Tiszta Szívvel 50. évfolyam 1. szám

Tiszta Szívvel 50. évfolyam 1. szám

BOLDOG SZÜLINAPOT TISZTA SZÍVVEL! Különös belegondolni, hogy ezt az újságot, amit ma számítógéppel szerkesztünk régen kézzel rakták össze. A cikkeket, amit ma már Microsoft Worddel (minden jog fenntartva!) írunk, régen írógéppel vetettek papírra (szó szerint). És furcsa az is, hogy az illusztrációkat utólag rajzolták oda a lapokra még nyomtatás előtt, hiszen 1960-ban még szó sem volt copy/paste-ről. A retro Tiszta Szívveleket lapozgatva sok cikkben érződik a rendszerváltás előtti hangulat. Rengeteg élménybeszámoló tudósít különböző KISZ programokról, és a tanárok "elvtárs" megszólítást kaptak. Sok minden megváltozott. De van, ami nem: akkor is voltak vicces rovatok és publikálták az apáczais író- és költőpalánták műveit is (ezekből egy-kettőt megtaláltok az archív rovatban). És most jöjjön egy kis ízelítő a tanév első és 2011 utolsó számának kínálatából: A szülinapi szám (és az új tanév) alkalmából indítottunk egy „Inoka tanár- és diákszemmel” rovatot (hisz tiszainokai táborunk is 20. szülinapját ünnepli), egy „Tiszta Szívvel Archív’” cikksorozatot szemezgetéssel a kezdetekből, és találtok egy rövid interjúösszeállítást is új tanárainkról, nem feltétlenül a legszokványosabb kérdésekkel. Tiszta szívvel kívánunk boldog (és tiszta…) szülinapot a Tiszta Szívvelnek és nektek egy szuper élményekben, osztálykirándulásokban, osztálybulikban, iskolai programokban gazdag tanévet! Jó olvasást! A főszerkesztő Tiszta Szívvel Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium folyóirata 50. évfolyam 1. szám Http://tisztaszivvel.apaczai.elte.hu [email protected]

Kedves Diákok! Ünnepi évfolyamába lépett a Tiszta Szívvel. Ez eggyel növeli az ünnepi alkalmak sorát a tanévben, hiszen 2011/2012-ben 20 éves a tiszainokai tábor, 100 éves az épület, és kollégiumi évfordulónak sem vagyunk híján. Használjunk ki hát minél több lehetőséget ezek méltó megünneplésére! Keressétek osztályotok ID képviselőjét a részletekért, és vegyetek részt aktívan a szervezésben – legyen az akár az épület csinosítása, Apáczai Napok vagy Utcabál. Nélkületek nem megy – együtt viszont tehetünk róla, hogy a 2011/2012-es tanév emlékezetes és eseménydús legyen!!! Hubai Kata tanárnő 2

Emlékezzünk Bóna József tanár úrra

Eljött és eltelt a halottak napja. Nehezen kezdődött az idei tanév, s úgy hiszem, nem csak számomra, számunkra. Egy értékes emberrel, egy értékes tanárral lett kevesebb a gimnázium és mi is. Bóna tanár úr volt az Apáczaiban töltött eddigi három évünk talán legmeghatározóbb alakja, egyénisége számomra. Most ezt a kis megemlékezést írva mosolyogva gondolok a biológia órákra. Voltak könnyebb és nehezebb pillanatok, volt, hogy jobban ment az együttműködés, volt, hogy kevésbé. Abban az egyben azonban biztos vagyok, hogy nem tévedek, mikor azt mondom: aki megismerte, sosem fogja elfelejteni. Bóna tanár úr tényleg maradandó tudást és emléket hagyott bennünk, bennem. Egy versrészlettel szeretnék megemlékezni a Tanár úrról.

„Temetem a Nyarat, Sírján veríték a kő. Gyászos könnycseppből szőtt szövetlepedő lebeg felette.” Bartha Árpád 3

TARTALOM Interjú Basa tanár úrral

5-7

Interjú Csiszár tanár úrral

7-8

Beszámolók

9-11

Mi a… projektmunka?

12

Az új tanerő velünk van

13-15

Inoka tanár– és diákszemmel

16-17

Gólyaszemmel

18

Tiszta szívvel: Tolerancia, türelem

19

Így írunk mi

20-25

Programajánló

25-26

Tiszta Szívvel Archív

26-29

Zenei ajánló

30-31

Divat

31-32

Sport—kirándulás

32-33

Idegen nyelven

33-34

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Lakits Eszter, 12.b

Tanárszerkesztő: Hubai Kata Felelős kiadó: Munkácsy László, ig Fedélterv: Csehi Tamás, 12.c

Szerzők: Adorján Fanni, 9.b Barna Kisanna, 12.b Bartha Árpád, 12.b Beslényi Viktória, 10.b Dósa Loretta, 9.b Görömbei Blanka, 9.b Hadnagy Eszter, 12.b Horvát Rozália, 9.c Kálmán Eszter, 9.c Kiss Dorottya, 9.b

Kulcsár Dorottya, 10.d Kupai Ádám, 10.a Őri Bence, 12.c Podina Ivett, 12.b Sipos Krisztina, 7.d Szabó Bernadett, 10.b Szalai Rebeka, 7.c Tamási Vivien, 10.b Törley-Havas Sára, 9.b Vágó Fruzsina, 10.b

Zöldréti Szabolcs, 12.b

4

Interjú Basa István tanár úrral TSz: Melyik gimnáziumba járt a tanár úr? Mennyire volt más az az iskola az Apáczaihoz képest? B. I.: Én a Fazekas Mihály Gimnáziumba jártam. Szerintem nem kérdés, hogy miben hasonlít egymásra a két gimnázium, egy közegben szokták emlegetni ezeket az iskolákat. Mint fizika tanár, úgy gondolom, hogy sokban k ü l ö n b ö z i k a természettudományos oktatás helyzete. Itt az Apáczaiban rangja van a fizika óráknak, illetve a fizikaoktatásnak. Ezt a Fazekasban nem érzékeltem ennyire, annak ellenére, hogy szerintem jó színvonalú a fizikaoktatás. Ami érdekesebb lehet a maguk számára az az, hogy szerintem az Apáczaiban a diákok élettelibbek. Tanítottam a Fazekasban is ugyanazokat a foglalkozásokat, amiket itt, és mondanom sem kell, hogy a különbség jól látszik. Ott nagyon kedves diákok voltak, imádtam azt a csoportot, viszont sokkal nehezebben voltak aktiválhatóak, ezzel szemben a csoportok, akiket itt tanítok, fél perc alatt felpattannak és elkezdik méregetni a reakciókat. TSz: A tanár úr is ilyen volt, amikor oda járt? B. I.: Nem voltam egy látványos jelenség, amikor oda jártam, de az osztályon belül igen. Nagyon aktív, bár hihetetlenül stréber diák

voltam, és ezt egy szemüveggel tetéztem. A lehető legklasszikusabb fazekasos arc voltam, mégsem matek, hanem

társadalomtudomány szakra jártam. Nagyon szerettem aktívkodni, mindenféle fantasztikus dolgokat megszervezni. Ugyan csak e g ys z er , d e c s i n ál t u nk színházat is, ami szerintem nagyon-nagyon sikeres előadás volt. TSz: Van-e olyan gimnáziumi emléke, amit megosztana velünk? B. I. : Van egy, am i s z al o nkép es és nag yon szeretem, mert hihetetlenül 5

szórakoztató és valahol egy kicsit röhejes élmény. Picit kifejezi, hogy néha hogyan visz on yulnak fegyelmi problémákhoz a tanárok, bár nehéz megmondani, hogy mi lett volna a jó megoldás ebben a szituációban. Úgy kezdődött, hogy az osztálytermünk a 4. emeleten volt, és az ablakból egy gyerek fogott egy teli tejfölös dobozt, és áthajította a szomszédos ház falára, ami ott placcsant egy jó nagyot. A szomszéd ház kb. 10-15 méterre vagy annál messzebb volt, és a ház természetesen feljelentette intézményünket, mivel már korábban is voltak problémák. Az iskolának reagálnia kellett, mi diákok persze mondtuk, hogy az adekvát reakció az lenne, ha a testnevelés tanár beírna neki egy ötöst, mert tényleg szép dobás volt. Ezzel szemben a reakció az volt, hogy a 4. e m e l e t e n a z a b l ak o k a t becsavarozták, hogy még véletlenül se lehessen az el kö v et k ez e nd ő i d őkb en tejfölös flakonokat kidobálni. Ez körülbelül tavasz tájékán volt, jöttek a nagy melegek. A párhuzamos osztályban egy eléggé magának való srác pedig kitalálta, hogy ő baktérium tenyészetet fog nevelgetni az szekrényében a 4. emeleti folyosón. Tanulmányozgatni fogja és ír belőle diákpályamunkát is. Ez a diák egy szép tavaszi napon kitalálta, hogy nem fog

iskolába járni, és magával vitte a szekrénye kulcsát is. A baktériumok vígan elvoltak a Petri csészében, persze éktelenül büdös lett és közben nagyon meleg is. Úgy telt el innentől kezdve jó néhány hét, hogy a becsavarozott ablakoknál próbáltunk megszabadulni a bűztől. Később persze megjelentünk csavarhúzókkal – többek között én is –, és kialakult az a kellemes játék, hogy délelőtt a diák kicsavarozta az ablakokat, délután pedig jöttek a technikusok, és becsavarozták azokat, nekünk pedig rengeteg csavarunk lett. TSz: Hány évig is tanított a Fazekasban? B. I.: Tanítani csak 1 évig, előtte 4 évig egy alapítványi iskolában tanítottam, a K ö z g a z d a s á g i Politechnikumban. TSz: Miért döntött úgy, hogy iskolát vált? B. I.: A Fazekasba csak helyettesíteni mentem, mert az egyik kolléga beteg lett, és nem tudták szétosztani az óráit. Én a Közgazdasági Politechnikumot n ag yon szerettem, még egy pulóverem is van, amire rá van írva, hogy "I love Poli". Nem merem itt az Apáczaiban hordani(nevet), főleg most a nyílt napok k ö r n yé k é n . A m i m i a t t váltottam egyrészt az, hogy szerintem az Apáczaiban tanítani nagyon nagy lehetőség. Itt van az embernek tere, fantasztikusan jó csapatok vannak, akikkel dolgozni lehet.

Számomra ez tanítási közegnek mindenképpen ideális, és az iskola hangulata is nagyon tetszik. Sokan go n do l j ák , ho g y en nél magasabbra tanárként nem kerülhetnének. De nemcsak erről van szó, hanem egy picit arról is, hogy az előző iskolában túl sok minden olyan plusz feladatkör volt, amit már úgy gondoltam, hogy nekem sok. TSz: Így képzelte el az iskolát, mielőtt idejött? B. I.: Voltam már itt, amikor gyakorlótanítottam matematikából Sparing tanárnő egyik csoportjában. Gimis koromban időről-időre előfordultam itt, mert egy évfolyamtársam ide járt. Például Jakab Péter tanár úrékat ismertem. Többször megjelentem, néha még az órákra is beültem. Sőt, még a tablójukon is rajta vagyok, vállalkozó szelleműek meg is kereshetnek, ha nagyon éles a szemük, sőt még azt is észrevehetik, hogy szőke a hajam. TSz: Az óráiról elmondhatjuk, hogy korántsem olyanok, mint amilyenre egy átlagos matek, illetve fizika órán számítunk. Mikor elhatározta, hogy ezt a szakmát választja, úgy képzelte, hogy ön lesz a „vicces-jófej" tanár? B. I.: Megfordítom a kérdést. Egyrészt én vagyok a „viccesjófej” tanár? (Nevet.) Ez kicsit így merész. Biztosan vannak még jófej, vicces tanárok. Ha 6

azt értjük ez alatt, hogy az órán csak kiállok és ledarálom az anyagot, akkor néha bizony én is csinálok ilyet. Ezt úgy hívják, hogy frontális módszer. Ennek vannak előnyei és hátrányai is. Én nem akarok a vicces és jófej tanár lenni, mert rájuk az jellemző, hogy „náluk úgysem kell tanulni", és ez nagyon nem igaz – aki írt már nálam dolgozatokat az tudja, hogy tanulni kell! Amikor elhatároztam, hogy tanár leszek, ötödikes voltam. Magam sem tudtam, hogy mit jelent tanárnak lenni. Az egész egy rajz órán kezdődött, amin egy helyettesítő nevelő volt bent, aki megkérdezte, hogy mik akarunk lenni. Egyből rávágtam, hogy tanár, mert azt akartam, hogy hagyjon békén – reméltem, hogy ebbe nem kérdez bele. Sajnos belekérdezett, ezután kezdtem komolyan venni a dolgot. De egészen addig, amíg el nem kezdtem tanítani – és szerintem ezzel nem vagyok egyedül –, nem gondoltam bele, hogy milyen leszek tanárnak. Rémálmaimban olyan tanár v ag yok , ak i b ej ön és hozzácsapja a naplót az asztalhoz, és elkezd üvöltözni a g ye r e k e k k e l , a m i t ő l mindenkiben megfagy a vér. Ahogy én most itt tanítok, azt teljes mértékben annak köszönhetem, hogy egy olyan iskolában tanítottam, ahol n a g yo n t á m o g a t t á k a z alternatív módszereket. TSz: Azt már tudjuk, hogy a kardfogú pele a kedvenc

állata, valamint, hogy valószínűleg ön az egyetlen ember, aki ki tudja m o n d a n i , h o g y transzszubsztanciáció, de még mindig nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mivel tölti az idejét az Apáczain kívül? B. I.: Erre egyébként az a s z om o rú v á l a s z , h o g y legtöbbször az óráimra készülök. Előfordul, hogy este nyolcig itt vagyok. Ez a hátránya annak, hogyha az ember saját feladatokat talál ki. Egyébként szeretek biciklizni, akármikor. Tagja vagyok a Magyarországi Richárd Wagner társaságnak. Rettenetesen szeretek szerepjátékozni és mindenféle társasjátékot játszani. Imádom a fantasyt, olvasni is nagyon

szeretek. Illetve most nagyon rákaptam a Trónok Harcára. Fájdalommal vallom be, hogy WOW-ozni is szoktam, de mostanában elég ritkán. Ezen kívül, hát nyilván fiatal vagyok, szórakozni járok. TSz: Mit szeret legjobban a tanári pályában? Mit gondol, milyen a diákok visszajelzése Önről? B. I.: Számomra mindig az a legjobb élmény, mikor azt érzem, hogy elindul valami a diákban. Az előző iskolában csináltam egy anime szakkört, ami 4 éven keresztül működött. Éreztem, hogy kialakult egy nagyon jó közösség, aminek része lehettem. Az adminisztratív részeken kívül mindent szeretek a tanárságban.

Kihívást jelent, izgalmas, mindig más problémákkal kell megküzdeni. Tanárként nem gondolom, hogy feltétlenül többet tudnék, mint egyes diákjaim, mert a tanárnak nem az a dolga, hogy felülről jövő forrásként elkezdje tömni a gyerekek fejét, hanem az a dolga, hogy a gyerekeket a megismerés útján végigkísérje. Tudatosan nem akarok még a diákoktól visszajelzést kapni. Ha figyelembe vennék pozitív visszajelzéseket, akkor abban nyilván benne van, hogy még csak nagyon az elején vagyunk; ha figyelembe v e n n é k n e g a t í v visszajelzéseket, akkor abban meg az van benne, hogy a diák még nem tudja, hova fog ez az egész kifutni.

Készítette: Horvát Rozi és Kálmán Eszter

Interjú Csiszár Gábor tanár úrral ahová mindig más csapat ment el, akikkel meg lehetett ismerkedni, és nagyon jó volt a hangulat.

TSz: Meséljen a középiskolás éveiről! Cs. G.:Nem voltak izgalmasak a középiskolás éveim. Nem mintha a többi olyan kalandosan telt volna el. Hozzáteszem, az általános iskolában nagyon jó volt az osztályközösség, amiből kiszakadva nehezebb volt beilleszkedni. Igazából egy emberrel tartom a kapcsolatot, vele is az érettségi szünetben vált szorosabbá a barátságunk. Nem volt igazán nagy a diákélet, iskola után mindenki ment haza. Viszont nagyon jó buszos kirándulásokra vittek el bennünket,

TSz: Miért lett tanár? Cs. G.: Én mindig is tanár szerettem volna lenni. Már első utáni nyáron iskolásdit játszottam, és a szomszéd kislányt tanítottam. Már alsó tagozatos koromban történelem-földrajz szakos tanár akartam lenni, pedig még nem is tanultam ezeket a tárgyakat. Aztán a középiskolában elment a kedvem a történelemtől, de a magyartanárom fölkeltette az

7

érdeklődésemet az irodalom iránt. TSz: Hogyan került az Apáczaihoz? Cs. G.: Ugye ez egy gyakorlóiskola, és az egyik volt tanárom itt tanított. Adott volt, hogy nála gyakoroljak, és ő ajánlotta, hogy földrajzból is ide jöjjek, mert jók a vezetőtanárok. A vizsgatanításomat az igazgatóság is megtisztelte jelenlétével, aztán mivel éppen volt üres magyartanári állás, ajánlották, hogy pályázzam meg. TSz: Ha jól tudom, nemrég diákokkal Görögországban járt. Meséljen nekünk erről! Cs. G.: A Lóczy fö l dr aj z v e rs en ye n ed d i g kétszer járt különdíj a legtöbb diákot a döntőbe juttató iskolának, és mi másodszor is megnyertük ezt. A mostani diákok meghívtak engem is. Egy Szaloniki közelében lévő nagyon hangulatos halászfaluba, Makrygialosba utaztunk, ahol meglepően jó apartmanokat kaptunk. Volt hét homokos tengerpart, egy sólepárló, ahol sós vízben is lehetett lebegni, rengeteg gyrosos meg kóbor kutya. Mi több fakultatív programra is befizettünk, lehetőleg azért a többi magyartól elszakadva: Athénba, Szalonikibe, a Meteórákhoz látogattunk. TSz: A tanár úr sok ilyen túrát szokott szervezni – ez netán egy hobbija? C s . G. : Igen . De ez

kapcsolódik a földrajzhoz is. Úgy gondolom, hogy illik megismerni akár Magyarországot, akár a Kárpát-medencét és Európát is. Ugyanakkor kikapcsolódás is a szervezése. Egy-egy ilyen hosszabb többnapos túrát egy évvel előtte el kell kezdeni tervezgetni. TSz: A párizsi utat kiknek ajánlja? Mi az oka, hogy megint megszervezték? Cs. G.: Azoknak ajánlom, akik látni szeretnék Párizst. Ha valaki csak együtt lenne a barátaival, azt itthon olcsóbban is megteheti. Tulajdonképpen azért szerveztünk Bakos tanárnővel bő két éve párizsi utat, mert Szabolcsi tanár úr megmutatott egy olcsó ottani szállást. Most meg reméltük, hogy három év alatt összegyűlt annyi új érdeklődő, hogy érdemes meghirdetni. És tényleg van kétbusznyi érdeklődő, igaz, tipikusan a kettőnk diákjai. A legkisebbeknek azért nem érdemes eljönni, mert sok szabadidő lesz, ami azért nekik ijesztő lehet egy idegen nagyvárosban. TSz: Mit szeret az Apáczaiban? Cs. G.: Az apáczais összetartást. Egy külsős diák mondta, hogy az Apáczai kész beltenyészet: apáczaisok csak apáczaisokkal járnak. Nagy az összetartás, osztályok vagy kisebb csoportok közös programokat szerveznek, például együtt járnak ki a Károlyi

kertbe. Barátságok szoktak itt születni, akár évtizedekig tartóan. TSz: Mi a véleménye az apáczais életről? Cs. G.: Alapvetően aktív itt az élet, az apáczaisok nagyon sok programot csinálnak maguknak, akár kisebb közösségeknek is. Persze több dologban aktívabbak lehetnének. Kicsit mintha nem lenne fantáziájuk, és csak az addig bevált rendezvények ismétlődnének, ritkán mernek újítani. TSz: Mi a különbség egy négy és egy hat évfolyamos osztály osztályfőnöksége között? Van-e egyáltalán? Ha igen, akkor mi? Cs. G.: Valamennyi van, de sokkal lényegesebb az életkorból adódó különbözőség. A het edi kes osztál yo mban, amikor a gólyatáborban mondtam valamit, azt megcsinálták, míg a tizenkettedikes osztályomban a többség nem csinálta volna meg, mert nem hallotta volna meg, vagy vitatkozni kezdtek volna, hogy mennyivel jobb nem megcsinálni. TSz: Mik a napi örömök abban, ha valaki tanár? Cs. G.: Vannak pozitívumok, ez egyértelmű. Kreatív, mindig újat nyújtó munka. De vannak negatívumok is, kicsit hálátlan szakma. Például, ha egy már nem tanított diák szembejön, s nem köszön vissza... Készítette: Szalai Rebeka

8

Gyakran Ismételt Kérdések: Mi is az a GYIK? Diákdiplomáciánk íratlan alapszabályai közé sorolhatók a következő megállapítások: 1. Nem csak az Apáczaiban léteznek „kistanárok”. 2. Ha van még szendvicsed, képes vagy szocializálódni. 3. A GYIK rövid és hosszú i-vel is állati jelentéssel bír. Szept em ber m áso d ik hetéb en k erült megrendezésre a GYakorlóIskolák Kavalkádja, melynek a Nyíregyházi Főiskola két intézménye, az Apáczai és az Eötvös Gimnáziumok adtak otthont. Hogy miért „Gyökerek és szárnyak” néven futott az ötnapos program? Nos, ne keressünk racionális magyarázatot. Mindenesetre a szervezők szerettek volna betekintést nyújtani a hagyományokhoz ragaszkodó nyírségi életbe a szárnyaló diákéleten keresztül. A kulturális örökségek fontosságát szem előtt tartva különböző szabadidős tevékenységekkel és vetélkedőkkel várták a közel 500 résztvevő diákot és kísérőtanáraikat. Közös pont a gyakorlóiskolák életében, hogy a pályakezdő tanárok kiképzését a diákok kollektív feladatuknak érzik. A barátkozásnak máris akadt egy közös fóruma. A kapcsolatépítés jelentőségét az előző GYIK tábor tapasztalatai alapján most sem hanyagolhattuk el, hiszen 2008-ban itt alakult meg az ART (másként a budapesti „Apáczai-Radnóti-Trefort tengely”). Csapatunk, a „gyAPIk” képviselte iskolánkat a különböző kulturális és sportversenyeken (a név a GYIK és az Api kifejezések összevonásából született, szimbolizálván intézményünk és a többi gyakorlóiskola barátságos együttműködését). Fogalmazhatunk úgy, hogy talpraesettségünknek és karizmatikus megjelenésünknek köszönhetően zökkenőmentesen sikerült az Apáczai bemutatása – jelszavunk a rögtönzés volt. Kifogásolhatatlan 9

technikával aggattuk szalagunkat a GYIK vándorbotra, mely az ünnepélyes nyitóesemény szimbolikus aspektusa volt. A botot tartó fiatalember alig mosolyogta meg a vonaton gyártott mestermunkánkat, mely nemes egyszerűségével és karácsonyt idéző arany fodraival utasította maga mögé a kaposvári iskola fotóval és nyomtatott szöveggel megspékelt szalagját. Később ismerkedési programok következtek, ahol még közelebbi tapasztalatokat szereztünk egymás iskoláiról. Előre elkészített sulivideónkat tapsvihar fogadta, dacára a ténynek, hogy mindenki a saját alkotását szerette volna mielőbb m e g t e k i n t e n i … A versenyeket elég szép eredményekkel zártuk. Igaz, hogy az ügyességi és műveltségi vetélkedőn csak negyedik helyezést értünk el, de megfejtettünk egy titkosírást, felismertük a köszörű hangját a Windows Media Player hullámain keresztül is, ráadásul pillanatok alatt olyan verset kreáltunk, mely bújtatva tartalmazta Igazgatónk teljes nevét, felfaltunk kéz nélkül egy fél gofrit, és tudtuk, hogy Mózes egyetlen állatot sem vitt fel arra a bizonyos bárkára! A városvetélkedőn első helyet zsebeltünk be, illetve egy közös fotót Krúdy Gyula nyíregyházi szobrával. A diákparlament gyűlésén kiderült, hogy valamennyi iskolában hasonlóan működik a DÖK. Persze mindenhol más különlegességek

akadnak. A Radnóti Gimnázium például időszakonként felújítási pályázatot ír ki, melynek győztes pályamunkáját megvalósítják. A debreceni iskolákban pedig mindig találnak alkalmat a szórakozásra a hippi nap vagy az Afrika nap megrendezésével. Az Apáczai a tradicionálissá váló utcabállal tűnt ki a kavalkádból. A szervezők gondoskodtak róla, hogy az érettségiről még a táborban se legyen alkalmunk megfeledkezni. Minden középiskolás feje felett Damaszkusz kardjaként lebeg a közelgő továbbtanulás kérdése, ezzel kapcsolatban előadáson vehettek részt a diákok. Majd a Központ Ifjúsági Egyesület szakembere beszélt a különböző önkéntes tevékenységekről, melyekről www.kozod.hu vagy a www.mobilitas.hu oldalak segítségével többet is megtudhatnak a lelkes érdeklődők. Érdekes élmény volt a nyíregyházi falumúzeumban tett látogatás, ahol egy valóságos század eleji tanórát ültek végig a résztvevők, palatáblával és szigorú tanárnénivel. A skanzen különlegessége, hogy a régiségek megőrzése egy kompletten, korabeli technikával felépített falu hangulatos épületein belül valósult meg. Kalandos hetünk következő állomása az Állatpark volt. Megfigyelhettük varánusz és nyúl tragédiába forduló tolerancia tréningjét,

jegesmedve és gumiabroncs élethalál harcát, majd a fóka-show bravúros mutatványait. Rácsodálkoztunk az élővilág megannyi bámulatos teremtményére, amely mind fellelhető a hatalmas méretű nyíregyházi állatkertben. (Persze a gyíkféléket mindenki kedves ismerősként üdvözölte.) Ugyan kávészünet beiktatására kevés alkalommal nyílt lehetőség, és furcsa vadászösztön szállta meg a diákokat, ha valamiféle ülőalkalmatosságot pillantottak meg, de az esti programoknak mindig sikerült elfeledtetnie a fáradságot. Az óriási lelkesedés következtében több este is karaoke-partival zárult a nap. Hogy az igazi tehetségek se kallódjanak el, jelentkezhettek a „Ki mit tud?” versenyre, ahol néhány valóban ígéretes előadó is felbukkant. De ha már tehetségkutató, akkor nem feledkezhetünk meg a záróeseményen koncertet adó Bartók Eszterről, aki elmondása szerint nagyon szívesen tért vissza a nyíregyházi alma materbe, hiszen diákéveit ő is ott töltötte. Az egykori megasztár az Everdance táncegyüttesnek adta át a színpadot. Az ő kicsit ír, nagyon magyar, de leginkább ennyire lehengerlő produkciójuk afféle kedvcsináló volt a legutolsó közös táncos bulihoz, amely kellő lezárása volt az elmúlt öt napnak. Podina Ivett

Az ID menő! Október 7-9-ig került megrendezésre az első apáczais ID tábor. A diákönkormányzat képviselőivel, Garam Ágnes, Hubai Kata és Cseh Enikő tanárnőkkel, illetve Dobos tanár úrral Pénzesgyőrbe utaztunk. Szerencsére huszonhárom többé-kevésbé lelkes társam volt, akik remélem legalább annyira jól érezték magukat, mint én. Az indulás nem volt zökkenőmentes, az idő 10

egyáltalán nem kedvezett nekünk, hiszen folyamatosan esett az eső. Ráadásul miután fél órát fagyoskodtunk a Mátyás pincénél, kiderült, hogy még metróznunk kell a buszhoz. Miután kikeveredtünk a belvárosi dugóból, jött a következő „megpróbáltatás”. Próbáltál már valaha húsz perc alatt bevásárolni az Auchanban? Igaz, hogy futóléptekkel, de nekünk sikerült! Utunk további része nyugal-

masan telt. Beszélgettünk, elárulom én szundítottam is egy kicsit. Majd egyszer csak megállt a busz. Péntek késő este szerencsésen megérkeztünk Pénzesgyőrbe. Ott egy kulcsosházban szálltunk meg. Még aznap elkezdtük a csapatépítést. Miután gyorsan megtanultuk egymás nevét, egy érdekes játékot játszottunk. A játék lényege az volt, hogy mindenkinek meg kellett menekülnie a két süllyedő szigetről. A feladatot az bonyolította, hogy az egyik szigeten vakok, a másikon bénák éltek, és a két segítőnk néma volt. Miután az utolsó „pár” is megmenekült, boldogan fellélegezhettünk. Az este további részében még felállítottunk egy „elvárás fát”. A tábor végére, azt hiszem, mindenkinek teljesült a kívánsága, hogy milyen legyen ez a két nap. Természetesen kivételek most is akadtak: Lakits Eszter (12. B), úgy emlékszem, csak húsz évet tudott átnézni az ötvenből a töri témazárójára, de remélem így is túlélte a hétfőt. Még egy fontos feladatunk akadt: ki kellett találjuk a káromkodásbüntetéseket. Meglepően kreatív ötletek születtek, pedig akkor már éjfél táján járhatott az idő. Személyes kedvenceim között szerepelt az egérfogás és az, hogy a helyi bácsinak kellett segíteni a birkáknál. Bár nekem nem kellett egyiket sem kipróbálnom, lenne, aki tudna mesélni a büntetésekről. Kevés alvás után szombat délelőtt megkezdődött a munka. Egy közös ötleteléssel kezdtük. Megvitattuk az éves munkatervünket, és ötleteket gyűjtöttünk, hogy mivel tehetnénk színesebbé az Apáczait és az

11

iskolai programokat. Délután a szellemi munka után fizikai következett. Az egyik csapat lány a konyhában készített paprikás krumplit, ami aztán az ebédünk lett. A másik lánycsapat bazsalikomot szedett a kertben. A fiúknak is jutott férfias feladat: ők ástak. Az idő zordsága ellenére a kertben dolgozók kimelegedve jöttek vissza a munka után a házba. Délután tartottunk még egy megbeszélést, végül kiosztottuk a teendőket. Este beugróztunk, amiben kétségtelenül Rozsnyik Lóránt és Tóth Simon (10. D) szerepeltek a legjobban. Az este további részében szabad foglalkozás volt, jót beszélgettünk a többiekkel, miközben egyre jobban megismertük egymást. Vasárnap reggel jó páran Lakosa Alina (10. D) hangjára ébredtünk, ugyanis palacsintát szeretett volna sütni, de Stallenberger Zitának (10. A) és Pálinkó Petrának (9. A) még nagyon korán lett volna ehhez. Aztán kicsit megbarátkozhattunk a falusi élet egyik ajándékával, a pottyantós WCvel, ugyanis a házban lévő toalett eldugult. Egyébként a vasárnap már csendesen telt, összecsomagoltunk, együtt kitakarítottunk, majd még egy záró gyűlést tartottunk. A hétvégén mindenki elfáradhatott, hiszen a hazaúton a legtöbben elaludtak. Összességében egy kellemesen fárasztó, de nagyon eredményes hétvégén vagyunk túl. A fő célt szerintem elértük, hiszen elég jól összekovácsolódott a csapat. Remélem, hogy az év további részére is megmarad ez a lelkesedés és összetartás. Az ID menő! Adorján Fanni

Mi a ...PROJEKTMUNKA ? Középiskolás éveink alatt kötelező jelleggel számot kell adnunk arról a képességünkről, hogy mélyreható kutatómunkát követően össze tudunk hegeszteni egy előadást egy általunk választott témában. Nos, ez önmagában nem nagy kunszt, már csak azért sem, mert a téma az őssejtkutatástól kezdve az unikornisok szaporodásán keresztül egészen a Led Zeppelin diszkográfiáig bármi lehet, ami csak tetszik. Elfogadhatót produkálni négy év alatt könnyű. De ha az ember valami kicsit is „tudományosabb” dologba vágja gondosan pallérozott elméjének pengéjét, megéri időt és energiát fordítani a munkára. Például azért, mert egy igazán jól sikerült projektet boldogan tapsikolva fogadnak egy nevesebb egyetemen is. Természetesen akkor, ha megfelelően igényes, intuitív, nem egy Wikipedia cikkgyűjtemény, és nem apukád szakértelmét tükrözi túlságosan is hiteles módon. Persze segítséget kérni nem szégyen. Sőt, kell is. Ahhoz, hogy projektmunkád hiteles legyen, át kell látnod a témát, amit választottál. Sokkal többet kell róla tudnod, mint nekünk, egyszerű halandó laikusoknak. Látnod kell az összefüggéseket, legyenek azok történelmi jellegűek, vagy csak egyszerűen a kvantumfizika törvényeinek átfogó elemzése. Ennek fényében nyilvánvaló, hogy mielőtt hitbuzgó apáczais diák módjára az első adandó alkalommal tollat ragadnál, hogy elméd túlontúl gyors folyását papírra vesd, inkább menj el könyvtárba (IGEN, EGY IGAZI KÖNYVTÁRBA, AHOL KÖNYVEK VANNAK ÉS TILOS A DOHÁNYZÁS), és kezd el tanulmányozni a té-

mával kapcsolatos szakirodalmat. Így egy idő után kialakul benned egy kép, és állást tudsz foglalni a témában esetlegesen felmerülő kérdéssel, problémával kapcsolatban. Például ha a témám „A hiúz nőstények tisztálkodási szokásai dél-szibériai mediterrán éghajlaton”, jobban teszem, ha utána olvasok a hiúzok életterének. És utána kezdhetem meg fejtegetéseimet, melyben érdemes valami újat mutatni, és nem csak sémákat követni, mert egy egyetemi előadás színvonalán megtartott előadás kifejezetten száraz és élvezhetetlen is lehet. Ha fellelted a megfelelő szakirodalmat, megvan a kérdés, amit körül akarsz járni, és kitaláltad, miért is lesz a tiéd újító és nagyszerű, akkor kezdj neki összefoglalni, rendszerezni a gondolataidat, aztán véglegesíteni projekt formátumban. A projekted formai kritériumairól kérdezd a tanárt, akinek felügyelete alatt a projektedet készíted. Mert a forma is nagyon-nagyon fontos. Egy ilyen előadáson semmitmondó számadatokat és értelmezhetetlen grafikonokat puffogtatni nem túl okos dolog, mert ezek senkit nem érdekelnek. Dög unalmasak. Tényleg azok, de minden évben rengetegen ömlesztik a hallgatóságra megdöbbentő, ám érdektelen rekordszámaikat. Egy es et b en van ért el m e az adatlövészetnek, ha utána képes vagy levonni következtetéseket, és ezzel tovább lendíteni az előadásodat. De csak akkor. Szóval nem nagy varázslat ez a projekt téma, de mindenkinek jobb, ha az Apáczai Napokon élvezhető tudástöbbletet kap azon a pár, egyeseknek kötelezően végig szenvedős előadáson. Őri Bence

12

Az új tanERŐ velünk van, avagy új tanáraink Összeállította: Dósa Loretta

Boronkai Zsófia

Tanított tantárgy

biológia

Gimnázium

ELTE Trefort Ágoston Gakorlógimnázium

Kedvenc állat

levelibéka

Kedvenc sport

tenisz

Kedvenc rajzfilm- vagy képregényhős

Pumukli

Kedvenc könyv

Örkény: Egyperces novellák

Miért választotta a tanári szakmát?

Sokan tanárok a családból, szeretek gyerekekkel foglalkozni, és szeretem a szaktárgyaim.

Mivel töltötte diákként a szabadidejét?

kirándulás, táborok

Mit vinne magával egy lakatlan szigetre? A számomra legkedvesebb embert. Lenne-e halhatatlan? Tanított tantárgy

matek, fizika

Gimnázium

ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnázium

Kedvenc állat

kutya

Kedvenc sport

kosárlabda

Kedvenc rajzfilm- vagy képregényhős

Lolka és Bolka

Kedvenc könyv

Victor Hugo: Nyomorultak

Miért választotta a tanári szakmát?

Mert szeretek gyerekekkel foglalkozni.

Mivel töltötte diákként a szabadidejét?

zene, zongora, kórus

Mit vinne magával egy lakatlan szigetre? Biblia Lenne-e halhatatlan?

Hiszek benne, hogy a lelkünk eleve halhatatlan.

13

Nem tudom

Godárné Kéthelyi Ágnes

Gál Ildikó

Tanított tantárgy

biológia

Gimnázium

Teleki Blanka Gimnázium

Kedvenc állat

pumi kutyus (Zsömi), valamint a vadon minden csodája

Kedvenc sport

tánc, most éppen a salsa

Kedvenc rajzfilmhős

Yakari

Kedvenc könyv

Boldizsár Ildikó: Királylány születik, Daniel Linderman: Csinos pajzs

Miért választotta a tanári Az egyetemen biológus szakot végeztem először, s közben szakmát? elkezdtem környezeti neveléssel foglalkozni. Ekkor jött meg a kedvem a tanításhoz Mivel töltötte diákként a szabadidejét?

eleinte punk hajviselet, jóga, gitár, „tyúkokat „gyógyítottam, idomítottam”, magyar néptánc

Mit vinne magával egy lakatlan szigetre?

Ha azonnal kell válaszolnom: semmit, egy könyvön kívül. Ha sokat gondolkodhatok rajta, (túl sok) mindent!

Lenne-e halhatatlan?

Nem. Bár azzal, hogy bekerültem a Tiszta Szívvel újságba, lehet, hogy mégis az leszek?!

Tanított tantárgy

matek-magyar

Kedvenc állat

tehén

Kedvenc sport

futás

Kedvenc rajzfilm- vagy képregényhős

Cartman

Kedvenc könyv

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Miért választotta a tanári szakmát?

Mert jól érzem magam tanítás közben.

Mivel töltötte diákként a szabadidejét?

barátokkal

Mit vinne magával egy lakatlan szigetre?

telefont

Lenne-e halhatatlan?

Nem tudom.

14

Laczkó Éva

Szebeni Piroska

Tanított tantárgy

matek

Gimnázium

ELTE Apáczai Csere János Gyakorlo Gimnázium

Kedvenc állat

kutya

Kedvenc sport

röplabda

Kedvenc rajzfilmhős

Kockás fülű nyúl

Kedvenc könyv

Gabriel García Márquez :Száz év magány

Miért választotta a tanári szakmát?

Mert sosem egyhangú, és a szépsége a hátránya is, hogy kamaszokkal foglalkozom.

Mivel töltötte diákként a szabadidejét?

Traccsparti a barátnőkkel

Mit vinne magával egy lakatlan szigetre?

TÚRÓ RUDIT

Lenne-e halhatatlan?

Nem, semmiképp

Tanított tantárgy

matek, fizika

Gimnázium

Fazekas Mihály Gimnázium

Kedvenc állat

kardfogú pele

Kedvenc sport

női iszapbirkózás

Kedvenc képregényhős

Kázmég és Huba

Kedvenc könyv

Michael Ende: Végtelen történet

Miért választotta a tanári szakmát?

Mert nem akartam, hogy megzavarjanak a plüssállataim rajzolásában, egyébként meg a rengeteg pénzért.

Basa István

Mivel töltötte diákként a sza- novellákat írt, szerepjátékokat játszott badidejét? Mit vinne magával egy lakat- egy luxusyachtot lan szigetre? Lenne-e halhatatlan?

Nem, de 3000 évig élnék.

15

INOKA tanárszemmel Ha Tiszainoka irodalom lenne, bizonyára eposzparódia lenne. Ha egy íz, akkor a Kollárborda íze (amolyan „mindent bele” speciális tábori húsétel). Ha zene, az tábori dalokból, asztalon táncolós Rihannából és mulatós Kadlott Karcsiból lenne összegyúrva. Ha egy érzés – nos, erről órákig is mesélhetnék. Jókedv és hiszti, elégedett punnyadás és a kenuzás okozta fáradtság, egymás és a falu kalandokkal teli megismerése csak néhány címszó az én Inokalexikonomban. 2000 nyarán jártam először ebben a tiszazugi kis faluban, és azóta egy nyaram sem telt el nélküle – jöhetett eső, kánikula vagy egy többszörösen törött boka, Inoka nélkül nem volt

és nincs nyaralás. Hiszem, hogy Tiszainokára minden apáczaisnak szüksége van: diákként egy hét együttlétre, a helybéliek megismerésére, a táborfenntartás felelősségének örömet okozó tanulására. Tanárként arra, hogy ezekre buzdítsuk a diákokat és élvezzük közös munkánk gyümölcsét. Magánemberként pedig arra, hogy rájöjjünk, mekkora szükség van az életünkben egy hétre a világ végén, ahol nemcsak apáczaisnak jó lenni, hanem tiszteletbeli helybélinek is – ahol az egész falu kisereglik egy Apáczai-Tiszainoka focimeccsre drukkolni, és két jó szóért mindig kapsz tojást, bármelyik kapun kopogsz is be. Hubai Kata tanárnő

INOKA diákszemmel Tiszainoka az a hely, ahol megtanulsz sátrat felállítani, másodpercek alatt lezuhanyozni, szolidarítani, kompromisszumot kötni, és mélyen aludni egy osztályra való ember horkolása mellett. Ha szerencsésebb vagy, nem horkolni fognak, csak néha megbökdösni szelíden a könyökükkel. És nem is egy osztálynyian, csak felváltva, hol a jobboldali szomszéd, hol a baloldali. Főbb paraméterek: focipálya, zuhanyzók, pingpongasztal, bogrács.

Gyakorlatilag átélheted egy szabadgondolkodó kommuna mindennapjait. Akkor kelsz, mikor akarsz, ott heveredsz le, ahol éppen jól esik. Focizgatsz, pingpongozol, röpizel egy kicsit, segíthetsz – ha akarsz – gulyást főzni. Ha gondolod, terítesz, ha nem, akkor csak nézed, és ha már minden opcióból kifogytál, akkor meglátogatod a helyi kulturális központot, közvetlenül a templom mellett a főtéren. De szigorúan csak azért, mert ott van fűtés, zenegép, és nincs szúnyog.

16

Dolgok, amiket úgyis megtanulsz: 1. Mindig hordj zoknit. 2. Mindig használj szúnyogirtót. 3. Ne szórakozz a helyi menő csávókkal. 4. Vedd véresen komolyan a focit. 5. Ha akarsz meleg vizet fürdéshez, legyél szemfüles. 6. Egyébként is legyél szemfüles. 7. Hozz gitárt. 8. Énekelj. Ugyanis, ha nem énekelsz, neked kell gitározni. Ha neked kell gitározni, az esetben nem voltál elég szemfüles, mert a kezedbe tudták nyomni. Ha a kezedbe nyomták, már nem érsz oda a zuhanyzókhoz időben, ha nem érsz oda időben, nem lesz meleg vized. Ha nincs meleg vized, nem tudsz lefürdeni focizás után, a szúnyogok pedig összecsípnek. Tanulság: hordj zoknit. (Az ok-okozati lánc visszafelé is működik. Ez esetben a tanulság: énekelj.) Szóval komolyra fordítva. Inoka az Inokára járó apáczais diákok kollektív tudatában egyet jelent az összekovácsolódással, a nagy beszélgetésekkel, a nagy kajálásokkal, és természetesen ilyen vagy ol yan formában a bokorugrással. Olyan, mint egy előre beszervezett programok nélküli csapatépítés, ami magától működik, akár egy jól olajozott gépezet. Építed a csapatot, mikor közösen főztök, építed, mikor kenuzni mentek, s még építed akkor is, mikor mosogattok. Vagy el ne felejtsem a társasjátékokat meg a közös filmnézéseket. Legyen szó akármilyen jó vagy rossz filmről. Akkor is elképesztő közösségi élmény. Közös dinnyeevés. Közös bevásárlás. Közös

17

didergés az éjszakai hidegben, közös sikítozás a hideg víz alatt, közös szurkolás a csapatnak a hmcsk-kel (helyi menő csávók, a szerk.) szemben. Meg közös szúnyogcsípés kenegetés, meg

leégett bőr ápolása. Közös minden. Ha másért nem is, ezért érdemes lemenni. Nem számít, ha nem bírod a sátorban alvást, vagy nem tudsz mások szuszogása mellett elaludni; nem számít, ha hiányzik a meleg víz meg az esti filmed, ja és természetesen a Facebook. Kapsz helyette egy csomó olyan élményt, amit senki nem vehet el tőled. Lesz egy rakat érdekes beszélgetésed, megnyert kártyapartid, szétfőzött virslid, elszakadt papucsod (ha nagyon béna vagy). És elárulok még egy utolsó titkot. Még az is megéri, ha távozás előtti éjszaka és reggel zuhog az eső és a sátrad is beázik, és vizesen kell elpakolni. Merthogy ilyenkor felkapod a fürdőruhád (és leveszed a mindig lábon lévő zoknid), és olyat sárcsúszdázol, amilyet életedben még soha. És ez, valljuk be, megfizethetetlen. száztizenegynap

Gólyaszemmel Egy újabb ősz, amikor a gólyák elrepülnek. De a középiskolák világa egy más dimenzió. Ide ősszel érk ez n ek a gólyák, így mi is beköszöntöttünk a szeptemberrel. Mindannyian voltatok gólyák, de az évek során az ember hajlamos elfelejteni az ezzel járó érzéseket. Annyira az életetek részévé válhatott az Apáczai, hogy már lehet, hogy nem is emlékeztek, milyen is volt először átlépni az iskola küszöbét. A kopottas kis Apáczait mindig is otthonos iskolának gondoltam. De az első napokban megtapasztalhattam, hogy ez egy labirintus. A gólyaként nem meglepő elveszettség érzését erősítette bennem, hogy előfordult, tényleg elvesztem az épületben. Amikor már harmadszorra járod körbe az iskolát és rájössz, hogy a keresett terem valójában ott volt a kiindulási pont mögött, a fejedre csapsz, és úgy érzed, hogy legközelebb már talán eligazodsz. Ám a következő nap eljátszod az egészet elölről. Van egy bennfentesünk az osztályban, aki már két éve is az Apáczai padjait koptatta. Ő az első hetekben idegenvezetőként m űkö dött. El ki ál tot t a magát, hogy „KilenceDIK béééé! Indulunk!” És egy csapat gólya nevetve ment felfedezni az iskolát. Kísértetiesen hasonlíthattunk a Váci utcán fellelhető német turistacsoportokra. Röpködtek is a poénok. „Kedves látogatóink, a következő állomás az ’X’ terem, ahol az ’Y’ órát tekinthetnek majd meg.” Ha a szükség úgy hozta, segítséget kértünk a tájékozódáshoz. Ez többé-kevésbé működött. De terjeng egy történet egy szárnyaszegett kis gólyáról, aki útbaigazítást kért, és addig

követhette az utasításokat, míg be nem járta az egész iskolát. Alaposan összezavarodhatott. Bár nekünk hasonló mutatványhoz nem volt szükségünk útbaigazításra. Egy barátnőmmel eltévesztettünk egy lépcsőházat, és ez elég volt ahhoz, hogy teljesen elvesszünk. Volt olyan, aki csak azt az aprócska hibát követte el, hogy biosz helyett tesire ment, de mire rájött, az osztály már régen az előadóban volt. Szegénya fél órát bolyongott, mire megtalálta a termet. De azt hiszem, lassan megtaláljuk a helyünket az iskolai közösségben és az iskola épületében egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb embernek érdekes története van arról, hogyan lépett be az életébe az Apáczai, és biztos vannak, akik határozott céllal érkeztek. A végső pillanatokban, amikor döntenem kellett a suli mellett vagy ellene, már nem volt kérdés, hogy mi lesz a válaszom. De a döntés nem született könnyen. Azt hiszem, nem csak engem rémített meg kezdetben a tanárok és diákok hatalmas tudása és annak híre. Nem suttogtak lappangó vagy éppen nyüzsgő társasági életről. Tanulmányi verseny eredmények hírével, magas színvonalú oktatással és zseniális tanárokkal vívta ki tiszteletünket az iskola. Remek közösségről nem hallani a pletykák között. Akik itt végeztek büszkék erre? Nyüzsögtek bennem a kérések. De miután bízni kezdtem magamban és abban, hogy itt a helyem, pillanatok alatt belopta magát a szívembe a messze földön híres Apáczai Gimnázium. Felhagytam minden el(ő)ítélettel, és megbarátkoztam az iskolában folyó elitÉlettel. Egyre nehezebben tudtam elképzelni az előttem álló éveket nélküle és a megmászandó lépcsőfokai nélkül, amik talán nem csak a legfelső emeletre vezethet. 18

Sok kellemes meglepetés ért már az első hetekben. Minden középiskoláról szóló regényt meghazudtolva az idősebbek nem ijesztőek, hanem kedvesek és barátságosak voltak, és sokat segítettek abban, hogy ne érezzük magunkat kívülállónak. A gólyatáborban olyan diákokkal is találkozhattam, akik már valamelyik neves egyetem hallgatói, mégis ott voltak. Az érzés, hogy most már mindennek mi is a részese lehetünk, leírhatatlanul jó. Büszke vagyok rá, hogy elismerő pillantás vagy leesett áll a válasz az iskolám nevére, és hiszek benne, hogy azért vagyunk itt, hogy

nyomot hagyjunk a világban. Várnak ránk még megpróbáltatások gólyaként és diákként egyaránt az első szárnypróbálgatások után is, de jövőre már mi is tudástól megcsömörlötten vonulhatunk végig a folyosón, elsőre eltalálhatjuk a lépcsőházat, és útba igazíthatjuk az idepotyogó gólyákat, hogy ők is megtalálják fészküket a nagy és legendás ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégiumban. De ki tudja, lehet, hogy még visszasírom majd azt a bizonyos első gólyaévemet. A lényeget már értem: nekünk ez a suli négy/hat tanulmányilag nehéz, de vidám évet ígér. Örömmel állok elébe! Dósa Loretta és Sipos Krisztina

Tolerancia, türelem November 16. a Tolerancia Napja, de azt hiszem, nemcsak ezen a napon, hanem máskor is toleránsnak kéne lennünk egymással szemben. Mindenkinek vannak idegesítő tulajdonságai. Még neked is. Senki sem tökéletes. Lehet, hogy észre se vesszük, hogy ami számunkra természetes, másokat megbotránkoztat vagy csodálkozásra késztet. A legjobb módszer az egymással való kiegyensúlyozott együttlétre a türelem. Gondolj bele, milyen érzés lenne, ha valakinek nem tetszene, hogy te rajzóra közben dúdolsz, és rögtön rád reccsenne, hogy hagyd abba. Hiszen szerinted halkan dúdolsz. Ez nem így van. Lehet szólni, ha idegesít a másik, de finoman kell vele ezt érzékeltetni, mert nem biztos, hogy a másik ember ezt zavaró dolognak tartja. Ha leüvöltjük a másik fejét ilyen dolgokért, felesleges stresszt okozunk magunknak és a másik embernek is. Az ember vonzza a bajt és panaszkodik emiatt, pedig mi magunk tehetünk mindezekről. Mára a türelem eltűnt, a mostani rohanó világban nincs semmire időnk. Pedig megtanulni tolerálni a másikat ugyan hosszú idő, de nagyon hasznos. Szinte mindig azt tapasztaljuk, hogy az emberek türelmetlenek velünk, és veszekednek, ha valamit rosszul csinálunk. A hibáink mintha hatalmas problémák lennének. Bolhából csinálnak elefántot. 19

Mindenkinek rosszul esik, hogyha így bánnak vele, azonban ő is így bánik másokkal. Ez egy ördögi kör. „Minek toleráljam az ő hibáit? Ő se tolerálja az enyémet!” – mondhatnánk. Ha valaki megpróbál mégis elnéző lenni, rá kell jönnie, hogy hiába teszi, mert attól az élet nem lesz vele szemben toleráns. Ehhez teljesen önzetlennek kéne lenni, és nagy emberszeretetre lenne szükség. Jusson eszünkbe a mindennapokban is, hogy SENKI SEM tökéletes, és soha nem is lesz az. A hibáinktól vagyunk emberek. Mindössze az a baj, hogy a magunkét elfogadjuk, míg másokét meg sem próbáljuk elfogadni. Feltehetően ez abból is ered, hogy abban, amiben a másik nem olyan jó, és mi nem vagyunk rosszak, ki lehet oktatni a másik felet. Felvághatunk a másik előtt, hogy: „Na látod én ezt tudom, te pedig nem!” Ha nem is mondjuk ki, valami ilyesmi érzésünk van. Az a különbség, hogy ovis korunkban ezt ki is nyilvánítjuk, míg idősebb korunkban már nem. Ebből a szempontból az emberiség mindig óvodás szintű lesz. Próbáljunk meg túllépni mindezeken, és toleránsak, türelmesnek lenni a másikkal szemben! Szalai Rebeka

Í G Y Í R U N K M I — összeállította: Dósa Loretta Íme, hát megleltem hazámat... A világod fényében visszakacsintó képzelgések között találtam helyet magamnak. Átálmodó láthatatlanságnak képzeltem magam megint. Átlibbentem egyik zugból a másikba, és tisztán hallottam a suttogásokat. Nem szerettem magam világtalannak képzelni. Nem tapogatóztam, mentem, amerre agyad világosra kockásított folyosói vezettek. Nem kanyarogtam túl sokat. Tudod, egyszerűen el lehet igazodni a fejedben. Világos célok közül kellett kiválasztanom magamnak a helyem. Voltak ott zöld visszaemlékezések, epesárga fájdalmak, pár fehér gyógyír, és néhány tucat aranyló kéj. Akár utcákat is elnevezhettek volna vágyaid sugárútján. Leágazások, kis kerülőutak, zsákutcák, fizetett parkolók. Meg hogy mennyire szeretném magamat hozzád tartozónak érezni. Ezért volt olyan fényes az utam. Ezért találtam meg olyan egyszerűen és magától értetődőn a helyem. Ezért vagyok itt veled. Átlényegüléseim kétségbeesése közben persze átfutott a gondolat a fejemen, hogy az alak, amelyet felvenni készülök, nem felel meg fejed kritériumainak. Hova gondol a kóválygó elme az órák központosított éjfeleinek fényében? Kozmikus éjfelek. Jó vicc. Gondolkodni sem tudsz, ha csak talpammal érintem is vágyaid sugárútját. És tudod mit? Nem kellettek közös attribútumok. Nem szuszakolódtunk be fogalmakban. A fejedben is ragadós masszaként pislákolnak meg foszforeszkálnak az álmok. Türkizkék sóhajok, kedves narancsébredések és sósan zöld benyomások úsztak körül. És persze a csodás elmélyedés. Akár a puha karamell, körülfolyik. Hazaérsz, elmerülsz és feloldódsz. Kellemes dolog a fejedben lenni. Otthonos. Aztán vannak sötét részek. Először azt hittem, oda igyekszem. Mert az elején nagyon siettem, valami cuppogós sárszerű agyag szívta magába a lábamat és az elfeledett kötődések maró savszaga dugaszolta el

az orromat. Milyen fájón szorítja el kicsi madárszívedet a feloldozás. Kitől kapod őket, mond? Hova dugod a reggeli összecsuklásokat, az elbizonytalanodás palackba zárt lelkét? A valótlanság fölötti öröm lebegett fölöttem és rózsaszín cukorfelhőivel azt próbálta elhitetni velem, hogy vidámparkba készülök. Szerelmeid elfeledett tengerén. Vagy, aki vagy. Rajzolta fel újra meg újra a boldogság kék madara a cukorfelhőkre a bűvös mondatot. S csak ha sokáig nézted, akkor láttad, ahogy a fehér betűk bugyogó viaszmasszává olvadnak le a felhőkről. Az ösztön híd alatt lakó félelmei átszínezték vérnaranccsá. A felhalmozott kételyek pici foltokként pöttyöződtek a lábam alatt. Láttam, ahogy követnek a szemükkel. Tengerkék. Ó istenem ezernyi apró, tengerkék írisz. És aztán jött a folyó. Parttalanul. Természetesen. Színes uszonyú, nevető sellők, ki-kiugró szárnyas szivárványhalak raboltak rá a felsejlő hazugságokra. Ebből táplálkoztak, hogy az ellenárban tartó útjuk során, mely a sorsba fodrozódik bele, legyen elég önámítás. Hogy van hová tartani. A szirénének hívogató dallama, lépéseim visszhangja, elcsukló tiltakozásom foszlányai. Mind belevegyültek a sodrásba és a mélybe kavaródtak, egészen a legaljáig, ahol alaktalan folyami férgek rágtak keresztül rajtuk. Lélekalkotóvá deformálódott a lelkem egy darabja. Hazahívott az illatod. Tudod, átúsztam volna. Érted beszívom a rothadó sikolyszagot, a posványos réteket felszabdalt, heges lábaim sebei hirdetik. És átúszom a halandóság holtágán. És azt se bánom, ha a kék madarad leszaggatja rólam a ruhát, cukorfelhőid rózsaszín masszával borítanak, és sellőid megtépik a hajam. De nem akartam megtudni, mi van a folyón túl. Túlságosan féltem, hogy ugyanazt találom, ami az én folyómon túl sötétlik sűrűsödve. Ott

20

kátrányszag van. És nem hoztam magammal gyufát. Aztán ott vannak az alliteráló mellékutcák. Halódó harmónia, Lebénult lélek, Tükröződő tökéletesség, Bolond bujdoklás. Az illatok keresztútjai. Megnevezhetetlen ezerszínűségek. És a daloló sikátorok meg csatornák. Nem csaptam be magam. Attól, hogy énekelnek, ugyanúgy kirabolnak, ha átmegyek rajtuk. Elveszik tőlem privát magányom és somolygós magamba nézéseim. Nem szerettem arra menni, de persze muszáj volt. Hazahívott az illatod. És persze a szépség. Tudom, nem igazán lehet térbeli kiterjedése, de a szépség palotája szikrázott a sugárutad központjában. Szolidan barokkos óriáskapui kitárultak, ahogy én is kinyitottam a lelkemet neki. És mindent, de mindent csak visszatükrözött. Szikrázó kék ég, szikrázó falak, csilingelő márványlapok és szikrákat hányó csillárok űzték a fényt, beljebb és beljebb kergetve a palotád szívébe. Olivazöld boldogság csapódott mellém kísérőként, és az angyaltestű kacagás kocogtatta meg a vállamat háromszor is. Számoltam. Az égi harmónia

verssorai kergetőztek a talpaimnál, és új ruhába öltöztetett a belenyugvás. Arcot mosott velem a megbánás, és néhány tánclépés erejéig keringőztem a végtelennel. Végtelenbe csúszó árnyalakokat mintázó szobrok, szerencsét spriccelő ezüst szökőkút, és dalok. Ezernyi dal összecsengő örvénylése taszigált szolidan a nagyterem felé. A nyugalom szőke, nyurga inasai hajlongtak lassan, és az örökkévalóság szele nyitotta az ajtókat. Hazahívott az illatod. Óriásnak tűntél ott a palotádban. Amint kitárultak a szárnyas ajtók, millimétereimre zsugorodtam össze, és zsugorodtak velem a kísérőim mint hű szövetségesek. Nem mintha arany trónon ültél volna. Ha csak ennyi lett volna. De nem volt trón. Súlytalan boldogság volt. Lebegés. Puha párnamód lebegés. Tompa ezüstfények, őserdőillat, vadállatbunda szag, vibráló morgások és végtelen történetek. És én néztem szertefutó alakodat, ittam az őserdők patakjaiból, hallgattam a soha véget nem érő történeteket; és tudtam, hogy hazaértem. Hadnagy Eszter

Hogy is volt?! „Mitológia?! UNALMAS! Még is mit érdekel engem, hogyan lett a görög nép, miért tört ki a trójai háború, és még sok más dolog, amik teljesen hidegen hagynak? Semmi közöm nincsen sem a görögökhöz, sem az egyiptomiakhoz, és semelyik más néphez, akik mitológiáiról tanulunk. Az már jobban érdekelne például, hogy hogyan is lett az Apáczai!” Biztosan van olyan köztetek, akinek egyezik a véleménye a fentiekben leírtakkal. A tanterven sajnos nem tudok változtatni, viszont egy Apáczais eredetmítosszal tudok szolgálni. Mellesleg ha mégis élvezted a mitológiákat, ez végképp tetszeni fog. Mikor Magisterus, a főisten Budapestet teremtette, több más, idősebb istent is megkért, hogy segítsenek neki. Magisterus nagyon

21

fontosnak tartotta az iskolákat, és úgy gondolta, hogy a legjobbnak (természetesen a miénknek) a város szívében fog helyet adni. De sajnos ő nem értett a tudományokhoz, hiszen ő a főistenség mellett a szeretet istene volt. Megkérte egy régi jó barátját, Scientát, hogy foglalkozzon helyette az iskolákkal. Magisterus nem tudta, de tudatlan unokaöccse, Fodas is pályázott erre a feladatra. Scienta egy főzet segítségével készítette el a remekművet. Amíg nem figyelt oda, Fodas mérget csepegtetett bele. Az volt a terve, hogy ettől majd összeomlik az egész. Mint már tudjuk, Fodas szörnyen tudatlan volt. Ez munkája gyümölcsében is megnyilvánult. Az iskola szerencsére nem omlott össze, csak a csempék hullottak le. Arsana, Scienta lánya ezt észrevette. Tudta, hogy Magisterus ezért is nagyon mérges lesz. Elhatározta, hogy valahogy segít. Ő a művészet

istennője volt, de ekkor még csak tanuló. Egy kis csillámport kevert a főzetbe. Az kettőt rottyant, majd láss csodát, a lehullott csempe helyén csupa gyönyörű festmény terült el a falakon. Magisterusnak ez nagyon tetszett, ezért úgy gondolta, valami különlegességgel ékesíti az iskolát. Ezt azonban senkinek sem árulta el. Fölemelte botját, majd nagy erővel a földre csapott vele. Azóta az összes csapból a tudás vize bugyog fel. Ezalatt Arsana egyre nagyobb és szebb lett. Szerelmes lett Laungáriusba, az idegen nyelvek istenébe. Laungaris sem volt iránta közömbös. Boldogan éltek, szerették egymást… de a „kedves mama” nem éppen így érzett az ifjú Laungarius iránt. Ez igen zavarta a fiatalokat, ezért úgy gondolták, hogy kitalálnak valamit, hogy megpuhítsák. Tudták, hogy Scienta szíve csücske a már majdnem kész Apáczai, és a kedvenc színe a sárga. Ki is találtak valamit. Mindkettejük erejét bevetették. Keveredett a nyelv, a művészet és egy vödör sárga festék… Elkészült! Azt hiszem, már sejtitek, mi is jött létre ebből a kis meglepetésből! Ha mégsem,

hát megsúgom: ebből lett a Nyelvi 5-ös, a „Villamos terem”. Scientának könnybe lábadt a szeme, mikor meglátta. Ezek után már sosem haragudott Laungariusra, s boldogan éltek tovább . Fodas látva a boldogságukat egyre gonoszabb és gonoszabb lett. Magisterus nagyon aggódott miatta. Úgy gondolta, ez így nem mehet tovább. Minden erejét bevetette, hogy Fodas jóvá váljon. Botjával apró színes szikrákat szórt Fodasra. Egy szikra lepattant, pont a még mindig félkész Apáczaira. A szikra egy csodálatos színes füstfelhő keretében „robbant” fel. Mikor a füst elszállt, már ott állt színben pompázva a pihenősarok. Fodas sokkal jobban érezte magát így. Hogy ezt meghálálja nagybátyjának, egy különleges meglepetéssel készült az 500. születésnapjára. Magisterus a szülinapján gyerekzsivajra ébredt, amit előtte meg sohasem tapasztalt kedvenc iskolája fölötti ágyában. A hangok az iskolából jöttek, ugyanis Fodas meglepetésként gyerekeket varázsolt az Apáczaiba. Sipos Krisztina

Remélem elnyerte a tetszéseteket újonnan született eredetmítoszunk. Ha esetleg lenne más hasonló ötleted, jelezd Hubai Kata tanárnőnél vagy a Tiszta Szívvel főszerkesztőjénél, Lakits Eszternél. (Az eredetmítosz irodalom házi feladatnak készült a 7. D osztályban.)

22

Görömbei Blanka : A CSÚCS Kitti szülinapja Szép nyári nap volt. Sütött a nap, az ember arcát enyhén simogatta a szellő, a falevelek susogásán kívül semmit sem lehetett hallani. Így kezdődött Kitti első napja a nyári szünetben. Fájdalmas nap volt ez neki minden évben. Az ember sose felejti el anyja halálának napját. Minden nap gondolt anyjára, de ez más volt. Más volt, mint a többi évforduló. Most különösen fájt a szíve. Igazából ő sem értette miért. Gyermekkori gondolatait más, kicsit furcsa gondolatokkal próbálta elfelejtetni magával. Sok gondolat járt a fejében. Milyen lenne, ha zöld lenne az ég? Vagy a tűz hűvös lenne? Ha az emberek szeme lila lenne? Gondolatai közepette egyszer csak megszólalt a telefon. Bence hívta. Elszomorodott. Szerelmes volt a fiúba. Gondolkozott, hogy felvegye-e a telefont vagy ne. Felvette volna, de nem akarta, hogy gondolatatai elszálljanak. Hagyta, hagy csörögjön a telefon. Kinyomni nem akarta. Mikor a telefon elnémult, tovább elmélkedhetett. Próbált szép dolgokra gondolni, de csak a fiú járt a fejében. Végül úgy döntött, visszahívja. Bence kellemes szavakkal köszöntötte. Olyan lágy, kellemes és megnyugtató hangja van – gondolta a lány. Mondandójának lényege egy nyárnyitó buli volt. Ott volt az egész osztálya, sőt az egész évfolyam. Kitti nagyon népszerű lány volt. Szeretett beszélgetni, sok buliban benne volt, baráti köre hatalmas volt. Anyjáról sose beszélt senkinek. Nem szerette, ha sajnálják. A buli este tíz órakor kezdődött a Csillagtelepen, az Orion utca 14 hatodik emeletén. Már nyolckor készülődött Kitti. Már éppen felöltözött, kisminkelte magát. A telefonja után kutatott. Megtalálta. Mikor újra a tükörbe nézett, anyját látta viszont. Különösen hasonlítottak egymásra. Kitti mosolygott, és elkezdett sírni. Vegyes érzelmek voltak benne. Öröm és szomorúság egyaránt. Már fél tíz volt. Gyorsan letörölte könnyektől elázott arcát, és újra kisminkelte magát. Ma nagyon szétcsapom magam – gondolta –, és elindult a buliba. Útközben

23

A csúcson Csak lábam ne csússzon A felhők alatt Ragyogott a nap S mint csillogó érem Bennem, hogy elérem. Tetteim. Ők hittek Nem szaladtam, vittek Tarka rétek, néma erdők… A köves, göröngyös lejtők Beleillett minden részlet Maga volt a való élet M’ért mutat múltat, jövőt, jelent. Fel sem fogtam, e bérc mit is jelent, Csak a cél lebegett szemem előtt Futottam bevetve minden erőt Vállalkoztam hát a lehetetlenre. ,,Biztosan sikerül. Miért ne menne?” Megmászni a hegyet nem voltam bátor. Ott álltam, féltem a hatalmas távtól Át, hallgatta a szél dalát: virradt éppen. Olvadtak észrevétlen. Fény futott a réten Szürkés idomai ében messzeségbe S megláttam a hegyet bíborfényben égve

találkozott barátnőjével, Zsófival. Vidáman mentek a buliba, Kitti gondolatai kitisztultak, csak a pletykákra gondolt. Mikor beértek a házba, ahol a buli volt, hirtelen nagy sikoltozás vette kezdetét. Kitti nem értette mi ez a nagy kiáltozás. „Boldog szülinapot!” – hallatszott. Teljesen meglepődött. El is felejtette, hogy ma van a 17. szülinapja. Örömében sírt. Az egész ötvenfős csapat megölelte. Hirtelen minden gondja megszűnt. Fontosnak érezte magát, és tudta, hogy bár anyja már nem lehet ott, azért még sokan szeretik. Fél tizenegyet ütött az óra. Lassan mindenki elkezdett inni. Minél többet ivott a lány, annál jobban érezte magát. Kellemes dnb szólt a hifitoronyból, a parti nem is lehetett volna jobb. Hirtelen Bence került Kitti elé. Kitti úgy érezte, hogy a fiúnak kell először kezdeményezni, de ha nem teszi, akkor ő fog.

Kicsit forgott körülötte a szoba, de még józan volt. Beszélni kezdett. Mikor éppen rátért volna a lényegre, a fiú hirtelen megcsókolta. Hosszú csók volt ez. Sose érzett még ilyet. Melegség öntötte el, és a biztonság érzése. Mikor végre abbahagyták a csókolózást, Kitti a fiú szemébe nézett. Látta, hogy nem ivott. Bence teljesen tiszta volt. Megölelték egymást, újra csókolóztak, de a fiú közölte, hogy mennie kell, egyre haza kell érnie. A lány fájó szívvel engedte el, de tudta, másnap újra láthatja. Kitti visszament barátnőihez és barátaihoz, táncoltak a kellemes zenére. Egyesek már kidőltek, és gusztustalan módon fetrengtek saját okádékukban. Kitti csak sajnálatot érzett, nem undort, mivel tudta, milyen az, ha az ember nem tud magáról. Volt a buliban egy a Kitti számára ismeretlen srác. Nitrónak hívták, a s u l i b a n ő v o l t a z e g ye t l e n , a k i szórt. Nitró odament Kittihez, és mivel szülinapja volt, egy bélyeget nyomott a kezébe, teljesen ingyen. Kitti már túl sokat ivott ahhoz, hogy tudja, hogy ez nem helyes, de szájába tette a bélyeget. Eltelt egy fél óra, és máris érezte a hatását. Hirtelen fázni kezdett. Kirázta a hideg. Zsófi közelebb lépett felé. Kitti zöldben látta. De nem csak őt, minden elzöldült. A falak, a plafon,

a padló, az emberek. A következő percben minden lila lett. Majd sárga, kék, piros. A kellemes dnb véget ért. Dubstep következett. A szám jól kezdődött, de a drop után már sátáni zenének érezte. Rettegett. Nem tudott magáról. Nem érzett semmit. Másnap felkelt. Egyedül volt, rajta kívül senki se volt a házban. Furcsa volt neki mindez, de gondolta, azzal semmi se fog változni, ha kimegy az erkélyre, és elszív egy szál cigit. Amint kiért, tátva maradt a szája. A távolban emberi alakokat látott. Lebegtek. Közelebb lépett feléjük. Az összes ember ott volt, akit szeretett. Bence, Zsófi, az összes barátja. Közelebb léptek felé és újra átölelték. Sírt. De volt ott még valaki, akit mindenkinél jobban szeretett. Az anyukája. Nem hitt a szemének. Hisz az anyja már évekkel ezelőtt meghalt. De ő mégis ott volt. Mosolygott. Tárt karokkal várta lányát. Úgy érezte, sose volt ennél jobb napja. Élete csúcsán volt. Sosem érzett ilyet ezelőtt. Felállt az erkély korlátjára. Elrugaszkodott, majd felugrott. Látta maga alatt az utcát. Repült. A járókelők integettek. Odaért anyjához, és már csak egy karnyújtásnyira volt tőle, hogy végre megölelhesse. Hirtelen minden elsötétült. Kupai Ádám

Csönd van_________ Csönd van. Árnyékba borul a 13-as ház sarka, árnyékba borul a piros tűzcsap is. A fölé boruló fák furcsa fényjátékot űznek, úgy tetszik, mintha képek mozognának a tűzcsap oldalán. A lány csak nézi, nézi, s a képek lassan kibontakoznak előtte. Emlékképek. Itt a tűzcsapnál játszódnak. Lány fekszik nevetve a hóban, vizesen és csapzottan, s a fiú szerelemtől csillogó szemmel hajol fölé. December elseje. Lány kacag, úgy, hogy a könnye is kicsordul, míg a fiú boldogan vigyorog, hogy megnevettette. December harmadika. Lány üti pofon a fiút, dühösen, s az kibuggyanó vérével mit sem törődve rohan utána. December negyedike. Lány nevetve öleli át a fiút, aki

24

játékosan táncoltatja a kora esti téli sötétségben, körülöttük pedig ezer hópehely lejt táncot. December ötödike. Lány mosolyogva puszilja meg a földbe gyökerezett, kábultan bambuló fiút. December hatodika. Lány remegve hajol a fiú felé, aki megcsókolja, s összeölelkezve dőlnek a 13-as ház növénnyel benőtt falához. December kilencedike. Mintegy új lélegzetvétellel visszatér az időbe, és furcsa mosollyal gondol bele, hogy az egyetlen, ami megmaradt itt, az a piros tűzcsap... Az a baj, hogy a gyönyörű, gyöngéd szerelmes történetekből sok részletet kihagynak. Nem akarják megzavarni az olvasót. Én azonban az

igazság híve vagyok, és el fogom mondani azt is, hogy a lány kabátjából soha többet nem jöttek ki a lila foltok a furcsa növény termései miatt. El fogom mondani, hogy a fiú beleszeretett a lány egyik barátnőjébe. El fogom mondani, hogy a lány mennyi ideig állt döbbenten a piros tűzcsapnál naponta. Jegesen metsző téli hűvösben, zuhogó tavaszi záporban, tüzesen forró nyári hőségben, szürke őszi ködben. El fogom mondani, hogyan estek egymásnak újra egy év múlva, immár minden gyöngédséget mellőzve, szenvedélyesen. El fogom mondani, hogy ekkor a fiú már nem szerette a lányt. El fogom mondani, hogy a lány nem sokkal ezután már valaki egészen mással csókolózott ugyanitt. El fogom mondani, hogy a lány nem szerette ezt a fiút. Ha nem mondanám el mindezt, nem lenne teljes

a történet. Azonban mielőtt még bárki azt gondolná, hogy a lány örökkön örökké szerette a fiút, reménytelen szerelmesként, akkor itt is le kell rombolnom az illúziókat: elmúlt ez is. Olyan érzés volt, mint mikor napozol, érzed, hogy izzadsz, érzed magadon a nap égető sugarát, és egyszer csak frissítő, üdítő szellő szalad végig a vidéken, kellemesen megborzongatva, lehűtve a bőröd. Mert az idő valóban orvosság, s sorban hozza magával a gyógyíreket: a büszkeséget, a dühöt, majd az elengedést, a megnyugvást. Megszépíti az emlékeket. Nem tudom, hogy mikor válik valaki felnőtté, de azt tudom, hogy akkor nő ki a gyerekkorból, mikor már van olyan emléke, amit megszépített az idő... Margaréta

Programajánló Itt van az ősz (és már a tél is – a szerk. bocsi Sári), és most, hogy már az órát is átállítottuk, bizony érezzük is ezt. Egyre sötétebb van. Az ember ilyenkor hajlamos a „bezárkozomtévétnézek” effektusra. Ezt felejtsük el, mert rengeteg program vár minket. Ha igazán pörögni akarunk, akkor érdemes ellátogatni valamilyen koncertre. Minden stílus kedvelőjének akad valami az elkövetkezendő hónapokban. Lesz Rihanna és Sade koncert az Arénában, és bármilyen hihetetlen, de úgy tűnik, a Quimby is képes már megtölteni ezt a stadiont. Aki a táncot kevésbé preferálja, annak melegen ajánlom, hogy kapja fel a korcsolyát és csúszkáljon egyet egy tükörsima és jéghideg pályán (pl. Westend tető, Marczibányi tér). Ne csak testileg, de lelkileg is legyünk épek, szépek. Gördüljenek föl a függönyök… Rengeteg jobbnál jobb színházi előadás vár bennünket, tragédia és komédia egyaránt. A Katona József Színházban november elején mutatták be a

25

„Woyzecket”, de érdemes megnézni a régebbi darabjaikat is, például „”A hős és a csokoládékatonát”. A Nemzeti Színházban „Az ember tragédiáját” és a „Szent Johannát” ajánlom. A filmvászon szerelmesei sem fognak unatkozni. November elején érkezik a „Made in Hollywood”, Sofia C o p p o l a legújabb filmje a kisebbik Fanning lánnyal az egyik főszerepben. Novemberben végre itt van a sokak által várva várt Alkonyat trilógia folytatása, a „Breaking Dawn” első része is. Lassan azok a bizonyos karácsonyi

filmek is megérkeznek: a „Karácsony Arthur”, például igen érdekfeszítő kérdésre keresi a választ, mégpedig arra, hogyan képes a Mikulás egy éjszaka alatt… a többit ismerjük, ha pedig mégsem, annál inkább ajánlott a film. Ha inkább arra lennél kíváncsi, „Hogyan lopjunk felhőkarcolót?”, a moziban arra is választ kapsz.

kezzünk meg az iskolai karácsonyi koncertről sem, ami december 16-án este 19 órakor kerül megrendezésre az Egyetemi templomban. Gyertek el minél többen! Ha ez még mindig nem elég, nos, akkor egy pár szuper kiállítást is figyelmetekbe ajánlok: André Kertész fotói a Magyar Nemzeti Múzeumban egy pillantást tuti megérnek, de talán többet is. A Ludwig Múzeumban pedig többek között Rita Ackermann művei várnak minket. Ennyi, tessék válogatni. Jó szórakozást!

Ha már a karácsonynál tartunk, megint lesz a Vörösmarty téren vásár, amit ugyebár vétek kihagyni. A Várban is nagy össznépi adventelések lesznek november végétől. És persze ne feled-

Törley-Havas Sára

TISZTA SZÍVVEL ARCHÍV A következőkben válogatásokat olvashattok a Tiszta Szívvel 1960/61 és 1961/62-es számaiból

26

27

28


  


 

  

    



29

V i c c e k - válogatta Beslényi Viktória Garfield, a macska és gazdája, John beszélgetnek: - Garfield, tudtad, hogy a világ összes állata közül a macskák a legjobban én-központúak? Mire Garfield: - Miért, vannak más állatok is?

Pistike egy nagy egyessel megy haza az iskolából. Az anyja kérdőre vonja: - Hogy lehet, hogy ilyen rossz jegyet kaptál? - Egy sajnálatos hiányzás miatt. - De hát nem is hiányoztál a suliból! - Én nem, de a padtársam igen.

A nyári szünetben Móricka felmegy játszani Pistikéhez, azok 10. emeleti lakásába. Délután hazajönnek Pistike szülei és kérdezik a gyereküket: - Pistike, mit csináltatok Mórickával? - Versenyeztünk, hogy melyikünk mer messzebbre kihajolni az ablakomból. - És hol van Móricka? - Ő nyert.

Szőke nő az orvosnál: - Doktor úr, ettem egy dobozból, amire rá volt írva, hogy „MÉRGEZŐ". Most meg fogok halni? - Persze, hiszen attól mindenki meghal! - Mindenki?! Úristen, mit tettem...?

EVERYDAY I’M SHUFFLIN’- rövid zenei ajánló Sonic Youth A Sonic Youth egy a nyolcvanas években alakult underground zenekar. Tagjai: Thurston Moore (gitár/ének), Kim Gordon (basszusgitár/ének), Lee Ranaldo (gitár/ének) és Steve Shelley (dob). Az együttest mindig is innovatív hozzáállás és a korszak zenéivel való kísérletezgetés jellemezte, ezért sokan gondolták úgy, hogy a Sonic Youth megelőzte a korát. Ebben lehet valami, hisz a zenekar még mindig töretlen hírnévnek örvend harminc évvel a létrejötte után is. Két kedvenc számom tőlük az „I dreamed I dream” és az „Anti Orgasm”. Nézzük most meg ezeket közelebbről. „I dreamed I dream” A zenekar korai dalai között az „I dreamed I dream” az egyik legbékésebb szám. A zene egy hosszú instrumentális betéttel kezdődik, ami miatt monotonnak hihetjük, de aztán elkezd megragadni minket valamilyen mágia. Én minden Sonic Youth számban érzem ezt a varázslatot, ami miatt nem tudom megnyomni a stop gombot. Alig van benne ének, de ez teszi élvezhetővé, mert néha a kevesebb több.

„Anti Orgasm” Az „Anti Orgasm” a Sonic Youth kései munkásságából való, hiszen 2009-ben adták ki. Ez a szám az előzővel ellentétben sokkal inkább „rúgjuk ki a ház oldalát” típusú. Ki gondolná, hogy ezt a békésnek nem nevezhető dalt már-már nagypapakorú (az énekes 53 éves lett júliusban) emberek adják elő? Már az elején ráhangolódunk a ritmusra és a hallgató önkéntelenül is headbangelni kezd. Ez a lázadó stílus mindegyik Sonic Youth számban fellelhető, amiért érdemes elmerülni a diszkográfiájukban.

30

LMFAO Ki ne ismerné az LMFAO-t, akiknek a nyár legnagyobb slágerét, a „Party Rock Anthemet” köszönhetjük? Az elektro-hop duót egy testvérpár alkotja, művészneveiken Dj Redfoo (szemüveges és nagyhajú) és SkyBlu (szemüveges és nagyhajúbb). Az együttes 2006-ban alakult Los Angelesben, nevük a „Laughing My F******* Ass Off” kifejezés kezdőbetűiből áll, bár gyakran a „Loving My Friends and Others” szóvirág mozaikszavaként használják. „Party Rock Anthem” A „Party Rock Anthem” sorsa a címadása miatt eleve elrendeltetett, ez a szám volt az idei bulihimnusz, több hétig állt a slágerlisták élén. Kultikussá vált mondatait, mint például az „Everyday I’m shufflint” mindenki ismeri, és a klipben látható táncot mindeni megpróbálta megtanulni (de csak az ügyesebbeknek sikerült). „Sexy and I Know It” A duó második slágere a „Sexy and I know it” klipjével visszahozta a fecskéket a divatba. A polgárpukkasztó klip eddig is sok beszédtémát okozott, és biztos vagyok benne, hogy még fog is (vajon mit szól ehhez Lady Gaga?). Magáról a számról: a dallama fülbemászó, de nagyon remélem, hogy a szövegét ironikusan kell érteni, és a fiúk csak viccnek szánták. Szabó Bernadett

Divat a XX. és XXI. században, és úgy egészében „A divat változik, a stílus örök”(Coco Chanel) A divat mindenkinek mást jelent, de abban mindenki egyetérthet, hogy olyan szeszélyes, mint az időjárás. Kiszámíthatatlan és változékony. Vannak olyan irányzatok, újítások, melyek egy rövid kis nyári záporhoz hasonlítanak, és vannak olyanok is, amik akkora port kavarnak, mint egy hurrikán. Az évek múlásával a letűnt irányzatok újra reflektorfénybe kerülnek, majd ismét feledésbe merülnek pont úgy, mint az évszakok. Véget érnek, de tudjuk, hogy vissza fognak térni. A divat az egész világon ugyanaz, és mégis más. Kultúránként változhat a megjelenése. Indiában például a nők jellemzően szárit viselnek, de alatta ugyanúgy megtalálhatóak ugyanazok a trendi ruhadarabok, amiket a nők Európában viselnek. Afrikában a nők öltözködését sok élénk szín viselete jellemzi, mivel a bőrszínük gyönyörűen kiemeli az egyes darabokat. Nem is olyan rég elindult egy kezdeményezés „Gombold újra” címmel. Az

egésznek a lényege az, hogy fiatal magyar tervezők az aktuális trendeket vegyítsék tradicionális magyar motívumokkal. Testközelből tapasztalhattam, hogy a végeredmény fenomenális lett. Ez az új irányzat nem csak Magyarországon egyre népszerűbb, hanem egész Európában. Sohasem értettem azokat az embereket, akik fennen hangoztatják, hogy őket nem érdekli a divat, és feleslegesnek találják a divattervezőket és a nagy divatházakat. Ha nem született volna meg Yves Saint-Laurent, akkor lehet, hogy még ma is szoknyát hordanánk, mert nem lenne, aki megtervezte volna az első nadrágkosztümöt 1966-ban. Vagy ha Coco Chanel nem tervezi meg az azóta klasszikusnak számító „kis feketét”, akkor ma mit vennénk fel, ha elegánsak és mégis nőiesek akarnánk lenni? Vagy amikor farmert hordunk, eszünkbe jut egyáltalán, hogy azt nem is mindennapi utcai viseletre, hanem munkásruhának tervez-

31

ték, és csak miután az 1980-as években Giorgio Armani, Versace és Calvin Klein megismertette azt a nagyközönséggel és mindennapi viseletre alkalmassá tette, számít ilyen népszerű viseletnek. Mint már fentebb említettem, a divat mindig változik. Míg a XIX. században és a XX. század elején megbotránkoztatónak találták, ha egy nő nadrágot viselt, ma már ez teljesen elfogadhatónak és hétköznapinak látszik, és mi el sem tudjuk képzelni, hogy volt ez másképp is. Vagy nézzük csak a fűzőt. Ma már általában csak azok hordanak fűzőt, akik soványabbnak szeretnének látszani, de még nem is olyan rég a nők ki sem mentek nélküle az utcára. És folytathatnám tovább és tovább és tovább a végtelenségig.

Sokan úgy gondolják, hogy a divat és a kinézet nem számít. Akik így vannak vele, azok gondoljanak bele, hogy hogyha a kinézet nem számítana, akkor úgy rohangálnának, mint az ősemberek, mert őket sem érdekelte a kinézetük. Mindenki törődik azzal, hogy mi van rajta, és mindenki foglalkozik azzal is, hogy mások elismerését kivívja, és ha valaki ezt nem ismeri el, az álszent. Összefoglalva kis szösszenetemet elmondható, hogy a divat ezerarcú, de mégsem különböző. A divat mindent jelent és semmit. Zárásként szeretnék egy klasszikust idézni, amit sokan nem értenek, és még többen félreértenek: „A luxus nem a szegénység ellentéte, hanem az ízléstelenségé.” (Coco Chanel) Kulcsár Dorottya

Börzsöny – a jól bevált kirándulóhely Egy gyönyörű őszi (és egy melegebb téli) hétvégén mi mást csinálhatna az ember, mint hogy célba veszi az egyik jól bevált kirándulóhelyet. Kiránduljunk mi is a fővároshoz közeli Börzsönybe! Alig egy óra alatt juthatunk el autóval a Börzsöny túraútvonalának egyik kedvelt kiindulópontjához, Drégelypalánk falucskához. Börzsönyi túránk innen a festői Kemence falucskáig vezethet. Elsőszámú látnivalója a híres Drégely vár, ahol az 1552. július 6-án kezdődő csatában a környékbéli jobbágy, Szondi György és 146 katonája hősies önfeláldozásukkal tartották fel Ali budai pasa hatalmas, tízezer főt számláló seregét. A várhoz a faluból a piros jelzésen gyalogolva juthatunk el, majd innen a Börzsönyi kéken kell folytatnunk utunkat. A Kecske-bérc és a Sárkány-törés csúcsát elhagyva a Kőkapu oldalában vezet az utunk, ami később a Dobogóhegy oldalában kettéválik. Nekünk a kék jelzést kell követnünk. Egy rövid szakasz után, a Korányi Frigyes emléktábla közelében az Oszlopó forrásnál kell a piros jelzésre fordulnunk. Innen megint kapasz-

32

kodnunk kell egymás után két csúcsra is, majd egy éles kanyarral térünk rá a Kemencére vezető sárga jelzésre. Innen érjük el Kemencét a kisvasút múzeum mellett elhaladva. A túra 6-7 óra alatt teljesíthető, különösebb edzettséget nem igényel, bár egy-két meredekebb kaptatóra azért készüljünk fel. Kemence még a hosszú túra után is megér egy felfedező sétát. Látnivalói elsősorban a 18-19. századból származó barokk épületek, például a ma iskolaként működő egykori megyeháza, s érdekes látnivalót jelentenek a főúton még ma is látható jellegzetes felvidéki hosszú folyásos házak is. A turisták kedvence a felújított múzeumvasút. Kemencéről érdemes egynapos kirándulásokat is szervezni, hiszen a közelben lehet lovagolni és a biciklizésre is kiválóan alkalmas a környék. A túrázás tízparancsolata, avagy amit a túrázásról tudni kell: 1. Készülj fel alaposan a túrára, ne cipelj felesleges terhet! 2. Legyen erőd a túrát feladni, és ha kell, visszafordulni. Ha kell, kérj segítséget! 3. Célszerűen, kényelmesen és ne feltűnően

8. Szeresd és védd a természetet. A virágokat és más növényeket soha ne tépd le! 9. Becsüld túratársaidat, és a bajban ne hagyd őket magukra! 10. A túra közben szerzett tapasztalatokat használd fel a hétköznapokon is! Hívd fel ismerőseid figyelmét is a természetvédelem fontosságára! Tamási Vivien

öltözz! Egy esőkabát mindig jól jöhet. 4. A természetben nyitott szemmel és füllel járj, vedd észre a természet tiszta szépségét! 5. Viselkedj csendben, fegyelmezetten, a természet és az abban lakó élőlények vendégeként! 6. Tartsd és tartasd be a túrázás szabályait! A szemetet hazavisszük! 7. Mielőtt elhagyod a túra helyszínét, állítsd vissza az eredeti állapotot.

SW - ÉDEN This story has happened a long time ago in a country far, far away in the Scandinavian Peninsula … okay, I’ll help you, this place is called SWEDEN! The state of not only Ericsons, but also Jonssons and Danielssons. So yes, this is the tale of 15+2 Hungarians in Sweden. 15 students from Apáczai participated in an exchange program with a Swedish school and in October it was our turn to pack up, get ready and go to visit their place with Mr. Börzsönyi and with Ms. Hubai. First of all, we landed in Stockholm. After checking out “Venice of the North” we took the train and arrived at another town, where a bus picked us up and only stopped at our final destination, a town called Filipstad. There we met our friends again and after that we simply never stopped. We went to see their school, their town,

museums, churches, city halls and everything else you can image. We went fishing and hiking, and we discovered the whole of Swedish nature, where also IKEA comes from. We were even at a hockey game in another city! Oh, and of course we tried traditional Swedish meals. We gained many experiences that week and it would be really hard to tell you about everything here. To sum up, I’m going to quote a Swedish kid called Jens, who said this about his homeland: “Sweden is a supermegaturborobocopkillercool place.” He did not separate the words at all. Well, I have to say he is definitely right. To prove this statement I have to mention that even the homeless guy had his own laptop at the Stockholm railway station. Zöldréti Szabolcs

A few minutes past 7 a.m. and the bright yellow school bus still has to cut through a thick layer of fog as it travels down the road. I tighten the scarf around my neck as I watch the slender pine trees swoosh by outside. I have no idea how Swedish people learn to climb trees. It seems like the only kind they have here is pine and in my experience that's not the least bit climbable. Not to mention the fact that they are quite far apart so even if you did manage to climb one, you wouldn't be able to play jungle George and leap from one tree to the next. Takes all the fun away, doesn't it? I'm not trying to imply that a stroll in a Swedish

forest is less enjoyable than in a Hungarian one, on quite the contrary, actually. The Swedish woods are like a mysterious wonderland with inhabitants of the most peculiar kind. The other day when we went hiking to the hills my very first thought upon observing my surroundings was that someone must have had a long bubble bath and spilt the contents of the tub all over the forest terrain not bothering to clean up after themselves. You see the undergrowth resembled what can be best described as giant heaps of greenish foam. I just had this overpowering urge to bounce around the funny semispheres, however they looked far too pretty to die

33

such a mundane death so I restrained myself. Tearing my eyes away from the fuzzy balls of moss and lichen I continued to make my way up the slope. When following the crooked paths of the Northern woods one has a feeling of riding a rollercoaster. Uphill and downhill, ascending and descending, breaking sweat to get to the top only to tread down again. Sometimes you see water collect in one of the greater hollows of the land forming jewel-like lakes of turquoise. We were told that in the summertime you just pick a lake and go for a swim, maybe cross to one of the tiny islands in the middle if you're looking for adventure. Of course nowadays it is perhaps a bit too chilly to indulge in such watery delights but the Swedes have numerous other ideas to kill time. We don't even have to go far, the forest provides an excellent paintball battlefield and the aforementioned lakes are (supposedly) rich in fish. However let's not forget about the quintessential Swedish free time

activity: moose hunting. We are all familiar with the well-known triangle shaped road sign featuring the inquisitive ungulate, but the reality of actually meeting one of our furry friends in person only dawns on you when father and brother are just in time for dinner after a busy day in the wild. Apparently there is no “no guns in the kitchen” rule. If you happened to be doubting the success of these hunts, it turns out that the closet is tightly packed with moose antlers ready to be showcased. They were even planning to give me one to take it home but sadly it by itself was bigger than my whole suitcase so I had to leave it with its rightful owners. As we are approaching the city the sun breaks through the smoky barrier of clouds illuminating the dark red wooden houses with white battens on the edges. The vivid orange and red tint of the maple trees' leaves bordering the road will soon be visible in its autumn splendour. I might not need the scarf after all. Vágó Fruzsina

Christkindlmarkt in Wien Jedes Jahr werden verschiedene Weihnachtsmärkte in der Adventszeit in Wien veranstaltet. Die meisten dieser Märkte beginnen Mitte November und sind durchgehend bis Weihnachten geöffnet. Diese romantischen Straßenmärkte haben eine lange Tradition, die in Österreich bis ins Mittelalter zurückreicht. Während der Adventszeit findet sich auf vielen Plätzen Wiens und in fast jeder Fußgängerzone ein Weihnachtsmarkt. Die beliebteste und die bekannte Attraktion ist der Christkindlmarkt auf dem Rathausplatz, der in diesem Jahr von 12. November bis 23. Dezember täglich von 10 bis 21:30 Uhr, Freitag und Samstag bis 22:00 Uhr geöffnet ist. Am 24. Dezember können die Besucher bis 17 Uhr die Weihnachtsstimmung genießen. Die Vielzahl der weihnachtlichen Angeboten helfen Kindern und Eltern die Wartezeit auf das Christkindl zu verkürzen. Die Eltern können bei einem Glas Punsch die Zeit verbringen, während

ihre Kinder in „Christkindls Werkstatt” (in der Volkshalle des Rathauses) Weihnachtsgeschenke basteln. Für alle bedeutet eine große Anziehungskraft die kandierten Früchten, Zuckerwatte und anderen Leckereien, die in den kleinen Holzbuden zu kaufen sind. Eine der Hauptpersonen von diesem Weihnachtsmarkt ist natürlich das Christkindl. Von 17 bis 17:30 Uhr ist das Christkindl bei der Krippe unter dem großen Christbaum und liest den Besuchern Gedichte und Kurzgeschichten vor. Große und kleine Besucher können mit dem Christkindl plaudern, ein Foto machen, oder eine Autogrammkarte des Christkindls als kleine Erinnerung nach Hause bringen. Wenn du Lust bekommen hast, diese Veranstaltung zu besichtigen, findest du die Seite des Christkindlmarkts für weitere Informationen am Ende des Artikels. Was mich angeht, werde ich ihn auf jeden Fall besuchen. Barna Kisanna

34

Retró rejtvény a Tiszta Szívvel I. évfolyamából

Modern rejtvények a világhálóról :)

35

A R A N Y K Ö P É S E K — válogatta Kiss Dorottya Zsigri tanár úr: Körmöm negyven, fogam húsz, ne nézz rám, mer’ megvakulsz! Jankovics tanár úr: Diák: A 9. B-sek bénábbak, mint mi? Tanár úr: Nem! Ügyesebbek! Diák: Igen, mert ők még azt hiszik, számít a latin. Tanár úr: A szülőgyilkosság meglepően jutányos áron futott. Mindössze négy dukát volt… Egy jobb napján azt mondta az ember: „Ááá, ma kirúgok a hámból, befizetek egy anyagyilkosságra!” Száray tanár úr: Hogy hívják a posztókészítőket? Diák 1: Posztóképző! Diák 2: Posztoista! Diák 3: Posztóképző kisiparos! Tanár úr: Azt a szót, hogy takács hallották már? Száray tanár úr: Edward Scottot szeretik? Diák 1: Darwin jobban bejön. Diák 2: Én a lányokat szeretem. Száray tanár úr: Gyermekszeretetemből eredendően sokat vagyok ilyen gyerekeknek nevezett emberek között. Száray tanár úr: Mindenki lerajzolta a gyönyörű Európa térképét. Mindjárt körbemegyek, megnézem, és akinek nem elég gyönyörű, azt egy-két rúgással ráveszem, hogy majd legközelebb szebben rajzolja! Diák felel: Szekeres tanár úr: Mutasd meg Salgóvárat! ( Az osztályban nagy nevetés.) Tanár úr: Csak nem Salgótarjáni vagy? Diák: De igen tanár úr! Tanár úr: Na ebbe jól beletaláltam. Akkor mutasd meg a Koreai-félszigetet! Reméljük ott már nem laksz. Kelemen tanár úr: Mindig meg kell határozni, hogy a fogalom milyen feljebb lévő csoportba tartozik. Mondjuk a szék, az egy olyan bútor, ami....Tehát akkor a fonéma? Osztály: - A fonéma olyan bútor, ami… Siposs tanár úr felír a táblára egy algebrai kifejezést. -(4a-2+5b)= diák: Jézusom! Mióta vannak ilyen számok Tanár úr?! Tanár úr: Melyikre gondol, a kettőre, a négyre vagy az ötre? diák: Ja nem úgy, én a betűkre gondoltam. Basa tanár úr (matematika feladat): Egy kísérleti űrállomáson zsiráfokat génmódosítanak. A zsiráfok közül 10-en hegedülnek, 7-en röplabdáznak és 9-en beszélnek angolul. Hárman vannak, akik angolul is tudnak és a röplabdázáshoz is értenek. Öt hegedűs beszél angolul, és négy hegedűs röplabdázik. A telep sztárja, Bob, a hegedűművész röplabdabajnok nyelvzseni (zsiráf), aki egyedülálló módon mindhárom területen jól teljesít. A telep fekete báránya, zsiráfja, Willy aki meglepő módon se hegedülni, se röplabdázni, se angolul nem tud, a tudósok legnagyobb döbbenetére ő egész nap csak kérődzik. Hány zsiráfot kell kiszabadítania annak a hajószakácsokból álló titkos különítménynek, melynek célja az űrállomás teljes zsiráfállományának megmenekítése és visszaállítása eredeti helyükre, István ködös, elborult képzeletvilágába. Leszámítva Willyt, persze, akit Afrikába vinnének vissza.