Tiszta és sejtelmesen homályos Gárdonyi képek Kopcsik Lajos és a születésnapra összegyőlt vendégek köszöntése KELLER Péter elıadása, 2011. augusztus 3-án, az egri Gárdonyi-házban. (a teljes szöveg nem hangzott el)
Tisztelt Ünneplık! Dédapám bár figyelt a kritikákra, világosan látta: “A világ szemében én csak kép vagyok. Egyiknek színes, másiknak csak árnyék; mindenképp csak annyira fontos, amennyire az ı élete érdekeit szolgálom, mint a citrom vagy a szınyeg vagy a gyertya vagy egyéb tárgyak, amelyek a boltban megvehetık és használat után elvethetık.” Születésnapra győltünk. Egy család vagyunk. Remélem közös az érdekünk. Jövıre évforduló lesz. Szép ajándék lenne egy tiszta Gárdonyi kép. Olyan igaz és szívbıl formált, mint Kopcsik Lajos mőve. Lajos bátyámtól tanulhatunk képet formálni. İ egy belülrıl fakadó Gárdonyi képet ajándékozott dédapámnak. Ez a mő szívbıl formált kép. Lajos bátyám érdeke az volt, hogy személyes emléket állítson dédapámnak, hogy azon a nyelven mondja el iránta érzett tiszteletét, aminek a szavai marcipánfigurák. Ebbıl formálódott egy gyönyörő mondat, ami szeretetbıl fakad, és amit mindenki ért. Én tudom: a kompozíció minden eleme, mint a szépírói mondat szava gondosan formált, és valósághő. A szék, a pipa, a könyv. Lajos bátyámnak fontos volt, hogy az eredeti szavakat használja, és úgy használja, ahogy dédapám használta. Ezért igaz a mondat. Nem véletlenül mondta dédapám a Titkosnaplóban: szép az, ami igaz. Sajnos nem mindenki gondolkodik és gondolkodott így. Ha megengedik, néhány példát mondok. Nemrég kezembe akadt a Pesti Hírlap azon néhány száma, mely dédapám halála és temetése között jelent meg. Érdekes dolgokra leltem. Nézzük mit mond az újságíró. Hogy mi az érdeke az újságíróknak nem részletezem. Figyelemfelkeltı alcímeket használ Az egri remete Az Isten az én szívemben lakik
1
Méltat: ..lehunyta szemét (…) a gyengédség és álom fuvolahangú énekese Nem divatból, vagy hóbortból olvasták, hanem azért, mert szerették Tényhíreket közül: Hegedült, orgonázott Rózsákat ojtott, gyönyörködött virágaiban Hatezer könyve van Harminckét pipája Naponta harminc-negyven pipadohányt szívott el, mert megszokta munka közben Halála elıtti napon kevés húslevest és tokaji bort vett magához A Csak a teste sírfelirata saját kérése volt Megtiltotta, hogy halotti maszkot készítsenek róla Dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek végzi a szertartást Petrovics Gyula plébános szentelte be a halottat Négy hegedője maradt, az egyik Dankó Pistáé volt Kiemeli Egerhez való viszonyát: Egerbe vonult álmodozni és dolgozni Nagyon ragaszkodott a hevesi városhoz Az egriek bálványozták ezt a szikár, ıszbe csavarodott kesernyés urat Budapesten csak átutazó vendég volt… Fiánál szállt meg… Többnyire csak a Pesti Hírlaphoz látogatott el, Légrády Ottó fıszerkesztıhöz Látszik a cikkekbıl, hogy az elvonulást értik is, meg nem is, da a lap iránt lojálisnak kell lenniük: ☺ „….az „egri remeté”-t nem az embergyőlölet zárta be házába, hanem az a vágy, hogy a munka hitvallásának élhessen. A szellemi termeléshez csönd és zavartalan nyugalom kell. Jókai, Csiky Gergely és Herczeg Ferenc példáját idézik, majd megjegyzik: „Ezt a zavartalan csöndet kereste és találta meg Gárdonyi Egerben.” ☺ Dolgozószobája a templomhoz hasonlított. Itt minden a mővészetet szolgálta, a csendet és nyugalmat. Csak írótollának szorgalmas sercegés volt az egyetlen zaj. A legkisebb zaj is idegesítette. Nem igen érintkezett emberekkel. Alakjaival társalgott Utóbb szinte szenvedélyesen merült végtelen magányába A Pesti Hírlap(pal) a viszonya családias volt. Jóízően beszélgetett a régi szerkesztıségrıl, s kedvesen emlékezett néhai Légrády Károlyra… ☺ Arról is beszámolnak, hogy egri magányában meglátogatták tisztelıi, fiatalemberek, akik csak azért utaztak hozzá, hogy ıt lássák, és hallják a szavát. Ilyenkor …nyájasan, szeretetreméltóan elbeszélgetett velük, s pincéjébıl legjobb borait hozatta fel, hogy megkínálja vendégeit. Ennek kapcsán még megjegyzik: A fiatalságot mindig szerette,… Jókai Mór és Mikszáth Kálmán utóda, aki évtizedekig valóban a magyar irodalom fejedelme volt, jóságos, szerény, bátorító szóval fogadott minden tehetséget Aztán jönnek a furcsa szóhasználatú történetek: Egyszer-másszor évekkel ezelıtt föltőnt a kávéházban is, a zsibongó tömegben ült egy asztalnál, s az
2
itteniek csodálkozására rágyújtott hosszú magyar pipájára, melynek kupakjáról kis nemzeti színő bojt lógott. És jönnek olyan történetek, melyek a furcsa szóhasználat mellett bizalmaskodók és még kis ellentmondásokat rejtenek: Egyszer délután két órakor érkeztem hozzá (…) Hozatott kávét. Még kalácsot is süttetett, ami nagy eset volt nála. (…) Délután két órától ott tartott este hét óráig. (…) Már akkor ı csak két tojást evett vacsorára, tehát lejött velem „lumpolni” a városba. Ritka eset volt ez. A vendéglıben már ideges volt. Rászólt a cigányra, hogy ne húzza olyan vadul. İ értett ehhez is. Bosszantotta a cigány, otthagyta a fél vacsorát; át kellett menni a kávéházi részbe. Itt meg bosszantotta, hogy nem hozták át oda a pohár sörét. Többet nem is tudták kihozni a házából. Látszik, hogy belsı lelki fejlıdését nem egyformán és nem igazán értik, de látják benne a hírt: ☺ Mondják ugyan, hogy: gazdag (…) és nagyszerő (…) belsı lelki élete. Ezt a könyveiben lelhetjük meg.. ☺ Hogy túlvilágról álmodozó, titokzatos és messzeségbe látó író De aztán jönnek ilyen megállapítások: Én a vallásomat szeretem, de a papokat nem szeretem… Én a nemzetemnek írok Egy teológiai tanár meg akarta gyóntatni. Az Isten – szólt a haldokló – az én szívemben lakik. Szeretett a spiritizmussal foglalkozni, hiszen egész valójában spirituális lélek volt. Látszik, hogy az emberi reakcióit is érdekesen fogalmazzák: Zárkózott és érzékeny. Külsıleg hideg, de belül igen meleg szívő. Nem igaz, hogy mellızöttnek érezte magát. A dicsıség, elismerés csak füst – mondogatta Beszélnek még a titkosírásról, a munkamódszerérıl, a vele való személyes élményekrıl, más kiadókkal való viszonyáról és ellentmondásosan összegeznek: Aki olyan mozgalmas és élettıl izzó munkákat írt, így élte le egész életét A Pesti Hírlapban Herczeg Ferenc írta róla a nekrológot. Az ı érdekei feltehetıen mások voltak, mint az újságíróké: Illın méltatja A lelkét Apolló istentıl kapta Saját tehetségét olyan áhítatos hittel hordozta magával, mint pap a szent kelyhet. Úgy érezte, hogy az valami drága és ritka kincs, amely nem az ı tulajdona, hanem azé az istené, akit szolgálnia büszkeség és boldogság volt Magyar volt. Költészetében a nemzeti elem nem programszerő szándékossággal, hanem mint magától értetıdı ısalap érvényesül, akár az orosz íróknál. A pártpolitikusok és az irodalmi csoportok meddı csatáitól szelíd undorral elfordul
3
Úgy tőnik érti az embert és reakcióit: Huszonöt esztendıvel ezelıtt végleg elvonult az egri remeteségbe, nem mint embergyőlölı, hanem, hogy közelebb lehessen önmagához… Egyensúlyozott, egészséges és becsületes lélek volt, minden írásából a tisztaságillata és édes melegség árad Magában járó ember volt, de nem aszkéta, inkább fölényes és derős horáciuszi bölcs A teremtésben az ember, az emberben a lélek érdekelte. Még történelmi mővei sem annyira a miliı, mint inkább a hısök érzelmi életének festésével jellemzik a kort, ami mindenképen gyönyörő és nobilis módszer İ is beszél Egerrıl, de a fıvároshoz viszonyít: Míg a fıvárosban élt is, vérbeli vidéki maradt és a modern ember társas ambícióit és élvezeteit idegenül, a világvárosi élet komplikált együgyőségeit pedig elnézı iróniával szemlélte Vidéki magányából úgy áradt gazdag szelleme a budapesti kıtenger felé, mint az aranytartalmú patak Budapest közönsége (…) megszerette az annyira nem pesti vérmérséklető Gárdonyiban a nagy költıt (…), egy-egy mővének megjelenése esemény volt. Ugyanazok a témák, mint amit az újságírók is megírtak, de mégis mennyivel más megközelítés! A temetésrıl szóló cikkben Kosztolányit is idézik: Kosztolányi méltatása bravúros: Vannak viharos lángelmék, melyek a gyémánt ragyogásával tündökölnek, élesen és keményen, s vannak prófétáló, útmutató elırehajtó lángelmék is. Gárdonyi Géza más volt, és sokkal több volt minekünk. İ a bájos lángelme volt. Úgy égett, mint egy családi lámpa. A magyarság, ez a nagy és boldogtalan és szétszóródott család az ı fényében ült együtt… Itt mi lehetett az érdek? És errıl miért nem beszélnek/beszéltek!? Az irodalomtörténészek érdekei azt hiszem, nagyon eltérnek. Amit mondanak, sokszor a hírekre épülnek, azokat próbálják szintetizálni. Mit mond Pintér Jenı: Méltat: Fenkölt gondolkodású, emberszeretı, bölcselı író: a magyar irodalom egyik klasszikusa. Írásmódja nem rokon sem Jókai Mór, sem Mikszáth Kálmán, sem Herczeg Ferenc stílusával; egészen másképp ír, mint bárki a koráig föllépı elbeszélık és színmőírók közül. Munkáiból mélabús költıiség árad, hangulata és bája van minden írásának, eredeti zenéje prózájának. Társtalan író volt, magános fa kartársai között. Szellemének gyökerei a magyarság ezeréves földjébıl táplálkoztak, ıserejő mővészetét nem rontotta meg semmi idegenszerőség.
4
Gárdonyi Géza élete az akaraterı ritka példája Az emberi reakciók leírásába már belekeverednek az újságcikkek hírértékő elemei: Lelki alkata és testi szervezete egyformán érzékeny volt, az emberektıl egyre jobban eltávolodott, csak írószobájában és kertjében érezte jól magát. Nem kellett neki sem a derős baráti kör, sem a szerkesztıség, sem a színház. Ha idınkint rászánta magát, hogy körülnézzen a pesti életben, vagy kiutazzék a külföldre, csakhamar hazamenekült egri otthonába. Vidéki elszigeteltsége nehézzé tette helyzetét a fıvárossal szemben. Ahol csak lehetett, visszaszorították… De ı nem sokat gondolt a kicsinylésekkel, nem törıdött a támadásokkal. És mit mond egy másik irodalomtörténész, Tordai Ányos, a ciszterci szerzetes, aki jóbarátja volt: Istenhez való viszonyáról. „Örömmel kell azt hirdetnünk, hogy alig van Isten-hívıbb, Krisztus-szeretıbb, Máriatisztelıbb, másvilágban-bizakodóbb, tisztábbtollú és erkölcsösebb írónk Gárdonyinál: de részvéttel a hittestvér iránt azt sem tagadhatjuk, hogy a tételes katolikus vallás abban a korban, mikor már öntudatossá és életirányítóvá kellett volna válnia - távol állott tıle. Pedig keresett-kutatott, vizsgálódott szíve utolsó dobbanásáig. Az én lelkem tele van Istennel, mondta a papnak pár órával halála elıtt. Meg is gyónnék, ha szükségét érezném – s egy félórán át fejtegette akkor is még dogmatikus gondolatait. Ezek voltak utolsó világos percei.” De a barát magyarázza a helyzetet, mert mint pap is látja az összefüggéseket, amirıl tulajdonképpen tudunk: Édesapja evangélikus. Édesanyja imádkozik érte. Pesten és Patakon református iskolába jár. Egerben magaviseletéért érseki támogatásban részesül. Devecserben ıszintén imádkozik: «Uram, add szent kegyelmedet... Segíts küzdelmeimben. İrizz meg minden bajtól, hogy Téged zavartalanul szerethesselek, mert csak Te vagy az, akit szeretni akarok határtalanul és lángoló szívvel. Te vagy az én egyetlen és legönzetlenebb atyám.» Itt írja a Fel nagy örömre, most született, aki után a föld epedett – éneket… Ferences szerzetbe szeretne lépni. Rossz házasságot köt. Vívódik. Megbocsát. Elválik. Lázad. Szabolcska visszavezeti Istenhez, Közös sors hozta ıket össze: Szabolcska is oly rosszul járt elsı házasságával, mint ı. Örök kár, hogy életének e sötét éveiben nem katolikus pap-jóbarat volt a bizalmasa. Talán hamarább kikerül az örvénybıl. Az örvénybıl való kilábalásnál jelenik meg a spiritizmus, Buddha tanítása
5
DE!!!! 1897-ben a korábbi „istentagadó” már Krisztusról álmodik, már azt tervezi sírfeliratául: Hiszek egy Istenben és az örök életben Hitévé válik s boldogítja a reinkarnáció. De már egri jóbarátainak javarésze katolikus pap. Gyakori tárgyai a beszélgetésnek a szent biblia s a hitigazságok keresése. Folyosója falára maga festi Szőz Máriát a kis Jézussal. Hálószobájának éke Munkácsy Krisztusa. Ágya felett a megfeszített Jézus keresztje. Végrendelete azt kívánja: pap szentelje be sírját és a sírkeresztje ezt hirdesse: Csak a teste. Munkáinak számtalan Jézus- és -Mária-ihlette lapja bizonyítja: Anima naturaliter Christiana (a lélek természeténél fogva keresztény.) És ez a papi konklúzió. Egerrıl ezt írja: Eger Gárdonyi számára a megtérést és a megérést jelenti. A gondviselı Isten visszahívta a pogány fıváros útvesztıibıl a templomos régi fészekbe. …. Ott a soktornyú város felett, a magányos csöndben Isten újra megérintette lelkét. Elzsongította a fájó sebeket. Mellé telepítette megmaradt kis családját. Önzetlen, melegszívő embereket küldött hozzá jóbarátokul. És lassan-lassan erıssé fonódott a szál, mely egri azilumát az égboltozattal, az Istennel a másvilággal ezután már elszakíthatatlanul, összekötötte. Az ember így jellemzi: Említi életelveit: Mértékletesség. Hallgatagság. Rend. Határozottság. Megelégedés. Szorgalom. İszinteség. Igazságosság. Jámborság. Tisztaság. Szemérmesség. Alázatosság. Kimondja: akik ismerték Gárdonyi Gézát, elmondhatják: állta fogadását az utolsó leheletig. Nemcsak nyelvében és írásaiban, lelkében és érzésében is magyar volt Gárdonyi ízig-vérig. Fontos látni hogyan jellemzi az, aki ismerte: A sok hányódás, ínség, gyötrıdés után is alapjában vidám és melegszívő ember maradt Gárdonyi nemcsak munkáiban, hanem életében is mindvégig. Mint mindenki, aki nemcsak testi, hanem lelki életet is él. Az igaz, hogy ritkán nevetett. Inkább befelé mosolygott. De ha társaságba került, belemelegedett a hangulatba s rendesen ı vitte a szót. Tapasztalhatta mindenki, aki megfordult nála. Ha kedves vendége jött, hozatta azonnal a saját terméső «piros vizet» s vidám pohár s pipaszó mellett folyt a beszéd. Mert a pipa elválaszthatatlan jószág volt tıle. İ azt is tudja: A jó ember elsısorban jó édesatya volt. …Kiskorában … rabja volt gyermekeinek. Kevés apa írt szebb verseket gyermekeihez… Felsorolja a jóbarátokat: Bársony István, Bródy Sándor, Dankó Pista, Fesztyék, Pósa Lajos, Sebık Zsigmond, Sipulusz, Szabolcska Mihály, Tóth Bélával kapcsolatban külön kiemeli, gratuláló sorait: «Petıfi óta nem tudok kegyednél nagyobb magyar tehetséget, s ami fıbb: Petıfi óta nincsen kegyednél becsületesebb ember és mővész» - írja neki, mikor a Petıfi Társaság tagul választotta. Mi kívülállók nem is tudjuk értékelni az ilyen nyilatkozat fontosságát és termékenyítı voltát, ha az a pesti írótársadalom önzı és tülekedı világában hangzik el.
6
Az életmódjában egyszerő, a társaságban szerény, egész valójában csöndes és békés írót szerette és becsülte mindegyik pályatársa. Hálás ember is volt. Azzal a Répássy Jánossal, aki az egri képzı paptanára, és aki a harmadéves Gárdonyit megbuktatta a félévben a magyar stúdiumból, élete végéig tartotta a kapcsolatot és tisztelettel volt iránta. Gárdonyi könyökébıl hiányzott a csont. Nem várt ünneplést másoktól, mert, mint mondta: Nemzetem háláját jubileum nélkül is érzem íróasztalomnál. Érdekes, hogy az utolsó órákról az újságcikk, Pintér Jenı és Tordai Ányos is említést tesznek: Az újságban ez áll: Egy teológiai tanár meg akarta gyóntatni. Az Isten – szólt a haldokló – az én szívemben lakik. Pintér Jenı így fogalmaz: 1922. – Ötvenkilenc éves. Az ısz beálltával egyre betegebb lesz. A cisztercirendi gimnázium tanári testületébıl Werner Adolf és Torday Ányos többször meglátogatják. Édesanyja és két fia is ott vannak körülötte. Egyik paptisztelıje elı akarja készíteni utolsó útjára, fél óráig idızik szobájában, s megindulva jön ki a haldokló betegágyától: «Nagyon melegen, nagyon bizalmasan beszélgettünk. Folyton vallási kérdésekrıl. Ritka nyugodt lélek, Istenben bízó, szebb életet váró. De gyónni most nem akart. Ha szükségét érezném, meggyónnék, volt a válasza. Majd akkor hivatom.» Tordai Ányos pedig így emlékezik: Pedig keresett-kutatott, vizsgálódott szíve utolsó dobbanásáig. Az én lelkem tele van Istennel, mondta a papnak pár órával halála elıtt. Meg is gyónnék, ha szükségét érezném - s egy félórán át fejtegette akkor is még dogmatikus gondolatait. Ezek voltak utolsó világos percei. Ebbıl nekem úgy tőnik, hogy Dédapám tényleg komolyan beszélgetett a másvilágra menetelrıl egyik ciszterci barátjával, aki mint papi ember úgy jellemezte Dédapámat: Ritka nyugodt lélek, Istenben bízó, szebb életet váró. Azt gondolom, Dédapám életében két fix pont van. Az egyik az életelvei, amelyeknél az alázatosság kifejtése így szól: Kövesd Krisztus és Szokratész példáját. A másik a pap barát megállapítása a halálos ágyon: Ritka nyugodt lélek, Istenben bízó, szebb életet váró. Két pont között, a legrövidebb távolság az egyenes. De emberek vagyunk, girbegörbe utakat járunk. Én úgy érzem és látom, Dédapám életének két fix pontja által meghatározott egyenesbıl egy tiszta világos kép festhetı. A girbegörbe szakaszokra épülık sejtelmesen homályosak. Tanuljunk a mai napból: Kopcsik Lajos bátyánk szívére hallgatva igaz és így szép képet, méltó Gárdonyi-kompozíciót alkotott. Köszönöm, hogy Önöknek is igaz, szép képük van Dédapámról. Fontos a tisztelet, a szeretet, ami idehozott Valamennyiünket. Azt kívánom az írástudóknak, ne feledjék Kosztolányi szavait: Gárdonyi Géza más volt és sokkal több volt minekünk: İ a bájos lángelme volt!
7
