h a n e m ellenkezőleg: elvárják. Pál most g y a k o r o l j a , m i v e l szükséges a g y ü l e ­ kezetépítés szolgálatában. Bár a személyi kapcsolat v e s z e ­ delembe sodródott, mégis elhamarkodott dolog v o l n a v a ­ l a m i súlyos haragoskodási esetet föltételezni, v a g y v a ­ l a m i személyes vonatkozású, asszonyok közötti súlyos c i v ó ­ dásra következtetni. N e m azért, m i n t h a i l y e n n e k a l e h e ­ tősége k i v o l n a zárva; az exegézisre támaszkodó i g e h i r ­ detésnek ezzel is számolni szabad. D e h o g y F i l i p p i b e n n e m ez a helyzet, m u t a t j a a vers további részié: „M<%anú<72/ gondolkozzanak az Úrban", v a g y szó s z e r i n t : „%g?/anazí g o n d o z ó k az Úrban". A 2, 2-ben e l v i síkon u g y a n e z z e l a kifejezéssel találkozhatunk. M i n d e n e k e t szem előtt t a r t v a , b i z o n y o s r a vehető, hogy az evangélium ügyére, az egyház munkájára nézve v o l t eltérés, véleménykülönbség a két személy között; o l y a n különbség, m e l y n e k árnyéka többször j e l e n t k e z i k a l e ­ vélben, de amelyről a 3, 15-ben/ Pál így n y i l a t k o z i k : „és h a valamiről másképpen gondolkoztok, Isten azt is k i fogja jelenteni n e k t e k " . Féltő szeretettel k e l l vigyázni az egységre, s biztosítása végett a fegyelmezést i s a l ­ k a l m a z n i k e l l , mégpedig n e m az ostorsuhogtatás formá­ jában, h a n e m a Pál apostol módján (1. 2, 1. v.). A megoldás iránya n e m kétséges. Evódia és Szüntükhé K r i s z t u s b a n , az „Úrban", találkozhatik. Visszaeseng a 4, 1 versből: „álljatok m e g az Úrban". Azért nemi r e m é n y ­ t e l e n az eset, azért lehet „inteni" (fegyelmezni), m e r t m i n d k e t t e n „az Úrban" vannak. A testvérek i s j u t h a t ­ n a k egyenetlenségbe, de h a igazi testvérek, a k k o r n e m szenvednek hajótörést. A z „Úrban", K r i s z t u s testének, az Anyaszentegyháznak a közösségében h e l y r e k e l l áll­ n i a és fönn k e l i m a r a d n i a az egységnek. M i n d a s z e ­ mélyi civódások, m i n d az e l v i ellentétek kiegyenlítőd-

n e k ott, ahol az Evódiák és Szüntükhék egymással talál­ k o z n a k az „Úrban". A z Igének épp abban v a n a nagy figyelmeztetése: csakis az „Úrban", n e m pedig r a j t a k í ­ vül! Továbbá ugyancsak ebből az Igéből értjük meg, hogy bizonyos véleményeltérések még n e m zárják k i az I s t e n ­ nek tetsző gyülekezeti életet. Mindössze azt k e l l világo­ san látni, hogy ezek az ellentétek mégsem helyénvalók. A m í g léteznek, sohase némulhat e l az „intés" és az e g y ­ ség helyreállításának a parancsa az „Úrban". 3. „ i g e n , kérlek téged is, igaz szolgatársam." A z „ i g e n " szócska j e l e n esetben arra szolgál, hogy az előző vers mondanivalóját tovább v i g y e és nagyobb nyomatékot adjon n e k i . M i n t h a azt mondaná az apostol: i n t e t t e m Evódiát és Szüntükhét, de e n n y i v e l n e m lehet megelé­ g e d n i . A z ügy megkívánja, hogy tovább v i g y e m a f o n a ­ lat, s ezáltal is biztosítsam a kívánt és szükséges e r e d ­ ményt. A továbbvitel abban áll, hogy az Evódia és Szüntükhé dolgában kéréssel f o r d u l egy h a r m a d i k személy­ h e z : „kérZek téged i s " . N e m utasít, n e m parancsol, h a ­ n e m kér az apostol. íme az egyházkormányzóban a pász­ tor, s a pásztorban az egyházkormányzó! Érzékelhető, h o g y az egyetemes beállításban kisjelentőségú dolog m i ­ l y e n fontossággal bír. Pál n e m t e k i n t i „figyelemre se érdemes" semmiségnek. Ellenkezőleg: fontosnak tartja; ezért érdemes és szükséges „inteni" és „kérni". A kérés egy „igaz szobatárshoz" szól. K i lehet ez az i s m e r e t l e n személy? Jelentős kérdés elé állít maga a k r i ­ t i k a i szöveg. U g y a n i s egyes olvasatok a „szolgatárs" fsziidziigej helyett „Szüdzügosz" személynevet m u t a t ­ n a k . E z t a második lehetőséget választja például B a r t h is. M i a k r i t i k a i alapszövegbe fölvett előbbi olvasat m e l ­ let m a r a d u n k , m i v e l a Szüdzügosz kifejezése az eddig ismert forrásokban n e m f o r d u l elő m i n t személynév (Bauer). Tehát ezt a lehetőséget elejtjük. A z o n b a n így is több magyarázási módot kínál maga a szó. A profán i r o ­ d a l o m b a n megtalálható m i n t a „feleség" jelölésére s z o l ­ gáló névszó. Ezért némelyek fölállítják a hipotézist: Pál apostolnak a feleségére k e l l gondolni ( A l e x a n d r i a i K e ­ l e m e n — Bauer). Kálvin e tárgyban így ír: „ H o g y v a j o n férfiről vagy nőről v a n szó, eldöntetlenül hagyom. S e m -

miképp n e m állítható azonban, hogy Pál a feleségéhez beszélt, m i v e l ő kétséget kizárólag nőtlen v o l t (1. K o r . 7, 8)". B a r t h röviden összefoglalja az idevágó kísérleteket — beleértve a sajátját is — az alábbiak s z e r i n t : „Hasonló­ képp f i g y e l m e n kívül k e l l h a g y n i azt áz éleslátású v é l e ­ ményt, hogy Szüdzügosz — az említett — két asszony egyikének a férje v o l n a . N i n c s szó, ahogyan L u t h e r vélte a m a g a fordításában, egy hozzá, t i . Pálhoz különösen k ö ­ zelálló F i l i p p i b e l i keresztyénnek a tiszteletnevéről se, h a ­ n e m egész egyszerűen egy hímnemű személynévvel v a n dolgunk, m e l y n e k viselője számunkra éppoly ismeretlen, m i n t a két asszonyé." M i a m a g y a r fordítás szellemében értelmezzük a v e r ­ set, m i v e l ez látszik a legvalószínűbbnek. Pál tehát „szo%gatáfádt" látja a h a r m a d i k személyben. N e m egészen h e ­ lyes a „szolgatárs" kifejezés a fordításban, de m i v e l j o b ­ bat adni n e m tudunk, m e g m a r a d u n k mellette. A K e c s ­ kém éthy „társ" szava szintén n e m helyes. Egyelőre körül­ írással k e l l segíteni. H a n e m hangzana a n n y i r a idegenül, akkor „iga-társ"-nak fordíthatnánk (szim — együtt, dziigosz == i g a , járom). A gladiátori játékoknál haszná­ latos az iga-társ. E g y i k gladiátor a másiknak harcoló társa volt. D e bárhogyan álljon a dolog, lényeges, h o g y két ember u g y a n a b b a n az igában, járomban szemlélhető, t i . jelen esetben Pál és a szóban forgó i s m e r e t l e n személy az evangélium igájában. Együtt hordozzák a m u n k a t e r ­ hét, együtt h i r d e t i k az Igét, egyszóval együtt állnak a gyülekezeti szolgálat porondján. Legtöbb joggal föltéte­ lezhető, hogy az 1, l - b e n említett „püspökök" egyikéről v a n szó, a k i a F i l i p p i b e l i e k e t irányítja, közöttük szolgál. Eközben bizonyos, hogy a levél olvasói külön magyará­ zás nélkül pontosan tudták, hogy k i r e gondolt Pál. Szá­ m u n k r a a lényeg a fontos, és a személy közelebbi i s m e ­ retének a hiánya n e m gátol a megértésben. „Szolgatársát" „igazítak" (gné^zfo6?z = igaz, valódi) n e ­ v e z i . Tulajdonképp a törvényes házasságból származó, azaz a n e m törvénytelen g y e r m e k e k e t szokták így megkülön­ böztetni. Tehát a megszólított szolgatárs törvény s z e ­ r i n t i , evangélium szerinti munkás, a k i hívnek b i z o n y u l t az i g a hordozásában. Hamisítatlanul h i r d e t i az Igét, és húséggel, nagy igyekezettel áll a helyén.

E z t a szolgatársát kéri Pál, hogy „íe%fen s e g í t s é g e " Eviódiának és Szüntükhének, hogy az Úrban egy é r t e l e m ­ re jussanak, és teljes harmóniában éljenek egymással. L e g y e n segítségül (&zíiHdmbdnó = együtt megfogni, m é g ­ r a g a d n i , segíteni), azaz vegye g o n d j a i b a őket, legyen megértő irányukban, kérdéseiket tegye magáévá, és tá­ mogassa őket, h o g y az Úrban találkozzanak, zavaró kér­ déseiket fölszámolják. Se e g y i k n e k , sem a másiknak párt­ jára ne álljon, h a n e m mindkettőjüket egyformán jó lélek­ k e l kezelje, akárcsak a levélíró apostol. F i g y e l e m r e méltó, hogy az „intés" n e m t a r t j a vissza Pált a két nőtestvér felől való jó bizonyságtételtői. A z t m o n d j a róluk: „az evanpéHnm %%ében együtt v i a s ­ k o d t a k v e l e m . " „Együtt v i a s k o d t a k " (szííndthZeó = együtt küzdök — aor. lásd 1, 27 magyarázatát). Igaz, hogy a v i a s ­ k o d o m , együtt „viaskodom" (átMeó = atlétáskodom) ige n e m szükségképp jelenti csak a versenypályán való küzdel­ met, v a g y az ellenséggel szemben folytatott harcot, h a n e m jelentheti egyszerűen a buzgósággal és áldozatossággal v é g ­ zett munkát is. E s mégsem látszik i n d o k o l t n a k , hogy ebben a formában gyöngítsük a kifejezés erejét. A páli levelek eléggé meggyőznek arról, hogy az apostol m e n n y i r e szem előtt tartotta a k o r a b e l i versenypályákon zajló életet, s előszeretettel használja az a r r a vonatkozó szójárást az evangélium munkájára a l k a l m a z v a . Tehát Evódia és Szüntükhé valóban küzdő társai n e k i . A m a g u k helyén n e m kisebb erőfeszítéssel és kitartással dolgoztak az e v a n ­ gélium ügyéért, m i n t ahogyan a versenyzők küzdenek a győzelemért. A z Újszövetség tájékoztatás nélkül hagy munkájuk felől, amiért konkrétumokat felsorakoztatni n e m lehet, de n e m is szükséges. Tény az, hogy K r i s z t u s ügyét buzgó szívvel elfogadták, s hűséggel segítettek Pál­ nak a sereggyűjtés szolgálatában. Lehet, hogy az e l l e n ­ ség támadásai között példásan megállottak; lehet, hogy bizonyságtételükkel egész közvetlen formában evangéli­ um-hirdetést végeztek. Akár így, akár másként, de küz­ dő társak voltak, m i n t utánuk n a g y o n s o k a n a keresz­ tyén egyház történetében. Hasonló társa v o l t az apostolnak K e l e m e n , v a l a m i n t több más munkatárs. A „Kelemennel i s " kifejezés helyett csak a n n y i t írtunk, hogy „Kelemennel" (tehát „ i s " nél-

küi), és a név elől e l h a g y t u k a vonást. A z „ i s " kötőszót n e m fordítottuk, m i v e l az újtestamentumi nyelvészet sze­ r i n t fölöslegesen áll a görög szövegben (pleonazmus — B l a s s — D e b r u n n e r 442: 13). Valóban csak z a v a r j a az é r ­ telmet, a m i n t kitűnik a m a g y a r Károli-f ordításból. U g y a n ­ is n e m azt kívánja m o n d a n i az eredeti szöveg, hogy E v ó d i a és Szüntükhé együtt viaskodott egyfelől Pállal, de r a j t a kívül — másfelől „Kelemennel i s " , h a n e m azt, hogy a két asszony együtt viaskodott Pál apostollal, akárcsak r a j t u k kívül K e l e m e n és többen mások. K e l e m e n t sem ismerjük közelebbről. Csak a n n y i t t u ­ d u n k róla, m i n t a nevükön nevezett két asszonyról, v a g y azokról az ismeretlen „többi munkatársáról", akiket ál­ talánosságban említ a vers. A „többi munkatárs" összefüggésében két, m o n d h a t n i egyformán megalapozott magyarázat lehetősége forog f e n n . Egyrészt gondolhatunk a F i l i p p i b e l i gyülekezet v a ­ l a m e n n y i tagjára, hiszen az 1, 5 szerint mindnyájan részt vettek az evangélium ügyében. Másrészt viszont a „ m u n ­ katárs" szó inkább arra figyelmeztet, hogy szorosabb é r ­ telemben vett szolgákról, püpsökökről (1, í ) v a n szó, a k i k bizonyos munkakörben meghatározott küldetést teljesí­ tettek. M i inkább az utóbbi értelmezés felé h a j l u n k , m i ­ v e l egyébként a „ K e l e m e n " kiemelése n e m indokolt. Pál­ nak v o l t a k munkatársai m i n d a nők, m i n d a férfiak k ö ­ zött. Közülük név szerint megemlékezik háromról, illetve tisztsége szerint egyről (az előttünk ismeretlen, de a F i ­ l i p p i b e l i e k számára ismert „igaz szolgatárs"-ról, a k i t a n y nyíra ismernek, hogy még a név említését is mellőzi az apostol), míg a többieket együtt említi m i n t „munkatár­ s a k a t " (1. 2, 25 magyarázatát). „Akiknek net?e [be v a n írva] az égetnek k ő n k é b e . " A z „életnek k ö n y v e " h a n e m is sokszor, de többször elő­ f o r d u l a Szentírásban (2. Móz. 32, 32; Zsolt. 69, 29; F i L 4, 3; J e l . 3, 5; 13, 8; 20, 12; 20, 15). A z a n a g y o n elterjedt kép áll Pál apostol előtt, hogy a kegyesek neve föl v a n jegyezve Istennél. A k i n e k pedig a neve föl v a n j e g y e z ­ ve, be v a n írva az élet könyvébe, az a m e n n y e i haza gyermeke, m i v e l az ítélet a könyv alapján történik, m i ­ ként ez az Ótestamentumból is világosan kitűnik, (Dán. 7, 10; 12. 1), a m e l y r e a Jelenések könyve támaszkodik.

M i n k e t most n e m foglalkoztat, hogy m a g a a kép a b a ­ b i l o n i vallásból származik-e, v a g y máshonnan. Magának a képnek a formája sem bír különösebb jelentőséggel. Fontos, hogy Isten számon t a r t j a azokat, a k i k az e v a n ­ gélium ügyéért viaskodnak, legyenek akár nagynevű és i s m e r t személyek, akár név nélküli ismeretlenek. A z éiet könyve az örök életnek a könyve. A m e n n y e i hazára (3, 20) emeli tekintetünket, a végre mutat. Nekünk n e m az a feladatunk, hogy a m a g u n k által vezetett könyvekben egyeseket az élet fiainak, s másokat a halál f i a i n a k m i ­ nősítsünk. I l y e n t n e m találunk Pál apostolnál. D e fél-" adatunk, hogy Pál apostollal együtt bizonyosak legyünk afelől, hogy a k i k az evangélium ügyében munkálkodnak, azokat Isten nyilvántartja, vigyáz rájuk, megtartja őket. A z élet könyvéről ne g o n d o l k o z z u n k úgy, hogy áltála Isten megkötötte saját magát, v a g y i s h a bé v a n írva a nevünk, a k k o r bármit cselekedhetünk, h i s z e n úgy is az élet f i a i és leányai v a g y u n k . N e m ! Isten n e m köti m e g saját magát (Ez. 18, 24). A z élet könyvébe nemcsak be l e ­ het írni a neveket, h a n e m k i is lehet törölni azokat belő­ le (2. Móz. 32, 32; Zsolt. 69, 29). Isten szabadon választja e l övéit, s ez az ő szabad elválasztása n e m spekuláció, h a n e m az élő h i t tárgya. N i n c s külső tárgyilagos, érdek­ telen szemlélődés, h a n e m csak élő h i t arra nézve, hogy Isten g y e r m e k e i n e k a neve be v a n írva az örök élet k ö n y ­ vébe.

4,

4 — 9

O R O M ÉS BÉKESSÉG

(4) örüljetek az t/rban, mindenkor; ismét mondwn örüljetek. (5) A ti szeíídíeMségetek ismert Zegyen az emberek előtt. Az Úr köze!. (6J Semmi felőí ne aggódjatok, hanem imádságo­ tokban és kön^örgésetekben minden alkatommal hálaadással tárjátok /el kívánságaitokat Isten előtt. (7) J5s istennek békes­ sége, mel?/ minden érteimet /eínlhalad, meg /ogja őrizni szí­ veteket és gondolataitokat a Jézus Krisztusban, (g) Továbbá, atyámfiai, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tisz­ ta, ami kedves, ami jó%r%, ami erén?/, sőt ami csak dicséret,

aaokaR gfWMMjáíoTc

tnegf. (9)

Amiket

tamJtaíoK: és

elfogradía-

tok és h a l o t t a t o k és Idttaíok ^á^am, azokat cseíekedjéíek.

^s

a bé?ce5&ág?^ek Istene v e i t e k Íes2í.

4. „Űrií^etek az Úrban m i n d e n k o r . " A z örömmel — h o l igei, h o l főnévi alakjában -— sorozatosan találkoz­ t u n k a levél előbbi, részében (1, 4; 1, 18; 1, 25; 2, 2; 2, 17—18; 2, 28; 2, 29; 3, 1; 4, 1). A z a konkrét helyzet, m e l y b e n esetről-esetre szóhoz j u t az öröm, m o n d h a t n i mindenütt más. A z 1, 4-ben örömmel könyörög az apos­ t o l ; az 1, 18-ban örvend az evangélium hirdetése fölött; az 1, 25-ben úgy t e k i n t i magát, m i n t a k i örömére v a n a F i l i p p i b e l i e k n e k ; a 2, 2-ben kéri a gyülekezetet, h o g y t e l ­ jesítsék be az ő örömét; a 2, 17—18-ban saját szenvedé­ seit t e k i n t i úgy, m i n t az öröm alkalmát m i n d magára, m i n d a gyülekezetre nézve; a 2, 28—29-ben az E p a f r o d i tus F i l i p p i b e való érkezését látja örvendeztetőnek; a 3, 1 az Úrban való örvendezést ajánlja; a 4, l - b e n a g y ü l e ­ kezetről beszél úgy, m i n t saját öröméről. Látható tehát, hogy valóban más és más helyzetekben m u t a t k o z i k az öröm, de tartalmában m i n d i g ugyanaz m a r a d : a K r i s z t u s által megváltott, és a megváltást elfogadó hivők öröme. Olyan- öröm, m e l y n e m a szeszélyes v i s z o n y o k függvé­ n y e , n e m kedélyállapotok megnyilvánulási formája, h a n e m keresztyén öröm, ázaz Istenben való örvendezés. A z 1, 4ben és a 3, l - b e n , v a l a m i n t a többi előfordulási h e l y m a g y a ­ rázata rendjén kifejtettük, hogy m i t jelent az „örüljetek az Úrban". Éppen ezért most a hangsúlyt a „mindenkor" h a ­ tározó szóra helyezzük, m e l y újabb oldalról világítja meg ugyanazt az örömet. Isten g y e r m e k e i n e k — bárhol lakjanak, v a g y éljenek akár az I. században akár a X X - b a n — „mindenkor" ö r ­ vendezniük k e l l . N e m m o n d u n k nagyot, h a megdöbben­ tőnek és lehetetlennek látjuk ezt a parancs formájá­ ban kifejezett igényt: m i n d e n k o r örüljetek! H o g y a n ö rüihet Pál a m a g a helyzetében? H o g y a n örülhet annak, hogy esetleg halállal végződik a sorsa? H o g y a n örülhet a F i l i p p i b e n tapasztalható, kétségtelenül nyugtalanító b e l ­ ső és külső gyülekezeti bajoknak? D e h o g y a n örülhet­ nek i l y e n h e l y z e t b e n és a keresztyénüldözések előesté­ jén a F i l i p p i b e l i keresztyének? M e g a n n y i kérdés, me<-

l y e k r e emberileg csak egy válasz jöhet: sehogy! A z élet sokszor n e m az örömnek, h a n e m a bánatnak és a kese­ rűségnek, a sírásnak és a jajgatásnak az a l k a l m a . A p a ­ rancs a z o n b a n elhangzott: m i n d e n k o r örüljetek. Előle k i ­ térni n e m lehet, v a g y egyébként a Krisztus-nélküliség mélységébe sodródnak a F i l i p p i b e l i e k . A megoldást n e m m i találjuk k i , h a n e m ajándékként elfogadjuk Isten I g é ­ jéből. L e h e t és k e l l örülni, mégpedig az Úrban! T i , g y ü ­ lekezeti tagok n e m állótok magatokban, hanem beépül­ tetek a K r i s z t u s testébe, az Anyaszentegyházba, m e l y ­ n e k feje m a g a az U r Jézus. Tehát t i az Úrból és az Úrra nézve éltek. T i azok vagytok, a k i k e t ő megszabadított a haláltól, és neveteket beírta az élet könyvébe (4, 3). T i a m e n n y e i hazát várjátok, és míg a földön jártok, szilár­ d a n állótok az Úrban (4, 1). A t i K r i s z t u s s a l való közös­ ségetek felbonthatatlan, m i n t a k i k m i n d e n k o r az Úrban maradtok, ezért hát „örüljetek az Úrban m i n d e n k o r " . L e h e t gyászotok, betegségetek, sokféle szenvedésetek és sírásotok, de mégis, csak azért is „örüljetek m i n d e n k o r " . A keresztyén hívőt sok m i n d e n bánthatja és próbára t e ­ h e t i , de s e m m i sem v e h e t i e l tőle a z Úrban való örömet. M i n d e n k o r , azaz m i n d e n helyzetben, mélységben és m a ­ gasságban, sírásbán és nevetésben, szegénységben és g a z ­ dagságban egyformán örül az Úrban. Semmiképp n e m szabad ezt úgy értelmezni, m i n t h a K r i s z t u s g y e r m e k e i szüntelenül nevetnének. E n n e k félreérthetetlen cáfolata Pál apostol m e l l e t t m a g a a síró Úr Jézus K r i s z t u s ( J n . 11, 35), v a l a m i n t az Ö - és Újszövetség bizonyságtevői. A z Úrban való m i n d e n k o r i öröm n e m állandó mosolygás, n e m a szenvedések iránti érzéketlenség, h a n e m egyszerűen ö r ö m az Úrban, az Úrért, az Úrnak, az Úr által és az eljövendő Úrra nézve. „ i s m é t m o n d o m , őrüljetek." Másodszor is ugyanazt m o n d j a az apostol: „őrüljetek". H a önmagunkat egészen föladjuk és m i n t e g y a Pál szívével gondolkozunk, ész­ revehetjük az ismétlésből i s , hogy m e n n y i r e fontos szá­ mára a F i l i p p i b e l i e k öröme. N e m a k a r j a , hogy a g y ü l e ­ kezet tagjai u n o t t a n , lecsüggesztett k e z e k k e l és m e g l a n ­ k a d t térdekkel járjanak. Látszania k e l l r a j t u k és bennük, h o g y ők az Úr g y e r m e k e i , a m e n n y e i haza váradalmasai

(3, 20), az élet könyvében számon tartott f i a k és leányok. A z Úrban való öröm nélkül nincs keresztyén élet; n e m volt és n e m is lesz. 5. ^ t i sxeM%e%%ségeúek ismert ^epi/en az emberek eM%%." A „szeíidleíkúség^ m i n t fordítási kísérlet próbára teszi az írásmagyarázót. A „szelídség" (Kecskeméthy), a „szíves jóság" (Masznyik), az „elméteknek mértékletes­ sége" (revideálatlan Károli), a „józanság — m o d e s t i a " (Vulgata), a „jóság — Güte (Barth) m i n d egy-egy útkere­ sés a helyes értelem megtalálása irányában. Aquinói T a ­ más szellemes éleseimé júséggel i g y e k s z i k m e g o l d a m a problémát. A z előző (4.) vershez kapcsolja, és v é l e ­ ménye szerint Pál az örvendezésben való mértékletesség­ re, józanságra i n t i az olvasókat. Igaz, h o g y m i n d e n k o r ö r ­ vendezniük k e l l , de vigyázzanak, nehogy a helytelenül értelmezett örvendezésben elveszítsék józanságukat,, és alapjában ingassák m e g a keresztyén örömet. í g y m i n ­ den további nélkül találna a „józanság" és a „mérték­ letesség". A z o n b a n ennek a megoldásnak ellene m o n d az eredeti szöveg. Szélesebb skálán mozog a görög szó t a r ­ t a l m a , semhogy az örvendezésben való mértékletességre lehetne korlátozni. A levél előző és következő részeinek szem előtt tartása (Barth) v i t a t h a t a t l a n u l jó segítséget nyújt a fogalomkör tisztázásához. Hasonlóképp előmoz­ dítja a megértést, h a számba vesszük, h o g y az Ú j s z ö ­ vetségben m i l y e n hasonló értelmű szavak m e l l e t t f o r d u l elő: „versengéstől m e n t e s " (1. T i m . 3, 3), „kíméletes" (1. Pét, 2, 18), „békeszerető" (Jak. 3, 17) stb. E z e k a r o k o n értelmű szavak mutatják, hogy a L u t h e r r e támaszkodó „szelídZeík&ség^ fordítás legközelebb áll az eredetihez^ m e l y n e k szó s z e r i n t i megfelelője az „engedékenység". A szelídlelkűség azt j e l e n t i , h o g y tekintettel k e l l l e n n i e m ­ bertársainkra. A megértésnek, engedékenységnek, szelíd­ ségnek, józanságnak, megfontoltságnak, bölcsességnek a lelkét k e l l érvényesíteni. F i g y e l e m m e l k e l l l e n n i mások gyöngéire; n e m szabad elzárkózni senki elől. A szelídlelkűség ne l e g y e n véka alá rejtve, h a n e m „ i s ­ m e r t %eg?/en a z emberek e M % " (a
a F i l i p p i b e l i e k n e k , hogy a kívül valók is észrevegyék szelídlelküségüket. A keresztyének számára n e m közömbös, hogy m i l y e n véleményt a l k o t n a k róluk általában az em-^ berek. Pál apostollal együtt nehezen lehetne így beszél­ n i : jó keresztyén, csak az a baj, h o g y veszekedő, h a r a ­ gos, érzéketlen, kevély stb. A szelídlelkúség épp azért szükséges, hogy gyakorlása folytán még azok is k é n y ­ telenek legyenek meggyőződni róla, a k i k nihcsenek az „Úrban", ^ A z U r kőzeí." Kálvin szerint i t t kétféle értelmezési lehetőség kínálkozik. Egyfelől utalhat Pál arra, hogy az ítélet közel, másfelől pedig a r r a , hogy az U r az övéi m e l ­ lett áll és segítséget nyújt a l k a l m a s időben. A reformátor inkább ez utóbbi magyarázat m e l l e t t dönt. H i v a t k o z i k a 145. zsoltár 18. versére: „ K ö z e l az U r m i n d e n őt h í v ó ­ hoz." Tehát arról v o l n a szó, h o g y Isten n e m hagyja e l gyermekeit, h a n e m megőrzi őket a gonosz támadásai k ö ­ zött. Egyszóval Isten szerető gondviselését fejezi k i „az U r közel". Érdemi kifogás aligha emelhető a Kálvin gondolkozá­ sa ellen, de mégis valószínűbbnek látszik, hogy az U r Jézus K r i s z t u s vissza jövetelét t a r t j a szem előtt az apostol (ugyanígy B a r t h és L u e k e n ) . Ezért lehet és k e l l örülni, ezért lehet és k e l l a szelídlelkűséget g y a k o r o l n i . Készen k e l l állani! „Mert igen jól tudjátok t i magatok — m o n d ­ j a az apostol — , hogy az Urnák n a p j a úgy jő e l , m i n t a t o l v a j : é j j e l . . . N e is a l u d j u n k azért, m i n t egyebek, hanem legyünk éberek és józanok" (1. Thess. 5, 2 6). N e m akar adni és n e m is ad közelebbi időmeghatározást. A „MzeX" mögött nincs meghatározott időpont, se n a p o k ­ ban, sem esztendőkben gondolkozva. V i s z o n t benne r e j l i k v a l a m i sajátos l e l k i feszültség: i t t a földön nincs m a r a ­ dandó városunk, nincs végleges hazánk; i t t csak v á n d o ­ rok v a g y u n k , a k i k várjuk, hogy nyomorúságos testünk az ő dicsőséges testének hasonlatosságára elváltoztassék (3, 21); i t t csak azok lehetünk, a k i k inkább szeretnénk elköltözni és K r i s z t u s s a l együtt l e n n i (1, 23). A várako­ zásnak ez a feszültsége, ez a készenléti állapot ölt ruhát az„Urközel"-ben. Jellemző, hogy K r i s z t u s paruziájának a tudata s e m m i ­ féle éietidegenséget n e m v o n maga után. Ellenkezőleg:

a viszajövő U r közelsége azt eredményezi, illetőleg felté­ telezi, hogy épp ebben a világban örvendezzenek a F i l i p ­ pibeliek, s épp ebben a világban különös gondot fordít­ sanak az emberek előtti szelídlelkúségre. U g y várják a visszatérő U r a t , m i n t a k i már i t t v a n , hiszen benne — „az Úrban" — v a n n a k , s úgy v a n n a k őbenne, m i n t a k i k várják eljövetelét. A z őskeresztyén egyháziban lehettek és v o l t a k súlyos nehézségek, de a nehézségek között járó bűnösök a jelenlévő és az eljövendő, a küszöbön álló Ú r ­ r a tekintettek. í g y aztán jogához j u t a Kálvin m a g y a ­ rázata is, hiszen bár igaz, h o g y a p a r u z i a áll a „közel" mögött, de szintén igaz, hog)[ így esak az t u d beszélni, akinek életében jelen v a n az U r Jézus, és fordítva: a k i az^ Úr Jézusban v a n . 6. „Remmz feMií ne aggódjatok." A z aggodalmaskodásklasszikus példájára Jézus a h e g y i beszédben mutatott rá (6, 25—34). Föltételezhető, hogy a Filippibelieknél isjelentkezett v a l a m i l y e n formában akár az eledel, akár a ruházat m i a t t , v a g y talán azért, m e r t b i z o n y t a l a n k o d t a k Isten gondviselő jósága felől. E z t m a már tisztázni n e m iehet. Fontos azonban, hogy a F i l i p p i b e l i e k aggodalmaskodásában meglássuk á saját aggodalmainkat, bármilye­ nek és bármekkorák legyenek azok. A m i k o r saját aggo­ d a l m a i n k a t a n n y i r a világosan fölismerjük, m i n t ahogyan Pál látta a Filippibelieknél, a k k o r m e n n y e i fényt n y e r az Ige: „semmi felől ne aggódjatok". „Semmi felől", azaz mégcsak egyetlenegy dolog se legyen éltetekben, m é g csak kivételesen se f o r d u l j o n elő, hogy a g g o d a l m a s k o d ­ tok. A K r i s z t u s t váró hivők bizonyosak Isten gondviselése felől. A gondok és bajok jöhetnek és jönnek, amiképpen Pálnak a helyzete kézzelfoghatóan bizonyítja. E m b e r i ­ leg az élet tele v o l t és v a n aggodalmakra okot adó k é r ­ désekkel (betegség, fáradság stb.), a m e l y e k k e l szembe k e l l nézniük K r i s z t u s gyermekeinek. A z aggodalmak kiküszö­ bölése n e m a gondolkodás és a gondoskodás megszűnését jelenti, h a n e m annak a kételkedésnek a fölszámolását, m e l y b i z o n y t a l a n k o d i k Isten gondviselése felől. N e m elégséges az aggodalmaskodás legyőzése, - M n e m nnddsdgo t o k b a n és MtM/őrgépetekben, ynmden a^kalommaí hálaadással tárjátok kívánságaitokat Iste?^ előtt". A

„hanem" i t t o l y a n , m i n t egy lendítőkerék. Elientétpek a bevezetésére és kiemelésére szolgál; az aggodalmasko­ dás ellentétjének kezdeti útjelzője. A z aggodalmaskodás mélységéből átlendít az aggodalomnélküliség magasságá­ ba. /. . r H o g y m i b e n áll a „magasság", arról beszél a vers t o ­ vábbi részének m i n d e n egyes szava, s m i n d e n e k előtt az „imádság" és a „könyörgés". Mindkettő az imádkozás té­ nyét fejezi k i , de bizonyos árnyalati eltéréssel/Az „ i m á d ­ ság" tágabb körben, általánosabban mozog. Általában j e ­ lent m i n d e n imádságot, bármely t a r t a l o m m a l . A „ k ö n y ö r ­ gés" szűkebb körben mozog és a kérő imádságot jelenti, a m e l y b e n kérünk v a l a m i t Istentől. Alapjelentése szerint „kérés". N e m speciálisan vallási jellegű Szó. A profán i r o d a l o m b a n megtaláljuk m i n d e n vallási színezet nélkül. A z Újszövetségben viszont az Isten előtt elmondott k é ­ rést jelenti, azaz k i m o n d o t t a n a z imádkozást. S z e m b e ­ szökő, hogy az apostol n e m egy későbbi időben bekövet­ kező imádkozásra és könyörgésre i n t i a f i l i p p i e k e t , h a ­ n e m mindkettőt úgy t e k i n t i , m i n t már meglévőt. T u d j a , hogy a gyülekezetben már imádkoznak és könyörögnek. A z Ige n e m foglalkozik azzal, hogy az imádkozás a t e m p l o m b a n történik-e, v a g y otthon, közösségben-é vagy magánosan. Csupán számol az imádkozás tényével. Más szóval a F i l i p p i b e l i keresztyének imádkozó keresztyének. A Jézus K r i s z t u s b a n lévő sztentek (1, 1) az ügy termé­ szeténél fogva csak imádkozok lehetnek. A z „imádság" és „könyörgés" után következő b i r t o ­ kos névmás n e m hagy kétségben afelől, hogy a F i l i p p i ­ beliek tényleg imádkozó gyülekezeti tagok. N e m a „ p a ­ p o k " végezték e l helyettük a könyörgést, n e m bízták az imádkozást csak a püspökökre, h a n e m önmaguk imádkoztak és könyörögtek. Pál tehát n e m légüres térben szól, a m i ­ k o r az aggodalmaskodással szemben ajánlja: „imádságo­ t o k b a n m i n d e n a l k a l o m m a i . . . hálaadással tárjátok f e l kívánságaitokat Isten e l ő t t . . . " A „minden aZMom77K^!^ kifejezésnek nincs korlátozó jellege, h a n e m épp tágító az igénye. V a g y i s n e m úgy ér­ telmezendő, m i n t h a „minden" a l k a l o m m a l föl tétienüi kívánságok előadását tartalmazná az imádság, és így nem v o l n a imádság például az, amelyikből hiányzik a kíván-

ságok föltárása. A „ m i n d e n " szócska fenntartás nélküli lehetőséget f o g l a l magában. E l v i l e g n e m lehetnek o l y a n imádságok, a m e l y e k b e n p l . csak Isten magasztalása sze­ repelhet, kizárva belőlük bármely kérést. H a az imádko­ zó léleknek kérése v a n , azt m i n d e n (ünnepi és a l k a l m i , közösségi és egyéni) imádságban előadhatja. Némely írás­ magyarázók a „minden a l k a l o m m a l " helyett a „minden d o l o g b a n " (Luther), a „mindenben" (Kecskémé t h y , L u e ken) fordítást részesítik előnyben. í g y arról lenne szó, hogy n i n c s e n o l y a n kérdése az e m b e r i életnek, amelyet n e m szabadna Isten elé v i n n i . Nincsenek Isten elé n e m tartozó ügyek; n e m azért nincsenek, m e r t szemünkben o l y k i c s i n y e k n e k látszanak, hogy n e m érdemes velük Istent z a v a r n i , sem azért, m e r t o l y n a g y o k n a k tűnnek, hogy még Isten sem tudhat segíteni. A „minden doíopb o n " kizárja az i l y e n és hasonló korlátokat. T e k i n t e t t e l a r r a , h o g y n y e l v i l e g mindkét értelmezési eljárás e g y f o r ­ mán i n d o k o l t , és nincs o l y a n f o r m a i v a g y t a r t a l m i tá­ maszpont, m e l y n e k alapján akár az egyik, akár a másik oldalon kizárólagos igénnyel állást lehetne f o g l a l n i , m e g ­ m a r a d u n k a revideált Károli fordítás mellett, azzal a megjegyzéssel, hogy az igehirdetés magáévá teheti akár az egyik, akár a másik, akár m i n d a két magyarázatot. A kívánságokat föl k e l l tárni Isten előtt. A „kívánság" (kérés, óhaj) n e m követelés, h a n e m valóban kívánság. N e m az a háttere, hogy v a l a m i h e z jogom v a n , tehát k é ­ r e m , kívánom, h a n e m az, hogy v a l a m i b e n szükséget é r ­ zek, tanácstalanságban állok, emberileg aggodalmak vesznek körül, és ezt az én mélységemet — bármilyen és bármekkora legyen — kérésbe foglalom. A „kívánság" többes számban áll, a m i a r r a u t a l , hogy többről, sokról v a n szó. A keresztyén ember n e m kérdések nélküli, m i n ­ denben kielégített ember. Lehetnek és v a n n a k hiányokra és nehézségekre mutató kívánságai. E z e k e t kérésbe f o g ­ l a l j a és Isten előtt feltárja. A „tárjátok feZ" (gnóridxó == t u d t u l adok, közlök, nyilvánvalóvá teszek; i t t imper. passivum.) parancsoló módban áll. N e m szabad kétségeskedni és aggodalmas­ k o d n i , h a n e m a kívánságokat meg k e l l i s m e r t e t n i I s t e n ­ né]. N e m azért, m i n t h a ő amúgy is n e m ismerné, h a n e m

azért, m e r t így parancsolja. A z a parancsa, hogy épp ő e ­ lőtte, Isten előtt tárjuk f e l kívánságainkat. E z e n a p o n ­ t o n különösképp szükséges az: állandó reformáció. Csak K r i s z t u s o n kívül ( = n e m K r i s z t u s b a n ) , csak Krisztustól távol (ahol az U r nincs közel) vélhető, hogy vannak — lehetnek — oly<Mi kérdések is, a m e l y e k e t n e m előtte k e l l feltárni, h a n e m v a l a h o l máshol és v a l a k i más előtt. M i n ­ denesetre, félreértés ne essék! Pál n e m mondotta a f i l i p p i e k n e k , hogy ne dolgozzanak, h a n e m eledelüket v á r ­ ják az Úrtól, a k i készen elibük a d j a ; azt se mondotta, hogy az evangéliumért ne fáradozzanak, h a n e m k a r b a tett kézzel szemléljék az ügy d i a d a l r a jutását. E l l e n k e ­ zőleg: félelemmel és rettegéssel k e l l üdvösségükért m u n kálkodniuk. A kívánságok föltárása n e m jogosít sem a követelésekre, s e m a semmittevésre és hanyagságra, de megszünteti a vergődő aggodalmaskodást. Se t a r t a l m i , sem g r a m m a t i k a i igénye szerint n e m sza­ bad utolsó h e l y r e tenni a „M^aaddssaí" szót. A görög mondatszerkesztés megengedte v o l n a Pálnak, hogy más sorrendet kövessen. Ű azonban a kívánságok elé h e l y e z i a MZaaddst, m i n t e g y annak aláhúzására, hogy a s o r r e n d kérdés i t t t a r t a l m i mozzanatot hordoz. Másképp hangzik a vers, h a ezt m o n d j a : „tárjátok f e l kívánságaitokat I s ­ ten előtt hálaadással", s újra másképp, h a így szól: „ h á ­ laadással tárjátok f e l kívánságaitokat Isten előtt". M o s t ez utóbbi esetről v a n szó. A „M^xadás" ( e i i c M r i s z t i d ) h e l y e és tiszta értelme döntően befolyásolja a teljes üzenet megértését. Pál apostol n e m a r r a céloz, hogy a kérések föltárása mellett (előtt v a g y után) l e g y e n az imádságnak egy hálaadó része is, a m e l y b e n a kérések helyett hálákat m o n d u n k . A genitivuszos szerkezetből kitűnik, hogy a „hálaadás" jelenti az alaphangot, a h o ­ g y a n kérni egyáltalán lehet és k e l l . Hálaadással k e l l kérni, azaz a kérés mögött álljon ott a hálától c s o r d u l ­ t i g megtelt szív,, m e l y Isten iránt hálát érez nemcsak az elvett javakért, h a n e m azért i s , h o g y kérnie szabad, k í ­ vánságait föltárhatja. A követelőző hang, a vállveregető magatartás, m e l y úgy véli, hogy Istennek k e l l örvende­ nie,, h a az ember hozzá imádkozik, semmiképp n e m i l l i k bele a hálaadásba.

7. „És istennek b é k e s s é g e . . . " A z „ é s " az előz3 (6.) vershez való szoros hozzátartozást fejezi k i . Tehát n e m különálló új mondat ez, h a n e m folytatása az előzőnek. A h o l aggodalmaskodás helyett az láten iránti b i z a l o m és hála tölti be a l e l k e t (6. v ) , ott „7stenne7<: békessége" már munkálkodik. Aquinói Tamás A u g u s t m u s r a támaszkod­ v a m o n d j a , hogy a béke „ a r e n d n y u g a l m a " (íranqmlHíns ordinis); B a r t h szerint Isten békessége K r i s z t u s o r ­ szágának a rendje és biztonsága a z övéi között. Bárho­ g y a n fogalmazzuk meg a békességet, bizonyos, hogy e n ­ nek a békességnek az a l a n y a Isten. Isten az, a k i r e n d e l ­ k e z i k a békességgel. A z aggodalomra okot adó v i s z o n y o k között v a n egy „nyugalom" ^ m n q m H i t a s ) a keresztyén emberben; v a n egy „biztonság", m e l y nyilvánvalóan azt j u t t a t j a kifejezésre, hogy Istennel n e m áll h a d i állapot­ ban, s még inkább: Isten n e m áll h a d i állapotban vele. E z a „békesség" n e m az ő saját tulajdona, sem munkájá­ nak az eredménye, h a n e m Istennek a békessége, I s t e n ­ nek nála letétbe helyezett ajándéka, m e l y valóban „csen­ det", „rendet" és „biztonságot" teremt szívében. A b é ­ kesség tehát n e m a m i állapotunknak a kifejezője úgy, hogy m i n k e t jelez, reánk mutat, h a n e m Istennek a j e ­ lenléte mibennünk, azaz Istenre m u t a t vissza. N e m m i cselekszünk a békességgel m i n t saját t u l a j d o n n a l , h a n e m a békesség cselekszik velünk, még a k k o r is — sőt, talán a k k o r elsősorban, — , a m i k o r m i n t i l y e n ajándékul vett békesség a mienkké lesz, Istennek a békessége az ő m i ­ velünk való megbékélésének az eredménye bennünk, m i n d e n következményével együtt. Magában foglalja t e r ­ mészetesen a m i vele történt szükségképpeni megbéké­ lésünket is. J e l e n esetben tehát ne g o n d o l j u n k a m i m a ­ g y a r szótárunk békesség-fogalmára, h a n e m Istennek m i ­ bennünk lévő békességére. A békességről azt olvassuk, hogy „minden érteimet fe%%%Mad*\ Magyarázó mondatrész a békesség j e l l e m ­ zése érdekében. A „ f e í i ^ M a d " ( M p e r e k M = nagyobb h a t a l o m m a l bírok, kiválóbb vagyok) alapjeientése sze­ r i n t s o k k a l többet m o n d , m i n t amit a m a g y a r fordítás­ ból megérthetünk. H o g y ezt világosan lássuk, t u d n u n k k e l l : az „érfe^em" fnnsz) a természetes elmét jelenti, m i n t az emberi gondolkozás lehetségesítójét; az elmét,

a m e l l y e l dolgokat felfogúnk, nehéz helyzeteket áttekin­ tünk, kérdéseket m e g o l d u n k ; azt az elmét, m e l y n e k se­ gítségével aggodalmaink között e l a k a r u n k igazodni, és azoktól s z a b a d u l n i igyekszünk. E z t a z értelmet az Ige n e m kicsinyíti l e , se megvetőleg n e m n y i l a t k o z i k róla, csupán saját helyére teszi. E h h e z képest n e m úgy v a n , h o g y az „érteiem" is n a g y o n magasan áll és végtelen értékkel és mértékkel bír, t i . Isten békességéhez való v i ­ szonyában. N e m úgy v a n , hogy m i n d az értelem, m i n d Istennek a békessége mérhetetlen magasságban szemlél­ hető, de azért Istennek a békessége egy nemes v e r s e n y ­ ben mégis túlszárnyalja, felülhaladja az értelmet. Ismét csak n e m ! N e m , m e r t Istennek a békessége „feZiH" v a n , az értelem p e d i g a l u l ; e g y i k f e n n az égben, másik alant a földön v a n . A kettőt n e m szabad egy síkba h e l y e z n i . A m i t Istennek a békessége cselekszik, azt semmiféle h é t ­ köznapi v a g y zseniális értelemmel n e m lehet megcse­ l e k e d n i . Jól értsük m e g : n e m arra esik a mondanivaló hangsúlya, hogy az értelem n e m képes felfogni Isten békességét, h a n e m arra, hogy amit Istennek a békessé­ ge cselekszik, a r r a az értelem képtelen. A vers további része azt m u t a t j a , hogy amit cselekszik Istennek a békes­ sége: „Meg fogja őrizni szíveteket és gondolkozásotokat a Jézns K r i s z t u s b a n . " „Meg fogja őrizni" ffmreő — i t t fut. — == őrizek, védelmezek, oltalmazok), azaz erős kézzel biztosítani fogja, épségben t a r t j a a z t , ' amire k i t e r j e d . T ö b b ez annál, hogy vigyázni fog, őrködni fog. Nemcsak őrködik, h a n e m m e g is őriz, v a g y i s éppen ott tart és úgy tart, a h o l és ahogyan akar. A megőrzés nincs kitéve esetlegességeknek, m i n t h a kívülálló körülmények hatás­ talanná és erőtlenné tehetnék. A z értelem cselekedetei m i n d i g bizonytalanok. Isten békességének a munkájából azonban hiányzik bármely bizonytalanság. Valóban „meg fogja őrizni szíveteket és gondolkozásotokat (az appará­ t u s b a n : testeteket) a Jézus K r i s z t u s b a n " . A „ s z í v " középpontja és forrása a belső l e l k i - s z e l l e m i életnek, éspedig m i n d a természeti embernél, m i n d a megváltottaknál (Bauer). A „gondolkodás", v a g y szó s z e ­ r i n t a „gondolatok" a szív munkájának az eredménye. Istennek a békessége mindkettőt — a szívet és a g o n d o l -

kozást — megőrzi a Jézus K r i s z t u s b a n . Tehát a s z e l l e m i l e l k i életnek m i n d a forrását, m i n d a folyását Jézus K r i s z ­ tusban őrzi, azaz n e m engedi, hogy belőle kiszakadjanak. A 2. K o r . 11, 32-ben olvassuk, hogy „Damaskusban A r e t a s király helytartója őrzette a damaskusiak városát". Itt a városkapuk őrizetéről v a n szó, nehogy v a l a k i k i m e n j e n r a j t u k . H a a keresztyének szíve és gondolatai K r i s z t u s ­ b a n v a n n a k — a m i n t h o g y ott v a n n a k — , a k k o r Istennek a békessége őrzi m e g attól, n e h o g y k i s z a k a d j a n a k Jézus Krisztusból, mégha a z aggodalmak áradata ostromolná i s ( 8 . v.). 8. „Továbbá a t y á m f i a i . . . azokat p o m M játok m e g . " Akárcsak a 3, l - b e n (1. a 3, 1 magyarázatát) a „továbbá** új gondolatsort n y i t , a m e l y e t n e m szabad u g y a n elvá­ lasztani az előző versektől, de mégis új gondolatkör t á ­ r u l föl benne. V a n n a k dolgok, a m i k e t m e g k e l l g o n d o l n i , a m i k r e rá k e l l irányítani a f i g y e l m e t (íogidzomai == v m i r e gondolok, megfontolok — i t t i m p e r j . B a r t h e b ­ ben az összefüggésben a n n y i r a eleven szemléletességgel ír, h o g y érdemes szó s z e r i n t közölni tőle néhány m o n ­ datot. A 8. verset g y a k r a n vették igénybe m i n t a világi kultúrának keresztyén elismerését. „Valóban, Pál a k e ­ resztyéneknek tiszteletet parancsol, a h o g y a n a Róm. 13b a n az állam iránt, úgy i t t m i n d e n iránt, a m i e m b e r i l e g igaz és j ó ; az iránt, a m i a pogányok életét i s . . . f e g y e ­ l e m b e n és r e n d b e n tartja, v a g y a m i t ók — a pogányok — fegyelemnek és rendtartónak tekintenek. E z t nektek — keresztyéneknek — úgy k e l l néznetek és m e g i s m e r ­ netek, m i n t egy előfeltételt, a m e l y b e n t i is benne éltek. E z t j e l e n t i a „gondoljátok m e g " . A z erkölcsi világ é p p ­ úgy épségben m a r a d , m i n t a természeti világ, ennek m i n t ­ egy a felső fele. A z evangélium n e m töri össze, n e m v á l ­ toztatja m e g és n e m is növeli meg, amiképpen n e m töri össze a t e r m é s z e t e t . . . A világ n a g y o n jól t u d j a , hogy m i a jó. A keresztyéneknek szintén t u d n i u k k e l l , n e m kevésbé m i n t a világnak, hanein jobban, ez b i z o n y o s a n az apostol véleménye". E d d i g B a r t h . A mondottak lényege az, hogy a 8. versben felsorolt dolgok, a m i k e t a keresztyéneknek meg k e l l g o n d o l n i u k , szem előtt k e l l t a r t a n i u k , m i n d ahhoz az e m b e r i értelem-

ben vett erkölcsi rendhez tartoznak, m e l y b e n élnek m i n d a keresztyének, m i n d a pogányok. Röviden: a k e ­ resztyének benne élnek a világban, és számolniuk k e l l a m i n d e n k o r i világ erkölcsi rendjével. M i n e m a k a r j u k a B a r t h értelmezését alaptalannak minősíteni, de mégsem i n d o k o l t a 8, versben csak a p u s z t a világi etikát látni, a m i n t cselekszi B a r t h , a k i szerint „a keresztyénség n e m etika, és a keresztyénségnek nincs külön etikája". E z a kérdés n e m exegetikai, h a n e m — nyilván az exegézisre alapított — e t i k a i probléma. M i csak azt látjuk, a m i előttünk áll, hogy t i . Pál „Krisztusban", az „Úrban" g o n ­ d o l k o z i k , és amiről beszél, azt m i n d az Úrban látja. T e ­ hát valóban a világ szerinti e t i k a i dolgokra gondol, de K r i s z t u s b a n , azaz átértékelve, felülről való fénybe h e ­ lyezve. E l se lehet képzelni, hogy Pál másképp is tudott v o l n a nézni és látni. Bizonyára ezt m o n d j a B a r t h is, a m i k o r megállapítja: „Azonban a jóról való tudás csak a k k o r Isten ismerete, h a a j ó "-parancsolat^, és h a a p a ­ rancsolatot megtartják". I l y e n értelemben, vagyis v é g ­ eredményében K r i s z t u s mértéke alá állítva, K r i s z t u s parancsolatának a fényében, K r i s z t u s szerinti átértéke-' léssel k e l l „ m e p p o n d o M " m i n d a z t , a m i először „igaz". Jgaz az, a m i n e m csaló, n e m hazug. A természeti e m ­ bernek tudomása v a n erről, hiszen ó is m e g t u d j a külön­ böztetni az igaz beszédet a hamistól, az igaz mértéket a csalótól. Tehát a világnak is m e g v a n az „igaz"-fogalma, a m i előtt n e m h u n y h a t szemet K r i s z t u s g y e r m e k e , h i ­ szen lépten-nyomon találkozik vele. N e k i az őt körülve­ vő élet kategóriáiban k e l l gondolkoznia, m i v e l n e m egy oázison lévő gyülekezetben él, m e l y n e k s e m m i köze a világhoz, h a n e m benne él a világban. H a p l . egy k ö z ­ mondást igaznak tart a közvélemény, h a v a l a k i n e k a megnyilatkozását igaznak véli a profán közerkölcs, j ó l ­ lehet az Ige mértéke alatt ennek az „igaz"-nak az értéke esetleg p r o b l e m a t i k u s , mégse szabad egyszerűen n a p i ­ rendre térni fölötte azzal, hogy n e m felel m e g Isten akaratának. H a mégis ezt csinálná a keresztyén hivő, könnyen végzetes ellentétbe j u t h a t n a az érvényes f e n n ­ álló r e n d d e l . Tehát „ m e g TceH g o n d o d " m i n d a z t / a m i „igaz"; és a l k a l m a z k o d n i k e l l hozzá. Felmentés csak a k ­ k o r lehet, h a Isten határozott parancsát bántja az „igaz"

fogaima. H a a világ p l . a gyilkosságot tartaná igaznak,; a k k o r nemet kellene m o n d a n i rá. H a viszont a költők és filozófusok mondásait tartja igaznak, azt már n a g y o n m e g k e l l gondolni. B a r t h helyesen m u t a t rá, hogy a „meggondolás" (8. v.) és a „cselekvés" (9. v.) között k é t ­ ségtelenül különbség v a n . Más szóval a „meppondoMs^ n e m okvetlenül f o g l a l j a magában a helyeslő értékelést is. V a n n a k ún. „igaz" dolgok, amiket meggondolok, de n e m követem, m i v e l az Ige mértéke alatt n e m v a g y o k kötelezve a cselekvésre. Másodszor m e g k e l l gondolni azt, a m i „tisztességes" (tiszteletre méltó, megbecsülendő). M i n d e n k o r n a k m e g ­ v a n a m a g a „tisztességes" fogalma. Más v o l t a tisztessé-^ ges e m b e r típusa az első században, és ismét más m a . E z előtt n e m szabad szemet h u n y n i . Hiába él v a l a k i i g a z i keresztyén életet, h a a világ s z e r i n t i tisztességet m e g v e t i . E tekintetben a közerkölcs, a ruházkodás, az étkezés és sok hasonló dolog számításba jön. H a p l . a „tisztességese ember fogalmához hozzá t a r t o z i k a födött v a g y födetlen fővel való járás, a gyászban a sötét öltözet, a társadalmi életben bizonyos formaságok, a k k o r mindezeket n a g y o n „ m e g keH g o n d o l n i " , nyilván az Ige mértéke alatt. H a r m a d s z o r m e g k e l l g o n d o l n i azt, a m i „igazságos". M a g a a szó a jogi nyelvből való. Igazságos az, a m i és áki az érvényes j o g r e n d szerint megüti a mértéket. Igazsá­ gos v o l t p l . az első században a rabszolgaságba római jog és egyáltalán m i n d a z , a m i a római impérium jogrendjé­ v e l megegyezett. Pál apostol prédikálhatta, hogy Isten előtt nincs szolga és szabad, de n e m állíthatta, h o g y a rabszolgáknak f e l k e l l lázadniuk u r a i k e l l e n ; m o n d h a t ­ ta, hogy K r i s z t u s b a n vége a törvény szolgaságának, de semmiképp se mondhatta, hogy a római jognak akár egyik, akár másik tétele n e m érvényes a keresztyén em-^ bérre, m e r t a m i „igazságos", azt m e g k e l l gondolni. Negyedszer m e g k e l l g o n d o l n i azt, a m i „tiszta" (szent^ tiszta). E r e d e t i l e g vallási kifejezés Isten szentségének a jelölésére. A z o n b a n a m i n d e n n a p i nyelvhasználatban és i t t erről v a n szó — tisztának nevezték az érintetlen nőt, a jó lelkiismeretet, a m o c s o k t a l a n kezeket és h a ­ sonlókat. A keresztyén embernek m e g k e l l gondolnia ezt a tisztaságot is, nehogy életfolytatásának bármely részé-

ben tisztátalannak b i z o n y u l j o n . Természetesen i t t is, akárcsak az előbbiekben és a következőkben, s z e m előtt tartandó az Isten akarata s z e r i n t i tisztaság, m e r t a világ s z e r i n t i tisztának a meggondolása és cselekvése azáltal lesz Isten előtt kedves, h a az ó a k a r a t a — „parancso­ l a t a " — iránti engedelmességben m e g y végbe. Ötödször m e g k e l l g o n d o l n i azt, a m i „kedves". A q u i nói Tamás erről így ír: kedves „ami a kölcsönös baráti viszonyhoz vezet". E n n e k a megállapításnak alapjába^ véve helyes az értelme. Vigyázni k e l l , h o g y magatartá­ sunk, életfolytatásunk kedves, kellemes l e g y e n másokra nézve. Kétségtelen, hogy „közvetlenség" és „ j ó m o d o r " nélkül is lehet v a l a k i hűséges követője az Úrnak, de szintén kétségtelen: a keresztyén embernek azért k e l l f á r a d o z n i a , hogy a világi értelemben v e t t kedvesség s z e m ­ p o n t j a a l a t t se essék kifogás alá. Érvényben m a r a d t e r ­ mészetesen az apostoli i n t e l e m , m e l y az emberek felé való kedvességnél magasabb szempontot is i s m e r (amenyn y i b e n rajtatok áll, m i n d e n k i v e l békességben éljetek), v a g y az Úr Jézus figyelmeztetése: jaj nektek, m i k o r m i n d e n ember jót m o n d felőletek. Hatodszor m e g k e l l g o n d o l n i azt, a m i „jó?Mr%", j ó hangzású. Nehéz magyarázni ezt a kifejezést, m i v e l más­ h o l n e m f o r d u l elő a Szentírásban. A szótári jelentések p e d i g meglehetősen sokirányúak: boldogságot ígérő, j ó hangzású, dicséretes, vonzó. L e g j o b b m e g m a r a d n i a m a ­ g y a r fordítás „jóhírű" visszaadása mellett. Jóhírű, azaz n e m rosszhírű. Akiről rossz híreket terjesztenek, annak n e m lehet jó híre. Bár sokszor a l a p t a l a n u l is lehet v a ­ l a k i rosszhírű, mégis azon k e l l fáradozni, hogy a világ szemében is jóhírű legyen a keresztyén, ember. Nyilván­ váló: n e m m i n d e n áron, h a n e m Isten parancsainak a k e ­ rete között. M e g k e l l „gondolni"! Hetedszer m e g k e l l g o n d o l n i azt, „ a m ; csak erény" (szó s z e r i n t : h a csak erény — v a l a m i —). N e m feltételes beszéd ez. Pál n e m azt m o n d j a , h o g y h a v a n v a l a m i erény, azt m e g k e l l gondolni. Tehát n e m teszi kérdéses­ sé, hogy v a n - e v a l a m i erény, és h a v a n , a k k o r azt m e g k e l l gondolni. Ellenkezőleg: tudja, hogy v a n erény, és erre hívja föl a f i g y e l m e t . A teljesebb megértés végett u t a l u n k a 2, l - b e n nyújtott magyarázatra. Erényen az

értendő — egészen profán vonatkozásban — , a m i egy nemes gondolkozású görög számára m i n t erény v o l t n y i l ­ vántartva (Lueken). A keresztyén ember számára n e m lehet közömbös, hogy v a j o n a világnak az erényről a l k o ­ tott felfogása tükrében m i t mondanak róla. Ezért súlyt k e l l íektetme a kívülállók véleményére, hogy s e m m i t e ­ k i n t e t b e n né lehessen ót elmarasztalni. Végezetül m e g k e l l gondolni azt, „amí csak dicséret", vagyis a m i „dicséretet, elismerést, tetszést érdemel" (Bauer). A m i t megelégedéssel és megnyugvással vesz t u ­ domásul általában az ember, azt meg k e l l gondolni, és úgy k e l l járni, hogy a hitetlenek is megnyugvással n é z ­ hessenek Isten f i a i r a és leányaira. Láthattuk, hogy alapjában véve m i n d a n y o l c esetben arról v a n szó, nehogy a keresztyén ember megbotránkoz­ tassa — esetleg épp keresztyén magatartásával! — a kívülállókat, v a g y akár a gyülekezeti tagokat is a k o r ­ szerű gondolkozás kérdéseiben. Kálvinnak a s z a v a i v a l zárjuk ezt a verset: „Pál egyáltalán n e m azt a k a r j a , hogy a keresztyén ember a m a g a jó tetteiért tetszés és elismerés után k a p k o d j o n , s még kevésbé, hogy életét az általános — tehát n e m k r i s z t u s i — megítélés szerint alakítsa. S o k k a l inkább: azért k e l l dicséretre méltó cse­ lekedeteket véghez v i n n i , hogy ezáltal a hitnélkülieket és az evangélium e l l e n s é g e i t . . . a keresztyén életfoly­ tatás elismerésére késztessük." 9. „Amiket taníttatok és elfogadtatok és M a t t a t o k és Mttatok nd^am, azokat cselekedjétek." E z a vers az elő­ ző versnek a világra néző tekintetétől visszavezet a g y ü ­ lekezeti élet kellős közepébe. A Károli fordítás „ i s " szócskája h e l y e t t az „ é s " - t h a s z ­ náljuk, m i v e l legtöbb fordításban (beleértve a Lutherét is) ezzel a megoldással találkozunk. A z első „ é s " - t egyál­ talán n e m adjuk vissza, mert csak a r i t m u s kedvéért v a n benne a görög mondatban, hogy a második „és"-párnak elöl is az „és"-pár feleljen meg (Rienecker). Cselekvésre hívja föl a gyülekezetet: „cselekedjétek" (imperat.). Cselekedet az, a m i t n e m csupán m o n d az e m ­ ber, h a n e m tesz is. Természetesen a cselekvést n e m sza­ bad a f i z i k a i cselekvés szűk körére vonatkoztatni. C s e -

2ir

iekvés a szeretetadományok gyűjtése és adása éppúgy, m i n t a betegek meglátogatása, az evangélium szerinti gondolkozás ugyanúgy, m i n t az imádkozás. E r r e a tág értelmű cselekvésre v o n a t k o z i k a parancs: „cselekedjé­ tek". Cselekedjétek, „amiket t a m J t a t o k " ( B l a s s - D e b r u n n e r 222:2). Nyilvánvalóan a keresztyén tanulásra gondol Pál. N e m c s a k a r r a , hogy ő a F i l i p p i b e l i e k között tanított és egy bizonyos tananyagot átadott, h a n e m arra, hogy akár k i m o n d o t t tanítással, akár másként, a gyülekezeti tagok t a n u l h a t t a k és tanultak ottlétekor, mégpedig éppen tőle, beszédeiből és a beszélgetésekből. A z így gyűjtött k i n ­ cset ne hagyják parlagon, h a n e m cselekedjenek a ' sze­ r i n t , a m i t tanultak. M i sokszor jól t u d u n k bizonyos d o l ­ gokat. E l v i l e g tisztázunk a n n y i m e g a n n y i kérdést. E z e l l e n n e m tesz kifogást a% Ige. A baj azzal kezdődik, hogy m i n d e n n a p i életünkben n e m érvényesítjük a t a ­ nultakat. Ezért a parancs: cselekedjétek! Továbbá: „amiket elfogadtatok". A z „elfogadtatok" (aor.) n e m fejezi k i teljesen a helyes értelmet. M e g f e l e ­ lőbbnek látszik akár a Kecskeméthy „átvettetek", akár a revideálatlan szöveg „vettetek" kifejezése. Mégis a revideált szöveg mellett döntünk, m i v e l az „elfogadta­ t o k " magában hordoz egy o l y a n mozzanatot, a m i t n e m találunk m e g se az „átvenni", sem a „ v e n n i " igében. Tényleg „átvevésről" v a n szó fpdrdMmbdnó), de o l y a n átvevésről, m e l y b e n benne v a n az „elfogadás" is. A t l e ­ het v e n n i v a l a m i t anélkül, h o g y az átvett dolgot jónak és helyesnek, magára nézve kötelezőnek tartaná az át­ vevő. Itt pedig az az eset f o r o g f e n n , a m i k o r meggyő­ ződéssel történik az átvétel. Ezért m o n d j u k , hogy „ e ^ o gadtatok". Csupán a r r a k e l l vigyázni, nehogy azt a k ö ­ vetkeztetést v o n j u k le, m e l y szerint a F i l i p p i b e l i e k b i z o ­ nyos dolgokat elfogadtak, egyebeket pedig visszautasí­ tottak. A z „amiket e ^ o g a d t a t o k " - n a k i l y e n zöngeje nincs. Egyszerűen azt fejezi k i , hogy a m i k e t a f i l i p p i e k n e k át­ adott Pál, azt ők e l is fogadták, meggyőződéssel átvették. Ezért a parancs: cselekedjétek? H a r m a d s z o r : „amiket A a H o t t a t o k " és „Mttatok" . . . Érez­ hető, h o g y az apostol i g y e k s z i k minél több szóval k i f e ­ jezni ugyanazt a tényt, hogy t i . a levél olvasói része-

sültek Isten beszédének az ajándékában. Előbb a „tanul­ t a t o k " , azután az „elfogadtatok", most pedig a „hallot­ tátok" és „láttatok" (aör.) kifejezést használja. A z a c é l ­ ja, hogy lehető legelevenebben ráterelje a f i g y e l m e t az adás (Isten részéről) és a nyerés (a gyülekezet részérői) történésére. Hallották és látták, hogy miképpen v i s e l ­ k e d i k Pál a családoknál, egyéni és közösségi beszélge­ téseknél, t e m p l o m b a n és utcán, g y e r m e k e k és felnőttek, pogányok és keresztyének között. M i n d e z t hallották és látták, s m i n t „együttkövetőknek" (3, 17) cselekedniük k e l l a látottakat. Ezért újból a parancs: cselekedjétek! „És a békességnek Istene veZetek %esz." A k i k cselek­ szik Isten parancsolatait, azok kapják a nagy ígéretet^ hogy a békesség Istene velük lesz. Figyeljünk a kijelentő m ó d ­ r a : „ve^eíek lesz" (fut. ind.). N i n c s h e l y e semmiféle b i ­ zonytalankodásnak. Istennek a jelenléte n e m kérdéses. A z olvasók n e m mondhatják: v a j o n velünk lesz-é Isten? N e m , m e r t t u d n i u k k e l l , hogy valóban velük lesz. E z az Isten pedig a „békességnek Istene". A 4, 7-ben Isten b é ­ kességéről beszélt Pál, most pedig a „békesség Istenéről". A keresztyének nyilvánvalóan békességben élnek egymás között és a pogányok között (4, 8). Kiegyensúlyozott, csendes, biztonságos és békés az életük (4, 7), s ebben az életben velük lesz Isten, akitől a békességet nyerték. O azáltal adja a békességet, hogy ő maga beleköltözik g y e r ­ m e k e i n e k a szívébe. így is fordíthatnánk: „közöttetek, nálatok" ( B l a s s — D e b r u n n e r 227: 1), azaz bennetek lesz. A békesség Istenének a jelenléte biztosítja, hogy m i n d e n cselekvésetek vége az élő Istennel való élő közösség. Ű veletek lesz, azaz n e m hagy el titeket — jöjjenek akár a hitető tanítók, akár az ellenséges zsidók v a g y a pogá­ nyok.

4,

10—14

SZERETETSZOLGALAT

(^0/Nag3/o% őr%%em pedig az #rba%, hogt/ végre valahára isméi ynepújítottátoTc az én/felőlem való gondosTcodásíokaí. Mert gow.doskodúaíoTc is, de item voíí aláírnátok (ií). NemTMtg?/ az éwS2%7có2?cődésemre nézve szólnék; én< Mgi/amis 7Meg%a?mMa7n, hog^

ame%2/e&be% vag^/oA:, wegeíégedett legf^/ek. T%do& wepAÍdz?codm ttídoik: bővöíKödm is. Minden tekmteíbe^ és mmdenekbe be v a ^ o k avatva; jóHakdsbd és elesésbe is, (13) M m dewe képes vagf^ok a fKrigzíi^bá'nJ, aki er^rem, tnegrerősít. Mmda^dítaí jói tetteiéi, hogi; ^otn.wúsdgfowban, részi vette­ tek."

10. E d d i g i többszöri előfordulása után most utoljára t a ­ lálkozunk a F i l i p ^ i b e l i e k h e z intézett levélben az ő r ő w (1. 4, 1). Alakjára nézve az a jellegzetessége, hogy a j e l e n és a jövendő h e l y e t t a múltra hívja f e l a f i g y e l m e t : „ Ű r ü ^ e m " (aor.) az Úrban. Szükséges, hogy a jelenben és a jövőben örüljünk, de hozzátartozik a keresztyén élet­ hez a múltban való örömről való bizonyságtevés is. H a esak a „sötét múltat" látjuk, h a csak a szenvedéseket és a próbákat számlálgatjuk szüntelenül, a k k o r m e g f e l e d k e ­ zünk arról, hogy az Úr szeretete és gondviselése velünk v o l t a „felhőnek és borúnak" a n a p j a i b a n is. E m b e r i l e g szólva Pálnak sok o k a lett v o l n a a r r a , hogy múltjában kevés örömet lásson, s m i n t e g y így szóljon: tele v o l t a m félelemmel és nyomorúsággal, de azért egy k i s örömsu­ gár mégis eljutott hozzám. Ő azonban másképp n y i l a t k o ­ zik. Ügy n y i t j a m e g ajkát, m i n t h a s e m m i bánata n e m lett v o l n a , s a zavaró körülmények fölemlítése nélkül írja: „ ő r M t e m az C ^ b a n " . ö r ü l t e m (múlt idő), azaz n e m akadályozott örömemben a fogság, sem a holnap b i z o n y ­ talansága. E l e t e m a n n y i r a az Úrban volt, hogy emellett egyebek eltörpültek. Örömem n e m v o l t v a l a m i esetlen és kényszeredett, h a n e m igazi és őszinte. A „7K3<%o%" az öröm nagyságát és bensőséges jellegét e m e l i k i . Itt az „ O r b á n " való öröm még teljesebben érvényesül, m i n t bárhol a levél előbbi részeiben. T i . az öröm k ö z ­ v e t l e n oka a távoli filippiektől vett szeretetadomány. Természetes lenne, hogy mindenestől a gyülekezetre irá­ nyítsa figyelmét, és hangsúlyozza: öröme kizárólagosan a f i l i p p i e k h e z kapcsolódik. E h e l y e t t pedig h o m l o k e g y e ­ nest ellenkezőjét teszi. N e m a F i l i p p i b e l i e k n e k örvend, h a n e m az Ürban, a m i annak a jele, hogy örömének f o r ­ rása ismét csak az Űr. A szeretetadomány kézhezvétele csupán a l k a l o m az örvendezésre. E z a körülmény semmit

sem v o n le az adomány értékéből, h a n e m természetes összefüggésébe állítja bele. A m i n t m o n d o t t u k : a szeretetadomány küldése a l k a l o m v o l t az örvendezésre. M i n t i l y e n azonban igen értékes cselekedet. A z evangélium friss levegője árad k i abból a magatartásból, a m e l l y e l Pál beszél az adományról. T e ­ hetné, hogy udvariaskodjék és m o n d j a : n e m vártam t ő l e ­ tek adományokat, és sajnálom, hogy gondot csináltatok magatoknak, de h a már i l y e n kedvesek vagytok, a k k o r köszönöm nektek. Tehetné, hogy e l v i fejtegetésekbe b o ­ csátkozzék és azt m o n d j a : az én felfogásom szerint a pász­ tor ne legyen terhére a nyájnak; ezért én m a g a m g o n ­ doskodom magamról, s hagyjatok föl az adományok k ü l ­ dözgetésével; h a d d érvényesüljön az Ige: i n g y e n vetté­ tek és i n g y e n adjátok. Tehetné azt is, hogy m a i n y e l v e n paragrafusokra hivatkozzék — a% Ószövetségből — , s intse a F i l i p p i b e l i e k e t , hogy ezután is tegyenek eleget egyházfenntartói kötelességüknek. Tehetné, de egyiket sem teszi. A r n y a l a t i dolgokról, különbségekről v a n szó, amelyek azonban lényegesen más megvilágításba h e l y e ­ z i k az ügyet. Udvariasságát kétségbe v o n n i n e m lehet; azt sem, hogy ő tényleg n e m akar terhére l e n n i a 'gyü­ lekezetnek, v a l a m i n t h o g y határozottan elvárja az ado­ mányt. A z adománykérdés súlypontja azonban n e m magán az adományon v a n , h a n e m az U r o n , a k i b e n örvendett így kizáródnak a mellékszempontok — a m e l y e k egyébként a m a g u k helyén evangéliumiak — , s hangzik a félre n e m magyarázható válasz: őriztem, az C r b a n , „ h o g y végre v a l a ­ hára megújítottátok az énfelőlem való gondoskodásotokat.^ „ V é g r e v a l a M r a " (Bauer). A Károli-fordítás „immár valahára" kifejezésénél megfelelőbb a „végre valahára", mely pontosan adja vissza az eredetit. A m a g y a r n y e l v ­ ben a „végre valahára" éppúgy egybeolvad, akárcsak a görögben a két megfelelő szócska fédé potej. A z t juttatja kifejezésre, hogy v a l a m i n e m sikerült eddig, de „végre valahára" — a felszabadultság érzésével ejtve k i — mégis csak bekövetkezett a várt dolog. Itt p e d i g erről v a n szó. Egyelőre n e m beszél arról, hogy miért n e m sikerült k o ­ rábban az adományküldés, de tény az, hogy hosszabb időn át elmaradt. M o s t megérkezett az E p a f r o d i t u s által h o -

zott adomány. Fellélegzik az apostol, és m o n d j a : „végre valahára". „ i s m é i megújítottátok^ (aor.) h e l y e t t Károli „megújul­ tatoké-ál fordít. E z önmagában kifogástalan, amint az alábbiakban látni fogjuk, csupán az „ i s m é i " szócskát k e l l hozzátenni a teljesebb világosság kedvéért. T i . a görög eredetiben benne foglaltatik az a körülmény, hogy már előbb is küldöttek szeretetadományt, és most megismét­ lésről v a n szó. A „megújultatok" (Károli) igébe talán be­ leértendő az „ismét" is, de világosabb, szemheötlőbb és szöveghűbb a fordítás akkor, h a pontosabb az értelme. A görög ige (ánáiMHő = újból k i h a j t o k , ismét k i v i ­ rágzóm, i t t aer.) használatos m i n d intranzitív, m i n d t r a n z i ­ tív formájában ( B l a s s — D e b r u n n e r 101; Bauer). E r e d e t i ­ leg a növényekre v o n a t k o z i k , a m e l y e k k i h a j t a n a k ( i n t ranz.), v a g y amelyeket k i lehet h a j t a t n i és virágoztatni (tranz.). Pál apostol ezt a kifejezést használja átvitt é r ­ telemben. A z a kép áll előtte, hogy amiképpen a n ö v é ­ n y e k kivirágoznak, illetőleg kivirágoztatnak, ugyanúgy kivirágzott a F i l i p p i b e l i e k gondoskodása. Tehát n e m m a ­ r a d virágtalan, gyümölcstelen, életjel nélküli, h a n e m k i ­ virágzott. M a g a a tény m i n d az e g y i k , m i n d a másik f o r ­ dítási eljárással ugyanaz m a r a d . A Károli-fordítás általá­ nosabban csak a n n y i t m o n d , hogy „megnjzJúak" ( = i s ­ mét kivirágoztak) a F i l i p p i b e l i e k a gondoskodásban (intranz.). A m i fordításunk viszont azt j u t t a t j a szóhoz konkrétebb formában, hogy E p a f r o d i t u s által „fsmét ?%eg%jiiották" gondoskodásokat (tranz.). Akár így, akár úgy, bizonyos a ^ P ^ ^ o s k o d á s " . A főnevesített i n f i n i t i v u s (fronein) előtti accusativus (== to) nyilvánvaló bizonysága annak, hogy korábbi adományokat tételez föl a vers, m i ­ v e l a már ismert előzményekre u t a l ( B l a s s — D e b r u n n e r 399). A gondoskodás helyesen u g y a n , de átvitt értelem­ b e n tükrözi az eredetit. Tulajdonképpeni jelentése az, hogy Pál apostolra gondoltak, mégpedig a segítő szeretet g o n ­ dolatával. E z t a reágondolást ( = gondoskodásukat) ú j í ­ tották meg, fejezték k i ismét az adomány tényleges e l ­ küldésével. „Mert gondoskodtatok i s , de n e m vo% aíka^maíok." A z újtestamentumi nyelvészet tisztázta, hogy az e f M je­ lentése „azért, hogy, mert, m i v e l , hát" (Blass-—Debrun-

ner 235: 92). Ezért mellőzzük a „mely d o l o g b a n " (Károli) fordítást, és helyettesítjük a „ m e r t " okhatározóval. M i n t ­ h a azt mondaná Pál: m e r t hát eddig is gondoltatok s z e ­ rété tadomány ótok elküldésére ( = gondoskodtatok), és ennek én külön örvendettem. N e véljétek, h o g y m i n d ­ ezzel n e m volnék tisztában. N a g y o n jól t u d o m a v a l ó ­ ságot, s ne értsetek félre. N e tételezzétek föl^ hogy én csak a kézhez vett j a v a k n a k örülök. Én az Ürban örülök, és őbenne a t i szándékolt, de e l n e m küldött adományo­ t o k éppoly értékes, m i n t amit hozzám juttattatok. Én a t i reámgondolásotokat, a t i keresztyén lelkületeteket n é ­ z e m . „ D e n e m voít a l á í r n á t o k " . Szó s z e r i n t : n e m v o l t megfelelő időtök. K r i s z t u s tanítványai n e m dicsekedhet­ nek azzal, hogy az idők m i n d i g kedveznek. A „békesség Istenének" jelenléte (4, 9) n e m kezesség amellett, hogy evangéliumi munkájukat m i n d i g kedvező v i s z o n y o k k ö ­ zött végezhetik. Ellenkezőleg: a jó ügy útjában sokszor legyőzhetetlen akadályok v a n n a k , amelyeket tudomásul k e l l v e n n i . E z e k az idők az a l k a l m a t l a n , a kedvezőtlen idők. A tudomásulvétel n e m v o n j a m a g a után a b e l e ­ törődő semmittevést. Legyőzésük és kiküszöbölésük é r d e ­ kében m i n d e n t e l k e l l követni, ahogyan a F i l i p p i b e l i e k nél látjuk. Istennek gondja v a n arra, hogy végüiis a k i ­ bontakozás („kivirágzás") bekövetkezzék. 11. A m i t a 10. v e r s b e n láttunk, most megerősíti ennek a versnek a bevezető része. O t t azt láttuk, hogy Pál apos­ tolnál az adományküldés csupán „alkalma" v o l t az ö r ö m ­ nek, de maga az ö r ö m az „Úrban" való öröm. M o s t h a ­ sonló világossággal kitűnik, hogy az adománynak nincs önértéke, hiszen az apostol előtt n e m az áll a középpont­ b a n : „ N e m /top?/ az én szűkölködésemre nézve szólnék" ( B l a s s — D e b r u n n e r 480: 4). N e m azért beszélek ö r ö m e m ­ ről, m i v e l szűkölködtem, és t i kisegítettetek a bajból. A z i l y e n öröm n e m az „Ürban", h a n e m a matériában menne végbe. A szűkölködés s o k k a l kisebb jelentőségű számom­ r a , semhogy ettől függhetne az én örömem. Örömemnek az adomány n e m létesítője, s a szűkölködés n e m m e g ­ szüntető je. A „hiány" érzetének az eltűnése n e m o k a (a kdtd — i t t az okot fejezi ki) az én K r i s z t u s b a n való l e l k i állapotomnak, örömemnek, h a n e m csak a l k a l m a . A z ok

az, hogy kölcsönösen az Ürban v a g y u n k , és szeretetado­ mányotokat az Úr iránti hálaáldozatnak t e k i n t e m (2, 25). A z alkalmát használja föl az apostol, hogy az a n y a ­ g i a k k a l kapcsolatban megmutassa a helyes keresztyéni magatartást, épp saját példájával, m i n t a k i t követniük k e l l (3, 17) a F i l i p p i b e l i e k n e k . „jSn ttgi/anis m e p t a m J t a m , 7iO(%/ ámenekbe??, vagyok, megelégedett íeg?/ek." Különös fényt vet az apostol s z a ­ v a i r a a „megtantíítam" (aor.) ige. A 9. v e r s b e n a F i l i p pibeliekről írja, hogy ők t a n u l t a k tőle, az apostoltól. M o s t saját magáról írja: „tanultam" ( = megtanultam). Kizárt dolog, hogy a „megtanultam" az élettapasztalatok g y ű j ­ tésével v o l n a azonos, bármennyire is i l y e n hangzású a szöveg. Tehát n e m a r r a céloz Pál, hogy sokféle n y o m o ­ rúságon m e n t át, és sok az élettapasztalata, amelyekből leszúrt egy bizonyos álláspontot. Inkább a z az értelme a „megtanultam" igének, hogy benne e l i s m e r i Pál: amit m o n d a n i akar, n e m saját életbölcsessége, n e m a maga tudománya, h a n e m az Úrtól tanulta, a k i b e n örvend. A z Úrtól t a n u l t a az apostol, hogy „anteh/ekben v a n , megelégedeti íegi/en". Távolról se nevezhető ez a f e l f o ­ gás a kényszerítő körülményekbe való beletörődésnek, l e ­ mondásnak. A Pál ajkán nincs bölcseleti-filozófiai íze a mondásnak. O az Úrban él, bölcsessége az Úr bölcsessége, megelégedése az Úr szerinti megelégedés. Inkább a h e g y i beszéddel hozható kapcsolatba ( M t . 6, 34), v a g y a Jób könyvével (1, 21). Isten kezéből v e s z i m i n d a szükséget, m i n d a bőséget, és akármilyen állapotban v a n : „ m e g e í é pédett" (diítdrkészj. H a ritkán is, de a m a g y a r n y e l v b e n szintén használni szoktuk az „autarchia" szót. A z a u t a r c h i a azt jelenti, hogy p l . egy állam függetleníti magát más államoktól, és m i n d e n tekintetben autonóm életet folytat. A Pál apostol „autarchiája" egészen más. N i n c s benne s e m m i önellátási törekvés, h i s z e n az adományt örömmel elfogadva, n e m a k a r j a magát függetleníteni. Teljes függőségi v i s z o n y b a n áll Istennel. N i n c s benne s e m m i önbizakodás. Békességben és megelégedettségben érzi magát jó és rossz sorsban egyaránt. N e m elégedet­ l e n k e d i k , n e m panaszkodik, n e m lázadozik, n e m vádas­ k o d i k , h a n e m megelégedett.

12. Az evangéliumi autarchiát konkrét formában szem­ lélteti a 12. vers: „Tudok megalázkodna é^ todok bőt?ő^ kődni is." (Blass—Debrunner 444: 3). A „tudok" nem az elméleti tudással azonos, hanem a ,,tudni, képesnek len­ n i " igével. Ellentéte a képtelen vagyok. Pál apostol te­ hát képes, azaz tud „megaídzkodni". Megalázkodni, nem pedig „megaláztatni" (Károli). Ez a jelentéktelennek lát­ szó fordítási különbség azért fontos, mert kifejezésre jut benne, hogy a lealacsonyításokat, a megaláztatásokat (L a 2, 8-ban Krisztussal kapcsolatosán) nem puszta külső kényszernek tekinti, amelyeket ökölbe szorított kézzeíéá az erőszaknak vagy a legyőzhetetlen külső erőknek en­ gedve elfogad. Nem! A megaláztatást úgy veszi, mint amely Isten kezéből jön, és önkéntes megelégedéssel v i ­ seli a sorsot. Röviden: megalázkodik, alázatosan jár, amint „Jézus Krisztusban" (2, 5) tennie kell. Hogy azonban mennyire nem a pesszimista lemondás hangja szól ajkáról, mutatja a megalázkodás ellenpárja: „tttdok bővőíkődni is". A „bőtxMkődés" magyarul a közr használatban anyagi javakban való bőséget jelent. Azt természetesen nem állíthatjuk, hogy ez a tartalmi vonás nincs benne a „bővölködésben". Viszont kétségtelen, hogy sokkal szélesebb a fogalomköre. Nem az anyagi szegény­ ségnek, hanem a megalázkodásnak az ellentéte. Míg a megalázkodás a hiányok súlya alatt történik, legyenek azok anyagiak, testiek, lelkiek vagy szellemiek, addig a bóvölködés a bőség, a mértékfelettiség jegyében megy végbe, akár testi, akár lelki vagy szellemi síkon. Bővölködik az ember, amikor földi mértékkel gazdagon álla­ nak rendelkezésére a javak. Pál apostol ezt az állapotot nemcsak elméletben ismeri, hanem élni is tud vele. Ő nem aszkéta, hanem keresztyén ember; nem életunt ván­ dor, hanem Krisztus gyermeke. Hogy ez mennyire igaz, bizonyság a vers második része. „Minden tekintetben és mindenekbe be vapg/ók atxtttxi; jóHakdsba is, éhezésbe is, bóvőíkődésbe is, szAkŐikődésbe is." „Minden tekintetben" „és mindénekbe". Hogy ez mit jelent, magyarázzák a%ok a konkrét példák, ame­ lyeket felsorakoztat. Mind a jólét, mind a rossz sors vonatkoÉásábah, mind a megalázkodás, mind a felemelkedés tekintetében beavatottnak mondja magát, mivel be van 15 — A Filippibeliekhez intézett levél magyarázata

225

avatva á jóllakásba éppúgy, mint az éhezésbe, a bővölködésbe ugyanúgy, mint a szükölködésbe. M a már nem tndjuk adatszerűen felsorolni azokat az eseteket, ame­ lyekre Pál gondolhatott. Viszont tudjuk, hogy szolgála­ tában voltak idők, amikor éhezett és szűkölködött. Éhe­ zett az élelem hiánya miatt, és szűkölködött a munka­ társak hiánya miatt. Éhezett és szűkölködött a sorozatos próbák alatt (2. Kor. 11, 23 sk) és a sikertelen munka láttán egyaránt. Ugyanakkor viszont a másik oldalon em­ líti á jóllakás és a bővölködés alkalmait, amilyen pl. a Filippibeliek szeretetadományának a kézhezvétele. Mind­ ezekbe „be vagi/oTc avatva" (m%eó = beavatok — itt peri. pass.) mondja az apostol. A beavatás egykor közismert kifejezés volt a misztériumokba való beavatással kapcso­ latosan. Miként a pogányok beavattatnak a misztériumok­ ba — ezzel a hasonlattal él Pál -—, ugyanúgy ő be van avatva a bővölködésbe. Alapjában véve helyes a Károliszöveg „ismerős vagyok" fordítása, de mivel egyrészt na­ gyobb a kifejező ereje a „beavatásnak", másrészt tárgyi szempontok szintén mellette szólnak, azért Kecskeméthy nyomán ez utóbbi mellett döntünk. 13. „Mmdenre képes vagyok a Krisztusban, aki engem megerősít." A „mindenre van erőm" helyett a „minden­ re képes vagyok" fordítási lehetőséggel élünk. Indokunk az, hogy elsősorban a szótári állomány emellett szól (Bauer); másodsorban pedig mondhatni csakis ez felel meg a vers intenciójának. Erőre a nehézségek között van szükség, vagyis a „szúkölködésben" és az „éhezésben". A „jóllakáshoz" és a „bővelkedéshez" nem kell erő. Már­ pedig a vers „mindenre" kifejezése nemcsak a nehézsé­ geket és a próbákat foglalja magába, hanem azoknak el­ lentéteit is. Pál apostol arról beszél, hogy a Krisztusban lévő ember egyfelől képes elhordozni a terheket, s nem várja el Istentől, hogy a próbák ne nehezedjenek reá, másfelől nem zárkózik el Isten ajándékainak örvendező felhasználásától. Nem mondja: nem akarok jóllakni és bővölködni, mert Isten előtt csak a szegénység és nyo­ morúság kedves, neki csak a nagy erőpróbák tetszenek. A keresztyén ember az életet a maga teljességében szem­ léli, és „képes" mind arra, ami erőfeszítést követel tőle,

m i n d a r r a , amihez emberileg nézve n e m szükséges az erő­ kifejtés. Egyszóval erre is, arra is képes. A „képességről" csak „ K r i s z t á b a n " lehet beszélni. Bár a k r i t i k a i szövegből hiányzik a „Krisztusban" kifejezés, mégis bevesszük a fordításba az apparátusból. E r r e az eljárásra az apparátustól függetlenül is késztetve v a g y u n k a 4, 1 („álljatok m e g az Úrban") és főként a 2, 5 vers által (úgy gondolkozzatok magatok között, a m i n t Jézus K r i s z t u s b a n gondolkoznotok kell), a m e l y versek mögött a K r i s z t u s b a n lévő Pál apostol áll. K r i s z t u s teszi képessé Pált, K r i s z t u s nyújt erőt, K r i s z t u s „erősíti" m e g arra, hogy a f e n t i értelemben gondolkozzék és cselekedjék. H a n e m v o l n a K r i s z t u s b a n , és h a n e m K r i s z t u s erősítené meg, úgy könnyen elhajolhatna akár v a l a m i életunt pesszi­ m i z m u s felé, v a l a m i a szenvedéseket érdemszerzésnek tulajdonító cselekedet-keresztyénség felé, akár a próbák­ tól irtózó, de a j ó l l a k á s b a n k é j e l g ő szektás gondolkozás felé. B e n n e azonban Istennek h a t a l m a dolgozik, és ez a hatalom hatalmassá teszi, „megerősíti" avégre, hogy l e l k i egyensúlyát megőrizze, és ne legyen se a „szűkölködés" foglya, sem a „bővölködés" játéklabdája. A keresztyén ember semminek se rabja, hanem valójában m i n d e n e k n e k szabados u r a . 14. „Mindazonditaí jói tettétek, hogy nyomorúságomban részt vettetek." A „mindazonáltal" Pál apostolnál azt a célt szolgálja, hogy j e l z i egy bizonyos gondolatkörnek a végét, és k i e m e l i belőle azt a lényeges dolgot, amire e l akar j u t n i . E h h e z képest a „mindazonáltal" fpíén) j e l z i a 4, 10. verssel kezdődő gondolatkör első részének a b e ­ fejeződését, s a szóban forgó 14. vers k i e m e l i éppen azt a szempontot, m e l y e t m i n t lényegeset a F i l i p p i b e l i e k elé akar tárni; nevezetesen: igaz, hogy én m i n d a szűkölködésbe, m i n d a bővölködésbe be v a g y o k avatva, és m i n ­ dénekre képes v a g y o k : tehát a t i ajándékotok nélkül is meglettem v o l n a , de ebből nehogy a r r a következtessetek, hogy szeretetadományotokat lényegtelen dolognak minő­ sítem. Szó sincs róla. Adományotokat n e m t a r t o m lényeg­ telennek, h a n e m épp azt m o n d o m : „ j ó l tettétek, hogy nyomorúságomban, részt vettetek". „Jól tettétek^, azaz helyesen cselekedtetek. N e m végeztetek fölösleges m u n -

kát, se pedig Isten akaratával n e m kerültetek ellentétbe. Sőt: Istennek tetsző dolgot vittetek véghez, a m i k o r „ n y o ­ morúságomban" részt vettetek. A „nyomorúság" félre­ érthetetlenül Pálnak a fogsági állapotát fejezi k i . G o n ­ d o l n u n k k e l l egy a hite m i a t t fogságban elő embernek egész gondolatkomplexumára; a szabadság hiányára, a gyülekezeti közösségtől való elszakítottságra, a b i z o n y ­ t a l a n jövendőre, a megaláztatásra, a szűkölködésre és e h ­ hez hasonlókra. E z t az egész nyomorúságot magukévá tették a F i l i p p i b e l i e k . Űk együtt éreznek az apostollal, m i n t h a ők m a g u k is személyesen u g y a n a b b a n a mélység­ ben volnának. „ R é s z v é t e i k e t " , v a g y szó szerinti fordí­ tással: „együttes részvételüket" az Epafroditus által kül­ dött adományok bizonyítják. Pál — egészen biztosan — nemcsak testi szükségeit (étel, ruha) tartja szem előtt. A részvétel, a részvállalás a „nyomorúság" egészére v o ­ natkozik. Könnyebbnek érzi a terheket, mert azoknak e g y i k részét m a g u k r a vették a F i l i p p i b e l i e k .

4, 1?—20

A SZOLGALAT

JUTALMA

(15) Tudjátok pedig ti is, FiHppi&eHeTc, hogy az euanpéEmm f hirdetésébe kJ kezdetéit, amikor kímeitteTM Macedóniából, egyet ten gytile&ezet se váíMt feszt velem az adás és vevés dolgában, csak ti egyednl. (16) Mert ThessaloTMkdbait is, egy­ szer is, hétszer is MMtete^c nekem S3%&sége77ife. (17) azt mondom, hogy kívánom az adományt, hanem Kívánom ^ t ű gyümölcsöt, mely sokasodik a ti javatokra. (18) Megvan pe<%ig mindenem, és bővöíködöm. B ^ ^ ^ m , mintán Epafroditnstót megkaptam a tőZetek valókat mint kedves jóiHatot, keMemes, istennek tetsző áldozatot. (19) Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az o dicsőséges gazdagsága sze­ rint a Krisztus Jézusban. (20) A mi Istenünknek és Atyán%M%k pe<%ig dicsőség mind örökkön örökké. Ámen/

15. Itt a „ p e d i g " szócska egyrészt m u t a t j a az előbbiek­ hez való kapcsolódást, másrészt a% új gondolatsort vezeti b e : t i jól tettétek, hogy adományt küldöttetek, de én most ezen felül egyébre is emlékeztetni a k a r l a k . A gyüieke-

zetnek világosan k e l l látnia, és kellő módon értékelnie ke]l korábbi életét, v a g y m a i n y e l v e n a maga történel­ mét. N e m közömbös, a m i eddig történt. A múltról n e m szabad megfeledkezni; látni k e l l benne az evangélium ú t ­ ját éppúgy, m i n t a jelenben. E r r e a múltra való emlékez­ tetés történik most a 15. és 18. versekben. „ T u d j á t o k . . . t i is FHippibeMek." Pál t u d j a , é s mellette tudják a f i l i p p i e k is azt, amiről az apostol beszélni akar. N e m c s a k egyesek Filippiből, h a n e m a f i l i p p i e k m i n d t u d ­ ják a múltban történteket. A gyülekezet élete n e m a b ­ ból áH, hogy a lelkipásztor és még páran cselekesznek az összes t a g képviseletében, de a „tömegeknek" nincs érdemi kapcsolatuk az üggyel. N e m ! A m i történt, azt valóban együtt csinálták a tagok, együtt vettek részt a Pál nyomorúságában. Pál n e m a levegőben beszél, n e m egyesekhez szól, a k i k érdekelve és érintve vannak, h a ­ n e m az összes F i l i p p i b e l i h e z , a k i k m i n d bele v a n n a k épülve a gyülekezet múltjába. E z a megállapítás n e m belemagyarázás. A f i l i p p i e k „együtt-kö vetők" (3, 17) és „együtt-résztvevők" (4, 14); a múltnak n e m halott a l a k ­ j a i , a gyülekezet történetének n e m távoli v a g y épp é r ­ dektelen, közömbös szemlélői. Már az „e^anpéíimn, h i r d e ­ tésének kezdetén" együttesen bekapcsolódtak a szolgádlatba. E z a kezdet a r r a az időre v o n a t k o z i k , a m i k o r Pál apostol görög földre lépett és megkezdette igehirdetését. N a g y áldás, h a egy gyülekezet n e m tétovázik, h a n e m az Igét m i n t jó földbe esett magot mindjárt az elején b e ­ fogadja. A m i n t a jelek mutatják, F i l i p p i b e n ez történt. A z i l y e n magatartás se a Pál apostol korában, sem az egyház későbbi történetében n e m mondható magától é r t ­ hetőnek. Sőt: a fordítottja a g y a k o r i b b . Pál végig járta „Macedóniát" (Eszak-Görögországot), s m i k o r fogsága h e ­ lyére érkezett, azt k e l l e t t írnia a F i l i p p i b e l i e k n e k : „e(%et%en gyüíekezet se t?áHaZt részt w í e m az adás és w r é s d o h á b a n " . E z természetesen n e m jelenti, hogy az Ige hirdetése mindenütt zárt ajtókra talált. I l y e n k ö v e t ­ keztetést l e v o n n i n e m szabad. D e lehet és k e l l látni, hogy a m u n k a elején Macedónia tartományban baj volt az adakozással, baj v o l t az Igének való engedelmességgel. N e m egyik napról a másikra állottak elő a keresztyen

gyülekezetek. Hiányok és nehézségek voltak, amiket Pál nem titkol. A F i l i p p i b e l i e k e n kívül „ e g y e b e n gyiUekezet" se vállalt részt Pál apostol anyagi terheiből. H o g y miért, arról most n e m beszél. A vers szelleme mindenesetre o l y a n , hogy az apostol szavai inkább rosszalást és elmarasztalást m u ­ tatnak. N e m azért n e m vállaltak részit, m i n t h a n e m l e t t v o l n a rá módjuk és a l k a l m u k , h a n e m m e r t a hitéletben elmaradottak voltak. Nemcsak lehetséges, h a n e m egészen biztos, hogy ezekben az elmarasztalt gyülekezetekben is f o l y t az evangélium munkája, és később m i n d e n t e k i n ­ tetben mutatkoztak a növekedés jelei. V i s z o n t v o l t egy idő, a m i k o r az apostolnak l e k e l l e t t írnia a súlyos szót: „ e g y se v o l t " . E z a való helyzet. A m i p e d i g szembeszökő: Pál ezeket az elmaradt gyülekezeteket is „gy%!e?cezetekwek" n e v e z i ! M i könnyen h a j l u n k a r r a , hogy o l y a n g y ü ­ lekezeteket, a m e l y e k b e n v a l a m i betegség üti föl a fejét, p l . az áldozatkészség lanyhának m u t a t k o z i k , az i l y e n e k ­ re rámondjuk: „nem i g a z i gyülekezetek", „ n e m é r d e m ­ l i k meg a keresztyén nevet". Pál azonban másképp g o n ­ dolkozott. Számára az elmarasztalt, tehát gyöngeségekkei küzdő gyülekezetek éppoly „gyülekezetek", m i n t a F i l i p pibelieké. E n n e k mindenesetre mélyen fekvő o k a v a n . A gyülekezetet n e m az teszi gyülekezetté, hogy az e v a n ­ gélium mértéke alatt m e n n y i r e tündöklik az engedelmes életben. A z engedelmesség e l v i t a t h a t a t l a n parancs, de a botlások és hanyagságok még n e m szüntetik m e g az e k ­ lézsia t. Egyébként sem az apostoli k o r b a n , sem n a p j a i n k ­ ban n e m v o l n a egyetlen gyülekezet se. Gyülekezetek azonban v o l t a k és vannak, m e r t létezésük és életük n e m az emberi gyarlóságoktól függ, h a n e m Isten kiválasztó kegyelmétől. A z „eklézsia", a „pyiHekexet" szó puszta n y e l v i alkatában is azt m u t a t j a , hogy azokból tevődik össze, a k i k e t Isten „kihívott" a sötétségből, az Isten-nél­ küliségből. E z e k n e k a kihívottaknak lehetnek és v a n n a k hibáik, súlyos bűneik, akárcsak Dávidnak, v a n n a k g y e n ­ geségeik, m i n t Péter apostolnak, megrendítő és végzetes ingadozásaik, m i n t a Galáciabelieknek, bizonytalankodá­ saik, m i n t a Thessalonikabelieknek, az adakozó szeretet­ ben váló fogyatékosságaik, m i n t egy adott időben az öszszes Macedónia-beli gyülekezetnek, de mégis p y i H e k e -

zetek, mégis eklézsiák, gyógyításra szoruló egyházak, m e r t Isten kihívta őket a sötétségből, és most veié és benne v a n n a k . A z eklézsia a „profán görögségben, m a j d a L X X - b a n is előfordul, de igazi jelentőségét csak Pálnál n y e r i el. O l y a n összegyülekezést, közösséget jelent, m e ­ l y e t maga Isten hívott össze." A z eklézsiát Pál „a szen­ tek o l y a n l e l k i közösségévé avatta, a m e l y n e k f u n d a m e n ­ t u m a és éltetője a megdicsőült K r i s z t u s (ifj. V a r g a Z s i g ­ m o n d : HeHemstiktts p a p ^ / r ^ s o k . . . 138.). A z eklézsiák l é ­ tét tehát n e m szabad kétségbe v o n n i az e m b e r i gyarló­ ságok és h i t b e l i fogyatékosságok, egyszóval a bűnök miatt. A bűnöket nyilván k e l l tartani, az Ige világosságában, meg k e l l látni, hogy legyőzettessenek és a búnbocsánatban megsemmisüljenek. E z t cselekszi Pál, a m i k o r habo­ zás és udvariaskodás nélkül írja a macedóniai eklézsiákról, hogy egyetlen egy se vállalt részt v e l e m az adás és. vevés dolgában. A „részMMaMs" azt tartalmazza, hogy v a l a k i v a g y v a l a m i mellé odaállok, és egy bizonyos részt m a g a m r a vállalok akár a teherból, akár a bánatból v a g y az ö r ö m ­ ből. E g y o l y a n ügyet, m e l y másnak az ügye: a magamé­ vá teszem, közösnek t e k i n t e m . J e l e n esetben a Pál apos­ tol anyagi dolgairól v a n szó, de az anyagiak révén álta­ lában az apostol szolgálatáról. A szóban forgó gyüleke­ zetek szeretetadományukkal n e m adták jelét annak, hogy ők m a g u k is részt vállalnak a Pál szolgálatából. Lehet, hogy könyörögtek érte, sokszor emlékeztek reá, de e l ­ mulasztották, hogy részvállalásukat külsőképpen kife­ jezzék. Mindenesetre i l y e n következtetésre késztet n e m ­ csak a kontextus, h a n e m m a g a a „vevés és adds doEgdb a ^ " kifejezés. A „doXop" i t t tulajdonképp a k e r e s k e d e l ­ m i élet nyelvhasználata szerinti „számlát" jelenti, m e l y ­ nek v a n kiadási és bevételi, „adási" és „vevési" tétele. H o g y ezen egész konkrét formában m i t érthetett Pál apostol, azt kétséget kizáró bizonyossággal aligha lehet megmondani. M i — Kálvinnal együtt — egyebek között az 1. K o r . 9, 11. versével véljük magyarázhatónak: „Ha m i néktek a l e l k i e k e t vetettük, nagy dolog-e, h a a t i testi j a v a i t o k a t a r a t j u k " . Vigyázni k e l l azonban, nehogy ezt a verset kiszakítsuk az Újtestamentum összefüggésé­ ből, és megfeledkezzünk arról, hogy a kölcsönös adás és

vevés n e m korlátozható a l e l k i e k adására (a Pál részé­ ről), és a testiek vételére (a gyülekezetek részéről). A z „egymás M t e dítdí vaíó épiMés" az irányadó. Bármennyire igaz ez, a 4, 15-ben legnagyobb valószínűség szerint szű­ kített értelmezésre k e l l gondolnunk, vagyis arra, hogy a gyülekezetek n e m vettek részt abban a „dologban^ (elszámolásban), m e l y tőlük „adást" követelt a „ v e v é s " után. Véhni vettek, de a d n i n e m adtak, amiért áll reájuk, hogy n e m vettek részt a számla elrendezésére néző d o ­ logban. E z a gyülekezetek mínusza, betegségi tünete. K i ­ vételt képeznek a F i l i p p i b e l i e k („csak t i egyedül"). N e ­ hézségek ebben az eklézsiában is voltak, a m i felől n e m hagy bizonytalanságban az apostol, hiszen az egyetértés n e m volt a legkielégítőbb (3, 15). V i s z o n t tagadhatatlan, hogy a f i l i p p i e k részt vettek az adás és vevés dolgában. Pá! n e m elégszik meg azzal, hogy rámutat a hiányossá­ gokra, h a n e m egyidejűleg értékel is. A hibákat m e g m u ­ t a t j a , de a jó dolgok kiemelését sem hanyagolja el, a m e ­ l y e k a kiválasztottságnak, az eklézsiának a bizonyságai. A F i l i p p i b e l i e k részvételét aprópénzre váltva szemlél­ teti a következő 16. Vers: 16. „Me7^t T*7?,essa?omká&an [létemkor] egyszer ás, kérszer fs küldtetek n e k e m sziNíSégemre." A „ m e r t " az okozati v i ­ szonyt j e l z i , s így a 15. és 16. verseket szorosan egybe­ kapcsolja. Azért m o n d o m , hogy 4i-kivételek vágytok „ m e r t " másképp cselekedtetek./^ímikor Filippiből T h e s salonikába utazott az apostol, ott, vagyis „fAe^mZoyzikáb n n " részesült a f i l i p p i e k a n y a g i támogatásában. A z „ e g y ­ szer ís, kétszer f s " szó szerint vehető. E b b e n az esetben Pá! a r r a utal, hogy éppen két ízben, egyszer is, kétszer is, először és másodszor is adományt küldöttek n e k i . V i ­ szont az „egyszer is kétszer i s " általánosan elterjedt szó­ használat volt a „több m i n t e g y s z e r i " cselekvés k i f e j e ­ zésére (Rienecker). M i n t h a m a g y a r u l m a azt mondanánk: n e m is egyszer, hanem többször „kiHdtefek n e k e m szük­ ségemre". H o g y Thessalonikában Pál „szükséget", hiányt szenvedett, bizonyítja a Cselekedetek könyve (Csel. 17, 1—9). O t t a n i szolgálata veszélyes volt. A f i l i p p i e k k i v e t ­ ték részüket terheiből, a m i k o r szeretetük és ügybuzgóságuk jeléül anyagi támogatásukat kezéhez juttatták.

Látható tehát a felelősség az evangélium terjesztése iránt, A íjlippiek n e m mondották, hogy s e m m i közük Théssalonikához és más városokhoz. N e m mondották, hogy Pál és a thessalonikaiak oldják m e g a m a g u k kérdéséit, a m i n t tudják. N e m h i v a t k o z t a k a r r a , hogy n e k i k i s sok a g o n d j u k - b a j u k , amiért kénytelenek csak a saját d o l g a ­ i k k a l f o g l a l k o z n i . I l y e n elzárkózó magatartás n e m fér össze a „ j ó üggyel" (1, 6), az „evangélium ügyében váló részvétellel" (1, 5). M i n d e n gyülekezetnek m e g k e l l t a ­ lálnia azt a sajátos utat és módot, ahogyan épp ó része­ sedhetik az evangélium egyetemes és h e l y i , heíyi és egyetemes szolgálatában. 1?. „ N e m jfaxt m o n d o m j Aogi/ kívánom az adományt." A fentiek m i a t t félreértés ne legyen, m o n d j a az apostol. A görög kifejezésből hiányzik a „ w o n d o m " ige, de oda k e h érteni. N e gondoljátok, hogy az előbbiek azt j e l e n ­ t i k , hogy én számítok a t i küldeményeitekre. E z távol á!l tőlem. Én megmondottam, hogy szükségben is tudok élni és szolgálni (4, 11. 12). Tehát valóban ne m a g y a ­ rázzátok félre levelemet, m e r t én „ n e m Tdvdncm ez ado-* m d t ^ í " . N e m c s a k hogy n e m keresem, h a n e m mégcsak n e m is „kívánom" az „adományt". Én a l e l k i e k e t k e r e ­ sem, n e m p e d i g a.földieket (3, 19). A m i k o r adománykül­ déseteket Isten akarata szerinti szükséges cselekedet­ nek minősítem (4, 14), alapjában véve n e m az anyagi j a ­ v a k r a gondolok. Egyszóval n e m a t i materiális támoga­ tásotokat kívánom, „hanem kívánom azt a g2/%mő2csőt,, ?7te^ sokasodik a t i j a v a t o k r a " . E z e k m a keményebb szavak, m i n t az első században. M a , a m i k o r kölcsönös megállapodások szabályozzák a lelkipásztor fizetését; m a , a m i k o r a „munkás méltó a maga bérére" b i b l i a i mondás fokozottan érvényesül; m a , a m i k o r a lelkipásztorkodást veszélyezteti a puszta kenyérkereset kísértése; m a n a g y o n alá k e l l húzni a „ h a n e m " szócskát. Csak a r r a vigyáznunk, hogy a reformációi aláhúzás ne váljék deformációvá, m i ­ ként az aláhúzás esetleges mellőzése se jelentsen deformálódást se F i l i p p i b e n , se máshol. A „ h a n e m " szócska élesen t i l t a k o z i k az ellen, hogy a lelkipásztorok eltartá­ sa merő emberi dolog; t i l t a k o z i k az ellen, hogy á l e l k i ­ pásztor az „egyházi adóban", az „önkéntes hözzájárulás-

b a n " , a „kepében", v a g y bárhogyan nevezzük a F i l i p p i ­ beliek adományát, csak o l y a n „bért" lásson, a m i l y e n bár­ k i munkásnak a díjazása; t i l t a k o z i k az e l l e n , hogy a gyülekezet a maga adományában csak egy kedve szerinti (vagy kedve ellenére való) állásnak a fenntartó eszközét lássa. H a akár az apostol, akár a F i l i p p i b e l i e k így g o n ­ dolkoztak v o l n a , a k k o r az egyházi adó-pereknek egész sorozatáról kellene beszámolnia a levélnek egész M a c e ­ dónia területéről. A „ M n e m " m i n d e z t kizárja. A z „ a d o mán?/" (az egyház történetében bér, kepe, egyházi adó, járulék, fizetés stb.) m e g v a n , de sajátos b i b l i a i értelem­ ben, a m i t n e m szabad elhomályosítani. M e g v a n és meg k e l l lennie, hiszen méltán „Tcwdnja" az apostol. A z o n b a n n e m puszta adományt lát benne, h a n e m „pi/iímőícsőt", s tegyük hozzá: a h i t gyümölcsét. E z t kívánja és keresi, várja és elvárja. Kívánja, hogy a f i l i p p i e k hite g y ü m ö l ­ csöt teremjen. Ilyenképp az adomány n e m tekinthető var­ i a m i emberbaráti megnyilatkozásnak, se kényszeredett lélekből jövő adásnak. Egyedüli értelme az, hogy a jó f a j ó gyümölcsöt terem. Még feltűnőbb, hogy Pál apostol miképpen nézi a h i t n e k ezt a gyümölcsét. N e k i küldöttek u g y a n a testi javakat, de az is igaz, hogy a bennük m u ­ tatkozó gyümölcs a gyülekezet javára sokasodik, vagy szó s z e r i n t : „meZ?/ sokasodik a tiY&e^<%eMJ s z á m o t o k ­ r a " . „Sokasodik", növekedik, azaz még több lesz a g y ü ­ mölcs a z adakozó gyülekezetben, éspedig saját j a v u k r a . Űk testieket adnak, de ezáltal l e l k i l e g gazdagodnak és erősödnek. H a a l e l k i gazdagodásom lehetne fejezni szá­ m o k k a l , úgy a bevételi számlán növekedést, sokasodást kellene elkönyvelni. 18. „Megvan pedig m i n d e n e m , és M ű k ö d ő m / ? M i l y e n csodálatos és m i l y e n r i t k a szavak! A z ember inkább p a ­ naszkodik, semhogy megelégedésről beszélne. Pál más hangnemet használ: „megvan pedig m i n d e n e m " . Azért térünk e l a Károli-fordítástól, m e r t a hangsúly n e m arra esik, hogy E p a f r o d i t u s m i n d e n t hiánytalanul átadott, v a ­ gyis semmit sem használt föl a maga céljaira. A h a n g ­ súly azon v a n , hogy a megkapott dolgok kézhezvétele után (s e n n y i b e n helyes a Károli-szöveg) valóban m i n ­ den m e g v a n , s e m m i b e n n e m szűkölködik. Örvendhetnek

a F i l i p p i b e l i e k , h o g y kisebb v a g y nagyobb adományukkal (ki tudja, m e k k o r a lehetett?) az evangéliumhirdető apos­ tol szolgálatát kielégítően támogatták. N e m c s a k hogy m i n d e n e megvan, h a n e m még ezen felül „ b ó v ő ^ ő d i k " . Minél inkább e l i s m e r i az apostol a f i l i p p i e k hitének gyür mölcsét, annál nagyobb az ő bevételi számlájuk is, hiszen a keresztyén gyülekezetnek igazi belső örömet jelent, h a tudja, hogy adományával Isten ügyének a szolgálatát munkálja. A z adomány fölötti háláját még erőteljesebben j u t t a t ­ j a szóhoz az apostol, a m i k o r a „megvan m i n d e n e m " és „ b ő v ő í k ő d ő m " kifejezések után így f o l y t a t j a : „ b e t e g e m , mintán Epajrodit^stó^ m e g k a p t a m a tőletek valókat". „Beteltem" (perf.), azaz a n n y i r a s o k k a l rendelkezem, hogy már n e m is tudnék többet átvenni. Epafroditus már régebb megérkezett, s most, a m i k o r az apostol levelével visszatér a gyülekezetbe, tehát egy bizonyos idő letelte után még m i n d i g azt m o n d j a Pál, hogy t e l i v a n , be v a n telve. A beteltséget m i n d e n b i z o n n y a l n e m az adomány mérték fölötti nagysága okozza, h a n e m a n n a k l e l k i érté­ kelése. A z előbb „gyümölcsnek" nevezte, most pedig „kedves jóiMatot, keHemes, istennek: tetsző ajándékot" lát benne. Szó szerinti fordítással helyesen jár e l K e c s keméthy, a m i k o r „kedves jóiHat" helyett „jóillat i l l a t o zásáról" beszél. A „jóillat" az áldozó füstöt, annak j ó i l latát jelenti. A másik szó pedig tulajdonképp a f i n o m olaj illatát fejezi k i , v a g y pedig arra u t a l , hogy az antik világban a győztes hadvezért jóillat vette körül a h a r c után. Itt inkább az ószövetségi áldozatok bemutatására k e l l gondolni (2. Móz. 29, 18 — Septuaginta), a m e l y e k ­ k e l kapcsolatosan szó szerint előfordul a kéttagú k i f e j e ­ zés. A z áldozati állatot elfüstölögtetik az oltáron m i n t kedves illatú áldozatot az Urnák. A további hasonlatok is az ószövetségi áldozat köré­ ből származnak: „keHemes" és „istennek tetsző dMozat".. „KeHemes", t i . Isten előtt kellemes, Isten által elfogadott; „tetsző", vagyis a m e l y b e n Isten gyönyörködik. M i n d e n i k hasonlat az ószövetségi áldozatnak egy-egy jellegzetessé­ gét e m e l i k i : jóillatú, kellemes és tetsző. A F i l i p p i b e l i e k adománya tehát o l y a n , m i n t az Ószövetségben egy I s t e n -

nek tetsző, kellemes, jóillatú áldozat, m e l y e t az Ür p a ranesol és elvár. N e m Pál, h a n e m az Úri így lesz a széretetadömányból valóban isteni tisztelet és értékes l e l k i gyümölcs. B i z o n y o s , hogy a gyülekezetben az a d a ­ kozásnak ez az értelme. H a ez az értelem hiányzik, a k k o r beszélhetünk gyűjtésről, adóról, emberszeretetről, áldo­ zatkészségről, v a g y bármi másról, de m i n d e n i k kifejezés­ nek hamis a csengése. H a Viszont a helyes értélem m e g ­ v a n , úgy bárminek m o n d j u k is az adományt, benne r e j ­ tőzik az egyetlen lényeges d o l o g : Istennek tetsző kedves áldozat, isteni tisztelet, akárcsak az imádkozás. 19. „ A z én i s t e n e m be fogja tölteni m i n d e n szüksége­ teket." Éneikül csonka lenne a keresztyéni adakozás k é ­ pe. N e m azért adnak a F i l i p p i b e l i e k , hogy ellenszolgái­ tatásul ők is kapjanak. A z i l y e n gondolkozás idegen. Űk adnak, m e r t ezáltal belső kényszer folytán gyümölcsöt teremnek. K e d v e s áldozatuk bemutatása után hallják a kegyelmes üzenetet: Isten betölti szükségüket. „ A z én i s t e n e m " — m o n d j a Pál. H a t a l m a s erő és sze­ mélyes bizonyosság! Isten Pálnak személyes Istene, akit ó szolgál, s a k i őt a szolgálattal megbízta. N e m kétel­ k e d i k afelől, hogy m i n d a z , a m i az adományküldésben tör­ ténik, Isten előtt játszódik le, a k i lát mindent. Nemcsak iát, h a n e m „ b e fogja tölteni szn&ségeteket" — f o l y t a t j a az apostol. Találóan j e g y z i meg K á M n , hogy a F i l i p p i ­ beliek n e m lesznek szegényebbekhez elküldött adományok m i a t t . N e m c s a k hogy szegényebbek n e m lesznek, h a n e m ^ m i n d e n " anyagi szükségükről Isten fog gondoskodni, a M o n y o k a t ő fogja kielégíteni. N e m v a l a m i kegyes ó h a j ­ tás ez a Pál részéről. A „ b e fogja tölteni" (fut. ind.) k i ­ jelentő módban áll. A z apostol tudja, egészen biztosan tudja, és a F i l i p p i b e l i e k n e k is t u d n i u k k e l l , hogy Isten gondviselésében n e m csalatkoznak. Szükségek jöhetnek, amelyek próbára tehetik őket, de Isten éppoly biztosan betölti szükségüket, a m i l y e n bizonyosan ők adományt küldöttek az apostolnak. A mondottak igazsága tekintetében szilárd kezesség I s t e n „dicsőséges gazdagsága". Istennek nincs szüksége a gyülekezet anyagi j a v a i r a , hiszen ő mérhetetlen di-^

csőségben és gazdagságban lakozik. Övé a föld és annak teljessége, övé az egész látható és láthatatlan világ. Ő mindenható és m i n d e n e k k e l rendelkező Isten, a k i n e m ­ csak akar, h a n e m t u d is gondoskodni gyermekeiről. N e m m i n t h a g y e r m e k e i akár adományukkal, akár egyebekkel rászolgáltak v o l n a a segítségre, h a n e m azért, m e r t a m i n ­ d e n k o r i F i l i p p i b e l i e k „Krisztus Jézusban" kegyelmet t a ­ lálnak őelőtte. Jézus Krisztusért árasztja k i gazdagságá­ nak áldását a gyülekezeti tagokra. Másokra is felhozza fényes napját, de az ó dicsőséges gazdagságáról csak azok tudnak, a k i k K r i s z t u s Jézusban vannak. Mások a sze­ rencsének v a g y az emberi munkának tulajdonítják szük­ ségeik kielégítését, míg a F i l i p p i b e l i „szentek" h i t t e l v a l l ­ ják, hogy Isten tölti be az ő m i n d e n szükségüket a K r i s z ­ tus Jézusban. 20. „ A m i / s t e n n n k w ^ és Atkánknak pedig dicsőség m i n d őrőkkőn őrökké. A m e n . " A 19. versben az „én Iste­ n e m " , i t t pedig a „ m i ístenimk!" E z n e m sorrendkérdés. Fölösleges k u t a t n i , hogy miért beszél előbb egyes szám­ ban, azután többesben. Mindkét esetben ugyanarról az „Atydrót" v a n szó, a k i v e l találkoztunk a levelet beve­ zető köszöntésben (1, 2). A keresztyén eklézsiában n e m hiányozhat sem az egyes, se a többes számú szóhaszná­ lat. A k i Istent n e m tapasztalta m e g úgy, m i n t személyes Atyát, akitől személyesen vette az elhívást és a k e g y e l ­ met, akinek gondviselő szeretetét n a p - n a p után érzi, a n ­ nak ajkán csak üres szó lehet a „mi Istenünk és Atyánk". A k i viszont n e m bizonyosodott meg afelől, hogy akit „ m i Atkánknak" szólít és v a l l a gyülekezeti közösségben, a k i hittestvéreinek is kegyelmes A t y j a és gondviselő Istene, az u g y a n a k k o r n e k i személyes Istene, annak ajkán s z i n ­ tén csak üres szó az „én Istenem". E g y i k szóhasználat se helyezhető a másik elé v a g y után. Mindkettőnek együtt k e i l érvényesülnie, m e r t Isten m i n d i g az eklézsiában, a szentek egyességében az én Istenem. Kétségtelen, hogy a keresztyén élet a l k a l m a i szerint némelykor az „én I s ­ tenemről", máskor a „mi Istenünkről" beszélünk, de e z ­ által n e m b o m l i k föl, se n e m erőtelenedik m e g az előb­ biekben vázolt egységszemlélet.

A z „ é n " és a „ m i " Istenünknek pedig „dicsőség m i n d őrőMcőn őrökké". „Dicsőség" (doksza == dicsőség, t i s z t e ­ let, imádat, fény, hatalom) Istennek, Ő mindenképp, d i ­ csőséges Isten (4, 19; 2, 11). Dicsősége n e m függ emberi elismeréstől v a g y visszautasítástól. J e l e n esetben n i n c s is erről szó. A vers igénye az, hogy a mindenképp d i ­ csőséges Istent m i n t i l y e n t m e g v a l l j a a keresztyén g y ü ­ lekezet, N e m meg k e l l v a l l a n i a , h a n e m m e g v a l l j a ! N e m felszólítás a F i l i p p i b e l i e k irányában, hogy ismerjék e l Isten dicsőségét, h a n e m föltételezi: ők már elismerték, s most a pásztor és a nyáj együtt v a l l j a : dicsőség a m i I s ­ tenünknek. A f i l i p p i e k n e k nyilván m e g k e l l kérdezniük önmaguk­ tól: v a j o n életük Istennek a dicsőségét öregbíti-e? E z az önvizsgálat n e m erőteleníti m e g a h i t bizonyságtételét: dicsőség a m i Atyánknak és Istenünknek. E s hozzáteszi: „mind őrőJckőn őrökké", az örökkévalóságok örökkévaló­ ságáig. Isten dicsősége n e m hasonlítható semmiféle e m ­ beri dicsőséghez. A m i emberi, m i n d - m i n d a mulandóság alá v a n rekesztve. Elmúlik a föld és annak ábrázatja, de h a n g z i k : „Te, U r a m , kezdetben alapítottad a földet, és a te kezeidnek művei az egek. A z o k elvesznek, de te m e g ­ maradsz, és m i n d a z o k m i n t a r u h a m e g a v u l n a k . És p a ­ lástként összehajtod azokat, és elváltoznak. T e pedig ugyanaz vagy, és a te esztendeid e l n e m f o g y n a k " (Zsid. 1, 10—12). isten dicsősége n e m ér jyéget soha. M i b e ­ szélhetünk az „időről", boncolgathatjuk akár h i t t e l , akár h i t nélkül. Istent azonban n e m ^ t u d h a t j u k bezárni a m i „idő"-kategóriánkba. A „mind örökkön örökké" a l a p ­ jában véve egyenlő a végnélküliséggel. Istennél nincs m a és holnap, fiatalság és öregség, jelen és jövendő. E z n e m j e l e n t i időszámítási f o g a l m a i n k n a k és idő-beosztásunknak a feloldását, s e m Istennek az emberi időből való k i e m e ­ lését, hanem egyszerű bizonyságtétel amellett, hogy a m i Istenünk dicsősége tegnap és m a és mindörökké ugyanaz. A z „ A m e n " l i t u r g i k u s f o r m a . A l i t u r g i a végén a g y ü l e ­ kezet m o n d o t t a : „ámen", azaz valóban, bizonyosan igaz. Általános szokás v o l t ennek ^a záró szónak a használata a könyvek végén is (Bauer). A z t fejezi k i , hogy a m i előtte található, azt a levélíró valóban, b i z o n y o s a n i g a z n a k t a r t ­ j a . N i n c s helye a habozásnak és a kételkedésnek.

4, 21—22

ZABó KÖSZÖNTÉS

(21) Kö^öy^setek miy^e^ ^e^íet a Kríszítn Jézusban. Köszön­ telek titeket az a%a%tk, akik vetem vannak. (22) Köszöntenek titeket minden szentek, mindenek felett pedig % császár vd-

uarábó% valók.

21. A „ k ő s z ő n t s e í e k " széitében-hosszában elterjedt k i ­ fejezési formája a köszönésnek. Köszöntötték az érkezőt és a távozót, s köszöntötték egymást a találkozóik. H a ­ sonlóan szokásos a köszöntés a levelek végén. Éppúgy n e m sajátosan keresztyén magatartás, m i n t a csókkal v a ­ ló üdvözlés a jó barátok között. H o g y m e n n y i r e az a k k o r i világ szokásához tartozott, szemlélteti a Jézus mondása: „Es h a a t i atyátokfiait köszöntitek, m i t cselekesztek másoknál többet? N e m d e a vámszedők is azonképpen cselekszenek-e?" ( M t . 5, 47). Tehát a köszöntés általáno­ san használt gyakorlatát alkalmazzák a keresztyének, de azzal az eltéréssel, hogy a régi formát új t a r t a l o m m a l töltik meg. N e m azt mondja az apostol: „köszöntsetek" m i n d e n embert, h a n e m „minden szentet". U g y a n a z o k a t a „szenteket" köszönti a levél végén, a k i k e t üdvözölt a levél elején (lásd az 1, i magyarázatát). E z e k a „mánden szentek" i t t is a „Krisztns Jézn^ö^n" szentek, akárcsak a levél homlokzatán (1. l , 1). A társadalmi formaságok megmaradnak, de a K r i s z t u s b a n folytatott élet levegőjé­ v e l telítődnek. Bárkik olvassák a levelet, felhívást nyer-r nek arra, hogy az apostol szavával köszöntsék egymást és m i n d e n k i t . A z apostolon kívül „köszöntenek titeket az atyafiak, a k i k veZevn w n n a k " . M i l y e n régi és mégis m e n n y i r e t ö ­ kéletesen új h a n g ! A l i g lehetne manapság két o l y a n tá­ v o l i gyülekezetre találni, m e l y e k n e k tagjai egymással k ö ­ szöntő v i s z o n y b a n volnának. Még lelkipásztorok is n e h e ­ z e n tudnák úgy zárni egymásnak küldött levelüket, hogy a végén megjegyezzék: az én gyülekezetem tagjai k ö ­ szöntik a te gyülekezeted tagjait. Időszerűtlen ez a h a n g ­ vétel. P e d i g a 21. versben erről v a n szó. Kérdő és f e l ­ kiáltó j e l egyidejűleg. B a j o k és nehézségek i s v o l t a k — a m i n t láttuk: 2, 21 stb. — a Pál apostol fogsági helyéül

szolgáló gyülekezetben. Mégis: K r i s z t u s Jézusban e g y ­ másnak testvérei, „atyafiak" i t t is a tagok. A z ellentétek és eltérések mellett is „at^/a^iak" (lásd 3, 17 magyaráza­ tát). 22. ^Köszöntenek titeket ?ninden szentek." A z „atya­ f i a k " (21. v.), egyszersmind „szentek" v a l a m e n n y i e n (1. 1, 1 magyarázatát), és mindnyájan köszöntésüket küldik. Elképzelhető az olvasottak alapján, hogy Pál apostol.és munkatársai m e n n y i r e nyilván és ébren tartották az e g y ­ mástól százkilométerekre fekvő gyülekezetek között a kapcsolatot. B i z t o s r a vehető, hogy m i n d i g elmondották a többi gyülekezetben a történteket, s ismertették az Ige hódító útját Jeruzsálemtói a föld végső határáig (Csel. 1, 8). így v a n értelme annak, hogy az efézusi (? rór^ai?) szentek mindnyájan köszöntik a F i l i p p i b e l i e k e t . Különös nyomatékkal emeli k i Pál apostol, hogy k ö ­ szöntésüket küldik a császár udvarából valók. A „ w i n denek fedett" n e m a köszöntés minőségére u t a l , m i n t h a a császár udvarából valók még inkább, még szívélyeseb­ ben üdvözölnének, m i n t a többi szentek. A „mindenek f e l e t t " a császári u d v a r r a tereli a figyelmet. A z apostol súlyt helyez a r r a , hogy az I. század derekán már a csá­ szári u d v a r b a n is v a n n a k keresztyének. Eközben n e m a császár családjának tagjaira u t a l . Inkább gondolhatunk az „udvari h i v a t a l n o k o k r a , a k i k abban az időben r a b s z o l ­ gák vagy szabadon bocsátottak v o l t a k ^ t u e k e n ) . A z e v a n ­ gélium m i n d e n h o l utat talált. Valószínűleg Efézusról v a n szó, ahol Pál apostol fogságot szenvedett (1. 1, 13 m a g y a ­ rázatát).

4^ (23)

23

ALDAS mi Uraink Jézus Kris3tti3%a7c 7<-,ept/eÍ77M?
23. A z U r Jézns K r i s z t u s kegyelmével kezdette levelét az apostol. M o s t u g y a n a z z a l fejezi be (1. 1, 2 magyaráza­ tát). A Károli-fordítás a „textus receptus" alapján a . „ t i

l e l k e t e k k e l " helyett a „mindnyájatoknak" záró szót h a s z ­ nálja. M i a k r i t i k a i szöveget követjük, s ezért tér e l a fordítás: „kegyetem" legyen a „ti M k e t e k k e t " . A z egész levél a K r i s z t u s b a n újjászületett embert építi. A z t az embert, a k i n e k meghatározója, hogy Istentől „lelket" n y e r t . A lélek (lásd 1, 27 magyarázatát) j e l e n t i az á j embert, a K r i s z t u s b a n álló (4, 1), a K r i s z t u s b a n g o n d o l ­ kodó (2, 5), a K r i s z t u s b a n örvendő (3, 1; 4, 4), a K r i s z t u s ­ b a n gyümölcsöt termő (1, 11), a K r i s z t u s után vágyó (1, 23) és a K r i s z t u s t váró (3, 20) embert. E z t a z új embert (mint „lelket") ajánlja most K r i s z t u s kegyelmébe, hogy a k e g y e l e m b e n és a k e g y e l e m által m i n d e n k o r tántpríth a t a t i a n u l megálljon. N e m azt m o n d j a , hogy t a r t s a l a k k i K r i s z t u s k e g y e l m e mellett, h a n e m K r i s z t u s kegyeinge legyen az ő lelkűkkel. A hivők kitartása és engedelmes­ sége az apostoli k o r b a n sem tekinthető kifogástalannak, s még kevésbé a jövő kezességének. Ennél s o k k a l b i z t o n ­ ságosabb oltalmat lát az apostol, a m i k o r K r i s z t u s k e ­ gyelmére támaszkodik. A sohts C^risti^s és az ő sota g r a tidja a legnagyobb ajándék, a m i b e n részesülhet a g y ü l e ­ kezet. A személyes keresztyén életnek is egyetlen biztos kezessége, h a k e g y e l e m által k e g y e l e m b e n fürödhetik. A kegyelemből és a kegyelemben való élet a „%é%ek" élete és java.

Í6 — A F i l i p p i b e l i e k h e z intézett levél magyarázata

24§

IRODALOM

1. Bauer: Criec^^ch—DeMúsc&es Wörterb^ch. Berlin 1937, valamint több más szótár. i2. Blass—Debrunner: NeMiestamewtliche GmmmaiiTc. Göttingen 1931. 3. F . Rienecker: Rprae/^ic^ef 6!ch7íísSe^ ztím GriecMsc^^n, Nettem Testenként Neumünster 1938. 4. Bibliafordítások, lexikának és kézikönyvek. 5. TTtomae Aq^matis m ow^es <S. Paníí apo^Mí episíoías cowme^ía?'m. Turinil9^9. 6. Jo^a^^e^ CaívÍTM Atís^gwg der HeiHgett ScM^ú. XIII. k. 7. W. Lueken: Der Brief a% die Phi^ppef, Göttingen 1908. 8. K . Barth: E r M a r ^ g des PhiKppe^bWe^. München 1928. 9;Maillot: Aíía? PM^ppie^s d'aMjoMvd'htíi. Genéve 1974. 10. Loh—Nida: A yransiators Ha^dbook o^ Pa^^s Letter ío t^a PM^ppm?M. Stuttgart 1977. 11. Masznyik Endre: Páí aposíoZ éíeíe és ieveM. Pozsony 1894. 12. Nagy András: A uáMság go^doíaía az Úiasiawení^mba^. K o lozsvár 1945. 13.ifj. Varga Ztsigmond: A ^eHémszíik^s pap^rtísok, feMfaío^ osímMTc viíága és az Újíesíame^í^w. Debrecen 1942.^ 14. Victor János: BoMop rabság. Budapest 1933.

TARTALOM

Élőszó . . . . . . . . . . Izagógikai ismertetés Üdvözlet a , 1—2) . . . Könyörgés a gyülekezetért (1, 3—6) . . Közösség a gyülekezettel (1, 7—8) Imádság lelki meggazdagodásért (1, 9—11) Magasság a mélységben (1, 12—14) . . Krisztust hirdetni (1,15-—17) A prédikálás hatalma (1, 18—20) . . . A gyülekezetért élni (1, 21—26) . . . Krisztushoz méltón jámi (1, 27—28) . . Krisztusért szenvedni (1, 29—30) „Ugyanúgy gondolkozni" (2, 1—4) HitvallásKrisztusróI(2, 5—11) Az üdvösség ösvénye (2, 12—13) Fénylő csillagok (2, 14—16) Együttesöröm(2, 17—18) . . . . . Timótheus a szolgatárs (2, 19—24) Epafroditus a szolgatárs (2, 25—30) Féltő gondoskodás (3, 1—6) Múlt és jövendő (3,7—11) . . Holnapra nézés (3, 12—16) Mennyei polgárság (3, 17—21) Megállani az Úrban (4,1) . . . . . Pásztori üzenet (4, 2—3) ö r ö m e s békesség (4,4—9) . . . Szeretetszolgálat (4, 10—14) . . . A szolgálat jutalma (4, 15—20) . . . Záró köszöntés (4,21—22) . . Áldás (4, 23) . . . . . < . . Irodalom - . . . . . . . *

.

.

-

-

. -

.

.

.

. .

. .

. . .

. .

. .

. .

. .

. . . . . .

.

. .

.

. .

. .

. .

.

. .

.

. .

. .

. .

.

.

. . .

.

.

.

' . .

.

.

.

. . .

. .

5 9 I? 30 39 44 50 57 61 68 76 82 85 95 109 116 123 126 134 145 ÍM 169 179 193 196 202 219 228 239 240 342

A könyv szerkesztője: Sipós Gábor Műszaki szerkesztő: Székely Dániel Alak: 54X84/16 Papír: 63 g-os famentes Kiadói ívek száma: 13,2

I. P. Cluj, Municipiui Ciuj-Napoca, C-da nr. 244/1883