Magyar Labdarúgó Szövetség Fegyelmi Bizottság Budapest Kánai út 2.D. 1112 Tárgy: fegyelmi tárgyalás tartása iránti kérelem Tisztelt Fegyelmi Bizottság! Alulírott Aczél Zoltán - korábban csatolt meghatalmazással igazolt - jogi képviselőm útján az MLSZ Fegyelmi Bizottságának I-79/2011-12. számon hozott határozatának megváltoztatása érdekében az MLSZ Fegyelmi Szabályzatának (továbbiakban FSZ) 51. § (1) bekezdése alapján a számomra nyitva álló 5 napos határidőn belül fegyelmi tárgyalás megtartását kérem. Kérelmem indokául előadom, hogy a fenti számú határozatával T. Cím elrendelte Aczél Zoltán Ügyfelem ellen fegyelmi eljárás lefolytatását az FSZ 7. § (3) bekezdés i) pontjának ia) alpontjában foglalt fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja miatt. A Fegyelmi Bizottság a fegyelmi eljárás lefolytatásának elrendelésével egyidejűleg annak lefolytatását Aczél Zoltán ellen folyamatban levő büntető ügy jogerős befejezéséig fel is függesztette, azzal, hogy ezen határozatában Ügyfelem értesítése, és főleg meghallgatása nélkül a sportszakmai tevékenységének a folytatását is felfüggesztette. Tisztelettel előadom, hogy az Ügyfelemmel szemben kiszabott szankció teljességgel méltánytalan és megtorló jellegű, ugyanis a folyamatban lévő büntetőeljárásban Aczél Zoltán a nyomozó hatósággal maximálisan együttműködve részletes vallomást tett, melyben büntetőjogi felelősségét nem ismerte el, magát ártatlannak vallotta. Különösen sérelmes egy csak és kizárólag a labdarúgásnak élő kiváló sportszakemberrel szemben a legsúlyosabb fegyelmi szankció gyakorlati alkalmazása – még előzetesen is- úgy, hogy a T. Fegyelmi Bizottság saját hatáskörében a fegyelmi eljárást érdemben egyenlőre nem kívánja lefolytatni, illetve a tényállást maga nem deríti fel, azt a büntető eljárásra bízza. Természetesen a szabályzat ismeretében kénytelen vagyok arra az álláspontra helyezkedni, hogy a jogalkotó célja ilyen fajta előzetes megtorlás nem lehetett, ugyanis az ilyen intézkedés, mely gyakorlatilag az edzőt élethivatásától és egyben kenyérkereső szakmájától tiltja el előzetesen, felelősségének megállapítása nélkül, teljességgel elfogadhatatlan és méltánytalan helyzetet teremt. Arról nem is beszélve, hogy ezen intézkedés azért is sérelmes, mert gyakorlatilag a szakmai tevékenység felfüggesztésének hatályát - a büntető ügyben hozott jogerős határozathoz igazítva – a „végtelen” és bizonytalan jövőbe tolja ki, ugyanis tudva levő, hogy ilyen horderejű büntető ügyben, ahol a nyomozás nem is csak ügyfelem, hanem számos más terhelt ellen évek óta folyik, annak lezárása hosszú-hosszú időbe telik.
Fenti intézkedés alkalmazása azért is méltánytalan álláspontom szerint, mert gyakorlatilag semmibe veszi és kiüresíti az ártatlanság vélelmének jogintézményét, amelyet a büntető eljárás mellett maga az MLSZ, Fegyelmi Szabályzatában (FSZ 19.§ (1). ) is követendő jogelvévé emel. Gyakorlatilag úgy alkalmazza Ügyfelemmel szemben a felfüggesztés szankcióját mintegy előrehozott büntetésként, hogy a tényállást és a felelősség bizonyítást (19.§ (2)bek.) mellőzi, még ha erre jogszabályi lehetősége is van, a konkrét esetben ez megtorló jellegű. Tisztelettel utalok arra is, hogy a 20.§ (1). bekezdés alapján a tényállás felderítése a T. Cím feladata, és 16.§ alapján fegyelmi büntetést csak akkor lehet kiszabni, ha az FSZ a cselekményt fegyelmi vétségnek nyilvánítja és meghatározza a fegyelmi büntetés nemét és mértékét. A fegyelmi eljárás jellegéből adódóan érdek fűződik annak mielőbbi lefolytatásához és a felelősség megállapítása esetén a büntetés gyors kiszabásához, így alapesetben ezen idő alatti tevékenységtől való gyakorlati eltiltás- tekintettel az eljárási határidőkre is – még el is fogadható. Álláspontom szerint ez lehetett a jogalkotói akarat is a felfüggesztés jogintézményének megalkotásakor, ugyanis ha analóg módon tekintjük például a 32.§ (1) bekezdését, akkor azt találjuk, hogy a „mérkőzésen kiállított labdarúgó játékjogosultságát a kiállítás a fegyelmi határozat meghozataláig automatikusan felfüggeszti. A fegyelmi vétségét az illetékes Fegyelmi Bizottság következő ülésén tárgyalni kell, illetve tárgyalás mellőzésével határozatot kell hozni.” Tehát azt látjuk, hogy felfüggesztés esetén az eljárást gyorsan, soron kívül le kell folytatni, értelem szerűen azért, hogy sérelem a bizonytalan helyzetből senkit ne érjen. Természetesen érthető, hogy a bizonyítékok beszerzése és a tényállás felderítésének terhétegyébként jogával élve a T. Cím- a büntető ügyben eljáró hatóságokra teszi át, hiszen azok nyílván valóan a számukra nyitva álló nyomozati eszközökkel szélesebb körben és hatékonyabban képesek az események rekonstruálására, de ugyanakkor - főleg az időtényező miatt- a szakmai tevékenység ilyetén felfüggesztése nem elfogadható. Ügyfelem ugyanis a büntető ügyben hozott jogerős határozatig- és szilárd meggyőződésem szerint azt követően is- ártatlannak tekintendő, így egzisztenciájának szétzúzása, ő és családja életének előzetes ellehetetlenítése álláspontom szerint indokolatlan és sértő, úgy, hogy egy büntetlen előéletű, kifogástalan életvezetésű és szakmai múltu sportemberről van szó, akinek szakmai teljesítménye a T. Cím előtt ismert. Mivel a büntető ügy lezárástól tette függővé a T. Cím saját eljárását, kénytelen vagyok az ügy szempontjából lényeges kérdésekről álláspontomat részletezni az alábbiak szerint. Az előzetes letartóztatást megszüntető Fővárosi Bíróság határozata alapján is egyértelmű, hogy, Aczél Zoltán ellen mindössze két – az ügyben tettesnek minősülő személy Sütő László és Horváth Gábor – terhelő vallomása áll a nyomozó hatóság rendelkezésére, mely személyek szavahihetőségéhez – főleg az ügy egészét tekintve- erős kétség fér. Hozzátéve, hogy a tettestársak vallomását a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata és iránymutatása alapján is fokozottan kell mérlegelés tárgyává tenni, hiszen igazmondási kötelezettség őket nem terheli, védekezésük gyakorlatilag tág körű és motivációjú lehet.
Az ügyben ez idáig további bizonyíték Ügyfelem terhére nem merült fel, mely azért az ilyen jellegű ügyekből kiindulva eléggé életszerütlen, míg az egyéb körülmények az ő ártatlanságát igazolják. Általános alapvetésként leszögezhető, hogy az eljárás alapjául szolgáló ügyhöz hasonló esetek áttanulmányozása után, tényként rögzíthető az, hogy a gyanúsítotthoz hasonló posztot betöltő– tehát edzői minőségben tevékenykedő személyek – igénybevételére a sporteredmények manipulálása érdekében általában soha nem kerül sor. Ez már maga a „bunda” sajátságos lélektanából kiindulva is teljességgel életszerűtlen, és felesleges kockázati tényező, hiszen a megkívánt eredmény elérése evidensen csak és kizárólag a játszmában tevékenyen részt vevő játékos vagy játékosok magatartásának következménye. A mérkőzés befolyásolásában a játékosok segítségre egyáltalán nem szorulnak, sőt pont az edző beavatása – annak viszonyulása miatt- mindig nagy rizikófaktort jelent a megvalósításban, arról nem is beszélve, hogy azon okból is logikátlan, hogy a bevétel szükségtelen aprózódását eredményezi. Az eljárás tárgyát képező konkrét ügyhöz visszatérve a Főügyészség álláspontja szerint Acél Zoltán a 2009. április 21. napján lejátszott Honvéd-Siófok labdarúgó magyar kupa elődöntő előtt elfogadta Sütő László és Horváth Gábor játékosai ajánlatát, miszerint azok fejenként 3.000-4.000euro ellenében legalább két góllal elveszítik a mérkőzést, amelynek érdekében a terhelt megígérte, hogy ennek megfelelően állítja fel a mérkőzésen a csapatot. A tagadásban megnyilvánuló következetes terhelti védekezést fenntartva tisztelettel előadom, hogy a gyanúsításbeli történeti tényállás a valóságnak nem felel meg, és az abból a bűnösségre levont következtetés is okszerűtlen és közvetett. Tisztelettel előadom, hogy a gyanúsított a játékosokkal soha a mérkőzések befolyásolására meg nem állapodott, abban közre semmilyen formában nem működött. Ennek alátámasztására 1. sz. alatt csatolom az eljárásban érintett 2008-2009- es teljes idényre vonatkozó kimutatás arról, hogy a Siófok csapata mikor, mely összeállításban állt pályára. A táblázat áttanulmányozása után tényként szögezhető le, az, ami a mai magyar futballvalóságot is leképezi, hogy a csapatok rendkívül szűk keretből gazdálkodnak, tehát egy-egy posztra nem áll rendelkezésre 3-4 különböző játékos, így azok variálhatósága is gyakorlatilag lehetetlen. Az eljárásbeli esetre szorítkozva is megállapítható, hogy a Honvéd-Siófok labdarúgó mérkőzés csapat beosztása sem különbözött lényegileg semmiben a szokásostól, az előző és az azt követő mérkőzések felállásával lényegileg megegyezett, attól gyakorlatilag nem tért el. Így azt állítani, hogy a terhelt a kívánalomnak megfelelően állította fel csapatát és ebből a bűnösségére következtetni okszerűtlen és sérelmes, és meglehetősen közvetett. Előadom továbbá, hogy a mérkőzés a Labdarúgó Magyar Kupáért folytatott küzdelem része volt, ahol is a végső győzelem a sportsikeren kívül jelentős anyagi elismeréssel is jár, több tízmillió forint összegű bevételt eredményez a győztes klubbnak, amelyből szokás szerint annak edzője is jócskán részesedik. Tisztelettel előadom, hogy a Honvéd-Siofok meccs végéig gyakorlati esély volt arra, hogy a terhelt csapata a döntőbe jusson, így megnyíljon a reális lehetősége arra, hogy a kupa elnyerésével a bevételt realizálja. Már csak ezen okból kifolyólag is a gyanúsított nem volt érdekelt abban, hogy ezen áhított sportsiker lehetőségének meghiúsításában közreműködjön.
Másrészt fiatal feltörekvő és szakmailag elismert edzőként a kupa győzelem presztizs értékű elismerés, ami az anyagi előnyökön kívül szakmai előmenetelében is rendkívül előnyös lett volna, így egy ennyire fanatikus, csak a sportnak élő ember azt nem kockáztatta volna. Amiatt is életszerűtlen ezen feltételezés, hiszen a kupa győzelem lehetősége maga után vonja a nemzetközi szereplés lehetőségét is, ahol az eredményekhez igazodó díjazás sem elhanyagolható ösztönző szempont, persze a szakmai kiemelkedés mellett. A gyanúsítás másik tényállása akként szól, hogy 2009. május 23. napján lejátszott ZTE-Siófok magyar bajnoki labdarúgó mérkőzés előtt elfogadta Sütő László és Horváth Gábor ajánlatát, miszerint 4000 Euró ellenében ő is részt vesz a mérkőzés olyan eredményének befolyásolásában, hogy legalább két góllal elveszítik a mérkőzést, így ennek megfelelően állította össze csapatát a mérkőzésen. Tisztelettel előadom, hogy a csapat szokásos beosztása vonatkozásban ezen tényállás körében is fenntartom a fent már részletesen kifejtett álláspontomat, azt megismételni itt nem kívánom. Ezen tényállás körében is le kell szögezni azt, hogy – tekintettel arra, hogy mindössze két mérkőzés volt hátra a bajnokságból – a Siófoknak gyakorlati esélye és lehetősége volt arra, hogy amennyiben a soron következő két meccsen, így a ZTE ellenin is sikeres, akkor a bajnokságot megnyerheti, amennyiben a konkurens Nyíregyháza csapta a két hátralévő találkozóját elveszti. Ennek igazolására csatolom 2. sz. alatt az MLSZ versenyszabályzatát, ahol is a IX. fejezet 67.§ (3) bekezdés kimondja, hogy azonos pontszám esetén a sorrendet elsődlegesen a bajnokságban elért több győzelem alapján kell megállapítani. Így a bajnokság megnyerésének realitása mellett- a terhelt személyiségét ismerve- lehetetlen és életszerűtlen magatartás lett volna a gyanúbeli magatartás megvalósítása. Tisztelettel hivatkozom még arra, hogy 2009 tavaszán a Siófoknál a „pontprémium” be volt fagyasztva, ami annyit ejelnt, hogy mind a játékosok, mind pedig edzőjük a győztes, illetve a döntetlen mérkőzések után alapjárandóságuk mellett további prémiumra is jogosultak lettek volna, melynek kifizetését a klubb a bajnokságban sikeres szerepléstől tette függővé, mely plussz motiváció az eljárás alá vont részéről, hogy sikerre vezesse csapatát a megkívánt vereség helyett. A terhelt jellemének megismerése is döntő fontosságú a jelen ügyben, melynek igazolására 3. sz. alatt csatolom a pályatársak véleményét Aczél Zoltánról. Összefoglalva őt egy rendkívül elhivatott, fanatikusan csak a sportnak élő és szakmailag is elismert sportembernek ismerték, akitől még a bunda gyanújának árnyéka is messze állt, róla azt elképzelni nem tudják. Szakmai karrierje felfelé ívelt, fiatal sikeres edzőként azt kockára tenni semmilyen anyagi előnyért nem lett volna képes. A szakmai érveken túl előadom, hogy Aczél Zoltán a futball edzőségen – mely élethivatása volt, és jelenleg is az – máshoz nem ért, végzettsége sincsen, így azt feladni és veszélyeztetni nem akarhatta, hiszen egzisztenciáját is ezen szakma alapozta meg, ebből tartotta el családját, köztük három gyermekét is. Mindezen körülmények indokolttá tették volna, hogy sportszakmai tevékenységének felfüggesztése előtt a Fegyelmi Bizottság lehetőséget biztosítson Ügyfelemnek a védekezésre.
Az FSZ 21. § szerint: „Aki ellen eljárás indult, jogosult arra, hogy az elrendelés okát, annak tartalmát megismerje, kérdéseket és észrevételeket tegyen, valamint a fegyelmi eljárás szabályai által meghatározott eljárási cselekményben részt vegyen.” Tárgyalás tartása nélkül Ügyfelem védekezési jogai nyilvánvalóan sérülnek. Tisztelettel utalok arra is, hogy a szakmai tevékenység felfüggesztésének alkalmazása álláspontom szerint párhuzamba a vezetésre való jogosultság szünetelésének jogintézményével nem hozható, bár annak hatálya is valóban a engedély helyszíni elvételének, a büntetőeljárás megindításától, illetve ismeretlen tettes ellen indult eljárás esetén a megalapozott gyanú közlésének napjától a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, de csak és kizárólag akkor, ha az eljárás közúti veszélyeztetés [Btk. 186. §], közúti baleset okozása [Btk. 187. § (2) bekezdésében meghatározott] minősített esete, illetve a járművezetés ittas vagy bódult állapotban (Btk. 188. §) elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indult. A felsorolt közlekedési bűncselekmények azonban kivétel nélkül tartalmaznak olyan elemet, mely a külvilágban viszonylag objektív módon megnyilvánul. Gondolok itt arra, hogy a közúti balesetnél a maradandó fogyatékosságot eredményező sérülés vagy halál ténye szemmel látható eredmény, míg az ittas vezetésnél az alkoholos befolyásoltság vagy bódult állapot szintén speciális mérési eredményekkel kimutatható és alátámasztható. Így ezen bűncselekmények bekövetkezése és aztán nagy arányban a felelősség megállapítása viszonylag könnyebben megítélhetően megállapításra is kerül, így a vezető kivonása a forgalomból általában indokolt. Tehát míg a közlekedési bűncselekmények vonatkozásában a vezető, mint elkövető pontos kiléte, annak pl, ittas állapota megállapítható, addig ezzel szemben a vesztegetési cselekmény jellegénél fogva, - így a konkrét ügyben is,- rendkívül szerteágazó tényállású és emellett mind maga a tényleges elkövető, mind a felelősség megállapítása csak és kizárólag az eljáró bíróság mérlegelő tevékenységén alapul. Tehát - hacsak nem tettenérésről van szó,- annak kimenetele, hogy a terhelt felelőssége megállapításra kerül e egyáltalán, sokkalta kétségesebb. Így ez esetben a szakmai tevékenység felfüggesztése nem lehet indokolt, hiszen egyáltalán nem valószínűtlen, hogy évek elteltével a büntető eljárás felmentéssel zárul, de addigra már gyakorlatilag a T. Cím intézkedése miatt jóvátehetetlen károkat kénytelen elszenvedni az érintett. Nem véletlen álláspontom szerint, hogy maga a büntető eljárás sem alkalmaz előzetesen foglalkozástól eltiltást, hiszen annak elbírálása, hogy a szakma folytatására méltó e pontosan az eljárás feladata. Tisztelettel utalok arra is, hogy a Szabályzat korrupció jellegű cselekmények szankcionálására maga is rendelkezik az eltiltásról (109/B§ (2).bekezdésében) ahol is annak ideje sportvezető esetében maximálisan is két évig tart, szemben azzal, hogy jelen ügyben előreláthatólag a büntetőeljárás jogerős befejezése ennél hosszabb időt is igénybe vehet, így az előzetes „biztonsági” felfüggesztés jóval terhesebbé válhat, mint maga a szankció. Tisztelettel hangsúlyozom azt is, hogy a T. Cím álláspontjával ellentétben véleményem szerint a sporttevékenység felfüggesztésének alkalmazása nem kötelezően és semmiképpen nem automatikusan alkalmazandó intézkedés, ez a Szabályzatból nem olvasható ki, abból pontosan az derül ki, hogy kiszabása csupán választható lehetőség. Automatikus felfüggesztéssel álláspontom szerint csak és kizárólag a labdarúgónak kell számolnia a 32.§ (1) és (3) bekezdésében foglaltak alapján, ilyen rendelkezést a sportszakember esetében a Szabályzat nem tartalmaz.
Mindezekre tekintettel indokoltnak tartjuk az ügyben tárgyalás megtartását, és az FSZ 52. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a határozat az irányú megváltoztatását indítványozzuk tisztelettel, hogy Ügyfelem sportszakmai tevékenységének felfüggesztéséről szóló intézkedést a T. Fegyelmi Bizottság visszavonni szíveskedjen. Tisztelettel utalok nyomatékosan arra, hogy a szakmai tevékenység felfüggesztése a T. Címnek nem kötelezettsége, csupán lehetősége, így ennek tükrében tisztelettel kérem, hogy annak alkalmazását - a jelen ügy konkrét enyhítő körülményeit figyelembe véve méltányosan eljárva- mellőzni szíveskedjen. Tisztelettel kérem, hogy jelen kérelmemnek helyt adni, és a kitűzött tárgyalás időpontjáról mielőbb értesíteni szíveskedjenek. Kelt Szombathelyen, 2011. december 15. Tisztelettel: Aczél Zoltán Képv.: Dr. Czeglédy Csaba ügyvéd
