Tipikus példája annak, amikor egy erıs hangulati töltésnek szánt elemet a lehetı legsablonosabban és legkevésbé hatásosan használ fel valaki

Heidel Dan: Eretnek 1.0

írói példány, munkaverzió

Raon Pengetánc Címadásból egyes. Eleve csak a M*-ban voltak hasonló novellák (pl. Tőztánc címmel az alapkönyvben) – de emellett a cím adta asszociáció is az a tipikusan sablonos, gyenge, unalomig ismert izé. Megfordult körülötte a világ. Bevezetı mondatból egyes. Egyrészt ez egy tipikus second&hand szófordulat, ami azért nem az igazi, mert az ember nem azért kezd el olvasni, hogy egy átlagos valaki sztorizgatását olvassa innen a sarki kocsmából. Másrészt ha ettıl el is tekintünk (mert egyes esetekben, egy jó történetben efféle szófordulat is elsimulhat a szövegben), akkor is ott marad az a tény, hogy a kezdésnek figyelemfelkeltınek, eredetinek kell lennie, hogy azonnal a történetbe helyezze az olvasót. Itt ez a feltétel sem teljesült. Belévillant mostantól a second&hand sima sc jelzéssel megy, miért épp neki kellett belekeverednie ebbe a lidércnyomásba sc: ahogy eszébe jutott, amit a palotaırségrıl hallott, sápadtabb lett, mint a szépelgı dámák arcfestései. Tehát sápadtabb lett, mint egy arcfestés? Az író itt valószínőleg arra gondolt, hogy olyan fehér… de amit ideírt, az nem ezt jelenti, inkább extra marhaság. Ha valami nem megy, azt inkább nem kellene erıltetni. A folyosó csendes volt nyilván, mi más lehetett volna, ennek aztán sok információ értéke van. Olcsó hatásvadászat, a továbbiakban oh, egy teremtett lelket sc, oh sem lehetett látni és már eleve ez nem volt rendben sc, plusz ez a megfogalmazás még némiképp anakronizmus és pongyola is. Sietve nézett körbe, riadtan fürkészve környezetét: a rátörı szívdobogás ırült látomásokat szült a dekadens formák mögé. Valahányszor a falba vésett szimbólumokra esett tekintete sc, de ha már az író ragaszkodik a tesco gazdaságos eszközökhöz, akkor helyesen „esett a pillantása”, nem a tekintete, tőzzel lobbanó halált, mőködésbe lépı csapdákat, fékevesztett ez egyrészt sc, másrészt megintcsak anakronizmus fantomokat látott. Halántékának lüktetésében katonák lépteit vélte felfedezni az elsı értelmes kép. A megfogalmazása határeset – de mert elıtte finoman szólva sem a jó képek voltak túlsúlyban, az ember hajlamos lenne ezt is hibaként kihúzni, s úgy tőnt, mintha megelevenedtek volna a falon acsargó szörnyképek: éktelen oh gyilokvággyal tomboló oh mantikorok és delejes tekintető, vénséges oh kimérák várták mindenütt. És a színek… azok az átkozott színek: törtfehér márványpadló, hideg és szennyes, akárha darabokra tört csontok tengere lett volna, körben a falakon frissen ontott vér vöröse, fenn a mennyezeten minden fényt elnyelı, pokolfekete tükör, csillagtalan éji fullasztó sötét. Ez az egész mondat OH! Reszketett már Kicsoda? Az írásnak persze koncepciója, hogy az E/3 ellenére az író nem nevezi nevén a fıhıst, de hiába tudjuk, kirıl van szó, ha a továbbvitt alany miatt nyelvtanilag baromság jön ki., mint a szélfútta levél marhaság, képzavar, mégis nekiindult egy szemvillanás alatt tehát félt, de elindult: érdekes pszichológiai következmény : az kínzópadok és a hóhérok fenyegetése új erıvel töltötte el. Ez részint megmagyarázhatná a dolgot, de akkor nem így kell megfogalmazni, az információkat nem ebben a sorrendben felvezetni Nem is sietett, szinte tipikus felesleges szótöltelék, amely semmit nem ad a szöveghez – hacsak azt a hét forintot nem számoljuk, ami egy manapság korrektnek számító, 1 Ft / leütés áron jár érte futott már, ahogy bírt naná, hogy máshogy - sc, kezét a fejére szorítva azért fejre szorított kézzel futni nem olyan egyszerő dolog – kár, hogy ez itt csak idevetett elszólás, és nincs jelentısége: nem mert nézni sehová sem, mert félt, hogy amit lát, az eszét veszi. Hát ez is rendkívül eredeti, sc A félelme vitte elıre, nemcsak a lábai. Ez meg egyenest Pazar, sc Remegı tagokkal nyilván, ha már ábrázolni nem tud az író, valahogy bele kell szuszakolni az extra hangulati hatást állt meg a bálterem elıtt: a bronzszobrok ölelte kapu fenyegetıen magasodott fölé. Színarany hm… bálványok meredtek reá archaizálás, le vele, a Háromfejő birodalmának torzszülöttei: törött szárnyú sas, vértıl csöpögı karmokkal, fehérre fızött bakkoponya világtalan szemei, feketeopállal díszített kígyópofa lelke mélyéig ható, rezzenetlen tekintete - a sok csillogás és pompa elmét-szívet dermesztı méregként hatott. 1



Tipikus példája annak, amikor egy erıs hangulati töltésnek szánt elemet a lehetı legsablonosabban és legkevésbé hatásosan használ fel valaki. Mivel ezt nem a karakter egyedi szemszögébıl látjuk, és nem látjuk azt sem, milyen hatást gyakorolnak ezek a dolgok a karakterre… úgy egyáltalán semmit nem látunk a karakterbıl azon kívül, hogy fél, jobbanfél, mégjobbanfél, irodalmi mércével mérve ez az egész egy álmosító hangon felolvasott, hivatalnoki jelentésként hat. És kb. ennyire élvezetes. Tétova hm, mi más lehetne – sc mozdulattal kétszer is a viperapofába ágyazott kopogtató után nyúlt, ám a vérében lüktetı rettegés az a nem semmi… hol lüktet micsoda? Ez tiszta hülyeség mindkétszer megálljt parancsolt hm… sc kezének - egyszerő szolga volt csupán, korcsvérő aljanép, semmi keresnivalója ezen a helyen. Mihaszna kis pór, aki a fıvesztés terhe mellett is csak tíz lépésnyire közelíthette meg az olyan nagyhatalmú urakat, akik odabent mulattak – bárókat, hercegeket, hadurak nemeseit és vazallusait, Khagryr fırendbéli képviselıit. Ha nem tudnánk, hogy Toronban milyen szokások uralkodnak, a fentiek alapján ezt is olcsó hatásvadászatnak hihetnénk – pedig itt ez kivételesen egy információs blokk. Ez a veszélye az ilyen stílusnak: hogy a sok bénázás miatt már az is hibának tőnhet, ami amúgy nem az. Reszketeg hm… mozdulattal simított végig gyöngyözı hm… homlokán, szíve körül tompa nyilván sajgás kezdett ébredni kezdıdı infarktus?: ahogy eszébe villant sc, mit kellene tennie, megszédült a puszta gondolattól is. Sc, oh, és tényleg fájdalmas. Be nem mehet, mert ez a törvény. De mi a teendı akkor, ha az egyik nagyúrnak sürgıs üzenetet kell átadnia? Ez írói hülyeség. Ha van ilyen törvény, akkor nyilván kellett volna lennie egy szolgának a kapu elıtt, pont az ilyen esetek kivédésére. Legalábbis egy reálisan mőködı világban. És ha a fıhıs megállapítja, hogy nincs itt az a szolga, mindjárt nem csak újabb hatásvadászatnak tőnik az egész jelenet. Ha átadja, vége az életének. Ha nem, a feketeköpenyes démon újra felkeresi majd… Önkéntelenül sc is borzongás futott végig a hátán oh, ahogy eszébe villant sc a találkozás: fertályórája volt már, mégsem múlt a szorongás hát ez baj, mert ez biológiailag sem így mőködik, ami akkor kerítette hatalmába. sc Hallgass és ne mozdulj, figyelj és életben maradsz – suttogta a fülébe az árnyakból jött idegen nyilván árnyakból jött, honnan máshonnan – sc, oh és a szenvtelen hang sc, oh hallatán már megint archaizálunk?egy pillanatig sem hitte oh, hogy tréfál – Bemégy és átadod ezt a ládikát Findt’halass nagyúrnak: nem láttál, nem hallottál semmit! Ha engedelmeskedsz, meghagyom az életed… - szinte a tarkójában érezte metszı gúnymosolyát na ez ismét egy mutogatni való rettenet. Sc, oh, természetesen, de a tarkóban érzett mosoly (nem tekintet) még extra képzavar is. - ha nem, a fekete pengém végez veled! Megfagyott ereiben a vér sc, oh, plusz ez annyira fájdalmasan elcsépelt szófordulat, hogy avatott körökben triplán büntetendı: bár csupán szolga volt, nagyon is jól értett a nagyurak virágnyelvén hát ezt aztán baromi nehéz lett volna máshogy érteni. Hogyne értett volna! A Feketepenge a mai idık legismertebb mestergyilkosa volt: császártagadó, istentelen fattyú, Toron nagyurainak zsarnoka. Extra oh - Kegyelem! És tényleg. Nekünk, olvasóknak is – fred jelez szindróma (írókörös definíció, ami néhány realistán gonosz kollégánk szerint azt jelenti, hogy ha az író egy balfasz is, az evolúcióval nem dacolhat, és ha ı nem is veszi észre, milyen rosszul ír, öntudatlanul ezért elejti az erre utaló jelzéseket a szövegben) – nyögte elfúló hangon oh, ám csak egy könnyed szellı oh – egy szellı csak könnyed lehet érintését érezte a tarkóján oh – bla-bla és mire megfordult, az idegen eltőnt, mintha ott sem lett volna.sc, oh Egyetlen feketebársony ládika maradt utána. Rettegett. Mint még soha életében. Sc, oh Egy pillanatra felmerült benne sc, hogy mégis elmenekül, ki ebbıl a világból sc, a legsötétebb utcák mélyére oh, ám alighogy eszébe jutott, ismerıs szorongás lett úrrá rajta az már elég baj, ha ez neki ismerıs – amúgy oh – s ekkor tévedhetetlen bizonyossággal sc, oh 2



tudta, hogy az idegen itt van, talán épp mögötte és ıt figyeli, a nagyragadozók türelmével oh , várva, hogy mit határoz s mit fog tenni majd… Elrendeltetett. oh Jéghideg szellı cirógatta tarkóját fasznak jár ilyen huzatos helyre (igen, az ilyen azért már a saját írásomnál is ledobatja az ékszíjat) : ettıl egyszerre könnyő lett minden na persze - oh. A félelem ırült bátorságot sc, oh szült benne ez egyébként is baromság ebben a formában, ezt normálisan fel kellene vezetni, a bátorság tetteket tetteket szült benne? Azért az nem semmi! : hirtelen mozdulattal sc a kapu felé nyúlt és egyetlen lendülettel sc belökte a súlyos oh szárnyakat. Szembántó derengés sc, oh fogadta, lehetetlen káprázat sc, oh, oh, oh : a pulzáló villanások tejóistenem… oh nyomán éktelen sc, oh fájdalom nyilallt jajnekünk szemeibe anglicizmus: a magyar a páros szerveket egyes számban használja! Kivétel, ha a többesnek van információértéke. Kis gonoszsággal azt mondhatnánk, a szerzı itt kivételesen nagyon precíz volt, mert azt akarta közölni velünk, hogy a fıhıs mindkét szemére megvakult. . Forró, észveszejtı illatokkal teli levegı vágott az arcába, egzotikus parfümök és édeskés bőz keveréke: a felharsanó dallamok hallatán – jajveszékelés, siránkozáshoz hasonlatos húrok pendülése, vérbeli siratódallam – megszédült egy pillanat alatt sc, oh, minimum. Ami nagyobb baj, hogy az ilyen jellegő mondatokkal egy szerkesztı nem is tud mit kezdeni, csak kivágni a francba. Ez nem ábrázolás, hanem leírás – nem írás, hanem vázlat. Khagryr urai szórakoztak épp. Amint kitisztult a látása kinek? Ugye a továbbvitt alany, a torz kavalkádon sc túl két tőhegyes hm, sc,oh acélpengén mi másból lehetne állapodott meg a tekintete… rezzenetlen, marcona tekintettel jaj, extra oh a markolatok fölött. Az ır arca semmit sem árult el, szenvtelen kifejezéssel szemlélte, mintha egy csótány eltaposásra készült volna oh – rettenetes érzés ez éppoly rettenetes ábrázolási képesség is volt szembesülni azzal, mennyire nem számított emberi lénynek a szemében. Tulajdonképpen ??? meglepıdött, amikor eltőntek a pengék: nem értette, mi történhetett. mi sem Talán az öltözete tette (az árnyakból jött idegen … ritka szép köpönyeget hagyott neki), talán a homlokára tetovált szolgabilincs alakú ábra? segített – meglehet, a ládika tetején díszlı rúnajel varázsolt egyet. Talán az a fekete démon még az ırrel is elbeszélgetett az elıbb. Az elsı olyan hatásvadász mondat, ami valamennyire értékelhetı is.. Arra eszmélt megint alany, hogy talpra állítják – a taszítás a hátán mindennél ékesebben beszélt. A taszítás beszélt? Persze értjük, mit akart ez jelenteni, de azt nem így kellene leírni. A nemesi csarnok nagytermébe ért. Érdeklıdı, unott és felháborodott arcok villantak ilyen alapon igazán lehetne Villogó arcok is a novella címe felé: ha nem szédelgett mármegint? Vagymégmindig? volna, tán érdekesnek tartja, hogy egyik sem volt közömbös. Egy álomszép, hófehér hajú dáma kíváncsi pillantása, két hódolójának dühös ábrázata, egy öreg nemesúr szigorú, néhány párbajhıs metszın vizslató tekintete. Megfordult körötte a világ. Ajvé, de ismerıs mondat… fájdalom, itt is borzalmasan hat. Talán a mákony tette, talán a félelem, de majdnem elájult a reá le vele szegezıdı pillantások tüzében a pillantások tüze tipikusan olyan szófordulat, amely egy magát komolynak láttatni akaró író számára MESSZE ELKERÜLENDİ!. Bátornak bátor volt az elıbb ???, de semmiképpen sem ostoba: gyorsan féltérdre ereszkedett (egy nyilvános felvonuláson, a városi gárda száznagyától látta így) a közbevetés jele – … – és nem ()és a padlószınyeg bonyolult mintái közé fúrta ez sem az igazi, de legalább nem hibás tekintetét. Óvakodott még levegıt venni is. Szükségtelen oh Sosem tett még ilyet, alig bírta megállni, hogy ne térdre vagy még ennél is tovább ereszkedjen, de úgy tudta, a túlzott porbancsúszás sem szívesen látott felsıbb körökben: ez egy értékelhetı gondolat kockáztatott, az életével játszott, de megpróbált némi méltóságot kölcsönözni magának.ez meg már a felesleges túlspilája 3



Nem tudta, mennyi idı telhetett el, mire az egyik ceremóniamester hajlandó volt észrevenni akkor mi jelentısége van ennek – netán ez is csak felesleges hatásvadászat?– fáradt volt és közönyös, méla undorral a vastagon festett állarc alatt ha álarc alatt, akkor ezt ki láthatta? De még inkább: miért jó ezt tudni az olvasónak? Ha meg tudatni kell, akkor nem így kell megírni.. Talán épp a halálát kívánta a zavargatásért. Hogy mindezek ellenére megértésre találtak elhebegett szavai, az a Vakon Szóló mivel ilyen kifejezés korábban nem szerepelt a M*-ban, és itt sem lesz megmagyarázva, ez nyilván csak az Írjunk Mindent Nagybetővel Ami Fontos mozgalom egy újabb, olcsó hatásvadász próbálkozása lehet csodája lehetett: az elsı megkönnyebbülés ezen az átkozott éjjelen. De nekünk még több, mit a fele hátravan. A ceremóniamester intésére gongszó csattant, majd csend lett egy pillanat alatt. Ha mögé képzeljük, hogy ez milyen lehetett az oké, de a leírás elég gyenge lett Vészterhes, sírontúli csend. Sc, oh, le vele - Ajándék Findt’halass Nagyúrnak! – szólt archaikus, baszodalásan a vén szolgáló és végtelem türelemmel hm kivárta, amíg kénytelen-kelletlen hm szétválik a tömeg a megnevezett elıtt. Ez meg modorosság, és szintén felesleges Szelíd lökéssel küldte útjára a sápadt küldöncöt: gúnyoros pillantásából az eljövendı beszélt. Mégis kicsoda? Jó, sejteni lehet, hogya vén szolgáló, de a továbbvitt alany szerint a tömeg tette ezt. A szolga a félreértések elkerülése végett: ez a fıhıs szolga ugye nem látta, csak a szeme sarkából sc, oh , de nem volt ideje foglalkoznia vele hát persze, hogy nem… de akkor minek kell ezt leírni?: az igyekezet, hogy megpróbáljon magabiztosnak látszó léptekkel haladni, minden erejét felemésztette. A gondolat amúgy jó lenne, a megírása borzalmas Az estély nemessége közönnyel és undorral szemlélte a közjátékot remek ábrázolása az itteni nemeseknek, hogy az újonnan feltőnt szolgára szegezıdı unott pillantásokból a közjáték hatására közöny lett. : csak akkor derültek kissé, amikor megbotlott az egyik szınyeg redıiben. Egy rózsaruhás ficsúrnak (tán a kormányzó fattyú fia volt) közbevetés… egyenest sc kárörvendı vigyort varázsolt oh szeplıkkel teli arcára, máshonnan rosszindulatú kuncogás hallatszott. A szégyen vörös hullámokkal ült ki az arcára édes istenem… azért próbáljuk ezt elképzelni. Jó, sejtjük, hogy a szerzı az elvörösödést akarta mővészien megfogalmazni, de ezért – hogy egy klasszikus M* írót idézzek – nem kellene seggbekúrni a szöveget, de valamiképp úrrá tudott lenni az ’úrrá lenni’ szófordulat a pillantások tüze mellé felírandó! remegésén: legalább gondolatait sikerült rendeznie annyira, hogy a feladatára összpontosítson. Szép teljesítmény, kár, hogy az elızmények alapján még véletlenül sem hiteles. Kilenc szívdobbanás múlva kiderült, így sem járt jobban. A tünékeny árny hjahhh, aki a nemesi kordon túlfelén várta, vérbeli hatalmasság oh lehetett: olyan, akit a puszta megjelenése is a fırendek közé emeli eegen, ez is egy rendkívül eredeti, sehol máshol nem olvasott kép . Findt’halass nagyúr nem volt magas, alig több másfél lábnál, se nem erıs (csontjaira puha párnákat varázsolt a jólét) közbevetés, se nem átkozottul félelmetes ellentmondás az elıbbiekkel. Büszke, ártalmatlannak tőnı ennek a kettınek semmi köze egymáshoz tartással, érdeklıdve várta, mi fog történni: lágy vonásain nem látszott egy árva rosszindulat sem. Úgy állt ott bordó haquitessében büszkén ugye, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne: ám ahogy jobban elıtőnt a derengésbıl wtf derengésbıl? és füstbıl, egyszerre elszállt tagjaiból az erı. A továbbvitt alany szerint a büszke hatalmasságból szállt el az erı. Bruhahahaha. Findt’halass romlott volt, démonfattyú, szörnyetek gyermeke: bölcs, sokat tapasztalt és ısöreg. Na szép. És ezt mégis mibıl szőrte el a fıhısünk? Ezüst haját a hagyomány szerint tíz varkocsba fonva hordta elsı jel, arcát ezer ránc szabdalta második, mintha pókháló lenne mi más, szürke szemeibıl angolicizmus vénséges egyértelmő hüllık azaz pupillája tekintett le rá. Tehát a pupilla tekintett. Az szép. 4



Egyszerően térdre rogyott elıtte alany? és mészfehérre sápadt figyeljük meg a precíz leírást!: ahogy felismerte a Nagyúr itt már nyilván nagybető nyakában látott szimbólumot, jeges érintéssel oh markolt szívébe sc, oh a rettenet. Egy kiméra volt, vérszomjjal és gıggel teli teli? Teli szimbólumot látott? : az Egyház leghatalmasabb hm… hóhérainak szent szimbóluma. - Magasságos! – nyögte iszonyodva.oh Egy Ítész! Lindigass helytartója! - Mon… athani…! Mon atharni… cyr Famor uess! Bosszús ránc jelent meg a nagyúr homlokán a hibás idézet és a nem ideillı porbancsúszás végett, de nem szólt egy szót sem: elvette a feketebársony ládikát és lustán intett testırei felé. A második értékelhetı mondat. - Tekintsünk el a kellemetlenségektıl. – a nyájas hang hallatán a hideg rázta a szolgát, alany ugye – Legyünk megértık, a helyes választás dicsı erény, mint tudjuk. Szenvtelen arccal hm… meredt a várakozó testırökre. - Cymikar. Kacaj támadt a nemesség soraiban, többhelyütt taps csendült a taps csattant ugye: elégedett és elismerı moraj született a gyökeret eresztı ajajajj, oh csendbıl. Kinn, az elıcsarnok felé menet a szolga arcából kifutott a vér. Ja, a térdelésbıl idıközben felállt és kifelé indult? Ebben a helyzetben ez aztán hiteles. Méreghalál. - Magasságos! – nyögte újra és kifutott lába alól a talaj: nem bírta már tovább, ájultan esett össze. Esik, kel szegény. Ez tényleg tragikus. Odabenn – meglehet – éppen ez adott okot a vigasságra. Findt’halass Nagyúr úgy tőnik, mostantól nagybetős lesz tőnıdve forgatta kezében a különös ládikát: a rúnajelre pillantva veszedelmes fény gyúlt hüllıszemeiben. Ide a rozsdás bökıt, hogy ezt a képet az író a film végén újjáéledı terminátor roncsarcára ráközelítı vágásból lopta! - Nem veszélyes, doom. – szólt a testıre a háttérbıl, elértve a pillantást, ez idáig jó de összerezzent, ahogy feléje villant a vénséges pókhálóarc. Ez sajnos már olvashatatlan – Úgy értem, átvizsgáltuk… - Tudom – a nagyúr hangja maga volt a bizonyosság: robajlásként hatott az estély zsongásában. Broáf. Mostantól minden leírhatatlan, kimondhatatlan bénázás broáf. – Milyen figyelmes, hogy ezt a szórakozást sem hagyták meg nekem. Kötelezı, inkább a tiszteletnek, semmint az elhangzottaknak kijáró nevetés hallatszott a hívek és követık felıl: ám korántsem volt olyan felszabadult, mint az elıbb. Ismét egy olvasható mondat, mégha hatásvadász is. Volt valami különös abban a nevetésben. Kár volt örvendeni. Findt’halass gyanakvó pillantással meredt a kis ládikára. Tiszta sor, miután biztosították affelıl, hogy átnézték, meg a nagyúr sajnálkozott, csak úgy gyanakodva kezdi el méregetni. Sziklaszilárd akarata nyomán ezer szilánkká robbant elıtte a valóság és tőnt fel az anyagon túli világ káprázó kavalkádja broáf. Vörös és csontfehér fények mindenütt: cikázó villámok, lángoló örvények áradata mutatta az estély meghitt hangulatát - folyton változva, eltőnve és újjászületve, a Káosz áldásából. Egyetlen helyen halványult csak el a lidérces pompa: sötét, rezzenetlen víztükör látszott a kezében tartott ajándék helyén, akárha kút mélyére tekintett volna.broáf Gúnymosoly oh ébredt a szája sarkában sc, ahogy végigsimított az ısi rúnákon. Rettenthetetlen Akarat. 1 Tettekbe Szıtt Ítélet. 2 Szent Elmúlás. 3 broáf Figyelemreméltó tervezés.

5



A nagyúr meglepetten vonta össze szemöldökét. Egy kis szobrot emelt ki a feketebársony párnák közül – annyira elmerült a részletekben, hogy nem vette észre, amint valami a földre hullt és az egyik vazallusa nyúlt érte. A szobor maroknyi volt csupán, hófehér fából faragott mestermunka. Aprólékos kidolgozása emberfejő, sasszárnyas angyalt ábrázolt, ısi, tilalmas jellel a mellén. Quironidea, a Hazug Angyal. Ismert mitológiai alkotás. Rezeg a léc, de igazából szimplán csak érdektelen a megfogalmazás Sötét árnyék vetült a doom vonásaira. Extra scCsak most vette észre, hogy különös rojtok látszanak a hasa tájékán gondolom a szoborén… , egészen életszerő cafatokkal… jaj és a vágásnak tőnı seb végén tőszerő fegyver ragadta meg a figyelmét, amely fekete volt, akár a legsötétebb éj. - Fényességes! – szólt remegı hangon a vazallus, átnyújtva neki a földre hullt cédulát: ami az elıbb valami volt ugye – de akkor miért nem lehetett már ott egyértelmősíteni? fekete szalaggal átkötött, kis pergamendarab volt. Findt’halass már egyáltalán nem mosolygott: kımerev jaj arccal vette át a papirost. Az üzenet egyszerő volt és tömör, ódon ékességgel kanyargó betőibıl mégis hihetetlen kifejezıerı áradt. Nem kellene önmagát magyaráznia. „Mit ígértem én neked.” A harmadik jó mondat, még ha hatásvadász is. Döbbent kiáltás csendült az egyik hercegkisasszony ajkain. Kiáltás csendült az ajkain? Nincs több kérdésem. - Tharr nevére! Nézzétek! A hófehér angyalszobor – valamiért na vajon miért… csak most lehetett kivenni tisztán a vöröses derengésben – Findt’halass en Rychas nagyúr gıggel teli vonásait ábrázolta, mővészi igényességgel formálva. A doom megdermedt rázuhant egy hőtıszekrény? . Volt valami furcsa a levegıben sc, az észveszejtı oh parfümillatokon túl ebben a megfogalmazásban ez minimum egy tér-idı paradoxon lesz: egy pillanatig azt hitte, csak az érzékei játszanak vele, de ahogy körbenézett, látta, másokban is felmerült a gyanú. Fullasztó, kesernyés bőz, a sírmélyi porhanyós föld intése. Tehát ez volt a parfümillatokon túl… - Mit ígértem én neked. Kimért, nyugodt hang volt, (alig hallhatóan csendes) ez minek ide?. Dallamos jaj, cseppet sem hivalkodó: a maga egyszerőségében varázslatos.jaj Éppen úgy, ahogy a mendemonda tartja. jajaj A döbbenet olyan erıvel csapott át a gıgnemesek feje felett broáf, hogy egy pillanatra képtelenek voltak még mozdulni is scoh – ám ez a pillanat behozhatatlan hátrány volt nékik archaikus, baszodalásanés bıségesen elegendı az árnyakból jött idegen számára. İszintén bevallom, eddig már ötször tettem félre csak a kritizálást, hogy ne kelljen tovább olvasnom. Mint az a kommentekbıl talán látszik, egyre kevésbé van türelmem következetesen bejelölni a hibákat. Elemzı szemlélettel nézve ez már tényleg fizikai fájdalmat okoz. A doom ocsúdott leghamarább. Tekintete a hang irányába villant mondom én, villanó villanók, szemeiben anglicizmus hideg parázs az milyen? Gyúlt hogymitcsinált?, orrlyukai kitágultak, Veszély! vértelen ajkai mögül torz vicsorgással villantak elı gyöngyfehér fogai. broáf Veszedelem! Az életedre tör! Ez a félbetört mondat klasszik valhallás eszköz, szerencsére azóta nem sokat láttuk. S az érzékek tengerén túl vérszín glória ragyogott fel elhaló aurája körül, de még csak így is a harmadik próbálkozásra tudta megpillantani a feléje suhanó árnyalakot: a mentálvilág kavargó kavalkádján túli baljós intésként hatott sötét dicsfénye. BROÁF Findt’halass ragadozószemei scohangola testırei felé villantak hehe, 6



Túl messze. Érdekes módon itt nincs dıltbető. majd az elıtte álló gyönyörőszép teremtésre. Túl közel. Amúgy ez is értékelhetı. Nem volt választása. Felmordult, akár az ég vihar idején mert a vihar éjnek idején sokkal fenyegetıbben mordul, mint nappal: robajlással kelt életre ısi szózata. Extra broáf Az idı lelassult körülötte sajnos nálunk is, ahogy egy más, a valóságnál lassabban pergı hogymitcsináló?vetületébe lépett – szemvillanás tres volt csupán, ahogy a hercegkisasszony mögé ért. Jobbjában nagyot villant minimum a szent mi más áldozótır, baljában a vérszín egyértelmően lángokkal éledı ez olyan fantasy-s filmes effekt, mint a mátrixban a golyók süvítése kiméraszimbólum. Egy határozott mozdulat és felnyílt a puha bır: egy erısebb húzás és a torok is. Jé, egy olvasható mondat. Forró, feketés vér spriccelt a levegıbe: ısi kyr nedő. Kár volt örvendeni. Síró dallam éledt azaz, vasakarattal zabolázva meg a vércseppek záporát: egy pillanat alatt a doom köré rendezıdtek ha lehetne tudni, hogy itt varázslatról, és nem elbaszott hatásvadászatról van szó, még oké is lenne, de a továbbvitt alany szerint a dallam rendezıdik a doom köré… , kész ??? ketrecet hozva létre a lüktetı mitıl lüktet? rácsokkal. Az újabb igére pokoli izzás éledt a vérerek szálain broáf, felragyogtak a metszések fókuszai, démoni zúgással kelt életre egy sehonnani ??? szél… de nem történt semmi sem. Findt’halass döbbenettel telve meredt a kis szobrocskára mi meg erre a leírásra: a hófehér angyal szemei mintha gúnyosan csillogtak volna. A nagyúr akkorát ordított, hogy a falak is beleremegtek de most komolyan… aquir a faszi?:: a nemesek szétrebbenı verébcsapatként ó, de szép képfutottak mindenfelé. - Átkozott! Messzire hajította a tiltások fókuszát a mővészien kidolgozott formával együtt. Ez itt az információs rész? Mert maga az ölet jópofa lenne, de ahogy megírásra került… - De létezı – csattant fel közvetlen mellıle a kimért, csendes hang és ebbıl a jellemzésbıl könnyő lesz beazonosítani az illetıt és a doom végre megpillanthatta, kivel is áll szemben. Végre mi is Holdezüst haj – az ısi vér szentsége. 1 Rezzenetlen, rideg vonások – az elmúlás tükre. 2 Fehérje nélküli, pokolfekete írisz – a sors tekintete. 3 Extra BROÁF!!! Elrendeltetett. Még egyszer. Ívelt penge került a látterébe - régi mementó, démonok agyarából faragott ereklye -, mely fekete volt, akár a legsötétebb éj. Hm… Az eszköz. (nagyjából itt dobtam le teljesen az ékszíjat – és feltört bennem a szerkesztı vadállat. İszintén bántani akartam azt, aki ezt megírta… még ha jelen esetben én magam voltam az) Findt’halass en Rycchas nagyúr mozdult volna, de képtelen volt reá archaikuss: teljes tétlenségre kárhoztatta az idegenbıl áradó bizonyosság. Mintha földbe gyökerezett sc volna a lába, aurája dühös sercegésseloh hunyt ki odaát: döbbenettel telve várta az elkerülhetetlent. Napersze. Scoh. Egy pillanatig azt hitte sc, égi pártfogója a kegyeibe fogadta és csoda történik. Remény éledt sc benne, hogy kap még egy esélyt a sorstól sc és megmutathatja, mennyire méltó rá sc. Egy pillanatra belévillant sc, mit jelentett kyrnek lenni. Tüzetes olvasó esetleg észrevehette, hogy ezt a mondatot késıbb öntudatlanul is lenyúltam az Anyrok alkonyába – amikor a Vándor címő novella elsı fejezetének végén Ceriak felidézi ugyanezt. Azután a rettegett oh penge lecsapott: át húson, véren, csonton. oh - Sier’ciah, fényességes! – súgta a fülébe az idegen (végtelenül szomorú hangon.) mi a fenének kell ez ide? – Tudnod kell, mit jelent. Ez is egy értékelhetı jelenet lehetne, ha… A doom, aki valaha százezreknek parancsolt, kigúvadt scoh szemekkel meredt reá archaikuss: utolsó pillanatában megélte, hogy ne csak tır marjon a szívébe. Extra oh 7



Bevégeztetett. broáf Az árnyakból jött oh férfi különös gyengédséggel ??? segítette a díszes padlóra: búskomor sóhaj közepette rajzolta homlokára a testvéri Shiatare, az Elbocsátás jegyét. Ez is jó kép lehetne, ha… - Térj meg ıseidhez, kóborló lélek. Ez a világ túlontúl vad, követhetetlen és barbár már néked. Leth ahnane dyratha khiss. Itt már nem az erı, hanem a nyugalom a fontos. - Választott urad kísérjen utadon. András az efféle nyúlásokat – mint amilyen az idegen hablaty-velıs gondolat – chapmanózisnak hívta. Kinn, az elıcsarnok homályában sc ocsúdó szolga nem akart hinni a szemének. Mondjuk az efféle nézıpontváltás is megérne egy misét, de jelenleg ez a legkisebb gond Egy pillanat alatt scoh történt minden: nemhogy neki, a testıröknek sem volt idejük felfogni a történteket. Az már baj Arra eszmélt, hogy valaki felkiáltott, azután sikolyok hallatszottak, majd elszabadult a pokol scohbroáf. A nagyterembe nézve éppen látta még, amint a doom lehanyatlik és mintha megsőrősödne körülötte a sötét jaj: a szívébe markolt a rettenet scohbroáf , ahogy észrevette a fekete démon sudár ??? alakját. İrizıit archaikuss kereste, de már nem voltak mellette: a tömegen áttörve próbáltak az ismeretlen merénylı közelébe jutni. Khagryr nemesi társasága ekkor már nélkülözött minden tisztelendıt és elıkelıséget. Ez aztán jó kis hangulati ábrázolás Felbolydult méhkas gyanánt hm… broáf szaladtak mindenfelé már megint mindenfelé? ajaj, egymáson tapostak az elharapódzó ırületben modorosságbroáf: iszonyú scoh káosszal kedveskedtek Tharr ítélı szemének. A szemének? Többen rendet szerettek volna teremteni, de ahányan voltak, annyiféle módon: a nagyterem pillanatok alatt megtelt törtetı vazallusok, rémült szolgák, tettre kész hısjelöltek sorával. Ez jó gondolat lenne, de borzalmas megfogalmazás Hogy mikorra döbbent rá, milyen szerencséje volt ezzel az ırülettel, nem tudta megmondani reméljük a fıhısrıl van szó: egyszerre azon kapta magát, hogy több nemesúrral egyetemben archaikuss a kígyószárnyú kapu felé tolakszik. Félelem villant jeeee! belé, ahogy arra gondolt, felismeri valaki – mélyen az arcába húzta csuklyáját hm…és igyekezett a háttérben maradni -, ezért igyekezett nem túl erıszakos lenni. ??? együkazaranylelkit Elıször fellökték. Fejberúgták. Majdnem halálra taposták, mire feltápászkodott. Elég már! oh Rekedtes hörgéssel scoh pattant el benne a húr broáf: ahogy meg tudott állni a lábán, eszébe villant jeeeee! , a díszes oh köpeny miatt senkinek eszébe nem jutna szolgának nézni épp most. Ez jó gondolat, de borzalmas megfogalmazás Lehet, hogy a fekete démon elıre tudta ezt?újabb értelmes történetelem, kár, hogy így elsikakd Újult lendülettel ??? vetette bele scoh magát a tömegbe: ütött, csépelt ???, rúgott, akit ért scoh. Elkeseredett scoh küzdelem volt, rengetegen zsúfolódtak a szők teremrészbe: bár vénségére most tudtuk meg, hogy vén a fıhıs??? csenevész tagokkal sújtotta a szolgalét, zord mosoly scoh suhant át scoh rajta, valahányszor érezte, hogy ökle-körme-lába eleven húsba mélyed. oh Alig karnyújtásnyira scoh volt már csak a kaputól, amikorra észbe kaptak az ırök: mély nyikorgás hallatszott, ahogy lassan becsukódtak a súlyos szárnyak. Tharr nevére! Hatalmas lendülettel scoh furakodott a menekülést jelentı nyílás felé, egyre több haragost hagyva maga mögött: elkövette azt a hibát, hogy nem figyelt eléggé és az egyik vörös hajú, szeplıs ficsúr mellé érve (rohadj meg az Úr poklában, te nyamvadt fattyú!) közbevetés túl nyilvánvaló volt a szándék: a csontrepesztı jobbegyenesre két marcona tekintet is reávillant archaikuss és fojtott parancsszavak scoh, meg hihetı a fojtott ebben a káoszban hallatszottak az ırök kapitánya felıl. De az is, hogy így hallja, jó kis füle lehet az öregnek. Átkozottak! 8



A félelemtıl egycsapásra scoh magához tért hiába, ezt a karaktert leginkább félelemmel lehet motiválni: kétszer akkora sietséggel tülekedett sietséggel tülekedett??? vissza a nagyterembe. Azt hitte, sikerrel járt, de visszanézve látta, hogy a fegyveresek követik ide is na de sikerrel járt, mert „visszatülekedett”… ugye, ugye a megfogalmazás, ráadásul a pengék … látványa gyorsabb haladáshoz segítette ıket: gyilkos tekintetük nem sok jót ígért. A továbbvitt alany szerint a pengék gyilkos tekintete. Hát attól én is sietnék, az tuti. Ez nem lehet! A vén szolga megrémült: sok volt ez már az ı lelkének. Megértjük. Hasravágódott nehezen hihetı mozdulat a tömegben és a lábak között mászott tovább: igyekezett nem tudomást venni arról, hogy néha a csizmák és szoknyák tengere között mezítelen dámák és urak izzadó testén (és még ezek nevezik nemesnek magukat! jaj) kellett átgázolnia. Nyilván ez volt a legnagyobb gondja. Nem is értem, hogy a hangulat fokozása érdekében miért nem nézett be a szoknyák alá. Sıt, ha már úgy is egyediség a cél a karakteralkotásban, kitapizhatta volna a nadrágokat is… Benn, a doom holtteste körül elkeseredett küzdelem hallatszott nem felıl?: fém csendül … fémen, halálhörgés ez is csendült? és viszont. És viszont? Csak egy pillanatra hm… nézett fel, de inkább mászott tovább sebesen – elborzadt félelmében scoh, ahogy látta, amint hat pugnitoss hátrál döbbenten a fekete démon pengéi több is van, nem csak egy? elıl és mint próbálnak helytállni. Mászás közben villant juhéééééé!!! be a fejébe, hogy a szemközti ablakok felé kellene mennie: a lenti kertbe érve már könnyedén kereket tudna oldani. azt hittem, menekülni akar…. szóval ilyenkor válik önmaga paródiájává egy szöveg. Félkörívben kerülte meg a küzdık körét ezért ez sem semmi ám és csak remélte, hogy az üldözıinek jobb dolga is akad, mint ıt követni. Még tíz lépés! Éktelen scoh csattanás hallatszott jobbról: vérbe fagyott scoh alak zuhant a földre. Két szívdobbanás múlva jött a következı, közvetlenül elıtte terült el: ismerte jól gyermekkorától fogva, Derdalass bárójának fegyvermestere volt. Ismerte a szolga? És korábban nem látta, de menekülés közben bevillan neki, hogy ki ı? Hiteles, tényleg. Khagryr pengemővészeinek ahh a fele tıle tanult vívni. Könnyek szöktek a szemébe nekünk is, de mászott tovább, rendületlenül scoh, de mi is olvasunk tovább, ugyanígy: jeges mi más félelem markolt scoh a szívébe, ahogy tompa ütés scoh érzett a lábán és valami meleg fröccsent scoh fedetlen részére. jaj Nem nézett hátra. A következı csapás szembıl érte: egy eltévedt penge szikrákat hányt broáf elıtte a falon és feltépte arcáról a bırt. Ordított. Iszonyú fájdalom scoh hasított belé scoh, megfordult körötte a világ immár harmadszor, szar nap ez a mai: egy pillanatig azt hitte, örökre ottmarad és mi is mennyivel jobban jártunk volna. Remegı kézzel scoh tapintotta végig sebét és nehezen hitte el scoh, hogy csak felszíni sérelem, csontot nem ért, ereket nem rombolt scoh: két ujjnyi távolságon múlott, hogy elérje a nyakát is. Tharr, most segíts! A párkány alá ért: felette, karnyújtásnyira a nyitott ablak. Jé, egy értelmes mondat Hús hehe, nem hős? szellı scoh csapott az arcába, a menekülés bódító illata broáf: szédült nyilván, a feje majd szétszakadt a fájdalomtól nyilván, de erıt vett magán scoh és felállt, a falnak támaszkodva. Három pietor állt már csak a démonnal szemben: egyikük éppen most kapott mővészi kecsességgel kivitelezett, halálos nyaksebet. broáf Az ablakba mászott továbbvitt alany: fa és szövet recsegett-ropogott, ahogy fogást keresett a sok dísz alatt.

9



Szédítı mélység scoh látszott alatta, irdatlan messze oh a kert alja: s addig még kér két erkély, egy démon vízköpı oh rémséges szobra. scoh Ez nem lehet igaz! Halálhörgés hallatszott bentrıl: ketten maradtak a testırök. A rosszullét hirtelen tört rá oh, alattomban oh akár a skorpió marása jaj: egyszerre megfordult körülötte a világ immáron negyedszer. Érezte, ahogy gyengülni kezd, szédül csapó tizenhét, indul, hányinger környékezi, a szíve dobbanásával lüktet arcán a fájdalom… scoh megcsúsznak ujjai a haszontalan faragásokon, a körme felszakad, meginog alatta a párkány… Újabb kiáltást hallott, de már csak távoltól távolról: oda szeretett volna nézni mi a fenének, miért??? , de vér csorgott a szemébe, nem látott semmit sem. Mázlista Térdre esett, elveszítette az egyensúlyát gondolom fordítva, elıbb elveszítette, utána esett térdre, megroppantak alatta a tartódeszkák micsoda pech: egy pillanatig libegett a semmiben, majd (mert valahonnan biztos volt benne, hogy nem a fekete démon sikoltott jajbroáf ) elhaló nyögéssel scoh elengedte a hasztalanná vált kapaszkodókat és megváltó zuhanással scoh adta át magát a menekülést jelentı, hős szellınek… scoh, még ez is. Az írás hossza 22193 karakter (szóközökkel). Korrektúrával együtt 34893 (szóközökkel). Kell még ideírni mást is? Csak a hibajelzések a novella terjedelmének FELÉT tették ki – és akkor még sehol nem volt megoldási javaslat! De rendben, legyünk pozitívak is. Idınként két-három mondatban sem volt javítás, és nem tartozott hozzá megjegyzés sem, és összesen majdnem húszszor szerepelt a szövegben, hogy ez egy jó gondolat, értelmes mondat. Ellenben. Azt kell mondjam, hogy tapasztalataim szerint ez egy átlagosan rossz írásnak felel meg. Más szavakkal: sajnos nem botrányosan, mutogatni valóan rossz ez a novella, hanem tipikusan olyan hibákkal teli, amely hibákat nagyon sok, kezdı író elkövet (és ezt nem azért mondom, mert én írtam). Tehát ha kezdı író vagy, és azt gondolod, megírtad a Magnus Opust, akkor azt tanácsolom, fuss legalább egy kört egy szakmabelinél mielıtt bármi jót is gondolnál az írásodról. Másképp megfogalmazva: ha fontos neked az, hogy mit gondolnak az írásodról, tedd fel magadnak a kérdést, szeretnéd-e, hogy a Te írásodra ekkora terjedelemre nézve a következı reakciók jöjjenek? Second&szófordulat 83 db. Olcsó hatásvadászat 76 db. Extra képzavar 6 db. Anglicizmus 5 db. Felesleges archaizálás 10 db. Továbbvitt alany hiba 7 db. (aztán mert ennyi hiba után minden kritikusból elıtörhet az állat, a fentiek fokozásaként új kategóriák születtek) Hm 10 db. Jaj 13 db. Broáf 17 db. Szerkesztıi summázat: az egész írás mehet a kukába. Van benne kb. öt jó jelenet és tíz használható mondat. Teljesen felesleges lenne toldozni-foldozni, egyszerőbb kitörölni és újat írni. 10

Tipikus példája annak, amikor egy erıs hangulati töltésnek szánt elemet a lehetı legsablonosabban és legkevésbé hatásosan használ fel valaki

Recommend Documents