TIZEDIK ÉVFOLYAM, AUGUSZTUS

Szabolcs-Szatmári

TIZEDIK ÉVFOLYAM, 1975. AUGUSZTUS

szabolcs-szatmári szemle

SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG : dr. Cservenyák László, dr. Fazekas Árpád, Gulyás Emilné dr., Gyúró Imre (a szerkesztő bizottság elnöke), Horváth Miklós, dr. Klenczner Imre, Kopka János, dr. Kovács Pál, Lábass Menyhért, dr, Margócsy József, Ratkó József, Simkovlcs Gyula, Szilágyi Imre, Scholtz Béla.

FELELŐS SZERKESZTŐ: H á r s f a l v i

P é t e r

SZABOLCS-SZATMÁRI SZEMLE Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács lapja. Megjelenik negyedévenként. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Felelős kiadó: Mádl Lajos Igazgató. Szerkesztőség: Nyíregyháza, sóstól út 31/b. Telefon: 11—788 Kiadóhivatal: Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon: 10—150 Kéziratot nem órzUnk meg és nem adunk vissza. 7 erjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp. V., József nádor tér l„ telefon: 180—850, postacím: 1800 Budapest) és bármely kézbesítő postahivatalnál. Evl előfizetési d íj: 40,— Ft. Csekkszáralaszám: 215—88182. Befizetéskor minden esetben kérjük feltüntetni a folyóirat nevét: S ZA B O LC S-S ZA T M A R I SZEMLE Részült a Nyírségi Nyomdában. Felelős vezető: Holéczl István. — 1975. — VIII. — 2395.

|

Index: 25 923

s z a b o l c s

-s

z a t m

A

r i

EMLE Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat 1975. A UGUSZTU S X. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM

Tartalom: TANULMÁNYOK,CIKKEK K ISZE LY G YÖ R G Y: A z ember és az urbanizáció-------------- 1 SZEIFERT G Y U L A : Szabolcs-Szatmár környezetvédelmi helyzete és feladataink------------------------------------------ 7 DEZSÉNYI EDE: Megyénk erdőgazdálkodása és fejlesztési lehetőségei--------------------------------------------------------- 14 FEHÉR ISTVANN É: A kisajátítási kártalanítás-------------19 TÖRTÉNELEM TIDRENCZEL SÁNDOR: Űjabb adalékok egy negyven év­ vel ezelőtti választás történetéhez------------------------- 25 BERTA IS T V Á N : Egy századeleji „amerikás” tanúság­ tétele ------------------------------------------------------------- 31 M A G Y A R K Á L M Á N : A nyírbátori Báthori-várkastély története és régészeti k u ta tá s a ----------------------------- 43 LU K Á C S Y G Á B O R : Nyíregyháza lebontott református te m p lo m a --------------------------------------------------------- 55 MŰVÉSZET PO G Á N Y ÖDÖN G Á B O R : Boross Géza emlékkiállítása —

65

F Á B IÁ N G Y U LA : Ember és természet. (Jegyzetek Gy. Szabó Béla kiállításáról.)--------------------------------- 71 TROGM AYER OTTÖ: Dinnyés Éva kerám iái----------------- 78 V IK Á R SÁNDOR: Zenei művelődésünkről--------------------- 81 IRODALOM G Á L IS T V Á N : Babits a tok a jiról------------------------------ 87 KRÓNIKA „Bábalelte babona.” Rapcsányi László beszélgetése Luby Margit n ép ra jzk u ta tó v a l---------------------------------- 89 LU B Y M A R G IT: A n á d ------------------------------------------ 95

III.

KÖNYVEKRŐL SCHEIBER SÁNDOR: Folklór és tárgy történet (Dömötör S á n d o r)---------------------------------------------------------- 101 Egy helyismereti kiadványról (Toldi G yuláné)----------------102 Lőrinczi László irodalomtörténeti utazásairól (Merkovszky P á l ) ---------------------------------------------------------------- 104 M A G Y A R K Á L M Á N : A z ötvöskónyi Báthori-várkastély (Németh P é t e r ) ------------------------------------------------ 106 K É P E K

LA K A TO S JÓZSEF: Variációk egy csizmahúzóra-------------- 6 BERECZ ANDRÁS: Nő k ö n y vvel--------------------------------- 18 P Á L G Y U LA : Település--------------------------------------------- 23 TÓTH SÁNDOR: Sóstói sztélé------------------------------------- 24 IMRE GYÖRGY: Ex lib r is ----------------------------------------- 30 BERECZ ANDRÁS: Szimbólumok--------------------------------- 53 HUSZÁR IS TV Á N : Szupersztár I I . ----------------------------- 54 KERÜLŐ FERENC: Csendélet------------------------------------- 63 HORVÁTH JÁNOS: A tanácstag hétköznapja----------------- 64 IMRE G Y Ö R G Y : Ponté Vecchio, F ir e n z e --------------------- 86 TÓ TH SÁNDOR: D a n te--------------------------------------------- 88

E S ZÁM U NK M U N K A T Á R S A I V O L T A K : Berecz András festőművész, Nyíregyháza; Berta István történész, Budapest; Dezsényi Ede erdőmérnök, Nyíregyháza; Dömötör Sándor néprajzkutató, Budapest; Fábián Gyula irodalomtörténész, Budapest; dr. Fehér Istvánná jogász, Nyíregyháza; Gál István iro­ dalomkutató, Budapest; Horváth János festőművész, Nyíregyháza; Huszár István festő­ művész, Nyíregyháza; Imre György festőművész, Nyíregyháza; Kerülő Ferenc festő­ művész, Gáva; Kiszely György egyetemi tanár, Szeged; Lakatos József festőművész, Nyíregyháza; Luby Margit néprajzkutató, Budapest; Lukácsy Gábor főiskolai hallgató, Nyíregyháza; Magyar Kálmán régész, Kaposvár; Merkovszky Pál főiskolai könyvtár­ igazgató, Nyíregyháza; dr. Németh Péter múzeumigazgató, Nyíregyháza; Pál Gyula festőművész, Nyíregyháza; Pogány ö . Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Budapest; Rapcsányi László az M R T vezető riportere, Budapest; dr. Szeifert Gyula főmérnök, Nyíregyháza; Tidrenczel Sándor tanár, Nyíregyháza; Toldi Gyuláné könyv­ táros, Nyíregyháza; Tóth Sándor szobrászművész, Nyíregyháza; dr. Trogmayer Ottó múzeumigazgató, Szeged; Vikár Sándor ny. zeneiskolai igazgató, Nyíregyháza. Fotók: Zsák Zoltán. Technikai szerkesztő: Pristyák József.

IV.

tanulmányok, cikkek KISZELY GYÖRGY:

Az ember és az urbanizáció A civilizáció Az emberré válás biológiai útja észrevehetetlenül ment át a csakis az emberre jellemző társadalmi lét kiformálódásába, de a kettősség: az ember biológiai lény, aki társadalomban él, ma is megvan. Ez a kettősség szükségszerű és bármelyik tényező megszűnése éppen emberi létünk megsemmisülését jelentené. Ez a kettősség azonban ellentmondásokat is rejt magában, s mint az ellentmondások mindig, motorjai lehet­ nek a továbbfejlődésnek, de végzetes megállást, megsemmisülést is okozhatnak. Az emberős biológiai fejlődésére legjellemzőbb és legdöntőbb az a cerebralizációs folyamat, amely az emberi alkalmazkodás különleges, sajátos formájához vezetett. Az alkalmazkodás az evolúció egyik fontos mozgatója. Az agykéreg dominanciája az idegi működések fölött, az ebből következő gondolkodóképesség, az absztrahálóképesség, a konkrétumok szimbólumokkal való helyettesítésének képessége (a pavlovi II. jelző­ rendszer) s ezen keresztül a beszéd, továbbá az elvonatkoztató képességből következő eszközhasználat és eszközkészítés mind az emberré válás fontos részletei. Ezek mögött azonban megjelenik a társadalom formálódásának körvonala is. A biológiai evolúcióban nem ismeretlen az embertől független fejlődési vonalakon sem az eszközhasználat, sőt rokonságunkban az emberszabású majmok közt még bizon> os fokú eszközkészítő képesség sem. Van azonban egy döntő különbség, ami éppen az emberi elvonatkoztató képességből következik, hogy ti. nem csak eszközt tudunk es tudtunk készíteni, használni, hanem azt tökéletesíteni is tudtuk és tudjuk. A z eszkozkeszítes es tökéletesítés az a biológiai talaj, amelyből a társadalom kibontakozott. Engels a társadalom fejlődésének egyik lényeges láncszemeként a civilizációt em­ líti. A civilizáció fő vonásai: a munkamegosztás, árutermelés, termékcsere és az írás­ tudás elterjedése. A munkamegosztás és az árutermelés, valamint az eszközkészítés és tokeletesites azonban egymást feltételező fogalmak, amelyek ezenkívül a beszéd, az elvonatkoztatott szimbólum fogalmát is maguk mellé rendelik. A z emberré válásban g5 forrt össze a biológiai adottság és a társadalmi lét kiformálódása. Végül még egy gondolatsort. Az eszközkészítés, még inkább pedig az eszköz tökéletesitese nem egyéb, mint technika! így nyilvánvaló, hogy az emberi társadalom kiala­ kulásával egyidejű a technikai civilizáció, mint olyan fogalom, amelynek területén szükségszerűen jelentkezik a fejlődés, a tökéletesedés fogalma is! A z eszköz lényege, hogy az eszköz szervet pótol, vagy valamely szervnek biológiai funkcióját tökéletesíti. Biológiailag az eszközhasználat és eszközkészítés tehát szelekciós előny, amely mint szelekciós nyomás, a biológiai evolúcióban az ember társadalmi lénnyé válásának útját megszabta és annak folyamatát gyorsította. Az eszköz, minthogy szervet helyettesít, elöbb-utobb biológiai veszteséget okoz, s ez a veszteség csakis az eszköz folytonos

1

tökéletesítésével pótolható. így jutunk el ismét a technika fogalmához. Hogy a gon­ dolatmenetet lezárjuk, ismét vissza kell térnünk a beszéd megjelenéséhez is. A beszéd éppen absztrakt, szimbolikus fogalmaival a kommunikáció páratlan lehetőségét nyújt­ ja az egyedek közt, de ugyanakkor olyan információtartalommal is rendelkezik, amely bonyolult viselkedésformák, eljárások, „titkok” stb. közlését is lehetővé teszi. A beszéd, mint II. jelzőrendszer szükségszerűen juttatta el az embert a szimbólumok rögzítésé­ hez, az íráshoz, amely az információ közlésének a beszéddel szemben időtlen formája. Az írás, még annak legkezdetlegesebb módja is lehetővé teszi az információk átadását olyan időtávlatban, amely talán generációk százait-tízezreit választja el egymástól. Ez az információközlés az, ami az emberi ismeretek fokozatos és rohamos felhalmozódá­ sához vezetett. Ezt fejezi ki Madách „A z ember tragédiájáéban, amikor Lucifer így szól Ádámhoz: „ . .. És nem kell újra semmit kezdened:. .. ... A m it tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod.” A homo sapiens és az urbanizálódás

_•

Mai biológiai és származásiam ismereteink szerint a homo sapiens, a mai ember talán 80 000 éve jelent meg. A z ún. történeti kor előtti időről vajm i keveset tudunk, de a történeti kor megjelenése éppen azt jelenti, hogy olyan régészeti leleteink vannak, amelyek írásos vagy építészeti dokumentumok útján bizonyítják a nagy emberi civi­ lizációk meglétét. Világos, hogy ezeknek sok évezredes előzményük volt, nem egyik napról a másikra jöttek létre. Kb. 7000 évvel ezelőtt a számítások szerint mintegy 10 m illió ember élt a Földön és akkor már ősi civilizációk, kultúrák is léteztek. Megfigyelhető hatalmas városok kialakulása, több tízezres, talán százezres lakossággal. A z embereknek ez a nagyobb településekbe való tömörülése a civilizációval egyidejű és ezt a jelenséget nevezzük urbanizációnak, városiasodásnak. A z urbanizálódás társadalmi mozgás, amely a civili­ záció és a kultúra fejlődésére nagyon kedvező, bizonyos vonatkozásokban pedig elő­ feltétel, összefügg az emberi alkalmazkodás különleges formájával, a technikával és a civilizációval. Ez az emberi adaptáció lényegében nem biológiai jellegű, az ember bizo­ nyos vonatkozásokban a környezetét változtatja olyanná, hogy az biológiai alkalmaz­ kodóképességének megfeleljen. Az urbanizálódás és a környezet Az urbanizálódás és a civilizáció, a technika, olyan új létfeltételeket teremt, ame­ lyek újabb és újabb alkalmazkodási reakciókat idéznek elő. Ezek egy része ismét technikai jellegű, a civilizáció területén zajlik le, ezáltal annak fejlődését gyorsítja, ismét új környezetet teremt, ismét új adaptációt tesz szükségessé. A z alkalmazkodási reakcióknak ez a része azonban jó részben társadalmi jellegű, hiszen az ember ekkor már egyre inkább társadalmi környezetben él. így kettős mozgás alakul ki, amely azonban nem biológiai jellegű fejlődéssel jár, hanem a technikai civilizáció és a tár­ sadalom együttes fejlődését váltja ki. A társadalom fejlődését, annak okait és menetét elemezni a társadalomtudomány feladata, mi csak azokra az összefüggésekre mutatunk rá, amik az ember biológiai lény mivoltából fakadnak. A civilizáció, főképpen pedig az urbanizáció a természetben olyan jelenségeket, állapotokat teremt, amelyek az ember nélkül sohasem jelentek volna meg. A z így létre­ hívott új környezet ellentmondásba kerül az emberrel, mint biológiai lénnyel, a bioló­ 2

giai adaptációt megoldhatatlan feladatok elé állíthatja. E helyen csupán arra mutatunk rá, hogy ma a környezetvédelem kérdése az emberiség egyik nagy problémája lett, amivel nemzetközi mozgalom kénytelen foglalkozni. A környezetvédelem ma már nem csak az ember közvetlen környezetére, hanem legszélesebb értelemben a természet­ védelemre irányul. A z urbanizáció jelentősége és hatása az emberre és a természetre az idők folya­ mán változik. Évezredekig az emberiségnek több mint 85%-a mezőgazdaságban dolgo­ zott. Ez az embertömeg el tudta látni mezőgazdasági javakkal az emberiséget, élel­ mezni tudta önmagát és a többi 10— 15%-ot. Ma ehhez egy fejlett államban a népes­ ség 6%-a elegendő. Ugyanakkor nőtt a társadalom igénye iskolázott, technikailag kép­ zett, különböző technikai feladatokat elvégezni tudó, továbbá vezető és irányító szere­ pet betöltő emberek iránt. A technikai civilizáció a fizikai munkát egyre inkább a hát­ térbe szorítja, a szellemit igényli, elsősorban a továbbfejlődés érdekében. A fent vázolt folyamat következménye, hogy egyre több ember tömörül a városokba s feltehetően 1980-ra az emberiségnek 50— 60%-a városi lakos lesz. Több fejlett országban mutat­ kozik annak a jele, hogy a jövő városai a sok tízmilliós népességű ún. „megapolis” -ok. Az urbanizálódással kapcsolatban felmerül a kérdés, vajon annak nem lehet-e oka az emberiség rohamos szaporodása. A z elmúlt 8000 év alatt (a neolitikum óta) az emberiség létszáma megszázszorozódott, de a növekedés nem lineáris. Az emberiség létszámának megkettőződéséhez eleinte évezredek, majd évszázadok kellettek, 1850— 1950 közt már száz év alatt duplázódott az emberi faj egyedszáma és 1930-tól 1970-ig ehhez 40 év elegendő volt. A z urbanizálódás és a civilizáció, a technika és a társadalom fejlődéséről az előzőekben kifejtettekből azonban következik, hogy itt nem csupán az emberi faj túlnépesedéséről van szó. Egyébként ezt bizonyítja az ősi, sok évezreddel ezelőtti kultúrák és civilizációk néhány hatalmas városa is, amelyekben valószínűen több százezres lakosság volt, bár az egész emberiség lélekszáma a 10 m illiót is aligha érte el. A z urbanizációt nagy részben gazdasági és kulturális tényezők idézik elő s köl­ csönhatásban van a civilizált, kulturált életforma iránti igénnyel is. A z urbanizálódás sok társadalmi, pszichológiai, szociológiai, gazdasági és biológiai következménnyel jár. Ezekből ragadjunk ki néhány hatást, amely különös környe­ zeti helyzet alapján biológiai jellegű és egyben nézzük meg, hogy az urbanizálódáson belül is a technikai civilizálődás, a kultúra növekedésével ezek hogyan válnak egyre negatívabb előjelűvé, vagy éppen kedvezően hatnak. A z egyik jellegzetes biológiai jelenség a bioritmus. A napi ébrenlét, alvás, étkezés, fény és sötétség, hőingadozás egy ókori városban az ősi barlangi bioritmustól alig különbözött, még ha a város csatornázott is volt, vízvezetékkel is rendelkezett. A vilá­ gítás, fűtés, légtér, a sütés-főzés a neolitikumban és a történelmi idő kezdetén nem sokban különbözött a barlangi viszonyoktól. De évezredek alatt minden nagyot válto­ zott! A mai városi lakás rafinált kényelmét, a város fényáradatát, klímáját, a benne élők bioritmusát már a régivel nem lehet összehasonlítani, s ennek az emberre kell, hogy visszahatása legyen. A város a maga jellegzetes emberi kapcsolataival, gazdasági lehetőségeivel, a kol­ lektív biztonság érzésével és még sok más tényező alapján ősidők óta nagy vonzóerő volt. Néhány száz évvel ezelőtt is, de még 60—80 éve is, egy európai kisváros a nyu­ galom, a biztonság, az emberi összetartozás mintaképe. A z egy házban lakó egyetlen népes család a pihenés, a nyugalom, a meleg bensőséges együttélés lehetőségét nyújtja. De ugyanakkor ősidők óta ismeretes a nagyvárosok sok visszataszító nyomortanyája, nagy forgalma, éjszakai élete, bűnözési statisztikája, az egymás számára idegen em­ berek önző, kegyetlen, sokszor ellenséges, többnyire közömbös érzelmeivel.

3

Az urbanizálódás kedvező és kedvezőtlen hatásai A kedvező gazdasági hatások egyik vetülete, hogy a városi ember igényei a lakás­ tól a táplálkozásig, a szórakozástól a tanulásig, a fogyasztástól a pénzkeresetig nagyob­ bak, mint a nem városban lakóké, s a város ezeket ki is tudja elégíteni. A z iskolázás, felsőfokú tanulás lehetőségei összehasonlíthatatlanul jobbak, vagy csak egyáltalán ott adottak. A városi kisgyermek intellektusának kifejlődéséhez hasonlíthatatlanul kedve­ zőbb, ingergazdag a környezet. A művészetek, tudományok számára a város nagyon kedvező feltételeket nyújt. Jobb a szociális ellátottság, kedvezőbbek a higiénés viszo­ nyok, magasabb szintű az egészségügyi ellátás, a várható élettartam nő, bár különösen a múltban a városi halandóság nagyobb volt, vagy lehetett, mint vidéken (pl. nagy járványok idején). A kedvező biológiai hatások közt említhetjük, hogy a városokban nagyobb a gén­ keveredés, hibridizáció lehetősége, a nagy számú populációkban kicsi a genetikai sod­ ródás. A z urbanizálódás veszélyeinek, káros hatásainak taglalásakor először a szociális és lélektani hatásokról szóljunk. Egyike ezeknek határos a kedvező előjelű tényezők­ kel, ti. a városban összehasonlíthatatlanul több az információ lehetősége, bár a tömeg­ kommunikációs eszközök kezdik elmosni a határt a város és a vidék közt. A z egyre növekvő információáradat (film, színház, tv, rádió, könyvek, újságok, képeslapok, ren­ dezvények stb.) azonban olyan mértékben éri az embert, hogy nem ér rá gondolkozni. Véleményét közlik vele, gondolatait készen kapja, unatkozik, közömbössé válik, el­ személytelenedik. A nagyváros fokozza az igényeket, de azok kielégítésének lehetősége nem mindig arányos a megkívánttal. Emiatt gyakori az elégedetlen, kiegyensúlyozat­ lan ember. A z élet tartalmatlanná válik, s ezen sem az alkohol, sem a rohanási őrület, sem a kábítószerek, sem a szexőrület nem segít. A városba tódulást nem tudja követni a lakásépítés, fokozódik a zsúfoltság, de minél nagyobb a zsúfoltság, annál jobban elvész az egyéniségérzés, a közösségbe tar­ tozás felelőssége, az együvétartozás sok öröme. A város jó búvóhelye az antiszociális és aszociális egyéneknek, nő a bűnözés, csök­ kennek a morális és etikai értékek. A z egyén személytelenné válása, elidegenedése egy­ ben felelőtlenség érzését élesztheti. A zsúfoltság a járványok terjedésének kedvez, emellett állandó súlyos idegrendszeri terhet, stresszt is jelent. Részben emiatt menekül alkoholos mámorba az urbanizált ember, ezért dohányzik mértéktelenül, issza a kávét, szedi az altatót és belesodorja magát és társadalmi környezetét a végtelen körforgás­ ba, fokozza környezete elviselhetetlenségét maga és mások számára. A z urbanizáció számos veszélye, káros hatása közt említsünk meg még néhányat. Ezek közt olyanok is vannak, amelyek nem kifejezetten urbanizációs, inkább technikai­ civilizációs problémák, nemcsak a városi embert veszélyeztetik, hanem általában a kör­ nyezetünket, a természetet. Különösen halmozottan és erősen fokozottan jelentkezhet­ nek azonban ezek a városokban. Sorrendet nehéz lenne felállítani. A levegőszennyezés, a városokban koncentrálódó ipari létesítmények, az óriási számú lakás fűtése, a szűk utcákban és tereken zajló óriási autó- és autóbuszforgalom következtében életveszélyes méreteket ölthet. Egyes világvárosokban, pl. Tokióban oxigénautomaták állnak az utcai járókelők rendelkezésére, hogy az elviselhetetlen levegő által okozott helyzetben „elsősegélyt” nyújtsanak. Ugyanilyen mértékű veszélyes helyzetet teremtett a vizek elszennyeződése. Ma már nemcsak arról van szó, hogy egyes folyók, tavak a szó szoros értelmében holt vizekké váltak, hanem az emberiség ivóvízzel való ellátása is mind­ inkább nehézzé válik. A z urbanizált embernek azonban nemcsak egyre több centrali­ záltan szolgáltatott jó minőségű vízre, hanem egyre inkább megfelelő üdülési környe-

4

zetre, megfelelő vízfelületekre is van szüksége, s ezek a környezet szennyeződése miatt gyakran már szóba sem jöhetnek. A környezet elszennyeződése a városban, sőt falun cs bárhol a természetben hihe­ tetlen módon fokozódik. A városi szemét naponta ezer tonnákra rúgó mennyiségét el­ szállítani, elhelyezni, megsemmisíteni már óriási gondot jelent, de gondoljunk arra is, hogy egy sok milliós nagyváros vagy egy évi több milliós forgalmú üdülőterület (pl. a Balaton) milyen problémákkal küszködik egyszerűen az emberi excrementumok hi­ hetetlen mennyiségének eltüntetése terén. Magyarországon kb. évi 25 milliárd ciga­ rettát füstölnek el, szennyezvén a zárt helyiségek levegőjét, de a cigarettavégeknek milliárdjait közterületen, lépcsőházakban, középületekben, vasúti kocsikban dobál­ ják el! A z urbanizációnak és a technikai civilizációnak egyik súlyos tehertétele a nélkü­ lözhetetlen közlekedés. Ennek levegőszennyező hatását a motorok mérgező vagy rák­ keltő kipufogógázain kívül az aszfalt, a járművek gumijainak kopásából származó por is nagymértékben fokozza. Ugyancsak nagy szerepe van a környezetet károsan be­ folyásoló közlekedési zajnak is, amely a nagy városokban elviselhetetlen méreteket ölthet. Az autók, repülők, vasúti Diesel-mozdonyok, munkagépek óriási zajt okoznak, amely az idegrendszerre beláthatatlanul súlyos teherként éjjel-nappal nehezedik. Világ­ szerte arról beszélnek a közlekedési szakemberek, hogy az utak befogadóképessége elégtelen a járműforgalom számára. Pedig nem ez a fő kérdés, hanem az, hogy az uta­ kon közlekedők, az utak mellett járó-kelők, az utak mellett lakók, általában a városi emberek meddig képesek még elviselni ezt a zajártalmat? Az urbanizáció sok különböző ártalma, sok fontos kedvező hatás elmaradása (jó levegő, pihenés, nyugalom, napfény stb.) okozza az urbanizált ember idegrendszerének számos kóros reakcióját, ami álmatlanságban, neurózisokban, túlérzékenységben, ag­ resszivitásban jelentkezik. A z urbanizálódás elkerülhetetlen velejárója a stresszhatások tömege. M it lehet tenni? Mindenkiben felvetődik a kérdés, hogy mi is hát a teendő? Nyugodjunk bele abba, hogy ez már a civilizáció, az urbanizáció átka, amely ellen nem tehetünk semmit? Nyilvánvalóan nem erről van szó. A z ember, a társadalom fejlődése megállíthatatlan és ennek a fejlődésnek egyik velejárója az urbanizálódás. Orvosi kifejezésekkel élve: a kórokot ismerjük, a diagnózis előttünk áll, meg kell találni a célzott terápiát. Láttuk, hogy az urbanizálódásnak egyik, az emberre legsúlyosabb következményű velejárója a stresszhatások légiója. Elsősorban ezeket kell csökkenteni. A technikai fejlődést olyan irányba kell terelni, hogy az ismert ártalmakat kiküszöbölje, újakat ne hozzon létre, legyenek ezek a levegőt, a vizet, a környezetet szennyező hatások, zajok, rázkódások, a túlzsúfoltság hatásai, vagy bármilyen más kedvezőtlen közvetlen vagy közvetett ha­ tások. A feladat nem egy emberé, nem is egyes hivataloké, intézményeké, hanem az emberi társadalom feladatairól van szó. A z emberi alkalmazkodásra jellemző a körnjezet és az ember közötti tudatos, szervezett koordináció. Meg kell keresni és találni azokat az utakat és módokat, amelyek a biológiai lét és az emberi civilizáció ellen­ téteit feloldják. És ezek az utak és módok nagyon sok esetben társadalmi, adminisztrá­ ciós területen találhatók. Csak egy példa: a közlekedésrendészet sehol a világon nem enged forgalomba fék nélküli vagy rossz fékberendezésű gépjárművet, de ugyanakkor iszonyúan zajos és füstölő autóbuszok, munkagépek, teherautók, motorkerékpárok száz­ ezrei, sőt milliói büntetlenül teszik tönkre az emberek százezreinek idegrendszerét, ve­ szélyeztetik egészségét, fenyegetik rosszindulatú daganat keletkezésének lehetőségével.

r>

Teljesen hamis az az illúzió, hogy az emberi alkalmazkodóképesség végtelen. A je l­ legzetes emberi adaptáció termékeként jött létre a civilizáció és az urbanizáció. A tech­ nika és a társas együttlét pótolja azt, amit az ember mint biológiai lény nem tud produkálni. A z így létrejött új környezethez az ember biológiai léte egyre kevésbé tud alkalmazkodni, egyre inkább szükség van a technikai, társadalmi adaptációra. Az urbanizálódás útja szükséges és visszafordíthatatlan. Hamis és hazug a mondás, hogy ..vissza a természethez” ! Az ember társadalmi lény, akinek a civilizáció és a műveltség adja meg azokat a fegyvereket, amik biológiai létének biztosításához szükségesek. Ha ezt világosan látjuk, akkor az emberiség jövőjének kulcsa máris a kezünkben van. Nem az egyes emberében, hanem annak a társadalomnak a kezében, amely egyre több m il­ liárd embert jelent és amely társadalom összefogásának, tudatos jövőt formáló tevé­ kenységének kezdeti lépéseit jelentik a nemzetközi mozgalmak környezetünk védelme, a bioszféra védelme érdekében.

Lakatos József: Variációk egy csizmahúzóra. (A 11. Szabolcsi Tárlat anyagából.)

6

SZEIFERT GYULA:

Szabolcs-Szatmár környezetvédelmi helyzete és feladataink Világszerte megfigyelhető jelenség, hogy a gazdasági tevékenység fejlődése és a társadalmi élet változásai jelentősen hatnak a környezetre. A változások három területen szembetűnőek: 1. A tudomány és technika alkalmazása a termelés egyre nagyobb mennyiségét és lehetőségeit teremti meg. 2. A bővülő gazdasági alapok gyorsítják a városiasodást. 3. A lakosság számának növekedése — helyenként ún. demográfiai robbanás hoz vagy a település túlnépesedéséhez vezet. A fejlődés — nagy eredményei mellett — új problémákat vet fel. Ezeket összefog­ lalóan környezeti ártalmaknak nevezzük. Környezetünk: az emberi élettér — a víz, a talaj és a levegő — mind fokozottab­ ban szennyeződik. Közismert, hogy a termelő erők és a termelési volumen növekedése — a természe­ tes és mesterséges anyagok koncentrálásával, átcsoportosításával és nagy tömegű hasz­ nálatával jár. Eközben fizikai, kémiai, biológiai, radiológiai hulladék és szennyanyagok keletkeznek, melyek a felszíni és felszín alatti vizeket, máskor a termőtalaj használ­ hatóságát, valamint a levegő természetes összetételét és környezetünk csendjét káro­ sítják. A társadalmi élet változásai — elsősorban a városiasodás és egyéb települések — a nagyfokú beköltözés miatti — túlnépesedése, — a laksűrűség növekedésével együtt­ járó: fűtés, szemét és hulladék, szennyvíz, por és zajártalom nagyfokú növekedése jelentik a környezet romlását. Ezek a fejlődést kísérő jelenségek — különböző mértékben és módon — hazánkra is jellemzőek. Megyénk gazdasági tevékenységének fejlődési üteme — az utóbbi években — az országos átlagot meghaladja, a társadalmi élet változása is egyre gyorsuló ütemet mutat. Ezek mellékhatásai, problémái — némelykor sajátos módon — megyénkben is jelentkeznek. Kíséreljük meg nyomon követni és számszerűsíteni a környezetünk változásait és az ezt kísérő ártalmakat. A jelenlegi helyzet:

A változások egy része — távoli időbe nyúlik vissza — és lassúbb kifejlődésű, míg a másik része az elmúlt évtizedekben kezdődött és napjainkban gyorsul fel. Ilyen lassú kifejlődésű — fokozatos hatást kifejtő változás — a víz- és erdőfelüle­ tek csökkenése.

7

Megyénkben — a folyók árvizeitől és az alacsonyabb fekvésű területek rendszeres belvízelöntéseitől való — átfogó, tervszerű vízrendezés mintegy 130 éve indult meg. A lecsapolás, a védtöltések, a csatornázás elengedhetetlen volt. Ez azonban együtt járt a vízfelületek — következésképpen a párolgás és a páratartalom csökkenésével. Szabolcs-Szatmár megye állandó vízfelületei 1850

1900

Terülctcx km-

1950

1970

1974

58

59

5 9 3 5

Vízfelülete km-

665xx

140

52

Aránya az ossz0,88 0,98 11,1 2,4 1,0 területhez (ui0) x Adatok és becslés a mai területre vonatkozik, xx Az időszakos elöntés alá kerülő területek ennek 2—2.5-szerese.

Közismert az erdőknek a klimatikus viszonyokra és az emberi közérzetre gyako­ rolt jó hatása. Szabolcs-Szatmár megye erdősültsége 1850

1900

Terülctex km2 Erdőfelülctek km:

1950

1970

1974

600

5 9 3 5

1360

1130

350

490

23

19

5,9

8,3

Aránya az osszterülethez (% )

x (Magyarország erdősültsége Európa erdősültsége Föld erdősültsége

10,2

1972-ben 1972-ben 1972-ben

16,7% 30,0" n 31.6%)

E két nagy térséget érintő változás — páratartalom-csökkenéssel és hőmérséklet­ emelkedéssel járt — amely az ember közérzetére kedvezőtlen hatású. A víz- és erdőfelületek csökkenése — az adatokból kitűnően — megállt, ill. újbóli növekedése megindult. Gyors kifejlődésű változást mutat a naponta keletkező szennyvízmennyiség. Ipari és házi szennyvízmennyiség 1953

1963

1974

összesen m ; nap

4 950

8 800

32 000

Ebből tisztított m*/nap

1 480

2 000

20 000

30

23

62

A z összes " n-ában

8

Fő ipari szennyező források: a Hajdúsági Iparművek, Nyírbogdánvi Kőolajipari Vállalat, Demecseri Keményítőgyár, Mátészalkai Tejüzem, Gacsályi Tejüzem. A keletkező házi szennyvíz a városokból és a vízművesített településekről szár­ mazik. Több helyen erőlködés folyik a vizek kezelése, tisztítása érdekében. (Nyíregy­ háza, Záhony, Mátészalka, Nyírbátor, Kisvárda stb.) Azonban a tisztítóberendezés ka­ pacitása elmarad a növekvő szennyvízmennyiségek mögött: sok helyen nincs még meg a szennyvíztisztító berendezés. (Vásárosnamény, Baktalórántháza, Nagykálló, Rakamaz stb.) Még szembetűnőbb az intenzív állattartó telepeken naponta keletkező szennyvíz­ mennyiség alakulása. Állattartó telepek 1953

1963

1974

3

4

45

280

370

3000

—

1040

Száma, db Keletkezett szennyvíz­ mennyiség m^/nap Ebből megfelelően elhelyezett m:,/nap

—

Az összes nj,-ában

0

0

35

Meg kell jegyezni, hogy az állattartó telepek szennyvizei a szennyezés mértékét illetően 100 m -énként 50 000 lakosú iharos szennyvízegyenértékével azonos. A még meg­ oldatlan közel 2000 m ' nap szennyvízmennyiség szennyező hatása gyakorlatilag az egész megyénk lakossága — majdan csatornázás utáni — szennyvízterhelésénél is több. Figyelmet érdemlő — és esetenként szakszerűtlen felhasználás mellett — a talaj es víz szennyezőjévé válhatnak a műtrágya, a gyomirtó és növényvédő szerek, melyek felhasználását a következő adatok mutatják: Növényvédőszer-felhasználás (tonna) 1964

1969

1974

Gombaölő szer

1551

1590

1718

Rovarölő szer

1540

2250

1907

Gyomirtó szer

129

207

972

Egyéb

216

196

186

3436

4243

4783

Műtrágya-felhasználás (tonna) 1957

1960

1965

1970

1974

Abszolút mennyiségben — tonna 21 046

30 012

98 733

165 305

289 800

8 946

26 089

47 537

71 482

55

470

784

1 458

Hatóanyagokban — tonna Növekedés a kiinduló adathoz

4 902

9

Vegyszeres gyomirtás (hektár) 1962

1965

összes művelt terület

1970

1974

4 7 7 0 0 0

Vegyszeres gyomirtás

6 532

Az összes terület " o-ában

1,4

23 067

42 392

5,0

8,9

127 605

26,7

A felsorolt hatások leginkább a területről lefolyó vizekben koncentrálódnak — melyeknek vízminőségi romlása néhány vízfolyás eseteben előrehaladott. Ilyenek: — a V III. sz. főfolyás Nyíregyháza és alatta lévő szakasza, — a Lónyai-csatorna Kisváráétól lefelé, — a nagyhalász—pátrohai csatorna Demecsertől lefelé, stb. Ezeknek a vízfolyásoknak a vize — öntözésre már nem használható — a környe­ zetében lévő településekre káros hatású! A területről lefolyó vizek károsodásának időbeni változását érzékeltetik a követ­ kező vízminőségi mutatók 1962— 1974. évek között: Nyíregyháza alatt V III. sz. főfolyás

IUD N

>

L

c

p 0J Ő £J tjC X X O O gramm m J

összes oldott a n t a g

* > *

3N

E

N 9 >> C lD o

Tiszabercel Lónyai-csatorna

(fl rfl ü£ O c

-v x

o

Ibrány Belfő-csatorna 4

£ o 7a 5 c

a c X

■aj jó X O gramm m 1

m 3 “ í í O ö

M « ■t

£ o 7 «h-3> a c3

C -o Qí

c

Gfl c

X

o

'aj □X x

o

Zí SS >. c

ffl

ue — W N ‘ w ■* * O o

gramm m

1962

25,0

4,5

530

19,4

9,9

4öö

OÜjíJ

0.70

710

1965

28,0

4,0

560

18,5

6,80

420

83,0

0,40

700

1970

32,2

1,0

784

21,0

2,5

635

46,0

0,80

916

1974

46,2

0,5

945

32,9

0,7

778

46,3

0,86

860

Megjegyzés:

Oxigénfogyasztásnái romlás iránya a növekedés. Oxigéntartalomnál (oldott oxigén) romlás iránya csökkenés, összes oldott anyagnál romlás iránya a növekedés. — 4,0 g/m3 oxigéntartalom alatt a halak elpusztulnak. — 1000 g/m3 oldott anyag felett a víz öntözésre csak kivételes ese­ tekben alkalmas.

Sajnos, folyóink is — legkevésbé a Tisza — növekvő szennyeződésnek vannak ki­ téve — már a szomszédos államok területén. így: a Kraszna zömmel szennyezett vizet szállít, a Szamost rendszeresen vissza­ térő szennyezés éri, a Túrt időnként éri szennyeződés. 10

Folyóink vízminőségének romlását mutatja az alábbi összeállítás: Túr

Tisza A

n ■> ■ti ■a at >

*

c

>» u o

irf M c

u 2*. c m f.

•S 0£ X O

c TJ O

N

ifi

Ő

W C '5 s K cö U) c

o

gramm/m3

UD 03

■6 cc X c o

X O

Kraszna ly, -g

ut

c

q

TI

Szamos

O

C 05 ISI 1)

Q tz TJ VS N

o

C

gramm m3

N ifi cd

CC O w C L M X O

c fer i te CŰ X c o cc ±1 1 /j5 Q o N 0 in Ö

ifi

’E

o c

gramm/m5

N X Sl cc of o w c *
c cr X a

ÖT CC

c es in

o

Ü J

N

n

5 o

É c

t:

ifi ifi

gramm m:l 336

1962

5,28

10,0

143

3,4

10,6

133

4,3

10,4

335

6,4

9,8

1965

3,0

8,2

191

3,6

8,7

180

3,7

10,5

377

10,2

413

1970

5,6

9,5

279

5,9

8,5

180

7,5

8,6

490

7,1 9,3

6,2

526

1974

4,5

9,6

285

8,2

8,4

192

6,9

8,5

620

11,8

5,6

638

A táblázat adataiból — a romlás irányának és előrehaladásának figyelem bevételé­ vel — hacsak a környezetkárosító hatásokat nem csökkentjük — folyóink vizei 15—20 év alatt elvesztik élőviz-jellegüket! A vízfolyások, tározók és felszín alatti vizek vízminőségének ellenőrzése meghatá­ rozott rendszerességgel folyik. A hazai vízszennyezők ellen — hatósági jogkörben fel­ lépve — súlyos bírságot vetnek ki. (Ennek nagyságrendje 7—8 millió Ft/év.) A külföldi vízszennyezéseket a megfigyelő hálózaton keresztül észlelik, regisztrál­ ják és jelentik. Ezek nemzetközi rendezése folyamatban van. A települések vízellátásának örvendetes fejlődésével — gazdasági okok miatt — nem tart lépést a használt és szennyvizek megfelelő elhelyezése. Több helyen előfordul, hogy a keletkező házi szennyvizeket — a korábbi vízellá­ tást szolgáló kútba vezetik, — azt mint emésztőt használják. Ezzel a talajvizet fertőzik, mely körülmény a még ásott kutat használók részére közvetlen veszéllyel jár. Sajátos környezeti ártalomnak tekinthető a Nyírségen keletkező homokfúvás, mely a településeken — lebegő por formájában — a lakosságnak (pl. Nyíregyháza — Jósaváros stb.), a mezőgazdaságban — homokverésként — a növényeknek okoz kárt. (Itt említhető a mezővédő erdősávok kivágása — és újra nem telepítése. Pl.: nagy táblák kialakítása, vagy császárszállási tározó környékén parcellabővítés során.) A levegő szennyeződése és a zajártalom — helyenként — a városokban és egyes üzemek területén, csúcsforgalmi időszakokban és helyen okoz problémát. A légszenynyezés — a szilárd tüzelőanyagokról való áttéréssel és a korszerű fűtéstechnológia folyamatban lévő kialakításával mérséklődik. A z üzemi problémák — helyileg, a köz­ lekedés zaja — településrendezéssel és forgalomszabályozással csökkenthető. Megyénkben demográfiai robbanás helyett egyes települések túlnépesedéséről be­ szélhetünk — abban az értelemben — , hogy a vidékről való beköltözésnek nincsenek meg a kellő mértékű infrastrukturális feltételei (lakás-, víz-, szennyvíz-, út-, keres­ kedelmi, iskola-, bölcsőde- stb. hálózat). Ez a fejlődő települések ma még sajnálatos módon meglévő kísérő jelensége. Közvetett módon környezetromlást idéz elő ez a körülmény is. A felsorolt szennyező hatásokon túl — egyenként kisebb mértékű szennyeződés fordul elő. Nagy számuk miatt azonban a velük való foglalkozás is indokolt.

11

Ilyenek: — gépkocsik fáradt olajának kiöntése (talajvíz-, élővíz-károsítás), — zsírok, üzemanyag-kiömlés, — háztartási szemét nem megfelelő elhelyezése (pl. Nyíregyházán átmenő csa­ tornába), — növényvédő szerek, vegyszerek nem megfelelő megsemmisítése stb., — magas hangú kismotorok, munkagépek okozta zajártalom stb. Környezetünk javításának feladatai

Változó környezetünk kedvezőtlen hatásait már korábban felismerte a kormány­ zat. Ennek tudható be, hogy számos törvényt alkotott — a további romlás megelőzése érdekében: Ezek: bánya-, földvédelmi, erdő- és vadvédelmi, vízügyi, építésügyi törvények. A környezel szebbé, gazdagabbá tételének, különösképpen a természetvédelemnek vannak hagyományai megyénkben: — mezővédő erdősávok, futóhomok megfékezése (kb 50 éve), — természetvédelmi területek, védett parkok (Bátorliget, Cégénydányád kb. 20 éve), — vízminőségvédelem — rendszeres észlelés (kb. 12 éve), — fásítási hónap, — „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom. A z újabban jelentkező problémák megoldása mellett elért eredményeink megőr­ zésére és a környezetvédelmi feladataink megoldását is segítő hagyományok ápolására, továbbfejlesztésére feltétlenül gondot kell fordítanunk. Teendőinkkel kapcsolatban négy tényt kell tudatosítani: 1. A környezetvédelem nem néhány éves divat, hanem jövő életünk szerves része. A probléma él, akár beszélünk róla, akár nem. 2. A szervezett védekezést, illetve megelőzést gyorsítani kell. 3. A védekezést ott kell folytatni, ahol az ártalom felmerül. 4. Célszerűbb és olcsóbb a megelőzés, mint az elromlott helyzet megjavítása. A teendők a sürgősségi sorrend figyelembevételével — három csoportba sorolhatók. Azonnali teendők: A vonatkozó rendeletek szerint a hatósági előírásokat — az új létesítményeknél — szigorúan meg kell követelni. Ne épüljön olyan létesítmény, melynél a környezeti ár­ talom nincs kiküszöbölve. Hatósági és társadalmi eszközökkel a meglévő környezeti ártalmat okozó létesít­ ményeket — reális határidőhöz kötötten — meg kell szüntetni. Átfogó, felvilágosító munkát kell szervezni. Ebbe a társadalmi szervezeteket, vala­ mint hírközlő szerveket is be kell kapcsolni. A belterületeken a fák kivágását — kivételes esetektől eltekintve — meg kell til­ tani. A kivágott fák azonnali pótlását meg kell szervezni. A belterületek környezetének erdősítését meg kell szervezni. A táblásítás során kivágott mezővédő erdősávokat — a szélirány és megfelelő tá­ jolás figyelem bevételével — pótolni kell! A települések, de elsősorban a városok és járási székhelyek szemétlerakó helyét felül kell vizsgálni, ahol nincs, ki kell jelölni. A szemét szakszerű kezelését (fertőtle­ nítés, földtakarás, gyepesítés, esetleg erdősítés) meg kell oldani.

12

Közeli teendők: Javasolni kell a környezetvédelmi téma teendőinek rendszeres megtárgyalását. Létre kell hozni — forgóalap-jelleggel — a Környezetvédelmi Alapot. Az intenzív állattartó telepek — még meg nem oldott — szennyvízelhelyezését in­ tézményesen elő kell segíteni, kihasználva — a nem tiltott — mezőgazdasági beruhá­ zások kapcsolható támogatási rendszerét. A vízművesítés V. 5 éves tervével párhuzamosan a szennyvízelhelyezés megoldását is ki kell munkálni — a környezetvédelemre figyelemmel. Elő kell segíteni, hogy a kedvező természeti adottságú — homoktalajú területeken — a települések szennyvízelhelyezése öntözéssel történjen. Olaj, zsír cs méreglerakó helyeket kell létesíteni. Meg kell szervezni — a talajok rendszeres ellenőrzését — a használt kemikáliák felhalmozódásának figyelését, értékelését. A jövő teendői: A 1 acionális földhasználat során az erdő-, rét-, legelő-, vízfelületek növelését kell szorgalmazni. (A természet világa 1974. 1. szám 35. old.: Szabolcs-Szatmárban 1968-ban 47 700 ha erdő volt. Emellett — a nádasokon kívül — 56 500 ha a művelés nélküli te­ rület!) Az erdőtelepítés gazdasági és társadalmi igényeit össze kell hangolni. (Haszon- és parkerdőarány.) Törekedni kell a lefolyó vizek okszerű visszatartására. (Melioráció fokozása.) Elő kell segíteni a víztározók építését. Ezt a mezőgazdasági fejlesztés részeként kell kezelni — összehangolt program szerint. Befejezésül: nem szóltunk a károk nagyságáról. Ennek három oka van: — nincs egységes mérési módszer, közvetlen és közvetett részből tevődik össze (az utóbbi nehezen számszerű­ síthető, pl.: az embert közvetlenül érő urbanizációs ártalom), kóros hatás megszűnésével a további károkozás nem szűnik meg magától. (P l.: biológiailag szennyezett területen további szennyeződés nélkül is fennáll a folytatólagos, káros hatás.) Azonban úgy véljük, hogy a téma tendenciája a bemutatott adatok alapján egy­ értelműen megítélhető. A lényeg az, hogy fel kell ismernünk a problémát, és meg kell tennünk a megelőzés, a csökkentés tépéseit. Joggal merül fel a kérdés: Szükségszerű-e, hogy a fejlődéssel együtt megváltozik a környezet? I g e n ! Szükségszerű-e, hogy ez a környezetváltozás veszélyeztesse az embert? N e m ! K i tudjuk-e dolgozni a környezetvédelem teendőit? Ez ma már nem kérdés, ha­ nem feladat! Szolgáljon e szerény anyag — a környezetvédelmi munka adalékául.

13

DEZSÉNYI EDE:

Megyénk erdőgazdálkodása és fejlesztési lehetőségei A megye három erdőgazdasági tájra, úgymint a Szatmár-beregi síksági a, a N j í i ségre és a Tisza-hullámtérre oszlik. Termőhelyi adottságai is ennek megfelelőek. A Szatmár-beregi síkság a varisztikus alap lesüllyedése után a folyok feltolto munkájának eredményeként jött létre. Csak az ősi morotvák, elhagyott medrek bontják meg a felszín egyhangúságát. Egyetlen kiemelkedő pontja az andezit alapkozetu tarpai Nagvhegy. A Nyírség hazánk második legnagyobb összefüggő homokterülete. Mai felszínének kialakítását a folyóvizek feltöltő, majd erodáló tevékenysége után a szel fejezte be változatos formájú buckavonulatok képzésével. Ezek a deflációs formák rendkívül vá l­ tozatosak és sokféle kombinációban fordulnak elő. A buckák között lefolyástalan tavak keletkeztek, amelyek elláposodtak. A csator­ názás ezeket a tavakat lecsapolta, ugyanakkor a talajvízszint süllyedését es a Nyírség bizonyos fokú kiszáradását eredményezte. Éghajlatára jellemző, hogy a nyár mérsékeltebb, mint az A lföld többi táján. Főleg a Szatmár-beregi síkságon érezteti hatását a Kárpát közelsége. A középhőmérséklet sokévi átlaga januárban — 2,5 C°, júliusban +20 C° és eves v i­ szonylatban + 9,7 C°. Csapadékviszonyai sokkal kedvezőbbek, mint az Alföld több részén. Évi atlaga 580 mm, eloszlása viszont sokszor kedvezőtlen. A tavaszi szelek még ma is tevékenyen részt vesznek a felszín formálásában a futó­ homok mozgatásával. A fő szélirányok 29%-ban az északkeleti, 21ü.0-ban a délnyugati. A Szatmár-beregi síkság talajai a folyók üledékéből alakultak ki és jó termőerőt képviselnek. A Szamos fiatal, savanyú vályogos öntéstalajai nagyon értékesek. A ko­ rábbi eredetű öntéseken a mélyebb fekvésű részeken réti talajok, a mocsári erdők helyén sötét színű erdőtalajok alakultak ki, melyek igen kötöttek és nehezen művelhetők. A Nyírség talajai igen változatosak. A homokos területeken a gyengén humuszos homok, kovárványos barna erdőtalajok és a rozsdabarna erdőtalajok alakultak ki, a löszös övezetekben pedig a rozsdabarna erdőtalajok és a mezőségi talajok alakultak ki. Réti talajok a buckavonulatok között és a Rétközben alakultak ki. A megye területét régen, a mainál sokkal nagyobb területen lombos erdők bon­ tották. Ma a gyertyános tölgyesek mellett tölgy-, kőris- szil-, ligeterdők, füzesek, fűz­ és égerláperdők és tőzegmohalápok alkotnak természetes növénytársulásokat. A N yír­ ségben a gyöngyvirágos tölgyesek, a gyertyános kocsányostölgyesek és a pusztai töl­ gyesek mellett a tölgy-, kőris-, szil-, ligeterdők és a fűz- nyírlápok alkotják a regi természetes erdőtakaró maradványait.

14

A z 1973. évi záró adatok szerint a megye 593 674 ha területén a művelési ágak a következőképpen alakultak: szántó 356 096, rét 21 563, szőlő 9 522, kert 13 040, gyü­ mölcsös 35 506, legelő 45 763, nád 828, erdő 55 482, kivett 55 874. A fentiek szerint a megye erdősültsége 93no-os. Ehhez tartozik még 5 542 ha fásítás, amely nem erdőmű­ velési ágban van nyilvántartva. így az összes fásított terület 61 024 ha. A nyírbátori járás erdősültsége 21,1° y, míg a nagykállói járásé csak 5,2%. A megye lakossága a KSH 1972. évi adatai szerint 560 398 fő. Legnépesebb a nyír­ egyházi járás 146 641 lakossal 100,7 fő,'km- népsűrűséggel. A kisvárdai járás népessége 69 138 fő, népsűrűsége 121,6 fő/km2. A nyírbátori járás népessége 4 923 fő, népsűrűsége 74,2 fő/km2. A nagykállói járás népessége 35 529 fő, népsűrűsége 92,8 fő/km2 A megyében 1 főre 0,1 ha erdőterület esik a kívánatos 0,27 ha-ral szemben. Ezt a számot a nyírbátori járás erdősültsége közelíti meg legjobban, és a nagykállói járásé legkevésbé. Ha a települések erdősültségét elemezzük, akkor az egy főre jutó erdő­ terület Nyíregyháza és Kisvárda városokban a legkisebb és Nyírbátor városban a leg­ nagyobb. A lakosság szolgálatára is a nyírbátori erdők a legalkalmasabbak. A megyében az 1950. és 1970. évek közötti 20 éves időszak alatt a 34 864 ha-ról 49 544 ha-ra nőtt az erdőterület. Ez évi 734 ha-os területnövekedésnek felel meg. A ne­ gyedik ötéves terv időszakában is ugyanez az évi területemelkedés várható. Tehát a megye erdősítése közel 25 éves távlatban is azonos ütemben halad. A talajpolitikai szempontok a következőképpen érvényesülnek. A megye erdőterü­ letének 50%-át az akác foglalja el. Ezt követi a nemesnyár 18%-kal. A legősibb és leg­ értékesebb kocsányos tölgyfafaj ma már csak 15%-ban van képviselve. Ezt követik 6—6u,'o-kal a hazai nyár és fűz, valamint egyéb lombos fafajok, és az erdei fenyő 5%-kal. Az akác térhódítása a területen a megváltozott, ősi körülményekre utal. A vízren­ dezések befejezése előtt a tölgy fordult elő hasonló területarányokkal, majd ezt követ­ te az éger és nyír, valamint a fűz és hazai nyár. A megye erdőterületének kezelési viszonyai a következők szerint alakulnak. Erdőgazdaság 49,5%, állami gazdaságok 6,8%, OVH (Országos Vízügyi Hivatal) 1,7" o, egyeb állami szervek (tanácsok, egyházak stb.) 0,7%, termelőszövetkezetek 40 8% egyeb magán 0,5% erdőt kezelnek. Az erdők alapfunkcióit a VII. Erdészeti Világkongresszus a termelési, a környezet­ védelmi és szociális-üdülési funkcióban határozta meg. Ezek az alapfunkciók a következőképpen érvényesülnek a megye erdőgazdálkodá­ sában. A megyében az évi fakitermelési lehetőség üzemterv szerint 246 000 m:1. Ezt a menynyiseget különböző okok miatt még nem tudták hozni a megye erdőgazdálkodó szer­ vei. Legegyenletesebben az erdőgazdaság és a vízügyi igazgatóság termel, a legrapszóuikusabban a termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezetek a rendelkezésükre álló lenetösegek mintegy 50— 70%-át tudják csak kihasználni, ezen belül is olyan termelése­ det h«V.:inak vegre a fasorokban, amelyek környezetvédelmi szempontból túlzott mér­ tékűek. A termelő szektorok közül az erdőgazdaság van legjobban berendezkedve fa fel­ dolgozásra. A megyében lévő 4 elsődleges fafeldolgozó egységében 117 000 m3 lombos és import fenyőanyagot dolgoz fel kész és félkész termékké, átlagosan 50%-os kihoza­ tallal. A z erdőgazdaságon kívül a megyében öt termelőszövetkezet összesen 20 000 m2 kö­ rüli lombos anyagot dolgoz fel. Egy üzem kivételével négy üzemben vásárolt anyag feldolgozása folyik. 15

A nem termelő szektorok közül legnagyobb fafeldolgozó az ÉRDÉRT Vállalat, mely­ nek Tuzséron. Mátészalkán és Vásárosnaményban van fafeldolgozó üzeme. Az érté­ kesítés az erdőgazdaságnál a legszervezettebb. Kitermelt és feldolgozott anyagait főleg az ERDÉRT-en keresztül értékesíti. Gömbanyagban 47 000 m -t értékesít. A termelőszövetkezeteknél az értékesítés a kitermeléshez képest elenyészően ala­ csony mennyiség. Főleg a nyár alapanyag-értékesítése van felfutóban, de szükség lenne az akác értékesítésével is foglalkozni. A z állami gazdaságok és a vízügyi igazgatóság kitermelt faanyagait szervezetten értékesíti. A környezetvédelmet elsősorban a megye éghajlati és talajadottságai határozzák meg. A nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelően azok a területek kerül­ nek erdősítésre, amelyek mezőgazdasági művelésre kevésbé, vagy egyáltalán nem al­ kalmasak. Ezek között sok helyen talajhibás (futóhomok, szik) területek vannak, ame­ lyeken elsősorban környezetvédelmi célú fásításokat kell végrehajtani. Ezen fásítások fő funkciója a gyenge talajok letakarása és lassú biológiai javítása mellett a mező­ gazdaság védelme a szél deflációja ellen és a mikroklíma javítása. Jelenleg a megyében 2555 ha környezetvédelmi erdőállomány van, melyből 806 ha gátvédelmi, 370 ha egészségvédelmi (sóstói erdő), 1379 ha pedig mezővédelmi célokat szolgál. A meglevő jelentősebb szociális-üdülési objektumok közül legjobban a Sóstó és környéke van kifejlesztve. A 370 ha-os sóstói erdő pihenő- és sétaerdőnek van át­ alakítva. A baktalórántházi gyertyános-tölgyes üde levegője, kellemes erdei hangulata, va­ lamint könnyű megközelíthetősége miatt autós turisták részére egész napos kirándulás­ ra is alkalmas. A rakamazi, vencsellői, tiszalöki, dombrádi, vásárosnaményi es tivadari fürdőhelyek a Tisza galériaerdőiben nyertek elhelyezést. A kisvárdai városi fürdő a vár mellett, szépen parkírozott környezetben helyezke­ dik el, de fásítása csak a város pihenőerdejének kialakítása alkalmával lesz megoldva. A 70 ha vízfelületű császárszállási tó biztosít még nagyobb üdülési lehetőséget a megyében. Környezete üdülőtelkeknek van kiparcellázva. A tó nagy vízfelülete nem­ csak fürdésre, hanem egyéb vízi sportok számára is lehetőséget biztosít. Fásítása hiá­ nyos, az igényeknek nem megfelelő és további fásításra sincs lehetőség. A jelenlegi helyzet ismertetése után a távlati fejlesztési terv ismertetésével loglalkozom. A távlati fejlesztési tervben az erdők alapfunkciójának meghatározásánál a tár­ sadalmi és gazdasági igények messzemenően figyelembe lettek véve és a törekvés az volt, hogy ezek az igények a legteljesebb mértékben ki legyenek elégítve. A racionális földhasznosítással kapcsolatban a meglevő erdőkben számottevő területváltozással szá­ molni nem kell az erdőtalajok alacsony termőképessége miatt. Ezekben az erdőkben csak funkcionális változások következnek be. így a jelenleg meglevő 55 482 ha erdő a következőképpen alakul: Fatermelési célra 48 474 ha, környezetvédelemre 4 384 ha, szociális és üdülési funkció betöltésére 2 624 ha erdőterület lett előirányozva. A z ezredfordulóig 26 683 ha erdőterület-növekedéssel kell számolni. Ebből a terü­ letből fatermelési funkciót 14 078 ha, környezetvédelmi funkciót 10 601 ha és szociális­ üdülési funkciót 2 004 ha erdő fog betölteni. 2000-ben tehát a 82 165 ha tervezett erdőből falermelési célt 62 552 ha, környezet­ védelmi célt 14 985 ha, szociális és üdülési célt pedig 4 628 ha erdő fog betölteni. A fenti adatok alapján a megye erdősültsége 2000-ben 13,8°,0-os lesz, amelyből 10,5% fatermelési, 2,5% környezetvédelmi és 0,8% szociális-üdülési funkciót fog be­ tölteni. 16

Az elsődlegesen termelési funkciót betöltő erdőkben a jelenleg kitermelhető fa ­ tömeg 246 000 m3 évenként. Az erdőterületek állandó fokozatos növekedése ellenére a rossz korosztályeloszlás és egyes erdőterületeknek a termelésből történő kikapcsolása miatt a fenti mennyiség számottevő emelkedésével számolni nem lehet. A gyenge mi­ nőségű erdőterületeknek a termelésből történő kikapcsolása miatt az ipari fakihozatal fajlagos emelkedésével kell számolni. Különösen a termelőszövetkezeteknél várható letemesebb iparifa-emelkedés, amelynek megfelelő kitermelése, értékesítése és feldol­ gozása csak közös erdőgazdálkodás útján érhető el. Az ipari fakihozatal számottevő emelkedése csak 1980-tól vehető figyelembe, mintegy 71 000 m3-rel főleg kemény, lom­ bos fafajtából. Ez a mennyiség a tervidőszak (2000-ig) végéig kb. 10 000 m3-rel még emelkedni fog. Ennek megfelelően a megye keményfa-feldolgozó kapacitásának növelesere lesz szükség. A lágylombos és fenyőfeldolgozó üzemek jelenlegi kapacitása a tárgyidőszak végéig elegendőnek bizonyul. A korszerű fagazdálkodás követelményeinek megfelelően a fafeldolgozás területén a szektorok közötti kooperáció kialakítására igen nagy szükség lesz. A környezetvédelmi erdők kialakításánál különösen figyelembe kellett venni más ágazatok igényeit. így a racionális földhasználattal kapcsolatosan talajvédelmi erdősí­ tések, utak, vasutak mentén, valamint termelőszövetkezetek majorjainál védőfásítások lettek betervezve. A terv figyelembe veszi a vízügyi célokat szolgáló gát- és műtárgy­ védelmi erdőket is. A táj- és természetvédelmi terület az adottságokhoz képest kevés. A meglevő 462 ha területtel szemben 1147 ha van tervezve. Ebből a tarpai tölgyest 10 ha-ral és az aporligeti fényi erdőt 285 ha-ral génrezervátumnak minősíti. Egyidejűleg olyan tájvédelmi körzetek létesítését írja elő a fejlesztési terv, melyek természetes erdőtípusaik és kü­ lönleges növényzetük révén, valamint ősi lápmaradványként védelemre érdemesek. Különleges helyet foglal el a természetvédelmi területek között a Bátorligcti usláp, valamint a csarodai Nyírjes-tó és Báb-tava, melyeknek lápjai ugyancsak sok ritka növényfajt őriznek. Feltétlenül megmentendő a jelenleg védelem alatt nem álló vajai tó. A tó 96 ha-os víztükrén nagyon sok úszó sziget, ún. ingó láp van, amely azért is jelentős, mert a védelem alatt álló Mohos-tó vízszintje vízrendezési munkák következtében lesüllyedt és lápjai lehorgonyoztak. Ugyancsak védelmet igényelnek a Szabolcsbaka és Nyírkáta községek határában allo több száz éves kis levelű hársfák is. Elsődlegesen szociális-üdülési funkciót be­ töltő erdő minden alsó fokú és annál magasabb rendű körzetközpontban lett ter­ vezve. Pihenőerdő 1496 ha területtel lett tervezve. A legnagyobb igény a négy városban jelentkezik. Mindegyik helység erősen urbanizálódik és ipari fejlesztése is nagy arányú. A sétaerdők kialakítása általában a pihenőerdők közvetlen szomszédságában lett ter­ vezve a könnyebb megközelíthetőség miatt. A meglevő erdőkben 520 ha, az új telepí­ tésekben 218 ha sétaerdő kialakítására van szükség. A setaerdők kialakítása iránt Nyíregyházán, Nyírbátorban, Mátészalkán és Kisvár'an jelentkezett a legnagyobb igény. Nyíregyházán ez a meglevő sóstói erdőben kerül laiakitasra, Nyírbátorban a gyulai erdőt az akácállomány átalakításával lehet erre a ura alkalmassá tenni. Mátészalkán és Kisvárdán új erdő telepítésével lehet a séta­ erdő kialakítását biztosítani. A távlati fejlesztési terv 2390 ha kirándulóerdő kialakítását írja elő az ezredfor­ dulóig. Ebből 1680 ha a meglevő erdőkben már rendelkezésre áll. Legjobban ellátott Nyírbátor es Kisvarda, gyengébben Nyíregyháza, ahol 710 ha erdőtelepítéssel kell pó­ tolni a hiányzó szükségletet.

17

A Nyírség üdülőerdői önmagukban országos jelentőségre nem tudnának szert tenni, keresettségükkel mégis számolni kell. Műemlékekben, történelmi helyekben, népművé­ szeti kultúrájában és természeti különlegességekben gazdag megye nagy vonzást gya­ korol a látogatókra. Ezért országos jelentőséggel kell számbavenni Nyíregyházán a sóstói erdőt, Nyírbátorban a gyulaji és a rossznyárosi erdőt, Kisvárdán a vár környé­ két, Fehérgyarmat térségében a kömörői erdőt, a tivadari és a rakamazi Tisza-parti üdülőhelyeket. Regionális jelentőségűek a baktalórántházi erdő, a vásárosnaményi, dombrádi, tiszadobi, gávavencsellői szociális-üdülési funkciót betöltő egységek. A távlati fejlesztési terv a legjelentősebb üdülőerdő-egységekben turistaházak épí­ tését és campingtáborok létesítését is előirányozza. Turistaházak építése Nyírbátor, Fehérgyarmat kiránduló erdőiben és a beregsurányi autós pihenőnél, campingtáborok létesítése Nyírbátor, Rakamaz, Dombrád, Vásárosnamény, Kisvárda, Tornyospálca, Má­ tészalka és Baktalórántháza séta- és kiránduló erdőiben van betervezve. Ifjúsági tá­ borok létesítésére Nyírbátor, Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Bátorliget, Rakamaz, Gávavencsellő, Dombrád, Tornyospálca és Vaja helységekben van lehetőség. A megye erdőállomány fejlesztési terve embercentríkusan épül fel és a közjóléti, valamint a környezetvédelmi erdők kialakítására különös gondot fordít. Szeretnénk, ha törekvéseink elérnék céljukat, az emberek megismernék, megszeretnék az erdőt, es megtanulnák azt ésszerűen használni és védeni.

B e r e c z A n d r á f . : N ő k ö n y v v e l. ( A I I . S z a b o l c s i T á r l a t a n y a g á b ó l . )

18

FEHÉR ISTVÁNNÉ:

A kisajátítási kártalanítás A megyénkben megindult nagyarányú iparfejlesztés és lakásépítés szükségszerűen maga után vonta a kisajátítások számának emelkedését. Ez különösen vonatkozik a leggyorsabban fejlődő városokra (Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda). Ennek követ­ keztében a lakosság jelentős részét érintette vagy majd érinteni fogja a tulajdon el­ vonásának ez a módja. Egyéni és társadalmi érdekek összhangjának optimális meg­ teremtése fontos társadalmi, politikai igény és a jogalkotó szervek számára feladat. Szükséges a kártalanítás jelenlegi szabályozási lényegét ismernünk, ennek bemutatását tekintem a továbbiakban feladatnak. I. A korábbi jogi szabályozás áttekintése

Hazánkban az első átfogó jogszabály a kisajátításra vonatkozóan az 1836. évi X X V I. tv. volt, amely a „valódi és teljes mértékű” kártalanításról rendelkezett, az ezt követő jogszabályok „használati értéket” állapítottak meg, majd egész szűk körben a forgalmi értéket is figyelembe vették, de úgy, hogy ez csak abban az esetben volt megállapítható, ha alacsonyabb volt mint az irányárak, illetve a használati érték. A fentiekből kitűnik, hogy a forgalm i érték a kisajátítás jogintézményének fe jlő ­ dése során a kártalanítás megállapításának soha nem volt kizárólagos alapja. Ennek magyarazata az a tény, hogy a forgalmi érték minden esetben a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonyának a függvénye, s mint ilyen állandóan változik. Ennek ki­ küszöbölésére való törekvés jelentkezett abban, hogy a jogszabályok igyekeztek olyan togalmakat alkotni, amelyek alapján a viszonylagos stabilitást és állandóságot lehetett biztosítani. A korábbi jogszabályok a csereingatlannal történő kártalanításra is lehető­ séget adtak. A jelenlegi szabályozás és alapclvei

A jelenleg hatályos 1965. évi 15. sz. tv. szerint a kártalanítást pénzben kell meg­ alapítani, csereingatlannal csak abban az esetben, ha erre a felek egyezséget kötnek, élyakorlatilag ez egészen kivételes esetben fordul elő. A pénzbeli kártalanítás megállapítására a 13/1970. (IV. 21.) PM — IM sz. rendelet­ tel módosított 1/1965. (VI. 24.) PM — IM. sz. rendelet irányárakat állapít meg, amelyektől a bíróság néhány kivételtől eltekintve eltérhet. A telkekre vonatkozó irányárak figyelembe veszik az ingatlan közművesítettségél. valamint, hogy a városban vagy községben, esetleg üdülőterületen fekszik. A lelulepítmények értékelésére vonatkozó irányárak az újraelőállítási költségei állapítják meg lgm3-ként, amely összegből levonásba kell helyezni az avulási öü-ot A zöldleltári érték megállapítására az irányárak a növényzet értékét határozzák meg fajtánként.

19

A kisajátítási kártalanítás megállapításánál két fontos alapelvet kell figyelembe venni, ezek az alábbiak: 1. A kisajátítási kártalanításnál az egyéni és társadalmi érdek összhangjának kell megvalósulnia. 2. A z ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár. Érdekütközés, összhang a gyakorlatban

A z alapelvek vizsgálata során felmerül a kérdés, hogy az egyeni és társadalmi érdek összhangja a kisajátítási kártalanításnál hogyan érvényesül. Nem lehet ezt úgy értelmezni, hogy az ingatlan tulajdonjogának elvonásával megvalósul a társadalmi ér­ dek. a kártalanítás mértékének megállapításánál tehát az egyéni érdeknek kell érve nyesülni Helyesen az egész folyamat alatt kell ennek a két érdeknek összhangban állni, ezeket egymástól elválasztani nem lehet, mert ez helytelen eredményre vezetne. A kettő nem ellentétes fogalom a szocialista társadalmi viszonyok között, tekintettel arra, hogy az egyén érdeke azonos a társadaloméval és ez fordítottan is fennáll. Nem lehet el­ fogadhatónak tekinteni az olyan egyéni érdekel, hogy a kisajátított ingatlanért az ér­ tékének nem megfelelő, azt meghaladó kártalanítást kapjon bárki, mert ez a társa­ dalom érdekével van ellentétben. A kisajátítás minden esetben valamilyen össztársa­ dalmi érdekből történik, amelyből származó előnyöket a társadalom minden tagja él­ vezi, tehát az a személy is, akitől a tulajdont elvonták. Természetszerű, hogy a társa­ dalomnak sem áll érdekében, hogy emellett a volt tulajdonost anyagi hátrány is érje, azonban a kártalanítás csupán ennek a kiküszöbölésére szolgálhat és semmi esetre sem arra, hogy abból bárki vagyoni előnyhöz jusson. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a túlzott összegű kártalanítás a beruházások, a lakások építési költségeit és az állam által árusított telkek eladási árát is szükségtelenül emeli. Ez visszahat az egyénekre is, függetlenül attól, hogy a lakásépítés ütemét is lassítja. Ezért szükséges a kártalanítás megállapításánál ezeket a szempontokat különös gondossággal figyelembe venni és jogi eszközökkel megakadályozni, hogy bárki a tár­ sadalom terhére — munka nélkül — anyagi előnyhöz jusson. Szempontok és ingatlan valóságos értékének mcgallapitásara

A fentiek teszik indokolttá annak fokozott vizsgálatát, hogy az ingatlan valóságos értékének megállapításánál milyen szempontokat kell vizsgálni és figyelembe venni, hogy az alapelvek érvényesüljenek. A kártalanítás mértékének megállapításánál a rendeletben meghatározott irány­ árakat kell alkalmazni, ezek szerint külön kell értékelni a telek-, felülepitmenyeket es zöldleltárt. A forgalmi életben ezek külön-külön nem jelentkeznek. Ezért szükséges megvizsgálni azt, hogy a törvény a kártalanítás megállapításának alapjaul miért nem a forgalmi értéket tette és milyen kapcsolat van az irányárak alapjan torteno kártala­ nítás megállapítása és a forgalmi érték között. A forgalmi érték a kártalanításnak kizárólagos alapja nem lehet egyrészt, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében a külterületi ingatlanok túlnyomó többsége mezőgazdasági termelőszövetkezetek használatába került, így magánszeme lyek között adásvételi tárgyát nem képezhetik. Ennek hiányában pedig forgalmi érte­ kük nincs. A gazdasági élet fejlődésének következtében a beépített nagy és korszerűtlen lakó­ házakkal rendelkező ingatlanok forgalma is erősen korlátozódott. Beresitett hazak el­

20

adása a bérlők elhelyezésének nehézsége miatt csak egészen szűk körben történik ezért a forgalom ebben a vonatkozásban nem jelentős. Ezen túlmenően a forgalmi életben mindig jelentkezik konjunkturális tényező, amelynek a kártalanítás megállapításánál nem lehet szerepe. Ezekre figyelemmel indokolt az irányárak alapján történő kártalanítás megállapí­ tása Természetszerű az, hogy a forgalmi érték teljes figyelmen kívül hagyása egyben az élettől való elszakadást is jelenthetné. Ez indokolta a Legfelsőbb Bíróság Pk. 11 sz allasfoglalását, amely szerint amennyiben a valóságos érték megállapítása indokolja, a forgalmi értéket is tisztázni kell és azt mint az érték megállapításának egyik ténye­ zőjét — más értékemelő és értékcsökkentő tényezőkkel együtt mérlegelni kell. Rá­ mutat azonban az állásfoglalás arra is, hogy csak a huzamosabb időn át, szélesebb korben kialakult forgalmi értéket lehet ilyen módon figyelembe venni. Az állásfoglalást követően a köztudatban az a helytelen nézet alakult ki. hogy a kartalamtás megállapításának kizárólagos alapja a forgalmi érték. Ennek a tarthatatlanságára bizonyíték, hogy a forgalmi értékben minden esetben feltalálhatok konjunkturális tényezők, amelyet bizonyít, hogy Nyíregyházán azoknál a telkeknél emelkedett lényegesen a forgalmi érték, amelyek a városfejlesztésre ki­ jelölt részén fekszenek. Példaként szolgál erre az Öszőlő utca, ahol a nagyobb arányú kisajátítás 1967. évben indult meg, ekkor a telkek értéke a forgalomban négyszög­ ölenként 90.— Ft volt, ezt követően állandó emelkedés volt évenként, úgyhogy már 972. évben egy négyszögölét 550— 600,— Ft-ért adtak el. Ezzel szemben a város azon íeszen, ahol nagyobb arányú kisajátítás nem volt, a fenti időszak alatt a telkek ára csupán ketszeresere emelkedett. Ezért szükséges nemcsak a forgalmi érték tisztázása de annak vizsgálata is, hogy milyen okok idézték elő az árak emelkedését, a város­ rendezési terv, a közművesítés magas foka mennyiben befolyásolta azt. A forgalmi értékhez az egész ingatlanért kapott kártalanítási összeget (telek, felülepitmeny, zoldnovenyzet, függőtermés) kell hasonlítani. A forgalmi érték, mint értékcsökkentő tényező A forgalmi érték adott esetben nemcsak értékemelő, de értékcsökkentő tényező­ ként is jelentkezhet. Ez vonatkozik különösen a beépített ingatlanokra, amelyeknél a lakóház béresítve van. A kártalanításra megállapított irányárak szerinti értékmegállapitás sok esetben meghaladja a forgalmi értéket, ilyenkor azt mint értékcsökkentő tényezőt figyelembe kell venni. A forgalomban a beépíthető telkeknek magas az ára. Ezek nagysága a 200— 300 i-olet altalaban nem haladja meg. Ezzel szemben a kisajátításra kerülő ezt meghaladó sok esetben 800— 900 □ -öles telkeknek nyilvánvalóan nem lehet olyan magas az ér­ teke, mert a forgalomban beépítésre ilyen nagy telkek iránt ma már nincs nagy ke­ reslet. A fentieken felül figyelembe kell venni azt is, amikor a forgalmi értékhez viszo­ nyítjuk az irányárak alapján megállapítható kártalanítást, hogy a kisajátított ingatlan­ rész önálló beépítésre alkalmas. Gyakran előforduló eset, hogy a városrendezési terv alapján új utca nyitására kerül sor és a kialakítandó házhelyek céljára az ingatlanok utcafronttal korábban nem rendelkező, és így beépítésre nem alkalmas telkek kerülnek kisajátításra. Ilyen esetekben természetszerűen nem lehet olyan forgalmi értéket figye­ lembe venni, mint amilyen az önálló, beépítésre alkalmas telkek esetében alakult ki. A városrendezési terv, valamint az új utca kialakítása nem szolgálhat alapul arra, hogy a volt tulajdonosok a tényleges értéknél magasabb összeget kapjanak meg. Ezeket 21

a telkeket ugyanis értékesíteni nem lehetett volna, ha új utca nyitása, telekalakítás nem történik. Beépített ingatlanok kisajátítása esetében a forgalmi érték vizsgálatának az egész ingatlanra kell kiterjedni, mégpedig úgy, hogy hasonló beköltözhető házak eladási árat kell tisztázni. A fentiekből világosan kitűnik, hogy a forgalmi értéket csak a kártalanítás egyik tényezőjeként lehet és kell mérlegelni. A törvény kimondja, hogy kártalanítás jár az értékveszteségért is, amelyet a kisajátítás okoz a visszamaradt ingatlanban. Ennek megállapítására a Legfelsőbb Bíróság 24. sz. állásfoglalása ad iránymutatást, amely eszerint az értékveszteség megállapításánál meg kell határozni az egész ingatlan érté­ két a kártalanításra vonatkozó szabályok szerint a kisajátítás előtti és utáni állapot alapján. Amennyiben a két érték közötti különbözet a kártalanításként kapott összeget nem fedezi, ez jelentkezik értékveszteségként. Am íg a kártalanítás megállapításánál minden esetben a kísajátításkori állapot az irányadó, addig az értékveszteségnél a kisajátítás utáni. Ezért vizsgálni kell azt is, hogy a kisajátítás nem emeli a visszamaradt ingatlan értékét (új utca létesítése, közmű stb.), ez esetben ugyanis értékveszteség megállapításának nincs, vagy csak a bekövet­ kezett értékemelkedés figyelembevételével van helye. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a város fejlődésének irányát sem. A városiaso­ dás következtében a nagyobb telkek értéke aránytalanul alacsonyabb, tekintettel aria, hogy nagyobb gazdasági udvarokra és épületekre ma már általában nincs szükség. . Ebből következik, hogy önmagában a teleknagyságban történt csökkenésből nem állapítható meg az értékveszteség. Ezért az értékveszteség megállapításakor nem azt kell vizsgálni, hogy korábban az adott városrészen milyen nagyságú telkek alakultak ki, hanem azt, hogy a rendezési terv milyen teleknagyságokat határoz meg. Természet­ szerűen az ilyen esetekben is szükséges a forgalmi érték pontos tisztázása. Azokban az esetekben, ahol ingatlanforgalom hiányában huzamosabb időn át szé­ lesebb körben kialakult forgalmi érték nincs, vagy az adott ingatlanhoz hasonló el­ adás nem volt, forgalmi értéket pusztán becslés alapján sem elfogadni, sem mérlegelni nem lehet. A spekulációs törekvések visszaszorítása, megakadályozása Szükséges még a törvény rendelkezésének ismertetése abban a vonatkozásban, hogy a Kr. 17. § szerint telek értékének megállapításánál amennyiben a kisajátított rész 400 n -ö let meghalad, csak a 400 □ -ö le t lehet irányárak alapján, illetve esetleg azi túllépve is megállapítani, az ezt meghaladó rész értékét a legalacsonyabb irányár sze­ rint, amelyet bírói eljárásban sem lehet felemelni. A 400 n -ö le t tulajdonos társaként kell számításba venni. Ezen korlátozó rendelkezés ellenére több esetben előfordul, hogv a tulajdonos, amikor a kisajátítási eljárás megindulásáról, vagy arról, hogy az várható, tudomást szerez, a telek 400 □ -ö le t meghaladó részét ajándékozási szerződéssel elidegeniti, hogy az egész ingatlanért magasabb kártalanítást kapjanak. Az ilyen törek­ vések megakadályozása végett a Legfelsőbb Bíróság több eseti határozatban kimondta, hogy az ilyen szerződés kisajátítást kérő vonatkozásában érvénytelen, és a volt tulaj­ donos csak a 400 D -ölig kaphatja meg a magasabb összegű kártalanítást. A jelenlegi jogi szabályozás biztosíték arra, hogy a tulajdonosok az ingatlan való­ ságos értékének megfelelő kártalanítást kapjanak. Az 1965. évben megállapított telek irányárakat a 13/1970. (IV. 21.) PM — IM. sz. rendelet módosította, s ezek — kevés ki­ vételtől eltekintve — olyanok, hogy az azokon belüli kártalanítás megállapítása reális

22

eredményre vezet. Példaként említem Kisvárda várost, ahol az irányárak szerint részleges közművesítés esetén megállapítható kártalanítás n-Ölenként 25 és 150 Ft kö­ zött van. Nyíregyháza városban magas fokú közművesítettség esetén az irányár 150— 500 Ft közötti. A forgalmi érték — természetesen kiküszöbölve a konjunkturális té­ nyezőket — ezt ugyancsak nem haladja meg. A kisajátítások tervszerűsége és üteme a forgalmi értékre kedvezően hathat abban az esetben, ha ez egyszerre nagyobb területrészre terjed ki. Gyakorlati tapasztalat ugyanis az, amennyiben több ütemben történik a kisajátítás, a forgalmi érték emel­ kedik, mert a kártalanításként kapott összegnél az ugyanazon utcában lévő ingatlano­ kat az eladók már magasabb áron adják el. A forgalmi érték emelkedése pedig vissza­ hat a kártalanításra, mint értékemelő tényező. Ezen szempontok mellett még indokolja az egy városrészen egy ütemben történő kisajátítást az is, hogy így nem kerülne sor értékveszteség megállapítására. Előfordul olyan eset, amikor egy ingatlant több ütemben sajátítanak ki, amikor értékveszteség megállapítására is indok van — mert a visszamaradt terület használhatósága, forgalmi értéke csökkent. Ezt követi a második kisajátítás, amikor a korábbi értékveszteség teljes összegében nem térül vissza — mert az időközben történt forgalmi érték emel­ kedése miatt a kártalanítás a korábbi eljárásban megállapítottnál magasabb. A fentiekben a kisajátítási kártalanítás néhány — legnagyobb érdeklődésre számot tartó — kérdésével kívántam foglalkozni és bizonyítani azt, hogy kártalanítás során a jogszabályok betartása mellett biztosítható a két legfontosabb alapelv érvényesülése. Irod alom :

Kampis—Varga—Varsányi: A kisajátításra vonatkozó jogszabályok. Di. Törő Karoly: A kisajátítási kártalanítási jogunk időszerű elméleti és gyakorlati kérdéséi. Dr. i íir.ka Endre: A kisajátítási kártalanítási perek bírósági gyakorlatának egyes időszerű kér­ dése Dr. Kovács László: A forgalmi ár szerepe a kisajátítási kártalanításban.

P á l G y u l a : T e le p ü l é s . ( A I I . S z a b o l c s i T á r l a t a n y a g á b ó l . )

23

T ó t h S á n d o r : S ó s tó i sz télé . ( A II . S z a b o lc s i T á r l a t a n y a g á b ó l .)

24

TIDRENCZEL SÁNDOR:

Újabb adalékok egy negyven évvel ezelőtti választás történetéhez „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg eíi-esszének, s ezáltal is üresebb legyen a m ú lt. szegényebb a jelen és kétcsebb a jö v ő !" (Ipolyi Arnold) Sorsukra hagyott ismeretlen Bajcsv-Zsilinszky-dokumentumokkal hozott össze a véletlen. Az alábbiakban közzétett írások a két világháború közötti helytörténetünk, s ezen keresztül egész nemzeti múltunk egy igen fontos részletét világítják meg. A megidezésre kerülő forrásokban szereplő vidékek népének többet is jelentenek a száraz tényéknél. Nem mintha hiányuk szőkébb pátriánk históriai fejlődésvonala iránti érzékenységünk elvesztésének kockázatával járna, hanem egyszerűen csak azért,

Bajcsy-Zsilinszky Endre a tarpai községháza előtt csendőri „kísérettel” az 1!)35. évi választáson.

2.3

mert a 30—40 évvel ezelőtti Biharban és Beregben nem volt ismertebb és nagyobb tisztelettel övezett név a Bajcsy-Zsilinszkyénél, s mind a mai napig itt hagyományozódik át emléke legelevenebben a felnövekvő nemzedékekre. E hagyományápolás gyökerei — miként az itt közreadott Bajcsy-Zsilinszky- és Molnár-sorokból is kiderül — az 1930-as, sőt a húszas évekig nyúlnak vissza. Arra az időre, amikor Bajcsy-Zsilinszky Endre mindenekelőtt e térség magára hagyott, föld­ höz ragadt szegénységének sorsához kötötte a sajátját, s országgyűlési képviselőjeként vívta küzdelmes harcát egy boldogabb, független Magyarországért. Tarpa képviselője minden kockázatával együtt is vállalta az egyenlőtlen erőpróbát. Erre példa szinte egész élete. Most azonban csupán az 1935-ös választás példájához fordulok. A negyven évvel ezelőtti választás — pontosabban: választási komédia — története Tamási Áronnak a krónikás hitelességével megírt „Esemény Beregben” című írásá­ ból,1 Féja Gézának a választási visszaéléseket leleplező „Szabadcsapat” -ából,- az ugyan­ csak kortárs-visszaemlékezéseket tartalmazó, Vigh Károly-szerkesztette „Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről” című kötet lapjairól,3 s végül, de nem utolsósorban a „Bajcsy-Zsilinszky Endre, a tarpai képviselő” című, egykorú forrásokat bőségesen fe l­ vonultató Vigh Károly-tanulmány megjelenése óta' nagyjából ismert. A z alábbi dokumentumok azonban tovább részletezik a már megszólaltatott múltat, illetve annak egy eddig homályban maradt vonatkozására hívják fel figyelmünket. Íme, újabb kallódó bizonyítékai az 1935. március 31-i választás eseménytörténeté­ nek: Bajcsy-Zsilinszky Bagossy Imréné, Hajdúböszörmény, Hadházi u. 106. szám alatti lakoshoz küldött — a postabélyegző tanúságtétele szerint 1935. március 9-én Nyíregy­ házán feladott — sorai a választás, illetve a szoros értelemben vett „választási harc” előkészületeiről vallanak:5 Tele. Bagossy Imréné úrasszonynak Hajdúböszörmény Hadházi u. 106. Kedves Bagossy né asszonyom! Itt vagyunk az urával Nyíregyházán, útban Tarpa felé. A rra szeretnénk kérni mind a ketten, hogy legyen szíves sürgősen szólni Andirkónak, valamint a Karácsony és M olnár fiúknak, hogy egy erős gárdával, néhány kocsin menjenek át Derecskére, ahol én fogok fellépni párhuzamosan Tarpávai és jelentkezzenek Csizmadia Lajosnál az ajánlások összegyűjtésére. Fésűs is menjen velük.6 A legszívélyesebb üdvözlettel igaz híve: vitéz Bajcsy-Zsilinszky E. Az épp akkor Bajcsy-Zsilinszky társaságában levő Bagossy Imre (Bajcsy-Zsilinszky kortese) a következő szavakkal egészítette ki: Kedves feleségem — Feltétlen intézkedj ebben az ügyben, m ert ettől függ minden. Csókollak, szerető férjed Imre

26

Az 1935. március 9-én Bagossy Imrénének írott levelezőlap.

A ceruzával való írás miatt az egész, különösen pedig az utolsó néhány sor el­ mosódott, így már alig-alig olvasható, de — mert kézírás — közzétesszük az eredetit is. Bajcsy-Zsilinszky választással kapcsolatos gondos előkészületeire vet fényt fenti levele melynek históriáját dr. Molnár Ferenc debreceni jogtanácsos (a Bajcsy-Zsilinszky-levélben említett Molnár fiúk egyike) hozzám küldött, 1974. október 9-i kel­ tezésű visszaemlékezésében egészíti ki. A következőkben ennek idevágó részleteit idézem meg. _ . . . a Zsilinszky-relikvia öcsémnél van Hajdúböszörményben. Neki adta át mar re­ gebben Bagossy Im re megőrzésre. A levélben (levelezőlapon) em lített M olnár-fiúk közül én voltam az, aki a felhívásra el is mentem Derecskére, illetve onnan Hosszupályiba ... Karácsony Gézával, az ajánlások megszerzése céljából. A kép viselő je lö lt­ séghez szükséges ajánlatokat megszereztük, s a választáson — jól emlékszem — ... 600 szavazatot kaptunk a kormánypárti jelölt mintegy 1000 szavazatával szemben. Ez az arány nem volt éppen rossz, ha figyelembe vesszük . . . , hogy kinek volt választójoga, s hogy a szavazás nyílt volt. . . . Derecskén nem maradhattam [ mert a rendészeti szabályok értelmében idegenek nem tartózkodhattak ott. A . . . csendőrség ellenőrizte . . . , hogy „illetéktelenek" nem rontják-e a levegőt — a levélbeli hivatkozások alapján: T. S.], viszont egy pár nap múlva már Vásárosnaményban voltam, ahol a Zsilinszky-programmal Dr. Erőss János — Zsilinszky barátja, 1945-ben közellátási miniszter — volt a képviselőjelölt. .. . Jól emlékszem a választás utáni órákra. Erőss János kisebbségben maradt Naményban. Ez nem volt teljesen váratlan. Annál nagyobb megdöbbenést okozott, hogy Hajcsy-Zsilinszky Endre, akit a szomszéd tarpai választókerületben korábban mar két­ szer is megválasztottak ellenzéki radikális programmal, most — bár csak igen kevés szavazatkülönbséggel — . .. szintén kisebbségben maradt. Bajcsy-Zsilinszky Endre még aznap este átjött Vásárosnaményba, s ott az állo­ mási restiben találkoztunk vele. Nagyon fel volt háborodva, mert az állami apparátus, eszközökben nem válogatva, mindent megtett, hogy IBajcsy-Zsilinszky] hívei a nyílt szavazáson megtántorodjanak, hogy ne jussanak szavazathoz. Szinte szikrázott a boszszúságtól, s azt tervezte, hogy a tisztességtelen választási harcot egyenesen a kormány­ zónak és Gömbös Gyula miniszterelnöknek fogja megpanaszolni. A szomorú nap végén Dr. Andrássi — Dr. Erőss János sógora —, nyíregyházi ügy­ véd kocsijával öten jöttünk (Bajcsy-Zsilinszky, Dr. Erőss, Dr. Andrássi, Bagossy és én) Nyíregyházáig. Ha jó l emlékszem, Nyíregyházán maradt Zs. is Dr. Erőss-sel és Andrássival (mindketten nyíregyháziak voltak), m i Bagossyval vonattal még az éjszaka hazautaztunk Hajdúböszörménybe. .. " Am i Bajcsy-Zsilinszky megbuktatását illeti, annak körülményeit már feltárta Vigh Károly, említett tanulmányában. Hiába volt a petíció, a Közigazgatási Bíróság új vá­ lasztást elrendelő határozata, a reakció — ha lehet — még kíméletlenebből lépett fel Tarpa képviselőjelöltjével szemben. Polányi Imre főiskolai tanár hívta fel a figyelmem arra (egy birtokában levő le­ vélre hivatkozva),* hogy mennyire megviselte Bajcsy-Zsilinszkyt ez a megalázó válasz­ tási ceremónia. A politikus 1936. január 25-én írt, H. Szabó Imre makói hírlapírónak címzett leveléből — melynek előzményeként minden valószínűség szerint egy makói időközi választás képviselőjelöltjét, illetve választókörzetük mandátumának leendő b'.r- ■. tokosát szerették volna Bajcsy-Zsilinszkyben látni — tűnik ki mindez.

28

íme a levél: SZABADSÁG

Budapest, 1936. január 25.

Szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, VI I I . Szentkirályi-ucca 6. Telefon: 35-8-49 Felelős szerkesztő: B A J C S Y -Z S IL IN S Z K Y ENDRE Igen tisztelt Uram! Megkaptam szíves sorait és őszintén köszönöm irányomban megnyilvánuló jóindu­ latát és bizalmát. De én sajnos e pillanatban sem olyan lelki, sem olyan testi állapot­ ban, sem olyan anyagi helyzetben nem vagyok, hogy egy újabb nyíltszavazásos válasz­ tás megaláztatásait és tortúráit vállalhassam. Én legjobban szeretnék fegyvert fogni a magyar néppusztitó mai gyalázatosságok ellen, de nincs kivel. Egyelöie nem tehetek mást, minthogy félárbocra eresztem tevékenységemet és legalább tollal igyekszem szolgálni nyomorult és veszendő nemzetemet. Őszinte tiszteletem kifejezésével vagyok készséges híve Bajcsy-Zsilinszky Nagyságos H. Szabó Im re úrnak, hírlapíró Makó Bár a képviselők sorából kibuktatták egy időre Bajcsy-Zsilinszkyt, hívei voltak az egész országban. Ezt a H. Szabó Imréhez küldött levele és Tamasi Mihálynak a „BajcsyZsilinszky makói fegyvertársa” című cikke’ is igazolja. Ez egyben bizonyság arra is, hogy Bajcsy-Zsilinszky nem adta fel a küzdelmet. Ha a parlamentben nem tudta, akkor azon kívül szolgálta nemzetét. Ez az időszak juttatta el egyre határozottabban az ellen forradalmároktól a de­ mokratikus ellenzék táborába, s érlelte Bajcsy-Zsilinszky Endrét a legvilágosabban látó és a legradikálisabban gondolkodó polgári politikusaink egyikévé, tette alkalmassá arra, hogy túllásson a két világháború közötti magyarság téveszméinek ködén. Vállalta a nép, az ország, a haza szolgálatát akkor, amikor mások tehernek érez­ ték azt, amikor érdem volt azok idegeneknek való kiszolgáltatása, áruba bocsátása. Tudta, hogy útja a mártírhalálhoz: a golyóhoz vagy az akasztófához vezet. így életének végállomását nem az utókor, még csak nem is a kortárs-nemzedék fedezte fel számára. S mert jól látta ő is, hogy milyen végzetes ösvényre lépett, annál érté­ kesebb számunkra a progresszió ügye melletti elkötelezettsége és életpályájának ala­ kulása.

29

JEGYZETEK I

fám a*! Arv*n E*«*i:ién> íw»«*ut>on T >V: Y;r.'«szt.»< H r v v > R.1 IM I «5 . ?í#ptraxJ«i -it Kud^i. llp . Ml * fcft*. M aiak . . K< IftiMlk Ik ilcs y -Z il tn «..-'• T i .r i n • , •. j ingatta < srri*<*xMelle Vigh K aroly. M agvet » K ö n y v ­ kiadó. Llp. .<11 p. 4 V j;í í i K á ro ly : Bajcsy-ZsiLinszky Endre, a tarpai képviselő. c /aPoici-'r;o:.i>.ii i Szemle*. 19. • IV. évf. 4 s ím 31 -w j 5 A levelezőlap ered etije dr. M olnár Endre hajdúböszörm ényi orvos (Hajdúböszörm ény. u iós/ígi u. 10.) m agángyűjtem enyeben van. G. v közök da-*urr.c-nu;ml>. i» sztrep lö v r t iir ly r k psncsy-zsillnszky h ívei: Csizmadia Lajos derecs­ ke!, a taihiitek (B brov -;. Ar.dirkó, Xurjc%ony. Molnár I csuj.) pedig valam ennyien najd'iböszörm ényiek. . * evél creaírtije az m ti :t no ni bán van. - T. S. iá A inegidvíett. TT Szabó Im rének cím zett Bajcsy-Zsilins/.ky-lcvcl eredetijét Polanj i T iire. a Tan»rki*;>z<, Főiskola r >n-:iMiuű‘ --i Tan- e*er.«k tanár* 9. .■ na i v : i . Barcs*. • ;-siiin>zky íruiköl íeptv\«M társa Tisza Laj, 1970. X X IV . évi, 0. szán, 5r.fi— 5G7. p. 2 . Fa m G r t « : Szabadcsapat

Imre György grafikája.

30

BERTA ISTVÁN:

Egy századeleji „amerikás" tanúságtétele 1903. február 10-én este Rakamazon Komáromy Gizella kisasszony nagy elhatáro­ zásra jut, papírt, tollat vesz elő, a lámpát feljebb csavarja, széket húz az asztalhoz és levélírásba kezd. A levél címzettje „méltóságos Széli Kálmán úr m. kir. miniszter­ elnök” . A nagy elhatározás célja: Széli Kálmán segítségével közkinccsé tenni valamelyik országos lapban azokat a tapasztalatokat, amelyeket kintjártakor Amerikában szerzett. „Annyi sok elferdített híreket olvasok az újságokból, hogy indítatva érzem magam e pár sorban az igaz valóságot ismertetni az új v ilá g ró l. . . ” — írja levele elején teljesen jóhiszeműen, mintha ő maga is elhinné, hogy az elferdített hírek megjelenésének egye­ dül az újságírók tájékozatlansága az oka. A jóhiszeműség azonban csak látszólagos, nekünk sem kell komolyan vennünk. A rakamazi Komáromy Gizellának nagyon jól kellett tudnia — és tudta is, hiszen ott élt az ország egyik legnagyobb kivándorlási körzetének, Zemplén megyének határán — , hogy a kormány és a vármegye milyen ellenpropagandával igyekszik, egyéb eszközök mellett az Amerika felé kacsintok ked­ vét elvenni az utazástól. Mi lehet az oka annak, hogy Komáromy Gizella mindezek ellenére Széli Kálmán­ hoz, a miniszterelnökhöz és belügyminiszterhez fordul, „hogy segítsen neki az igazság publikálásában” . E kérdésre csak egyféleképp válaszolhatunk: 1902-ben egész évben napirenden volt a kivándorlás problémája; tavasszal interpelláció a Parlamentben, Széli Kálmán ígéretei a kivándorlás törvényes rendezésére, nyáron kivándorlási kong­ resszusok, amelyeken az egyes országrészek speciális problémáit vitatták meg, ez év őszén nyújtja be a miniszterelnök a törvénytervezetet a kivándorlás szabályozásáról, az év végén a Parlament vitája a törvénytervezetről, a törvénytervezet elfogadása. Csak néhány fontos olyan lépést említettünk a kivándorlással kapcsolatos országos mozgolódásról, amelynek megtétele a kormányzat, személy szerint Széli Kálmán nevé­ hez fűződik. 1902— 1903 fordulóján mindezek alapján nemcsak Komáromy Gizella, de sokan mások előtt is úgy tűnhetett, hogy végre megmozdult az állóvíz, végre történik valami a kivándorlás ügyében. Sokan hitték naivan, hogy a nagy kiegyenlítő és ügyes lavírozó még a kivándorlás egyre magasabbra tornyosuló hullámait is le tudja fékezni. Ezen alaptalan illúziók megállapíthatásán túl vannak azonban a levélnek egyéb olyan értékei és információi is, amelyek megérdemlik, hogy kicsit részletesebben fog­ lalkozzunk velük. Legérdekesebb részei kétségtelenül azok, amelyek az amerikai és az itthoni élet összevetésével foglalkoznak. Kezdve a sort mindjárt elején a magyar na­ cionalizmus bírálatával. A z erőszakos magyarosítást elutasító vélemény annak az em­ bernek az álláspontját tükrözi, aki a fél világot átutazva, New York „nyelvi Bábelé­ ben” eltöltött három év tapasztalatai alapján rájött arra, hogy a magyar nyelvnek mennyire lokális jelentősége van, sőt mi több, hogy a nyelvi egységnek az állami egy­ ség szempontjából másodlagos szerepe van, hogy az erőszakos magyarosítás, a naciona­ lizmus túlzó soviniszta túlhajtása mind-mind csak kárára vannak a nemzet, az ország

31

tekintélyének Ebből a nacionalizmus-ellenes álláspontból érthetjük meg Kossuth-kul tusz-ellencsségét is. A Kossuth-centenárium 1902 szeptemberétől 1903 márciusáig tartó országos és megyei ünnepségsorozata, a maga ürességével es provincializmusával nem egyedül Komáromy Gizellában váltott ki ellenérzéseket. A diszmagyarban pompazo megyei urak, a szoborbizottságok és a szoborlelcplezések, az ünnepi szonokok es az alkalmi ódák. a Kossuth-szoborral és a maga faragta alkalmi ódaval „hazalo fugge1 lenségi képviselő, „krajcáros gyertyácskákkal” kivilágított falvak, lampionos felvonu­ lások és a helyi ünnepségeket lezáró társas vacsorák voltak e Kossuth-unnepsege c me gyei eseményeinek legfontosabb és legjellemzőbb mozzanatai. Bizony, az események­ ről írott korabeli beszámolókat olvasva Komáromy Gizellának meg a túlzásai is meg bocsáthatóknak tűnnek A miniszterelnökhöz írott levelet vizsgálva feltétlenül szemünkbe otlik a kiván­ dorlókról írottak kétarcúsága, Magát a kivándorlást helyesli, sót ha rajta múlna, még több embert beszélne rá, hogy menjen Amerikába. Levelének kimondott elsődleges célja is az, hogy ellensúlyozza a hatóságok félrevezető rosszindulatú propaganda iát, hiszen a kinti munkavállalás hasznosságát — véleménye szerint — a gazdagodó fel­ vidéki falvak példája mindennél jobban bizonyítja. Miközben egyértelműen helyesli a kivándorlást, magukról a kivándorlókról eléggé elítélő véleménnyel van E mögött az elítélő vélemény mögött azonban nem nehez felfedeznünk a középosztálynak a „p.i rasztot” lenéző, lebecsülő véleményét. A lusta, örökké csak pipázgato, az urakkal szem­ ben tiszteletlen stb. paraszt képe ez, idegen környezetbe plántálva, a kivandoi okra általánosítva. Komáromy Gizella azonban saját osztályával szemben sem sokkal kö­ nyörületesebb. A z amerikai életmód ismertetésekor, a hazai viszonyokkal való össze vetés kapcsán őket is több ízben megrója, bár itt kétségtelenül nevelő es segítő szán­ dékkal Ezzel a segítő szándékkal magyarázható az a naiv javaslat is. hog\ az elszegő nyedett úri családok,...... kiknek czímet adott végzetók de hozzá valót nem . vándo­ roljanak ki Amerikába hisz „...ré s z e te k re is föltanálla Kolombusz Kristóf Am eri­ kát!” Ha megnézzük, hogy az újságok „elferdített” hírei helyett milyen emlékeket hozott magával Amerikából Komáromy Gizella, már elöljáróban leszögezhetjük, hogy raicamazi levélírónk a legkevésbé sem objektív tényközlő. Talán nem túlzás megkockáztat­ nunk azt az állítást sem, hogy levélírónk, ahogy írás közben belemerül az amerikai élményekbe, úgy válik mindinkább szubjektivebbé. Olyannyira, hogy a level vege le'e — talán mór az álommal küszködve — egyre inkább kezdenek eluralkodni az amerikai élet színes képei. Ez a szubjektivitás azonban nem teszi érdektelenné levelét, sót számunkra itt és most éppen ez az érdekes. Egyrészt megtudhatjuk belőle, hogy milyenek voltak azok családi és rokoni körben, a falusi kocsmákban tartott „élménybeszámolok , amelyeket az újságok „elferdített” hírekkel igyekeztek ellensúlyozni, másrészt, ezzel szoros össze­ függésben, alkalmunk van lemérni azt is, hogy kivándorlóink mit és mennyit vettek észre a hazai és a kinti életforma közti különbségből és hogyan értékelték azt. Hogy a hazatérők által hozott és terjesztett hírek milyen úton-módon hatottak az újabb kivándorlókra, s hogy ennek következtében a századfordulón mar mennyire „megdolgozott” talajon működhettek a kivándorlási ügynökök, annak bizonyítására talán elég egyetlen példa is. A „Nyírvidék” beszámolója szerint arra a kosza hírre, hogy egy kivándorlási ügynöknő a társaság pénzén viszi ki a jelentkezőket, a meg­ adott időben és helyen 300—400 fő gyűlt össze Nyíregyházán. A rakamazi levélből szerencsés véletlen folytán a kivándorlóknak egy olyan cso­ portjáról informálódhatunk, amelyről a források, néhány nem túl jóindulatú m egjegy­ zésen túl általában hallgatnak. A korabeli beszámolók a kivándorló nők sorsáról es

:i2

kinti életmódjáról — beleértve a férjes asszonyokat is — elítélően vélekednek. E be­ számolok szerint a kivándorló lányok nagy része, az erkölcstelen amerikai életmód hatasara elzullik, a „burdos” házak gazdaasszonyai pedig sok esetben férjük hallgató­ lagos beleegyezesevel — a mosáson, főzésen és takarításon kívül — egyéb szolgálatokat is teljesítenek az ott lakó férfiaknak. Amellett, hogy az oroszországi „vengerkák” , a Szerbiába és Törökországba kicsábitott lányok sorsa, altalaban a leánykereskedelem ügye éppen ez idő tájt nagyban foglalkoztatta a napi sajtot s még a Parlamentben is szerepelt, ennek a negatív véle­ ménynek a kialakításában nem kis szerepe volt a hivatalos kivándorlás-ellenes propa­ gandának is. Bár ma már teljesen feleslegesnek tűnhet szépítgetni a tényeket, és el kell ismerni, hogy az Amerikába kivándorolt nők közül az idegen életforma, az otthontól való tá­ volság, a nagy fokú kiszolgáltatottság következtében talán az átlagosnál többen züllöt­ tek el. megsem ez volt a jellemző. Tudjuk, hogy a kivándorló nők többsége különböző gyárakban, üzemekben, városi családoknál cselédként, szakácsnőként kereste meg s nem is könnyen a kelengyére valót, vagy segített be az Amerikában keresett pénzzel az otthon maradt család eltartásába. A hazai lapok kedvelt fogása volt egy-egy ki­ siklott sorsú magyar kivándorló történetének ismertetése, hogy a kivándorolni szán­ dékozókat ezzel az erkölcsi nyomással is itthonmaradásra bírja. Bar nem tudjuk biztosan, hogy levélírónk milyen elhatározásból utazott Am eri­ kába — erről levelében hallgat, sőt úgy tűnik, direkt elhallgatja kinttartózkodásának > it, mintha szegyenlene —, de a levél különböző kitételei, a kint eltöltött három év, végű de nem utolsósorban, a levele végén az elszegényedett középosztálynak szóló Kivándorlási javaslat alapján joggal feltételezhetjük, hogy Komáromy Gizella, sok más arsnojevel együtt házi cseledként, háztartási alkalmazottként kereste kenyerét Am e­ rikában, vagyis azt a munkát végezte, amit levelében is olyan részletesen és gondosan eirt Levélírónk jóvoltából részletesen megismerhetjük az Amerikában dolgozó házi cse:edek, háztartási alkalmazottak mindennapi életét; a takarítás, a főzés, a bevásárlás a gyermekgondozás napi munkáját, a pihenés, a kikapcsolódás és az ünnepek élmé­ nyeit. Betekintést nyerünk az amerikai családok belső életébe is. A hazai és az amerikai viszonyok összevetését maga a levélíró elvégzi. így nekünk azzal nem szükséges részletesen foglalkoznunk. Csak annyit jegyzünk meg, hogy bár a levélíró túlzásai különösen az amerikai nők idealizálásában nyilvánvalóak, de ezzel • ’ -ak mintegy j ibban kiemeli azt az óriási különbséget, ami az amerikai és a magyar nők kozott családbeli és társadalmi szerepvitelben van. A női emancipáció magyarországi fejlődéstörténetének rugói között érdemes meg­ becsülni és számon tartani az Amerikában dolgozó nők által hazahozott tapasztalato­ kat és szokásokat. Papírra vetett tapasztalatainak, megfigyeléseinek nagy részét az amerikai demokrá■ az am- .Kai szabadság dicsérete teszi ki. Ez az élmény nemcsak Komáromy Gi’• -l.ii ''■ma meg, hanem csaknem mindenkit, aki Amerikában megfordult. Ennek az élménynek, tapasztalatnak döntő meghatározó szerepét, ma feldolgozások hiányában csak seitjük, de annyi bizonyos, hogy hatására nőtt azoknak a tábora, akik már nem akartak és nem is voltak hajlandók a régi módon élni. Az amerikai tapasztalataik halas.na a hazai társadalmi, gazdasági viszonyokkal való passzív vagy aktív szemben­ állás, elégedetlenség okozta az itthoni hatóságoknak az egyik legnagyobb problémát is A kivándorlás számszerű növekedésével egyre szaporodnak azok a jelentések, amelyek i< kivándorlók által behozott, veszélyes társadalmi eszmék terjedéséről szólnak

33

Ismerve ezeket a hazai aggodalmaskodó hangokat, egyszer azt is alaposabban számba kellene vennünk, hogy a kivándorlásnak, helyesebben a visszavandorlasnak ideológiai, mozgalmi szempontból milyen hatása volt a hazai viszonyokra, hogy az Amerikából hozott eszmék hogy kapcsolódtak, hogy épültek be a hazai progresszió eszmerendszerébe, hogy az Amerikában szerzett élmények és tapasztalatok mennyire „nyitották ki” az agyakat és füleket a hazai haladó eszmék befogadására. A z Ameriká­ ból hozott eszmék hatásmechanizmusának vizsgálata minden bizonnyal sok értékes szemponttal gazdagíthatná és tehetné árnyaltabbá a hazai mozgalmak kutatását. Levélírónk néhány általános megjegyzéséből az is kiviláglik, hogy az amerikai szemüvegen keresztül hogyan szemléli az itthoni viszonyokat, hogy melyek azok a „ v e ­ szélyes” eszmék, amelyeket a hazatérők a megtakarított pénzen kívül meg magukkal hoznak. Ezek közül a legelső és talán a legfontosabb tapasztalat, hogy bár Amerikában keményen kell dolgozni, de ezt a kemény munkát ott jól megfizetik. Politikai élményeik közül a legnagyobb hatású és itthon a legveszélyesebb a fen­ tebb már említett amerikai demokratizmus, ami ha figyelembe vesszük azt is, hogy a kivándorlók nagy többsége az amerikai társadalom legalsó régióiban helyezkedett el, tehát ebből a demokratizmusból számukra viszonylag kevés jutott, mégis a hazai köz­ igazgatási és elnyomó apparátus hatalma alóli kiszabadulás élménye növelte az ame­ rikai szabadság érzetét. Az amerikai szabadság és demokratizmus kivándorlóink számára magába foglalta a munkavállalás szabadságát is. Bár tudjuk, hogy ez a választási szabadság is csak viszonylagos volt, hiszen a kivándorlók nagy tömegei a legjobb esetben is csak azt választhatták meg, hogy az egyik vagy a másik ügynök által felkínált munkát fogad­ ják-e el, hogy bányában vagy gyárban akarnak-e inkább dolgozni. Mégis, az a tény, hogy ők maguk választhatnak munkahelyet, hogy egész éven át biztos és viszonylag magas keresethez jutnak, hogy nem kell munkaalkalom fejében még külön „robottal rászolgálni az itthon amúgy is jóval alacsonyabb napszámbérre, csak növelte szabad­ ságérzetüket és az amerikai viszonyok iránti szimpátiájukat. Bár a magyar kivándorlókat is nem egy ízben felhasználták a szervezett amerikai munkások bérharcának letörésére, de hazatérve a helyzet gyakorta megfordult, a kint szerzett mozgalmi tapasztalatokat nem egy esetben megkísérelték itthoni bérharcaik­ ban alkalmazni. A nemzetiségi kivándorlók között az amerikai demokrácia és szabadság élménye még nagyobb mértékben jelentkezett, hiszen ők az erőszakos magyarosítás nyomásától is megszabadultak és Amerikában a különböző körökben és egyletekben szabadon ápolhatták nemzetiségi hagyományaikat és kultúrájukat. A hazai negatív tapasztala­ toknak nem kis szerepük volt abban, hogy a nemzetiségi kivándorlók egyes csoportjai a magyarellenes, pánszláv és ruszofil propaganda hatása alá kerültek, és hazatérve is ezeket az eszméket terjesztették. Végezetül, az amerikai tapasztalatok ma már alig lemérhető értékrendbeli eltoló­ dást, átrendeződést okoztak az egyének tudatában. A magyar „Kánaán” helyébe az amerikai „Eldorádó” lépett. Akiket eddig elrévített a millenniumi földalatti, a pesti villamosok csilingelőse, az ezredéves kiállítás, a főváros fényei és csillogása, az ezer­ éves Magyarország látszatnagysága és gazdagsága, azok Amerikát megjárva most már szembesíthették elképzeléseiket az igazi nagyvárosok nyüzsgésével és monumentalitá­ sával. A magyar legenda tehát sokak számára közelebb került a földhöz, a magyar való­ ság szemlélete reálisabb lett, és e felismerés értékén még az sem csökkenthet túl sokat,

34

hogy a helyébe lépett egy új, egy távoli ország legendája, hogy a kint szerzett tapasz­ talatok alapján kialakult Amerika-képben is sok volt a valótlan, legendás elem.

★ A levél sorsáról röviden csak annyit, hogy nem tudunk arról, hogy Széli Kálmán a hozzá írott levelet milyen érzelmekkel olvasta, nem közöltette ugyan a napilapok­ ban, de szemétkosárba sem dobta. A levél végül a miniszterelnöki félhivatalos iratok közé került, és ott található meg ma is, az Országos Levéltárban a K. 467. 9. cs. 1903. 28. szám alatt. Méltóságos Széli Kálmán urnák mély tisztelettel A legalázatosabb kérelemmel fordulok nagy méltóságodhoz, e kicsi kéziratnak áttolvasásáér, és ha méltóztatik jónak találni hogy újságba jö jjö n ! Kérem a lég elterjed­ tebb lapnak átt engedni, — de ha nem ér semmit méltóztassék a papír kosárba dobni. Alázatos kérésem ismétlésével vagyok mély tisztelettel Komáromy Gizella „Rakamaz, 1903 2/10. Annyi sok elferdített híreket olvasok az újságokból, hogy inditatva érzem magam e pár sorban az igaz valóságótt ismertetni az új világról, ami igazán a szó legteljesebb értelmében minden legcsekélyebb szokásaiban egészen eltérő a mienktől! Minden nemzett hálával van eltelve, a nagy, a gazdag, a dicső mámorba ejtő Amerika iránt! Csak a magyar nemzet akarná elhitetni ön maga előtt hogy nincs rá szorulva! — talán elis hinnénk ha a tények az ellenkezőjét nem bizonyítanák! V e­ gyük csak a felső megyéket — felső Zemplént is, mily szépen kezd a jó lét beköltözni a koldus szegény nép kunyhóiba, — pedig csak szökve mehetnek ki, és ha 2: vagy 3: évig kint van örömmel hozza ászt a pár száz forintját a szegény hazába, bár lenne türelme legalább 10: évig kint maradni a százak helyet ezreket hozhatna, de az a bolondos honn vágy nem engedi tovább maradni, azért kár oly nagyon félteni, bizto­ san haza jön! A németek itt is ókósabbak, ászt mondják váljon minek menjünk haza; ilyen dolgúnk úgy sem lehetne otthonn mint itt! — a magyar pedig sópán kodik: ó m ily mily jó dolgom volt mit hagytam otthon, a német ráförmed, — akkor minek vagy itt! — A nagy német ország nem esik kétségbe hogy anyi ezer fia megtelepedik Am eri­ kába, mert hiszen ennek a jó visszahatása meg van az ő hazájokba, pedig német és zsidó kébzelhetetlen sok van kint, magyar csak nagyon kevés. Egyszer olvastam az újságba ily formán „hogy csak menjetek ki jo magyarok és szerezzetek hirt nevet a magyar névnek!” mondhatom igen szépen szereznek majd lesz módom megismertetni. Legelőször is mán Bécsnél kezdi észre venni, hogy a zengzetes dicsőített, sokakra ráerőszakolt magyar nyelvnek kicsi hazáján kívül nem veheti hasz­ nát, csak legalább ászt a kutya német nyelvet túdná pedig de sókat kifütyölte de sokat leköpte észt a hasznos német nyelvet! — Bizony tisztelt deák és jóghalgató urak! és sok büszke nagyhangú hazafi! kik ha egy nemet társulat akarja magát hallatni fővárosunkba oly botrányokat visznek vég­ hez, hogy a rendőrségnek kell közbe lépni! nem igen jó ajánló levél ez a külföld előtt a magyarók műveltségéről! —

35

Azok a dühős hazafiak, kik jó királyunkat is megrótták azért, mert egy embernek akinek mán nem tudóm hányadik ünnepeltetésére kellet a népnek is krajcárós gyertyácskájával világítani! — és aki életében „a legelső magyar ember a király” előtt átalta fejét meghajtani. — Tehát királyunknak kellet volna hódoló tisztelettel koszorút helyezni siihelyere" Ö ti büszke magyarok! ki kiabáltok és szidjátok más nemzetbéli embertársaitokat, kiknek az a nagy bűne hogy meg akarja őrizni anya nyelvét de ti minden áron a magyar nyelvet akarjátok reá erőszakolni! de mondom néktek csak Bécsig lehet vele menni. — Igen is meghajlik mindenki a nagy eszü ember előtt, de a legszebb áldozati ha az ember a legbecsesebbet életét adja meggyőződéséér! — A z a nemes ifiú aki honn szerelmében nem vette figyelem többi társai ijjet fö l­ kiáltását hogy „nincs már a hazában más? hogy téged küldenek a csatában? És ő nem sokalta életét! eltűnt mint a fényes csillag. — Vagy az a tizenhárom vértanú! megy hősi halált halni! közöttük az idegen nemzet­ béli, de szívvel lélekkel magyar; azzal az eltört csontú lábával! hogy sántikál a bitófa alá! — kire a durva bakó is szánalómmal tekint. — Ó! nincs elég köny nincs elég hála szivünkbe, hogy ezeknek drága em lékét elégé megtudnánk siratni! — És miért? hogy e dicső nagyoknak alig alig hogy szentel valamit a nemzet az emlékezet kincseiből? mig ama másiknak aki külföldön élt „és jól élt 12 szobás lakás­ ba” ennek az egekig emelne dicsőséget? — persze mert észt a hangúlatot szítják, és mindenkire ráerőszakolják! — Ne légy h'áládatlan magyar nemzet vértanúid iránt! emeld ezeknek kitörhetlen emlékét ama másik felibe: mert ezek életüket nem sókalták meggőzödésökér — Ily igazságtalan a magyar nemzet amaga fiával szembe; miért ne lenne az Am e­ rikával is! — Ma ott állúnk hogy csak is az újvilág az ahol a munka jutalmát várhat­ juk, — és mégis ha egy véletlen szerencsétlenség végett pár magyar ember elpusztúl, mán ennek az angol az óka mert kabzsi lelketlen és gyűlöli a magyart! — bizony kérem nem is becsülheti azok után amiket szók odakint elkövetnek, szégyen de igaz, hogy még a tót népnek is több becsülete van ott mint a magyarnak, az inteligensek, műveltebbek más nyelvet is beszélnek anya nyelvükön kívül bölcsen elhalgatják hogy magyarok, látván a nem igen kívánatos hangulatot. — így leginkább csak a dúrva neveletlen köznép útán Ítéli meg az egész nemzetet. — Tudjúk mily dúrvák, verekedők; megbizhatlanok, (tisztelet a kivételeknek) hát még óda kint; csak eleinte alázatosak, mig pár szót angolúl megtanúlnak, pár dollár van a zsebükbe; ó! mán ekkor ők nagyobb úrak akarnak lenni az angolnál, persze torkokra forr! Á lljon itt egy esett! Egy fiatal pár Miskolczról kétségbe esetten bólyóngótt New York utczáin egy cent nélkül, átkozva azt a hazát amely nevelte de meg nem tanította a magyar nyelven kívül másra, és ezzel a kutya nyelvel! (mán ekkor ez a kutya) meg nem tudja magát értetni, még koldulni sem szabad! — mán sir is a büszke magyar borzasztó helyzetébe, de a jó gondviselés meg-könyörűl rajtok, csak meg akarta mu­ tatni mily alaptalan a magyar kébzelt nagysága. Egy pék megkönyörült rajtók meg­ tudván szánandó helyzetőket, lakást és kósztót adván nekik, a pék járatos lévén a Reményi családhoz, kérte Mrs. Reményit fogadná az asszonyt magához mint varrónőt, amit ő leginkább szánalomból meg is tett, és most kérem észt figyelembe venni, ez a fiatal aszony ez a grin amint ott nevezik kapót kósztót és 20 dollár fizetést havónkint, ami a mi pénzünk szerint 50 forint, egy kis rongy varrásér különben az asszony ügyes sima módórával úgy be tudta magát hízelegni hogy rövid pár hó múlva férjét is oda vették, — és egy reggel arra kínos meglepetésre ébredtek föl hogy tiz ezer dollárig meg vannak rabolva és a szép pár eltűnve! — 36

Mr: Reményi száz dollárt Ígért egy titkos rendőrnek a szökevények felkúttatásáér, ami még az nap sikerült, és mint hogy minden ékszer megkerült a zsebmetsző zsidók­ tól; kérte a bírákat ha enyhén ítélnének felettük, de Amerikában a törvények nem játszanak, tiz évi erős fogház büntetést kaptak, ha kikerülnek úgy hiszem haza lesznek tólónczolva. A szégyen marta a lelkem amikor hózták a lapók maró gunynyal a magyar pár háládatós becsületességét, de menyi ilyen gyalázatos visszaélések történnek, ami a magyar névvel kapcsolatban vannak, fájdalom hogy ilyen hirt nevet szereznek a magyarók magoknak, — Nem igaz az mintha lelketlen ügynökök ótt azt tehetnék az emberrel amit akar­ nak. — nincsen ország, ahol nagyobb rend, és felügyelet volna mindenre és mindenkire mint ott, ha ma egy rendeletet kiadnak, holnap mán mennek az ellenőrök vizsgálni, és ahol mulasztás van kérlelhetetlenül büntetnek, ez az ami Amerikát félelmessé teszi! — Hogy pedig az erős munkák végzésére csakis a magyarokat alkalmaznák, — merő­ ben nevetséges, — a szegény kis magyar csapat hiszen kevés volna New-Yorknak is erős munkái végzésére! Van neki a magyarnál sókkal edzettebb sokkal czivilizáltabb, aki az angol nyelvet tökéletesen beszeli, és ez a néger, ezek végzik a legerősebb múnkákat. Erős a magyarnak az ottani múnka mert nem lehet 6 szór egy órába pipára gyúj­ tani, — meg az az áldott pálinka, asztán az a sok szólása szapúlása az úri családok­ nak, — ami oly jól esik. — Bizony kérem ez ott nincs, láttam száz és száz embert dol­ gozni búrkolatok föl szedésénél, pipáról szó sincs, a száj néma csak a kezek dolgoznak, — egyedül a felügyelő szava harsog „hónap” hamar. Amerika fizet de meg is kell érette szolgálni, még az utcza seprők is ellen őrizve vannak 50 dollár havi fizetésűket bizony nem veszik fői ingyen. — Merem állítani hogy az angolnak sem szorgalomba sem a fele baráti szeretett eré­ nyeibe, sem bátorságba párja nincs. — Ászt hittem az amerikai nők olyan kőnynyű vérű sport kedvelők, — de egész másnak ismertem meg őket, csak nagyon kevés részletekbe ismertetem az Amerikai nők páratlan ókós szorgalmát. A z Amerikai nő háztartása a lehető legegyszerűbb egy négy vagy több emeletes házban, egy leánynyal képes a legnagyobb rendet és tiszta­ ságon fentartani, — ha kicsi gyermeke van nem restelli minden nap a szép parkokba gyermek kocsiba tolni, ha pedig a leány megy ki ő marad hon, — és épp ezért ő nem is táplálja a gyermeket, — ez illetlenség volna az ő szemébe, ehelyt üvegből kap tejet és igen jó tápszer van nagyok és gyermekek részére árpából, mondhatom óly erős egéséges gyermekeket nem mindenűt látni mint ótt, az igaz hogy ehöz az a jo tengeri levegő is hozzá járúl. Minden asszonynak van egy vagy két fogadási napja egy hónapba, amikor ő egész nap honn van, ismerősei és barátnőinek, és ekkor minden szóba pazarul föl van éke­ sítve a rendes világításon kívül fantasztikus lámpák hintik feles fényöket, és észt a fáradságos múnkát mind ő végzi a leánynyal, az nap ő selyembe öltözve drágakövekkel ekitve várja és fogadja vendégeit, dél előtt kevesen jönnek, délután leginkább de csak >s nők, ezek kapnak kávét cacaót tejfel habbal, és kétféle süteményt ami rendelve készül, ez a szalonba lesz hordva, asztal nem térítődik, csak a kis majolika bronzí?) -abu asztalokra lesznek a valódi ezüst, és chinai készletek elhelyezve, fesztelenül nyújt­ ja csészéjét kétszer is kedvencz italának a megtöltéséér, ozsona után vagy zongoráznak vagy a fonográffal mulatnak, észt kaffé kiasznak nevezik. — Ezek után jönnek nők férjeikkel, vacsórára, ami az ebédlőbe lesz tálalva, áll egy szárnyas vagy angol pecsenyéből, kétféle főzelék zöld borsó vagy bab, de leginkább Iranczia módra készített krúmpli, a főzelék nem rántva, de só bors és vajjal készül,

37

érdesek hogy a gazda az asztalfőn foglal helyet, véle szembe felesége, és helyoket sen­ kinek átt nem engedik! — A nő kezéhez lesz téve az ezüst trancsir villa, és kés ő aszta a sültet mely egészbe lesz elibe téve ügyes kézzel föl vagdalja, és tesz a maga tányérjára, észt átt nyújtja az első vendégnek, ez visszanyújtja a maga üres tányérját, igy megy ez vendégről vendégre, a főzeléket és salátát is igy osztja mindenkinek, csupán a vajat veszi a vendég maga a vajtartóból kenyeréhez, mert vaj nélkül angol még a legszegényebb sem eszi kenyerét, ha ezekkel kész vannak, kapnak süteményt, friss vagy befőzött gyü­ mölcsöt, teát de csak is tejjel, enyiből áll az ő lakomájók; ügye bár ez igen egyszerű? — Ha ők látnák a szegény magyarórszág gazdag lakomáját bizonnyal borzadva kiálta­ nának föll „kérlek én még nem akarók meghalni” ! És igy láthatni hogy egy angól nőnek m ily fáradságos szerepe van a vendéglátás­ nál, egy tizennégy éves leány a háztartás minden ágába jártas és egész komolyan áttérzi női méltóságát, azért nem feltűnő egész fiatal leányókatkéső esti órákba magányo­ san jönni menni látni, a nő minden peres ügyes bajos dolgát maga intézi férjét ílyesekkel nem terheli, elég ennek az ő seftje, és ászt a párórát amit együtt tölthetnek szeretik kellemes kirándulásokkal, és szórakozásokkal eltölteni. — Egy angolnak a háza olyan mint egy szentély, add nagy fizetést a leánynak, nem cselédnek tekinti, ha megérdemli épp oly tiszteletbe részesíti mint a feleségét, kézcsók­ ról szó sincs, durva házi munka mint például czipőtisztítás súrolás meszelés nehéz szőnyegek porolása ez ótt nincs, gáz lángon főz és süt, gáz lángón mos és vasal, fűtés központi, mindenhelyen gőzkályhák vannak elhelyezve, kiálhatlan meleget terjésztve amit sókszór el kell zárni oly fórróságot add, a leány szóbája épp oly drága szőnyeggel van bevonva mint a többi szobáé minden kényelme megvan még a hinta szék sem hiányzik, ehet ihat mindent amit akar, csak szeretőzés nincs. — ez a gyalázatos er­ kölcstelenség meleg ágya, — ami a családok gyermekeit is idő előtt megmételyezi, — de nem csak hogy tilos de szigorúan meg is kőteles tartani, de hogygyan lehet észt kellőképen ellen őrizni? Ügy kérem hogy a nő szobájából a konyhába a fal között van egy szócső elhelyezve, ami által az asszony a harmadik vagy negyedik emeletről érte­ kezhet a leányai, vagy ez viszont, mámost ha a nő késő este meg akar győződni váljon egyedül van é a leány? csak a sztuhozf?) teszi fülét, és ez neki elárulja, hogy lent cómpánia van, — másnap minden magyarázat nélkül a leány kilesz fizetve és referencz nélkül elbocsátva, — és ez nagy csapás a leányra mert első kérdés az erkölcsi bizo­ nyítvány, lehet ő a legjobb múnkás ha erkölcsileg megbizhatlan, és még nem is túdja elkébzelni hogy tudhatta meg észt a titkos dolgot az asszony hiszen még lent sem volt! — És még van egy másik szerkezeit, például a nő háló szobájába van egy piczi szek­ rényke, ezen anyi fekete lapócska aranybetűvel, ahány ajtó van vagy ablak melyből a házba lehet hatolni, minden lapócska alatt egy parányi foggantyú, most ha a lefekvés ideje eljött a fóggantyúk mind a lapocskára lesznek fordítva, a fentebbi ajtó vagy ablak fölnyitása röktön működésbe hózza a vész csengőt, a nő ekkor az ágya felelt levő gombot megnyomja a villany szikra meggyújtja a gáz vagy villany csillárt és a szek­ rénykén a sók fekete lapocska között ott van az áruló fehér czédúla fekete betűvel ami világosan megmútatja mely helyen mi lett fölnyítva, igy védekezik az angol a bűn, a betörő gyilkosok ellen, akik óda menekednek a föld minden részéből. — Panaszkodnak az újságok hogy magyarországon csak a leány kereskedés virág­ zik! — de hiszen nem kis babák ezek! avagy kötéllel viszik őket? Igyekeztem bemutatti a fentebbiekben, mily tiszta házi múnkával menyi pénzt kereshet ótt egy nő amit a gazdag úrnő is megtesz, pedig kezök szépségét féltve őrzik, ami oly szép is hogy a piskótát is erről nevezik „lédi finger” A magyar nőknek ez az élet mégsem tetszik,

30

mennek odébb ahol az erkölcsök nem oly szigorúak más országokba pénzt munka nél­ kül keresni! — Három évig voltam lakója New Yorknak,.sókat bolyongtam, mert érdekelt e gyö­ nyörű, óriási városnak és szokásainak minden mozzanata, de e három év állat egyszer sem láttam egy arezpiritó jelenetet, m ily szomorú az össze hasonlítás ezzel, a hat napi Budapesten tartózkodásom! — azok a minden nőiességökből kivetkezett vihogó áru czikkek? — Azok a szemtelen kihívó tekintetű férfiak, — akik egy jobb érzésű nőben csakis úndort támaszthatnak, vidéki városokba is egy nőnek magányosan menni este feléis lehetetlen, mert ki van téve minden aljas megszólításoknak, anyi a rósz erkölcs­ telen nő, és éppenezért nincsis semmi tisztelete és védelme a nőknek. — Miért hogy az Amerikai nő a tisztelet — a hódolat legmagasabb fokán áll? és a törvény is, ha erre rászorul határtalan védelmében részesíti? Mert oszt ők megér­ demlik! — megérdemli mint feleség, aki férje keresetét nem pazarolja két kézzel, tartván házába egy sereg szóiga hadatt. — nem tart óriási traktákat, ami százakba és ezerekbe kerül, amelylyek sókszór dúrva kézzel nyúlnak a férj becsületébe, aki csakhogy a felesége kedvteléseit fedezhesse sikkaszt, és lop! — Ö! ilyenekre ő férjét nem kényszeríti, tiszteletet érdemel ő mint anya is, maga bajlódik kicsi gyermekével, pedig tellene neki a miliómós asszonynak nem egy de három dajkára is, de ez nem is nevelné azzal a gonddal, azzal a figyelemmel a gyermekét amelylyel ő neveli; — Megszámlálhatatlan ezrei a gyermekeknek, fiúk és leányok egyűt pajtáskodnak az utczákón, piczi gyermekkoroktól, de a gondos anyai nevelés, a gondos öltöztetés a leányok részéről kizárnak minden illetlenséget. — De nem is történnek erkölcsi sülyedés ily kézzel fogható bizonyítékai, hogy egy hat éves kis leány háromszor is elmenjen a szőke és barna bácsihoz! — De ha mégis történik ilyes nem gyermekkel, de egy ti­ zenhárom éves leánynyal, pedig a leány is hibás volt, mert túdta mit akar véle ama férfi, mégis a törvény 8: évi súlyos börtönre ítélte a férfit. — Drága nagyón drága kincs ott a női becsület, azért inkább kiáll 4 ördöggel verekedni egy férfi mint egy nőt megsérteni. A szülők nem beczézik majom szeretettel gyermeköket, zsenge gyermek korúkba szoktatják a jó erkölcs, és údvariasság törvényeire, volt alkalmam észt töbszőr látni egy kedves család körébe hol szállásom volt, ha a fiú mint idősebb előbb kért az étel­ ből, az anya komolyan figyelmeztette „fóist ladies” előbb a nő! — és kis húga kapót előbb! egy alkalommal a parkba voltúnk, hói a szomszéd lóczán egy 5: évesnek látszó liucska gurilgatta a labdáját, az én házi asszonyom két éves kis babája mindég oda szaladt hogy a labdát elfogja egy darabig csak tűrte játékának zavarását, asztán oly méltósággal mint egy valódi gentlemen elíbe állt a kicsinek ászt kérdezte kómólyan „akarsz-é kérlek innen menni? De mán erre a kicsi mamája is ott termett bocsánatot kert az alkalmatlanságér, amit a fiú sipkájához emelt kézzel és meghajlással viszono­ zott, és így a komoly ügy békésen lett elintézve! — A z apától kérdezett valamit a kis leanya „igen papa? igen asszonyom! igy válaszolt neki, pedig ezek szegény emberek voltak milyenek nálunk a köz nép gyermekei! kivált falun hazúgók káromkodok a leg­ fajtalanabb szavakat kiabálják az útezán, — lopnak, és ha az anya megtudja még a gyerekének fogja pártját; és így hogy is lehetne jó erkölcs kőzőttők. — Ha a fiú játék közbe kikap pajtásától és fölmegy anyjához panaszra az is meg'e i i mondván add vissza annak aki megvert: — a gyávaságot még egy gyermeknél sem tűn, a bátorságba okosságba a férfivel egy színvonalon áll, kőnyeket érzelgést o nem ismeri, minden tettét komoly megfontolás jellemzi, még ha búkik is megőrzi női méltóságát, és ezért van az Amerikai nőnek világra szóló tekintélye. A felebaráti szeretett nincs sehol nagyobb mértékbe gyakorol mint ótt, mindenről mindenkiről van gondoskodva, csak túdjon merre és hol kopogtatni, vannak intézetek

.111

hóvá özvegy nö vagy férfi helyezheti gyermekeit még sorsa jobra fordul, intézet hova a nő terhére vállt gyermekét adhatja őrökbe egy szó egy kérdés nélkül, — de a sok számtalan között a lég lélek emelőbb a korán született csecsemők ápoldája hol ők üveg szekrényekbe mesterséges lélegzés és melegségbe töltik fejlődésőkhöz hiányzó hó­ napokat vagy heteket! — és innen mint élet képes csecsemők lesznek a szülőknek ad­ va, váljon kell é enneél szebb bizonyítéka az ember szeretetnek? mely gondoskodik hogy egy is a kicsinyek közül el ne vesszen! — A szabad gazdag Amerikának ember kell! — nem koporsó! mint Budapest környékén a számtalan hantocska! égbe kiáltó tanú jele a búkótt erkölcsnek. Ászt hittem mint sokan mások hogy magyarország Eldorádó, — és mikor három évi távol létt után haza jöttem, — mindent oly szegénynek kopárnak kihaltnak tanaltam: ezer bocsánatot kérek de a fő város rendőrsége is óly nevetséges tunt föl apró emberkék hosszú kardal és azzal a komoly hivatalókhóz csöppet nem illő arvalány hajjal, — asztán azok a kicsi lovacskák a víztartó apró hordókkal, — még Becsbe is is nagy lovak húzzák a nagy utcza öntöző hordókat, végül a lanyha közlekedés, olyan bánatos hatásttett, hogy mily kicsi pontocskák vagyunk mi ahóz a világ óriáshoz ké­ pest! — Ott a természet óly dúsgazdag ami bámulatra ragadja az embert, sók féle gyümölcs amit itt nem is ismerünk ezeken kívül, ananász szekér számra, 10 c da, datbi font 8 c kókusz dió 5, vagy 10 c da.; még az ördögnek sem kell, fagylalt az úgy nevezett, „brik eijszcrim” 30 c több mint egy liternyi, 6. nak is elég fehér czukor három és fél font 20 c kávé 15, tői a legdrágább fontja 35 c; ig, a pujka liba kacs húsnak 14 c fontja, leveshús a legszebb 8 c. fontja, zsír ugyan anyi kenyér minden nap fris az asztalon, vaj nélkül még a gyermek sem eszi, a főt hús nem kell senkinek, mert ennek mán nincs ereje, itt még kenyere sincs sóknak nem hogy fölös húsa lenne. — Rendőrsége komoly impozáns, a legszebb száll férfiakból lesz összeválogatva, öltözetők sötét kék posztó rúha, fehér kesztyű, három újjnyi széles bőr őv ezen egy rövid vastag bot féle ami jel adásra szolgál társainak, ha veszélybe indúl, fényes fekete csákó, a zsebbe az a bizonyos kar perecz, halálra bátor szíve és két erős karja az az ő fegyverük! — A közlekedés bámúlatos, 6 kerületbe repül a levegőben vas oszlópókon vas síne­ ken a gőzvónat, mely semmi pogyászt csak embert szállít, ezek alatt a villanyos zúg, ezek mellett jobbrul balról a szállító kocsik ezrei és százezrei, melyek a megrendelt árúkat szállítják a város tenger népének, ezeken kívül más kerületekbe a föld alatt, felett benzines és lóvasutak, és ez még mindég kevés, ha csak ött perezre kénytelen szünetelni, mán 30 vonat is vár mandnem egymás hátán, és épen ezert sók a templom és harangozni nem szabad mert ha még ez is fokózná a zajt ki nem lehetne állani, csak a millíómósók kerületében van csend, és itt a harángok is szólnak de villanyos módszerre, és ez óly szép mint valami túlvilági zene, próbálok egy kereskedő háza leírni a bejárattal szembe van egy aranyos három öles szobor óriás, az óriási termetű árú asztalok fogják körül, az árukat, pipere tárgyakat szabott árba nők árúsitják, pakolással nem bíbelőd, minden vásárolt tárgy a számlával és pénzzel drót kosárba lesz téve, most levegőbe lévő drót hálózatba lesz helyezve, a drót egyik lefüggő végét megrántja és a kosár egy perez alatt a pénztár és a pakoló leányok tribünjéhez rohan pár perez múlva ismét vissza jőnn a pakolt és nyúgtázott számlával, eredeti a kosarak ide óda rohanását látni a levegőbe, a terem közép részét hatalmas tó képezi benne szelídített vadkacsák úszkálnak, a tó körül vas kórlát, kívül ezen kicsi márvány asz­ talok és székek fagylaltózok részére, az emeletre lépcsőn vagy elevéleren lehet menni, az első emelet két részre oszlik, az egyik részben a fűszer minden nemes, frís és be­ fűzött gyümölcsök, készítet saláták zúlezók és majonézek, és ezer minden élelmi czikkek, a másik rész étterem zenével, mellette mózsdó és fürdő helyiségek, és így tóváb

40

emeletről emeletre, más más árúk, ott a kereskedés nem csupán kalmarság de egy eredeti gondolatnak pazar fényű elő állítása. — Ünnepek előtt a szebnél élő virágokkal díszített húsboltok, fehérbe öltözött legények, a vakító fényű villany golyók, és a sók szép megrendelő nő, szép látványt nyújtanak, itt a kosarak a legények háta megett a földtől egy lábnyira dolgoznak. Ahol élet veszélyes az átmenet egyik óldalról a másikra policz mannók állanak, és intenek mely perezbe lehet átt rohanni, nehéz terhek húzására négy hatalmas Meklenbúrgi ló van fogva, a kánikulai hőségbe piczi napernyő vagy vizes spóngya van a lóvak fejéhez erősítve mely a napheve ellen védi őket, az állatok ott nagyón okosak értelmesen néznek le az ablakokon emeletes ístálójokból, ahová ők is elevéteren men­ nek. A z állataival az angol igen jól bánik barátságosan beszél hozzá, még köszön is neki — és segítő társának tekinti, nem úgy mint a szívtelen paraszt itthon, állatainak szemét kiszúrja, ha a terhet nem bírja ásóval kapával üti, vas villával szúrja hogy a szegény állat kínját nézni szó szélkül nem lehet; akkor óda felel gőgös vadságával „kinek mi köze hozzá! ha agyon ütőm is! az enyém” nem úgy Amerikába még ostorral sem szabad megütni az állatot! — Az ember és ló ügyességét Amerikába a tűz oltásánál lehet meg­ bámulni a közlekedés egy perezre sem szünetelhet, a tűz oltók kocsija és a beteg szállí kocsi nem tér ki senkinek mind a kétfelé hatalmas csengővel jelzi jövetelét, — abban a pokoli zajba mesés gyorsasággal végzi minden ember vezény szó nélkül a maga kö­ telességét, és azok a tüzes sárkány lóvak óly okosan könnyen engedik magákat kormá­ nyozni. Negyedik Júliúst a szabadságok napját, nem különben a prezident és major választás napját nagy lelkesedéssel űnneplík, az első alkalommal reggeltől esti 10 óráig szabad rakétázni, és ez kivált magas házakból nézni tündéri látvány, egész öl fák égnek az útezákon, erre az alkalomra tartogatják az ócska bútorokat, a házmesterek, hogy men­ tül szebb lánggal égő tűzök legyen, van ótt máglyába minden éghető házibútor az egész város egy láng és tűz! — Még a királyi centrál parkót említem, a sók között ez a legnagyobb és legszebb, ami az állatseregletet is magába foglalja, láthatni ingyen mindenkor, itt sétálnak a hajdani drótóstót legények kifogástalan gavallér módra öltözve, a selyem rúhás tót kisaszonyókat karjákon vezetve, és csak is úgy ismertem föl őket mert anya nyelve­ ken beszéltek. — E remek parkba vannak elhelyezve a hírneves emberek szobrai angol skót német és más nemzet beli, híres költőké. Am it a szeszélyes természet szépet és nagyszerűt előállítani képes az mindennel el van halmozva, a múzeómók, de nemcsak hogy ritka­ ságokat látunk de jeleneteket természethűen utánozva, egyik helyen a tó partja bokros virágos pázsittal a bókór alján a tojásón ülő vadkacsa, mely mintha megriadna a járó­ kelőktől, kicsit félre húzza magát a tojásón, más helyen mán az anya kacsa vezeti a csapat apróságot a vízbe, még ótt vannak a fészek körül a feltárt tojás héjak. — Más helyen ismét az őstermészet egy része dús füves talajjal, amint a vadtehén csapat . a egázolt fúvón mindenűt ótt van az útjok, elől a vezető túlók, utána a többi é£ '.égül a kisbórjuk! — Más helyen a sivatag, amint a bedúinók élet halál harezót a tévék határol a véregzó tigrissel vívnak, és így megy ez tóváb. Van ezer féle szórakómely: ingyen elvezhet, ha erősen dolgozik is hatnapón, de ha szabad ideje van eevűtt eu e mindent a miliómós gazdaggal, ezért mondtam hogy mámorba ejtő Am e­ rika' — Pihenő helyeker sehol nem kell fizetni, nem úgy mint a mi fővárosúnkba! — Utazás valóságos elvezett 5 c bár melyiken, órákat mehet, sőt ha áttszállásók vannak csere jegyet kap, nincs az a sok huza vona jegy leszakítás fizetés fejelés, hogy alig ment az ember egy kis útat mán 30,40,kr. fízetet amért bizony inkább gyalogol, nem

41

úgy ott még ha a harmadik utczába megy is föl üli szívesen megfizeti ászt az öt czentet. — Figyelembe kellene venni hogy csakis az olcsóság teszi a nagy forgalmat, lenne csak nálunk is 15 kr. a helyi forgalom ára bizony senki nem gyalogolna! Úgy bizonnyal nem negyed óránkint de perczenkint újjulna meg a közlekedés. Egy alkalommal egy magyar zenetanárral beszéltem, aki többek között ászt kérdezte mire vagyunk mi magyarók oly büszkék? Bizony kérem alázattal én nem tudtam neki erre mit felelni, — amikór módóm vólt látni megismerni egy hatalmas nemzetet, mely hangyaszorgalmával emberszeretetével, nyájás műveltségével igyek minden ember fiát megához emelni, aki ászt megérdemli! — aki annyi nemzetnek ad tőkét befektetés nélkül, munka és szorgalom fejébe. Lám mán a német nyelv tanítását elrendelte az oskolákba, vonjuk le ebből ászt az ókós beismerést ha nék szüksége van a német nyelvre! menyivel inkább szük­ sége van a magyarnak az angol nyelvre hogy tekincsék a magyart olyan hasznavehe­ tetlen baromnak, kérni kell a nagyméltóságú ministériúmót, hogy ne megakadályozni de elő seggíteni kegyeskedjék az óda való kimenetelt, mert bizony nagyón rá féi a magyarra a tanúlas a czivilizáczió. A kalendáríómokban ólvasok holmi idétlen meséket Amerikai drágaságokról és éheségekről, hogy csalódottan alig túdótt édes hazájában vissza vánszorogni, ez csak olyan fertelmes rágalom, ott ahol hús és kenyér húlladék annyi megy egy háztól a szemétbe, hogy itthon szántalan családnak elég volna évre is, az ilyen mesékkel a parasztot mán nem lehet a kimeneteltől vissza tartani! — Tudja mán ő mi van oda­ kint! — Különben is a köznépnek tűrhető a helyzete, néki végre semmi sem szégyen, könyíthet ezer féle módón helyzetén, de azok a szegény úri családók kiknek czímet adott végzetük de hozzá valót nem! — Kiknek két akadály is van útjókban hogy helyzetökbe könyebséget nem szerezhetnek magóknak, első nag ős czimük; a második a neveletlen paraszt gúnyja. Ne felejtsétek ti igazi szegények! részetekre is föltanálta Kólómbúsz Kristóf Ame­ rikát! ki előtt ti is megkőnnyült és magasztos szívvel rebeghetitek el hála szavaito­ kat! — A bátorságba nem enged az Amerikai más nemzetnek maga felett elsőbséget, hi­ szen módjába lett volna az alattomos álnólc spanyolokon a négyszáz derék ifiú életét megbósszúlni, de ő meghalgatta egy nép ezsdő jajkiáltását, — melynek a nyakán a jezsúita spanyol tartotta lábát! — Látni kellett volna azokat a bátor hősöket kik mentek hősi halátni, azért a vérig kínzott Cubaiiakér, — a szegény és miliomos egyetlen fia, kiknek bizony igen kevés fogalmak vólt a katónáskódásról, bizony sók vérbe sók millióba került ez felszabadí­ tás, — és láni kellet azokat a szánandó alakokat kik vissza jöttek, — feketére sülve, — kiaszva mint meganyi aggastyán. — Es ezek útán az a leghőbb ohajom hogy e kicsi kézirat legyen azon igaz érzéssel meg­ bírálva melylyel iratot. K. Gizella” (A levél szövegét eredeti helyesírásban közöljük, — A szerk.)

»

42

MAGYAR KÁLMÁN:

A nyírbátori Báthori-várkastély története és régészeti kutatása A magyarországi gótika és reneszánsz korszak régészeti kutatása — különösen a királyi központokban — kiemelkedő eredményeket ért el napjainkig. Ennek során megismertük a budai, a visegrádi, diósgyőri, tatai királyi várak művészeti és egyéb emlékeit, valamint néhány vidéki jelentősebb vár sokrétű régészeti anyagát. A vidéki birtokközpontok jelentős anyaga: az udvarházak, a paloták, kastélyok és nem utolsósorban a várak vizsgálata azonban hosszú ideig késett. Pedig az itt szórványosan előkerülő leletek is bizonyították, hogy milyen sokirányú kapcsolat tűzte ezeket a vidéki kastélyokat a királyi központhoz és körzetükkel több esetben a külföldi kereskedelem fontos állomásai között is szerepeltek. A feltárt gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok mellett bebizonyosodott, hogy az udvari és néhány eset­ ben a külföldi műhelyek erősen meghatározói a főúri művészetnek, építészetnek és az épületek berendezésének Magyarországon. Ennek régészeti bizonyítékai a nyír­ bátori X V —X V I. századi kastély feltárásakor előkerült középkori mindennapi élet és az ünnepélyes időszakok egyszerű használati és rangjelző dísztárgyain jelent­ keztek. A X V — XVI. századi Magyarország leggazdagabb főurai, a Báthoriak — szak­ rális temetkezőhelyükön, Nyírbátorban — olyan erődített kastélyt emeltek, amely­ nek berendezési tárgyai főként a budai udvari művészet hatását tükrözték. Termé­ szetesen úgy, hogy ezt a családi központot nagymértékben a Báthori-család igénye, ízlése és a család régi hagyománya formálta és alakította egyedi együttessé, főként a reneszánsz korszakban. Az Erdélyből Szatmáron áthaladó, s az Ecsedi-lápot kétfelöl megkerülő utak elágazásánál fekvő Nyírbátort (Batur-t) IV. László király 1279-ben adja — a Gutkeled nemzetség egyik tagjának örökségeként — a Báthori ősöknek. Ettől kezdve a Báthoriak birtokközpontjaként lendületesen fejlődésnek induló helységben a Báthori-családnak — kúriái mellett — az 1364-ben említett várkastélya is valószínűleg állt.1 A XV. század második felére a Báthoriaknak két legjelentősebb birtokközpontuiv Ecseden és Nyírbátorban alakul ki.2 Ecsed az 1433-as osztozkodás után osztat­ lan állapotú „vár vagy várhelyként” fordul elő. 1446-tól számítva már csak „vár” ként szerepel. A névadó helység, Bátor erre az időre alakul a család szakrális, temetkezési központjává. A város fényét, gazdagságát emelte, másfelől nehezítette helyzetét a Báthoriak sűrű nyírbátori tartózkodása. Hiszen az is valószínűnek lát­ szik, hogy a XIV. századtól az ittlévő kegyúri templomuk (minorita) helyén temet­ keztek. Az új, pompás kastélyuk építésekor, a XV. század második felében az ecsedi v árközponttal, a nyírbátori szakrális központtal és a három mezőváros mellett negy-

43

vcnhat faluval rendelkező nagy uradalom adja közvetlenül a Báthoriak hatalmi bá­ zisát.’ A gazdasági és a rokoni kapcsolatok révén történő emelkedés magyarázza a Bá­ thoriak további emelkedését Mátyás uralma alatt. A Báthoriak közvetlenül a király rokonai is lesznek, amikor Szilágyi Mihály feleségül veszi Báthori Margilot. A Báthoriak rokonságában ekkor már tizenkét országos méltóságviselőt és egy püspököt találunk. Igen jellemző, hogy „egy Báthori Erdélyből elindulva a Vág völ­ gyéig, szinte megszakítás nélkül rokonai birtokán utazhatta végig az országot” .' A király rokonainak számító család igen nagy politikai hatalom birtokosa. Ezt illusztrálja, hogy Báthori II. István országbírói és vajdai címet kap 1474-ben. Test­ vérei, László és András így nagy hatalom birtokába jutnak. A szabolcsi főispán, Bá­ thori András udvari tisztségeket visel, s később koronaőr lesz. Mátyás humanista udvarának legkiemelkedőbb alakja, az Itáliában tanult magyar író, humanista Bá­ thori Miklós, a szeretni (1489— 1475), majd váci püspök. (1475— 1508.) Ezt a hatalmat szimbolizálja a török felett aratott győztes kenyérmezei ütközet után (1479) — a nagy hadizsákmányból — nemzetség, család dicsőségét fenntartó építkezés. A két kiemelkedő értékű gótikus templom mellett II. István a meglévő udvarházukat (kastélyukat) kibővíti, átalakítja fallal körülvett, kisebb ostromot is álló gótikus, majd a reneszánsz stílust mutató monumentálisabb várkastéllyá. Az 1490-es évek végén — a templomok elkészültekor — a régészeti leletanyag szerint gótikus lovagkályhákkal ellátott, berendezéseiben is gazdag várkastély állt. A régészeti kutatás bizonyító anyagán túl több lényeges adat is szerepel. Báthori István építtető testvére, Miklós váci püspök a váci székesegyházon és a püspöki vár­ ban hasonló időben (1480-as években) építkezett.' A történeti adatokon túl, régészeti és művészettörténeti bizonyítékok utalnak arra, hogy a király kedvelt püspökét a budavári és a visegrádi építkezéseknél alkalmazott mesterek munkájával támogat­ hatta. S ezek az építkezések adhattak egy építkezési irányt az amúgy is humanista, olasz szellem felé forduló püspöknek. Ezek alapján világos, hogy az 1493-ban még befejezetlen református templom építkezéseihez a tanácsadáson túl, gyakorlati segít­ séggel is szolgált bátyjának a családi szakrális temetkezőhely építéséhez. Kétségtelen tény az is, hogy a budai, visegrádi és a váci építkezések befejezése után nagyobb erők, egy műhely részei kerülhettek a nyírbátori építkezésekhez.8 A nyírbátori építkezések közül a várkastély építkezése a mai ref. templommal szemben fekvő déli dombon történhetett. A templom, illetőleg kolostor várral tör­ ténő megerősítésére jó példa Marosvásárhely, ahol 1490-ben a magaslaton épült ko­ lostort Báthori István kisebb várrá képezte át. A nyírbátori építkezés a homokdom­ bon lévő kisebb várkastély kibővítésével és körbesáncolásával történhetett, amely erődítéshez a családi temetkezőtemplom is tartozhatott. Az ilyen kúriák, vagy csa­ ládi kastélyok építése ebben az időben királyi kegynek köszönhetők. Ezt mutatja, hogy az építkező Báthoriak féltékenyen figyelték a szomszédos Károlyiak nagykálolyi kastélyépítkezéseit és 1473-ban megvádolták őkel, hogy a király engedelye nél­ kül „castellum seu fortalicium in circuite ecclésiac in Karol”1 építenek. A nyírbátori munkákkal egyidőben az ecsedi várban is folytak munkálatok, amit egy 1484-ből származó címer is jelez. Ezen — a budai olasz mesterek közvetítésével — Desiderio da Settignano hatása fedezhető fel." Ez az ecsedi várban látható budai hatás a nyírbátori várkastélyon is jelentkezik. S általában Mátyás király humanista, tudomány- és művészetpártoló törekvései a Báthoriak más építkezésein, illetőleg muvészetpártolásában köveLhető. Az 1500-as évektől a Báthoriak legfontosabb központja Ecscd és a megerősített nyírbátori várkastély. Itt élnek Báthori II. András fiai: Bonaventura erdélyi vajda,

44

II. Miklós országbíró és II. György a XVI. század közepéig. 1548-ban az utolsó lan­ tost, Tinódi Sebestyént is itt említik. Báthori Bonaventura a nyírbátori várkastély­ ban folytatott tárgyalást Erdély jövendő sorsa felett az Izabella királynőt képviselő Martinuzzi Györggyel és Salm Miklóssal. Ferdinánd király bizalmatlan politikája — többek között Perényi elfogása után — Báthori András hosszabb időre Nyírbátorba költözik. Ittléte alatt, 1550-től huza­ mosan részt vesz az erdélyi harcokban. A váltakozó szerencsével folytatott háború során, 1562 tavaszán az erdélyiekhez partolt Báthoriak fészkét, Nyírbátort Ferdinánd vezére Balassa visszafoglalja. A hadadi ütközet után János Zsigmond török segítséggel elpusztítja a helységet. Ezután az ostromok következtében leégett és egyre bizonytalanabbá váló nyírbátori várkas­ télyból az ecsedi várba húzódnak át a Báthoriak. Miksa es János Zsigmond közötti háború befejezése nyomán, az 1570-es években kialakulnak az államhatárok Erdély és a magyar királyság között. A törökellenes királyi végvárak vonala Tokajból kiindulva Kallón, Nyírbátoron, Kisvárdón és Szatmáron keresztül húzódik ekkor. A végvárvonal állomásainak, így Káliónak és Nyírbátornak újabb megerősítése az 1570-es években történik. Nyírbátor is ezekben az években kaphat erősebb pa­ lánk- és árokrendszert, s talán a kastély kulcspontjai is megerősítésre kerülhettek. A háborús végvárvonalba került Bátor központ ezentúl még kevésbé lesz biztonságos a Báthoriaknak. 1587-ben a román Petraskó lengyel zsoldosai felégették és nagy pusztítást vihettek végbe az elfoglalt településen és a várban.5 Éppen ezért II. György fia, V. István országbíró (1605) Szabolcs vármegye főispánja, az ecsedi ág utolsó sarja, bevehetetlen erősséggé alakítja át és végleges székhelyévé teszi az ecsedi vá­ rat." A kirobbanó tizenöt éves háború során Nagykólló és Nyírbátor környékén az erdélyi és a királyi csapatok nagyobb sikereket érnek el a torok ellen. A Báthoriuradalmak környékén azonban 1594—95-ben százhat község pusztult cl. A háborús időszak rongálhatta meg a bátori palánkvárat és kastélyt. A X V II. század elejétől az „ú j” földesuraknak a városban háza és egy „puszta kúriája” volt." Magáról a vár­ kastélyról az említések nem szólnak, csupán a várhoz tartozó nyírbátori majorság szervezete szerepel részletesen. A Rákóczi-kézbc kerülő Báthori-uradalmakat a X V III. századtól a Károlyiak birtokában találjuk. A meglévő romos épületeket ők alakítják főképpen gazdasági célt szolgáló helyiségekké. Az egykori Báthori-várkastély helyére magtár, borospince és istállók települnek.12 A z egykor jelentős birtokközpont romjait elbontották. Maradványait a homok­ domb és a rátelepülő ember tüntette el. Átépített keleti szárnya — magtár- és pin­ cehelyiségként — a X IX —X X. században, illetőleg mind a mai napig fennáll. Ma­ radványai düledező formában várják az elenyeszésl.'5 A történeti forrásokban szórványosan szereplő kastély alapfalaira 1958-ban buk­ kantak az óvónőképző iskola fundamentumának ásásakor. A mai szülőotthon dél­ nyugati sarkának közelében került elő az első falmaradvány. A telek keleti részén, a gimnázium későbbi területén, további falalapok jutottak a felszínre. Mérey Kádár Ervin volt debreceni muzeológus vezetésével folytatott leletmentő ásatás csupán a X V I—X V II. századi jelentős várfalmaradvány északnyugati sarkát tisztázta. A ku­ tatás hiányossága, hogy nem biztosította a lelőhelyet a későbbi feltárások számára, így közvetve lehetőséget adott a nyugati, illetőleg az északi kastélyszárny elbon­ tására." Mérey Kádár Ervin csupán azt állapította meg, hogy a „Báthoriak idejéből származó nagyobb épületcsoport állt a helyszínen, amely a tűzvész áldozata lett” . 45

Az átépített keleti szárny — ma. Két év múlva, az építkezések es a falbontások zavartalan folytatása közben száll ki Nyírbátorba Csallány Dezső, aki megállapítja, hogy ,,a várkastély falrészeiből töb­ bet elbontottak". Ugyanakkor ezek a régi gimnázium építésekor elhordoít falak több ..eellaszerű helyiséget” alkottak. Komolyabb régészeti kutatások csupán az építkezés ötödik esztendejében kez­ dődtek. Az 1958-ban Csallány Dezső vezetésével megindult ásatás a gimnázium kert­ jében megmaradt déli falnál, illetőleg az északi és a keleti fal találkozási pontjánál történt Az 1958-ban folytatott asatás során tisztázódott a gimnázium udvarán alapjai­ ban megmaradt X V — XVI. századi Báthori-várkastély déli szárnya. Ezen a szárnyon egy kiugró toronyhelyiség, illetőleg egy kisebb bejáratú torony mutatkozott. A/ em ­ lített építmények a déli várfalhoz, illetőleg a vele párhuzamosan futó északi kastélyíalhoz illeszkednek szervesen. A falakból kiinduló keskenyebb kcresztfalak a deli szárny szobáinak záróíalai. A déli várfalon előkerült pinceablak — a magtár pincéjén levő ablakkal mu­ latott méret- és tengelyazonossága alapján — a déli szárny és a magtar épületének szerves összefüggésére utal. A gimnázium építésékor felelőtlenül elbontott ..cedaszerű” építmények a déli várkastélyszámy nyugat felé történő folytatásai jeleztek.

46

A déli szárny alapjai a gimnázium udvarán.

A várkastély már feltart részeinek tereprendezése 1959-ben folytatódott, kisebb kiegészítő jellegű ásatásokkal. Az említett földszállítás közben „szórvány leletként” egy szépen megmunkált, egyedülálló XV . századi zöldmázas, oroszlándíszílésű kály­ hacsempe is felszínre került. A z ásatás legkiemelkedőbb leleteként a négy termés­ kőből faragott balusztert tarthatjuk számon. A hamus pusztulási rétegben, tégla­ padlón dőlt helyzetben talált korlátbábok kétoldalt pilaszteres kiképzésű kőbabá­ val, illetőleg középen körkeretes meződíszítéssel ellátottak, s alul és felül keretes me­ ző egészíti ki őket.15 Az említett egyedülálló kőemlókekkel együtt íves alakú ledőlt íalrész jutott a felszínre, amely a korláttal ellátott árkádos felső folyosó meglétére utalhat. Végső soron az 1959. évi régészeti kutatás a gimnázium udvarán előkerült vár­ kastély déli szárnyának teljes feltárását eredményezte. A z említett kastélyrész észa­ ki részének vizsgálatakor kiderült, hogy baluszteres (kőbábkorlátos), loggíás kikép­ zésű folyosóval ellátott, emeletes, több helyiségből álló kastélyrész állt itt. A déli rész kiugró toronyfeljárója és kis bejárati tornya is ekkor került a napvilágra. Az 1961. évi régészeti munka a gimnázium udvarának még feltáratlan területét kutatta. A déli szárnytól távolabb nyitott szelvényekben a korábbi feltárásokon elő­ került, többnyire jellegtelen középkori kályhacsempe- és kerámiaanyag jutott a fel­ színre. Néhány fafaragványon, kályhacsempén kívül csupán egy mészkőből kifara­ gott sárkányos, Báthori-cimer az igazán jelentős ásatási lelet.16 A z 1953— 1961 között végzett ásatások végső soron azt bizonyították, hogy a kas­ tély feltárt szárnya a gimnázium alatt húzódhatott. A Báthoriak X V — XVI. századi várkastélyának délnyugati sarka és nyugati szárnya a gimnázium, illetőleg a mai 47

szülőotthon területére eshetett. A z 1953-ban előkerült fal a nyugati kastélyfal volt. A déli falon és a jelenlegi magtár pincéjén egy merőleges tengelyben jelentkező ab­ lakok arra mutatnak, hogy a jelenlegi magtár része volt a feltehetően kiterjedt, bel­ ső udvarral rendelkező U alakú kastélynak Az 1953— 1961. évi ásatások végső jellemzésénél feltétlenül említésre kívánkozik, hogy az építkezések gyors megkezdése után pótolhatatlan kastélyegyüttesek és lelet­ anyagok pusztultak el. A leletmentés során készített dokumentáció erősen hiányos és alapvetően nem pontos. A gimnázium zavartalanul folyó építkezése közben (1955 — 1958) a területen érdemében nem végeztek régészeti leletmentést. Az építkezők az előkerült falakat szétbontották, illetőleg a megmaradt részek fölé épült a gim­ názium. Az 1953— 1961 közöil folytatott ásatásokat jellem zi az 1961. évi ásatási napló: „a feltárások során voltak szakmai hiányosságok bizonyos mértékben (régész hiá­ nya stb) . . . , ha viszont nem kerül sor a feltárásra, úgy teljes pusztulás áldozatává válik az ásatási objektum leleteivel együtt". Mindannyiunk számára intő példa ez az eset, s a további romegyüttesek mielőbbi feltárására és megvédésére ösztönöznek bennünket.' A fentiek után 1969-ben megindított régészeti ásatásunk a kastély alaprajzának és teljes kiterjedésének meghatározására törekedett. A magtár északnyugati sarkán feltárt szelvényben zöldmázas, bélletes (befelé mélyülő) „egyiptomi” figurára emlé­ keztető reneszánsz fejmotívumos töredék, valamint szakállas, talán Bálhori Andrást ábrázoló töredék került elő. Az értékes leletanyag mellett rákot és virágot ábrázoló csempét tártunk fel, valamint tagolt, vájatos díszü ablakkeretaarabok alkották a fontosabb tárgyi bizonyítékokat. A szülőotthon falával párhuzamosan húzolL kutatóárokban kemencéhez csatla­ kozó, hevenyészetten rakott téglafalat találtunk. A kemence mellett előkerült egy kis lakószoba és egy emésztő. A lakóhelyiség nyugati falán kívül tártuk fel a ki­ emelkedő művészeti értéket képviselő középkori kályhacsempéket.'" Az égetett föld, kőtörmelék és mészdarab között talált csempeegyüttes három különböző kályhacso­ portra osztható: lovagkályha típusai, próféta ábrázolásos kályha darabjai és az ún. címeres darabok. A felsorolt három lípuscsoporton belül további alcsoportok, illető­ leg kályhavariánsok is megfigyelhetők voltak. A kályhacsempeanyag vizsgálata során öt ún. nyírbátori lovagalakos csoportot különítettünk el. A főképpen az ábrázolások motívuma alapján vizsgált lovagalakos kályha orom­ dísze a Magyarországon egyetlen — csupán Nyírbátorban szereplő — oroszlános áb­ rázolást mutatja. Az oromcsempe rokon formáját a budai lovagalakos kályha 2. típu­ sán találjuk meg. S ez ideig a típus és változatai Magyarországról, Jugoszláviából. Ausztriából, Svájcból, Németországból, Csehországból és Lengyelországból ismertek. Ugyancsak fontos műhely és időrend meghatározó szerepe van a nyírbátori lovag­ alakos kör 4. csoportjához tartozó oroszlánmotívumos, Karinthia címerképét jelölő csempének. Ez a címerképes csempe a lovagalakos kályha 4. nyírbátori csoportjának készítését Karinthia elfoglalása utáni időre (1483 körül) valószínűsíti.”

4H

Oroszlános kálj hacsempc-töredék. A főképpen alakos: szenteket, prófétát és királyt ábrázoló csempék alcsoportjá­ ban a Szent Pet ' -mnt . , :i keretcsempék a budai tovagalakos kályha hasonló áb .t/jl.isaval mutatnak l e l j e - , egyezést Ez a ■ 1-t bizonyítja, hogy a — tölgyfát ölelő orozlános csempetöicdék mellett — a nyirbatun lovagalakos műhely mestere több budai m utívum nt teljes egészében felhasznált. Ugyanakkor a Báthoriak legfon­ tosabb hagy.iiiianyá:iük . s.-rk • Szent György és a sárkány alakjában történő Megjeleníti m* int! a budaiaktól eltérő — a megrendelői igényt tartalmazó — meg­ adási takarja. *

49

Sárkányos kályhacsempe-löretlck.

Végső soron a budai formakincset helyenként felhasználó — főként a Báthonak igényét követő — nyírbátori kályhásműhely mintegy 4— 5 kályhát hozott lét1 , e. Ugyanakkor megállapíthattuk, hogy a várkastély középkori fala a szülőotthon épü­ lete alatt futhat tovább. A további kutatások során a kastélyépület délkeleti sarkánál — a középkori fa l­ indításokon túl —- oszloptöredékct, valamint nagyszámú párkánydarabot fel. A z 1970-es ásatásunk során folytattuk a magtár déli részének feltárását. Itt, a délkeleti saroknál egy újabb, téglából készült emésztőgödör került napvilágra. A feidefalú építmény mellett vastag járószint rész mutatkozott. A különböző, főképpen középkori eredetű falszerkezetek közelében faragott kövek, kerámiák és díszes kály­ hacsempék adták a bizonyító anyagot. Tekintsünk egy ásatási egységet a napló segítségével. „A 12. kutatóárokban bol­ tozatos kemencét (3. sz.) tártuk fel. A kutatóárok keleti részében egy rosszul meg­ épített téglafal maradványa került elő. A fal közelében — X V I. századi négyszegle­ tes, tál alakú kályhacsempe-töredékekkel együtt — későközépkori feketére égett bög­ re és fazék peremtöredékei adják a datálásl.’ ’ A feltárás leglényegesebb területét eredeti (in situ) formában rögzítettük. Egy kiterjedtebb tégla alapozás mellett — a pusztulás pillanatát mutató — lefelé fordított kályhaszemek feküdtek. Két megszenesedett gerendát is sikerült megfigyelnünk. A kályhaalaphoz tartozó téglatörmelé* kés, hamus pusztulási réteg kályhaszemmel és faragott kővel szórtan jelentkezett. Sikerült tehát egy X V I. századi kemencehelyet biztosan megőrizni.2' Sajnos az ásatás eredményeinek részletes bemutatásától e helyen el kell tekintenünk. Végső soron az 1969-től folyó ásatások — a lehetőségekhez képest — tisztázták a Báthori-várkastély kiterjedését, illetőleg a magtárral való összefüggését. A magtár­ épület északnyugati sarkán nyitott nagy területű ásatási egységben az előkerült re­ neszánsz ablakkeretkő a X V III. századi átalakítást bizonyítja.

tártunk

50

Az északi kastélyszárny fala helyett — a szülőotthon kertjében — csupán a kö­ zépkorinál későbbi falmaradványt találtuk meg. A magtár keleti részén történt 1970. évi ásatás a X V III. században meglévő gaz­ dasági részt: kemencéket, emésztőket tárta fel. Az említett épületrész déli oldalánál — meg nem értelmezhető — középkori téglafalak kerültek elő. Ezek — szerintünk — feltétlenül szerves részei voltak a Báthoriak középkori kastélyának. Az eddigi fel­ tál ások azt jelzik, hogy a Báthori-várkastély — feltételezésünk szerint — az U alakú foimát mutatja. A magtár déli részéből induló falak a déli szárnyhoz történő csatla­ kozásának ugyanis az 1959—61. évi ásatások eredményei ellent mondanak Az is jól megállapítható, hogy a X V — XVI. századi U alakú várkastély még a XVI. században elpusztul és későbbi megújítása csak részben történik meg. A X V III. században erősen átalakítják a megmaradó épületegységeket (magtár stb.). Az átalakításra kevésbé alkalmas részek elplanirozásával új járószintet terem­ tenek. Erre a szintre elsősorban a gazdasági célokat szolgáló építmények kerülnek. A gazdasági egységek legnagyobb része a X IX . század végén elpusztul, illetőleg át­ alakul. Ezeket a folyamatosan történő átalakulásokat, feltöltéseket jelzik a X IX — XX. századi és a legújabb kori szintek is. Ugyanakkor megállapítható, hogy az egy­ kori Báthori-kastély épületéből csupán a jelenlegi magtár marad meg. A z 1969-ben előkerült csempeanyag — a kőfaragványokon túl — a magyaror­ szági X V — X V II. századi kiemelkedőbb iparművészeti alkotások közé sorolható. En­ nek alapján rekonstruálhatjuk a kastély kályhákkal történő berendezését. A szürke Báthori-sárkányos kályha az emeleti, az ún. „Ur szobájában” lehetett. A lovagala­ kos kályha Oroszlános, illetőleg Szent György-ábrázolásos kályhája a lovagtermet díszítette. Az egyéb típusú kályhák nagyszámú töredékei ■alapján valószínű, hogy az emeleti ún. „Úrnő házában” a mázas virág, illetőleg hattyúdíszes formák szere­ peltek. Az igen kisszámú és töredékes állapotban előkerült zöldmázas, címeres (hollós, kettóiskeresztes) kályhák az „Ur szobája” , illetőleg a lovagterem környékén kerültek elhelyezésre. A lovagkályhákhoz hasonlóan, még díszes környezetben állt a próféta, illetőleg az áttört, gótikus csempéjű kályha. Ugyanakkor az egyszerű, mázatlan félkörívvel, illetőleg virágdísszel ellátott típusok, viszont feltétlenül a szerényebb szobabelsőhoz tartoztak. Így a nagy számban előkerült igen egyszerű — a Magyarországon ál­ talános típusú fekete, négyszegletes tányérformájú — szemeskályha, kemence da­ rabjai a kastély legegyszerűbb helyiségeinek fűtőberendezéseit alkották.22 Milyen lehetett a nyírbátori kastélyunk belső berendezése a Báthoriak idején? A források, főképpen inventáriumok nem szólnak erről. Az egykori nyírbátori vár­ kastély művelődéstörténeti képét az ecsedi történeti adatok alapján rajzolhatjuk meg. A z ecsedi X V II. századi inventáriumból kiderült, hogy az ebédlőpalotán túl „állott az ur kőboltos háza” . Az említett helyiségnek „zöld színűre festett, bélelt, vassarkos, hevederes, kulcsos ajtaja az ebédlőpalotából nyílott. Ónba foglalt, hátszegre metszett kristályüveges, négyfiókos ablaka és belül szenelő zöldmázas kemencéje” is ismert. Az úr házából a kőboltozatos asszonyház nyílt, ahol — a kívül fűtő, zöldmá-zas ke­ mencén túl — több diványszönyeg, testetlen ágy, rézláda, asztal és egyéb lárgy ta­ lálható. Az asszonyház mellett a leányasszonyok háza állt, amelyhez az „öregasszo­ nyok kőboltozatos háza” csatlakozott. Az öregasszonyok szobájából nyíló „alsóleány­ asszonyok” háza melleit volt a sütőház. Innen kelet felé az ún. s/egelet-palota hú­ zódott. A középső palotából és a karfás folyosóról közelítették meg az ún. szegeletboltos házat, amelyben pisztolyokat, puskákat, tőröket és alabárdokat tartottak. Az emeleti (felső rend) házak alatt különböző „alsó rendházakat” említett az összeírás.

A különböző bástyák környékén — a porkoláb házától kezdve — a sóház, az ecetesház, a pince és a liszttartó szuszékok ismertek. A Nyírbátorban Tinódival kap­ csolatban említett udvarbírák háza deszkás tornáccal, pitvarral épült, amelyben kü­ lönböző deszkarekesz állt. A z ecsedi vár szárazmalma mellett tudunk a kovácsműhelyről, az istállókról és végül a tömlöcökről is. A Báthoriak családi központjának belső kerítése és különböző kapuja is szere­ pel, mint vastag deszkából karózott tőkekapu. A bejárati híd végén lévő sövényes, tapaszos, szalmával fedett darabontházat is megemlítették az összeírok. ’ A fenti forrás alapján a nyírbátori és más Báthori-várkastély is beosztásában cs berendezésében a Báthoriak alapvető igényét és rangját tükröző X V III. századi ecsedi várkastélyhoz lehettek hasonlók. Véleményünket kiegészítő és alapvetően igazoló adatok a Báthoriak nagyszámú építkezéseivel kapcsolatban maradtak fenn. A Báthoriak — a X V —X V I. századi templomépítkezések mellett — főképpen az erdélyi várkastélyokon még látható reneszánsz építkezéseket folytatták. A nógrádi, a bujáki, a Somogy megyei és egyéb Báthori-erősségekcn kívül néhány adat a tá­ volabbi Báthori rokonság építkezéseiről is tudósit. A kapuvári és a többi Nádasdy, valamint a Somlyói Báthoriak építkezéseiről tudomásunk van. A Báthoriak építő­ kedvére jellemző, hogy a szomszédos Nagykálló megerősítésén 157Ö-ben Báthori M ik­ lós országbíró „saját kezével hányta a földet” . A felsorolt építkezéseken kívül természetesen rokonvonások mutatkoznak — a nyírbátori várkastéllyal kapcsolatban — egyéb építészeti emlékeken is. Ezek nagy része — a nyírbátorihoz hasonlóan — elpusztult, de többségüket már helyreállítot­ ták. Hazai műemlékvédelmünk komoly nyeresége lesz a nyírbátori kastélyegyüttes régészeti feltárását követő restaurálás.24 Végső soron azt kell mondanunk, hogy a nyírbátori X I I I — X IV . századi Báthorikúria helyén, vagy környékén a XV. század közepén a királyi udvar hatására és tevé­ keny közreműködésével egy, legalább a főszárnyon hal-hét szobával rendelkező, mellék­ épületekkel ellátott várkastély épült a XV. századtól a X V I. század első feléig be­ zárólag. Formája, díszítése a négyszögletes, belsőudvaros kastélytípushoz állhatott közelebb, amelyet emeletes, loggiás, baluszteres szárnyak és árkádos folyosók kötöt­ tek össze. Építői: a szász, az olasz és a magyar mesterek a Báthoriak ízlésének és hatalmi állásának megfelelően formálták ki. Rangos építészeti formáját, művészi értékeit és fényűző berendezését a régészeti ásatások gazdag leletanyaga is igazolta. '

Jegyzetek: 1. Magyar Kálmán: A nyírbátori várkastély XV. századi kályhacsempéi és művelődéstörténeti

vonatkozásai. IDokton Értekezés. (Kézirat, ELTE Régészeti Tanszék 1973., 2.) Továbbiakban: Magyar 1973.1 2. Magyarország Városai és Vármegyéi, Szatmár megye. [Szerk. Borovszky Samu. (Bp„ é. n. 429.) Továbbiakban: B o ro v s zk y ... Szatmár.1

J. L'O 4. Fiigcdi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp. 1970., 02. (Továbbiakban: Fligedi 1970.) 5. Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. Bp. 1966., I. 299, 697. (Továbbiakban: Balogh I. 1906.) 6. Nagy Zoltán: János barát és Kőfaragó György, Mátyás király és Báthori István erdélyi vaj­ da építészei. Szépinüvészet. (Szerk. Marlay Öd ön [V. 6. 1944., 190—191. (Továbbiakban: Nagy 6. 1944.)] Entz Géza: Művészek az erdélyi gótikában. Kelemen Lajos Emlékkönyv. Kolozsvár 1957., 256—257. (Továbbiakban: Entz 1957.) 7. Balogh I. 1966., 274.

52

( Itai-'k.!! I. I'k*., 2fr>. Takács Marianna: Magyarországi udvarházak és kastélyok. Rp. 1970., 219. (Továbbiakban: Takács 1970 ) 3 iialoRii István: Nyírbátor története. (S2 erk. Szalontai Barnabás.) Nyírbátor 1936.. 12 (Továbi. II ii“ íli i * -i. i — 1.ai ix Ciezn—Sfjiimu.il Barnabás: Nyírbátor Rp. 12.
icDin

■ni'—S/áloiii.ii 1 ■» \

10 1 ntz—Szalontai 1969., 1.

— EckharcU Sándor: Telegúy Pál cs János levelezése a XVI. század végéről. Bp. 1944., 36. 19. (Továbbiakban: Erkhardt . . . 1944.) 11 A Nagy-Karolyi grul Károlyi család oklevcltára. IV. 1600—1790. (Szerk. Géresi Kálmán.) Rp. 1ÍSR7., 333. (Tovaobiakban: Károlyi Oklevéltár IV.) 12 A gazdasági épületek jó része ugyancsak elpusztult. Jelenleg az ún. rmigtárhelyiség is igen mostoha körülmények között üzemel, s jelenlegi állapotában nem méltó egy városképhez A régészeti asalas megkezdése előtt a helyiség kiürítése alapvető. Az Országos Műemléki Felugyelőseg elvege/.ne az 1980-as évekre a helyreállítást. 14 Az építkezési munkák azonnali leállítása után a régészeti feltárással párhuzamosan egy romkert kialakítása lett volna ésszerű. A Cs XIII, A u , a Cs XIII/A/3, a Cs XIV B 2 és a Cs XIV B 3 számú szelvényben kerültek elő. Ld. Magyar 1973., 42 p és 198, jegyz. Magyar Kálmán: A z ötvöskónyi Báthori várkastély Somogyi Múzeumi Füzetek 18 (Szerk Bakay Kornél.) Kaposvár, 1974. 15. (Továbbiakban: Magyar 1974.) 1 Szabolcs-Szatmár megyében Nyírbátor, Ecscd. Sárvár, Gut cs Adony régészeti feltárásával országosan is egyedülálló eredményt érhetnénk el. a Nyírbátor rom-kert kiképzésével Közép-Európában is jelentős műemléki-turista központ lehetne. 18. 2 X 2 m-es körzetben és 20—50 cm melységben kerültek elő. Részletesen Ld. Magyar Kálmán: A nyírbátori lovagaiakos kályhákról. AÉ 1975 1. Sajtó alatt Magyar 1974., IC. Uő: Rathoriak sárkányölö hagyománya. Somogyi Múzeumok Évkönyve. 1973., Kaposvár 1974. (Szerk. Bakay Kornél) 117—131 - A közvetlen környéken további kemence- cs kálvhaegyuttesek voltak. Ezek mielőbbi feltá­ rása szükséges. • A Báthoriak eddig feltárt fűtőberendezéseit A középkori Báthori várkastélyok fűtőberendezesei c. tanulmányunkban tárgyaljuk. (Művészettörténeti Értesítő 1975 1 Sajtó alatt Borovszky Szatmár vármegye, 463—466. — Takács 1970.. 218—219. — Urbária et Conscripliones l. fűz. Művészettörténeti adatok. Művészettörténeti Dokumentációs Központ Forráskiadvá­ nyai IV. Bp., 136—137. •4 Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács és Nyírbátor város támogatásával. 23. Magyar 1973., 1—269.

Btrecz András: Szimbólumok. (A II. Szabolcsi Tárlat anyagából.)

53

Huszár István: Szupersztár II. (A II. Szabolcsi Tárlat anyagából.)

54

LUKÁCSY GÁBOR:

Nyíregyháza lebontott református temploma* Sokat írtak már erről a műemlékről 1861 óta, amikor Ipolyi Arnold az átalakítások ellenére felfedezte jelentőségét. 1873-ig, lebontásáig, első állomása volt azoknak a ku­ tatóknak, akik a megye építészettörténetének megismerésére indultak. Ma már jóval többet tudunk a Nyírség középkori építészetéről, de a nyíregyházi templomról csak írott források maradtak. Nemrég került meg azonban Henszlmann Imre látszati rajza,11 s most újra eddig ismeretlen rajz bukkant elő, segíteni az eddig homályos részletek tisztázását. A z újabb adatok világánál és a régiek felelevenítésé­ vel próbálom meg pontosabbá tenni a Nyíregyháza középkori templomáról eddig ki­ alakított képet.

★ Nyíregyháza neve már régen fölkeltette a helytörténészek érdeklődését. Ügy vél­ ték, hogy István törvénye nyomán itt épült fel a Nyírség egyháza.1 A z 1873-ban le­ bontott templom viszont ennél későbbi volt. A helység Árpád-kori történetéről úgyszólván semmit sem tudunk. Csak kevés okleveles anyag és a nyelvészet nyújt némi támpontot. A település első említése való­ színűleg a Váradi Regestrumban 1215-ben feljegyzett N yr (Nyír). Ugyanott említik még 1219-ben és 1222-ben, majd több mint egy évszázaddal később, a Gutkeledek bir­ tokaként bukkan fel 1326-ban, Nyreghaz (Nyíregyház) néven, tehát már az egyház(a) utótaggal. A név megváltozásának okát analóg példák segítségével G yörffy György és Mező András derítette k i: J . . . I a tatárjáráskor vagy közvetlenül utána elpusztult a település, földre hullottak a házfalak, egyedül a romos egyház meredezett a szemlélő előtt. Azoknak a falvaknak egy része tehát, amelyeknek a nagy országégés idején már volt templomuk, lerombolásuk után az -egyház utótaggal bővült eredeti nevük.” 1 A tatárjárás előtt tehát egyházas hely volt, de arról, hogy az a templom mikor épült, semmi adatunk nincs.3 A tatárok kivonulása után rövidesen újra megindult az élet, s így 1334-ben már a pápai tizedjegyzékben szerepelt a falu, temploma tehát ismét állt.4 Ez a templom a régi helyén épülhetett, de annak anyagát valószínűleg nem hasz­ nálták fel. 1873-ig sok átalakításon ment keresztül, román és gótikus részleteiről le­ írások és rajzok maradtak fenn. A Vasárnapi Újság 1857-ben! egy rézkarcot közölt Nyíregyházáról, melyen a kö­ zépkori templom is látható, a szentély felőli oldalával. A kis ábra a szentélyt félkör* Nyíregyháza megyeszékhellyé válása centenáriumára (1976. jan. 8.) a tervek szerint meg­ történik ezen ó-templom alapjainak régészeti leitárása és romkert kialakítása. Az ásatás lezárhat vitás kérdéseket, sőt meglepő eredménnyel is (bizánci kapcsolat?) szolgálhat. Ezért időszerű újabb adatok közlése. (Szerk.)

55

ívesnek mutatja, tengelyében négylevelű lóhere alakú ablakkal, a nyugati homlok­ zaton huszártoronnyal. Mindez ellenkezik a más forrásokból szerzett ismereteinkkel, s így mondhatjuk, hogy a rajzot jórészt a fantázia szülte. A z első értékes adatok Ipolyi Arnold tollából valók.8 Téglaépítészeti emlékek után kutatva 1861-ben kétízben vizsgálta meg a templomot: „/ .../ egés z sorát a különböző színű: zöld, sárga, viola, fekete és vörös tégláknak láthattam, / .../csak épen annyi látható, a mennyi a lehullott vakolat által napfényre jött. Az egyházhajó déli oldalán, bemenettől balra, / ... / mintegy három ölnyi hosszaságban /.../. A fekete színű téglák sajátságosán a többinél puhábbak / ... /, egyik tégla, melynek felületéről a zöldszin leleveledzve mintegy elvált, belül egészen ily koromfekete s e mellett körömmel v á j­ ható puha volt. j . . . I Nevezetesebb, hogy néhány tégladarabon vegyes, tarka színezet vehető észre, / ... / az ily téglák márványozottaknak neveztetnek. Egyébiránt itt azon színnel, mely a téglák külsején látható, többnyire belsejük is egészen át van hat­ va /.../. Ellenben sehol nem volt észrevehető ezen téglákon a fénymáz — glasura. I . . . I Föltünőbb még az, hogy j . . . I nem vagyunk képesek a téglarakatban semmi szabályos alakzatot kivenni.” „Régi eredeti alakjából egyébiránt majdnem teljesen kivetkőztetve és minden díszét vesztve, gót idomát csupán még szentélyének a nyolcz szögből képezett három oldalú záródása és tagozott támfalai hirdetik. Sem eredeti boltozata nem maradt meg, melyet most a szentélyben újabb dongaboltozat, a hajóban pedig deszka táblázatú fölep pótol; sem átalakított ablakain a csúcsív nem található, j . . . j Csupán külse­ jén I . . . I láthatók még nyugoti oldalán valami kisebbszerű portale nyomai, a késő gótkorszaki egyenesen átszelt hármas ívvel / ... /.” A téglaépítészet nyomait tovább keresve Ipolyi bejárta a környező falvakat, és színes téglákra akadt Oroson és Kisvárdán. Nyírkárászon a lebontott templom anyagá­ nak csekély maradványai közt pedig a színes téglák mellett mázasakat is talált. Azóta szerte a megyében újabb és újabb helyeken akadni mázas téglákra, melyek használata a X III. századra jellemző.7 Nyíregyházán viszont csak színes téglákat lehetett látni, mázasakat nem. A fénymáz le sem kophatott, mivel a felszíne különösen ellenálló, és alatta is sokkal keményebb az ilyen tégla, mint a szokásos égetésű. A zöldmázas tégla belül ugyan fekete, de sosem puha, mint Nyíregyházán volt. Ott, ahol mázas tégla előfordul, gyakran a többi is különböző színű — ha a nyíregyházi változatosságot nem éri is el — , és nem is kemények a téglák. A rra is van példa (Laskod), hogy egy templom anyagában igen kevés mázas tégla van, márpedig Ipolyi nem látta a teljes falfelületet. A X IV . században a téglaégetés technikája megváltozott, a téglák egységesebben készültek, színükben csak árnyalatnyi eltérés volt. Ez jellemző a gótika korszakára, és csak jóval azután fordult elő ismét, hogy eltérő színű téglákat égettek. Ipolyi Arnold a XIV., de inkább a XV. századra keltezte a templomot, de a megye többi templomához hasonlóan, anyaga alapján (függetlenül attól, hogy mázas volt-e) biztonsággal állíthatjuk, hogy a X III. század második felében épült. A pápai tizedjegyzékben való előfordulása is ezt mutatja. Rómer Flóris, miután 1864-ben megtekintette a templomot, kételkedett abban, hogy Ipolyi a nyugat-európaihoz hasonló téglaépítészetre bukkant volna. Kéziratos hagya­ tékát az Országos Műemléki Felügyelőség könyvtárában őrzik, s bár Kiss Lajos közölte Nyíregyházáról való feljegyzéseit," de a szöveget megváltoztatva, ezért nem fölösleges egész terjedelmében idézni: „Nyíregyház ref. egyház mar 1654 ben ujjíttatott, minden külső és belső ékítmény nélkül, a polichrom téglák, csak a rossz humus (R. F. kieme­ lése)* égetésü téglák történetes összeillesztéséből származott. Ablakok keretívüek, maszirvek 'mérmű?/ nélkül. — poly. apszis /sokszögzáródású szentély/ — a ny. ajtó, mely a leszelt szemöldökűnek utánzása — egy csúcsára állított négyzet ablak van —

56

papszék ülőfülke f*rlktagozat nélkül, sekrestye ajtó befalazva van Eddi­ giek közt legegyszerűbb, melyet láttunk. Pillérek esvetők /cseppentük? és ta lapzat labazat/ nélkül. A torony a szentély fölött ül, pillérek csak a p apszis szögle­ tein es a hajó négy oldalain. *az uj ref. templomhoz gyűjtött uj égetésü tégla szintén zo!d es a sarga-tarka színezésű mint a régi polychrom-tégla,” 9

1. abra: A templom alaprajza Rómcr Flóristól.

57

Rómer elkészítette a templom alaprajzát is, mely eddig az Országos Műemléki Felügyelőség tervtárában lappangott. (1., 2. ábrák,)

2. ábra: A templom méretarányos (M 1:100) alaprajza Rómer Flóris rajza és más adatok alapján.

A ceruzarajz egy 11,5X22 cm-es rajzlap hátoldalára készült, melynek előlapja a „Vásáros naményi várkastély, 1864-ben.” és 8222 a katalógusszáma. A z alaprajz fölötti és alatti néhány sor német nyelvű szöveget nem sikerült tel­ jesen elolvasni, de valószínű, hogy a kibetűzhetetlen és bizonytalan szövegrészek nem nyújtanának újabb adatokat a már ismerteken felül. A szöveg valószínű olvasata a következő: Nyíregyháza Re}. T. Sanctuar/ium/ sehr /?/ schlecht, aber alt gewölbt. S/chi/ff Holzdeck e. Fenst/er/ üb ér . d/em/. Hauptportal , kein Giebel darüber am (?) horizont/alen/. Schluss. Hauptsáchlich Ziegelbau (az ezután következő nagyrészt elmosódott tizenegy szóból csak a „hajó és szentély” rövidített említése olvasható ki teljes biztonsággal). A szövegből kiderült, hogy a csúcsára állított négyzet alakú ablak a nyugati kapu fölött volt. Ezt mutatja rajza is, mely az ajtó tengelyében van elhelyezve. A szentély dongaboltozatát — Ipolyival ellentétben — réginek találta, a nyugati homlokzat pedig oromzat nélküli a felirat szerint. A z alaprajz egyhajós, a nyolcszög három oldalával záruló keskenyebb szentélyű templomot mutat. A hajó déli homlokzatának két ablaka közrefogja a bejáratot. A nyugati kapu fölötti ablakon kívül még a szentély keleti falán volt egy ablak. A szen­ tély északi falán a sekrestyeajtó be van falazva, a sekrestye pedig elpusztult. Szemben vele az ülőfülkét láthatjuk. A templom méretei lábban és hüvelykben vannak meg­ adva. A méreteket más forrásból ellenőrizhetjük. Az új templom alapkövében emlékira­ tot helyeztek el, melynek szövegét Lukács Ödön lelkész teljes terjedelmében közölte,10 fontosabb részeit pedig nemrég Fazekas Árpád." „O-templomunkat — anyagát felhasználandók — szétbontottuk. /. . . / hossza volt belső világban 9 öl, szélessége 4 öl két láb. Alaprajza az egyház jegyzőkönyvében meg­ tekinthető. . .. / A z építési styl kezdetleges, a nyugati rész később építettnek, mutat­ kozott, a kelet felől eső bolthajtásos rész, melyen egy észak felől /Lukácsnál hibásan dél felől alásülyedt, kőajtóféllel kerített, befalazott ajtó találtatott s a falon kívül is melléképületnek helye mutatkozott, ... a sok évszázados vakolat szétbontása után a boltozat körívén arabesk /ornamentális/ festmény találtatott / . .. /.” Lukács monográfiája a továbbiakban főként az egyház anyakönyvének adataira támaszkodik, s így ismerjük a templom „hátulsó tojásdad boltozatának körívén” a fel­ iratot az 1654-es renoválás emlékére. A keleti köríven lévő felírás az 1764-es javításról tanúskodott, a templom falón lévő pedig az 1794-es tatarozás emlékét őrizte. 1804-ben épült a templom keleti végére a fatorony. „1820-ban kivül-bclül kimeszeltetett a templom, azonban ezáltal fejérsógét a fal elveszité, a harmadik meszelés /. . . j sem használt semmit mivel a fal csak tarkán maradt!” 1845-ben a templomot kívül-belül bevakolták. 1871-ben a mennyezetet életveszélyesnek nyilvánították. 1872 áprilisában elhatá­ rozták az új templom építését, és 1873 áprilisában megkezdték a bontást. Május 22-én tették le az alapkövet, melyben az emlékiratot elhelyezték. Kiss Lajos1- visszaemlékezések alapján leírta a templom belsejét. A hajó menynyezete „/ .../ kékszinü volt, s az egyes táblák veres cirádákkal díszítettek, olyan­ félék, mint a régi festett ládákon láthatók. /. . . / A templom nyugati végében volt még igen keskeny karzat oszlopokon, hova középen létrán másztak fel. A karzatról jártak a hajó padlásra.”

59

Lukács nyomán Kiss Lajos felfedezett egy akvarellt az anyakönyv lapjai között. Nyomdahibára gondolt, amikor „alaprajz” helyett egy „alakrajzot talált.13 Valószínű­ leg igaza van, mert ha alaprajz is készült volna, bizonyára az is fennmarad az anya­ könyvben. Rómer alaprajzát nem másolhatták le, mivel a/, nagyon hevenyészve készült. A z akvarell a Henszlmann Imre által, 1863-ban készített rajz nem egészen hű másolata. Az eredetit Fazekas Árpád" ismertette a közelmúltban. (3. ábra.)

3, ábra: Henszlmann Imre látszati rajza A másolaton az ablakok nem rézsűsek, míg az eredeti és az alaprajz is rézsűs ab­ lakokat ábrázol. Egy másik eltérés pedig Kiss Lajosnak okozott fejtörést azzal, hogy a szentély déli falán lévő ajtónyílást, melyhez a falépcső szolgált feljáratul, ablakként ábrázolja: „M i célja lehetett a lépcsőnek, alig sejthetjük, csupán a harangocska huzogalására gondolhatunk. . . . a rajzon azonban nincs feltüntetve a feljáró ajtó." Henszlmann rajzán kétféle támpillért láthatunk. A hajó sarkán lévő vaskosabb, mint a szentélyen lévők. Ez két építési korszakra enged következtetni, a szentélyt záródása alapján — a X IV — XV. századra, a hajót a X III. század második felére kel­ tezhetjük. Meg kell még itt jegyezni, hogy a rajzon a támpillérek tagolatlanok, míg Ipolyi tagozott támfalakról írt. A hajó déli oldalán egy szélvédő látható, melyről más említés nem történt, az alaprajzon sincs rajta. A cinterem az 1654-es vagy az 1764-es renováláskor készülhe­ tett, mivel később már az anyakönyvben említették volna építését. Roméinál feltehető­ leg azért hiányzik, mivel nem része a középkori alaprajznak. Ennek ellenére fontos adattal szolgál, amikor megkíséreljük a templom régi képét rekonstruálni. A közép­

60

kori templomokon a déli homlokzaton helyeztek el a hajót megvilágító ablakokat, melyek a román korban keskenyek és rézsűsek voltak. Sokszor, mint itt is, a kapu is ezen az oldalon nyílt. A több mint hat öl hosszú hajó világítására két résablak nem lehetett elég, tehát a déli homlokzat nyílásai nem maradtak meg eredeti állapotukban. A két megmaradt ablak belső szélessége is nagyobbitva lett, hogy több fényt eresszen át. De milyen lehetett a déli homlokzat régi képe? A hajó belső hossza 36 láb 9 hüvelyk volt, ami 1161 cm. A déli fal kívül, a két lámpillér között, ennél 20— 60 cm-rel több, kereken 12 méter.,c Tegyük fel, hogy a déli bejárat pontosan a homlokzat tengelyében helyezkedett el. A szélvédő kétszeres fa l­ vastagságát 60— 80, belső szélességét legkevesebb 180—200 cm körülinek vehetjük. A kisebb értékeket véve alapul a cinterem külső szélességének fele 120 cm (Henszlmann rajzán ennél nagyobbnak látszik). Levonva ezt a fal teljes hosszának feléből, 480 cm-t kapunk. Ebben az esetben viszont ellentmondásba kerülünk Ipolyinak azzal a kétszer is leirt adatával, hogy a „bemenettől balra, / .../ mintegy három ölnyi hasszaságban” jött le a vakolat, Még szűkén sem tesz ki 480 cm három ölt (570 cm). Ezért arra kell gondolnunk, hogy a bejárat a homlokzat középvonalától jobbra helyezkedett el, s hogy mennyivel, az más középkori templomokkal való összehasonlítás alapján valószínű­ síthető. Gyakori volt az olyan déli homlokzat, amelyen balról jobbra haladva először két ablak nyílt, majd a harmadik helye alatt az ajtó, a harmadik ablak pedig a negyedik helyen volt. ilyen lehetett itt is a homlokzat. Ebben az esetben az ajtó tengelye a homlokzat középvonalától lcb. 140 cm-rel jobbra esett. A szélvédő balra így kb. 620 cm, vagyis három öi két láb hosszú a fal, és ez már összhangban van Ipolyi adatával. (4. ábra.)

4. ábra: A hajó déli homlokzata (rekonstrukció). Ha csak az alaprajzot vesszük alapul, akkor a szentélyt — alakja után ítélve — gótikusnak mondhatjuk. Ezzel viszont ellentmondásban van dongaboltozata, mely a román korra jellemző. Ipolyi újabbnak vélte a boltozatot, de tudjuk, hogy régi freskók rejtőztek a vakolata alatt, és Rómer is réginek („alt gewölbt” ) mondja. Már Koroknay Gyula felvetette, hogy a szentély eredetileg talán egyenes záródású volt.’* A kérdés

61

elsősorban az, hogy fennmaradt-e valamennyi a X III. századi szentélyből, mely a többi egykorú temploméhoz hasonlóan egyenes záródású lehetett, A dongaboltozás amellett szól, hogy legalábbis a déli és az északi fal románkori volt. Arra viszont eddig nem ismerünk máshol példát, hogy a szentély gótikus átalakításakor a román boltozatot meghagyták, még akkor sem, ha ez lett volna az olcsóbb megoldás. A z átépítést sok­ szor a kordivat szempontja és nem a szűk tér bővítéséé vagy a gazdaságosságé vezette. A középkori templomok megszokott arányait szem előtt tartva a románkori szentély nem biztos, hogy kisebb volt, ezért viszont lehetséges, hogy falait és boltozatát az át­ alakításkor felhasználták. Nagy valószínűséggel az átépítés időpontját is meghatároz­ hatjuk, mert az 1779-es kánoni látogatáskor feljegyezték, hogy „az egyház régi fo r­ májú porticusán 1411-es felirat olvasható. Sőt egy kőkereszt kivakart helyét is látni lehetett / . .. Hogy melyik lehetett ez a kapu, a bizonytalan írott adatokon kívül megfejtésében szintén az évszám segít. A nyugati kapu egyenes szemöldökű volt, tehát a XV. század második felében készült. A z 1411-es felirat ezek szerint a déli bejáraton volt,18 mely nem érte meg a templom bontásának idejét. Lukács Ödön monográfiájában'" az anya­ könyvre támaszkodva feljegyezte, hogy 1820-ban egy kétfelé nyíló ajtó készült a déli oldalon. Ez a gótikusnak a teljes lebontásával történhetett, s így Ipolyi és Rómer nem is láthatta. A templom eredeti helyét ma már csak egy emlékoszlop mutatja az arrajáróknak. Mégis meglepően sokat tudunk róla. Időközben felvetődött az is, hogy feltárják az alapfalakat. Ez bizonyára méggazdagabbá tenné a templomról kialakult képet, melyet most összefoglalva így jellemezhetünk: A X III. század második felében épült az 1873-ig fennállt templom. Tornya erede­ tileg nem volt, az egyetlen kazettás deszkamennyezetű hajóhoz keskenyebb, egyenes záródású dongaboltozatos szentély csatlakozott, melynek északi falához épült a később lebontott sekrestye. A templom anyaga színes tégla volt. A z első bejáratot valószínűleg a hajó déli oldalán helyezték el. Tőle balra kettő, jobbra egy félköríves, rézsűs rés­ ablak nyílott, melyek közül később a másodikat befalazták, a két szélsőt pedig ki­ tágították. A nyugati homlokzat oromzatos lehetett, de az oromzat elpusztult. A templomot 1411-ben alakíthatták át, a szentély záródását sokszögűre változtatták, a déli kapuba csúcsíves kőkeretet helyeztek el, melyet 1820-ban lebontottak. Valószínű­ leg csak a XV. század második felében nyitották a nyugati bejáratot, melynek egyenes szemöldökű kőkerete abból a korból származott. A későgótikus ajtó fölött nyílt a vele egykorú, csúcsára állított négyzet alakú ablak. Végül a déli homlokzat elé szélvédőt építettek, és 1804-ben készült a szentély fölé, fából, egy huszártorony.

J e g y z e t e k 87654321 1. H áger L á sz ló s z e r it.: S z a b o lc sv á rm e g y e fe jlő d é s e és k o rtö rté n e te . N y íreg y h áza. 1929. 2. M ező A n d rá s: N y íreg y h á z a tö rté n e te 1753-ig. (N ém eth P é te r —M ező A n d rá s: A ré g i N y íreg y ­ h áza. N y íreg y h á z a , 1973.) 39. 3. N ém eth P é t e r : N y íreg y h á z a földjének ré g ész e ti le le te i az őskortól a m ag v ar közéDkorig. (N é m e th —M ező i. in.) N ém eth a ta t á r já r á s k o r m e g ro n g á lt tem p lom é p íté s é n e k id e jé t a X III. század első felére v a ló sz ín ű síti. 22. 4. Mező A n d rá s—N ém eth P é t e r : S z a b o lc s -S z a tm á r m eg y e tö rté n e ti etim o ló g iai h e ly sé g n é v tá ra . N y íreg y h á z a , 1972, 85. 5. N y íreg y h á z a . V a sá rn a p i Ú jsá g 1857. IV . 41. sz.. 432. 6. Ip o ly i A rn o ld : M agy ar té g la ép ítész e ti m ű em lék ek . A rc h a e o ló g ia i K ö z lem én y e k 1861. II. k ö tet 127—160. 7. M ázas té g lá k a t ta lá lta k eddig B a k ta ló rá n th á z á n , C se n g erb en , S z a m o sta tá rfa lv á n , a leg ú ja b b a n S z a k o ly b a n . B a lk á n y o n , B ir i k ö z e lé b en , T isz a d o b o n , P é n y e s litk é n , P e tn eh á z á n a tem p lom m e l­ le tt ( !) , S z é k e ly b e n és L ask o d o n . 8. K iss L a jo s : N y íreg y h á z a ré g i te m p lo m a . (S z o h o r P á l s z e r k .: N y íreg y h áza az ö rö k v á llsá g sz á ­ zad ik év éb en . N y íreg y h á z a , 1924.) 151—169.

62

9.

R ó m er F ló ris h a g y a té k , 16. n otesz 32—33. 1864, szep t. 24. K é z ira t. O rszágos M ű em lék i F e lü g y e lő ­ ség k ö n y v tá ra . 1 0 . L u k á c s Ö d ön: N y íreg y h á z a szab ad k irá ly i v a ro s tö rté n e te . N y íreg y h áza, 1 8 8 6 . 11. F a z e k a s Á rp á d : N y íreg y h á z a k ö z é p k o ri tem p lo m a. S z a b o lc s -S z a tm á r i S zem le. 1973. 2. sz .t 119— 12b.

12. 13. 14. 15.

16. 17.

13. 19.

L ásd K iss L a jo s i. ni. Lásd az e m lé k ira t id éz ett ré sz letet. Lásd F a z e k a s Á rp ád i. m . K o ro k n a y G y u la : N y íreg y h á z a m ű v é sz e ttö rté n e ti em lék e i. N y íreg y h áza 1971 10 K o ro k n a y a h a jó n a k a n y irtu ra i tem o lo m éh o z h a so n ló to ld á sá ró l ír. de en n ek e llen e m ond az, hogy Ip o ly i e g y ség es fa la z á st em lít épp a k é rd é ses részen , és a h a jó a rá n y a i is m e g fe le l­ n ek a k ö z ép k o rb a n sz o k á so s a k n a k . F a z e k a s id éz ett m ü v éb en az eg ész h a jó t ú ja b b n a k tü n te tte .e : (......... a te m p lo m n a k c sa k a k e le ti fe le v o lt gó tik u s, a tö b b i h o zzáép ítésn ek tű n ik .” ), a m it m eg a g ó tik u s k a p u k is m e g c á fo ln a k . L ásd K o ro k n a y G y u la i. m. L ásd N ém eth P é te r i. m. 22. old al. S c h m o tz e r P á l igy ir t e r r ő l: „A tem p lo m h o m lo k z a tá n 1779-ben m ég o lv a sh a tó v o lt az l4 U -e s ev szani, a tem p lo m é p íté s é n e k esz te n d e je , ső t a zt m o n d já k , hogy a d clik a p u csú c siv e fe le tt ..ű k c ic s z t volt, c s a k az u to lso re n o v á lá s a lk a lm á v a l v a k o lta ue a kőm ű v es (L Can Vís 1719) ' S c h m o tz e r P á l: A d atok S z a b o lc s v á rm eg y e kato licizm u sáh o z. (DLenes Istv á n sz erk 1 S z a b o lc s v a rm eg y e . B u d a p e st. 1U3S).) 131. F a z e k a s és K o ro k n a y id ézett m ü v ü kb en fo r rá s m e g je lö lé se n é lk ü l a déli k a p u t je lö lik m eg az ev szam h ely éü l. Lásd L u k á cs Ödön i. rn. 3G8.

Kerülő Ferenc: Csendélet. (A II. Szabolcsi Tárlat anyagából.)

63

Horváth János: A tanácstag hétköznapja. (A II. Szabolcsi Tárlat anyaga bői.)

R4

művészet POGÁNY

ö.

GÁBOR:

Boross G éza emlékkiállítása* Még négy esztendeje sincs, hogy Boross Géza (1908—1971) lehunyta szemét, művé­ szetének, értékei máris megnőttek a műbarátok megítélésében, az idő múlása mind egy­ értelműbben igazolja törekvéseit, Igaz, már négy évtizedes pályája folyamán is terjedt képeinek a népszerűsége, többen voltak olyanok s éppen itt Szabolcs-S/.atmárban is, akik kisebb-nagyobb kollekciót gyűjtöttek össze alkotásaiból. Újabban a képzőművé­ szet értői fokozott érdeklődést tanúsítanak festményei és rajzai iránt, keresik az alkal­ mat, hogy műveit tanulmányozhassák, működésének a szellemiségét megidézhessék. Emlékkiállításai — a Magyar Nemzeti Galéria után a nyíregyházi Jósa András Mú­ zeumban, majd a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban — módot teremtenek az életmű vázlatos áttekintésére, Boross Géza tanulságos, meggyőző eredményeinek elemzésére. Dikciós komolyságú hangvétel árad munkáiból; tömör kifejezés, súlyos közlendő, vérmes kolorít áll össze bennük feszültséggel teli képegységgé. Ez a fajta festőiség nem ismeretlen a magyar művelődés történetében tájékozottak előtt. Hosszú ideig nemzeti piktúránk leghangsúlyozottabb sajátságainak éppen ezt a szenvedélyes komorságot, kontrasztos színességet tartották. Bebizonyosodott, hogy szá­ zadunkban is megvan a romantikus művészi felfogás létjogosultsága, szükség van az érzések kifejezésének a módszerére, a valóság visszatükrözésének az intenzitására, arra az esztétikai tartalomra, melyet a szív keservei, a test eredendő természetes rázkód-

Boross Géza: Libák a pusztán. * E lh an g z o tt az e m lé k k iá llítá s n y itá sá n z Jó s a A n d rás M úzeum ban.

1975. m á ju s 4.

65

tatásai, az ember elrévülései és gondolatai tesznek hitelessé. Egyre nagyobb becse van hazánkban annak — a nép lelkéből-lelkedzett — festészetnek, melynek művelőiben annak idején volt érzékenység és hit szót emelni Magyarország nincstelenjeiért, figyel­ meztetni a társadalmi igazságosságra. Boross Géza hosszú éveket tanárkodott Szeghalmon, Nyíregyházán, a táj, a vidék szelleme, a vidéki élet légköre egész művészetében nyomot hagyott. De különösen apó­ sának, Kiss Lajosnak, a néprajzi szociográfia aranytollú mesterének, a Jósa András múzeum néhai igazgatójának a szemlélete nyitotta ki szemét a magyar élet emberi és társadalmi problémáinak a felismerésére. A tudományos világnézet terjedésének a mértékében mindegyre tisztázódik képző­ művészetünk múltja, gyors ütemben igazolódik klasszikusaink öröksége, festészetünk népi realizmusa, legjobbjaink plebejus radikalizmusa. A népek felszabadulása a nem­ zeti energiák kibontakozásával jár, a mind teljesebb érvelést a helyi erők érvényesü­ lése biztosítja. Ennek az összefüggésnek a megérzése tette Boross Gézát haladó szelle­ mű festővé. Rudnay Gyula tanítványai közül ő is azok mellé sorakozott, akiknek van érzékük a nemzeti lelkűiét megfogalmazására, a nép észjárásának, érzelmi igényének a megjelenítésére. A korszakos horderejű tartalom, az eszmei előrelátás korunk példa­ mutató vívmánya, a kulturális bioszféra megmentésének sürgető programja. A Boross Gézáéhoz hasonló művészet a maradandó élmények, a mélyen szántó emóciók, a d iffe­ renciált elképzelések révén neveli a lelkeket szolidaritásra, erkölcsi méltóságra, közös­ ségi önzetlenségre. A z emberek boldogulása csakis az értelem és kedély iskolázottságá­ val képzelhető el; az együttélés összhangjához a gazdasági ésszerűség mellett a huma­ nista tisztesség vezet. Boross Géza képeinek is inkább az atmoszférájában, lüktető ritmusában fedezhető fel a honismeret, semmint témájában vagy címében. Borongó színei, fel-felvillanó

Boross Géza: Szántóföldek.

«6

fényei, görcsös figurái, el-elcsendesedő felkiáltásai évszázados nyugtalanságot, feloldat­ lan szorongást idéznek. A rról bizonykodnak, hogy a jelen életérzésében is sok minden továbbremeg a tegnapok, az elmúltak megrázkódtatásaiból. A biológiai genetika a pszichés adottságokat is meghatározza, a korszerűvé váló közállapotok nem változtat­ hatják meg egyik napról a másikra a közgondolkodást. A parázsló barnáknak, éles sárgáknak, füstös türkizeknek, csillogó árnyaknak — ugyanakkor — más az értelmük napjainkban, mint Tornyai János, Nagy István ábráin vagy Koszta József szentesi ta­ nyájának felgyűlt udvarában. A cselekedetek, mozgások, jellemek — bizonyos vonat­ kozásban — sok-sok emberöltőn át se nagyon változtak, az ábrázoltak lelkivilágát te­ kintve ma mégis lényegesen másról értesül a képnéző. A z ősi földön szilárdabban áll a paraszt, dúsabban terem az áldás, otthonosabban nézelődik a pásztor. A gyümölcsös, a kertek alja, a faluvége meghittebbnek tűnik a városiak előtt is, a bandukolok a magukét járják, a beszélgetőkben önérzet feszül. Pedig a hőség most is rekkenő, az aszály tikkasztó, a zivatar lombtépő, az árvíz félelmetes, de talán már a természettől se kell annyira tartani, közös erővel még a mostohaságain is úrrá lehet lenni. Szülő­ hazánk ismerős vonásai jóra biztatnak, nem kell félni a holnaptól; régebben épp ez a félelem kölcsönzött tragikus színezetet a honszeretetnek. feltehetné valaki a kérdést, van-e jogosultsága szocialista országunkban a kont­ rasztok csendes pátoszának, az alföldi festők szélsőséges színellentéteinek, piktúránk romantikus hevületének? De hiszen a Tisza mentén is alakultak termelőszövetkezetek, a traktorok is sötétkék ég alatt pöfögnek olykor, labdarózsa nyílik a jómódot árasztó porták előtt, s a közös táblán is napraforgók szegélyezik a kukoricát. Boross Géza mindehhez még hozzáadta azt is, ami kifejező erőben, képépítésben időszerűbb; a ma­ gas hőfokon tartott színegyütteshez nagyvonalúságot, hangsúlyos szerkezetet kapcsolt; kiemelte a fontosat, nem mondott le a költészetről. Mintha ráncba szedte volna Tornyai János ösztöneit, s Cézanne mértani idomaira feszítette a júliusi napon lángra kapott vöröseket, a tavaszi vetésben megszelídült zöldeket. Ha számtalan tónust rejtett el egy-egy felületen, akkor is úgy látszik, mintha széles ecsetvonásokkal festett légyen. Ha lelkesedett, akkor is szemérmesen nyilatkozott. Megrendítő nemzeti tradícióinkat tolytatta, s zúgó akkordjai mégis bensőséges hangulatokat tolmácsolnak.

67

Boross Géza: Csendélet almával.

68

Baross Géza: Kalapos férfifej.

Boross Géza: Beszélgetők.

70

FÁBIÁN GYULA:

Ember és természet (Jegyzetek Gy. Szabó Béla kiállításáról.*) 1974. augusztus 31-én nyílott Gy. Szabó Béla Kolozsvárott élő festő és fametsző művész első Ember és természet c. kiállítása a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Azóta Magyarország több városa fogadta kisebb kiállításokon műveit és sok ezren ismerték meg munkásságát és életútját. A Mester neve egyébként ismert a világon. Két esztendővel előbb Mexikóban rendezték kiállítását: s három hónapig járta a szá­ mára ismeretlen országot, gyűjtötte az új élményeket, a témákat és rajzolt. Mert Gy. Szabó Béla amikor dolgozik: rajzol, amikor elfáradt és pihenni kíván: rajzol, ami­ kor mindenből ki akar kapcsolódni: rajzol. Olykor csak szénnel, máskor pasztellkrétá­ val és ismét más alkalommal fametsző vésőkkel rajzolja a maga tételét, hiszen az élet értelme szavaiban és rajzaiban: alkotás, utazás, szerelem. „ A sorrend nem fontos” — jegyzi meg — , de az alkotó eszköz nem pihen, mert hiába nem fontos a sorrend, _ ö alkot fél évszázada már. Életmű! Lehet-e számadatokkal mérni 50 esztendő megtermett műveit, a kész alko­ tásokat? A lig hiszem, mert ilyen szám kerekedik ki: tizenötezer munka. Kevés — vallja a Mester — hiányoznak még! Mik vagy melyek? Senki, csak Ö tudja. És hogy hiányoznak, azt a véső, a kréta, a szénrúd, az eszközök tudják és érzik, mert a Mester ma is bizonyít. Csupán önmagának. „Alkotás nélkül élni, egyáltalán lé te z n i...!” — és ez az G vallomása mindenről, ami a művészi, művészeti titkokat illeti. A források fakadnak, a csermelyek csobognak, a folyók szelíden és vadul egykép­ pen folynak, a tengerek méltósággal, vagy viharral zúgnak, morajlanak, a tavak moz­ dulatlanul pihennek a természetben, — az alkotásban Gy. Szabó Béla műveiben. Az erdő hívogat, a csalit megenyhít, a magányos fák elgondolkodtatnak. A sziklák komorulnak, a futóhomok változó alakja szinte előttünk formálódik a mozdulatlanságban. Táj, tér, föld, víz, rét, fák — valóság együtt és megbonthatatlanul a természetet sugá­ rozzák a műélvezőnek, vagy csak álmélkodónak a Mester alkotásain. Fél évszázada dolgozik a művész, töretlen hittel, meggyőző erővel, mindig meg­ telt lélekkel. Témája a mindenség, a teljesség kisebb és nagyobb életdarabja; egyszerre a Föld, benne az emberélet és annak is legfontosabb tétele az, hogy él. Buggyan a forrás, pattan a rügy, változnak a pillanatok tartalmai, formái, úgy, ahogyan az átlag­ ember csak néha látja, s talán hiába is látta, vissza sem tudja idézni önmagának sem, Gy. Szabó csodálatos műfordító. A való világ, a mindenség előtte kiterítve és a Mester számára megértett részecskéi, mint egy dal, vers, sorsokat hordozó regény, dráma, elénk téve a nagy egészből mindenki számára megérthetőnek. A z igazi művész soha nem rejtelmeket, titkokat keres, ö a természet megélt pillanatainak megnyitója a má­ sik ember számára.

* A

k iá llítá s

anyagát

N yíre g yh á zá n ,

a

m ezőgazdasági

fő is k o lá n

is

b e m u ta ttá k

1975 t a v a s z á n .

71

Gy. Szabó B éla: Segesvári ntea.

72

G y . S zab ó B é la : A m esem on dó .

73

G y . Szabó B é la : Á d á m G y u ri bá.

74

Gy. Szabó Béla: Vízparti fák.

1905. augusztus 26-án már a nyár búcsúzójában született. „Ide hát metszettem gólyát is” — írja az Évszakok augusztusát ábrázoló metszet alá, de ez a vallomás rögtön megállítja a gondolkodót, aki Gy. Szabó műveinek magyarázatába mélyed. Még telve a nyár, a táj a művön a természet gazdagságával, gyümölcsillatával, rövid életű szitakötőkkel, még nehéz a vízpára, de a nap áttörtén fénylik és a költöző madár, a gólyák gyülekezőben már. A z élet mellett az elmúlás szimbóluma. A z az intő jel, amely a gyulafehérvári iskolában annyira a szívébe vésődött a kisdiáknak: mindig készen kell lenni az embernek az életszámadásra. A gimnáziumban Reithofer Jenő tanítványa volt, aki szerette volna megkímélni diákját a művészpálya keserveitől. Budapestre gépészmérnök hallgatónak iratkozott be Gy. Szabó, de a hivatás és a küldetés nem ismernek félmegoldásokat! A z igaz, hog\ mérnöki diplomával a zsebében évekig munkanélküli volt. „Ebéd előtt mentem el. Anyám megkérdezte, hol terítenek? Megvan minden, vá­ laszoltam, és vacsora után érkeztem haza, mert nekik is szűkén volt kényéi. Volt, hogy egész nap nem ettem, de rajzoltam !” Nem titokfejtés Gy. Szabó művészpályájának megértése és megismerése. Mérnök hallgató egyetemi évei alatt, később a képzőművészeti főiskolai évei alatt ezerszámra forgatta Budapesten a Kelet-Ázsiai Múzeumban a kínai és japán fametsző mesterek fametszeteit és megpróbálta átélni azt a látást, amely ezekben a több mint ezer eszten­ dős művészeti alkotásokban rejtőzik. Igen, a keleti formák igenlése, mélyebben vagy felszínesebben szántó vésőnyomok, festékfoltok évezredek óta hirdetik az embei selyemfestményekben, fametszetekben kifejezhető művészetét, világlátását, felfogás­ ban és megoldásban egyaránt. A ki a vésők művésze is kíván lenni, annak Keleten kell kezdenie! Ezt így tanulta meg Ő is. A budapesti kiállításán, de az országban máshol is rendezett bemutatókon most Gy. Szabó Béla a fametszet művészetéből csak ízelítőt adott. Elsősorban pasztelljeit ismerhették meg a látogatók, — mert az a művészeti ág a Mester életében ismeretle­ nebb, rejtettebb volt. Nem titkolt, csak rejtett, mert 70 esztendő alatt alig-alig került csupán néhány csodálatos műve a műélvezők elé. Gy. Szabó benső meggyőződése: színekben látja a világot, a valóságot. Ahogyan a természet kibontja önmagát előtte. Ezért érzi a műértő olyan világosan és pontosan, ahogyan Pogány Ödön Gábor is megírta róla: „Gy. Szabó Béla grafikái — fekete-fehér kétszólamúságuk mellett — hangsúlyozottan festőiek.” A fametszetek tökéletesen bizo­ nyítják a tételt, mert nyári melegben vizei fölött a pára színhatást kelt a nézőben. Fekete ligetei, fái — zöldek, fekete tengerei mélykékek, pedig leegyszerűsítetten csak a fekete árnyalatai vetülnek elénk. A magyarázat, hogy a Mester tökéletesen érzi a fény természetrajzát. Nála mindent a fény határoz meg! Tört, szűrt, opálos, vissza­ tükröző, éles és ragyogó, de mindig tökéletesen átérzett fény, amely mélyről, belülről rezeg át a falap tükrére, illetve a papír láthatatlan töréseire. Gy. Szabónál a legneme­ sebb anyag lesz a fény, hiszen megtelik az alkotás igazi tartalmával: fái, szikladarab­ jai, arcélei ezért lesznek annyira emberközeliek. Pasztelljei a fekete-fehér megismerés nyomán a színeket sorakoztatják elénk olyan árnyalt gazdagságban, ahogyan csak a természet képes létrehozni azokat. — Sárgásszürke kietlen homokon, valahol Szánk határában, öreg hajlott embei krumplit ültet egy csöppséggel. A két ruhákban elütő cselekvő; a föld gyermekei, bele­ olvadnak a végtelen égbe, a tengerhomokba, mozdulatuk és a komor szerszám, a kapa élteti őket. — Vörösbamán, feketén, zorduló sziklák kivájt öblébe fehéren, kéken, tündöklőn bejár a tenger; játékos hullámai életet hömpölyögnek a sziklafalaknak. A szemhatái szélén végtelenbe olvadó távolban hajót rozsdásít a sárgán sugárzó mediterrán nap.

76

— A szik padok közé szorult tiszta víztócsában nézi magát a Nagy-ég, tépett, fehér felhőivel. Víz és végtelen, egyféle kék színt szórnak a hallgatag vidék mozdulatlan semmijére: gizgazokra, barna hantokra. — Rőt fényben ég a folyó, a gyermek, a tehén, a nyárdélután napja, fák rejtéséből szórja a sugárt a Tehénmosókra. A képben öröm, játék, munkából való kiszakadás ihlete árad, s mintha nevetne a folyó. — A barna sziklák alján megroggyant a hó, a tiszta fehérséget kék csíkokkal ron­ totta az idő, a csíkok az összefutó megolvadt víz üzenetét viszik a völgynek: a maga­ son már bontakozó tavaszról. Gy. Szabó pasztelljei mesteri műfordítások az örök érvényű természetszépség em­ bert megható változásairól. Bizonyító erejük ma kifejezőbb, mint bármikor, hiszen természetféltése megrendítőbb éppen attól, hogy a világ változása egyre szédítőbb iramban gyorsul, ö még akkor ilyennek látta. Ma a tengerek tiszta végtelenje nagy tereken, világvárosi hulladékot mozgat és kihalt hullámzássá változott. „Nem szeretek visszajárni a régi témák tereire. Nem olyan többé! A visszajárás mindig kicsit az elmúlás emlékezetét idézi.” — vallja Gy. Szabó. Mexikó, Kína, Liége, a Balaton, a szülőföld és a lakóhelyet jelentő város egy hang­ szeren szólaltatják a Mestert, a legnemesebben zengő ezer árnyú színskálán, amely­ nek neve természetféltés, embervédelem! Több mint száz művel mutatkozott be Gy. Szabó Béla Magyarországon. E művek a hazánkban található köz- és magángyűjteményekből valók, hiszen születési évszámuk 1925— 1945 közötti, vagy 1965— 1974 közötti évekből való. A z utolsó esztendőkben Szigligeten töltött néhány munkás hetet a Mester, hogy régi témájával — diákkorból való témájával —, a Balatonnal újra kapcsolatot teremtsen. Szigligeten elsősorban pasztellek születtek olyan színgazdagságban, olyan megérzés finomságában, ahogyan Egry József is tudott vallani a Balatonról. De az egész gyűjtemény, amely egybefoglalja az Alföldet, a szülőföldet és a távoli tájakat is, csodálatosan tükrözi azt a művészi meg­ győződést, hogy az élet a művész számára minden pillanatban felülemelkedést jelent­ het romokon, bánatokon, emberi szomorúságokon és ez a felemelkedés a mindig meg­ csillanó fény, szín, napárnyék-játék pasztell vallomásban. Gy. Szabó Béla Kolozsvárott és a világban egyformán otthon él, hiszen minden tér es táj számára az alkotás színhelye, műhelye. 70. esztendejébe lépett, de olyan töretlen alkotó ma is, aki minden rajzát, minden képét az emberért, az embernek készíti és műveinek legfontosabb, legigazibb témája: hiteles vallomást tenni a Természet elévül­ hetetlen szépségeiről.

77

TROGMAYER OTTÓ:

Dinnyés Éva kerámiái* Króm és nikkel, sziléziai gránit, karrarai márvány, csupa nemes anyag, melyről a szobrász álmodik, hiszen az ilyen anyag nemesíti a formákat is. Valóban nagyon fontos tényezője egy művészeti alkotásnak a nyersanyag, amivel a művész dolgozik, melybe átülteti, melyen át interpretálja a benne feszülő emóciókat, s így a tárlat­ látogatót az alkotás részesévé befogadóvá teszi. Dinnyés Éva keze nyomán a leghumánabb, legősibb nyersanyag, az agyag tárja fel a lélek, a világ szépségeit. Nem véletlen, hogy az emberiség történetében legrégebbi eposzaink az ember és az istenek születését is a teremtő agyag formálásával örökítik meg. „ ... meredek partról agyagot hoz, hűs ujjaival formálgatja, reá-reá köp, nyomogatja, nedvesen gyúrja emberivé.” zengenek vissza sok ezer év távolából a Gilgames eposz sorai. A tartósító tűzben mozdulatlanná dermedő képlékeny agyag az idő sodrásában szinte szimbólummá emelkedett. Talán azért, mert a mindennapi élet kísérője, s éppen funkciójában nemesedik a nedves föld művészi alkotássá. Csakhogy ehhez az alkotó művész fantáziája, arányérzéke, művészi hite és hitele szükséges. Művészet és iparművészet évezredeken át elválaszthatatlan fogalom, egyszerűen a funkcióban rejlő azonosság miatt, s az a törés, mely a múlt században bekövetkezett, éppen napjainkban forrad össze, éppen napjaink látáskultúrája emeli vissza az ipar­ művészetet az őt méltón megillető helyre. Kispolgárok és sznobok mondvacsinált szeriőzködése próbálta meg elválasztani a táblaképet, a monumentális szobrászatot a mindennapi életünkhöz tartozó és éppen ezért a mindennapok szépségét nyújtó ipar­ művészettől, — sikertelenül. Ezt bizonyítja Dinnyés Éva most nyílt kiállítása is, melynek alkotásai kontinen­ sekre átnyúló kitekintésben is a legmagasabb rendű művészi élményt adják. Az alkotó, Dinnyés Éva az iparművészeti főiskolán keramikusként kezdte tanul­ mányait, majd Lux Elek növendékeként szobrászként végzett. A felszabadulás előtt több finom jellemzésű portréval mutatkozott be a különböző tárlatokon. Rendszeres részvétele, budapesti és szegedi kiállításokon fémjelezték művészetének színvonalát. A 60-as évektől tűnnek fel kerámiatáblái, melyek úttörő jelentőségűeknek tarthatók a műfajban. A nagyközönség előtt kirobbanó sikert aratott az elmúlt esztendőben Szegeden be­ mutatott gyűjteményes tárlata, melynek legszebb darabjait a nyíregyházi kiállításon is láthatjuk. • E lh a n g z o tt a k iá llítá s m eg n y itá sá n a J ó s a A n d rás M ú zeu m b an 19T5. jú liu s 13.

78

*-*p

m t i i'

I st

.

\

■W

I

A pava. II. Dinnyés Éva kerámiája.

79

Külön kell méltatnunk művészetpedagógiai munkásságát. Meggyőződésem, hogy a feltörő új generációk nevelése minden művésznek feladata. Dinnyés Éva magas szintű technikai tudását, elmélyült anyagismeretét neveltjei bőven kamatoztatják. Dinnyés Éva alkotásai funkcionális jegyek alapján három nagy csoportba oszt­ hatók. Számomra az egyik legérdekesebb témát a kerámi a táblák jelentik, melyek ki­ alakítása, megformálása új és korszerű látásmódot tükröz, mondanivalójuk messze előremutató. A látszólag absztrakt kifejezésmód mélységes realizmus megnyilatkozása, hiszen maga az ábrázolt jelenség absztrakt számunkra, hiszen emberméretűnéi kisebb vagy nagyobb jelenségeket idéz fel, évezredek vagy másodpercek mozgássorait rögzíti s a mindannyionkat bombázó információs tömeg egy részének ad ertelmet. A .kitárul­ kozás” , vagy a „napvariációk” mély humanizmust, modern világszemléletet tükröznek, ugyanakkor anyagszerűségükkel, színharmóniájukkal mágnesként vonzzák a tekinte­ tet. Alkotásaiban sikerült feloldani a paradoxont, a statikus elem megformálva vibrálni kezd, mindegyik alkotás az ábrázolt folyamatnak csak egy része, de ugyanakkor benne tükröződik az egész folyamat is. Napjaink kerámiaművészete vagy szélsőségesen absztrakt, vagy szélsőségesen naiv, feledve azt a törvényt, hogy az igazi népművészet rendkívül súlyos kifejezesmodjaban és mondanivalójában is. A Dinnyés Éva által tervezett használati tárgyak szerencsésen egyesítik a népmű­ vészeti hagyomány történeti szépségét, valamint korunk formaigényét és szellemiséget. Ugyanakkor nem feledkezik meg a használati tárgyak praktikumáról sem, variálható padlóvázái, dísztáljai, készletei méltó továbbfejlesztői az egykor példaképnek tekintett észak-európai designe-nek. Használati tárgy az idő örök múlását jelképező, de annak részét mérő napóra is, mely alkotó fantáziája nyomán újszerű megfogalmazásban je­ lenik meg. Külön kell szólnunk térplasztikai és murális alkotásairól is, variálható falicsempe sorozatairól, melyek mielőbbi széles körű alkalmazását nagy örömmel üdvözölnénk. Sematikus hagyományokkal szakítva végre olyan megoldásokra bukkant, melyek új ösvényt, új színt, új hangulatot jelentenek egyre inkább uniformizálódó világunkban. Dinnyés Éva rendkívül szerencsésen oldja meg a formák és színek harmóniájának kér­ dését is. Sokan szinte másodlagosnak tekintik e problémakört s elmerülnek a technikai variációk, kémiai esetlegességek játékaiban, pedig a csaknem két különböző műfaj sajátos egységének kialakítása talán az egyik legnehezebb művészi feladat. A forma színfoltja és a színfolt formája Dinnyés Éva alkotásain a magas rendű esztétikum, a humán szépérzék törvényeinek megfelelően ötvöződik egésszé.

8U

VIKÁR SÁNDOR: r "7

'

//

1

//

1

f

ii

1

rf \

Zenei művelődésünkről

Napjainkban mind világosabb lesz annak felismerése, hogy a tudományos-tech­ nikai forradalom korában a szocialista társadalom egyedei nem nélkülözhetik azt a szeles korú műveltséget, mely alkalmassá teszi őket a munka magas szinten való vegzesere, az egyre emelkedő életszínvonallal való okos és kulturált élésre. Az ember társadalomban él, társas lény. Nem mindegy és nem közömbös, hogy az emberi kapcsolatok hogyan alakulnak, mi segíti elő ezeknek a kapcsolatoknak az optimális létrejöttét. A művészetek között a zene az a társadalmi jelenség, amely leginkább tud kapcsolatot teremteni ember és ember között, részt vesz az ember szinte mindennapi életében, következésképpen mondhatjuk azt, hogy a zene az emoen viszonylatok tükre, tehát társadalmi kérdés, amelynek sokoldalú, sokszálú kap­ csolatban kell allma a társadalom egészének, mozgásának és alakulásának problé­ maival. Gyakran elhangzik a zene értelem-, érzelem-, hangulat- és gondolatformáló jelentősege, emberformaló képessége. Gyakran nem is gondolunk arra, hogy ennek lontossága sokkal nagyobb, mint ahogyan az a köztudatban él. A X X század tech­ nikai vívmányainak birtokában megszabadult a zene térbeli és időbeli kötöttségei­ tő l Valamilyen formában mindenkihez eljut az ilyen vagy olyan zene. Tudva vagy tudatlanul, akarva vagy nem akarva, úgyszólván minden ember életének részévé válik. Társadalmi igény az, ami a zenét az emberek hétköznapjaihoz és ünnepnap­ éih oz kapcsolja. HaLása néha rendkívüli lehet, a szavakban kifejezhető gondolá­ toknál melyebbre hatolhat és a csaknem állandó jelenléte formálja az ember ér­ lelem-, erzelem- es hangulatvilágát, jelentősen befolyásolja társadalmi közérzetét. A közérzet, a hangulat, a lelki tartalom befolyásolásán keresztül formálja az ember személyiségét, bekapcsolja a társadalmi cselekvésbe, bizonyos cselekvésekre készteti, másoktól visszatartja. A történelem folyamán a különböző társadalmakban a zenét a legtartósabb tár­ sadalmi szervező, megtartó vagy embernevelő erők között tartották számon. A kinai legenda szerint őrizni kellett az „alaphangot” , mert annak megváltoztatásával öszszeomlik a birodalom. Platón csak bizonyos hangnemeket, skálákat tartott alkal­ masnak arra, hogy az ideális állam ideális embereit annak alapján neveljék. Pápai döntések kanonikus rendje határozta meg, hogy milyen zene alkalmas istentiszte­ leti célra. A zenével kapcsolatos mai álláspontok meglehetősen különbözők. Kodálynak még sokat kellett harcolni azért, hogy elismertesse a zene, az ének nevelő hálását. Mai •arsadalmunk uralkodó irányzata sok vonatkozásban valódi fontosságánál keve­ sebbre becsüli a zenét. A gondolat legmagasabbrendű kifejezésének kizárólag a szavakban rögzíthető fogalmi gondolkodást tekinti. Az érzelmi kifejezési formá­ kat, amelyek már a szavakon túl, vagy a szavakon innen fejtik ki hatásukat, mint bizonytalan, megfoghatatlan szférákat háttérbe szorították, elhanyagolták A zene

81

tehát csak érzések, hangulatok kifejezésére alkalmas, vagy ha a fogalmak már ki­ alakították a hangulatot, mint másodlagos színező elem annak megerősítését szol­ gálja. A zene azonban a beszédtől és minden más emberi megnyilvánulástól eltérő jelzésrendszerrel bír. Ez a jelrendszer, amellyel ábrázol, kifejez és közöl, évszáza­ dok különböző társadalmainak közösen és folyamatosan kialakított produktuma. K i­ fejezési skálája azért olyan rendkívül széles, mivel mindenkor, minden társadalom sokféle rétege alakította ki a maga használatára alkalmas zenei közlési rendszert. Átvett elődeitől, illetve továbbadta azt, ami valamilyen módon találkozott a követ­ kező társadalom kifejezési vagy közlési igényeivel. A már említett kapcsolatteremtés az emberek között a társadalom fejlődése során a zenének fontos és állandó szerepet juttatott. Hiszen a zene a beszéd után a legfontosabb közlési mód, amivel a legtöbb ember ki tudja fejezni önmagát és kapcsolatba tud lépni a többiekkel. Tehát nem valami passzív átvevő szerep az, ami a zenét a társadalomban fontossá teszi, hanem az a képesség, hogy az ember a dal­ lamot képes megőrizni, felidézni, reprodukálni. Sok ember számára adatott meg a zene elemi kifejezési lehetősége. A dallam reprodukálása nem csupán a szabad idő függvénye, annak felidézése és átélése nem kíván sajátos megerőltetést, sem külön­ leges tehetséget mint pl. a rajzolás, festés. Ezért ad lehetőséget arra, hogy sok em ­ bert érintsen, sok emberre hasson, sokat vonjon be különféle síkon kifejezési kö" lébe. A zene tehát erősen társadalmasító művészet. Feltételezi a személyes kap­ csolatot, emberek jelenlétét, sokkal inkább, mint bármely más művészet. A zene minden formája embertől ered, ember közvetítésével jut el a másik emberig. Még a gépzene is ember alkotása s emberhez szól. A gépen keresztül ugyan személytele­ nül jelentkezik, de még így is a társadalom benne foglalt érzelmi részvételét, jelen­ létét, ottlétét bizonyítja és közvetíti. A zenei hang még a gépben sem tárgyiasulhat teljesen, a gépen keresztül is a legszemélyesebb érzelmek juthatnak kifejezésre. A hang a gép tárgyi léte fölé tud emelkedni, megőrizve személyes jellegét, az em­ berek közti kapcsolat illúzióját kelti. Nem vagyunk a gépzene hívei az élő zenével szemben. A z élő zene szubjektív hatását nem pótolja semmiféle gépi zene. De a gépzene jelenléte és elterjedése rend­ kívül fokozza a zene részvételét a mai társadalomban. A különféle gépi apparátusok megszüntetik a távolságot térben és időben egyaránt, házhoz szállítják a tér távoli pontjainak és a múltnak zenéjét. A zene rögzítése az elmúlt nagy zenei pillanatok megismétlésének és újbóli átélésének lehetőségét nyújtja. A technika fejlődése ily módon rendkívül kitágított zenei választékot nyújt számunkra, s lehetővé teszi, hogy ki-ki megtalálja azt, ami zenei felfogóképességéhez, hangulatához, értelmi szint­ iéhez, világszemléletéhez legközelebb áll. Művek tömegei, amit a múlt hozott létre, jelenidejűvé válnak a mai differenciált társadalom számára. Közelié válik a meszsze, jelenné a múlt s a tér bármely pontján felvett zene bárki otthonába eltalál­ hat. A gépi zene is a zene társadalmasító szerepét szolgálja. Napjainkban gyakran vita tárgya, hogy a gépi terjesztés megfosztja a művé­ szeteket valódi hatásuktól, hogy az ünnepi művészetet hétköznapivá, a szuggeszlív személyes jelenlétet érdektelen sivársággá teszi, hogy megfosztja a művészetet mindattól ami valóban művészetté teszi, megfosztja valódi hatóerejétől. Féltik a színházat a film től és a televíziótól, az élő zenét a rádiótól és hanglemeztől, a fes­ tészetet a fényképtől és a filmtől. Pedig valójában mi történik? A z új technikai eszközökkel új kifejezési lehetőségek nyíltak meg. A z új eszközökkel megpróbáltak új módon élni: érzékletesen, meggyőzően és hatásosan kifejezni művészi eszméket, gondolatokat. Tovább formálták az új ki-

82

fejezési eszközöket és új művészeti ágakat hoztak létre. Világossá vált, hogy az új kifejezési eszközök nem szegényítették el a művészetet, hanem kitágították annak határait, kiszélesítették hatókörét és lehetővé tették hatásának elmélyítését. A ha­ gyományos művészetekre természetszerűen visszahatott mind az új ágak és mű­ fajok kialakulása, mind a hatókör kiszélesedése. A színházak és koncerttermek nem csukták be kapuikat és a festők is tovább festenek, sőt a vizuális művészet iránt emelkedőben van az érdeklődés. Nyilvánvaló, hogy a rohamos technikai változások átalakították a kifejezési módokat és formákat, de nem másították meg a művészeti törekvések lényeget, a szocializált és humanizált emberi közlés és kifejezés mindig létező és mindig megújuló igényét. Mert a művészet, a „szép” igénye az emberi tevékenységek és szándékok legalapvetőbb rétegeiből fakad. A „szép” az ember történelmi fejlődésének eredményeként vált elemi szükség­ letté, tulajdonképpen az emberré válás beteljesülésének jele. De amint az ember megragadta és megalkotta a „szépet a „művészit” , a megalkotott szép is megra­ gadta az embert s megteremtette a szép igényét. Nem más ez, mint a marxi érte­ lemben vett szükségletképesség megfelelése és dialektikája. Ugyanakkor világos, hogy a művészi szükségletek a másodlagos szükségletek sorába tartoznak, mert hi­ szen előbb a biológiai szükségleteket kell kielégíteni s csak azután jöhet a többi. De ez a másodlagosság nem sorrendet jelöl, mert a művészetek az elsőrendű szük­ ségletek kielégítésével egyidejűleg jelennek meg. A biológiai szükségletek clsőrendűségc mellett az ember társadalmi fejlettségének bizonyos fokán a művészeti szük­ séglet „elemi szükségletté” válik. Az emberi elet korlátozott időben, térben és lehetőségben egyaránt. A művé­ szet azonban megismertethet olyan világgal is, ahova sohasem juthatnánk el, vagy amit csak kevéssé ismerünk. Olyan érzelmekkel, amelyeket nem éltünk át, vagy nem éhünk át teljes egészükben. S mindez az elemi igényből, a hétköznapok szükségle­ téből indul ki. Ha azt nézzük, hogy az emberek nagy tömegének néha m ire van szüksége, milyen művészi igénye van — akkor ezen el lehet szomorodni. De ha azt nézzük: m iért van szükségük éppen arra amire szükségük van, — akkor ez a „miért” megmagyarázza értelmi, érzelmi és hangulati világukat, társadalmi közérzetüket, amelyen való változtatás már beletartozik művelődéspolitikai koncepciónkba. A művelődéspolitikai koncepció lényege olyan egységes kultúra, egységes mű­ velődési szerkezet megteremtése, melyben a mindennapi zenei táplálék és a leg­ magasabb zeneműveszet egyazon forrásból táplálkozik, egyazon nyelven szólal meg. Ha körülnézünk zenei életünkben, meghallgatva a rádió, a televízió, a szórakoztató­ helyek műsorait, ez a fenti célkitűzés egyelőre utópiának tűnik fel. Olyan utópiá­ nak azonban, amelynek megvalósításáról nem mondhatunk le. Kodály Zoltán ennek a célnak elérése érdekében óriási aprómunkát végzett akkor, amikor a gyermekek­ nek „ötfokú zenét, Biciniumokat” stb. írt. A z egységes zenei nyelv megteremtése érdekében vannak a zeneiskolák, a zenei általános iskolák, az énekkarok stb. A ze­ nei nevelés apostolainak munkájában gyakran érezzük, hogy a zene szerintük nem­ csak jó, de a legjobb, sőt elégséges eszköze lenne az ember harmonikus nevelésé­ nek, a közösségi szellem kialakításának. Példának hadd idézzem Kodályt: „nem so­ kat ér, ha magunkban dalolunk, szebb ha ketten összedalolnak. Azután mind töb­ ben, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, melybe mind egyek lehetünk” . Természetesen nyilvánvaló, hogy azért eszköz és cél nem simulnak ilyen könynyedén egybe. A z új ember nevelésének a zene, de még a művészet általában véve is csak egyik, sőt talán nem is a legfontosabb eszköze lehet. Ügy gondolom az sem lényeges, hogy a zene pontosan hányad részt vállalhat az ember harmonikus és kö­ zösségi nevelésében. Megelégedhetünk annak leszögezésével, hogy a „jó ” eszközök 83

közé tartozik. A lényeg szerintem nem is önmagában a zeneoktatásban van, hanem a zenei nevelés Kodály által következetesen képviselt metódusának intenzív je lle ' gében. Abban az elvben, hogy a kultúrát és a nevelést a mélység teszi, nem az is­ meretek sokasága, hanem a feldolgozás élményszerű teljessége. A zene speciális szerepét kultúránkban és nevelésünkben az adja meg, hogy — úgy, ahogy élünk vele és úgy, ahogy továbbadjuk — nemcsak műveszet, hanem a közvetlen emberi közlés céljait szolgáló jelrendszer is. Aki zenét tanul, azt tanulja, hogyan fejezheti ki és hogyan értetheti meg önmagái. A kettő egyetlen más művé­ szetben sem esik talán ilyen szorosan egybe. Fel kell ismernünk, hogy az emberi közösségek nevelésének egyik legfontosabb eszköze éppen a jelrendszerek haszná­ latára való nevelés. Nem ez tesz bennünket ugyan közösségi emberré, de nélküle nem válhatunk azzá. A zene szerepe éppen abban van, hogy az ember önkifejezését érzelmileg fel­ szabadítja. Napjaink divatos zenei nevelési témája a „Kodály-metódus ’. Szerintem ennek lényege nem a relatív szolmizációban, vagy a pentatóniában rejlik, amelyek csak eszközök és adottságok a cél elérésére, hanem az élményekkel történő intenzív zenei nevelés igényében. Ügy gondolom, hogy téves úton járnak azok, akik az eddig ki­ alakult módszert dogmának tekintik s nem azon igyekeznek, hogy további kutatá­ sok és kísérletek során sok új lehetőséget, újabb megoldásokat találjanak és tárja­ nak fel. Kodály Zoltán a maga nevelési koncepciójában nem öncélként fordult a zenéhez, hanem a nép egyetemes felemelkedése érdekeben. Azért szorgalmazta a ze­ nei nevelést, mert az ember harmonikus nevelésének legjobb eszközét ismerte fel benne, abban az értelemben, mely szerint a harmónia egyben közösséget, kollekti­ vitást, kolleklívumot jelent. Ismeretes az ő lesújtó véleménye az akkori kor zenei neveléséről: „M i haszna volt a magyar zenekultúrának abból, hogy Vccsey Ferenc­ nek Velencén palotája volt, ahonnan csak árvízkor jött haza egyet-kettőt hegedülni? S míg neveltünk zenészt a külföldnek, idehaza nem gondoskodtunk a legelemibb szükségletekről. Ifjúságunk széles rétegei zeneileg vadon nőttek fel. Valóban 50 év elhibázott művelődéspolitikáját kell jóvátennünk s ez nem sikerülhet máról holnap­ ra. Ma már világos mindenki előtt, hogy elitnevelés és lömegnevelés egymástól el nem választható szerves egység kell, hogy legyen. Csak akkor értékes az eredmény, ha megvan a kettő egyensúlya.” És most állítsuk Kodály szavai mellé Lenin ismert jellemző mondatait: „Nem az a fontos, hogy mi hogyan vélekedünk a művészetről. Még csak nem is az a fon­ tos, hogy mit ad a művészet néhány száz, sőt néhány ezer embernek, amikor né­ pünk milliókat számlál. A művészet a népé. A széles dolgozó tömegekben kell mely gyökeret eresztenie. El kell érnie a tömegek megértését és szeretetét. Az o érzésü­ két, gondolkodásukat kell összefognia és fele m eln ie...” majd tovább igy folytatja. .Szabad egy kisebbségnek édes, sőt különleges süteményeket felszolgálnunk, amíg a munkás- és paraszttömegek még fekete kenyéren tengődnek A két gondolat lényegében azonos s éppen ez a szocialista művelődéspolitika legfontosabb elvi alapja. Lenin sem akart megrekedni a művészet előcsarnokában, nem akart visszamenni a tőkés termelés előtti szintre, hanem éppen a polgári fe j­ lődés által létrehozott formák alapján akart új társadalmat létrehozni. Ezért alap­ kérdés, hogy biciniumok és szimfóniák, az alap és csúcs a legszervesebben kell, hogy összefüggjenek. Korunk művészete átmeneti jellegű. A kortárs művészet hallatára úgy érezzük néha, hogy a zene kérlelhetetlen logikával halad előre, lépésről lépésre fejlődik az egyszerűtől a bonyolult felé. A művészetek történetének kétségkívül legizgalma-

84

sabb és legproblematikusabb periódusai közé tartoznak a korszakfordulók. Azok az; evek és évtizedek amelyek valamely stílus termésének beórése és learatása nyom ín következnek, új irányt szabva a fejlődésnek és kialakítva az új kifejező eszközök friss, még használatlan típusait. Ma is ilyen kort élünk. A hagyománnyal tudatosan szembefoiduló, teljesen új alapokat lerakni akaró kísérletezésnek napjaink avant­ gardista zenéje a lcgkiáltóbb példája: minden eddiginél clszántabb erőfeszítés a zenei nyelvezet megújítására. Az bizonyos, hogy az ilyen gyökértelen és hagyománytörő művészet tűnik a legalkalmasabbnak soha nem ábrázolt feszültségek, féle l­ mek, idegpi óbatételek és kataklizmák rezdüléseinek átvételére és továbbítására. De ma még kérdéses az őszinte és maradandó élményt keltő ereje. Ma még nem lehet tudni, hogy a tizenkeL fokú hangrendszer matematikai jellegű kombinációiból és a különféle zörejhangok elektronikus keverékéből létrejött laboratóriumi kompo­ zíciók folytatásra ösztönző történelmi állomást, vagy pedig csak múló kísérletezést jelentenek majd a zene történetében. Tudjuk, hogy egy kor művészi törekvései nem értékelhetők helyesen, ha nem vesszük figyelembe azokat a politikai-társadalmi viszonyokat, amelyektől függnek s amelyeket tükröznek. Kodály a századfordulón Bartókkal együtt, parasztdalokat kezdett gyűjteni és feldolgozni. Ez forradalmi tett volt. Munkájuk a hivatalos körök közömbösségével és a művelt rétegek értetlenségével találkozott. Amikor Kodály és Bartók a két háború között a népzene nyelvén új, európai rangú nemzeti művésze­ tei teremtett, ezt ellenzéki pozícióból tették. Az. akkori kor hivatalos művészei Dohnányi és Hubay voltak, nem pedig Bartók és Kodály. Az. ő népi gyökerű művészetü­ ket destruktívnak bélyegezték a szellemi élet akkori vezetői, mert az elnyomott és lenézett paraszti réteg hangját szólaltatták meg. A felszabadulás ezeket az osztályokat végre jogaikba helyezte és megteremtette a bartóki —kodályi eszmék megvalósításának reális alapjait. A történelem folyamán először esett egybe a hivatalos "művelődéspolitikai program a két művész tudomá­ nyosan megalapozott művészi-nevelői koncepciójával. Persze kitérők és buktatók voltak közben. Gondoljunk az. 1950 körüli „narodnyik” elhajlás vádjaira és ezzel kapcsolatos intézkedésekre. A nép műveltségi színvonalát adottnak véve, a közért­ hetőség követelményét ezen a szinten abszolutizálták. Némely intézkedés szinte már azt a látszatot keltette, mintha ez. a művelődéspolitika nagyobb gondot fordítana a művészek központi irányítására, mint a tömegek nevelésére. De Kodály. Bartókkal együtt a maga útját járva, sohasem tévesztette szem elöl a jövőt. Meg akarták vál­ toztatni maguk körül a világot, szebbé-jobbá akarták tenni az ifjúság, az egész nép életét. Céljuk halálukig ugyanaz maradt: a népzenén alapuló egységes és általános nemzeti zenekultúra megteremtése. S nekünk, akik Kodálynak még tanítványai és kortársai voltunk, tudnunk kell, hogy nincs fontosabb teendőnk, mint a kedalyi életmű ápolása a maga megbont­ hatatlan egységében. Ennek próbáltunk érvényt szerezni több-kevesebb sikerrel a felszabadulás óta eltelt 30 év alatt. A zenei művelődési folyamat egységének a gerince az iskolai és az iskolán kí\ üli nevelés, ezen belül a népművelés. Mert az iskolai neveléshez hasonlóan a nép­ művelésnek is az a célja, hogy eljuttassa az egyedekhez a korszerű műveltség ele" meit és a bennük rejlő nevelési lehetőségek felhasználásával formálja a szocialista embereszmény jellemző vonásait. Minden valóban értékes zene alapja a népzene. A zenetörténet folyamán csak változik, fejlődik az alkotóművész és a népzene viszonya, átmeneti korokban időle­ gesen meg is szűnhet, pl. a mai avantgardistáknál. Ez azonban annál rosszabb ma­ gára a komponistára, de a műzenére nézve is. Persze ez a népzene legtöbbször átté-

85

Leieken keresztül jelentkezik Az elmúlt idők klasszikus nagy mestereinek alkotásai­ ban is kimutatható a népzene hatása. Napjainkban két világ találkozik a zenében. Az elmelet talán segíthet nemre a kibontakozásban, a megoldásban, de a problémát, az uj zene születését nem old hatja meg. Ezt csak az újabb és jó kompozíciók oldhatják meg. Ma a zenében a népzene-műzene, könnyűzene-komolyzene, városi-falusi zene stb. ellentétei tükröződnek. A távoli jövő talán fel fogja oldani ezeket az ellenteteket s az úgynevezett komoly zene éppen úgy fog létrejönni, mint régebben a népi mu­ zsika.

Imre György: Ponté Vecchio, Firenze.

irodalom GÁL ISTVÁN:

Babits a tokajiról A tokaji világirodalmi tisztelőiről és magyar író rajongóiról egyre nagyobb anyag gyűlik össze. Azok közé a magyar költők közé, akik a tokajit szerették, most Babits Mihályt is be kell soroznunk. Babits szekszárdi származása és családjának ottani szőlőbirtoka révén szinte élete utolsó éveiig természetszerűen az odavalósi bornak, a saját termésű „bikavérnek” , ahogy ő emlegette, a szekszárdi kadarkának volt fogyasztója és propagálója. Baráti és családi levelezéséből eddig is tudtuk, hogy Mihály-napra megérkezett a kis hordó szekszárdi kadarka és tanártársait vagy iróbarátait nemcsak meginvitálta névnapjára, sőt, néha születésnapjára is, hanem egy-egy kis hordó Szekszárdról jelesebb barátainak is jutott, így például Móricz Zsigmondnak. A z Országos Széchényi Könyvtár Babits-hagyatékának eddig zárt anyagként ke­ zelt úgynevezett Beszélgető füzeteiben, betegsége naplójegyzeteiben azonban számos bejegyzés található arról, hogy a tokajit valósággal gyógyszerként használta. Köz­ tudomású, hogy 1938. február 12-én a világhírű, német származású, de a hitlerizmus miatt Törökországban működő sebész, Nissen professzor operálta gégéjét, majd hat hét múlva Ankarából visszatérve újabb kiegészítő műtétet végzett rajta. Babits 1941. augusztus 4-én hunyt el, szörnyű szenvedések után, amikor gégerákja más szerveit is áttételekben tovább pusztította. Orvosai szinte alig tudtak a nyelőcsövét helyettesítő ezüst kanülön keresztül tápláló tömény ételt szervezetébe bejuttatni, úgyhogy évekig úgyszólván csak folyadékokkal, vagy folyékony péppé tört élelem­ mel tudták táplálni. Ez alatt az idő alatt vaskos iskolafüzetekbe rótta kéréseit, vá ­ gyait, utasításait. Így maradtak meg külpolitikai, világirodalmi, magyar irodalmi véleményei mellett napi élelmének adatai is. Hiszen családjának, barátainak, orvo­ sainak és ápolónőinek egyrészt nézeteit írta meg a neki nyújtott próbaételekről vagy kívánságait jegyezte föl arról, hogy mire van gusztusa vagy mit szeretne kipróbálni. .Joghurt, madártej, mandulatej, kamillatea, tea, kávé, grape fruit, narancs és cit­ romlé, cinzano, pezsgő, köménylikőr, ásványvíz és málnási voltak italai. A borok közül a burgundit és badacsonyit kínálták neki, míg ő .rájött a tokaji egyedülálló izére. A z első bejegyzés már kilenc nappal az első operáció után található ebben a naplóban. Ezt írta föl, mint kérést: „Egy icipici csöppnyi tokajit egy jéggel!” Ezt aztán annyira megszerette, hogy többször kérte: „A tokajit majd szájon át, igen.” ..Még egy jég. Talán egy icipici tokajival?” Később kísérletezik a tokaji és más folyadék összetételére, de maga is meghökken, hogy egyáltalán vegyíteni meri más­ sal. Ezt írja: „Akárm ilyen szentségtörés, kérek egy ásványvizet a tokajimba.” A m i­ kor töményebb leveseket sikerül belényomni, fölírja kívánságát: „Tokajit majd a végén.” Végül is kedvenc italává válik az ásványvizes tokaji. Ezt írja: „Ez a tokaji ásványvízzel a legjobb pezsgő.” Egyik írólátogatója nem tud arról, hogy Voltaire 87

■milyen tisztelője volt a tokajinak. Babits ezt írja neki füzetébe: „Gróf Fekete János t kajit küldött Voltaire-nek, és verseket. Erre Voltaire is versben felelt. Fekete ver­ tseit magyarul és franciául.” Babits mint mindenben, ezzel is divatot kreált. Találtam föl jegyzést Szabó Lőlinctől, hogy ő is megszerette a tokajit. Mindenesetre abba az antológiába, amely­ be nagy költőknek a tokaji iránti szeretete vagy a tokajiról írt sorai kerülnek bele, •ezentúl Babitsot is bele kell foglalni.

Tóth Sándor: Dante. (A 13. Szabolcsi Tárlat anyagából.)

Krónika „Bábalelte babona” R A PC S Á N Y I LÁ SZ LÓ BESZÉLGETÉSE LU B Y M A R G IT N É PR A J Z K U T A T Ó V A L (Elhangzott 1975. március 23-án, vasárnap a Kossuth rádióban) Budán, egy csendes lakásban a magyar néprajzkutatás kapcsoskönyvét nyitja ki egy szelíd, 90 esztendős asszony, L u b y M a r g i t . Nyilván hallgatóink közül is sokan kérdezik, ugyan ki ő, nem emlékeznek rá. De 1935-ben éppen ezt kérdezték, amikor I l l y é s G y u l a ezt írta a Parasztélet rendje c. könyvéről. Olyan visszhangot ver fel, amelyet hasonló művek ez ideig nem vertek fel, és amelyet különösen megérdemel. Hosszú évek türelmes munkája fekszik ebben a könyvben. M ind a 230 oldala egy-egy sikeres leszállás abba az ismeretlen bányába, amit népiéleknek nevezünk. Luby Margit jó megfigyelő, de jó elbeszélő is, bátran mondhatom, hogy született epikus, irta Illyés Gyula a Nyugatban, 1935 januárjában, majdnem egyidőben M ó r i c z Z s i g m o n d Boldog ember kötet kiadásával. Luby M argit a S z í n e k és é v e k tájairól és vilá­ gából indult el, és Szatmár megyében a T ú r és a Tisza összetalálkozásánál fekvő N a g y a r bán született 1885. november 13-án. Ott, ahol 1846 nyarán P e t ő f i állt meg nyári napnak alkonyulatánál, és a nagyapa, L u b y Z s i g m o n d vendégeként élte át a Tisza c, költemény csodálatos természetélményeit, és akinek emlékkönyvébe bele is írta a Dalaim c. költeményét. M argit néni sokat beszélt arról, hogy gyerekkorában a nagy árkus papírra írt Petőfi-levelekre emlékszik vissza, meg a rokon K ö l c s e y F e r e n c örökségére, a jelszóra, hogy „szeresd a hazát". Édesapja, L u b y G é z a Hermann Ottó barátja a 48-as függetlenségi országgyűlési képviselő; egyébként is a családban elevenen éltek a szabadságharc meg a Rákóczi-kor hagyományai. És a serdülő leány nagy irodalmi műveltségéhez a gyökereket B e t h l e n M i k l ó s , K e m é n y J á n o s , Borsos Tamás, M i k e s K e l e m e n önéletleírásaiban keresi. A szatmári zárdában ugyan­ azokon az élményeken keresztül ju t el társadalmi osztálya bírálatához, m int a nála öt évvel idősebb K a f f k a M a r g i t , akiről kifogyhatatlan emlékek a mai napig is kí­ sérik. Luby M argit szakított családja nőtagjainak évszázados hagyományaival és kis korától kezdve önálló munkáséletet élt. 1904-ben tanítónői oklevelet szerez, később polgári iskolában tanít, majd 1923 őszétől az Erzsébet Nőiskolában, a Tanárképző Gya­ korló Iskolában, a mai Teleki Blanka gimnáziumban. Ügy érzem, hogy régi adósságot törleszt a mikrofon, amikor M o l n á r J ó z s e f irodalomtörténész társaságában, aki egyébként is sok műsorban volt már segítségünkre, felkerestük Luby Margitot. Nézem az arcát, szemének fényét, és tartom a mikrofont. Valahol, a történetben, az elbeszé­ lésben az 1920-as évek közepe táján járunk. — 1927-ben az Erzsébet nőiskolában voltam és egy őszi reggelen, 8 óra előtt pár perccel találkozom Solymossy Sándorral. Ne siessen, skarlát van az iskolában, becsuk­ ták, csak elfelejtették kitenni a táblát, mint Kínában szokás, hogy itt nincsenek gyere­ kek. Na mondom, hát ezért kár Kínáig szaladni, velem is előfordult otthon, hogy kere-

89

Rapesányi László Luby Margittal beszélget. sem a Kocsiszéki Erzsit, ki van írva krétával, „Erzsi nincs itthon” . Mondom az anyjá­ nak, Flórinak, fene egye meg, dolgom lett volna az Erzsivel, oszt nincs itthon. Hát bent van a házban! De ki van írva, hogy nincs itthon. A harmadnapos hidegnek írtuk ki, hogy rá ne leljen. Hát gondolhatja, hogy Solymossyval együtt hogy éreztük a babonáink találkozását. Elmosolyodott s azt mondta: kedves Margit, aki egyszer a néprajzba belefogott, az hottával hagyja el. Átmentem egyszer Leővey Miklóshoz, a papunkhoz, mondom neki, nagytiszteletű úr, mondjon nekem egy asszonyt, aki rontó babonákat tudna nekem mondani. Hogy méltóztatik olyat gondolni, hogy itt még babona élne. Hát nem mondom, mikor jöttem még volt, de ma?! Csak egy széles református papi gesztus jelezte, hogy babona volt, nincs. Hát nincs babona. Ahogy ott állok a kapujában, jön egy kis ismerős paraszt­ lány. Mondom neki, te Bözsi, nem tudsz nekem egy olyan asszonyt mondani, aki a szerelmi rontáshoz ért? Én ne tudnék? Most rontották el tőlem a szeretőmet, azt mondja, de oda nem viszem el, inkább Matolcsra. Na, elviszel? El, megmondom én hova kell menni. Hát ugye ez az a két falu, ahol babona nincs. Ennél babonásabb faluja nincs az atyaúristennek a világon. Hát azután megkezdődött a babonagyűjtés, bementünk az első házba, a Bözsi kalauzolt, az udvaron senki, a pitvarban senki, én bekopogok. Mikor eljövünk, azt mondja a Bözsi. Hát már mér kopogott. Hát mondom, úgy illik, hogyha az ember ide-

90

Dr. Németh Péter megyei múzeumigazgató Luby Margit otthonában.

gén helyre bemegy, előbb kopog. Hát nem látta, hogy mind a két gyerek, meg az asszony i-. hogy meg voll rémülve, hogy ki jön be. Hát nem tud egyszerűen benyitni? Hát. mondom, úgy kell? Igen, úgy kell. Jó. Most már tudom. Mentünk tovább. Másik alkalommal bemegyünk a házba, ott a gazda, és én kezet nyújtok. Jo becsületesen meg­ ráztuk egymás kezét, mikor eljövünk, azt mondja a Bözsi, hogy már megint milyen szégyent holott rám. Él.? Igen. Annyit már csak tudhatna, hogy nőnek nem szabad férfival kezet fogni. Legalább ne maga indította volna meg a köszönést, hanem várta

•II

volna meg, míg amaz kezet akar-e magával fogni, vagy sem. Elmentünk a harmadik házba, ott egy olyan asszonyhoz mentünk, aki remek szövő volt, és az asszony mikoi bementünk a házba, kiszállt az esztovátából. — Honnan? — Kiszállt az esztovátából. A szövőszékből. Odamentem a szövőszékhez és meg­ kérdeztem, hogy mit sző. A z asszony egy kicsit zavarba jött, és azt mondja, hogy ne tessék megnézni, a tavalyi nyár olyan esős volt, mind felfutott a kender, aztán azt se áztatással, se tilolással, semmivel a világon a fonalból kimosni nem lehet, és hát engedelemmel legyen mondva, disznószaros lett a fonalam. Vagyis ilyen fekete csíkok vannak benne néha. Igaz, hogy az uram megvigasztalt vele, hogy megszépül, mire hét folt alá megyen. — M it jelent ez? — Hát annyit mossák, hogy megfehéredik. Most aztán volt mit hallanom, mikor kimentünk, Bözsitől, hogy már annyit tudhatna, hogy ha az asszony kiszáll az eszto­ vátából, az azt jelenti, hogy nem akarja, hogy maga megnézze. Mert vagy csúnya a fonala, vagy pedig olyan szedett csíkot sző, amit nem akarja, hogy más is szőjön utána. Mondom magamban, na csak kerüljek én haza Pestre, majd én kerítek egy paraszt illemtant. Györffy István volt a Néprajzi Múzeum igazgatója, ősszel megkerestem. Kérek egy paraszt illemtant. Paraszt illemtant? Azt. A zt mondja nincs. Nincs? Nincs, azt mond­ ja, majd maga megírja. Mármint én? Mármint maga. Elnevettem magam és elmentem panaszkodni Solymossy Sándorhoz. Mondom neki, hát drága professzor úr, nincs ma­ gának egy paraszt illemtana? ö is elnevetle magát, azt mondja nincs, csinálja meg. Hát így lett először belőlem babonagyűjtő, azután így botlottam a szokásrendbe, és így jöttem rá arra, hogy meg kell tanulnom a paraszt szokásrendet, hogy ha velük rendszeres és mélyebb összeköttetést akarok létesíteni. Megtanultam azt, hogy annak a parasztságnak az életében nincs egy legkisebb mozzanat se, amire szokás, hagyo­ mány, babona elő ne írná, hogy mit kell csinálni. Hát nincs az a spanyol etikett, ame­ lyik azzal vetekedhetne. És erre megjelenik a kultuszminiszter aláírásával egy ren­ deleté, amelyben felhívja a tanítókat, hogy a parasztságot illendő magatartásra tanú­ sítsa. Hát olyan dühbe jöttem, hogy ahelyett, hogy azt írná, hogy tanulják meg a paraszt életrendjét és alkalmazkodjanak hozzá, hát elkezdtem gyűjteni a szokásrendet. A bátyám második felesége, Kölcsey Borbála, a legszebben magyarul beszélő em­ berek egyike, nagy segítségemre volt, mert a levélváltásunk éppen ezért egy néprajzi levelezéssé lett: Ügy hogy aztán a 30-as években megírtam, nagy bátran és merészen, semmihez sem értve, a parasztélet rendjét Szatmár vármegyében. — Ügy van ez, ahogy a szólásmondás tartja, ahány ház, annyi szokás. — Voltaképpen minden egyes faluról külön kellene egy monográfiát írni. Meg­ értem azt a kis paraszt lányt, aki azt mondja, hogy nem megyek férjhez idegenbe, (tudniillik Tunyogról Győrtelekre, mert az hét kilométer). Mert ott mindent másképp csinálnak mint mi, én meg nem szeretem, ha kikacagnak. És kiadtam egy kis könyvet, amelyik a könyvem különben, a Bábalelte babona. Erre azt mondtam Solymossy Sán­ dornak, olyant mégse lehet csinálni, hogy bábalelte babona, bolond aki kap rajta. Hát miért ne lehetne, elbírja a nyomdafesték. Mikor megírtam ezt a két könyvemet, akkor leültem és azt gondoltam: no, hol a gyökere ennek a szokásrendnek, mert hát a semmiből nem lett. Énnekem egy olyan réteg kellene, amelyik állandó összeköttetésben van a természettel, és akkor jutottam el a pásztorokhoz. Hát, tudja, minden tiszteletem a pásztoroké, be is álltam hozzájuk íródeáknak, mert a fogyó legelőkön ami érték, azt igazán igyekeztem lehetőleg szó szerint visszaadni, amennyire azt lehet. Megtanultam, hogy a pásztorság egy különálló

rend, ő annak tartja és tudja magát, és a többi ember, az mind bugris. Hát mondom, hát ki a bugris? A zt mondja nekem a nyíri gulyás: mindenki, aki faluban lakik. Mert, azt mondja, elküldték engem ide Szabolcs vármegyéből egy gulyával, nyári legelőre, egy vagyon rámbízva. És én azt meg is őrzöm. K i merne ekkora vagyont parasztra bízni? — Margit néni, nem volt szokatlan pl. a pásztorok számára, hogy egy nő megy érdeklődni hozzájuk. — Soha a pásztornál kisebbségi érzéssel nem találkoztam. Mindig egyenrangúak voltunk. Én soha pásztornál anekdotát vagy tréfát vagy egy mondást nem találtam, ami bennem, mint nőben bizonyos visszatetszést kelthetett volna. A paraszt, az pedig nagyon sok helyen megpróbálja pirítani azt a nőt, aki közéjük leszáll. Remekek a pásztorok, én mondhatom magának. Hát persze én már igazán csak elbeszélésből tudom azt, hogy mi volt az igazi pásztorság, a bérei legeltetés, amikor Szentmihálykor azzal indították útnak, hogy felmégy az Avasba, aztán majd a hátadon hozod haza a havat. — Ez m it jelent? — Akkor jöhet csak haza, mikor olyan hó van, hogy a jószág már nem tud legel­ ni. Azok a pásztortörténetek, amiket a bérei legeltetéssel kapcsolatban lejegyeztem, hat azok igazán a legszebb emlékeim közé tartoznak. — Meséljen egyet Margit néni. — Nem tudom azt úgy elmesélni magának, de elmesélem az én egyik esetemet. (A Fogyó legelőkön-nek a második kiadása idejéből való; nem mesélem el annak a körülményeit magnetofonba, majd egyszer négyszemközt.) Volt ez a vén Tivadari, ez olyan mondatokat tudott odalökni az embernek, hogy az ember nem értette. Mert egyszer találkozom vele a kertben, és egy öreg fenyőfáról szedi le a gyantát. Mondom, mit csinál, öreg. Azt mondja, hogy a kasza után a guzsdai csobakja felhasította a lábamat, hát azért szedem ezt a gyantát, mert ezt ráragasztom a sebre és alatta begyógyul. El voltam képedve és mikor Pestre visszajöttem, elmentem Gömöri Jenőhöz, akinek a testvére unokaöccse orvosprofesszor. Éppen ott van. Mondom neki, no jó hogy itt van, ez és ez történt. Lehetséges ez? A zt mondja: az öreg nagyon helyesen járt el. Mert ő légmentesen elzárta a sebet egy teljes bacilusmentes tiszta anyaggal. A z alatt a seb begyógyul, ez a legjobb népi gyógymódok egyike, amit hal­ lottam. — Kedves Margit néni, most megyünk tovább, hát először a Bözsi szerelmi törté­ netével. Volt egy jegyese, aki nem volt otthon a faluban és ő az alatt egy más falubeli legénynek a meghívására elment azzal a bálba. És hát ezzel kezdődött köztük az ellen­ tét és a szakítás. De hát ez még mind nem lett volna baj; és most tanuljon magyarul. Azt mondja nekem a Bözsi: Mert tetszik tudni, a szószólók az okai az egésznek, meg a mondókások. Mert van olyan asszony, hogy nincs egyéb dolga, mint a küszöböt nyer­ geim, meg a szót tolni, hogy az isten verné meg a sok szótoldóját, meg a sok szóhajtóját. — Mondja, találkozott velük a mai irodalomban valahol? Pedig mindegyik más­ más árnyalatot jelent. Más dolog az, a szót hajtani, meg a szót tolni, és megint más dolog azt megtoldani, ugye. Csak a 16— 17. században találkoztam a mondókásokkal, meg a szószólókkal, a többivel csak a Bözsi szájából; hát nem gyönyörű! Nem tudunk magyarul, az irodalmi nyelvünk elsekélyesedik. — Ha a parasztélet társadalmi rendjéről, egyáltalán rendjéről beszélünk, a nép­ rajz már rég megállapította, hogy tulajdonképpen leszálló kultúráról van szó. A ma­ gyar irodalomtörténet régi emlékezései, különösen A por Péter leírásai a forrást, az eredetet őrzik. Luby Margit gyakran hivatkozik erre. 93

— Apor írja meg, hogy Mikes Kelemennek meghal a leánya. Torra a temetésre összegyűlt vendégek közé kiült Mikes Kelemen és azt mondta, ha az én lányom megélt volna, akkor most megülnénk a lakodalmát. De én az én uramhoz Jézus Krisztushoz adtam feleségül, és megtartjuk a lakodalmát. És azzal frájokat hozatott fel a faluból, muzsikásokat és megülte a lakodalmát a leányának annak a halála esetén. Na mostan, talán azt merem mondani, országosan is az a szokás, hogyha fiatal lány hal meg, azt menyasszonyi ruhában temetik el, a torra pedig ugyanazt az ebédet tálalják, amit lako­ dalmi ebédeken szokás tálalni. Egy szokás halványult el a múlthoz képest, de az öregek még emlékeznek rá, hogy volt koporsótétel. Ez azt jelentette, hogy a halottat nem öltöztetik fel addig, amíg a koporsó meg nem érkezik. A koporsónak déli 12 előtt, vagyis déli harangszóra kell megérkeznie a házhoz, akkor azt felteszik, Apor Péternél a katafalkra, a parasztságnál az asztalra, mert hová tehetné másképpen, ugye. Jön a kántor, az iskolai énekkarral, elénekel a pitvarban egy zsoltárból két versszakot, a két versszak alatt fel kell öltöz­ tetni a halottat, be kell azt tenni a koporsóba, vele kell adni mindazt, amit vele akar­ nak elküldeni a másvilágra és letakarják a szemfedéllel. Ez így volt a 17. században is és ez csak a legutóbbi időkben marad el a temetési szokásoknál. Ettől eltekintve azonban, az pl. hogy milyen rendben állnak fel a családtagok a koporsó mellett, az pontosan azonos azzal a renddel, amit Bethlen Miklóstól elkezdve Aporig mindenki megír, aki temetésről ír. Vagyis: a férfi rokonok a halott fejének állnak, a nők oldalt állnak fel a koporsó mellett, éspedig a nők ráborulhatnak a koporsóra, amit férfinak megtenni rettentő sértése lenne a szokásnak, mert a férfi ne érzékenyedjék el, viselje el a bánatát hallgatagon. — M argit néni egy életre eljegyezte magát a magyar néprajzzal. — Igen, körülbelül, hóttig. Ügy, ahogy Solymossy mondta, ez adott az életemnek tartalmat. — Nagyon örülök, hogy találkoztunk és hogy a magyar néprajz nagyasszonyát 90 esztendős korában ilyen vidám és ilyen jó hangulatban találtuk. Jó egészséget kívánok.

94

LUBY MARGIT:

A nád* A Rét vidékének volt híres rímfaragója. Híre ma is él, ő maga „rég meghótt” — mondják — amikor közelebbit szeretnék róla hallani. Hová való volt? Mátészalkán van Cinevég, Porcsalmán van Ciné nevű család, de egyik se vállalja atyafinak Ciné Jankót. Am ikor a lecsapolást befejezték, ő is együtt dolgozott a lecsapolás földmunká­ latain, s búcsúzónak ezt a rigmust csinálta: Én Írtam ezt Ciné Jankó Elnyűtt már a vászonkankó Ha elnyűtt, nem varrunk másat, Úgyse vágunk mán több nádat. ★

A Rét leghasznosabb növénye az öregek meghatározása szerint a nád, a gyékény meg a sás volt. Börvelytől Ecsedig terjedt a Rét, — mondja ököritón Zajti Balázs — de nád csak a porcsalmai meg a tyukodi határban termett. Ezzel szemben Kocsordon Jakab Zsigmond állítása szerint a Fehér-ló laposán olyan nád termett mint a selyem. Még pej­ kéje se volt. Borzasztó szapora a nád. Itt a falu körül volt egy kis szántó, azontúl ka­ száló, de annak a laposabb részein mán feljött a nád. Nagyecseden Kovács Gyula a Csicsón termett nádnak adja az elsőséget. Ott öt­ méteres nád termett. Utólag nehéz volna eldönteni, hol nem termett nád. Egy bizonyos, Ecsednek nem volt nádja.

★ Ecseden Poc Szűcs Dánieltől tanultam meg, hogy kétféle nád volt: A sárgaszárú volt a legjobb, ennek a nádnak a bele fehér. Apró volt, három mé­ ternél nem nőtt magosabbra, de háromszor annyi ideig tartott az ebbül rakott házfe­ dél, mint a pléhfedél. A feketés nádnak a haja fekete volt, ez megnőtt 5—6 méterre is. ★ Frissen szerzett tudományomat Tyúkodon Harsányi Lajos elé tárom. S mindenben megcáfol.

■ R é s z le t a s z e r z ő A lá p v il á g a c. n a g y o b b a d a ttá rá b a n t a lá lh a t ó . (A s z e r k .)

te r je d e lm ű

k é z i r a t á b ó l,

a m e ly

a S z a tm á r i M ú z e u m

95

— Nem is értenek az ecsediek a nádhoz, hiszen nádjuk se volt. Idejártak nádért a tyukodi határra. Árendált (persze a tagosítás után) egy kis darabot és levágott hat­ szor annyit. Fekete meg fehér nád meg sohse is volt. Hanem igenis volt új nád meg tavalyi nád. A tavalyi nád megfeketedett, megavasodott, közte meg felnőtt az új hajtás, az fehér maradt. Az ilyen nád olyan sűrű volt, hogy a madár nem tudott belőle felre­ pülni. A tavalyi megavasodott nádat a szegénység nádíélének használta, meg tüzelőnek. Az uraknak az avas nád nem kellett, pajtát, meg cselédházat fedettek vele legfeljebb, pedig házfedélnek az avas nád sokkal tartósabb volt.

★ Kocsordon Jakab Zsigmond ugyanezt mondja: A z avas nád között jött fel a fiatal. Az avas nád jó volt tüzelőnek, kemencébe fűtöttek vele meg kandallóba, így még v i­ lágításra is szolgált. Az avas nád ellen úgy védekeztek, hogy felgyújtották a kétszeres nádat. Harsá­ nyinak van igaza, nem volt kétféle nád.

★ Cibere András Porcsalmán a nádról: — A nádiás volt a téli aratás. Mi itt a Réten kétszer arattunk. Nádbul volt a jö­ vedelem. A nádpih télbe megfagy, lehull, levelit is lehányja a nád, s akkor azt mondjuk: érett a nád! Lehetett nádat vágni. Persze csak akkor ha jó fagy is jött. Ha nem fagyott be a tó, akkor abba az évbe elesett a nádvágás, a nád odaveszett. ★

Csengerújfalun a 91 éves Bot András tagadólag int, ahogy ezt elmondom neki. — Nádat lehetett vágni akkor is, ha nem volt fagy, csak akkor kevesebbet. L e­ vágtuk, kihordtuk a hátunkon. Itten csak két km-re kellett vinni, igaz csak goroncos helyre, kerülve a vizet mehettünk érte. De 10— 12 kévét egy ember egyszerre ki­ hozott a hátán.

★ K itől kellett a nádlásra engedélyt kérni? Általános elcsodálkozás minden öreg embernél, akitől ezt megkérdem. Nedelka Pál mezőőr vállat von rá. (51 éves ecsedi lakos): — Kitől? Senkitől. A határ mindenkié volt, vagyis senkié. Ott vágott és annyi nádat vágott minden ember, amennyit akart.

★ Harsányi Lajos valósággal felcsattan rá: — Hogy kitől kellett rá engedélyt kérni? Magátul a jó Isteniül. Még nem volt felm érve a határ. Vághatta boldog, boldogtalan, épp így az égerfát is. ★

De hát 1863 után, a tagosítás után mégiscsak kellett rá valakitől engedélyt kér­ ni? Ecseden gróf Bulyáki Gergely (92 éves) azt mondja:

96

— Fizettünk a grófnak (a Károlyi uradalomban) három pengőt, s vághattunk ná­ dat amennyit akartunk.

★ Ecseden Sarkadi Elek (87 éves) szűkszavúan felel: A gróf adta ki bérbe a nádlót. Egy­ két ember felvállalta, hogy kerít rá embereket. Egy pengőér akár 400 kévét is vág­ hattam.

★ Tyúkodon a 82 éves Farkas István szerint is, egy ember bement a báróhoz (itt Uray báróról van szó), három forintot fizetett neki a jogért, hogy abban az esztendőben ná­ dat vághasson. Vághatott azután amennyit akart. Volt olyan ember, hogy 3000 kéve nádja is volt.

★ Harsányi Lajos meg is nevezi, Nagy Tamás bérelte a nádlást. Nádba fizette a bért is. ö meg felibe kiadta az embereknek. Isten tudja csak, hány ezer kéve volt a nádbul az ezerholdas Kálmán-tagban. A Turmann birtoka is leginkább nádló volt, rekettyés, meg égerfás.

★ Harsányi Lajost kérem meg, szóljon részletesen a nádvágásról. Meg is teszi készség­ gel: — Hát azt mán mondtam, hogy a határ felmérése előtt annyi nádat vágott az ember, amennyit akart. A jó Istentül se kellett rá engedélyt kérni. Én, amíg száz kéve nádat le nem vágtam, addig meg sem álltam, össze is kötöt­ tem mingyárt. Száz kévét le kellett tudni vágni egy embernek egy nap. Én ezt levágtam négy óra alatt. Addig meg sem álltam. — Ne siessünk olyan nagyon — állítom meg a beszédben Harsányit. — Nagy M ó­ ric azt mondta nekem, hogy feketenádbul egy nap 150 kévét kellett tudni levágni egy embernek. A fehér nádbul meg legalább száz kévét. Így van? - Szent igaz — mondja rá Harsányi. — Hiába volt erősebb a szára az avas nád­ nak, abbul könnyebb volt 150-et levágni, mint az újból 100-at.

★ Így biztosít Harsányi is. Különbséget tett az is, mivel vágtam, garzsával, vagy láp­ vágóval. A garzsa voltaképp sarló féle. Rendesen valami kaszacsonkbul csináltuk. Annak a végét az ember hozzáillesztette a nyélhez, de az se volt elég. Lyukat is fúrt az em­ ber a kaszacsonk táblájába, abba drótot húzott, azt összefonta kétágba és a nyélen öszszesodorta. A nyele megfelelt a kapanyél hosszának.

★ De — folytatja Harsányi — vágtuk lápvágóval is. A lápvágó félhold alakú, köze­ pén köpüje van, abba illeszkedett a nyele. Ezt a jégen maga előtt tolta az ember, míg a garzsával maga felé vágta az ember a nádat. ★

97

Ha levágtam úgy 100 kévényi nádat, utána rögtön össze is kötöztem vesszővel. Itt megint fennakadok a vesszőn. M iféle vesszővel kötötték össze a kévét? — Ez a vessző — feleli Harsányi — se nem vessző marad. Még ága sincs, csak levele. Ahun kender. (A vessző nem fűz vagy rekettye hajtása. természetesen sohse lett belőle más, csak vessző,

bokor, se nem fa. Ez mindétig csak feljön, olyan sűrűn jön fel, mint a Minden esztendőben levágták, s így hiszen új hajtás volt.

Boross Adám professzor szíves közlése szerint a vessző, illetve a rekettye fűzféle. Bokor marad, nem nő fává. Mondják rakottyának is.) A vessző előkészítése: Ila mán elegendő vesszőm volt száz kévéhez, akkor tüzet raktam. A vesszőt megfűtöttem, kiengeszteltem. Fagyosan nem hajlott volna. Ha meg megfűtöttem, rátekerhet­ tem vön a kezemre. Száz— százötven vessző vágása után kezdtem csak a nádláshoz. A vesszőből különben kötötték a szekérkast, kosarat, fonva csikszűrőt, meg egyebe­ ket is. A nádkéve: Harsányi további előadása: — A z avas nádbul markos kévét kötöttünk. A z új fehér nádbul meg egy sukkosat. (Vagyis az avas nádból kötött kéve sukkos volt.)

★ Balog Miklós (61 éves), a kévébe kötött nádról: — Ott helybe, a jégen összeraktuk a nádkévéket kúpba. Bizony megesett, hogy jött egy hirtelen olvadás, ottveszett. Harsányi részletesen mondja el: — A levágott nádat hosszába raktam, kinn a jégen. Aztán egy kévét keresztbe tettem a tövinél, egy másikat keresztbe a pihe alatt. A két kévét alul azért kellett ke­ resztbe rakni, hogy a nádkéve ne fagyhasson oda a jéghez. Ormósán raktam fel. Így eső, hó lepereg róla. A két keresztbetett kévére letettem egy kévét, mellé egy másikat hosszára. A har­ madikat mán keresztbe tettem a tetejére. Most újra tettem egy-egy kévét ódalra, ar­ ra mán öt kéve ment rá egymás mellett. A harmadik sorba megint egy-egy kévét, de arra mán tíz kéve ment rá, mindig ormósán, úgy, hogy mikor ötven kéve volt egy sor­ ban, akkor épp kivolt a száz kéve. Odahaza meg kúpba, kazalba raktam. Volt egy kazalba 500—600 kéve is, néha 1000 is. Nyárády Mihály felvetette a kérdést: nem ismerték a halhéjba rakást? Erre sajnos nem tudok válaszolni, s nincs is senki, akihez kérdéssel fordulhatnék.

★ Hogy értékesítették a nádat? Harsányinak könnyű dolga volt, mert tőle minden esztendőben megvette a jánki gróf. Értejöttek, tudták az árát, nem is kérdezték, vitték. De — folytatja, — ahogy volt csikkupec, úgy volt nádkupec is. A görbenyakú Farkas, meg Klán Edus szedték nagyba, öt-hat kazal nádja is volt végül egyiknek másiknak.

★ Német Károlyné Tyúkodon fix árat mond. 3 kr. volt kévéje, de 500—600 kévét is elvitt a zsidó.

98

Harsányi minden esztendőben megkeresett nádvágással 100 frt-ot egy télen. Ugyan­ akkor a kocsordi Jakab Zsigmond (sz. 1877) elmondja, hogy az én nagyapám bevitt Debrecenbe egy szekér nádat, az száz kévére megy, és eladta az egészet egy búzake­ nyérért. ★ Ököritón Csatári Károly a nád értékesítéséről: — Két telekalja birtoka volt az apámnak. Az egyik nád. Arrul öt-hatezer kéve nádat adott el az apám minden évben. 100 kévét 3 frt-jával. 10— IS ember vágta neki a nádat, mi meg oszt hoztuk haza. A lecsapoláskor az állam vette meg fillérekért.

★ De olyan eset is adódott, megfagyott valamennyire a Rét. Elbírta már az embert, meg a gyalogszánt. Szekeret, lovat még nem. Egy ember meg behozott gyalogszánon 25 ké­ ve nádat. Kemény tél volt, bement a kocsmába. A zsidó adott neki pálinkát, náddal fizetett, így ő maga aznap nem keresett semmit. Már el is adtuk a nádat, mondom Harsányinak, de nem tudom, hogy hozták haza a jégről? Harsányi azt feleli: Hoztam én azt haza szekéren, szánon, gyalogszánon, arra is rá­ ment legalább 25 kéve. Volt aki gyalog hozta a hátán, úgy van ahogy Csengerújfalun az öreg Bot András is mondta, 10— 12 kévét elvitt egy ember a hátán.

★ Harsányira rálicitál Kocsordon Jármy János: Bizony hazahoztak gyalogszánon egy szekérre való nádkévét is. Csak érteni kell a fel­ rakásához. Igaz, hajnalban indult, éccakára jött haza. De a kocsordiaknak néha meszszire, talán éppen Tyúkodig kellett elmenni nádért. ★ Akinek nem volt fogata, annak bizony nagy gondja volt a nád hazaszállítása. Valami nagy élelmesség akkor se bántott minket. Legalább is erre lehet következtetni Jakab Zsigmond (sz. 1877) esetéből. Hiába termett a legszebb nád, meg hiába volt gyönyörűen kúpba rakva a fehérlő Egri laposán, nem volt aki hazahozza. Azt mondta apámnak az egyik ember: — Hozza haza bátyámuram felibe. — Nem megyek én olyan messze — felelt rá az apám. Pedig az nem volt két km-re a falutól. ★ ököritón Zajti Balázs a nádlásról és a nád felhasználásáról beszélt: — Volt sok ember, aki eladásra vágta a nádat. A z én apám csak a saját szükség­ letére vágta. Házat építettünk. 32 m hosszú volt az épület, kétvégű házzal. Hatszor-hat: ennyi volt a ház (vagy­ is szoba) mérete. A konyha három-négy m. A z istállónknak nyolc m. volt a hoszsza. A közfalakat is számítani kell, — mondja — azokkal együtt 32 m. hosszú volt az épület és 7 méteres gerendák kellettek hozzá. Ennek a fedésére 4000 kéve nád. Ez volt 1900-ban. Olyan nádat hoztunk, hogy tű­ be lehetett volna húzni, de csak 3—4 m. magas. (Tehát fehér, vagyis azévi volt a nád.) 99

Sukkos gerendákra kellett számítani a fedelet. A fedés maga volt 150 írt. De ki volt kötve, hogy sukkos vastagságúnak kell lenni a fedélnek. Mennél vastagabb a fe­ dél, annál melegebb télen a padlás. (Csak 1860- és 80-as években termett 5—6 méte­ res nád, veti közbe tájékoztatásomra.) A sok bécsi tököt a padláson ponyvával takar­ tuk le, sohse fagyott meg. A Réten kévékbe kötve várta a nád a szállítást. Egész héten levágott nádat va­ sárnap hozták haza. 1897— 1898-ban vágott utoljára apám nádat. Meghagyta, mire a nap lemegyen, kint legyenek a szánnal, két luval, vasárnap hajnalba induljanak haza. Patkolatlan volt a két lu, mert az nem csúszik annyira a jégen, mint amék be van vasalva. ★

Ezzel meg is érkeztem volna a nád felhasználásához, de mielőtt rátérnék, visszatérek arra, hogy az avas nádtól úgy szabadultak, hogy egyszerűen felgyújtották. Megkér­ dem, nem hozott ez esetleg veszedelmet emberre? Hiszen szájhagyományból tudom, hogy Haynau rá akarta gyújtani a nádast a bujdosó honvédekre. Az egyik Domahidy figyelt fel rá, hogy szalmát szállítanak a béresek a nád szélére, idejében tudta érte­ síteni a bujdosókat, s azok el is menekültek. Ezt a választ kapom: — A nád felgyújtása emberre nem hozott veszedelmet, még akkor se, ha véletle­ nül a Réten járt. Ésszel meg lehetett menekülni a nádtűz elől. Mert mit csinált? Szél­ irányba felgyújtotta maga előtt a nádast. A lehullott levél, a nádpih pillanatok alatt lobban, el is ég vele a nád is. Igen rövid idő múltán mehetett a leégett nád nyomán, a háta megett támasztott tűz már leperzselt nádast talált, kihamvadt torzsok közt kénytelenül kihunyt, és a menekülőben kárt nem tehetett.

100

4

könyvekről SCHEIBER SÁNDOR:

Folklór és tárgytörténet Budapest, 1974. I. kötet 402., II. kötet 552. lap

A helytörténet társadalmi jelensé­ geit sokan a mikrokozmosz világában burjánzó események szűk határai közé próbálják leszorítani, pedig éppen a kisközösségek (települések, gyárak, üze­ mek, intézmények stb.) történetének maradandó formájú változatai igazol­ hatják tényszerűen az összemberiség nemzetközi méretekben is lenyűgöző művelődésének hatalmas méreteit. A ma kultúráját sok évszázezred fejlődé­ sének töretlen volta biztosítja ma is, és a fejlődés mindjobban gyorsuló tempó­ ja kényszerít bennünket a visszatekin­ tésre. Ezek a gondolatok foglalkoztattak bennünket akkor, amikor Scheiber Sándor hihetetlenül nagy olvasottság­ ról, sokoldalú filológiai tájékozottság­ ról, nyelvismerete határtalannak látszó méreteiről tanúskodó köteteit forgattuk, és ezért szeretnénk művelődéstörténeti munkásságára e helyütt is felhívni a figyelmet. A Magyar Izraeliták Országos Kép­ viseletének

kiadásában

Foundation

Jewish

a

Culture

Memóriái költségén

nem régen jelent meg két tiszteletre méltóan vaskos kötetnyi tanulmány Scheiber Sándor, a budapesti Rabbikép­ ző Intézel igazgatója tollából. A munka első kötetének 25 tanulmánya főként folklorisztikai dolgozatokat tartalmaz bibliai témákról, vallásos képzetekről, középkori meseelemekről, furcsa, értel­

metlennek látszó szólásokról, a zsidó népszokások történetéről és népi gyö­ kereiről. A zsidó folklór magyarországi művelőinek — Heller Bernát, Lőw Immánuel, Kohlbach Bertalan és Pfeiffer Izsák — élete és tudományos tevé­ kenységükről írott meleg hangú meg­ emlékezések a magyar tudománytörté­ net tárházát teszik teljessé. (Itt em lí­ tem meg, hogy fiatal koromban Heller Bernát atyai jótanácsokkal volt segít­ ségemre a héber irodalom megismeré­ sében.) A munka második kötetének 46 ta­ nulmánya a keleti kultúrákra mutató tórgytörténeli motívumokkal foglalko­ zik. Olyan eszmékkel, képekkel, gondo­ latformákkal, amelyek valami útonmódon a Távol-Kelet műveltségéből kerültek népünk és költőink hagyomá r.yos világába. Így kerülnek sorra Bornemisza Péter, a szombatos ének­ szerzők, Sztárai, Petőfi, Arany, M ik­ száth, Kiss József, Ady, Juhász Gyula, József Attila, s az utolsó három évtized bibliás magyar íróinak forrásai és té­ máinak nemzetközi kapcsolatai. Schei­ ber Sándor meglepő egyezésekkel bizo­ nyítja a népek nemzetköziségének év­ ezredes létét, továbbélését és átalaku­ lását. Lukács György, a nagy marxista esztétikus a Bibliát a világfolklór egyik legszebb könyvének tartotta, és szerette olvasni, mint az ókori népköl­ tészet, néphit és népszokások gazdag tárházát. A Biblia világa elsősorban népköltészeti mű: erre építette rá sok

101

vallás és egyház a történelem folya­ mán sajátos ideológiáját. A Biblia azonban azt is mutatja, hogy évezre­ dekkel előbb is jegyeztek fel mesesze­ rű lörténetkéket, legendákat, szóláso­ kat. bölcs mondásokat, furcsa szokáso­ kat, csak nem azzal a társadalmi igény­ nyel, amellyel manapság foglalkozunk velük. Éppen ezért a régi változatokkal való kapcsolatok megkeresése gondola­ tokban gazdag dolgozatokat eredmé­ nyezhet, mint ezt Scheiber Sándor ki­ váló tanulmánysorozata is igazolja. Az előttünk levő két kötet csupán válogatás három és fél évtized, a világ minden részén megjelent írásaiból, amelyeket szerzőjük a folyóiratok nagy temetőjéből újra bemutat néhány pót­ lással és kiegészítéssel. Scheiber Sán­ dor munkáinak teljes bibliográfiája 1973-ig 1142 tételből áll. Természetsze­ rű, hogy a szerző tudományos kutatá­ sainak középpontjában olyan vallástör­ téneti témák állanak, amelyek a népek szóhagvományaiban is elterjedtek az egész világon és ezek nyomán új vál­ tozatok is keletkeztek. Bábel tornyát, Lót leányainak történetét, a vízözön és a tűzözön szörnyűségeit, a fakitépő

Sámson szörnyű küzdelmét, a holdban hegedülő Dávidot népek százai formál­ ták újjá és éledtek újra a szórakoztató jellegű költészeti termékekben is. Scheiber Sándor tanulmánygyűjte­ ménye nem a vallástörténet, nem is az irodalomtörténet, hanem a művelődés­ történet számára elsőrendű forrás. A helyi adalékokat visszavezeti a múltba, a régmúlt ma is élő és újjáéledő em lé­ keit idézi fel, és magától értetődően mutatja be az emberiség történetelőtti szakaszának félelmeit, mágiáit, csodáit, rejtelmeit. Tanulmányai segítenek meg­ érteni tudományos műveltségünk alapíainak ma is élő és bennünk fejlődő természeti tényezőit, a társadalommal való összefonódásnak az egyéni életben lejátszódó, évezredeken át misztikusnak látszó jelenségeit. Az emberi lélek mé­ lyébe száll, hogy jobban érzékeltesse a társadalmi lét magasságát és fenségét, a nemzetköziségnek a kisközösségek létén fejlődő hagyományos vonásait. Mert a nemzetköziség nem hipotézisek­ re, hanem a valóságra épült és épül ma is. Dömötör Sándor

Egy helyismereti kiadványról Hasznos új könyv jelent meg Deb­ recenben. A Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár és a Debreceni Városi Könyvtár „Könyvek Hajdú-Bihar me­ gyéről 1945— 1974” címmel egy annotált, ajánló bibliográfiát adott ki, amelyben a felszabadulás utáni gazdag könyvter­ mésből 124, a megyéről szóló önálló ki­ advány szerepel. Csak egyet lehet érteni az előszóban megemlített válogatási szempontokkal, amelyek szerint kizárólag a helyisme­ reti műveket vették fel, eltekintettek az országos kiadványok helyi vonatko­ zásainak feltárásától, és hogy a szép­ irodalmi alkotások közül csak az anto­

102

lógiákat és önéletrajzokat ismertették. Nem tartották érdemesnek a nehezen hozzáférhető könyvek, továbbá a szűk, részproblémákat tárgyaló tanulmányok felvételét annál is inkább, mivel ma­ gában a kiadványban néhány jó hely­ történeti bibliográfia ismertetése sze­ repel, amelyekből az érdeklődő bőveb­ ben tájékozódhat. Ilyen alapvető se­ gédeszközöknek tekinthetjük a „Deb­ receni bibliográfia” és „Hajdú-Bihar megye sajtóbibliográfiája 1843— 1970” c. munkákat. Viszont a válogatás szem­ pontjait nem mindenben sikerült ma­ radéktalanul megvalósítani, mert álta­ lánosabb érdeklődésre kevésbé számot

tartó művek is ismertetésre kerültek, mint pl. a „Szentirmai László: A haj­ dúböszörményi Textilfeldolgozó Válla­ lat másfél évtizede” , vagy „Kovács Gá­ bor—Szentirmai László: Húszéves a hajdúböszörményi Faipari Vállalat” címűek. A kiadvány bevallott célja a helyi vonatkozású irodalom népszerűsítése, a lehető legszélesebb körben. Az egyre jobban terebélyesedő honismereti moz­ galom, a szemléltetésre épülő iskolai oktatás, népművelők, pedagógusok igénylik a debrecenihez hasonló megyei kiadványokat. A kutatók, szakemberek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gon­ dozásában, Csömör Tibor szerkesztésé­ ben 1972-ben megjelent „Magyarország. Honismereti bibliográfia” c. munkát használhatják, amely kis példányszáma és magas ára miatt valószínűleg nem jut el a megye községi könyvtáraiba, iskoláiba, művelődési házaiba. A „Könyvek Hajdú-Bihar megyéről 1945— 1974” című bibliográfia szerkeze­ tileg jól áttekinthető, hét témakörre oszlik: általános művek, történelem, munkásmozgalom-történet és politika, gazdasági élet, művelődés, néprajz, he­ lyi személyek. Az ismertetett könyvek mindegyike természetesen csak egy helyen, a leg­ jellemzőbb csoportban szerepel. Az ál­ talános művek között sorolják fel a bibliográfiákat, statisztikai kiadványo­ kat, fotóalbumokat, útikönyveket. L eg­ gazdagabban válogattak a történeti­ helytörténeti irodalomból, ebben a tárgykörben 30 könyvet ismertetnek. Kevés olyan könyv szerepel viszont, amely a megye földrajzával, természe­ ti viszonyaival, iparával foglalkozik, de talán ilyenekből kevesebb önálló kiad­ vány jelent is meg, mint a tájegység történelméről, néprajzáról, vagy híres embereiről. A bevezető utal rá, hogy nem dol­ gozták fel az évkönyveket és a tudo­ mányos ülésszakokról kiadott köteteket.

Az ilyen elhatárolás viszont nemcsak formai szűkítést jelent, hanem tartalmit is. Talán éppen ezekből tájékozódhat­ tunk volna az egyetemeken folyó ku­ tató, oktató munka, a gépipar, a kon­ zervipar, az állami gazdaságok helyze­ téről, ami a megye megismerése szem­ pontjából legalább olyan fontos, mint egy-egy üzem, vagy termelőszövetkezet életének bemutatása. íg y sajnálnunk kell, hogy a kép teljesebbé tétele érde­ kében nem történt meg több gyűjte­ ményes kötet feldolgozása, ha már a periodikák nem is férnek egy megyei ajánló bibliográfia keretébe. A bibliográfia ajánló ismertetéseit a megye könyvtárosai készítették, érezhe­ tő tárgyszeretettel. A címleírások is pon­ tosak. A könyv használatát szerzői névmu­ tató, tárgymutató és földrajzi mulató segíti. Zavarja az olvasót, hogy ezek nem mindig pontosak. így kimaradt a névmutatóból az 5. lapon szereplő könyv szerkesztőjének vagy a 10. lapon ismertetett könyv szerzőjének neve. Az egyes témakörökön belül a könyvek sorrendje esetleges, estik a „Helyi sze­ mélyek” című fejezet betűrendes, a többiben nem látszik rendszer. Mindezek az apró hibák talán azzal magyarázhatók, hogy a kiadványt az idei könyvhét előkészítéséhez jelentet­ ték meg, s ha figyelembe vesszük, hogy az anyaggyűjtés lezárása 1974. decem­ ber 31-vel történt, akkor a gyorsasá­ gért csak dicsérni lehet a munkatársa­ kat és a szerkesztőt, összességében ez a szerény köntösű Hajdú-Bihar megyei ajánló bibliográfia jó segédeszköz, ott a helye könyvtárosok, pedagógusok, népművelők kezében, s haszonnal for­ gatható a helyismereti irodalom tanul­ mányozásához és népszerűsítéséhez. (Könyvek Hajdú-Bihar megyéről 1945— 1974. Ajánló bibliográfia. Szerk. Bényei Miklós. Debrecen, 1975. 138 1.) Toldi Gyuláné

103

Lőrinczi László irodalomtörténeti utazásairól Rendhagyó műfajú könyvet írt L ő ­ rinczi László, a neves romániai magyar író, műfordító és kritikus. Korábban a kolozsvári Ütünk, a marosvásárhelyi Űj Élet, és a bukaresti A Hét hasábjain is olvashattuk izgalmas irodalomtörté­ neti riportsorozatát Kuncz Aladár Fe­ kete kolostorának keletkezéstörténeté­ ről, a regénybeli helyszínnek és a va­ lóságos eseményeknek egy teljes em­ beröltő után egyáltalán még lehetséges szembesítéséről, a szereplők életrajzá­ nak és portréjának kiegészítéséről, vagy sorsuk további alakulásáról. Röviden szólva: a Kuncz-műnek ihletet és ke­ retet adó természeti és társadalmi kör­ nyezetről, s ennek a híres regénybe tör­ tént transzponálásáról. A z elmúlt években kétszer is eluta­ zott Lőrinczi a noirmoutier-i „fekete kolostorhoz” és Ile d’Yeu-re, keresve az első világháborúban franciaországi in­ ternált magyarok, Kuncz Aladár és a Fekete kolostor szereplőinek emlékét és lába nyomát, barátságukat megszerezve faggatta ki a helytörténet ottani műve­ lőit, s a még élő kortársakat, levéltárak aktatömegeit böngészte át egy-egy újabb adatért az egykori hadifoglyok életéről, fogvatartásuk tényszerű körül­ ményeiről. S tette mindezt azért, hogy újabb sugarakat bocsásson a nevezetes műre. Lőrinczi László most 11 íves könyvvé kerekítette ki már jó részben közreadott irodalomtörténeti útibeszá­ molóit, melyet a bukaresti Kriterion könyvkiadó jelentetett meg, „Utazás a Fekete kolostorhoz” címmel. (A kis kö­ tetben — örömünkre — már helyet kap­ tak a Fekete kolostor nyíregyházi szü­ letésű szereplője, az internáltságban

104

fiatalon elhunyt tehetséges festő, Jankovics Pál közelebbi életrajzi adatai is, melyeket dr. Fazekas Árpád kutatott fel és a Szabolcs-Szatmári Szemle 1974/3. számában publikált. Lőrinczi kö­ szönettel hivatkozik is dr. Fazekas munkájára, sőt Jankovics egyik, először a folyóiratunkban megjelent képének reprodukcióját is felhasználja doku­ mentációjához.) A könyv nemcsak azért rendhagyó műfajilag, mert egyik kritikusa szerint — Lőrinczi által sem cáfoltán — „filo ­ lógia, történelem és novellisztika keve­ redik össze” az egyes fejezeteiben. Sok­ kal inkább azért, mert a kutatás ered­ ményeivel együtt, egy lélegzetben ol­ vashatjuk belőle az irodalomtörténeti nyomozás lefolyását és módszereit. Egy­ szersmind irodalmi útinaplóhoz hason­ lít, amely azonban nem nélkülözi a tu­ dományos eredményeket sem. (Jószeri­ vel azt szokhattuk meg, hogy a kutatás eredményei a közlésre érdemesek, az elérésük útjai-módjai, a kutatási mód­ szerek, s a műhelymunka kevésbé.) Így azután az „Utazás a Fekete ko­ lostorhoz” arra is alkalmas, hogy be­ pillantást nyújtson a kutatómunka szépségeibe, Lőrinczi lehetővé tette, hogy követhessük annak némelykor sze­ rencsés fordulatait, kedvező meglepeté­ seit, másszor együtt bosszankodjunk a szerzőnkkel, ha zsákutcába került. Élményszerűbbé vált ezzel könyvének ol­ vasása, minden új ismeretre, rejtettebb összefüggésre bukkanás, és sok kuta­ tásmódszertani teóriánál bizonnyal töb­ bet ér ez a fajta „normatív” bemutatás az adott téma példáján.

Lőrinczi sok mindent tisztáz köny­ vében Kuncz Aladár híres regénye ke­ letkezésének körülményeiről: tévedése­ ket oszlat el pl. a színhely, noirmoutier-i várkastély kolostorvoltáról, pon­ tosítja a környezetrajzot, földrajzi-nyel­ vi kiigazításokat végez el szinte mellé­ kesen, rendkívül érzékletesen mutatja be a Kuncz-féle művészi átlényegítést. Munkája tehát filológiai eredmények­ ben sem szűkölködik. Bár magáról a Kuncz-műről, a regény autonóm belső világáról merőben új megállapításra nem jut — ez szerzőnknek nem is volt célja -- mégis túl szerénynek vélhet­ jük vallomását: „ . . . én egyszerűen csak szeretem Kuncz Aladár Fekete ko­ lostorát, és minden sorommal a tragi­ kus sorsú író emlékét akartam szolgál­ n i . .. De ha az olvasó valami szoro­ sabb szándékot akarna kikövetelni raj­ tam, akkor azt mondanám, hogy az ihletforrás és a mű viszonyát szerettem volna vizsgálni. Am it végeztem, azt nem irodalomtudományi módszerekkel értem el, hanem külső-belső utazások, menet közben felbukkanó kutatási le­ hetőségek gyönyörűen kalandos kihasz­ nálásaival. Le kell szögeznem, hogy az utak korántsem zárultak be, a kutatási lehetőségek pedig még kimerítetlen ek ... De ha irodalmunknak ezt a hal­ hatatlan alkotását egy kicsivel is sikerült közelebb hoznom az olvasóhoz, hosszú és fáradságos munkám bőségesen el­ nyerte jutalmát.” Ez a hosszú idézet jól rávilágít L ő ­ rinczi felfogására és szolgálatára. Mert ő természetesen nem a Fekete kolostor cselekményvázát, környezetrajzi ada­ tait korrigálja, hanem éppen azt bizo­ nyítja be, hogy Kuncz műve igazi re­ gény, műalkotás, amely a valóságtól va­ ló kisebb-nagyobb eltérés ellenére azt lényegében tükrözi. A Fekete ko­ lostor tehát ilyen értelemben az utolsó

betűig igaz, hiteles korrajz, én-regény es kollektív emlékezet is egyúttal, s a legjobbak közül való. Különösen meg­ győző Lőrinczi László érvelése a regenybeli szökés kevés valóságelemen alapuló fikcióvoltáról és két meghalt fogoly különböző síremlékeinek Kuncz által eggyé történt komponálásáról. Egy valamiben azonban — az „U ta­ zás a Fekete kolostorhoz” mostani bi­ zonysága szerint is — Kuncz Aladár tökéletesen hű volt művében a valósá­ gos elethez. Ez pedig regénye szerep­ lőinek pontos bemutatása és tévedhetet­ len jellemzése. Lőrinczi rengeteg kor­ beli dokumentumot (hivatalos bead­ ványt, jelentést, jellemzést, sőt egy k í­ vülálló francia naplóját is) kutatott fel, kortársakkal beszélt, más kutatókkal levelezett, minden vonatkozó publiká­ ciót elolvasott — de egyetlen adalékot sem talált, mely a Kuncz által felvá­ zolt portrékat átrajzolni lett volna ké­ pes. Ezeknek a portréknak az új kuta­ tási eredmények alapján történt árnya­ lásai a könyv utolsó harmadában sze­ repelnek. Számunkra különösen a Jankovics Pálé az érdekes, akinek határo­ zottan, radikálisan baloldali beállított­ sága, tehetsége és rokonszenves ember­ sége rajzolódik ki, teljesen megegyező­ en a hivatkozott Szemle-cikkben közöltekkel. Az „Utazás a Fekete kolostorhoz” jó könyv, hasznos könyv, s a további ku­ tatásokhoz másoknak is bizonyára ked­ vet csinál, s ami a legfontosabb: a Fe­ kete kolostor el- vagy újraolvasásához is. (Lőrinczi László: Utazás a Fekete kolostorhoz. Irodalomtörténeti riport. Bukarest, 1975. Kriterion. 176 1.) Merkovszky Pál

105

MAGYAR KÁLMÁN:

Az ötvöskónyi Báthori várkastély Kaposvár, 1974. 60 p., ill. (Somogyi Múzeumok Füzetei, 18., szerk. Bakay Kornél). A Somogy megyei Múzeumok Igaz­ gatósága kiadásában megjelent, s most ismertetésre kerülő munka megyénk helytörténeti irodalmát gyarapítja. Bár Magyar Kálmán könyvének címe és ki­ adási helye nem sejteti a Szabolcs me­ gyei vonatkozásokat, a tartalomjegyzé­ ket lapozva ez annál inkább szemünk­ be tűnik. A négy részre osztott mű el­ ső fejezetében történeti áttekintést ka­ punk Ötvös falu középkori múltjáról, illetve a segesdi uradaloméról, ahova e település is tartozott. A felsorolt okle­ veles adatok, elbeszélő forrásrészletek hivatottak annak a régészeti kutatás­ nak keretet adni, melynek során — el­ sősorban a szerző — feltárták a tele­ pülés X V — X V I. századi reneszánsz va­ dászkastélyát. A második fejezet az ecsedi Báthori család Somogy megyei birtokszerzemé­ nyeiről, egy somogyi Báthori-uradalom kialakulásáról, majd a hódoltság kebe­ lében történt hirtelen pusztulásáról tu­ dósít. Az 1474-es évektől 1600-ig, a Báthoriak és Marczaliak rokonságának kezdetétől Kanizsa clestéig számlálja elő a szerző a Báthori-birtokokra vo­ natkozó írásos dokumentumokat, s ál­ lítja össze a családtagok somogyi sze­ replésének krónikáját. Bennünket leginkább a harmadik fr ■ jezet érdekelhet, melynek első részében a nyírbátori várkastély, a másodikban pedig a somogyi Báthori birtokközpon­ tok régészeti kutatásáról számol be a

szerző. 1953-ban, az akkori óvónőképző iskola fundamentumának ásásakor ke­ rültek elő Nyírbátorban az egykori vár­ kastélyra utaló falmaradványok. 1954— 1970 között Mérey Kádár Ervin, Szalontai Barnabás, Csallány Dezső, majd 1969— 1970-ben a szerző irányításával végzett régészeti feltárások hiteles kró­ nikájának közzétételén túl a fellelhető ásatási dokumentumok összesítésével az első kísérletet tette a nyírbátori várkas­ tély egységes képének kialakításához. Sajnáljuk azonban, hogy értelmezett alaprajz hiányában meg a szakember­ nek is nehézséget okoz az eligazodás a különféle kutatóárkok, szelvények, s a bennük talált falmaradványok között. Mégis bizonyosnak tűnik, hogy a nyír­ bátori kastély U alakú alaprajzú volt, minden bizonnyal a régi Báthori-kúrir. helyén a XV. század második felében, talán a két templommal egyidőben épült, s a X V I. században a hódoltság következményeképp erődítették. A régészeti leletanyag elsősorban kályhacsempékből áll. A szerző nagy gonddal végzett összehasonlító vizsgá­ lata alapján ismeretes, hogy a budai vár Mátyás-kori kályháival hasonlók álltak Nyírbátorban is, azonban azt már kevésbé tudjuk elhinni, hogy a nyírbátori kályhákat helyi mesterek ké­ szítették volna. A fotón és rajzon is be­ mutatott darabok éppen kvalitásuk m i­ att a budai műhelyben készülhettek, s királyi kegy révén kaphatták a Bátho-

106

I

riak éppúgy, mint az ezt élvezők tábo­ ra (pl. a lüvöldi kartauziak). Ezt a kapcsolatot az építészetben nemcsak a családi temetkezőhely (a mai ref. temp­ lom) gótikája és reneszánsz faragványai, de a várkastély reneszánsz balluszterei is bizonyítják. Kár, hogy ezek közül egy sem került bemutatásra. Űgyszintén mindössze egy 1556-os évszámú ágyúcső a babócsai vár­ ból képviseli a somogyi Báthori birtokközpontok régészeti anyagát, pedig a kiadónak állt volna érde­ kében az eddig előkerült tárgyakat köz­ zétenni. A babócsai, segesdi, zákányi, marcali és fejérkői (kereki) várak, il­ letve várkastélyok területén napvilágot látott régészeti jelentőségű darabok el­ maradt közzététele helyett azonban bő­ ségesen kárpótol bennünket az ötvüskónyi reneszánsz várkastély 1966— 1974 között végzett feltárásából származó anyag részletes bemutatása, a negye­ dik fejezet témája. A z ötvöskónyi várkastély négyzetes alaprajzú, két sarkán bástyával megtol­ dott, a XV. század második felében emelt épület volt, amely elsősorban nem méreteivel (32X36 m) tűnik ki ha­ sonló korú társai közül. E XV. századi építkezési „hullám” -nak sokkal repre­ zentatívabb példáit ismerjük mind Szabolcs-Szatmárból (Kisvárda, Rozsály), mind pedig Somogyból (Koroknya). A fennmaradt és előkerült emlékanyag is a X V — XVI. század mindennapi életét idézi: fazekak, tálak, közönséges kály­ haszemek mellett faragott reneszánsz ajtókeret és a budai vári kályhákkal rokon csempék töredékei mutatják, hogy az ötvöskónyi várkastély építői, majd használói a XV. századi arisztok­ ráciához tartoztak. A z egyetlen kiemel­ kedő lelet — egy XV. századi rene­ szánsz, véretekkel díszített ajtó — saj­ nálatos módon töredékesen került fel­ tárásra. Magyar Kálmán hűséges krónikása a nyírbátori és az ötvöskónyi régészeti

kutatásoknak, melyeknek ugyan nem kezdeményezője, de folytatója, befejező­ je lehetett. E könyve legfőbb érdemé­ nek egy olyan korszak régészeti-művé­ szeti anyagának a közzétételét tartom, m elyiől az utóbbi években jelentős tör­ téneti feldolgozások (pl. Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mo­ bilitása. Bp. 1970.) jelentek meg, ellen­ ben régészetileg elhanyagolt volt. Ügy hiszem, munkájának önálló formátum­ ban történt megjelentetése ismét rá­ irányítja a figyelm et e korszak múzeu­ mokban rejtőző, ámde még a szakembe­ rek előtt is ismeretlen, gazdag anya­ gára. A recenzens kötelessége néhány hiá­ nyosságra is felhívni az olvasó figyel­ mét. Nyírbátor 1332-es kiváltságlevelé­ nek említésénél hiányoltuk G yőrffy György teljes oklevélközlésére való hi­ vatkozást, úgyszintén az 1364-es birtok­ megosztás adatainál az Anjou-kori Ok­ mánytár megemlítését. Az 1484-es év­ számú, Mátészalkán előkerült — talán az ecsedi várból származó — Báthoricímeres vörösmárványt magam az ere­ deti közlemény írójával, Koroknay Gyulával együtt olyan mester faragványának tartom, aki Mátyás király budai építkezésein is dolgozott. Ma még nem látom bizonyítottnak, hogy a nyírbátori kastély kerítő fala a ref. templomot is övezte volna. Kár, hogy történeti ada­ tok hiányában nem sikerült megállapí­ tani magának a kastélynak a pusztulá­ sát, mindenesetre 1549-ben, az ún. nyír­ bátori egyezmény aláírásakor még pompájában állhatott. Ami az erdélyi és moldvai gótika egy részének erede­ tét illeti, itt nem a Báthori-család épít­ kezéseinek hatásával kell számolnunk, inkább azzal a ténnyel, hogy a Nyírbá­ torban dolgozó mesterek (az egykori budai műhely) gyakorlatukat egyre ke­ letebbre kamatoztathatják. Végül az ecsedi uradalom inventáriumát szeren­ csésebb lett volna a Károlyi Oklevéltár alapján közölni.

107

ötvöskónyi esetében zavaró a felté­ telezett falak és kutatóárkok hasonló jelzése, s a szerzővel ellentétben nem tartom valószínűnek egy gótikus perió­ dus meglétét, amelyre tárgyi anyag nem is került elő. A z ötvöskónyi vár­ kastély a XV. század utolsó negyedé­ ben épülhetett, a régészeti anyag is er­ re az időre keltezhető, amikor legalább­ is az arisztokrácia vezető rétege a v i­ lági jellegű építkezéseit, így kastélyait,

várait már az új építészeti stílus szel­ lemében végezteti. A nyírbátori Báthori-várkastély ré­ gészeti kutatásainak teljes tárgyi anya­ ga még nem került bemutatásra, sem a kutatások eredményeinek összegezé­ se. Reméljük, hogy a szerző, Magyar Kálmán következő dolgozatait e kérdé­ sek összefoglaló vizsgálatának szenteli. Németh Péter